BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI FŐISKOLAI KAR SZAKDOLGOZAT. Vér Beáta Nappali tagozat Vállalkozásszervező szak

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI FŐISKOLAI KAR

SZAKDOLGOZAT

Vér Beáta Nappali tagozat Vállalkozásszervező szak

2011

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI FŐISKOLAI KAR ZALAEGERSZEGI INTÉZET

A számviteli politika kialakítása és érvényesítése a Magyar Tudományos Akadémia Izotópkutató Intézeténél

Belső konzulens: Simonné Romsics Erika Külső konzulens: Vida Katalin

Vér Beáta Nappali tagozat Vállalkozásszervező szak

2011

NYILATKOZAT

Alulírott, Vér Beáta büntetőjogi felelősségem tudatában nyilatkozom, hogy a szakdolgozatomban foglalt tények és adatok a valóságnak megfelelnek, és az abban leírtak a saját, önálló munkám eredményei. A szakdolgozatban felhasznált adatokat a szerzői jogvédelem figyelembevételével alkalmaztam. Ezen szakdolgozat semmilyen része nem került felhasználásra korábban oktatási intézmény más képzésén diplomaszerzés során.

Zalaegerszeg, 2011. január. 3.

_________________________ hallgató aláírása


TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS……………………………………………………………………………3 A SZÁMVITEL JOGI SZABÁLYOZÁSÁNAK TÖRTÉNETE HAZÁNKBAN….5 1. AZ MTA IZOTÓPKUTATÓ INTÉZET BEMUTATÁSA……………………...6 1.1. Az Intézet rövid története……………………………………………………...6 1.2. Az Intézet tevékenységi köre…………………………………………………..8 1.3. Az Intézet felügyelete, szervezeti felépítése………………………………….12 1.4. Az Intézet szolgáltatásai……………………………………………………...13 2. A SZÁMVITELI POLITIKA TÖRVÉNYI ELŐÍRÁSAI……………………...14 2.1. A számviteli politika kialakításának szükségessége………………………….14 2.2. A számviteli politika fogalma, célja………………………………………….14 2.3. A számviteli politika tartalma………………………………………………...15 2.4. A számviteli politika közzététele……………………………………………..16 2.5. A számviteli politika elkészítésének gyakorlati szempontjai………………...16 3. A SZÁMVITELI POLITIKA KIALAKÍTÁSA AZ MTA IZOTÓPKUTATÓ INTÉZETÉNÉL…………………………………………………………………..18 3.1. A számviteli politika és a számviteli alapelvek kapcsolata…………………..18 3.2. Beszámolási és könyvvezetési forma………………………………………...20 3.2.1. A beszámoló formája és a könyvvezetés……………………………..21 3.2.2. A kiegészítő melléklet tartalma……………………………………....22 3.2.3. A beszámoló elkészítésének időpontja, nyilvánosságra hozatala…….27 3.2.4. A beszámolóért és a számviteli politikáért való felelősség…………..28 4. AZ

MTA

IZOTÓPKUTATÓ

SZÁMVITELI

POLITIKÁT

INTÉZETÉNÉL ALÁTÁMASZTÓ

ALKALMAZOTT,

A

SZABÁLYZATOK

BEMUTATÁSA…………………………………………………………………...29 4.1. A számlarend és a bizonylati rend bemutatása…………………………….....29 4.1.1. A számlarend összeállítása…………………………………………...29 4.1.2. A bizonylati rend bemutatása………………………………………...33 4.2. Az eszközök és források értékelésének szabályzata……………………….....34 4.2.1. Eszközök……………………………………………………………...34 4.2.1.1. Befektetett eszközök értékelése…………………………….34 1


4.2.1.2. Forgóeszközök értékelése…………………………………..38 4.2.2. Források………………………………………………………………39 4.2.2.1. Saját tőke értékelése………………………………………..40 4.2.2.2. Tartalékok értékelése……………………………………….41 4.2.2.3. Kötelezettségek értékelése………………………………….41 4.3. Pénzkezelési szabályzat……………………………………………………....43 4.4. Leltározási és leltárkészítési szabályzat………………………………………46 4.5. Selejtezési szabályzat…………………………………………………………51 4.6. Önköltségszámítási szabályzat……………………………………………….54 5. ÖSSZEFOGLALÁS……………………………………………………………....59 Irodalomjegyzék Mellékletek

2


BEVEZETÉS

A számvitelnek a gazdaságban meghatározó szerepe van, nélkülözhetetlen információkat hordoz, mással nem pótolható. A számvitel lényege nem csak az, hogy tükrözze a tényleges vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetet, hanem segítse feltárni és megoldani a problémákat is. Olyan információs bázissá kell, hogy váljon, hogy megalapozza és alátámassza a vezetői döntéseket.

A piacgazdaság működéséhez szükséges, hogy a gazdálkodók megbízható és valós információkat hozzanak nyilvánosságra.

Napjainkban az államháztartás (költségvetés) folyamatos reformokon megy át. A költségvetési szervek számvitele számos esetben eltér a versenyszférában tevékenykedő vállalkozásokétól, s működésüket is más törvények szabályozzák, de rájuk is vonatkozik a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény.

Szakmai gyakorlatomat Budapesten töltöttem a Magyar Tudományos Akadémia Izotópkutató Intézeténél. Az Intézetnél eltöltött három hónap során a főiskolán megszerzett elméleti tudásomat gyakorlati tapasztalatokkal is bővíthettem. A gyakorlat során részt vettem a kimenő és beérkező számlák iktatásában, pénztári-, vegyes és banki tételek gazdasági rendszerben történő feldolgozásában, a beszámoló előkészítésében, valamint betekintést nyerhettem a leltározási folyamat részleteibe.

Diplomamunkám témájául a számviteli politika és az ahhoz kapcsolódó szabályzatok kialakítását választottam az Intézetnél.

Az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségeinek sajátosságairól szóló többször módosított 249/2000. (XII.24.) Korm. rendelet előírásai, a számvitelről szóló többször módosított 2000. évi C. törvény felhatalmazása alapján a kötelező előírások mellett egyes feladatokat a számviteli politikában kell szabályozni. A számviteli törvény megnevezi a számviteli politika részeként elkészítendő belső szabályzatokat, azonban a kötelező módszereken, eljárásokon túlmenően számos területen biztosít a szervezetek számára választási lehetőséget, tehát csak keretjelleggel 3


szabályoz. Ezért a gazdálkodó számára rendkívül fontos a számviteli politika oly módon elkészítése, hogy az ne csupán a számviteli törvény, valamint a Korm. rendelet kötelezően előírt kivonata legyen, hanem tükrözze az adott szervezet sajátosságait is.

Célom, hogy minél részletesebben sikerüljön bemutatnom a szabályzatok elemeit és a szabályzatok készítésére vonatkozó előírásokat.

Diplomamunkámat az irodalomjegyzékben bemutatott szakirodalmak segítségével és az Intézet iratanyagainak teljes körű felhasználásával végzem.

Dolgozatom első részében bemutatom az Izotópkutató Intézetet, különös tekintettel a tevékenységére. A második részben a számviteli politika törvényi előírásait, kialakításának szükségességét, fogalmát, célját, tartalmát, elkészítésének gyakorlati szempontjait fejtem ki. A harmadik részben részletezem az Intézetnél kialakított számviteli politikát. Ennek keretében vizsgálom a számviteli politika és a számviteli alapelvek kapcsolatát, valamint az Intézet által választott könyvvezetési és beszámolási formát. A negyedik fejezetet a számviteli politika keretében elkészítendő belső szabályzatok jogszabályi előírásai, valamint az Intézetnél választott módszerek, eljárások vizsgálata képezi.

4


A SZÁMVITEL JOGI SZABÁLYOZÁSÁNAK TÖRTÉNETE HAZÁNKBAN

Már 1723-ban III. Károly dekrétumának 53. cikkelye előírta a kereskedők kötelező jellegű rendes és szabályszerű könyvvezetését, hitelezéseiknek szakszerű feljegyzését. Az 1840. évi XV. és XVI. Törvény előírta a napló és főkönyv hiteles vezetését. Az 1875. évi Kereskedelmi Törvény 37. cikkelye szabályozta az üzleti könyvek vezetésének módját, leltár, mérleg, mérlegben szereplő tételek értékelésének módjait. Az 1930. évi V. törvény, ismertebb nevén a „kft törvény” szabályozta a hiteles könyvvizsgáló szerepét és feladatait. Az 1954-ben hatályba lépett PM. rendeletben megfogalmazódtak az állami vállalatok mérlegbeszámolójára vonatkozó szabályok (részletes szabályozás a mérlegbeszámoló felépítésére és annak tartalmára). Az első önálló törvény a számvitelről az 1968. évi 33. törvényrendelet volt, mely a könyvvitel, az önköltségszámítás, a könyvviteli mérleg, az eredménykimutatás, valamint a költségelszámolás rendszerének szabályozását foglalja magába. Az 1979. évi II. törvényben a pénzügyminiszter ágazati számlakeretet írt elő; ez volt a Népgazdasági Egységes Számlakeret. 1989 után megkezdődött a magyar számviteli gyakorlat átalakítása. A többször módosított 1991. évi XVIII. törvény 1992. január 1-jével lépett hatályba. Célja, a gazdálkodók vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről megbízható és valós kép kialakítása, a számviteli beszámolók egységes elvek alapján történő elkészítése és közzététele alapján. 2001. január 1-jével lépett hatályba az újrakodifikált 2000. évi C. törvény a számvitelről. E törvény olyan számviteli szabályokat rögzít, amelyek összhangban állnak az Európai Közösségnek e jogterületre vonatkozó irányelveivel, figyelemmel vannak a nemzetközi számvitelre, és amelyek alapján megbízható és valós összképet biztosító tájékoztatás nyújtható e törvény hatálya alá tartozók jövedelemtermelő képességéről, vagyonáról, vagyonának alakulásáról, pénzügyi helyzetéről és jövőbeli terveiről. Ez a törvény meghatározza a hatálya alá tartozók beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, a beszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítendő elveket, az azokra épített szabályokat, valamint a nyilvánosságra hozatalra, a közzétételre és a könyvvizsgálatra vonatkozó követelményeket.

5


1. AZ MTA IZOTÓPKUTATÓ INTÉZET BEMUTATÁSA

1.1 Az Intézet rövid története Az Izotópkutató Intézet a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kutatóintézete, amely Budapesten, a csillebérci Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) kampuszon működik.

KFKI telephely

1. számú kép

Az Intézet besorolása a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló 2008. évi CV. törvény 18. §- a szerint önállóan működő és gazdálkodó közszolgáltató, kincstári körbe tartozó köztestületi költségvetési szerv.

Az Intézet szerepét a hazai innovációban a legjobban talán az jellemzi, hogy az Intézetet 51 évvel ezelőtt tulajdonképpen nem megalapították, hanem egyszerűen csak létrejött, a gyakorlat oldaláról felmerült igények kikényszerítették egy ilyen jellegű szervezet kialakulását.

Az Izotópkutató Intézetet a radioaktív izotópok iránt az orvosi gyakorlat, a kutatás, az ipar és a mezőgazdaság területén megnyilvánuló igény hozta létre. Az Intézet tevékenysége még ma is jórészt az izotópok alkalmazásával kapcsolatos, bár ennek tartalma alapvetően megváltozott. A sugárzásos módszerek egyre inkább irányulnak a környezetvédelem területére (szennyvíztisztítás, füstgáztisztítás).

6


MTA Izotópkutató Intézet

2. számú kép

Az Intézetet Izotóp Elosztó Intézet néven, 15 fős kezdő létszámmal 1959-ben az Országos Atomenergia Bizottság hozta létre a radioizotópok importjára, elosztására, országos nyilvántartására, valamint a tudományos és ipari alkalmazásainak módszerei (γ-defektoszkópia,

nyomjelzéstechnika,

nagyaktivitású

források

felhasználása)

fejlesztése céljából.

1967 óta az Intézet a Magyar Tudományos Akadémia felügyelete alá került. A tudományos kutatási tevékenység nagyobb hangsúlyt kapott, de egyúttal az izotóptermelési-, feldolgozási-, alkalmazási tevékenység is tovább bővült.

Az Intézet létszáma a ’80-as évek közepén érte el a csúcsot, mintegy 430 munkatárssal. Az Intézet 1984-ben megalakította az IZINTA Izotópkereskedelmi leányvállalatot. A leányvállalat Kft formában napjainkban is működik, melyben az Intézetnek 81,2%- os részesedése van.

A szigorodó gazdasági feltételek és egy, ebben az időben zajló akadémia revízió következményeként az Intézet 1993-ban kettévált. A szétválást egy kormányrendelet előírása okozta, amely szerint felül kellett vizsgálni a finanszírozás módját azoknál a költségvetési intézményeknél, amelyeknél a vállalkozói tevékenységből származó bevétel két egymást követő évben meghaladta a nekik juttatott költségvetési támogatás 1/3-át. Az Intézet is ebbe a körbe tartozott. Az eredeti Intézet két, akkor

7


Laboratóriumnak nevezett szervezeti egységéből Kft alakult (Izotóp Intézet Kft), melyben az Intézetnek 30,2%-os részesedése van. A másik szervezeti egység továbbra is az MTA kötelékében van.

1998 és 2005 között az Intézet az MTA Kémiai Kutatóközpont egyik társintézete volt.

Az MTA 2005-ös közgyűlése visszaállította az Intézet független státuszát 2006. január 1 - jével kezdődő hatállyal. A Kémiai Kutatóközpontból való kiválással együtt új gazdasági-pénzügyi részleg alakult és az Intézet ismét önálló jogi személyiséggel rendelkező önállóan gazdálkodó köztestületi költségvetési szerv lett.

Az Intézet az egyik Technikai Támogató Intézménye az Országos Atomenergia Hivatalnak (OAH), mellyel hosszú távú Együttműködési Megállapodást is kötött. Az együttműködés egyik fő célja a hazai nukleáris biztosítéki tevékenység műszaki és tudományos hátterének az Intézet által történő biztosítása.

1.2. Az Intézet tevékenységi köre

Az Intézet az MTA törvényben foglaltak alapján műveli a feladatkörébe utalt tudományt és tudományos kutatásokat végez közfeladatként.

Közfeladatként ellátandó alaptevékenysége: nemzetközi színvonalú tudományos kutatások az izotóp- és nukleáris kémia, a sugárhatáskémia, a sugárvédelem és nukleáris biztonság, a reakciókinetika és a heterogén katalízis területén, graduális és posztgraduális képzés, szakmai- tudományos tanácsadás és speciális mérési feladatok ellátása hatóságok és más szervezetek számára.

Az Intézet vállalkozási tevékenységet csak az alapító okiratban meghatározott keretek között és mértékben végezhet. Vállalkozási tevékenységet folytathat a szabad kapacitások

hasznosítása

érdekében,

költségvetése

tervezett

összkiadásához

viszonyítottan legfeljebb 30%-os mértékig, az alábbi tevékenységi körökben:

8


gazdasági társaságok és egyéb intézmények számára kísérleti fejlesztési feladatok ellátása, részvétel az Intézet tevékenységi köréhez tartozó gazdasági társaságok működtetésében, Az Intézmény a vállalkozási tevékenységből származó eredményt az alapítói okiratban meghatározott alaptevékenységre visszaforgatja.

A kiegészítő, kisegítő tevékenység célja a meglévő kapacitás kihasználása és az alaptevékenységgel szorosan összefüggő bevételi lehetőségek feltárása, kihasználása. Az államháztartás működési rendjéről szóló többször módosított 217/1998. (XII.30.) Kormányrendelet

szabályozza

a

költségvetési

szervek

kiegészítő,

kisegítő

tevékenységét, az alapelveket. Az intézet Alapító Okiratában meghatározott, illetve azokhoz

kötődő

tevékenységek,

amelyet

az

alaptevékenysége

feltételeként

rendelkezésre álló, s e célra csak részben lekötött személyi és anyagi kapacitások fokozott kihasználásával végez.

Az Intézetben a kutató-, fejlesztő munka 5 osztályon folyik: 1. Izotópalkalmazási Osztály Fő kutatási területe: Vas és óntartalmú katalizátorok oxidációs és koordinációs állapotainak vizsgálata Mössbauer spektroszkópiával Nagyaktivitású hulladékok esetén szóba jöhető radioizotópok tanulmányozása geológiai mintákban

Mössbauer laboratórium

3. számú kép

9


2. Nukleáris Kutatások Osztálya Kiemelt feladatai: Prompt – gamma aktivációs analízis (PGAA) referencialaboratórium működtetése Neutronos magreakciókkal kapcsolatos nukleáris adatok mérése nemzetközi adatbázisok számára

Prompt - gamma spektrométer

4. számú kép

3. Sugárhatáskémiai Osztály Kutatási területek: Szennyvizek sugárzásos ártalmatlanítása, szerkezeti anyagok sugártűrésének vizsgálata Polimerek előállítása bio- és orvosi felhasználásra sugárzások segítségével Impulzusüzemű elektrongyorsító (LINAC)

5. számú kép

10


4. Sugárbiztonsági Osztály Munkája elsősorban a gamma spektroszkópiai, valamint a tömegspektroszkópiai eljárásokra épül. Tevékenységük részben a következő fejlesztésekhez kapcsolódik: nukleáris anyagok kimutatása, orvosi eszközök sugársterilezése megbízás alapján K+F tevékenység a Paksi Atomerőmű ZRT és a Hulladékkezelő KHT részére

5. Felületkémia és Katalízis Osztály Fő tevékenysége: Katalízis folyamatok mechanizmusának megismerése Ipari szennyvizek veszélyes összetevőinek ártalmatlanítása Az Intézet tudományos munkája jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a nukleáris technikát minél szélesebb körben, a meglévő területeken pedig eredményesebben használjuk.

Az Intézet munkájában jelentősen támaszkodik kapcsolatrendszerére. A hazai kapcsolatok között az egyetemekkel fennálló kapcsolatok igen jók (BMGE, ELTE, Pannon Egyetem) az Országos Atomenergia Hivatallal (OAH) kialakított kapcsolat említendő. A nemzetközi intézményi kapcsolatok között említendő a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) berlini Fritz- Haber Intézet Nemzetközi kutatási kapcsolatai közül a következő partnerek említendők: Institute of Nuclear Sciences (Szerbia) Ruder Boskovic Institute (Horvátország) egyetemek kutatói (Venezuelából a Simon Bolivar egyetem, Új-Zélandról a Massey Egyetem)

Az Intézet kutatási tevékenysége jelentős részben épül a pályázati részvételre. A kutatómunkában felhasznált anyagok, eszközök beszerzésének, valamint a külföldi rendezvényeken, konferenciákon történő részvételek fedezetének csaknem kizárólagos forrása a pályázatokon elnyert támogatás.

11


A hazai pályázatok között kiemelt helyen említendő: NAP VENEUS projekt, melynek célja a hideg neutronos mérési módszerek továbbfejlesztése OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) projekt A nemzetközi pályázati részvétel közül nagyobb projektek: EFNUDAT EU (European Facilities for Nuclear Data) elsődleges célkitűzése a magas színvonalú berendezésekre nyalábidő biztosításával hozzájárulni pontos nukleáris adatok méréséhez és számításokhoz ReCosy EU (Redox Phenomena Controlling System).

A projekt a

nagyaktivitású radioaktiv hulladékok végleges elhelyezéséhez kapcsolódik.

Számos gyógyszer és diagnosztikai eljárás alapját képezik az Intézet fejlesztései. Az izotópkutatók munkája és szakértelme nélkül elképzelhetetlenek lennének a jódizotópos szívizomvizsgálatok vagy a Down-kóros magzatok kiszűrésére alkalmas tesztek, de nem működhetne az emberi test háromdimenziós feltérképezésére alkalmas orvosi műszer, a PET (pozitron-emissziós tomográf) sem.

1.3. Az Intézet felügyelete, szervezeti felépítése

„Az MTA Izotópkutató Intézet felügyeletét a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvényben, az Akadémia Alapszabályában (Asz.) és az Akadémiai Ügyrendben lefektetett és a vonatkozó jogszabályokban előírt módon az Akadémia felügyeli és irányítja. Működését irányító testület: Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa (AKT). Az Intézet önállóan dönt kutatási tevékenységéről, köteles azonban ellátni azokat a kutatási feladatokat, amelyeket az Akadémia az Alapító Okiratban meghatározott, valamint köteles figyelembe venni a tevékenységéről az AKT, az illetékes tudományos osztályok, illetve a megfelelő tudományos bizottságok által készített és elfogadott értékelést, továbbá a közgyűlés határozatait (Asz. 68. §).” 1

1

MTA Izotópkutató Intézet: Szervezeti és működési szabályzat, 2008., p. 6.

12


Az Intézet egyszemélyi felelős vezetője az igazgató, aki magasabb vezető beosztású közalkalmazott. Az Intézet igazgatója 1999 óta Wojnárovits László. Az igazgató munkáját igazgatóhelyettesek és tanácsadó testületek segítik. Az igazgató az érintett területekre vonatkozó szervezeti és szakmai ügyekben döntési és rendelkezési jogait az egyes területek vezetőire átruházhatja, ami azonban nem érinti egyszemélyi felelősségét. Szakmai ügyekben az igazgatóhelyettesek harmadik személyek előtt képviselhetik az Intézetet, utólagos beszámolási kötelezettséggel. Az Intézetben az általános igazgatóhelyettes koordinálja az osztályok tudományos tevékenységét. Az egyes osztályok vezetését tudományos osztályvezetők látják el. Az Intézet tudományos munkáját öt tudományos osztály működtetésével folytatja. Az Intézeti infrastrukturális egységek az igazgató és a gazdasági igazgatóhelyettes irányítása alatt működnek. Az Intézet munkatársainak létszáma 92 fő, ebből mintegy 45 fő tudományos kutató.

1.4. Az Intézet szolgáltatásai

Az Intézet szolgáltatásokat végez a kutatásokhoz kapcsolódóan és egyéb, ionizáló sugárzásokkal és nukleáris anyagokkal kapcsolatos kérdésekben. Ezek között említendő: A radioaktív anyagok központi nyilvántartása Ismeretlen eredetű nukleáris anyagok vizsgálata és azonosítása Radioaktív anyagok szállításának és tokozásának véleményezése Magyarországi

nagyberendezéseken

zajló

besugárzások

szervezése

és

koordinációja Anyagok és berendezések sugárkárosodásának vizsgálata Az Intézet ipari, tudományos és társadalmi partnerek megbízását is szívesen fogadja, akik hasznosítani tudják az itt rendelkezésre álló kutatási infrastruktúrát és szakértelmet.

13


2. A SZÁMVITELI POLITIKA TÖRVÉNYI ELŐÍRÁSAI

2.1. Számviteli politika kialakításának szükségessége

A számviteli politika kialakítását a számvitel törvényi szintű szabályozása teszi lehetővé és egyben szükségessé. A törvényi szintű szabályozás keretjellege több területen döntési lehetőséget ad és tág teret biztosít a megfelelő számviteli rendszer kialakítására, működtetésére. A beszámoló akkor ad a vagyoni-, pénzügyi-, jövedelmi helyzetről valós és megbízható képet, ha a számviteli politikában rögzítésre kerülnek a számviteli törvény keretein belül választott eljárási szabályok és értékelési előírások.

A számviteli politikát nem lehet egy-egy ágazatra, fejezetre, intézménycsoportra elkészíteni, mivel az egyes költségvetési szervek adottságai eltérőek. A számviteli politikát tehát minden költségvetési szervnek el kell készíteni. A költségvetési szervek számviteli politikájának kialakítása során fontos befolyásoló szerepet töltenek be a költségvetési szervek gazdálkodási szabályait előíró törvények és kormányrendeletek. Így az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény, az államháztartás működési rendjéről szóló 292/2009. (XII.19.) Korm. rendelet. A költségvetési szervek elszámolási sajátosságait a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény végrehajtásaként (kiegészítéseként) az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési

kötelezettségének

sajátosságairól

szóló

249/2000.

(XII.24.)

Kormányrendelet tartalmazza.

2.2. A számviteli politika fogalma, célja

„ A számviteli politika az adott szervezet egyedi sajátosságainak figyelembe vétele mellett a számviteli törvény keretjellegű előírásai megvalósításához szükséges módszerek, eszközök, eljárások, kiegészítő rendelkezések sorozata, amelyek betartása az adott szervezetre kötelező.”2

2

SZAMKÓ JÓZSEFNÉ: Központi és önkormányzati költségvetési szervek számviteli politikája, számlarendje, SALDO, 2010., p. 7.

14


A számviteli politika célja, hogy a költségvetési szerveknél olyan számviteli rendszer (könyvvezetési és az azt alátámasztó bizonylati rendszer) kerüljön kialakításra, amely alapján összeállított éves elemi költségvetési beszámoló megbízható és valós képet nyújtson a gazdálkodásról, illetve a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetről és ez feleljen meg mind a számvitelről szóló 2000. évi C. törvénynek, mind az államháztartás szervezeti beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII.24.) Korm. Rendeletnek, illetve egyéb jogszabályi előírásoknak.

2.3. A számviteli politika tartalma

A számviteli törvény és a 249/2000. (XII.24.) Korm. rendeletben foglaltak szerint az államháztartás szervezetének szakmai feladatai és sajátosságai figyelembevételével ki kell alakítania és írásban szabályoznia számviteli politikáját. A számviteli politika keretében el kell készíteni: az eszközök és a források leltározási és leltárkészítési szabályzatát, az eszközök és források értékelésének szabályozását, az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot, a pénzkezelési szabályzatot. A számviteli politika a következő témákhoz kapcsolódóan tartalmaz előírásokat: Általános elvek, eljárások, módszerek: •

az Intézet tevékenységének bemutatása,

•

eszközök, források besorolása,

•

értékcsökkenés módszerei, kisértékű eszközök elszámolása,

•

értékvesztés meghatározása, elszámolása,

•

árfolyamváltozások elszámolásának módja,

•

jelentős hiba meghatározása,

•

az ellenőrzés, önellenőrzés hatásának bemutatása, elszámolása,

•

számviteli politikáért felelősök köre, feladataik.

Könyvvezetéssel kapcsolatos kérdések: •

könyvvezetés rendje,

•

főkönyvi és analitikus nyilvántartások kapcsolata, zárlat, egyeztetések,

15


•

mérlegkészítés időpontjának megválasztása,

•

fordulónap és mérlegkészítés között elvégzendő feladatok köre,

•

könyvvezetésért járó felelősség meghatározása.

Beszámolóval kapcsolatos kérdések: •

választott beszámolási rendszer,

•

beszámolási és könyvvezetési forma,

•

kiegészítő melléklet tartalma, felépítése,

•

beszámoló ellenőrzésének módja,

•

elemzési feladatok meghatározása.

„ A számviteli politika keretében kell továbbá szabályozni azt, hogy a számviteli elszámolás és az értékelés szempontjából az államháztartás szervezete mit tekint lényegesnek, nem lényegesnek, továbbá jelentős összegnek, nem jelentős összegnek.”3

2.4. A számviteli politika közzététele

A számviteli politika nyilvános kell, hogy legyen. Nyilvánossága abban fejeződik ki, hogy a számviteli törvény szerint a kiegészítő mellékletben be kell mutatni a számviteli politika alapvető elemeit és azok változását, a változás eredményre gyakorolt hatását. Az így nyilvánosságra kerülő számviteli politika alapján a beszámolót felhasználók képet nyerhetnek a gazdálkodónak a számviteli rendszeréhez való viszonyáról, azon keresztül célkitűzéseiről.

2.5. A számviteli politika elkészítésének gyakorlati szempontjai

A számviteli politikát a számviteli alapelvek, értékelési szabályok alapján kell kialakítani úgy, hogy a költségvetési szervek adottságainak, körülményeinek legjobban megfeleljen. A számviteli politikát írásban a számviteli törvény és a Korm. Rendeletben foglaltak szerint kell elkészíteni. Részletességét a költségvetési szerv nagysága, az ellátandó

3

249/2000. (XII.24.) Korm. rendelet az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól 8.§ (5). bekezdés

16


feladatok köre, az alkalmazandó könyvelési módszer, valamint a gazdasági események gyakorisága határozza meg. A számviteli politikában kell rögzíteni, hogy a költségvetési szerv elszámolás és értékelés szempontjából mit tekint lényegesnek, jelentősnek, illetve nem lényegesnek, nem jelentősnek. Meg kell határozni, hogy a Korm. Rendeletben megfogalmazott választási, minősítési lehetőségek közül melyeket, milyen feltételek megléte esetén alkalmaznak, és az alkalmazott gyakorlatot esetenként miért kell megváltoztatni.

Jogszabályváltozás esetében a számviteli politika módosítását, aktualizálását a jogszabály hatálybalépését követően 90 napon belül kell elvégezni. A számviteli politika elkészítéséért a költségvetési szerv vezetője felelős.

17


3. A SZÁMVITELI POLITIKA KIALAKÍTÁSA AZ MTA IZOTÓPKUTATÓ INTÉZETÉNÉL

3.1.A számviteli politika és a számviteli alapelvek kapcsolata

A költségvetési szerveknek a számviteli politikájuk kialakítása során elsődlegesen a számviteli törvényben meghatározott számviteli alapelveket kell figyelembe venni. Célszerű a számviteli alapelvek áttekintése abból a szempontból, hogy a költségvetési szerveknél a 249/2000. (XII.24.) Kormányrendeletben előírt sajátosságok figyelembe vételével ezek milyen eltérésekkel alkalmazhatók, illetve a számviteli politika keretében keletkeznek –e szabályozási feladatok, ha igen akkor ezek milyen tartalmúak legyenek.

A törvényben leírtakkal, azonos tartalommal érvényesül: A valódiság elve: A beszámolóban csak olyan tételeket szabad szerepeltetni, melyek a valóságban is megtalálhatóak, bizonyíthatóak, kívülállók által is megállapíthatók. Ennek alapvető feltétele az, hogy a számviteli politikában, illetve a leltározási szabályzatban foglalt előírások szerint készüljön el a beszámolót alátámasztó leltár.

A

világosság

elve:

A

beszámolónak

érthető,

áttekinthető,

a

Kormányrendeletben előírt formában kell készülni. Az érthetőség a beszámolóban szereplő információk lényeges jellemzője kell, hogy legyen. Az olyan tételeket, amelyek az érthetőséget elősegítik, a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.

A folytonosság elve: A következetesség elvéhez kapcsolódva egyrészt azt jelenti, hogy a költségvetési év nyitó adatainak meg kell egyezniük az előző költségvetési év megfelelő záró adataival, másrészt azt, hogy az egymást követő költségvetési években az eszközök és források értékelése, az eredmény számbavétele általában nem változik. Ha az előző költségvetési év értékelési, számbavételi elveit a törvényben és a számviteli

politikában

megváltoztatja,

akkor

szabályozott a

módon

változtatást

a

előidéző

költségvetési

szerv

tényezőket,

azok

számszerűsített hatásait a kiegészítő mellékletben külön be kell mutatni. 18


Az egyedi értékelés elve: Az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló elkészítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni.

A tartalom elsődlegessége a formával szemben: A beszámolóban és az azt alátámasztó könyvvezetés során a gazdasági események a tényleges tartalmuknak megfelelően kerülnek bemutatásra és elszámolásra.

A sajátos könyvvezetés és a beszámoló információ tartalma miatt az alábbi alapelvek a törvényben rögzítettek ellenére csak korlátozottan érvényesülnek: A teljesség elve: Az alapelvek figyelembe vétele mellett a könyvvitelben rögzíteni kell valamennyi gazdasági eseményt, amelynek az eszközökre és forrásokra, illetve a tárgyévi eredményre gyakorolt hatását a beszámolóban be

kell

mutatni

a

számviteli

törvény,

a

249/2000

(XII./24.)

Kormányrendelet, illetve a jelen számviteli politikában előírtak szerint.

A lényegesség elve: Lényegesnek minősül a beszámoló szempontjából minden olyan

információ,

amelynek

elhagyása

vagy

téves

bemutatása

befolyásolhatja a felhasználóknak a beszámoló alapján hozott gazdasági döntéseit.

A

költség-haszon

összevetésének

elve:

A

beszámolóban

szereplő

információból nyerhető haszon – célszerűen – haladja meg az információ előállításának

költségeit.

A

jogszabályok

által

kötelezően

előírt

információt minden esetben szolgáltatni kell.

A költségvetési szervek sajátosságából adódóan az alábbi alapelvek a törvényben rögzítetteken túlmenően további kiegészítéseket tartalmaznak: A vállalkozás folytatásának elve: A vállalkozás folytatásának elve azt jelenti, hogy a költségvetési szerv folytatja tevékenységét, vagyonát, anyagi eszközeit ennek érdekében veszi számba, mérlegét a vele szemben támasztott követelményekkel tervezi és biztosítja az azok teljesítéséhez szükséges feltételeket.

19


Az alapelv magában foglalja a szerkezeti változások megfigyelésének szükségességét is. A következetesség elve: Az elemi költségvetési beszámoló tartalma és formája, valamint az azt alátámasztó könyvvezetés tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell.

Az összemérés elve: Az adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeit (ráfordításait) kell számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstől. Az eredmény (a pénzmaradvány, az előirányzat maradvány, vállalkozási maradvány) a tényleges bevételek és kiadások különbözeteként állapítható meg.

Az óvatosság elve: Figyelemmel kell lenni arra, hogy a vállalkozási tevékenység realizált vállalkozási maradványa fedezetet nyújt – e az erre a tevékenységre értékcsökkenési

jutó

–

leírásra,

kiadásként azaz

ilyen

elszámolásra módon

nem

nem

kerülő

–

következik

be

vagyonvesztés a vállalkozás kapcsán.

A bruttó elszámolás elve: A bevételek és a költségek (ráfordítások), illetve a követelések és a kötelezettségek egymással szemben – a számviteli törvényben szabályozott esetek kivételével – nem számolhatók el. Kivételt képeznek a függő, átfutó és kiegyenlítő bevételek és kiadások, ahol biztosítani kell a nettó jellegű elszámolást. A költségvetési szervek könyvvezetési sajátosságaiból adódóan az időbeli elhatárolás számviteli alapelvét nem alkalmazhatják, így az ezzel kapcsolatos eljárási módok, szabályok sem jelenhetnek meg a számviteli politikájukban.

3.2. Beszámolási és könyvvezetési forma

A 2000. évi C. törvény meghatározza a hatálya alá tartozók beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, a beszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítendő elveket, az azokra épített szabályokat, valamint a nyilvánosságra hozatalra, a közzétételre és a könyvvizsgálatra vonatkozó követelményeket. 20


A számviteli törvény kiterjed az államháztartás szervezeteire is, de a költségvetési szervek beszámolási kötelezettségüket a kormányrendeletben foglaltak szerint teljesítik.

3.2.1. A beszámoló formája és a könyvvezetés

A költségvetési szerveknek – a vállalkozásoktól eltérően – nincs módjuk megválasztani

az

éves

elemi

költségvetési

beszámoló

elkészítése során

az

államháztartási információs rendszer sajátosságaiból következően, a zárszámadás összeállításához szükséges összesíthető információk biztosítása érdekében a beszámoló formáját. Az államháztartás szervezeteinek gazdálkodásukról éves és féléves elemi költségvetési beszámolót kell készíteniük.

Az elemi költségvetési beszámoló főbb részei a következők: Könyvviteli mérleg: az államháztartás szervezete tulajdonában lévő, a rendelkezésére, használatára bocsátott, kezelésébe adott, az államháztartás szervezetének működését szolgáló eszközöket – a bérbevett eszközök kivételével – valamint az eszközök forrását kell kimutatni. Pénzforgalmi jelentés: az elemi költségvetéssel azonos formában és szerkezetben tartalmazza az eredeti, módosított bevételi és kiadási előirányzatokat, a ténylegesen befolyt bevételeket, a pénzforgalom nélküli bevételeket, a ténylegesen teljesített kiadásokat, a pénzforgalmat tevékenységenként, és azon belül jogcímenként. Előirányzat-maradvány kimutatás: a mérlegben kimutatott költségvetési tartalék keletkezését mutatja be, a módosított előirányzatok és azok teljesítése különbözeteként. Vállalkozási maradvány-kimutatás: a könyvviteli mérlegben kimutatott vállalkozási tartalék levezetését tartalmazza. Kiegészítő melléklet Az Intézet a vagyoni és pénzügyi helyzetére kiható gazdasági eseményekről a kettős könyvvitel rendszerében módosított teljesítés szemléletű nyilvántartást vezet, amelyet a naptári év végével lezár.

21


A módosított teljesítés szemléletű nyilvántartás azt jelenti, hogy a pénzbevételek és pénzkiadások, mint előirányzat teljesítések könyvelése mellett, az eszközökben és forrásokban bekövetkező változásokat is folyamatosan rögzítik, továbbá regisztrálják a teljesíthető jóváhagyott kiadások és a teljesítendő várható bevételek előirányzatát, valamint azok változását a kettős könyvvitel zárt rendszerében.

A költségvetési szervek által alkalmazott könyvviteli nyilvántartás sajátossága, hogy a kiadás, illetve bevétel teljesítése pillanatában rögzíti könyvelési tétel formájában, valamint a kiadások és bevételek elszámolása egyben a kiadási és bevételi előirányzatok teljesítését is jelenti. A sajátos – pénzforgalmi szemléletű - kettős könyvvezetés miatt a költség és a bevételi előírás fogalmak nem érvényesülnek, nincs eltérés sem időben, sem pedig értékben a kiadás és a költség, valamint a bevétel és bevételi előírás között.

A költségvetési szervnek félévkor is kell elemi költségvetési beszámolót készítenie. Ez a beszámoló két fő részből áll: pénzforgalmi jelentés pénzforgalmi egyeztetési űrlap, (kiegészítő melléklet). Kötelező a félévi elemi költségvetési beszámolóhoz főkönyvi kivonatot készíteni.

Az Intézet eszközeinek és forrásainak alakulásáról negyedévenként, a főkönyvi kivonat

állományi

számláinak

adataiból,

illetve

az

ezekhez

kapcsolódó

nyilvántartásokból időközi mérlegjelentést kell készítenie.

Az Intézmény könyveit forintban, magyar nyelven vezeti, beszámolóját ezer forintban, magyar nyelven készíti el.

3.2.2. A kiegészítő melléklet tartalma

A kiegészítő melléklet tartalmával kapcsolatos előírásokat a 249/2000 (XII.24.) Korm. rendelet 40.§ - 44.§ - a rögzíti. „A kiegészítő melléklet elkészítésének célja - a Tv.- ben foglaltakon túlmenően -, hogy az államháztartás szervezete alaptevékenységeként meghatározott feladatok ellátásánál az államháztartás részére az állami pénzek felhasználását, valamint az 22


eszközök nagyságát és összetételét részletesen, a valóságos helyzetet tükrözően bemutassa. A kiegészítő melléklet számszaki részből és szöveges indokolásból áll.”4

A kiegészítő mellékletben minden olyan információnak meg kell jelennie, amely a mérlegben, a pénzforgalmi jelentésben, pénzmaradvány-kimutatásban, eredménykimutatásban szereplő adatokon túlmenően szükséges ahhoz, hogy az éves beszámoló érthető, világos és hasznosítható információkat szolgáltasson az érdekeltek számára.

I. Az általános rész szerkezete, tartalma a) Az Intézmény tevékenységének rövid bemutatása b) A számviteli politika rövid ismertetése c) Vagyoni, pénzügyi helyzet bemutatása, értékelése − vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzet, − eszközök összetétele, − saját tőke és a kötelezettség aránya, − likviditás és a fizetőképesség. II. A specifikus rész szerkezete, tartalma a) Kiegészítő adatok a mérlegsorokhoz b) Kiegészítés a mérlegben nem szereplő tételekhez c) Programokra kapott támogatások felhasználásának alakulása d) A mérlegben kimutatott részesedések bemutatása e) A jóváhagyott előirányzatok és teljesítések alakulása f) A befektetett eszközök állományának alakulása g) A

befektetett

eszközök,

készletek,

követelések

és

értékpapírok

értékvesztésének alakulása h) Az immateriális javak, tárgyi eszközök és tartós tulajdoni részesedést jelentő befektetések értékhelyesbítésének alakulása i) Tájékoztató adatok a tárgyi eszközök nyitó állományának alakulásáról j) A személyi juttatások és létszám alakulása k) Követelések, kötelezettségek állományának alakulása

4

249/2000. (XII.24.) Korm. rendelet az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól 40.§ (1). bekezdés

23


III. Tájékoztató rész Ennek keretében a következőkre kell kitérni: − azoknak a pénzügyi kötelezettségeknek a teljes összegét, amelyek a pénzügyi értékelés szempontjából jelentőséggel bírnak, de amelyek a mérlegben nem jelennek meg (pl. megrendelt, szerződéssel lekötött munkák, stb.), − a pénzügyi befektetéseket típusonként, − a kiegyenlítő, átfutó, függő kiadásokat és bevételeket részletesen, − szociális juttatások teljesítése, az igénybevevők számának alakulása, − stb. Az ily módon kialakításra került kiegészítő mellékletnek néhány pontját mutatom be a következőkben, a teljesség igénye nélkül.

A 2009. évi személyi juttatásokra fordított előirányzatának alakulását az Intézet egy táblázattal5 szemléltette:

Személyi juttatások alakulása 2009-ben (EFt) Megnevezés

Előirányzat Eredeti

Eltérés

Teljesítés

Módosított

Személyi juttatások Munkaadókat terhelő járulék

329 888 103 527

330 324 109 030

Összesen

433 415 439 354 1. számú táblázat

EFt 325 997 99 749

%

-4 327 -9 281

98,69 91,49

425 746 -13 608

96,90

A táblázat adataiból kitűnik, hogy a személyi juttatásokra fordított tényleges kifizetések mintegy 1,3 %-kal elmaradnak a módosított előirányzat mértékétől, miközben ez eredeti és módosított aránya számottevően nem változott. Ezek a számok azt mutatják, hogy az Intézetben a személyi juttatások esetében a tervszámok nagy biztonsággal közelítenek a teljesítés számaihoz.

5

MTA Izotópkutató Intézet: Kiegészítő melléklet 2009., p.3.

24


A bevételek alakulását a következő táblázat6 mutatja:

Bevételek alakulása 2009-ben (EFt) Előirányzat

Megnevezés

Eredeti Költségvetési támogatás Törvény szerinti bevétel Összesen

Módosított

294 904 364 442 333 702 404 468 628 606 810 118 2. számú táblázat

Eltérés

Teljesítés EFt 364 442 445 676 810 118

0 41 208 41 208

% 100,00 110,19 105,36

A táblázat adataiból jól látható, hogy az eredeti előirányzathoz viszonyítva mind a támogatás (123,6%), mind pedig a saját bevétel (133,6%) jelentősen növekedett, együttesen 128,9%-kal. A bázis évhez viszonyítottan, összességében a bevételek a tárgyévben mintegy 176.026 EFt-tal alacsonyabbak. Ennek a drasztikus bevételi előirányzat csökkenésnek az oka elsősorban a pályázati pénzekből származó bevételeknek közel 100 milliós, másodsorban a vállalkozási tevékenységből származó bevételek közel 50 millió forintos csökkenésére vezethető vissza. A kiadások fedezetére tervezett 333.702 EFt a törvény szerinti bevétellel szemben 404.468 EFt-ra teljesült (121,2%). Sajnos ez a mutató is jelentősen elmarad az előző évitől, mely 159,5% volt.

A befektetett eszközök alakulását a következő táblázat szemlélteti:

Befektetett eszközök alakulása 2009-ben (EFt) Megnevezés

Bruttó érték Értékcsökkenés Nettó érték

Immateriális javak 16 053 12 582 3 471

Tárgyi eszközök Ingatlanok és Gépek, kapcsolódó vagyoni berendezések Járművek értékű jogok és felszerelések 514 041 194 495 319 546 3. számú táblázat

836 199 686 811 149 388

4 414 2 778 1 636

Összesen

1 370 707 896 666 474 041

„ A befektetett eszközök bruttó értéke 1.370.707. EFt, nettó értéke pedig 474.041 EFt. A bruttó eszközértékből az ingatlanok értéke 514.041 EFt-ot, a gépek és berendezések értéke 836.199 EFt értéket képvisel. Ezek a számok jól szemléltetik, hogy

6

MTA Izotópkutató Intézet: Kiegészítő melléklet 2009., p.4.

25


az Intézet által képviselt kutatási terület meglehetősen eszközigényes. A tárgyi eszközök jelentős része meglehetősen leamortizálódott. Nem csak, hogy nem lehet szinten tartani cserékkel, korszerűsítésekkel, de az értékcsökkenés éves szinten megközelíti a 100 millió forintos nagyságrendet. Mivel az elmúlt esztendőkben nem történt megfelelő mértékű visszapótlás, így gyakorlatilag ebben az értelemben véve az Intézet lassacskán „leamortizálja” önmagát.”7

Bér és létszámadatok alakulása a következők szerint történt: „ Az Intézetben meglehetősen stabil a létszám, nem csak a munkatársak számát illetően, hanem a szakmai összetételre való tekintettel is. 2008-ban és 2009-ben egyaránt 92 fő dolgozott az Intézetnél. A kutatók átlagos statisztikai létszáma 48 fő volt. Az intézményi üzemeltetés létszáma 44 fő. Amíg a kutatók között a fluktuáció elenyésző (4 távozóval szemben 3 fő belépő) volt, addig az üzemeltetés területén 10 kilépővel szemben 7 belépő volt.”8 A bruttó átlagkeresetek alakulását mutatja a 4. számú táblázat:9

Bruttó átlagkeresetek alakulása (Ft/hó) Megnevezés Tudományos munkatársak Nem tudományos munkatársak

Év

Eltérés

2008 396 517

2009 303 271

Abszolút -93 246

Relatív 76,48

240 476

198 195

-42 281

82,42

4. számú táblázat

A táblázat adataiból egyértelműen kitűnik, hogy az Intézet bevételei milyen drasztikus mértékben csökkentek a tárgyévben a bázisévhez viszonyítottan. Az Intézet kevesebb pályázati forráshoz jutott, valamint a saját bevételeit sem tudta növelni az előző évhez képest.

7

MTA Izotópkutató Intézet: Kiegészítő melléklet 2009., p.6. MTA Izotópkutató Intézet: Kiegészítő melléklet 2009., p.8. 9 MTA Izotópkutató Intézet: Kiegészítő melléklet 2009., p.8. 8

26


Az Intézet a kiegészítő melléklet összeállítása során a lényegesség, a világosság és a következetesség elvét érvényesítette. A mellékletben megjelenített információkat részekre tagolva mutatta be, amelyeket táblázatokkal és magyarázó szöveggel látott el. Az Intézet tudományos munkakörbe sorolt állománya mintegy 79 pályázaton dolgozott a 2009. évben. A pályázatok lehetnek 2009-ben, már korábbi évben, illetve években elnyert pályázatok. Mivel az Intézet csak a támogatásokból nem tudja fenntartani magát, ezért a pályázati forrásokból kell kiegészítenie a bevételeit, ezáltal meglátásom szerint a kiegészítő mellékletben a bevételek alakulásánál ki kellett volna térni a pályázati pénzek részletezésére, az előző évi pályázati maradványokra, mivel a bázisévhez viszonyítottan közel 100 milliós bevételkiesés mutatkozik. A 2. számú táblázatban foglaltak, valamint az az alatt lévő értékelő magyarázat nem ad teljeskörű képet a bázisév és a 2009. év összehasonlító adatairól, mivel a bázisév adatai nincsenek feltüntetve, csak a %-os arány. Véleményem szerint a kiegészítő mellékletben a lényegesség elvét jobban szem előtt tartva másképpen és mást is kellett volna összehasonlítani, illetve párhuzamot vonni, mert abból az Intézet a jövőre nézve több konklúziót tudott volna levonni.

Mint tudjuk, úgy országosan, mint világszerte mindenkit sújtott a gazdasági válság, s ez alól az Intézet sem volt kivétel. Ez megmutatkozott abban, hogy a tevékenysége iránti piaci érdeklődés csökkent az előző évekhez viszonyítottan. Az év során mindvégig likviditási nehézségekkel küzdött az Intézet. Annak ellenére, hogy az MTAtól kapott évközi támogatási bevételei jelentős mértékben növekedtek, de mivel ezek nem szabadon felhasználható pénzeszközt jelentettek, így az nem javított a pénzügyi helyzeten, valamint a teljes kiadást sem fedezték. Az Intézetnek az egyre szűkülő gazdálkodási feltételek mellett kellett megtartani a vállalt feladatok ellátásának színvonalát. Emellett igyekezett biztosítani mindehhez a megfelelő minőségű és mennyiségű személyi és tárgyi feltételeket.

3.2.3.

A beszámoló elkészítésének időpontja, nyilvánosságra hozatala

A költségvetési szervnek ki kell jelölni a mérlegkészítés időpontját, vagyis a költségvetési évet követő időszakban azt az időpontot, figyelemmel az elemi költségvetési beszámoló leadási határidejére, ameddig az értékelési feladatokat el kell

27


végezni, illetve a költségvetési évre vonatkozóan a könyvekben a helyesbítések végezhetők. A beszámoló elkészítésével kapcsolatban a jogszabály az alábbi időpontokat jelöli meg kötelezően: az első félévi elemi költségvetési beszámolóval kapcsolatban a fordulónap június 30., a MTA részére történő megküldés határideje július 31., az éves elemi költségvetési beszámolóval kapcsolatban a fordulónap december 31., az MTA részére történő megküldés határideje a következő év február 28. az időközi mérlegjelentést a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig, a negyedik negyedévre vonatkozó gyorsjelentést a tárgynegyedévet követő 40 napon belül, az éves jelentést az éves elemi költségvetési beszámoló benyújtásának határidejével megegyezően kell az MTA – hoz benyújtani.

A beszámoló nyilvánosságra hozatala a lezárt üzleti évhez kötődő utolsó számviteli feladat, mely két részfeladatból áll, a letétbehelyezésből és a közzétételből. A vonatkozó szabályokat a 249/2000 (XII.24.) Korm. rendelet 45/A - 45/B §-ai tartalmazzák. Eszerint az Intézet éves és féléves költségvetési beszámolóinak a Magyar Államkincstárhoz

történő

megküldésével

tesznek

eleget

a

letétbe

helyezési

kötelezettségüknek. A Magyar Államkincstárhoz benyújtott (megküldött) éves költségvetési beszámoló adatai nyilvánosak, azokról bárki tájékoztatást kaphat és másolatot készíthet.

3.2.4. A beszámolóért és a számviteli politikáért való felelősség

A számviteli politika főbb irányainak meghatározásáért, elkészítéséért és az elkészült számviteli politika jóváhagyásáért, annak végrehajtásáért az igazgató a felelős. A számviteli politika összeállításáért, a számviteli politikában meghatározott feladatok irányításáért-, végrehajtásáért, a könyvelés rendjének kialakításáért, szabályozásának elkészítéséért a gazdasági igazgatóhelyettes felelős. Az Intézet pénzügyi – és számviteli osztályvezetőjének, valamint a pénzügyi – és számviteli csoportvezetőjének a feladatát képezi az éves és féléves elemi költségvetési beszámoló,

valamint

a

negyedévenkénti

időközi

mérlegjelentés

elkészítése,

bizonylatokkal való alátámasztása és határidőre történő továbbítása. A beszámolókat az igazgató és a gazdasági igazgatóhelyettes köteles aláírni. 28


4. AZ

MTA

IZOTÓPKUTATÓ

SZÁMVITELI

POLITIKÁT

INTÉZETÉNÉL ALÁTÁMASZTÓ

ALKALMAZOTT,

A

SZABÁLYZATOK

BEMUTATÁSA

Ebben a fejezetben bemutatom az Intézetnél kötelezően elkészítendő szabályzatokat, azok tartalmát; valamint a gazdálkodás szempontjából meghatározó egyéb előírásokat, módszereket. Mindezeken kívül ismertetem az Intézet által alkalmazott számlarendet, számlatükröt, továbbá kitérek a bizonylati rendre is.

4.1. A számlarend és a bizonylati rend bemutatása

4..1.1. A számlarend összeállítása

„ A költségvetési szervek könyvviteli rendszerét számlarend rögzíti, így a számviteli politika is megjelenik a számlarendben. A két szabályozás közül azonban tartalmi és időbeli prioritása a számviteli politikának van, mivel a számlarend biztosítja a számviteli politika gyakorlati érvényesítését.”10

A számlarendet minden önálló könyvvezetésre kötelezett költségvetési szervnek el kell készítenie. Az Intézet a számviteli törvény 161.§-a, valamint a 249/2000. (XII.24.) Korm. rendelet 49.§-a alapján alakította ki és szabályozta számlarendjét.

A számviteli törvény szerint a számlarendnek a következőket kell tartalmaznia: minden alkalmazásra kijelölt számla számjelét és megnevezését, a főkönyvi számla tartalmát, ha az a megnevezésből nem egyértelműen következik, a főkönyvi számlára történő könyvelés jogcímeit, a számlát érintő gazdasági eseményeket, más számlákkal való kapcsolatát, a főkönyvi számla és az analitikus nyilvántartás kapcsolatát, a számlarendben foglaltakat alátámasztó bizonylati rendet.

10

SZAMKÓ JÓZSEFNÉ: Központi és önkormányzati költségvetési szervek számviteli politikája, számlarendje, SALDO, 2010., p. 30.

29


A költségvetési szerveknél a Korm. rendelet a számlarend kialakításához a számviteli törvény előírásain túlmenően a következő tartalmi szempontok megjelenítését is megfogalmazza: biztosítani kell a beszámoló valódiságának alátámasztását, megfelelő bizonylati-, és okmányfegyelmet kell kialakítani, szabályozni kell az eszközök minősítési rendjét, annak szempontjait, ki kell alakítani az analitikus nyilvántartások körét, a nyilvántartások vezetésének szabályait, a főkönyvi könyveléssel való egyeztetési pontokat, szabályozni kell a sajátos elszámolásokat, zárlati feladatok összefoglalását. A számlarenddel összefüggő feladatok elvégzéséért (összeállítás, jóváhagyás), a naprakész könyvvezetés helyességéért a költségvetési szerv vezetője a felelős.

Az egységes számlakeret alapján, azzal összhangban alakította ki az Intézet számlakeretét, melynek felépítése decimális számrendszerű, a négyszámlasoros elméletre épül. Ebben a számlaosztályokat egy, a számlacsoportokat kettő, a számlákat három, az alszámlákat pedig négy számjeggyel jelölik. A részletező számlát öt vagy több számjegy jelöli.

A négyszámlasoros elmélet (eszközszámlák, forrásszámlák, költségszámlák, eredményszámlák vezetése) a költségvetési szerveknél sajátosan értelmezendő, mert nem költséget, hanem kiadást számolnak el, eredményszámlák (önköltség és árbevétel) helyett bevételi számlákat alkalmaznak. Az Intézet könyvelését 2004. január 1-jétől a Saldo Rt által fejlesztett integrált informatikai rendszeren belül végzi, amelynek törzsállományaként a számlatükör is felvezetésre került, így karbantartása a könyveléssel párhuzamosan történik.

A számlakeretben a főkönyvi számlák öt főcsoportba sorolhatók: Eszközszámlák (1-3. számlaosztály), Forrásszámlák (4. számlaosztály), Kiadási számlák (5-7. számlaosztály), Bevételi számlák (9. számlaosztály), Nyilvántartási számlák (0. számlaosztály). 30


Az eszközszámlákon belül az egyes számlaosztályok tartalma a következők: az 1. számlaosztály a befektetett eszközöket (immateriális javak, tárgyi eszközök, befektetett pénzügyi eszközök, az üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba adott, vagyonkezelésbe vett eszközök) tartalmazza; a 2. számlaosztály a mérlegben forgóeszközként kimutatandó eszközök közül a készletek-, követelések-, értékpapírok állományi számláit, valamint azok pénzforgalommal kapcsolatos állományváltozások (kiadások és bevételek) előirányzati és előirányzat teljesítési számláit foglalja magába. a 3. számlaosztály a pénzügyi elszámolásokat foglalja magába. A számlaosztály tartalmazza a pénztárak és betétkönyvek forgalmát, állományát, a saját és idegen bankszámlák, saját előirányzat felhasználási keretszámlák forgalmát, állományát, a pénzeszközátadás támogatásértékű kiadás, egyéb támogatás, valamint a függő, átfutó és kiegyenlítő kiadások forgalmát és állományát, valamint a továbbadási (lebonyolítási) célú kiadásokat. A számlaosztály döntő többségében mérlegszámlákat tartalmaz, kivételek a pénzeszközátadás,

támogatásértékű

kiadás

és

egyéb

támogatás

számlacsoportok, amelyek egyenlege zárlati tételként a bevételek és kiadások elszámolása főkönyvi számlára kerül.

A 4. számlaosztály az Intézet összes eszköze saját és idegen forrásainak kimutatására szolgál. A számlaosztály az eszközök forrásait saját tőke, tartalékok, kötelezettségek csoportosításban tartalmazza. Ebben a számlaosztályban szerepelnek a nyitó- és zárómérleg elkészítését, valamint a bevételek és kiadások elszámolását szolgáló technikai jellegű számlák. A mérlegben kimutatott források az Intézet eszközeinek eredetét, származását jelenítik meg, saját és idegen (kölcsönvett) csoportosításban. A saját tőke és a tartalék a saját forrást, míg a kötelezettségek az idegen forrást mutatják.

Az 5. számlaosztály a kiadások előirányzata és előirányzat teljesítése. A számlaosztály a folyó (működési) kiadások jóváhagyott költségvetési előirányzatát a költségvetés végrehajtásaként ténylegesen teljesített folyó kiadásokat, és a folyó kiadásként elszámolandó befizetési kötelezettségeket tartalmazza. Az előirányzatokat és a kiadásokat olyan bontásban kell kimutatni, ahogy az Intézet a kiadásait az elemi költségvetésében jogcímenként megtervezte. 31


A 6. számlaosztályban a közvetett (általános) kiadásokat kell kimutatni. Azokat a kiadásokat, amelyekről a felmerülés időpontjában nem állapítható meg, hogy melyik szakfeladat érdekében merültek fel. Az Intézetnél a 6. számlaosztály használata nem került bevezetésre az Igazgatóságon. Minden felmerült költség közvetlenül a 7. számlaosztályban kerül elszámolásra.

A 7. számlaosztály a tevékenységek kiadási előirányzata és előirányzat teljesítése. A számlaosztály a költségvetésben meghatározott szakfeladat rend (funkcionális osztályozás) szerinti tagolásban tartalmazza a jóváhagyott költségvetési kiadási előirányzatot és a teljesített kiadásokat az 1., 2., 3., 4. és 5. számlaosztály megfelelő számláin kimutatott előirányzatokkal és kiadásokkal azonos összegben. A szakfeladat kiadása közvetlen és közvetett kiadásokból tevődik össze. Az Intézet feladatai alapján a 71. Alaptevékenység kiadási előirányzata és előirányzat teljesítése

számlacsoportot

alkalmazza

az

599.

Kiadások

átvezetési

számla

közbeiktatásával, az 5. számlaosztály közgazdasági osztályozás szerinti költségek funkcióra való elszámolásánál.

A 8. számlaosztályt költségvetési szervek nem alkalmazhatják.

A 9. számlaosztály a bevételek előirányzatát és az előirányzat teljesítését foglalja magába. Ebben a számlaosztályban tartja nyilván az Intézet a jóváhagyott bevételi előirányzatát, az előirányzat-felhasználási keret számlájára beérkezett bevételt, a pénzforgalom nélkül igénybevett előirányzat-maradványt és a vállalkozási maradványt. Az Intézet alaptevékenységével és vállalkozási tevékenységével kapcsolatos bevételei többnyire a 91-98. számlacsoportokban kerülnek elszámolásra. A 91-98. számlacsoportokban szereplő számlák a bevételek nemét, fajtáját bemutató főkönyvi számlák.

A 0. számlaosztály tartalmazza a befektetett eszközök és forgóeszközök, a kötelezettségek,

valamint

a

kötelezettségvállalások

nyilvántartási

számláit

és

ellenszámláit.

32


A beszámoló részét képező pénzforgalmi jelentéshez, valamint a pénzmaradvány, előirányzat-maradvány és vállalkozási eredmény megállapításához tartalmaznak adatokat az 1-3. számlaosztály kiadási előirányzat és forgalmi (előirányzat teljesítési) számlái, az 5. Kiadások előirányzata és előirányzat teljesítése számlaosztály, a 4. számlaosztály előirányzat és forgalmi számlái, valamint a 9. Bevételek előirányzata és előirányzat teljesítése számlaosztály. A pénzforgalmi jelentés összeállításához a szakfeladatokra vonatkozó információkat a 7., valamint a 9. számlaosztály szolgáltatja.

Az így kialakított számlakeret biztosítja az Intézetnél, hogy az eszközök és források értékében bekövetkezett változások zárt rendszerben világosak és áttekinthetőek legyenek, a vagyoni, jövedelmi és pénzügyi helyzetről valós képet adjanak.

4.1.2. A bizonylati rend bemutatása

Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.

A bizonylatok feldolgozási rendjének kialakításakor figyelembe kell venni a következőket: a pénzeszközöket érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait késedelem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg,

illetve

bankszámla

forgalomnál

a

hitelintézeti

értesítés

megérkezésekor, az egyéb pénzeszközöket érintő tételeket legkésőbb a tárgyhót követő hó 15-éig a könyvekben rögzíteni kell; az egyéb gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait a gazdasági műveletek, események megtörténte után, negyedévenként, a negyedévet követő hónap 10.-éig kell a könyvekben rögzíteni, valamennyi gazdasági eseményről – a készpénzforgalomhoz kapcsolódó kivételével – utalványrendeletet kell készíteni, a kötelezettségvállalás, utalványozás, érvényesítés, ellenjegyzés rendjét meghatározó szabályzatban foglaltak szerint. Az utalványrendeletet az eredeti bizonylathoz tűzve kell irattárazni, illetve megőrizni. 33


A jogszabályban előírt bizonylatot, könyvet, nyilvántartást úgy állítják ki, illetve vezetik, hogy az az adó alapjának, az adó összegének, a mentességnek, a kedvezménynek, a költségvetési támogatás alapjának és összegének, továbbá ezek megfizetésének, illetve igénybevételének megállapítására, ellenőrzésére az elévülési időn belül alkalmas legyen. Az irattárban elhelyezett bizonylatokat csak átvételi elismervény ellenében adják ki. Az elismervény tartalmazza a bizonylat azonosító számát, a bizonylatfajta megnevezését, a kiadás és a visszaadás időpontját, valamint az átvevő aláírását.

4.2. Az eszközök és források értékelésének szabályzata

Az értékelési szabályzat elkészítésének célja, hogy a számviteli törvényben és a 249/2000 (XII.24.) Korm. rendeletben rögzített előírások alapján meghatározásra kerüljenek azok az értékelési elvek, módszerek, amelyekkel az Intézet az eszközeinek és forrásainak mérlegértékét megállapítja.

Az értékelési szabályzat tartalmazza a számviteli politika keretében hozott döntések gyakorlati végrehajtását, az eszközök és források értékelési technikáját. Az értékelési szabályzatba tartozik: a beszerzési (bekerülési) érték meghatározása, nyilvántartása, a nyilvántartási érték változásának (növekedésének, csökkenésének) lehetséges esetei, azok tartalmának meghatározása, az év végi értékelés módja, módszerei, az állományból történő kivezetés feltételeinek előírása, mindezek bizonylatai, határidői, felelősei. 4.2.1. Eszközök

4.2.1.1. Befektetett eszközök értékelése

A számviteli törvényben, valamint a Korm. rendeletben foglalt előírások alapján a befektetett eszközöket és forgóeszközöket a számviteli törvény, valamint a Korm. rendelet szerinti bekerülési (beszerzési és előállítási) értéken kell értékelni. 34


Az eszköz bekerülési (beszerzési, előállítási) értéke az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig felmerültek, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolhatók. Magában foglalja az engedményekkel csökkentett, illetve felárakkal növelt vételárat, a szállítási és rakodási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési költségeket, a bizományi díjat, a beszerzéshez kapcsolódó adókat, továbbá a vámköltségeket. A fentieken túl a beszerzési ár részét képezheti még az eszköz beszerzéséhez szorosan kapcsolódó fizetendő illeték; a vámköltségen kívüli vámteher; az előzetesen felszámított, de le nem vonható általános forgalmi adó; a hatósági igazgatási, szolgáltatási díjak. Része még az eszköz beszerzéséhez, előállításához közvetlenül kapcsolódóan igénybe vett hitel, kölcsön felvétele előtt fizetett bankgarancia díja, a kezelési költség, a folyósítási jutalék és a rendelkezésre tartási jutalék.

A mérlegben az immateriális javakat bekerülési értéken, illetve ezen bekerülési értéknek az elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenési leírással csökkentett, a terven felüli értékcsökkenési leírás visszaírt összegével növelt könyv szerinti értéken kell kimutatni. A vagyoni értékű jogok bekerülési (beszerzési) értéke megszerzésükért fizetett összeg. A szellemi termékek bekerülési (beszerzési) értéke az érte fizetett, a számviteli törvényben meghatározott tartalmú ellenérték. Az Intézet a 100 EFt alatti egyedi bekerülési (beszerzési és előállítási) érték alatti kis értékű vagyoni értékű jogok, szellemi termékek bekerülési (beszerzési, előállítási) értékét beszerzéskor egy összegben elszámolja dologi kiadásként. Az így elszámolt vagyoni értékű jogokkal, szellemi termékekkel kapcsolatban – a tulajdon védelme érdekében – biztosítani kell az egyedi mennyiségi nyilvántartást.

A tárgyi eszközök biztonságos üzemeltetéséhez, rendeltetésszerű használatához szükséges tartozékok, tartalék alkatrészek, kellékek beszerzési értéke akár közös számlán, akár külön számlán számlázzák, a bekerülési érték részét képezik. A tartozék, tartalék alkatrész minősítés feltétele, hogy a tárgyi eszköz üzembe helyezése előtt szerezzék be. Meglévő tárgyi eszköz helyett – minősítéstől függően – új tárgyi eszköz csak akkor szerezhető be, ha a meglévő tárgyi eszköz nulláig leíródott, vagy megsemmisült, ha rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná vált, elavult. 35


A mérlegben a tárgyi eszközöket bekerülési értéken, illetve ezen bekerülési értéknek az elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenési leírással csökkentett, a terven felüli értékcsökkenési leírás visszaírt összegével növelt könyv szerinti értéken kell kimutatni.

A térítés nélkül átvett eszközök bekerülési (beszerzési) értéke az átadó nyilvántartási értéke, (bruttó érték, csökkentve az értékcsökkenéssel,) legfeljebb a piaci érték határáig. A térítésmentes (társadalmi) munkával létrehozott eszközöket, továbbá az ajándékként, hagyatékként kapott és a többletként fellelt eszközöket az állományba vétel időpontja szerinti piaci, forgalmi értéken kell a könyvekbe felvenni. A követelések fejében átvett eszközöket, ha jogszabály, szerződés, megállapodás eltérően nem rendelkezik, a kiváltott követelés összegével azonos összegben kell nyilvántartásba venni.

Befektetett pénzügyi eszközként kell kimutatni a tartós (éven túli) részesedéseket, értékpapírokat, valamint - az éven túli - adott kölcsönöket. Egyéb tartósan adott kölcsönként kell kimutatni az államháztartáson kívülre, illetve belülre ideiglenesen, éven túli lejárattal átadott pénzeszközöket. Az Intézet jellemzően előforduló hosszúlejáratú kölcsöne a munkavállalóknak nyújtott lakásvásárlási kölcsön. Egyéb tartósan adott kölcsönként kell kimutatni a részletre, a halasztott fizetéssel történő értékesítés miatti követeléseket is. A gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetés bekerülési értéke vásárláskor a részvényekért, üzletrészekért, vagyoni betétekért fizetett ellenérték. Adott kölcsönöket a folyósított összegben, a bankbetéteket pedig a lekötött összegben veszi állományba az Intézet. Üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba adott, vagyonkezelésbe vett eszközként kell kimutatniuk az intézménynek azokat a tulajdonában lévő, de nem befektetett pénzügyi eszközök között kimutatható tárgyi eszközöket, amelyeket nem az Intézet üzemeltet, hanem ezek működtetését, kezelését más gazdálkodó szervre bízta. Az üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba adott, vagyonkezelésbe vett eszközök számlacsoportban elkülönítetten kell kimutatni az átadott eszközök, illetve átvett eszközök bruttó értékét és értékcsökkenését.

36


A következőkben bemutatom az Intézetnél kialakított amortizációs politikát a befektetett eszközök vonatkozásában.

Az év közben állományba vett (üzembe helyezett) immateriális javak, tárgyi eszközök és üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba adott, vagyonkezelésbe vett eszközök lineáris értékcsökkenésének elszámolása az üzembe helyezést, használatba vételt követően negyedévenként, negyedév első napjától történik a 249/2000. Korm. rendelet 30.§ (2) bekezdésében foglalt leírási kulcsok alapján.

Nem

számolható

el

értékcsökkenés

a

képzőművészeti

alkotásoknál,

a

földterületeknél, a telkeknél, az üzembe nem helyezett beruházásoknál, a már teljesen leírt (0-ra írt) immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél.

Az Intézet nem él a 249/2000. Korm. rendelet 32.§ (7) bekezdésében megfogalmazott felértékelési lehetőséggel. A törvény az államháztartási szervezetek részére is kötelező hatállyal írja elő adott esetben a terven felüli értékcsökkenés elszámolását, ezért terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha a szellemi termék, a tárgyi eszköz (ideértve a beruházást is) értéke tartósan lecsökken, mert a szellemi termék, a tárgyi eszköz (ideértve a beruházást is) a tevékenység

változása

miatt

feleslegessé

vált,

vagy

megrongálódás,

megsemmisülés, illetve hiány következtében rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan; a vagyoni értékű jog a szerződés módosulása miatt csak korlátozottan vagy egyáltalán nem érvényesíthető; amennyiben az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan, megsemmisült vagy hiányzik, azt az immateriális javak, a tárgyi eszközök, a beruházások közül - a terven felüli értékcsökkenés elszámolása után - ki kell vezetni. Abban az esetben, ha az Intézetnél nyilvántartott immateriális javak és tárgyi eszközök csoportjában lévő eszközök piaci értéke egy évet meghaladóan (tartósan) és 20%-os (jelentős) mértékben alacsonyabb 37


a könyv szerinti nettó értéknél, a különbözetet terven felüli értékcsökkenésként kell elszámolni.

Amennyiben az egyedi eszköz mérlegkészítéskori piaci értéke jelentősen, meghaladja a könyv szerinti értéket, vagyis immateriális javaknál a bruttó érték lineáris értékcsökkenési leírással csökkentett nettó értékét, akkor a különbözet összegével csökkenteni kell az elszámolt értékvesztés összegét (visszaírás). A visszaírással érintett eszközök esetében a mérleget alátámasztó leltárnak - többek között- tartalmaznia kell: az egyedi eszköz piaci értékét, könyv szerinti nettó értékét, a piaci és nettó érték közötti különbözet, a terven felüli leírást és annak visszaírását.

4.2.1.2. Forgóeszközök értékelése

Az Intézet a készletekről analitikus nyilvántartást nem vezet. Elszámolásuk azonnali felhasználás miatt költségként kerül elszámolásra beszerzést követően.

A könyvviteli mérlegben követelésként kell kimutatni a jogszabályokban meghatározott és az államháztartás szervezte által előírt, de még ki nem egyenlített összegeket, az államháztartás szervezete által teljesített, és az igénybe vevő által szerződésekből jogszerűen eredő, elfogadott, elismert termékek értékesítéséből és szolgáltatások nyújtásából származó – általános forgalmi adót is tartalmazó - pénzértékben kifejezett fizetési igényeket, a rövid lejáratú kölcsönöket, visszterhesen átadott pénzeszközöket. A könyvviteli mérlegben a követelést az elfogadott, elismert összegben, illetve a számviteli törvény, és az értékelési szabályzat alapján elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értéken kell kimutatni. Az Intézet a könyvviteli mérlegben váltókövetelést nem mutathat ki. Egyéb követelésként kell kimutatni a munkavállalói tartozást, a visszatérítendő adót, a tartósan adott kölcsönből a mérlegforduló napot követő egy éven belül esedékes

38


részleteket. Az adósok állományát az analitikus nyilvántartás alapján egyedileg kell értékelni. A vevőkkel szembeni elismert követelések állománya a beszámolóban a vonatkozó számlákkal való egyeztetés után, általános forgalmi adóval szerepelnek. A munkavállalókkal szembeni követelések a részletező analitikus nyilvántartások alapján kerülnek értékelésre.

A pénzeszközök közül a készpénz a mérlegben egyező a tényleges pénzkészlettel, melyet a költségvetési év utolsó munkanapján felvett jegyzőkönyv is dokumentál. A bankszámlák egyenlegét a bankkivonatok szerint, a Kincstári elszámolási számla (alszámlák) egyenlegét a Kincstári értesítéssel egyeztetett értéken kell a mérlegben kimutatni.

Egyéb aktív pénzügyi elszámolásként kell kimutatni a könyvviteli mérlegben az intézménynél azokat a függő kiadásokat, melyek az adott időszakban nem számolhatók el véglegesen a költségvetési előirányzat terhére kiadásként, továbbá a költségvetési kiadáshoz közvetlenül nem kapcsolódó, de az államháztartás szervezete eseti feladatával összefüggő átfutó kiadásokat, valamint a kiegyenlítő kiadásokat. Ezekkel a kiadásokkal korrigálni kell az adott évi pénzmaradványt, illetve ezeket a kiadásokat nem szabad a vállalkozási tevékenység eredményének megállapításánál figyelembe venni.

A mérlegben az egyéb aktív pénzügyi elszámolásokat az alábbi bontásban kell részletezni: 1) Költségvetési aktív függő elszámolások 2) Költségvetési aktív átfutó elszámolások 3) Költségvetési aktív kiegyenlítő elszámolások 4) Költségvetésen kívüli aktív pénzügyi elszámolások

4.2.2. Források

A saját tőkét, a tartalékokat, a kötelezettségeket könyv szerinti értéken kell kimutatni.

39


4.2.2.1. Saját tőke értékelése

Saját tőke részei: 1) Induló tőke: a 2006. január 1-jén meglévő saját tartós forrás. Ez csak akkor változik, ha az megszűnik, átszervezik, vagy összeolvad más költségvetési szervvel. 2) Tőkeváltozások: az eszközök finanszírozására szolgáló 2006. január 1-je után képződött tartós forrásokat, valamint a forráscsökkenéseket tartalmazza. A számla egyenlege mutatja, hogy az induló tőkéhez képest nőtt vagy csökkent az intézmény vagyona. 3) Értékelési tartalék: az Intézet nem él az értékhelyesbítés lehetőségével, ezért értékelési tartalékot sem képez.

A saját tőke növekedhet: a folyó évi költségvetés, illetve az előirányzat-maradvány terhére teljesített, a befektetett eszközök állományát növelő - ideértve a bérbevett eszközökön végzett beruházások és felújítások miatti értéknövekedést is - kiadásokból, központi beruházásból, az

eszközök tartós

forrásának

növelésére

felhasznált

egyéb

idegen

pénzeszközből, illetve az ebből képződött jóváhagyott előirányzat terhére, a készletek, a követelések és a kötelezettségek állományának változásából, a forgóeszközök között kimutatott értékpapírok állományának növekedéséből, a saját kivitelezésű beruházás, felújítás miatt, a gazdasági társaságba bevitt vagyontárgyak szerződés szerinti értékéből származó rendkívüli növekedésből, az elszámolt értékvesztés visszaírásából, az immateriális javaknál és a tárgyi eszközöknél elszámolt terven felüli értékcsökkenés visszaírása miatt.

A tőke növekedéseként kell kimutatni az előző bekezdésben foglaltakon kívül a költségvetési feladatok ellátása érdekében térítésmentesen átvett eszközök és térítésmentes (társadalmi) munkával létrehozott javak tartós forrását, valamint az államháztartás szervezete által vállalt kötelezettségek leírását (törlését).

40


A saját tőke csökkenhet: a befektetett eszközök értékcsökkenése, értékvesztése, selejtezése, más gazdálkodó szerv részére történő térítésmentes átadása, a készletek felhasználása, selejtezése, gazdálkodó szerv részére történő térítésmentes átadása, kötelezettségek állományváltozása, a befektetett eszközök és készletek értékesítése, a költségvetés alapján gazdálkodó szerv másokkal szemben támasztott követelésének állományváltozása, továbbá leírása (törlése), a követelés jogcímére vonatkozó külön jogszabályban foglaltak figyelembevételével, a forgóeszközök között kimutatott értékpapírok állományának csökkenéséből, illetve értékvesztéséből, a gazdasági társaságba bevitt vagyontárgyak szerződés szerinti értékéből származó rendkívüli csökkenés miatt, az immateriális javaknál és tárgyi eszközöknél elszámolt terven felüli értékcsökkenés miatt, a készletek, követelések értékvesztése miatt. A könyvviteli mérlegben kimutatott tőkeváltozás meghatározásakor kell figyelembe venni minden olyan - e rendelet szerinti - értékcsökkenést (immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél a terven felüli értékcsökkenést is), értékvesztést, az elszámolt értékvesztés és a terven felüli értékcsökkenés visszaírását, amely a mérleg fordulónapján meglévő eszközöket érinti, és a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált.

4.2.2.2. Tartalékok értékelése

A tartalék értéke a főkönyvi könyvelés alapján kerül meghatározásra a kiadási előirányzatok és teljesítése, a bevételi előirányzatok és teljesítése különbözeteként, az előző év költségvetési tartalék maradványával módosított értéken.

4.2.2.3. Kötelezettségek értékelése

Kötelezettségek azok a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből eredő, pénzértékben kifejezett elismert tartozások, amelyeket a szállító, a vállalkozó, a

41


szolgáltató, a hitelező, a kölcsönt nyújtó által már teljesített, az intézmény által elfogadott, elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz kapcsolódnak.

A

kötelezettségeket

a

mérlegben

könyv

szerinti

értéken

értékelik.

A

kötelezettségként kimutatott érték a számlázott összeg, mely a számlázott ellenértéket és az általános forgalmi adót foglalja magában.

Rövid lejáratú kötelezettség az áruszállításból és szolgáltatás teljesítéséből származó - általános forgalmi adót is tartalmazó - kötelezettség, és az egy évet meg nem haladó lejáratra kapott működési célú és egyéb hitel, kölcsön és ideiglenesen átvett pénzeszköz, egyéb kötelezettség. Az egyéb rövid lejáratú kötelezettségek között kell kimutatni a társadalombiztosítási, adó-, egyéb jogszabályban meghatározott kötelezettséget is. A hosszú lejáratú kötelezettségből a mérleg fordulónapját követő egy éven belül visszafizetendő

törlesztéseket

a

rövid

lejáratú

egyéb

kötelezettségek

között

elkülönítetten kell kimutatni. Az Intézet a mérlegben váltótartozást nem mutathat ki.

Egyéb passzív pénzügyi elszámolásként kell kimutatni az intézménynél azokat a függő bevételeket, amelyek az adott időszakban nem számolhatók el véglegesen költségvetési bevételként, továbbá a költségvetési gazdálkodáshoz nem kapcsolódó, de az államháztartás szervezete eseti feladatával összefüggő átfutó bevételeket, valamint a kiegyenlítő bevételeket a költségvetési előirányzat terhére. Ezekkel a bevételekkel korrigálni kell az adott évi pénzmaradványt, illetve ezeket a bevételeket nem szabad a vállalkozási tevékenység eredményének megállapításánál figyelembe venni. A mérlegben az egyéb passzív pénzügyi elszámolásokat az alábbi bontásban kell részletezni: 1) Költségvetési passzív függő elszámolások 2) Költségvetési passzív átfutó elszámolások 3) Költségvetési passzív kiegyenlítő elszámolások 4) Költségvetésen kívüli passzív pénzügyi elszámolások

42


4.3. Pénzkezelési szabályzat

A központi költségvetési szervek pénzforgalmának lebonyolítása a Magyar Államkincstár (MÁK) közreműködésével, a kincstári egységes számlán keresztül történik, a többször módosított 217/1998. (XII.30.) Korm. rendelet 99.§ előírásai szerint.

A kincstári körön belül az egyes szervezetek kifizetéseit a Kincstár átvezetéssel, a kincstári körön kívül a kiadásokat és bevételeket pénzforgalmilag teljesíti. Az Intézet feladatainak ellátásához szükséges pénzforgalmat bankszámlákon házi pénztárban, készpénzforgalommal kincstári kártyával bonyolítja. Az Intézet bankszámlái: 1. Magyar Államkincstár által vezetett előirányzat-felhasználási keretszámla A bankszámla az Intézet pénzgazdálkodásával összefüggő bevételek fogadására és a kiadások, átutalások teljesítésére szolgál. 2. Magyar Államkincstár által vezetett központi beruházás előirányzat-felhasználási keretszámla A központi beruházások költségvetési előirányzataival összefüggő pénzforgalom lebonyolítására szolgál. 3.

Az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. fiókja által vezetett számla A számla javára, illetőleg terhére kell elszámolni az Intézet által – szerződés alapján - kezdeményezett átutalásokat, illetőleg a dolgozók kölcsöntörlesztéseit, a mindkét felet terhelő kezelési költségeket.

4. Magyar Államkincstár által vezetett kártyafedezeti-felhasználási keretszámla 5. Az Magyar Külkereskedelmi Banknál vezetett deviza számla

Az Intézet a bankszámlák feletti rendelkezési jogot két személy együttes aláírásával vagy elektronikus azonosító alkalmazásával gyakorolja, amelyből az egyik minden esetben az igazgató, vagy a gazdasági igazgató-helyettes, illetve távollétében a pénzügyi és számviteli osztályvezető kell, hogy legyen. 43


Az úton lévő számlapénzt és a házipénztár készpénz felvételt és befizetést, érintő pénzmozgásokat a könyvelés 39-es /függő/ számlacsoportban kezeli az átvezetési bizonylatok és a pénztári ki-és bevételi bizonylatok alapján. A kincstári kártya – fedezeti számlával kapcsolatos pénzmozgásokat a főkönyvi könyvelés a 394122 sz. főkönyvi számlán vezeti át.

A házipénztár működése és a készpénzkezelés rendje A házipénztár az Intézet működéséhez szükséges készpénz, illetve egyéb értékcikkek (étkezési jegy, BKV bérlet, szigorú számadású nyomtatványok, elektronikus pénzforgalommal kapcsolatos kincstári kártyák, valamint üzemanyag-és parkoló-kártyák) kezelésére, forgalmának lebonyolítására és megőrzésére szolgál. A házipénztárban a felsoroltakon kívül idegen pénz vagy értékcikk csak a gazdasági igazgatóhelyettes külön írásbeli engedélyével tárolható.

Utólagos elszámolásra kiadott összegekből a kisösszegű kiadások finanszírozhatók. Az utólagos elszámolásra kiadott vásárlási előlegek elszámolása legkésőbb a tárgy hó utolsó munkanapján (kivételes esetben legfeljebb 30 nap elteltével) történik. A keretgazda számlával elszámol a kiadásairól és a pénztáros kifizeti részére a számla ellenértékét.

A pénztáros köteles gondoskodni arról, hogy a készpénz kifizetésekhez szükséges pénzkészlet mindig rendelkezésre álljon. A házipénztár napi készpénz záró állományának maximális értéke a szabályzat szerint 800.000,-Ft. Ez az összeg megfelel mind a 2009. január 1-től hatályos 2000. évi C. törvény a számvitelről 14.§ 9. pontjában foglalt, a napi készpénz záró állomány maximális mértékére vonatkozó előírásnak, mind a 2009. március 13-án hatályba lépett a pénztárlimit módosítására vonatkozó előírásoknak.

Az Intézet az átláthatóbb és költségtakarékosabb pénzgazdálkodásának biztosítása érdekében az alábbi intézkedések bevezetését rendelte el: Megszüntette a készpénzkifizetéseket az Intézet házipénztárában. Minden eddigi készpénzkifizetést (útiköltség térítés, kiküldetési költségtérítés, stb.) banki átutalással rendezi.

44


A dolgozók nem vásárolhatnak és fizethetnek intézeti kiadást terhelő tételeket, még akkor sem, ha érvényes beszerzési engedéllyel rendelkeznek. Ha mégis megteszik, akkor annak teljes anyagi konzekvenciáját magukra kell vállalni. Ez az utasítás 2010. július 1-től lépett hatályba.

Az intézményt megillető bevételek általában átutalással, vagy készpénz-csekken történő befizetéssel kerülnek a bankszámlára. Kivételes esetekben, pl. selejt értékesítése, előfordulhat pénztári készpénz befizetés. A készpénz bevételeket legalább 100 ezer Ft-onként a MÁK előirányzat-felhasználási keretszámlára be kell fizetni. A pénztári bevételekből kifizetés nem teljesíthető.

A pénztáros a készpénzbevételi forgalom lebonyolítása során köteles meggyőződni arról, hogy a természetes személyektől átvett bankjegyek épek-e. Ha a pénzkezelés során, vagy nagytételben történő készpénzfelvétel során mégis előfordul,

hogy

a

bankjegy

nominálértékét

befolyásoló

címlet

található

a

pénzkészletben, annak tényéről jegyzőkönyvet kell felvenni.

Pénztári elszámolás és bizonylatok rendje A számítógépes rendszer által előállított, egyedi azonosító számú, szigorú számadású bizonylatok az utalványrendelet, bevételi- kiadási pénztárbizonylatok, pénztárjelentés, előleg nyilvántartás. A pénzmozgásokat rögzítő bizonylatok irattári megőrzésének ideje 10 év.

A Gazdasági Osztály a Saldo integrált ügyviteli programján belül kezeli a forint és valuta készpénzforgalmat. A forgalmi adatokat a pénztáros rögzíti. A pénztári program dekádonként időszaki pénztárjelentést készít. A könyvelés felé feladott pénztárjelentés tartalmazza az időszakhoz kapcsolódó bevételi-és kiadási pénzforgalmi bizonylatok kinyomtatott példányait, valamint a pénzforgalomhoz kapcsolódó alapbizonylatokat.

A pénztáros havonta köteles pénztárzárást végezni. Ennek bizonylatolására az Időszaki pénztárjelentés nyomtatvány szolgál.

A pénztárzárlat menete: •

a pénzkészlet számbavétele címletenként összegezve, 45


•

a pénzforgalmi mérleg összeállítás: Nyitóegyenleg (megegyezik az előző időszak záró egyenlegével) +Bevételek (az időszak bevételi bizonylatai alapján) - Kiadások (az időszak kiadási bizonylatai alapján) Záró egyenleg

•

a tényleges pénzkészlet egybevetése a pénzforgalmi mérleg záró egyenlegével.

Eltérés esetén tételes ellenőrzést kell végezni. Amennyiben az eltérés továbbra is fennáll, úgy a többletet be kell vételezni (jegyzőkönyv + bevételi pénztárbizonylat), illetve a hiányt be kell a pénztárosnak fizetnie. A pénztárzárást a pénztáros és a pénztárellenőr aláírásukkal hitelesítik.

A készpénz bevételeket és kifizetéseket a kijelölt (megbízott) pénztárellenőr havonta, a belső ellenőr negyedévenként, pénztár zárlatkor ellenőrzik. Időközi ellenőrzésre kerül sor a pénztáros távollétéhez kapcsolódó pénztár átadásátvételek esetében. Pénztári kifizetés csak teljesítésigazolással ellátott bizonylat alapján történhet. A teljesítést a számlán kell igazolni, függetlenül attól, hogy ehhez csatolva van-e az átvétel igazolására szolgáló szállítólevél, vagy az átadás-átvételi jegyzőkönyv. A számlán kell továbbá a teljesítést igazolónak nyilatkozni a beszerzési eljárás módjáról. A teljesítés szakmai igazolását követően, a pénzügyi teljesítés előtt, a kifizetendő számlát érvényesíteni, ellenőrizni, utalványozni kell.

4.4. Leltározási és leltárkészítési szabályzat

A 249/2000 (XII.24) Korm. rendelet 37.§- a rendelkezik arról, hogy: „(1) A költségvetési évről, december 31-ei fordulónappal készített könyvviteli mérlegben kimutatott eszközöket és forrásokat - ideértve az aktív és passzív pénzügyi elszámolásokat is - minden évben leltározni kell. (2)

A leltár a könyvviteli mérlegben kimutatott eszközök és források valódiságát támasztja alá. A leltárnak tartalmaznia kell tételesen és ellenőrizhető módon az államháztartás szervezetének eszközeit mennyiségben és értékben, forrásait értékben. 46


(3)

Az eszközök - kivéve az immateriális javakat, a követeléseket (ideértve a kölcsönöket, a beruházási előleget és az aktív pénzügyi elszámolásokat) leltározását mennyiségi felvétellel, a csak értékben kimutatott eszközök (az immateriális javak, a követelések, az idegen helyen tárolt - letétbe helyezett, portfólió-kezelésben,

vagyonkezelésben

lévő

értékpapírok,

illetve

a

dematerializált értékpapírok) és a források leltározását egyeztetéssel kell végrehajtani.”11

Az Intézet e törvényi szabályozás alapján készítette el saját leltárkészítési és leltározási szabályzatát. Ennek tartalmát, és a vele szemben támasztott követelményeket vizsgálom ebben a fejezetben.

A leltár olyan tevékenység, amellyel a költségvetési szerv a tulajdonában lévő, a kezelésbe, vagy tartós használatába adott befektetett- és forgóeszközöket, valamint azok forrásait számba veszi, és egyben megállapítja a valóságban meglévő állományt is. A leltározás a költségvetési szerv birtokában lévő idegen eszközökre is vonatkozik.

A leltárkészítés szabályai Amennyiben a tulajdon védelme megfelelően biztosított és ellenőrzött, valamint az eszközökről és azok állományában bekövetkezett változásokról folyamatosan vezetett analitikus mennyiségi és értékbeni nyilvántartással rendelkezik az intézmény, úgy a leltározást elegendő kétévenként elvégezni.

A pontosan felvett és helyesen értékelt leltárnak maradéktalanul meg kell felelnie tartalmi és az alaki követelményeknek. A leltárnak biztosítani kell: A teljeskörűséget: a leltárnak a költségvetési szerv valamennyi eszközét és forrását tartalmaznia kell, abból semmi ki nem maradhat. A valós állapot bemutatását: minden leltárnak a valóságot, a leltározás vagy az egyeztetés során a ténylegesen fellelt mennyiségi- és értékadatokat kell kimutatni.

11

249/2000. (XII.24.) Korm. rendelet az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól 37.§ (1) – (3). bekezdés

47


Az áttekinthetőséget: a leltárnak áttekinthetően – leltározási helyenként és ezen belül fajta, típus, méret és minőség szerinti részletezéssel – kell tartalmaznia az eszközöket.

A leltár tartalmi követelményei az alábbiak: a

bizonylatok

(leltárfelvételi),

továbbá

az

egyéb

dokumentációk

(jegyzőkönyvek, kimutatások) előírás szerinti egyértelmű és hiánytalan kitöltése, a szükséges záradékok (pl. felelősségi nyilatkozat) és aláírások megléte. Minden leltárnak tartalmaznia kell: a költségvetési szerv megnevezését, az eszköz megjelölését, a leltározási hely (körzet) megjelölését, a bizonylatok sorszámát, a leltározás megkezdésének és befejezésének időpontját, valamint a leltár fordulónapját, a leltározott eszközök és források vagy azok csoportjainak szabatos meghatározását, a leltározott eszközök és források ténylegesen talált mennyiségét, mennyiségi egységeit, egységárát és összértékét, a leltárkülönbözetek (hiányok és többletek) kimunkálását, végül a leltározás végrehajtásáért és ellenőrzéséért felelős, valamint a számadásra kötelezett személyek aláírását.

A leltározás menete Az Intézet a leltározás megkezdése előtt minden évben leltári ütemtervet készít, kijelöli a leltározási egységeket, és ezt az ütemtervet a leltár mellékleteként megőrzi. Fel kell mérni és meg kell határozni a konkrét feladatokat.

Az előkészítő munkák fontos részét képezi a leltárnyomtatványok biztosítása és szétosztása. Minden leltározási nyomtatványon a leltár fordulónapját, illetve a leltárfelvétel időpontját feltüntetik. Ezeket a nyomtatványokat szigorú számadású nyomtatványként kezelik. 48


Ezután a leltározandó anyagot a leltározásra előkészíti, az analitika kartonokat kinyomtatják, a tételes felvételhez az anyagokat rendszerezik, hogy számba vehetők legyenek.

A leltározás vezetőjét a leltározás megkezdése előtt elkészítendő leltározási utasításban az igazgató jelöli ki. Feladata a leltározás előkészítése, technikai lebonyolításának irányítása és az ellenőrzés. Minden leltározási körzetbe leltárfelelőst kell kijelölni, aki köteles gondoskodni a körzetébe tartozó eszközök vagyonvédelméről.

A leltározási utasításban meghatározott, a leltározásban résztvevő személyeket megbízólevéllel kell ellátni.

A

leltározás

elvégezhető

folyamatosan

vagy

fordulónappal.

Az

Intézet

fordulónappal végzi a leltározást úgy, hogy ezen a napon a leltárfelvételi helyeken minden eszközfajta teljes körűen számbavételre kerüljön. A leltározás készülhet mennyiségi felvétellel, illetve egyeztetéssel. A mennyiségi felvétel a nyilvántartásoktól független tényleges megszámlálást, mérést jelent. Ezt a nyilvántartásokkal utólag hasonlítják össze. Az egyeztetés a leltárfelvétel azon módja, amikor a főkönyvi számlák, az analitikus nyilvántartások vagy a könyvelés helyességét igazoló okmányok (egyeztető levelek, egyeztetés

jegyzőkönyvei,

emlékeztetői,

adóbevallások,

bankkivonatok,

egyéb

elszámolások) alapján állapítja meg az Intézet az eszközök és források valóságban meglévő állományát. Az egyeztetést oly módon kell elvégezni, hogy az egyes, összevont értéket mutató főkönyvi számlákhoz tartozó eszközöknek, illetve forrásoknak az analitikus nyilvántartás szerint tételesen kimutatott mérleg-fordulónapi értékeit összesíteni kell, és az így kapott értékösszeget kell összevetni a főkönyvi számla szerinti záró értékkel.

A leltározás befejezését követően kerül sor az értékelésre. E munkára értékelési felelőst jelölnek ki. Az ő feladata a leltározott eszközök és források törvényben meghatározott módon való értékelése.

49


A felvett és értékelt leltárt a leltárfelvevő, valamint a leltárellenőr aláírásával hitelesíti. A számviteli törvény előírása alapján az üzleti évről készített beszámolót alátámasztó leltárt legalább 10 évig meg kell őrizni.

Az Intézet a leltárfelvétel időpontjától számított 20 napon belül egyezteti a leltározás adatait a könyvvitel adataival. Ha a megállapított mennyiség, vagy érték ismeretlen okból meghaladja a nyilvántartott mennyiséget, illetve értéket, akkor leltártöbblet keletkezik. Az esetleges leltárhiány csak ismeretlen okból előállított hiány lehet. Ezeket a leltárkülönbözeteket legkésőbb a könyvviteli zárlat alkalmával rendezik.

Eszközök és források leltározása A leltár készítésekor az immateriális javakat az analitikus nyilvántartásokból kell a leltárba felvenni, mégpedig a mérleg fordulónapi értéken. Az immateriális javak leltározása az analitikus nyilvántartásokban lévő adatok azonosítását és egyeztetését, a dokumentációkkal való alátámasztottság ellenőrzését jelenti.

A tárgyi eszközök leltározásánál szintén kiemelt jelentőségűek az analitikus nyilvántartások. Mivel ezeket az Intézet a tárgyi eszközök esetében mennyiségben és értékben is vezeti, és megfelelnek a leltárkészítés követelményeinek is, ezért nem kötelező a tárgyi eszközöket évenként leltározni.

A befektetett pénzügyi eszközöket, illetve a forgóeszközök között kimutatott értékpapírokat a nyilvántartással való egyeztetéssel kell a leltárba felvenni. A részesedések leltárfelvételénél el kell végezni a társasági szerződések adatainak egyeztetését az analitikus nyilvántartás illetve főkönyvi könyvelés adataival. Az adott kölcsönöknél meg kell győződni a kölcsönszerződés meglétéről, továbbá ellenőrizni kell, hogy a kölcsönt igénybe vevők adataiban, körülményeiben nem történt-e változás (pld. megszűnt, meghalt).

A készletekre vonatkozóan olyan leltárt kell összeállítani, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a készleteket mennyiségben és értékben. A leltárban a készleteket készletféleségenként kell csoportosítani, a leltárban a mérleg fordulónapján meglévő készleteket kell szerepeltetni.

50


A követeléseket és kötelezettségeket általánosan az analitikus nyilvántartásban szereplő értékadatok alapján kell felvenni úgy, hogy a leltári nyilvántartásba felvett adatok valódiságát folyószámla egyeztetéssel kell igazolni, amelyek módszere az egyeztető levél. A devizára szóló követelések és kötelezettségek leltározását ugyancsak egyeztetéssel kell elvégezni.

A mérleg fordulónapi készpénzállományt minden estben mennyiségi felvétellel, megszámlálás alapján kell a leltárba felvenni. A valutapénztárban lévő külföldi fizetési eszközöket valutanemenként külön-külön kell a leltárban kimutatni. A bankszámlák leltározása egyeztetéssel történhet. A forintban elhelyezett bankbetétek értékét a mérleg fordulónapján a hitelintézetnél elhelyezett betétek bankkivonattal egyező értéken kell a leltárba felvenni. A devizaszámlán elhelyezett devizabetétek forint értékét a számviteli törvény szerint meghatározott, ellenőrzött könyv szerinti értéken kell a leltárba beállítani.

A saját tőke, a tartalékok, valamint az aktív és passzív pénzügyi elszámolások a könyvviteli nyilvántartások adatai alapján kerülnek be a leltárba. Az aktív és passzív pénzügyi elszámolásokat tételesen kell felvezetni a leltárba. A könyvviteli nyilvántartások adatait a leltár összeállítása előtt felül kell vizsgálni és egyeztetni kell a felsorolt vonatkozó bizonylatokkal, dokumentumokkal.

4.5. Selejtezési szabályzat

Az Intézet kezelésében lévő felesleges vagyontárgyak hasznosításával és selejtezésével összefüggő feladatait a számviteli törvény és a 249/2000. (XII.24.) Korm. rendelet alapján szabályozza. A szabályzat hatálya az Intézet kezelésében lévő tárgyi eszközökre és készletekre terjed ki. A szabályzat hatálya nem terjed ki: Az Intézet használatában lévő, de tulajdonát nem képező idegen és ideiglenesen átvett vagyontárgyakra, tovább az épületnek, építménynek nem minősülő ingatlanok (telkek) selejtezésére és hasznosítására, valamint a műemlék és műemlék jellegű vagyontárgyakra. 51


Az ügyiratok és számviteli bizonylatok selejtezésére. Felesleges vagyontárgyaknak kell tekinteni mindazokat a tárgyi eszközöket és készleteket, amelyek: az Intézet tevékenységéhez, működéséhez már nem szükségesek, eredeti rendeltetésüknek már nem felelnek meg, átszervezés, megszűnés vagy egyéb ok miatt feleslegessé váltak, a normalizált készletek mennyiségét lényegesen meghaladják, rongálás,

természetes

elhasználódás,

vagy

erkölcsi

avulás

miatt

rendeltetésszerűen már nem használhatóak, szavatossági idejük lejárt. A selejtezésre javasolt 7 évnél fiatalabb beszerzésű nagyértékű tárgyi eszközökről mellékelni kell külső szakértő véleményét.

A javaslatok felülvizsgálata keretében ellenőrizni kell, hogy a feleslegessé válás oka megfelel-e a valóságnak, szükség esetén szakértői véleményt kell beszerezni a feleslegessé válás okának egyértelmű megállapítása érdekében, véleményezni kell a hasznosítás módjára tett javaslatokat. A feleslegessé vált vagyontárgyak hasznosítása történhet: térítés ellenében, más gazdálkodó szerv részére, terítés ellenében, magánszemély részére, térítés nélküli átadással. A 100 EFt értékhatár feletti vagyont elidegeníteni, a használat, illetve a hasznosítás jogát átengedni csak nyilvános versenytárgyalás útján a legjobb ajánlattevő részére lehet. Értékhatár feletti felesleges vagyontárgyak értékesítését az értékesíteni szándékozott mennyiség és a versenytárgyalás időpontjának megjelölésével - helyi vagy országos lapban, illetve más módon - nyilvánosan meg kell hirdetni.

52


A 100 EFt értékhatár alatti vagyontárgyak értékesítése történhet hasonló tevékenységet végző gazdálkodók megkeresésével, hirdetés útján, értékesítéssel foglalkozó szerv útján, magánszemélyek részére. Az Intézet dolgozói a felesleges vagyontárgyak értékesítése tekintetében magánszemélynek minősülnek. Magánszemély részére felesleges vagyontárgyat értékesíteni csak az értékesítéssel egyidejűleg teljesített készpénzfizetés ellenében lehet.

Térítés nélküli átadás esetén tájékoztatni kell az átvevőt az átadott vagyontárgy nyilvántartás szerinti bruttó értékéről és az elszámolt értékcsökkenési leírás összegéről.

Minden vagyontárgy értékesítéséről számlát kell készíteni. Az értékesítés megtörténtét követően a változást át kell vezetni az analitikus nyilvántartáson, valamint a főkönyvi könyvelés értékesítéssel érintett főkönyvi számláján.

A selejtezési eljárás lefolytatása A feleslegessé vált és értékesítésre, térítés nélküli átadásra nem került vagyontárgyakat - legkésőbb - a leltározás megkezdését megelőzően 60 nappal selejtezni kell. Leltározással egyidejűleg selejtezés nem folytatható.

A vagyontárgyak selejtezését az igazgató által kijelölt selejtezési bizottság végzi, a selejtezési eljárás keretében. A bizottság - az elnökkel együtt - öt főből áll. A selejtezési bizottság elnöke a pénzügyi- és számviteli osztályvezető. A bizottság tagjai az osztály adminisztrátor, az ellátási csoportvezető, a vagyonnyilvántartó, valamint a pénztáros.

A selejtezési bizottság a selejtezést megelőzően köteles megvizsgálni, hogy: a még használható vagyontárgyak értékesítésével (térítésmentes átadásával) kapcsolatos szükséges és lehetséges intézkedések megtörténtek-e, a selejtezésre előkészített vagyontárgyak köre és mennyisége megegyezik-e a jegyzékben szereplő adatokkal.

Mind az immateriális javak, mind a tárgyi eszközök, mind pedig a készletek selejtezéséről jegyzőkönyvet kell készíteni.

53


A selejtezés során a bizottságnak javaslatot kell tenni arra, hogy: a selejtezett eszközök hulladékként vagy haszonanyagként lehet-e értékesíteni, a hulladékként vagy haszonanyagként nem értékesíthető készleteket meg kell semmisíteni, a megsemmisítésre kerülő készletek megsemmisítése milyen módszerrel (összetörés, elégetés, darabolás, stb.) történjen.

A selejtezési eljárás befejezését követően az érintett analitikus nyilvántartást vezető és a főkönyvi könyvelést végző személy - a jegyzőkönyvek alapján - az eszközök mennyiségében és értékében bekövetkezett változásokat a jegyzőkönyv átvételétől számított 30 napon belül, de legkésőbb a leltározás megkezdését megelőzően köteles átvezetni. A selejtezett eszközökkel kapcsolatos változások - analitikus és főkönyvi nyilvántartásokban történő - átvezetését a számlarendben foglalt előírások alapján kell végrehajtani. A selejtezési eljárás szabályszerű végrehajtásának ellenőrzéséért a gazdasági igazgatóhelyettes a felelős.

4.6. Önköltségszámítási szabályzat

Az önköltségszámítási szabályzat célja, hogy részletesen szabályozza az alap, kiegészítő, kisegítő és a vállalkozási tevékenység keretében elvégzett tevékenységek vagy nyújtott szolgáltatások tényleges közvetlen önköltségének, továbbá a közérdekű adatszolgáltatáshoz kapcsolódó költségtérítés pontos összegének meghatározására irányuló tevékenységet, továbbá alapul szolgáljon az önköltség számítás külső és belső ellenőrzéséhez.

Az önköltségszámítási szabályzata a következő témákhoz kapcsolódóan tartalmaz előírásokat: költség, önköltség számítási fogalmak, az önköltségszámítás tárgya (a kalkulációs egységek), a kalkulációs séma, a kalkulációs költségtényezők tartalma, az önköltség számítás módszere, a költségek felosztásának módja, az önköltségszámítás és a könyvvitel adatai egyeztetésének módja.

54


Az önköltségszámítás gyakorlati feladatinak elvégzéséhez az egységes értelmezés érdekében indokolt az önköltségszámítással kapcsolatos néhány fogalmi meghatározás: Kiadás:

pénzügyi

fogalomként

történő

értelmezésében

pénzeszköz

igénybevételét jelenti készpénz vagy számlapénz felhasználás formájában. Költség: a tevékenység érdekében erőforrás felhasználás pénzben kifejezett értéke. A költség mindig egy meghatározott tevékenység elvégzése vagy feladat ellátása érdekében merül fel. Költségnem: a költségeknek az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. ( XII. 24. ) Kormányrendeletben rögzített egységes számlakeret 5. számlaosztály számlacsoportjai

szerint

kijelölt

és

meghatározott

címek

szerinti

csoportosítását jelenti. Költséghely: a költségek felmerülésének helye, területileg elhatárolt szervezeti egység. Költségviselő: az eszköz (termék) vagy szolgáltatás, tevékenység amelyre a költségek felmerülésük alkalmával közvetlenül elszámolhatók, amelynek előállítása, teljesítése érdekében a költségek felmerülnek. Ráfordítás: hozamhoz kapcsolódó fogalom, amely a költségnél tartalmilag bővebb.

Az önköltség a tevékenység mennyiségi egységére vonatkozik, ennek megfelelően a termék vagy szolgáltatás meghatározott mennyiségi egységére jutó felhasználás pénzben kifejezett értéke.

Az önköltségen belül megkülönböztetünk: Közvetlen önköltséget: A közvetlen önköltség a tevékenység, a szolgáltatás, valamint a saját előállítású eszközök (immateriális javak, tárgyi eszközök, készletek) mennyiségi egységére jutó eszközfelhasználás (élőmunka, holtmunka) pénzben kifejezett értéke. •

a tevékenység végzése, a szolgáltatás nyújtás érdekében az eszközök (immateriális javak, tárgyi eszközök, készletek) előállítása, üzembe helyezése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, eredeti állagának helyreállítása, során közvetlenül felmerültek,

•

az előállítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban voltak, továbbá 55


•

az eszközökre, tevékenységekre, szolgáltatásokra megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók. A közvetlen önköltség nem tartalmazhat értékesítési költségeket és az előállítással közvetlen kapcsolatba nem hozható igazgatási és egyéb általános (központi irányítás) költségeket.

Szűkített önköltséget: A szűkített önköltség a közvetlen önköltségen kívül tartalmazza a tevékenységre felosztott általános költségeket is. Teljes önköltséget: A teljes önköltség a tevékenység egy egységére vetítési alapok figyelembevételével felosztott költségeket is tartalmazza.

A költségek könyvviteli elszámolása A költségek elszámolására az Intézet számlarendjében rögzítetteknek megfelelően kettő számlaosztály szolgál: Az 5. számlaosztály a költségvetés végrehajtásaként ténylegesen teljesített folyó kiadásokat és a folyó kiadásként elszámolandó befizetéseket tartalmazza. A kiadásokat- intézeti szinten – az éves költségvetésben meghatározott szerkezeti tagolásban kell kimutatni a kiadások jogcíme szerint A 7. számlaosztály a költségvetésben meghatározott szakfeladat rend szerinti tagolásban tartalmazza a folyó kiadásokat az 5. számlaosztály 51-59. számlacsoportjában kimutatott kiadásokkal azonos összegben. A szakfeladatok kiadásai a közvetlen és a közvetett kiadásokból tevődnek össze.

Az

önköltségszámítás

olyan

műszaki-gazdasági

tevékenység,

amellyel

megállapítható az előállított eszközök (termékek), a végzett szolgáltatás várható (tervezett), illetve tényleges közvetlen önköltsége, előállítási költsége.

Az

önköltségszámítással a cél az intézmény szabad kapacitás kihasználása.

Az önköltségszámítás – kalkuláció formái: Előkalkuláció (előzetes önköltség): Az előkalkuláció az a műszaki-gazdasági tevékenység, amellyel a tevékenység, a szolgáltatás megkezdése előtt meghatározza valamely szolgáltatás élő és holt munka mennyiségét, egyéb költségtényezőit, kiszámítjuk az előállítandó termék, tevékenység , szolgáltatás terv szerinti önköltségét.

56


Az előkalkuláció előre tájékoztatja a döntéshozókat a felhasználandó erőforrások értékéről, költségvonzatairól a gazdasági döntés várható költségkihatásairól, annak gazdaságosságáról. Az előkalkulációt ezért célszerű a szolgáltatás nyújtási szerződések megkötése előtt elkészíteni, mert a várható önköltség ismeretében kialakítható a szolgáltatás ára.

Utókalkuláció (utólagos önköltség): Az utókalkuláció az a műszakigazdasági tevékenység, amely a tevékenység, szolgáltatás befejezése után a ténylegesen felhasznált élő- és holtmunka mennyisége és értéke alapján határozzuk meg az eszköz, tevékenység vagy szolgáltatás tényleges közvetlen önköltségét, előállítási költségét.

Az adott tevékenységre készített elő- és utókalkulációk között összhangot kell biztosítani. Az összhangot a kétfajta kalkuláció azonos szerkezetben és azonos közvetlen- költség tartalommal való elkészítésével lehet biztosítani.

Az önköltségszámítás egyes tevékenységekre – témákra (az egyszerűség kedvéért a továbbiakban a projekteket is témának nevezzük):

Az alaptevékenység, vállalkozási tevékenység, kiegészítő tevékenység keretében végzett szolgáltatás értékesítéséből származó bevételnek fedeznie kell a tevékenységet terhelő összes kiadást, ide értve az üzemelési fenntartási kiadások tevékenységre jutó hányadát is. Továbbá a bevétel fenntartó által meghatározott fel nem használható részének figyelembevétele mellett (befizetési kötelezettség 5 %).

A kalkulációt mindig egy egységre vonatkoztatva kell elvégezni. A kalkulációs séma, a kalkulációs költségtényezők tartalma, az önköltségszámítás tárgyára vonatkozóan a közvetlen önköltséget (bekerülési, előállítási értéket) tartalmazza. Az előállítási költségek körét a számviteli törvény pontosan meghatározza. Az előállítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban lévő költsége, és a termékre, a szolgáltatásra megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolható költség (együttesen: közvetlen önköltség).

57


A közvetlen önköltség tehát a közvetlen költségekből és a közvetett költségek azon részéből tevődik össze, amelynek megfelelő mutatók, jellemzők segítségével a termékre (szolgáltatásra) feloszthatók. A továbbiakban közvetlen költség alatt a közvetlenül elszámolható és a közvetett költségek előbbi feltételeknek megfelelő részét együttesen értjük.

A kalkulációs sémában a költségek megjelenési formájuk szerint szerepelnek, vagyis először az élőmunka jellegű, majd a holtmunka és végül az egyéb közvetlen költségek.

A kalkulációs séma Bevétel: költségvetési támogatásból, és a projektek bevételeiből tevődik össze. A külső megbízottakra, mint alvállalkozókra fordítandó összeget bevételként nem vesszük figyelembe. Kiadás: az egyes kalkulációs egységek közvetlen önköltségét, bekerülési (előállítási) értékét a következő kalkulációs séma szerinti részletezésben kell kiszámítani: Közvetlenül elszámolható bér: a témán adott laborban dolgozók bére. A bér az alapbérből és a pótlékokból tevődik össze. Személyi kifizetés: jutalom illetve szerzői díj a megállapított keret szerint, a bérrel azonos TB vonzattal. Közvetlenül elszámolt személyi juttatások munkaadót terhelő járuléka (a TBJ egységesen 27 %) Adott témát terhelő bérleti díj (éves tervezett bérleti díj figyelembevételével) Laborrezsi járulék: az adott témán dolgozók összes béréből kalkulált összeg IKI rezsi járulék: szorzófaktor és az adott téma bérköltségével kerül kiszámításra Anyag, szolgáltatás, belföldi, külföldi kiküldetés: a témán dolgozók száma és konkrét összeg figyelembevétele maximált összegként

A kalkulációs költségtényezők tartalmára vonatkozó előírást és formalizált algoritmust segítségként minden projektvezető a következő évi tervezés előtt igazgatói utasításként megkapja adott év november 30-ig.

58


5. ÖSSZEFOGLALÁS

A számviteli politika jelentősége abban rejlik, hogy a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben, valamint a költségvetési szervek gazdálkodási szabályait előíró törvényekben és kormányrendeletekben rögzített alapelvek, értékelési eljárások alapján kell kialakítani és írásba foglalni a költségvetési szervek adottságainak, körülményeinek leginkább megfelelő számviteli politikát.

Összességében megállapítható, hogy az Intézet minden tekintetben megfelel a számviteli politika bemutatására. Az Intézet minden jogszabálynak, törvényi előírásnak, az Intézet sajátosságainak megfelelően alakította ki számviteli politikáját, gazdálkodását átölelő szabályzatait.

Az Intézet számviteli politikájának (belső szabályzatának) kidolgozásával egyrészt biztosítja

a

költségvetési

szervekre

vonatkozó

törvények,

kormányrendeletek

előírásainak és szabályzatainak érvényesülését, másrészt megteremti a megbízható és valós összkép biztosítása mellett a vezetői információs rendszer működésének alapjait.

Az Intézet számlarendje a törvényi előírásoknak megfelelően került tagolásra, számlakeretük biztosítja a beszámoló elkészítéséhez szükséges információkat, tükrözi a kialakított számviteli politikát.

Véleményem szerint megfontolandó lenne az önköltségszámítási szabályzat (amely 2006.január 1-től hatályos) oly mértékű aktualizálása, amely tükrözi az öt éve önállóvá vált Intézet tényleges önköltségszámítási gyakorlatát.

Megállapítható, hogy az Intézet 2009-ben rendkívül nehéz külső és belső körülmények között végezte munkáját legalábbis, ami a gazdálkodási területet illeti. A kiadásokra nem állt rendelkezésre a szükséges mennyiségű pénzügyi erőforrás. Az Akadémia messzemenően azon volt, hogy enyhítse a pénzügyi feszültségeket. Ez a szándék mutatkozott meg azokban az esetekben, amikor többlet támogatási keretek átutalására került sor.

59


Természetesen voltak az Intézeten kívülálló okok is, amelyek nehezítették a gazdálkodási feltételek biztosítását. A központi költségvetés a korábbi évek intézkedései miatt hatalmas deficittel bír. Így az államháztartás rendszere mind a költségvetési intézmények, mind az önkormányzatok elvonásokkal, létszámleépítésekkel kell, hogy szembenézzenek. Közfeladataikat korábbi éveknek megfelelően el kell látniuk, ugyanakkor a rendelkezésre álló erőforrás lényegesen lecsökkent. Egyre nagyobb elvárás a költségvetési intézményekkel szemben, hogy saját maguk teremtsék meg - egyre nagyobb mértékben - az elvonások miatt keletkező hiányokat. Amennyiben ez sikerülne is, az elöregedett, eszközökre, ingatlanokra, ezen eszközök felújítására illetve korszerű eszközök beszerzésére nincs lehetőségük. A megszerzett források a fenntartási költségeket éppen hogy fedezik.

Pozitívum viszont, amelyet az általam megismert Intézetnél is tapasztaltam, hogy előtérbe kerültek a pályázati pénzek megszerzésére való törekvés, amely az eszközökben bekövetkező rohamos avulást megállíthatja. Az Intézet munkatársai megértették, hogy ilyen feltételek között kell munkájukat végezni, hiszen igényeiket hozzáigazították a nehezedő gazdasági körülményekhez. Ez abból is érzékelhető, hogy a létszám fluktuációja elhanyagolható mértékű volt, valamint a tudományos- szakmai teljesítmény szintje megmaradt.

Kétségtelen, hogy volt és van is ingadozás, de ez nagyrészt a többéves, nagyobb projektek finanszírozási egyenetlenségeinek köszönhető. Sikerként könyvelhető el, hogy a gazdasági nehézségek közepette, csökkent intézeti bevételek mellett az Intézet működőképességét sikerült egyenletesen fenntartani.

Összegzésül elmondható, hogy bár találhatók hiányosságok, a kialakított számviteli politika megfelelő alapot biztosít a számviteli rendszer hatékony működéséhez.

60


Irodalomjegyzék 1.

SZABÓ M. – SZAMKÓ J. : Költségvetési szervek számvitele (Perfekt Kiadó – Budapest, 2004)

2.

DR. NAGY G. : Számviteli politika és értékelési szabályzat (Perfekt Kiadó – Budapest, 2001)

3.

JUHÁSZ G. : Az államháztartás szervezeteinek számviteli politikája (Saldo Kiadó – Budapest, 2005)

4.

SZAMKÓ J. : Központi és önkormányzati költségvetési szervek számviteli politikája és számlarendje, (Saldo Kiadó – Budapest, 2010) JOGSZABÁLYOK:

5.

1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról

6.

1994. évi XL. törvény a Magyar Tudományos Akadémiáról

7.

217/1998. (XII.30.) Korm. rendelet az államháztartás működési rendjéről

8.

2000. évi C. törvény a számvitelről

9.

249/2000. (XII.24.) Korm. rendelet az államháztartás szervezetei és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól

10. 193/2003. (XI.26.) Korm. rendelet a költségvetési szervek belső ellenőrzéséről 11. 2008. évi CV. törvény a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról 12. 292/2009. (XII.19.) Korm. rendelet az államháztartás működési rendjéről SZABÁLYZATOK: 13. MTA IZOTÓPKUTATÓ INTÉZET. Szervezeti és működési szabályzat 14. MTA IZOTÓPKUTATÓ INTÉZET. Számviteli politika 15. MTA IZOTÓPKUTATÓ INTÉZET. Számlarend 16. MTA IZOTÓPKUTATÓ INTÉZET. Az eszközök és források értékelésének szabályzata 17. MTA IZOTÓPKUTATÓ INTÉZET. Pénzgazdálkodási szabályzat 18.

MTA IZOTÓPKUTATÓ INTÉZET. Leltározási és leltárkészítési szabályzat

19.

MTA IZOTÓPKUTATÓ INTÉZET. Felesleges vagyontárgyak hasznosításának és selejtezésének szabályzata

20.

MTA IZOTÓPKUTATÓ INTÉZET. Önköltségszámítási szabályzat

21.

MTA IZOTÓPKUTATÓ INTÉZET. Alapító okirat


22.

OTTO H. JACOBS – ANDREAS OESTREICHER: Bilanzanalyse (Kossuth Kiadó – Budapest 2000.)

23.

www.iki.kfki.hu interneten elérhető weblap


Mellékletek


1. számú melléklet:

Szervezeti felépítés


2. számú melléklet

Utalványrendelet



Időszaki pénztárjelentés




Leltározási ütemterv 201…..évre A leltár fordulónapja: 201….. …………. Hó ……nap. Leltár felvétel módja: egyeztetés, mennyiségi felvétel (aláhuzandó)

A leltározást az MTA Izotópkutató Intézetben az alábbi időpontokban és leltározandó körre kell elvégezni a megjelöltek közreműködésével: Leltározási kör (eszk. Leltározás Leltározási Leltározók Leltárellenőr körzetvezető Forr.) időpontja Kis- és nagyértékű eszközök leltározása 711 Felületkémiai és Katalizátorkutató Osztály 721 Katalízis és Nyomjelzéstechnikai Osztály 711 Felületkémiai és Katalizátorkutató O. 731 Nukleáris Kutatások O. 751 Sugárhatáskémiai Osztály 771/1 Sugárbiztonsági Osztály Informatikai csoport 771/2 Sugárbiztonsági Osztály Nukleáris Méréstech. Csop. 771/3 Sugárbiztonsági O. ICP-mS labor csop. 771/4 Sugárbiztonsági O. Dozimetriai Cs. 781 Ellátási Osztály 782 Fenntartási Csoport 783 Anyagbeszerzés 784 Gondnokság 785 Sokszorosító, postakezelés 792 Igazgatóság 793 Könyvtár 794 Pénzügyi-és számviteli osztály


III. Befektetett pénzügyi eszközök 1. Egyéb tartós részesedés 2. tartósan adott kölcsön D) Saját tőke Követelések 1. Követelések áruszállításból, szolgáltatásból (vevők) 2. Adósok Pénzeszközök 1. Pénztárak, csekkek, betét 2.Költségvetési bankszámlák 3. Egyéb követelések 4. Idegen pénzeszközök Egyéb aktív pénzügyi elszámolások 1. Aktív függő elszámolás 2. Aktív átfutó elszámolás 3. Aktív kiegyenlítő elszámolások Budapest, 201….. év ………….hó ……nap.

………………………………. pénzügyi- és számviteli osztályvezető, a leltározás vezetője

Jóváhagyom:

……………………. Gazdasági igazgatóhelyettes



Tárgyi eszköz leltárfelvételi ív



Készletek leltárfelvételi íve




Immateriális javak, tárgyi eszközök selejtezési jegyzőkönyve








Kalkulációs séma

TÉMA TERVEZÉS/ELSZÁMOLÁS 2010. Megnevezés Téma száma: Téma elnevezése: Témavezető: Szervezeti egység: KV támogatás (Kutatóév….) Bevétel Alvállalkozó Elvonásból Nyitóegyenleg Bér Személyi kifizetés TB – bér TB - személyi Bérleti díj Laborrezsi járulék IKI rezsi járulék Anyag, szolgáltatás Utazás belf./külf. Elvonásból 5% felújítási tartalék Kiadások összesen Egyenleg Közreműködik XY ….%

Terv (MFt)

Tény (MFt)


BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI FŐISKOLAI KAR SZAKDOLGOZAT. Vér Beáta Nappali tagozat Vállalkozásszervező szak

Recommend Documents