BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Gazdaságdiplomácia szakirány

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Gazdaságdiplomácia szakirány

AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK GAZDASÁGI, KERESKEDELMI KAPCSOLATAI

Budapest, 2011. December

Készítette: Borszéki Gergely

Tartalomjegyzék Ábrák jegyzéke ...................................................................................................................... 5 Bevezetés ............................................................................................................................... 6 I. Az Európai Unió integrációja és közös kereskedelempolitikája.................................. 9 1.1 Az európai integráció története, mélyülése .................................................................. 9 1.1.1 Az európai integrációt mélyítő szerződések és azok főbb célkitűzései............... 9 1.2 A közös kereskedelempolitika.................................................................................... 14 1.2.1 Az Európai Unió kereskedelmi kapcsolatrendszere .......................................... 17 II. Két világkereskedelmi nagyhatalom, az EU és az USA ............................................ 19 2.1 A transzatlanti együttműködés és annak szakaszai .................................................... 19 2.1.1 Az együttműködés első szakasza, 1945-1989 ................................................... 20 2.1.2 Az együttműködés második szakasza, 1989-2000 ............................................ 22 2.1.3 Az együttműködés harmadik szakasza, 2000-től napjainkig............................. 25 2.2 Az Európai Unió térnyerése és szerepe a világkereskedelemben............................... 27 2.3 Az USA térnyerése és szerepe a világkereskedelemben ............................................ 29 2.4 Az EU és az USA, mint világkereskedelmi nagyhatalmak ........................................ 30 III. Konfliktusok és fellépések az EU-USA kapcsolatokban ......................................... 32 3.1 A két nagyhatalom kereskedelempolitikai fellépéseinek színterei............................. 32 3.2 Az EU és az USA kereskedelmi konfliktusainak csoportjai ...................................... 33 3.2.1 A mezőgazdasági termékek körüli viták ........................................................... 34 3.2.2 A technológiai fejlődésből eredő viták.............................................................. 35 3.2.3 A versenytorzító intézkedések körül kialakult viták ......................................... 36 3.2.4 A politikát érintő kérdések ................................................................................ 37 3.3 Az EU-USA kereskedelmi konfliktusok hatásai ........................................................ 40 3.3.1 Bilaterális kapcsolatukra gyakorolt hatások ...................................................... 40 3.3.2 Multilaterális kapcsolatrendszerükre gyakorolt hatások ................................... 41

-3-

3.4 A konfliktuskezelés módjai ........................................................................................ 42 IV. Az EU-USA kapcsolatrendszer egy multipoláris világban...................................... 45 4.1 A világ átrendeződése, a feltörekvő gazdasági régiók ............................................... 45 4.1.1 Kettősségek országa, Kína................................................................................. 48 4.1.2 Gazdasági kapcsolatok hídja, India ................................................................... 49 4.1.3 Oroszország, az olajnagyhatalom ...................................................................... 49 4.1.4 Az elszigetelt ország, Japán............................................................................... 50 4.1.5 A latin-amerikai térség és a Brazil példamutatás .............................................. 51 4.1.6 Törökország, Irán, és Indonézia ........................................................................ 53 4.2 Az új világrend lehetséges képei ................................................................................ 53 4.3 Transzatlanti kapcsolatok a világgazdasági válság után és napjainkban.................... 56 4.4 A hatékonyabb transzatlanti együttműködés feltételei............................................... 62 4.5 Kitekintés a transzatlanti kapcsolatok lehetséges alakulására.................................... 64 V. Befejezés......................................................................................................................... 68 Irodalomjegyzék .................................................................................................................. 70

-4-

Ábrák jegyzéke

Ábrák: 1. sz. ábra: A világ árukereskedelmének (export és import) megoszlása a főbb világgazdasági régiók szerint 2010-ben, (az EU belső kereskedelmét is beleszámítva, milliárd $ alapján, %) .......................................................................................................... 31 2. sz. ábra: A fejlett országok és a világ többi országának részesedése a világ GDPjéből 2011-ben, és várható részesedésük 2020-ban (%)...................................................... 46 3. sz. ábra: A világ egyes nagy gazdasági régióinak részesedése a világ GDP-jéből 2011-ben, és várható részesedésük 2020-ban...................................................................... 47 4. sz. ábra: A transzatlanti gazdaságok reál-GDP-jének éves, százalékos változása 2000 és 2011 között (milliárd USD alapján, előző év=100%) ............................................ 57 5. sz. ábra: A transzatlanti gazdaságok feldolgozóipari PMI indexének alakulása 2001 júliusa és 2011 októbere között .................................................................................. 59 6. sz. ábra: A transzatlanti gazdaságok részesedése a világ GDP-jéből, kereskedelméből, működőtőke (FDI) áramlásaiból, fúziós és felvásárlási piacából (M&A) 2009-ben (%) ....................................................................................................................... 61

Táblázatok: 1. sz. táblázat: A transzatlanti együttműködés egyezményei (elfogadásuk éve és hatásaik szerint csoportosítva)............................................................................................. 25 2. sz. táblázat: Az EU és az USA közötti kereskedelmi viták csoportosítása........ 39

-5-

Bevezetés Az Európai Unió a világtörténelem egyik legsikeresebb és legmeghatározóbb gazdasági, politikai integrációja. Az Unió a történelem során rögös utat tett meg azért, hogy jelenlegi – a világon egyedülálló - integrációs szintjét, és meghatározó világhatalmi szerepét elérje. Integrációjának sikerességét jól példázza, hogy az EU jelenleg 27 tagországa közel 500 millió lakosának ad otthont, és nyújt védelmet. Egységes belső piaca – melyet egységesített jogrendszere alapoz meg – a világgazdaság és a világkereskedelem egyik legmeghatározóbb szereplőjévé teszi. Hazánk 2004 óta tagja az Európai Uniónak, így magyar és uniós állampolgárként számomra is fontos az Unió jövője, sikerességének fenntartása, valamint a közös európai értékek megőrzése. Témaválasztásom azért esett az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolataira, mert a jövő bizonytalan világában ez a kapcsolatrendszer jelentheti az EU elsődleges támaszát, és garantálhatja további világgazdasági sikerességét, világhatalmi pozíciójának megtartását. A két térség szövetsége a történelem során egyre fontosabb kérdéssé vált mindkettejük számára, azonban egyre erősödő egymásrautaltságuk és egymástól való kölcsönös függőségük mára már egyenesen szükségszerűvé teszik az együttműködést. Az EU és az USA jelenleg egymás legfontosabb kereskedelmi partnerei, gazdasági és politikai összefonódásuk jelentős, éppen ezért mindkettejük számára elengedhetetlenül fontos kooperációjuk sikerességének fenntartása és együttműködésük további mélyítése. A feltörekvő gazdaságok egyre nagyobb térnyerésével a jelenlegi – EU és USA központú – világrend

nagy

átalakulásokon

megy

keresztül.

Egy

sokkal

bizonytalanabb,

kiszámíthatatlanabb – több pólusú - világ képe látszik kirajzolódni, melyben a transzatlanti gazdaságok szerepköre egyre kérdésesebbé válik. E változások hívhatják életre a lehető legszorosabb kötelékek kialakítását az Európai Unió és az Egyesült Államok között, és tehetik együttműködésüket jövőjük egyik kulcsfontosságú prioritásává. Kutatásom célja az EU integrációjának és kereskedelempolitikájának bemutatásából kiindulva részletesen feltárni az EU és az USA kapcsolatrendszerét, és meghatározni annak helyét, szerepét a világgazdaságban. Keresem a választ továbbá arra a kérdésre, hogy a jelenlegi világrend átformálódása milyen hatással lehet e kapcsolatrendszerre. Munkám során igyekszem az EU és az USA kapcsolatait egy későbbi világképbe helyezni, bemutatva a világgazdaság várható alakulását annak lehetséges főszereplőivel együtt.

-6-

Dolgozatom fő vonala az EU-USA kapcsolatrendszere, és annak helye a jelen és a jövő világgazdaságában, világkereskedelmében. A transzatlanti gazdasági kapcsolatok jellegét azonban megfelelő háttér ismeretek nélkül nem láthatnánk át, így dolgozatom első fejezetében – mivel a transzatlanti kapcsolatrendszert európai szemszögből vizsgálom - az Európai Unió integrációját és kereskedelmi rendszerét kívánom bemutatni. Ebben a fejezetben elsődleges célom az EU kereskedelempolitikája történetének, kialakulásának, valamint fejlődésének – annak fontosabb mérföldköveivel való – bemutatása napjainkig. A kereskedelempolitika eszközrendszerét nemzetközi viszonylatba kívánom helyezni, így részletesen bemutatom e politikai ág kapcsolatát a fontosabb nemzetközi kereskedelmi szervezetekkel. A második fejezetben térek rá az EU és az USA gazdasági, kereskedelmi kapcsolataira, azok részletes bemutatásával és kapcsolatrendszerük kialakulásának ismertetésével. A fejezet során arról esik szó, hogy a transzatlanti kapcsolatok hogyan mélyültek a történelem során, hogyan vált a két térség együttműködése egyre szorosabbá és meghatározóbbá. A kapcsolatrendszert világviszonylatban is bemutatom, így kitérek a transzatlanti kapcsolatrendszer világgazdasági és világkereskedelmi szerepére is. Dolgozatom harmadik fejezetében az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti vitás kereskedelmi kérdéseket ismertetem azok csoportosításával, valamint azt kutatom, hogy a konfliktusok milyen hatással vannak kapcsolatrendszerükre mind kétoldalú, mind multilaterális kapcsolataik szintjén. Bemutatom továbbá a konfliktuskezelés módjait, eszközeit, és kutatom a vitás kérdések hatásainak enyhítési lehetőségeit. Az utolsó, negyedik fejezetben a transzatlanti kapcsolatrendszert egy lehetséges jövőbeni világba helyezve vizsgálom. Részletesen bemutatom a jövő világrendjének lehetséges nagyhatalmait, elemezve azok gazdasági erősségeit és gyengeségeit, továbbá igyekszem e nagy régiók világgazdaságra gyakorolt hatását is ismertetni. Célom, hogy ez által bemutassam a jövő világgazdaságának lehetséges képét, annak lehetséges folyamatait, és a nagy gazdasági szereplők súlyát. A transzatlanti gazdaságokat e világképbe helyezve igyekszem bemutatni, továbbá felvázolom az EU-USA kapcsolatok lehetséges alakulását is. Kitérek a transzatlanti kapcsolatok alakulására a világgazdasági válság alatt, és bemutatom annak jelentőségét a mai világrendben. A fejezeteket szorosan és logikusan egymásra építve igyekszem átfogó képet adni az EU-USA kapcsolatrendszeréről, és vizsgálom annak helyét a világgazdaságban,

-7-

valamint törekszem arra, hogy kitekintést nyújtsak a transzatlanti kapcsolatok lehetséges jövőbeni világgazdasági szerepére. Munkámat szekunder kutatások alapján készítem, dolgozatom írása során kész, másodkézből származó anyagokat dolgozok fel. Ilyen anyagok és információk forrásai a hazai és külföldi – a témában jártas – szakemberek által készített szakkönyvek, internetes kiadványok, publikációk. Felhasználom továbbá azokat a belső és külső konzulensektől származó hasznos információkat is, melyek munkám hatékonyságát és sikerességét nagyban elősegítik. Szakdolgozatom egyes állításait grafikonokkal és táblázatokkal igyekszem alátámasztani. Dolgozatomat a hagyományos hivatkozási módszer alapján készítem. Köszönettel

tartozom

mindazon

hazai

és

külföldi

szakembereknek,

könyvszerzőknek, publikálóknak, akik írásait, gondolatait kutatásom során felhasználom. Külön köszönet illeti konzulensemet Káldyné Dr. Esze Magdolnát, akinek meghatározó segítsége és támogatása nélkül nem készülhetett volna el szakdolgozatom. Köszönettel tartozom továbbá mindazon személyek felé, akik munkámat támogatásukkal segítették.

Budapest, 2011. december

-8-

I. Az Európai Unió integrációja és közös kereskedelempolitikája

1.1 Az európai integráció története, mélyülése Az integráció a világtörténelem egészét végigkísérő jelenség, mely társadalmi és gazdasági értelemben vett összefonódást takar. A szakirodalom az integrációkat alapvetően jellegük, mélységük, és kialakulásuk célja szerint különbözteti meg, beszélhetünk azok regionális, globális, gazdasági, és társadalmi formáiról. Jelenleg a világ szinte valamennyi országa érintett valamilyen jellegű összefonódásban, a legelterjedtebbnek a nemzetközi (gazdasági) integráció mondható, amely definíció szerint „szuverén államok önkéntes vállalkozását jelenti a meghatározott cél elérése érdekében”.1 A világ integrációi közül - összehangoltság és együttműködés szempontjából - az EU integrációja tekinthető a legmélyebbnek és legösszetettebbnek. Összetartó erejét a nemzeti jogok felett álló egységes jogrendszere, a közös valutája, valamint az egységes belső piacának alapját jelentő négy szabadságelve2 adja. Az EU-t ma jellemző mély tagállami összefonódás kialakulásához azonban hosszú út vezetett, ami több mint fél évszázados folyamatot takar. Az Unió integrációja az évtizedek során új tagállamok csatlakozásával folyamatosan bővült, emellett a tagállamok együttműködésének mértéke is egyre fokozódott. E két síkon ment tehát végbe a folyamatos mélyülés, melynek alapját az egymásra épülő alapszerződések, azok módosító szerződései, valamit a hozzájuk kapcsolódó csatlakozási megállapodások adják.3

1.1.1 Az európai integrációt mélyítő szerződések és azok főbb célkitűzései

Az európai együttműködést a II. világháború után uralkodó katasztrofális helyzet és kilátástalanság hívták életre. Az 1951-ben hat ország által aláírt Párizsi Szerződés létrehozta az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK), más néven Montánuniót. E szerződés aláírása és hatályba lépése4 jelentette az európai integráció kialakulásának kezdetét. A szerződés a 97. cikke alapján kötött – 50 éves - időszakra szólt, aláírását 1

Káldyné Esze Magdolna (Alkotószerkesztő), Vida Krisztina, Kruppa Éva, Ferkelt Balázs – Integrálódó Európa I., Perfekt kiadó, Budapest, (2009), p. 13-15 2 Az áru, a tőke, és a szolgáltatások szabad áramlása, valamint a személyek szabad mozgása 3 Ld. 1. lábjegyzet, p. 51-52 4 1952-ben

-9-

elsődlegesen az európai együttműködés alapjainak lerakása vezérelte. Főbb célkitűzései emellett a szén- és acélipar felügyelete, és modernizálása voltak, megteremtette továbbá annak lehetőségét is, hogy a későbbiekben más fontos iparágakra is kiterjeszthető legyenek e törekvések.5 A Párizsi Szerződés létrehozta az európai integráció első közös intézményeit is (Főhatóság, Közgyűlés, Miniszterek Tanácsa és Bíróság). Az integráció mélyítésében való elkötelezettség jegyében hat alapító állam6 a Római Szerződés 1957-es aláírásával létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), valamint az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom). Utóbbi fő célja a nukleáris energia békés célokra való felhasználásának felügyelete és koordinálása volt,7 míg az EGK a négy szabadságelven alapuló közös piac létrejöttét volt hivatott megvalósítani. A Római Szerződés a korábban felállított intézményeket és döntéshozatali rendszert is átalakította, az újonnan létrejött intézményekkel - Közgyűlés (az Európai Parlament elődje), a Tanács, a Bizottság, valamint az Európai Közösségi Bíróság – megteremtette a végrehajtásért felelős egységeket.8 Az 1960-as évek európai integrációját a gyors mélyülés, a tagországok gazdasági fellendülése és modernizációja jellemezte. A fogyasztás élénkülése megalapozta a GDP növekedését, a GATT pedig a multilaterális kereskedelem liberalizálásában ért el egyre nagyobb eredményeket. Az integráció történetében az évtized legfontosabb eseményeként 1965-ben sor került az ESZAK-ot, az EGK-t és az Euratomot összevonó Egyesítő Szerződés elfogadására, amely 1967-ben az Európai Közösségek (EK) létrejöttét jelentette. Az Egyesítő Szerződés változásokat hozott a Közösség intézményrendszere terén is, felállították az EK egységes Bizottságát és Tanácsát, így a Bíróság és a Parlament mellett e két szerv is megkezdte a három Közösség ügyeit összevontan kezelő működését. 9 A közös piac a Római Szerződésben előírt 12 éves átmeneti időszak kifutása előtt, 1968-ban megvalósult, létrehozva ezzel a vámuniót.10 A ’70-es évek az integrációban való együttműködés szempontjából már kevésbé mondható sikeres

időszaknak.

Az

évtized

elején

főként

a

költségvetési

integrációjának

előmozdítására tettek erőfeszítéseket. A Parlamentet költségvetési hatáskörökkel ruházták 5

Az EU intézményeinek együttműködési honlapja (CIRCA) – Az első Szerződések (http://circa.europa.eu/irc/opoce/fact_sheets/info/data/how/evolution/article_7204_hu.htm) Letöltés dátuma: 2011. november 14, 14:54 6 Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, és Luxemburg 7 Ld. 5. lábjegyzet 8 Ld. 1. lábjegyzet, p.56-57 9 Ld. 1. lábjegyzet, p.57-58 10 Ld. 5. lábjegyzet

- 10 -

fel amellett, hogy létrehozták a Közösség saját erőforrásainak rendszerét, amely a tagállamok pénzügyi hozzájárulását váltotta fel.11 1973-ban az integráció a bővülés útjára lépett, amikor az Egyesült Királyság, Dánia, és Írország is az EK tagjává vált. E sikerességet némiképp árnyalja, hogy a ’73-74-ben elhatalmasodó - a Bretton Woods-i pénzügyi rendszer összeomlásából eredő, és az olajrobbanással csúcsososó – válság a Közösséget mélyen és érzékenyen érintette. A tagállamokban jelentkező belső problémák arra késztették a kormányokat, hogy elsősorban azok megoldásával foglalkozzanak. Ez a törekvés némiképp háttérbe szorította a közös érdekeket az integráció mélyítésére és a piacok liberalizációjára vonatkozóan.12 A Közösség intézményeit ennek ellenére érintették bizonyos átalakítások. Az 1975-ös Brüsszeli Szerződésben arról állapodtak meg, hogy a Parlament elutasíthatja a költségvetést, meggátolva ezzel a Bizottságot annak végrehajtásában.

A

Közösség

gazdálkodásának

ellenőrzése

céljából

létrejött

a

Számvevőszék is, valamint 1976-ban döntés született arról, hogy az Európai Parlament tagjait a Közösség polgárai közvetlenül választják. 1978-ban az Európai Tanács megalkotta az Európai Monetáris Rendszert (ERM),13 melynek alapjául a tagországok devizáinak kosara, az ECU szolgált. Az ERM az eurózóna elődjének volt tekinthető, amit elsősorban az árfolyam-ingadozások, valamint az infláció mérséklése céljából hoztak létre. 1981-ben az EK újabb taggal, Görögországgal bővült, és ugyanebben az évben született javaslat a közösségi szerződések első átfogó módosítására, megszületett az Egységes Európai Okmány gondolata (EEO). A tervezet számos területre vonatkozó módosításokat tartalmazott, az okmányt végül 1985-ben fogadták el. 1986 januárjában Spanyolország és Portugália is csatlakozott az integrációhoz, februárban pedig ratifikálásra került az EEO is. Az Okmány elsődleges célja a gazdasági fejlődés és a nemzetközi versenyképesség javítása voltak. Előirányozta továbbá – a Római Szerződésben foglalt közös piac elvein alapulva – a belső piac megvalósulásának programját, amely egységes jogszabályok megalkotásával szorította vissza a tagállamok önálló szabályozásait.14 Az Okmánnyal új politikák, hatáskörök is létrejöttek (pl. környezetvédelem, szociális politika, kutatásfejlesztés). Az EEO a Tanács belső eljárási szabályzatát is módosította, ami lehetővé tette, hogy nem csak annak elnöke indítványozhat szavazást, hanem – a tagok egyszerű többségi

11

Az EU intézményeinek együttműködési honlapja (CIRCA) – Az Egyséfes Európai Okmányig megtett út (http://circa.europa.eu/irc/opoce/fact_sheets/info/data/how/evolution/article_7332_hu.htm) Letöltés dátuma: 2011. november 15, 10:27 12 Ld. 1. lábjegyzet, p. 58, 63 13 Ld. 11. lábjegyzet 14 Ld. 12. lábjegyzet, p. 60-61

- 11 -

támogatásával – a Bizottság, valamint egy tagállam is. A Tanács megreformálása mellett az Európai Parlament hatáskörét is szélesítették, bevezetésre került az együttműködési eljárás gyakorlata, amely a jogalkotásban való kooperációt eredményezte a Tanács és a Parlament között.15 Az 1980-as évek végén Jacques Delors vezetésével megszületett a gazdasági és monetáris unió létrehozásának gondolata, majd a következő évtized elején, a Kelet- és KözépEurópában végbemenő változások – a keleti blokk szétesésével – életre hívták a politikai unió megvalósítását szorgalmazó elképzeléseket is. Az 1992-ben aláírt Maastrichti Szerződés e két elképzelést magában foglaló és megvalósító program, amellyel létrejött az Európai Unió. A szerződés prioritásai elsősorban új politikák létrehozása, az uniós polgárság bevezetése, az integráció további mélyítése, és a három pilléres rendszer létrehozása voltak. Mivel az EU az Európai Közösségeken alapul, megtartották annak intézményi felépítését.16 Az Unió szervezeti egységei - az Európai Tanács, az Európai Parlament, a Miniszterek Tanácsa, az Európai Bizottság, a Bíróság és a Számvevőszék tehát egységes intézményes keretben működtek tovább. A szerződés három pilléres rendszerének első pillére kiterjed az egységes monetáris politika és pénzügy rendszer kiépítésére, valamint magában foglalja az Európai Közösségeket, és az uniós polgárság intézményét is. A második pillér a közös kül- és biztonságpolitikai együttműködés, a harmadik pedig a bel- és igazságügyi kooperáció. Az évtized közepén újabb bővítésre került sor, csatlakozott az Európai Unióhoz Ausztria, Finnország és Svédország.17 1997ben az EU 15 tagállama aláírta az Amszterdami Szerződést, amely 1999-ben lépett hatályba. E szerződés az EU hatáskörének növelését (bel- és igazságügyi együttműködés megerősítése, kül- és biztonságpolitika eszközeinek fejlesztése) a Parlament pozíciójának megerősítését (jogalkotói és ellenőrzési hatáskör terén), és szorosabb általános együttműködést eredményezett.18 Az integráció történetében a következő nagy változást a Nizzai Szerződés 2001-es aláírása, és 2003-as hatályba lépése jelentette. Ratifikálását alapvetően az EU keleti bővítése hívta életre. Legfőbb célkitűzése a bővítéshez kapcsolódóan az új tagállamok fogadására való felkészülés elősegítése volt, de emellett hatékonyabbá kívánta tenni a 15

Ld. 11. lábjegyzet Káldyné Esze Magdolna (Alkotószerkesztő), Vida Krisztina, Kruppa Éva, Ferkelt Balázs – Integrálódó Európa I., Perfekt kiadó, Budapest, (2009), p. 65-67 17 Ld. 16. lábjegyzet, p.68-69, 71 18 Az EU intézményeinek együttműködési honlapja (CIRCA) – A Maastrichti és az Amszterdami Szerződés (http://circa.europa.eu/irc/opoce/fact_sheets/info/data/how/evolution/article_7144_hu.htm) Letöltés dátuma: 2011. november 15, 16:06 16

- 12 -

közösségi intézményeket is (elsősorban a szavazatok súlyozása, a szervek összetétele és hatásköre szempontjából). A szerződés módosításokat hozott az Unió döntéshozatali rendszerében, meghatározta abban a tagországok népesség-alapú szavazati súlyozását, és tovább növelte a Parlament jogalkotási szerepkörét.19 Az Európai Unió 2004-ben további 10 taggal - köztük Magyarországgal - bővült, így már 25 tagországot foglalt magában. Az európai alkotmányt létrehozó szerződést – Alkotmányszerződés - 2004 októberében írta alá 25 tagállam. A szerződés átfogó módosításokat irányzott elő az EU intézményeinek hatáskörében, azok megosztásában, érintve ezzel a közös politikák nagy részét. Legfőbb célkitűzései az Európai Unió jogi személyiségének elismerése, az Alapjogi Charta – amely az uniós polgárok jogainak védelmében fontos – beemelése a Szerződésbe, az Európai Tanács elnökének megválasztása, valamint az EU külügyminiszteri tisztség létrehozása voltak.20 Lehetővé tette továbbá a jogalkotás folyamatának leegyszerűsítését, az együttműködés megerősítését, és az Unió demokratikusabbá válását. Legfőbb eleme, hogy a ratifikálást követően az Alkotmányszerződés az EU elsődleges jogforrásává válik, összevonva az eddigi szerződéseket. A hatályba lépést végül megakadályozta, hogy Hollandia és Franciaország polgárai népszavazás útján elutasították az Alkotmányt, így azt a két ország nem ratifikálta.21 Az Alkotmány kudarcát követően sem állt meg azonban az integráció mélyülése és bővülése, a legutóbbi bővítés második részeként, 2007. január 1jén Bulgária és Románia is az Unió tagjává váltak. Ugyanezen év végén az immáron 27 tagú Unió országai aláírták a Lisszaboni Szerződést. E szerződés – a korábbi Alkotmányszerződés sikertelenségéből tanulva – nem váltja fel a korábbi Szerződéseket, csupán módosítja azokat. A Lisszaboni Szerződés kimondja, hogy az EK helyébe annak jogutódjaként az Unió lép, fenntartja ugyanakkor az Európai Atomenergia Közösséget. Így a szerződés értelmében, a továbbiakban két integráció, az Európai Unió és az Euratom folytatják működésüket.22 A szerződés legfőbb célkitűzései, hogy erősíti a polgárok védelmét, megreformálja az intézményi struktúrát, változtat az Unió döntéshozatalán, és a hatáskörök gyakorlásán is. Nyilatkozat formájában kimondja az uniós jog elsődlegességét, rendszerezi az Unió hatásköreit (annak három fajtája megkülönböztetésével), megszűnteti a Maastrichti szerződésben létrehozott pilléreket, 19

Ld. 16. lábjegyzet, p. 74-75 Az EU intézményeinek együttműködési honlapja (CIRCA) – Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés (http://circa.europa.eu/irc/opoce/fact_sheets/info/data/how/evolution/article_7146_hu.htm) Letöltés dátuma: 2011. november 18, 18:21 21 Ld. 16. lábjegyzet, p. 76-78 22 Ld. 16. lábjegyzet, p. 79 20

- 13 -

megállapítja az EU jogi személyiségét. Főbb céljai még ezek mellett a demokrácia megerősítése és az alapjogok védelmének hatékonyabbá tétele (az Alapjogi Charta nem kerül be közvetlenül a szerződésbe, de jogi kötőerővel bír). Az intézményi rendszert megújításának keretében kiterjeszti az Európai Parlament jogalkotási és költségvetési hatásköreit, az Európai Tanácsot pedig az általános politikai irányvonal meghatározásáért felelős szervezetként említi. A Lisszaboni Szerződés fokozza az Unió rugalmasságát és megerősített együttműködés keretében szorosabbá teszi a tagállamok kooperációját.23 A Szerződés 2009. december 1-jén lépett hatályba.

1.2 A közös kereskedelempolitika Az európai integráció fejlődésével és mélyülésével egyre nagyobb igény keletkezett egy közös és egységes kereskedelmi rendszer kiépítésére. Az integráció ereje és világpiaci súlya szempontjából elengedhetetlen, hogy közösségi szinten szabályozza a külső országokkal való kapcsolatait, és közös, egységes kereskedelempolitikával rendelkezzen. „A kereskedelempolitika azokat az elveket, célokat, eszközöket, jogintézményeket foglalja magában, amelyeket az integráció tagállamai a harmadik országokkal folytatott kereskedelmükben

alkalmaznak.

Alapja

a

vámunió,

amely

feltételezi

a

külkereskedelemben alkalmazott szabályok teljes mértékű összehangolását és az ehhez szükséges nemzetek feletti intézmények kiépítését. Az egymás közötti kereskedelmi kapcsolatokra a belső piac szabályai az irányadók”.24 A Római Szerződés fogalmazta meg először a tagállamok közötti vámok eltörlését, és a külső közös vámtarifák kialakítását. E két célkitűzés teremtette meg a közös kereskedelempolitika, mint önálló szakpolitikai ág kialakulását. A kereskedelempolitika jogalapját a Szerződés 113. cikke adja, melynek értelmében e szakpolitika a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok különállóan nem kötnek kereskedelmi megállapodásokat, azt a Közösségre bízzák. Az egyezményeket a Szerződés 114. cikke alapján a Tanács köti meg. A kereskedelempolitika alapjai tehát egységesek, így a Közösség által kialakított kereskedelmi megállapodásokban foglalt jogok és

23

Az EU intézményeinek együttműködési honlapja (CIRCA) – A Lisszaboni Szerződés (http://circa.europa.eu/irc/opoce/fact_sheets/info/data/how/evolution/article_7164_hu.htm) Letöltés dátuma: 2011. november 18, 22:03 24 Ld. 16. lábjegyzet, p. 209

- 14 -

kötelezettségek minden tagország számára érvényesek és alkalmazandók.25 A közös kereskedelempolitika alapja a vámunió, melynek létrejöttét a Római Szerződés irányozta elő. A vámunió 1968-ra megvalósult, így 1970-ben életbe léphetett a közös kereskedelempolitikai

eszközrendszer.26

A

kereskedelempolitika

eszközrendszere

alapvetően három fő részből áll: közös vámpolitika egységes piacvédelem egységes exportösztönzési rendszer. A közös vámpolitikáról, és az egységesen alkalmazandó külső vámokról első ízben a Római Szerződés rendelkezett. A vámunió létrejöttének feltétele, hogy a tagországok vámrendszereiket összehangolva - egységes vámtarifákat, vámtételeket alkalmazzanak, valamint a vámkivetések módját és az árubesorolást is egységesítsék. A tagországok közösen döntenek a vámok szintjéről, és a Közösséget felhatalmazva kötik meg azokat a kereskedelmi megállapodásokat, melyek keretében kereskedelmi kedvezményeket nyújtanak. A tagországok egységes álláspontja érvényesül a nemzetközi kereskedelmi szervezetek keretében zajló tárgyalásokon is. E szervezetek liberalizációs törekvéseinek – és a Közösség e mellett való elkötelezettségének - köszönhetően az EK/EU átlagos vámszínvonala az évek során folyamatosan csökkent, piaca meglehetősen nyitottá vált.27 Az EU a harmadik országokkal folytatott kereskedelmében a vámhatárain kilépő árukra nem vet ki vámokat, csak a külső országokból érkező import termékekre, és csak azok közös piacra történő első belépésekor. A vámunióra érvényes, szerteágazó szabályok helyébe 1992-ben az Európai Közösségi Vámkódex lépett, amely egységes rendszerbe foglalja a Közösség minden tagállamára érvényes vámszabályokat. Kiterjed többek között a vámeljárásokra, az áruk vámjogi helyzetére és rendeltetésére, valamint a vámfelügyeleti szabályozásokra. Az EU közös vámtételeit a TARIC (az Európai Közösségek Vámtarifa rendszere) határozza meg és szabályozza.28 A közös kereskedelempolitika eszközrendszerének fontos része az egységes piacvédelem is. A piacvédelem a gyakorlatban azt a célt szolgálja, hogy megvalósuljon a tisztességes kereskedelem, valamint kompenzálja a harmadik felek tisztességtelen piaci 25

Kül- és intrakereskedelem az Európai Unióban, in: Törzsök Éva - Vállalkozók Európában, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, Budapest, (2004), p 8 26 Káldyné Esze Magdolna (Alkotószerkesztő), Vida Krisztina, Kruppa Éva, Ferkelt Balázs – Integrálódó Európa I., Perfekt kiadó, Budapest, (2009), p. 57 27 Ld. 25. lábjegyzet, p. 10 28 Ld. 25. lábjegyzet, p. 11-12

- 15 -

magatartását. A piacvédő intézkedések körébe olyan eszközök tartoznak, mint az antidömping-eljárás, vagy a szubvencióellenes rendelkezések. A dömpingellenes intézkedések a versenyt torzítóan - a világpiaci árnál jóval alacsonyabb áron – belső piacra lépő termékek káros hatásaitól óvják a Közösség termelőit. Az EU 1995-ös dömpingellenes szabályozása szerint az eljárás azokban az esetekben alkalmazható, ha a harmadik országból származó adott termék ára alacsonyabb, mint a hazai piaci ár, vagy a termék hátrányos helyzetbe hozza a belső piaci termelőket, illetve amennyiben az a Közösségnek érdekében áll.29 A szubvencióellenes intézkedés a piacvédelem másik alapvető eszköze. Az erre vonatkozó szabályozást a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) adja. Az intézkedés elsődleges célja, hogy a harmadik országok államilag támogatott exportjával összekapcsolható termékek belső piacra jutását – annak káros hatásaival együtt - ellensúlyozzák. Az exporttámogatás (szubvenció) megvalósulhat konkrét termékek, vállalatok, vagy iparágak esetén is. A Közösség abban az esetben hoz védintézkedéseket, amennyiben azt közös érdek kívánja meg, a belső termelők egy csoportja - vagy egész közössége - fenyegetettségnek van kitéve, illetve a termék veszélyezteti a tisztességes kereskedelem szellemiségét.30 Mind az antidömping, mind a szubvencióellenes eljárás végig vitele a Bizottság hatáskörébe tartozik, mindkét eljárás rendje azonos. Az exporttámogatások lehetséges alkalmazásáról a WTO Szubvenciós Kódexe rendelkezik.31 Az EU egységes exportösztönzési rendszere szintén jelentős eleme a közös kereskedelempolitikai eszköztárnak. A Bizottság a közös „Piacrajutási Stratégia” (Market Access Strategy) segítségével támogatja az Unió exportőreit. A Stratégia keretében a Bizottság szorosan együttműködik a tagállamok exportőreivel annak érdekében, hogy az EU két- és sokoldalú egyezményeiben deklarált piacrajutási engedményeket közvetítse kereskedői felé, illetve nyomon kövesse a megállapodások eredményeit. Az 1996-ban létrehozott Stratégia 2007-ben megújult, két fő részévé a „Piacrajutási Együttműködés” és a „Piacrajutási Adatbázis” váltak. Az Együttműködés elsősorban fórumot kíván nyújtani a Bizottság, a tagállamok, valamint az üzleti élet szereplői számára, az Adatbázis pedig több mint 100 országgal kapcsolatban nyújt hasznos

29

Ld. 25. lábjegyzet, p 14 Ld. 29. lábjegyzet, p. 15 31 Ld. 26. lábjegyzet, p. 210 30

- 16 -

információkat az exportőrök számára (vámok, adók, eljárások, követelmények, és kereskedelmi akadályokkal kapcsolatban).32

1.2.1 Az Európai Unió kereskedelmi kapcsolatrendszere

Az EU külgazdasági kapcsolatrendszere jelenleg a világ legkiterjedtebb hálózata. Az Unió külső kapcsolataiban szereplő térségeket, országokat alapvetően két főbb csoportra oszthatjuk,33 az elsőbe a társulási megállapodások által érintett területek, a másikba a legnagyobb kedvezményes partnerek tartoznak. A

társulási

megállapodások

csoportja

lefedi

a

szabadkereskedelmi

megállapodásokat, az Európai Megállapodásokban részt vevő országokat, a mediterrán térséget, valamint az afrikai, karibi és csendes-óceáni (ACP) országokat. A szabadkereskedelmi megállapodások keretében a Közösség egyik legfontosabb konvenciója az Európai Szabadkereskedelmi Övezet (EFTA) országaival megkötött egyezmény. A megállapodás eleinte az ipari termékek vámmentes kereskedelmét eredményezte, majd továbbfejlesztése révén 1994-ben létrejött az Európai Gazdasági Térségre (EGT) vonatkozó egyezmény.34 Az EGT – Svájc kivételével - az EFTA országok és az EU által létrehozott közös piac, amely megvalósítja a négy szabadságjogának érvényesülését. Az Európai Megállapodások keretében a Közösség a volt szocialista országokkal kötött egyezményeket. A Megállapodás biztosította a legnagyobb kedvezményes elbánást az abban szereplő országokra nézve. Az egyezmény célja elsősorban az áruk szabad áramlása volt, de emellett megfogalmazott gazdasági, politikai, kulturális, és pénzügyi együttműködést is.35 Részben az Európai Megállapodásoknak köszönhető az EU keleti bővítési folyamatának sikeressége. Az EU mediterrán országokkal kötött társulási megállapodásai az Euro-mediterrán Partnerség (EUROMED) programját hívta életre. Az 1995-ben, Barcelonában elindított folyamat eredetileg 12 országra terjedt ki, jelenleg 16 országot érint. Az együttműködés

32

Az Európai Bizottság honlapja – Market Access (http://ec.europa.eu/trade/creating-opportunities/tradetopics/market-access/export-from-eu/) Letöltés dátuma: 2011. november 20, 20:25 33 Ld. 26. lábjegyzet, p. 213 34 Ld. 25. lábjegyzet, p 21 35 Ld. 25. lábjegyzet, p. 21-22

- 17 -

három alappillérre épül, a politikai és biztonsági partnerségre, a gazdasági és pénzügyi együttműködésre, valamint a szociális és kulturális kooperációra.36 A Közösség és az afrikai, karibi, csendes-óceáni térség kapcsolatai az 1950-es évekig nyúlnak vissza, már akkoriban is születtek olyan megállapodások, melyek keretében az EK egyoldalúan nyújtott bizonyos preferenciákat a térség számára. Az együttműködés az 1967-es Youndé-i Egyezmény és a rá két évre megszülető Második Youndé-i Konvenció elfogadásával tovább mélyült, az EGK az érintett országokat vámmentességben részesítette, valamint pénzügyi támogatásokat nyújtott számukra. A későbbiekben a Loméi Konvenciók három fázisban nyújtottak további preferenciákat az ACP-országok számára.37 Az EU 2000. június 23-án a Cotonou-i Egyezmény keretében átfogó megállapodásokat kötött az afrikai, karibi, és csendes-óceáni térség (ACP) országaival. Azért vált szükségessé újabb egyezmény elfogadása, mert a Loméi Konvenciók célkitűzései nem minden esetben valósultak meg, és az ACP térség részesedése a világkereskedelemben gyors ütemű csökkenést mutatott. Az egyezmény célkitűzései a gazdasági fejlődés előmozdítása, a szegénység visszaszorítása, és a politikai stabilitás megteremtése. Emellett hosszú távú célként szabadkereskedelmi övezetet kívánnak létrehozni az EU és az ACPországok között.38 Az EU közös kereskedelempolitikáján alapuló kapcsolatrendszer részesei azon országok és térségek, melyekkel nem áll fenn társulási típusú megállapodás. Ide tartoznak az Európán kívül eső OECD országok, a latin-amerikai és ázsiai országok, valamint a Független Államok Közösségéhez (FÁK) tartozó országok. A kapcsolatrendszerben a közös kereskedelempolitika és a nemzetközi kereskedelmi szervezetek alapelvei érvényesülnek, mely fejlett és fejlődő országokat egyaránt érint. Alapját a legnagyobb kedvezmény elve adja, de a kevésbé fejlett országokat az EU ennél nagyobb, az Általános Preferencia Rendszer (GSP) nyújtotta kedvezményekben részesíti.39 Az EU a Szovjet utódállamokkal kapcsolatban – a balti országokat kivéve – a legnagyobb kedvezmény elvét alkalmazza. 1991-ben megállapodás született ezen országokkal, 36

Az Európai Unió Európai Külügyi Szolgálatának honlapja – Euro-Mediterranean Partnership (http://www.eeas.europa.eu/euromed/index_en.htm); Kultúrpont Iroda (http://www.kulturpont.hu/content.php?hle_id=9608#barcelona) Letöltés dátuma: 2011. november 22, 07:37 37 Kül- és intrakereskedelem az Európai Unióban, in: Törzsök Éva - Vállalkozók Európában, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, Budapest, (2004), p. 23-24 38 A Külügyminisztérium honlapja – Az Európai Unió és az ACP-országok közötti partneri kapcsolatrendszer (http://www.mfa.gov.hu/NR/rdonlyres/FAFD098D-57AC-4C80-97765D749003AB86/0/EU_ACP_partnerseg.pdf) Letöltés dátuma: 2011. november 22, 13:06 39 Káldyné Esze Magdolna (Alkotószerkesztő), Vida Krisztina, Kruppa Éva, Ferkelt Balázs – Integrálódó Európa I., Perfekt kiadó, Budapest, (2009), p. 216

- 18 -

melynek célja a kereskedelmet torzító eszközök, korlátozások felszámolása volt.40 Oroszország az EU egyik kiemelt partnere, ezért 2005-ben kétoldalú megállapodást fogadtak el, mely a politika számos ágára széles körben kiterjed. A FÁK csoportot az EU az Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszköz keretében támogatja.41 Az ázsiai és latin-amerikai országok számára az EU kétoldalú és regionális egyezmények keretében nyújt támogatásokat. A térségek az Unió fontos kereskedelmi partnerországait fedik le, így az EU igyekszik GSP rendszere keretében kedvezményeket nyújtani számukra. Az ázsiai térségen belül jelentős partnernek számít a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) 10 tagországa. A csoportba tartoznak még azon OECD országok is, melyek az európai kontinensen kívül találhatók. Ilyenek többek között az USA, Mexikó, Kanada, Japán, Ausztrália, Új-Zéland, és Dél-Korea. Jelenleg minden WTO tag részesül a legnagyobb kedvezményes bánásmódban, így a fent felsorolt országok is. Mexikóval jelenleg szabadkereskedelmi megállapodás áll fenn.42 Az EU közös kereskedelempolitikáján alapuló kapcsolatrendszerbe tartozik az Egyesült Államok is, amely az Unió legfőbb gazdasági és kereskedelmi partnere. Az EUUSA együttműködést az évtizedek alatt számos egyezmény erősítette meg, és teszi azt mára - a világon egyedülállóként - a legerősebb, legösszefonódottabb bilaterális kapcsolatrendszerré. A későbbiekben e kapcsolatrendszer fejlődését, kialakulását, tartalmi jegyeit, és világhatalmi pozícióját, súlyát vizsgálom.

II. Két világkereskedelmi nagyhatalom, az EU és az USA

2.1 A transzatlanti együttműködés és annak szakaszai Az európai és észak-amerikai együttműködés a világ egyik legstabilabb alapokon nyugvó és legmeghatározóbb kapcsolata, melyet a felek közös történelme, közös érdekei, szoros kulturális, gazdasági és politikai kooperációja tesznek erőssé. Már az északamerikai

gyarmatosítások

kezdetétől

említhetünk

40

Ld. 37. lábjegyzet, p. 20 Ld. 39. lábjegyzet, p. 217 42 Ld. 39. lábjegyzet, p. 216 41

- 19 -

kisebb-nagyobb

kereskedelmi

kapcsolatokat Észak-Amerika és Európa között, azonban politikai és gazdasági kapcsolatrendszerről csak az első világháború óta beszélhetünk. Ettől kezdve van ugyanis jelen az Egyesült Államok védelmező és támogató szereplőként Európában. A transzatlanti kapcsolatok mélyülése alapvetően három szakaszra bontható.43 Az első a második világháború végétől a hidegháborús évtizedek végéig tartó időszak, a második a hidegháború lezárultát követően az ezredfordulóig tart, míg a harmadik a 2000-es évek elejétől napjainkig.

2.1.1 Az együttműködés első szakasza, 1945-1989

A transzatlanti együttműködést a II. világháború, és az azt követő évek, évtizedek történései hívták életre, illetve eredményezték annak folyamatos mélyülését. A háború véget érésével a nyertes hatalmak lefektették annak a jelenleg is uralkodó, nyugatközpontú világrendnek az alapjait, melyben a transzatlanti gazdaságok főszerephez jutottak. Az 1944-es Bretton Woods-i konferencián döntés született e világrend fontos pilléreit jelentő két intézmény felállításáról, az IMF és a Világbank megalkotásáról. E két intézmény adta meg a transzatlanti gazdaságok pénzügyi rendszereinek alapvető monetáris stabilitását. 1945-ben a világrend szintén fontos alappilléreként létrejött az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), amely a békés együttműködés elősegítésének és a béke fenntarthatóságának nyújtott intézményes kereteket. A világégés után az USA aktív szerepet vállalt Európa újjáépítésében és egységgé kovácsolásában is. A romokban heverő Európát nagymértékű kereskedelmi hiány jellemezte, és jelentős amerikai importra volt szüksége a talpra álláshoz. Importigényeit azonban nem volt képes finanszírozni, így a közös gazdasági érdekek és az egyre erősödő kölcsönös függőség miatt kidolgozásra került a Marshall-terv (1947), melynek támogatásaiból az Egyesült Államokkal együttműködő nyugat-európai országok részesültek. A támogatások elosztásának és felhasználásának irányítására 1948-ban létrehozták az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezetét (OEEC) is. Ugyanebben az évben született meg a Brüsszeli Öthatalmi Szerződés, amely az Egyesült Királyság, Franciaország, valamint a Benelux államok katonai védelmi szövetséget teremtette meg.44 Szükségessé vált ugyanakkor a kialakuló keleti blokk ellenpólusaként egy mélyebb, strukturáltabb együttműködés megvalósítása is, ennek okán jött létre az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (1949), amely katonai együttműködés 43 44

Günter Burghardt szerint Ld. 39. lábjegyzet, p. 41-42

- 20 -

formájában teremtette meg a transzatlanti kapcsolatrendszer még egy fontos alappillérét. Az USA az ezt követő évek során is az egységes Európa kialakulásának fő támogatója maradt. 1951-ben 6 nyugat-európai ország – részben amerikai tanácsokra - létrehozta az Európai Szén és Acélközösséget (ESZAK-ot). Az első diplomáciai kapcsolat az ESZAK és az USA között 1953-ban jött létre, majd a kapcsolatok fokozatos mélyülésnek köszönhetően

1954-ben

a

Montánunió

már

információs

irodával

rendelkezett

Washingtonban. Az ezt követő időszakban a Római Szerződés hatályával létrejött Euratom és Európai Gazdasági Közösség első elnöke, Walter Hallstein rendszeres látogatásai a tengerentúlra a diplomáciai kapcsolatok további erősödését eredményezték. Az 1960-as években jelentek meg először olyan ma is ismert és használatos kifejezések, mint az „transzatlanti együttműködés”, vagy az „interdependencia”.45 1961-ben az OEEC utódaként létrejött Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) első ízben adott teret a multilaterális tárgyalásoknak és –más tagországok mellett – többek között az USA-EK gazdasági, politikai és kereskedelmi együttműködésnek.46 A kölcsönös együttműködések és megállapodások a két régió között egyre gyakoribbá váltak, a ’70-es években azonban a kereskedelmi sikerek ellenére nem jött létre szorosabb politikai együttműködés Európában, – részben a Bretton Woods-i pénzügyi rendszer összeomlása, másrészt az évtized végén bekövetkező olajár-robbanásnak köszönhetően – a fokozódó gazdasági nehézségek belpolitikai problémák kialakulásához vezettek az egyes közösségi tagállamokban. Az EK tagok a kialakult helyzetből való kilábalást nem a szorosabb együttműködéssel képzelték el, emiatt kilátástalanság uralkodott el a közösségen belül. Ezt az időszakot „europesszimizmusnak” is szokták nevezni, ami rányomta a bélyegét a transzatlanti kapcsolatok előmozdítására is.47 A ’80-as években pozitív fordulat következett be a kapcsolatokban, Jacques Delors vezetésével kidolgozták az Egységes Európai Okmányt, amely az Európai Közösségek alapszerződéseit módosítva szoros politikai együttműködést teremtett meg a tagállamok között.48 1985 áprilisában a Fehér Házban létrejött, Jacques Delors - az Európai Bizottság első embere - és Ronald Reagan amerikai elnök - közötti megbeszélés megteremtette a rendszeres és szoros kapcsolattartást

45

The European Union’s Transatlantic Relationship, in: Günter Burghardt - EU Diplomacy Papers (2006), p. 8-9 (http://www.coleurope.eu/file/content/studyprogrammes/ird/research/pdf/EDP%2022006%20Burghardt.pdf) Letöltés dátuma: 2011. szeptember 17, 10:35 46 Káldyné Esze Magdolna (Alkotószerkesztő), Vida Krisztina, Kruppa Éva, Ferkelt Balázs – Integrálódó Európa I., Perfekt kiadó, Budapest, (2009), p. 47 47 Arató Krisztina – Az Európai Unió története (1996), (http://ebooks.gutenberg.us/Wordtheque/hu/AAADBH.TXT) Letöltés dátuma: 2011. szeptember 16, 12:01 48 Ld. 46. lábjegyzet, p. 60-63

- 21 -

az USA és az EK között.49 Az 1980-as évek végén a kelet-európai politikai átrendeződések új lehetőségeket teremtettek Európa egységesítésére. A volt szocialista országok demokratikus alapokon működő független jogállamokká váltak, ezáltal hatalmas új piacok jöttek létre. Az Európai Közösségek számára elsődleges prioritássá vált, hogy az újonnan létrejött kelet-európai országokkal szorosan együttműködjön, és az európai társulás részévé tegye azokat.

2.1.2 Az együttműködés második szakasza, 1989-2000

A keleti blokk gyors és békés szétesése az USA világhatalmi szerepében és Európa integrációjában az évszázad nagy fordulópontja volt. Egyszerre jelentette a hidegháború végét, és teremtett új világpolitikai, világgazdasági környezetet. A korábbi kétpólusú világrendet az USA egyeduralma váltotta fel.50 A változások okán a transzatlanti kapcsolatrendszer is új kihívásokkal szembesült. Európa számára lehetőség nyílt arra, hogy integrációja bővítésével a világ egyik vezető hatalmává váljon. Az USA, felismerve ezt a tényt még inkább elkötelezetté vált a transzatlanti kapcsolatok mélyítésében, és a másik oldalról erre partnert is talált a Bizottság elnöke, Delors személyében. Ez által az 1990-es években a kapcsolatrendszer alapvető karakterisztikája is sokat változott, az addiginál még hangsúlyosabb gazdasági és biztonságpolitikai együttműködés valósult meg. Három jelentős transzatlanti egyezmény is elfogadásra került ebben az évtizedben, melyek még szorosabb és liberalizáltabb gazdasági, kereskedelmi partnerséget alakítottak ki. Az EU-USA kapcsolatok intézményesítése közvetlenül a hidegháború végével kezdődött el, amikor a felek arról állapodtak meg, hogy magas rangú tisztviselőik rendszeres találkozói által segítik kapcsolataik mélyítését. Ez a megállapodás 1990-ben a Transzatlanti Nyilatkozat elfogadásához vezetett, ami intézményes kereteket adott a rendszeres találkozóknak. Deklarálta továbbá, hogy félévente EU-USA csúcstalálkozóra kerül sor az Egyesült Államok elnöke és az Európai Bizottság elnöke között, valamint rendszeres egyeztetéseket irányzott elő az USA külügyminisztere és az Európai Bizottság külképviselete részvételével. A találkozók rendszeresítésétől azt várták, hogy megalapozza a hatékonyabb kommunikációt, egyszerűsíti az információáramlást, és mérsékli a vitákat a

49

Ld. 45. lábjegyzet, p. 10 Csaba László – A rendszerváltozás a világgazdaságban, in: Blahó András (Szerk.), Benczes István, Bernek Ágnes, Csaba László, Kacsirek László, Losoncz Miklós, Majoros Pál, Mészáros Ádám, Szentes Tamás Világgazdaságtan, Akadémiai kiadó, Budapest, (2007), p. 281-284 50

- 22 -

transzatlanti kapcsolatokban. A Transzatlanti Nyilatkozat a következő alapvető célkitűzéseket tartalmazta: a demokrácia támogatásának, valamint az egyéni szabadság és az emberi jogok tiszteletének hirdetése világszerte a nemzetközi biztonság elősegítése, az ENSZ és más nemzetközi szervezetek szerepének megerősítése olyan politikák folytatása, melyek biztosítják a gazdasági növekedést, a magas foglalkoztatottságot, és nemzetközi stabilitást teremtenek, a protekcionizmus elutasítása, a multilaterális kereskedelmi rendszer erősítése és a további liberalizáció elősegítése, a fejlődő országok segítése, politikai és gazdasági reformjaik véghezvitelében való támogatása a kelet- és közép-európai országok támogatása, reformjaik elősegítése, és mihamarabbi bekapcsolásuk a nemzetközi kereskedelembe.51 Annak ellenére, hogy a nyilatkozat célkitűzéseket fogalmaz meg, számos területen pontatlannak és túl általánosnak bizonyult, így nem tudta megteremteni a transzatlanti kapcsolatok további előmozdításának lehetőségeit. A felek felismerték, hogy céljaik eléréséhez szükségessé vált a meglévő megállapodás újragondolása, illetve egy új egyezmény elfogadása, amely egyben igazodik a Maastrichti szerződés által létrehozott Európai Unió hárompilléres rendszeréhez (különösen a közös kül- és biztonságpolitika vonatkozásában), valamint bővítési törekvéseihez.52 A transzatlanti gazdasági kapcsolatok mélyítése érdekében a felek 1995-ben egy madridi csúcstalálkozón aláírták az Új Transzatlanti Napirend elnevezésű egyezményt. A mai napig ez a megállapodás jelenti az EU-USA együttműködés legátfogóbb keretét. Az egyezmény az alábbi hat területen tartalmaz prioritásokat: béke és stabilitás megteremtése a világban, a demokrácia megszilárdítása és a fejlődés elősegítése, reagálás az új globális kihívásokra, a világkereskedelem és a nemzetközi beruházások liberalizációjának elősegítése, közvetlen transzatlanti kapcsolatrendszer kialakítása, 51

Az Európai Unió Európai Külügyi Szolgálatának honlapja – Transatlantic Declaration on EC-US Relations (1990), p. 1-3 (http://www.eeas.europa.eu/us/docs/trans_declaration_90_en.pdf) Letöltés Dátuma: 2011. október 1, 18:53 52 Ld. 45. lábjegyzet, p. 13-14

- 23 -

parlamentáris kapcsolatok erősítése, az egyezmény sikeres átvétele és alkalmazása a gyakorlatban.53 A felek az Új Transzatlanti Napirend (NTA) kiegészítéséül kidolgoztak egy közös akciótervet is (JAP), amely azokat a politikai területeket határozza meg, ahol szorosabb együttműködésre van szükség. A Transzatlanti Cselekvési Program (JAP) több, mint 150 konkrét lépést tartalmaz a különböző politikai területekre vonatkozóan. A politikák közül azonban a gazdasági együttműködés területe kapta a legnagyobb hangsúlyt, mely kapcsán a felek megegyeztek multilaterális kereskedelmi rendszerük megerősítésében, illetve egy liberalizált „transzatlanti piac” létrehozásában. Az új napirend létrehozta továbbá a Transzatlanti Törvényhozói Dialógust (TLD), amely a törvényhozó szervek, az USA Kongresszusa és az Európai Parlament közötti párbeszédet volt hivatott fokozni, valamint életre hívta a Transzatlanti Üzleti Párbeszédet (TABD), ami a gazdasági együttműködés alakulásában játszik fontos szerepet.54 A még hatékonyabb transzatlanti gazdasági együttműködés kialakítása érdekében a felek felülvizsgálták az NTA-t, mivel néhány területen a vártnál gyengébb együttműködés alakult ki. Az új típusú vitás kérdések megjelenésével igény keletkezett a még szorosabb kereskedelmi együttműködésre és a konfliktuskezelés hatékonyabbá tételére. Az Európai Bizottság a szorosabb együttműködés érdekében javaslatot tett a Transzatlanti Gazdasági Partnerség (TEP) egyezményére és annak elfogadására. A TEP javaslat az alábbi területekre terjedt ki: párbeszéd és együttműködés a kétoldalú vitás kérdésekben (a kereskedelem technikai

jellegű

akadályainak

lebontása,

szolgáltatáskereskedelem,

élelmiszerbiztonság, szellemi tulajdonjogok, biotechnológia, környezetvédelmi kérdések), párbeszéd és együttműködés a multilaterális kérdésekben figyelmeztető rendszer létrehozása (Early Warning Mechanism)

53

Az Európai Unió Európai Külügyi Szolgálatának honlapja – The New Transatlantic Agenda (1995), p. 1-6 (http://www.eeas.europa.eu/us/docs/new_transatlantic_agenda_en.pdf) Letöltés Dátuma: 2011. október 1, 18:55 54 The European Union’s Transatlantic Relationship, in: Günter Burghardt - EU Diplomacy Papers (2006), p. 14 (http://www.coleurope.eu/file/content/studyprogrammes/ird/research/pdf/EDP%2022006%20Burghardt.pdf) Letöltés dátuma: 2011. szeptember 17, 10:35; Mark A. Pollack – The Political Economy of the Transatlantic Partnership (2003), p. 7-8 (http://www.eui.eu/Documents/RSCAS/etexts/200306HMTMvFReport.pdf) Letöltés Dátuma: 2011. október 2, 08:30

- 24 -

Az EU és az USA 1998-ban fogadta el a TEP egyezményt, amely mind bilaterális, mind multilaterális elemeket tartalmazott. A bilaterális elemek a kereskedelmi akadályokat voltak hivatottak megszűntetni, de a fő kereskedelmi konfliktusok érintette kérdések megvitatását is előirányozták. Egyik fontos mérföldköve, hogy keretén belül kialakításra került egy olyan rendszer is, amely a lehetséges kereskedelmi konfliktusforrásokra hívja fel a figyelmet (Early Warning Mechanism).55 1. sz. táblázat A transzatlanti együttműködés egyezményei (elfogadásuk éve és hatásaik szerint csoportosítva) Transzatlanti egyezmények

Év

Hatásaik a transzatlanti gazdasági kapcsolatokra

Transzatlanti Nyilatkozat

1990

Elkötelezettség a gazdaság és a kereskedelem átfogó liberalizálására

Új Transzatlanti Napirend

1995

A világkereskedelem bővítésének elősegítése, szorosabb gazdasági kapcsolatok kialakítása, közös akcióterv (JAP)

1998

Könnyebb piacra jutás az áruk, szolgáltatások, és mezőgazdasági termékek körében (multi- és bilaterális kereskedelem-liberalizáció), an NGO*-k és a kormányzatok kapcsolatának mélyítése

Transzatlanti Gazdasági Partnerség

Forrás: Mark A. Pollack, 2003, in: The Political Economy of the Transatlantic Partnership, p. 9 (http://www.eui.eu/Documents/RSCAS/e-texts/200306HMTMvFReport.pdf) Letöltés dátuma: 2011.október 2, 08:30 *Nem kormányzati szervezetek

2.1.3 Az együttműködés harmadik szakasza, 2000-től napjainkig

A transzatlanti kapcsolatok alakulásának alapját a 21. századra a Bonnban megtartott EU-USA csúcstalálkozó látszott megadni, ahol a felek deklarálták teljes és egyenlő

mértékű

elkötelezettségüket

gazdasági

politikai,

és

biztonsági

együttműködéseikben. A transzatlanti kapcsolatrendszer felülkerekedni látszott a globalizációval megjelent új nemzetközi problémákkal szemben. A 2000-es évek EU-USA kapcsolatainak jellegére azonban nagyban rányomta bélyegét az Egyesült Államokat 2001. szeptember 11-én ért terrortámadás, ami fordulópontot jelentett az USA kül- és biztonságpolitikájában.

A

támadás

utáni

55

években

a

tengerentúli

nagyhatalom

Az Európai Bizottság honlapja – The Transatlantic Economic Partnership (2000), p. 2 (http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2003/october/tradoc_111712.pdf) Letöltés dátuma: 2011. október 2, 11:07; Az Európai Külügyi Szolgálat honlapja – The Transatlantic Economic Partnership (http://www.eurunion.org/partner/summit/Summit9805/econpart.htm) Letöltés dátuma: 2011. október 2, 19:15

- 25 -

külpolitikájában fokozatosan neokonzervatív elemek jelentek meg, a korábbi évek külpolitikai nyitottságát visszafogottság jellemezte. A transzatlanti kapcsolatokra az USA Irak elleni katonai fellépése is negatívan hatott, mivel az EU nem támogatta azt egységesen. Az európai közvélemény két táborra szakadt, az akciót támogatókéra és az azt ellenzőkére, ez pedig a kapcsolatrendszer romlását idézte elő. Az évtized közepére ez a folyamat megtorpanni látszott, mivel az amerikai – alapvetően háborúellenes - közhangulat egyre nagyobb nyomás alá helyezte a külpolitikát, továbbá kritizálta azt, amiért partnereitől eltávolodott. Európai oldalról a legnagyobb tanulság az volt, hogy egységes álláspont hiányában, önállóan egyik EU-tagország sem tudta befolyásolni az USA döntéshozatalát.56 A 2004-ben újonnan megválasztott Európai Parlamenttel új lehetőségek adódtak a transzatlanti együttműködés „újjáélesztésére” és mélyítésére, annak minden területén. A 2005-ös EU – USA csúcstalálkozón áttekintették a nemzetközi színtér új prioritásait, megvitatták a legfontosabb gazdasági kérdéseket, valamint kölcsönösen biztosították egymást a transzatlanti kapcsolatok iránti elkötelezettségről. Megállapodtak továbbá a fontosabb területeket érintő szabályozások összehangolásáról is. 2006-ban Bécsben újabb EU-USA csúcstalálkozóra került sor, ahol az amerikai elnök jövőbe tekintő beszédet tartott. Az év során több gazdasági miniszteri találkozó is megrendezésre került, minden jel arra utalt, hogy a két térség közötti korábbi feszültségek enyhülnek.57 2007-ben a két nagyhatalom a szorosabb gazdasági együttműködés érdekében megállapodott a Transzatlanti Gazdasági Tanács (TEC) felállításáról, melynek elsődleges feladata, hogy a legfontosabb gazdasági területeken meghatározza a közös célokat, valamint harmonizálja az e területeket érintő szabályozásokat. A tanács egy olyan fórum, ahol mind a kormányzati, mind a gazdasági és fogyasztói szektorok szereplőinek érdekei megjelennek, így biztosítva a lehetőséget egy mélyebb és eredményesebb kooperáció kialakulására. A TEC rendszeres ülésezés keretében működik, és kiemelt témái közé tartoznak a befektetések, a tőkepiacokat érintő előírások, a kereskedelem gördülékenységének biztosítása, és számos további technikai jellegű szabályozási terület.58 Ugyanebben az évben került 1990 óta először újra napirendre a Transzatlanti Szabadkereskedelmi 56

Günter Burghardt – The European Union’s Transatlantic Relationship, in: EU Diplomacy Papers (2006), p. 14-18 (http://www.coleurope.eu/file/content/studyprogrammes/ird/research/pdf/EDP%2022006%20Burghardt.pdf) Letöltés dátuma: 2011. szeptember 17, 10:35 57 Ld. 56. lábjegyzet, p. 19-20 58 Európai Bizottság – United States Barriers to Trade and Investment: Report for 2008 (2009), p. 6 (http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2009/july/tradoc_144160.pdf) Letöltés dátuma: 2011. szeptember 17, 15:59

- 26 -

Övezet (TAFTA) gondolata. Ez egy olyan szabadkereskedelmi zónát hozna létre az EU és az USA között, amely nem csak a két nagyhatalmat foglalná magában, hanem azok közvetlen partnerterületeit is (az USA részéről a NAFTA-t, az EU részéről pedig az EFTAt). A gondolatot legfőképpen Kína világhatalmi pozíciójának egyre fokozódó erősödése hívta életre, de egyelőre még nem születtek konkrét elhatározások az ügy előmozdítása érdekében.59 Ha azonban figyelembe vesszük a jelenlegi világgazdasági folyamatokat és kilátásokat, elmondhatjuk, hogy a TAFTA megvalósítása kulcsfontosságú lesz a transzatlanti kapcsolatok jövőjét illetően. Már a 2008-as világgazdasági válság kirobbanása óta egyre erősödik az Európai Unió és az Egyesült Államok interdependenciája, amit a feltörekvő nagy világgazdasági régiók (Kína, India, dél-amerikai térség) térnyerése még tovább fokoz. Amennyiben a transzatlanti partnerek meg akarják tartani világhatalmi vezető pozícióikat, elkerülhetetlen lesz az olyan nagymértékű, szoros együttműködés, melyet a Transzatlanti Szabadkereskedelmi Övezet kínál.

2.2 Az Európai Unió térnyerése és szerepe a világkereskedelemben A nemzetközi kereskedelem egyik fő alakítójának az Európai Unió mondható. Meghatározó szerepét lényegében az 1957-ben megalkotott Római Szerződés által létrehozott Európai Gazdasági Közösség létrejöttétől,60 a történelmi értelemben vett megalakulásától kezdve tölti be. Ettől kezdődően a folyamatosan növekvő világgazdasági szerepe által mára az Európai Unió 27 tagországának árukereskedelme – beleszámítva az unión

belül

lezajló

világkereskedelemben.

kereskedelmet Az

is

Európai

-

közel

Közösség,

40%-os illetve

súllyal az

részesedik Európai

a

Unió

kereskedelempolitikájának egyik fő színtereivé az olyan multilaterális tárgyalásokat lehetővé tevő fórumok váltak, mint a GATT, majd az 1995-ben annak utódaként létrejött Kereskedelmi Világszervezet, a WTO. Az évtizedek során az EK/EU e szervezetekben a kereskedelemi liberalizációs törekvések egyik fő képviselőjévé vált, ennek ellenére számos alkalommal jellemezte kapcsolatait a többi országgal – elsősorban az Egyesült Államokkal,

59

Wikipedia – Transatlantic Free Trade Area (http://en.wikipedia.org/wiki/Transatlantic_Free_Trade_Area) Letöltés Dátuma: 2011. október 9, 12:44 60 Káldyné Esze Magdolna (Alkotószerkesztő), Vida Krisztina, Kruppa Éva, Ferkelt Balázs – Integrálódó Európa I., Perfekt kiadó, Budapest, (2009), p. 51

- 27 -

mint egy másik világgazdasági nagyhatalommal - való egyidejű együttműködése és csatázása.61 Az EU világkereskedelmi súlyát az előbb említett szervezetekben való tagsága mellett annak is köszönheti, hogy jelenleg az egyik legkiterjedtebb – bilaterális alapon működő – preferenciális kereskedelmi rendszerét (GSP) tudhatja magáénak. Az Európai Közösség 1971-től kezdve biztosít egyre könnyebb bejutást piacára a harmadik országok részére. Elsősorban a fejlődő országok nemzetközi kereskedelemben való részvételének fokozása céljából alakította ki preferenciális kereskedelmi rendszerét, amely mára már 176 fejlődő ország és terület számára nyújt mintegy 6300 vámtételt érintő piacra jutási kedvezményeket.62 Fontos jellemzője, hogy bilaterális módon szabályozza és rögzíti az egyes kereskedelmi enyhítéseket és piacra jutási lehetőségeket az EU és a külső országok között. Ez a mára jelentősen kiterjedt kétoldalú rendszer jelenti az Európai Unió kereskedelempolitikájának másik fő színterét. A világkereskedelemben betöltött szerepét illetően kettősség jellemzi, hiszen liberalizációs törekvései sok esetben nem kapnak azonos súlyt a kereskedelem különböző területein. Számos partnerével szemben nem azonos keménységgel lép fel, ami a belső érdekeinek előtérbe helyezésével magyarázható. Liberalizációjának „árát” a harmadik országokkal szemben sokszor túlzottan magasan szabja meg, különböző elvárt viszontlépések formájában.

63

és Az

bizonyos EU

kereskedelmi

világkereskedelmi

kérdésekben szerepe

való

azonban

viszonttámogatások vitathatatlanul

nagy.

Kereskedelempolitikáját érintő kapcsolatrendszerének mindkét színterén – mind a multilaterális szervezetekben, mind a kétoldalú kapcsolatrendszerében – jelentős befolyással bír. Hatalmát részben nagy felvevőpiacának köszönheti, részben pedig jól működő, széleskörű kereskedelempolitikájának, valamint liberalizációs eredményeinek.

61

Világgazdasági Kutatóintézet – Az EU nemzetközi kereskedelmi konfliktusai (2007), p. 2 (http://www.vki.hu/kulkapcs/nemzetkozi_kereskedelem.pdf) Letöltés dátuma: 2011. március 11, 16:38 62 Az EU intézményeinek együttműködési honlapja (CIRCA) – A fejlődő országokra alkalmazott kereskedelmi rendszerek (http://circa.europa.eu/irc/opoce/fact_sheets/info/data/relations/general/article_7254_hu.htm) Letöltés dátuma: 2011. október 6, 15:34 63 Ld. 51. lábjegyzet, p. 2

- 28 -

2.3 Az USA térnyerése és szerepe a világkereskedelemben Az Amerikai Egyesült Államok a világkereskedelemre gyakorolt hatása szempontjából az EU mellett szintén világhatalomnak tekinthető. Integrációjának kialakulása azonban sokkal régebbre vezethető vissza, és esetében - az EU-val ellenkezőleg - nem egymástól különálló, saját történelemmel rendelkező országok együttműködéséről beszélünk, hanem egy kezdetektől megvalósuló összefonódásról, közös történelemről. Ezen összefonódás okán szinte egy teljes évszázadon át az USA volt a klasszikus értelemben vett világhatalom. Az elmúlt 150 évben az Egyesült Államok nagy változásokon ment keresztül. Egy alapvetően mezőgazdasági társadalomra épülő gazdaság vált egy termelésközpontú gazdasági rendszerré. Ez a termelésközpontúság adta meg a huszadik században az ország hatalmas növekedésének kezdeti lökését, majd teremtette meg a gazdaságát ma jellemző innovativitást, rendkívüli termelékenységét és szolgáltatásközpontúságát.64 Már az USA megalakulásakor felismerték, hogy sokkal hatékonyabban tudnak részt venni a nemzetközi kereskedelemben, ha minden államára egységes kereskedelmi kereteket alakítanak ki, és a külkereskedelem szabályozását a Kongresszus kezébe adják. A technológiai

és

ipari

forradalom

hívta

először

életre

kereskedelme

fokozatos

liberalizációjának gondolatát annak érdekében, hogy a megnövekedett termelés produktumainak felvevőpiacot találhassanak más országokban. Kezdetben a liberalizáció csak kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások formájában zajlott. A második világháború utáni időkben az USA egyre inkább arra törekedett – tanulva a 1929-’33-as nagy gazdasági világválság alatt elkövetett hibáiból, amikor is protekcionista kereskedelempolitikát alkalmazott -, hogy kereskedelmi egyezmények megkötésével fokozatosan elbontsa a liberalizáció útjában álló kereskedelmi korlátozásokat. Egy 1962ben elfogadott kereskedelmi bővítésekről szóló törvény (Trade Expansion Act) alapján kiterjedt, több mint 200 kereskedelmi képviselőt alkalmazó rendszert (USTR-delegációk) épített ki annak érdekében, hogy bilaterális kapcsolatait az egyes országok kormányaival folytatott közvetlen tárgyalások segítségével tovább mélyítse és gyarapítsa.65 A GATT megjelenésével már multilaterális szinten is küzdött az egységes szabadságközpontúság

64

Nemzeti Külkereskedelmi Tanács, USA – The United States and Global Trade (2007), p. 3 (http://www.nftc.org/default/trade/US%20&%20Global%20Trade%20Report.pdf) Letöltés dátuma: 2011. október 25, 23:57 65 Ld. 64. lábjegyzet, p. 5-9

- 29 -

megvalósulásáért, de a későbbi WTO-körtárgyalásokkal kapcsolatos elkötelezettségét is jól példázza a Doha-forduló melletti kiállása. Világkereskedelmi súlyát többek között az adja, hogy mára az USA rendelkezik a világ egyik legnyitottabb kereskedelmi piacával. A szakirodalom azt az országot nevezi gazdaságpolitikailag nyitottnak, amely a külső környezet hatásainak bejutását saját gazdaságába lehetővé teszi, és nem avatkozik be nagyobb mértékben a hatások begyűrűzésébe.66 Az USA vámjainak átlagos mértéke 2% körül mozog, és az ország komparatív előnyt élvez a szolgáltatások kereskedelmének terén67 (a szolgáltatások kereskedelmének nemzetközi szabályozását a WTO GATS rendszere adja). Az Egyesült Államoknak jelenleg 20 országgal van fennálló szabadkereskedelmi (FTA) megállapodása (Ausztrália, Kanada, Chile, Costa-Rica, Dominikai Köztársaság, El Salvador, Guatemala, Honduras, Kolumbia, Mexikó, Nicaragua, Panama, Peru, Bahrein, Izrael, Jordánia, Marokkó, Omán, Korea, és Szingapúr), és jelenleg is tárgyalásokat folytat a Csendesóceáni térség egyes országaival. Az ilyen jellegű szabadkereskedelmi egyezményeiben részt vevő országokba való exportja kétszer gyorsabb ütemben növekszik, mint a többi kereskedelmi partnerországában.68

2.4 Az EU és az USA, mint világkereskedelmi nagyhatalmak Az EU és az USA, mint egymás fő kereskedelmi partnerei, a világ legnagyobb gazdasági kapcsolatrendszerét alkotják. 2009-ben gazdaságaik együttesen a világ GDPjének mintegy 42%-át tették ki, árukereskedelmük összesen – beleszámítva az EU27 belső árumozgásait

–

a

világ

árukereskedelmének

30%-át

adta,

a

szolgáltatások

kereskedelmének vonatkozásában ez a szám kb. 40% volt. 2007-ben az egymás közt folyó külföldi működőtőke (FDI) beruházásaik elérték a 147 Milliárd Eurót. Az évek során felhalmozódott, egymáshoz kihelyezett működőtőke-készleteik mennyisége kb. 1890 Milliárd Euró. 2010-ben az EU 27 tagállama – figyelmen kívül hagyva a tagállamok közötti kereskedelmet - a világ összes áru exportjának 15%-át adta (1790 Mrd $), míg Kína részesedése 13%-os volt, az USA-é 11%, Japáné pedig 6,5%. Ezek a számok azt igazolják tehát, hogy a világ legnagyobb exportőre az Európai Unió. A világ importja 66

Iványi Károly – Nemzetközi gazdaságelemzés és külgazdaságfejlesztés alapjai, BGF-KKFK, Budapest, (2004), p. 31 67 Ld. 64. lábjegyzet, p. 10, 18 68 Az Egyesült Államok Kereskedelmi Képviseleti Irodája – Free Trade Agreements (http://www.ustr.gov/trade-agreements/free-trade-agreements) Letöltés dátuma: 2011. október 26, 09:52; Ld. 64. lábjegyzet, p. 28

- 30 -

tekintetében a számok szintén hasonlóan alakulnak. Az összimport 16,5%-át az EU adja, ami 1980 Mrd $-nak felel meg, őt követően részesedik az USA 16%-kal, Kína 12%-kal, majd Japán 6%-kal.69 1. sz. ábra: A világ árukereskedelmének (export és import) megoszlása a főbb világgazdasági régiók szerint 2010-ben, (az EU belső kereskedelmét is beleszámítva, milliárd $ alapján, %)

EU27; 35,1% A világ többi része; 39,3%

EU27 USA Japán Kína A világ többi része

USA; 10,9% Kína; 9,9%

Japán; 4,9%

Saját készítésű ábra Forrás: a WTO 2010-es világkereskedelmi adatai (http://www.wto.org/english/news_e/pres11_e/pr628_e.htm#atable1) Letöltés dátuma: 2011. szeptember 22, 16:48

A fenti számok és a grafikon azt támasztják alá, hogy mind az EU, mind az USA nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepe meghatározó. A világgazdasági és világkereskedelmi folyamatokat alapjaiban képesek befolyásolni döntéseikkel, ugyanakkor egymásrautaltságuk is számottevő, mivel kölcsönösen egymás legfőbb partnerei. Ez az egymásrautaltság a 2008-ban kezdődő gazdasági világválság hatására még inkább előtérbe került, hiszen a krízis reálgazdaságra gyakorolt negatív hatása során drasztikusan romlottak a kereskedelmi mutatók is. Ebben a változó környezetben az Európai Uniónak és az USA-nak a világgazdasági növekedés és a válságból való kilábalás motorjaként az eddigieknél is jobban el kellett köteleznie magát a szabad, diszkrimináció-mentes kereskedelem mellett – és a jövőben is egyre inkább erre a gyakorlatra kell törekedniük. Ezt az elvet minden más elé helyezve kell megoldaniuk egyre hatékonyabban és 69

WTO, PRESS/628-as kiadvány (2011), (http://www.wto.org/english/news_e/pres11_e/pr628_e.pdf) Letöltés dátuma: 2011. szeptember 22, 16:48

- 31 -

rugalmasabban a folyamatos kereskedelmi konfliktusaikat is. Kapcsolatukra ugyan az egyre hatékonyabb stratégiai politikai jellegű együttműködés jellemző, ez az összefonódás azonban nem szab gátat kisebb-nagyobb kereskedelmi nézeteltéréseknek.

III. Konfliktusok és fellépések az EU-USA kapcsolatokban

3.1 A két nagyhatalom egymással szembeni kereskedelempolitikai fellépéseinek színterei Az EU nemzetközi kereskedelmi fellépései kereskedelempolitikája mindkét főbb terepén - a nemzetközi szervezetekben és a bilaterális kapcsolataiban egyaránt – léteznek, azonban igen eltérő súllyal. Az európai integráció kereskedelmi sajátossága elsősorban az, hogy áruforgalmában a belső kereskedelem aránya átlagosan eléri a kétharmadot, tehát árukereskedelmének nagy része vámunióján belül bonyolódik le. Ha hozzávesszük bilaterális kapcsolatai által érintett kereskedelmi partnereit is, ez az arány eléri a háromnegyed részt. Kijelenthetjük tehát, hogy az EU áruforgalmát főként belső, illetve bilaterális kapcsolatrendszerében megtalálható szabadkereskedelmi partnereivel való külső szabályozások befolyásolják. Kereskedelmi fellépéseinek fő forrását azonban nem csak kétoldalú kapcsolatai jelentik, a problémák sokkal inkább multilaterális fórumokon (WTO), és elsősorban legfőbb kereskedelmi partnerei vonatkozásában merülnek fel. Ezek a világkereskedelmi partnerországok az USA, Kína, valamint további ázsiai területek. Az Európai Közösség megalakulásának éveiben az Egyesült Államok lépett fel legmarkánsabban az integráció külső országokra gyakorolt hátrányos hatásaival szemben. Az 1960-as és ’70-es években az integráció harmadik országok kereskedelmére gyakorolt káros hatásai egyre inkább előtérbe hívták az e mechanizmusok enyhítését támogató multilaterális fórumokat. A ma uralkodó szabadkereskedelmi szellemiség, és a kereskedelmi liberalizáció elősegítése ezekben az évtizedekben kezdett kialakulni. A GATT eleinte ténylegesen a nemzetközi liberalizációs törekvések úttörőjeként töltött be szerepet a világkereskedelemben, de az 1980-as évektől kezdve egyre inkább adott színteret az Európai Közösség és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi vitáknak. Később ezt az intézményi szerepkört a GATT utódaként létrejött WTO töltötte be a ’90-es évektől kezdődően. A Kereskedelmi Világszervezet vitarendezési rendszere mellett az

- 32 -

évtized közepétől kezdve kialakult egy sokoldalú, bilaterális jellegű intézményi struktúra is, amely mára a multilaterális vitarendezési eszközök kiegészítőjévé vált. E kétoldalú struktúra alapjának a Transzatlanti Nyilatkozat volt tekinthető, amelyet 1990-ben fogadott el az Európai Közösség és az Egyesült Államok annak érdekében, hogy szélesebb körű és strukturáltabb együttműködést valósíthassanak meg.70 Az általános együttműködés mélyítésének kérdésén kívül a nyilatkozat többek között olyan közös problémákra igyekezett megoldást találni, mint az e-kereskedelem, a fogyasztóvédelem, valamint a környezetvédelem és az élelmiszerbiztonság kérdései. A két közösség által 1995-ben megkötött Új Transzatlanti Napirend további megerősítéseket hozott parlamenti kapcsolataik terén, és a korábbi interparlamentáris találkozók intézményesítése következtében létrejött az ún. Transzatlanti Törvényhozói Dialógus (TLD). Ennek keretében évente két konferenciára kerül sor az Európai Parlament és az USA Kongresszusának küldöttségei között, a folyamatos párbeszéd fenntartása és közös érdekeltségű kérdések megvitatása céljából.71 Ezek a keretek tehát stabil hátteret nyújtanak a kereskedelmi konfliktusok enyhítésére és megelőzésére, teljesen kiszűrni azonban nem tudják azokat. A viták legtöbb esetben az árukereskedelem csupán 1-2%-át érintik,72 azonban így sem elhanyagolhatók, hiszen ez a szám is nagy áruforgalmat takar, továbbá a gazdaság szektoraira – és az azokon belüli árufőcsoportokra – összpontosulva jelentős hatással bírnak.

3.2 Az EU és az USA kereskedelmi konfliktusainak csoportjai Az EU és az USA közötti konfliktusok – jellegük alapján, és aszerint, hogy milyen forrásból erednek – négy nagyobb csoportra oszthatók.73 Az első csoportba az agrárszektort érintő ellentétek tartoznak. A transzatlanti kapcsolatokban a mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos viták mindig is nagy port kavartak. A kormányok sok esetben próbálják védeni a mezőgazdaságban dolgozókat a piaci hatásoktól, ami óhatatlanul viták kialakulásához vezet. Az USA részéről az agrárviták kialakulásáért az EU Közös Agrár 70

Világgazdasági Kutatóintézet – A sikeres EU-tagság nemzetközi tényezői (2007), p. 2-3 (http://www.vki.hu/kulkapcs/nemzetkozi_kereskedelem.pdf) Letöltés dátuma: 2011. március 11, 16:38 71 Európai Bizottság – The European Union and The United States (2006), p. 8 (http://www.eurunion.org/partner/euusrelations/EUUSGlobParts.pdf) Letöltés dátuma: 2011. október 24, 23:43 72 Mark A. Pollack – The Political Economy of the Transatlantic Partnership (2003), p. iv (http://www.eui.eu/Documents/RSCAS/e-texts/200306HMTMvFReport.pdf) Letöltés Dátuma: 2011. október 2, 08:30 73 Ld. 70. lábjegyzet, p. 3

- 33 -

Politikáját teszik felelőssé. Az ezzel kapcsolatos feszültségek az Uruguay-i forduló lezárása óta sokat enyhültek, mivel az pontosan meghatározta a felek számára az agrár- és kereskedelempolitikai kereteket. Világossá tette továbbá, hogy az országok milyen mennyiségben exportálhatnak támogatásokkal agrártermékeket. Az Uruguay-i Forduló Agrár Megállapodásában egy 9 évre szóló „béke klauzula” is szerepelt, melyben a felek azt vállalták, hogy nem hadakoznak a többi ország szubvencióival kapcsolatban.74

3.2.1 A mezőgazdasági termékek körüli viták

A mezőgazdasági viták fő okozójának amerikai oldalról a Közös Agrárpolitikát tekintették. Az 1980-as években számos mezőgazdasági konfliktushelyzetet kötöttek az EU agrárpolitikájához, melyek megoldása sok esetben állította nagy kihívások elé a GATT vitarendezési rendszerét. A mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos viták súlyát jól mutatja a másfél évtizedig elhúzódó, az EU és az USA között az 1990-es években kialakult banánvita. Az ellentét alapjául az EU banánimport-szabályozási rendszere szolgált, amely diszkriminatív módon előnyben részesítette bizonyos harmadik országok (döntően volt gyarmat országok) termékeit oly módon, hogy kontingenseket állapított meg más szállítókkal szemben. A konfliktus okán az Egyesült Államok – egyfajta visszavágásként – nagyrészt európai luxuscikkek importját érintő vámjait megemelte. A banánvitát eleinte a GATT, majd a WTO Vitarendezési Mechanizmusa keretében igyekeztek csillapítani, azonban így is az egyik legösszetettebb ellentétté nőtte ki magát. A konfliktus furcsasága, hogy az USA a világ egyik legnagyobb banánimportőreként bírálta az Európai Közösséget, annak ellenére, hogy a szabályozás az exportőr országokra nézve fejtett ki hátrányos hatást. A rengeteg felet érintő, mindkét oldalról sok érdeket sértő vitát végül egy 2009. december 15-én aláírt egyezmény zárta le, a WTO nyújtotta tárgyalási lehetőségeknek köszönhetően. Az egyezmény hivatalos neve a „Banánkereskedelemről szóló Genfi megállapodás”, amely deklarálja, hogy az EU 2017-ig fokozatosan, évről évre csökkenti a banánimportot érintő vámjait, a 2009-es 148 Euró/tonnás szintről egészen 114 Euró/tonnáig.75

74

Raymond J. Ahearn – Trade Conflict and US-European Unios Economic Relationship (2006), p. 10-11 (http://www.au.af.mil/au/awc/awcgate/crs/rl30732.pdf) Letöltés dátuma: 2011. október 24, 23:40 75 Kacsirek László – Az EU-USA banánvita, és ami mögötte van (2010), p. 2,22 (http://unipub.lib.unicorvinus.hu/204/1/Fordulat_Kacsirek.pdf) Letöltés dátuma: 2011. október 25, 12:51; WTO, DS27. sz. vita (http://www.wto.org/english/tratop_e/dispu_e/cases_e/ds27_e.htm) Letöltés dátuma: 2011. október25, 13:03

- 34 -

Jelentősebb konfliktust okozott az USA és Belgium közötti rizsvita is, melyben az előbbi fél kritikákkal illette a belgiumi szabályozást, amely az amerikai import rizsre magasabb vámok kivetését tette lehetővé. Az USA 2000-ben fordult a WTO-hoz annak érdekében, hogy az ügyben konzultációk induljanak el az Európai Bizottsággal a belga szabályozásról. A konfliktust közös megegyezésre, 2001-ben lezárták.76 Megemlíthető továbbá az EU amerikai takarmánytermékekre vonatkozó vámtarifa-alapú kvótarendszere (TRQ), melyet 5 nappal az után vált alkalmazhatóvá, hogy az USA védintézkedéseket vezetett be az európai import búzasikérre, melyet az európai fél WTO egyezmény-ellenesnek gondolt. A vita mindkét oldalról intézkedéseket hozott a másik fél kárára,

végül

azonban

a

WTO

javaslatára

megegyeztek

az

álláspontok

összehangolásában.77

3.2.2 A technológiai fejlődésből eredő viták

A viták második kategóriája a technológiai fejlődésből adódó ellentéteket foglalja magában. Az ezekhez kapcsolódó témakörök viszonylag új területeknek számítanak a vitarendezésben, de ennél a kategóriánál is találhatunk mezőgazdasági jellegű vonatkozásokat – például a génmódosított növények (GMO-k), vagy a hormonkezeléses technikával előállított hús- és tejtermékek kapcsán (elsősorban a marhahús-ipar érintett). E termékek főleg az USA piacáról származnak, és az olcsóbb előállításnak köszönhetően általában jóval versenyképesebbek a hagyományos technikákkal készített, más országokból érkező árukkal szemben. Egyelőre nem alakult még ki olyan közösségi elhatározás, amely egységesen lépne fel e termékek piacra jutása ellen. Az USA azonban már ezt az EUtagállami ellenállást is kifogásolja a WTO fórumain, ugyanis szerinte nem bizonyított egyértelműen a génmódosított termékek káros hatása, így az azok ellen irányuló bármilyen nemű szankció és korlátozás jogtalan. Ez a témakör a manipulált termékek egyre gyorsabb ütemű terjedésével várhatóan a jövőben is napirenden fog maradni. Egy másik kérdéskör is egyre szorosabban kapcsolódik az informatika és a technológia témaköréhez, mégpedig az információ és az információáramlás kezelése. Ez lefedi a szellemi tulajdonok kérdéskörét is, amivel kapcsolatban számos alkalommal fordultak a 76

WTO, DS210. sz. vita (http://www.wto.org/english/tratop_e/dispu_e/cases_e/ds210_e.htm) Letöltés dátuma: 2011. október 15, 17:24 77 WTO, DS166. sz. vita (http://www.wto.org/english/tratop_e/dispu_e/cases_e/ds166_e.htm); DS223. sz. vita (http://www.wto.org/english/tratop_e/dispu_e/cases_e/ds223_e.htm) Letöltés dátuma: 2011. október 15, 17:41

- 35 -

felek a WTO-hoz.78 Mind az európai, mind a tengerentúli nagyhatalom másképp közelíti meg, illetve különböző módon kezeli és szabályozza ezeket a területeket. Az információáramlásra vonatkozó szabályozás azért különösen fontos, mert nem csak a személyes, hanem gazdasági vonatkozású információkra is kiterjed. A két fél alapjaiban véve különbözően közelít a témakörhöz. Míg az USA az önszabályozás és a lehető legnagyobb liberalizáltság híve, az EU sokkal inkább kötött, erősen szabályozott módon kezeli a kérdést. Ez a különbözőség a technológia fejlődésével várhatóan szintén egyre nagyobb vitaforrást jelent majd.79

3.2.3 A versenytorzító intézkedések körül kialakult viták

A viták harmadik csoportja a versenytorzító intézkedéseket fedi le. Ez egy tág témakör, hiszen minden olyan diszkriminatív gyakorlatra kiterjed, ami versenyellenes, legyen

szó

szubvencióról,

kontingensről,

kvóták

megállapításáról,

vagy

akár

adótámogatásról. Számos példát találunk az említett eszközök körében, de talán az egyik legmélyebb konfliktust az Egyesült Államok által egyes amerikai exportőr vállalatok számára nyújtott szubvenció okozta. E támogatás keretében az USA egy 1984 óta érvényben lévő törvény alapján (Foreign Sales Corporation Act) biztosított adókedvezményeket amerikai kereskedelmi vállalatok részére. Az adókedvezmények mértéke átlagosan elérte a 30%-ot, és az amerikai exportvállalatok több mint fele részesült belőlük. Az EU ezt a nemzetközi kereskedelmi szabályozással ellentétes szubvenciót kifogásolva fordult a WTO-hoz 2000 novemberében azzal a céllal, hogy több mint négy milliárd USD értékben legyen lehetősége érvényesíteni bizonyos kereskedelmi szankciókat az Egyesült Államok ellen. A Kereskedelmi Világszervezet 2003-ban engedélyezte az EU számára a kért lehetőséget, de a szankciókat csak 2004-ben, fokozatosan kezdték érvényesíteni. A retorziós keretet az amerikai FSC törvény által biztosított támogatások összege alapján határozták meg.80 Az EU a szankcionálást az amerikai termékek széles csoportjára (gyümölcsök, zöldségek, hús- és tejtermékek, ékszerek, textíliák, sport- és játékszerek, szerszámok, gépipari termékek) kivetett 78

Mark A. Pollack – The Political Economy of the Transatlantic Partnership (2003), p. 25-28 (http://www.eui.eu/Documents/RSCAS/e-texts/200306HMTMvFReport.pdf) Letöltés Dátuma: 2011. október 2, 08:30 79 Világgazdasági Kutatóintézet – A sikeres EU-tagság nemzetközi tényezői (2007), p. 4-5 (http://www.vki.hu/kulkapcs/nemzetkozi_kereskedelem.pdf) Letöltés dátuma: 2011. március 11, 16:38 80 Raymond J. Ahearn – Trade Conflict and US-European Unios Economic Relationship (2006), p. 18-19 (http://www.au.af.mil/au/awc/awcgate/crs/rl30732.pdf) Letöltés dátuma: 2011. október 24, 23:40

- 36 -

pótvámokkal valósította meg.81 Az intézkedések megkezdése arra késztette az USA-t, hogy a korábbi kifogásolt törvényeket eltörölje. 2004 októberében az Egyesült Államok Kongresszusa egy új, az FSC szabályozásoknak véget vető törvényt fogadott el (American Jobs Creation Act), amely a kereskedelmi vállalatok adóterhinek csökkentését deklarálja. Így már nem speciális adókedvezmény formájában támogatják az exportőröket, hanem általános adócsökkentésekkel. Az új törvény elfogadása révén az EU megszűntette az Egyesült Államokra érvényesített szankcióit.82 Az FSC törvény természetesen csak egy az ebbe a csoportba tartozó konfliktusok közül, megemlíthető az amerikai és európai (Airbus) repülőgyártók kétoldalú közvetett támogatása is, többek között az acélgyártók megsegítésével. Az USA markánsan kifogásolta az Airbus vállalatot segítő európai rendszert, amely már a repülőgépgyártás folyamata megtervezésének szakaszában támogatásokhoz juttatta a céget. A WTO Vitarendezési Testületének 2011 júniusában tartott ülésén az EU arról biztosította a testületet, hogy a konfliktus megoldására vonatkozó korábbi javaslatait elfogadja, és alkalmazza.83 A versenytorzító intézkedések körébe tartozik az USA által kivetett kikötői karbantartási adó (HMT) vitás kérdése is. Az Európai Bizottság az illeték kivetését a WTO egyezmények több szinten való megsértésével kötötte össze, és orvoslattal fordult a szervezethez. Az 1998 óta tartó vita máig sem került megoldásra.84

3.2.4 A politikát érintő kérdések

A negyedik csoport olyan konfliktusokat tartalmaz, melyek az EU, vagy az Egyesült Államok politikai és gazdasági érdekeik védelme okán pattantak ki. E viták alapjait egymástól nagyon eltérő külpolitikai célok és prioritások, vagy érdekek adják. Az EU által a leginkább kifogásolt amerikai lépés az 1996-os „Helms Burton Act” elnevezésű törvény elfogadása volt, amely egy USA és Kuba közötti katonai incidenst 81 EUvonal – Életbe léptek az EU kereskedelmi szankciói az Egyesült Államok ellen (http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=920) Letöltés dátuma: 2011. október 4, 13:27 82 Az Egyesült Államok Kongresszusának Adóügyi Bizottsága – H.R. 4520, American Jobs Creation Act (2004) (http://waysandmeans.house.gov/Media/pdf/hr4520/hr4520summary.pdf) Letöltés dátuma: 2011 október 4, 16:30 83 WTO, DS316. sz. vita (http://www.wto.org/english/tratop_e/dispu_e/cases_e/ds316_e.htm) Letöltés dátuma: 2011. október 15, 16:36 84 WTO, DS118. sz. vita (http://www.wto.org/english/tratop_e/dispu_e/cases_e/ds118_e.htm) Letöltés dátuma: 2011. október 15, 16:43

- 37 -

alapul véve és arra hivatkozva gazdaságilag el kívánta szigetelni Kubát. A WTO az EU indítványozására

szabályellenesnek

ítélte

a

törvényt,

azonban

az

amerikaiak

nemzetbiztonsági okokra hivatkozva megkérdőjelezték a WTO kompetenciáját az ügyben. A fokozatosan erősödő nemzetközi nyomás miatt azonban az USA ígéretet tett a törvény módosítására, illetve átgondolására.85 Az e csoporthoz köthető, USA részéről transzatlanti partnerét érintő bírálatok nagy része az EU harmadik országokkal fenntartott preferenciális kereskedelmi rendszerével kapcsolatos. Az Egyesült Államok diszkriminatívnak, és saját kereskedelempolitikáját hátrányosan érintő rendszernek tartja a GPS-megállapodásokat. A rendszer kiterjed leendő kelet-európai tagországokra, és afrikai, valamint a karibi-térséghez tartozó fejlődő országokra. A megállapodások miatt jelenleg csupán 8 ország – beleértve az USA-t, Japánt és Kanadát – részesül legnagyobb kedvezményes bánásmódban (MFN) az EU irányába megvalósuló exportok terén. A preferenciarendszerben szereplő más országok viszont az MFN kondícióinál is kedvezőbben tudnak az EU piacára jutni. A Kereskedelmi Világszervezet elismeri ugyan, hogy a GSP főleg az európai közösség javát szolgálja, ám a kérdés kényességére és az érintett országok nagy számára hivatkozva egyelőre még nem intézkedett az ügyben. A másik oldalról - egyfajta ellentámadásként – az EU aggodalmát fejezte ki az USA további szabadkereskedelmi törekvéseivel kapcsolatban. E törekvések alatt az Egyesült Államok szabadkereskedelmi tárgyalásait érti, melyeket többek között APEC-országokkal, a latin-amerikai térség egyes országaival és az Összamerikai Szabadkereskedelmi Övezet (FTAA) elképzelésben érintett területekkel folytat. Az Európai Unió az e tárgyalásokból esetlegesen kialakuló lehetséges szabadkereskedelmi megállapodásokat saját exportja szempontjából károsnak és diszkriminatívnak tartja. Az EU, félelmeitől vezérelve, az USA szabadkereskedelmi törekvései ellenpólusaként preferenciális tárgyalásokat kezdett Mexikóval (NAFTA-tag), és a latin-amerikai Mercosur-országokkal.86 A kereskedelmi viták oly módon is csoportosíthatók, hogy azok jellege hagyományos, vagy új típusú-e. A két csoportba aszerint sorolhatók be a konfliktusok, hogy azok a gazdaság mely fő szektorait érintik. E logika mentén haladva önálló csoportot alkotnak a mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos konfliktusok, az ipari produktumokat érintő viták, és a szolgáltatások kereskedelme körül kialakult nézeteltérések. Az első két

85 86

Ld. 80. lábjegyzet, p. 16-17 Ld. 80. lábjegyzet, p.17-18

- 38 -

csoport vitái lehetnek mind hagyományos jellegűek, mind újkeletűek, a harmadik csoportba tartozó konfliktusok viszont kizárólag új típusú viták csoportjába tartozhatnak. Ez azzal magyarázható, hogy a szolgáltatóipar viszonylag fiatal ágazatnak számít – legalább is a ma ismert, gazdasági szektorok között fontos szerepet betöltő formájában. A hagyományos és újkeletű viták csoportja két-két kategóriában osztható tovább. Előbbi a vámjellegű akadályok és a szubvenciók kategóriáját tartalmazza, míg utóbbi a szellemi tulajdonjogok és a szabályozások keretén belüli akadályokat fedi le. Új típusú vitának számítanak egyes ipari szektort érintő ügyek, például az Európai Bizottság 925/1999-es rendelete - mely a hangszennyezés visszaszorítása érdekében a zsúfolt európai repterekről kívánta azokat a repülőgépeket kiszorítani, amelyek elavult hangtompító rendszerrel rendelkeztek -, vagy a Havana Club kubai szeszesitalgyártó márkanevével kapcsolatos vita. Ugyanebbe a csoportba sorolható, azonban már a szolgáltatások kategóriájába az írországi zene szerzői jogaival kapcsolatos ügy.87 A konfliktusok szektorális és jellege szerinti besorolását az alábbi táblázat szemlélteti, amely horizontálisan és vertikálisan osztja fel a vitákat. 2. sz. táblázat

Új típusú

Hagyományos

Az EU és az USA közötti kereskedelmi viták csoportosítása Mezőgazdaság

Ipar

Vámjellegű akadályok

Banánvita, belga rizsvita, vámtarifaalapú kvótarendszer

Kikötői karbantartási illeték, amerikai antidömping vámok (acélipar)

Szubvenciók

Exporttámogatások

Airbus, Boeing, FSC

Szabályozási akadályok

"Hormonkezelt" marhahús, génmódosított növények (GMO-k)

EU hangszennyezési szabályozása

Adatvédelem, információáramlás

Havana Club

Ír zene szerzői jogai

Szellemi tulajdonjogok

Szolgáltatások

Forrás: Mark A. Pollack, 2003, in: The Political Economy of the Transatlantic Partnership, p. 18 (http://www.eui.eu/Documents/RSCAS/e-texts/200306HMTMvFReport.pdf) Letöltés dátuma: 2011.október 2, 08:30

87

Mark A. Pollack – The Political Economy of the Transatlantic Partnership (2003), p. 17-20 (http://www.eui.eu/Documents/RSCAS/e-texts/200306HMTMvFReport.pdf) Letöltés Dátuma: 2011. október 2, 08:30

- 39 -

3.3 Az EU-USA kereskedelmi konfliktusainak hatásai Az előbbiekben láthattuk, hogy a két régiónak számos kereskedelmi vitája volt már egymással, és valószínűsíthetően lesz is a jövőben. A viták, annak ellenére, hogy a transzatlanti árukereskedelem csupán töredékét érintik, általában nagy visszhangot kapnak a szaksajtóban. A vitatott kereskedelemi ügyek mögött ténylegesen nagy árumennyiség van, de az EU-USA között felmerülő konfliktushelyzetek a legtöbb esetben nem olyan súlyosak, mint amilyennek tűnnek. A transzatlanti együttműködés a sorozatos nézeteltérések ellenére töretlen, és nem látszik kirajzolódni a legkisebb jele sem a két partner közötti eltávolodásnak. A konfliktusok sokkal inkább szolgálnak arra, hogy a megfelelő gazdasági és politikai következtetéseket levonhassák belőlük a felek, amellett a másik szerep mellett, hogy megoldásuk kihívások elé állítsa a Kereskedelmi Világszervezetet, és annak vitarendezési mechanizmusát.88 A kereskedelmi viták hatásait alapvetően két kategóriába sorolhatjuk aszerint, hogy a felek kapcsolatrendszerének mely szintjén gyakorolnak befolyást. Az első csoport a két partner közötti kétoldalú kapcsolatokra ható konfliktusok csoportja, a másodikba pedig multilaterális kapcsolataikat alakító viták tartoznak.

3.3.1 Bilaterális kapcsolatukra gyakorolt hatások

Az EU-USA kétoldalú kapcsolataiból kiteljesedő kereskedelmi viták általában egymás gazdaságára és politikáira vannak hatással. A hatások sokszor szembetűnő változásokat okoznak, de mértékük nehezen határozható meg. A konfliktusok közvetlen gazdasági költségei ennek ellenére jól mérhetők. A „banánvitát” megtorlandó, megemelt amerikai védővámok például közel 300 Millió USD értékben érintettek európai árucikkeket, az elhíresült amerikai exporttámogató törvény (FSC) pedig 2 Milliárd $-os szankciót – pótvámok formájában - eredményezett az EU részéről. Mindkét esetben büntetővámokat alkalmaztak, melyek nagymértékben megnövelik az általuk érintett termékek árát, megnehezítve ezzel az európai, vagy amerikai termelők árueladását egymás piacán. Ezeket a megtorló intézkedéseket azért alkalmazzák egymással szemben, hogy nyomást

gyakoroljanak

a

másik

–

sokszor

WTO-szabályellenes

–

kereskedelempolitikájára, és sarkallják annak kifogásolt részei módosítására. A 88

Raymond J. Ahearn – Trade Conflict and US-European Unios Economic Relationship (2006), p. 31 (http://www.au.af.mil/au/awc/awcgate/crs/rl30732.pdf) Letöltés dátuma: 2011. október 24, 23:40

- 40 -

büntetővámok hatásai azonban nem csak számokban mérhetők, és nem csak a büntetett fél számára jelentenek költségeket, hanem a szankcionálóra nézve is. Hátrányos hatással vannak a büntető ország gazdaságának több szereplőjére is, az importőrökre, a fogyasztókra, és azokra az előállítókra, akiknek termelési folyamatában a büntetett importáruk szerepelnek.89 Akár az Európai Bizottság, akár az Egyesült Államok Kongresszusa részéről való minden olyan törekvés, ami további árucikkek körére vonatkozóan alkalmazna szankcionálásokat,

nagymértékű

politikai

szembenálláshoz

vezethetne.

Gazdasági

összefonódásuk (FDI beruházások által, kölcsönös felvásárlásaik és multinacionális vállalatok kialakulásának terén) azonban oly mértékű, ami egy nagyobb kereskedelmi hadakozás elkezdését irracionálissá teszi.90 A viták politikai hatásai sokkal nehezebben határozhatók meg és számíthatók ki. Nem lehet tudni pontosan, hogy egy konkrét kereskedelmi konfliktus mennyire van hatással az általános politikai együttműködésre. Annyi biztos, hogy a sajtóban nagy visszhangot keltő viták befolyással vannak a közvéleményre, a közvélemény pedig politika-alakító hatással bír. Természetesen, ameddig mindkét fél a viták megoldására és nem elmérgesítésére törekszik, egy általánosabb EU vagy USA-ellenes közhangulat kialakulása a közeljövőben nem reális.91

3.3.2 Multilaterális kapcsolatrendszerükre gyakorolt hatások

Az EU-USA konfliktusai nem csak kétoldalú kapcsolataikat érintik, sokszor közvetlen hatásoknak vannak kitéve a sokoldalú kapcsolatrendszerük szereplői is, elsősorban a WTO, és ezzel közvetetten a szervezethez csatlakozott országok. A Kereskedelmi Világszervezetben betöltött szerepüket illetően elmondható, hogy mindkét nagyhatalom igyekszik minél szerteágazóbb és jobban működő kapcsolatrendszert kialakítani. Ennek hátterében a világhatalmi pozíciójuk megerősítésére való törekvés áll, mind az EU, mind az USA a világ vezető gazdaságává akar válni. Ugyanakkor példamutatóan szerepet kell vállalniuk együttműködésük terén a WTO-ban, és annak szabályrendszere mellett maximális elkötelezettséggel kell kiállniuk. Az egyéni érdekek azonban ugyanolyan fontosak – ha nem fontosabbak - a nagyhatalmak számára, mint 89

Ld. 88. lábjegyzet, p. 31 Ld. 88. lábjegyzet, p. 32 91 Ld. 88. lábjegyzet, p. 32-33 90

- 41 -

nemzetközi érdekeik, ezért a világszervezetekben való példamutatást az önös célok sokszor ellehetetlenítik. Ez azért okozhat problémát, mert ha a két partner a WTO szabályrendszerét figyelmen kívül hagyva jár el kereskedelempolitikájában – és ezt különösebb büntetések nélkül teheti meg -, az megkérdőjelezheti a szervezet szükségességét. A szervezet hitelessége tehát nagyban függ a hatékony és pártatlan vitarendezési rendszerétől. Egyes konkrét konfliktusok megoldásánál azonban a felek minden kiskaput kihasználnak arra, hogy elhúzzák az ügyeket érintő döntések meghozatalát, és a későbbiekben sem minden esetben cselekednek a döntéseknek megfelelően. Minden ilyen jellegű magatartás a WTO-t mint szervezetet gyengíti, hiszen ameddig az EU és az USA különösebb következmények nélkül kijátszhatják a nemzetközileg elfogadott kereskedelmi szabályokat, más országok jogosan járhatnának el ugyanígy. Természetesen azt sem lehet elvárni a szervezettől, hogy olyan konfliktusoknál adjon egyértelmű iránymutatást, amelyek szerteágazó hatásokkal vannak a nagyhatalmak közvetlen környezetére akár gazdasági, társadalmi, vagy más szempontból, vagy amelyeknél nagy különbségek mutatkoznak a konfrontálódó felek hozzáállásában. Sem az EU-nak, sem az USA-nak nem szabadna az ennyire komplex kérdéseket a WTO elé vinni, hiszen mindkét fél számára elfogadható, „jó” döntés úgysem születhet.92

3.4 A konfliktuskezelés módjai Az EU-USA konfliktusok kezelése kapcsán elmondhatjuk, hogy a viták természetétől függően azok megoldása minden esetben különböző megközelítést, viszont azonos érzékenységet és óvatosságot követel meg. Egy hagyományos jellegű konfliktus enyhítése teljesen más jellegű kihívások elé állítja a feleket, mint pl. egy külpolitikát, vagy szabályozási

rendszert

érintő

vita.

Az

eltérések

nem

csak

a

viták

okainak

különbözőségéből erednek, hanem az eltérő hatalmi érdekekből, az intézményi keretek meglétéből is. A konfliktuskezelést alapvetően az olyan tényezők segítik, mint a két- és sokoldalú egyezményekben rögzített vitarendezési módszerek, az alapvető elkötelezettség a protekcionizmus ellen, valamint a formális és informális megállapodások sokasága. Ezek adják tehát a vitarendezés alapjait, továbbá sok esetben zárják ki a konfliktusok

92

Ld. 88. lábjegyzet, p. 33-34

- 42 -

kialakulásának

és

kiteljesedésének

lehetőségét.

E

keretek

azonban

a

viták

különbözőségéből eredően nem jelentenek egységes megoldást A hagyományos konfliktusok körébe leginkább az olyan kérdések tartoznak, mint pl. a termelők védelmével kapcsolatos protekcionista lépések, vagy az állami támogatások. Ezeket a vitatípusokat alapvetően bilaterális és multilaterális egyezmények igyekeznek enyhíteni. A multilaterális szabályozás alapjait a Kereskedelmi Világszervezet adja, amely irányítja a vámok használhatóságát és a korlátozó intézkedések alkalmazhatóságát, továbbá fórumot ad a konzultációk számára. E szervezet szabályozási keretrendszere enyhíti az olyan vitákat, amelyek az agrárszektorral, a repülőgépgyártókkal, az acélgyártással, és a kontingensekkel kapcsolatosak. A WTO Uruguay-i fordulójának agrár-megállapodásai tompítják pl. az EU közös piacának védelmével, vagy a harmadik országok piacaira történő export támogatásával kapcsolatos vitákat. A szubvenciókra vonatkozó multilaterális megállapodások pedig a repülőgép- és acélgyártókkal kapcsolatos konfliktusok kezelésére adnak lehetőséget.93 Az állami támogatások témaköre szorosan kapcsolódik az ipari szektort érintő szabályozásokhoz. Európában az egységes és versenyképes közös piac kialakítására tett törekvések magukban foglalják a szubvenciók és állami támogatások egyre nagyobb tiltását, ami az iparhoz tartozó repülőgép- és acélgyártás területeihez kapcsolódó viták számának és súlyosságának mérséklődéséhez vezet.94 A külpolitikai jellegű, szankciókkal kapcsolatos konfliktusok megoldására a hagyományos vitákkal ellenkezőleg még nem alakult ki annyira kiforrott és szerteágazó intézményes keretrendszer. A konfliktusok számát az egyre inkább összefonódó amerikai és európai üzleti kapcsolatok csökkenthetik ugyan, de amennyiben a transzatlanti partnerek továbbra is a kereskedelmet használják fel külpolitikai céljaik érvényesítésére, ennek megvalósulása a jövőben nem valószínű. A legtöbb EU-USA kereskedelmi jellegű vita rendezésére nincs olyan két- vagy sokoldalú megállapodás, amely segíthetne a két régió alapvető külpolitikai különbözőségeinek összehangolásában. A WTO ritkán avatkozik be ilyen konfliktusok esetén, nagyrészt azért, mert a legtöbb esetben csak nehezen, vagy egyáltalán nem mérhető az adott korlátozó intézkedés tényleges hatása, így az esetleges viszontlépésekkel történő kompenzáció mértéke is nehezen határozható meg. Számos

93

Raymond J. Ahearn – Trade Conflict and US-European Unios Economic Relationship (2006), p. 25 (http://www.au.af.mil/au/awc/awcgate/crs/rl30732.pdf) Letöltés dátuma: 2011. október 24, 23:40 94 Ld. 93. lábjegyzet, p. 26

- 43 -

esetben nem is a WTO a legalkalmasabb fórum az ilyen jellegű konfliktusok enyhítésére, sokkal inkább lenne célravezető a kétoldalú diplomáciai kapcsolatokkal történő vitarendezés.95 A konfliktusok nagy része az utóbbi időben egyre inkább ered a szabályozások különbözőségéből. A különböző területeket érintő szabályozásokat az országok elsődlegesen állampolgáraik védelmében alkotják meg, nagymértékben figyelembe véve a közvéleményt. Az ilyen jellegű viták megoldása pontosan emiatt sokkal összetettebb és hosszadalmasabb folyamat, mint a másik két konfliktustípus esetén, mivel a vitapartnerek jogosan hivatkozhatnak arra, hogy szabályaikat a népakaratnak megfelelően alkották meg. A WTO sok esetben nehézségekbe ütközik a vitakezelés során, mert nehezen határozható meg az egyensúly a nemzeti érdekek és az azzal szemben álló nemzetközi előírások között. Emiatt az EU és az USA inkább támaszkodik bilaterális kapcsolatrendszerére a szabályozásokból eredő konfliktusok megoldására, mintsem a WTO vitarendezési rendszerére.96 A szabályozásokban való együttműködés az egyik legfontosabb prioritássá vált az Új Transzatlanti Napirend elfogadása óta, mind az állami, mind a magánszektor számára. 1997-ben a transzatlanti partnerek hat fő szektorra kiterjedő megállapodási csomagot fogadtak el, amely érinti többek között a gyógyszeripari termékeket, az információs technológiai berendezéseket és az elektronikai cikkeket. Ennek keretében elismerték és elfogadták egymás gyártási, vizsgálati, valamint ellenőrzési szabványait az adott szektorokra vonatkozóan. A későbbiekben további kétoldalú egyezmények elfogadását irányozták elő más szektorok terén is (pl. a GMO-termékek kapcsán), azonban sok esetben oly mértékben állnak szemben egymással ipari érdekek és szabályozási eltérések, hogy azok ellehetetlenítik a konszenzust.97

95

Ld. 93. lábjegyzet, p. 27-28 Mark A. Pollack – Transatlantic Economic Disputes (2003), p. 71 97 Ld. 93. lábjegyzet, p. 29-30 96

- 44 -

IV. Az EU-USA kapcsolatrendszer egy multipoláris világban

4.1 A világ átrendeződése, a feltörekvő világgazdasági régiók A jelenlegi nyugat-központú világrend - amely a második világháború utáni időkben alakult ki – részben a feltörekvő gazdasági térségek, másrészt a globalizálódó világgazdaság, és a világhatalmi orientáltság keletre tolódása miatt közép- és hosszú távon várhatóan oly mértékben változik meg a következő években, hogy a mai világkép szinte felismerhetetlen lesz. Valószínűsíthetően egy olyan globális, multipoláris jellegű világrend alakulhat ki, amelyben a jelenlegi fő központok - az EU és az USA - mellett új, feltörekvő régiókból nagyhatalmakká váló szereplők is megjelennek majd. Ilyen potenciális aktorok lehetnek a BRIC országok (Brazília, Oroszország, India, Kína), melyek 2040-50 környékére ugyanolyan arányban részesülhetnek a világ GDP-jéből, mint a G7-ek együttesen98. A jelenlegi trendeket figyelembe véve a legnagyobb gazdasági hatalmak 2025-re az Egyesült Államok – bár kevésbé befolyásos szereppel –, Kína, India, Japán, Németország, Franciaország és Oroszország lehetnek. Előrejelzések szerint a világgazdaság növekedése a következő évtized közepére évente átlagosan 3-3,5% körüli szintet érhet el, ami kis mértékben alulmúlja az elmúlt két évtized éves átlagát. Hosszú távon a globális növekedés üteme lassulhat, szintje 2020 környékére kb. 2,7%-ra mérséklődhet99. A növekedés lassulása a gazdasági világválságból való kilábalással magyarázható, a jövőre nézve azonban nem ez a tendencia jelentheti a legnagyobb problémát a világgazdaságban. Hosszú távon sokkal inkább hordoz magában kockázatokat a növekedés mérséklődése a GDP/fő mutató vonatkozásában, valamint annak kérdése, hogy az országok mennyire lesznek képesek termelékenységüket fokozni. A fejlett országok bruttó hazai termékének növekedési üteme 2013-ra elérheti a válság előtti szintet. A fejlődő térségek az elmúlt két évben a növekedési trendjüket meghaladó ütemben bővültek, amely tendencia rövidtávon még megmaradhat, a következő évtized közepére vonatkozóan azonban nincs erre megalapozott kilátás. Közép- és hosszú távon a fejlett országok gazdasági növekedésének lassú mérséklődése várható, míg a feltörekvő 98

Nemzeti Hírszerzési Tanács, USA - Global Trends 2025: A Transformed World (2008), p. 12 (http://www.acus.org/files/publication_pdfs/3/Global-Trends-2025.pdf) Letöltés dátuma: 2011.szeptember.12, 21:06 99 The Conference Board, - Global Economic Outlook 2011 (http://www.conferenceboard.org/data/globaloutlook.cfm) Letöltés dátuma: 2011. november 20, 17:17

- 45 -

térségek és a fejlődő országok növekedési rátája töretlen maradhat, esetükben sem nagyobb mértékű lassulás, sem növekedés nem valószínű, tehát képesek lehetnek tartani a jelenlegi fejlődési ütemüket. Ez a tendencia azt jelentheti, hogy a fejlett térségek világgazdasági súlya csökkenhet, míg a fejlődő, feltörekvő régióké növekedhet. Ezt a globális átrendeződést szemlélteti az alábbi ábra is. 2. sz. ábra A fejlett országok és a világ többi országának részesedése a világ GDP-jéből 2011-ben, és várható részesedésük 2020-ban (%)

2011

2020

60,0% 50,0%

50,3%

49,7%

47,0%

53,0%

40,0% 30,0% 20,0% 10,0% 0,0% Fejlett gazdaságok*

A világ többi része összesen**

Saját készítésű ábra Forrás: a The Conference Board 2011-es adatai (http://www.conference-board.org/data/globaloutlook.cfm) *USA, EU-15, Japán, Kanada, Svájc, Norvégia, Izrael, Izland, Ciprus, Korea, Ausztrália, Tajvan kínai tartománya, Hong-Kong, Szingapúr, Új-Zéland és Málta **Feltörekvő piacok és fejlődő gazdaságok együttesen

A transzatlanti gazdaságok világpiaci súlya a fejlett térségek súlyának csökkenése által valószínűleg mérséklődni fog. A fejlett gazdaságok GDP növekedése 2008 és 2016 között alacsonyabb lesz, mint az 1996-2007-es időszakban (2013-ra évente átlagosan elérheti a 2% körüli szintet). Az USA bruttó hazai termékének növekedése 2012 és 2016 között évente átlagosan 2,1%-os lehet, míg Európáé ugyanezen időszakban 1,6%-os, ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államok túlszárnyalhatja Európát. A recesszió azonban még korántsem ért véget, és magában hordozza egy újabb visszaesés lehetőségét, ami a fejlett térségek válságból való kilábalását elhalasztaná. Egy újabb hanyatlás esetén a fejlett gazdaságok GDP-növekedése az átlagos 1-1,2% körüli éves szintre eshetne vissza. Kína

- 46 -

jelenlegi gyors növekedése hosszú távon a 2012 és 2016 közötti várható 6,8%-os éves átlagos szintről a 2017-2025-ös időszakra 3,5%-ra mérséklődhet, míg India esetében ugyanezen időszakokban a várható éves átlagos növekedési ütem 6,2%-ról 4,2%-ra csökkenhet. Így a feltörekvő gazdaságok együttes átlagos fejlődése az említett években 4,8%-ról 3,3%-ra lassulhat, míg a fejlett országok 2017-2025-ös időszakra predesztinált éves GDP-növekedése átlagosan 1,9%-os lehet. Latin-Amerika és Oroszország (beleértve a volt szovjet tagállamokat is a balti államok kivételével) bruttó hazai termékének átlagos változása 2012 és 2016 között évente 3,5% és 3% körül alakulhat, a 2017-2025-ös szakaszban pedig 3%-ot és 1%-ot érhet el.100 Az említett GDP adatok az előrejelzésekben felvázolt szcenáriók közül a semleges forgatókönyvet követik, de az optimista és pesszimista

elképzelések

megvalósulása

esetén

még

drasztikusabb

változások

következhetnek be. A globális növekedés lassulásával azonban mindenképp megváltozik a világgazdaság főbb szereplőinek súlya a világgazdaságban. Az alábbi ábra a világgazdaság nagyobb régiói jelenlegi és jövőbeni várható részesedését mutatja be a világ GDP-jéből. 3. sz. ábra A világ egyes nagy gazdasági régióinak részesedése a világ GDP-jéből 2011-ben, és várható részesedésük 2020-ban (%) 2011

2020

Kína

India

25,0% 22,5% 20,0% 17,5% 15,0% 12,5% 10,0% 7,5% 5,0% 2,5% 0,0% USA

EU-15

LatinAmerika

Oroszország*

Saját készítésű ábra Forrás: a The ConferenceBoard 2011-es adatai (http://www.conference-board.org/data/globaloutlook.cfm) *Beleértve a volt szovjet tagállamokat is, a balti államok kivételével

100

The Conference Board, - Global Economic Outlook 2011 (http://www.conferenceboard.org/data/globaloutlook.cfm) Letöltés dátuma: 2011. november 20, 17:17

- 47 -

Az ábrából megállapítható, hogy a feltörekvő gazdaságok közül a jövőben Kína és India rendelkezhet a legnagyobb világgazdasági befolyással. Latin-Amerika és Oroszország 2020-ra várható részesedésének csökkenése a világ bruttó hazai termékéből önmagában még nem jelenti azt, hogy e térségek kevésbé fontos szerepet töltenek majd be a világgazdaságban és világkereskedelemben. A feltörekvő régiók mindegyike nagy lehetőségekkel rendelkezik arra vonatkozóan, hogy egy későbbi többpólusú világrendben jelentős befolyású nagyhatalommá váljon. E lehetőségek ismeretében, a globális tendenciákat figyelembe véve mutatom be a következőkben a világgazdaság feltörekvő piacainak lehetséges világgazdasági szerepét a jövőre vonatkozóan.

4.1.1 Kettősségek országa, Kína

Kína várhatóan a legnagyobb befolyással lesz a világgazdaságra a következő 10-20 évben. Amennyiben folytatódnak a jelenlegi trendek, az ázsiai ország 2025-re a világ legnagyobb gazdaságává válhat. Kína gazdasági növekedésének üteme lassulhat ugyan, de így is jelentősen meghaladhatja a nyugati hatalmakét. A gazdasági növekedés motorja továbbra is a belső ipari termelés lehet, azonban egyes gazdasági szektoraiban a külföldi piacoktól való függősége - mind nyersanyagok, mind technológia tekintetében – megmaradhat. Igényeit a későbbiekben változatlanul legnagyobb kereskedelmi partnerei, az EU és az USA elégíthetik ki,101 ami a nyugati hatalmak kezében kulcsfontosságú ütőkártyát jelenthet. Kínának a növekedés eléréséhez azonban tovább kell haladnia a kereskedelmi nyitás útján, ezzel együtt a jövőben változatlanul meg kell küzdenie olyan belső problémákkal, mint például a szociális téren meglévő instabilitása, pénzügyi rendszerének ingatagsága, a munkanélküliség, az egyes területei közötti egyenlőtlenségek, és fejletlen infrastruktúrája. Az ország legkényesebb kérdését mindezen tényezők mellett a piacgazdaságon alapuló gazdasági felépítésének, és az ehhez párosuló kommunista jellegű, egypártrendszerű politikai vezetésének alapvető ellentmondása adja.102 Amennyiben a jövőben nem valósul meg nagyobb politikai átrendeződés, rendszerváltozás Kínában, az lassíthatja nyitott piacgazdasága által hajtott fejlődését.

101

Nemzeti Hírszerzési Tanács, USA – Global Trends 2025: A Transformed World (2008), p. 49-50 (http://www.acus.org/files/publication_pdfs/3/Global-Trends-2025.pdf) Letöltés dátuma: 2011.szeptember.12, 21:06 102 Majoros Pál - Kína, a világgazdaság motorja, in: Majoros Pál (Szerk.), Bassa Zoltán, Buzás Sándor, Ludvig Zsuzsa, Székely-Doby András, Szigetvári Tamás - Világgazdasági régiók, Perfekt kiadó, Budapest, (2004), p. 118, 160-162

- 48 -

4.1.2 Gazdasági kapcsolatok hídja, India

Indiában a következő években valószínűsíthetően gyors gazdasági növekedés megy végbe. Az ország nagyhatalmi szerepet tölthet be egy multipoláris világban, melyben összekötője lehet az USA és Kína kapcsolatrendszerének. Gazdasági erősödésének alapját gyors népességnövekedése adhatja meg,103 mert ez biztosíthatja a fejlett országok Indiába irányuló FDI befektetéseinek folyamatosságát, és tarthatja fenn a befektetési kedvet. A gazdasági növekedés nyújtotta pozitív képet némiképp árnyalhatja, hogy India hosszú ideje küszködik infrastrukturális problémákkal. A jövőben a társadalom szerkezetére jelentős átalakulás vár a középosztály egyre nagyobb térnyerésével, a lakosság - fiatal összetétele miatt - pedig várhatóan kevésbé lesz mezőgazdaság-központú, mint ma. Ha az egyre nagyobb középosztály megtakarításokra tud szert tenni, az fellendítheti a hazai beruházásokat is, ami tovább erősítené az ország gazdasági fellendülését. India kapcsolata az Egyesült Államokkal kulcsfontosságú kérdés lehet, egyrészt az USA válhat az ország elsőszámú export célterületévé,104 másrészt az amerikai tőke, technológia és felvevőpiac adhatja meg egy későbbi növekedés új lendületét. A kedvező folyamatok és kilátások ellenére Indiában jelenleg nagy szegénység uralkodik, emellett a túlnépesedés által okozott problémákkal is meg kell küzdenie a nem túl hatékonyan működő kormányzatának.105

4.1.3 Oroszország, az olajnagyhatalom

A korábbi bipoláris világban a Szovjetunió nagyhatalomként volt jelen. A térség – és ezzel együtt a kétpólusú világrend - felbomlása után annak jogutódja, Oroszország jelentős teret veszített mind világgazdasági, mind katonai nagyhatalmi szempontból. E visszaesés ellenére Oroszországban minden lehetőség adott arra, hogy egy későbbi többpólusú világban ismét jelentős szereppel bírjon. Nyersanyag- és energiakészletei lehetővé teszik, hogy Oroszország energia-nagyhatalommá válhasson a későbbiekben, 103

Székely-Doby András – India, in: Majoros Pál (Szerk.), Bassa Zoltán, Buzás Sándor, Ludvig Zsuzsa, Szigetvári Tamás – Világgazdasági régiók, Perfekt kiadó, Budapest, (2004) p. 183 104 Nemzeti Hírszerzési Tanács, USA – Global Trends 2025: A Transforming World (2008), p. 50-51 (http://www.acus.org/files/publication_pdfs/3/Global-Trends-2025.pdf) Letöltés dátuma: 2011.szeptember.12, 21:06 105 Ld. 103. lábjegyzet, p. 199

- 49 -

megteremtve ezzel a térség korábbi globális befolyásosságának visszanyerését. Kérdéses azonban, hogy a globalizáció folyamata milyen hatással lesz az országra, és az ezáltali integrációs kényszer miatt mely nagy régiókkal fog tudni kiemelten együttműködni. Mai világgazdasági szerepét alapvetően a néhány főbb nyersanyagra épülő kereskedelme határozza

meg,106

ezért

a

jövőben

egyre

fontosabbá

válhat

áru-

és

szolgáltatáskereskedelme, valamint az országba érkező FDI beruházások aránya. Oroszország számára fontos kérdés lesz, hogy mennyire tudja diverzifikálni gazdaságát, és milyen mértékben lesz képes csökkenteni nyersanyag-központúságát. Az ország jelenlegi kedvezőtlen demográfiai folyamatai (pl. születések számának csökkenő üteme, a társadalom elöregedése) a munkaképes lakosság részarányának csökkenése által hátráltatóan hathatnak későbbi növekedésére. Ha azonban a kormányzat - felismerve ezt a problémát – társadalmi (emberi) tőkét érintő ráfordításokat eszközöl,107 valamint külföldi munkavállalóknak teremt munkalehetőséget, a népesedési folyamatok negatív hatása kompenzálható lesz. Növekedése szempontjából legérzékenyebb pontját piacgazdaságának megszilárdulásával szembemenően a politikai bürokráciájának erősödése jelentheti. Az orosz politikai rendszernek tehát további demokratizálódásra van szüksége, ennek megvalósulása pedig egyenes utat adhat egy letisztultabb és nemzetközileg befolyásosabb külpolitikának. Az ország a jövőben kiemelten fontos partnere lehet a nyugatnak, valamint az ázsiai és közelkeleti térségeknek,108 ellenpólusát adva egy esetleges újabb amerikai hegemóniának.

4.1.4 Az elszigetelt ország, Japán

Japán jelenleg erős középhatalmi szerepet tölt be a világban. A feltörekvő gazdaságok egyre nagyobb térnyerésével a szigetország fontos szerepe a jövőben is megmaradhat, természetesen annak függvényében, hogy mennyire lesz képes hatékonyan kezelni fellépő belső feszültségeit. Japánnak is szembe kell néznie azzal a világ egyre több országát érintő problémával, miszerint csökkenő népessége a gazdasági növekedés egyik komoly visszafogó tényezőjévé válhat. Ezen akadály elhárítására jelenthet megoldást 106

Ludvig Zsuzsa – Oroszország a világgazdaságban, in: Majoros Pál (Szerk.) Bassa Zoltán, Buzás Sándor, Székely-Doby András, Szigetvári Tamás - Világgazdasági régiók, Perfekt kiadó, Budapest, (2004), p. 115 107 Ld. 106. lábjegyzet, p. 51 (LUDVIG) 108 Nemzeti Hírszerzési Tanács, USA – Global Trends 2025: A Transforming World (2008), p. 52 (http://www.acus.org/files/publication_pdfs/3/Global-Trends-2025.pdf) Letöltés dátuma: 2011.szeptember.12, 21:06

- 50 -

hosszú távon, ha Japán hatékonyabbá teszi bevándorlási politikáját, enyhít azon, és lépéseket tesz a külföldi vendégmunkaerő fogadására,109 azonban a zárt japán társadalom számára ennek elfogadása valószínűleg sok éves folyamat lesz. A szigetország exportvállalatai a növekvő nemzetközi exportigények miatt valószínűleg egyre nagyobb szerephez jutnak – főleg az információs technológiai szektor szereplői -, a mezőgazdaság térvesztése viszont tovább folytatódhat, egyre nagyobb élelmiszerimport-igényeket támasztva ezzel. Japán külpolitikájának fő irányvonalait a jövőben az USA és Kína globális szerepe határozhatja meg. Amennyiben Kína fejlődése később is hasonlóan nagy ütemű marad, Japán számára saját gazdasági növekedése szempontjából elsődleges prioritássá válik, hogy Kínával a lehető legjobb külpolitikai kapcsolatokat tartsa fenn.110 A szigetország jövőjére nézve pozitívan hathat, hogy japán világpiaci helyzete jelenleg stabil, nemzetközi kapcsolatrendszere szerteágazó, külkereskedelmi mérlegtöbblete jelentős, és nagy devizatartalékokkal rendelkezik.111 E tényezők jelenthetik Japán számára a további növekedés alapjait, azonban e fejlődés eléréséhez a szigetországnak kompromisszumok sorozatát kell meghoznia. A legnagyobb kihívást valószínűleg a globalizációval való azonosulás és az évszázadok alatt kialakult - mind politikai, társadalmi, és gazdasági értelemben vett – tradíciók megtartása közötti egyensúly megtalálása jelentheti a jövőben.112

4.1.5 A latin-amerikai térség és a Brazil példamutatás

A latin-amerikai térség egy multipoláris jellegű világban a következő években nagy befolyásra tehet szert, és nagyhatalmi szereplőként lehet jelen. A növekedés szempontjából azonban számos korláttal, problémával kell szembenéznie a régiónak. Latin-Amerikában nagyok a társadalmi egyenlőtlenségek, nincs jelen szakképzett munkaerő, alacsony a termelés hatékonysága, számos országban instabil a demokratikus berendezkedés és hatalmas az adósságállomány. Problémaként említendő ezek mellett a közép- és dél-

109

Ld. 108. lábjegyzet, p. 53 (GLOBAL TRENDS) Ld. 108. lábjegyzet, p. 54 (GLOBAL TRENDS) 111 Bassa Zoltán – Japán és helye a világgazdaságban, in: Majoros Pál (Szerk.), Buzás Sándor, Ludvig Zsuzsa, Székely-Doby András, Szigetvári Tamás - Világgazdasági régiók, Perfekt kiadó, Budapest, (2004), p. 86-87 112 Ld. 111. lábjegyzet, p. 87 110

- 51 -

amerikai országok közötti fejlettségbeli különbségek megléte is.113 A latin-amerikai térségre vonatkozó pozitív kilátások alapjait a fejlett világgazdasági régiókkal (USA, EU, Japán) való kapcsolata jelentheti. Az e régiókból áramló tőkebefektetések adhatják meg latin-amerika gazdasági konszolidációjának kezdőlökését. A Mexikót és Észak-Amerikát magában foglaló szabadkereskedelmi övezet (NAFTA) kereskedelmi szempontból további nagy előnyt jelent az ahhoz szorosan kapcsolódó közép- és dél-amerikai országok számára. A külkereskedelem fejlesztése terén nagy eredménynek mondhatók a térség és a világ vezető gazdasági régiói között létrejött bilaterális tárgyalások, melyek során számos kétoldalú kereskedelmi egyezmény született meg és került elfogadásra. A kiépült és szerteágazó kereskedelmi rendszer azonban csak egy feltétele a gazdasági növekedésnek. Annak eléréséhez elengedhetetlen lesz a jövőben olyan átfogó – gazdasági, társadalmi, és adórendszert

érintő

–

reformok

véghezvitele,114

amelyek

megszilárdíthatják

a

demokratikus berendeződést, csökkenthetik a belső feszültségeket és megalapozhatják a később fejlődést. A latin-amerikai térség államai közül a jövőben néhány ország – elsősorban Brazília – kiemelkedhet. Az ország 2020-ra a világ egyik vezető olajexportőre lehet.115 Olajkészletei és

energiatartalékai

nagyhatalmi

szerephez

juttathatják,

ezáltal

a

kereskedelmi

tárgyalásokban is iránymutató befolyással bírhat. Brazília az elmúlt években számos lépést tett a növekedés érdekében, egyrészt megszilárdította demokratikus politikai rendszerét, másfelől nagyszabású reformokat vitt véghez, mindezek emellett pedig felelős gazdasági és pénzügyi politikát folytat.116 Minden adottnak látszik tehát a gazdasági növekedéshez, két tényező azonban némiképp visszafoghatja azt. Az országnak egyrészt erőfeszítéseket kell tennie a bűnözés – különösen a szervezett bűnözés – visszaszorítására, másrészt biztosítania kell, hogy jelenlegi kedvező demográfiai folyamatai a jövőben is hasonlóan jól alakuljanak.

113

Buzás Sándor – Latin-Amerika, in: Majoros Pál (Szerk.), Bassa Zoltán, Ludvig Zsuzsa, Székely-Doby András, Szigetvári Tamás - Világgazdasági régiók, Perfekt kiadó, Budapest, (2004), p. 236 114 Ld. 113. lábjegyzet, p. 237 115 Nemzeti Hírszerzési Tanács, USA – Global Trends 2025: A Transforming World (2008), p. 55 (http://www.acus.org/files/publication_pdfs/3/Global-Trends-2025.pdf) Letöltés dátuma: 2011.szeptember.12, 21:06 116 Ld. 115. lábjegyzet, p. 55 (GLOBAL TRENDS)

- 52 -

4.1.6 Törökország, Irán, és Indonézia

A fent ismertetett feltörekvő térségek mellett kisebb potenciállal ugyan, de akad néhány további ország, amely a jövő világgazdaságában és világkereskedelmében szintén befolyásos hatalomra tehet szert. Közülük Törökország, Indonézia, és Irán emelkedhetnek ki, és érhetnek el nagy fejlődési ütemet. Mindhárom ország rendelkezik olyan gazdasági adottságokkal, melyek egy növekedés-centrikus gazdaságpolitikával kombinálva tartós fejlődési pályára állíthatják azokat. A már jelenleg is töretlenül felfelé ívelő növekedési pályán lévő Törökország legnagyobb erejét a népességében egyre nagyobb középosztály – és e réteg saját megtakarításaiból megvalósuló fogyasztásai és befektetései – jelenthetik, valamint előnyt nyújthat, ha az ország a későbbi várható energia-nagyhatalmakkal (pl. Oroszország) egyre szorosabb kapcsolatokat ápol.117 Irán tekintetében pozitívumként emelendő ki, hogy hatalmas földgázkészletekkel rendelkezik. Amennyiben az ország vezetésének a következő években sikerül olyan politikai és gazdasági reformokat118 véghezvinni, melyek biztos befektetési környezetet teremtve utat engednek a külföldi tőkének, Irán a közel-keleti térség leggyorsabban növekvő és legbefolyásosabb országa lehet. Indonézia jelenleg a világ negyedik legnépesebb országa. Igazi ereje a népességében és kedvező demográfiai folyamataiban rejlik, így világgazdasági szerepe a későbbiekben egyre nagyobb lehet.119 Elsődleges gyenge pontját a még viszonylag fiatal demokratikus berendezkedése adhatja, ezért jövőjével kapcsolatosan központi kérdés lehet, hogy mennyire képes megszilárdítani egy szabadelvű politikát.

4.2 Az új világrend lehetséges képei A globalizáció egyre erősödő folyamata által valószínűleg nagy átalakulás következik be a világgazdaság környezetében. Az új világrend jellege többpólusú lehet, melyben a - világ szinte minden földrészén kialakuló - nagy gazdasági régiók világhatalmi szereplőkké válhatnak. A feltörekvő térségek közül India és Kína szinte biztosan nagyhatalmi szerepet töltenek majd be, mellettük Brazília, Oroszország, az USA és az EU 117

Nemzeti Hírszerzési Tanács – Global Trends 2025: A Transforming World (2008), p. 56 (http://www.acus.org/files/publication_pdfs/3/Global-Trends-2025.pdf) Letöltés dátuma: 2011.szeptember.12, 21:06 118 Ld. 117. lábjegyzet, p. 56 119 Ld. 117. lábjegyzet, p. 56

- 53 -

lehetnek a világgazdaság főbb központjai. Azonban arra a kérdésre, hogy melyik térség milyen súllyal vesz majd részt a világgazdaságban, és mekkora nemzetközi befolyással rendelkezik majd, nem lehet pontos választ adni. A nagyhatalmi szerepek megoszlására alapvetően az alábbi négy lehetséges kimenetel állapítható meg. a hagyományos „nyugati” nagyhatalmak (EU, USA) vezető helyébe új aktorok lépnek Lehetséges, hogy a feltörekvő régiók gyors növekedésük és bennük rejlő fejlődési lehetőségeik miatt oly mértékben megerősödnek, hogy a transzatlanti partnerországok kiszorulnak jelenlegi világirányító szerepükből. A jelenlegi nyugatközpontú világrend látszik annyira stabilnak, hogy egy-egy kiemelkedő ország önmagában nem lesz képes megtörni az EU és az USA hatalmát. A feltörekvő térségek tehát különösen akkor adhatják ellenpólusát a nyugati hatalmaknak, ha egymással szorosan együttműködnek, és esetlegesen gazdasági, politikai, katonai jellegű csoportokba, szervezetekbe tömörülnek.120 Amennyiben az EU és USA növekedése az új világhatalmi szereplőkével ellentétben csökken, az szorosabb együttműködésre, és közös külpolitikai lépésekre ösztönözheti a nyugati integrációkat. a BRIC országok az együttműködés helyett elfordulnak egymástól Kína, India, Oroszország és Brazília növekvő gazdaságaihoz párosulva egyre jelentősebb nyersanyag- és energiaigényeik léphetnek fel a jövőben. Ezek a szükségletek azonban konfliktusok és viták forrásaivá is válhatnak. India és Kína szénkészletekben gazdag országok, azonban olaj és földgáz tartalékaik kevésbé nagyok,121 így mindkettejük számára nélkülözhetetlen lesz azok importálása valamely olajnagyhatalomtól (pl. Oroszországból). A többi BRIC országtól való olaj- és gázfüggőség – ismerve a tényt, hogy e két energiahordozó világkészletei végesek – kiszolgáltatott helyzetbe juttathatja Kínát és Indiát, továbbá versengést indíthat el köztük energiaigényeik kielégítésére. Alacsony energiahordozó-ellátottságuk azonban abban az esetben is lassítója lehet gazdasági növekedésüknek, ha importtal átmenetileg tudják fedezni gazdasági és társadalmi igényeiket. A megoldást ennek elkerülésére az jelenthetné, ha ezen országok úttörőjévé válnának az alternatív energiaforrások kutatásának és alkalmazásának.

120

Nemzeti Hírszerzési Tanács – Global Trends 2025: A Transforming World (2008), p. 57-59 (http://www.acus.org/files/publication_pdfs/3/Global-Trends-2025.pdf) Letöltés dátuma: 2011.szeptember.12, 21:06 121 Ld. 120. lábjegyzet, p. 96

- 54 -

globális jellegű, közös problémák hátráltatják a nagyhatalmak közötti fejlettségbeli különbségek kialakulását A következő évtizedekben erősödhetnek olyan nemzetközi problémák, melyek a kialakult világrendet sérülékennyé tehetik. Ilyen szempontból elsődleges veszélyforrást jelent a klímaváltozás kérdése, amivel kapcsolatosan nem tudni pontosan, hogy már jelenleg is visszafordíthatatlan folyamat-e, vagy csak a későbbiekben válhat azzá. A globális klíma megváltozása visszavetheti az országok fejlődését (pl. ha a vízkészletek hiányának problémája kiteljesedik, vagy élelmiszerellátási gondok lépnek fel)122 ugyanúgy, ahogy a klímaváltozás ellen tett emissziós törekvések is hátráltatóan hathatnak. A legnagyobb széndioxid kibocsátó országok közé tartozik – a kibocsátás mértéke szerint csökkenően, és a világ összes kibocsátásának százalékában – Kína (23%), az USA (18%), az EU (14%), India (6%), Oroszország (6%), Japán (4%), és Irán (2%).123 Látható tehát, hogy majdnem az összes olyan országot, térséget érinti a probléma, melyek a világgazdaságban jelenleg és a későbbiekben nagyhatalmi szerepet töltenek, tölthetnek be. a világpolitika hatalmi ereje egyre csökken, szerepét szubnacionális szerveződések töltik be Az egyre decentralizáltabb világban a nemzetek kormányainak hatalmi szerepe, nemzetközi befolyása és ereje csökkenhet. A decentralizáció olyan társadalmi csoportoknak és szerveződéseknek adhat egyre nagyobb teret, melyek a kormányoktól egyre fontosabb ügyeket vehetnek át (pl. egyes társadalmi jellegű problémák megoldását). A jelenlegi kommunikációs technológia pedig lehetővé teszi, hogy a kialakult nem kormányzati szervek (szakszervezetek, vallási csoportok stb.) más országokkal tartsanak fenn egyre szélesebb körű, hivatalos és nem hivatalos kapcsolatrendszert.124 A nemzetközi ügyek ilyen jellegű megoldása sok esetben gyorsabb konfliktusmegoldást eredményezhet, a politikai erők hatalmának csökkenése pedig felszínre hozhatja a társadalom közös érdekeit. Az országok nemzetközi kapcsolatait ez által egyre inkább a társadalmak határozhatják meg, ami a világ országait egymáshoz közelebb hozhatja, és a jelenlegi világrendben domináló politikákat alapjaiban változtathatja meg. 122

Nemzeti Hírszerzési Tanács – Global Trends 2025: A Transforming World (2008), p. 77 (http://www.acus.org/files/publication_pdfs/3/Global-Trends-2025.pdf) Letöltés dátuma: 2011.szeptember.12, 21:06 123 Wikipedia - A világ országainak rangsora szén-dioxid kibocsátásuk szerint (http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_carbon_dioxide_emissions) Letöltés dátuma: 2011. október 5, 14:13 124 Ld. 122. lábjegyzet, p. 109-111

- 55 -

4.3 Transzatlanti kapcsolatok a világgazdasági válság alatt és napjainkban A 2008-ban kezdődő és 2009-ben kicsúcsosodó világgazdasági válság a fejlett gazdaságokra nézve különösen hátrányos hatással volt, így a transzatlanti gazdaságoknak, az EU-nak és az USA-nak is meg kellett küzdenie a recesszió támasztotta komoly kihívásokkal. A válság kezdeti éveiben a pénzügyi szektorra gyakorolt erőteljes negatív hatások elmúlni látszanak, a transzatlanti partnereknek azonban kezelniük kell a recesszió hosszú távú hatásait, emellett olyan egyre erősödő problémákkal kell szembenézniük, mint a növekvő adósságállomány, a munkahelyek számának csökkenése, és pénzügyi rendszereik bizonytalansága.125 Európa jövőjére nézve kedvezőtlen továbbá, hogy a perifériás országok (PIGS)126 – Portugália, Olaszország, Görögország, Spanyolország – helyzete továbbra sem látszik javulni, a görög krízishelyzet pedig az európai egység egészét ingathatja meg. A transzatlanti gazdaságok számára a válság hosszasan elnyúló és mély volt, hatása gazdaságaik minden szektorát alapjaiban rengette meg. A krízis okán az Egyesült Államokban és Európában is több mint 7 millió munkahely szűnt meg, az USA bruttó hazai terméke 2008-ról 2009-re 2,8%-kal esett vissza, az EU GDP-jében pedig -4,2%-os volt a változás.127 Az USA államadóssága 2000-ben a GDP 35%-kát tette ki, 2010-ben már 62%-os volt ez az arány.128 Az EU átlagos adóssága szintén nagy méreteket ölt, jelenleg a GDP kb. 80%-os szintjén áll. 2009-ben az USA exportja az előző évhez képest 14%-kal esett vissza, importja 16,4%-kal. Ugyanebben az évben az EU exportja 14,5%-kal, importja pedig 14,2%-kal csökkent. A világkereskedelem volumene a válság hatására összesen kb. 12%-kal esett vissza.129 A munkanélküliségi ráta az Egyesült Államokban 10% körülire nőtt, ami nagyjából megfelelt az EU-s átlagnak.130 Az amerikai ingatlanpiacról kitörő és kiteljesedő recesszió során az USA ingatlanpiaca története során a legmélyebb visszaesést könyvelhette el, és sem az új lakáseladásokat jelző, sem a már tulajdonban levő lakások eladási indexei nem tudták korábbi magas szintjüket elérni. 125

Joseph P. Quinlan (Szerk.), Daniel S. Hamilton – The Transatlantic Economy 2011, Washington DC., (2011), p. 1 126 A PIGS rövidítés azon Európai Uniós országokat takarja, melyek – nagyrészt a világgazdasági válság következtében – magas adósságállományuk és államháztartási nehézségek miatt problémás, csődközeli helyzetbe kerültek. 127 WTO, PRESS/628-as kiadványa (2011), p. 5 (http://www.wto.org/english/news_e/pres11_e/pr628_e.pdf) Letöltés dátuma: 2011. szeptember 22, 16:48 128 Ld. 125. lábjegyzet, p. 5 129 WTO, PRESS/628-as kiadvány (2011), p. 5 (http://www.wto.org/english/news_e/pres11_e/pr628_e.pdf) Letöltés dátuma: 2011. szeptember 22, 16:48 130 Ld. 125. lábjegyzet, p. 6

- 56 -

4. sz. ábra A transzatlanti gazdaságok reál-GDP-jének éves, százalékos változása 2000 és 2011 között (milliárd USD alapján, előző év=100%)

Forrás: IMF, 2009, in: Quinlan, Hamilton, 2011, p. 2 *Becsült adatok

2010-ben a transzatlanti gazdaságok megkezdték lassú kilábalásukat a recesszióból. Az USA gazdasága 2,8%-os növekedést produkált, míg az EU bruttó hazai terméke 1,8%-kal növekedett.131 Az EU húzógazdasága, Németország növekedése az EU átlagéhoz viszonyítva kiugró volt, 3,6%-os szintet ért el.132 Az európai integráció helyzetét továbbra is nehezítette azonban a görög és az ír helyzet. A görög állam túlköltekezése esetében az EU és az IMF súlyos támogatások formájában volt kénytelen beavatkozni az euróövezet stabilitásának megtartása érdekében. Az EU és az USA válságból való kilábalásának kulcselemévé a pénzügyi rendszerük stabilitása és a befektetői bizalom visszaállítása vált. Megfelelő fiskális politikával mindkét gazdaság tőkepiacain sikerült nagyjából helyreállítani a bizalmat 2010-ben. Ebben az évben a világkereskedelem volumene is bővült, az előző évhez képest 12%-kal. Az USA kivitele az EU felé 2010 harmadik negyedévére az azt megelőző év ugyanezen időszakához viszonyítva 7,1%-kal bővült. A gazdaságok munkanélküliségi rátája 2010-ben az USA esetén 9,4%-ra mérséklődött, az Európai Unióban pedig 10,1%-os szinten maradt. Németország e tekintetben is jócskán 131 132

Ld. 129. lábjegyzet, p. 5 Ld. 125. lábjegyzet, p. 1

- 57 -

túlteljesítette az EU-s átlagot, az ország ugyanebben az évben 7,5%-os munkanélküliségi adatot tudott felmutatni.133 A 2010-es év a transzatlanti gazdaságok számára a lassú kilábalás kezdeti éve volt. Mind a kereskedelem volumene, mind a külföldi működőtőke beruházásaik – melyek a két gazdaság igazi hajtóerejét jelentik – terén előrelépést produkáltak a 2009-es alacsony szintekhez képest. Az alábbi grafikon a transzatlanti gazdaságok Purchasing Manager’s Indexének (PMI, magyar megfelelője a Beszerzési Menedzser Index) alakulását ábrázolja. „A PMI egy nemzet, vagy régió gazdasági állapotának egyik jelzőértéke. A rendszeres időközönként megjelentetett PMI-jelentés rendkívül fontos mutató a pénzügyi piacokon, mivel ezzel jelölhető, illetve ezen tekinthető át egy adott terület időszakos szolgáltatói vagy gyártói tevékenysége. A PMI öt fő indikátorból áll: új megrendelések, készletek állománya, termelés, szállítói teljesítések és a foglalkoztatási környezet. Ha a PMI értéke 50 feletti szám, akkor az növekedést jelent az előző hónaphoz képest. Az 50 alatti érték szűkülést, míg a kerek 50 változatlanságot jelent.”134

133

Joseph P. Quinlan (Szerk.), Daniel S. Hamilton – The Transatlantic Economy 2011, Washington DC., (2011), p. 2-6 134 Ecopédia (http://ecopedia.hu/beszerzesi-menedzser-index-bmi) Letöltés Dátuma: 2011. november 18, 10:31

- 58 -

5. sz. ábra A transzatlanti gazdaságok feldolgozóipari PMI* indexének alakulása 2001 júliusa és 2011 októbere között 70 EU

USA

65 60 55 50 45 40 35 30 25 2001. 2002. 2002. 2003. 2004. 2004. 2005. 2006. 2006. 2007. 2008. 2008. 2009. 2010. 2010. 2011. júl.. márc.. nov.. júl.. márc.. nov.. júl.. márc.. nov.. júl.. márc.. nov.. júl.. márc.. nov.. júl..

Saját készítésű ábra Forrás: Bloomberg, adatok letöltve: 2011.november 17, 09:23 *Beszerzési Menedzser Index (Purchasing Manager’s Index)

Mivel a PMI index átfogó képet ad a gazdaság teljesítményéről, a grafikon jól szemlélteti a 2008-ban kezdődő gazdasági válság mély és szerteágazó negatív hatását. Az EU beszerzési menedzser indexe nemrég 50 alatti értékre fordult, és jelenleg is az alatt van. Ez nem jelent jó előjelet, könnyen előfordulhat, hogy az EU a válságból való kilábalás megkezdése után egy következő hanyatlást fog elszenvedni a közeljövőben. Aggasztó

az

OECD

előrejelzése

egyes

uniós

országok

adósságállományával

kapcsolatosan is, miszerint az államadósság 2012-re Görögországban, Olaszországban, Írországban, Belgiumban és Franciaországban a GDP 100%-a fölött alakulhat.135 A pozitívnak mondható 2010-es év után 2011-ben a transzatlanti gazdaságok tovább folytatják lassú növekedésüket. Az USA reál-GDP-je az év első negyedévében igen pozitív ütemben, 3% fölött növekedett, majd a második negyedév végére lassuló tendenciát mutatva kissé ez alá esett. Az év közepétől kezdődően erősen csökkent a növekedési ütem,

135

Ld. 133. lábjegyzet, p. 5

- 59 -

jelenleg 1,5% körüli szinten van a gazdasági bővülés. Az éves átlagos reál-GDP növekedés várhatóan 1,75% körül alakul.136 Az EU bruttó hazai terméke 2011 első negyedévében – az előző év ugyanezen időszakához viszonyítva – 2,4%-kal, az azt követő időszakban pedig 1,6%-kal növekedett. A harmadik negyedévben a bővülés 1,6%-os volt, a 2011-es év átlagos GDP növekedési üteme az EUban várhatóan hasonlóan változik. A transzatlanti gazdaságok GDP-növekedésében a következő néhány évben várhatóan lassulás következik be. A 2012-es évre az EU bruttó hazai termékének bővülését 0,6% körül predesztinálják, ugyanebben az évben az USA várhatóan 1,5%-os növekedést tud majd elérni. 2013-ban az USA GDP növekedése tovább lassulhat, 1,3% körül alakulhat, míg az EU növekedési üteme ez évhez képest csökkenhet (1,5%), ami a 2012-es évhez viszonyítva már növekedést jelent.137 A térségek gazdasági növekedésének alakulásai, még ha rövidtávon csökkenő tendenciát mutatnak is, nem vonnak le a transzatlanti kapcsolatok jelentőségéből. Az EU áruexportja számára továbbra is Észak-Amerika jelenti az elsődleges felvevőpiacot, az összes export 23%-ának teret adva. Az EU áruimportjában hasonlóan nagy szerepet játszik a régió, a teljes áruimport mintegy 16%-a Észak-Ameikával valósul meg. Külföldi működőtőke beruházásaik terén is hasonlóan nagy jelentőséggel szembesülünk. Az EU összes FDI exportjának 32,5%-a az USA-ba áramlik, az Európai Unióba áramló összes működőtőke 44,4%-át pedig az Egyesült Államok adja. Ezen erős kötődések adják a transzatlanti gazdaságok igazi erejét, és teszik a transzatlanti kapcsolatokat a világ egyik egyedülálló kétoldalú együttműködésévé. A gazdaságok vásárlóerő-paritás alapján a világ GDP-jének 42%-át adják.138 A gazdasági válság mindkét térség gazdasága számára nagy érvágást jelentett, és fájdalmas volt, azonban a korábbi visszaesések ellenére a térségek makroadatai 2011-ben további élénkülés jeleit mutatják. A

transzatlanti

kapcsolatrendszer

a

világgazdasági

válság

ellenére

a

világ

legmeghatározóbb együttműködése maradt. Az alábbi ábra átfogó képet a fontosabb makroadatok alapján szemlélteti a transzatlanti térségek világgazdasági súlyát, és szerepét.

136

Eurostat, reál GDP adatok, 2011. november (http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_PUBLIC/215112011-BP/EN/2-15112011-BP-EN.PDF) Letöltés dátuma: 2011. november 19, 21:20 137 Eurostat, reál GDP százalékos változása 1997-2013, (http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=1&language=en&pcode=tsieb020) Letöltés dátuma: 2011. november 19, 21:14 138 Ld. 133. lábjegyzet, p. 19-21

- 60 -

A világ bruttó hazai termékéből való részesedés és világkereskedelmi adatok mellett ábrázolja a transzatlanti kapcsolatok vénáját jelentő működőtőke áramlások és készletek súlyát, valamint kitér a globális fúziós és akvizíciós piac (M&A) alakulására. 6. sz. ábra A transzatlanti gazdaságok részesedése a világ GDP-jéből, kereskedelméből, működőtőke (FDI) áramlásaiból, fúziós és felvásárlási piacából (M&A) 2009-ben (%) 75,3% 80%

69,4% 62,9%

70% 60% 50%

48,5% 42,1% 33,4%

40%

28,2%

30% 20% 10% 0% Világ GDP-je * Világ Exportja Világ Im portja

Világ FDI áram lása (befelé) **

Világ FDI áram lása (kifelé) **

Világ M&A eladásai

Világ M&A vásárlásai

Saját készítésű ábra Forrás: ENSZ, IMF 2009-es adatai, in: Quinlan, Hamilton, 2011, p.22 * vásárlóerő-paritás (PPP) alapján ** Az EU-27 belső kereskedelme nélkül

A fenti ábra is alátámasztja, hogy transzatlanti gazdaságok jelenleg is a világ legerősebb piacát és a világgazdaság legfőbb központját jelentik. A feltörekvő piacok elkezdték átformálni ugyan a jelenlegi világrendet, veszélyeztetve ezzel az EU és az USA domináns szerepét, azonban egy multipoláris jellegű világgazdaság kialakulása önmagában még nem feltétlenül kedvezőtlen folyamat a két térség számára. Amennyiben a transzatlanti partnerek tovább tudják mélyíteni, fejleszteni kapcsolataikat, és az együttműködésükben rejlő minden lehetőséget kihasználnak a szorosabb kötelékek kialakítására, egy későbbi többpólusú világban is megtarthatják befolyásos szerepüket.

- 61 -

4.4 A hatékonyabb transzatlanti együttműködés feltételei Az EU és az USA kapcsolatrendszere jelenleg a világgazdaság legmeghatározóbb együttműködése, a globalizáció és a multipoláris világrend azonban új kihívások elé állítják e kooperációt. A transzatlanti partnerek gazdasági és politikai kapcsolataikat tekintve az elmúlt 60 év során jelentősen összefonódtak, egymástól kölcsönösen függővé váltak.

Számos

területen

harmonizálták

célkitűzéseiket,

szabályrendszereiket,

és

mélyítették együttműködésüket, az elért eredmények azonban nem jelenthetik számukra azt, hogy a jövőben ne törekedjenek egy még szorosabb partnerség kialakítására. Amennyiben a két partner a jövőben is alapvető befolyással szeretne bírni a világgazdasági folyamatokra, elengedhetetlen a további harmonizáció. A transzatlanti kapcsolatok jövőjét elsősorban az alábbi területeken való együttműködés sikeressége határozhatja meg: a nem vámjellegű kereskedelmi akadályok lebontása Ez az egyik legmeghatározóbb kérdés a jövőre nézve, hiszen a kereskedelem a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés motorja. A jogi szabályozások területén szükséges a nagyobb harmonizáció, mivel egy közös szabályrendszerrel rendelkező transzatlanti piac a nemzetközi szabályozások kialakításában is meghatározó pozíciót jelentene. A nem tarifális akadályok akár már felének lebontása is jelentős lökést adhatna a transzatlanti gazdaságoknak, az EU GDP-jét 2018-ra 0,7%-kal, az Egyesült Államokét pedig 0,3%-kal növelhetné.139 a vámok teljes megszűntetése A transzatlanti kapcsolatokban a vámok szintje jelenleg is nagyon alacsonynak mondható, de azok teljes száműzése a kereskedelemből jelentős lökést adna az export volumenének Az EU kivitele transzatlanti partnere felé 18%-kal növekedhetne, az USA exportja az EU felé pedig 17%-kal. Egy EU-USA szabadkereskedelmi megállapodás az EU éves GDP-jét 0,48%-kal, az Egyesült Államokét 1,48%-kal növelhetné.140

139

Joseph P. Quinlan (Szerk.), Daniel S. Hamilton – The Transatlantic Economy 2011, Washington DC., (2011), p. 11 140 Ld. 139. lábjegyzet, p. 11

- 62 -

a szabadkereskedelmi szellemiség fenntartása A világgazdasági interdependencia mellett alapfeltétel, hogy a világkereskedelem a lehető legliberalizáltabb legyen.141 A transzatlanti partnerek kereskedelmi nyitottsága azért elengedhetetlen, mert elsősorban ez teszi lehetővé, hogy kapcsolatrendszerük egyik hajtóerejeként a működőtőke beruházásaik zavartalanul valósuljanak meg. a transzatlanti pénzpiac további harmonizációja Mivel az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi függőség nagy, a kereskedelem gördülékenységének szempontjából fontos egy kiszámítható, stabil, árfolyamkockázat-mentes transzatlanti pénzpiac kialakítása. Ezt a nemzetközi pénzügyi szervezetek bevonásával megalkotott közös pénzpiaci szabályozási rendszer teremtheti meg, melynek közös felügyeleti, valamint a pénzpiaci szereplőkre vonatkozó szigorú tőke és likviditási előírásokat kellene tartalmaznia.142 alternatív energiaforrások közös kutatása A transzatlanti hatalmak számára a jövőben elengedhetetlen lesz a kimerülő szén- és kőolajkészletektől való függőségük csökkentése. Egymással együttműködve kell fokozatosan kialakítaniuk a megújuló energiaforrásokon alapuló gazdaságaikat. A Transzatlanti Gazdasági Tanács jelenleg is fórumot biztosít a közös energiaügyek és energetikai politikák megvitatására.143 a

szellemi

tulajdonra

vonatkozó

és

az

adatvédelemmel

kapcsolatos

szabályozások harmonizációja Az EU és az USA szellemi tulajdonokra és védjegyekre vonatkozó szabályozásai jelenleg igen eltérőek. Ez bizonytalanságot okoz, költségekkel terheli a gazdasági szereplőket, és akadályt jelent a transzatlanti üzleti kapcsolatok számára. A két nagyhatalomnak erőfeszítéseket kell tennie a szellemi tulajdonjogi és adatvédelmi szabályozásaik harmonizációjára, valamint további multilaterális egyezményeket kell megkötniük az érintett kérdéskörökben WTO keretein belül.144

141

AmCham – 10 Point Program for the Future Transatlantic Cooperation (2011), p. 1 (http://www.amcham.de/fileadmin/user_upload/Presse/2011/111104_Media_10PointProgram_FINAL.pdf) Letöltés dátuma: 2011. november 12, 16:56 142 AmCham - 10 Point Program for the Future Transatlantic Cooperation (2011), p. 1 (http://www.amcham.de/fileadmin/user_upload/Presse/2011/111104_Media_10PointProgram_FINAL.pdf) Letöltés dátuma: 2011. november 12, 16:56 143 Ld. 141. lábjegyzet, p. 2 144 Ld. 141. lábjegyzet, p. 2

- 63 -

együttműködés a kutatás-fejlesztés területén A fenntartható fejlődés és új munkahelyek teremtése érdekében az innováció és a technológiai fejlesztés elengedhetetlen. Az együttműködésnek ki kell terjednie az információ- és tudásáramlás területeire is.145

4.5 Kitekintés a transzatlanti kapcsolatok lehetséges alakulására A transzatlanti kapcsolatok alakulása szorosan összefügg a fent említett területekben való együttműködéstől. A hatékony együttműködés azonban csak egyetlen tényezője a kapcsolatrendszer fejlődésének. Ha az EU-USA kapcsolatok alakulását világgazdasági környezetbe helyezzük, már jóval több befolyásoló hatással és folyamattal szembesülünk. Alapvetően lesz hatással a transzatlanti együttműködésre az a kérdés, hogy Kína, India, és a többi fejlődő térség mekkora szerepet tölt majd be a világgazdaságban, és ezáltal mekkora lesz az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok függősége az adott térségtől. A globalizálódó világban sem az EU, sem az USA nem építheti jövőjét kizárólag a transzatlanti kapcsolatokra alapozva. Egyéni érdekeik – főként a mai kiszámíthatatlan és labilis gazdasági környezetben – egyre inkább előtérbe kerülhetnek, a közös kooperáció rovására. Az Európai Unió olyan belső piaci problémái, mint pl. a görög krízishelyzet, a dél-európai országok gazdasági hanyatlása, és az EU egyre erősödő német-francia függősége mind további feszültségekhez vezethetnek, veszélyeztetik az eurózónát és az európai integrációt. Ezek a potenciális veszélyforrások az EU tengerentúli kapcsolataira is veszélyt jelentenek. A 2008-ban kezdődő világgazdasági válság kisebb intenzitással mint kirobbanásakor, de még ma is negatív hangulatot kelt a világgazdaságban, és magában hordozza egy újabb világgazdasági hanyatlás („double-dip”) veszélyét. Ennyi bizonytalan tényező mellett nehéz megjósolni, hogy a transzatlanti kapcsolatok hogy fognak alakulni a következő évtizedben, azonban alapvetően négy forgatókönyv képzelhető el,146 ha a kapcsolatrendszert a későbbi valószínűsíthető világrend lehetséges képeibe helyezzük.

145 146

Ld. 141. lábjegyzet, p. 2 Daniel S. Hamilton szerint

- 64 -

i.

A transzatlanti kapcsolatok az Európai Unió – részben belső feszültségei általi – hanyatlása miatt romlanak

Ebben az esetben azt feltételezhetjük, hogy a „nyugati” hatalmak világgazdasági befolyása és vezető szerepe csökken. Az eurózóna az összeomlás szélére kerülhet, ami önmagában is veszélyezteti az európai integrációt. További nehézségeket jelenthet, ha a fejlődő térségek olcsó munkaerőpiacukkal és gyors fejlődésükkel rontják az EU világgazdasági versenyképességét. fizetésképtelenségük

A

dél-európai

elkerülése

országok

érdekében

a

nehéz sorozatos

helyzete

tovább

romlik,

adósságrendezések

és

a

megmentésükhöz nyújtott mentőcsomagok az eurózóna összeomlását tovább gyorsíthatják. Az EU nyugati, stabilabb tagországai a közös fizetőeszköz problémáit látva létrehozhatnak egy saját közös valutát, magukra hagyva ezzel a többi, nehéz helyzetbe került európai országot. A belső feszültségek addig ronthatják a helyzetet, amíg minden esély megszűnik egy gazdaságilag és politikailag közös Európa kialakulására. Az USA, látva az EU hanyatlását, elfordulhat transzatlanti partnerétől, és kereskedelmét a világ más térségei, elsősorban Kína, India, és latin-amerika felé összpontosíthatja.147 ii.

A transzatlanti együttműködés az USA belső problémái miatt alábbhagy

Amennyiben az Egyesült Államokban a következő évtizedben elhatalmasodnak a pénzügyi, gazdasági és politikai problémák, az a szociális és katonai kiadások megvágásához vezethet, és ezzel együtt magával hozhat egy visszafogottabb külpolitikai szerepvállalást. Ez mérsékeltebb befolyást jelent a Közel-Keleten, Ázsiában és Európában is. Az elszigetelődés a NATO melletti elkötelezettség, és ezzel a transzatlanti kapcsolatrendszer hanyatlását vetíti elő. Az Egyesült Államok már jelenleg sem feltétlenül kíván vezető szerepet vállalni a NATO-ban, ezt jelzi többek között az őszi líbiai események amerikai reakciója is. A kisebb szerepvállalás természetesen csak abban az esetben következik be, ha az Egyesült Államok az elszigeteltebb külpolitika iránt kötelezi el magát, amire az ország belső tényezői megteremtik az esélyt ugyan, ennek ellenére a globalizálódó világban ez nem lenne célravezető stratégia. Az EU az USA térvesztése miatt elfordulna transzatlanti partnerétől, és megpróbálná kétoldalú kapcsolatrendszerét bővíteni. Elsősorban egy euro-mediterrán szabadkereskedelmi övezet létrehozása lehetne elsődleges célja, amivel nagyban csökkenthetné orosz olajfüggőségét. Az USA esetleges

147

Daniel S. Hamilton (Szerk.) – Transatlantic 2020 (2011), Washington DC., p. 49-57

- 65 -

gyengélkedése miatt a latin-amerikai térség kínálta új befektetési lehetőségek is romlanának.148 A fenti mindkét szcenárió a transzatlanti kapcsolatok recesszióját predesztinálja, azonban Európa szempontjából van egy fontos tényező, ami pozitív irányba befolyásolhatja a folyamatokat. Az európai integráció gazdasági helyzetének jövője nagyban függ népességének alakulásától. Amennyiben a népesség nem képes Európában növekedni, az egyre nagyobb gazdasági problémákat jelenthet, azonban erre adhat megoldást a migráció ütemének felgyorsulása. Amennyiben az EU felkészül a bevándorlók fogadására és szakképzett munkaerővé tételére, az nagyban segíthet a gazdasági versenyképesség javulásában. iii.

A transzatlanti gazdaságok stagnálása mellett a feltörekvő térségek egyre nagyobb világgazdasági teret nyernek

E forgatókönyv a feltörekvő hatalmak egyre erősebbé válását irányozza elő, ami a mai világgazdasági szerepköröket jelentősen átrendezné. A feltörekvő piacok növekedése és nagyhatalommá válása – amennyiben a transzatlanti kapcsolatokat a jövőben nem sikerül jobban elmélyíteni – a nyugati gazdasági régiók befolyásának csökkenéséhez vezethet. Ha Kína és India egyes nagy iparvállalatai képesek lesznek felvásárlásokat eszközölni a nyugati tőzsdéken, az még inkább fokozhatja a feltörekvő régiók térnyerését. Amennyiben a transzatlanti partnerek egymás közötti beruházásaik mértékét nem tudják fokozni, továbbá a kereskedelmükben elhatalmasodnak a különböző szabályozásokból eredő vitás kérdések, az könnyen megingathatja kapcsolatrendszerüket, ami a dollár-euró kurzus kilengéseihez és kiszámíthatatlanságához vezethet. Kereskedelmi függőségük jelenlegi szintjén ez beláthatatlan következményekkel járna, éppen ezért a nyugati hatalmaknak ennek elkerülése érdekében arra kell törekedniük, hogy létrehozzanak egy közös transzatlanti piacot (akár a Transzatlanti Szabadkereskedelmi Övezet gondolatának megvalósításával). Ha az együttműködés ilyen magas szintet tudna elérni, az mind az EU, mind az USA számára megadhatná a további növekedés dinamikáját, és javítaná versenyképességüket a globalizálódó világban.149

148 149

Ld. 147. lábjegyzet, p. 33-45 Daniel S. Hamilton (Szerk.) – Transatlantic 2020 (2011), Washington DC., p. 59-65

- 66 -

iv.

A transzatlanti kapcsolatok világirányító szerepe tovább erősödik

Az EU és az USA partnersége jelenleg kétség kívül a világgazdaság vezető hatalmává teszi mindkét régiót. Amennyiben a jövőben képesek lesznek egy olyan világszintű kapcsolatrendszer kialakítására, amely minden kontinens főbb gazdasági régióit összefogja, továbbra is megtarthatják irányító szerepüket. E fejlődő és feltörekvő térségeket a transzatlanti partnerekkel összekötő hálózat megteremtheti a lehetőséget arra, hogy a jövőbeni legfontosabb globális kérdések (pl. energiaügyek) a nyugati hatalmakban összpontosuljanak. A világgazdasági vezető pozíció fenntartásához szükséges továbbá, hogy mind az USA, mind az EU egységes és erős maradjon. Gazdaságaik erőssége többszörösen pozitívan hathat kapcsolatrendszerükre, hiszem a stabil gazdaságok lehetővé teszik a működőtőke beruházások folyamatosságát, ezek pedig a transzatlanti kapcsolatok motorját jelenthetik. Az egyre nagyobb tőkejelenlét egymás piacán tovább ösztönözhetik a partnereket arra, hogy számos területen tegyenek jogharmonizációs lépéseket, és leküzdjék a szabályozásokban található különbözőségeket.150 Az Amerikai Atlanti Tanács egy lehetséges jövőbe tekintő forgatókönyve szerint az USA közép- és hosszú távon képes lesz az 1993 és 2003 közötti növekedési átlagát tartani. Felvázolja továbbá, hogy amennyiben az EU széleskörű reformokat hajt végre integrációján belül, az a későbbiekben fokozhatja a térség termelékenységét és gazdasági teljesítményét. Az újonnan csatlakozott közép- és kelet-európai tagországok növekedési üteme meghaladhatja nyugat-európáét, és ebben az esetben ezek az országok biztosíthatják az EU gazdasági növekedésének jövőjét. A reformoknak és a kelet-európai tagországok konjunktúrájának köszönhetően egy stabilabb európai gazdasági térség jöhet létre, melyben az euró - világviszonylatban is - erős fizetőeszköz marad, valamint a migrációs és ezáltal a demográfiai folyamatok is kedvezően alakulhatnak – amennyiben a bevándorlók számára az EU vonzó térséggé válik.151 A transzatlanti hatalmak számára tehát a jövőben kulcsfontosságú kérdés lesz, hogy mennyire tudnak hatékonyan együttműködni. A kapcsolat fontossága valószínűleg meg fog maradni, jellege azonban nyilvánvalóan át fog alakulni, mivel mind az EU, mind az USA számára egyre fontosabbá válnak a feltörekvő régiók. Nyilvánvaló, hogy a globális változások mellett - amennyiben

a transzatlanti kapcsolatrendszer a jelenlegi

150

Ld. 149. lábjegyzet, p. 15-26 Atlanti Tanács, USA, The Transatlantic Economy in 2020 (2004), p. 26-27 (http://www.acus.org/publication/transatlantic-economy-2020-partnership-future) Letöltés dátuma: 2011. november 3, 17:35 151

- 67 -

harmonizációs szintjén marad- a beruházások és a kereskedelem önmagukban nem fogják tudni kellőképpen pörgetni a nyugati gazdaságokat és megtartani azokat jelenlegi versenyképes helyzetükben. Elsősorban Európának kell arra törekednie, hogy megteremtse a transzatlanti kapcsolatok hatékony működéséhez szükséges belső egyensúlyát. Amennyiben ez nem valósul meg, várhatóan az USA részéről sem fogalmazódik majd meg nagyobb mértékű elhatározás a szorosabb együttműködés előmozdítására, például a Transzatlanti Szabadkereskedelmi Övezet megvalósítása kapcsán.

V. Befejezés A fejlett világ részesedése a világgazdaságban és világkereskedelemben egyre csökkenő tendenciát mutat. Minden jel arra utal, hogy a világgazdasági folyamatokat egyre inkább a fejlődő térségek befolyásolhatják, Kína, India, Brazília, és Oroszország szinte biztosan nagyhatalmi szerepbe kerülnek majd. A fejlett világ legnagyobb részeiként az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak is szembe kell néznie és meg kell küzdenie ezen átrendeződés okozta kihívásokkal. Dolgozatomban a transzatlanti gazdaságokat – nagyobb hangsúlyt fektetve az Európai Unióra - és azok együttműködését vizsgáltam a jelenlegi - általuk uralt - és a jövőbeni várhatóan a fejlődő térségek irányította - világrendben. Kutatásom elsődleges célja volt, hogy rávilágítsak az EU és az USA egyre nehezedő helyzetére, és az ezt előidéző folyamatokra. Az okok meghatározása, valamint a transzatlanti gazdaságok részletes elemzése – erősségeik és gyenge pontjaik meghatározása - után lehetőség nyílik azon következtetések levonására és javaslatok tételére, melyek ellensúlyozhatják az Unió és az Egyesült Államok térvesztését, illetve javukat szolgálva megadhatják fejlődésük alapjait a későbbiekben. A transzatlanti partnerek számára elengedhetetlen lesz a további együttműködés, annak mélyítése, és a két térség minél nagyobb integráltságának kialakítása. Az EU és az USA elsősorban kereskedelmük, szolgáltatásaik, és beruházásaik által nyerhetik el növekedésük új lendületét, világgazdasági pozíciójuk megerősödését. Mindennél fontosabb azonban, hogy az Európai Unió erőfeszítéseket tegyen belső egysége megerősítésére. Az egyre erősödő, és egyre több tagországát érintő adósságproblémák komoly belső feszültségeket eredményezhetnek, és veszélyeztethetik az európai integráció

- 68 -

egészét. Az államadósságok kezelését tehát mindenképpen szükséges az egyik legfontosabb prioritásként kezelni. Ezen kívül elengedhetetlen az is, hogy az EU mind a jelenlegi húzóágazatait, mind a későbbiekben fontossá váló gazdasági területeit erősítse, és támogassa azon szektorok szereplőit, amelyek egyre erősödő szerepükkel megalapozhatják a további gazdasági növekedést. Az Unió erőssége elsődlegesen a kereskedelemben, az iparban, és a szolgáltatásokban rejlik. Az erősségek megtartása kiemelten fontos, azonban szükségessé válik kezelni egyik legnagyobb gyengeségét is, melynek elhanyagolása esetén a jövőben fokozottan negatív hatások érhetik az EU-t, ami gazdaságának hanyatlását eredményezheti. Ez a gyengeség a társadalmának elöregedéséből, és kedvezőtlen demográfiai folyamataiból ered. Az integráció jövője, és sikeressége szempontjából kulcsfontosságú feladat lesz, hogy bevándorlási politikáját megreformálja, megteremtve ezzel a külföldi munkaerő beáramlásának lehetőségét. Fontos lesz emellett a szolgáltatási szektorában rejlő lehetőségek kihasználása, az e szektor növekedését szolgáló beruházások körének bővítése. Az Egyesült Államok gazdaságában is hasonló a helyzet, a szolgáltatási szektor egyre több új munkahelyet teremt, és a növekedésért egyre nagyobb mértékben felelős. A feltörekvő térségek ereje elsősorban a nagy ütemben fejlődő iparukban rejlik. Az ipar fejlődése hosszú távon egyre nagyobb igényeket támaszthat majd szolgáltatási szektoraik erősödésére. E szükségletekben rejlő lehetőségeket használhatják ki a transzatlanti gazdaságok a későbbiekben. A

transzatlanti

partnerek

számára,

versenyképességük

megtartásához

szorosabb

kooperációt kell kialakítaniuk. Arra kell törekedniük, hogy egységes és közös transzatlanti kereskedelmi térséget hozzanak létre, egységes keretekkel, szabályozással. Az egységes térség kialakítása hosszú folyamat lehet, ezért fokozatosan – tanulva és következtetéseket levonva többek között a kereskedelmi konfliktusokból – kell összehangolniuk gazdasági, kereskedelmi rendszereiket, valamint azok alapjául szolgáló jogrendszereiket és politikáikat. A transzatlanti gazdaságok sikerességét mindenekelőtt tehát az határozhatja meg, hogy a világgazdaság átrendeződéséhez milyen mértékben tudnak alkalmazkodni, és hogyan, illetve mennyire tudják előnyükre fordítani a változást azáltal, hogy benne rejlő lehetőségeket felismerik és kihasználják.

- 69 -

Irodalomjegyzék: Könyvek: Blahó András (Szerk.), Benczes István, Bernek Ágnes, Csaba László, Kacsirek László, Losoncz Miklós, Majoros Pál, Mészáros Ádám, Szentes Tamás - Világgazdaságtan, Akadémiai kiadó, Budapest (2007) Beszteri Béla: Az Egyesült Államok és az Európai Unió kapcsolatrendszere az új világrendben, KJF, Budapest, (2005) Daniel S. Hamilton (Szerk.), Kurt Volker - Transatlantic 2020: A Tale of Four Futures (Transzatlanti gazdaságok 2020-ban – A jövő négy lehetséges képe), Washington DC., (2011) Iványi Károly - Nemzetközi gazdaságelemzés és a külgazdaságfejlesztés alapjai, BGFKKFK, Budapest, (2004) Joseph P. Quinlan (Szerk.), Daniel S. Hamilton - The Transatlantic Economy 2011 (A transzatlanti gazdaság 2011-ben), Washington DC, (2011) Kende Tamás, Szűcs Tamás - Az Európai Unió politikái, Osiris kiadó, Budapest, (2002) Káldyné Esze Magdolna – Nemzetközi kereskedelem: A nemzetközi vállalkozások gazdaságtana, Tri-Mester kiadó, Tatabánya, (2004) Káldyné Esze Magdolna (Alkotószerkesztő), Vida Krisztina, Kruppa Éva, Ferkelt Balázs: Integrálódó Európa I., Perfekt kiadó, Budapest, (2009) Majoros Pál (Szerk.), Bassa Zoltán, Buzás Sándor, Ludvig Zsuzsa, Székely-Doby András, Szigetvári Tamás - Világgazdasági régiók, Perfekt kiadó, Budapest, (2004) Mark A. Pollack (Szerk.), Ernst-Ulrich Petersman – Transatlantic Economic Disputes (Transzatlanti Gazdasági Viták), Oxford University Press (2003) Marján Attila: Az Európai Unó gazdasága, HVG könyvek, Budapest, (2006) Simai Mihály: A világgazdaság a XXI. Század forgatagában, Akadémiai kiadó, Budapest, (2007)

- 70 -

Törzsök Éva - Kül- és intrakereskedelem az Európai Unióban in: Vállalkozók Európában, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, Budapest, (2004)

Kiadványok, publikációk:

Csáky György: Észak-Amerika és Nyugat-Európa, in: Európai tükör, (2002/4. sz.) Kiss Judit: Az EU és az USA kereskedelmi vitái, in: Külgazdaság, (2002/2. sz.) Szőcs László: Az EU a WTO doha fordulójának motorja, in: Európai Tükör, (2006/2. sz.) Internetes kiadványok, publikációk:

AmCham: 10 Point Program For Future Transatlantic Cooperation (10 pontos program a jövő transzatlanti együttműködéséhez), (http://www.amcham.de/fileadmin/user_upload/Presse/2011/111104_Media_10PointProgram_FINAL.pdf )

(2011), Letöltés Dátuma: 2011. november 12, 16:56 Atlantic Council, USA, The Transatlantic Economy in 2020 (A transzsatlanti gazdaság 2020-ban) (http://www.acus.org/publication/transatlantic-economy-2020-partnership-future ) (2004), Letöltés dátuma: 2011. november 3, 17:35 European Commission (EC): The Transatlantic Economic Partnership Overview and Assessment (A transzatlanti gazdasági együttműködés áttekintése és értékelése), (http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2003/october/tradoc_111712.pdf )

(2000), Letöltés dátuma:

2011. szeptember 14, 15:07 Günter Burghardt – The European Union’s Transatlantic Relationship, in: EU Diplomacy Papers (http://www.coleurope.eu/file/content/studyprogrammes/ird/research/pdf/EDP%2022006%20Burghardt.pdf)

(2006), Letöltés dátuma: 2011. szeptember 17, 10:35

Kacsirek László – Az EU-USA banánvita, és ami mögötte van (http://unipub.lib.unicorvinus.hu/204/1/Fordulat_Kacsirek.pdf)

(2010), Letöltés dátuma: 2011. október 25, 12:51

- 71 -

Mark A. Pollack – The Political Economy of the Transatlantic Partnership (http://www.eui.eu/Documents/RSCAS/e-texts/200306HMTMvFReport.pdf)

(2003), Letöltés Dátuma:

2011. október 2, 08:30 National Foreign Trade Council, USA – The United States and Global Trade (http://www.nftc.org/default/trade/US%20&%20Global%20Trade%20Report.pdf)

(2007), Letöltés

dátuma: 2011. október 25, 23:57 National Intelligence Council: Global Trends 2025 - A Transformed World (Globális trendek 2025 – Az átalakult világ), (http://www.acus.org/files/publication_pdfs/3/Global-Trends2025.pdf)

(2011), Letöltés dátuma: 2011. szeptember 12, 21:06

Raymond J. Ahearn – Trade Conflict and US-European Union Economic Relationship (Kereskedelmi konfliktusok az USA-EU kapcsolatokban) (2006), Letöltés dátuma: 2011. október 24, 23:40 Világgazdasági Kutatóintézet – A sikeres EU-tagság nemzetközi tényezői (http://www.vki.hu/kulkapcs/nemzetkozi_kereskedelem.pdf)

(2007), Letöltés dátuma: 2011. március

11, 16:38 WTO: GATS – Fact and Fiction (GATS – Tények és Elképzelések), (http://www.wto.org/english/tratop_e/serv_e/gatsfacts1004_e.pdf)

(2001), Letöltés dátuma: 2011.

október 21, 19:20 WTO: World Trade in 2010, prospects for 2011 (A világkereskedelem 2010-ben, kilátások 2011-re vonatkozóan), (http://www.wto.org/english/news_e/pres11_e/pr628_e.pdf) (2011. április) PRESS/628-as kiadvány, Letöltés dátuma: 2011. szeptember 22, 16:48 Internetes oldalak:

A Conference Board honlapja: Rövid és hosszú távú világgazdasági kilátások – előrejelzések (http://www.conference-board.org/data/globaloutlook.cfm) Letöltés dátuma: 2011. november 20. 17:17 Az Egyesült Államok Kereskedelmi Képviseleti Irodájának honlapja: Az USA szabadkereskedelmi egyezményei dátuma: 2011. október 26,

(http://www.ustr.gov/trade-agreements/free-trade-agreements) Letöltés

09:52

- 72 -

Az Eurostat honlapja: Reál GDP adatok 1997-2013 (http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=1&language=en&pcode=tsieb020)

Letöltés dátuma: 2011. november 19, 21:20 Az EU intézményeinek együttműködési honlapja (CIRCA) (http://circa.europa.eu/irc/opoce/fact_sheets/info/data/how/evolution/article_7204_hu.htm)

Letöltés

dátuma: 2011. november 14, 14:54 Az Európai Unió Európai Külügyi Szolgálatának honlapja Az Euro-Mediterrán Partnerség (http://www.eeas.europa.eu/euromed/index_en.htm); Letöltés dátuma: 2011. november 22, 07:37 A Külügyminisztérium honlapja Az Európai Unió és az ACP-országok közötti partneri kapcsolatrendszer (http://www.mfa.gov.hu/NR/rdonlyres/FAFD098D-57AC-4C80-97765D749003AB86/0/EU_ACP_partnerseg.pdf) Letöltés dátuma: 2011.

november 22, 13:06

Az OECD honlapja: Információk a szervezetről (http://www.oecd.org/document/25/0,3746,en_36734052_36761863_36952473_1_1_1_1,00.html)

Európai Bizottság honlapja: Az EU kétoldalú kapcsolatai – statisztikák (http://ec.europa.eu/trade/creating-opportunities/bilateral-relations/statistics/)

Az EU kereskedelme – statisztikák (http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/september/tradoc_122529.pdf)

Piacra jutás (http://ec.europa.eu/trade/creating-opportunities/trade-topics/market-access/export-from-eu/) Letöltés

dátuma: 2011. november 20, 20:25 Európai Parlament honlapja: GSP rendszer (http://circa.europa.eu/irc/opoce/fact_sheets/info/data/relations/general/article_7254_hu.htm)

Letöltés

dátuma: 2011. október 6, 15:34 Euvonal honlapja FSC törvény (http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=920)

Letöltés dátuma: 2011. október 4, 13:27

Kultúrpont Iroda A barcelonai folyamat (http://www.kulturpont.hu/content.php?hle_id=9608#barcelona) Letöltés dátuma: 2011. november 22, 07:37 WTO honlapja: EU27 főbb adatok (http://stat.wto.org/CountryProfile/WSDBCountryPFView.aspx?Language=E&Country=E27)

Vitarendezés – vitás kérdések országonként Letöltés dátuma: 2011.

(http://www.wto.org/english/tratop_e/dispu_e/dispu_by_country_e.htm)

- 73 -