Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány
A KERESKEDELMI BANKOK HITELEZÉSI, ADÓSMINŐSÍTÉSI, BEHAJTÁSI GYAKORLATÁNAK BEMUTATÁSA A KÜLÖNBÖZŐ VÁLLALATI ÜGYFÉLSZEGMENSEKBEN A K&H Bank hitelezési, adósminősítési, behajtási gyakorlatának bemutatása a kis-, a közép-, és a nagyvállalati, valamint a lakossági ügyfélkörben
Készítette: Győrik Bernadett
Budapest, 2005
TARTALOMJEGYZÉK 1. ELŐSZÓ ............................................................................................................................................5 2. A KERESKEDELMI BANKOK HITELEZÉSÉNEK TÖRVÉNYI HÁTTERE .......................8
2.1.
Hitelintézeti törvény, 14/2001. PM. rendelet................................................ 8
2.2
Adósminősítési módszerek különbözőségei: scoring, egyedi mérleg
elemzés.................................................................................................................... 14 2.3. 3.
Hitelbiztosítékok, fedezetvizsgálat ............................................................. 14
AZ EGYES ÜGYFÉLSZEGMENSEKBEN ALKALMAZANDÓ HITELDÖNTÉSI
GYAKORLAT ....................................................................................................................................20
3.1.
Lakossági ügyfélkör hiteldöntési gyakorlata .............................................. 20
3.1.1. Döntési hatáskörök ....................................................................................... 22 3.2.
Kisvállalkozói ügyfélkör döntési folyamata ............................................... 23
3.2.1.. Előszűrés...................................................................................................... 25 3.2.3. Scoring alapú ügyfélminősítés...................................................................... 26 3.2.4. Korai figyelmeztető jelek monitoringja........................................................ 27 3.2.5. Egyszerűsített minősítési eljárásrend............................................................ 27 3.2.6. Kapcsolattartás (DR 10-12 -rossz, nem hitelezhető adósok esetében) ........ 28 3.2.7. A döntéshozatal alapja .................................................................................. 28 3.2.8. Döntéshozatal szükségessége ....................................................................... 28 3.2.9. Döntési elvek – kötelezettségvállalásra vonatkozó szempontok .................. 29 3.2.10. Döntési hatáskörök ..................................................................................... 29 3.3.
Közép- és nagyvállalatok hiteleinek elbírálása........................................... 31
3.3.1. Minősítési kategóriák.................................................................................... 32 3.3.2. A minősítés menete....................................................................................... 32 3.3.3. Fedezetvizsgálat............................................................................................ 34 3.3.4. Döntési szabályok ......................................................................................... 35 3.3.5. Monitoring, követelésminősítés, céltartalék-képzés..................................... 36
3
4.
A KERESKEDELMI BANKI TEVÉKENYSÉG KOCKÁZATAI .......................................38
4.1. Hitelkockázat ................................................................................................... 38 4.2. Mérleg alatti tételek kockázata ........................................................................ 39 4.3. Kamatlábkockázat............................................................................................ 39 4.4. Árfolyamkockázat............................................................................................ 40 4.5. Likviditási kockázat......................................................................................... 40 4.6. Működési kockázat .......................................................................................... 40 4.7. Szabályozási kockázat ..................................................................................... 41 5. PROBLÉMÁSSÁ VÁLT (A K&H SZÓHASZNÁLATÁBAN SPECIÁLIS) HITELEK BEHAJTÁSI LEHETŐSÉGEI, EGY KONKRÉT PÉLDA ELEMZÉSE.....................................46 6. BÁZEL II. ........................................................................................................................................55
6.1. A Bázeli Tőkeegyezmény kialakulása, lényege .............................................. 55 6.2. A Tőkeegyezmény hiányosságai, felülvizsgálatának szükségessége, továbbfejlesztési irányai ......................................................................................... 56 6.3. Az Új Tőkeegyezmény .................................................................................... 59 7. ÖSSZEFOGLALÁS........................................................................................................................73 IRODALOMJEGYZÉK.....................................................................................................................75
4
1. ELŐSZÓ Dolgozatom középpontjába a kockázatok közül a hitelkockázatot és annak kezelését állítom. A témára több szempontból esett a választásom. Komoly inputja volt a munkámnak a Kereskedelmi és Hitelbanknál eltölthető gyakorlat, mely idő alatt megismerkedtem a bank, mint szervezet működésével és szűkebben a vállalati hitelkockázat kezelés területével. Az ott szerzett pozitív tapasztalatok és a munka összetettsége arra sarkallt, hogy tovább foglalkozzam a témával. Valamint az azóta eltelt időben tanulmányi ismereteim is bővültek ahhoz, hogy egy diplomamunkában összefoglalhassam azokat. Másrészről a hitelkockázat fontosságának megértése is ez irányba terelt. A magyar bankrendszerben is jellemző, hogy a bankok egyik alapvető funkciója, a hitelkockázat kezelése. Bár a bankok nagyon sok ok miatt tönkremehetnek, valójában azonban legtöbbször a rossz hitelek azok, melyek csődbe viszik őket. A bankok (elméletileg) nem csinálnak rossz hiteleket, hanem inkább meglévő hiteleik válnak rosszá valamely kedvezőtlen gazdasági esemény hatására, amely lehet az energia-, ingatlan-, nyersanyag-árak és egyéb előre nem látható tényezők változása. A bankok feladata tehát az, hogy folyamatosan kiértékeljék a pénzügyi, gazdasági környezetből érkező információkat, és elemezve azokat döntsenek kockázatvállalásuk mértékéről. A bankok bár sokféle szolgáltatást nyújtanak ügyfeleiknek ezek között az egyik legjelentősebb a hitelezési kockázat, ami a bank tőkéjéhez viszonyítva a legnagyobb kockázatot jelenti. Ezért a bankok működését szabályozó törvényi háttérre is röviden rámutatok dolgozatomban, azzal az összefüggéssel, hogy a bankok működését meghatározó nemzetközi és hazai szabályozási környezet a hitelezési kockázatok vállalását milyen szigorúan körülhatárolják, pont a bankcsődök megelőzése érdekében. Nem bizalmatlanságról, hanem kellő óvatosságról van szó, mint ahogy azt már Széchenyi István is megírta HITEL. C művének előszavában, melyben egyrészt a hitel fontosságát és a gazdaság fejlesztésére gyakorolható igen pozitív hatását kifejtette, ugyanakkor a hitel nyújtókat arra intette, hogy emberbaráti kapcsolataikban legyenek nagyon kedvesek és bizakodóak, de a hitelnyújtáskor legyenek óvatosak és bizalmatlanok, hitelt csak az arra érdemeseknek adjanak, akik felől biztosan várhatják pénzük visszafizetését is.
5
Lehetőségem volt a banknál mély betekintést nyerni a problémás hitelek kezelésének napi eseményeibe, ami lényegében eltérő az egyes ügyfél szegmensekben (lakossági, kisvállalati és vállalati), hasonlóan a hitelbírálat és döntés eltérőségeihez. A dolgozattal a teljességre törekedtem a banki hitelezés témakörében, de, hogy nagyon ne aprózódjon el a dolgozat, így a konkrét részletes elemzés egy problémássá vált vállalati hitelügylettel kapcsolatos banki erőfeszítéseket mutatja be, annak érdekében, hogy a bank a lehető legnagyobb megtérülést elérhesse kihelyezett pénze visszanyerése érdekében. A Kereskedelmi és Hitelbank ma Magyarországon a legnagyobb vállalati bank, és a második legnagyobb lakossági bank. Piaci részesedése az összbanki hitelkihelyezésből a vállalati szektorral szemben fennálló kintlevőségekből 13%, lakossági ügyfélkör hiteleinél 8%. Tekintve, hogy mintegy 41 bank működik ma Magyarországon, így a fenti portfólió méretek igen impozánsak. A bank portfóliójának 72%-át a vállalati hitelek adják. Ez összegszerűen több, mint ezermilliárd forint, ehhez képest a dinamikusan fejlődő kisvállalati portfólió a 60 Mrd Ft-ot, a lakossági és lízing portfólió a 400 ill. 140 Mrd Ft-ot ér el. Látható, hogy miért a vállalati hitelezés a legfontosabb. Még érdekesebb, ha megnézzük a koncentráció és céltartalék képzések néhány adatát: a vállalati portfólió céltartalék aránya 1,33%, ami nagyon jónak mondható. Azonban ez az összes céltartalék képzés 66%-a. Ha a nagyvállalati hiteleknél gondok akadnának és néhány nagyobb ügylet bukik, az pillanatok alatt elviszi a bank eredményének jelentős részét vagy egészét is (és rosszabb esetben a tőkéjét is) (lásd a Postabank esete), amíg ehhez képest sok száz lakossági vagy kisvállalati ügyfél nem teljesítése sem okozna ’akkora’ problémát. Rátérve a dolgozat logikai fonalára, az első részében a banki hitelezési tevékenység
különböző
szabályozási
hétterét
mutatom
be,
majd
az
egyes
ügyfélszegmensek jelentősen eltérő minősítési, döntési és hitelkockázat kezelésével foglalkozom. A dolgozat fókuszában a probléma kezelés elemzése áll, amivel a bankoknak folyamatosan foglalkozniuk kell, részben aggregát módon a portfólió egészére vonatkozóan, ill. egy kritikus konkrét ügyön keresztül is. Végül pedig néhány gondolat a bázeli tőkeegyezmény formálódásáról szól, hiszen az összes kockázatból eredő veszteségekre a bank tőkéjének kell fedezetet adnia, amelyet a bázeli irányelvek alapján igyekeznek a megfelelő szinten tartani. 6
Úgy vélem dolgozatom témájának az a sajátos 2005. évet is jellemző magyarországi bankpiaci helyzet különös hangsúlyt ad, miszerint a piac túlbankosított. Minden bank célja a piaci térnyerés növelése és ez egy határon túl már csak a kockázati követelmények fellazulásával érhető el. A piaci nyomásnak már érzékelhető jelei vannak ma is, elsősorban a nagyvállalati hitelnyújtás területén, ahol a bankok egymással árban és biztosítéki követelményekben egymás alá kínálva tálcán nyújtják a hitel lehetőségeket. Kérdés, hogy a kockázatok és ’hiteltörténelem’ tekintetében a fejlett európaival még nem teljesen összemérhető piacon ez a tendencia meddig folytatható. A munkámhoz a szakirodalom mellett a Kereskedelmi és Hitelbank publikus dokumentumait képezik a bemutatás, érvelés alapját, a konkrét problémás ügy elemzéséhez nem valós nevet és számadatokat használok.
7
2. A KERESKEDELMI BANKOK HITELEZÉSÉNEK TÖRVÉNYI HÁTTERE 2.1.
Hitelintézeti törvény, 14/2001. PM. rendelet A banki tevékenység kockázatait a különböző tankönyvek és a szakirodalom
többféleképpen kategorizálja. A kategóriák száma négytől akár tíznél is többig terjedhet. Alapvetően azonban három fontos csoportba lehet besorolni a kockázatokat: a hitelezési, a piaci, a működési és egyéb kockázat. A bankok működése a nagyon kockázatos tevékenységek közé sorolható és a kockázatoknak igen sok kategóriája került megállapításra a bankok működése során. A dolgozat harmadik harmadában a Basel II. szempontjait bemutató résznél erre bővebben kitérek. A napi gyakorlat és a banktevékenység során a bankok által elszenvedett veszteségek összegszerűsége, azonban azt mutatja, hogy a hitelezési veszteség volt a meghatározó egyes esetekben bankcsődökhöz is vezetett. Magyarországon nem nevezték hivatalosan csődnek a Postabank helyzetét soha csődhelyzetnek, de az a lépés, hogy a korábbi tulajdonos Magyar Államnak 100 Mrd HUF körüli pótlólagos tőkebefektetéssel kellett megmenteni a bank működő képességét és ez a bankban felhalmozott rossz hitelállomány miatt vált elkerülhetetlenné, úgy vélem eléggé alátámasztja azt az állítást, hogy a hitelezési kockázat a legjelentősebb kockázat a bank működésében. Ezért érthető, hogy a bankok tevékenységét az alapítási feltételektől kezdődően igen szigorú törvényi és egyéb szabályozási feltételrendszer határozza meg, a bankok és általában a pénzügyi szektor az erősen szabályozott gazdasági ágak közé tartoznak. Érthető is ez, hiszen pénzügyi közvetítő funkcióik révén a gazdasági körforgás alapját adják és azok nyugodt menetének megszakadása „pánik” helyzeteket idézhet elő (melyből Magyarországon a Postabank likviditásának megingása hírére hosszú-hosszú lakossági sorok kígyóztak a bankfiókok előtt, hogy betétjeikhez jussanak.
Ezért
kiemelten fontos a tevékenységükkel járó kockázatok megfelelő kezelésének előírása és annak ellenőrzése. A kereskedelmi bankok működésének szabályozási háttere – a kétszintű bankrendszer magyarországi 1987-es bevezetése óta – folyamatosan együtt fejlődött a bankrendszerrel. Az 1990-es évek bankkonszolidációja, majd a privatizációk hatása nyomán elmondható, hogy a jelenlegi hazai szabályozás EU konform (hisz ez alapkövetelmény is volt az EU csatlakozásunk kapcsán).
8
A sok kapcsolható törvény, rendelet és egyéb szabály, ajánlás közül ebben a fejezetben a hitelkockázat kezelését közelebbről érintőket emelem ki. Ide vonatkozóan alapot jelent a többször módosított 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról hatályos változata, ismertebb nevén a Hpt., valamint a 14/2001. (III.9.) számú PM rendelet a kintlevőségek, befektetések, mérlegen kívüli tételek és fedezetek minősítésének és értékelésének szempontjairól. A Hpt. és ezen rendelet leglényegesebb elemeit kiragadva szeretném bemutatni a szabályozás elveit és súlypontjait. A hitelintézeti törvény néhány pontjában átfogó keret jellegű és rövid útmutatást ad a kockázatvállalásról, azon belül a nagykockázatról, a minősítésről, valamint a céltartalék képzésről. A kockázatvállalásról a 77.-78. paragrafusban alapvető elveket rögzít. Úgy, mint a kötelezettségvállalásról belső szabályzatot kell készíteni, az ügyleteket írásban kötelező rögzíteni, valamint, hogy a kihelyezésről szóló döntést megelőzően meg kell győződni a szükséges fedezetek és biztosítékok meglétéről, valós értékéről és érvényesíthetőségéről. Továbbá a kockázatvállalási szerződés tartama alatt folyamatosan figyelemmel kell kísérni a szerződési feltételek teljesülését. A nagykockázatról szóló 79.§ a bank egy ügyfél, vagy ügyfélcsoport irányában vállalható maximális kockázatát szabályozza, mely kimondja mi számít nagykockázatnak, illetve hogy ennek egy ügyfél(csoport) felé fennálló nettó értéken számított összege maximum a bank szavatoló tőkéjének 25%-áig terjedhet. Továbbá a bank által összesen vállalt nagykockázatok nem haladhatják meg a szavatoló tőkéjének nyolcszorosát. Az eszközök minősítéséről és céltartalék-képzésről annyit ír a törvény, hogy a hitelintézet rendszeresen köteles eszközeit értékelni és minősíteni, és azokkal kapcsolatban felmerülő kockázatok miatt elszámolt értékvesztéssel és annak visszaírásával kell figyelembe venni őket. Továbbá minden kockázat fedezetére céltartalékot kell képezni az egyedieken túlmenően a korrigált mérlegfőösszeg 1,25 százalékáig általános kockázati céltartalékként. A 14/2001. (III.9.) számú PM rendelet a kintlevőségek, befektetések, mérlegen kívüli tételek és fedezetek minősítésének és értékelésének szempontjairól; részletesen szabályozza a fent említetteket. Eszerint a hitelintézet legalább negyedévente minősíteni köteles minden eszközét, továbbá minden olyan mérlegen kívüli tételét, amely pénzügyi és befektetési szolgáltatásra vonatkozó szerződés alapján áll fenn. Tehát a ’normál’ eszközökre (tárgyi eszközök, pénztár, jegybanki betét, időbeli elhatárolások stb.) ez nem vonatkozik. 9
Minimum öt minősítési kategóriát jelöl meg a rendelet, melybe a fenti eszközeit köteles sorolni a hitelintézet. A problémamentes, külön figyelendő, átlag alatti, kétes, és rossz kategóriát. Továbbá előírja, hogy az intézeteknek milyen belső szabályokat kell kialakítaniuk a meghatározott minősítési kötelezettségük érdekében. Ilyenek a kockázatvállalási, befektetési, ügyfél-, illetve partnerminősítési (adósminősítési), fedezetértékelési, ügyletminősítési és értékelési, értékvesztési és céltartalék-képzési szabályok.
A
hitelkockázat
szempontjából
a
befektetési
szabályzaton
kívül
mindegyiknek kiemelt jelentősége van ezért ezekkel a dolgozat későbbi fejezeteiben is foglalkozom, most csak az általam legfontosabbnak talált elemeket emelem ki. A rendelet 5. § szerint a kockázatvállalási szabályzatban a hitelintézetnek meg kell határoznia a kockázatvállalási folyamatot és módszereket, beleértve a kockázatvállalásokhoz kapcsolódó döntési jogköröket, illetve feladatköröket, valamint a kockázatvállalások ellenőrzésére vonatkozó követelményeket A 8. § szerint az ügyfél-, illetve partnerminősítési(adósminősítési) szabályzatban kell lefektetni a fizetőképességnek elbírálása során alkalmazott szempontokat, mutatószámokat, a minősítés elvégzéséhez kapcsolódó belső szabályokat, valamint a minősítési eljárás során nyert megállapítások felhasználásának módját. A vállalatok besorolására minimum öt kategóriát kell alkalmazni, lakosság és kisvállalkozások esetén pedig minimum hármat. Nagyon fontos elv, hogy a minősítést legalább évente egyszer felül kell vizsgálni, illetve újra el kell végezni minden olyan esetben, amikor a hitelintézet olyan információ birtokába jut, amely feltételezhetően a besorolási kategória változtatását vonja maga után (minősítési szempontok között jelentős tényező változása, csődeljárás, felszámolási eljárás megindításának közzététele, tartós fizetési késedelem, stb.). A 9. § kimondja, hogy a minősítés során egyaránt vizsgálni kell az ügyfél gazdálkodási
adataiból
nyert
számszerűsíthető
adatokat,
valamint
a
nem
számszerűsíthető szubjektív megítélésű információkat. A szubjektív elemek közül pedig minimum vizsgálandó a piaci helyzet és a jövőbeni kilátások, az ágazati információk, a tulajdonosok, a menedzsment. Valamint ajánlott a banki kapcsolatok, a fizetőkészség, a döntési jogkörök, a marketing tevékenység, a termékgörbe és a technikai háttér vizsgálata. A szubjektív szempontok figyelembevétele azonban nem lehet 50%-nál magasabb. Külföldi ügyfelek besorolása alapulhat független minősítő ügynökségek minősítésén is illetve a hitelintézetek külföldi anyavállalatának belső minősítésén. 10
A fedezetértékelési szabályzatnak tartalmaznia kell a leggyakoribb jogi kikötéseket, amelyeket a hitelintézetek alkalmaznak, továbbá azokat a szempontokat, amelyek alapján a fedezetek elfogadását végzik. Tehát, hogy milyen értéket vesznek alapul, azt ki ellenőrzi és milyen gyakorisággal. Az ingatlan biztosítékok értékelésénél általában a konzervatív becslés elvét kell követni. Garancia vagy készfizető kezességvállalás, illetve óvadékba helyezett értékpapír esetén a fedezet értékelését a garantőr vagy a készfizető kezes, illetve a kibocsátó minősítéséhez kell kapcsolni. Természetesen a banknak a hitelbírálatot megelőzően kell beszereznie a fedezetekre vonatkozó összes okiratot. A 12. paragrafusban meghatározott ügyletminősítési és értékelési szabályzatnak külön ki kell térnie a Hpt. 79. §-ában említett nagykockázatvállalás kategóriába tartozó kintlevőségeinek minősítésére. Valamint ezen paragrafus értelmezi a bevezetőben említett öt minősítési kategóriát, melyeket fontossága miatt pontosan idézek: „Problémamentesnek csak az minősíthető, amelyről dokumentálhatóan valószínűsíthető, hogy az megtérül, és a hitelintézetnek veszteséggel nem kell számolnia,
vagy
tőke-,
illetve
kamattörlesztésének
vagy
egyéb
törlesztési
kötelezettségének fizetési késedelme a tizenöt napot, lakossági hitelek esetében a harminc napot nem haladja meg. A határidővel nem rendelkező kintlevőségek, valamint a függő és jövőbeni kötelezettségek közül csak azok minősíthetők problémamentesnek, amelyekkel kapcsolatosan a jövőben veszteség bekövetkezése a rendelkezésre álló adatok alapján nem valószínűsíthető. Külön figyelendő kategóriába kell sorolnia a hitelintézetnek azokat a kintlevőségeit, befektetéseit és mérlegen kívüli vállalt kötelezettségeit, amelyekkel kapcsolatosan veszteség a minősítés időpontjában még nem valószínűsíthető, de a hitelintézet olyan információ birtokába került, amely következtében az adott kockázatvállalás az általánostól eltérő kezelést igényel. Ebbe a kategóriába tartozhatnak azok a tételek is, amelyek esetében a hitel típusa, az adós személye vagy a kapcsolódó egyéb feltételek (futamidő, törlesztés ütemezése stb.) következtében különleges kezelést igényelnek, de a minősítés időpontjában konkrét, veszteségre utaló tényező még nem jelentkezett. Átlag alattinak azok a kintlevőségek, befektetések és mérlegen kívüli vállalt kötelezettségek minősülnek, amelyek a rendelkezésre álló információk alapján a szokásosnál magasabb kockázatúnak minősülnek, illetve a minősítés időpontjában bizonytalan mértékű veszteség valószínűsíthető. 11
Kétesnek minősülnek azok a kintlevőségek, befektetések és mérlegen kívüli vállalt kötelezettségek, amelyek esetében egyértelműen megállapítható, hogy a hitelintézetnek veszteséget okoznak, de a veszteség mértéke a minősítés időpontjában még nem ismert, illetve a törlesztési késedelem tartós (legalább kilencven napot meghaladó) vagy rendszeres. Rossznak minősülnek azok a kintlevőségek, befektetések és mérlegen kívüli vállalt kötelezettségek, amelyek esetében a keletkező veszteség a kockázatvállalás összegének hetven százalékát előreláthatóan meghaladja, és az adós törlesztési kötelezettségének többszöri felszólítás után sem tesz eleget, felszámolási eljárás indult meg (kivéve azokat a követeléseket, amelyek a felszámolási eljárás során keletkeztek).”1 Fontos, hogy a minősítést ügyfélcsoport szinten kell nézni, így egy ügyfél nem lehet problémamentes ha a csoport más tagja pénzügyi pozíciójának romlása veszélyezteti az adós határidőben történő törlesztési képességét. Végül a hitelintézetnek külön belső szabályzatban rögzítenie kell, hogy milyen eljárásokat alkalmaz minősítési kategóriánként a nem problémamentes kategóriába tartozó kintlevőségei, befektetései és mérlegen kívüli tételei figyelésére, kezelésére és behajtására. Mint azt a Kereskedelmi és Hitelbank gyakorlatában is látni fogjuk, ilyenekkel az ún. ’speciális hitelek’ külön osztálya foglalkozik, ahol feldolgozás alatt áll most éppen az, az ügyfélkapcsolat, ami a dolgozat későbbi részében részletesen elemzésre kerül. Az utolsó de nem kevésbé fontos előírás a rendeletben az értékvesztés és céltartalék-képzés szabályait tartalmazza. A céltartalékolás a hitelintézet várható veszteségeire kell, hogy fedezetet nyújtson, az adott ügy kockázatosságától függően különböző %-os mértékben. Kétféleképpen lehet eljárni a szabály szerint: egy belső rend alapján meghatározott összegig a képzendő céltartalék az egyes minősítési kategóriákhoz tételesen hozzárendelt százalékos mutató alapján történik. Efölött pedig egyedileg kell a minősítéshez kapcsolódó vizsgálat alapján meghatározni az értékvesztést vagy annak visszaírását, illetve a céltartalék mértékét, alapvetően a várható megtérülést figyelembe véve.
1
A 14/2001. (III.9.) számú PM rendelet
12
A meghatározott sávok kategóriánként: •
problémamentes - nulla százalék
•
külön figyelendő - legfeljebb tíz százalék,
•
átlag alatti - tíz százalék felett, de legfeljebb harminc százalék,
•
kétes - harminc százalék felett, de legfeljebb hetven százalék,
•
rossz - hetven százalék felett.
Amennyiben az eszközök esetében a könyv szerinti érték a várható megtérülésnél magasabb, akkor értékvesztést kell elszámolni, ha alacsonyabb, akkor pedig az értékvesztés visszaírásával (céltartalék felszabadításával) kell az eszköz könyv szerinti értékét növelni.
13
2.2
Adósminősítési módszerek különbözőségei: scoring, egyedi mérleg elemzés A dolgozat előző pontjában részletesen bemutatásra került az a szabályozási
héttér, ami mozgástérül szolgál a hitelezési tevékenység végzéséhez. Mint azonban a banknál megjelenő ügyfél csoportok is nagyon különbözőek, ugyanígy különböző módszereket használ a K&H az adósminősítésekre is. A banknál végzett tájékozódásom és elemzéseim szerint minden ügyfélcsoportra és minősítési módszerre azonos abban, hogy objektív és szubjektív szempontok alkotják a minősítés végeredményét, akár scoring, (pontszámokon alapuló) akár egyedi ügyfélminősítés történik. Azonos továbbá, hogy a különböző ügyfél kategóriákban vannak előszűrő szempontok, melyek olyan kizáró kritériumokat tartalmaznak, amelyek fennállása esetén már nem is foglalkozik a bank tovább az ügyfél kérelmével, mert valamilyen jellemzője miatt (tevékenység fajta, magánszemély más banki adóssága BÁR lista alapján) eleve kizárja a hitelezhetőségből, értelmetlen tehát az adósminősítési eljárás végig vitele is, nem is beszélne ennek nem kevés munkát igénylő voltától a vállalati ügyfélkörben. Az egyes minősítési módszerek különbözőségeit jól bemutatják majd a következő fejezetek, melyekben a módszerek részletesen kifejtésre kerülnek, de azok alaposabb tanulmányozása nélkül is kiemelkedik az a banki vezérelv, hogy a tömegszerű, nagyszámú, kisösszegű hitelkérelmek elbírálásához (adós minősítéséhez majd követelés minősítéséhez) a bank „tömegszerű” eljárásokat alkalmaz, míg az egyedi elemzésre alkalmas nagyvállalati körnél egyértelműen egyedi minősítés. 2.3.
Hitelbiztosítékok, fedezetvizsgálat A biztosítékok alkalmazásának általános feltételei Bár fejlettebb piacgazdaságokban létezik az ún. ’name lending’, mely azt jelenti,
hogy a legjobb ügyfeleket a bankok (általában jó nevű, multinacionális cégek; óriási a küzdelem értük a bankok közt) biztosítékok nélkül, illetve jelképes biztosíték és jogi klauzulák mellett hiteleznek. Ez azonban itthon széles körben kevésbé jellemző, inkább kivétel, mely erősíti a szabályt, hogy a biztosítékok a banki kötelezettségvállalás elengedhetetlen kellékei. Mi a gyakorlat ott, kell-e biztosítékot adni és ha kell vajon milyen „erősségű” ügyfélnek kell és mit? Nyilván a jelzálog intézménye ott is működik.
14
Ahhoz, hogy neki lehessen látni a fedezetvizsgálathoz nem árt néhány fogalmat rögtön az elején tisztázni. Először is fedezetnek nevezzük a bank által az ügyféllel szemben vállalt kötelezettség megtérülési forrásait. Elsődlegesen az ügyfél normális gazdálkodásából származó cash-flow, másodlagosan pedig a biztosítékok. A biztosíték a kötelezettség
megtérülésének
biztosítékául
szolgáló,
szerződést
biztosító
mellékkötelezettség az adós vagy egy tőle jogilag független harmadik fél részéről. Előrebocsátva e fejezethez, a biztosítékok értékének különböző definícióit is érdemes megnézni, ugyanis ezt a bankok többnyire módosítva veszik figyelembe kötelezettségük ellentételezéseként. Általában létezik könyvszerinti, piaci, és likvidációs érték. Az első kettő nem szorul magyarázatra, talán csak annyira, hogy a piaci értéket a bankok általában csak az általuk kijelölt értékbecslőktől fogadják el. A likvidációs érték pedig az, amihez egy végrehajtási vagy felszámolási eljárást követően a költségeket levonva a bank hozzájut. Az a módosítás, melyet a fenti értékeken a bankok végrehajtanak vezet a biztosítéki értékhez. Ez különböző mértékű diszkontálást jelent. A szerződéses érték pedig azt mutatja, hogy mekkora összegű zálogjogot jegyzett be a bank az adott eszközre a biztosítéki szerződés alapján. Mint ahogy már több helyen is említettem, a K&H kötelezettségvállalási gyakorlata szerint hitelt, a hitelfelvevő cash-flow-jából visszafizethető forrás megelőlegezésére nyújt, illetve aktív ügyleti kötelezettséget cash-flow-ból megtérülő ügyletekre vállal. A hitelfelvevő cash-flow-ja jelenti a bank számára a hitel visszafizetésének elsődleges – közvetlen – forrását. A bank a hitelfelvevő elégséges cash-flow-jának mérésére és biztosítására pénzügyi és egyéb jogi mutatók betartását írhatja elő (financial, non-financial covenants). A bank emellett a kötelezettség-vállalások kockázatának mérséklése érdekében általános jelleggel jogi biztosítékok lekötését írja elő. A közvetett fedezetül szolgáló biztosítékok arra az esetre nyújtanak fedezetet, amikor az ügyfél nem képes, vagy nem kész szerződéses kötelezettségeinek eleget tenni. Ezen biztosítékok egyrészt közvetlenül a bank várható veszteségének csökkentésére szolgálnak, másrészt elősegítik, hogy a bank követelése felszámolási eljárás esetén előnyösebben legyen rangsorolva. A bank üzletpolitikája szerint nem nyújt biztosíték-alapú finanszírozást, kivéve azt az esetet, amikor harmadik, magánszemély kínál fel a kötelezettségvállalás összegével azonos mértékű készpénzóvadékot.
15
Garancia, készfizető kezességvállalás illetve óvadékba helyezett értékpapír esetén a fedezet értékelését a garantőr, készfizető kezes, illetve a kibocsátó értékeléséhez kell kötni. Ha a garantőr vagy a készfizető kezes nem biztosítja a teljes kockázatvállalást, a többi fedezet értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a garancia lehívása után a bank hogyan osztozik a további megtérüléseken a garantőrrel. A kezességek ilyen körébe tartozik például a Hitelgarancia Rt. vagy az Agrárvállalkozási Hitelgarancia Rt. kezesség-vállalása. Biztosítékok
kikötése
esetén
nem
elegendő
annak
megjelölése
a
kölcsönszerződésben vagy garancia megállapodásban, a biztosítékra vonatkozóan minden esetben biztosítéki szerződést kell kötni. Egy ügyletet egyszerre többféle jogi biztosíték is fedezhet. Általában a fedezettség optimalizálása érdekében a különböző biztosíték típusokat egymás mellett kombináltan alkalmazzák a bankok. A biztosíték típus megválasztásánál az ügyfélkapcsolat jellegét szokták figyelembe venni. Azon ügyfeleknél, amelyekkel tartós hitelkapcsolatban áll, vagy ilyen kapcsolatot kíván létesíteni a bank, egyrészt keretszerződést kötnek a tartós hiteljogviszonyról (meghatározva a keret összegét, lejáratát és a keret-biztosítéki szerződéseket), másrészt ebben az esetben hosszabb távú vagy határozatlan időre szóló keretjellegű biztosítéki szerződéseket célszerű alkalmazni. Természetesen az ügylettől is függ a biztosíték típusa. Egy ingatlan vagy termőföld fedezetű kölcsön már konstrukciójában is ezekhez a biztosíték típusokhoz van alakítva, de például egy mezőgazdasági termelő forgóeszközhitelének egyik természetes biztosítéka maga a termény közraktárjegy formájában. Ugyanakkor egy termelő cég stabil nagytételű vevőbázisához kapcsolt kedvelt biztosítéki forma a követelés/árbevétel engedményezés. Ha a biztosíték tárgya ingatlan vagy zálogtárgy, vagyonbiztosítási szerződés megkötése szükséges legalább a kötelezettség-vállalás lejáratával megegyező időszakra. Általános elvárás ezen biztosítási szerződések bankra engedményezése. Továbbá ingatlanbiztosíték esetén feltétlenül szükséges az ügyfél, vagy a biztosítékot adó tulajdonjogát igazoló, az ingatlanra vonatkozó bejegyzett tulajdoni lap (olyan tulajdoni lap nem fogadható el, amelyen a tulajdonjogot csak a széljegy igazolja). Ingatlan vásárlásához nyújtott hitel esetén elfogadható a tulajdonjog bejegyzésének széljegyes kérelme, amennyiben az adásvételi szerződést jogász ellenőrzi. A biztosítéki értéken számított fedezetek összegének alapértelmezésben el kell érnie a kötelezettségvállalás plusz egy kamatperiódus kamata összegének 100%-át. Ha a 16
bank egyébként a társaság tevékenységéből egyértelműen biztosítottnak látja a rövid lejáratú hiteleinek a visszafizetését cash-flow alapon, jogi biztosítékok nélkül, vagy az előírtat el nem érő mértékű biztosítéki háttér mellett is vállalhat kötelezettséget. Ezt bizonyos ügyfelek irányában kikényszeríti a versenyhelyzet, illetve indokolja a rövid futamidő, vagy kis összeghatár. Fontos és néhány eset alapján tanulságos szabály az, hogy minden kockázatvállalási döntés előtt az üzleti terület képviselőinek meg kell győződni a szükséges
fedezetek,
illetve
biztosítékok
meglétéről,
valós
értékéről,
és
érvényesíthetőségéről. Fedezetelvonás az a cselekmény, amikor az adós, illetve zálogkötelezett a hitelezővel történt szerződéskötést (a hitelező számára adott jognyilatkozatot) követően harmadik személlyel olyan szerződést köt, hogy ez által az adós ellen vezetett végrehajtás sikertelen maradjon, és a hitelező ne juthasson hozzá a követeléséhez. A fedezetelvonó szerződés célja a vagyonmentés, a cselekmény büntetőjogi kategória. A magyar jogrendszerben jogi biztosítékként el nem ismert biztosítéki kikötések, az euro klauzulák, amelyek a nyugati bankok napi hitelezési gyakorlatában teljesen általánosak és elfogadottak, jogilag ki is kényszeríthetők a jelenlegi magyar gyakorlattal szemben. Általánosan bevett banki gyakorlattá vált az ún. euroklauzulák alkalmazása. Ezek a nem pénzügyi jellegű mellékkötelezettségek vagy kikötések a hitelszerződés megkötésekor általánosan elfogadott kockázatcsökkentő eszközök. A magyar jogrendszer ezen biztosítéki kikötéseket nem ismeri el, bírósági eljárás keretében nem érvényesíthetőek. Biztosítéki értékük minden esetben 0%. Ennek ellenére kockázatuk csökkentése érdekében a bankok törekednek az alábbi szerződéses kikötések érvényesítésére. 1.
Negative pledge Az adós kijelenti, hogy a bank előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül az adós és
az adós többségi tulajdonában, illetve irányítása alatt álló cégek • nem létesítenek zálogot, jelzálogot stb. egyetlen jelenleg és/vagy jövőben az adós tulajdonában lévő eszközön • nem nyújtanak óvadékot • nem nyújtanak kezességet, készfizető kezességet,
17
• nem bocsátanak ki saját váltót és nem adnak az adósra forgatott idegen váltót sem saját hiteleinek, sem más társaságok hiteleinek (pl. leányvállalatok hiteleinek) biztosítékául. 2.
Pari passu A pari passu elv alkalmazása jellemző módon a konzorciális, illetve szindikált
finanszírozáshoz kapcsolódik. Ilyen finanszírozás esetén a résztvevő pénzintézetek közös megegyezése alapján a biztosítéki ügynök által kikötött biztosítékokból minden fél követelése arányában részesedik. Az adós kijelenti, hogy a bankkal kötött hitelszerződéseiben meghatározott feltételeknél más hitelező számára kedvezőbb feltételekkel nem köt szerződést. Továbbá hogy ha az adós közvetlenül, vagy közvetve többségi tulajdonában és/vagy irányítása alatt álló cég biztosítékot nyújt az adós valamely hitelének visszafizetésére akár részben vagy egészben, akkor ugyanezen biztosítékokat, vagy ezekkel egyenértékű biztosítékokat a bank számára is felajánlja. 3.
Cross default A bank azonnali hatállyal felmondhatja az adóssal kötött szerződéseit, ha az
adós vagy az adós csoportjához tartozó cégek közül bármelyik nem teljesíti bármely szerződéses kötelezettségét. 4.
Lényegi változás a gazdálkodásban (MAC) Tágan értelmezhető klauzula, lényege, hogy ha a bank vizsgálata szerint az adós
gazdasági viszonyaiban, illetve jogi helyzetében olyan jelentős visszaesés, illetve változás következik be, amely a bank megítélése szerint az adós kötelezettségeinek teljesítését veszélyezteti vagy veszélyeztetheti, akkor a bank a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja. 5.
Komfortlevél A komfortlevél kibocsátója az adós egyik tulajdonosa. Kifejezi a levélben
tulajdoni viszonyának fenntartási szándékát, illetve vállalja, hogy a részesedését érintő változásokról előzetesen értesíti a bankot.
18
A kibocsátó nyilatkozik arról, hogy, tudomása van a társasága és a bank között létrejött/létrejövő szerződés(ek)ről, illetve mindent megtesz annak érdekében, hogy a társasága a fennálló pénzügyi kötelezettségeinek lejáratkor eleget tudjon tenni. A fentiek mellett általános még az alábbi szerződéses kikötések alkalmazása is: • tulajdonosi kikötés (ownership clause; a tulajdonosok változásától véd), • eszközértékesítés korlátozása (asset sale restriction), • hitelnyújtás és garancia kibocsátás korlátozása (upstream / downstream loans / guarantees restriction). Valamint a pénzügyi fedezet kikötések (financial covenants) úgy mint: • pénzügyi ráták (pro rata turnover caluse) • pénzügyi állomány adatok járulékaival együtt megtérül. Szerződések közokiratba foglalása A bankok nagyon sok esetben foglaltatják közokiratba szerződéseiket, mely önmagában egy erősebb jogi biztosíték, mint a magánokirat. Ugyanis a szerződések közokiratba foglalása a helyi bíróság végrehajtási záradékkal való ellátását követően azonnali végrehajtást tesz lehetővé. Ez azonban csak akkor igaz, ha megfelelő alakiságban tartalmazza az ügylet minden részletét. A kölcsönszerződések biztosítéki szerződéseit ingó jelzálog és a vagyont terhelő zálogszerződés esetében kötelező közokiratba foglalni, hiszen maga a biztosíték jogi érvényessége ezáltal jön létre. A közjegyzői okiratba foglalás költségeit általában az ügyfélnek kell fizetnie. Minden egyéb más esetben a kölcsönszerződések és biztosítéki szerződések közokiratba foglaltatása, illetve annak esetleges költségviselése az üzleti döntés részét képezi. A közokiratba foglaltatás a bank számára lehetővé teszi, hogy közvetlen végrehajtást indítson bírósági záradékolással. Amennyiben az adós és az ingatlanra jelzálogjogot engedő zálogkötelezett különböző személyek, akkor mind a kölcsönszerződés, mind a jelzálog szerződés közjegyzői okiratba foglalása szükséges az azonnali végrehajtáshoz. Ha a közokiratba foglalt szerződések fontos feltételei (pld.: lejárat napja, törlesztőrészletek, biztosítékok, kölcsönösszeg, stb.) módosulnak, a közokiratba foglalt kölcsön- és biztosítéki szerződéseket is módosítani kell annak megfelelően. A módosításnak pedig szintén közokiratban kell történnie. 19
3. AZ EGYES ÜGYFÉLSZEGMENSEKBEN ALKALMAZANDÓ HITELDÖNTÉSI GYAKORLAT 3.1.
Lakossági ügyfélkör hiteldöntési gyakorlata Meglehetősen széles körben ismert mindenki előtt, aki magánszemélyként kíván
hitelhez
jutni,
annak
általában
milyen
személyét
és
jövedelmét
bemutató
dokumentumokat kell a hitelkérelem benyújtásakor beadnia a bankhoz. Ezen dokumentum igényeket a kereskedelmi bankok, lényegében egymáshoz hasonlóan, de teljesen önállóan határozzák meg. Az adósminősítés, azaz a hitelezhetőség kritériuma függ az adott hiteligénylő egyedi adataitól, melyekre egy-egy un. scoring pontot kap, de a scoring pontszám nagysága már nem az adott ügyféltől függ, hanem a bank tapasztalati számaitól (a visszafizetési hajlandóság, másként fogalmazva a rossz hitelek monitoringjából adódóan leszűrhető tanúlságoktól) a már fennálló portfólió minőségétől függően. Az előzőek konkrétan pl. azt jelentik, hogy egy budapesti hiteligénylő és egy kedvezőtlen térségben élő hiteligénylő, ha azonos is a havi jövedelmük és egyéb ismérveik nem azonos scoring pontot kapnak a hitelkérelmükre, mert egy kedvezőtlen térségi hiteligénylőnek nagyobb az esélye arra, hogy a munkahelye megszűnik és nem lesz képes egy hosszú futamidejű hitel törlesztésére a budapestivel szemben, aki ha meg is szűnik a munkahelye, nagyobb eséllyel talál újat a régi helyett és a fizetőképessége, ha meg is inog átmenetileg –a bank szemszögéből nézve- hamarabb helyre állítható és a felvett hitelt hamarabb képes lesz törleszteni. Természetesen a lakossági ügyfélkörben az objektív scoring pontok mellett sokat számat a szubjektív benyomás is, ami kialakulhat azért is, mert az adott hitelkérő már vezet számlát a bankban, vagy rendszeresen oda érkezik a munkabére, vagy más bankműveletet bonyolított, vagy ezek hiányában pusztán a fellépése, személyes benyomás is. Mind az objektív mind a szubjektív minősítés eredménye együttesen szükséges a magánszemély hitel kérelmének eldöntéséhez. A fenti elvek érvényesülnek, ha ingatlan fedezet mellett, -tehát már meglévő vagy épülő ingatlanra-
kér hitelt az ügyfél, azzal a különbséggel a „fedezetlen”
személyi hitellel, hogy a bank biztonsága nagyobb, hisz tárgyi biztosíték, az ingatlan is a hitel visszafizetését biztosítja, de ez a különbség elsősorban a hitel árazásában mutatkozik meg. (Néha előfordul, hogy a fedezetlen személyi hitel és egy
20
ingatlanfedezetes hitel kamatfeltételei között négyszeres különbség is van, nyilván a fedezett az olcsóbb.) A scoring pontokat megalapozó tapasztalati információk nyilván bankonként eltérőek és az adott bankban az egyik legszigorúbb banktitkot képezik, mert ha az publikussá válna akkor a rosszhiszemű ügyfélkör ki tudná az adatait úgy „kozmetikázni, hogy nem kerülne a nem hitelezhető kategóriába senki. E pontnál érdemes megemlíteni, hogy a nagytömegű lakossági hiteleknél a követelés (azaz a már leszerződött és kifolyósított hitelek) minősítése sem egyedi módon történik, hanem portfólió alapon. Egyes bankok a –és a K&H is- a késett napok alapján képez minősítési kategóriákat és ahhoz tartozóan rendel mellé céltartalékokat is. Ez a céltartalék nyilvánvalóan nem kerül felhasználásra, ha a késedelmesen is, de végül törlesztő ügyfél eleget tesz fizetési kötelezettségének. A 14/2001. (III.9.) PM rendelet szabályozza az ügyletminősítés és értékelés fő szabályait és ennek alapján a lakossági és fogyasztási hiteleknél, 200 millió HUF az, az összeghatár, ahol késedelmi határidőkhöz kötődően egyszerűsített minősítési eljárást használ a bank. Ha az egyedi ügyfélkövetelés meghaladná a 200 M HUF összeget, ott már egyedi követelés minősítést kell végezni, de az is lényegében a késett naphoz kötődik, azzal a különbséggel, hogy az adós helyzete (munkahely, jövedelem, stb) átvizsgálásra kerül. Mind az éven belüli, mind az éven túli hitelek esetén a követeléseket havonta, a fizetési magatartás, azaz a késedelmes napok száma alapján besorolják kockázati kategóriákba. A késedelmi kategóriákhoz kockázati korrekciós szorzót rendelnek. A minősítési kategória megállapításánál a fedezetül szolgáló biztosíték értékét is figyelembe veszik a vállalt kockázat teljes összegével szemben.
21
Nem vehető figyelembe azonban olyan biztosíték
amely esetében a hitelintézet a biztosíték érvényesítését megkísérelte, de azt huszonnégy hónapon belül realizálni nem tudta,
amelyet az ügyfél vagy harmadik személy már más jogügylet biztosítékául adott, ide nem értve az ingatlanra vonatkozó jelzáloggal terhelt zálogtárgyat,
amely az ingatlanra vonatkozó jelzálog esetén a jelzálogbejegyzés sorrendjét figyelembe véve a megelőző jelzálogbejegyzések összegével együtt meghaladja a biztosíték — ügyfél számviteli nyilvántartásában szereplő — könyv szerinti értékének vagy a vagyonértékelő által megállapított értékének (ha ez utóbbi alacsonyabb) hetven százalékát. (Ezek a szempontok nem csak a lakossági, hanem más pl. vállalati kör minősítésére is érvényesek.) Amennyiben az ügyféllel, az ügylettel, vagy a biztosítékkal kapcsolatos
információk ezt indokolják, a kockázatkezelés bármikor jogosult a követelésminősítési kategória megváltoztatására. 3.1.1. Döntési hatáskörök A bankrendszer általános döntési gyakorlata a „4 szem elv”, ami kizárja, hogy egyszemélyes döntések születhessenek még a legcsekélyebb összegre vonatkozóan. Az is evidens, amiként nő a hitel összege, úgy kerül a döntés egyre magasabb (adott esetben egyre bővülő számú bizottság) hatáskörébe.
Ezek az elvek nem csak a
lakossági, hanem az összes szegmens kihelyezésére általánosságban vonatkoznak. Egy országos lefedettséggel rendelkező nagy bank előnye, (pl. a K&H 160 fiókkal bír) hogy sok helyen elérhető és ezért a lakossági hitelkérelem alapadatai ott kerülnek feldolgozásra, ahol az ügyfél éppen betér a bankba. A döntés viszont nem ott születik. 1. A lakossági előszűrés az a bankfiók feladata (szubjektív benyomások az ügyfélről, a kérelemhez szükséges adatok és igazolások meglétének ellenőrzése, BÁR lista ellenőrzése). 2. Azok teljessége után kerül át a felvett adathalmaz egy központi adatbázisba, amiből a központi kockázatkezelés alakít ki scoring pontokat, végezhet még esetleges ellenőrző vizsgálatokat (pl. munkáltató leellenőrzése) és írhat elő a standardtól
22
eltérő egyedi hitelfolyósítási feltételeket (pl. nem egyértelmű telekkönyvi kivonat folyósítás előtti tisztázása), majd ennek nyomán dönt a hitelkihelyezésről. 3. A szerződés kötés és folyósítás a fiókban történik. A fenti eljárás több százezres ügyfélszám kiszolgálását biztosítja a bank ún. elégedettségi felmérési tapasztalatai szerint elég nagy megelégedésre. 3.2.
Kisvállalkozói ügyfélkör döntési folyamata A kisvállalkozói ügyfélkör a K&H gyakorlatában a 700 M HUF /év forgalmú
ügyfélkört jelenti. Ezen vállalkozói kör minősítése magán hordozza scoring jegyeket is és a mérlegen alapuló minősítés jellemzőit is. Tekintve, hogy a mérlegek megbízhatósága a banki tapasztalatok szerint e körben még kérdésessé tehető, így a 14/ 2001. PM. rendeletben előírt négy kötelező adósminősítési mérlegadaton alapuló mutatón túl a bank számos „scoringolható” információt is bekér az ügyféltől. Ezek nyomán a közlekedési lámpa elvén hitelezhető(zöld), még elemzendő (sárga) és tilos hitelezni (piros) adósminősítésű kategóriába „eső” ügyfelet. A folyamat számos lépésből áll –és a következőkben leírtak mutatni fogják, hogy mennyi munkaerő jól szabályozott együttműködése kell ahhoz, hogy olyan újság hírdetéseket merjen egy-egy bank megjelentetni, hogy pár nap alatt képes hiteldöntést hozni (persze csak akkor ha az ügyfél rendelkezésre bocsátotta az összes szükséges alapinformációt, ami a hitelkérelem feldolgozásához kell kisvállalkozói ügyfelekkel kapcsolatos hitelezési folyamat a Bank aktív oldali kötelezettség-vállalásának menetét, eljárásának rendjét tartalmazza a hitelkérelem benyújtásától kezdve, a döntés megszületésén és a szerződés megkötésén keresztül, a hitelgondozást is magába foglalva, egészen a hitel megszűnéséig, beleértve a problémás hitelek kezelésének folyamatát is. Fő lépések: 1)
Ügyfél tájékoztatása
2)
Kérelem előterjesztése, ügyfélminősítés
3)
Döntés
4)
Ügyfél tájékoztatás a döntésről
5)
Szerződéskötés
6)
Szerződéses feltételek ellenőrzése, keretek nyilvántartásba vétele
23
7)
Szerződéses feltételek nyomon követése
8)
Hitelgondozás
9)
Problémás hitelek kezelése
A scoring alapján kialakított ügyfélminősítés célja, hogy a bank objektív módon folyamatosan figyelemmel tudja kísérni a hitelportfolió alakulását, ennek érdekében minden ügyfél megfelelő minősítési kategória besorolást kap. -
A 14/2001. PM rendelet előírja, hogy a kockázatvállalási döntéseket megelőzően
a minősítés során a banknak fel kell mérnie az ügyfél pénzügyi helyzetét, hitelképességét, jövőbeni fizetőképességét, a döntések megalapozásaként. Az ügyfél hitel-visszafizetési képességének és készségének vizsgálatakor figyelembe kell venni az ezeket meghatározó legfontosabb tényezőket (pl. pénzügyi és piaci helyzet, tulajdonosi háttér, vezetés színvonala, stb.) Ezek a tényezők határozzák meg, hogy egy ügyfél hitelezhető-e, s ha igen, milyen mértékig és milyen erős biztosítéki háttérrel. Az adott ügyféllel szembeni kockázatvállalásnak az egyedileg elfogadható maximuma függvénye az
ügyfél
hitelképességét
mutató
egyedi
mutatóknak
(pl.
likviditás,
tőkeellátottság/tőkeáttétel, adósságszolgálat, cash flow termelő képesség stb.) és közvetetten a minősítési kategória szerinti hovatartozásának. -
Az
ügyfélminősítés
elvégzése
meglévő
ügyfelek
kockázatvállalásának
felülvizsgálata során is szükséges, mert az ügyfél helyzetében bekövetkezett esetleges romlás miatt a banknak időben lépéseket kell tennie a hitelezési veszteség elkerülése érdekében. A Bázel II./QCR követelmények alapján átalakított ügyfél-minősítési rendszer segítségével a várható bedőlési gyakoriság (PD) becslése minden ügyfélre egyedileg szükséges, az ügyfél-minősítési kategória meghatározásával összefüggésben. Az ügyfél-minősítési rendszer nem helyettesíti, illetve nem pótolja a hitelezési kockázatok vonatkozó szabályzatban előírt, folyamatos figyelemmel kisérését. Az egyedi ügyfélminősítés szigorúan bizalmas információ, (banktitok körbe tartozó kategória)
melyről sem az ügyfelet sem a nyilvánosságot nem szabad
tájékoztatni. A minősítés kategóriái az alábbiak: A vállalati ügyfeleknél alkalmazott minősítési kategóriák és a kisvállalkozói ügyfelekre értelmezett minősítési kategóriák rendszere a
bankcsoport egészére
kötelező, sőt az anyabank és a nemzetközi társbankok is azonos szemlétetben minősítenek a teljes bankcsoporti összehasonlíthatóság érdekében. 24
Megnevezés
EGYSÉGES
Hasonló kockázat S&P
Vállalati és kisvállalkozói minősítése ügyfél- minősítési kategória - rendkívül alacsony
1
AAA
- nagyon alacsony
2
A
kockázatú
3
BBB+
- erős közepes kockázatú
4
BBB
- közepes kockázatú
5
BBB-
- erős elfogadható
6
BB+
kockázatú
7
BB
8
B+
- külön figyelendő
9
B
Átlag alatti
10
CCC
Kétes
11
CC
Rossz
12
C
A+
kockázatú A-
- alacsony kockázatú
BB-
- elfogadható kockázatú - gyenge elfogadható kockázatú B-
Megjegyzés: A kisvállalkozói ügyfélkörbe tartozó ügyfelek minősítései jellemzően a „közepes” kockázatú kategóriától a „rossz” kategóriáig szóródnak. Ez alapvetően a kis méret és az ágazatban betöltött meghatározó szerep hiánya miatt tapasztalható a gyakorlatban. 3.2.1.. Előszűrés Az előszűrést minden meglévő és új, a bankot kockázatvállalási céllal megkereső ügyfélre vonatkozóan el kell végezni a KKV ügyfelek számára Az előző pontban részletezett minősítési kategóriákba sorolás érdekében a scoring ügyfélminősítő rendszer bármely modulja keretében csak azon ügyfelek kezelhetők, akik a scoring ügyfélminősítő rendszer alábbi követelményét teljesítik: •
A scoring ügyfélminősítő rendszer keretein belül kizárólag azon kisvállalkozói ügyfelek kerülhetnek minősítésre, akiket az előszűrő elvek a scoring minősítésből nem zárnak ki. 25
•
Kezdő vállalkozások esetében a minősítési modul által adott eredmény és a piaci helyzetre, a tervezett pénzügyi helyzetre és a tervek megalapozottságára vonatkozó szubjektív információk figyelembevételével az illetékes döntéshozói fórum által legfeljebb DR 8 minősítési kategóriába sorolható az adós.
3.2.3. Scoring alapú ügyfélminősítés A scoring értékelés alapja a meghatározott formátumban elkészített scoring előterjesztés. A scoring ügyfélminősítési rendszer végeredménye az ügyfélminősítési kategória
(minősítési/értékelő
lapon
rögzítve),
ami
a
döntéshozatal
egyik
alapinformációja. A scoring rendszer önmagában nem hoz hiteldöntést, feladata a minősítés. A Bank elsődlegesen olyan ügyfeleket finanszíroz, melyeknél a Bank a finanszírozásról szóló döntés meghozatalakor feltételezi, hogy az ügyfél hitelvisszafizetési képessége és készsége megfelelő Egy adott ügyfél esetében a finanszírozás elfogadható szinjét az ügyfél pénzügyi helyzetét mutató egyedi mutatói alapján (likviditás, adósságszolgálat, cash flow termelő képesség stb.), valamint közvetetten a scoring minősítés eredményétől és a kapcsolódó fedezeti elvárások szabályaitól függően, az ügyfél más banknál/pénzügyi intézménynél már fennálló kötelezettségvállalásainak a figyelembevételével határozzák meg az illetékes döntéshozók. A scoring rendszer által adott minősítési kategóriához képest az ügyfelet a döntéshozók a bírálati folyamat során a tudomásukra jutott negatív befolyásoló tényező, információ alapján rosszabb minősítési kategóriába jogosultak átsorolni az ügyfelet, amennyiben a minősítés a KKV scoring modulban készült. Az olyan ügyfelek esetén, amelyeknél az összes követelés mögött kizárólagos biztosítékként készfizető kezesség áll (a kezes által nyújtott dologi fedezettel, pl. ingatlan, óvadék, vagy anélkül), ugyanis ebben az esetben a készfizető kezest kell minősíteni, amennyiben az gazdasági társaság, ill. egyéni vállalkozó, s ha a hiteldöntés kizárólag a kezes hitelképességére alapul.
26
Átlag alatti (DR 10) vagy annál rosszabb (DR 11, 12) kategóriába csak felsőbb kategóriákból történő átsorolást követően kerülhetnek ügyfelek. Ezek az ügyfelek a bank szabályai szerint speciális hitelkezelés alá kerülnek. Ezen ügyfeleknek a speciális hitelkezelés keretében adható csak hitel. (ami nagyon ritka). 3.2.4. Korai figyelmeztető jelek monitoringja Mind az éven belüli, mind az éven túli kötelezettségvállalások esetén – a felülvizsgálati időpontok között – az ügyfeleket havonta, a fizetési magatartás, azaz a késedelmes napok száma alapján történő monitoring keretében kell figyelni, szükség esetén a minősítés módosítást javasolni. 3.2.5. Egyszerűsített minősítési eljárásrend Az adós kockázatától független biztosítékú kötelezettségvállalás mellett történő finanszírozás esetén a scoring ügyfél-minősítési rendszer keretei között létrehozott egyszerűsített eljárásrend alapján történik az alábbi esetekben az ügyfelek vizsgálata és a minősítés meghatározása, amennyiben a javasolt összkötelezettségvállalás (beleértve a kockázatos és kockázatmentes biztosítékkal fedezett kötelezettségvállalásokat) a 150 M Ft-ot nem haladja meg. Az adós kockázatától független biztosítéki háttér ellenére szükséges a hitelvisszafizetés kockázatának áttekintése, a megfelelő minősítési kategóriába sorolás, bár egyszerűsítettebb szempontrendszer szerint történik. Az egyszerűsített eljárásrend alkalmazása: Az ügyfél(csoport) teljes kötelezettségvállalás állományának 1. eset: kockázatmentes biztosítékkal való fedezettsége esetén 2. eset:
minősítéssel
rendelkező
bank
garanciájával,
ill.
állami
készfizető
kezességvállalással (Magyar Állam – költségvetés részéről) fedezettsége esetén. Minden ügyfelet olyan gyakran kell minősíteni, ahányszor róla a döntéshozók elé új előterjesztés kerül, de évente legalább egyszer kötelezően szükséges, a (limit)felülvizsgálat keretében (kivétel a kezdő vállalkozók, ahol az első működési évben minimum féléves felülvizsgálati gyakoriság szükséges). Az éves vagy féléves gyakoriságon túl abban az esetben, ha az ügyfél megítélése /bármely szempont szerint/ változik, a folyamatos ügyfélgondozás során nyilvánvalóvá válik (korai figyelmeztető jelek monitoringja során) és ez indokolja az ügyfél egy másik 27
minősítési kategóriába történő átsorolását, akkor az átminősítésről haladéktalanul intézkedni kell. 3.2.6. Kapcsolattartás (DR 10-12 -rossz, nem hitelezhető adósok esetében) A DR 10-12 kategóriákba minősített ügyfelek esetében, ahol a kezelést az Problémás (Speciális) Hitelek Osztálya látja el, ott a minősítés és az előterjesztés (beleértve az értékvesztés, ill. céltartalék képzési javaslat) elkészítéséért is ez az osztály a felelős. Az ilyen adósok esetében az ügyfél minősítéséről elkészített előterjesztéseket a döntési hatáskör szerint illetékes hitelezési bizottság, illetve a döntésre feljogosított üzleti és kockázati döntéshozó jogosult jóváhagyni. A 9 minősítési kategóriától rosszabb kategóriákba tartozó ügyfelek hitelezése alapesetben nem illeszthető a Bank hitelezési politikájába, kivéve ha a speciális hitelkezelés esetén kifejezetten erre irányuló döntés születik a követelés jobb megtérülése érdekében, ill. ha egyéb speciális feltételek alkalmazásával a hitel visszafizetésének kockázatát elfogadható mértékűre lehet csökkenteni (pl. zárt ügyletfinanszírozás). 3.2.7. A döntéshozatal alapja A scoring előterjesztés A scoring alapú ügyfél-minősítés és a javasolt kötelezettségvállalásra vonatkozó döntéshozatal alapja a scoring előterjesztés. A problémás adósok kezelését végző Speciális Hitelek Osztálya által készített előterjesztések, javaslatok standard formátumát a rájuk vonatkozó hatályos szabályok definiálják. 3.2.8. Döntéshozatal szükségessége Az ügyfelek kötelezettségvállalásaival kapcsolatos, a kockázatot befolyásoló minden módosítást csak döntési hatáskörrel felruházott döntéshozók hagyhatnak jóvá a négy szem elve . Döntéshozatal szükséges tehát az alábbi változások esetén: • új kötelezettségvállalás,
28
• meglévő kötelezettségvállalás feltételeinek módosítása (összeg, lejárat, árazás, fedezetek, kapcsolódó szerződéses és folyósítási feltételek, kikötések) • az ügyfél felülvizsgálata (tekintettel az újraminősítésre, szükség esetén a speciális ügyfélkezelés részére történő átadás kezdeményezésére) • limitállítás,
limit
felülvizsgálata
(ill.
a
limit
alatt
az
egyes
kötelezettségvállalások kihelyezésekor is, ha a limitalapításkor a döntéshozók erről kifejezetten így határoztak.) 3.2.9. Döntési elvek – kötelezettségvállalásra vonatkozó szempontok A 14/2001. PM rendelet 5.§ 5-6. bekezdése alapján a kisvállalkozói ügyfelek esetén azon összeghatárt, amely alatt a bank nem alkalmaz limiteket meg kell határozni. Ezen összeghatár alatt nem nyílik lehetőség limitek alkalmazására a kisvállalkozói ügyfelek esetében, mert gyengeségük miatt minden egyedi kérelmüket egyedileg kell elbírálni. A scoring értékelés végeredményéhez képest a döntésben a minősítés (javítólag) csak az arra felhatalmazott döntési szinteken módosítható. Amennyiben a hatásköri rend szerint illetékes döntéshozók (üzleti és kockázati) nem jutnak konszenzusra, akkor legalább egyikőjük kezdeményezésére a döntést a következő magasabb döntéshozatali szint elé kell terjeszteni. Ha ez nem történik meg, az előterjesztés elutasításra kerül (negatív döntés). A döntés keretében történő kötelezettségvállalás jóváhagyása vonatkozik – finanszírozás elfogadható szintjére, ezen belül a leszerződhető éven belüli és éven túli kötelezettségvállalásokra. Az egyes ügyletekre vonatkozó döntések esetén a döntés napját követő három hónapon belül alá kell írni a szerződést, utána a döntés elévül. KKV ügyfélkörben 3 hónap alatt egy cég el is tűnhet a gazdasági életből. 3.2.10. Döntési hatáskörök A döntési hatásköri szint meghatározásánál az összkötelezettségvállalás (=módosított csoport-kockázat) felső összeghatára magában foglalja a kockázatos és kockázatmentes
biztosítékú
kötelezettségvállalásokat
egyaránt,
mely
a
K&H
Bankcsoport szintjén értelmezett. A döntési hatáskör meghatározás a bank belső ügye nem publikus, nem kommunikálható. 29
A DR 10-11-12 minősítésű, ill. a Speciális Hitelek (SHO) kezelésében levő adósokra vonatkozó döntési hatáskörök sokkal szigorúbbak és magasabb vezetői szintekhez tartoznak, mint a probléma mentes ügyfelekre vonatkozó szabályok.
30
3.3.
Közép- és nagyvállalatok hiteleinek elbírálása A vállalati ügyfélkörben kizárólagosan a mérlegadatok képezik a minősítés
alapját, és bár itt is vannak szubjektív szempontok, azok legfeljebb 1-2 adósminősítési kategóriával tudják feljavítani vagy lerontani a mérlegből kiszámított minősítést, a szubjektív szempont nem releváns az adós megítélése szempontjából. A K&H igazodva a tulajdonos bank (KBC) minősítési rendszeréhez 12 kategóriába sorolja az adósokat és ebből csak az első 9 kategória hitekezhető, a 10-11-12 minősítésű ügyfélkör már a Speciális Hitelek Osztálya work-out kezelésébe kerül. A dolgozatomban részletesen bemutatásra kerül a következő fejezetekben, egy konkrét rossz hitel részletes elemzésével a banki work-out működése, azok az erőfeszítések, amelyeket a banknak azért kell tennie, hogy a rossz hitel részben vagy egészben visszafizetésre kerüljön. Minősítési kategória sorszáma (DR) 0. 0A
0B 0-x
0D 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
Megnevezés nem minősített 100%-os megtérülést nyújtó biztosíték, mely a 13/2001. (III. 9.) PM rendelet szerint nulla súlyozásúvá teszi a kockázatvállalást 100%-ban bankgarancia a fedezet 100%-ban más ügyfél (vagy ügyfelek) kockázata, annak készfizető kezessége (ill. külföldi vállalat garanciája) révén (x helyébe a készfizető kezes ügyfélminősítését kell írni) a fentiek vegyes alkalmazása (pl. HUF kp. óvadék és bankgarancia együtt 100%-os fedezetet nyújt.) rendkívül alacsony kockázatú nagyon alacsony kockázatú alacsony kockázatú erős közepes kockázatú közepes kockázatú erős elfogadható kockázatú elfogadható kockázatú gyenge elfogadható kockázatú külön figyelendő átlag alatti Kétes Rossz
AAA - A+ A - ABBB+ - BBB BBBBB+ BB és BBB+ B BCCC CC C
31
Tekintve, hogy a vállalati ügyfélkörben nagy összegű, több száz millió forint, néha több milliárd forint hitelezési veszteséggel is szembe kell néznie a bankoknak ezért ezen a banki területen más szakmai felkészültségű munkatársak is dolgoznak, mint a normál hitelezésben, és általában mindenhol a work-out elkülönült szakmai területe a banknak a „jó banktól”. Ezen rossz ügyfelek minősítése a work-out osztályon történik, de a minősítés elvei azonosak a jó ügyfelekével, hisz éppen így szűrhető ki, hogy ki a jó és kia rossz mérleget produkáló adós. Természetesen a work-outra szoruló ügyfelek mindaddig a 10-12 minősítési kategóriában maradnak, amíg a helyzetük nem javul annyira, hogy átsorolhatóvá válnak jobb adósok közé ill. visszaadhatóvá válnak jó banki kezelésre. 3.3.1. Minősítési kategóriák Az adósminősítési kategóriák kialakításának fő elgondolása az, hogy hasonlóan a tulajdonos KBC által fejlesztés alatt álló QCR (Quantitative Credit Risk) adósminősítési rendszerhez, a Kereskedelmi és Hitelbankban is 8 problémamentes kategória legyen, ugyanakkor a minősítési rendszer a vonatkozó magyar törvényi előírásoknak is megfeleljen.2 A minősítés kategóriái ugyanazok mint ami a kisvállalati fejezetben bemutatásra került. Megjegyzés:
A
vonatkozó
rendelet
szerinti
felosztásban
az
1-3
a
problémamentes alacsony (PA), a 4-5 a problémamentes közepes (PK), 6-8 a problémamentes elfogadható (PE) kategóriákat fedi le 3.3.2. A minősítés menete Mint azt a 14/2001. (III. 9.) PM rendeletre hivatkozva említettem, az ügyfél minősítése során egyaránt vizsgálni kell az ügyfél gazdálkodási adataiból nyert számszerűsíthető adatokat, valamint a nem számszerűsíthető szubjektív megítélésű információkat, továbbá hogy ezen szubjektív szempontok figyelembevételének aránya nem lehet 50 %-nál magasabb. Az alábbiakban meghatározott minősítési folyamat megfelel az említett jogszabály előírásainak. 1. Külföldi ügyfelek esetén speciális lehetőségek figyelembevétele. 2. Országkockázat figyelembe vétele. 3. Az ágazat kockázatának figyelembe vétele. 2
Forrás: A Kereskedelmi és Hitelbank Rt vállalati ügyfeleinek ügyfélminősítési szabályzata
32
4. Az ügyfél lejárt banki tartozásának, lejárt köztartozásának, lejárt szállítói tartozásának, lejárt vagy átütemezett fizetési kötelezettségek és túlhívott számlák vizsgálata. 5. Objektív pénzügyi mutatók vizsgálata (árbevétel növekedése, jövedelmezőség, kamatfedezeti
mutató,
tőkeellátottság,
eladósodottság,
likviditási
gyorsráta,
adósságszolgálat) 6. Szubjektív tényezők vizsgálata (tulajdonosi szerkezet, cégvezetés szakmai megítélése, piaci helyzet és várható alakulása, rendelésállomány összetétele, jövőbeli kilátások, pénzügyi tervadatok minősége) 7. Egyéb korrekciós tényezők vizsgálata (pl. ha az ügyfélcsoport gyengébb, mint a vizsgált ügyfél, illetve az ügyfélről a bankcsoporton belül rendelkezésre álló információk vizsgálata.) Az ügyfél minősítésekor először a fenti tényezők szerinti minősítések közül a leggyengébbet kell venni. Az ügyfél-kapcsolattartó a számított minősítéstől eltérő minősítést is javasolhat, ha ezt kellőképpen meg tudja indokolni. A döntéshozók ezután a számított minősítés és a javasolt minősítést is figyelembe véve hozzák meg az adósminősítésre vonatkozó döntést. Minden ügyfelet olyan gyakran kell minősíteni, ahogy a döntéshozók döntenek, de évente legalább egyszer. A 9-12 kategóriában évente legalább kétszer kell a minősítést elvégezni. Az éves vagy féléves gyakoriságú minősítési kategóriába soroláson túl abban az esetben kell elvégezni, ha az ügyfél megítélése (bármely szempont szerint) változik, a folyamatos ügyfélgondozás során nyilvánvalóvá válik, és ez indokolja egy másik minősítési kategóriába sorolást. A minősítés során megkövetelt minimális információk köre: az ügyfél mérlege, eredmény-kimutatása - ha nem új ügyfélről van szó -, pénzügyi terve, információ a tulajdonos(ok)ról, vezetőségről, piaci helyzetről, lejárt tartozásokról, átütemezett fizetési kötelezettségekről, bankcsoporthoz tartozó társaságoktól az ügyfélre vonatkozó információk, ha üzleti kapcsolat áll fenn közöttük. A minősítési javaslatokat a kapcsolattartó készíti el, kivéve a 10-12 kategóriákba minősített ügyfeleket, ahol a Speciális Hitelek Osztálya (SHO) jár el. Az ügyfél minősítéséről elkészített előterjesztéseket az üzleti döntési hatáskör szerint illetékes hitelezési bizottság, illetve a döntésre feljogosított üzleti és kockázati döntéshozó jogosult jóváhagyni. 33
3.3.3. Fedezetvizsgálat A fedezetvizsgálat és ellenőrzés ugyanúgy nélkülözhetetlen része a hitelezési folyamatnak, mint az ügyfélminősítés. A gyakorlatban természetesen ezeken a lépcsőkön, ha a megfelelő dokumentumok rendelkezésre állnak, gyorsan végig lehet menni. Előterjesztések elemzése és döntés A banki működés egyik legalapvetőbb elve, hogy döntést egymagában senki nem hozhat. Ezen felül kiépült az az intézményi kettősség, ami a banki prudenciális szabályok egyik alapköve. Eszerint az üzleti területet, akinek nagyon leegyszerűsítve az ’eladás’ és az ügyfél igényeinek kielégítése a feladata, ellenőrzi a kockázatkezelés, akinek célfüggvényének középpontjában a kockázatok minimalizálása áll. Formálisan egyik terület sem áll a másik felett, hanem a két oldalról érkező inputokat egy, szintén a két oldalt képviselő döntési testület vitatja meg, azonban az ott lévők általában a kockázatkezelői véleményből kiindulva döntenek. A hitel-előterjesztést, mely az előző két szakaszban bemutatott legfontosabb kockázati kontrollokon túl tartalmazza az ügylet és ügyfél részletes bemutatását, pénzügyi elemzését, a bank jövedelmét a kapcsolaton és minden olyan releváns információt, melyet a kapcsolattartó annak ítél, illetve tőle a szabályok elvárnak, a hitelszponzor támogatásával a kockázatkezelésre kell juttatni. A hitelszponzor (a kapcsolattartó felettese) elsősorban a hitelkérelem minőségére, jó olvashatóságára, valamint az ügylet kockázati és jövedelmezőségi szempontjaira összpontosít. A kockázatkezelés területén legelőször formai és tartalmi ellenőrzés alá vetik azt. Majd az esetleges hibákat és hiányosságokat, valamint felmerült kérdéseket jelzik a kapcsolattartónak, aki ennek megfelelően javítja, megválaszolja azokat. Ezt követően a kockázatkezelő (elemző) ’független’ kockázati véleményt alkot, melyben kitér az ügylet/ügyfél kockázatát befolyásoló pozitív és negatív tényezőkre, majd javaslatot tesz a minősítésre, támogatva vagy nem, illetve egyéb feltételekkel támogatva azt. A kockázatkezelő véleménye azért ’független’, mert független az adott üzleti terület növekedési terveitől, mint azt fentebb is említettem, illetve az adott vállalattól is, hiszen a személyes kapcsolattartás nem a feladata. Döntési javaslatát azokra a rendelkezésére
álló
információkra,
összehasonlításokra
is
alapozza,
amelyek
számosságuk és több ágazatot felölelő változatosságuk miatt nagyobb összehasonlítási
34
alapot jelentenek számára, mint egy adott vállalattal foglalkozó üzleti munkatárs információ bázisa. A kapcsolattartó és hitelszponzora reagál a véleményre, amennyiben azzal nem ért egyet, így a vélemény a reakcióval együtt a megfelelő döntéshozatali fórumra kerül. 3.3.4. Döntési szabályok A Kereskedelmi és Hitelbankban, és nyilván máshol is, különböző döntési szintek vannak, attól függően mekkora a kötelezettségvállalás összege, illetve milyen az adós minősítése, mekkora a futamidő, mi a kérelem célja. Nevezetesen problémamentes alacsony és közepes kockázat mellett magasabb összegig hozhat döntéseket egy adott döntési fórum, mint problémamentes elfogadható kockázat esetén, illetve egyre nagyobb összeg egyre magasabb döntési fórumot igényel. A döntéshozatali szint megállapításánál a Kereskedelmi és Hitelbankban mindig fontos tényező a tulajdonos KBC Csoport által vállalt kockázat. Ez azt jelenti, hogy a döntéshozatali szint meghatározásakor a K&H-nak (és leányvállalatainak) figyelembe kell vennie a teljes KBC csoport által a teljes ügyfélcsoporttal szemben felvállalt hitelezési kockázatot. Egy bizonyos összeghatárig ún. ’négy-szemes’ döntés hozható, amely azt jelenti, hogy kockázatkezelői és üzleti területről delegált egy-egy vezető dönt. Ennél magasabb összegű hiteligények eldöntéséhez bizottság szükséges, amelyben a döntéseket ugyancsak meghozhatja két döntéshozó is abban az esetben, ha a hitel (kockázat)elemzői vélemény pozitív, illetve ha a véleményben javasolt feltételeket a hitelkérelem előterjesztője elfogadja. Amennyiben az előbbiek nem teljesülnek, három fő szükséges a határozatképességhez. A döntéseknél feltétel az egyhangúság. Egyhangú döntés hiányában a döntést a vonatkozó döntéshozatali szinten levő bármely döntéshozó kezdeményezésére a következő döntéshozatali szint elé lehet terjeszteni, ennek hiányában az előterjesztés elutasításra kerül. OHB döntéseknél egyhangú döntés hiányában a kérelem a legszigorúbb feltételekkel kerül elfogadásra, illetve automatikusan elutasításra kerül. Sajátosság, bár valószínűleg nem egyedüli a magyar bankok körében, hogy bizonyos döntéseket a tulajdonos KBC jóváhagyása nélkül a bank nem hozhat meg. Ugyanakkor
a
magyar
törvények
és
jogszabályok
miatt
minden
K&H
kötelezettségvállalásra vonatkozó hitelezési döntést itthon, a bank döntéshozóinak kell meghozni, illetve jóváhagyni.
35
A fenti két követelménynek való megfelelés érdekében a KBC-hez beterjesztett ügyeket és az ezen előterjesztésekre vonatkozó KBC-ben született döntéseket is minden esetben be kell nyújtani a K&H megfelelő szintű döntéshozói (OHB) elé is. A hitelkérelem elbírálásánál a végleges döntés a (K&H által elfogadott) KBC döntésen és a K&H saját döntésén együttesen alapul. Ha a két döntés bármelyike negatív, akkor a végleges döntés is elutasítás. Egyébként a döntésekben foglalt (szigorúbb) feltételeket és korlátozásokat kell figyelembe venni. A gyakorlatban ez a kissé megtekert struktúra mindig a tulajdonos primátusát biztosítja, de formailag megfelel a szabályozásnak. A döntések érvényessége a nagy és középvállalati körben sosem haladhatja meg a döntés napjától számított egy évet. Ennek megfelelően a felülvizsgálatokat legalább évente el kell végezni, ahogy azt az előző rész is írja. Problémás ügyek esetében pedig legalább félévente. A döntéshozók indokolt esetben azonban ennél gyakoribb felülvizsgálatokat is előírhat.
3.3.5. Monitoring, követelésminősítés, céltartalék-képzés Ahogy az előző bekezdésben, úgy az előbbi fejezetekben is mindenhol szó volt a rendszeres felülvizsgálatokról, melyek a hitelkockázat ’kezelésének’ újra és újra ismétlődő elemei. A monitoring tevékenység ezeken kívül olyan alapvető elemekre terjed ki, mint a határidős feltételek nyomon követése. Ilyenek a kamat és tőketeljesítéseken túl a keretek kihasználtságának, a hitel arányos forgalomnak, vagy a megfelelő engedményezések befolyásának, egyszóval a szerződésben előírt feltételek teljesítésének figyelése. Továbbá a beadott beszámolók alapján a pénzügyi helyzet és pénzügyi kikötések vizsgálata, valamint a biztosítékokkal kapcsolatos ellenőrzések. A nem teljesítésnek, forgalomcsökkenésnek és egyéb negatív tendenciáknak ebben a szakaszban ki kell derülnie és ezek okaira a kapcsolattartónak rá kell kérdezni. Szükség esetén felülvizsgálati előterjesztést kell készíteni. Tartós fizetési probléma (30 napon túli), illetve az adós helyzetében bekövetkező jelentős negatív változás esetén rendkívüli felülvizsgálati előterjesztést készít a kapcsolattartó, amelyben kezdeményezi az SHO (Speciális Hitelek Osztálya) részére történő átadást. Itt kell szót ejteni a követelésminősítésről is, ami szintén a rendszeres felülvizsgálatokhoz tarozik, olyannyira, hogy a bank köteles ezt minden mérlegbeni és mérlegen kívüli kötelezettségvállalására negyedévente elvégezni. Illetve egyedi esetekben, ahol negatív változások következtek be haladéktalanul meg kell tennie azt. 36
A kintlévőségek minősítése és a 3.1.-ben említett öt kategóriába besorolása folyamán együttesen kell vizsgálni a kintlévőség törlesztésével kapcsolatban keletkezett tőketörlesztési és kamatfizetési késedelmet, az adós pénzügyi helyzetében beállt változásokat, a hitelintézet kockázatvállalási koncentrációját az ügyfél gazdasági ágazatában, az ügyfélhez kapcsolódó országkockázatot, a fedezetként felajánlott biztosítékok értékében, mobilizálhatóságában és hozzáférhetőségében bekövetkezett változásokat, melyek feltétlenül szükségesek a várható veszteség számszerűsítéséhez. A várható veszteséget úgy kapjuk meg, hogy az ügyféllel szembeni kötelezettségvállalás összegéből levonjuk a biztosítékok ’biztosítéki értékét’. Tehát a követelések minősítésének egyik funkciója azok várható megtérülésének megállapítása, illetve az esetleges veszteségek és az ehhez szorosan kapcsolódó céltartalék képzések, értékvesztések végzése. Ennek kapcsán térnék ismét rá a bankok működésében különösen fontos szerepet játszó céltartalékokra. Minden gazdasági társaság normális működésében előfordulhat céltartalék képzés jövőbeni költségekre, kötelezettségekre. Azonban a bankok esetében ez egy kulcsfontosságú indikátor, mely a rossz hiteleik arányát is mutatja. Alapelv, hogy a reális ismeretek szerinti állapot figyelembevételével kell céltartalékot megképezni a függő és jövőbeni kötelezettségekre, illetve értékvesztést elszámolni a mérlegben szereplő követelésekre (ügyfél kötelezettség vállalásokra) úgy, hogy ne kerüljön sor több céltartalék képzésre, értékvesztés elszámolására, mint a jövőben várható veszteség. Így például a negyedévi fordulónapok állományai alapján kell módosítani a kihasznált és ki nem használt hitelkeretek állománya mögötti céltartalék állományt.
37
4.
A KERESKEDELMI BANKI TEVÉKENYSÉG KOCKÁZATAI
4.1. Hitelkockázat Amint az előszóban bemutatásra került, a hitelezési kockázat kiemelt figyelmet kell kapjon a banki kockázatok közt, és az előző fejezetek részletesen rámutatnak arra a sok tevékenységi elemre, amivel a bank védekezik a hitelezési tevékenysége következtében előálló veszteségek kiszűrésére, azok megelőzése érdekében. Alapvetően és nagyon egyszerűen leírható ez a kockázat: az adósok nem tudnak, vagy nem akarnak eleget tenni a hiteleik és a kamatok visszafizetésének a meghatározott időpontban. A hitelezési kockázat tehát abból fakad, hogy a bank hitelfelvevőinek hitelvisszafizetései nem biztosak. Elméletileg, ha a hitelfelvevők időben visszafizetnék a teljes tőke és kamattartozásukat, akkor a banknak nem lenne hitelezési kockázata. Ez azonban soha nincs így. A hitelfelvevő csődje esetén mind a tőke, mind a fizetendő kamat kockázatnak van kitéve. A bank hitelezési kockázata több részre bontható: az egyedi ügyfélspecifikus hitelezési kockázatra, a portfólió kockázatára valamint az úgynevezett szisztematikus hitelezési kockázatra. Az egyedi hitelezési kockázat az adott ügyfél tevékenységi köréből, működési területéből és működési biztonságából adódik. Az ilyen típusú kockázatot a bank az ügyfelek minősítésével, illetve a fedezetek gondos kiválasztásával kezelheti. Az aggregát kockázatot a hitelportfolió tudatos diverzifikációja révén csökkentheti a bank, de létezik egy bizonyos kockázati szint, amely alá nem csökkenhet. Ez a szint a hitelezési kockázat azon típusa, amely a gazdaság általános helyzetének függvénye és ez alól egy adott piacon működő bank nem vonhatja ki magát. A hitelezési kockázatot leírhatjuk a várható és nem várható kockázat komponenseként is. A várható kockázat számszerűsíthető és fedezete egyrészt a kockázati felárban érvényesül, másrészt az ebből egyedi kintlevőség mögé megképzett céltartalékok formájában. Ezen kockázati felár képzése során az ügyfeleket és kintlevőségeiket kockázati kategóriákba sorolja a bank és ezen kategóriákhoz rendelt átlagos bukási valószínűség, valamint veszteségmegtérülési arány alapján képzi a felárat. A tőke kizárólag a nem várható kockázat révén bekövetkező veszteségeket kell hogy fedezze. A nem várható kockázat, vagy rendszerkockázat gyakorlatilag a várható veszteségi valószínűségek kedvezőtlen körülmények hatására történő nem várható mértékű megnövekedését jelenti. A tőkemegfelelés számítása is ezt a logikát követi, a
38
várható visszafizetési kockázatot már nem tartalmazó összeg mögé állít 8%-os tőkekövetelményt. A hitelezési kockázat részét képezheti a politikai és ország-kockázat is, hiszen amennyiben egy ország fizetésképtelenné válik annak vállalataival szemben fennálló követelések befolyása is megkérdőjeleződik. 4.2. Mérleg alatti tételek kockázata A mérleg alatti tételeket azért vettem külön csoportba, mert volumenük és jelentőségük a bankok működésében igen nagy. Ezen kockázatok első fajtájába tartoznak például a kiadott bankgaranciák, kezességek, akkreditívek és az ügyfelek számára nyitott hitelkeretek. Az ilyen ügyletek kockázata az, hogy a bank akaratán kívül bizonyos feltételek teljesülése vagy nem teljesülése mellet bármikor mérlegtétellé alakulhatnak. Ezt követően besorolhatók az előbbi hitelkockázatok közé, ezért kezelésük is a hitelezési eljáráshoz hasonló kell hogy legyen. A másik fajtája a mérlegen kívüli tételeknek az alább következő piaci kockázatok kategóriákba sorolhatóak. Döntően határidős pénzpiaci eszközökről (futures, forward, opció, swap) van szó, mellyel a bank legtöbbször a piaci kockázatait igyekszik fedezni, de spekulatív céllal is alkalmazhatja őket. 4.3. Kamatlábkockázat Az egyik fontos piaci kockázat a kamatlábkockázat. A bank alapvető funkciójaként a pénzügyi közvetítés, a lejárati transzformáció jelenik meg. A bank a megtakarítóktól, a pénz- és tőkepiacokról forrásokat von be, majd ezeket helyezi ki ügyfelei számára. A pénz, illetve tőkepiaci instrumentumok kamatozási szerkezete azonban általában nem egyezik meg. Ebből következően a bank kamatbevétele és kamatkiadása más-más függvénnyel írható le. A kamatkockázat egyrészt annak a kockázatát jelenti, hogy a piaci kamatok változásából következően megváltozik egy eszköznek vagy forrásnak a kamatozása és így megváltozik a bank kamatjövedelme, másrészről azt a kockázatot jelenti, hogy a megváltozott piaci kamatok hatására megváltozik a pénzügyi instrumentumok (értékpapírok, hitelek, betétek,...) piaci értéke és amennyiben a bank eszközeinek és idegen forrásainak az értéke nem azonosan változik, megváltozik a bank saját tőkéjének a piaci értéke is. Egy instrumentum kamatérzékenysége azt mutatja, hogy annak
39
kamatozása és piaci értéke mennyiben függ a piaci kamatok szintjétől. A bank eszközeinek és forrásainak kamatérzékenysége általában jelentősen eltér egymástól. A kamatlábkockázat mérése és kezelésének irányítása a bankban az ún. eszközforrás menedzsment egyik alapvető feladata. 4.4. Árfolyamkockázat Szintén piaci kockázat és ugyanúgy az eszköz-forrás menedzsment fontos területe. Hiszen a deviza kockázatot nemcsak a deviza-pozíció alakulása befolyásolja, mely a mérleg két oldalán lévő eltérő mennyiségű és devizanemű instrumentumokból adódik, hanem ezen devizákban denominált eszközök és források kamatkockázata is, valamint a deviza fizetések tranzakciós kockázata. A kockázatok kiszámíthatóvá tételére különböző fedezeti műveleteket használnak a bankok egyre növekvő mértékben. (Itt meg kell jegyezni, hogy a vállalkozások is futnak árfolyamkockázatot tevékenységük során és ha ott jelentős veszteségeket szenvednek el, és egyúttal hitelfelvevők a banknál, akkor az általuk elszenvedett veszteség kihat hitel-visszafizető képességükre, egyúttal növeli a bank hitelezési kockázatát is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogyha a bank kezeli saját árfolyamkockázatát, akkor a hitelezéssel foglalkozó munkatársaknak az is kötelezettsége többek között, hogy a vállalati ügyfelek ilyen irányú kockázatvállalási képességét is felmérjék,
az esetlegesen beálló árfolyam
veszteségekből adódó hitelezési veszteségek megelőzése érdekében. Nem közömbös, hogy egy vállalkozás által felvett EUR hitelt 245 HUF/EUR árfolyamon kell visszafizetni a futamidő végén vagy pl. 260 HUF/EUR árfolyamon. ) 4.5. Likviditási kockázat A bank likviditási kockázata egyfelől annak kockázata, hogy a bank egy adott pillanatban, amikor ügyfelei felé fizetési kötelezettsége lép fel, nem rendelkezik kellő mennyiségű likvid eszközzel, vagy nem képes azt elég gyorsan más forrásból kölcsön venni. Másfelől annak kockázata, hogy ennek a kellő likviditási szintnek a megteremtése és fenntartása túlságosan sokba kerül a banknak. 4.6. Működési kockázat A működési kockázatok is egy összetett kategória. Áll egyrészt költség-, technológiai-, folyamat-kockázatból, másrészt az emberi tényező kockázatából.
40
Költségkockázatnak azt tekinthetjük, hogy a működés költségei meghaladják a bevételeket. A technológiai kockázat igen jelentőssé vált az IT rendszerek térnyerésével a banki tevékenység minden területén. Amellett, hogy megfelelő hatékonyság növekedés és az emberi tényező kockázatának csökkenése származhat e folyamatból, újfajta kockázatot jelent az információs rendszer hibás, nem megfelelő bevezetése, működése. Illetve, ha a rendszerek nem támogatják, hanem egyenesen hátráltatják a bankok működését. Tágabb értelemben az összes banki folyamat és annak technikai támogatottságának összhangja nem jön létre. Ez manapság nem csak működési kockázati tényező, hanem a versenyképesség egyik legfontosabb eleme is. Az IT rendszer megbízhatósága és gyorsasága ma már alapvetően fontos eleme egy bankválasztási döntésnek, akár vállalati, akár lakossági oldalról. Az emberi tényező (a hibázás, hozzá nem értés) kockázata természetesen benne van a fent említett folyamatok mindegyikében. Ennek csökkentését a szervezeti szabályok és kontrol, valamint a felelősségek tisztán lebontott rendszerében behatárolhatóvá lehet tenni. Más, kiemelten kezelendő kockázat a csalás kockázata, mely jelentheti a vezetők, alkalmazottak sikkasztását, adatok meghamisítását, bennfentes kereskedést vagy külső személyek által végrehajtott lopást. Elvileg a bankok jól kialakított belső ellenőrzési rendszere, a szabályozás, a felügyeleti és könyvvizsgálói audit valamint a számviteli rendszer megfelelő eszközök lehetnek a csalások kiszűrésére. Azonban legtöbbször a ’fejétől bűzlik a hal’, ami lehetővé teszi az előbbiek kijátszását. Megoszlik a vélemény ezen kockázatnak a többihez viszonyított jelentőségéről. Általánosan nehezen számszerűsíthető, egyes eseteket figyelembe véve jelentős, bankcsődökkel járó kockázatról van szó. Sokszor azonban a csalás által elszenvedett veszteségek nem vagy csak töredékében kerülnek napvilágra. 4.7. Szabályozási kockázat Tekintve, hogy a bankszektor az erősen szabályozott ágak közé tartozik, e szabályok változása is kockázati tényező. Példákat lehet hozni itthonról és a tengerentúlról is. Legfrissebb itthoni változás, mely inkább politikai, mint szakmai viharokat kavar, a bankok jövedelmének egy nagyobb részét a költségvetésbe kívánja terelni többletadó formájában. Természetesen az ilyen jellegű változások nem alakítják
41
át a bankszektort és kockázatait úgy, mint a dereguláció a tengerentúlon: a híres GlassSteagall act megszüntetése, vagy a bázeli és európai uniós törekvések. Az egyedi hitelkockázat kezelésének bemutatásához magának a hitelezési folyamatnak az ismertetése szükséges. Ebben láthatjuk ugyanis egészében, hogy hol és hogyan épülnek be azok a kontrollok, melyek az ügyfelek és ügyletek szűrését, a döntések lépéseit és nyomon követhetőségét -mondhatnám a kockázat kezelését-, biztosítják. A hitelezési folyamat lentebb látható összefoglaló ábrája alapján indulok el, és egy-egy lépésnél kiemelem azokat a pontokat, melyek a fenti értelmezés szerinti ’kockázatkezelést’ jelentik. Nem szűkítem a vizsgálódást csak a kockázatkezelés, mint banki terület feladataira, hisz mint azt a bevezetőben is említettem a banki tevékenység egésze a kockázat vállalására és annak menedzselésére épül. 1.ábra:3 A vállalati ügyfelekkel kapcsolatos kötelezettségvállalások kezelése
Kapcsolattartó, Hoitelpolitika és monitoring
Kapcsolattartó, Hitelkockázati kontroller
Régiós és Központi kockázatkezelõ "Négy szemes " döntéshozók, Hitelezési Bizottságok
Kapcsolattartó, Fiókvezetõ
Kapcsolattrató, kapcsolattrató team, Ref. hitel adminisztrátor
Tájékoztatás, számlanyitás
3
Kérelem elõterjesztése
"Négy szemes" és Bizottsági döntés
Szertzõdéskötés
Szerzõdéses és határidõs feltételek ellenõrzése
Hitelgondozás
Problémás hitelek kezelése
1. Ügyfél tájékoztatása
7. Kintlevõségek kezelése (10 M Ft felett és alatt)
2. Kérelem elõterjesztése
3. Elõterjesztések elemzésre elõkészítése, döntés
4. Szerzõdéstervezet összeállítása, Szerzõdés aláírása
5. Ellenõrzések, nyomonkövetések
6. Ellenõrzés, monitoring, felülvizsgálatok
Forrás: Kereskedelmi és Hitelbank; A vállalati ügyfelekkel kapcsolatos kötelezettségvállalások kezelése
42
Kötelező előszűrés Már a hitelezési folyamat első lépcsőjébe is, mely az ábrán csak ügyfél tájékoztatása címmel szerepel, van egy ún. hitelpolitikai előszűrés beépítve. Ezt az előszűrést minden bank a saját tulajdonosainak üzleti filozófiája nyomán alakítja ki, tehát itt lehetnek jelentősebb eltérések a bank tulajdonosainak üzleti céljai nyomán. A K&H esetében az előszűrő elvek az alábbiak: •
A bank semmi olyan tevékenységet nem finanszíroz, mely nem felel meg a jogi, etikai és pénzügyi normáknak. Továbbá lehetőség szerint nem finanszíroz hadiipart, illetve olyan vállalatokat, melyek az elfogadhatónál magasabb környezetvédelmi kockázatot viselnek tevékenységükben.
•
Általánosan az óvatosság elve, a konzervatív becslés és elsősorban a cash-flowból való megtérülés alapján köt üzletet.
•
A kiadott irányelvek, limitek alapján ügyel a koncentrációra az egyes termékek, iparágak és országok tekintetében.
•
Az eszközeinek minőségére is limitet határoz meg, mely alapján portfóliójának bizonyos hányadánál nem lehet nagyobb a magas kockázatú vagy annál rosszabb minősítésű követelése. Továbbá eleve nem hitelez negatív tőkéjű vállalkozást, külön figyelendő vagy annál rosszabb minősítésű ügyfelet, kivéve, ha már meglévő problémás hitelei esetén erre születik döntés a jobb megtérülés érdekében. Ezen egyértelmű szabályokon túl a hitelezés politikáján érthető maga az üzleti
stratégia is, ahol a folyamatban szereplő döntéshozókon keresztül érvényesíthető egy szigorúbb, kockázatérzékenyebb, vagy egy agresszívabb, piacszerző, kockázatvállalóbb hitelezési politika. Azonban ez nem itt, az első lépcsőfokon dől el, hanem az egyedi döntések során. A következő kötelező szűrő a hitelkérelem kiegészítéseként az ügyféltől bekért, a valóságnak megfelelő dokumentumok hiánytalan, formailag és tartalmilag megfelelő, cégszerűen aláírt benyújtása, és ezek ellenőrzése. A hosszabb lejáratra adott hitelek kapcsán a visszafizetési képesség vizsgálatához szükséges és elvárt a futamidőre elkészített üzleti terv, pénzforgalmi kimutatással. Egy egyszerű rövid lejáratú finanszírozási igény esetén elég kell, hogy legyen a kérelem pontosan kitöltve és csatolva hozzá a szükséges pénzügyi adatok és igazolások.
43
Ezen adatok egy beruházási hitel esetén:
Üzleti terv (a lezárt évek éves beszámolójával egyező formátumban)
finanszírozás
utáni
állapotot
tükröző
év
végi
záró
mérleg
és
eredménykimutatás terv
éves pénzügyi terv a következő évre (a törvényben előírt beszámoló formátum szerinti részletezettséggel)
adatlap a fejlesztés anyagi-műszaki és forrásösszetételéhez;
építési engedély;
kivitelezési terv;
adatlap a fejlesztési hitelkérelemhez;
a biztosíték dokumentumai;
a fejlesztéshez kapcsolódó saját erő, egyéb támogatások meglétét igazoló dokumentumok;
speciális hitelkonstrukcióhoz (pl. német szénsegély, Energia Hasznosítási Program, japán hitel, széchenyi terv / vállalkozásfejlesztési program keretében igényelt hitel/garancia) kapcsolódó dokumentumok;
Általánosan csatolandó:
előző 3 évre éves beszámoló és aktuális évközi pénzügyi beszámoló;
vállalkozás
alapítását
igazoló
dokumentumok,
cégbejegyzést
igazoló
dokumentumok, aláírási címpéldány,
bérleti szerződések, lízing szerződések gépekre, ingatlanra
10 napnál nem régebbi igazolás a TB/APEH részéről, kifejezetten indokolt esetekben a VPOP/ Illetékhivatal részéről, hogy nincs lejárt tartozás
bírósági határozatok az esetleges kártérítési kötelezettségről
a vállalkozás vezetőinek szakmai önéletrajza Továbbá minden, a vállalkozás tevékenységének folytatásához, ill. a hitelcél
megvalósításához szükséges engedély és igazolás.4 A kapcsolattartó ezután köteles az ügyfelet a Bankközi Adósnyilvántartó Rendszerben, Céginformációs adatbázisban, valamint egyéb banki monitoring adatbázisban is leellenőrizni. Az elsőt egyrészt azért, hogy nincs-e olyan tartozása, amit nem fizetett meg, másrészt mekkora kintlévősége van más magyar pénzügyi intézményekkel szemben. Továbbá, hogy adatai megfelelnek-e a valóságnak és nincs-e 4
A Kereskedelmi és Hitelbank Rt.; vállalati hitelkérelem alapján
44
egyéb olyan banki információ róla, amely a hitel kihelyezését adott esetben megtiltja. Amennyiben minden rendben van, következhet az ügyfél adósminősítése és fedezetvizsgálata, mely az egész hitel-előterjesztés gerincét adja. Az adósminősítés5 Ez a fejezet a hitel-előterjesztések legfontosabb részét, a vállalati ügyfelek minősítésének rendjét, szempontjait, illetve a kötelezően elemzendő kockázatokat mutatja be. Mint korábban is említi a dolgozat a bank a lakosságra és a kisvállalati szegmensre és a nagyvállalatokra eltérő minősítést végez a bank.
5
A Kereskedelmi és Hitelbank Rt. vállalati ügyfeleinek ügyfélminősítési szabályzata alapján
45
5. PROBLÉMÁSSÁ VÁLT (A K&H SZÓHASZNÁLATÁBAN SPECIÁLIS) HITELEK BEHAJTÁSI LEHETŐSÉGEI, EGY KONKRÉT PÉLDA ELEMZÉSE Az ún. speciális hitelek kezelése egy rendkívül érdekes területe a banknak. Nyomozói, behajtói, válságmenedzselési funkciók egyesülnek ezen a területen. Miután ide csak a problémák és problémás ügyfelek kerülnek, sokszor nem a normális üzletmenetre jellemző magatartás és hozzáállás szükséges. Természetesen ezt ügyfele válogatja, de sok esetben büntetőjogi következményei is vannak a speciális ügyfélkezelésnek. Végignézve a fejezet kezdő ábráján, a problémás hitelek kezelése a hitelezési folyamat utolsó lépcsője, amire csak a normális körforgásából kikerült ügyfelek esetén van szükség. Ilyen eset lehet az előző alfejezetben is említett tartós fizetési probléma, vagy az adós helyzetében bekövetkező jelentős negatív változás, aminek kezelésére a kapcsolattartónk már megfelelő gyakorlata, és ennélfogva hatásköre sincsen. Ilyenkor a kapcsolattartó előterjesztése és/vagy a döntési hatáskör szerint illetékes hitelezési bizottság döntése alapján a Speciális Hitelek Osztálya (továbbiakban:SHO) kizárólagos hatáskörébe kerül az ügyfél. Ezáltal ide kerül minden 10, 11 és 12 ügyfélminősítési kategóriába sorolt és 10 millió forintot elérő kintlévőséggel rendelkező vállalati és lakossági üzletághoz tartozó vállalati/vállalkozó ügyfél. Illetve a 10-nél jobb besorolású és 10 millió forint feletti kintlévőséggel rendelkező ügyfelek SHO általi kezelését egyedi esetekben is elrendelheti az illetékes hitelbizottság. Az SHO-nak alapvető feladata a számára átadott ügyfelekkel szembeni követelések kezelése. A kezelés során a fő cél a kintlevő hitel teljes megtérülése a lehető legrövidebb idő alatt, a költséghatékonyság szempontjának figyelembevételével. Fontos feltárni azonban az idáig jutott esetek okait, ennek megfelelően az SHO felülvizsgálja az ügy dokumentációját és menetét a hitelkapcsolat megelőző időszakában és rámutat azokra a pontokra, illetve területekre, amelyeken a jövőben javítani lehet. A speciális kezelésbe került ügyekről készülő első előterjesztés kötelező tartalmi eleme a hitelügylet addigi banki ügyintézéssel kapcsolatos esetleges hibáinak áttekintése, ill. az ügyben korábban döntést hozók megnevezése. Továbbá a kintlevőség teljes megtérülése mellett fontos szempont az is, hogy a bank, amennyiben lehetséges, nem akarja elveszíteni az ügyfeleit. Az olyan esetekben, ahol az SHO lehetőséget lát arra, hogy a cég talpra álljon, arra kell törekedni, hogy az
46
ügyfél visszakerüljön az eredeti finanszírozó kezelésébe, kivéve, ha az ügyfél korábbi magatartása alapján további együttműködés fenntartása nem indokolt. Az SHO ügyintézők tevékenysége a kezelés során rendkívül szerteágazó az ügyek jellege alapján, így nem is tudom részletekbe menően bemutatni azt, csupán néhány tipikusan előforduló elemet sorolhatok fel: Az egész folyamat az ügyfélkapcsolat felmérésével, a probléma feltárásával kezdődik. Sürgősen ellenőrizni kell a biztosítéki rendszert beleértve a biztosítéki szerződéseket is. Ezt követően ki kell alakítani az ügyfél kezelési stratégiáját és átvenni a gyakorlati kezelést, amelynek lehetséges lépései a következők: • biztosítéki rendszer megerősítése • hitelezési szerkezet átalakítása • visszafizetési megállapodás megkötése az ügyféllel • követelés eladása • biztosítékok értékesítése, végrehajtás indítása • felszámolás indítása, büntetőjogi eljárás indítása • bármely egyéb gazdasági krimibe illő kezelési stratégia Fontos, hogy az átvételt követően a kizárólagos kapcsolattartás az ügyféllel, annak vezetőségével, tulajdonosaival és üzletfeleivel valamint más banki kapcsolataival az SHO ügyintéző feladata. Ő szerzi be a döntéshozatalhoz szükséges információkat és végzi az ügy döntéshozatalra való előkészítését (javaslatok és előterjesztések). Az ügy lezárása után pedig összegzi a tapasztalatokat, levonja a tanulságokat és továbbadja a kapcsolattartók felé. Ebből a néhány dologból is látható, hogy komoly és nemcsak banki tapasztalattal
kell
rendelkeznie
az
itt
dolgozó
kollégáknak.
Munkájuk
fontosságukat tekintve pedig azt az összefüggést érdemes megvilágítani, hogy 10 millió Ft hitel 50%-os értékvesztésének ellentételezésére közel 90 millió Ft ’jó’ hitelt kell a banknak nyújtania, hogy pótolja a kieső jövedelmét anélkül hogy plusz profitot realizálna.
47
Egy vállalkozás példája Kicsit elszakadva az eddigi nehéz, kockázatok kezelésének szabályait és folyamatát leíró fejezetektől ebben a fejezetben egy vállalat példáján keresztül szeretném bemutatni azokat a lépéseket, illetve döntési pontokat és következtetéseket, amelyekről az eddigiek szóltak. Először röviden bemutatom a céget, azokra a szükségesebb információkra szorítkozva, ami ahhoz kell, hogy szemléltessem a döntések sorozatán keresztül a kockázat-vállalás és kezelés egy tipikusnak mondható példáját.
A hitelkockázat aggregát kezelése Eddigiekben láthattuk az egyedi, ügyfelekkel kapcsolatos hitelkockázatok kezelésének rendjét, elveit és a példán keresztül a gyakorlatát. A banknak azonban az egész hitelportfólió kockázatát is menedzselni kell. Láthattuk, hogy ez a kockázat is az egyedi döntések sorozatából tevődik össze. Ezek a döntések azonban mégsem lehetnek függetlenek, ahogy azt a figyelembe vett ország, ágazati, termék és koncentrációs limitek is biztosítják. Az aggregát hitelkockázat kezelésének lényege tehát a diverzifikáció mind az ágazatok, országok, lejáratok és adósok tekintetében. A portfólió dinamikáját figyelve kell következtetéseket levonni és azokat az egyedi döntésekbe beépíteni. Ez természetesen a vezetés és döntéshozók feladata, mely ismét ráirányít a fejezet elején érintett hitelezési stratégia kérdésére. Ennek kibontását a portfólió részletesebb bemutatása és elemzése utánra hagyom. Az információk, a negyedéves követelésminősítések összegzését valamint a jelentések összeállítását és elemzést a bankban egy külön osztály: a hitelpolitika és monitoring végzi. Az aktuális adatokból egy jó pillanatképet is kaphatunk, azonban a gyakorlatban a portfólió elemzésének lényege a folyamatok feltárása. Természetesen nagyon sokféle bontásban lehet a banki portfólió adatait bemutatni, ebből igyekszem a legfontosabbakat kiemelni. Először is az alábbi táblázattal, mely elsősorban a hitelezés fő irányait érzékelteti és amelyből az előszóban is felvillantott néhány adat származik.
48
1. táblázat:6 Development of credit, credit equivalent portfolio and provision of K&H Group (mln HUF) 31/12/2003 Provision/ Provision Amount 1 003 212 12 080 1,20%
Amount Corporate portfolio (without subsidiaries) Leasing portfolio I. Total consolidated corporate portfolio Total SME (Small Corporates) Portfolio Total Private Person portfolio II. Total Retail (SME & Private Person) portfolio III.=I.+II. Total consolidated portfolio
143 650
2 321
1 146 862
14 401
1,62%
31/08/2004 Amount 1 101 677
Provision /Amount 14 610 1,33%
Provision
146 293
4 020
2,75%
1,26% 1 247 971
18 630
1,49%
39 801
423
1,06%
54 725
360
0,66%
162 375
2 795
1,72%
210 689
3 124
1,48%
202 176
3 218
1,59%
265 415
3 484
1,31%
1 349 038
17 619
1,31% 1 513 385
22 114
1,46%
A bank portfóliójának augusztusban 72%-át a vállalati hitelek és hiteljellegű kötelezettségvállalások adják, ami összegszerűen több mint 1100 milliárd forint. A kisvállalati portfólió a 4%-ot, a lakossági és lízing portfólió 14 ill. 10%-ot ér el. Nem célja a dolgozatnak a folyamatok teljes bemutatása, de ha már két időpont adatait használja a táblázat, érdemes összehasonlítani őket. Eszerint az idei teljes konszolidált állomány közel 12%-kal (164 milliárd forinttal) nőtt. A növekedés húzó ága pedig, megfelelően az iparági trendeknek a lakossági üzletág volt (31.3%-al), míg a teljes vállalati portfólió is biztos 9%-os növekedést tudhat maga mögött. Azonban ezzel az egyenlőtlen fejlődéssel sem csökken jelentősen a dolgozat középpontjába helyezett vállalati hitelezés súlya. A táblázat második és harmadik oszlopaiból a portfólió minőségére is lehet következtetni a céltartalékok arányából. A bankcsoport átlag 1.46% kimagaslóan jó érték a bankszektorban. Egyedül a lízing lóg ki a magasabb 2.75%-os értékkel, azonban ha szegmensenként abszolút értékben nézzük, akkor is a lízing nélküli vállalati portfólió a legfontosabb, a céltartalékok összegének kétharmadával. A vállalati portfólió minőségét a követelések minősítése alapján részletesebben mutatja az alábbi táblázat:
6
Forrás: K&H Consolidated Credit Portfolio report as at 31 August 2004
49
2. táblázat: A vállalati portfólió minősége az ügyfélminősítési kategóriák szerint a kitettség alapján7
megj: Performing (0-8 adósminősítés) problémamentes; Watch (9): külön figyelendő; Impaired (10-12):átlag alatti, kétes, rossz. Eszerint jó 91% a problémamentes minősítési kategóriákba esik. Tehát érdemes tovább bontani ezt a kategóriát is a teljesebb kép érdekében. Az alábbi táblázatban a problémamentes alacsony, közepes és elfogadható kockázat szerinti megoszlás látszik: 3. táblázat: A vállalati portfólió minősége a problémamentes kategóriában a kitettség alapján8
Az arányok stabilnak mutatkoznak éven belül, jól látható, hogy a jelenlegi követelésminősítési rendszer alapján a 6-8, tehát problémamentes elfogadható kockázatú követelések vannak legnagyobb arányban. Azonban már mások az arányok, ha az adósok száma szerint nézzük ugyanezt a táblát: 4. táblázat: A vállalati portfólió minősége a problémamentes kategóriában az ügyfelek száma alapján9
7
forrás: K&H Bank corporate credit portfolio analyses august 2004 forrás: K&H Bank corporate credit portfolio analyses august 2004 9 forrás: K&H Bank corporate credit portfolio analyses august 2004 8
50
A középső sor aggregát szinten hasonló számokat ad az előző táblával, azonban feltűnő, hogy az ügyfelek mindössze 4.5%-a van a legjobb PA kategóriában, azonban az ő követeléseik a harmadát képzik a teljes problémamentes kategóriának. A másik oldalon pedig az ügyfelek túlnyomó többsége van a PE kategóriában. Azonban bizonyos szempontból félrevezető az is ha csak ezeket az arányokat nézzük, mert nem látszik rajtuk az egyik fontos indikátor a ’high risk’ állomány aggregát változása. Ehhez nyújt segítséget a következő tábla. 5. táblázat: A problémamentes elfogadható és rosszabb hitelek aránya és összege10
A második sort nézve az arányokból a banki hitelállomány jelentős javulása figyelhető meg ebben az évben. Visszatérve az első tábláról leolvasott céltartalékokhoz és annak historikus értékeit tekintve már nem biztos, hogy ez a következtetés vonható le elsőre: 2. ábra: Teljes konszolidált céltartalék aránya11 Closing Provision/Total Closing Exposure
1,51%
1,39%
1,46% 1,31%
31/12/2001
31/12/2002
1,31%
Prov (%) 31/12/2003
30/06/2004
31/08/2004
Megj: Egy bizonyos vállalattal szembeni követelések mögé képzett (100%-os) 5.7 milliárd Ft céltartalék nélkül a mutató 1.09% lenne. Ebből is látszik, hogy a két dolog nem teljesen összehasonlítható, hiszen míg a céltartalék a legrosszabb követelések mögé képzett egyedi értékek összege, addig ’high risk’ portfólió arányainak csökkenése egy magasabban aggregát szinten jelenik meg. 10 11
forrás: K&H Bank corporate credit portfolio analyses august 2004 forrás: K&H Consolidated Credit Portfolio report as at 31 August 2004
51
Fontos érték a hitelek koncentrációja, a nagykockázatok vállalása. Ez viszonylag stabil arány a banknál, mely alapján a 20 legnagyobb ügyfél ill. ügyfélcsoport majd egy negyedét képviseli a teljes portfóliónak. A nagykockázat vállalás limitjei a Hpt.-ben rögzítettek. Ezt a több vállalat is elérte, azonban itt olyan óriásokra kell gondolni, mint a MOL, vagy a MÁV, melyek hiteligényeit egy bank önmagában e jogszabályi plafon miatt nem is tudja kielégíteni. 3. ábra: A K&H hiteleinek ágazati megoszlása12
Nem beszéltem még az ágazati bontásról és limitekről, ez azonban nem jelenti azt, hogy kevésbé fontosak. Éppen ellenkezőleg, hiszen a nemzetgazdaság ágazatai között jelentős kockázati eltérések vannak, melyek alól az ágazat vállalatai sem húzhatják ki magukat. A pontos ágazati bontást és limiteket tartalmazó táblázat méretei miatt a 3. Számú Mellékletben található meg. Ennek a segítségével szeretném bemutatni a portfólió sajátosságait. A táblázat első sorával kezdve megjegyzendő, hogy a Kereskedelmi és Hitelbank történetéből kifolyólag viszonylag jelentős agrár portfólióval rendelkezett, melyet sikerült megfelelően csökkenteni, azonban még mindig nagy súlyt képvisel. A megfelelő limitek itt ezért inkább csak egy tervezési célt fejeznek ki, azok túllépése nem jár azonnali intézkedéssel. Így az agrár ágazatnál sem, annál is inkább, mert az uniós felkészülés kapcsán kiadott sok középlejáratú agrár-garanciás hitelek állománya magától csökkenni fog a lejáratkor. A táblán tovább menve látható, hogy a legnagyobb kitettség a különféle gyártó ágazatokkal szemben van a portfólió 28 százalékával. A limiteket vizsgálva a 12
forrás: K&H; Éves jelentés 2003.
52
könnyűipar és a nehéziparon belül a fém alapanyaggyártás szerepel a csökkentendő célok
között.
A
kereskedelem,
szállítmányozás,
építőipar,
energiaszektor
finanszírozásában is jelentős részt képvisel a bank, melyet fent is szeretne tartani, illetve növelni. Az ’Ingatlan’ kategóriában pedig már túl is lépte a korábban meghatározott szintet. Nem számolódik a százalékos megoszlásba az utolsó sorban található pénzügyi intézményekkel szembeni kitettség. A partner kockázatok kezelése fontos tényező a bankoknál. A pénzügyi közvetítés és banklimitek különleges szerepe és tőkeáttétele miatt a teljes kitettség a gyártó tevékenységeket is meghaladja, azonban eltérő jellege révén nem tartozik dolgozatom céljai közé ennek bemutatása. Csupán annyit érdemes megjegyezni, hogy minden közvetlenül és közvetetten bankokkal és/vagy bankcsoporti tagokkal kapcsolatos kockázatvállalás esetén is limiteket kell kiállítani. A
bank
hitelkockázati
kitettsége
Magyarországra
összpontosul,
az
országkockázat nem tekinthető jelentősnek, azonban sok követelés mögött a külföldi illetőségű garantőr, illetve az előbb említett nemzetközi pénzügyi intézményekkel szembeni kockázatok is beleszámítanak az országkockázati limitekbe.13 A banki portfólió kockázatainak menedzselése és a hitelezési stratégia szorosan összefügg egymással, ahogy arra már többször is utaltam. Először is tisztában kell lenni a Kereskedelmi és Hitelbank szektorban elfoglalt helyével, mielőtt további következtetések levonhatóak. A fenti táblázatokban felsorolt számadatok Magyarország első számú vállalati bankjának az adatai, mely ezen piac 13.7%-ával rendelkezik az augusztusi számok tükrében. A verseny intenzitását mutatja, hogy míg a lakosság terén az OTP óriási előnyben van a követőkkel szemben (második a K&H), addig a vállalati hitelezés területén a Kereskedelmi és Hitelbankot szorosan követik a versenytársak, mind az első helyre pályázva. Név és szám szerint az MKB (13.1%), a CIB (12.8%), az OTP (12.5%), a Raiffeisen (10.5%), valamint a HVB (8.6%) és a Posta-Erste (8.1%). Ez a hét szereplő tehát közel hasonló részesedéssel a piac majdnem négyötödét fedi le. A kockázatok tekintetében nincs pontos információm a többi bankról, azonban elmondható, hogy az egyik indikátornak tekintett céltartalék aránya jóval magasabb értékeket mutat a feltörekvő versenytársaknál. A Kereskedelmi és Hitelbank vezetése több oldalról is szorításban van. Elvárás és cél a vezető hely megőrzése, ugyanakkor a 13
A portfólió monitoring során további megfigyelt összevont információk a lejárt hitelek állománya, a biztosítéki érték állománya és szerkezete, a minősített cégek listája és céltartalékaik alakulása többféle bontásban. Ezekről valamint a fent bemutatott táblákhoz tartozó grafikonokról a 4. Számú Mellékletből lehet bővebben tájékozódni.
53
tulajdonosok ragaszkodnak a nagyon konzervatív, prudens hitelezéshez. Jól látható, hogy nehezen található meg az útja mindkét cél teljesülésének. Érdekes összevetni a nagyvállalatok kockázatával és a céltartalék képzéssel kapcsolatos a látásmódot az üzleti és kockázatkezelői oldal részéről. Ahogyan az előszóban, úgy a dolgozat többi részében is a kockázatok fontosságát és menedzselését emeltem ki főként, azonban kockázat nélkül nincs nyereség. Így például nem csak abszolút értékben, hanem abból a szempontból is lehet egy veszteséges nagyvállalat hitelei mögé megképzett céltartalék értékét nézni, hogy mekkora a valószínűsége a tényleges hitelezési veszteséggé válásnak. Mert ilyen vállalatoknál tapasztalat, hogy inkább túlélnek egy dekonjunkturális hullámot, mint a kisebbek, vagy egyszerűen ’túl nagyok ahhoz, hogy elbukjanak’ így az államnak, politikának, vagy a társhitelező bankoknak is érdekük a továbbműködtetés és a válságból kisegítés. Üzleti szempontból pedig kiszállni a lejtmenetben lehet, és sokszor kell is, de visszaszállni később szinte lehetetlen. A hitelezési veszteségek valószínűségének kezelése aggregát szinten pedig már átvezet a következő fejezet, a Bázel II. témaköréhez és az aggregát hitelkockázatok belső
minősítéshez
kapcsolt
méréséhez,
valamint
az
ez
alapján
képzendő
tőkekövetelményekhez, hiszen a hitelezési veszteségek végső ellentételezésére a bank tőkéje szolgál.
54
6. BÁZEL II. A Bázeli Tőkeegyezmény már nevéből is láthatóan a bankok tőkéjével és annak szabályozásával foglalkozik. Elsőre talán úgy tűnhet, hogy nem alkotja szerves részét a dolgozatom kijelölt témájának. Azonban, amellett hogy a tőke a végső letéteményese a felmerülő nem várható veszteségek fedezésének, másik nagyon fontos aspektusa és napjaink bankvilágának egyik legaktuálisabb kérdése az új tőkeegyezménynek megfelelő hitelkockázat-kezelés, valamint az ehhez kifejlesztendő új eljárások és a kockázatérzékenyebb banki tevékenység kialakítása. Bázel II. tehát megkerülhetetlen az én szempontomból is, így a harmadik fejezet bevezető részeiben a bázeli egyezmények folyamatbeli és globális áttekintése mellett a fókuszba a hitelkockázat kezelésének alakulását helyezem. Mindeközben az egyezmények kritikáinak is figyelmet szentelek. Az utolsó két fejezetben pedig a magyarországi illetve a Kereskedelmi és Hitelbankban zajló felkészülést mutatom be nagyvonalakban. 6.1. A Bázeli Tőkeegyezmény kialakulása, lényege A 80-as évek növekvő számú bankcsődjei és a piacok nemzetközivé válása, valamint a szabályozásbeli különbségek ráirányították a figyelmet a bankok biztonságos működésének zálogát jelentő tőke egységes elvek szerinti szabályozásának igényére. A kezdeményezésből, melyben a legfejlettebb államok szabályozó hatóságai igyekeztek a tőkefogalmak egységesítésére és valamilyen kockázatokkal súlyozott értékelésére, született meg 1988-ban a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által elkészített Bázeli Tőkeegyezmény.14 Az egyezmény célja az volt, hogy egységes elvek alapján a bankok stabilitásának védelmében megfelelő tőkekövetelményeket írjon elő a vállalt kockázatok fedezetére.
Történelmi
jelentősége,
hogy
a
bankok
prudenciális
szabályozásának fejlődésében úttörő szerepet töltött be azáltal, hogy a kockázatok és a bank tőkéje között egyértelmű, közvetlen kapcsolatot teremtett.15 Sztenderdjei meghatározták a bankok szavatoló tőkéjének elemeit, és egységes számítási módot vezettek be a kockázattal súlyozott mérlegfőösszegre vonatkozóan. A minimális tőkekövetelményt biztosítandó az egyezmény, a szavatoló tőke és a kockázattal súlyozott mérlegfőösszeg arányából adódó tőkemegfelelési rátát, 8%-ban állapította 14 15
Banküzemtan, 2003 Mérő, 1998
55
meg. Az eszközöknél nem csak a mérlegen belüli, hanem azon kívüli tevékenység hitelkockázatát is figyelembe veszi, ún. hitel-egyenértékesek segítségével, azokkal azonosan kezelhetővé konvertálja.16 Ugyan az egyezményt csupán a nemzetközileg tevékeny pénzintézetekre vonatkozó irányelvként adták ki, hordereje azonban annál sokkal nagyobb volt és az újfajta tőkekövetelmény számítás néhány éven belül beépült a legtöbb állam nemzeti szabályozásába, ezzel nagymértékben elősegítve a bankok prudens működését és versenysemlegességét. Az Európai Unió is az irányelveknek megfelelő direktívában rögzítette a tőkekövetelményeket, azonban a hagyományos hitelkockázaton túl a piaci, a fizetési, a nagykockázatok és az árfolyamkockázat tekintetében is előírja ezek névleges súlyozott összege utáni 8%-os tőkemegfelelést. 6.2.
A
Tőkeegyezmény
hiányosságai,
felülvizsgálatának
szükségessége,
továbbfejlesztési irányai Megkérdőjelezhetetlen jelentősége ellenére az egyezmény megalkotása óta folyamatos kritikák és továbbfejlesztési javaslatok tárgya. Leginkább maga a 8%-os mutató minden bankra egységes volta és annak mértéke állt a kritikák középpontjában. A szám maga egy kompromisszum, mely a legfejlettebb államok vizsgálatai során tapasztalatilag kialakult érték, arra nézve, hogy a bankok a nem várható veszteségeik fedezésére még komoly gazdasági recesszió esetén is képesek legyenek. Már önmagában ennek az uniformitásnak a gátjába ütközik az is, hogy fejlődő, magas inflációval működő gazdaságok esetén az érték nem éri el a kívánt célt. Sokkal problematikusabb azonban, hogy a szabályozói tőkeszükséglet csak áttételesen kapcsolódik a bankok közgazdaságilag indokolt tőkeszükségletéhez, mert nem kezeli eléggé differenciáltan a hitelkockázatokat. Legérzékletesebb példája ennek a vállalatokkal szembeni egységes 100%-os tőkekövetelmény, ami azt jelenti, hogy a legjobb minősítésű vállalat követelése és a legrosszabbé egyazon tőke súlyozás alá esik, márpedig nem várható veszteségeik egy konjunkturális hullámvölgy esetén jelentősen eltérnek. Hasonló, nem kellően differenciált a szabályozás az országok vonatkozásában is.
16
A kockázati súlyok, valamint a szavatoló tőke elemeinek pontos leírását a 5. Számú Melléklet tartalmazza.
56
A másik legjelentősebb kritikája az egyezménynek, hogy a tőkemegfelelési mutató számításához az egyedi kockázatokat veszi csak figyelembe, ami által a banki portfólió diverzifikáltsága, mint alapvető kockázatcsökkentő eszköz nem érvényesíthető a tőkekövetelményekben. Nyilvánvaló, hogy eltérő portfóliók veszteségi valószínűsége is eltérő, ezt a különbséget azonban a tőkeszabályozás nem veszi figyelembe, tehát valójában nem a bankok fizetésképtelenségének bekövetkezése ellen véd bizonyos valószínűségi szinten, hanem a kötelező tőkenagyságot írja elő.17 Ez szabályozási arbitrázshoz vezethet és elterelheti a figyelmét a felügyelő hatóságoknak a valós kockázatokról. Ez alatt az értendő, hogy a nem megfelelően prudens működésű bankok tőkéjükhöz képest túl magas hitelezési kockázatot vállalnak, a minimális szabályozási költség mellett, azt a látszatot keltve, mintha minden a mutatót teljesítő bank egyformán prudens lenne. Például ilyen, ha egy bank értékpapírosítás technikájával a portfóliójának legjobb részeit kivonja a mérlegből, majd a nagyobb jövedelmezőség mellett ugyanazon a tőkeköltségen magasabb kockázatú portfóliót épít. Így a bank egyszerre lehet alultőkésített, azonban minden tőkekövetelménynek megfelelő. A régi szabályozás ezzel nem ad a felügyelő hatóságok kezébe megfelelő eszközöket a valós kockázatok kezelésére. Felmerült olyan vélemény is azonban, mely a prudensen cselekvő uniformizált szabályok szerint mozgó intézmények rendszerkockázatát emeli ki. Eszerint a szabályokat tökéletesen egyformán követő, egyforma kockázatérzékenységű szereplők krízis esetén tökéletesen korelálltan viselkednének, ami tovább mélyítené a válságot. Van, aki szerint azonban a különböző szereplők eltérő kockázatérzékenységét tükröző saját modellek használata jobban hozzájárulhat az egész rendszer stabilitásához is.18 A fenti logika, valamint az eltelt idő során mindinkább nemzetközivé váló pénzvilág és a piacok rohamos fejlődése a piaci kockázatok terén új rendezési kereteket igényelt. Ennek megfelelően a bázeli bizottság 1996-tól ezen a téren lehetőséget adott a belső modellek alkalmazására a tőkeszükséglet méréséhez. Ez nagymértékű szemléletváltást mutat, mert elismeri, hogy korábban a bankok által csak belső kontrollfunkcióként számított ’közgazdaságilag indokolt tőke’ bizonyos feltételek teljesülése mellett pontosabban fejezi ki a kockázatok fedezésére szükséges nagyságot, mint a szabályozói tőke.19 17 18 19
Mérő, 1998 Sebők, 2002 Mérő, 1998
57
A változások a hitelkockázatok terén érvényes szabályozásokat érintetlenül hagyták. Azonban bármilyen fejlődés is ment végbe a modern pénzpiacokon, a hagyományos kereskedelmi bankok körében a hitelkockázat volt és marad is a legjelentősebb. Emiatt egyre nagyobb erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy a hitelkockázatok kezelésére is a piacihoz hasonló elvű, VaR20 modelleken alapuló rendszereket fejlesszenek ki. Ennek a folyamatnak, mely több nagy nemzetközi bankban is előrehaladott állapotban volt, a BIS21 is lökést adott azzal, hogy megfelelő eredmények esetén az új egyezménybe bekerülhetnek a saját építésű modellek.22 A változtatási szándék tehát már a kilencvenes években felmerült, azonban komoly szakmai és politikai viták, hatástanulmányok és egyeztetések elhúzták a folyamatot. Néhány fő vitatéma volt például az Európában kiemelten kezelt kis és középvállalkozások kockázatainak súlyozása és ezen keresztül forrásaik árazása, vagy az amerikai piacon elterjedt értékpapírosítás kérdésének beemelése az egyezménybe. Elhúzódó viták zajlottak a működési kockázatok értelmezéséről és bekerülésének módjáról is. Valamint arról, hogy milyen hatással lehetnek egyes piacokra a tervezett belső modelleken alapuló differenciált követelmények. Az elkészült hatástanulmányok arra hívják fel a figyelmet, hogy ennek következtében az egyes bankok és piacok közötti különbségek erősödnek, így azokban a gazdaságokban, ahol magasabb a kockázati tőkekövetelmény, a dráguló működés hatására lesznek pénzintézetek, amelyek a kockázatosabb és ezért magasabb marzsot jelentő szegmensekbe fognak kényszerülni.23 Nyilvánvalóan a vélemények és érvek teljes palettájának bemutatását nem lehet ennek a dolgozatnak kertébe szorítani, hiszen máig léteznek bizonytalanságok, annak ellenére, hogy a végleges változat 2004. júniusában megszületett. A következő fejezet ennek a bemutatásával foglalkozik, majd utána visszatérek a fennmaradó vagy újonnan felmerülő problémákra és kérdésekre.
20 21 22 23
Value at Risk Bank of International Settlements, melynek bázeli bizottsága dolgozza ki az egyezményeket Tóth, 2002 Sebők, 2002
58
6.3. Az Új Tőkeegyezmény Az 1999-ben elindított első javaslatot követően 5 év alatt három konzultatív papír, megannyi hatástanulmány és piaci, állami valamint tudományos szereplővel történt konzultációt követően tehát megszületett az új egyezmény, mely a piaci kockázatok terén korábban történt változások kivételével a teljes előzőt felváltja. A korábbi legfőbb hiányosságok feltárásának eredményeképpen az új egyezmény célja a kockázatérzékenység növelése és a tőkekövetelmények ehhez igazítása, ezáltal a szabályozói és közgazdaságilag szükséges tőke jobban egymáshoz közelítése. Változik a felügyeletek szerepe is a szabályozásban. Olyan eszközöket és jogosítványokat kapnak a hatóságok, mellyel a valódi kockázatok kezelését képesek nyomon követni. Így például jóval nagyobb teret engedve az egyedi kockázatkezelési eljárások jóváhagyásában (validálásában), valamint az országok közötti felügyeleti koordináció összehangolásában. Fontos elem továbbá a felelős vállalatirányítási elvek előtérbe helyezése, melyet a nyilvánosság nagyobb mértékű bevonásával igyekeznek elérni.24 Ezeknek a céloknak megfelelően az új egyezmény három pillérre épül. Az első pillér a tőkekövetelményeket határozza meg, három kockázati kategóriára bontva: a hitelkockázatokra (banki könyv), a piaci kockázatokra (kereskedési könyv), és új elemként a működési kockázatokra. A legfontosabb, hitelkockázat kezelésére alapvetően kettő módszert tesz lehetővé. A sztenderd módszert, mely a jelenlegi módszer továbbfejlesztett, finomított változata, illetve a korábban piaci kockázatok terén már alkalmazott belső minősítésen alapuló módszereket (IRB: Internal RatingsBased Approaches). Ezeken az ún. fejlett módszereken belül is van egy alap (IRBF) és egy fejlett módszer (IRBA), az alapján, hogy a modellek mely tényezői épülnek saját vállalati becslésre és melyek az egyezmény szerint megállapított értékek. Ezek a tényezők a következők: •
A nemteljesítés valószínűsége (probability of default, PD)
•
Nemteljesítés esetén a veszteség átlagos mértéke (loss given default, LGD)
•
A nemteljesítés bekövetkezésekor a kockázati kitettség értéke (exposure at default, EAD) • Futamidő (maturity, M)
24
Horváth-Póra-Szombati, 2004
59
Az alapmódszerben csak a nemteljesítési valószínűségre vonatkozóan kell saját becsléssel rendelkeznie a banknak, a fejlett módszerhez azonban a kockázati komponensek mindegyikére szükséges a saját becslések elkészítése. Ezen inputok alapján a várható veszteség egy VAR modell szerinti számítási móddal kerül kifejezésre, mely a kockázati súlyokat adja eredményül.25 A működési kockázat terén is hasonló elven három módszert különböztet meg az egyezmény, a piaci kockázatoknál pedig a korábbiak teljes egészében érvényben maradnak. További újdonság, hogy az eddigiekkel ellentétben az értékpapírosított ügyletek is bekerülnek a tőkekövetelmények számítási körébe. Az egyezmény második pillére a felügyeleti ellenőrzés és a kibővített jogosítványok, mely által a hangsúly néhány kiemelt számadat vizsgálatától a folyamatok és rendszerek, az ellenőrzési és irányítási struktúrák megbízhatóságának vizsgálata irányába mozdul el. A harmadik pillér pedig a nyilvánosságra hozatali elvek definiálása, amelynek célja, hogy a piac szereplőit is bevonja a fegyelmező erők közé, adott esetben kikényszerítve ezzel az intézmények kockázat-érzékenységének és kezelési technikáinak felülvizsgálatát a versenytársak és a piac nyomására. Az irányelvek a jövőben is a nemzetközileg aktív bankokra vonatkoznak majd, azonban változás történt az alkalmazási körben. Az új tőkeegyezménnyel párhuzamosan készülő, bázeli elvekre épülő, új európai tőkemegfelelési direktíva hatóköre kiterjed az EU-ban minden hitelintézetre és befektetési vállalkozásra egyaránt.26 Ennek a direktívának a végső hatályos verziója még egyeztetés alatt van. Az Európai Bizottság javaslatait az Európai Tanács és Parlament együttdöntéssel véglegesíti. Cél, hogy a szabályozás minél közelebb álljon a bázeli irányelvekhez, ám néhány területen eltérő kompromisszumos megoldás fog születni.27 Az alábbiakban a dolgozat szorosabb fókuszpontjához kapcsolódóan, illetve terjedelmi korlátok miatt csak a hitelezési kockázat, azon belül is a vállalati követelések kerülnek részletesebb kifejtésre. A következőkben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének honlapján Bázel II. témakör alatt megtalálható, a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2003. április 29-én megjelentetett új tőkeegyezményre vonatkozó tervezete alapján készült szakmai ismertetőkből gyűjtöm ki a vonatkozó részeket.
25 26 27
PSZÁF, 2003 PSZÁF, 2003 Szőke, 2004
60
A sztenderd módszer Az új szabályozás régire épülő sztenderd módszere is az elsődleges cél érvényesülését szolgálja. Differenciált kockázati súlyok alkalmazásával és a kockázatmérséklő technikák szélesebb körű elfogadásával a szabályozói tőkét kockázatérzékenyebbé teszi és közelíti a kockázatvállalással arányos közgazdaságilag szükséges tőkéhez, egyidejűleg megtartva a módszer egyszerűségét. Módosul az a szabály, amely eddig az állammal szembeni követelésekre alkalmazott kockázati súlyozást az adott ország OECD tagságához kötötte, hiszen ez sok esetben nem tükrözte a kockázat valódi súlyát (Latin-Amerika, Ázsia). Az új egyezményben már a felügyeleti hatóságok által elfogadott külső minősítő intézmények minősítései fogják meghatározni az államokkal szembeni követelésekre alkalmazandó kockázati súlyokat. Ezen intézmények minősítései fogják a többi eszközkategóriába tartozó kockázatvállalás kockázati súlyának alapját is jelenteni, mely a jelenleginél több lehetséges kockázati kategóriát és súlyt tartalmaz, ezzel a tőkekövetelmény kockázatérzékenységét nagymértékben növeli. A vállalatokkal szembeni követelések kockázati súlyozása szintén a külső intézmények minősítéseire alapul. Csakúgy, mint a bankokra vonatkozó előírásoknál, a minősített vállalatokkal szembeni követelések esetében sem fog érvényesülni ezentúl a szuverén plafon, viszont a nem minősített vállalatok nem kaphatnak kedvezőbb kockázati súlyt, mint a bejegyzés szerinti állam. Vállalatokkal
szembeni AAA
A+
BBB+
BB-
Nem
követelések minősítése
AA-
A-
BB-
alatt
min.
Kockázati súly
20%
50%
100%
150%
100%
Ezzel kapcsolatban jó néhány vitás kérdés felmerült, hiszen nem egyértelmű a minősítés hiánya és az abból fakadó kockázati többlet összefüggése. Létezik sok jó, nem minősített vállalat, melyek számára nem szükséges a minősítés megszerzése, viszont nem lenne indokolt a 100%-os súly alkalmazása sem. Ezt úgy oldották fel, hogy a felügyeletek diszkrecionális hatáskörébe utalták a 100%-osnál kisebb, vagy akár nagyobb súly megállapítását. Kockázatcsökkentő eszközök köre a sztenderd módszerben A
korábbi
egyezmény
csak
olyan
korlátozott
körét
ismeri
el
a
kockázatcsökkentő eszközöknek, mint a legjobb minőségű biztosítékok és garanciák.
61
Az új egyezmény a pénzügyi piacok fejlődése által kiváltott igényekre adott válaszként kiterjeszti a hitelkockázat csökkentésére alkalmas eszközök figyelembevételének körét, és elfogadja a hitelderivatívákat (a magyar törvények ilyen ügyleteket nem ismernek) és nettósítási megállapodásokat is. Ezzel ösztönzőként hat a bankok kockázatkezelési rendszereinek fejlesztésére, hiszen ezen eszközök alkalmazása révén a kockázatok pontosabb meghatározásával alacsonyabb tőkekövetelmény határozható meg, mint a jelenlegi egyezmény szerint. A kockázatcsökkentési technikák kezelésére vonatkozó szabályozás az ezen eszközök által elérhető közgazdasági hatásra összpontosít. Azonban alapelv, hogy a technikák alkalmazásával számított szabályozói tőkekövetelmény nem lehet nagyobb, mint
egy
azonos
tranzakció
tőkekövetelménye
e
technikák
nélkül,
a
kockázatcsökkentési technikák hatásának kétszeri figyelembe vétele pedig szintén nem megengedett. A belső minősítésen alapuló módszerek Az új tőkeegyezmény legnagyobb jelentőségű újításaként megjelent belső minősítésen alapuló módszerek (IRB) bevezetése lehetővé teszi a széleskörű minimumfeltételeket kielégítő bankok számára a saját belső minősítési rendszerük által generált minősítések és kockázati komponensekre vonatkozó belső becsléseik felhasználását a hitelkockázat tőkekövetelményének meghatározására. Az új szabályozás legfontosabb célja is a belső minősítésen alapuló tőkeszükséglet számítás révén teljesülhet leginkább. Azon inputok és metódusok, melyek az élenjáró bankok részéről már korábban is megvoltak, kerültek beépítésre az egyezménybe. A Bizottság ezen új módszerek széleskörű alkalmazásával a szektor többi szereplőjének kockázatkezelési rendszereinek fejlesztésére ad ösztönzést és alapokat. Az IRB alapján számított tőkekövetelménytől azt várják, hogy a jelenlegi egyezmény szerinti és az új egyezményben továbbfejlesztett sztenderd módszer által eredményezett tőkekövetelménynél alacsonyabb értékeket biztosít. E módszerek amellett, hogy a bankoknak nagyobb szabadságot adnak a tőkekövetelmény meghatározásában, hiszen saját becsléseiket használhatják fel, egyfajta versenyt generálhatnak és a ’best practice’-ek elterjedésében is lendületet adnak. Azonban nem feledkezhetünk meg a felügyelet kiemelt szerepéről, miszerint a megbízható és biztonságos működéshez, a megfelelő tőkekövetelmény szintjének biztosításához a módszerek alkalmazása engedélyhez, ún. modellvaliditáshoz kötött.
62
IRB módszer szerinti eszközcsoportok Az IRB módszerek alkalmazásánál a bankoknak a banki könyvben szereplő kockázatvállalásaikat öt különböző kockázati kategóriába kell besorolniuk: • államokkal szembeni kockázatvállalások • bankokkal szembeni kockázatvállalások • vállalatokkal szembeni kockázatvállalások • lakossággal szembeni kockázatvállalások • részvénybefektetések A vállalati portfolión belül további öt speciális hitelezési kategóriát különít el a szabályozás, a lakossági kihelyezések esetében pedig további hármat. A szabályozás szerint a bankoknak konzisztens módon kell besorolni kockázatvállalásaikat a különböző eszközkategóriába, hiszen ez képezi a helyes tőkekövetelmény számítás alapját. Vállalatokkal szembeni kockázatvállalások E kategórián belül lehetőség van a kis- és középvállalkozásoknak nyújtható hitelek megkülönböztetésére, amelyekre a képzendő tőkekövetelmény a vállalati nagysághoz igazodik. A portfolión belül elkülönítésre kerül a speciális hitelek alkategóriája is, (mely nem egyezik a 2.2.6. speciális hitelek fogalmával). Az ide sorolható kockázatvállalások sajátos jellemzőkkel bírnak, és a portfolióban szereplő egyéb vállalati kihelyezésekhez képest eltérő kezelést igényelnek. Ezen öt alkategória közös jellemzői lehetnek, hogy a hitelfelvevő gyakran speciális célú egység, amelyet egy beruházás kivitelezésére és lebonyolítására alapítottak, és amelynek egyéb eszközei és más tevékenysége nincsen. Illetve ha a kötelezettség visszafizetésének elsődleges forrása a megfinanszírozott eszközből származó bevétel (bérleti díj, lízingdíj vagy az eszköz eladási ára) és a tranzakció fedezete maga az eszköz. Az öt speciális hitelezési alkategória: • projektfinanszírozás • tárgyi eszköz finanszírozás • árufinanszírozás • jövedelemtermelő ingatlanok finanszírozása • magas volatilitású kereskedelmi ingatlanok finanszírozása
63
Tőkekövetelmény számítás IRB módszerrel A belső minősítésen alapuló módszerek alkalmazásánál az ún. kockázati súly görbe határozza meg a kockázati komponensek felhasználásával, a kockázattal súlyozott eszközök értékét és a tőkekövetelmények nagyságát. Minden eszközkategóriára vonatkozóan külön kockázati súly függvény létezik, amelyek az adott kategória kockázati jellemzőit tükrözik. Az adott hitel kockázati súlya a nemfizetés valószínűségének (PD), a veszteség átlagos mértékének (LGD) valamint a fejlett modellben a futamidőnek a függvénye. E függvények segítségével úgy határozódik meg a tőkekövetelmény, hogy az átlagosan kielégítse a továbbra is előírt minimális 8%-os szintet. A vállalati portfolióra alkalmazott nemteljesítési valószínűség az adott kockázatvállalás belső minősítési kategóriájához tartozó egyéves PD érték, melynek alsó határa 0,03%. A veszteségráta értékét (LGD) az IRB alapmódszerében a Bizottság 45%-ban (alárendelt követelésekre 75%) állapította meg a vállaltokkal szembeni fedezetlen kockázatvállalásokra, míg a fejlett módszerben a bankok saját LGD becsléseiket alkalmazzák tőkekövetelmény számításaik során. A különböző kockázatmérséklő technikák egyes fajtáinak kezelése az alap- és fejlett módszerben eltér, más-más módon érvényesíthető kockázatcsökkentő hatásuk. A lényeg, hogy a kibővített kockázatcsökkentő eszközök csak a fejlett módszerek függvényeibe építhetőek be. Így például a biztosítékoknál a veszteségráta értékének módosításán keresztül, míg a garanciáknál és hitelderivatíváknál az adós besorolásának (PD) módosításán keresztül érik el a kockázatcsökkentő hatást a bankok Áttérés az IRB módszerek alkalmazására A bankok nagy többsége, mint azt majd a következő fejezet is mutatja, fokozatosan fog áttérni a belső minősítési módszerek alkalmazására. Amennyiben ez a fokozatosság a különböző eszközkategóriák tekintetében lépcsőzetesen valósul meg, a felügyelet által elfogadott alkalmazási tervet kell készíteni. A fokozatos áttérés tehát első lépésben a belső minősítési módszerek egy üzleti területen belüli összes eszközcsoportra való kiterjesztését jelenti, majd a bankcsoporton belül valamennyi üzleti területen való alkalmazását. A végső fázist pedig majd az alapmódszerről a fejlett módszerre történő áttérés fogja képviselni. Továbbá a szabályozás előírja, hogy azok a bankok, amelyek belső minősítési módszerekkel számítják 2006-tól tőkekövetelményüket, egy évvel a szabályozás
64
hatályba lépése előtt már mindkét módszer (a jelenlegi sztenderd és a belső minősítési módszer) szerint is meg kell, hogy állapítsák tőkekövetelményüket. A javaslat azt a korlátot is magában foglalja, hogy egy kétéves átmeneti periódus alatt a bankok új módszer szerinti összes kockázatra képezett tőkekövetelménye nem lehet kisebb a jelenlegi egyezmény szerint számított tőke 90, illetve 80%-ánál. Kritikák és hatások Látható, hogy a korábbi egyezménnyel szemben alapproblémaként felmerülő nem megfelelő kockázati érzékenység fejlesztésének irányában óriási lépés történt. Azonban vannak területek, melyek továbbra sem megoldottak az új egyezményben, illetve vannak új jellegű kihívások. Ezeket jelen fejezet hivatott bemutatni. Mint általában egy ilyen nagy horderejű és kiterjedésű (közel 240, ill. 400 oldalas) szabályozás elkészítésénél, így itt is sok a kompromisszum, illetve a gyakorlat által tisztázandó kérdés. Elsőként az olyan kérdések köre szaporodott meg nagymértékben, amelyeket a nemzeti felügyeleteknek kell megválaszolniuk. Ez több kockázatot is rejt magában. Például a felügyeletek összehangolásának módját, mely az európai szabályozásban különösen fontos kérdés. El kell dönteni ugyanis, hogy a konszolidált alapú felügyeletet ellátó intézmény milyen jogköröket kapjon és milyeneket a leánybankokat eddig felügyelő intézmények. Illetve, hogy a modellek validálását csoport, vagy egyéni szinten is vizsgálni kell. A jelenlegi európai tervezet szerint ez kizárólag a konszolidált felügyeletek jogköre lenne, így például azokban az országokban, ahol a szektor külföldi tulajdonban van, mint hazánkban is, a felügyelet validálási jogköre és beleszólási lehetősége jelentősen csökkenne. Ez több szempontból is aggályos lehet. A konszolidált felügyeletet ellátó hatóságok túlterhelése mellett piacismeretük hiányában kevésbé tudnák értékelni a Kelet-közép európai térség kockázatait.
28
Általában is az új egyezmény révén jelentősen növekvő felügyeleti
feladatok ellátása kérdéses, mind erőforrás, mind szakmai szempontokból. Érzésem szerint ez az egyezmény alkalmazásának egyik kritikus és kifejlesztendő pontja. Kulcsszerepe lesz továbbá a gyakorlatban a felügyeleteknek a hitelintézetek belső rendszereik fejlesztésének ösztönzésében, azáltal, hogy elismerik és nem büntetik az adott esetben alacsonyabban kiszámolt tőkekövetelményt. A fejlettebb módszerek révén prognosztizált csökkenő tőkekövetelmények azonban nagy biztossággal szintén csak a fejlesztésben élenjáró gazdaságok 28
Horváth et al., 2004
65
feltételrendszereiben valósulnak meg. Nyitva maradt kérdés, melyet a 3.1.1. fejezet is említ, hogy ott, ahol a rendszerkockázatok magasabb értéke romlást hoz, ez milyen folyamatokat indukál. Szintén fennmaradt a diverzifikáció és a kockázatok korrelációinak a rendszerbe be nem építése. Csupán a lakossági portfóliónál, bizonyos elemszám megléte esetén érvényesülhet a diverzifikáció hatása a szabályozói tőkeszükségletre, a vállalati portfóliónál továbbra sem. A
tőkemegfelelés
kockázati
kategóriánkénti
mérésének
is
vannak
a
diverzifikációval kapcsolatban már leírt megállapításokkal hasonló aspektusai. Egy fejlett kockázatkezelési rendszer ugyanis a különböző (működés, piaci, hitel) kockázati kategóriákban keletkező veszteségeket összetetten kezeli, míg a szabályozás elválasztva. Ezáltal is eltérhet a számított és szabályozói tőkeszükséglet. Nagyon
sok
vita
és
bizonytalanság
övezi
a
működési
kockázatok
tőkekövetelménybe való beemelésének jogosságát és módját. Sok szakértő eleve tagadja a kockázat ilyen formán hatékony kezelését, melyek ráadásul az alkalmazható alapmódszerek eredőjeként jövedelem alapú addicionális tőkekövetelményeket képeznek, a bevezetéshez szükséges infrastrukturális, emberi és egyéb költségeken felül. A legfejlettebb módszerrel szemben, mely egyedül kecsegtet a tőkekövetelmény megtérülésével, is komoly kritika, hogy olyan területen épít fel bonyolult modelleket, melynek paraméterei nehezen mérhetőek.29 Nem történt változás abban, hogy a szabályozás a várható veszteségre továbbra is a céltartalék-képzés által adott fedezetet ismeri el, a kockázati felárban érvényesített bevételeket nem. Azonban, ha a várható veszteség kisebb, mint a céltartalékok és értékvesztések összege, akkor azt a szavatolótőkéből le lehet vonni a mérlegfőösszeg 0.6 százalékáig.30 Érdekes még az a makroszinten problémákat hordozó hatása az új egyezménynek, melyet a szakirodalom prociklikusság kifejezéssel ír le. A kérdés már felmerült az első egyezmény kritikái kapcsán is, azonban hatványozott jelentősége lesz minél inkább a kockázatérzékeny modellekre térnek át a bankok. Arról van szó, hogy a gazdaság ciklusaival összhangban az elvárt tőkeszint is hasonlóan fog mozogni, mely nagyobb volatilitást eredményez az eddiginél. Dekonjunktúra idején pedig a tőkeszint IRB módszerek által megkívánt növelése a hitelezési aktivitás visszafogását 29 30
Horváth et al., 2004 Szőke
66
eredményezheti, mely forráshiányt okozva súlyosbítja a helyzetet és válságot indukálhat. Ezen negatív hatások kiküszöbölésére hivatottak az ún. stressz tesztek, illetve bizonyos esetekben a tőkekövetelmény nem egyenes arányú növelése. Azonban szakértők szerint ezek komoly makrogazdasági sokkok kivédésének lehetőségére nem alkalmasak.31 A magyar bankszektor felkészültsége, várakozásaik Az alábbiakban Rimaszombati Edit, Bank és Tőzsde32 című folyóiratban megjelent cikke alapján a bankok körében készített interjúkból emelek ki
néhány
általános érvényű megállapítást a magyar bankok Bázel II. hatásával kapcsolatos várakozásairól, felkészüléséről. Az interjúsorozatban a magyar bankszektor meghatározó szereplői válaszoltak a feltett kérdésekre témakörök alapján. Fontos, hogy nem csak a nagybankok képviselői lettek megkérdezve, hanem a szektor felkészültségének jobb megismerése érdekében kisebb pénzintézetek, valamint olyan sajátos státuszú intézmények, mint például a Takarékbank is. A leglényegesebb témakörökben/kérdésekben: miszerint jobb vagy rosszabb lesz-e az új szabályozás szerinti helyzetük, tőkekövetelményeik nőnek vagy csökkennek, illetőleg melyik módszert vezetnék be és milyen fázisában vannak, továbbá milyen típusú fejlesztésekre lesz szükségük és milyen problémákat okoz ez, igen széles skálán oszlanak meg a válaszok. Egyértelműen leszögezhető, hogy minden szereplőnek foglalkoznia kell a felkészüléssel, azonban jelentős eltérések mutatkoznak az eddig megtett erőfeszítések és a készültségi fok alapján. Míg például a válaszadók közül a többség saját felkészültségét a közepesnél jobbra tartotta, arra a kérdésre, hogy indítottak-e valamilyen formában külön munkacsoportot a felkészülés kapcsán, illetve ez mekkora erőforrást köt le, tíz bank közül hat már működő projektekről számolt be. A pontosan meg nem határozott emberi erőforrásigény pedig egytől ötven főig is terjedhet. A fázisbeli eltéréseket mutatja, hogy például az OTP az interjúk elkészültekor még csak az új tőkeegyezmény tervezetének értelmezéséről és azok folyamatban lévő projektekbe implementálásáról számolt be. A K&H ezzel szemben a felkészülést már 2002 szeptemberétől egy részletesen lebontott terv, és ehhez az emberi erőforrások megfelelő allokálása és 31 32
Mérő-Zsámboki, 2004 Rimaszombati, 2003
67
felelősök kinevezése mellett végzi.33 A Takarékbank, aki magát a gyengébben felkészültek közé sorolja, a 2003-as év folyamán határozta el külön projekt indítását. Természetesen nagyban függ a felkészültség a kitűzött céloktól, többek között arra vonatkozóan, hogy melyik módszert vezeti be a bank és milyen időtávon, valamint a tulajdonosok elvárásától is. Ez a legtöbb nemzetközi pénzügyi csoportba tartozó magyar banknál egyrészt késztetés, másrészt segítséget is jelent a rendszerek közös kidolgozásánál vagy átvételénél. Ezen bankok egy része úgy nyilatkozott, hogy az anyaintézmény helyi sajátosságokhoz igazított rendszereit fogja átvenni. Másik részüknél az anyabank központi koordinációja és segítsége mellet fejleszthetik ki a hazai piachoz jobban illeszkedő rendszereket, modelleket. Az egyik külföldi tulajdonban lévő nagybank pedig azt válaszolta, hogy eddigi gyakorlatukat folytatva a hitelkockázatok tekintetében maguk fejlesztik ki a modellezéshez szükséges módszert és technikát, külső tanácsadó közreműködését is igénybe véve. Később azonban a működési és a hitelkockázatok vonatkozásában a tulajdonos modelljére is támaszkodni fognak. Egyedül az OTP jelezte, hogy pusztán saját fejlesztésű rendszert fog alkalmazni. Konkrétan arra a kérdésre mely szerint, jobb vagy rosszabb helyzetbe kerül bankjuk, a nyilatkozó vezetők szintén különböző lehetséges válaszokat adtak. Tíz intézmény közül csupán az OTP nem tudta még megbecsülni a tőkekövetelményére gyakorolt hatást, a többi megkérdezett harmada, köztük a Takarékbank és HVB, arról nyilatkozott, hogy nőni fog, szintén harmada úgy ítélte meg, hogy csökkeni fog tőkekövetelményük. A fennmaradó részük, köztük a K&H is, rövidtávon nem számít változásra, hosszabb távon azonban mindenképp célja a tőkepozíció javítása, ez azonban nagymértékben fog függeni attól, hogy sikerül-e eleget tenni a felügyelet által támasztott követelményeknek a fejlettebb rendszerek bevezetésekor. A jelenleg rosszabb pozíciót jósolók egy része is arra számít, hogy a fejlettebb rendszerek későbbi bevezetésével kiküszöbölhető lesz a standard módszerből eredő kezdeti hátrányuk. A fejlettebb rendszerekre való áttérés legtöbb megkérdezett intézménynél cél és tulajdonosi elvárás is, a cikk írásakor azonban a válaszadók fele még a standard módszer átmeneti bevezetésével számol. Időközben a 2004. júniusában véglegesen elkészült új irányelvek bevezetésének időpontját a legfejlettebb módszerek tekintetében módosította a bázeli bizottság 2007. decemberre. Az alapmódszer alkalmazására jelen
33
Bossaert, 2003. Lásd részletesebben a következő 3.4. fejezetben
68
pillanatban úgy tűnik maradt a 2006 végi dátum.34 Ennek következtében például a K&H 2007-től teljes egészében képes lesz a belső minősítésen alapuló alap módszert bevezetni. Komplex módszert csupán egyetlen válaszadó kíván rögtön bevezetni, a többiek a megfelelő időtartamú adatgyűjtési és elemzési, fejlesztési munkát követően tudják megtenni ezt a lépést. Ez a munka több helyen is folyamatban van párhuzamosan a basic módszerhez történő alkalmazkodással. Például a Raiffeisen is készül a belső minősítés
alapmódszerének
keretei
között
az
úgynevezett
felügyeletei
volatilitáskiigazítási tényezős komplex módszer alkalmazására. Az adatgyűjtés során erre saját becsléseket alakítanak ki, hosszú távon pedig saját veszteségráták becslését is tervezik, aminek révén a biztosítékelemek közötti korrelációs hatásokat is kezelni tudnák. A K&H-nál a munkálatokat a nemteljesítési valószínűségi modellek kialakításával kezdik, van azonban olyan bank is, ahol a saját adatbázis ehhez nem bizonyul elegendőnek ezért külső adatbázis használata szükséges. Az új egyezményben definiált működési kockázatok mérése terén még nagyobb a bizonytalanság. Ennek tudható be, hogy a tíz válaszadó bank közül hatan a standard eljárást fogják használni, ketten még nem döntöttek és csak ketten, közöttük érdekes módon az OTP, a fejlett módszert kívánják bevezetni. A K&H-nál is, ahogy a KBCcsoport valamennyi tagjánál egységesen 2004 eleje óta végzik működési kockázatok vonatkozásában a veszteségadatok strukturált gyűjtését. A legfontosabb teendők tehát a fejlett módszerek bevezetéséhez a szükséges mennyiségű és minőségű adat létrehozása, illetve a támogató informatikai háttér megteremtése. Arra a kérdésre, hogy ez mennyi időt fog igénybe venni és mennyibe fog kerülni, a bankok általában minimum 2-3 évvel és több százmilliós költségekkel számolnak. Nagybankok esetén ez inkább 500 millió feletti értéket jelent. A válaszok alapján a legtöbb időráfordítást az alkalmazott modellek helyességét alátámasztó idősorok előállítása igényli, a legtöbbe pedig az informatikai fejlesztések, illetve a munkatársak foglalkoztatása fog kerülni. Problémaként emelik ki a bankok a felkészülésben, hogy az új szabályok értelmezése még nem teljesen koherens. Továbbá a külföldi tulajdonú bankoknak az anyaintézményre vonatkozó és a hazai szabályoknak egyaránt eleget kell tenniük, miközben a nemzeti vonatkozású döntések tekintetében még nem lehet tudni milyen
34
Szőke, 2004
69
döntések születnek. Egyik válaszadó szerint további jogi kérdés például a nemteljesítés fogalma, valamint a biztosítékok elismerésének a magyar jogrendhez illeszkedő egységes értelmezése. Kihívást jelent a technikai háttér és modellek felépítése is, hiányoznak a nemzeti szintű aggregát adatok, így ezeket csak becsülni lehet, azonban még nagyobb kihívás ezen modellek hatékony hitelezési gyakorlatba ültetése. Mindenképpen pozitívumként kell értékelni azonban a szakmai konszenzus kialakulását abban a tekintetben, hogy a bevezetendő új szabályozás hajtóerőt jelent az integrált kockázatkezelési rendszerek kialakulásához, folyamatok javításához, az állandó fejlesztéséhez és a kockázatközpontú gondolkodás megteremtéséhez. A vezetők megerősítették azt, amit az előző fejezetben is említettem, hogy a hárompilléres megoldás, a választható módszerek bevezetése révén jelentősen megnő a felügyeletek és a szabályozó hatóságok döntési, értékelési és mérlegelési joga. Az pedig még nem látható, hogy a hatóságok miképp fognak a megnövekedett új szakmai feladattal megbirkózni, illetve jogukkal élni, és ez hogyan fogja befolyásolni a versenyt. 6.4. A K&H Bázel II. felkészülési folyamata A Kereskedelmi és Hitelbank Rt. esetében, a Bázel II-re való felkészülést a többségi tulajdonos KBC vezényli a teljes leányvállalati körben. Célja az egységes mérési elvek bevezetése, valamint IT fejlesztési igények egységesítése, melynek mind gyakorlati, mind pedig árelőnyei vannak. Minden országban 2007-ig tartó – havi részletességgel lebontott – projekt terv és számonkérés van azért, hogy a lehető legkisebb összegű tőke hozzárendelését érjék el a hitelezési aktivitáshoz. Visszafelé bontva ezt a folyamatot egy évig szükséges, hogy a régi és új szabályozás szerinti számítás együtt fusson. Az új rendszernek minimum 2 év historikus adatait és 3 év folyamatos rendszer használatot kell tartalmaznia. Ennek megfelelően a projektsorozat a Kereskedelmi és Hitelbankban is kezdetét vette már 2003-ban, melynek legfontosabb lépése az anyavállalati irányelveknek megfelelő, de saját építésű a modellek kifejlesztése.35 Ez a folyamat 2004. végéig lezárul. Pillanatnyilag zajlik a tesztelés és adatok betöltése. Az implementációnak 2005. júliusában meg kell történnie. A szakértői modell kidolgozása során módosították az adósminősítési rendszert a bázeli elveknek megfelelően. Az új rendszer kilenc teljesítő kategóriát kezel és ezen
35
Zolnay, 2003
70
kategóriákhoz rendeltek hozzá a KBC által kiadott sávokon belüli nemteljesítési rátákat (PD).36 EDF 0 .0 0 % 0 .0 6 % 0 .1 2 % 0 .2 3 % 0 .4 6 % 0 .9 2 % 1 .8 3 % 3 .6 5 % 7 .2 9 %
R a tin g
to to to to to to to to to
1 2 3 4 5 6 7 8 9
0 .0 5 % 0 .1 1 % 0 .2 2 % 0 .4 5 % 0 .9 1 % 1 .8 2 % 3 .6 4 % 7 .2 8 % 100%
Látható,
hogy
a
lépcsőzetesen
emelkedő valószínűségi rátákból kilóg az utolsó kategória. Itt a működésbe lépő modellek
paramétereinek,
illetve
adatállományának kell majd pontosabban becsülni ezt a kategóriát.
Fontos eltérés a bázeli irányelvektől továbbá a nemteljesítés meghatározása. A KBC jelenleg szigorúbban állapítja ezt meg, az egyezményben szereplő 90 nap helyett 30 napban. Szakértői vizsgálatok a magyar adatok elemzésekor arra mutattak rá, hogy a fizetési fegyelem, tehát a határidős feltételek betartása mutat legnagyobb korrelációt a későbbi bukásokkal. Az új modelleket minden, az előző fejezetekben definiált eszközkategóriára meg kell alkotni. A dolgozatom íráshoz a mikro-vállalkozásokat tartalmazó modell állt rendelkezésre. Érdekességképpen ebben a kategóriában a közel 1000 vállalkozást tartalmazó minta egyéves adatai során az ügyfelek 2.76% nem teljesített. A kis minta modell adatokkal való feltöltése és a konzervatív becslés elve alapján ez a szám várhatóan 3.25%-ra emelkedik. A kategóriáknak megfelelő gyakoriságok a következők lettek: A középvállalati modell is
befejeződött,
egyelőre
egy
limitált
alapján.
A
kvalitatív
kvantitatív inputjai, illetve
a a
beszámolók
minta és
35% 30% Frequency
tesztelése
Sample distribution (without the effect of BF) 40%
25% 20% 15%
tényezők,
melyek
10%
kitöltött
kérdőív,
0%
magyar
pénzügyi
adatai
megfelelő
5% 1
2
3
4
5
6
7
8
9
Master Scale Rating
átalakításra kerülnek, hogy az új vállalati modellben fel lehessen használni őket. Ennek alapján fog a nagyvállalati modell is funkcionálni. Továbbá folytatódtak a fejlesztések és az adatgyűjtés a fejlettebb (IRBA) módszer modelljeinek kiépítésében.37 A 36 37
Dercsényi -Vandaele - Pataki –Tantalicsné, 2004, 13.o. Van Steenwinkel, 2004
71
hitelkockázatok terén a „bedőlt” ügyfelek adatainak összeszedése és értékelése tekinthető az egyik legfontosabb teendőnek, mivel ez szükséges a modellek teszteléséhez. Nehézséget okoz a fedezetek megtérülését rögzítő adatok egybegyűjtése, mivel a nyilvántartási rendszerek ilyen adatokat nem tartalmaztak eddig.38 A KBC Csoport Bázel II Tőkeegyezményre való felkészülésének további fontos eleme a működési kockázatok kezelésének fejlesztése, melynek keretében 2003 során kiemelt szerepet kapott az e körbe tartozó kockázatok azonosítása a banki folyamatokban, illetve a kontroll környezet fejlesztése, valamint a tényleges működési veszteségek megfelelő mérése. Ezek a fejlesztések nem csupán a bankra, hanem a K&H Csoport egészére kiterjednek. Cél a különböző üzleti folyamatokba épített ellenőrzési mechanizmusok fejlesztése, egységesítése, a kockázati tudatosság növelése. A 2003. év során elkészült a Csoport összes tagját lefedő többszintű adatbázis a működési kockázatokból eredő veszteségek pontos mérésére. Pillanatnyilag ennek adatokkal való feltöltése folyamatban van. A bank a működési kockázatok terén a sztenderd módszert kívánja bevezetni. A bázeli irányelvek szerint a K&H Bank 2003. év végi konszolidált tőkemegfelelési mutatója 12,26 százalék (2002.: 12,36 százalék). A magyar törvényi rendelkezéseknek megfelelően számított tőkemegfelelési mutató értéke az év végén 10,98 százalék volt.39 Összességében a belső minősítésen alapuló alap módszer bevezetésétől a banki tőkekövetelmény mérséklődését várják, azonban K&H csoportszinten tőkekövetelmény növekedés is lehetséges a lízingcsoport gyengébb portfóliója következtében.
38 39
Rimaszombati., 2003 K&H Éves jelentés, 2003
72
7. ÖSSZEFOGLALÁS A kereskedelmi bankok alapvető tevékenysége mindig is a kockázatok vállalása és azok kezelése volt, és marad a jövőben is. A dolgozatom ezen alapgondolatból kiindulva a kockázatok számbavételén át igyekezett bemutatni a legfontosabbnak tartott hitelkockázatot és annak kezelését a Kereskedelmi és Hitelbank gyakorlatában. A kereskedelmi bankok a hitelezési tevékenységük egyetlen percében sem felejthetik el, hogy az általuk kihelyezett hitelek forrása nem más mint a tulajdonosaik által a bankba fektetett alapítói tőke (kiesebb részben) és a banknál betétet elhelyező betétesek pénze (nagyobb részben). Tehát ezekkel a forrásokkal úgy kell bánniuk, hogy e pénzek maradéktalanul megtérüljenek és visszaadhatók legyenek az azokat elhelyezők számára az általuk kért mindenkori időpillanatban, továbbá a bank működésére –a költségekre- fedezetet nyújtsanak és természetesen a bank tulajdonosok számára még hozamot is termeljenek. Ezek a követelmények egyszerre csak akkor teljesíthetők ha a bank a betétként elhelyezett pénzeket „forgatja” azaz hitelezésre használja, viszont a hitelezési kockázatokat pedig szigorúan kezeli. Remélhetően sikeresen –és nem bankszakemberek számára is könnyen érthetően – tudtam összefoglalni a hitelkockázat kezelés folyamatát. A dolgozat az egyedi ügyfélkockázatok kezelésének módján túl betekintést adott egy meghatározó piaci szereplő portfóliójába, melyen keresztül azonosíthatóak az aggregát kockázatok menedzselésének elvei. Külön fejezet foglalkozott a bankok tőkeszabályozásával, mely a bázeli egyezmények folyamatbeli és globális áttekintése mellett a fókuszba a hitelkockázat kezelését helyezte, figyelmet szentelve azonban az egyezmények kritikáinak és továbbfejlesztésének is. A záró részek pedig betekintést nyitottak a magyarországi, illetve a Kereskedelmi és Hitelbankban zajló felkészülési folyamatok jelenlegi állásába. Véleményem szerint legtöbb érdekesség a Bázel II. témaköréhez tartozik, mely terjedelme és aktualitása okán akár egy külön diplomamunkának is témája lehetne. A magyar bankoknál jelen pillanatban is zajló felkészülés, a modellek kidolgozása és tesztelése mindenképp egy olyan terület, ahol a munkában való részvétel egyedülálló tapasztalatok szerzéséhez járulhat hozzá
73
Ami azonban a mai magyar piacon látható és elgondolkodtató, az a verseny olyan mértékűvé válása egyes területeken, mely az eddigi rendkívül konzervatív kockázati követelmények lazulásához vezet. Ügyfél oldalról ez azonban örvendetes tény. A bemutatott intézményi eljárások, az adósminősítés, a fedezetértékelés és a hitelezés mai keretének a kialakulása azonban egy visszafordíthatatlan fejlődési folyamat eredményei. A kétszintű bankrendszer 1987-es kialakulásától az új bázeli tőkeegyezmény hatályba lépéséig eltelt ’rövid’ 20 év alatt kialakult bankkonszolidáción, privatizációkon átesett magyar bankrendszer beilleszkedett a fejlett gazdaságok bankrendszereinek sorába. A fejlődés azonban nem áll meg. A bankszektor mai felkészültsége alapján úgy gondolom a jövő kihívásainak is sikeresen fog megfelelni.
74
IRODALOMJEGYZÉK Baka Istvánné et al. (2003): Banküzemtan (Egyetemi tankönyv). [Szerk: Ligeti Sándor], Tanszék Pénzügyi Tanácsadó és Szolgáltató Kft., Budapest. Fraser, D.R. - Gup, B.E. -Kolari, J.W. (1995): Commercial Banking (The Management of Risk). West Publishing Company, Minneapolis/St. Paul. Horváth Edit - Póra András – Szombati Ildikó (2004): Az új bázeli tőkeszabályok (Bázel II) implementálásával kapcsolatos nyitott kérdések és aktuális MNB feladatok. MNB belső célra készült tájékoztató. Kálmán Tamás (1996): Eszköz-forrás menedzsment a kereskedelmi bankokban különös tekintettel a kamatlábkockázat elméleti kérdéseire. Mérő Katalin (1998): A tőkemegfelelés új generációs szabályainak szükségességéről. In Bankról, pénzről, tőzsdéről: Válogatott előadások a Bankárképzőben / [szerk. Bácskai Tamás et al.], Nemzetközi Bankárképző Központ, Budapest. p. 164-172. Mérő Katalin – Zsámboki Balázs (2003): A Bázel II. Tőkeegyezmény és a prociklikusság egyes összefüggései (Várható magyarországi hatások a nemzetközi tapasztalatok tükrében). MNB Műhelytanulmányok 2003. október. Magyar Nemzeti Bank, Budapest. p. 17-45. Rimaszombati Edit (2003): Bázel II - Bankok mondják. Mozgó célpont(ban). Bank és Tőzsde Online, 2003. június 30. http://www.bankestozsde.hu/online/cikk.html?aid=1000181 Sebők Orsolya (2002): Uniformizálható-e a pénzvilág? - Dilemmák a Bázel II kapcsán. Piac & Profit, 2002/9 http://www.piac-profit.hu/?rov=080202&mrov=0204&id=m-20021909591259851 Szőke Magdolna (2004):Új bázeli tőkeegyezmény! Bank és Tőzsde, XII. évf. 6. szám, p. 1,25-29. Tóth Áron (2002): A hitelkockázat kezelésének új irányai. MNB Műhelytanulmányok 2002. október. Magyar Nemzeti Bank, Budapest. p. 112-121. 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról 14/2001. (III.9.) PM rendelet a kintlevőségek, befektetések, mérlegen kívüli tételek és a fedezetek minősítésének és értékelésének szempontjairól Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének honlapján Bázel II. témakör alatt megtalálható, a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2003. április 29-én
75
megjelentetett új tőkeegyezményre vonatkozó legutóbbi tervezete alapján elkészített szakmai ismertetőik http://www.pszaf.hu/magyar/frm1.asp?cont=bazel2/bazel.htm A Kereskedelmi és Hitelbank Rt. által biztosított belső források: Szabályzatok: A
Kereskedelmi
és
Hitelbank
Rt.
vállalati
ügyfeleinek
követelésminősítési,
értékvesztési és céltartalék-képzési szabályzata A Kereskedelmi és Hitelbank Rt. vállalati ügyfeleinek ügyfélminősítési szabályzata. A vállalati ügyfelekkel kapcsolatos kötelezettségvállalások kezelése. Speciális Ügyfélkezelésre átvett kötelezettségvállalások ill. ügyfelek kezelésének szabályai. Vállalati ügyfelek fedezetértékelési szabályzata. Vállalati döntési szabályzat. Prezentációk: Bossaert, H. (2003): Looking forward to Basel II (Credit Risk). Kick-off meeting K&H 13 March 2003. KBC Bank vállalati prezentáció Sándor Béla (2004): A vállalati divizióról átfogóan. 2004. október 6. K&H Bank CRM prezentáció Zolnay Ildikó (2003): QCR Basel II Program Deliverables and Timing. 2003. március 13. K&H Bank prezentáció Egyéb: Dercsényi György - Joachim Vandaele - Pataki Attila -Tantalicsné Kollár Andrea (2004): EDF Model for Micro-credit Customers in K&H Bank. Hoós János (2004): K&H Consolidated credit portfolio report as at 31 August 2004. K&H Bank corporate credit portfolio analyses August 2004. Kereskedelmi és Hitelbank Rt; vállalati hitelkérelem. Kereskedelmi és Hitelbank Rt. Éves jelentése 2003. Van Steenwinkel, F. (2004): Quantitative Credit Risk Management – Basel II Program. Valamint az esettanulmányhoz kiválasztott vállalkozás hitelkérelme, hitelelőterjesztése, kockázati véleménye, döntési jegyzőkönyvek és levelezések.
76