BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK (francia nyelven) Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozások szakirány
A GÖRÖG ADÓSSÁGVÁLSÁG SZEREPE AZ EURÓZÓNA SZABÁLYRENDSZERÉNEK ÚJRAGONDOLÁSÁBAN
Készítette: Fülöp Gabriella
Budapest, 2011 1
Tartalom Tábla- és ábrajegyzék: ........................................................................................................................ 4 Bevezetés ........................................................................................................................................... 5 I. A Gazdasági- és Monetáris Unió megvalósításának előzményei .................................................... 7 1. A Werner-terv ............................................................................................................................ 7 2. Az Európai Monetáris Rendszer (EMR) ...................................................................................... 8 2.1. Európai valutaegység – ECU ................................................................................................ 9 2.2. Az árfolyam-mechanizmus (ERM) ....................................................................................... 9 2.3. Európai Pénzügyi Együttműködési Alap (EMCF) ................................................................. 9 3. A Delors-jelentés ........................................................................................................................ 9 II. A Gazdasági- és Monetáris Unió három szakasza ........................................................................ 11 1. Első szakasz .............................................................................................................................. 11 2. Második szakasz ....................................................................................................................... 12 2.1. A Maastrichti Szerződés konvergencia-kritériumai........................................................... 13 3. A harmadik szakasz .................................................................................................................. 17 4. A GMU előnyei és hátrányai ..................................................................................................... 18 III. A Stabilitási és Növekedési Paktum szerepe ............................................................................... 21 1. Prevenciós ág............................................................................................................................ 21 2. Kiigazító ág ............................................................................................................................... 21 3. Túlzott hiány eljárás indítása.................................................................................................... 22 3.1. Túlzott hiány eljárási dömping a globális válság után ....................................................... 23 IV. A görögországi válság .................................................................................................................. 29 1. A görög válság előzményei és okai ........................................................................................... 29 1.1. Belső tényezők .................................................................................................................. 30 1.2. Külső tényezők .................................................................................................................. 33 2. Görögország reakciója .............................................................................................................. 37 3. Görögország kilátásai ............................................................................................................... 41 V. A fertőző adósságválság és uniós törekvések a megoldásra ....................................................... 43 1. Az eurózóna szabályrendszere ................................................................................................. 45 2. A Stabilitási és Növekedési Paktum újragondolása .................................................................. 47 3. Gazdasági kormányzás ............................................................................................................. 49 3.1. Európai szemeszter ........................................................................................................... 50 3.2. A Stabilitási és Növekedési Paktum módosítása ............................................................... 52 2
3.3. A makrogazdasági különbségek korrigálása ...................................................................... 53 3.4. Az Euró Plusz Paktum ........................................................................................................ 53 4. A hatos jogszabálycsomag ........................................................................................................ 54 4.1. A jogszabálycsomag elemei ............................................................................................... 55 5. Az euró szerepe a világgazdaságban ........................................................................................ 58 Összefoglalás .................................................................................................................................... 60 Irodalomjegyzék: .............................................................................................................................. 62
3
Tábla- és ábrajegyzék: 1. táblázat : Rögzített euróátváltási árfolyamok, 16. oldal 2. táblázat : Folyamatban lévő túlzott hiány eljárások, 23. oldal 3. táblázat : Államháztartási hiány mértéke az EU-ban (GDP százalékban mérve), 24. oldal 4. táblázat : Az államadósság GDP-arányos mértéke az EU-ban, 25. oldal
1. ábra : Görög bevételek és kiadások a GDP %-ában mérve, 29. oldal 2. ábra : Görög államadósság (a GDP %-ában), 30. oldal 3. ábra : A görög államkötvények lejárati profilja, 31. oldal 4. ábra : Munkanélküliség Görögörszágban, 38. oldal 5. ábra : Külföldi bankok görög követelései (millió dollár), 42. oldal
4
Bevezetés Úgy tűnt, hogy az euró bevezetését követő első évtizedben a közösen elfogadott szabályok és kritériumok elégségesek ahhoz, hogy az euróövezet gazdasági és pénzügyi stabilitása fennálljon. Ám a Gazdasági- és Monetáris Unió, illetve Görögország jelenlegi adósságválsága rámutatott arra, hogy a Maastrichti Szerződésben lefektetett konvergenciakritériumokat és a Stabilitási és Növekedési Paktumban szereplő szabályokat újra kell gondolni. A Gazdasági- és Monetáris Unió létrejöttének során a tagállamok óriási lépést tettek azzal, hogy feladták nemzeti monetáris és árfolyam-politikájukat, szupranacionális szintre emelve azt. A tagállamok nem élhetnek többé azzal a lehetőséggel, hogy leértékeljék valutájukat, a monetáris döntéseket átadva ezzel az Európai Központi Banknak. Ugyanakkor a fiskális politika nemzeti keretek között maradt. Ha egy tagállam stimulálni szeretné gazdasági teljesítményét recesszió idején, akkor csak a költségvetési politika területén tudja ezt elérni, mivel egyedül ez a terület maradt viszonylag szabadon a nemzeti kormányok kezében. A 17 tagállam ugyan autonóm fiskális politikát folytathat, ám a maastrichti szerződésben egyértelmű szabályokat és határokat szabtak a tagállamok költségvetési hiányát és az államadósság szintjét illetően, ezzel valamilyen szinten mégis megkötötték a kormányok kezét. A 2010-ben kirobbanó görög államadósság-válság és a horrorisztikus ír államháztartási hiány komoly aggodalomra ad okot. Portugália és Spanyolország pedig az egyre növekvő munkanélküliséggel küzd, miközben az unió többi tagállamában is ugyanúgy érezhető a globális válság következménye, ami a gazdasági növekedés megtorpanásában és a munkanélküliségi ráta növekvő tendenciájában nyilvánul meg. A görög államadósság-válság körüli mizéria az utóbbi hónapokban egyfolytában a híradók és újságok főcímlapján szerepelt. A görög dráma lassan az euró létének kérdőjeleit teremtette meg, tehát jogosan merül fel bennünk az a kérdés, hogy vajon az euró és az eurózóna túléli-e ezt a nehéz időszakot? Ezért döntöttem úgy, hogy szakdolgozatomban a 2010-es görög adósságválság kialakulásának okait és annak az unióra gyakorolt hatásait elemzem. Először bemutatom az euróövezet kialakulásának előzményeit, valamint a Gazdasági- és Monetáris Unió
5
létrejöttének folyamatát, a három szakaszt. Ezután a Maastrichti Szerződésben lefektetett konvergencia-kritériumokat és azok betarthatóságát vizsgálom. Dolgozatom második részében a jelenlegi adósság-válságot, azon belül is a görög válság kialakulásának okait és a válságkezelés céljából hozott intézkedések hatékonyságát mutatom be. Ezután szeretnék rávilágítani, hogy a jelenlegi görög válságnak milyen hatásai voltak és vannak a közös valutát használó országok gazdaságaira. Tanulmányozom, hogy az Európai Unió hogyan kezeli a kialakult helyzetet, milyen törekvéseket tesz, annak érdekében, hogy megakadályozza Görögország csődbe menetelét és ezáltal a monetáris unió szétesését. Ugyanakkor azt is szeretném hangsúlyozni, hogy jelenleg a végkifejlet nem megjósolható, ezért szakdolgozatomban nagyrészt a válság okaira fektetem a hangsúlyt. Természetesen születtek különböző forgatókönyvek arra, hogy mi lesz a monetáris unió jövője, illetve mi lesz Görögországgal és a többi eladósodott országgal, ám ezek mind csak hipotézisek és azt, hogy valójában mi lesz az eurózóna és Görögország sora, a politika fogja eldönteni.
6
I. A Gazdasági- és Monetáris Unió megvalósításának előzményei A XXI. század felé közeledve az egységes európai fizetőeszköz megszületése az egyik legfontosabb pénzügyi eseménynek mondható. A Gazdasági- és Monetáris Unió létrehozása fontos lépést jelentett a nemzeti gazdaságok integrációja felé vezető úton. A Maastrichti Szerződéssel elinduló folyamat arról tett tanúbizonyságot, hogy Európa államai készek megtenni egy újabb lépést a gazdasági integráció lépcsőjén. Az unió tagállamai felismerték, hogy a belső piac kiteljesedését csak akkor érik el, ha az árfolyam-ingadozást és a devizaműveletek költségeit megszüntetik azáltal, hogy bevezetik a közös európai fizetőeszközt, az eurót. A következő fejezetekben az egységes európai piac iránti igények előzményeit mutatom be. Kezdve a Werner-terv elfogadásával valamint bukásával, az Európai Monetáris Rendszeren át végül a Delors-jelentés megszületéséig.
1. A Werner-terv A II. világháborút követően egyre inkább elterjedt az a gondolat, hogy szükség van egy európai egység létrehozására. 1957. március 25-én hat európai ország aláírta a Római Szerződést, s ezzel létrehozták az Európai Gazdasági Közösséget.
Ez a gazdasági
közösség a közös piac létesítését, a tagállamok gazdaságpolitikájának fokozatos egymáshoz közelítését és ezzel a gazdasági élet fejlesztését, a folyamatos fejlődést, az életszínvonal gyors emelkedését és az államok közötti kapcsolatok szorosabbá fűzését jelölte ki általános céljaként. Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződés azonban még nem szólt szorosabb pénzügyi integrációról, hiszen az ötvenes és hatvanas évek fordulóján még szilárd alapokon állt a dollár aranyra válthatóságára épülő nemzetközi pénzügyi rendszer, az úgynevezett Bretton Woods-i rendszer. Ez a rendszer akkor még stabil pénzpiaci hátteret biztosított a gazdasági folyamatoknak. A közös monetáris politika iránti igény először a hatvanas évek végén vetődött fel először, amikor a Bretton Woods-i rendszer bizonytalanságai jelentkeztek. 1969. december 2-án, a hágai csúcsértekezleten az állam-, illetve kormányfők azért gyűltek össze, hogy megvitassák az egységes piac kiteljesítését, az integrációs folyamat fokozását. Felkérték Pierre Wernert, az akkori luxemburgi miniszterelnököt, hogy egy bizottság segítségével 7
dolgozza ki a közös monetáris unió létrehozásának tervét. A munkacsoportnak jelentést kellett készítenie arról, hogy hogyan lehetséges a Gazdasági- és Monetáris Unió 1980-ig történő megvalósítása. A végleges jelentést 1970 októberében terjesztették be, amely szerint a Gazdasági- és Monetáris Unió (továbbiakban GMU) tíz év alatt három szakaszban jött volna létre. A végső cél – ami a visszavonhatatlanul konvertibilis valuták, a szabad tőkemozgás és az árfolyamok végleges rögzítése volt - elérése érdekében szorosabb gazdasági együttműködést szorgalmazott. Egyes tagállamok ugyan tartottak a Werner-terv fő ajánlásainak némelyikétől, 1971-ben mégis megállapodtak a monetáris unió három szakaszban történő megvalósításáról. A Werner-terv kivitelezését azonban már a kezdeti stádiumban, 1971-ben elsöpörte a Bretton Woods-i rendszer összeomlása és az első olajválság, ugyanis ekkor megszüntették a dollárnak aranyra való átválthatóságát és megkezdődött a valutaárfolyamok lebegtetése. Ez volt az úgynevezett valutakígyó, melynek keretében továbbra is fenntartották a viszonylag szűk sávban ingadozó árfolyamok rendszerét, miközben a dollárral szemben és a kívülálló valutákkal szemben a piacra bízták az árfolyamok alakulását. Sajnos azonban a tagországok belátták, hogy ez a rendszer nem biztosított monetáris stabilitást. Ezzel szemben továbbra sem csökkent a tagországok érdeklődése egy stabil valutával rendelkező övezet kialakítása iránt. Az 1970-es évek végén egy újabb javaslat került napvilágra az Európai Bizottság akkori elnöke, Roy Jenkins által, melyet 1979-ben Európai Monetáris Rendszer (European Monetary System) néven hoztak létre.1 2. Az Európai Monetáris Rendszer (EMR) Az 1979. március 13-án létrejött Európai Monetáris Rendszer fő célja a Közösségen belüli árfolyam stabilitás megteremtése volt. Az EMR rögzített, de nem módosíthatatlan árfolyamokon alapul, tehát ez egy irányított árfolyamrendszer, amit közös döntéssel és együttes intézkedésekkel időről-időre meg lehet változtatni.2 Az EMR három eszközre épült: 1. az európai valutaegységre 2. az árfolyam-mechanizmusra (Exchange Rate Mechanism, ERM) 3. az Európai Pénzügyi Együttműködési Alapra 1 2
Európai Bizottság kiadványa, Az egységes Európa közös valutája Az euróhoz vezető út, 2009, 3. oldal Fehér István, Európai Uniós ismeretek 2001, 80. oldal
8
2.1. Európai valutaegység – ECU Az európai valutaegység az Európai Közösség valutája volt 1979-től, ám sosem létezett bankjegyek vagy érmék formájában. Fő célja a tagállamok valutái közötti ingadozás csökkentése volt, illetve elősegítette, hogy a Közösség tagjai közötti gazdasági ügyletek egy közös pénzegységben legyenek elszámolhatók. Az ECU árfolyamát a tagállamok valutaárfolyamainak súlyozott átlaga határozta meg. 2.2. Az árfolyam-mechanizmus (ERM) Az Európai Monetáris Rendszeren belül a tagországok valutáinak árfolyam-ingadozását az árfolyam-mechanizmus szabályozta. Meghatározták minden valuta központi árfolyamát az összes többi valutával szemben, s ehhez képest ± 2,25 százalékos sávban szabadon mozoghatott az árfolyam, kivétel ez alól az olasz líra, amelyre ± 6 százalékos eltérést engedélyeztek. A sávok határán az érintett központi bankoknak interveniálniuk kellett az árfolyam sávon belül tartása érdekében.3 2.3. Európai Pénzügyi Együttműködési Alap (EMCF) Az Európai Monetáris Rendszer átváltási árfolyam-mechanizmusának tagországai vesznek részt ebben az alapban, melynek igazgatótanácsát a Közösség jegybanki kormányzói alkotják.4 A központi bankok beavatkozásaikhoz a tagországok tartalékaiból létrehozott alap rövid lejáratú ECU-ban kibocsátott hitelkonstrukcióit vehették igénybe. Tehát az Európai Pénzügyi Együttműködési Alap ECU-t bocsát a jegybankok rendelkezésére.
3. A Delors-jelentés Az Európa Tanács 1988-ban a hannoveri csúcsértekezleten Jacques Delors vezetésével egy bizottságot állított fel, melynek feladata az volt, hogy megvizsgálja a Gazdasági- és Monetáris Unió létrehozásának lehetőségét. Az egy évvel később benyújtott jelentés a következő célokat tűzte ki: a tőke szabad áramlása, a pénzpiacok teljes integrációja, a valuták visszavonhatatlan konvertibilitása, az árfolyamok végérvényes rögzítése, illetve
3 4
Polgár Éva Katalin 2003, 5. oldal Fehér István, Európai Uniós ismeretek 2001, 81. oldal
9
egy esetleges közös valuta bevezetését is felvázolta. A jelentés szerint mindez három lépésben valósítható meg.5 Ekkor fogalmazódott meg, hogy a Közösség további fejlődésének lehetősége az egységes belső piac kialakításában rejlik és megkezdődött a GMU első szakaszának előkészítése, azaz a tőkepiac liberalizálása. Azonban ahhoz, hogy a tőke szabadon áramolhasson, a tagországok valutái közötti árfolyam-ingadozásokat meg kellett szüntetni.
5
Európai Bizottság kiadványa, Az egységes Európa közös valutája Az euróhoz vezető út, 2009, 5. oldal
10
II. A Gazdasági- és Monetáris Unió három szakasza A GMU célja az árstabilitás megteremtése, az euró értékállásának biztosítása, a monetáris politika alakítása, illetve az egységes valuta bevezetése. 1989-ben az Európai Tanács madridi ülésén az EU vezetői elfogadták a Delors-jelentésben javasolt, a GMU-t megvalósító, három szakaszból álló ütemtervet. Ezt a tervet az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés (a továbbiakban Szerződés) szentesítette, melyet 1991 decemberében Maastrichtban hagyott jóvá az állam- és kormányfők Európai Tanácsa. A Szerződés szerint a Közösség feladata többek közt, hogy egy tartós és inflációmentes növekedést és magas foglalkoztatási szintet biztosítson. A tagállamok célja: - egy olyan gazdaságpolitika megvalósítása, ami az egységes piacon alapul, - az egységes monetáris- és árfolyam-politika megvalósítása, - az árfolyamok rögzítése. 1. Első szakasz A GMU első szakasza 1990. július 1-jén kezdődött el, ekkor kezdték el az egységes belső piac létrehozását az Egységes Európai Okmány rendelkezései alapján. E belső piac jellegzetessége, hogy egy olyan belső határok nélküli térséget foglal magába, ahol az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke szabadon áramolhatnak. Ahhoz, hogy a közös pénzügyi térség kialakuljon, elengedhetetlen a tőkeforgalom liberalizálása és a pénzügyi szolgáltatások szabad áramlása. Ennek az a feltétele, hogy a nemzeti kormányok egyeztetik monetáris politikájukat, kamatpolitikai döntéseiket. A gazdaságilag gyengébb országoknak, mint például Spanyolországnak, Görögországnak, Portugáliának és Írországnak hosszabb átmeneti idő kellett a tőkeforgalom teljes liberalizálásához. Például Görögország fizetési mérleg nehézségei miatt 1995-ig hozhatott védőintézkedéseket a külföldön történő ingatlan és értékpapír-megszerzésre vonatkozóan.6 A második fő feladat az volt, hogy a tagállamoknak vállalniuk kellett, hogy nemzeti valutájukat bekapcsolják az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusába. Az 1992-93-as EMR-válság azonban igen súlyosan érintette az integrációs folyamatot.
6
Dencs Szilvia 1997 (I. rész), 11. oldal
11
A válság okai röviden:
a Maastrichti Szerződés aláírásának elhúzódása
pénzügyi és gazdasági különbségek a tagállamok közt
eltérő monetáris politika, különböző szintű kamatlábak
a tőkeliberalizáció és a kamatlábkülönbségek révén jelentős lett a spekuláció
megszűnt a bizalom a jegybankok intervenciós képességében
Ezek a tényezők a pénzügyi piacok heves reakcióját váltották ki. 1992-ben több tagország valutáját kellett leértékelni és a növekvő spekulációs hullámok miatt Anglia és Olaszország az árfolyam-mechanizmusból való kilépésre kényszerült. Ez tovább fokozta a zűrzavart, így annak érdekében, hogy megakadályozzák a további spekulációs hullámokat 1993. augusztus 1-jén kiszélesítették az árfolyamsávot 2,25-ről 15%-ra. Az első szakasz idején, azaz a ’90-es évek elején az EMR válság és a recesszió hatására a legtöbb tagországban nőtt az infláció, a költségvetési deficit és az államadósság. Már ekkor megmutatkozott a tény, hogy a monetáris politika területén hiányzik az együttműködés, és hogy a tagállamok közötti gazdasági aszimmetriának súlyos következményei lehetnek. 2. Második szakasz A második szakasz 1994. január 1-jén kezdődött. A tagállamok ebben a szakaszban készültek fel a GMU harmadik szakaszára. Ez azt jelenti, hogy ekkor léptették életbe a jogi szabályozásokat a jegybanki függetlenségre vonatkozóan. A jegybanki függetlenség azt jelenti, hogy a jegybanknak semmilyen bankon kívüli szervezet, testület, vagy személy direkt, vagy indirekt nyomásának, vagy szándékának nem kell engednie a monetáris politika vitele során. Egy jegybank csak akkor független, ha a személyi, a működési és a pénzügyi függetlenség is megvalósul. Ezen kívül a második szakaszban a tagállamok kompatibilissé tették nemzeti jogszabályaikat a Szerződéssel és az Központi Bankok Európai Rendszerének (European System of Central Banks, ESCB) alapszabályaival. A Központi Bankok Európai Rendszere az Európai Központi Bankból és az EU tagállamainak jegybankjaiból áll, melynek célja az árstabilitás fenntartása. Feladatát a következő tevékenységek segítségével látja el: -
az Európai Unió monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása
-
devizaműveletek végrehajtása 12
-
a tagállamok hivatalos devizatartalékainak kezelése illetve tartása
-
a fizetési rendszerek zavartalan működtetése
-
közreműködés az illetékes hatóságoknak a pénzügyi rendszer stabilitására irányuló intézkedések zavarmentes végrehajtása érdekében
1995-ben Madridban az Európai Tanács ülésén megegyezés született arról, hogy az új közös valuta neve euró lesz. Ebben a szakaszban hozták létre az Európai Monetáris Intézetet (továbbiakban EMI), melynek tagjai az EU-országok központi bankjainak elnökeiből állt és a székhelye pedig Frankfurt. Az EMI feladata, hogy segítse és előkészítse a tagállamok belépését a GMU harmadik
szakaszába.
A
harmadik
szakaszban
való
részvétel
feltételeinek
megvalósításához oly módon járul hozzá, hogy támogatja a nemzeti központi bankok közötti együttműködést a monetáris politikák koordinálása és az árstabilitás biztosítása érdekében. Az EMI adhat ajánlásokat, illetve irányelveket határozhat meg arra vonatkozóan, hogy az egyes tagállamoknak milyen monetáris- és árfolyam-politikát kellene folytatni, ám ezek nem kötelező érvényűek. Másik fő feladata, hogy megtegye a közös európai valuta bevezetéséhez szükséges lépéseket, előkészületeket. Ezek röviden a következők: 1. az egységes monetáris és árfolyam-politika céljainak és eszközeinek kidolgozása 2. az ESCB működési szabályainak kidolgozása 3. a tagállamok jegybankjai közötti együttműködés támogatása 4. „az euró bankjegyek technikai ellenőrzése”7 5. statisztikai adatok gyűjtése, szabályok harmonizálása, valamint 6. minden évben jelentést készít a harmadik szakasz előkészítő munkáiról. 2.1. A Maastrichti Szerződés konvergencia-kritériumai Ahhoz, hogy a gazdasági és monetáris unió biztonságos keretet adjon a gazdasági növekedéshez, az új munkahelyek teremtéséhez és ne okozzon zavarokat, még az egységes valuta
bevezetése
előtt
nagyfokú
konvergenciára
volt
szükség
a
tagországok
gazdaságaiban. Ezért az Európai Unióról szóló szerződés lefektette az úgynevezett maastrichti konvergencia-kritériumokat, amelyeket a tagállamoknak teljesíteniük kellett 7
Dencs Szilvia 1997 (I. rész) 18. oldal
13
ahhoz, hogy a GMU harmadik szakaszába léphessenek és bevezethessék az eurót. A közös valuta bevezetésének feltétele, hogy a tagországok igent mondanak a nemzetek fölötti közös monetáris politikának. Ezért minden tagországnak bizonyítania kell, hogy képes arra, hogy feladja önálló monetáris
politikáját.
Tehát
a
tagállamoknak még a második szakasz folyamán a következő kritériumoknak kell megfelelniük. A maastrichti konvergencia-kritériumok: I.
Fenntartható költségvetési pozíció: ennek értelmében, a nemzeti költségvetés hiánya nem lehet több, mint a GDP 3 %-a, illetve az államadósság nem haladhatja meg a GDP 60 %-át.
II.
Árstabilitás: az inflációs ráta nem térhet el több, mint 1,5 % ponttal a három legalacsonyabb inflációval rendelkező tagállam átlagos árszínvonal-mutatójától.
III.
Kamat konvergencia: a vizsgált évben az átlagos hosszú lejáratú kamatláb szintje legfeljebb 2 százalékponttal múlhatja felül a három legalacsonyabb inflációs rátát felmutató tagállam átlagkamatlábait.
IV.
Az árfolyam konvergenciája: a belépés előtti két évben a tagországok valutáinak piaci árfolyama az árfolyam-mechanizmus által meghatározott ingadozási sávon belül kell, hogy maradjon; illetve nem kell az adott tagország valutáját leértékelni egy másik tagország valutájával szemben.
A kritériumok teljesítéséhez kötődő alapelvek8: -
a kritériumokat együttesen kell teljesíteni és nem külön-külön
-
a fő cél, hogy csak azok a tagállamok léphessenek a GMU harmadik szakaszába, amelyek képesek megfelelni a kritériumoknak
-
a tényleges gazdasági és pénzügyi mutatók alapján kell eleget tenni
-
a kritériumoknak nem csak egy meghatározott ideig kell megfelelni, hanem tartósan, éveken keresztül teljesíni kell azokat
8
Dencs Szilvia 1997 (I. rész) 5. oldal
14
A konvergencia-kritériumok alapvető célja, hogy csökkenjen a tagországok közötti gazdasági aszimmetria. Ennek következtében különös hangsúlyt kapott az inflációs rátára vonatkozó konvergencia. Egy monetáris unióban ugyanis fontos, hogy a tagállamok között az inflációs ráta ne térjen el lényegesen egymástól. Ha mégis jelentős eltérés áll fenn, akkor előnytelen versenyhelyzet alakul ki. A magasabb inflációs rátával rendelkező tagállamok exportja csökken, miközben az importja növekszik. Az export csökkenése miatt megnő a munkanélküliség és recesszió bontakozhat ki. A hiány növekedését azonban megakadályozza az erre vonatkozó kritérium. 9 A költségvetési konvergencia-kritérium a tagországok államadósságát és deficitjét határolja be. Ennek az a magyarázata, hogy a magasabb adósságállománnyal rendelkező országoknál nagyobb a fizetésképtelenség kockázata. Ha egy magas államadóssággal rendelkező ország csatlakozik az unióhoz és ott fizetésképtelenné válik, akkor a többi országnak kellene kezeskednie az adott országért. Az árfolyam-konvergencia kritériuma egyértelmű, feltételes jellegéről azonban még ma is viták folynak, mivel kezdetben még ±2,25%-os sáv létezett, ezt azonban a sorozatos támadások és a rendszer összeomlása után kiszélesítették ±15%-ra. A kamatláb-konvergenciával kapcsolatos feltétel magyarázata az, hogy ha a tagországok kamatlábai lényeges eltérést mutattak volna, akkor az igen nagy tőkenyereségekhez, illetve tőkeveszteségekhez vezetett volna. A Bizottság folyamatosan figyelemmel kíséri a kritériumok teljesítését és az ECOFIN10-nal (Gazdasági- és Pénzügyminiszterek Tanácsa) együtt ajánlásokat ad azoknak az országoknak, akiknek valamilyen elmaradásai vannak, illetve ha így sem éri el a kívánt eredményt,
szankciókat
léptethet
életbe.
Például
megkövetelheti,
hogy
állami
adósságlevelek vagy értékpapírok kibocsátása előtt pótlólagos információkat hozzon nyilvánosságra az adott állam, valamint kötelezővé teheti a deficit csökkentésére irányuló program benyújtását. Az ECOFIN felkérheti az Európai Beruházási Bankot, hogy vizsgálja felül a tagállammal kapcsolatos hitelpolitikáját. Súlyosabb helyzetben az ECOFIN meghatározott összegű kamatmentes betét elhelyezésére kötelezheti a szóban forgó államot
9
http://www.euvonal.hu/index.php?op=kozossegi_politikak&id=6 ECOFIN: Az EU összes tagállamának pénzügyminiszterét alkotó ECOFIN európai szintű döntéshozó szerv, az euró árfolyam-politikájáról az Európán kívüli valuták kapcsán hoz döntéseket, célja pedig az árstabilitás. 10
15
mindaddig, amíg úgy nem ítéli meg, hogy a deficit megfelelő mértékben csökkent. A legsúlyosabb szankció pedig a meghatározott összegű és vissza nem fizetett pénzbírság.11 A közös monetáris politikának intézményi feltétele a közös európai jegybank létrehozása volt. Az 1998. június 1-jén létrehozott Központi Bankok Európai Rendszere (ESCB) határozza meg az euró-övezet monetáris politikai céljait és fenntartja az árstabilitást. Ez a Rendszer az Európai Központi Bankból és a tagállamok jegybankjaiból áll, függetlenül attól, hogy az adott tagállamban bevezették-e az eurót vagy sem. Az Európai Központi Bank testületei hozzák meg a közös monetáris politikai döntéseket, a fiskális és jövedelmi politikák azonban nemzeti hatáskörben maradnak. Az EKB monetáris politikai stratégiájának fő eleme az árstabilitás mennyiségi meghatározása, az aggregátummal megállapított monetáris tömeg növekedésének nyomon követése, illetve a várható áralakulás felmérése. A monetáris politikai stratégia két pilléren nyugszik. Az első pillért a gazdasági elemzés adja, ami az aktuális gazdasági és pénzügyi fejlemények felmérésére teszi a hangsúlyt abból a célból, hogy felismerje az árstabilitást fenyegető rövid- és középtávú kockázatokat. A második pillér a monetáris elemzés, elsősorban pedig a pénzmennyiség növekedésének figyelemmel kísérése. A monetáris politika végrehajtását az EKB különböző eszközök és eljárások segítségével végzi: -
nyílt piaci műveletek: kamatok irányítása, likviditás kezelése
-
rendelkezésre állás: likviditást teremt vagy csökkent egynapos lejárattal
-
kötelező tartalék tartása: célja, hogy stabilizálja a rövidtávon érvényes kamatlábat
Az EKB székhelye Frankfurt am Main, a közösségi intézményektől és a nemzeti hatóságoktól független két döntéshozó szerve van, az egyik az EKB Kormányzótanácsa, a másik az Igazgatótanács. A Kormányzótanács az eurót alapító országok nemzeti központi bankjainak elnökeiből áll, fő feladata a monetáris politika kialakítása iránymutatások és határozatok hozatala, melyeket a KBER teljesít. Az Igazgatótanács feladata a monetáris
11
Dencs Szilvia 1997 (I. rész) 7. oldal
16
politika végrehajtása, amely során kiadja a szükséges utasításokat a nemzeti központi bankoknak, valamint felelős az EKB napi működtetéséért.12
3. A harmadik szakasz A GMU harmadik szakasza az euró születésével kezdődött. 1999. január 1-jén 11 ország fogadta el az eurót. A 11 ország pedig a következő : Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország. Görögország 2001-ben, Szlovénia 2007-ben, Ciprus és Málta 2008-ban, Szlovákia 2009-ben és végül Észtország 2011-ben vezette be az eurót, mint fizetőeszközt. Így mára már 17-re nőtt a közös valutát használó országok száma. A következő táblázatban látható, hogy a különböző nemzeti valutákat milyen átváltási árfolyamon rögzítették a monetáris unióba való belépésükkor. 1. táblázat : Rögzített euróátváltási árfolyamok Rögzített euróátváltási árfolyamok Pénznem Kód Belgium / belga frank BEF Finnország / finn márka FIM Franciaország / francia frank FRF Hollandia / holland forint NLG Írország / ír font IEP Luxemburg / luxemburgi frank LUF Németország / német márka DEM Olaszország / olasz líra ITL Ausztria / osztrák schilling ATS Portugália / portugál escudo PTE Spanyolország / spanyol peseta ESP Görögország / görög drachma GRD Szlovénia / szlovén tolár SIT Ciprus / ciprusi font CYP Málta / máltai líra MTL Szlovákia / szlovák korona SKK Észtország / észt korona EEK
1€ 40,3399 5,94573 6,55957 2,20371 0,787564 40,3399 1,95583 1936,27 13,7603 200,482 166,386 340,750 239,640 0,585274 0,429300 30,1260 15,6466
Rögzítés időpontja 1998.12.31. 1998.12.31. 1998.12.31. 1998.12.31. 1998.12.31. 1998.12.31. 1998.12.31. 1998.12.31. 1998.12.31. 1998.12.31. 1998.12.31. 2000.06.19. 2006.07.11. 2007.07.10. 2007.07.10. 2008.07.08. 2011.01.01
Forrás:http://www.eurobevezetes.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=123&Itemid=98
A harmadik szakasz életbe lépésével megszűnt az EMI hatásköre és a monetáris politikáért az Európai Központi Bank lett a felelős. 12
http://circa.europa.eu/irc/opoce/fact_sheets/info/data/economic/institutions/article_7228_hu.htm
17
Az euróra való áttérés öt fő alapelve13: 1. A Szerződés szövegével is harmóniában lévő jogi keretre van szükség 2. Egyszerű áttérésnek kell megvalósulnia 3. Hatékonyan és versenysemlegesen kell megtörténnie 4. Szervezettnek kell lennie 5. A tagállamok nem kötelezhetők az euró használatára 2002-ig Ebben az utolsó szakaszban 2 különböző periódust is meg kell említenünk. Az első a GMU harmadik szakaszának életbe lépésétől az euró bankjegyek és érmék bevezetéséig tart, ami legfeljebb 3 év, azaz 2002. január 1. Az első periódusban fokozatosan váltanak át a nemzeti valutáról az euróra, mind az állami, banki és mind a vállalati- és magánszférában. Az állampapírokat már euróban is kibocsáthatják, a bankok euróban is nyújtanak bizonyos szolgáltatásokat, a vállalatok euróban is állíthatnak ki számlákat, a fogyasztók számára pedig már euróban is feltüntetik az áruk és szolgáltatások árát. A második periódus az euró forgalomba kerülésétől azok teljes körű bevezetéséig tart, azaz 2002. június 30-ig. 2002. január 1-jén elkezdődött a történelem legnagyobb készpénzcseréje. A csere két hónapon belül lezajlott és a nemzeti bankjegyek és érmék megszűntek, mint érvényes fizetőeszközök. Ebben az időszakban fokozatosan kivonják a nemzeti valutákat a forgalomból és felváltja azokat az euró. 2002. február végére már több, mint 6 milliárd bankjegyet és közel 30 milliárd db nemzeti érmét vontak be, valamint 12 ország több, mint 300 millió lakosa használhatta az eurót.14 Mindezt a központi bankok teljesítik és felügyelik. Az euró stabilitását pedig a költségvetés jegybanki finanszírozásának tilalma, a jegybanki függetlenség és az 1997-ben elfogadott Stabilitási és Növekedési Paktum biztosítja. 4. A GMU előnyei és hátrányai A Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatlakozás egy nagy lépés a tagállamok részéről, hiszen ez azzal is jár, hogy hajlandóak lemondani a nemzeti politikájuk szuverenitásáról az Unió javára. Ebből a kijelentésből gondolhatjuk, hogy az előnyök kellőképpen kompenzálják a csatlakozásból eredő hátrányokat.
13 14
Dencs Szilvia 1998 (II. rész) 4. oldal Európai Bizottság kiadványa, Az egységes Európa közös valutája Az euróhoz vezető út, 2009, 9. oldal
18
Lássuk tehát az előnyöket. 1. Egységes belső piac. A termelési tényezők mobilitása elősegíti, hogy az árak rugalmasabban igazodjanak a kereslet és kínálat változásaihoz.15 A termelési költségek csökkenése által javul az Unió versenyhelyzete, amely növeli a gazdasági hatékonyságot és a termelékenységet. A szabad munkaerő-áramlás csökkenti a regionális munkanélküliséget, ám itt fontos megemlíteni, hogy vannak kulturális, nyelvi és történelmi akadályok. A szabad tőkeáramlás révén új beruházások születnek, ami pedig új munkahelyek teremtését teszi lehetővé. 2. A közös valuta bevezetése. Jelentős költségcsökkentést remélnek azzal, hogy az átváltással kapcsolatos költségek megszűnnek. Ezáltal nő az egymás közötti kereskedelem és a tőkebefektetés. Az egységes fizetőeszköz lehetővé teszi az árak könnyebb összehasonlítását és kiegyenlítődését. 3. A devizatartalékkal kapcsolatos előnyök. Mivel a devizapiaci intervenciókat az Európai Központi Bank hajtja végre, a tagállamoknak nem lesz szükségük más nemzeti fizetési eszközök tartalékolására. 4. A pénzügyi fegyelem növekedése és az árstabilitás hozzájárul a hosszú lejáratú kamatlábak csökkenéséhez, ami pedig növeli a beruházásokat és a munkahelyek teremtését. 5. Mindezek hatására és a verseny fokozódásából következik, hogy a gazdasági növekedés is megugrik. Kijelenthetjük tehát, hogy a Monetáris Uniónak bőven vannak előnyei, hiszen e nagy, közös belső piac többek között gazdasági növekedéssel, termelékenységgel és munkahelyteremtéssel kecsegtet. Az éremnek azonban van egy másik oldala is. Nézzük tehát a csatlakozással járó hátrányokat. 1. A nemzeti pénzegység feladásából fakadóan az unióhoz való csatlakozással a tagállamok feladják a nemzeti szuverenitás egy részét. Azt azonban figyelembe kell vennünk, hogy a mai globalizált világban ez a szuverenitás gyakorlatilag eltűnt. 2. A különböző gazdasági fejlettségű tagállamokra egységes monetáris politikát kényszerít rá. A költségvetési politikára vonatkozó kritériumok jelentősen behatárolják a tagországok 15
Dencs Szilvia 1998 (II. rész) 17. oldal
19
mozgásterét. A nemzeti monetáris politika megszűnésével az adott ország elveszíti a gazdaságpolitika egyik legfontosabb részét. 3. Az euró megjelenésével láthatóvá válnak a tagállamok közt megmaradt különbségek, melyeket a fiskális politika nemzeti szinten történő végzése súlyosbít.
Ez azonban
ösztönzést ad a különbségek csökkentésére, ezzel pedig növelik a piaci szereplők hatékonyságát, versenyképességét.
20
III. A Stabilitási és Növekedési Paktum szerepe Mint tudjuk a tagállamok fiskális politikája nemzeti szinten maradt, ám az unió létrehozott egy úgynevezett keretrendszert, mely a tagállamokban keletkezett hiány és az összesített adósságállomány
figyelemmel
kísérése
céljából
alakult
meg.
Ebbe
a
fiskális
keretrendszerbe tartoznak a konvergencia-kritériumok, valamint a Stabilitási és Növekedési Paktum. Ha a tagországok teljesítik a Szerződésben lefektetett kritériumokat, arra lehet következtetni, hogy a gazdaságuk stabil és semmi akadálya annak, hogy csatlakozzanak az euróövezethez. Ennek az állapotnak a fenntartására azonban a jövőben is szükség van, ezért 1997 júniusában az Európai Tanács amszterdami csúcsán elfogadta a Stabilitási és Növekedési Paktumot, mely szerint a közös valuta bevezetése után is kötelező érvényű a maastrichti konvergencia-kritériumok betartása. A paktum célja az eurózóna monetáris stabilitásának a biztosítása, valamint a hatékony és eredményes államháztartási gazdálkodás folyamatos szinten tartása. A paktumon belül található egy prevenciós, azaz megelőző ág és egy kiigazító ág. 1. Prevenciós ág Rendelkezése szerint a GMU tagállamai minden évben kötelesek stabilitási programokat készíteni, amelyben az államadósság várható alakulását, a gazdaság feltehető fejlődését, a középtávú költségvetési céljaikat és a célok elérése érdekében hozott intézkedéseket mutatják be. Azok az országok pedig, melyek nem tagjai az eurózónának konvergenciaprogramokat készítenek. Az Európai Bizottság értékeli és a Tanács pedig véleményt fogalmaz meg a programokról. A túlzott hiány kialakulásának elkerülése érdekében a Tanács korai figyelmeztetés vagy korai előrejelzés formájában figyelmeztetheti az adott tagállamot, hogy lépéseket kell tennie ahhoz, hogy tiszteletben tartsa a paktumban foglalt kötelezettségeit.16 2. Kiigazító ág A kiigazító ág a túlzott hiány eljárás szabályait foglalja magába. Ez az eljárás akkor lép életbe, ha valamely tagállam megszegi a költségvetési hiány és az államadósság GDP-ben 16
http://ec.europa.eu/economy_finance/economic_governance/sgp/index_hu.htm
21
mért arányaira vonatkozó szabályokat, akkor a Tanács dönt arról, hogy megindítja-e az adott ország ellen a túlzott deficit eljárást. A limit túllépése esetén az érintett tagállam automatikusan mentesül a pénzbírság alól, ha az „rendkívüli esetre” vezethető vissza. Ilyen lehet például, ha a konjunktúra visszaesése miatt a GDP legalább 2%-kal csökken, vagy ha az adott évben súlyos természeti katasztrófa érte az országot. Nem indul túlzott hiány eljárás abban az esetben sem, ha a központi költségvetés meghaladja ugyan a 3%-ot, de fennállása ideiglenesnek és kivételesnek tekinthető vagy a 3% közelében marad. 17 Amennyiben a Tanács túlzott hiány fennállást állapít meg, specifikus ajánlásokat ad az érintett tagállamnak. Ezek betartását időhöz köti és figyelemmel kíséri azok megvalósítását. Ha a tagállam nem valósítja meg az ajánlásokat és a túlzott hiány továbbra is fennáll, a Tanács pénzügyi szankciókat is kiszabhat.18 A bírság nem haladhatja meg az évi GDP 0,5%-át, így a 6%-ot meghaladó hiány esetén a büntetés összege nem növekszik tovább. A bírságból adódó összeget kamatmentes betétként helyezik el, amelyet az adott tagállam visszakap, ha teljesíti a Tanács előírásait, ám ha két év után sem csökken a deficit, a betétet végleges pénzbüntetésnek tekintik. A szankcionálás nem automatikus, mivel a Tanács önkényesen dönthet a büntetések alkalmazásáról vagy a bírság mértékéről. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a túlzott deficit eljárás kérdése általában a diplomáciai és politikai játszmák függvénye. Mivel egyes tagországoknak nehéz volt betartani a stabilitási programokban felvállalt költségvetési célkitűzéseiket, a Tanács 2005 márciusában benyújtott egy javaslatcsomagot, amely a paktum reformjára irányult. Az Európai Tanács által jóváhagyott javaslatok jobb kormányzást biztosítanak és javítják a tagországok gazdaságpolitikáinak összehangolását. A reform életbe lépését a június 27-én elfogadott két rendelet tette lehetővé. Az új rendelet kibővítette a statisztikai adatok minőségére vonatkozó kritériumokat, előírta a középtávú költségvetési célkitűzések különbözőségét, és figyelembe veszik a gazdasági helyzetek sokszínűségét. Az új Stabilitási és Növekedési Egyezmény ráadásul azt is lehetővé teszi, hogy akár évekkel kitolódjon az eljárás során kiszabott ajánlások betartásának határideje. 3. Túlzott hiány eljárás indítása 2009 végéig 15 alkalommal indítottak túlzott deficit eljárást. Ha a tagország nem tesz eredményes intézkedéseket a Tanács által megadott határidőn belül, végső esetben 17 18
http://ec.europa.eu/economy_finance/economic_governance/sgp/index_hu.htm http://ec.europa.eu/economy_finance/economic_governance/sgp/deficit/index_hu.htm
22
szankciókat is alkalmazhatnak vele szemben. Ebben az estben, ha az adott ország az eurózónához tartozik, a hiány mértékétől függően a GDP 0,2-0,5 %-a közötti összeget kell nem kamatozó pénzletétként elhelyeznie, ami pénzbüntetéssé változik, ha a tagállam két éven belül továbbra sem képes deficitcsökkentő intézkedéseket hozni. Amennyiben az adott tagország nem az euróövezet tagja, a Kohéziós Alapból nyújtott támogatások egy része vagy egésze felfüggeszthető. Eddig három ország ellen nem indult túlzott deficit eljárás az uniós tagsága óta, ezek pedig Észtország, Svédország, valamint Luxemburg. Az első tagállamok közt, akik ellen a Tanács úgy döntött, hogy fennáll a túlzott hiány és elindult az eljárás, meglepő módon szerepel Németország, Franciaország és Portugália is. Ellenük már 2002-2003-ban indult eljárás, ami csak 4-5 év múlva szűnt meg. 3.1. Túlzott hiány eljárási dömping a globális válság után Mivel az országok nem élhettek a pótlólagos pénzkibocsátás lehetőségével, sem azzal, hogy leértékeljék valutájukat, a 2008-as pénzügyi és gazdasági válságot a legtöbb ország azzal kezelte, hogy élénkítette a gazdaságot, ami azonban jóval túllépett a megegyezett 3%-os deficittöbbleten. Az Európai Bizottság pedig rendre indította a túlzott hiány eljárást minden olyan ország ellen, akiknek több volt a költségvetési hiány a megengedett 3%-nál, bár az esetek többségében csak 2013-ra kell helyreállítaniuk az egyensúly közeli állapotot. A válság felerősítette azt a viselkedést is a tagállamok részéről, amely megpróbálja kijátszani a szabályokat. A görög példa pedig azt is mutatja, hogy még arra is adódik lehetőség, hogy - Benczés István szavaival élve - „kreatív könyvelés révén eltitkolják költségvetési hiányukat”.19 A szabályok a középtávú fenntarthatóságot hivatottak biztosítani, a válság hatására azonban a rövidtávú szemlélet uralkodott el és rövid távú beavatkozások történtek a tagállamokban. A válság utóhatása, hogy szinte minden ország adósságállománya jóval a megengedett érték felett tetőzik. A 27-tagú Európai Unióban jelenleg 23 tagországban haladja meg az államháztartás hiánya a GDP 3%-ában meghatározott határértéket. Ennek egyik oka a globális recesszióban kereshető, melyhez foghatót a világ 1930 óta nem élt át, s amely az állami kiadások növelése révén súlyos egyensúlyhiányt eredményezett.
19
Európai Tükör 2010. július-augusztus, Benczes István-Kutasi Gábor, 124. oldal
23
Az alábbi táblázatban láthatjuk, hogy a jelenleg folyamatban lévő eljárások esetében a Bizottság a következő tagállamok túlzott hiányáról mikor készített jelentést, a Tanács mikor döntött úgy, hogy az adott tagországnál fennáll a túlzott hiány és ezzel elindult az eljárás, valamint az utolsó oszlop mutatja, hogy az egyes tagállamoknak mikorra kell helyreállítaniuk a költségvetésüket. 2. táblázat Folyamatban lévő túlzott hiány eljárások Ország
Bizottság jelentése
Bulgária Dánia Ciprus Ausztria Belgium Cseh Köztársaság Németország Olaszország Hollandia Portugália Szlovénia Szlovákia Lengyelország Románia Litvánia Málta Franciaország Lettország Írország Görögország Spanyolország Egyesült Királyság Magyarország
2010. május 12. 2010. május 12. 2010. május 12. 2009. október 7. 2009. október 7. 2009. október 7. 2009. október 7. 2009. október 7. 2009. október 7. 2009. október 7. 2009. október 7. 2009. október 7. 2009. május 13. 2009. május 13. 2009. május 13. 2009. május 13. 2009. február 18. 2009. február 18. 2009. február 18. 2009. február 18. 2009. február 18. 2008. június 12. 2004. május 12.
Tanács döntése a túlzott hiány fennállásáról 2010. július 13. 2010. július 13. 2010. július 13. 2009. december 2. 2009. december 2. 2009. december 2. 2009. december 2. 2009. december 2. 2009. december 2. 2009. december 2. 2009. december 2. 2009. december 2. 2009. július 7. 2009. július 7. 2009. július 7. 2009. július 7. 2009. április 27. 2009. július 7. 2009. április 27. 2009. április 27. 2009. április 27. 2008. július 8. 2004. július 5.
A korrekció jelenlegi határideje 2011 2013 2012 2013 2012 2013 2013 2012 2013 2013 2013 2013 2012 2012 2012 2011 2013 2012 2015 2014 2013 2014 2011
Forrás: http://ec.europa.eu/economy_finance/economic_governance/sgp/deficit/index_en.htm
A Stabilitási és Növekedési Paktum ugyan lazább fiskális politikai szabályrendszert tesz lehetővé az EU-ban és a tagországok egyéni körülményeihez igazítja azt, ám mindezek ellenére a 2008-ban kitört világgazdasági válság hatására a tagországok rendkívül eltávolodtak a saját konvergencia- illetve stabilitási programjaikban vállalt költségvetési 24
célkitűzéseiktől. A tagállamok a bankszektor megmentése érdekében pénzügyi ösztönző intézkedéseket hoztak, ezzel is növelve az állami kiadásaikat. Mint azt a 3. táblázat is mutatja, 2010-ben mindössze öt EU-tagállam volt képes tartani magát a 3%-os deficitkritériumhoz, amelyből három ország (Dánia, Svédország és Észtország ekkor még nem GMU-tag) nem tagja a monetáris uniónak.
Az EU27-ben a válság elleni
gazdaságélénkítő intézkedések hatására a GDP-arányos deficit a 2007-es 0,9 százalékról 2010-ben 6,4 százalékra nőtt. 3. táblázat : Államháztartási hiány mértéke az EU-ban (GDP százalékban mérve) Államháztartási hiány ország\év Euróövezet (17 ország) Európai Unió (27 ország) Belgium Bulgária Cseh Köztársaság Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Egyesült Királyság Svédország
2005
2006
2007
2008
2009
2010
-2,5 -2,5
-1,4 -1,5
-0,7 -0,9
-2 -2,4
-6,3 -6,8
-6 -6,4
-2,7 1 -3,6 5,2 -3,3 1,6 1,6 -5,2 1 -2,9 -4,3 -2,4 -0,4 -0,5 0 -7,9 -2,9 -0,3 -1,7 -4,1 -5,9 -1,2 -1,5 -2,8 2,7 -3,4 2,2
0,1 1,9 -2,6 5,2 -1,6 2,4 2,9 -5,7 2 -2,3 -3,4 -1,2 -0,5 -0,4 1,4 -9,3 -2,8 0,5 -1,6 -3,6 -4,1 -2,2 -1,4 -3,2 4 -2,7 2,3
-0,3 1,1 -0,7 4,8 0,3 2,5 0,1 -6,4 1,9 -2,7 -1,5 3,4 -0,3 -1 3,7 -5 -2,4 0,2 -0,9 -1,9 -3,1 -2,6 -0,1 -1,8 5,2 -2,7 3,6
-1,3 1,7 -2,7 3,2 0,1 -2,8 -7,3 -9,8 -4,2 -3,3 -2,7 0,9 -4,2 -3,3 3 -3,7 -4,5 0,6 -0,9 -3,7 -3,5 -5,7 -1,8 -2,1 4,2 -5 2,2
-5,9 -4,7 -5,9 -2,7 -3 -1,7 -14,3 -15,4 -11,1 -7,5 -5,4 -6 -9,7 -9,5 -0,9 -4,5 -3,7 -5,5 -4,1 -7,3 -10,1 -8,5 -6 -8 -2,6 -11,4 -0,7
-4,1 -3,2 -4,7 -2,7 -3,3 0,1 -32,4 -10,5 -9,2 -7 -4,6 -5,3 -7,7 -7,1 -1,7 -4,2 -3,6 -5,4 -4,6 -7,9 -9,1 -6,4 -5,6 -7,9 -2,5 -10,4 0
Forrás: www.eurostat.ec
25
A deficitfinanszírozás miatt mindenütt megnőtt az államadósság mértéke is. Ez az elsöprő államadósság-növekedés annak a következménye, hogy az államok arra törekedtek, hogy csökkentsék a magánszektorban felhalmozódott adósságokat. Megfigyelhető, hogy a 20052007 közötti gazdasági növekedés idején a magánszektor adóssága az euró zónában a GDP közel 35%-ával nőtt, ezzel szemben a 2008-2009-es recesszió ideje alatt a magánszektor adóssága csökken, az államadósság pedig nő.20 Az államok arra kényszerültek, hogy kisegítsék a bajba jutott bankokat, átvállalva azok adósságának nagy részét. Ezen kívül olyan fiskális és monetáris politikát folytattak, illetve olyan gazdaságélénkítő programokat, intézkedéseket hoztak, melyek növelték a keresletet és azt remélték ezektől a programoktól, hogy a gazdaságuk nem lesz recesszió által sújtott. A GDP-arányos adósság is jelentősen megnövekedett a 2007-től 2010-ig tartó időszakban, ám ez különböző mértékben történt a GMU egyes tagállamai között. Írországban 71,2%kal, Görögországban 37,4%-kal és Spanyolországban 24%-kal nőtt az adósság. (lásd 4. táblázat) A 4. táblázatban láthatjuk, hogy 2010-ben jóval a 60 százalékos célérték fölé kúszott az adósságráta a következő országokban: Belgium,
Németország,
Írország,
Görögország,
Franciaország,
Olaszország,
Magyarország, Málta, Ausztria, Portugália és az Egyesült Királyság.
20
Georgios P. Kouretas, Prodromos Vlamis 2010, 2.oldal
26
4. táblázat : Az államadósság GDP-arányos mértéke az EU-ban Államadósság mértéke (GDP arányos) ország\év Euróövezet (17 ország) Európai Unió (27 ország) Belgium Bulgária Cseh Köztársaság Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Egyesült Királyság Svédország
2005
2006
2007
2008
2009
2010
70 62,8
68,4 61,5
66,2 59
69,9 62,3
79,3 74,4
85,1 80
92,1 27,5 29,7 37,8 68 4,6 27,4 100 43 66,4 105,9 69,1 12,4 18,4 6,1 61,8 69,6 51,8 64,6 47,1 62,8 15,8 26,7 34,2 41,7 42,5 50,4
88,1 21,6 29,4 32,1 67,6 4,4 24,8 106,1 39,6 63,7 106,6 64,6 10,7 18 6,7 65,7 64,2 47,4 62,8 47,7 63,9 12,4 26,4 30,5 39,7 43,4 45
84,2 17,2 29 27,5 64,9 3,7 25 105,4 36,1 63,9 103,6 58,3 9 16,9 6,7 66,1 62 45,3 60,7 45 68,3 12,6 23,1 29,6 35,2 44,5 40,2
89,6 13,7 30 34,5 66,3 4,6 44,4 110,7 39,8 67,7 106,3 48,3 19,7 15,6 13,6 72,3 61,5 58,2 63,8 47,1 71,6 13,4 21,9 27,8 34,1 54,4 38,8
96,2 14,6 35,3 41,8 73,5 7,2 65,6 127,1 53,3 78,3 116,1 58 36,7 29,5 14,6 78,4 67,6 60,8 69,6 50,9 83 23,6 35,2 35,4 43,8 69,6 42,8
96,8 16,2 38,5 43,6 83,2 6,6 96,2 142,8 60,1 81,7 119 60,8 44,7 38,2 18,4 80,2 68 62,7 72,3 55 93 30,8 38 41 48,4 80 39,8
Forrás: www.eurostat.ec
Görögországról pedig kiderült, hogy nemcsak 2000-ben az euró bevezetése érdekében szolgáltatott hamis konvergencia-számokat, de a 2008-as és 2009-es költségvetési hiányt is megmásították. Görögország tehát 2001-től folyamatosan küzd a költségvetés túlzott mértékű hiányával és az államadósság növekedésével. Az ország 2010-ben 10,5%-os hiányt és a GDP 142,8%-át elérő adósságállományt produkált. A Bizottság azt is 27
megállapította, hogy Görögország nem tett semmilyen hatékony lépést annak érdekében, hogy csökkentse ezt a hiányt. E példák alapján tehát kijelenthetjük, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum 2005-ös reformja nem sokat segített, sőt lehetővé tette, hogy a tagországok „megússzák” a szankciókat akár évekig is. A deficitkorlát túllépését természetesen nem a reform és nem a 2008-as válság idézte elő, hiszen már 2005 előtt Portugália, Németország, Franciaország, Hollandia és Görögország is 3% feletti hiányt produkált.21 A jelenlegi adósságválsággal kapcsolatban olyan kérdések merülnek fel bennünk, hogy mi lesz a közös valuta jövőjével, vajon életképes-e még az eurózóna?
21
www.eurostat.ec
28
IV. A görögországi válság Dolgozatom következő részében szeretném bemutatni a görög válságot, annak előzményeit és okait, illetve a válság hatásait az euróra és euró zónára. Megvizsgálom az adósságválság kialakulását, egyaránt a belső és külső okokat, melyek hozzájárultak a jelenlegi helyzet kialakulásához. Végül pedig kitekintést végzek, hogy milyen lehetséges alternatívák léteznek Görögország és az Európai Unió jövőjét illetően. 1. A görög válság előzményei és okai A 2008-ban kitört amerikai pénzügyi válság kevésbé érintette a görög bankszektort. Külső kitettségük alacsonyabb az európai átlagnál. A görög bankok ugyanakkor az utóbbi években a Balkánon, Ukrajnában és Oroszországban terjeszkedtek, ami a görög bankok veszteségéhez vezet abban a pillanatban, amint ezeknek az országoknak a pénzügyigazdasági helyzete megrendül. A bankszektor viszonylagos stabilitásának ára azonban a belföldi eladósodás növekedése és a vásárlóerő csökkenése. A válság hatására a turizmus, valamint a másik görög gazdasági tartópillér, a tengeri szállítás is visszaesett. Ezzel az ország reálgazdasága meggyengült.22 Az aktuális görög tragédiának három kulcsszereplője van: 1. Az első felelős kétség kívül maga a görög kormány és a gyenge politikai rendszer, amely a folyamatos rossz vezetés által olyan államadóssági rátát produkált, ami mindig is magasabb volt az euró zóna többi tagállamához képest. 2. Másodszor a hitelminősítő ügynökségek, akik leminősítették Görögországot, a nagy adósságállománya révén, aki arra kényszerült, hogy kivonuljon a nemzetközi kötvénypiacról. 3. Nagyrészt felelős az Európai Központi Bank és a többi GMU tagállam is, akik csak hosszú idő után reagáltak a jelenlegi helyzetre. Az euró övezet országai és különösképpen Németország nem adott arra utaló jelet, hogy hajlandó azonnali politikai és pénzügyi támogatást nyújtani bármely országnak, aki pénzügyi nehézségekkel néz szembe. Egyrészt az köthető ehhez a lassú reagáláshoz, hogy vajon egy tagállam ilyen módon történő kisegítését engedik-e az EU szerződései? Másrészt 2010 elején az Európai Központi Banknak nem volt semmiféle 22
Artner Annamária, 2009, 31. oldal
29
stratégiája, hogy megbirkózzon az államadósság-válsággal. Azaz, nem jelezte egyértelműen, hogy fizetőképes biztosítékként továbbra is elfogadja az államkötvényeket még akkor is, ha a hitelminősítő ügynökségek az A- küszöbérték alá minősítik azokat.23 Számos tényező játszott közre abban, hogy Görögország 2009. október óta ezt a pénzügyi krízist éli át. Néhány ezek közül belső tényező, tehát a görög gazdaság struktúrájához kapcsolódik, mások pedig külső tényezők, azaz a mostani pénzügyi zűrzavar és a késve érkező válasz Európa részéről ugyancsak befolyásolták Görögország válságát. 1.1. Belső tényezők Görögország döntő szerepet játszott abban, hogy ebbe az elértéktelenedő pénzügyi helyzetbe került a gazdasága. A görög válságot a jelentős privilégiumokban részesülő közszféra, a magas szintű adóelkerülés és a politikai rendszer korruptsága idézte elő. A görög hivatalok rossz vezetése és csalása tette lehetővé, hogy ez a krízis kialakuljon. A kormány elvesztette hihetőségét, ami még nehezebbé teszi a válság megoldását, hiszen senki sem hisz már ezeknek az embereknek. 2001 és 2007 között Görögország GDP-je átlag 4,3%-kal nőtt évente. Ez a magas gazdasági növekedés a magánszféra magas fogyasztásának és az EU és központi kormány által finanszírozott állami befektetések következménye. Az elmúlt pár évben azonban megfigyelhető, hogy az állami bevételek sokkal kevesebbek, mint a kiadások, ami pedig ahhoz vezetett, hogy az állami költségvetési hiány jóval meghaladja az EU által előírt 3%os küszöböt. A következő ábrán is elég jól látható, hogy 2007 és 2011 között az állami bevételek mértéke minden évben minimum 5%-kal kevesebb volt, mint a kiadásoké. Sőt 2009-ben 15,5% volt a kettő közti különbség természetesen a kiadások javára.
23
Paul De Grauwe, 2010. február, 1. oldal
30
1. ábra
Görög bevételek és kiadások a GDP %-ában mérve 60 50 40
46,6 39,9
49,6 39,8
52,8 37,3
49,5 39
48 40
30
Állami bevételek
20
Állami kiadások
10 0 2007
2008
2009
2010
2011
Forrás: IMF Data and Staistics
Ami a magas állami kiadásokat egyértelműen növeli, az a nyugdíjrendszer, hiszen a korhatár 60 év volt, 35 évi munkaviszonnyal már előnyugdíjba mehettek az emberek, ami a legtöbb országban 40 év, az állami kiadásokat ezen kívül növelik az állami beruházások, az oktatás, az egészségügyi juttatások, valamint a 14-16 havi juttatások. Ezek alapján mondhatjuk, hogy a görög állam az előző években szórta a pénzt és ennek most issza meg a levét. A bevételek hiányát a nagyfokú adóelkerülés, adócsalás idézi elő. A reálszféra nem képes megtermelni azt az összeget, amit az állam odaígért az éves költségvetésben az állami bevételekből élőknek. Az adóbevételek hiányát a hatékony szabályrendszer hiánya és a komplex adórendszer hiánya idézi elő. Az elmúlt években növekvő állami kiadás magas szintű felhalmozódott államadóssághoz vezetett. 2010. december 31-én az államadósság 328,5 millárd euró volt.24 Az államháztartási hiány pedig több mint 24 milliárd euró volt. A GDP-arányos államadósság továbbra is növekedni fog a következő években a 110 milliárd eurós kisegítő csomag miatt, így közel 160%-os államadóssága lesz az országnak. Görögország az Európai Unióhoz történő csatlakozása után hatalmas kölcsönöket vett fel, hogy tudja tartani a tempót az EU-val. Költségvetési politikája megváltozott, ugyanakkor az eladósodás egyik oka az is, hogy az EU-tól nagy összegű mezőgazdasági és 24
Eurostat: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/government_finance_statistics/documents/EL_201104.pdf
31
infrastrukturális támogatást kapott. Egészen az 1990-es évekig a kormányok nem tudták korlátozni a költségvetésüket és ennek következtében hosszú távon az államadósság tarthatatlanná vált. 2. ábra
Görög államadósság (a GDP %-ában) 200,0 180,0 160,0 140,0 120,0 100,0 80,0 60,0 40,0 20,0 0,0
189,1 165,5 144,9 129,3 103,4 103,7 101,7 97,4
106,1 107,4 113,0 98,6 100,0
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
Forrás: IMF Data and Statistics
A költségvetési politika egységesítésének hiánya az utóbbi 10 évben, amikor az ország magas növekedést produkált és a folyamatos hamis adatok beszámolása25 ahhoz vezetett, hogy a görög vezetőség elvesztette hitelességét. Mindehhez még hozzáadódik az is, hogy a GMU-hoz való csatlakozása óta egyre kisebb a versenyképessége. A növekvő ikerdeficit,26 a belföldi strukturális reformok hiánya - a munkaerő piacra, szociális biztonságra és a piaci versenyre vonatkozóan – arra kényszerítette a görög államot, hogy új rövid lejáratú és magas kamatú államkötvényeket bocsásson ki.27
25
2009. október közepén az újonnan választott kormány bejelentette, hogy 2009-re a költségvetési hiányt a GDP 12,7%-ára becsüli, eközben az előző kormány ugyanebben az évben, szeptemberben azt mondta, hogy a deficit nem lesz nagyobb, mint 6,5% 26 Ikerdeficit: az államháztartási és a folyó fizetési mérleg egyidejű hiánya, illetve a két mérleg deficitének párhuzamos növekedése. 27 Georgios P. Kouretas, Prodromos Vlamis 2010, 5. oldal
32
3. ábra A GÖRÖG ÁLLAMKÖTVÉNYEK LEJÁRATI PROFILJA
Forrás: Public debt management agency
Az eddig kibocsátott görög államkötvények nagy részét viszont a 2011. és 2019. közötti időszakban kellene az államnak visszafizetnie. (lásd 2. ábra) Ez megnöveli annak a lehetőségét, hogy az állam fizetésképtelenné válik ezekben az években. Ezzel a kockázattal számolva pedig a hitelezők egyre magasabb kamatokat követelnek. Görögország kríziséhez az is hozzájárult, hogy az elmúlt években a görög ipar veszített a nemzetközi versenyképességéből. Elemzők szerint a relatív magas bérek és az alacsony termelékenység is egy fontos tényező. Erre pedig az lehetne a megoldás, hogy a béreket csökkentik, az ipari termelékenységet pedig növelik, remélhetőleg azzal, hogy az állam olyan területeken fog beruházni, ahol az országnak viszonylagos előnyei vannak, ezek pedig a turizmus és a hajózás.28 1.2. Külső tényezők A görög válság mélyülésének természetesen nem csak belső kormányzásbeli okai, hanem külső az euróövezet és a pénzügyi piacok reagálásához kötődő okai is vannak. Elsősorban vegyük magát az eurót. Görögország számára az euró olyan, mint az aranystandard, adva van egy csereeszköz, melynek értékét kívülről határozzák meg az 28
Paul Belkin, Derek E. Mix, 2010. május, 6. oldal
33
erősebb gazdaságok, mint például Németország, Franciaország, Finnország vagy Ausztria. Ennek a csereeszköznek az értéke az elmúlt évtizedben folyamatosan erősödött és ezzel a görög gazdaság nem tudott lépést tartani. Így a valutája erősebbé vált, mint amennyit a nemzeti munkájának világpiaci értéke alapján érnie kellett volna. A közös valutának ez az eltérő viszonya a versenyképességhez súlyosbítja a gyengék és erősek közti különbséget, aminek az az eredménye, hogy a gyenge gazdaságú országoknál az erős valuta visszafogja az exportot és az olcsó import révén a belső termelést is, míg az erős gazdaságoknál a gyenge valuta éppen az ellenkező hatást fejti ki, tehát csökken az import és a növekvő export révén nő a belső termelés.29 Mindehhez az is hozzájárul, hogy Görögország kereskedelmi partnereinek jelentős része nem tagja a monetáris uniónak, mint például a szomszédos országok a Balkán államai és Törökország. Így az euró erősödésével a görög termékek is egyre drágábbak lettek a kereskedelmi partnerek számára, melynek következménye ugyancsak az export csökkenése és az import növekedése. A pénzügyi piacok destabilizáló szerepében központi helyet foglalnak el a hitelminősítő cégek. Egyet biztosan kijelenthetünk, ezek a hitelminősítő ügynökségek rendszeresen elmulasztják a válságok megítélését és jövendölését. Amint pedig egy válság kitör rendszeresen túlreagálják azt, így fokozva annak hatását és további mélyülését. Ez történt három évvel ezelőtt is, amikor a hitelminősítők felkészületlenül találták magukat a hitelválsággal szemben.30 Mindennek azonban nem lenne olyan nagy jelentősége, ha tisztán látnánk, hogy hogyan lehetséges csökkenteni az államadósság mértékét és a folyó hiányt. Az államadósság mértékének kirobbanását a magánszemélyek és vállalatok tarthatatlan szintű eladósodása előzte meg közvetlenül a hitelválság előtt. A gazdasági növekedés ideje alatt a magánszektor nagy adósságot halmozott fel és amikor a válság kipattant az államnak kellett beavatkoznia. Amint a gazdaság recessziónak indult a bevételek csökkentek a szociális kiadások pedig nőttek. Másrészt mivel a magánszektor adóssága értelemszerűen az állam által volt garantálva, az állam arra kényszerült, hogy a saját adósságát államkötvényekben bocsássa ki, ezzel megmentve a privát szférát.31
29
Artner Annamária: http://artnera.blogspot.com/2011/07/valsag-anatomiajahoz-gorogorszag-esete.html Paul De Grauwe, 2010. február, 1. oldal 31 Paul De Grauwe, 2010. február, 2. oldal 30
34
A hitelminősítő cégek arra kényszerítik az államokat, hogy csökkentsék az adósságukat a jó besorolás érdekében, ám ezt a magánszektor adósságának csökkentésével egyidejűleg lehetetlen elérni. A magánszektor csak akkor tudja csökkenteni az adósságait, ha az állam hajlandó növelni a sajátját. Azzal, hogy kényszerítik az államot, hogy csökkentse az adósságait, miközben a magánszektornak is ugyanez a célja, azt érik el, hogy sem az állam, sem pedig a magánszektor nem képes alacsony szinten tartani az adósságot. Ez pedig deflációhoz32 vezet. A válság kibontakozásához az is hozzájárult, hogy az eurózóna többi tagállama és az Európai Központi Bank nem adtak egyértelmű jelet arra, hogy készek támogatni Görögországot. Olyan kérdések merültek fel a tagállamok közt, de főként Németország részéről, hogy vajon legális-e egy ország pénzügyi támogatása, illetve megmentése az államcsődtől? A Szerződés azon cikkelye, amely az államcsődtől való megmentésről szól, azt írja, hogy az Európai Unió nem lehet
felelős
adósságaiért,
az
vagyis
államok az
Unió
államai nem kötelezhetők arra, hogy megmentsenek egy tagországot az államcsődtől.33
A
Maastrichti
szerződés azonban nem akadályoz semmiféle
pénzügyi
segítségnyújtást - legyen az egyéni vagy akár egy külső szervezettel együtt (mint pl. IMF) - egy olyan tagország részére, aki pénzügyi nehézségekkel küzd. Sőt, a Szerződés 103a. cikkelyének második bekezdésében olvasható, hogy amennyiben egy tagállam pénzügyi nehézségekkel néz szembe, vagy természeti katasztrófa által komolyan fenyegetett, a Tanács, a Bizottság minősített többségi szavazatával, Közösségi pénzsegélyt nyújthat a szóban forgó ország számára, némi feltétel mellett.34 Tehát az eurózónának megvan a legális kapacitása, hogy egy esetleges államcsődtől mentsen meg egy tagországot. Mindeközben az Európai Központi Banknak is kétértelmű kijelentései voltak, hogy vajon elfogadja-e fedezetként a leminősített görög államkötvényeket vagy sem. Mint azt tudjuk, 32
Defláció: az árszínvonal csökkentése a vásárlóerő növelésének céljából Georgios P. Kouretas, Prodromos Vlamis 2010, 6. oldal 34 http://www.eurotreaties.com/maastrichtec.pdf 33
35
az EKB amerikai hitelminősítő cégekre támaszkodik ahhoz, hogy megállapítsa mennyire elfogadhatóak a kibocsátott államkötvények fedezetként. A hitelválság előtt a minimális osztályzat A- volt ahhoz, hogy elfogadható legyen az értékpapír. A válság ideje alatt azonban mivel támogatni kellett a bankrendszereket ez az osztályzat BBB+ lett. 2009 végén az EKB kijelentette, hogy 2011-től a minimális osztályzat újból a válság előtti Aérték lesz. A görög államadósság-válság miatt azonban, maradt a BBB+ -os osztályzat, ami nagy nehézségeket okozott a görög államkötvényeket birtokló pénzügyi intézményeknek, hiszen a mostani kilátások szerint ezek az értékpapírok teljesen elértéktelenedhetnek.35 Nem csoda tehát, hogy mennyi piaci résztvevő adott túl a görög állampapírokon, ezzel is súlyosbítva a válság mértékét. Hasonló bizonytalanságok előfordulhatnak a jövőben is az euró zóna többi államkötvényeivel kapcsolatban, ami az övezet értékpapírtőzsdéjén óriási következménnyel járhat. Egy másik külső szereplő, ami hozzájárult a görög állam eladósodásához, az az európai szintű szolidaritási alap hiánya. Az Európai Unió egy monetáris unió, nem politikai, aminek központi költségvetése van. A közös monetáris politika ugyan megvan, de a fiskális- és gazdaságpolitika, beleértve a költségvetési politikát, jövedelmi politikát, társadalompolitikát, hitelszabályozásokat, maradt nemzeti szinten a vezetők kezében. Ha bárhol az EU perifériájában kirobban egy válság nincs olyan szabályozó mechanika, ami nemzetek feletti szinten tudna eljárni.36 Végül, de nem utolsósorban azzal, hogy Görögország 2001-ben adoptálta az eurót, könnyebben juthatott hozzá a kedvező kamatú hitelekhez, mint azok az országok, akik nem tagjai az eurózónának, ezzel lehetővé téve az államadósság könnyű finanszírozását. Ennek azonban az lett a következménye, hogy Görögország felhalmozta az adósságát.37 Kritikusok szerint, ha a piac megakadályozza a túlzott kölcsönfelvételeket azzal, hogy magasabb kamatot számol fel, akkor Görögország hamarabb kényszerült volna arra, hogy megszorító intézkedéseket hozzon és reformokat szavazzon meg, így pedig a drasztikus megszorítások helyett lassú és hatékony intézkedésekkel, sztrájkok és ellenállások nélkül érhette volna el a kívánt szintet.
35
Paul De Grauwe, 2010. február, 2. oldal Georgios P. Kouretas, Prodromos Vlamis 2010, 6. oldal 37 Paul Belkin, Derek E. Mix, 2010. május, 6. oldal 36
36
2. Görögország reakciója A 2009 végén és 2010 elején felvett kölcsönök magas költségeivel szembenéző Görögország elfogadott egy pénzügyi konszolidációs programot, annak érdekében, hogy csökkentsék
az
államadósságot,
és
amely
gondoskodik
egy
olyan
szerkezet
összeállításáról, ami élénkíti a görög gazdaságot és növeli a gazdaság stabilitását. Ez a program prezentálja a görög állam válaszát azokra a kihívásokra, amikkel az ország most szembenéz: fiskális és strukturális politika segítségével megszilárdítani az ország pénzügyi helyzetét, a fő cél pedig az, hogy drasztikusan csökkentsék a hatalmas költségvetési hiányt illetve a magas GDP arányos államadósságot. Miután 2009 végén kiderült, hogy valójában mekkora a görög költségvetési hiány és az államadósság mértéke, 2010 májusában az EU és a Nemzetközi Valutaalap közösen 110 milliárd
eurós
mentőcsomagról
állapodtak meg Görögországgal. A hitel nagy részét 80 milliárd eurót az eurózóna más országai nyújtják (nagyrészt
Németország
és
Franciaország), míg a Nemzetközi Valutaalap támogatja
30
milliárd
euróval
Görögországot.
Pontosabban az eurózónát, hiszen Görögország csődje a közös fizetési eszközön és a globalizált pénzpiacokon keresztül veszélyezteti az erősebb gazdasággal rendelkező országokat is. A Nemzetközi Fizetések Bankja szerint a francia és német bankok kinnlevőségei Görögországban sokszorosa annak, amit az ország mentőcsomagjára költenek.38 A mentőcsomag elfogadásával Görögország vállalta, hogy három éven belül lefaragja a költségvetési hiányát a 3 %-os limit közelébe és csökkenti az államadósság mértékét. 2010 első öt hónapjában a kiadásokat 3,6 %-kal csökkentették a görögök, és 2,8%-kal növelték a bevételeket a 2009-es adatokhoz képest.39
38 39
Artner Annamária: http://artnera.blogspot.com/2011/05/euroszkepszis.html Hellenic Economic Policy Programme Newsletter 19 May 2011
37
Nézzük tehát, hogy mivel érte ezt el a görög állam. Az ország reformokat kezdeményezett és vezetett be az állami szférában, a szociális rendszerben és a nyugdíjrendszerben, valamint a tőke oldalán. Elrendelték a bónuszok megszüntetését az állami bankoknál, magánbakok esetében pedig 90%-kal adóztatják meg azokat. Ezek a bónuszok akár több tízmillió euró értékű kifizetéseket is jelenthetnek a nyugdíjazottaknak. Ami az adót illeti, növelték az ÁFA mértékét 23%-ra, és a cigaretta, benzin és alkohol adóját is növelni kívánják. Ezzel egy időben szigorúbban ellenőrzik az adóbehajtást. Alacsonyabb szintre akarják csökkenteni a korrupciót és feketemunkát is, mivel az országban híresen sok a bevándorló és az állami szférában lévő korrupció. Felállították a Pénzügyi Stabilitási Alapot, amely felügyeli a bankszektor szilárdságát. Az állami szférában is radikális változtatásokat hajtottak végre, mint például befagyasztották az állami közszféra munkaerő-felvételét, csökkentették az állami nyugdíjakat, illetve csökkentették és három évre befagyasztották az állami béreket. Maximálisan kéthavi bónuszt kaphatnak a dolgozók és megkönnyítették az alkalmazottak elbocsátását. Ezen kívül, döntöttek arról is, hogy az állam kivonul a közszolgáltatásokból, mint például az egészségügy, közlekedés, energetika és engedélyezi a priváttőke beruházásait ezeken a területeken is. Ami a nyugdíjreformot illeti, a nyugdíjhatárt 60-ról 65 évre emelték, leszállították a maximális nyugdíj értékét és 360 euróra csökkentették az alapnyugdíj értékét. Az 1400 euró feletti nyugdíjakra pedig 3-10%-os különadót vetettek ki.40 Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően a görög gazdasági mutatók javultak az egy évvel ezelőtti rátákhoz képest. Az államhiány 5,4 %-kal csökkent, az állam kiadásai csökkentek, bevételei pedig nőttek. Az első jelek arra, hogy a gazdaság újból erőre kap, az a 2011-es első negyedéves pozitív GDP növekedés. A négy negyedéven keresztüli negatív mutató után 2011 első negyedévében a GDP 0,8 %-kal nőtt.41 A megszorító intézkedéseknek azonban negatív hatásuk is van, a munkanélküliség rekord magasságba szökött Görögországban, és általánossá váltak a sztrájkok Athén utcáin és az egész országban. Az amerikai hitelminősítő cégek is tesznek még egy lapáttal a tűzre a folyamatos leminősítésükkel. A Standard & Poor’s, a Fitch Ratings és a Moody’s Investors 40
Artner Annamária, MTA VKI, 2011, 2. oldal Eurostat: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/government_finance_statistics/introduction 41
38
Service is ’CCC’-re rontotta Görögország osztályzatát, ezzel a világ legalacsonyabbra értékelt országai közé tartozik az ország-kockázatokat minősítő cégek listájában.42 A hitelminősítők szerint a konszolidációs intézkedéseket még évekig folytatnia kell ahhoz, hogy visszatérjen a görög szuverén hitelképességbe vetett szilárd bizalom. Így az ország egy olyan lefelé húzó spirálba került, amelyből csak oly módon kerülhet ki, ha az adósságot átstrukturálják, vagy részben elengedik. Mindeközben 2011-ben is újabb és újabb megszorításokat véglegesítenek Görögországban. Csökkentik a jövedelemadó alsó határát 12 ezer euróról 8 ezer euróra, emelik a fűtőolaj adóján és minimumadót vetnek ki az egyéni vállalkozókra. Az EU és Nemzetközi Valutaalap mentőcsomagja és a megszorító intézkedések ellenére azonban továbbra sem sikerül csökkenteni az államadósságot, ami annak tudható be, hogy az intézkedések rontják Görögország gazdasági növekedésének lehetőségét, zsugorítják a gazdaságot. Sajnos az intézkedések hatására előfordulhat az is, hogy a munkanélküliség növekedése mellett csökken a kereslet, ami a görög gazdaságot recesszióba sújtja. Ebben az esetben sokkal nehezebb lesz az országnak teljesítenie azokat a célokat, amiket a mentőcsomag elfogadásakor kitűzött maga elé. Ezért a görög államfőknek olyan politikai intézkedéseket és döntéseket is kell hozniuk, ami növeli a gazdaságot és csökkenti a munkanélküliséget. Ezt pedig, mint látjuk, eddig még nem sikerült elérniük. A helyzetet még súlyosbítja, hogy az eurót védő érdekekhez és a német gazdasághoz igazodó Európai Központi Bank megemelte az euró kamatlábát, ami hitelköltségek emelkedéséhez vezet. A görög gazdaság teljesítményének helyreállítása és a növekedés elérése több éves feladat, az adósságot azonban most kell fizetni. Mivel nincs nemzeti valuta, a kormány nem élhet azzal a lehetőséggel, hogy a nemzeti valuta leértékelésével elősegítse a versenyképességet, a külső egyensúlyt és a tőke beáramlását. Az adósság átstrukturálását és az újabb mentőcsomagok szükségességét tehát maga a közös fizetési eszköz követeli. Mint ahogy azt is, hogy a gazdaság fizetőképességét és profittermelését olyan jövedelem elosztó intézkedésekkel állítsák helyre, ami a népesség kárára megy. A megszorító intézkedések következtében a munkanélküliség soha nem látott szintet ért el Görögországban és a 42
HVG: http://hvg.hu/gazdasag/20110713_gorogorszag_leminosites_fitch
39
következő ábrán látható, hogy az IMF becslése szerint a következő néhány évben nem is fog csökkenni.43 4. ábra
Munkanélküliség Görögörszágban 20,00% 18,00% 16,00% 14,00% 12,00% 10,00% 8,00% 6,00% 4,00% 2,00% 0,00%
18,49%
18,99%
18,49%
2012P
2013P
2014P
16,48% 12,46% 9,38% 7,68%
2008
2009
2010
2011P
Forrás: IMF, World Economic Outlook Database, September 2011
A társadalmi elégedetlenség olyan magas fokú, hogy nap, mint nap arról szólnak a hírek, hogy Görögországban mindennaposak a tüntetések, sztrájkok és lázongások. A görög szakszervezetek szerint az intézkedések szegénységre ítélik az embereket. Ekkora ellenállás esetén azonban, el kell gondolkodnia a kormánynak, hogy vagy visszavesz az életkörülményeket rontó intézkedésekből és egy radikális társadalmigazdasági változtatást vezet be, vagy erőszakkal elfojtja a tüntetéseket, sztrájkokat. Az előbbi lehetőség esetén a kezdőlépés az lenne, hogy az alkalmazkodás kényszerétől, azaz az eurótól kellene megszabadulni. A kilépés azonban a nemzeti valuta újra bevezetésének horribilis költségén kívül a nemzeti fizetőeszköz leértékelődését, a külföldi valutában fennálló adósság megnövekedését, inflációt és újabb megszorító intézkedéseket vonna maga után.44
43
http://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2011/02/weodata/weorept.aspx?pr.x=44&pr.y=9&sy=2008&ey =2014&scsm=1&ssd=1&sort=country&ds=.&br=1&c=174&s=LUR&grp=0&a= 44 Artner Annamária: http://artnera.blogspot.com/2011/07/valsag-anatomiajahoz-gorogorszag-esete.html
40
3. Görögország kilátásai Az a tény vitathatatlan, hogy Görögország adósságállománya olyan mértékű, hogy azt az állam már nem képes finanszírozni. Nem véletlen, hogy olyan hírek kaptak szárnyra, hogy az ország elhagyhatja az euróövezetet. Ám ez egyik GMU tagországnak sem érdeke, hogy hagyják egy tagország elmenekülését a saját adósság-kötelezettségei elől, mivel az ezzel járó politikai és gazdasági következmények mindenki számára kiadós költségekkel járna. Ez a bizalom elvesztését jelentené abban, hogy az EU képes megbirkózni a pénzügyi és a szélesebb gazdasági kihívásokkal. Egyrészt, ha Görögország fizetésképtelenné válik, illetve ha hagyják, hogy azzá váljon, akkor az euróövezeti értékpapírtőzsde és azok az euróövezeti pénzügyi intézmények, bankok, akik jelentős görög államkötvényt birtokolnak nagy valószínűséggel „megfertőződnének”. Államadósság válság egy eurózónához tartozó országban kiválthat egy mindenre kiterjedő válságot
beleértve
más
olyan
GMU
országokat, akik láthatóan érzékenyek és hasonló költségvetési problémákkal néznek szembe.
Ilyen
például
Spanyolország,
Portugália és Írország. Másrészt, ha Görögország önként dönt úgy, hogy elhagyja az euróövezetet és bevezeti a nemzeti valutáját, annak ugyanúgy magas gazdasági költségei lesznek. Először is nagyobb adósság visszafizetéssel kell szembenéznie, a nemzeti valuta leértékelődése révén. Másodszor, a nemzetközi tőkepiac évekig zárva lesz Görögország számára, ennek következtében pedig nem vehet fel újabb kölcsönöket. Harmadrészt az országnak sürgősen egyensúlyba kéne hoznia a költségvetését, miután ki lesz zárva a nemzetközi piacról és nem lesz arra lehetősége, hogy kölcsönt vegyen fel a költségvetési és kereskedelmi deficit finanszírozására.45 Véleményem szerint Görögország nem döntene úgy, hogy önként elhagyja a monetáris uniót, hiszen amíg létezik jobb megoldás, addig élni fog vele. Addig, amíg Görögország a GMU tagja a többi ország a segítségére indul, hiszen az ő érdekük is, hogy ez a komoly probléma megoldódjon. Az euró különböző versenyképességű szuverén nemzetgazdaságokra kényszeríti a közös valutát, melynek 45
Georgios P. Kouretas, Prodromos Vlamis 2010, 8. oldal
41
értéke a vezető gazdaságokhoz igazodik. Így a gyenge gazdaságok számára az euró túlértékelt, ami alapjában véve versenyképességi hátrányt jelent ezeknek az országoknak. Ezért a kevésbé versenyképes országok további mentőcsomagra szorulnak, ami előbbutóbb az erős gazdaságokat is kimeríti. A közös fizetőeszköz működési zavarait tehát a gazdaságok közötti verseny okozza. Az eurózóna belső ellentmondásai szétfeszítik ezt az egységet, így ebben a formában hosszútávon az euróövezet nem maradhat fent.46
46
Artner Annamária: http://artnera.blogspot.com/2011/05/euroszkepszis.html
42
V. A fertőző adósságválság és uniós törekvések a megoldásra Az euró bevezetését követő első évtizedben mondhatni semmiféle olyan válság nem tört ki, ami veszélyeztetné az eurót, vagy ami arra késztette volna a politikusokat, közgazdászokat, hogy a maastrichti konvergencia-kritériumokat és a Stabilitási és Növekedési Paktumot újra kellene gondolni és megreformálni. Az elmúlt másfél évben azonban csak arról szólnak a hírek, hogy Görögország adósságállománya az egekbe szökött és ez hatással van az eurózóna egészére is. Görögország után több GMU tagországról is kiderült, hogy az adósságválság már több tagországba is begyűrűzött, ilyenek például Írország, Portugália, Spanyolország és újabban Olaszország is. Ezek az úgynevezett PIIGS országok, hiszen sorrendben: Portugália, Írország, Olaszország (Itália), Görögország és Spanyolország kezdőbetűiből tevődik össze ez a mozaikszó, melynek angol jelentése: disznók. Ezekben a félperifériás országokban az a közös, hogy mindegyikben olcsó hiteleken alapuló gazdasági növekedés ment végbe, az ennek hatására kialakuló lufit pedig a globális gazdasági válság pukkasztotta ki, súlyos helyzetbe sodorva ezzel államháztartásukat. További közös pont, hogy a munkanélküliségi ráta nagyon magas és hogy versenyképességük az utóbbi években romlott, amit nem tudtak valutájuk értékének változtatásával ellensúlyozni. Gazdaságuk egyaránt külső tényezőktől függenek, ami például a külső egyensúlytalanságban testesül meg. Az euró bevezetésével ezeknek az országoknak a hitelfelvételi költségeit a németországi szint közelébe vitte le, így a hatalmas összegű beáramló tőke évtizedes felvirágzást biztosított. Ebben az időszakban a félperifériás országok a bevételből a béreket és árakat növelték, hogy beinduljon a hazai kereslet, és nem az államadósság csökkentésére fordították azt. Ezért ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetből kilábaljanak megszorító intézkedéseket kell hozniuk, ami a társadalom ellenszenvét váltja ki. Görögország esetében láttuk, hogy az államadósság és a költségvetési hiány megnőtt a globális pénzügyi válság kezelése idején, amihez a már több éve tartó túlzottan költekező fiskális politika is társult. Portugália és Spanyolország a növekvő munkanélküliséggel küzd, miközben Írországnak a bankszektor megmentésére kellett óriási kiadásokat fordítania.
43
Mivel
a
befektetők
kétségei
egyre
csak
nőnek
néhány
ország
adósságának
fenntarthatóságáról, az új államkötvényeket magasabb kamatlábakkal követelik, ami még inkább nehezebbé teszi ezeknek az országoknak a hitelfelvételét és a már meglévő adósságok finanszírozását.47 Az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz egyelőre sikeresen biztosítja a piacot és csökkenti annak esélyét, hogy elinduljon egy fertőzés, ami az egész eurózónát érinti, ám ennek ellenére még sok lépést kell megtenni annak érdekében, hogy a válság végleg megszűnjön. Ez pedig véleményem szerint nem egy vagy két éven belül fog megtörténni. Az európai bankok is kitettek a görög válságnak, hiszen fennáll a veszélye annak, hogy a görög államkötvények nemfizetése mellett, a magánbefektetők nemfizetésével is számolniuk kell. A Nemzetközi Fizetések Bankja 2010 áprilisában közétett statisztikája alapján a francia bankok a legnagyobb hitelezők 78 milliárd dollárral, utána jönnek a németek 45 milliárddal, de az amerikai 17, brit 15 és holland 12 milliárd dolláros hitelezők is említésre méltóak.48 5. ábra
47 48
Paul Belkin, Derek E. Mix, 2010. május, 16. oldal Index.hu –Ki mennyit bukhat a görögökkel?, 2010. április
44
Azt, hogy a bankokon kívül ki mindenkit érint még a mintegy háromszázmilliárd eurós görög államkötvény-piac csak becslésekkel lehet megmondani. 2011 októberében Brüsszelben azonban megegyezett a 17 euróövezethez tartozó tagállam, hogy a Görögországnak hitelező magánbefektetők 50%-os adósságleírást vállalnak. Hozzájárulva ezzel a görög államadósság szintjének csökkentéséhez, és ahhoz a tervhez, hogy 2020-ig az adósság szintjét a GDP százalékában 120 százalékra csökkenti a görög kormány.49 Az 50%-os adósságleírást persze az EU nem teheti kötelezővé, mert az görög fizetésképtelenséget, azaz államcsődöt jelentene. Az önkéntes részvétel alkupozícióba helyezte a bankokat, miszerint ha Görögország csődbe megy, akkor nem 50 százalékot, hanem 100 százalékot kell a bankoknak leírni, mint veszteség. A bankok ellenállóbbá tételéhez szükséges pénzt a bankoknak a piacról kellene beszerezni, ha pedig ez nem sikerül, akkor az államtól. Azt azonban tisztán látjuk, hogy néhány államnak már így is nagy az eladósodottsága, ezért kétséges, hogy ezek az államok jelentős mértékben hozzá tudnának járulni a bankok feltőkésítéséhez. Ezért, az ilyen végső helyzetekben az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz kelne a segítségükre. A 2011-es őszi hónapok a sorozatos uniós állam- és kormányfői ülésekből álltak, mialatt meghoztak például olyan döntéseket, mint a fent említett bankok feltőkésítése, vagy az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz kibővítése. De vizsgáljuk meg, hogy miért volt ezekre az intézkedésekre szükség, és miként lett a görög adósságválságból egész Európát körbegyűrűző adósságválság. A továbbiakban az eurózóna szabályrendszerének hiányosságait fogom bemutatni. 1. Az eurózóna szabályrendszere Az a tény vitathatatlan, hogy Görögország esetében a belső strukturális problémákon kívül a jelenlegi helyzethez nagyrészt az eurózóna működésének és szabályozásának hiányossága is hozzájárul. Annak érdekében, hogy a jövőben egy ilyen hasonló krízist elkerüljünk, néhány olyan szerkezeti átalakítást kell végrehajtani, amely már nemzetek feletti szinten történik. Ami az Európai Központi Bankot illeti, véleményem szerint nem kéne hagyni, hogy a külső, amerikai hitelminősítő ügynökségek vizsgálják az európai országok értékpapírjainak 49
BruxInfo: Elengedik görög adósságuk felét a bankok, 2011. október
45
kockázatát. Mint azt már az előzőekben is említettem, rendszeres hibákat követnek el, jó időkben alulbecslik a kockázatot, rossz időkben pedig túlbecsülik azt. Megbízni ezekben az ügynökségekben és döntést hozni ilyen válságos és kritikus ügyekben, mint például az államkötvények elfogadása, egyszerűen elfogadhatatlan. Ennek csak destabilizáló hatása van általános értelemben, de különösen az eurózónára vonatkozóan és az Európai Központi Banknak nem kéne az elsődleges pénzügyi instabilitás forrásának lennie az euróövezetben. Ráadásul ez az eljárásmód félelmetes hatalmat ad annak a néhány ügynökségnek, amelyek nem érdemlik meg, hogy ekkora hatalmat gyakoroljanak.50 Inkább az Európai Központi Bank végezhetné azt a vizsgálatot, hogy az eurózónához tartozó, vagy akár az Unióhoz tartozó országonak milyen hitelképességeik vannak. Ez az idegenkedés attól, hogy a „házon belüli” hitelvizsgálatot a Központi Bank végezze, valószínűleg annak köszönhető, hogy tartanak attól, hogy néha nehéz kijelentéseket kell tenni, ami nem okoz örömet egyes államoknak, ezért sokkal kényelmesebb, ha ezt a feladatot egy kívülálló végzi. A felelősség ilyesfajta lemondását pedig nem szabadna engedni. Azt ma már bátran ki lehet mondani, hogy a jelenlegi szabályrendszer, amit a maastrichti konvergencia kritériumok és a Stabilitási és Növekedési Paktum tartalmaznak, az első megpróbáltatás során, azaz a 2008-ban kirobbanó válság után, elégtelennek tekinthetők. Azt sem lehet vitatni, hogy a monetáris integrációban részt vevő országok fiskális együttműködésére más eszközöket is alkalmazni kell. Sokan azt hangoztatják, hogy eljött az ideje annak, hogy az Európai Unió feljebb lépjen az integráció lépcsőjén és meg kell tenni a politikai unió megvalósításához szükséges első lépéseket. Az unió szerkezeti problémája már sok gazdasági elemző által volt vizsgálva a múltban is. A fő probléma az, hogy az Gazdasági és Monetáris Unió létrejöttével a monetáris politika valamint a fiskális és gazdaságpolitika eltérő szintre kerültek. Ez az egyensúlytalanság nagy különbségekhez vezet a tagországok gazdasága között, akadályozza az egységes monetáris politika alakítását valamint a gazdaságpolitikai és pénzpolitikai döntések meghozatalát. 51
Másképpen mondva tehát a tagállamok érdekei ütközhetnek a közösség érdekeivel és ez
eltérő
álláspontokat
alakíthat
ki,
amik
azonban
gyengítik
Európa
egészének
érdekérvényesítő képességét.
50 51
Paul De Grauwe, 2010. február, 3. oldal Szepes Márton 2005, 97. oldal
46
Sokak szerint a politikai integráció hiánya vezet a gazdasági és költségvetési különbségekhez, ami pedig egy válság kirobbanása idején ugyancsak nehezen oldható meg, ha nincs rá egységesen kidolgozott mechanizmus. Az erre való hajlandóság azonban már kevésbé látszik az egyes tagországok részéről. Ez azonban továbbra is törékennyé teszi az Uniót és az euróövezetet. Meg kell jegyezni, hogy a politikai unió létrehozása azért sem tűnik reálisnak a közeljövőben, mivel ennek a megvalósítása is magas költségekkel járna. Most már csak az a kérdés, hogy mi az a minimális lépés egy politikai integráció felé, ami még hosszútávon életben tartja az euróövezetet.52 Az, hogy 2010 májusában létrehozták az ideiglenes Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (European Financial Stability Facility) már egy jó lépés. Ennek az a célja, hogy az európai államadósság válságot legyőzze, azaz a pénzügyi stabilitást elérje Európában. Célját pedig azzal éri el, hogy pénzügyi segítséget nyújt az euróövezet országainak, ha azok gazdasági nehézséggel küszködnek. A stabilitási eszköz értékpapírokat bocsát ki, hogy növelje a tőkéjét és kölcsönt tudjon adni a rászoruló országoknak és mentőövet dobjon a bankoknak. A GMU tagjai garantált 780 milliárd euróval támogatják az eszközt, amelyből 440 milliárd eurós kölcsönzési képességgel rendelkezik jelenleg. Az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz székhelye Luxemburgban található és az euróövezet tagjai által birtokolt vállalatként van nyilvántartva.53 Az európai pénzügyi stabilitási eszközön keresztül lehetővé vált a beavatkozás a másodlagos piacokon, ugyanis az felvásárolhatja az államkötvényeket a piac stabilizálása érdekében. 2. A Stabilitási és Növekedési Paktum újragondolása A globális gazdasági és pénzügyi válság feltárta és felerősítette a gazdasági és monetáris unióban azt, hogy a gazdaságpolitikák nagyobb mértékű koordinációja és szabályozása kulcsszerepet játszik az eurózóna jövőjében. A meglévő koordináció és felügyelet lehetővé tették az Európai Unió számára, hogy amennyire csak tudja, átvészelje a vihart, amire valljuk be, hogy önmagában egy tagállam sem lett volna képes. Az európai intézmények és tagállamok együttműködnek annak érdekében, hogy a bajba jutott tagországokat talpra állítsák. Ugyanakkor ezek a
52 53
Paul De Grauwe 2010: http://voxeu.org/index.php?q=node/5166 http://www.efsf.europa.eu/about/index.htm (2011.11.12.)
47
közelmúltbeli események arra is rámutattak, hogy a mostani rendszerben és a felügyeleti eljárásokban még akadnak hiányosságok és gyengeségek. Általános az a vélemény, hogy a GMU keretét szabályozó rendszert sürgősen meg kell erősíteni. A legtöbb tagországban igen komoly konszolidációra lesz szükség ahhoz, hogy az államadósság újra a megengedett szintre csökkenjen. A költségvetési politika fő felügyeleti eszköze, mint azt már tudjuk a Stabilitási és Növekedési Paktum. A Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítésének hiánya is egy hozzájáruló tényező a jelenlegi görög államadósság magas szintjéhez. Az 1997-ben elfogadott egyezmény fő célja, hogy a Maastrichti Szerződésben leírt állami költségvetésre vonatkozó kritériumokat a tagállamok betartsák. Azért, hogy mindezt felügyelni és a küszöbértékek túllépése esetén szankcionálni is tudják, előírták a túlzott deficit eljárást. Ez az eljárás ugyan már több ország ellen is indult, ám az euró bevezetését követő első évtizedben még nem volt olyan eset, amikor szankciókkal sújtották volna a határértékeket túllépő országot. Az euró 1999-es bevezetését követően számos tagország nehezére esett betartani a Paktum által felállított limiteket. A görög katasztrófát az váltotta ki, hogy a kormány éveken keresztül hamisított statisztikai adatokkal vezette félre az európai partnereit. Az euró bevezetése előtt Athén azt állította, hogy 1999-ben a GDP-arányos költségvetési hiány 1,8 százalékon állt, jóval a maastrichti szerződés által megszabott 3 százalékos plafon-szint alatt.54 Nemrég azonban kiderült, hogy ennek a számnak semmilyen valóságalapja nincs. A hivatalos adatok, oly mértékben megbízhatatlanok voltak, hogy az EU statisztikai szerve, az Eurostat kénytelen volt fenntartásait hangoztatni. Azért, hogy a jövőben elkerüljék az ilyen eseteket, valamint a problémák megoldása és a növekedés és foglalkoztatás fellendítése érdekében nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gazdaságpolitikai koordinációra. Az EU tagállamai megállapodtak, hogy a jövőben a gazdaságpolitikájukat összehangolják, ezzel megteremtve az Unió úgynevezett gazdasági kormányzását.
54
Hans-Werner Sinn: Világgazdaság.hu, 2010, „Egyenesen hajmeresztő, amit a görögök csináltak”
48
3. Gazdasági kormányzás Az adósságválság az Európai Unió számos olyan hibáira és hiányosságaira hívta fel a figyelmet, amit az unió egészének mihamarabb orvosolnia kell ahhoz, hogy az egységet megszilárdítsa, és a jövőben elkerülje ezeket a problémákat. A jó másfél éve kitört válság egyértelművé tette azt is, hogy az egyes uniós tagállamok gazdaságilag mennyire egymásra vannak utalva. Ezért döntöttek úgy az EU tagországai, hogy gazdaságpolitikájukat összehangolják. Előzmények: Az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács 2010 közepén létrehozott egy olyan munkacsoportot, melynek célja, a gazdaságpolitikai koordinációt megerősítő javaslatok kidolgozása. Ez a csoport egy miniszteri szintű ad hoc munkacsoport, melyet Task Force névvel hoztak létre és az állandó elnöke Herman Van Rompuy. A csoport elképzeléseit az Európai Bizottság jogszabálycsomagja (melyet 2010. szeptember 29-én mutattak be) is figyelembe veszi.55 Az új gazdasági kormányzás a következő három fő intézkedési csoportot veszi alapul: 1. Egy megerősített gazdasági menetrend szorosabb uniós felügyelet mellett. Többek között ide tartoznak:56 a. az Európa 2020 stratégiában meghatározott szakpolitikai prioritások és célok; b. további kötelezettségek vállalása azon tagállamok részéről, akik részt vesznek az Euró Plusz Paktumban; c. a gazdasági- és költségvetési politikák szigorúbb uniós felügyelete a Stabilitási és Növekedési Paktum segítségével és a makrogazdasági egyensúlyzavarok javítására irányuló új eszközök révén; d. és végül, de nem utolsó sorban ide tartozik egy új munkamódszer, az úgynevezett európai szemeszter, amely a gazdasági és költségvetési prioritások évente történő megvitatását jelenti.
55 56
eu2011.hu - Gazdasági kormányzás ec.europa.eu, European Commission, Europe 2020, Economic governance (2011.11.24.)
49
2. Az eurózóna stabilitására irányuló intézkedések. 2010-ben az Európai Unió az államadósság-válságra úgy reagált, hogy ideiglenesen felállította az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközt, amely támogatást nyújt a tagállamoknak, és amelyet 2013-ban felvált az állandó Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM). Ezeket a támogatásokat olyan feltételekhez kötik, mint például a szigorú költségvetési konszolidáció és a reformprogramok, megszorító intézkedések végrehajtása. Ezzel az új mechanizmussal szorosan együtt fog működni a Nemzetközi Valutaalap is. 3. A pénzügyi szektor helyreállítására irányuló intézkedések. Ezek még most is folyamatban vannak, az EU új szabályokat és ügynökségeket hoz létre azért, hogy megelőzzön bármilyen felmerülő problémát, és hogy minden pénzügyi szereplő részére biztosítson megfelelő szabályokat és felügyeletet. Az EU egyik fő feladatának tekinti, hogy bankjait oly módon tudja biztosítani, hogy azok elegendő tőketartalékkal rendelkezzenek. Erre azért van szükség, hogy a bankok ellen tudjanak állni a pénzügyi rendszer bármely jövőbeli krízisének, és további hiteleket tudjanak nyújtani a vállalkozások, illetve háztartások részére. 3.1. Európai szemeszter Az európai szemeszter egy évente ismétlődő, hat hónapot átívelő ciklus, melynek során a tagállamok összhangba hozzák költségvetési, makrogazdasági és strukturális politikáikat, hogy az uniós megfontolásokat figyelembe tudják venni a nemzeti költségvetésük kidolgozásának korai szakaszában, illetve a gazdaságpolitikai döntések kialakítása során. A következő években a szemeszter fő célkitűzése az, hogy ismét rendezett állapotba hozzák a tagállamok a költségvetésüket és annak fenntarthatóságát, hogy a munkaerő-piaci reformokkal csökkentsék a munkanélküliséget, valamint kiemelkedő szerepet fog kapni a növekedés felgyorsítására irányuló intézkedések és erőfeszítések hozatala.57 Többek között a következőket célzó intézkedéseket fogják priorizálni:58
57 58
-
a munkavállalás vonzóbbá tétele
-
a munkanélküliek segítése, hogy újra munkába tudjanak állni
-
az oktatás és képzés támogatása
Európai Tanács, Következtetések, 2011. április 20., 3. oldal Európai Tanács, Következtetések, 2011. április 20., 4. oldal
50
-
nyugdíjrendszerek reformja
-
a magántőke bevonása a növekedés finanszírozásába
-
a kutatásba és innovációba történő befektetés
-
energiaügyi intézkedések
Az európai szemeszter minden év januárjában kezdődik, amikor az Európai Bizottság előterjeszti az éves növekedési jelentést. A jelentés egy része a már elért eredményeket, illetve egy előrejelzést tartalmaz. Az előrehaladást három területen követi nyomon az EU.59
Makrogazdasági tényezők: mennyire stabil a makrogazdasági környezet, és az elősegíti-e a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést? A
tagállamok
hoztak-e
olyan
szakpolitikai
intézkedéseket,
amelyek
az
egyensúlyhiány, vagy a versenyképesség javítását célozzák? Megvizsgálja, hogy a tagországok gazdaságai között továbbgyűrűznek-e bizonyos negatív, vagy pozitív hatások?
Reformok a növekedés serkentése céljából: hogyan járulnak hozzá a strukturális reformok az innovációhoz, a kutatás-fejlesztéshez, az erőforrás-hatékonysághoz, a foglalkoztatás szintjének növeléséhez, illetve az oktatáshoz?
Államháztartás
ellenőrzése:
milyen
lépéseket
tesznek
a
tagországok
az
államháztartás egyensúlyának megtartása, valamint javítása érdekében? Az erre irányuló lényegesebb pénzügyi ellenőrzést a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében végzik.
A következő állomás az EU kormány-, illetve államfők márciusi ülése, ahol a jelentés alapján áttekintik az általános makrogazdasági helyzetet, az elért eredményeket és uniós iránymutatásokat, ajánlásokat fogalmaznak meg a tagországok részére. Ezekben a Tanács a gazdasági és strukturális reformokra, valamint a gazdasági növekedést ösztönző intézkedésekre irányuló tanácsokkal szolgál. Ezt követően a tagállamok áprilisban benyújtják a stabilitási és konvergenciaprogramjaikat, melyben felvázolják a középtávú költségvetési stratégiájukat. Ugyanekkor nemzeti
reformprogramjában
minden
tagállam
megfogalmazza,
hogy
milyen
59
ec.europa.eu, Európai Bizottság, Európa 2020, Az előrehaladás nyomon követése az európai szemeszter során
51
intézkedéseket fog meghozni többek között a foglalkoztatás, az innováció, a kutatás, az energiaügy és a társadalmi befogadás terén, annak érdekében, hogy a fenntartható növekedést elérje. A
Bizottság
értékelését
követően
június-júliusban
a
Tanács
országspecifikus
iránymutatásokat ad ki az egyes tagállamok számára, így a tagországok már az EU-tól kapott szakpolitikai tanácsok és ajánlások birtokában kezdheti meg a következő évi költségvetési tervezet véglegesítését. Amennyiben a tagállamok egy meghatározott időkereten belül nem tesznek lépéseket az ajánlásokban megfogalmazott célok elérése érdekében, szakpolitikai figyelmeztetésben lehet őket részesíteni. Ha pedig túlzott makrogazdasági és költségvetési egyensúlyhiány áll fenn, akár szankciókat is életbe lehet léptetni a szóban forgó tagállam ellen.60 3.2. A Stabilitási és Növekedési Paktum módosítása Mint azt már tudjuk a paktum olyan szabályokból áll, amely a kiegyensúlyozott államháztartás fenntartására ösztönzi a tagországokat. A paktum két ágát, a prevenciós és a korrekciós ágat már az előzőekben bemutattam, valamint arra is felhívtam a figyelmet, hogy a jelenlegi válság rámutatott a paktum egyes hiányosságaira, amit sürgősen korrigálni kell a jövőbeli hasonló problémák elkerülése céljából. A stabilitási és növekedési paktum tehát átalakításon megy keresztül és a javasolt módosítások a következők:61
A paktum korrekciós ágának figyelembe kell vennie az adósság és a hiány közötti összefüggést, különösen azon országok esetében, akik magas államadóssággal rendelkeznek.
Fel kell gyorsítani a túlzott hiány eljárást, és a szankciókat is félig automatikussá kell tenni, ami azt jelenti, hogy a Tanácsnak a szankciók megszavazásával ellentétben a jövőben a szankciók elutasításáról kell majd dönteni.
Nagyobb figyelmet kell szentelni a tagállami költségvetési keretekre, javítani kell a számvitelt, a statisztikát és az előrejelzéseket.
60
ec.europa.eu, Európai Bizottság, Európa 2020, Az előrehaladás nyomon követése az európai szemeszter során 61 ec.europa.eu, European Commission, Europe 2020, Economic governance
52
3.3. A makrogazdasági különbségek korrigálása Az euró bevezetése óta, de már azelőtt is tapasztalható volt, hogy a tagállamok között jelentős gazdasági eltérések vannak. Ez a jelenség pedig az EU-n belül versenyképességi előnyhöz juttatja az erősebb gazdasággal rendelkezőket, és jelentős hátrányba kerülnek azok az országok, akik gazdasága gyengébb. Arról már nem is beszélve, hogy ez makrogazdasági egyensúlytalanságokhoz is vezet. Ennek megelőzése és korrigálása érdekében hozott létre egy új mechanizmust a Bizottság. A mechanizmus keretében nyomon követhető lesz a makrogazdasági egyensúlytalanság, ami veszélyeztetheti a tagállamok gazdaságát. Amennyiben egy tagállam eléri a „riasztási küszöbértéket”, a Bizottság feltérképezi, mennyire veszélyesek az egyensúlytalanságok és adott esetben akár ajánlásokat is tesz. 3.4. Az Euró Plusz Paktum Az eurózóna állam-, illetve kormányfői valamint további hat nem euróövezeti ország megállapodtak egymás közt egy további reformokat tartalmazó kiegészítő menetrendről, az úgynevezett Euró Plusz Paktumról. A paktum négy fő területre összpontosít: 1. versenyképesség 2. foglalkoztatás 3. az államháztartások fenntarthatósága 4. a pénzügyi stabilitás megszilárdítása Részlet az Európai Tanács 2011. március 24-25-ei Következtetések című kiadásának bevezetőjéből: „Az utóbbi hónapokban Európa súlyos pénzügyi válságon ment keresztül. Noha Európában már elindult a gazdasági fellendülés, vannak még kockázatok, és továbbra is határozott uniós fellépésre van szükség. Ma átfogó intézkedéscsomagot fogadtunk el, amely lehetővé fogja tenni, hogy kilábaljunk a pénzügyi válságból és tovább haladjunk előre a fenntartható növekedés felé vezető úton. Ez az intézkedéscsomag meg fogja erősíteni az Európai Unió gazdasági kormányzását, és biztosítani fogja az euróövezet egészének tartós stabilitását. Megállapodtunk továbbá arról, hogy uniós szinten határozottan fel fogunk lépni a növekedés ösztönzése érdekében, mégpedig az egységes piac erősítése, a szabályozásból 53
eredő terhek csökkentése és a harmadik országokkal folytatott kereskedelem előmozdítása révén.”62 A paktum tehát tovább erősíti a gazdasági- és monetáris unió gazdasági pillérét valamint a gazdasági koordinációt egy új szintre emeli. Célja, hogy nagyobb fokú konvergenciát érjen el a versenyképesség javításával. A 27 tagállamból tehát 23 aláírta az Euró Plusz Paktumot, de a fennmaradó négy tagország is szabadon csatlakozhat. Azok az országok, akik elkötelezték magukat a paktum mellett, vállalják, hogy a következő tizenkét hónapon belül megvalósítandó, a paktumban foglalt mutatók és elvek alapján konkrét intézkedéseket jelentenek be. Ezt már több tagállam meg is tette, hogy a Tanács értékelhesse azokat, továbbá a paktumban foglalt kötelezettségvállalásokat az érintett tagállam beépítette a stabilitási, illetve konvergenciaprogramjába és a nemzeti reformprogramjába is. 4. A hatos jogszabálycsomag63 A gazdasági kormányzás részét képezi az a hat elemből álló jogalkotási csomag, melyet az Európai Bizottság 2010 szeptemberében terjesztett elő. Az uniós tagállamok gazdasági és pénzügyminiszterei 2011. november 8-án hagyták jóvá az európai gazdasági kormányzás megerősítését célzó hatos jogszabálycsomagot. Az ECOFIN ülése után kiadott közlemény szerint ezek az intézkedések lehetővé teszik, hogy a tagállamok biztosítsák az államháztartás
fenntarthatóságát,
illetve
megelőzzék
a
túlzott
egyensúlytalanság
kialakulását.64 A csomagnak köszönhetően a korábbinál jóval szorosabbá válik a gazdasági együttműködés, valamint várhatóan nőni fog a költségvetési fegyelem is. Ezt a jogszabálytervezetet, a miniszteri munkacsoport (Task Force), továbbá az Európai Parlament javaslatait a magyar elnökségi félév ideje alatt fésülték össze. Az elnökség a gazdasági és pénzügyminiszterek 2011. március 15-ei ülésén nagy sikert könyvelhetett el, mikor a tagállamok politikai megállapodásra jutottak a hat jogszabályról. Ezzel a magyar elnökség mandátumot kapott arra, hogy elkezdje az egyeztetést a társdöntéshozó intézménnyel, az Európai Parlamenttel (EP), ugyanis az EP jóváhagyása is szükséges négy
62
Európai Tanács, Következtetések, 2011. április 20., 2. oldal eu.2011.hu – A hatos jogszabálycsomag 64 eu.kormany.hu – Hivatalos tanácsi jóváhagyás a hatos jogszabálycsomagra 63
54
jogszabály elfogadásához. A maradék kettő esetében elég, ha a Tanács konzultál az Európai Parlamenttel. 4.1. A jogszabálycsomag elemei65 1. A Stabilitási és Növekedési Paktum megelőzési ágát módosító rendelet 2. A Stabilitási és Növekedési Paktum korrekciós ágának jogi alapját módosító rendelet 3. Új irányelv a tagállamok fiskális kereteire vonatkozó körülményekről 4. Új rendelet a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról 5. Rendelet az euróövezet költségvetési felügyeletének hathatós érvényre juttatásáról 6. Rendelet az euróövezetben jelentkező túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány korrekciójára irányuló jogérvényesítési intézkedésekről A Stabilitási és Növekedési Paktum megelőzési ágát módosító rendelet Az egyezmény megelőzési ágára vonatkozó jogszabály költségvetési politikai elvárásokat támaszt azok ellen a tagállamok ellen, akiknél az államháztartási hiány túllépi a GDP 3 százalékában meghatározott limitértéket. Az igazodási pont továbbra is a középtávú költségvetési cél marad. A módosítás pedig abból áll, hogy a kiigazítási pályát ezentúl több szempont szerint értékelné az Unió. Mivel a strukturális költségvetési egyenleg alakulása nehezen mérhetőnek és sok esetben nem megbízhatónak bizonyult a továbbiakban a tagállami kiadások növekedésének ütemét is vizsgálnák. Lehetővé téve ezzel azt, hogy a tagállamok az úgynevezett „jó idők” többlet adóbevételeit ne egyéb pótlólagos kiadásokra, hanem az államadósság csökkentésére fordítsák. A másik fő változás, hogy eddig csak az eurózónától követelték meg az évenkénti 0,5 százalékos kiigazítási ütem meghaladását, ám az erre vonatkozó módosítás szerint a jövőben azoktól a tagállamoktól, akiknek a GDP 60 százalékánál magasabb adósságállományuk van ugyancsak megkövetelik ezt az ütemmeghaladást. Továbbá a 2011-ben bevezett makrogazdasági koordinációs ciklus (Európai szemeszter) hatékony lebonyolítását könnyíti az a módosítás, amely kimondja, hogy a stabilitási és konvergencia
65
eu.2011.hu – A hatos jogszabálycsomag
55
programokat ezentúl nem decemberben, hanem áprilisban kell benyújtaniuk a tagállamoknak. A Stabilitási és Növekedési Paktum korrekciós ágának jogi alapját módosító rendelet Ebben a módosító rendeletben a legfontosabb változás az, hogy az adósságkritériumot ezentúl hangsúlyosabban, a deficitmutatóval azonos súllyal veszi figyelembe. A túlzott hiány eljárás akkor is megindítható, ha a referenciaértéket meghaladó államadósság nem mutat csökkenő tendenciát a referenciaérték felé. Eddig, ha az államháztartási hiány a 3 százalékos referenciaérték alá csökkent, megszüntették az eljárást, mostantól azonban nem szüntethető meg abban az esetben, ha az államadósság nem csökken. Az adósság csökkenésének mértéke akkor megfelelő, ha az előző három évben a csökkenés nagysága eléri az adósság referenciaérték fölötti részének az 1/20-át. Ez az új adósságkritérium azonban csak egy átmeneti időszak után lép életbe. Megváltozik a tőkefedezeti nyugdíjreformok költségeinek figyelembe vételére vonatkozó szabály is. A megállapodás értelmében a költségek egy meghatározott részét állandó jelleggel figyelembe lehet venni, de csak a deficitmutató értékelésénél és abban az esetben, ha az adott országnak 60 százalék alatti az adósságrátája. Ezen felül a fiskális fegyelem jegyében újabb pénzügyi és nem pénzügyi szankciókat vezetnek be már az eljárás korábbi szakaszaiban az egyezmény mindkét ágában. Új irányelv a tagállamok fiskális kereteire vonatkozó körülményekről Az irányelv legfontosabb célja, hogy a tagországok kötelezzék el magukat a fenntartható és fegyelmezett költségvetési politikák folytatása mellett.
Minimumkövetelményeket
tartalmaz a költségvetési tervezést, átláthatóságot és végrehajtást illetően. Ilyenek például:
a statisztikai adatszolgáltatásra,
az uniós deficit- és adósságcélok teljesítését elősegítő számszerű költségvetési szabályokra,
a
költségvetési
tervezést
megalapozó
makrogazdasági
előrejelzések
nyilvánosságára és,
a többéves költségvetési tervezésre vonatkozó előírások.
56
Új rendelet a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról Teljesen új elemként fog szerepelni a gazdaságpolitikai felügyeleti rendszerben a túlzott egyensúlytalansági eljárás intézménye (angolul: excessive imbalances procedure, EIP). A Gazdasági- és Monetáris Unió működését veszélyeztető makro-szintű egyensúlytalanságok időben történő észlelése lenne a cél. Ezért egy várhatóan 8-10 mutatóból álló eredménytáblát állítana fel a Bizottság, amelynek küszöbértékei eltérőek lennének az eurózónán belüli és kívüli tagállamok esetében. Ezek a küszöbértékek csak irányadóak lennének és túllépés esetén nem feltétlenül állna fenn az egyensúlytalanság az adott tagállamnál. Amennyiben az előrejelző-rendszer és a vele párosuló kvalitatív bizottsági elemzés egyensúlytalanság veszélyét sejteti, az adott tagország
helyzetének
mélyre
törő
vizsgálata
után
megállapítható
a
túlzott
egyensúlytalanság. Az eljárás során a Tanács ugyanúgy ajánlásokat adna a tagállam számára, mint azt láttuk a túlzott hiány eljárásnál (excessive deficit procedure, EDP). Miután egy tagállam ellen elindult a túlzott egyensúlytalansági eljárás, az egy akciótervet köteles kidolgozni az egyensúlytalanság megszüntetésére, amit a Tanács megvizsgál és előírja a javító intézkedések végrehajtásának határidejét. A két eljárásban az euróövezeti országokra vonatkozó szankciórendszert a következő két rendelet szabályozza. Rendelet az euróövezet költségvetési felügyeletének hathatós érvényre juttatásáról A stabilitási paktum végrehajtása során már a megelőző szakaszban is lehetőség lenne a szankcionálásra a következő esetekben: -
ha a tagország az remélt kiigazítási ütemtől eltér, először tanácsi ajánlást kap és amennyiben azt nem teljesíti, kamatozó letét elhelyezésére kötelezhetik.
-
túlzott hiány fennállása esetén ez nem kamatozó letétté alakulna a GDP 0,2 százalékának mértékéig
-
ez a nem kamatozó letét akkor alakul át bírsággá, ha az érintett tagállam a túlzott hiány eljárás keretében kiadott tanácsi ajánlásokat nem teljesíti.
-
amennyiben a tagállam továbbra sem tudja csökkenteni az adósságát, a pénzógyi bírság növelhet, ám nem haladhatja meg a GDP 0,5 százalékát. 57
A szankciók hatékonyabb érvényesítése céljából a rendelet bevezetné az úgynevezett fordított szavazást, ami annyit jelent, hogy eddig a tanács minősített többségi szavazata kellett ahhoz, hogy a szankcionálás elinduljon, mostantól azonban a szankcionálásra irányuló bizottsági javaslat automatikusan elfogadottnak minősülne, kivéve akkor, ha a Tanács azt minősített többséggel el nem veti. A letétekből származó kamatok és a bírságokból származó bevételek az ideiglenes Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközhöz kerülnének, és később pedig az állandó Európai Stabilizációs Mechanizmushoz fog kerülni. Rendelet
az
euróövezetben
jelentkező
túlzott
makrogazdasági
egyensúlyhiány
korrekciójára irányuló jogérvényesítési intézkedésekről A túlzott egyensúlytalansági eljárásnál a Tanács csak abban az esetben róhat ki bírságot, melynek értéke nem haladhatja meg a GDP 0,1 százalékát, ha az eljárás alatt lévő euróövezethez tartozó tagállam másodjára sem teszi meg a határidős korrekciós intézkedéseket. A Bizottság ennél az eljárásnál is javasolja, hogy a szankciók alkalmazása az EDP eljáráshoz hasonlóan, itt is fordított szavazással döntsenek a szankciók elindításáról. 5. Az euró szerepe a világgazdaságban A szakdolgozat végéhez érve úgy gondolom, hogy fontos megemlíteni az euró szerepét a világgazdaságban, hiszen az nem elhanyagolható. Az 1999-es bevezetését követően az euró a világgazdaságban is egy szilárd pozíciót vívott ki magának, amit az is bizonyít, hogy az USA-dollár után az euró a második legfontosabb valuta. Az euróövezeten belül ez a közös valuta segíti a kormányok, vállalatok és magánszemélyek adásvételi tranzakcióit. Az eurózóna, mely az Egyesült Államok után a világ második legtekintélyesebb monetáris uniója, kiterjedése, ereje és stabilitása révén a közös valutát egyre vonzóbbá teszi az Unió határain túli országok számára is. A harmadik országokban az eurót kereskedelmi célból, illetve devizatartalékként használják. Nézzünk meg néhány adatot az euró egyre szélesebb körű használatáról:66
66
egyre többször használják az eurót állami és vállalati kölcsönök nyújtásához
ec.europa.eu – Gazdaság és pénzügyek – Az euró a világgazdaságban
58
az euró a devizapiacokon a második leggyakrabban forgalmazott valuta, amely a napi ügyletek közel 40%-ában szerepel
a globális bankok nagy mennyiségben folyósítanak euróban denominált hiteleket
a nemzetközi kereskedelemben számlázásnál és fizetésnél egyre gyakrabban használatos az euró (akár két harmadik ország között is)
egyre szélesebb körben alkalmazzák az eurót tartalékvalutaként monetáris szükséghelyzetekre
számos ország ellenőrzi valutáját az euróhoz kötve, mert az kulcsvalutaként, vagy referenciavalutaként működik
Az euró globális érvénye, a monetáris unió kiterjedtsége és gazdasági súlya hozzájárul ahhoz is, hogy a nemzetközi gazdasági szervezetek az övezet gazdaságát egyetlen egységnek tekintik. Így az EU-nak erőteljesebb fellépést is biztosít. Az eurózóna tagjai pedig egyre inkább egységesen lépnek fel a nemzetközi gazdasági találkozók során. Ez az egységes fellépés természeten az övezeten belül is megvalósul, ezt láthattuk az elmúlt hónapokban is, mikor a tagállamok, az EKB és az Európai Bizottság közötti szoros koordináció segítségével egységesen indultak a bajba jutott Görögország kisegítésére is. Az a tény pedig, hogy az euró ilyen magas szinten jelen van a világgazdaságban, arra enged következtetni, hogy a tagállamok nem fogják hagyni, hogy az eurózóna az első komolyabb megpróbáltatás alkalmával szétessen.
59
Összefoglalás Mindezek után felvetődik bennünk az a kérdés, hogy mi lesz az eurózónával? Megmarad a monetáris unió, vagy felbomlik? Elegendőek lesznek-e azok az uniós törekvések és intézkedések, melyeket az utóbbi hónapokban ajánlott a Bizottság és fogadott el a Tanács? Közgazdaságilag az eurózóna válságának két racionális megoldása lehetséges, az egyik, egy politikai unió, vagy ha úgy tetszik egy föderalista Európa, ahol a fiskális irányítás Brüsszelben van; a másik az eurózóna megszüntetése és a nemzeti valuták újbóli bevezetése. Véleményem szerint a politikai unió megvalósulására a közeljövőben nincs esély. A történelem kezdete óta jelen vannak a kulturális különbségek minden egyes európai ország között. A nemzeti öntudat még mindig nagyon erős, és ha megkérdeznénk egy uniós polgárt, akkor ő portugálnak, franciának, finnek vagy lengyelnek mondaná magát és nem európainak. Tehát egy politikai unió megvalósulásához nemcsak a különböző gazdaságokat kéne egymáshoz közelíteni, hanem az erkölcsi és kulturális nézeteket is. A másik közgazdaságilag racionális megoldás a nemzeti valuták visszavezetése, vagy esetleg egy olyan valutaövezet megvalósítása, ahol a tagországok gazdasága azonos szinten van és tudják teljesíteni a kritériumokat. Ezt az Európai Unió azért nem fogja engedni, mert ez az integrációs folyamaton belül nem egy előrelépést, hanem ellenkezőleg egy leépülést eredményezne. Ezen kívül pedig, a nemzeti valuták visszavezetése is hatalmas költségekkel járna minden ország számára, illetve mint azt már említettem az euró a második legfontosabb valuta a világgazdaságban. A dollár után a világ minden egyes központi bankjának óriási méretű valutatartalékai vannak euróban, ezért ezt is figyelembe kell venniük a döntéshozóknak. Ám az euróövezet jövőjét nem a közgazdaság, hanem a politika fogja eldönteni. Azon belül is Németországnak és Franciaországnak van nagymértékű beleszólása, hiszen ez a két ország az európai gazdaság motorja. Ebben az esetben pedig véleményem szerint a legkönnyebben járható utat, azaz a jelenlegi helyzet fenntartását fogja választani, kisebbnagyobb változtatásokkal például az ellenőrzés terén. Amennyiben a gazdaság a növekedési ciklusban lesz, akkor a rendszer többé-kevésbé képes lesz fenntartani a stabilitást és egységet, mint ahogy az eddig is volt. Ellenkező esetben, mikor az európai
60
gazdaság újra depresszióba kerül, a rendszer újból meginog és ugyanúgy, mint most csak komoly pénzügyi áldozatok árán lehet majd fenntartani. Ugyanakkor azt az eshetőséget is figyelembe vehetjük, hogy az eurózóna ugyan megmarad, de más formában. Elképzelhetőnek tartom, hogy az övezet stabilabb gazdaságai megelégelik azt, hogy pénzügyi támogatásokkal segítsék felelőtlen társaikat, miközben ezekben a nehéz időkben nekik is meg kell küzdeni (ugyanúgy, mint eddig is) a saját gazdaságuk problémáival, és végül úgymond kitessékelik a leggyengébb láncszemeket a monetáris unióból. Ezzel a lépéssel tehetnének talán a legtöbbet a tagállamok azért, hogy megakadályozzák a valutaunió hosszabb távon történő szétesését. Ezek azonban most még elképzelhetetlennek tűnő lépések, hiszen láthatjuk, hogy az Európai Unió miként igyekszik elkerülni a gazdasági és pénzügyi sokkot, vagy akár sokkokat. A novemberben elfogadott hatos jogszabálycsomag és az európai szemeszter célkitűzései azt mutatják, hogy az európai intézmények és maga az unió még csak annak az esélyét is el akarják kerülni, hogy ez az egység bomlásnak induljon. De vajon elegendőek lesznek-e ezek a törekvések a Gazdasági- és Monetáris Unió szétesésének megelőzéséhez? Képesek lesznek-e betartani a tagállamok ezeket a szabályokat és kritériumokat a jövőben, és mennyiben fog hozzájárulni a szigorúbb ellenőrzés a válság megoldásához? Ilyen és ehhez hasonló újabb kérdéseket tehetünk fel magunknak, ám a válaszok egyelőre még csak találgatásokon és becsléseken alapulnak.
61
Irodalomjegyzék:
Euvonal.hu: http://www.euvonal.hu/index.php?op=szerzodesek&id=3 http://www.euvonal.hu/index.php?op=kozossegi_politikak&id=6 Európai Bizottság kiadványa (2009): Az egységes Európa közös valutája Az euróhoz vezető út Fehér István (2001): Európai Uniós ismeretek, 5. fejezet: Gazdasági és pénzügyi unió 72-86. oldal Polgár Éva Katalin (2003): Az Európai Monetáris Rendszer és az ERM–2, Közgazdasági Szemle, L. évf., 2003. április (350–369. o.) Dencs Szilvia (1997): Gazdasági- és Monetáris Unió, I. Rész: Múlt, jelen, http://www.epa.hu/00600/00686/00003/pdf/1dencs-01.pdf, 2011.07.27. Dencs Szilvia (1998): Gazdasági- és Monetáris Unió, II. Rész: Jövő, http://epa.oszk.hu/00600/00686/00004/pdf/1dencs-02.pdf, 2011.07.27. Circa.europa.eu: http://circa.europa.eu/irc/opoce/fact_sheets/info/data/economic/institutions/article_ 7228_hu.htm Európai Bizottság oldala: http://ec.europa.eu/economy_finance/economic_governance/sgp/index_hu.htm http://ec.europa.eu/economy_finance/economic_governance/sgp/deficit/index_hu.htm http://ec.europa.eu/economy_finance/economic_governance/sgp/deficit/index_en.htm http://www.eurotreaties.com/maastrichtec.pdf, 2011.10.15. http://ec.europa.eu/economy_finance/economic_governance/index_en.htm, 2011.11.24. http://ec.europa.eu/europe2020/tools/monitoring/index_hu.htm, 2011.11.24. http://ec.europa.eu/economy_finance/euro/world/index_hu.htm, 2011.11.26.
62
Benczes István–Kutasi Gábor (2010): A Gazdasági és Monetáris Unió fiskális szabályrendszere – válság elõtt és után, Európai Tükör XV. évfolyam 7–8. szám 2010. július–augusztus, 107-127. oldal Eurostat.ec: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/government_finance_statistics/da ta/main_tables Georgios P. Kouretas – Prodromos Vlamis (2010): The Greek crisis: Causes and Implications, http://www.doiserbia.nb.rs/img/doi/1452-595X/2010/1452-595X1004391K.pdf, 2011.07.31. Artner Annamária (2009): Válságkezelés Görögországban, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, A globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, 10. kötet http://artnera.blogspot.com/2011/05/euroszkepszis.html, 2011.11.20 http://artnera.blogspot.com/2011/07/valsag-anatomiajahoz-gorogorszag-esete.html, 2011.11.20 Paul De Grauwe (2010): Crisis int he eurozone and how to deal with it, www.ceps.eu/ceps/download/2928, 2011.08.06 How to embed the Eurozone in a political union, http://voxeu.org/index.php?q=node/5166 2011.11.23. Paul Belkin - Derek E. Mix (2010): Greece’s Debt Crisis: Overview, Policy Responses, and Implications http://www.cfr.org/greece/crs-greeces-debt-crisis-overview-policy-responsesimplications/p22175, 2011.11.20. Hellenic Economic Policy Programme Newsletter 19 May 2011: http://www.minfin.gr/contentapi/f/binaryChannel/minfin/datastore/89/e5/27/89e527a8e4c7891eed132419dfe976 e9116f4009/application/pdf/HEPP_NEWSLETTER_issue8.pdf, 2011.10.09. Artner Annamária (2011):
63
A görög és ír stabilitási programok állása, A VKI „Csütörtöki beszélgetések” sorozatának 2011. május 12-i rendezvényéhez http://www.vki.hu/csutortokibeszelgetesek/csutortoki-beszelgetesek-9-2011-05-12-vitaindito-1.pdf, 2011.07.31. HVG.hu\gazdaság (2011): MTI, Meredeken leminősítette Görögországot a Fitch, http://hvg.hu/gazdasag/20110713_gorogorszag_leminosites_fitch, 2011. 11.18. Index.hu\gazdaság (2010): Portfolio.hu: Ki mennyit bukhat a görögökkel!? http://index.hu/gazdasag/vilag/2010/04/30/ki_mennyit_bukhat_a_gorogokkel/, 2011.10.25. BruxInfo (2011): BruxInfo, Brüsszel, Elengedik görög adósságuk felét a bankok http://www.bruxinfo.hu/cikk/20111027-elengedik-gorog-adossaguk-felet-abankok.html, 2011.11.21. Szepes Márton (2005): Az Európai Unió kapcsolata nemzetközi pénzügyi intézményekkel, különös tekintettel a szervezeti kérdésekre, http://elib.kkf.hu/ewp_05/ewp_0503_04.pdf, 2011.11.05. EFSF hivatalos oldala: http://www.efsf.europa.eu/about/index.htm, 2011.11.12. Hans-Werner Sinn (2010): „Egyenesen hajmeresztő, amit a görögök csináltak”, http://www.vg.hu/velemeny/akozgazdaszok/egyenesen-hajmereszto-amit-a-gorogok-csinaltak-308055, 2011.11.21. eu2011.hu : Gazdasági kormányzás, http://ec.europa.eu/europe2020/priorities/economicgovernance/index_hu.htm, 2011.11.24. A hatos jogszabálycsomag, http://www.eu2011.hu/hu/hatos-jogszabalycsomag, 2011.11.25 Európai Tanács 2011. április 20. Európa Tanács 2011. március 24-25. Következtetések, http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/HU/ec/120317.pd f, 2011.11.25. 64
eu.kormany.hu (2011): Hivatalos tanácsi jóváhagyás a hatos jogszabálycsomagra, http://eu.kormany.hu/ecofin-11-11-09, 2011.11.26.
65
