BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Nemzetközi üzleti kommunikáció szakirány
AZ OLASZORSZÁGI IPARI KÖRZETEK ÉS A MAGYARORSZÁGI KLASZTEREK ELEMZÉSE
Készítette: Rödönyi Gergely Budapest, 2009.
BEVEZETŐ........................................................................................................................................................... 4 1. A KLASZTEREK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE ........................................................................................ 5 1.1. KLASZTERDEFINÍCIÓK .................................................................................................................................. 5 1.2. TERÜLETI KONCENTRÁCIÓ ÉS AGGLOMERÁCIÓS ELŐNYÖK .......................................................................... 6 1.2.1. A területi koncentrációból származó előnyök ...................................................................................... 6 1.2.2. Agglomerációs előnyök........................................................................................................................ 6 1.2.3. Együttműködés és versenyképesség ..................................................................................................... 7 1.3. A KLASZTEREK GAZDASÁGI ELŐNYEI ........................................................................................................... 8 1.3.1. Könnyebb hozzáférés a szakképzett munkaerőhöz ............................................................................... 8 1.3.2. Hozzáférés speciális információkhoz................................................................................................... 9 1.3.3. Komplementaritás................................................................................................................................ 9 1.3.4. Hozzáférés intézményi szolgáltatásokhoz és közjavakhoz ................................................................... 9 1.3.5. Innováció ........................................................................................................................................... 10 1.4. DINAMIKUS KLASZTEREK ........................................................................................................................... 11 1.5. A KLASZTERESEDÉS FOLYAMATAI.............................................................................................................. 12 1.5.1. A klaszteresedés dimenziói ................................................................................................................ 12 1.5.2. A klaszterek életciklusa...................................................................................................................... 13 1.6. KLASZTERSZEREPLŐK ................................................................................................................................ 14 1.6.1. Vállalatok .......................................................................................................................................... 14 1.6.2. Kormányzati szervek.......................................................................................................................... 15 1.6.3. Oktatási - kutatási intézetek............................................................................................................... 16 1.6.4 Pénzintézetek ...................................................................................................................................... 17 1.6.5. Koordinátorok ................................................................................................................................... 17 1.7. KLASZTERPROGRAMOK .............................................................................................................................. 18 1.7.1 A klaszterszervezet feladatai és eszközei ............................................................................................ 18 1.7.2. Az Európai Unió klaszterpolitikai javaslatai..................................................................................... 19 1.7.3. A klasztereket támogató programok .................................................................................................. 20 1.7.4. Top-down és bottom-up törekvések.................................................................................................... 21 2. AZ OLASZORSZÁGI IPARI KÖRZETEK ................................................................................................ 23 2.1. AZ IPARI KÖRZETEK KIALAKULÁSA ............................................................................................................ 23 2.2. A KÖRZETEK SÚLYA AZ OLASZ GAZDASÁGBAN .......................................................................................... 26 2.2.1. Területi elhelyezkedésük .................................................................................................................... 26 2.2.2. Foglalkoztatás ................................................................................................................................... 26 2.2.3. Szakosodás......................................................................................................................................... 27 2.2.4. Export ................................................................................................................................................ 28 2.2.5. Vállalati szektor................................................................................................................................. 28 2.3. AZ IPARÁGI KÖRZETEK AZ OLASZ KÖZIGAZGATÁSBAN ............................................................................... 29 2.3.1. A körzetek beazonosítása................................................................................................................... 29 2.3.2. A körzeteket érintő állami támogatások............................................................................................. 31 2.3.3. A kis- és középvállalkozásokat érintő állami támogatások................................................................ 31 2.3.4. A vállalkozásokat segítő háttérintézmények....................................................................................... 32 2.3.5. Tartományi politikák.......................................................................................................................... 36 2.4. AZ IPARÁGI KÖRZETEK VÁLSÁGA ÉS NEMZETKÖZIVÉ VÁLÁSA ................................................................... 37 2.4.1. A nemzetközi kereskedelem alakulása ............................................................................................... 37 2.4.2. A válság belső okai ............................................................................................................................ 38 2.4.3. Az olasz körzetek nemzetközivé válása .............................................................................................. 39 2.4.4. A körzetek jövője................................................................................................................................ 40 2.5. EGY IPARÁGI KÖRZET, PRATO BEMUTATÁSA .............................................................................................. 43 3. A MAGYARORSZÁGI KLASZTEREK...................................................................................................... 45 3.1. A MAGYAR KLASZTEREK FEJLŐDÉSE 2000-2007 ........................................................................................ 45 3.1.1. Az első empirikus felmérések ............................................................................................................. 45 3.1.2, Magyar klasztertérképek létrehozása ................................................................................................ 46 3.1.3. Eredmények és tapasztalatok 2003-2004........................................................................................... 47 3.1.4. Eredmények és tapasztalatok 2007 .................................................................................................... 49 3.2. A VÁLLALKOZÁSOK HELYZETE .................................................................................................................. 51 3.2.1. A magyar KKV szektor ...................................................................................................................... 51 3.2.2. Az integrátorvállalatok szerepe ......................................................................................................... 51
2
3.3. A MAGYAR KLASZTERPOLITIKA ALAKULÁSA ............................................................................................. 52 3.3.1. Beszállítói Integrátori Célprogram ................................................................................................... 52 3.3.2. Széchenyi - Terv................................................................................................................................. 53 3.3.3. Gazdasági Versenyképességi Operatív Program (GVOP) ................................................................ 53 3.3.4. Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) ...................................................................................... 55 3.3.5. Regionális szintű támogatások .......................................................................................................... 56 3.4. A PANNON TEXTILIPARI KLASZTER BEMUTATÁSA ..................................................................................... 58 ÖSSZEGZÉS, KÖVETKEZTETÉSEK............................................................................................................ 60 IRODALOMJEGYZÉK..................................................................................................................................... 65 MELLÉKLETEK ............................................................................................................................................... 69
3
Bevezető A globalizációs folyamatok és technológiai áttörések felerősödésének következtében a világpiac gazdasági súlypontjai megváltoztak. A nemzetgazdaságok vezető szerepét a globális vállalatok vették át, melyek az információ-technológiai fejlődésnek és a transzferköltségek csökkenésének köszönhetően képesek a Föld bármely pontjával kereskedni. Tevékenységeiket bárhol végezhetik és lehetőségük van a legalkalmasabb pontot kiválasztani telephelyeik számára, például piacokhoz, inputforrásokhoz, szállítási csomóponthoz közel. A termelés területi dekoncentrációja nemcsak a vállalatok működési sajátosságait alakította át, hanem újfajta piaci versenyt hívott életre, amire egyik adható válaszlehetőség a regionális összefogás lett. Előtérbe került a kisebb gazdaságokhoz kapcsolódó rugalmas alkalmazkodás követelménye. Mivel a kisebb országok - mint Magyarország is- sokkal jobban függnek a globális piacoktól és a külföldi tőkebefektetésektől, ezért nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük egy
jól
működő
gazdasági
rendszer
fenntartásáért.
Erre
kínálhat
megoldást
a
klaszterkoncepció, azaz a klaszterképzés és szakosodás révén, a külső innovációk adaptálásával történő gazdaságfejlesztés. Magyarországon csupán az ezredforduló óta beszélhetünk klaszterekről. A támogatási politika kialakításában az Európai Unió irányelvei és az egyes EU-tagországok gyakorlatának elemzése nyújthattak támpontot. Közülük is kiemelkedik Olaszország példája, ahol a kisvállalkozásokból létrejött spontán szerveződések a gazdaság fő mozgatórugójává váltak. Az „olasz iskola” a hatvanas évektől a kilencvenes évekig tartó sikerei példaértékűnek számítottak a külföldi gazdaságpolitikák szemében. Sokan megpróbáltak közülük hasonló hálózatokat létrehozni, ami később a klaszterkoncepció megfogalmazásához vezetett. Az olasz ipari körzeteknek az elmúlt időszakban kialakult válsága azonban új kihívások elé állította a politikusokat és a vállalkozásokat. Milyen okok vezettek a körzetek sikeréhez és melyek a hanyatlásukhoz? Miben mások a spontán kialakult szerveződések a szakirodalom által felvázolt klaszterektől? Hogyan valósult meg a klaszterpolitika Magyarországon, és lehet-e tanulni az olasz példából? Jelen szakdolgozat ezekre a kérdésekre keresi a választ. Célja, hogy a problémák okainak és összefüggéseinek feltárásával, az eltérő fejődési pálya, a működésbeli különbségek vizsgálatával, valamint a kormányzati sajátosságok, programok és konkrét példák összehasonlításával rávilágítson a két ország gyakorlatának pozitívumaira és negatívumaira, kihangsúlyozva azokat a pontokat, amelyeknek magyarországi adaptációja növelné az ország versenyképességét.
4
1. A klaszterek általános jellemzése 1.1. Klaszterdefiníciók A szakirodalomban számos szerző próbálta meg körülírni a klasztereket, mégse találunk egy egységesen elfogadott definíciót. A legtöbbet idézett meghatározás Michael Portertől, a Harvard Business School professzorától származik. Az ő megfogalmazásában a klaszterek "valamely tevékenységi terület egymással együttműködő, de egymással versenyben is álló, egymáshoz kapcsolódó vállalatainak, specializált beszállítóinak és szolgáltatóinak térbeli koncentrációi, valamint a hozzájuk kapcsolódó iparágak cégei és más társult intézmények (például: egyetemek, ügynökségek, kamarák)."1 A téma egyik hazai kutatójának, Grosz Andrásnak értelmezése is kiemeli a klaszterek fő tulajdonságait, de emellett rávilágít a klaszterek régiófejlesztési képességére is: "A klaszterek egy iparágban, egy értékláncrendszer mentén szerveződő, egymással egyszerre versengő és szoros együttműködési kapcsolatokat ápoló független gazdasági szereplők és nonprofit intézmények, szervezetek olyan területileg koncentrált együttműködési hálózata, amely jelentősen hozzájárul mind az abban részt vevők, mind az egész régió vagy térség versenyképességének növeléséhez. A koncepció meghaladja az egyszerű horizontális kapcsolatok hálózatát, amely az egyazon piacon és iparágban érdekelt vállalkozások különböző típusú együttműködésében realizálódik (közös K+F, marketing, értékesítési politika.) Sokkal inkább egy ágazatok közötti hálózat, amely az értékláncnak egy speciális kapcsolata vagy tudásbázisa mentén elhelyezkedő, de egymástól különböző, vagy egymást kiegészítő vállalkozásokat foglal magába."2 Az Európai Bizottság által kezdeményezett, az európai innovációs folyamatokat kutató INNOVA program keretén belül íródott tanulmányban, a European Cluster Observatory 2007ben egy jóval tömörebb definíció olvasható, mely főleg a későbbiekben ismertetett innovatív klaszterekre jellemző tulajdonságokat helyezi középpontba: "A klaszter szakosodott vállalatok és intézmények regionális koncentrációja, amelyben sokrétű kapcsolatok és tovaterjedő (spill-over) hatások érvényesülnek."3 A különböző definíciók más-más helyre helyezik a súlypontot a klaszterekre jellemző sajátosságokat illetően. Az általános jellemzést nehezíti, hogy a klaszterek egyéni tulajdonságaikat nagyban befolyásolja, hogy hol, milyen iparágban, mikor és milyen
1
Porter 1998 p. 199 Grosz 2004 p.273 3 European Cluster Observatory 2007 p. 1. 2
5
kezdeményezés során jöttek létre. A meghatározásokból azonban kiemelhetők azok az általános vonások, melyek minden klaszterre érvényesek: az együttműködés és a versengés együttes jelenléte, az iparági szakosodás, a földrajzi koncentráció, a vállalatok speciális kapcsolata, valamint a regionális versenyképességre gyakorolt pozitív hatás.
1.2. Területi koncentráció és agglomerációs előnyök 1.2.1. A területi koncentrációból származó előnyök A területi koncentrációból fakadó előnyökre irányuló vizsgálódásokat több tapasztalati megfigyelés előzte meg. A közgazdászok először is arra keresték a választ, miért van az, hogy a világ össztermelésének nagyobb aránya néhány magasan koncentrált ipari régióból származik. A különböző iparágak területi koncentrációját elsők közt vizsgálta Alfred Marshall, brit közgazdász, aki három meghatározó okot tárt fel a szerveződések elemzése során: az egységesített munkapiac, a kedvezőbb termelő-felhasználás, és a technológia átterjedése azok az elsődleges tényezők, amelyek térszerveződések létrejöttéhez vezethetnek.4 •
A
hasonló
szakképzettséget
igénylő
munkahelyek
tömörülése
a
speciális
szakképezettséggel rendelkező munkások számára nagyobb biztonságot nyújt, és a vállalatok is szívesebben települnek oda, ahol könnyebben tudják pótolni az elvesztett munkaerőt. Ezáltal a munkerőpiacok specializálódnak, létrejönnek kiegészítő oktatási, képzési intézmények. •
A nagyméretű iparági piac lehetőséget biztosít a beszállítók specializálódására és az
egyre speciálisabb célgépek használatára, aminek költségcsökkentő hatása mellett nő a termelékenység. •
A technológiai innovációk, információk, tapasztalatok a lokális közelség miatt gyorsan
szétterjednek a vállalatok között, (spill-over) javítva a vállalatok versenyképességét. Ezek az externális hatások felgyorsítják a térség területi koncentrációját és elősegítik a specializáció megerősödését kijelölve a térség iparági „identitását”.
1.2.2. Agglomerációs előnyök Az utóbbi évtizedben lezajlott információs forradalom és az internethasználat mindennapossá válásának követeztében a vállalatok közötti távolság jelentősen csökkent, a földrajzi közelségből származó előnyök mégse vesztettek jelentőségükből. A pozitív agglomerációs hatások kapcsolódhatnak a koncentráció által kiváltott urbanizációs folyamatokhoz - vagyis a nagyobb piac, gyorsabb tranzakciók, szélesebb munkaerőbázis 4
Marshall 1890, Krugman 2003
6
kínálta előnyökhöz - ezen túl azonban létrejönnek lokalizációs előnyök is, melyek egy adott iparág vállalatai közötti együttműködés során mutatkoznak meg. Ezek - az iparág számára belső, a vállalat számára külső tényezők - a piac stabilitását, a versenyképesség megtartását célozzák meg, hozzájárulva az ipari körzetek létrejöttéhez. A lokalizációs előnyök lehetővé teszik a szállítási költségek csökkentését, az iparág-specifikus oktatási intézmények létrehozását, magas szintű speciális infrastruktúra kialakítását, közös kutatások, fejlesztések elindítását valamint gyorsabb információáramlást, tapasztalatcserét.
1.2.3. Együttműködés és versenyképesség Az iparági körzetek és a klaszterek működésének alapelve tehát a vállalatok közti kollektív kooperáció. Porter azonban fontos hangsúlyt fektet a verseny, és a kompetitív előnyök előtérbe helyezésére is. Empirikus vizsgálatai során megfigyelte azt az ellentmondásos helyzetet, mely szerint a vállalatok globalizációs törekvései és az egyre nagyobb piacra kiterjedő verseny ellenére a vállalatok közötti lokális folyamatok felértékelődtek. Annak ellenére, hogy a vállalati tevékenységek a szállítási költségek csökkenésével egyre könnyebben lépik át az országhatárokat, egyes iparágak vezető vállalatai gyakran néhány régióban koncentrálódnak. A globálisan versengő vállalatok egy jól meghatározható hazai bázissal rendelkeznek, vagyis sokszor ugyanabban az országban, vagy még kisebb területen (régió, nagyváros) tömörülnek. A vállalkozás alapvető versenyelőnyei ezekben a bázisokban keletkeznek. Véleménye szerint tehát a globális gazdaságban kialakult versenyt nem nemzetgazdasági, hanem regionális, illetve iparági szinten kell kezelni, vagyis a lokális versengés javítja egy ország helytállását a világgazdaságban. A mikrokörnyezetben kialakult vállalati versenyképesség tényezőit Porter gyémántmodellje foglalja össze. A négytényezős modellben a determinánsok egymást is befolyásolva és a külső hatásokkal (kormányzat és véletlen események) együtt határozzák meg a versenyelőnyöket. A négy tényező: 1. Termelési inputtényezők (emberi-, természeti-, pénzügyi erőforrások, üzleti környezet, infrastruktúra) 2. Kapcsolódó (háttér) iparágak (versenyképes támogató iparágak elérhetősége, minősége) 3. Keresleti tényezők (igényes helyi kereslet hatása a termelési színvonalra) 4. Vállalati stratégia és versengés összefüggései (alkalmazható stratégiák, helyi versengés intenzitása)
7
1. ábra A Porter-féle gyémánt-modell
Forrás: Porter (1998) alapján saját szerkesztés
Mint az 1.ábrából kitűnik, Porter a versenyképesség fontos tényezőjének tekinti a vállalatok közötti együttműködést segítő faktorokat, a háttér- és kapcsolódó iparágakkal való szoros kapcsolatot valamint a regionális összefogást, melynek fontos szereplői lehetnek a klaszterek. Porter a klasztereket a négy tényező közötti kölcsönhatás eredményének tartja, ahol a regionális tényezők hatékonyan és tartósan fejleszthetők.5 A modell determinánsai közül csak néhány vonatkozik a vállalat belső tulajdonságaira, nagyobb hangsúlyt kapnak a külső környezeti elemek, és a velük létrejött, kölcsönösen előnyös kapcsolatok, melyek a földrajzi közelség következtében rejtett versenyelőnyöket is magukban hordoznak (személyes kapcsolatok, tapasztalatcsere, kölcsönös tudásgenerálás, stb.).
1.3. A klaszterek gazdasági előnyei 1.3.1. Könnyebb hozzáférés a szakképzett munkaerőhöz A földrajzi koncentrációknak az egyesített munkapiacra vonatkozó előnyét Marshall a következő összefüggéssel magyarázza: "Az iparági koncentrációnak nagyon nagy előnye fakad abból, hogy a szakértelem számára állandó piacot teremt. A munkáltatók szívesen költöznek olyan helyre, ahol nagy valószínűséggel megfelelő kínálatot találnak a számukra szükséges szakértelemmel rendelkező munkásokból; miközben az állást keresők természetes módon választják az olyan helyeket, ahol sok az olyan munkáltató, aki képes az ő speciális
5
Porter 1998
8
szakértelmüket használni, és ezért feltehető, hogy jó piacra találnak."6 A munkaerő keresletkínálatnak ez a pozitív kölcsönhatása a klaszterekben is érvényesül.
1.3.2. Hozzáférés speciális információkhoz A klaszterekben a közelség miatt sokkal intenzívebb információáramlás figyelhető meg, ami megfelelő irányítás esetén egy mindenki számára könnyen hozzáférhető tudásbázisban strukturálódik, a gyakori interakciók pedig növelik a vállalatok közötti bizalmat és még jobban elősegítik az információk áramlását. A szakirodalom megkülönbözteti a kódolt (rögzített) tudást a kódolatlan (rejtett) tudástól. A kódolatlan tudás az azt birtokló személyhez kötődik, ezért átadása is csak személyes találkozásokon keresztül lehetséges. Az eredményes klaszterek éppen ezért nagy figyelmet fordítanak a személyek találkozását elősegítő intézmények és különböző találkozási pontok létrehozására. Sikeres működésük azonban nagyban függ a felek közötti kölcsönös elismeréstől és bizalomtól.
1.3.3. Komplementaritás A vállalatok tevékenységei a klaszteren belül komplementer módon kiegészítik egymás hiányosságait. Ez történhet természetes módon (pl.: turisztika iparágban a szállodák, taxik, éttermek együttműködése) vagy a kollektív termelékenység növelése érdekében koordinált módon. Ezek az együttműködések nagyban hozzájárultak több országban (például Olaszországban is) a spontán módon, kis- és középvállalkozások szerveződésében létrejött klaszterekhez. Hatásuk nem csupán a termelés kapacitás növelésére irányult, hanem a vállalati működés minden területére kiterjedt: oktatásra, képzésre, pénzügyekre, műszaki fejlődésre, marketingre stb.
1.3.4. Hozzáférés intézményi szolgáltatásokhoz és közjavakhoz Hasonló szinergia alakul ki az állami- és magán beruházások terén is, hiszen az állam szívesebben fektet be ott, ahol a vállalkozások száma meghaladja a kritikus tömeget, hozzájárulva így a térség versenyképességének növeléséhez. A vállalatok pedig szívesen települnek oda, ahol állami- vagy magán beruházások révén fejlett oktatási, képzési, infrastrukturális, stb. szolgáltatásokat vehet igénybe és ezáltal biztosítani tudják a folyamatos innovációt.
6
Krugman 2003 p.52.
9
1.3.5. Innováció Az innováció tágabb értelemben az új ötletek piacosítását jelenti, vagyis az elméleti tudás gyakorlatba való átültetését, mely valamilyen minőségi változást eredményez. Bár nehéz határvonalat húzni az innovációs területek között, leggyakrabban a technikai, kereskedelmi és szervezeti változtatásokat értjük alatta. J.A. Schumpeter
az innováció öt alapesetét
7
különbözteti meg: •
Új, a fogyasztók körében még nem ismert javaknak vagy egyes javaknak új minőségben való előállítása
•
Új, az adott iparágban még ismeretlen termelési és szállítási módszerek bevezetése
•
Új piacok feltárása
•
Új termelési anyagok (nyersanyagok, félkész áruk) beszerzési forrásainak feltárása
•
Új piaci helyzet kialakítása (pl. új monopolhelyzet teremtése, vagy megszüntetése)
Az újdonságnak nem feltétlen kell tudományos értelemben "újnak" lennie, az a fontos, hogy adott vállalat, piac, vagy iparág számára jelentsen újdonságot. Megjelenése nem feltétlen tárgyi jellegű, lehet szolgáltatás, vagy módszertani eljárás is. Az innováció bonyolult összetétele miatt mérésére is több módszer létezik. Leggyakrabban az inputra (kutatás-fejlesztés, szabadalmak) és az outputra (új termékek, gyorsan fejlődő cégek) irányuló mutatószámokkal fejezik ki mértékét. Bár a K+F tevékenységeket az innováció szinonimájaként is szokták értelmezni, fontos megjegyezni, hogy az innovációs folyamat az új ötlet felmerülésétől annak elterjedéséig tart, tehát a kutatási és fejlesztési szakaszok mellett magában foglalja a műszaki tervezés és gyártás folyamatát is. A klaszterekben a területi koncentráció miatt igen erős innovációs együttműködés alakulhat ki. Nyilvánvalóan az innovációk alkalmazásának mértéke függ a klaszter tevékenységétől is, azonban az új technológiák, műszaki újítások terjedése a nem tudás intenzív, hagyományos klaszterekben is egyre inkább felkelti az innovációs kényszert. Megjelennek az innováció terjedését segítő tényezők, mint a kommunikációs infrastruktúra, vagy a kutatóintézmények közötti együttműködés fejlesztését szolgáló kezdeményezések. Bár a komoly műszaki innovációk jelentős K+F költségekkel járnak, az innovációnak számos területe van, melyek nem igényelnek magas K+F beruházást, mégis jelentősen javítják a teljesítményt. 7
Schumpeter 1934
10
1.4. Dinamikus klaszterek Az Európai Unió klasztertámogatási politikájában egyre inkább központba kerültek a dinamikus - vagy más néven innovatív- klaszterek. Ennek előzménye az a megfigyelés, hogy a versenyképesség szempontjából kulcsfontosságú innovációs folyamatok egyre erősebb földrajzi koncentrációt mutattak. Az amúgy is egymás közelében lévő, együttműködő vállalatok között tehát ezek a folyamatok felerősödnek, így támogatásuk is egyre fontosabbá vált. Amíg az innovációs törekvések a hagyományos klaszterekben elsősorban a beszállítói kapcsolatok fejlesztésére irányultak, addig a dinamikus klaszterekre a hagyományos kereskedelmi kapcsolatok kevésbé, vagy alig jellemzőek. Az innováció és a tudásátadás nem annyira a szokványos termelési és technológiai folyamatokhoz kötődnek, hanem a kutatóintézetek, a kormányzat és a vállalatok közötti háromoldalú ("triple-helix") együttműködések fejlesztését célozzák. Intenzív együttműködés figyelhető meg a kapcsolódó intézmények (például szakmai szervezetek, kereskedelmi kamarák, klaszterszervezetek stb.) között. A dinamikus és hagyományos klaszterek megkülönböztetése a stockholmi kutatók és közgazdászok által végzett 2003-as felmérésben, a The Cluster Initiative Greenbook-ban jelenik meg először. Sölvell és társai a tanulmányban 238 klaszterszervezetet vizsgáltak meg, különböző szempontok alapján összehasonlítva azokat. Bár első ránézésre a szervezetek sok hasonlóságot mutatnak, részleteikben jelentősen eltérhetnek egymástól. Ahogy a szerzők fogalmaznak: "Néhány klaszter inkább statikusnak bizonyult - ők gyártják a világ "Trabantjait"- [...], míg mások dinamikusabbnak - ők gyártják a világ "Audijait". [...] Az emberi-, pénzügyi- és fizikai források egyik típusú beállítása elsőrangú autót eredményez, míg a másik esetben az eredmény sokkal kevésbé meggyőző."8 A dinamikus klaszterek belső dinamikáját három tényező határozza meg: a technikai diverzifikáció következtében létrejött új cégek belépése, a szereplők közötti belső hálózat minősége és a klaszterek támogató tevékenységei.9 A műszaki diverzifikáció és a magas innovációs igény gyakran ún. spin-off vállalkozások kiválásához vezet. Ezek jellemzően olyan kisvállalkozások, amelyeket egy egyetem vagy kutatóhely alkalmazottai alapítanak saját kutatási eredményeik piacosítása érdekében. Az új 8 9
Sölvell 2003 p.18 Andersson és társai 2004
11
belépők erősítik a klaszterben kialakult versenyhelyzetet, eredményességük kihat a többi vállalkozásra, köztük az anyaintézményre is, amely pluszforráshoz juthat a spin-offok révén. A klaszterszereplők közötti hálózati kapcsolatoknak az információ terjedésében, tapasztalatok átadásában
van
kiemelt
szerepük.
Fejlesztésükhöz
nagyban
hozzájárulhatnak
a
klaszterszervezetek, melyek szolgáltatásaikkal (tanácsadás, kompetencia-felmérés) segítik létrehozni a tagok közti együttműködést és a hálózat mélyülését. Ezek a szolgáltatások számos területen alkalmazhatók, úgymint a tudás közvetítése, erőforrások beszerzése, szakképzett munkaerő beszervezése. Gyakori példa a klaszterszervezetek és egyetemek, kutatóintézetek közötti együttműködés, melynek célja a klaszter számára hozzáférhetővé tenni a minél alkalmazhatóbb tudással rendelkező munkaerőt.
1.5. A klaszteresedés folyamatai 1.5.1. A klaszteresedés dimenziói Az angol nyelvben a klaszter kifejezés utalhat a klaszteresedési folyamatra, és magára a klaszterszerveződésre is. Klaszterek csak az exportra termelő (traded) szektorban jöhetnek létre, mivel csak így tudják kihasználni a méretgazdaságosságból fakadó előnyöket, továbbá a nagyobb piac kínálta lehetőségek is csak a vállalatok és intézmények összefogásával használható ki. A klaszteresedés folyamatát vizsgálhatjuk gazdasági és földrajzi dimenzióján keresztül. Gazdasági dimenzió alatt a vállalatok közötti munkamegosztást értjük, vagyis azt a kölcsönös függést, mely a végső fogyasztó elégedettségének növelése érdekében a vállalatok közt kifejlődött, miközben természetesen saját érdekeiket szem előtt tartva versenyeznek egymással. A folyamat földrajzi dimenzióját pedig a vállalatoknak a méretgazdaságossági előnyök kihasználására kialakult területi koncentrációjával jellemezhetjük. A fenti dimenziók alapján a klaszteresedés négy típusát különböztethetjük meg:10 •
Kitermelő iparágak: Valamilyen helyi erőforrás (pl. ásványkincsek) következtében a
vállalatok területileg koncentrálódnak, munkamegosztásuk azonban alacsony, mivel főleg kitermelő tevékenységet végeznek. •
Helyi piacra termelő vállalkozások: A vállalkozások a helyi piac igényeit elégítik ki,
de nem állnak szoros kapcsolatban egymással, és a földrajzi koncentráció szintje is alacsony. Ide tartoznak például a városok kiskereskedelmi hálózatai. 10
Feser 1998
12
•
Iparági klaszter: Egymással szoros kapcsolatban lévő iparágak vállalatai felhasználják
egymás kibocsátását, erős kapcsolati hálózatot alakítva ki, földrajzilag azonban nem feltétlenül koncentráltak. •
Regionális klaszter: Magas fokú munkamegosztás, szoros együttműködés és területileg
is koncentrált szerveződés jellemzi.
1.5.2. A klaszterek életciklusa A klaszterek kialakulása egy hosszú, gyakran évtizedekig tartó folyamat. Habár az egyes klaszterek fejlődési irányát számos tényező befolyásolja (tevékenység, földrajzi elhelyezkedés stb.) általánosságban kijelenthető, hogy bizonyos fejlődési szakaszok jól elkülöníthetőek. Ezeknek az evolúciós fázisoknak a megértése azért is fontos, mert a különböző szakaszokban lévő klaszterek más-más hatást gyakorolnak gazdasági környezetükre és másfajta igényekkel bírnak, más problémákkal küzdenek, ezért a gazdaságpolitikai célok meghatározásánál fontos szempont a klasztert támogató eszközöknek, és a gazdasági elvárásoknak a klaszter aktuális állapotához történő igazítása. Például az innovációs teljesítményeket csak egy széles, intézményesített együttműködési hálózattal rendelkező, érett klasztertől lehet elvárni. A szakirodalomban megtalálható életciklus modellek eltérőek, attól függően, hogy a szerző mekkora hangsúlyt helyez a klaszterek innovációs tartalmára. Egyes leírások11 a tudás intenzív spin-off vállalatok megjelenését korábbi szakaszokra teszik, mint az Andersson és társai által publikált, The Cluster Policies Whitebook alapján itt leírt általános életciklus modell.12 Az első szakaszban a vállalatok egymáshoz közeli, véletlenszerű elhelyezkedése agglomerációt hoz létre. Ezek a sűrűsödési pontok általában mély történelmi gyökerekkel bírnak, elhelyezkedésüket különböző helyi természeti (ásványkincsek), vagy egyéb (kereskedelmi útvonal, közigazgatási központ közelsége) tényezők indokolták. A vállalatok elkezdik kihasználni a közelségből fakadó agglomerációs előnyöket, majd az egyre jobban elmélyülő együttműködés a következő fejlődési szakaszba, a tényleges klaszteresedési folyamat kezdeti szakaszába vezet. Az alakuló klaszter fázisban a vállalatok közti interakciók megnőnek, kölcsönösen előnyös együttműködési formák jönnek létre a komplementer tevékenységet folytató vállalkozások között, melyek egy központi tevékenység köré kezdenek csoportosulni. 11 12
Grosz 2004 p. 3.; EC 2002 p. 15. Andersson és társai 2004
13
A fejlődő klaszter szakaszában az egyre szélesebb körben elterjedő együttműködés megnöveli a klaszter vonzerejét, és az új belépők növekvő száma, pedig szükségessé teszi az intézményesített klaszterszervezet létrejöttét.13 Ez a szervezet tudatosan építi az együttműködést stratégiailag fontos új vállalatok, erőforrások bevonásával, képviseli a tagokat, egységesíti a klaszter arculatát. Megjelenik a klaszter főtevékenységéhez kapcsolt közös cégjel, honlap. A résztvevők növekvő száma előbb-utóbb eléri a kritikus tömeget, mely biztosítja a klaszter önfenntartását, és ezzel a klaszter átlép az érettség stádiumába. Az érett klaszter belső kapcsolatai építése mellett erősebben koncentrál külső kapcsolataira is más klaszterekkel,
tevékenységekkel,
régiókkal.
A
belső
dinamikus
szinergiahatások
következtében egyes vállalatok tevékenysége módosul, új spin-off vállalatok jönnek létre. Az idővel megváltozott piacok, technológiai-folyamatok új kihívások elé állítják a klasztert. Ahhoz, hogy a klaszter folytatni tudja működését, és elkerülje a stagnálást, majd a hanyatlást, alkalmazkodnia kell ezekhez a változásokhoz. Az átalakulás szakaszában a klaszter új tevékenységet választhat, új gócpontokat hozhat létre, esetleg több új klaszterre is felbomolhat.
1.6. Klaszterszereplők 1.6.1. Vállalatok A vállalatok szakértelmükkel és tevékenységükkel részt vesznek a klaszter műszaki, üzleti és piaci folyamataiban. Elsősorban saját érdeküket tartják szem előtt. A klaszter bővítéséhez,
fejlesztéséhez
Versenyképességük
növelése
saját
növekvő
érdekében
profitjuk
közlik
érdekében
igényeiket
a
járulnak
kutatási
és
hozzá. oktatási
intézményekkel, hozzájárulva ezzel a közös növekedéshez. Ugyanakkor a saját versenyelőny elvesztésétől való félelem a kompetenciák átadásának akadálya is lehet. További problémát jelenthet, hogy leggyakrabban a klaszter vezetését is magáncégek látják el, és ebben a pozícióban úgy kell semlegesnek maradniuk, hogy közben maguk is részt vesznek a versenyben. Megoldást jelenthet, ha a kulcsfontosságú vállalatok részvételével létrejött testület látja el a vezetést, vagy ha bizonyos időközönként, egymást váltogatva töltik be a vezető szerepét. A kis- és középvállalkozások különösen fontos szerepet töltenek be a klaszterekben. Tevékenységi körük diverzifikált, rugalmasan tudnak reagálni a keresleti változásokra, piaci résekre, ugyanakkor hiányos kompetenciáik terén együttműködésre 13
Megjegyzés: A klaszterszervezet jelenléte nem feltétel. Jó példa erre az egyik legismertebb klaszter, a Szilícium-völgy, ahol nincs ilyen jellegű intézmény. A különböző együttműködések azonban itt is formális keretek közt zajlanak, csak nincs egy átfogó szervezet.
14
törekednek más vállalatokkal és intézményekkel. Ennek ellenére a legtöbb sikeres klaszterben jelen van legalább egy-két nagyvállalat, amelyek mágnesként vonzzák magukhoz a többi vállalatot. A nagyvállalatok, főleg a multinacionális cégek költségtűrése magasabb, piaci részesedésük jelentősebb, ezért jobb alkupozícióval bírnak a kisvállalkozásokkal szemben. Ez különösen akkor veszélyes, ha a klaszter vállalatai egyetlen domináns cég köré koncentrálódnak. Ilyenkor az erőforrások egyenetlen eloszlása miatt a klaszter dinamikai egyensúlya felborulhat. A klaszterszervezet feladata, hogy kompenzálja a kisvállalkozások erőhiányát. A nagy cégek vonzereje ugyanakkor hozzájárul a kritikus tömeg eléréséhez, a szakképzett munkaerőbázis kialakulásához, valamint segíti a klaszterhez kapcsolódó beszállítói hálózat növekedését. A kis cégek pedig a közös csatornák használata során megismerhetik egymás műszaki és piaci ismereteit, beszállítóvá válhatnak, vagy a nagyvállalatból kiválva lehetőségük van spin-off vállalkozásként értékesíteni tapasztalataikat. A klaszterek legfontosabb szereplői egyértelműen a vállalatok, fontos azonban megjegyezni, hogy a cégek mellett egy klaszterben nélkülözhetetlen a más intézményekkel (egyetemek, kutatóintézetek, laboratóriumok, kormányzati szervek, fogyasztói érdekvédelmi szervezetek) való együttműködés is. Ez különbözteti meg a klasztert a fejlett beszállítói kapcsolatoktól, ahol az elsődleges cél a tranzakciós költségek csökkentése.
1.6.2. Kormányzati szervek A szakirodalom szerint előnyösebb, ha a klaszter vezetését magáncégek látják el, a gyakorlatban mégis inkább a kormányzati felügyelet melletti működés dominál, a legtöbb klaszterkezdeményezés közpénzen valósul meg. Jóllehet a kormányzati szervek nagyobb rálátással és világosabb célokkal rendelkeznek, fennáll a lehetőség, hogy saját gazdaságpolitikai céljaik elérésére alakítanak klasztereket. Sölvell és társai tanulmányukban ezért azt tanácsolják, hogy a kormányok ne fogjanak új klaszterkezdeményezésekbe, hanem a meglévőket támogassák.14 A közszféra támogatása ugyanakkor elengedhetetlen: ők biztosítják a fejlődéshez szükséges infrastruktúrát, a működéshez szükséges intézményi keretet, legitimációt. Ezek biztosítása új klaszterek esetében ugyanolyan fontos, mint a meglévőknél. Veszélyforrást jelenthet, ha a gazdaságpolitikában a high-tech iparági körzetek támogatása előnyt élvez a hagyományos klaszterekével szemben. Ebben az esetben sok potenciális, fejlődőben lévő klaszter szorulhat háttérbe, ugyanakkor bizonyos iparágakban túlkínálat jelenhet meg. A hagyományos iparágakra specializálódott klaszterek egyre növekvő innováció-igénye is amellett szól, hogy indokolt lehet támogatásuk. Ennek hátulütője azonban 14
Sölvell és társai 2003
15
az lehet, hogy olyan klasztereket és iparágakat is életben tartanak "mesterségesen", melyek átszervezésre szorulnának, hogy jobban alkalmazkodjanak a külső környezet változásaihoz, elzárva a fejlődés útját az új, feltörekvő iparágak elől. Mint látjuk, a klaszteresedési folyamatban résztvevő politikai szerepvállalás mélysége folyamatos vita tárgyát képezi. A tanulmány szerzői abban azonban egyetértenek, hogy a kormányzatoknak biztosítaniuk kell a fejlődési stabilitást, és csak olyan klasztereket támogatni, ahol valós vállalati stratégiák alakítják a versenyképességet, és ahol a végső cél a klaszter önfenntartóvá nevelése. Ilyen esetekben a kormányzatnak készülnie kell kivonulási stratégiával is. Fontos továbbá, hogy a helyi adottságokkal összhangban lévő programokat folytassanak, különböző regionális szintű szervekkel, önkormányzatokkal szorosan együttműködve, ők ugyanis nagyobb helyismerettel rendelkeznek, jobban átlátják a helyi vállalkozói szféra sajátosságait, így nagyobb felkészültséggel tudják elosztani a forrásokat.
1.6.3. Oktatási - kutatási intézetek Az oktatási és kutatási intézetek olyan elmélyült speciális tudással, elemző és kommunikációs készségekkel rendelkeznek, mellyel hatékonyan támogathatják a klasztert annak valamennyi életszakaszában. Kompetenciájukkal segíthetnek a stratégiai szakosodás irányának
meghatározásában,
a
hálózatosodásban,
bizalomépítésben,
az
innováció
előmozdítóiként növelhetik a klaszter versenyképességét, valamint elemzésekkel, folyamatos értékeléssel felügyelhetik működését. Gyakorlatban azonban kevés klaszter alakulását kezdeményezték egyetemek, és még kevesebbet finanszíroztak. Érdekeltségük hiánya abból eredhet, hogy sok országban nincsenek eléggé ösztönözve az üzleti életben való részvételre és kevés a gyakorlati, vállalkozói tapasztalatuk. A klaszter hosszú távú fejlődéséhez azonban az oktatási intézmények elengedhetetlenül kapcsolódnak: egyrészt folyamatosan képzik a szakképzett munkaerőt, másrészt kutatásaikkal bővítik a tudásbázist. Ezeket az erőforrásokat pedig az üzleti vállalkozások hasznosítják, vagyis együttműködésük elengedhetetlen. A klaszter feladata, hogy ezt a kapcsolatot közvetlenné tegye, és segítse az egyetemeket a tudás átadásában, diffúziójában, valamint lehetőséget biztosítson a gyakorlatias üzleti készségek megszerzésére a vállalatoktól. Főleg a fejlett technológiájú iparágakban elengedhetetlenek azok a létesítmények, amelyek felszereltségükből adódóan képesek olyan tudást generálni, amihez a vállalatok közösen férhetnek hozzá és így az innovációban keletkező költségelőnyt más tevékenységekbe tudják fektetni. Ide tartoznak például a fejlesztési laboratóriumok, az innovációs központok, valamint az ipari és technológiai parkok is.
16
1.6.4 Pénzintézetek Bár a klaszter főszereplőinek elsősorban a kormányzati és ipari szerveket tekintjük, a klaszterkezdeményezések fejlődésével a pénzintézetek bevonása is egyre fontosabbá vált. A különböző típusú pénzintézetek (bankok, biztosítótársaságok, nyugdíjpénztárak, befektetési alapok stb.) tevékenységi körébe nem tartozik szorosan a klaszterbeli együttműködés, ezért nem is látnak el vezető, vagy kezdeményező szerepet. Tudásukkal elsősorban az érett klasztereket tudják támogatni belső dinamikájuk fokozásával. Szolgáltatásaik széles körben alkalmazhatóak: kezdőtőkét biztosítanak, hitelgaranciát nyújtanak, támogatják az induló spinoff vállalkozásokat, finanszírozási alapokat hoznak létre, stb. A vállalkozók és a kezdeti szakaszban lévő, potenciális vállalkozásokat finanszírozó kockázati tőkét biztosító intézményi befektetők érdeke gyakran ellenkezik egymással. A vállalkozók nehezen tűrik, hogy a kockázati tőke megjelenését követően cégük fölött csökken a befolyásuk, a befektetőket pedig gyakran a rövidtávú hozam reménye vezeti, ami a hosszú távú stratégiai tervek megbomlásához vezet. Ezeknek a különbségeknek ellenére a vállalkozóknak és a kockázati tőke befektetőknek szükségük van egymásra. Az intézményi befektetők jelenléte a közszféra kockázatkezelő gyakorlatát is befolyásolhatja megosztva a költséges, új technológiák finanszírozását magánberuházókkal, pénzintézetekkel.
1.6.5. Koordinátorok Fontos szereplői a klaszterszervezetnek a koordinátorok, vagy klaszterbrókerek ("clusterpreneurs"), akik sokrétű kompetenciáikkal segítik a hálózatosodást. Ők a klaszter hátterében működő közvetítők, akik közreműködnek a felek közti együttműködés, konszenzus előmozdításában, ösztönzik az összefogásból származó előnyöket, egyensúlyt teremtenek a hosszú és rövidtávú érdekek között és működtetik a klaszterszervezet programjait. Lehetnek külsős és belsős tagok is. Mindkettő mellett sok érv szól: a külső szakembernek nincs szoros helyi kötődése, ezért nagyobb távlatokban, újszerűbben tud stratégiát kialakítani, míg egy helyi szakember számára könnyebb a résztvevők bevonása, a klaszter napi működésének felügyelete. A jó helyismeret azonban mindkettőnél kritérium.
17
1.7. Klaszterprogramok 1.7.1 A klaszterszervezet feladatai és eszközei A klaszterkezdeményezés nem lehet sikeres a megfelelő minőségű társadalmi talaj megléte nélkül. A nyílt, átlátható kommunikáció különösen a vidéki területeken elszórtan található vállalatok esetén lényeges, ahol az idők során sok különféle egyéni stratégia alakult ki. Az előkészítési fázisban a klaszteresedés kezdeményezői bemutatják koncepciójukat a jövendő partnereiknek, majd elindul egy bizalomépítési és bővítési folyamat. A vállalatok, főleg a kisvállalkozások számára hátráltató tényezők lehetnek a belépéssel járó költségek és az a kockázat, hogy egyéni tudásukat megosztva esetleg csökken a versenyképességük, ezért számukra egy világos, hosszú távra kidolgozott klaszterkoncepció lehet meggyőző. A következő lépés a létrejött kapcsolatok formalizálása, intézményesítése. Többnyire ekkor kerül sor a klaszterszervezet megalapítására, melynek feladata a kapcsolatépítés, a stratégia kialakítása, az együttműködés erősítése. Kompetenciatérkép készítésével feltárhatók a vállalatok lényegi képességei és adottságai, továbbá segíthet a helyi üzleti, oktatási és kutatási intézményekkel
való
együttműködési
lehetőségek
feltárásában.
Az
eredményeket
kompetenciamátrix segítségével lehet összefoglalni, aminek ismeretében kialakítható a stratégia és jövőkép. A célok meghatározásánál lényeges a közös gondolkodás megindítása, melyhez minél több klaszterszereplő és külső szakértő véleményének bevonása, ütköztetése szükséges. A csatlakozás időpontjában a vélemények igen eltérőek lehetnek, ezért az egyéni célokat konszenzus útján egyeztetni kell az előre elkészített tervhez. A vállalatok számára a többiek által felhalmozott tudás elsajátításával a versenyképesség növelése lehet a cél, a fejlesztési intézetek a régió növekedését szeretnék elérni, míg az állami intézmények egyéni politikai ambícióknak rendelhetik alá a klasztert. Ezért lényeges, hogy a résztvevők számára ne csak általános célokat fogalmazzanak meg, hanem kézzelfoghatóbb adatokkal, költség és hozam szempontjából kimutatható eredményekkel tegyék érdekeltté őket. A klaszter vezetésének tehát koncentrálnia kell a klaszter belső dinamikájának és külső környezetének fejlesztésére is, ügyelve a kölcsönös előnyök erősítésére. A célok elérésére fordított eszközök számos formája alkalmazható. Az 1. mellékletben található táblázat összefoglalja azokat a jellemző programokat és célokat, amelyeket leggyakrabban alkalmaznak. A klaszter belső növekedését szolgálhatják az új technológiákat, műszaki fejlődést finanszírozó programok, a szereplők belső és külső kapcsolatainak erősítését, illetve a klaszterépítést (szereplők bevonása, klasztermarketing) célzó kezdeményezések. A külső környezet a tényezőpiacok és a helyi bázis körülményeinek javításával fejleszthető. 18
1.7.2. Az Európai Unió klaszterpolitikai javaslatai Az Európai Unió támogatja és a regionális felzárkózás szempontjából kiemelkedőnek tekinti a klaszterfejlesztést, és a kapcsolódó gazdaságpolitikák intézkedéseit, ide sorolva a regionális, ipar-, az innovációs és a vállalkozásfejlesztési politikát is, mivel mindezek hozzájárulnak a piaci szereplők regionális együttműködéséhez. Az Európai Bizottság azt tanácsolja, hogy azokban a tagállamokban, ahol nincs konkrét klaszterpolitika, ott is a gazdaságpolitikák összehangolását, alakítását a klaszterszempontok alapján kell végezni, ahol pedig van, ott a hosszú távú stratégiai szemléletet kell érvényesíteni. Ennek érdekében a Bizottság szerint szüksége van:15 •
klasztertérképek készítésére, melyek kimutatják azokat a potenciális régiókat, szektorokat, melyek a klaszteresedési folyamatok következtében előnyösebb helyzetbe kerülnének, és így alkalmasak lennének arra, hogy integrálják őket az általános gazdasági és társadalmi fejlődési stratégiába,
•
a klaszteresedés gátló tényezőinek felismerésére, az ide vonatkozó gazdaságpolitikai intézkedések rendszeres felülvizsgálatára,
•
a kormányzatok hosszú távú elkötelezettségére a klasztertámogatási politika és a klaszteresedés mellett,
•
a klaszterekhez kapcsolódó lehetséges pozitív hatások megismertetésére a gazdasági szereplőkkel.
Az EU az innovatív klaszterek létrehozásában és működésében résztvevő szervezetek állami támogatását szorgalmazza. Ezek elsősorban a kis- és középvállalkozások K+F együttműködéseinek
elősegítésére,
a
kutatócentrumok
támogatására,
a
képzés,
a
tudásmegosztás és az infrastruktúrák fejlesztésére fordítandóak. Nagymértékű, folyamatos szubvenciók helyett a támogatásokat a vállalatok alakuló szakaszában javasolt alkalmazni, elősegítve későbbi önállósodásukat.
15
EC, 2003
19
1.7.3. A klasztereket támogató programok Az EU programokban a klaszteresedés támogatása 2000 után jelenik meg a lisszaboni stratégia célkitűzéseihez kapcsolódóan. Korábban elsősorban a beszállítói hálózatok fejlesztése volt a cél. Az alábbi támogatott programok közvetve, vagy közvetlenül segítik a klaszteresedést: •
Ipari
klaszterekkel
kapcsolatos
intézkedések
a
regionális
innovációs
intézkedésekhez kapcsolódóan (Actions on Industrial Clusters under the Regional Innovation Action Line): Célja a régiók innovációs képességeinek és a KKV-k innovációs tevékenységének erősítése hosszú távú stratégia keretén belül. •
PAXIS (Pilot action on the mechanisms to set-up and develop innovative firms Kísérleti program innovatív cégek létrehozására és fejlesztésére): Célja az innovációs szervezetek közti tapasztalatcsere és tanulás elősegítése a közös tudás rendszerezése, az európai "good practice" kidolgozása és a célt támogató eszközök (információk, publikációk, honlap üzemeltetése, adatgyűjtés, értékelés stb. ) biztosítása.
•
Joint Action for sustainable development: the case of territorial clusters: A fenntartható fejődés érdekében az egyes klasztertag - vállalatok környezetvédelmi problémáinak együttes megoldását szolgálja a program, bevonva az állami intézményeket, helyi hatóságokat.
•
Observatory of European SMEs: Regional Clusters in Europe:Az európai KKV-k fejlődését, tevékenységeit vizsgálva gazdaságpolitikai ajánlásokat tesz regionális, nemzeti és EU szinten.
•
Europe Enterprise Network: Az Európai Információs Pontok (EIC) kiterjedt hálózatán keresztül segíti a vállalati kapcsolatok fejlődését a tagországokban az EUhoz kapcsolódó témákban nyújtott információkkal, szakmai segítséggel és tanácsadással. Az EIC-k közvetítő szerepet töltenek be az országos és uniós intézmények között.
•
Jeremie-program: A Jeremie (Joint European Resources for Micro to Medium Enterprises) vállalkozásfejlesztési pénzügyi program a KKV-k garanciaeszközök által biztosított hitelhez jutási esélyeinek javítására jött létre. A program keretei lehetővé teszik a 2007-2013-as időszakban a további pénzügyi konstrukciók indítását, valamint szükség esetén az előirányzott összegek konstrukciók közötti átcsoportosítását.
20
1.7.4. Top-down és bottom-up törekvések A régi és új tagországok klaszterpolitikái között az a legnagyobb különbség, hogy az utóbbiak klaszterkezdeményezéseiben a kormányzat a legaktívabb szereplő. A felülről jövő kezdeményezések következtében a klaszterek nem spontán (bottom-up) módon alakulnak ki, hanem sokáig állami segítségre szorulnak. A kormányzatok gyakran rövidtávra határozzák meg programjaikat, a legtöbbször nem történik meg a potenciális klaszterek, szektorok, régiók feltérképezése és a kapcsolódó politikák kölcsönhatásainak vizsgálata. A vállalatok klaszterkezdeményezéseinek egyedüli célja pedig sokszor az állami szubvenciókhoz való hozzáférés. A Bizottság javaslatai egyértelműen a bottom-up típusú törekvéseket támogatják, ezért a már meglévő, adott térség ipari és kulturális hagyományaira épülő klaszterek segítését javasolja, új kezdeményezések helyett. Természetesen az átalakuló országokban a klaszterek csupán néhány évi múltra tekinthetnek vissza, ezért a központi intézkedéseknek jut nagyobb szerep a források elosztásában és az innovációs struktúra kiépítésében. Mivel a kormányzat közvetlenül nem avatkozhat be a globális versenybe (deregulációs folyamatok, nemzetközi egyezmények,
EU
versenypolitikája),
ezért
közvetett
eszközökkel
kell
javítania
versenyképesség feltételein és az innovációs infrastruktúra azon elemein, melyet az összes klaszter használ.16 A központi kormányzatnak tehát egyfajta katalizátor-szerepet kell betöltenie, aki részt vesz az együttműködések kialakításban, megerősödésében, de nem hátráltatja a klaszter önfenntartóvá válását. A felülről kezdeményezett (top-down) törekvéseknek összhangban kell lennie az alulról-felfelé irányuló kezdeményezésekkel. Ezeknek a jelentősége abban van, hogy képesek felmérni a helyi versenyképesség feltételeit és kiépíteni a megfelelő üzleti környezetet, továbbá képesek a régióban domináns iparágak klaszter-specifikus egyedi igényeinek kielégítésére, mint a speciális munkaerőpiaci igény, szakosodott kutatóintézetek, kompetencia központok, innovációs központok létrehozása stb. Utóbbiaknak kiemelt szerepet kell tulajdonítani az átalakuló országokban, ahol az oktatás és képzés területein hatalmas tudás halmozódott fel, mégse alakult ki az innovációk piacosításának hatékony gyakorlata. A rendszerváltásokat követő gyors átalakulás következtében a piacgazdasági intézményeknek nem volt ideje olyan mértékben kifejlődni, mint a nagyobb hagyományokkal rendelkező fejlett piacgazdaságokban. A szerződések betartása, a magántulajdonhoz való jogok érvényesítése gyakran nehézségekbe ütközik, a váltakozó kormányok gyakran változtatják meg némely fontos piacgazdasági intézmény működését, kiszámíthatatlanná téve a gazdaságpolitikát. Ennek következtében a vállalatok
16
Lengyel I. – Deák Sz., 2002
21
körében nem alakult ki megfelelő szintű bizalom egymással és a kormányzattal szemben, ezért a klaszteresedés komoly akadályokba ütközik. Ilyenkor a klaszterpolitikának elsődlegesen a bizalom megnyerésére kell irányulnia. Az olyan országokban, mint Olaszország, ahol a hagyományos, vagyis bottom-up módon alakultak ki a klaszterek, a bizalmi kapcsolatoknak nagy múltú hagyománya van. A tradicionális iparágak köré szerveződött, főleg kis családi vállalkozások közötti együttműködések, a közös infrastruktúrahasználat, a kölcsönös szolgáltatások költség-, és kockázatcsökkentő hatással bírtak. A résztvevők közötti gyakori érintkezés pedig a hagyományos kereskedelmi kapcsolaton túlmutató bizalmi munkakapcsolatokat hozott létre.
22
2. Az olaszországi ipari körzetek Az olasz ipari körzetekre17 vonatkozó definíciók közül Giacomo Becattinié a legelfogadottabb, aki elismert közgazdászként számos tanulmányt szentelt a témának. Becattini megfogalmazásában az ipari körzetek "egy földrajzilag körbehatárolt, természeti, történelmi hasonlóságokat mutató területen létrejött szervezetek, melyben meghatározó az adott
társadalmi
közösség
és
az
iparági
vállalkozások
aktív
jelenléte."18
A
klaszterdefiníciókkal való összehasonlítás során kitűnik, hogy a homogén közösség, vagyis az azonos kultúrkörhöz való tartozás is feltétele az iparági körzetek kialakulásának. Szerinte a körzetek nem csupán a termelési folyamat egyfajta módozatai, hanem "társadalmi közeg, melyben az emberek közötti érintkezések a termelés helyén és azon kívül is alakultak."19 Ez a társadalmi közeg volt a fő mozgatórugója annak a folyamatnak, amely a néhány nagyvállalat mellett lehetővé tette kisvállalatok által létrehozott új gazdasági erő létrejöttét. A körzetek a fordista tömegtermelés egyik alternatívájává váltak, ahol a termelési folyamat szakaszokra bontása lehetővé tette a résztvevő vállalatok egyre erősebb szakosodását, akik így rugalmasabban tudtak reagálni a piaci változásokra és jobban ki tudták szolgáltatni vevőkörüket.
A
termelői
körzetekben
tehát
a
nagyvállalatokra
jellemző
belső
méretgazdaságossági előnyök helyett a külső méretgazdaságból, vagyis a terület gazdasági társadalmi kontextusából eredő előnyöket használták ki.
2.1. Az ipari körzetek kialakulása A második világháborút követő évtizedekben, egészen a hetvenes évek elejéig Olaszország gazdasági fejlődése szinte töretlen volt. A Marshall segélynek köszönhetően megindult az ország infrastrukturális újjáépítése, ami sok olasz vállalat előtt új távlatokat nyitott. A fordista termelés és az amerikai know-how átvétele különböző iparágak növekedését indította el egy olyan országban, amely főleg a mezőgazdasági és kézművesipari termelésre volt berendezkedve. A hatvanas évek elejére Olaszország a nyugati államok egyik legiparosodottabb országává vált. Az északi tartományokat átszövő iparosodási folyamatokkal párhuzamosan számos kis- és középvállalkozás alakult meg az ország középső és észak-keleti részén, Toscana, Marche, Emilia-Romagna és Veneto tartományokban. Ezt a területet később 17
Az elsődleges különbség a klaszter és az iparági körzetek között, hogy az előbbiek egy tudatosan tervezett folyamat során jönnek létre, amíg az ipari körzetekre a spontán szerveződés a jellemző. Ennek ellenére a külföldi -főleg olasz nyelvű- szakirodalom gyakran szinonimaként használja a két kifejezést. A dolgozatban az ipari körzetek (distretti industriali) alatt kizárólag az olaszországi szerveződések értendőek. 18 Becattini 1989 p. 112 19 Becattini 1989 p. 118
23
"Harmadik Olaszországként" kezdték emlegetni, megkülönböztetve azt a gazdaságilag lemaradt déltől (Mezzogiorno) és a Genova - Torinó - Milánó városok alkotta "ipari háromszögtől." Ezeket a tartományokat főleg kis- és közepes méretű városok, falvak hálózata szőtte be, nem voltak jelentős centrumok. A városi lakosság és a falvak közt erős volt az összetartás, élénk közösségi élet zajlott. A mezőgazdasági termelést földműves családok végezték, akik munkájukért cserébe igényt tarthattak a termésből származó bevétel felére a föld tulajdonosától. Az 50-es évektől az állami támogatásoknak köszönhetően a családok egyre könnyebben juthattak földekhez, azonban kizárólag mezőgazdaságból már nem tudták fenntartani magukat. Új bevételi forrásokat keresve a családok fiatalabb tagjai a gyárakban találtak munkát, ahonnan gyakran hazavitték a megszerzett tapasztalatokat, egyesítve azokat a meglévő családi kézműipari hagyományokkal. Kezdett kialakulni a vállalkozói lét új formája: míg az idősebbek megmaradtak a földművelésnél, biztosítva a család ellátását, addig a családfő a többi családtaggal együtt az ipari termelésre rendezkedett be. A vállalkozások magja tehát a család volt, ami lehetővé tette az üzletmenet rugalmas alakítását a piaci tényezőknek megfelelően. Az alapításhoz szükséges tőke kezdetben a mezőgazdasági és más gazdasági tevékenységekből származott. Sok esetben a turizmusban felhalmozott tőkét használták fel az alapításhoz, amihez gyakran hozzájárultak a hazatért emigránsok megtakarításai is. Bár
a kisvállalkozások adóterhei alacsonyak voltak, a pénzügyi
ellenőrzések hiányának következtében elterjedté vált az adóelkerülés, ami szintén tekinthető egyfajta tőkeforrásnak.20 A létrejött vállalkozások számára bőséges és olcsó munkaerő állt rendelkezésre, egyrészt a háború utáni tömeges munkanélküliségnek és migrációnak, másrészt a mezőgazdaságból felszabaduló dolgozóknak köszönhetően. A családi vállalkozások közötti szoros kapcsolatok teret engedtek az informális tudások, módszerek szabad áramlásának, ugyanakkor csökkentették a munkaügyi konfliktusokat. Ha a piacok változásai úgy indokolták, a tevékenységek átszervezése sem ütközött nagyobb ellenállásba. A megerősödött vállalatok és gyárak nem szorították ki a gyengébbeket, hanem decentralizálták a termelést, hozzájárulva így a kisebb vállalkozások fennmaradásához, akik a szakosodás révén egyre fontosabb szereplőkké válhattak. A termelésben résztvevő kisvállalkozások hamar el tudták érni a gazdaságos termelési nagyságot, mivel a főtevékenységükre tudtak koncentrálni. A többi kiegészítő funkciók (pénzügyi irányítás, beszerzés, értékesítés, szakképzés) ellátására
20
Viesti 2000
24
speciális vállalkozások, ügynökségek szakosodtak. A vállalkozások kölcsönösen függtek egymástól, integrált rendszereket hozva létre.21 A vállalatok tevékenységük kiválasztásánál egyrészt a már meglévő kézműipari hagyományokra alapoztak, így elsősorban az olyan tradicionális iparágakra szakosodtak, mint a textil-, bőr-, bútor-, cipőipar. Ezek elsősorban munka-intenzív termékeket állítottak elő, ahol lehetőség volt a munkafolyamat kiosztására anélkül, hogy az a minőség rovására menne, továbbá nem igényelt magas színvonalú berendezéseket. Másrészt a választásban nagy szerepük volt az ásványkincsek elérhetőségének is. Ez természetes a kitermelő iparágakban létrejött körzeteknél, mint például a carrarai márványfeldolgozó körzet, de sok feldolgozóipari körzet létrejöttében is kulcsszerepe volt. Jó példa a sassuolói csempeipari körzet, mely a környéken nagy mennyiségben hozzáférhető, jó minőségű agyagnak köszönheti létét, vagy a biellai gyapjúipari körzet, ahol a termeléshez szükséges energiát az Alpokból lezúduló folyókból nyerik. Számos példa bizonyítja azt is, hogy a természeti tényezőellátottság nem feltétele az iparági körzetek létrejöttének, sőt a szállítási költségek csökkenésével egyre kevésbé volt jelentősége. Többen a kezdeti termék gyártása helyett a termeléshez szükséges gépek gyártására specializálódtak, melyeket a költségek csökkentése érdekében a vállalkozások közösen használtak. Például Prato textilipari vállalatai közül sokan szövőipari gépek gyártásával bővítették tevékenységüket. A 70-es évekre a fejlődő régiók kisvállalkozásainak jelentős része korszerű gépiparral rendelkezett, ami nagyobb méretű termelést tett lehetővé. Hamarosan kinőtték tartományuk határait és más tartományokkal, illetve a többi európai országgal kezdtek kereskedni. A termékek hamar gazdára találtak a nemzetközi piacokon, ahol a növekvő jövedelmek következtében kialakult az igény a jó minőségű termékek iránt. A körzetek fő termékei alkották és alkotják ma is a "Made in Italy" imázs lényegét. A Made in Italy szlogen a nyolcvanas évek óta az olasz feldolgozó- és kézműipari termékekhez fűződő elismertséget és megbecsülést jelenti, mely az egyedi design és a jó minőség párosításának szinonimájává vált. A Made in Italy szektorokat az olasz elnevezésük után 4A-ként szokták emlegetni22 és a divat-, bútor-, élelmiszeripar, valamint a gépgyártás autóipar termékei tartoznak ide. A világpiaci elismertség növelés és a hamisítványok csökkentése céljából 2004 óta a Termelő Tevékenységek Minisztériuma (MAP)23 és az Olasz
21
Dusek 1999 Abbigliamento-moda, Arredo-casa, Alimentare, Automazione-meccanica 23 Ministero delle Attivitá Produttive 22
25
Külkereskedelmi Intézet (ICE) szárnyai alá vette a Made in Italy-t pénzügyi alapokat hozva létre promócióra és jogi segítségnyújtásra.24
2.2. A körzetek súlya az olasz gazdaságban25 2.2.1. Területi elhelyezkedésük Az iparági körzetek területi eloszlásának sajátossága, hogy a húsz tartomány közül a körzetek háromnegyede összesen hat tartományban koncentrálódik. (Piemonte, Lombardia, Veneto Marche, Toscana, Friuli Venezia Giulia, Emilia Romagna) Lombardia, Veneto és Marche tartományok pedig mintegy új "ipari háromszöget" alkotva, a körzetek közel felének adnak otthont. (lásd 2. sz. melléklet) A legnagyobb kiterjedésű körzetek Lombardiában találhatók, ezek közül a bergamói gépipari körzet 124 községet foglal magába, több mint 300 ezer embert és közel 10 000 vállalkozást foglalkoztat 900 km2 területen. A déli Mezzogiorno tartományokra (Basilicata, Campania, Calabria, Puglia, Abruzzo, Molise, illetve Szicíliát és Szardíniát is ide sorolják) továbbra is a mezőgazdaság túlsúlya a jellemző, bár egyre több körzet alakul nemcsak a hagyományos iparágakban, hanem a fejlett, high-tech szektorokban is. A körzetek foglalkoztatása azonban még mindig alacsony (az összes dolgozó 6,1%-a), de növekvő tendenciát mutat. Tíz év alatt (1991-2001) a feldolgozóipari körzetekben dolgozók száma 53%-al, az egyéb iparágakban dolgozóké pedig 72,8%-al nőtt. A körzeteknek Abruzzo, Puglia és Campania tartományokban van kiemelt súlyuk, ahol a hagyományos textilipar és a bútorgyártás mellett olyan modern iparágak is megjelentek, mint a biotechnológia, vagy a mechatronika.
2.2.2. Foglalkoztatás 1996-ban a körzetek több mint 2 millió embert foglalkoztattak, mely a feldolgozóiparban dolgozók 44,7 %-a. 2001-ben már majdnem 5 millióan dolgoztak ipari körzetben, ami a teljes foglalkoztatás negyedét jelenti. Bár a feldolgozóipari dolgozók aránya visszaesett 4,5%-kal, a nagyvállalatoknál jóval nagyobb, 13,4%-os volt a csökkenés ebben az időszakban. A tartományok közül kiemelkedik Lombardia, ahol a legnagyobb a körzetben dolgozók aránya (35,5%). Az ipari foglalkoztatás az elmúlt években is csökkenő tendenciát mutatott. 2007-ben
24
http://www.ice.it/promozione/index.htm 2009.11.20 A fejezet adatai az Olasz Statisztikai Intézet (Istat) kiadványai alapján lettek feldolgozva http://www.istat.it/salastampa/comunicati/non_calendario/20051216_00/Volume_Distretti.pdf http://www.istat.it/dati/catalogo/20071113_00/struttura_socioeconomica_condizione_abitativa%20_fasc_%20na zII.pdf 2009.11.14
25
26
az előző évhez képest 0,6%-al nőtt a foglalkoztatottak száma az ipari szektorokban, azonban a vállalatok száma 1,2%-kal csökkent.
2.2.3. Szakosodás Az olasz iparági körzetek túlnyomórészt a hagyományos ágazatokra szakosodtak. Az Olasz Statisztikai Intézet (Istat) által jelenleg elismert 156 körzetből 148 tartozik a Made in Italy szektorok alá. Elsősorban háztartás cikkek (berendezési tárgyak, bútor, csaptelep, csempe), divatcikkek (bőr- és textil ruházat, harisnya, szemüveg, stb.), valamint könnyűipari termékek gyártására specializálódtak. A 2. ábráról leolvasható, hogy a legtöbb körzet a textilés ruhaiparban található (28 %), melyet a gépgyártásra (24%), a háztartási cikkek és bútorok gyártására (20%), a bőrtermék és lábbeli gyártására (13%), valamint az élelmiszeripari termékek gyártására (4%) szakosodott körzetek követnek. Jelentősek továbbá a papíriparban (3 %), az ékszergyártásban (4%), a gumi- és műanyag termék gyártásban (3%) és a fémkohászatban (0,5%) tevékenykedő körzetek is. Az ismert, nagy hagyományokkal rendelkező, a termelés szempontjából jól elkülöníthető központok, mint Prato, Biella, Como (textilipar) mellett több olyan körzetet is találunk, amelyek kisebb kiterjedésűek ugyan, de termelésük olyan piaci résekre koncentrál, melyek meghódításával vezető szerepet tudtak kivívni az iparágban, nemzetközi szinten is. Ilyen körzetek jöttek létre például Bergamo (gombgyártás) és Premana (ollógyártás) városok környezetében is. A termelés típusa tartományonként is változik: Marche tartományban a bútor- és cipőgyártás, míg Toscanában a textilipar az uralkodó iparág. Az északkeleti tartományokban (Veneto, Emilia Romagna, Friuli Venezia Giulia) a főbb szektorok a bútor-, szemüveg-, ruha-, sportcipőgyártás, Piemontéban a textilipar és a gépgyártás, Lombardiában pedig a gépgyártás mellett a cipő- és ékszergyártás a jellemző. 2. ábra Az ipari körzetek ágazati megoszlása 24% 21%
13%
28% 3%
3%
Textil- és ruhaipar Bútorgyártás Élelmiszeripar Papíripar
4%
4%
Gépgyártás Bőr- és cipőipar Ékszer- és hangszergyártás Gumi- és műanyagipar
Forrás: Istat
27
2.2.4. Export Az ipari körzetek a nemzeti export körülbelül 40%-át adják. Részesedésük különösen a Made in Italy szektorokhoz tartozó termékek kivitelében kimagasló (lásd 3.ábra): a bútorok 39,6%-át, a ruházati cikkek 49,2%-át, gépipari termékek 28,8%-át az ipari körzetek. exportálták. Olaszország ennek a sajátos ipari szervezeti formának köszönheti, hogy az utóbbi évtizedekben számos területen vezető pozíciót tudott elérni a világgazdaságban. Európai szinten a kerámiacsempe termelés hozzáadott értékének majdnem felét (45,6%) Olaszország adta, ahogy példaként említhetnénk a bőripar (45,2%), vagy a ruhaipar (32%) részesedését is. Az elmúlt években a nemzetközi kereslet megtorpanása és a globális válság hatására az olasz export erősen visszaesett. 2008-ban 2,8%-kal csökkent a kivitel az előző évhez képest. A visszaesés a körzetek esetében valamivel enyhébb -2,4%-os volt. 3. ábra Az ipari körzetek részesedése az egyes iparágak exportjában (%) 60 50 40 30 20 10 0 2000
2001
Élelmiszeripar
2002
2003
2004
Textil- és ruhaipar
2005
2006
Bútorgyártás
2007
Gépgyártás
Forrás: Olasz Külkereskedelmi Intézet (ICE) p. 8.
2.2.5. Vállalati szektor Az EU tagországok közül Olaszországban legmagasabb a KKV szektor aránya. A 60 millió lakosú országban több mint 4 millió vállalkozás végez üzleti tevékenységet, melynek 99%-a kevesebb, mint 250 alkalmazottal rendelkezik, amiből a mikrovállalkozások - vagyis a 10
alkalmazottnál
kevesebbet
foglalkoztató
vállalatok-
aránya
95%.
Az
ország
foglalkoztatottainak 80%-a dolgozik a KKV szektorban és ebből 49% mikrovállalkozásban. A feldolgozóiparban tevékenykedő KKV-k száma húsz év alatt (1981-2001) 8,1%-al csökkent;
28
amíg 1981-ben 20,7% volt az arányuk, 2001-ben már csak 13,3%, 2007-ben pedig 11,3%. Az előző évtizedhez képest többszörösére nőtt a tercier szektorban tevékenykedő vállalkozások száma. 2007-ben a vállalkozások közel kétharmada tartozott valamilyen szolgáltatási tevékenységhez. Figyelemre méltó az ingatlanszektorban és az infokommunikációs szektorban megfigyelhető növekedés. A nagyvállalatok aránya tíz év alatt 10%-al csökkent, legtöbbjük azonban továbbra is a feldolgozóiparban működik, ezért az továbbra is a külkereskedelem húzóágazata maradt: a feldolgozóipari termékek az export 95%-át adták 2009 első félévében.
2.3. Az iparági körzetek az olasz közigazgatásban 2.3.1. A körzetek beazonosítása Az olaszországi iparági körzetek különböző fejlődési háttérrel jöttek létre, ezért struktúrájukban jelentős eltéréseket mutatnak, ami megnehezíti a területek beazonosítását és számbavételét. Az első hivatalos kísérletre 1991-ben került sor. Ekkor született meg az első törvény,26 amely definiálja az iparági körzeteket. A definíció szerint az ipari körzetek "területileg egységes térségek, melyekre jellemző a kisvállalkozások nagyszámú jelenléte, amelyet nagymértékben meghatároz a helyi lakosság és a vállalkozások kapcsolata, valamint a vállalkozások termelési szakosodása." A törvény a tartományok hatáskörébe sorolta a beazonosítás feladatát, melynek kritériumait az 1993. április 21-én közzétett miniszteri rendelet pontosította. Ez utóbbi öt pontban határozza meg az iparági körzet minősítés feltételeit. Iparági körzetként azonosítható tehát az a terület, ahol: ¾ a feldolgozóiparban dolgozók számának, valamint az összes gazdasági területen dolgozók számának hányadosa legalább 30%-al meghaladja a mutató nemzeti szintre vetített megfelelőjét, ¾ a vállalkozások lakosságra vetített sűrűsége meghaladja az országos átlagot, ¾ az adott iparágban dolgozók és az összes feldolgozóipari dolgozó hányadosa legalább 30%-al meghaladja a mutató nemzeti szintre vetített megfelelőjét, ¾ az adott iparágban dolgozók száma meghaladja az összes feldolgozóipari dolgozó számának 30%-át, ¾ az adott iparágban tevékenykedő kis- és középvállalkozások alkalmazottainak száma meghaladja az összes iparági dolgozó 50%-át.27 26
Legge 5 ottobre 1991, n. 317 Interventi per l’innovazione e lo sviluppo delle piccole imprese / 1991. évi 317. számú törvény A kisvállalkozások innovációját és fejlődését érintő beavatkozások 27 Ronconi és Guglielmetti 2002.
29
Gyakorlatban az azonosítást a foglalkoztatás szempontjából homogén, területileg egybefüggő "helyi munkahálózatok" (Sistemi Locali del Lavoro - SLL) alapján végezték. Ezeket az Olasz Statisztikai Intézet (Istat) a napi lakóhely-munkahely közötti ingázási adatokból állította össze, melyek a közeli községek területileg összefüggő, de elkülöníthető egységeit alkották. A termelési szempontból hasonló, magas KKV koncentrációjú SLL zónákat ipari körzetnek nyilvánították. A rendelet alapján az Istat 199 iparági körzetet azonosított be 784 SLL zóna alapján. A szigorú kvantitatív kritériumok azonban főleg a hagyományos körzetekre voltak alkalmazhatóak, vagyis a meglévő, kialakult körzetek támogatását mozdította elő, kevés figyelmet fordítva az épp formálódókra. További problémákat okozott az is, hogy eredetileg az SLL zónákat a városok fejlődésének tanulmányozására állapították meg, nem pedig a körzetek behatárolására, ezért a vállalkozások szempontjából nem húz éles határvonalat a körzet és a "nem-körzet" definíciója között. Több tartomány, például Campania nem vette figyelembe az SLL zónákat és a kritériumok esetében az országos átlag helyett a tartományi átlagokat alkalmazták Az 1993-as rendelet feltételrendszerének módosítására 1999-ben került sor. Az új törvény28 az iparági körzeteket egy általánosabb tartalmú fogalom, a „helyi termelő rendszerek” (sistemi produttivi locali) kategóriája alá sorolja. Utóbbiakat termelési szempontból homogén területekként definiálja, ahol magas koncentrációban vannak jelen a túlnyomórészt kis- és közepes méretű- vállalkozások, melyek közt fennáll egy sajátos, belső szerveződés, míg az új definíció szerint az ipari körzetek "olyan helyi termelő rendszerek, melyekre az iparági vállalkozások erősen koncentrált jelenléte és a vállalkozási együttműködések szakosodott termelése jellemző." A törvény tehát eltekintett attól, hogy kizárólag kisvállalkozások alkossák a körzetet, lehetővé téve a közepes és nagyvállalatok bevonását. A törvény a tartományok hatáskörébe sorolta a helyi termelő rendszerek (és azokon belül az ipari körzetek) beazonosítását, ami gyakorlatban azt jelentette, hogy nem kellett ragaszkodniuk az 1991-es szigorú kritériumokhoz. A beazonosításon túl a tartományok feladata lett a körzetek fejlesztési és innovációs projektjeinek finanszírozása is. Az új definíció kiszélesítette a tartományok mozgásterét, azonban a modernizációra és terjeszkedésre fordítható alapok vonzereje más szektorok vállalataira is hatással volt, ezért a korábbi feldolgozóipari körzetek mellett megjelentek a turisztikai, kulturális és gasztronómiai körzetek is. 28
Legge 11 maggio 1999, n. 140. Norme in materia di attività produttive / 1999. évi 140. számú törvény. A termelési tevékenységek szabályozása
30
2001-ben újra összeírásra kerültek az iparági körzetek: 686 SLL zónát és 156 körzetet azonosítottak be. A csökkenést nem az ipari tevékenységek hanyatlása okozta, hanem az SLL zónák időközbeni megváltozása. Míg 91-ben átlagosan 10 község tartozott egy zónához, addig 2001-ben már 14, vagyis az ingázási távolságok növekedése területi átszerveződéshez vezetett. Az Iparfejlesztési Intézet29 2008-ban készített felmérése szerint eddig összesen 15 tartomány (8 északi és 7 déli) foglalta normatív szabályozási keretbe a körzetek működését. A jelentés szerint az elismert körzetek száma összesen 201. Néhány tartomány a beazonosításnál a 91-es kritériumokat, míg mások a 99-es törvényt vették alapul, vagy saját kritériumok alapján végezték az azonosítást. A számokat illető feltűnő különbségek elsősorban az egységes, központi akkreditációs rendszer hiányából adódnak, ezért nem tükrözik híven az ipari és területi szerkezetátalakulásokat.30
2.3.2. A körzeteket érintő állami támogatások Az olasz iparági körzetek nem részesültek közvetlen állami támogatásban. A modernizációhoz,
újraszervezéshez,
támogatáshoz
szükséges
szubvenciók
kezelése
tartományi hatáskörbe tartozott. Ehhez elsősorban azokat a helyi szerveket kellett finanszírozni, melyek közvetlen kapcsolatban álltak a vállalkozásokkal (kereskedelmi kamarák, kutatási, képzési, fejlesztési központok, stb.). Az 1991. évi 317. számú törvény a körzetek beazonosításán túl lehetővé tette a tartományok számára, hogy több vállalkozást, vagyis vállalkozási hálózatokat érintő finanszírozási szerződést kössenek. 1997-ben a Gazdasági Programokért Felelős Tárcaközi Bizottság31 kiszélesítette a szerződések kereteit, teret adva a körzetek önálló képviselőinek a bevonására. Ebben az évben a kormány első ízben tett elérhetővé támogatást állami forrásból az 1999-es törvény alapján beazonosított körzetek számára, melyet informatikai és telekommunikációs fejlesztésekre fordíthattak. Kevés kivételtől eltekintve a körzeteket érintő átfogó támogatási keret azonban nem érkezett felülről, ellenben a kis- és középvállalkozások támogatásával az állam közvetetten segítette a körzeteket.
2.3.3. A kis- és középvállalkozásokat érintő állami támogatások Az 1965-ben elfogadott 1389. számú törvény, az ún. "legge Sabatini" a kisvállalkozások gépek és szerszámok beszerzésére irányuló beruházásait támogatta. Számos olyan vállalkozás 29
IPI - Istituto per la Promozione Industriale Ronconi és Guglielmetti 2002 31 Cipe – Comitati Interministeriale per la Programmazione Economica 30
31
igényelte a támogatást, melyek egyébként nem tudták volna modernizálni berendezéseiket, mivel az alacsony kamatláb és a 7 évre meghosszabbítható futamidő előnyösebb feltételeket biztosított a bankokkal és a lízing társaságokkal szemben. Ezen kívül a gépgyártó vállalatokat is fellendítette, mivel a támogatás csak új berendezések vásárlása esetén járt. Másik állami kezdeményezés az Artigiancassa alap, mely kézművesipari kisvállalkozásoknak biztosít hiteleket kedvező feltételekkel.32
2.3.4. A vállalkozásokat segítő háttérintézmények Konzorciumok A gazdasági életben fontos szerepet töltenek be az államilag elismert konzorciumok, melyek a vállalatok és a közigazgatási intézmények közös érdekeltségi körét igazgatják szerződéses keretek között. A konzorciumoknak alapvetően kettős funkciójuk van: fellép a társaságokat sújtó túlzott verseny ellen, megakadályozva a monopolhelyzet kialakulását, ugyanakkor igyekeznek lecsökkenteni a termelési és igazgatási költségeket, vagyis hatékonyabb környezetet kívánnak biztosítani a vállalkozásoknak. Kiemelkedő jelentőségűek a
kollektív
hitelgarancia
konzorciumok,
az
úgynevezett
Confidik33,
melyek
a
kisvállalkozások hitelezési feltételeinek könnyítésére jöttek létre. A feltételek átláthatóságára, kiszámíthatóságára törekednek, igyekeznek alacsony kamatokat elérni, valamint pénzügyi tanácsadást biztosítanak a vállalkozások részére. A bankok számára is előnyös az együttműködés, mert a Confidik - ismerve vállalati kört- hitelgaranciát tudnak vállalni, valamint a vállalatok beminősítésével csökkentik a bankok kockázatát. 2005-ben 916 Confidi működött Olaszországban, működésüket részben állami, részben tartományi törvények szabályozzák. Kamarák A vállalkozások támogatásának másik fontos pillére a kereskedelmi és iparkamarák hálózata. Olaszországban minden vállalkozás regisztrálva van az illetékes kamaránál, és az adatok egy elektronikus hálózaton (InfoCamere) keresztül bárki számára hozzáférhetőek. Céljuk a helyi közigazgatási szervekkel és oktatási intézményekkel együttműködve a vállalati hálózatok és a helyi gazdaság fejlesztése, melynek különböző szektorait a kamarák legfőbb szervei, az Igazgatótanács és a Bizottság tagjai képviselik. Az országban 105 kereskedelmi kamara működik, melyek működését a kamarák nemzeti szintű szövetsége, az 1901-ben 32 33
Balestri 2001 Consorzio di garanzia collettiva dei fidi
32
alapított Unioncamere fogja össze. A kamarai kezdeményezések céljai közt szerepel a piac átláthatóságának biztosítása, a nemzeti termékek és a Made in Italy védelme, új vállalkozások támogatása, az innováció és a technológiai transzfer terjedésének elősegítése, valamint az adminisztráció megkönnyítése. Szövetségek, szakszervezetek CONFINDUSTRIA34 A Confindustria, vagyis a Gyáriparosok Szövetsége az olasz vállalkozások képviseleti szerve. A vállalkozások önként csatlakoznak a szövetséghez, mára számuk meghaladja a 140 ezret. A szervezet 18 tartományi kirendeltsége és 103 területi szövetsége mellett 22 iparági és 96 tevékenység szerinti társulással rendelkezik, mely lehetővé teszi a tagvállalatok regionális és szektoriális érdekképviseletét. A szervezetet a tagvállalatok finanszírozzák, akik cserébe igénybe vehetik a szolgáltatásokat, melyek elsősorban kutatási és szervezési projektek végrehajtására, piackutatásra, információszolgáltatásra, jogi és gazdasági tanácsadásra, jogvédelemre irányulnak. CONFARTIGIANATO A Confartigianato, vagyis a Kézművesipari Vállalkozások Szövetsége a kézműves- és feldolgozóiparban működő kis- és mikrovállalkozások közös érdekeit képviseli. A szervezet minden tartományban rendelkezik kirendeltséggel és több, mint 500 ezer kisvállalkozás a tagja. Szolgáltatásait a Made in Italy szektorokban tevékenykedő kisvállalkozások elsősorban piacfejlesztésre, kutatásra, infrastruktúra és innováció fejlesztésre tudják igénybe venni, közreműködve az érintett köz- és magán intézményekkel.35 CNA36 Fontos intézménye a gazdaságnak a 300 ezer tagvállalattal együttműködő Olasz Kézművesipari KKV Szövetség (CNA), mely tevékenységét alapítása óta kiterjesztette a többi, jellemzően KKV központú iparágra. A szervezet képviselői jelen vannak a Nemzeti Gazdasági Tanácsban (Cnel)37 az Olasz Külkereskedelmi Intézetben (ICE)38, az
34
http://www.confindustria.it/ 2009.11.20. http://www.confartigianato.it/ 2009.11.20. 36 Confederazione Nazionale dell’Artigianato e della Piccola e Media Impresa 37 Consiglio Nazionale dell'Economia 38 Istituto nazionale per il Commercio Estero 35
33
Artigiancassaban, továbbá minisztériumi bizottságokban, munkacsoportokban, valamint kamarai szövetségekben.39 Confapi40 A Confapi, vagyis az Olasz KKV Szövetség 1947-ben jött létre és körülbelül 60 ezer kisvállalkozás érdekképviseletét látja el. Kiemelt figyelmet fordít a vállalkozásokat érintő humán erőforrások kezelésére, a fiatal vállalkozók menedzselésére, a kisvállalkozások export és innovációs tevékenységére.41 Szolgáltatás központok A vállalkozások versenyképességének növelésére több magánszervezetet is létrehoztak Olaszországban, melyek hatékony szolgáltatásaikkal főleg a bel- és külföldi befektetések felkutatását és a vállalkozások nemzetközivé válását mozdítja elő. INVITALIA A korábban Sviluppo Italia néven működő Nemzeti Vállalkozásfejlesztési Ügynökség 2008as átnevezése óta kevesebb mozgásteret kapott vállalkozásfejlesztésben. Korábban számos sikeres képzési és innovációs program fűződött a nevéhez, mára tevékenysége elsősorban a külföldi befektetés ösztönzésre, az induló vállalatok segítésére és területfejlesztésre korlátozódott. Az Invitalia számos kirendeltségen működik Üzleti Innovációs Központ (BIC) mely pénzügyi, képzési, menedzsment tanácsadással, valamint információszolgáltatással segíti a vállalkozásokat.42 SIMEST A részvénytársaság 76%-ban a Gazdasági és Fejlesztési Minisztérium birtokában van, a többi részvényt bankok, vállalatok és vállalkozói szövetségek birtokolják. Finanszírozási alapokkal támogatja az olasz vállalatok külföldi befektetéseit, valamint exporttámogatást nyújt, továbbá megvalósíthatósági tanulmányokat, piackutatásokat készít.43
39
http://www.cna.it/ 2009.11.20. Confederazione Italiana della Piccola e Media Industria 41 http://www.confapi.org/ 2009.11.20. 42 http://www.invitalia.it/ 2009.11.20. 43 http://www.simest.it/frameset.asp 2009.11.20. 40
34
Regionális intézmények Az országos kiterjedésű ügynökségek mellett a tartományok saját területükön is kialakítottak a vállalkozások fejlesztését célzó ügynökségeket. Ezek közül érdemes megemlíteni a legnagyobb hatáskörrel rendelkezőket: ¾ Az Informest Veneto és Friuli Venezia Giulia tartományok kezdeményezésében létrehozott, a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztését célzó országos információs hálózat, amely a vállalatok nemzetközivé válását, külföldi piacokra való kijutását segíti. ¾ A Piemonte tartomány által létrehozott Ceipiemonte gazdasági társaságok, kamarák és egyetemek részvételével alakult ügynökség, mely a piemonti vállalatok nemzetközivé válását és külpiaci megerősödését segíti. Promóciós tevékenysége a külkereskedelem mellett kiterjed a turizmus és az olasz élelmiszeripari termékek marketingjére is. ¾ A FINEST az észak-kelet olaszországi tartományok speciális befektetési bankja, amelynek célja, hogy támogassa a térség vállalatainak gazdasági tevékenységét és segítse őket a nemzetközi együttműködésekben, különösen a kelet-közép európai, a balkáni és az északázsiai országokkal. A külföldön terjeszkedni kívánó vállalatokat anyagi támogatással, know-how átadással és tanácsadással segíti, valamint kedvező hitelhez jutási és fedezeti feltételeket biztosít számukra. A részvénytársaságként működő intézet két legnagyobb tulajdonosa Veneto és Friuli Venezia Giulia tartományok. ¾ A Promos a Milánói Kereskedelmi Kamara keretében működő fejlesztési ügynökség, amely a milánói és lombardiai kis- és középvállalkozások nemzetközivé válását segíti. Ebben együttműködő partnere az olasz Külkereskedelmi Minisztérium, valamint az Olasz Külkereskedelmi Intézet (ICE) és számos helyi és külföldi kereskedelmi kamara, fejlesztési ügynökség. A vállalatoknak információt nyújt a külföldi országokról, valamint tanácsadással, vásárok és promóciós események szervezésével, továbbá külkereskedelemi képzések indításával támogatja működésüket. Az iparági körzetek érdekképviseletét ellátó intézményből egyelőre csak kevés létezik. A legátfogóbb az Olasz Iparági Körzetek Szövetsége (FDI)44, mely 1994-ben jött létre a Confindustria és az Unioncamere támogatásával. Célja hogy párbeszédet teremtsen a különböző tartományi szabályozás alatt álló körzetek között, bevonva az állami és tartományi szintű gazdasági döntéshozó szerveket, továbbá erősíteni a kapcsolatokat a külföldi 44
Federazione dei Distretti Italiani
35
körzetekkel, gazdasági és kulturális szervezetekkel. A szervezet egyfajta know-how közvetítő szerepet kíván ellátni: vásárokat, előadásokat szervez, kutatási projekteket kezdeményez a körzeteket érintő területeken, gyakran minisztériumok és egyetemek közreműködésével. 45
2.3.5. Tartományi politikák Az iparági körzetek beazonosítása és az ennek következtében meghatározott támogatások terén a tartományi kormányok autonóm politikája érvényesül. Ez azt eredményezte, hogy szinte mindegyik tartomány más-más hangsúllyal veszi latba a saját körzeteit és a különböző mértékű támogatásokat különböző fejlődési intenzitás követi. Az alábbiakban bemutatott példák három tartomány gyakorlatát mutatja be. Campania A tartomány a konzorciumokkal kötött szerződés érdekében támogatja a több vállalatra vagy •
az egész körzetre kiterjedő innovációs projekteket. A hároméves programok eredményességét a végrehajtás előtti és utáni hatásvizsgálattal kell mérhetővé tenni. A támogatás az alábbi célokra fordítható: ¾ Innovációs
központok
létrehozása
mely
a
termékinnovációk
fejlesztését,
megerősödését, illetve a termelési tevékenységek átszervezését támogatja. ¾ A vállalatok nemzetközivé válását segítő projektek ¾ Új, külföldi technológiák beszerzése, a know-how transzfer fejlesztése ¾ Információs központ létrehozása, mely eligazítást nyújt a vállaltok számára az elérhető tartományi, állami és közösségi támogatásokban. ¾ Inkubátorközpontok létrehozása új termelési tevékenységek és kezdő vállalatok megerősítésére. Az egyes programok támogatásának felső határa a három évre 2,5 millió euró volt 2001-ben, melyet a tartományi bizottság ítélt oda. Lombardia Lombardia tartomány volt az első, mely átfogó gazdaságpolitikát kezdeményezett a •
körzetek fejlesztésére. Az 1993-ban közzétett tartományi határozatban fektetik le a 21 beazonosított körzet fejlesztésére vonatkozó irányelveket. A programok alapvetően két pillérre épültek: infrastruktúrafejlesztésre, és a gazdasági visszaesés által sújtott tevékenységek szerkezeti átszervezésének támogatására. Három évre 1000 millió líra tartományi támogatásban részesültek azok a programok, melyek szolgáltatás központok, 45
http://www.distretti.org/il_club/Obiettivi.htm 2009.11.20.
36
fejlesztési ügynökségek, konzorciumok, kutatóközpontok, képzési intézmények, valamint inkubátorparkok létrehozását, fejlesztését tűzték ki célul. 1997-ben a tartományi bizottság 4 milliárd lírát különített le a fejlesztési programokra. 2001-ben az új, megváltozott tendenciáknak megfelelően felülértékelték a körzetek azonosítását. Az új felosztás megkülönbözteti a 16 "hagyományos" körzetet az 5, úgynevezett "metakörzettől", melyek területileg nem egybefüggőek, de a felhalmozott tudás és a szakképzett emberi erőforrás miatt konzisztensek, ezért stratégiailag fontos és támogatandó ágazattokként tartják számon. A metakörzetek a hagyományos körzetekhez képest nem egy, hanem 8-10 megyéhez kötődnek, és általában innovatív ágazatokhoz kötődnek, mint a biotechnológia, az infokommunikációs technológia, bár az ötből kettő a design, illetve a divat területén működik.
Veneto A Tartományi Tanács az 1999-es állami rendeletet követően kiadott törvényjavaslatában •
eltávolodik a körzetek SLL zónák alapján történő beazonosításától, helyette a "termelési körzetek" meghatározását javasolja, mely "a vállalkozási és intézményi rendszereknek azon képességét foglalja stratégiai keretekbe, amelyek a terület versenyképességének fejlesztésére irányulnak". Tehát a meghatározást nem csupán kvantitatív területi adatok alapján kell végrehajtani, hanem a fel kell mérni a helyi résztvevők stratégiai együttműködési szándékát és a közös projektekbe történő befektetési hajlandóságát. A helyi szervek önálló képességeinek felismerésével hatékony koalíciók jöhetnek létre a vállalatok és érdekképviseleti szerveik, önkormányzatok, szolgáltatásközpontok, képzési és innovációs központok között. A törvényjavaslat
a
fejlesztési
politikák
előmozdítása
mellett
fontosnak
tartja
a
környezetvédelmi projektek támogatását és a körzetek "identitásának" kialakítását, vagyis a körzetről és a termékekről kialakult kép egységesítését a vásárlókban.46
2.4. Az iparági körzetek válsága és nemzetközivé válása 2.4.1. A nemzetközi kereskedelem alakulása Az új évezredben az olasz gazdaságpolitikát érintő külső és belső problémák az ipari körzeteket is új kihívások elé állította. Az állami források mérséklődtek, mivel a nyolcvanas évekre jellemző rövidtávú gazdaságpolitikák következtében az olasz államadósság a kilencvenes évekre hatalmasra duzzadt és 2000-ben elérte a 109,2%-ot a GDP százalékában.
46
Balestri és társai 2001 http://www.ipi.it/allegati/Capitolo3.pdf 2009.10.28.
37
A közös valuta 2002-es bevezetésével az olasz gazdaságpolitika elesett a korábban sokszor alkalmazott leértékelés eszközétől, ami hozzájárult az export csökkenéséhez. A kilencvenes években a gazdaság motorjának számító export csökkenő tendenciát mutatott. 2001-re Olaszország világpiaci részesedése 1%-al csökkent az 1995-ös szinthez képest, 4,6%-ról 3,7%-ra. A hagyományos célpiacok, mint Nyugat-Európa és az Egyesült Államok kereslete visszaesett. Az ipari körzetek nagy részben ezektől az országoktól függnek, különös tekintettel Németországra, az Egyesült Államokra és Franciaországra. A kereslet csökkenése mellett a feltörekvő, korábban periférikus gazdaságok, mint India és Kína egyre nagyobb területet foglaltak el a világkereskedelemből. Az ázsiai országok kivitele 1990 és 2004 között több mint 8%-al nőtt. Különösen jelentős a növekedés az olasz export számára is elsődleges szektorokban, mint a ruhaipar, lakberendezés, szabadidős és elektronikus fogyasztási termékek gyártása. A csökkenő kereslet hatására a termelés is visszaesett. A divatiparban 1991 és 2001 között 15,3%-kal esett vissza a foglalkoztatottság, bár a hanyatlást tompította a gépiparban tapasztalt 7,3%-os munkaerő növekedés. A termelési visszaesést az olasz vállalatok szerkezeti átalakulása követte. Egyrészt a nagyvállalatok egy része a munkaerő folyamatos csökkenése miatt feldarabolódott, másrészt az ipari körzetekhez tartozó vállalatok egyre jobban törekedtek nemzetközivé válni, ami a szükséges tőke hiányával küzdő kisvállalkozások lemorzsolódását és a jól strukturált vállalatok megerősödését jelentette. Utóbbiak gyakran a termelési tevékenység helyett átszakosodtak a design, a marketing, vagy a tervezés területeire, míg a termelő vállalatok együttműködési köre kibővült az üzleti szolgáltatásokat nyújtó vállalatokkal. 47
2.4.2. A válság belső okai A válság okait nem csak a kereslet, hanem a kínálat oldaláról is érdemes megvizsgálni. A külföldi kereslet visszaesésével párhuzamosan az olasz termékek hozzáadott értéke is csökkent. Ennek elsődleges oka az exporttermékek alacsony technológiai tartalma. A hightech termékek kivitele az összes exporthoz képest nagyon alacsony szinten mozog: 1991-ben és 2000-ben is 8% volt az arányuk. A hagyományos olasz exporttermékek könnyen másolhatók és olyan piacokhoz tartoznak, ahol alacsonyak a belépési korlátok a befektetési, emberi és szervezeti tőkét illetően.
Abból az öt szektorból, ahol több mint 10%-os
forgalomnövekedést regisztráltak nemzetközi szinten 1998 és 2001 között, (autógyártás, közlekedési eszközök, bútor-, gyógyszer- és elektronikaipar) egyedül a bútoripar tudott 4%47
Becattini 2006
38
nál magasabb világpiaci részesedést elérni, vagyis az olasz termelési rendszer csak a nemzetközi
kereskedelem
szempontjából
visszafogottabb
szektorokban
bizonyult
versenyképesnek és stabilnak. Az olasz termékek technológiai visszamaradottsága szorosan összefügg a vállalkozások alacsony kutatási és fejlesztési hajlandóságával. Csupán 8,03% fektet be termék innovációra a kisvállalkozások közül. Összehasonlításképp ez az arány Németországban 22,29%. A GDP arányában mért innovációs befektetések az EU átlag alatt maradtak.48 Sokáig az ipari körzetekbe szerveződött kisvállalkozások mérete előnyt jelentett a hálózatok versenyképességére nézve, a keresleti feltételek megváltozásával azonban egyre inkább nehézséget jelentett a kis méret. Ahhoz, hogy Olaszország a nemzetközi kereskedelem fontos szereplője maradjon, szükségessé vált a termelési struktúra, a termékkínálat, a vezetési stratégiák újragondolása a nemzetközi igényeket és lehetőségeket szem előtt tartva. Ezek az átalakítások azonban olyan befektetésekkel járnak, melyeket külső segítség nélkül nem bírnak végrehajtani a kisvállalatok, vagy a vezetőkből hiányoznak a nemzetközivé váláshoz szükséges pénzügyi, menedzseri és marketing ismeretek Számos egyéb strukturális és demográfiai tényező is közrejátszik az „olasz modell” hanyatlásában. Egyrészt a dolgozók kisebb létszámban és magasabb fizetési igényekkel állnak a vállalatok rendelkezésére, mint a 60-70-es években, továbbá néhány feladatkör ellátása kevésbé vonzó, ezért nehéz rájuk megfelelően képzett szakmunkást találni. A generációk értékrendje megváltozott, a vállalkozások már nem apáról fiúra szállnak.49
2.4.3. Az olasz körzetek nemzetközivé válása A problémák hatására a körzetek kénytelenek voltak szélesíteni működési határaikat és megváltozatni addigi stratégiáikat. Egyre elterjedtebbé vált a termelés egyes részeinek kihelyezése alvállalkozókhoz, vagy új termelőüzemek, társult vállalkozások létrehozása. Sok esetben került sor a körzeten kívüli vállalkozások bevonására az olyan stratégiailag fontos területeken, mint az innovációs technológia, a termékfejlesztés, a minőségirányítás, a marketing, vagy a pénzügyi szolgáltatások, valamint egyre többen kezdeményezték az azonos vagy kapcsolódó szektorban tevékenykedő külföldi partnerekkel való együttműködést. A figyelem nemcsak a kereskedelem, hanem a termelés szempontjából is külföldre irányult. A kevésbé tőkeigényes gyártási szakaszokra olyan országokban hoztak létre vállalkozásokat, ahol az alacsonyabb bérigények, az olasz vállalkozók kellő piaci ismeretei és a helyi politika 48 49
Eurostat, http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/sdi/indicators/theme1 2009.11.23. Whitford 2001
39
ösztönzése ezt kifizetődővé tette. Ezekben az esetekben a stratégiai irányító részlegek (pénzügy,
marketing,
K+F,
kereskedelem)
Olaszországban
maradtak.
Összefogott
kormányzati támogatásokkal olyan kezdeményezések is megvalósultak, amikor a teljes termelési vertikumot összefogó vállalatok új "olasz" ipari körzetet hoztak létre külföldön. Az egyik mintapélda a szlovákiai Somorja település közelében létrejött elektromechanikai és gépipari körzet, melyben 2300, 90%-ban kis és közepes méretű vállalkozás működik, melyek nagyrészt az olasz vicenzai körzetből települtek ki. A szlovák kormány támogatásával 2008ban átadtak egy 120 ezer négyzetméteres ipari parkot, melyben szolgáltatásközpontot működtetnek, valamint konzorciumot hoztak létre a vállalkozások pénzügyi támogatására. A körzet a helyi vállalkozások bevonására is törekszik, valamint a szakképzett munkaerő utánpótlására együttműködik a Pozsonyi Egyetemmel és más szakiskolákkal.50 Hasonló jelentőségű a közel ezer venetói vállalkozás által létrehozott temesvári textil- és ruhaipari körzet. A román és olasz vállalkozások száma 2005-ben 2200 körül mozgott, a körzet ebben az évben 14% körüli növekedést produkált 39%-os exporthányaddal. Veneto tartomány a román kormánnyal együttműködve megalapította az olasz vállalatok érdekképviseleti egyesületét (Fundatia Sistema Italia Romania)51, valamint több ipari és tudományos park létrehozásában működtek együtt.
2.4.4. A körzetek jövője A vállalati tevékenységek kitelepítéséhez szükséges tőketöbbletet csak kevés mikro- és kisvállalkozás tudja kitermelni. Beruházásaikat általában csak rövidtávú hitelekből tudják finanszírozni, ezért szükség lenne a pénzügyi konzorciumok és a bankok hatékonyabb együttműködésére és új költségvetési források (pl. kötvénykibocsátás) lehetővé tételére.52 Ösztönözni kell továbbá a vállalatokat, különösen a körzetek "vezérhajóit" az innovációs beruházások növelésére, nemcsak a termelési, hanem a termékfejlesztés és design terén is. Hatékonynak bizonyult néhány körzet (pl. Biella, Belluno, Como) azon gyakorlata, hogy közös márkanév alá foglalják a körzet termékeit, megnehezítve így a hamisításokat. A termékek külföldi jelenlétének erősítésére pedig szükséges a kereskedelmi kapcsolati hálózat szélesítése. Ennek kiépítésére a tartományi kezdeményezésen túl kormányzati támogatásra is szükség van. Látszólag az olasz kormány is egyre nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy jobban
50
Piccardo 2008 http://www.eccellere.com/ 2009.12.02. http://www.fondazionenordest.net/Unimpresa-Italia-Romania.465.html 2009.12.02. 52 Disretti Italiani n°4/2005 51
40
kézben tartsa és központi intézkedésekkel segítse az iparági körzetek helyzetét. Ezt bizonyítják a közelmúlt kezdeményezései:
A nemzetközi jelenlét megerősítésére és a Made in Italy termékek védelmére a
kormány - együttműködve a külföldi kereskedelmi kamarákkal, az Olasz Külkereskedelmi Intézettel (ICE) az Olasz Turisztikai Hivatallal (Enit) és más helyi intézményekkel- 31 millió eurót különített el a Sportelli Italia hálózat bővítésére 2005-ben. A magán és közintézményekhez kihelyezett információs pontok eligazítást, valamint jogi, pénzügyi és befektetési
tanácsadást
nyújtanak
az
olasz
és
külföldi
vállalkozások
számára.53
2004-ben a Nemzeti Gazdasági és Munkaügyi Tanács (CNEL) a főbb vállalkozó szövetségek és szakszervezetek, valamint külsős szakértők bevonásával felállított egy munkacsoportot, amely egy irányadó törvényjavaslat megalkotását tűzte ki célul. A 12 pontos javaslat szerint a támogatások két fő tengelye az innovációfejlesztés elősegítése a körzetek és az egyetemek, kutatóintézetek szorosabb kapcsolatai révén, valamint a vállalkozások adminisztratív feladatainak csökkentése egy erre a célra létrehozott szervezet felállításával. A felállított koordinációs szerv a következő funkciókat látná el: ¾ Ellátja a vállalatok indulását és tevékenységét kísérő adminisztratív feladatokat, információt szolgáltat, valamint jogi, pénzügyi és technikai tanácsadást nyújt. ¾ Támogatja a vállalatok uniós kapcsolatainak fejlesztését. ¾ Tanácsadással és információátadással segíti a magán- és közkutatásokból létrejött innovációk terjesztését. ¾ Szervezeti támogatást nyújt a kiemelt innovációs projektekhez. ¾ Együttműködik a vállalatokkal és a központi szervekkel annak érdekében, hogy biztosítsa a termékek piacra találását a hazai és nemzetközi piacokon. A szervezet összefogná és koordinálná a körzeteket érintő többi területet is, úgymint az infrastruktúra, a képzés, a hitelezési körülmények és az energiaellátás fejlesztése. Minden szervezet hozzáférne egy pénzügyi alaphoz, melyet az államon kívül a tartományok és magánintézmények is finanszíroznának, továbbá lehetőségük nyílna bankokkal szerződni, hogy a vállalkozásokat érintő kedvezőbb hitelfeltételeket érjenek el.
53
Salerno és Carrieri 2005, http://www.microsoft.com/italy/pmi/gestioneimpresa/speciali/sportellitalia/ipsoa/articolo2.mspx
41
A kezdeményezés azonban nem hozott áttörést. A körzetek és a vállalkozások nem szívesen fektettek be ilyen intézmények létrehozásába, egyrészt a többletköltségek miatt, másrészt
a
túlzott
olasz
bürokrácia
miatt
nem
tartották
hatékonynak.54
A Gazdasági és Fejlesztési Minisztérium 2008-ban állami támogatást tett lehetővé a
körzetek számára az alábbi területeket érintő programokhoz: ¾ Egyetemekkel és kutatóintézetekkel együttműködve kutatások kezdeményezése, a technológiai transzfer, tudásátadás fejlesztése, tudományos parkok létrehozása, ¾ az infokommunikációs technológiák terjesztése, ¾ az ipari körzetek környezetének javítása, ¾ energiatakarékosság és alternatív energiaforrások használata, ¾ a körzeten belüli logisztikai szolgáltatások fejlesztése, ¾ a körzetek közötti együttműködés elősegítése akár a nemzetközi piacokon való megerősödés céljából.55
A kisvállalkozások adóterheinek csökkentésére egy 2009-es törvényjavaslat kilátásba
helyezi a körzetek vállalkozásaira vonatkozó nyereségadók összevonásának gyakorlatát. A körzet egészének ily módon történő megadóztatása lehetőséget adna a nagyobb vállalatoknak, hogy
könnyítsenek
a
kicsik
terhein,
átvállalva
adójuk
egy
részét.56
Az olasz gazdaságpolitika kiemelten támogatja a high-tech iparágakhoz tartozó ún.
"technológiai körzeteket", melyeknek finanszírozásába az Oktatási és Kutatási Minisztérium is jelentősen hozzájárul: a torinói telekommunikációs körzetet 11 millió, a trieszti biomedicina körzetet 15 millió, a bolognai mechatronikai körzetet 25 millió euróval támogatta 2005-2006-ban. Ezekben az iparágakban a vállalati koncentrációk inkább tudatos építkezések, mintsem történelmi folyamatok során alakultak ki. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert az egyes nagyvállalatok beruházásai által a máig jelentősen elmaradott Mezzogiorno térség is jelentős fejlődési potenciálra tett szert. Szicíliában például mikroelektronikai, Pugliában pedig biotechnológiai körzet jött létre.57
54
Distretti Italiani n°5/2005 Decreto 28 dicembre 2007,Progetti a favore dei distretti industriali / Fejlesztési tervek az ipari körzetek számára 56 Decreto 10 febbraio 2009, n. 5 Misure urgenti a sostegno dei settori industriali in crisi / A válságban lévő ipari szektorok támogatásáról szóló sürgős intézkedések 57 Distretti Italiani n°4/2005 55
42
A kormány törekvései elsősorban egy hosszú távú, általánosabb klaszterpolitikát tükröznek, mely az iparági körzetek két legnagyobb kihívására, a globalizációra és az innovációra keresi a megoldást. Ezeken a területeken a központi források és az átfogó gazdaságpolitika elengedhetetlen. Míg a tartományok a vállalatok, vagyis az egység fejlesztésére koncentrálnak, addig az állam az körzetek egészét próbálja normatív keretek közt szabályozni, ami a tartományok heterogén stratégiái, a kiváltságok és kompetenciák gyakran kaotikus összefonódása, a vállalkozások készületlensége és a régiók nagy gazdasági különbségei miatt komoly akadályokba ütközik.
2.5. Egy iparági körzet, Prato bemutatása A Toscana tartomány Prato járásában létrejött ipari körzet az egyik legnagyobb és legrégibb textilipari olaszországi körzet. Kiterjedése 700km2 és Prato járás hét községén túl a szomszédos két járás (Firenze és Pistoia) további öt községét foglalja magába. A terület lakossága körülbelül 300 ezer fő, ebből mintegy 40 ezren dolgoznak a textil- és ruhaiparban. Az iparághoz tartozó több, mint 7500 vállalkozás a térség összes ipari vállalkozásának a háromnegyedét teszi ki. Bár a gyapjútermelés hagyományai a középkorig nyúlnak vissza, a területen csak a második világháborút követő újjáépítési időszakban lendült fel az iparág. A gyors fejlődés számos okra vezethető vissza. A terület folyói bőséges vízellátást biztosítottak a termeléshez, amit a közel települ vállalatok jobban ki tudtak használni. Az egy helyre települt vállalkozások közt kialakultak a különböző együttműködési formák, ami lehetővé tette a piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodást. A munkamegosztás pedig a konkrét fázisok kollektív fejlődését segítette új technikák, innovációk bevezetésével. A háttériparágak, mint a gépipar párhuzamos fejlődése is hozzájárult a termelés fejlesztéséhez.58 A körzet vállalkozásai a kötőfonalak, a ruhaipari szövetek, a háztartási textiltermékek, valamint a technikai textilek gyártására szakosodtak. A termelési szakaszok (fonás, festés, varrás, szövés, kikészítés stb.) megosztódnak a kis és közepes méretű vállalkozások között. A körzet vállalatainak egy része a textilipari gépek, illetve a kapcsolódó ágazatokra (vegyipar, csomagolás, papíripar) szakosodott. A szakképzett munkaerő képzését közép- és felsőoktatási intézmények biztosítják. A Tulio Buzzi ipari szakiskolában a tanulók a textilipari szakok mellett a háttériparágakhoz kapcsolódó tanulmányokat is folytathatnak például a villamosmérnöki, informatikai vagy vegyipari szakokon. A mesterképzésben részt vevők
58
http://www.ui.prato.it
43
pedig termelésirányítási, minőségellenőrzési vagy marketing végzettséget szerezhetnek. Az iskolák jól működő gyakornoki és friss diplomás programok keretében biztosítanak elhelyezkedést a végzős tanulóknak. A képzéseket és a vállalatokat a Pratói Ipari Egyesület fogja össze. Az iparág egészét érintő visszaesés komoly kihívások elé állította a körzetet az elmúlt években. A vállalkozások száma az elmúlt kilenc évben 62%-kal csökkent. Az idei év első negyedévének termelése 22%-kal, az export 24%-kal esett vissza a tavalyi időszakhoz képest. A konzorciumok támogatásával a pratói körzet jelentős piaci részesedésre tettek szert külföldön, mára azonban a termelés közel fele kerül kivitelre, a 2-3 évvel ezelőtti 70%-hoz képest. Problémát jelent a néhány éve felerősödött kínai betelepülési hullám is. Kevesebb, mint négy év alatt a kínai bejegyzésű vállalatok száma 65%-kal nőtt. Számuk ma megközelíti a 3200-at. A kínai vállalkozások általában a konfekcióáruk termelésére szakosodtak, és a termeléshez szükséges háttérszolgáltatásokat olasz cégektől vásárolják, vagy maguk alakítanak ilyen jellegű vállalkozást. A folyamat egy "párhuzamos" körzet kialakulásához vezetett, melyben a két náció közötti együttműködés alacsony fokú. Az olasz vállalatok versenyelőnyét a magasabb minőségű áruk jelentik, melyekkel elsősorban az európai piacokat célozzák meg, de a folyamatos "másolás" miatt nagyobb erőfeszítéseket kell majd tenniük mind az áruvédelem, mind a nemzetközivé válás terén, hogy korábbi pozíciójukat visszanyerjék.59 Sok vállalkozás költségeinek csökkentése érdekében a kitelepülést választotta. Összefogott kezdeményezésükből a pratói körzet közel 200 vállalatából alakult meg Tunéziában a "Carthago Fashion City" ruhaipari körzet.
59
http://www.ui.prato.it/unionedigitale/v2/areastudi/Presentazione-distretto.pdf 2009.11.25.
44
3. A magyarországi klaszterek Az első magyar klasztert (Közép-magyarországi Autóipari Klaszter) 2000-ben alapították, számuk azóta folyamatosan nő, bár pontos adat nem áll rendelkezésre, mivel a megoldatlan akkreditáció és a működési ellenőrzés hiánya lehetővé teszi a "virtuális", vagyis valós klasztertevékenységeket nélkülöző, magukat klasztereknek nevező szervezetek működését. A magyar klaszterek nagyon különbözőek, működésük nagyban függ a pályázati lehetőségektől és
külső
finanszírozásoktól.
Fontossá
vált
ezért
a
klasztertámogatási
politikák
hatékonyságának vizsgálata, továbbá a létező klaszterek és a valós gazdasági sűrűsödési pontok
összevetése.
A
magyarországi
klaszterek
helyzetére
zömében
ezekből
a
tanulmányokból lehet következtetni.
3.1. A magyar klaszterek fejlődése 2000-2007 3.1.1. Az első empirikus felmérések Gecse Gergely, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium logisztikai referense által végzett 2004-es kutatás60 célja az volt, hogy összehasonlítsa a Széchenyi-terv pályázatait elnyerő klaszterek listáját a valós regionális tevékenységi koncentrációkkal. Számításai alapjait a KSH foglalkoztatási adatai, valamint a vállalkozások regionális és megyei adatai képezték. A rendelkezésre álló adatok azonban túl tág körben határozták meg a tevékenységeket ezért sok esetben nem volt lehetőség a klaszterek éles elkülönítésére. További problémát jelentett és torzításokhoz vezetett, hogy a vállalat területi bejegyzése a központ, nem pedig a tényleges tevékenységet végző telephely szerint történik. Ennek ellenére a tanulmány több olyan tevékenységkoncentrációt mutatott ki, melyek alkalmasak lennének klaszterszerveződésre. A Nyugat - Dunántúli Régióban például jelentős gépipari és textilipari koncentráció található. Nem véletlen, hogy a 2005-ben alakult PANTEX, vagyis a Pannon Textil Klaszter épp Vas megyében jött létre. A tanulmány által kimutatott regionális koncentrációk alátámasztják továbbá többek közt a Zala megyei Pannon Fa- és Bútoripari Klaszter, a Közép-Magyarországi Autóipari Klaszter (Komárom-Esztergom megye), valamint a Közép-Dunántúli Elektronikai Klaszter (Fejér megye) létét is. A tanulmány alapján 2003ban a 22 működőnek tekinthető klaszter közül mindössze tíz felelt meg az ipari foglalkoztatási koncentráció mutatóinak. Az adatok hiányosságaiból felmerülő torzításokat leszámítva, a megfelelési arány jól tükrözi, hogy bizonyos klaszterkezdeményezések figyelmen kívül
60
Gecse 2004
45
hagyták az adott térség relatív specializációját. A legfontosabb klaszterek elhelyezkedéséről a 3. számú melléklet ad tájékoztatást.
3.1.2, Magyar klasztertérképek létrehozása A klasztertérkép célja, hogy felfedje azokat a területeket, ahol az egy iparághoz tartozó vállalatok száma és gazdasági tevékenysége eléri a hatékony együttműködéshez szükséges küszöböt. A magyarországi klasztertérképek elkészítése Szanyi Miklós, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének munkatársa nevéhez fűződik, aki 2007-ben az APEH vállalati adatbázisát használva, TEÁOR - kódok mentén bontotta kategóriákra a különböző iparági tevékenységeket. A rendelkezésre álló adatokból (létszám, vállalati létszám, hozzáadott érték, beruházások) relatív mutatók segítségével osztályozta az iparágak megyei szintű koncentrációját, figyelembe véve a vállalatok eloszlását is. A 37 vizsgált ágazat közül csak 25 mutatott potenciális sűrűsödési pontokat, ezek közül pedig 17 volt azoknak a száma, ahol a vállalati létszám és a specializáció is megfelelőnek bizonyult a klaszterképzéshez. Mivel a tanulmányban61 1998-as és 2005-ös adatokat használtak föl, lehetőség nyílik az egyes ágazatok regionális fejlődésének nyomon követésére is. Megállapítható hogy egyes iparágak, mint a textil-, bőripar, cipőgyártás, vagy a papíripar kevésbé alkalmasak klaszterképzésre, ugyanakkor a számítógépgyártás és műanyagipari esetében épp az ellenkezője figyelhető meg. Az egyes ágazatokra vonatkozó eredményekből kiemelkedik az élelmiszeripar helyzete, amely az egész Alföld területén jelentős koncentrációt mutatott. Azokban a megyékben, ahol kimutatható volt egy-egy iparág sűrűsödése, de mégse ítélték klaszteresedésre alkalmasnak, általában a vállalatok alacsony száma, a területi túlzott szétszórtság, vagy a tevékenységek túlzott szerteágazása volt az indok. A tanulmány közöl egy 58 tagból álló klaszterlistát, mely a fellelhető volt és jelenleg is működő klaszterekről ad információkat. A lista 24 működő, magát klaszternek nevező szervezetet tartalmaz, melyek közül csupán 7-8 olyan van, melyek létét igazolták a klasztertérképek. A legtöbb klaszter tehát nem a tényleges tevékenységi gócpontokból szerveződött, hanem felülről érkező fejlesztési forrásokból jött létre. A klasztertérképek készítésénél a szerző az olaszországi beazonosítás esetében is felmerült problémába ütköznek, miszerint a terület alapú vizsgálatok nem veszik figyelembe a megyék közt létrejövő, közigazgatási határokon átívelő együttműködéseket. További problémákat jelentett, hogy a tevékenységi kategóriák túlságosan behatárolják az ágazatokat, míg a valóságban szélesebb értelemben is létrejöhetnek együttműködések, illetve Budapest és 61
Szanyi 2008a p.77-82.
46
Pest megye gazdasági túlsúlya is okozhat torzulásokat, ezért sok számításnál nem tudták figyelembe venni. Fontos
megemlítenünk,
hogy
a
klasztertérképek
készítésekor
a
szerző
a
tevékenységkategóriákat a Porter által kidolgozott "mobil klaszter" csoportosítás szerint osztotta be. Ezek olyan tevékenységeket takarnak, melyek nincsenek helyhez kötve, vagyis a klaszter bárhonnan képes kiszolgálni a piacot. Sok magyar klaszter azonban kívül esik ezeken a kategóriákon, mert tevékenységük a fogyasztói piachoz kötött és nem lehetne hatékonyságukat klaszteresedéssel (egymás közelébe településsel) növelni. Ilyen például a nyelvoktatási, vagy a szociális klaszter.
3.1.3. Eredmények és tapasztalatok 2003-2004 A magyar klaszterekről nehéz átfogó képet adni, mivel sem általánosan elfogadott klaszterdefiníció, sem hivatalos klaszterlista nem létezik. Létezésükről és működésükről pályázati kiírásokból, helyi támogatási információkból, honlapokról, illetve a témában készített tanulmányokból szerezhetünk tudomást. A 2003-2004-es helyzetképre a SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány megbízásából készített tanulmány62 eredményeiből lehet következtetni. A tanulmány célja az volt, hogy felmérjék a Széchenyi-terv Regionális Gazdaságépítési program keretében kiosztott klasztertámogatások hatását. A 13 vizsgált klaszter közül több olyan is volt, melyek nem feleltek meg a porteri kritériumoknak. Ezekben a klaszterekben azok a tevékenységeket végző szereplők voltak túlsúlyban, melyek a regionális klaszterek esetében kiegészítő szolgáltatásként működnek (vállalkozásfejlesztési intézmények, önkormányzatok, tanácsadó cégek). Az említett kivételeket leszámítva 8 tényleges klasztert állapítottak meg: o Dél-alföldi Textilipari Klaszter o Divat Klaszter o Közép-dunántúli Fa- és Bútoripari Klaszter o Közép-magyarországi Autóipari Klaszter o Pannon Autóipari Klaszter (PANAC) o Pannon Elektronikai Klaszter o Pannon Fa- és Bútoripari Klaszter (PANFA) o Pápai Hús- és Élelmiszer-ipari Klaszter
62
Futó és társai 2003
47
A tanulmány felhívta a figyelmet a klaszterek hosszú távú működését akadályozó tényezőkre: ¾ A klaszterek kevés aktivitást mutatnak a tagok közti együttműködés és közös párbeszéd előmozdítására. Kivételek ez alól azok a klaszterek, melyek korábbi beszállítói hálózatok továbbfejlesztését tűzték ki célul. Ezeket két csoportra lehet bontani: az elsőben egy nagyobb súlyú integrátor cég a saját üzleti céljainak megfelelően szervezi meg a beszállítói kapcsolatokat, míg a másik esetben a gazdaságpolitikai érdekek mentén jön létre klaszterkezdeményezés, regionális fejlesztési ügynökségek vezetésével. A klaszterek nagy része tehát erősen függ a mindenkori gazdaságpolitikáktól, illetve a vezér szerepet ellátó nagyvállalattól. ¾ A támogatást kapott klaszterek közt volt olyan, aki már a pályázat beadásakor korlátozott időre tervezte működését. Ez rövidtávú gondolkodásra utal a klaszterszervezet és a támogató politika részéről is. ¾ Azonos tevékenységeket végző klaszterek nem tudnak hatékonyan egymás mellett működni. Ezt bizonyítja a Közép-dunántúli Fa- és Bútoripari Klaszter és a Középmagyarországi Autóipari Klaszter beolvadása a PANFA - ba, illetve a PANAC - ba. ¾ A klaszterek nagy részének nincs saját bevétele. Működésük és alapításuk az elérhető pályázati forrásoktól függ. Azokban az esetekben azonban, ahol az alapítás célját valamilyen konkrét üzleti stratégia képezte, (pl. beszállító hálózat fejlesztése) a tagok önrésszel járultak hozzá a pénzügyi alapok megteremtéséhez. A klaszterek közt fellelhetőek a spontán kezdeményezések is. A Dél-alföldi Textilipari Klaszter fő célja az igényes termékek iránti kereslet rugalmas, megbízható kielégítését szolgáló termelési együttműködési rendszerek kialakítása volt. Az alapítás alapját a korábban létrejött együttműködések, gyártási tapasztalatok és a szakképzett munkaerő adták. A tanulmány készítésekor a klaszterek "frissessége" miatt kevés következtetés volt levonható a működésre vonatkozóan, azt azonban érdemben meg lehetett állapítani, hogy az induló klaszterpolitikák elsődleges céljai konkrét fejlesztésekhez kötődtek, nem pedig a klaszter önfenntartóvá válását segítették. A pályázati források vonzereje olyan klasztereket is életre hívtak, melyek sem tevékenységi, sem szereplői körükkel nem támasztották alá a porteri klaszterkoncepciót, a pályázati kritériumoknak megfelelve azonban támogatáshoz jutottak. Ezeket "járadékvadász", vagy "virtuális" klasztereknek nevezi. Kiemeli a regionális fejlesztési ügynökségek fontosságát, főleg a Nyugat-Dunántúlon, valamint a klaszterek alacsony innovációs szintjét. 48
3.1.4. Eredmények és tapasztalatok 2007 A következő évek fejlődésére vonatkozó következtetéseket a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal és a Netwin Kft. által készített 2007-es tanulmányból63 tudjuk levonni. Az időközben alakult klaszterek a korábbinál differenciáltabb képet mutatnak. A programok közt a KKV fejlesztési politikák mellett előtérbe kerültek az innovációs programok és technológiai transzferek fejlesztések, a tagok közt szerepelnek egyetemek, kutatóintézetek, továbbá a közös piaci megjelenés, az egységes arculat és a régiómarketing is nagyobb hangsúlyt kapott. Az innovációs tartalom erősödése részben a 2006-os pályázati kiírások innovációs
követelményeivel
magyarázható,
ami
a
klaszterek
továbbra
is
erős
"pályázatfüggőségére" utal. Az alacsony finanszírozást alátámasztja az a tény, miszerint sok klaszter kénytelen volt túlélése érdekében tagdíjat bevezetni, valamint erre utal a klaszterek közvetlen alkalmazásában álló menedzsment alacsony (1-3 fő) létszáma is. A fejlődés akadályait a következő pontokban állapítja meg: ¾ Kevés igényfelmérés történt a tagok és potenciális tagok körében, a szolgáltatás-portfóliók nem alkalmazkodnak a valós igényekhez. ¾ A klasztermenedzsment gyakran nem rendelkezik kellő projektmenedzseri képességekkel. ¾ Kevés az országos szintű, illetve külföldi kapcsolatkeresési és építési kezdeményezés. ¾ Nem létezik jogi formája a klasztereknek, ami nemzetközi tapasztalatok alapján nem feltétlen akadály, de megkönnyítené a kritériumok és a klaszter fogalom egyértelművé tételét. ¾ Nagy a tagok közti bizalomhiány, fejletlen az együttműködési kultúra. A tanulmány a következő javaslatokat fogalmazza meg: ¾ Szükség lenne egy akkreditációs és monitoring rendszerre, mely biztosítaná a támogatások hatékonyabb felhasználását, továbbá bizonyítaná a klaszter jogosultságát és szakmaiságát. A klaszter cím kiadására valamelyik országos állami intézmény lenne jogosult. ¾ A klaszterprogramok esetében szükség van konkrétabb célok megfogalmazására, valamint az eltérő helyzetű, fejlődési szinten lévő klaszterek támogatási rendszerének diverzifikációjára, a kapcsolódó kockázatok elemzésére és feltárására. ¾ A gazdaságpolitikának a klaszterkoncepciót a regionális fejlesztés és vállalkozásfejlesztés egyik lehetséges eszközének kell tekintenie, nem kizárólagosan alkalmazni. 63
Netwin 2007
49
¾ A támogatási politikáknak szem előtt kell tartaniuk az önfenntartási folyamatok serkentését. A klasztereknek egyrészt egy meghatározott időre szóló, csökkenő mennyiségű működési támogatásban és egy erre épülő pályázati jellegű fejlesztési támogatásban kellene részesülniük. ¾ Statisztikai adatokon alapuló kritériumrendszer kialakítása lenne célszerű, mely egyértelművé tenné a klaszterek beazonosítását. Az elkészített SWOT analízis (lásd 1. Táblázat) több, a klaszterek szempontjából lényeges veszélyforrásra is felhívja a figyelmet. A magyar gazdaság versenyképességének hanyatlása, a keleti áruk dömpingje, illetve a külföldi befektetők kivonulása olyan veszélyek, melyet hatékony klaszterpolitikával mérsékelni lehet. 1. Táblázat A hazai klaszterek SWOT analízise
Forrás: Netwin 2007 p. 50.
50
3.2. A vállalkozások helyzete 3.2.1. A magyar KKV szektor Jelenleg Magyarországon a KKV-k aránya 99,8 %, ami megegyezik az EU átlagával, a mikrovállalkozások aránya azonban 2,9%-al magasabb. Az 556 ezer kis- és középvállalkozás a munkaerő 71 %-át foglalkoztatja. Területi eloszlás tekintetében Budapest és a KözépMagyarországi régió túlsúlya a meghatározó, míg ágazati eloszlásban a feldolgozóipari (ruházati ipar, bőr-, fa-, élelmiszer- és műanyagipar) és kereskedelmi szektorok kiemelkedőek. Az ipar húzóágazata azonban a gépgyártás: az exportértékesítés 70%-át adja, az ipari nagyvállalatok harmada, a KKV-k hatoda tevékenykedik a szektorban. A mikrovállalkozások száma az idegenforgalmi, kiskereskedelmi, pénzügyi, és egyéb szolgáltatások terén kiemelkedő.64 A vállalkozások fejlődésének nehézségeiért maguk a vállalatok a magas adó és társadalombiztosítási terheket, az erős versenyt és a gazdasági szabályozás kiszámíthatatlanságát okolják. A növekedés korlátja az is, hogy a vállalkozások elsősorban a hazai piacra termelnek, miközben a teljes nemzetgazdasági exportértékesítésnek alig 20 százalékát adják. Általában az exportpiacok kihívásai azok a tényezők, amelyek a vállalatokat versenyképességük növelésére, beruházásokra, fejlesztésekre motiválják.65 További problémát jelent a tőkehiány és a hitelrendszer elérésével kapcsolatos nehézségek, bár az utóbbi időkben a bankok jóval rugalmasabb hitelezési konstrukciókat alakítottak ki a KKV-szektor számára is.66
3.2.2. Az integrátorvállalatok szerepe A
privatizációval
vagy
zöldmezős
beruházás
során
Magyarországra
települt
multinacionális nagyvállalatok jelentős beszállítói hálózatokat hoztak létre. A privatizációs hátterű leányvállalatok esetében ezek a kapcsolatok korábban is léteztek, ezért elméletileg lehetőség nyílhat a kapcsolatok klaszterszerű továbbfejlesztésére. Ez a lépés azonban komoly erőfeszítéseket kíván. Korábban a beszállító cégeknek az erős verseny miatt nem volt érdeke a formális vagy informális kapcsolattartás, ahogy a központi leányvállalatnak sem jelentett különösebb előnyt. A beszállítókat általában viszonylag rövid távra szerződtették és döntési önállóságuk is alacsony volt. Kialakult azonban a közös fejlesztéseknek, az inputok közös beszerzésének és a kölcsönös technikai segítségnyújtásnak a gyakorlata, mely kedvező talaj lehetne klaszter kialakításához. A klaszterré válás azonban az anyacégtől függ, amely nem 64
KSH 2009 EC 2009 66 GKM 2007 65
51
biztos, hogy vállalja a partnerek közti tudásmegosztás következtében az esetleges konkurenciák megerősödésének kockázatát. Nagyobb érdeklődést mutathatnak a klaszter iránt az ún. integrátor vállalatok, melyek olyan cégek, akiket a főmegrendelő megbíz az általuk gyártott termék ellátásához szükséges hálózat teljes megszervezésével. Ezek a vállalatok lehetnek maguk is gyártók, vagy összeszerelők, akik továbbítják a terméket a megrendelő vállalatnak. A megrendelő igényeinek kielégítésére ezek a cégek közös érdekek által vezérelt, mélyebb együttműködések kialakítására törekednek. Klaszter alapítása esetén azonban a vertikális együttműködésű beszállítói hálózatokat horizontális együttműködésekkel is szélesíteni kell, valamint elkerülhetetlen az új szereplők (oktatási intézményeket, kutatóközpontokat, gazdaságfejlesztő intézményeket) bevonása. Magyarországon sok multinacionális cég tagja klasztereknek (például az Audi és az Opel a PANAC - nak), de jellemzően nem látnak el vezető szerepet, a klaszter szempontjából nem kiemelkedő az aktivitásuk.
3.3. A magyar klaszterpolitika alakulása 3.3.1. Beszállítói Integrátori Célprogram A klaszter, mint a területfejlesztés hatékony eszköze a kilencvenes évek végén jelent meg a régiók fejlesztésének koncepciója kapcsán, a konkrét kormányprogramok azonban ekkor még a beszállítói kapcsolatok fejlesztésén alapuló külföldi működőtőke-beruházások ösztönzése koncentráltak. Az 1998-ban indult, majd 2000-ben átalakított Beszállítói Integrátori Célprogram a már meglévő beszállítói hálózatok fejlesztésére helyezte a hangsúlyt. Az eredeti koncepció a magyar kisvállalkozások beszállítói kompetenciáinak fejlesztését tűzte ki célul, azonban a program átszervezése után már az integrátor vállalatok beszállítói hálózatának fejlesztése került középpontba. A programban résztvevő öt integrátor vállalat (Suzuki, GE Lighting, Audi, Opel, Rába) hatékonyan részt vett az együttműködések szervezésében. A célkitűzés az volt, hogy a kiinduló 10-20 százalékról 30-40 százalékra emeljék a magyar beszállítások arányát. A program aktív közreműködői voltak a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITD Hungary), valamint a helyi kamarák, amelyek elsősorban a kapcsolatépítésben vettek részt, üzletember találkozók, kiállítások szervezésével és egy információs adatbázis létrehozásával. A program alacsony hatékonysága egyrészt annak volt köszönhető, hogy a feladatkörök egyre inkább a Miniszterelnöki Hivatal hatásköre alá kerültek, ezáltal beolvadtak a nagyobb volumenű fejlesztési tervekbe - eltávolodva a közvetlen kapcsolatok fejlesztésére irányuló
52
alapgondolattól- másrészről a központi támogatás túl alacsony volt. A Széchenyi-terv kertében 1,3 milliárdot különítettek el erre a célra, ami a terv teljes költségvetésének körülbelül 10%-a volt.67
3.3.2. Széchenyi - Terv Formálisan az első magyarországi klaszter (Közép-magyarországi Autóipari Klaszter) 2000-ben alakult, elsősorban a Suzuki beszállítói hálózatának fejlesztésére. Ugyanebben az évben jön létre a másik nagy autóipari klaszter a PANAC, a Nyugat-Dunántúl négy nagy autóipari cégének (az Audi, az Opel-GM, a Luk Savaria, és a Rába) közreműködésével. Az elkövetkező években alakult klaszterek felülről, fejlesztési ügynökségek kezdeményezésére jöttek létre olyan iparágakban, amelyek befektetési vonzerejét célszerű volt növelni, ezért alapításukkor főleg az integrátor cégek igényeihez igazodtak. Az állam 50 millió forinttal támogatta a PANAC létrehozását és pályázati lehetőséget biztosított a többi klaszternek is a Széchenyi-terv Regionális Gazdaságépítési Program keretén belül. A pályázatok révén összesen 291 millió forint támogatásban részesült 13 klaszter.68 A pályázati pénzek a klaszter tevékenységének kezdeti beindítását tűzték ki célul, hosszú távon a klaszter önfenntartóvá tétele volt a cél. A program felgyorsította a klaszteresedési folyamatokat és elindított egyfajta klasztercentrikus gondolkodást, ennek ellenére voltak hiányosságai. A pályázatok kiírását nem előzte meg klasztertérképek készítése, a feltételként megszabott bankgaranciák sok klaszternél gondot jelentettek, valamint nagy nyomást gyakoroltak a lobbisták is. A beadott pályázók némelyike olyan tevékenységi kört, célokat, vagy tagokat jelölt meg, melyek hosszú távon nem alkalmasak klaszteresedésre. A klaszterkoncepció körüli homály eloszlatására a Gazdasági Minisztérium 2002. február 21-re megszervezte az első nemzeti klaszter konferenciát, mely részben tisztázta az elméleti kérdéseket, azonban a gyakorlati oldalról kevés szó esett.
3.3.3. Gazdasági Versenyképességi Operatív Program (GVOP) A Széchenyi-terv 2002-es megszűnését követően a Nemzeti Fejlesztési Terv keretein belül létrejött GVOP is tartalmazott klasztertámogatási eszközöket. A 2004-ben meghirdetett támogatásokra a kiírás ellentmondásos feltételrendszere és a korábbi pályázók kizárása miatt egyetlen pályázat sem érkezett. A következő évben a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 67 68
Szanyi 2008a p.156-159. Gecse 2004
53
és a Regionális Támogatásközvetítő Kht. enyhített a szigorú követelményeken, kibővítette a támogatható iparágak, tevékenységek és szereplők körét, valamint népszerűsítési kampányba fogott. 2005-ben már 25 pályázat érkezett, melyek közül 19 felelt meg a formai feltételeknek és 9 klaszter kapott támogatást, összesen 122 millió forint értékben. 2006-ban a támogatások mértéke 326 millió forint volt, melyet 14 klaszternek ítéltek oda. 2. Táblázat A 2005-2006. évek során benyújtott pályázatokat ágazati megoszlás szerint Pályázatok Pályázatok Ágazat Ágazat megoszlása megoszlása (%) (%) tanácsadás 18 gépipar 10 egészségügy 10 élelmiszeripar 7 turisztika vagy egészségügy 8 építőipar 7 logisztika és szállítmányozás 7 fa- és bútoripar 5 informatika 5 gumi, műanyagipar 5 kereskedelem 3 textilipar 3 oktatás 3 villamos energia termelés 3 turisztika 2 nemfém ásványi termék gyártása 2 öntészet 2 villamos gép, műszer gyártása 2 Szolgáltatás összesen Forrás: Netwin 2007 p.44.
Hagyományos feldolgozóipari ágazatok összesen
56
44
Érdekes képet mutat a beérkezett pályázatok tevékenységére vonatkozó 2. Táblázat. A legtöbb pályázó a szolgáltatás szektorból került ki, különös tekintettel a tanácsadás, a turizmus és az egészségügy területekre. A termelő iparágakban a gépipar, valamint az élelmiszer- és az építőipar emelkedik ki. A pályázati részvétel egyik feltétele az volt, hogy a gazdasági társaságok 75%-a főtevékenysége ugyanahhoz a gazdasági ágazathoz tartozzon. Ennek kimutatása azonban igen nehézkes volt, tekintve, hogy mind a technológiai folyamat mentén működő, mind a kiegészítő háttérszolgáltatásokat nyújtó cégekre (pl. könyvelő, jogász, informatika, marketing stb.) szükség van a klaszterben. A GVOP első prioritása a K+F programok és az innováció előmozdítása volt. Az ilyen tartalmú elérhető támogatások összege jóval magasabb volt a konkrét klaszterprogramokéhoz képest. A Pázmány Péter programban Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatallal közösen meghirdetett pályázatok a regionális egyetemi tudásközpontok (RET) létrehozását és támogatását tűzték ki célul. A program keretében 2004-ben és 2005-ben 12 RET összesen 15 milliárd forint támogatásban részesült. A program célja az volt, hogy olyan szakterületi és regionális vonzáscentrumok jöjjenek létre, amelyek kiemelkedő kutatás-fejlesztési, valamint technológiai innovációs tevékenységet folytatnak, együttműködve a gazdasági szereplőkkel. Ezek a központok idővel akár tudásalapú regionális klaszterek kiindulópontjává válhatnak.
54
3.3.4. Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) Az Új Magyarország Fejlesztési Terv az Európai Unió 2007-2013 költségvetési időszakára vonatkozó közösségi források felhasználását koordinálja. A tervben az uniós koncepcióval összhangban nagy hangsúlyt kapnak a hálózatosodási és innovációs törekvések, különösen a Pólus programban, mely a következő célkitűzéseket fogalmazza meg: •
Nemzetközileg versenyképes vállalati (elsősorban kkv-k közötti) együttműködések kialakulásának előmozdítása
•
Magas hozzáadott értékű, innovatív, export-potenciállal rendelkező tevékenységekre történő specializáció
•
Erős kooperáció elsősorban a vállalatok, illetve a vállalatok és az egyetemek, valamint az önkormányzatok között
•
A pólusvárosok regionális központi szerepének erősítése A pólusközpontok prioritásainak felállításakor meghatározták azokat a területeket és
ágazatokat, melyekre a fejlesztési stratégia épül. Ezek a következők: •
Budapest: infokommunikációs ipar, környezetipar, biotechnológia, egészségtudományok
•
Debrecen: gyógyszeripar, agrárinnováció
•
Miskolc: nanotechnológia, vegyipar, mechatronika, megújuló energiaforrások
•
Szeged: egészségipar, környezetipar, agrárgazdasági biotechnológia
•
Pécs: kulturális és környezetipar
•
Győr: autóipar, gépgyártás, megújuló energiaforrások
•
Székesfehérvár és Veszprém: infokommunikációs iparág, mechatronika, logisztika és környezetipar69
A négylépcsős modellben vissza nem térítendő támogatások érhetők el az induló, a fejlődő és az akkreditált klaszterek támogatására. A negyedik lépcsőben az ún. Pólus innovációs klaszterek létrehozása a cél. 2013-ra 5-10 ilyen klasztert szeretnének létrehozni, melyek európai szinten is mérhető piaci részesedéssel bírnak, és szervesen kapcsolódnak a globális értékláncba. Az induló és fejlődő klaszterek számára a Regionális Operatív Programok keretében kiírt 2008-as pályázatokon 181 pályázó igényelt támogatást, amelyből összesen százat bíráltak el pozitívan, ebből 79-et az induló, míg 21-et fejlődő kategóriában. A megítélt támogatások összértéke 3 344 millió forint. Regionális bontásban a legtöbb pályázat Közép69
http://www.polusprogram.eu/hu/polus_program 2009.12.01.
55
Magyarországról, Dél-Alföldről és Észak-Magyarországról érkezett, a legtöbb nyertes KözépMagyarországon található. A klaszterek ágazati hovatartozása szempontjából 12-12 nyertes az energetika, a gép-, és autóipar, illetve infokommunikációs technológia területén található, míg 11 nyertes tevékenykedik a környezetiparban.70 A program elsősorban a magas innováció igényű és exportorientált ágazatokat támogatja. A támogatás mértéke jelentős, akár a másfél milliárd forintot is elérheti. A jelentős összeg felveti a "virtuális klaszterek" pályázati kedvének erősödését, amit a program akkreditációs folyamattal igyekszik kiszűrni. Az akkreditáció során a program céljait szem előtt tartva határozzák meg a lehetséges pályázókat, amiből a célokat vizsgálva az következik, hogy az innovatív, exportorientált ágazatokra épülő klaszterek élveznek prioritást. Ez jelentősen meghatározza a klaszterfejlesztési politika további irányvonalát. Az akkreditáció feltétele továbbá két év hatékony működés, ami kizárja az alakuló klasztereket. Számukra a Regionális Operatív Programok keretében nyílik lehetőség pályázatok benyújtására elsősorban a klaszterszervezet kialakítására és kezdeti működésére vonatkozóan. A jelentős támogatások lehetőségét ígérő akkreditáció azonban az alakuló klasztereket is az innovatív, exportorientált tevékenységek felé mozdíthatja el, a prioritást élvező tevékenységi körből kimaradtak pedig kevés támogatásban tudnak csak részesülni. Kritikus pontoknak tekinthetők, hogy a prioritások kiválasztásai nem minden esetben követik a helyi adottságokat, az elbírálást kevés esetben előzte meg hatástanulmány készítése, valamint továbbra is jelentős szerepet játszanak a helyi lobbik érdekérvényesítései. Mindezek ellenére a program pozitívumának könyvelhető el a magas támogatási keret, mely a korábbiaknál átfogóbban és kiemeltebben kezeli a klasztereket, továbbá lehetőséget biztosított új hálózatfejlesztési intézmények megalakulására. Ezek az ún. hálózatfejlesztési irodák a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kihelyezett kirendeltségeiként működnek a pólusvárosokban.
3.3.5. Regionális szintű támogatások A klaszterek alakulásában fontos szerepet játszottak a regionális intézmények. Van olyan klaszter (PANAC, Alföldi Gazdaságfejlesztési Klaszter), mely fejlesztési ügynökség részlegeként
működik,
míg
mások
(pl.
Dél-dunántúli
Regionális
Geotermikus
Energiahasznosítási Klaszter) alakulásában az önkormányzatok játszottak kiemelkedő szerepet. A regionális fejlesztési ügynökségek nagyobb helyismeretük miatt hatékonyan és sokféleképpen tudják támogatni a klasztereket, a rendelkezésre álló források függvényében. A régiók közül különösen a Nyugat-dunántúli régióban figyelhető meg a klasztereket támogató 70
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2008
56
koordinációs és fejlesztési ügynökségek aktivitása. Az alábbi három kezdeményezés külön figyelmet érdemel: ¾
Pannon Gazdasági Kezdeményezés (PGK): Célja a Nyugat-dunántúli régió gazdasági
szereplői, valamint az oktatás és kutatási intézményei közötti együttműködés elősegítése, valamint tájékoztatatási, tanácsadási és koordinációs tevékenység folytatása. Részt vesz a régió fejlesztését szolgáló nemzetközi projektekben, valamint közös fórumot biztosít a régió klaszterei számára. Az intézmény elkötelezettségét mutatja, hogy részt vettek 9 klaszter megalapításában, továbbá létrehoztak egy elektronikus adatbázist, mely a vállalatok számára nyújt információkat a programokról, befektetési lehetőségekről és intézményekről.71 ¾
Pannon Gazdasági Hálózat (PBN): 2006-ban alakult 27 ipari park, 7 klaszter és
számos kutató és képzési központ részvételével. Tevékenységének három fő területe a logisztika és tőkevonzás, a humán-erőforrás fejlesztés és a kutatás-fejlesztés. Fejlesztési projektek generálásával, tanácsadással, valamint klaszter-szervezéssel foglalkozik. A tagság előnye, hogy a projektekben résztvevő vállalatok igénybe tudják venni egymás szolgáltatásait, valamint az ügynökség képes állami, uniós és magánforrásokat is bevonni a fejlesztésekbe.72 ¾
Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács: A 21 fős Tanács tagjai közt jelen
vannak a városok polgármesterei, területfejlesztési tanácsok elnökei, bizottsági elnökök, valamint miniszteri delegáltak. Célja a pályázati rendszer regionális szintű hatékony működtetése és a gazdaságfejlesztési koordinációs feladatok ellátása. Kiemelt figyelmet fordít a régió emberi erőforrásainak fejlesztésére, a területfejlesztésben érintett szereplők együttműködésének elősegítésére, a régión és az országhatárokon átnyúló kooperációk kialakítására, valamint a regionális identitás fokozására, a kulturális hagyományok ápolására.73
71
http://www.pgk.hu/ 2009.12.01 http://www.pbn.hu/ 2009.12.01. 73 http://www.westpa.hu/ 2009.12.01. 72
57
3.4. A Pannon Textilipari Klaszter bemutatása A Pannon Textil Klasztert 2005-ben alapították 19 vállalat bevonásával. Célja a nyugat-dunántúli régió textilipari és szolgáltatásfejlesztő szakembereinek és vállalkozásinak hatékonyabb és eredményesebb munkájának segítése, szakmai, infrastrukturális hátterének, szellemi
műhelyeinek,
kommunikációs
csatornáinak
megteremtése.74
Az
egyesület
formájában működő klaszter tagjainak száma időközben 38-ra gyarapodott. A csatlakozottak között két szakiskola van, a többiek mind kis- vagy közepes méretű vállalkozások. A textilipar már korábban is jelentős hagyományokkal rendelkezett a térségben, a rendszerváltás után azonban az ide települt vállalatok közül sokat felszámoltak, még másokat privatizáció útján értékesítettek. A hanyatló iparág vállalatai a túlélés érdekében a nyugati megrendelőknek végeztek bérmunkát, ami egyben a saját termékek gyártásáról való lemondást jelentette. A korábbi szoros együttműködés felbomlott, az alacsony munkadíjak, a kevés megrendelés bizalmatlanná tette a vállalatokat. A klaszterszervezet egyik fő feladata ezért a felek közti bizalomépítés volt. A tagok összefogását serkentette a keleti áruk növekvő dömpingje elleni fellépés szándéka is, mert az olcsó kínai munkaerővel szemben versenyelőnyt láttak a klaszter innovációs lehetőségeinek kihasználásában. A két szakiskola, elsősorban a Teleki Blanka Szakképző Iskola aktívan részt vesz a szakemberképzésben, de korszerű gépeivel és szakoktatói gárdájával a tudásmegosztásban és a tudásgenerálásban is. A klaszter arra törekszik, hogy az innovációk révén újra felépítse valamennyi termelési tevékenységet, és ezáltal minél jobban ki tudja elégíteni az európai potenciális vásárlói kör igényeit. Az áruszerkezetet tekintve ez főleg a kis szériaszámú, szezonális termékek gyártását jelenti. A szezonalitás miatt fontos a gyors szállítási idő, ami kedvez az európai piacokhoz közelebb fekvő magyar vállalatoknak a keleti termelőkkel szemben. Ezek a termékek azonban nem igényelnek a csúcstechnológiai iparágakhoz mérhető innovációs beruházásokat, ezért a pályázati lehetőségeik is korlátozottabbak. A klaszter finanszírozása pedig alapvetően a pályázati pénzektől függ, melyek általában két évre szólnak, ezért nem teszik lehetővé a hosszú távú tervezést. A nehézségek ellenére a klaszterszervezet sokat tesz a tagsági előnyök kialakításáért és kommunikálásáért. A PANTEX honlapján az alábbi szolgáltatásokat ígéri a tagok számára: ¾ Piackutatás ¾ Trendfigyelés ¾ Pályázatfigyelés 74
http://www.pantex.hu/
58
¾ Információszolgáltatás ¾ Érdekérvényesítés ¾ Közös honlap ¾ Projektgenerálás ¾ Benchmarking klub ¾ Innovációs, fejlesztési tevékenység segítése ¾ Beszállítói partner-kapcsolat kiépítésének segítése ¾ Szakmai tanulmányutakon, partnertalálkozókon való részvétel segítése ¾ Kiállításokon, vásárokon való részvétel segítése ¾ Üzletember találkozók szervezése ¾ Közös szakmai kiadványok megjelentetése ¾ Logisztikai szolgáltatások elérhetősége Nagy hangsúlyt fektet a tagok közti kommunikációra rendszeres klasztertalálkozók szervezésével, levelezési csatornák biztosításával, hírlevél kiadásával. Fontos továbbá az egységes megjelenés a hazai és külföldi piacokon: színes kiadványban mutatják be a tagokat, valamint közös bolthálózat és webshop indítása is szerepel a távlati tervek között. A fentiek mellett a benchmarking klub is sokat jelenthet a vállalkozások számára, ennek segítségével ugyanis - a legjobb gyakorlat átvétele által - javíthatják saját működésüket. A klaszterben működő vállalatok saját meglátásuk szerint kevésbé kiszolgáltatottak a megrendelőkkel szemben, a közös megjelenés hatékony marketingeszközként szolgál és az oktatásból is mindenki profitál, bár az innovációs folyamatokba nem tudnak egyformán bekapcsolódni eltérő fejlettségi szintjük miatt.
75
A tagok a klaszterszervezet kezdeményezésére közösen
vesznek részt hazai, vagy akár EU-s pályázatokon, illetve közös beszerzéseket is szerveznek.
75
Szanyi 2008a p. 121-125.
59
Összegzés, következtetések A két ország gyakorlatának összevetése során megállapítható, hogy az olasz iparági körzetek és a magyarországi klaszterek a fejlődési különbségek ellenére sok hasonlóságot mutatnak. Ennek az a fő oka, hogy a körzeteket érintő válság hatására az olasz kormány kénytelen volt egyre több központosított intézkedést bevezetni. A felülről történő szervezéshez szükséges, hogy a körzeteket minél egységesebb, intézményesített keretek közt tudják kezelni. Az újonnan alakult, kiemelt állami támogatásban részesült technológiai körzetek tulajdonképpen már klaszteresedési folyamat során jöttek létre. Ez a hasonlóság lehetőséget ad arra, hogy egymás mellé állítsuk a két ország gyakorlatának egyes elemeit és levonjuk a megfelelő következtetéseket:
Olaszországban az ország egyesítése után is nagyon erős a regionális tagolódás. Ez
megmutatkozik a tartományok kultúráiban, nyelvjárásaiban. A "campanilismo", vagyis a saját szülőváros hagyományaihoz való ragaszkodás ma is él az emberek - köztük a vállalkozókgondolkodásában. Részben ez a közösségi szellem és az ismerősökkel szembeni bizalom vezetett az együttműködések létrejöttéhez. A javak és szolgáltatások közös használata kölcsönös előnyökkel jártak, melyek a hálózatok növekedésével és a specializációval fokozódtak. Az együttműködés kiterjedt a helyi szervekre is, így azok előbb-utóbb kiemelt jártassággal és döntési hatókörrel rendelkeztek. Az ipari körzetek mai napig a tartományok fennhatósága alá tartoznak, aminek az az egyik előnye, hogy fejlődésüket nem szakították félbe a kormányváltások és kimaradtak a politikai csatározásokból. Magyarországon ezzel szemben a pályázati elosztórendszer központi kézben tartása kiszámíthatatlanná teszi a klaszter jövőjét a vállalkozások és befektetők számára.
Az olasz körzetek már azelőtt léteztek, hogy az állami, vagy tartományi politikák
"tudomást vettek volna róluk". A törvényi szintre emelésükhöz azonban szükség volt a konkrét
beazonosításukra.
Ehhez
a
területi
alapon
történő
behatárolás
látszott
legkézenfekvőbbnek, azonban a hálózatok komplex jellege miatt a különböző kutatások végeredményei nagyon eltérőek lettek. (lásd 2.3.1.fejezet) Azok az iparági vállalatok, amelyek beleestek a körzet területébe, automatikusan a körzethez tartoztak, akkor is, ha tevékenységük csak periférikus volt, ugyanakkor kieshettek olyan vállalkozások, akik területileg távolabb voltak, de fontos szerepet játszottak a körzet egészére nézve. Ennek eddig nem volt különösebb szerepe, hiszen minden vállalat ugyanolyan támogatásokra volt jogosult, 60
a gazdaságpolitika új iránya azonban látszólag a körzeteket inkább egységként kezelni. Ezt bizonyítja az az idei törvényjavaslat, amely az adózás szempontjából egységesnek tekintené a körzetet. (lásd 2.4.4. fejezet) Felvetődik a kérdés, van-e lehetőség arra, hogy a körzeteknek / klasztereknek külön jogcímet adjunk. Erre egyelőre se Magyarországon se Olaszországban nem biztosít lehetőséget a vállalkozásjog, és a szakirodalom se tulajdonít neki nagy jelentőséget, abból a szempontból azonban előnyös lenne, hogy ezáltal a klaszterek teljesítménye jobban mérhetővé válna. Az klasztereket irányító szervezetek általában egyesületként működnek. Magyarországon a választott forma az elérhető pályázatoktól is függ, mivel az üzleti vállalkozásként működő szervezetek több pályázaton vehetnek részt.
A támogató szervezetek terén az olasz rendszer sokkal átfogóbb és szerteágazóbb. A
vállalkozásoknak kötelező a helyi kamaránál beregisztráltatni magukat és az adatok egy mindenki számára hozzáférhető adatbázisba kerülnek. Ez nagyban segíti a vállalkozókat a partnerkeresésben és a bizalomépítésben, amire a felmérések szerint a magyar vállalkozóknak is nagy igénye volna. A gyakori kapcsolatfelvételek növelik a bizalmat és ez a klaszteren belül kézzelfoghatóvá válik, például úgy, hogy a vállalkozók egymást ajánlják, ha nem tudják végrehajtani a rendelésüket.
Olaszországban számos magán- és közintézmény alakult
kifejezetten a vállalatok támogatására. Magyarországon a regionális fejlesztési intézmények tevékenysége kiemelkedő, főleg a Nyugat-Dunántúlon. A regionális ügynökségek (PGK, PBN) nagyobb helyismeretük miatt jobban átlátják a térség vállalkozásait, ezért kulcsfontosságúak a klaszteresedés szempontjából. Az ügynökségek, regionális tanácsok fejlesztése, hatókörük növelése és feladataik tisztázása nagyban segítené a vállalatokat abban, hogy problémáikat a megfelelő szinten tudják kezelni.
A vállalkozások sűrűsödési pontjainak magyarországi feltérképezése a megfelelő
adatok hiányában sok iparágban nem volt reprezentatív, ezért szükség lenne egy kimondottan erre a célra történő adatgyűjtésre, amit nemcsak megyei, hanem a megyéknél kisebb - akár az olasz helyi munkahálózatokhoz hasonló- területi egységekre bontva lehetne végezni, így sokkal árnyaltabban lehetne kimutatni a potenciális klaszteresedési lehetőségeket. Az így kimutatott tevékenységi koncentrációkat kiemelten lehetne kezelni, akár magára a tevékenységre vonatkozó támogatásokkal, ami növelné a spontán, bottom-up szerveződéseket.
A területi behatárolás azonban az olasz példánál ismertetett nehézségekbe ütközhet
hazánkban is. A Lombardiai metakörzetek is azt bizonyítják, hogy bizonyos iparágakat nem 61
lehet területi határok közé behatárolni, hanem létrejöhet tágabb értelemben vett koncentráció is. Ebben nagy szerepet játszik az infokommunikációs technikák elterjedése, ami jelentősen "lecsökkentette" a távolságokat. Kerülendő azonban az a gyakorlat, hogy az újonnan létrejövő klaszter országos lefedettségű hálózatot akar kiépíteni, ilyenkor ugyanis nem tudnak érvényesülni az alapvető agglomerizációs és lokalizációs előnyök.
A hatékony kapcsolattartásnak és a megrendelések időben történő leszállításának
feltétele a jó infrastrukturális hálózat, ami mindkét országban fejlesztésre szorul. A magyar médiában különösen nagy figyelmet kapnak a vasútvonalak bezárásai. Ezzel megint rávilágítottunk egy újabb problémakörre, mégpedig a klaszterpolitikát érintő kompetenciák megosztottságára. Az 1. fejezetben történt már utalás arra, hogy az átfogó klaszterpolitikába beletartozik a közlekedés, az oktatásügy, a regionális fejlesztési politika, az innovációs politika de akár a külpolitika is. Ezek összehangolását csak gyakori tárcaközi megbeszélésekkel, az illetékes alpolitikák képviselőinek aktív párbeszédével lehet csak megvalósítani, illetve a vállalatok felé is megfelelő kommunikációval kell egyértelművé tenni.
Mint láttuk az olasz körzetek evolúciója csak bizonyos mértékig tudta megtartani
spontaneitását. A kormányzati politikának egyre nagyobb erőfeszítéseket kell tennie, hogy fenntartsa a körzetek gazdasági erejét. A termelés költségeinek csökkentése a vállalatok kitelepülésével vagy az innovációk növelésével tud megvalósulni. Mindkét esetben a korábbinál nagyobb központi támogatásokra van szükség. Magyarországon kitelepült klaszterekről
nyilván
nem
beszélhetünk,
de
a
nemzetközivé
válást
segítő
szolgáltatásközpontok, mint a Europe Enterprise Network hálózata sokat segíthet a nemzetközi kapcsolatok építésében és a külföldi piacok elérésében. Annál is inkább, mivel az olasz válságot előidéző külső hatások egy része (pl. kínai termelési fölény, Németország csökkenő kereslete, stb.) hazánkat is érinti. Fokozottan látványos volt ez a textilipari példák esetében.
Magyarországon a Pólus program bevezetett néhány korábban hiányolt intézkedést,
például az akkreditációs rendszert. Az akkreditáció célja elsősorban az innovatív klaszterek létrehozása, ami összhangban van az Európai Bizottság által megfogalmazott European Cluster Memorandum irányelvével, azonban túlsúlyba helyezi a magas innováció igényű, azaz csúcstechnológiai ágazatokat. Az olyan szektorok, mint a nanotechnológia, 62
biotechnológia, vagy mechatronika kutatási költségeit fedező állami támogatások jóval meghaladják a hagyományos iparágakra fordítandó összegeket. Ezek egy része megtérül, hiszen a kutatáshoz és termeléshez kiépített infrastruktúra egyes elemeit a többi iparág vállalkozásai is hasznosítani tudják, összességében azonban a hagyományos klaszterek jelentős pályázati forrásoktól eshetnek el. A PANTEX például az innovációs tartalom növelését úgy érte el, hogy mikrochip-vezérelt munkaruha kifejlesztésére pályázott. A textilipar és az elektronika ilyetén összefonódása érdekes kezdeményezés, azonban nem várható el tőle az iparág fellendülése. Szükség volna tehát az innovatív és hagyományos klaszterek támogatási rendszerének szétválasztására. Olaszországban ez nagyjából megfelel a technológiai körzetek elkülönítésének, melyek - mint láttuk- kiemelt állami támogatásokban részesülnek. A high-tech iparágak másik veszélyforrása, hogy nem tud összejönni a vállalkozások
kritikus
tömege,
ezért
ilyen
klaszterek
támogatását
(is)
komoly
hatástanulmányok kell, hogy megelőzzék.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy az olasz körzetek virágzását a világpiacon alacsony
részesedésű, magas minőségű termékek hozták meg. A termékfejlesztéshez azonban megint csak innovációkra van szükség. Ez vonatkozhat technikai újításokra, de a design, vagy marketing területeken alkalmazott befektetések is ide tartoznak. Ezek együttesen segítenek megerősíteni a piaci pozíciókat. A felmérések tanúsága szerint a magyar KKV-k kis hányada gondolkodik csak külföldi terjesztésben. Ezt a tendenciát megváltoztathatja néhány sikeres klaszter példája. Támogatandó például a PANTEX azon kezdeményezése, hogy a klaszter vállalatai közös bolthálózattal, webshoppal kívánnak megjelenni. A néhány olasz körzetben bevezetett "körzet-márka" pedig növeli a belső identitástudatot, ezen kívül pedig információt ad a vásárlónak a termék származását és ezáltal a minőségét illetően is.
Magyarországon alapvetően szükség van a klaszterkoncepció tisztázására. A
gazdaságpolitikának kvalitatív és nem kvantitatív szempontok alapján kellene támogatni a klasztereket, vagyis nem minél nagyobb számban kell létrehozni azokat, hanem arra kell törekedni. hogy minél hosszabb távon fenntartható, a terület szempontjából versenyelőnyt jelentő és kritikus tömeggel rendelkező legyen. Olaszországban a kritikus tömeg természetes fejlődés során jött létre, ugyanakkor itthon főleg a pályázati küszöböt tekintik annak, ezért szükséges, hogy azt iparág és terület specifikusan határozzák meg. Fontos továbbá, hogy kiszűrjék a rövidtávon hasznot húzó, "járadékvadász" klasztereket és megelőzzék azoknak az iparágaknak a klaszteresedését, melyek fő tevékenysége az eredeti klaszterkoncepció 63
szempontjából kiegészítő tevékenységnek számít. Magyarországon például ilyennek tekinthető a DITAK - Dél-Alföldi Innovációs Tanácsadói Klaszter, az Innolearn - a tudásháló klasztere, a Közép-magyarországi e-learning klaszter, a Nyelviskolák Első Magyar Szakmai Klasztere, valamint az Első Magyar Számviteli és Adószakértői Klaszter.
Az olasz globális körzetek két sikeres - ha nem a legsikeresebb- példája két határhoz
közeli településen, Somorján és Temesváron valósult meg. A hasonló adottságú országok (Szlovákia és Románia) iránti olasz érdeklődés kedvező visszhangra talált a helyi politikában és gyorsan fejlődő együttműködések valósultak meg. A Magyarországra áramló külföldi működőtőke befektetések elsősorban a nagy multinacionális vállalatokhoz kötődnek, ezért a gazdaságpolitika is köztük keresi az új befektetőket. Esetleg Magyarországnak is érdemes lenne nyitni az olasz vállalkozások felé, mivel a kapcsolatok elmélyítése talán hazánkban is hasonló körzetek kialakulását eredményezné, fellendítve az olasz és magyar vállalkozások termelését és a tapasztalatcsere útján az innovációkat is.
64
Irodalomjegyzék 1. Andersson, T. - Schwaag-Serger, S. - Sörvik, J. - Hansson, E., 2004, The Cluster Policies Whitebook. IKED, Malmö 2. Becattini, G. – Dei Ottati, G.., 2006, The performance of italian industrial districts and large enterprise areas in the 1990s / Az olasz ipari körzetek és a nagyvállalati területek teljesítménye a kilencvenes években, European Planning Studies XIV.évf. 8.szám, p. 1139. 3. Becattini, G., 1989, Il distretto industriale marshalliano come concetto socioeconomico / Az marshall-féle ipari körzet, mint társadalmi-gazdasági koncepció, Stato e Mercato, 25.szám, p.111-128 4. Dusek T., 1999, A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek. Tér és Társadalom, XIII. évf. 1-2. p. 89-108 5. EC, 2001 Innovation Scoreboard, Brussels. 6. EC, 2002, Regional Clusters in Europe - Observatory of European SMEs. No.3. Enterprise Directorate General of European Commission. Luxemburg p. 106. 7. EC, 2003, Final report of the Export Group on Enterprise Clusters and Networks. Enterprise Directorate General, European Commission, Luxemburg. 8. European Cluster Observatory, 2007, The European Cluster Memorandum. Promoting European Innovation through Clusters. Centre of Strategy and Competitivenes, European Cluster Observatory, Brüsszel. 9. Feser E. J. 1998 Enterprisesexternal economies, nad economic development. Journal of Planning Literature, 12, 3, 283.-302. o. 10. Futó P. - Soltész A. - Lányi P., 2003, Regionális klaszterek és létesítésükre, működtetésükre vonatkozó politikák Magyarországon. SEED Alapítvány, Budapest 11. Gecse G., 2004, Hungarian Budding Clusters / Magyar fejlődő klaszterek, Department for Innovation and Enviromental Protection. Ministry of Economy and Transport, Budapest 12. Grosz A., 2004, A klaszterorientált fejlesztési politika külföldi tapasztalatai Magyarországon. In:Magyarország és a 21. szűzad kihívásai az Európai Únióban. MTA Veszprémi Területi Bizottság, Komárom, 273 -288 13. Grosz A., 2006, Klaszterek és támogatásuk az Európai Únióban és Magyarországon. In: LengyelI. - Rechnitzer J.: Kihívások és válaszok. A magyar építőipari vállalkozások lehetőségei az európai uniós csatlakozás utáni időszakban. Novodat Kiadó, Győr, 159-187 14. Krugman, P., 2003, Földrajz és kereskedelem,. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 15. KSH Statisztikai Tükör - III. évfolyam 109. szám 2009. augusztus 4. A kis- és középvállalatok és a vállalkozás helyzete. 16. Lengyel I. - Deák Sz., 2002, Klaszter: a helyi gazdaságfejlesztés egyik sikeres eszköze, In: Buzás N. – Lengyel I. (szerk.) 2002: Ipari parkok fejlődési lehetőségei: regionális gazdaságfejlesztés, innovációs folyamatok és klaszterek. SZTE GTK, JATEPRess, Szeged. p. 125-153. 17. Marshall, A., 1890, Principles of Economics. MacMillan London 18. Netwin Kft - Nemzetközi Kutatási és Technológiai Hivatal, 2007., Klaszterek Magyarországon - fejlődési kilátásaik, szerepük a KKV-k fejlődésében, növekedésében. Netwin Kft., Budapest 19. Porter, M. E. 1990, The Competitive Advantage of Nations. Free Press, New York 20. Porter, M. E., 2001, Clusters of Innovation: Regional Foundations of U.S. Competitiveness, Council on Competitiveness, Washington, DC.
65
21. Porter, M.E., 1998 On Competition. Harvard Business School Press, Boston, 22. Schumpeter, J., 1934, The Theory of Economic Development. Harvard University Press, Boston 23. Sölvell Ö. - Lindquist, G. - Ketels, C., 2003, The Cluster Initiative Greenbook. Ivory Tower AB, Stockholm 24. Szanyi M., 2008a, A versenyképesség javítása együttműködéssel: regionális klaszterek, Napvilág Kiadó, Budapest 25. Szanyi M., 2008b, Klaszterekről a pólusprogram kapcsán, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Kihívások, No. 191, 2008. július 26. Viesti G., 2000, Come nascono i distretti industriali / Hogyan születnek az ipari körzetek, Laterza, Roma-Bari 27. Whitford J., 2001., The decline of a model? Challenge and response in the Italian industrial districts / Egy modell hanyatlása? Kihívások és válaszok az olasz iparági körzetekben, Economy and Society XXX.évf. 1.szám, p.38-65. Internetes források: 28. Balestri A. - Cantoni A. - Lorenzon G., 2001, Le politiche per i Distretti Industriali / Az ipari körzeteket érintő politikák, Roma, Istituto per la Promozione Industriale, http://www.ipi.it/allegati/Capitolo3.pdf, 2009.10.28. 29. Balestri A., 2001, Politiche industriali per i distretti / A körzeteket érintő iparpolitikák, Club dei Distretti, http://www.clubdistretti.it/il_club/documenti/politiche.pdf,2009.10.05. 30. Distretti Italiani n°4/2005 Il Club e le sfide dei distretti / Az olaszországi körzetek 2005/4. A Klub és a körzetek kihívásai, http://www.distretti.org/Newsletter/ArchivioNewsletter2.htm, 2009.12.01. 31. Distretti Italiani n°5/2005 La proposta del CNEL sui distretti industriali / Az olaszországi körzetek 2005/5. A Nemzeti Gazdasági és Munkaügyi Tanács javaslata az ipari körzetek kapcsán http://www.distretti.org/Newsletter/ArchivioNewsletter2.htm, 2009.11.17. 32. EC, 2009., SME Country Fact Sheet Hungary / Magyarországi KKV adatok http://ec.europa.eu/enterprise/policies/sme/files/craft/sme_perf_review/doc_08/spr08_ fact_sheet_hu_en.pdf, 2009.11.26. 33. Eurostat, http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/sdi/indicators/theme1 2009.11.23 34. GKM., 2007, A kis- és középvállalkozások fejlesztésének stratégiája, http://www.nfgm.gov.hu/data/cms1913440/KKV_Strategia_2007_2013.pdf, 2009.11.26. 35. Istat: Commercio estero e attivitá internazionali / Olasz Statisztikai Intézet: Külkereskedelem és nemzetközi tevékenységek, http://www.istat.it/cerca/archivio.html?tipo_oggetto[]=8&sa[]=15, 2009.11.10. 36. Istat: I sistemi locali del lavoro - Censimento 2001. / Olasz Statisztikai Intézet: A helyi munkahálózatok - Népszámlálás 2001., http://www.istat.it/salastampa/comunicati/non_calendario/20050721_00/testointegrale. pdf,2009.11.08. 37. Istat:I distretti industriali - 8° Censimento generale dell’industria e dei servizi 2001 / Olasz Statisztikai Intézet: Az ipari körzetek - Iparágak és szolgáltatások 8. összeírása 2001. http://www.istat.it/salastampa/comunicati/non_calendario/20051216_00/Volume_Dist retti.pdf, http://dwcis.istat.it/cis/download_dati_italia.htm, 2009.11.07.
66
38. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, 2008., Pólus Klaszter Kézikönyv, www.nfu.hu/download/9956/Polus_web_vegleges.pdf, 2009.12.01. 39. Olasz Külkereskedelmi Intézet (ICE), 2008, Osservatorio sull'internazionalizzazione dei distretti industriali / Megfigyelések az ipari körzetek nemzetközivé válásáról http://www.ice.it/statistiche/pdf/ICE_Osservatorio_Distretti_Industriali_n.2.pdf 2009.11.20. 40. Piccardo C., 2008, Un distretto industriale italiano a Samorin, in Slovacchia / Egy olasz ipari körzet a szlovákiai Somorjában, http://www.eccellere.com/Rubriche/MercatiInternazionali/samorin.asp, 2009.12.02. 41. Pólus Program, http://www.polusprogram.eu/hu/polus_program, 2009.12.01. 42. Programma straordinario di promozione del Made in Italy / A Made in Italy különleges promóciójának programja http://www.ice.it/promozione/index.htm 2009.11.18. 43. Ronconi E. - Guglielmetti P., 2002, L'esperienza italiana dei distretti industriali / Az ipari körzetek olaszországi tapasztalatai, Roma, Istituto per la Promozione Industriale, http://www.ipi.it/inside.asp?id=68&id_modu=63, 2009.11.02. 44. Salerno R. - Carrieri R., 2005, Gli sportelli Italia, Finanziamenti su misura News, 8.szám, 2005. október, Ipsoa Editore, http://www.microsoft.com/italy/pmi/gestioneimpresa/speciali/sportellitalia/ipsoa/artic olo2.mspx, 45. Unimpresa Italiana Romana, http://www.fondazionenordest.net/Unimpresa-ItaliaRomania.465.html, 2009.12.02 46. Unione Industriale Pratese, Il distretto pratese: breve sintesi della sua evoluzione / A pratói körzet fejlődésének rövid összefoglalója, http://www.ui.prato.it/unionedigitale/v2/areastudi/Presentazione-distretto.pdf, 2009.11.25. Intézmények: 47. http://www.cna.it/index.htm, 2009.11.20. 48. http://www.confapi.org/who.aspx, 2009.11.20 49. http://www.confartigianato.it/MINISITI.ASP?MINISITO=38, 2009.11.20. 50. http://www.confindustria.it/Conf2007/hpENG.nsf/hp?readForm, 2009.11.20. 51. http://www.distretti.org/il_club/Obiettivi.htm, 2009.11.20. 52. http://www.invitalia.it/on-line/ita/Home/Chisiamo.html, 2009.11.20. 53. http://www.pantex.hu/ , 2009.12.02. 54. http://www.pbn.hu/, 2009.12.01. 55. http://www.pgk.hu/cgi-bin/eghi/news.cgi?view=ck&tID=83&nID=1693, 2009.12.01. 56. http://www.promositaly.com/, 2009.12.02. 57. http://www.simest.it/frameset.asp, 2009.11.20. 58. http://www.ui.prato.it, 2009.12.01. 59. http://www.westpa.hu/cgi-bin/westpa/news.cgi?view=ck&tID=89&nID=5053, 2009.12.01. Törvények, jogaszbályok: 60. Legge 5 ottobre 1991, n. 317 (in Suppl. ordinario alla Gazzetta Ufficiale n. 237, del 9 ottobre). Interventi per l’innovazione e lo sviluppo delle piccole imprese / 1991. évi 317. számú törvény A kisvállalkozások innovációját és fejlődését érintő beavatkozások (Hivatalos Közlöny melléklete 237.szám, 1991 október 9.)
67
61. Legge 11 maggio 1999, n. 140. (in Gazzetta Ufficiale n. 117 del 21 maggio 1999) Norme in materia di attività produttive / 1999. évi 140. számú törvény. A termelési tevékenységek szabályozása (Hivatalos Közlöny 117.szám, 1999 május 21.) 62. DECRETO 28 dicembre 2007, Ministero dello Sviluppo Economico, Progetti a favore dei distretti industriali (in Gazzetta Ufficiale N. 70 del 22 Marzo 2008) / A Gazdasági és Fejlesztési Minisztérium 2007. december 28-i rendelete, Fejlesztési tervek az ipari körzetek számára (Hivatalos Közlöny 70.szám, 2008. március 22.) 63. DECRETO 10 febbraio 2009, n. 5 Misure urgenti a sostegno dei settori industriali in crisi (Gazzetta Ufficiale n. 34, dell'11 febbraio 2009. / A válságban lévő ipari szektorok támogatásáról szóló sürgős intézkedéseiről (Hivatalos Közlöny 34.szám 2009. február 11.) http://www.governo.it/GovernoInforma/Dossier/auto_sostegno/DL5_10022009.pdf
68
Mellékletek 1.melléklet A jellemző klasztercélok és stratégiák bemutatása
Forrás: Andersson és társai: The Cluster Policies Whitebook 2004 p.81.
69
2. melléklet: Az olasz iparági körzetek területi elhelyezkedése
Forrás: Club dei Distretti, http://www.distretti.org 3. melléklet: A magyar klaszterek területi elhelyezkedése
Forrás: Netwin 2007 p.29.
70
