BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK NAPPALI TAGOZAT KÜLGAZDASÁGI VÁLLALKOZÁS SZAKIRÁNY
SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓZÁS MAGYARORSZÁGON AZ EGYKULCSOS SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ VIZSGÁLATÁNAK TÜKRÉBEN
Készítette: Markó Anna
Budapest 2012
TARTALOMJEGYZÉK ÁBRAJEGYZÉK .................................................................................................................. 5 BEVEZETÉS ......................................................................................................................... 6 AZ ADÓ SZEREPE A GAZDASÁGBAN ................................................................ 9
1. 1.1.
AZ ADÓ FOGALMA.................................................................................................. 10
1.2.
ADÓJOGI ALAPFOGALMAK ..................................................................................... 10
1.3.
AZ ADÓRENDSZER, ADÓPOLITIKA FOGALMA, JELLEMZŐI ....................................... 11
1.4.
AZ ADÓK KÖZGAZDASÁGI FUNKCIÓI ...................................................................... 12
1.5.
AZ ADÓZTATÁS ÁLTALÁNOS ALAPELVEI ................................................................ 14
1.6.
AZ ADÓZTATÁS HATÁSAI ....................................................................................... 16 SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓZÁS MAGYARORSZÁGON ............................. 19
2. 2.1.
A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓRÓL ÁLTALÁBAN ...................................................... 20
2.2.
A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ BEVEZETÉSE ............................................................ 23
2.3.
A SZEMÉLYI JÖVEDELEM ADÓRENDSZER FŐBB JELLEMZŐI ..................................... 25
2.4.
A RENDSZER KRITIKÁJA ......................................................................................... 28
2.5.
AZ EGYKULCSOS ADÓ BEMUTATÁSA ...................................................................... 31 AZ ADÓZÁS VÁLTOZÁSÁNAK TENDENCIÁI AZ EURÓPAI UNIÓBAN..... 34
3. 3.1.
AZ ADÓZÁS GLOBÁLIS KÉRDÉSEI ........................................................................... 35
3.2
AZ EURÓPAI UNIÓ ADÓHARMONIZÁCIÓJA ............................................................. 38
3.3
A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓZÁS GYAKORLATA AZ EURÓPAI UNIÓBAN ................ 39
3.4.
AZ EGYKULCSOS ADÓRENDSZER NEMZETKÖZI TAPASZTALATAI ............................ 42
3.4.1.
Balti országok ................................................................................................ 43
3.4.2.
Szlovákia ....................................................................................................... 45
4. EGYKULCSOS SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓZÁS MAGYARORSZÁGON ..... 47 4.1.
AZ EGYKULCSOS ADÓ BEVEZETÉSE ........................................................................ 47
4.1.1.
Magyarországi bevezetésének előtörténete ................................................... 48
4.1.2.
A kormányzópárt programja: gazdasági növekedés és szociális biztonság .. 50
4.2.
A BEVEZETÉS KÖRÜLMÉNYEI, HELYZETKÉP ........................................................... 52
4.2.1.
Helyzetkép – 2010 ......................................................................................... 52
4.2.2.
Makrogazdasági mutatók alakulása – 2010 ................................................... 54
4.3.
AZ ÚJ SZEMÉLYI JÖVEDELEM ADÓRENDSZER ......................................................... 56
3
4.3.1.
A munkát terhelő adókat és járulékokat érintő módosítások ......................... 57
4.3.2.
Az adóék alakulása 2010-2011 ...................................................................... 59
4.4.
AZ EGYKULCSOS SZEMÉLYI JÖVEDELEM ADÓRENDSZER BEVEZETÉSÉNEK
EREDMÉNYEI, HATÁSAI ..................................................................................................... 60
4.4.1.
Az adóreform csomag hatása a különböző jövedelmi szinteken ................... 61
4.4.2.
Adóztatási alapelvek érvényesülése .............................................................. 64
4.4.3.
Adómorálra gyakorolt hatás .......................................................................... 66
4.4.4.
Adócsökkentés hatása a keresletre ................................................................ 67
4.4.5.
Államháztartás és megtakarítások ................................................................. 70
4.4.6.
Foglalkoztatás ................................................................................................ 72
A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓZÁS JÖVŐJE MAGYARORSZÁGON .......... 74
5. 5.1.
AZ EGYKULCSOS ADÓRENDSZER – ÖSSZEFOGLALÁS .............................................. 74
5.2.
AZ OPTIMÁLIS SZEMÉLYI JÖVEDELEM ADÓRENDSZER ............................................ 76
MELLÉKLET ...................................................................................................................... 81
4
Ábrajegyzék
1. ábra Személyi jövedelemadó bevétel a GDP %-ban, 1988-2010 2. ábra Adóbevallások adatai Magyarországon, 2004-2010 3. ábra Az adó- és járulékbevételek a GDP százalékában az EU-27 országokban, 2010 4. ábra Az adóbevétel klasszikus ismérvek szerinti csoportosítása az EU-27 országokban, 2010 5. ábra A közvetlen adók főbb adónemek szerinti megoszlása az EU-27 országokban, 2000-2009 6. ábra Személyi jövedelemadó a GDP százalékában az EU-27 országok átlaga, 20002009 7. ábra Makrogazdasági mutatók alakulása 2009-2010 8. ábra Adókulcsok alakulása 2009-2011 9. ábra Az adóék alakulása 2010-2011 10. ábra A háztartások jövedelmének változása az adóváltozások hatására
5
Bevezetés
Szakdolgozatom témája a magyarországi személyi jövedelemadózás, kiemelten a 2011. január 1-től bevezetett egykulcsos adórendszer elemzése. Szakmai gyakorlatomat tanácsadó cég adózási szakterületén töltöttem, ahol nagy érdeklődéssel fordultam a személyi jövedelemadózás felé. Ebben a nagy témakörben olyan területet akartam választani, ahol a kutató munka, anyaggyűjtés aktuális, a közelmúlt adataira épül, és a levonható következtetésekhez személyesen is „viszonyulok”. Választásom aktualitását erősítette, hogy a 2010. évben megválasztott új kormány egyik „zászlóshajója” az egykulcsos személyi jövedelemadó, annak bevezetése és életben tartása egyik meghatározó eleme a kormány által folytatott unortodox gazdaságpolitikának, ez az egyik alappillére az általa kommunikált gazdasági szabadságharcnak. Megvalósulását széles körű figyelem övezi nemcsak idehaza, de a magyarországi gazdaságpolitikát árgus szemekkel figyelő külső szereplők által is. Az adók közül a személyi jövedelemadó (dolgozatomban, a továbbiakban az SZJA, szja rövid alakot is használom és egyenértékűnek tekintem) a legszélesebb réteget érintő adónem, megítélésem szerint minden családban van „alanya”, ebből következően a legnagyobb érdeklődést kiváltó adó. A figyelem középpontjában áll, mert mindenki számára húsbavágó kérdés, hogy a kapott jövedelemből mennyi az elkölthető vagy éppen megtakarítható jövedelemhányad. Témaválasztásom fontosságát az is jelzi, hogy az előkészítés alatt álló IMF tárgyalások megkezdése előtt már elhangzottak mérvadó uniós szakemberektől bírálatok a bevezetett egykulcsos személyi jövedelem adórendszer fenntarthatóságáról. A kormányzati várakozás az volt (jelenleg is az), hogy az adócsökkentés hatására a lakosságnál maradt többletjövedelem felpörgeti a belső keresletet, a fogyasztás nőni fog. Ez mintegy katalizátorként beindítja gazdasági növekedést, és azt fent is tartja. 2011-ben a magyar gazdaság körülbelül 1,7%-os GDP-többlettel zárt, amely ugyan messze elmaradt a várakozásoktól, de mégis némi gazdasági növekedést jelent.
6
Ezért dolgozatom célja, hogy választ adjak erre a kérdésre: Az egykulcsos személyi jövedelemadó hozzájárult-e Magyarország gazdasági növekedéséhez, és az új adórendszer igazságos-e? Ehhez a következő kérdéseket vizsgálom, kutatásom tárgyát e kérdések adják: a) Az egykulcsos személyi jövedelemadó által indukált adócsökkentés hozzájárult-e a belső kereslet felpörgetéséhez? b) A kormány megvalósította-e, hogy igazságosabb, méltányosabb legyen az adórendszerünk, valóban mindenki jól járt az átalakításokkal? c) Az új személyi jövedelem adórendszer pozitív hatással volt-e a foglalkoztatásra és az adómorálra? A téma szakirodalmának alapos tanulmányozást követően a kérdések megválaszolásához az első fejezetben áttekintem az adó szerepét a gazdaságban. Az adótani alapfogalmak tisztázása után, sorra veszem az adórendszer és adópolitika jellemzőit, szerepét, ismertetem a kérdések megválaszolásához elengedhetetlen adópolitikai alapelveket és az adók közgazdasági funkcióit és hatását. Ezután számításokra alapozva áttekintem a személyi jövedelemadó bevezetésétől eltelt időszakot egészen az egykulcsos adó bevezetéséig. A KSH, NAV és OECD adatbázisából nyert adatok alapján számított mutatókat elemzem, majd csokorba szedem az adott rendszer kritikáját, miért gondolták mérvadó emberek, hogy az egykulcsos lesz a megoldás. Bemutatom az egykulcsos adó elméleti hátterét. A nemzetközi trendeket tárgyaló szakkönyvek és tanulmányok információit feldolgozva a harmadik fejezetben nemzetközi kitekintést adok a térségben bevezetett egykulcsos adórendszerekről. Kitérek az Európai Unió adóharmonizációs elvárásaira, adópolitikájára. Az EUROSTAT adatait felhasználva a nemzetközi versenyképesség megítéléséhez összehasonlítom a magyar adórendszer főbb mutatóit az Európai Unió országai mutatóival. Az egykulcsos adórendszer nemzetközi tapasztalataiból kiemelve bemutatom a szlovák és a balti állambeli reformok megvalósítását és annak hatásait. Magyarországon a 2010. évi választásokon nyertes kormányzópárt vezette be 2011. január 1-én az egykulcsos személyi jövedelemadózást, de ennek gondolata már évekkel azelőtt megfogalmazódott
hazai
közgazdászok
körében
és
a
pártok
gazdaságpolitikai
elképzeléseiben is felfedezhetők. Dolgozatomban bemutatom ennek főbb vonulatait 7
kibányászva a meghatározó párt brosúrájából és a tengernyi internetes cikkből. Ebben a negyedik fejezetben dolgozom fel az egykulcsos személyi jövedelem adórendszer 2011. évi hatásait, kutatva és megadva a választ a feltett kérdésekre. A témában megjelent tanulmányok, műhelymunkák és mikroszimulációs kutatások publikációi segítettek az egykulcsos személyi jövedelemadózás hatásainak felmérésében, a következtetések levonásában és összegzésében. Végezetül
megfogalmaztam
saját
utópiámat
az
optimális
személyi
jövedelem
adórendszerről, reményeim szerint dolgozatom végéhez érve sikerült az egykulcsos személyi
jövedelem
adórendszer
magyarországi
működéséről
véleményformáló
következtetéseket levonnom. Dolgozatom összeállítását Czakó Dezső belső konzulensként segítette, akinek útmutatásai nagymértékben előrevittek a téma szakirodalmának feldolgozásában, gyors és készséges közreműködése hatékonyan hozzájárult szakdolgozatom elkészítéshez.
8
1. Az adó szerepe a gazdaságban
„Ezen a világon semmiről sem mondhatjuk, hogy biztos, kivéve a halált és az adót.” (Benjamin Franklin) Az adó intézménye évezredek óta része az emberiség életének, a szervezett társadalmak létrejöttével – már az ókorban – is szerepet játszott a közteherviselésben. Minden társadalomban léteznek olyan közfeladatok, amelyek ellátása az állam feladata. A mai modern államokban, így hazánkban is az adózás olyan kötelesség, amely mindenkit terhel, így komoly társadalompolitikai kérdéseket vet fel. A társadalomtudományi-közgazdasági gondolkodás fejlődése során az adó fogalmát már nagyon sokan nagyon sok féleképpen megállapították, a különböző tudományágakban nem teljesen azonos tartalommal jelenik meg. Az adóztatás legfőbb célja az állami feladatok ellátásához szükséges adóbevételek biztosítása. Ez a legfőbb, de nem az egyetlen célja. Legfőbb jogforrásunk az Alkotmány 70/I.§-a rögzíti minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet számára a jövedelmi és vagyoni viszonyaival arányos közteherviselés kötelezettségét. Dolgozatom írásakor hatályba lépett az Alkotmány módosítása, amelynek a megnevezése Alaptörvény. Ennek 40. cikkelye szerint a közteherviseléshez való hozzájárulás alapvető szabályait sarkalatos törvény határozza meg. Ez a sarkalatos törvény a „Magyarország gazdasági stabilitásáról” címet viseli, ennek V. fejezete határozza meg a közteherviselés alapvető szabályait. Az alábbiakban először áttekintem az adójogi alapfogalmakat, amelyek pontos használata elengedhetetlen feltétele az adórendszerek és adózási alapelvek és funkciók szakszerű értelmezéséhez és használatához. Az adótani alapfogalmak ismertetése után bemutatom az adóztatás közgazdasági funkcióit, az optimális adórendszer és adópolitika ismérveit, alapelveit. Végül az adóztatás hatását tárgyalom, mindezt azért, hogy témám elméleti alapjait tisztázzam.
9
1.1.
Az adó fogalma
Legáltalánosabban az adó kötelező (állam által kikényszerített) jellegű, közvetlen ellenszolgáltatás nélküli, jogszabályi előírásokon alapuló – egyszeri vagy folyamatos – fizetési kötelezettség. (Sztanóné és szerzőtársai, 2007) Kötelező jellegét az adja, hogy az állam megfizetését adminisztratív végrehajtás útján is kényszerítheti, az adófizetést elmulasztókkal szemben kényszerintézkedéseket tehet. Az adófizetők befizetésükért cserébe semmilyen közvetlen ellenszolgáltatást nem kapnak, nem szereznek közvetlenül jogosultságot egyenértékű juttatásra. Az adózást a közvetlen ellentételezés hiánya jellemzi, az állam csak közvetetten juttat vissza az adózóknak a befizetésükből, de az nem érinti az adózók pozícióját. Az adózás a mai modern államokban pénzfizetésre irányuló kötelezettség, csak pénzformában lehet teljesíteni, melynek behajtására az állam jogosult.
1.2.
Adójogi alapfogalmak
Az alapfogalmak rögzítése feltétlenül szükséges a későbbi tárgyalnivaló érthetősége érdekében. Ezen alapfogalmak alapján határozható meg egy adónem jellemzője, ezek alapján értékelhetjük az adórendszer felépítését. A legfontosabb elemek az adóalany, adótárgy, adóalap, adónem, adómérték, adókulcs, adómentesség, adókedvezmény és adóteher. Az adóalany a törvény által adófizetésre kötelezett természetes vagy jogi személy. Nem feltétlenül egyezik meg az adófizető személyével. Ez utóbbi az a gazdasági szereplő, aki ténylegesen megfizeti az adót. A személyi jövedelemadó esetében az adóalany és az adófizető egybeesik. Az adótárgy az a termék, szolgáltatás, vagyontárgy vagy tevékenység, ami alapján az adózás történik. Az adóalap az adókötelezettség alapját jelentő pénzbeli összeg vagy természetes mértékegységben meghatározott mennyiség. Ez után számítják ki a ténylegesen fizetendő adó összegét.
Az adónem a különböző
adótárgyak, adóalanyok, adófizetők és adóalapok kombinációjából képzett konstrukciók. Az adómérték az a mennyiségi egység, amely az adó összegének az adó alapjára való vetítésből keletkezik. Az adómérték meghatározása történhet adókulcsok vagy adótételek szerint. Az adókulcs az adóalap meghatározott százaléka. Ez a százalékos adókulcs (adóláb) lehet degresszív, lineáris vagy progresszív. Lineáris adózásról beszélünk, ha az 10
adóalappal egyenes arányban emelkedik az adó összege, vagyis bármilyen adóalap után azonos százalékú adót kell fizetni. A progresszív adóztatás lényege, hogy az adóalap emelkedésével nő a megállapított százalékos adómérték, aminek következtében adóalap változásnál jobban nő a fizetendő adó összege.
Magyarországon 2011. január 1-ig a
személyi jövedelemadózásban folytonos típusú progresszív adókulcsokat alkalmaztak. Az adómentesség és adókedvezmény az adókönnyítés két leggyakoribb formája, amit a jogalkotó biztosíthat. Kivételt jelentenek az általános szabályok alól, szociális és gazdasági célokat szolgálva épülnek bele az adórendszerbe. Az adómentesség adókötelezettség alól jogszabály által megengedett kivétel, tényleges adófizetési kötelezettség nem keletkezik. A mentesség vonatkozhat adóalanyra vagy adótárgyra. Az adókedvezmény az adó összegének csökkentése vagy fizetési halasztás adóalap-csökkentés vagy adócsökkentés útján. A kedvezmény itt is vonatkozhat adóalanyra vagy adótárgyra. Mikroszinten az adóteher az adóalap egy egységére jutó adó. Nemzetgazdasági szinten az összes adóbevétel és az éves GDP hányadosaként szokták kifejezni az adóterhelést. Későbbi elemzésem
során
a
GDP-arányos
személyi
jövedelemadó
bevétel
vagy
más
megfogalmazásban a személyi jövedelem adóteher a GDP arányában fontos mutatószáma lesz a személyi jövedelemadó változás és adóteher nagyság bemutatásának. (Vigvári, 2002)
1.3.
Az adórendszer, adópolitika fogalma, jellemzői
Az adórendszer egy országban adott időszakban alkalmazott adónemek összességének és a működtetett adóügyi intézményeknek az összefüggő rendszere. Az adórendszer az adópolitika által meghatározott, ország specifikus kategória. A modern adórendszerek többcsatornásak, vagyis egyidejűleg többféle adófajtát alkalmaznak, hogy azok jól kiegészítsék egymást. (Galántainé, 2005) Az adórendszer mindig összefügg a gazdaság, társadalom szerkezeti viszonyaival, fejlettségével, technológiával. Ha ezekben lényegesebb változások mennek végbe, akkor az adórendszernek is változnia kell. Az adórendszer szerkezetét érintő változásokat adóreformnak nevezzük. Az adóreformok lehetnek általánosak és részlegesek is, mindegyikre könnyű példát találni a magyar adótörténelemben.
11
A gazdaságpolitika szolgálatában álló modern adórendszereknek az alábbi fő funkciókat kell betöltenie (Sztanóné és szerzőtársai, 2007): államháztartás bevételeinek biztosítása: legfontosabb funkció, az adó az állam fő bevételi forrása; gazdaságpolitikai célok megvalósításának segítése: adórendszer funkciója, hogy támogassa a gazdaságpolitika fő törekvéseit. Az adórendszer szerkezete, vagyis a különböző adótípusok aránya, ezen belül az adónemek aránya, adómértékek, mentességek együttese az adópolitika. Magában foglalja az adórendszerrel kapcsolatos elvi döntéseket és az adóügyi gyakorlati eljárások összességét. Lényegében az adótörvények gyakorlatba történő átültetése. (Sztanóné és szerzőtársai, 2007) Az adórendszerek viszonylag stabilak, az adónemek és mértékek, valamint egyéb tényezők módosításával adott adórendszer többféle adópolitika megvalósítását szolgálhatja. Az adópolitika állandó elemei a pénzügy politikai célok szolgálata, az adópolitikai célok szolgálata, a közteherviselési rendszer által érvényesíteni kívánt preferencia rendszer működtetése, az adórendszer racionális ráfordításokkal történő működtetése. (Vigvári, 2002) Az adópolitika sohasem lehet öncélú. A kitűzött adópolitikai céloknak alkalmazkodniuk kell az adott társadalmi berendezkedéshez és az ország gazdaságpolitikai programjához, figyelembe véve a fenntartható közteherviselési rendszer társadalmi és gazdasági korlátait.
1.4.
Az adók közgazdasági funkciói
Témám szempontjából kiemelkedő fontosságú az adók közgazdasági funkciói működése, így fontos azok pontos elméleti meghatározása. Galántainé (2005) alapján az alábbiak szerint határozható meg az adók közgazdasági funkciói. Fiskális-fedezeti funkció Az adóztatás legfőbb szerepe, hogy elegendő bevételt biztosítson a központi és helyi közhatalmi feladatok gyakorlásához, az államháztartás bevételeinek legjelentősebb részét a
12
gazdálkodók és a lakosság adó-és adó jellegű befizetései teszik ki. A modern adórendszerek nem kizárólag erre a hagyományos szerepre épülnek, az adóztatásnak lehetnek egyéb szándékolt irányultságai is. Elosztási és újraelosztási funkció Az adózáson keresztül megvalósuló funkció egyrészt az államháztartás és a gazdasági szféra, másrészt a gazdaság szereplői közötti jövedelemátcsoportosítást tesz lehetővé. A központosított újraelosztás legfontosabb eszköze, amely meghatározza a társadalmi közös fogyasztás finanszírozásához való hozzájárulás formáját és mértékét. Gazdaságirányítási funkció Az adó a gazdaságirányítás egyik fontos pénzügyi eszköze. A jogalkotók speciális célokat is tekintetbe vehetnek az egyes adónemek tételes szabályainak megalkotásakor. Az adó közvetett befolyásolási eszköz: a költségvetés jövedelem elvonási rendszere a pénzügyi folyamatokon keresztül befolyásolja a lakosság és a vállalkozások pénzügyi helyzetét, gazdasági döntéseit. A gazdasági élet szereplőit ösztönzi a versenyképesség fokozására, a gazdaságpolitikai célok megvalósítását elősegítő vállalkozásokra, egyes tevékenységeknél a változó piaci viszonyokhoz, a tudományos és technikai színvonal változásaihoz történő gyors és rugalmas hozzáigazítására. Foglalkoztatás politikai célokat is szolgál az adóztatás, elősegíti a technikai színvonal változása következtében szükségessé váló munkaerőstruktúra váltását, változtatását. Arányosítási funkció Az adórendszerek arányosítási funkciója alapvetően arra irányul, hogy ha egy piaci szereplő nem piaci magatartása révén jut mások kárára indokolatlan vagyoni előnyhöz, akkor ilyen többletjövedelmét a költségvetés adók formájában elvonja, majd közkiadások finanszírozására fordítsa.
13
Az adóztatás általános alapelvei
1.5.
„Az adózás olyan, mint a libatépés, annak tudománya, hogyan lehet a legtöbb tollat a legkevesebb gágogás árán megszerezni.”(Jean-Baptist Colbert) A mondás jól érzékelteti az adózás problematikáját: adózni senki sem szeret, hiszen fizetésével szemben nem számíthat közvetlen ellenszolgáltatásra. A közösség érdekében nyújtott szolgáltatásokat azonban finanszírozni kell, vagyis az adófizetés egyedi, a befizetések felhasználása viszont legnagyobbrészt közösségi. Ez az alapvető forrása az adózás körül mindig létező konfliktusnak, valamint az, hogy az adózás minden egyes résztvevője csak a többi hátrányára szerezhet előnyöket. (Galantainé, 2005) Az adózás alapelvei részint az állam lényegéből, részint pedig az adó gazdasági jellegéből adódnak. Az adó ugyanis a közületi lét szükségletfedezetének alapvető eszköze. A közgazdasági irodalomban sokan sokféleképpen fogalmazták meg az optimális adóztatás elvi követelményeit. Adam Smith szerint a jó adórendszer: igazságos (fizetőképességhez arányosan igazodó), egyértelmű, határozott (átlátható és kiszámítható, világos és közérthető), megfelelő (az adózó számára gazdaságilag alkalmas időben és módon fizetendő, az adózó olyan időben fizethesse az adót, amely gazdasága természete szerint számára a legalkalmasabb), gazdaságos (az adóztatás és az adózás teljesítésének költsége minimális, az adózóknak a legkisebb mértékben kelljen többet fizetniük, mint azt az összeget, amellyel a kincstár az adó révén bevételhez jut). Samuelson és Northaus szerint két filozófia szerint érvényesíthető a viszonylagos stabilitást mutató alapelvek érvényesítése során a közterhek elosztása (Galántainé, 2005): A haszonelvi megközelítés: a különböző személyeket, szervezeteket a társadalmi tevékenységükből rájuk jutó „haszon” arányában kell megadóztatni. Az adót annak alapján kellene megállapítani, hogy az adófizető milyen mértékben élvezi az adóbevételekből finanszírozott közkiadások hasznát. A gyakorlatban ez nehezen alkalmazható elv.
14
A fizetőképességi elv szerinti megközelítés: az arányos közteherviselés érdekében az adóterheket a fizetésre kötelezettek között fizetőképességükkel arányosan kell szétosztani. A fizetett adó mértékének össze kell függenie a jövedelem, vagyon nagyságával. Vagyonosabb polgárnak több adót kell fizetnie. Az adózási rendszerek legtöbbször hangoztatott kritikája az adózási szabályok méltánytalanságaira szokta ráirányítani a figyelmet. A tisztességes, méltányos adózás kérdésköre roppant bonyolult, ehhez kapcsolódóan két fogalom alakult ki: horizontális méltányosság: egyenlőkkel való egyenlő bánásmód, minden lényeges szempontból egyforma helyzetűeket egyenlően szükséges kezelni, lényegében egyforma adottságú embereket egyenlő mértékben kell adóztatni; vertikális méltányosság: a nem egyenlőket különbözőképpen kell adóztatni, meg kell határozni, hogy ki adózzon magasabb adókulcs szerint és mennyivel fizessen többet másoknál. Ezek az alappillérei ma is az adórendszerekkel szemben támasztott igazságosság követelményének, dolgozatomban én is keresem erre a választ, hogy a jelenlegi adórendszer mennyiben felel meg ennek. A modern adóztatási alapelvek az alábbiakban foglalható össze (Galántainé, 2005): A megbízhatóság elve: az adóterhek biztonságos megfizetését feltételezi. Az adó nem haladhatja meg azt a mértéket, amit az adózók még meg tudnak fizetni. A kiszámíthatóság elve: az adórendszer ne változzon túl gyakran, az adóterhek minimum
középtávon
viszonylag
stabilak
és
legalább
tendenciájukban
kiszámíthatóak legyenek. Az érvényesíthetőség elve: a könnyen teljesíthetőség elvét hangsúlyozza. Eszerint az
adózás
szabályai
legyenek
áttekinthetőek,
egyértelműek,
egyszerűen
alkalmazhatók. Ide tartozik, hogy az adórendszert ne lehessen kijátszani, az adófizetést ne lehessen elkerülni. Sokak szerint az adórendszer egyszerűsége és igazságossága ellentétes követelményeket támaszt, hiszen minél több szempontot vesz figyelembe, azaz minél igazságosabb, annál bonyolultabb is általában egy adószisztéma.
15
A jutányosság elve: gazdaságossági szemléletet tükröz, megköveteli, hogy az adóból származó költségvetési bevételek és a megszerzésük érdekében felmerült ráfordítások racionális arányban álljanak egymással. A konzisztencia elve: az adórendszer belső harmóniájának, a többi gazdaságossági szabályozóval való összehangoltságának, valamint a nemzetközi szabályokhoz való illeszkedésének követelménye. A politikusok által megszavazott, jó esetben a „szakma” által működtetett konkrét adórendszer az elveket többé-kevésbé figyelembe véve, de elsősorban politikai-hatalmi, gazdasági, esetleg praktikus szempontokat is mérlegelve, jellemzően érdekek mentén, konfliktusok és kompromisszumok közepette funkcionálnak. A fentiek összegzéseként elmondhatjuk, hogy egy jól működő adórendszernek öt alaptulajdonsága van: gazdaságilag hatékony, adminisztráció szempontjából egyszerű, rugalmas, igazságos, politikailag felelősségteljes. Az adóztatás funkciói és alapelveinek ismertetése után bemutatom az adóztatás során érvényesülő hatásokat.
1.6.
Az adóztatás hatásai
Az adózás, adópolitikai döntések hatásait a mikroökonómia és a makroökonómia meglehetősen sokoldalúan tárgyalja, e hatások mindegyikének összefoglalása nem célom. Azokat a hatásokat szeretném bemutatni, amelyek témám szempontjából relevánsak. Vigvári (2005) csoportosítását alapul véve az alábbiak szerint soroltam be az adóztatás hatásait: Jövedelmi hatás Az adóztatás közvetlen hatása a jövedelem-elvonás, melyet számos tényező határoz meg. Fontos vizsgálati szempont, hogy e hatás hogyan oszlik meg a különböző típusú gazdasági szereplők között, milyen módon érinti a gazdaság eredményes működését szakmánként, ágazatonként vagy éppen regionális egységenként (Vigvári, 2005). E hatás egyik speciális esete, amikor az összes adó (adóterhelés) nem változik, de módosul az adórendszerben alkalmazott adónemek aránya. (Vigvári, 2002) 16
Gazdasági szereplők magatartására gyakorolt hatás A gazdasági szereplők alkalmazkodni próbálnak az adópolitikai döntésekhez, az adórendszer átalakításához, egy-egy reformra azonnal reagálnak. Törekvéseik az adóterhek semlegesítésére, csökkentésére a nettó jövedelmi pozíció javítására irányulnak. Beszélhetünk ún. helyettesítési hatásról, jövedelmi hatásról, bizonyos gazdasági események időbeni csúsztatásáról, adóterhek áthárításáról vagy az adókikerülésről. A helyettesítési hatás azt jelenti, hogy az adócsökkentés következtében a munkavállalók nettó jövedelme növekszik. Ebben az esetbe a munkavállaló számára érdemes lesz többet dolgozni. Nőhet a ledolgozott munkaórák és az aktív munkavállalók száma. A jövedelmi hatás épp ellenkező eredménnyel jár. Mivel nő a kereset, ezért kevesebb munkával is el lehet érni ugyanazt a jövedelmi szintet, így csökkenni fog a munkaerő-kínálat. Változás állhat be az adófizetők jogkövető magatartásában is, tudatos adóelkerülés vagy adócsalás következhet be. Az előbbi jogi szempontból az adóminimalizálás legális formája, adótehercsökkentésre irányuló törekvés az adórendszer és más jogszabályok adta lehetőségek kihasználásával. Az adócsalás bűncselekmény, technikái jogellenes magatartásnak minősülnek. Munkaerő piaci hatás Az adók és járulékok többsége a munkajövedelemre (mögötte a foglalkoztatásra épül), a vállalkozások úgy igyekeznek gazdálkodásuk eredményességét javítani, hogy gazdasági tevékenység kiszervezésével, műszaki fejlesztéssel, tevékenységi struktúra módosításával csökkentik az élőmunka felhasználást. Mindennek következménye a gazdasági aktivitás csökkenése, illetve a szociális feszültségek erősödése. Figyelmet érdemlő, hogy a munkára épülő adóterhek mérséklése nem jár automatikusan a foglalkoztatás javulásával, hiszen – változatlan piaci kereslet esetén – a vállalkozások még mindig találhatnak élőmunkánál olcsóbb termelési megoldásokat. (Pitti, 2009) Egyensúlyi hatások Az adózás mindképpen módosítja a piaci mechanizmus működését, jelentős hatást gyakorol mind a különböző részpiacok, mind a gazdaság egészének egyensúlyára. Legközvetlenebbül az államháztartás pozícióját befolyásolja, de lényeges a fizetési mérlegre és gazdasági egyensúlyra gyakorolt hatása is. A gazdasági egyensúlyt érintő hatás 17
érvényesül mind makro-, mind mezo-, mind mikroszinten (Vigvari, 2002). A mezoszintű hatások közül az egyik az adóverseny, melynek lényege, hogy az alacsonyabb adóterhelésű helyeket – mind egy országon belül, mind nemzetközi szinten – preferálják a gazdaság szereplői. Szociális hatások Az adó- és járulékterhek a vállalkozásokat racionális élőmunka-felhasználásra és a jóléti funkciók leépítésére késztetik. Ezek egyfelől csökkentik a gazdasági aktivitási rátát és rontják az adóalanyok életminőségét, másfelől viszont – munkanélküli segélyek, szociális támogatások – növelik a közkiadások terheit, ami nemegyszer az adó- és járulékterhek emelését eredményezi (Pitti, 2009). Ennek azonban – az ellensúlyozó hatások következtében – viszonylag alacsony és csak átmenetileg érezhető a hozama. Korrekciós hatások Az
adózás
korrekciós
hatása
a
piaci
szabályozás
fennmaradására,
bizonyos
makrogazdasági célok megvalósítására irányul a kedvezményi és mentességi feltételek, illetve támogatási szabályok döntésorientáló szerepén keresztül (Pitti, 2009). Csak egy-két példát említve korrekciós hatást fejtenek ki a különböző „zöld adók”, a vállalkozások K+F tevékenységének serkentése vagy a szakképzés ösztönzése. Az adóztatás hatásainak figyelemmel követése, illetve visszamenőleges értékelése hasznos támpont lehet az adópolitika jövőbeni cél- és eszközrendszerének finomításában, vagyis a múltból nyert tapasztalatok a makro és mikroszintű adótervezésben használhatók leginkább. A fentiekben bemutatott adóztatási hatásoknak és megjelennek a munkavállalók nettó keresetében, a munkavégzés anyagi motiváltságában, az ország gazdasági egyensúlyában és nem utolsó sorban az emberek „megélt” életszínvonalában. Adómorál Az 1980-as évek közepe óta készült számos tanulmány bizonyította, hogy az egyének adómoráljának, vagyis adófizetési hajlandóságának elsődleges szerepe van adóbevételek alakulásában. A jó adómorálú országban a lakosság bevallja a megszerzett jövedelmét és az adórendszernek megfelelően teljesíti adófizetési kötelezettségét, részt vállal a közteherviselésből. Ellenben a rossz vagy alacsony adómorál adóelkerülést, adócsalást, az adóhatóságok kijátszását eredményezi. 18
2. Személyi jövedelemadózás Magyarországon „Az
adóbevételek
biztosítása
érdekében,
az
állampolgárok
közterhekhez
való
hozzájárulásának alkotmányos kötelezettségéből kiindulva az Országgyűlés” (Személyi jövedelemadó törvény, 2011) az 1995. évi CXVII. törvényt alkotta meg, mely meghatározza a személyi jövedelemadózást. Ennek legutóbbi módosítása 2012. január 1től lépett életbe. Az adóztatás legfőbb célja az állami feladatok ellátásához szükséges adóbevételek biztosítása, ebben kitüntetett szerepe van a személyi jövedelemadónak, mert a népesség nagy százalékát érinti. A legfrissebb rendelkezésre álló NAV statisztika szerint 2010. évben 4.567.985 főtől érkezett önbevallás illetve munkáltatói személyi jövedelemadó bevallás, 8.872.478 millió Ft bevallott összjövedelemmel. Ez a két szám jelzi, hogy milyen széles kört érintő ez az adónem. A személyi jövedelemadózás Magyarországon hatalmas témakör, az alábbiak szerint dolgoztam fel és kívánom bemutatni dolgozatomban. Először áttekintem a személyi jövedelemadózás alapelveit, csak azokra kitérve, amelyek speciálisan erre az adónemre vonatkoznak. Mindazt, amit az elméleti felvezetésben bemutattam természetesen nem ismétlem meg. Az adójogi alapfogalmak közül is csak azokat határozom meg, amelyek szja terminológiák és pontos tartalmuk ismerete szükségesek az elemzések értelmezéséhez. Ezt követően a személyi jövedelemadózás 1988. január 1-i bevezetésének körülményeit foglalom össze röviden (nagy érdeklődéssel olvastam erről, mert ízelítőt kaptam annak az időszaknak a „hangulatáról”; sokszor hallottam szüleimtől, hogy én rendszerváltó gyerek vagyok {1989. november 21-én születtem}). A személyi jövedelem adórendszer 1988-2010 közötti időszakát abból a szempontból vizsgálom és mutatom be, hogy mennyiben érvényesültek az adórendszer alapelvei, funkciói és hatásai. A makro mutatók bemutatásakor nem lépem túl e dolgozat kereteit (korlátait). Fejezetem végén csokorba szedem az időszakra vonatkozóan az általam megismert kritikákat, amelyekkel ostorozták a gazdasági- szakemberek és politikusok a személyi jövedelem adórendszert. Vizsgálom, hogy mennyiben alapozták meg ezek a kritikák a 2011. január 1-én hatályba léptetett változást. Az egykulcsos adórendszer elméleti megalapozásával zárom a fejezetet. 19
2.1.
A személyi jövedelemadóról általában
Magyarországon az állampénzügyeknek komoly múltja van, a reformkorban az országgyűlések fontos témája volt a közteherviselés. A XX. század első felében neves, nemzetközileg is elismert (Heller Farkas, Balás Károly, Földes Béla) szakemberek foglalkoztak adóelmélettel. Az 1950-es években az államosítással a vállalati adózás helyébe jövedelemszabályozás lépett, de a munkajövedelmeket nem a személyi jövedelemadózás alakította, hanem állami bérszabályozás. A személyi jövedelemadó törvény az első alapelvként rögzíti, hogy magánszemélyeknek alkotmányos kötelezettségük jövedelmükből a közterhekhez hozzájárulni, ennek mértékét és módját szabályozza az szja törvény, az adózás rendjéről szóló törvénnyel karöltve. Ebből máris levonhatunk egy nagyon fontos következtetést: aki jövedelméből nem járul hozzá a közterhek viseléséhez (adó elkerülés, adócsalás), az megszegi alkotmányban rögzített kötelezettségét. Az arányosság és méltányosság elve nem csak a személyi jövedelemadózásra vonatkozó alapelv, de témám szempontjából nagyon fontos alapelv, az egykulcsos adórendszer vizsgálatánál megkerülhetetlen kérdés, hogy mennyiben teljesül ez az alapelv. Fontos és speciális alapelv a személyi jövedelemadózásban, hogy a magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettől eltérést csak és kizárólag – kivételes célok érdekében – törvény állapíthat meg. Ezeket az adókedvezmények, amelyek nagyrészt politikai indíttatásból – társadalmi vagy szociálpolitikai célok elérése érdekében – sértik a „minden jövedelem adóköteles” elvet. A törvény alapelvként rögzíti, hogy az adókötelezettséget naptári évenként, az összes jövedelem alapján kell megállapítani és megfizetni, azonban az adóbevételek folyamatossága érdekében adóelőleget kell fizetni. (Személyi jövedelemadó törvény, 2011) A hazai személyi jövedelemadó főbb jellemzői, hogy tárgya a jövedelem, közvetlen és általános adó, átfogó szabályozó eszköz és személyi jellegű. A jövedelemadók közvetlen tárgya maga a jövedelem, melynek meghatározása többféleképpen történhet. A jövedelem lehet meghatározott bevételi források összessége, és megfogalmazható úgyis, mint egy adott időszak alatt bekövetkezett vagyongyarapodás (Sztanóné és szerzőtársai, 2007). A meghatározásból látszik, hogy a jövedelem fogalmához 20
szorosan kapcsolódik a bevétel fogalma, és mint később látni fogjuk a költség fogalma is. A bevétel az a vagyoni érték, amelyet a magánszemély az adóévben tevékenysége ellenértékeként vagy más jogcímen mástól megszerez. A személyi jövedelemadó törvény meghatározza a bevétel jogcímét, illetve nevesíti a bevételnek nem számító tételeket, amelynek legnagyobb halmazát az adómentes bevételek jelentik. A költség a törvény rendelkezése szerint csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen kifizetett, igazolt kiadás. (Sztanóné, 2008) A költség kategóriáját azért fontos meghatározni, mert a jövedelmet a bevételből kell levezetni, amelyre háromféle módon történhet. A bevétel jövedelem tartalma lehet a bevétel egésze, a bevétel elismert költségekkel csökkentett része és a bevétel törvényben meghatározott hányada. Még egyszer összefoglalva, a személyi jövedelem adórendszer csak azokat a költségeket engedi elszámolni a bevételből, amelyről az adózó bizonyítani tudja, hogy a megszerzett bevétellel közvetlenül és szorosan összefügg, kizárólag annak érdekében merült fel, és a kiadást az egyéb gazdasági törvényekben szabályozott módon kiállított bizonylatok, számlák vagy egyéb dokumentumok támasztják alá. A jövedelmek adózására vonatkozó szabályok függnek a jövedelemtípusoktól, így nagy jelentősége van ezek megkülönböztetésének. A jövedelmek elkülönítése a jövedelem típusra jellemző ismérvek alapján történik. A jövedelmek elkülönítésének a járulék fizetési szabályok alkalmazásában is nagy jelentősége van, ugyanis társadalombiztosítási járulékot és egyéni egészségbiztosítási, illetve nyugdíjbiztosítási járulékot csak a tevékenységéért járó jövedelem után kell fizetni. Az alábbi jövedelem típusokat különböztethetjük meg (Sztanóné, 2008): Összevont adóalapba tartozó jövedelem Önálló tevékenységből származó jövedelem Nem önállótevékenységből származó jövedelem Egyéb jövedelem Külön adózó jövedelmek
21
Az adójóváírás a magánszemély számított adóját csökkenti. Elszámolni csak bér- és bérjellegű jövedelmek után lehetett – 2012. január 1-től megszűnt – az utóbbi időszakban évenként változó mértékű jövedelemkorláthoz kötve. Az adójóváírás eredeti funkciója a költség
ellentételezés
volt,
mivel
a
magánszemélyek
felmerülő
költségeinek
elszámolhatóságát a személyi jövedelemrendszerben szigorú szabályok korlátozzák. Idővel a
minimálbér
adómentességének
megszűnésével
funkcióját
vesztette
és
rossz
hatékonysággal működő „szociális elemmé” vált. Az adókedvezmények köre és nagysága jelentősen befolyásolhatja a magánszemélynek a jövedelméből ténylegesen megfizetendő adó összegét, akár az adófizetési kötelezettséget is lenullázhatja. Negatív adó nincs, tehát az igény bevehető adókedvezmény csak az összevont adóalap adóját csökkentheti, legfeljebb annak mértékéig. Az adókedvezmények köre nem csak az adóbevételek nagyságát befolyásoló tényezők, hanem – véleményem szerint
sajnálatosan
–
társadalmi
és
politikai
preferenciákat
is
közvetít.
Az
adókedvezmények valójában kivételeket jelentenek, az adórendszert bonyolulttá teszik és sértik a fentiekben kifejtett minden jövedelem adóköteles elvet. Végezetül szeretnék kitérni három olyan – a személyi jövedelemadózás elemzéseknél használatos – fogalomra, amelyek pontos tartalmát lényeges tisztázni, mert a későbbiekben használni fogom. Implicit adóráta vagy más néven adóék az élőmunkát terhelő adók összessége és a bruttó munkabér hányadosa. Benne foglaltatik a magánszemélyeket és foglalkoztatójukat terhelő adók és járulékok együttes összege, vagyis a személyi jövedelemadó, a munkavállalói és munkáltatói társadalombiztosítási járulékok. Azért használatos terminológia ez, mert ez az adómérték mutatja meg igazán az élőmunka valós „árát”. A személyi jövedelemadóztatás és a foglalkozatás közötti kapcsolat elemzésekor nagyon fontos mutatószám, az adórendszer versenyképességét jól jelzi. A marginális adókulcs azt mutatja meg, hogy a megszerzett többlet bruttó jövedelemből a levonásokat figyelembe véve mennyivel több a fizetendő adó (Scharle és szerzőtársai, 2010). Ezzel a mutatóval jól jellemezhető a munkavállalók többletmunkához való viszonya, mennyiben és mennyire éri meg neki többet dolgozni; a több munka több
22
elkölthető jövedelmet eredményez-e számára vagy csak többlet jövedelmet, amelyet a növekvő adó „elvisz”. A továbbiakban nem vizsgálom a különböző jövedelem típusok tételes és részletes adózási szabályait, ez nem tárgya dolgozatomnak.
A személyi jövedelemadó bevezetése
2.2.
Az 1987. évi VI. törvény megalkotása és megszavazása forradalmi tett volt. A szocialista táboron belül Magyarországon elsőként lépett életbe a lakosság széles körét érintő, a mai szabályozás alapját jelentő személyi jövedelem adórendszer 1988. január 1-jén. Ez egy átfogó adóreform része volt, mellyel bevezették Magyarországon a piacgazdaságokban szokásos adónemeket. Az adóváltozások egy átfogó politikai-gazdasági reform része volt, amely
fontos
eleme
volt
a
rendszerváltás
gazdaságpolitikai
megalapozásának.
Véleményem szerint hozadéka volt még, hogy megkérdőjeleződött a „gondoskodó állam” mítosza, megtört a mindenható paternalista állam egyeduralkodó szerepe a jövedelmek megszerzése területén. Az adóreform hátterében Gergely (1998) megfogalmazásában három megoldásra váró probléma állt: 1. Az 1970-es évektől kezdődően a belső árrendszer teljesen elszakadt a világpiaci áraktól, így a piaci viszonyokhoz közelítő, a kereslet-kínálathoz igazodó rugalmas árrendszerhez új adórendszerre volt szükség. 2. A vállalatok piacgazdasági környezetben lévő sikeres működésükhöz meg kellett alapozni pénzügyi önállóságukat, kiszámítható feltételeket kellett teremteni a vállalatok jövedelmi, érdekeltségi és fejlesztési lehetőségeihez. 3. A lakossági jövedelmek több forrásból álltak össze, amelyek nem összevontan adóztak. Ezek összevont adóztatása, a bruttó bér megjelenése időszerű és szükséges volt. A személyi jövedelemadó az emberek millióit érintette, bevezetése ezért is állt a figyelem középpontjában. Jelentősége emellett abban állt, hogy hozzájárult az állami költségvetés elveinek és bevételi rendszerének korszerűsítéséhez.
23
A megfogalmazott problémák megoldására a személyi jövedelem adórendszerhez kapcsoltan vagy azt érintően az alábbi célokat tűzték ki a gazdaságpolitika irányítói (Ékes, 1997): Társadalmilag igazságosabb közteherviselési rendszer (méltányosabb adórendszer) Lakosság közkiadásokhoz való hozzájárulásának növelése Tiszta jövedelem szerkezetének megváltoztatása Munkaerőt terhelő minden kiadás közvetlenül az adott személy béréhez kötötten jelenjen meg A fejlett országokéhoz hasonló adórendszer kialakítása Mérföldkő volt az ország gazdaságpolitikájában az alábbi terminológiák bevezetése, szükséges volt a modern adórendszer „befogadásához”, hogy az emberek mindennapi életüknek részévé váljanak az új fogalmak pontos ismerete és használata. A törvény hatályba lépésekor megtörtént a jövedelembruttósítás. A munkavállalók „nettó” bérét az emberek által megszerzett egyéb jövedelmek szintjére emelték, ezzel lehetővé vált az összes jövedelem összevont adóztatása. Látható vált mind a vállalati, mind a munkavállalói terhek tényleges alakulása a munkavállalók számára, akik korábban gyakorlatilag nem ismerték, hogy munkáltatójuk mit fizet utánuk. A munkavállalók megismerték az adóalap, adókulcs, adókedvezmények, adóelőlegek, adóbevallás kifejezéseket és alkalmazásuk módját. A kialakított, nominálisan növekvő jövedelmekhez kapcsolt adómértékekkel számított adók folyamatos költségvetési bevételét adóelőleg megfizetése révén biztosították, így hidalták át az év lezárását követő bevallás késleltető hatását. A ’88-ban bevezetésre került adórendszer sávosan progresszív adókulcsokat tartalmazott. Mai szemmel meglepő a 11 sáv, amely jelentős mértékben „szétaprózta” az elért jövedelmek utáni fizetendő adóviselés mértékét. A 1. számú melléklet bemutatja az adókulcsok alakulását. A kitűzött célok megvalósulását már az első év elteltével, 1989-ben a Gazdaságkutató Intézet munkatársai értékelték és alábbi lényegi megállapításokat tették (Ékes,1997): 1. az adórendszer bevezetésével a lakosság közvetlen terhei emelkedtek, 2. a költségvetési centralizáció nem csökkent, 3. nem vált ésszerűbbé a munkaerő gazdálkodás, 4. az adórendszer inflációs folyamatokat indított el,
24
5. a
közteherviselés
valamelyest
méltányosabb
lett,
de
jövedelemszerzési
aránytalanságon nem javultak, 6. a transzparencia nem nőtt, a lakosság az adórendszer bevezetése után továbbra sem tudott beleszólni a közpénzek felhasználásába. Véleményem szerint a személyi jövedelem adórendszer indulásakor kitűzött céljai a mai napig helytállók és követendők, és az első évéről készült értékelés is olyan megállapításokat tartalmaz, amelyek végigkísérték az elmúlt 20 év adórendszerbeli történéseit.
2.3.
A személyi jövedelem adórendszer főbb jellemzői
A magyar adórendszer nemcsak bonyolult, de gyakran változik is. 1988 és 2010 között eltelt 23 esztendőben minden évben módosultak az adótörvény előírásai, változott az adótábla. Mindvégig sávosan progresszív adókulcs kerül meghatározásra, bár nagy különbség van az induló év 11 lépcsős sávos adózása és a 2010. évi 2 sávos adó mértékei között. Az 1. számú mellékletben bemutatom az összevont adóalapot terhelő adómértékek alakulását 1988-2010 között. Dolgozatomnak nem tárgya és terjedelme is korlátozza, hogy az 1988-2010 közötti időszak adózásának részletes áttekintését, szerénytelen vállalás is lenne részemről. Igyekszem azokat a tényezőket felvillantani, amelyek dolgozatom szempontjából fajsúlyosnak érzek. A vizsgált időszakban a személyi jövedelem adórendszer évenként változott, így annak jellemzéséhez a szakirodalom által a jövedelemadó rendszerek összehasonlításához ajánlott szempontrendszeréből „választottam” tehetségem és hozzáértésemet nem túlbecsülve.
Szempontrendszer: 1. mit adóztatnak meg (munkajövedelem, tőkejövedelem, egyéb), 2. milyen vetítési alapot használnak (érték alapú, százalékban kifejezett, naturális), 3. milyen mértékű adókötelezettséget írnak el, 4. milyen az adóterhelés a GDP %-ában, 5. milyen kedvezményi és mentességi feltételeket biztosítanak, 6. milyen eljárási szabályok vannak. 25
Az személyi jövedelem adórendszer makro mutatója a személyi jövedelemadó bevétel a GDP %-ában mutató, amely az alábbiak szerint alakult 1988-2010 között. Nehéz a mutatókat értékelni olyan országban (Magyarország ilyen), ahol a vizsgált időszakban magas volt az infláció és jelentős az adókedvezmények rendszere. Mindkét tényező jelentősen torzítja a mutatót. Ezen kívül önmagában is nehezen értékelhető ez a mutató, nemzetközi összehasonlításban jobban mutatja a tendenciákat. A következő fejezetben bemutatom a személyi jövedelemadó a GDP %-ában mutató más országokhoz viszonyított alakulást.
1. ábra Személyi jövedelemadó bevétel a GDP %-ban, 1988-2010
Forrás: OECD,2011
1988. évben a GDP-arányos személyi jövedelemadó bevétel 4,3 % volt. Ez követően egyenletesen emelkedett 1993-ig, ahol a mutató 7,2 %. 1994-2001 között csökkenés majd ismételt növekedés következett be 2003. évig. 2008. év a legmagasabb, 7,8 %, majd a gazdasági válság láthatóan csökkenést idézet elő.
A NAV adatbázisa 2004-2010 évekre vonatkozóan tartalmaz adatokat a jövedelmekre és az szja befizetések vonatkozóan, amelyet a 2. ábra szemléltet.
26
2. ábra Adóbevallások adatai Magyarországon, 2004-2010 Megnevezés
2004. év 2005. év 2006. év 2007. év 2008. év 2009. év 2010. év
Bevallók száma összesen (fő) Összevont jövedelem (millió Ft) Összevont adóalap adója (millió Ft) Adót csökkentő kedvezmények (millió Ft) Adókedvezmények adóhoz viszonyított aránya (%) Összjövedelmet terhelő adó (millió Ft) Adót fizetők száma (fő) Adóterhelés (%) Összes jövedelem (millió Ft) Fizetendő adó (millió Ft) 1 adófizetőre jutó fizetendő adó (ezer Ft/fő) Forrás: NAV, 2011
4 380 460 5 853 351 1 528 524
4 374 268 6 390 501 1 606 233
4 498 789 7 000 930 1 715 404
4 585 001 8 048 089 1 949 634
4 646 778 8 669 761 2 131 941
4 492 073 8 301 247 1 982 421
4 567 985 8 470 562 2 026 864
420 953
419 803
391 451
452 912 502 257 485 965
645 727
27,54
26,14
22,82
23,23
23,56
24,51
31,86
1 127 419 3 079 517 19,26 6 435 164 1 231 869
1 207 345 3 025 639 18,89 7 034 138 1 333 833
1 332 235 3 452 148 19,03 7 753 464 1 488 018
1 503 039 3 709 260 18,63 8 993 528 1 689 258
1 635 501 3 787 694 18,86 9 250 248 1 790 369
1 502 768 3 593 446 18,10 8 875 284 1 643 349
1 384 059 3 525 536 16,34 8 872 478 1 486 524
400
441
431
455
473
457
422
A bevallást benyújtók száma 2010-ben 2004-hez viszonyítva 187.525 fővel nőtt, ez 4,2 %os növekedés. A létszámot jelentősen meghaladó mértékben nőtt az összevont jövedelem az időszakban, a 44,7 %-os növekedése a jövedelmek abszolút növekedését jelzi. Ezt támasztja alá a havi bruttó átlagbérek alakulása, míg 2004-ben az alkalmazásban állók 1 főre bruttó átlagkeresete 145.520 Ft volt, addig 2010-ben ez 202.525 Ft-ra rúgott, a változás 39,2%-os növekedés. Érdekes számsor az adókedvezmények alakulása az adóhoz képest. Ebből látható, hogy a számított adó egyharmadát nem fizetik be az adózók, mert adókedvezményként igénybe vehetik. Ez alátámasztja mindazt, amit eddig az adókedvezményekről írtam és gondolok. Jelentősen torzítja a rendszert! Az adóterhelés szoros összefüggésben van az adókulcsok alakulásával. 2004-2010 között az adókulcs már végig 2 sávos, csökkenő mértékű. Az megszerzett jövedelem egyre nagyobb hányada maradt a „zsebekben”, csökkent az elvonás mértéke. 1987-ben a személyi jövedelemadó rendszer bevezetésekor természetes döntés volt, hogy az
adórendszer
progresszív
legyen.
Ebből
következett,
hogy
a
különböző
jövedelemsávokba eső adófizetők jövedelemsávonként egyre magasabb jövedelemkulccsal 27
adóztak, így a magasabb jövedelműek nagyobb arányban viselték a társadalmi közterheket. A várakozás az volt, hogy mint minden progresszív jövedelemadó rendszer csökkenti majd a jövedelmi egyenlőtlenségeket. Kovács (2011) a jövedelemegyenlőtlenségek tárgyában végzett kutatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kilencvenes években még progresszívnek tekinthető, de a kétszámjegyű infláció következtében jelentős mértékben erodálódott személyi jövedelem adórendszer nagymértékben hozzájárult a növekvő jövedelemegyenlőtlenségekhez. Nagyban osztom véleményét, hogy az adósávok és az adókulcsok kialakításának alapvetően a jövedelem eloszláshoz kellett volna igazodnia. A sávokat az infláció mértékének, a kulcsokat pedig az adórendszer újraelosztó szerepének megfelelően kellett volna alakítani. Ez nemcsak nem történt meg, hanem kifejezetten ellentétes irányú és hatású
gazdaságpolitikai
intézkedések
születtek.
Az
elmúlt
húsz
évben
a
személyijövedelemadó-rendszer egyre jobban eltolódott egyfelől az adócsökkentés, másfelől a kulcsok számának csökkentése irányába. A gazdaságpolitikai döntések a gazdagabb, befolyásosabb rétegeknek kedveztek. A Kovács (2011) szerint jövedelem egyenlőtlenségek növekedtek az elmúlt 20 év alatt és nőtt a jövedelemkoncentráció is, ami magával vonta az elszegényedők magas arányát. A gondolatsor folytatva, ez veszélyezteti az ország hosszú távú növekedési esélyeit, gátolja a termelékenység növekedését, miközben a stagnáló jövedelmek a fogyasztás, az életszínvonal stagnálását vagy csökkenését idézik elő (Kovács 2011). Ezt nagyon fontos következményének tartom a személyi jövedelem adórendszer 1988-2010 közötti működésének.
2.4.
A rendszer kritikája
Az 1988-ban bevezetett adórendszer nem volt felkészülve a rendszerváltással bekövetkezett változásokra. Gergely (1998) naivitásnak nevezte azt, ahogyan a privatizáció adózása zajlott. A privatizáció során megszerzett vagyongyarapodás után nem adóztak, de nem volt tulajdonszerzési jövedelemadó sem. Az adórendszer nem volt felkészülve az adóalanyok számának ugrásszerű megnövekedésére, az adóelkerülésre és adócsalásra, az újszerű és szigorú ellenőrzésre. A személyi jövedelemadó változásai a vizsgált időszak alatt egyre inkább afelé tolódott, hogy az alkalmazottak, tehát a látható forrásból származó, közepes jövedelműek terhei 28
növekedtek. A rejtett gazdaság bővült, a közteherviselés nem vált méltányossá, a jövedelem aránytalanságok megnövekedtek. Az élőmunka adóterheinek egyre növekvő mértékű adóztatása különösen a fogyasztásra eső adók csökkentésével párhuzamosan jövedelemeltitkolásra ösztönzött. Ebből következően, akik az adóterhek alól nem akartak, vagy nem tudtak kitérni, azok növekvő adóterheket kellett, hogy viseljenek. Az adóhatóság ellenőrzési eszközei nem voltak képesek az adókikerülési technikák terjedésével azonos sebességben fejlődni, az általános adómorál az adókikerülés felé orientáltak Az adókikerülés gyakorlatának piaci elterjedtsége egyes iparágakban (pl építőipar) már árazási gyakorlatot vezérelt, munkavállalói elvárásokat teremtett, melynek eredményeként a legális adózást választók súlyos versenyhátránnyal kellett, hogy megküzdjenek. Az elterjedt önfoglalkoztatói státusz, az abban elérhető legkülönbözőbb adókedvezmények rendszere az adókikerülés terepe lett. Az e területen végzett kutatások rendre arra az eredményre jutottak, hogy Magyarország a rejtett gazdaságban keletkezett jövedelmek után meg nem fizetett adói, azaz kieső adóbevételei tekintetében mára már lényegesen rosszabb helyzetben van, mint más visegrádi országok. (Reformszövetség 2009) 1988-2010 közötti időszakban a magas marginális adóterhek csökkentették a személyi jövedelem növekedés és a tőkefelhalmozás ütemét, nem segítették a hosszú távú gazdasági növekedést, csökkentve ez által az aggregát munkaerő kínálatot és a társadalmi jólétet. Az időszak végén a gazdaságpolitika formálói a vállalkozások élőmunka terheit – a versenyképességi esélyek javításának igényére hivatkozva – úgy csökkentették, hogy közben a munkavállalók terheit növelték, ezzel a munkajövedelmek relatíve csökkentek (Pitti, 2009). Nemzetközi tapasztalatok szerint a csupán fiskális szempontokat szem előtt tartó megoldás csak időlegesen alkalmazható, mert a szabadon felhasználható jövedelmek csökkenése a fizetőképes kereslet mérséklődésével jár, annak hiánya pedig a gazdasági növekedés beindulását akadályozza. Összegezve: A 2010 végéig hatályos személyi jövedelemadó rendszer sávosan progresszív volt, de több szempontból sem felelt meg a kívánalmaknak. Az adókedvezmények dzsungele, az évről29
évre történt módosítások nem javították, inkább rontották az adórendszer hatékonyságát. A progresszív igazságosság nem érvényesült. Az adósávok nem illeszkedtek a munkavállalók kereseti viszonyaihoz, ezt bizonyítja, hogy 2000-től kezdődően az átlagbért – amely csupán 87.645 Ft/hó összegű volt – kereső munkavállaló jövedelmének egy részét is már a legfelső adókulccsal adózta. Kitérek még a versenyképességre, mert témám feldolgozásához fontos annak megítélése, hogy 1988-2010 között hogyan alakult Magyarország versenyképessége, és mi befolyásolhatja
ennek
pozitív
irányba
történő
elmozdulását.
A
világgazdasági
környezetben a magyar gazdaság növekedési tartalékainak és versenyképességének hiánya fokozott kockázatokat eredményezett. Magyarország a régiós összehasonlításban magas újraelosztási aránya, magas az adóelvonása miatt kevéssé versenyképes és emellett a gazdasági válság hatásaira is rendkívül érzékeny. A növekedési képesség hiánya rontotta Magyarországon a foglalkoztatottság szintjét, az életszínvonal csökkenését eredményezte, rontotta a hazai államadósság besorolását, és emelte az ország pénzügypiaci kockázatait. Az adózás és versenyképesség összefüggésének megítélésében be kell látni, hogy az adózás csupán egy a versenyképességre ható számos tényező közül. A globalizációval eltűnnek az országokra jellemző adóspecifikusságok, azonban a stabil és kiszámítható adórendszer még ma is nagyban hozzájárul egy ország versenyképességének növeléséhez. Az adórendszert érintő gyakori módosítások csökkentik a befektetési hajlandóságot, elriasztják a befektetőket, hiszen ők ezt jelentős kockázati tényezőnek tartják. Fontos követelmény a költséghatékony és ösztönző adórendszer, mert ez által az adók mérsékelhetők, és növekedhet a versenyképesség. (Vörös, 2011) Az ország versenyképessége függ a vállalkozások versenyképességétől. Megítélésem szerint a makrogazdasági versenyképesség mikrogazdasági versenyképességben ölt testet. A versenyt nagymértékben befolyásolják a költségviszonyok. Az adózás hatással van a befektetési, beruházási döntésekre, ez által a fejlesztésekre és az innovációs folyamatokra. Jelentős eleme még a versenyképességeknek a munkaerő képzettségi színvonala. Minden összefügg mindennel. Az Állami Számvevőszék 2010-ben írt egyik tanulmányában (Vörös, 2011) foglakozott a versenyképesség kérdéskörével. Tanulmány az adózás és versenyképesség kapcsolatát úgy 30
határozta meg, hogy az adórendszer egészének kell igazodnia a jövedelmi viszonyokhoz, és az így kialakított arányok rövid és hosszú távon egyaránt a társadalmi fejlődést ösztönözik.
Az egykulcsos adó bemutatása
2.5.
Az egykulcsos adó (flat tax) fogalmát Robert Hall és Alvin Rabushka határozták meg a nyolcvanas években. Az általuk kidolgozott javaslat szerint minden dollárjövedelem, azonos 19%-os kulccsal adózik (Hall-Rabushka, 1995). Ennek előnye, hogy gyakorlatilag nem kell adóbevallást készíteni, hiszen ebben az esetben elég minden jövedelem mozgásakor levonni 19%-ot, ez jelentősen növelné a rendszer hatékonyságát, valamint csökkentené az adminisztrációs költségeket. Az egykulcsos adórendszer elméletét kidolgozó szerzőpáros a rendszer átalakítástól három területen várt kedvező hatást: -
Meglátásuk szerint az alacsonyabb marginális adóterhelés növeli a munkakínálatot, aktivitásra ösztönöz és ez által önmagában is szélesíti az adóalapot.
-
Az alacsonyabb adóterhelés kisebb ösztönzést jelent az adókikerülésre, így képes lehet az adózatlan jövedelmek visszaszorítására.
-
Kedvező hatása, hogy egyszerűsíti, átláthatóvá teszi az adórendszert és leszorítja az adminisztrációs költségeket, mind az adóhatóságnál mind az adózóknál.
Az elmélet szerint az egyik motiváció az egykulcsos rendszer bevezetésekor, hogy egyszerűbb
és
átláthatóbb
rendszert
hozzanak
létre.
Ezáltal
természetesen
az
adminisztrációs költségek és a bürokrácia száma, mérete is csökken. A második ok, amiért előnyös lehet, hogy az adókulcsok esetleges csökkentése, valamint az egyes kedvezmények és mentességek minimális szintre történő redukálása miatt az adóelkerülés mértéke csökken. Ez, valamint az ilyen reformokkal többnyire együtt járó adóbázis-szélesítés eredménye a középtávon növekvő bevétel, amely az államháztartás egyensúlyának megteremtését segíti elő. Jó hatással van a versenyképességre, ezáltal élénkíti a gazdaságot, segíti a foglalkoztatás növelését, továbbá a magasabb szinteken megmaradó jövedelem ösztönzi a beruházást, és a megtakarítási hajlandóságot.
31
Az elmélet a méltánytalan teherelosztást azzal védi ki, hogy a szociálpolitika célkitűzéseit nem az adórendszeren keresztül kell megvalósítani. Ebben mélységesen egyetértek az elmélet kitalálóival, mert szerintem sem alkalmas erre az adórendszer, inkább csak torzítja a bevallott jövedelemviszonyokat. Az egykulcsos adóval kapcsolatban több elképzelés is létezik. Ebben az adórendszerben minden jövedelem üzleti bevétel vagy bér, az adókulcs mindkét esetben azonos. Az egykulcsos adó növeli az egyén szabadságát azáltal, hogy több jövedelmet hagy nála. Ez az adórendszer – szól az érvelés – úgy produkál adóbevételt, hogy tágabb teret hagy az egyéni döntéseknek, jobban ösztönzi a gazdaságot és csökkenti az adóelkerülés mértékét. Az egykulcsos adó több mint egysávos jövedelemadó, hiszen az alapfilozófiája más, fogyasztási adóként viselkedik. Közgazdaságtanilag a fogyasztás nem más, mint a jövedelemnek a meg nem takarított része! Ebben az esetben a fogyasztási- és a jövedelemadó közötti egyetlen eltérés a megtakarítás kezelésében mutatkozik. A jövedelemadó általában kétszer sújtja a megtakarítást, először amikor megkeresik a jövedelmet, másodszor amikor a megtakarítás kamatozik. A fogyasztási adó csak egyszer terheli a megtakarítást, vagy amikor azt fogyasztási célra felhasználják, vagy amikor először megkeresték. (Erős-Ivicz, 2006) A kelet-európai országokban alkalmazott egykulcsos személyi jövedelem adórendszerek az adóminimumok, az adójóváírások és a különböző kedvezmények miatt igazából többkulcsosak, tökéletes egykulcsos rendszer valójában nem is létezhet. Az OECD vizsgálata alapján valójában négyféle változata képzelhető el a rendszernek (Saavedra, 2007): •
egykulcsos adórendszer mentességek nélkül;
•
egykulcsos adórendszer mentességgel;
•
egykulcsos adórendszer adójóváírással;
•
gazdasági társaságok jövedelmeire is kiterjesztett egykulcsos rendszer.
A gyakorlatban a Hall-Rabushka féle flat tax nem valósul meg, hiszen éppen a méltányosság miatt, az adott országokban különböző adójóváírások és kedvezmények egészítik ki az adórendszert. Közös vonásuk, hogy általában és legtöbbször a személyi
32
jövedelemadót alkalmazzák ilyen elv szerint. Ezekre mindig szigorúan pozitív marginális kulcsú adót vetnek ki. A következő egyenlettel írható le a tankönyvi flat tax:
T(Y) az Y jövedelem után fizetendő adó, t az adókulcs, A az összes kedvezmény A gyakorlatban a személyi jövedelemadó egykulcsossá tétele mellett a legtöbb esetben szélesebb körű adóreformot hajtottak végre, amely nem egy esetben az adóhatóság megerősítésével járt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az adóelkerülés csökkenhet, de csak akkor, ha az adminisztrációs költségek is csökkennek (Saavedra, 2007). Emellett Saavedra szerint csökkenteni kell a kivételek mennyiségét, hogy érdemi változást tudjunk elérni. A pozitív hatásokat erősíti, ha a társasági adó rátája közel van az szja-kulcshoz. Mivel nehéz megbecsülni az adózók adóváltoztatásra adott viselkedési válaszait, ezért az egykulcsos adót csak stabil fiskális környezetben szabad bevezetni. Mint azt a későbbiekben látni fogjuk, az összes országban, ahol eddig bevezették igen alacsony volt a deficit, vagy szufficites volt a költségvetés. Litvánia kivétel, de a Balti államnak a bevezetéskor az államadóssága szinte nulla volt. Az egykulcsos jövedelemadóztatás csökkenti a költségvetési bevételeket. Felmerül a kérdés, racionális lépés-e bevezetni az egykulcsos személyi jövedelemadózást a jelenlegi gazdasági helyzetben lévő Magyarországon, ahol a költségvetési hiány növekedése nem járható út. Erre a kérdésre a 4. fejezetben adom meg választ.
33
3. Az adózás változásának tendenciái az Európai Unióban Globális világunkban a nemzetközi kapcsolatok bővülése, a működő tőke nemzetközi áramlása, a vállalkozások országhatárokat átlépő szerveződése és az Európai Unió erősödése következtében a nemzetállamok „önálló” adópolitikája viszonylagossá válik. Minden országnak számolnia kell a nemzetközi környezetben végbemenő folyamatokkal, illetve azzal, hogy a gazdasági szereplők versenykényszere következtében – részben a hazai gazdasági szereplők piacra jutásának segítése, részben a külföldi befektetők kegyeinek elnyerése érdekében – kialakult és erősödik a nemzetállami adórendszerek közötti verseny (Pitti, 2009). Az adópolitika cél- és eszközrendszerének kialakításakor nemcsak a nemzetgazdasági feltételekre, hanem a jelentős külgazdasági kapcsolatokkal, illetve a nemzetközi kötelezettségvállalásokra – ezen belül közösségi törekvésekre is – figyelni kell. Másképpen megfogalmazva az adópolitika a nemzeti szuverenitás alapvető eleme, ám a nemzeti politikáknak fokozatosan igazodniuk kell a nemzetközi piac működéséhez, illetve az integráció által elfogadott harmonizációs követelményekhez. Az Unió évtizedek óta foglalkozik a tagállamok adórendszereinek harmonizálásával. A nemzetállam szuverenitásának csökkenése olyan sok területén érzékelhető a politikai-, gazdasági életnek, hogy nem csoda, ha a tagállamok ragaszkodnak ahhoz, hogy saját hatáskörben döntsenek adóztatási kérdésekben, hiszen az önálló fiskális politika is a nemzeti függetlenség szimbóluma. (Erős-Ivicz, 2006) A személyi jövedelemadózás gyakorlatában az EU-27 országok többségében a modernizációs törekvéseiket állítanak a középpontba (Pitti, 2009). Az elgondolások mögött
vegyesen vannak jelen és
ellentmondásos
érdekeket
is
hordoznak a
versenyképességi szempontok, a szociális megfontolások, valamint az erősödő a költségvetési várakozások (bevételek dinamizálása). Az egykulcsos adórendszerről hosszú évek óta folyik vita, egyes szakértők támogatják, több közép-kelet-európai ország bevezette. Az elmúlt években, évtizedekben a legnagyobb figyelemmel kísért adórendszeri reformok a volt-szocialista országokban létrehozott egykulcsos adóreformok voltak. E fejezet végén igyekszem megvizsgálni, vajon mért vált ilyen népszerűvé ez a fajta adórendszer, milyen nemzetközi tapasztalatok halmozódtak fel az elmúlt húsz évben. Végül bemutatom a szlovák és balti állambeli példát. 34
3.1.
Az adózás globális kérdései
Az adópolitika – ahogy az első fejezetben ismertetett meghatározásból következik – feladata az adórendszer és az egyéb társadalmi és gazdasági mechanizmusok összhangjának elősegítése. A mindenkori adópolitikának összhangban kell lennie az adott társadalmi modellel, a gazdaságfejlesztési stratégiával és az állami szerepvállalás kiterjedésével (Pitti, 2009). Ezért nagyon fontos, hogy adópolitikánkra milyen hatással van Európai Uniós tagságunk. A másik fontos elemzési szempont, hogy az Európai Unió országaival összehasonlítva milyen a pozíciónk, a főbb mutatókat elemezve milyen következtetéseket lehet levonni. Elemzésemhez az EUROSTAT adatbázisát használtam. Az állami szerepvállalás kiterjedtségétől függően az Unió országaiban más és más a jövedelmek GDP arányában mért centralizációja és ebből fakadóan a jövedelmek újraelosztásának mértéke. Az alkalmazott adópolitikától függően mások a jövedelemelvonás jogcímei és az adóztatás gazdasági és társadalmi hatásai. A GDP arányában mért centralizáció mutatja meg a GDP arányos adóterhelését egy országnak (adóbevételek és járulékok összesen). Ezt szemlélteti az 3. ábra. 3. ábra Az adó- és járulékbevételek a GDP százalékában az EU-27 országokban, 2010
Forrás: EUROSTAT, 2012
35
Az ábra alapján az országokat három nagy csoportba lehet osztani: Hagyományosan magas adóterhelésű országok: Dánia (48,5%), Belgium (46,4%), Svédország (46,3%), Franciaország (44,5%), Ausztria (43,7%), Olaszország (42,6%), Finnország (42,3%); Átlag körül mozgó (hullámzó) adóterhelést alkalmazó országok: Németország (39,5%), Hollandia (39,5%), Szlovénia (38,2%), Luxemburg (38%), Magyarország (37,8%), Anglia (37,4%), Ciprus (35,7%), Portugália (34,8%); Hagyományosan alacsony adóterhelésű országok: Málta (34,7%), Észtország (34,3%), Csehország (33,8%), Görögország (33,2%), Spanyolország (32,9%), Lengyelország (31,8%), Írország (29,8%), Szlovákia (28,3%), Románia (28,1%), Lettország (27,5%), Litvánia (27,4%), Bulgária (27,4%) Évtizedek során a fejlett piacgazdaságokban ez az adóterhelés fokozatosan növekedett, (1965-ben az EU-átlag 29% volt, 1999-ben 40,5% (Vigvári, 2002)), ám a 1999 utáni időszak gazdasági eseményei, a 2008-as gazdasági válság hatására 2010-re 39,6%-re csökkent az EU-27-ek adóterhelése.
Ez a szint stabilnak mondható, de 1995 óta a
legalacsonyabb eredmény. (EUROSTAT, 2012) A 2007-ig tartó növekedés oka a kormányzati szerepvállalás kiterjedése, a munkaerő és fogyasztás megadóztatásának erősödése, kiemelten a személyi jövedelemadó-bevételek növelése
az
adókulcsok
mérséklésével,
az
adóalapok
kiszélesítésével,
és
a
társadalombiztosítási bevételek növekedése. Ebből látszik, hogy fontos az adóterhek országonkénti mennyiségi változásának vizsgálata mellett az adóterhek struktúrájának vizsgálata is. Az adóbevételek származhatnak közvetlen adókból, közvetett adókból, illetve szociális járulékokból. Az adóteher mennyiségi és strukturális változása az Európai Unió szempontjából is fontos. Pitti (2009) elemzése alapján megállapítható, hogy az adóterhelés emelkedése egyfelől úgy ment végbe, hogy abból nem maradt ki egyetlen ország, illetve egyetlen közteherviselési forma sem; másfelől viszont – az eltérő növekedési ütem következtében jelentősen módosult a közteherviselési rendszer struktúrája. A közösségi szinten összegzett adóterhelés emelkedésében – abszolút és relatív értelemben – szerepük van a szociális járulékoknak, ám itt is jelentősek a mögöttes változások: a munkáltatók
járulékkötelezettségei
lassú
ütemben
mérséklődnek,
miközben
a
munkavállalók terhei dinamikusan emelkednek. 36
4. ábra Az adóbevétel klasszikus ismérvek szerinti csoportosítása az EU-27 országokban, 2010 Megnevezés
Közvetett adók
Közvetlen adók
Szociális
Összes
járulékok
adóteher
az összes adóbevétel százalékában EU-27 országok
33,5
31,3
35,2
100
Magyarország
45,4
22,5
32,1
100
a GDP százalékában EU-27 országok
13,2
12,4
13,9
39,5
Magyarország
17,2
8
12,1
37,3
Forrás: EUROSTAT,2012
Az adóterhelések csoportok szerinti vizsgálódása azt mutatja, hogy Magyarország adóbevételeit jellemzően a közvetett adók és az önálló közteherviselési formaként működő szociális járulékok határozzák meg, miközben a közvetlen adók súlya fokozatosan mérséklődnek. Az EU-27-ek átlagát tekintve az adóbevételek megoszlása egyenletesnek mondható. Az EUROSTAT (2012) idevonatkozó hosszú idősorának adatait megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy a közvetett adó bevételek alakulása a GDP százalékában egyenletes volt, a szociális járulékok egy 2007-es visszaeséstől eltekintve mindig is a legnagyobb súllyal szerepeltek az adóbevételek között, amely 2010-ben sem változott. A közvetlen adókból származó bevétel alakulása viszont nagy ingadozásokat mutat, 2007 óta folyamatosan csökken mind a GDP-hez viszonyítva mind az összes adóbevétel arányában. Az adók gazdasági egyensúlyt érintő hatása jól ismert. E hatás eredményeként jött létre az adóverseny az egyes országok között, ugyanis a gazdaság szereplői azokat a területeket preferálják, ahol alacsonyabb az adóterhelés. Az adóverseny azonban nem minden esetben pozitív hatású. A globalizációval létrejött a káros adóverseny jelensége is. Ez esetben már regionális integrációk, gazdasági erőközpontok versengenek az adóbevételekért. A káros adóverseny gyakori példája amikor is úgynevezett adóparadicsomokba menekítik a jövedelmeket. Ez a jövedelemátcsoportosítás felerősíti a jogmegkerülést és adóelkerülést. Az Európai Unió létrejöttével elkerülhetetlen a tagállamok adóztatási jogának korlátozása és az egységes piacon érvényesülő adórendszerek harmonizációja. A következőkben ezt tekintem át, különös figyelemmel a személyi jövedelemadózás területére.
37
3.2 Az Európai Unió adóharmonizációja Az Európai Unió adóharmonizációs törekvése az egységes belső piac zavartalan működésének elérése. A tagállamok adópolitikai döntéseinek nemcsak országhatárokon belül, de azon kívül is lehet hatása. Így a kialakított adórendszerek, a nemzetállami adópolitika egésze nem csupán az adott ország számára fontos, hanem az Európai Uniónak önmagának is. Mielőtt az Unió és Magyarország közötti adóharmonizáció területére rátérnék, mindenképpen szükségesnek tartom az adóharmonizáció fogalmának tisztázását. Az adóharmonizáció a közösségi és nemzeti jog egymáshoz való viszonyát, azaz a jogharmonizációt jelenti. Ez nem más, mint a nemzeti jogrendszerek, jogszabályok közelítése, hasonlóvá tétele az integráció célkitűzéseinek megvalósítása érdekében. A tagállamok adópolitikájának kialakításakor elsődleges célkitűzés az, hogy az Európai Közösség alapító szerződésében rögzített célok megvalósítása ne kerüljön veszélybe. (Őry 2005) Az 1990-es évek második felétől kezdve az Unió adópolitikájában a következő alapelvek kerültek előtérbe: a tagállami adóbevételek biztosítása, a belső piac megfelelő működésének biztosítása és a foglalkoztatás elősegítése. A közvetett és közvetlen adók területén kialakított és eddig elért adóharmonizáció nagyban eltér. Elsősorban a közvetett adózással kapcsolatban beszélhetünk jogszabályokkal szabályozott harmonizációról, míg a közvetlen adók esetében nem létezik valódi adóharmonizáció. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a közvetlen adók harmonizációja uniós szinten nem lenne kívánatos, sőt. A tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az alapszerződésekben rögzített adóügyi diszkrimináció tilalmát, és biztosítaniuk kell a munkavállalók unión belüli szabad mozgását. Őry (2005) megfogalmazása szerint pozitív, tehát jogszabályi szintű harmonizáció helyett inkább a tilalmakon keresztül megvalósuló úgynevezett negatív harmonizáció van érvényben a Közösségen belül. E harmonizációs tevékenység során kiemelt szerepet játszik az Európai Bíróság. A személyi jövedelemadót illetően a Római Szerződés általános diszkriminációt tiltó szabálya az irányadó. A problémát az okozta (és okozza ma is), hogy a tagállamok adóügyekben is különbséget tesznek a külföldi és a belföldi illetőségű adózók között. A hatályos magyar SZJA törvény is részletesen meghatározza, hogy ki számít belföldi 38
illetőségűnek és abból kiindulva minden belföldi illetőségű magányszemélynek nem minősülő természetes személy külföldi illetőségű. Hazánk európai uniós csatlakozásával szükségszerűvé vált a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényünk közvetlen harmonizációja a közösségi irányelvekkel. Ennek eredményeként a különböző szabadságjogok alapján a magyar szja nem érintheti hátrányosan a különböző tagállamok állampolgárait törvénybe foglalt feltételek mellett. A belső piac működésével és a négy alapszabadság elvének az adózás területén történő érvényesüléssel összefüggően az alábbi területek lettek összehangolva az Európai Megállapodással és az Európai Közösség jogszabályaival: megtakarítások-, nyugdíjak-, külföldi
munkavállalók
adóztatása,
társadalombiztosítási
rendszerek
nemzetközi
vonatkozásai (Őry, 2003). Fejlesztési irány a kettős adóztatás, illetve a nem adóztatás elkerülése végetti koordináció, továbbá a határokon átnyúló adókikerülés elleni fellépés. A közösségi adójog részleges és adóterületenként eltérő mértékű harmonizáltsága egyszerre igyekszik kifejezni a nemzeti törekvéseket, valamint a közösség érdekeit is. Így áll elő az a sajátos helyzet, hogy kötelező erővel bíró „közös” adópolitika még nem létezik, de a tagállamok már sok területen nem, vagy csak korlátok közé szorítva alakíthatják saját adórendszerüket. (Pitti, 2009) 3.3 A személyi jövedelemadózás gyakorlata az Európai Unióban Azt már láttuk a 3.1-es fejezetben, hogy a közvetlen adók súlya az adóbevételekben folyamatosan változik, csökken. Most azt fogom megvizsgálni, hogy a közvetlen adókon belül milyen a megoszlása az egyes adónemeknek az Unióban (személyi jövedelemadó, társasági nyereségadó és egyéb jövedelemadók). Az adócsoport belső megoszlása szerint, ahogy azt az 5. számú ábra is mutatja megközelítően kétharmad-egyharmad arány érvényesül a személyi jövedelemadó javára a társasági nyereségadóhoz és az egyéb jövedelemadókhoz viszonyítva. Ez a tendencia a 2000-es évtől kis ingadozást mutatva változatlan.
39
5. ábra A közvetlen adók főbb adónemek szerinti megoszlása az EU-27 országokban, 2000-2009
Forrás: European Commission, 2011
Az szja bevételek mindig is a legnagyobb hányadát adták az uniós közvetlen bevételeknek, ebből is adódik az adónem fontossága és súlya. A személyi jövedelemadó tendenciáiról a GDP-arányos személyi jövedelemadó bevétel ad eligazítást.
A 6. ábrán látható, hogy az uniós átlag a 2000-es évektől kezdve
folyamatosan csökken. Ennek oka, hogy a bérterhek versenyében az egészségügyi és nyugdíjkiadások folyamatos növekedése miatt könnyebb a személyi jövedelemadót mérsékelni, mint a társadalombiztosítási járulékot. Utóbbit a népesség kormegoszlása miatt is nehezebb mérsékelni. A személyijövedelemadó-terhelés csökkentéséből adódó bevételkiesést leggyakrabban a fogyasztást terhelő indirekt típusú adók emelésével helyettesítik.
40
6. ábra Személyi jövedelemadó a GDP százalékában az EU-27 országok átlaga, 2000-2009
Forrás: European Commission, 2011
A 6. ábra tagállami bontását tekintve az GDP-arányos szja bevételek az Európai Unió új tagállamaiban átlagosan kisebb, mint a régi tagországokban. Az EUROSTAT legújabb adatai alapján megállapítható, hogy Dániában a legmagasabb (24,4%), melyet Svédország, Finnország és Belgium követ közel azonos mutatóval (12,8-12,3%).
Ez az érték
Szlovákiában a legkisebb (2,3%), melyet nem sokkal előz meg Csehország (3,6%). Magyarország a mezőny vége felé helyezkedik el 6,8%-al. Ez a GDP-arányos elvonás az egy főre jutó GDP adat tükrében mutatja meg igazán az személyi jövedelemadó hatását. Az 2. számú melléklet adataiból kiderül, hogy Magyarország az EU tagállamok rangsorának végén szerepel ám a jövedelem elvonás mértéke mégis magasabb, mint Szlovákiában, Csehországban, Észtországban és Portugáliában ahol azonban az egy főre jutó GDP mértéke magasabb.
Ez azt jelenti, hogy a lakossági fogyasztást hazánkban jobban
visszafogja a jövedelemadó, mint az EU többi tagállamában. Az elmúlt években az egyes uniós országok személyi jövedelemadózásában történtek olyan változtatások, amelyek trendszerűnek nevezhetők, azonos irányba mutatnak. Ezek Vörös és szerzőtársai (2010) szerint a következők: a bérterhek csökkentésén keresztül a foglalkoztatás növelését célzó intézkedések, amelyeknek hatékony és népszerű eszköze a legalacsonyabb jövedelműek adókulcsának csökkentése, illetve az adómentes jövedelem határának emelése, továbbá a marginális adókulcsok csökkentése. 41
A versenyképesség szerepe felértékelődött a személyi jövedelemadóban, a kormányoknak versenyképes adórendszer kialakításával van esélyük elérni, hogy javuljon az adófizetői morál, egyre több adóbevétele legyen a tagállamok költségvetésének. Igyekeznek egyszerűsíteni, átláthatóvá tenni adórendszerüket, szélesítik az adóalapot és csökkentik az adókulcsok számát. A személyi jövedelem adórendszerünk nemzetközi versenyképességének megítélésében fontos mutató az adóék nagysága és az átlagos bruttó bérköltség mértéke és megoszlása munkavállaló és munkáltató között. Az EU régi, 15 tagállamai – amelyek a 2008-as gazdasági válság előtt a fejlett nyugati országoknak mondhatók – közül majdnem az összesre az a jellemző, hogy nagyobb bruttó bérköltség magasabb adóékkel párosul (Vörös és szerzőtársai, 2010), míg Magyarországon lényegesen alacsonyabb bérköltséget viszonylag magas elvonás terheli. Az adóék megmutatja, hogy Magyarországon az átlagos bérköltség nem igazodik az egy főre jutó GDP mértékéhez. Az átlagos bérköltségen belül az egyes tagállamokban eltérő arányt képviselnek a munkavállalói és munkaadói terhek. Így a munkavállalók bruttó bérének sorrendje nem azonos a bruttó bérköltség sorrendjével. Míg ugyanis a munkavállalók átlagos bruttó bére 2006-ban Nagy Britanniában volt a legmagasabb és átlagosan a nettó bér a bruttó bér 75,6%-a, addig Magyarországon ez a mérték csupán 71,3%-ot tett ki. Lengyelországban 74,1%, Szlovákiában 82,1%, Csehországban 83% a nettó bér aránya a bruttó bérhez képest. Vagyis a munkavállalókat terhelő elvonás még a térség országaihoz viszonyítva is jelentős mértékű, ezzel Magyarország az utolsó helyen állt a nettó átlagbért tekintve.
3.4.
Az egykulcsos adórendszer nemzetközi tapasztalatai
Az egykulcsos adórendszer ötlete nem mai keletű, az Amerikai Egyesült Államokban már 1981-ben publikáltak erről (Hall-Rabushka, 1995). Az elmúlt több mint 20 évben számos európai országban vezették be az egykulcsos adót több-kevesebb sikerrel. A sort a frissen függetlenné vált Észtország nyitotta meg 1994-ben, majd Lettország, Litvánia, Oroszország, Szerbia, Ukrajna, Szlovákia, Grúzia és Románia követte. A számunkra legjelentősebb adóreformot 2004-ben vezette be Mikulas Dzurinda jobboldali koalíciós kormánya északi szomszédunknál. Fontosságát egyrészt a két ország közötti hasonlóságok adják. Ebben a fejezetben bemutatom, hogy a bevezetett egykulcsos 42
adórendszernek volt e szerepe az adott országokban végbement gazdasági növekedésben. Az első részben a balti államokban – Észtország, Lettország és Litvánia – megvalósult reformokat és gazdasági helyzetet tárgyalom és feltárom a létező vagy csak feltételezett összefüggést az új adórendszer és a növekedés között. Ezután a szlovák reform bemutatása következik. Az elemzéshez szükségszerű az összes lényeges adórendszerbeli változást megemlíteni, így az személyi jövedelemadó mértékének változásán túl az egyéb adónemeket érintő főbb változásokat is összegyűjtöttem, amelyek befolyásolták a GDP növekedését. Egy ország gazdaságát egy adott korszak történelmi-, politikai- és gazdasági életének eseményei alakítják. Dolgozatom szempontjából ilyen jelentős eseménynek mondható a KGST felbomlása és a 2008-as pénzügyi és gazdasági válság. A gazdaság állapotát nagymértékben befolyásolják az alábbiak (a teljesség igénye nélkül): termelés- és beruházás növekedés, külföldi működőtőke beáramlás és geopolitikai helyzet. 3.4.1. Balti országok Igazán érdekes a három balti ország példája, mert itt már több mint másfél évtizedes a szerzett tapasztalat, Észtországban 1994-ben, Litvániában és Lettországban 1995-ben vezették be az egykulcsos adót. Mindhárom országban a személyi és vállalati jövedelemadó külön-külön egykulcsos, de csak Észtországban alkalmaztak egyforma kulcsot mind a személyi, mind a vállalati jövedelemadózásban. A három országra jellemző még, hogy az alacsony személyi jövedelmek nem adóznak egy évente megállapított szint alatt. Ez az alsó szint évenként nominálisan növekszik a gazdasági fejlődés és az infláció függvényében. Kedvezmény jár az eltartott gyermekek után is – a második eltartott gyermektől kezdve – mindhárom országban. Mindezek miatt a balti országokban a személyi jövedelemadózást nem tekinthető következetesen egykulcsosnak. (Erdős, 2012) Erre a három országra gyakran hivatkoznak az egykulcsos adózás hívei, akik a reformtól erőteljes növekedést várnak. Ezért is választottam elemzésem tárgyává őket. Az egykulcsos adó bevezetését a három ország mindegyikében a GDP gyors és tartós növekedése követte, csakhogy a növekedés ütemére más tényezők is hatottak!
43
A KGST felbomlásával a korábbi piacok elvesztése és rendszerváltás következtében mindhárom országban a GDP nagymértékben visszaesett (Észtországban 30,4%-ra, Lettországban 52,8%-ra és Litvániában 44%-ra rúgott a visszaesés 1990-hez képest). Minden visszaesést a gazdasági növekedés átmeneti gyorsulása követ, ami Erdős (2012) megfogalmazásában annál tartósabb és erőteljesebb lehet, minél nagyobb a visszaesés mértéke. A visszaesés utáni időszakot nevezik helyreállítási periódusnak, ilyenkor a viszonylag gyors és tartós növekedés könnyen elérthető. A legfontosabb tényező a munkaképes lakosság szakmai képzettsége, termelési tapasztalata, munkához való hozzáállása, munkakultúrája. Lettországban és Litvániában csak 2005-ban kezdte meghaladni a gazdasági teljesítmény az 1990-ben elért termelési színvonalat. Észtországban ez hamarabb, 2001-ben következett be mivel a termelés visszaesése itt kisebb mértékű is volt. (Erdős, 2012) A nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság előtt Lettországban és Litvániában a termelés szintje nem ért el nagy többletet az előző legmagasabb szinthez képest. Lettországban ez a többlet 28%-os, Litvániában 27%-os volt 2007-ben, illetve 2008-ban 1990-hez viszonyítva. Ezt követően a nemzetközi válság hatására a GDP mindkettőben esett. Észtország bizonyos fokig kivétel: itt az így számított átlagos évi növekedési ütem már 2,3%, bár ez sem tekinthető gyors növekedésnek. Észtország gazdasági növekedése azonban azt követően is gyors volt, amikor a GDP nagysága már meghaladta az 1990-ben elért szintet. 2000-ben radikális változtatást hajtottak végre a társasági adóztatásban, a profitadó ekkor lett 0%-os. Ez a lépés a belföldi finanszírozású beruházások és a külföldi működőtőke gyorsítását egyaránt ösztönözte. Ez azonban az egykulcsos adóztatás részleges feladását jelentette. Észtország azon európai országok közé tartozik, amelyekben a gazdaság növekedési képességéhez képest a külföldi működőtőke kiemelkedő szerepet játszott és játszik. Ennek hatása megfigyelhető a beruházási ráta és a gazdasági növekedés ütemének alakulásában is. 2003-tól 2007-ig az évi átlagos növekedési ütem 8,5%-ra nőtt, és éppen ebben az időben lett igazán nagymértékű a külföldi működőtőke nagysága és aránya. Hogy nem egyszerűen az egykulcsos adózás volt a növekedés, illetve a beruházások meghatározó ereje, más megfontolásokkal is alátámasztható. Észtországban a működőtőkebeáramlás azután gyorsult fel erőteljesen (2004-ben), hogy a profitadó 0% lett. Egykulcsos 44
adó korábban is volt, de az adókulcsok kezdetben nem voltak különösebben alacsonyak: a személyi jövedelemadó 2004-ig és a társasági profitadó 2000-ig egyaránt 26%-os volt, ami nem jelenthetett nagy előnyt. (Erdős, 2012) A társasági adó változtatások mellett Észtország geopolitikai helyzete is elősegítette az észt termelés- és beruházás növekedés felgyorsulását. Észtország kulcsfontosságú helyen, a Finn-öböl déli partján terül el, Szentpétervár közvetlen szomszédságában, és szemközt Finnországgal. Ezzel szemben Lettország és Litvánia földrajzilag zártabb, kevésbé ideális hely az orosz piac kihasználására törekvő külföldi tőke számára. 3.4.2. Szlovákia Szlovákiában egykulcsos adóztatást 2004-től kezdték alkalmazni, tízéves időbeli lemaradással a balti országokhoz képest. Itt azonnal a személyi jövedelmeken kívül a társasági nyereségre és a forgalmi adóra is azonos (19%) kulcsú adót vetnek ki. Ez a forgalmi adózásban adónövelést, a társasági és személyi jövedelmek adóztatásánál adócsökkentést jelentett. Az egységes adókulcsot úgy választották meg, hogy az új adóztatási rendszer bevezetésekor ne kelljen tartani az adóbevételek csökkenésétől. Szlovákiában látványosan felgyorsult a gazdasági növekedés dinamikája, egészen a 2008 után kibontakozott nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság bekövetkeztéig. A 19%-os adó bevezetésével együtt a személyi jövedelmek adóztatásában szigorítás is történt, mert lényegében minden adókedvezményt megszüntettek, továbbá a természetbeni juttatás is adóalap. Ugyanakkor az alacsony jövedelmek nem adóznak (ez korábban is így volt), az adómentesség felső határa évenként változó, függően az inflációtól és a gazdasági növekedéstől. A rendszer családi pótlékkal egészül ki. Szlovákiában a 2000–2004-es időszakban a GDP átlagos évi növekedési üteme 3,9%-ot tett ki, majd 2004–2008-ig 7,8%-ra nőtt. A beruházási ráta alakulásában ilyen ugrásszerű változás nem történt; a beruházások volumene gyorsulóan emelkedett ugyan, de ez a GDP növekedésében is bekövetkezett.
45
Az iparban, a kereskedelemben és a szolgáltatásokban működő vállalatok beruházásainak aránya viszont mintegy 2 százalékponttal: átlagosan 16,5%-ról 18,5%-ra emelkedett (Erdős, 2012). A javulás nagyon nagy volt a feldolgozóiparban, mert az új adórendszer bevezetését követően itt lett a legnagyobb a növekedés dinamikája. E változás oka a gépkocsigyártásban keresendő: itt ugyanis nagyarányú működőtőkét fektettek be. Az ágazat kibocsátása elképesztő ütemben növekedett: 2007-ben például kétszeresére nőtt az előző évhez képest, és 2007–2008-ra Szlovákia a világranglista első helyére került, ha a gyártott gépkocsik számát a lakosság számához viszonyítjuk. Azt is jó tudni, hogy a válság előtti években a szlovák export mintegy 10 százalékponttal nőtt gyorsabban, mint a magyar, és hogy Szlovákiában a gép- és járműexport adja az export több mint 50%-át (Erdős, 2012). Maguk a szlovák elemzők sem állítják, hogy mindez kizárólag a 2004-ben bevezetett egykulcsos adónak tudható be. Ez azért sem lehetne így, mert a direkt tőkeimport gyors felfutása már 2002-ben megkezdődött. Ők, nagyon józanul, csupán azt mondják: van szerepe a felgyorsuló növekedésben az adóreformnak, de más tényezőkkel, mint például a viszonylag fejlett infrastruktúrával és a rendelkezésre álló munkaerő állománnyal együtt.
46
4. Egykulcsos személyi jövedelemadózás Magyarországon A magyar gazdaság lassulásáról már a 2000-es évek közepe óta folyt a vita, sokan és sokféle javaslatot tettek a pozitív irányváltásra. Felmerült a gondolat – amelyet 2010 őszén tett is követetett – hogy a gazdasági növekedés beindításának az egyik lehetséges módja adóreform, konkrétan az egykulcsos adó bevezetése. De valóban ez a megoldás? Ha igen milyen módon, milyen körülmények között szabad bevezetni? Magyarország esetében mennyire helytállóak a nemzetközi tapasztalatok? Elég-e a „politikai akarat” az elméleti alapvetés felülírására, miszerint csak stabil gazdálkodású, szufficites költségvetésű országban szabad bevezetni, mert nagy „lyukat” üt a költségvetési bevételeken. A kérdések jelzik a kételyemet, amely a hatásvizsgálattal eloszlik vagy beigazolódik. A 4.1-4.2 alfejezetben az egykulcsos adóval kapcsolatosan megjelent tudományos és kevésbé tudományos megnyilatkozásokból szemezgetek, majd a 2010 nyarán hatalomra került párt 2007. évi – a választási évben nem készült új tartalmú – programjából a gazdasági növekedés vízióját mutatom be. Ez az alapja a kormányra kerülés után bevezetett egykulcsos személyi jövedelem adórendszernek látható, hogy kétharmad birtokában a politikai akarat is elég az adórendszer irányának meghatározásához. A 4.3 alfejezetben bemutatom a 2011. január 1-én hatályba lépett személyi jövedelem adórendszer fő jellemzőit, ezzel előkészítve a 4.4 alfejezetben kifejtésre kerülő hatásvizsgálatot, amellyel dolgozatom alappilléreit jelentő kérdéssorra adom meg a választ.
4.1.
Az egykulcsos adó bevezetése
A 2.5 alfejezetben bemutattam az egykulcsos adó elméleti hátterét, majd a 3.4 alfejezetben ennek nemzetközi tapasztalatait, kiemelve a balti országok és Szlovákia példáját. Az abban foglaltakra itt nem térek ki, természetesen az ott leírtak minden eleme szervesen illeszkedik az ebben a fejezetben tárgyaltakhoz. A 2.4 alfejezetet a bevezetéstől 2010-ig hatályos személyi jövedelem adórendszer ellen felhozott főbb kritikai elemekkel zártam. Most visszaugrom az időben amiatt, hogy az egykulcsos adó magyarországi bevezetésének „előtörténetét” röviden megvilágítsam. Majd a Fidesz program adópolitikáját tekintem át. 47
4.1.1. Magyarországi bevezetésének előtörténete Magyarország Európai Unióhoz csatlakozását nem előzte adóreform, amely már ez idő tájt is szükségszerűen felmerül a gazdasági növekedés pályára állítása érdekében. Ennek elmaradása, majd a későbbi – megítélésem szerint elsősorban politikai indíttatású, mondhatni felelőtlen – költségvetési politika tovább késleltette a mindenki által szükségesnek ítélt adóreformot. A 2006-os választások előtt szabad demokraták leghangsúlyosabb adópolitikai elképzelése az volt, hogy egykulcsos adórendszert vezetnek be. Javaslatuk szerint az áfa, a személyi jövedelemadó, a társasági adó és a nyugdíjjárulék is 20%-os lett volna (Klicsu, 2008). Az SZDSZ szerint ennek legfőbb előnye az lett volna, hogy ezzel egyszerűvé válik az adózás, és így megszűnhetnének a trükközések és a kiskapuk. 2006. évi választási küzdelem során az MDF kormányra kerülése esetén egykulcsos, 18%os személyi jövedelemadót ígért, emellett az árfolyam-nyereségadó eltörlését, továbbá, hogy nem vezetné be a kamatadót. Az egykulcsos adó bevezetésének gazdasági növekedést ösztönző hatását Erős-Ivicz (2006) az alábbiak szerint foglalta össze: 1. Az adó alapja nem a jövedelem, hanem a fogyasztás! Ez a szemléletváltás növelné a megtakarítást, mivel átrendezi az adózás utáni jövedelmet a magasabb jövedelműek irányába, akik magasabb arányban takarítják meg jövedelmüket. 2. Ez szélesebb adóbázist jelent, mert eltűnik a munkavállalói jövedelem és a vállalkozásokból kinyerhető jövedelmek közötti különbség. 3. Az alacsonyabb adókulcsok növelik a munka hatékonyságát és csökkentik az adóelkerülést. 4. Alacsonyabbak az adminisztratív költségek az egyszerűbb adóadminisztráció miatt. Az egykulcsos adórendszert a két nagy párt a 2006. évi kampány során elutasította (Klicsu, 2008). Szerintük az a rendszer, amelyben a gazdagabbak százalékosan is többet fizetnek, társadalmi szempontból igazságosabb; emellett az egységes 20%-os adókulcs azt jelentené, hogy azoknak, akik jelenleg a 18%-os sávba tartoznak, többet kellene fizetniük.
48
Az MSZP nem jut el az egykulcsos adórendszer támogatásáig – állították szocialista politikusok a Világgazdaság 2008. május 22-én megjelent cikkében (Világgazdaság, 2008). A frakcióülésről készített tudósítás szerint az ülésen a pénzügyminiszter (Veres János) egy háttéranyagot osztott ki a képviselők között, amely elemzi az MDF egykulcsos és a KDNP családi adózásra tett javaslatát, valamint az egykulcsos szisztémát választó országok helyzetét. Az egykulcsos jövedelemadóztatás bevezetése várhatóan csökkenti a költségvetési bevételeket, így az tovább növeli Magyarország költségvetési hiányát. Csak stabil és jól tervezhető költségvetési gazdálkodású országok vezethetik be az egykulcsos adóztatást kellő biztonsággal (Reformszövetség 2009), míg más országokban a bevezetés az alacsony jövedelműek adóterhelésének rovására kivitelezhető. A híradások szerint az okleveles adószakértők IV. Nemzetközi Adókonferenciáján elhangzott, hogy az elmúlt időszak felelőtlen gazdasági döntései és az elodázott adóreform hozzájárult az ország gazdasági versenyképessége csökkenéséhez, a költségvetés kialakult helyzetéhez. Az adószakértők véleménye szerint új – a nemzetközi tapasztalatokat is átvevő – adópolitikára és ennek nyomán hosszabb távra kiszámítható, hatékony adóreformra van szükség. Az adórendszer átalakítása önmagában nem elegendő a növekedés beindításához, de a reformnak a más területeken elindított változásokkal együtt pozitív hatása lehet (Scharle és szerzőtársai, 2010). Az átalakítás megindításához szakmai konszenzus szükséges. Valódi egykulcsos adórendszer nem létezik sehol a világon, minden országban, ahol bevezették ténylegesen több kulccsal működik. Vezető közgazdászok állítása szerint, ha csak a személyi jövedelemadót nézzük, akkor az emberek meghatározó hányada az egykulcsos szja bevezetését megelőzően is ugyanazzal a kulccsal adózik, nincs érdemi különbség ebből a szempontból a 2010. évi és egy egykulcsos adó között. Chikán Attila – az első Orbán-kormány gazdasági minisztere – 2011. augusztus 22-én adott interjúban (Világgazdaság, 2011) a kormány gazdaságpolitikájáról beszélt. Elmondta, hogy megítélése szerint a Matolcsy-féle elképzelések megvalósíthatatlanok. Szerinte az egykulcsos adórendszer önmagában működőképes, azonban a bevezetett 16%-os szja49
rendszer elhibázott lépés volt. A kormány vállalásai kapcsán megjegyezte, hogy az egymillió új munkahely tíz év alatt, vagy a gazdasági növekedés legalább 3 % lesz (optimista variánsban felpörög akár 5-7 %-ra is) ígéretét nem tartja reálisnak, ez a növekedési ütem messze nincs benne a magyar gazdaságban. Megítélése szerint ezt nem lehet megcsinálni, különösképpen nem azzal az intézkedéssorozattal, amellyel a kormány ennek nekiállt.
4.1.2. A kormányzópárt programja: gazdasági növekedés és szociális biztonság 2010 tavaszán az eddigi ellenzék legnagyobb pártja a Fidesz, illetve a velük azonos listán induló KDNP alakíthatott kormányt Orbán Viktor vezetésével. A választási eredmény alapján parlamentben kétharmados többséggel rendelkeznek. Az ellenzék három különböző világnézetű – az egykori kormányzó erőből (MSZP), illetve két újonnan alakult (Jobbik, LMP) – pártból áll. Ez nem teszi lehetővé köztük az együttműködést számos kérdésben. A Fidesz pártprogramja az Erős Magyarország nevet viseli és 2007 decemberében készült. A 2010. évi választást megelőzően három hónappal készült Nemzeti ügyek programja a régi programhoz képest nem tartalmazott új részleteket, de ez nem is volt elvárás a választók részéről, az akkora már elsöprő győzelemre okkal számító Fidesszel szemben. A program gazdaságpolitikai fejezete a Gazdasági növekedés és szociális biztonság hangzatos címmel jelent meg. Ebben – nem meglepő módon – csak jól hangzó ígéretek és jelszavak szerepelnek, nem esik szó az adórendszer tényleges átalakításáról. Nehezen dekódolható
„Az
egyszerűsítésével
adórendszer szövetséget
terheinek kínálunk
csökkentésével a
polgároknak”
és
az
üzenete.
adóbürokrácia A
program
gazdaságélénkítő intézkedésként jelöli az élőmunka terheinek mérséklését, amely a megfogalmazás szerint foglalkoztatottság-bővítő hatású. Ezen kívül az élőmunkát terhelő adók csökkentéséről, az egyszerűbb elszámolás révén az adózást elkerülő gazdaság teljesítményének kifehérítéséről és családbarát adózás feltételeiről beszél. A brosúra csupán ennyiben tesz említést az adópolitikáról. (Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, 2007) Orbán Viktor és kormánya 2010. május 29-én az Országgyűlés előtt letette az esküt. A benyújtott kormányprogram a Nemzeti Együttműködés Programja nevet viseli. A program 50
gazdasági fejezete "Itt az idő, hogy talpra állítsuk a magyar gazdaságot!" címmel kezdődik, a gazdaságpolitikai lépéseket taglaló része szó szerint azonos a Fidesz választási programjában szereplő tervekkel (HVG, 2010). A program a munkahelyteremtést állítja a fókuszba. Tíz esztendő alatt egymillió munkahely létesítését célozza meg, a gazdaság talpra állításához szükséges egymillió új munkahely jelentős részét felsőfokú végzettség nélküli emberek számára három ágazatnak, az építőiparnak, a mezőgazdaságnak és a hazai turizmusnak kell létrehoznia. A kormányprogram is adós marad a konkrét lépésekkel, például azzal, hogy a vállalkozások és az adózó magánszemélyek terhei pontosan mikortól és mennyivel csökkenhetnek. A kormány 2010. május 30-án megkezdte Magyarország kormányzását. 2010. június 8-án Orbán Viktor a parlamentben ismertette azt a gazdasági akciótervet, amely mentén elindult az új gazdasági rendszer kialakítása. A meghirdetett új gazdasági rendszer az első ütemben 29 intézkedésre épül (HVG, 2010). Ebből csupán az adórendszer reformjára vonatkozó intézkedéseket ismertetem: -
Bevezetésre kerül az egykulcsos, családi kedvezményekkel könnyített jövedelem adórendszer, amelyre két év alatt valósul meg teljes egészében.
-
Az adójóváírás intézménye megszűnik.
-
Eltörlésre kerül a minimálbér adómentessége.
-
Eltörlésre kerül a kis- és középvállalkozásokat terhelő adók közül 10 kisadó.
-
Bevezetésre kerül az adórendszeren kívüli kereset fogalma.
-
A családokon belüli (egyenes ági, vérszerinti - élő és elhalálozott - rokonok közötti) vagyonmozgások után eltörlik az illet és adó fizetési kötelezettséget.
-
A személyi jövedelemadó kulcsa 16 százalék lesz.
-
A gyermekek számától függően meghatározott nagyságú jövedelem nem eshet adózás alá.
Ezek a tények, de érdemes a parlamenti tudósításból is idézni néhány mondatot, mert ez adja vissza azt a „forradalmi hangulatot”, amire a bevezetésben utaltam: „A válságnak még nincs vége, nekünk viszont nem a sopánkodás a dolgunk, hanem hogy a magyarokra jellemző sajátos észjárással használjuk a saját javunkra a történéseket” mondta Orbán Viktor a gazdasági akcióterv ismertetésekor. Az új gazdasági rendszer alapja egy teljesen új adórendszer lesz, mivel a miniszterelnök szerint a mostani annyira rossz, hogy nem érdemes „toldozgatni-foldozgatni”. Szerinte a régivel nem lenne esély talpra állítani a 51
gazdaságot és ecsetelte, hogy mennyire bízik a nemzeti együttműködésben. A meghirdetett adórendszer a bizalomra és kölcsönösségre épül és igazságos lesz. Az indoklás szerint az új adórendszert sem anyagi, sem erkölcsi értelemben nem éri majd meg megkerülni. Emellett életszerű, egyszerű, betartható, munkabarát adórendszer lesz.
A továbbiakban bemutatom, hogy a meghirdetett gazdasági akcióterv mennyiben teljesült.
A bevezetés körülményei, helyzetkép
4.2.
Az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetését megelőzően nem készült átfogó hatástanulmány, ha készült is a kormány nem hozta nyilvánosságra, arról nem folyt egyeztetés a szakemberek és gazdaságpolitika irányítói között. Így nem tudni, hogy mennyiben indokolt és alátámasztott gazdaságilag a döntést, vagy csak egyszerűen populista kommunikációval eladott politikai döntés a preferált közép-felső osztály támogatása érdekében. Nem tárgya dolgozatomnak Magyarország 2010. évi gazdasági helyzetének elemzése. A személyi jövedelemadó rendszert legfontosabb közgazdasági kérdéseinek érintőleges bemutatása azért fontos, mert azt meg akarom ítélni, hogy az egykulcsos személyi jövedelem adórendszer bevezetésének fennálltak-e az elmélet szerint kívánatos feltételei. Ezt elsősorban a fő makrogazdasági mutatók alakulása fémjelzi.
4.2.1. Helyzetkép – 2010 Összegezhetjük, hogy a nemzetközi és magyarországi empirikus eredmények alapján a 2010. évi adórendszer három területen szorult jelentős kiigazításra: -
a munkaerő, és különösen a képzetlen munkaerő bérét terhelő implicit adók,
-
az adószabályozás átláthatósága és kiszámíthatósága és az
-
adócsalás, illetve adóelkerülés terén.
Az utóbbi években a régióról, vagy Magyarországról a nemzetközi szervezetek által készített értékelésekben megállapításra került (Scharle és szerzőtársai, 2010), hogy
52
Magyarországon a munkát terhelő adók szintje magas, és ez a gazdasági növekedés egyik legfontosabb korlátja. Ezeket megszívlelve a válságkezelő Bajnai kormány 2009. július elejétől a tb- es munkaadói járulék az előző évi 32%-ról 27%-ra csökkenéséről döntött, amelytől a munkakereslet élénkülését várták. Erről a válságkezelő csomag részeként határoztak. Ezzel 5 százalékponttal csökkent az adóék, azaz a bérekre rakodó adó- es járulékteher a bruttó bér arányában mérve. Ez az intézkedés csökkentette a munkát terhelő elvonások GDP-n belüli arányát, de továbbra is magas. Ezt állapítja meg az OECD 2010. évi ország elemzése és az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatósága (DG ECFIN) által kiadott legutolsó értékelés is a magyar konvergencia programról. Az elemzések további csökkentést javasolnak a munkát terhelő adókban, amit a tanulmány készítői a vagyonadó vagy a környezetterhelési adók emelésével, illetve a kiadások csökkentésével javasolnak ellensúlyozni (Scharle és szerzőtársai, 2010). Az alacsony képzettségűek, a megváltozott munka képességűek, a kisgyermekes nők esetében az adórendszer mellett a jóléti ellátások is jelentősen befolyásolják a munkavállalást. A munkába állásukat a bérek és a jóléti juttatások összege is jelentősen befolyásolja, ebből következik, hogy ezekben a csoportokban nemcsak az adók, hanem a különböző jövedelemfüggő ellátások elvesztése is csökkenti a munka vonzerejét. Az adócsalásnak a nemzetközi értékelésekben kisebb a jelentősége, ám a kérdést idehaza nagy figyelem övezi. Az adócsalás szűkíti az adóalapot, de nem olyan mértékben, mint az alacsony foglalkoztatás. A feketén dolgozók száma 600-700 ezer főre becsült, míg a munkaképes korú inaktív emberek létszáma a 2,5 milliót is meghaladja. Az inaktivitás kétszeresen terheli a költségvetést: a kieső adó- és járulékbevétel révén, és a kieső jövedelmet pótló juttatások révén (Scharle és szerzőtársai, 2010). Az adócsalás elterjedtségének túlbecsülése önbeteljesítő jóslatként is működhet. Említést érdemel az adóoptimalizálás, ami elsősorban a vállalkozásokban megszerzett jövedelemre jellemző. A vállalkozásokban megtermelődő jövedelmet tőkejövedelemként és nem munkajövedelemként vallják be, ez többnyire a magasabb jövedelmű, jól képzett 53
rétegnél számottevő. Bár létszámarány nem nagy, de a jövedelem arány az magas. Az szjabevallások alapján a jövedelem-eloszlás felső 20%-a a teljes bevallott jövedelemösszeg mintegy felét, a felső 10% pedig mintegy harmadát adja. Ezt figyelembe véve a költségvetési hatás már fontos lehet. Illúzió lenne azt gondolni, hogy a gazdaságpolitikának teljesen szabad keze lenne a hazai adó- és jóléti rendszer megválasztásában. A kereskedelem és a tőkeáramlások már meglévő, nagyfokú nyitottsága, és a munkaerő növekvő nemzetközi mobilitása komoly korlátokat szabnak. A nem várt mellékhatások testet ölthetnek a „bevásárló turizmusban”, a hazai munkavállalók külföldre távozásában, vagy éppen a külföldi munkavállalók kisebb mértékű magyarországi jelenlétében. A beruházások, tőkebeáramlások terén mind a társasági adóztatás, mind a hazai teljes munkaköltség is fontos meghatározó. Ezek figyelmen kívül hagyása komoly gazdasági veszteségeket okozhat. (Scharle és szerzőtársai, 2010)
4.2.2. Makrogazdasági mutatók alakulása – 2010
A 7. ábrán a KSH közzétett adataiból kiszámoltam azokat a mutatókat, amelyek meglátásom szerint első ránézésre beszédesek. A GDP a legfontosabb és leggyakrabban használt alapmutató, amely azt jelenti, hogy az országban adott évben mennyi az előállított, végső fogyasztásra szánt termékek és szolgáltatások összértéke. Jövedelem oldalról közelítve a GDP nem más, mint az országban adott évben realizált bruttó jövedelem. A többi mutató megnevezésében hordozza tartalmát.
54
7. ábra Makrogazdasági mutatók alakulása 2009-2010 Makrogazdasági mutatók GDP (milliárd Ft) Áht. strukturális egyenlege a GDP %-ban Áht. bruttó adósságállománya a GDP %-ban Infláció Nemzetgazdasági beruházások értéke Külföldi működő tőke befektetések állománya (millió USD) Külföldi működő tőke befektetések Gazdaságilag aktív fő Munkanélküliek száma Munkanélküliségi ráta
2009. év
2010.év
2010/2009
25.622,9 -4,6 %
26.747,7 -4,2 %
104,4 % 108,7 %
79,7 %
81,3 %
102,0 %
4,2 % 4.659,7 milliárd Ft
4,9 % 4.334,9 milliárd Ft
116,7 % 93,0 %
98.757 millió USD
91.933 millió USD
93,0 %
2.045 millió USD
2.377 millió USD
116,2 %
4.376.000 fő 187.100 fő 9,7 %
4.430.000 fő 210.300 fő 10,7 %
101,2 % 112,4 % 110,3 %
Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés
Magyarország államháztartási hiánya 2010. évben -4,2 % volt, ami ugyan javulást mutat az előző évhez képest, de messze elmarad a maastrichti kritériumoktól. Az eladósodottság növekedett, az infláció magas, a munkanélküliek száma nőtt, ebből következően a munkanélküliségi ráta is emelkedett az előző évhez képest. Ha a mutatók abszolút értékeit tekintjük is elkeserítően siralmasak a számok, és jelzik Magyarország gazdasági állapotát. Ez semennyiben nem felel meg az egykulcsos adó elmélet bevezetési feltételeinek.
Dolgozatom megírásakor már megjelentek a 2011. évet jellemző gazdasági mutatók, amik iránymutatást adnak Magyarország teljesítményének alakulásáról 2010 után. Dolgozatom egyik fő célja, hogy választ adjak arra, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó hozzájárult-e Magyarország gazdasági növekedéséhez. Ehhez fontosnak tartom áttekinteni a 2011-es makro számokat is, azért hogy képet kapjunk, hogy mekkora gazdasági növekedésről beszélhetünk.
55
Az új személyi jövedelem adórendszer
4.3.
A Kormány 2010. októberben a T/1376/4 számú Tájékoztatóval nyújtotta be azt a „saláta” törvényjavaslatot, amellyel többek között módosította az 1995. évi CXVII. személyi jövedelemadó törvényt. Az Országgyűlés 2010. november 16-án fogadta el. A módosítások 2011. január 1-én léptek hatályba, de az adójóváírással és szuperbruttó kivezetéssel kapcsolatos rendelkezések 2012. és 2013. évre vonatkoznak. A Nemzetgazdasági Minisztérium tájékoztatója szerint a személyi jövedelemadó rendszer átalakításának 2011. évi költségvetési hatása 308 milliárd Ft, szerintük ennyivel marad több pénz a lakosságnál. Mérvadó szakemberek ez az összeget 500 milliárd Ft-ra becsülik.
A
tájékoztató
(Nemzetgazdasági
Minisztérium,
2010)
bemutatja
a
kormányzat
célkitűzéseit, amelyet egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetéstől vár: 1. A személyi jövedelemadó rendszerének átalakítása, az arányos egykulcsos adózás bevezetése révén nő a munkavállalók felhasználható jövedelme, csökken az élőmunka terhelése. 2. A közterhek csökkenésének hatása már 2012-től meg fog jelenni, ez számításaik szerint évente mintegy 40 ezer plusz munkahely létrejöttét segíti. 3. A következő három évben várható adóváltoztatások hatására nő a lakosság rendelkezésre álló jövedelme, melynek hatására nőni fog a fogyasztás és a megtakarítások szintje. 4. Az arányos, egykulcsos személyi jövedelemadózás bevezetése jelentősen egyszerűsíti és csökkenti az ügyintézési terheket és növeli az átláthatóságot.
56
4.3.1. A munkát terhelő adókat és járulékokat érintő módosítások A legfontosabb változás a személyi jövedelemadó kulcsának egységesen 16%-ban való megállapítása, amely a korábbi progresszív rendszert felváltotta. 8. ábra Adókulcsok alakulása 2009-2011 2010. év
2009. évben elfogadott 2011. év
5 millió Ft-ig
17%
15 millió Ft-ig
17%
5 millió Ft-tól
32%
15 millió Ft-ig
32%
2011. évi módosított egységesen 16%
Forrás: NAV,2011
A 2009-ben törvénybe iktatott személyi jövedelemadó törvényben elfogadott sávhatárokat módosította a 2010. november 16-án elfogadott törvény, így 2011. január 1-jétől nem tolódott ki az szja sávhatára 5 millió Ft-ról 15 millió Ft-ra. További módosítások (MKKT, 2010): a) Az adóalap-kiegészítés, az ún. szuperbruttósítás három év alatt fokozatosan megszűnik. 2011. évben 27%-os, 2012. évben 13,5%, majd 2013-ban végleg megszűnik. Ezáltal a tényleges adókulcs 2011-ben 20,32%-ra, 2012-ben 18,16%ra, míg 2013-ban a tényleges adókulcs mértékére 16%-ra csökken. b) Megszűnt az adóterhet nem viselő járandóság fogalma. Ezek beleszámítottak az összes jövedelembe, de adót nem kellett utánuk fizetni. Jelentőségük akkor volt, ha magasabb jövedelemsávba került általa az adózó. Az eddig ebbe a kategóriába tartozó jövedelmek (nyugdíj, gyermeknevelési támogatás, gyermekgondozási segély, stb.) adómentessé váltak. c) Az adójóváírás a szuperbruttó bér 16%-a, maximum 12.100 Ft havonta, évente 145.200 Ft, amelyet teljes mértékig 2.750.000 Ft összjövedelemig, 12%-val csökkenő összegben 3.960.000 Ft jövedelemig érvényesíthető. (2012. évi módosítással kivezetésre került.) d) A másik legfontosabb változás a gyermekek után igénybe vehető kedvezmények rendszerében történt. Az eddig három vagy több gyermek esetén igénybe vehető kedvezmények köre kibővül, és minden gyermek után érvényesíthetővé válik,
57
valamint megszűnik az érvényesíthetőség felső korlátja. 2011-ben egy és két gyermek után 62.500 Ft/hó/kedvezményezett eltartott, legalább három gyerek esetén 206.250 Ft/hó/gyermek adóalap-kedvezmény jár az eltartónak. e) Az egykulcsos rendszer 16%-os kulcsa az elkülönülten adózó jövedelmekre (tőkejövedelem, kamatjövedelem, osztalékjövedelem, stb.) is érvényes. Ez a legtöbb esetben adócsökkentéssel jár, de a 10%-os osztalék esetében például emeléssel. f) A béren kívüli juttatások esetében is jelentős változtatásra kerül sor. A kategóriák megmaradtak, ám a kulcsokban és a szerkezetükben is jelentős változás ment végbe. g) Hosszú távon csak két adókedvezmény marad meg (a mezőgazdasági őstermelői és a súlyos testi fogyatékosság miatt levonható kedvezmény), a többi 2015-ig megszűnik. h) A nyugdíjjárulék mértéke a korábbi bruttó bér (nem szuperbruttósított) 9,5 %-áról 10 %-ra emelkedett. i) Csökkent az egyéni és társas vállalkozók járulékfizetési alapjául szolgáló minimum jövedelem értéke, a minimálbér kétszereséről (2010. március 31-ig), illetve a tevékenységre jellemző átlagkeresetről (2010. április 1-től), a minimálbérre (78.000 Ft) és a középfokúak esetén alkalmazandó garantált bérminimumra (94.000 Ft). j) Emelkedett a minimálbér értéke 73.500 Ft-ról 78.000 Ft-ra. A 2011. január 1-én hatályba lépett személyi jövedelemadó törvény módosításaival a rendszer besorolása az OECD vizsgálata alapján összeállított négyféle változat közül 2011ben nem tisztán egytípusú, mert igaz megszűntek az adómentességek, de az adójóváírás még bent maradt a rendszerben, így az •
egykulcsos adórendszer mentességgel és
•
egykulcsos adórendszer adójóváírással.
A 2012. évre vonatkozó módosításokat figyelembe véve válik a szja rendszer egykulcsos adórendszer mentességekkel változattá.
58
4.3.2. Az adóék alakulása 2010-2011 Bemutatom az adóék alakulását 2010-2011-ben, mert a – mint ahogyan a 2. fejezetben kifejtettem – ez az adómérték mutatja meg igazán a munka valós „árát”. A személyi jövedelemadózás és a foglalkozatás közötti kapcsolat elemzésekor nagyon fontos mutatószám, az adórendszer versenyképességét is jól jelzi. Ebben benne foglaltatik a magánszemélyeket és foglalkoztatójukat terhelő adók és járulékok együttes összege, vagyis a személyi jövedelemadó, a munkavállalói és munkáltatói társadalombiztosítási járulékok. 9. ábra Az adóék alakulása 2010-2011
Év
Foglalkoztató által
Munkavállaló (biztosított) által
fizetendő
fizetendő
nyugdíjbiz tosítási járulék
egészségbiztos ítási- és munkaerő
nyugdíjb iztosítási
piaci járulék
járulék
egészségbizt osítási- és munkaerő
ADÓÉK adóteher
piaci járulék
2010
24 %
3%
9,5 %
7,5 %
16,34
60,34 %
2011
24 %
3%
10 %
7,5 %
20,32
64,82 %
Forrás: NAV adatok alapján saját szerkesztés
2011. évben a foglalkoztató által fizetendő járulékok nem változtak, mértékük 27 %, amely kiemelkedően magas minden piaci szereplő szerint. A munkavállalói járulékok emelkedtek. Meglepőnek tűnhet a 2010. évi 16,34 %-os adóteher, de ez az adat a NAV által közzétett adóstatisztikából származik, így autentikus forrásnak tekinthető. Véleményem szerint a tényleges adókulcsot (amely 21-22 % között mozoghat) az adókedvezmények csökkentik 16,34 %-ra. 2011. évre a szuperbruttó százalékával számoltam, hiszen az adókedvezmények kivezetésre kerültek, csupán az őstermelői és a fogyatékosok személyi kedvezménye maradt meg. A táblázatból látható, hogy a kormány adócsökkentő kommunikációja ellenére az élőmunka ára nem csökkent, sőt 60,34 %-ról 64,82 %-ra emelkedett. Ez minden képzeletet felülmúló mértékben nem versenyképes adóék! 59
Az
4.4.
egykulcsos
személyi
jövedelem
adórendszer
bevezetésének
eredményei, hatásai
Kutatásom egyik célja, hogy eldöntsem a gazdasági növekedésre az egykulcsos adórendszer pozitív hatással volt-e. Mivel makrogazdasági mutatóról van szó, így ez makroszintű elemzést kíván. Mivel a belső kereslet, versenyképesség és foglalkoztatás alakulása nagyon összetett és komplex téma – külön szakdolgozat témáját is adhatná – olyan mélységben tárgyalom, amennyiben a válaszok megtalálásához szükséges. Az igazságosság eldöntéséhez A KSH adatait felhasználva a tanulmányokban megismert modellek segítségével tártam fel a problémákat. Bemutatom a mikroszimulációs modellt, amely nemzetközileg elismert jövedelem-eloszlás és az adóteher vizsgálatát célzó modellt. A legtöbb fejlett országban használnak mikroszimulációt a gazdaságpolitikai intézkedések hatásvizsgálatára. Ez egy olyan eljárás, amely egyéni és háztartási szinten, a rájuk vonatkozó adatokat felhasználva vizsgálja és összesíti az adott paraméterekkel bekövetkező reformok, intézkedések hatását. Majd ezekből becsléseket készítenek a makrogazdasági hatásokra. Leggyakrabban az adó- és támogatási rendszert érintő változások hatását modellezik. A személyi jövedelemadó esetében ez azt jelenti, hogy a modell minden egyes adózóra kiszámolja az adófizetési kötelezettséget és a szabályok változásainak hatását. A modell nagy előnye a makrogazdasági szintű módszerekkel szemben, hogy figyelembe tudja venni az egyes háztartások közötti különbségeket, az egyének reakcióit, viselkedésük megváltozását. Lehetőséget ad az alkalmazott gazdaságés szociálpolitikai eszközök együttes hatásainak elemzésére. Magyarországon elsőként 1986-ban a KSH készített egy, a jövedelem-eloszlás és az adóteher vizsgálatát célzó modellt. A mikroszimulációs hatásvizsgálatok történetében azonban a Tárki által 2005-ben kifejlesztett TÁRSZIM-2005 mikroszimulációs modell jelentett áttörést, mely később minden modell alapjául szolgált. Ez az akkori Pénzügyminisztérium megbízására az APEH, a KSH és a Tárki adatbázisainak felhasználásával készült. (Benedek-Kiss, 2011) Ahogy korábban is írtam a 2010 novemberében elfogadott adócsomagnak hosszú távú hatásai vannak, egyes intézkedések 2012-ben léptek életbe vagy 2013-ban fognak életbe lépni. Az adójóváírás és a szuperbruttó teljes kivezetését, habár nem 2011-ben történt meg.
60
nem lehet figyelmen kívül hagyni az elemzések során, így én is a jövedelmi hatások vizsgálatánál következtetéseimet a tervezetek megvalósulására alapoztam. Dolgozatomban a magyar lakosság jövedelmi helyzetére gyakorolt hatását Benedek-Kiss (2011) és Benczúr és szerzőtársai (2011) által publikált mikroszimulációs modelleken keresztül mutatom be. Az adócsökkentés belső keresletre és ezáltal a belső termelésre gyakorolt hatását Erdős (2012) tanulmánya alapján elemzem és matematikai modell segítségével vonok le következtetéseket. A költségvetés, államháztartási deficit, foglalkoztatás és megtakarítások az adóváltozásokkal lévő összefüggéseinek feltárásában és az adócsökkentés rájuk gyakorolt hatásának megítélésében mindhárom tanulmány segítségemre
volt.
A
személyi
jövedelemadózás
alapelveinek
áttekintésében
–
igazságossági követelmények kiemelt vizsgálatával – és az adórendszer adómorálra gyakorolt hatásában Simonovits (2010), Erős-Ivicz (2006) és Vörös és szerzőtársai (2010) e témában publikált munkái voltak segítségemre.
4.4.1. Az adóreform csomag hatása a különböző jövedelmi szinteken Dolgozatom egyik fő kérdése, vajon tényleg mindenki jól járt-e a 2010. évi őszi adóreformmal, vagyis 2011. január 1-e után minden háztartás többet vihet-e haza? A politikai szlogent félretéve naiv elgondolás lenne az, hogy az ország minden lakosának nőtt a nettó jövedelme, de a problémát mélyebben megvizsgálva az arányok sokatmondóak és ez a lényeg. Elemzésemet pusztán az intézkedések nettó jövedelemre gyakorolt közvetlen hatásának bemutatása adja, mellyel választ kapok a kérdésemre. Az elosztási hatások objektív bemutatásával képet kapunk a háztartások jövedelmének változásáról, amit az adóváltozások indukáltak.
Az adatokat a Benczúr és szerzőtársai (2011) által alkalmazott mikroszimulációs modell szolgáltatja. Az adórendszer változásainak hatását az 10. ábra foglalja össze.
61
10. ábra A háztartások jövedelmének változása az adóváltozások hatására
Semleges
Jól jár
1 464 000
561 000
542 000
Éves jövedelem változása (Ft)
-65 000
-
99 000
Éves jövedelem változása (%)
-3,9%
-
4,8%
Érintettek száma (fő)
1 020 000
492 000
578 000
Éves jövedelem változása (Ft)
-132 000
-
166 000
Éves jövedelem változása (%)
-5,6%
-
5,2%
Érintettek száma (fő)
795 000
526 000
484 000
Éves jövedelem változása (Ft)
-173 000
-
223 000
Éves jövedelem változása (%)
-6,1%
-
6,0%
Érintettek száma (fő)
762 000
414 000
607 000
Éves jövedelem változása (Ft)
-161 000
-
352 000
Éves jövedelem változása (%)
-5,0%
-
7,5%
Érintettek száma (fő)
424 000
202 000
1 021 000
Éves jövedelem változása (Ft)
-132 000
-
976 000
Éves jövedelem változása (%)
-3,5%
-
12,4%
Érintettek száma (fő)
4 464 000
2 195 000
3 232 000
Éves jövedelem változása (Ft)
-122 000
-
454 000
Éves jövedelem változása (%)
-4,8%
-
8,0%
Rosszul jár 1. ötöd
2. ötöd
3. ötöd
4. ötöd
5. ötöd
Összesen
Érintettek száma (fő)
Forrás: Benczúr és szerzőtársai, 2011
A vizsgált intézkedés csomag: az egységes 16%-os adókulcs bevezetése, az átalakított adókedvezmények rendszere, a szuperbruttósítás és az adójóváírás teljes kivezetése, illetve a fél százalékpontos járulékemelés. A táblázat az elosztási hatásokat öt jövedelemcsoportra bontva mutatja be, amely csoportokban a háztartások száma egyenlő (a háztartás a csoportosítási elv, ezért az egyének eloszlása nem teljesen egyenletes). A táblázatból leolvasható, hogy az egyes jövedelmi ötödökben hány olyan ember él, akit rosszul, semlegesen vagy jól érint az adóváltozás, az ő éves összes nettó jövedelmük átlagosan hány forinttal és hány százalékkal változik az előző, 2010-es szja rendszerhez képest. A táblázat nagyon jól szemlélteti az arányokat. Összességében több mint hárommillió ember él olyan háztartásban, amely jól jár a változtatásokkal. Az ő éves adóterhelésük 62
átlagosan 454.000 forinttal csökken, ennyivel kevesebb adót és járulékot kell megfizetniük, amely a jövedelmük 8%-a. Ugyanakkor majdnem négy és félmillió embert érint hátrányosan az adóváltozások. Ezekben a háztartásokban mintegy 122.000 forinttal csökken az éves átlagos nettó jövedelem, amely 4,8%-os pozícióvesztést jelent. Összevetve a két oszlopot megállapíthatjuk, hogy többen járnak rosszul, mint jól az adócsomag hatására. Még két összefüggést mindenképpen figyelemre méltó. Látható, hogy az adóváltozások nyerteseinek átlagosan annál nagyobb arányban változik az éves jövedelme, minél magasabb jövedelmi csoportba tartozik. Ennek oka a tanulmány készítői szerint (Benczúr és szerzőtársai, 2011), hogy az szja-kulcsok csökkentése és a kibővített családi adókedvezmény a magas jövedelműeknek kedvezett leginkább, ők tudták ezeket teljes mértékben kihasználni. Hasonló összefüggés a rosszul járók körében nem tapasztalható: az 1. és az 5. ötödben lévő háztartások közel azonosan érzékelik a veszteséget, náluk a legkisebb. Ha megvizsgáljuk az adóváltozás nyerteseinek éves jövedelem változását, akkor láthatjuk, hogy a legfelső jövedelmi csoportba esők jövedelme kiugróan megemelkedik, melynek oka a felső szja-kulcs megszüntetése és a szuperbruttó kivezetése. (Benczúr és szerzőtársai, 2011) Fontos megemlíteni az adóváltozások negatív hatásainak csökkentésére kitalált kormányzati intézkedést, a bérkompenzációt. Ennek lényege, hogy a vállalatok kötelezően olyan mértékben emeljék a nominális béreket, hogy az adójóváírás kivezetése miatt senkinek se csökkenjen a nettó nominális bére. E lépésnek a foglalkoztatásra nézve súlyos következménye van, melyet később ismertetek. Ha figyelembe vesszük az álláskeresési támogatások és a rokkantsági és megváltozott munkaképességi támogatások szigorítását, akkor 220.000 fővel nő összesen a rosszul járók száma. Ez a két intézkedés azt eredményezi, hogy a veszteseknek a nettó jövedelme átlagosan 7,5%-kal csökken. A jövedelem eloszlást mutatja meg a GINI-mutató, melynek 0 az értéke teljes jövedelemegyenlőség esetén és 100, ha egyetlen egyén szerzi meg az ország teljes jövedelmét. Magyarországon ez az érték az intézkedés csomaghatására 26,4-ről 30,4-re emelkedik.
63
Összegezve Az adóreform a feltételezett 2011-en túlmutató változásokkal együtt – létszámát tekintve – kevesebb embernek kedvez, mint ahányan rosszul járnak vele. A kis létszámú jómódúakat sokkal kedvezőbben érinti, mint a nagy létszámú alsóbb jövedelmi csoportokba tartozó kiskeresetűeket. A felső ötödnek – körülbelül egymillió embernek – évente átlagosan majdnem egymillió forinttal nő a nettó jövedelme, míg a kis jövedelműek nettó pozíciója lényegesen romlik. Ezt a kormány a vállalatokra „kirótt” bérkompenzációval igyekszik ellentételezni, de ez nem fedi el a mindenki számára érzékelhető negatív jövedelemhatást. Egészében véve a rendszerből fakadóan nő az egyenlőtlenség a jövedelem eloszlásban.
4.4.2. Adóztatási alapelvek érvényesülése
A jó és modern adórendszerek ismérveit, az adóztatás általános alapelveit az első fejezetben ismertettem. Az ott leírtakra alapozva áttekintem az alapelvek megvalósulását, kiemelten az igazságosság követelményeit. Az
1988-2010-es
időszak
személyi
jövedelem
adórendszer
kritikájánál
megfogalmazottakból kiderül, hogy Magyarországon a kiszámíthatóság, érvényesíthetőség, konzisztencia elvei nem érvényesültek. A 2010. évi adórendszer átalakítási igényei is ezen alapelvek megjelenésének szükségszerűségét fogalmazták meg. A felmerült problémákra és az adórendszer átalakításának igényére a kormány az egykulcsos adórendszer bevezetését adta válaszul. E rendszernek egyik legnagyobb előnye lehet, ahogy azt már bemutattam, hogy egyszerűsíti és csökkenti az ügyintézési terheket, adminisztrációs költségeket és növeli az átláthatóságot. A kormány is ezt fogalmazta meg törvényjavaslatában. A kiszámíthatóság elve az adórendszer stabilitásában és változatlanságában ölt testet. Mostanáig minden évben változott az szja rendszer és a 2010 őszén elfogadott törvénycsomag is tartalmaz 2012-re, 2013-ra vonatkozó változásokat. A folyamatos módosítás, változás kiszámíthatatlanságot jelez, de az előrevetített 2 évi szabályozás miatt tendenciájában valamelyest kiszámíthatónak ítélem a mostani adórendszert.
64
Az érvényesíthetőség elve magában foglalja az adórendszer egyszerűségét, hatékonyságát, áttekinthetőségét, adminisztráció alacsony terhét illetve azt, hogy az adórendszert nem lehet kijátszani. Az adórendszer egyszerűbb, átláthatóbb lett, de az adómentes tételek és családi adókedvezmény miatt nem az elvárt mértékben. Az adminisztráció mennyiségét és költségét nem az adókulcsok száma határozza meg, hanem az egész szja-rendszer bonyolultsága. Ugyanis a számítástechnika mai színvonalán ugyanolyan idő-energia- és költségráfordítást igényel az adókiszámítás egy progresszív adórendszerben, mint egy egykulcsos rendszerben (Vörös és szerzőtársai, 2010). Az adminisztrációs terheket a kivételek, mentességek, kedvezmények száma határozza meg. Ebben a tekintetben az új személyi jövedelem adórendszer valamelyest előre lépést jelent a korábbi rendszerekhez képest. Az érvényesíthetőség elvének erős hangsúlyozása jelenik meg a kormány 2011. évi törvényjavaslatának indoklásában (Nemzetgazdasági Minisztérium, 2010) az adóadminisztráció csökkentése révén. A kormány azt prognosztizálta, hogy széles körű lesz azon magánszemélyek száma, akiknek adóbevallás helyett egy egyszerűsített adónyilatkozatot kell csak kitölteniük bizonyos feltételek megléte esetén. Adatok hiányában még nem lehet megmondani, hogy pontosan hányan fognak ezzel élni, de szakértői vélemények és előzetes becslések alapján ez csak egy szűk kört fog érinteni és ezzel nem lesz kimutatható az egykulcsos adó egyszerűségének pozitív hatása országos szinten. Az adórendszer kijátszhatóságát az adóelkerülés és adócsalás mértéke és az adóhatóság hatékony működése mutatja meg, amiről összességében elmondható, hogy nem csökkent szignifikánsan. Ennek magyarázatát a 4.4.3-as pontban mutatom be. Igazságosság Az elmélet szerint az adórendszer társadalmilag igazságosnak mondható, ha a lakosság fizetőképességéhez arányosan igazodik, az arányos közteherviselés megvalósul. Ebből levezethető, hogy a fizetett adó mértéke összefügg a jövedelem nagyságával, a vagyonosabbak több adót fizetnek. Az igazságosság alappillérei a horizontális és vertikális méltányosság megvalósulása. Véleményem szerint a méltányosságot elve – jelenlegi formájában – nem teljesül az egykulcsos személyi jövedelem adórendszerben. Meglátásom szerint ennek két oka van. Magyarországon a családbarát, családi típusú adóztatás megteremtésére bevezették a családi kedvezményt, és az adómorál javítása miatt fokozatosan kivezetésre kerül az 65
adójóváírás intézménye. A családi adókedvezmény jelenlegi rendszere nem igazságos, mert nem oda terelik a szűkös forrásokat ahol a gyermekvállalás a leginkább függ az anyagi körülményektől, másrészt a kedvezmény az adóalapból vonható le, így a kiskeresetű, vagy munkanélküli sokaság nem tud ezzel élni. Igazságtalan, mert csak a gazdagok tudják igazán igénybe venni azt. Véleményem szerint az adójóváírás kivezetése és a családi adókedvezmény szja rendszerbe emelt intézkedése nagymértékben sérti mind a horizontális-, mind a vertikális méltányosság elvét.
4.4.3. Adómorálra gyakorolt hatás Az adómorál és az adókulcsok között szoros összefüggés van, kutatások szerint a határadókulcs van a legnagyobb hatással az adózók bevallott jövedelmére. Vagyis az adókulcsok befolyásolják az adómorált és ez fordítva is igaz. Simonovits (2010) tanulmányából kiderül, hogy minél magasabb az egyének adómorálja, annál magasabb a társadalmilag optimális marginális adókulcs, illetve az optimális bevallott kereset a keresetnek és az adómorálnak növekvő, a marginális adókulcsnak pedig csökkenő függvénye. Ha az adómorált befolyásoló tényezők közül csupán a marginális adókulcsot vesszük számításba, akkor az adókulcs változásával megvalósuló adóbevétel nagyságát – adott marginális adókulcs mellett az egyének mennyit adót hajlandóak befizetni – az 1980-as években a közgazdaságtanban központi szerepet kapott Laffer-görbe jól szemlélteti. Ez a függvény az egy főre jutó adóbevételt a marginális adókulcs függvényében ábrázolja és lényege, hogy az adókulcsnak létezik egy olyan optimális szintje, amely mellett a teljes adóbevétel maximális (Erős-Ivicz, 2006). Az összefüggés függvénnyel ábrázolva látható, hogy az adóbevétel meredeken nő az adóztatás alacsonyabb szintjén, de miután elérte maximumát az adókulcsok további növelése adóelkerüléshez és ez által bevétel kieséshez vezet. Magyarországon az szja adórendszer bevezetésével egyidejűleg a jövedelemeltitkolás, adóelkerülés, adócsalás gyakorlata is kialakult. Osztom azt az általános véleményt, hogy Magyarország az alacsony, rossz adómorálú országok közé tartozik. 66
Az egykulcsos adórendszer bevezetésének egyik céljaként kerül megfogalmazásra, hogy a szürkegazdaságban megtermelt jövedelmek kifehéredjenek, az adómorál javuljon. Az adómorál javulása a bevallott jövedelmek szignifikáns és a társadalom széles körét érintő növekedésével számszerűsíthető. Benedek-Kiss (2011) tanulmányukban úgy becsülték, hogy a magas jövedelműek bevallott jövedelme 2,3%-kal nőhet, míg a közepes jövedelműeké 0,1%-kal az egykulcsos adó bevezetésével. Ebből az adómorál kismértékű javulására következtetek. Megítélésem szerint a bérből és fizetésből élőknek pedig nincs választása, az ő adólevonásuk és adó befizetésük kötött pályán fut, és könnyen ellenőrizhető. Ebben a csoportban nem várható jelentős változás az adómorál szempontjából. Az adómorálra ható egyéb fontos tényező az adócsalás lebukásának kockázata, a hatóság által kirótt bírság lehetséges mértéke és az adócsalás relatív hozama. Adóellenőrzés nem elég szigorú, ezért az adóhatóság a hatékony működése érdekében folyamatosan fejleszt és alkalmazkodik a változó körülményekhez. A fentiek alapján véleményem szerint a 2011-es adóváltozások nem okoztak érezhető adómorál javulást Magyarországon, és így az adórendszer érvényesíthetősége sem erősödött.
4.4.4. Adócsökkentés hatása a keresletre
Az adócsökkentés hatására a háztartások évi nettó jövedelme 500 milliárddal növekszik. Ezáltal emelkedik belső keresletük, vagyis többet tudnak fogyasztásra költeni. De mennyivel? Az összeg nem 500 milliárd lesz több okból kifolyólag is. A többlet jövedelmet megtakarítják.
A megtakarítási hajlandóságukat befolyásolja, hogy ez egy váratlan
jövedelemnövekmény
és
a
háztartások
bizonytalan
időtartamúnak
tekintik
a
jövedelemnövekedést. Normál esetben a jövedelmük 10-%át takarítják meg és 90-%át elköltik, de ebben az esetben a megtakarítás 25% lesz. A keresletnövekedés milliárd lesz. Azonban ez még csak a keresletnövekmény első komponense. A második komponenst a jövedelemmultiplikátor adja. Ez mutatja meg a tovagyűrűzés nagyságát. A tovagyűrűzés mértéke annál kisebb minél nagyobb a 67
megtakarítások aránya és a személyi jövedelemadó-kulcs. A multiplikátort az alábbi képlettel határozhatjuk meg:
ahol a c a fogyasztási határhajlandóság és t az szja-kulcs. Behelyettesítve a képletbe a paramétereinket:
Az összes keresletnövekedés az első komponens és a jövedelemmultiplikátor szorzata.
1537,5 milliárd forint keresletnövekedést kaptunk eredményül. Ekkora növekedés azonban irreális és nem látható a gazdaságban, ez csak tankönyvi példa, a valóságban adócsökkentés hatására ilyen mértékű keresletbővülés nem létezik számos tényező miatt. E tényezők befolyásolják a növekedést ugyanis a multiplikátor számértéke nemcsak a jövedelemadó mértékétől és a megtakarítási határhajlandóságtól függ. A bonyolító tényezők közül Magyarország esetében kettő játszik igazán fontos szerepet. Az egyik, hogy a magyar kis, nyitott gazdaság export-import függősége nagyon magas, ami azt jelenti, hogy a keresletnek akár nagyobb részét is fedezhetik importtal, mint belső kínálattal. A másik, hogy a végbement adómódosítások többnyire a jómódúaknak kedveztek, ők kerültek jobb jövedelmi helyzetbe, amelynek okait elemeztem a 4.4.1. fejezetben. Ezt a továbbiakban tényként kezelem. Így az általános fogyasztói határhajlandóság helyett a jómódúak fogyasztási határhajlandóságával kell számolnunk, ami csökkenti a keresletnövekedést. A kapott eredmények kiegészítve a két extra tényezővel szignifikánsan változnak. A további számoláshoz újabb becslések szükségesek. Erdős (2012) feltételezi, hogy az adócsökkentés
nyerteseinek
megtakarítási
határhajlandósága
0,45
és
fogyasztási
határhajlandósága 0,55. Azért indokolt ilyen magas megtakarítással számolni, mert a legtöbb kedvezményezettet váratlanul érte a jövedelmét terhelő szja-kulcs csökkentése, és az egyébként is kiszámíthatatlan gazdasági helyzetben jövedelmük számottevő részét nem költik el. A további számításokhoz szükséges még megbecsülni a jómódúak és az
68
összlakossági vásárlások importigényességét. Az előbbi 0,5, az utóbbi 0,35 Erdős (2012) becslése alapján. Mint már korábban megállapítottam az általános megtakarítási ráta 0,1, amiből következik, hogy a lakossági fogyasztási ráta pedig 0,9. Ezen adatokkal újraszámolva a keresletnövekedés első komponense megadja a jómódúaknak a többletjövedelemből származó többletkeresletét. A többletkereslet, melynél már nemcsak a megtakarítási határhajlandóság, hanem a jómódúak importigényesség is számít, az alábbi képlettel számolható ki:
ahol
az elsődleges keresletnövekmény, vagyis az első komponens nagysága, A az
adócsökkentés miatt bekövetkezett nettó jövedelemnövekmény összege, fogyasztási határhajlandósága és
a jómódúak
a jómódúak importrugalmassága. A becsült adatainkat
behelyettesítve:
Az keresletnövekedés első komponense 137,5 milliárd forint. A második komponenst, vagyis a jövedelemmultiplikátort az adókulccsal, a lakosság általános fogyasztási határhajlandóságával és a lakossági vásárlások importigényességével. Az eredeti képlet kibővítve:
A bonyolító tényezőket figyelembe véve a multiplikátor számértéke 1,967, amivel az első komponenst
beszorozva
összesen
milliárd
forint
keresletnövekményt kapunk az egykulcsos adó bevezetésének hatására. Vagyis arra jutottam, hogy a kiváltott keresletnövekedés nemhogy sokkal nagyobb lenne az adócsökkentés összegénél, hanem jóval kisebb nála. Ha ebből levonjuk a kiskeresetűek összes éves keresletcsökkenését, 30-40 milliárd forintot (Erdős, 2012) és egy évre vonatkoztatjuk a növekedést, akkor kerekítve 100 milliárd forintot kapunk. Ennyi lehet az egykulcsos adó bevezetésének évenkénti keresletnövelő hatása, ami a GDP értékéhez viszonyítva mindössze 4 ezrelékes növekedés. A tovagyűrűző folyamat teljes kifutásával, két év után a keresletnövelő hatás teljesen eltűnik.
69
Abból indultam ki, hogy az adócsökkentés 500 milliárd forint jövedelemnövekedést eredményezett a háztartásoknak. Ugyanez költségvetési oldalról nézve 500 milliárd bevétel kiesést jelent. Most vizsgáljuk meg az adócsökkentés államháztartásra és megtakarításokra gyakorolt hatását!
4.4.5. Államháztartás és megtakarítások Magyarországon az egykulcsos adó bevezetését megelőzően magas volt az államháztartás deficitje, ezért ennek további növekedése nem megengedhető. A költségvetés egyik fő bevételi forrásának csökkenése komoly gondot okozott. Az előző modellből kiindulva az adócsökkentés 500 milliárd forintos léket ütött a költségvetésen. Ez az összeg becslések alapján 270 milliárd forintnyi kereslet- és emiatt bekövetkező termelésnövekedést eredményezett, ami egy évre vetítve 135 milliárd forint. Az adóbevételek nagysága a GDP arányában 2010-ben 38% körül alakult, ha ezt vesszük alapul, akkor az adócsökkentés által kiváltott kereslet- és termelésnövekedés
milliárd forintos adóbevétel
növekedést generál évente. Így az államháztartás évenkénti nettó bevételcsökkenése milliárd forint, ennyivel nő meg évente hozzávetőlegesen az államháztartás deficitje, miközben a termelés növekedési ütemének többlete a keresleti hatás következtében két év alatt csak 1%. Ahhoz, hogy Magyarországon a költségvetés bevételi és kiadási oldala közötti különbség tartósan ne emelkedjen, vagy az adóbevételek növelésére vagy a kiadási oldal visszafogására lenne szükség. Mindkettő a gazdasági növekedés rovására megy, így az államháztartás deficitje csak nagyon lassan tud csak mérséklődni. (Erdős, 2012) Az egykulcsos adórendszer bevezetésével az adóterhet nem viselő járandóságok adómentessé váltak. E hatást számszerűsítette Benedek-Kiss (2011) mikroszimulációs modelljében az eredmények azt mutatták, hogy az adóterhet nem viselő járandóságok megtartásakor 5,7 milliárd forinttal több bevétele volt a költségvetésnek, így ennek az intézkedésnek a költsége kerekítve 6 milliárd forint. A költségvetést a 16%-os adókulcs bevezetése mellett más intézkedések is érintik. Ilyen az adójóváírás és szuperbruttó teljes kivezetése. Az adójóváírás teljes eltörlése Benczúr és szerzőtársai (2011) becslése szerint évi 350 milliárd forintot takarít meg. A
70
szuperbruttósítás kivezetése épp ellenkezőleg hat a költségvetésre, 250 milliárd forint kiesést eredményez. A 2011-ben életbe lépett – a 2012-re és 2013-ra is vonatkozó változásokkal együtt – adóváltozások
költségvetési
hatása
összességében
lazító
jellegű,
a
családi
kedvezményekkel együtt a GDP körülbelüli 2,7%-át kitevő adókiengedésről beszélhetünk. Ez a lazítás azonban olyan szerkezetben történt, ami nem járt a belső kereslet bővülésével. Az egykulcsos személyi jövedelem adórendszerre való átállás miatti bevétel kiesés pótlására a kormány ágazati különadókat, úgynevezett válságadókat és bankadót vetett ki. Ezek körülbelül 360 milliárd forintos bevételt hoznak a költségvetésnek, de már rövidtávon is látszik negatív hatásuk a gazdaság kínálati oldalára. Az egykulcsos adó bevezetésével a kormány egyik szándékolt célja volt, hogy a háztartások megtakarítási hajlandósága is nőjön, hogy ezt elérték-e, az kínálati oldal elemzésével derül ki. A belső megtakarítások nagysága azért is kulcsfontosságú a gazdasági növekedés szempontjából, mert ezek adják a beruházások legfőbb finanszírozási forrását, amely emelkedése nélkül a gazdaság tartósabb gyorsulása és így magasabb növekedési ütem nem érhető el. A növekedéshez elengedhetetlen, hogy a beruházások és a megtakarítások is nőjenek, így egyiket sem szabad visszafogni a kormányzati intézkedésekkel. Az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésével járó adócsökkentés növelte a jómódúak megtakarításait, ennek ellenére országos szinten mégsem nőtt a megtakarítási ráta. Ennek oka a kis keresetűek megtakarításainak csökkenése és az államháztartás növekvő deficitje. Közgazdaságtanból ismert az összefüggés, hogy az országos szintű megtakarítási ráta egyenlő a vállalatok, háztartások és az államháztartás megtakarítási rátájának összegével. Ha az utóbbi negatív, akkor az országos szintű megtakarítási ráta ennek megfelelően kisebb, mint a vállalati és a háztartási megtakarítások összege. A számokból kiderül, hogy az adócsökkentés deficithatása olyan erőteljes, hogy országos szinten inkább a megtakarítások csökkenésével mintsem növekedésével kell számolnunk (Erdős 2012). Így látszik, hogy a gazdasági növekedés begyorsításához, a beruházások belső finanszírozásához nem elegendő a jómódúakat helyzetbe hozni.
71
4.4.6. Foglalkoztatás Az adócsökkentés kínálati oldalra való hatásaként nemcsak a megtakarítások vagy beruházások nőhetnek, hanem a foglalkoztatás szintje is. Az adócsökkentés és foglalkoztatás összefüggésében a legfontosabb mutatószám az adóék nagysága. Minél kisebb, annál nagyobb lehet a foglalkoztatás és az ország gazdasági teljesítménye. Szakemberek által gyakran hangoztatott kritika, hogy az adóék csökkentését nem az adókulcs mérséklésével kellene elérni, hanem a járulékterhek csökkentésével, az lenne igazán pozitív hatással a foglalkoztatás költségének csökkentésére. Mint tudjuk 2010 őszén pont ennek az ellenkezője történt. A 9. ábrán bemutattam az adóék alakulását 2010-2011ben, amiről leolvasható, hogy az adócsomag kedvezőtlenül érintette a bérből és fizetésből élőket és munkáltatókat. A járulékok emelkedésének hatására Benczúr és szerzőtársai (2011) mikroszimulációs modelljéből kiderül, hogy 0,3%-kal csökken a foglalkoztatás. Az adóék következtében a vállalatok érdekeltsége a foglalkoztatás növelésében még mindig gyenge, költségeik még mindig magasak, új munkahelyeket nem hoznak létre. Az adóék nagysága mellett az elégtelen szakképzettségű munkaerő a másik fontos tényező. Ennek következtében, ha bizonyos szakmákban nő is a munkaerő-kereslet, a tanulatlan munkaerő nagy aránya miatt nem alakul ki egyensúly a munkaerő piacon (Erdős, 2012). Vagyis a foglalkoztatás alacsony szintje, az inaktívak magas száma felszínre hozza az iskolaképzés hiányosságait, ami már egy komplexebb társadalmi probléma. A kormány egyik legtöbbször emlegetett víziója a tíz év alatt egymillió munkahely célkitűzése, amelyet az egykulcsos adó munkakínálat növelő hatásával akarnak elsősorban elérni. A KSH adatai alapján 2011-ben mindössze 31 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma, ami teljes egészében a részmunkaidőben foglalkoztatottak gyarapodásából származott a közmunkaprogram keretében. Ismert az adócsökkentés következtében megjelenő helyettesítési és jövedelemhatás (bemutatása 1.6. fejezetben található). Az általános tapasztalat az, hogy Magyarországon inkább a helyettesítési hatás érvényesül, ami azonban a reálkeresetek és az infláció nagyban befolyásolnak. Mivel nincs általános reálkereset-növekedés az egykulcsos adó bevezetése következtében, a bérből és fizetésből élők nagy részének inkább csökkent nominálisan a bére és még az infláció is csökkentette a reálkeresetek értékét, így a helyettesítési hatás miatt inkább a munkavállalási kedv csökkenését lehet várni.
72
Erdős (2012) szerint a munkaképes korú lakosságon belül az aktivitási ráta megnövelése elsősorban a kis- és középvállalkozások fejlődésén múlik, jelenleg is ők biztosítják a foglalkoztatottság mintegy kétharmadát. Az adójóváírás teljes kivezetésének hatására az alacsony jövedelműek számára nő a munkából származó jövedelem adóterhe, mivel így a minimálbér körüli jövedelmek is 16%-os adókulccsal adóznak. Így e munkavállalói rétegnek kevésbe éri meg munkába állni, és ennek hosszú távon Benczúr és szerzőtársai (2011) mikroszimulációs modellje alapján 2%-os foglalkoztatás csökkenés az eredménye. Ahogy erre már utaltam korábban a kormányzat bevezette a bérkompenzációt – az adójóváírás negatív hatásának csökkentésére – amelynek komoly hatása van a vállalatok költséghelyzetére. Ez az intézkedés úgy hat mintha növelnék a vállalatok adóterheit, ami a foglalkoztatás növelésének ellenébe hat. Így egyértelműen látszik, hogy közvetetten az 2011-es adóreformnak inkább foglalkoztatás csökkentő mintsem növelő hatásai vannak.
73
5. A személyi jövedelemadózás jövője Magyarországon
Dolgozatom a magyar személyi jövedelem adórendszerről szól. A kezdetektől kialakult jövedelemadózás ismertetésével, kritikájával az egykulcsos adórendszer bevezetésének hatásvizsgálatát alapoztam meg. Dolgozatom fő kérdése az volt, hogy a bevezetett egykulcsos adórendszer hozzájárult-e az a gazdasági növekedéshez, a 2010 őszén elfogadott adócsomag igazságos adórendszert eredményezett-e. Az 1-4. fejezetben igyekeztem rendszerezetten és részletesen átadni mindazt az ismeretanyagot, amit a téma feldolgozása során elsajátítottam és levonni azokat a következtetéseket, amire kutatómunkám révén jutottam. Feltett kérdéseimre a választ megadtam. Az alábbiakban röviden összefoglalom, amit oly nagy buzgalommal írtam hosszú heteken át. Dolgozatom záró fejezete egy gondolatsor az általam vizionált optimális adórendszerről.
5.1.
Az egykulcsos adórendszer – összefoglalás
Az új adórendszer jövedelmi szintekre gyakorolt hatását vizsgálva kiderült, hogy az egykulcsos adórendszerrel és az egyéb változtatásokkal magasabb az aránya azoknak, akik nem járnak jól, majdnem négy és félmillió embert érint hátrányosan az új rendszer. Az szja rendszer átalakításának igazi nyertesei, akiknek nettó jövedelmi pozíciójuk jelentősen javul, a legfelső jövedelmi csoportba tartozók, a társadalom körülbelül 20%-a. Ezzel szemben a kiskeresetűeket, alacsony jövedelműeket kifejezetten negatívan érintik a változások, a legalacsonyabb jövedelmi csoportba tartozók között a legmagasabb az adóváltoztatások veszteseinek száma. Az ő helyzetük – akik jövedelmüket szinte kizárólag fogyasztásra használják – jelentősen romlik. A méltányosságot elve – jelenlegi formájában – nem teljesül az egykulcsos személyi jövedelem adórendszerben. Véleményem szerint az adójóváírás kivezetése és a családi adókedvezmény szja rendszerbe emelt intézkedése nagymértékben sérti mind a horizontális-, mind a vertikális méltányosság elvét.
74
Az adómorált érintően javulás nem tapasztalható, mivel a társadalom nagyobbik része nem érdekelt több jövedelem bevallására, így a szürkegazdaságban megtermelt jövedelmek kifehérítése eddig eredménytelen. Ennek az is oka, hogy a munkáltató terhek nem csökkentek, így az adóék nemhogy csökkent, de számításaim szerint nőtt. Az adócsökkentés és kereslet bővülés viszonyát vizsgálva kiderült, hogy az 500 milliárd forintos adókiengedés körülbelül évi 100 milliárd forint keresletnövekedést eredményez, ami az ötöde a lakosságnál hagyott nettó jövedelemnek. Ebből látszik, hogy olyan kis gazdaságokban, mint a magyar a jövedelemadó csökkentése azért, hogy ez a kereslet oldaláról impulzust adjon a gazdasági növekedésnek, eleve kudarcra van ítélve. A költségvetési politikában olyan jelentős méretű lazítás ment végbe, amit a pénzügyi válság szorításában nem engedhetett volna meg magának az ország. A szja rendszer átalakításai – legnagyobb mértékben a 16%-os átalány kulcs bevezetése – 500 milliárdos lyukat ütöttek a költségvetésen, ami körülbelül a GDP 2,7%-át kitevő hiányt jelent. Az államháztartási deficit ilyen mértékű növekedésének hatása a gazdaság kínálati oldalára alapvető gátja a gazdasági növekedésnek. A hiány pótlására bevezetett különadókkal, bankadóval egyértelmű, hogy az egykulcsos adó bevezetésével országos szinten nem adócsökkentés, hanem adó átcsoportosítás történt. Ez az átcsoportosítás pedig nem hat előnyösen a kínálati oldal alakulására és a lakossági reálkeresletekre sem a bank- és válságadók átháríthatósága miatt. Az egykulcsos adó bevezetése csökkentette az országos szintű megtakarítások szintjét, mivel csupán a jómódúak megtakarításai emelkedtek, de a növekvő államháztartási deficit és a belső piac szűkülése a beruházások csökkenéséhez vezet és így a megtakarítások is kisebbek. A kormány egyik legtöbbször emlegetett víziója a tíz év alatt egymillió munkahely célkitűzése, amelyet az egykulcsos adó munkakínálat növelő hatásával akarnak elsősorban elérni. A KSH adatai alapján 2011-ben mindössze 31 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma, ami teljes egészében a részmunkaidőben foglalkoztatottak gyarapodásából származott a közmunkaprogram keretében. Mivel nincs általános reálkereset-növekedés az egykulcsos adó bevezetése következtében, a bérből és fizetésből élők nagy részének inkább csökkent nominálisan a bére és még az infláció is csökkentette a reálkeresetek értékét, így a helyettesítési hatás miatt inkább a munkavállalási kedv csökkenését lehet várni. 75
Kérdéseim eldöntéséhez szükséges információk, összefüggések, elemzések birtokában, következtetéseim: -
Az egykulcsos személyi jövedelemadó által indukált adócsökkentés nem járult hozzá számottevően a belső kereslet felpörgetéséhez
-
Az új személyi jövedelem adórendszerrel a kormány nem valósította meg az igazságosabb, méltányosabb adórendszert
-
Az átalakításokkal többen jártak rosszul, mint jól, így egyelőre nem teljesült, hogy az egykulcsos adórendszerrel a lakosság jól járt volna
-
Az egykulcsos adórendszer nem volt pozitív hatással a foglalkoztatásra, annak minimális növekedése és az adórendszer között nincsen érdemi összefüggés
-
Az adómorál Magyarországon még mindig alacsony, az új adórendszer nem tudta pozitívan befolyásolni azt
A
2011-ben
hatályba
lépett
személyi
jövedelemadó
változások
kiszámítható
gazdaságpolitikába illeszkedő, átfogó adóreform helyett politikai indíttatású rövid és hosszú távon is káros hatású intézkedések voltak. A rosszkor, rossz időben bevezetett, hiánynövelő, mentességeket tartalmazó egykulcsos adórendszer nélkül a magyar gazdaság egyensúlyi helyzete, pénzügyi stabilitása sokkal jobb lenne, a társadalmi igazságosság jobban érvényesülne. A jelenlegi formájában működő egykulcsos személyi jövedelem adórendszer nem alkalmas arra, amit várnak tőle, a gazdasági növekedéshez minimálisan járult hozzá, a gazdaságot nem pörgette fel és nem eredményezett igazságos személyi jövedelem adórendszert Magyarországon.
5.2.
Az optimális személyi jövedelem adórendszer
Véleményem szerint az egykulcsos személyi jövedelem adórendszer a megfelelő átalakításokkal optimálissá tehető. A legszükségesebb lépésnek a szociálpolitikai elemek kivételét látom, mert ez által egy letisztított egykulcsos adórendszerre lehetne áttérni. Ez növelné az adórendszer hatékonyságát és egyszerűségét és átláthatóságát. Nem az adórendszeren belül oldanék meg társadalmi problémákat. Először is az adómentes juttatások és családi adókedvezmény rendszerét alakítanám át. Az adójóváírás rendszerét – 76
ebbe beleértve az adómentes minimálbért is – nem állítanám vissza, mert tökéletes egykulcsos rendszer kialakítására törekednék. Az alacsony keresetűek megsegítését, adóterheik csökkentését az adórendszeren kívüli segélyezési-támogatási rendszeren keresztül oldanám meg, ezzel javítva nettó jövedelmi pozíciójukat. A foglalkoztatás, munkaerő-kereslet, vállalatok munkahelyteremtésben való érdekeltségének növelésére az élőmunka terheit elsősorban a járulékok mérséklésével csökkenteném. Optimális személyi jövedelem adórendszerem a teljes jövedelem bevallására és munkavállalásra ösztönözne úgy, hogy ezzel az államháztartás szja bevétele növekedne az adóalap szélesedésével, az adómorál javulásával. Az utóbbi érdekében az adóellenőrzés és adóbehajtás hatékonyságát
elősegítő változtatásokat is végrehajtanék, a célzott
ellenőrzések körét bővíteném. Ezekkel az intézkedésekkel érvényesülne az, amely a jelenlegi személyi jövedelem adórendszerre nem mondható el, hogy az adórendszer növeli a gazdasági teljesítményt – a gazdaság keresleti és kínálati oldalára is pozitív hatással van – és az igazságossági kritériumoknak is megfelel.
77
Irodalomjegyzék
1995. évi CXVII. törvény Benczúr P. − Kátay G. − Kiss Á. – Reizer B. − Szoboszlai M. (2011): Az adó- és transzferrendszer változásainak elemzése viselkedési mikroszimulációs modell segítségével, MNB Szemle, 2011. október, p. 15-27. Benedek Dóra – Kiss Áron (2011): Mikroszimulációs elemzés a személyi jövedelemadó módosításainak hatásvizsgálatában, Közgazdasági Szemle, LVIII. évfolyam, 2011. február, p. 97-110. Burján Á. – Szebellédi I. – Sztanó I.– Tóth J. (2007): Adók és támogatások alapjai, Budapest, SALDO Erdős Adrienn – Ivicz Mihály (2006): Egykulcsos adórendszer, a bölcsek köve avagy egy lehetséges megoldás a sok közül?, Iustum Aequum Salutare, II. évfolyam, 2006/1-2. p. 203-212. Erdős Tibor (2012): Egykulcsos jövedelemadó és gazdasági növekedés, Közgazdasági Szemle, LIX. évfolyam, 2012. február, p. 109-138. Ékes Ildikó (1997): Adózás, 1988-1996 http://www.ksh.hu/statszemle_archive/1997/1997_01/1997_01_045.pdf Letöltés: 2012.03.01. European Commision (2011): Tax reforms in EU Member States 2011, Tax policy challenges for economic growth and fiscal sustainability http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/european_economy/2011/pdf/ee-20115_en.pdf Letöltés: 2012.03.25. EUROSTAT (2012): Tax revenue in the European Union, European Commision http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-SF-12-002/EN/KS-SF-12-002EN.PDF Letöltés: 2012.03.25. Fidesz-Magyar Polgári Szövetség (2007): Erős Magyarország http://jovonk.hu/FideszPP2007_HU.pdf Letöltés: 2012.03.30. Galántainé Máté Zsuzsanna (2005): Adó(rendszer)tan, EU-konform magyar adók, Budapest, AULA
78
Gergely István (1998): Tízéves az adóreform, Közgazdasági Szemle, XLV. évfolyam, 1998. április, p. 333-351. Hall, R. – Rabushka, A. E. (1995): The flat tax, 2nd edition, Hoover Institution Press, Stanford HVG (2010): Íme Orbán 29 pontja http://hvg.hu/gazdasag/20100608_Orban_gazdasagi_akcioterv Letöltés: 2012.04.01. Klicsu László (2008): Fenntartható társadalom – egykulcsos adó, Pénzügyi Szemle, 53. évfolyam 4. szám, p. 707-723. Kovács Ilona (2011): A jövedelemeloszlás és jövedelem-egyenlőtlenség a személyi jövedelemadó-bevallási adatok tükrében, Statisztikai Szemle, 89. évfolyam 3. szám 2011, p. 294-312. MKKT (2010): A Magyar Köztársaság Költségvetési Tanácsának becslése „Az adó- és járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú törvények módosításáról” szóló T/1376. számú törvényjavaslat költségvetési hatásairól, T/1376/2 http://www.parlament.hu/irom39/01376/01376-0002.pdf Letöltés: 2012.04.03. NAV (2011): Személyi jövedelemadók – adóstatisztikák http://nav.gov.hu/magyar_oldalak/nav/szolgaltatasok/adostatisztika/szja_111017.html Letöltés: 2012.02.12. Nemzetgazdasági Minisztérium (2010): Tájékoztató az Országgyűlés részére az adó- és járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú törvények módosításáról szóló T/1376. számú törvényjavaslathoz http://www.parlament.hu/irom39/01376/01376-0004.pdf Letöltés: 2012.04.03. OECD (2011): Revenue statistics - comparative tables http://stats.oecd.org/ Letöltés: 2012.04.10. Őry Tamás (2003): Az Európai Unió adójoga, Budapest, OSIRIS KIADÓ
79
Őry Tamás (2005): Adóharmonizáció az Európai Unióban, Európai Tükör, X. évfolyam, 2005. február, p. 113-118. Pitti Zoltán (2009): A közteherviselési rendszerek működésének elmélet és gyakorlati kérdései, oktatási segédanyag, Budapest, 2009.11.15. Reformszövetség (2009): A gazdasági növekedési és versenyképességének javítása az adórendszer átalakításával http://www.reformszovetseg.hu/hatteranyag/AdoesJarulek_munkacsoport/Adorendszer.pdf Letöltés: 2012.04.01. Saavedra, P. (2007): Flat income tax reforms, Fiscal policy and economic growth, World Bank, p. 253-280. Scharle Á. – Benczúr P. – Kátay G. – Váradi B. (2010): Hogyan növelhető az adórendszer hatékonysága? MNB tanulmány (MT 88.), 2010. szeptember Simonovits András (2010): Adómorál és adórendszer, Közgazdasági Szemle, LVII. évfolyam, 2010. június, p. 481-496. Sztanó Imréné (2008): Adózás, Budapest, SALDO Vigvári András (2002): Közpénzügyek, önkormányzati pénzügyek, Budapest, KJKKERSZÖV Vigvári András (2005): Közpénzügyeink, Budapest, KJK-KERSZÖV Világgazdaság (2008): Elvetik az egykulcsos adót http://vg.hu/gazdasag/elvetik-az-egykulcsos-adot-223322 Letöltés: 2012.03.30. Világgazdaság (2011): Matolcsy gazdaságpolitikája tankönyvszerűen megvalósíthatatlan http://vg.hu/gazdasag/makrogazdasag/matolcsy-gazdasagpolitikaja-tankonyvszeruenmegvalosithatatlan-356124 Letöltés: 2012.04.01. Vörös Gyula (2011): Az adók versenyképességre gyakorolt hatása az Európai Unióban, doktori értekezés http://www.szie.hu/file/tti/archivum/Voros_Gyula_disszertacio.pdf Letöltés: 2012.04.04. Vörös Gy. – Kodeko J. – Komáromi K. (2010): Az egykulcsos személyi jövedelemadóról, Pénzügyi Szemle, LII. évfolyam, 2010. 2. szám, p. 347-363.
80
Melléklet 1. számú Összevont adóalapot terhelő adómértékek alakulását 1988-2010 NAV (2011): Adótáblák 1988-2012 http://nav.gov.hu/magyar_oldalak/nav/szolgaltatasok/adokulcsok_jarulekmertekek/adotablak Letöltés: 2012.03.30.
2. számú Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-egységben, 2010 KSH (2011): Egy főre jutó GDP vásárlóerő-egységben (1995-2010) http://www.ksh.hu/docs/hun/eurostat_tablak/tabl/tec00114.html
Letöltés: 2012.04.05.
81
Összevont adóalapot terhelő adómértékek alakulását 1988-2010
2012 16% Az összevont adóalap a jövedelem és az adóalap-kiegészítés összege. Az adóalap-kiegészítés összegét: – az összevont adóalapba tartozó jövedelem 2 millió 424 ezer forintot meg nem haladó része után nem kell megállapítani, – az összevont adóalapba tartozó jövedelem 2 millió 424 ezer forintot meghaladó része után 27 százalékos mértékkel kell megállapítani. 2011 16% Az összevont adóalap a jövedelem adóalap-kiegészítéssel (27 százalékkal) megnövelt összege. 2010 0 - 5 000 000 Ft 5 000 001 Ft-tól
17% 850 000 Ft és az 5 000 000 Ft-on felüli rész 32%-a
Az összevont adóalap a jövedelem adóalap-kiegészítéssel (27 százalékkal) megnövelt összege. 2009 0 - 1 900 000 Ft 1 900 001 Ft-tól
18% 342 000 Ft és az 1 900 000 Ft-on felüli rész 36%-a 2008
0 - 1 700 000 Ft 1 700 001 Ft-tól
18% 306 000 Ft és az 1 700 000 Ft-on felüli rész 36%-a 2007
0 - 1 700 000 Ft 1 700 001 Ft-tól
18% 306 000 Ft és az 1 700 000 Ft-on felüli rész 36%-a 2006
0 - 1 550 000 Ft 1 550 001 Ft-tól
18% 279 000 Ft és az 1 550 000 Ft-on felüli rész 36%-a 2005
0 - 1 500 000 Ft 1 500 001 Ft-tól
18% 270 000 Ft és az 1 500 000 Ft-on felüli rész 38%-a 2004
0-800 000 Ft
18%
800 001 - 1 500 000 Ft
144 000 Ft és a 800 000 Ft-on felüli rész 26%-a
1 500 001 Ft-tól
326 000 Ft és az 1 500 000 Ft-on felüli rész 38%-a 2003
0-650 000 Ft
20%
650 001 - 1 350 000 Ft
130 000 Ft
és a 650 000 Ft-on felüli rész 30%-a
1 350 001 Ft-tól
340 000 Ft
és az 1 350 000 Ft-on felüli rész 40%-a
2002 0-600 000 Ft
20%
600 001 - 1 200 000 Ft
120 000 Ft
és a 600 000 Ft-on felüli rész 30%-a
1 200 001 Ft-tól
300 000 Ft
és az 1 200 000 Ft-on felüli rész 40%-a
2001 0-480 000 Ft
20%
480 001-1 050 000 Ft 1 050 001 Ft-tól
96 000 Ft
és a 480 000 Ft-on felüli rész 30%-a
267 000 Ft
és az 1 050 000 Ft-on felüli rész 40%-a
2000 0-400 000 Ft
20%
400 001-1 000 000 Ft 1 000 001 Ft-tól
80 000 Ft
és a 400 000 Ft-on felüli rész 30%-a
260 000 Ft
és az 1 000 000 Ft-on felüli rész 40%-a
1999 0-400 000 Ft
20%
400 001-1 000 000 Ft
80 000 Ft;
és a 400 000 Ft-on felüli rész 30%-a
1 000 001 Ft-tól
260 000 Ft
és az 1 000 000 Ft-on felüli rész 40%-a
1998
82
0-250 000 Ft
20%
250 001-300 000 Ft
és a 250 000 Ft-on felüli rész 22%-a
50 000 Ft
300 001-500 000 Ft
61 000 Ft
és a 300 000 Ft-on felüli rész 31%-a
500 001-700 000 Ft
123 000 Ft
és az 500 000 Ft-on felüli rész 35%-a
700 001 Ft-1 100 000 Ft
193 000 Ft
és a 700 000 Ft-on felüli rész 39%-a
1 100 001 Ft-tól
349 000 Ft
és az 1 100 000 Ft-on felüli rész 42%-a
1997 0-250 000 Ft
20% és a 250 000 Ft-on felüli rész 22%-a
250 001-300 000 Ft
50 000 Ft
300 001-500 000 Ft
61 000 Ft
és a 300 000 Ft-on felüli rész 31%-a
500 001-700 000 Ft
123 000 Ft
és az 500 000 Ft-on felüli rész 35%-a
700 001 Ft-1 100 000 Ft
193 000 Ft
és a 700 000 Ft-on felüli rész 39%-a
1 100 001 Ft-tól
349 000 Ft
és az 1 100 000 Ft-on felüli rész 42%-a
1996 0-150 000 Ft
20%
150 001-220 000 Ft
30 000 Ft
és a 150 000 Ft-on felüli rész 25%-a
220 001-380 000 Ft
47 500 Ft
és a 220 000 Ft-on felüli rész 35%-a
380 001-550 000 Ft
103 500 Ft
és a 380 000 Ft-on felüli rész 40%-a
550 001-900 000 Ft
171 500 Ft
és az 550 000 Ft-on felüli rész 44%-a
325 500 Ft
és a 900 000 Ft-on felüli rész 48%-a
900 001 Ft-tól 1995 0-110 000 Ft
0% a 110 000 Ft-on felüli rész 20%-a
110 001-150 000 Ft 150 001-220 000 Ft
8 000 Ft
és a 150 000 Ft-on felüli rész 25%-a
220 001-380 000 Ft
25 500 Ft
és a 220 000 Ft-on felüli rész 35%-a
380 001-550 000 Ft
81 500 Ft
és a 380 000 Ft-on felüli rész 40%-a
149 500 Ft
és az 550 000 Ft-on felüli rész 44%-a
550 001 Ft-tól 1994 0-110 000 Ft
0% a 110 000 Ft-on felüli rész 20%-a
110 001-150 000 Ft 150 001-220 000 Ft
8 000 Ft
és a 150 000 Ft-on felüli rész 25%-a
220 001-380 000 Ft
25 500 Ft
és a 220 000 Ft-on felüli rész 35%-a
380 001-550 000 Ft
81 500 Ft
és a 380 000 Ft-on felüli rész 40%-a
149 500 Ft
és az 550 000 Ft-on felüli rész 44%-a
550 001 Ft-tól 1993 0-100 000 Ft
0% a 100 000 Ft-on felüli rész 25%-a
100 001-200 000 Ft 200 001-500 000 Ft 500 001 Ft-tól
25 000 Ft
és a 200 000 Ft-on felüli rész 35%-a
130 000 Ft
és az 500 000 Ft-on felüli rész 40%-a
1992 0-100 000 Ft
0% a 100 000 Ft-on felüli rész 25%-a
100 001-200 000 Ft 200 001-500 000 Ft 500 001 Ft-tól
25 000 Ft
és a 200 000 Ft-on felüli rész 35%-a
130 000 Ft
és az 500 000 Ft-on felüli rész 40%-a
1991 0-55 000 Ft
0% az 55 000 Ft-on felüli rész 12%-a
55 001-90 000 Ft 4 200 Ft
és a 90 000 Ft-on felüli rész 18%-a
120 001-150 000 Ft
9 600 Ft
és a 120 000 Ft-on felüli rész 30%-a
150 001-300 000 Ft
18 600 Ft
és a 150 000 Ft-on felüli rész 32%-a
300 001-500 000 Ft
66 600 Ft
és a 300 000 Ft-on felüli rész 40%-a
146 600 Ft
és az 500 000 Ft-on felüli rész 50%-a
90 001-120 000 Ft
500 001 Ft-tól 1990 0-55 000 Ft
0% az 55 000 Ft-on felüli rész 15%-a
55 001-90 000 Ft 90 001-300 000 Ft
5 250 Ft
és a 90 000 Ft-on felüli rész 30%-a
300 001-500 000 Ft
68 250 Ft
és a 300 000 Ft-on felüli rész 40%-a
83
500 001 Ft-tól
és az 500 000 Ft-on felüli rész 50%-a
148 250 Ft 1989
0-55 000 Ft
0% az 55 000 Ft-on felüli rész 17%-a
55 001-70 000 Ft 2 550 Ft
és a 70 000 Ft-on felüli rész 23%-a
100 001-150 000 Ft
9 450 Ft
és a 100 000 Ft-on felüli rész 29%-a
150 001-240 000 Ft
23 950 Ft
és a 150 000 Ft-on felüli rész 35%-a
240 001-360 000 Ft
55 450 Ft
és a 240 000 Ft-on felüli rész 42%-a
360 001-600 000 Ft
105 850 Ft
és a 360 000 Ft-on felüli rész 49%-a
600 001 Ft-tól
223 450 Ft
és a 600 000 Ft-on felüli rész 56%-a
70 001-100 000 Ft
1988 0-48 000 Ft
0% a 48 000 Ft-on felüli rész 20%-a
48 001-70 000 Ft 70 001-90 000 Ft
4 400 Ft
és a 70 000 Ft-on felüli rész 25%-a
90 001-120 000 Ft
9 400 Ft
és a 90 000 Ft-on felüli rész 30%-a
120 001-150 000 Ft
18 400 Ft
és a 120 000 Ft-on felüli rész 35%-a
150 001-180 000 Ft
28 900 Ft
és a 150 000 Ft-on felüli rész 39%-a
180 001-240 000 Ft
40 600 Ft
és a 180 000 Ft-on felüli rész 44%-a
240 001-360 000 Ft
67 000 Ft
és a 240 000 Ft-on felüli rész 48%-a
360 001-600 000 Ft
124 600 Ft
és a 360 000 Ft-on felüli rész 52%-a
600 001-800 000 Ft
249 400 Ft
és a 600 000 Ft-on felüli rész 56%-a
800 001 Ft-tól
361 400 Ft
és a 800 000 Ft-on felüli rész 60%-a
84
Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-egységben, 2010
GDP per capita in PPS Index (EU-27=100) geo\time EU (27 countries) EU (15 countries) Euro area (17 countries) Luxembourg Norway United States Switzerland Netherlands Ireland Denmark Austria Sweden Belgium Germany Finland United Kingdom Iceland France Japan Italy Spain Cyprus Greece Slovenia Malta Czech Republic Portugal Slovakia Hungary Estonia Poland Croatia Lithuania Latvia Turkey Romania Bulgaria Montenegro Former Yugoslav Republic of Macedonia, the Serbia Bosnia and Herzegovina Albania
2010 100 110 108 271 181 148 147 133 128 127 126 123 119 118 115 112 111 108 106 101 100 99 90 85 83 80 80 74 65 64 63 61 57 51 49 46 44 41 36 35 31 28
85
