BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK. Nappali tagozat. Gazdaságdiplomácia szakirány

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK

Nappali tagozat Gazdaságdiplomácia szakirány

AZ EURÓPAI UNIÓ FEJLESZTÉSI POLITIKÁJA A KEZDETEKTŐL A LISSZABONI SZERZŐDÉSIG

Budapest, 2010

Készítette: Somogyi Éva

TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés ..................................................................................................................... 5 1. Az EU fejlesztési politikája ......................................................................................... 8 2. Az EU-AKCS együttműködés alapkövei 2.1. A Yaoundéi Konvenciók .................................................................................... 15 2.2. A Loméi Konvenciók ......................................................................................... 16 2.3. A Cotonoui Megállapodás .................................................................................. 22 3. A finanszírozás elemei 3.1. Az Európai Fejlesztési Alap (EFA) az AKCS-régióban 3.1.1. Az EFA általános jellemzői .....................................................................30 3.1.2. Az EFA tevékenysége Afrikában ............................................................ 32 3.1.3. Az EFA tevékenysége a Karibi térségben ............................................... 37 3.1.4. Az EFA tevékenysége a Csendes-óceáni térségben ................................ 40 3.2. Az Európai Beruházási Bank (EBB) az AKCS-régióban 3.2.1. Az EBB általános jellemzői.....................................................................44 3.2.2. Az EBB infrastrukturális beruházásai ..................................................... 53 3.2.3. Az EBB ipari beruházásai .......................................................................57 3.2.4. Az EBB pénzügyi szektori beruházásai................................................... 59 Összefoglalás ............................................................................................................. 62 Mellékletek ................................................................................................................ 64 Felhasznált irodalom .................................................................................................68

3

MELLÉKLETEK JEGYZÉKE I-IV. I. Az AKCS-országok listája............................................................................................ 64 II. A Millenniumi Fejlesztési Célok .................................................................................. 65 III. A Hivatalos Fejlesztési Segélyre fordított összeg az Európai Unió tagállamaiban ......66 IV. Az Európai Fejlesztési Alap ciklusai és összegei ......................................................... 67

4

Bevezetés A fejlődő világ, mint fogalom először a második világháború után, a dekolonizációs időszakot követően jelent meg a köztudatban. Az ENSZ előbb „gyengén fejlett” országoknak hívta, majd egy udvariasabb jelzővel „fejlődő országokra” (utalva rá, hogy az adott ország „fejlődésben van”) keresztelte azon országokat, melyek a többi országhoz képest elmaradottabbak, fejletlenebbek voltak. Ezek az országok jellemzően néhány nyersanyag

exportjára

világgazdaságtól,

annak

szakosodva változásai

rendkívüli súlyos

mértékben

csapást

függtek/függnek

mérhetnek

gazdaságukra

a és

társadalmukra egyaránt. A hosszú ideig tartó gyarmati rendszer rányomta a bélyegét az egykori kolóniákra, így az „északi” fejlett ex-gyarmattartó országoknak erkölcsi kötelességük az egykoron kihasznált gyarmatok segítése. A hajdani kolóniák függetlenedésükkor jellemző fejletlenséget rendkívül nehéz leküzdeni, az „észak-dél” közti szakadék belső feszültséghez, konfliktusokhoz, polgárháborúkhoz vezet, melyek még inkább mélyítik a már így is hatalmas szakadékot „észak” és „dél” között. Nagy valószínűséggel sok fejlett országban élő ember nincs tisztában olyan tényekkel, hogy még ma, 2010-ben is több, mint 1,3 milliárd ember napi 1 dollárnál kevesebből fedezi napi szükségleteit, hogy a Földön minden második gyermek szegénységben él, hogy minden 3. másodpercben meghal egy gyermek a szegénység vagy a HIV/AIDS miatt, gyakran az 5. születésnapja előtt. Mindezen okok miatt a világ perifériájára szorult országokban a legsürgetőbb dolog a szegénység megszüntetése, az életszínvonal emelése, az oktatás, az egészségügy fejlesztése, a fejlődő országok világgazdaságba való integrálása. A harmadik világ országainak gyors népességnövekedése rendkívüli problémát jelent, mivel a legkevésbé fejlett országokban átlagosan évente 5%-kal nő a népesség -míg a fejlett országokban ez az arány csupán 1,2%-, ezáltal az élelmiszer- és vízellátással kapcsolatos problémák is egyre fokozódnak, még sürgetőbbé válnak ezen feladatok megoldása. A gazdasági világválság, az égbeszökő élelmiszer- és kőolajárak, az egyre súlyosbodó éghajlatváltozás mind rányomja a bélyegét a fejlődő országok jelenbeli helyzetére.

5

A harmadik világ országainak megsegítésére több világszervezet is elkötelezte magát. Az Európai Unió messze megelőzve a többi gazdasági nagyhatalmat, a világ elsőszámú donora, a világ gazdasági és társadalmi perifériára szorult országok legnagyobb segítője. Innen származik a világban fejlesztésre fordított összegek több, mint fele. Elgondolkodtató tény, hogy az Egyesült Államok és Japán együttesen sem fordít annyit segélyezésre, mint az EU egymaga. Az EU-n kívül sok más világszervezet vállalkozik arra, hogy a fejlődő világ terheit csökkentse, megkönnyítse számukra a mindennapok nehézségeit. Az Unión kívül az ENSZ is rendkívüli szerepet tölt be, melynek számos szakosított szervezete küzd többek közt az élelmiszerbiztonság megteremtéséért, az éhezés megszüntetéséért (FAO), a gyermekek és ifjúság védelméért (UNICEF), az emberi jogok tiszteletben tartásáért, a kultúrák közötti párbeszéd elősegítéséért (UNESCO). A Közösségnek mindig is fontosak voltak gyarmatai. Tőlük szerezte/szerzi be nyersanyagai nagy részét, illetve e területek az uniós áruk felvevőpiacaként is funkcionálnak. Ám gyakran előfordult, hogy a fejlődő országokból származó nyersanyagot a fejlett „északi” ipar feldolgozta, majd a késztermékeket a fejlődő országokba exportálva jelentős vagyonra tettek szert, még kilátástalanabb pénzügyi pozícióba taszítva ezzel a fejlődő világ országait. A fejlődő országok globális helyzete, a világ perifériájára kerülése felkeltette érdeklődésemet, és megindított a téma mélyebb vizsgálatára. Dolgozatomban arra keresem a választ, hogy mit nyújtott és ma mit nyújt a világgazdaság egyik legmeghatározóbb résztvevője, az Európai Unió a világ ezen országainak. Munkám során a fejlődő országok csoportján belül az afrikai, karibi, csendes-óceáni (AKCS) országokkal foglalkozom kiemelten. Jelen dolgozat célja, hogy bemutassam az Európai Unió fejlesztési politikáját, ismertetni a jogi alapokat, a jogi alapok változását, fejlődését, valamint két finanszírozási elemet, az Európai Fejlesztési Alapot és az Európai Beruházási Bankot. Munkám első felében az Unió fejlesztési politikájának alapköveit, alapelveit ismertetem, valamint bemutatom a Lisszaboni Szerződés módosította új fejlesztési politikát, melynek új részeként a humanitárius segítségnyújtás is megjelenik, ám dolgozatomban ezt a témát nem kívánom érdemben kifejteni.

6

A második fejezetben időrendi sorrendben bemutatom a Yaoundéi, Loméi és Cotonoui Egyezmények tartalmát, fejlődésük, átalakulásuk folyamatát. Célom megvizsgálni, hogy milyen kedvezményeket nyújtott és ma mit nyújt az Európai Unió a világ perifériájára szorult országoknak. Vajon ezen preferenciák mögött gazdasági, politikai érdekek húzódnak meg? A finanszírozás két eleme (Európai Fejlesztési Alap és Európai Beruházási Bank) dolgozatom hangsúlyos része, mely a harmadik fejezetben kerül bemutatásra. E két szerv tevékenysége nagyban hozzájárul az AKCS-országok fejlődéséhez. A két intézmény legutóbbi programjainak rövid bemutatásával, legfrissebb statisztikai adatokkal igyekszem szemléltetni működésük fontosságát. Hogy tökéletes képet adhassak az Európai Unió munkájáról, számos magyar és angol nyelvű szakirodalmat olvastam a témában. Tanulmányoztam releváns magyar és idegen nyelvű szakirodalmakat, joganyagokat és esettanulmányokat. Az Európai Unió kiadványai, hivatalos statisztikai hivatalának honlapja nagy segítségemre voltak a téma feldolgozása során.

7

1. Az EU fejlesztési politikája Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó 1957-es Római Szerződés nem foglalkozik még részletesen a fejlődő országokkal, a közösségi fejlesztési politika ekkor még nem jelent meg explicit módon. A Szerződés negyedik részének 131-136. cikke rögzítette a „tengerentúli országok és területek” társulását, valamint előirányozta ezen területeknek gazdasági-társadalmi fejlesztését: „A tagállamok egyetértenek azzal, hogy a Belgiummal, Franciaországgal, Olaszországgal és Hollandiával különleges kapcsolatban álló, Európán kívüli országok és területek társuljanak a Közösséggel. … Az e szerződés preambulumában foglalt elveknek megfelelően a társulás elsődlegesen ezen országok és területek lakosai érdekeinek és jólétének előmozdítását szolgálja annak érdekében, hogy hozzásegítse őket az általuk kívánt gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődéshez.”1 Ezek a társult területek főként egykori francia és belga gyarmatok voltak, akikkel a Közösség függetlenedésük után is fenn kívánta tartani a kapcsolatot. A társulás célja ekkor az egymás termékeihez való szabad hozzáférés volt. A társult országokat előnyben részesítette a Közösség, gazdasági, kereskedelempolitikai kedvezményeket nyújtott számukra. Mivel az egykori gyarmatok leginkább Afrikában, a Karib-szigeteken illetve a Csendes-óceánon voltak, összefoglaló néven AKCS-országok2 néven hivatkoznak ezen országokra. A

Közösség

fejlesztés

politikája

igen

bonyolult,

összhangban

áll

a

kereskedelempolitikával, valamint a közös kül-és biztonságpolitikával. Az Unió külső tevékenységének elvei és céljai határozzák meg, ilyenek az egykori gyarmatokkal való kapcsolatok ápolása, valamint az ezen piacokhoz való hozzáférés célja. A Közösség kereskedelempolitikája révén közvetve, preferenciális vámokkal és egyéb kereskedelmi kedvezmények nyújtásával járul hozzá ezen országok fejlődéséhez. Az Unió kereskedelempolitikai céljainak megvalósításakor figyelembe veszi a nemzetközi kereskedelempolitikát, a GATT/WTO szabályrendszerét. A kereskedelmi eszközök része a

1

Forrás: Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés (p. 35-165) in: Az Európai Unió Elsődleges Joga (2004) Budapest, Magyar Hivatalos Közlönykiadó 2 Afrikai, karibi és csendes-óceáni országok. Továbbiakban lásd: AKCS-országok

8

GATT/WTO keretében nyújtott Általános Preferenciális Rendszer (GSP)3, mely egyoldalú vámkedvezmények nyújtásával járul hozzá a fejlődő országok fejlődéséhez.4 „A közösségi fejlesztési politika kialakulásának történelmi, stratégiai és morális okai vannak.”5 Történelmi, mivel a Közösség országainak gyarmattartó múltja (főként Franciaország és az Egyesült Királyság) következtében a már független országokkal továbbra is szoros kapcsolatban állnak mind gazdaságilag, mind politikailag. Az EU számára a fejlődő országok fontos felvevő piac, illetve az EU számára nélkülözhetetlen nyersanyagokat ezen országokból szerzi be. Ezeket nevezzük az úgynevezett stratégiai okoknak. Az Unió, mint a világgazdaság egyik legmeghatározóbb szereplője, fejlett országok integrációja nem nézheti ölbe tett kézzel a világ perifériájára szorult országainak szenvedését. A szegénység ezen országokban belső feszültségekhez, háborúkhoz, terrorizmushoz is vezethet, mely a Közösség országait is fenyegetheti. Ezért az EU-nak morális kötelessége, hogy támogassa a világ elmaradottabb országait. A fejlesztési politika végül a Maastrichti Szerződésben jelent meg explicit módon, noha a gyakorlatban már több évtizede létezett. A fejlesztési politikát az EK Szerződés harmadik rész XX. címének tette azon belül is a 177-181 cikk (korábbi 130 u-y cikkek) foglalkozik e témával. A Maastrichti Szerződés 130 u. cikke szerint: „A Közösségnek a fejlesztési együttműködés terén folytatott politikája, amely kiegészíti a tagállamok által folytatott politikákat, ösztönzi: —

a fejlődő országok — különösen a legkedvezőtlenebb helyzetűek — fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődését;

—

a

fejlődő

országok

zökkenőmentes

és

fokozatos

integrációját

a

világgazdaságba; 3

GSP- Generalized System of Preferences Ez a pozitív diszkrimináció eszköze. Egyoldalú, viszonosság nélküli kereskedelmi kedvezmények nyújtásával kívánják elérni a kereskedelem fellendülését. Feltétele, hogy a fejlődő országok diszkriminációmentességet biztosítsanak viszonzásul. 5 Forrás: Horváth Zoltán, Ódor Bálint (2010): Az Európai Unió szerződéses reformja – Az Unió Lisszabon után (p.285) Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó 4

9

—

a szegénység elleni küzdelmet a fejlődő országokban.”6

A Szerződés további részében megjelenik az emberi jogok tiszteletben tartása, a demokrácia és a jogállamiság biztosításának célkitűzései, melyek megvalósulása igen fontos a fejlesztési segélyek felszívódása érdekében. A Közösségi fejlesztési politika öt alapelv mentén valósul meg: 7 -

A komplementaritás elve azt jelenti, hogy a Közösség kiegészíti a tagállamok által nyújtott fejlesztési együttműködést, melyek egymást erősítik. (sok esetben a közös fellépés hatékonyabbá, eredményesebbé teszi a programok megvalósulását).

-

A koordináció elve szerint a tagállamok és a Közösség fellépését össze kell hangolni, különösen a nemzetközi szervezetekben. Az Unió és tagállamai folyamatos konzultációk alkalmával egyeztetik segélypolitikákat, illetve közös akciók keretében demonstrálják elszántságukat a fejlődő világ megsegítésére. Továbbá az Unió és a tagállamok együttműködnek egyéb nemzetközi szervezetekkel, harmadik államokkal.

-

A koherencia elve szerint a fejlesztési politika céljait figyelembe kell venni az EU egyéb politikáinak (pl. környezetvédelem, mezőgazdaság, közlekedés), végrehajtása során.

-

A földrajzi súlyozás elve alapján az Unió előnyben részesíti a legelmaradottabb országokat.

-

A politikai feltétel elve szerint a fogadó államban demokráciának kell lenni, ez a segélyekben való részesülés alapja.

Az EU-t számos kritika érte átláthatatlansága, bonyolultsága, valamint nehezen értelmezhetősége miatt. Ennek érdekében jött létre a Lisszaboni Szerződés, mely majd hét év munkájának gyümölcseként, 2009. december 1-jével lépett hatályba. A régóta tervezett hárompilléres szerkezetet felszámolták, helyette egy új, átláthatóbb, egyszerűbb struktúrát hoztak létre. A Lisszaboni Szerződés egyik legfőbb kiválósága, hogy egyértelművé, átláthatóbbá tette a jogi hatásköröket. Nem feltétlenül tágította az uniós hatásköröket, inkább egyértelművé tette, hogy mely területek tartoznak közösségi, tagállami, valamint megosztott hatáskör alá.

6

Forrás: Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 191 (1992) p. 44. Forrás: Horváth Zoltán (2007): Kézikönyv az Európai Unióról (p. 347-348) Budapest, HVG-ORAC Lapés Könyvkiadó 7

10

Léteznek olyan politikák, melyek a megosztott hatáskör alá tartoznak, azonban mégis speciális szabályok vonatkoznak rájuk. E fejezet alá tartozik a fejlesztési együttműködés területe is. A speciális hatáskör az Európai Unió Működéséről szóló szerződés szerint azt jelenti, hogy az Uniónak joga van kidolgozni a speciális programokat, projekteket, ám ez esetben nem lép érvénybe az a szabály, miszerint ha egy területen az EU elkezdi a szabályozást, az a politika uniós hatáskörbe kerül. Annál is inkább, a tagállamoknak jogukban áll önállóan is cselekedni. A Lisszaboni Szerződés életbelépését követően az Európai Közösséget létrehozó Szerződést8 felváltotta az Európai Unió Működéséről szóló szerződés9, ezzel az Európai Uniót a Közösség jogutódjává tette. Az EUM-Szerződésben a fejlesztési együttműködés és humanitárius segítségnyújtásról az ötödik rész III. cím 1. fejezetében olvashatunk, a fejlesztési együttműködéssel a 208-211 cikk, illetve az új elemként megjelenő humanitárius segítségnyújtással a 214. cikk foglalkozik. A Lisszaboni Szerződés kiegészítette a korábbi fejlesztési politikát, a szegénység megszűntetését jelölte meg az elsődleges célként. A Közösség valamint a tagállamok fejlesztési politikájának kiegészíteni valamint erősíteni kell egymást, azzal a céllal, hogy a világ perifériájára szorult régiókban felszámolják a szegénységet. Az Unió minden olyan hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezet mellett elkötelezi magát –különösen az Egyesült Nemzetek Szervezete-, melynek legfőbb célja e területek megsegítése. Minden az ENSZ által kitűzött fejlesztési célt igyekszik mihamarabb teljesíteni (EUMSz. 208. cikk, EKSz. korábbi 177. cikke). Az EU bármilyen megállapodást köthet a hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel, mely elősegíti az Európai Unióról szóló Szerződés 21. cikkének10 8

Továbbiakban lásd: EK-Szerződés Továbbiakban lásd: EUM-Szerződés 10 Az EUSz. V. címe az Unió közös külpolitikájára vonatkozó általános rendelkezéseket ismerteti. Ezen belül található a 21. cikk, mely értelmében az Unió támogatni kívánja azon értékeket, melyek hajdani megalakulásakor, illetve több, mint fél évszázados fennállása során mindig is elengedhetetlen fontossággal bírtak. Ilyenek a szegénység felszámolása, a béke és a nemzetközi biztonság fenntartása, az alapvető emberi jogok, emberi méltóság tiszteletben tartása, a demokrácia és a jogállamiság létrehozása és megerősítése, a nők és férfiak jogainak egyenlősége, az alapvető egészségügyi ellátás kiépítése, a tiszta ivóvíz, minőségi élelmiszerellátás állandó biztosítása, a világgazdasági integrálódás elősegítése, valamint az ENSZ alapokmányában foglaltak és a nemzetközi jog respektálása. Az EU igyekszik minden nemzetközi kezdeményezést támogatni, melynek céljai megegyeznek a fent említettekkel. 9

11

megvalósulását, valamint a szegénység megszűntetését (EUMSz. 209. cikk, EKSz. korábbi 179. cikke). Az Unió kinyilvánítja, hogy fejlesztési politikáját össze kívánja hangolni a tagállamokéval, valamint a nemzetközi szervezetek tevékenységével. Ezáltal a segélyek összehangoltabban, hatékonyabban, koordináltabban működnek és jutnak el oda, ahol igazán szükség van rájuk (EUMSz. 210. cikk, EKSz. korábbi 180. cikk). Megfelelési táblázat 1. táblázat Korábbi számozás az EK-Szerződésben

Új számozás az EUM-Szerződésben

Harmadik rész, XX. cím: Fejlesztési

Ötödik rész, III. cím, 1. fejezet: Fejlesztési

együttműködés (áthelyezve)

együttműködés

177. cikk (áthelyezve)

208. cikk*

179. cikk (áthelyezve)

209. cikk

180. cikk (áthelyezve)

210. cikk

181. cikk (áthelyezve)

211. cikk

Harmadik rész, XXI. cím, Harmadik

2. fejezet – Harmadik országokkal folytatott

országokkal folytatott gazdasági, pénzügyi

gazdasági, pénzügyi és műszaki

és műszaki együttműködés (áthelyezve)

együttműködés 3. fejezet – Humanitárius segítségnyújtás 214. cikk (új rendelkezés)

*Az (1) bekezdés második albekezdésének második mondata, tartalmát tekintve, az EK-Szerződés 178. cikkét váltja fel. Forrás: Horváth Zoltán, Ódor Bálint (2010): Az Európai Unió szerződéses reformja – Az Unió Lisszabon után (p. 419-420.) Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó

Annak érdekében, hogy az EU a globális politika elismert résztvevője legyen, szükséges, hogy a fejlődő világ megsegítéséből is kivegye a részét. Ez a gyakorlatban kiválóan teljesül, az Unió a világ legnagyobb donora, a világban a fejlesztési segélyek több, mint fele innen származik. Az EU többet fordít segélyezésre, mint az ENSZ és a Világbankhoz tartozó Nemzetközi Fejlesztési Társulás együttvéve. Az Unió nagy hangsúlyt fektet a többi nemzetközi szervezet által deklarált fejlesztési célokra, különösen az Egyesült Nemzetek Szervezete által 2000-ben kidolgozott

12

Millenniumi Fejlesztési Célok11 (Millennium Development Goals) megvalósítására.12 A célok megvalósítását 2015-re tűzték ki, melyek az alapvető emberi szükségleteket nevesítik meg. Ezeket a Föld valamennyi lakójának elérhetővé kell tenni egy mindenki számára élhető világ megteremtése érdekében. A Millenniumi Fejlesztési Célok az eddigi legátfogóbb ígéret, melyet a világ legsérülékenyebb embereinek megsegítésére tettek. A hivatalos fejlesztési segély13 hitelekből és segélyekből áll, melynek célja a gazdasági növekedés valamint a jólét megvalósítása a fogadó országokban. A segély mértékét a donor országok bruttó nemzeti jövedelmük14 (Gross National Income) százalékában mérik. Az ENSZ azt kívánja elérni, hogy a tagállamok GNI-jük 0,7%-át segélyezésre fordítsák. Ahogy a többi fejlett ország, úgy az EU is felvállalta ennek teljesítését, 2008-ban Norvégia, Svédország, Hollandia, Luxemburg és Dánia érte el vagy lépte túl ezt a célt. 2005 májusában az EU miniszterei elkötelezték magukat, hogy 2010-re GNI-jük 0,56%-át majd 2015-re a 0,7%-át fordítják majd hivatalos fejlesztési támogatásra. Az újonnan csatlakozott tagállamoknak azonban ennek a célnak nem kell eleget tenni, az ő esetükben mérsékelték ezen arányokat, 2010-re 0,17%-ot, 2015-re 0,33%-ot irányoztak elő, hiszen ezen országok és az EU-15-ök közt jelentős fejlettségbeli különbség van.15 A korábban 2006-ra kitűzött 0,39%-ot teljesítette a Közösség, az EU-25-ök átlaga 0,41% volt. 2009-ben az EU-27-ek GNI-jük 0,42%-át költötték fejlesztési segélyre. Ugyanerre az évre jellemző, hogy három ország (Norvégia, Svédország és Luxemburg) bruttó nemzeti jövedelmének több, mint 1%-át költötte segélyezésre, mely jóval túlszárnyalja a 2015-re kitűzött 0,7%-os célt. Néhány ország (Lettország, Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Románia és Szlovákia) esetében ez az arány ugyanebben az évben a 0,1%-ot sem éri el.16 Ez az adat nem ad okot meglepettségre, hiszen ezen országok nem rég váltak segélyezettből donor országgá. Igaz, számukra a 2010-re kitűzött 0,17%-os arány elérése nagy valószínűséggel igazi kihívást fog jelenteni.

11

Továbbiakban lásd: MDG Lásd: II. számú melléklet 13 Hivatalos Fejlesztési Segély: Official Development Aid (ODA) 14 Továbbiakban lásd: GNI 15 Forrás: Horváth Zoltán (2007): Kézikönyv az Európai Unióról (p. 349) Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó 16 Lásd: III. számú melléklet 12

13

A hosszú távú fejlesztési segítségnyújtás mellet az EU rendkívüli szerepet vállal olyan esetekben is, mikor egy természeti katasztrófa vagy katonai konfliktus miatt a lakosságnak gyors segítségre van szüksége. Az EU e célból létrehozott szerve az ECHO, mely a humanitárius segítségnyújtásért felel. A 2008. évi költségvetése körülbelül 750 millió euró volt, melyet többször is megemeltek, hogy új válságokkal és természeti katasztrófákkal tudjanak harcba szállni. Végül 937 millió euró lett e célra fordítva, segítve ezzel 60 országon, valamint megkönnyebbülést hozva 143 millió embernek. A segélyek közel 3/5-e az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni régióba került, többségük vissza nem térítendő adomány formájában. 2008 első felében az élelmiszer- és nyersanyag árak az egekbe szöktek, mely 75 millióval több ember számára tette bizonytalanná az élelmiszerekhez való jutást. Ennek hatására az EU majd megkétszerezte a rendkívüli élelmiszer segélyekre fordított pénzösszegeket. 2008-ban növekedés volt a természeti katasztrófák számában is, melyek most még intenzívebbek, még rombolóbbak voltak, mint eddig. Az EU humanitárius segélyszerve Ázsiától Afrikán keresztül Közép-Amerikáig segítő kezet nyújtott a helybélieknek, hogy megbirkózhassanak a ciklonok, árvizek, szárazságok lesújtó következményeivel. A Közösség fejlesztési politikája igen nagy utat tett meg az elmúlt bő ötven év alatt. Az egykoron kizárólag a hajdani gyarmatokra fókuszált politikából ma már egy kiterjedt, globális politikává nőtte ki magát. A mai fejlesztési politika már nem merül ki csupán kereskedelmi segítségnyújtásban, többek közt a politikai párbeszéd, az élelmiszersegélyek, technikai és környezetvédelmi segítségnyújtás is a részét képezi. Kijelenthetjük, hogy a közösségi fejlesztési politika legnagyobb kedvezményezettjei az AKCS-országok17. Ez ma 79 országot foglal magában. Noha ma a világon 153 fejlődő ország van, ez a megkülönböztetés véleményem szerint nem feltétlenül baj, hiszen így az Európai Unió jobban tudja koncentrálni fejlesztési segélyeit, és valóban eredményes lehet.

17

Lásd: I. számú melléklet

14

2.1. A Yaoundéi Konvenciók Az egykori gyarmatokkal való kapcsolat rendezése már a Római Szerződésben is szerepelt, „tengerentúli országok és területek” néven hivatkoztak ezekre a területekre. A Közösség a már függetlenné vált gyarmatokkal igyekezett gazdasági kapcsolatait fenntartani. Az első közös egyezményt (1963-1969) Kamerun fővárosában kötötte meg a Közösség hat alapító tagja a 18 tagú Afrikai Társult Államok és Madagaszkárral (AASM18) Yaoundéban. Ezen államok többsége volt francia illetve belga gyarmat volt. A „társulás” ezen országok aspektusában nem irányozta elő a tagságot, hanem a partnerországok közti kereskedelem liberalizációját, speciális kedvezmények nyújtását, pénzügyi segélyek nyújtását jelentette. A Konvenciót 1969-ben újabb öt évre meghosszabbították (II. Yaoundéi Egyezmény), mely egészen az első Loméi Egyezményig, 1975-ig volt érvényben. Ezeknek az egyezményeknek az volt a célja, hogy kedvező piacra jutási feltételekkel segítsék a partnerországokat függetlenné válásuk hajnalán. A társulási egyezmények értelmében a szerződő felek kölcsönös jogokkal, előnyökkel és kötelezettségekkel rendelkeztek. Az Európai Fejlesztési Alap (European Development Fund- EDF)19 fejlesztési segélyek és hitelek nyújtásával igyekezett a fejlődést előmozdítani. Az Egyezményeket a 2. és a 3. EDF alapja finanszírozta, melynek célja a gazdasági és szociális infrastruktúra fejlesztése, a kereskedelem liberalizálása volt. Az Egyezmény értelmében a Közösség elméletben segítette az afrikai országok mezőgazdasági termékeinek a közösség piacára való jutását. Ez azonban nem volt számottevő. Az ipari termékek kereskedelmét 1968-ra teljes mértékben liberalizálták. Ez az afrikai országoknak szintén nem volt nagy segítség, hiszen a függetlenné válásuk kezdetén az iparuk még gyermekcipőben járt. A társulás a reciprocitás elve szerint történt, tehát az afrikai országok szintén biztosítottak kedvezményeket a Közösség termékeire, azonban a még fejletlen gazdaságuk megvédésére mennyiségi korlátozásokat és vámokat tarthattak fenn. A korai társulási megállapodások elvetették a későbbi partnerségi megállapodások magvait. A Yaoundei Konvenciókat négy Loméi Egyezmény követte, majd az ezredfordulón életbe lépett a Cotonoui Megállapodás, mely 2020-ig lesz alapja a Közösség AKCS-országokkal való partnerségének. 18 19

AASM- Associated African States and Madagascar Továbbiakban lásd: EDF, részletesen lásd: 3.1. fejezet

15

2.2. A Loméi Konvenciók A Közösség első bővítése alkalmával 1973-ban Nagy Britannia (Írországgal és Dániával) az EGK tagja lett. A gyarmattartó voltáról méltán híres Nagy-Britannia csatlakozásával amely csatlakozása előtt is szerteágazó kapcsolatrendszerrel rendelkezett a hajdani Brit Nemzetközösség tagjaival-, szükségszerűvé vált a Közösség afrikai, karibi és csendesóceáni országokkal való kapcsolatának felülvizsgálata, reformja. Az 1970-es évek elején zajlott tárgyalássorozatok eredményeként az AKCS-országoknak sikerült viszonyukat az EGK-val társulásról partnerségi megállapodásra kereszteltetni. Hosszú tárgyalási időszakot (1973-1975) követően 1975-ben, Togó fővárosában, Loméban aláírták az első Loméi Egyezményt, mely új alapokra helyezte a Közösség kapcsolatát az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal. Az első Egyezményben 9 EK és 46 AKCS-ország vett részt, mely létszám jóval meghaladja az előző két Yaoundéi Egyezményben résztvevő 18 afrikai országot. Az Egyezmény sikeressége kétségtelen, háromszor újították meg, az első három Egyezmény öt, a negyedik már tíz éves időtartamra szólt. Az Egyezmény az eddigiekhez képest sokkal több területre (kereskedelmi, pénzügyi, ipari, műszaki) bővítette ki az együttműködést, valamint bővültek a segítségnyújtás formái is.20 Hangsúlyoznom kell, hogy a Loméi Egyezmények az előző Yaoundéi Egyezményekhez képest már nem kölcsönös kedvezményekről szóltak. A Közösség egyoldalúan nyújtott preferenciákat az AKCS-országok termékeinek több, mint 90%-ára, melyeket nem voltak kötelesek viszonozni. A feldolgozatlan nyersanyagok valamint az ipari termékek vámmentes hozzáférést kaptak a Közösség piacaihoz. A mezőgazdasági termékek kérdésében bonyolultabb a helyzet, a közös agrárpolitika (KAP) alá eső termékek csak minimális kedvezményekben részesültek, az ezen kívül eső termékek nagyobb preferenciákat kaptak, a trópusi termékeik exportjai elsőbbséget élveztek más országok kínálatával szemben.21 A Közösség cukor, rum és banán esetén nagy mennyiségek vásárlására kötelezte el magát méltányos áron az AKCS-országok termelőitől. A szabad piacra jutást azonban nehezítette, hogy a származási ország elve szerint jártak el. Ez azt jelentette, hogy igazolni kellett, hogy az áru minimum 50%-a az adott ACP-

20

Forrás: Káldyné Esze Magdolna/szerk. (2010): Integrálódó Európa II. (p. 48.) Budapest, Perfekt Kiadó Forrás: Kengyel Ákos/szerk. (2010): Az Európai Unió közös politikái (p. 106-107.) Budapest, Akadémia Kiadó 21

16

országból származik.22 Amennyiben ennek a feltételnek nem tettek eleget, elestek a kedvezményektől. Az exportbevételeket kompenzálni kívánó intézményekről is szükséges említést tenni. Ezek akkor jelentettek automatikus segítséget, mikor a partnerország exportjövedelmei esetleges világpiaci árcsökkenés, illetve ingadozás következtében csökkentek. Az első megállapodás létrehozta a STABEX23 intézményét, mely azon országoknak nyújtott támogatást, melyek egy vagy néhány mezőgazdasági áru (pl. kakaó, kávé, tea) exportjától függtek.24 Így ha a világpiaci árak hirtelen csökkentek, a Közösség ezzel a stabilizációs programmal igyekezett a gazdasági sokkot kezelni és a bevételeket pótolni. Az Egyezmény az ipari kooperációt is elő kívánta mozdítani. Az ipar és egyéb ágazatok, különösen a mezőgazdaság- közötti kapcsolatokat kívánták megerősíteni. A szoros együttműködés eredményeként létrejövő technológiatranszfertől a kis-és középvállalatok fejlődését várták, mely egyenes arányosságban áll az ipari termékek exportjának növekedésével. A gazdasági, pénzügyi és technikai együttműködés keretében az AKCS-országok gazdaságának diverzifikációját kívánták elérni, mely mérsékli az országok világgazdasági függését, valamint elősegíti gazdasági és társadalmi fejlődését egyaránt. A célok megvalósításában nagy szerepe volt az Európai Fejlesztési Alapnak (EDF), mely alacsony kamatozású kölcsönökkel, kockázati tőke és vissza nem térítendő támogatások nyújtásával biztosította az AKCS-országok fejlődését. A második Loméi Egyezményt 1979-ben már 58 AKCS-országgal írta alá öt évre a 9 tagú Közösség. Az egyezmény fő jellemzője, hogy létrehozta a SYSMIN25 rendszert, amely hasonló módon, mint a STABEX, az exportbevétel kiesést próbálta kompenzálni a bányászati nyersanyagok26 exportbevételeinek esetleges csökkenése esetén. Egy ország akkor vált jogosulttá a támogatásokra, ha az adott ásvány az előző négy év exportjában legalább 15%-kal volt jelen (a legkevésbé fejlett országokban 10%) és a termelés vagy az

22

Forrás: Udvari Beáta (2008): A Loméi Egyezmények gazdasági hatása Fekete-Afrikában = Kül-Világ- A nemzetközi kapcsolatok folyóirata V. évfolyam, 3-4. szám, 2008. p. 44. 23 STABEX- System for the Stabilisation of Export Earnings 24 A második Konvenció idején a támogatott áruk listáját 34-44 termékre székesítették, a IV. Lomé idején pedig már 48 mezőgazdasági termék tartozott ide, mely valamennyi fontos mezőgazdasági terméket magában foglalt. 25 SYSMIN- System for Stabilizing Minerals 26 Ezek közé tartozott a mangán, foszfát, kobalt, ón, vasérc, alumínium

17

export csökkenése elérte a 10%-ot.27 A második ciklusban továbbra is nagy hangsúlyt fektettek az infrastrukturális beruházásokra, 4,7 milliárd ECU-t különítettek el ezen időszak finanszírozására az 5. EDF ideje alatt. A harmadik Lomé 1985-ben vált hatályossá az előbbiekhez hasonlóan öt évre. A résztvevő országok száma folyamatosan nőtt, ezt a Konvenciót már 10 EK tagország és 65 AKCSország írta alá. Ez az Egyezmény az ipar helyett a hangsúlyt inkább a vidék fejlesztésére, az önellátásra és az élelmiszerbiztonság megteremtésére helyezi. A 6. EDF (7,4 milliárd ECU) alapjának középpontjába ezért a vidékfejlesztés és az elsivatagosodás elleni küzdelem került. A negyedik Loméi Egyezmény (1990-2000) az első, melyet nem öt, hanem tízéves periódusra kötöttek, ám öt év után felülvizsgálásra került. Az egyezményben 68 AKCSország és a 12 tagú Unió vett részt. Erre az időszakra már több, mint 23 milliárd ECU-t különítettek el a 7. EDF égisze alatt. A IV. Lomé nagy hangsúlyt fektet az emberi jogok tiszteletben tartására, a demokráciára és a jó kormányzás meglétére, valamint a nők szerepének

erősítésére.

A

környezetvédelem,

az

AKCS-országok

gazdaságának

diverzifikációja, a privát szektor és a regionális együttműködések előmozdítása mind kiemelt szerepet kapott. A negyedik Loméi Egyezményben bevezették az ún. emberi jogi klauzulát. Ez azt jelenti, hogy ha valamelyik államban az emberi jogok tiszteletben tartása, a demokratikus elvek, vagy a jogállamiság valamelyike sérül, ezzel az adott ország a segélyekhez való hozzáférést teszi kockára. 28 Idő közben azonban az érdekek és a világ is változott. A kilencvenes években a Közösség figyelmét a volt szocialista kelet-európai országok kötötték le. Felmerül a kérdés: Vajon a négy Lomé időszaka javított vagy rontott az AKCS-országok helyzetén? Egyiket sem lehet határozottan állítani, annyi azonban biztos, hogy ez a huszonöt év nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az Egyezmények vizsgálata után kijelenthetjük, mind középpontjában az AKCS-országok kereskedelmének fellendítése áll. Az EGK egyoldalú preferenciák nyújtásával kívánta ezt 27

Forrás: Kengyel Ákos: Az EU-integráció hatásai – költségek és hasznok (p. 277.) in: Palánkai Tibor (2010): Az Európai Integráció gazdaságtana Budapest, Aula Kiadó 28 Forrás: http://ec.europa.eu/development/geographical/cotonou/lomegen/lomeitoiv_en.cfm Letöltés ideje: 2010. 10. 02.

18

elérni és szabad utat biztosított a legtöbb AKCS-országból származó árunak a Közösség piacaira. Ettől a kereskedelem fellendülését várták, mely azonban nem történt meg. A

kereskedelem

támogatása

ellenére

az

AKCS-országok

részesedése

a

világkereskedelemben 25 év alatt nem növekedett, hanem majd 80%-kal 3,4%-ról 1,9%-ra csökkent. Ugyanezen időszakban részesedésük a fejlődő országok kivitelében 13,3 %-ról 3,0 %-ra zsugorodott.

Az egyezményben deklarált célokkal ellentétben a 25 évig tartó megállapodás sorozat nem hozta a tőle elvárt eredményeket. Az AKCS-országok a Közösség importjában 1976-ban még 6,7%-kal voltak jelen, 2000-ben ez az arány 2,8%-ra csökkent.29 Ezzel szemben más nem AKCS fejlődő országok részesedése nőtt a Közösség piacán. A Szaharától délre fekvő országokban a GDP/fő növekedés évente átlagosan 0,4% volt 1960 és 1992 között, mely igencsak alul marad a 2,3%-os fejlődő országok átlagának. Afrika kereskedelmének csupán 6%-a bonyolódott a kontinensen belül. Az országok exportjának több, mint fele továbbra is néhány termék exportjára korlátozódott, tehát a monokultúrák nem szűntek meg, számukra a világgazdasági függés továbbra is fenyegető. Csupán néhány ország regisztrált a kereskedelmi protokollnak és preferenciáknak köszönhető gazdasági növekedést, ezek: Elefántcsontpart, Mauritius, Zimbabwe és Jamaica. A 25 év sikertelensége a nem állami szereplők részvételének hiányában is kereshetők, mivel a négy Lomé időszaka alatt mindig az adott ország felelős miniszterei döntöttek a források, támogatások felhasználásáról, így a privát szektor, mely minden gazdaság motorja így háttérbe szorult. A STABEX és SYSMIN programok igen népszerűek voltak, ám az AKCS-országokban nem egyszer fordult elő, hogy szándékosan visszafogták exportjaikat, a támogatásokban való részesülés reményében. Ezen intézmények a monokultúrális tevékenységeket népszerűsítették, amely leginkább okolható a világgazdasági függésért, tehát egyáltalán nem segítették elő az országok fejlődését. Mivel a bevételkiesést megtérítették számukra, nem kényszerítette őket senki gazdaságuk több lábra állítására. Fontos megjegyezni, hogy mivel ezek a segítségek automatikusan, kondíciók nélkül lehívhatók voltak, ezen elvek ellentmondásba kerültek a Világbank szigorú segélyezési feltételeivel.

29

Forrás: http://www.mfa.gov.hu/NR/rdonlyres/FAFD098D-57AC-4C80-97765D749003AB86/0/EU_ACP_partnerseg.pdf Letöltés ideje: 2010. 10. 03.

19

A 25 éven át tartó Loméi Egyezmények folyamatos preferenciákat biztosítottak AKCSpartnereiknek. Voltak a Konvencióknak pozitív hatásai is, ez kétségtelen. A Közösség számára mindenképpen előnyös volt az olcsó nyersanyagkészletekhez való hozzáférés. A négy Loméi Egyezmény jellemzői 2. táblázat Egyezmény

EK országok

Lomé I (1975-1980) Lomé II (1980-1985) Lomé III (1985-1990) Lomé IV (1990-2000)

száma

ACP országok száma

Cikkelyek

Közösségi

száma

hozzájárulás

Ebből EDF

9

46

94

3462 (75,26) millió ECU

3072millió ECU

9

58

191

5409 (93,26) millió ECU

4724 millió ECU

10

65

294

8500 (130,77) millió ECU

7400 millió ECU

12

68

369

26625 (391,54) millió ECU

23767 millió ECU

Megjegyzés: Lomé IV összegei Bilal- te Velde [2003] alapján. A zárójelben lévő összegek az egy országra jutó átlagos összeget mutatják. Forrás: Udvari Beáta (2008): A Loméi Egyezmények gazdasági hatása Fekete-Afrikában = Kül-Világ- A nemzetközi kapcsolatok folyóirata V. évfolyam, 3-4. szám, 2008. p. 47.

A 2. számú táblázatból világosan kitűnik, hogy a források összege folyamatosan nőtt, a IV. Lomé idejére a fejlesztésekre fordítható összeg az első Egyezményhez képest több, mint hétszerese lett. Ez első ránézésre rendkívülinek tűnik, ám ha közelebbről megvizsgáljuk, látható, hogy az első Lomé ideje alatt 75,26 millió ECU jutott országonként öt évre, a negyedik időszakban 391 millió ECU jutott országonként tíz évre, tehát ötször annyi forrás jutott kétszer annyi időre 15 év elteltével egy országra, mely azonban már nem jelent igen nagy előrelépést. Az Egyezmények mindezek ellenére sikeresnek mondhatók, hiszen 1975-ben még csak 46 ACP ország, a IV. Lomé felülvizsgálatakor pedig már 70 AKCS-ország vett rész az Egyezményekben, tehát a résztvevők száma folyamatosan nőtt. Fontos hozzátenni, hogy egy ország sem akart időközben kilépni, mely jó bizonyíték arra, hogy ezen országok körében valóban kedvelt volt az Egyezmény.

20

A WTO elveivel (legnagyobb kedvezmény elve) azonban összeütközésbe került a viszonosság nélküli preferenciák gyakorlata, hiszen az a szabály, hogy amilyen kedvezményt a Közösség egy országnak biztosít, abban kell részesítenie a többi országot is. Ezt az EK nem teljesítette, ugyanis az ACP régión kívül eső, de ugyanúgy fejlődő országoknak nem biztosította ezeket az egyoldalú kedvezményeket, tehát diszkriminatív kereskedelmi rendszert folytatott, mely nem tartható fenn. A Loméi Egyezmények az ezredfordulón már nem állták meg a helyüket. Belülről a működésképtelen rendszer kényszerítette a változást, kívülről a WTO konformitás.

21

2.3. A Cotonoui Megállapodás A Loméi Egyezményeket ért rengeteg kritika miatt az AKCS-országokkal való kapcsolatokat új alapra helyezte a Közösség. Demonstrálva a Megállapodás újszerűségét, az új évezredben megkötött megállapodást már nem Loméban, hanem Cotonouban írták alá. Az új egyezmény az eddigi legátfogóbb szerződés, amely eddig az EU és a világ fejlődő országai közt létrejött. A Cotonoui Megállapodást 25 év tapasztalatára építve 2000. június 23-án írta alá az akkor még 15 tagból álló Európai Unió 77 AKCS-országgal Benin fővárosában, Cotonouban. A partnerségi egyezmény 2003-ban lépett hatályba. Az egyezményben aláírásakor 14 csendes-óceáni, 15 karib-teneri és 48 afrikai állam vett részt. Az egyezményben jelenleg már 27 EU tagállam és 79 AKCS-ország vesz részt.30 A megállapodás 20 éves időtartamra szól, 2000 márciusától 2020 februárjáig. A Cotonoui Szerződés 95. cikke értelmében a megállapodást a felek ötévente felülvizsgálhatják, illetve pénzügyi csomagot fogadnak el a következő ötéves periódusra. A Cotonoui Megállapodás legfőbb célja, hogy elősegítse az AKCS-országok regionális együttműködését és politikai stabilitását, megszüntesse a szegénységet, illetve előmozdítsa az országok integrálását a világkereskedelembe. Az AKCS-országokban rendkívüli mértékeket ölt a korrupció, a megállapodás ennek visszaszorítására is törekszik. A résztvevő felek célja a kereskedelmi korlátok lebontása, idővel szabadkereskedelmi övezet létrehozása. Az Unió célja, hogy fejlessze a privát szektort, új munkahelyeket teremtsen, alapvető emberi szükségletekhez hozzáférést biztosítson (víz, élelmiszer), a Cotonoui Szerződés 9. cikke értelmében elősegítik az emberi jogok tiszteletben tartását, a demokrácia és a jogállamiság fenntartását. A Cotonoui Megállapodás támogatja az állami szereplőket (helyi, regionális és nemzeti szintű hatóságok és szervezetek), valamint a nem állami szereplők (privátszektor, gazdasági és társadalmi szereplők, civil társadalom) segítése is egyre hangsúlyosabb szerepet tölt be az ezredforduló után.

30

Forrás: The Cotonou Agreement a user’s guide (Használati útmutató a Cotonoui Megállapodáshoz) p. XIII. Commonwealth Secretariat

22

A Cotonoui Megállapodás alappillérei31: 1. Politikai dimenzió megerősítése az ACP-országok és az EU között A politikai párbeszéd kiemelten fontos az EU és AKCS kapcsolatrendszerében. Elengedhetetlen az olyan ügyek mihamarabbi tárgyalása, melyek békefenntartásról, konfliktusok megelőzéséről szólnak. Ezeket az ügyeket igyekeznek regionális szinten megoldani. Az emberi jogok, a jogállamiságon nyugvó demokratikus elvek, valamint az átlátható kormányzás mind kulcsfontosságú kérdések. Ezen részek tiszteletben tartása a kormányok felelőssége, őt terhelik negatív következmények esetleges szabályszegések esetén. A szerződés aláírásakor a felek elismerték a „jó kormányzás” (good governance) fontosságát, illetve konszenzusra jutottak a tekintetben, hogy ennek megszegése az együttműködés részleges vagy teljes felfüggesztését jelentheti. Például ha egy országban jelen van az agresszív korrupció, mellyel az Európai Bizottság által támogatott projektek megvalósulása vagy a fejlődés veszélybe kerül, a Közösség dönthet a támogatások felfüggesztéséről. 2. A civil társadalom, a privátszektor és a nem állami szereplők részvételének növelése A Megállapodás nagyobb teret enged a nem állami szereplőknek és a helyi önkormányzatoknak

a

fejlesztési

stratégiák

és

programok

felismerésében

és

megvalósításában, bár a kormány szerepe marad továbbra is a meghatározó. A nem állami szereplők és a helyi kormányzatok ezentúl hozzáférhetnek a forrásokhoz, valamint közreműködnek a nemzeti fejlesztési stratégiák kidolgozásában is. A civil társadalom szerepe különösen fontos a projektek megvalósításában. Az EU a többi nemzetközi szereplőkkel, NGO32-kal együtt tárgyalja meg az aktuális projekteket. A Cotonoui Megállapodásban meghatározó szerepe van a magánszektor fejlesztésének, hiszen a privátszektor minden gazdaság motorja. A projektek megvalósításában az Európai Beruházási Bank nyújt megfelelő segítséget.

31

Forrás: http://europa.eu/legislation_summaries/development/african_caribbean_pacific_states/r12101_en.htm Letöltés ideje: 2010. 10. 29. 32 Non-governmental organization: Nem kormányzati szervezet

23

3. Fejlesztési stratégiák és a szegénység csökkentése A partnerség legeslegfőbb célja a szegénység megszűntetése. Az EU továbbra is elkötelezett az ENSZ által kidolgozott Millenniumi Fejlesztési Célok teljesítésére vonatkozóan. Ennek elérése érdekében három területet kell kiemelnünk: gazdasági, társadalmi és humán fejlődés valamint regionális együttműködés. A gazdasági területen fontos kiemelni a privát szektor fejlesztését, projektekbe való bevonását. Lényeges kiemelni a makrogazdasági reformokat és irányelveket, úgy mint az ágazati politikák támogatását, elősegítve ezzel az idegenforgalom, az ipar és a kereskedelem fejlődését. A szociális fejlődés elengedhetetlen faktora az oktatás az egészségügy és az élelmiszerellátás javítása. A regionális együttműködések célja, hogy az összes ágazat fejlődjön. Az együttműködés támogatja és előmozdítja a régiók közötti, valamit az AKCS-országokon belüli kezdeményezéseket és együttműködést, beleértve az olyan projekteket is, melyekben a nem AKCS fejlődő országok is részt vesznek. Cél, hogy elősegítse az AKCS-országok gazdaságának bővítését és változatossá tételét, támogassa az AKCS-országok közötti, azon belüli valamint a harmadik országokkal való kereskedelmet, valamint ágazati reformok végrehajtását regionális szinten. A megállapodás célja, hogy a helyi igényeknek megfelelően tudják meghatározni a prioritásokat, hiszen minden országban különbözőek a feltételek és a célok, így minden országban másképpen történik a megvalósítás is. Mindezen célok megvalósításakor figyelembe veszik a nemek közti egyenlőség, a fenntartható környezet és természeti erőforrás gazdálkodás, valamint az intézményi fejlődés elősegítését. 4. A gazdasági és kereskedelemi együttműködés új keretbe foglalása A Cotonoui Megállapodás az eddig tárgyalt AKCS-országokkal kötött megállapodásokhoz képest legnagyobb változtatása a kereskedelemmel kapcsolatos. A Közösség 1975 óta, az első Loméi Egyezmény óta viszonosság nélküli preferenciákat nyújtott az AKCS-országoknak. 2008-tól viszont a kapcsolatokat a gazdasági társulási megállapodások33 (EPA) jellemzik. Ez az új keret nagy változásokat jelent az eddigiekkel szemben. A változtatásnak köszönhetően az EU-AKCS kereskedelmi kapcsolatok így már megfelelnek a WTO alapelveinek, elősegítve az AKCS-országok integrálását a világgazdaságba. Az EU 6

33

Economic Partnership Agreements. Továbbiakban lásd: EPA

24

szubrégiót34 alkotott, ezekkel a régiókkal külön-külön eltérő tartalmú gazdasági megállapodásokat kíván kötni. A Megállapodás lényegi eleme, hogy liberalizálja a két fél közötti kereskedelmet, véget vetve az aszimmetrikus preferenciák idejének. Ez azt jelenti, hogy ezentúl nem csak az EU engedi be piacaira az AKCS-országok áruit vámmentesen, hanem az AKCS-országoknak is biztosítaniuk kell a vámmentességet az EU árui számára. Ám ez a megállapodás nem vonatkozik minden AKCS-országra. A világ 49 legszegényebb országának (LDC) -melyek közül 39 az AKCS-országokhoz tartozik- továbbra sem kell vámmentességet biztosítani az EU árui számára. Ezekkel az országokkal az együttműködés a Lomé Egyezmény elvei szerint, illetve az „Everything But Arms”35 elve szerint folytatják, 2005-től az összes áru tekintetében vám- és kvótamentességet élveznek36 a Közösség piacain, kivéve a fegyverek és lőszerek.37 Azon országok, akik nem kötnek gazdasági társulási megállapodást, a kereskedelem az általános preferencia rendszer (GSP) szerint történik. A kereskedelmi együttműködés nem korlátozódik a hagyományos kereskedelmi tevékenységekre, az Unió el kívánja érni, hogy a szolgáltatások (pl. turizmus, telekommunikáció) esetében is szabadkereskedelem jöjjön létre. 5.A pénzügyi együttműködés reformja Annak érdekében, hogy a finanszírozást még rugalmasabbá tegyék, szükség volt az Európai Fejlesztési Alap (EDF) reformjára. Ezek után az EDF-t már nem osztják fel különböző eszközökre, a merev elosztási rendszer megszűnik. Ezentúl két féleképp nyújt segítséget: segély konstrukcióval, illetve befektetési eszközzel (IF-Investment Facility), mely az Európai Beruházási Bank (EIB) által kezelt új eszköz, mely többek közt kölcsönöket és garanciákat nyújt az országon belüli és a külföldi magánbefektetőknek. Az EU a Megállapodás értelmében nagyobb felelősséggel ruházza fel az AKCSországokat. Ezzel lehetséges a programok gördülékeny megvalósítása, mivel az AKCSországok szélesebb területen válnak felelőssé egyes célok, stratégiák és műveletek megtervezésében és végrehajtásában. Az új rendszer rendkívül eredményorientált. Meghatározott összegű pénzügyi támogatás már nem egy automatikusan járó jog. A 34

Nyugat-Afrikai Gazdasági és Pénzügyi Unió, Közép-Afrikai Gazdasági és Pénzügyi Közösség, Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség, Kelet-Afrikai Közösség, Az AKCS Államok Karibi Fóruma, csendes-óceáni országok csoportja 35 „Fegyverek Kivételével Mindent” 36 Banán, cukor és rizs tekintetében kvótákat szabtak meg, melyek csak meghatározott ideig lesznek érvényben 37 Forrás: http://ec.europa.eu/trade/wider-agenda/development/generalised-system-of-preferences/everythingbut-arms/ Letöltés ideje: 2010. 10. 29.

25

megállapodás felhagy a korábban jellemző „segélyre jogosultság” elvével, és bevezeti a teljesítmény-alapú társas viszonyt. A források elosztása így az egyes országok teljesítményén és igényén múlnak, mely azt jelenti, hogy több pénz jut azoknak az országoknak, akik jól teljesítenek, illetve a források mértéke csökken a rosszul teljesítő országokban. A támogatás fő eszköze az ún. ország támogatási stratégia (CSS38). Ezen eszköz általános irányvonalakat határoz meg a támogatás felhasználására vonatkozóan, kiegészül egy speciális műveleteket tartalmazó jelentési programmal, valamint a megvalósításukra menetrendet hoz létre. A programokat évente felülvizsgálják, hogy nyomon követhessék és esetlegesen változtassanak az ország támogatási stratégiákon, a programokon vagy az elkülönített forrásokon. A pénzügyi protokoll felénél illetve végén, az éves vizsgálat alkalmával értékelik az együttműködési stratégiát, mely vagy megerősíti a stratégia működését vagy javaslatokat tesz jobb működésének megvalósítására. A regionális programokat szintén a gördülő programozás szerint kívánják végrehajtani. Ezeket a programokat azonban csak a pénzügyi protokoll felénél és a legvégén vizsgálják. A Megállapodás további segítséget kínál az exportbevételek ingadozásának leküzdésére. Ez véleményem szerint rendkívül fontos, mivel az AKCS-országok túlságosan függnek exportbevételeiktől, különösen az agrártermékek és a bányászati kincsek exportjától. Ezért a világgazdaság egy apró változása kritikus csapást mérhet rájuk. Az előző egyezményekből ismert STABEX és SYSMIN nem kerülnek megújításra, hiszen ezek az intézmények nem mozdították elő az érintett országok gazdaságának diverzifikációját, a monokultúrák továbbra is megmaradtak. Azonban az új rendszer gördülékenysége és rugalmassága lehetővé teszi, hogy ország támogatási stratégiákkal, valamint egyéb programok keretein belül forrásokat különítsenek el és hasonló típusú segítséget biztosítsanak. A Megállapodás alapelvei: 

A partnerek és a fejlesztési stratégiák tulajdonjogának egyenlősége: Ez az alapelv arra utal, hogy ezentúl az AKCS-országok saját kezükbe veszik sorsuk irányítását és rajtuk múlik fejlődésük.

38

Country Support Strategy

26



Részvétel: A résztvevő országok kormányain kívül az AKCS-EU Partnerségi Megállapodás értelmében a magánszektornak, a civil társadalomnak és a helyi kormányzatoknak is jogukban áll a partnerség adta lehetőségek kihasználása.



Párbeszéd és kölcsönös kötelezettségek teljesítése: A megállapodás értelmében a szerződő feleknek kötelességük tiszteletben tartani néhány alapvető kötelezettséget, például az emberi jogok védelmét. Ezen kötelezettségek betartását rendszeres találkozók és párbeszéd útján vizsgálják.



Megkülönböztetés és regionalizáció: Az egyes országokkal való együttműködési megállapodások eltérnek tartalmukban, mivel nagyban függnek az adott ország helyzetétől, fejlettségétől, teljesítőképességétől és igényeitől. A tengerparttal nem rendelkező országok valamint az apró szigetek speciális elbánásban részesülnek, mivel ezen országok többnyire sokkal sebezhetőbbek, illetve kevésbé fejlettek.

Az Európai Fejlesztési Alap a megállapodás legnagyobb finanszírozási eszköze. A 9. EFA 13,7 milliárd eurót biztosít a 2000-2007 közti időszak finanszírozására. A 10. EFA majd 65%-kal nagyobb alapot, 22,7 milliárd eurót különített el az EU fejlődő partnereinek támogatására. A Cotonoui Megállapodás első felülvizsgálatára 2005-ben került sor, mely előkészítette a talajt a 2007-2013-as fejlesztési együttműködésre szánt alapnak. Az első felülvizsgálat 2008. július 1-én lépett életbe. 39 A felülvizsgálat célja az volt, hogy az EU-AKCS partnerség hatékonyságát és minőségét fokozza. A tíz hónapos tárgyalás eredményeként a felülvizsgálat a következő nézőpontokra és változtatásokra koncentrált: A politikai dimenzió pillérjét kibővítették, ehhez a részhez csatolták a biztonsági kérdéseket, hogy közösen harcolhassanak a tömegpusztító fegyverek terjedése ellen (11b cikk), valamint nemzetközi szinten összefogjanak a terrorizmus ellen. Nagyobb hangsúlyt fektetve a párbeszédekre megerősítik a politikai dimenziót. A nem állami szereplők forrásokhoz való hozzáférését megkönnyítik az AKCS-országok és az EU által kidolgozott stratégia alapján. A helyi hatóságok részt vesznek a programok kidolgozásában és megvalósításában. A Millenniumi Fejlesztési Célok elérése továbbra is központi szerepet tölt be az EU-AKCS kapcsolatrendszerében.

39

A

szegénység

által

előidézett

betegségek

terjedésének

Forrás: http://ec.europa.eu/development/geographical/cotonouintro_en.cfm Letöltés ideje: 2010. 11. 15.

27

megakadályozása, valamint a nők egészségének védelme központi témává vált. Ami a regionális együttműködést illeti, egyszerűsíteni kívánták a finanszírozási eljárásokat az AKCS-országokon belül, valamint megkönnyíteni az AKCS-országok és más fejlődő országok közti együttműködést. Az Unió támogatni kívánja a helyi fiatalokat, hogy részt vegyenek a közéletben valamint elő kívánja segíteni az AKCS és az EU országai közti ifjúsági csereprogramok megvalósulását. A sziget AKCS-országok tekintetében a már meglévő rendelkezéseket erősítették meg, hangsúlyozva sebezhetőségüket az újonnan felmerülő öko-, gazdasági- és szociális kihívásokra. Az első felülvizsgálat nagyobb rugalmasságot biztosított a források kihelyezésére, valamint lehetővé tette, hogy a forrásokat olyan politikákra használják fel, mely elősegíti a békét, illetve csillapítja a konfliktusokat. A megállapodás második felülvizsgálatának tárgyalásai 2010 márciusában fejeződtek be. A fő prioritások a következők voltak40: Kulcsfontosságú

szerepe

van

a

regionális

összefogásnak

az

együttműködés

megteremtésében, a béke és biztonság létrehozásában, a fejlődésben és a határokon átnyúló kihívások megoldásában. Az Afrikai Unió az EU-AKCS kapcsolatok egyre meghatározóbb szereplőjévé válik. A fejlődés nem lehetséges, ha nincs biztonságos környezet hozzá. A megállapodás második felülvizsgálata rávilágít a biztonság és a fejlődés közti kapcsolatra. Nagy figyelmet fordít a béketeremtésre valamint a konfliktus megelőzésre. A klímaváltozást első alkalommal az EU-AKCS együttműködés legfőbb tárgyává tették. A felek fel kívánták hívni a figyelmet a klímaváltozás hatásaira a fejlesztési együttműködésük során, hogy segítsék az ACP-országokat, hogy enyhítsék a klímaváltozás következményeit. A megállapodás kereskedelemről szóló fejezete az új kereskedelmi kapcsolatokra valamint a 2007-ben lejáró preferenciákra utal. Megerősíti az EPA szerepét, hogy fellendítse a gazdasági növekedést, valamint elősegítse a világgazdaságba való integrálódást. A felülvizsgált megállapodás hangsúlyozza, hogy az AKCS-országok nagy kihívásokkal néznek szembe a világgazdaságba való integrálódás érdekében.

40

Forrás: http://ec.europa.eu/development/geographical/cotonouintro_en.cfm Letöltés ideje: 2010. 10. 29.

28

Több szereplő a megállapodásban: Az EU továbbra is támogatja a széleskörű és átfogó partnerséget az AKCS-partnerekkel. Az új megállapodás egyértelműen elismeri a nemzeti parlamentek, a helyi hatóságok, a civil társadalom valamint a privátszektor szerepét. Nagyobb hatás, nagyobb ár/érték arány: Ez a második felülvizsgálat hozzájárul a donorok együttműködésének gyakorlati megvalósításához.

A Cotonoui Megállapodás kereskedelemmel kapcsolatos újításai igen megosztotta a véleményeket. Voltak, akik innovatív megközelítésként ünnepelték, mások (különösen az AKCS partnerországok) kevésbé örültek az új megállapodásnak, hiszen így elestek az automatikusan járó forrásoktól, feltétel nélküli segélyektől valamint a preferenciális kereskedelmi kondícióktól. Az új kereskedelmi rendszerrel a legtöbb AKCS-ország nem ért egyet, hiszen érthető módon nem szívesen mondanak le eddigi privilegizált helyzetükről. Az EU szerint ezen megállapodások serkentően hatnak a kereskedelemre, ám ezt egyik AKCS-ország sem látja biztosítottnak. Mi sem demonstrálja jobban az AKCS-országok kételyét, minthogy 2007ig, az előírt határidőig, mindössze egy régióval, a karibi térséggel sikerült a tárgyalásokat lezárni. A többi csoporttal a kereskedelmi rendszer rendezése jelenleg is folyamatban van.41

41

Forrás: Kengyel Ákos/szerk. (2010): Az Európai Unió közös politikái (p. 119.) Budapest, Akadémia Kiadó

29

3.1.1. Az EFA általános jellemzői A Római Szerződés már 1957-ben előirányozta az alap létrehozását, mely segítségével pénzügyi és technikai segítséget tud nyújtani az akkori kolóniáknak illetve az olyan országoknak, melyekhez a Közösséget történelmi szálak fűzték, különös tekintettel az Afrikai országokra. Az EFA a legfőbb eszköz, mellyel az Unió segítséget nyújt az afrikai, karibi és csendes-óceáni államoknak. Az alap nagyságát körülbelül ötévente határozzák meg, melyek az első partnerségi megállapodás tapasztalataitól kezdve mindig az egyes megállapodásokat követték.42 Az alap több eszközből áll, segélyekből, kockázati tőkéből, illetve a privát szektornak nyújtott kölcsönökből. Az EFA nem része az uniós költségvetésnek, a tagállamok által befizetett hozzájárulásokból tevődik össze. A Közösség országai önkéntesen fizetnek be az alapba. A legnagyobb hozzájárulók természetesen a nagy államok (Németország, Franciaország). Működtetésében az Európai Bizottság is részt vesz. Az EFA közös költségvetésben való megjelenésének kérdése megosztja a véleményeket. A Parlament támogatja, hisz jelenlegi ellenőrző szerepe nem terjed ki az Alapra. Mások, főleg az AKCS-partnerországok ellenzik ezt. Félnek, hogyha az Alap a közös költségvetés részévé válik a források elvesznek és az Unió más politikáinak finanszírozására fogják ezeket felhasználni. Az EFA-val kapcsolatos ügyekben való döntésekre létrehoztak egy bizottságot, melyben jelen van az összes befizető ország egy képviselője, akiknek szavazati súlya az adott ország hozzájárulásának arányában kerül megállapításra.43 A 9. EFA nagysága 2000-2007 között 13,7 milliárd euró volt. 2008. július 1-én életbe lépett a 10. EFA. A 2008-2013 között a fejlődő világ segítségére szánt pénzösszeg 22,68 milliárd euróvá gyarapodott. Ebből 21 966 millió euró az AKCS-országok támogatására, 286 millió a TOT-ekre, további 430 millió eurót pedig az EFA-val kapcsolatos egyéb teendőkre fordítanak. Az AKCS-országoknak nyújtott összegek a következőképpen oszlanak meg: 17 766 millió euró a nemzeti és regionális programokra, 2 700 millió euró az együttműködés 42 43

Lásd: 4. számú melléklet Forrás: Kengyel Ákos/szerk. (2010): Az Európai Unió közös politikái (p. 114.) Budapest, Akadémia Kiadó

30

elősegítésére az AKCS-országokon és a régiókon belül, 1 500 millió euró pedig a befektetésekre. Az alap 40%-át 18 hónappal a bejelentése után, 2009 végére már lekötötték. Az alapok nagy részét a regionális együttműködések finanszírozására fordítják, előmozdítva ezzel a nemzetek gazdasági fejlődését. A tagországoknak ezen kívül megvannak a saját bilaterális egyezményeik a fejlődő világ országaival, melyek kívül esnek az uniós valamint az EFA alapjain.44 Az EFA alapok legfőbb célja, hogy gazdasági növekedést, emberi és szociális fejlődést érjenek el, intézményi reformokat hajtsanak végre, védjék a környezetet, megteremtsék a nemek közti egyenlőséget, illetve hogy megőrizzék a közösségek kulturális értékeit.45 2009-ben a Bizottság 62 akciótervet fogadott el, beleértve az első regionális programokat a 10. EFA égisze alatt. Összesen 723 millió eurót fogadtak el általános költségvetés támogatásra. Azon legszegényebb országok megsegítésére, akiket a válság kíméletlenül érintett az ún, Vulnerability Flex Mechanism46 létrehozásáról döntöttek47. Új programokról döntöttek az emberi erőforrás, a környezetvédelem, az igazságszolgáltatás, a víz és egészségügy és a vidék fejlesztése érdekében, melyre több, mint 384 millió eurót különítettek el. A Bizottság 400 millió euró értékben új kezdeményezéseket fogadott el a víz és energia ellátás fejlesztése érdekében. Az Éghajlatváltozás Elleni Globális Szövetséget (Global Climate Change Alliance) 40 millió euróval támogatták. Az EUAfrika Infrastruktúra Vagyonkezelő Alap működéséhez pedig (EU-Africa Infrastructure Trust Fund) 200 millió euróval járultak hozzá.

44

Forrás: http://europa.eu/legislation_summaries/development/overseas_countries_territories/r12102_en.htm Letöltés ideje: 2010. 10. 16. 45 Forrás:http://www.euroresources.org/guide_to_population_assistance/european_community/european_deve lopment_fund.html Letöltés ideje 2010. 10. 12. 46 Hogy az AKCS országok megfelelően tudjanak a gazdasági világválság okozta gazdasági és szociális problémákra reagálni, az EU az ún. Vulnerability Flex létrehozásának elfogadásáról döntött 2009. július 9én.Ez az alap 500 millió euróval kívánja segíteni a legfejletlenebb AKCS államokat, akiket a legjobban sújtott a világválság. 47 Forrás: http://www.tradecomacpeu.org/Network/tabid/2136/forumid/2/threadid/10/scope/posts/language/en-US/Default.aspx Letöltés ideje: 2010. 10. 14.

31

3.1.2. Az EFA tevékenysége Afrikában A 2007 decemberében elfogadott Közös Afrika-EU Stratégia (Joint Africa-EU Strategy) után 2009-ben már körvonalazódni látszottak a partnerség eredményei. Fejlődés volt tapasztalható nyolc területen (béke és biztonság; demokratikus kormányzás és emberi jogok; kereskedelem, regionális integráció és infrastruktúra; MDG; energia; klímaváltozás; migráció, mobilitás és foglalkoztatottság; tudomány és információs társadalom). A két kontinens között sikeres politikai párbeszéd alakult ki, rendszeresen megvitatták a válság kérdéseit és az országon belüli konfliktusokat. Találkozót tartott az EU Politikai és Biztonsági Bizottsága (EU Political and Security Committee) az Afrikai Unió Béke és Biztonság Tanácsával (African Union Peace and Security Council). Konkrét projekteket hajtottak végre többek közt a megújuló energiával kapcsolatban a Felou vízierőmű létrehozásával, mely Mauritániát, Malit és Szenegált látja el villamosenergiával. 2009-ben a Bizottság továbbra is a többi donorral szorosan együttműködve dolgozik a jobb munkamegosztás és hatékonyság érdekében. Kulcsfontosságú sikereket értek el a Közös Afrika-EU Nyilatkozat az Éghajlatváltozás (Joint Africa-EU declaration on climate change) létrehozásával, mellyel közösen hívhatják fel a figyelmet egy mindenkit érintő globális problémára. A jövőben szükség lenne a projekt megvalósítások ütemén gyorsítani, ezzel együtt az érintettek (parlament, civil társadalom, magánszektor) részvételének növelésére. 2009-ben a Bizottság továbbra is támogatja az Afrikai béke és biztonság agendáját az Afrikai Békeprogramon (African Peace Facility) keresztül. 300 millió eurót különítettek el ennek támogatására a 2009 és 2011 közötti időszakra. Az alap jelenleg három programot támogat összesen 35 millió euróval az afrikai béke és biztonság megszilárdítása érdekében. Továbbá egy 55 millió eurós támogatással kívánják mélyíteni a kapcsolatokat az Afrikai Unió és az Európai Unió között, továbbá az Afrikai Unió intézményének erősítését. 2009-ben 75 akciót finanszírozott az első AKCS-EU Energiaprogram (Energy Facility). Célja, hogy majd 7 millió ember életkörülményeit javítsa. 2009 decemberében a Közösség 117,7 millió eurót különített el, hogy támogassa regionális integrációkat a Kelet és Dél Afrikában és az Indiai óceánon, melybe beletartozik a Kelet-

32

és Dél-Afrikai Közös Piac (COMESA-Common Market for Eastern and Southern Africa), a Keket-Afrikai Közösség (EAC-Eastern African Community), a Kormányközi Fejlesztési Hatóság (Inter-Governmental Authority on Development) és az Indiai-óceáni Bizottság (Indian Ocean Commission). A projekt segítséget nyújt a gazdasági együttműködés fokozásában, a kereskedelmi korlátok leépítésével és az áruk és a szolgáltatások szabad mozgásával. A tagországok politikai együttműködése elősegíti a konfliktus megelőzést és fejlettebb kormányzást tesz lehetővé. Az EU-nak kulcsfontosságú szerepe van Etiópiában. 2008-ban a Közösség és a tagállamok 540 millió euróval segítette az országot, mely az összes segítség 37%-át tette ki. Nagy fejlődést jelent, hogy a donorok közti kooperáció egyre jobb, mely egyenesen arányos a segélyek hatékonyabb felhasználásával. Az Unió segít a krónikus élelmiszerhiánnyal küzdő országoknak is. Etiópiában 2009-ben több, mint 20 millió eurós segítséget nyújtott annak érdekében, hogy elegendő mennyiségű élelmiszerhez jusson 8,3 millió élelmiszerbizonytalanságban élő ember 286 szárazság sújtotta területen. Uganda, EU és Norvégia között létrejött program (Sawlog Production Grant SchemeSPGS) elősegíti a privát szektor részvételét a fa ültetvényekben. A Bizottság 13,1 millió euróval hozzájárulva technikai segítséget nyújt a privát szektornak, hogy fa ültetvényekbe fektessen be. Az első szakaszban (2004-2009) 11 000 hektárnyi földet használtak fel e célra, több, mint 110 termelő és majd 40 társaság látta hasznát közvetlenül e programnak. A projekt több ezer vidéki állást teremtve rendkívül sikeresnek mondható. A program második részében (2013 közepéig) előreláthatólag még 32 000 hektárnyi területet ültetnek be, még több munkahelyet teremtve ezzel. Az esély arra, hogy Afrika elérje a 2015-re kitűzött Millenniumi Fejlesztési Célokat egyre kisebb. Bár a szegénység (1. MDG) 1999 óta csökkent, a szegénységi ráta még mindig 50% fölött van. A növekvő élelmiszer és olajárak még tovább súlyosbítják ezt a helyzetet. Néhány szegény afrikai országban nemhogy csökkenne, nő a szegénység mértéke. A legutóbbi ENSZ-MDG jelentés szerint, ha a feltételek nem változnak, egyik célt sem tudják megvalósítani. Az egészség és környezeti fenntarthatóság kérdésében semmi fejlődés nem tapasztalható. Ugyan általánosságban véve a helyzet korántsem mondható bíztatónak, a fejlődés jele néhol tapasztalható. 33

Az egész világon Afrikában nem jár a legtöbb gyermek iskolába (2. MDG), ezért a Bizottság továbbra is támogatja az oktatást. 2000-től 2007-ig 15%-kal nőtt a beiskolázások száma. Tanzániában az elemi és a középiskolai beiratkozás is nőtt. Fejlődés tapasztalható az infrastruktúrában és a tanárok számának növekedésében, melyek a minőségi oktatás két elengedhetetlen faktora. 2006-ról 2007-re azonban 72%-ról 65%-ra csökkent azok aránya, akik befejezték az általános iskolát. Azok aránya, akik sikeres általános iskolai záróvizsgát tettek 70,5%-ról 54%-ra esett. Néhány területen a diák-tanár arány megdöbbentően magas, 74:1. Az Európai Bizottság továbbra is elhivatott az „Oktatást Mindenki számára, gyors követő kezdeményezés” (EFA-FTI: Education for All - Fast Track Initiative) érdekében. A kezdeményezés célja, hogy minden gyermeknek biztosítsa az alapfokú oktatást. 2007 és 2009 között a Bizottság 30 millió euróval támogatta az FTI alapot. Az alap működésének köszönhetően csak a Szaharától délre eső afrikai területeken 20 millióval több gyermek kezdi el az elemi iskolát, mint 2000-ben. 15 ország jó úton halad, hogy elérje a 2015-re kitűzött Millenniumi Fejlesztési Célokat, hogy a gyermekek 95%-a elvégezze az alapfokú iskolát. Zimbabwéban a hivatalos becslések szerint 7 gyermekre egy könyv jut, ám vannak olyan iskolák ahol egy osztályra jut egy, néhány osztályra egy sem. Ezért a kormány egyik legfőbb célja, hogy ezen változtasson. Az EU-nak köszönhetően a 2010-es tanévben már 5500 iskolában két millió gyermeknek lesz hozzáférése fejlett oktatási segédanyagokhoz. Botswanában az EU több, a kormány által kezdeményezett programot is támogat az oktatás elősegítése érdekében. A cél az, hogy fejlesszék az elemi oktatást, illetve hogy felhívják a figyelmet a HIV/AIDS veszélyeire. A program segítségével mindkét cél elérése fejlődést mutat, segítve a 2015-ös célok elérését. 2009-ben az EU az egészségüggyel kapcsolatos célok elérése érdekében (4. 5. 6. MDG) is segítséget nyújtott egészségügyi reformokon keresztül. A HIV fertőzések még mindig emelkednek a kontinensen, a világ HIV fertőzöttjének 67%-a él itt. A WHO adatai szerint 2006-ban egy millió ember halt meg maláriában, melynek 95%-a afrikai, közülük is a legtöbb 5 évnél fiatalabb gyermek. A megelőzés érdekében a Közösség és az UNICEF ágyhálókat biztosít. Az ágyhálók használata 2000-ről 2006-ra 2%-ról 20%-ra emelkedett. Hogy segítsen megállítani a szegénységgel összefüggő betegségeket, az EU a legnagyobb donorja a HIV/AIDS, Tuberkulózis és Malária elleni küzdelem Globális Alapjának (Global 34

Fund to Fight HIV/AIDS, Tuberculosis and Malaria), az éves hozzájárulása 100 millió euró. A Kongói Köztársaságot a 9. EFA egy négy éves program (2006-2010) keretében 80 millió euróval támogatta. A fő cél az volt, hogy javítsák a lakosság egészségügyi ellátását, ezzel együtt csökkentsék a csecsemő és a gyermekágyi halandóságot. Ezeket a célkitűzéseket sikeresen elérték, az alapvető gyógyszerek árait csökkentették. 6 millió eurót invesztáltak egészsségügyi berendezésekbe, teljesítménybéres fizetési rendszert létrehozva emelték az egészségügyi ellátás színvonalát. A többi Millenniumi Fejlesztési Cél, például a tiszta ivóvíz és a megfelelő közegészségügyi feltételek elérése érdekében az EU szektorális költségvetési támogatással igyekszik segíteni mind a városi, mind a vidéki területeken. Burkina Faso vidéki területein a cél, hogy a 2005-ös 52%-ról 2015-re 76%-ra emelkedjek azok aránya, akik tiszta ivóvízhez jutnak, illetve a közegészségügyi körülményekben részesülők 2005-ös 10%-os arányát 2015-re 54%-ra emeljék. A városi területeken a cél, hogy a tiszta ivóvízhez jutók arányát a 2005-ös 74%-ról 2015-re 89%-ra emeljék, valamint a közegészségi körülményekben részesülők arányát a 2005-ös 14%-ról 2015-re 57%-ra emeljék. Namíbia vízellátása is sokat fejlődött az elmúlt években. Míg 1990-ben a tiszta ivóvízhez jutók aránya 58% volt, ez az arány 2008-ban már 85% volt. Az EU 11 millió euróval támogatta a vidéki vízellátást, ezzel 2006 és 2008 között 10%-kal emelkedett a tiszta ivóvízhez jutók aránya a vidéki régiókban. A Közösség nemrégiben egy tanulmánnyal bizonyította azt, hogy az országok, amelyek általános költségvetési támogatásban részesülnek, azok a Millenniumi Fejlesztési Célok elérésében is jobb teljesítményt mutatnak. Például ahol magas volt az általános költségvetési támogatás, ott 8%-kal emelkedett az elemi iskolában tanulók száma, míg azokban az országokban, ahol alacsony volt a támogatás ott csupán 1% volt ez az arány. A nemek közti egyenlőség 6%-kal nőtt a magas általános költségvetési támogatásban részesülő országokban, míg stagnált az alacsony támogatásban részesülő országokban. Az Alap 2009-ben 3,1 milliárd eurót kötöttek le, és 2,5 milliárdot pedig a kifizetésekre költöttek. A lekötések legnagyobb részét költségvetési támogatásra (22%), közlekedésre (19%), a kormány és civil társadalom támogatására (14%) fordították.

35

2009-ben az EU még több még jobb még gyorsabb segítséget nyújtott az AKCS országok afrikai területén. Az elért eredmények azonban nagyban függnek attól, hogy hol valósítják meg őket. Ez nagyban igaz Afrikára, ahol a politikai instabilitás és a kormányzás nem megfelelő volta még mindig központi probléma egyes országokban. A projekteket négy kategóriába csoportosítják teljesítményük alapján: I. nagyon jó, II. jó, III. néhány problémával teljesít és IV. komoly hiányosságokkal küzdő projektek. Ahogy a mellékelt ábra is jól szemlélteti, 2009-ben az afrikai projektek 66%-a az I. és II. kategóriába tartozott, mely kielégítő teljesítményt mutat. 1. ábra

Az afrikai projektek teljesítménye 80%

Nagyon jó teljesítmény

70% 60%

Jó teljesítmény

50% 40%

Néhány problémával teljesít

30% 20%

Nagy hiányossággal vagy egyáltalán nem teljesít

10% 0% 2007

2008

2009

Forrás: European Commission (2010): Annual Report on the European Union’ development and external assistance policies and their implementation in 2009 (Az Európai Unió fejlesztési és külső támogatáspolitikái és megvalósításai 2009-ben) p. 64. Belgium, Europe-Aid Co-operation Office

36

3.1.3. Az EFA tevékenysége a Karibi térségben A Cotonoui Megállapodást a lehető legjobban kihasználva az EU-Karibi kapcsolatok fő irányvonalai a következők: 

Megbirkózni a gazdasági és környezeti kihívásokkal



Elősegíteni a szociális kohéziót, harcolni a szegénység és a HIV/AIDS ellen



Megerősíteni az egészségügyet



Harcolni a tiltott drogok és az adócsalás ellen

Az EU-Karibi Partnerségi Megállapodást (EPA: EU-Caribbean Economic Partnership Agreement) 2008-ban írták alá Haiti kivételével, mely egy évvel később, 2009-ben csatlakozott a Megállapodáshoz. Az EPA nem csak meghatározza a kereskedelmi kapcsolatokat az EU és a Karibi államok között, hanem támogatja is a regionális együttműködést és a gazdasági fejlődést. További

lépéseket

tettek

a

donorok

együttműködésének

megerősítésére,

az

információcserét rendszeressé tették. A világgazdasági válság rendkívüli mértékben érintette a Karibi régió keleti részét, mely még fontosabbá tette a donorok közti kooperációt. Ebben a régióban a Közösség szorosan együttműködik más nemzetközi szervezetekkel, mint az IMF-fel, a Világbankkal, az Egyesült Királyság Nemzetközi Fejlesztési Minisztériumával, a Karibi Regionális Technikai Segítségnyújtási Központtal és a Karibi Fejlesztési Bankkal. A Közösség közösen dolgozik még a FAO-val mezőgazdasági kérdéseken. A donorok kooperációja igen hatékony a kereskedelem terén, és rendkívül fontos is a drog csempészet megakadályozása érdekében. A 2008 novemberében aláírt 10. EFA regionális programja nagy hangsúlyt fektet a karibi közös piac és gazdaság létrehozására, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki az EPA-ból. 2009. szeptember végére a helyi hatóságok felvázolták a régió politikai prioritásait, illetve meghatározták a jövőbeni esedékes lépéseket a hatékony kooperáció érdekében. Mivel az összes karibi országot nagyban sújtotta a gazdasági világválság, így a Millenniumi Fejlesztési Célok elérése is veszélybe került.

37

Jamaica a 14 Millenniumi cél közül 8-ban fejlődést mutat. Az ország már elérte a szegénység csökkentését, az alultápláltság, éhség és az alapfokú oktatás kérdését. A fejlődés már mutatkozik, hogy elérjék a kitűzött célokat a HIV/AIDS kérdésében, valamint hogy megállítsák és csökkentsék a maláriában és tuberkolózisban szenvedők számát, a tiszta ivóvízhez jutók arányát pedig növelték. A nemek közi egyenlőség, a környezeti fenntarthatóság, a csecsemő és gyermekágyi halandóság kérdéseiben sajnos még nem sikerült eredményeket elérni. Az országban egy 117km-es utat újítottak fel az északi part mentén Ocho és Port Prospect között. A vezetési kondíciók javultak, olyannyira, hogy Kingston és Port Antonio közötti menetidő felére csökkent. A projektben az EU is részt vett 80 millió euróval. A Belizei vidékfejlesztési program egy olyan kezdeményezés, mely a vidéki szegény, főleg női lakosságot célozza meg, hogy növelje jövedelmüket, valamint munkalehetőségeiket. A program segélyei számos vidéki nőnek segítettek, hogy nyereséges üzleteket hozzanak létre, mellyel az egész helyi közösségre jó hatással vannak. A Belizei kormány 2004-ben kidolgozott egy akciótervet, mellyel a 2015-re kitűzött Millenniumi Fejlesztési Célokra próbálják felhívni a lakosság figyelmét. A Millenniumok Célokat a Belizei kormány azóta a nemzeti fejlesztési programjába illesztette, és nagyon jó úton halad afelé, hogy elérje céljait 2015-re. A Dominikai Köztársaságban nagy a veszélye annak, hogy az oktatási célokat nem érik el a kitűzött időpontra. Mindennek oka az oktatás alacsony színvonala, illetve az analfabetizmus nagy aránya a felnőtt lakosság körében. Nemzeti tervet dolgoztak ki annak érdekében, hogy csökkentsék a HIV/AIDS fertőzéseket a Millenniumi Célok elérése érdekében. Sajnálatos módon néhány ország esetében nem áll rendelkezésünkre annyi adat, ami alapján megbízható következtetéseket vonhatnánk le az ő fejlődési ütemükről. 2009 végéig összesen 13 akcióprogramot fogadtak el 333 millió euró értékben a 10. EFA égisze alatt. Általános költségvetési támogatás és szektorális támogatások adták a 16%-át a 2009-ben elfogadott új programoknak. Az EFA lekötések közül 13%-ot fordítottak általános költségvetési támogatásra, 60%-ot a közlekedés támogatására, illetve 12%-ot a kormány és a civil társadalom segítésére.

38

A 10. EFA kifizetései a karibi régióba elérték a 274 millió eurót. Az EU cukorreformja miatt a költségvetéséből hat karibi országnak nyújtott segítséget, hogy növelni tudják a cukoriparuk versenyképességét. Ezenkívül a karibi országok 2009-ben 42 millió euró támogatást kaptak a Segítségnyújtás

a

Tradicionális AKCS

Banántermelőknek

Intézményétől (Assistance for Traditional ACP Suppliers of Bananas), hogy képesek legyenek szembenézni a banánpiacok változásainak negatív hatásaival. 2008 végén Kubával újrakezdődött a kooperáció. A Közösség rekordidő alatt azonosította és

készítette

elő

az

új

programokat.

A

program

több

területet

érint:

az

élelmiszerbiztonságot, a klímaváltozást és a megújuló energiaforrásokat. 2009. április végére nyolc tervet fogadtak el 29,6 millió euró értékben. Ezen kívül egy 8,5 millió eurós élelmiszerbiztonsági támogatást is kapott az ország, melyet 2009-ben fogadtak el. A karibi régióba nyújtott EFA támogatás a 2005-ös 125 millió euróról 2009-re 286 millió euróra nőtt, ezzel négy év alatt több, mint duplájára nőtt az e terület fejlesztésére szánt alap. 2000 és 2009 között a Közösség majd 2 milliárd euró segélyt nyújtott a régiónak, mely körülbelül 78 euró per fő 25 milliós lakossággal számolva. A támogatások /fő megoszlása nagyban eltér az egyes országok között. A Dominikai Köztársaságban pl. 20 euró/fő, míg 1346 euró/fő Saint Kittis és Nevis-ben. Öt ország kapott több, mint 500 euró/fő támogatást. Többször is problémát okozott a pénz „felszívódása”, mikor egy relatív kis ország kapott relatív nagy összegű támogatást. 2009-ben 18 partner országban és TOT-ken 68 projektet finanszírozott az EFA és a költségvetés összesen 618 millió euró értékben. A Karib-szigeteki eredmények nagyon kielégítőek, a 2009-ban megvalósult 56 projekt 73,2%-a a II. kategóriába (jó teljesítmény) tartozott.

39

2. ábra A karibi projektek teljesítménye 80%

Nagyon jó teljesítmény

70% 60%

Jó teljesítmény

50% 40%

Néhány problémával teljesít

30% 20%

Nagy hiányossággal vagy egyáltalán nem teljesít

10% 0% 2007

2008

2009

Forrás: European Commission (2010): Annual Report on the European Union’ development and external assistance policies and their implementation in 2009 (Az Európai Unió fejlesztési és külső támogatáspolitikái és megvalósításai 2009-ben) p. 69. Belgium, Europe-Aid Co-operation Office

3.1.4. Az EFA tevékenysége a Csendes-óceáni térségben Az Unió 2009-ben is igyekezett növelni tevékenységét a régióban. A Közösség ma már egy elismert szereplője a csendes-óceáni térségnek. Az EU célja, hogy elősegítse a biztonságot, a demokráciát, az emberi jogok tiszteletben tartását, fejlessze a kereskedelmet és harcoljon a klímaváltozás ellen. A régió kapcsolata Ausztráliával és Új-Zélanddal egyre jobb, mely a rendszeres párbeszédnek és a találkozóknak köszönhető. Az USA-val egy megújított megállapodás szintén jó célt szolgálhat a régióban, különösen a klímaváltozás ügyében. A Csendes-óceáni szigetek Fóruma (Pacific Island Forum) összehozza a csendes-óceáni és óceániai vezetőket, így megvitathatják a régiót érintő fontos kérdéseket. Múlt évben több kezdeményezést is bejelentettek, köztük azt, hogy a kis szigetállamokat segítik a klímaváltozás elleni harcban, az infrastruktúrájuk fejlesztésében, valamint, hogy az EU részt vesz a regionális kezdeményezésekben, a minél hatékonyabb segítségnyújtás érdekében. A Fidzsi-szigeteken az EU fő célja az volt, hogy segítsen a demokrácia helyreállításában. A Salamon-szigetek további 15,3 millió euróért fordult a V-Flex Mechanism-hoz, hogy a válság negatív hatásait enyhíteni tudja. Samoa és Tonga pedig a szökőár pusztítása utáni károk helyrehozatalára kapott segítséget. 40

Vanuatu az egyetlen ország a régióban, amely részesül a Közösség költségvetési segítségében. 2010-ben várhatóan Szamoa és a Salamon-szigetek is csatlakoznak Vanuatuhoz. Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigetek egy gazdasági együttműködési megállapodást írt alá a Közösséggel 2009-ben. A megállapodás értelmében az összes Pápua Új-Guineából és a Fidzsi-szigetekről érkező import vám- és kvótamentesen juthat a Közösség piacára. A Fidzsi-szigetek az Unióból származó termékek 87%-ára nézve felszámolja a vámot az elkövetkezendő 15 évben. Pápua Új-Guinea pedig az első évben a Közösségből származó termékek 88%-át szabadítja fel a vámfizetés terhe alól. Az Európai Bizottság elnöke, Hosé Manuel Barroso örömmel fogadta Mikronézia és Vanuatu vezetőit a 2009-es Európai Fejlesztési Napokon, a felek hangsúlyozták a klímaváltozás súlyos veszélyeit a régióra nézve. Jelenleg és a jövőben is nagy valószínűséggel a klímaváltozás lesz a legnagyobb kérdés, amivel a csendes-óceáni embereknek meg kell küzdeniük. Az EU-nak a többi nemzetközi donorral együtt a jövőben még nagyobb erőkkel kell küzdenie a klímaváltozás negatív hatásai ellen. A régióban a legtöbb TOT és AKCS-ország kicsi és elszigetelt sziget, melyek néhány partnerországtól függenek. Az államok nagy része nehéznek találja, hogy a donorok együttműködését koordinálja, így a régióban a donorok közti együttműködés hatékonyságát növelni kell a 2015-re kitűzött Millenniumi Fejlesztési Célok elérése érdekében. A jelenlegi adatok értelmében a csendes-óceáni régió több Millenniumi Célt nem fog tudni elérni a kitűzött időpontra. Különösen a következő területeken akadnak problémák: a szegénység felére csökkentése (1. MDG), a gyermekhalandóság csökkentése (4. MDG), mindenkire kiterjedő alapfokú oktatás biztosítása (2. MDG) és a tiszta ivóvízhez jutás biztosítása (7. MDG). A szegénység és az éhezés felére csökkentésére van a legkisebb esély a régióban. Amíg néhány ország, mint Samoa és Tonga jelentős fejlődést produkálnak, addig például Pápua Új-Guinea nem mutat előrelépést, Kiribati mutatói pedig néhány területen gyengülést mutatnak. Habár pozitív változások történtek a donorok és kormányok együttműködése terén, még mindig számos terület vár tökéletesítésre, mint a teendők rangsorolása, az együttműködés, a helytálló nemzeti tervek, a megfelelő kormányzás és a fenntartható párbeszédek. Ezek teljesítésével a MDG-ok elérésére is nagyobb lenne az esély.

41

Timor-Lestében a vidékfejlesztés nagy szerepet kap. A 2. Vidékfejlesztési Projekt (RDPRural Development Project) célja fejleszteni a mezőgazdaságot, az értékesítési láncot, erdőgazdálkodást és az infrastruktúrát. A 3. RDP alatt 10 millió eurót fordítanak a mezőgazdaság és a vidéki infrastrukúra fejlesztésére a Manufahi régiójában. A program segítségével

új

mezőgazdasági

technológiák

alkalmazásával

nő

a

partnerek

termelőképessége. A 10. EFA 3,5 milliárd eurót kötött le 2009-ben. Az Alap legnagyobb részben a közlekedést (22%) támogatta és általános költségvetési hozzájárulást (21%) nyújtott, a kormányok és a civil lakosság az alapok 13%-ából részesültek. Az újonnan elfogadott Éves Akció Programok (Annual Action Programmes) főként a megújuló energiák használatát népszerűsítik majd. Az Unió folyamatban levő projektjei főként a víz, az energia és a vidékfejlesztés ügyeire összpontosít. Az Európai Unió nagyban hozzájárult a régióban a szegénység enyhítéséhez és az életkörülmények javításához, ezenkívül az egészségügy támogatásához is, ezáltal már a gyógyszerek és vakcinák hosszabb idejű tárolása is lehetséges. A csendes-óceáni régió az EFA és a Közösség költségvetéséből 243 millió euró támogatást kapott. Ez 15 országban 63 műveletet jelent. A régió országainak szembe kell nézniük a klímaváltozással, számukra ez az egyik legnagyobb feladat a jövőre nézve. Már most, a Közösség pénzügyi segítséget nyújt a DélCsendes-óceáni Egyetemnek a klímaváltozás elleni stratégiák kidolgozásában. A csendes-óceáni szigeteken 2009-ben megvalósuló 56 projekt kielégítő teljesítmény jellemzi. Ahogy az ábra is jól mutatja, a projektek 64,3%-a a II. kategóriába (jó teljesítmény) esik.

42

3. ábra

A csendes-óceáni projektek teljesítménye 80%

Nagyon jó teljesítmény

70% 60%

Jó teljesítmény

50% 40%

Néhány problémával teljesít

30% 20%

Nagy hiányossággal vagy egyáltalán nem teljesít

10% 0% 2007

2008

2009

Forrás: European Commission (2010): Annual Report on the European Union’ development and external assistance policies and their implementation in 2009 (Az Európai Unió fejlesztési és külső támogatáspolitikái és megvalósításai 2009-ben) p. 74. Belgium, Europe-Aid Co-operation Office

Az AKCS országok jövőbeni teljesítménye nagyban függ a világgazdaság globális változásaitól. A fő kérdés, hogy vajon sikerül-e a válságból kivezető utat megtalálni és elfogadható gazdasági növekedést produkálni. Az IMF előrejelzése alapján 2010-re a várható gazdasági növekedés Afrikában 4% lesz, mely még mindig jelentősen alatta van a 2000 és 2008 közötti 5,3-as átlagnak.

43

3.2.1. Az EBB általános jellemzői A luxemburgi székhelyű Európai Beruházási Bankot 48(EIB) 1957-ben a Római Szerződés hozta létre. A Bank célja kedvező kamatozású hitelekkel segíteni azon tőkeberuházásokat, melyek az Unió politikáival összhangban vannak. Kiemelten fontos, hogy elősegítse az elmaradottabb területek fejlesztését. Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés hatodik rész I. cím 4. fejezet 308-309 (az EK-Szerződés korábbi 266-267. cikke) cikke határozza meg működését. A Lisszaboni Szerződés nem változtatott jelentősen a Bank szerepén, csupán számozása tér el az új EUM-Szerződésben. Az EIB legfelsőbb szerve a Kormányzótanács, mely a tagállamok egy-egy képviselőjéből, általában pénzügyminiszterekből áll. E testület hozza meg az EIB legfontosabb döntéseit, dönt

a

tőkeemelésekről,

definiálja

a

hitelezési

politika

alapelveit,

kijelöli

a

tisztségviselőket, jóváhagyja az éves beszámolót és a mérleget. A Kormányzótanács által öt évre kinevezett Igazgatótanács 28 igazgatóból és 18 póttagból áll, melynek fő feladata a hitelnyújtásokról, kölcsönfelvételekről valamint garanciavállalás szóló döntések meghozatala. Szintén a Kormányzótanács jelöli ki hat éves időszakra az Igazgatási Bizottságot. Ez a testület a Bank mindennapi ügyeivel foglalkozik, egy elnökből és kilenc alelnökből áll. Feladatuk a kölcsönök felvételével és nyújtásával kapcsolatos javaslatok elkészítése. A Kormányzótanács nevezi ki a Számvizsgáló Bizottságot, mely a Bank könyveléséért felel. A testület három tagból és három megfigyelőből áll. Az EIB jegyzett tőkéjét nem az Unió költségvetése adja, hanem a tagállamok gazdasági súlyuk arányában járulnak hozzá, így ők a Bank részvényesei is egyben. Jelenleg a jegyzett tőke 165 milliárd euró, mely többszöri emelések eredménye. A Bank jegyzett tőkéjének 250%-ig nyújt kölcsönöket. 49 Kölcsöneinek kedvező volta abban rejlik, hogy maga a Bank is kiváló adós besorolással büszkélkedik, így a kölcsönöket is rendkívül kedvező kondíciókkal tudja nyújtani. Forrásai nagy része kötvénykibocsátással keletkezik és a nemzetközi pénzpiacokról származnak, megkímélve ezzel az EU büdzséjét. 48

European Investment Bank Továbbiakban lásd: EIB Forrás: Horváth Zoltán, Ódor Bálint (2010): Az Európai Unió szerződéses reformja- Az Unió Lisszabon után (p. 171-172) Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó 49

44

A Bank közép és hosszú távú hiteleket, garanciákat biztosít, melyek kondíciója egyedi, függ az ország gazdasági helyzetétől, valamint a megvalósítandó projekttől. A pénzösszegek folyósítása főként euróban és széles körben elterjedt valutákban történik, manapság azonban egyre többször az ország saját pénzében folyósítják. A Bank nagy hangsúlyt fektet a privát szektor támogatására, melyek segítenek a szegénység megszűntetésében, előmozdítják a gazdasági fejlődést és jó hatással vannak a szélesebb közösségre és régióra. Az állami szektort is támogatva, különösen az infrastrukturális

beruházásokkal

hozzájárul

a

versenyképes

üzleti

környezet

megalakulásához. Az EIB forrásainak nagy része az EU-n belül kerül felhasználásra, csupán 10-13%-a jut az EU-n kívüli régiók támogatására. Támogatja az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokat, a mediterrán, latin, ázsiai államokat, a tagjelölt országokat, valamint az EU keleti szomszédságát. Az Unió partnerországaiba így 2007-ben 6,4 milliárd euró jutott, ebből is a csatlakozás előtt álló országok kapták a források majd felét (2,9 milliárd euró), míg az AKCS országoknak Dél Afrikával együtt 869 millió eurót folyósítottak, mely az egész büdzsé 2%-át sem éri el. 50

50

Forrás: Európai Bizottság (2008): Általános jelentés az Európai Unió működéséről p. 252. Luxembourg, Az Európai Unió Hivatalos Kiadványainak Hivatala

45

4. ábra

Az EIB hiteleinek megoszlása terület szerint 2007-ben (mrd euró)

EU és EFTA

0,925 0,869

Csatlakozás előtt álló országok

1,4 0,23

szomszédos keleti országok

2,9

Euro-mediterrán Beruházási Hitel és Partnerség AKCS országok és DélAfrika 41,4

Latin-Amerika és Ázsia

Forrás: Európai Bizottság (2008): Általános jelentés az Európai Unió működéséről p. 252. Luxembourg, Az Európai Unió Hivatalos Kiadványainak Hivatala

A Bank célja, hogy az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokban, valamint a tengerentúli országokban és területeken51 olyan projekteket támogasson, melyek elősegítik a szociális, gazdasági és környezeti fejlődést az érintett területeken.

Afrika: A világkereskedelem összeomlásával a válság leginkább az olaj-, áru- és a feldolgozóipari exportot sújtotta. Öt év folyamatos reálgazdasági növekedés után 2,75% körüli csökkenés volt 2009-ben. A jövedelmek 1995 óta 2009-ben stagnáltak először. A GDP hiánya 3% volt 2009-ben, míg 2008-ban ugyanennyi többletet realizáltak. Mindezekért a régió termékei iránti kereslet csökkenése okolható. Az EIB hisz az afrikai országok gazdaságának erősödésében, mivel az utóbbi időben az infrastruktúra fejlődésével, a politikai stabilitással, illetve a barátságosabb üzleti környezettel e terület egyre vonzóbb a külföldi befektetők számára.

51

Továbbiakban lásd: TOT

46

Karib-szigetek: A karibi régiót rendkívüli mértékben érintette a válság. A reálgazdasági növekedés 1991 óta először csökkent 0,75%-kal. A régió által előállított termékek iránti kereslet, a fogyasztás, a beruházások, a turizmus mind drasztikusan csökkentek 2009-ben. A turizmussal összefüggő ágazatok, mint az ingatlan és az építőipar lassulásával a munkanélküliség is fokozódott. A legnagyobb különbség a karibi és az afrikai térség között az, hogy a karibi régiót már 2008-ban megütötték a magas olaj- és élelmiszerárak, mivel ezen országok többsége nettó olaj- illetve élelmiszer importőr. Csendes-óceáni országok A válság a három AKCS és TOT terület közül a csendes-óceáni régiót érte a legkevésbé. Ezen adat azonban arra vezethető vissza, hogy ezek a területek már a válság előtt is olyan súlyos problémákkal küzdöttek, mint a természeti katasztrófák, konfliktusok, így növekedési mutatóik már akkor visszaestek. A csendes-óceáni szigetek nagyban függnek importjaiktól, így a világpiaci árakra rendkívül érzékenyek. Az EIB a Dél-Afrikai Köztársaságnak 1994 óta nyújt hiteleket, mióta demokratikus köztársasággá vált. A dél- afrikai hatóságokkal együttműködve megerősítik az infrastruktúrát és az alapvető szolgáltatásokat, segítik a kis-és középvállalatokat, valamint az ipart és a privát szektort. A Bank közreműködik a szegénység csökkentésében és megújuló energiaforrásokkal küzd a klímaváltozás ellen, a Millenniumi Fejlesztési Célok elérése érdekében. 2009-ben a Dél-Afrikai Köztársaságban négy program megvalósítását 280 millió euróval támogatta.

47

5. ábra

Az EIB kölcsönök megoszlása régiók szerint (1963 és 2007.12.31 között) Nyugat-Afrika és Sahel

24%

Karib-szigetek és Csendes-óceán

35% Közép- és KeletAfrika 15% 5% 21%

Regionális Afrika és AKCS országok Dél-Afrika és Indiai-óceán

Forrás: http://www.eib.org/attachments/acp/acp_oct_2008_en.pdf p. 2. Letöltés ideje: 2010. 11. 10.

Noha az EIB központja Luxemburgban van, a Bank regionális irodákat tart fenn öt Európán kívüli országban, ezek: Szenegál, Kenya, Dél-Afrikai Köztársaság, Ausztrália és Martinique. A regionális irodák célja megerősíteni a Bank profilját, segíteni a régióban zajló projektek megvalósulását, könnyíteni a közös munkát és a kommunikációt a többi donorral, a helyi hatóságokkal valamint a civil társadalommal. A regionális irodák az új projektek szempontjából elengedhetetlenek, hogy felismerjék az újabb és újabb lehetőségeket a régióban. A Bank már 1963 óta aktívan jelen van az AKCS országokban, 1968 óta a TOT-ken és a Dél Afrikai Köztársaságban pedig1994 óta van jelen. A kezdetektől napjainkig ezekben a régiókban majd 1200 projektet 12,2 milliárd euróval támogatott. 2009-ben 29 projektet támogatott mintegy 863 millió euróval az AKCS és TOT régiókban. Az EIB szorosan együttműködik nemzetközi intézményekkel, melyre bizonyíték, hogy a 29 programból 21-ben európai és nemzetközi pénzügyi fejlesztési intézetekkel kooperált. A projektek 76%-a a privát szektort támogatta, előmozdítva ezzel a gazdasági növekedést.

48

A beruházások 59%-a a pénzügyi szektort támogatta, mellyel a hely pénzügyi piacokat erősítette. A megkötött szerződések 41%-a a régiók együttműködését támogatta. A Bank céljai az AKCS régióban: 

Az ésszerű privát és állami beruházások támogatása



A regionális együttműködés elősegítése



A külföldi működő tőke vonzása



A polgárok megtakarításainak ösztönzése

Az Európai Bizottsággal és a tagállamokkal együttműködésben a Bank részt vesz az alábbi programokban: EU-Afrika Infrastruktúra Vagyonkezelő Alap (EU-Africa Infrastructure Trust Fund), amely a határokon átnyúló, valamint a régiós infrastrukturális projekteket segíti Afrika Szaharától délre fekvő területein, fejlesztve a kétoldali kommunikációt valamint lehetővé teszi a regionális összefogást és a „dél-dél kereskedelmet”. AKCS-EU Vízalap (ACP-EU Water Facility), ami a segít az olyan projektek létrehozásában, melyek elősegítik, hogy minél több ember juthasson tiszta ivóvízhez. A Kockázati Tőke Eszköz (Risk Capital Facility) elősegíti a dél afrikai kis-és középvállalkozások fejlődését. Globális Energiahatékonysági és Megújuló Energia Alap (GEEREF- Global Energy Efficiency and Renewable Energy Fund), mottója: „befektetés a jövőbe”. Az alap által állami és privát befektetők invesztálnak megújuló energiaforrásokba, illetve az energia hatékonyságának növelésébe. Támogat minden megújuló energiával kapcsolatos projektet. Célja, hogy segítse az embereket a fenntartható energiaforrásokhoz való hozzájutásban, harcoljon a klímaváltozás ellen, valamint megteremtse a pénzügyi fenntarthatóságot. Az alap az EU-n kívüli országokat támogatja, különös tekintettel az AKCS országokra, ezenkívül jelen van Latin-Amerikában, Ázsiában, illetve az EU keleti szomszédságában (kivétel tagjelölt országok). Az alap nagysága jelenleg 110 millió euró, melynek donorjai: EK, Németország és Norvégia. A jövőben az alap nagyságát 200-250 euróra kívánják növelni. Az alap fő profilja a kis- és közép (5-10 millió eurós) projektek megvalósítása.52

52

Forrás: http://geeref.com Letöltés ideje: 2010. 11. 02.

49

A beruházási keret53 (IF- Investment Facility) a magasabb kockázatú projekteket támogatja. 2009-ben 450 millió euróval támogatott 12 határ menti és 8 egyéni AKCS és TOT projektet. 11,5 millió eurós technikai támogatást nyújtott, hogy segítsen kijelölni és előkészíteni a projekteket valamint közreműködjön gördülékeny megvalósításukban. Az IF alapok és a bank saját forrásai54 (OR- Own Resource) kiegészítik egymást. A különbség az, hogy az IF a kockázatosabb beruházásokat támogatja a privát és a közszférában egyaránt. Azon projektekkel foglalkozik, melyek például nem felelnek meg a Bank szabályainak. Az ún. OR beruházások pedig többnyire az állami, valamint a nagyobb nagyságrendű privát beruházásokat támogatja. A Cotonoui Megegyezéshez hűen az EIB az infrastrukturális és pénzügyi szektor fejlesztését helyezi előtérbe. Az ún. OR és az IF források tanulmányozásakor nyilvánvalóvá válik, hogy az IF főként a pénzügyi szektort és a szolgáltatásokat támogatja, az OR pedig az ipari és infrastrukturális beruházásokra, különös tekintettel az energiával és közlekedéssel kapcsolatos projektekre.

53 54

Továbbiakban lásd: IF Továbbiakban lásd: OR

50

6. ábra

7. ábra Az IF projektek megoszlása

Az OR projektek megoszlása

Hitelkeret Mezőgazdaság, halászat, erdészet

15%

3% 3% 2%

9% 10%

8%

Energia 28%

Víz, szennyvíz

Ipar*

Hitelkeret 28%

Energia

Szolgáltatás**

Ipar* 22%

1%

Szolgáltatás**

Közlekedés

Közlekedés

18%

36%

17%

Víz, szennyvíz Telekommunikáció

Megjegyzés: *Bányászattal együtt,** Tartalmazza a pénzügyi szolgáltatásokat és a turizmust Forrás:http://www.bei.org/attachments/country/if _annual_report_2009_en.pdf p. 63. Letöltés ideje: 2010. 11. 15.

Megjegyzés: *Bányászattal együtt, ** Tartalmazza a pénzügyi szolgáltatásokat és a turizmust Forrás:http://www.bei.org/attachments/country/if_a nnual_report_2009_en.pdf p. 63. Letöltés ideje: 2010. 11. 15.

8. ábra

Az OR és IF projektek megoszlása

Ipar* Szolgáltatás**

20%

23%

Közlekedés Víz, szennyvíz

0% Telekommunikáció Hitelkeret

22%

21% 1%5%

8%

Mezőgazdaság, halászat, erdészet Energia

Megjegyzés: *Bányászattal együtt, ** Tartalmazza a pénzügyi szolgáltatásokat és a turizmust Forrás: http://www.bei.org/attachments/country/if_annual_report_2009_en.pdf p. 63. Letöltés ideje: 2010. 11. 15.

51

A privát szektor támogatására az alapok 70%-át fordították. Ez a nagy arány alátámasztja a bank elsődleges prioritását, hogy fejlessze a privát szektort, mely elősegíti a gazdaság fejlődését és növekedését. 3. táblázat AKCS és TOT fejlesztésére fordított összeg (millió euró) IF

OR

IF+OR

állami Privát állami privát állami privát 480 2030 713 743 1193 2773 aláírt projektek 19% 81% 49% 51% 30% 70% Forrás: http://www.bei.org/attachments/country/if_annual_report_2009_en.pdf p. 62. Letöltés ideje: 2010. 11. 15.

52

3.2.2. Az EBB infrastrukturális beruházásai Az infrastrukturális beruházásoknak kulcsszerepe van a gazdasági növekedésben és a társadalmi fejlődésben. Olyan a mindennapi élet számára elengedhetetlen dolgok tartoznak ide, mint a vízellátás fejlesztése, az energiaellátás kiépítése, valamint a közlekedés fejlesztése. Víz: a tiszta víz ellátás hálózatának növelése55

Kamerun: CamWater Kölcsönvevő: Kameruni Köztársaság Összeg: 35 millió euró Források: EIB saját források, IF: technikai támogatás és kamattámogatás Társfinanszírzó: Francia Fejlesztési Hivatal (AFD-Agence Française de Développement) Kamerun kormánya 2008-ban kezdett hozzá a vízellátási rendszerének reformjához. A fő cél, hogy karbantartsák és fejlesszék az ivóvíz infrastruktúráját. E projekt nagyban segíti Kamerunt, hogy elérje a 2015-re kitűzött Millenniumi Fejlesztési Célokat. 2015-re a tervek szerint 180 000 embert fog hozzájutni a tiszta ivóvízhez. E program támogatja a vidéki vízellátást, ellátva ezzel Edéa, Bertoua és Ngaodéré városát, illetve a főváros, Yaoundé ellátását is fejleszti. Az EIB segítsége mellett az ADF kooperál a megvalósításban. A 40 millió eurót a vízművek, víztisztító üzemek felépítésére és javítása kívánják fordítani. Ezáltal fejlesztésre kerül a tiszta ivóvíz ellátás, a tárolástól a fogyasztókhoz való eljutásáig. Az IF pedig technikai segítséget nyújt a környezetvédelmi management megtervezésében, illetve kamattámogatást biztosít, hogy enyhítse az ország szigorú kölcsönfelvételi kondícióit. A víz árának csökkentése révén a végfogyasztók is részesülnek a támogatásokból. Az ország vízellátását egy másik az AKCS országoknak kidolgozott vízügyi Pprojekt Előkészítési Alap (Water PPF- Water Project Preparation Facility) is tovább segíthetné, mely a szennyvíz elvezetésével, tárolásával kapcsolatos.

55

Forrás: http://www.bei.org/attachments/country/if_annual_report_2009_en.pdf p. 24. Letöltés ideje: 2010. 11. 15.

53

Energia: a tiszta energia népszerűsítése56 Benin és Togó: Benin-Togó Energiaellátás Fejlesztése (Benin-Togo Power Rehabilitation) Kölcsönvevő: Benin Villamosenergia Közösség (Communauté Electrique du Bénin-CEB) Összeg: 35 millió euró Források: EIB saját források, EU-Afrika infrastruktúra vagyonkezelő alap (EU-Africa Infrastructure Trust Fund) támogatása Társfinanszírozó: Nemzetközi Fejlesztési Társulás (International Development AgencyIDA), Német Fejlesztési Bank (kfW- Kreditanstalt für Wiederaufbau) A program elősegíti a CEB hatékonyabb működését. E nélkülözhetetlen állami infrastruktúra támogatásával -melynek kulcsszerepe van a privát szektor támogatásában iselősegíti a villamosenergia-szolgáltatás hatékonyságát illetve megbízhatóságát. Csökkenti a kevésbé hatékony helyi generátorok használatát, valamint a hálózati veszteségeket. A munkahelyteremtésre közvetlen hatása van, mivel állandó munkaerőre van szükség az üzem karbantartásához. Súlyosan Eladósodott Szegény Ország (HIPC57) ország lévén Benin és Togó részesül még kamattámogatásban is, melyet az ITF nyújt számukra. A projektet figyelemmel kíséri még az IDA és a kfW.

Vanuatu: Unelco Szélerőmű Kölcsönvevő: Union Electrique de Vanuatu Ltd. (Unelco) Összeg: 4,3 millió euró Alapok forrása: IF: kölcsön és kamattámogatás Az Unelco már 1939 óta biztosít energiát a helyieknek. Az ország egyéni tereprajza óriási kihívást jelent a fosszilis anyagok szállítására nézve, mivel az ország több kis szigetből áll. Az eddig használt dízel generátorok drágán működtethetők a mai magas olajárak mellett, valamint a széndioxid kibocsátásuk is rendkívül magas, így a környezetre is ártalmas.

56

Forrás: http://www.bei.org/attachments/country/if_annual_report_2009_en.pdf p. 25. Letöltés ideje: 2010. 11. 15. 57 HIPC- Heavily Indebted Poor Countries

54

Mindezek miatt az Unelco 2004-ben kidolgozott egy stratégiát és elkötelezte magát a megújuló energiaforrások, mint a szél-, és napenergia valamint a bio üzemanyag (pl. kókuszolaj) mellet. Ez a program egy 2,75 Mwe-s szélerőmű park létrehozását támogatja Efate szigetén, mely a fővárostól, Port Vila-től 12km-re fekszik. Ez az ország első ilyen típusú erőműve, és az első a Csendes-óceánon, amit az EIB finanszíroz. A park 10 szélerőműből áll, mely megújuló energiát szolgáltat a lakosoknak, kiszolgálva ezzel Port Villát, ahol egyre nagyobb az igény az elektromos energiára. A

programnak

valóban

rengeteg

környezetvédelmi

előnye

van.

A

megújuló

energiaforrások használata a fosszilis anyagok helyett megszünteti a széndioxid és egyéb mérgező anyagok kibocsátását. A fosszilis anyagok felszámolása azért is kulcsfontosságú, mert így enyhíteni tudják az ország olaj-import függőségét. Az összeg a projekt összköltségének 75%-át fedezi a szokásos 50% helyett. A kamattámogatásnak köszönhetően a fogyasztók kedvezőbb áron tudnak hozzájutni az energiához.

Közlekedés: A regionális integráció fokozása58 Mozambik: Beira Folyosó Kölcsönvevő: Mozambiki Köztársaság Összeg: 65 millió euró Alapok forrása: EIB saját források, EU-Afrika Infrastruktúra Vagyonkezelő Alap (EUAfrica Infrastructure Trust Fund) támogatása Társfinanszírozók: Dán Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség (Danish International Development Agency-Danida), Nemzetközi Fejlesztési Társulás (IDA)/Világbank Bank, Oret.nl, EU államok támogatása Mozambik Beira Folyosólya kulcsfontosságú közlekedési útvonal Beira kikötője és az ország belső része között, valamint megközelíthetővé teszi a szomszédos tengerparttal nem rendelkező országokat (Zimbabwe, Zambia és Malawi). Fontos teherszállítási útvonal

58

Forrás: http://www.bei.org/attachments/country/if_annual_report_2009_en.pdf p. 27. Letöltés ideje: 2010. 11. 15.

55

lévén a folyosót az 1980-as és 1990-es években rendbe hozták, ám sajnos a fejlesztések nem megfelelő karbantartása miatt a kikötő valamint az úthálózat újbóli felújításra szorult. Az EBB kölcsöne 2 részben segít helyre hozni a Beira Folyosót. A projekt első fele a kikötő, melyet biztonságosabbá tesznek, valamint a kikötő kimélyítésével lehetővé teszik, hogy nagyobb teherhajók is kikössenek. A projekt második része a vasútra koncentrál, ahol is a Sena vonalat újítják fel, megkönnyítve az ország belsejébe, illetve a szomszédos tengerparttal nem rendelkező országokba való bejutást. A Beira Folyosó szimbolikus a mozambiki emberek számára, mivel a Sena vasútvonal majd 20 évig a polgárháború miatt le volt zárva. Az EU-Afrika Infrastruktúra Vagyonkezelő Alap a program pozitív hatását emeli ki a regionális közlekedésre vonatkozóan Dél-Afrikában.

Kongó-Brazzaville: Pointe-Noire autonóm kikötő (Port Autonome de Pointe-Noire-PAPN) Kölcsönvevő: Pointe-Noire autonóm kikötő (Port Autonome de Pointe-Noire-PAPN) Összeg: 29 millió euró Alapok forrása: EBB saját források, EU-Afrika infrastruktúra vagyonkezelő alap (EUAfrica Infrastructure Trust Fund) támogatása Társfinanszírozók: Francia Fejlesztési Hivatal (AFD), Közép-Afrikai államok Fejlesztési Bankja (Banque de Développement des États de l’Afrique Centrale-BDEAC) A PAPN egy elengedhetetlen kommunikációs tengely az egyenlítő körüli Afrikában. Közép-Afrika nyugati részének egyik legfőbb mélyvízi kikötőjeként kiszolgálja szinte az egész régiót. Hogy a kikötő meg tudjon birkózni a megnövekedett forgalommal, valamint növelni tudja kapacitását a kongói kormány kitűzte a kikötő felújításának célját. A kölcsön lehetővé teszi a kikötő és a hozzá tartozó kiszolgáló egységek felújítását, modernizálását, illetve kibővítését. A felújításnak minden bizonnyal pozitív hatása lesz mind az ország, mint a régió gazdasági teljesítményére, a külkereskedelemre, valamint az új munkahelyek teremtésére.

56

3.2.3. Az EBB ipari beruházásai59 Az AKCS országok számára az ipari fejlődés elsődleges fontosságú, hiszen a legtöbb ország bővelkedik különböző ásványkincsekben, viszont a feldolgozásukhoz kapcsolódó ipar még nem épült ki. A gazdasági fejlődés motorjaként az ipar hozzáadott értéket ad, munkahelyeket teremt, tehát pozitív hatása van az országok gazdaságára. Az EIB működése keretében segíti az ipart, támogatja a természeti kincsek optimális felhasználását, előmozdítja a termelőképességet, valamint finanszírozza az olyan programok megvalósítását, melyek a legújabb technológiát igénylik. Az összes projekt megvalósításakor azt veszik figyelembe, hogy a piaci keresletnek megfeleljen nemzeti vagy külföldi piacokon. 2009-ben a három privát szektor program közül a Bank saját forrásaival finanszírozott két ipari beruházást: A cukor-reform projektet Mauritiuson, illetve a cementgyárat Namíbiában.

Mauritius: Cukoripari reform Kölcsönvevő: Compagnie Sucrière du Sud Ltée, FUEL Refinery Ltd. Összeg: 28 millió euró Alapok forrása: EIB saját forrásai, IF kamattámogatás Társfinanszírozók: Mauritiusi Kereskedelmi Bank (Mauritius Commercial Bank), Mauritiusi Állami Bank (State Bank of Mauritius) Az EU 2001-es cukorreformja Mauritiust, az AKCS-országok közül a cukor kvóták legnagyobb kedvezményezettjét rendkívüli mértékben érintette. A fejlesztés fő része, hogy az exportra szánt feldolgozatlan cukorról áttértek a magasabb minőségű finomított cukor gyártására. Az EIB által nyújtott kölcsön segíti két cukorfinomító felépítését, illetve kettő, már meglévő cukornádőrlő malom fejlesztését az ország déli és keleti részén. Namíbia: Ohorongo Cement Namíbia Kölcsönvevő: Ohorongo Cement (Pty) Ltd. Összeg: 82,3 millió euró 59

Forrás: http://www.bei.org/attachments/country/if_annual_report_2009_en.pdf p. 29. Letöltés ideje: 2010. 11. 15.

57

Alapok forrása: EIB saját források Társfinanszírozók: Dél-Afrikai Fejlesztési Bank (Bank of Southern Africa-DBSA), Első Nemzeti Bank (First National Bank-FNB), kereskedelmi bankok Annak ellenére, hogy Namíbia bővelkedik a cement gyártásához szükséges minőségi alapanyagból, mindezidáig nem épült a feldolgozására alkalmas cementgyár. Ez a program ezen

igyekszik

változtatni,

egy

cementgyár

felépítésének

és

működtetésének

támogatásával. A külföldi befektetések segítenek megfelelni a belföldi cement keresletnek, hozzájárulnak árának csökkentéséhez, mellyel mérséklődik a drága import. Az esetleges fennmaradó cementet pedig Dél-Angolának értékesítik. A program külföldi működő tőke beáramlást hoz az országba, 300 munkahely létrehozásával segít küzdeni a munkanélküliség ellen, javítva ezzel csaknem 900 ember életkörülményeit. Pozitív hatással van a régió gazdaságára, hiszen a gyár könnyebb megközelítése érdekében új utakat építettek.

58

3.2.4. Az EBB pénzügyi szektori beruházásai 60 Az EU feladata fontos a pénzügyi szektor fejlesztése terén is. 2009-ben az EBB nagyban hozzájárult az AKCS-országok pénzügyeinek minőségének és hozzáférhetőségének fejlesztéséhez. Ebben az évben a segítség 97%-a az IF forrásokból származott. A Bank továbbra is aktív szerepet vállal a helyi valuták megerősítésében. Az utóbbi öt évben az EBB 1,5 milliárd eurónak megfelelő kötvényt bocsátott ki helyi valutákban. 2005 óta a Bank öt AKCS-országban bocsátott ki kötvényeket, melyek a következők: botswanai pula (BWP), ghánai cedi (GHS), mauritiusi rupee (MUR), namíbiai dollár (NAD) és zambiai kwacha (ZMK). Ruanda: Ruanda Globális Hitel III (Rwanda Global Loan III) – A privát szektor segítése Kölcsönvevő: Kigali Bank (Banque de Kigali) Pénznem: EUR, és ruandai frank (RWF) Összeg: 5 millió euró Alapok forrása: IF Az IF kiemelten fontos célja a pénzügyi szektorban kis-és középvállalatok fejlesztése. A Banque Kigali-nak nyújtott pénzügyi segítség hosszú lejáratú kölcsönöket, kereskedelmi befektetéseket fog finanszírozni euróban, illetve a helyi valutában, ruandai frankban. E projekt célja az olyan cégek finanszírozása, melyek a termelő és a szolgáltatási szektorban tevékenykednek, beleértve a mezőgazdaságot, mezőgazdasági feldolgozást, telekommunikációt, turizmust, bányászatot, oktatást, egészségügyet és az ipart. A program a privát szektor fejlődését irányozza elő, csökkenti a megosztottságot, valamint megerősíti Ruanda pénzügyi szektorát.

Francia Polinézia: SocGen French Polynesia Environment Global Loan Kölcsönvevő: Polinéziai Központi Bank (Société Générale Banque de Polynésie) Pénznem: EUR Összeg: 10 millió euró Alapok forrása: IF kamattámogatás, EIB saját források 60

Forrás: http://www.bei.org/attachments/country/if_annual_report_2009_en.pdf p. 31-38. Letöltés ideje: 2010. 11. 15.

59

A klímaváltozás nagyban érinti a Csendes-óceánon elhelyezkedő szigeteket. A régió gazdaságára negatív hatással volt az olajárak hirtelen növekedése, ezért nem meglepő módon az országban egyre növekszik az érdeklődés a megújuló energiaforrások iránt. A Bank finanszírozási segítséget nyújt a Polinéziai Központi Banknak, hogy olyan programokat

támogathasson,

melyeknél

a

megújuló

energiaforrások,

az

energiahatékonyság, a környezetszennyezés csökkentése központi szerepet kap. A nyilvánvaló környezeti előnyök mellett a program támogatja a helyi kis- és középvállalatokat is.

Regionális AKCS: Mikrofinanszírozási Eszköz Javítása (Microfinance Enhancement Facility-MEF) Befektetési alap: Mikrofinanszírozási Eszköz Javítása (Microfinance Enhancement Facility-MEF) Pénznem: USD Összeg: 50 millió euró Alap forrása: IF Társfinanszírozók: Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szövetségi Minisztérium (Federal Ministry for Economic Cooperation and Development (BMZ)), Osztrák Fejlesztési Bank (Development Bank of Austria) A MEF egy speciális befektetési alap, mely a likviditási nehézségekkel küzdő mikrofinanszírozási intézeteknek nyújt támogatást. A világ legszegényebb országai közül majd 40 országban több, mint 100 intézetének nyújt segítséget.

Regionális-AKCS: LeapFrog Mikrobiztosítási Beruházások (LeapFrog Microinsurance Investments) Befektetési alap: LeapFrog Beruházási KFT. (LeapFrog Investments Ltd.) Pénznem: USD Összeg: 20 millió euró Alap forrása: IF

60

Társfinanszírozók: privát befektetők (ACCION, Calvert Investments, Imidyar Network, Triodos Bank) és intézményi befektetők A szegénység felszámolásának valamint a gazdasági növekedésnek egyik akadálya a biztosítási termékekhez való hozzáférhetőség hiánya. A LeapFrog Mikrobiztosítási Alapot azzal a céllal hozták létre, hogy támogassák az olyan biztosítókat, melyek biztosítást kínálnak a fejlődő világ szegényeinek. Az alap főként a kis, gyorsan fejlődő privát biztosítókat támogatja. Ezek a cégek nemcsak élet, hanem más biztosítást is ajánlanak az alacsony jövedelmű emberek számára, különös tekintettek a Szaharától délre fekvő területen.

Regional-Afrika: GroFin Afrika Alap (GAF- GroFin Africa Fund) Befektetési alap: GroFin Afrika Alap (GAF- GroFin Africa Fund) Pénznem: USD Összeg: 20 millió euró Alap forrása: IF Afrika szerte rengeteg olyan kis-és középvállalat van, melyek a méretük miatt nem részesülhetnek a kereskedelmi bankok alapjaiból. Vagy túl nagyok, hogy jogosultak legyenek a mikrofinanszírozási intézmények támogatására, vagy túl kicsik ahhoz, hogy vonzzák a privát befektetéseket. E hiány pótlására jött létre a GroFin Afrika Alap. Az IF közreműködik ebben az alapban, mely kölcsönöket, üzleti támogatást biztosít több afrikai országban. Öt év alatt hozzávetőleg 500 cégen kíván segíteni, ezzel máig a legnagyobb létrehozott pénzügyi alap Afrika megsegítésére. A GroFin célja, hogy a kis vállalkozásokat erős, fenntartható vállalkozásokká fejlessze, melyek erősítik Afrika gazdaságát.

61

Összefoglalás Dolgozatom célját, az Európai Unió Fejlesztési Politikájának ismertetését sikerült megvalósítanom. Ezen politika égisze alatt az Unió a fejlődő országok, különösen az AKCS-régió országainak fejlődését próbálja előmozdítani. Az EU szoros kapcsolatát a fejlődő országokkal tagországai (különösen Franciaország és Egyesült Királyság) gyarmattartó múltjának köszönheti. A dolgozatom céljának elérése érdekében elsőként bemutattam az Unió Fejlesztési Politikáját, mely a gyakorlatban már a kezdetektől létezett, azonban csak a Maastrichti Szerződéssel vált hivatalosan az Unió politikáinak részévé. Az Unió saját Fejlesztési Politikáján kívül ismertettem a más nemzetközi szervezetekkel (különösen az ENSZ) való együttműködésének alapelveit (Millenniumi Fejlesztési Célok). A Loméi Egyezmények 25 éves fennállása alatt a Közösség egyoldalú piacrajutási kedvezményeket biztosított az AKCS-országok számára. Az egyezmény leginkább a kereskedelem fellendítésével kívánta elérni a régió fejlődését. Ez sajnos nem valósult meg maradéktalanul. A hozzáfűzött reményekkel ellentétben az AKCS-országok részesedése a világkereskedelemben, úgy, mint a Közösség importjában csökkenő tendenciát mutatott. A Loméi Egyezmények által életre hívott gazdaságstabilizációs segélyek (Stabex, Sysmin) sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Korrupcióra, csalásra adtak lehetőséget, valamint a gazdasági diverzifikációt sem mozdították elő. Belső és külső okok miatt az egyoldalú preferenciák már nem állták meg a helyüket. Az ezredfordulót követően életbe lépett a Cotonoui Megállapodás. A Megállapodás új alapra helyezte az EU-AKCS-országok kapcsolatát, egyenlő partnerekké tette őket. Az Unió hat szubrégiót állapított meg az AKCS-országokon belül a hatékonyabb segítségnyújtás érdekében. Minden régiónak más és más a helyzete, érdeke, így az EU is a helyi igényeknek legmegfelelőbb segítséget tudja nyújtani. Dolgozatom harmadik fejezetében a két legfontosabb finanszírozási elem, az Európai Beruházási Bank, valamint az Európai Fejlesztési Alap AKCS-országokhoz fűződő munkáját ismertettem. Úgy vélem a két intézmény projektjeinek bemutatása rendkívüli fontossággal bír, hiszen ezek teszik lehetővé a Fejlesztési Politika megvalósíthatóságát.

62

Az Európai Unió fejlődő országokkal való kapcsolata igen hosszú utat tett meg az elmúlt bő ötven év alatt. A kezdeti kereskedelmi preferenciákat nyújtó Közösség ma már összetett fejlesztési politikával rendelkező integrációvá nőtte ki magát. Ennek részeként ma már a kereskedelem fejlesztése mellett többek közt a szegénység, a klímaváltozás elleni harc is megjelenik. Dolgozatom megírásakor rá kellett, hogy jöjjek, az EU fejlesztési politikája eddig nem valósította meg a hozzá fűzött reményeket, a fejlesztési politika ma még korántsem tökéletes. Úgy vélem a fejlesztések akkor lesznek valóban eredményesek, ha a nem kormányzati szerveket, a civil társadalmat is bevonják a munkába. Véleményem szerint a segélyező országok kooperációját is szükséges lenne megerősíteni, hogy szervezettebben lépjenek fel a globális problémák megoldása érdekében. Az AKCS-országokban levő feszültségek háborúkhoz, még nagyobb szegénységhez vezetnek, melyek a súlyos betegségek melegágya. A világméretű járványok és a terrorizmus pedig a világ minden lakóját fenyegetik. Dolgozatomban általánosságban írtam az AKCS-országokról, csupán a harmadik fejezetben található esettanulmányok nyújtanak betekintést egy-egy projekt konkrét megvalósításába. A továbbiakban érdemesnek tartanám egy-egy ország vagy régió kiemelését, abban az Uniós Fejlesztési Politika megvalósulásának részletes vizsgálatát. Továbbá érdekes kérdéseket vet fel az a tény, hogy a fejlesztési politika az EU politikáin belül közös hatáskörbe tartozik, így az Unió és a tagállamok is szabadon cselekedhetnek ennek megvalósítása érdekében. Felmerül a kérdés: Vajon megfelelően kooperálnak egymással?

63

MELLÉKLETEK I. Az AKCS országok listája Afrikai országok 1. Angola

26. Madagaszkár

2. Benin 3. Bissau-Guinea 4. Botswana 5. Burkina Faso

27. Malawi 28. Mali 29. Mauritánia 30. Mauritius

6. Burundi

31. Mozambik

7. Comore-szigetek 8. Csád 9. Dél-afrikai Köztársaság 10. Dzsibuti 11. EgyenlítőiGuinea 12. Elefántcsontpart

32. Namíbia 33. Niger 34. Nigéria

13. Eritrea 14. Etiópia

35. Ruanda 36. Sao Tomé és Prínciple 37. Seychelleszigetek 38. Sierra Leone 39. Szenegál

15. Gabon 16. Gambia

40. Szomália 41. Szudán

17. Ghána 18. Guinea 19. Kamerun 20. Kenya 21. Kongói Köztársaság 22. Kongói Demokratikus Köztársaság 23. Közép-afrikai Köztársaság 24. Lesotho 25. Libéria

42. Szváziföld 43. Tanzánia 44. Togo 45. Uganda 46. Zambia

Karibi országok 49. Antigua és Barbuda 50. Bahama-szigetek 51. Barbados 52. Belize 53. Dominikai Közösség 54. Dominikai Köztársaság 55. Grenada 56. Guyana 57. Haiti

Csendes-óceáni országok 65. Cook-szigetek 66. Kelet-Timor 67. Fidzsi-szigetek 68. Kiribati 69. Marshall-szigetek 70. Mikronézia 71. Nauru 72. Niue 73. Palau

58. Jamaica 59. Kuba

74. Pápua Új-Guinea 75. Szamoa

60. Saint Kitts és Nevis 61. Saint Lucia 62. Saint Vincent és a Grenadine-szigetek 63. Suriname 64. Trinidad és Tobago

76. Salamon-szigetek 77. Tonga 78. Tuvalu 79. Vanuatu

47. Zimbabwe 48. Zöld-foki Köztársaság

Forrás: http://www.acpsec.org/en/acp_states.htm Letöltés ideje: 2010. 11. 19.

64

II. Millenniumi Fejlesztési Célok Az ENSZ Közgyűlése 2000 szeptemberében elfogadta a Millenniumi fejlesztési célokat, mely célok megvalósítását 2015-re tűzték ki. Ezek a célok az alapvető emberi szükségleteket nevesítik meg, melyet minden egyes embernek élvezni kellene: 1. „Véget vetnek a súlyos szegénységnek és éhínségnek  A napi egy dollárnál kevesebből élők arányát felére csökkentik  Az éhínségtől szenvedők arányát felére csökkentik 2. Megvalósítják a mindenkire kiterjedő alapfokú oktatást  Biztosítják, hogy minden fiú és lány befejezze az általános iskolát 3. Előmozdítják a nemek közti egyenlőséget és segítik a nők felemelkedését  Kiküszöbölik a nemek közötti beiskolázási különbségeket az alap- és középfokú oktatásban lehetőleg 2005-ig, valamennyi szinten pedig 2015-ig 4. Csökkentik a gyermekhalandóságot  Kétharmadával csökkentik az öt év alatti gyermekhalandóság arányát 5. Javítják az anyai egészségügyet  Háromnegyedével csökkentik a gyermekágyi halandóság arányát 6. Küzdenek a HIV/AIDS, a malária és más betegségek ellen  Megállítják és elkezdik visszafordítani a HIV/AIDS terjedését  Megállítják és elkezdik visszafordítani a malária és más súlyos betegségek terjedését 7. Biztosítják a környezeti fenntarthatóságot  A fenntartható fejlődés elveit beépítik a nemzeti polisitkákba és programokba; visszafordítják a környezeti erőforrások csökkenését  Felére csökkentik azoknak az arányát, akik tartósan nem jutnak egészséges ivóvízhez  2020-ra jelentősen javítják legalább 100millió nyomornegyedben lakó életkörülményeit 8. A fejlesztés érdekében globális partnerséget építenek ki  Továbbfejlesztik a szabályozott,k kiszámítható és megkülönböztetés mentes, nyílt kereskedelmi és pénzügyi rendszert. Ez magában foglalja a jó kormányzás, a fejlődés és a szegénység csökkentése irányában való elkötelezettséget úgy nemzeti, mind nemzetközi szinten  Foglalkoznak a legkevésbé fejlett országok sajátos szükségleteivel . Ide tartozik ezen országok exportjára vonatkozó illeték- kvótamentesség; a súlyosan eladósodott szegény országok adóssága mérséklésének a fokozása; a hivatalos kétoldalú adósság elengedése; és bőségesebb hivatalos fejlesztési segítségnyújtás azoknak az országoknak, amelyek elkötelezték magukat a szegénység csökkentése mellett  Foglalkoznak a tengerparttal nem rendelkező és a kis szigetek fejlődő államainak sajátos szükségleteivel  Nemzeti és nemzetközi intézkedéseken keresztül átfogóan foglalkoznak a fejlődő országok adósságproblémáival, hogy az adósságot hosszú távon elviselhetővé tegyék  A fejlődő országokkal együttműködve tisztességes és termékeny munkát teremtenek a fiatalok számára  A gyógyszeripari vállalatokkal együttműködve elérhetővé teszik a megfizethető alapvető gyógyszereket a fejlődő országokban  A magánszektorral együttműködve hozzáférhetővé teszik az új technológiák különösen az információs és kommunikációs technológiák – előnyeit”61

61

Forrás: http://www.unis.unvienna.org/unis/hu/news/2005/MDGhung.html Letöltés ideje: 2010. 10. 29.

65

III. A Hivatalos Fejlesztési Segélyre fordított összeg az Európai Unió tagállamaiban

Forrás:http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=1&language=en&pcode=tsdg p100 alapján saját szerkesztés Letöltés ideje: 2010. 11. 02.

66

IV. Az Európai Fejlesztési Alap ciklusai és összegei

Időszak 1959-1964 1964-1970 1970-1975 1975-1980 1980-1985 1985-1990 1990-1995 1995-2000 2000-2007 2008-2013

Partnerségi megállapodás Nincs partnerségi megállapodás Első yaondéi konvenció Második yaoundéi konvenció Első loméi konvenció Második loméi konvenció Harmadik loméi konvenció Negyedik loméi konvenció Módosított negyedik loméi konvenció Cotonoui megállapodás Módosított cotonoui megállapodás

EFA ciklus

EFA nagysága (millió EUA/ECU/euró)

Első EFA

581

Második EFA

666

Harmadik EFA

828

Negyedik EFA

3072

Ötödik EFA

4742

Hatodik EFA

7400

Hetedik EFA

10 800

Nyolcadik EFA

12 967

Kilencedik EFA

13 500

Tizedik EFA

22 682

Forrás: Kengyel Ákos/szerk. (2010): Az Európai Unió közös politikái (p. 106.) Budapest, Akadémia Kiadó

67

FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés in: Az Európai Unió Elsődleges Joga (2004) Budapest, Magyar Hivatalos Közlönykiadó 2. Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 83 (2010) 3. Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 191 (1992) 4. Európai Bizottság (2008): Általános jelentés az Európai Unió működéséről Luxembourg, Az Európai Unió Hivatalos Kiadványainak Hivatala 5. European Commission (2010): Annual Report on the European Union’ development and external assistance policies and their implementation in 2009 (Az Európai Unió fejlesztési és külső támogatáspolitikái és megvalósításai 2009-ben) Belgium, EuropeAid Co-operation Office 6. Horváth Zoltán (2007): Kézikönyv az Európai Unióról Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó 7. Horváth Zoltán, Ódor Bálint (2010): Az Európai Unió szerződéses reformja- Az Unió Lisszabon után Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó 8. Káldyné Esze Magdolna/szerk. (2010): Integrálódó Európa II. Budapest, Perfekt Kiadó 9. Kengyel Ákos: Az EU-integráció hatásai – költségek és hasznok in: Palánkai Tibor (2010): Az Európai Integráció gazdaságtana Budapest, Aula Kiadó 10. Kengyel Ákos/szerk. (2010): Az Európai Unió közös politikái Budapest, Akadémia Kiadó 11. Osztovits András/szerk. (2008): Az Európai Unió alapító szerződéseinek magyarázata (p. 1165-1178) Budapest, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató 12. Somosi Sarolta/szerk. (2008): Fókuszban az Európai Unió- Az Európai Unió verseny-, kereskedelem- és iparpolitikája (p. 35.41) Szeged, Jate Press 13. Szentes Tamás (2005): Fejlődés Versenyképesség Globalizáció I. Budapest, Akadémia Kiadó 14. The Cotonou Agreement a user’s guide (Használati útmutató a Cotonoui Megállapodáshoz) p. XIII. Commonwealth Secretariat

68

15. Udvari Beáta (2008): A Loméi Egyezmények gazdasági hatása Fekete-Afrikában = Kül-Világ- A nemzetközi kapcsolatok folyóirata V. évfolyam, 3-4. szám, 2008. 16. http://www.acpsec.org/en/acp_states.htm Letöltés ideje: 2010. 11. 19. 17. http://www.acpsec.org/en/conventions/cotonou/accord1.htm Letöltés ideje: 2010. 11. 19. 18. http://www.bei.org/attachments/country/if_annual_report_2009_en.pdf Letöltés ideje: 2010. 11. 15. 19. http://ec.europa.eu/development/geographical/cotonou/cotonou2005_en.cfm Letöltés ideje: 2010. 11. 02. 20. http://ec.europa.eu/development/geographical/cotonou/lomegen/lomeitoiv_en.cfm Letöltés ideje: 2010. 10. 02. 21. http://ec.europa.eu/development/geographical/cotonouintro_en.cfm Letöltés ideje: 2010. 10. 29. 22. http://ec.europa.eu/europeaid/multimedia/publications/documents/annualreports/europeaid_annual_report_2010_en.pdf Letöltés ideje: 2010. 11. 06. 23. http://ec.europa.eu/trade/wider-agenda/development/generalised-system-ofpreferences/everything-but-arms/ Letöltés ideje: 2010. 10. 29. 24. http://www.eib.europa.eu/ Letöltés ideje: 2010. 11. 15. 25. http://www.eib.org/attachments/acp/acp_oct_2008_en.pdf Letöltés ideje: 2010. 11. 10. 26. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=1&language=e n&pcode=tsdgp100 Letöltés ideje: 2010. 11. 02. 27. http://www.euforic.org/fes/2gb_gon.htm#sum Letöltés ideje: 2010. 11. 22. 28. http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:21975A0228(01):EN:HTML Letöltés ideje: 2010. 11. 03.

29. http://europa.eu/generalreport/hu/rg2007hu.pdf Letöltés ideje: 2010. 11. 09.

69

30. http://europa.eu/legislation_summaries/development/african_caribbean_pacific_states/r 12101_en.htm Letöltés ideje: 2010. 10. 29. 31. http://europa.eu/legislation_summaries/development/overseas_countries_territories/r12 102_en.htm Letöltés ideje: 2010. 10. 16. 32. http://www.geeref.com Letöltés ideje: 2010. 11. 02 33. http://www.mfa.gov.hu/NR/rdonlyres/FAFD098D-57AC-4C80-97765D749003AB86/0/EU_ACP_partnerseg.pdf Letöltés ideje: 2010. 10. 03. 34. http://www.tradecomacpeu.org/Network/tabid/2136/forumid/2/threadid/10/scope/posts/language/enUS/Default.aspx Letöltés ideje: 2010. 10. 14. 36. http://www.unis.unvienna.org/unis/hu/news/2005/MDGhung.html Letöltés ideje: 2010. 10. 29.

70