Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány

HULLADÉKGAZDÁLKODÁS A DUNAKANYARBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A CSOMAGOLÁSI HULLADÉKOK KEZELÉSÉRE, HAZÁNK EURÓPAI UNIÓS TAGSÁGA VONATKOZÁSÁBAN

Készítette: Mikes Zsolt Budapest, 2004. november 2


Tartalomjegyzék Bevezetés.................................................................................................................................... 5 1. A hulladékgazdálkodással kapcsolatos alapfogalmak ...................................................... 7 1. 1. Hulladékfajták .............................................................................................................. 7 1. 2. A hulladékgazdálkodás szereplői és folyamata ............................................................ 9 2. Hulladékgazdálkodás az Európai Unióban...................................................................... 11 2. 1. Az Európai Uniós szabályozás ................................................................................... 11 2. 1. 1. A 91/156/EK keretirányelv a hulladékokról..................................................... 11 2. 1. 2. A 94/62/EK irányelv a csomagolásról és a csomagolási hulladékról............... 12 2. 2. Csomagolási hulladékok kezelése az Európai Unióban ............................................. 14 3. Hulladékgazdálkodás Magyarországon ........................................................................... 16 3. 1. A hulladékgazdálkodásra vonatkozó magyarországi szabályozás ............................. 16 3. 1. 1. A hulladékgazdálkodási törvény ...................................................................... 16 3. 1. 2. Országos Hulladékgazdálkodási Terv 2003-2008............................................ 19 3. 1. 3. Kormányrendelet a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezeléséről...... 20 3. 1. 4. A termékdíjas rendszer ..................................................................................... 21 3. 2. Magyarország hulladékgazdálkodási gyakorlata........................................................ 24 3. 2. 1. Magyarország feladatai az Európai Unióhoz történt csatlakozás után ............. 24 3. 2. 2. A koordináló szervezetek szerepe .................................................................... 25 3. 2. 3. A szelektív hulladékgyűjtés jelentősége........................................................... 27 3. 2. 4. Lerakással történő ártalmatlanítás .................................................................... 28 3. 2. 5. Komplex hulladékkezelő rendszerek................................................................ 29 4. A hulladékkezelés finanszírozása ...................................................................................... 31 4. 1. Európai Uniós források............................................................................................... 31 4. 2. Hazai források ............................................................................................................ 33 5. Hulladékgazdálkodás a közép-magyarországi régióban ................................................ 35 5. 1. A régió főbb jellemzői hulladékgazdálkodási szempontból....................................... 35 5. 2. A Közép-Magyarországi Régió Stratégiai Terve 2001-2006. .................................... 37 5. 3. Hulladékgazdálkodási elképzelések, Pest megye – Dunakanyar ............................... 38 5. 3. 1. A települési önkormányzatok feladatai ............................................................ 38 5. 3. 2.A hulladék okozta problémák a régió néhány nagyobb településén ................. 40 3


5. 3. 2. 1. Dunakeszi ............................................................................................... 40 5. 3. 2. 2. Göd ......................................................................................................... 41 5. 3. 2. 3. Vác.......................................................................................................... 41 5. 4. Az Észak-kelet Pest Megyei Regionális Hulladékgazdálkodási Projekt.................... 43 6. Kismaros község példája.................................................................................................... 48 6. 1. Hulladékkezelés Kismaroson ..................................................................................... 48 6. 2. A település környezetvédelmi programja ................................................................... 50 6.3. Ötleteim, javaslataim ................................................................................................... 53 6. 3. 1. A környezettudatos szemléletmód népszerűsítése............................................ 53 6. 3. 2. Egyéb észrevételek ........................................................................................... 55 Összegzés ................................................................................................................................. 57 Mellékletek ............................................................................................................................... 59 Irodalomjegyzék ....................................................................................................................... 65

4


Bevezetés

"Nincs hulladék, csak rossz helyre került használt anyag..."1

A Független Ökológiai Központ honlapján található a fenti mottó, amely mai világunk egyik legsúlyosabb problémáját veti fel és egyben megoldási javaslatot is próbál adni. Vagyis: ne rossz helyre, hanem a megfelelő helyre kerüljön az a bizonyos használt anyag, az általunk hulladéknak nevezett eszközök, tárgyak, anyagok összessége. Amikor nemrégiben egy barátomnál jártam és mondtam neki, hogy a hulladékgazdálkodás témakörében írom szakdolgozatomat, az első gondolata a következő volt: "Minden tele van szeméttel!" És noha a szemét csak a köznapi szóhasználatban egyezik meg a hulladékkal, az észrevétel stimmel: egy évben a különböző, hivatalos és nem hivatalos források szerint 75-110 millió tonna, azaz naponta kb. 200-300 ezer tonna különféle hulladék termelődik ma Magyarországon. Ebből csak a települési szilárd hulladékok 4,5-5 millió tonnát, vagyis naponta 12-14 ezer tonnát tesznek ki! A kérdés az, hová is kerül a hulladék. Persze mindez függ a hulladék típusától is: az idősek ma joggal mondják, hogy annak idején nem volt szemét, mert amit csak lehetett, elégettek. Azonban pl. a különféle műanyagokat, üvegeket, vagy a modern világ által megteremtett, számtalan elektronikai cikket nem lehet csak úgy elégetni, ha már nem működik, nem kell. Valahová vinni kell. Azonban nem mindegy, hová! Sajnos ma Magyarországon a hulladékkezelés nagyon sok helyen nincs megoldva! Több ezer illegális lerakó létezik ma hazánkban, amelyek pedig legálisan működnek, a legtöbb esetben nem felelnek meg a kor követelményeinek, vagyis a lerakott hulladék tovább szennyez, mégpedig a talajt, vagy éppen a levegőt. Milyen helyzetben van ma Magyarország a hulladékgazdálkodást illetően? Mit kell tennünk, hogy ne rossz helyre kerüljön a használt anyag? Szakdolgozatommal célom, hogy bemutassam a Magyarország előtt álló, igen fontos környezeti kihívást. Mi is a hulladék valójában, milyen hulladékokat ismerünk? Mi is az, amit hulladékgazdálkodásnak nevezünk? Mit történik az Európai Unióban "hulladékgazdálkodás" címszó alatt? Melyek az

1

www.foek.hu, 2004. 09 29.

5


Unióhoz újonnan csatlakozott Magyarország feladatai? Ezek a kérdések adják az alapját a dolgozatnak. Ezután pedig meg kívánom vizsgálni szűkebb környezetem, a Dunakanyar helyzetét. Mik a helyi önkormányzatok feladatai a hulladékkezelés során? Milyen helyi szabályozások történtek az elmúlt években? Mi valósult meg konkrét projektek keretében és milyen változások, beruházások várhatók az elkövetkezendő években? Milyen szerepet kapnak a projektekben az Európai Uniós források? A dolgozatban elsősorban a háztartási, azon belül is a csomagolási hulladékokkal kívánok részletesebben foglalkozni, bemutatom a szelektív hulladékgyűjtés és a környezettudatos magatartás jelentőségét. Véleményem szerint a hulladékgazdálkodáson belül ez az egyik olyan terület, amelyet fontos megismertetni az emberekkel, hiszen itt mindenki közvetlenül érintett, nem utolsó sorban pedig ez az a terület, ahol a gyakorlat terén hazánk leginkább el van maradva az Európai Unió országaitól. A dolgozatot, felépítését tekintve, a következőképp kívánom elkészíteni: Először is megmagyarázok néhány, a témához kapcsolódó alapfogalmat, majd bemutatom a hulladékgazdálkodás jogszabályi hátterét: az Európai Unió által alkalmazott irányelveket, majd a magyarországi hulladékgazdálkodási törvényt és az ezt kiegészítő rendeleteket. Bemutatom az Országos Hulladékgazdálkodási Tervet és az alapján az egyes régiókra, valamint az ott tevékenykedő civil és önkormányzati szervetekre háruló feladatokat. Az Európai Unióból vett példákkal illusztrálom a hulladékgazdálkodás támasztotta feladatokat és értékelem, mi az, ami már a gyakorlatban is megvalósult Magyarországon. A dolgozat magját pedig (mint fent említettem) a Dunakanyar és térsége hulladékgazdálkodási gyakorlatának bemutatása adja. E helyütt szeretnék köszönetet mondani belső konzulensemnek, Takács Gábornak és külső konzulensemnek Dukay Igornak, hogy észrevételeikkel, javaslataikkal hozzájárultak ahhoz, hogy ez a dolgozat létrejöhessen. Köszönetet mondanék továbbá Kismaros község polgármesterének, Poldauf Gábornak, aki rendelkezésemre bocsátotta a település nemrég elfogadott környezetvédelmi programját és tájékoztatott a község környezetvédelmi elképzeléseiről.

6


1. A hulladékgazdálkodással kapcsolatos alapfogalmak2

1. 1. Hulladékfajták Ahhoz, hogy behatóan, kellő részletességgel lehessen foglalkozni a hulladékgazdálkodással, a témakör adta kérdésekkel, meg kell ismerni azokat az alapfogalmakat, amelyek pontos meghatározása e dolgozat egyes részeit is közérthetővé teszik. Ezek pedig: mi a hulladék, milyen fajtái vannak, mi a hulladékgazdálkodás, mely elemekből áll, kik a folyamat szereplői. Hulladék: olyan „tárgy vagy anyag, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles” – mondja a törvény. Ide tartoznak a termelésből, szolgáltatásokból, fogyasztásból eredő különféle maradékok, selejt, használhatatlanná vált termékek, szennyeződött anyagok, stb. Nem tévesztendő össze a szeméttel, amelynek további felhasználásáról lemondanak, kezelésével, elhelyezésével nem törődnek. A hulladékokat többféleképp csoportosíthatjuk: halmazállapotuk szerint vannak szilárd, folyékony és gáz halmazállapotú hulladékok. Veszélyesség alapján léteznek veszélyes és nem veszélyes hulladékok. Keletkezési helyük szerint termelési hulladékokról (ide tartoznak az ipari és mezőgazdasági hulladékok), valamint települési hulladékokról beszélhetünk. Települési hulladék: minden olyan szilárd, vagy folyékony hulladék, amely a háztartásokból kerül ki (tehát a háztartási hulladékok), valamint a hozzájuk hasonló jellegű és öszszetételű, velük együtt kezelhető hulladékok. Itt részletesebben kell szólni a háztartási hulladékokról, mert bár az összes keletkező hulladékmennyiség „csak” elenyésző részét adják (2000-es adatok szerint a mintegy 75 millió tonna hulladékból kb. 4,6 millió tonnát)3, de ez az a hulladékcsoport, amelynek mennyisége konkrét, települési szintű intézkedésekkel leginkább csökkenthető. Milyen alapanyagokból állnak a települési szilárd háztartási hulladékok? Eszerint több csoportot különböztethetünk meg: papír-, üveg, fém- és műanyaghulladékokat, valamint 2

A definíciók alapját a 2000. évi XLIII. törvény, valamint a 94/2002. (V.5.) sz. kormányrendelet adják, de helyet kapnak az egyes környezetvédelmi szervezetek meghatározásai is. 3 Országos Hulladékgazdálkodási Terv, p. 5.

7


egyéb vegyi hulladékot, gumiabroncsokat, szerves anyagokat. Ezek közül is az első négy csoportot vizsgálnám, ugyanis ezek nagy mennyiségben keletkeznek nap, mint nap és sokszor nem is tudjuk, mit is kezdjünk velük. Nézzük a papírt! Környezetvédelmi szempontból kellemetlen, hogy főként növények elpusztításával jár a papírgyártás, viszont manapság már egyre nagyobb hangsúlyt kap a hulladékpapírok újra felhasználása és ez lehet a hosszú távú megoldás is. Ami az üveghulladékokat illeti, csökkentésükre a megoldás a szelektív hulladékgyűjtés kiszélesítése lehet, hiszen hasznosításuk így oldható meg leginkább; sajnos egyre kevesebb visszaváltható üveggel találkozunk, a természetbe kerülve pedig kárt okoz: nem bomlik el, ráadásul még veszélyes is. A fémhulladékok kezelésének fontosságát az adja, hogy nagy arányban hasznosíthatók másodnyersanyagként. Erre a magas kitermelési és feldolgozási költségek, valamint az ércek mennyiségének fogyása miatt egyre nagyobb szükség is van. Végül foglalkozni kell a különféle műanyagokból készült hulladékokkal. Napjaink egyik legsúlyosabb hulladékgazdálkodási problémáját jelentik az üdítős palackok, különböző flakonok. A műanyagok (pontosabban polimerek, azaz nagy molekulájú vegyületek) többféleképp is csoportosíthatók: aszerint, hogy miből készülnek, beszélhetünk szintetikus (vegyi módszerekkel előállított) polimerekről, illetve természetes anyagokból (pl. cellulóz, fehérjék) készítettekről. Hulladékgazdálkodási szempontból fontos tulajdonságuk, hogy hőre lágyulnak-e, vagy nem, sőt hőre keményednek-e. Ugyanis míg előbbi esetben újra felhasználhatóak, a hőre keményedők gazdaságilag nem hasznosíthatók. Csomagolás: minden csomagolóanyag, illetve –eszköz, melynek célja, hogy a terméket megóvja, kezelését és szállítását leegyszerűsítse, illetve eladását elősegítse. Ebből kifolyólag a csomagolás fajtái a következők: •

elsődleges / fogyasztói csomagolás: a végső fogyasztó vagy felhasználó számára a vásárláskor értékesítési egységet képez.

•

másodlagos / gyűjtőcsomagolás: amely a termék meghatározott értékesítési egységét egybefoglalja, a fogyasztói csomagolástól elkülöníthetően.

•

harmadlagos / szállítói csomagolás: lehetővé teszi a fogyasztói vagy gyűjtőcsomagolásban lévő termék szállítását, miközben megfelelő védelmet nyújt.

Csomagolási hulladék: minden olyan csomagolás, amely hulladéknak minősül. 8


9


1. 2. A hulladékgazdálkodás szereplői és folyamata Hulladékgazdálkodás: a hulladékkal kapcsolatos valamennyi tevékenységet magába foglaló rendszer. Beletartozik a megelőzés, a hulladék mennyiségének csökkentésére irányuló tevékenységek, a hulladék kezelése, a folyamat egésze során elvégzett vizsgálatok, elemzések, egyéb tevékenységek, stb. Gyártó: maga a (csomagolt) termék előállítója, illetve az importőr. Termelő: az a személy vagy szervezet, akinek a tevékenysége folytán keletkezik a hulladék, vagy megváltozik a hulladék (jellegében, összetételében). Forgalmazó: aki a fogyasztónak, felhasználónak átadja a terméket, szolgáltatást (pl. a különböző üzletek). Hulladékkezelő: aki a hulladékot a birtokostól átveszi és kezeli. Gyűjtés: a hulladékok rendezett összeszedése, és kiválogatása. Begyűjtés: a hulladékok átvétele azok birtokosaitól, vagy a birtokosnál, vagy a begyűjtőnél, vagy a begyűjtőhelyen és a további kezelés érdekében történő kiválogatás. Begyűjtőhelyek: hulladékgyűjtő szigetek, hulladékudvarok, lerakók, tárolók. Tárolás: a hulladék elhelyezése a termelő által, legfeljebb 3 év időtartamra, azért, hogy valamilyen módon később feldolgozza a hulladékot. A tárolás környezeti kárt nem okozhat. Újra használat: a termék felhasználása eredeti célra (pl. betétdíjas üveg újratöltése). Hulladékká csak akkor válik, amikor valamilyen okból kifolyólag többé már nem használják fel, azaz kilép a körforgásból. Hasznosítás: a hulladékot, vagy annak összetevőjét felhasználják az alábbi módokon: fűtőanyagként, komposztálással, szervetlen anyagok, fémek vagy oldószerek visszanyerésével, stb., összefoglalva: a termelési vagy a szolgáltatási folyamatokban. Ártalmatlanítás: a hulladék környezetet károsító hatásának megszüntetése. Fajtái: lerakás (pl. elszigetelt lerakóba, vagy a talajba), folyékony halmazállapotú hulladékok elvezetése a talajba, vagy a vizekbe, a hulladék elégetése, tartós tárolása, biológiai vagy kémiai úton történő kezelése.

10


Magát a teljes hulladékgazdálkodási folyamatot foglalja magába az alábbi ábra: 1. ábra: A hulladék útja

Háztartások

Ingatlantól elszállítás

Vállalkozások

Szelektív hulladék-gyűjtő sziget

Hulladékudvar

Kereskedelem

Ipari szelektív hulladékgyűjtés

Másod-nyersanyagként történő hasznosítás

Kommunális hulladékszállítás

Hulladékkezelő- és válogatómű

Lerakó

A kommunális hulladék útja A szelektíven gyűjtött hulladék (potenciális, majd tényleges másodnyersanyag) útja Forrás: A települési szilárd hulladék szelektív kezelésének módszerei, alkalmazási lehetőségei. Hulladékgazdálkodás Szakmai Füzetek 4. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, 2004.

Hulladék keletkezik a háztartásokban és az ipari intézményeknél (a vállalkozásoknál) egyaránt. A begyűjtő jármű által elszállított nem szelektált kommunális hulladék egyenesen a lerakóba kerül. A szelektíven gyűjtött hulladékok előbb a válogatóműbe, ahol a másodlagos nyersanyagként felhasználható anyagokat kiválasztják, és azok hasznosításra kerülnek. A fennmaradó hulladék kerül a lerakóba. Az újrahasznosított anyagok visszakerülnek a körforgásba, mégpedig a kereskedelem közvetítő tevékenysége folytán. A szelektív hulladékgyűjtés szélesebb körben való alkalmazásával több hulladékot lehetne újra hasznosítani és egyúttal kevesebb kerülne a lerakókba.

11


2. Hulladékgazdálkodás az Európai Unióban

2. 1. Az Európai Uniós szabályozás 2. 1. 1. A 91/156/EK keretirányelv a hulladékokról4 Az irányelv a 75/442/EGK irányelv (az első, hulladékokra vonatkozó keretirányelv) módosítása; a hulladékgazdálkodásra határoz meg átfogó szabályozást. A direktíva általános előírásként kötelezi az Európai Közösség tagállamait, hogy hozzanak olyan nemzeti intézkedéseket, jogszabályokat, melyek a hulladék megelőzését, csökkentését, felhasználását / hasznosítását, a hulladékban található nyersanyagok visszanyerését, illetve a hulladék energiaként való felhasználását célozzák. Megadja a hulladék fogalmát: bármely anyag vagy tárgy, amelynek birtoklásával annak birtokosa felhagy, avagy felhagyni szándékozik, illetve felhagyni köteles. Az irányelv radioaktív hulladékokra és gázkibocsátásokra nem vonatkozik (1. és 2. cikk). Meghatározásra kerülnek a hulladékgazdálkodás legfőbb célkitűzései: először is a már fent említett intézményi, továbbá az infrastrukturális keretek meghatározása, megalkotása. Az irányelv kiemeli a megelőzés szerepét (3. cikk), mint prioritást, azonban abban az esetben, ha termelődik hulladék, és azt nem tudják, vagy nem lehet hasznosítani, akkor sor kerülhet az ártalmatlanításra, de csak oly módon, hogy az a lehető legkisebb mértékben károsítsa a természeti környezetet, valamint az emberi egészséget (4. cikk). A direktíva hulladékgazdálkodási tervek készítését szorgalmazza (7. cikk) valamenynyi tagállamban, továbbá információkat kell biztosítani a keletkezett hulladék mennyiségéről, fajtájáról, összetételéről, eredetéről. Hulladékkezelő szervezeteket kell felállítani, melyek szintén kötelesek a fenti adatokról szigorú nyilvántartást vezetni. Kimondja: a hulladékkezelő szervezetek tevékenysége engedélyköteles A „szennyező fizet” alapelv érvényesül, azaz a hulladékkezelési költségeket a hulladék birtokosa, illetve a gyártó köteles állni (15. cikk). A jogszabály kiemeli, hogy a hulladék kezelését, ártalmatlanítását a hulladék keletkezési helyéhez képest a lehető legközelebbi helyen kell elvégezni. A hulladékkezelé-

4

Az alfejezet a 91/156/EK hulladékgazdálkodási keretirányelv szövegére támaszkodik.

12


si tevékenységről, annak előrehaladásáról pedig háromévente jelentést kell küldeni a Közösség számára.

13


2. 1. 2. A 94/62/EK irányelv a csomagolásról és a csomagolási hulladékról5 A csomagolási hulladékokra, azok kezelésére vonatkozó irányelvet 1994. december 20án fogadta el az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa. A direktíva fő célja, hogy összhangot teremtsen a tagállamok jogi szabályozásában, ezáltal biztosítsa a fő célkitűzések megvalósulását, a tagállamok környezetének védelmét, a csomagolási hulladékok környezetre kifejtett káros hatásainak csökkentését. Az irányelv kimondja, hogy a csomagoló anyag visszagyűjtéséért a csomagolás végső forgalomba hozója a felelős. A 2. cikkben megfogalmazzák az irányelv hatályát: Eszerint a jogszabály „kiterjed valamennyi, a Közösségben forgalomba hozott csomagolóanyagra, valamint csomagolási hulladékra, függetlenül attól, hogy azt ipari, kereskedelmi, hivatali, üzleti, szolgáltatási, háztartási vagy bármilyen más szinten használták fel vagy dobták ki, tekintet nélkül azok használt anyagára.” A jogszabály komplett rendszert dolgoz ki a csomagolási hulladékok kezelésére vonatkozóan, sőt a hulladék keletkezésének a megakadályozását helyezi előtérbe, kimondva, hogy a megelőzés, annak megszervezése a tagállamok hatásköre, és az e téren meglévő kezdeményezések összegyűjtését és amennyiben alkalmas, az egész Unió területén szabványok formájában való felhasználását szorgalmazza (4. cikk). A következő két cikkben a csomagolási hulladékok újrahasznosításának szükségességét hangsúlyozza a jogalkotó. Meghatározásra kerülnek azok a keretszámok, amelyeket az egyes tagállamoknak a jogszabály hatályba lépését követően eleget kell tenniük a hasznosítás és a visszaforgatás terén. Eszerint „öt éven belül a csomagolási hulladéknak legalább 50 tömeg %-át, legfeljebb 60 tömeg %-át hasznosítani szükséges.” Ezen felül pedig a csomagolási hulladékok között található csomagolóanyagok 25-45 %-át, illetve az összes csomagolóanyag 15 %-át kell visszaforgatni. A jövőre nézve további hasznosítási arányok meghatározása a Tanács feladata. A fenti arányoktól való eltérésre a direktíva bevezetésekor három ország kapott átmeneti mentességet, mégpedig 2005. év végéig, az Európai Unió három legelmaradottabb állama: Görögország, Portugália és Spanyolország. Azon országok viszont, akik szigorúbb szabályozást kívántak bevezetni, megtehették, abban az eset-

5

Az alfejezet a „94/62/EK irányelv a csomagolásról és a csomagolási hulladékról” direktívát mutatja be, az idézett részek forrása az irányelv hivatalos fordítása.

14


ben, ha a bevezetés nem volt káros hatással a többi tagállamra és magára a belső piacra (6.cikk). Az irányelv kötelezi továbbá a tagállamokat olyan komplex rendszerek kiépítésére, amelyek megoldják egyrészt a csomagolási hulladékok begyűjtését vagy visszaváltását, másrészt pedig elvégzik a begyűjtött anyagok újrahasznosítását, illetve a visszaforgatást. Ez magától értetődő, hiszen, ha nem jönnének létre további, ezzel foglalkozó vállalkozások, nem lehetne teljesíteni a hasznosítási, visszaforgatási arányokra vonatkozó vállalásokat. Természetesen ezeknek a rendszereknek a működése nem lehet káros hatással sem a természeti környezetre, sem pedig az emberi egészségre és biztonságra (7.cikk). A jogszabály a hatályba lépéstől számított három évben szabja meg azt a határidőt, amikor minden forgalomba hozott csomagolóanyag meg kell, hogy feleljen az előírásoknak, vagyis az irányelv alapján elkészítendő Európai Uniós szabványoknak (9-10. cikk). A 12. cikk az információáramlás fontosságát hangsúlyozza, a minden tagállamban, harmonizált formában elkészítendő adatbázisok szükségességét. Ezek tájékoztatást adnak egyfelől a Bizottság felé, ugyanis segítségükkel nyomon követhetők a teljesített vagy nem teljesített vállalások, másfelől (mintegy ösztönzőleg, a célok teljesítése érdekében) a tagállamok felé. Ami pedig szinte a legfontosabb kérdés e téren, hogy a fogyasztók is megkapják a szükséges információkat a begyűjtő, hasznosító szervezetekről, rendszerekről, a csomagolások jelöléseiről, hiszen a döntés a végső fogyasztó kezében van: mit is tegyen a csomagolóanyaggal, ha minél többen tudják, hogy van hasznosítási lehetőség és hajlandóak is átadni erre a célra, akkor már közelebb kerül az adott ország által vállalt cél. Mivel irányelvről van szó, azt valamennyi Európai Uniós tagállam, így a 2004-ben újonnan csatlakozók jogrendszerébe kötelezően bele kellett foglalni. A tagállam dönthette el, hogy törvényt, rendeletet, illetve egyéb intézkedést alkot, azonban az irányelv előírásait be kell tartani. 2004. januárjában jelent meg az új csomagolási irányelv: módosítottak, illetve szigorítottak egyes pontokat. A legfőbb változások: •

a csomagolás fogalmának egyértelművé tétele: az az árucikk, amely csomagolási funkciót tölt be, függetlenül más funkcióitól, kivéve, ha elválaszthatatlan része az árucikknek.

15


•

A 2008-ra előírt minimális csomagolási hulladék újrahasznosítási arány 60 % (ebből anyagában történő hasznosítás aránya 55 % (a korábbi 25 %-hoz képest!), ezek teljesítésére az újonnan csatlakozók legtöbbje 2012-ig kapott haladékot, későbbi határidőt szabtak Görögország, Írország és Portugália számára is. Ezáltal tovább korlátozza a jogszabály az égetéssel történő energia-visszanyerést.

•

Beszámolási (nyilvántartás és adatszolgáltatás) technika harmonizációja.

•

Szorgalmazza a fogyasztók informálásának javítását.

2. 2. Csomagolási hulladékok kezelése az Európai Unióban A csomagolási hulladékokra vonatkozó irányelv tehát a megelőzést tekinti (tíz év óta) a legfőbb mozgatórugónak, ám az irányelvet nem igazolja a gyakorlat! A csomagolási hulladékok mennyisége ugyanis évről évre növekszik. Mégpedig, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség számításai szerint évente átlagosan 7 %-kal,6 és a jövőre nézve is további növekedést prognosztizálnak a kutatók. Az Európai Unióban (a 15 régi tagállamban) évente mintegy 180 millió tonna települési szilárd hulladék keletkezik, melynek körülbelül 30 %-át teszik ki a csomagolási hulladékok országonként (az alábbi táblázat az 1997-es értékeket mutatja, akkor 58 millió tonnát). Ha a megelőzés nem is túl eredményes, az újra felhasználás és hasznosítás terén ezekben a tagállamokban ma már teljesítik az irányelvet. Ebben leginkább a hagyományosan környezetbarát Németország és Ausztria, illetve a Benelux államok járnak az élen, ők már a 2008ra előírt 55 %-ot is teljesítették. Az égetéssel történő hasznosítás (vagyis energianyerés) nem túl elterjedt forma az Unióban, mindössze néhány országban (Dánia, Franciaország, Hollandia) alkalmazzák más hasznosítási formát meghaladó mértékben. Az égetők megépítése ugyanis komoly környezetvédelmi hatásvizsgálattal jár és igen költséges, tekintve, hogy a levegő szennyezését megakadályozó / csökkentő szűrőberendezéseket kell alkalmazni. Végső megoldásként, a nem hasznosítható hulladékokat lerakással ártalmatlanítják. Sajnálatos tény, hogy noha az ártalmatlanítás aránya csökkenő tendenciát mutat az elmúlt

6

EEA Signals 2004. European Environmental Agency, Copenhagen, 2004., p.14.

16


években7, a csomagolási hulladékok még mindig mintegy kétötöde lerakásra kerül, sőt, vannak olyan országok, ahol az összes hulladék 90 %-át és ebből a csomagolási hulladékoknak is mintegy kétharmadát ebben a formában kezelik (Olaszország, Egyesült Királyság, Spanyolország).

7

[id. mű]

17


1. táblázat Csomagolási hulladék kibocsátás és újrahasznosítás az Európai Unióban 1997-ben Tagállam

Csomagolási hulladék

Újra hasz-

1000 tonna

nosítás (%)

kg/fő

Energia

Teljes

visszanyerés hasznosítás (%)

(%)

Ausztria

1 113

138,0

64,8

4,8

69,6

Belgium

1 356

133,3

62,3

n.a.

62,3

971

184,1

48,7

38,0

86,7

7 755

131,7

31,3

3,2

34,5

417

81,2

41,8

12,2

54,1

11 069

189,2

41,0

14,5

55,5

780

74,4

n.a.

n.a.

n.a.

Hollandia

2 745

176,3

55,2

22,4

77,6

Írország *

683

186,9

n.a.

n.a.

14,8

39

93,2

n.a.

n.a.

n.a.

Németország

13 731

167,4

78,3

2,3

80,5

Olaszország

9 529

165,8

29,6

2,2

31,8

Portugália *

1 012

101,9

n.a.

n.a.

n.a.

Spanyolország

5 879

149,6

34,4

1,6

36,0

923

131,7

57,9

7,2

65,1

58 002

155,2

46,3**

6,3**

52,6**

Dánia Egyesült Királyság Finnország Franciaország Görögország *

Luxemburg

Svédország EU-15 Összesen

* átmeneti mentességet kapott az irányelvnek megfelelés alól. ** azon országok átlaga, ahol rendelkezésre állt adat. Forrás: European Packaging Waste Management Systems. European Commission, February 2001., p.21.

A 2004-ben csatlakozott országokról szintén az állapítható meg, hogy a hulladékok (köztük a csomagolási hulladékok) kezelésénél ma még döntően az ártalmatlanítást választják A szelektív hulladékgyűjtés bevezetésével növelhető az újra hasznosítás aránya (minderről bővebben a 3. 2. 2. és a 3. 2. 3. fejezetekben).

18


3. Hulladékgazdálkodás Magyarországon 3. 1. A hulladékgazdálkodásra vonatkozó magyarországi szabályozás Az imént bemutatott, európai uniós direktívákkal összhangban készültek el a hulladékgazdálkodásra, a csomagolási hulladékokra, az azok kezelésére vonatkozó magyar jogszabályok: •

a 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról;

•

a 94/2002. számú kormányrendelet a csomagolási hulladékokról;

•

a 110/2002. számú Országgyűlési határozat a 2003-2008. időszakra vonatkozó Országos Hulladékgazdálkodási Tervről;

•

és az 53/2003. számú kormányrendelet a termékdíjjal kapcsolatos szabályokról.

3. 1. 1. A hulladékgazdálkodási törvény8 A törvény alapvető célja gyakorlatilag megegyezik az Európai Unió keretirányelvének céljaival, azaz: védeni kell az emberi egészséget, környezetünket, miközben tekintettel kell lenni a világban szinte mindenhol célként kitűzött fenntartható fejlődésre, illetve a környezettudatos magatartás széles körben való elterjesztésére. Továbbá: ahol lehet, meg kell előzni a hulladék keletkezését, ha mégis keletkezik hulladék, azt hasznosítani kell, ha nem lehet hasznosítani, akkor pedig ártalmatlanítani. A törvény hatálya minden hulladékra, minden hulladékgazdálkodási tevékenységre és létesítményre kiterjed, továbbá részben az ásványi nyersanyag-kitermeléssel összefüggő hulladékokra, állati hulladékra, szennyvizekre, hatástalanított robbanóanyagokra. Nem terjed ki a törvény hatálya a levegőbe bocsátott szennyező anyagokra, valamint a radioaktív hulladékokra. A jogszabály 2001. január 1-vel lépett hatályba. A törvény következő fejezetében meghatározza a hulladékgazdálkodással kapcsolatos alapfogalmakat (amelyek közül a lényegesebbek az 1. 1. és az 1.2. fejezetekben már részletes bemutatásra kerültek).

8

Az alfejezet a 2000. évi XLIII. törvényre támaszkodik.

19


A jogalkotó meghatározta a hulladékgazdálkodás alapelveit. A törvény tizenkét alapelvet mutat be, ezek a következők: •

a megelőzés (integrált szennyezés-megelőzés) elve,

•

az elővigyázatosság elve,

•

a gyártói felelősség elve,

•

a megosztott felelősség elve,

•

az elvárható felelős gondolkodás elve,

•

az elérhető legjobb eljárás elve,

•

a szennyező fizet elve,

•

a közelség elve,

•

a regionalitás elve,

•

az önellátás elve,

•

a fokozatosság elve

•

a példamutatás elve.

Közülük kiemelendő a megelőzés (hiszen ez a törvény egyik célja is egyben), vagyis a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének minimalizálása. Igen lényeges véleményem szerint továbbá a gyártói felelősség elve, ugyanis a gyártó dönti el, hogy miből, milyen tulajdonságokkal rendelkező terméket gyárt. A szennyező fizet elve az Európai Unió környezetpolitikájának egyik alapelve (a megelőzés elvével együtt), tehát az egyik legfontosabb szabályozás, mely szerint a hulladék termelője, birtokosa, vagy, az eredeti termék gyártója köteles a hulladékkezeléssel kapcsolatos költségeket megfizetni, vagy a hulladék ártalmatlanításáról gondoskodni. Aki a környezetszennyezést okozta, az köteles viselni a kár és a helyreállítási munkálatok költségeit. A törvény II. fejezete az egyik legfontosabb része a jogszabálynak, megmondja ugyanis, hogy mit kell tenni: meghatározza a hulladékgazdálkodás követelményrendszerét és a gazdasági szereplőkre háruló kötelezettségeket. Először általános szabályokat állít fel: a tevékenységek megtervezését illetően, valamint a megelőzés érdekében (milyen folyamatokat kell előnyben részesíteni); törekedni kell a minél nagyobb arányú hasznosításra, újra felhasználásra; elkülönítve gyűjteni a hulladékokat; ha szükséges, ártalmatlanítani kell. 20


Ezután részletes bemutatásra kerülnek a gyártó, a forgalmazó, a fogyasztó, illetve a termelő/birtokos kötelezettségei. Ezek azok a szabályok, amelyek a legnagyobb vitákat kavarják, pl. a gyártók és környezetvédő szervezetek között, hiszen jelentős költségvonzattal és egyéb ráfordítással járnak, amelyek legtöbbször nem felelnek meg a gyártók érdekeinek. A gyártó legfőbb kötelezettségei: •

termékek és csomagolások kialakítása a lehető leghatékonyabb anyag- és energiafelhasználással;

•

a forgalmazók és fogyasztók tájékoztatása a termék és csomagolás tulajdonságairól, jelölések;

•

bizonyos termékek, termékcsoportok esetén visszavételi/visszaváltási kötelezettség (akár saját döntés alapján is; átruházhatja másra is);

•

kötelezheti a forgalmazót a visszagyűjtésre, de ekkor köteles a forgalmazótól a begyűjtött terméket/hulladékot átvenni, betétdíj vagy letéti díj ellenében.

A forgalmazó legfőbb kötelezettségei: •

a forgalmazott termék/hulladéka fogyasztóktól történő visszavétele és továbbítása a gyártónak vagy a hulladékkezelő szervezetnek (akár saját döntés alapján is);

•

a betétdíjas vagy letéti díjas termék visszavétele és a díjak kifizetése a fogyasztónak;

A gyártó és a forgalmazó önálló szervezetet hozhat létre, amely átvállalja kötelezettségeiket (szerződés alapján, meghatározott díj megfizetése ellenében). A fogyasztó legfőbb kötelezettségei: •

a szervezett (ha van, akkor a szelektív) hulladékgyűjtés igénybe vétele;

•

bizonyos esetekben a hulladékká vált termék visszavitele.

A hulladék termelőjének, birtokosának legfőbb kötelezettségei: •

a hulladék gyűjtése, hasznosítása, ártalmatlanítása (ez utóbbiakat végezheti saját maga, vagy átruházhatja hulladékkezelő szervezetre);

•

regionális jogszabályok kötelezhetik szelektív gyűjtésre és így átadásra a hulladékkezelőnek. 21


22


A törvény harmadik fejezete (14-19. paragrafus) mutatja be a hulladékkezelési folyamatot, instrukciókat adva a gyűjtésre és begyűjtésre, a szállítási tevékenységre (az ország területén áthaladó, Magyarországra hozott és innen kivitt hulladékok kezelésére vonatkozó előírásokat is megfogalmazza). Szabályozza továbbá a hulladék hasznosítását, valamint az ártalmatlanítás módjait. A következő fejezet részletesen ismerteti a folyamatokban résztvevő további szereplők, vagyis az ingatlantulajdonosok (azaz a háztartások), a települési önkormányzatok és a hulladékkezelő szervezetek által elvégezendő hulladékgazdálkodási feladatokat. Előírásokat fogalmaz meg a hulladékkezelési közszolgáltatásra, valamint a hulladékkezelési közszolgáltatási díjra.

3. 1. 2. Országos Hulladékgazdálkodási Terv 2003-2008. A mindenkori Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT) elkészítése a Kormány feladata. Az Országgyűlés a 110/2002. (XII. 12.) országgyűlési határozattal elfogadta a 2002ben elkészített és benyújtott anyagot, továbbá ezen határozattal felkérte a Kormányt, hogy az OHT megvalósításának tervezetét is készítse el. Az OHT a II. Nemzeti Környezetvédelmi Program része, így a 2003-2008. közötti időszakra vonatkozik. Ahhoz, hogy működőképes legyen a mechanizmus, kell egy intézkedési és egy ütemterv, valamint szükséges egy konkrét eszközrendszer, azaz feladatkörök, pénzügyi eszközök, és a végrehajtó szervezetek megléte. A 2002. júliusában elkészült dokumentum átfogó képet ad Magyarország hulladékgazdálkodási helyzetéről, feltárja a legégetőbb problémákat, és megoldási javaslatokat vázol, 2008-ig bezárólag. A legfontosabb megoldandó problémák: •

magas hulladékképződési arány;

•

alacsony hasznosítási arány;

•

a lerakás, mint ártalmatlanítási módszer túlságosan hangsúlyos szerepe;

•

komplex hulladékgazdálkodási rendszerek hiánya;

•

magas egészségi és környezeti veszélyeztetés;

•

környezettudatos magatartás hiánya; 23


•

jogi, szabályozási, valamint intézményi hiányosságok.

Mindezekre a problémákra az OHT először is általános célokat fogalmaz meg: •

a statisztikai nagyrégiókra vonatkozó (az OHT elfogadását követő 270 napon belül) és helyi hulladékgazdálkodási tervek (a regionális tervek elfogadását követő 270 napon belül) elkészítése;

•

az intézményi (ezen belül a személyi) keretek kialakítása, az önkormányzatok bevonásával;

•

a társadalom számára információnyújtás, valamint a társadalmi szemlélet formálását célzó oktató-nevelő programok beindítása;

•

a kutatás-fejlesztés támogatása;

•

konkrét hulladékgazdálkodási feladatok.

Ezután valamennyi hulladékfajtára vonatkozóan konkrét programokat mutat be, részletesebben kezelve a veszélyes hulladékokat és a csomagolási hulladékokat. Az OHT utolsó nagy fejezete gazdasági szabályozás és a finanszírozás kérdésével foglalkozik. Bemutatásra kerül többek között a termékdíj rendszer, annak fejlesztési koncepciója.

3. 1. 3. Kormányrendelet a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezeléséről9 Ez az a magyar jogszabály, amely kifejezetten a 94/62. sz. Európai Uniós tanácsi irányelv, valamint egyéb bizottsági határozatok beültetését jelenti a magyar jogrendszerbe. A rendelet összefoglalja a Magyarországon forgalmazott termékek csomagolásával kapcsolatos kritériumrendszert, valamint előírja a csomagolási hulladékokkal való gazdálkodás szabályait. A kifejezetten a csomagolással kapcsolatos előírások két csoportra oszthatók: 1. Milyen csomagolást lehet alkalmazni, milyen követelményeket kell szem előtt tartani a csomagolás megtervezésekor?

9

•

mérete, tömege ne legyen feleslegesen nagy;

•

lehetőség legyen újra felhasználására, vagy hasznosítására;

Az alfejezet alapját a 94/2002. (V. 5.) sz. kormányrendelet képezi.

24


•

a lehető legkisebb mértékben károsítsa a környezetet;

•

minimális legyen benne a káros / veszélyes anyagok jelenléte.

Ez utóbbi esetben a jogszabály elsősorban tilalmakat fogalmaz meg, mégpedig főként a nehézfém-koncentrációra vonatkozólag. Amennyiben ugyanis a nehézfémek aránya a rendelet által megszabott határértéket (0,01 tömegszázalék) meghaladná valamely csomagolásban, az veszélyeztethetné az emberi egészséget, illetve a természeti környezetet, ergo a magasabb szintű jogszabályok egyik alapelvébe ütközne. Persze kivételek itt is léteznek, a műanyag ládákra, raklapokra ad engedményeket a jogalkotó, de csak szigorú nyilvántartásba vétel és felhasználás mellett. 2. Milyen jelöléseket lehet alkalmazni a csomagoláson? Információt lehet biztosítani arról, milyen anyagból készült a csomagolás, hulladékká válásakor hogyan kezelhető. Tehát: jól látható legyen (a felbontás után is), valamint tartós legyen. Az azonosítók alkalmazása nem kötelező, a gyártó dönti el, kíván-e élni ezzel a lehetőséggel. Azonban, ha alkalmazza őket, akkor csak a rendeletben előírt jelöléseket használhatja. A csomagolási hulladékok kezelését (visszavétel, újra használat, hasznosítás) végezheti az adott gazdálkodó szervezet (a gyártó ill. a forgalmazó), vagy végeztetheti egy erre a tevékenységi körre specializálódott szervezettel is. Ez utóbbiak, az ún. koordináló szervezetek rendelkeznek az illetékes hatóság (a Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség) által kiadott hulladékkezelési engedéllyel, és fenti szervezetnél nyilvántartásba vannak véve. A koordináló szervezet feladatai közé tartozik a kezelési feladatok kiegészítéseként az ún. hasznosítási díj megállapítása, valamint a csomagolásokkal kapcsolatos adatszolgáltatás: mely szervezetekkel áll kapcsolatban, csomagolási mennyiségek (felhasznált, hasznosított, ártalmatlanított csomagolás) nyilvántartása (lásd 3. 2. 2. fejezet). A rendelet 2003. január 1-én lépett hatályba (a nyilvántartásba vételről, a hasznosítási díjról és az adatszolgáltatásról szóló paragrafusok 2002. szeptember 15-én).

3. 1. 4. A termékdíjas rendszer

25


A termékdíjas rendszer lényege abban áll, hogy a termékeiket egyutas (azaz nem viszszaváltható) csomagolásban piacra dobó vállalatok a költségvetés számára a csomagolás tömege (kilogramm) után termékdíj befizetésére kötelezettek, amely a költségvetés bevételét jelenti. Ezzel a jogalkotó a visszaváltható termékek preferálását ösztönzi. Több probléma, nézeteltérés adódik azonban a rendszer működtetése során. Alapvető érdekellentétek bontakoznak ki: a kormányzat, az illetékes (élelmiszer) iparág képviselő, valamint a környezetvédő szervezetek, sőt maguk a fogyasztók (!) is lényegesen eltérő véleményen vannak. A jogalkotó alapvető célja a termékdíjas rendszerrel, hogy a keletkező hulladékok mennyisége csökkenjen. Ugyanis, ha az egyutas csomagolású termékek ára a termékdíjnak köszönhetően jelentősen megemelkedik, a fogyasztó nem fogja azt megvásárolni, hanem a visszaváltható csomagolásút. A termékdíjas rendszer tehát egyértelmű többletköltségeket ró a gyártókra, ezt pedig ők nem tartják elfogadhatónak. Ők azt a véleményt képviselik, hogy a visszaváltható csomagolások begyűjtésének az államilag kitűzött szintre való növelése sem fedezné azt a hulladékmennyiséget, amellyel az uniós kötelezettségvállalások teljesíthetők lennének határidőre. Másrészt, környezeti előnyt sem eredményezne az újratöltés, mivel a fogyasztók (tehát a piac) magatartásán, döntésein múlik az ügy, az elemzések pedig leginkább azt mutatják, hogy a fogyasztók még mindig a kényelmi szempontokat, semmint a környezet védelmét részesítik előnyben. Éppen ezért, az ipar a szelektív hulladékgyűjtést támogatja a visszaváltással, a palackok újratöltésével (merthogy a fő vitapontot a különböző üdítős polimer palackok szolgáltatják) szemben. Azt javasolják, hogy az állam a befizetett termékdíjat használja fel a szelektív hulladékgyűjtő rendszerek mind szélesebb körű bevezetésére és a szelektív gyűjtés lakossági népszerűsítésére! Ehhez a vállalatok még plusz pénzeket is hajlandók lennének rendelkezésre bocsátani. A termékdíj-törvényt a közelmúltban módosították, a beterjesztett és elfogadott módosítás pedig semmiképp sem elfogadható a gyártók számára. A módosítás szerint az eddigi kilogramm alapú termékdíj 2005-től darab alapúra változik. Két részből áll majd, az ún. „H”, azaz hasznosítási és „Ú”, azaz újratöltési díjtételből. A törvény meghatároz hasznosítási arányokat: az a gyártó ezeket a jövőben nem teljesíti, lesz köteles a díjakat befizetni. Mentességek ugyan kaphatók a díjak alól: abban az esetben, ha a meghatározott hasznosítási arányt teljesíti valamely cég, a „H” díjtétel (10-20 forint/darab) 80 %-a, 4 %-os túltel26


jesítés esetén pedig 100 %. Az „Ú” díjat pedig annak kell fizetnie, aki a meghatározottnál alacsonyabb arányban forgalmaz újratölthető csomagolásban. Azonban az ezeket a feltételeket teljesítők a szigorítások nélkül is teljesítenék őket, a vállalatok többsége viszont nem jövőre még tudná teljesíteni a díjfizetési kedvezményekhez szükséges arányokat. Sőt, a visszaváltási rendszerek kiépítése is meglehetősen drága lenne, ez pedig a kisebb üdítőitalés ásványvízgyártók számára komoly anyagi terhet jelentene. Az ő érdekképviseleti szervük szerint 2010-ig bezárólag mintegy 60 milliárd forintot róna többletteherként az érintett vállalkozásokra, amit értelemszerűen nem fogadnak el. Az érintettek az Alkotmánybírósághoz fordultak, a törvény megsemmisítése érdekében, azonban az eljárás hosszú ideje miatt a jövő év első felében még biztosan fizetniük kell a díjakat. Kivételt talán a sörgyárak képviselnek, akik számára kedvez a jogszabály-módosítás, ugyanis az utóbbi 1-2 évben pont a magas termékdíjak miatt hazánkba özönlött olcsó, gyengébb minőségű német, osztrák és szlovák söröket adóztatná meg, tenné kb. 30-60 forinttal drágábbá10. Mit szólnak mindehhez a környezetvédő szervezetek? Sajnos, el kell ismerni, talán az ő beleszólásuk a legkisebb, mivel ugyanis tevékenységüket sem a vállalkozások, sem az állam, sem a társadalom nem igazán respektálja. Ők a módosítást, a szigorú termékdíjas rendszert még mindig a „jobb rossznak” titulálják. Szerintük a betétdíjas rendszer teljes kiterjesztése volna az igazi megoldás. A magas környezetszennyezés a termékdíjas rendszerrel csak jóval kisebb mértékben enyhíthető. Emellett pedig akadnak kibúvók a szigorú szabályok alól, amelyeket a környezetvédők teljes mértékig elleneznek.

10

Termékdíjak a számok tükrében. Világgazdaság, 2004. november 17., p.11.

27


3. 2. Magyarország hulladékgazdálkodási gyakorlata 3. 2. 1. Magyarország feladatai az Európai Unióhoz történt csatlakozás után 2004. május 1-vel Magyarország az Európai Unió tagjává vált és a csatlakozással vállalta, hogy átveszi, majd alkalmazza az Unió joganyagát. Ez alól a hulladékgazdálkodás sem lehet kivétel, és bizony hazánknak bőven van változtatni valója e téren is. Először is a jogszabályokat kell beültetni a magyar jogalkalmazásba. Korábban részletes bemutatásra kerültek az Európai Unió ide vonatkozó direktívái, valamint az ezekkel harmonizáló törvény(ek), azonban a közeljövőben még számos új jogszabály, illetve módosítások meghozatalára lesz szükség (lásd pl. az imént bemutatott termékdíjas rendszerrel kapcsolatos vitákat, módosításokat). Természetesen a hulladékgazdálkodással kapcsolatos feladatok nem teljesíthetők egyik napról a másikra, noha vannak olyan területek, ahol a szükséges intézkedések, vagy azok egy része már a csatlakozás előtti években megvalósult, teljesítve az uniós elvárásokat. Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv alapján készült, következő táblázat azokat a feladatokat, vállalásokat tartalmazza, amelyeket Magyarországnak az elkövetkezendő évek során teljesítenie kell. A Magyarország által kért átmeneti mentességek

2. táblázat

Teljesítés Teljesítendő feladat határideje 2005. Az ország lakosságának 40 %-ára kiterjeszteni a szelektív hulladékgyűjtést. 2005.

A keletkezett csomagolási hulladékok 50 %-át hasznosítani.

2005.

Az előírásoknak nem megfelelő hulladékégetők (ill. berendezéseik) bezárása.

2006.

Gumiőrlemények lerakásának tilalma.

2007.

A lerakott települési hulladék biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmát a bázis évben képződött hulladékmennyiség 50 %-ára csökkenteni.

2008.

Az ország lakosságának 60 %-ára kiterjeszteni a szelektív hulladékgyűjtést.

2008.

A lerakott hulladék mennyisége a 2002-es mennyiség 75 %-a legyen.

2008.

Az építési és bontási hulladékok min. 50 %-át hasznosítani.

2009.

Az előírásoknak nem megfelelő lerakók, ill. tárolók bezárása. 28


2014.


Ezek a kötelezettség-vállalások pedig azt jelentik, hogy a települési szilárd (köztük a csomagolási) hulladékok kezelési rendszerében a jövőben nagy jelentőségű változások várhatóak.

3. 2. 2. A koordináló szervezetek szerepe Az Európai Unióban a korábban bemutatott, csomagolási hulladékokra vonatkozó irányelvek által előírtak teljesítése során az egyes szereplők feladata pontosan meghatározott. Az állam azt vállalja magára, hogy a direktívákat átülteti a nemzeti jogrendszerbe, vagyis törvényeket, rendeleteket alkot, továbbá felügyeli a szabályok betartását, be nem tartásuk esetén pedig szankciókat alkalmaz. Az előírások konkrét teljesítése az erre engedéllyel rendelkező gazdálkodó szervezetek feladata. Azaz, a hulladékgyűjtésnek és hasznosításnak megszervezése, valamint az ezen tevékenységhez szükséges pénzügyi háttér biztosítása az erre szakosodott, non-profit jelleggel működő vállalkozás vagy vállalkozások feladata. A koordináló szervezet szerződést köt a begyűjtést és a hasznosítást végző vállalatokkal és a helyi önkormányzatokkal. A szerződéses kapcsolatban álló vállalatok ún. licencdíjat (melynek nagysága a csomagolóanyag tömege és összetétele szerint kerül kiszámításra, értéke pedig a gyártóra eső tényleges hulladékkezelési költség) fizetnek a koordinálónak, amiből az a tevékenységét finanszírozni tudja: a hulladékok újrahasznosításának (tehát a másodnyersanyaggá alakításnak) a költségeit a licencdíjból állja, a másodnyersanyagot értékesíti, annak bevételét pedig a szelektív hulladékgyűjtés kiterjesztésére használja fel a koordináló szervezet. Az utóbbi évtizedben szerte az Európai Unióban megalakultak a koordináló szervezetek. A hulladékkezelő rendszerek kiépítése először Németországban, vagy az akkor még nem közösségi tag Ausztriában történt meg. A többiek némileg elmaradtak tőlük e téren a fejlődésben, de folyamatosan zárkóznak fel. A nemzeti koordinálók az Európai Unióban a Pro Europe nevű szervezetbe tömörülnek. Ők azok, akik jogosultak a „Zöld Pont” védjegy használatára, amely azt jelenti, hogy az ezzel a védjeggyel ellátott termékek forgalmazói

29


vállalják, hogy a termék csomagolása után díjat fizetnek a csomagolások hasznosítását koordináló szervezetnek.

30


Az Európai Unió újonnan csatlakozott tagállamaiban, tehát a kelet-közép-európai tíz országban, illetve a néhány, még csatlakozásra váró államban a hulladékgazdálkodás alapjait csak az elmúlt néhány évben teremtették meg, a megvalósítás pedig még hosszú időt fog igénybe venni. Tekintsük át, hol is tartanak ezek az országok (elsősorban a hazánkat körülvevők, valamint Magyarország, a szisztémák kiépítésében, megvalósításában! Ami közös ezekben az országokban, az, hogy valamennyien részben, vagy teljes egészében a nyugat-európai mintát, a koordináló-szervezeti modellt követik. Közülük Csehország az az ország, ahol leginkább látszanak a környezettudatos munka eredményei. Az Eko Kom nevű koordináló szervezet tömöríti a több ezer, hulladékkezeléssel foglalkozó vállalatokat, amelyeknek 2003-ban 49 %-ban sikerült a csomagolási hulladékokat hasznosítani. Ez gyakorlatilag megfelel az uniós irányelvnek, a 2005-re előírt 50 %-nak. Sőt, előre is akarnak lépni e tekintetben a csehek, 2005-re 52 %-ot határoztak meg célként. A szelektív hulladékgyűjtés pedig már a lakosság több mint 90 %-át adó településekre kiterjed. Lengyelországban több hulladékkezelési rendszer felállítása mellett döntöttek. A legjelentősebb szerepet a Rekopol nevű koordináló szervezet tölti be, amely a legnagyobb gyártókat tömöríti, viszont ez a szervezet is csak a hulladékok 25 %-os hasznosítását szervezi meg. A szelektív hulladékgyűjtés is csak a lakosság 20 %-ára terjed ki, tehát van jócskán feladata az országnak az uniós előírásoknak való megfelelés érdekében. Pozitívumként értékelhető, hogy a 25 tagállamot tekintve az éves egy főre jutó hulladék mennyisége Lengyelországban a legkevesebb. Szlovákia is halad az EU-direktíva teljesítésében és az 50 %-os hasznosítási küszöböt 2005-re el is fogja érni. A piaci alapú hasznosítás megszervezését az EnviPak nevű társaság végzi, növekvő hatékonysággal és eredményességgel.11 Az uniós tagsággal régóta kacérkodó Törökországban már 1991-ben létrehoztak egy koordináló szervezetet, valamint Romániában és Bulgáriában az idei évtől kezdve szintén hasonló elven végzik a települési (csomagolási) hulladékok kezelését, kivételt pedig egyelőre mindössze Horvátország jelent.12 Magyarországon a legjelentősebb koordináló szervezet az Öko-Pannon Közhasznú Társaság, amely tagja a Pro Europe szervezetnek is. 2003-ban kezdte működését, 165 tagvállalattal, szerződéses partnervállalatainak száma 2004 végére meghaladja az 1200-at, me11 12

Hasonló úton a visegrádiak. Világgazdaság, 2004. június 8., p.8. Koordiálók a tagjelölteknél. Világgazdaság, 2004. szeptember 22., p.7.

31


lyek a teljes magyarországi csomagolóanyag-kibocsátás mintegy felét adják. Licencdíjakból befolyt bevétele meghaladta a 2,3 milliárd forintot, ezt a pénzt a szervezet a szelektív hulladékgyűjtés és a hulladékhasznosítás támogatására, valamint a lakosság magatartását befolyásolni igyekvő, a környezetbarát gondolkodást népszerűsítő (oktatási) programokra fordítja. Az idei évben a Kht. szervezésében begyűjtött csomagolási hulladék felét hasznosították, amely éves szinten mintegy 200 ezer tonna újra hasznosított csomagolóanyagot jelent. Az Öko-Pannon Kht. mellett egyre nagyobb szerepet tölt be a piacon az Öko-Pack Kht., amely mintegy 300, javarészt nagyobb vállalattal áll szerződéses kapcsolatban, és évi 80 ezer tonna csomagolási hulladék hasznosítását koordinálja.

3. 2. 3. A szelektív hulladékgyűjtés jelentősége Az elmúlt évtizedig kevés szó esett a szelektív hulladékgyűjtésről, azonban jelentősége igencsak megnőtt az Európai Uniós tagságra való készülődéssel és a tagsággal még inkább. A szelektív gyűjtés a csomagolási hulladékok összegyűjtésének hatékony módszere. Európa szerte, de legfőképpen a „zöld” országokban régebb óta bevett gyakorlat, Magyarországon pedig az elmúlt egy-két évben kezdték alkalmazni. Az uniós irányelv pontosan rögzíti, milyen hulladékokat lehet szelektíven, tehát egymástól elkülönítve gyűjteni, az egyes tagállamokban mikorra és milyen mértékben kell a szelektív hulladékgyűjtést kiterjeszteni, és milyen arányban kell az így begyűjtött hulladékokat felhasználni, illetve hasznosítani. Mint a korábbi (2.) táblázat is mutatja, hazánk derogációt (átmeneti mentességet) kért az uniós szabályok alól, azonban ez nem azt jelenti, hogy ne kellene a rendszert folyamatosan bővíteni, az ország egészére kiterjeszteni, hiszen saját egyéni érdeke minden állampolgárnak, hogy a megfelelő módon váljon meg a háztartási hulladékaitól. A szelektív gyűjtésnek több lehetséges változatát is alkalmazzák: •

Járdaszéli gyűjtés: speciális, általában osztott rakterű gyűjtőjárművek veszik át az elkülönített hulladékot, meghatározott időszakonként, rendszeresen. Leginkább szerves és csomagolási hulladékok begyűjtése megoldható e módon.

•

Konténerszigetes gyűjtés: a település bizonyos pontjain gyűjtőkonténereket helyeznek el, ahová el lehet vinni a hulladékot. Ennek alkalmazása nyilvánvalóan azzal 32


jár, hogy a helybélieket informálni kell a lehetőségről. A konténerek egymástól jól megkülönböztethetőek, meghatározott színűek és még jelölés is van rajtuk. A módszer legfőbb problémáját az jelenti, hogy sokszor nem a megfelelő konténerbe kerül a hulladék, a jelölések ellenére sem. Ehhez a rendszerhez tehát tartozik egy utóválogatást végző üzem is. •

Hulladékudvar: a hulladékudvar egy elkerített gyűjtőtelep, ahová a lakosok az általuk szétválogatott hulladékot elviszik és ott elhelyezik. Előnye, hogy jelentősen könnyíti a későbbi felhasználási folyamatot (nem szükséges szétválogatni a hulladékokat), valamint hogy a háztartási hulladékok lakossági kezeléséhez megmutatja helyes megoldást. Hátránya a költséges fenntartás, hiszen őrizni kell, és általában működtető személyzet is dolgozik a hulladékudvarokban. Az Öko-Pannon Kht. adataiból kiderül, hogy 2003-ban az összes hasznosított hulla-

dék mindössze 3 %-a származott szelektív gyűjtésből, idén ez az arány a rendszer terjeszkedésének köszönhetően várhatóan 20 % fölé emelkedik. A kimutatások szerint az Európai Unióban évente egy fő által szelektíven gyűjtött hulladékmennyiség 30 kilogramm, míg hazánkban csak kb. 8 kilogramm. Azonban mára már minden ötödik magyar állampolgár számára adott a szelektív gyűjtés lehetősége. A gyűjtőszigetek száma folyamatosan növekszik, Budapesten például az eddigi 100 mellé csak idén 250 új szigetet adnak át, jövőre pedig várhatóan újabb 300-at, (és mindössze 1 kerület nem kíván élni a lehetőséggel). Emellett természetesen a vidéki régiókban is rohamosan növekvő tendenciát mutat a gyűjtőhelyek száma. Erre szükség is van, egyes számítások szerint ahhoz, hogy a 2005-re meghatározott minimális újrafeldolgozási érték tartható legyen, legalább 4 millió lakos bevonása szükséges a szelektív hulladékgyűjtésbe.

3. 2. 4. Lerakással történő ártalmatlanítás Ma mintegy 1300 lerakó működik Magyarországon, ezek többsége méretét és befogadóképességét tekintve kisebbek, mint az Európai Unióban üzemelő lerakók. A lerakók közel fele már 2002-ben sem felelt meg a jogszabályi előírásoknak, mégpedig több tekintetben sem: egyrészt az itt elhelyezett hulladékok mindössze 3-4 %-a kerül hasznosításra, amely a nyugat-európai eredményekhez képest igencsak mérsékelt arány, másrészt a kialakítás, 33


valamint a lerakók környezetterhelést ellenőrző rendszere is a legtöbb helyen kívánni valót hagy maga után. A jövőben pedig, amint a szabályozások hatályba lépnek, mind több, korszerűtlenné váló lerakó kerül bezárásra (a tervek szerint 2009-ig az összes ilyen). Továbbá, még az előírásoknak megfelelő lerakók sem jelentenek igazán környezetbarát megoldást: ugyan léteznek olyan hulladékok (pl. egyes veszélyes hulladékok), amelyeket semmilyen módon nem lehet hasznosítani, és ezeket el kell helyezni valahogy, viszont így is el kell venni a természetes területekből, és még az sem biztos, hogy a korábban biztonságosnak ítélt lerakó a jövőben is biztonságos marad. Ha nem, azaz valamilyen módon megsérül, akkor az ott elhelyezett hulladék szennyezheti a természeti környezetet, továbbá az ott élő emberek egészségét is veszélyeztetheti. Vagyis: a lerakással történő ártalmatlanítás nem véletlenül található a hulladékkezelés prioritásai között az utolsó helyen, a megelőzés és az újra felhasználás / hasznosítás mögött. Ugyan az Európai Unióban vannak olyan tagállamok, melyek a keletkezett hulladékok jelentős részét (akár 80-90 %-át) lerakókba helyezik, mint pl. Olaszország vagy az Egyesült Királyság, de véleményem szerint hosszú távon ezt semmiképp sem lehet fenntartani. Magyarországnak is az lesz e téren a feladata, hogy csak a legszükségesebb, minimális számú lerakó működtesse és a fenti célokat megvalósítva, felszámolja a felesleges lerakókat. A lerakással történő ártalmatlanítás, mint hulladékkezelési módszer 80 % feletti arányát pedig ezzel párhuzamosan csökkenteni szükséges. Egyfajta megoldás lehet továbbá az is, hogy a hulladékkezelésre vonatkozó kutatásfejlesztés támogatásával újabb, még a jelenleginél is hatékonyabb módszereket dolgozzanak ki a hulladékok minél nagyobb arányú hasznosítása érdekében. A magyarországi gyakorlat részben ezen irányba tendál, azonban még eléggé gyerekcipőben jár a dolog hazánkban, és jelenleg is épülnek lerakók, amelyekkel viszont már nem egy-két, hanem több tucat település hulladékkezelési problémáira keresik a választ.

3. 2. 5. Komplex hulladékkezelő rendszerek Térségi lerakók, sőt sokkal inkább komplex regionális hulladékkezelő rendszerek kialakítására van tehát szükség, amelyek egyszerre az adott régió valamennyi településében keletkezett hulladék befogadását vállalni tudják. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy leg34


alább 100 ezer fő, vagyis adott esetben egy nagyváros, vagy akár több mint száz kicsiny település hulladékát. A komplex hulladékkezelési projekt optimális esetben magába foglalja a szelektív hulladékgyűjtés bevezetését, a hulladékok különválogatását végző létesítmény, hasznosító, illetve komposztáló üzem, valamint a nem hasznosítható hulladékok számára lerakó megépítését, a régi lerakók megfelelő szigetelését (biztonságossá tételét), bezárását és rekultiválását, (azaz a környezetbe való visszaillesztést). Ilyen rendszerek a regionális fejlesztések során az elmúlt időszakban már kiépültek, illetve a közeljövőben kialakításra kerülnek az ország több pontján: Miskolcon, Szolnokon, Szegeden.13 Nyíregyháza térségében mintegy 240 település (600 ezer lakos) hulladékát befogadni képes komplex rendszer kiépítése kezdődött meg.14 Heves megyében 93 település (körülbelül 270 ezer helyi lakos) csatlakozott a térségi komplex hulladékkezelési rendszert létrehozni szolgáló projekthez.15 Tiszafüreden 42 település (ez több mint 110 ezer lakos) hulladékkezelési problémája oldódhat meg a projekt megvalósulásával.16 HajdúBihar megyében pedig az év folyamán már át is adtak hulladékkezelő létesítményeket, mégpedig Debrecen és Hajdúböszörmény közelében.17 Ezek a komplex rendszerek folyamatosan épülnek, mint a fenti példa is mutatja, néhol az országban már akár részben, akár teljes egészében el is készültek, de általánosságban elmondható, hogy a tervek szerint legkésőbb a 2006-2008 közötti időszakban átadásra kerülhetnek. A sort, ha nem is a végtelenségig, de sokáig lehetne folytatni, ez pedig azt jelenti, hogy végre valami megindult Magyarországon a hulladékgazdálkodás méretes problematikája megoldására. Azonban az a kérdés, hogy hol épüljenek meg a fenti létesítmények, komoly vita tárgyát képezi. Mindenképp olyan területet célszerű kiválasztani, amely egy adott régiót figyelembe véve földrajzilag középpontban áll, hiszen a szállítás drága és szállítás közben is szenynyeződhet a környezet. Figyelembe kell venni az emberi tényezőt is, azaz a hulladék elhelyezése nem veszélyezteti a környékbeli lakosság egészségét. A vonatkozó jogszabály kimondja, hogy kiemelt zöld területeken, erdőkben, a folyók árterében, mezőgazdasági területeken tilos lerakók telepítése, működtetése. Ugyanez vonatkozik a repülőterek ún. védőtávolságán, 13 kilométeren (korábban 15 kilométeren) belüli területekre.

13

Térségi lerakók épülnek. Világgazdaság, 2004. június 8., p.9. Szabolcsi regionális beruházás. Világgazdaság, 2004. május 3., p.1. 15 Gyöngyös csatlakozott a regionális projekthez. Világgazdaság, 2004. június 22., p.8. 16 Elkezdődött az ISPA-beruházás Tiszafüreden. Világgazdaság, 2004. szeptember 8., p.6. 17 ISPA-pénzből készült hulladékkezelőket adtak át. Világgazdaság, 2004. október 22., p.11. 14

35


Ami azonban ennél is fontosabb, a törvény 2004 nyaráig 1 kilométerben határozta meg a településektől való minimális távolságot, ahol egy lerakó még üzemelhet. A jogszabályt azonban költségtakarékossági okokból (szállítási díjak) módosították, ötszáz méterre csökkentve a településektől lévő minimális távolságot. Ez pedig a környezetvédő szervezetek heves tiltakozását váltotta ki, teljes joggal.18

18

Szeméthegyek a falu szélén. Magyar Nemzet, 2004. június 16., p.10.

36


4. A hulladékkezelés finanszírozása Egy lerakó, vagy egy komplex rendszer megépítésének egyik legfőbb alapfeltétele a pénz. A fenti fejlesztésekre lehetőséget biztosítanak a magyarországi, vagy az európai uniós támogatások. Ezeket a forrásokat természetesen pályázat útján lehet megszerezni. Az utóbbi években számos pályázati lehetőség nyújtott financiális támogatást. Európai uniós források: •

a PHARE és főként az ISPA előcsatlakozási alapok;

•

a Kohéziós Alap;

•

a LIFE közösségi program;

•

az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) strukturális alap.

Magyarországi források: •

a Nemzeti Fejlesztési Terv részeként a Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP), melynek vonatkozó pályázati lehetőségeivel az ERFA támogatási pénzei megszerezhetők;

•

a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat által finanszírozott „Zöld Forrás” támogatások.

•

a Belügyminisztérium címzett- és céltámogatásai.

4. 1. Európai Uniós források Magyarország uniós csatlakozása előtt, tehát a 2004-es esztendőig leginkább az ISPA előcsatlakozási alapból lehetett hulladékgazdálkodással összefüggő beruházásokhoz támogatási pénzekhez jutni. A korábban említett példák, a térségi beruházások jelentős része Brüsszeli forrásokra is támaszkodott. Ilyen pl. a ceglédi, a tiszafüredi, vagy a két hajdúbihari hulladékkezelési projekt. A békés megyei Gyomaendrőd körzetében kialakított hulladékkezelő központ finanszírozásában viszont a PHARE általi támogatás játszott jelentős szerepet. A helyi régió hulladékgyűjtő-, kezelő- és ártalmatlanító telepe, valamint egy szelektív hulladékgyűjtő telep és egy átrakóállomás megépítésére 1998-tól kezdődően folyamatosan készültek és 2001-ben nyerték el a PHARE-támogatást. Az összesen több mint 730 milliós beruházási költség 37


közel 40 %-át biztosította az Európai Unió. Fontos továbbá, hogy ezen felül minisztériumi támogatásokat is elnyert a térség, így kevesebb mint 20 %-os önerő (135 millió Ft) mellett valósulhatott meg a projekt.19 A 2004. május 1-i csatlakozás óta pedig a Kohéziós Alap támogatásai pályázhatók. A korábban említett példák közül a Szabolcs-Szatmár megyében megvalósítandó óriásberuházás mintegy 30 milliárd forintos összköltségének jelentős részét, 65 százalékát állná az uniós kassza. A LIFE elnevezésű környezetvédelmi program pénzügyi kerete széles körben felhasználható, környezet- és természetvédelmi projektek finanszírozására egyaránt. A 2000-2004 közötti időszakra mintegy 640 millió euró áll a pályázók rendelkezésére. A hulladékgazdálkodással kapcsolatosan pályázni lehet olyan beruházásokra, amelyek a környezetet károsító tevékenységeket minimalizálják, amelyek célja a hulladékképződés megelőzése, vagy a keletkezett hulladékokkal való tervezett, lehetőleg környezetkímélő gazdálkodás. Magyarországi gazdasági társaságoknak 2000 óta van lehetőségük az egyébként 1992 óta működő programban való részvételre, és már akadnak nyertesek is: pl. elektronikus, veszélyes hulladékokkal való gazdálkodásra, azok hasznosítására kaptak magyar vállalkozások LIFE-támogatást.20 További európai uniós támogatásokat foglal magába az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) elnevezésű strukturális alap. A támogatási pénzekre Magyarországon a Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program keretében lehet pályázatokat benyújtani (a KIOP keretében hazai források pénzei is elnyerhetők). A KIOP-pályázatok először 2004 januárjában lettek meghirdetve, öt lehetséges támogatási témakörben, köztük hulladékgazdálkodási beruházásokra. 2004 július 15-től kezdődően folyamatosan érkezhetnek be pályázatok. A hulladékgazdálkodás fejlesztése (KIOP 1.2.0) elnevezésű célterület esetében állati eredetű hulladékok kezelésére, azaz dögkutak, dögtemetők felszámolására, átalakítására, és térségi állati hulladék kezelő telepek kialakításához lehet forrásokat szerezni. Az egészségügyi- és építési hulladék kezelése (KIOP 1.3.0) nevű pályázat pedig a hulladékok begyűjtését, hasznosítását, ártalmatlanítását megvalósítani célzó beruházásokhoz nyújthat 19 20

Korszerűsödő hulladékkezelés. Világgazdaság, 2004. június 8., p.9. Life-pémzekre pályáznak a cégek. Világgazdaság, 2004. július 8., p.11.

38


vissza nem térítendő támogatást, mindössze 5 %-os önerő mellett. A 95 %-os támogatásnál mindkét pályázati lehetőség esetében 75 %-ot áll Brüsszel, 20 % pedig hazai forrás. A két célterületre összesen közel 6,5 milliárd forintos (26 millió eurós) keret áll rendelkezésre a 2004-2006 közötti időszakra.21

4. 2. Hazai források A Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat (KAC) a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) által kiírt pályázatok pénzügyi hátterét biztosítja. Többek között a KAC hatékony felhasználásával kívánja a Minisztérium a Nemzeti Környezetvédelmi Programot teljesíteni. A konkrét pályázati lehetőségeket, a pályázati felhívást a miniszter hirdeti meg, a „Zöld Forrás” elnevezésű programcsomagban. A program hét területen nyújt pénzügyi segítséget a pályázóknak, vissza nem térítendő támogatás, vagy kamattámogatás formájában. A 2004-es évben összesen 5,05 milliárd forint kerülhet megítélésre. Hulladékgazdálkodással kapcsolatos beruházásokra a 4. és az 5. számú programok vonatkoznak. A 4. számú a „Pátria program: a tiszta, szép, egészséges településekért” elnevezést kapta, összesen 9 pályázati lehetőséget tartalmaz, 1,86 milliárd forintot biztosítva 2004-re. A 4.1-es pályázat a kistelepülések, tehát a 2000 fő alattiak, illetve a hátrányos helyzetben lévő települések környezetvédelmi programja elkészítéséhez nyújt vissza nem térítendő anyagi támogatást. A 4.4-es pályázat a közterületeken található hulladékok begyűjtését, kezelését segíti (tehát az illegális lerakók felszámolását). Akárcsak a 4.1-es, itt is maximálisan 1 millió Ft nyerhető, és ebben az esetben is csak a települési önkormányzatok nyújthatnak be pályázatot. Az 5. számú program a „Tiszta jövő, tiszta haszon: jövőbarát termelés és fogyasztás” keretében másfél milliárd forint áll a pályázók rendelkezésére. Itt szintén kilenc pályázati lehetőség áll rendelkezésre, az 5.4-5.7. számúak vonatkoznak a hulladékkezelésre. Az 5.4es a szelektív hulladékgyűjtés kiépítéséhez nyújt 90 %-os, vissza nem térítendő támogatást, max. 25 millió forintot. Az 5.5-ös a minőségi követelményeknek nem megfelelő lerakók 21

Környezetvédelem, természetvédelem, közlekedés támogatásai (KIOP). Forrás-express, VIII. évf. 6. (83.) szám, 2004. június, p.32-33.

39


felszámolását, valamint rekultiválását segíti elő. Önkormányzatok a beruházási összeg 25 %-át, max. 50 millió forintot kaphatnak vissza nem térítendő támogatás formájában, gazdasági társaságok max. 15 millió forint kamattámogatást. Az 5.6-os program a hulladékok keletkezésének megelőzése érdekében kínál vissza nem térítendő forrásokat, a beruházás 25 %-a, illetve 30 millió forint, kamattámogatást évi 20 millió forint erejéig. Az 5.7-es pályázati lehetőség a hasznosítható hulladékok begyűjtését, visszagyűjtését, hasznosítását finanszírozza. Legfeljebb 50 millió forint, illetve a költség 25 %-a pályázható, vagy pedig max. 20 millió forint kamattámogatás. Többek között a csomagolási hulladékok kezelését megoldó rendszerek létesítése és működtetése, valamint a csomagolóanyagok újra felhasználása finanszírozható ezen pályázat útján.22 A pályázati támogatásokhoz, úgymond kiegészítésként, két további hazai támogatási forma vehető igénybe, mégpedig a helyi önkormányzatok címzett és a céltámogatásai, melyeket az 1992. évi LXXXIX. törvény szabályoz. Céltámogatás igényelhető a törvényben meghatározott célokra vonatkozó, a feltételeknek megfelelő, legfeljebb 1 milliárd forint összköltségű önkormányzati beruházások esetében. A támogatás odaítélése a fajlagos költségek alapján történik, melyeket az illetékes minisztériumok (itt: a környezetvédelmi tárca) évente megvizsgálnak. A beruházási költség általában 15 %-át (elmaradott térségekben 10 %-át) kell saját erőből finanszírozni, ezt egészíthetik ki a céltámogatások. Céltámogatás a hulladékgazdálkodáson belül jelenleg a térségi szilárd hulladék kezelő rendszer kiépítéséhez igényelhető, mértéke 40 %. Ebben az esetben természetesen több önkormányzat közös beruházásáról van szó. A Belügyminisztérium címzett támogatása igényelhető egyrészt olyan, 200 millió forintnál magasabb összköltségű beruházások finanszírozásához, amelyek céltámogatással nem támogathatók, viszont kiemelt fontossággal bírnak, másrészt az 1 milliárd forint összköltséget meghaladó térségi szilárd hulladék kezelő létesítmények kiépítéséhez. A támogatásról a Belügyminisztérium dönt, az illetékes szakminisztérium javaslata alapján. A törvény előírja, hogy azokat a beruházásokat, amelyek finanszírozásához európai uniós forrásra is pályáztak, előnyben kell részesíteni. A támogatás mértéke maximálisan az össz-

22

„ZÖLD FORRÁS” – 2004. Környezet- és természetvédelmi, vízgazdálkodási támogatások. Forrás-express, VIII. évf. 6. (83.) szám, 2004. június, p.29-31.

40


költség nem saját forrásból fedezendő része (pl. egy előírt 10 %-os önerő és 60 % elnyert uniós támogatás mellett 30 %-ot áll az állam).

41


5. Hulladékgazdálkodás a közép-magyarországi régióban

5. 1. A régió főbb jellemzői hulladékgazdálkodási szempontból Magyarország hét statisztikai régióból (NUTS II.) áll, a közép-magyarországi régiót Pest megye és fővárosunk, Budapest alkotja, összesen 183 település tartozik ide. Természeti és épített környezetének is igen nagy értéke van. A Dunakanyar, a Duna-Ipoly Nemzeti Park, a Budai-hegység természeti kincsei, illetve a főváros egyes részei, mint pl. a Budai Vár, a régióban található műemlékek (pl. a visegrádi Fellegvár) mind-mind olyan eszmei értéket képviselnek, amelyet minden áron kötelességünk megóvni. Népességét tekintve a legnagyobb régió a közép-magyarországi, hiszen az ország teljes népességének közel 30 %-a, 2,8 millió lakos él e régióban (ebből kb. 1,8 millióan Budapesten és valamivel több, mint 1 millióan a főváros agglomerációjában, valamint a többi Pest megyei településen. Gazdasági fejlettség tekintetében is megelőzi a másik hat régiót; az ipari szektor GDP-ből való részesedése meghaladja a 30 %-ot, a szolgáltató szektoré közel 50 %. Ezekből az utóbbi adatokból pedig azt a (helyes) következtetést lehet levonni, hogy országos szinten az egy főre eső hulladék mennyisége is e térségben a legnagyobb. És nem csak Budapesten, hanem az egész régiót tekintve is: évente 1,5-2 m3 kommunális hulladék keletkezik lakosonként, ami összesen 1,3 millió m3 kommunális hulladékot jelent évente, az összes országos hulladéktermelődés harmadát, mennyisége pedig évente 2-3 százalékkal nő (lásd 3. táblázat). Az elszállított hulladék mennyisége Magyarországon és a régióban (ezer m3)

3. táblázat

2001

2002

2003

Magyarország összesen

4 189

4 290

4 384

Közép-Magyarországi Régió

1 246

1 262

1 300

Budapest

885

887

916

Pest megye

361

375

384

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (2004)

42


Nagy problémát jelent Pest megyében is a műszakilag, technológiailag nem megfelelő lerakók és még nagyobbat az illegális lerakók még mindig igen magas száma. A megyében mintegy 70 lerakó található, többségük csak egy-egy település hulladékát fogadja be. A Dunakanyarban, illetve környékén jelenleg is működő hulladéklerakó van a Vác melletti Csörögön, Dunakeszin és kissé keletebbre Veresegyházán, Csömörön és Gödöllőnél. Azonban ezeknek a lerakóknak a kapacitása véges: talán még az 5 millió m3 befogadóképességű Dunakeszi melletti lerakó bírja legtovább, viszont a pusztazámori lerakó mellett oda szállítják Budapest nem hasznosítható hulladékát, így az is gyorsan veszít kapacitásából. A csörögi és a veresegyházi lerakót pedig az európai uniós követelmények nem megfelelő teljesítése miatt hamarosan be kell zárni. A számítások szerint Pest megyében a keletkezett hulladék 2 %-át helyezik el az emberek engedély nélkül, a természetbe. Az ezzel foglalkozó szervezetek hatékony tevékenysége nyomán a 216 illegális lerakóhelyről tudni a régióban (az egész országban közel 1300ról)23! Az utóbbi időben ezek közül amennyit a lehetőségek engedtek (szerencsére egyre többet), sikerült is felszámolni. Nagyobb méretű illegális hulladéklerakót Pest megye Budapesttől északra eső részén szerencsére igen kis számban találtak az utóbbi időben. Vácott, egy volt laktanya szomszédságában, Magyarkúton, a vasútállomás közelében, valamint Nagymaroson, a Svábhegyen. Ezek felszámolása még nem történt meg, ez az elkövetkezendő hónapok, évek egyik fő feladata lesz a Dunakanyarban. Azonban kisebb mennyiségben igen sok helyen lehet találni elhagyott hulladékot és ez is elég nagy problémát okoz a régióban. A térségben égetőmű jelenleg csak Budapesten, Rákospalotán található, ahová a fővárosból szállítanak hulladékot: Budapest hulladékának körülbelül 1/3-át tudja az égető befogadni. A régió környezeti gondjainak enyhítése érdekében számos elképzelés látott napvilágot az utóbbi években. Ezek közül kívánok a fejezetben néhányat bemutatni.

23

www.humusz.hu 2004.11.15.

43


44


5. 2. A Közép-Magyarországi Régió Stratégiai Terve 2001-2006. A közelmúltban elkészült a régió fejlesztési terve, amely az élet majd’ minden területét átfogja. Mivel egy összefoglaló jellegű tanulmányról van szó, sajnos csak kis terjedelemben foglalkozik a környezetvédelemmel, a régió környezeti problémáival, azon belül is a hulladékok problematikájával. A fejlesztési terv tartalmaz egy SWOT analízist, tehát felméri a régió erősségeit, gyengeségeit, a lehetőségeket, és a veszélyforrásokat. Ezeket, kiegészítve további jellemzőkkel, a következő táblázatban foglalhatjuk össze: A közép-magyarországi régió környezeti SWOT analízise ERŐSSÉGEK Vonzó épített és természeti környezet:

4. táblázat GYENGESÉGEK

- A nagyvárosi jellegből adódó komplex és

- A világörökség részét képező Budai Vár és súlyos környezetterhelés (Budapesten); a Duna-part (Budapesten);

- A hulladékgazdálkodás megoldatlansága;

- a Börzsöny hegység;

- Rohamosan csökkenő zöldfelület;

- a Dunakanyar, a Visegrádi Vár;

- A települések kedvezőtlen esztétikai meg-

- egyedi élővilág, védett, ritka fajok (pl. kövi jelenése; rák, Petényi-márna, szalamandra, stb.)

- Szabályozatlan és pazarló területhasználat.

LEHETŐSÉGEK

VESZÉLYEK

- Kedvező természeti és táji adottságok;

- A települések gazdasági kényszere erősebb, mint a környezetvédelmi érdek (!); - Törvényi kényszer a környezet állapotának - A környezeti tudat kialakításának javítására és ezzel összhangban helyi ön(idő)igénye; a települések lakóinak ez iránti kormányzati jogszabályok meghozatala. hajlandósága.

Forrás: Közép-Magyarországi Régió Stratégiai Terve 2001-2006, p.68.

Milyen feladatokat, megoldási módokat ad a terv a pozitív oldalon bemutatott jellemzők kihasználására, illetve a gyengeségekből és veszélyekből adódó hátrányok elkerülésére? A terv prioritásként kezeli a környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztését. Ebben operatív cé45


lokat és részcélokat fogalmaz meg: alapvető célkitűzés a kommunális ellátottság színvonalának emelése és a természeti környezet fokozott védelme. Részcélként említi a felszíni és az alatti vizek védelmét, a településtisztaság megvalósítását, a levegő és a zajszennyezés csökkentését. Ezek fontossága abban áll, hogy a felmérések szerint a régió, a megye környezeti infrastruktúrájának fejlettségi szintje nem éri el az országos átlagot! A terv ide vonatkozó része bemutatja továbbá azokat a projekteket, amelyek megvalósításához támogatás vehető igénybe: eszerint támogathatók többek között a komplex hulladékgazdálkodási programok (azaz térségi lerakók létesítése, hasznosítási projektek), a megtelt vagy rendezetlen lerakók rekultiválási programjai, az illegális lerakók feltárása és felszámolása.24 Jelenleg is folyamatban van a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó regionális stratégiai terv készítése. Az eddig meglévő anyagok túlnyomórészt helyzetelemzést mutatnak be, így a régió hulladékhelyzetére vonatkozóan is szinte csak az ismert statisztikai adatokat ismertetik. A vázlat megemlíti a legjelentősebb, hulladék okozta problémákat, azonban megoldási javaslatokkal még nem áll elő.

5. 3. Hulladékgazdálkodási elképzelések, Pest megye - Dunakanyar

5. 3. 1. A települési önkormányzatok feladatai A régióra vonatkozó hulladékgazdálkodási koncepciók elkészülte után, a törvény értelmében, a 2004-es év során a települési önkormányzatoknak is el kellett készíteni a saját, középtávú hulladékgazdálkodási terveiket. Erre az egyes önkormányzatok vállalkozhatnak egyedül, vagy több önkormányzat közös koncepciót dolgozhat ki. A terveket az önkormányzatok általában erre a szakterületre specializálódott cégekkel készíttetik el, ez az önkormányzat részéről kényelmesebb is, hiszen csak az elkészítés költségeit kell állni, azok pedig pl. a Zöld Forrás pályázat útján támogatással finanszírozhatók. Másfelől, szakértő kezek alapos és megfelelő munkát tudnak végezni a tervek elkészítése során.

24

Közép-Magyarországi Régió Stratégiai Terve 2001-2006, p.109-110.

46


Az, hogy a környezetvédelmi tevékenységek között milyen mértékben kell figyelembe venni a hulladékkal kapcsolatos kérdéseket, sok tényező függvénye: a település földrajzi fekvése, mérete, a népesség száma (állandó, ideiglenes lakosok), korösszetétele, a gazdasági helyzet, infrastrukturális ellátottság, stb. Ettől függően készülhet önálló hulladékgazdálkodási tanulmány, terv, vagy a környezetvédelmi elképzelések között kaphatnak helyet hulladékkal kapcsolatos gondolatok. A hulladékgazdálkodási terveket minden esetben különböző felméréseknek kell megelőznie. Meg kell vizsgálni, hogy melyek azok a területek, ahol mindenképp változtatásra van szükség. Általánosságban elmondható, hogy a legfőbb települési problémák a következők: helyi jogszabályok megfelelőek-e, hulladék lerakása (illegális lerakók kérdése, szelektív hulladékgyűjtés bevezetése, elterjesztése), lakossági szemlélet (környezettudatos gondolkodásmód, jól informáltság vizsgálata). Egy helyi hulladékgazdálkodási terv logikus felépítése az alábbi részfeladatok felvázolásából áll25: •

állapotfelmérés;

•

adatgyűjtés;

•

adatok értékelése;

•

jelenlegi helyzet és a vázolt jövőkép összevetése;

•

célok, kiemelt célterületek (prioritások) felvázolása;

•

feladatok: jogszabályok, konkrét projektek;

•

finanszírozási terv

A tervet természetesen csak abban az esetben lehet elfogadni, ha nem ütközik a helyi lakosok érdekeibe. Nyilvánvalóan, a korábban, lakossági felmérések eredményeként bekerült ötletek nagy része társadalmilag elfogadott, de egyeztetésekre, fórumokra szükség van, hogy mindenki véleményt nyilváníthasson az őt érintő kérdésekben.

25

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által 2004. januárjában kiadott „SEGÉDLET a helyi hulladékgazdálkodási tervek készítéséhez” című útmutató alapján. A dokumentum letölthető a www.kvvm.hu oldalról.

47


5. 3. 2. Háztartási hulladékok kezelése a régió néhány nagyobb településén A dolgozat ezen részében a régió néhány különböző méretű településének problémáit és megoldási javaslatait kívánom bemutatni, elemezni, majd pedig azt, ami a gyakorlatban is megvalósulni látszik, vagyis egy jelenleg, illetve az elkövetkezendő években megépülő regionális hulladékkezelő rendszer elméleti alapjait. A 2003-as év folyamán, a Közép-Magyarországi Fejlesztési Tanács megbízásából elkészült a pest megyei hulladékgazdálkodási keretterv. Pest megye 17 kistérségre osztható, melyek számára összesen hat regionális hulladékkezelő kialakítása volt tervbe véve: Cegléd, Dömsöd, Dunakeszi, Gyál, Pusztazámor és Tura mellett. További lehetőségek merültek fel egy gödöllői és egy váci kezelő kialakítására. Ma már tudjuk, hogy ebből kettő látszik megvalósulni (a ceglédi és a gödöllői projekt).

5. 3. 2. 1. Dunakeszi Dunakeszi a főváros tőszomszédságában fekszik, az északi kerületekkel (Rákospalotával) szinte egybenőtt az utóbbi években. A mára 30 ezer lakost számláló város környezetvédelmi programja 2004. tavaszán készült el. Nagyobb terjedelemben foglalkozik a dokumentum a hulladékok kérdésével, ugyanis korábban erre vonatkozó átfogó tanulmány nem készült. Dunakeszin a helyi önkormányzat tulajdonában lévő vállalkozás végzi a háztartási hulladékok begyűjtését. A város 1996 óta rendelkezik műszakilag megfelelő lerakóval (a korábbi lerakó szigetelése nem volt megoldott, ezért az új építésekor be kellett zárni), amelybe évente közel 100 ezer m3 hulladék kerül. Ennek egynegyedét a városból, a többit Budapestről és Fótról szállítják a lerakóba. Előreláthatólag 2008-ig működhet a lerakó, ugyanis a szükséges engedélyek eddig az időpontig teszik lehetővé a lerakást. Dunakeszin a felmérések szerint az átlagosnál elmaradottabb a hulladékgazdálkodás terén, ezen azonban változtatni kívánnak: a város is csatlakozott az észak-kelet pest megyei regionális hulladékgazdálkodási projekthez, így 2007-2008-tól kezdve hosszú távra meg lesz oldva a hulladékkérdés. A városban a legfontosabb tennivalók e téren a következők: 48


•

az illegális lerakók felszámolása, megelőzése: a felmérések több mint 40 lerakást találtak, főként zöld övezetekben;

•

a szelektív hulladékgyűjtés teljes bevezetése: ez a tervek szerint körülbelül 50 gyűjtősziget kialakítását jelenti;

•

a települési szilárd hulladékok hasznosítása: egy gázfejlesztő mű építését tervezik, ahol az utóválogatás után az e célra megfelelő hulladékokat ártalmatlanítják.

5. 3. 2. 2. Göd A mintegy 15 ezer lakosú Gödön 2004. első felében készült el a helyi hulladékgazdálkodási terv, amely a 2004-2009. közötti időszakra vonatkozik. Gödön is az egyik legnagyobb problémát az illegálisan, a környezetet terhelve elhelyezett hulladékok jelentik. A terv 13-at említ, ezek szerencsére többnyire kisebbek és főként zöld hulladékot tartalmaznak, amely komposztálható. Problémát jelent, hogy a képződő hulladék mennyisége meghaladja az országos átlagot. Göd hulladéka jelenleg a csörögi lerakóba kerül, annak bezárása után valószínűleg Kerepesre kell majd a hulladékot szállítani, ami, révén kb. kétszer akkora távolság, plusz költséggel és plusz környezetterheléssel jár. A szelektív hulladékgyűjtés bevezetésére, és ezzel együtt valamekkora hulladékmennyiség újrahasznosítására 2004-től fokozatosan kerülhet sor. A település méretét figyelembe véve 15-30 gyűjtőszigetet kívánnak kialakítani. Ám, sajnálatos módon, a szelektíven gyűjtött, újrahasznosításra kerülő hulladékok mennyisége, a tervek szerint 2009-re is csak 2,5-3 %-a lesz az összes települési hulladéknak. A hulladék jelentős része tehát még akkor is lerakóba kerülhet. A Dunakeszinél említett kistérségi égető a tervek szerint, Göd (és Fót) számára is megoldást kínálna, az elképzelések szerint 50 ezer tonna hulladékot tud majd évente befogadni.

5. 3. 2. 3. Vác

49


Vác a Dunakanyar központja. Azt hiszem, ezzel a kijelentéssel nem érdemes sokat vitatkozni: a 40 ezres város temérdek oktatási intézménnyel (köztük nyolc középiskolával) büszkélkedhet és a vonzáskörzetben élők nagy többségének adja munkahelyét. Természetes, hogy egy ekkora jelentőséggel bíró település esetén a város vezetésének fokozott figyelemmel kell kísérni a környezeti állapotot, biztosítani kell a azt az intézményi és financiális hátteret, amivel az itt élők és az itt dolgozók, tanulók egészsége megóvható. A hulladékok elszállítására vonatkozó rendelet (19/2002, IX. 24., hatályos 2003. január 1-től) három dolgot helyez az előtérbe, ezek: köztisztaság, környezetvédelem, közegészségügy. Vácott a hulladékszállítást az OTTO Magyarország Kft. végzi, hetente, illetve bizonyos helyeken hetente kétszer. Évente két alkalommal kerül lomtalanításra sor és a veszélyes hulladékokat is gyűjtik, meghatározott időpontokban. A városból a csörögi lerakóba szállítják a hulladékot. Már ez a rendelet szól a hulladék szelektív gyűjtéséről, a gyűjtőszigetek és a hulladékudvarok szerepéről: ebből is látszik, hogy Vácott tudatosan készültek már az uniós csatlakozás előtt a várható feladatok mielőbbi teljesítésére. A 2004. év nyarán Vác városának is elkészült a hulladékgazdálkodási terve, amely kiemelten foglalkozik a tudatformáló tevékenységgel. A terv szerint minden további előrelépéshez a hulladékgazdálkodás terén, nélkülözhetetlen a helyi lakosok aktív részvétele, együttműködése, továbbá a városban tevékenykedő vállalkozások bevonása az elképzelésekbe. A szelektív hulladékgyűjtés lehetősége adott, mivel nagy alapterületű és nagy népességű (kb. 40 ezer lakosú) városról van szó, az ehhez szükséges számú gyűjtősziget lett felállítva. A gyűjtőszigeteken papír, műanyag flakonok, fehér és színes üveg gyűjthető. A problémás területek ezzel kapcsolatban – és, mivel elég gyakran járok Vácott, ezt saját egyéni tapasztalattal tudom alátámasztani –, a következők: •

a gyűjtőszigeteknél nincs semmiféle tájékoztatás, mit lehet ott gyűjteni;

•

az előbbiből következik, hogy sokan a gyűjtőedények mellé helyeznek nem szelektíven gyűjthető hulladékot is;

•

- a gyűjtőszigetek nincsenek elkerítve, ennek eredményeként a lerakott hulladékok (leginkább a konténerek mellé rakottak) szennyezik a környezetet, adott esetben a szél is könnyedén elfújhatja a hulladékot;

•

ezen felül elég kellemetlen esztétikai látványt nyújtanak. 50


Bízom benne, hogy ezek a fontos észrevételek nem csak bennem fogalmazódtak meg, hanem a város vezetése is mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a szelektív gyűjtés valóban eredményes lehessen.

51


5. 4. Az Észak-kelet Pest Megyei Regionális Hulladékgazdálkodási Projekt A hulladékkezelés ezen belül a települési hulladékok problémakörére a régióban is a biztonságos, műszakilag kielégítő nagytérségi komplex hulladékgazdálkodási rendszerek létesítése nyújthat megoldást. 2004-re eldőlt, hogy Pest megye déli részén, Cegléd központtal meg is valósul egy ilyen kezdeményezés. Az elmúlt évek folyamán, a megye északi-északkeleti részén is történt kezdeményezés új regionális lerakó építésére, ez a megyei kerettervben is szerepelt. A rendszer létrehozására a 2002-ben megalakult Észak-kelet Pest és Nógrád Megyei Hulladékgazdálkodási és Környezetvédelmi Önkormányzati Társulás vállalkozott. A társulás az érintett és a programhoz csatlakozott önkormányzatokat tömöríti. A projekt nagyságrendjét és jelentőségét jól tükrözi néhány általános adat: 99 település 300 ezer lakóját érinti, összköltségvetése az eredeti tervek szerint 6,6 milliárd forintot tett ki. 2002-ben az ISPA előcsatlakozási alap pályázatára benyújtott anyaggal a pályázók 3,2 milliárd forintnyi európai uniós forrást nyertek el. A programmal kapcsolatos bonyodalmak, a környezetvédők és a megvalósítók közötti éles vita a 2003. év folyamán fokozatosan erősödött, kiszélesedett. A társulás és az ügyben illetékes Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium első elképzelésében mindenképpen új lerakó építése mellett tette le a voksot. Azonban, arra a kérdésre, hogy hol is épüljön meg az új lerakó, nem sikerült választ találni. A térségben több település környezetét vizsgálták meg, majd kiválasztották a szerintük megfelelő helyszíneket. A végső döntés mindannyiszor a helybéli lakosok kezében volt, népszavazással dönthettek, akarnak-e új lerakót a településük mellé. A környezetvédő szervezetek okkal protestáltak igen hevesen az elképzelések ellen. Ugyanis az új hulladékkezelő központ létesítése több hektárnyi erdőt, termőföldeket érintett volna, azok teljes élővilágával: patakokkal, növény- és állatfajokkal. Közülük nem egy területet az ezredforduló környékén nyilvánítottak védett területté, vagy javasolták a védettséget. Azt kifogásolták a környezetvédők, hogy a társulás a benyújtott pályázatban meghamisította az erre vonatkozó adatokat. Ők már a kezdettől fogva valamelyik, a térségben lévő régebbi, de biztonságos lerakó kibővítését javasolták, ez a javaslat pedig nemcsak környezetvédelmi szempontból, de anyagilag is kedvezőbb megoldásnak látszott már 2002-2003-ban, az állapotfelmérések elkészülte idején. Továbbá azt is a társulás szemére 52


vetették, hogy pályáztatás nélkül ítélték volna oda a kivitelezést bizonyos üzleti csoportosulásoknak. Ez pedig ellentmond az uniós pályázati szabályozásnak. Szerencsére a népszavazásokon a józan ész győzedelmeskedett az egyéni érdekek felett! A helybéli lakosok minden esetben elutasították a kezdeményezést. A következő településeken döntöttek a lerakó meg nem építése mellett: Püspökszilágyon, Sződön, Kosdon, Kartalon, Keszegen és Hévízgyörkön, Versegen és Romhányban. Az ügyet egy idő után már szinte egész Magyarország nyomon követte, sokakban váltott ki a helyzet heves érzelmeket. Az írott és elektronikus sajtó is nagy jelentőséget tulajdonított az hulladékkezelő központ körüli „hercehurcának”. Az első elképzelések szerint Püspökszilágyon épült volna meg a lerakó. Két dolog miatt hiúsult meg a terv és mondott nemet 2002. májusában a község lakossága. Környezetvédelmi szempontból sem felelt volna meg a terület, ám az akkori polgármester ingatlanspekulációja (amibe bele is bukott, ti. a saját tulajdonában lévő ingatlant kínálta fel, hogy ott építsék meg a lerakót) miatt végül mindenki szembefordult a tervekkel. A Minisztérium azonban ennek ellenére Püspökszilágyot jelölte meg helyszínként a pályázatban, továbbá az akkor már 99 megnevezett település közül sokan nem is tudtak arról, hogy ők is érintettek volnának a projektben! A környezetvédők ekkor az Európai Bizottsághoz fordultak, amely megvizsgálta az ügyet és változtatásokra szólította fel az illetékeseket. Így Sződ lett a potenciális helyszín, környezetileg alkalmas lett volna, az önkormányzat is támogatta a terveket, a de helybélieket nem vonták be az ügybe, nem tájékoztatták őket megfelelően, azok pedig 2003 márciusában leszavazták a projektet. Az ellenzők sikere pedig felbátorította a többi, szóba jöhető település lakóit, hogy szintén utasítsák el a lerakó tervét. Az önkormányzatok általában támogatták a terveket (Kosd és Kartal pl. önként jelentkezett), hiszen egy lerakó építése esetén joggal számíthattak néhány tízmilliós kompenzációra, amely nagy segítséget jelent a kisebb falvak költségvetése számára, azonban mindez nem hatotta meg az ott élőket. Az elutasítások pedig véleményem szerint joggal történtek meg! Senki sem nézi jó szemmel, ha a falu határában, vagy a város szélén hulladékkezelő létesítmény működik, azt meg pláne nem, ha egy új lerakót akarnak oda telepíteni. Abban meg igazán kevesen hisznek, hogy legyen is bármilyen biztonságos a működés, az egészséget, valamint a természetet valamilyen szinten ne károsítaná.

53


A fővárostól délkeletre elhelyezkedő Valkó nem utasította el a javaslatot, de maga a település lett volna alkalmatlan a projekt megvalósítására, földrajzi elhelyezkedése miatt, ugyanis Valkóra a hulladékot vagy át kellett volna szállítani Gödöllő belterületén, vagy közel húsz kilométeres kerülővel lehetett volna azt a lerakóhoz eljuttatni. A kérdésre végül is találtak megoldást, a környezetvédő és civil szervezetek ellenállása sikert hozott számukra, azaz új lerakó nem fog épülni Pest megyében, hanem két régi lerakó kerül felújításra, a gödöllői és a nógrádmarcali, és ott lesznek felépítve a komplex hulladékkezelő létesítmények. Erről a Minisztérium és a Társulás már 2003 decemberében döntött, azonban az ügy pikantériája, hogy ennek ellenére megtartották a népszavazást három további helyen: Hévizgyörkön, Versegen és Romhányban! Ezeken a településeken is a „nem” szavazatok kerültek túlsúlyba: általában 70 % feletti arányban. Ezek az előzmények vezettek tehát a végső döntéshez, hogy hol épüljön meg a létesítmény. Az a kérdés jóval kevésbé vitatott, hogy milyen hulladékkezelési megoldásokat kínál valójában a program? Komplex rendszerről lévén szó, a program a következőkből áll majd: a keletkező hulladék begyűjtése; hasznosítás – mechanikai előkészítés; a nem hasznosítható hulladékok lerakása. Ez azonban nem jöhetne létre alapos és műszakilag megfelelő előkészítés nélkül. Az egész program sikeressége többéves megfeszített munkán, a résztvevő vállalkozások és önkormányzatok megfelelő együttműködésén múlik. A következő táblázat a program megvalósulásának ütemtervét, tehát az egyes munkafázisok időbeli megvalósulását foglalja össze: A projekt időütemezésének alakulása26

5. táblázat Kezdet

Teljesítés

Környezeti hatásvizsgálat

2003. 09.

2004. 07. 20.

Megvalósíthatósági tanulmány

2004. 05. 28.

2004. 08.

Gazdaságossági elemzés

2004. 06. 30.

2004. 08.

Pénzügyi elemzés

2004. 06. 30.

2004. 08.

Kiviteli tervezés

2005. 03. 30.

2005. 06. 30.

Engedélyeztetési eljárások

2005. 04.

2005. 06. 30.

26

Forrás: Az Észak Kelet Pest és Nógrád Megyei Hulladékgazdálkodási és Környezetvédelmi Önkormányzati Társulás körlevele a projekthez csatlakozott önkormányzatoknak. Kerepes, 2004. 09. 27.

54


Versenytárgyalás kiírások

2005. 01.

2006. 09. 01.

Építési munkálatok

2006. 03. 30.

2006. 12. 31.

Működési engedélyek megszerzése

2006. 09. 30.

2006. 12. 31.

Lerakók rekultivációja

2006. 11. 01.

2008. 12. 31.

Tervezett működés

2007

2026

A gyakorlati munka a régióban a következőképpen oszlik majd meg: Két központ kerül kialakításra, az egyik a Gödöllő melletti Kerepes, a másik Nógrádmarcal külterületén. Ezeken a helyeken jelenleg is van egy-egy lerakó, amelyek a jövőben kibővítésre kerülnek. Többek között mechanikai előkészítő üzemek, komposztáló telepek, hulladéktároló részek lesznek kiépítve és a géppark is itt kap majd helyet. Kerepesen utóválogató művet is létesítenek. Átrakóállomás létesül Vácrátóton, amely az ömlesztve gyűjtött hulladékok átrakására szolgál majd. Tömörítő berendezés segítségével 32 m2-es konténerekbe kerül a hulladék, és ezekben szállítják a két központ valamelyikébe. Kilenc hulladékudvart építenek, három nagyobb (Balassagyarmat, Gödöllő, Vác) és hat kisebb kapacitásút (Aszód, Fót, Kerepes, Nagymaros, Rétság, Veresegyház). Összesen 486, szelektív gyűjtésre alkalmas gyűjtősziget kerül kihelyezésre a tervek szerint: minden településen, a jogszabályban előírtak – a lakosság száma szerinti szükséges mennyiség – alapján. A hulladékgyűjtés ötféle módon fog történni: •

Ömlesztett hulladékgyűjtés: a hagyományos módszer, melyben a lakosságnál lévő gyűjtőedényekben összegyűjtött hulladék (a maradék hulladékok) begyűjtésére szolgál;

•

Gyűjtőszigetes szelektív hulladékgyűjtés: a programban résztvevő valamennyi településen, tehát a városokban és a községek frekventált pontjain gyűjtőszigetek lesznek (vagy már vannak) felállítva, papír, műanyag és üveg hulladékok gyűjtésére. A gyűjtőszigetek, ennél fogva pedig az edények egységes kialakításúak lesznek.

•

Zöldhulladék gyűjtése: a komplex rendszer marketingeszközei között szerepel majd a háztartási komposztálás népszerűsítése, azonban a hulladékként elszállít55


tatott növényi anyagokat is tudják majd hasznosítani a komposztáló telepeken; igény szerint alkalmanként sor kerülhet kifejezetten zöld hulladékok begyűjtésére. •

Hulladékudvarok: a különleges kezelést igénylő hulladékok összegyűjtésére lesznek felállítva. A következő hulladékfrakciók gyűjtése valósul meg: elkülönítetten gyűjtött háztartási hulladékok (papír, műanyag, üveg), elektromos hulladékok, nagyméretű hulladékok, építési törmelék, akkumulátorok, gumik, elemek, stb.

•

Veszélyes hulladékok szelektív gyűjtése: a tervek szerint begyűjtő járművek fognak közlekedni, menetrend szerint, leginkább azokra a településekre, amelyek a hulladékudvaroktól távol esnek.

Megállapítható, hogy a begyűjtés és az elszállítás után háromféle hulladékcsoportot kell a két központi helyen kezelni: a.) szelektíven gyűjtött hulladékokat (papír, üveg, műanyag), amelyek a kerepesi utóválogató műbe kerülnek utóválogatásra és bálázásra; b.) egyéb hasznosítható hulladékokat ömlesztve, ezeket a mechanikai előkészítőbe viszik, ahol méret szerint szétválasztják őket és a fémhulladékokat is kiválasztják; c.) zöldhulladékot, amely a komposztálóba kerül. A projekt összköltsége 24,7 millió eurót, azaz több mint 6 milliárd forintot tesz ki. Ennek a pénznek a biztosítása egyfelől az Európai Unió ISPA előcsatlakozási alapból történik a tervek szerint, a végleges pályázatot az illetékesek a Nemzeti Fejlesztési Hivatal jóváhagyása után, 2004. szeptemberében eljuttatták Brüsszelbe.

56


6. Kismaros község példája Kismaros egy 1800 fős község a Dunakanyarban, Váctól észak-nyugatra található, a Duna bal partján. Az elmúlt rendszerben a szomszédos Verőcével egy közigazgatási egységet alkotott Verőcemaros néven, a rendszerváltozás óta önálló település. Kismaros a Börzsöny hegység lábánál, gyönyörű földrajzi környezetben fekszik, ennek következtében leginkább idegenforgalmi vonzerejének megtartása kell, hogy a fejlesztések középpontjában álljon. Jelentős méretű üdülőterület (további 2700 ingatlan, mintegy 4000 ideiglenes lakos, leginkább Börzsönyligetben) tartozik a községhez. A község lakóit mindig is jellemezte a rendszeretet, valamint az összetartás és e két tulajdonság eredményeképp az elmúlt néhány évben sokat szépült Kismaros.

6. 1. Hulladékkezelés Kismaroson Háztartási hulladékok összegyűjtésére a település minden háztartásának rendelkezésére áll a háztartás méretétől függően egy vagy két, 240 literes gyűjtőedény. Ez a megoldás azt a hagyományos módszert váltotta fel egy szűk évtizede, amelyben utcánként volt egy vagy több nagyobb gyűjtő kihelyezve. A váltás fő oka annak idején az volt, hogy az utcák háztartásaiban keletkezett hulladék mennyisége jócskán meghaladta a konténer befogadóképességét, ebből kifolyólag pedig a kívül maradt hulladék szennyezte a környezetet (talajt, levegőt), illetve esztétikailag is hagyott némi kívánnivalót maga után. Jelenleg a hulladékok elszállítása hetente történik, a begyűjtést és elszállítást az OTTO Magyarország Kft. végzi, tömörítő-konténeres autókkal. 2004. januárjáig kéthetente, azóta pedig hetente történik a háztartási hulladékok begyűjtése, elszállítása. A hulladék a csörögi lerakóba kerül. Az OTTO Kft. adatai szerint évente mintegy 6300 m3 hulladékot szállítanak el Kismarosról, ebből az ipari jellegű hulladék mennyisége 53 m3. A kommunális adó mértéke évi 12 ezer forint, melyet két részletben kell fizetni, március 15-ig és szeptember 15-ig; az önkormányzat bevételét képezi. Sajnos az utóbbi években, elsősorban a nagy számú turistáknak köszönhetően, főként a külterületeken jelentősen nőtt a hulladék mennyisége. Sok az elhagyott hulladék, több helyen is, pl. a Duna-parton, a Duna-part közelében található kerékpárút mellett, illetve az 57


üdülőterületeken. Szerencsére, az utóbbi időben a rendszeres (évente kétszer) civil szemétszedési kezdeményezések és lomtalanítások eredményt mutatnak fel. A veszélyes hulladékok összegyűjtését a település különböző intézményeiben végzik: pl. a szárazelemeket az általános iskolában folyamatosan gyűjtik, az elhasznált olajokat, zsírokat a helyi óvodába lehet elvinni, havonta egy alkalommal. 2003. novemberétől a szelektív hulladékgyűjtés is bevezetésre került Kismaroson. A beruházás összköltsége 1, 875 millió forintot tett ki, melynek 70 %-át 1, 313 millió forintot állami pályázat útján sikerült a községnek elnyernie27. Három elkülönített gyűjtősziget lett felállítva. Az egyik a község központjában, tehát frekventált helyen, ahol a jelentősebb közintézmények (óvoda, iskola, orvosi rendelő, posta, abc) találhatók. A másik kettőt az üdülőterületi rész számára, a község végpontjain alakították ki. Mindhárom gyűjtősziget négyfrakciós: vagyis papírhulladék, műanyagok, fehér és színes üveg elkülönített gyűjtése megoldott. Vagyis szigetenként 4 darab, 1,1 m3 űrtartalmú műanyag konténer adott. A gyűjtőszigetek ürítése rendszeresen megtörténik, az elszállítást az OTTO Kft. végzi. 2. ábra: hulladékgyűjtő sziget Kismaroson

27

Forrás: Kismarosi Kikiáltó. 2003. október, p. 3.

58


A falu tisztaságának megőrzéséért tett újabb kísérleteket az önkormányzat több alkalommal is az elmúlt néhány évben: a lakossági összefogásnak köszönhetően rendbe lett rakva a Duna-parton lévő játszótér és annak környéke, rögzített, fa gyűjtőedények lettek kihelyezve. Idén szeptemberben pedig: hasonló, kis méretű, fából készült, üríthető gyűjtőedényeket helyeztek el a község több pontján (összesen 8 darabot). 2004. márciusában határozott arról a település képviselő-testülete, hogy Kismaros csatlakozni kíván az előbb bemutatott, ISPA-forrásokból megvalósuló észak-kelet pest megyei regionális hulladékgazdálkodási projekthez, aminek keretében új, minőségi követelményeknek megfelelő regionális lerakóba kerülhet a községből elszállított hulladék. A programban résztvevő önkormányzatnak, így a kismarosinak is a következő feladatai vannak / lesznek: tagsági díj fizetése (egyszeri csatlakozási díj, továbbá éves tagsági díj); a településen működő civil környezetvédelmi szervezetek bevonása; folyamatos információáramoltatás a társulás vezetősége felé.

6. 2. A település környezetvédelmi programja28 2004. novemberére készült el a község környezetvédelmi terve. A helyi önkormányzat megbízásából az elkövetkezendő hat évre vonatkozó környezetvédelmi elképzeléseket magába foglaló, stratégiai jellegű tanulmányt a RENATUR Környezetvédelmi Vállalkozás29 készítette el az év folyamán. A Települési Környezetvédelmi Program kialakításához nagyban hozzájárult az aktív társadalmi szerepvállalás. Az állapotfelmérésben szerepet kaptak a helyi környezetvédő szervezetek, pl. a Mátyásfa Környezetvédő Egyesület, továbbá a közintézmények (önkormányzat, oktatási intézmények, stb.) és a helyi lakosok is, akik kérdőív kitöltésével nyilváníthattak szubjektív véleményt a település környezetvédelmi helyzetéről. A környezetvédelmi program a természeti és az épített környezet valamennyi elemével foglalkozik, közte a hulladékok kérdésével is A kommunális hulladékok kezelését illetően, a hulladékok okozta két alapvető problémát említi a dokumentum: a környezet veszélyez28

Az alfejezet alapját a Kismaros Község Környezetvédelmi Program 2004 című dokumentum adja. A szervezet korábban a Mátyásfa Környezetvédő Egyesülettel közreműködve elkészítette a Kismaroson átfolyó Morgó-patak revitalizációs tervét, valamint egyéb állapotfelméréseket is végzett a környéken.

29

59


tetése, kedvezőtlen esztétikai hatás. Fő célkitűzésként a keletkező hulladékok mennyiségének csökkentése, tehát a megelőzés, továbbá az újrahasznosítás ösztönzése áll a középpontban. A megelőzés legfőbb alapfeltétele a céltudatos oktatási, nevelési tevékenység: ez egy tág kört takar, melybe az alábbiak tartoznak: •

óvodai és családi körben történő környezeti nevelés;

•

a kisgyermekek szüleinek bevonása a nevelésbe: pl. növények ültetésével, növények és állatok gondozásával;

•

az iskolában tanulmányok készítése, megfigyelések, a környezeti szemléletmódra nevelés megvalósítása, erdei iskola működtetése;

•

a helybéli lakosok számára környezetvédelmi információk nyújtása: ehhez fórumok, előadások, egyéb programok szervezése – vagyis a településen élők bevonása a környezetvédelembe;

•

a helyi újságban, vagyis a Kismarosi Kikiáltó című, havonta megjelenő lapban környezetvédelemmel foglalkozó rovat kialakítása, melyben információk átadása, a környezetvédelem terén elért eredmények publikálása;

•

információs központ kialakítása

•

civil szervezetek bevonása, tevékenységük ösztönzése;

•

egy legfőképpen környezetvédelemmel foglalkozó szakember foglalkoztatása (noha elég kicsiny településről van szó, ez valóban megfontolandó lenne, ugyanis jelenleg nincs kimondottan e szakterülettel foglalkozó személy a polgármesteri hivatal alkalmazásában, hanem a munkatársak közül mindig az foglalkozik vele, akinek munkája során éppen előkerül a környezetvédelem kérdése.

Ha pedig keletkezik hulladék - márpedig keletkezik -, akkor azt valamilyen módon kezelni kell. A környezetvédelmi program öt területet jelöl meg feladatként: •

intenzív felvilágosító tevékenység – célja hulladék a csökkentése. Én személy szerint az intenzívre tenném a hangsúlyt, bár azt kell sajnálattal megállapítanom, hogy jelenleg alig tudunk (mi, a település lakói) valami konkrétumot a hulladékgazdálkodásról, a problematika nagyságrendjéről;

60


•

a szelektív hulladékgyűjtés, a hasznosítás népszerűsítése, öko-barát termékek vásárlására buzdítás;

•

komplex veszélyes hulladék-gyűjtő rendszer kiépítése;

•

illegális lerakók felszámolása és súlyos büntetése;

•

a hulladék gyakoribb elszállítása az üdülőterületeken.

A környezetvédelmi program kiemeli annak a sajátos helyzetnek a fontosságát, hogy az ország európai uniós csatlakozása következtében nemzetközi szerződéseknek kell eleget tenni, mégpedig belátható időn belül. A Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) előírja, hogy az alapvető tartalmi és formai követelményeknek egy éven belül kell megfelelni. Ehhez egyrészt meg kell alkotni a település környezetvédelmére (benne hulladékgazdálkodására) vonatkozó jogszabályi hátteret, másrészt pedig a konkrét cselekvési programokat is el kell kezdeni, a már folyamatban lévőket pedig intenzíven folytatni tovább, nem pedig félbe hagyni. Ehhez pedig pénzügyi forrásokra van szükség: a Program indítványozza a környezetvédelemre fordítandó pénz mennyiségének legalább arra a szintre növelését (a költségvetési kiadások 1,7 %-ára), amelyet az NKP keretében előirányoztak és országos szinten megvalósulni látszik. A környezetvédelemre helyi szinten a következő pénzügyi források állnának rendelkezésre: •

dologi kiadásokra évente külön költségvetési keret;

•

nagyobb beruházásokra szintén évente külön költségvetési keret;

•

hazai és nemzetközi pályázati lehetőségek.

Kismaros Község Környezetvédelmi Programját a település képviselő testülete 2004. november közepén egyhangúlag elfogadta. Az irányvonal tehát adott, a jelen helyzet azonban korántsem jelenti azt, hogy most mindenki nyugodtan ülhet a babérjain, mert megfeleltünk az előírásoknak és van írásban lefektetett környezetvédelmi koncepció! Továbbra is magas szintű önkormányzati és lakossági összefogásra és céltudatos munkára lesz szükség ahhoz, hogy a Program által felvázolt célokat a település meg tudja valósítani, környezeti szempontból is valódi európai településsé tudjon válni.

61


62


6. 3. Ötleteim, javaslataim

6. 3. 1. A környezettudatos szemléletmód népszerűsítése Korábban említettem, hogy Kismaroson már működik a szelektív hulladékgyűjtés. A kérdés az, mennyire eredményes? Véleményem szerint, annak ellenére, hogy a szelektív gyűjtés bevezetésekor azt a helyi lapban (Kismarosi Kikiáltó) is bemutatták, valamint, hogy a gyűjtősziget elhelyezkedése miatt elméletileg sokak számára adott a lehetőség, az azóta eltelt egy év alatt a község lakosságának csak elenyésző része használja. Mi lehet ennek az oka? Szükség volna egy felvilágosító, azaz információkat biztosító és ez által lakossági részvételt megnyerő programcsomagra: •

Úgy gondolom, hogy már az óvodában el lehetne kezdeni tanítgatni a gyermekeket a helyes, környezettudatos felfogásra (az utcán nem dobom el a szemetet, hanem a szemetesbe teszem, stb.). Ez szerintem elvileg mindenhol megoldott, de én pl. nem emlékszem arra (persze közel 20 évvel ezelőtt volt, amikor még a magyar környezetvédelem gyermekcipőben sem nagyon járt), hogy nekünk ilyesmit próbáltak volna elmagyarázni. Egy középsős vagy nagycsoportos gyermek 5-6 évesen már ilyen alapvető dolgokat biztosan megért.

•

Általános iskolában viszont már komolyan kellene a környezettudatosságot táplálni a gyermekekbe! Erre tökéletes alkalmat adnak a környezetismeret, vagy az osztályfőnöki órák. Azonban jóval nagyobb óraszámban és jóval hangsúlyosabban, mint jelenleg. A 6-10 éves korosztály ugyanis manapság igencsak rá van utalva a televízióra, amely sajnos mindenre tanítja őket, csak az erkölcsös (itt: a környezetet megbecsülő) viselkedésre nem. Teljesen elbutulnak, ma már az adók többsége (tisztelet a kivételnek!) alig-alig sugároz pl. természetfilmeket, mindenhol csak a lövöldözés, a gyilkolás – és a gyermek ezt tanulja meg! Sajnos a szülők többsége tétlenül figyeli ezt a folyamatot és ők is a média áldozatai ebben! Ők is csak fogyasztanak, megvesznek minden felesleges dolgot, aztán meg kidobják, a hulladék menynyisége meg nőttön nő. A szelektív hulladékgyűjtésre visszatérve, merthogy részint ennek népszerűsítéséhez próbálok megoldásokat találni, a gyűjtősziget közvetlenül 63


az iskola mellett található. Így a gyakorlatban is látja a diák, hogy hogyan is működik a dolog, egy 12-14 éves értelmesebb tanuló pedig azt már nyilvánvalóan megérti, hogy az itt összegyűjtött hulladékot újra fel lehet használni (vagyis csökken a pazarlás) és ezért kell itt, külön gyűjteni ezeket az anyagokat. •

Lehetne a szelektív gyűjtéssel kapcsolatosan egy lakossági tájékoztató rendezvényt is tartani, aminek véleményem szerint sikere lenne, ha… És itt álljunk meg, ugyanis a település előbb bemutatott környezetvédelmi programjának ismertetését célzó és további javaslatokat váró fórumon (amely plakátokon és a helyi lapban is meg volt hirdetve) az előadókon kívül 2 (azaz KETTŐ!) személy vett részt, közülük az egyik az üdülőterületről. Azt pedig nehezen hinné az ember, hogy közel kétezer helyi polgár közül mindössze ennyit érdekelne a falu sorsa. A probléma tehát az, hogy egy ilyen rendezvényt valószínűleg újból az érdektelenség kísérné, és nem jelenthetne igazán előrelépést. Azonban, ha valami csoda folytán 20-30 ember részt venne egy ilyen előadáson, fórumon, az nagyszerű volna.

•

Lehetne a havonta megjelenő helyi önkormányzati lapban, a Kismarosi Kikiáltóban, a szelektív hulladékgyűjtést, annak jelentőségét bemutató, hosszabb terjedelmű írást megjelentetni. Ez megoldható volna, ráadásul pénzbe sem igen kerülne, és úgy hiszem, ennek volna értelme, és eredménye is.

•

Továbbá, sok idős ember lakik a községben, akik maguk nehezen tudnák eljuttatni ezeket a hulladékokat a megfelelő gyűjtőhelyre. Igaz, elvileg náluk termelődik a legkevesebb hulladék: hiszen kevesebbet fogyasztanak, mint a fiatalabbak A lomtalanítások mellett, a helyi civil szervezetek (pl. cserkészcsapat), vagy az iskola gyakrabban vállalkozhatnának ilyen, pl. papírgyűjtő akciókra.

•

Nyilvánvalóan lesznek, akik a jövőben elköltöznek Kismarosról (bár véleményem szerint ostoba, aki az ország legszebb vidékét otthagyja…), ők, ha valahol máshol letelepednek, pozitív hatást gyakorolhatnak viselkedésükkel az ott élőkre. Az érem másik oldala pedig: az utóbbi időben igen sokan költöztek a faluba és még fognak is, ugyanis a Kismaros és Verőce határánál elterülő, közigazgatásilag Verőcéhez, de közelségét tekintve sokkal inkább Kismaroshoz tartozó volt úttörőtábor helyén a tervek szerint lakópark épül. Ide az ország bármely helyéről fognak jönni, nem szabad, hogy azt lássák, hogy a helybéliek nem törődnek saját környezetükkel, továbbá az ő számukra is példát kell majd mutatni e tekintetben. 64


65


6. 3. 2. Egyéb észrevételek Vizsgálódásom során néhány kifogásolni való és így említésre méltó dolgot találtam a hulladékgyűjtő szigetekkel kapcsolatban: •

Az elmúlt hónapokban többször is jártam a gyűjtőszigeteknél és volt alkalom, hogy mivel egyes konténerek (pl. az „üveges” konténer) tele voltak, csak melléjük lehetett a hulladékot letenni. Ez jelen esetben nem is okoz nagy problémát, ugyanis, mint a korábbi képen is látható, fallal körbe van kerítve a gyűjtősziget, azonban a szállítás lehetne gyakoribb, vagy alkalmazni lehetne azt a módszert is (hatásosabban), hogy teli konténer esetén lakossági bejelentésre az önkormányzattól kihívnák a szállítójárművet, amely elvinné a hulladékot.

•

Nem egyértelmű, hogy milyen típusú hulladékok kerülhetnek bele a konténerbe. Példák: műanyag flakonok esetében ugyan adott egy külön felirat és minta, hogy összenyomva kell bedobni, azonban nem tudni, rajta maradhat-e a flakonon a kupak és a papírcímke. Elvileg nem, de ezt a „mindennapok embere” nem fogja tudni. A papírhulladékoknál fontos volna, hogy zsíros, szennyezett, stb. papírok ne kerüljenek bele a konténerbe - mivel azok nem hasznosíthatók -, erre is lehetne utalás. Ugyanez az üvegeknél: pl. pohár, üvegedény elvileg nem kerülhet bele.

•

Nincs külön konténer a fehér és a színes üvegeknek, hanem egy konténeren van két nyílás és alatta a feliratok: az egyik alatt fehér üveg, a másik alatt színes üveg. Nyilvánvalóan van jelentősége, mégpedig az újrafelhasználásnál, hogy külön gyűjtjük a kétfajta üveget. Ami a problémát okozza, az az, hogy az üvegek a konténeren belül összekeverednek, ugyanis a konténer belül nincs kettéválasztva. A megoldás jelen esetben nem könnyű: két külön konténer volna megfelelő, de a kialakított szigeten öt konténer nem férne el (lásd ábra); ezért aztán marad az utóválogatás – ha egyáltalán különválogatják a kétféle üveget (ez egy erős kétely nálam). Ha meg nem válogatják külön, minek külön bedobó-nyílás?

•

Ez utóbbi észrevételhez szorosan kapcsolódik és sokkal nagyobb jelentőséggel bír az a sokakban megütközést keltő tény (konkrétan még nincs bizonyítva), hogy a szelektíven összegyűjtött hulladékokat ömlesztve (!) szállítja el a szállítást végző cég. Ezt már többen is észrevették a helyi lakosok közül és ha kiderülne, hogy valóban így történik a hulladék elszállítása, az megítélésem szerint hatalmas botrány66


hoz vezethet rövid időn belül. Természetesen az állítást bizonyítani kell, azonban több kérdés már így is felmerül az érintettekben (a helyi lakosokban): Mi értelme van a szelektív gyűjtésnek, ha a hulladékok nem kerülnek hasznosításra? Ha mégis hasznosításra kerülnek (bár ezt jelen esetben nem tudni), mi a logika a módszerben? Egyébként meg: miért kell ilyen egyértelmű kérdésekben bizonytalanságban hagyni a település lakóit?

67


Összegzés

Röviden összefoglalva a leírtakat: az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott Magyarországnak a hulladékgazdálkodás területén jócskán van mit tennie ahhoz, hogy a nyugateurópai színvonalat elérje. Ez leginkább a gyakorlati tevékenységre igaz. Az elméleti rész ugyanis adott, az Európai Unió jogi szabályozása, direktívái be lettek ültetve a magyar jogrendbe, elkészült az Országos Hulladékgazdálkodási Terv, majd annak alapján a regionális és a helyi települési elképzelések is meg lettek fogalmazva. A 2003-as évtől kezdődően megtörténtek az első lépések is a hulladékkezelés problémáinak megoldására. Az országban egyre több helyen kerül bevezetésre a szelektív hulladékgyűjtés, egyre több regionális hulladékkezelő központ váltja fel a régi, környezetet szenynyező lerakókat, azonban ezek még csak a kezdetek. A hulladék, főként a háztartási hulladékok mennyiségében jelentős csökkenés nem következett be az elmúlt néhány évben. A különféle szabályozási rendszerek sem egyértelműek, a hulladékok sorsát illetően a legtöbb kérdésben vita van az érintett felek, vagyis a jogalkotó (a kormányzat), a vállalati szféra és a környezetvédő egyesületek között. Az érdekellentétek csökkenhetnek ugyan, de véleményem szerint megszüntetésük alig lehetséges. A megoldás kulcsa maga a fogyasztó, akinél végül is keletkezik a hulladék. A fogyasztói magatartás lényeges megváltoztatására van szükség. Ez a megállapítás az egész ország vonatkozásában igaz, még a gazdaságilag legfejlettebb régió, a közép-magyarországi régió (vagyis Pest megye és Budapest) esetében is. Még azok az országrészek esetében is, amelyek már a hulladékgazdálkodás terén is megelőzik a többit. A Dunakanyar az egyik legszebb és minden tekintetben igen kultúrált térsége hazánknak. Azonban a hulladék itt is komoly problémát jelent, melynek megoldásához készséges állampolgárokra, társadalmi összefogásra van szükség. A szelektív hulladékgyűjtés egy lehetséges megoldás, mint korábban is írtam, ahogy a környezetvédők fogalmaznak, egy "jobb rossz". Jelentősége különösen nagy a mai pazarló világban, ezért is próbáltam kihangsúlyozni. Azonban ennél is sokkal fontosabb, az hogy mi, emberek hogyan bánunk környezetünkkel. Fontos lenne, hogy ha arra is gondolnánk néha, hogy ha nem történnek megfelelő lépések, hogyan fog kinézni az ország néhány évtized múlva. 68


Remélem, hogy a felvázolt elképzelések megvalósulnak, mind az egész országban, mind szűkebb hazámban. Remélem, hogy ötleteimmel, a dolgozat elkészítése alatt szerzett tudással, elméleti tapasztalattal sikerül valamicskét tennem környezetem javára.

69


Mellékletek:

Ábrák: 1. ábra: A hulladék útja

Háztartások

Ingatlantól elszállítás

Vállalkozások

Szelektív hulladék-gyűjtő sziget

Hulladékudvar

Hulladékkezelő- és válogatómű

Kereskedelem

Ipari szelektív hulladékgyűjtés

Másod-nyersanyagként történő hasznosítás

Kommunális hulladékszállítás

Lerakó

A kommunális hulladék útja A szelektíven gyűjtött hulladék (potenciális, majd tényleges másodnyersanyag) útja Forrás: A települési szilárd hulladék szelektív kezelésének módszerei, alkalmazási lehetőségei. Hulladékgazdálkodás Szakmai Füzetek 4. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, 2004.

70


2. ábra: hulladékgyűjtő sziget Kismaroson

71


Táblázatok: 1. táblázat Csomagolási hulladék kibocsátás és újrahasznosítás az Európai Unióban 1997-ben Tagállam

Csomagolási hulladék

Újra hasz-

1000 tonna

nosítás (%)

kg/fő

Energia

Teljes

visszanyerés hasznosítás (%)

(%)

Ausztria

1 113

138,0

64,8

4,8

69,6

Belgium

1 356

133,3

62,3

n.a.

62,3

971

184,1

48,7

38,0

86,7

7 755

131,7

31,3

3,2

34,5

417

81,2

41,8

12,2

54,1

11 069

189,2

41,0

14,5

55,5

780

74,4

n.a.

n.a.

n.a.

Hollandia

2 745

176,3

55,2

22,4

77,6

Írország *

683

186,9

n.a.

n.a.

14,8

39

93,2

n.a.

n.a.

n.a.

Németország

13 731

167,4

78,3

2,3

80,5

Olaszország

9 529

165,8

29,6

2,2

31,8

Portugália *

1 012

101,9

n.a.

n.a.

n.a.

Spanyolország

5 879

149,6

34,4

1,6

36,0

923

131,7

57,9

7,2

65,1

58 002

155,2

46,3**

6,3**

52,6**

Dánia Egyesült Királyság Finnország Franciaország Görögország *

Luxemburg

Svédország EU-15 Összesen

* átmeneti mentességet kapott az irányelvnek megfelelés alól. ** azon országok átlaga, ahol rendelkezésre állt adat. Forrás: European Packaging Waste Management Systems. European Commission, February 2001., p.21.

72


A Magyarország által kért átmeneti mentességek

2. táblázat

Teljesítés Teljesítendő feladat határideje 2005. Az ország lakosságának 40 %-ára kiterjeszteni a szelektív hulladékgyűjtést. 2005.

A keletkezett csomagolási hulladékok 50 %-át hasznosítani.

2005.

Az előírásoknak nem megfelelő hulladékégetők (ill. berendezéseik) bezárása.

2006.

Gumiőrlemények lerakásának tilalma.

2007.


2008.

Az ország lakosságának 60 %-ára kiterjeszteni a szelektív hulladékgyűjtést.

2008.

A lerakott hulladék mennyisége a 2002-es mennyiség 75 %-a legyen.

2008.

Az építési és bontási hulladékok min. 50 %-át hasznosítani.

2009.

Az előírásoknak nem megfelelő lerakók, ill. tárolók bezárása.

2014.


Forrás: Országos Hulladékgazdálkodási Terv

Az elszállított hulladék mennyisége Magyarországon és a régióban (ezer m3)

3. táblázat

2001

2002

2003

Magyarország összesen

4 189

4 290

4 384

Közép-Magyarországi Régió

1 246

1 262

1 300

Budapest

885

887

916

Pest megye

361

375

384

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (2004)

73


A közép-magyarországi régió környezeti SWOT analízise ERŐSSÉGEK Vonzó épített és természeti környezet:

4. táblázat GYENGESÉGEK

- A nagyvárosi jellegből adódó komplex és

- A világörökség részét képező Budai Vár és súlyos környezetterhelés (Budapesten); a Duna-part (Budapesten);

- A hulladékgazdálkodás megoldatlansága;

- a Börzsöny hegység;

- Rohamosan csökkenő zöldfelület;

- a Dunakanyar, a Visegrádi Vár;

- A települések kedvezőtlen esztétikai meg-

- egyedi élővilág, védett, ritka fajok (pl. kövi jelenése; rák, Petényi-márna, szalamandra, stb.)

- Szabályozatlan és pazarló területhasználat.

LEHETŐSÉGEK

VESZÉLYEK

- Kedvező természeti és táji adottságok;

- A települések gazdasági kényszere erősebb, mint a környezetvédelmi érdek (!); - Törvényi kényszer a környezet állapotának - A környezeti tudat kialakításának javítására és ezzel összhangban helyi ön(idő)igénye; a települések lakóinak ez iránti kormányzati jogszabályok meghozatala. hajlandósága.

Forrás: Közép-Magyarországi Régió Stratégiai Terve 2001-2006, p.68.

74


A projekt időütemezésének alakulása

5. táblázat Kezdet

Teljesítés

Környezeti hatásvizsgálat

2003. 09.

2004. 07. 20.

Megvalósíthatósági tanulmány

2004. 05. 28.

2004. 08.

Gazdaságossági elemzés

2004. 06. 30.

2004. 08.

Pénzügyi elemzés

2004. 06. 30.

2004. 08.

Kiviteli tervezés

2005. 03. 30.

2005. 06. 30.

Engedélyeztetési eljárások

2005. 04.

2005. 06. 30.

Versenytárgyalás kiírások

2005. 01.

2006. 09. 01.

Építési munkálatok

2006. 03. 30.

2006. 12. 31.

Működési engedélyek megszerzése

2006. 09. 30.

2006. 12. 31.

Lerakók rekultivációja

2006. 11. 01.

2008. 12. 31.

Tervezett működés

2007

2026

Forrás: Az Észak Kelet Pest és Nógrád Megyei Hulladékgazdálkodási és Környezetvédelmi Önkormányzati Társulás körlevele a projekthez csatlakozott önkormányzatoknak. Kerepes, 2004. 09. 27.

75


Irodalomjegyzék Szakirodalom: •

Bándi Gyula: Környezetjog. Osiris Kiadó, Budapest, 2000. p.293-313.

•

Glatz Ferenc (szerk.): Környezetpolitika és uniós csatlakozás. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1998. p.171-188.

•

Zimler Tamás (szerk.): Hulladékgazdálkodás. Tertia Kiadó, Budapest, 2003.

Jogszabályok jegyzéke: •

2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról;

•

94/2002. (V. 5.) kormányrendelet a csomagolásról és a csomagolási hulladékok kezeléséről;

•

91/156/EK keretirányelv a hulladékokról

•

94/62/EK irányelv a csomagolásról és a csomagolási hulladékról

Felhasznált dokumentumok: •

Országos Hulladékgazdálkodási Terv 2003-2008.

•

A települési szilárd hulladék szelektív kezelésének módszerei, alkalmazási lehetőségei. Hulladékgazdálkodás Szakmai Füzetek 4. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, 2004. január.

•

EEA Signals 2004. European Environmental Agency, Copenhagen, 2004., p.14.

•

European Packaging Waste Management Systems. European Commission, February 2001., p.21.

•

Közép-Magyarországi Régió Stratégiai Terve 2001-2006, p.68., 109-110.

•

SEGÉDLET a helyi hulladékgazdálkodási tervek készítéséhez. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, 2004.

•

Fejlesztési program Dunakeszi-Fót-Göd kistérség részére. Hazai Térségfejlesztési Rt., 2004. augusztus.

•

Dunakeszi Települési Környezetvédelmi Programja. 2004. augusztus.

•

Göd város hulladékgazdálkodási terve. Egyeztetési változat, 2004. május.

•

Az Észak Kelet Pest és Nógrád Megyei Hulladékgazdálkodási és Környezetvédelmi Önkormányzati Társulás körlevele a projekthez csatlakozott önkormányzatoknak. Kerepes, 2004. 09. 27.

76


•

Kismaros Község Környezetvédelmi Program 2004.

77


Folyóiratok, újságcikkek: •

Termékdíjak a számok tükrében. Világgazdaság, 2004. november 17., p.11.

•

Hasonló úton a visegrádiak. Világgazdaság, 2004. június 8., p.8.

•

Koordinálók a tagjelölteknél. Világgazdaság, 2004. szeptember 22., p.7.

•

Térségi lerakók épülnek. Világgazdaság, 2004. június 8., p.9.

•

Szabolcsi regionális beruházás. Világgazdaság, 2004. május 3., p.1.

•

Gyöngyös csatlakozott a regionális projekthez. Világgazdaság, 2004. június 22., p.8.

•

Elkezdődött az ISPA-beruházás Tiszafüreden. Világgazdaság, 2004. szeptember 8., p.6.

•

ISPA-pénzből készült hulladékkezelőket adtak át. Világgazdaság, 2004. október 22., p.11.

•

Szeméthegyek a falu szélén. Magyar Nemzet, 2004. június 16., p.10.

•

Korszerűsödő hulladékkezelés. Világgazdaság, 2004. június 8., p.9.

•

Life-pénzekre pályáznak a cégek. Világgazdaság, 2004. július 8., p.11.

•

Környezetvédelem, természetvédelem, közlekedés támogatásai (KIOP). Forrás-express, VIII. évf. 6. (83.) szám, 2004. június, p.32-33.

•

„ZÖLD FORRÁS” – 2004. Környezet- és természetvédelmi, vízgazdálkodási támogatások. Forrás-express, VIII. évf. 6. (83.) szám, 2004. június, p.29-31.

•

Egy regionális lerakó kálváriája. Kukabúvár, X. évf. 2004. tavasz

•

Kismarosi Kikiáltó, 2003. október, p.3.

Internetes források: www.foek.hu www.humusz.hu www.kvvm.hu www.ksh.hu

78

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány

Recommend Documents