21. szám.
Pozsony, 1886. évi májns 22.
E VA N G E L I K U S
EGYHÁZ ÉS ISKOLA. M.EGJELEN
Előfizetési ár: Egész çvre . félévre . . . negyedévre Egy szám á r a :
6 frt — kt. 3 „ — „ 1 „ 50 , 12 kr. o . e .
Szerkeaztő-
HETENKÉNT
8 kiadó-hivatal:
Pozsony,
Konventutcza
Felelős szerkesztő s kiadó : T R S Z T Y É N S Z Z Y
Tartalom:
EGYSZER.
Hirdetés ára: 6.
az.
Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr.. t ö b b s z ö r közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 80 kr.
F E R E N C Z .
T ö r v é n y e s reversális (Jeszenszky.) — Gymnasiumaink s az állam III. (Szabó Béla.) — A tűzbiztosítás ( F a r k a s Gejza.) B e l f ö l d . — K ü l f ö l d . — Vegyesek. — Pályázat.
Törvényes reversális, A rozsnyói eset alkalmából a hirhedt reversális ügy országgyűlési interpellatio tárgya lett, minek következménye a miniszteri válasz s eredménye az interpellálónak illetve az országgyűlésnek a választ illetőleg kijelentett tudomásulvétele — mint e lapokban is több rendbeli felszóllalásokból látható — felizgatta a hfí protestáns kedélyeket, miért is ez ü g y előreláthatólag nem egyhamar fog levétetni a napirendről. Arról, hogy a reversális kérdés minél tovább foglalkoztassa a kedélyeket, a miniszteren kivül gondoskodott még Guggenberger tiszttársunk is a protestáns reversális kérdésének feltalálásával, ki ezzel az ügyet egy más, ú j és érdekes stadiumba hozta. G. ugyanis habár a reversális ügyében adott miniszteri válaszból s az országgyűlés magatartásából több jó szándékot olvas ki, mint Döröcskei, de annál kevesebb tehetséget lát bennök a r. kath. egyház „illoyális" hatalmával szemben, minélfogva mi jót sem reményi pr. egyházunk érdekében. Azért azon tapasztalati igazságból kiindulva : segits magadon Isten is megsegít a reversálisokból pr. egyházunkra nézve származható további sérelmek és hátrányoknak úgy véli elejét venni, ha a vegyes (r. kath. és prot.) jegyesektől mi is reversális félét kívánunk, a mi csupán abból állana, miszerint a felek köteleznék magukat a vegyes házasságokra vonatkozó törvényt pontosan és lelkiismeretesen megtartani illetve magukról t ö r v é n y e s r e v e r s á l i s t adni. A pr. egyháznak minden igaz hive — a lelkészek ex professo is — bizonyára csak örömmel üdvözölnek minden eszmét és ragadnak meg minden eszközt, mely által egyházuknak jólétét előmozdíthatnák s a netán fenyegető veszélyt elháríthatnák. G. az illető reversálisban ily üdvös eszmét, ily alkalmas eszközt látván, kötelességének tartotta ezt nyilvánosságra hozni s közfigyelembe ajánlani. Alólirottat is csupán egyházának érdeke indította e sorok
írására s azon kénytelenségre, hogy G. indítványával szemben kinyilatkoztassa, miszerint pr. egyházunk hírneve, jóléte nem nyerne az ajánlott reversálissal semmit, sőt az eddigi reversálisokkal járó kellemetlenségeket csak szaporítaná. Ezt úgy látszik érzi maga G. is, midőn az általa felvetett reversálist csak e két szempontból ajánlja, először, mert nem törvényellenes, másodszor mert nem kivihetetlen. A harmadik és főszempontra t. i. üdvös-e és igy kivánatos-e egyházunk érdekében, már nem terjeszkedik ki. Különben meglehet, hogy e harmadik kérdés megoldását, miután úgy is máihosszúra nyúlt czikke, az általa kilátásba helyezett eszmecsere folyamára bizta, G. ezen reményének is vélek tehát megfelelni, midőn a kérdéshez még és különösen az üdvösség szempontjából szóllok néhány szót. Az első indokot illetőleg, hogy t. i. a Guggenbergerféle reversálisban nincs semmi törvényellenes, könnyen megegyezhetünk, mert valakit a törvény megtartására birni — mint az illető reversális akarja — úgy hiszen nem törvényellenes, különben contradictio volna in adjecto. De hogy kivihető-e egyszersmind, ez már nehezebb kérdés. Ugyanis tudvalévő dolog — mert alkotmányos axióma — miszerint a törvényt fentartani egyedül a királynak mint legfőbb végrehajtó hatalomnak, illetve az ő közegének, a minisztériumnak van joga és anyagi hatalma ; ilyenformán a szegény papnak legfeljebb csak kötelesség és erkölcsi hatalom maradna rendelkezésére a törvénynek illetve az ajánlott törvényes reversálisnak exequálásánál. Minélfogva csak azoknál érhetne el eredményt, kiknek ez erkölcsi hatalom iránt érzékük van vagvis kik különben is h a j l a n d ó k volnának a törvényt megtartani. Ha pedig ez erkölcsi érzék, e hajlandóság nincs meg az illetőkben, akkor hiába való minden Reversális, mert az ilyenek bizony nem fogják lelkiismeretbeli dolognak tartani bennünket k i j á t s z a n i a kétféle reversális adással, annyival is inkább, mert
162
a r. kath. reversálisnak épen semmi kötelező erőt sem fognának tulajdonítani. Jellemes ember meg egyáltalában nem adna magáról reversálist. Az általunk kivánt törvényes reversálisra is teljes joggal és méltó felháborodással azt mondhatná : „Megkövetelhetem az úrtól hogy feltételezzen rólam annyi önállóságot, hazafiasságot és becsületességet, hogy a törvényt azért mert törvény megtartani szándékom; ilyen k ü l s ő kényszer lealázó rám nézve, és nincs is rá szükség. Különben is a téritvénynek, mint maga a név mutatja, csak azon esetben volna értelme, helye s jogosultsága, ha valami helytelent, törvénytelent követtem volna el, s ezen helytelen és törvénytelen cselekedettől, k e l l e n e a helyes és törvényes álláspontra v i s s z a t é r n e m . Én azonban ez ügyben semmiféle törvényellenes lépésnek tudatával nem birok, r. katholikus reversálist nem adtam magamról s igy nem látok jogczimet arra nézve, hogy tőlem téritvény követeltessék. Azon eset pedig, hogy én r. katholikus lelkész által eskettetem, s csupán azon g y a n ú , hogy ott az egybekötendő vegyes házasoktól reversálist szoktak kivánni, még nem elegendő jogczim a téritvény követelésére". Kérdem : az ily scénák használhatnának-e pr. egyházunknak ; nem látnának-e nem éreznének-e abban lelkiismereti kényszert s gyámkodást, mi ellen épen a protestantismus küzdött és még folytonosan küzd ? ! Ne utánozzuk ezt a nem nekünk való szerepet ; s azok miatt a könnyelmű és gyenge jellemű emberek miatt, kiket G. mint rothadt tagokat úgy sem becsül semmire, bizony nem volna érdemes pr. egyházunkban is fenntartani a reversálisnak ominosus és odiosus eszméjét. Hiszem hogy G. indítványát többen fogják pártolni, mint az én felszóllalásomat helyeselni, mert ha nálam is, ki ily enyhén beszélek, e r ő s a gyanú, miszerint a r. kath. lelkész a vegyesfeleket csak oly esetben adja össze, ha reversálist adnak magokról, azoknál, kik indokoltnak látják a talpra kelést és tettre buzdulást, ez az erős gyanú alkalmasint máierős meggyőződéssé fokozódott. Mindamellett az én hitem és meggyőződésem ez esetben is az maradt, mi az elkeresztelések kérdésében volt, t. i. hogy az egyházban, a vallás dolgában több erkölcsi kárral mint anyagi haszonnal jár még oly eszközhöz is nyúlni, mely a megtorlásnak csak szinét viseli is magán, történjék bár ez, mint G. mondja csupán védelmi szempontból. Egyébiránt mi anyagi haszna van a r. kath. egyháznak a reversálisaiból ? Azok a könnyelmű, érzékies természetűek kik szerelmi mámorukban egyeztek bele a reversális adásba, kiábrándulnak ; a hiúknak kiket az összekötés fénye vakított meg, felnyílnak szemeik ; az önzők meg azon kibúvó ajtóra számítanak, melyet a törvény különben is rájok parancsol, hogy t. i. a törvény ügy sem engedi meg s az egész csak formalitás. Az ilyen jellemekről általában furcsa azt feltételezni, hogy a reversális alkalmával adott becsületszavoknak (?!) majd helyt fognak állani. Ne bántson bennünket a r. kath. egyháznak
ezen kétséges dicsősége ; szomorú dicsőség a törvény elárulásával szerzett dicsőség, a mi minden jobbak tiszteletétől fosztja meg birtokosát s kérdésessé teszi létjogát, mely csupán az állam törvényeinek tiszteletén alapszik. Különben mielőtt követ dobnánk azokra a r. kath. törvénytelen reversálisokra, gondoljunk az elválások alkalmából történő áttérésekre, s bizonyára enyhébben fogunk itélni. Jeszenszky, n -becskereki lelkész.
Gymnasiumaink i az állam, ni. Végezetve egy rövidke czikkben hadd mondjak még el egyet mást,, a mit a luth, szellem emlésére gymnasiumainkban szükségesnek tartok, az állam, illetőleg annak háta mögött a katholiczismus befolyásának ellensúlyozására, s a mit mostani viszonyaink közt is könnyen, kis buzgalommal eszközölni lehetne. Jól tudom, hogy egyházunkban, különösen a tanférfiak között sokan vannak, a kik előtt a felekezeti érdek folytonos követelő hangsúlyozása különösnek, obscurantismusnak, szellemi korlátoltságnak tűnik föl. Ezekkel szemben nem akarok a felekezet által hozott anyagi áldozatokra hivatkozni, a melyekért talántán csak szabad valami követeléssel is föllépni. Nem, van magasabb szempont is. A protestantismus a maga iskoláival mondthatlan szolgálatokat tett a mai tudománynak. A midőn kimondta és megengedte a szabad kutatást minden téren, akkor megadta neki a napot, a melyet a katholikus világban nélkülözött és a mely nélkül nem virágozhatott és nem hozhatott gyümölcsöket. Ha nincs protestantismus, nincs menhelye a szabadon, függetlenül gondolkodó embereknek és a tudomány talán most is még szolgálója lenne a theologiának. A tudomány szempontjából ez a protestantismus világtörténeti missiója. S e missióját fényesen betöltötte ; a világ elfogadta, teljesen magáévá tette ez eszmét, a szabad kutatás, a szabad, igazi tudomány eszméjét és most az viszi előre a zászlót. E tekintetben tehát teljes diadalt aratott. Csakhogy nem szabad, e sikertől talán elkábítva, annyira mennie, hogy önmagáról egészen megfeledkezik, öngyilkosságot követ el. Már pedig öngyilkosság az, ha megfeledkezik arról, hogy ő nem tudomány, hanem vallás, s ha a tudomány érdekét a maga érdekének elébe teszi. Es ezt tennie nem csupán a saját, hanem a tudomány érdeke is tiltja neki. Scherr János, a hírneves német iró mondja, hogy bámulatos, szinte világtörténeti unicum azon szívósság, a melylyel a katholiczismus a haladás, a mai tudománynyal szemben a harcot folytatja. Tehát elég hatalmas még ezen „régi rosz ellen" és leküzdése most is még elég munkát ad. Hogy végül a szabad irányú világ diadalmaskodni fog, az kétséget sem szenved. Hanem ép oly kevéssé szenved kétséget az is, hogy e küzdelemben folytonos buzdításra, istápolásra szorúl. Megtalálja azt a szabad szellemű protestantismusban, a melyre oly nagy
163
szüksége van, hogy nézetem szerint, ha egy büv-íge tatást bevárni. Ha van egy vallástanár, akkor van hirtelen eltörölné ezt a föld színéről, nagyon kérdéses, az egyháznak egy hivatott képviselője is az illető vájjon nem volna-e még elég hatalmas a katholiczismus intézetben, a kinek kötelessége nemcsak kikérdezni a visszaállítani a régi sötétséget, legalább egy időre. katechismust, hanem az intézet vallásos irányára is Tehát bátran kimondhatom, hogy a tudomány, a mai ügyelni, mindenféle új, vallásilag nevelő intézkedésekszabadabb világnézet érdeke kívánja azt, miszerint ről gondoskodni, és a kit esetleg kérdőre is lehet erőteljes, protestáns jellemek mennél nagyobb számban vonni az intézetből kikerülő ifjak vallástalansága miatt. kerüljenek ki az iskolákból, nem pedig színtelen, Azután pedig nézzen utána az egyház ; gyűjtse kétkedő, ide oda hajlítható lelkek. Amazok teremtették össze a különböző intézeteiben külön külön található meg a szabad szellemű irányt, ők is fogják azt tovább vallásnevelői intézkedéseket és a melyek egyik intézetfejleszteni, fenntartani. A tudománynak tesznek tehát ben életrevalóknak bizonyultak, azokat parancsolja rosz szolgálatot azok, a kik megengedik, hogy rá a többire is. Emlékszem, mily szép, örökké emlégymnasiumainkból amolyan vallások fölött álló kezetben maradó ünnep volt gymnasiumi életemben vallást követő emberek kerüljenek ki. Az ilyen Eperjesen az évenként kétszer tartott deprecatio, mikor emberek a vallási fölvilágosültság, vallási türelem az egész ifjús.ág összegyűlt és több alkalmi szónoklat czime alatt a jelen vallásukban való hitetlenséget, meghallgatása után tanáraival együtt az úrvacsorához vallástalanságot rejtenek, mindenben kétkednek, minden járult. Van ilyen szép szokás több is az egyes vallási tényt a magasból lenéznek, absurdumnak intézetekben. Egy magában, ha szép is, nem elég tartanak. Az iskolából semmi positiv irányt nem erős ; de több mással egyesítve megadnák az intézethoztak, otthon semmifélét, vagy ha igen, rendesen nek az igazi luth, jelleget és biztosítanák az ifjúság csak roszat találnak. De miután az ember irány, vallásos irányát, mig most, ha visz magával valami vallás nélkül nem élhet, lassanként elhajlanak — különös emlékeztetőt az intézetből, úgy legfeljebb azt, kevés erősb jellemet kivéve — oda, hová leginkább hogy kath. ünnepeken is volt előadás. Ez az egyedüli vonják, hová több érdek vezeti őket, a katholiczismus- felekezeti jelég ; ez sincs meg mindenütt. hoz, vagy legalább engedékenyek gyermekeik sat. A harmadik, a, mire okvetetlenül figyelmet kell tekintetében. Jól tudják ezt a katholikusok és értenek fordítani, az egyházi ének fölkarolása. Egyetlen egy is ennek fölhasználásához. Természetesen érdek val- intézetről, a selmecziről tudom, hogy ott az egyházi lásosság ez és nagyon értéktelen a szerzemény. De ének az egész gymnasiumon át gyakoroltatott.. Mért hogy második, harmadik generátióban már más is ne lehetne ezt megtenni a többi intézetben is ? Terlegyen hogy a szívbe is behatoljon arról is gondos- mészetesen némi módszerrel, és czéltudatosan nem kodnak. Van hozzá módjuk és elég emberük is. Azért pedig úgy, a hogy az most gyakoroltatik egy két csak neveljetek ti, szabad tudomány bajnokai mennél helyen az algymnasium két legalsóbb osztályában. több vallásos meggyőződés nélküli, kétkedő, tudo- Ennek se czélja, se módja, de haszna sem. mányos ifjakat ; az eredmény el nem marad, csakhogy Lehetne még több hasonló követelménynyel fölha meglátnátok, magatok is aligha el nem ijjednétek lépni.' Én hamarjában ezeket szedtem össze. És ha attól. legalább ezeket valósítanák meg, már ezzel is nagyon Hogy a tudomány és a protestantismus élet- sokat nyerne az egyház, a felekezet. Szabó Béla. fáklyáját teljesen kioltsa, arra igaz, nincs elég hatalma már a katlioliczismusnak. A tudomány folyását legfeljebb megakaszthatja, egy időre lánczra verheti. A protestantismus, még ha sikerülne is azt elboritnia teljesen, újból föltámadna, tagadhatlan. Csakhogy ez nem volna a mai protestantismus. Ezért itt imminensebb Egvházunk anyagi existentiáját érintő kérdések a veszély. közül alig van egyhamar, a mely oly fontossággal A kinek vannak tehát szemei a látásra, az . . . birna, mint a tűzbiztosítás kérdése. Nagyszabású, messzeható kérdés ez; ki tudja, ne vesse meg a határozott prot. felekezeti irányú nevelést, ne kicsinyelje még a jelentéktelennek látszó nem ez-e az oka annak, hogy oly kevés, csaknem intézkedést sem, mely ezt czélozza, hanem ellenkezőleg semmi figyelemben sem részesül. Időnként fel-fel merül ugyan egy-egy e tárgyra vonatkozó eszme, gondoskodjék mennél többről. Én mindenekelőtt szükségesnek tartom, hogy egy-egy jobb sorsra méltó gondolat, terv vagy javasminden egyes gymnasiumban egy külön vallástanár lat; de az mind csak irott malaszt marad, nem is legyen, ki theologiát végzett és a ki egyszersmind hederít rá senki, legfeljebb az, a kinek lelkében megaz intézet papja is lehet. Meg van ez minden kath. fogamzott; aztán az is lassan belefárad a hallgatásba, intézetnél és tudtommal a tiszai egyházkerület is s igyekszik elszórakozni az élet egyéb napi kérdései kimondta már határozatilag. Bizony jó volna, ha a változatosságában. Pedig itt lenne ideje, hogy komolyan számoltöbbi kerület is követné e példát, hogy megszűnjék az a minden kritikán alóli eljárás, mely szerint a junk helyzetünkkel, s számon vegyük utolsó megvallástanitást ráadásül adogatják az egyes tanároknak. menthető garasunkat; az időjárás hova-tovább velünk Különben előbb utóbb az új középisk. törvény is is mindinkább éreszteti zordonságát, s bizony legide tereli az ügyet csak hogy nem ajánlatos e kopog- kevésbé sem fogunk csodálkozni, ha az enyészet
A tuzbiitositás,
164
kérlelhetetlen hullámai össze fognak csapni, nem egy ! ínséggel küzdő egyházunk felett, méltó szemrehányásul ! az élőknek : „ha a fillért el nem hajítottátok volna, talán megtarthattatok volna!" A tűzbiztosításnak egy neme, t. i. a h á z i b i z t o s í t á s , nagyobb erkölcsi testületeknél azoknak kiszámolhatatlan előnyére már régebben életbe van léptetve. így többek közt a róm. kath. káptalanok épületei, még tán mielőtt hazánkban a biztosítás ügye i lábra kapott volna, már is házilag biztosítva voltak és vannak, a káptalanok ily úton szép tartalék- ! alapokat gyűjtöttek idők folytán, ügy hogy ezekből ! tűz esetén sokkal díszesebben emelhetik épületeiket. Azonban két év óta legeklatánsabb példáját adja a házi biztosításnak a magyar és osztr. államvasutak kölcsönös önbiztosítása. E két társulat a hiteles kimutatás szerint évenként kerek 1/2 millió — két év leforgása alatt épen egy millió forintott takarított meg a házi biztosítás által. Legújabban pedig a református testvérek egyetemes konventje mondta ki a házi biztosítást a ref. egyház kebelében. Legkisebb czélzás nélkül a féltékeny kedésre utalunk e tényre, s azt a legnagyobb örömmel szemléljük és üdvözöljük. Illő dolog, hogy az erősebb menjen elől; talán serkentő példa lesz ez ránk nézve is. És a dolog oly nagyon egyszerű. Nem több mint 21 §-ban vannak foglalva a ref. egyház teendői a házi biztosítás körül, s azok közül is néhány nem okvetlenül szükséges. Az alapszabályok magva pedig ez: „A magyarországi ref. egyház a saját egyházi és iskolai épületeit s egyéb egyházi javait tűzkár ellen a maga körében biztosítja. A biztosítós feltétlenül kötelező. A biztosításért — tekintet nélkül a biztosított javak állományára — évenként a biztosított összeg l /2 %-je fizetendő. A biztosítás kezdődik 1887 január 1-én. A biztosító egyházak magok határozzák meg a biztosítandó tárgy értékét." Hogy a házi biztosítás ránk nézve ép oly arányban lenne előnyös mint ref. testvéreinkre lesz az, az kétséget nem szenved s e lapok hasábjain már egy alkalommal szám szerint ki is lett tüntetve. Erről tehát hosszasabban értekezni felesleges. Azonban nem tagadhatjuk másrészt a nehézségeket, melyekbe a biztosítás keresztülvitele ütköznék. Nézzük hát ez úttal a legfőbbjeinek szemébe, talán ha közelebbről tekintjük, nem fognak oly rémségeseknek, leküzdhetetleneknek feltűnni. Egyik nehézség mindenesetre az lenne, hogy az egyházak többfelé s különböző időtartamokra vannak biztosítva, s hogy ennélfogva a biztosítás nem lenne egyszerre kezdhető. Azonban ennek egyszerű megoldását oly módon lehetne eszközölni, hadd maradnának a kötvények érvényben lejártuk napjáig, de mihelyt valamely egyháznak biztosítási ideje lejár, köteles a házi biztosításhoz sorakozni. Sokkal fontosabb körülmény az, hogy a bizto-
sító társulatok az egyes biztosító kerületek- vagy esperességeknek bizonyos előnyöket biztosítanak. ígv péld. a tiszai kerület kap a Foncière társulattól szabad rendelkezésre évenként mintegy l 1 . , ezer frtot; a pesti esperességnek az első magy. ált. bizt. társaság papi özvegy-árva-intézetét gazdagítja évi bizonyos összeggel. Ha már ezen kedvezmény feladása árán kellene a házi biztosítást életbe léptetni, akkor — bár az egvházi s így összevéve a közegyház érdeke minden más érdek fölé helyezendő, mégis könnyen megeshetnék, hogy az önbiztosítás ezen mellékérdekek zátonyán felakadna. Ámde, mi áll útjában annak, hogy egy-egy kerület, vagy akár az egyetem, ily úton legalább egyelőre adóztassa meg magát? Nem fog az fájni senkinek, mivelhogy eddig sem fájt; sőt még nyernének is okvetetlenül annyit, a mennyit most a társaságok nyernek. Legfontosabbnak látszik azonban a tartalék tőke kérdése. „Alapunk nincs, s ha a végzet úgy hozná magával, hogy a biztosítás első éveiben tetemes tűzkárokat szenvednénk, mivel fedeznők a hiányt!" Igaz, tőkénk nincs; de e helyett élő tőke az egyházak összessége. Hogy épen a biztosítás első éveiben érjék az intézményt csapások, ez legalább is nem valószínű; azonban számolva minden eshetőséggel ezen legrosszabb esetben, akkor a gyámintézeti tőkéket vehetnők segítségül, s ha ezt nem. úgy bármely solid pénzintézet előlegezne olcsó kamatra évi törlesztések feltétele mellett. Nem tagadható, hogy mint minden vállalat úgy ez is koczkázattal jár; a mi koczkázatunk azonban okvetetlenül előnyünkre ütne be. Aztán valamit építhetünk az isteni gondviselésre is; vagy mi csak prédikáljuk azt, de ahol és mikor mutatni kellene, hogy mi bizunk is benne, akkor fejet csóválva azt mondjuk : „de hátha mégis cserben hagy?!" Nem! Az előny, a mely egyházunknak kínálkozik, sokkal nagyobb minthogy egy perczig is kétségeskedjünk! Félre a habozással s lássunk a munkához; kicsinyes érdekek vissza ne tartsanak a czéltól! A mai kor az anyagnak harcza, s e harcz elől egyházunk sem zárkózhatik el. Ha tétlenül nézzük, mikép vonul el az ár felettünk. könnyen magával sodor, ellenben ha hegyébe emelkednünk lesz elég erőnk, akkor az elemeket szolgálatunkba szegődtethetjük. Egyházunk érdekében nagyra becsüljük a filléreket : ne hagyjuk a százakat és ezreket kezeinkből kisiklani ! Ne legyünk a kicsinyekben nagyok, a nagyban kicsinyek. Biztosítsuk házilag s egyetemlegesen egyházi épületeinket.
Farkas
i
11
?
Gejza.
1 1 1 ,
Lelkészi igtatás Derencsényben. A s z o m s z é d D e r e n c s é n y .
Pápocs, — esztrényi ev. gyülekezet hivei szép, megható és emlékezetes örömünnepre virradtak fel május 9-én. Tisztelendő Buzágh István volt poltári segédlelkész úr, ki még
165
a mult év deczember havában egynangulag választatott számos szép tószt mondatott, mindenekelőtt főesperes úr meg a derencsényi gyülekezet lelkészévé, de csak aprilis- által a felséges uralkodóra, mit a vendégek állva hallgathóban foglalhatta el állomását, e napon igtattatott be ün- tak meg. nepélyesen roppant nagy számú helyi és vidéki, sőt távolról Adja a kegyelem Istene, hogy az egyház és lelkésze is érkezett közönség jelenlétében. között kötött sz. frigyen nyugodjék meg az ő sz. áldása s A nagy öröm. mely ekkor az egész gyülekezet arczán mindazokon, kik e frigy megköthetését hathatós támogatásugárzott, méltó volt azon rendkivüli szép bizalomhoz, sukkal lehetővé tették! y. L. melvlyel lelkészét megválasztá. A beigtatást maga a gömöri új főesperes : nt. Terray Kis-Ujfalu, T ó t - G y ö r k leányegyházában május 6-án Gyula siivetei lelkész úr végezte, nt. Valentinyi István valóban lelketemelő s a szivet igazán megörvendeztető bugyikfalvi lelkész és alesperes s tiszt. Honéczy Ödön új- nem mindennapi esemény folyt le s adta elő magát bizovásári lelkész s balogvölgyi dékán urak közreműködése nyos alkalomból. Ugyanis tekintetes I v á n y o s K á l m á n mellett. úr, ottani, különben helv. hitv. evangelikus közbirtokos, a Az ünnepélyes istentisztelet, melyen a beigtatás tör- kit a leanyegyház másodfelügyelőjévé már előbb egyhangútént, reggeli 10 órakor vette kezdetét s alig zúgtak el a lag megválasztott, nagyfontosságii állásával járó szent köharangok, a templom zsúfolásig megtelt ájtatos közön- telességeinek amúgy férfiasan megfelelni kívánván, megséggel. hívta a lelkészszel előzetes megbeszélés folytán az illető Az oltári liturgiát tisz. Honéczy Ödön dékán végezte, evang. közönség elöljáróit és jobbjait magához, hogy úri ki az első ének után buzgó imát mondott s a szent evan- lakában az egyház ügyeit velők együttesen tárgyalva, a gyéliomot olvasta fel. A második ének vége felé nt. Terray legközelebbi teendőkre nézve megállapodásra jussunk s a Gyula főesperes úr nt. Valentinyi István és Honéczy Ödön kellő intézkedéseket annak idején megtehessük. urak kíséretében az oltárhoz lépett s az ének végeztével Felügyelő úr a gyűlést megnyitó beszédében az egyegy valóban gyönyörűen átgondolt, az igazi szónokok érzel- házi ügyek iránt oly meleg érdeklődésnek adott kifejezést, mével és hevével elmondott, kezdettől végig épületes és mely a legritkább jelenségek közé tartozik korunkban, s megható beigtató beszédet tartott az új lelkészhez, ki a mely már ennélfogva is a jelenlevő egyháztagoknak feltűnő beigtatás alatt az oltár előtt foglalt helyet. E szent be- bámulatát vonta magára, s reájuk a legmélyebb benyomást széd valódi remek mű volt, méltó azon férfiúhoz, a ki tar- tette. Elsőben is az évek hosszú során át csaknem hasznatotta. Valóban öröm és élvezet volt meghallgatni az egy- vehetlenségig elpusztult templomra nézve az lett elhatáházi szónoklatok eme nagy mesterét, a gömöri szónokok rozva : hogy az teljesen megujíttassék, és az e czélra megegyik legkitünőbbikét, a mikor fejtegette a kérdést : M i kívántató költséghez mindenek előtt maga az egyház közöns z e r i n t k e l l m e g i t é l n i , i l l e t ő l e g m e g b e c s ü l n i sége járuljon jószántából hozandó önkéntes adományokkal. a z e g y h á z t a n í t ó j á t ? E kérdésre három főfeleletet E megállapodást nyomban követte a buzgó felügyelő úr adott, és pedig az első : a b ö l c s e s s é g , t u d o m á n y o s - részéről azon sokat kifejező nyilatkozat, mely szerint ő s á g és m ű v e l t s é g ; a második : a k ö t e l e s s é g e k maga részéről anyagi körülményeihez képest meghozza a i r á n t i h ű s é g ; a harmadik : a p é l d á s é l e t . Kár, hogy tőle telhető legnagyobb áldozatot, azonkivül igéri másoknál minden ilyen beszéd nyomtatásban is nem lát napvilágot. is némi anyagi segélyt kieszközölni, csakhogy az egyház Miután nevezett főesperes úr szintén mélyen megható jó föltétele s dicséretes szándéka még ez év folytában szavak kíséretében átadta az új lelkésznek a templom kul- megvalósulhasson. A második felmerült tárgy, mely e gyűlésen elintécsát, a sz. bibliát, a sz. kelyhet, a csészét és az agendát, még rövid éneklés után a beigtatott lelkész lépett fel a I zést nyert, az istentisztelet rendjének akképi módosítása, szószékre s I. Kor. 15, 10. alapján szintén kitűnően átgon- ! hogy az a kor követelményeinek és szükségleteinek, nem dolt, ifjú szónoki hévvel elmondott beköszöntő beszédet különben a különböző ajkú egyháztagok igényeinek egészen tartott. Beszélt arról, hogy: M i l y e n s z í v v e l és é r z e l - megfelelhessen. Ha már magyarul tanácskozunk egyházunk m e k k e l k e z d i ő m a a p a p i h i v a t a l t . Kezdi : A z égető szükségletei felett — jegyezték meg több presbyterek I s t e n k e g y e l m é n e k é r z e t é v e l , a h ű s é g é r z e t é - egyszerre — ki akadályozhat minket abban, hogy ne dicsérv e l , a s z e r e t e t é r z e t é v e l . Igen megható volt az hessük az Istent is ugyancsak azon a nyelven? És ezzel egész szónoklat, de kiváltképen, midőn a hazafias érzelmű a magyar istentisztelet tartása — mindenek közóhajtására ifjú lelkésztársunk a második részben megemlékezve a haza — elhatározva is lett, úgy : hogy ezentúl minden 4-ik iránti hűségről, kiemelte, hogy kész lesz a derencsényi vasárnap délelőtt és délután — minden héten két napon egyházban mindent tűrni, szenvedni, csak hogy hazájához át. hétfőn és csütörtökön, s végre ünnepnapok közül pünhű maradhasson, mert — úgy mond — csak a z a p a p kösdhétfőn délelőtt és délután magyar nyelven tartassék h ű e g y h á z á h o z , a k i h ű h a z á j á h o z . E szavak meg az istentisztelet, Szóba jött azután még, minő magyar nagy benyomást tettek a tót hivek és a jel en voltak szi- énekes könyvek hozattassanak meg? ajánlatomra elfogadták a Haan-félét, s ebből megbízatásom folytán 20 darabot vében. E beköszöntő beszéd után a lelkész imát mondván s meg is rendeltem. Ezzel véget ért az első — mindnyájunknak, a kik oltárnál megáldván gyülekezetét, az ünnepélyes istentisztelet és beigtatás véget ért s az ájtatos közönség örömtelt azon jelen voltunk nagy épülésére szolgáló — és szabályoés megelégedett szívvel távozott az Urnák sz. hajlékából. san megtartott egyházi gyűlés leányegyházamban, ugyanDélben az iskola újonnan épült és kényelmesen be- csak ez egyház uj, de sok másoknál buzgóbb, egyháziasabb rendezett tantermében kitűnő egyházi ebéd volt, a melynél másodfelügyelőjéveli ikerelnökösködésem mellett, melyre
166
következett aztán víg pohárcsörgés, magyar szokás szerint, másodfelügyelőnk szívességéből, — emelve a poharakat a magunk közti jó egyetértés, békesség, összetartás s az egyházi téren mai napság oly szükséges egyakaratú cselekvés és működés folytonossága s állandóságára! Gyümölcse e fellelkesülésnek és igazán testvéries lelki ölelkezésnek majd lesz-e? azt majd a tettek megmutatják. Kis Péter, ev. lelkész.
Felszólítás azon tiszt, tanítókhoz iskolatakarékpénztárt kezelnek.
stb.,
kik
hazánkban
Közeledvén az iskolai tanév vége, felkérjük a tantestületek azon tiszt, tagjait, a kik iskoláikban vagy osztályaikban isholatakarékpénztárt kezelnek, szíveskedjenek állásáról e h ó v é g é v e l vagy legkésőbb j u n i u s - h ó 15-ig vagy levél vagy levelezőlap által, akár bérmentetlenül is, e folyó iskolai évről körülményes kimutatást beküldeni, illetőleg az itt következő pontokra felelni. (Czím : O r s z á g o s m. g a z d a s á g i e g y e s ü l e t i s k . t a k a r é k p é n z t á r i s z a k o s z t á l y . B u d a p e s t IX. k e r . K ö z t e l e k . ) 1) Mi a neve és jellege az iskolának? 2) Hány tanuló jár az iskolába, illetőleg osztályba? 3) Ezek közül hányan tettek pénzt az isk. takarékpénztárba ? 4) Mennyi a takarékpénztári összes betétel? 5) Mi a kezelő neve és állása? 6) Mik a tapasztalatok és mily erkölcsi hatást gyakorol ez intézmény úgy a gyermekekre mint a szülőkre? 7) Mikor lett az intézmény életbe léptetve? 8) Tudja-e a kezelő, hogy mire fordíttatott a netán kivett összeg? Nagy érdekkel bírván ezen statisztikai adatok helyes összeállítása, reményijük kérésünk pontos teljesítését. Tisztelettel : az orsz. m. gazdasági egyesület iskolai takarékpénztári szakosztályának alelnöke: Weiss B. Ferencz, alelnök.
xiiimi). Lz osztrák nemzetiségek s a róm. katholicismus. A szomszéd Ausztria nem csak nagy horderejű politikai, de egyszersmind vallási mozgalmaknak is színhelye. — A katholikus Ausztriában kezdik unni a római pápa s különösen a kath. clerus uralmát, a körülmények összejátszanak arra, hogy az állapotokkal való elégedetlenség kifejezést is nyerjen. Hiába a lelkeket átkos igéret alatt tartó vas abroncs egy ideig csak rozsdásodik, aztán erőtlenségében szétszakad. — Most ugyan még csak az első repedés jelei vehetők észre, de ha e jelek nem csalnak a repedés folyton növekedni fog. Steierben, a hol az első evang. templom (a német császár patronatusa alá ajánlva) alig két éve épült, határozott reform, szellem ütötte fel sátorát az ó katholikus mozgalomban, u. is Gratzban, mint az „Őst. Protest." írja „Verein der Freunde des Altkatholicismus" alakult s a jelentkezők száma örvendetesen szaporodik. A mozgalom északi Csehországból csapott át, s úgy látszik nem marad a kezdeményezés mellett — ámbár a kivitel nehézségeivel a 300 év óta jezsuitikus nevelés által
elvakított Steierben számolni kell. A mozgalomnak, vallási oldalától eltekintve, nemzetiségi jelentősége is van ; a német osztrákok a német csehekkel egyetemben, a német elemnek erősödését és a nagy német birodalomhoz való közeledést is remélnek. Az osztrák nemzetiségi törekvések ránk nézve nemcsak nemzetiségi, de vallásos szempontból is figyelmet érdemelnek. Míg nálunk általános a feljajdulás a nemzetiségi eszmék njűlvánulása miatt, s tekintélyes hangok emelkednek a nemzetiségi eszmék tisztázását czélzó törekvések ellen, addig Ausztriában a nemzetiségi küzdelmek foglalnak el minden tért, s azoknak győzelmétől nemcsak politikai, de nemzetgazdasági, sőt vallási tekintetben is vérmes eredményeket remélnek. A viszonyok azonban nagyon össze vannak kuszálva. Cseh és német, osztrák és nagynémet, r. kath., ó-kath. és protestáns hol egymás mellett, hol egymás ellen küzdenek. Legújabban a csehek a prágai egyetem theologiai fakultásnak két részre, német és tótra (cseh) osztását kívánták. E kívánság alatt nyilván azon czél lappangott, hogy a tanári székek cseh nemzetiségi tanárokkal töltessenek be s a theol. ifjúság ily szellemben neveltessék. Messze kiható tervek; melyek azonban hajótörést szenvedtek a kultuszminiszter ellenzésén, a paritásnak színleg legalább elég van téve abban, hogy négj 7 tanár tisztán latin nyelven tartja előadásait, egy németül és egy csehül. Mind ennek daczára a csehekben napról napra nagyobb a nemzetiségi irányzat, mely a mint köztudomású a mult év őszén nem egy tettlegességben nyilatkozott, nagy keserűségére az „alkotmány hű" azonban ez idő szerint teljes tétlenségre kárhoztatott Schmerling pártnak. A fentebb idézett „Oesterr. Protest." prágai levelezője azon véleményben van, hogy „nem az ó-kath. mozgalom, de a folyton növekvő nemzetiségi áramlat, mely a cseh papságot hova-tovább annál inkább átlengi, fogja még ez évszázban a r. kath. egyház egyik legnagyobb veszedelmét képezni Csehországban, a mely (t. i. a r. kath. egyház) a túlzó nemzetieskedést legkevésbé sem képes elviselni." Nálunk a r. katholiczizmus üzelmei a magyar nemzetiség köpönyegével takaróznak. Eljön-e az idő, mikor a józan belátású katholikus társadalom az alakoskodókról lerántja az álczát! F. Spanyolország.
—
A gyilkos Róma.
„La
Bandera
C a t o l i c a " czimű róm. kath. lap, mely Barcelona spanyol városban jelenik meg. 1883. évi julius 29-én kiadott számában vonatkozással azon tényre, hogy Barcelonában a kormány rendelete folytán számtalan biblia megégettetett, „Un A u t o d e F é " czimű czikkben a következőket irja : „Istennek hála, végre elközeledtünk azon időponthoz, midőn eretnek tanok ismét üldözőbe vétetnek, a mint ez helyén is van s azok, a kik ezeket propagálják, méltó büntetésekkel sújtatnak. A hamisan elnevezett vallásos türelem ürügye alatt, melyet a forradalmak szelei hoztak át a katholiczizmus ezen klasszikus országába, a mi legszentebb vallásunknak kiengesztelhetetlen ellenei kivitték tervüket s megbotránkoztatták a világot az ő istentelen irataiknak propagálásával. Szerencsénkre az ezen hallatlan botrány felett min-
167
den jó katholikusnak szivében felhangzott égbekiáltó neheztelés szava, a mi kormányférfiaink lelkiismeretében is visszhangra talált, kik későn bár, de hallgatva kötelességük intő szavára, az által szolgáltattak fényes elégtételt minden jó katholikusnak, hogy jó számát a protestáns könyveknek, melyeket rosszlelkű emberek az éber katholikusok őrködése daczára ezen országba becsempésztek, tűzzel megégettették. A katholikus Barcelona, sz. Eulaliának és az áldott Oriolnak országa azon gyönyörteljes szerencsében részesült, hogy a 19. századnak utolsó negyedében szemtanuja lehetett egy „Auto de Fé"-nek. F. hó 25. sz. Jakab apostol ünnepe alkalmával, protestáns könyveknek e város vámhivatalának udvarán történt megégetése által, mely könyvekkel gyermekeink zsenge sziveit megmérgezni akarták. A katholikus vallásnak egyik legdicsőségesebb traditiója valósult. Hiába emelik fel szavukat a sátán fiai ezen legigazságosabb tett ellen. Ez csak kezdete azon dicső aerának, egy uj korszaknak, melyben az igazságosság napjának tiszta fénye elriasztandja majd a butaság és tévedés sötétségét. Az általunk közlött eseménytől és a szent inquisitiónak újra való életbeléptetésétől csak is egy lépés választ el bennünket. A mire most leginkább szükségünk van, az a jó akarat és a hű és jó katholikusoknak egyesitett törekvése. Ugy látszik, hogy kormányunk kész a mi kívánalmainkat teljesíteni s csak is jogos, hogy az eseményeknek ilyetén való üdvös fordulatát magunk javára használjuk. hogy hő vágyunknak legfőbb czélját mielébb elérhessük. Rajta tehát ti őszinte jó katholikusok! A társadalmi s vallási újjászületésünknek áldott napja nincs már messze. Az „Auto de Fé", melylyel most el vagyunk foglalkozva, világos és kétségtelen bizonyítéka annak, hogy az általunk észlelt jelek nem csalnak. Az inquisitió szent tribunáljának visszaállítása nem sokára kell hogy valósuljon. Az ő uralma dicsőségesebb s eredménydúsabb lesz mint voit a múltban s azoknak száma, kik kárhoztatva lesznek alatta szenvedni, fölülmúlja majd a mult számát. A mi katholikus szivünk hittől és lelkesedéstől áradoz s a határtalan öröm, melyet a jelen munkának időszaka alatt aratott gyümölcs felett érzünk, minden képzelmet fölülmúl. Mily gyönyörteljes lesz ránk nézve az a nap, a melyen majdan az inquisitió által szitott lángokban a szabad kőmiveseket, spiritualistákat, szabad gondolkozókat és antiklerikálisokat kinlódni látni fogjuk. Megvagyunk győződve, hogy tisztelt előfizetőink gyönyörrel fogják olvasni statistikai kimutatását azoknak, kik az inquisitió tribunálja alatt szenvedtek és pedig 1481 — 1808-ig, tehát azon évig, a melyben ezen fenséges institutió eltöröltetett. A mint olvasóink látni fogják, ezen stat. kimutatás csak is Spanyolországra vonatkozik, nem állván hatalmunkban azoknak számát is felmutatni, kik más országokban szenvedtek. Helyesnek tartottuk ezen szent férfiaknak nevét is közzé tenni, kiknek kezei alatt annyi bűnös halált szenvedett, hogy minden jó katholikus tiszteletben tartsa emiéköket : Torquemada által: élve lettek megégetve férfi és nő 10.220 in effigie 6,840 más büntetésekre kárhoztatva 97,371
Diego D ez a által: élve lettek megégetve férfi és nő . . . c in effigie más büntetésekre kárhoztatva J i m e n e z de C i s n e r o s b i b o r n o k élve lettek megégetve férfi és no in effigie más büntetésekre kárhoztatva
2.592 829 32,952 által: 3.564 2,232 48,059
A d r i a n de F l o r e n c i a által: élve lettek megégetve férfi és nő 1,620 in effigie 560 más büntetésekre kárhoztatva 21,835 Ezen inquisitor behozta az inquisitiót Amerikába és ez érdeme elismeréseűll522-ben megválasztatott Jézus Krisztus helytartójának e földön ; ő azonban annyira kedvelte előbbi hivatalát hogy nem engedte át másnak csak pontificátusának második évében. Ezen idő alatt 324 személy égetett meg s más különböző büntetésekre 4081 személyt kárhoztatott. Negyvenöt s z e n t f ő i n q u i s i t o r alatt: élve megégettetett férfi és nő 35,534 in efigie 18,637 más büntetésekre kárhoztattak 293.533 Főösszeg 347.704 Eddig a ,,La Bandera Catolica". Ez ugyan nem szorul bővebb commentárra. De meg ; nem állhatom ujjal rámutatni arra a tényre, hogy Róma j a maga kiolthatlan szomjában az Úr szenteinek vérét inni s attól lerészegedni, nem változott meg s megváltozhatlan. Nem-e meggondolásra méltó ez ránk birka türelmű ! „eretnekekre" nézve az álliberalismusnak ezen hirhedt korszakában ? S ugyan bölcs eljárásnak mondható-e a pokol ezen tüzével csak úgy játszani mint ez nálunk csupa tolerantiából szokásban van ? Igaz ugyan hogy XIII. Leo pápa nem oly vérszomjas mint azt neve sejteni engedné, üres idejét — mint az j „Indépendance Belge-* egyik levelezője irta — a vatikán kertjében izzó tűkkel megvakított pacsirtákkal, pacsirta fogással töltvén. Ámde azon. szemtanuk által bizonyított tény, hogy ő szentsége a kereszténység csalhatatlan feje ezen szegény állatkáknak hüvelyk- és mutató ujjával bizonyos kedvteléssel fejét szokta szétzúzni, az eretnek vas kancellárral s ennek császárjával folytatott intim viszony daczára, nagyon is arra látszik utalni, hogy ha ő szentsége tehetné i a mint még most nem teheti, nagyon szívesen nekünk is nyakunkat tekerné. Ne feledjük el hogy nem rég egy római kath. püspök őszintén bevallotta, miszerint ..a római egyház jelenleg nem üldöz senkit, mert nincs arra hatalma. Ámde azon perczben, a melyben ezen hatalomra szert teend, az eretnekek üldözését újra megkezdendi." Yégűl pedig emlékezzünk vissza Strossmayer diakovári püspök ő eminencziájának azon jellemző szavaira, melyekkel 1870.-ben Romában tartott oecumenikus zsinaton a pápai csalhatatlanságot a hazugság dogmájának bélyegezte. Legyetek ébren szent Sionunk őrei ! ! Schwalm, pancsovai ág. ev. lelkész.
168
l l l f l l l ^ — Ő császári és Apostoli királyi Fölsége a
következő
legfelső kéziratot méltóztatott kibocsátani: Kedves F ab in y ! Magyar miniszterelnököm előterjesztése folytán önt igazságügyi magyar miniszteremmé ezennel kinevezem. — Kelt Budapesten, 1886. évi május 15-én. — Ferencz József, s. k., Tisza Kálmán, s. k. („Budapesti Közlöny.") Bizonyára ev. egyházunk közérzetét fejezzük ki, midőn felekezetünk e kiváló oszlopférfiának kitüntetésén őszinte s mélyen érzett örömünket nyilvánítjuk. A kegyelemnek Ura vezérelje s támogassa magasztos feladatának teljesítésében s tartsa meg őt hazánknak s egyházunknak az emberi életkor legvégső határáig törhetlen erőben, zavartalan boldogságban. — A vallás és közoktatásügyi
m. kir. minisztériumnak
18,095. sz. a. a tanfelügyelőkhöz intézett rendelete : „Tekintetes uraságodat tudomás és további gyors intézkedés végett a következőkről értesítem : Tekintve, hogy a f. évben a törvényhozás által népoktatási czélokra megszavazott fedezet oly korlátolt, hogy a legszükségesebb s már rendszeresített évi kiadások igénybe veszik a rendelkezésemre álló pénzösszeget, elhatároztam, hogy e z é v b e n t a k a r é k o s s á g s z e m p o n t j á b ó l : 1. Magyar nyelvi póttanfolyam nem tartatik; de az ilyen póttanfolyamoknak ideje törvény szerint le is járt. 2. Az országos tanítógyülést sem hivom össze. A megvitatás végett kiadott tételeket azonban a tanítóegyesületek terjeszszék fel hozzám, hogy azokat megismerhessem s esetleg egyik-másik pontra intézkedhessem. 3. Az állami és községi segélyzett iskolák tanítóinak s tanítónőinek a tanítói gyűlések alkalmával szabály szerint járt napidíjak, útiköltségek sem adhatók ki ez évben. A már eddig megtartott tanítói gyűlések költségei f. é. ápril-hó 30-ig beszámíthatók. Budapest, 1886. május hó 4-én. Trefort." — Nt. Terray Gyula gömöri főesperes úr a tiszakerületi „Rendezet" értelmében és meghagyásából kifolyólag e hóban kezdi meg a B a l o g v ö l g y ö n főesperesi hivatalos látogatását és május 24-én a p á d á r í , 25-én a h r u s s ó i , 26-án a k i e t t e i , 27—28-án a b a r a d n a i egyházakat fogja meglátogatni, mely alkalommal az évet záró vizsgák is megtartatnak. A felső-lövői ág. hitv. ev. tanító-képző-intézetben az 1886.-évi t a n k é p e s í t ő vizsgák junius hó 4., 5. és 7., 8. napjain tartatnak. A kellő okmányokkal ellátott folyamodványok f. hó 25-ig az igazgatósághoz küldendők be. — Baptizmus Pozsonyban.
A mennyire kívánatos
az
evangeliomszerű vallásos életnek élénkülése és erősbülése, ép oly sajnálatos, ha a buzgóság beteges nyilvánulásában proselyta-csinálással az egyházi élet megszaggatására tör. A biblia, mint a vallásos élet forrása, bizonyára nem arra való, hogy terjesztésével az egyház testét megszaggassa, a gyülekezetek, esetleg v á r o s o k békéjét feldúlja, mint az Pozsonyban történt. Még mult év novemberében egy T a t t e r J á n o s nevű leibitzi (Szepesség) születésű kovácslegény kolporteuri minőségben telepedett le a városban. Folyó év márcziusában meglátogatván F ü r s t J á n o s lelkészt, szóval és Írásban kijelentette, hogy ő baptista ugyan, de a biblia elárusításán kívül más feladatot nem ismer. NYOMATTA
WIGAND
Ennek ellenére a fentnevezett lelkész úr arról értesült, hogy a nevezett egyéniség összejöveteleket tart, sőt hogy 15—20 tagból álló konventiknlumot is gyűjtött. Fürst János úr kötelességének ismerte személyes megjelenésével a dolgok állásáról meggyőződni s az eltántorodottakát felvilágosítva a csábításoktól megóvni. Mi azonban nem sikerült, sőt az egyház tagjainak azon rétegében, melyből híveit gyűjtötte, nemcsak a családok között visszavonást támasztott, hanem amint azt a ..Pressburger Zeitung" 139. számában olvassuk, oly ellenséges indulatot költött, mely tettlegességekre ragadtatta magát. A tényállás következő: A Zichy-utczában lakó Tatter lakásában összejöveteleket tartott. Ugyanott 18-án beverettek az ablakok. 19-én arra a hirre, hogy nagy összejövetel lesz, a ház körül mintegy 4—500-ra menő néptömeg gyűlt össze s a házat, de kivált kapuját kövekkel ostromolni kezdték. A bentlevők nem akarták az ajtókat kinyitni s miután a rendőri közegek felszólítására a tömeg nem oszlott szét, a rendőrség egész személyzete a hely színére sietett. A ház tulajdonosának szavára a kapu megnyittatván, ott találtak egy bécsi R o t t m a i e r J á n o s nevű fiatal embert, állítólag asztaloslegényt, ki nem tudván magát igazolni a jelenlevő városkapitány által letartóztatott. Távol legyen, hogy mi a tömeg fellépését vagy kihágásait helyeseinők, de ezekért a felelősséget azokra kell hárítanunk, a kik Krisztus szeretetének hangzatos czimén elég merészek a köznyugalmat felháborítani. Különben e tárgyra legközelebb visszatérünk. — Egyházi választások, Chovan Zsigmond b é k é s - c s a b a i
segédlelkész a 1 u g o s i ev. egyház rendes lelkészéve. — Adriányi Adolf
a szepes-iglói,
Nudzik György
a
sel-
m e c z b á n y a i gyülekezet segédlelkészévé választattak. — Kegyelet.
Cser János 1884,-évben elhalt
szendi
tanítónak tanítványai sírja fölé „Kegyeletes emlékül, hálás tanítványai" felirattal emlékkövet állítottak. Húsvét másod ünnepének délutánján adatott át ez emlék a nyilvánosságnak Czuppon Sándor helybeli lelkész úr ugy tartalmilag, mint alakilag remek, nemes hévvel előadott, nagy hatást költött beszédével. A hála és kegyelet ez ünnepélye megdicsőité az elhunytat, de dicséri az élőket is.
Pályázat. A t i s z a i e g y h á z k e r ü l e t n e k eperjesi hittanintézetén egy ó-testamentomi írásmagyarázati és egyháztörténelmi tanszék, melylyel a latin nyelvnek 2 órában való előadása is j á r , betöltendő lévén, arra ezennel pályázat hirdettetik. E t a n s z é k t á r g y a i : a héber nyelv, az ó-testamentom magyarázata, bevezetés az ó-testamentomba, ó-testamentomi bibliai theologia és régiségtan, egyetemes és magyar egyháztörténelem, végül latin nyelv; — megjegyezvén, hogy tantárgy-csere is lehet. F i z e t é s próbaévre választás esetén 800 frt, rendes tanárúi választás esetén 1200 frt. Csak evang. vallású s külföldi egyetemeken is tanúit egyének pályázhatnak. — A tanszék 1886-ik év szeptember-hó l-jével elfoglalandó. A folyamodványok folyó év junius l-ig a püspöki hivatalhoz Rozsnyóra (G-ömör-megye) küldendők. R o z s n y ó , 1886. máj. 4-én. Czékus István, e v . p ü s p ö k . F.
K.
POZSONYBAN.
