BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK MESTERSZAK NAPPALI TAGOZAT EURÓPAI TANULMÁNYOK SZAKIRÁNY SZAKDOLGOZAT

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK MESTERSZAK

NAPPALI TAGOZAT

EURÓPAI TANULMÁNYOK SZAKIRÁNY

SZAKDOLGOZAT

Mecklenburg-Elő-Pomeránia régió gazdasági-társadalmi elemzése - Kiemelten fokuszálva a régió versenyképességére, és az EU regionális politikájának a régióra gyakorolt hatása -

Készítette: Koppán Miklós

Budapest, 2011

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés ......................................................................................................................... 2. 1.1. 1.2. 1.3. 1.4.

A dolgozat célja .......................................................................................................... A témaválasztás indoklása......................................................................................... Alkalmazott módszertan, forrásgyűjtés ................................................................... A dolgozat szerkezete .................................................................................................

2. 2. 3. 4.

2. Mecklenburg-Elő-Pomeránia régió elemzése .................................................................. 5. 2.1. Térszerveződés ............................................................................................................. 2.1.1. A régió fogalma, megközelítések .......................................................................... 2.1.2. Régió típusok, a régiók megkülönböztetése.......................................................... 2.1.3. A NUTS régiók és Németország ........................................................................... 2.1.4. A regionális gazdaság működése ......................................................................... 2.2. A globalizációs folyamatok hatása a régiókra........................................................... 2.2.1. A globális verseny, a globalizáció hatásai .......................................................... 2.2.2. A globális-lokális paradoxon megértése ............................................................. 2.2.3. A nemzetközi politikai események hatása egy régióra ......................................... 2.2.3.1. . A német egység kérdése Európában – a múlt............................................ 2.2.3.2. . A német egység kérdése Európában – a jelen ........................................... 2.2.3.3. . Az újraegyesítés mérlege........................................................................... 2.3. Mecklenburg-Elő-Pomeránia régió szocioökonometriai vizsgálata ........................ 2.3.1. A régió általános gazdasági helyzetének elemzése .............................................. 2.3.1.1. . A gazdaság szektorális felépítettsége ........................................................ 2.3.1.2. . Az export szerepe a régióban .................................................................... 2.3.2. Versenyképességi faktorok ................................................................................... 2.3.2.1. . Természeti tényezők .................................................................................. 2.3.2.2. . Infrastruktúra ............................................................................................ 2.3.2.3. . Lakosság, foglalkoztatottság, emberi erőforrás ........................................ 2.3.2.4. . Kutatás és fejlesztés .................................................................................. 2.3.3. SWOT - elemzés a régióról................................................................................... 2.4. Az Európai Unió regionális politikájának hatása a régióra .................................... 2.4.1. A politika és eszközeinek bemutatása ................................................................... 2.4.1.1. . A támogatási célkitűzések a különböző időszakokban .............................. 2.4.1.2. . A regionális politika költségvetése ............................................................ 2.4.2. A strukturális alapok Németországban, 2000 és 2006 között ............................. 2.4.2.1. . A strukturális alapok Mecklenburg-Elő-Pomerániában ........................... 2.4.2.2. . A strukturális alapok ex-post értékelése MVP régióban ........................... 2.4.3. A strukturális alapok Németországban, 2007 és 2013 között .............................. 2.4.3.1. . A strukturális alapok Mecklenburg-Elő-Pomerániában ........................... 2.4.3.2. . A strukturális alapok félidei értékelése MVP régióban ............................ 2.4.4. MVP régió elmúlt 10 évének értékelése ...............................................................

5. 6. 8. 11. 13. 15. 17. 22. 25. 25. 29. 32. 34. 35. 38. 41. 42. 42. 44. 48. 53. 55. 64. 64. 69. 73. 75. 77. 78. 84. 86. 88. 91.

3. Összegzés, konklúzió .......................................................................................................... 92. Irodalomjegyzék .................................................................................................................. 98. Táblázatok és ábrák jegyzéke .............................................................................................. 100.

1

1. Bevezetés 1.1. A dolgozat célja

Ha magát a kutatási célt kellene, hogy, megfogalmazzam, akkor mindenképp egy komplex gazdasági, társadalmi, történelmi, politikai elemzést szeretnék készíteni a választott NUTS II. régióról, illetve további kérdésekre választ kapni: 1. Hogyan hat a globalizáció a régiókra? 2. Hogyan hat a nemzetközi politikai élet egy országra, néhány régióra? A vizsgált régiót tekintve pedig a következő, tovább vezető kérdések foglalkoztattak: 1. Sikerült-e felzárkóznia a volt NDK területeknek a nyugati régiókhoz képest – kifejezetten sikerült-e Mecklenburg-Elő-Pomerániának - mára? 2. Leküzdhető-e valamikor is a „fal” Európában, kiemelten Németországban? 3. Kell-e, hogy segítse ezeket a régiókat az állam, valamilyen nemzetközi szervezet, vagy esetleg egy pre-föderális államok alakulata? 4. Mennyiben segített az EK/EU ebben a felzárkózásban a szóban forgó régiót, mennyire volt hasznos az EK/EU regionális, kohéziós politikája a vizsgált régió - Mecklenburg-ElőPomeránia - esetében? Ilyen, és ezekhez hasonlós kérdések foglalkoztattak a dolgozat elkészítésekor, és a dolgozat különböző részein ezekre a kérdésekre próbálom megkeresni a választ, illetve a válaszon túl, megkeresni, kutatni a miértek után, és a tények, számok, táblázatok, diagramok mögé nézni, a jelen szakdolgozat komplex – történelmi, politikai, gazdasági, társadalmi – elemzésén keresztül.

1.2. A témaválasztás indoklása A témaválasztásban több ok is közrejátszott, hogy az adott témát, régiót választottam: 1. Újraegyesítés - Aktualitását nem lehet vitatni, hiszen nemrég került megrendezésre Németország újraegyesítésének díszes megemlékezése, a 20. évfordulóról. Mely alkalomból ismét több munkacsoport is készített érdekesnek ígérkező kutatásokat, az emberek fejében még mindig élő falakról, előítéletekről, egyszóval „Ossi”-ról, és „Wessi”-ről. 2. Integráció - 1989 egy „örökzöld” témának tekinthető. Számos könyv, tanulmány foglalkozik a választott témával összességében, és választott régióm elemzésénél úgy 2

gondolom, hogy többről van szó, mint régióelemzésről, fejlődésének értékeléséről. Ez csupán egy kisebb alfejezet a fő vitán belül, történetesen arról van szó, hogy mi történt 1989 óta a volt NDK-s régiókkal, az új szövetségi tartományokkal, hogyan sikerült integrálódnia az új tartományoknak a „régiek” közé, azaz a volt NSZK fejlettebb tartományai közé. 3. Elhanyagoltsága a vizsgált témának - Érdekes megfigyelésre tettem szert az elmúlt hónapokban, mialatt a szakdolgozathoz kapcsolódó anyagokat kerestem, és olvastam. A választott régió elemzése méltatlanul van véleményem szerint elhanyagolva, az adott témán belül, vagyis Németország volt NDK területei iránt nem tanúsít akkorra érdeklődést a magyarul található szakirodalom, inkább fókuszál a klasszikus esetekre, mint Írországra, vagy Spanyolországra. 4. Magyar vonatkozás - Akarva-akaratlanul, a terület nagyon könnyen összekapcsolható, és összehasonlítható a magyarországi régiók helyzetével, hiszen csak a 2007-2013-as programozási időt figyelembe véve, ugyanabban a „hajóban evez” több volt NDK-s régió, és a legtöbb magyarországi régió. 5. Korábbi tanulmányok - S végül, már előtanulmányaimból fakadóan is, kifejezetten érdeklődöm az adott nemzet, kultúra iránt.

1.3. Alkalmazott módszertan, forrásgyűjtés

A megközelítés módját tekintve gazdasági, társadalmi, és politikai elemzésről van szó, méghozzá a vizsgált folyamat időbeli helyzete, és állapota szerint egy dinamikus elemzéssel állunk szemben, tehát a statikus vizsgálódás helyett inkább beszélhetünk a dolgozat esetében egy hosszabb, több évet, évtizedet felölelő folyamat bemutatásáról. Az elemzéshez használatos módszerek közül az összehasonlítást tartom legkézenfekvőbb módszernek, összehasonlítani magát a régiót a régi, és jelenlegi önmagával, összehasonlítani az új (volt NDK-s) tartományokkal, illetve a német nemzeti átlagokkal, és esetleg a nyugati-német színvonallal, vagy néhány kiemelkedő, példaértékű régióval. A forrásgyűjtést illetően, a témaválasztás szerkezetéből adódóan, a dolgozat első harmada inkább elméleti jellegű könyvek feldolgozásából áll, így a felhasznált irodalmat a következő személyek alkotják: Lengyel Imre, Rechnitzer János, Kengyel Ákos, Kiss. J László, Walter Isard, Manuel Castells, Edgar M. Hoover, Paul Krugman, és Michael Eugene Porter. Az ő

munkásságukból kerül néhány, a dolgozat szempontjából releváns gondolat említésre, és megfogalmazásra. Míg az elemzés középső szocioökonometriai része inkább az Eurostat, és a 3

német

nemzeti,

illetve

tartományi

statisztikai

hivatalok,

intézmények

adatainak

felhasználásából áll. Pontosabban ezek az adatok szolgálják magának a régióelemzésnek a gazdasági, társadalmi elemzését, így e része a dolgozatnak a tartomány főbb mutatószámainak más tartományokkal, illetve a német nemzeti átlaggal való összehasonlítását teszi ki. Mindezen belül, az elemzéshez főképp saját általános megfigyeléseimet írtam le. A harmadik, és egyben utolsó részében a dolgozatnak pedig inkább az EU által kiadott elektronikus adatokat, illetve elméleti háttér információkat tudtam feldolgozni, az EU által Németországra, és a tartományra kidolgozott 2000 és 2006 illetve a 2007 és 2013-as időszakot tekintve. Mivel e dokumentumokhoz való hozzáférés szinte kizárólag az interneten keresztül oldható meg, így ebben a részben az EU, és az EU nevében a tartomány által kiadott hivatalos, digitalizált anyagokat tudtam felhasználni.

1.4. A dolgozat szerkezete

Maga a dolgozat fő keretének az adott régió retrospektív vizsgálatát tartom elsőszámú célnak. A dolgozat felépítése legjobban a tartalomjegyzék segítségével válhat a legkönnyebben értelmezhetővé. Úgy került a dolgozat terjedelme, és felépítése kialakításra, hogy alapvetően 3 oldalról, három szemszögből kerüljön a régió bemutatásra, és ezen három nézőpont pedig szervesen kapcsolódjon egymáshoz. A kialakított egységeket tekintve, a legnagyobb terjedelemmel a 2. pont bír, ez a rész is további 4 alrészre bontható. Az első 2.1 rész. inkább általános bevezető, a témát felvezető jelleggel bír. Ezzel szemben a 2.2-es rész az általánosabb elméletből már áttér a konkrét régióelemzés terepének előkészítésébe, azzal, hogy már foglalkozik a NUTS régiók elméletén belül a tartománnyal olyan szinten, hogy a tartományt elhelyezi az EU-s nomenklatúrában, és kiemelten foglalkozik a német régiók jellegével, a német egység történelmével, Németország, és a német régiók sorsával. A 2.3.-as rész nevezhető talán a leggyakorlatiasabb egységének a dolgozatnak, hiszen itt konkrét adatokkal történik az eddigi elméletek alátámasztása, és a régió helyzetének gazdasági, társadalmi elemzése, múltbéli, és jelenlegi adatok felhasználásával. A szakdolgozat 2. pont negyedik részében főképp az EU-s szakirányom miatt, az EU kohéziós politikájának a régióra gyakorolt hatását szeretném az elmúlt 10 évre visszatekintve elemezni, és értékelni. Mivel úgy gondolom, hogy aktív EU-s, és nemzeti regionális politika nélkül olyan régiók, mint Mecklenburg-Elő-Pomeránia, nem tudnak önmaguk hibáján kívüli okok miatt kiemelkedni a jelenlegi helyzetükből. 4

2. Mecklenburg-Elő-Pomeránia régió elemzése

2.1. Térszerveződés Induljunk ki a tér fogalmából, dimenziójából. Nos, a legalapvetőbb kijelentés, hogy a gazdasági, és társadalmi folyamatok a térben zajlanak, ezáltal mindig köthető valamilyen térséghez. Ezek a térségként összegezhető helyek mindig valamilyen egyedi sajátosságokkal rendelkeznek, amit nem nehéz bizonyítani, és amiből fakadhatnak már alapvetően különbségek, mint pl.: egy főváros, és vonzáskörzete kedvezőbb, mint egy olyan hely, vagy régió, amely teljesen kiesik a társadalmi, és gazdasági élet köreiből. De lehetnek ezek egyszerűen hagyományok, kultúrák különbözőségeiből kialakult sajátosságok. Ezekről a legalapvetőbb feltételezésektől sem szabad megfeledkezni, ha egy, vagy több régió vizsgálatára kerül sor. Maga a tér, a régió, a regionális tudomány iránt való érdeklődés az elmúlt század második felétől, azaz az 1950-es évektől kezdett felerősödni. Mint ahogy a legtöbb tudomány manapság, ez is interdiszciplináris, azaz több tudományterületről, pontosabban, társadalomtudományi területek érintkezéseiből kifejlődött tudomány. A közgazdaságtantól kezdve (telephelyválasztás, munkaerő foglalkoztatás), a szociológián keresztül (társadalmi szerkezet elemzés, különféle település típusok, egyes térségekben található csoportok) a földrajztudomány, műszaki tudományok, politika,- és államtudományok, gazdaságpolitikák alakításáig megtalálható a tér fogalma. Különösen az országon belüli térségek közti különbségek, amelyek már a két világháború közötti időszakra is jellemzőek, főleg a nyugati hemiszférában (USA, Nagy-Britannia). Legfőképpen a II. világháború utáni gyors gazdasági növekedésre jellemző, hogy egyes térségek leszakadnak a húzóágazatokkal felvértezett térségekhez képest, vagy az eddigi centrumnak minősített területek elvesztik gazdasági jelentőségüket (ami egészen nagy létszámú népmozgáshoz vezethet akár egy országon belül is, lásd Olaszország történetét a hidegháború alatt.) Ezáltal is látható, hogy több probléma együttesen hívta életre a területfejlesztést, és annak elméleti és módszertani rendszerét, a regionális politikát. Nemzeti szinten, ahogy már említettem az 50-es években jelent meg a regionális politika iránti érdeklődés, és az országok szintje felett pedig a 70-es években kezd vele foglalkozni az Európai Közösség. A gazdasági fejlődés, a különböző szektorok átalakulása hozta magával azt az ösztönző hatást, hogy igény legyen a térbeli, regionális folyamatok elemzésére, kutatására, és végül, hogy méltó helyét elnyerje a társadalomtudományok között. Tehát egyre több szakember foglalkozik a tér bizonyos fajta megnyilvánulásának elemzésével, legyen az hely, település, régió, ország, vagy akár ország csoportok.

5

2.1.1. A régió fogalma, megközelítések

Ami a régió fogalmát illeti, hasonlít a társadalomtudomány más területeire is, mint például a marketing, és a PR. Mint ahogy Kotler a 70-es években kezd fogalmi magyarázatokat adni arra is, hogy mi vonatkozik a marketing fogalmi terébe, illetve annyiban a PR-hez, hogy ott is előfordul több fajta interpretációja a PR fogalomnak. Ezen a tudományterületen is található több kiemelkedő szakember, és többfajta megfogalmazása is annak, hogy kinek mit jelent a régió. Ha arról az oldalról akarjuk megközelíteni a fogalmat, hogy mit elemez, milyen kérdésekkel foglalkozik, milyen irányban indulhat el egy vizsgálat, akkor főképp társadalmi, és környezetitermészeti hatásokat kell elemezni. Konkrétabban, érdemes a régiók közti azonosságokat, és eltéréseket, azaz a regionális különbségeket, ezen kívül, minden mást is, mint gazdasági, kulturális, politikai faktorokat figyelemmel kísérni. Tehát a regionális fejlődést, amely fejlődés nem mindig kell, hogy pozitív konnotációval párosuljon. Érdemes arról az oldalról is megközelíteni a régió fogalmi magyarázatát,, hogy megpróbáljuk a térségeket, régiókat csoportosítani. Maga a térszerveződés alapegysége a régió, ami alapvetően társadalmi képződmény, és függ az időtől, a tértől, a társadalmi szerkezettől. Manuel Castells szociológus szerint, a társadalmat, és a teret a következő rétegek szerint lehet felosztani: a) Ideológiai környezet (civilizációs, kulturális, nyelvi stb.) Ez az első fajta tér egy úgymond nem megfogható, szimbolikus teret alkot. A rétegen belül hatékonyabb a kommunikáció, és könnyebben elismeri a másik, ha ugyanazt a kultúrát vallja magáénak, vagy ugyanazt a nyelvet beszéli, mint a közösség többi tagja. Ilyen térszerveződésnek tekinthető a világvallások térbeli elgerjedettségéből formálódó tér, vagy a közös nyelvből fakadó identitás, ami akár országhatárokat is átléphet (mint a német nyelv esetében, német ajkú lakossággal találkozni Németországon kívül még Svájcban, és Ausztriában is). 1 b) Politikai-jogi környezet Ebben az esetben az egységes intézmények hoznak létre egységes teret a hatalmat gyakoroló, és szabályozó intézmények révén. Az intézményi térszerveződés esetében egyértelműnek tekinthető az állam jelenléte, vagy azon belül is egy kisebb közigazgatási egységé, mint, pl. egy megye. De akár tekinthető egy nagy térszerveződésnek ebből a szempontból az Európai Unió is. 2

1 2

Regionális gazdaságtan, Lengyel Imre, Rechnitzer János, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004, 26. oldal u.o. 27. oldal

6

c) Gazdasági környezet: A gazdasági környezetnek három fő összetevője van: a város (a fogyasztás színtere), transzferek (áramlások), a régió (a termelése tere). Tehát a fogyasztás a városokra koncentrálódik, míg a különböző régiók, és a városok között térbeli transzferek figyelhetőek meg (mint pl.: a jövedelem). Gazdasági szempontból ebben az esetben a régió nem éppen valamelyik intézményi, közigazgatási szerveződés, hanem gazdasági szempont alapján szerveződő térség (pl.: munkaerővonzás). 3 Rövid konklúzióként az vonható le, hogy a második, és harmadik esetben egyaránt használhatónak tekinthető a régió fogalma. Pontosabban, kirajzolódnak a regionális gazdaságtan elsőrendű vizsgálati alanyai, a fogyasztás tere (város), és a termelés tere (régió). Walter Isard, amerikai közgazdász, egyike azon szakembereknek, akik elsőként kezdtek foglalkozni e tudományterülettel, és annak oktatásával. „Nem pusztán egy térben tetszőlegesen lehatárolható terület, hanem inkább egy, vagy több olyan probléma alapján értelmezhető térség, amely problémákat a regionális tudománnyal foglalkozók vizsgáln,i és megoldani szeretnének.”4

Ebből a fajta definíciós megfogalmazásból azt lehet leszűrni, hogy egyrészt egy rettentően elvonatkoztatott, absztrakt koncepcióról, másrészt egy konkrét valóságról beszélhetünk. Ezek szerint a régió is csak annyira absztrakció, mint amennyire a statisztikai sokaság, hiszen azt csakis a vizsgálandó társadalmi probléma szerint értelmezhetjük. Edgar M. Hoover, amerikai közgazdász szerint, a régió egy olyan földrajzi térség, amely valamilyen entitás alapján alakul ki, amely entitástól a régió több, minőségileg más, mint a részek összessége. Hasznos egy ilyen régió vizsgálatakor, hogy az a térség közigazgatási rendszeréhez igazodjon, mivel így könnyebb a régió vizsgálatakor begyűjtött anyagokat elemezni. 5 A régió fogalmának meghatározásakor nem szabad figyelmen kívül hagyni az Eurostat megfogalmazását sem, a régiók éves statisztikai évkönyvében szereplő megfogalmazását. Mely szerint, két fő alapvető jellemző emelhető ki a fogalom meghatározásánál, a teret egy, vagy több kritérium alapján lehet lehatárolni, illetve egy adminisztrációs szint kialakítása szükséges, aminek a kormányzati szándékok miatt, az országos szint alatt kell lennie.

Összegezve, és ebből a fogalmi sokszínűségből kiindulva azt lehet mondani a régióról, „hogy az egy területileg összefüggő, a vizsgált társadalmi, és gazdasági jelenség szempontjából homogénnek tekintett, határaival többé-kevésbé megadható térség.”

Regionális gazdaságtan, Lengyel Imre, Rechnitzer János, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004, 27. oldal u.o. 28. oldal 5 u.o. 29. oldal 3 4

7

2.1.2. Régió típusok, a régiók megkülönböztetése

A regionális tudományban mára, Benko, Malecki, Lengyel, és Rechnitzer szerint, a régiónak három típusa szilárdult meg, ezek a tervezési, csomópont és homogén régió. a) Tervezési vagy programozási régió6 Főképp közigazgatási, területtervezési, és statisztikai szempontokat helyez előtérbe. Emellett ugyanattól a döntéshozó szervtől függnek, és elsősorban közigazgatási, intézményi elemzések alapegysége. Ilyen közigazgatási-statisztikai területfelosztásnak tekinthető az EU által használatos NUTS-rendszer is, melyben a régió kifejezés gyűjtőfogalomként szerepel. NUTSrendszeren belül két fajta altípusú terület beosztást alkalmaznak: a normatív régiók, és az analitikus régiók beosztását. A normatív régiók alapvetően politikai akaratot fejeznek ki, határokkal rendelkeznek. Emellett, kiemelt fontossággal bír a történelmi faktor ezeknek a tényezőknek a meghatározásakor. Az analitikus régiók az elemzési szükségletek miatt lettek megadva, és kialakítva. Maga a régió alakulhat természeti-környezeti, társadalmi, és gazdasági homogenitás miatt. A normatív régiókat leíró NUTS-rendszer alapvetően a tagországokban fennálló közigazgatási egységek aggregálásából keletkezett. A NUTS-rendszer normatív régiók esetében, egy országon belül, öt egymásba ágyazódó, hierarchikus szintet különböztethetünk meg, három regionális jellegűt (NUTS 1, NUTS 2, NUTS 3), és két lokális jellegűt (NUTS 4, NUTS 5). Az EU-ban elterjedt, alapértelmezett NUTS régió szint, a NUTS 2. b) Csomópont régió 7 „A tér, mint erőtér” – A gazdasági tevékenységek térbeli sűrűsödését veszi alapul, általában egy, vagy két nagyvárost jelöl meg mint térbeli csomópontot, és vonzáskörzetet. Főleg gazdasági, és településhálózati vizsgálatok nyomán alakult ki. A régió ennek a fajtájának az alapvető felállása, a centrum-periféria közti erős gazdasági interdependencia. c) Homogén régió8 Azon régiók sorolhatóak ebbe a kategóriába, melyek részei nagyon hasonló természeti, társadalmi, vagy gazdasági jellemzőkkel bírnak. S ez által egységes arculattal, megjelenéssel is.

Olyan területek, melyek jól lehatárolhatóak földrajzilag, (mezőgazdasági régiók, ipari

régiók, idegenforgalmi régiók). Regionális gazdaságtan, Lengyel Imre, Rechnitzer János, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004, 30.-31. oldal u.o. 33. oldal 8 u.o. 34. oldal 6 7

8

Fontos azonban leszögezni, mikor is válik egy térségből régió. A régiót, mint entitást, három egymással kapcsolatos folyamat teremti meg: 9  Regionalizáció Ilyen lehet pl.: állami beavatkozás, vagy a települések szerveződése;  Regionalizálódás Amikor is a térségi reálfolyamatok egyre jobban kikényszerítik egy új területi entitás kialakulását;  Regionalizmus A regionalizmus alatt azt kell érteni, hogy maga az identitás, a belső összetartás, és a közös értékek jelentik az intézményesítés alapját. Ezek a mozgalmak, és folyamatok folyamatosan átalakítják a teret régióvá. A térszervezés esetében, a regionális gazdaságtan nem hagyhatja figyelmen kívül a politikai döntések erejét sem. A regionális tudományoknak szükségképpen választ kell adnia a fejlesztést, fejlődést okozó politikai döntésekre. A politikai döntéseknek nemcsak regionális hatásai vannak, akár egy országon belül maradhatnak a politikai döntések hatásai (gondoljunk csak a 70-es évekbeli délolaszországi tömeges országon belüli, és országhatárokon átnyúló tömeges

mozgásokra,

kivándorlásokra, mind-mind egy elrontott regionális, gazdasági, és szociálpolitikai döntések sorozata). De nem csak régiókat, és országhatárokat átlépő jelenségekről lehet beszélni, hanem más területeket is magával „ránt” egy területi politikai döntés, így lehet kihatással a környezetre, a gazdaságra, és a társadalomra is.

10

Éppen ebben van a lényege, hiszen egy terület fejlődését minőségi változásnak kell tekinteni. Egy terület, térség, régió folyamatos változáson megy át, vannak évtizedek, évszázadok, amíg egy terület, vagy régió nagyon jól fejlődik, és nagyon vonzó a cégek, befektetők, a társadalom számára, és van, mikor hanyatlani kezd, és más régió veszi át az irányító szerepet. Nagyjából egy finom egyensúlyról van szó, és nem úgy kell tekinteni egy nemzet, vagy az EU regionális politikájára, mint egy mindent megoldó, mindent egyensúlyba hozó, és minden régiónak a jólétet elhozó Kánaánt. Hanem az élet természetes velejárójaként mindig lesz „egyenlőbb az egyenlőek közt”. Gondoljuk el a régiók összességét, akár nemzeti, akár EU-s szinten úgy, mint egy rendszert, mint egy mérleget, amelynek két tálcája van. Ha az egyik tálcát túlságosan megrakjuk, akkor a másik tálca alkalmazkodik, és lefele irányuló vízszintes mozgásba kezd. Ha egy régiót megváltoztatunk, vele változik a többi. Ha úgymond egy elmaradott régiót szeretnénk támogatni, lehet

9

Regionális gazdaságtan, Lengyel Imre, Rechnitzer János, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004, 38. oldal u.o. 46. oldal

10

9

hogy a mellette lévő ugyanúgy gazdasági, szociális elmaradottsággal küszködő régió még jobban „lecsúszik”, pedig csak segíteni akartunk. A területi változás minőségi változás, így hát bizonyos területi tényezők megváltozása, esetleges növekedése olyan következményekkel járhat, mely által megjelenhetnek a rendszerben új elemek, amelyek más kapcsolatokat, együttműködést követelnek meg (innováció). Ez a folyamatosan fejlődő, állapotát megújítani képes területrendszer még intenzívebb hatást tud gyakorolni a környezetére, részben oda bocsátja ki a felhalmozott energiaforrásait, részben pedig onnan nyer további forrásokat. Ugyanez elmondható akár a másik oldalról is, amikor a területrendszer életében előfordulhatnak olyan folyamatok, mely során éppen hogy jól működő szerkezetek külső körülmények hatására, vagy a belső források elapadása miatt változnak.11

11

Regionális gazdaságtan, Lengyel Imre, Rechnitzer János, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004., 54. oldal

10

2.1.3 A NUTS régiók és Németország

A Nomenclature of Territorial Units for Statistics (NUTS) egy, az Eurostat által kidolgozott rendszer. A név magyar jelentése:

A NUTS régiók, és azok felosztása12

Területi Statisztikai Egységek Nómenklatúrája (kódjegyzéke), mely 3 hierarchikus területi osztályozási szintből áll.13 Az Eurostat ezt a nagyság szerinti területi osztályozási szintből álló rendszer elképzelése már az 1970-es évek elején a statisztikai számbavétel céljából született meg azért, hogy könnyebben összehasonlíthatóvá váljanak a tagországok regionális gazdasági egységeinek teljesítményei. Eredetileg a

A NUTS 1 régiók (97 db)

hasonló területtel, és népességgel rendelkező területi egységek körülhatárolása volt a cél. A NUTS-beosztásra vonatkozó jogalapról, és annak bevezetéséről csak 30 évvel később, 2003ban született konkrét döntés. A 2004-es, és 2007-es bővítések hatására pedig ezen többé-kevésbé változtattak is. 14 A NUTS-régiókról szóló rendelet értelmében csak a lakosság száma határozza meg az egyes területi egységek besorolásának lehetőségét, tehát a területeket tekintve nagyon eltérő nagyságú

NUTS 2 régiók (271 db)

régiók kerülhetnek azonos NUTS-szintre. NUTS 1 szinten minimum 3 millió, maximum 7 millió, a NUTS 2 szinten minimum 800 ezer, maximum 3 millió, a NUTS 3 szinten pedig minimum 150 ezer, maximum 800 ember élhet. 15 A tagországoknak e szintek közül a NUTS 2 szinten kell a legtöbb statisztikai adatot gyűjteniük, bár néhány mutató esetében kifejezetten a NUTS 3 szintű adatok szolgáltatása

NUTS 3 régiók (1303 db)

hatásosabb.

1. ábra

Regionális támogatások az Európai Unióban, Horváth Gyyula, Osiris Kiadó, Budapest, 2003., 29. oldal http://europa.eu/legislation_summaries/regional_policy/management/g24218_de.htm 14 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/nuts_nomenclature/introduction 12 13

15

Európai Unió regionális politikája, Kengyel Ákos, Aula Kiadó, 179. oldal

11

A NUTS-kódok első két számjegye az országra utal, a harmadik számjegy a legmagasabb szintű adminisztratív körzetet jelenti, míg a többi számjegy a másodikat, valamint a harmadikat. Abban az esetben, ha valamelyik szinten több mint 9 egység van, a számsor megszakítás nélkül folytatódik.

Németország NUTS 2-es szintű régiói16

A NUTS nomenklatúrájának kialakításakor alapvető kialakítási szempont volt, hogy létező közigazgatási egységeket, azok felosztását és nagyságát foglalja magába. Természetesen a három regionális szint közül nem mindegyik tartalmaz ténylegesen létező közigazgatási egységet. Így például Németországban a tartomány (Land), és a járás (Kreis) alkotja a két regionális szintet. 17 Németország esetében a helyi tartományi viszonyokat figyelembe véve 16 tartomány van, és ezek alapján 16 NUTS-1 régió történt kialakításra. A NUTS-2 szinten 39 régiót különböztethetünk meg:  22 közigazgatási területből áll a következő 6 tartomány: Baden-Württemberg (4 db), Bajorország (7

2. ábra

db), Hessen (3 db), Észak-Rajna-Vesztfália (5db), és Szászország (3 db)  7 egykori közigazgatási terület  Rheinland-Pfalz: A közigazgatási területeket 2000-ben oldották fel  Niedersachsen: A négy közigazgatási területet 2005-ben szüntették meg  Brandenburg tartományt 2003-ban osztották fel két részre, Észak-Kelet-Brandenburg-ra, és DélNyugat-Brandenburg-ra, NUTS-2 régiókra az EU szándéka szerint (a 2004. májusi kibővítési események kapcsán az észak-keleti rész még mindig részesül az EU-s strukturális alapok pénzügyi eszközeiből)  Ezen kívül 8 tartományról is szó van, amelyek további kisebb részekre nem oszthatóak, ezek: Berlin, Hamburg, Bréma, valamint Mecklenrburg-Előrpomeránia, Schleswig-Holstein, SzászAnhalt, Saar-vidék, és Türingia (ez a 8 tartomány egyszerre NUTS 1 és NUTS 2 régió) A NUTS 3-as szint pedig megfelel a német „járások” nagyságának, amely így 412 járást tesz ki (pontosabban falusi járások, járások, járási jogú városok).

16 17

http://de.wikipedia.org/w/index.php?title=Datei:Deutschland_NUTS1_und_NUTS2.png&filetimestamp=20090719204638 Európai Unió regionális politikája, Kengyel Ákos, Aula Kiadó, 181. oldal

12

2.1.4. A regionális gazdaság működése

A regionális mikroökonómia alapkérdései közé tartozik a telephelyelmélet, mely a gazdasági tevékenységek elkülönült, térbeli elhelyezkedését meghatározó tényezők kutatásával, vizsgálatával foglalkozik (minimális szállítási költség). Másrészt a második fő vizsgálati területe a tevékenységek térbeli eloszlásának elemzése, azaz a gazdasági tevékenységek térbeli kapcsolódásai, és azok egymásara hatásának vizsgálata (agglomerációk, klaszterek). A főbb telephelyelméletek kialakulásának története egészen a 19. századig nyúlik vissza, hiszen az elméletek nagyban függnek az adott kor, korszak technikai-technológiai fejlettségi szintjétől. Így ebben az értelemben a következő korszakolása lehet a telephelyelméletek fejlődésének:  XIX. század eleje, Thünen, és a mezőgazdasági területhasználat  XIX. század vége, A. Weber, és az iparosítás  XX. század eleje, Lösch, és a térbeli verseny/egyensúly  XX. század közepe, Isard, és a telepítések optimalizálása  XX. század vége, Krugman, Porter, és a globális gazdaság18 Nagyon jól tükrözik az adott társdalom, és gazdaság viszonyait, illetve mindegyik korszakból találhatunk a jelenre aktuális gondolatokat is. Alapvetően a gazdaság alapegységét jelentő vállalat, fogyasztó-munkavállaló, közintézmény térbeli elhelyezkedésekor mindenképpen szem előtt tartják: (1) a szállítási költségeket, azaz ezeket a költségeket befolyásoló úthálózat, és közlekedési lehetőségek meglétét, és színvonalát; (2) az adott város/település méretét, ahova éppen az adott gazdasági egység települni szeretne. Azaz, hogy mekkora a régióban a piac mérete, és jelen van-e a termelő/szolgáltató tevékenységekhez a megfelelő inputok megléte. Nem utolsó sorban pedig: (3) a munkaerő költségét, képzettségét, és mobilitását is figyelembe kell venni. 19 A második tényező esetében megállapíthatunk különböző input javakat, és ez által tipizálhatjuk a különböző javakat, ami miatt érdemes egy régiót választani. Továbbá az input javak feloszthatóak egyrészt lokális, nem transzformálható, nem áthelyezető javakra, és másrészt transzferálható, vagyis nem helyi, helyhez kötött javakra. Ezek alapján megkülönböztethetünk lokális inputot, és lokális outputot. Lokális inputnak nevezünk minden olyan telepítést, amely az adott helyben megtalálható inputra épül, legyen az nyersanyag, vagy emberi erőforrás. Lokális outputnak nevezzük a helyi, lokális 18 19

Regionális gazdaságtan, Lengyel Imre, Rechnitzer János, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004., 90.-98. oldal u.o. 98.-104. oldal

13

keresletet a megtermelt termék vagy szolgáltatás iránt, ezek az ún. „piacorientált telepítések”. Transzferálható inputnak (mobil input) nevezünk minden olyan telepítési szándékot, mely szerint a telephely tetszés szerint telepíthető bármely régióba, mivel az input bárhová elszállítható, természetesen szállítási költségek felmerülhetnek ezzel kapcsolatban. Transzferálható outputnak nevezünk minden olyan jószágot, amely szállítható külső piacokra, távoli fogyasztókhoz (szintén a szállítási költségekkel számolhatunk).

20

Ahogy azt már alapvetően közgazdaságtan alapjaiból elsajátítja egy közgazdász hallgató, hogy olyan világban élünk, ahol a javak szűkösségéről beszélhetünk, ennél azonban pontosabban fogalmaz a regionális mikroökonómia, mely megkülönböztet:

1. Ubikvitást, azaz szinte mindenütt megtalálható javakat (levegő), 2. Kommonalitást, azaz sok helyen előforduló javakat (folyóvíz), 3. Ritka javakat, azaz kevés helyen megtalálható javakat (bauxit), és legvégül: 4. Unikális javakat, tehát olyan anyagokat melyek nagyon kevés helyen találhatóak meg földünkön (uránérc).21

20 21

Regionális gazdaságtan, Lengyel Imre, Rechnitzer János, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004., 111. oldal u.o. 112. oldal

14

2.2 A globalizációs folyamatok hatása a régiókra

Sokszor hallani a globalizációról, a globalizmusról, a „világfaluról”, de akár ennek ellentettjéről, a regionalizmusról is. A globalizáció, mint fogalom, úgy gondolom, hogy nem szorul túl sok magyarázatra, hiszen mindennap hallani a külföldi hírek között olyan nemzetközi szervezetekről, amelyek a globalizáció „ikonikus” képviselői, így például az ENSZ, a WTO, és az IBRD-Világbank. Ők azok, akik a liberális/neoliberális gazdasági, pénzügyi, politikai nézeteikkel végigsöpörtek a világon az elmúlt 50 évben. A globalizáció hatására pedig megjelent egyfajta ellentétpárként, egy markáns „ellenfolyamat”, a lokalizáció. A lokalizáció, felértékelte a vesztfáliai béke óta uralkodó elképzelést, miszerint a nemzetállam a nemzetközi élet főszereplője, így a nemzetgazdaságot, és annak gazdaságpolitikáját irányító kormányzati intézmények befolyása csökken. Miközben a régiók, a nagyvárosok, és azok vonzáskörzetének szerepe felértékelődik. Úgy tűnik, hogy elfogadottá vált manapság már a globalizáció-lokalizáció fogalompár használata, ami végül is egy, és ugyanazon gazdaságitársadalmi folyamat két vetületét jelenti. Az is beláthatóvá válik ezáltal, hogy a lokalizáció nem csupán „divat” jelenség, hanem olyan gazdasági törvényszerűség, amely az egész globalizációs folyamathoz, elsősorban a tudásalapú, fejlett gazdaságú országokhoz kapcsolódik. A gazdaság térbeli működésének, és lokalitásának „felfedezését” főleg az motiválta, hogy az elmúlt évtizedekben nyilvánvalóvá vált, hogy a globális piacon folyó versenyben döntő szerephez jutottak a földrajzi, és más egyéb helyhez kötött, valamint egy bizonyos területet jellemző egyedi adottságok, amikből egy adott területnek versenyelőnye származhat. Jól megfigyelhető mai napig az az általános jelenség, hogy egy-egy iparág esetében, a jobb versenyképesség miatt az a bizonyos iparág csak egy bizonyos régióhoz, városhoz kapcsolódik. Általánosan elfogadott az a nézet, miszerint a globalizáció egy új regionális specializációhoz,

a

régiók

közötti

verseny

kiéleződéséhez

vezet.

Nem,

hogy

kiegyenlítődnének a régiók között a különbségek, hanem épp ellenkezőleg, amelyik régió valahogyan nem tudja magára felhívni a figyelmet, ha már nem rendelkezik semmilyen ígéretes egyéni tulajdonsággal, akkor az a régió lemarad, amelyik viszont felemelkedik, az a

15

döntési központokkal bíró pénzügyi intézmények, és a globális nagyvállalatok befolyása alá kerül, ami munkaerő keresletet generál, és alapvetően a régiónak jót tesz. 22 Természetesen a közgazdaságtudomány is reagált erre a megjelent tendenciára, folyamatra, empirikusan igazolható változásra. Mind az elméleti, mind az alkalmazott közgazdaságtanban kialakult egy-egy vezető, domináns irányzat, amelyik a földrajzi, - és más egyéb tulajdonságok alapján egy régió alapvető versenyképességét hangsúlyozza. A térbeliséggel kiemelkedően az elméleti közgazdászoktól Paul Krugman nevét érdemes megemlíteni, akinek a nevéhez ennek a megközelítésnek az alapjai köthetőek. A legtöbben az ún. „mainstream” közgazdaságtanhoz, a főáramlathoz sorolt új iskola vezetőjének tartják, aki a gazdasági tevékenységek nagy részénél a földrajzi koncentrációból indul ki. Tehát szerinte ahhoz, hogy megértsük a világon végbemenő folyamatokat, értenünk kell, hogy mi folyik egy makrogazdaságban, vagy egy még kisebb szinten, a régiók szintjén. 23 „Az egyik legjobb módszer a nemzetközi gazdaság működésének megértéséhez, ha azt kezdjük el vizsgálni, hogy mi történik a nemzetgazdaságokon belül. Ha meg akarjuk érteni a nemzeti növekedései ráták közötti különbségeket, egy jó kiindulópont a regionális növekedésben megfigyelhető különbségek elemzése; ha meg akarjuk érteni a nemzetközi specializációt, egy jó kiindulópont a lokális specializációk vizsgálata.” – Paul Krugman

24

A gazdálkodás- és szervezés-tudományokon belül a vállalati stratégiai tervezés, a vállalat gazdaságtan egyik kiemelkedő személyisége Michael Porter, aki a globális vállalatok versenystratégiáit, és versenyelőnyeit elemezve, a lokális, regionális üzleti környezet egyre fontosabbá váló szerepére hívta fel a figyelmet.

25

„Paradox módon, a globális gazdaságban gyakran erősen lokálisak a tartós vállalati versenyelőnyök, amelyek magasan specializált szakértelem, és tudás, az intézmények, a versenytársak, és az igényes vásárlók földrajzi koncentrációjából származnak az ország egy adott részén, vagy egy régióban. A földrajzi, kulturális, és intézményi feltételek (térbeli) sűrűsödése elősegíti az egyedi hozzáférést (elérhetőséget), a speciális kapcsolatokat, a jobb informálódást, az erőteljes motivációkat, és egyéb, a termelékenységi szint, és annak növelése

Regionális gazdaságtan, Lengyel Imre, Rechnitzer János, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004., 54. oldal u.o. 55.oldal 24 Verseny és területi fejlődés, Lengyel Imre, JATEPress, Szeged, 2003., 4. oldal 25 u.o, 4. oldal 22 23

16

szempontjából előnyöket nyújtó lehetőségeket, amelyek a távolság miatt csak helyben használhatóak ki.” - Porter 26 A fentiekből is látható, hogy még a közgazdászok csoportjainál is megváltozott a hozzáállás a gazdaság térbeli működésének megközelítéséhez, ahhoz való viszonyulásához. Sőt, az említett két közgazdászon kívül még sokan felfigyeltek a területi sajátosságok növekvő fontosságára, és ez által mindegyik a saját szemszögéből kiindulva próbálja leírni a válós gazdasági folyamatok térbeli jellemzőit.

2.1.1. A globális verseny, a globalizáció hatásai

Az elmúlt évtizedekben, olyan, a gazdaságon jóval túlmutató komplex jelenségeknek lehetünk tanúi a Földön, melyek mindenütt átalakították az egyének, és a közösségek életét. Sokak által megfogalmazott kifejezéssel élve, röviden egy „long boom” zajlott le körülöttünk. Az eltérő megközelítések közül - azok közös elemeit alapul véve - a legfontosabb, egymással szoros kapcsolatban álló társadalmi-gazdasági folyamatok a következők: a) Demográfiai robbanás: A legtöbb esetben együtt jár az egészségügy, az iskolázottság, a városiasodás átalakulásával, az alapvető műszaki infrastruktúra kiépülésével; b) Technológiai áttörések: Az új eljárások, és eszközök széleskörű elterjedése, melyek nem kimondottan csupán a gazdaságot formálták át, hanem megjelentek a hétköznapi életben is; c) A globális gazdaság megerősödése: Egyre inkább szerves egészként formálódó, egységesség jeleit mutató gazdaság fele irányuló elmozdulás; d) Új értékek felbukkanása: A korábbi (hagyományos) értékrenden alapuló társadalmak, sokszor egyetlen generáció alatt átalakultak, a munka, és a fogyasztás is egyre inkább egyénivé, individuálissá, és ezzel együtt, vagy e mellett bizonytalanabbá vált.27 Alapvetően széles körben elfogadottá vált az a megközelítés, hogy a globalizáció felerősödése által, a közgazdaságtan korábbi fogalom- és eszközrendszere segítségével már nem 26

27

Verseny és területi fejlődés, Lengyel Imre, JATEPress, Szeged, 2003., 4. oldal u.o,. 6. oldal

17

értelmezhető napjaink gazdasági folyamatinak jelentős része, és egyre több kérdésre a verseny hagyományos értelmezése sem ad elfogadható választ. „A világgazdaság egységesülési folyamata a perdöntő, melyben a nemzetközi pénzügyi szféráé, és a transznacionális nagyvállalatoké (és nem az egyes nemzetgazdaságoké) a vezető szerep. E folyamatot olyan technológiai átalakulás (az informatika elterjedése) kíséri, amely a távolság, és az idő eddigi régióformáló szerepét elhalványítja” – Enyedi György 28

Emellett többen felvetették már a „távolság halálát”, és ezzel együtt a „földrajz halálát” is, főleg az „új gazdaság” megjelenésével. Valóban vitathatatlan, hogy napjainkban az informatikai hálózatok távolságokat nem ismernek, egy ún. „távolság nélküli virtuális világról” beszélhetünk, amelyen keresztül nem érzékelhető, hogy hol is található az üzleti partnerek földrajzi távolsága. Ezzel kapcsolatban pedig megfigyelhető a távolságokból eredő költségek minimalizálódása, a távolságnak, mint gazdasági (üzleti) faktornak a háttérbe szorulása (pl: értékpapír- és pénzpiacok), ezek globális szintű összekapcsolódása. A nap 24 órájában, elenyésző „szállítási” költségek mellett folyhat a kereskedés, az ügyfelekkel, üzleti partnerekkel, legyenek a Föld bármelyik pontján. 29 De nem csupán az információ szállítása vált hihetetlenül gyorssá (amit manapság olyan alapvetőnek fogunk fel), hanem a termékeké, és a személyeké is. Összehasonlításképp, az 1930-tól 1990-ig tartó időszakban a légi szállítás fajlagos költsége az ötödére csökkent (1 fő/1 mérföld), míg a hajón történő szállításé 1920-tól 1990-ig a negyedére, de az egységnyi időre jutó telefonállási költségek is drasztikusan csökkentek, pontosabban, 1940 és 1990 között a huszadára, az adattovábbításé pedig 1975 és 1991 között az egy századára. De nem csak a kistömegű termékek, adatok, információk áramlása vált határtalan kiterjedésűvé, hanem a szállításigényes, nehéz, nagy kiterjedésű termékeké is, pl.: Svédországban előállított cementet használnak Floridában. De nem is kell ennyire messzire menni hazánktól, ott van például az autógyártás, már megszokhattuk, és elfogadott tény, hogy az autógyártásban is az alkatrészek 80%-át különböző, időnként más földrészeken megtalálható országokból szállítják az összeszerelő üzemekbe, csarnokokba, mint ahogy az ilyen, német érdekeltségű létesítmények megtalálhatóak már hazánkban is. Így tehát tisztán láthatóvá válik, hogy csökkentek a szállítási költségek, és a szállítás időigénye is, és ez részben a szállítás, valamint a hírközlés termelékenységének javulása miatt van. 30

Verseny és területi fejlődés, Lengyel Imre, JATEPress, Szeged, 2003. 6. oldal u.o. 6. oldal 30 u.o. 7. oldal 28 29

18

A globalizáció tehát csökkentette a távolságokat a különböző felek között, és a hírközlés segítségével pedig egy soha nem alvó világgazdaságot hozott létre, de mindemellett, gyökeresen megváltoztatta a piaci verseny feltételeit, jellemzőit is. A globális kihívásokra, új kérdésekre új gazdaságpolitikai, valamint új vállalati stratégiai válaszok szükségesek, mely válaszok megadásakor a verseny, és a versenyképesség újfajta felfogásából, valamint a tér, és távolság megváltozott értelmezéséből kell kiindulni. A gazdaságra korábban jellemző térfolyamatok módosultak a globális verseny hatására, és így egy „globális térgazdaság” formálódik, amelyben átértékelődik a területi szintek korábbi szerepe.

31

Peter Dicken ezt találóan egy, a globalizáció kérdéseivel foglalkozó könyvben röviden „new geo-economy”-nak32 nevezi, azaz új világgazdaságnak, melyet a növekvő gazdasági tevékenységek, illetve eddig még nem tapasztalt nagyfokú egyesülési folyamatok jellemeznek. A világgazdaságot tehát lényegében egy új, organikus egységként lehet kezelni. Az elmúlt néhány évtizedben megfigyelhetővé vált az a folyamat, mely során az internalizácó helyébe a globalizáció lépett, és a nemzetek közötti verseny helyébe a globális verseny. E gondolat mentén elfogadhatjuk azt a tendenciát is, mely szerint az elmúlt évtizedekben három fő folyamat izolálható, három egymást időben követő, és egymást „megszüntetve - megőrző” folyamat: a) A kereskedelem nemzetközivé válása (XX. század eleje) b) A termelés, és a tőkeáramlás több országra való kiterjedése (XX. század közepétől) c) Az innovációs, és informális folyamatok globalizációja (XX. század utolsó negyedéve) 33 Ezek a folyamatok nem egymást oltották ki, hanem mai napig egymás mellett élő folyamatokról van szó, még ha egy fejlődési sorrendet is látni bennük. Mindenesetre a globális versenyben való helytállás esetén a tartós vállalati versenyelőnyök többsége az innovációs készségből, a tudásteremtésből, és a tudástranszferből eredeztethető. Mindhárom folyamat esetén az MNC és TNC vállalatok töltenek be vezető szerepet, melyek a piaci lehetőségeket ki tudják aknázni. 34 Tehát a nemzetek alkotta, nemzetközi gazdaságból formálódó globális méretű gazdaság kialakulása már az 1970-es évektől megfigyelhető (sokan a TNC-k erőteljes megjelenése Verseny és területi fejlődés, Lengyel Imre, JATEPress, Szeged, 2003., 7. oldal u.o., 7. oldal 33 u.o., 7. oldal 34 u.o. 7. oldal 31 32

19

miatt datálják ekkorra), és a hidegháború végével, majd pedig az 1990-es évek óta többszörös fordulatára pörgött fel ez a folyamat, a hidegháború alatti időkhöz képest. Ez főképp két, a gazdaság térbeli működését befolyásoló tényezőnek, részben pedig a technológiai jellegű változásoknak tudható be:  A deregulációs (liberalizációs) politikák miatt, mely magába fogalja a következőket: a kereskedelmi akadályok lebontása (pl.: vámok egységesítése, és folyamatos csökkentése a GATT létrehozása óta, a WTO szerepe 1995-től), a pénzügyi szektor, és a versenypolitika liberalizálása (pl.: a kormányok beavatkozása a gazdaságba), a tőkemozgás szabaddá válása, és a termelési tényezők áramlásának szabadsága, a TNCk, MNC-k által telephelyek létrehozása más országokba, és a szolgáltatások elterjedése (pl.: légi közlekedés).  Az információs, és kommunikációs technikák/technológiák miatt, mivel azoknak növekvő gazdasági szerepe lett.  Az információk áramlása, országhatároktól független banki, és pénzügyi rendszerek, a személyek kommunikációs lehetőségei határtalanná váltak.35 Ezen két faktor miatt, azaz a deregulációs politika, és a kommunikációs technológiák fejlődése miatt, vagyis részben okaként, a világpiaci verseny szinte előzmények nélkül megerősödött. Napjainkra már az iparágak/üzletágak többségében a globális verseny négy fő folyamatát lehet kiemelni, amelyek térbeli hatással bírnak, és melyek a kormányok általi szubvenciók, és egyéb beavatkozások lehetőségeit korlátok közé szorítják:36 1. Minden piacon erősödik a verseny: egyre több cég lép a globális piac színterére, és akarva-akaratlanul kénytelen versenyezni globális, nemzetközi, és még helyi, regionális szinten is más helyi, vagy külföldi cégekkel. A mai, globális piacon, alig találhatóak már „fekete pontok, területek”, érintetlen helyi piacok, a vállalatok akár többszöri áttételeken keresztül is tudják a helyi üzleti viszonyokat alakítani. Ezért is nehéz különböző piacokon a vállalatok között a versenyt felmérni, hiszen hiányzik a transzparencia.37 2. A termelés, a gyártás az országok széles körére kiterjed: a cégek, vállalatok sok helyütt, komplex módon kapcsolódhatnak egymáshoz, és így ennek következtében a 35 36

Verseny és területi fejlődés, Lengyel Imre, JATEPress, Szeged, 2003., 8. oldal u.o. 8. oldal

20

termelés inputja (tőke, munkaerő, nyersanyag, technológia) sok helyről beszerezhető. Sőt sokszor nehéz megállapítani, hogy melyik input pontosan honnan is származik, melyik országból vagy melyik régióból is jön, és milyen mértékű az adott ország/régió hozzájárulása az adott termék végső értékéhez. 3. Megváltozott a nemzetközi kereskedelem összetétele: számtalan érdekeltségű telephely létezik már világ/ország-szerte, és így a nemzetközi kereskedelem egy tekintélyes része bonyolódik egy, és ugyanazon cég anya- és leányvállalata között. Így (sajnos) egy vállalaton belüli anyagmozgatás sokszor úgy tűnhet, mintha két ország közti kereskedelemről lenne szó, pedig erről szó sincs. A fejlett gazdaságok legtöbbször a saját világcégeik más országokba „outsourcing”-olt érdekeltségeikből származó termékeiket importálják. 4. Egyre jobban növekszik az összefonódások, összekapcsolódások felerősödése: az FDI, az

árukereskedelem,

a technológia

transzfer,

és

a

tőketranszfer szorosan

összefonódik.38 Röviden, összegezve a fent említett faktorokat, azt lehet megállapítani, hogy ezekben a változásokban nagyban közrejátszottak a fejlett országok. A globális verseny négy folyamatában elenyésző a kevésbé fejlettek, vagy fejletlenek szerepe. Döntőek a globális vállalatok (termelő, szolgáltató cégek, és pénzintézetek) szerepe, érdekei, melyek által formálni tudják a globális gazdaság térbeli jellemzőit, és egyértelműen meghatározzák a kevésbé fejlett, és az átmeneti országok gazdaságait is.

38

Verseny és területi fejlődés, Lengyel Imre, JATEPress, Szeged, 2003.,9. oldal

21

2.2.2. A globális-lokális paradoxon megértése

Úgy gondolom, hogy érdemes még néhány szóban a globalizációról beszélni, hiszen ezáltal könnyebben érthetővé válik a lokális szint, a régiók szerepének megértése. Manapság, a globalizáció hatására, már – ahogy korábban említi a dolgozat – gyors, és fajlagosan egyre olcsóbb szolgáltatások vannak, egyre olcsóbbá válik a javak, termékek szállítása (fajlagosan), nagyrészt mobillá váltak a termelési inputok is, a távközlés, hírközlés, adatátvitel, és kommunikációs hálózatok segítségével bárhol végezhetik gazdasági tevékenységeiket a vállalatok. Így

elviekben,

ebből

kiindulva,

országban/országrészben/régióban

bármely

folyatatható

gazdasági lehetne,

tevékenység

sok,

a

világon

bármelyik hasonló

tulajdonságokkal, jellemzőkkel ellátott régió, település között lehet válogatni (ahol van megfelelő humán erőforrás, és infrastruktúra). A vállalatok legtöbbször inputforráshoz, és piachoz közel, vagy kedvező szállítási csomópontokba települnek. Így ennél fogva arra a következtetésre juthatunk, hogy a globális folyamatok területi kiegyenlítődést hozhatnak területi szinten, a munkaerő, és a tőke egymással ellentétes irányba áramlik. Legalább is ezt várná az ember a neoklasszikus regionális növekedéselméletek alapján. Ennek ellenére, az elméleten túl, a gyakorlatban, az empirikus vizsgálatok ennek egy részéről, vagy éppen ellenkezőjéről tesznek tanúbizonyságot. Többek között Porter vizsgálatai is kimutatták, hogy a globális vállalatok tartós versenyelőnyei döntően a központi telephelynek (székhely, anyacég) helyet adó országtól, mint hazai bázistól függ, ahol a vállalat stratégiai fontosságú tevékenységei, részlegei, a lényegi kompetenciák kapnak helyet, és az egyéb termelési kompetenciákat helyezik ki külföldre.

39

A globalizációs folyamatokban a vállalatok stratégiáit áttekintve egyfajta kettőséget figyelhetünk meg, a globalizáció egy „Janus-arcú” folyamat. Egyrészt bizonyos iparágakban szinte majdnem minden esetben ugyanazok a vállalatok versengenek, legyen a Föld bármelyik pontján (PC, mobiltelefon), a világot, mint egységes piacot kezelik. Másrészt pedig a vállalati versenyelőnyök miatt ráeszméltek a vállalatok a lokális együttműködések hasznosságára, a helyi beágyazottságra. Ezt az ellentmondásokkal teli helyzetet jól ábrázolja a következő ábra: 39

Verseny és területi fejlődés, Lengyel Imre, JATEPress, Szeged, 2003.,10. oldal

22

A globális-lokális paradoxon főbb jellemvonásai A piaci verseny a legtöbb ágazatban egyre inkább globálisság válik:  a vállalatok globális stratégiákat kidolgozva versenyeznek egymással,  a globális stratégiák átlépik a nemzeti, és regionális határokat. A hagyományos termelési tényezők bármely vállalat számára elvileg korlátlanul elérhetőek:  a mobil tényezők tetszés szerinti helyre szállíthatóak,  az immobil tényezőkhöz részlegeket telepíthetnek.

A nemzetek, régiók, városok a gazdasági teljesítményben:  fennmaradnak a jelentős különbségek,  nem fizikai, és pénztőke, hanem főképp a „nem tárgyi javak” válnak döntővé.



A tudásalapú gazdaságból származó új ismeretek, és technológiák globálisan terjednek:  az új eljárások, eszközök szinte mindegyik ország mindegyik ágazatát átalakítják,  a piaci szereplők közötti információk áramlása „egyidejű, és határtalan”. Összegezve

40

Bármelyik üzletág vezető globális vállalatnak:  „hazai bázisa” egyértelműen megadható,  a tulajdonosok országa viszont nem mérvadó.

Az ágazatok többségében a világon vezető, versenyző cégeknek:  kulcsrészlegei, innovációs kapacitásai csak néhány országban, azon belül is csupán néhány centrumtérségben koncentrálódnak,  a termelő, és kiszolgáló részlegek de koncentrálódnak a fél perifériákon.



Összegezve

 globális verseny, és piac

 új regionális/lokális specializáció

 bárhonnan-bárhová-bárhol-bármit

 a tartós versenyelőnyök forrásai lokálisak 3. ábra

Tehát, a fentebb vázolt globalizációs folyamatok miatt - ismét folytatva a gondolatmenetet – azt várhatnánk el, hogy szinte mindegy, hogy hol működnek a vállalati részlegek. Józan ésszel azt gondolhatnánk, hogy nyilván az ingatlanárakra, és a munkaerő költségekre figyelnek oda ezek a vállalatok, amikor költség/haszon-elemzéseket végeznek. Azonban erre azt válaszolhatnánk, hogy akkor biztosan a kisebb költségvetési ráfordítást jelentő elmaradottabb régiókra esik a választása ezeknek a vállalatoknak, és ez által tudna fejlődni az adott régió, és gazdasági fejlődést indítana be, elméletben. De sajnos, a legtöbb gyakorlati eset azt igazolta, hogy ez nem így van. Mára már elfogadottá vált az a tény, hogy alig változnak a területi különbségek. Ezek mögött az áll, hogy a vállalatok hozzáadott értéktermelésnél nem a fizikai javak, hanem az „intangible assets”-ek, azaz a „nem tárgyi javak” váltak elsődlegessé. A vállalatok a fizikai tényezőket (eszközök, gépsorok) szívesen telepítik elmaradottabb régiókba, kihasználva a kisebb költségeket, de a nagyobb hozzáadott értéket nyújtó szellemi tevékenységet általában a fejlettebb régiókba telepítik, vagy maradnak, ezáltal állandósulnak az egyenlőtlenségek.

40 41

41

Regionális gazdaságtan, Lengyel Imre, Rechnitzer János, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004., 65. oldal Verseny és területi fejlődés, Lengyel Imre, JATEPress, Szeged, 2003.,12. oldal

23

Ezáltal, a globális verseny erősödésével párhuzamosan, a lokális kötődés is meghatározóvá válik, a versenyelőnyök forrásai a hazai bázisban találhatóak, koncentrálódnak, itt találhatóak a kulcsrészlegek (menedzsment, stratégiai döntések meghozatala, magasan képzett munkaerő), míg a kevésbé értékes munkát végző, kevésbé fontos tevékenységek szinte bárhová kitelepíthetőek, szinte bármelyik más országba. Ehhez képest egészen más formában jelenik meg a lokalizációs tendencia, a centrum térségekben, és másképp a fél/perifériákon, tehát a kevésbé fejlett régiókban. Egyre jobban felerősödik az újraszülető regionális/lokális specializáció, azaz a fejlett régiók gazdasága szakosodik néhány jól jövedelmező iparágra, melyek tartós versenyelőnyhöz jutatják a céget, míg a kevésbé jövedelmező tevékenységek átkerülnek az elmaradottabb régiókba. 42 Így tisztán megfigyelhető a lokalizáció kettős vetülete is. Egyrészt egyértelműen a centrumokban koncentrálódik a tartós vállalati verseny előnyök forrásaként (ismeretek, kapcsolatok, személyi, és intézményi tapasztalatok), míg a fejletlenebb régiókba a globális vállalatok által a kevésbé jövedelmező, könnyen helyettesíthető, alacsony versenyelőnyökkel párosuló tevékenységek kerülnek. A globális verseny kapcsán jól látható, részben a globális-lokális paradoxonban megfogalmazottak miatt, hogy az elvárt hatásoktól messze van a valóság, és nem csökkentek a területi különbségek. Kivéve, az Európai Unióban tapasztalható egyfajta kiegyenlítődési elkötelezettséget, amit a fejletlenebb régiók miatt létrejött regionális politikán keresztül valósítanak meg. De még ott sem mondható el, hogy az országokon belül oly nagymértékben változtak volna a különbségek, mindenesetre alapvetően egy jó irányba mutató tendencia is lehet belőle, ha a finanszírozása komolyabbá válna a jelenleginél.

42

Verseny és területi fejlődés, Lengyel Imre, JATEPress, Szeged, 2003., 13. oldal

24

2.2.3. A nemzetközi politikai események hatása egy régióra 2.2.3.1. A német egység kérdése Európában – a múlt

Örökre megosztott marad az „egységes” Németország? Németország sorsa a diszkontinuitás folytonossága? Mindent vagy semmit? Demokrácia vagy agresszív expanzió? A megosztottság nem a II. világháború után kezdődött, és az egyesüléssel fejeződött be?

A német egységállam futurisztikus utópia marad talán örökre, hiszen egy egységes német állam megvalósítása az európai stabilitást már több száz éve fenyegeti, és így a történelmi német kérdés nem csupán a II. világháború után vált a nemzetközi politika központi problémájává. A francia, vagy angol hagyományoktól eltérően a németek esetében nem adottságként lehet kezelni az egységet, hanem egy sokkal inkább elérendő célnak kell tekinteni. A német fejlődés kapcsán a nemzet egy „állam előtti”, kulturális fogalom, a sokszor halott „kultúrnemzet” fogalmához kapcsolódik, ellentétben a klasszikus mintaként szolgáló francia fejlődéssel, melyben az állam, mint a nemzet, és a szuverenitás megtestesítője már a kezdetektől fogva, valamint a legitimitása forrását a folytonosságban, és az egységben találta meg. 43 Így nehéznek tűnt a „történelem váróterméből” kilépni, a megosztottság csaknem természetes állapottá vált a legtöbb német számára. A partikularizmus valósága, és az elérendő, ám elérhetetlen, és befejezhetetlen nemzetállam megteremtése a német önazonosság, és nemzeti tudat örök problémájává vált, s ennek hatásai a mai napig érzékelhetőek. Így a franciák, vagy az angolok adottnak tekintett nemzet-, és államtudatától eltérően a németek erősen hajlamosak arra, hogy erősen elutasítsák, vagy mértéktelenül dicsőítsék országukat, birodalmukat. A németeknek sokszor jelentett problémát, hogy magukat németeknek tekintsék, és ezt a külvilággal is elfogadtassák. A németek mintha mindig valami mások lettek volna. Sokáig nem volt egységes Németország, csak német „országok” léteztek, vagy csupán „németek”, akiket sokkal inkább egy-egy népcsoportként lehetett leírni, szászként, bajorként, poroszként, de nem egyszerűen csak németként. A történelem során mindig jogosnak tűnt annak a kérdésnek a felvetése, hogy „hol” is van Németország, és hogy meddig is terjed térben, időben, melyik múlt igazolja a jelen 43

A huszonötök Európái, Kiss J. László, Osiris Kiadó, Budapest, 2005., 103. oldal

25

állapotokat, vagyis melyik ad megbízható tájékozódási pontot a mai állapotok megértéséhez. Nos, sokan vallják magukénak azt az álláspontot, miszerint a német történelem nélkülöz bármiféle folytonosságot, és egyensúlyt, így Németország sokszor válhatott a világtörténelem alatt csodálatos felemelkedések, és hatalmas apokaliptikus katasztrófák országává.44 Kezdve a keresztény univerzalizmussal, a Habsburgok vezette közép-európai Német birodalom helyreállítására tett kísérletek kudarca után a harmincéves háborút lezáró vesztfáliai béke Európa „német alkotmánya” lett. A német megosztottság, a partikuláris „német országok” fenntartásának a szükségessége az európai államok békéjének a előfeltételévé vált. A német kérdés nem csupán a II. világháború után röppent fel először, hanem már a 30 éves háborút lezáró vesztfáliai békével, amikor is a Német Nemzet Római Birodalma visszavonhatatlanul szétforgácsolódott, és a térség a külső hatalmak befolyásának a célterületévé vált. A hosszú távú európai békerendszer megteremtésére irányuló kísérletek visszatérő alapmotívuma mindig Németország megosztottsága, a kontinentális közép semlegesítése volt, egy nemzetállam előtti állapotban való konzerválása. 45 Így nem csoda, hogy a legtöbb akkori európai hatalom egy „hatalommentes”, megosztott, „geopolitikai lökhárítóként” funkcionáló terület együttesként tekintett a német ”államra”. Folyamatos megosztottság jellemezte a térséget, francia szempontból már Richelieu bíboros óta a geopolitikai nagyhatalmi státus előfeltételeként kezelték a terület folyamatos felügyeletét,

szétforgácsoltságát.

Emellett

Németországnak egy további

történelmi-

geopolitikai „sajátossága”, hogy legtöbb helyen hiányoznak a természetes határai, amik például hazánk esetében jól kivehetőek. Tehát jellemző Németországra, hogy térben „szétfolyt”, alakját időről-időre változtatta, és nyelvi, demográfiai, valamint etnopolitikai határai sohasem bizonyultak véglegesnek.46 Így Németországnak történelme során egyidejűleg létezett a dinasztiához, a városállamhoz, a vallási felekezethez, valamint a német nemzethez való tartozás tudata.47 Így amíg a francia, és az angol egészséges nacionalizmus az európai-birodalmi eszmével szemben jött létre, addig a németek számára a páneurópai eszme nyújtotta a hazát, így csakis megkésve fejlődhetett ki egyfajta nemzeti öntudat, hiszen mindaddig a német nemzeti tudat

A huszonötök Európái, Kiss J. László, Osiris Kiadó, Budapest, 2005., 103. oldal u.o., 104. oldal 46 Például, a Hanza - Szövetség számos városa kívül esett a későbbi bismarcki birodalom határain. A XIX. század során pedig a Habsburgbirodalom számos régiója a későbbiekben Olaszország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Magyarország részét képezte, illetve azzal vált azonossá. 47 u.o., 104. oldal 44 45

26

megegyezett a „páneurópai német birodalom” szemlélettel. A kérdés továbbá az, hogy örökké tökéletlen német nemzetről beszélhetünk-e? 1871 és 1914/18 között a Német Császárság egy dinasztikus alapon működő, 25 állam „örök szövetségét” jelentette, a „tökéletlen nemzetállamot” testesítette meg. Egy olyan „birodalomról” beszélhetünk, melynek a külvilág felé mutatkozó egységét Poroszország biztosította, és melyet a többi állam felett aratott katonai győzelmek kovácsoltak össze. A francia nacionalizmusnak a Rajna, a Pireneusok, és a Földközi-tenger térsége biztosította a természetes határok meglétét, ehhez képest a Reich hagyományait őrző német történelmi fejélődésben tisztán kivehető, hogy a hazai politikai erők sohasem voltak képesek megegyezni abban, hogy hol is kellene húzódnia a német határoknak. Így ezért is tehetett szert akkora jelentőségre a II. világháború utáni NSZK-ban is megvalósuló internacionalizmus, vagyis a „páneurópai internacionalizmus”, hiszen ez az irányzat még a középkorra visszanyúló hagyományokkal rendelkezik, és ezzel együtt a Karoling Kis-Európa országai számára elfogadható keretet adott, valamint természetesen biztosítékot teremtett a kiszámíthatatlan Reich örökébe lépő rajnai állammal szemben. 48 De még a kettéosztott Németország ábrázolása előtt meg kell említeni annak előzményeit is, ami 1871-től 1945-ig tartott, hiszen a II. világháborút sokszor említik az I. világháború folytatásának is. De sorrendben haladva, az I. világháború Németország tekintetében megszüntette a tekintélyuralmi uralkodási formát, ám ezzel együtt a konzervatív nacionalizmus alapjait is. Ami pedig a II. világháborút, valamint a nemzetállam kialakulásának törekvéseit illeti, nem csupán az európai hatalmi egyensúly borult fel a féktelen agresszivitású politikát folytató náci birodalom által, de egyben örökre felmorzsolta a lehetőségét egy konzervatív nacionalizmusnak, hiszen „aki nem állt be a sorba”, annak vállalnia kellett annak következményeit. Így a teljes mértékben megszűnni látszó, kompromittálódott nemzeti érdek helyébe csakis a nyugati (és keleti) integrációs póthaza ígérhette a felemelkedéshez vezető utat. 49 A történelmi változások ellenére azonban konstans maradt Németország földrajzi geopolitikai jellege, az ún. „Mittellage”. Ezzel együtt elmondható, hogy a történelem során, a középhelyzetből adódóan Németországnak volt a legtöbb „szomszédja”, és ez a helyzetből adódó sokszomszédúság még az 1990-es egyesülés után sem változott Európában. A kontinentális középhelyzethez azonban olyan kísérőjelenségek társultak, mint a „nem 48 49

A huszonötök Európái, Kiss J. László, Osiris Kiadó, Budapest, 2005., 105. oldal u.o., 105. oldal

27

kontrollált hatalom” fenyegetése, a demokratikus berendezkedés hiánya, a nemzeti egység, és a demokrácia összeegyeztethetőségének dilemmái. A német történelemnek eme sajátosságai saját helyzetéből fakadnak: a bekerítettség érzete, az elszigetelődés, és az ellenséges koalíciók, a németek háta mögött meghozott döntések kialakulásának veszélye. Éppen ezért nem véletlen, hogy a német külpolitika az ilyen veszélyek elhárítására épült. Az ilyen veszélyek elhárítása éppen úgy volt kritériuma a német egységet az európai nagyhatalmi egyensúlyba beillesztő Bismarck számára, mint ahogy a nemzeti egységgel szemben a demokráciának elsőbbséget adó Adenauer integrációs politikájának. 50 Ebben a keretben már jobban érthetőnek, értelmezhetőnek tűnik a német kérdés aktualitása, így látni a kérdés komplexitását, annak külső, és belső problémáinak összetettségét. Ebből kifolyólag több válasz is adható arra a kérdésre, hogy hol van, vagy hogy mit is jelent pontosan Németország? Hogyan egyeztethető össze a németek egysége belső politikai rendszerükkel, államuk nemzetközi státuszával, és a kontinens egészének biztonságával? A történelem fonalát tekintve, az 1815. évi „bécsi kongresszus Németországáról”, az 1848-49 évi „frankfurti nemzetgyűlés Németországáról”, az 1871-ben színre lépő bismarcki „Kisnémet Porosz-Németországról”, az 1919-ben létrejött weimari Németországról, az 1933-ban megalakult náci Németországról, az 1945-ben létrejött „Ellenőrző Tanács Németországáról”, és az 1949-ben létrejött „részállamok Németországáról” beszélhettünk.

50

A huszonötök Európái, Kiss J. László, Osiris Kiadó, Budapest, 2005., 105. oldal

28

2.2.3.2. A német egység kérdése Európában – a jelen Hogy lehet, hogy az NSZK miatt van ma az EU? Az NSZK-nak nem volt szuverenitása, nem volt mit beadjon a „közösbe”, de éppen hogy a szuverenitását kapta vissza az ESZAK alapításával? Csak gazdasági óriás lenne Németország, vagy politikai is?

Erre a kérdésre több különböző válasz hangozhat el. Van, akinek Németország az NDK-t jelenti, míg van, akinek természetes módon az NSZK-t, és most felnőni látszik egy, a dolgozat írójával azonos korú generáció is, aki nem is tesz különbséget a kettő között, illetve természetesnek veszi, hogy Németországnak milyen határai vannak, hány szomszédja van, hogy 80 millió feletti a lakosainak száma, és hogy a negyedik legnagyobb gazdasági hatalom a világon. Természetesnek veszi, hogy napjainkban az egyik legdominánsabb hatalom Európában, a tandem igazi „tekerője”, és sokszor saját hazánk gazdaságának motorja. De valóban olyan természetes volt ez 20 éve is? Hol keresendő ennek a lendületnek, a német csodának a gyökere? Valóban elveszítette volna a II. világháborút Németország? Mi van, ha hosszútávon éppen Németország/NSZK került ki győztesen a világégésből? Bonyolult képződményről van szó, ha csupán a II. világháború utáni időszakot jelöljük ki, mint releváns időszakot, ami napjainkra is kihatással van. Németország egyszerre volt azonos a két állam, az NSZK és az NDK, valamint Berlin, Nyugat,- és Kelet-Berlin status quo-jával. A bonni politika gyakorlatában a hitleri náci uralmat megelőző 1937. december 31-i Németország jogfolytonosságát tartották fenn. Az NSZK alkotmányjogi felfogása szerint a Német Birodalom, mint állam, és a nemzetközi jog alanya nem szűnt meg létezni. Erre vonatkozott

a

német

alkotmány,

a

„Grundgesetz”

116-os,

az

egyetlen

német

állampolgárságról szóló cikke is. Ezzel a jogi pozícióval Bonn annak a felfogásnak adott helyet, hogy a német nép egy része nem gyakorolhatta önrendelkezésének a jogát, és Németország, mint egész (NSZK és NDK), cselekvőképtelenné vált. Így ezek alapján a létrejött rajnai részállam magát tudatosan „provizóriumként” határozta meg, és a német népnek a szabadság feltételei között az újraegyesítés gondolatát alkotmányos célként, kötelezettségéként határozta meg. 51 Az 1949-ben létrejött NSZK, és NATO a később létrejött NDK, és Varsói Szerződés „ikergyermekei” voltak. Mintha ismételné magát a történelem, véletlen csupán a régi 51

A huszonötök Európái, Kiss J. László, Osiris Kiadó, Budapest, 2005., 108. oldal

29

külpolitikák leporlása? Ez a két részállam négy évtizeden keresztül a hidegháború intézményesülésének az ikonja lett. Abban pedig, hogy hogyan is valósult meg egy föderáció előtti EU a németek vezetésével, annak is megvannak a saját gyökerei. A nyugat-európai integráció létrejöttében nem csupán belső gazdasági motivációk rejlettek az NSZK részéről, hanem külső politikai, és stratégiai motívumok is. A kelet-nyugat feszültség, a szovjet fenyegetés, és az atlanti központú biztonságpolitikai

rendszer

kialakulása

mind-mind

közrejátszottak

a

Montánunió

kialakításában. Az ESZAK 6 alapító tagjának története mindenki számára ismert lehet, de azt nem sokszor hallani, hogy mit is gondolt a német fél ebben a szituációban. Azt el kell ismerni, hogy a kelet-nyugat ellenállás nélkül nem tehetett volna ekkora szerepre szert az NSZK, de ami még ennél is fontosabb, hogy az akkori NSZK első embere, Konrad Adenauer számára a tartós politikai feszültség jelentette az NSZK stratégiai jelentőségét. Pontosabban fogalmazva, az adenaueri politika lényege abban rejlett, hogy a politikai feszültség tartósnak mutatkozzon a két fél között, az ESZAK, az EGK, és az Euratom létrehozása pedig egy olyan politikai vállalkozás volt, mely Nyugat-Európa belső sebezhetőségének megszüntetésére irányult, és ezzel együtt a német-francia ellentétek enyhítésére. Így a nemzeti érdekeket intézményi keretek között érvényesítő nyugat-európai integráció a német Európa-kompatibilitás megszerzésének eszköze, és formája lett. Az adenaueri politika fő célja az volt, hogy a megszálló hatalmak egyoldalú, diszkriminatív korlátozásait, és ellenőrzését olyan nemzetek feletti kötelékké alakítsa át, amelynek segítségével Bonn visszanyerheti részleges szuverenitási jogait, és így irányíthatja többé-kevésbé a saját ügyeit, valamint beleszólhat a nyugat-európai felek ügyeibe is. 52 Az adenaueri politika ellentettje a Monnet-féle iskola tanainak, hiszen ha nem volt szuverenitása az NSZK-nak, akkor nem is tudott mit feladni, ám a gazdasági integráció irányába tett minden egyes lépése által egy kicsivel több önrendelkezést szerzett magának. Így Bonn az ellenőrzöttből vált maga is ellenőrzővé, az ellenőrzők egyikévé. 53 A gazdaság terén tehát elindult a maga diadala útján az egykori Németország, de katonai téren – ami sokáig az egyedüli politikai erőnek számított – a „NATO” nevű védernyő alá tagozódott be. Pontosabban fogalmazva, az akkoriban még reményteljesnek tűnő „Európai NATO”-ba, azaz a NYEU-ba is beléphetett, de itt csak részleges beleszólással bírt a saját, és

52 53

A huszonötök Európái, Kiss J. László, Osiris Kiadó, Budapest, 2005., 103. oldal u.o.,112. oldal

30

Európa biztonságpolitikai ügyeibe. A NATO által pedig, ahogy a legtöbb nyugat-európai ország is, úgy Németország is az USA biztonsági szolgáltatásának fogyasztójává vált. 54 A gazdasági víziók mellett a „politikacsinálást” is el akarta sajátítani Németország, így már korán belátta, hogy ezeket a célokat csak a közös ESZAK/EGK-s intézmények által lehet elérni, így Bonn számára Európa, a Közösség jelentette a visszatérést a hatalomhoz. Már nem katonai hatalmat akartak elérni, hanem gazdasági hatalmat, és kontrollt mindenki felett. Vezető exportteljesítményen alapuló „világkereskedelmi állammá” szeretett volna válni Németország, és ahogy azt az idő már bizonyította, sikerült is neki. Nos, így lehetne röviden az elmúlt néhány évtized eseményeit értelmezni, és így már máris másként tekint az ember a mai Németországra. Sok minden érthetővé válik az ország mai tetteiben, ha már értjük újkori múltjának mozgatórugóit, mind politikai, mind gazdasági téren. Az „Ostpolitik”, mint a „második államalapítás” – az első lépés az egyesítés felé A német kül- és Európa-politika második szakasza az 1969-től kiteljesedett szerződéses keleti politikában (Ostpolitik) jutott kifejezésre. Az Ostpolitik a stratégia, és a taktika viszonyának kompromisszumokkal teli újragondolása, a lehetetlenné vált újraegyesítési politika revíziója. Ahogy az idő telt a II. világháború után, úgy kezdett el a nemzetközi politika más, egyéb dolgokkal foglalkozni, és úgy tűnt, hogy „lekerült” a napirendről a német kérdés, és az USA számára inkább a szovjet-amerikai nukleáris stratégiák kerültek a prioritási csúcsra. Így a nemzetközi politika kezdte „kinőni” az adenaueri politika premisszáit, az új helyzetet végül a szociáldemokrata Willy Brandt hatalomra jutása, és az általa vezetett szociálliberális kormány keleti politikája mozdította ki a holtpontról. 55 Ezzel a politikai fordulattal már nem csak a nyugati szövetségesek „útitársa” volt az NSZK, hanem aktív résztvevője is, erre utal az addig használt „Hallstein-doktrina” felfüggesztése, és ezzel együtt az NDK diplomáciai elismerése. Ezzel a lépéssel felnőtt az NSZK a külpolitikában a „többiekhez”. A párizsi szerződések után, a szerződéses Ostpolitik, mint a „modus vivendi” politikája, a területi staus quo, a keleti határok elismerése alapján az NSZK „önelismerése” volt, mint ilyen, a „bonni köztársaság” „második államalapítása”. Egyben szakított az Ostpolitik az adenaueri „mindent vagy semmit” politikával, és abból indult ki,

54 55

A huszonötök Európái, Kiss J. László, Osiris Kiadó, Budapest, 2005., 112. oldal u.o., 116. oldal

31

hogy csakis a területi status quo teszi lehetővé a humanitárius, gazdasági, kulturális, kommunikációs status quo dinamizálását, s ezzel a status quo hosszú távú megváltoztatását. 56 A szerződéses Ostpolitik fő csapásvonalain még az 1982-ben hatalomra kerülő Kohl-kormány sem változtatott. „Dinamikus revíziójában”, a politika összetevőit megőrizve, annak elképzeléseit igazolták az 1989-ben, a közép-kelet-európai térségben végbement folyamatok is.

2.2.3.3. Az újraegyesítés mérlege

NSZK+NDK=Németország? Integráció nemzetállam nélkül? Posztmodern nemzetállam az integráció útján? Vajon az NSZK integrációs tagsága nem zárja-e ki a német újraegyesítést? Hogyan vették fel az integrációba az NDK-t anno? Voltak-e felvételi kritériumok, avagy mi is az a „belnémet kereskedelem”? Az 1990-ben bekövetkezett német egyesülésig, a nyugat-európai integráció, és a német kérdés viszonya a II. világháború után kialakult Szövetségi Köztársaság kezdetéig nyúlik vissza. Sok esetben az integrációt, és az újraegyesítést éppen, hogy egymás ellentétjeként fogták fel, de legalábbis nem komplementereként értelmezték. Az NSZK bármenyire is az integráció „lokomotívja” volt, mégis sok esetben félve, aggodalmakkal telve figyelték a két német állam közeledését, mind Keleten, mind Nyugaton. 1989 őszéig az integráció, és a nemzeti egység a szövetségi német állam külpolitikájának két alapvető opciója volt, de a bonni kormány időről-időre tett olyan lépéseket, amiből tisztán kivehető volt, hogy az európai integrációs politika, és a nemzeti kérdés összeegyeztethető, fenntartható is egyben. Az EGK 1957. évi alapító szerződésében is találni erre utaló nyomokat, pontosan a szerződés egyik függelékében, egy csatolt jegyzőkönyvben emlékezik meg az NSZK az NDK-ról, az „NSZK alkotmánya által megnevezett területek, és az annak hatályán kívül eső német területek közötti kereskedelmet ’belnémet kereskedelemnek’ határozza meg”.57 Természetesen ez több évtizedig szolgált állandó politikai viták anyagaként, és legtöbbször az NDK-nak ez a „nyílt kereskedelmi határ” kamatmentes hiteleket jelentett, valamint azt, hogy az EGK az NSZK-ba irányuló kelet-német export esetén 56 57

A huszonötök Európái, Kiss J. László, Osiris Kiadó, Budapest, 2005., 118. oldal u.o., 119. oldal

32

lemondott a vámokról, és a lefölözésről. Mindenesetre az NDK a különleges szabályozás előnyeit mindig is vitatta, de valójában mindig is nagy hangsúlyt helyezett ezeknek a fenntartására. 58 Valójában azonban mind az adenaueri, mind a brandti „államalapítás” explicit a nemzeti érdekek tagadásán, a tudatos német önkorlátozás gyakorlatán alapult. Sok gondolkodó vélte úgy, hogy egységes nemzetállam nélkül, az alkotmánypatriotizmusra kell építeni, mivel csakis abban lehet megőrizni az NSZK hagyományait, és az önkorlátozást. Ami 1990. október 3-án történt, azaz 16 szövetségi tartományt magába foglaló egyesült Németország jött létre, az a II. világháború utáni fejlődés nagyon hosszúra sikerült szakaszát zárta le. A nemzetállami formának a túlhaladását, és egy „Európai Egyesült Államok” formációt azonban nem sikerült megvalósítania a nyugat-európai integrációs folyamatnak, épp ellenkezőleg, sikerült megerősítenie a nemzetállamokat, és a hozzájuk fűződő lojalitást az állampolgárokban, valamint segített létrehozni az NSZK esetében az első valódi német nemzetállamot. Azért is nevezhető ez az elsőnek, és „normális” nemzetállamnak, mivel sem a császári birodalom, sem a weimari, sem a hitleri német birodalom nem volt képes arra, hogy a politikai, és etnokulturális határai egybeessenek. Sőt, ebben az esetben fennáll egy társadalmi homogenitás elégséges foka is, a kormány, és a politikai pártok az alkotmányos konszenzus talaján állnak. 59 Ha ez az első német nemzetállam, akkor milyen nemzetállamról is van szó? Az egyesülés által olyan Németország jött létre, ami nem egyszerűen egy nemzetállam, hanem az EU-ba integrált, az integrációs térséggel szorosan összefonódott nemzetállam, és, ami még a történelem során nem létezett: Németország egésze – beleértve Kelet-Németországot – a Nyugathoz tartozik, és szilárd demokratikus berendezkedésű. Az egyesült Németország sajátos posztmodern jellege összefügg az EU-n belüli nem szokványos, hanem sajátosan institucionális hatalmával is, hiszen gazdasági hatalmát tekintve az elsők között helyezkedik el. Az EU-n belül azonban pont nem a gazdasági hatalom közvetlen érvényesítése a célja, hanem közvetett módon, az intézményeken keresztül, a „puha hatalmi képességeit” szeretné kamatoztatni. A német hatalmi puhaság a miatt van, hogy sokban megegyezik az EU-s intézmények felépítettségével, és a többi tagállamhoz képest Németország rendelkezik a leginkább európai identitással, az európaizálódásnak a legfőbb képviselőjeként tartható számon.

58 59

A huszonötök Európái, Kiss J. László, Osiris Kiadó, Budapest, 2005., 129. oldal U.o., 122. oldal

33

2.3 Mecklenburg-Elő-Pomeránia régió szocioökonomteriai vizsgálata

„… a tartomány fölé ködként ereszkedett a stagnáció és letargia hangulata. Mecklenburg a 30 éves háborúból szegényházként került ki, és ennek így is kell maradnia.”60

Mecklenburg – Elő-Pomeránia – „a periféria perifériája”?

Ha azt feltételezzük, hogy az új német tartományok, azaz a volt NDK-s területek képezik az egységes Németország periférikus területeit (gazdasági értelemben), akkor ebben az értelmezési halmazban MVP tartomány a „periféria perifériája”. Történelmileg tekintve a tartomány mindig is Németország legszegényebb tartománya volt, már a 30 éves háború óta hordozza magában ennek a „tüneteit”. MVP tartomány gazdaságpolitikailag, és gazdaság-földrajzilag „tradicionálisan hátrányban van”, és mindez a 30 éves háborúig vezethető vissza, az 1618-1648-as évekig (elnéptelenedés), emellett pedig, a rosszabb hatásfokú, kisállamok fennállására is következtethetünk. Ezek mellett még a mecklenburgi fejedelemnek meg kellett osztania a hatalmát 1918-ig a lovagokkal, városokkal és egyházakkal, azaz a rendekkel. Ez bizony csorbította a tartomány központi hatalmát, ezzel erősítve a földesurak pozícióját, és ezzel előidézve a régió elnéptelenedését. A gazdasági fejlődést ez alapvetően befolyásolta, mégpedig negatív irányba, és ezzel az egyik legfontosabb fejlődési akadályává vált a régiónak, főleg hogy a XIX. században az aktív, és jobban képzett, tanult munkaerő elvándorolt a jobb lehetőségek reményében más régiókba. Emellett még hozzá kell tenni, hogy ha már elhagyta a képzett munkaerő a területet, újra kellett volna termelni az adott terület értelmiségét, nívós humán erőforrását, de ekkor még nem léteztek azok a politikai keret feltételek, ami ezt a közoktatást megvalósíthatták volna. Emiatt falakba ütközött egy nemcsak kvantitatív, de kvalitatív munkaerőképzés is az ipar, és kézművesség területeken.

61

Az NDK-s időkre is visszatekintve, azt lehet a régióról

megállapítani, hogy már akkor is egy alacsony népsűrűségű, erősen mezőgazdasági, és ipari orientáltságú, gazdaságilag gyengébben fejlett tartomány volt. 62

Wüsten oder Oasen, Gerald Braun - http://www.wiwi.unirostock.de/~wipae/Deutsch/Homepage_Deutsch/braun_wuesten_oder_oasen_konzepte_einer_regionalpolitik_fuer_mv.pdf - 7. oldal 61 U.o., 9. oldal 62 U.o. 5. oldal 60

34

2.3.1. A régió általános gazdasági helyzetének elemzése

Röviden és tömören szólva Mecklenburg – Elő-Pomeránia gazdasági struktúrája gyenge. Az elmúlt évtizedekben más tartományokhoz képest az átlag alatt teljesített a vizsgált tartomány. Ezt a folyamatot mutatja a következő ábra is: Egy főre eső GDP (folyóárakon számítva) – A német átlag GDP és a tartomány teljesítménye63

4. ábra

A teljes német GDP-hez képest a vizsgált tartomány folyamatos, konstans lemaradásban van, mindig jó pár lépéssel előtte van a teljes nemzet GDP-nek az átlaga, nem is beszélve azon régiókról, melyek teljesítménye feljebb helyezkedik el, mint az átlag, mint például Hamburg (49100 €), Bréma (41200€). A régiók PPP GDP-nek alakulása, folyóárakon (millió €)

64

5. ábra

Viszont említésre méltó, az is, hogy míg az átlagos német fejlődés 28%-osnak mondható ebben a több mint egy évtizedes időszakban, és hogy ha példának vesszük a legmodernebb és legnagyobb GDP-vel rendelkező régiót, Hamburgot, akkor azt tapasztaljuk, hogy ott a 63 64

Forrás: Eurostat Forrás: Eurostat

35

fejlődés szerényebb mértékű volt, mint az új tartományokban, egészen pontosan 24%-os GDP fejlődést lehet elkönyvelni. Ezzel szemben a volt NDK-s régiók közül,- a vizsgált régió teljesítménye kiemelkedő, – de a régi tartományoktól még mindig tartós lemaradásban marad – egészen pontosan 35%-os gazdasági növekedést tud felmutatni. Ha a régiót inkább a hozzá közel álló régiókkal szeretnénk összehasonlítani (történelmi, gazdasági hasonlóságok), úgymond „hazai” pályán, akkor a következő grafika tud további segítséget nyújtani a régió helyének a megítéléséhez a német tartományok „tornasorában”: Egy főre eső GDP (folyóárakon számítva) – Az új tartományok NUTS-2-es szinten felvázolt teljesítménye65

6. ábra

Jól látható, hogy ha már nem a teljes német átlagot vesszük figyelembe, akkor nagyjából a többsége az új tartományoknak ugyanazt a fejlődési iramot vette fel, illetve azt követi. Kivéve a vizsgált, választott tartományt, a dolgozat által releváns Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományt. A diagramról könnyen leolvasható hogy Türingia az utolsó helyről felküzdötte magát az évek során a negyedik helyre a volt NDK-s tartományok között, míg a jó esélyekkel induló MVP a kezdeti harmadik helyéből az utolsó előttit érte el a vizsgált évek alatt, nála rosszabbul

csupán Északkelet-Brandenburg teljesített. Délnyugat-Brandenburg pedig

megőrizve első helyét, 38%-os GDP növekedést ért el, míg MVP, a vizsgált régió csupán 35%-os GDP növekedést. Ez a lemaradás alapvetően arra is vezethető vissza, hogy a régi tartományokhoz képest jóval kisebb a lakossága a vizsgált régiónak, ami természetesen magában hordozza annak negatív hatásait is. Összességében azt lehet megállapítani, hogy az összes új tartomány, régió próbál felzárkózni, de úgy tűnik, hogy ez a folyamat nem vesz akkora lendületet, hogy „beérje” a többi régiót, és úgy tűnhet, mint ha a 90-es évek közepe óta az új tartományok konvergencia

65

Forrás: Eurostat

36

folyamata „beragadt” volna. Már a 90-es évek közepe óta nagyjából az 1,3 – 1,4 – 1,5%66 környékén mozog a vizsgált tartomány részesedése a teljes német GDP összetételéből. Míg a német GDP fő hozzájárulói természetesen a régi tartományok, azok közül is ötöt érdemes kiemelni, (1) Bajorország, (2) Baden-Württemberg, (3) Észak- Rajna-Vesztfália, (4) Bréma, (5) Alsó – Szászország. Németország GDP-nek felépítése, a tartományok súlya szerint, 201067

7. ábra

A német gazdaságkutató intézet, az IWH (Institut für Wirtschaftsforschung Halle) szerint, a kelet-nyugat német termelési és gazdasági különbségek egyik fő forrása a különböző szektorok, ágazatok, és termelési egységek nagyságában keresendő. Egyrészt a kelet-német tartományokban egy relatív magas száma a foglalkoztatottaknak az építőiparban dolgozik, illetve a nyilvános- és privát szolgáltatóiparban, míg relatíve kisebb arányt képvisel azon alkalmazottak száma, akik a produktív termelési iparágakban dolgoznak. Emellett a keletnémet gazdasági jellemzők között szerepel a KKV-szektor magas számú jelenléte, azaz sokkal több kis,- és középvállalkozással lehet keleten találkozni, így már jobban érthető, ellentétben egy nagyobb vállalattal – hogy egy kisebb cég nehezebben jut hitelekhez, és kevésbé erényesen tud fellépni a hitelpiacon, az alacsony termelési szintje miatt. De az elemzések, és eddigi statisztikai feltárások ellenére sem lehet pontosan, egyértelműen megfogalmazni, hogy a termelési hátrányt alapul véve, milyen is a kelet-német vállalatok valódi teljesítőképessége.

66 67

http://www.vgrdl.de/Arbeitskreis_VGR/tbls/tab01.asp u.o.

37

2.3.1.1. A gazdaság szektorális felépítettsége

A következő ábra jól illusztrálja a különböző gazdasági szektorok hozzájárulásának nagyságát, arányát, a bruttó értékteremtéshez a vizsgált tartományban, 1991 - és közel napjainkhoz - 2010 között. Ezzel lehetőség nyílik egy jobb, mélyebb megismeréséhez a tartománynak, hogy milyen tendenciákat követ a tartomány, és hogy éppen mi a domináns „húzóágazat”, illetve melyek azok, amelyek annak voltak tekinthetőek, de ma már „elkopott” régi csillogásuk. A különböző gazdasági szektorok hozzájárulása a bruttó értékteremtéshez MVP tartományban 68 (millió €, mindenkori árakon)

8. ábra

Első ránézésre az ábra azt mutatja, hogy mindenképpen egy pozitív irányba mozdult el a régió, a tartomány gazdasági élete, a főbb trendek természetesen itt is nyomon követhetőek. Ha szektoronként végigtekintünk azok fejlődésén, akkor megállapíthatjuk a következőket: Az agrár,- és halászati szektor az egyesített Németország eddigi közel 20 évében a 2000-es évben élte meg a „legjobb évét”, míg hosszútávon stagnálást, illetve szerény mértékű növekedést, egészen pontosan egy 19%-os növekedést könyvelhet el magának, ami az értékteremtéshez való hozzájárulását illeti.

68

"Volkswirtschaftliche Gesamtrechnungen der Länder" , http://www.vgrdl.de/Arbeitskreis_VGR/R0B0.asp?R1B1

38

Ami az építőipart illeti, egy erős csökkenésről lehet beszélni ennek a gazdasági szektornak az elemzése esetén. A 20 év alatt úgy tűnik, hogy 1995-ben élte „virágévét” ez a szektor, de utána úgy tűnik, hogy ez a tendencia erősen csökkenő, negatív fordulatot vett. Az erős, és ígéretes dinamikus kezdés után, ami egészen 1991-től 1995-ig tartott, kisebb csökkenésbe kezdett a vizsgált szektor, de 2000-től már egy megállíthatatlan zuhanó tendenciát mutat, és szinte a kiinduló pontra jutott vissza az építőipar Mecklenburg – Elő-Pomerániában. Egészen pontosan egy 17%-os növekedést könyvelhet el magának ebben a 19 évben az építőipar, de természetesen nem szabad megfeledkezni,- arról a 4-5 évről sem a 90-es években, amikor rendkívül nagyot ugrott az építőipar hozzájárulása a bruttó értékteremtéshez, pontosan 160%os növekedést ért el 1991 és 1995 között. A feldolgozóipar (építőipar nélkül) a kezdeti, egy éves, 1992-es visszaesés után folyamatos növekedést könyvelhet el magának, kisebb éves ingadozásoktól eltekintve. Ebben a közel 20 évben az 1991-es kezdettől a „mai” 2010-es dátumhoz képest egy egészen erős, 73%-os növekedést tudhat magáénak. Ennél viszont volt már jobb teljesítménye is a tárgyalt szektornak, a grafikonon jól látható a 2007-es év, amikor eddig nem látott csúcsba szökött a szektor teljesítménye,- 1991-et, és a csúcspontot elemezve, azaz 2007-et, egy 93%-os növekedésről beszélhetünk. Ami a kereskedelmet, az idegenforgalmat, és a közlekedést illeti, egyike azon három gazdasági ágazatnak, amelyiket töretlen fejlődési siker jellemez. Egészen megfontolt, lassú de kitartó menetelésbe kezdett ez a szektor az egyesítés óta, kivéve az 1997-es évet ahol kisebb visszaesés vehető észre illetve a 2005-ös évet, amikor pedig stagnált az előző évhez képest az ágazat teljesítménye. 1991 és 2010 között 124%-ot növekedett ez a gazdasági szektor, és ahogy az egy „normális” fejlődéstörténetben lenni szokott, a csúcspontját napjainkban érte el, vagyis folyamatosan növekvő tendenciája miatt nem is kell más időpontra hivatkoznunk. A pénzügyi, finanszírozási, és vállalati szolgáltatások esetében figyelhető meg a legnagyobb, töretlen gyarapodás, egyetlenegy év sem telt el ebben az ágazatban növekedés nélkül. Így a két végpontját tekintve ennek az időintervallumnak, egy 538%-os növekedésről beszélhetünk, 1991 és 2010 között. Ami a magán,- és közösségi szolgáltatásokat illeti, egy erős, a legerősebb indulója volt az összes gazdasági szektornak, az egyesítést követően, és sikerült is megőriznie ezt az elsőséget. Szintén egy töretlen, egyenes vonalú növekedési pályáról lehet beszélni ezen szektort illetően,

39

egészen pontosan 144%-os bővülést, növekedést ért el ebben a majdnem 20 évben ez az ágazat. Ha viszont eltekintünk attól, hogy mi is történt, milyen általános tendenciák folytak le a tartományban, ha csak egy kisebb lépést is hátrébb teszünk, és megfigyeljük, hogy hogyan is alakult a tartomány fejlődése a többi új tartományhoz képest, akkor azt kell, hogy megállapítsuk, hogy a legtöbb tartomány, sőt az össze tartomány maga mögött hagyta az értékteremtő folyamatokat tekintve a régiót, a vizsgált tartományt. Így azt lehet mondani, hogy 145%-os növekedést könyvelhet el Mecklenburg – ElőPomeránia magának ebben az egy híján 20 évben, míg a többi régió is 140% - 180% közötti fejlődési tendenciát mutat. Ez azt jelenti, hogy fejlődni ugyanolyan ütemben fejlődött a régió, de már eredetileg is utolsó helyről „indult” 1991-ben, ezért nem várhatjuk el, hogy az elsők közt legyen napjainkban. A régió rövid gazdasági helyzetét elemezve azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Mecklenburg-Elő-Pomeránia gazdasági növekedése még messze van a teljes német gazdasági struktúrától. Míg az agár, - magán és közösségi szolgáltatók, - a kereskedelem, és az idegenforgalom túlságosan nagy figyelmet kap, addig a pénzügy, szolgáltatások, és mindenek előtt a feldolgozó, - és építőipar pedig nem kap elég figyelmet. A struktúraváltás még a következő években, évtizedekben is komoly kihívások elé állítja a régiót.

40

2.3.1.2. Az export jelentősége a tartományban

Ami Meckelnburg – Elő-Pomeránia kereskedelmét, pontosabban külkereskedelmét illeti, azt lehet róla megállapítani röviden, hogy a 2008-as pénzügyi, majd általános gazdasági válságig pozitív, egyre jobban növekvő tendenciáról beszélhetünk. Mecklenburg – Elő-Pomeránia exportforgalma (millió euróban)69

9. ábra

A külkereskedelem a tartomány számára a kapocs a világgazdaságba való integrálódás útján, és emellett fontos munkahelyteremtő jelleggel bír a régióban élő munkaképes emberek számára. Jól látható, hogy kisebb visszaeséseken kívül (1997, 2002, 2005) folyamatosan nőtt az export forgalma, 1991 és 2008 között 628%-al nőtt ez a forgalom. Egészen elképesztően impozánsnak hangozhatnak ezek az adatok, de jobb megvizsgálni ismét a tartomány, régió helyét Németországban, hiszen egészen meglepő módon ezzel a teljesítménnyel a teljes német külkereskedelem néhány százalékát hozza csak, pl. 2005-ben 0,35%-a volt a tartomány részesedése, aránya a teljes német külkereskedelemnek. 70 A régió meglepően alacsony részvétele a német exportból több okra is visszavezethető, egyrészt kevés az egész tartományban a feldolgozó ipar jelenléte, másrészt túl magas azon kis, - és középvállalkozások aránya a többi tartományhoz képest, amelyek nagyobb része nem külföldre termel, hanem, mint beszállító jelenik meg egy nagyobb német cég számára. Ezáltal közvetetten de, magasabb arányban vesz részt a tartomány a külkereskedelemben, mint az első pillantásra a statisztikákból látszódhat, hiszen így az ő munkájuk már nem úgy jelenik meg, mint export, hanem mint Németországon belüli ügylet.

69

http://sisonline.statistik.m-v.de/sachgebiete_evas.php#evas99 Sozioökonomische Analyse sowie Entwicklungsstrategie für das Land Mecklenburg-Vorpommern,14. oldal, - http://www.europamv.de/docs/download/10092/Sozio%C3%B6konomische-%20und%20SWOT-Analyse%20sowie%20Entwicklungsstrategie.pdf 70

41

2.3.2. Versenyképességi faktorok

2.3.2.1. Természeti tényezők

A tartomány Németországban elfoglalt helyét tekintve északon, pontosabban észak-keleten helyezkedik el, azaz Észak-Németországban, az Északi-tenger déli részén. Mecklenburg – Mecklenburg – Elő-Pomeránia71

A tartomány területe összesen 23.178 km2. Maga a tengerpart vonalának hosszúsága 2000 km, és ezzel a leghosszabb parttal rendelkező tartomány az összes többi tengerparti területhez képest. A legnagyobb részét ennek az elő-pomerániai Bodden- és Haffküste térség tartalmazza, mivel a keleti része a tartomány tengerparti részénél jobban tagoltabb, mint másutt.

10. ábra

Elő-Pomeránia egy fiatal tartomány (az elmúlt 100 évben többször változtatta nagyságát). 1990-ben a következő volt NDK-s területekből állt össze: Neubrandenburg, Rostock, Schwerin. A tartomány területe összesen 23.178 km2. Maga a tengerpart vonalának hosszúsága 2000 km, és ezzel a leghosszabb parttal rendelkező tartomány az összes többi tengerparti területhez képest. A legnagyobb részét ennek az előpomerániai Bodden- és Haffküste térség tartalmazza, mivel a keleti része a tartomány tengerparti részénél jobban tagoltabb, mint másutt.

72

A tartománytól nyugatra a következő más német régiókkal határos:

Schleswig – Holstein, Alsó-Szászország, és délen pedig Brandenburg tartománnyal határos. A tartomány két legnagyobb szigete, Rügen és Usedom, egyben Németország két legnagyobb szigete is. A tartományt több folyó, és kanális is körbeszeli, összességében 26000 km hosszúságban. A maga 2028 db tavat számláló kiterjedt tó-rendszerével, ami összesen 1300 km73 tesz ki, egy egyedülálló tájrendszer jellemzi a tartományt.

71

http://www.mecklenburg-vorpommern.eu/cms2/Landesportal_prod/Landesportal/content/de/Unser_Land_fuer/index.jsp http://www.mecklenburg-vorpommern.eu/cms2/Landesportal_prod/Landesportal/content/de/Land_und_Regierung/Unser_Land/index.jsp 73 u.o. 72

42

Németországban való elhelyezkedését tekintve, a tartomány az Északnémet - alföld része, és a pleisztocén kor nyomait viseli magán. Többféle tájegység sajátosságait viseli a tartomány, észak-keletről indulva dél-nyugatig, az egészen lapos tájegységektől a dombos tájegységekig. A német tartományok négyzetkilométerben74 Németország

357021

Bajorország

70551

Németország

Niedersachsen

47634

Köztársaságot alkotó félszuverén államok. Németország

Baden-Württemberg

35751

1990 óta tizenhat tartományra tagolódik.

Észak-Rajna-Vesztfália

34088

Brandenburg

29478

A tartományok illetve kantonok autonómiája széleskörű,

Mecklenburg-Előpomeránia

23180

több vonatkozásban is vonatkozásban állami szintű

Hessen

21114

intézményekkel, funkciókkal rendelkeznek, törvényhozásuk,

Szász-Anhalt

20446

kormányuk van.

Rajna-vidék-Pfalz

19853

Szászország

18415

A tartományok nagyságát tekintve egyértelműen az első

Türingia

16172

három közt volt NSZK-s tartományok helyezkednek el,

Schleswig-Holstein

15799

elsőként Bajorország (70.551km2). Csupán a hatodik

2568

helyen áll a maga 23.180 km2-vel a szakdolgozatban

Saar-vidék Berlin

891

Hamburg

755

Bréma

419

tartományai

a

Német

Szövetségi

vizsgált régió, Mecklenburg-Elő-Pomeránia.

11. ábra

Klímáját tekintve, a tartomány egy átmenetet képez, a tengeri klímából (a partok közelében) áthajlik,- egészen a kontinentális éghajlatba (a tartománynak azon részei, melyek már távolabb esnek a partoktól). A földrajzi adottságai miatt, a több évtizedes hagyományokat követve – más tartományokhoz viszonyítva – erősen a mezőgazdaságra koncentráló régió (ez megmagyarázza az iparosodás alacsony arányát), csupán primer hajózási gazdaság és élelmiszeripar jellemzi, melynek jelentősége megmaradt az egyesítés után is.

74

Forrás: Eurostat

43

2.3.2.2. Infrastruktúra

Alapvetően azt lehet mondani a tartomány, közlekedési infrastruktúrájáról, hogy a földrajzi fekvése determinálja a hajózás és így a tengeri hajózás, kiemelkedő szerepét. Mind áruszállítás mind személyszállítás területén, kiemelkedő szerepet játszik ebben a régió legfontosabb városa, kikötője Rostock. Közút Mecklenburg- Elő-Pomeránia számára a legfontosabb területeket összekötő közlekedési hálózat, az autóút. A tartomány lakosainak számához képest, egy eléggé kiépített közlekedési hálózattal rendelkezik. A tartomány felületéhez viszonyítva a közlekedési hálózat nagyságát, már relatíve szerényebb eredményt kaphatunk. Ez lehet a-miatt is, mert a térség nagyobb része távolabbra esik a nagyobb városi agglomerációktól. Egy példa: az átlagos idő egy személygépkocsival az egyik közlekedési csomóponttól a másik csomópontig 70 percig tartott, ami messze felette helyezkedik el a keleti, és az egész német átlagtól. A nagy távolságok, és az utak minőségi javítása miatt hatalmas összegeket kell a közutakra költeni. 77 Amint azaz ábrából jól kiolvasható, nagyobb mozgás a különböző fajta autóutak hosszának növekedésével

Úthálózatok hosszúsága 1999-200975 (Km-ben)76

kapcsolatban

nem

figyelhető

meg,

inkább az mondható el erről az elmúlt 10, 12 évről, hogy a már eddig autóutak

meglévő minőségén

12. ábra

javítottak, vagy adtak hozzá, növelték azok hosszágát. De a kiépítések, modernizálások ellenére még mindig elmarad az itteni utak, és úthálózatok kiépítettsége, minősége a nyugati tartományokétól. Ezek mellett még hiányzik a tartományban egy kiépített úthálózat DélNémetország, és az EU több tagállama felé keletebbre, és ehhez kapcsolódóan a tartomány 75

http://sisonline.statistik.m-v.de/sachgebiete/statistiken/462_Strassenverkehr_ohne_Personenbefoerderung u.o. 77 Sozioökonomische Analyse sowie Entwicklungsstrategie für das Land Mecklenburg-Vorpommern – 24.oldal, - http://www.europamv.de/docs/download/10092/Sozio%C3%B6konomische-%20und%20SWOT-Analyse%20sowie%20Entwicklungsstrategie.pdf 76

44

keleti része számára hiányoznak a nagyobb terhelést bíró, minőségi utak, dél-nyugati irányba Berlin, és Schwerin felé. Ha teszünk ismét egy lépést hátra, és megfigyeljük a volt NDK-s területeket NUTS-2-es szintű régiókra bontva, akkor megfigyelhetjük, hogy a kiválasztott tartomány – Mecklenburg – Elő-Pomeránia – az élen jár az autóutak építésében, hiszen a jelenlegi, maga 552 km-nyi autópálya hosszússágával csak Szászország (531 km),- és Türingia (498 km) tud lépést tartani. Autópályák hosszúsága a volt NDK-s tartományok között78

13. ábra

Ha pedig országos szinten próbáljuk megtalálni MVP helyét a NUTS-2 régiók között, akkor a közép mezőnyben találhatjuk, illetve jóval lemaradva az elsőktől, mint Bajorország (2503 km), vagy Észak-Rajna – Vesztfália (2200 km), de akár Niedersachsen is a maga 1431 kmvel. Autópálya utakban való ellátottsága néhány német NUTS 2 régiónak79

14. ábra

78 79

Forrás: Eurostat u.o.

45

Vasút és hajózás

A közutak mellett még a vasúti infrastruktúra, és a hajózás is kiemelt fontossággal bír a tartomány lakossága, és gazdasága számára egyaránt. Az alábbi ábra jól megfogalmazza a A vasút és az utópályák megoszlása km-ben, MVP tartományban, 1999-ben és 2009-ben80

lényegét annak, hogy mi is történt az elmúlt évtizedben, milyen tendencia mutatkozik meg. A vasúti pályák hosszát csökkentették, rentábilisságra hivatkozva.

Viszont

a

vasút

attraktivitását a DB AG81 többször is

15. ábra

próbálta

visszanyerni,

több

akció

keretén belül is, a 2002 és 2007-es intervallumban, többek közt azzal, hogy egy 740-km-es szakaszon növelték a szolgáltatások mennyiségét, és minőségét, a pályaudvarokat „utas baráttá” tették. 82 A vasutak hosszának az összehasonlítása, néhány német NUTS régió esetén MV tartománnyal 83

16. ábra

Összehasonlítva a többi régióval – kimondottan az új tartományokra koncentrálva – Türingia tűnik a legközelebbinek, de ezen a területen Brandenburg, Szászország, és Sachsen-Anhalt, is kiépítettebb, mint a vizsgált régió. Ami a villamosítottság arányát illeti, Mecklenburg – ElőPomeránia tartomány teljes vasúthálózatát (1543 Km) tekintve, annak csupán közel a felét, azaz 876 km-t korszerűsítettek.

Forrás: Eurostat Német Vasúti Rt. Sozioökonomische Analyse sowie Entwicklungsstrategie für das Land Mecklenburg-Vorpommern, 25. oldal, - http://www.europamv.de/docs/download/10092/Sozio%C3%B6konomische-%20und%20SWOT-Analyse%20sowie%20Entwicklungsstrategie.pdf 83 Forrás: Eurostat 80 81 82

46

Ami a hajózást illeti, pontosabban a szállítmányozást, és a személyi közlekedést, azt lehet róla röviden megállapítani, hogy kiemelkedő szerepe van a régióban ennek a közlekedési ágazatnak. A kisebb ingadozásoktól eltekintve ez a szállítási ág próbált stagnálni, növekedni, és ellentétben a vasúttal, nem veszíteni a népszerűségéből. Ami a személyszállítást illeti, a forgalom általában 3 millió fő körül alakul minden évben, 2003 óta. A legnagyobb fontossággal bíró kikötőnek a régióban Rostock számít. Rostockban bonyolódik mind

az áru,- mind a személyszállítás forgalmának a 2/3-a. Ahhoz, hogy versenyképes maradjon a tartomány a hajózást illetően, növelni kell a teljesítményképes tengeri összeköttetéseket, és a kikötők infrastruktúráját, hogy a Az összesített személyszállítás, a hajózást igénybevevők közt 84

multimodális

áru,-

személyszállításra

és

alkalmassá

váljon. Ezt a versenyképességet gyakorlatban

úgynevezett

„tengeri

autópályák”

létrehozásával képzelik el, ami 17. ábra

nem jelent mást, mint, hogy a rövidebb

távolságokra

a

tengeren kijelölnének ilyen folyosókat. Ezen folyosók által Mecklenburg–Elő-Pomerániát bevonják a nemzetközi közlekedés munkamegosztásába, azon térség kihasználtságának arányát növelve, és csökkentenék a tartományon belüli kelet–nyugati közlekedést. Pontosabban fogalmazva a más közlekedési ágazatokat tehermentesítenének így, növelve egyidejűleg az értékteremtést a tartomány kikötőiben.

84

Forrás: Eurostat - 1000 főben

47

2.3.2.3. Lakosság, foglalkoztatottság, emberi erőforrás Általánosan, röviden bemutatva, a tartomány már az egyesítés óta magával hordozza a magas munkanélküliségi arányt, a többi német tartományokhoz képest.

Lakosság

Ahogy azt már az elemzés néhány pontján említettem, folyamatosan, már több száz éve küzd a régió, a tartomány az elnéptelenedéssel. Csak a legutóbbi 20 évnyi tendenciát megfigyelve, azaz a német egység kimondása után, a majdnem 2 millió lakosú Mecklenburg – ElőPomeránia lassan, de biztosan már-már az 1,6 millió főt súrolja, valamivel több, mint 200.000 fő hagyta el a régiót ebben a 20 évben. A lakosság számának alakulása a tartományban 1990 és 2009 között 85

18. ábra

De nincs ezzel egyedül a régió az új tartományok között, mivel elég, ha megnézzük röviden az elmúlt évszázad eseményeit, és azok hatásait a keleti tartományok népességére:  1949. – Az NDK megalapítása: 19 millió lakos (30%-a a teljes német lakosságnak)  1961. – A berlini fal építésekor: 17 millió lakos (27%-a a teljes német lakosságnak)  1989. – A fal leomlásakor: 16,5 millió lakos (23%-a a teljes német lakosságnak)  2000. – 10 évvel az egyesítés után: 15 millió lakos (21%-a a német lakosságnak)86  2009. – 19 évvel az egyesítés után, napjainkban: 13 millió lakos (16%-a a teljes lakosságnak)87 Ezt a tendenciát követi tehát a legtöbb régió, az új tartományok kapcsán így úgymond a „keleti régiók elnéptelenedéséről” beszélhetünk. Forrás: Eurostat Wüsten oder Oasen, Gerald Braun - http://www.wiwi.unirostock.de/~wipae/Deutsch/Homepage_Deutsch/braun_wuesten_oder_oasen_konzepte_einer_regionalpolitik_fuer_mv.pdf - 7. oldal 87 A százalékos arány tekintetében a teljes lakossági arány az adott év össznépességének figyelembe vételével került kiszámításra 85 86

48

Egy EU-s tanulmány szerint, 2025-ig, a NUTS-2 régiók bontásában, a 10 legjobban elnéptelenedő, vagyis legnagyobb migrációt felmutató régiók között mind a 6 új német tartomány megtalálható lesz a TOP-10-ben. Ez természetesen a „brain drain”, azaz szellemi munkát vállaló, képzett munkaerő elvándorlása mellett azt is jelenti, hogy ezekben a keleti régiókban összességében gyorsabban fog az egész társadalom öregedni, és emellett, mivel kevés fiatal marad a régióban, csökkeni fog az újszülöttek száma is.88 Jól ábrázolja ezt a tendenciát tartományokra lebontva a következő ábra is: Az új tartományok népességének alakulása az elmúlt 20 évben 89

19. ábra

Jól látható, hogy ezt a tendenciát igazolják az Eurostat adatai is, azonban nem NUTS-2 régiós szinten végeztek ezt az összehasonlítást. Ugyanakkor érdekes lett volna megvizsgálni a két Brandenburg régiót, mivel nagyobb eltérést mutatott volna az észak-keleti Brandenburg, mint a Dél-nyugati Brandenburg, ami így statisztikailag „felhúzta” a testvér régiót. „Demográfiai katasztrófa”? – Nemcsak hogy csökken a lakosság, de a piacgazdaságban uralkodó verseny miatt csak azok maradnak a régióban, akik nem elég kelendőek a munkaerőpiacon másutt, és így a mennyiségi mellett még a minőségi romlása is bekövetkezik a lakosságnak. Néhány gazdasági növekedést felmutató „oázison” kívül nem történt erős gazdasági fellendülés, gazdasági értelemben a szakadék nem, hogy csökkenne kelet és nyugat között, hanem éppen ellenkezőleg. A gazdasági folyamatok legjobb indikátora az emberek hétköznapjainak, és cselekedeteinek megfigyelése, és felmerül a kérdés: ha ennyire „menekül” a lakosság mobilabb fele, akkor lehet, hogy gazdasági értelemben nem sikerült volna az egyesítés?

Wüsten oder Oasen, Gerald Braun - http://www.wiwi.unirostock.de/~wipae/Deutsch/Homepage_Deutsch/braun_wuesten_oder_oasen_konzepte_einer_regionalpolitik_fuer_mv.pdf - 7. oldal 89 Forrás: Eurostat 88

49

A munkaerő foglalkoztatottsága, munkanélküliség Az előző elemzésekből is kiderülhetett már sok minden a régióról, eléggé beszédesnek tartom az elkészült ábrákat. Amit a gazdaság oldaláról még a statisztika talán megszépít, azt a lakosság elemzési szempontja, a lakosság migrációja, annak képzettsége valósabb színben tüntet fel. Ha pedig a régió versenyképességének jövőjéről van szó, akkor azt az eddig még nem érintett K+F is jól vázolja. De haladjunk sorban, következzen a régió munkaerőpiacának jellemzése. A következő ábra jól mutatja az elmúlt évek főbb munkaerő piaci trendjeit, tendenciáit a vizsgált tartományban: A foglalkoztatottság alakulása 1999-2008 között90 (1000 fő)

20. ábra

Első pillantásra látható, hogy Mecklenburg-Elő-Pomeránia is követte az országban, Európában, és a világon végbemenő változásokat, gondolhatunk itt többek között az EU-s HOPE programra is. Ami tetten is érhető a grafikán, hiszen az általános európai túlhalászat csökkentéséről gondoskodtak ebben a tartományban is. A HOPE által, a tradicionálisan halászattal foglalkozók száma ebben a majdnem 10 évben szemmel láthatóan csökkent, a korai nyugdíjazások, átképzések által. Szintén tetten érhető az ábrán a szolgáltatásokból fakadó munkahelyek megjelenése, és ezen munkahelyek folyamatos növekedése. A szolgáltatási szektor után az állami alkalmazottak következnek a második helyen, majd az építőiparban dolgozók, és harmadikként a kereskedelemben tevékenykedők, akik száma nem mutat olyan erős ingadozást, mint ahogy az a második, vagy harmadik helyen álló állami, illetve ipari alkalmazottak száma esetében látható. Jobb képet kapunk akkor, ha a teljes foglalkoztatottságot összehasonlíthatjuk a potenciális, aktív munkavállalókkal, a munkanélküliekkel is.

90

Forrás: Eurostat

50

A munkaerőpiac ezen oldalát vizsgálva még mindig megállapítható a tartományra, hogy kifejezetten nehéz a sorsa a régiónak, és még mindig túlságosan magas munkanélküliségi rátát mutat fel. A munkanélküliségi ráta (%-ban), és a foglalkoztatottak száma MVPben91

Elnézve az Eurostat, és a régió hivatalos statisztikai adatait, az elmúlt években

25 20 15 10 5 0

sajnos

között

15%-20%

hullámzott 1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

A foglalkoztatottak száma a régióban 1999 és 2009 között 92

a

munkanélküliség ráta, ezzel az aránnyal, a régió jóval felette

volt

a

nemzeti

átlagnak. Ha

először

csupán

munkanélküliségi 21. ábra

fokuszálunk, hogy

a

a

rátára

elmondható, 2000-es

évek

közepéig egy 20%-hoz közeli, tartós stagnálás vehető észre a tartomány munkaerőpiacán, ami 2006/2007-ben megtörni látszott. Ha ennek az okát is meg akarjuk tudni, hogy mi is okozta ezt a tartós munkanélküliségi-ráta növekedést, avagy a foglalkoztatottsági ráta csökkenését, nos, akkor erre a válasz az építőipar területén keresendő. Az erős, és tartós munkanélküliségi ráta okára a szektoronként felosztott foglalkoztatottsági diagram tüzetesebb vizsgálata után juthatunk, és azt a megállapítást tehetjük, hogy az építőipar „tehet” erről. Ám ezek után 2006 és 2008 között általános javulás figyelhető meg, a munkanélküliségi ráta csökkenő tendenciát mutat.93 Az elkövetkezendő években úgy tűnik, hogy az aktív munkaképes lakosok száma, a munkaerő kínálat csupán lassan, és jelentősebb változások nélkül fog változni. A következő programozási időszakra azonban (2013-2020) felgyorsulhat ez a tendencia, az erősebb népességfogyás miatt. A régió munkaerőpiacának a korfáját tekintve a következő következtetéseket lehet levonni:

Forrás: Eurostat - A munkanélküliségi ráta esetén a vizsgált csoportot a 15-64 év közötti férfiak és nők képezték. Forrás: Eurostat - A foglalkoztatottak száma a régióban 1999 és 2009 között, 1000 fő 93 Sozioökonomische Analyse sowie Entwicklungsstrategie für das Land Mecklenburg-Vorpommern, 16. oldal, - http://www.europamv.de/docs/download/10092/Sozio%C3%B6konomische-%20und%20SWOT-Analyse%20sowie%20Entwicklungsstrategie.pdf 91 92

51

A 20 és 30 éves korosztályra egy egyre jobban felerősödő csökkenés vár az elkövetkezendő években. A 30 és 40 évesek között pedig már a 2000-es évek elejétől erősen csökkent az ilyen korosztályú munkavállalók száma. A 40 és 50 év közöttiek esetében szintén egy népességfogyás figyelhető meg, jelenleg is ez a helyzet és a jövőben is ezek a kilátások. Ami a nyugdíj előtt álló korosztályt illeti, azaz az 50 és 60 év közöttieket, nos ők azok a réteg, ahol kiszélesedik ez a korfa, és növekvő tendenciát fog mutatni egészen 2013-ig. Utána pedig, hogy ez a szélesen foglalkoztatott réteg egy ideig még az idősebb dolgozók bázisa maradjon, megpróbálják vagy a nyugdíjkorhatárt változtatni, vagy pedig az előnyugdíjasok számából elvenni, hogy mindenképp dolgozzanak az általános nyugdíjkorhatárig ezek a csoportok. A munkanélküliségi ráta az új tartományokban és a nemzeti átlagban95

22. ábra

Ami a nemzeti szintet, illetve a többi új tartományt illeti, az eddigi tendenciákat megfigyelve elmondható, hogy a tartomány nagyjából „úszik az árral”, csupán annyiban erősebb a sodrás a Országos munkanélküliségi ráta 94

régió szintjén, hogy a nemzeti átlagtól még mindig +45%-ra van Mecklenburg-Elő-Pomeránia. A többi volt NDK-s tartomány közül egyedül Türingia tudott közelebb kerülni több téren a nemzeti átlaghoz, így a foglalkoztatottság arányának terén, míg a vizsgált MVP-tartomány folyamatos, behozhatatlannak tűnő különbségekkel követi a nagyobb trendeket. Azt lehet mondani a legfrissebb adatok alapján, hogy nem csupán a régi, és új tartományok léteznek, és élnek nagyobb különbségekkel egymás mellett, de még a régión belüli diszparitás is megfigyelhető, pontosabban egy kelet-

23. ábra

94 95

nyugat különbség.

http://www.pub.arbeitsagentur.de/hst/services/statistik/000000/html/start/karten/aloq_kreis.html Forrás: Eurostat, 2011

52

2.3.2.4. Kutatás és fejlesztés

Röviden összefoglalva azt lehet megállapítani, hogy a kutatási aktivitása a vizsgált tartományban bejegyzett vállalatoknak elmarad a nemzeti szinttől, sőt, ahogy azt az 24. ábra is igazolja, az új német tartományok között is „kullog” Brandenburg, és Szász-Anhalttal együtt. K+F kiadások néhány német régióban összehasonlítva azt MVP-vel (€/lakos)r96 600,0

500,0 400,0 1991

300,0

1999

200,0

2007

100,0

0,0 Németország

Brandenburg

MVP

Szászország

Sachsen-Anhalt

Türingia

24. ábra

Az ábrából jól látható, hogy a 2000-es években erősebben nőtt a kutatás, és fejlesztésre szánt összegek nagysága. Mind a belső, illetve mind a külső K+F ráfordítások mértékét tekintve azok többszöröse valósult meg, és egy alacsonyabb 90-es évekbeli állapotról átlagfeletti növekedést produkált a szektor a 2000-es években, évről-évre. A kutatások nagy részét a felsőoktatásban hajtják végre, illetve a főiskolákon, egyetemeken kívüli laborokban. Nagyban támaszkodik a tartomány a felsőoktatásban elvégzett, elvégezhető kutatásokra, mivel a K+F szektorban dolgozók arányát tekintve az egyetemeken, és főiskolákon dolgozik a tartomány 84%-a. A Mecklenburg-Elő-Pomerániában található vállalkozások kutatási aktivitása elmarad a német nemzeti átlagtól, és ennek a lemaradási tendenciának az okai leginkább a vállalkozások struktúrájában, a cégek nagyságában keresendőek, névlegesen a kis,- és középvállalkozások átlagfeletti arányában. Így ezáltal következtetni lehet arra is, hogy csekély a nagyobb vállalkozások száma a régióban. Ehhez járul hozzá még az a tény is, hogy a kutatás,- és fejlesztés-intenzív gazdasági ágazatok, mint, pl.: autógyártás, elektrotechnika, csekély mértékben, vagy egyáltalán nem találhatóak meg a régió gazdasági szektorai között.

96

Forrás: Eurostat

53

Ha bejelentett szabadalmak oldaláról közelítjük meg a témát, akkor arra lehetünk figyelmesek, hogy 2004, illetve 2006 volt az a két év, amikor mind nemzeti, mind tartományi szinten megugrott a szabadalmak aránya. De sajnos még így is messze elmarad a nemzeti átlagtól. Vizsgálhatjuk azonban másik oldalról is a témát, névlegesen arról, hogy hány személyt foglalkoztatnak a kutatás illetve a technológiák kifejlesztése, továbbfejlesztésnek területén. Az új tartományokhoz képest utolsó helyen áll a tartomány a K+F szektorban dolgozók Szabadalmi bejelentések száma 1999 és 2007 között 97

arányát

összehasonlítva

a

többi tartományéval. Csak a tartomány

növekedését

tekintve, 1999 és 2009 között csupán 4,65%-ot növekedett a szektorban foglalkoztatottság,

a míg

például az új tartományok

25. ábra

közül élenjáró Szászországban 9,5%-os (majdnem a duplája) volt ebben a 10 évben a növekedés. A régi tartományokhoz képest pedig erősen lemaradt helyzetben van jelenleg Mecklenburg-Elő-Pomeránia. Elég, ha csak Hessenre (1.519.000 fő), Észak-Rajna-Vesztfália (4.088.000 fő), vagy Bajorországra (3.185.000 fő) gondolunk. Ahol ebben a 10 évben, Hessen esetében 14%-kal, Észak-RajnaVesztfália esetébenn 19%-kal, és Bajorországnál pedig 24%-kal növekedett a technológia, és K+F szektorban dolgozók száma. Ezen arányokat, és növekedéseket tekintve, eléggé szerénynek mondhatóak a tartomány eddigi mutatói ebben a tekintetben. HRST – Humánerőforrás a tudományban és technológiában98

26. ábra

97 98

Forrás: Eurostat u.o.

54

2.3.3. A régió SWOT - elemzése 1. táblázat: A regionális gazdaság versenyképessége99 Erősségek

Gyengeségek

 A feldolgozóipar erős növekedése  Az ipari szektoron belül erős a jelenléte az élelmiszeriparnak, és a hajógyártásnak, kiemelkedő exportorientáltsággal



A feldolgozóipar alacsony aránya a nemzeti színvonalhoz képest



A nemzeti átlaghoz képest:

 Jól pozícionáltak a kisebb ágazatok, mint a fafeldolgozás, nyomda/kiadók, és a mérő,- illetve vezérlőtechnikák  A többi tartományhoz /régióhoz képest erősen képviselteti magát az agrárszektor, magas tőkerentabilitással  Erősen képviselteti magát a turizmus, mint gazdasági ágazat



 Szoros kereskedelmi kapcsolatok Skandináviával,  és KKE térséggel  Alacsony ingatlan árak  Magas aránya az ökológiai mezőgazdasági megoldásoknak



Növekvő piaci részesedése az agrárüzemeknek, azáltal, hogy a termelési egységeket más régióból MVP tartományba kihelyezik



Újfajta foglalkozási, és termesztési területek a mezőgazdaságban (nyersanyag termesztése energiaforrásként)

 Az ökológiai mezőgazdaság kiépítése  A szolgáltatás szektor további kiépítése, különösen kiemelve, a következőket:





A turizmus ágazat kiépítését folytatni, és továbbfejleszteni



A logisztika területén az Északi-tenger, és a KKE régiók felé terjeszkedni

Az export kvóta növelése az ipari szektor növekedése által



A gazdaság alacsony technológia orientációja



A nemzeti átlagnál alacsonyabb vállalatalapítási arány



„Tőke gyenge” kis vállalkozások

A mezőgazdasági vállalkozások saját tőke gyengesége A többi tartományhoz képest MVP régión belül a feldolgozást igénylő mezőgazdasági áruk alacsony aránya Átlag alatti export kvóta



A tartományon belüli gyenge fogyasztás, felvásárló tömeg hiánya

Lehetőségek Folytatódó fejlődése az élelmiszeriparnak

A nagyvállalatok alacsony száma



 Magasan kvalifikált cégvezetők, és foglalkoztatottak, hála a megfelelően kifejlesztett oktatási,- és kutatási struktúráknak,





Veszélyek 

Alacsony növekedési rátájú gazdasági ágazatra való szakosodása a régió gazdaságának (olyan ágazatok, melyek alacsony innovációs, - és technológia színvonalat igényelnek, emellett alacsony értékteremtő ágazatokról lehet szó)



Lehetséges szakmunkás hiány a mezőgazdasági munkákban a demográfiai fejlődés miatt



A turizmus ágazatában stagnáló kereslet a régió iránt



A veszély lehetősége azáltal, hogy egy esetleges szakképzett munkaerőhiány léphet fel a mezőgazdaságban a demográfiai tendenciák miatt



A turizmus esetén egy stagnáló kereslet



A regionális különbségek leküzdése csökkenő népesség mellett

99

Sozioökonomische Analyse sowie Entwicklungsstrategie für das Land Mecklenburg-Vorpommern,50. oldal, - http://www.europamv.de/docs/download/10092/Sozio%C3%B6konomische-%20und%20SWOT-Analyse%20sowie%20Entwicklungsstrategie.pdf

55

A régióban kiemelkedő növekedést mutat fel az ipara, kiemeltképp az élelmiszeripar, és emellett a hajógyártás. Ennek a két gazdasági ágazatnak kiemelt szerepe van a tartomány exportjában, bár hozzávetőlegesen a német nemzeti átlag alatti a tartomány exportja mind értékét, mind mennyiségét tekintve. Ezen iparágak fejlesztése kiemelt kulcsszereppé válik majd a jövőben, mint egy növekedési lehetőség. Azonban jelenleg az ipar színvonala, kiemelten a feldolgozó ipar, a nemzeti szinthez viszonyítva alacsonynak mondható. Ezen kívül még a nemzeti átlaghoz hasonlítva, alacsony mértékű a nagyvállalatok száma, a gazdaság szektoraiban alacsony fokú a technológiák iránti orientáció, és a nemzeti átlagnál jóval alacsonyabb a vállalkozások alapításának száma, és „tőke gyenge” kisebb vállalkozások jellemzik a tartományt. Viszont ezen vállalkozások között is akadnak jól pozícionáltak, mint: a fafeldolgozás, ezzel összefüggésben a nyomdák/kiadók, illetve a mérő,- illetve mérőműszerek készítése. Nem elhanyagolható azonban a többi tartományhoz képest a mezőgazdasági szektor, és a turizmus sem. A mezőgazdasággal kapcsolatban mindenképp említésre szorul az újfajta, ökológiai mezőgazdasági megoldások alkalmazása, illetve kiváló lehetőség lenne a szektor számára, ha növekedésnek indulhatna azáltal, hogy ha az üzemeket más régióból a tartományba telepítenék, kihelyeznék. Emellett szintén új lehetőségeket hordoz a régió mezőgazdaságának a termesztett növényekből üzemanyagként való hasznosítása, és ebből a célból történő termesztése. A turizmus ágazatban pedig tovább kell folytatni annak kiépítését, és továbbfejlesztését. A többi régiót, országot tekintve, MVPtartománynak szorosak a kapcsolatai a Baltikummal (Skandinávia), illetve Észak-Európa mellett Európa keleti részével, a KKE-térséggel. Ezen összeköttetések esetében is van még mit fejleszteni, kimondottan a logisztika területén. Emellett pedig, ha a tartományban képzeli el valaki a jövőjét hosszú távon, mindenképpen a régióba történő migráció melletti indokként említhetők az alacsony ingatlan árak. Azonban a tartományra nézve veszélyeket rejthet az olyan ágazatokra való építés, melyek alacsony innovációs, - és technológiai színvonalat igényelnek, vagy alacsony értékteremtő ágazatok. Előfordulhat azonban az is, hogy a két fő ágazat céljai nem úgy válnak valóra, mint az elmélet, így lehetséges, hogy nem lesz elég dolgozó, szakképzett munkaerő a mezőgazdaságban a népességfogyás miatt, és az is megeshet, hogy a turizmus, és a régió iránt nem növekszik, csupán stagnál, vagy esetleg csökken az érdeklődés. Azonban összegzésként megfogalmazhatjuk, hogy a legnagyobb kihívás az, hogy a fentebb felsorolt jelenlegi erősségek, és lehetőségek csak akkor válhatnak valóra, ha figyelembe veszik a régiót fenyegető gyengeségeket, illetve veszélyeket.

56

2. táblázat: Társadalom100 Erősségek  Jelenleg még „fiatal” társadalmi struktúra

Gyengeségek  Tartós, erős népesség fogyás, a régióból való migráció, és az alacsony újszülöttek száma miatt

 Pozitív migrációs arány a 49 éves kor felett 

Lehetőségek 

Egy korai „akció terv” kidolgozása szükséges a már ismert népességfogyás ellen, illetve alkalmazkodás a megváltozott helyzethez a jövőben



Növekedési lehetőségek az egészségszolgáltatás terén

A fiatalabb lakosok elvándorlása, különösen a fiatalabb nőké Veszélyek



A jövőben továbbra is csökkenő népesség többlet terhet jelent az állam közösségi, közszolgálati bevételek miatt



„Túlkorosodása” a társadalomnak, és további növekedése a halálozási, és születési szakadéknak

Ami a régió társadalmát illeti, mindenképpen pozitívumként lehet elkönyvelni, hogy a régiónak jelenleg még relatíve kiszélesedik a korfája a fiatalabb korosztály körében. Viszont máris jelentkezik a másik oldalon, mint gyengeség, hogy nem sokáig fog ez az állapot fennmaradni, hiszen köztudott tény, hogy a régió népessége erősen csökkenő tendenciát mutat fel már az egyesítés óta, sőt már 1949 óta. A fiatalabb lakosok elvándorlása esetén is inkább a nők elvándorlása jelenti a legnagyobb veszélyt, hiszen a jelenlegi tendenciák mellett a nők aránya alacsonyabb a munkanélküliséget tekintve, azaz több nő dolgozik, mint férfi, és ha a nők elvándorlása tovább tart, illetve fokozódik, akkor az csak még nagyobb munkanélküliségi rátát fog jelenteni a régió számára. Érdemes lenne egy korai akció tervet kidolgozni, annak érdekében, hogy a jelenleg is tartó népességfogyásnak gátat szabhasson a régió vezetése, vagy ha megállíthatatlan folyamatról beszélünk, akkor legalább alkalmazkodjon a megváltozott helyzethez. Mindenképpen érdemes az egészségturizmusra, és az egészségszolgáltatásokra irányítani a figyelmet, hiszen a 49 év felettiek letelepülése nem csupán kiszélesíti a korfát az idősebb generáció javára, hanem éppen hogy munkát, és ezzel együtt megélhetési lehetőséget, munkahelyet jelent a fiataloknak. A jövőre nézve pedig kimondottan veszélyként jelenik meg a már említett, és felvázolt népességfogyás, ami az állami újraelosztó szerepét is átformálja, hiszen kevesebb adófizető kevesebb bevételt jelent a helyi kormányzásnak, így kevesebb lakosnak kell befizetnie a kivándorolt lakosok adóhányadát, megnehezítve a továbbra is a régióban maradók életét. 100

Sozioökonomische Analyse sowie Entwicklungsstrategie für das Land Mecklenburg-Vorpommern,49. oldal, - http://www.europamv.de/docs/download/10092/Sozio%C3%B6konomische-%20und%20SWOT-Analyse%20sowie%20Entwicklungsstrategie.pdf

57

3. táblázat: Munkaerőpiac és foglalkoztatottság101 Erősségek

Gyengeségek 

 Magas munkaerő potenciál



 Magas, és messzemenően stabil foglalkoztatási aránya a nőknek a munkaerőpiacon



 Relatíve magas aránya azon gazdasági ágazatoknak, melyek kedvező foglalkoztatási perspektívákat ajánlanak

  



Lehetőségek

Kevés befolyásolási lehetőség a munkaerőpiac potenciálnak, főleg a migráció arányát tekintve a fiatalabb társadalmi rétegnek, főleg a nők esetében Összehasonlítva a többi keleti tartománnyal, jóval alacsonyabb foglalkoztatási arány A társadalombiztosításra kötelezett munkahelyek visszaszorulása A nők részesedése a munkaerőpiacból:  átlag alatti fizetés  kevés női vezető a magasabb pozíciókban Magas munkanélküliség Sok és stabil azon személyek száma, akik hosszútávon munkanélküliek, sőt a fiatalok elvándorlási arányától eltekintve is magas a fiatalok (20-25 év) munkanélküliségi aránya Egyre élesedő helyzet a munkaerőpiacon az idősebb generáció számára Veszélyek

A gazdasági struktúraváltás következtében javulhatnak a foglalkoztatási perspektívák



Az átlagfeletti szezonális foglalkoztatottság



A tartós foglalkoztatási viszony megváltozása



Szintén a gazdasági struktúraváltás következtében javulhat a nők szerepe, és helyzete a munkaerőpiacon



Folyamatos csökkenése a képzett munkaerőnek, a népesség csökkenés, és az elvándorlás miatt



A munkaerő piaci perspektívák javulása azáltal, hogy jobban betagozódik MVP tartomány az Északi-tenger körüli országok, régiók munkamegosztásába



A tartós munkanélküliség miatt bizonyos rétegénél a munkaerő állmonyának képzettségbeli romlása, hanyatlása figyelhető meg a szakmai tudás tekintetében



A foglalkoztatási szituáció javulása a tartós egzisztenciaalapítás által



Fenn áll a munkanélküliek esetében a szociális kirekesztés veszélye



A régió erősségei között mindenképpen említésre méltó, hogy a régióban magas a munkaerő potenciál, illetve magas, és messzemenően stabil a nők foglalkoztatási aránya a munkaerőpiacon. Olyannyira, hogy ha megnézzünk a tavalyi foglalkoztatottsági, vagy munkanélküliségi elemzéseket, akkor jól láthatóvá válik, hogy a munkanélküliségi arányt tekintve az átlagot éppen, hogy javítva a nők aránya, mivel több nő dolgozik a tartományban, mint férfi, viszont a nők számára többek között a munkabér nem egyenlő a hasonló munkát végző férfi kollegákkal szemben. Emellett relatíve magas az aránya azon gazdasági ágazatoknak, melyek kedvező foglalkoztatási perspektívákat ajánlanak. Az ebből kihozható

101

Sozioökonomische Analyse sowie Entwicklungsstrategie für das Land Mecklenburg-Vorpommern,52. oldal, - http://www.europamv.de/docs/download/10092/Sozio%C3%B6konomische-%20und%20SWOT-Analyse%20sowie%20Entwicklungsstrategie.pdf

58

lehetőségek egy versenyképesebb tartományt varázsolhatnának a jelenlegi régióból. Így, a végbemenő

gazdasági

struktúraváltás

következtében

javulhatnak

a

foglalkoztatási

perspektívák, vagy ennek következtében akár a nők helyzete is javulhat a munkaerőpiacon. Azzal is növelni lehetne a régió munkaerő piaci perspektíváit, ha jobban betagozódik MVP tartomány az Északi-tenger körüli országok, régiók munkamegosztásába. Azonban a munkaerőpiac területén mindenképpen a régió gyengeségeként lehet említeni, hogy kevés befolyásolási lehetősége van a régiónak a munkaerő piaci potenciált tekintve, főleg a migráció arányát nézve, elsősorban a fiatalabb társadalmi rétegek, főleg a nők esetében. A foglalkoztatási arányát tekintve a régiónak megállapítható, hogy jóval alacsonyabb, mint a többi

régió,

vagy

esetleg

a

német

átlag

foglalkoztatottsági

aránya.

Sőt,

a

társadalombiztosításra kötelezett munkahelyek aránya is a visszaszorulás tendenciáját mutatja. Emellett még mindig gyengeségként róható fel a tartománynak, hogy sok, és stabil azon személyek száma, akik hosszútávon munkanélküliek, sőt a fiatalok elvándorlási arányától eltekintve is magas a fiatalok közti (20-25 év) munkanélküliségi arány. De az idősebb korosztályt nem kíméli a munkaerő piac, és a népességfogyási tendencia sem, az ő esetükben is egyre élesedő helyzet alakul ki a munkaerő piac ezen szegmensén. A jövőben pedig főleg a két vezető gazdasági ágazat miatt (turizmus, mezőgazdaság), kiemelten figyelni kell az átlag feletti szezonális foglalkoztatottságra, és a tartós foglalkoztatási

viszony

megváltozására.

Emellett

a

képzett

munkaerő

folyamatos

csökkenésére, a népesség számának zsugorodására, és az elvándorlásra. A tartós munkanélküliség miatt pedig bizonyos rétegénél a munkaerőállomány képzettségbeli romlása, hanyatlása figyelhető meg a szakmai tudás tekintetében. A munkanélküliek kapcsán pedig fennáll a társadalmi kirekesztés veszélye is.

59

4. táblázat: A humán erőforrás, oktatás102 Erősségek  Magas képzettségi arány  Folyamatosan növekvő száma a továbbtanulóknak és a továbbtanulást kezdőknek  Sokoldalú főiskolai, - és kutatói lehetőség

Gyengeségek 

Csökkenő száma a gyári gyakornoki helyeknek



Csekély aránya az érettségivel a középiskolát elhagyóknak más tartományokhoz képest

 Relatíve romlása a képzési struktúrának az alkalmazottak között (közel stagnáló a magasan képzettek aránya a tartományban)

Lehetőségek 

A gazdasági perspektívák javítása a továbbtanulók számának a növelésével, kiemelten, főképp a tartomány intézményeiben tanulók által



A foglalkoztatási perspektívák javítása



A vállalatok versenyképességének javítása az „életen át tartó tanulás” kultúra beépítésének jegyében





Az idősebb munkavállalók foglalkoztatási lehetőségeinek a növelése, az „életen át tartó tanulás” program lehetőségével

Veszélyek



Tovább tartó romlása a képzési struktúrának (a többi tartományhoz képest)



A magasan képzett munkavállalók hiánya, a túlságosan alacsony érettségizettek száma miatt, és a képzett munkaerő tartós elvándorlása miatt



Csökkenő tanulószám a periférikus területeken az oktatás, képzés világában a tanítás minőségének a csökkenéséhez vezet

 A demográfiai csökkenés miatt bekövetkező minőségi romlás az oktatás területén

Új koncepciók bevezetése az oktatásszervezésben

A humán erőforrás esetében kiemelendő a magas képzettségi arány, és a folyamatosan növekvő száma a továbbtanulóknak, és a továbbtanulást kezdőknek, emellett széles a skála a diplomás szakmákból. Növekszik a továbbtanulók száma, de ezzel együtt nem szabad elfelejteni, hogy a többi tartományhoz képest még mindig kevesebb az érettségivel a középiskolát elhagyók száma, illetve közel stagnáló a magasan képzettek aránya a tartományban. Ha azonban sikerül a továbbtanulók számát továbbra is növelni, akkor javulhatnak hosszútávon a gazdaság perspektívái (ha népességfogyással számolunk, akkor is más régióból, vagy más országból a régióba érkező, tanulni, majd ott dolgozni vágyó fiatalokról beszélhetünk). Mindenképpen elképzelhető ezáltal, hogy a foglalkoztatási perspektívák növekedni fognak. Sőt, az életen át tartó tanulás (LLL) koncepció beépítésével a vállalatok szerkezetébe esély nyílna a vállalatok versenyképességén is javítani. Az oktatásszervezésben pedig új koncepciók bevezetésével lehetne javítani azon. Viszont, ha ez részben, vagy egészben nem következik be, akkor könnyen tovább romolhat a képzési struktúra, az elvándorlók aránya tovább nő, legyen az diplomás vagy szakképzett. 102

Sozioökonomische Analyse sowie Entwicklungsstrategie für das Land Mecklenburg-Vorpommern,53. oldal, - http://www.europamv.de/docs/download/10092/Sozio%C3%B6konomische-%20und%20SWOT-Analyse%20sowie%20Entwicklungsstrategie.pdf

60

5. táblázat: Közlekedési infrastruktúra103 Erősségek

Gyengeségek

 Innovatív részmegoldások a mobilitás növelésének érdekében (pl.: busz, és vasúti sínek újrahasznosítása új magánvállalatok által)  A mezőgazdaság egy jól kiépített úthálózattal rendelkezik (földút)



Hiányzó autópálya-összeköttetés észak-dél irányokba, MVP tartomány nyugati részében



A többi tartományhoz képest alacsonyabb kiépítési, - ellátottsági, - modernizálási hajlam az úthálózat iránt



A nyilvános személyi közlekedésnek nem kielégítő kihasználtsága

Lehetőségek

Veszélyek



A hajó kikötők, mint növekedési potenciál



A közlekedési infrastruktúra javítása az észak – déli autópálya út megépítésével



A népességfogyás megnehezíti, negatívan befolyásolja, sőt akár megdrágíthatja a nyilvános közösségi közlekedésre, és annak fenntartására irányuló költségeket

A közlekedési infrastruktúra területén van még mit pótolnia a régiónak, viszont rendelkezik innovatív

lehetőségekkel,

részmegoldásokkal,

ami

által

kompenzálni

tudja

az

infrastruktúrában jelentkező hiányosságait, ilyenek pl.: a tömegközlekedés intenzívebb használata, több busz, illetve eddig nem használt vasúti sín újra használatba vétele. Emellett a mezőgazdaság a régió egyik erőssége, és számukra egy jól kiépített úthálózat áll rendelkezésre, igaz, hogy csupán földutakról van szó. Ha pedig hiányosságokról van szó, akkor még bőven van mit pótolnia a régiónak, hiszen hiányoznak a tartományon belül az észak-déli vonalban kiépített autópályák. Ezen kívül a többi tartományhoz képest az úthálózat kiépítettsége is elmarad a többi régiótól. Sőt, az utak minőségének javítása, és modernizálása is elmarad a régiók trendjeitől. A nyilvános közlekedés pedig nem kielégítő kihasználtsággal üzemel. Ezekre a problémákra a megoldást jelentheti a közlekedési infrastruktúra javítása azzal, hogy megépítésre kerül az észak-déli vonalú autópálya, és ez által javulna a régió úthálózatának teljes hossza, és minősége is a teljes infrastruktúrát tekintve. Ugyanakkor a már említett közösségi közlekedés lehetőségei is korlátozottak, hiszen a mindennel összefüggő népességfogyás hatásai a közlekedésre is kihatnak. A népességfogyás negatív irányba befolyásolja a nyilvános közlekedés tarifáit, hiszen a nyilvános közösségi közlekedés bevételeit egyrészt az állampolgárok adójából szerzi a tartomány, másrészt a közlekedési díjakat is az állampolgárok fizetik meg.

103

Sozioökonomische Analyse sowie Entwicklungsstrategie für das Land Mecklenburg-Vorpommern,54. oldal, - http://www.europamv.de/docs/download/10092/Sozio%C3%B6konomische-%20und%20SWOT-Analyse%20sowie%20Entwicklungsstrategie.pdf

61

6. táblázat: A régión belül jelentkező diszparitások104 Erősségek

 A régió földrajzi helyzetéből adódóan (klíma és táj) az ott élés magas értéke  A szabadidő értékes eltöltése, a természeti élmények, és vízi sportok miatt

Gyengeségek 

Erős nyugat – kelet különbségek a foglalkoztatottság, a népesség fogyás, és a regionális gazdasági erő esetében



Migráció a periférikus régiókból



A társadalom túlkorosodása, vidéken, kimondottan a periférikus fekvésű településeken



A mezőgazdaság mellett túlzottan alacsony a másfajta foglalkoztatási alternatívák aránya

Lehetőségek

 Turisztikai célokra való hasznosítása az agrárium számára kevésbé értékes földek esetén

 Fejlesztése, és diverzifikálása a turizmus üzletágnak (kimondottan a tengeri régiókon kívül) 

Fejlesztése, és diverzifikálása a kisiparosoknak

Veszélyek

 Egyes területek esetében a népességfogyás már megállíthatatlan

 Nagyarányú területi differenciálódások 

Folyamatos, és elkövetkező leépítések a mezőgazdaságban

A régió erősségeként sorolható fel a földrajzi fekvése, az ottani élet „magas” értéke, a klíma, a táj, a szabadidő értékes eltöltése végett. Viszont, ha jobban megvizsgáljuk a régiót, akkor felfedezhetünk a régión belül erős nyugat-keleti különbségeket, foglalkoztatottság, népesség, és regionális gazdasági különbségeket. Ezen okok miatt a periférikus részeiből a tartománynak erős elvándorlás jellemző, emellett a periférikus fekvésű településeken kiemelt gondot okoz a társadalom túlkorosodása. Ezen kívül, a földrajzi adottsága miatt a mezőgazdaságnak kiemelt szerepe van a régióban, de emiatt is akár a más foglalkoztatási alternatívák aránya túlzottan alacsony. Viszont lehetőséget jelent éppen a mezőgazdaság által nem annyira preferált földterületek turisztikai célokra történő hasznosítása. Továbbá a turizmus ágazatának a fejlesztése, diverzifikálása. De nem csak a turizmusnak, hanem vele együtt még más szektoroknak is fel kel készülniük a változásokra, modernizálásra, mivel ha nem maradnak ilyen vonzók ezek a gazdasági ágazatok, akkor egyre kevesebb munkavállalónak lesz lehetősége, illetve kedve ebben a szektorban dolgozni. Így tehát, tervek híján szembe kell néznie a tartománynak a megállíthatatlan népességfogyással, a tovább folytatódó területi differenciálódással. Leépítéseket kell elszenvednie, többek között így a mezőgazdaságnak is.

104

Sozioökonomische Analyse sowie Entwicklungsstrategie für das Land Mecklenburg-Vorpommern,56. oldal, - http://www.europamv.de/docs/download/10092/Sozio%C3%B6konomische-%20und%20SWOT-Analyse%20sowie%20Entwicklungsstrategie.pdf

62

7. táblázat: Kutatás és fejlesztés105 Erősségek

Gyengeségek

 Széles főiskolai hálózat

  Növekedő tendenciát mutat a felsőoktatási intézményekbe jelentkező hallgatók száma évről-  évre   Pozitív fejlődési folyamat figyelhető meg a szabvány bejelentések területén, az egyetemeken kívüli kutatólaborokból Lehetőségek 

A régió elhelyezése a térképen, mint „a tudomány szákhelye”



A decentralizáltság leépítése – pl.: online megoldások által (e-Gov)



Tudomány, gazdaság, és az állam összekapcsolása



További erősítése annak a tendenciának, hogy a „know-how” átkerüljön az iskolapad elméletéből a gyakorlatba

Csekély érdeklődése a gazdaságnak a K+F iránt Emiatt alacsony a száma azoknak, akik a K+F ágazatban dolgoznak A teljes nemzeti összehasonlításban alacsonynak mondható a szabványok bejelentésének aránya

Veszélyek



Várható csökkenése a hallgatói létszámnak megnehezíti a felsőoktatási hálózat fenntartását, és ezzel együtt a közösségi, nyilvános kutatási infrastruktúrát

Mindenképpen a tartomány kutatás, és fejlesztésének jellemzésekor meg kell említeni, hogy a tartomány széles felsőoktatási intézményi hálózattal rendelkezik. Ezzel kapcsolatban évrőlévre növekvő tendenciát mutat a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők száma. Mind a felsőoktatási, mind az azokon kívüli laborokban általánosan pozitív folyamatként figyelhető meg a szabvány bejelentések nagy száma, illetve az a tendencia is, ahogyan a tudás átkerül az iskola falai közül a gyakorlatba. Így ezen tendencia követésével könnyen elképzelhető, hogy a régiót a jövőben a „tudomány székhelyeként” hívhatnák. Ebben a folyamatban segíthetne az állam, illetve a gazdaság is, ezáltal összekapcsolódnának ezek az ágazatok, fokozva köztük a kapcsolatot, együttműködést. Azonban szembe kell nézni a kockázatokkal, veszélyekkel is, egy ilyen jövőkép felfestésekor. Természetesen gondolva a mindent beárnyékoló népesség fogyásra, és az elvándorlásra egyaránt. A várhatóan csökkenő hallgatói létszámok nagyban megnehezíthetik a felsőoktatási intézmények működését, azok hálózatának fenntartását, és ezzel együtt a közösségi, nyilvános kutatási infrastruktúra fejlődését, újabb szabványok, szabadalmak kidolgozását.

105

Sozioökonomische Analyse sowie Entwicklungsstrategie für das Land Mecklenburg-Vorpommern,57. oldal, - http://www.europamv.de/docs/download/10092/Sozio%C3%B6konomische-%20und%20SWOT-Analyse%20sowie%20Entwicklungsstrategie.pdf

63

2.4. Az Európai Unió regionális politikájának hatása a régióra 2.4.1. A politika, és eszközeinek bemutatása Fontos még a regionális politika bevezetésekor tisztázni, hogy az Európai Unió tagállamai egészen sokszínű közigazgatási típusokból állnak össze. Alapvetően négy alaptípusát különböztethetjük meg az Európai közigazgatási rendszereknek: 1. Föderalizált (szövetségi) államok A tartományok, illetve kantonok autonómiája széleskörű, több vonatkozásban is állami szintű intézményekkel, funkciókkal rendelkeznek, törvényhozásuk, kormányuk van. Történelmi hagyományaikban az autonómia a meghatározó. . Ilyen országok, pl.: Németország, Ausztria, Svájc. 2. Regionalizált államok A középszint jogosítványai szűkebbek, a központi irányítás pénzügyi-elosztó funkciója erősebben érvényesül. A régiókat a központ jelöli ki, ezek törvényhozási, költségvetési jogosítványai korlátozottak. Ilyen országok pl.: Olaszország, Spanyolország. 3. Decentralizált államok A helyi önkormányzatok, és a központi hatóságok közötti regionális közigazgatási szint, szerepköre bővebb a helyi, és szűkebb a központi szintnél. Ilyen országok, pl.: Franciaország, Portugália. 4. Egyközpontú (unitárius) államok A középszintű igazgatási egységek szoros központi irányítás alatt állnak, ezek pénzügyi kereteit, és törvényi szabályozását is a központ határozza meg. Ilyen országok pl.: KKE, valamint Dél-Európa országainak többsége Ez csupán egyfajta lehetőség a besorolásra, melyek láthatóan a nemzetgazdaságok egységét, és azok határait veszik figyelembe. Vannak azonban olyan besorolási, rendezési lehetőségek, melyek inkább a regionális tagolódást tartják számottevőnek. Az sem tekinthető újdonságnak, hogy Európa nyugati részén is léteznek fejlettségbeli különbségek, és emiatt léteznek ún.

64

„gazdasági erőközpontok”, ahol magas a népsűrűség, magasak a jövedelmek, és ahol a termelési tényezők és az üzleti tevékenységek koncentrálódnak. Egy gazdasági integrációban, mint amilyen az EU, a regionális egyenlőtlenségek kezelése a legfontosabb feladatok közé tartozik, hiszen a tartósan lemaradó országok hosszú távon nehezen képesek elfogadni ezt az állapotot. Ahogy azt már előbb is több ponton említi a dolgozat, nem lehetett azokra a neoklasszikus elméletekre építeni, amelyek azt mondták ki, hogy a globalizáció, vagy esetleg a kereskedelmi, és gazdasági folyamatok közösségi szintre való emelése majd segíteni fogja a régiók közti egyenlőtlenségek csökkentését. A kereskedelem liberalizálása, és a gazdasági integráció kényszert idéz elő, alkalmazkodási kényszert. A fokozódó verseny lokális szinten is érezteti hatását, és a régiókat az erőforrások átcsoportosítására kényszeríti, a veszteségesből a nyereséges ágazatok felé. Ebben a felfokozott versenyhelyzetben csak azok a régiók tudják versenyképességüket megtartani, amelyeket diverzifikált gazdasági szerkezet jellemez. Az integrációs folyamat jobban a felszínre hozza a különbségeket a különböző tagországok különböző régiói között. Ebből tehát egyenesen következik, hogy megfelelő proaktív fejlesztési politika, megfelelő kezelés nélkül nem hogy csökkentené, de éppen, hogy kiélezi a régiók közti különbségeket. Így a spontán, „laisezz-faire”, és a „láthatatlan kéz” helyett egy aktív regionális politikára van szükség, hiszen mivel emellett számos érv szól:  A termelési tényezők kihasználása, az erőforrások re-allokációja lassabb ütemben következik be, mint az társadalmilag elfogadható lenne.  Az erőforrás allokációból adódó egyoldalúságok kezelése, hiszen alapvetően a tőke nem áramlik a fejletlen régiókba,  A támogatott régiókban a támogatások fokozatos kivonása, itt legfőképp az állami támogatásokra kell gondolni.  Szolidaritás, jóléti különbségek csökkentése, hiszen a gazdasági érvek mellett, mögött legalább ennyire érdemes figyelembe venni. A gazdasági unió létrehozáskor a regionális egyenlőtlenségek csökkentését is fel kellett vállalni, ami különböző fejlettségű régiók közötti növekvő, és nem tolerálható jóléti különbségek mérséklését igényli. 106

106

Európai Unió regionális politikája, Kengyel Ákos, Aula Kiadó,158. oldal

65

Hosszú út vezetett addig, amíg a közösségi politika szintjére nem emelkedett a tárgyalt téma. A római szerződés eredeti változata alapvetően még nem tett említést a Közösség regionális politikájáról, viszont explicite tartalmazott arra utalást, miszerint az integráció feladataként kell, hogy kezelje a gazdasági tevékenységek harmonikus fejlődésének előmozdítását, mindenhol a Közösségen belül. Így a római szerződésben, az 1950-es években csupán érintőlegesen, marginálisan fogalmazták meg a régiók közti különbségek kiegyenlítődésének feladatát.107 Hiszen a megoldást akkoriban megoldódottnak tekintették azzal, hogy az integrációs folyamat az általános gazdasági fellendülésnek köszönhetően a fejlettségbeli különbségekre kiegyenlítő hatással lesz. Főleg az integráció kezdeti szakaszában a négy szabadsági fok (áruk, szolgáltatások, tőke, munkaerő/majd személyek szabad áramlása) kiteljesedésétől várták a fejlettségékbeli különbségek mérséklését. 108 Csupán fokozatosan, évtizedek alatt vált nyilvánvalóvá, hogy maga a gazdasági integráció külső beavatkozások nélkül nem tudja, mint egy automatizmus fejleszteni az elmaradottabb régiókat, és így a további integrációs lépcsők megcélzása csak tovább súlyosbíthatja a már eredetileg is elmaradottabb, periférikus fekvésű régiók helyzetét. Ezért volt szükség nem csupán ezt nemzeti szinten kezelésbe venni, hanem egyre égetőbbnek érezték az EK tagjai, hogy ennek a folyamatnak az eszkalációját meg kell állítani, és egy proaktív, közösségi szintű regionális politikát kell megvalósítani. 109 Sokat segített a regionális politika hiányának orvoslásában az 1970 Werner-jelentés is, ami a következő lépcső felé tett lépésként értelmezhető, a Balassa-féle integrációs lépcsők esetében. A monetáris unió iránya, illetve az első bővítés, majd a 80-as években a mediterrán kibővülések

mind-mind

ráirányították

a

figyelmet

egy

aktív

regionális

politika

szükségességére. Hiszen egy optimális valutaövezet alapja feltételezi, hogy a közös pénz bevezetése csakis hasonló fejlettségű szinten álló országok között lehetséges. Így emiatt az első kibővülés annyiban játszott nagyobb szerepet, és tett egy határozott lépést a közösségi szinten gyakorolt regionális politika felé, hogy ott volt egyrészt a felvettek között Írország, illetve Nagy-Britannia is, mely országok esetében, a saját belső, nemzeti régiók közötti

Csupán több másik kezdeti közösségi szintű politika foglalkozik vele érintőlegesen, néhány mondat erejéig, így az agrárpolitikával kapcsolatosan, a közlekedési politikával kapcsolatban, és az állami támogatásokkal foglalkozó cikkben. Többek közt olyan pénzügyi eszközökről is rendelkeztek melyeknek volt regionális fejlődési hatásuk. 108 Európai Unió regionális politikája, Kengyel Ákos, Aula Kiadó,160. old 109 u.o., 161. oldal 107

66

fejlettségbeli különbség egyes területeket tekintve meghaladták a négyszeres különbséget is. 110

Így ennek hatására hívták életre 1972-ben az ERFA-t, vagyis az Európai Regionális Fejlesztési Alapot, amely 1975-ben kezdte meg a működését.

Több

oka

is

volt

a

létrehozásának, de talán a legnyomósabb érvek közt az új tagállamok felvételét, és az akkori ipari szerkezetváltást lehet leginkább említeni. Ekkoriban minden tagországot alapvetően érintett az ipari régiók válsága, így nem csak az elmaradottabb régiókkal küszködő tagállamok problémájáról beszélhetünk, hanem a fejlett tagállamok problémájává vált ez, így megteremtődött egy közös szabályozás orvoslásnak az igénye. Az ERFA megalapítása így tekinthető a közösségi kezdeményezés politikai alapjának, melynek fő célja a regionális egyenlőtlenségek kezelése. A Közösség regionális politikáját szolgálja még az ESZA is, vagyis az Európai Szociális Alap. Eredetileg nem regionális politikai céllal indult, és már a római szerződés is tartalmazott rá utalást, és így ennek alapján 1960-ban elkezdte működését. Az alap csak később került a regionális politika alkotóelemévé, amikor már tisztán látható volt, hogy a munkaerő képzettsége, és felkészültsége mennyire kulcsfontosságú faktor a régiók versenyképességét illetően. Az alap eleinte az átképzés területére koncentrált, majd a már említett 70-es évekbeli hagyományos iparágak hanyatlása miatt a növekvő munkanélküliség kezelése került a tevékenységek közül a középpontba.111 Ezen kívül egyre fontosabbá vált idővel az esélyegyenlőség megteremtése a munkaerőpiacon, és a hátrányos helyzetű csoportok munkavállalási esélyeinek a javítása. A legutóbbi többéves regionális programkeret előtt, részét képezte a regionális politikának az 1962-ben alapított EMOGA, azaz Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs részlege is. Az agráralap Orientációs részlegét a mezőgazdaság modernizálásával bízták meg, mely konkrétan a termelési eljárások modernizálását jelentette többek között. 2006 végéig a HOPE, azaz a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz is a regionális politika eszközei közé tartozott, ami alapvetően a halászati ágazat szerkezeti átalakításában nyújtott segítséget. Még két fontos fogalom/eszköz nem került említésre, amit mindenképp említeni kellene, az pedig nem más, mint a Kohéziós Alap, és az EBB – Európai Beruházási Bank.

110 111

Európai Unió regionális politikája, Kengyel Ákos, Aula Kiadó, 161. oldal Elsősorban a tartósan munka nélkül maradok és a fiatal munkanélküliek képzése vált fontossá.

67

Az 1993-ban, a maastrichti szerződés alapján életre hívott Kohéziós Alap lényegét tekintve az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező államok gyorsabb felzárkózását célozza meg, hogy minél gyorsabban elérhessék a GMU csatlakozáshoz szükséges gazdasági teljesítményt. Pontosabban, azok az országok jogosultak ennek a pénzügyi eszköznek a használatára, amely országok esetében az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem (GNI) nem éri el az uniós átlag 90%-át. Ezek a pénzügyi támogatások pedig a gyakorlatban megjelentek az adott országnak a „TEN” program keretein belül, infrastrukturális kiadásokra, illetve környezetvédelemmel összefüggő beruházásokhoz lehetett lehívni. Majd a 2007-2013-as programozási időszakban ez az alap beolvadt a regionális politika eszközei közé, így ez a tevékenységek listája jobban kibővülhetett.112 A strukturális alapok, és a Kohéziós Alap mellett az Európai Unió regionális politikájának zavartalan működését alapvetően biztosítja még az Európai Beruházási Bank is. Az EBB már 1958 óta, a római szerződés beiktatása óta működik, tulajdonosai pedig az Uniót alkotó tagállamok. Fő célja az EU fejlődését elősegítő tőkeberuházások finanszírozása, és a Közösség közös politikáinak megvalósulását előmozdító projektek támogatása. A regionális fejlesztés a bank legfontosabb hitelezési képessége, hiszen az Európai Bizottsággal szorosan együttműködve, kiemelkedő szerepet játszik a regionális fejlesztések céljainak elérésben. Mindezek után nem esett még szó a regionális politikának kapcsán a közösségi politika szintjének kialakulásáról. Közös szabályozási hátterét tekintve, a regionális politikai eszköz tevékenységi köre láthatóan időről-időre fokozatosan bővült, tágult, ahogy a Közösség taglétszáma bővült, és ahogy mélyült az integráció, laza szén,- és acélipari együttműködésből egészen az egységes piacon át a gazdasági, és monetáris unióig, úgy kezdett el egyre jobban intézményesülni, és közösségi szintre emelkedni, összefogva a tevékenységeket egy közös politikává. Az igazi fordulatot pedig az Egységes Európai Okmány életbelépése jelentette 1986-ban, mely lépés mögött az a megfontolás állt, hogy súlyos következményei lehetnek bizonyos tagállamok számára, ha az egységes belső piac kialakulása után is kevésbé fejlett tagállamokként maradnak meg az integráció e fokán. Ezért a római szerződést kiegészítették a gazdasági, és társadalmi kohézióról szóló cikkekkel. Így a regionális politika bekerült a közösségi politikák közé, pontosabban jelenleg az EMUSz-ben a 174-178. cikkek

112

Európai Unió regionális politikája, Kengyel Ákos, Aula Kiadó,162. oldal

68

szabályozzák a politika működését, és fontos változás, hogy már nemcsak gazdasági kohézióról van szó, hanem területiről is. 113 114 Ahogy egyre jobban kezdtek összeérni a regionális tevékenységek egy közösségi politikává, úgy kezdett el egyre fontosabbá válni ezeknek az alapoknak, eszközöknek a jobb koordinációja is. A Bizottság átfogó reformjavaslatára alapján, a Tanács 1988-ban fogadta el a strukturális alapok jogi szabályozásáról szóló anyagot. Így a Bizottság javaslatára, annak eredményeként azok 1989-ben léptek életbe. Ezek alapján, illetve a Delors-féle pénzügyi, multiannuális kereteknek köszönhetően itt is megjelent a többéves programozási keret, hiszen az Unió működésében a költségvetési reform javaslatra a közösségi politikákat ehhez igazították. Így kialakult egy időszak 1989-1993, majd 1994-1999 között, ezután pedig a 2000-2006-os, és a legutóbbi pedig, a negyedik programozási időszak, a 2007-2013-as.115

2.4.1.1. A támogatási célkitűzések a különböző időszakokban

Az 1988-ban elfogadott keresztszabályozásban a strukturális alapok 5 fő célkitűzést nevesítettek, mint feladat, amelyet a következő programozási időszakra (1994-1999) csupán kisebb mértékben módosítottak, az 1995-ös bővülés miatt. Így hát pontosan egy évtizednyi tapasztalat állt a harmadik programozási időszak megtervezésére. Röviden a különböző célkitűzésekről, prioritásokról, 1989 és 1999 között a két fő célkitűzés, ami módosítatlan maradt:116 1. Célkitűzés: A fejlődésben elmaradt régiók fejlődését, és a strukturális alkalmazkodását támogatta. 2. Célkitűzés: A hagyományos iparágak hanyatlásával súlyosan érintett régiók átalakulását támogató célkitűzés. Az első, és második programozási kerethez képest a 2000-től kezdődő időszakban az 1. célkitűzés változatlanul a fejlődésben elmaradt régiókra koncentrál, míg a 2. célkitűzés köre sokkal erőteljesebben bővült, így már nemcsak a hagyományos ipari ágazatokat, hanem a gazdasági, és társadalmi változásokat, szerkezetátalakításokat is támogatták. 117 Az 1988-as 3. „Szerződés” (EUMSZ, 174. cikk): „Átfogó, harmonikus fejlődésének előmozdítása érdekében az Unió úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági, társadalmi, és területi kohézió erősítését eredményezze. 114 Európai Unió regionális politikája, Kengyel Ákos, Aula Kiadó,164. oldal 115 u..o.,164. oldal 116 u.o.164. oldal 117 Ilyen szerkezetváltozáson végbemenő régiókban az ipari, a szolgáltatások, a vidéki körzetek, a halásztattól függő régiók és a városi övezetek szerkezeti változásáról van szó. 113

69

és 4. célkitűzést 1994-re összevonták, és lett belőle egy 3-as célkitűzés. melyben a tartós munkanélküliség elleni küzdelem, és a 25 év alatti fiatalok munkaerő piaci integrálása fogalmazódott meg. Az 1993-ban kialakított, 1994-től alkalmazott 4. célkitűzés pedig az iparban, és a termelési eljárásokban bekövetkezett változásokhoz kapcsolódóan segítette a foglalkoztatottak átképzését. Ez aztán a 2000-től kezdődő időszakban átalakult ismét, és összevonása került a 3. célkitűzéssel, így az oktatási, képzési, és foglalkoztatási rendszerek korszerűsítését támogatta, az 1. célkitűzés által nem támogatott régiókban. Az 1988-ben megfogalmazott, eredeti 5. célkitűzés, az 1993-as módosítás alapján egyrészt támogatta a mezőgazdasági,

halászati

struktúrák

átalakulásának

felgyorsítatás,

másrészt

pedig

változatlanul a vidéki körzetek fejlesztését. Majd az 1995-ben bevezetett 6. célkitűzés pedig az alacsony népsűrűségű északi területeknek nyújtott támogatást. Ezek az Agenda 2000 által beolvadtak az egyes és kettes célkitűzésekbe. 118 Emellett a célkitűzések mellett az 1989 és 1999 között időszakban 13 közösségi kezdeményezés keretén belül kaphattak támogatást a programokban érintett térségek. A szakdolgozat szempontjából az INTERREG nevű kezdeményezés élvez kiemelt szerepet, amely a határ menti együttműködésről szól. 119 Ezen programok közül csupán 4 marad meg a 2000-2006-os időszakra, az INTERREG, az EQUAL, a LEADER, és az URBAN. 2007-től pedig ezek a programok sem működnek önállóan már tovább. Így a 2000-2006-os időszakban a következő célok jellemzik az EU regionális politikáját: 1. célkitűzés: A fejlettségbeli hátránnyal küzdő régiók (az uniós GDP átlag 75%-t el nem érő régiókról van szó), vagy alacsony népsűrűségű régiók támogatása (8 lakos/km2); 2. célkitűzés: Struktúra problémákban szenvedő régiók, azaz városokban előforduló probléma zónák, agrárrégiók, vagy területek, amelyek magas munkanélküliséggel küszködnek; 3. célkitűzés: Az oktatási, képzési, és foglalkoztatási rendszer modernizálása. A legutóbbi, negyedik programozási időszakban (2007-2013) 3 célkitűzés került meghatározásra a Bizottság által, melyet az Európai Tanács 2005-ben jóváhagyott. Ezek a következők:

Európai Unió regionális politikája, Kengyel Ákos, Aula Kiadó, 165. oldal ADAPT, EMPLOYMENT-NOW/HORIZON/YOUTHSTART, INTERREG, KONVER, LEADER, PEACE, ŐESCA, RECHAR, REGIS, RESIDER, RETEX, SME, URBAN. 118 119

70

1. Konvergencia: A konvergencia célkitűzés esetében, hasonlóan a 2000-2006-os időszak 1. célkitűzéséhez, a vásárló-erő paritáson mért egy főre jutó GDP tekintetében az uniós átlag 75%-át el nem érő, tehát annál alacsonyabb fejlettségi szinten álló régiók jogosultak a strukturális alapok ennek a fajtájának az igénybevételére. A konvergencia célkitűzés alapján kaphatnak támogatást a Kohéziós Alapból az EU egy főre jutó PPSGNI 90%-át el nem érő országok/régiók. 120 2. Regionális versenyképesség és foglalkoztatás: Az új, második célkitűzés keretein belül, a legkevésbé fejlett régiókon kívül eső ipari, városi, és vidéki térségek számára nyílik meg a lehetőség a szerkezetváltást elősegítő regionális programok támogatására. Másrészt foglalkoztatás politikai célokra is irányulnak a források. 3. Európai területi együttműködés: A régiók határon átnyúló, transznacionális, és interregionális nemzetközi együttműködését támogatja. Ez a célkitűzés a korábbi közösségi kezdeményezésű programként az INTERREG program tapasztalataira épül. A konvergencia célkitűzés keretein belül, 17 tagország, 154 milliós népességű 84 régiója jogosult támogatásra, további 16 régió 16,4 millió lakosa pedig a statisztikai hatás miatt jogosult a támogatásra. A Kohéziós Alap támogatását 15 tagország veheti igénybe. A 2. célkitűzés összesen 168 régió 314 millió lakosát foglalja magába, ezek közül 19 milliós lakossággal rendelkező 13 régió részesül bevezető támogatásban. A 3. célkitűzés keretében a határ menti együttműködés támogatására jogosult térségek össznépessége 181,7 millió fő, ez az EU lakosságának 37,5%-a, emellett az Unió teljes népességének 13 transznacionális együttműködési terület valamelyikén él. 122 Egy főre eső GDP az EU-átlag %-ában, 2003 121 A konvergencia célkitűzés keretein belül, 17 tagország, 154 milliós népességű 84 régiója jogosult támogatásra, további 16 régió 16,4 millió lakosa pedig a statisztikai hatás miatt jogosult a támogatásra. A Kohéziós Alap támogatását 15 tagország veheti igénybe. A 2. célkitűzés összesen 168 régió 314 millió lakosát foglalja magába, ezek közül 19 milliós lakossággal rendelkező 13 régió részesül bevezető támogatásban. A 3. célkitűzés keretében a határ menti együttműködés támogatására jogosult térségek össznépessége 181,7 millió fő, ez az EU lakosságának 37,5%-a, emellett az Unió teljes népességének 13 transznacionális együttműködési terület valamelyikén él.

27. ábra A referencia-időszak ebben az esetben 2001-2003 volt. Forrás: NFÜ 122 Európai Unió regionális politikája, Kengyel Ákos, Aula Kiadó,165.oldal 120 121

71

Az alapok, és célkitűzések esetén, az 1. célkitűzés (konvergencia) kapcsán az ESZA, ERFA és a Kohéziós Alap jöhet szóba. A 2. célkitűzés esetén az ESZA, és az ERFA. A 3. célkiűzés esetén csak egy támogatási alap jöhet szóba, az ERFA. 123 A támogatások felhasználásának elvei a következők: 124 1989 óta az alábbi 4 elv érvényesül: 1. Koncentráció: A legrászorultabb régiókra kell összpontosítani a támogatásokkal, és nem szabad elaprózni az erőforrásokat. A források felhasználásakor ügyelni kell arra, hogy földrajzilag koncentráltan alkalmazzák azokat, nem az a cél, hogy valamennyi régió részesüljön valamilyen támogatásban, hanem, hogy a régiók közti különbségek csökkenjenek. 2. Addicionalitás: Az EU által adott támogatások csupán pótlólagosak, kiegészítő jellegűek, nem a nemzeti támogatások helyett vannak. A programok finanszírozásában a nemzeti kormányoknak, regionális, illetve helyi önkormányzatoknak, és a magánszektornak is részt kell vennie. 3. Programközpontú megközelítés: Komplex fejlesztési programokat kell készíteni, egységes szerkezetben meghatározott dokumentumok formájában. Az egyes projektek támogatása a program keretében valósul meg. 4. Partnerség:

Vertikálisan a programok

előkészületében, a döntésekben, és

a

megvalósításában az EU Bizottsága, a nemzeti kormányok, és a helyi szervek közötti együttműködésről van szó, másrészt horizontálisan a gazdasági, és társadalmi partnerek bevonását jelenti a tervek kidolgozásába, és megvalósításába.

123 124

Forrás: NFÜ Európai Unió regionális politikája, Kengyel Ákos, Aula Kiadó,174. oldal

72

2.4.1.2. A regionális politika költségvetése

Az elmúlt két évtizedben folyamatosan nőtt a regionális politikára fordítható összeg, bár arányait tekintve nem mondható el róla egyértelműen hogy sikerességéhez nem férkőzik kétség. Pontosabban fogalmazva, amíg egy ilyen alacsony arányt képvisel az uniós GDP-ből, mint az elmúlt 2 évtizedben, addig nem lehet hatásos politikaként kezelni. Egy példaként ott állhat Nagy-Britannia esete, ahol a regionális különbségek a 70-es években elérték a különböző régiók között a négyszeres különbséget is, és ott nem 0,3-0,4%-át fordították a teljes brit költségvetésből a régiók közti különbségek kiegyenlítésére, hanem majdnem 20%át. Nemzeti szinten sikerült ezt elérni, azonban úgy tűnhet manapság, hogy amíg a regionális politika költségvetése nem módosul, addig nem lehet azt mondani a kohéziós politikáról, hogy egy igazi gyógyír lenne az elmaradott vagy fejlődő régiók számára. De eme pesszimista személyes vélemény után következzenek a tényadatok az EK/EU regionális politikára kiadott összegeiről az elmúlt két évtizedből. Az 1980-as évektől kezdve egyre fontosabb, és nagyobb szeletet hasított ki a regionális politika a közösség költségvetéséből. Sőt, az első programozási időszakról a másodikra megduplázódott a felhasználható összegek nagysága, azaz 7,8 milliárd ECU-ről125 13,5 milliárd ECU-ra emelkedett, vagyis a teljes EK-s költségvetés 17,2%-ról 25,6%-ra. De sajnos a nagy összegnek tűnő segítségek mégsem voltak eléggé „nagyok”, hiszen komoly segítségről nem beszélhetünk, mivel a teljes EU-s GDP 0,24%-át költötték a megcélzott régiók segítésére. Mindezt az egységes piac kiteljesedésének küszöbén. 126 A Tanács 1992-es, edinborughi döntése alapján, a következő, harmadik programozási időszakban a felhasználható összegek növeléséről döntöttek, így 1994-1999 között, éves szinten több, mint 27 milliárd ECU-t kellett regionális politikára költeni. Így az összköltségvetésben is tekintélyes nagyságot képviselve tovább nőtt a regionális politika súlya, 29%-ról 32%-ra. Ezt egészítette ki még az 1993-ban felállított Kohéziós Alap is, a maga 1,5 milliárd ECU-s induló költségvetésével, ez az összeg 1999-re már éves szinten 2,6 milliárd ECU-ra rúgott. Így az 1994-1999 közti időszakot értékelve, 143 milliárd ECU-t127 számolhatunk össze a politika javára, és ez jól is hangozhat, de érdemes több másik számadattal is összehasonlítani, hiszen valamikor jobb képet mutatnak a százalékok, mint az abszolút összegek. Ez időszak alatt a támogatások az Uniós GDP-nek a 0,43%-át teszik ki, 1988-as árfolyamon számolva. Európai Unió regionális politikája, Kengyel Ákos, Aula Kiadó 185. oldal 127 1994-es árakon számolva 125 126

73

azaz szemmel léthatóan majdnem megduplázódott a politika költségvetése, de még mindig nem éri el az 1%-ot sem, nem, hogy még nemzeti példákat is említsünk, ahol sokkal nagyobb az ilyen régiók versenyképességére költött összegek nagysága. 128 1999-ben, a Berlinben tartott csúcson egy olyan kompromisszum született a jövőbeli, harmadik programozási időszakról (2000-2006), mely esetén a 15 régi tagország összesen 213 milliárd Eurót129 költhetett, és szintén a berlini ülésen döntött úgy a Tanács, hogy a 20002006-os programozási időszakra, 0,46%-os szinten rögzítik az uniós GDP-hez képest a regionális politikára kiszabható támogatásokat. A valóságban ez a százalék sosem haladta meg a 0,41%-ot. A 2004-ben bekövetkezett bővülés után az új 10 tagállam csupán 21,7 milliárd eurós támogatásban részesülhetett. Egyenlő bánásmódról nem beszélhetünk, és ha ránézünk egy 2003-as térképre, amely az országok közti jövedelem különbségeket vázolja fel, jól látható, hogy a csatlakozó országok közül a KKE - térség jóval az uniós PPS-GDP 50% körül van csupán, és ők azok, akik erre a rövid időre, erre a fél/próba-programozási időszakra csupán ennyi támogatást kaptak. A helyzet nem lett rózsásabb 2007-2013 között sem, 2007-től a 27 tagúra kibővült EU-ban a 15-höz képest ugyan duplájára nőttek a jövedelemkülönbségek, azonban a 2007-2013 közötti költségvetési időszakban mégsem emelkedtek ezzel arányosan a regionális politika kiadásai. Így a kiadások aránya, az Unió bruttó nemzeti jövedelme az előző időszakoktól elmaradva csökkent, a GNI 0,37%-át teszi ki. Tehát a jövőben is kimondottan alacsony marad a támogatásokra fordítható összeg az Unió GDP-jéhez képest. Ezt abszolút számokban kifejezve, számszerűsítve, 308 milliárd Eurót jelent. A költségek között a legnagyobb „falatot” 81,54%-kal az 1. célkitűzés kapja, a 2. célkitűzés, 15,95%-át teszi ki a rendelkezésre álló forrásoknak. Míg a 3. célkitűzés, az európai területi együttműködés esetében, csupán a 2,52%-át a 308 milliárdnak. 130

Európai Unió regionális politikája, Kengyel Ákos, Aula Kiadó 186. oldal 1 ECU = 1 Euró 130 U.o., 188.oldal 128 129

74

2.4.2. A strukturális alapok Németországban, 2000 és 2006 között

A 2000-2006-os programozási időszakra Németország az EU regionális politikájának strukturális alapjaiból közel 34,03 milliárd € pénzügyi segítségben részesült. 131 A különböző célkitűzések alá tartozó régiók mindegyikére vonatkozik a „Közlekedési infrastruktúra” program, amely magában foglalja a következő 4 fő pontot: (1) Sínek infrastruktúrája (vonalaknak modernizálása, és bekapcsolása a TEN-be), (2) új, a TEN-nel összeköttetésben álló úthálózatok kiépítése (kiemelten fokuszálva a multimodális szállításra, és a jobb úthálózat kiépítésére a Cseh Köztársasággal), (3) folyóinfrastruktúrák, valamint (4) telekommunikáció, és tanulmányok.132 A regionális 1. célkitűzés programjai általánosságban az új tartományokra vonatkoznak (Szászország, Szász-Anhalt, Brandenburg, Türingia, és Mecklenburg-Elő-Pomeránia). A célkitűzés lényegében arra vonatkozott, hogy gazdasági szerkezetváltozás végbemenetelét segítse elő, és, hogy a keleti és nyugati tartományok összetartozását erősítse. A következő prioritások álltak a középpontban:  A vállalatok versenyképessége (termelési eljárások, kutatás és fejlesztés, technológiai innováció, információs társadalom)  Infrastruktúra (épületek felújítása, infrastruktúra kiépítése a gazdaság szolgálatában, infrastruktúra kiépítése az információs társadalom érdekében, oktatás, városfejlődés, turizmus)  Környezet (vízgazdálkodás, az ipari,- és városi szemét elszállításának megszervezése, a káros anyagok emissziójának csökkentése, a talaj méregtelenítése, racionális energiahasználat)  Humánerőforrás (aktív, és megelőző foglalkoztatási politika – kiemelten fiatalokkal kapcsolatban

-,

a

munkanélküliek

integrálása

a

munkaerőpiacra,

nők

esélyegyenlősége, közoktatás, életen át tartó tanulás)

131 132

http://ec.europa.eu/regional_policy/atlas/germany/factsheets/pdf/fact_de_de.pdf u.o.

75

 Vidékfejlesztés (a mezőgazdaság versenyképességének erősítése, legfőképpen az üzemek, és feldolgozó egységek modernizálásával, a fiatalabb gazdálkodók támogatása) A regionális 2. célkitűzés programjai a régi tartományokra vonatkoztak, ami így pontosan 11 tartományt

foglal

magában

(Berlin,

Észak-Rajna-Vesztfália,

Bajorország,

Baden-

Württemberg, Niedersachsen, Hessen, Rheinland-Pfalz, Schleswig-Holstein, Hamburg, Saarvidék, és Bréma). A 2. célkitűzés programjai között a következő témakörök találhatóak: a regionális gazdaság, a vállalkozások, és a humánerőforrás versenyképessége, kiemelt figyelemmel a KKV szektort kiszolgáló szolgáltatásokra, információs társadalom, kiemelten fokuszálva az új munkahelyek teremtésére, a gazdaság segítésének nevében létrejövő logisztikai-infrastruktúra, épületek felújítása, és kultúra támogatása, esélyegyenlőség. A 3. célkitűzés, és a halászat: Az 1. célkitűzésen kívül (mivel ezek az intervenciók részei az ottani regionális operatív programoknak) a többi német tartomány számára az oktatás, a képzés, a továbbképzés, és a foglalkoztatottságra ösztönzőleg ható támogatások, illetve a halászat újjáélesztésének céljából kapható források tartoznak ide.

A strukturális alapok Németországban, 2000 és 2006 között133 A 2000-2006-os programozási időszakra Németország az EU regionális politikájának strukturális alapjaiból közel 34,03 milliárd eurónyi pénzügyi segítségben részesült. A regionális 1. célkitűzés programjai általánosságban az új tartományokat tartalmazzák (Szászország, Szász-Anhalt, Brandenburg, Türingia, és Mecklenburg-Elő-Pomeránia). A regionális 2. célkitűzés programjai, a régi tartományokra vonatkoztak, amihez így pontosan 11 tartomány tartozik (Nyugat-Berlin,

Észak-Rajna-Vesztfália,

Bajorország,

Baden-Württemberg, Niedersachsen, Hessen, RheinlandPfalz, Schleswig-Holstein, Hamburg, Saar-vidék és Bréma). 28. ábra

133

Forrás: http://ec.europa.eu/regional_policy/atlas/germany/factsheets/pdf/fact_de8_de.pdf

76

2.4.2.1. A strukturális alapok Mecklenburg-Elő-Pomerániában

A szerkezeti változás a vidékies Mecklenburg-Elő-Pomerániában nagy kihívás elé állítja a tartományt, és két dolog létezik, ami reményt kelthet: az idegenforgalom, és az élelmiszeripar. Mecklenburg-Elő-Pomeránia mélyreható változásokon ment keresztül az elmúlt időszakban, Az 1. célkitűzésbe tartozó Mecklenburg-Elő-Pomeránia

az egyesítés óta, és nehéz volt számára az áttérés a tervgazdaságról

a

piacgazdaságra.

Az

átmenet

a

legnagyobb hatással a mezőgazdaságra, az erdészetre, illetve a halászatra volt. Az akkori 20% körüli munkanélküliség rátájával, a régió az 1. célkitűzésből kaphatott

pénzügyi

vállalkozások

segítséget,

támogatására,

melyet

legfőképp

infrastruktúrát

érintő

projektekre, és új munkahelyek teremtésére használt fel. 29. ábra

Az INTERREG által a régiók közötti együttműködést

próbálták fokozni, az URBAN II programból Neubrandenburg városa részesedett, és ezen kívül még olyan közösségi kezdeményezésekből is kijutott a régiónak, mint a LEADER+ vagy az EQUAL.134 A regionális 1. célkitűzés Mecklenburg-Elő-Pomeránia esetén 5 nagyobb pontra osztható:  A KKV szektor versenyképessége  Az infrastruktúra javítása, és bővítése  Foglalkoztatottság, és esélyegyenlőség  Környezetvédelem  Az agrárstruktúrák javítása, és vidékfejlesztés A strukturális alapok által a vizsgált régió összességében 2,56 milliárd eurónyi támogatásban részesült az elmúlt programozási időszakban (2000-2006). A tartomány részt vesz az INTERREG III „A”, és „B” projektjeiben is, melyet az ERFA strukturális alap koordinál, és finanszíroz, a büdzséje pedig összesen 114 millió eurót tesz ki. Többek között olyan projektekről volt szó, melyek a német-lengyel határmenti régiókat próbálták egymáshoz közel hozni, és további célja a közlekedési, és idegenforgalmi infrastruktúra kiépítése volt.135

134 135

forrás: http://ec.europa.eu/regional_policy/atlas/germany/factsheets/pdf/fact_de_de.pdf u.o.

77

2.4.2.2. A strukturális alapok ex-post értékelése MVP régióban

A 2000-2006 közötti programozási időszakot tekintve, a strukturális támogatások legfőbb célja, hogy gazdaságilag, és társadalmilag egyben tartsa, és eggyé kovácsolja a gazdaságilag, társadalmilag különböző szinteken lévő, Európai Közösséget alkotó régiókat. A programozási időszak megtervezésétől kezdve kiemelten figyeltek arra, hogy ott, és úgy használják fel az alapok pénzügyi segítségét, ahol regionális diszparitások uralkodnak, egyensúlytalanság áll fenn a régiók között. Továbbá ott, ahol még nem ment végbe teljes mértékben a nők, és a férfiak egyenjogúságának folyamata, természetesen mindig szem előtt tartva a források felhasználásakor a fenntartható fejlődés szempontjait. A programok regionálpolitikai irányainak megfogalmazásakor tehát röviden két fő motívum említhető: (1) a regionális diszparitások csökkentése, és az (2) egyenlő életszínvonal biztosítása minden EU-s régióban élő állampolgár számára.136 A következő néhány sorban röviden, vázlatszerűen ismertetném a három fő pénzügyi eszköz tulajdonságait:  ERFA: Az ERFA pénzügyi eszközéből legfőképp a KKV szektor támogatása, illetve a gazdasághoz kapcsolódó infrastruktúra kiépítése tartozik. Az ERFA juttatások célja, hogy megerősítse a vállalkozások versenyképességi,- és innovációs képességét, tartós munkahelyeket teremtsen, és környezetkímélő, fenntartható fejlődést idézzen elő. Javítani igyekszik az egészségügy,- és oktatásszínvonalat, a közlekedést, a telekommunikációt, valamint az energiaellátást.  ESZA: Az ESZA alapjából legfőképp a munkavállalók részesülnek, vagyis a humántőke

javítására,

színvonalának

emelésére

szolgáló

eszköz,

amivel

a

munkaerőpiac normális működéséhez járul hozzá a pénzügyi eszköz. A legfőbb cél ennek érdekében a nagyobb anomáliák elkerülése a munkaerőpiacon, így tehát a munkanélküliség természetes arányának a megtartása (5%), illetve a munkaerőpiacon való jobb érvényesülés (tanfolyamokkal).  EMOGA:

Az

EMOGA,

orientációs

alapjából

a

vidéki

jellegű

területek

agrárstruktúráin próbál segíteni, a primer mezőgazdasági termelést segíti, és természetesen ezek feldolgozását, és értékesítését. Sozioökonomische Analyse sowie Entwicklungsstrategie für das Land Mecklenburg-Vorpommern, 40. oldal, - http://www.europamv.de/docs/download/10092/Sozio%C3%B6konomische-%20und%20SWOT-Analyse%20sowie%20Entwicklungsstrategie.pdf 136

78

Az ERFA, mint strukturális alap hatásai és eredményei a régióra 2000 és 2006 között Az ERFA a vizsgált időszakban összesen 15.650 főre volt közvetlen hatással. A támogatási összeget elnyert intézményekben, az érintett munkavállalók arányát tekintve, 30%-uk valamilyen üzem, vagy vállalat dolgozója, és 70%-uk félig,- vagy teljes mértékben nyilvános, közösségi céllal üzemelő vállalat alkalmazottja. A támogatások által a vállalatok, és üzemek a következő gazdasági ágazatokban, területeken tudtak javítani helyzetükön: befektetési,- és innovációs területeken, a turizmusban, az iparban, és a szakmai oktatás informatikai felszereltségén, az úthálózat bővítésén, és az alternatív energiaforrások használatán.137 A támogatott célcsoportot, és az ágazatokat vizsgálva, összességében kb. 3 milliárd €-ra rúg a támogatások teljes nagysága. A korábban tett célkitűzések elértnek tekinthetőek, sőt egyes esetekben azt jóval túl is szárnyalták. A támogatási időszakban egészen pontosan 4200 kedvezményezettről (üzemek, kezdő vállalkozások) beszélhetünk. Ezen ERFA juttatások többek között hozzájárultak ahhoz, hogy némileg diverzifikálják a gazdaság szerkezetét, struktúráját. Pontosabban fogalmazva a régi, hagyományosnak tekinthető ágazatok, mint az élelmiszeripar, és a vendéglátás mellett új, „fiatalabbnak” tekinthető gazdasági ágazatok is támogatást igényelhettek, és kaphattak. Ilyenek közé tartoznak pl.: a vállalatokhoz közeli szolgáltatások,

IT,

és

informatikai

adatközpontok,

orvosi,-

mérőműszeri,-

és

irányítástechnika. A támogatott üzemek, vállalatok esetében 85%-a kis,- és középvállalkozás, a nagyvállalatok csupán 0,5%-át teszik ki a kedvezményezetteknek. Ez azt a tendenciát mutatja, hogy az ERFA eszközök ebben a régióban inkább a közép,- és kisvállalatokra szakososodtak.138

Az ERFA eszközök hatásai a munkavállalókra Az alap segítségével, a támogatott vállalatoknál kereken 7.700 új munkahelyet tudtak kialakítani, és 21.600 már létező munkahelyet tudtak a megszüntetéstől „megmenteni”. Ha az ember még a multiplikáló hatásokkal is számol, és nem csak a közvetlen hatásait nézi az eszköznek, akkor azt is mondhatjuk, hogy a foglalkoztatottsági hatásait nézve kb. 50.000 fős nagyságban járult hozzá az ERFA a munkavállalók sikerességéhez. Így a foglalkoztatottságra Sozioökonomische Analyse sowie Entwicklungsstrategie für das Land Mecklenburg-Vorpommern, 41. oldal, - http://www.europamv.de/docs/download/10092/Sozio%C3%B6konomische-%20und%20SWOT-Analyse%20sowie%20Entwicklungsstrategie.pdf 138 U.o., 42. oldal 137

79

számolt, illetve becsült hatását meghaladta ezzel az alap. Ezen vállalati befektetések által, a támogatott vállalatok átlagosan 18%-kal tudták növelni a foglalkoztatottak arányát.

A

legnagyobb arányban a következő gazdasági ágazatokban sikerült munkahelyeket teremteni: vállalatokhoz közeli szolgáltatások, élelmiszeripar, vendéglátás, gépgyártás, gépjárműgyártás, fémelőállítás,- és megmunkálás. Ezekre a felsorolt ágazatokra esik közel a foglalkoztatottság területén elért hatások 2/3-a.139 Az ERFA által támogatott vállalatokon keresztül (50.000 fő) a tartomány teljes munkavállalói arányát tekintve azok 7%-át sikerült elérni. A foglalkoztatottsági hatások mellett a befektetések nemcsak MVP tartományra, de az azon kívüli szomszédos régiókra is hatással voltak. Az ERFA-ból odaítélt támogatások átlagosan MVP tartomány éves GDP-nek a 2,1%át teszik ki, a régiók egyes részeiben ezek az összköltségek, ráfordítások még a 3,8%-át is elérik az éves GDP-nek. 140 A már említett befektetési, és foglalkoztatottsági hatásai mellett az ERFA eszközeinek további hatásait is meg kell említenünk. A vizsgált programozási időszakban összességében 6200 ágyat modernizáltak, és kereken 7200 ágyat sikerült beszerezni a vendéglátóipar számára. Az infrastrukturális támogatások esetén 446 hektárnyi területet sikerült közművesíteni, illetve felújítani. Összességében 195 vállalat, 1450 új munkahellyel tudta ezen infrastrukturális beruházások által növelni a régió versenyképességét. Ezáltal az ERFA hozzájárult a színvonalas munkavállalói kínálathoz, a közlekedési hálózat fejlesztéséhez, és az alternatív energiák hasznosításának javításához. 16.000 számítógépet sikerült a tartomány iskoláiban modernizálni, és újakat beszerezni. A többi tartománnyal összehasonlítva, az informatikai - infrastruktúra aránya relatíve jónak mondható. Ezek mellett az ERFA hozzájárult a tartomány kutatás,- és fejlesztésének (kiemelten a felsőoktatási intézmények, és azokon kívül eső laborokat érintve), illetve a vállalati/üzemi innovációs, - és technológia támogatásához. A tartomány közismerten gyenge kutatásfejlesztés teljesítményét valamelyest ellensúlyozták az ERFA K+F támogatásai, a kibontakozó jövőbeni gazdasági ágazatok, termékek előállításában. 141

Sozioökonomische Analyse sowie Entwicklungsstrategie für das Land Mecklenburg-Vorpommern, 42. oldal, - http://www.europamv.de/docs/download/10092/Sozio%C3%B6konomische-%20und%20SWOT-Analyse%20sowie%20Entwicklungsstrategie.pdf 140 U.o.. 42. oldal 141 U.o., 43. oldal 139

80

Az ESZA, mint strukturális alap hatásai, és eredményei a régióra 2000 és 2006 között A vizsgált programozási időszakban összesen 224.000 főt érintett az alap, és egészen pontosan ezt 624 millió eurónyi támogatással érte el, ezzel az ESZA is teljesítette a tartománnyal kapcsolatos kitűzött céljait. Az ESZA egyes operatív programjaiban is (többnyire) sikerült elérni a célarányokat, indikátorokat. A különböző projektek közül érdemes néhányat megemlíteni, így az „aktív munkaerőpiac politika” projektet, melynek keretén belül 58.200 fő vett részt. Az aktív, és preventív munkaerő piaci politikának köszönhetően az oktatásban Mecklenburg-Elő-Pomerániában minden negyedik lezárt képzettséget megszerzettet sikerült támogatni. Ezzel ez a strukturális alap nagyban hozzájárult a regionális humánerőforrás fejlődéséhez, és ezzel együtt növelte az egyes pályakezdő fiatalok munkaerő piaci esélyeit. A támogatási eszköz által a foglalkoztatottsági projekteken keresztül sikerült az így is eléggé magas számú, és hosszú távú munkanélküliek arányának növekedése ellen tenni.142 Kiemelkedően nagy volt az érdeklődés a „Kirekesztés nélküli társadalom” nevű projekt kapcsán, pontosan 33.200 főt vontak be, és ezzel a cél 133%-ot elérve teljesült. Ez a projekt már 2002 óta azon személyeknek nyújt plusz segítséget, akik szociális juttatásokban részesülnek. Ennek segítségével részt vehetnek képzésekben, és elhelyezkedésükben is segíti az alap őket, így próbálják a munkaerőpiac számára újra vonzóvá tenni ezeket az aktív munkakeresőket. A megcélzott eredmények kiemelkedőnek mondhatóak, „köszönhetően” az akkori negatív munkaerő piaci helyzetnek. Az „életen át tartó tanulás” projekt olyan témákat érintett, mint a szociális tőke kovácsolása, E-learning, vagy az EU 2004-es keleti bővítése.143 Az „alkalmazkodási képesség és vállalkozói szellem” projekt keretein belül továbbképzések zajlottak alkalmazottak, és vállalatok számára egyaránt, valamint egzisztenciaalapítási támogatásokat is nyújtott a projekt. Ezen 61.000-en vettek részt, ami a kitűzött cél közel 90%át teszi ki, ezzel elérve, teljesítve az előírtakat, hozzávetőleg ez a teljes programozási időszakban az ESZA alapokból részesülő személyek 37%-a. A program értékelésében nagy

Sozioökonomische Analyse sowie Entwicklungsstrategie für das Land Mecklenburg-Vorpommern, 43. oldal, - http://www.europamv.de/docs/download/10092/Sozio%C3%B6konomische-%20und%20SWOT-Analyse%20sowie%20Entwicklungsstrategie.pdf 143 U.o., 44.oldal 142

81

szerepet játszott a részt vettek megkérdezése a képzésekről, a válaszok többsége a továbbképzéseket általában értékesnek, és használhatónak mondta.144 Az egzisztenciaalapítási támogatások lehetőségei kiszélesedtek, és 2004 végéig 14.800 résztvevőt (a kitűzött cél 74%-a) sikerült támogatni. Támogatásban részesültek olyan személyek, akik szülőként szerettek volna továbbtanulni, és további ehhez hasonló projekteket valósítottak meg, melyek jobban összeegyeztethetővé teszik a család, és a munka közötti kapcsolatot. A projekten belül különösen kiemelten fokuszáltak az egzisztencia alapítás problémájára, és a fiatal hölgyek technikaorientáltságának megalapozására. Összességében ezzel sikerült a tartományban egyfajta esélyegyenlőséget felépíteni.145

Az EMOGA, mint strukturális alap hatásai, és eredményei a régióban 2000 és 2006 között Az EMOGA kiemelten foglalkozott az „agrárstruktúrák, és vidéki fejlődés javítása” című projekttel, ami egészen pontosan, számszerűsítve, a megítélt támogatásokat tekintve 479,3 millió eurót jelent, míg a tényleges kifizetésre pedig 427 millió €-t fordítottak. A teljes programozási időszakot figyelembe véve a támogatható programok végösszegét tekintve 156,2 millió euróról beszélhetünk, ezzel összességében 23.400 projektet sikerült támogatni.146 Kezdve az agrárium befektetéseinek támogatásával, a falusi világ megújulását célzó projekteken át, a vízgazdálkodás, és a természetvédelem témakörökben tetemes számú magán befektetéseket sikerült elindítani. A teljes EMOGA befektetések összegét tekintve, a régióban beszélhetünk egyrészt az agrártámogatásokról, amik 12%-át, míg a földek megtisztítása 58%át teszik ki a tartományban felhasznált eszközöknek. Az agrárszektor versenyképességének javítása Egyik központi célja az EMOGA támogatásoknak az agrárszektor versenyképességének a javítása, mint a gazdaság sarokköve a tartományban. Ennek a kivitelezésében a következő két program tudott a legnagyobb mértékben segíteni: „Agrár befektetési támogatások”, és „A mezőgazdaság által előállított termékeke feldolgozásának, és értékesítésének javítása”. A mezőgazdasági befektetések támogatásai legfőképp épületekre (76,54%), valamint eszközbeszerzésre (gépek) irányultak (15,2%). Így a támogatások nagyban hozzájárultak a Sozioökonomische Analyse sowie Entwicklungsstrategie für das Land Mecklenburg-Vorpommern, 44. oldal, - http://www.europamv.de/docs/download/10092/Sozio%C3%B6konomische-%20und%20SWOT-Analyse%20sowie%20Entwicklungsstrategie.pdf 145 U.o., 44. oldal 146 U.o., 45. oldal 144

82

tartomány vidéki tájain a mezőgazdasági egységek modernizálásához, a mezőgazdasági üzemek gazdasági fellendüléséhez. Pozitívan befolyásolták a támogatások többek között a munkakörülményeket, és a termelési kapacitások növelését.147 A feldolgozási, és értékesítési támogatások által a mezőgazdasági termékeknél az előállítási körülmények javultak, így ezzel együtt javult a termékek minősége is. Ez kiváltképpen jellemző a magas minőségű mezőgazdasági termékekre. A következő mezőgazdasági ágazatokban

sikerült

a

piaci

helyzet

javítása:

tejgazdaság,

húsfeldolgozás,

és

burgonyatermesztés. Ezek a támogatások kulcsszerepet játszanak a mezőgazdasági termesztés, és az élelmiszeripar összekapcsolásában. A pénzügyi eszköz nagyban hozzájárul, hogy egyre nemesebb termékek kerüljenek a fogyasztókhoz, és hogy a folyamatosan növekvő fogyasztói igényeket ki tudják elégíteni a termelők.148 Említésre méltó még a támogatások felhasználásnak hatásfoka is, hiszen több munkahelyet tudtak teremteni, és a megszűnéstől megmenteni, mint azt a támogatási keretek megengedték volna. Így pontosan 74.400 €/főbe került volna egy munkahely teremtése, vagy megtartása, addig ezt sikerült 24.700 €/főből kigazdálkodni. Összességében 8700 munkahelyet sikerült teremteni, illetve megerősíteni. Ezen kívül sikerült még a különböző építkezések által közel 17600 főnek munkát biztosítani az építőiparban Összességében a 31.200 mezőgazdasággal, és halászattal foglalkozó személyekből sikerült 8.700 főt bevonni, és ez 28%-a a teljes munkavállalói létszámnak a szektorban. Így a régebben kitűzött célokat 126%-kal teljesítették túl..

Sozioökonomische Analyse sowie Entwicklungsstrategie für das Land Mecklenburg-Vorpommern, 45. oldal, - http://www.europamv.de/docs/download/10092/Sozio%C3%B6konomische-%20und%20SWOT-Analyse%20sowie%20Entwicklungsstrategie.pdf 148 U.o. 45. oldal 147

83

2.4.3. A strukturális alapok Németországban, 2007 és 20013 között

A regionális alapok befektetési keretét tekintve, erre a 6 éves periódusra, 26,3 milliárd euró jut Németország számára, pontosabban fogalmazva 16,1 milliárd € a konvergencia célkitűzésre, 9,4 milliárd € a 2. célkitűzésre, a 3. célkitűzésre pedig 0,8 milliárd €. Ahogy azt a német nemzeti stratégiai referencia keretben (NSRF) lefektették, az EU költségvetéséből a következő programcélokat lehet finanszírozni:  A gazdaság versenyképességének a növelése, illetve a tudásalapú társdalomban az innováció, és fejlesztés hangsúlyának a növelése;  A befektetők, és a lakosság számára javítani az egyes régiók megítélését, a fenntartható regionális fejlődésen keresztül;  Több, és jobb munkalehetőségek;  A régiók fejlesztése abból a célból, hogy csökkenteni lehessen a régiók közötti különbségeket149 A stratégiai célokat kiegészítően létezik 3 horizontális célkitűzés is: (1) a fenntartható városi fejlődés, (2) az egyenlő lehetőségek, (3) és a környezet. Ahhoz, hogy a fent említett stratégiai célokat elérhesse a német állam, fel kell állítania különböző tematikus célokat a nyugati, és keleti tartományok között. Ahhoz, hogy mérhetővé váljanak a befektetések, különböző célindikátorokat kell meghatározniuk az operatív programokhoz. Az egy főre jutó GDP esetén az uniós átlag 75%-a fölé kell emelkednie a konvergencia régióknak. A strukturális alapoknak a hozzájárulása a munkahelyteremtésben, és növekedésben kiemelkedő fontosságű kell, hogy legyen. A GDP-ből a K+F-re kiadott 2003-as 2,5%-nak 3%-ra kell növekednie, és továbbá szükséges, hogy a foglalkoztatottsági arány a 2005-ben mért 65,4%-ról 70%-ra emelkedjen. 150 Operatív programok Németország az általános célokat egy 36 operatív programból álló NSRK-ban dolgozta ki. Az ERFA 18 operatív programot tartalmaz, 16-ot minden egyes tartomány számára, és plusz egyet Lünebergnek, valamint még egy operatív programot a konvergencia célok átültetéséhez. 149 150

http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/informat/country2009/de_en.pdf http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/informat/country2009/de_en.pdf

84

Az ESZA is 18 operatív programot, 16 operatív programot tartományonként + Lüneberg, és még egy többcélú operatív programot tartalmaz. Az NSRK azonban nem tartalmazza az operatív programokon belül az Európai Területi Együttműködés céljait. 151 Konvergencia és versenyképességi célok 2007-2013-ban152 Németország az általános célokat egy 36 operatív programból álló NSRK-t dolgozott ki. Az ERFA 18 operatív programot tartalmaz, 16 minden egyes tartomány számára, és Lüneberg, és még egy operatív program a konvergencia célok átültetéséhez. Az ESZA 18 operatív programot, 17 operatív program tartományonként + Lüneberg, és még egy többcélú operatív program. Az NSRK azonban nem tartalmazza az operatív programokon belül az Európai Területi Együttműködés céljait.

30. ábra

151 152

http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/informat/country2009/de_en.pdf U.o.

85

2.4.3.1. A strukturális alapok Meclenburg-Előpomerániában

Az Európai Bizottság 2007. szeptemberében engedélyezte Mecklenburg-Elő-Pomeránia számára a 2007-2013-as támogatási időszakra vonatkozó fejlesztési terveit. A már előző programozási időszakban is használt besorolás alapján, az 1. célkitűzésbe került besorolásra ebben a támogatási időszakban is a régió, ami jelenleg hivatalosan az 1. célkitűzés „konvergencia” nevet viseli. A projekt teljes büdzséje 1670 millió, azaz 1,6 milliárd euró, ami a 2007-2013-as időszakot tekintve (EU-27), a teljes rendelkezésre álló büdzséjét tekintve, annak 4,76%-a . 153 Az EU célja ezzekkel a befektetésekkel, támogatásokkal, hogy tartós gyarapodási pályára állítsa a tartomány gazdasági növekedését, azzal, hogy megpróbál javítani az innovációs kapacitásokon, a vállalatok versenyképességén, és a régió attraktivitásán, ami befektetőket vonzhat a régióba. Kiemelt fontossággal bír a tartomány gazdaságának versenyképessége, annak biztosítása, és növelése, illetve az erős telephely választási konkurencia a többi régióval. De nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a 2007-2013-as régiók célkitűzésekbe való besorolásakor a 2002/2003-as GDP-arányokat vették figyelembe, ezáltal nem mehetünk el azon tény mellett sem, hogy a régió nem érte el az uniós átlag GDP 75%-t sem (a valóságban annak 72,5%-át). 154 A támogatások várt hatásai a következőképp alakulnak becslések szerint: 9.160 munkahely teremtése (ebből 1.600 a kutatás, és fejlesztés, innováció területén), és továbbá 22.600 munkahely biztosítása, valamint 15 együttműködésen alapuló projekt támogatása, mely a gazdaságot, és a tudományt szolgálja, támogatja. A prioritásokat tekintve, a tartomány által kidolgozott, és jóváhagyott támogatási terv illeszkedi a NSRK-ba, így a 4. pontban megnevezett „A régiók fejlesztése abból a célból, hogy csökkenteni lehessen a régiók közti különbségeket” c. alapján a következő 5 fő pontot határozták meg: 1. Prioritás: Az innováció, kutatás és fejlesztés, oktatás támogatása 2. Prioritás: A KKV-szektor versenyképességének, és alkalmazkodási képességének javítása 3. Prioritás: A befektetési keretek javítása, kiemelten a KKV-szektor számára 4. Prioritás: Az infrastruktúra kiépítése egy tartós növekedés érdekében 5. Prioritás: Technikai segítség 153 154

http://ec.europa.eu/regional_policy/country/prordn/details_new.cfm?gv_PAY=DE&gv_reg=ALL&gv_PGM=1103&gv_defL=7&LAN=4 u.o.

86

Az ERFA és az ESZA céljai, stratégiái a 2007-2013-as programozási időszakban:155

Cél

Stratégiai célok

A gazdasági erő növelése, illetve munkahelyek teremtése, és biztosítása, a tartós gazdasági növekedés következtében A vállaltok

A regionális telephelyi minőség,

Befektetések, és

és attraktivitás

foglalkoztatottság

növelése 4 prioritási

ERFA

ESZA

versenyképességének,

A tudományos, - és

és

innovációs potenciál

alkalmazkodásának

fejlesztése

erősítése 3 prioritási tengely

2 prioritási tengely

1 prioritási tengely

tengely

A befektetési

A KKV-szektor

Az innováció,

A tartós növekedés

keretfeltételek

versenyképességének,

kutatás, és

A munkaerőpiacra való kijutás, és a szociális integráció javítása

érdekében az

javítása,

és alkalmazkodási

fejlesztés, oktatás

infrastruktúra

kimondottan a

képességének javítása

támogatása

kiépítése, és

KKV-szektor

fejlesztése

számára

A prioritási tengely

B prioritási tengely

C prioritási tengely

A munkavállalók, és

A humán tőke

A

vállalkozások

fejlesztése, jobbá

foglalkoztatottsághoz

versenyképességének,

tétele

való hozzáférés

és alkalmazkodási

javítása, valamint a

képességének

hátrányos helyzetű

növelése

személyek beilleszkedésének segítése

155

http://www.europa-mv.de/docs/download/38035/Vortrag%20Herr%20Dr.%20Thomsen.pdf, - 3.oldal

87

2.4.3.2. A strukturális alapok félidei értékelése MVP régióban

A regionális politika két strukturális alapjának az ERFA-nak, és az ESZA-nak a projektjeit tekintve, és az eddigi odaítélt támogatások alapján azt lehet mondani, hogy eddig terv szerint alakult a prioritási célok elérése. Egészen pontosan ez számszerűsítve az EU-s támogatások lekötöttségét tekintve, a 2010.12.31.-i állás alapján:  ERFA források: 681 millió €-t sikerült eddig lekötni a rendelkezésre álló 1.252,4 millió Euróból, ezáltal a jóváhagyott, és támogatott projektek így a keret 54,4% merítették ki félidőnél;  ESZA források: 275 millió Euró a tervezett keret, 417,5 millió eurót már odaítéltek, ez azt jelenti összességében, hogy a tervezett 2007-2013-as keret 65,9%-t sikerült már felhasználni. Az alábbi ábra szemlélteti az ERFA támogatások eddigi állását 2010. év végén: Az ERFA támogatások odaítélések állása, 2010 év végén156 1 prioritási tengely Az innováció, kutatás, és fejlesztés, oktatás

118,60 millió €

támogatása 2 prioritási tengely A KKV-szektor versenyképességének, és

169,80 millió €

alkalmazkodási képességének javítása 3 prioritási tengely A befektetési keretfeltételek javítása,

105,30 millió €

kimondottan a KKV-szektor számára 4 prioritási tengely A tartós növekedés érdekében az infrastruktúra

263,50 millió €

kiépítése, és fejlesztése Az ERFA program összességében 681,10 millió €

31. ábra

Jól látható, hogy a legtöbb program megvalósítása, és a pénzügyi eszközök odaítélése „terv szerint” halad.

156

http://www.europa-mv.de/docs/download/38035/Vortrag%20Herr%20Dr.%20Thomsen.pdf

88

A következő ábra pedig az ESZA támogatások eddigi állását szemlélteti 2010. év végén157 Az ESZA támogatások odaítélések állása, 2010 év végén158 1 prioritási tengely Az innováció, kutatás, és fejlesztés, oktatás

46,6 millió €

támogatása 2 prioritási tengely A KKV-szektor versenyképességének, és

177,1 millió €

alkalmazkodási képességének javítása 3 prioritási tengely A befektetési keretfeltételek javítása,

39,0 millió €

kimondottan a KKV-szektor számára

Az ESZA által eddig felhasznált források

275,2 millió €

összességében

32. ábra

Ami az ESZA támogatásokat illeti, itt nem, hogy sikerült volna elérni a remélt felhasználtsági arányt, de a 2. prioritás A 2007-2013-as időszakban, az ERFA, és az ESZA által eddig odaítélt források megoszlása a támogatott ágazatonként, 2010. év végén159

esetében már ¾ -ét is elérték az odaítélések. Ami

a

vállalatok

versenyképességét eddig

274

illeti,

befektetési

szándékot regisztráltak a tartományban, 33. ábra

jelenti,

hogy

munkahelyet

ami

azt 4731

sikerült

teremteni, és további 16665 munkahelyet pedig továbbra is biztosítani. A teremtett munkahelyek közel 20%-a az innovációs támogatásokon keresztül a csúcstechnológiában található. Összesen 75 kisebb hitelt sikerült odaítélni a kis, - és középvállalkozások számára, ennek következtében 123 új munkahelyet sikerült teremteni. Sikerült megszervezni 9.324 munkavállaló továbbképzését eddig ebben a 3 évben. 529 db kis, - és középvállalkozásnak 157

http://www.europa-mv.de/docs/download/38035/Vortrag%20Herr%20Dr.%20Thomsen.pdf u.o. 159 u.o. 158

89

sikerült tanácsot adni sokoldalú programok által annak érdekében, hogy jobban összeegyeztethetővé váljon a munkahely és a családi, a privátélet. Ami a vállalatalapítások ösztönzését illeti, 3.039 főt sikerült oktatásban részesíteni, akik majd a jövőbeli vállalkozások alapítóivá válnak. 174 munkahely teremtési támogatásból sikerült összességében 4.321 munkahelyet teremteni. A továbbiakban folytatódik a mikro-hitelek odaítélése, illetve az összegyűlt tapasztalatokat pedig szeretnék tovább adni, és implementálni a tartomány 5 felsőoktatási intézményébe. Ezzel kapcsolatban pedig 130, a főiskolán elindítható

„teszt”

vállalatalapításhoz.

-

vállalkozással

szeretnék

a

fiatalok

kedvét

meghozni

a

160

Az oktatás, és képzés területén sikerült eddig 14.989 tanulót, diákot az „Iskola+” program keretein belül támogatásban részesíteni, a „duális studium” támogatása, valamint az oktatási intézmények támogatása, befektetési intézkedések által. 161 Kutatás, és fejlesztés állása - Az egyes támogatási jelentésekből kiderül, hogy eddig 194 db innovációt érintő támogatást ítéltek oda, ezzel 804 új munkahelyet teremtve. Sikerült az eszköz állományát frissíteni, és korszerűsíteni a felsőoktatásbeli intézményeknek, valamint az állami kutató intézeteknek. 149 innovatív klímaprojekt került támogatásra, aminek következtében 85.179 t CO2 nem került a légkörbe ez alatt a 3 év alatt.162 Összességében azt lehet megfogalmazni a strukturális alapok felhasználtságának arányáról, hogy terv szerint haladnak, a pénzügyi odaítélések, és kifizetések is megfelelően, a várt ütemben sikerültek. A 2007-ben elfogadott terv megállta a helyét a pénzügyi, - és gazdasági válság ellenére is. Sikeresnek tekinthető az ERFA, és az ESZA eddigi teljesítménye a jelenlegi programozási időszakban. A szocioökönómiai helyzet jelentősen javult az aktuális támogatási időszak alatt, de sajnos a kiindulási problémák nem oldódtak meg, és még mindig fennállnak. A nyugati tartományokhoz való felzárkózás még mindig nem ment végbe, és szerkezeti változás még mindig nem fejeződött be. A strukturális alapok bevált stratégiái tapasztalatai természetesen folytatásra lelnek a következő 3 évben is.

160

http://www.europa-mv.de/docs/download/38035/Vortrag%20Herr%20Dr.%20Thomsen.pdf - vortrag u.o. 162 u.o 161

90

2.4.4. MVP régió elmúlt 10 évének értékelése

Az elmúlt évtized főbb mutatói 163 Munkanélküliségi arány (%-ban)

Az elmúlt 10 évben a regionális diszparitások csökkenő tendenciát mutattak fel, bár a legkevésbé fejlett, és a nagyon modern, fejlett régiók között még mindig nagy a szakadék. Ezt a 2008-as gazdasági krízis egy kicsit lelassíthatta. A legtöbb régióban 2000, és napjaink között a foglalkoztatottsági ráták növekedését lehet tapasztalni, ezzel kapcsolatban a mérleg

A német nemzeti átlag Mecklenburg-Elő-Pomeránia Exportkvóta és az ipar termelékenysége

másik oldalán a munkanélküliség pedig csökkenő tendenciát írt le. Ezt a tendenciát azonban a 2008-as pénzügyi, majd általános gazdasági válság mintha néhány helyütt megtörte volna.

Minden

erőfeszítés

ellenére

a

fejlettségbeli

különbségek Mecklenburg-Elő-Pomeránia számára töretlenül megmaradtak az egyesítés óta, és azok a 2013-as programozási időszakot követően is megmaradnak. A főbb mutatók közül 100% = Nyugat-Németország Termelékenység (MVP) Exportkvóta (MVP)

például a munkanélküliségi ráta általában (jóval) a nemzeti

K+F kiadások a GDP-ből

csúcsa után csökkeni kezdett ez az arány, a nemzeti

felett alakult, és mint az látni lehet, a 2004-es 22% körüli színvonalat követve. Azonban a több éves tendenciát tekintve sajnos ez a mutató tartósan magas maradt a többi tartományhoz

képest.

A

régió

sikerességének,

és

versenyképességének egyik kulcsa az exportkvóta, és az ipari 100% = Nyugat-Németország K+F kiadások a GDP-ből (MVP)

34. ábra

termelékenység nagyságában mérhető. Ezt vizsgálva a nyugatnémet tartományokhoz viszonyítva folyamatos javulásról lehet beszámolni, viszont az exportkvóta egyes déli, nyugati

államokhoz képest még mindig csak a fele jelenleg. Ezzel ellentétben folyamatos, de nem túl gyors javulási tendencia figyelhető meg az ipari termelékenység esetén. Ami a K+F kiadásokat illeti a tartományi GDP-ből, arról azt lehet mondani, hogy a nyugat-német tartományokhoz képest jóval lemarad, de így is a 2000-es évek óta a szinte a duplájára nőtt ez az arány. Azonban még így is a 100%-ot szimbolizáló nyugati területekhez képest sajnos ebben a szektorban, a versenyképességi faktor esetén tátong a legnagyobb szakadék a keleti, és nyugati német tartományok, kimondottan a vizsgált régió, és Nyugat-Németország között. 163

http://www.europa-mv.de/docs/download/38035/Vortrag%20Herr%20Dr.%20Thomsen.pdf

91

3. Összegzés, konklúzió

Nehéz összegezni néhány mondatban, oldalon ezt a több területre is kiterjedő dolgozatot, de talán a legésszerűbb az, ha egy pillanata felidézzük a dolgozat első harmadából azokat a kérdéseket, amelyek abban motiváltak, hogy ezek az egységek, fejezetek megszülessenek: 1. Hogyan hat a globalizáció a régiókra? 2. Hogyan hat a nemzetközi politikai élet egy országra, néhány régióra? A dolgozat további, gyakorlatiasabb kérdéseit áttekintve, lépésről-lépésre a magamnak feltett kérdésekre, a régió elemzésen belül a következő kérdésekre, a következő válaszokat dolgoztam ki röviden. 1. Leküzdhető-e valamikor is a „fal” Európában, kiemelten Németországban? 2. Sikerült-e felzárkóznia a volt NDK területeknek a nyugati régiókhoz képest – kifejezetten sikerült-e Mecklenburg-Elő-Pomeráninak - mára? 3. Kell-e, hogy segítse ezeket a régiókat az állam, valamilyen nemzetközi szervezet, vagy esetleg egy pre-föderális államok alakulata? 4. Mennyiben segített az EK/EU ebben a felzárkózásban a szóban forgó régiót, mennyire volt hasznos az EK/EU regionális, kohéziós politikája a vizsgált régió - MecklenburgElő-Pomeránia - esetén? Erre az első két kérdésre válaszolva azt lehet jelen szakdolgozati kutatások alapján mondani, hogy a globalizáció, az összeolvadás által, a „világ falúval”, a „földrajz, a távolság halálával”, a Föld „összezsugorodásával” egy olyan folyamat indult el, aminek ezzel együtt volt, és van is tengelyes tükörképe, a lokalizáció. Éppen ezzel kötődik annyira a dolgozat témájához a globalizáció, mivel éppen a globalizáció fokozta fel a régiók közti versenyt, az elmúlt 30-4050 évben. Hiszen a régi, klasszikusnak számító vesztfáliai szlogen, miszerint a nemzetközi élet, politika arénájában a nemzet államok helyezkednek el, mára már elhalványulni látszik. Éppen, hogy manapság a Föld egyes régióihoz kötődő transznacionális (TNC), vagy multinacionális (MNC) vállalatoknak nagyobb tőkéjük, vagyonuk, és befolyási hálózatuk van, mint egy középhatalomnak, nem beszélve a kisebb országokról. Ezek a vállalatok játszották a kulcsszerepet az egész XX. században, és feltehetőleg fogják is a XXI. században továbbra is,

92

és ezek azok a vállalatok, és az általuk előidézett mozzanatok, amelyekről egy közgazdász mindig is tanult: a kereskedelem nemzetközivé válik, a termelés több országra kiterjedhet, a pénzügyi szektor globalizációja, az innováció, és informális folyamatok globalizációja zajlik. Ha ennyire minden „szabványnak” vehető már a világon, és nagyjából minden elérhető már ezek közül, akkor a logika azt diktálja, hogy a szegényebb országok, és régiók irányába nyitnak az olcsóbb munkaerő reményében ezek a vállalatok. Józan ésszel azt gondolhatnánk, hogy nyilván az ingatlanárakra, és a munkaerő költségekre figyelnek oda ezek a vállalatok, amikor költség/haszon-elemzéseket végeznek. Azonban erre azt válaszolhatnánk, hogy akkor biztosan a kisebb költségvetési ráfordítást jelentő elmaradottabb régiókra esik a választása ezeknek a vállalatoknak, és ez által tudna fejlődni az adott régió, és gazdasági fejlődést indítana be, elméletben. De sajnos, a legtöbb gyakorlati eset azt igazolta, hogy ez nem így van. Mára már elfogadottá vált az a tény, hogy alig változnak a területi különbségek. Ezek mögött az áll, hogy a vállalatok hozzáadott értéktermelésnél nem a fizikai javak, hanem az „intangible assets”-ek azaz a „nem tárgyi javak” váltak elsődlegessé. A vállalatok a fizikai tényezőket (eszközök, gépsorok) szívesen telepítik elmaradottabb régiókba, kihasználva a kisebb költségeket, de a nagyobb hozzáadott értéket nyújtó szellemi tevékenységet általában a fejlettebb régiókba telepítik, vagy maradnak, ezáltal állandósulnak az egyenlőtlenségek. Nos, sajnos ez az állandósulni látszó tendencia, jelentkezik Németország esetében is, hiszen a német állam inkább ösztönzi a gazdagabb, magas termelékenységgel, magas exportrátával, magas K+F aránnyal rendelkező régiókat, azaz a gazdaság „világítótornyainak” számító régiókat, mint az olyan keleti régiókat, mint Mecklenburg-Elő-Pomeránia. A dolgozat szempontjából pedig éppen ilyen esetekben jöhetnek szóba az EU által kínált kohéziós politika strukturális alapjai (ERFA, ESZA, Kohéziós Alap), hogy az ilyen fejlődési szakadékok leküzdésében segítsen, vagy csupán az első „lökést” adja a siker felé. A második kérdésre keresve a választ, miszerint „Hogyan hat a nemzetközi politikai élet egy országra, néhány régióra?” - kiemelten fokuszáltam ismét a vizsgált régió „sorsára”, így keresve a sorsfordító eseményeket a német történelemből. Keresve arra a választ, hogy hogyan befolyásolják a nemzetközi politikai események a régió sorsát, és erre több lehetséges ok-okozatot is találhatunk. Történelmileg tekintve a tartomány mindig is Németország legszegényebb tartománya volt, már a 30 éves háború óta hordozza magában ennek a „tüneteit”. MVP tartomány gazdaságpolitikailag, és gazdaság-földrajzilag „tradicionálisan hátrányban van”, és mindez a 30 éves háborúig vezethető vissza, az 1618-1648-as évekig (elnéptelenedés), emellett pedig, a rosszabb hatásfokú, kisállamok fennállására is 93

következtethetünk. Ezek mellett még a mecklenburgi fejedelemnek meg kellett osztania a hatalmát 1918-ig a lovagokkal, városokkal, és egyházakkal, azaz a rendekkel. Ez bizony csorbította a tartomány központi hatalmát, ezzel erősítve a földesurak pozícióját, és ezzel előidézve a régió elnéptelenedését. A gazdasági fejlődést ez alapvetően befolyásolta, mégpedig negatív irányba, és ezzel az egyik legfontosabb fejlődési akadályává vált a régiónak, főleg hogy a XIX. században az aktív, és jobban képzett, tanult munkaerő elvándorolt a jobb lehetőségek reményében más régiókba. Emellett még hozzá kell tenni, hogy ha már elhagyta a képzett munkaerő a területet, újra kellett volna termelni az adott terület értelmiségét, nívós humán erőforrását, de ekkor még nem léteztek azok a politikai keret feltételek, ami ezt a közoktatást megvalósíthatták volna. Emiatt falakba ütközött egy nemcsak kvantitatív, de kvalitatív munkaerőképzés is az ipar, és kézművesség területeken. Az NDK-s időkre is visszatekintve, azt lehet a régióról megállapítani, hogy már akkor is egy alacsony népsűrűségű, erősen mezőgazdasági, és ipari orientáltságú, gazdaságilag gyengébben fejlett tartomány volt. A szakdolgozat gyakorlati részéről, azaz a négy kérdést végigtekintve, azt lehet mondani, hogy ez a négy kérdés alapvetően két csoportra osztható, követve a dolgozat logikáját. Az első kettő kérdés kifejezetten az egységesítés utáni tartományokra vonatkozik, jelen esetben Mecklenburg-Elő-Pomerániára, annak gazdasági, társadalmi elemzésére, amin keresztül kikristályosodik, hogy hol is tart ebben a versenyben, ahol a cél a nyugati tartományok szintjének elérése, és miképp lehet, hogy még az új tartományok között is sereghajtó MVP tartomány. Nos MVP-tartomány több szempontból a „periféria perifériája” Mecklenburg-ElőPomerániában, a régió általános gazdasági elemzését tekintve, az egy főre eső GDP-t nézve, a német nemzeti átlag alatt alakult a régió színvonala már nem sokkal az újraegyesítéstől napjainkig. Az összes német NUTS 2 régió vásárlóerőparitáson mért GDP-jét tekintve a vizsgált tartomány nincs benne sem az első öt, de az első tíz leggazdagabb régió között sem. Ha csak az új tartományokkal összevetve vizsgáljuk meg MVP tartományt, akkor is tisztán kivehető, hogy a többsége az új tartományoknak ugyanazt a fejlődési iramot vette fel, illetve azt követi. Kivéve a választott tartományt, a dolgozat által releváns Mecklenburg-ElőPomeránia tartományt. Türingia az utolsó helyről felküzdötte magát az évek során a negyedik helyre, míg a jó esélyekkel induló MVP a kezdeti harmadik helyéből az utolsó előttit érte el a vizsgált évek alatt. Lakosságát tekintve már az elmúlt évszázadra visszatekintő, folyamatosan csökkenő tendenciát mutat a régió népességének aránya. Az 1949-ben még 19 millió lakosból az egyesítés idején már csak 16,5 millió lakosa volt a régiónak, és 2009-ben pedig már csak 94

13 millió főre rúgott a régió népessége. Ez több okra is visszavezethető, de leginkább a munkaerő piaci okokra, és nem csak a születésszám csökkenésre, hanem az elvándorlásra is. De az új tartományok között alapvetően megfigyelhető, általános tendencia a népesség számának csökkenése. A foglalkoztatottságot tekintve, szektorális bontásban, a legtöbben a szolgáltatási szektorban dolgoznak, majd ezután következnek az állami alkalmazottak, majd az építőipar, a kereskedelem, és legvégül a mezőgazdaságban, és halászatban dolgozók. A munkanélküliségi arányokat tekintve a régióban kifejezetten magas volt, és a mai napig magas maradt a munkanélküliség mértéke a többi német régióhoz, tartományhoz képest. Egészen pontosan 2004-ben érte el az elmúlt 10 évben a munkanélküliségi ráta a csúcsát, több mint 22%-kal, de azóta már csökkenő tendenciát mutatnak ezek a mutatók. Az elkövetkezendő években úgy tűnik, hogy az aktív munkaképes lakosok számának munkaerő kínálata csupán lassan, és jelentősebb változások nélkül fog változni. A következő programozási időszakra azonban (2013-2020) felgyorsulhat ez a tendencia, az erősebb népességfogyás miatt. A 20, és 30 éves korosztályra egy egyre jobban felerősödő csökkenés vár az elkövetkezendő években. A 30, és 40 évesek között pedig már a 2000-es évek elejétől erősen csökkent az ilyen korosztályú munkavállalók száma. A 40, és 50 év közöttiek között szintén egy népességfogyás figyelhető meg, jelenleg is, és a jövőre nézve is ez prognosztizálható. Ami a másik sarkalatos pontja a régió boldogulásának, az a K+F, és az ebbe való invesztálás. Ezen a területen, ha azt vizsgáljuk, hogy hogyan alakulnak a tartomány K+F kiadásai, akkor azt mondhatjuk, hogy a 2000-es években erősebben nőtt a kutatás, és fejlesztésre szánt összegek nagysága a régióban. A K+F ráfordítások mértékét tekintve azok többszöröse valósult meg, és egy alacsonyabb 90-es évekbeli állapotról átlagfeletti növekedést produkált a szektor a 2000es években, évről-évre. Mindazonáltal még az új tartományok között sem számít ezzel a teljesítménnyel kiemelkedőnek a tartomány, és a német átlagtól pedig jóval lemarad. Az új tartományokhoz képest utolsó helyen áll a tartomány a K+F szektorban dolgozók arányát összehasonlítva a többi tartományéval. Csak a tartomány növekedését tekintve, 1999 és 2009 között csupán 4,65%-ot növekedett a szektorban a foglalkoztatottság, míg például az új tartományok közül élenjáró Szászországban 9,5%-os (majdnem a duplája) volt ebben a 10 évben a növekedés. A régi tartományokhoz képest pedig erősen lemaradt helyzetben van jelenleg Mecklenburg-Elő-Pomeránia. Ha harmadik, és negyedik kérdésre is „Kell-e, hogy segítse ezeket a régiókat az állam, valamilyen nemzetközi szervezet, vagy esetleg egy pre-föderális államok alakulata?”, illetve „Mennyiben segített az EK/EU ebben a felzárkózásban a szóban forgó régiót, mennyire volt 95

hasznos az EK/EU regionális, kohéziós politikája a vizsgált régió - Mecklenburg-ElőPomeránia - esetén?” - válaszolva röviden azt lehetne mondani, hogy igen kell, minden segítség egy ilyen, és ehhez hasonló régió számára. Arra a kérdésre, hogy mennyiben segített, nos, megvizsgálva egy lezárt időszakot (2000 és 2006), és egy jelenleginek a félidei értékelését alapul véve (2007-2013) a következő megállapításokra tettem szert: A szerkezeti változás a vidékies Mecklenburg-Elő-Pomerániában nagy kihívás elé állítja a tartományt, és két dolog létezik, ami reményt kelthet: az idegenforgalom, és az élelmiszeripar. Mecklenburg-Elő-Pomeránia mélyreható változásokon ment keresztül az elmúlt időszakban, az egyesítés óta, és nehéz volt számára az áttérés a tervgazdaságról a piacgazdaságra. Az átmenet a legnagyobb hatással a mezőgazdaságra, az erdészetre, illetve a halászatra volt. Az akkori 20% körüli munkanélküliség rátájával, a régió az 1. célkitűzésből kaphatott pénzügyi segítséget, melyeket legfőképp vállalkozások támogatására, infrastruktúrát érintő projektekre, és új munkahelyek teremtésére használt fel. A regionális 1. célkitűzés Mecklenburg-ElőPomeránia esetében 5 nagyobb pontra osztható: (1) A KKV szektor versenyképessége, (2) Az infrastruktúra javítása, és bővítése, (3) Foglalkoztatottság, és esélyegyenlőség, (4) Környezetvédelem, (5) Az agrárstruktúrák javítása, és vidékfejlesztés. A strukturális alapok által a vizsgált régió összességében 2,56 milliárd eurónyi támogatásban részesült az elmúlt programozási időszakban (2000-2006). Az ERFA a vizsgált időszakban összesen 15.650 főre volt közvetlen hatással. A támogatott célcsoportot, és ágazatokat vizsgálva, összességében kb. 3 milliárd €-ra rúg a támogatások teljes nagysága. A korábban tett célkitűzések elértnek tekinthetőek, sőt egyes esetekben azt jóval túl is szárnyalták. A támogatási időszakban egészen pontosan 4200 kedvezményezettről (üzemek, kezdő vállalkozások) beszélhetünk. Az ESZA esetén, a vizsgált programozási időszakban összesen 224.000 főt érintett az alap, és egészen pontosan ezt 624 millió eurónyi támogatással érte el, ezzel az ESZA is teljesítette a tartománnyal kapcsolatos kitűzött céljait. A 2007-2013-as támogatási időszakra vonatkozó fejlesztési tervek kapcsán elmondható, hogy a már előző programozási időszakban is használt besorolás alapján, az 1. célkitűzésbe került besorolásra ebben a támogatási időszakban is a régió, ami jelenleg hivatalosan, az 1. célkitűzés „konvergencia” nevet viseli. A projekt teljes büdzséje 1670 millió, azaz 1,6 milliárd euró, ami a 2007-2013-as időszakra vonatkozik. Az EU-s támogatások lekötöttségét tekintve, a 2010.12.31.-i állás alapján, azt lehet mondani, hogy az ERFA források kapcsán 681 millió €-t sikerült eddig lekötni a rendelkezésre álló 1.252,4 millió Euróból, ezáltal a jóváhagyott, és támogatott projektek így a keret 54,4% 96

merítették ki félidőnél. Az ESZA forrásokat nézve, 275 millió Euró a tervezett keret, 417,5 millió eurót már odaítéltek, ez azt jelenti összességében, hogy a tervezett 2007-2013-as keret 65,9%-t sikerült már felhasználni. Összességében azt lehet megfogalmazni a strukturális alapok felhasználtságának arányáról, hogy terv szerint haladnak, a pénzügyi odaítélések, és kifizetések is megfelelően a várt ütemben sikerültek. A 2007-ben elfogadott terv megállta a helyét a pénzügyi, - és gazdasági válság ellenére is. Sikeresnek tekinthető az ERFA, és az ESZA eddigi teljesítménye a jelenlegi programozási időszakban. A szocioökönómiai helyzet jelentősen javult az aktuális támogatási időszak alatt, de sajnos a kiindulási problémák nem oldódtak meg, és még mindig fennállnak. A nyugati tartományokhoz való felzárkózás még mindig nem ment végbe, és szerkezeti változás még mindig nem fejeződött be. A strukturális alapok bevált stratégiái, tapasztalatai természetesen folytatásra lelnek a következő 3 évben is.

97

Irodalomjegyzék Nyomtatott források:

 Regionális gazdaságtan, Lengyel Imre, Rechnitzer János, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs,  Európai Unió regionális politikája, Kengyel Ákos, Aula Kiadó,  Verseny és területi fejlődés, Lengyel Imre, JATEPress, Szeged, 2003  A huszonötök Európái, Kiss J. László, Osiris Kiadó, Budapest, 2005

Elektronikus források: 

http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=hrst_st_rcat&lang=de



http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=lfst_r_lfp3pop&lang=de



http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=nama_r_e2gdp&lang=de



http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=rd_p_persreg&lang=de

 http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=tran_r_net&lang=de  http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=tran_r_mago_om&lang=de  http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=lfst_r_lfu3pers&lang=de  http://ec.europa.eu/regional_policy/country/prordn/details_new.cfm?gv_PAY=DE&g v_reg=ALL&gv_PGM=1103&gv_defL=7&LAN=4  http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/informat/country2009/de_en.pdf  http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/nuts_nomenclature/introduction  http://europa.eu/legislation_summaries/regional_policy/management/g24218_de.htm  http://sisonline.statistik.mv.de/sachgebiete/statistiken/462_Strassenverkehr_ohne_Personenbefoerderung  http://sisonline.statistik.m-v.de/sachgebiete_evas.php#evas99 98

 http://www.europa-mv.de/docs/download/10092/Sozio%C3%B6konomische%20und%20SWOT-Analyse%20sowie%20Entwicklungsstrategie.pdf  http://www.europamv.de/docs/download/38035/Vortrag%20Herr%20Dr.%20Thomsen.pdf  http://www.it.nrw.de/statistik/l/index.html  http://www.mecklenburgvorpommern.eu/cms2/Landesportal_prod/Landesportal/content/de/Unser_Land_fuer/i ndex.jsp  http://www.mecklenburgvorpommern.eu/cms2/Landesportal_prod/Landesportal/content/de/Land_und_Regieru ng/Unser_Land/index.jsp  http://www.pub.arbeitsagentur.de/hst/services/statistik/000000/html/start/karten/aloq_ kreis.html  http://www.vgrdl.de/Arbeitskreis_VGR/tbls/tab01.asp  Volkswirtschaftliche Gesamtrechnungen der Länder" , http://www.vgrdl.de/Arbeitskreis_VGR/R0B0.asp?R1B1  Wüsten oder Oasen, Gerald Braun - http://www.wiwi.unirostock.de/~wipae/Deutsch/Homepage_Deutsch/braun_wuesten_oder_oasen_konzept e_einer_regionalpolitik_fuer_mv.pdf

99

Táblázatok és ábrák jegyzéke

1.

ábra: A NUTS régiók, és azok felosztása .....................................................................................................11.

2.

ábra: Németország NUTS 2-es szintű régiói................................................................................................ 12.

3.

ábra: A globális-lokális paradoxon főbb jellemvonásai ..............................................................................23.

4.

ábra: Egy főre eső GDP (folyóárakon számítva) ........................................................................................35.

5.

ábra: A régiók PPP GDP-nek alakulása, folyóárakon ................................................................................35.

6.

ábra: Egy főre eső GDP (folyóárakon számítva) – Az új tartományok NUTS-2-es szinten felvázolt teljesítménye ................................................................................................................................................36.

7.

ábra: Németország GDP-nek felépítése, a tartományok súlya szerint, 2010 ...............................................37.

8.

ábra: A különböző gazdasági szektorok hozzájárulása a bruttó értékteremtéshez MVP tartományban......38.

9.

ábra: Mecklenburg – Elő-Pomeránia exportforgalma ................................................................................41.

10. ábra: Mecklenburg – Elő-Pomeránia ..........................................................................................................42. 11. ábra: A német tartományok négyzetkilométerben ........................................................................................43. 12. ábra: Úthálózatok hosszúsága 1999-2009 ...................................................................................................44. 13. ábra: Autópályák hosszúsága a volt NDK-s tartományok között .................................................................45. 14. ábra: Autópálya utakban való ellátottsága néhány német NUTS 2 régiónak ..............................................45. 15. ábra: A vasút és az utópályák megoszlása km-ben, MVP tartományban, 1999-ben és 2009-ben ...............46. 16. ábra: A vasutak hosszának az összehasonlítása, néhány német NUTS régió esetén MV tartománnyal ......46. 17. ábra: Az összesített személyszállítás, a hajózást igénybevevők közt ............................................................47. 18. ábra: A lakosság számának alakulása a tartományban 1990 és 2009 között ..............................................48. 19. ábra: Az új tartományok népességének alakulása az elmúlt 20 évben .........................................................49. 20. ábra: A foglalkoztatottság alakulása 1999-2008 között ..............................................................................50. 21. ábra: A munkanélküliségi ráta (%-ban) és a foglalkoztatottak száma MVP-ben ........................................51. 22. ábra: A munkanélküliségi ráta az új tartományokban és a nemzeti átlagban .............................................52. 23. ábra: Országos munkanélküliségi ráta ........................................................................................................52.

100

24. ábra: K+F kiadások néhány német régióban összehasonlítva azt MVP-vel................................................53. 25. ábra: Szabadalmi bejelentések száma 1999 és 2007 között .........................................................................54. 26. ábra: HRST – Humánerőforrás a tudományban és technológiában ............................................................54. 27. ábra: Egy főre eső GDP az EU-átlag %-ában, 2003...................................................................................71. 28. ábra: A strukturális alapok Németországban, 2000 és 2006 között.............................................................76. 29. ábra: Az 1. célkitűzésbe tartozó Mecklenburg-Elő-Pomeránia ...................................................................77 30. ábra: Konvergencia és versenyképességi célok 2007-2013-ban ..................................................................85. 31. ábra: Az ERFA támogatások odaítélések állása, 2010 év végén .................................................................88. 32. ábra: Az ESZA támogatások odaítélések állása, 2010 év végén ..................................................................89. 33. ábra: A 2007-2013-as időszakban, az ERFA és ESZA által eddig odaítélt források megoszlása a támogatott ágazatonként, 2010. év végén ....................................................................................................89. 34. ábra: Az elmúlt évtized főbb mutatói ...........................................................................................................91.

1.

táblázat: A regionális gazdaság versenyképessége ......................................................................................55.

2.

táblázat: Társadalom ...................................................................................................................................57.

3.

táblázat: Munkaerőpiac és foglalkoztatottság .............................................................................................58.

4.

táblázat: A humán erőforrás, oktatás ..........................................................................................................60.

5.

táblázat: Közlekedési infrastruktúra ............................................................................................................61.

6.

táblázat: A régión belül jelentkező diszparitások ........................................................................................62.

7.

táblázat: Kutatás és fejlesztés ......................................................................................................................63.

101