BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK. Nappali tagozat. Külgazdasági Vállalkozás szakirány

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Külgazdasági Vállalkozás szakirány

VIDÉKFEJLESZTÉS IV TENGELYÉNEK ELEMZÉSE 2007 ÉS 2013 KÖZÖTT

Budapest, 2010. December

Készítette: Tóth Dániel

Tartalomjegyzék Ábrák jegyzéke ............................................................................................................................ 5 Bevezetés ..................................................................................................................................... 6 I. A KAP második pillére: Vidékfejlesztés ................................................................................. 9 1.1. A vidékfejlesztés gazdasági alapjai .................................................................................. 9 1.2. Vidékfejlesztéshez kapcsolódó alapfogalmak ............................................................... 10 1.3. Vidékfejlesztés kialakulásának mérföldkövei az EU-ban .............................................. 12 1.3.1. A kezdet- Mansholt terv .......................................................................................... 12 1.3.2. Horizontális akciók .................................................................................................. 13 1.3.3. Teljes körű térségfejlesztés ...................................................................................... 14 1.3.4. A vidékfejlesztés iránti igény .................................................................................. 16 1.3.5. Vidékpolitika, mint a KAP második pillére............................................................. 17 1.4. Vidékfejlesztés kapcsolatai............................................................................................. 19 1.4.1. A vidékfejlesztés és a KAP különbsége .................................................................. 19 1.4.2. Fenntartható fejlődés és a vidékfejlesztés viszonya................................................. 19 1.4.3. Agrárpolitika és a vidékfejlesztés kapcsolata .......................................................... 20 1.4.4.Vidékfejlesztés és a regionális politika ..................................................................... 21 1.5. Vidékfejlesztés intézkedések finanszírozása az EU-ban 2007-ig ................................... 23 1.6.Vidékfejlesztés fontossága és céljai a gyakorlatban ........................................................ 25 1.6.1. SWOT analízis a vidékpolitikában .......................................................................... 27 1.7. Vidékfejlesztés hatáselemzése az EU-ban ...................................................................... 27 1.8. A vidékfejlesztési politika a közelmúltban ..................................................................... 29 II. Vidékfejlesztés 4 tengelyének elemzése az EU-ban 2007 és 2013 között............................ 30 2.1.Kialakulásuk története, azaz egy új vidékfejlesztési rendelet- stratégiai megközelítés .. 30 2.2. Közösségi stratégiai irányelvek ...................................................................................... 32 2.3. Vidékfejlesztési intézkedések az EU-ban 2007 és 2013 között...................................... 33 2.3.1 A mezőgazdasági és a halászati ágazat versenyképességének fejlesztése (I. tengelyhez tartozó intézkedéssorozat) ............................................................................... 33 3

2.3.2. A környezet és a vidék fejlesztése (II: tengelyhez tartozó intézkedéssorozat) ........ 34 2.3.3. A vidéki élet minőségének javítása, gazdasági diverzifikáció ösztönzése (III: tengelyhez tartozó intézkedéssorozat) ............................................................................... 35 2.3.4. LEADER program ................................................................................................... 36 2.3.5 A LEADER tengely (IV. tengelyhez tartozó intézkedéssorozat) ............................ 40 2.4. Az új stratégia pénzügyi támogatása az EU-ban ............................................................ 40 2.5. Pénzügyi ellenőrzés és társfinanszírozás ........................................................................ 42 III. A IV tengely elemzése Magyarországon 2007 és 2013 között az ÚMVP tükrében ........... 43 3.1. Helyzetértékelés.............................................................................................................. 43 3.2. Az ÚMVP-t megelőző intézkedések .............................................................................. 44 3.2.1. PHARE és SAPARD programok ............................................................................. 45 3.2.2. I. Nemzeti Fejlesztési Terv és az AVOP program ................................................... 45 3.2.3. Nemzeti Vidékfejlesztési Terv................................................................................. 46 3.3. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program ............................................................. 48 3.4. A tengelyekre és intézkedésekre vonatkozó elképzelések.............................................. 51 3.4.1. A mezőgazdasági és erdészeti ágazat versenyképességének javítása (I. tengely) ... 51 3.4.2. A környezet és a vidék fejlesztése (II. Tengely) ...................................................... 52 3.4.3 A vidéki élet minőségének és a vidéki gazdaság diverzifikálása (III. tengely) ........ 54 3.4.4. A LEADER (IV. tengely) ........................................................................................ 54 IV. A magyar soros EU elnökség időszaka ............................................................................... 57 4.1.Soros EU elnökség bemutatása EU és magyar szemszögből. ......................................... 57 4.2. Magyar célok, stratégiák, elképzelések .......................................................................... 58 4.3. A magyar vidékfejlesztési politika lehetséges kitörési pontjai a magyar soros EU elnökség időszakában és az elnökségen kívül ....................................................................... 61 V. Befejezés............................................................................................................................... 64 Irodalomjegyzék: ....................................................................................................................... 66

4

Ábrák jegyzéke

Táblázatok: 1. sz. táblázat EMOGA kiadásainak alakulása 1989-2004 között............................. 24 2. sz. táblázat Rurális térségek általános jellemzői ................................................... 27 3. sz. táblázat Magyarország rendelkezésére álló közösségi agrár és vidékfejlesztési támogatási keretek (millió euró) ................................................................................ 50 4. sz. táblázat Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) forrásai (€ban) ............................................................................................................................ 51 5. sz. táblázat ÚMVP elért eredményei,2010. Február.............................................. 56

Grafikonok: 1. sz. grafikon EU költségvetésének kiadásai 1958 és 1993 között .......................... 15 2. sz. grafikon Magyarország agrár- és vidékfejlesztési forrásai 2004 és 2006 között (millió euró) ............................................................................................................... 47

Ábrák: 1.sz. ábra A KAP támogatási alapjai 2007 és 2013 között ........................................ 41 2. sz. ábra EU vidékpolitikáját ábrázoló hierarchikus háromszög............................. 49

5

Bevezetés Az Európai Unió már a gyökerektől kezdve, illetve az 1993-as tényleges hatálybalépése óta fontos célokat és feladatokat fogalmaz meg, illetve számos területet érintő intézkedéseket hajt végre. Az EU legfontosabb céljai a következők: béke, egyenlőség, diszkrimináció mentesség, egységes belső piac, államok közti együttműködés és harmonizáció. A célok elérése érdekében államhatárokon átívelő infrastruktúrát kell létrehozni. Összehangolt szabályok bevezetése, alkalmazása a legfontosabb eszköz a hatékonyabb piac elérése érdekében. A tagállamoknak törvénybe kell iktatni az EU-s jogszabályokat, annak érdekében, hogy összhangba kerüljenek a közös európai jogrendszerrel (acquis communautaire). Kitűzött közös feladatok és célok elérése mellett az EU törekszik arra, hogy meghagyja a tagországok szuverenitását és önálló rendelkezését bizonyos ügyekben. Az Unió tehát célokat, feladatokat és stratégiákat állít fel a tagállamoknak, továbbá jelen van azok politikai, gazdasági életében, de a legfőbb nemzeti érdekeket (pl. külpolitika és honvédelem) meghagyja a tagállamoknak. A vidékfejlesztés témakör az elmúlt két évtizedben nagy jelentőséget kapott, ez különösen igaz a legutóbbi évekre, mely időszakban mindinkább előtérbe került a jelentősége. A vidékfejlesztés témája napi szinten is fontossá vált mind az EU mind a tagországok számára. Fontossága megmutatkozik sokszínűségéből, mindenkit érintő céljaiból és még számos egyéb tényezőből.

Az EU közös vidékfejlesztési politikát

működtet, de emellett meghagyja a tagországok önállóságát, azaz szuverenitását. Az uniós lakosság több mint 50%-a vidéki kistérségekben él, ezért elengedhetetlen egy olyan politikai ág, mely foglalkozik az életszínvonal javításával, illetve a minőségbeli változásokkal a környezet védelem fontossága mellett. Az Unió egész számára prioritást jelent a vidékfejlesztés, mint szakpolitikai ág. Véleményem szerint, a vidékfejlesztés nagyon jelentőséggel bír manapság, hiszen a globalizált világunkban nélkülözhetetlen egy olyan szakpolitika, mely célul tűzi ki a közös fellépést a vidék minőségbeli egyenetlenségeinek javítása érdekében. A XXI. században egy élhetőbb, kiegyensúlyozott, színvonalas és fejlett környezet már nem cél, hanem elvárás; ez az, amit a vidékfejlesztési politika hivatott megvalósítani. Kutatásom célja a 3+1 tengely részletes bemutatása mellett az, hogy feltárjam a vidékpolitika eszközeit, ráfordításait, céljait és stratégiájának szerepét napjainkban és a 6

jövőben; meghatározzam a legfontosabb törekvéseket. Továbbá azt kutatom, hogy mennyiben eredményes a vidékfejlesztés, mint politikai ág. A dolgozatom fő vonala, gerince a vidékfejlesztés 4 tengelyére épül, ennek megfelelően 5 fejezetre lebontva készítettem el. Megfelelő háttér ismeretek nélkül, nem érthetnénk meg, nem tudnánk átlátni a vidékfejlesztési politika rendszerét így, az első fejezetben célom a vidékfejlesztési politika kialakulásának, történetének, mérföldköveinek bemutatása 2007-ig, illetve céljainak meghatározása, és kapcsolatainak feltárása más ágakkal. Továbbá ez a fejezet vállalkozik arra, hogy bemutassa a vidékfejlesztés finanszírozási rendszerét 2007-ig, illetve ebben a fejezetben lesz szó a vidékpolitika gyakorlati fontosságáról is. A vidékfejlesztés, de leginkább az agrárpolitika egyik legismertebb szakértője Halmai Péter, így munkám első felében főleg az Ő szakirodalmaiból táplálkozom. A második fejezetben az EU vidékfejlesztés 4 tengelyéről, mint az EU fejlődés és modernizáció egyik legfontosabb pilléreiről esik majd szó a 2007-2013-as időszakban. Ebben a fejezetben célom a 4 tengelyhez kapcsolódó intézkedéssorozatok részletes feltárása, illetve az új stratégia finanszírozásának (agrárköltségvetés 2007-2013) bemutatása. A harmadik fejezetben a magyar vidékfejlesztésé és az ÚMVP- é a lesz a főszerep. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program napjainkban és a jövőben is nagy szerepet játszik, így az alapelvek és az ÚMVP- ot megelőző programok bemutatása mellett, az ÚMVP jellemzése és a 4 tengelyhez tartozó intézkedéssorozat bemutatása a cél 2007 és 2013 közötti időszakban. A negyedik fejezet egy nemsokára aktuálissá váló, magyar szempontból is érdekelt témát hivatott elemezni. Ez nem más, mint a magyar soros EU elnökség időszaka. Ebben a fejezetben kívánom bemutatni a soros EU elnökséget és jelentőségeit magyar valamint EU szempontból. Továbbá célom a trió elnökség és konkrétan a magyar elnökségi program általános elképzeléseinek, céljainak bemutatása. Szintén ebben a fejezetben vállalkozom arra, hogy bemutassam a magyar vidékfejlesztés lehetséges kitörési pontjait, mind az elnökség, mind az elnökségen kívüli időszakokban. A fejezeteket úgy építem fel, hogy azok logikussága és átláthatósága a mindennapi logikát kövesse. Nem titkolt, hogy kutatásom egyik legfontosabb célja, hogy képet nyújtson a vidékfejlesztés fontosságáról és prioritásáról. Célom természetesen ismereteim és tudásom bővítése az EU-ról és az EU-s illetve magyar vidékfejlesztési politikáról. 7

Dolgozatomat szekunder kutatások alapján írom, melyek során kész, másodkézből származó információkat, anyagokat dolgozok fel. Ilyen anyagok a szakkönyvek, a szakjegyzetek és az internetes publikációk, valamint a belső és külső konzulensemtől kapott hasznos információk. Szakdolgozatomat grafikonok, táblázatok színesítik, melyek szakkönyvekből és internetről származnak. Dolgozatírás során törekszem, hogy az időrendiség, a logika és a magyar helyesírás szabályait betartsam. Szakdolgozatomban a szerző- évszámos hivatkozási módszert alkalmazom. A szakdolgozat szerzője köszönettel tartozik a hazai szakembereknek (közöttük könyvszerzők, egyetemi tanárok, családban lévő értelmiségek), akik konzultációkkal és hasznos tanácsokkal segítették e munka megszületését. Külön említést igényel a két opponens, főként Káldyné Dr. Esze Magdolna és Cser József meghatározó jelentőségű támogatása és segítsége. Köszönettel gondolok mindazokra, akik valamilyen módon segítették a szakdolgozatom létrejöttét. A szakdolgozat abban a reményben bocsájtható útjára, hogy sikeres feltétele lesz a szerző diplomájának megszerzésében.

Budapest, 2010, december

8

I. A KAP második pillére: Vidékfejlesztés 1.1. A vidékfejlesztés gazdasági alapjai „A vidék sokszínű, lüktető színhelye az életnek.” Gondoljunk csak a hagyományokra, mezőgazdaságra, politikai erőre, kultúrára, környezetvédelemre, városi lakosság pihenési forrására vagy akár a tájak szépségére. A 27 európai uniós tagország lakosságának körülbelül 55%-a él vidéki területen. Ez az arány igen magasnak mondható. Az EU összterületének 91%-át megművelt vidéki kistérségek adják, ellentétben például az USA-val, ahol ez az arány 50%, ezért leszögezhetem azt, hogy az Unió egésze számára kiemelten fontos feladat a vidékfejlesztés, mint szakpolitikai ág. A vidékfejlesztés közgazdaságtanilag a regionális politika része. A regionális politika a regionális kapcsolatok és a társadalom működéséből származó igények közötti összhang megteremtésének fő eszköze. A regionális (területfejlesztési) politika a strukturális politika része. A mezőgazdaság termelési struktúrájának javítását, a vidéki infrastruktúrát és a társadalmi lehetőségek fejlesztését nevezzük struktúrapolitikának. A vidékfejlesztés válasz lehet a gazdaság súlyos problémáira (foglalkoztatás, alacsony jövedelmű gazdaságok, állandó elvándorlás stb.) (Halmai, 2002) Az EU vidéki térségeiben, az új technológiai fejlesztéseknek köszönhetően ment végbe a vidék fejlődése, de mindezek a folyamatok ellenére számos olyan területek maradtak, ahol jellemző volt az alacsony életszínvonal, elnéptelenedés és elvándorlás. Ezekben a térségekben jellemző volt a fizetőképes kereslet hiánya, illetve a munkaerő csekély száma. Ez állapot közel került ahhoz, a ponthoz, hogy ezek a rurális térségek elveszítsék életképességüket. A vidékfejlesztés megalakulásának legfőbb oka az volt, hogy e folyamatot kívánták megállítani, de elsősorban visszafordítani. Tehát a vidékfejlesztéssel elsősorban azt szeretnék elérni, hogy a jelenleg falvakban élők életszínvonala folyamatosan emelkedjen, illetve a helyi lakosság továbbra is ott maradjon. Ezt az utóbbi össztársadalmi érdeket nevezzük a vidéki (kis) térségek népmegtartó erejének. (Kovács, 2003) Véleményem szerint logikusan nézve és a hétköznapi példákat figyelembe véve, ha a vidéki társadalom életszínvonala, jövőbeli kilátásai, esetleg biztonságérzete csökken a legkézenfekvőbb megoldás az elvándorlás. Az elvándorlás alatt gazdaságilag az a 9

tevékenységet értjük, mely során a vidéki lakosság bizonyos hányada azon fejlettebb régiókba letelepül, ahol adottak azok a tényezők (munkahely, technológia, infrastruktúra, stb.), melyek egy „új, jobb élet” kezdetéhez szükségesek. Ezét, ha létrejön a társadalom számára a biztonság, modernizáció és a megfelelő életszínvonalhoz hozzájáruló tényezők (munkahely, szolgáltatások, egészségügyi ellátás, stb.), abban az esetben sikeresen meg lehet állítani az elvándorlást.

1.2. Vidékfejlesztéshez kapcsolódó alapfogalmak A vidékfejlesztés elsőre hangzatos, pozitív jelentéstartalommal bíró összetett szó. Ha meghallom azt a szót, hogy vidékfejlesztés egyből a modernizációra, felzárkóztatásra, életszínvonalra, társadalomra asszociálok, így ennek alapján nem állítok valótlant, ha azt mondom, hogy a vidékfejlesztés komplex jelentés tartalommal bír. A vidékfejlesztés sok más egyebek mellett magába foglalja a helyi lakosságot, életformát, jövedelmet, foglalkoztatást, területfejlesztést, szolgáltatások szintjét és többek között a kultúrát is. „ Az EU fogalomrendszerében vidékfejlesztési típusúnak tekintjük azokat az intézkedéseket, amelyek a statisztika által vidéknek tekintett területeken élők életminőségének javításához járulnak hozzá, továbbá azokat, amelyek az egységes vidékfejlesztési rendeletben, illetve a LEADER-rel kapcsolatban a közösségi kezdeményezésekre vonatkozó rendeletben szerepelnek.” (Márton,2001/2002, p.2) A

vidékfejlesztés,

jelentéstartalommal

bír,

vidékpolitika tehát

egymás

és

a

vidékfejlesztési

szinonimái.

Minden

politika

kormány

sajátos működtet

vidékpolitikát, mely alatt olyan célokat és intézkedéseket értünk, melyek a vidéki életfeltételeket/életszínvonalat hivatottak javítani. A vidékfejlesztéssel és mindinkább a vidékfejlesztési politikával kapcsolatban több fogalom szorul tisztázásra. Ezek a vidék és a vidéki (rurális) térségek. A vidék fogalma nem pontosan meghatározható és egységes, ugyanis ma már igen nehéz jól elkülöníteni a kisvárost, falut, vidéket és a nagyvárost egymástól. A XXI. században igazán nehéz kellőképpen jó fogalmi meghatározást adni ezekre a szavakra, ugyanis ezek gazdasági és szociológia szempontból már keveredtek, mivel például a rurális térségeken a legfőbb tevékenység, a mezőgazdaság mellett megjelentek szolgáltatások és egyéb (modern) iparágak is (például a szentesi Hungerit baromfifeldolgozó és élelmiszeripari zrt.). Nem is beszélve arról, hogy a helyi lakosok mellett a nagyvárosokból odaköltözött polgárok száma is jelentős. 10

A vidék fogalmának meghatározása ugyanakkor Magyarországon sokkal nehezebb feladatnak bizonyult, mint az EU-ban. Régebben elterjedtebb volt az, hogy a vidéket egyfajta negatív/pejoratív értelemben használták (napjainkban is láthatunk erre példát). Mára már, főként pozitív sugallatja van a vidékfejlesztésnek, és az EU-hoz való felzárkóztatást hivatott jelképezni. Véleményem szerint főként a budapesti polgárokra, de a magyarok többsége is jellemző, hogy a köznyelv használata során, saját nagyvárosán kívüli területeket ért vidék szó alatt. A XX. század közepétől a város-falu elmélet megszűnt, helyette kialakult a „nem városi terület”; a falu helyett előtérbe került a rurális település. A rural a latin rus szóból ered és a falvakra jellemző tulajdonságok elegyének összege. Európában a modernebb falukra és a körülöttük lévő táj jellemzésére használják a ruralitást. A magyar nyelv a rural szót kifejezés hiányában tévesen vidékre fordította. Magyar szakemberek írásaiban többször olvasni azt, hogy a rurális térséget és a vidéki térséget gyakran azonosnak tekintik. A fentiekben leírtak és az EU szerint is az európai vidék sokszínűsége miatt nem lehet egyértelműen meghatározni a vidéket, úgy hogy az mindenki számára megfelelő legyen. Mégis a leghelytállóbb meghatározás az EU fogalomtárában az alábbi: a vidék olyan térség, ahol a területet mezőgazdasági, erdészeti, halászati, kézműves tevékenységei mellett megjelennek pihenési, kikapcsolódási és szolgáltatási lehetőségek is. Az Európai Tanács véleménye szerint funkciójuk mezőgazdasági, ökológiai és társadalmi. Az EU rurális térségeiben alacsony a népsűrűség (120 fő/ km² alatt), magas a mezőgazdasági szektor részesedése, illetve az infrastruktúra viszonylag ritka és a II. és III. szektorban dolgozók aránya is alacsonyabb, mint a városokban. (Kovács, 2003) Több nyugat- európai neves szerző (pl. Clout) szerint napjainkban a rurális térségek 3 típusa különböztethető meg: 1. Dinamikusan fejlődő rurális térség, ahol a gazdasági fejlettség mellett adottak a megfelelő életszínvonal és jólét feltételei. 2. Elmaradott rurális térségek, ahol a térségek fejlődés szempontjából az előzőnél alacsonyabb szinten állnak, de lehetőségek, ha korlátozottan is, de adottak. 3. Elnéptelenedő rurális térségek, ahol alacsony a népsűrűség, kedvezőtlenek a környezeti feltételek, a leghatásosabb megoldás a városi lakosság telepítése lenne. Az EU tagországai között jelentős különbségek vannak, így 2 fajta vidékpolitikát különböztetünk meg, annak alapján, hogy az kinek az érdekét képviseli. 11

1. „Vidékpolitika a városiak érdekében.” Ide azok az országok tartoznak, melyekben az urbanizációnak nagy hagyományai vannak. Ebben a modellben a vidékfejlesztési politika célja a városban élők kikapcsolódása és szabadidejük biztosítása. Cél az olyan kistérségek fejlesztése, melyek vonzóak lehetnek a városi ember számára. Pl.: Egyesült Királyság 2. „Vidékpolitika a falusiak érdekében.” Ebbe a típusba tartoznak azok az országok, ahol a lakosság döntő többsége rurális térségekben él. Cél a vidéki lakosság vidéken tartása, a vidék megóvása és az elvándorlás minimalizálása. Pl.: Finnország (Kovács, 2003)

1.3. Vidékfejlesztés kialakulásának mérföldkövei az EU-ban

1.3.1. A kezdet- Mansholt terv

Az 1950-es évek elején Európa még nem heverte ki a II. világháborúban szenvedett károkat, csapásokat. A nemzetgazdaságok hanyatlottak, Európa szerte éhínség tőrt ki. Európa szerte a legfőbb gond a mezőgazdaság és ipar újjáélesztése volt. Elengedhetetlen feladatok egyike volt megoldani az élelmiszerválságot. Ilyen körülmények között alakult meg az Európai Gazdasági Közösség, melynek a legfőbb célja a közös mezőgazdaság politika kialakítása volt. A Római szerződés alapján a közös mezőgazdasági politika célja a termelés növekedése,

ellátás

biztosítása,

munkanélküliség

csökkentése,

életszínvonalbeli

különbségek leküzdése és a piac stabilitása volt. Már a kezdetektől megvalósult az a rendszer, mely a strukturális politikák részleges közösségi finanszírozását tette lehetővé. 1962-ben létrejött az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA), majd 1964-ben 2 osztályra bontották. Az Orientációs Osztály finanszírozta a strukturális akciókat, míg a Garancia Osztály az intervenciós politikáért, azaz a közös belső piaci árakért volt felelős. A korai Közös Agrárpolitika beváltotta a reményeket, hiszen támogatásokon és árgarancián keresztül ösztönözte az élelmiszertermelés növekedését. Az EMOGA támogatásainak körülbelül 80 %-a a termelők 20 %-ának jutott, kik a mezőgazdasági területek közel felét birtokolták, s akik folyamatosan érdekelve voltak a termelésben (termelésösztönzés). Ennek következtében az élelmiszertermelés drasztikusan megugrott. 12

A termelésben fokozatosan felesleg keletkezett, melyet külföldön lehetett értékesíteni, így az exportkereskedelem bővült. Ugyanakkor ennek a legnagyobb hibája az volt, hogy a termelést ösztönző támogatások miatt a gazdák helyzete elkényelmesedett, így a termékeket csak újabb támogatásokkal lehetett (külföldre) továbbértékesíteni. Ez a kényelmes „támogatást kapok, termelek, támogatást kapok, értékesítek” rendszer odáig vezetett, hogy a piaci versenyképesség drasztikusan csökkent és a világpiac fokozatosan torzult. Láthatjuk, hogy a KAP-on belül kialakult egyfajta mókuskerék. A termelés gyors növekedése miatt az agrárszektorban használt vegyi anyagok jelentősen növekedtek, melyek hozzájárultak a környezetszennyezéshez. A túlzott támogatásigény és a környezetért való aggódás vezetett a KAP további reformjaihoz. (Bálint, 2010, www.videkfejlesztes.net) A KAP ellentmondásai a 60-as évek közepétől jelentkeztek. A piacpolitika nem tudta az agrárjövedelem és a piacstabilitást fenntartani. A Bizottság 1968-ban kidolgozott egy átfogó dokumentumot, melyet az akkori mezőgazdasági biztos után Manshol-t Tervnek neveztek. A terv középpontjában a családok életképessége állt, mely terv keretében a termelékenység növekedésével egy-egy családot elfogadható jövedelemhez juttattak. Emellett fontos cél volt a kevesebb, de ugyanakkor versenyképesebb gazdaságok ösztönzése, így kevesebb támogatás juttatására lett volna szükség és a túltermelés is megállítható lett volna. A terv heves tiltakozást váltott ki a Közösségben, különösen a munkaerő és a földterület csökkenését nehezményezték. A terv elfogadtatására a társadalmon belül nem fordítottak megfelelő figyelmet. A célokat (földterület és munkaerő csökkenés) úgy közölték, mintha azok megvalósítandó tervek lettek volna, holott valójában a modernizáció következményei voltak. (Halmai, 2002)

1.3.2. Horizontális akciók

A Manshol-t Terv végül nem lépett életbe, de a Közösségen belüli a strukturális megközelítés fokozatosan erősödött. A 1972-től 1985-ig terjedő időszakot horizontális akciók jellemezték. Ezekre az akciókra azért volt nagy szükség, mert a belső piac egységes, standard termékeket követelt meg. Ahogy napjainkban is, úgy a 70-es évektől egyre fontosabbá vált az, hogy a fogyasztóra ne jelentsen semmiféle veszélyt az előállított termék. Fokozatosan előtérbe kerültek a higiéniás követelmények, az egységes növény és 13

állategészségügyi szabályozások, a környezetvédelem, továbbá fontossá vált az állatvédelem és a termékek minősége is. ( Bernek, 2004) A Közösség még idejében felismerte, hogy az EMOGA működési és financiális nehézségeit.

1972

második

felében

megszülettek

az

első

gazdaság-és

társadalomszerkezeti irányelvek. Az első irányelv az idős gazdák ösztönözte arra, hogy felhagyjanak a gazdálkodással, annak érdekében, hogy az így felszabadult földjeiket további fejlődés alá helyezzék. A 2. irányelv a gazdaságok modernizációját tűzte ki célul, míg a 3. irányelv a mezőgazdasági dolgozók képzésért kívánta fejleszteni. Kétség kívül a társadalomszerkezeti feltételek javultak, de az eredmények ugyanakkor még korán sem voltak látványosak és eredményesek. 73-74-es krízis következtében csökkent a munkaerő, ugyanakkor a termelés intenzívvé vált, nem keletkezett felesleg a piacon. A támogatásokat könnyebben megkapták azok a gazdálkodók, akik amúgy is hatékonyan termeltek. Az elmaradott régiókban a gazdáknak nem volt lehetőségük a szaktudásuk elmélyítésére és a modernizáció teljesítésére, ugyanis ezeken a területeken komoly kommunikációs, technológiai hiányosságok mutatkoztak. A regionális megközelítés értelmében a támogatások csak meghatározott gazdálkodóknak jutottak el. Ettől kezdve nyertek nagyobb teret a strukturális politikák és ugyanettől az időszaktól kezdve a regionális fejlesztés és a vidékfejlesztés valamint a strukturális politikák fokozatosan összekapcsolódtak. Az EMOGA egyéb szektorális intézkedéseket is finanszírozott, melyek egy része az értékesítést segítette elő (állategészségügyi intézkedések, szőlőültetvények felszámolása stb.) (Halmai, 2002)

1.3.3. Teljes körű térségfejlesztés

1975-től egyre több regionális jelegű akció kezdődött, melyek a területfejlesztésre irányultak, azonban a mezőgazdasággal álltak kapcsolatban.

1981-ben 3 integrált

programot futtattak, melyek Skócia nyugati parti szigeteinek, Franciaország Lozére vidékének és a Belgiumban az Ardennek körzetének fejlesztését támogatta. 1985-ben a 3 integrált programnál sokkal hatásosabb Integrált Mediterrán Programokat (IMP) vezettek be. Az IMP célja az EU-hoz újonnan csatlakozott országokfőként Spanyolország- támogatása volt a versenyképesség növekedése céljából. Természetesen később támogatták magukat az újonnan csatlakozott tagállamokat is. Az IMP Görögország teljes területére valamint Olaszország és Franciaország egyes régióira 14

terjedt ki (főként a mezőgazdaság, élelmiszeripar, szolgáltatások, idegenforgalom és halászat területein). Szintén ebben az évben 1985-ben a Bizottság Zöld Könyvet adott ki a „Közös mezőgazdasági

politika

perspektívái”

címmel

mely

megállapította,

hogy

az

elkövetkezendő 10-15 évben új munkahelyek létrehozása elengedhetetlen mind a mezőgazdaságban és mind a mezőgazdasági területeken kívül is. Továbbá célul tűzte ki a tagállamok régióinak együttműködését. Az Egységes Európai Okmány (EEO) 1986-ban hozta létre a regionális politika szerződéses alapjait. Új XIV. címet illesztett a Római Szerződésbe „Gazdasági és Szociális kohézió” címmel, mely a különböző fejlettségű régiók közötti különbségek csökkenését írta elő. Az EEO kimondta, hogy a vidékfejlesztés és a területfejlesztés szétválasztása nehéz folyamat, továbbá elsőként hívta fel a figyelmet a vidékfejlesztés fontosságára és további a reformokra. Az EEO megjelenésétől kezdve beszélhetünk vidékfejlesztés és területfejlesztés egységbe szerveződéséről. Az 1988-ban elfogadott Delors I. csomag célul tűzte ki az Egységes Európai Okmányban leírtak megvalósítását, valamint koordinálta a Strukturális Alapok tevékenységét. Az Delors I. csomag rendszerezte a célkitűzéseket (objectives) és azokhoz tartozó célterületek elkülönítését végezte. Így megvalósulhatott a Strukturális Alapok programozása 89 és 93 között. Az alábbi grafikonról jól látható a következő megállapítás: A 1988-as reformnak köszönhetően a Strukturális Alapra jutó támogatás (piros) a költségvetésből 1992-re 17%-ról 27%-ra nőt, míg a mezőgazdaságra fordított arány (halvány rózsaszín) látható csökkenést mutatott. (Tanító, 2010) 1.sz. grafikon: EU költségvetésének kiadásai 1958 és 1993 között.

Forrás: http://ec.europa.eu/budget/reform/history/history2007_en.htm, let.dt: 2010-11-19,11:09

1991-ben „A KAP fejlődése és jövője” című dokumentumban megfogalmazódott az a cél miszerint, a mezőgazdaságon kívül más tevékenységeket is motiválni kell, mivel 15

ezek erősen hozzájárulnak az elvándorlás csökkenéséhez, valamint a vidéki lakosság életszínvonalához. A rurális fejlődés nem csak a mezőgazdaság fejlődésétől függ, hanem fontos szerepet játszik az ipar, de főként a szolgáltatás szektor (Halmai, 2002)

1.3.4. A vidékfejlesztés iránti igény

A 80-as évek végére a 3 fő élelmiszer csoportban (tejtermék, gabonafélék és marhahús)

óriási

feleslegek

keletkeztek,

melynek

következtében

a

KAP

finanszírozhatatlanság szélén állt. A Delors I. csomag után a legfontosabb eredmény a KAP kiadásai emelkedésének korlátozása volt, mely értelmében ezen kiadások nem nőhettek nagyobb mértékben a GDP növekedési ütemének 74%-ánál. Kvótarendszert hoztak létre, a tejtermelést szabályozására; aki túllépte az adott kvótáját, büntetés fizetésére kötelezték. Azonban a kvótarendszer nem hozott radikális változást, így ki sem terjesztették a többi kettő termékcsoportra. Az ír mezőgazdasági biztos McSharry vezetésével nagyszabású reformprogram készült el, melyet 1992-ben fogadtak el. A KAP reform legfőbb pontjai a következők voltak: 1.: A közösségi árak csökkentése és azok világpiaci árakhoz való felzárkóztatás. 2.: Jövedelemkompenzációs rendszer bevezetése, előnye a korábbi ártámogatási rendszerrel szemben az, hogy nem ösztönöz a termelés volumenének növelésére. 3.: A termelés csökkentése miatt a gabona szektor esetében a kifizetéseket a föld ugaroztatásához kötötték. 4.: Nagy hangsúlyt kapott a környezetvédelem, így azok a gazdák, akik környezetkímélő módszereket használnak termelésük során támogatásban részesülnek. 5.: Korkedvezményes nyugdíj azon gazdáknak, akik 55 évnél idősebbek. Azért volt fontos, mivel az Unió agrárszektorában dolgozók több mint 50%-a idősebb 55 évnél. A reform jelentősége az volt, hogy az árak támogatásáról fokozatosan kívántak áttérni

a

jövedelemtámogatási

rendszerbe.

Először

csak

a

gabona,

hús

és

gyümölcsfélékre terjesztették ki, míg a szintén fontos tejtermékekre, cukorra, borra nem. A jövedelemtámogatási rendszer nagy problémája az volt, hogy sok munka és időigényes. A Mc Sharry reform hatására először a gabonaszektorban történtek fontos és jelentős változások, melyek keretében a gabonatartalék 30 millióról 2 millió tonnára csökkent. Az ugaroltatási program miatt a kínálat rugalmasabb lett a kereslethez képest. A 16

környezetvédelem hangsúlyozása miatt csökkent a vegyszerek és műtrágyák használata. A közös költségvetésen belül a mezőgazdaságra fordított kiadások 40-50%ára mérséklődött. A reform rávilágított a mezőgazdaság olyan fontos pontjára, ami a Római szerződésben nem is szerepelt, mégpedig arra, hogy az agrárszektor nem csak termékeket hoz, hanem tájjellegű és kulturális feladatai is vannak. A reform végett a termelés csökkent és egészségesebb termékek kerültek előtérbe. (Horváth, 2007) Elmondhatom azt, hogy a McSahrry agrárreform kedvező folyamatokat indított el a Közösség támogatásán belül, ugyanakkor hosszútávon a fő ellentmondásokat nem tudta megoldani, összességében jelentős változások nem történtek; a termelési rendszer sem változott meg és a KAP alapelvei továbbra is érvényben voltak. Ugyanakkor, ami egyértelmű pozitívum, hogy előtérbe került a környezetvédelem fontossága. Az 1996-ban elfogadott „Cork-i deklaráció” hangsúlyozta, hogy a vidékfejlesztési politika a KAP fontos részéve kell váljon. A dokumentáció célja a szegénység elleni küzdelem, munkahelyteremtés, elvándorlás csökkentése, esélyegyenlőség, növekvő életszínvonal, egészség és biztonság, valamint minőségbeli változások voltak. A deklaráció továbbá kimondta, hogy a közeljövőben fenntartható vidékfejlesztésnek alapelemmé kell válnia a vidékpolitikában. Továbbá hangsúlyozta, hogy a vidéki környezet megóvása és javítása is több mint óriási feladat. Az állami kiadásokban igazságot kell tenni a várost és a vidéket érintő kiadások között (infrastrukturális beruházások, egészségügy, oktatás, távközlés), mivel továbbra is nagy a szakadék a városok és vidék között. Továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy a kiadások növekvő hányadát kell a vidékfejlesztés és környezetvédelemi célok megvalósítására fordítani. (Halmai, 2002) Megállapíthatom, hogy a cork-i deklarációban első ízben kapott helyet a fenntarthatóság, ami mára már nélkülözhetetlen fogalom a vidékfejlesztésben továbbá a nemzeti és nemzetközi politikákban is. Fenntarthatóság alatt olyan fejlődési folyamatokat értünk, melyek fedezik a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetnék a jövő generációi számára nélkülözhetetlen természeti erőforrásokat.

1.3.5. Vidékpolitika, mint a KAP második pillére

Az 1997-ben kiadott, majd 1988-ban módosított AGENDA 2000 megfogalmazza, a KAP reformjait, továbbá hangsúlyozza a vidékfejlesztés elengedhetetlen és szükséges voltát. Az AGENDA 2000 dokumentum nagy változásokat hozott az EU- strukturális 17

politikájában. A fő célkitűzések a versenyképesség növelésére valamint a támogatások csökkentésére irányultak. Ezzel egyidejűleg célul tűzték ki a termelési struktúra és a családi gazdaságok modelljének további fennmaradását, továbbá nagyobb hangsúlyt kapott az

agrárpolitika

jobb

átláthatósága

és

a

támogatások

igazságosabb

elosztása.

(Halmai,2005) A Bizottság akkori állítása szerint a KAP addigi reformjai nem érték el teljesen a céljukat, ugyanis a támogatások nem mindig abba a régióba irányultak, ahol a legnagyobb szükség lett volna rá, így számos vidéki kistérséget hátrányosan érintet. (Márton, 2002) Sajnos ezzel a problémával mai napig találkozunk a vidékfejlesztési támogatások lehívása terén. A vidékpolitika manapság is számos olyan kistérséget nem érint, ahol nélkülözhetetlen lenne a fejlődés vagy pedig olyan termelőkre koncentrál, akik nem tartoznak a hátrányos helyzetű gazdálkodók körébe. Véleményem szerint az okok a technológia, kommunikációs és politikai hiányosságokban keresendők, hiszen pl. kommunikáció hiányában a kisebb térségekhez nem mindig jut el a vidékpolitika „szava”; a kis lélekszámú térségek gyakran nem esnek bele a vidékpolitika látókörébe, ez valahol természetesnek mondható, hiszen nem lehet minden egyes apró települést ugyanolyan részletességgel és odafigyeléssel támogatni. A Bizottság javaslata alapján 1999-ben az Egységes vidékfejlesztési rendelet keretében, a Berlini Csúcs először mondta ki egy olyan vidékfejlesztési politika szükségességét, melynek funkciói sokkal jobban szolgálnák a vidék érdekeit és a környezetvédelmet. A berlini csúcson kiadott mezőgazdasági reformcsomag elemei a következők

voltak:

intézményi

árak

nagyobb

arányú

csökkentése,

menniységi

szabályozások (pl. állatlétszám). A vidékfejlesztés ezután a KAP második pillérjévé vált. Az AGENDA 2000-ben megfogalmazott célok nem csupán a mezőgazdaság fejlődésére irányultak, hanem a vidék állapotának javítását is szolgálták (munkahelyek, életszínvonal, természeti kincsek megőrzése). (Halmai,2005) Elmondhatom azt, hogy 2000. évtől egy egységes és célokkal teli, átgondolt stratégiákon alapuló, modern vidékfejlesztési politika jött létre. Feladata és jelentősége egyre jobban előtérbe került a KAP-on belül. A mezőgazdaság mellett a vidéki élet javítása is alapelemmé vált az agrárpolitikában. A vidékfejlesztés egy fenntartható, integrált politikává vált, mely ez után, az eddigi reformoknak köszönhetően jobb kapcsolatot teremthetett a KAP első pillérével (árpolitika, piacpolitika).

18

1.4. Vidékfejlesztés kapcsolatai

1.4.1. A vidékfejlesztés és a KAP különbsége A Közös Agrárpolitika eszközeit a vidékfejlesztési intézkedések teszik igazán teljessé. A legfontosabb különbség a KAP és a vidékfejlesztés között, hogy a vidékfejlesztés nem automatikusan, hanem programfinanszírozás segítségével működik. A vidékfejlesztési támogatáshoz csak olyan fejlesztési programmal lehet hozzájutni, mely elemeit nem az EU, hanem a tagállam (vagy régió) állítja össze. További különbség, hogy ezeket a programok nagy hányadát az EU, kisebb hányadát pedig a tagállam finanszírozza (részfinanszírozás), így a vidékfejlesztésre fordított támogatások sokkal nagyobb arányban járul hozzá a térség fő igényeihez. A vidékfejlesztési támogatások hozzájárulnak a KAP egyes problémáinak leküzdéséhez: - a nemzeti költségvetések általi részfinanszírozás lehetővé teszi, hogy a tagállamok (támogatásba részesülök) saját maguk dönthessék el, hogy milyen akciókhoz kérik a támogatást, - a nem rászorultak kizárhatóak a támogatásokból, - a vidékfejlesztési támogatások nem késztetnek a környezet túlzott szennyezésére, sőt a környezet megóvása és a fenntartható mezőgazdaság a cél. Fontos kérdés lehet, hogy megvan-e a vidéki társadalomban a befogadási képesség az egyre inkább növekvő vidékfejlesztési támogatások iránti; ugyanis pályázni kell a programokra, azokat el kell bírálni, melyek egyre nagyobb terheket rónak az adminisztrációs központokra. A KAP támogatásai egy viszonylag könnyedén átlátható rendszert képeznek, mindenki számára hozzáférhetőek, mindenkinek azonos lehetőségeket nyújtanak, illetve a támogatás normatív alapon jár. (Halmai, 2002)

1.4.2. Fenntartható fejlődés és a vidékfejlesztés viszonya

A vidék átalakulásának része a fenntartható fejlődés. A maximális érthetőség miatt, fontos, hogy tisztázzam a fejlesztés és a fejlődés közötti különbséget. A fejlődés és a fejlesztés eltérő jelentéstartammal bír. A fejlődés egy rendszer belülről jövő változása, míg a fejlesztés kívülről jövő tudatos tevékenység, melynek célja a 19

fejlődés elősegítése illetve gyorsítása. Megfelelő állapotban egy vidék pozitív fejlődik, tehát fejlesztésre akkor van szükség, ha a fejlődést, mint folyamatot gyorsítani szeretnénk. A fenntartható fejlődés (sustainable developpement) a fejlődés egyik formája. "A fenntartható fejlődés a fejlődésnek olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteinek kielégítési lehetőségeitől.” (ENSZ: Our Common Future kiadványa, 1987) A fenntartható vidékfejlődés egy olyan mindenre kiterjedő fejlődéssorozat, melynek gyakorlati kivitelezése nehéz feladat. A fenntartható fejlődésnek 3 csoportja létezik: 1. A gazdasági, ahol a gazdasági növekedés és az életszínvonal fenntartható a népességnövekedés csökkenése mellett. 2. ökológiai, amely felfogás szerint a környezeti problémák szem előtt tartásával lehet megteremteni a folyamatos növekedés lehetőségét. 3. szociokulturális felfogás a társadalmi szolidaritásra helyezi a hangsúlyt. Célja az, hogy a szegények is hozzájussanak a fenntartható fejlődéshez és a biztonsághoz. Véleményem szerint a gyakorlatban a 3 csoport egyensúlyára kell törekednünk. Ha a fenntarthatóságot a vidékfejlesztés tükrében nézzük, akkor három elemet fontos kiemelni. 1. fenntartható mezőgazdaság esetében a fenntartható fejlődés megőrzi a természeti kincseket, élővizek, állatvilág, növényvilág erőforrásait mindemellett fontos szerep kerül a környezetvédelemre. 2. fenntartható vidékfejlesztés magába foglalja a vidéki lakosságot és a nem agrárjellegű tevékenységeket is. „Jelen felfogás szerint a fenntartható fejlődésnek az életminőség és az életfeltételek javítását kell célul kitűznie.” (Láng, 1997, p. 42) A 3. elem a fenntartható vidék és a tiszta környezet, ami csak a fejlett társadalmakban terjedt el. (Kovács, 2003)

1.4.3. Agrárpolitika és a vidékfejlesztés kapcsolata

A vidékfejlesztés nem épülhet kizárólag a mezőgazdaságra, hanem igénybe kell vegyen, más gazdasági tevékenységet és szektorokat is. De ugyanakkor a kapcsolat a vidékfejlesztés és az agrárszektor között igen jelentős a földhasználat, a kibocsájtás és a fogyasztás tekintetében. A föld legnagyobb

használója a mezőgazdaság. „Az

agrárpolitika és a vidékfejlesztési politika közé sem lehet egyenlőségjelet tenni. Az agrárpolitika szektorális politika, míg a vidékfejlesztés területi politika, amely a vidéki gazdaság, mint egész fejlesztésére irányul.” (Márton,2001/2002, p.2) Hazánkban számos 20

szakember hangsúlyozza a mezőgazdaság fontos szerepét a vidékfejlesztésben, ugyanis szerintük az agrárgazdaság kapcsolódik legszorosabban a vidékhez, mivel a vidéki térségek adják a mezőgazdasági területeket. (Kovács, 2003) Szakértői vélemények szerint a mezőgazdaság szerepe manapság és a jövőben fontos szerepet játszik a vidéki lakosság jövedelemtermelésében, igaz, hogy részaránya a foglalkoztatásban és GDP termelésben csökken. „Minél kisebb egy falu, annál jobban függ a mezőgazdaságtól” (Tóth E. et al. 2002). A vidékfejlesztés multiszektoriális jelentéssel bír, mivel a mezőgazdaságon kívül, szociális és környezetvédelmi célokat és stratégiákat hordoz magával. Ezzel ellentétben az agrárpolitika fő célja, hogy elősegítse a mezőgazdaság szerepvállalását a vidéki közösségek fenntartásában. Nemcsak azt mondják a témában illetékesek, hogy a vidékfejlesztés nem bontható le/korlátozható le kizárólag csak agrárfejlesztésre, de a mezőgazdaság fejlesztés sem szűkíthető csak a vidéki kistérségekre. Hiszen az alapanyag termelés a mezőgazdasági tevékenységekben kihat az egész „termékpályára”, melynek túlnyomó többsége a városokban lelhető fel. A két fogalom közti különbségek a szabályozásban is megmutatkoznak. Az agrárpolitika gerince a piacszabályozás, a vidékpolitikáé a programfinanszírozás. (Kovács, 2003) Véleményem szerint tehát a két fogalom között vannak hasonlóságok, de semmiféleképpen sem azonosítható egymással, mivel a vidékfejlesztés több ágazatot ölel át, mint az agrárfejlesztés, ami egy ágazati fejlesztés. Megállapítom, hogy manapság az agrárgazdaság fejlesztésről átkerült a hangsúly a vidékfejlesztésre, mert így fokozható a vidék értékhozó képessége.

1.4.4.Vidékfejlesztés és a regionális politika

Az EU vidékpolitika egyrészt a KAP második pillére, valamint része a regionális, azaz a területfejlesztési politikának. A regionális politikát gyakran emlegetjük területfejlesztési politikaként. A vidékfejlesztés és a területfejlesztés, mint közösségi politikák közel párhuzamosan fejlődtek. A vidékfejlesztés az agrárstruktúra-politikából fejlődött. A társadalmi problémák nemcsak a mezőgazdaságból adódnak, gondoljunk csak például egy vidéki kistérség ipari üzemének bezárására, mely magas munkanélküliséget okozhat a térségben. A Közösség hamar felismerte, hogy gazdag és szegény régiók között regionális egyenlőtlenségek vannak, melyek hosszú távon gazdasági teljesítmények 21

csökkenését és integráció mélyülésének lassulását eredményezheti. A regionális politika a Közösség első kibővítése (1973) után került nemzetek feletti státuszra. Jelenleg az EU és az összes tagállam rendelkezik területfejlesztési politikával. (Halmai, 2002) Az EU nyelvezetében a területfejlesztés egy összetett fogalom, mely alatt azt értjük, hogy „a közösségi szféra tudatosan próbál hatni a különböző tevékenységek térbeli felosztására.” (Faragó, 2001a) Mindemellett figyelembe veszi az ésszerűbb felhasználást, a környezetvédelmét, valamint egyéb társadalmi és gazdasági stratégiákat is. Egy másik felfogás szerint, a területfejlesztés rangsorában elől van a pénzügyi művelet, gazdasági élet (ökonómia), műszaki fejlesztés, míg a vidékfejlesztés rangsorában egyértelműen az emberi értékek, ökológiai szempontok, kultúrtáj értékei, erőforrások, társadalmi és gazdasági szereplők illetve a helyi közösségek állnak az első helyen. Elmondható az, hogy a vidékfejlesztés lehatárolása sokkal szűkebb, mint a területfejlesztésé, ez azzal magyarázható, hogy a területfejlesztés által kiválasztott/ megcélzott területek pl. a munkanélküliségi ráta, környezetszennyezés és a GDP mértéke alapján kerülnek kiválasztásra. Míg a vidékpolitika e régiókon belül, elsősorban az alacsonyabb népsűrűséggel rendelkező területeket veszi célba, ezáltal elismerhető a tájjal, hagyományokkal/kultúrával, mezőgazdasággal való soros kapcsolata. A vidékfejlesztés céljai

párhuzamba

állítható

a

területfejlesztésével,

gondoljunk

csak

a

munkahelyteremtésre vagy a beruházás-támogatásra. „Tehát a két koncepció és célok gyakran egybeesnek, a területfejlesztés olyan célokat is követ, melyek a vidékfejlesztést szolgálják” (Halmai, p. 2002). Az EU területfejlesztési politikája nem áll a tagállamok hasonló politikái felett; tehát a tagállamoknak maguknak kell megoldani a régiójukban felmerülő problémákat (munkahelyteremtés, infrastruktúra, stb.). Az Európai Unióban a fejlesztésre szoruló területek 3 csoportját ismerjük: kevésbé fejlett régiók, csökkenő ipari termeléssel rendelkező régiók, valamint azok a területek, ahol a mezőgazdaság a fő megélhetési forma. (Kovács, 2003) A vidékfejlesztés a területfejlesztés egy sajátos típusának tekinthető. Mely típusban a közöttük lévő relációt nem lehet mellérendelt viszonnyal meghatározni, mivel a vidék problémáit nem lehet teljes egészében elszakítania megye vagy régió fejlesztési kihívásaitól. Ugyanakkor a területfejlesztés különféle szinteken zajlik (nemzeti, regionális, megyei, települési), ahol más-más problémákkal kell szembenézni. Gyakorlatilag a területfejlesztés megteremti a fizikai hátterét a vidékfejlesztésnek. (Kovács, Teréz, 2003) 22

Elmondhatom azt, hogy a területfejlesztésen belül főként azért van óriási szükség a vidékfejlesztésre, mert, ahogy már korábban is tettem róla említést a területfejlesztés a területfejlesztést célzó támogatások nem mindig jutnak el a legrászorultabb településekre, illetve szereplőknek.

1.5. Vidékfejlesztés intézkedések finanszírozása az EU-ban 2007-ig Az EU -strukturális politikához vonatkozó pénzalapok (Strukturális Alapok): Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA), az EMOGA Orientációs Osztály, és a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköze (HOPE). Az ERFA 1975-ben jött létre. Feladata új munkahelyek teremtése és a már meglévők megtartása, infrastruktúra fejlesztése, oktatás, egészségügy, kutatás fejlesztése, finanszírozása, környezetvédelem. Az ESZA létrehozását a Római Szerződés rendelte elő. 1970-ben került sor a megalapítására. Feladata a szakképzés, indítóképzés, átképzés elősegítése, valamint az egyenlő esélyek megteremtése és az oktatás elősegítése. Az EMOGA Orientációs Osztályának feladatai a következők: fenntartható fejlődés, rekonstrukció, környezetvédelem, új termékek, minőség, talajjavítás, öntözés, csatornázás. A HOPE csak 1993-ban alakult. Fő feladata a halászati szektorban dolgozók versenyképességének javítása és a halászati kapacitások és a természeti források egyensúly megteremtése. A 4 strukturális alap összehangoltan működik, mind a pénzügyi, értékelési, mind az irányítási, tervezései szakaszban. A cél mindig az, hogy a források a legmegfelelőbben és a legnagyobb hatékonysággal szolgálják az elképzeléseket. A 4 Strukturális Alapon kívül az Európai Beruházási Banknak is nagy szerepe van a regionális politikák finanszírozásában. Ez a Közösség legrégebbi fejlesztési eszköze. A Római Szerződés 130. Cikke alapján jött létre. Az ERFA elődjének is nevezhetnénk, hiszen az ERFA előtt ő volt a felelős a Közösség infrastrukturális beruházásának finanszírozásáért.

Manapság a kiadásainak körülbelül 75 %-a a regionális fejlesztést

hivatott szolgálni. 2000 és 2006 között 3 célterület volt, ahol a Strukturális Alapok megvalósíthatották feladataikat. Az első célkitűzésbe tartoztak azok a NUTS II. szintű régiók, ahol a GDP 23

nem éri el a közösségi átlag 75%-t. A második célkitűzés alá tartoznak azok a régiók, amelyeknek népessége vagy területe viszonylag nagy és a strukturális problémákkal küzdenek (ahol gazdasági-társadalmi átalakulásra lenne szükség). A 3. Célkitűzés feladatai nem köthetők célterülethez, minden olyan területet érinthetnek, melyet az előző kettő hatásköre nem. Ugyanebben a 2000-2006-os időszakban a Strukturális Alapok 69,7 %-a szolgálta az első célkitűzést, a második célkitűzésre 11,5 % irányult, míg a 3.-ra pedig 12,3%. Az 1. célkitűzést az ERFA, ESZA, EMOGA Orientációs osztálya és HOPE, a 2. célkitűzést a ERFA és ESZA és a 3. célkitűzést a ESZA szolgálta. Ebben az időszakban a rendelkezésre álló források 195 milliárd eurót tettek ki, mely a közösségi kiadás 30%-a. A vidékfejlesztési támogatások közül a kedvezőtlen adottságú térségek fejlesztését, korai nyugdíjazást és a mezőgazdasági és környezetvédelmi támogatásokat az EMOGA Garancia Osztályából finanszírozták. Az EMOGA pénzeszközeiből egyéb vidékfejlesztési intézkedésekre adott támogatások: 1. célkitűzés által érintett térségek támogatásait az Orientációs Osztályból finanszírozták, míg a 1. Célkitűzésen kívül eső térségeket pedig a Garancia Osztályból finanszírozták. (Halmai, 2002) 1. sz. táblázat: EMOGA kiadásainak alakulása 1989-2004 között Összes

EU EMOGA

Költségvetési kiadás ECU)

Garancia

Részleg EMOGA

kiadásai

Orientációs

(M

Részleg kiadásai Összes

EU

Összes

EU

költségvetés

költségv

%-ában

etés

%-

ában 1989

40 918

25 873

63,2

1352

3,3

1992

58 857

31 950

54,3

2939

5,0

1995

65 498

34 503

52,7

3609

5,5

1998

79 245

38 748

49,7

4367

5,4

2001

101 051

42 083

41,6

3509

3,5

2004

100 676

44 760

44,5

3565

3,5

Forrás: Halmai, 2005, in: Kende, Szűcs p. 890

A táblázatból jól látni, hogy az EU költségvetési kiadásai évről évre emelkedtek, ezzel ellentétben az EMOGA 2 részlegének kiadásai az EU költségvetés %-ában pedig főként csökkenést, helyenként stagnálást mutattak. „Ha az EU összes vidékfejlesztésre fordított

kiadását

összehasonlítjuk

az

EMOGA 24

Garancia

Osztályából

a

KAP

működtetésére fordított teljes összeggel ( 37 000 millió euró), akkor megállapítható: annak ellenére, hogy a vidékfejlesztést a KAP pillérének tekinti, a vidékfejlesztésre szolgáló összeg- 6 724 millió euró- csak mintegy 18%-át adja az első pillér, a közös piaci szervezetek kiadásainak.” (Halmai, 2002, p. 197)

1.6.Vidékfejlesztés fontossága és céljai a gyakorlatban A mai gyakorlatban a vidékfejlesztés kettősséget hordoz magával. Számos szakértői vélemény, kutatás, program, javaslat kerül terítékre, miként lehetne javítani a vidéki kistérségek életén, ugyanakkor az itt élő lakosság helyenként értetlenül fogadja ezeket, illetve nem is nagyon tudják, mi történik velük. Ez szerintem főként a kommunikáció hiányaként tudható be. Miért van szükség vidékfejlesztési politikára? A vidék nagyon meghatározza az EU arculatát, képét, gondolok itt a tájak szépségére, hangulatára. A vidéki kistérségek alkotják az EU területének mintegy 90%-át, ahol az uniós polgárok több mint a fele él. Az EU aktív vidékpolitikája segít a vidéken élő emberek életkörülményein. Számos rurális térségnek igen sok kihívással kell szembe néznie a városokhoz képest. Ilyen kihívás lehet pl. a versenyképesség. Általában a vidéki területeken az egy főre jutó átlagos jövedelem alacsonyabb, mint a városokban, továbbá a szakképzettség és a harmadik szektor hiánya is sokszor megmutatkozik. Ugyanakkor a vidéki tájak számos értékek hordozói. Ezek a területek biztosítják a nyersanyagot, élelmet. A környezetvédelem szempontjából is kiemelkedően fontosak, hiszen a növény és élővilág közel 80%-a él ott. A növekedést és foglalkoztatást célul tűző Lisszaboni stratégia és a Göteborgi stratégia ugyanakkora jelentőséget tulajdonít a vidéknek, mint a városoknak. Az Unió vidékfejlesztési politikája elsősorban azt kívánja elérni, hogy ezek a területek élni tudjanak a jövőben az előttük álló lehetőségekkel. Az uniós tagországoknak lehetőségük van arra, hogy vidékfejlesztési politikájukat az EU-tól függetlenül valósítsák meg. Ezt mi is láthatjuk, hogy ez a mai gyakorlat mellett csak elméletben van így, ugyanis számos ország nem tud annyi pénz elkülöníteni arra a célra, hogy a vidékfejlesztés elérje valódi célját. Ugyanakkor egyes vidékfejlesztést érintő kérdések gyakran túlmutatnak egy ország határain, csak úgy, mint a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés. Az EU-n belül is a vidékfejlesztés sok helyen kapcsolódik más szakpolitikai ágakkal. Ezek miatt az Európai Unió közös vidékfejlesztési politikát 25

működtet, mely az uniós irányítás ellenére számos területen enged önállóságot a tagállamoknak. (European Commission, 2008, www.ec.europa.eu) Mint más politikai ág, úgy a vidékfejlesztés is célokból áll, melyeknek mielőbbi megvalósulása kívánatos. A legfőbb célok az EU egységes vidékfejlesztési politikáját tartalmazó rendelet alapján a következők: agrárgazdaságok szerkezetalakítása, megfelelő agrártermelési potenciál átalakítása, új technológiák alkalmazása, a fenntartható erdészeti tevékenység ösztönzése, vidéken végzett tevékenység sokszínűbbé tétele, életképes társadalom

megőrzése,

munkakörülmények

gazdálkodási

megteremtése,

tevékenységek elvándorlások

fejlesztése, minimalizálása,

vonzó

élet

és

szolgáltatások

skálájának bővítése, környezetvédelem és fenntartható fejlődés. Alapvető célként szerepel az, hogy ösztönözzék a mezőgazdaságból élőket, hogy más alternatív megélhetési lehetőségeket találjanak maguknak. Fel kell ismerni, ha a vidék vonzóbb, akkor megnő a vidéki turizmus és az ehhez hozzátartozó kereskedelmi szolgáltatások száma is. Ugyanakkor szerintem a legfőbb cél a hátrányos helyzetben lévő térségek fejlesztése, valamint a vidéki lakosság életszínvonalának felzárkóztatása a városi lakosság életszínvonalához. Az EU-ban az 1960-as 70-es évek után a városi és vidéki jövedelmek többnyire kiegyenlítődtek, míg hazánkban ez a folyamat körülbelül 5-10 éve kezdődött el. Tehát elmondhatom azt, hogy gyakorlatban Magyarországon párhuzamosan van jelen a „fáziskésések” behozása és az új uniós vidékfejlesztési célok elfogadása. Néhány alapelv, mely támogatja a vidékfejlesztési célok hatékony megvalósulását: 1. Emberközpontúság elve: a vidékfejlesztés legfőbb célja az ember. A vidéken élő lakosság jólétének megteremtése a cél. 2. Képességmegtartó népesség elve: “A vidékfejlesztés feladatának kell tekintse a vidéki lakosok regionális önazonosságának erősítését és a közösségi tevékenységek elősegítését…minél erőteljesebben megjeleníteni a kultúra, a közösségi művelődés fontosságát a településfejlesztési koncepcióban…vidéki élet képességeinek leltárba vétele, fejlesztése, nyilvánosság felé történő megjelenítése” (Európai Tanács: Vidéki Térségek Európai Kartája) 3. A szubszidiaritás elve: a hangsúlyt a részvételre kell helyezni, fontos a vidéki térségek összefogása. „A vidékfejlesztés legyen helyi szintű és közösségi irányítású.” ( A Cork-i Deklaráció 5.-ik pontja) 4. Változatosság kialakításának elve: a változatosság kialakítására kell koncentrálni, szolgáltatások, beruházások, oktatás, képzés elősegítése. 26

5. A részvétel elve: A kormányzat és a lakosság közötti kommunikáció, együttműködés elősegítése a cél (Kovács, 2003)

1.6.1. SWOT analízis a vidékpolitikában

Ha meghatározzuk egy térség, akár egy régió erősségeit, gyengeségeit, lehetőségeit és veszélyeit, úgy az elérni kívánt célig vezető út is egyszerűbb lehet, a már ismert tulajdonságok feltárása miatt. Ezek feltárását tömöríti a SWOT- analízis, mely egy angol mozaikszó, 4 szó kezdőbetűiből tevődik össze.(Strengths – erősségek, Weaknesses – gyengeségek, Opportunities – lehetőségek és Threats, mint veszélyek) Az erősségek és a gyengeségek belülről, míg a lehetőségek és a fenyegetettségek mindig kívülről jövő tényezők. Fontos, hogy felismerjük, azaz kiszűrjük azokat, melyek szoros kapcsolatban állnak a stratégiával. (Bálint, 2010, www.videkfejlesztes.net) 2. sz. táblázat: Rurális térségek általános jellemzői

Forrás: www.videkfejlesztes.net, letöltés dátuma: 2010.10.30, 20:17

1.7. Vidékfejlesztés hatáselemzése az EU-ban

Felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy alapos gondossággal kidolgozott, óriási költségű programok végeredményben beváltják-e a hozzájuk fűzött reményeket, azaz 27

elérik- e céljukat? Felmerülhet továbbá az, hogy a vidékpolitikák mennyiben járulnak hozzá a mezőgazdasági versenyképességhez, termelés diverzifikációjához, agrárstruktúra modernizálásához, vidéki népesség megtartásához valamint a minőség fejlesztéséhez. A

kívánt

hatások

nem

azonnal

jelentkeznek

és

bizony

nem

is

számszerűsíthetők, továbbá a vidékpolitika értékelésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a köztes és a végső célok közötti kapcsolat találgatásokra épül. Az Európai Unió által kiadott értékelések nem adnak pontos választ az elért eredményekre, ugyanis azok leginkább a támogatás nagyságáról, szétszórásáról és a részesült tagokról valamint a GDP és foglalkoztatottságról szólnak. Az hogy a programok valóban hozzájárultak a vidék állapotának javulásához csak meglehetősen felszínesen állapítható meg a jelentésekből. A vidékpolitika hatásainak mérése a jelenlegi tudományok szerint komplex feladatnak bizonyul. Egy kiváló értékeléshez mutatószámok sokaságát kellene összevetni, ez azonban rendkívüli gazdasági modellezést igényelne. A modellek azonban nem a vidékpolitika hatásaira irányulnak sokkal inkább a strukturális hatásainak összegzését elemzik. Hozzá kell tennem, hogy a vidékfejlesztési politikák folyamatosan, évről évre, hónapról hónapra változnak. Gondoljunk csak arra, hogy bizonyos intézkedések eltolódnak egyesek menet közben felfüggesztésre kerülnek. Még ha számos adat állna rendelkezésre, akkor is nehézségekkel találnánk szembe magunkat, ugyanis például „az alkalmazott politikai eszközök és a célok közötti konfliktus” esetén nem lehet 100%-osan megállapítani, hogy melyik intézkedéssel érték el azt az adott hatást, nem is beszélve a külső tényezők (pl. időjárás) befolyásoló hatásairól. Kevés elemzés szól a tényleges vidékpolitika hatásairól, utalásokat találhatunk mezőgazdasági, illetve regionális állapotfelmérésekről szóló elemzésekben. A regionális támogatásoknak két irányát ismerhetjük. A Strukturális Alapok támogatásai jövedelemszint növekedést eredményeznek, így keresleti hatást fejtenek ki a foglalkoztatásra valamint a kibocsájtásra. Másrészt az SA támogatásai végett a termelési potenciál is nő, mely a legfőbb cél. Így az infrastrukturális fejlődések, munkaerő, képzettség járul hozzá a kínálati hatáshoz. A kínálati és keresleti hatások alapján leszögezhető, hogy a Strukturális Alapok nagy hatással vannak a gazdasági fejletlenségek csökkentésére.

A vidékfejlesztési

támogatások

hatásainak

értékelése

még

a

területfejlesztésen belül is nehéz feladat. Általánosságban megállapítható, hogy a 28

támogatások hatása miatt a termelési költségek csökkentek, míg a jövedelmek nőttek valamint a termékminőség is tovább javult. A vállalkozások száma nőtt, ebből kifolyólag fejlődött az ipar, így lassult az elvándorlás. (Halmai, 2002) A vidékfejlesztési politika értékelésénél alapvető ellentmondásba ütközünk, ugyanis a „vidékfejlesztési politikák egyszerre kívánják megvalósítani a hatékonyság növelését és a nagy gazdálkodó egységek létrejöttét, valamint az elmaradott térségekben a kis gazdaságok fennmaradását, a két cél pedig szükségszerűen egymás ellen hat”. (Halmai, p.: 208) A vidékfejlesztési támogatások hatékonyságát rontó tényezők: • Sokféle, egymásnak ellentmondó célok • Nagy ártámogatási politikákkal való versengés • Adminisztratív nehézségek • A támogatásokhoz csak nagy várakozási idő után lehet hozzájutni • A támogatások nyújtása nem automatizált alapon fekszik-> források eloszlása néhol szubjektív • A vidékfejlesztési politikák másodlagos szerepe (környezetvédelem, tejkvóta) • Vidékfejlesztés mögött nem állnak olyan nagy erők, mint például az élelmiszertermelés mögött • A vidékfejlesztés hosszú távú hatásait a gazdálkodók kevésbé értékelik, mint a rövid távú anyagi előnyöket • A vidékpolitikai programok nincsenek összehangolva az ágazati (szociális, ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi) politikákkal-> nagyobb adminisztrációs terhek a kormányoknak • A támogatásokhoz való hozzájutások esélyei különböznek, ugyanis az információt jobban hasznosító cégek nagyobb részéből részesülnek, mint a legszegényebb régiók, ahol csekély az információáramlás. (Halmai, 2002)

1.8. A vidékfejlesztési politika a közelmúltban Látni fogjuk, hogy 2007-től kezdve a Közös Agrárpolitikán belül nagyobb szerepet kapott

a

vidékfejlesztési

multifunkcionális

politika,

így

multifunkcionális

mezőgazdaság

(„a

mezőgazdaságban az eredeti termelés mellett megjelennek más 29

tevékenységi körök, új szereplők kapcsolódnak be, melyek hatására a mezőgazdaság új, a változó

társadalmi

igényeket

kielégítő

termékeket

állít

elő.”

)(BCE,

2008,

www.vetesforgo.hu) bontakozott ki. A KAP reformjaiként bekövetkező földár csökkenés új tulajdonosok belépését tette lehetővé. Földet egyrészt vehet, a már régióban működő gazdálkodó, illetve a szektoron kívül eső vállalkozó is. A reformok hosszú távon a termelés intenzitásának csökkenését illetve a föld más célokra való felhasználását eredményezte. A föld nem feltétlenül minden esetben

alkalmas

alternatív

használatra,

mivel

például

az

erdősítéshez

kiváló

talajviszonyok szükségesek. Gyenge talajon az extenzív gazdálkodásnak semmi akadálya, mivel az a legkevesebb beruházást igényli. A versenyképességhez elengedhetetlen az üzleti, agrár és piaci ismeretek bővítése. A gazdálkodóknak fokozatosan vállalkozóvá kellett válniuk és törekedniük kellett a tudás szintjük emelésére. Az előnyök sokkal inkább érvényesültek a gazdasági centrumokhoz közel eső területeken, mint a távolikon. Elmondhatom az, hogy a regionális megközelítés alapján további jelentős eredmények keletkeztek a tájmegőrzés és a beruházások területén. Végső soron a szektorális és a területi politika nem cserélhető fel egymással. Ez a különbség abból ered, hogy a szektorális politika inkább illeszkedik az EU versenypolitikájához és belső piaci rendszeréhez, mint a területi politikák. A KAP reformjaiban való előrehaladás révén a vidékfejlesztési eszközök szélesedtek, ám a regionalizált agrárpolitika szembe került a piac egységességével. A szektorális és területi politikák közötti határvonal halványult. (Halmai Péter, 2002)

II. Vidékfejlesztés 4 tengelyének elemzése az EU-ban 2007 és 2013 között 2.1.Kialakulásuk története, azaz egy új vidékfejlesztési rendelet- stratégiai megközelítés Az Európai Unió új vidékfejlesztési politikáját az 1698/2005/EK tanácsi rendelet határozza meg. Ez a vidékpolitika továbbra is számos intézkedést javasol, melyek közül a tagállamok választják ki, hogy melyiket építik be a vidékfejlesztési programjukba és kérnek-e pénzügyi támogatást a Közösségtől. (Bálint, 2010, www.videkfejlesztes.net)

30

A legfőbb cél változatlanul a vidék fenntartható fejlődésének biztosítása, illetve elősegítése. Ennek érdekében a jelenlegi és a jövőbeli vidékfejlesztési politikában 3 szakaszt különböztetünk meg: • mezőgazdaság és az erdészet versenyképességének javítása • a termőföld-hasznosítás támogatása és a környezet minőségének javítása, • az életminőség javítása és a gazdasági tevékenység diverzifikálásának ösztönzése. Ez a 3 szakpolitikai ág, melyek egyben gyakorlati célok is, alkotják az új vidékfejlesztési programok 3 tengelyeit. Ezt a 3 „tematikus” tengelyt a LEADER, mint „módszertani” tengely köti össze. A program egyensúlyának biztosítása érdekében előre meghatározták a finanszírozás minimális mértékét. (1. Tengely: 10%, 2. tengely: 25%, 3. Tengely: 10%, LEADER tengely: 5%). Minden tematikus tengelyben meghatározott intézkedések állnak rendelkezésre, amelyekből a tagállamok kiválaszthatják azokat, melyek a legjobban hivatottak képviselni a fő célokat az EU célkitűzései figyelembe vételével. Ez a rendszer lehetővé teszi az EU-nak, a prioritásokra, tehát a 3 pillérre való összpontosítást, azáltal, hogy rugalmasságot ad a tagországoknak tagállami és regionális szinten. Így a tagállamok megtalálhatják az egyensúlyt a mezőgazdaság valamint a területi földhasználat között. A program készítésére, finanszírozására, ellenőrzésére vonatkozó szabályok (EMOGA Orientációs és Garanciarészlegéből) növelték a tagállamok illetve a Bizottság terheit, de ugyanakkor javították a vidékfejlesztési politika átláthatóságát és kilátásait. A vidékpolitika végrehajtása is egyszerűsödött az egységes alap és az EMVA programozási és finanszírozási szabályai miatt. (Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési kiadványa, 2006) „Az összevont támogatási alap elősegíti a mezőgazdaság és az erdészet versenyképességének növelését, a vidéki környezet és a termőföldek minőségének megőrzését, illetve a vidéki lakosság életminőségének javulását, a vidék gazdasági tevékenységének diverzifikálását. Ezek a 2007-2013 közti időszakra érvényes általános célok besorolhatók a Közös Agrárpolitika (KAP) második pillére, a vidékfejlesztés alá.” ( Európa vonal, www.euvonal.hu)

31

2.2. Közösségi stratégiai irányelvek Az Európai Tanács a prioritások alapján stratégiákat dolgoz ki a vidékfejlesztés hatékonyságának növelése érdekében. A stratégiák megegyeznek a 3 tengely pontjával, plusz kiegészülnek 3 ponttal. 1.: A mezőgazdasági és erdészeti ágazat versenyképességének javítása. Az 1 tengelyhez rendelt erőforrásoknak (innováció, modernizáció, minőségfejlesztés) hozzá kell járulniuk egy erősen működő agár-élelmiszer ipari ághoz. 2.: Környezet és a vidék fejlesztése. A 2. tengelyhez rendelt erőforrásoknak az EU természeti és erőforrásai megőrzése érdekében hozzá kell járulniuk a 3 prioritást kapó területhez:

biológiai

sokféleség

a

gazdálkodási

rendszerekben,

hagyományos

mezőgazdasági tájak megóvása, valamint a vízügy és éghajlatváltozás. 3.: Az életminőség javítása a vidéki területeken és a diverzifikáció ösztönzése. A 3. Tengelyhez rendelt erőforrásoknak hozzá kell járulniuk a munkahelye és a növekedés megteremtéséhez. A vidék vonzóságának fenntartása, az oktatás és információáramlás elősegítése fontos a jövő számára. 4.: Helyi kapacitásépítés a munkahelyteremtés és diverzifikáció érdekében. A 4. Tengelyhez (LEADER) rendelt erőforrásoknak hozzá kell járulniuk a 3 tengely fő prioritásaihoz 5.: Programokat prioritás alapján kell kidolgozni. Tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a pilléreket megfelelően használják ki az ellentmondások elkerülése végett. A programoknak képet kell adniuk, hogy miként veszik figyelembe az EU-s stratégiákat, különösen a környezetvédelem területén. 6.: Komplementaritás a közösségi eszközök között. A strukturális, foglalkoztatási és vidékfejlesztési politikák közötti együttműködést kell ösztönözni. A tagállamoknak biztosítaniuk kell a finanszírozási intézkedések közötti komplementaritást egy adott területen. Eredményesség, hatékonysága és az EU vidékfejlesztésre szánt hányad érdekében megerősíteni kívánják a vidékfejlesztési programok nyomon követhetőségét és értékelését. Ennek érdekében a bizottság egységes nyomon követési és értékelési rendszert dolgozott ki. A stratégiák nyomon követése érdekében a tagállamoknak kétévente összefoglaló jelentést kell írniuk az elért eredményekről és az aktuális állásról. 32

A 2007-2013-as időszakra szóló vidékfejlesztési stratégiát azaz a fentiekben leírt 3 tematikus tengelyt a Tanács 2008-ban hagyta jóvá. (Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési kiadványa, 2006)

2.3. Vidékfejlesztési intézkedések az EU-ban 2007 és 2013 között Az Európai Unió jelenlegi és jövőbeli vidékfejlesztési politikája e három tematikus tengely köré fog szerveződni/ épülni. Az új rendeletben a megvalósítás feltételei egyszerűsödtek. A tagállamok nemzeti vagy regionális szinten a leginkább hozzájuk illő igényeket valósíthatják meg az EU-s prioritások figyelembe vétele mellett. (Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési kiadványa, 2006)

2.3.1 A mezőgazdasági és a halászati ágazat versenyképességének fejlesztése (I. tengelyhez tartozó intézkedéssorozat)

Míg a mezőgazdaság egyre több vidéki területen veszti el jelentőségét, addig az EU igazgatásában ez igen fontos szerepet játszik. A mezőgazdasági ágazatban a kereskedelem liberalizációja miatt nőtt a verseny. A fő cél továbbra is a hatékonyság és a versenyképesség növelése, de figyelembe kell venni azt, hogy bizonyos, főként újonnan csatlakozó országban a vidéki területek továbbra is szerkezeti változáson mennek keresztül.

A

versenyképesség

megköveteli

az

egyensúlyt

a

vidékfejlesztés

a

környezetvédelem és a gazdaságok életképessége között. A mezőgazdaság és az erdészeti ágazat versenyképessége miatt a tőkebefektetések elengedhetetlenek.

Az innováció,

termelési költségek csökkentése, mezőgazdaság teljesítmény növelése, mind hozzájárulnak a versenyképességhez. A versenyképességnek ki kell használni a tisztább és környezetbarátabb módszereket és lehetőségeket. Ebben a tengelyben az intézkedéseket 4 csoportra lehet osztani: emberi erőforrás, anyagi tőke, élelmiszerminőség és az új tagállamokra vonatkozó átmeneti intézkedések. 1.: Emberi erőforrások: fiatal gazdák, korkedvezményes nyugdíj, tájékoztatás, képzés. Szakmai képzési és tájékoztatási tevékenységek minden mezőgazdaságban, erdészetben és élelmiszeriparban dolgozó számára elérhető. 33

A 40 év alatti gazdáknak nyújtott támogatások elősegíthetik letelepedésüket, elindulásukat, illetve gazdaságaik szerkezeti átalakítását. A korkedvezményes nyugdíj magába foglalj a kifizetéseket, azoknak a gazdáknak, kik a tervezettnél hamarabb hagyják abba gazdasági tevékenységüket. Az így „kapott” földterületet át lehet ruházni más gazdának, illetve ki lehet vonni a mezőgazdásági tevékenység alól. A gazdákat és az erdőbirtokosokat abban is lehet támogatni, hogy különböző tanácsadásokat igénybe vegyenek. 2.: A fizikai tőke magába foglalja a mezőgazdasági

és

erdészeti

beruházásokat,

infrastrukturális

fejlesztéseket

(pl.

termőföldjavítás, vízgazdálkodás). Támogatható még továbbá azok az intézkedések, melyek új technológiák, eszközök elsajátítására irányulnak (innováció). A támogatások mikro, kis és középvállalatoknak adhatók, mivel ezek jobban alkalmasak a helyi növekedési potenciál fejlesztésére. 3.: A mezőgazdasági termelés és termékminőség. Ezen intézkedésen belül fontos a környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniás követelmények betartása. Különféle élelmiszerminőség-ösztönző programok sarkallják a gazdálkodó szervezeteket arra, hogy minőségi termékeket állítsanak elő, továbbá támogathatóak azok a reklámok, melyek a termékek minőségének fontosságát hirdetik. 4.: Az átmeneti intézkedések. 2007 és 2013-as időszakban a támogatások folyósíthatóak az új tagállamoknak a félig önellátó gazdálkodást és a termelői csoportok létrehozását támogató tevékenységeken keresztül. Ezen intézkedések elősegíthetik a sajátos kihívásokkal küszködő országok zökkenőmentes átmenetét. (Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési kiadványa, 2006)

2.3.2. A környezet és a vidék fejlesztése (II: tengelyhez tartozó intézkedéssorozat)

Az

e

tengely keretében

történő

kifizetések

célja

a

vidéki

területek

környezetvédelmi szolgáltatásainak kialakítása, illetve a földhasználat fenntartása. A tevékenységek úgy járulnak hozzá a vidék fenntartható fejlődéséhez, hogy a gazdákat és erdőművelőket földhasználat fenntartására és a természeti erőforrások védelmére ösztönzik. A tengelyhez tartozó intézkedések feltétele a közösségi előírások betartása és elfogadása. Amennyiben az ide vonatkozó feltételeket nem tartják be, úgy csökkenhet a támogatás mértéke és akár a támogatás meg is tagadható. Az intézkedéseket 2 csoportra oszthatjuk: 34

1.: Mezőgazdasági területek fenntartható használata. A környezetvédelmi szolgáltatások főszereplői a gazdák, ezért a kifizetések csak olyan gazdáknak folyósítható, akik 5 éven keresztül vállalnak agrár, környezetvédelmi szerepet. Az agrár és a környezetvédelmi (AGK) intézkedések jelentik az egyetlen olyan intézkedéseket, melyet kötelező felvenni a vidékfejlesztési programba, tehát politikai prioritást hordoz. A Natura 2000 végrehajtásával kapcsolatban hátrányokat elszenvedő gazdák kártalanítására, a rendszer bevezette az éves kifizetések lehetőségét. Azon gazdák, kik a kötelező előírásokon

túl

állatjóléti

kötelezettségeket

vállalnak,

állatjóléti

kifizetésekben

részesülhetnek. 2.: Erdőterületek fenntartható használata. A vidékfejlesztés szerves része az erdészet, ezért a fenntartható földhasználatnak ki kell terjedjen a fenntartható erdészetre. Az erdők biztosítják a nyersanyagok nagy részét, fontos szerepet játszanak a biológia sokféleségben, és többek között az erózió elleni védelemben is. Támogatás nyújtható a mezőgazdasági/nem mezőgazdasági területek első erdősítésére. Natura 2000 támogatásokat lehet nyújtani a magán erdőtulajdonosoknak és a Natura 2000 hálózat megvalósításából keletkező költségek fedezésére. Ezeken felül támogatás adható az erdészeti potenciál helyreállítását célzó intézkedésekre. (Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési kiadványa, 2006)

2.3.3. A vidéki élet minőségének javítása, gazdasági diverzifikáció ösztönzése (III: tengelyhez tartozó intézkedéssorozat)

A tengely legfontosabb célja az „élő vidék” létrehozása valamint a gazdasági rendszerek fenntartása és fejlesztése, különösen az elnéptelenedett területeken. A vidék életminőségének, infrastruktúrájának javítása szempontjából a vidéki gazdaságba történő befektetések elengedhetetlenek. A fenntartható fejlődés előfeltétele a vidéki területek vonzóbbá tétele és új munkahelyek létrehozása (fiataloknak, nőknek egyaránt), illetve a kommunikációs technológiához való hozzáférés. Kiemelten fontos a diverzifikáció valamint a mezőgazdaság és a vidéki gazdaság más ágazatokkal való együttműködésének megerősítése. A tengelyhez tartozó intézkedéseket 3 csoportra oszthatjuk. 1. Vidéki gazdaság diverzifikációja: Ez a csoport 3 intézkedést tartalmaz: nem mezőgazdasági tevékenységek diverzifikálása, mely a gazdaságot művelő háztartás tagjainak folyósítható; kizárólag mikro vállalatok számára igényelhető fejlesztési 35

támogatás; illetve a turisztikai tevékenységek ösztönzésére irányuló támogatás. 2.: Vidéki területek életminőségének javítása: Ez a csoport 2 intézkedéssorozatot foglal magában: az alapvető szolgáltatások (szabadidő, kultúra) fejlesztését, valamint a vidék kulturális és természeti örökségeinek megőrzését/ védelmét. 3.: Készségek és képzések ösztönzése és elsajátítása: A vidéki lakosság számára információk/ tájékoztatások és képzések sokasága lesz elérhető az életminőség javítása érdekében. Ezeken felül támogatásban részesülhetnek a vidéki területeken a készségek elsajátítására és ösztönzésére vonatkozó tevékenységek (személyképzés, promóció), valamint a helyi fejlesztési stratégiák szellemi/ fizikai kapacitásának növelését célzó tevékenységek. (Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési kiadványa, 2006)

2.3.4. LEADER program

A LEADER egy francia betűszó: Liaison Entre Actions pour le Développement de l’Economie Rurale = Közösségi kezdeményezés a vidéki gazdaság fejlesztéséért. Az Európai Közösség által elindított közösségi kezdeményezés a fenntartható fejlődés jegyében született meg a gazdasági társadalmi és környezeti problémák leküzdése érdekében. Az akkori 15 tagállam célja az elöregedő vidéki területek fejlesztése és további leszakadásuk megállítása. Mára a 27 tagországban is igazolva látszik a LEADER kezdeményezés fontossága. A LEADER a helyi közigazgatás, civil szereplők és vállalkozók együttműködésére épül. 10 és 100 ezer közötti lakossal rendelkező településcsoportokat hoz létre a kidolgozott stratégiák megvalósítása érdekében. Az egymás mellett élő szereplők egyenrangú partnerekké vállnak és közösen alakítják térségük jövőjét. Az Európai Unió földterületének 90% a vidéki terület, ahol a lakosság körülbelül 55 %-a él. Az európai vidéki kistérségek nagyon különböznek egymástól; ez biztosította a LEADER térnyerését, miszerint, ha az ottani szereplők határozzák meg a fejlesztési stratégiákat, azok sokkal hatékonyabbak és hatásosabbak lesznek. A LEADER alapjai közé tartoznak a tiszta, átlátható döntési folyamatok és együttműködések. A LEADER és a hagyományos vidékfejlesztési közötti különbség az, hogy míg a vidékfejlesztési politika előírja, hogy mit kell tenni, addig a LEADER megmutatja,

36

hogyan lehet elérni a kívánt célokat. A LEADER fő sajátossága a valódi összefogás és együttműködés. A LEADER 7 alappilléren fekszik, melyek összefüggő eszközrendszert alkotnak; mindegyik kiegészíti a másikat és pozitív hatással vannak egymásra. (Új Magyarország Vidékfejlesztési Program, 2010, www.umvp.eu/) „1.Területalapú fejlesztés: Ez a megközelítés a kisebb, homogén, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt összetartozó térségeket tekinti a vidékfejlesztés célterületének, amelyeket gyakran egy tőről fakadó hagyományok, helyi identitás, az összetartás szellemisége, illetve közös szükségletek és elvárások jellemeznek. Az itt született stratégia kidolgozása során könnyebb a helyi erősségek és gyengeségek, veszélyek és lehetőségek feltérképezése, a helyi adottságok felismerése és a fenntartható fejlődés szempontjából legfontosabb célok azonosítása. 2. Alulról építkező megközelítés: A LEADER leginkább egyedi jellemzője. A helyi szereplők részt vesznek a stratégiáról való döntésben és térségük elsődleges ügyeinek meghatározásában. A tapasztalat azt mutatja, hogy a lentről felfelé építkező megközelítést nem a nemzeti és/vagy regionális hatóságok által alkalmazott fentről lefelé történő megközelítés ellenpólusaként kell felfogni, inkább össze kell hangolni mindezeket, és együtt dolgozni, hogy hatékonyabb, átfogó eredményt lehessen elérni. 3. Háromoldalú partnerség: a vállalkozói-, civil- és közszféra: A „helyi fejlesztési társulás”, úgynevezett helyi akciócsoport (HACS) létrehozása és működtetése a LEADERszemlélet eredeti és fontos jellemvonása. A HACS feladata, hogy felvázolja és megvalósítsa a helyi fejlesztési stratégiát, döntéseket hozva a források megtervezéséről, felhasználásáról és kezeléséről. Azért lehetnek eredményesek, mert összegyűjtik, egyesítik és ösztönzik az elérhető emberi erőforrásokat a közszférából, a magán-, a civil- és az önkéntes szférából. Kapcsolódási pontok felismerésével, közös projektek és több szektort érintő akciók révén összehozzák a helyi résztvevőket, így megvalósul a térségi szinergia és elérhető a gazdasági versenyképesség növeléséhez szükséges kritikus tömeg. Folyamatos konzultáció segítségével elősegítik a kooperációra való nyitottság elterjedését, a különböző vidéki szereplők között párbeszédet, akiknek gyakran kevés tapasztalata van az együttműködésben. Továbbá támogatják az alkalmazkodás folyamatát a mezőgazdasági ágazat változásaihoz (például minőségi termékek, élelmiszerláncok), a vidéki gazdaság sokrétű kihívásaihoz, a környezettudatos életmódhoz. Ők döntenek a helyi vidékfejlesztési stratégia fő irányairól, részletes tartalmáról, majd a támogatandó projektekről is. Tapasztalt 37

és gyakorlott csapattagokkal, illetve a szükséges döntéshozatali hatáskörrel felruházva a HACS egy olyan szervezeti modellt képvisel, amely képes pozitívan befolyásolni a térségfejlesztés összetett folyamatait. 4. Innováció: Az innováció minél szélesebb értelmét véve jelentheti egy új termék, egy új folyamat, egy új szervezet vagy egy új piaci stratégia bevezetését, ami egyaránt érvényes a falusi és városi térségekre. Abból adódóan, hogy a vidéki térségeknek kis népsűrűségük és alacsonyabb színvonalú infrastruktúrájuk van, kevesebb a kapcsolatuk a kutatási és fejlesztési központokkal, nehezebb lehet számukra az innovatív megoldások fellelése és alkalmazása. Ezt segíti elő a térségek közötti tapasztalatcsere, a máshol működő jó gyakorlatok átvétele, valamint az információs és kommunikációs technológiák kiaknázása. 5. Integrált ágazatközi megközelítés: A LEADER nem egy ágazat fejlesztési programja: a helyi fejlesztési stratégiának több ágazatra ki kell terjednie, a tevékenységek számos formáját együtt kezelve. A helyi akciókat és projekteket tehát úgy kell összekapcsolni és koordinálni, mint egy összetartozó egészet. Az integráció mindemellett érinthet egyetlen ágazatban megvalósuló fejlesztéseket, de a környezeti kölcsönhatásokat, a különböző érintett gazdasági, társadalmi, kulturális szereplők és ágazatok közötti kapcsolatokat mindig célszerű figyelembe venni. 6. Hálózati működés: A hálózati működés magában foglalja az eredmények, tapasztalatok, eljárások és módszerek cseréjét az EU-n belüli, vidékfejlesztésben érintett LEADER akciócsoportok, vidéki térségek, közigazgatási és egyéb szervezetek között, függetlenül attól, hogy közvetlenül LEADER kedvezményezettek-e. A hálózati működés a jó gyakorlatok átadásának, az innováció elterjesztésének és az egymás iránti nyitottságra való építésnek az eszköze. Mivel kapcsolatot, működő összeköttetést alakít ki az emberek, a projektek és a vidéki térségek között, segíteni tud bizonyos vidéki régiók elszigeteltségének lebontásában. 7. Kooperáció: A kooperáció továbbmegy, mint a hálózati működés: feltételez egy helyi akciócsoportot, amely közös projektet vállal fel egy másik régió vagy tagállam LEADER- csoportjával, illetve egy hasonló megközelítést alkalmazó csoporttal az unión kívüli országokból. Lehetővé teszi számukra, hogy külső tapasztalatok és értékek bevonásával adjanak választ bizonyos problémáikra, vagy aknázzák ki előnyös adottságaikat. Egy példa: közös marketing-stratégia kidolgozása olyan térségekkel közösen, ahol hasonlóak a természeti adottságok, a jellegzetes termékek, vagy a turisztikai 38

jelentőséggel bíró kulturális értékek.” (Új Magyarország Vidékfejlesztési Program, 2010, www.umvp.eu/)

LEADER-nek négy szakaszát különböztetjük meg, melyekben történt főbb pontokat az alábbiakban szeretném összefoglalni: LEADER I. (1991-1994). Az első LEADER 217 akciócsoportot mozgósított, akik első sorban saját térségükben lévő tevékenységekkel foglalkoztak. A tevékenységek között voltak például a vidéki turizmus szálláshelyeinek fejlesztése, szolgáltatáslista bővítése, kisvállalkozások és mezőgazdasági tevékenységek versenyképességének elősegítése. Az erre az időszakra szánt keretösszeg 400 millió euró volt. A bizottság felismerte, hogy javul a LEADER hatékonysága, ha azt a helyi erőkre tervezetten hajtják végre, azaz a decentralizáció segíti legjobban a fejlesztéseket. A LEADER II. időszakában (1995-től 1999-ig) 1, 7 milliárd euró állt rendelkezése. A tevékenységek megegyeztek az első LEADER tevékenységeivel, de nagyobb hangsúlyt fektettek az innováció és a helyi emberek részvételére és képzésére. 1998-ra 850 akciócsoport és 59 egyéb szereplő kapott helyet a LEADER programban. 2000-2006-ig terjedő időszakban a LEADER kezdeményezés LEADER + néven futott. Ebben az időszakban a LEADER + program továbbra is a fenntartható fejlődés kísérleti programjaként szolgált, továbbá hozzájárult a vidékfejlesztési politika megerősítéséhez és formálásához. Új elemként a vidékfejlesztés széleskörű megjelenését emelhetjük ki. A vidékfejlesztés új modellje a kapcsolatrendszeren keresztül mindenki számára elérhetővé vált. Az ebben az időszakban lévő költségvetés 2,5 milliárd eurót tett ki. A 3 fő célterület a következők voltak: horizontális partnerségen és alulról jövő vidékfejlesztési kezdeményezés a vidéki térségek fejlesztésére; a vidéki térségek együttműködésének fejlesztése országon belül és a határokon túl; a szereplők közti kapcsolatrendszer fejlesztése. LEADER 2007-2013 időszakában a vidékfejlesztés, mint a mezőgazdaságtól független Közös Agrárpolitikai elem jelenik meg. A 27 tagállam közel 14 milliárd eurót juttathatnak akciócsoportoknak, hogy saját belátásuk és stratégiájuk mentén döntsenek a források felhasználásáról. A 4 tengelyben helyet kell biztosítani a LEADER programnak. (Új Magyarország Vidékfejlesztési Prgram, 2010, www.umvp.eu)

39

2.3.5 A LEADER tengely (IV. tengelyhez tartozó intézkedéssorozat)

A LEADER tengely a LEADER I., II. és a LEADER + után a negyedig generáció. A LEADER modell továbbra is EU szinten működik. A 2000-2006-os időszakban a közösségi kezdeményezésekként zajló intézkedéseket kötelezővé teszik a tagállamok 2007 és 2013 közötti vidékfejlesztési politikáiban. Az intézkedéseket 3 csoportra tudjuk bontani; 1.: technikai segítségnyújtás: melyben a programok előkészítése, irányítása, értékelése és ellenőrzése zajlik, a programokban résztvevők folyamatos tájékoztatása mellett. 2.: Nemzeti Vidéki hálózat: minden tagállam nemzeti vidékfejlesztési hálózatot hoz létre, melyek felölelik és összefogják a vidékfejlesztéssel foglalkozó szervezeteket. Ezek a nemzeti vidékfejlesztési hálózatok tájékoztatást adnak, elemzik a helyes gyakorlatot és megszervezik a know-how cseréjét. Képzési programokat nyújtanak a helyi akciócsoportok számára és technikai támogatást adnak az akciócsoportok területeinek. (Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési kiadványa, 2006) 3.: Európai Vidékfejlesztési Hálózat: Az Európai Vidékfejlesztési Hálózat átcsoportosítja a regionális hálózatokat és a közösségi szinten működő szervezeteket. Ezen belül a legfőbb célok az alábbiak: szakértői hálózatok létrehozása szakmai tapasztalatcsere céljából; értekezletek, előadások megszervezése; tájékoztatás nyújtása (3. ország helyzetéről); vidékfejlesztésre vonatkozó intézkedések, gyakorlatok és információk összegyűjtése valamint elemzése; országos valamint transznacionális kezdeményezések megszervezése. (Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési kiadványa, 2006)

2.4. Az új stratégia pénzügyi támogatása az EU-ban

A KAP első pillérének 2004-es reformja után a Mezőgazdasági Tanács 2005-ben elfogadta a 2007-2013 közötti ciklus idejére vonatkozó vidékfejlesztési politika programjait. A Közös Agrárpolitika finanszírozásáról szóló rendelet 2 új alap létrehozását tartalmazta, melyek a KAP 1-1- pillérét finanszírozzák. Nevezetesen az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapot (EMGA, EMOGA utódja), mely az 1. pillérhez kapcsolódik (Piacpolitika-> bevétel támogatás),

és az Európai Mezőgazdasági

Vidékfejlesztési Alapot (EMVA), mely a vidékfejlesztéshez, azaz a 2. pillérhez kapcsolódik. Az EMVA 2007-től kezdte meg működését. (www.euvonal.hu) 40

1. sz. ábra: A KAP támogatási alapjai 2007 és 2013 között: KAP alapjai

Első pillér

Második pillér

EMVA

EMGA

Intervenció

Exporttámogatás

Közvetlen kifizetések

Egyéb

Forrás: Kruppa,2010, p. 208

Az ábrából megállapítom, hogy a KAP támogatásainak ma 2 formája létezik: Első pilléres támogatások (mennyiségekhez/kvótákhoz kötött): intervenció: az állam, illetve az EU garantál egy felvásárlási árat, amelyen felvásárolja a termékfelesleget, ha a piaci árak ez alá csökkennek; exporttámogatás: ezek az exportálók olyan termékeire nyújtott támogatások, melyekre az EU eseti jelleggel évente hirdet meg szubvenciót; közvetlen kifizetések: az adott területnagyságig és termelési szintig finanszíroz az EU, főként a GOFR növények termesztése esetén (gabona, olaj, fehérje, rostnövény). Második pilléres támogatások (EMVA): melyek nemcsak a GOFR növényekre, hanem különböző ágazatok és eltérő adottságú területek támogatására adhatók. (Ángyán, 2007) 2008-ban a közvetlen kifizetések 60, 6 %-át a második pillér 20, 4 %-át az exporttámogatások 10, 9 %-át, míg a piaci intervenciók a 8, 1 %-át adták a KAP kiadásainak. (Tanító, 2010) 2007 és 2013 között a Közös Agrárpolitikára a közös költségvetésből (852 milliárd euró) 362 milliárd eurót jut. A 2007-2013közötti időszakra vonatkozó 2005 decemberében elfogadott pénzügyi terv szerint 69 milliárd euró áll az EMVA finanszírozására, míg az EMGA- ba 293 milliárd euró kerül. Az Európai Tanács határozata szerint a tagállamok további összegeket folyósíthatnak az első pillér közvetlen kifizetéseitől a vidékfejlesztésbe, de ez legfeljebb a közvetlen kifizetések 20 %-ig terjedhet. (Kruppa, 2010)

41

2.5. Pénzügyi ellenőrzés és társfinanszírozás A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy megfelelő és hatékony ellenőrzési rendszereket alakítsanak ki, melyek megfelelnek a következő részletes előírások szabályainak: eredményes belső ellenőrzési intézkedések, hatékony nyomon követési rendszer, ellenőrzési és irányítási funkciók megfelelő elkülönítése, megfelelő erőforrások a testületek számára a funkciójuk ellátása végett, a működéshez szükséges rendelkezések biztosítása; megbízható számvitel és nyomon követési és pénzügyi rendszer. Az új megközelítés szerint a Bizottság csökkentheti vagy megtagadhatja a két alap kifizetését, ha a tagállamok nem felelnek meg a pénzügyi ellenőrzés szabályainak. A kifizető ügynökségek vezetői benyújtják az év során keletkezett összes visszatérítésről szóló számlát. Ehhez megbízhatósági nyilatkozatot is csatolniuk kell. Az Európai Unió társfinanszírozási rátáit a tengelyek szintjén határozzák meg, melyek mértéke 20%-tól 50%-ig terjedhet (a felzárkózó régiókban ez a mérték elérheti a 75%-ot is). A II. tengely és a LADER tengely esetében a legelső határ 55% (ez a felzárkózó régiókban 80% is lehet). A legkülső régiók és az égei tenger szigetei esetében a társfinanszírozási

ráta

maximum

85%-ra

maximalizálható.

(Európai

Bizottság

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési kiadványa, 2006) Megállapítom, hogy a 2007-2013- as időszakban az EU teljes büdzséjének közel a fele megy el a mezőgazdasági kiadásokra. A 2007-ig terjedő programidőszakig a vidékfejlesztés körülbelül 14 %-ot kapott a teljes mezőgazdasági büdzséből. 2007-ig a mezőgazdasági

és

a

vidékfejlesztési

intézkedéseket

az

EMOGA

finanszírozta.

Elmondhatom, hogy a mostani 2007-től terjedő időszakban a 2 új pénzügyi alap létrehozását követően a finanszírozási rendszer átláthatóbbá és egyszerűbbé vált. Az első alap az EMGA, mely a mezőgazdasági intézkedések finanszírozásáért „felelős”. Az EMGA-ba koncentrálódik a teljes mezőgazdasági költségvetés közel 80%-a, míg a minket jobban érdeklő vidékfejlesztést támogató 2. alap nevezetesen az EMVA a teljes mezőgazdasági költségvetés mintegy 20%-át osztja szét a 3+1 pillér között. 2004-ben az 10 új állam csatlakozott az EU-hoz, melynek következtében a mezőgazdasági területek aránya és a mezőgazdasági termelők száma is növekedett. Fontos kiemeljem, hogy ennek ellenére a mezőgazdaságtól függők aránya évről évre mérséklődik, míg a bővítés után megnövekedett kistérségek következtében vidékfejlesztés súlya és fontossága évről évre nő. 42

Láthatjuk azt, hogy az elmúlt évtizedekben a vidékfejlesztés szerepe a KAP-on belül folyamatosan nő, de ezzel egyenes arányban nem változott olyan nagymértékben a vidékfejlesztésre szánt keretösszeg. Véleményem szerint a vidékfejlesztésre, mint a KAP II. pillére fordított kiadások 2007 előtt aránytalanul kevésnek bizonyultak a teljes agrárköltségvetésen belül. Nagy változásként könyvelem el azt, hogy a mostani költségvetési időszakban a vidékfejlesztésre fordított kiadásokban jelentős a növekedés. Igaz, hogy ez az összeg így is mintegy 30%-al kevesebb a Bizottság javaslatánál. Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy a vidékfejlesztés még hatékonyabban tudjon hozzájárulni a vidéki életmód javításához, fenntarthatósághoz, környezetvédelemhez, a teljes mezőgazdasági költségvetésből az EMVA- ra jutó összeget minimum 25%-ra kellene növelni a 2014- től kezdődő új pénzügyi időszakban. Az EU mindegyik tengely kapcsán fontos intézkedéseket javasol a tagállamoknak a nemzeti vidékfejlesztés kidolgozásához. Szerintem 3+1 tengely olyan intézkedéseket ajánl a tagországoknak, melyek egyértelműen szolgálják a vidékfejlesztés érdekeit. A tengelyek szoros kapcsolatban állnak más politikai ágakkal, mint pl. az agrárpolitikával és a környezetvédelemmel. 2010-ben elmondhatom, hogy az eddig elért eredmények pozitív irányt mutatnak; a tagállamok eddig sikeresen építették bele vidékpolitikájukba a 3+1 tengely intézkedéseit. EU-s szinten a legnagyobb eredmények a gazdasági növekedésben és a fenntarthatóságban jelentkeztek.

III. A IV tengely elemzése Magyarországon 2007 és 2013 között az ÚMVP tükrében 3.1. Helyzetértékelés

Hazánk éghajlata mérsékelt és mentes minden éghajlati szelőségtől. Az ökológiai adottságaink is igen kedvezőek, gondoljunk csak a szőlő és gyümölcstermesztésre valamint az európai szinten is jelentős gabonatermesztésre. A gabonafeleslegünk kedvez az abrakfogyasztó állatok tartására. Magyarország területének 88%-a vidéki kistérségnek minősül, ahol a társadalom mintegy 47%-a él. A vidék és a mezőgazdaság elválaszthatatlan egymástól, igaz, hogy a mezőgazdaság csak egy kis szelete a vidékfejlesztésnek, az ipar, a szolgáltatások és egyéb tevékenységek mellett. 43

Kezdetben, a rendszerváltozás előtt sokan úgy vélték, hogy a mezőgazdaság fejlesztése egyedül képes megoldani a vidék feszültségeit. Ebben az időszakban a mezőgazdasági üzemek komoly segítséget nyújtottak a vidéknek. Napjainkban már biztosan állítható, hogy az ipar és szolgáltatás-fejlesztés nélkül elképzelhetetlen az előrelépés. A rendszerváltozás után az agrárgazdaságok szerepe csökkent, hiszen az a szemlélet vált uralkodóvá miszerint a mezőgazdasági üzemek csak mezőgazdasági, élelmiszeripari termékekkel foglalkozzanak. Az EU-hoz való folyamatos közeledés időszakában a hazai és nemzetközi támogatásokat a mezőgazdaság fejlesztésére valamint a hiányzó forrásainak kiegészítésére kellett fordítani. Pár évvel ez után a mezőgazdasági túltermelés valamint az egyéb kívülről érkező negatív hangok ösztönözték az illetékeseket arra, hogy támogassák a vidékfejlesztést. Tehát már a vidékfejlesztésre is különítettek el pénzalapot az évente folyósítandó támogatásokból. Az Uniós források hazánkba 2000-től érkeztek. Elmondhatom azt, hogy a különböző támogatások mértéke és száma évről évre növekszik, de a gyakorlat még is azt mutatja, hogy több kellene. Több támogatásra lenne szükségünk különösen napjainkban, amikor a vidéken lévő, évek óta húzódó problémákat gyorsan és többnyire egyszerre akarjuk megoldani. Az agrár és vidékfejlesztési támogatások átgondolására lenne szükség, ahhoz, hogy a magyar vidék helyzete felvirágozhasson. (Kerek, Marselek, 2009) Tény az, hogy a vidék nem csak a mezőgazdaságból áll, de fejlett, fenntartható mezőgazdaság nélkül nincs vidékpolitika. Úgy gondolom, hogy átfogó fejlesztésekre lenne szükség Magyarországon, ahhoz, hogy leküzdhessük a legnagyobb problémát, a munkanélküliséget. Innováció, oktatás, infrastruktúrafejlesztések, (akár külföldi tőke bevonásával járó) beruházások nélkül elképzelhetetlennek tartom a fejlődést. Sajnos, azt kell mondjam, hogy napjainkban a magyar vidékfejlesztést nehezíti a vidéki az emberek mentalitása és felfogásbeli különbségük, a kommunikáció valamint a vidéki térségek összefogásának hiánya.

3.2. Az ÚMVP-t megelőző intézkedések Az UMVP-t megelőző programok teremtették meg az UMVP alapvető célkitűzéseit és stratégiáit. A programok egységesen szolgálták a mezőgazdaság és a vidék érdekeit. Az UMVP-t megelőző programok fő célkitűzései a 2007 és 2013-as periódusban 44

is nagyrészt érvényben vannak, melyek az alacsony pénzügyi források és a technikai elmaradások következményeiként tudhatók be. (Kerek, Marselek, 2009)

3.2.1. PHARE és SAPARD programok Hasonlóan a többi csatlakozó országoz, Magyarországon is különféle felkészülést segítő programok működtek anyagi támogatással. A PHARE 1990 óta működött mely az EUhoz való csatlakozás után megszűnt. 1990 és1999 között 800 millió ECU-t, míg 2000 és 2006 között 100 millió eurót kapott Magyarország a PHARE keretében, melyek vissza nem térítendő támogatások voltak. 1990 és 1999 között a támogatások nagy részét a gazdaságfejlesztésre, szerkezetátalakításra (36%), humánszférára, közigazgatásra (22%) valamint infrastruktúrára és környezetvédelemre (22%) fordítottuk. 2000 és 2006 között a támogatások 70%-át beruházásokra, míg 30%-át pedig intézményfejlesztésre és a közigazgatás hatékonyságának növelésére fordítottuk. A SAPARD program 2000-ben indult útnak. Célja volt többek között, hogy előkészítse a 2. Pilléres vidékfejlesztési támogatási rendszer bevezetését hazánkban, illetve e mellett bizonyos vidékfejlesztésre vonatkozó intézkedéseket anyagilag támogatott. A SAPARD egy hét éves program volt, mely az EU csatlakozásunk (2004) után lezárult, de néhány pénzügyi teljesítés 2007-ig „elhúzódott”. 2007-ban egy független szakértői jelentés szerint a program sikeresen lezárult, bár viszonylag csekély pénzügyi támogatást jelentett Magyarország számára. A SAPARD program sikeresen kiépítette a fentiekben említett intézményrendszert. (Kerek, Marselek, 2009) 3.2.2. I. Nemzeti Fejlesztési Terv és az AVOP program Magyarország 2004. Január 1-étől vált jogosulttá a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap támogatásaira. Itthon 2006-ig lehetett pályázni a támogatásokra. Azon országok, melyek nem érték el a GDP közösségi átlagának 75%-át Nemzeti Fejlesztési Tervet kellett készíteniük, melyben átfogó stratégiájukat, céljukat valamint prioritásukat fogalmazták meg. Magyarországon az NFT elkészítéséért a Magyar Köztársaság kormánya volt felelős. A kész tervet, az országok az Európai Bizottság elé kellett tárták. A NFT eredményeként készülhetett el a támogatások jogi keretét jelentő Közösségi Támogatási Keret (KTK), mely főként a 2 fél, nevezetesen országunk és az EU közti pénzügyi 45

kötelezettségvállalást tartalmazta. 2004 és 2006 között a NFT keretében 1350 milliárd forint (750 millió Ft eu-s támogatás+ 600 millió Ft állami költségvetésből származó támogatás) állt rendelkezésre. Az NFT hosszú távú célkitűzése volt az életminőség javítása valamint az egy főre jutó jövedelem növelése. Ezek megvalósítására három specifikus célt írtak elő: -

Termelési környezet javítása, versenyképesség erősítése

-

Foglalkoztatottság növelés és a HR fejlesztése

-

Környezetvédelem, élhetőbb környezet Az NFT közel 18.000 projektet támogatott közel 700 milliárd Ft értékben. Főként

KKV-k, önkormányzatok, civil szervezetek kapták a támogatások java részét, de részesültek a támogatásokból többek között nagyvállalatok, egyházak, hátrányos helyzetű emberek, roma szervezetek és Kutató és Fejlesztő, turisztikai cégek is. (www.nfu.hu) A KTK alapján a támogatások felhasználása úgynevezett operatív programokon keresztül történik. Az Operatív programok az előbb leírt célkitűzéseket prioritás szerint, több évre hivatottak szolgálni. Az operatív programok négy részből állnak: prioritás definiálása, intézkedések leírása, pénzügyi terv és végrehajtás. 2004 és 2006 között 5 operatív program segítette a célok megvalósulását, ezek nevezetesen a következők: Agárés

Vidékfejlesztési

OP

(AVOP),

Gazdasági

Versenyképesség

OP

(GVOP),

Humánerőforrás-fejlesztés OP (HEFOP), Környezetvédelem és Infrastruktúra OP (KIOP), Regionális fejlesztés OP (ROP). Mivel az AVOP program kapcsolódik leginkább a vidékfejlesztéshez, így a továbbiakban csak ezt a programot fogom elemezni. Az AVOP-nak 2004 és 2006 között 3 fő prioritása volt, melyek a következők: a versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezőgazdaságban, az élelmiszerfeldolgozás modernizálása, vidéki térségek fejlesztése. Az AVOP csak az EMOGA Orientációs részlegéből valamint a HOPE-ből támogatható intézkedésekre terjed ki. Az AVOP több mint 7000 nyertes pályázatot támogatott közel 121 milliárd Ft értékben. Fontos elmondanom, hogy az AVOP vitte tovább a SAPARD célokat. (Kerek, Marselek, 2009) 3.2.3. Nemzeti Vidékfejlesztési Terv Az NVT az EMOGA Garanciarészlegéből

finanszírozott vidékfejlesztési

intézkedéseket tartalmazza. Meghatározza a rurális térségek fenntarthatóságát érintő 46

célokat, kijelöli a megvalósításukat szolgáló intézkedéseket, valamint a támogatható tevékenységeket. Továbbá meghatározza a támogatások igénybevételeinek szabályait. Az NVT nagy hangsúlyt fektetett a környezetvédelemre (környezetbarát mezőgazdasági termelés) és segítséget adott a kedvezőtlen adottságú területeken folytatott gazdasági tevékenységeknek. Mindezek mellett az NVT hozzájárult az életképesség javításához is. Az NVT keretében 80/20%-os volt az EU/ nemzeti társfinanszírozás. Az NVT intézkedései közül legjelentősebb az agrár-környezetgazdálkodás (AGK) támogatása volt, melyre összesen az 5 éves (2004-2008) program alatt mintegy 200 millió forintnyi támogatás került kifizetésre. (az utolsó két év a 2007 és 2013 közötti időszak forrásaiból került kifizetésre. Összességében az AGK-ra fordított összeg több mint 40%-át tette ki az NVT támogatott intézkedéseinek. 2. sz. grafikon: Magyarország agrár és vidékfejlesztési forrásai 2004 és 2006 között (millió euró)

Forrás: Ángyán, 2007: Agrár-környezetgazdálkodás és vidékfejlesztés az EU-ban és Magyarországon 20002013, p.52

Az NVT és az AVOP 3 évig szimultán működött (2004- 2006-ig). Ezen időszakot szemlélteti fenti ábra, melyből kiderül, hogy mind az NVT, mind az AVOP támogatásai évről évre nőttek. Megállapítom, hogy az AVOP támogatásai nagyobb arányban emelkedtek, mint az NVT. 2004 és 2006 között az agrár és vidékfejlesztési forrásokban az 1. Pilléres közvetlen és piaci alapú támogatások voltak a legmeghatározóbbak (kb. 60 %ban). 2007 és 2013 között a Strukturális Alapok támogatásainak igénybevételét az Új Magyarország Fejlesztési Terv (Foglalkoztatás és növekedés) teremtette meg. További támogatást kaptunk az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) és 47

Európai Halászati Alapból. A tervek és programok napjainkban is társfinanszírozási rendszerben működnek, mely azt jelenti, hogy a pénzügyi támogatások az unióból és a nemzeti forrásokból származnak. A jelenlegi tervezési ciklusban (2007-2013) a már korábban említett két új alap (az EMVA és az EHA) folyósítja a támogatásokat az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban és a Halászati Operatív Programban felvázolt intézkedések szerint. Az említett források megfelelő felhasználását előírások szerint monitoring bizottságok felügyelik. Az UMVP-t megelőző programok az agrárium és vidék gazdaságszerkezetének átalakulását szorgalmazták, de nagy és érdemi változást nem hoztak. A fejlesztéseket célzó pályázatok forrásigénye gyakran túllépte pénzügyi keretet, azonban a fő célok javarészt teljesültek. (Kerek, Marselek, 2009) Összességében kijelenthetem, hogy az előbbi programok segítségével számos fejlesztés valósult meg a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés területén. Közel 95 ezer gazdálkodó megélhetése vált könnyebbé a programok során, melyek főként a mezőgazdasági területek fenntartásához, beruházásokhoz vagy kieső jövedelmek pótlására irányultak. A programok egységesen szolgálták a versenyhátrányok leküzdését és a környezettudatosságot. Véleményem szerint a városi és vidéki térségek közti különbségek (jövedelem, oktatás, szolgáltatások, infrastruktúra) is mérséklődtek, mely talán a legfőbb eredmény lehet a magyar vidékfejlesztésben. Véleményem szerint a hosszú távú céloktól sajnos Magyarország még messze van, de köszönhetően az EU-s és hazai támogatásoknak, valamint egy átláthatóbb, kiszámíthatóbb és célokkal teli vidékpolitikának a kezdeti fejlesztések hatásai már érezhetőek a rurális térségeken is. Látványos és nagy eredményekre az EU-ban töltött kevés éveink és a szolid pénzügyi források miatt természetesen nem számíthatunk. A jelenlegi programidőszakban (2007-2013) a korábbi időszakban elért és kitűzött célokra kell fókuszálni. Ugy vélem, hogy a további javuláshoz bőséges erőfeszítésre van szükségünk a jövőben.

3.3. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program vagy rövidebb nevén ÚMVP sokunk számára ismerősen cseng. Ha nagy belföldi utazók vagyunk, vagy csak gyakran látogatjuk meg vidéki rokonainkat, akkor biztosan találkozhatunk tábla, kép vagy plakát 48

formájában az ÚMVP népies jegyeket hordozó bordó színű virág szimbólumával. A magyarok többség tudja, hogy az ÚMVP a vidék fejlődését hivatott támogatni. Egyik oldalon tisztában vagyunk vele, hogy ez a program a vidéki társadalom életszínvonalának növelését célozza, másik oldalon meg nem tudjunk, hogy mennyi fontos terület van még, amit az ÚMVP felölel és támogat. Ezért a továbbiakban szeretném bemutatni az ÚMVP céljait, stratégiáit valamint a 4 tengelyhez kapcsolódó intézkedéseit. Az ÚMVP-t beilleszthetjük egy az EU vidékpolitikáját tartalmazó hierarchikus háromszögbe, ahol a csúcson helyezkedik el az EMVA ezt követik a nemzeti stratégiák (Magyarországon: ÚMVP), majd a helyi vidékfejlesztési stratégiák következnek végül az egyes projektek szintjei „zárják a sort”. 2. sz. ábra: EU vidékpolitikáját ábrázoló hierarchikus háromszög EMVA

27 tagállam nemzeti stratégiájának szintje

Helyi Vidékfejlesztési Stratégiák szintje (M. O-n: 96 db)

Az egyes projektek szintjei

Forrás: Kerek - Marsekek, 2009, p.201

Az ÚMVP-t 2007 szeptemberében fogadta el az Európai Unió Vidékfejlesztési Bizottsága. Az ÚMVP-ben a magyar vidékfejlesztési program 2007-2013 közötti periódusára vonatkozó célkitűzéseit és ezek megvalósításához szükséges keretei találhatjuk meg. A lisszaboni és göteborgi elvekkel és elképzelésekkel egyetértésben kívánja elősegíteni a mezőgazdaság és a vidék fejlesztését, továbbá kijelöli azt a keretet, mely a vidék környezeti értékeinek és gazdaságának megtartásának valamint a vidéki társadalom kohéziójának fejlesztését hivatott elősegíteni. Továbbá kijelöli az agár és vidékfejlesztés irányait, céljait, eszközeit, pénzügyi forrásait. Mindezek mellett hazánk az Európai mezőgazdasági modellt kívánja követni, melyben a nagy szerepet játszik a környezetvédelem (élhető környezet) és fenntarthatóság. (Kerek, Marselek, 2009)

49

3. sz. táblázat: Magyarország rendelkezésére álló közösségi agrár és vidékfejlesztési támogatási keretek (millió euró) Támogatási cím Közvetlen támogatás Piaci támogatás Vidékfejlesztés Összesen 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 Öszesen

502 606 706 802 894 962 1087 5559

184 152 115 80 64 62 51 708

570 537 498 509 547 563 578 3802

1256 1295 1319 1391 1505 1587 1716 10069

Forrás: Ángyán, 2007, p. 39.

A fenti táblázatból kiderül, hogy a vidékfejlesztésre szánt támogatási keret évről évre ugyan nő, de a növekedés üteme minimális. A piaci támogatások, melyek magukba foglalják az intervenciót és az exporttámogatást 2010-től közepesen erős csökkenést mutatnak. A közvetlen támogatások mértékét EU-s rendeletek rögzítik. Korábban már volt róla szó, hogy az EU teljes költségvetésében a vidékpolitikára fordított összege közel 70 milliárd euró. Az EU-ban 2007-2013 ciklus 7 éve alatt átlagban 10 milliárd euró jut évente a vidékfejlesztésre. A táblázatból megállapítom, hogy Magyarországnak a vidékfejlesztésre évi átlagban kb. 550 eurónyi (150 milliárd forint) évről évre lassú ütemben növekvő európai forrás jut. Ehhez természetesen a 20%-os nemzeti társfinanszírozás is hozzáadódik (150 milliárd Ft+20%-os nemzeti társfinanszírozás= 180 milliárd Ft). Kalkulációm szerint, összességében a 7 év alatt Magyarország számára a vidékfejlesztésre fordítandó összeg közel 1300 milliárd forint. Mint az előzőekben kiderült, az EMVA a tagállamokban különféle vidékfejlesztési programokon keresztül működik. A stratégiák tengelyek szerint kerülnek megvalósításra. Az ÚMVP tengelyei egyfajta intézkedéscsomagok (több mint 40), melyek konkrét célokat tartalmaznak. A magyarországi 4 tengelyek közel azonos feladatot látnak el, mint a már korábban bemutatott EU 4 tengelyek Az Új Magyarország Vidékfejlesztési program teljes költségvetése 2096 milliárd forint, ami tartalmazza a támogatásokat illetve az EU-s és hazai forrásokat. A magyar vidékfejlesztéshez az ÚMVP közel 262 milliárd forinttal járul hozzá. .(Kruppa, 2010)

50

A táblázatból jól látszik, hogy az ÚMVP forrásainak több mint 75%-a származik az EMVA-tól. Elmondhatom, hogy az első és második tengelyek kapják a legnagyobb hangsúlyt ( 48% és 31%), mint a pénzügyi támogatás, mint a végrehajtandó feladatok terén. 4. sz. táblázat: Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) forrásai (€- ban) Intézkedéscsoport

Összes közpénzből történő hozzájárulás 2 384 995 192

Az EMVAhozzájárulás mértéke (%) 75

1 788 746 394

48%

II. tengely

1 522 337 357

80

1 217 869 885

31%

III. tengely

583 562 653

75

437 671 990

12%

IV. tengely

261 651 733

80

209 321 386

5%

Technikai segítségnyújtás Összesen

202 978 314

75

152 233 735

4%

3 805 843 392

100%

I. tengely

4 955 525 250

Az EMVA-ból nyújtott összeg

Tengelyek közti arány

Forrás: http://www.emva.hu/index.php?id=emva_leirasa&kat1=194, letöltés dátuma: 2010. november 10. 17:24

3.4. A tengelyekre és intézkedésekre vonatkozó elképzelések

A négy tengely közül kiemelkednek a mezőgazdasági üzemek korszerűsítését és az agrár-környezetgazdálkodást célzó projektek. Ezeknek a programok támogatásaihoz pályázatok útján lehet hozzájutni az arra jogosult személyeknek. (Kruppa, 2010) 3.4.1. A mezőgazdasági és erdészeti ágazat versenyképességének javítása (I. tengely)

Az első tengely akciói a termelés modernizációját, strukturális változásokat szolgálják. A modernizáció és az infrastruktúra jegyében a mező és erdőgazdálkodás technikai fejlesztéséhez HR javítását szolgáló intézkedések kapcsolódnak (képzések, fiatal gazdálkodók támogatása, korkedvezményes nyugdíj). Az intézkedések továbbá támogatják a gazdák összefogását (termelői csoportok) valamint esélyt kínálnak a kevésbé tőkeerős gazdaságoknak. E tengely keretein belül elengedhetetlen a mezőgazdaságban dolgozók tudásának bővítése, azért hogy versenyképességük és gazdálkodásuk fenntarthatósága javuljon. Képzések, előadások, tanfolyamok, bemutatók, tájékoztató programok segítik a gazdálkodókat tudásuk növelésében, új vállalkozások elindít ásásában. 51

Az elöregedés miatt, az agrárgazdaság hosszú távú működése nem biztos. A fiatalok innovációra fogékonyabbak és hozzáállásuk is pozitívabb, ezért cél a fiatal gazdálkodók segítése, abban, hogy céljaikat elérhessék (pl. önálló vállalkozás) A mezőgazdaságban dolgozók életkorszerkezete nem megfelelő, ezért fontos a fiatalok bevonása és az idősebb gazdák visszavonulásának elősegítése. Ezen intézkedések bevezetésével javulhatnak az üzemek hatékonysága, életképessége és versenyképessége. A korkedvezményes nyugdíj keretében az 55 év fölötti gazdák eladhatják vagy elajándékozhatják a tulajdonukban lévő gazdaságot, így egy meghatározott időszakig rendszeres juttatásban részesülnek. A korszerűsítési célok és az innováció is fontos szerepe miatt követelmény a technológiai hiányosságok leküzdése, EU-s szabványelvek, követelmények betartása. Az elmúlt időszakban a magyar erdők 40%-a magán kézbe került; a kevés tőke miatt az erdők állapota fokozatosan romlik, így szükségszerű a géppark modernizációja és faállomány nevelési akciók támogatása. A mezőgazdaság alacsony hozzáadott értékű termékeket állít elő, ezért fontos hogy a technikai és műszaki fejlesztésekkel olyan termékek (pl. bio produktumok) is gyárthatóak legyen, melyek magas minőségükkel ki tudják elégíteni a speciális fogyasztókat. A higiénia és az élelmiszerbiztonság továbbra is nélkülözhetetlen. (Kerek, Marselek, 2009)

3.4.2. A környezet és a vidék fejlesztése (II. Tengely)

A második tengely tartalmazza a környezetvédelmi intézkedéseket valamint az ésszerűbb földhasználat köré csoportosuló akciókat. A támogatások arra ösztönzik a gazdákat, hogy csökkentsék a környezetszennyezést, megőrizzék a biodiverzitást illetve segítsék az élővizek védelmét. A földhasználat megváltoztatása a környezetvédelem mellett a másik nélkülözhetetlen feladat. E tengely keretein belül fő cél a termelési szerkezet megfelelő kialakítása, a környezettudatosság a vidék foglalkoztatási és jövedelemszerzési lehetőségeinek javítása valamint a fenntartható táj megőrzése. Hazánkban mintegy 467 különleges természeti adottságú terület van, melyek összesen 1,41 millió hektárt tesznek ki. A Natura 2000 a védett természeti területekre összpontosít. A környezetvédelmi intézkedések legfőbb célja, hogy támogatást nyújtson 52

azon Natura 2000-es területeken történő gazdálkodásokhoz, ahol a madarak védelme és a vadonélő állatok védelme a feladat. Országos szinten szükség van a földhasználat racionálisabbá tételére. Hazánkban a termőföldekre veszélyt jelent az erózió vagy a szikesedés. A földhasználattal kapcsolatban legfőbb cél a vidék fenntartható fejlődésének biztosítása, környezet állapotának megőrzése, környezetvédelmi előírások betartása. Magyarország területének 20 %-a erdő, mely az európai átlagtól (34,2 %) igen csak elmarad. Az optimális 27%-ot csak erdősítéssel érhetjük el. Fontos elmondanom, hogy az erdősítés következtében megállítható a talajerózió, így természetesen cél az erdővel borított területek növelése. A termelésből kivont területek erdősítése fontos szerepet játszhatnak a jövőben, kivéve a védett természetvédelmi és a Natura 2000 alatt álló területeket. A hazai erdők több mint 40%-a van privát tulajdonban. A magánerdők több mint 90%-ában nem folyik erdőgazdálkodás, melynek következtében az ökológiai és gazdasági állapotuk folyamatosan romlik. A rövidtávú haszon helyett az ideális erdőgazdálkodásra kellene koncentrálni. 5 éven belül körülbelül 2000 hektárnyi területen pusztítottak erdőtüzek, több mint 5000 hektáron voltak egyéb károk (aszály, víz, szél, fagy, hó, rovar). Az ÚMVP előtt nem igen voltak az erdőkárok mérséklésére vonatkozó intézkedések, ha volt is néhány az is csak nagyon ritkán, és csak legnagyobb erdőgazdálkodóknak jutottak el. Számos intézkedés erdővédelmi infrastruktúra kialakítását, valamint erdőtűz monitoring rendszer kiépítését szorgalmazza. Ahogy már korábban is említettem a magánerdők állapota folyamatosan romlik. Felismerve a folyamatot, már bevezetésre került néhány intézkedést, melyek körülbelül 2000 hektárnyi területet érintettek. A cél az erdők természetességének javítása, biológiai sokféleségük megőrzése, egészségi állapotuk javítása. Nagyon fontos megemlítenem, hogy a fontos cél az, hogy a legkevesebb károsítás nélkül elérni a maximális hasznot. (Kerek, Marselek, 2009)

53

3.4.3 A vidéki élet minőségének és a vidéki gazdaság diverzifikálása (III. tengely)

A vidéki gazdaság fejlődését elősegítő intézkedések: a) Mikro vállalatok létrehozásának és fejlesztésének támogatása Egyértelmű cél a vidéki kistérségekben új mikro vállalkozások létrehozása, illetve műszaki és technológiai segítségnyújtás a már meg lévőknek. Mindezek a folyamatok sikeresen hozzájárulhatnak a versenyképességhez, az innovációhoz, valamint munkahelyek megtartásához és létrehozáshoz. b) Turisztikai tevékenységek ösztönzése Elengedhetetlen feladat a falusi agro-és ökoturisztikai fejlesztések, beruházások valamint infrastrukturális feltételek javítása. A vidéki térségek életminőségének javítását célzó intézkedések: a) Falumegújítás és fejlesztés Települések, vidéki lakókörnyezet modernizálása, felújítása az elsődleges cél; másodlagos cél a helyi piacok felújítása és kialakítása. b) Vidéki örökség megőrzése Cél a települések kulturális örökségeinek fenntartása, megőrzése, településkép javítása, környezet állapotának javítása, helyi identitás megőrzése, kistérségek vonzóbbá tétele. A támogatásokra minden 5 ezer fő alatti vagy 100 fő/km² falu jogosult, kivéve Budapest agglomerációjába eső településeket. (A megújuló vidék útján tájékoztató az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program III. tengelyéről, 2008)

3.4.4. A LEADER (IV. tengely)

A LEADER a következő elemekből tevődik össze: • Jól azonosított vidéki területre koncentráló helyi fejlesztési stratégiák • Helyi akciócsoportok • Alulról felfelé építkező megközelítés a helyi akciócsoportok helyi fejlesztési stratégiáik kidolgozására • A stratégia multiszektoriális végrehajtása • Innovatív megközelítés • Együttműködési projektek 54

A LEADER program regisztrációs időszaka 2007 októberében lezárult. Eredményként mondható el, hogy sikerült Magyarország teljes vidéki területét átfogni, körülbelül 3020 települést és több mint 12 ezer szervezetet. A helyi közösségeknek (összesen, országszerte 96 db, melyek kizárólag 10 ezer fő alatti településekből állhat) 4 hónap alatt kellett kidolgozniuk a helyi vidékfejlesztési stratégiájukat (HVS). Ez után a ÚMVP Irányító Hatóság választotta ki azt a 50-70 közösséget, melyek a LEADER csoport tagjává válva megvalósíthatják az elfogadott stratégiát. (Kerek Zoltán, Marselek Sándor, 2009) „A legsikeresebb uniós vidékfejlesztési kezdeményezés célja a térségi belső erőforrások fenntartható és innovatív felhasználása, az aktív vidéki szereplők közötti együttműködés megalapozása, a fenntartható helyi fejlesztési stratégiák előkészítése és megvalósítása. A hazai és nemzetközi régiók, térségek és települések közötti együttműködések különböző formáinak támogatása a hasonló adottságú, hasonló problémákkal szembenéző területeket kovácsolja össze, a máshol működő jó gyakorlatok átvétele, a közös gondolkodás megkönnyíti a felzárkózást Európához.” (www.umvp.eu) Az Új Magyarország vidékfejlesztési Program eddigi nagy eredménye, hogy a kifizetések felgyorsultak, ez azt szolgálta, hogy a kérelmezők gyorsabban juthattak hozzá a nekik megítélt támogatásokhoz. 2007 és 2008-ban számos egymással párhuzamos intézkedés indult el, melyre a kifizető ügynökség az Nemzeti Vidékfejlesztési Hivatal nem tudott kellő képen felkészülni, mivel rengeteg kérelmet kellett kezelniük. Ezért 2009 első félévében nem nyíltak meg újabb intézkedések, a hangsúly a már benyújtott és kifizetésben lévő

kérelmeken

volt.

2009

második

felében

újabb

jogcímek

nyíltak

meg.

Apparátusnövekedés és az elektronikus kérelemkezelés miatt az NVH adminisztrációs munkái csökkentek, így az EU-s támogatások kifizetése gyorsabban zajlott. 2009 második felétől az ÚMVP támogatásaira csak elektronikus úton lehet pályázni. (Gazdasági Rádió,2009) Mivel az ÚMVP friss félidei értékeléséről (elért eredmények, statisztikák, stb.) még nem lehet pontos információkat szerezni, így az alábbi adatok álltak csak rendelkezésemre, melyből megállapítom, hogy, a 123 ezer benyújtott támogatási kérelemből 54 600 db-ot támogattak, és a 605 milliárd Ft-os megítélt keretből mintegy 221 milliárd Ft került ténylegesen kifizetésre. A mint korábban is kiderült az ÚMVP fő prioritásai az első és a 2. tengelyek, melyek a táblázatból jól látszanak; a beérkezett támogatási kérelmek 39%-a a 55

versenyképességre (I. tengely), míg a beérkezett támogatási kérelmek 48 %-a a környezetvédelemre (II. tengely) irányul. A 3. tengelyre a vidékfejlesztésre irányul a beérkezett támogatási kérelmek mintegy 10%- a. Fontos megjegyeznem, hogy a vidékfejlesztést támogató engedélyezz kifizetések összege meghaladja a környezetvédelme szánt engedélyezett kifizetések összegét, annak ellenére, hogy a beérkezett támogatási kérelmek közel a fele a környezetvédelemre irányul. Ez véleményem szerint annak tudható be, hogy a vidékfejlesztés keretében támogatott beruházások sokkal költségigényesebbek. A kérelmek csak 0,1 %-ban irányulnak a Technikai Segítségnyújtásra (röviden: olyan országos non-profit, szakmai szervezetek, közhasznú alapítványok igényelhetik, akik az ÚMVP munkáját maximalizálhatják, segíthetik. Tevékenységek kiterjednek a kapacitás kiépítésére, a hálózatfejlesztésre, a Monitoring Bizottság működtetésére, a projektkérelmek elbírálására, tanácsadásra és, a promócióra és reklámra, az értékelésre, stb.) Míg a TS a kérelmek között alig szerepel, addig a versenyképesség mögött a 2. Helyen áll, azaz 11%al részesül az összesen kifizetett összegekből. Arányaiban nézve óriási összegek mennek a TS- ra irányuló egyes kérelmekre. 5. sz. táblázat: ÚMVP elért eredményei,2010. február

ÚMVP 2010.02.09.

Beérkezett támogatási kérelmek száma(db)

Versenyképesség

Támogatott támogatási kérelmek

száma(db) összeg száma összege(Mrd (Mrd (db) Ft) Ft)

48 000

32 700

452

Környezetvédelem

59 100

17 000

18,5

Vidékfejlesztés

12 300

4 700

65

Leader

4 269

96

27,7

113

101

41

123 800

54 600

605

TS

Engedélyezett kifizetés összesen

26 300 16 836 3 338 671 750 47 900

173 8,5 11,2 4 24,2

Forrás: Tóth Balázs: Új Magyarország Vidékfejlesztési Program megvalósítása, Uniós források a mezőgazdaság és a vidék fejlesztésére

56

221

IV. A magyar soros EU elnökség időszaka

4.1.Soros EU elnökség bemutatása EU és magyar szemszögből. Magyarország 2011 első felében újabb állomáshoz érkezik, ez az állomás nem más, mint az Európai Unió soros elnökségi posztja. Ebben a hat hónapos periódusban hazánk újabb kihívásokkal és feladatokkal teli időszak elé néz. „A Lisszaboni Szerződésben (2009. december) az EU 27 tagállama rögzítette, hogy a jelenlegi hathavonta cserélődő elnöki rendszert ún. „trió elnökségre” kívánja felváltani. A módosítás nem érinti a tagállamok saját elnökségét, egy állam továbbra is hat hónapig áll majd a Tanács élén, de a három egymást követő tagállamnak a jövőben kötelessége lesz közös, 18 hónapra szóló programot kialakítani. A változtatás célja, hogy biztosítsák az ügyek folyamatosságát. Bár akkor a Lisszaboni Szerződés jövője még bizonytalan volt, a módosítás már 2009-ben is érvényes volt, mivel a tagállamok 2006-ban a Tanács ügyrendjébe beemelték a szükséges változtatásokat. Az első triót 2007. január 1jétől Németország, Portugália és Szlovénia adta.” (www.euractiv.hu) A soros elnökség az Európai Unió Tanácsához (Tanács) köthető és érdemben nem befolyásolja a Bizottság és a Parlament működését. Az elnökséget betöltő állam adja a Tanács,

a

COREPER

(tanácsüléseket

elkészítő),

szakbizottságok

valamint

a

munkacsoportok elnökeit. Az elnökség központi feladata az EU csúcstalálkozóinak megszervezése, továbbá az elnökség képviseli az EU-t a harmadik országokkal és egyéb intézményekkel szemben. Az elnökség nagyon fontos szerepet tölt be az Unióban. A feladatok jórészt protokollárisnak és kis volumenűnek tűnhetnek, de igazából, ezek azok a tevékenységek melyek a biztos hátterét és politikai irányvonalát adják az EU-nak. Fontos leszögezzem, hogy a soros elnökség minden esetben az Európai Uniót képviseli, és nem a saját államát, ezért az ülésen részt vesz az elnökséget betöltő tagállam egy másik képviselője is, aki felelőssége alá tartozik a nemzeti érdekek nagyarányú és hosszú távú érvényesítése. Következetesség és hatékonyság jegyében az elnökséget betöltő államok 2020-ig, ahogy már említettem, hármasával egyfajta „trióban” működnek együtt. A trióban való működés lehetőséget ad arra, hogy a három tagország együttműködjön a célokban, stratégiában és a féléves perióduson túlmutató kérdésekben, illetve lehetelőséget ad arra, hogy

segítsék

egymás

a

felkészülésben.

http://www.euractiv.hu/intezmenyek-

jovo/linkdossziek/magyarorszag-eu-elnoksege-000086 2010-11-20,18:18 57

A sorsos elnökség során, mint minden más soros elnökségi posztot betöltő állam, úgy hazánk is politikai, diplomáciai, szakmai és kommunikációs feladatokat lát el, ezért sokkal jobban a figyelem középpontjába kerülünk és országunk megítélése is sokat nőhet. Az elnökségnek meghatározó feladata van abban, hogy milyen ügyek és prioritások kerüljenek előtérbe. Noha a prioritások nagy része „öröklött”, de ugyanakkor a soros elnökségünk szem előtt tarthatja a saját külpolitikai és hagyományos belpolitikai kérdéseit, így egy új irányt adhat az együttműködésnek. Gondoljunk csak bele, mekkora felelősséget, kihívást és mennyi lehetőségeket nyújt számunkra ez a periódus. Fél éven át irányíthatjuk az EU-t és biztosíthatjuk annak folyamatos működését. Magyarország Spanyolországgal és Belgiummal alkot triót, melyet a magyar külügyminisztérium egy igen jó csoportnak tart, mivel 2 tapasztalt államról van szó és a három ország érdekei sem térnek el nagyon egymástól (és azoktól az érdekektől sem, melyet hazánk a szakpolitikában képviselni szokott). A trióból Spanyolország foglalta el elsőként az elnöki posztot (2010. Január) majd 2010 júliusában Belgium következett. (KüM EU Tájékoztató Szolgálat és az EU Elnökségi Koordinációs és Jogi Főosztály együttműködésében, 2010)

4.2. Magyar célok, stratégiák, elképzelések A spanyol-belga- magyar trió elnökségi programja két részből áll: stratégiai keret, mely a trió legfőbb politikai céljait foglalja össze; operatív program, mely a stratégiák részletes kifejtését tartalmazza. A triumvirátus prioritásai röviden a következők: •

a gazdaságpolitika összehangolása, lisszaboni stratégia felülvizsgálata, EU

versenyképességének és gazdasági növekedésének emelése, •

a pénzügyi keret felülvizsgálata és a következő financiális keret kidolgozása,

•

az energiabiztonság, éghajlatváltozás elleni küzdelem, mexikói és koppenhágai

klímakonferenciák utógondozása, •

nyitottabb, hatékonyabb Európa,

•

aktív állampolgárság,

•

térségfejlesztésre vonatkozó többéves terv elkészítése (stockholmi program),

Románia és Bulgária csatlakozása a schengeni övezethez, •

természeti

erőforrások

fenntartható

modernizálása, Duna-stratégia elfogadása, 58

használata,

közös

vízpolitika

•

közös agrár és halászati politika reformja 2013 után ,

•

bővítési folyamatok folytatása, főként Horvátország csatlakozása az EU-hoz.

(KüM EU Tájékoztató Szolgálat és az EU Elnökségi Koordinációs és Jogi Főosztály együttműködésében, 2010) Jelenleg folyik a magyar soros EU elnökségi program „finomhangolása”. Várhatóan a napokban mutatják be a programot. (www.inforadio.hu) A magyar elnökség programjának tartalma nagyrészt az Európai Unió által erősen megszabott és ellenőrzött. A már most előre látható témák az Unió működéséből, a már éppen zajló folyamatokból és a tárgyalás alatt álló jogszabályokból keletkeznek. A magyar Külügyminisztériumi szakállamtitkár véleménye szerint Magyarországnak mintegy 15 százaléknyi mozgástere lesz majd a soros elnökség ideje alatt, tehát körülbelül 85 százalékban kötött az elnökségi program, mely Magyarországra vár. Magyarország a civilekkel készül az EU 2011-es soros elnökségi posztjára. A félév alatt Magyarországnak számos lehetőségei lesznek az országimázsának fejlesztésére, és bizonyos magyar prioritások építésére is. Úgymond, az Európai Unió „megkötése” révén Magyarország számos témát prioritásként kezel majd, melyek a 2011-es időszakra fognak esni. A prioritások alapján meg szeretnék említeni néhány témát, mellyel Magyarország foglalkozni fog az EU soros elnöksége alatt. Elmondhatom azt, hogy Magyarországnak sok „teendője” lesz majd a soros elnöksége időszaka alatt, melyek rövid jellemzésre az alábbiakban térek ki. (www.euractiv.hu) 2010. november 17.-én Magyarország miniszterelnöke az Európai Bizottság sajtókonferenciáján vett rész Brüsszelben, ahol a magyar EU elnökség terveiről egyeztetett és ismertette azokat. Az európai Unió egy újabb hét éves tervet fog készíteni, melynek várható időpontja 2013 vége, viszont a tagállamok már várhatóan 2011 elejétől meg fogják indítani azt a vitasorozatot mely majd a költségvetési keretekről fog szólni. Az EU ebből a költségvetési keretből finanszírozza a közös agrár és kohéziós politikát is. Tehát részben Magyarország kezébe lesz a költségvetési/ pénzügyi terv előkészítése illetve megtervezése, ideértve a KAP és a kohéziós politika reformjait is. Továbbá nekünk kell bevezetni a gazdasági félév fogalmát (tagállamok bemutatják költségvetésük főbb elemeit, amit a 27-ek megvitatnak), nekünk kellene lezárni a gazdaságpolitikák részletesebb egyeztetéséről szóló folyamatokat. Útjára kell bocsájtanunk a 2020-as versenyképességi stratégiát. (Népszabadság, 2010. November. 18.-ai száma)

59

Véleményem szerint a magyarországi soros elnökséghez hozzá tartoznak az egyéb területeket érintő kérdések, ezeket a következőkben szeretném kiemelni. Ezek a területek nem tartoznak a vidékfejlesztés témakörébe, de úgy gondolom, hogy a téma aktualitása és a teljesség igénye miatt ezek leírásától nem tekinthetek el. Várhatóan fontos kérdés lehet (nemcsak Magyarország számára) a nyugat-balkáni országok, nevezetesen Horvátország és Macedónia csatlakozása az Európai Unióhoz. A várt dátum, elemzők szerint 2011-re esik. Mivel a magyar külpolitikai életben eddig is fontos volt a Nyugat balkán politikája így elmondhatjuk azt, hogy ez kiemelten fontos figyelmet kaphat 2011-től. Viszont azt nehéz megmondani, hogy mely országokkal fogunk csatlakozási tárgyalásokat folytatni. Fontos kérdésnek ígérkezik Magyarország számára a román illetve a bolgár kérdés, hiszen a jövőben fog eldőlni az, hogy Románia és Bulgária valóban felkészült-e a schengeni övezethez való csatlakozáshoz. A mai állás szerint mindkét országnak van még mit javítani, főként a korrupciós megítélés szintjén. Magyarország segíteni fog nekik a csatlakozásban, de ez csak akkor lehetséges, ha valóban megfelelnek az előírt schengeni kritériumoknak. Ahogy már a fentiekben is kitértem rá, körülbelül 15%-ban kap Magyarország szabad kezet a soros elnökség alatt. Fontos az, hogy ezt a 15%-ot Magyarország olyan témákkal töltse ki, melyek az emberek hétköznapi életét érintik. „A feladatokat természetesen ki kell majd egészíteni egy magyar színnel” (Iván Gábor, volt Külügyminisztériumi szakállamtitkár). Míg hónapokkal ezelőtt úgy gondoltuk, hogy elég, ha Magyarország „jól viselkedik” és előhúzunk néhány speciális magyar témát, például a kulturális sokszínűség kérdését vagy a Duna-stratégiát. Mára láthatjuk, hogy a program teljesen megváltozott követve az eltérő EU-s véleményeket és kompromisszumokat. (Népszabadság, 2010. November. 18.-ai száma) Országunk, mint az európai Unió fiatal tagja, az elmúlt években rengeteg tapasztalatot szerzet. A 2011-es soros EU elnökség Magyarország számára egy újabb próbatétel lesz. Csak rajtunk múlik, hogyan húzunk hasznot a soros EU elnökség időszakából, miként fejlesztjük a rólunk kialakult képet. Magyarország ezen időszak alatt nagyarányú fejlődésen mehet keresztül, mely minden gazdasági szegmenset is megérinthet. Néhány ország vakmerő célokat, míg mások az óvatosság miatt, kevés komoly célt tűztek ki az elnökségük alatt. Nekünk az arany középutat kell megtalálni és olyan célokat kitűzni, melyek reálisan megvalósíthatóak. Magyarországnak nem szabad a soros elnökség alatt radikálisan magyar érdekeket képviselni. hiszen mint egy soros elnöknek 60

Európa egészének az érdekeit kell szem előtt tartani és össze fogást biztosítani a tagállamok számára. Nem szabad az, hogy az országimázsunkon bármilyen csorba ejtődjön. Manapság talán az előbb említett túlzott nemzeti önérdek képviselete látszik a legnagyobb veszélyforrásnak.

4.3. A magyar vidékfejlesztési politika lehetséges kitörési pontjai a magyar soros EU elnökség időszakában és az elnökségen kívül

A spanyol- belga- magyar trió elnökségi programját 2009. december 7.-én hagyta jóvá az Általános Ügyek Tanácsa. A vidékfejlesztésről sajnos nem sok szó esik a trió programjában. A közel 90 oldala Tanács 18 hónapjáról szóló programjában is csak a következőket találtam a vidékfejlesztés címszó alatt: „A három elnökség a hátrányos helyzetű térségek új meghatározását illetően az ezzel kapcsolatos közleményt követő intézkedéseket hoz és hozzálát a jogalkotási javaslat elkészítéséhez, amely benyújtására a tervek szerint 2010 második felében kerül majd sor. A területi menetrend végrehajtását szolgáló első cselekvési programmal összhangban 2010 folyamán munkálkodni kell az említett program kötelező végrehajtási szintjének meghatározásán.” (az Európai Unió Tanácsa, 2009) A következőkben szeretném kiemelni azokat a területeket, melyek fontosak lehetnek a soros elnökség időszaka alatt is. Az alábbiakban részletezett programok szerepelnek az ÚMVP-ben, de úgy gondolom, hogy ezek a területek elengedhetetlenek lesznek mind az elnökség, mind a jövőbeli időszakokban.

Vidéki vállalkozásfejlesztés elősegítése: Sok vidéki település egyik legmeghatározóbb problémája az, hogy országos átlagnál is lényegesen magasabb a munkanélküliek száma. (a lakosság körülbelül 57%-a munkanélküli) Szintén meghatározó probléma, hogy a gazdasági aktivitás igen alacsony. Manapság vidéken kevés a vállalkozás, ha van is azok is többsége mikro vállalat. Az új vállalkozások kialakítását a szakképzettség és a tőke hiánya is generálja. Cél a kisvállalkozások megerősítése, az innováció növelése annak érdekében, hogy nőjön a vidék gazdasági potenciálja, amely az életszínvonalra is hatással van. Ez hosszú távon

61

csökkentheti az elvándorlást, hiszen nincs jelentős ok a távozásra. Fontos lenne helyi fórumokat szervezni, ahol a tájékoztatás kapná az elsődleges feladatot. (Bíró, 2007) Falumegújulás felgyorsítása: Ahhoz, hogy az életszínvonal javulni tudjon elengedhetetlen az ápolt és higiénikus lakáskörnyezet megteremtése. A házak, közterek megújulása nemcsak az életminőség javulást eredményezné, hanem elősegítené a vidéki vonzerőt a turizmus számára. Magyarország célul tűzhetné ki a 2011-es soros elnöksége alatt a falvak településképének illetve környezetének javulását. Fontos az, hogy a megújulás során ne tűnjenek el a jellegzetes vidéki értékek; megmaradjon a mezőgazdasági termelés, régi turisztikailag fontos épületek, közterek stb. Ezek miatt egy olyan megújulási terv elkészítése szükséges, mely célul tűzi ki a modernizációt, de ugyanakkor meghagyja a régi értékeket. Elengedhetetlen az, hogy az épületek ne csak funkcionálisan, hanem esztétikailag is élményt nyújtsanak a falu lakóinak. A falu-felújítási projektek finanszírozása elsősorban Európai Uniós támogatásokból történik, de gyakran adnak támogatást helyi szervezetek is. A közösség részvételére nagy hangsúlyt kell fektetni a megújítás során a munkahelytermés végett. (Bíró, 2007) Falui turizmus javítása: Egy vidéki kistelepülés számára az egyik legfontosabb többletjövedelem a turizmus, ezért ennek fellendítése kiemelten fontos az életkörülmény javítása céljából. Emellett a turizmusból származó többletjövedelem erősítheti a gazdaságot, csökkentheti a területi-gazdasági hátrányokat. Persze a turizmus fejlődése nem lehet gyógyír az összes falusi problémája, de megállapítható, hogy ezen a téren vannak még hiányosságok. Célul tűzhetnénk ki a 2011-es soros EU elnökség alatt is a minőségi szolgáltatásokat nyújtó falusi szálláshelyek építését, valamint a működő szolgáltatások és szálláshelyek fejlesztését. (Bíró, 2007) Megújuló energiaforrások kiaknázása: A jövőben nagy lesz az energetikai cél a biomasszára és a belőle előállított bioenergiára.

A bioenergia felhasználása számos

gazdasági

területen

érhet

el

eredményeket, például a mezőgazdasági termékeknek is képes új értékesítési lehetőségeket teremteni, de az energiapolitika és környezetvédelem számára is csak előnyös lehet. A megújuló energiaforrásokkal működő termelési rendszerek magasabb hozzáadott értékű termékek előállítását teszik lehetővé. Manapság a megtermelt biomassza csak elenyésző hányadát hasznosítjuk (betakarított gabona tönkremegy, majd elégetésre kerül). A 62

szaktudás hiánya mellett nagy problémát okoz az, hogy ezek a beruházások meglehetősen drágák. A LEADER programon keresztül például lehetővé válhat egy megújuló energiát előállító létesítmény beruházása. (Bíró, 2007) Szolgáltatások listájának bővítése, fejlesztése: Számos vidéki kistelepülésen nehezen lehet hozzáférni (sőt gyakran nem is lehet) az alapvető szolgáltatásokhoz. Pénz híján megszűnnek az önálló szolgáltatások (posta, művelődési intézmények stb.) és más szolgáltatások (ügyintézés, tanácsadás) elérése is nehézkessé

válik.

E

problémák

megoldására

kiváló

kezdeményezés

a

helyi

szolgáltatóházak létrehozása, melyekben néhány alapvető közszolgáltatás olcsóbban és egy helyen áll rendelkezésre. Nagy lehetősség lehetne Magyarország számára az EU elnökség során is hogy az önkormányzatok segítségével és vállalkozók bevonásával olyan tereket alakítsanak ki, amelyek egy helyen biztosítanak néhány szolgáltatást. Ilyen szolgáltatás a posta, az irodai szolgáltatások, az internet-hozzáférés, az újságárusítás, a totó-lottó vagy a gyógyszer megvásárlás biztosítása. A szolgáltatóházakat érdemes olyan üres épületekben elhelyezni, amelyek a falu központjában találhatók, és amelyet minden falubeli könnyen meg tud közelíteni. Ezeknek a fenntartási költségét az önkormányzatok állnák majd. Viszont megoldást jelenthet, ha ezeket a szolgáltatóházakat kiegészítik különféle butikokkal, boltokkal, gyerekfoglalkozások, turizmussal melyek az egész lényegét jobbá teszik. Cél az lehetne a soros EU elnökség alatt is, hogy minél több ilyen szolgáltatóház épüljön országszerte, főként azokban a falvakban, ahol tényleg szükséges. (Bíró, 2007) Az együttműködés fontossága a vidékfejlesztésben: A vidékfejlesztésre és nem mellesleg a LEADER-re is igaz, hogy az nem merülnek ki pusztán előírt pályázatok vagy gazdasági célok elérésében. A vidékfejlesztésnek és a LEADER akciócsoportoknak is olyan folyamatnak kell lennie, amely erősíti a helyi emberi és közösségi erőforrásokat és az innovációt. Elengedhetetlen az, hogy az emberek céltudatosan és hatékonyan tudjanak együttműködni egymással; ez lehet az alapvető kulcsa a vidékfejlesztésnek, hiszen lehet egy program bármilyen jó, ha nincsen meg az együttműködés. Az együttműködéssel, a helyi közösségek, az eddiginél nagyobb hatással lehetnek saját sorsukra. Ha az állam képes lesz megteremteni a vidék fejlesztésének kereteit, és ha a helyi közösségek helyesen tudják majd kijelölni a környezetük fő fejlesztési irányait, abban az esetben ők maguk (vidéki települések lakói) járulhatnak hozzá társadalmi életszínvonal esélyeik növeléséhez, valamint a jobban élhető környezetük megteremtéséhez. (Bíró, 2007) 63

Az eddig leírtak nagyon hatékony célok lehetnének a 2011-es magyar soros EU elnökég alatt. Sajnos az eddigi magyar politika nem sokat beszél a vidékfejlesztésről a soros elnökség alatt, holott mint a fentiekből is kiderült ez egy nagyon fontos politikai feladat lenne. A vidékfejlesztés adja a legnagyobb lehetőséget arra, hogy az életminőség javuljon. Véleményem szerint, az életszínvonal javulásán is múlhat az, hogy Magyarország mennyire lesz majd kellőképpen erős és politikailag pozitívan megítélt az EU-ban.

V. Befejezés A vidékfejlesztés évről évre, reformokról reformokra vált fontos szakpolitikává az európai unión belül. Az 1950-es évektől még ténylegesen nem létezett, fokozatosan kezdett egyre jelen lenni a Közös Agrárpolitikában és a mindennapi gazdasági és politikai életben. Először a mezőgazdasággal folytatott szoros kapcsolatot, az akkori politikák a mezőgazdaság fejlődésében látták a vidékfejlesztést. Ahogy az agrárgazdasági rendszer fejlődött úgy bontakozott ki a vidékfejlesztés; a KAP reformjainak köszönhetően egyre jobban kezdett teret hódítani a mezőgazdaság többfunkciós (multifunkcionális) modellje, melyben a termelés mellett nagyobb hangsúlyt kaptak a nem termeléshez kötődő funkciók (környezetvédelem, fenntarthatóság,) Ennek értelmében a már integrált politikává váló mezőgazdasági politika a különböző szakpolitikai ágakkal (pl. környezetvédelem) nagy arányban járult hozzá a rurális térségek fejlődéséhez. Az 1996-os Cork-i deklaráció mérföldkőnek számít a vidékfejlesztés fejlődésben, hiszen először hangsúlyozta a vidékfejlesztés elengedhetetlen szerepét a KAP-on belül, továbbá kiemelte, a fenntartható vidékfejlesztés óriási szerepét. A legfontosabb állomás a Berlini csúcs volt, melyen a vidékfejlesztés a KAP második pilléréve vált. Ettől az időszaktól kezdve beszélhetünk ténylegesen modern alapokon nyugvó, szervezett és egységes

vidékfejlesztésről,

amely szerencsére

a

vidékfejlesztést

nem

csak

a

mezőgazdaság fejlesztésében látja. Körülbelül az ezredforduló óta kap nagyobb hangsúlyt a vidékfejlesztésben a környezetvédelem, szolgáltatások és ipar fejlesztése valamint a fenntartható fejlődés Az Európai Unió lakosságának több mint a fele vidéki kistérségekben el, ezért manapság, véleményem szerint nélkülözhetetlen egy olyan hatékony vidékfejlesztési politika, mely e vidéki emberek életszínvonalát hivatott javítani. Az EU mára már pontosan felismerte azt, hogy a hatékony vidékpolitika lehet az egyik kulcsa a fokozatos 64

fejlődésnek és a modernizációnak, így az EU a vidékfejlesztési támogatásokra egyre nagyobb hangsúlyt fektet, melynek következtében a vidék fejlesztésére szánt támogatási keret évről évre emelkedik. Ezen intézkedések támogatásához, minden tagország a saját nemzeti stratégiájukon keresztül juthat hozzá. A vidékfejlesztés 4 pillére, illetve tengelye magába foglalja mindazok a tevékenységeket, célokat, eszközöket, mely a sikeres vidékfejlesztés alapja. A 2007-2013 közötti időszak egy olyan periódus lehet az Európai Unió gazdasági és politikai életében, melyben hosszú távú célok és tervek valósulhatnak meg mind a vidékfejlesztés, mind egyéb más politikai ágak területén. Ez az időszak 2010-ben ugyan rövid távúnak tekinthető, de az általános célok egyértelműen hosszú távúak. Véleményem szerint a vidékfejlesztés hatékonyságában elengedhetetlen a vidékpolitika mellett a vidéki társadalom szerepe. A helyi lakosság, civil szervezetek összefogására is nagy szükség van. Álláspontom szerint főként Magyarországon a társadalom mentalitás és szemléletbeli változásra lenne a legnagyobb szükség a siker érdekében. A vidéken élő embereknek fel kellene ismerni a modernizáció, fejlődés nélkülözhetetlen szerepét, gondolva a jövő generációira és a fenntarthatóságra. Akceptálni kellene az új technológiákat (mezőgazdasági innovatív eszközök, modern gépek, stb.) és a hozzájuk szükséges háttérelemeket, továbbá meg kellene érteni a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés fontosságát; el kellene fogadni a különböző környezetvédelmi, mezőgazdasági, társadalmi szabályokat és előírásokat. A vidéki lakosságnak tennie is kell valamit a fejlődésért nem szabad csak a vidékfejlesztéstől várni a segítséget. Az előbbi elemek elfogadását nem várhatjuk el az idősebb generációktól, véleményem szerint nekünk, fiatalabb generációnak kellene már most olyan szemléletben gondolkozni, mely a jövő szempontjából pontosan tudja és megérti a vidékfejlesztés és a hozzá szorosan kapcsolódó szakpolitikák (pl. környezetvédelem) szükségességét. Az én generációm számára a fenntartható vidékfejlesztés gondolatának fontossága alapkövetelmény, így a jövőben létrejöhetne egy még hatékonyabban működő és szélesebb körben elfogadott vidékfejlesztési politika.

65

Irodalomjegyzék: Könyvek: Ángyán József (2007): Agrár-környezetgazdálkodás és vidékfejlesztés az Európai Unióban és Magyarországon (2000-2013), in: Elek Sándor (2007): Agrárpolitika- vidékpolitika, Scientia Kiadó, Kolozsvár, p. 47, 48. Bernek Ágnes (2004): Az Európai Unió, Cartographia, Budapest, p. 94. Bíró Nagy András (2007): Túl a magyar ugaron, Demos Magyarország, Budapest, p. 48-61 Faragó László (2001): A területfejlesztéssel és területi tervezéssel kapcsolatos uniós fogalmak tartalma és használata, in: Kovács Teréz (2003): Vidékfejlesztési politika, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, p. 74. Halmai Péter (2002): Az Európai Unió agrárrendszere, Mezőgazda Kiadó, Budapest, p.182-184, 186-191, 194-197, 200, 207-210 Halmai Péter (2005): Közös agrárpolitika, in: Kende Tamás, Szűcs Tamás (2005): Bevezetés az Európai Unió politikáiba, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest, p. 864. Horváth Zoltán (2007): Kézikönyv az Európai Unióról, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, p. 361-364 Káldyné Esze Magdolna, Kruppa Éva, Ferkelt Balázs, Takács Gábor (2010): Integrálódó Európa II., Perfekt Kiadó, Budapest, p. 208, 209, 219 Kerek Zoltán, Marselek Sándor (2009): A vidékfejlesztés gyakorlata, lehetőségek, intézkedések, Szaktudás Kiadó, Budapest, p. 11,12, 14, 141-155, 166-192 Kovács Teréz (2003): Vidékfejlesztési politika, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, p.19-26, 65-69, 74-80 Láng István (1997): A magyar mezőgazdaság fenntartható fejlődése előadás, in: Kovács Teréz (2003): Vidékfejlesztési politika, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, p. 66 Tanító Dezső szerk. (2010. 7. szám): Agrárgazdasági Információk, agrárgazdasági Kutató Intézet, Budapest, p. 15, 60. Tóth Elemér (2002): Az agrárgazdaság átalakuló és lehetséges szerepe a vidéki foglalkoztatásban, in: Kovács Teréz (2003): Vidékfejlesztési politika, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, p. 75.

66

Kiadványok, tájékoztatók, újságcikkek: Blahó Miklós: Népszabadság (2010. November 18. Szám): Válságban fogan a magyar elnökség, p. 6 Egyesült Nemzetek Szervezete: Our Common Future kiadvány Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési kiadványa (2006): EU vidékfejlesztési politikája 2007-2013 között, Kiadóhivatal Európai Tanács (1995): Vidéki Térségek Európai Kartája részlet Európai Unió Tanácsa (2009): Tervezet- A Tanács 18 hónapra szóló programja Külügyminisztérium, Kommunikációs és Közkapcsolati Főosztály EU Tájékoztató Szolgálat (2010): Magyar EU elnökség 2011. január 1.- június 30. Márton András (2001/2002), Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium: Az európai Unió vidékfejlesztési politikája, Szaktudás Kiadó, Budapest, p. 2,3. Megújuló vidék útján (2008): Tájékoztató az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program III. tengelyéről, Budapest Internetes források: Bálint János (2010): Vidékfejlesztési e-learning, www.videkfejlesztes.net/oktatas/videkfejlesztesi-tananyag/videkpolitika-strukturalispolitika.html, letöltés dátuma: 2010.09.20, 16:37 Bálint János (2010): Vidékfejlesztési e-learning, http://www.videkfejlesztes.net/oktatas/videkfejlesztesi-tananyag/a-tervezesmodszertana/swot-elemzes.html, letöltés dátuma: 2010.10.30, 20:05 Bálint János (2010): Vidékfejlesztési e-learning, http://www.videkfejlesztes.net/oktatas/videkfejlesztesi-tananyag/videkpolitika-strukturalispolitika/videkfejlesztesi-politika-2007-2013.html, letöltés dátuma: 2010.11.06, 13:45 BCE-KETK, Menedzsment és Marketing Tanszék (2008): Mezőgazdaság és a vidékfejlesztés kapcsolata, http://www.vetesforgo.hu/?menu=cikkek&temaid=11&cikkid=125&page=1, letöltés dátuma: 2010.11.19,14:20 Euractiv.hu: Magyarország EU elnöksége (2011 első fele) (2010): http://www.euractiv.hu/intezmenyek-jovo/linkdossziek/magyarorszag-eu-elnoksege000086, letöltés dátuma: 2010.11.20,16:25

67

Európa vonal: Vidékfejlesztés 2007-2013: http://www.euvonal.hu/index.php?op=mezogazdasag&id=150, letöltés dátuma: 2010. 09. 26, 16:49) European Commission (2008): Agriculture and rural development (magyarul: Európai Bizottság: Mezőgazdaság és vidékfejlesztés) http://ec.europa.eu/agriculture/rurdev/index_en.htm, letöltés dátuma: 2010.10.28, 15:01 Gazdasági Rádió (2009. június 24.): Monitor című műsor: http://gazdasagiradio.hu/cikk/24530/, letöltés dátuma: 2010. 11. 29, 21:34 Infó rádió: Győri Enikő: Jövő héten bemutatjuk a magyar EU-elnökség programját, http://www.inforadio.hu/hir/belfold/hir-394268, letöltés dátuma: 2010.11.21,12:23 Nemzeti Fejlesztési Ügynökség: NFT eredményei, http://www.nfu.hu/az_i_nemzeti_fejlesztesi_terv_eredmenyei_2004_2006, letöltés dátuma: 2010. 11. 28, 15: 34 Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (2010): LEADER: http://www.umvp.eu/?q=leader/mi-a-leader, letöltés dátuma: 2010.10.09, 08:52 Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (2010): LEADER: http://www.umvp.eu/?q=leader/a-leader-tortenete, letöltés dátuma: 2010.10.09, 20:02 Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (2010): IV. tengely, LEADER program http://www.umvp.eu/?q=tamogatas/iv-tengely-leader-program, letöltés dátuma: 2010.11.17, 17: 54)

68