BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐSIKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK MESTERSZAK Levelező tagozat Nemzetközi gazdasági kapcsolatok szakirány
AZ EURÓPAI UNIÓ KELETI PARTNERSÉGI PROGRAMJA, LEHETŐSÉGEK ÉS KIHÍVÁSOK
Készítette: Molnár Veronika
Budapest, 2011.
2
Tartalomjegyzék I. Bevezetés……………………………………………………
II. Az Európai Szomszédságpolitika (European Neighbourhood Policy - ENP) 1. Az ENP működési keretei 2. Az Európai Unió és az ENP-országok együttműködési területei 3. Az Európai Szomszédságpolitika rendelkezésére álló pénzügyi eszközök 4. Az Európai Szomszédságpolitika történetének áttekintése III. A Keleti Partnerség Program (Eastern Partnership Program – EaP) 1. A Keleti Partnerség Program kialakulásának előzményei 2. Az Európai Bizottság Keleti Partnerségről szóló közleménye 3. A Keleti Partnerség finanszírozása, rendelkezésre álló pénzügyi források IV. A Keleti Partnerség országai és az Európai Unió kapcsolata 1. Ukrajna 2. Moldova 3. A három dél-kaukázusi ország 3. a. Örményország 3. b. Azerbajdzsán 3. c. Örményország IV. Keleti Partnerség - Tagállami érdekek, álláspontok, stratégiai partnerek és ellenzők 1. Németország és a Keleti Partnerség 2. Franciaország és a Keleti Partnerség 3. Nyugat és Dél-Európai országok és a Keleti Partnerség 4. A Keleti Partnerséget támogató országok, Lengyelország és Magyarország V. Befejezés
3
I. Bevezetés 2009 nyarán a munkahelyemnek és a Leonardo programnak köszönhetően egy hónapot dolgoztam gyakornokként a Nyugat-dunántúli Régió Brüsszeli Képviseletén. Az Európai Unió „fővárosában” töltött négy hét alatt rengeteg érdekes rendezvényen, programon vettem részt, köztük a 2009. június 16-án a Régiók Bizottsága által szervezett „Keleti Partnerség Regionális és Helyi Dimenziója” című fórumon. Ekkor találkoztam először a Keleti Partnerséggel és nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Valójában innen származik a téma iránti „szerelem”. Úgy gondolom, hogy a Keleti Partnerség sok szempontból aktuális és fontos téma napjainkban. Az Európai Szomszédságpolitika keretében létrehozott keleti dimenzió a hat partnerország – Ukrajna, Moldovai Köztársaság, Fehéroroszország, Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán – reformtörekvéseit hivatott támogatni, és egyben elősegíti közeledésüket is az Európai Unióhoz. Véleményem szerint a Keleti Partnerség számos lehetőséget, ugyanakkor kihívást is tartogat, ezeket szeretném nemzetközi kapcsolatok tekintetében körbejárni dolgozatomban. Úgy vélem, hogy az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatok egy fontos pontja e hat, egykor szovjet tagköztársaság Unióhoz való közeledése, mely számos kérdést, akár konfrontációt is magába rejthet. A partnerországok eltérő fejlettsége, politikai, gazdasági és társadalmi berendezkedése szintén érdekes terület. Nem elhanyagolható tény, hogy 2011. első félévében Magyarország tölti be az Európai Tanács soros elnöki tisztségét és a Keleti Partnerség kiemelt prioritást élvez a magyar elnökség programjában. Igaz, sajnos dolgozatom írása közben elhalasztották az eredetileg hazánkba tervezett Keleti Partnerségi állam – és kormányfői csúcstalálkozót. Szakdolgozatom első fejezetében az Európai Unió egyik fő külpolitikai prioritását az Európai Szomszédságpolitikát (European Neighbourhood Policy – ENP) mutatom be. Kitérek az ENP működési kereteire, az Európai Unió és a partnerországok közötti együttműködések területeire, a szomszédságpolitika rendelkezésére álló pénzügyi eszközökre és áttekintem az Európai Szomszédságpolitika eddigi történetét is. Mindez elengedhetetlen a Keleti Partnerség Program (Eastern Partnership Program – EaP) kialakulásának és működésének megértéséhez. A második részben részletesen elemzem a Keleti Partnerséget a kezdetektől egészen napjainkig, nagy hangsúlyt fektetve létrehozásának körülményeire, a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokra. Emellett részletesen elemzem az Európai Bizottság Keleti Partnerségről szóló közleményét is.
4
A Keleti Partnerségben résztvevő országokkal a harmadik fejezetben foglalkozok. A hat partnerország közül tudatosan kihagytam Fehéroroszországot, mivel az országban zajló események és a megromlott EU-Belarusz viszony miatt úgy gondoltam nem aktuális ebben az összefüggésben vizsgálni a kapcsolatokat. A fejezet során külön-külön elemezem az EaPországok és az Unió közötti együttműködések fejlődését, a kooperációs területeket különös tekintettel a szomszédságpolitikára és természetesen a Keleti Partnerségre. Úgy gondolom, szakdolgozatom nem lenne teljes, ha nem foglalkoznék az egyes tagállamok Keleti Partnerséget érintő érdekeivel, álláspontjával, a stratégiai partnerekkel és a kezdeményezést ellenzőkkel. Így a negyedik részben arra keresem a választ, hogy mi okozhatja a konszenzus hiányát az Európai Unión belül a szomszédságpolitikával és a Keleti Partnerséggel kapcsolatban. Munkámat a rendelkezésre álló magyar szakirodalom mellett a tetemes mennyiségű európai uniós, valamint külföldi szakmai anyag is megkönnyítette. Ugyanakkor nagy segítséget jelentettek belső konzulensem Dr. Csejtei István iránymutatásai is, akinek ezúton szeretném megköszönni támogatását.
5
II. Az Európai Szomszédságpolitika (European Neighbourhood Policy - ENP) A 2004. május 1-jei bővítéssel az Európai Unió új történelmi korszakba lépett. Az újonnan csatlakozott tíz állam, majd a 2007-ben Bulgária és Románia taggá válása megváltoztatta az Unió politikai, gazdasági és geopolitikai helyzetét. Az EU határai kitolódtak és „új szomszédok”, velük együtt pedig új kihívások jelentek meg. A stabilitás, biztonság és jólét megteremtése ezekben a szomszédos országokban az Unió alapvető érdeke, mely az érintett országokkal való szorosabb együttműködés kialakításával valósítható meg. Ahogy Romano Prodi, az Európai Bizottság akkori elnöke fogalmazott, az Uniót "baráti országok gyűrűjének" kell körülvennie Marokkótól Oroszországig és a Fekete-tengerig: “I want to see a "ring of friends" surrounding the Union and its closest European neighbours, from Morocco to Russia and the Black Sea. This
encircling band of
friendly countries will be diverse. The quality of our relations with them will largely depend on their performance and the political will on
either
side.
Of
course,
geography will play a role too. It is the Commission's responsibility to come up with a way of improving relations with all these countries.” Romano
Prodi,
Brussels,
December 2002 Az Európai Bizottság 2003-ban javaslatot tett az Európai Szomszédságpolitika (European Neighbourhood Policy – ENP) fő irányvonalaira és működésére, mely a keleti és déli szomszédokkal ápolt kapcsolatok számára nyújt jelenleg is politikai kereteket. De miben is különbözik az ENP a regionális és kétoldalú együttműködéseken? Amellett, hogy az Európai Unió ösztönzi és anyagilag támogatja a partnerországok politikai, gazdasági, szociális reformtörekvéseit, magában hordozza a gazdasági integráció lehetőségét is a feltételeket teljesítő országok számára. Az együttműködés alapját a politikai párbeszéd és a szakértői tanácskozások mellett a kereskedelmi lehetőségek és a pénzügyi támogatások adják. 6
Fontos viszont azt is megjegyezni, hogy az ENP más, uniós szakpolitikákkal is összhangban áll, úgy mint a biztonsági stratégia, a fejlesztési és migrációs politika. 1 Az ENP az Európai Unió egyik fő külpolitikai prioritásává vált, melynek sarokpontjait az alábbiakban szeretném részletesen kifejteni. 1. Az ENP működési keretei Az ENP fejlődését és megvalósítását az országjelentések, illetve cselekvési –és akciótervek szolgálják. Ezek két-három évre szóló csomagok, melyek mellé az Unió közösségi forrásokat is rendel. Arra hivatottak, hogy a célországokat a legfontosabb területeken rávegyék a reformintézkedések megtételére. Ugyanakkor az akciótervek alkalmazkodnak az érintett országok képességeihez, vagyis az EU-hoz történő közeledés sebességét, illetve mértékét maguk az államok határozhatják meg. Az akciótervek kiemelik azokat a fontos területeket is, amelyeken az adott ENP-országnak reformokat kell végrehajtania. Ezek a következők:
„politikai párbeszéd és reform,
gazdasági és szociális együttműködés és fejlődés,
kereskedelemhez kapcsolódó kérdések, piaci és szabályozási reform,
együttműködés az igazságügy, a szabadság és a biztonság terén,
ágazati kérdések, mint például közlekedés, energetika, információs társadalom, környezetvédelem, kutatás és fejlesztés,
az emberi dimenzió, nevezetesen az emberek közötti kapcsolatok, civil társadalom, oktatás, népegészségügy.” 2
Az EU az Akciótervekben többé-kevésbé azonos ajánlásokat fogalmaz meg partnerei számára. Fontos azonban megjegyezni, hogy a cselekvési tervek az ENP-országokkal közösen kerülnek kidolgozásra, így mindegyik egyedi, országspecifikus, az adott állam igényeinek megfelelő.
1
Európai Bizottság: Együttműködésben – Az Európai Szomszédságpolitika http://ec.europa.eu/world/enp/pdf/information/enp_brochure_hu.pdf , Letöltve: Zalaegerszeg, 2011. március 14. 19.21. 2 Communication from the Commission to the Council and the European Parliament: Wider Europe— Neighbourhood: A New Framework for Relations with our Eastern and Southern Neighbours (Brussels, 11.3.2003 COM(2003) 104 final) http://ec.europa.eu/world/enp/pdf/com03_104_en.pdf Letöltve: Zalaegerszeg, 2011. április 1. 14.50.
7
Ezek a dokumentumok mind a partnerországok, mind pedig az EU számára iránymutatóak, hisz így számszerűsíthető és nyomon követhető a reformok alakulása, teljesítése. A reformokért cserébe az EU együttműködési területeket ajánl:
Mélyebb politikai integráció: a politikai együttműködés kiszélesítése, elsősorban a demokráciát és jogállamiságot védő intézmények megerősítése, támogatása, közös külpolitikai célok megvalósítsa, és közös veszélyek (terrorizmus, tömegpusztító fegyverek) elleni fellépés.
Mélyebb gazdasági integráció: Egységes Piachoz való hozzáférés perspektívája, anyagi és technikai segítségnyújtás a kereskedelmi lehetőségek minél hatékonyabb kiaknázására, piacok fokozatos megnyitása, kereskedelmi akadályok felszámolása, globális kereskedelemi rendszerbe történő integrálódás támogatása, üzleti és beruházási környezet javítása
Szociális és népességügyi kérdésekben: szegénység elleni küzdelem segítése, fenntartható fejlődés előmozdítása, együttműködés migrációs ügyekben, az emberek és a civil társadalmi szervezetek és a hatóságok közötti kapcsolatok élénkítése
Egyes
közösségi
programok
fokozatos
megnyitása
a
kultúra,
oktatás,
környezetvédelem, technika és a tudományos terén a kapcsolatok intenzívebbé tétele érdekében3 Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy az akciótervek nem helyettesítik, illetve váltják fel a már létező együttműködési megállapodásokat, vagyis a Partnerségi és Együttműködési, illetve a Társulási Megállapodásokat.
3
Európai Bizottság: Együttműködésben – Az Európai Szomszédságpolitika http://ec.europa.eu/world/enp/pdf/information/enp_brochure_hu.pdf , Letöltve: Zalaegerszeg, 2011. március 14. 19.21.
8
2. Az Európai Unió és az ENP-országok együttműködési területei Az Európai Unió és az ENP-országok közötti együttműködési területeket a következőképpen csoportosíthatjuk: 1. A jogérvényesülés, szabadság és biztonság területe magába foglalja az igazságügyi együttműködéseket polgári és büntetőügyekben, valamint az igazságügyi reformok végrehajtásának támogatását. Az Európai Unió segíti és egyben elvárja a korrupció, a rasszizmus és idegengyűlölet, a terrorizmus, a szervezett bűnözés, a kábítószerhasználat, a pénzmosás, a pénzügyi és a gazdasági bűnözés, valamint az illegális bevándorlás elleni küzdelmet. Kiemelt prioritást élvez a migráció kérdése mindkét fél számára úgy, mint a migrációs folyamatok hatékony kezelése, a partnerországok kapacitásának erősítése a migráció és a menekültvédelem területén. Ehhez szorosan kapcsolódik a határellenőrzés javítása, és az okmánybiztonság növelése is. 2. A gazdasági integráció és a reformok elősegítése az Európai Unió stratégiai célja a térséget illetően. Fontos megemlíteni, hogy az ENP-országok gazdasági helyzete igen eltérő képet mutat. A gazdaság legkülönbözőbb típusai fedezhetőek fel az érintett országokban, azonban majdnem mindegyikükre igaz, hogy gazdasági átalakuláson mentek, vagy mennek keresztül. Az Európai Szomszédságpolitika egyik legfontosabb eleme, hogy lehetőséget, hozzáférést jelent az országoknak az EU belső piacához való hozzáféréshez. Ehhez az adott országnak harmonizálni kell jogszabályaikat az EU-val és ki kell építeni hozzá az igazgatási szervezeteket is. Másik fontos elem a gazdasági és szociális reformok támogatása. Ehhez az ENP elősegíti a best practice átvételét az adóigazgatás, a közszektor pénzügyi irányítása, a monetáris politika terén támogatván ezzel a hatékony piacgazdaság kialakulását. A szegénység leküzdése és a szociális kihívások kezelése szintén elengedhetetlen a stabilitás és jólét és ezáltal a biztonság megteremtéséhez. A szociális feltételek javítása, vagyis az oktatás, képzés, foglalkoztatás, egészségügy, jóléti ellátás, lakásügy, mind az ENP által támogatott terület.
9
3. A kereskedelem és a beruházások fellendítése az árukereskedelem előmozdítását a piacok megnyitásával
és az érintett országok ipari termékei
mozgásának
megkönnyítésével kívánja elérni. Emellett a szolgáltatáskereskedelem élénkítése, a szolgáltatások piacának megnyitása is elsődleges cél fellendítve ezzel az ENPországokba irányuló külföldi befektetéseket. A vámok mellett a nem tarifális akadályok lebontása, a vámszabályok harmonizációja és modernizációja is elengedhetetlen. Ugyanakkor az érintett államoknak meg felelnie a növény-és állategészségügyi és higiéné előírásoknak is. A beruházási környezet javítása kulcsfontosságú a gazdasági növekedés eléréséhez, a munkahelyteremtéshez a szegénység elleni küzdelemben. Ehhez a legjobb alapot a magánberuházások ösztönzése adhatja, így az ENP kiemelten támogatja a e területre szóló strukturális reformokat. 4. A fent említett célok mit sem érnek a szomszédos országok lakosai közötti kapcsolatok nélkül. Ezt a célt szolgálják az oktatás és a népegészségügy fejlesztésére, a fiatalok segítésére irányuló ENP-programok, a tudományos, valamint K+Fegyüttműködések. Az EU-ba történő utazás és a turizmus élénkítésére helyi határátlépés
megkönnyítése,
valamint
a
határokon
átnyúló
együttműködés
előmozdítása szintén kiemelt támogatási területek. 5. A
szomszédság
összekapcsolása
magába
foglalja
az
energia-összeköttetés
megerősítésére, a közlekedés fejlesztésére, a környezetvédelemre, valamint az információs társadalom fejlesztésére irányuló törekvéseket. Tekintve, hogy az Európai Unió a világ legnagyobb olaj-és gázimportőre és a második legnagyobb fogyasztó, nagymértékben függ többek között az ENP-országok olaj és földgáztartalékaitól. Emellett a 2006-os ukrán-orosz gázvita is megmutatta, hogy a szállítási feltételeket stabillá és kiszámíthatóvá kell tenni a tranzit országokban és a térségben. Ezért az ENP együttműködést kínál üzem-és ellátásbiztonsági kérdésekben, az energiahatékonyság növelésében és a megújuló energiaforrások terén. Az energetikában végrehajtott reformok az országok javát szolgálják, hisz a társadalmi és gazdasági fejlődés mellett stabilitást hozhat, mely elengedhetetlen a befektetői bizalom megnyeréséhez.
10
6. A regionális együttműködés előmozdítása átfogja az fent említetteket az emberek közötti kapcsolatok ösztönzésétől az energiapolitikai kooperációig. Mégis külön említést érdemelnek az ún. „befagyott” konfliktusok. A Közel-Keleti konfliktus, Transznisztria, Abházia, Dél-Oszétia kérdése, Hegyi Karabah vitája, vagy a NyugatSzaharai helyzet biztonsági kockázatként jelentkezik mind az EU, mind az ENPországok számára. A konfliktusok rendezése, az együttműködés a béke, biztonság és stabilitás megteremtésének feltétele. 4 3. Az Európai Szomszédságpolitika rendelkezésre álló pénzügyi eszközök Az
Európai
Szomszédságpolitika
finanszírozásában
két
szakaszt
kell
megkülönböztetnünk. Az egyik a 2006-ig rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket foglalja magába, a második a 2007-2013-as időszakra vonatkozót. Az Európai Unió több évtizede nyújt pénzügyi támogatást az ENP-országok számára, a mediterrán térségbe tartozóknak a 70-es évektől, míg a kelet-európaiaknak a 90-es évektől. A reformok támogatása a TACIS és MEDA- programokban valósult meg. Emellett több esetben nyújtottak humanitárius és élelmiszersegélyt az érintett országoknak, valamint pénzügyi támogatást is nyújtottak fizetési mérleg problémákkal küzdő országoknak is. A TACIS-programot 1991-ben indították el és tizenkét kelet-európai és közép-ázsiai országnak nyújtott vissza nem térítendő támogatásokat. A program kiemelt célok megvalósítását ösztönözte, úgymint az intézményi, jogi és közigazgatási reformokat, a magánszektor és a vidéki gazdaság fejlődését, a társadalmi átalakulást, az infrastrukturális hálózatok fejlesztését, a nukleáris biztonságot, környezetvédelmet és a természeti erőforrásokkal való gazdálkodást. 2000-2006 között a TACIS-program keretében mintegy 3,1 milliárd euro támogatás került kifizetésre.5 A MEDA-programmal az EU a mediterrán országokat támogatta. Fő prioritásként fogalmazta meg a gazdasági átalakulás támogatását, ezen belül a magánszektor fejlesztését elsősorban a versenyképesség javítása és az EU-val való szabadkereskedelemre való felkészülés céljából. A szociálpolitikai intézkedéseket és a társadalmi-gazdasági egyensúly erősítésére irányuló reformok is kiemelt szerepet kaptak. Az EU a 2000-2006-os időszakban a
4
Európai Bizottság: Együttműködésben – Az Európai Szomszédságpolitika http://ec.europa.eu/world/enp/pdf/information/enp_brochure_hu.pdf , Letöltve: Zalaegerszeg, 2011. március 14. 19.21. 5 U.a.
11
TACIS-programnál jóval magasabb összegű, 5,3 milliárd euro-val támogatást nyújtott a MEDA-program keretében a mediterrán országok számára. A fentiek mellett fontos szerepet jutott az Európai Beruházási és Fejlesztési Banknak, mely jelentős hiteleket nyújtott a mediterrán országoknak különböző projektek támogatására. Ennek összege ugyanebben az időszakban 6,5 milliárd euró volt, míg kisebb hitelekkel később a kelet-európai országokat is támogatták, azonban mindössze csak 600 millió euróval. A fentiek jól bizonyítják azt a dél felé való eltolódást, ami nyomon követhető az Európai Szomszédságpolitikán belül. 6 A 2007-2013 közötti időszakban a TACIS-és MEDA-programok helyét átvette az Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszköz (ENPI). Az ENPI elődeihez képest jóval rugalmasabb, tágabb és átláthatóbb támogatási eszköz és a cselekvési tervekben megfogalmazott célok jóval szélesebb körét fedi le. A célcsoportot ebben az esetben is az ENP-országok jelentik, de beletartozik Oroszország is. Fontos különbség még, hogy regionális és határon átnyúló projekteket is támogat. A rendelkezésre álló összeg 11,5 milliárd euro, melynek 95%-a nemzeti és egyszerre több országot érintő programokat támogat, míg 5% jut a határon átnyúló együttműködések finanszírozására. ENPI határon átnyúló komponense a közösség külső határai mentén elhelyezkedő, egyelőre tartósan az EU-n kívül maradó partnerországok érintett régióival való együttműködést támogatja. Ez például Magyarország esetében az ukrán határszakaszt jelenti, lehetővé téve közös projektek megvalósítását. Az ENPI a szomszédságpolitika által megfogalmazott prioritások mentén és szigorú ütemterv alapján támogatja a reformokat:
Politikai reformok: jó kormányzás, emberi jogok tiszteletben tartása, jogállamiság, multikulturális párbeszéd, korrupció, szervezett bűnözés és terrorizmus ellenei küzdelem stb.
Gazdasági reformok: működő piacgazdaság kialakítása, gazdasági fejlődés, fokozatos gazdasági integráció az EU közös piacra
Szociális reformok: foglalkoztatás élénkítése, diszkriminációmentesség, szegénység elleni küzdelem
Szektorális együttműködések: környezetvédelem, fenntartható fejlődés, energiaügy, szállítmányozás, telekommunikáció, élelmiszerbiztonság, oktatás, kutatás-fejlesztés, innováció
6
U.a.
12
Regionális fejlesztések és integráció elősegítése
Részvétel közösségi programokban és ügynökségek munkájában, valamint az ENPI keretében választási megfigyelőket, válság utáni krízisrendezést és katasztrófákra való felkészülésre is nyújt támogatásokat. 7
Az ENPI mellett fontos megemlíteni a Szomszédsági Beruházási Eszközt (NIF) is, mely az Európai Befektetési Bank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, és más európai pénzügyi intézmények által biztosított tőkeáttételi műveletekhez nyújt támogatást az ENPországok számára. Létezik egy ún. „NIF vagyonkezelői alap” is, mely a tagállamok hozzájárulásával jött létre és a gazdasági növekedés, valamint a regionális együttműködéseket támogatja. A gazdasági és pénzügyi válság okozta „károk” enyhítésére az Európai Bizottság makro-pénzügyi támogatást is nyújtott például Örményország, Grúzia, Moldova és Ukrajna részére.8 4. Az Európai Szomszédságpolitika történetének áttekintése 2003. márciusa és 2004. májusa között az Európai Bizottság javaslatokat tett az Európai Szomszédságpolitika fő irányvonalaira. A Tanács 2002-es felkérése alapján az első dokumentum a „Tágabb Európa - Szomszédság: új keretek a keleti és déli szomszédainkkal való kapcsolatokra” címmel készült el és az Európai Unióval szomszédos keleti országokra Ukrajnára, Fehéroroszországra, Moldovára és Oroszországra –, és a déli-mediterrán térség államaira - Egyiptomra, Algériára, Izraelre, Jordániára, Libanonra, Líbiára, Marokkóra, a Palesztín fennhatóságra, Szíriára és Tunéziára vonatkozott.9
7
Az Európai Parlament és a Tanács 2006/1638/EK Rendelete az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról (2006. október 24.) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:310:0001:0014:HU:PDF
Letöltve: 2011. 04. 15. 12.25. 8
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak Az európai szomszédságpolitika áttekintése COM (2010) 207, Brüsszel, 2010.05.12. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2010:0207:FIN:HU:PDF Letöltve: 2011.04.08. 20.10. 9 Communication from the Commission to the Council and the European Parliament: Wider Europe— Neighbourhood: A New Framework for Relations with our Eastern and Southern Neighbours (Brussels, 11.3.2003 COM(2003) 104 final) http://ec.europa.eu/world/enp/pdf/com03_104_en.pdf Letöltve: Zalaegerszeg, 2011. április 1. 14.50.
13
A „Tágabb Európa” koncepció számos stratégiai célt megfogalmaz az érintett országokkal kapcsolatban. Az első és legfontosabb a biztonság és béke megteremtése, mely a stabilitás megteremtésének feltétele. A megfogalmazott javaslatok összhangban állnak a 2002-es Európai Biztonsági Stratégiával, mely kiemeli: „Európa érdeke, hogy a határaink mentén fekvő országokban jó kormányzás valósuljon meg. Az erőszakos konfliktusokban részt vevő szomszédok, a szervezett bűnözés melegágyát jelentő gyenge államok, a rosszul működő társadalmak vagy a szomszédos országok robbanásszerű népességnövekedése mind problémát jelent Európa számára. A csatlakozó államok integrációja növeli biztonságunkat, ám egyben az EU-t közelebb is viszi a problémás területekhez. Feladatunk az Európai Uniótól keletre és a Földközi-tenger mentén jó kormányzás alatt lévő országok gyűrűjének az előmozdítása, mely országokkal szoros és együttműködésen alapuló kapcsolatot tartunk fenn.”. Mindemellett az
Európai Unió bővítése „nem eredményezheti új választóvonalak kialakulását Európában.”10 Ugyanakkor a biztonsági stratégia leszögezi azt is, hogy a gazdasági és politikai együttműködés a keleti országokkal és politikai problémáik megoldása fokozottabb figyelmet kíván az Unió részérről is. Nem beszélve a mediterrán térségről, melyet a konfliktus, instabilitás és társadalmi nyugtalanság jellemez. Ezekkel az országokkal is hatékonyabbá kell tenni a kapcsolatokat, mégpedig a gazdasági, biztonsági és kulturális együttműködések növelésével. 11 A biztonság meglétén alapul az Unió másik alapvető célja, mégpedig a stabilitás és a gazdasági érdekek érvényesítése a térségben, melyek egyben elválaszthatatlanok a kulturális, szociális, politikai, vagy környezetvédelmi dimenzióktól. Egyik sem létezhet a másik nélkül. Természetesen az EU az előbb említett célok megvalósításához felkínálja a kapcsolatok elmélyítéséből adódó előnyöket, vagyis a nagyobb piacok, a gazdasági stabilitás, a tudás, a reformtapasztalatok cseréjét és támogatását. Az ENP következő lépcsőfoka volt a hét ENP-országról készült országjelentés (Marokkó, Tunézia, Jordánia, Izrael és a Palesztin Hatóság, illetve Ukrajna és Moldova.). Ez az ország csoport már rendelkezett működő Társulási/Partnerségi és Együttműködési Megállapodással. 2004 júniusában az Európai Unió 25 tagállamának állam-és kormányfői jóváhagyták a Bizottság stratégiai dokumentumát. Még ugyanebben az évben megállapodás született Európai Bizottság és a fent említett hét ENP-ország között az ENP cselekvési tervekkel kapcsolatban, melyek az országok rövid és középtávú, kiemelt reformtörekvéseit tartalmazta. 10
Európai Biztonsági Stratégia – Biztonságos Európa egy jobb világban, http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cmsUpload/031208ESSIIHU.pdf, Letöltve: 2011.04.08. 14.25. 11 U.a.
14
2005. február és június között elfogadták a hét országra vonatkozó cselekvési terveket és megkezdték a reformok végrehajtását. Azt követően, hogy 2005 elején bemutatták az említett országokra vonatkozó országjelentéseket, újabb ESZP-cselekvési tervekről szóló tárgyalások kezdődtek meg Örményországgal, Azerbajdzsánnal, Egyiptommal, Grúziával, valamint Libanonnal.12 A 2005 és 2010. közötti időszak rendkívül sok eredményt és változást hozott az Európai Szomszédságpolitikában. Elindultak a reformfolyamatok, aktívabbá váltak a kereskedelmi kapcsolatok, nőttek a reformokra szánt pénzösszegek. Természetesen ezek mellett akad még tennivaló, az alábbiakban viszont az elmúlt öt év történéseit szeretném górcső alá venni. Mindenekelőtt fontos fordulópontnak tekinthető az Európai Bizottság 2006-os Európai Szomszédságpolitikáról szóló jelentése, mely felhívta a figyelmet a további lehetőségek kiaknázására. Ezt követően 2006 decemberében az Európai Tanács arra kérte a következő soros
elnökséget
betöltő
Németországot,
öntse
formába
a
bizottsági
jelentésben
megfogalmazottakat. Ennek fő indoka az volt, hogy a déli-országokban a Barcelonai-folyamat elindította a szabad kereskedelem megvalósulását, a keleti- országok esetében viszont jócskán akadt még tennivaló. 2007 elejére 12 ENP-ország állapodott meg az EU-val cselekvési terveikről. E kétoldalú együttműködések célja a kapcsolatok hatékonyabbá tétele volt az EU szomszédos országaival. Ezt szolgálja a több mint 100 albizottságból álló hálózat is, mely keret nyújt a tapasztalatok átadására és a véleménycserére a jó kormányzástól az energiapolitikán át a gazdasági reformokig. Ha sorra szeretnénk venni az elmúlt évek eredményeit, akkor érdemes területenként haladni. Az emberi jogok védelme és az alapvető szabadságjogok biztosítása terén ugyan történt előrelépés, de még jócskán akad teendő. A nők jogainak védelmében például Egyiptomban bűncselekménnyé nyilvánították a női nemi szervek megcsonkítását, Marokkóban és Jordániában pedig nőtt a nők részvételi aránya a politikában. Ukrajnában növekedett a média szabadsága, ugyanakkor számos országban még mindig korlátozzák az emberek alapvető szabadságjogait, mint például a szólás, gyülekezési vagy egyesülési szabadságot. Ez EU kiemelt célja a halálbüntetés megszüntetése az ENP-országokban, sajnos azonban ez sem hozta meg még a várt eredményt, hisz több mint tíz országban még mindig kiszabható és rendszeresen alkalmazott ez a büntetésfajta.
12
U.a.
15
A menekültügy továbbra is nagy probléma, számos ország még az alapvető, menekültekre vonatkozó alapegyezményekhez sem csatlakozott. A választások formája és lebonyolítása is komoly aggályokat okoz, több esetben az EU által küldött választási megfigyelők ellenére sem maradtak tiszták a voksolások. A közigazgatási reform és a korrupció elleni küzdelem is súlyos képet mutat szinte mindegyik ENP-országban. Összességében megállapítható, hogy a felelősségteljes kormányzás ösztönzése és ezáltal a politikai stabilitás és a gazdasági növekedés biztosítása továbbra is a legfontosabb prioritásként szerepel az Európai szomszédságpolitikában. A béke és biztonság kérdése a befagyott és megoldatlan konfliktusok kezelése miatt elsőrangú célként fogalmazódik meg a jövőben is. Bár történtek előrelépések például az moldovai-ukrán határ átláthatóságára irányuló határőrizeti segítségnyújtó misszió (EUBAM) 2005-ös létrehozása, mégis megoldatlan konfliktusok egész sora található a térségben, melyek hátráltatják az ENP-országok fejlődését és veszélyezteti az EU biztonságát. Számos előrelépés figyelhető meg a mobilitás ösztönzése terén. Az EU vízumkönnyítési megállapodásokat között Ukrajnával és Moldovával, mely a vízumdíjak csökkentését vagy éppen díjmentességet vontak maguk után. Az illegális migráció kezelése pedig a visszafogadási megállapodások révén vált visszaszoríthatóvá. Moldovával és Grúziával a mobilitási partnerségek keretében megegyezés született a legális migráció elősegítéséről, az illegális migráció elleni küzdelemről, a jogszerű határátlépés megkönnyítéséről. A déli, mediterrán országokkal kapcsolatban azonban nem sikerült előbbre jutni e téren. Fontos szerep jutott és jut a diákok, a kutatók, és az egyetemi oktatók közösségi programokban való részvételének. 2007-2009 között több ezer diák és tanár képzését tette lehetővé az Erasmus Mundus program egy-egy EU tagállamban. Ugyanakkor közel ötszázan folytattak tanulmányokat egy-egy ENP-országban. A fentiek is azt mutatják, hogy számos teendő van még a mobilitás terén, így az Európai Bizottság számos intézkedést megfogalmazott a közeljövőre vonatkozóan. Ilyen például a vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodás megkötése további keleti és déli országokkal, valamint az Uniós Vízumkódex alapján az eljárási folyamatok hatékonyabbá tétele. Fontos és további megbeszélések
tárgyát
képezi
az
ENP-országok
munkavállalásának kérdése és megkönnyítése is.
16
munkavállalóinak
európai
uniós
A gazdasági integráció előmozdítása, valamint a kereskedelem, a piacra jutás és a különböző szabályozások összehangolása további intézkedéseket igényel. Az EU és az ENPországok közötti kereskedelem a 2006-2009 közötti időszakban jelentős növekedést mutatott mind az export, mind az import területén. A keleti partnerekkel folytatott gazdasági kapcsolatok mutatták a legintenzívebb növekedést, amit sajnos a világválság jelentős mértékben visszavetett. A gazdasági integráció elmélyítése érdekében számos intézkedésre sor került. Az Európai Unió autonóm kereskedelmi kedvezményeket vezetett be Moldova számára és számos megállapodás született a déli országokkal mezőgazdasági és halászati termékek kereskedelmével kapcsolatban. Tunézia és az EU között pedig 2008 óta ipari termékekre vonatkozó teljes mértékű szabadkereskedelmi megállapodás van érvényben. Emellett folyamatosak a tárgyalások a szolgáltatások liberalizációjáról és a letelepedés szabadságáról. A piac megnyitása mindenképpen kedvező folyamatokat indított el és további területek bevonására ösztönzi az ENP-országokat. Az üzleti környezet javulása is szembetűnő, de van még mit tenni ezen a területen is. A partnerországoknak még számos teendője van az üzleti szabályozás terén, a korrupció leküzdésében, a kis-és középvállalkozások fejlesztésében és az innovációra való ösztönzésben. A szociális reformok megvalósítása eddig kettős képet mutat. A munka és a nyugdíjreformok terén kedvező folyamatok indultak el, azonban a foglalkoztatáspolitika, a szakszervezeti jogok, a társadalmi párbeszéd esetében erről sajnos még nem beszélhetünk. Az Európai Szomszédságpolitika kiemelt prioritása az energiabiztonság megteremtése. Az ENP-országok számos lépést tettek az ügy érdekében és így energiaügyi egyetértési megállapodások, illetve nyilatkozatok születtek az Európai Unió és Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Egyiptom, Jordánia, Marokkó és Ukrajna között. 2009-ben elfogadták Moldova és Ukrajna csatlakozását az Energiaközösséget létrehozó szerződéshez, melyben Grúzia megfigyelői státuszt kapott. Az EU a Nabucco és a Kaszpi-tengert átszelő Déli Gázfolyosó megvalósításán is együtt dolgozott partnereivel. A déli országok esetén az eddigi együttműködések az energiapiacok fejlesztésére és integrációjára irányultak és ide tartozik a földközi-tengeri napenergia-tervvel kapcsolatos stratégia közös kidolgozása is. A fent említett kétoldalú együttműködések mellett a többoldalú kezdeményezések terén is számos előrelépés született. Az 1995 óta fennálló euromediterrán térséget 2008-ban felváltotta az Unió a Mediterrán Térségért, mely magasabb politikai szintre kívánja emelni az EU és a déli országok közötti kapcsolatokat, mégpedig intézményi keretet adva, közös
17
elnökség rendszerének működtetésével és regionális, valamint szubregionális projektek megvalósításával. A másik oldalon 2009-ben indult útjára a Keleti Partnerség Program, mely négy tematikus platform létrehozásával - demokrácia, jó kormányzás és stabilitás; gazdasági integráció és konvergencia az EU ágazati politikáival; energiabiztonság; és az emberek közti kapcsolatok- kívánja még hatékonyabbá tenni az együttműködést az Unióval. Dolgozatom további részében ezzel kívánok részletesebben foglalkozni. 13
13
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak Az európai szomszédságpolitika áttekintése COM (2010) 207, Brüsszel, 2010.05.12. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2010:0207:FIN:HU:PDF Letöltve: 2011.04.08. 20.10.
18
III. A Keleti Partnerség Program (Eastern Partnership Program – EaP) 1. A Keleti Partnerség Program kialakulásának előzményei A Keleti Partnerség létrejöttéhez számos fontos esemény vezetett. Minden a lengyelekkel kezdődött. A déli uniós tagállamok és elsősorban Franciaország által felkarolt Mediterrán Unió létrehozásáról szóló javaslat elfogadását követően, 2008 márciusában Donald Tusk lengyel miniszterelnök hasonló, az EU keleti szomszédjaira vonatkozó tervezet kidolgozását kezdeményezte. Lengyel részről ez egyáltalán nem volt meglepő, hisz ők korábban, még az uniós csatlakozásukat megelőzően is többször hangoztatták a keleti partnerség fontosságát. Így kétségtelen, hogy a svédekkel együtt ők lettek a Keleti Partnerség ügyének zászlóhajósai. Ugyanakkor a keleti dimenzió kiemelt figyelmet kapott Németország 2007-es soros európai uniós elnöksége alatt is. A németek a „többet többért” elvet képviselve az Európai Szomszédságpolitikán belül kezdeményezték a szorosabb együttműködés feltételeinek kialakítását a kelet-európai országokkal. Ez azonban csak tiszavirág életűnek bizonyult, mivel a németek nem kockáztatták az EU déli tagországaival és Oroszországgal fenntartott jó kapcsolatukat. Ugyanakkor a német elnökség ha áttételesen is, de sokat tett a Keleti Partnerség létrejöttéhez. Egyrészt további forrásokat harcolt ki a szomszédságpolitika részére, másrészt a Fekete-tengeri szinergia (Black Sea Synergy – BSS) meghirdetésével új perspektívákat nyitott a keleti szomszédok számára. Bár a BBS és a szomszédságpolitika céljai különböznek, mégis közeledést biztosít az Európai Unióhoz. Összefoglalva megállapítható, hogy az Európai Szomszédságpolitika keleti dimenziója a 2004-es „megabővítés” óta napirenden volt. A német, de főleg a lengyel törekvések csak erősítették a dolgokat. A lengyel amellett érveltek, hogy a Keleti Partnerség lehetőséget jelent az EU közös külpolitikájának koordinációjában és a tagállami kohézió erősítésében. 14 2008. május 26-án a svéd és a lengyel külügyminiszter közös nyilatkozatot nyújtott be a Keleti Partnerségről az Európai Tanácsnak. Ez még csak tervezet volt, de főbb céljaiban, formájában és tartalmában megegyezett a később elfogadott dokumentummal. A 2008-as év eseményei, - grúz-orosz konfliktus és a gazdasági világválság – újabb lökést adott a Keleti Partnerség részletinek kidolgozásához.
14
Végh Zsuzsanna: The evolution of the Eastern Neighbourhood Policy of the European Union. http://www.kssm.pl/images/stories/YEaP.pdf Letöltve: 2011.04.16.20.35.
19
2008. június 19-20-i ülése alkalmával az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy javaslatot a Keleti Partnerséggel kapcsolatban. Ezt követően 2008. december 3-án az Európai Bizottság bemutatta közleményét a Keleti Partnerségről. 2. Az Európai Bizottság Keleti Partnerségről szóló közleménye Fontos már az elején megemlíteni, hogy a Bizottság által elkészített dokumentum javaslatokat tartalmaz és mindez jól látszódik majd, amikor a Prágában elfogadott közös politikai nyilatkozattal hasonlítom össze. A Bizottság „ambiciózusabb partnerségnek”15 hívja a keleti dimenziót kiemelve az együttműködés elmélyítését az EU és az EaP országok között. A Bizottság vélemény eszerint a partnerországok reformjait, gazdasági és szociális politikáinak támogatását az Európai Szomszédságpolitikával összhangban, ugyanakkor azon túlmutatva két és többoldalú együttműködések keretében kell megvalósítani. A bilaterális együttműködések, ahogy azt nevük is mutatja az EU és egy-egy partnerország közötti kapcsolatra vonatkozik folytatva, az ENP által is megfogalmazott irányelvet, miszerint a kooperáció az adott EaP-ország képességeihez igazodik. A kétoldalú kötelezettségvállalásokat a differenciálás elve határozza meg, vagyis a kapcsolatok alakulását az egyes partnerország teljesítőképessége és ambíciója határoz meg. Az együttműködések elmélyítése a Bizottsági javaslat szerint öt területen történne: 1. Az új szerződéses kapcsolatok keretében a Partnerségi és Együttműködési Megállapodásokat felváltják a Társulási Megállapodások. Utóbbiak ugyanis megfelelőbb keretet biztosíthatnak a szorosabb együttműködés kialakítására. Ez azonban csak azoknál az EaP-országoknál lépne életbe, melyek elkötelezték magukat a reformok és az EU-hoz való közeledés iránt. A Bizottsági ajánlás megszabja a tárgyalások megkezdésének és kapcsolatok elmélyítésének a feltételeit is: reformok és haladás a demokrácia, emberi jogok és a jogállamiság terén, különös hangsúlyt fektetve a választások tisztaságára és az emberi jogi szervezetekkel való együttműködésre. A fent említett célok elérése érdekében minden partnerországgal kidolgozásra
kerül
egy
átfogó
intézményfejlesztési
program
(CIB),
mely
társfinanszírozással, az ENPI forrásaiból támogatja a törekvéseket.
15
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak: Keleti partnerség COM (2008) 823 Brüsszel 2008.03.12.http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2008:0823:FIN:HU:PDF Letöltve: 2011.03.26.14.20.
20
2. Az EU gazdaságába történő fokozatos integráció az Európai Szomszédságpolitika és így a Keleti Partnerség egyik fő célja. A társulási megállapodások adják meg ennek keretét is, melynek végcélja egy „szoros, széles körű együttműködésen alapuló szabadkereskedelmi térség létrehozása minden egyes partnerországgal.”
16
A
szabadkereskedelmi térségek létrehozásának feltétele, hogy az érintett országok WTOtaggá váljanak és elmélyítsék gazdasági reformjaikat. Csak ezt követően alakulhat ki a kereskedelem valamennyi területét érintő liberalizáció, mely a tőkére és a szolgáltatásokra is vonatkozik. Ugyanakkor az integráció magába foglalná a mezőgazdasági megállapodásokat is. 3. A mobilitás és biztonság a Keleti Partnerség másik sarkalatos pontja. A Bizottság ajánlása „Mobilitás és biztonság” paktumokat kínál az EaP-országoknak. Ezek magukba foglalják a menekültügyet, az illegális bevándorlás, korrupció, szervezett bűnözés elleni küzdelmet és az integrált határigazgatási struktúrák felállítását is. A vízumpolitikában több lépcsőben, fokozatosan valósulna meg a liberalizáció. Első ütemben vízumkönnyítés jönne létre, majd további könnyítések céljából az EU felülvizsgálná a megállapodásokat. A következő állomást a tagállami konzulátusok regionális lefedettségének javítása jelentené, melyet a vízummentes utazásra irányuló törekvések követnek majd. A Bizottság ugyanakkor kezdeményi a munkaerőmobilitással kapcsolatos tanulmányok kidolgozását is. A „Mobilitás és biztonság” paktumok keretében az EU segítséget kínál a magas színvonalú határigazgatási eljárások kialakításában, a hatékony adatvédelmi rendszer felállításában. Helyet biztosít a az adott kérdéssel foglalkozó EU-ügynökségekben és hatékony támogatást nyújt a szervezett bűnözés, a korrupció, a tiltott kereskedelem elleni küzdelemben. 4. Természetesen az energiabiztonság megerősítése is sarokkövét képezi a Keleti Partnerségnek, úgymint a szomszédságpolitikának is. Az EU célja ebben az esetben sem más, mint a hosszútávú energiaellátás- és energiaszállítás biztosítása. A Bizottság javaslataiban szerepel az „energiaügyi kölcsönös függőségről” szóló rendelkezések belefoglalása
a
partnerségi
megállapodásokba,
az
Ukrajna
és
Moldova
Engergiaközösség-tagságáról szóló tárgyalások gyors befejezése, valamint az
16
U.a.
21
energiakérdésekről
szóló
egyetértési
megállapodások
megkötése
Grúziával,
Moldovával és Örményországgal. Külön ajánlást fogalmaz meg a Bizottság az ukrán atomerőművekre és támogatja a gázszállító hálózatok felújítását és fejlesztését is. Mivel az EU számára Azerbajdzsán a keleti dimenzió egyetlen szénhidrogén-szállító partnere, így a Bizottság fokozott együttműködést sürget a partnerországgal. Emellett kiemelt cél az EaP-országok bevonása az Intelligens-energia – Európa programba. 5. A gazdasági és társadalmi fejlődés támogatása kapcsán a Bizottság javasolja a regionális
politikáról
szóló
egyetértési
megállapodások
megkötését
a
partnerországokkal. Kísérleti regionális fejlesztési programok keretében külső forrásból finanszíroznák az infrastrukturális, a humántőke, valamint a kis-és középvállalkozásokkal kapcsolatos projekteket. Régiós együttműködések keretében pedig részvételi lehetőséget kínál transznacionális, Délkelet-, Közép- és ÉszakEurópát lefedő programokban. Ugyanakkor a határon átnyúló együttműködés partnerek közötti határokra történő kiterjesztését is szorgalmazza a közlemény. 17 A Keleti Partnerség egyik legnagyobb hozzáadott értéke a többoldalú keret létrehozása, melynek elsődleges célja, hogy regionális megközelítést alkalmazzon a szomszédságpolitikán belül. A multilaterális keret emellett az EU és a partnerországok közötti kétoldalú kapcsolatok elmélyítését szolgálja, és egyben fórumot biztosít az eszmecserére és a tapasztalatok megvitatására. A többoldalú együttműködések szervezésére a Bizottság négy szintet javasol: 1. Kétévente megrendezésre kerülő találkozók az EaP-országok kormány-vagy államfőinek részvételével 2. Az EU tagállamainak és az EaP-országok külügyminisztereinek éves találkozói, melynek keretében felmérik a haladás mértékét és további iránymutatásokat fogalmaznak meg. Az egyes ágazatokat érintő ügyekben pedig a szakminiszteri konferenciák összehívása jelent fórumot. 3. Négy tematikus platform létrehozása jelenti a harmadik szintet, melyek évente legalább kétszer üléseznének magas rangú tisztségviselők szintjén. A platformok munkája munkaprogramok alapján folyik és éves beszámolót készítnek a külügyminiszterek éves találkozójára. Itt is fontos szerep juthat az ágazati miniszterek találkozóinak, hisz ezek specifikus kérdésekben nyújthatnak segítséget.
17
U.a.
22
4. Az utolsó szinten panelek segítik a platformok munkáját, melyek típusát szükség szerint állapítják meg. 18 A tematikus platformok négy fő téma köré összpontosulnak: demokrácia, jó kormányzás és stabilitás, gazdasági integráció és konvergencia az EU politikájával, energiabiztonság, valamint az emberek közötti kapcsolatok. 1. A demokrácia, jó kormányzás és stabilitás platform olyan minden EaP-ország számára fontos témákat és kötelezettségeket ölel fel, mint a demokratikus intézmények kiépítése és a hatékony állami szervezetek kialakítása. A közszolgálat megreformálása, a polgárok bizalmának visszanyerése olyan területeken, mint a választások tisztasága, a korrupció elleni küzdelem, vagy az emberi szabadságjogok biztosítása szintén kiemelt prioritást élveznek. A platform munkája kiterjed az integrált határellenőrzési rendszer létrehozására, a vízumliberalizáció és a biztonsági standardok hosszútávú kialakítására. A stabilitás és biztonság elérése a térségben kulcsfontosságú, ennek feltétele a szuverenitás, és területi integritás megszilárdítása. Ezért a platform munkája kiterjed a Közös Kül- és Biztonságpolitika és az Európai Biztonsági és Védelmi Politika EaP-országokat érintő kérdéseire. Ugyanakkor ide tartoznak a természeti és ember által okozott katasztrófák megelőzését, kezelését segítő források és a civil társadalmi szervezetek közötti kapcsolatok fejlesztésére vonatkozó törekvések, mellyel az elhúzódó konfliktusok kezelésében kívánnak segítséget nyújtani. 2. A gazdasági integráció és konvergencia az EU politikával platform célja az EaPországok közötti szoros és széleskörű szabadkereskedelmi térségek hálózatának létrehozása. Mindez elősegítené a partnerországok EU gazdaságába történő fokozatos integrációját és erősítené a hagyományos kereskedelmi kapcsolatokat, a az árúk és szolgáltatások terén. A vámügyi reformok támogatása, az EaP-országok gazdasági kapacitásainak növelése hosszútávon az egységes piachoz való hozzáférést biztosítaná. Ehhez a Bizottság nagymértékű technikai segítségnyújtást és anyagi forrásokat szeretne biztosítani. A fenti célok eléréséhez viszont elengedhetetlenek olyan szociogazdasági lépések, mint a foglalkoztatáspolitika fejlesztése, a kedvező üzleti környezet kialakítása, a szegénység csökkentése és az esélyegyenlőség biztosítása. A
18
U.a.
23
multilaterális együttműködéseknek hangsúlyt kell fektetni a környezetpolitikára és az éghajlatváltozásra, azon belül is a stratégiai tervezésre, környezetvédelmi irányításra, környezetvédelmi
beruházások
támogatására.
A regionális
közlekedés
terén
megvalósult együttműködések mellet a Keleti Partnerség további párbeszédeket tart fontosnak a repülésbiztonság, hajózás és egyéb infrastrukturális beruházások terén. Ugyanakkor támogatja a kutatási és kommunikációs hálózatok kiépítését is. 3. Mivel az energiabiztonság stratégiai fontosságú terület az EU számára, így a platform keretében az EU és a partnerországok közötti kölcsönös energiatámogatási és biztonsági mechanizmusok kidolgozása és végrehajtása a fő cél. A már meglévő kapcsolatok
erősítése,
az
energiaválságra
való
felkészülés
érdekében
un.
energiabiztonsági panel létrehozását javasolja a Bizottság és támogatja az EaP országok szorosabb diskurzusát az energiaüggyel foglalkozó munkacsoportokkal. A Keleti
Partnerség
további
célja,
hogy
felgyorsítsa
a
partnerországok
energiapolitikáinak és jogszabályainak összehangolását, középtávon pedig létrehozza az EU és a parterek közötti összekapcsolt, diverzifikált energiapiacot. Külön hangsúlyt fektet a közlemény az ellátási és tranzit útvonalakra. kiemelve, hogy támogatni kell az ukrán gázvezeték hálózat felújítását és hasonló lépéseket kell megtenni Moldovában és Fehéroroszországban is. Ezek megvalósítására a PPP-s beruházásokat tarja a Bizottság a legalkalmasabbnak. 4. Az emberek közötti együttműködés platform a kultúra, oktatás és kutatás, valamint az információs társadalom és média területeket öleli fel. Egy speciális Keleti Partnerség Kulturális Program meghirdetését szorgalmazza a Bizottság, mely erősítené a kultúra szerepét a szociális kohézió és tolerancia előmozdítására irányuló reformokban. Az ifjúsági programok megnyitása a hat partnerország számára előmozdítaná az kultúrák közötti párbeszédet, erősítené a fiatalok mobilitását és csereprogramjait. Az Erasmus Mondus és TEMPUS porgramok keretében a főiskolás cserekapcsolatok élénkítése és a felsőoktatási reformok kivitelezése válhat lehetővé.
24
Ugyanakkor az információs társadalom fejlesztése, valamint a média és az emberek közötti kapcsolatok megkönnyítése szintén fontos részét képezi a platform munkájának. 19 Fontos megemlíteni, hogy a multilaterális együttműködésekben való részvétel nyitva áll további európai uniós intézmények, nemzetközi szervezetek számára, de helyi hatóságok, az üzleti élet képviselői és pénzügyi szervezetek is csatlakozhatnak a munkához. Ugyanakkor a Bizottság a civil társadalom minél nagyobb bevonás a érdekében kezdeményezi a Keleti Partnerségen belüli civil társadalmi fórum létrehozását is. Emellett a tematikus platformok, panelek, vagy egy-egy kezdeményezés munkájában eseti alapon harmadik országok is részt vehetnek. A végrehajtásra vonatkozóan „A Bizottság felkéri a Régiók Bizottságát és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy működjön együtt a „Demokrácia, jó kormányzás és stabilitás”, valamint az „Emberek közötti kapcsolatok” tematikus platformok munkájában. A Bizottság felkéri a Régiók bizottságát, hogy hozza létre a Kelet- Európa és Dél-Kaukázus helyi és regionális közgyűlést, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot pedig a Civil Társadalom Fórumban való részvételre.”20 A Bizottság közleményével kapcsolatban három EU tagország - Románia, Bulgária és Görögország – aggodalmát fejezte ki elsősorban a Fekete-tengeri Szinergia miatt. Attól féltek, hogy a Keleti Partnerséggel megduplázódnak az már meglévő együttműködések, mivel a hat EaP-ország közül öt a Fekete-tengeri Szinergiában is részt vesz. Emellett attól is tartottak, hogy a Keleti Partnerség pénzügyi forrásokat von el a szingergiától, csökkentve ezzel annak hatékonyságát. A félelmek eloszlatására a Bizottság határozottan kijelentette, hogy az EaP nem helyettesít, vagy vált fel semmilyen már létező regionális együttműködést, mindössze kiegészíti azokat. Ezt leszámítva azonban mind az EU tagországokban, mind pedig a szomszédságban pozitív volt a bizottsági anyag fogadtatása.
19
Commission Staff Working Document accompanying the Communication from the Commission to the European Parliament and the Council – Eastern Partnership SEC (2008) 2974/3 Brussles, http://eeas.europa.eu/eastern/docs/sec08_2974_en.pdf Letöltve: 2011.04.15. 17.21. 20 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak: Keleti partnerség COM (2008) 823 Brüsszel 2008.03.12.http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2008:0823:FIN:HU:PDF Letöltve: 2011.03.26.14.20.
25
A Keleti Partnerség következő fontos mérföldköve a 2009. május 7-ei prágai csúcstalálkozó volt, melyen a résztvevők aláírták és elfogadták a partnerségről szóló együttes politikai nyilatkozatot. A végső megállapodás kevésbé ambiciózus, mint a korábbi Bizottsági ajánlás. Ennek fő oka az EU tagállamok eltérő külpolitikai törekvéseiben rejlik, mely gyakran nézeteltérésekhez is vezetett. Talán ezzel is magyarázható, hogy a Keleti Partnerség Programot bejelentő prágai csúcson az EU tagállamok „csúcsvezetői” közül csupán a német kancellár Angela Merkel jelent meg. A befolyásos EU tagállamok különböző számomra mondvacsinált okokra hivatkozva mondták le a prágai csúcson való részvételt. A francia elnök Nicolas Sarközy elfoglaltságra hivatkozott, Silvio Berlusconi a válásával volt elfoglalva, míg a spanyolok éppen lázas tárgyalásokat folytattak a munkanélküliségről. Nagy-Britannia pedig egyáltalán nem jelezte távolmaradásának okát, de Ausztriának, Portugáliának, Luxemburgnak, Máltának és Ciprusnak is más dolga akadt.21 Ez is azt mutatta, hogy az EU-n belül sincs konszenzus a régió felé irányuló politikát illetően, hisz az EU déli tagállamai nyilván a déli dimenzióban érdekeltek és ellenpólusként fogják fel a keletre irányuló partnerséget. A fentieknek köszönhetően az eredeti szöveg is több változtatáson, főleg finomításon ment keresztül. Egy korábbi, április 29-ei Cseh elnökségi anyaga például az EU 27 tagállamát és a hat EaP-országot „Európai országoknak” hívja. Ezt több ország számára riasztóan hatott, gondolva az Európai Unióról szóló szerződés 49.cikkelyére, mely kimondja: „Bármely olyan európai állam kérheti felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja a 6. cikk (1) bekezdésében megállapított alapelveket.”
22
Más országok pedig a „Kelet-európai
országok” kifejezést nem nézték jó szemmel, így végül a „Kelet-európai partnerek” és a „partnerországok” kifejezések váltak hivatalossá. Ez még azoknak az országoknak (Franciaország, Hollandia, Németország) is megfelelt, akik semmilyen európai perspektívát nem kívántak nyújtani a hat ország számára. A jelenlegi Keleti Partnerség nem kínál közös jövőt a hat ország számára az EU-val, gondolok itt a későbbi akár tagsági státuszra. Ez pedig eléggé meglepte nemcsak a közép-európai országokat, hanem Moldovát, Grúziát és Ukrajnát is.
21
Absent leaders deflate EU’s ’eastern’ summit, http://euobserver.com/9/28088 Letöltve: 2011. április 22. 13.50. Szerződés az Európai Unióról. Egységes keretbe foglalt változat. http://www.nefmi.gov.hu/europai-uniooktatas/maastrichti-szerzodes Letöltve: 2011.04.22. 14.15. 22
26
A másik jelentős változtatás a mobilitás kérdéskörében történt. A Bizottsági anyag fokozatos vízumkönnyítést tűzött ki célul, mely végül vízummentes utazáshoz vezetett volna. Ezzel ellentétben a prágai nyilatkozat hosszútávon csak vízumliberalizációról beszél, erről is csak eseti alapon. Nem is szorul nagyon magyarázatra, hogy ezzel a vízummentesség elvetése mind a gazdasági, mind pedig a társadalmi együttműködéseket visszavethetik. A Bizottsági anyagban szerepel egy ilyen rész: „A Keleti Partnerségnek elő kell mozdítania a stabilitást és a többoldalú bizalomépítést, melynek célja a partnerek szuverenitásának és területi integritásának megszilárdítása.” Ez a mondat egy az egyben kikerült a végső szövegből azzal az indokkal, hogy ez érzékenyen érinthet többeket is a hat ország közül (lásd Moldova, Örményország, Azerbajdzsán), illetve a Grúzia és Oroszország közötti viszonyt is. A területi viták, befagyott konfliktusok amúgy is kényes témának számítanak az Európai Szomszédságpolitikában is, hisz semmilyen előrelépést nem ért el az EU ügyben. 23 3. A Keleti Partnerség finanszírozása, rendelkezésre álló pénzügyi források A Keleti Partnerség finanszírozására, a 2010-2013-as időszakra 600 millió eurót különített el a Bizottság, mely az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközből (ENPI) kerül kifizetésre. Ebből 350 millió euró teljes új forrás, míg 250 millió a 2007-2009-es időszakból átcsoportosított összeg. A 350 milliós összeggel a Bizottság fokozatosan emeli a keleti projektek rendelkezésére álló az ENPI-forrásokat a 2008-as 450 millióról 785 millióra 2013-ra. Ugyanakkor ez az összeg még így is jóval kisebb, mint a többi, főleg a déli szomszédság országai számára lehívható finanszírozási lehetőségek. Keleti Partnerség pénzeszközei Átfogó Intézményfejlesztési Program
Regionális fejlesztési programok
175 millió €
75millió €
Többoldalú dimenzió 350millió €
1. sz. táblázat: A Keleti Partnerség rendelkezésére álló pénzeszközök Forrás: EaP Community: Eastern Partnership Funds http://www.easternpartnership.org/programmes/easternpartnership Letöltve: 2011.04.15.15.30.
23
Végh Zsuzsanna: The evolution of the Eastern Neighbourhood Policy of the European Union. http://www.kssm.pl/images/stories/YEaP.pdf Letöltve: 2011.04.16.20.35.
27
A források három fő célt szolgálnak: 1. Átfogó intézményfejlesztési programok keretében (Comprehensive Institution Building Program – CIB) a partnerországok reformtörekvéseinek támogatására 175 millió euró áll rendelkezésre. Ebben a kategóriában társulási megállapodások, valamint a vízumliberalizációhoz szükséges reformok finanszírozása lehetséges. A CIB-programok előkészítése 2010-ben megkezdődtek, végrehajtásuk a támogatási megállapodások aláírást követően előreláthatóan 2011-ben várható. A CIB-programok twinning és TAIEX projektek keretében valósulnak majd meg, és magukba foglalják a tanácsadást, képzést és cserekapcsolatokat, ösztöndíjakat is. Jelenleg Belorusszián kívül az összes EaP- ország aláírta az átfogó intézményfejlesztési programra vonatkozó egyetértési nyilatkozatokat. 2. 2010-2013 között Örményország részére 32 millió euró, Azerbajdzsán számára 19 millió euró áll rendelkezésre, Grúzia 31 millió euróval gazdálkodhat, Moldova 50 millióval, míg Ukrajna 40 millióval. Jelenleg az EU és a kedvezményezett országok között arról folynak a tárgyalások, hogy melyik intézményeiket vonják be a CIB-be és a gyakorlatban hogyan néznének ki a konkrét projektek 3. Regionális
fejlesztési
programok
keretében
(Pilot
Regional
Development
Programmes - PRDP) a regionális gazdasági és szociális különbségek leküzdésére 75 millió euró áll rendelkezésre. Néhány EaP-ország komoly strukturális problémákkal küzd a régióik és lakosság összetétele közötti nagymértékű gazdasági és szociális különbségek miatt. Ennek orvoslására támogatja e keret a humán tőke, az infrastruktúra, valamint a kis-és közepes vállalkozások fejlesztését. Ezek folyósítása 2012 közepén kezdődhet meg az EU kohéziós politikájának mintájára. 4. A Keleti Partnerség többoldalú dimenziójának végrehajtására 350 millió euró áll rendelkezésre. Ez az összeg a négy platform által felölelt területek reformjait támogatja, illetve olyan kiemelt kezdeményezéseket, mint az integrált határellenőrzési rendszer, a kis-és közepes vállalkozások, civilek védelme, megújuló energiák, környezeti kormányzás, energiahatékonyság. Ez utóbbiak a 2010-2013-as időszakra vonatkozó Regionális Keleti Program keretében kerülnek meghirdetésre. 24
24
Vademecum on financing in the frame of the Eastern Partnership http://www.eeas.europa.eu/eastern/docs/eap_vademecum_en.pdf Letöltve: 2011.03.15. 09.25.
28
A 350 millió euróból közel 160 millió költhető majd az Keleti Partnerség hat kiemelt kezdeményezésére.
Az Integrált Határellenőrzési Programra (Integrated Border Management – IBM) összesen 44,5 millió euró áll rendelkezésre, melynek fő célja a partnerországok jogrendszerének és gyakorlatának összehangolása az EU szabványokkal. Emellett a szakmai és a jó tapasztalatok átadása, a képzés és a kapacitás növelése is fő célként jelentkezik. A projekt keretében hat IBM-képzés lesz a partnerországokban, az EU együttműködés ajánl az ukrán-belorusz határon, emellett segít elkészíteni az ukrán és belorusz vámhatóságok közötti információcsere-hálózatot. Örményország és Grúzia között a Bavra és Bagratashen határon eszköz-ellátást és infrastrukturális fejlesztéseket támogat a program, valamint az ukrán, illetve moldovai Unguri és Bronnitsa között új határátkelő létesítését finanszírozza.
Kis-és Középvállalkozások támogatására 57 millió euró költhető. A projekt keretében az East-Inves Programra 7 millió eurót különítettek el, melynek célja, hogy jogi és adminisztratív tanácsot nyújtson az üzleti környezet javítására. Az EU 30 millió eurót különítet el a KKV-k számára adható kölcsönökre. Ezek az alapok újabb pénzeket mobilizálhatnak olyan pénzügyi intézményeknél, mint az Európai Beruházási Bank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, vagy egyéb kereskedelmi bankok. Az együttműködés az Európai Beruházási Bank és a helyi pénzügyi szervezetek között valósul majd meg. Emellett vezetői és üzleti tanácsadásokkal is segíti az EaP a partnerországokat.
Regionális energiapiacokra és energia hatékonyságra 41 millió áll rendelkezésre. A kezdeményezés fő célja az energiapiacok harmonizációjára irányuló eszmei és pénzügy segítségnyújtás, az intézményi kapacitásnövelés a fenntartható energia kormányzás terén, az energia hatékonyság növelése, valamint a megújuló energiaforrások használatának kiterjesztése. A projekt technikai támogatást kíván nyújtani, megvalósíthatósági tanulmányokat támogat majd. Ezek eddig még nem kezdődtek el. Fenntartható energiák felhasználásának támogatása azon városok esetében, akik tagjai a Polgármesterek Szövetségének. Ennek meghirdetése 2011-ben várható. Ösztönzi a partnerországokat az Intelligens Energia Európa Programban való részvételre.
29
Az energiaellátás diverzifikációja (Déli Engergiafolyosó ) kezdeményezést egyelőre még nem hirdették meg
Természeti és ember által okozott katasztrófák megelőzésére, felkészülésre, és a rájuk adott válaszokra összesen 12 milliót különített el az EU. Ebben az esetben a fő célra katasztrófa-kezelés hatékonyságának növelése és az együttműködés élénkítése az EU és a partnerországok között. A különböző projektekre meghatározott pénzösszegek állnak rendelkezésre: katasztrófa-kezelésre, emberek védelmére vonatkozó jogi keretek felülvizsgálatára 6 millió euró, míg a 2012-13-as időszakban képzési programokra, felszerelés vásárlásra, megvalósíthatósági tanulmányok elkészítésre további 6 millió euró áll rendelkezésre.
“Jó környezeti kormányzásra” szintén 12 millió euro támogatást különített el az EU. Ennek célja, hogy megfelelő hozzáférést és megbízható információkat nyújtson az EaP-országok számára azzal, hogy bevonja őket az EU Megosztott Környezeti Információs Rendszerébe. A projektek keretében a környezetvédelmi információs rendszerek kiépítése és az EU saját rendszeréhez való csatlakozás kerül támogatásra.25
A fentiek mellett meg kell említeni a tematikus platformok projektjeit is. Az elmúlt időszakban számos kisebb programot megvalósított a négy platform szemináriumok, workshopok és konferenciák keretében:
2010. február Vilnius: “Vámérték” szeminárium
2010. április, Kijev: “Érkezés előtti információcsere a határon átnyúló áruszállításban” szeminárium
2010. április Riga: „Hamis illetve hamisított útiokmányok felderítése” szeminárium
2010. április Tallin: „Közigazgatási reform” szeminárium
2010. június Rzeszów: „Határátkelőhelyek problémáinak értékelése, határellenőrzési jó gyakorlatok átadása” szeminárium
2010. június Brüsszel: „Workshop az energia-összekötettésekről”
2010. október Kisinyov: „e-Twinning kerekasztal”
2010. október, Bécs: „Workshop az elektronikus kommunikációról”
2010. november Odessa: „Munkaerőpiaci helyzet a keleti partnerországokban” konferencia
2010. November Varsó: “NGO-k és a közszféra összefogása a korrupció leküzdésére” workshop
25
EaP Community: Eastern Partnership Funds http://www.easternpartnership.org/programmes/easternpartnership Letöltve: 2011.04.15.15.30.
30
Egyéb regionális programok keretében példáué az EaP Kultúra Programra összesen 12 millió euro áll a partnerországok rendelkezésére. A kultúra elengedhetetlen a régiók fejlesztésében és a közintézmények, kulturális szervezetek, valamint a civil társadalom regionális együttműködésében. A projekt három fő részből áll:
Technikai segítségnyújtás nemzeti és helyi hatóságoknak, illetve civil társadalmi szervezeteknek. A pályázatok határideje már lejárt, viszont a Bizottság még nem hirdette ki a nyerteseket
Igény szerinti támogatási kérelmek pályázati felhívásokon keresztül
EaP-országok részvételének biztosítása olyan EU-s programokban, mint a Tempus, Erasmus, e-Twinning, Jean Monnet, Youth in Action projektekben.
A 2010-2013-as időszakban rendelkezésre álló 600 millió euró ütemezését az alábbi táblázat mutatja meg. Látszik, hogy az éves összegek növekvő tendenciát mutatnak, köszönhetően az egyes programok tényleges beindulásának és fokozatos ütemezésének és végrehajtásának. Keleti Partnerség finanszírozásának ütemezése Ö sszesen € € 230m 600m 2
2010.
2011.
2012.
€85m
€110m
€175m
013.
2.sz. táblázat: A Keleti Partnerség finanszírozásának ütemezése Forrás: EaP Community: Eastern Partnership Funds http://www.easternpartnership.org/programmes/eastern-partnership Letöltve: 2011.04.15.15.30.
A Keleti Partnerség többoldalú dimenziója már 2010-ben elkezdődött. 2010. június 30-án az ötből négy EaP kiemelt kezdeményezését (Integrált Határellenőrzési Program, Regionális energiapiacok, Energia hatékonyság és megújuló energiák, Civilek védelme, Környezeti kormányzás) hirdette meg az EU, a kis-és közepes vállalkozásokra vonatkozó pedig 2010. második felében vált elérhetővé. Az EaP multilaterális dimenziójának 2010-es kerete az Integrált Határellenőrzési Programot, a KKV-k kiemelt kezdeményezéseit, és az energiahatékonyságot, illetve az EaP platformok és a Civil Társadalmi Fórum tevékenységét támogatta. Az Átfogó Intézményfejlesztési Program végrehajtása 2011-ben, míg a Regionális Fejlesztési Programé 2012-ben várható.
31
Általános szabály, hogy a támogatások elnyerésére vonatkozó pályázatok kiválasztása minden év második felében történik, míg a szerződések aláírására a következő évben kerül sor. 26 A Keleti Partnerség rendelkezésére álló összegek négy csoport számára lesznek elérhetőek. Az EaP-források legfőbb kedvezményezettje az állami közigazgatás. A CIB programok elsődleges célja a központi intézmények kapacitásnövelése, ugyanakkor a Regionális Keleti Program a különböző országok intézményei közötti tapasztalatcserét és a hálózatok kialakítását támogatja. A helyi közigazgatás is jelentős támogatásban részesül a regionális fejlesztési projektek és az új határokon átnyúló együttműködési programok keretében. Emellett a fenntartható energia is céltámogatásokat kaphatnak azok az ENPországok, amelyek tagjai a Polgármesterek Szövetségének. A civil társadalmi intézmények elsősorban a kulturális és ifjúsági programok finanszírozására kaphatnak segítséget, illetve a regionális fejlesztési programok és a határon átnyúló együttműködési programok megvalósításáért. A kis- és közepes vállalkozások a rájuk vonatkozó kiemelt kezdeményezésekből kaphatnak támogatást. Ugyanakkor kölcsönökhöz és kockázati tőkéhez juthatnak az Európai Fejlesztési Banktól és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól. 27 A Bizottság által támogatott programok körét a stratégiai dokumentumok és az éves cselekvési tervek határozzák meg, melyek elfogadására az adott év második felében kerül sor. Ugyanakkor az éves cselekvési tervek által finanszírozott intézkedéseket az Európai Bizottság a partnerországok kormányaival közösen határozza meg az adott állam nemzeti megbízottja és az EU delegáció közötti megbeszélések révén. Az EaP-forrásokhoz pályázati felhívások révén juthatnak hozzá a civil társadalmi szervezetek, a magánszektor számára pedig közbeszerzések útján szerezhetőek meg a különböző árúk és szolgáltatások. A Keleti Partnerség rendelkezésére álló pénzeszközök felhasználása ugyanolyan módon történik, mint az Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszközé (ENPI). A potenciális
kedvezményezettek
meghívást
kapnak
a
pályázati
felhívásokra
és
közbeszerzésekre, melyeket a EuropeAid saját weboldalán hirdet meg, illetve a hat EaP országban működő EU-delegáció tesz közzé. Emellett az európai pénzügyi intézetek kiegészítő hiteleket is nyújthatnak, melyek folyósítása elsősorban a Szomszédsági Beruházási Eszközökön (NIF) keresztül folyósítnak. Az ENPI lehetővé teszi a társfinanszírozást is legyen az pénzügyi intézmény, vagy akár valamelyik EU tagállam. Ez történhet egy-egy projekt 26
Vademecum on financing in the frame of the Eastern Partnership http://www.eeas.europa.eu/eastern/docs/eap_vademecum_en.pdf Letöltve: 2011. 03.15. 9.45. 27 U.a.
32
esetében párhuzamosan, egyéb intézkedéseket támogatva, vagy közösen összerakva a forrásokat. Ahogy azt már a korábbiakban említettem az Európai Beruházási Bank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank kölcsönök és hitelek formájában támogatja a Keleti Partnerség kiemelt kezdeményezéseit. Ugyanakkor a Szomszédsági Beruházási Eszközökön keresztül további források is lehívhatóak tőlük. Ezek elsősorban a szállításra, energiaösszekötetések, környezetvédelem, valamint a szocio-gazdasági fejlesztésekre irányuló beruházásokat támogatják. 28 Érdemes az Európai Beruházási Bankot (EIB) egy kicsit górcső alá venni a Keleti Partnerség támogatásával kapcsolatban. Az EIB hosszú távú beruházási kölcsönöket biztosít az EU által megfogalmazott célok eléréséhez. A Keleti Partnerség esetében a 2007-2013. közötti időszakban összesen 3,7 milliárd euró összegben nyújthat kölcsönöket, uniós garanciával, mind a hat EaP-ország, valamint Oroszország számára. A szomszédságpolitika keleti dimenziójában a szállítási, energiaügyi és telekommunikációs szektoroknak, valamint a kis-és közepes vállalkozásoknak nyújt pénzügyi támogatást. Belorussziában csak Európai Parlamenti, illetve tanácsi döntés alapján tevékenykedhet. A 2009-es prágai csúcsot követően az EIB saját forrásból hozta létre a keleti partnerek számára elérhető alapot (Eastern Partnership Faciltiy – EPF), mely egy plusz pénzügyi eszköz a kelet-európai (köztük Oroszországba) és a dél-kaukázusi országokba irányuló beruházások ösztönzésére. Az alapötlet elsősorban az európai uniós cégek EaP-régióba irányuló beruházásait támogatja, valamint az infrastruktúrát érintő tőkebefektetések megkönnyítését szolgálja. Mindezzel pedig hozzájárul a partnerországok modernizációs folyamataihoz. A Keleti Partnerség számára elkülönített EPF összesen 1,5 milliárd euró, melyből maximum 500 millió euró fordítható oroszországi projektek finanszírozására. A gyakorlatban is megvalósultak már EIB által finanszírozott projektek, például út rehabilitáció Moldovában összesen 92,5 millió euró értékben, illetve villamos energia vezeték kiépítése Grúziában, melyhez 80 millió euróval járult hozzá az EIB. 29
28
Vademecum on financing in the frame of the Eastern Partnership http://www.eeas.europa.eu/eastern/docs/eap_vademecum_en.pdf Letöltve: 2011. 03.15. 9.45. 29 EaP Community Eastern Partnership investments http://www.easternpartnership.org/programmes/investments Letöltve: 2011.04.25. 16.30.
33
IV. A Keleti Partnerség országai és az Európai Unió kapcsolata
1. Ukrajna Az Európai Unió kiemelt partnerként kezeli Ukrajnát. Egyes vélemények szerint a Keleti
Partnerséget
elsősorban
Ukrajna
is és
Moldova miatt hozták létre. Az
EU
számára
több
szempontból is stratégiai fontosságú az ország, hisz Oroszország mellett a második legnagyobb keleti szomszédja és mind az energiapolitika, mind a Moszkvához való viszony miatt kulcsfontosságú partnernek számít. Ugyanakkor érdekes megfigyelni azt is hogyan viszonyul Ukrajna az Unióhoz. Az alábbiakban kísérletet teszek az ukrán-orosz-uniós háromszög bemutatására. Az Ukrajna és az Európai Unió közötti kapcsolatok hivatalos keretét az 1998-ban életbe lépett Partnerségi és Együttműködési Megállapodás jelenti. A 2004-es „narancsos forradalom” után Ukrajna a Nyugat felé fordult és elindult a reformok útján, sőt az új elnök kiemelt célként fogalmazta meg az Unióhoz való csatlakozást is. Ezt követően az Európai Szomszédságpolitika meghirdetésével 2005-ben Ukrajna az EU kiemelt partnere lett. A 2005-ben elfogadott szomszédságpolitikai cselekvési terv meghatározta az ország előtt álló feladatokat, melyeket eredményesen teljesítenek is. A végrehajtás éves, ún. „végrehajtási eszköz” keretében folyik. Már az első években jelentős és látványos eredmények születtek. Aláírásra került az energiapolitikáról szóló szándéknyilatkozat, mely hosszútávon az EU és Ukrajna energiapiacának integrációját jelentheti. A 2005-ben létrejött EUBAM a moldovai-ukrán határőrizetéhez nyújt segítséget. Emellett az ország elkezdte a vízum könnyítéssel és a visszafogadási megállapodásokkal kapcsolatos párbeszédet is. 2007ben elkezdődtek a Társulási Megállapodásról szóló tárgyalások is. 2008-ban két fontos esemény is történt az országban. Áprilisban elutasították Ukrajna felvételét a NATO-tagság előszobájának számító Tagsági Akciótervbe. Májusban viszont tagja lett Világkereskedelmi Szervezetnek (WTO). 2007. és 2010. között 494 millió euró állt Ukrajna rendelkezésére az
34
Európai Szomszédságpolitikai Eszközön (ENPI) keresztül, mely kiegészült még több mint 26 millióval. A jelenlegi időszakra 2013-ig 470 millió eurót különített el az Európai Bizottság.30 Visszatérve az előző évek történéseire meghatározó és az egész térséget, sőt Európát érintő problémát okozott az orosz-ukrán gázvita, melynek során az oroszok a tél kellős közepén elzárták a földgázt szállító vezetékeket, így az Európa keleti és déli része jelentős gázhiánnyal küszködött. 2010 februárjában Viktor Janukovics lett Ukrajna miniszterelnöke. Az ukrán elnökválasztás tisztaságát egyhangúan elismerték a nemzetközi közösségek. Persze vannak olyan vélemények is, melyek szerint nem minden történt teljesen hibátlanul, ám Európa számára fontos volt, hogy a gazdasági mélyponton lévő országot támogassa és ezzel visszahozza a stabilitást a térségben. Az új miniszterelnök politikáját a kettősség, illetve egyesek szerint az „arany középút” megtalálása jellemzi. Noha az elnök köztudottan oroszbarát külpolitikát folytat, mégis beiktatása után első útja Brüsszelbe vezetett és kijelentette, hogy a jövőben is prioritásként kezeli az unióval való kapcsolatok fejlesztését. Legfőbb célként a szabadkereskedelmi megállapodást jelölte meg, amire az országnak és a térségnek is nagy szüksége van a 2008-as gazdasági világválság által okozott recesszió miatt. 2010 szeptemberében az Európai Unió 610 millió eurós támogatást is felajánlott Ukrajnának a kapcsolatok további fejlesztése érdekében. A 2007-ben meghirdetett Társulási Megállapodás létrejötte több szempontból is mérföldkő lenne az ország életében. A szabadkereskedelem megvalósulásával az szolgáltatások, szabadalmi jogok, vámügyek, energia-kapcsolatok terén is jelentős változások következnének be. Másik fontos terület a vízumkérdés. Jelenleg már érvényben vannak a vízumkönnyítési megállapodások, de hosszútávon a vízummentesség elérése a cél. A tárgyalások jelenleg is folynak és a biztonsági dokumentumokról, valamint a biometrikus útlevelekről, az illegális bevándorlásról és a visszafogadási megállapodásról, a közrendőr és közbiztonságról, valamint a külkapcsolatokról szólnak. A vízumkényszer feloldásának főpróbája lehet a 2012-es lengyel- ukrán közös szervezésben megvalósuló Labdarugó Európa Bajnokság, mivel a politikusok úgy döntöttek, hogy a rendezvény ideje alatt felfüggesztik azt.31
30
ENP Country Report 2009 – Ukraine http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=MEMO/10/185&format=HTML&aged=0&language= EN&guiLanguage=en Letöltve-. 2011.04.30. 31 EU-Ukrajna: Újjáéledő kapcsolatok? http://www.euractiv.hu/gazdasag/linkdossziek/eu-ukrajna-ujjaeledokapcsolatok-000108 Letöltve: 2011.05.01.10.50.
35
Az ukrán-orosz-uniós hármas fogat viszonyának legsarkalatosabb pontja a gázkérdés. Az új ukrán elnök megígérte, hogy többet nem fog megismétlődi a 2009-es orosz-ukrán gázvitához hasonló eset. A kezdetben csak az EU és Ukrajna között létrejövő gázvezetékek modernizációját érintő megállapodást Janukovics kiterjesztette Oroszországra is, ezzel is követve a békés egymás mellett élés külpolitikáját. Az állandó gázviták miatt azonban elkezdődtek az alternatív gázvezetékek és szállítási lehetőségek megtervezése és kiépítése. Az EU három az ukrán tranzit-vezetékeket elkerülő vezeték-hálózat terve a Nabucco és az oroszkezdeményezésű Déli és Északi Áramlat. Utóbbi kivitelezése 2010 áprilisában már elkezdődött. Az Északi Áramlat fő erénye, hogy Fehéroroszországot és Ukrajnát kikerülve szállít
majd
orosz
gázt
közvetlenül
Németországnak,
stabilitást
hozva
Európa
energiaellátásába. Működését várhatóan 2011-ben elkezdheti a befejező fázis megépítése pedig 2010-ben várható. Az Északi Áramlat emellett új fejezetet nyithat Oroszország és az Európai Unió kapcsolatában, ugyanakkor komoly gazdasági nehézségeket okozhat Ukrajna számára, hisz jelentős jövedelem-kieséssel járna. 32 A fentiek tükrében látható, hogy Ukrajna jól teljesít az EU-val való együttműködés terén. Ugyanakkor Oroszország is jelentős térnyerést könyvelhet el az országban. Így az Uniónak résen kell lennie az Ukrajnával való eredményes együttműködés fenntartására és talán újabb lehetőségeket kellene nyújtania az integráció felé vezető úton. Az egyik alapvető kritika ugyanis, amit az ukránok megfogalmaznak az EU-val szemben az pont az, hogy az EU nem rendelkezik világos elképzelésekkel a közös kapcsolat jövőjét illetően. Az országnak hiányzik a csatlakozás akár elvi lehetősége is. Mindezt főleg az okozza, hogy az EU tagállamok megosztottak a kérdést illetően. A Keleti Partnerséget szorgalmazó országok, elsősorban Lengyelország és Svédország támogatná az ország EU-tagságát, de az uniós „nagyhatalmak” mint Németország és Franciaország hallani sem akarnak a csatlakozás elvi lehetőségről sem. Konszenzus híján sem a szomszédságpolitika, sem a Keleti Partnerség nem kínálhatja fel az integráció lehetőségét Ukrajnának, így az EU-nak más eszközöket és ösztönzőket kell találnia ahhoz, hogy vonzó partnere maradjon az országnak. Ilyen lehet a szabadkereskedelmi övezet létrehozása és a vízumliberalizáció megvalósítása.
32
U.a.
36
Fontos leszögezni, hogy Ukrajna nem szeretne választani a két nagyhatalom között, de az tény, hogy az orosz befolyás növekedésével háttérbe szorulhatnak az uniós törekvések. A társulási megállapodás megfelelő tárgyalása és az ukrán vélemények figyelembe vétele hatékony eszköz lehet az Unió kezében. A szabadkereskedelmi térség kialakításának tervében az ukránok nehezményezik azt, hogy a megállapodás csak az ukrán piacot nyitná meg az Unió előtt, míg az uniós piac nehezen lenne elérhető. Az EU viszont semmiképpen nem akarja megnyitni piacát az ukrán élelmiszerek és mezőgazdasági termékek előtt, ezért a jövőbeli tárgyalásokon más Ukrajna számára vonzó biztosítékokat kell megfogalmaznia. A másik fontos terület az energiapolitika. Az EU-nak hatékonyabban részt kellene vennie az ukrán energiapolitikai reformokban, illetve gázvezetékek modernizációjában elsődlegesen az ENPI mellett egyéb pénzeszközök rendelkezésre bocsátásával. Ehhez kiváló alapot nyújthatnak a Keleti Partnerség multilaterális energetikai együttműködései. Összefoglalva tehát az Európai Uniónak határozottabb és meggyőzőbb politikát kell folytatnia Ukrajna irányába, hogy ellensúlyozni tudja az oroszok térségbeli tevékenységét.
33
És persze azt sem szabad
elfelejtenie, hogy Oroszországhoz Ukrajnán keresztül vezethet az út.
2. Moldova Moldova a térség többi országához hasonlóan a 20. század elejétől szovjet uralom alá került. Az ország problémái az 1980-as években kezdődtek, amikor a szovjet hatalom meggyengülésével párhuzamosan felerősödtek a peremterületek önállósulási törekvései. Moldova lakosságának több mint 60 %- a román anyanyelvű volt akkor és az ukrán, valamint orosz kisebbség attól félt, hogy a függetlenné váló Moldova Romániához fog csatlakozni, ezért létrehozták a Dnyeszteren Túli Szovjet Szocialista Köztársaságot. Ezek az előzmények vezettek az EaP-országok egyik „befagyott konfliktusához”, a Moldova és Transznyisztria közötti vitához. Transznyisztria
a
Szovjetunió
felbomlása
után
önállósodott
Moldovától szakadt el és területileg a Dnyeszter folyótól keletre lévő szűk földsávot jelenti.
33
Végh Zsuzsanna: Merre tart Ukrajna a 2010-es elnökválasztás után? Magyar Külügyi Intézet, Gyorselemzések http://www.hiia.hu/index.php?menu=26&gyors=2043 Letöltve: 2011.05.02. 11.30.
37
Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság néven is emlegetik. Függetlenséget orosz segítséggel 1990. szeptember 2-án nyilvánította ki, és a Moldovával folytatott rövid háború után aláírt békekötés értelmében a moldáv hatóságoknak semmilyen beleszólása nincs a terület politikájába. A terület viszont hivatalosan Moldovához tartozik, és a világ egyetlen országa sem ismeri el önállóságát. Ugyanakkor Moldova egyedül képtelen az újraegyesítésre, mivel gazdasági szempontból jelentősen függ Oroszországtól. Így egyedül az Egyesült Államok és az Európai Unió támogatására számíthat, akik viszont az oroszokkal való viszonyuk miatt nem avatkoznak bele komolyabban a fennálló helyzetbe. A helyzetet rontja, hogy az ország gazdasági berendezkedése is. Moldova híres mezőgazdaságáról és élelmiszeriparáról, ugyanakkor ipara viszont kevésbé fejlett. Mindezt tetőzi, hogy az ország nehézipara és erőműve a szakadár területen maradt. Így tulajdonképpen az „anyaország” függőségbe került a Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaságtól. A másik problémát Moldova energiafüggősége okozza. Szükségleteit elsősorban Oroszországból fedezi a vezetékek azonban a szakadár területen haladnak át, mely komoly zsarolási, illetve alkupozíciót jelent utóbbiak számára. Moldova és az Európai Unió közötti kapcsolatok megszilárdítása az 1998-ban hatályba lépett partnerségi és együttműködési megállapodással következett be. A dokumentum fő célként fogalmazta meg a kereskedelem liberalizációját, a jogszabályok harmonizációját, a politikai párbeszédet és a több ágazatra is kiterjedő kooperációt. Az EU és Moldova közötti Európai Szomszédságpolitika cselekvési tervet 2005-ben fogadták el, melynek fő prioritásai megegyeztek az együttműködési megállapodásban foglaltakkal, ugyanakkor mélyebb és szélesebb körű kooperációt tesz lehetővé. A cselekvési terv kiemelt figyelmet szentel a transznisztriai konfliktus tartós megoldásának támogatására. Emellett az intézmények megerősítése, a szólás-és médiaszabadság tiszteletben tartása, a vállalkozási környezet javítása, a határigazgatási együttműködések, valamint a migráció, az emberkereskedelem, a szervezett bűnözés és a pénzmosás elleni küzdelem szerepelnek fő célként. A cselekvési terv elfogadását követően az Európai Unió is részéről is konkrét lépések történtek az országban. 2005. októberében az Európai Bizottság új küldöttséget nyitott Kisinyovban és különleges képviselőt nevezett ki Moldovába. Az EU megfigyelőként részt vett a transznisztriai kérdésről szóló többoldalú tárgyalásokban, és határőrizeti segítségnyújtó missziót hozott létre a moldovai-ukrán határon. Növekedett a támogatás mértéke is 2005-2006 között mintegy 42 millió euróval. Moldova a „GSP+” elnevezésű kereskedelmi preferenciarendszer részese, mely jóval nagyvonalúbb a többihez képest. Ezáltal az ország jobban hozzá tud férni az Unió
38
piacához. Emellett az Európai Tanáccsal közös programok keretében a jogállamiság javítását, a bírói testület függetlenségét és az emberi jogok tiszteletben tartását támogatja.34 Az EU 2005-ben létrehozta az ún. Határtámogató Misszióját Moldovában (European Union Border Assistance Mission to Moldova – EUBAM). Ennek fő célja a határőrizet hatékonyságának növelése és a szervezett bűnözés elleni közös fellépés ukrán-moldáv határon.35 2008-ban életbe léptek a vízumkönnyítési és visszafogadási egyezmények. A Mobilitás Partnerség keretében pedig a migráció-kezelés az illegális bevándorlás elleni küzdelem került megerősítésre. Még ugyanebben az évben az EU autonóm kereskedelemi kedvezményt biztosított Moldova számára. 2008 és 2009 folyamán az Unió támogatást nyújtott a Dnyeszter és Prut folyók menti árvízkárok enyhítésére és az ukrán-orosz gázvita miatt kialakult következmények enyhítésére. 2007. és 2010. között az Európai Szomszédságpolitikai Eszközön (ENPI) keresztül 209,7 millió euró állt az ország rendelkezésére, mely további 16,6 millió euróval egészült ki kormányzási keretből. Jelenleg, azaz a 2011-2013-as időszakra vonatkozóan 273,1 millió eurót állapított meg a Bizottság szintén az ENPI keretéből. Szomszédsági Beruházási Eszközökön (NIF) keresztül az EU összesen négy projektet finanszírozott Moldovában, mintegy 20 millió eurós támogatást kapott a szociális szféra és a közlekedési szektor reformjaira, illetve további 24 milliót regionális, az energia és privát szektort érintő fejlesztésekhez.36 2009-ben a moldovai választások után vitatott politikai környezet alakult ki az országban, az utcai zavargások erőszakba fulladtak megsértve az emberi- alapvető szabadságjogokat. Ugyanakkor a júliusban megalakult kormány ambiciózus reformprogramba kezdett. Fő célja demokrácia, a piacgazdaság és a jogállamiság elveinek megszilárdítása lett, valamint fő prioritásként fogalmazta meg az Európai Unióhoz való fokozatos közeledés előkészítését is. Mindezt megerősítette, hogy 2010 januárjában bejelentették az EU és Moldova közötti, társulási megállapodásra vonatkozó tárgyalások megindítását.
34
Európai Bizottság: Együttműködésben – Az Európai Szomszédságpolitika http://ec.europa.eu/world/enp/pdf/information/enp_brochure_hu.pdf , Letöltve: 2011. március 14 35 Rácz András: Moldova - a külső függések csapdájában. Nemzet és biztonság: biztonságpolitikai szemle, II. évfolyam 4. szám. 2009. május. 36 ENP Country Progress Report 2009 – Republic of Moldova http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=MEMO/10/182&format=HTML&aged=0&language= EN&guiLanguage=en Letöltve: 2011.04.29. 1.30.
39
A társulási megállapodás számos lehetőséget nyújt majd az ország számára, többek között egy elmélyített szabadkereskedelmi övezet létrehozását, mely növeli majd a kereskedelemi kapcsolatok intenzitását és a befektetési kedvet az országban. Hosszútávon pedig elősegíti az uniós piacba való integrálódást is. A
Régiók
Bizottságának
2010.
októberi
plenáris
ülése
„Az
európai
szomszédságpolitika, és különösen a „keleti partnerség” kezdeményezés megvalósítása: a Moldovai Köztársaság helyi és regionális önkormányzatainak korszerűsítése, reformja és adminisztratív kapacitása” címmel foglalkozott a Moldovában végbement változásokkal. A bizottsági anyag számos elért eredményt elemez és további ajánlásokat is megfogalmaz. Moldova megkezdte a vízumliberalizációhoz kapcsolódó párbeszédet, melynek következtében a moldovai állampolgárok vízum nélkül utazhatnak a közeljövőben a schengeni országokba. Emellett fontos megjegyezni, hogy 2010 márciusában hatályba lépett egy megállapodás Románia és Moldova között a kishatárforgalmi rendszerrel kapcsolatban, mely lehetőséget nyújt
a
moldáv–román
határtól
számított
50
km-es
körzetben
lakó
moldovai
állampolgároknak, hogy ugyanilyen távolságra beutazzanak Románia területére. Ez hosszútávon nemcsak a személyes, hanem az intézményi kapcsolatok megerősödését is szolgálja majd, hosszútávon pedig hozzájárul a határmenti, regionális együttműködések hatékonyabb kihasználásához. 2010-ben Moldova elindította a „Rethink Moldova” nevű programot, mely olyan kulcsfontosságú területekre terjed ki, mint a felelős kormányzás, a gazdasági felzárkózás és fejlődés, valamint a humán tőkébe történő befektetések. Ezt kezdeményezést az EU kifejezetten jó néven vette és mindez tulajdonképpen egybevág a szomszédságpolitikában és a Keleti Partnerségben megfogalmazott prioritásokkal. Moldova komoly lépéseket tett a hatalom decentralizációja és a helyi önrendelkezés biztosítása terén is és az Unió reményét fejezi ki,hogy a 2011-es helyi választások szabadok lesznek és az európai normáknak megfelelően zajlanak majd. Az ország szempontjából kiemelkedően fontos szerepet töltenek be a határokon átnyúló együttműködési kezdeményezések és a regionális fejlesztési projektek. Ezeknek fontos fontos finanszírozási forrása az európai szomszédságpolitika (Moldova–Románia– Ukrajna közötti, határokon átnyúló együttműködési program 2007–2013, a Fekete-tenger medencéjére vonatkozó közös operatív program 2007–2013), és a Moldovát is érintő (AlDuna (Románia–Moldova–Ukrajna), Szeret–Prut–Dnyeszter (Románia–Moldova) és FelsőPrut (Románia–Moldova–Ukrajna)) eurorégiós együttműködések.37 37
Az európai szomszédságpolitika, és különösen a „keleti partnerség” kezdeményezés megvalósítása: a Moldovai Köztársaság helyi és regionális önkormányzatainak korszerűsítése, reformja és adminisztratív
40
A fentiek is azt bizonyítják, hogy Moldova rengeteget tett az EU által megfogalmazott reformok megvalósításában. A 2011. május 6-án tartott EU-Moldova Együttműködési Tanács ülésén
a
magyar
soros
elnökség
képviseletében
Németh
Zsolt
egyenesen
a
szomszédságpolitika sikertörténeteként jellemezte Moldovát. Az eseményen részt vett Stefan Füle bővítési biztos és Vladimir Filat moldovai miniszterelnök is. Mindannyian üdvözölték az eddig elért eredményeket és reményüket fejezték ki, hogy a közeljövőben megnyithatják a társulási megállapodáshoz szükséges utolsó tárgyalási fejezetet is. Stefan Füle ugyanakkor kritikákat is megfogalmazott véleménye szerint további konszolidációra van szükség, hatékonyabban fel kell lépni a korrupció ellen, ezzel is javítva az üzleti környezetet és további reformok szükségesek az igazságszolgáltatás terén. Felvetődött a transznyisztriai konfliktus rendezésének fontossága is. Ennek egyik lépése lehet júniusban a tárgyalások újraindítása. 38
kapacitása – Régiók Bizottsága vélemény, 2010. október 5-6. http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2011:015:0046:0050:HU:PDF Letöltve: 2011. 04.30. 12.50. 38 Németh: Moldova sikertörténet az EU szomszédságpolitikájában http://www.eu2011.hu/de/node/20213 Letöltve: 2011.05.07. 09.20.
41
3. A három dél-kaukázusi ország
A Keleti Partnerségben érintett három dél-kaukázusi ország egy rendkívül sokszínű, a vallás, a nyelvek, és a népesség szempontjából is heterogén térségben található. Ennek oka, hogy a terület az évszázadok során számos birodalom része, befolyási övezete volt. Az első világégést követően mindhárom ország a Szovjetunió részévé vált, de az oroszok befolyása, érdeklődése már az 1800-as évektől megfigyelhető volt. 1991-ben a Szovjetunió felbomlásával váltak független tagköztársasággá a fent említett államok. A térség azonban puskaporos hordó az évek, évtizedek óta húzódó konfliktusok miatt, melyek a 90-es évektől kezdve ismét felélénkültek. A feszültségek nagy része befagyott konfliktus, de így is több területen komoly biztonságpolitikai kockázatokat jelent, nem véletlen, hogy az Európai Unió is kiemelten foglalkozik a térség stabilitásának kérdésével. A helyzetet súlyosbítja, hogy a három dél-kaukázusi ország szomszédságában olyan nagy befolyással rendelkező országok találhatóak, mint Oroszország, Törökország, Irán, vagy a közép-ázsiai országok. Az EU és a dél-kaukázusi országok közötti kapcsolat először a 90-es években létrejött bilaterális együttműködésekkel kezdődött. Jellegét tekintve óvatosság és puhatolózás jellemezte e kezdeti viszonyt. Az élesebb váltás a „big bang” bővítéssel 2000-es években következett be. Az Európai Unió határai kitolódtak, így szükségessé vált a térséggel való kapcsolatok szorosabbá tétele. Eleinte az Unió nem igazán foglalkozott a térség konfliktusaival, csupán volt szovjet tagköztársaságként tartotta számon a kaukázusi országokat. Ez elsősorban annak tudható be, hogy ebben az időszakban az EU figyelmét a
42
dél-szláv válság kötötte le. Az Európai Bizottság által 1991-ben létrehozott TACIS (Technical Assistance for Commonwealth of Independent States) viszont már konkrét lépésnek számított, lehetővé téve a gazdasági átmenet segítését, a demokratikus intézmények kiépítését és a piacgazdaság kialakítását a FÁK tagállamaiban. A TACIS 1999-ig működött és elsősorban a politikai és gazdasági átmenethez nyújtott technikai segítséget. Az EU azonban hamar megtapasztalta, hogy ezekben az országokban sokkal nehezebben mentek végbe a változások, sőt sok esetben megrekedtek komoly gazdasági és szociális válságot okozva. Így szükség volt új prioritások és célok megfogalmazására, melynek fő célja a fenti említett okok miatt kialakult feszültségek enyhítése volt. Azonban az uniós támogatások segélyek az egységes koncepció hiányában elaprózódtak, így nem hoztak látványos eredmények az érintett országokban. A megoldást szolgálták az Unió és kaukázusi országok között létrejött Partnerségi Megállapodások, melyek ugyan nem tartalmazták a későbbi tagság ígéretét mégis újabb együttműködési területeket határoztak meg. A már említett 2004-es bővítés aztán alapvető változásokat hozott, hisz meghirdetésre került az Európai Szomszédságpolitika, melybe végül a dél-kaukázusi országok is bekapcsolódtak. Természetesen ez elkerülhetetlen volt, hisz a bővítéssel stratégiai fontosságú szomszédokká váltak a későbbi EaP-országok, valamint az EU energiaellátása és a tranzitútvonalak miatt ellátás-biztonsági okokból is felértékelődött helyzetük. 39 Ha megnézzük a dél-kaukázusi országoknak nyújtott támogatásokat és segélyeket, akkor azt láthatjuk, hogy 1991. és 2006 között például Örményország összesen 380 millió eurós segítséget kapott. Ennek egy része humanitárius segély volt, 100-100 millió euró pedig a TACIS-ból és az Élelmiszerbiztonsági Programból származott. Emellett makrogazdasági segélyben is részesült az ország. Azerbajdzsán szintén 400 millió euró körüli segítséget kapott a 15 év alatt, viszont arányaiban kevesebbet, hisz az azeriek kétszer annyian vannak, mint az örmények. Ebben az esetben is a TACIS és a humanitárius segélyek játszották a legfőbb szerepet. Grúzia 1992. és 2004. között összesen 420 millió euró támogatásra tett szert, szintén a fentiekhez hasonló összetételben, vagyis 160 millió eurót kapott humanitárius segélyként, 110 milliót TACIS-ból és további 70 milliót az élelmiszerbiztonsági programból. Emellett makro-pénzügyi segítséget is kapott. 40
39
Szigetvári Tamás: Az Európai Szomszédságpolitika és a kaukázusi országok, Kelet-Európa Tanulmányok V. szám Oroszország, az Európai Unió és a közös szomszédság, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2009 40 U.a.
43
A felvázolt előzmények után az alábbiakban röviden bemutatom e három ország viszonyát az Európai Unióval és megvizsgálom az Európai Szomszédságpolitika és a Keleti Partnerség terén elért eddigi eredményeiket is. 3.a. Örményország
A hárommillió lakosú Örményország a legkisebb,
de
leghomogénebb
etnikumát posztszovjet
tekintve állam.
Függetlenségét 1991-ben nyerte el, az ország sorsa viszont elég hányatatott volt. Hanyatlása
az
Ottomán
Birodalom
terjeszkedésévek kezdődött, majd a 20. század elején véres harcokkal és népirtással folytatódott. A genocídiumot a törökök a mai napig tagadják. A rövid életű Örmény Demokratikus
Köztársaságnak
pedig
a
török-örmény háború, majd a szovjet megszállás vetett véget. Feldolgozóipari, gép-és textilipari termékeivel ellátta a többi tagköztársaságot, amiért cserébe energiához és nyersanyaghoz jutott. A Szovjetunió felbomlása után is megmaradt az orosz-örmény viszony, elsősorban az ország energiafüggősége miatt, emellett jelentős érdekeltségekkel is rendelkeznek az oroszok Örményországban. Hiába lett azonban az ország WTO tag a világpiacon való részvétele komoly akadályokba ütközik. Ennek több oka is van. A török és azeri határok lezárása, a telekommunikációs és közlekedési infrastruktúra elmaradottsága mind növeli Örményország elszigetelődését, melyet csak növel import-éhsége. A kereskedelmi kapcsolatok több mint egyharmadát az Európai Unióval folytatja, de jelentős partnere Oroszország és Izrael is. A szociális és társadalmi viszonyok is eltérő képet mutatnak, rendkívül nagy a munkanélküliségi ráta és a szegénység is.41
41
Szigetvári Tamás: Az Európai Szomszédságpolitika és a kaukázusi országok, Kelet-Európa Tanulmányok V.szám, Oroszország, az Európai Unió és a közös szomszédság, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2009.
44
Örményország nemzetközi kapcsolatai változatos képet mutatnak. A szomszédos országok közül Azerbajdzsánnal a Hegyi Karabah-i konfliktus, Törökország esetében pedig a korábban már említett népirtás miatt ellenséges a viszonya. Grúzia jelenti az egyetlen kapcsolatot az örmények számára a világpiaccal így a számukra rendkívül fontos a velük való együttműködés. Oroszországgal kifejezetten jó viszonyt ápol az ország, 2008-ban barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt írt alá a két állam vezetése. Fontos látni, hogy nagymértékű Oroszország katonai befolyása is Örményországban. Az oroszok katonai bázissal rendelkeznek az országban a kölcsönös segítségnyújtási egyezmény keretében pedig bármelyiküket ért támadás esetén egymás támogatására sietnek. Emellett orosz határőrök teljesítenek szolgálatot az örmény-iráni és az örmény-török határon és egy 2010-ben aláírt egyezmény értelmében 2044-ig illeti meg Oroszországot az Örményországban való állomásozás joga. A szomszédos országokkal való konfliktusokat növeli, hogy Azerbajdzsán évente mintegy 1,5 milliárd dollárt költ fegyverkezésre, míg Örményország csupán 400 milliót. A fentiek mellett konfliktusforrást jelenthet az örmények számára grúzorosz vita élénkülése és az energiavezetékek miatt a török-azeri és a török-grúz együttműködések aktivizálódása. A szomszédos országok közül Irán szerepe is meghatározó Örményország számára. Egyrészt azért, mert a szárazföldi kereskedelem mintegy egyötödét az
iráni
határon
bonyolítják,
másrészt
az
iráni
energiakapcsolatok
hatékonyabb
kihasználásával csökkenne az ország energiafüggősége Oroszországból. Ugyanakkor az örmények semmiképpen sem szeretnének Amerika-ellenes külpolitikát folytatni. 42 Örményország és az Európai Unió közötti kapcsolatok az EU-Örményország partnerségi és együttműködési megállapodáson alapszanak, mely 1999-ben lépett hatályba. A megállapodás a demokratikus elvek, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása és piacgazdaság megszilárdítását volt hivatott elérni különböző együttműködések révén. 2004ben aztán az EU kiterjesztette Örményországra is az Európai Szomszédságpolitika hatályát és 2006 végére elkészült, majd elfogadták az ország cselekvési tervét is. A szomszédságpolitikán belül az EU az örmény intézményi, jogi és közigazgatási reformokat, valamint társadalmi problémák leküzdését támogatja.43 Az Akcióterv által megfogalmazott konkrét prioritások a következőek:
„A demokratikus struktúrák erősítése, így a bíráskodás reformja és a korrupció elleni küzdelem fokozása;
42
U.a. Európai Bizottság: Együttműködésben – Az Európai Szomszédságpolitika http://ec.europa.eu/world/enp/pdf/information/enp_brochure_hu.pdf , Letöltve: Zalaegerszeg, 2011. március 14 43
45
Az emberi és alapvető szabadságjogok erősítés (pl: média szabadsága);
A gazdasági fejlődés támogatása, szegénység csökkentése, társadalmi kohézió javítása és a környezet védelme;
A beruházási környezet javítása, magángazdaság erősítése;
A jogrendszer és adminisztratív gyakorlat közelítése az európai standarhez;
Az energiaszektor fejlesztése, a Medzamor nukleáris erőmű bezárása;
Hozzájárulás a karabahi konfliktus megoldásához;
A regionális együttműködés javítása (kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem, közös környezetvédelmi projektek, Fekete-tengeri együttműködés).”44
A fentiek mellett Örményország esetében kiemelt szerep jut a személyek szabad mozgásának könnyítése, ami az Európa szerte élő örmények miatt fontos. 2009-ben az EU finanszírozásában uniós tanácsadó csoport utazott Örményországba, hogy
segítsék
az
örmény
hatóságokat
az
akciótervben
megfogalmazott
célok
megvalósításában. Még ugyanebben az évben 14,6 millió euró támogatást és technikai segítségnyújtást kapott az ország a NIF keretében két szállítással kapcsolatos projekt finanszírozására. Az Akciótervben foglaltak megvalósítására 2007-2010. között 98,4 millió euró támogatás állt rendelkezésre, míg a 2011-2013-as időszakra 157,6 millió eurót határozott meg az
Európai
Bizottság
Örményország
számára.
2010
májusában
megjelent
a
szomszédságpolitika keretében Örményországban elért eredményekről szóló jelentés. A dokumentum kiemeli, hogy az ország nagy eredményeket ért el az emberi jogok és a törvényhozás, valamint a korrupció leküzdése terén. Ugyanakkor további lépéseket kell tennie a választási rendszer reformját, a média szabadságát, valamint a bíróságok függetlenségét illetően. A török-örmény viszony javulása a regionális együttműködések és párbeszéd keretében konszolidálódott és a karabahi konfliktus békés rendezése érdekében is közös dokumentumot írt alá Örményország és Azerbajdzsán. Gazdasági téren a világválság jelentősen visszavetette az örmény gazdaságot, így az IMF-től, Oroszországtól és az Európai Uniótól is stabilizációs kölcsönt kapott. A Keleti Partnerség továbbra is az üzletemberek, turisták, diákok, és tanárok szabad mozgását támogatja, fokozva a vízumliberalizációs folyamatokat.
44
Szigetvári Tamás: Az Európai Szomszédságpolitika és a kaukázusi országok, Kelet-Európa Tanulmányok V. szám Oroszország, az Európai Unió és a közös szomszédság, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2009.
46
A szektorális együttműködések esetében a szállítási, a környezetvédelmi, kutatás-fejlesztési és oktatási projektek valósultak meg. Ugyanakkor az alapvető szabadságjogok, az ellenzékkel való párbeszéd és az emberi jogok védelme területén további reformokat és megoldásokat sürget a dokumentum.45 A nemzetközi kapcsolatok tárgyalásánál mindenképpen meg kell említeni a térség legrégebbi befagyott konfliktusát a Hegyi-Karabah-hoz fűződő viszályt. A befagyott konfliktus kifejezés az angol „frozen conflict” szóból származik, és arra utal, hogy bár konkrét harcok nincsenek, a válság és feszültség még mindig nem oldódott meg csak egy állandó szinten stagnál. Hegyi-Karabah az azeri-örmény határ közelében fekszik, de teljes egészében Azerbajdzsánon belül, többségében azonban örmények lakják. A Hegyi-Karabah Autonóm Területet 1923-ban hozta létre a Szovjetunió azeri területen. A 80-as évek végén az autonóm terület viszont úgy döntött, hogy csatlakozik Örményországhoz. Ez azonban már fegyveres összecsapásokhoz és etnikai összetűzésekhez vezetett. Az azeri-örmény háború végül 1991-től 1994-ig tartott, majd orosz közvetítéssel fegyverszüneti megállapodással zárult. Ugyanakkor Azerbajdzsán területének mintegy 14%-a örmény megszállás alá került. Hegyi-Karabah függetlenségét a nemzetközi közösség azóta sem ismer el, ahogy Azerbajdzsán sem, így utóbbi az örmény csapatok teljes kivonását sürgeti. Örményországot mindez nem igazán érdekli, mert szerinte jogosan tartja megszállás alatt a területet, melyre rásegít az Oroszországgal fennálló stratégiai partnersége és az országban állomásozó orosz katonák jelenléte is. Sem az EBESZ sem Amerika nem lép fel határozottan az ügy rendezése érdekében, utóbbit jobban izgatják a szomszédos Iránban folyó események. Azerbajdzsánt viszont Törökország támogatja, mely így komoly energiabiztonsági kérdéseket vet fel a térségben. 46 A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy Örményország számára rendkívül fontos az Európai Szomszédságpolitika és a Keleti Partnerség. Viszont az oroszokkal meglévő katonai és politikai kapcsolatok is elsőrendű szerepet játszanak. Az EU-val való elsősorban gazdasági kapcsolatok élénkítése azonban elemi érdeke a kis, elszigetelt országnak. Az örmény közvélemény gyakran télapónak titulája az Európai Uniót puttonyában sok-sok ajándékkal, hiszen jó magviseletért cserébe projekteket, beruházásokat támogat.
45
ENP Country Progress Report 2009 – Armenia http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=MEMO/10/172&format=HTML&aged=0&language= EN&guiLanguage=en Letöltve: 2011.04.30. 14.40. 46
Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai kézikönyv, A posztszovjet térség mint biztonságpolitikai kihívás c. fejezet 348-382. old., Osiris Kiadó 2007.
47
Az EU pedig „jó tanulóként” tarja nyilván Örményországot, akinek a Keleti Partnerség csak a javát szolgálhatja, hiszen elősegíti a politikai és gazdasági párbeszédet. Azt is fontos kiemelni, hogy az EU számára elsősorban az energiabiztonság és a térség stabilitása miatt fontos a délkaukázusi állam. 3. b. Azerbajdzsán A Magyarország méretű Azerbajdzsán a maga kilenc millió lakosával a Dél-Kaukázus legnépesebb országa. Újkori történelme megegyezik a térség többi államával. Az első világháborúig cári Oroszország része volt, majd 1918-tól majdnem két évig független demokratikus köztársaság volt, majd 1991-ig a Szovjetunió tagállama volt. Az elmúlt időszakban geostratégiai szempontból egyre fontosabb országgá vált Azerbajdzsán. Kultúrák, vallások, erőforrások keresztútján található és biztonsági szempontból is meghatározó területen fekszik. Az elmúlt két évtizedben köszönhetően a kőolajnak és a földgáznak Azerbajdzsán helyzete alakult a legkedvezőbben a dél-kaukázusi EaP-országok közül. Mindezt elősegítette a gázvezetékek kiépítése, ami tovább növelte a világpiaci kapcsolatok arányát. Az olaj egyfajta függőséget is okozott az ország exportját tekintve, de egyben húzóágazat is a szolgáltatások és az építőipar számára. A GDP nagyarányú növekedése ellenére a lakosság jelentős része nagy szegénységben él. Az ország nemzetközi kapcsolatai összetett képet mutatnak. A korábban már említett Karabah-i konfliktus miatt rendkívül rossz viszonyban van a szomszédos Örményországgal. Grúziával azonban az energiavezeték miatt közös érdekek vezérlik, de közöttük is előfordulnak határviták. Az azeri-orosz kapcsolatokat a bizalmatlanság jellemzi, ami főleg az jó örmény-orosz viszonynak köszönhető. Így érthető, hogy inkább Amerika-barát külpolitikát folytat az ország. Törökországgal a nyelvi rokonság miatt szoros a kapcsolat, viszont ez már nem mondható el a hasonló vallású Iránnak való viszonyról. Az Iránban élő mintegy 15 millió azeri kisebbség miatt sokszor lángolnak fel konfliktusok. 47 Azerbajdzsán és az Európai Unió közötti hivatalos kapcsolatok szintén az 1999-es partnerségi és együttműködési megállapodással kezdődtek el. A dokumentum kiemelten foglalkozik kereskedelem liberalizálásának, a beruházások ösztönzésének és a politikai párbeszéd kialakításának kérdésével.
47
Szigetvári Tamás: Az Európai Szomszédságpolitika és a kaukázusi országok, Kelet-Európa Tanulmányok: Oroszország, az Európai Unió és a közös szomszédság, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2009.
48
Az Európai Szomszédságpolitikát 2004-ben terjesztette ki az EU az országra, majd 2006 novemberében fogadták el az Azerbajdzsánra vonatkozó cselekvési tervet. A dokumentumban megfogalmazott prioritások a következőek:
„A karabahi konfliktus békés rendezése az EU segítségével;
A demokrácia erősítése, a választások tisztaságának biztosítása;
Az emberi és alapvető szabadságjogok védelmének erősítése;
Az üzleti és beruházási környezet javítása, főként a korrupció elleni harc révén;
A vámrendszer működésének javítása;
A fenntartható és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés támogatása, elsősorban diverzifikálás, vidékfejlesztés, a szegénység csökkentése, a társadalmi kohézió javítása és a környezet fokozott védelme révén;
A jogrendszer és az adminisztratív gyakorlatok további harmonizációja;
Az EU-azeri energetikai kapcsolatok elmélyítése;
Az igazságügyi és biztonsági együttműködés erősítése, pl. a határrendészet területén;
A regionális kooperáció fejlesztése”48 Még ugyanebben az évben az energiaszektort érintő Stratégiai Partnerségi egyetértési
nyilatkozatot írt alá az EU és Azerbajdzsán. 2009-ben 24 millió euró támogatást kapott az ország a NIF keretében. A 2007-2010. közötti időszakban 88 millió eurót különítette el az EU az
azeri
jó
kormányzásra,
társadalmi-gazdasági
reformok
meghozatalára,
és
az
infrastrukturális és környezetvédelmi fejlesztések finanszírozására. A 2011-2013-as időszakra pedig122,5 millió eurót határozott meg a Bizottság. 2010 májusában megjelent a szomszédságpolitika keretében Azerbajdzsánban elért eredményekről szóló jelentés, mely dicséri a gazdasági és szociális kormányzás terén végbement változásokat. A dokumentum kiemeli, hogy a nagy gazdasági világválság ellenére jelentős lépések történtek a szegénység leküzdése és a tőkeberuházások terén, valamint a pénzmosás elleni küzdelemben. Az EU ugyanakkor kifogásolta, hogy az emberi és alapvető szabadságjogok védelmében nem történt haladás. Emellett további erőfeszítéseket kell tennie Azerbajdzsánnak a politikai párbeszéd és reformok, a bíróságok függetlensége és a törvényhozás esetében. A korrupció még mindig jelentős méreteket ölt az országban. A gazdasági integráció és az EU-val való kereskedelem kedvező képet mutat.
48
U.a.
49
A világválság miatt Azerbajdzsán és az Unió közötti gazdasági kapcsolatok intenzitása csökkent, az export több mint egyötödével, az import pedig egyharmadával esett vissza 2009ben. Ennek ellenére az országnak jelentős részesedése van Európa olaj és gázfogyasztásában. A Keleti Partnerség keretében a Bizottság tovább forszírozza a vízumliberalizációs folyamatok felgyorsítását és az emberkereskedelem visszaszorítását. A szektorális együttműködések az energia, környezetvédelem, üzleti környezet, pénzmosás elleni küzdelem, szállítás és oktatás területekre terjedtek ki. 49 Az Európai Unió számos azerbajdzsáni projekthez nyújtott támogatást. Erre példa az életszínvonal javítását célzó villamosenergia-és ivóvízellátás reformok finanszírozása 22 faluban. A szociális védelmi szektor modernizálása, a kis-és középvállalkozások támogatása, az exportösztönzés és a mezőgazdasági fejlesztések mind-mind hozzájárultak az életszínvonal növekedéséhez. Összefoglalva megállapítható, hogy az Európai Unió és Azerbajdzsán közötti kapcsolatok fontossága az olaj, az energiatranzit és a csővezetékék köré összpontosul. A demokratizmus komoly hiányosságokkal küzd az országban, azonban az energiabiztonság kérdése miatt a másik két kaukázusi országhoz képest kedvezőbb pozíciót tölt be az ország az EU-val folytatott tárgyalásokon. Az együttműködés mind Azerbajdzsán, mind az Európai Unió számára fontos. Utóbbinak szüksége van az azeri energiaellátásra és a tartós és békés határokra a térségben. Az EU pedig segítheti az országot a politikai és gazdasági megújulásban. A Keleti Partnerség eredményei a közeljövőben bizonyíthatják, hogy az EU képes hiteles és sikeres külpolitikát folytatni ezekkel az országokkal is, anélkül, hogy tagságot ígérne nekik. 2010-ben Azerbajdzsán elérte kétoldalú kapcsolataik csúcsát, mely bíztató az elkövetkezendő évekre.
49
European commission: ENP Country Progress Report 2009 – Azerbaijan http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=MEMO/10/174&format=HTML&aged=0&language= EN&guiLanguage= Letöltve: 2011.04.30. 15.10.
50
3.c. Grúzia Grúzia az ősidők óta lakott terület. Szinte mindig nagy birodalmak részeként létezett, először római, majd perzsa, arab és török befolyás alá került. A 13. századtól az ottomán és perzsa birodalom alakította az ország történelmét. A környező országokhoz hasonlóan Grúziát is a 19. században foglalta el a cári Oroszország. 1918. és 1991. között pedig a Szovjetunió része volt. Függetlenségének elérése óta az ország életét nagyban meghatározzák a konfliktusok. A térség válsággóca Dél-Oszétia, ahol a Grúzia és Oroszország között lévő konfliktus miatt szabadulnak el az időről-időre az indulatok. Az oszétek az iráni népcsoportjához tartoznak és a térség legnagyobb etnikumát ölelik fel. Saját, önálló állammal sosem rendelkeztek. Oszétia északi része az 1700-as évek végén került orosz megszállás alá, majd a többi területeket Grúziával együtt a 19. század elején csatolták teljes egészében Oroszországhoz. A szovjet megszálláskor Grúzián belül hozták létre a Dél-Oszét autonóm területet, ezzel is támogatva az orszétek autonómiára való törekvését. A grúz-oszét együttélés kiválóan és békésen működött egészen az 1980-as évekig, amikor a dél-oszétokban felerősödött az Észak-Oszétiával való egyesülés igénye. Ezt az a félelem indokolta, hogy Grúzia esetleges Szovjetuniótól való elszakadása esetén veszélybe kerülhet az oszét autonómia. Természetes az egyesülés gondolatát a Szovjetunió nagymértékben támogatta. A kezdetekben „csak” jogi és törvényhozási utón folyó harcok 1991-1992 között fegyveres összecsapásokba torkollottak, melynek következtében a dél-oszét lakosság közel 80%-a az északi területekre menekült. Grúziát végül Oroszország rákényszerítette a fegyverszünet megkötésére, és egyben orosz békefenntartókat küldött a térségbe. 2004-ig viszonylag békés maradt a helyzet, majd 2004ben az orosz-oszét határon folyó csempészet Grúzia határozott fellépést követelte meg, mely aztán ismét fegyveres harcokat váltott ki. A válság alapját ahogy ez a fentiekből is kiderült a Grúzia és Oroszország közötti feszültség jelenti. Grúzia alapvetően Amerika-barát külpolitikáját nem nézi jó szemmel Oroszország, ráadásul a grúzok NATO tagsági igényét biztonságpolitikai fenyegetésnek érzi.50 A grúz-orosz feszültséget növeli az Abháziát érintő konfliktus, mely nemzetiségietnikai ellentétekre vezethetőek vissza. Tulajdonképpen a helyzet és a forgatókönyv hasonló a Del-Oszéthoz. Abháziát először a cári Oroszországhoz csatolták, majd mivel Grúzia része volt a szovjet megszállás alá került. A második világháború után nagymértékű bevándorlás indult 50
Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai kézikönyv, A posztszovjet térség mint biztonságpolitikai kihívás c. fejezet 348-382. old., Osiris Kiadó 2007.
51
meg a területre, így nemzetiségi szempontból egy rendkívül heterogén társadalom jött létre, grúzokkal, örményekkel és oroszokkal. A konfliktusok Grúzia függetlenedésével erősödtek fel, hisz az oszétokhoz hasonlóan az abház területen élők is féltették autonómiájukat. A véres harcok etnikai tisztogatásokat is eredményeztek, melynek következtében Grúzia kénytelen volt fegyverszünetet kötni Moszkvával és azóta is orosz békefenntartók állomásoznak az országban. A helyzetet bonyolítja, hogy a függetlenséget támogató abház szeparatisták mellett létrejött egy grúzbarát abház kormány is. Grúzia elsősorban az Egyesült Államok és a NATO támogatására számíthat.51 A fentiek tükrében nem meglepő, hogy az állandó konfliktusok és a rossz gazdasági helyzet miatt a lakosság majdnem egymillió fővel csökkent az elmúlt húsz évben. Ugyanakkor a térség konfliktusai miatt jelentős mennyiségű menekült is megtalálható az országban, akikkel az állam nem igen tud mit kezdeni főleg az anyagi problémák miatt. Grúzia gazdasága az elmúlt évek gazdasági növekedésének ellenére válságban van elsősorban a kereskedelmi deficit és az infláció miatt. Legfőbb kereskedelmi partnerei az EU, Törökország és Oroszország, viszont Azerbajdzsánnal, Ukrajnával és Türkmenisztánnak is aktív a kapcsolata. Az élénkülő EU-s és régiós gazdasági együttműködéseknek több oka is van. Eredetileg a grúz termékek piaca Oroszország volt, de fennálló abház és dél-oszét viták miatt Moszkva elzárta piacait a grúz exportcikkek előtt, így Grúziának új piacokat kellett keresnie. Noha Grúzia nem rendelkezik jelentős szénhidrogén-mennyiséggel mégis jelentős exportot bonyolít le elsősorban az EU irányába. Grúzia kitörési lehetősége geopolitikai helyzetében rejlik és az ország területén szénhidrogén-vezetékek, - mint a Baku-TbilisziCeyhan olaj - és a Baku-Tbiliszi-Erzerum gázvezetékek- megépítése mind ezt bizonyítják. A gazdasági gondok mellett nagy társadalmi problémát jelent a magas fokú szegénység és a nagyarányú munkanélküliség is.52 Az ország nemzetközi kapcsolatit tekintve mindkét dél-kaukázusi partnerével jó viszonyt ápol, ugyanakkor Oroszországgal a fenti konfliktusok miatt nagyon rossz a helyzet. Ennek tükrében nem meglepő, hogy Grúzia Amerika-barát politikát folytat, bennük bízik és elsődleges célja a NATO tagság megszerzése.
51
U.a. Szigetvári Tamás: Az Európai Szomszédságpolitika és a kaukázusi országok, Kelet-Európa Tanulmányok: Oroszország, az Európai Unió és a közös szomszédság, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2009. 52
52
Az EU és Grúzia közötti hivatalos kapcsolatok alapja az 1999. júliusi partnerségi és együttműködési
megállapodás,
mely
a
kereskedelem
liberalizálását
és
további
együttműködési területeket fogalmaz meg. Grúzia szintén 2004-ben lett bevonva az Európai Szomszédságpolitikába és 2005-ben az országjelentésben megfogalmazták a reformokat és a legfőbb prioritásokat:
„A jogállamiság megerősítése, a szabályozás és az intézményrendszer reformja, az emberi és szabadságjogok tiszteletben tartása;
Az üzleti és beruházási környezet javítása, átlátható privatizáció és a korrupció elleni harc folytatása;
A gazdasági fejlődés, a szegénység csökkentésének és a társadalmi kohézió növelésének támogatása, a fenntartható fejlődés és ezen belül a környezetvédelem előmozdítása. (Részvétel pl. a TEMPUS, Erasmus, Marie Curie, Jean Monnet, és FP7 keretprogramban; szabadkereskedelem lehetőségének vizsgálata);
Az igazságügyi és biztonsági együttműködések erősítése, pl. a határrendészet területén
A regionális együttműködés erősítése (az örményhez hasonló, bár kevésbé kidolgozott);
A belső konfliktusok békés megoldásának elősegítése (pl. téma felvetése az EU-orosz megbeszéléseken);
Együttműködés a Közös Kül- és Biztonságpolitikában; Közlekedés és energia (Grúzia tranzit-szerepének kiaknázása, bevonása a TENS – Trans European Networks – egyezménybe, részvétele az energetikai programokban).”53 A 2008-ban kirobbant grúz-orosz háborút EU közvetítéssel sikerült lezárni. Az EU
340 megfigyelőből álló civil ellenőrző egységet állított fel és konfliktusrendező támogatást nyújtott 500 millió euró összegben. 2008-2009-ben az Nemzetközi Valutaalap 835,7 millió euró összegű készenléti megállapodást bocsátott Grúzia rendelkezésére, melyet aztán kiterjesztett 2011-re. A 2007-2010-es időszakra összesen 120,4 millió euró állt az ország rendelkezésére ENPI keretében, mely a 2011-2013-ra 180,3 millió euróra növekedett. NIF keretében egy projektet támogatott az EU 8,5 millió euró értékben és 253,5 millió eurós tőkeáthelyezéssel.
53
Szigetvári Tamás: Az Európai Szomszédságpolitika és a kaukázusi országok, Kelet-Európa Tanulmányok: Oroszország, az Európai Unió és a közös szomszédság, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2009.
53
A 2009-ről szóló országértékelés kiemeli, hogy Grúzia számottevő haladást ért el a politikai, gazdasági szerkezet átalakításában. Az ország jelentős reformokat hajtott végre a törvényhozás, igazságszolgáltatás, korrupció elleni küzdelem, kereskedelem-könnyítés és az üzleti környezet javítása terén. Az új alkotmány megalkotásához Alkotmányozó Bizottságot hozott létre Grúzia. A tervezetet, mely tartalmazza a hatalmi ágak szétválasztását, az igazságszolgáltatás függetlenségét, az emberi jogok védelmét, 2010 őszén fogadták el. Az EU támogatja Grúzia területi egységét és szuverenitását, valamint az országot érintő konfliktusok megoldását. Az ország 2009. második felében teljesítette azokat az EU által támasztott követelményeket, melyek szükségesek a szabadkereskedelmi tárgyalások megkezdéséhez. 2009-ben az Unió és Grúzia elfogadat a Mobilitási Partnerségről szóló egyezményt elősegítve a migráció könnyítését és az illegális bevándorlás megakadályozását. 2009 decemberében elfogadták az Integrált Határbiztonsági Modellt is, emellett öt területen – szállítás, környezetvédelem, energia, kutatás, oktatás és szektorális együttműködések is születtek. A média szabadsága és a megosztott politikai hatalom területén azonban további lépéseket sürget az Unió. 54 Az EU és Grúzia közötti kapcsolatot elsősorban a politika határozza meg. Ez elsősorban abban áll, hogy a grúzok Azerbajdzsánnak és Örményországgal szemben intenzívebb politikai támogatást várnak el az Uniótól. És bár az említett két országgal együtt került be Grúzia mind a szomszédságpolitikába, mind a Keleti Partnerségbe, mégis az ország inkább a másik csoporthoz, vagyis Ukrajnához és Moldovához húz. És bár aktív az együttműködés az EU és Grúzia között utóbbinak még van mit tennie a szegénység csökkentése, a foglalkoztatás, szociálpolitika, mezőgazdasági fejlesztések, egészségügyi reformok területén. A 2009-ben meghirdetett Keleti Partnerség megfelelő keret biztosíthat ezek megvalósításához. A fentiekben röviden felvázoltam a dél-kaukázusi országok és az Európai Unió kapcsolatát. Az Európai Szomszédságpolitika, majd később a Keleti Partnerség új lehetőségeket és további szorosabb együttműködési lehetőséget kínál a térség országainak. Az Európai Uniónak különböző stratégiai szempontok miatt fontos a térség. Az egyik a stabilitás és a biztonság a másik az energiaellátás.
54
ENP Country Progress Report 2009 – Georgia, http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=MEMO/10/176&format=HTML&aged=0&language= EN&guiLanguage=en Letöltve: 2011.05.01. 12.50.
54
Ugyanakkor a Keleti Partnerség megjelenésével újabb célok jelentkeztek. Gazdasági téren például az átfogó szabadkereskedelmi övezet létrehozása, a kereskedelem liberalizálása, az áru, tőke és a szolgáltatások szabad áramlásának megvalósítása kiemelt terület. A vízumliberalizáció és a személyek szabad mozgásának megvalósítása a társadalom széles rétegét érintő és kedvező hatásokkal járó kezdeményezése az EaP-nak. És noha a Keleti Partnerség elsődleges címzettjei Ukrajna és Moldova voltak mégsem szabad háttérbe szorítani ezt a három országot sem. Noha a helyi konfliktusok és azok megoldása komoly fejtörést okoznak az EU-nak, mégis az energiaellátás és természetesen európai mivoltuk miatt nem elhanyagolható szerepük. A dél-kaukázusi országokkal folytatott kapcsolatok sajátos külpolitikai
tevékenységet
követelnek,
melyhez
megfelelő
keretet
biztosíthat
a
szomszédságpolitika és a Keleti Partnerség is. Az, hogy ezek az országok hogyan teljesítettek a program meghirdetése óta eldől majd az akciótervek 2011-es újratárgyalásakor és az eddig elért eredmények részletes elemzésekor.
55
IV. Keleti Partnerség - Tagállami érdekek, álláspontok, stratégiai partnerek és ellenzők A Keleti Partnerség (EaP) megosztja az Európai Unió tagállamait. A konszenzus hiánya az Európai Szomszédságpolitika déli és keleti irányához kapcsolódó érdekek miatt keletkezett. Ez a kettősség már a szomszédságpolitika 2004-es elindításától kezdve megfigyelhető és a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök déli túlsúlya jól tükrözte és a mai napig tükrözi a déli dimenzió nagyobb támogatottságát. A kezdeményezés elindítói, Lengyelország és Svédország, valamint a V4 országok elkötelezettek a keleti dimenzió mellett, míg a nyugat- és dél-európai országok, mint Franciaország, Spanyolország, Olaszország a déli irány felé mutat elkötelezettséget. Érdekes szerepet tölt be Németország a kérdésben, mivel inkább kelet felé kacsintgat, de nem akarja magára vonni sem az EU sem Oroszország „haragját”. Dolgozatom további részében az egyes országok és országcsoportok érdekeit, álláspontját veszem górcső alá és megpróbálom megfejteni, hogy miért a déli, elsősorban afrikai és közel-keleti országok élvezik az Európai „nagyhatalmak” támogatást és miért nem Európa keleti országai. 1. Németország és a Keleti Partnerség Németország a 2007-es soros európai elnöksége alatt kiemelt figyelmet szentelt a szomszédságpolitika keleti dimenziójára. A németek a „többet többért” elvet képviselve az Európai
Szomszédságpolitikán
belül
kezdeményezték
a
szorosabb
együttműködés
feltételeinek kialakítását a kelet-európai országokkal. Ez azonban csak tiszavirág életűnek bizonyult, mivel a németek nem kockáztatták az EU déli tagországaival és Oroszországgal fenntartott jó kapcsolatukat. Ugyanakkor a német elnökség ha áttételesen is, de sokat tett a Keleti Partnerség létrejöttéhez. Egyrészt további forrásokat harcolt ki a szomszédságpolitika részére, másrészt a Fekete-tengeri szinergia (Black Sea Synergy – BSS) meghirdetésével új perspektívákat nyitott a keleti szomszédok számára. Bár a BBS és a szomszédságpolitika céljai különböznek, mégis közeledést biztosít az Európai Unióhoz. Németország kétoldalú megállapodásokkal rendelkezik a Keleti Partnerségben részt vevő országokkal. Berlin jelenlegi, Keleti Partnerséget érintő külpolitikájának fő célja, hogy anyagilag is támogassa az EaP-országok reformjait és olyan együttműködési területeket finanszírozzon, melyek Németország számára politikai és gazdasági haszonnal járjon. A német álláspont szerint a Keleti Partnerség kezdeményezés alapvetően hasznos az ország érdekeinek, ugyanakkor nem megfelelő hozzáállással árthat is azoknak. 56
Berlin azt szeretné, ha a Keleti Partnerség olyan eszköz lenne, ami közelebb hozza a hat érintett EaP-országot és az EU-t, de szigorúan csak gazdasági nem pedig politikai szempontból. Így Berlin fő céljának megvalósulását a mély és átfogó szabadkereskedelmi egyezmény aláírása jelentené. Másrészről Németország egyáltalán nem szeretné, ha a Keleti Partnerség átfordulna csatlakozási ígéretté, kivívva ezzel Oroszország ellenszenvét. Németország és a Keleti Partnerség viszonyát alapvetően három tényező határozza meg: 1. Ahogy azt már a fentiekben említettem a németek elsődleges célja a gazdasági együttműködés erősítése az EaP-országokkal. Németország álláspontja szerint ez a hat ország rendkívül ígéretes a német exportőrök és befektetők számára. Az elkezdett reformok, a várható gazdasági növekedés, az emelkedő fogyasztói kereslet, az olcsó munkaerő, a földrajzi elhelyezkedés és a kulturális kötelékek mind-mind üzleti szempontból vonzóvá teszik a térséget. 2. Németország szerint a Keleti Partnerség nem válhat előcsatlakozási eszközzé, vagyis nem szabad azt a hitet táplálni a partnerországokban, hogy a későbbiek folyamán ők az Európai Unió teljes jogú tagjaivá válhatnak. Berlin többször kifejtette, hogy a keleti dimenziónak szigorúan az Európai Szomszédságpolitika határain belül kell maradnia, ezért elutasít minden olyan kezdeményezést, amely egy jövőbeli integráció reményét keltheti az EaP-országokban. A 2004-es, majd a 2007-es bővítés kimerítette a németeket és sem a politikai elit, sem a társadalom nem támogatja az EU további kiterjesztését. Mindezt magyarázza a német politika azon álláspontja is, miszerint a 2004-es „megabővítéssel” óriásira nőtt Unió sokkal nehezebben irányítható és az új tagok gyengítették az addig jól működő német-francia párost. Egy esetleges bővítés, főleg Ukrajnával és Törökországgal alapvetően megváltoztatná az Unión belüli viszonyokat, gyengítve Németország pozícióját. Nyilvánvaló, hogy ez egyáltalán nem érdeke Berlinnek. 3. A harmadik fontos tényező, hogy Németország nem szeretne a Keleti Partnerség miatt összetűzésbe kerülni Oroszországgal és veszélyeztetni a már meglévő stratégiai partnerségüket. Tekintettel a partnerországokra, Németország olyan „egységes szomszédságpolitikát” kíván folytatni, melyben az Európai Unió és Oroszország együttműködik és összeegyezteti gazdasági a gazdasági érdekeket. Mindezt a német diplomácia bizalomépítő intézkedésekkel próbálja alátámasztani, folyamatosan biztosítva Moszkvát arról, hogy a Keleti Partnerség nem Oroszország ellen irányuló rivális projekt. 57
Összefoglalva megállapítható, hogy Németország érdekeit a jelenlegi status quo fenntartása szolgálja, vagyis hogy a Keleti Partnerség megmaradjon az Európai Szomszédságpolitika részeként, vagyis nem ígér csatlakozást a partnerországoknak, de nem is befolyásolja a német-orosz kapcsolatokat. Berlin ragaszkodik ahhoz, hogy az EaP csupán a gazdasági
integráció
megvalósításának
eszköze
legyen,
támogatva
a
gazdasági
együttműködések szorosabbra fűzését A fentiek is azt bizonyítják, hogy Németország nem lesz és nem is akar olyan zászlóshajója lenni a Keleti Partnerségnek, mint amilyen Franciaország a Mediterrán Uniónak.55 2. Franciaország és a Keleti Partnerség Az Európai Szomszédságpolitikában résztvevő partnerországokból 21 található a Mediterrán térségben és csupán hat Kelet-Európában. A kezdetektől Franciaország a déli dimenziót támogatta a keletivel szemben, melyet geostratégiai és geopolitikai céljaival, valamint a több évszázados kulturális és gazdasági kapcsolatokkal magyaráz. A francia EUsoros elnökség alatt azonban a grúz-orosz konfliktus miatt nem szoríthatta háttérbe a keleti ügyet sem. Ekkor konszenzus volt a tagállamok között és hatékony fellépéssel sikeresen elérték a tárgyalások megkezdését és a tűzszünet megkötését. Ez viszont még nem azt jelentette, hogy a franciák szívügyévé vált a kelet-európai térség csupán soros elnökként megfelelően reagáltak a felmerülő problémára. Az elnökség alatt ugyanis az EU-n kívüli országokkal való kapcsolatok sorrendjében Horvátország, Törökország, a Nyugat-Balkán és Mediterráneum után jött csak a Keleti Partnerség. A franciák egyöntetűen a déli dimenziót tartják támogatásra érdemesnek, egyes szakértők szerint a Keleti Partnerség csak a Mediterrán Unió ellen létrejött, de hozzá semmiben sem hasonlítható, üres és valódi perspektívával és eszközökkel nem rendelkező kezdeményezés. Az Európai Unió egyik „nagyhatalmaként” Franciaországnak jelentős szerepe van abban is, hogy az Európai Szomszédságpolitikán belül rendelkezésre álló pénzeszközök aszimmetrikus módon egyharmad, kétharmad arányban a déli dimenzió felé tolódtak el. 56
55
Centre for Eastern Studies: Germany and the Eeastern Partnership http://www.osw.waw.pl/en/publikacje/oswcommentary/2010-06-18/germany-and-eastern-partnership Letöltve: 2011. 05.02. 17.32 56 Kiss Szilvia: Pragmatikus üzleti szemlélet és kulturális nagyrabecsülés, Kelet-Európa Tanulmányok: EU-orosz kapcsolatok és a Keleti Partnerség, Tagállami érdekek és álláspontok. Stratégiai Partnerek, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2010. VI. szám
58
Európai Szomszédságpolitika (ENP) csoportjai ENP-Kelet
2000-2006 között rendelkezésre álló összeg (millió € ) 498,9
2007-2010-es időszakra vonatkozó integrált támogatás (millió €) 1,257,6
ENP-Dél
1,759,1
3,305,3
Összesen
2,258,0
4,562,9
3. sz. táblázat: Az európai Szomszédságpolitika 2000-2010 közötti pénzügyi támogatásának eloszlása. Forrás: Joan Manuel Lanfranco Pari: Is the Eastern Partnership a Step Forward in EU-Azerbaijan Relations? Forrás: https://sites.google.com/a/kssm.pl/youtheap/yeap-publication Letöltve: 2011. 04.02.12.20.
Ugyanakkor a franciák többször kiemelték, hogy míg a déli országokkal a regionális együttműködés volt jellemző, addig a keletiekkel ország specifikus-kooperációt láthatunk. Franciaország szerint pedig ez utóbbi gátolhatja azt a regionális integrációt, amit a Barcelonai-folyamat elindított és persze ellenzi, hogy esetleges csatlakozási perspektívát nyújtson a Keleti Partnerség a hat keleti partnerország számára. Mindemellett azt sem szabad elfelejteni, hogy Franciaországnak Oroszország a legfontosabb partnere a kelet-európai térségben és a vele való együttműködés jelenti a legfőbb prioritást. Természetesen itt is az energia és az ellátásbiztonság a kapcsolat mozgatórugója. Persze Franciaország nincs teljesen ráutalva az orosz energiára, mivel délen is be tudja szerezni azokat, azonban az ukrán-orosz gázvita rámutatott arra, hogy az alternatív megoldásokat is kell találnia. Az Északi Áramlat és a Nabucco vezetékek ügyét is kiemelten támogatja. Franciaország Németországhoz hasonlóan nem akarja az EU-orosz viszonyt megbolygatni a szomszédságpolitika, kiváltképpen a Keleti Partnerség miatt. És bár a franciaukrán kapcsolatok igen gyümölcsözőek Párizs mégsem szeretne konfrontálódni az ország miatt Moszkvával. Emellett Ukrajna többet szeretne az EU-tól, nem elégszik meg a partnerországi státusszak és a társulási megállapodással sem. Erről azonban a franciák a jó viszony ellenére hallani sem akarnak.57 A szomszédságpolitika déli országaiban jelenleg is zajló események, válsághelyzetek előtérbe helyezték a Mediterrán Uniót a keleti dimenzióval szemben. Viszont vitathatatlan tény, hogy Franciaország mindent megtett annak érdekében, hogy a Keleti Partnerségről elvonja a figyelmet, hisz nagyrészt neki köszönhető, hogy a májusi budapesti Keleti Partnerségi Csúcs a G20-ak találkozója miatt elmaradt. Az pedig majd csak az év második felében derül ki, hogy a lengyel EU soros elnökség idejére halasztott csúcsot nem torpedózzae meg valamelyik EU-s „nagyhatalom”. 57
U.a.
59
3. Nyugat és Dél-Európai országok és a Keleti Partnerség Az alábbiakban röviden még ki szeretnék térni az Unió szintjén meghatározó három ország Nagy Britannia, Olaszország és Spanyolország szomszédságpolitikához, illetve a Keleti Partnerséghez való viszonyára. Olaszország földrajzi helyzeténél fogva messzire esik a Keleti Partnerség országaitól és külpolitikáját kevésbé határozza meg az Oroszországgal és a posztszovjet térséggel való kapcsolat, mint a fent említett két országét. A térség országaival való kapcsolatokat a bilaterális
együttműködések
határozzák
meg.
Olaszország
keleti
dimenzió
iránti
érdektelenségét jól bizonyítja Berlusconi 2009-es prágai csúcsról való távolmaradása is. Korábban a Romani Prodi által vezetett olasz kormány nagyobb hangsúlyt fektetett az Európai Szomszédságpolitika sikeres megvalósítására, viszont Olaszország akkor is és most is kiáll amellett, hogy az Uniónak nem szabad magára haragítani Oroszországot a keleti partnerországok esetleges csatlakozásának ígéretével.58 Spanyolország a Szovjetunió felbomlásával felvette a diplomáciai kapcsolatokat a posztszovjet országokkal. Ugyanakkor a szomszédságpolitikán belül visszafogott álláspontot képvisel a keleti dimenzióval kapcsolatban. Ez nem is meglepő hisz az ország földrajzi helyzetét, kulturális és gazdasági kapcsolatait tekintve nagyobb érdekek fűzik a Mediterrán Unió törekvéseihez. Utóbbi elindításában aktív szerepet játszott. A Keleti Partnerséggel kapcsolatos alapvető félelme a vízumkönnyítés és a jövőbeli vízummentesség köré összpontosul, melynek alapja nyilván az országot érintő menekültek, illegális és legális bevándorlókkal kapcsolatos tapasztalatok adják. Emellett Spanyolország elemi a déli dimenzió elkötelezett támogatójaként alapvető érdeke, hogy az Európai Unió ne vonjon el nagyobb finanszírozási forrásokat a déltől, főleg ne a keletiek javára. Az EaP-országok körül Olaszországhoz hasonlóan Oroszország mellett Ukrajnával ápol aktívabb kapcsolatokat. Összefoglalva megállapítható, hogy Madrid számára a környező, mediterrán szomszédjai és a dél-amerikai országok jelentik minden szempontból a legfontosabb érdekszférát.
58
Tarjányi Krisztina: Olaszország – Bilateralizmus túlsúlya Európával szemben? Kelet-Európa Tanulmányok: EU-orosz kapcsolatok és a Keleti Partnerség, , Néhány tagállami érdek és álláspont, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2010. VII. szám
60
Bár egyre több területre terjednek ki a posztszovjet országokkal való együttműködések, Oroszországon kívül mégsem szerepel a térség a spanyol külpolitika elsődleges prioritásai között.59 Nagy Britannia számára az Európai Szomszédságpolitika és azon belül a Keleti Partnerség nem más, mint az Európai Unió hibás politikája, mellyel óhatatlanul is ingerli Oroszországot. Brit szakértők szerint a „színes forradalmaknak” nyújtott politikai segítség és a térség biztonságpolitikai újraértelmezése azt a benyomást keltette Moszkvában, hogy az EU-nak hatalmi törekvései lennének az EaP-országokkal kapcsolatban. Nagy Britannia mindemellett
sérelmezte
azt
is,
hogy
a
szomszédságpolitikáról
szóló
stratégiai
dokumentumban mindösszesen háromszor említik meg Oroszország nevét. A britek azon az állásponton vannak, hogy az Európai Unió nem hagyhatja ki az oroszokat a szomszédságpolitika és a Keleti Partnerség országaival folytatott együttműködésekből. Az Uniónak pedig a „gazdasági együttműködés félholdját kell felépítenie Oroszország köré, oly módon, hogy az orosz tőke is megtalálhassa számításait.”60 4. A Keleti Partnerséget támogató országok, Lengyelország és Magyarország A fentiek után nem meglepő, hogy nagy gondban vannak az általam most bemutatni kívánt országok. Hisz ők mind méretük, mind Európai Uniós befolyásuk szempontjából jóval kisebb súlycsoportot képeznek. Mégis úgy gondolom, hogy Lengyelország a Visegrádi Négyek továbbra is motorjai lehetnek a Keleti Partnerség kiteljesedésének. Ahogy azt már a korábbiakban említettem minden Lengyelországgal kezdődött. A déli uniós tagállamok és elsősorban Franciaország által felkarolt Mediterrán Unió létrehozásáról szóló javaslat elfogadását követően, 2008 márciusában Donald Tusk lengyel miniszterelnök hasonló, az EU keleti szomszédjaira vonatkozó tervezet kidolgozását kezdeményezte. Lengyel részről ez egyáltalán nem volt meglepő, hisz ők korábban, még az uniós csatlakozásukat megelőzően is többször hangoztatták a keleti partnerség fontosságát. Így kétségtelen, hogy a svédekkel együtt ők lettek a Keleti Partnerség ügyének zászlóhajósai. 59
Éltető Anna: Spanyolország – Udvarias pragmatizmus, Kelet-Európa Tanulmányok: EU-orosz kapcsolatok és a Keleti Partnerség, Néhány tagállami érdek és álláspont, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2010. VII. szám 60 Somai Miklós: Nagy-Britannia – „Értékvédelem versus pragmatizmus”, Kelet-Európa Tanulmányok: EUorosz kapcsolatok és a Keleti Partnerség, Néhány tagállami érdek és álláspont, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2010. VII. szám
61
2008. május 26-án a svéd és a lengyel külügyminiszter közös nyilatkozatot nyújtott be a Keleti Partnerségről az Európai Tanácsnak. Ez még csak tervezet volt, de főbb céljaiban, formájában és tartalmában megegyezett a később elfogadott dokumentummal. A 2008-as év eseményei, - grúz-orosz konfliktus és a gazdasági világválság – újabb lökést adott a Keleti Partnerség részletinek kidolgozásához, majd 2009. május 7-én Prágában aláírásra került a Keleti Partnerségről szóló politikai nyilatkozat is, melyet Lengyelország méltán nagy sikernek könyvelt el. Az ezt követő években azonban úgy tűnik magára maradtak a keleti dimenzió támogatói, mondhatjuk hogy a Visegrádi Négyekre szűkült le a kör. Ennek természetesen több oka is lehet. Egyrészt a már korábban is említett uniós „nagyhatalmi érdekek” másrészt a délen kirobbant válsághelyzet, mely elterelte a figyelmet keletről. Nagy reményekkel kecsegtet viszont a 2011-es év, amikor Magyarország és Lengyelország tölti be az EU soros elnöki tisztét. A májusra meghirdetett budapesti Keleti Partnerségi Csúcs és azt követő féléves lengyel elnökség új löketet adhatott volna a keleti dimenziónak. Sajnos azt már most tudjuk, hogy a magyarországi csúcsot elhalasztották és várhatóan Lengyelországban kerül megrendezésre az év második felében. Kérdés azonban, hogy nem torpedózzák-e meg ezt ismét a dél iránt elkötelezett országok. Pedig Lengyelországnak ambiciózus céljai vannak. A 2014-2020-as időszakra vonatkozóan emelni szeretné a szomszédságpolitikára azon belül is a Keleti Partnerség számára rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat. További kiegészítő forrásokat szeretne kialkudni az Európai Fejlesztési Banktól, a Világbanktól és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól. Lengyelország számára ugyanakkor presztízskérdést jelent a Keleti Partnerség, ezért új ötleteket és kezdeményezéseket is javasolni akar a közeljövőben. A következő félévben rendezendő állam- és kormányfői csúcstalálkozó mellett a miniszteri találkozókat és a Civil Society Forumot is a lengyelek tartják, így komoly feladat előtt áll az ország. A zsúfolt program viszont rengeted buktatót is tartogathat, mivel nem lesz elegendő idő az előzetes és utólagos tárgyalások lefolytatására, mellyel viszont érdemi előrelépés sem történhet a témában. Természetesen a lengyelek számára óriási lehetőséget jelent e jeles esemény lebonyolítása és amennyiben sikeres lesz, óriási presztízst könyvelhet el magának. Ellenkező esetben viszont viselnie kell a kudarcokat is.61
61
Rácz András: Túl a csúcson. A Keleti Partnerség elhalasztott csúcstalálkozója, MKI-elemzések, E-2011/6. www.hiia.hu/letoltes.php?letolt=10146 Letöltve: 2011.05.05. 11.30.
62
Magyarország soros elnökként szintén prioritásként fogalmazta meg a Keleti Partnerség megvalósítását. Más kérdés, hogy az elhalasztott csúcsértekezlet miatt ezt nem tudja bebizonyítani. Ugyanakkor ennek a „kudarcnak nem szabad megváltoztatni hazánk hozzáállását a Keleti Partnerséghez. Hisz geopolitikai és geostratégiai érdekeink továbbra is megkövetelik a térség iránti elkötelezettségünket. Vagyis Magyarországnak ugyanúgy támogatnia kell a reformfolyamatokat Moldovában, kiemelten kell kezelnünk az ukrán bel-és külpolitikai változásokat és nyitottnak kell maradnunk az energiabiztonság szempontjából fontos dél-kaukázusi térség felé is. És bár politikusaink még mindig ingoványos talajnak érzik a keleti dimenziót mégis prioritásként kell kezelni a jövőben is. Magyarország számára talán az a legbölcsebb döntés, hogy a lengyel elnökséggel együttműködve munkálkodik a csúcstalálkozó és többi Keleti Partnerséggel kapcsolatos rendezvény sikeréért és fókuszban tartja az ügyet a világpolitika színterén. Ezt támasztja alá a 2011. február 17-én kibocsátott hivatalos elnökségi közlemény is: „A magyar EU-elnökség továbbra is kiemelkedő fontosságúnak tartja a Keleti Partnerség programját és folytatja a csúcstalálkozó előkészítését, együttműködve a következő lengyel elnökséggel, az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnökével annak érdekében, hogy a csúcstalálkozó sikeres és tartalmas legyen, újra megerősítve a Keleti Partnerség céljai és értékei melletti elkötelezettségünket.”62
62
U.a.
63
V. Befejezés Bízom abban, hogy szakdolgozatommal sikerült bepillantást nyújtanom az Európai Unió Szomszédságpolitikájának keleti dimenziójába. Úgy gondolom a téma aktuális és remélem, hogy a közeljövőben még nagyobb eredményeket tud majd felmutatni a program. Bár a magyarországi uniós soros elnöksége idejére, Budapestre szervezett Keleti Partnerség csúcstalálkozót elhalasztották, mégsem erről marad emlékezetes a 2011-es év a szomszédságpolitikában. 2011. május 3-án ugyanis megalakult az Európai Parlament és az Európai Unió keleteurópai partnerségi programjában résztvevő hat ország közös parlamenti közgyűlése az Eurones Brüsszelben. Az alig egy hete megalakult fórum célja, hogy intenzívebbé tegye az érintett partnerországok közötti politikai kapcsolatokat, segítse gazdasági integrációjukat, anélkül viszont, hogy befolyásolná a szomszédságpolitikában résztvevő országok egyéni törekvéseit. A parlamenti közgyűlés létrehozásával megszűnt a keleti dimenziót érintő legfőbb bírálat,
hisz
az
Eurones
létrehozásával
intézményes
keretek
közé
kerületek
az
együttműködések. Noha Fehéroroszország hivatalosan tagja a közgyűlésnek, a tisztességes és szabad választások megtartásáig hivatalosan nem vehet részt az üléseken. A közös közgyűlésben mind az Unió, mind a partnerországok részéről 60-60 képviselő vesz részt. A plenáris ülések mellett egyelőre négy állandó bizottság működik majd, melyek politikai és emberi jogi kérdésekkel, gazdasági integrációval, energiabiztonsággal és szociális, valamint oktatási és kulturális témákkal foglalkoznak majd. Ugyanakkor a közgyűlés olyan konkrét ügyekkel is akar majd foglalkozni, mint a kis- és közepes vállalkozások helyzetének javítása, vagy a vízumkönnyítés. Jerzy Buzek az Európai Parlament elnöke az Eurones megalakulásakor azt mondta: „közös célunk a fényes demokráciák, szabadpiaci gazdaságok építése és a jog uralmának megerősítése”.63 Remélem, hamarosan az Európai Unió összes tagállama belátja, hogy nem szabad háttérbe szorítani a keleti dimenziót a délivel szemben. Ahogy Goethe is megírta: „Aki látott eleget, mind belátja lassan: Napkelet és Napnyugat elválaszthatatlan.”
63
Megalakult az EU és a keleti szomszédok közös közgyűlése, http://hvg.hu/vilag/20110503_kelet_eurpai_partnersgi_program_parlament Letöltve: 2011.05.03. 19.25.
64
VI. Felhasznált irodalom jegyzéke Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai kézikönyv, A posztszovjet térség mint biztonságpolitikai kihívás c. fejezet 348-382. old., Osiris Kiadó 2007. Éltető Anna: Spanyolország – Udvarias pragmatizmus, Kelet-Európa Tanulmányok: EU-orosz kapcsolatok és a Keleti Partnerség, Néhány tagállami érdek és álláspont, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2010. VII. szám Kiss Szilvia: Pragmatikus üzleti szemlélet és kulturális nagyrabecsülés, Kelet-Európa Tanulmányok: EU-orosz kapcsolatok és a Keleti Partnerség, Tagállami érdekek és álláspontok. Stratégiai Partnerek, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2010. VI. szám Rácz András: Moldova - a külső függések csapdájában. Nemzet és biztonság: biztonságpolitikai szemle, II. évfolyam 4. szám. 2009. május. Somai Miklós: Nagy-Britannia – „Értékvédelem versus pragmatizmus”, Kelet-Európa Tanulmányok: EU-orosz kapcsolatok és a Keleti Partnerség, Néhány tagállami érdek és álláspont, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2010. VII. szám Szigetvári Tamás: Az Európai Szomszédságpolitika és a kaukázusi országok, Kelet-Európa Tanulmányok V. szám, Oroszország, az Európai Unió és a közös szomszédság, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2009 Tarjányi Krisztina: Olaszország – Bilateralizmus túlsúlya Európával szemben? Kelet-Európa Tanulmányok: EU-orosz kapcsolatok és a Keleti Partnerség, , Néhány tagállami érdek és álláspont, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2010. VII. szám A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak Az európai szomszédságpolitika áttekintése COM (2010) 207, Brüsszel, 2010.05.12. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2010:0207:FIN:HU:PDF Letöltve: 2011.04.08. 20.10.
65
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak: Keleti partnerség COM (2008) 823 Brüsszel 2008.03.12. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2008:0823:FIN:HU:PDF Letöltve: 2011.03.26.14.20. A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak Az európai szomszédságpolitika áttekintése COM (2010) 207, Brüsszel, 2010.05.12. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2010:0207:FIN:HU:PDF Letöltve: 2011.04.08. 20.10. Absent leaders deflate EU’s ’eastern’ summit, http://euobserver.com/9/28088 Letöltve: 2011. április 22. 13.50. Az Európai Parlament és a Tanács 2006/1638/EK Rendelete az Európai Szomszédsági és Partnerségi
Támogatási
Eszköz
létrehozására
vonatkozó
általános
rendelkezések
meghatározásáról (2006. október 24.) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:310:0001:0014:HU:PDF Letöltve: 2011. 04. 15. 12.25. Az európai szomszédságpolitika, és különösen a „keleti partnerség” kezdeményezés megvalósítása: a Moldovai Köztársaság helyi és regionális önkormányzatainak korszerűsítése, reformja és adminisztratív kapacitása – Régiók Bizottsága vélemény, 2010. október 5-6. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2011:015:0046:0050:HU:PDF Letöltve: 2011. 04.30. 12.50.
Centre
for
Eastern
Studies:
Germany
and
the
Eeastern
Partnership
http://www.osw.waw.pl/en/publikacje/osw-commentary/2010-06-18/germany-and-easternpartnership Letöltve: 2011. 05.02. 17.32
Commission Staff Working Document accompanying the Communication from the Commission to the European Parliament and the Council – Eastern Partnership SEC (2008) 2974/3 Brussles, http://eeas.europa.eu/eastern/docs/sec08_2974_en.pdf Letöltve: 2011.04.15. 17.21.
66
Communication from the Commission to the Council and the European Parliament: Wider Europe— Neighbourhood: A New Framework for Relations with our Eastern and Southern Neighbours (Brussels, 11.3.2003 COM(2003) 104 final) http://ec.europa.eu/world/enp/pdf/com03_104_en.pdf Letöltve:2011. április 1. 14.50.
EaP Community: Eastern Partnership Funds http://www.easternpartnership.org/programmes/eastern-partnership Letöltve: 2011.04.15.15.30.
EaP Community Eastern Partnership investments http://www.easternpartnership.org/programmes/investments Letöltve: 2011.04.25. 16.30. ENP Country Progress Report 2009 – Armenia http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=MEMO/10/172&format=HTML&a ged=0&language=EN&guiLanguage=en Letöltve: 2011.04.30. 14.40.
European
Commission:
ENP
Country
Progress
Report
2009
–
Azerbaijan
http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=MEMO/10/174&format=HTML&a ged=0&language=EN&guiLanguage= Letöltve: 2011.04.30. 15.10 ENP Country Progress Report 2009 – Georgia, http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=MEMO/10/176&format=HTML&a ged=0&language=EN&guiLanguage=en Letöltve: 2011.05.01. 12.50. ENP Country Report 2009 – Ukraine http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=MEMO/10/185&format=HTML&a ged=0&language=EN&guiLanguage=en Letöltve: 2011.04.30. Európai Bizottság: Együttműködésben – Az Európai Szomszédságpolitika http://ec.europa.eu/world/enp/pdf/information/enp_brochure_hu.pdf , Letöltve: 2011. március 14. 19.21.
67
Európai
Biztonsági
Stratégia
–
Biztonságos
Európa
egy
jobb
világban,
http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cmsUpload/031208ESSIIHU.pdf, Letöltve: 2011.04.08. 14.25. Megalakult az EU és a keleti szomszédok közös közgyűlése, http://hvg.hu/vilag/20110503_kelet_eurpai_partnersgi_program_parlament Letöltve: 2011.05.03. 19.25. Németh: Moldova sikertörténet az EU szomszédságpolitikájában http://www.eu2011.hu/de/node/20213 Letöltve: 2011.05.07. 09.20. Rácz András: Túl a csúcson. A Keleti Partnerség elhalasztott csúcstalálkozója, MKI-elemzések, E-2011/6. www.hiia.hu/letoltes.php?letolt=10146 Letöltve: 2011.05.05. 11.30 Szerződés az Európai Unióról. Egységes keretbe foglalt változat. http://www.nefmi.gov.hu/europai-unio-oktatas/maastrichti-szerzodes Letöltve: 2011.04.22. 14.15.
Vademecum on financing in the frame of the Eastern Partnership http://www.eeas.europa.eu/eastern/docs/eap_vademecum_en.pdf Letöltve: 2011.03.15. 09.25. Végh Zsuzsanna: Merre tart Ukrajna a 2010-es elnökválasztás után? Magyar Külügyi Intézet, Gyorselemzések http://www.hiia.hu/index.php?menu=26&gyors=2043 Letöltve: 2011.05.02. 11.30. Végh Zsuzsanna: The evolution of the Eastern Neighbourhood Policy of the European Union. http://www.kssm.pl/images/stories/YEaP.pdf Letöltve: 2011.04.16.20.35
68
