BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK FRANCIA NYELVEN NAPPALI tagozat KÜLGAZDASÁGI VÁLLALKOZÁS szakirány

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK FRANCIA NYELVEN NAPPALI tagozat KÜLGAZDASÁGI VÁLLALKOZÁS szakirány

AZ EURÓPAI UNIÓ ENERGIASTRATÉGIÁJA BIOÜZEMANYAGOK A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS TÜKRÉBEN

Készítette: Medla Hajnalka

Budapest, 2011

TARTALOMJEGYZÉK

TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE .................................................................................................... 5 ÁBRÁK JEGYZÉKE ................................................................................................................. 6 1.

BEVEZETÉS ..................................................................................................................... 7

2.

A KÖZÖSSÉGI ENERGIAPOLITIKA............................................................................. 9 2.1.

A KÖZÖSSÉGI ENERGIAPOLITIKA SZÜKSÉGSZERŰSÉGE ........................... 9

2.2.

AZ EURÓPAI UNIÓ ENERGIAPOLITIKÁJÁNAK FEJLŐDÉSE......................... 9

2.3.

A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK STRATÉGIAI ÉS SZABÁLYOZÁSI

KÖRNYEZETE AZ EURÓPAI UNIÓBAN ....................................................................... 12 3.

ELLÁTÁSBIZTONSÁG MEGTEREMTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI ............................ 15 3.1.

ELLÁTÁSBIZTONSÁG ÉRTELMEZÉSE ............................................................ 15

3.2.

ENERGIAHORDOZÓK SZEREPE AZ ELLÁTÁSBIZTONSÁGBAN ................ 16

3.3.

SZÁLLÍTÁS............................................................................................................. 18

3.4.

ELLÁTÁSBIZTONSÁGOT AKADÁLYOZÓ TÉNYEZŐK................................. 20

3.5.

MEGOLDÁSOK A MEGFELELŐ ELLÁTÁSBIZTONSÁG KIALAKÍTÁSÁRA .. .................................................................................................................................. 20

3.6.

ENERGIA 2020: A VERSENYKÉPES, FENNTARTHATÓ ÉS BIZTONSÁGOS

ENERGIAELLÁTÁS ÉS –FELHASZNÁLÁS STRATÉGIÁJA ....................................... 24 4.

MEGÚJULÓ ENERGIAHORDOZÓK JELENLEGI FELHASZNÁLÁSA................... 27 4.1.

NAPENERGIA ........................................................................................................ 27

4.2.

SZÉLENERGIA....................................................................................................... 28

4.3.

GEOTERMIKUS ENERGIA................................................................................... 29

4.4.

VÍZENERGIA.......................................................................................................... 30

4.5.

BIOMASSZA........................................................................................................... 31

4.6.

A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK FELHASZNÁLÁSA AZ EURÓPAI

UNIÓBAN ........................................................................................................................... 32

3

5.

BIOÜZEMANYAGOK ................................................................................................... 35 5.1.

BIOÜZEMANYAGOK MEGHATÁROZÁSA ...................................................... 35

5.1.1.

ELSŐ GENERÁCIÓS ALKOHOL TARTALMÚ BIOÜZEMANYAG:

BIOETANOL ................................................................................................................... 36 5.1.2.

ELSŐ GENERÁCIÓS BIOÜZEMANYAG: BIODÍZEL ............................... 37

5.1.3.

MÁSODIK GENERÁCIÓS ALKOHOL TARTALMÚ BIOÜZEMANYAG:

BIOBUTANOL ................................................................................................................ 39 5.1.4. 5.2.

MÁSODIK GENERÁCIÓS BIOÜZEMANYAG: BTL ÜZEMANYAG ....... 39

BIOÜZEMANYAGOK ELŐÁLLÍTÁSI ÉS FELHASZNÁLÁSI LEHETŐSÉGEI .. .................................................................................................................................. 40

5.3.

A BIOÜZEMANYGOKRA VONATKOZÓ TÁMOGATÁSOK ........................... 43

5.4.

BIOÜZEMANYAGOK HASZNOSÍTÁSÁNAK GAZDASÁGOSSÁGI

ÖSSZEFÜGGÉSEI .............................................................................................................. 45 6.

7.

8.

BIOÜZEMANYAGOK HATÁSA A GAZDASÁG KÜLÖNBÖZŐ TERÜLETEIN .... 49 6.1.

KÖZLEKEDÉS ........................................................................................................ 49

6.2.

MEZŐGAZDASÁGI HATÁSOK, ÉLELMISZERTERMELÉS ............................ 51

6.3.

ENERGIAPOLITIKA .............................................................................................. 52

6.4.

KÖRNYEZETPOLITIKA, ÜVEGHÁZHATÁS..................................................... 53

6.5.

EGYÉB GAZDASÁGI HATÁSOK ........................................................................ 55

BIOÜZEMANYAGOK JÖVŐBELI KILÁTÁSAI, LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK . 58 7.1.

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK ............................................................................ 58

7.2.

JELENLEGI ÉS JÖVŐBELI KILÁTÁSOK ........................................................... 60

ÖSSZEGZÉS, KÖVETKEZTETÉSEK ........................................................................... 62

MELLÉKLET .......................................................................................................................... 65 IRODALOMJEGYZÉK........................................................................................................... 76

4

TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE

1. sz. táblázat: Nemzeti átfogó célkitűzések............................................................................. 65 2. sz. táblázat: Bioetanol előállítására felhasználható alapanyagok és alkohol-kinyerés lehetőségei ................................................................................................................................ 66 3. sz. táblázat: Első és második generációs biodízel ................................................................ 67 4. sz. táblázat: Bioetanol termelés az Európai Unió tagállamaiban, 2008-ban ........................ 68 5. sz. táblázat: Biodízel termelés az Európai Unió tagállamaiban, 2008-ban .......................... 69 6. sz. táblázat: Az Európai Unió 2007-ben közlekedéshez felhasznált bioüzemanyag aránya (tonnában)................................................................................................................................. 70

5

ÁBRÁK JEGYZÉKE

1. ábra: A Nabucco-gázvezeték tervezett útvonala .................................................................. 71 2. ábra: A megújuló energiaforrások felhasználásának aránya 2007-ben az Európai Unióban72 3. ábra: A megújuló energiaforrások részesedése a villamosenergia-termelésből 2007.ben az Európai Unióban ...................................................................................................................... 73 4. ábra: A BTL üzemanyag előállításának lépcsői ................................................................... 74 5. ábra: Energiamérleg a felhasznált nyersanyag alapján ........................................................ 75

6

1. BEVEZETÉS „Nem csak az számít, hogy mit teremtünk, hanem az is, hogy mit nem akarunk elpusztítani magunk körül.” John Sawhill A folytonos energiafelhasználás hozzátartozik a XXI. századi ember mindennapjaihoz. Életünket ehhez igazítva alakítjuk, a mindenkori fejlődést erre alapozzuk. Viszont a XX. században megszületett az a felismerés, hogy a Föld természeti erőforrásai végesek, melyek nem képesek ellátni korlátlan mértékű modernizációt és növekedést. Az elmúlt évtizedek alapján nem vonható kétségbe, hogy a világ energiaigénye a jövőben tovább emelkedik, ami miatt a Föld energia utánpótlása veszélybe kerül, ennek már ma is érzékeljük előjeleit. Magától értetődő lenne az alternatív energiaforrások kiterjedtebb felhasználása, azonban tény, hogy utóbbiak alkalmazása nem fogja teljes egészében, egyik pillanatról a másikra megoldani sem a környezetszennyezési, sem az energiaellátási problémákat, de nagyban hozzájárulhat a környezettudatosabb és élhetőbb energiagazdaság megteremtéséhez. Ezek alapján az Európai Uniónak újra kellett gondolnia energiastratégiáját, lehetőségeit hozzá kellett igazítania a megváltozott körülményekhez, és egy a fenntartható fejlődést támogató, megújuló energiapolitikát kellett létrehoznia. Viszont ezen a területen, az elméleti síkon megfogalmazott célok gyakorlati megvalósítása sokszor nem olyan egyszerű. Sok esetben a megoldás keresése már a tárgyalások első fázisában falakba ütközik, mert a közgazdászok, politikusok és tudósok azon vitáznak, hogy mekkora mértékű valójában az előttük álló probléma, így a tanácskozási folyamat a végleges döntés és eredmény meghozataláig hosszú időt vesz igénybe. A gyakorlati alkalmazás pedig csak ezek után jön. Az Európai Unió felismerte, hogy napjainkban az energiafelhasználás tárgyköre összekapcsolódva a globális felmelegedés és az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kollektív fellépést igényel. Az Európai Unió feladata, hogy polgárait versenyképes, fenntartható és biztonságos energiával lássa el. Az Európai Unió energiastratégiájával a tagállamokat energiatakarékosságra és a megújuló energiaforrások egyre nagyobb mértékű használatára ösztönzi. A természetben található energiahordozók többsége a földkéregből kitermelt anyag, ezeket nevezzük nem megújuló energiaforrásoknak, mint például a hasadóanyagok, a szénhidrogének (kőolaj, földgáz) és az ásványi szenek, a többi a bioszférából nyert megújuló energiaforrás, ezek közé soroljuk a nap-, szél-, víz-, geotermikus energiát és a biomasszát. 7

A megújuló energiaforrásokon belül érdemes részletesen foglalkozni a bioüzemanyagok jelenlegi és jövőbeli jelentőségével. Főként azért, mert megoldást jelenthet a szénhidrogén függőségre, és a mezőgazdaság túltermelési válságára. A bioüzemanyagok közé tartozik a bioetanol és a biodízel, mindkettő más-más tulajdonságokkal rendelkezik. A biodízel a hagyományos, kőolajalapú hajtó- és kenőanyagok helyettesítésére szolgál. A bioetanol benzint helyettesít, vagy annak adalékaként alkalmazható. Viszont a fent említett bioüzemanyagok nem csak előnyökkel, hanem a megalapozott kutatások alapján hátrányokkal is rendelkeznek, és a gazdaság különböző területeire sem elhanyagolható jelentőségű hatást gyakorolnak, melyekre a későbbiekben egy külön alpontban részletesen, nagy hangsúlyt fektetve térek ki. Szakdolgozatomban megpróbálok részletes és érthető képet adni az Európai Unió energiapolitikájáról, ennek fejlődéséről a fontosabb állomásokat kiemelve. Az Európai Unió energiastratégiájának általános bemutatását, a megújuló energiaforrások szabályozási környezetét és jelenlegi felhasználását három különálló fejezetben fejtem ki. Ezután az ellátásbiztonság megteremtésének lehetőségeiről adok áttekintést, majd a megújuló energiaforrások csoportján belül a bioüzemanyagokkal foglalkozom részletesen, ezen felül felhasználásuk hosszú távú lehetőségeit, későbbi gazdasági, energetikai hatásait vizsgálom.

8

2. A KÖZÖSSÉGI ENERGIAPOLITIKA 2.1. A KÖZÖSSÉGI ENERGIAPOLITIKA SZÜKSÉGSZERŰSÉGE Az együttműködő tagállamoknak az integráció kialakulása óta nem sikerült közös energiapolitikát létrehozniuk. Az energiapolitika annak ellenére nemzeti hatáskörben maradt, hogy az Európai Unió alapját létrehozó három szerződés közül kettő, az Európai Szén- és Acélközösséget1 létrehozó Párizsi Szerződés (1951) és az Európai Atomenergia-közösséget2 megalapító Római Szerződés (1957) is az energiapolitika köré épül. A közös energiapolitika kialakulásának hiányát számos ok magyarázza, ide sorolható egyrészt, hogy az energiaszektor mindig stratégiai súlyú ágazatnak számított, ezért a tagállamok ezt a területet nem akarták kiadni irányításuk alól, másrészt az egyes nemzeti érdekek az energiapolitikában jelentősen eltérő irányokat mutattak. A fent említett okok ellenére számtalan indok sürgeti a közösségi szintű energiapolitika megteremtését. A legfőbb érv, hogy az Európai Unió csak egységes fellépéssel tud meghatározó alkupozíciót szerezni Oroszországgal szemben, másfelől az éghajlatváltozás elleni tárgyalásokon csak kollektíven tudja megfelelő súllyal képviselni érdekeit, továbbá az energiahálózatok összekapcsolása az Unió versenyképességének javulását szolgálja. 2.2. AZ EURÓPAI UNIÓ ENERGIAPOLITIKÁJÁNAK FEJLŐDÉSE Az 1951-ben megalakult Európai Szén- és Acélközösség célja a német és francia szén- és acéltermelés összehangolása és egy új európai háború lehetőségének megelőzése, megakadályozása volt, mivel a hadviselésnek nélkülözhetetlen feltétele a szén- és acélipar hadi termelése. Ahogy a szén szerepe az egyes tagállamok energiaellátásában csökkenni kezdett, úgy szorult egyre inkább háttérbe az Európai Szén- és Acélközösség jelentősége, majd 2002. július 23-án meg is szűnt. Az Európai Atomenergia-közösség 1957-ben jött létre, az Európai Gazdasági Közösséggel egy napon. Az aláíró felek az atomenergia békés célokra történő felhasználásáról, valamint az atomenergia fejlesztésének összehangolásáról és a védelmi szabályok közös kialakításáról rendelkeztek.

1

Európai Szén- és Acélközösség más néven Montánunió, ESZAK, tagjai: Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Olaszország, Német Szövetségi Köztársaság 2 Európai Atomenergia-közösség más néven EURATOM, tagjai: Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Olaszország, Német Szövetségi Köztársaság

9

Az 1960-as évek után a Közösségben az energiafelhasználás szerkezete nagymértékben átalakult. A szén felhasználása a gazdaságban egyre inkább visszaesett, míg a kőolaj és egy másik energiahordozó, a földgáz is egyre jelentősebb szerepre tett szert. Így az 1973-as és 1979-es olajárrobbanás hatására a közösségi jogalanyokban számos témában feltűntek az energiapolitikai témájú határozatok, ajánlások. Ide tartozik elsősorban a közösségi energiapolitika sürgős létrehozása, az energiafogyasztás- és import csökkentése, a nukleáris beruházások fokozása és a megújuló energiaforrások fejlesztése. Az 1970-es években a Közösség energiafelhasználása csökkent, ez alapján megállapítható, hogy az energiahatékonysági programok eredményesnek bizonyultak. Ekkorra világossá vált, hogy a nukleáris erőmű programok a tervezet szerint nem teljesíthetők, megvalósításuk gazdasági és politikai akadályokba ütközik. Ettől kezdve az Európai Atomenergia-közösség jelentősége csökkenni kezdett. Az 1985-ös Fehér Könyvben az egységes belső piacra vonatkozó elképzelés az energiapiacokat is érintette, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy az egységes energiapiac elősegíti a versenyképesebb európai gazdaság kialakulását. A Közösség importfüggősége egyre inkább súlyosbodott az évek során. 1991-ben az Európai Közösség akkori tagállamaival együtt, összesen 51 állam3 létrehozta az Európai Energia Chartát, előmozdítva ezzel a nemzetközi energiai együttműködést. Az Európai Energia Charta keretein belül jött létre 1994-ben az Energia Charta Egyezmény, amely jogilag kötelező szabályokat írt elő a külföldi beruházások, az energiakereskedelem, a vitarendezés és az energiahatékonyság területén. Ezzel kapcsolatban az Európai Unió számára a legérzékenyebb pont az volt, hogy Oroszország nem ratifikálta az egyezményt, ezzel jelezve, hogy harmadik fél számára nem nyitja meg energiaszállító kapacitásait. Az 1990-es években a Közösség az energiapiacok liberalizációjára és az egységes piac létrehozására fektette a hangsúlyt, ehhez hozzájárult, hogy az 1993-ban hatályba lévő Maastrichti Szerződéssel ugyancsak bővültek a környezet- és energiapolitikai célok. A következő lépés 1994-ben a Zöld Könyv4 majd ezt megerősítve 1995-ben a Fehér Könyv5 kiadása volt. A Fehér Könyv általánosan meghatározza az Európai Unió energiapolitikáját, bemutatja a gazdasági környezet sajátosságait, az ehhez való alkalmazkodás módját és a belső piac megteremtésének lehetőségeit. Az általános célkitűzéseken felül lefekteti az 3

Az Egységes Európai Charta aláírói: európai kontinens szinte összes tagállama, a volt szovjet utódállamok, Japán, Ausztrália, Törökország, USA, Kanada 4 Az Európai Bizottság által kiadott vitaindító dokumentum, melynek célja rámutatni egy adott ágazat legfontosabb megoldatlan kérdéseire, és felhívni az ágazat szereplőit az állásfoglalásra. 5 Az angol törvény-előkészítési gyakorlatból átvett sajátos „műfaj": valamely nagy horderejű kérdés tervezett kezelési módjáról készült átfogó elemzés, amely iránymutatásul szolgál a későbbi jogszabályalkotás számára.

10

energiapolitika három fő kérdéskörét: az ellátás biztonságát, a környezet védelmét és a versenyképességet. 1998-ban a Tanács az energiapolitika fejlesztésére ötéves (1998–2002) cselekvési programot fogadott el, az 1995-ben kiadott Fehér Könyv céljai teljesítésének érdekében. Az 1990-es évek elején az európai villamos- és gázhálózat kiépítésére és a szállítás feltételeinek

meghatározására

irányelvek

születtek.

Az

1991-ben

hatályba

lépett

villamosenergiatranzit-irányelv6 az energiaszektor liberalizációját sürgette, ehhez hasonló célokat fogalmazott meg az 1992-ben meghozott gáztranzit-irányelv7. Ezek az irányelvek elősegítették a villamos energia és a gáz szállítóvezetékeinek összekapcsolását. A Tanács által 1996-ban bevezetett irányelv8 lehetővé tette, hogy a szükséges feltételek teljesítése mellett bárki építhessen erőművet és létrehozhasson villamos energiát a Közösség területén belül. Az 1998-as irányelv9 pedig diszkrimináció mentesen, nyilvános feltételek mellett engedélyezte a gázipari létesítmények építését és üzemeltetését. 2000-ben az Európai Bizottság az energiaellátás biztonságáról szóló Zöld Könyvet adott ki, amely rávilágított arra, hogy az Európai Unió jelenlegi nagymértékű energiaimportfüggősége súlyos veszélyeket rejt magában, mert ez könnyen ellátási nehézségek kialakulásához vezethet és gyengíti a szolgáltatás biztonságát. Még ebben az évben kiadott Lisszaboni Stratégia című dokumentum egyik fontos pontja a gáz- és villamosenergia-szektor liberalizációja. Egyes tagállamok között a liberalizáció kiszélesítésében gondok merültek fel, mert bizonyos országok hálózatai fizikailag nem voltak megfelelő mértékben összekapcsolva. Számos más probléma is felmerült a régi irányelvekkel kapcsolatban, amely a Közösséget új irányelvek kidolgozására késztette. Ezután, 2002-ben a Bizottság két irányelvtervezetet fogadott el, melyek témája az Európai Unió energiaellátási biztonsága volt. Majd, még ebben az évben határoztak arról, hogy 2004től a nem-háztartási felhasználók szabadon dönthetnek arról, hogy mely gáz- és villamosenergia-szolgáltatót választják. A 2003-ban nyilvánosságra hozott új villamosenergia-10 és új gázirányelv11 meghatározta a liberalizáció pontos menetét az előbb említett szektorokra vonatkozóan. A két irányelv azt is előírta, hogy az uniós állampolgárok 2007. július elsejétől szabadon választhatják meg gáz- és 6

A Tanács 90/547/EGK irányelve A Tanács 91/296/EGK irányelve 8 A Tanács 96/92/EK irányelve 9 A Tanács 98/30/EK irányelve 10 Az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EK irányelve 11 Az Európai Parlament és a Tanács 2003/55/EK irányelve 7

11

villamosenergia-szolgáltatójukat, ezt azonban nem tudták megvalósítani, mert az egyes tagállamok késve nyitották meg piacaikat és az irányelvek előírásait sem megfelelően vették át. Az Európai Bizottság 2006-ban kiadta az „Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért”12 című Zöld Könyvet, melyet az orosz-ukrán gázvitákra és az energiaváltozásra vonatkozó nyugtalanságra adott válaszként értékelhetünk. A Zöld Könyv hat kiemelt cselekvési területre koncentrál, a villamos energia és a gáz belső piacának kiteljesedésére, az ellátás biztonságának garantálására, az éghajlatváltozás kezelésére, az innováció ösztönzésére és egy energiaügyi külpolitika kialakítására. A piac nem megfelelő működése miatt a Bizottság olyan javaslatot dolgozott ki, amely a valós versenyen alapuló villamosenergia- és földgáz-szektor megvalósítását célozta meg. Ezt a javaslatot 2007-ben tették közzé, később harmadik energiacsomag néven vált ismertté. A harmadik energiacsomag lényege az energiatermelési tevékenység tényleges elválasztása a hálózatüzemeltetési tevékenységtől. 2008-ban az Európai Unió kiadta az Éghajlat-változási és Energiacsomagot, amely nagy előrelépés volt a közös energiapolitika felé. Legfontosabb célkitűzései: az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának legalább 20 százalékkal való csökkentése 1990-hez képest, a megújuló energiaforrások aránya érje el 2020-ra az Európai Unió energiafelhasználásának 20 százalékát és az energiafogyasztás 20 százalékkal történő csökkentése. Az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere13 az Éghajlat-változási és Energiacsomag kulcspontja, célja, hogy a részt vevő vállalatok kibocsátáscsökkentési céljaikat a legköltséghatékonyabban érjék el. 2.3. A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK STRATÉGIAI ÉS SZABÁLYOZÁSI KÖRNYEZETE AZ EURÓPAI UNIÓBAN Az energiaforrások alapvetően két csoportra oszthatók, a kimerülő és megújuló energiahordozókra, viszont ez a megkülönböztetés nem teljes mértékben egyértelmű és helytálló, mivel az egyes energiaforrások felhasználhatósági intervalluma az emberi tevékenység intenzitásától és módjától is függ. A kimerülő energiahordozók is újratermelődnek, de ha kiaknázásuk mértéke gyorsabb, mint az újraképződés mértéke, ahogy ez napjainkban egyre inkább tapasztalható, fennáll a források elapadásának veszélye, amely 12 13

Európai Bizottság, 2006 Emissions Trading System (ETS)

12

súlyos környezeti, gazdasági és társadalmi következményekkel járhat. Ezért is követeli meg a fenntartható fejlődés, hogy az emberi tevékenység ne vezessen a kimerülő források valós elapadásához, és ne korlátozza a megújulók újratermelődését. A XXI. századra egyértelművé vált, hogy a megújuló energiaforrások egyre nagyobb mértékű felhasználása megoldást jelenthet a súlyosbodó energiaproblémákra. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a megújuló energiahordozók az energia előállítása közben egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben bocsátanak ki a környezetre káros anyagokat. Ezért a nap-, víz-, geotermikus- és szélenergia, valamint a biomassza hasznosítása az üvegházhatású gázok légkörbe való kibocsátásának csökkentéséhez vezet. Ezen kívül lényeges érv, hogy a megújuló energiaforrások használata csökkenti a fosszilis energiahordozóktól való függést, ami elősegíti az ellátásbiztonság növekedését. 2004-ben Az Európai Unió összes energiafelhasználásának csak 6,2 százaléka származott megújuló energiaforrásból, ez meglehetősen szerény részesedés, viszont a megújuló energiahordozók jelentőségének növelésére vonatkozó törekvések kedvező képet mutatnak. Az Európai Unió láthatóan felismerte, hogy klímapolitikájának érvényesítése, ezáltal az elengedhetetlen változtatások megvalósítása nem tűr halasztást, a problémák jelentkezése nem a messzi jövőben várható, hanem már jelen vannak mindennapi életünkben, ezért most kell cselekedni. Az Európai Bizottság által 1997-ben kiadott a megújuló energiaforrásokról szóló Fehér Könyv megfogalmazta, hogy a megújuló energiahordozók rendkívül jelentősek az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Ez a dokumentum célul tűzte ki, hogy az Európai Unió a 2000-es évi 6 százalékos megújuló energiafelhasználását 2010-re 12 százalékra növelje. A Fehér Könyv hozta nyilvánosságra a megújuló energiákkal kapcsolatos cselekvési tervet és közösségi stratégiát, kiemelve az összes megújuló energiaforrás fejlesztését és a szilárd szakpolitikai háttér létrehozását. Az Európai Parlament és a Tanács két fő irányelvet határozott meg. Az első14 a megújuló energiahordozókból előállított villamos energia támogatására jött létre, amely kötelező célokat fogalmaz meg a tagországok számára. Ez a dokumentum előírja, hogy az 1997-es évi 13,9 százalékos uniós átlagot, 2010-re 22,1 százalékra kell növelni az előbb említett 2010-es 12 százalékos megújuló arányt is figyelembe véve. A második irányelv15 a közlekedési ágazatban

14 15

a

bioüzemanyagok,

illetve

más

megújuló

üzemanyagok

használatának

Az Európai Parlament és a Tanács 2001/77/EK irányleve Az Európai Parlament és a Tanács 2003/30/EK irányelve

13

előmozdítását tűzte ki célul. Később a fent említett két irányelvet, a 2008 végén elfogadott klímacsomag részeként hatályba lépő új irányelv16 hatályon kívül helyezte. Emellett 2005-ben a Bizottság elfogadta a biomasszával kapcsolatos cselekvési tervet, ennek oka, hogy már 2004-ben az Európai Unió energiaszükségleteinek 4 százalékát biomasszából fedezte, és ha saját potenciálját teljes mértékben hasznosítaná, 2010-re megduplázhatná a biomassza felhasználását a Közösségen belül, így nem véletlen, hogy a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos szabályozásban kiemelten kezelik a biomassza kérdését. Az Európai Unió 2007-ben elfogadta az Energia és Klímacsomagot, majd 2008-ban az Éghajlat-változási és Energiacsomagot, amelyben az Unió vállalta 2020-ig az üvegházhatást okozó gázok 20 százalékkal való csökkentését, a megújuló energiaforrások arányának 20 százalékra

történő

növelését

a

teljes

energiafelhasználáson

belül,

valamint

az

energiafogyasztás 20 százalékkal való mérséklését, ezzel pedig az energiahatékonyság javítását. E csomag részeként adták ki a már fentebb megemlített 2009/28/EK17 irányelvet, amely a megújuló energiahordozók használatának támogatásáról szól, valamint valamennyi tagállam számára kötelező érvényű elérendő adatokat határoz meg a megújuló energiafelhasználás arányára vonatkozóan, ezt az 1. sz. táblázatban országok szerint is tanulmányozhatjuk. Emellett ez az irányelv előírja a tagállamok számára a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési terv kiadását, a tervek elkészítésére és benyújtására adott határidő 2010. június 30. volt, a nemzeti cselekvési terveknek tartalmaznia kell a 2020-ig terjedő újítások forrásait, stratégiáját, céljait és a támogatási rendszerek leírását.

16 17

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve

14

3. ELLÁTÁSBIZTONSÁG MEGTEREMTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI 3.1. ELLÁTÁSBIZTONSÁG ÉRTELMEZÉSE Az Európai Unió energiapolitikájának egyik legfontosabb prioritása a megfelelő és biztonságos energiaellátás biztosítása a tagállamok számára. Az ellátásbiztonság azt jelenti, hogy a szükséges energia megfelelő minőségben, választékban és áron mindig rendelkezésre áll, hozzájárulva a gazdaság hatékony működéséhez és a társadalom megfelelő életkörülményeinek kialakításához. Bizonyos feladatokat, mint például az éghajlatváltozással kapcsolatos problémák, vagy az energiaimportok összehangolt megvalósítása és az importfüggőség csökkentése, a tagállamok csak közös erővel tudnak megoldani. A XXI. században az energiafelhasználás hozzátartozik az emberek mindennapjaihoz, amíg szükség szerint el vagyunk látva az egyes energiafajtákkal, addig fel sem tűnik, hogy milyen fontos számunkra a napi mennyiségű energia biztosítása. Amikor a folyamatosság megszakad, komoly zavarokat okozva borítja fel a megszokott kényelmet. „Minél fejlettebb egy társadalom, annál jobban ki van szolgáltatva az energiaellátás folytonosságának.” 18 Az energiaellátás biztonságának fenntartása igen összetett feladat, amelyet számos körülmény befolyásol. Fontos, hogy elegendő energiaforrás mindig legyen elérhető, megfelelő tartalékok álljanak rendelkezésre, a szállítás legyen biztosított, időben lépjenek működésbe az új kapacitások, illetve az energiaellátó rendszerek legyenek megbízhatóak. Ezek mellett az energiapolitikai döntések is nagyban befolyásolják az energiaellátási rendszer működését, az energiapolitika lényeges feladata az ellátás tartós stabilitásának jelenlegi és jövőbeli biztosítása. Az ellátásbiztonságot vizsgálhatjuk időbeli és térbeli felosztás alapján. A térbeli felosztás szerint megkülönböztetünk belső és külső ellátásbiztonságot. A belső biztonság az Európai Unió határán belüli területre vonatkozik, amely akkor valósulna meg, ha a tagállamoknak sikerülne egy olyan ellátási hálózatot kialakítani, amelyben az országok közötti egyes ellátási rendszerek összekapcsolása valósulna meg. Ez azonban egyelőre nehezen elképzelhető. A külső ellátásbiztonság ebből kifolyólag az Európai Unión kívüli országokra koncentrálódik. Az időbeli megkülönböztetés szerint létezik rövid és hosszú távú ellátásbiztonság. Rövid távon az energiaigények napi szintű kielégítéséről beszélünk, hosszú távon az ellátásbiztonság többnyire stratégiai problémákkal és célokkal foglalkozik. Ez a két fajta időbeli megkülönböztetés nem kezelhető egymástól teljesen különálló jelenségként, mivel hatással

18

Vajda György: Energia és társadalom MTA Társadalomkutató Központ, Budapest 2009 p. 275.

15

vannak egymásra, a rövid távú ellátásbiztonság keretében fellépő zavarok, problémák befolyásolják a hosszú távú ellátási biztonságot. Valamint ha a hosszú távú stratégiai célokhoz nincsenek meg a megfelelő eszközök, a rövid távú ellátásbiztonság is értelmét veszti. 3.2. ENERGIAHORDOZÓK SZEREPE AZ ELLÁTÁSBIZTONSÁGBAN Már említettem, hogy az energiabiztonság egyik alapfeltétele, hogy az energiahordozók mindig kellő mennyiségben álljanak rendelkezésre, ennek biztosításához a beszerzést, vagy import által vagy saját termelés segítségével, pontosan és átláthatóan meg kell tervezni illetve felügyelni. Az energiahordozókon belül nem csak megújuló és nem megújuló energiaforrásokat különböztetünk meg, hanem primer19 és szekunder20 energiahordozókat is. Így a beszerzési lehetőségek a primer energiahordozóknál az ásványi vagyontól és a megújuló potenciáltól függenek, míg a szekunder energiahordozóknál az egyes erőművek, üzemek kapacitása a meghatározó. Ehhez kapcsolódóan érdemes megvizsgálni az energia behozatal forrásainak megbízhatóságát. Az ásványi energiahordozók a Földön egyenlőtlen arányban oszlanak el, melyek rendelkezésre állása ez alapján meglehetősen rugalmatlan, sőt a szekunder energiaforrások előállítása is a primer energiahordozók hasznosításának lehetőségeitől függ. Az egyenlőtlen eloszlás kiküszöbölése és áthidalása érdekében jött létre és bővül egyre a külkereskedelem, melynek jelenléte sok pozitív hatást von maga után, viszont a nem megfelelő mértékű alkalmazása hátrányosan is érintheti az adott gazdaságot. Legfőképpen

a

kőolaj-

és

földgázmezők

birtoklásával

és

hozzáférhetőségével

kapcsolatban alakulnak ki viták az országok között. Súlyosabb esetben nyílt háborúvá alakul át az ásványi energiahordozók miatt létrejött konfliktus, hiszen ezek nem csak a gazdaság megfelelő működéséért és az ideális életkörülmények kialakításáért felelnek, hanem a hadsereg ütőképességét is befolyásolják. Közel-Kelet, Irak, Irán valamint Dél-Amerika sorsa és történelme is másképp alakult volna, ha nem rendelkezne hatalmas méretű olajvagyonnal. Ezekkel az országokkal szemben, a Magyarországon fellelhető ásványi- és megújuló energiahordozók mennyiségi aránya nem túl kedvező, ezért hazánk jelentős energiaimportra kénytelen

támaszkodni.

Magyarországon

elsősorban

a

bioüzemanyagok

válhatnak

számottevővé, viszont ennek nagyobb és kiterjedtebb méretű felhasználása egyelőre a gyakorlatban még nem megvalósított. 19 20

A természetben megtalálható energiaforrások. A primer energiahordozók jelentős része átalakítás során szekunder energiahordozóvá válik.

16

Az atomerőművek hosszú távon stabil villamos energiaellátást nyújthatnak, 2007-ben az Európai Unió áramtermelésének 30 százalékát atomenergiával látták el. Az Európai Unióban minden tagállam egyénileg dönthet arról, hogy az atomenergiát felhasználja-e villamos áram termelésre. Egyes országok, mint például Franciaország, Finnország valamint Svédország támogatja az atomenergia használatának bővítését, míg más államokban, mint Szlovénia, Dánia vagy Románia újra és újra vita tárgya a nukleáris energia használata, annak ellenére, hogy például Románia és Szlovénia is rendelkezik atomerőművel. Az Európai Unió 27 tagállama közül 15 országban21 van, 12 országban22 pedig nincs aktív atomerőmű. A vita tárgyát leginkább a nukleáris energiával kapcsolatos környezetvédelmi rizikóval összefüggő kérdések képezik, viszont az atomerőművek építését ösztönző tagországok figyelembe vették, hogy a klímaváltozás elleni harcban szükséges pont az atomenergia kiaknázása, ennek jelentősége felülemelkedik a biztonsági rizikón, ami egyébként minden energiaforrásnál, bár más-más mértékben, de jelen van. Franciaországban 19 atomerőmű működik, melyek a francia áramellátás közel 75 százalékát adják, ez által jelentős függetlenségre tett szert az energiaellátás területén és itt a villamos áram is sokkal olcsóbb, mint számos más Európai országban. Az atomenergia ellen tiltakozó országok nem hisznek a nukleáris energia biztonságában. Több ország kifejezetten tiltakozik a bővítések ellen, sőt saját államában meg is tiltja az ilyen típusú kezdeményezéseket. Itt említhetjük Dánia példáját, ez az ország kifejezetten a nukleáris energia ellen tette le voksát, ezzel bírálva a szomszédos Svédország helyzetét is. A svédek Barsenbäcki atomerőműve a dán fővárostól, Koppenhágától légvonalban körülbelül 20 kilométerre helyezkedik el, amit még a koppenhágai tengerpartról is látni lehet, többek közt emiatt is vették rossz néven a dánok az említett atomerőmű létesítését, végül 2005-ben a dánok nagy örömére egy 1980-as svéd népszavazás eredményeként ezt az atomerőművet bezárták. Ennek ellenére bőven maradt atomerőmű Svédország területén, Forsmarkban, Aagastaban, Oskarshamnban és Ringhalsban, amelyek ugyancsak ellenkeznek Dánia atomellenes felfogásával. Ebből kifolyólag Dánia inkább a megújuló energiaforrások felhasználásának arányát szeretné növelni, ehhez hozzájárul, hogy Dánia élen jár az ehhez szükséges technológiák előállításában és exportálásában, így ő a megújuló energiafelhasználás elterjedéséből igen sokat profitálna. A 2011 márciusában bekövetkezett Fukushimai atomerőmű katasztrófájának hatására az Európai Unióban a tagországokban lévő reaktorok mélyreható biztonsági ellenőrzéséről határozott. 21

Németország, Románia, Bulgária, Finnország, Svédország, Cseh Köztársaság, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia, Litvánia, Franciaország, Belgium, Egyesült Királyság, Hollandia, Spanyolország 22 Ausztria, Dánia, Észtország, Görögország, Írország, Lettország, Lengyelország, Olaszország, Portugália, Ciprus, Luxemburg, Málta

17

Nem csak Magyarország, hanem az Európai Unió energiafüggése is igen nagy mértékeket ölt, ezen belül a legnagyobb probléma, hogy noha az Unió több országból is importál, e források eloszlási aránya nem kiegyenlített. Az energiaforrásokat nyújtó országok közül az Európai Unió átlagosan mintegy 40 százalékban függ Oroszországtól. „Az energiaimport uniós szinten évente 2,3 százalékkal nő, melynek kétharmadát az olaj, 26 százalékát pedig a földgáz teszi ki, e két energiaforrás több mint egyharmadát orosz importból fedezi.” 23 „Azt már az Európai Unió is felismerte, hogy az energiafüggőség kérdése igen jelentős tényező, nem csupán gazdasági szempontból, hanem elsősorban azért, mert az energiaellátást politikai nyomásgyakorlás céljára is könnyen fel lehet használni.”24 3.3. SZÁLLÍTÁS Annak érdekében, hogy a világ energiaellátásához szükséges óriási mennyiségű energiahordozó eljusson a fogyasztókhoz, olyan szállítási hálózatot alakítottak ki, amely szinte az egész Földet beborítja. A világ teljes áruforgalmának közel a felét az energiahordozók szállítása teszi ki, mind a tengereken, mind a szárazföldön. Éppen ezért a logisztikai feladatok pontos időben és helyen való teljesítése a megfelelő energiaellátás alapvető elvárásai közé tartozik. Az egyes energiahordozók a forráshelytől a fogyasztóig több féle szállítási útvonalon és szállítási eszközzel fuvarozhatók. A kőolaj, a földgáz és a szén szállításának nagy részét tengeri útvonalakon bonyolítják. Ez a szállítási módszer aránylag olcsó, emellett a tengeri forgalomnál a szállítási útvonal szabadon megválasztható, esetleg módosítható, így ezen keresztül az energiaellátás sokkal rugalmasabbá válik, mint a szárazföldi szállítás keretében. Ezen előnyöknek köszönhetően a tengeri

külkereskedelmi

forgalom

megerősödött,

ami

a

tengerhajózás

fejlesztését

nagymértékben ösztönözte, ennek következtében nem csak a fejlett, automatizált teherhajók és szupertankerek jelentek meg, hanem új kikötőket, vagy akár úszó szigeteket is építettek a hatalmas forgalom könnyebb lebonyolítása érdekében. Európa legfontosabb kőolajkikötői Rotterdam, Hamburg és Trieszt is nap mint nap óriási méretű és mennyiségű hajó fogadására képesek.

23

Prof. Mészáros Alajos: Az Európai Unió energiafüggősége és alternatív megoldásai, 2009. december. 02., http://www.meszarosalajos.sk/hu/az-europai-unio-energiafuggosege-es-alternativ-megoldasai/, letöltés dátuma: 2011. október 1. 10:12 24 Az Európai Unió Hivatalos Lapja: Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Energiaellátás: az EU számára ellátásbiztonságot garantáló szomszédsági politika 2011.5.3 (2011/C 132/04), http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2011:132:0015:0021:HU:PDF, letöltés dátuma: 2011. október 1. 15:10

18

Az Európai Unió földgázforgalmának egyharmad részét is a tengereken keresztül intézik, viszont ennek lebonyolítása különleges infrastruktúrát igényel, mivel a hajókon a földgáz tárolása cseppfolyósított formában történik. Ezért a feladóállomáson cseppfolyósító, a fogadó állomáson elpárologtató technikai berendezéseket, a szállító járművön pedig a kriotechnikai 25 feltételeket kell biztosítani. A szén kereskedelmének nagy része is a világtengereken keresztül megoldott, a főforgalmat az Atlanti-óceán partján fekvő Amsterdam, Rotterdam és Antwerpen kikötők bonyolítják. A szárazföldi szállításon keresztül a kőolaj a termelőüzemből vagy a kikötőkből a kőolajfinomítókba csővezetékek segítségével jut el. 2007-ben két napos zavar keletkezett a kőolajellátásban, mivel elzárták a Barátság vezetéket egy orosz-belorusz konfliktus következtében, ami Európa nagy részének kőolajellátását érintette. Ha zavar keletkezik az orosz kőolajszállításban, az Adria-vezeték kapacitása vagy a tengeri kőolajimport tudja pótolni a kiesett kőolajmennyiséget. A kőolaj-finomítókból a nagyfogyasztókhoz a kőolajat termékvezetékeken juttatják el, a kisebb fogyasztókhoz pedig vasúti vagy közúti tartálykocsikban. „A földgáznak nagy előnye, hogy a forrástól a fogyasztókig csővezetéken szállítható, ez a kevés emberi munkát igénylő ellátás nem csak kényelmes, hanem termelékeny is. Hátrány viszont, hogy ennek az infrastruktúrának a kiépítése költséges, a földgáz szállításához kétszeres csőátmérő és ötszörös költség tartozik, mint azonos hőmennyiségű olaj szállításához.”26 A szénszállítás a szárazföldön általában vasúti kocsikon, vagy ha erre lehetőség adódik, belvízi uszályon történik. Az Európai Unióban a fogyasztók villamosenergia-ellátása az úgynevezett UCTE27 európai nagyfeszültségű átviteli rendszeren keresztül valósul meg, melynek legfontosabb feladata az összekapcsolt rendszerek koordinálása és az együttműködés biztosítása. A nemzetközi távvezetéki hálózat nagyban hozzájárul az ellátásbiztonság megteremtéséhez, mivel szükség esetén villamos energiaimportra és zavarok esetén kisegítésre is módot ad.

25

A kriotechnikai rendszerek a földgáz folyékony halmazállapotát biztosítják a szállító járművökön. Vajda György: Energia és társadalom MTA Társadalomkutató Központ, Budapest 2009 p. 288. 27 Union for the Coordination of the Transmission of Electricity 26

19

3.4. ELLÁTÁSBIZTONSÁGOT AKADÁLYOZÓ TÉNYEZŐK Az ellátásbiztonsággal kapcsolatban fellépő hosszú távú probléma lehet a forráshiányból fakadó, infrastrukturális okokból, vagy gazdasági, politikai konfliktusok miatt fellépő zavar, melyek megoldása a kormány vagy a közösség feladata. A forráshiány akkor következhet be, ha a fogyasztói igények magasabbak, mint a rendelkezésre álló készletek. Ezt rövid ideig az energiatartalékok segítségével ki lehet küszöbölni, ez viszont csak átmeneti segítség, mert a tartalékok végesek. Az infrastrukturális okokból fellépő probléma jelentheti az egyes szállító vezetékek, vagy az egyéb szállító eszközök hiányát, meghibásodását, nem megfelelő működését, de ide tartoznak a különböző termelői, tárolói és elosztói létesítmények működési zavarai is. Számos probléma léphet fel a nem megfelelő törvényi szabályozással kapcsolatban, legtöbbször az jelenti a gondot, hogy a piac működését meghatározó törvények nem elég egyértelműek és következetesek. A forrásországban lévő súlyos gazdasági, illetve politikai konfliktusok jelentősen kihatnak az import országok energiaellátására, ilyen esetben akár hosszú időre is szünetelhet a megfelelő energiaellátás. Ugyanakkor az energiaellátásban rövid távú probléma a technikai meghibásodás, az időjárás miatti energia kiesés, az ilyen típusú zavarok elhárítása a rendszerműködtető feladata. Az ellátási zavarok bármely energiafajtánál előfordulhatnak. A súlyosabb, hosszú távú és nehezen elhárítható energiaellátási zavarok közé tartozik például az 1973-as olajkrízis, vagy 1987 telén a földgázvezetékek lefagyása, az ilyen méretű problémák sorozatos ellátási zavart okozhatnak, amelyek súlyos gazdasági veszteségeket vonhatnak maguk után. 3.5. MEGOLDÁSOK

A

MEGFELELŐ

ELLÁTÁSBIZTONSÁG

KIALAKÍTÁSÁRA Az ellátásbiztonság növelésére többféle megoldási stratégia is létezik, ezek közül a legfontosabbakat az alábbi fejezetben részletesen áttekintjük. A földgázellátás biztonságának megerősítésével kapcsolatban több fő lehetőséget vizsgálhatunk meg. A Nabucco gázvezeték első számú prioritásként szerepel az ellátásbiztonság megerősítéséről szóló kérdésekben. A vezeték hidat képez majd Európa és Ázsia között, így kötve össze a földgázban gazdag Közel-Keletet, Egyiptomot és a Kaszpitenger térségét az európai energiapiaccal. A tervezett útvonalat a 1. sz. ábra segítségével részletesen megvizsgálhatjuk. Ez a terv nyilvánvalóan az orosz földgáz helyettesítését veszi

20

célba, a szállítási útvonal kikerüli Oroszországot, ebből is látni, hogy Nabucco egyik fő célja az orosz befolyás csökkentése. Azonban több bizonytalan kérdés is felmerül a megvalósítást illetően. Egyrészt a Nabucco vezeték több politikailag instabil területen halad majd át, ami sok problémát okozhat a későbbiekben, másrészt kétséges pontként merül fel a gáz forrása is, mivel a lehetséges exportőr országok közül az eddig egyetlen biztosnak tűnő ország, Azerbajdzsán, feltehetően nem minden orosz nyomás nélkül, elkötelezte magát Oroszország mellett. A még lehetséges forrást nyújtó országok között említhetjük Iránt, amely most, döntően politikai, katonapolitikai és belpolitikai okokból nem tűnik biztonságos forrásnak, a még mindig zavaros belső helyzetű Irakot, a Mubarak bukása után ugyancsak bizonytalan politikai jövőjű Egyiptomot, az Oroszországtól függő, sztálini típusú egyeduralom alatt működő Kazahsztánt és a groteszk, inkább az észak-koreai mintára hasonlítóan diktatórikus Türkmenisztánt. A lehetséges források tehát vagy egzisztenciálisan függnek Moszkvától, vagy szélsőséges, a változás minden jelét nélkülöző, alapjában Nyugat ellenes diktatúrák, vagy politikailag-gazdaságilag instabilak, vagy mindhárom egyszerre. Az oroszok emellett folyamatosan napirenden tartják saját projektjeik megvalósítását, az Északi28 és Déli Áramlat29 nevű gázvezetékek megépítését. E két vezeték megvalósítása komolyan veszélyeztetné a Nabucco vezeték beruházási és későbbi fenntartási költségeinek megtérülését. A vezeték építését 2013-ra tervezik, majd előreláthatóan 2017-ben kezdődik meg a gáz szállítása. Bár ez még sok, ma még meg nem ítélhető tényezőtől függ, éppen a forrás és a nyomvonal miatt, elképzelhető, hogy e szempontok mellett a Nabucco végső soron nem jelent igazi alternatívát az orosz gázzal szemben. A földgáz vezetéken való szállítása mellett egyre nagyobb jelentőséggel bír a földgáz cseppfolyós halmazállapotú transzportálása. A Horvátországba tervezett Krk-szigeti LNG30 terminál kiemelt infrastrukturális beruházás, mivel jelentősen növelné Európában a földgázellátás biztonságát. „A Krk-szigeti új gázneműsítő terminál folyékony földgázt szállító tartályhajók számára épül, és akár 265 000 köbméter tároló kapacitású hajót is tud majd fogadni. A kikötői létesítmény előreláthatólag 2014-ben kezdi meg működését, és éves feldolgozó kapacitása mintegy 10 milliárd köbméter lesz.”31 A terminálra a földgázt ÉszakAfrikából és a Közel-Keletről szállítanák. Magyarország számára az Krk-szigeti LNG 28

Az Északi Áramlat elkerülné Ukrajnát, és a Balti-tenger alatt szállítana gázt Németországba. A Déli Áramlat a Krasznodari területen kinyert földgázt szállítaná a Fekete-tengeren át Bulgáriába, majd Romániába és Magyarországon keresztül Nyugat-Európába. 30 Liquifed Natural Gas: cseppfolyósított földgáz 31 Kulcsár László: 800 millió eurós beruházás: jóváhagyták az Adria LNG Krk-szigeti helyszínét, 2008. 10. 02., http://infovilag.hu/hir-12758-800_millio_euros_beruhazas_jovahagytak_a.html, letöltés dátuma: 2011. október 5. 11:04 29

21

terminál megépítése földrajzi közelségéből kifolyólag hatalmas jelentőséggel bírna, viszont a legjobb kihasználás érdekében a két ország közötti megfelelő gázhálózat kiépítése is elengedhetetlen. Az LNG projekt megvalósítása is kétséges a forráshiány bizonytalansága miatt, mivel egyelőre nem tudni, hogy mely cégek, illetve országok vesznek benne részt. Szlovénia például saját terminált akar kialakítani a közelben, annak ellenére, hogy az LNG tervét eleinte környezetvédelmi szempontból kifogásolta. A már említett Adria-kőolajvezetékkel kapcsolatban is vannak megvalósításra váró elképzelések. Ilyen az Adria-kőolajvezeték összekapcsolása a Barátság kőolajvezetékkel, e projekt által kialakítanának egy rendszert, amely az orosz olajmezőket kötné össze a mediterrán térséggel. A vezetékek összekötésével kapcsolatos megállapodást 2002-ben írta alá Oroszország, Fehéroroszország, Ukrajna, Szlovákia, Magyarország és Horvátország. Ennek üzembe helyezését eredetileg 2003-ra tervezték, viszont a terv kivitelezését egyfolytában környezetvédelmi viták akadályozták. Emellett a megvalósítást ukrán majd horvát adminisztratív problémák is gátolták. Ezek után megállapították, hogy az AdriaBarátság kőolajvezeték összekapcsolásához további komoly beruházásokra lenne szükség, ezt viszont az aláírók többsége nem tudta támogatni, valamint finanszírozni. Így a terv kivitelezését egyelőre félbe kellett szakítani. Felmerült a vezeték folyásirányának megfordítása is, amely az orosz kőolajexportot segítené. Az atomerőművek létesítése a globális éghajlatváltozás tekintetében legfőképpen a széndioxid kibocsátás megfékezésében és csökkentésében játszik szerepet. Ennek magyarázata, hogy a nukleáris energiatermelés gyakorlatilag nem jár szén-dioxid kibocsátással, viszont mind vegyi, mind nukleáris, radioaktív hulladékot is termel, melyek hosszú távú tárolásáról körültekintően kell gondoskodni. Egy 2007-es felmérés alapján az Európai Unió polgárainak 53 százaléka gondolja úgy, hogy a nukleáris energiafelhasználás több veszéllyel jár, mint amennyi előnyt ígér. A közvélemény valószínűleg a már bekövetkezett egyes atomerőművek balesetei miatt nem igazán hisz az atomenergia megbízhatóságában, itt említhetjük az 1986ban bekövetkezett Csernobili, vagy a 2011 tavaszán földrengés által kiváltott Fukushimai atomerőmű katasztrófáját. Itt viszont figyelembe kell venni, hogy az atomerőművek által normál

üzemi

körülmények

között

kibocsátott

radioaktív

anyagok

mennyisége

elhanyagolhatóan kicsi, lényegesen alacsonyabb, mint a kibocsátási normák által előírt megengedett mennyiség. „A nukleáris ipar növekedési kilátásait befolyásoló legkritikusabb tényező a gazdaságosság, mivel egy atomerőműhöz két-három milliárd eurós indulótőke szükséges. Az atomerőművek építési költsége nagyobb, mint a fosszilis fűtőanyagra épülő erőműveké, az üzemi költségük viszont a beruházást követően már jelentősen kisebb. A 22

nukleáris energiatermelés továbbá nem annyira érzékeny a nyersanyagköltség változásaira, mivel viszonylag kis mennyiségű urán is, amely általában a világ politikailag stabil részeiről származik, elegendő ahhoz, hogy egy reaktor évtizedekig működjön”.32 Az atomenergia felhasználásának kiszélesítésével a jövőben az Európai Unió csökkenthetné energiaimport függőségét, a várható energiaigények kielégítését új beruházásokkal vagy a már meglévő atomerőművek élettartamának meghosszabbításával ösztönözhetné, viszont ez egyelőre egységesen az Unió területén a heves tiltakozások, és az egyes országok ellenállása miatt nem megvalósítható. Itt azonban meg kell említeni, hogy a nukleáris energiának is van némi függősége, ami a fűtőanyag előállításához szükséges urán beszerzésével kapcsolatos. Hiszen az atomerőművek működtetéséhez szükséges urán sem nyerhető ki száz százalékban az Európai Unió területéről, ennek ellenére nem jelent akkora importfüggőséget, mint a kőolaj vagy a földgáz behozatala, mert nem is kell belőle akkora mennyiség. Nem hosszú távú megoldást jelent, de az egyes bekövetkező zavarok elhárítására eredményes lehet a készletek és a tartalékok kialakítása a különböző energiafajtákból. Az 1973. évi olajválság után létrehozott IEA33 a tagállamoktól a kőolajimport háromhavi mennyiségi tartalékának tárolását követelte meg. Az Európai Unió pedig a felhasználás háromhavi tartalékát írja elő a folyékony szénhidrogénekből. Ezen felül, kezdeményeztek egy javaslatot az Európai Unióban, ami szerint a tartalékokat a felhasználás négyhavi mértékére kellene növelni, de egyelőre ebben a pontban még nem született döntés. A nagy földgázfelhasználó országokban léteznek kereskedelmi tárolók, amelyeket a fogyasztás időszakos eltéréseinek kompenzálására tartanak fenn. Az Unióban felmerült a lehetősége a stratégiai készletezésnek, melyet folyamatosan működő, kereskedelmi célokra is használatos tárolóban lehetne megvalósítani. Ezekben a tárolókban a földgáz egy részét biztonsági tartaléknak jelölnék ki, ezt a mennyiséget csak a jogszabályokban előírt módon, és időben lehetne igénybe venni. A stratégiai tartalék növelné az üzembiztonságot, és egyenletesebbé tenné a földgáz-ellátórendszerek kiszolgálását. A magas költségek miatt azonban az Európai Unióban a stratégiai tároló megvalósításával kapcsolatos kezdeményezések elakadtak. A tagországok villamos energia kapacitástartalékainak mértékét az UCTE írja elő, ezzel hozzájárulnak a teljesítmény szabályozásához, és a váratlan események ellensúlyozásához. A tartalék mértéke a villamos energiára vonatkozóan a csúcsterhelés 20-25 százaléka. Az 32

Az Európai Unió álláspontja az atomenergiát és a nukleáris biztonságot illetően, MEMO/07/10, Brüsszel, 2007. január 10. http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=MEMO/07/10&format=HTML&aged=0&language=H U&guiLanguage=en , letöltés dátuma: 2011. október 6. 18:03 33 International Energy Agency: Nemzetközi Energiaügynökség

23

említett tartalékot erőművi kapacitásból és szerződésben lekötött import segítségével is biztosítani lehet. Látható, hogy az itt felsorolt lehetőségek közül, egyik sem nyújt megoldást az energiaellátás teljes körű biztosítására, mindegyikben van olyan kérdéses terület, olyan pont, ami egyelőre még várat magára, sok esetben a projektek jövőben való megvalósítása is bizonytalan. Tehát az Európai Unió erre nem tud száz százalékban alapozni. Fennmaradó megoldási lehetőséget nyújthatnak azonban a megújuló energiahordozók, amelyek napjainkban egyre nagyobb figyelmet kapnak az jövőbeli energiaellátás megfelelő biztosítását illetően. Még ha a megújuló energiák nem is tudják teljes mértékben átvenni a nem megújulók szerepét, őket kiegészítve is meghatározó eredményeket lehetne elérni mind a környezetszennyezés

és

éghajlatváltozás

megfékezésében,

mind

az

energiaimport

függőségben. Az egyes megújuló energiahordozók szerepét, tulajdonságait és Európai Uniós felhasználását a következő fejezetben részletesen tanulmányozhatjuk. 3.6. ENERGIA

2020:

A

VERSENYKÉPES,

FENNTARTHATÓ

ÉS

BIZTONSÁGOS ENERGIAELLÁTÁS ÉS –FELHASZNÁLÁS STRATÉGIÁJA Az Európai Unió 2010-ben „Energia 2020” néven új energiastratégiát dolgozott ki az elkövetkező tíz évre. A terv elsősorban a fogyasztás csökkentését, a piaci versenyképesség fellendítését, az ellátásbiztonság és energiatakarékosság megteremtését, az energiaügyi egységes fellépést, az éghajlat-politikai célok elérését, valamint az energiaszállítókkal folyó tárgyalások irányítását célozza meg. „Az energiastratégiai program öt kiemelt területre összpontosít, az energiahatékony Európa megteremtésére, a páneurópai integrált energiapiac kiépítésére, a fogyasztói pozíciók erősítése, a biztonság lehető legmagasabb szintjének biztosítására, Európa vezető szerepének kiterjesztésére, az energiatechnológiára, az innovációra és az uniós energiapiac külső dimenziójának megerősítése.”34 Mint már az Európai Unió energiapolitikájáról szóló fejezetben említettem, 2007-ben és 2008-ban az Európai Tanács fontos energia- és éghajlat-politikai célkitűzéseket fogadott el, amelyek előírják 2020-ig az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20 százalékos csökkentését, a megújuló energiaforrások részarányának 20 százalékra való növelését, továbbá az energiahatékonyság 20 százalékos javítását. Az Európai Tanács az imént leírt célkitűzések 34

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának Energia 2020: A versenyképes, fenntartható és biztonságos energiaellátás és –felhasználás stratégiája, COM/2010/0639 végleges http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:52010DC0639R%2802%29:HU:HTML, letöltés dátuma: 2011. október 7. 19:56

24

mellett a szén-dioxid kibocsátás csökkentésével kapcsolatban hosszú távú követelményként határozta meg, hogy az Európai Unió tagállamai 2050-ig 80–95 százalékkal csökkentsék kibocsátásaikat. A dokumentumban meghatározott célok megvalósulása 2020-ig valószínűleg nem fog minden szempontból teljes mértékű eredményre vezetni, viszont nagy előrelépésnek számít, hogy a problémákat felismerték és megoldásukra pontos elvárásokat és stratégiát dolgoztak ki. Az uniós energia- és éghajlat-politikai célok összessége beépült a jelenlegi „Európa 2020” stratégiába, amely megpróbálja előmozdítni a fenntartható fejlődést. Az Európai Unió a hatékony energiafelhasználással kapcsolatosan elsősorban a közlekedési és az építési ágazatot veszi célba, hiszen ez az a két terület, ahol a fogyasztást a legnagyobb mértékben lehet csökkenteni. Fontos megemlíteni, és tudomásul venni, hogy az Európai Unió nem engedheti meg magának az energiapazarlást, ezért ehhez igazodva kell megteremteni a változáshoz szükséges lépéseket. Az energiahatékonyság realizálása a 2020as stratégia egyik fő célkitűzése, azonban nem csak itt van jelentős szerepe, hanem a hosszú távú energiaügyi és éghajlat-politikai célok elérésének is ez a kulcsa. Az Uniónak hosszú távon olyan energiahatékonysági technikát kell kidolgoznia, amely fokozatosan és eredményesen lehetővé teszi az egyes tagországok energiafelhasználásának függetlenítését a gazdasági növekedéstől. Az energia szabad mozgásának biztosítása elsősorban a villamos energia területére és a földgázszektorra vonatkozik, mivel ezek még nem működnek egységes piacként. Ennek az az oka, hogy túlnyomórészt nemzeti piacokra osztódnak, így az egyes energiapiacok leginkább az ország határaihoz igazodnak, ennek következtében bizonyos vállalatok számos esetben monopolhelyzetbe kerülnek, amely a szabad versenyt akadályozza. „Az Európai Unió megtette az első lépést azzal, hogy meghatározta a megújuló energiaforrások 2020-ra elérendő 20 százalékos részarányát biztosítani hivatott jogi keretszabályozást. A szabályozás maradéktalan végrehajtásáról szintén gondoskodni kell, hogy a megújuló energiaforrások nagyarányú felhasználása az adott határidő után is biztosított legyen. A jogszabályokat megfelelően be is kell tartani, befektetői bizalmat teremtve ezzel a megújuló energiaforrásokra épülő új termelési, szállítási és tárolási beruházásokhoz.”35

35

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának Energia 2020: A versenyképes, fenntartható és biztonságos energiaellátás és –felhasználás stratégiája, COM/2010/0639 végleges http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:52010DC0639R%2802%29:HU:HTML, letöltés dátuma: 2011. október 7. 19:56

25

Az Európai Unión számára fontos, hogy a lakosság és a vállalkozások számára elérhetővé tegye a biztonságos, biztos és megfizethető energiát. Ha egy működő, integrált belső piac megfelelően működik, akkor a fogyasztók széles kínálatból választhatnak, emellett a termékekhez vagy szolgáltatásokhoz alacsonyabb, megfizethető áron juthatnak hozzá. Ebből látható, hogy a piacnyitás és a szolgáltatók versenye pozitívan hat a fogyasztók vásárlási lehetőségeire, viszont ezt sokan nem látják be. Ennek egyik oka, hogy az Európai Unió állampolgárai nincsenek tisztában a jogaikkal, ezért ezen a területen az Unió elsődleges célja kell, hogy legyen a fogyasztók megismertetése a versenyszabályok és egyéb jogszabályok adta jogaikkal, és a velük járó lehetőségekkel. Így tisztábban láthatják azt, hogy a piacnyitás számukra előnyökkel jár, így igényeiknek megfelelő minőségű, tulajdonságú energetikai szolgáltatásokhoz juthatnak hozzá. „A piacok megnyitásával biztosíthatók a legjobb árak, a legnagyobb választék, az innováció és a fogyasztói szolgáltatások, amennyiben azt bizalomteremtő, fogyasztóvédelmi intézkedések is kísérik, ezáltal támogatást nyer a liberalizációból adódó, tevékeny fogyasztói szerepvállalás.”36 Az

Európai

Unió

jövőjét

illetően

rendkívül

fontosak

a

szoros

nemzetközi

partnerkapcsolatok különös tekintettel a szomszédos országokra. Ennek elsősorban az az oka, hogy az Uniónak jó néhány olyan problémával kell szembesülnie, mint például az energiahatékonyság, vagy az éghajlatváltozás, amelyekkel a többi ország is ugyanúgy küzd, éppen emiatt ezek a nehézségek nemzetközi összefogást igényelnek. A Bizottság a megfelelő szomszédságpolitika kialakításán kívül javasolja, hogy az Unió hangolja össze fennálló energiaügyi kapcsolatait a harmadik világ országaival, ezzel segítve elő a kiszélesített fenntartható energiaellátást. Az új energiastratégián belül az innováció és a technológiai fejlődés is nagy szerepet kap, ehhez kapcsolódóan az Európai Unió projekteket indít, annak érdekében, hogy ösztönözze az energiahatékonyságot, elősegítse az ideális villamosenergia-tárolási technikák, az eredményes bioüzemanyagok és az intelligens hálózatok megteremtését.

36

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának Energia 2020: A versenyképes, fenntartható és biztonságos energiaellátás és –felhasználás stratégiája, COM/2010/0639 végleges http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:52010DC0639R%2802%29:HU:HTML, letöltés dátuma: 2011. október 7. 19:56

26

4. MEGÚJULÓ ENERGIAHORDOZÓK JELENLEGI FELHASZNÁLÁSA 4.1. NAPENERGIA A Föld létezése óta a Nap központi szerepet tölt be az élővilág kialakulásában, változásában, mindennapi körforgásában, beleértve az emberek, a társadalom mindennapi tevékenységeit, életvitelét is. A Nap szabályozza az évszakok váltakozását, a napos órák számától és a napsugárzás erejétől jelentősen függ a növények fejlődése, termelése, amely évszázadok óta alapvető éltető tevékenység az emberiség számára. Hosszú ideig viszont a Napot csak egy égitestnek tekintették, energetikai szerepével, technikai kiaknázásával csak a XX. század második felében kezdtek el foglalkozni. Számunka viszont a Nap nem csupán egy égitest a sok közül, mivel a Földön lévő minden energia létezése a napsugárzásra vezethető vissza, így a Nap alakítja ki a szélben, a tengervíz mozgásában az energiát, a fotoszintézis, sőt még az ásványi energiahordozók is a nap energiájának segítségével léteznek. A napos órák évenkénti száma egy nagyon fontos adat a napenergia hasznosításának függvényében. Az egyenlítő térségében a legnagyobb a napos órák száma, így a nagy naperőművek létrehozását erre a területre célszerű tervezni. A napenergia legésszerűbb hasznosításával kapcsolatban, a levegőben a sugárzás elnyelődésének és szóródásának, valamint a domborzati viszonyoknak is jelentős szerepe van. A napenergia felhasználásának a gyakorlatban alapvetően két fajtája létezik, az aktív és a passzív hasznosítás. A napenergia aktív hasznosítása azt jelenti, hogy az napsugárzást egy adott eszköz segítségével egy másik energiafajtává alakítják át. A passzív felhasználásnak meghatározó jelentősége van a növénytermesztésben és az építészetben. A házak kialakításánál a nap energiájának számos pozitív hatását ki tudjuk használni, ha figyelembe vesszük az éghajlat helyi jellegzetességeit. A passzív hasznosítás a napsugárzás minél nagyobb felfogását, az ebből származó energia tárolását és a legelőnyösebb elosztását jelenti. Ez a folyamat hozzájárul az egyes épületek fűtésének, világításának, szellőzésének jobb és célszerűbb kihasználásához. A napenergia hasznosításának hátránya, hogy a teljesítmény a nap folyamán is változik, sőt egyik napról a másikra is nehezen előrejelezhető, továbbá éjjel ez az energia egyáltalán nem áll rendelkezésre. Így kijelenthető, hogy a napenergia a nap és az évszakok váltakozása szerint csak időszakosan fennálló energiaforrás. Ezek a negatív tényezők energiatárolással áthidalhatók, ez viszont megnöveli a létesítés és a felhasználás költségét.

27

4.2. SZÉLENERGIA „A szél a levegő többnyire vízszintes irányú (de a domborzati viszonyok befolyása következtében függőleges is lehet) mozgása; a földfelszín két pontja között kialakult légnyomáskülönbség hozza létre (a légnyomások kiegyenlítődése miatt a nagyobb nyomású hely felől a kisebb nyomású felé áramlik a levegő).”37 Az emberiség a szél energiájára már az ókorban felfigyelt, ennek erejét először a csónakok és hajók kisegítő hajtásaként hasznosították, majd a szélenergia a vitorlák alkalmazásával teljesen átvette az evezők funkcióját, így alkalmassá téve a hajókat a nyílt vízi, hosszabb távú hajóutakra is. Ezután a kereskedelemben, a felfedezésekben, a haditechnikában jelentős szerepet kapott a szélenergia felhasználása. A szél a szárazföldön és a tengereken is jelen van, viszont nem egyenlő mértékbe. A szél tengeri kihasználása mindig jelentősebb volt, ez pedig nem a véletlennek köszönhető. „A víz hőmérséklete és a felette kialakuló hőmérsékletkülönbségek viszonylag állandók, a víztükör felett a szél útját semmi sem akadályozza, minden feltétele megvan, hogy viszonylag tartós szél alakulhasson ki. A szárazföldeken a szél alakulását sok körülmény befolyásolja, ennek következtében a légmozgás egyenetlen és ingadozó, a széljárás a nyílt tengerpartokon a legtartósabb.”38 A szélenergia hasznosításának legjelentősebb területe napjainkban a villamosenergiatermelés. A szélerőművek tulajdonképpen fosszilis energiaforrást helyettesítenek, így a környezetszennyezés és az importfüggőség problémájára is megoldást jelenthetnek. Az erőmű működése során a szél egy turbina lapátjait hajtja, amely mozgási energiája alakul át villamos energiává. Viszont a szél napi változása és hosszú távú előrejelezhetetlensége miatt számos hátrány is felmerül a szél energetikai hasznosításával kapcsolatban. Ide tartozik, hogy a szél erejének váltakozása miatt a szélerőművek teljesítménye mindig kétséges, ez a tartalékképzést és a rendelkezésre állást is korlátozza. Továbbá a szélturbinák létrehozása csak 5m/mp átlag szélerősség felett kifizetődő. A legkihasználhatóbb széljárású szárazföldi térségeken már szélerőműtelepeket is létesítenek, sőt már a sekélyvizű tengerekbe helyezett szélerőműtelepek sem ritkák. Ez utóbbi előnye, hogy nem használ ki termőföldeket, nem zavarja a környezetet, mivel a lakóövezetektől távol helyezkedik el, és teljesítménye is meghaladja a szárazföldi erőművekét, a nagyobb és kedvezőbb szélerőnek köszönhetően.

37 38

Magyar Könyvklub: Egyetemes Lexikon, Officina Nova Kiadó 1994 p. 868. Vajda György: Energia és társadalom, MTA Társadalomkutató Központ, Budapest 2009 p. 227.

28

4.3. GEOTERMIKUS ENERGIA A geotermikus energia más néven a föld hőjének energiája. A Föld magjának hőmérséklete eléri a 4500°C-ot, ahogy a hő a melegebb területekről a hidegebb felé áramlik, úgy tódul a Föld hője is folyamatosan a magból a felszín felé. A felszín felé áramló magma legtöbbször nem tör ki, hanem a rétegek repedéseiben található folyadékokat melegíti fel. Így az energiát a földkéreg különböző rétegei vezetik el a földfelszín közelébe. A felszínre jutást jelentősen befolyásolja a rétegekben lévő kőzetek vastagsága, összetétele és szerkezeti tulajdonsága. A geotermikus energia korlátlanul áll rendelkezésre, ezen felül ellentétben a szél-, vagy a napenergiával nem szakaszosan érkező, hanem folytonosan kitermelhető és felhasználható energiaforrás. A geotermikus energia jótékony hatását már az ókorban is felismerték, a hévizeket fürdésre, gyógyításra, esetleg fűtésre használták. Viszont a geotermikus energia kiterjedtebb, széleskörű felhasználására csak a XX. században került sor, napjainkban főleg hőszolgáltatásra és villamosenergia-termelésre használják. A föld hője két módon juthat a földfelszínre, vagy úgynevezett pozitív, vagy negatív kutakon keresztül. A pozitív kút esetében a víz, vagy a gőz beavatkozás nélkül, természetes artézi forrásként éri el a földfelszínt, a megfelelő rétegnyomásnak köszönhetően. Az energetikai hasznosítás viszont leginkább a negatív kutakra, vagyis a fúrt kutakra támaszkodik, ahonnan gépi beavatkozással, sokszor hőszivattyúval nyerik ki a vizet. Bizonyos termálvizeket, melyek energiatartalma és hőmérséklete alacsonyabb, csak a kút környékén érdemes hasznosítani, mert a hosszabb szállítás során lehűlnek. Ezeket a hévizeket főleg gyógyfürdőkben, mezőgazdasági területeken és használati melegvízként hasznosítják. A geotermikus energia felhasználásának területén a környezetszennyezés jelenti a legnagyobb gondot, mivel a hőleadást követően fennmaradó víz leginkább, ha ez nagyobb sótartalmú, a berendezések működési zavarán kívül, a talajba és az élővizekbe kerülve súlyos környezetei károkat okozhat. A környezetszennyezés megakadályozásának legcélszerűbb módja a kondenzátum és a leválasztott víz visszanyomása a talajba, amely a források hozamát is pótolhatja, valamint a minősége alapján a talajba visszajuttatásra már alkalmatlan vizet elszigetelten, szennyvízként kell kezelni. Viszont ezek a módszerek számottevő költség- és energiaráfordítást jelentenek. A geotermikus energia valójában nem megújuló energiaforrás, viszont olyan általánosan elterjedt és olyan hatalmas mennyiségű, hogy kicsi a valószínűsége annak, hogy emberi időléptékkel mérve kimeríthető.

29

4.4. VÍZENERGIA A víz a Föld és a rajta megtalálható élővilág éltető és fenntartó eleme, nélküle az élet kialakulása, létezése elképzelhetetlen. Bolygónk közel 71 százalékát víz borítja, ezért kézenfekvő, hogy a megújuló energiák között a víz energiájának jelentőségét, hasznosításának lehetőségeit már évszázadok óta felismerték, és alkalmazták, ebből kifolyólag mára a vízenergia hasznosítása érett technológiává vált, bár még mindig fejleszthető. A világon a teljes vízenergia hasznosítás lehetőségeinek mindössze 18 százalékát aknázzák ki, így a fejlődő országokban még hatalmasak a fel nem használt erőforrások. A víz energetikai hasznosításakor leggyakrabban a folyóvizek mozgási energiáját használják ki, de az árapály- és a hullámenergia szerepe sem elhanyagolható. Napjainkban a vízenergiát leginkább villamosenergia-termelésre használják fel. A XIX. században olyan vízturbinákat fejlesztettek ki, melyek körülbelül 70 százalékos hatásfoka az egykor használatos vízikerékhez képest hatalmas előrelépést jelentett, ez az újítás kiváló lehetőség volt a megújuló energiával történő villamosenergia-gyártásban. A folyók vízhozama és esésmagassága jelentősen befolyásolja a vízerőmű-építés lehetőségeit. Emellett a vízhozam mennyisége függ az adott terület csapadékviszonyaitól, a hóolvadástól, a vízkészletezéstől is. A vízhozam sosem állandó, évről évre ugyanazon a területen is jelentős eltérések mutatkozhatnak időbeli elosztásban és mennyiségben egyaránt. Ezen egyenlőtlenségek kiküszöbölésére az egyes vízerőművek gátjai mögött víztározókat alakítanak ki. A nagy víztömegek összegyűjtése mellett a vízerőművek nagy mennyiségű energiatárolásra is képesek, az így elraktározott villamos energia megoldást jelent azokra az időszakokra, amikor az egyes szezonális megújuló energiafajták nem állnak rendelkezése. A duzzasztás elősegíti az egyenletesebb vízhozam létrehozását, az öntözéses gazdálkodást, lecsökkenti az aszály kialakulásának esélyét. Viszont ezen előnyök mellett a vízerőművek megvalósítása számos negatív tényezőt von maga után. A vízerőművek építése gátak, zsiliprendszerek, víztározók, árvízvédelmi partszakaszok kialakításával jár együtt. Sőt sok esetben a folyók szabályozása és a mocsaras területek lecsapolása is szükségszerű, melyek nem kívánatos ökológiai problémákat okozhatnak. A vízerőmű telepítések következtében elindulhat a meder eliszaposodása, annak pusztulása, megváltozhat a víz minősége, a terület flórája és faunája, amely súlyosabb esetben még az egyes fajok kipusztulásához is vezethet.

30

4.5. BIOMASSZA „A biomassza biológiai eredetű szervesanyag-tömeg, egy biocönózisban vagy biomban, a szárazföldön és vízben található élő és nemrég elhalt szervezetek (növények, állatok, mikroorganizmusok) testtömege;

biotechnológiai iparok termékei; és a különböző

transzformálók (ember, állatok, feldolgozó iparok stb.) összes biológiai eredetű terméke, hulladéka, mellékterméke. Az ember testtömegét nem szokás a biomassza fogalmába vonni. A biomassza elsődleges forrása a növények asszimilációs tevékenysége. A növényi biomassza a fitomassza, az állati biomassza a zoomassza. A termelési-felhasználási láncban elfoglalt helyük alapján a biomassza lehet elsődleges, másodlagos és harmadlagos. Az elsődleges biomassza a természetes vegetáció, szántóföldi növények, erdő, rét, legelő, kertészeti növények, vízben élő növények. A másodlagos biomassza az állatvilág, gazdasági haszonállatok összessége, továbbá az állattenyésztés főtermékei, melléktermékei, hulladékai. A harmadlagos biomassza a biológiai eredetű anyagokat felhasználó iparok termékei, melléktermékei, hulladékai, emberi települések szerves eredetű szerves hulladékai.” 39 Napjainkban a biomassza energetikai hasznosítása közvetlen eltüzeléssel, valamint kedvezőbb paraméterű és nagyobb használati értékű anyagok létrehozásával történik. Jelenleg a közvetlen elégetés a legelterjedtebb módja a biomassza felhasználásnak. Ezen belül fűtésre, gőzfejlesztésre, távhőellátásra, villamos-energiafejlesztésre is használják. A biomassza hasznosításban a tűzifának van a legjelentősebb szerepe, ennek következtében a világ erdőállománya egyre inkább csökken, aminek globálisan negatív ökológiai következményei vannak, mivel ez a folyamat bolygónkon a szén-dioxid elnyelő képességet is csökkenti. Közvetlen égetésre a tűzifán kívül szántóföldi és mezőgazdasági melléktermékeket is felhasználnak, melyeket hasznos célra már nem vesznek igénybe, ezenfelül az állattartás hulladékai is hasznosíthatóak, néhány helyen a szárított trágya is fontos tüzelőanyag. A közvetlen eltüzelés mellett a biogáz termelés és a bioüzemanyag-gyártás is hozzátartozik a biomassza energetikai kiaknázásához. Napjainkban a biomassza-felhasználás alapanyagaként már nem csak a különböző melléktermékek, illetve hulladékok állnak rendelkezésre, hanem egyre elterjedtebbek a kimondottan energetikai felhasználásra termelt energiaültetvények, amelyeken repcét, gabonát, cukorrépát, cukornádat és gyorsan növő fákat termesztenek.

39

Láng István (szerk.): Környezetvédelmi Lexikon, Akadémia Kiadó, Budapest 1993. p. 130.

31

4.6. A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK FELHASZNÁLÁSA AZ EURÓPAI UNIÓBAN Az Európai Unió tagállamai különböző területi adottságokkal, természeti sajátosságokkal rendelkeznek, ezért a különféle megújuló energiaforrások adta lehetőségeket az egyes országok eltérő arányban tudják kihasználni, sőt bizonyos megújuló energiahordozók egyes területeken nem is elérhetőek. Ebből kifolyólag például a tengerbe telepített szélenergia, az árapály- és hullámenergia felhasználása a tengerrel nem rendelkező országokban nem lehetséges, a kevésbé szeles területeken a szélerőművek kivitelezése anyagilag nem jövedelmező, a napenergia nyújtotta előnyöket leginkább azokban a mediterrán országokban éri meg hasznosítani, ahol legmagasabb a napos órák száma, valamint a geotermikus energia adta lehetőségekkel sem tud élni minden tagállam. A fent említett sajátosságok mellett, a megújuló energiaforrások hasznosításának lehetőségeit több tényező is befolyásolja, melyek egymással kölcsönhatásban vannak. Ilyen tehát, a már említett földrajzi helyzet, a gazdasági környezet, a politikai, a technológiai és a technikai tényezők és végül a társadalmi környezet. Mivel az említett tényezők és az ezek között fennálló viszonyok az egyes tagországokban eltérőek, ezért a hasznosíthatóság feltételei is eltérőek kell, hogy legyenek. A napenergia hasznosítását figyelembe véve a dél-európai országok, a mediterrán térség államai, mint például Olaszország, vagy Görögország a legkedvezőbbek, ahol a legtöbb a napos órák száma. Jelenleg az Európai Unión belül Németország vezető szerepet tölt be a napenergia hasznosításának területén, bár ez az ország nem tartozik a mediterrán térséghez, de itt a kormány jelentős mennyiségű tőkét fektet be, hogy előmozdítsa a napenergia felhasználásának kiszélesítését és fejlesztését. Ezen a területen Magyarország adottságai sem elhanyagolhatóak az Európai Unió átlagát nézve, mivel itt a napos órák száma évente 1900– 2200, bár ez az adat távol marad a mediterrán országok éves mutatószámaitól, a szomszédos Ausztriáétól viszont több. Ennek ellenére Ausztria hazánknál hatékonyabban alkalmazza a napenergiát. A legkedvezőbb szélenergia-potenciálú országok közé sorolhatjuk az Egyesül Királyságot, Franciaországot, Írországot, Spanyolországot és Dániát. Viszont a szélenergia hasznosítás területén is Németország foglalja el az első helyet. Az utóbb felsorolt országok közül érdemes kiemelni Dániát, amely a szélenergia tekintetében vezető hatalommá igyekszik válni. Dánia birtokolja a világ legnagyobb part menti szélparkját, sőt ezeket folyamatosan bővíti, a régi turbinákat pedig rendszeresen cseréli, újítja, sőt ez az ország jelentős szerepet tölt be a

32

szélerőmű-gyártásban is, melyeket főként az Egyesült Államokba ezen belül is a keleti partra exportál. Ezenkívül a szélenergia részesedése a villamosenergia-termelésben az Európai Unió tagállamai közül Dániában a legnagyobb. Dániában a többi alternatív energiaforrás felhasználása is intenzív, pedig erre elviekben nem is lenne szüksége, mivel nettó földgáz- és kőolajexportőr az északi-tengeri lelőhelyeknek köszönhetően. A megújuló energiaforrások felhasználása érdekében tett lépéseit főként a környezetvédelem és a takarékosság motiválja. A geotermikus energiakészletek az Európai Unión belül Portugáliában és Olaszországban a legnagyobbak, közülük is Olaszország áll az élen a geotermikus energiával történő villamosenergia- és hőtermelésben. A földhő energetikai hasznosításával kapcsolatban Magyarország is kedvező adottságokkal rendelkezik, ennek ellenére jelenleg hazánkban geotermikus energiára alapozott villamosenergia-termelés nincs, a magas beruházási költségek és a kezdetleges kiépítésű rendszerek miatt. Magyarországon a geotermikus energiát elsősorban direkt hőhasznosításra és balneológiai célokra alkalmazzák. A vízenergia felhasználása jelentősen függ az adott éghajlati viszonyoktól, az évi csapadékmennyiségtől és annak időbeli eloszlásától, illetve a folyók vízhozamától. Ezen a téren a legkedvezőbb adottságokkal rendelkező országok közé tartozik Svédország, Finnország, Portugália, Ausztria, Franciaország, Spanyolország és Olaszország. Hazánk Európai összehasonlításban az egyik leggyengébb a vízenergia hasznosításában, nincsenek nagy esésű folyóink, nincs sok lehetőség a felszíni vizek vízenergiájának hasznosítására, ezért kijelenthetjük, hogy ezen a területen adottságaink nem igazán kedvezőek. Az Európai Unión belül a megújuló energiaforrások felhasználásában a biomassza áll a legelső helyen, ennek oka többek közt, hogy a biomassza előállításhoz szükséges kedvező adottságok a tagállamok jelentős hányadánál jelen vannak, azonban a lehetőségeket még így sem használják ki eléggé. A biomasszából nyert energia legnagyobb részét hő előállításra használják fel, emellett a termelt villamos energia mennyisége is számottevő. A biomassza hasznosításában Németország és Franciaország jár az élen az Unió tagállamai közül. Németország energiapolitikája nagyban hozzájárul a biomassza energetikai hasznosításának fellendítéséhez, beruházásokkal támogatja az ágazat fejlődését, tetemes összegeket fektet be a különböző technológiák megvalósítása érdekében. Az Európai Unió a megújuló energiahordozók közül a tagállamok összességét nézve a biomasszát hasznosítja a leginkább, ez körülbelül a kétharmad részét teszi ki az összes megújuló energiafelhasználásnak. Ezt követi a víz-, a szél-, a geotermikus- és végül a napenergia, az egyes energiafajtákhoz kapcsolódó arányszámokat a 2. sz. ábrában is tanulmányozhatjuk. Viszont a villamos energia megújuló energiahordozókból való előállítását 33

nézve a legnagyobb arányt a napenergia teszi ki, amely közel 60 százalékot képvisel, ezt követi a szélenergia, a biomassza, a nap- és a geotermikus energia. Ehhez kapcsolódóan az egyes megújuló energiák százalékos eloszlását a 3. sz. ábrában részletesen is megfigyelhetjük. Az egyes megújuló energiahordozók bemutatása alapján kijelenthetjük, hogy előnyeik kihasználásához különböző természeti adottságok, sajátosságok szükségesek, amelyek minden fajtája megtalálható az Európai Unió területén, viszont eloszlásuk nyilvánvalóan nem egyenlő arányú. Ezért a tagállamok sosem fogják tudni egyenlő mértékben kivenni a részüket minden egyes megújuló energiahordozó felhasználásából, ezt leginkább az országok földrajzi fekvése korlátozza. Ebből kifolyólag az Európai Unió követelményei nem minden esetben teljesíthetőek haladéktalanul, az erre vonatkozó irányelvek, határozatok meghozatalakor részletesen és átfogóan tanulmányozni kell, hogy az elvárt cél megvalósítása és elérése elvárható-e minden egyes tagállamtól, és nem csak a tagállamok összességétől.

34

5. BIOÜZEMANYAGOK 5.1. BIOÜZEMANYAGOK MEGHATÁROZÁSA A bioüzemanyagokat egyrészt csoportosíthatjuk első-, második- és harmadik generáció szerint. Ez alapján az első generációs bioüzemanyagokat élelmezésre vagy takarmányozásra is alkalmas növényekből állítják elő. Ehhez a csoporthoz tartozó megemlítendő első generációs üzemanyag a bioetanol és a biodízel. A második generációs üzemanyagok létrehozásánál már nem a hasznos, élelmezésre vagy takarmányozásra alkalmas növényeket használják, hanem ebben az esetben az alapanyag növényi

melléktermék,

bioüzemanyagok

vagy

termelésének

esetleg

energianövény.

keretében

lehetőség

Így nyílik

a

második arra,

generációs

hogy

ne

az

élelmiszertermeléshez szükséges, hasznos földeket vonják el, hanem a parlagon lévő területek és egyéb használaton kívüli parcellák bevonásával biztosítsák a terményszükségletet. Léteznek harmadik generációs üzemanyagok is, ezek előállításához az algát használják alapanyagként. A makroalgák, más néven hínárok, igen gyorsan nőnek, méretük elérheti akár a 60 méter hosszúságot is. 1970 körül, a kaliforniai partoknál kísérleti hínártermelő farmokat hoztak létre, de az időjárás viszontagságai miatt a projektet be kellett fejezni. Viszont védettebb területeken kiemelkedő eredményeket értek el a kutatók, hektáronként közel 30 tonna biomasszát tudtak éves szinten termelni. Az algák egy másik csoportjába tartoznak a mikroalgák, melyek a fotoszintetikus élőlények legprimitívebb formáit képviselik. Mikroszkopikus méretük ellenére ezek az algák a növényeknél hatékonyabban alakítják át a nap energiáját biomasszává. Emellett néhány mikroalga faj felépítése olajban nagyon gazdag, ennek mennyisége elérheti a teljes tömeg 50 százalékát is. E felfedezésből kiindulva számos kutató azt állítja, hogy ezen algák segítségével 30-szoros mennyiségű olaj termelhető, mint a szárazföldön direkt erre a célra termesztett növények esetén. Az algák segítségével előállított harmadik generációs üzemanyag a jövő egyik ígéretes energiaforrásává válhat, viszont jelenleg az ehhez szükséges kutatások, tervek és technológiák még kiforratlanok. A bioüzemanyagokat egy másik szempont alapján is osztályozhatjuk, eszerint megkülönböztetünk alkohol tartalmú, valamint olajokból előállított üzemanyagokat.

35

5.1.1. ELSŐ GENERÁCIÓS ALKOHOL TARTALMÚ BIOÜZEMANYAG: BIOETANOL Ebbe a csoportba sorolhatjuk a bioetanolt, amely a XXI. században a világon a legnagyobb mennyiségben előállított bioüzemanyag. A bioetanol 40 szerves vegyület, melynek létrehozási folyamata azonos az élelmiszeripari szesz előállításával. Egyelőre az első generációs bioüzemanyagok önmagukban valójában nem alternatívái a fosszilis

üzemanyagoknak,

de

megfelelő

kutatás-fejlesztési

beruházásokkal

hozzájárulhatnának a szén-dioxid emisszió és a környezetkárosítás megfékezéséhez. A bioetanol-gyártás legfontosabb nyersanyagai a cukortartalmú növények, ezek közül is a cukornád és a cukorrépa, a keményítőtartalmú növények, mint a kukorica, búza, burgonyagumó, árpa és a cellulóztartalmú növények, ide sorolhatjuk a kukoricaszárat, a szalmát, a fás szárú növényeket, illetve az ipari melléktermékeket. A bioetanolt ezekből a növényi anyagokból erjesztéssel állítják elő annak érdekében, hogy benzint helyettesítő vagy adalékként szolgáló üzemanyagot kapjanak, az egyes alapanyagokat és az előállítható bioetanol mennyiségét és ennek energiatartalmát a 2. sz. táblázat részletezi. A bioetanol hajtóanyagként jelenleg maximálisan 20-22 százalékos arányban keverhető a benzinbe, az eddigi elvégzett vizsgálatok alapján a motorban semmilyen károsodást nem okoz. Ennek ellenére, az Egyesül Államokban készített autókra csak 10 százalékos mértékig vállalnak garanciát a gyártók. A tökéletes égésnek köszönhetően lerakódások nélkül ég, így korróziós jellegű elváltozás sem keletkezik. Ezzel szemben hátránya, hogy károsítja a műanyag alkatrészeket, emellett pedig az etanolbenzin keverékek víztűrő képessége is igen rossz, ami azt jelenti, hogy a víz bekerülése a rendszerbe a keverék szétválásához vezet. E tulajdonsága miatt csővezetékben messzire nem szállítható, mert megköti a benne található vizet és egyéb szennyező anyagokat. Továbbá meg kell említenünk, hogy a bioetanol használatával a rossz kenési tulajdonságok miatt az alkatrészek gyorsabban kopnak, és ebben az esetben a gyakoribb olajcsere is szükséges. Az imént felsorolt negatív tulajdonságok a biodízel alkalmazásánál is jelen vannak, ezzel részletesen az erről szóló alpontban fogok foglalkozni. Az Egyesült Államokban és Svédországban már elterjedt, Magyarországon pedig már 2007 óta kapható az úgynevezett E85 üzemanyag keverék, ami 85 százalékban bioetanolt, 15 százalékban benzint tartalmaz. „Az E85 hátránya, hogy a hagyományos Otto-motoros

40

bioetanol: másnéven etil-alkohol, színtelen, jellegzetes szagú és ízű, könnyen folyó folyadék, kémiai képlete: C2H5OH

36

autókban nem lehet felhasználni, de ma már szinte az összes nagyobb autógyár kínálatában megtalálhatóak a tiszta benzin és az E85 befogadására is képes, úgynevezett rugalmasan hajtott motorokkal rendelkező járművek41.”42 A bioetanol üzemanyagként való elégetése során a fosszilis energiahordozók felhasználásához hasonlóan szén-dioxid és egyéb üvegházhatású gáz jut a levegőbe, viszont a fosszilis energiaforrásokkal szemben a bioetanol használata során annyi szén-dioxid szabadul fel, mint amennyit előzetesen az alapanyagként használt növények a légkörből felvettek. A bioetanol-gyártás hátrányai közé tartozik még a gyártási folyamat fajlagosan magas villamos energia és hőenergia igénye, mivel a kinyert energia százalékos arányban sokkal kisebb mértékben haladja meg a ráfordított mennyiséget, mint a hagyományos energiahordozóknál. A gyártási eljárás miatt pedig átlagosan csak 13 százalékkal lehetne csökkenteni a szén-dioxid kibocsátást. További negatívum, hogy legfőképpen élelmezésre és takarmányozásra alkalmas növényeket használnak fel az üzemanyag előállításának céljából, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezzel bizonyos területeken a mezőgazdasági túltermelés feleslege is hasznosítható. Végső soron az viszont kétségtelenül előny, hogy ez által a motorok meghajtására alkalmas üzemanyagot nyernek és az energiaellátás bizonyos mértékű diverzifikációjára is sor kerül. 5.1.2. ELSŐ GENERÁCIÓS BIOÜZEMANYAG: BIODÍZEL A biodízel olyan alternatív, a dízelolajat helyettesítő üzemanyag, amelyet növényi eredetű olajból, legfőképpen repce-, napraforgó, szója-, és pálmaolajból, állati zsiradékból valamint használt sütőzsiradékból állítanak elő. Ezek közül a növények közül Európában az éghajlati sajátosságok miatt elsősorban a repce és a napraforgó termeszthető. Ezekből a növényekből kinyert olaj közvetlenül is felhasználható üzemanyagként, viszont az ilyen típusú alkalmazás számos nem kívánatos hatással jár, mint például a fogyasztás növekedése és az oxidációs katalizátor meghibásodása. Szerencsére ezek a negatívumok könnyen kiküszöbölhetők, az úgynevezett átészterezéssel, mely folyamat által biodízellé alakítják át a növényi olajat. Az átészterezés során az olajat lúgos közegben metanollal reagáltatják, melynek eredményeként glicerin és biodízel keletkezik.

41

Flexible Fueled Vehicle, FFV http://www.alternativenergia.hu/wp-content/themes/alternativenergia/tudjmegtobbet.php?catid=19#33, letöltés dátuma: 2011. október 12. 14:20 42

37

A biodízel használatával kapcsolatban is számos még meg nem oldott probléma merül fel. „A növényik olajok kémiai stabilitása sokkal rosszabb, mint a fosszilis eredetű dízelolajoké. Ennek oka a zsírsavakban igen gyakran előforduló telítetlen szén-szén kötések jelenléte. Ez kokszképződést idézhet elő a fecskendőkön, és egyes motor alkotórészeken, ami üzemeltetési problémákhoz vezet. A stabilitás hiánya nem csak üzemeltetés alatt okozhat problémát, hanem a tárolás során is, sőt az olajból kiváló üledékanyag a szűrőket is gyorsan eldugíthatja.”43 Továbbá a biodízel által termelt kipufogógáz nitrogén-oxid tartalma nagyobb az eddig használt dízelolajéhoz képest, emellett szagkibocsátás is jellemzi. Az eddigi kutatások alapján az összes dízellel hajtott motor biodízellel való működtetése lehetetlen, mert nincs elegendő terület a szükséges alapanyag megtermeléséhez, itt azonban a használt sütőolaj még számottevő lehet. Az imént említett negatívumok mellett számos előnye is van a biodízel alkalmazásának. A bioetanolhoz hasonlóan, a biodízel felhasználásával éppen annyi szén-dioxidot juttatunk a levegőbe, mint amennyit az előállításhoz szükséges növény megkötött. Így megállapíthatjuk, hogy a biodízel nettó szén-dioxid emissziója szinte nulla, emellett még a kéntartalma is jelentéktelen mértékű. Ezenfelül a parlagon lévő területeken megoldható a szükséges ipari növények termesztése, ez pozitívan hatna a mezőgazdaság jelenlegi helyzetére, illetve megoldást nyújtana az egyes túltermelési válságokra. Nagyon fontos megemlíteni, hogy a már elhasznált sütőolaj is alkalmas a biodízel előállítására, ez napjainkban rendkívül fontos tény, mivel a használhatatlan sütőolaj számos környezeti problémát okoz, tárolása, elhelyezése és ártalmatlanítása megoldatlan. Az olaj legtöbbször sajnos a szennyvízvízhálózaton keresztül az élővizekbe jut, ahol felbecsülhetetlen környezeti károkat okoz. A használt sütőolajból történő biodízel-előállításra jó példa Ausztria, ahol 2004-ben a biodízelt 45 százalékban ilyen fajta olajból állították elő. Lényeges, hogy a biodízel biológiailag lebontható anyag, és kenőanyagként sem okoz fáradt-olaj problémákat. A biodízelt 20 százalékban tartalmazó B20-as üzemanyag 2008 óta használható, tulajdonképpen bármelyik dízelmotorban zökkenőmentesen és átállítások nélkül használható, ilyen esetben egyedül a motorolajat szükséges gyakrabban kicserélni. Nagyobb bekeverési arányban módosítás nélkül vagy esetleg kisebb módosításokkal csak a mai, korszerű dízelautóknál használható. Jelenleg Európában a biodízel-gyártással kapcsolatban, hasonlóan a bioetanolhoz, a legnagyobb nehézséget a magas előállítási költségek jelentik. 43

Dr. Laczó Ferenc: Bioüzemanyagok előállításának lehetőségei Magyarországon, Környezettudományi Központ, Budapest, 2008, p. 11.

38

5.1.3. MÁSODIK GENERÁCIÓS ALKOHOL TARTALMÚ BIOÜZEMANYAG: BIOBUTANOL A már második generációs alkohol tartalmú bioüzemanyagok közé tartozik a butilalkohol, más néven a butanol44. Ez már egy nagyobb, négy szénatomos szerves vegyület, alapanyaga megegyezik a bioetanoléval, viszont fizikai és kémiai tulajdonságai, az oktánszámot45 kivéve előnyösebbek a boetanolénál. Ezek alapján megállapítható, hogy ennek az energiaforrásnak számos figyelemreméltó pozitív tulajdonsága van, ide sorolható, hogy ez a bioüzemanyag kevésbé okoz korróziót, valamint nem elegyedik a vízzel, így nem kell külön szállítani a benzinkutakba, mint a bioetanolt, hanem össze lehet keverni a benzinnek, ezáltal a meglévő csővezetékeken keresztül lehet továbbítani a kívánt helyre. Míg a hagyományos benzinhez képest a bioetanol energiahatékonysága csak 70 százalék, addig a biobutanol energiatartalma lényegében a benzinével azonos. Sőt ez a fajta bioüzemanyag a belső égésű motoroknál bármiféle átalakítás nélkül akár önmagában vagy nagyobb arányban a benzinhez keverve is alkalmazható. A számos pozitívum ellenére a jelenlegi becslések alapján a biobutanol előállításához szükséges nyersanyag költsége sajnos 30 százalékkal meghaladja az első generációs bioetanol nyersanyagának költségét. 5.1.4. MÁSODIK GENERÁCIÓS BIOÜZEMANYAG: BTL ÜZEMANYAG A második generációs bioüzemanyagok közé tartozik az úgynevezett BTL46 üzemanyag, amelyet elméletileg bármely szilárd halmazállapotú biomassza, és mezőgazdasági hulladék, például szalma vagy hulladék fa felhasználásával állítanak elő. A BTL üzemanyagot gyakorlatilag a második generációs biodízelként tartják számon, amely gazdaságos gyártása az úgynevezett Fischer–Tropsch eljárás47 segítségével valósul meg. Annak érdekében, hogy biztosan megértsük a BTL üzemanyagok előállítását, a 4. sz. ábra a folyamatot részletesen és érthetően szemlélteti. Az első és második generációs biodízel különbségeit a 3. sz. táblázatban pontról-pontra elemezzük.

44

biobutanol: színtelen, jellegzetes szagú folyadék, kémiai képlete: C4H9OH Az oktánszám az üzemanyag kompressziótűrését, azaz kopásmentességét jellemző érték. 46 biomass-to-liquid, elgázosítás majd folyékonnyá alakítás 47 A Fischer–Tropsch eljárás egy katalizált kémiai reakció, amelyben a szintézisgázt, a szén-monoxid és a hidrogén elegyét alakítják át különböző folyékony szénhidrogénekké. 45

39

A BTL üzemanyag előnye, hogy egy hektárnyi alapanyag felhasználásával közel 4000 liternyi üzemanyagot lehet előállítani, ehhez képest ugyanez az arány az bioetanolnál 2500 liter, a biodízelnél pedig 1400 liter. Emellett ez a szintetikus üzemanyag rendkívül tiszta, a szén-dioxid kibocsátás mértéke is nagyon alacsony. A BTL üzemanyaggyártás negatívuma, hogy az előző bioüzemanyagokhoz hasonlóan drága az előállítása, itt a nyersanyag költsége a jelenlegi feltételeket és árviszonyokat figyelembe véve körülbelül 70 százalékkal magasabb, mint az első generációs biodízelé. „Az előállító üzemek létesítése és felszerelése is rendkívül költséges, több mint húszszorosa egy átlagos biodízel-üzemnek. Szakértők számítása szerint jelenleg a BTL üzemanyag előállítási költsége 0,8-0,9 euró lenne literenként, ehhez még hozzájönnek a különböző szállítási és kiskereskedelmi költségek, így az esetleges időszakos adókedvezményekkel együtt is a benzinkútnál 1,5 euró fölötti árat kellene fizetni. Ez az ár jelenleg egyáltalán nem versenyképes.”48 Éppen a magas költségek miatt a második generációs bioüzemanyagok ipari elterjedését még legalább 10 évre becsülik, viszont a bizonyítottan kedvezőbb tulajdonságaik miatt célszerűbb lenne az első generációs üzemanyagok helyett a második generációs hajtóanyagok fejlesztésére helyezni a hangsúlyt. 5.2. BIOÜZEMANYAGOK

ELŐÁLLÍTÁSI

ÉS

FELHASZNÁLÁSI

LEHETŐSÉGEI A bioüzemanyagok hasznosításának lehetősége nem a XXI. század felfedezése, alkalmazásuk már a négyütemű benzines- és a dízelmotor megjelenésekor is felmerült. Eleinte a kőolajalapú nyersanyagok igen alacsony ára és rendelkezésre álló nagy mennyisége miatt a bioüzemanyagokat

csak

nyersanyaghiány

fellépésekor

használták

helyettesítő

üzemanyagként. Az 1970-es években azonban a bioüzemanyagok egyre nagyobb figyelmet kaptak, ennek oka az 1973-ban kialakult első olajválság és az emiatt kitört pánikreakció volt. Ebben az időben számos ország felismerte, hogy milyen súlyos következményekkel jár és mennyi negatív hatása van az energiaellátás biztonságára a túl nagy mértékű importfüggőségnek. Később többen ráébredtek, hogy nem csak a krízishelyzetek által kiváltott

olajválságok,

de

a

feltörekvő

gazdaságok

fokozódó

igényeiből

fakadó

kőolajkészletek belátható időn belüli kimerülése is valós veszélyt jelent.

48

Dull Péter: A megújuló energiák felhasználása http://www.vm.gov.hu/main.php?folderID=847&articleID=11422&ctag=articlelist&iid=1, 2011. 10. 15. 17:35

Németországban letöltés dátuma:

40

Ekkor a megfelelő területi és földrajzi adottságokkal rendelkező országok meglátták a hosszú távú üzleti lehetőségeket a bioüzemanyagok előállításában. Ezek közé az országok közé tartozik Brazília is, aki már az 1970-es években elindította első bioetanol programját. 1978-ban az Egyesült Államok is csatlakozott Brazília nézeteihez. Az Európai Unió az előbb említett két országhoz képest csak később, 1997-ben fogalmazta meg energiapolitikai dokumentuma keretében a bioüzemanyagokkal kapcsolatos meglátását. „Majd ezt hat éves késéssel követte „A közlekedési ágazatban a bioüzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának előmozdításáról” című irányelv, amely szerint 2010-re el kell érni az 5,75 százalékos, 2020-ra pedig a 10 százalékos arányt. Az Európai Bizottság 2008. január 23-i rendelettervezetében a 2020-ra szóló 10 százalékos előirányzatot ugyan változatlanul hagyta, de a 2010-re szólót 4,2 százalékra mérsékelte. Beismerve ezzel az eredeti előirányzat tarhatatlanságát.”49 Valójában a bioüzemanyagok előállításának feltételei a trópusi országokban igen kedvezőek, viszont ezeken a területeken emiatt veszélybe kerülhetnek a bioszféra alapvető elemeit képező trópusi esőerdők. Jelenleg az esőerdők folyamatos irtásának nem a bioüzemanyag-gyártás a legfőbb oka, hanem az egyes élelmiszertermelő, kozmetikai és élvezeti cikkeket gyártó cégek alapanyagi származnak ezekről a területekről. A bioetanolgyártás tekintetében vezető helyen álló Brazíliában például a cukornád termesztését nem a kiirtott esőerdők helyén valósítják meg, hanem ennek révén szavannás területeket próbálnak intenzívebben hasznosítani. Egyes számítások szerint, annak érdekében, hogy az Európai Unió a bioüzemanyagokból 2020-ra saját termelésből elérje a 10 százalékos bekeverési arányt, a művelhető összterületek 20 százalékára lenne szükség, amely az igénybe vehető tartományok felső határa. A Bizottság Energetikai és Közlekedési Főigazgatósága szerint ez a korlát nem csak az alapanyaggyártás miatt lép fel, hanem az elosztó rendszerek és a járművek átállításának időbeli üteme miatt 2020-ra csak 6 vagy 7 százalékos bekeverési arány elérése lehet reális cél. Az 1970-es évek közepétől indult és 2000-től felgyorsult fejlődés keretében 2006-ra az üzemanyag céljából előállított bioetanol mennyisége 49 millió tonna volt, amely a világ benzin fogyasztásának körülbelül 2 százalékát teszi ki. Majd 2008-ra a világ bioetanol termelése 77 milliárd literre nőt, ami azt mutatja, hogy az elmúlt néhány évben a termelés szinte megduplázódott. A bioetanol-előállításban ma is az Egyesült Államoké és Brazíliáé a vezető szerep. 2006-ban ez a két ország adta a világ bioetanol termelésének közel 70 49

Dr. Laczó Ferenc: Bioüzemanyagok előállításának lehetőségei Magyarországon, Környezettudományi Központ, Budapest, 2008, p. 4.

41

százalékát. 2008-ban az Európai Unióban előállított bioetanol mennyisége körülbelül 2,8 milliárd liter volt, ami a világ bietanol termelésének 4 százalékát jelentette. A tagállamok közül a legnagyobb termelőként Franciaországot, Németországot, Spanyolországot és Lengyelországot tartják számon. A 27 tagország bioetanol előállításának arányát a 4. sz. táblázat részletezi. Az 1980-as és 1990-es években több kormány felismerte, hogy a kőolaj alapú üzemanyagok növekvő mértékű használata súlyosan szennyezi a légkört, ami a Föld ökológiai egyensúlyának felborulásához vezethet. Ennek megakadályozása érdekében 1992-ben felépült Európában az első ipari méretű biodízel üzem, majd az 1990-es évek elejétől különböző ösztönző kormányzati támogatások hatására az egész világon egyre több biodízel gyárat hoztak létre. A biodízel-előállításban az Európai Uniónak vezető szerepe van. 2006-ban a világ termelésének csaknem 80 százalékát az Unió adta. Majd 2008-ban biodízel termelése 38 százalékkal emelkedett a korábbi évekhez képest, ezután 2009-ben az előző évhez képest 31 százalékkal növelte termelési kapacitását. A biodízel előállítás tekintetében a tagállamok közül Németország, Franciaország és Olaszország rendelkezik a legnagyobb részesedéssel, ezt mutatja az 5. sz. táblázat is. Viszont ezzel a ténnyel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy 2005-től az Európai Unió a megnőtt kereslet következtében a repcemag és -olaj tekintetében nettó importőrré vált, és ez a pozíció várhatóan a jövőben erősödni fog. A biodízel és bioetanol előállításának területi aránya igen megoszló, míg Amerikában az alkoholból előállított bioetanol, addig Európában az olajból termelt biodízel térhódítása a meghatározó. Ez többek között azzal magyarázható, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió bioüzemanyag politikája jelentősen különbözik egymástól. Az Egyesült Államok elsősorban az ellátást tartja fontosnak, tehát azt, hogy megfelelő szinten tartsa a fogyasztást, az Európai Unió pedig az üvegházhatású gázok csökkentésére, a vidékfejlesztésre és az ellátás biztonságára együttesen összpontosít. Ezen kívül az Egyesült Államokban a kukorica alapú bioetanol az uralkodó, míg az Unió területén a repce alapú biodízel dominál. Továbbá az Egyesült Államok ezen a területen az Unióhoz képest sokkal nagyobb mértékű támogatási lehetőségeket kínál. Európában, főként Franciaországban az élelmiszernövények túltermelése, Svédországban és Németországban a környezetvédelem, Lengyelországban pedig a kihasználatlan alkoholgyártó kapacitások befolyásolták a bioetanol-gyártás fellendülését. Tagállami szinten 2004 és 2005 között Németországban a bioetanol-termelés hatszorosára nőtt, ez alatt az idő alatt látványos fejlődést ért el még Svédország, Finnország és Lengyelország is. Viszont nem elég a megfelelő gyártás biztosítása, a következő lépés a fogyasztók részére mindez 42

versenyképes üzemanyagárakon történő értékesítése, melyet országoktól függően különböző mértékű jövedéki adó kedvezményekkel, valamint olcsóbb autóárakkal érhetnek el. Svédországban például a tiszta bioetanollal működő gépkocsikat akár több százezer forintnak megfelelő euróval olcsóbban lehet beszerezni, az ugyanolyan típusú benzines autóknál. Mindezt az Európai Unióban érvényes jogszabályok is nagyban támogatják. „Az ALTENER50 program 2005-re a bioüzemanyagok piaci részesedését 5 százalékra kívánja emelni, az 1992/81 sz. direktíva szerint korlátozás nélkül támogatható az országonkénti benzinfogyasztás 2 százalékának megfelelő bioetanol-mennyiség, a 2001/0265 (COD) direktíva alapján pedig 2005-re minden tagországnak biztosítania kell, hogy a területén eladott közlekedési célú üzemanyagok 2 százaléka bioüzemanyag legyen, az energiatartalom alapján számolva.”51 Az Európai Unióban a bioüzemanyagok fontosságát már az 1997-ban kiadott Fehér könyvben, illetve az energiabiztonságról és energiaellátásról szóló Zöld könyvekben is hangsúlyozták, viszont ezek a dokumentumok nem hoztak előrelépést a bioüzemanyagokra vonatkozó célkitűzésekkel kapcsolatban, ezért később irányelveket vezettek be a hatékonyabb alkalmazás és megvalósítás érdekében. Ide tartozik a már említett Európai Uniós bioüzemanyag irányelv52, amely 2010-re az összes üzemanyag felhasználáson belül 5,75 százalékos piaci részesedést határoz meg a bioüzemanyagokra vonatkozóan. Ez az arány az összes tagállamon belül körülbelül 12,6 millió tonna bioetanol, és 11,5 millió tonna biodízel felhasználást jelent, de azt is figyelembe kell venni, hogy az említett irányelv alapján a két fajta bioüzemanyag között átválthatóság van, tehát az egyik magasabb arányával helyettesíthető a másik alacsonyabb aránya. 5.3. A BIOÜZEMANYGOKRA VONATKOZÓ TÁMOGATÁSOK Napjainkban a bioüzemanyag-előállítás keretében adott támogatás jelentős része a termelés területére vonatkozik. Ezt a támogatást legfőképpen jövedéki és társasági adókedvezményként, továbbá adómentesség formájában lehet igénybe venni. Ezen belül a legnagyobb szubvenciót a nyersanyag-előállítás élvezi, a biodízel-gyártás esetében a repce, illetve a szója termelése, a bioetanol-gyártásnál pedig a cukornád, a cukorrépa, a búza és a kukorica előállítása. A világpiaci árak alakulását jelentősen befolyásolja a nagy mennyiségű 50

Az ALTENER program célkitűzése, hogy a tagállamokban megfelelő jogi, társadalmi és adminisztratív környezetet teremtsen a Közösségi Megújuló Energia Cselekvési Programok végrehajtására, ösztönzési lehetőségeket biztosítson a privát- és a közberuházások számára e területen. 51 Réczey Gábor: A bioetanol üzemanyagként történő felhasználásának ökonómiai háttere Magyarországon, p. 3., http://www.avacongress.net/ava2005/presentations/termeszeti_eroforras/3.pdf, letöltés dátuma: 2011.10.21. 09:03 52 Az Európai Parlament és a Tanács 2003/30/EK irányelve

43

nyersanyagot előállító országok támogatása. Így a nagyarányú támogatások olyakor túltermeléshez, vagy a nyersanyagok árának eséséhez is vezethetnek. Emellett számos fogyasztáshoz kapcsolódó támogatást is nyújtanak világszerte. A fogyasztói támogatások felölelik a tárolási támogatást, a nagy- és kiskereskedelmi úthálózat beruházási támogatását, a tömegközlekedésben felhasznált bioüzemanyag szubvencióját, továbbá a bioüzemanyaggal működő gépjárművek eladásával összefüggő kedvezményeket. A bioüzemanyag-gyártás támogatási formái közé tartozik még a beruházáshoz, a foglalkoztatáshoz, a telephely megvásárlásához és a termelési folyamathoz kapcsolódó támogatás. Ennek keretében bizonyos önkormányzatok jócskán a piaci árak alatt biztosítanak telephelyet bioüzemanyag-gyártás céljából. „Az Európai Unióban uniós szinten nincs jövedéki adókedvezmény, de az üvegházhatású gázok és az importált nyersanyagtól való függőség mérséklésének érdekében az Unió engedélyezte a „zöld” üzemanyag-előállítás támogatását. Az Európai Unióban az energiaadózási irányelv53 lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy részleges vagy teljes adómentességet alkalmazzanak a megújuló energiaforrásokból előállított üzemanyagok esetében.”54 Amikor az állam adókedvezményeket nyújt, fedezi vagy mérsékli a bioüzemanyag-gyártás költségei és a fosszilis üzemanyag árak közötti különbséget. Ilyenkor az adókedvezmény miatt a fogyasztó számára a bioüzemanyag hagyományos üzemanyaghoz való keverése alig, vagy egyáltalán nem idéz elő többletköltséget. Viszont a támogatásokat nem lehet olyan gyorsan változtatni, mint amilyen gyorsan változnak a piaci árak. Éppen az energia- és a nyersanyagpiac kiszámíthatatlansága miatt olyan sebezhető a bioüzemanyagok piaca. Az OECD55 tagországok közül először, 1979-ben az Egyesült Államokban vezették be az etanolbenzin keverékre a jövedéki adókedvezményt, majd ezt 2004-ben megszüntették a közlekedési infrastruktúra fejlesztés költségvetésének csökkenése miatt, ezután társasági adókedvezményt adtak az etanolra. Az adókedvezmények mellett a másik ösztönző eszköz a kötelező bioüzemanyagfogyasztás bevezetése, mindez akár adókedvezmények nélkül is alkalmazható. E módszer előnye, hogy üzemanyag takarékosságra készteti a fogyasztókat, és még adózással kapcsolatos torzulást sem okoz. Ezzel kapcsolatosan az Európai Unió tagországaiban 53

A Tanács 2003/96/EK irányelve Popp József: A Bioüzemanyag-gyártás nemzetközi összefüggései, Agrárgazdasági Tanulmányok, Budapest 2007, p. 13. 55 Organisation for Economic Cooperation and Development: Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet 54

44

megfigyelhető, hogy a kötelező bioüzemanyag-fogyasztás bevezetésével rögtön, vagy fokozatosan eltörlik a nyújtott adókedvezményeket. Ennek hatása Németországban is megfigyelhető volt, nem véletlenül ment csődbe 2007-ben számos német biodízelgyártó cég. A 6. sz. táblázatban összehasonlíthatjuk, hogy az egyes Európai Uniós tagállamok 2007-ben a közlekedésben mennyi bioüzemanyagot használtak fel. 5.4. BIOÜZEMANYAGOK

HASZNOSÍTÁSÁNAK

GAZDASÁGOSSÁGI

ÖSSZEFÜGGÉSEI Mint már említettem jelenleg a bioüzemanyagokat leginkább olyan alapanyagokból állítják elő, amelyek élelmezési célra is hasznosíthatók. Bizonyos évek gyengébb terméshozama és emellett a feltörekvő országok egyre nagyobb nyersanyagszükséglete nyilvánvalóan hozzájárul az élelmiszerárak emelkedéséhez. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a bioüzemanyagok termelése nagyban függ a mezőgazdasági nyersanyagok árától, amit ráadásul a termelés és kereslet mennyisége és a vele azonos nyersanyagú élelmiszertermelés is befolyásol. Viszont fel kell ismernünk azt a tényt, hogy a jövőben a mezőgazdasági termékek áremelkedése nem csak egy-egy évre lesz jellemző, hanem itt hosszú távú tendenciával kell számolnunk. Ezzel

együtt

a

bioüzemanyag-gyártás

fellendülésének

köszönhetően

az

eddig

feleslegekkel, eladhatatlan készletekkel rendelkező fejlett országok mezőgazdasági termelői keresleti

pozícióba

kerülhetnek,

ezáltal

a

mezőgazdasági

termelők

kikerülhetnek

jövedelemdiszparitásos helyzetükből. „A bioüzemanyagok előállításának gazdaságosságára vonatkozó számítások azt mutatják, hogy a hordónkénti 100 USA dollárt meghaladó kőolajár és maximum 150 euró tonnánkénti gabonaár mellett válik versenyképessé a bioüzemanyag előállítása a kőolajalapú üzemanyagokkal szemben. A kőolaj árának emelkedésére biztosan lehet számítani. Az a körülmény viszont, hogy a gabonalapú bioüzemanyag-előállítás alapanyaga egyúttal alapvető élelmezési cikk is, az ilyen irányú fejlesztéseket igen kockázatossá teszi.”56 Valójában az első generációs bioüzemanyagok előállítása nem csak kockázatos, hanem mennyiségileg is korlátozott, ennek oka, hogy ezeket az üzemanyagokat élelmezési célra is felhasználható alapanyagokból állítják elő, így segítségükkel az energiaellátás biztonságát csak pár százalékkal lehetne növelni. Egyes kutatók szerint, ha a Földön lévő összes mezőgazdasági területet energetikai célú növénytermesztésre használnánk, akkor sem lehetne 56

Dr. Laczó Ferenc: Bioüzemanyagok előállításának lehetőségei Magyarországon, Környezettudományi Központ, Budapest, 2008, p. 5.

45

a világ teljes üzemanyag fogyasztásából 11 százaléknál többet kiváltani. Így, figyelembe véve az élelmiszercélú növénytermesztési igényeket, a bioüzemanyagok tekintetében 2-3 százalékos piaci részesedés tűnik reálisnak. A második generációs bioüzemanyagoknak sokkal nagyobb jövőt jósolnak a kutatók, mivel ezek mezőgazdasági- és más melléktermékekből is előállíthatók. Ezért ez a fajta bioüzemanyag-gyártás már mennyiségileg is hangsúlyosabbá válhat, bár az energiabiztonsági szempontok mellett itt sem szabad megfeledkezni az élelmezésbiztonsági megfontolásokról. A jövőben elterjedésükkel a hagyományos, fosszilis eredetű üzemanyagok akár 30 százalékát is ki lehetne váltani, viszont ennek érdekében meg kellene találni a cellulóz átalakítását lehetővé tevő olyan olcsó technikai folyamatot, amely valóban versenyképessé teheti ezeket az üzemanyagokat a fosszilis energiahordozókkal szemben. A második generációs bioüzemanyag-előállítás hosszú távú megvalósításánál nagy előny lehet az, hogy az első generációs bioüzemanyagok miatt már kiépített feldolgozó kapacitásokat, körülbelül 15 százalékos többletráfordítással át lehet állítani második generációs bioüzemanyag-előállításra. Az üvegházhatású gázok és a környezetszennyezés tekintetében széleskörűen és teljes életciklusra vonatkozóan kell vizsgálnunk a bioüzemanyagokat. „A teljes életciklusra vonatkozó számítások alapján, a felhasznált alapanyagtól és a feldolgozás során használt energiaforrástól függően a szén-dioxid kibocsátás csökkentését 15 és 70 százalék közötti értékre teszik. Az elemzések azonban nem számolnak a környezeti hatás egyéb elemeivel. A nagyvárosok lakosságát sújtó légszennyezésért, néhány kivételtől eltekintve, elsősorban és döntően a közlekedési ágazat a felelős. A jelentős egészségügyi károsodást okozó szénmonoxid- és szilárdanyag-kibocsátás (szálló és ülepedő por)

a bioüzemanyagok

alkalmazásánál jelentősen csökken. Az ugyancsak jelentős egészségügyi kockázatot jelentő nitrogén-oxidok és az illékony (nem metán) szerves vegyületek kibocsátása viszont nő. Nagyon fontos azonban, hogy ez a folyamat egyrészt a fenntarthatósági kritériumok betartásával és ellenőrzésével menjen végbe, másrészt a fejlődő országokból származó bioüzemanyagok kereskedelmére is ki kell terjeszteni a Fair Trade rendszer 57 elvének alkalmazását.”58

57

Méltányos kereskedelem: Kereskedelmi partnerség, amely a hátrányos helyzetű termelők számára hivatott a fenntartható fejlődést előmozdítani elsősorban jobb kereskedelmi feltételek biztosításával, valamint a fejlett országokban folyó szemléletformáló kampányokkal. 58 Dr. Laczó Ferenc: Bioüzemanyagok előállításának lehetőségei Magyarországon, Környezettudományi Központ, Budapest, 2008, p. 6.

46

A bioüzemanyagok energiamérlege is nagyon fontos tényező a gazdaságosság szempontjából. Az energiamérleg a kinyert és a felhasznált energia arányát jelenti. Ezzel kapcsolatban többféle tanulmány született az évek során, amelyek eredménye igen különböző, és ellentmondó. Ezek az eltérések adódhatnak a felhasznált növények különböző éghajlatok miatti

eltérő

termésátlagaiból,

a

mezőgazdaság

műtrágya-

és

növényvédőszer-

felhasználásából, a gyártási folyamatból vagy az egyes melléktermékek felhasználásából, de egyszerűen az ellentétek alapja lehet az is, hogy ki milyen általános ítéletet akar alátámasztani.

Összességében

környezetszennyezéshez

azok

kapcsolódó

az

elemzések

vizsgálatokhoz

elfogadhatóak,

hasonlóan

a

teljes

amelyek

a

életciklusra

vonatkozóan számolják a munkafázisok energiaigényét. A bioüzemanyagok használata akkor jelentene valódi alternatív energiaforrást, ha az előállítás során is teljesen ki tudnánk iktatni a folyamatból a fosszilis energiahordozók alkalmazását, mivel jelenleg a műtrágyák, gyomirtók gyártásánál, a szállításnál vagy a finomításnál is ezeket veszik igénybe, ami jelentősen csökkenti a bioüzemanyagok energiamérlegének mutatóit. Ennek ellenére, ha megvizsgáljuk a bioüzemanyag-termelést, láthatjuk, hogy a bioüzemanyagok energiamérlege pozitív, ami azt jelenti, hogy előállításukkal több energiát nyerünk, mint amennyit befektetünk. Az 5. sz. ábra egyértelműen azt mutatja, hogy míg a búzából és a kukoricából előállított bioetanol energiamérlege a legalacsonyabb, a különböző számítások alapján ez az érték 1,25 és 1,67 között mozog; ami azt jelenti, hogy egy liter etanol legalább 25, de akár 67 százalékkal is több energiát tartalmazott, mint amennyit az előállításához felhasználtak; addig a cukornád felhasználásával gyártott bioetanol nettó energiaértéke a legmagasabb. Amerikai tanulmányok szerint a cellulóz alapú bioetanol energiamérlege 2,62, gyorsan növekvő energiaültetvények alapanyagként történő felhasználásánál. Ha külön termesztést nem igénylő maradékokat, hulladékokat alkalmazunk alapanyagként ez az érték akár 5 is lehet. A szójára és repcére alapozott biodízel nettó energiaértéke pedig 1,93 és 3,4 között változik. Összehasonlításként a gázolaj nettó energiamérlege 0,83, a benziné 0,81, ami azt jelenti, hogy több energiát használunk fel előállításukhoz, mint amennyi energiát termelnek, jelen esetben ezek 17, illetve 19 százalékkal kevesebb energiát tartalmaznak, mint amennyit életciklusuk során a kitermeléstől kezdve a felhasználással bezárólag igényelnek. „Az üvegházhatású gázoknak és az elsavanyodást okozó kéndioxidnak a keletkezését felére-harmadára csökkentheti a bioüzemanyagok alkalmazása, sőt az elégetésükkor ez egyáltalán nem jelentkezik. A lúgosságot okozó nitrogén-vegyületeknél kedvezőtlenebb a helyzet, ez azonban nem a felhasználáskor, hanem a gyártási folyamat során keletkezik, tehát technikai

fejlesztéssel

csökkenthető.

A

rákos

megbetegedésekért

felelős

aromás 47

szénhidrogének mennyisége – a tökéletesebb égés következtében – a bioetanol alkalmazásánál a legkedvezőbb.”59 Összegezve az egyes tanulmányokat, megállapítható, hogy a bioüzemanyagok felhasználása miatt kibocsátott szén-dioxid és más üvegházhatású gázok mértéke alacsonyabb a fosszilis üzemanyagokénál, emellett energiamérlegük is kedvezőbb, sőt a bioüzemanyagok a környezetbe kerülve a hagyományos üzemanyagokkal ellentétben biológiai úton le is bomlanak. Viszont meg kell említenünk a bioüzemanyagok termelésével fellépő hátrányokat is. Az intenzívebb mezőgazdasági termelés miatt magasabb a műtrágya- és a vegyszerhasználat, ennek jelentős a talaj- és a talajvízszennyező hatása. A monokultúrás növénytermesztéssel járó negatív tulajdonságok egyre inkább feltűnnek, valamint nem lehet elfeledkezni arról sem, hogy egyelőre a bioüzemanyagok alkalmazása igen költséges megoldásnak számít. Amint már említettem, összességében e technológiák költséghatékonyságának javításához legfőképpen a második generációs bioüzemanyagok fejlesztése és elterjesztése járulhat hozzá. Viszont a második generációs cellulóz alapú bioüzemanyag gyártás piaci bevezetéséhez még előreláthatólag 10-15 évet várnunk kell.

59

Bai Attila: A bioetanol-előállítás gazdasági kérdései, Agrártudományi Közlemények, 2004/14. p. 34. http://www.date.hu/acta-agraria/2004-14/bai.pdf, letöltés dátuma: 2011.10.28. 10:41

48

6. BIOÜZEMANYAGOK HATÁSA A GAZDASÁG KÜLÖNBÖZŐ TERÜLETEIN 6.1. KÖZLEKEDÉS A közlekedés az egyre fokozódó légkörbe történő károsanyag-kibocsátás mellett a súlyos energiafüggőségért is nagymértékben felelős. Ez utóbbi abból a tényből is látszik, hogy az Európai Unió közlekedési ágazatában felhasznált energia körülbelül 98 százalékban, tehát szinte teljes egészében kőolajból származik, amit nagyrészt természetesen az Unió területén kívülről hoznak be. Napjainkban az olajlelőhelyek tartalékai csak korlátozottan állnak rendelkezésre, és ezek is csak egy-egy bizonyos földrajzi térségen belül találhatóak. Ezek tudatában mindenképp el kell gondolkozni azon, hogy hogyan lehetne csökkenteni a légszennyezést és az energiafüggőséget. A jövőben ezek kiküszöbölése érdekében lenne szükség a bioüzemanyagok piaci bevezetésére. Mivel a közlekedési ágazat a nem megújuló tüzelőanyagok egyik legnagyobb fogyasztója, nagyon fontos, hogy a biomassza bioüzemanyagként való hasznosítása közvetlenül képes helyettesíteni a közlekedésben használt fosszilis tüzelőanyagokat, és még a már meglévő ellátórendszerekbe is könnyen integrálható. Rövid távon a bioüzemanyagokra való átállás lenne a következő cél, hosszú távon pedig esetleg a hidrogénes és hibrid technológiák is ígéretesek lehetnek. A közlekedésben nem csak a hajtóanyagok fejlesztésén van a hangsúly, hanem ezekkel egyidejűleg az egyes gépjárműmotorok technológiájának további fejlesztésével is számottevő megtakarítás érhető el. „A bioetanol és biodízel energiatartalma alacsonyabb a benzinénél és a dízelolajénál, az etanol a benzin energiatartalmának 65 százalékát, a biodízel a dízelolaj energiatartalmának 91 százalékát tartalmazza. Az energiatartalom különbségét figyelembe véve piaci alapon a bioüzemanyag fogyasztói árának térfogat-egyenértékben lényegesen olcsóbbnak kellene lennie a fosszilis üzemanyagok áránál. A racionális fogyasztók ugyanis abban az esetben vásárolnak etanolt vagy biodízelt, ha az energia-egyenértékben is olcsóbb a benzinnél vagy a gázolajnál. Az üzemanyagkutak a fosszilis és bioüzemanyag árát azonban térfogat (liter) és nem energiatartalom alapján adják meg, ami gyakorlatilag a fogyasztók félrevezetése, mert így a bioüzemanyag látszólag olcsóbbnak tűnik a fosszilis üzemanyagnál.” 60 A javuló kilátások ellenére a bioüzemanyagok még hosszú ideig nem lesznek versenytársai a hagyományos motorhajtóanyagoknak, egyelőre csak őket kiegészítve, 60

Popp József: A Bioüzemanyag-gyártás nemzetközi összefüggései, Agrárgazdasági Tanulmányok, Budapest 2007, p. 27.

49

hozzájuk keverve kapnak szerepet. Viszont jelenleg ez is előrelépést jelent, mivel a bioüzemanyagok a hagyományos gépjárművekbe a motor átalakítása nélkül 5-10 százalékos arányban keverhetőek a hagyományos üzemanyagokhoz. Brazíliában a kötelező etanol bekeverés aránya már 2007 óta 25 százalék. Itt azért is ilyen nagyfokú a bioetanol alkalmazása, mert ez volt az első ország, ahol az 1980-as években támogatták a teljes egészében bioetanollal működő gépkocsik értékesítését. Sajnos ez túl hirtelen döntés volt akkoriban, mivel a magas nemzetközi cukorárak miatt hiány lépett fel az etanol-ellátásban. Ezután a tiszta etanol üzemeltetésű gépjárművek helyett Brazília is inkább a vegyes üzemeltetésűek fejlesztésére helyezte a hangsúlyt. Az Egyesült Államokban ösztönzik a rugalmas üzemeltetésű gépjárművek gyártását, viszont az etanol használati lehetőségétől függetlenül ezeket általában benzinnel üzemeltetik, csupán 2 százalék használ E85-ös üzemanyagot. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy az etanol drágább a benzinnél, emellett az üzemanyagkutak csekély hányada értékesíti a benzinetanol keveréket. A rendszerben valószínűleg a tájékoztatásban és az információátadásban is hiba van, mivel feltételezhetően a fogyasztók nagy része nem is tudja, hogy az autója képes E85-ös bioüzemanyaggal is működni. Ebből látszik, hogy nem elég a bioüzemanyaggal is működő autók gyártásának ösztönzése, ezzel párhuzamosan támogatni kell az alternatív üzemanyagot értékesítő kutak elterjedését is. Svédországban más módon ösztönzik a rugalmas üzemeltetésű gépjárművek használatát. Itt például ingyenes parkolási lehetőséget kapnak, illetve az úgynevezett „dugóadó” alól is felmentik azokat, akik ilyen típusú járművel közlekednek. Ezen a területen az etanol szállításához szükséges infrastruktúra kiépítése és fejlesztése is fontos szerepet kap. „A szerteágazó támogatások hosszú távú fenntartása sem a fogyasztóknak, sem az adófizetőknek

nem

áll

érdekében.

Amikor

a

cellulózalapú

bioüzemanyag-gyártás

versenyképes lesz, a bioüzemanyag infrastruktúrája támogatás nélkül is alkalmazkodni tud az új helyzethez, remélhetőleg a gépjárműgyártók a vegyes üzemelésű technológiát ösztönzés nélkül is alkalmazni fogják.”61 A bioüzemanyagok előállítása és piaci értékesítése és elterjesztése ellen leginkább a jelen nagy kőolaj- és földgáz termelő vállalatai és monopóliumai tették le voksukat, mivel ennek hatására egyértelműen elvesztenék befolyásuk mértékét és jelentőségüket az üzemanyagok

61

Popp József: A Bioüzemanyag-gyártás nemzetközi összefüggései, Agrárgazdasági Tanulmányok, Budapest 2007, p. 28.

50

piacán. A MOL62 időközben olyan stratégiát fejlesztett ki, amely keretében a benzin- és a gázolajellátás biztosítása mellett, a bioüzemanyagok értékesítésében is részt vesz. Ennek alapján 2011 májusától bevezetett egy programot, amely keretében száz benzinkútján lehetővé tette a használt sütőolaj begyűjtését, hogy ezeket átalakítva bioüzemanyagot állítson elő. 6.2. MEZŐGAZDASÁGI HATÁSOK, ÉLELMISZERTERMELÉS 2020-ra a világ népességének élelmiszerellátásához előreláthatóan még újabb körülbelül 400 hektár mezőgazdasági területre lesz szükség, a már meglévő közel 1500 millió hektár mellé. És itt még csak az élelmiszerellátásról beszélünk. Bár egyes kutatások és becslések szerint 2020-ra a fejlődő országokban gyarapodni fog a termőföldek száma, emellett viszont a világ népessége is évente átlagosan 80 millió fővel növekszik. 63 Ez a növekedési ütem gyorsabb, mint az ellátáshoz szükséges gabonatermelés mértékének bővülése. Ehhez hozzájárul még többek között, hogy a gabonafélék normál hozamnövelése, ami az 1970-es években átlagosan évi 3-5 százalékos volt, ma már csak évi 1-2 százalék, és az is egy elkeserítő tény, hogy a világon az éhezők száma évről évre egyre növekszik. Sokan kételkednek a bioüzemanyag-gyártás jövőjében és megfizethetőségében, mivel több tanulmány szerint a 2008-as élelmiszerár növekedéshez is minimum 30 százalékban a bioüzemanyagok járultak hozzá, amely egyúttal a szegények és éhezők számát is növelte. Sőt néhányan azt jósolják, hogy 2020-ig további 76 százalékos élelmiszerár emelkedés várható. Az élelmiszerár növekedést nem lehet egyértelműen és teljes mértékben csak a bioüzemanyagok számlájára írni, ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy az élelmiszerárakat számos tényező együttesen határozza meg. Az élelmiszerárak évről évre való változását befolyásolja a kínálat és kereslet egyensúlya, a termelési eredmény, a támogatások alakulása és még sok más előre kiszámítható és kiszámíthatatlan tényező. A gabona-felhasználás aránya átfogóan az energetikai célú használat irányába növekszik. 2008-ról 2009-re a gabonatermelés teljesítménye 1,3 százalékkal nőtt, ennek közel harmad részét ipari felhasználásra továbbították. Egészében az élelmiszercélú felhasználás 1,5 százalékkal, a takarmánycélú 3,3 százalékkal, az egyéb célú pedig 11,7 százalékkal nőtt. Napjainkban a fosszilis üzemanyagoknak 1 százalékát helyettesítik bioüzemanyagokkal, viszont az energetikai célú növényi termékek iránti kereslet fokozódása révén már most is érzékelhető az áremelkedés. „A Nemzetközi Valutaalap szerint a világ élelmiszerárai 200662

Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. Dr. Gyulai Iván: A biomassza-dilemma 4. átdolgozott http://www.mtvsz.hu/dynamic/biomassza_dilemma_2010.pdf, letöltés dátuma: 2011.10.28. 17:03 63

kiadás

51

ban 10 százalékkal emelkedtek a kukorica, a búza és a szójabab árak emelkedése miatt. Ennek okaként a kereslet növekedését említik, amely jelentős részben a bioüzemanyagok miatt állt elő. Az Egyesült Államokban a bioetanolhoz felhasznált kukorica ugyancsak az élelmiszerárak növekedéséhez vezetett. Drágább lett a marhahús, a csirkehús, a disznóhús, a tojás, a kenyér, a különböző gabonák, valamint a tej is. Szintén az Egyesült Államokban 28,35 milliárd liter bioüzemanyag előállítása esetében a növényi olaj ára 20 százalékkal emelkedett. Az Európai Unió 5,75 százalékos célkitűzése következtében a cukor ára 60 százalékkal emelkedett.”64 Magyarországon is láthatóak már annak a jelei, hogy a bioüzemanyagokkal kapcsolatos kapacitások és szabályozások jelentős élelmiszerár emelkedéshez vezethetnek, mivel előreláthatóan a hazai alapanyag-termelés a megnövekedett szükségletekkel és termeléssel nem tudna lépést tartani. Emiatt Magyarország a későbbiekben nagymértékű gabonaimportra szorulhat, ami nyilvánvalóan negatívan befolyásolná az élelmiszerárak mellett a takarmányárakat és az állattenyésztési ágazatot is. 6.3. ENERGIAPOLITIKA „Az energiapolitika célja az energiakínálat kockázatainak minimalizálása mellett az energiaárak alacsony szinten tartása és az energiafelhasználás környezeti hatásának csökkentése.”65 Napjainkban a fosszilis üzemanyagoktól való függés központi problémává vált, így az egyes országok és Európai Uniós tagállamok a megújuló energiák támogatását és fejlesztését pozitívan fogadják, mivel ezek segítségével nagymértékben el tudnának szakadni az energiaimport függőségüktől. „Hogy milyen mértékben csökkenti az olajfüggőséget (fosszilis energiafüggőséget) a bioüzemanyag-gyártás, attól függ, hogy mennyi olajat (fosszilis energiát) használunk fel egy liter bioüzemanyag előállításához és szállításához, beleértve a nyersanyagok termelését és mozgatását is.”66 Ahogy azt már említettük, figyelembe kell vennünk, hogy a bioüzemanyag-gyártás komoly mértékben függ a termeléskor felhasznált nem megújuló energiától, mivel a növekvő bioüzemanyag-előállításhoz egyre több nyersanyagra, fosszilis energiára van szükség, ami 64

Dr. Gyulai Iván: A biomassza-dilemma 4. átdolgozott kiadás, p. 69. http://www.mtvsz.hu/dynamic/biomassza_dilemma_2010.pdf, letöltés dátuma: 2011.10.28. 17:03 65 Popp József: A Bioüzemanyag-gyártás nemzetközi összefüggései, Agrárgazdasági Tanulmányok, Budapest 2007, p. 31. 66 Popp József: A Bioüzemanyag-gyártás nemzetközi összefüggései, Agrárgazdasági Tanulmányok, Budapest 2007, p. 31.

52

nagyban befolyásolja a termelés nettó energiamérlegét. Emiatt számos szakértő szerint könnyebben tudnánk megtakarítani fosszilis üzemanyagot és jobban járnánk, ha takarékosabb járműveket fejlesztenénk ki, sőt emellett kevesebbet használnánk gépjárművünket, akár több gyaloglással és kerékpározással kiegészítve. Valójában a bioetanol energiamérlege fokozatosan nő, ez a feldolgozási technológia és a gabonából kinyerhető hozam javulásának köszönhető, továbbá csökken a gabona- és az etanol-termelés fajlagos energiafelhasználása. Ezt mutatja az a tény is, hogy az utóbbi évtizedben az etanol-gyártás fajlagos energiafelhasználása a felére csökkent, manapság az etanol révén előállított egységnyi energiához maximum 0,74 egység fosszilis energiára van szükség, míg ez az érték a benzinnél 1,23, a gázolajnál pedig 1,21. Egyes elemzések szerint a modern technológiák használatával az E85-ös üzemanyag alkalmazása 40 százalékkal is csökkentheti az egy mérföldre jutó fosszilis energiafogyasztást. „Mivel az etanol-gyártáshoz az Európai Unióban és az Egyesült Államokban általában természetes gázt vagy áramot használnak, az olajfüggőség jelentős mértékben csökkenhet, de az energiafüggőség alapjában nem változik a jelentős gázimport miatt. Az Unióban és az Egyesült Államokban a hagyományos folyékony motorhajtóanyag-felhasználásnak mindössze 2-3 százalékát helyettesíti a bioüzemanyag, az ehhez nyújtott támogatások azonban mindeddig szerény mértékben javították az energiaellátás biztonságát.” 67 Tulajdonképpen az energiamérleg elemzésekor figyelembe kell vennünk, hogy a nettó energiamérleg az összes energiaforrásból származó energiát egységesen kezeli, ez alapján csakis az energia mennyiségével foglalkozik, így az energia minőségét nem veszi számításba, ami elég nagy hiba, mert energia és energia közé nem szabad egyenlőségjelet tenni. Tehát ez az analízis félrevezető is lehet, mivel csekély köze van a mindennapi élethez. 6.4. KÖRNYEZETPOLITIKA, ÜVEGHÁZHATÁS Az éghajlatváltozás negatív következményei a világ minden területén érzékelhetőek. A globális felmelegedés hatásai leginkább a mezőgazdaságot és az erdőgazdálkodást érintik, de bizonyos mértékig a halászatban is érezhetőek. További negatív hatásként meg kell említenünk, hogy a felmelegedésből kifolyólag a fejlett és fejlődő országok közötti szakadék tovább mélyül, ami az élelmiszertermelésre és -forgalmazásra egyaránt kihat. Ennek következtében egyes régiókban élelmiszerhiány alakul ki, továbbá komoly zavarok jöhetnek létre a vízkészletekhez való hozzáférésben. 67

Popp József: A Bioüzemanyag-gyártás nemzetközi összefüggései, Agrárgazdasági Tanulmányok, Budapest 2007, p. 34.

53

A bioüzemanyag-gyártás és -használat következtében kevesebb a szén-dioxid kibocsátás a fosszilis üzemanyagokhoz viszonyítva. Ennek ellenére a bioüzemanyagok sem teljesen széndioxid semlegesek, mivel a bioüzemanyagok előállítása, tehát például a műtrágya előállítása, a feldolgozás ugyancsak üvegházhatású gázok kibocsátásával jár együtt. Ennek ellenére a kukoricából gyártott etanol életciklusa során bizonyítottan 12-26 százalékkal kevesebb üvegházhatású gázt bocsát ki a légkörbe a benzinhez képest, a biodízel alkalmazása esetén 4178 százalékkal alacsonyabb az üvegházhatású gázok kibocsátása a gázolajhoz viszonyítva. Az E85-ös üzemanyag fogyasztása pedig 23 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását a tiszta benzinhez képest. Az IEA68 a rendelkezésre álló életciklus elemzések alapján a legjobb eredményt a cellulóz alapú, azaz második generációs bioetanolnak tulajdonítja, amely 60-100 százalékos üvegházhatást okozó gázt takarít meg a hagyományos benzinhez képest, az első generációs technológiák közül a legjobb értéket a brazil cukornád alapú bioetanol éri el, amely 80-90 százalékos megtakarítást jelent. Az Európában előállítható gabona alapú bioetanolnál ezzel szemben csak 20-50 százalékos megtakarítás érhető el, repce alapú biodízel esetén pedig 4060 százalék. Ugyanakkor a kén-dioxid kibocsátás tekintetében mind a bioetanol, mind a biodízel rosszabbul teljesít a hagyományos üzemanyagoknál. „A bioüzemanyag-gyártás hatása a környezetvédelemre kettős, egyrészt hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérsékléséhez a közlekedési szektorban, másrészt az energianövények termelésének fokozása agrárkörnyezetvédelmi problémákhoz vezethet.”69 Ezért az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérsékléséből adódó kedvező hatásokat szembe kell állítani a nyersanyag-termeléssel járó negatív hatásokkal. A megfelelő megoldás elérése érdekében elsősorban a környezetvédelmi előírások szigorú betartatására és az ellenőrzések számának növelésére kell helyezni a hangsúlyt. A bioüzemanyag-gyártás ösztönzése legfőképpen az Európai Unióban és az Egyesült Államokban jár kedvezőtlen mellékhatásokkal. Ha emelkedik a bioüzemanyag előállítása, ezzel párhuzamosan nő a nyersanyagár, ami javítja a termelők jövedelemszínvonalát és feltételezhetően intenzívebb termeléshez vezet, ami kihat a környezetvédelmi politikára is. Az Európai Unióban az ellenőrzések során a szabályok megszegőivel szemben komoly büntetéseket alkalmaznak. Viszont az energianövények emelkedő ára a környezetvédelmi

68

International Energy Agency: Nemzetközi Energia Ügynökség Popp József: A Bioüzemanyag-gyártás nemzetközi összefüggései, Agrárgazdasági Tanulmányok, Budapest 2007, p. 36. 69

54

előírások megszegésére buzdítja a termelőket. Tehát a környezetvédelmi politika sikeressége az előírások betartásához kapcsolódó ellenőrzések hatékonyságától nagyban függ. Összességében az elemzések szerint a bioüzemanyag-gyártás környezetvédelmi hatása pozitív, viszont ettől függetlenül további fejlesztésekre és új technológiák bevezetésére van szükség a kedvezőtlen hatások elkerülése érdekében. A szén-dioxid globális felmelegedésre

gyakorolt

hatásával

kapcsolatos eddigi

feltételezések 2007-ben egy dinitrogén-oxidról70 szóló elemzés révén megváltoztak. Ez a tanulmány megállapítja, hogy a légkörbe kerülő egységnyi dinitrogén-oxid potenciális üvegházhatásra gyakorolt hatása száz év átlagában 296-szor nagyobb, mint ugyanakkora széndioxid mennyiségé. „Így a dinitrogén-oxid mennyiségét a globális felmelegedésre gyakorolt hatása figyelembe vételével szén-dioxid egyenértékre átszámítva sokkal nagyobb mértékben járul hozzá a globális felmelegedéshez, mint a bioüzemanyag-felhasználással megtakarított szén-dioxid kibocsátás a kvázi lehűléshez.”71 Egy Svájcban készült tanulmány alapján a bioetanol esetében csak a fa és a savó alapú bioüzemanyagok környezeti hatása alacsonyabb a fosszilis benzinénél, a biodízel esetében csak a használt sütőolaj számít környezetbarátabb megoldásnak a gázolajnál. Egy másik tanulmány szerint, a káros környezeti hatások nagy része a mezőgazdasági művelés során jön létre, így például a repcéből gyártott biodízelnél a környezeti hatások 95 százaléka tulajdonítható az alapanyag-termelésnek. Az üvegházhatású gázkibocsátás megtakarításával kapcsolatosan szükséges a fennálló költségeket is összevetni, ugyanis nem mindegy, hogy milyen áron tudunk megtakarítani egy egységnyi szén-dioxid kibocsátást. Ezt figyelembe véve a kutatók mindenképp arra a következtetésre jutottak, hogy az első generációs bioüzemanyagok szerepe az üvegházhatású gázok megtakarítása szempontjából nagyon csekély. 6.5. EGYÉB GAZDASÁGI HATÁSOK Az eddigiek alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy a bioüzemanyagok előállítása egyelőre igen költséges folyamat. Egyes vélemények és számítások szerint az Európában előállított biodízel hordónként körülbelül 80 dolláros, a bioetanol pedig hordónként 90-120 dolláros olajár mellett lenne kifizetődő, viszont előreláthatólag hosszú távon az olajár várakozások ezen értékek alatt maradnak. Összehasonlításként, vizsgálva a Brazíliai 70

N2O Popp József: A Bioüzemanyag-gyártás nemzetközi összefüggései, Agrárgazdasági Tanulmányok, Budapest 2007, p. 40. 71

55

helyzetet, az ott termesztett cukornádból előállított bioetanol már hordónkénti 45-50 dollár értékű olajár mellett is versenyképes. Az első generációs bioüzemanyagok gyártásával kapcsolatosan már nem várható túl nagy mértékű fejlődés és ezzel arányosan jelentős költségcsökkenés sem. Ennek az az oka, hogy a bioetanol és a biodízel előállítási technológiája egy már kifejlesztett, érett technológia, amivel a kutatók és a szakemberek már több tíz éve foglalkoznak. Emiatt látnak a specialisták nagyobb lehetőségeket a második generációs bioüzemanyagok előállításában. Ezekkel kapcsolatban még számos kiaknázatlan terület és fejlesztési kapacitás áll rendelkezésre, amelyek

a

bioüzemanyagok

versenyképességét

és

megtérülését

pozitív

irányban

befolyásolhatják. „A mezőgazdasági területekért folytatott versengés árfelhajtó hatással jár. Mivel a túlzott mértékű energetikai célú növénytermesztés kiszoríthatja nem csak az azonos fajtájú élelmiszercélú növényeket, de más (pl. takarmányozásra használt) fajtákat is, az élelmiszeripar széles palettáján várhatóak jelentős árnövekedések. Az OECD és a FAO72 által készített Agricultural Outlook 2007-201673 című tanulmány is hangsúlyosan kezeli a bioüzemanyag-témát, az energetikai célú növénytermesztés miatt megnövekedett keresletnek tulajdonítja azt, hogy a jelenlegi magas gabona és olajosmag-árak a jövőben sem fognak jelentősen visszaesni. Az élelmiszerárak az előrejelzésük szerint 20-50 százalékkal fognak nőni 2016-ig.”74 A gazdasági hatásokhoz tartozik, és gyakran hangoztatják is, hogy a bioüzemanyagok előállításának komoly munkahelyteremtő hatása van. Ha Magyarországot nézzük, ezzel a ténnyel kapcsolatban nem állnak rendelkezésünkre konkrét becslések és adatok. Viszont belegondolva és feltételezve, hogy az egyre inkább megvalósuló gépesített mezőgazdasági termelésnek nincs nagy élőmunka igénye, az előző kijelentés nem helytálló. Ez abból is látszik, hogy a Magyarországra tervezett békéscsabai bioetanolüzem 100 fő foglalkoztatását helyezi kilátásba, amely munkahelyteremtő hatása elenyésző. A bioüzemanyagok térnyerése a különböző iparágakra is hatással van, itt beszélhetünk az autógyártásról, a gépiparról, illetve az elektronikai iparról is. A megszokott, tiszta benzinnel, vagy gázolajjal működő autók és fosszilis energiahordozókkal működő gépek helyett hatalmas tömegű új típusú autók és gépek gyártására lenne szükség, amelyeket akár tiszta 72

Food and Agriculture Organization of the United Nations: Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezet Mezőgazdasági kilátások 2007–2016 74 Kazai Zsolt, Varga Katalin: Bioüzemanyagok a környezeti és gazdasági fenntarthatóság tükrében, Energia Klub, 2007. november, p. 5. http://energiaklub.hu/dl/kiadvanyok/Energia_Klub_memorandum_biouzemanyag.pdf, letöltés dátuma: 2011.09.03. 14:54 73

56

bioüzemanyagokkal tudnának üzemeltetni. Bár ez a jövőben az előbb említett iparágak számára jelentős bevételforrást jelentene, gondolnunk kell az egyes gyárak átállási költségeire és a közvélemény általános bizalmatlanságára az új dolgokkal szemben, amelynek mértéke a jövőre nézve egyelőre nem jósolható meg.

57

7. BIOÜZEMANYAGOK JÖVŐBELI KILÁTÁSAI, LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK 7.1. LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK A jelenlegi előrejelzések, és ismeretek alapján a kőolaj korszak már csak évtizedekig, valószínűleg a XXI. század közepéig tart. Mivel a készletek egyre fogynak, a kereslet viszont folyamatosan növekszik, már most szembe kell nézni a ténnyel, hogy a jövőben más energiaforrásokra kell alapozni a gazdaságot és a mindennapi életet. Ezt a lépést viszont nem csak a készletek fogyásából eredően kell megtennünk, hanem mert a fosszilis energiahordozók használatával egyre nagyobb mértékű az üvegházhatású gázok kibocsátása, amely globális felmelegedéshez vezet. Ahogy már az előző fejezetben is hangsúlyoztam, a közlekedési szektor felelős leginkább az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedéséért, ezért érdemes elsősorban erre a szektorra kivetített megoldásokat keresni. Többféle lehetőség is rendelkezésre áll annak érdekében, hogy csökkenteni tudjuk a közlekedési szektor okozta súlyos üvegházhatású gázkibocsátást. Egyrészt lehetőség van a technológiai fejlesztésre, valamit a közlekedési kultúra

változtatására.

A

legeredményesebb

megoldást

a

két

említett

terület

összekapcsolásával érhetnénk el. Sok esetben a komplex megközelítés a legcélravezetőbb. Az

eddigi

elemzésekből

nyilvánvalóan

látható,

hogy

az

első

generációs

bioüzemanyagokra nem tekinthetünk kizárólagos megoldási lehetőségként, mivel ezek használatával a környezeti terhelést alig, vagy nem is igazán tudjuk csökkenteni. Hatásosabb megoldásnak tűnik viszont a második generációs bioüzemanyagok előállítása, viszont arról, hogy nagymértékű alkalmazásuk milyen környezeti kockázatokat rejt magában, még nincs megfelelő és érdemleges információnk. „A bioüzemanyagok előállítása, ha minden egyéb szempontot figyelmen kívül hagyunk, akkor sem tud lépést tartani a közlekedés egyre növekvő energiaigényével, tehát elengedhetetlen, hogy magát a közlekedést racionalizáljuk.”75 A második generációs bioüzemanyagok technológiai fejlesztése azért is hordoz magában nagyobb lehetőségeket, mert itt az előállítás során az egész növényt hasznosítják, így adott termőterületen sokkal nagyobb hozam érhető el. A cellulóz tartalmú növényekből enzimek

75

Kazai Zsolt, Varga Katalin: Bioüzemanyagok a környezeti és gazdasági fenntarthatóság tükrében, Energia Klub, 2007. november, p. 6. http://energiaklub.hu/dl/kiadvanyok/Energia_Klub_memorandum_biouzemanyag.pdf, letöltés dátuma: 2011.09.03. 14:54

58

segítségével előállítható etanol, viszont ez a technológia egyelőre még kutatási fázisban van, és ebből kifolyólag az ára is nagyon magas. Viszont már a jelenlegi szakaszban is megállapítható, hogy magas hatékonysága révén egységnyi szén-dioxid kibocsátást figyelembe véve versenyképes, sőt néhány más megújuló technológiát is leelőz. A már egy korábbi fejezetben említett BTL üzemanyag is hasonló biztató eredményeket produkál, ennél a technológiánál a növények elgázosításáról, majd cseppfolyósításáról van szó. A pozitív eredmények láttán egyelőre még csak a jövőbe nézhetünk bizakodóan, mivel a második generációs bioüzemanyagok ipari elterjedésére még körülbelül egy évtizedet várnunk kell. A bioüzemanyagok mellett meg kell említenünk a hidrogéntechnológiát is, mivel sokan hosszú távon nagy jövőt jósolnak a hidrogénnek, mint a jövő lehetséges üzemanyaga. Jelenleg azonban a hidrogén vízből való kinyerése elektrolízissel igen drága, és gazdaságilag egyáltalán nem versenyképes, akkor lenne igazán hatékony a használata, ha az előállításhoz szükséges villamos energiát megújuló energiaforrások segítségével szolgáltatnák. Emellett a hidrogéntechnológia valódi piaci térnyeréséhez teljes infrastrukturális átalakulásra lenne szükség. A globális felmelegedés megfékezése érdekében az életmódváltás is alapvető elvárás lenne, de sajnos az elmúlt évek tapasztalatai alapján, az emberek nagyon nehezen hajlandóak egy kicsit is változtatni a megszokott rutinjukon. Ehhez valószínűleg az is hozzájárul, hogy sokszor túlságosan szélsőséges formában érvelnek az életmódváltás mellett, amit az átlagemberek nem tudnak befogadni. Pedig kisebb intézkedésekkel is látványos eredményeket lehet elérni ezen a területen. Fontos lenne a tömegközlekedés fejlesztése, ezzel együtt környezetbarátabbá tétele, vagy akár a kerékpárbarát munkahelyek előnyben részesítése is. Az Európai Unióban az energiapolitikával kapcsolatos célkitűzések hatékonyabb elérése érdekében, a tagállamoknak a helyi adottságok figyelembe vételével nemzeti célkitűzéseket kell meghatározniuk a villamos energia, a hűtés-fűtés és a bioüzemanyagok területén. Mivel az Unióban becslések szerint a közlekedési ágazat felelős a globális felmelegedéshez hozzájáruló üvegházhatású gázok 21 százalékának kibocsátásáért, amely évről évre emelkedési tendenciát mutat, legfőbb feladat, hogy megtalálják a közlekedés általi kibocsátás csökkentésének lehetőségeit. Viszont a közlekedés tekintetében nem ez az Unió egyetlen kihívása. Az Európai Unióban a közlekedésben használt energia majdnem teljes mértékben kőolajból származik. A csökkenő 59

készletek, és az energiaimport függőség miatt szükséges a fosszilis energiahordozókat helyettesítő hosszú távon megfelelő alternatív energiaforrások megtalálása. Az

Európai

Unió

„A

bioüzemanyagokra

vonatkozó

uniós

stratégia”76

című

dokumentumában megemlítette, hogy „a bioüzemanyag stratégia sikere szempontjából kiemelkedő fontosságú az alapanyag-ellátás. Ezért – ha szükséges – sor fog kerülni a közös agrárpolitika bizonyos rendelkezéseinek felülvizsgálatára és módosítására.” 77 Ezzel a kijelentéssel kapcsolatban az Unió még nem körvonalazta elképzeléseit. Az energiapolitika területén viszont számos látható eredmény született az Európai Unióban az utóbbi néhány év leforgása alatt. Ide sorolható, hogy az Unió energiabiztonsági kapcsolattartó hálózatot78 hozott létre, emellett a Bizottság számos intézkedést javasol az egyes nemzetközi megállapodások megerősítésére és a harmadik országokkal kötött kétoldalú megállapodások

bővítésére,

valamint

átfogó

partnerségi

program

és

nemzetközi

energiahatékonysági megállapodás létrehozását indítványozza Afrika és Európa között. „A világon jelenleg is rendelkezésre álló mező- és erdőgazdasági melléktermények, valamint a hulladéklerakókból és a szennyvízből nyerhető depóniagáz, illetve biogáz kihasználtsága elhanyagolható, holott számottevő energiaforrást jelenthetnének. Az energiapolitika, valamint a szabályzó- és támogató rendszer újragondolása nélkül azonban a fenti energiaforrások hasznosítása továbbra is mellékes marad.”79 7.2. JELENLEGI ÉS JÖVŐBELI KILÁTÁSOK A Magyar Bioetanol Szövetség információi szerint Olaszországban hamarosan átadásra kerül egy új, második generációs bioetanol üzem a Torinóhoz közeli Crescentinóban, amelyben mezőgazdasági melléktermékekből, illetve étkezési és takarmányozási célra már alkalmatlan biomasszából fogják előállítani a biohajtóanyagot. A gyárat egy régi acélüzem helyén hozták létre, ahol jelenleg az infrastruktúra kiépítése folyik, ez alapján az üzem kiépítése már az utolsó fázisban van, így reményeik szerint hamarosan elindulhat az előállítási folyamat. Olaszország mellett Magyarországon is tervezik egy hatalmas bioetanol üzem építését. A gyárat Mohácson hozná létre egy amerikai-ír vállalkozás, amely a beruházásról már meg is 76

Európai Bizottság, 2006 A Bizottság közleménye, A bioüzemanyagokra vonatkozó uniós stratégia, Brüsszel, 8.2.2006, COM(2006) 34 végleges, p. 5. 78 NESCO 79 Pappné Vancsó Judit: A biomassza, mint energiaforrás hasznosítási lehetőségei, különös tekintettel Magyarországra, Doktori értekezés, Budapest 2010, p. 125. http://teo.elte.hu/minosites/ertekezes2010/pappne_vancso_j.pdf, letöltés dátuma: 2011. 09. 05. 11:21 77

60

állapodott a mohácsi önkormányzattal. A megvalósítás a térség számára előreláthatóan nagy előnyt jelentene a munkahelyteremtés szempontjából, mivel ez a befektetés a tervek szerint közvetve körülbelül ezer új munkahelyet nyújtana, bár ez jelenleg még csak becslésnek számít. A fejlesztés tervezett határideje 2014. Magyarországon az egyes biztató jelek és támogatások ellenére még mindig sorozatos viták témája a bioüzemanyagok hazai termelésének megvalósítása. Ezt az is bizonyítja, hogy „a parlament mezőgazdasági bizottságának legutóbbi ülésén komoly vitákat váltott ki a külföldiek által Magyarországon gyártott bioetanol kérdése.” 80 A Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára azzal alapozta meg ezt a kijelentését, hogy Magyarországon az emberek

eltartását

figyelembe

véve

sokkal

jövedelmezőbb

és

hatékonyabb

az

élelmiszertermelés, ezért erre kellene fektetni a hangsúlyt. Ennek ellenére az Európai Unió előírásai alapján, Magyarországnak 2020-ra 450 ezer tonna bioetanolt kell előállítania. 2011 októberében jelentős felfedezést tettek amerikai tudósok a hatékonyabb bioetanolelőállítással kapcsolatban. Mivel egy újonnan felfedezett gén beültetésével a kukoricából könnyebben kinyerhető a növényi cukor, ami sokkal hatékonyabbá teheti a bioüzemanyaggyártást. Eredendően természetes állapotban a növény sejtfalából a cukor csak nehezen nyerhető ki. „A gén további előnye, hogy megakadályozza a haszonnövény szaporodását, mivel az a génterápia hatására nem hoz virágot, így virágport sem termel és ezzel megakadályozható,

hogy

a

mesterségesen

beültetett

gén

elterjedjen

a

környező

növénykultúrákban.”81 A bioüzemanyaggyárak épülésével párhuzamosan a különböző autógyárak is újabb és újabb fejlesztésekről adnak hírt. Ehhez kapcsolódóan mindenképp említésre méltóak a Volvo Car Corporation szén-dioxid kibocsátás csökkentésben elért eredményei. Ezt bizonyítja az is, hogy a többi autógyár 2-6 százalékos arányához képest, a Volvonak 9 százalékos csökkentést sikerült elérnie 2010-ben. A Volvo szén-dioxid stratégiája magában foglalja az üzemanyag takarékos dízelmotorok, a hibrid elektromos autók, valamint az alternatív üzemanyagok alkalmazását.

80

Bioüzemanyag.blog.hu: A bioetanol-termelés nem illik a vidékstratégiába, 2011. 10. 27. http://biouzemanyag.blog.hu/2011/10/27/a_bioetanol_termeles_nem_illik_a_videkstrategiaba#more3321973, letöltés dátuma: 2011. 11. 11. 12:29 81 Energiainfo: Biodízel – Jobb termelés génmanipulációval, 2011. október. 11. http://www.energiainfo.hu/cikkek/Biodizel___Jobb_termeles_genmanipulacioval_2011_10_11_11_18_00, letöltés dátuma: 2011. 11. 11. 12:14

61

8.

ÖSSZEGZÉS, KÖVETKEZTETÉSEK Az Európai Unió kialakulásakor az energiapolitika szükségessége még elhanyagolható

volt a többi ágazati politikához képest. Ezt egyértelműen alátámasztja az a tény is, hogy az energiapolitika annak ellenére nemzeti hatáskörben maradt, hogy az Európai Unió alapját létrehozó Párizsi Szerződés és a Római Szerződés is az energiapolitika köré épült. Az Európai Unió energiapolitikájának fejlődésével egyértelművé vált, hogy az Unió alapvető feladatai közé tartozik, hogy polgárait versenyképes, fenntartható és biztonságos energiával lássa el. Ezzel egyidejűleg az Európai Unió energiastratégiájával, a tagállamokat energiatakarékosságra és a megújuló energiaforrások egyre nagyobb mértékű használatára ösztönzi. Annak érdekében pedig, hogy az energiapolitika megfelelő hatékonyságú és sikeres legyen nem elég külön-külön tagállami szinten meghatározni az alapelveket és a célkitűzéseket. Ezeket egy magasabb szinten, nemzetközileg kell meghatározni, a közösségi energiapolitika tükrében. Az energiapolitikai problémák egyre súlyosbodtak, és a XXI. századra már sürgető meg nem oldott feladatként tekintünk rájuk. A legaggasztóbb nehézségek az energiaimport függőségtől való elszakadás és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, amely egy világméretű probléma, a globális felmelegedés kiváltó oka. Az energiaimport függőség csökkentésével párhuzamosan biztosítani kell a népesség számára a megfelelő minőségű, árú és biztonságú energia nyújtását. Mivel az Európai Unió saját területén a számára szükséges mennyiségű fosszilis energiahordozót nem tudja kitermelni, ezért elengedhetetlen többek közt a kőolaj és a földgáz nagyfokú importja. Viszont az importfüggőség mellett a fosszilis energiaforrások tartalékainak megcsappanása, és becslések szerint hamaros kiürülése is nyugtalanító. Ezek miatt a dilemmák miatt vált aktuálissá a megújuló energiaforrások alkalmazásának lehetősége, amely a jövőben nagy segítségünkre lehet a globális felmelegedés elleni küzdelemben, a fosszilis energiahordozók helyettesítésében és ezzel együtt az eredményes és biztonságos energiaellátásban. A megújuló energiaforrásoknak számos fajtája van, amelyek technológiái már napjainkban is eredményesek. Viszont a területi és földrajzi különbségek jelentősen befolyásolják ezek alkalmazási lehetőségeit. Így minden országnak és régiónak külön-külön kell felkutatni és meghatározni, hogy az egyes megújuló energiafajták közül melyiket érdemes megvalósítani és fejleszteni. A megújuló energiahordozók használta akkor lehet 62

eredményes,

ha

a

belőlük

származó

energiamennyiség

helyettesíti

a

fosszilis

energiaforrásokból származó energiatermelést, továbbá nem járul hozzá maga is az emberiség gyorsan növekvő energiaigényéhez. Szakdolgozatom második felében a bioüzemanyagokkal foglalkoztam részletesen, ennek az az oka, hogy napjainkban az egyik, már említett alapvető megoldásra váró probléma, az üvegházhatású gázok növekvő kibocsátása. Ezért legnagyobb részben a közlekedési szektor a felelős. Alapvetően itt a benzin és a gázolaj helyettesítése, vagy legalább kisebb mértékű alkalmazása lenne a megoldáshoz vezető út, amellyel kapcsolatban az utóbbi időben a bioüzemanyagok biztató eredményeket hoztak. Mára már egyértelműen és bizonyítottan meghaladta az emberiség azt a szintet, ami még nem veszélyezteti a környezeti rendszerek eltartó-, és önfenntartó képességét, ezért az energiafelhasználás globális mértékű mérséklése nélkülözhetetlen. Jelenleg az első generációs bioüzemanyagok, így a bioetanol és biodízel használata kezd egyre inkább beépülni a fogyasztói társadalom látókörébe, viszont ezek mértéke még csak egy-egy konkrét területen érzékelhető. A komplex elemzések szerint a bioüzemanyagok ezen fajtája sem jelent hosszú távú megoldást, sem az energiafüggőség, sem a környezeti károsodás problémájára. Ennek oka, hogy az első generációs bioüzemanyagokat élelmezési és takarmányozási célra is felhasználható növényekből állítják elő, ami miatt az élelem-előállítás és -ellátás területén jelentkeznek súlyos nehézségek. Emiatt drasztikus mértékben emelkedhetnek az élelmiszerárak, hiány léphet fel, illetve bizonyos régiókban az éhezés és szegénység súlyosbodása is ennek tudható be. Ezenfelül magas előállítási költségük miatt napjainkban tiszta hajtóanyagként nem versenyképesek a hagyományos üzemanyagokkal szemben. Manapság ezeket a bioüzemanyagokat a hagyományos hajtóanyagokhoz keverve alkalmazzák, az ehhez kapcsolódó vizsgálatok pozitív eredményeket mutatnak, de a magas előállítási költség és az átállás továbbra is fennálló dilemmát jelent. Biztató értékeket mutatnak a jövőre nézve a második generációs bioüzemanyagokkal kapcsolatos vizsgálatok. Ezek az üzemanyagok nem emésztik fel a hasznos mezőgazdasági növényeket, hanem ezeket már fel nem használt mezőgazdasági hulladékokból és melléktermékekből állítják elő. Ebből következik, hogy ezen biohajtóanyagok alkalmazása és gyártása nem vonzza maga után az élelmiszerárak drasztikus növekedését, és az ezzel járó további negatív gazdasági, illetve társadalmi hatásokat. A kutatók és a szakemberek többsége egyetért abban, hogy hosszú távon a második generációs üzemanyagok lehetnek versenyképesek a hagyományos üzemanyagokkal szemben, ezért már most is sokan úgy gondolják, hogy az első generációs biohajtóanyagok 63

fejlesztésére felhasznált és befektetett összegeket és energiát inkább a nagyobb jövőjű és még nagyban fejleszthető második generációs bioüzemanyagokba kellene invesztálni. Sajnos ezek előállítása még mindig nagyon költséges folyamat, így egyelőre nem versenyezhetnek a fosszilis alapanyagú hajtóanyagokkal. A kutatók újabb és újabb technológiákat fejlesztenek ki, amelyek segítségével remélhetőleg 5-10 éven belül megkezdődhet a megfelelő minőségű és árú második generációs bioüzemanyagok ipari méretű előállítása és piaci értékesítése, ami reményeink szerint segíthet enyhíteni a fosszilis energiaimport függőséget, a szén-dioxid kibocsátást, és ezzel együtt biztosítani az ideális és biztonságos energiaellátást. Mint látható napjainkban a bioüzemanyagok kérdése egyáltalán nem tekinthető egy lezárt ügynek. Minden nap olvashatunk újabb és újabb hírekről, megállapodásokról és vitákról ebben a témában. Az nyilvánvalóvá vált, hogy a fosszilis energiahordozók korszaka nemsokára befejeződik és az is, hogy a XXI. századra már globális problémává vált üvegházhatású gázok növekvő kibocsátásának megfékezése érdekében is tenni kell valamit, viszont a jelen lévő problémák megoldása egy igen összetett feladat. Senki sem tudja biztosan, hogy a jelenlegi nehézségeknek milyen hatása lesz a következő évtizedekre és azt sem, hogy a számos próbálkozás közül melyik nyújt majd megfelelő megoldást. Viszont az biztos, hogy valamit tennünk kell, mivel a jelenlegi állapot már nem tartható fent sokáig. A bioüzemanyagok használata csak az egyik alternatíva a sok közül, sokak támadják, ugyanakkor sokak támogatják ezt az elképzelést. Érdemes foglalkozni a témával, hiszen ez a mindennapi életünkre, és a gazdaság egészére is hatással van. Remélhetőleg hamarosan meg fogjuk látni a kivezető utat, és a megfelelő megoldást eredményesen és hosszú távon is alkalmazni tudjuk.

64

MELLÉKLET 1. sz. táblázat

Nemzeti átfogó célkitűzések

Belgium Bulgária Cseh Köztársaság Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxembourg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovák Köztársaság Finnország Svédország Egyesült Királyság

A megújuló energiaforrásokból előállított energiának a 2005. évi teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt részaránya 2,2 % 9,4 % 6,1 % 17,0 % 5,8 % 18,0 % 3,1 % 6,9 % 8,7 % 10,3 % 5,2 % 2,9 % 32,6 % 15,0 % 0,9 % 4,3 % 0,0 % 2,4 % 23,3 % 7,2 % 20,5 % 17,8 % 16,0 % 6,7 % 28,5 % 39,8 % 1,3 %

Célkitűzés a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a 2020. évi teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt részarányára 13 % 16 % 13 % 30 % 18 % 25 % 16 % 18 % 20 % 23 % 17 % 13 % 40 % 23 % 11 % 13 % 10 % 14 % 34 % 15 % 31 % 24 % 25 % 14 % 38 % 49 % 15 %

Forrás: Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve p. 46. (I. melléklet) 65

2. sz. táblázat

Bioetanol előállítására felhasználható alapanyagok és alkohol-kinyerés lehetőségei

Alapanyag

Átlagos

Előállítható bioetanol

terméshozam

mennyisége

Energiatartalom

Mértékegység

t/ha

lit/t

lit/ha

GJ/t

GJ/ha

Búza

5,0

370

1850

7,8

39,0

Rozs

3,0

400

1200

8,5

25,5

Árpa

4,0

400

1600

8,5

34,6

Kukorica

6,0

370

2220

7,8

465,8

Cukorrépa

40,0

100

4000

2,1

84,0

Burgonya

25,0

80

2000

1,7

42,5

Fa

20,0

280

5600

5,9

118,0

Szármaradványok

5,0

130

650

2,7

13,5

Forrás: Saját készítésű táblázat, Dr. Hajdú József: Bioüzemanyagok előállítása és felhasználása (bioetanol és biodízel) című kiadványa alapján

66

3. sz. táblázat

Első és második generációs biodízel

Első generációs biodízel

Nyersanyag Összetétel

Második generációs biodízel (BTL)

Növényi vagy állati zsiradék,

Lignocellulóz, szerves

használt sütőolaj

hulladék, olajos magvak

Zsírsav-észterek

Telített szénhidrogének

Technológia

Átészterezés

Probléma

Nyersanyag, élelmiszer

Pirolízis82, elgázosítás83, Fischer–Tropsch szintézis Jelenleg nem gazdaságos technológia

Forrás: Saját készítésű táblázat, Sipos Bálint: Folyékony bioüzemanyagok – első és második generációs biodízel című előadása alapján

82

A hőbontás, más néven pirolízis a szerves anyagú hulladék kémiai lebontása megfelelően kialakított reaktorban. 83 Magas hőmérsékleten szilárd széntartalmú tüzelőanyagok átalakítása éghető gázkeverékké.

67

4. sz. táblázat

Bioetanol termelés az Európai Unió tagállamaiban, 2008-ban Tagállam

Millió liter

Ausztria

89

Csehország

76

Franciaország

1000

Németország

568

Spanyolország

317

Finnország

50

Magyarország

150

Olaszország

60

Hollandia

9

Írország

10

Lettország

20

Litvánia

20

Lengyelország

200

Szlovákia

94

Svédország

78

Egyesült Királyság

75

összesen

2816

Forrás: Saját készítésű táblázat, Gyulai Iván: A biomassza dilemma 3. bővített kiadása alapján

68

5. sz. táblázat

Biodízel termelés az Európai Unió tagállamaiban, 2008-ban Tagállam

Millió liter

Ausztria

240

Belgium

312

Bulgária

12

Ciprus

10

Csehország

117

Dánia

150

Észtország

0

Franciaország

2044

Németország

3175

Görögország

120

Magyarország

118

Olaszország

670

Egyesült Királyság

216

Lettország

34

Litvánia

74

Málta

1

Lengyelország

310

Portugália

302

Szlovákia

164

Szlovénia

10

Spanyolország

233

Svédország

111

összesen

8733

Forrás: Saját készítésű táblázat, Gyulai Iván: A biomassza dilemma 3. bővített kiadása alapján

69

6. sz. táblázat

Az Európai Unió 2007-ben közlekedéshez felhasznált bioüzemanyag aránya (tonnában) Ország

Bioetanol

Biodízel

Összes fogyasztás

Németország

293 078

2 957 463

3 250 541

Franciaország

272 937

1 161 277

1 434 215

Ausztria

21 883

367 140

389 023

Spanyolország

112 640

260 580

373 220

Nagy-Britannia

78 030

270 660

348 690

Svédország

181 649

99 602

281 251

Portugália

0

158 853

158 853

Olaszország

0

139 350

139 350

Bulgária

66 160

46 336

112 496

Lengyelország

85 200

15 480

100 680

Belgium

0

91 260

91 260

Görögország

0

80 840

80 840

Litvánia

11 600

41 000

52 600

Luxemburg

865

34 098

34 963

Csehország

180

32 660

32 840

Szlovénia

794

12 993

13 787

Szlovákia

13 262

na

13 262

Magyarország

9 180

0

9 180

Hollandia

8 670

na

8 670

Írország

2 352

4 612

6 964

Dánia

6 025

0

6025

Lettország

1 738

2

1 740

Málta

na

0

0

Finnország

na

na

na

Ciprus

na

na

na

Észtország

na

na

na

Románia

na

na

na

Összesen EU

1 166 243

5 774 207

6 940 450

na: nem áll rendelkezésre adat Forrás: Saját készítésű táblázat, Gyulai Iván: A biomassza dilemma 3. bővített kiadása alapján

70

1. ábra

A Nabucco-gázvezeték tervezett útvonala

Forrás: http://www.fn.hu/uzlet/20070511/haromszazalekos_nabucco/, letöltés pontos ideje: 2011. 10. 05.

71

2. ábra

A megújuló energiaforrások felhasználásának aránya 2007-ben az Európai Unióban

Forrás: Saját készítésű diagram, a” www.energies-renouvelables.org/barometre.asp” adatai alapján

72

3. ábra

A megújuló energiaforrások részesedése a villamosenergia-termelésből 2007.ben az Európai Unióban

Forrás: Saját készítésű diagram, a” www.energies-renouvelables.org/barometre.asp” adatai alapján

73

4. ábra

A BTL üzemanyag előállításának lépcsői Biomassza

Biomassza előkészítés

O2

Biomassza elgázosítás

Salak, hamu

H2O H2O

Gáztisztítás, kondicionálás

Por, idegen anyagok CO2

Szintézis H2 Termék kikészítés

Melléktermékek

BTL üzemanyag

Forrás: Saját készítésű ábra, Dr. Hajdú József: Bioüzemanyagok előállítása és felhasználása (bioetanol és biodízel) című kiadványa alapján

74

5. ábra

Energiamérleg a felhasznált nyersanyag alapján

Forrás:

Popp

József:

Bioetanol

és

biodízel

az

EU-ban:

áldás

vagy

átok?

http://www.biomasszaklaszter.hu/files/Cikk%20bioenergia%202007%2004%2015.pdf, letöltés dátuma: 2011. 10. 22. 17:18

75

IRODALOMJEGYZÉK

1.

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának Energia 2020: A versenyképes, fenntartható és biztonságos energiaellátás és –felhasználás stratégiája, COM/2010/0639 végleges http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:52010DC0639R%2802%29:HU: HTML, letöltés dátuma: 2011. 10. 07. 19:56

2.

AlternativEnergia.hu: A bioetanol, mint üzemanyag http://www.alternativenergia.hu/wpcontent/themes/alternativenergia/tudjmegtobbet.php?catid=19#33, letöltés dátuma: 2011. 10. 12. 14:20

3.

Az Európai Közösségek Bizottsága: FEHÉR KÖNYV Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé Brüsszel, 8.4.2009, COM(2009) 147 végleges http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2009:0147:FIN:HU:PDF, letöltés dátuma: 2011.10.05. 19:30

4.

Az Európai Közösségek Bizottsága: ZÖLD KÖNYV a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről Brüsszel, 28.3.2007, COM(2007) 140 végleges http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/site/hu/com/2007/com2007_0140hu01.pdf, letöltés dátuma: 2011.10.02. 10:31

5.

Az Európai Közösségek Bizottsága: ZÖLD KÖNYV az energiahatékonyságról avagy többet kevesebbel Brüsszel, 22.6.2005, COM(2005) 265 végleges http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/site/hu/com/2005/com2005_0265hu01.pdf, letöltés dátuma: 2011.10.02. 10:35

76

6.

Az Európai Közösségek Bizottsága: ZÖLD KÖNYV az Európai Unió biohulladékgazdálkodásáról Brüsszel, 3.12.2008, COM(2008) 811 végleges http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2008:0811:FIN:HU:PDF, letöltés dátuma: 2011.10.02. 11:50

7.

Az Európai Közösségek Bizottsága: ZÖLD KÖNYV Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért Brüsszel, 8.3.2006, COM(2006)105 végleges http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2006:0105:FIN:hu:PDF, letöltés dátuma: 2011.10.02. 13:04

8.

Az Európai Parlament és a Tanács 2003/30/EK irányelve: a közlekedési ágazatban a bioüzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának előmozdításáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CONSLEG:2003L0030:20030517:HU:P DF, letöltés dátuma: 2011.09.02. 09:31

9.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja: Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Energiaellátás: az EU számára ellátásbiztonságot garantáló szomszédsági politika 2011.5.3 (2011/C 132/04) http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2011:132:0015:0021:HU:PDF, letöltés dátuma: 2011. 10.01. 15:10

10. Bai Attila: A bioetanol-előállítás gazdasági kérdései Agrártudományi Közlemények, 2004/14. p. 30–38 http://www.date.hu/acta-agraria/2004-14/bai.pdf, letöltés dátuma: 2011.10.28. 10:41 11. Bányai Orsolya: A megújuló energiaforrások uniós szabályozásának aktuális kérdései http://zoldtech.hu/cikkek/20080422-megujulo-energia-szabalyozas, letöltés dátuma: 2011.09.24. 19:20

77

12. Bioüzemanyag.blog.hu: A bioetanol-termelés nem illik a vidékstratégiába http://biouzemanyag.blog.hu/2011/10/27/a_bioetanol_termeles_nem_illik_a_videkstrate giaba#more3321973, letöltés dátuma: 2011. 11. 11. 12:29 13. Bioüzemanyag.blog.hu: Ötvenmilliárdból épül bioetanol-üzem Magyarországon http://biouzemanyag.blog.hu/2011/10/13/otvenmilliardbol_epul_bioetanol_uzem_mohac son, letöltés dátuma: 2011.11.10. 09:06 14. Bioüzemanyag.blog.hu: Tovább „zöldül” a Volvo http://biouzemanyag.blog.hu/2011/11/08/tovabb_zoldul_a_volvo, letöltés dátuma: 2011.11.13. 10:32 15. Dobos Edina (2010): Az energiaellátás biztonsága az Európai Unió stratégiai dokumentumaiban Nemzet És Biztonság, 2010. május, p. 10-14 16. Dobos Edina (2010): Az energiaellátás biztonságának elméleti kérdései Nemzet És Biztonság, 2010. július, p. 36-43 17. Dr. Gyulai Iván: A biomassza-dilemma 4. átdolgozott kiadás http://www.mtvsz.hu/dynamic/biomassza_dilemma_2010.pdf, letöltés dátuma: 2011.10.28. 17:03 18. Dr. Hajdú József: Bioüzemanyagok előállítása és felhasználása (bioetanol és biodízel) OBEKK Tudományos Szakmai Kiadványok, 2009 http://www.rgvi.gtk.szie.hu/upload_files/OBEKK_TUD_KIADVANY_HAJDU_12.pdf, letöltés dátuma: 2011.11.03. 11:09 19. Dr. Imre László: A megújuló energiaforrások hasznosítása az Európai Unió tagállamaiban http://www.energiamedia.hu/menu/meguj/meguj012.html, letöltés dátuma: 2011.10.06. 13:46 20. Dr. Laczó Ferenc: Bioüzemanyagok előállításának lehetőségei Magyarországon Környezettudományi Központ, Budapest, 2008 http://www.ktk-ces.hu/biouzemanyag.pdf, letöltés dátuma: 2011.10.05. 11:21

78

21. Dr. Szergényi István: Az európai energiapolitika és a kőolaj http://www.publikon.hu/application/essay/104_1.pdf, letöltés dátuma: 2011.10.03. 12:05 22. Dull Péter: A megújuló energiák felhasználása Németországban http://www.vm.gov.hu/main.php?folderID=847&articleID=11422&ctag=articlelist&iid =1, letöltés dátuma: 2011.10.21. 19:12 23. EcoConscient: Quels sont les principaux pays producteurs d’énergie solaire en Europe (Melyek Európa fő napenergia-előállító országai?) http://www.eco-conscient.com/art-224-quels-sont-les-principaux-pays-producteursdenergie-solaire-en-europe.html, letöltés dátuma: 2011.10.09. 22:21 24. Energia Klub: Az Európai Unió és a megújuló energia http://energiaklub.hu/sites/default/files/ek_sajto_hatter__megujulok_eu.pdf, letöltés dátuma: 2011.09.24. 19:02 25. Energiainfo: Biodízel – Jobb termelés génmanipulációval http://www.energiainfo.hu/cikkek/Biodizel___Jobb_termeles_genmanipulacioval_2011 _10_11_11_18_00, letöltés dátuma: 2011. 11. 11. 12:14 26. Energiainfo: Épülhet a Krk szigeti LNG terminál http://www.gazpiac.hu/index.php?&par=14&option=news&id=17232&pg=, letöltés dátuma: 2011.10.11. 16:34 27. EUROPA: A jövő energiája: az Európai Bizottság elképzelése Európa energia stratégiájáról http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/06/282&format=HTML&a ged=0&language=HU&guiLanguage=en, letöltés dátuma: 2011.10.02. 11:23 28. EUROPA: Az Európai Unió álláspontja az atomenergiát és a nukleáris biztonságot illetően, MEMO/07/10, Brüsszel, 2007. január 10. http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=MEMO/07/10&format=HTM L&aged=0&language=HU&guiLanguage=en , letöltés dátuma: 2011. 10. 06. 18:03 29. Európai Bizottság, Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság: A bővítés és az Európai Unió energiapolitikája, Memorandum http://www.mfa.gov.hu/NR/rdonlyres/A728F2F6-8568-4891-AFE8-

79

637293B1E6DB/0/EUb%C5%91v%C3%ADt%C3%A9s%C3%A9senergiapolitikaTard os.pdf, letöltés dátuma: 2011.10.16. 20:10 30. Európai Bizottság: Uniós terv az energiaellátás biztonságáért http://ec.europa.eu/news/energy/101112_hu.htm, letöltés dátuma: 2011.10.07. 19:23 31. Gyulai Iván: A biomassza dilemma 3. bővített kiadás , 2009 augusztus http://www.ecolinst.hu/letoltok/kiadvanyok/a_biomassza_dilemma.pdf, letöltés dátuma: 2011.09.05. 12:23 32. Hingyi Hajnalka (2006): A mezőgazdasági eredetű folyékony bioüzemanyagok termelésének piaci kilátásai Agrárgazdasági Kutató Intézet 2006. 8. szám, Budapest p.25-71 33. Hovanyecz László: Klímapolitikára van szükség Láng István akadémikus az éghajlatváltozás következményeiről Európai Tükör 2006/3 március, p. 3-9 34. Kazai Zsolt, Varga Katalin: Bioüzemanyagok a környezeti és gazdasági fenntarthatóság tükrében Energia Klub, 2007. november http://energiaklub.hu/dl/kiadvanyok/Energia_Klub_memorandum_biouzemanyag.pdf, letöltés dátuma: 2011.09.03. 14:54 35. Kulcsár László: 800 millió eurós beruházás: jóváhagyták az Adria LNG Krk-szigeti helyszínét http://infovilag.hu/hir-12758-800_millio_euros_beruhazas_jovahagytak_a.html, letöltés dátuma: 2011. 10. 05. 11:04 36. Láng István (szerk.): Környezetvédelmi Lexikon, Akadémia Kiadó, Budapest 1993. p. 130. 37. Magyar Energia Hivatal: Az Európai Unió új energiastratégiája http://www.eh.gov.hu/home/html/index.asp?msid=1&sid=0&lng=1&hkl=516, letöltés dátuma: 2011.09.15. 10:02

80

38. Magyar Könyvklub: Egyetemes Lexikon, Officina Nova Kiadó, Budapest 1994 p. 868. 39. Magyar Távirati Iroda: Jövő év végére összeér a Barátság és az Adria kőolajvezeték http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20021206jovo.html, letöltés dátuma: 2011.10.09. 21:10 40. Mix Online: Óriási szélerőmű Dániában http://www.mixonline.hu/Cikk.aspx?id=43471, letöltés dátuma: 2011.10.06. 09:36 41. Oláh György (2007): Kőolaj és földgáz után: a metanolgazdaság Better Kiadó, Budapest p.99-299 42. Pappné Vancsó Judit: A biomassza, mint energiaforrás hasznosítási lehetőségei, különös tekintettel Magyarországra Doktori értekezés, Budapest 2010 http://teo.elte.hu/minosites/ertekezes2010/pappne_vancso_j.pdf, letöltés dátuma: 2011. 09. 05. 11:21 43. Popp József (2007): A bioüzemanyag-gyártás nemzetközi összefüggései Agrárgazdasági Kutató Intézet 2007. 6. szám, Budapest, p.9-44 44. Popp József: Bioetanol és biodízel az EU-ban: áldás vagy átok? http://www.biomasszaklaszter.hu/files/Cikk%20bioenergia%202007%2004%2015.pdf, letöltés dátuma: 2011. 10. 22. 17:18 45. Prof. Mészáros Alajos: Az Európai Unió energiafüggősége és alternatív megoldásai http://www.meszarosalajos.sk/hu/az-europai-unio-energiafuggosege-es-alternativmegoldasai/, letöltés dátuma: 2011. 10. 01. 10:12 46. Puppán Dániel (2001): Bioüzemanyagok Magyar Tudomány, Magyar Tud. 2001/11 http://www.matud.iif.hu/01nov/puppan.html, letöltés dátuma: 2011.10.04. 18:32 47. Réczey Gábor: A bioetanol üzemanyagként történő felhasználásának ökonómiai háttere Magyarországon http://www.avacongress.net/ava2005/presentations/termeszeti_eroforras/3.pdf, letöltés dátuma: 2011.10.21. 09:03

81

48. Sequovia: Baromètre Eurobserv’ER: Quelles sont les énergies renouvelables les plus utilisées en Europe? (Melyek Európában a leginkább használt megújuló energiaforrások?) http://www.sequovia.com/actualites/3118-barometre-eurobserver-quelles-sont-lesenergies-renouvelables-les-plus-utilisees-en-europe.html, letöltés dátuma: 2011.10.06. 18:20 49. Sipos Bálint: Folyékony bioüzemanyagok - első és második generációs biodízel http://kbe.kkft.bme.hu/Diesel.pdf, letöltés dátuma: 2010.10.29. 18:45 50. Vajda György (2001): Energiapolitika Magyar Tudományos Akadémia, Budapest 51. Vajda György (2005): Energiaellátás és globalizáció Magyar Tudomány, Magyar Tud. 2005/5 p. 588-595 52. Vajda György (2009): Energia és társadalom Magyar Tudományos Akadémia Társadalomkutató Központ, Budapest 53. Wekler Mihály: Bioüzemanyag: Nagyot álmodott az EU http://kitekinto.hu/global/2011/03/09/biouzemanyag_nagyot_almodott_az_eu/, letöltés dátuma: 2011.10.09. 21:52 54. Zöldtech: Az Európai Unió bemutatta új, 2020-ig szóló stratégiáját http://zoldtech.hu/cikkek/20101114-EU-2020-strategia, letöltés dátuma: 2010.11.02. 10:04

82