BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány
AZ EURÓPAI UNIÓ FÖLDGÁZELLÁTÁSÁNAK JÖVŐKÉPE AZ ELLÁTÁSBIZTONSÁG MEGTEREMTÉSÉRE IRÁNYULÓ ALTERNATÍVÁK VIZSGÁLATA, KITÉRVE A STRATÉGIAI FÖLDGÁZTÁROLÁSRA
Készítette:Bizsók Krisztina
Budapest, 2009.
Tartalomjegyzék 1.
Bevezetés .............................................................................................................. 4
2.
Földgázpiaci helyzetkép........................................................................................ 6 2.1.
A földgázról általánosságban....................................................................................... 6
2.2.
A földgáz részesedése az energiamixben..................................................................... 8
2.3.
Földgázkínálat és források ......................................................................................... 10
2.4.
Földgázigény és kereslet............................................................................................ 14
2.5.
Magyarország földgázkínálata és kereslete ............................................................... 16
2.6.
A földgáz ára ............................................................................................................. 18
2.7.
Összegzés a földgázpiacról........................................................................................ 22
3.
Az Unió energiapolitikája ................................................................................... 24 3.1.
Energiapolitika rövid áttekintése ............................................................................... 24
3.2.
A földgázpolitika helye az energiapolitikában .......................................................... 26
3.3.
Összegzés az energiapolitikáról................................................................................. 26
4.
Ellátásbiztonság .................................................................................................. 27 4.1.
Ellátásbiztonság fogalma, értelmezése ...................................................................... 27
4.2.
Az ellátásbiztonságot veszélyeztető tényezők ........................................................... 29
4.3.
A hosszú és rövid távú ellátásbiztonság feltételei és eszközei .................................. 31
4.4.
Az ellátásbiztonság megjelenése, értelmezése az Unióban ....................................... 34
4.5.
Összegzés az ellátásbiztonságról ............................................................................... 37
5.
Földgázpolitikai prioritások ................................................................................ 38 5.1.
Az Európai Unió földgázpolitikájának prioritásai ..................................................... 38
5.2.
Magyarország földgázpolitikájának prioritásai ......................................................... 42
5.3.
Összegzés a prioritásokról ......................................................................................... 44
6.
Gáztárolás bemutatása......................................................................................... 45 6.1.
A tárolás műszaki feltételei ....................................................................................... 45
6.2.
A tárolás gazdasági szempontjai................................................................................ 49
6.3.
Az EU tárolói piaca ................................................................................................... 50
6.4.
Tárolás Magyarországon ........................................................................................... 53
6.5.
Összegzés a gáztárolásról .......................................................................................... 56
7.
Stratégiai gáztárolás ............................................................................................ 57 7.1.
Olajkészletezés tapasztalatai...................................................................................... 57
7.2.
Biztonsági készletezés az európai gázhálózat kulcspontjain ..................................... 58
7.3.
EU előírás a biztonsági készlet képzésére ................................................................. 61
7.4.
Magyarországi stratégiai gáztárolás........................................................................... 62
7.5.
Összegzés a stratégiai gáztárolásról........................................................................... 64
8.
Konklúzió............................................................................................................ 66
9.
Táblázatok jegyzéke............................................................................................ 69
10.
Ábrák és diagramok jegyzéke ............................................................................. 70
11.
Irodalomjegyzék.................................................................................................. 71
1.
Bevezetés Tudunk-e tenni ellene valamit? – vetődik fel a kérdés az utóbbi idők
földgázellátási problémái kapcsán. Kinek a feladata biztosítani a lakosság és az ipari fogyasztók biztonságos ellátását? Az Európai Unióé vagy a tagállamoké, esetleg az ágazati szereplőké? Témaválasztásom aktualitását a fent felmerült kérdések adják. A szakdolgozatom kidolgozása során ezekre keresem a választ. A 2005-2006-os valamint az idei, 2009. januári földgázellátási zavarok mind a közvélemény mind a szakemberek figyelmét felhívták arra, hogy a helyzet tarthatatlan és a probléma tovább nem halogatható. Ennek kapcsán újabb kérdéseket fogalmazhatunk meg: Milyen megoldások állnak rendelkezésünkre? Milyen lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy a gázellátási zavarok ne ismétlődhessenek meg a későbbiek során? A probléma összetettebb, mint gondolnánk, a megoldás nem egyszerű, kezelése nem megy egyik pillanatról a másikra. Hosszú évek tervező és kivitelező munkája szükséges ahhoz, hogy a további krízis helyzetek elkerülhetőek legyenek. A helyzet megoldását szolgálhatja
az
ellátásbiztonság
megteremtése,
melynek
elsődleges
célja
a
bizonytalanság elkerülése. Dolgozatom kiemelt témája az ellátásbiztonság lehetséges alternatíváinak elemzése. Több szempontból vizsgálom az ellátásbiztonság fontosságát, mind az Európai Unió, mind Magyarország vonatkozásában. Mielőtt ezt a témakörét részletesebben kifejtem, szükségesnek tartom a földgázpiaci helyzetkép általános feltárását, a földgáznak, mint fosszilis energiahordozónak a bemutatását és az energiamixben betöltött szerepét. A nem megújuló energiakészleteink kimerülőben vannak, azonban a szakemberek előrejelzései szerint bolygónk földgázkészletei még jó néhány évtizedre elegendőek, de csak akkor, ha gazdaságosan és ésszerűen bánunk e természet adta kinccsel. A földgáz Európa számára azért olyan fontos, mert a lakosság nagy hányadának életében játszik fontos szerepet, milliók mindennapjaihoz nélkülözhetetlen. Mivel nélkülözhetetlen, iránta a kereslet óriási, a kínálat korlátozott. A kínálati oldalon világviszonylatban dolgozom fel a témakört. A keresleti oldalon az Európai Unió és Magyarország igényeit mutatom be. A probléma megoldását az Európai Unió hatékony energiapolitikája - ezen belül a földgázpolitikája - nagymértékben befolyásolja. Az energiaellátás stratégiája magába
foglalja az ellátás és gazdálkodás feltételrendszerének kialakítását, a jövőbeni energiaigények és energiaforrások összhangjának biztosítását, valamint a társadalmi érdekek érvényesítését. Az energiapolitikában megjelenő három alapvető cél az ellátásbiztonság, a fenntarthatóság és a versenyképesség. Már fent említettem, hogy szakdolgozatom kiemelt témája, melyre a címe is utal az ellátásbiztonság elemzése, ezért ezt a témakört igyekszem több oldalról megközelíteni a veszélyeztető tényezőivel együtt. Az Európai Unió földgáz ellátásbiztonságról pár évtizeddel ezelőtt még teljesen értelmetlen lett volna beszélni. Napjainkra a helyzet megváltozott: megnövekedett a földgáz iránti kereslet és egyidejűleg az uniós készletek csökkentek, így a tagállamok kénytelenek külső forrásból kielégíteni szükségleteiket. Az ellátásbiztonság garancia arra, hogy az igényelt gázmennyiség folyamatosan rendelkezésre áll. Az ellátásbiztonság több féle módon valósítható meg. Ennek megfelelően a tagállamok az ellátásbiztonság kérdéskörét az adottságaiknak megfelelően eltérő módon kezelik. Az Unió feladata a különböző érdekek közös összhangjának megteremtése. A közös összhang megteremtését a prioritások megvalósulása biztosíthatja. A dolgozatomban részletesen kitérek ezekre a földgáz politikai prioritásokra. Az alternatívák jelentős részét új gázvezetékek létesítése adja, ezek mellett megjelenik a meglévő csőhálózatok összekapcsolása, a cseppfolyósított gáz szállítás arányának növelése, valamint a föld alatti gáztárolás bővítése. A továbbiakban kitérek az európai uniós valamint a magyarországi gáztárolókra, a tárolás jelentőségére, valamint a stratégiai gáztárolás fontosságára. Magyarország rendkívül kedvező geológiai adottságainak köszönhetően kiemelten kezeli a stratégiai gáztárolás jelentőségét. Miért is olyan fontos számunkra a stratégiai gáztárolás? Magyarországi sajátosság a földgázfelhasználás magas részaránya, a nagy arányú importfüggőség, az alacsony hazai termelés, az egy forrásból származó import, a bizonytalan tranzitútvonal, a lakossági fogyasztás magas aránya, a költséges átállás az alternatív energiahordozókra.
2.
Földgázpiaci helyzetkép A meg nem újuló energiák közül az utóbbi időben a földgáz felhasználása bővült a
legnagyobb mértékben, mára gyakorlatilag nélkülözhetetlenné vált az emberiség számára. Milliárdok életét befolyásolja nap, mint nap, hiszen felhasználása az élet számos területén jelentkezik. Dolgozatom második fejezete általános képet nyújt a földgáz világpiaci helyzetéről, különös tekintettel annak Európai Uniós és magyarországi vonatkozásairól. Azonban mielőtt a piac részletes feltárására kerülne sor, fontos szólni néhány szót a földgáz napjainkban betöltött szerepéről, annak jelentőségéről.
2.1.
A földgázról általánosságban A földgáz napjaink egyik legjelentősebb energiaforrása, mely az egyik legolcsóbb
energiahordozó a szén mellett. Jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy elégetésével nagy
mennyiségű
energiát
tudunk
felszabadítani,
ráadásul
környezetvédelmi
szempontból is az egyik legtisztább energiahordozónak minősül, mivel káros anyag és szén-dioxid kibocsátása a legcsekélyebb. A földgáz olyan színtelen és szagtalan ásványi termék, mely természetes eredetű, szerves anyagok bomlásával keletkezett az évmilliók során. Legfontosabb alkotóeleme a metán, mely a legnagyobb részben található meg a fosszilis energiahordozóban. Ezen kívül egyéb szénhidrogént is tartalmazhat, mint például etánt, propánt, butánt és pentánt is. A
földgáz
keletkezése
során,
repedéseken
keresztül
nagykiterjedésű
fedőkőzetekből álló mezőkbe vándorolt, melyek megtalálhatók a szárazföldi és a tengeri felszín alatt egyaránt. A gázmezők mélysége változó, akár az 5000 métert is elérhetik. Elsősorban kőolaj-lelőhelyeken fordulnak el, azonban a tisztán földgázt tartalmazó lelőhelyek is léteznek. (E.ON, 2009) Felhasználása nagymértékben és folyamatosan nő. Kezdetben világítási célokra használták fel, napjainkra azonban a felhasználási lehetőségek nagymértékben kibővültek.
Hasznosításra
kerül
egyrészt
az
energiatermelésben,
másrészt
nyersanyagként különböző termékek, mint például gyógyszerek előállításában. Hazánkban elsősorban hőtermelésre alkalmazzák.
Jelenleg a földgáz az ipari szektor számára a legfőbb energiaforrás, különösen a villamos energia előállításában játszhat fontos szerepet. Az ipar több földgázt használ föl, mint bármelyik másik szektor. Várhatóan 2030-ra a világ földgázfogyasztásából 40 %-kal az ipari szektor részesedik majd. (Szergényi, 2008) Amíg a földgáz a termelőtől a fogyasztóig eljut, különböző folyamatokon kell keresztül haladnia. Ezek a folyamatok a következők: termelés, előkészítés, szállítás, tárolás és elosztás. A földgáz kitermelés módját többek között a gázmező elhelyezkedése, mélysége, a gáz nyomása, tisztasága, mennyisége, a kísérő anyagok aránya, valamint a gazdaságosság határozza meg. Kitermelése után tisztítási folyamaton megy keresztül földgáz, annak érdekben, hogy a fogyasztóhoz megfelelő minőségben jusson el. Ennek során eltávolítják a gázból a felesleges vízpárát, esetenként a szén-dioxidot, vizet, a benne előforduló kondenzátumot, kőolajat és az esetleges szilárd szennyeződéseket. Ezt követően kerülhet sor a már megtisztított földgáznak az elosztókhoz történő eljuttatására. A szállítás történhet csővezetéki hálózaton gáz halmazállapotban vagy cseppfolyós állapotban arra alkalmas szállító eszközzel, elsősorban hajón. A földgáz jelentősebb részét betáplálják a gázszállító vezetékrendszerbe, mely országos és regionális elosztóhálózatokon keresztül jut el a fogyasztóhoz. A szállításnak ez a fajtája infrastruktúra-igényes. Ennek a módszernek a lényege, hogy a nagy távolságokra telepített kompresszor és elosztó állomásokat jellemzően nagy átmérőjű földalatti csővezetékekkel kötik össze. A hátránya, hogy viszonylag zártkörű piaci szereplők miatt jelentős a függőségi kockázat. A földgáz mindössze 20%-os részarányát cseppfolyósított formában, úgynevezett LNG (Liquifed Natural Gas) tartályhajókon szállítják. Ennek nagy előnye a csővezetékes szállítással szemben az, hogy lehetővé teszi a nagy távolságok áthidalását a termelők és a fogyasztók között úgy, hogy közben a piaci résztvevőknek nagyobb kereskedelmi szabadságot és kisebb függőséget biztosít. Az eljárás során a földgázt -161 °C-ra hűtik le, mely cseppfolyósodva az eredeti térfogatának mindössze 1/600-ad részét teszi ki. (Forman, 2004) Szállításnak azonban infrastrukturális feltételei vannak, így a kitermelő és fogadó országoknak is megfelelő tengerparti cseppfolyósító és töltő illetve fogadó és gázosító létesítménnyel kell rendelkeznie. A vezetéken történő szállítás ma nagyobb népszerűségnek örvend, elsősorban a biztonságos és környezetkímélő hatása miatt, ráadásul nagy mennyiségű és gyors szállítást tesz lehetővé.
Jelentéktelen mennyiségben a földgázból kinyert cseppfolyós propán-bután (PBgáz) szállítása közúti és vasúti tartálykocsikban történik, palackos kiszerelésben az ADR előírásainak megfelelő tehergépkocsikkal. A kiegyenlítetlen fogyasztás, a nem egyenletes szállítás és ellátásbiztonsági okok miatt szükséges a földgáz tárolása, készletezése. Jellemzően a tárolásra alkalmas kiapadt gázmezőket használnak e célra. A földgázt nagynyomású kompresszorokkal préselik a gáztároló rétegekbe, ahonnan az igényeknek megfelelően történik a kivételezés. Végül az elosztást végző szolgáltatók kis- és közepes nyomású csővezetéki hálózaton keresztül juttatják el a földgázt a lakossági és az ipari fogyasztókhoz.
2.2.
A földgáz részesedése az energiamixben Mi is az az energiamix? Energiamix alatt az összes energiaforrást értjük, amellyel
a jövőben energiatermelés során számolnunk kell. Azonban a „kézzel fogható” energiaforrások mellett napjaink és jövőnk talán legfontosabb „energiaforrása” az energia hatékony termelői és fogyasztói rendszerek mind szélesebb körű alkalmazása, mely a nagyobb hatásfokú berendezések és az energiatudatos egyéni és közösségi szemlélet és életmód alkalmazásán keresztül valósítható meg. Az energiaforrások alapvetően két fő csoportba sorolhatók: a megújuló és a nem megújuló energiaforrások csoportjába. A megújuló energiaforrások elméletileg – várhatóan az emberiség Föld-i létének végéig – egyenletesnek tekinthetően és azonos mértékűen biztosítják az emberiség energiaszükségletének sokszorosát. Ezek az energiaforrások elsősorban a Naphoz, a Földhöz és a Holdhoz köthetők. A legfontosabbak a „kimeríthetetlen” Napból származó sugárzások, a Földünk kőzeteinek geotermikus energiaforrásai, a Földünk körül egyenletesen keringő Hold tömegvonzásából származó ár-apály energia, a víz körforgásából, geológiai adottságokból származó vízi energia, a földfelszíni nyomáskülönbségből származó szélenergia. A nagy mennyiségben jelenlévő víz egyik alkotó eleme a hidrogén, amely a jövő nagyreményű energiahordozója lehet. Ide sorolható még a megújítható biomasszából nyerhető energia, valamint a folyamatosan képződő szerves ipari (gumiipari, műanyagipari, stb.) és kommunális (háztartási) hulladékból nyerhető energia.
Az energiaforrások napjaink és a közeljövő legnagyobb jelentőséggel bíró csoportja a nem megújuló energiaforrások. A nem megújuló energiaforrások egyik meghatározó csoportja a hasadó anyagok és ezen belül is az urán. A másik csoportba a foszilis anyagok tartoznak, úgy mint az egyre kisebb jelentőséggel bíró, de még mindig nélkülözhetetlen kőszén, a mindennapjainkat és a világ egyes területeinek gazdagságát és befolyását meghatározó „fekete arany”, a kőolaj és a vele majdnem olyan súllyal latba eső, de nagyobb mennyiségben előforduló földgáz. A földgáz a kőolaj után a második legfontosabb energiahordozónak számít Európában. A British Petrol Statistical Review of World Energy 2009. adatai szerint részesedése ma 26 %-os a primer energiaforrások között. (1.ábra) 1980-ban ez arány még csak 15 % körüli volt. A földgáz fokozatosan versenyhelyzetbe kerül a kőolajjal szemben. Noha ez utóbbi ma még nagyobb részarányt (41 %) képvisel a fogyasztásban, a közeljövőben számolni kell az energiapiacról történő fokozatos kiszorulásával. Az egyik fő ok, hogy a kőolaj készletek már 90 %-os arányban feltártak, a készletek jól meghatározottak és kimerülőben vannak. A megújuló energiaforrások elterjedése nem halad olyan ütemben, mint a kőolajkészletek csökkenése. Egyéb elsődleges energiaforrásokat ennél jóval kisebb mértékben használunk fel.
1. ábra: Elsődleges energiahordozók megoszlása az EU energiafogyasztásában (%)
forrás:British Petrol Statistical Review of World Energy 2009. adatai alapján saját készítés
Magyarország földgázrészesedése a primer energiahordozók között igen magas, közel 45 %-os. Az Unióban csak Nagy Britannia és Hollandia használ fel hasonló arányban földgázt, de az ő esetükben elmondhatjuk, hogy országuk számottevő saját földgáztermeléssel is rendelkezik, emellett jó a tengeri megközelíthetőségük és diverzifikáltabb a piacuk. (MOL, 2009) A földgáz növekvő jelentőségére utal a 2. ábra diagramja is, mely a különböző energiahordozók fogyasztásának alakulását mutatja az Unióban 1965-tól napjainkig. Az ábrából világosan kiderül, hogy legnagyobb mértékű növekedést a földgáz ért el, közel negyven év alatt megnégyszereződött a felhasználása. Ezzel szemben az olaj, a nukleáris energia és a vízienergia stagnáló képet mutat, míg a szén felhasználása folyamatos csökkenő tendenciára utal az elsődleges energiahordozók között. A többi energiahordzóhoz képest a földgáz iránt megnyilvánuló élénk keresletet részben a már említett
csekély
mértékű
környezetszennyezés
adja.
Másrészt
a
bizonyított
földgázkészletek nagyobbak, mint a kőolaj tartalékok. 2. ábra: Az elsődleges energiahordozók fogyasztási alakulása az EU-ban 1965-2008 között
forrás: British Petrol Statistical Review of World Energy 2009. adatai alapján saját készítés 2.3.
Földgázkínálat és források A jelenlegi termelés figyelembevétele mellett a világ földgázkészleteinek várható
élettartama körülbelül 195 év, azonban a gazdaságosan kitermelhető készletek élettartama már jóval kevesebbre tehető, körülbelül 60-70 év. (Forman, 2004) Habár ez
az időtartam hosszúnak tűnhet és a kitermelhető készletmennyiségek nagysága évről évre nő, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy, mint minden fosszilis tüzelőanyag, a földgázkészletek is végesek. A kitermelhető készletek mennyiségi alakulása a kutatási és
termelési
technológia
fejlődésének
intenzitásától
függ.
Jelenleg
a
világ
földgázkészleteinek közel fele még feltáratlan az emberiség előtt. A kutatók körülbelül 1000 olyan szénhidrogénkészletet tartanak számon a világon, amelyek kitermelés szempontjából ígéretesek lehetnek. (A következőkben a földgázkészletekre és a termelésre vonatkozó alábbi adatokat British Petrol Statistical Review of World Energy 2009. adatai alapján fogom ismertetni.) 2008-ban a világ feltárt földgázkészlete 185 000 milliárd köbméter volt, ami az előző évhez képest 4,5 %-os növekedést jelent. Húsz év alatt a világ feltárt földgázkészlete megduplázódott. A készletek legnagyobb része (körülbelül 41 %) a közel-keleti régióban található, míg a legkisebb tartalékokkal (4 %) Közép-és Dél-Amerika rendelkezik. A készleteket tekintve első helyen Oroszország áll, az ismert földgáztartalékok 23,4 %-ával rendelkezik, Irán 16 %-kal, Katar 13,8 %-kal, az összes többi régió részesedése 10% alatti. Az Európai Unió mindössze a készletek 1,6 %-át birtokolja. A távoli jövőt tekintve a források központi térsége továbbra is a Közel-Kelet és Oroszország marad. 3. ábra: Az ismert földgázkészletek megoszlási aránya
forrás: British Petrol Statistical Review of World Energy 2009. adatai alapján saját készítés
A következőkben tekintsük át a világ régióinak földgázkitermelését. A világ földgáztermelése 3065 milliárd köbméter volt 2008-ban, az előző évihez képest közel 4 %-kal több. Ennek legnagyobb részét, 19,6 %-át Oroszország adja, melynek köszönhetően messze a legnagyobb földgázkitermelő ország. Legnagyobb mezői az északnyugat-szibériai Jamal-félszigeten találhatók, azonban az itt feltárt készletek kimerülőben vannak. Ugyanakkor léteznek más óriás mezők is, mint például a Barents tengeri Stokmanovszkoje vagy a Jamal félszigeti Zapoljarnoje feltárt mezők. Az orosz gázexport legnagyobb része a Gazprom kezében összpontosul. A társaság látja el földgázzal az európai országok többségét. Az Európai Unióba 4 irányból érezik orosz gáz: Északon Finnországnak van közvetlen összeköttetése Oroszországgal , a Jamal vezetéken Belorusszián keresztül, a Testvériség vezetéken Ukrajnán keresztül, és a Kék Áramlat vezetéken Törökországon keresztül érkezik gáz Európába. Mivel az Európai Unió jelentős import mennyiséget szerez be az orosz térségből, elengedhetetlen a jó partnerségi viszony ápolása. Jelentős földgázmennyiséget hoz felszínre az Amerikai Egyesült Államok is. Noha az Európai Unió ellátásának szempontjából nem játszik fontos szerepet, mégis említésre méltó a maga 19,3 %-os részesedésével. Ezzel szorosan a második helyen áll Oroszország mögött. Észak-Amerikában az USA mellett Kanada a másik fő kitermelő. Az ország a világ harmadik legnagyobb termelője. Közel-Keleten a világ leghatalmasabb gázmezőjével rendelkező Irán hoz a felszínre nagyobb mennyiséget, de Szaúd-Arábia és Katar is nagyban hozzájárul a közel-keleti kitermelés magas részarányához. A földgázpiacon fontos szerepet játszik Norvégia. A világ termelésének 3,2 %-át adja, amellyel az ötödik legnagyobb termelő a világon. 2007-hez képest 10,4 %-kal növelte a kitermelését 100 milliárd köbméterre. Norvégiából indul a világ egyik leghosszabb tenger alatti létesítménye. A 850 km hosszú vezeték Franciaországot éri el. Továbbá két jelentős vezeték is innen indul ki, az Europipe I.és II., mely Németországban éri el végpontját. Az említett 5 ország teszi ki a világ termelésének több mint a felét. Az Európai Unióban a kitermelési arány 2008-ban 6,2 % volt. Érdekes megállapítás az, hogy ennek a részaránynak nagy részét, 4,5 %-ot mindössze két ország adja, Hollandia (2,2 %) és az Egyesült Királyság (2,3 %). A többi 25 tagállam csupán 1,7 %-ot tett ki a világ termeléséből.
A 4.ábra mutatja legszemléletesebben az uniós termelés alakulását az egyes években. A két legnagyobb termelőt érdemes külön vizsgálni a többi EU-s tagországgal szemben. Ezek alapján megállapítható, hogy 1980-ban az EU-s tagországok összességében még nagyobb mennyiséget termeltek ki, mint Hollandia és az Egyesült Királyság külön-külön, azonban a két ország együttesen már ekkor is nagyobb teljesítményt nyújtott, mint az Európai Unió többi tagállama. Ezzel szemben napjainkban a kitermelés folyamatosan csökken, 2006-ban az EU 23 tagja, 2007-ben és 2008-ban az EU 25 tagja együttesen kevesebbet termelt, mint Hollandia és Egyesült Királyság külön-külön. Ez utóbbi ország az ezredfordulón érte el teljesítményének csúcspontját, azóta folyamatosan csökken a kitermelt mennyiség, míg Hollandia az elmúlt években hasonló mennyiséget hozott a felszínre.
4. ábra: Az Európai Unió tagországainak földgáztermelése (milliárd köbméter)
forrás: British Petrol Statistical Review of World Energy 2009. adatai alapján saját készítés
Érdemes megvizsgálni a növekedési ütemeket is a világ egyes országaiban. Különös lehet, hogy bizonyos országok, még ha nem is tartoznak a legnagyobb kitermelők közé, jelentősen növelték kitermelésüket az előző évekhez képest. Legnagyobb növekedést Azerbajdzsán könyvelhet el, amely 50 %-kal növelte kihozatalát 2007-hez képest, míg Katar 21 %-kal. Dél-Amerikában Brazília (22,4%), Kolumbia (19,8 %) kitermelés növekedése szembetűnő.
Ha a földgáztermelés európai vonatkozásait tekintjük, akkor elmondhatjuk, hogy bár régiós szinten a kitermelés növekedett – elsősorban Norvégia (10,4 %) és Hollandia (11,2 %) tevékenységének köszönhetően – több nyugat-európai ország is hanyatló tendenciát mutatott az előző évekhez képest. Jelentős visszaesést kellett elkönyvelnie Németországnak (-9,2 %), Olaszországnak (-6,1 %), Lengyelországnak (-6,6 %). Az Unióban csekély, 1,2 %-os növekedés figyelhető meg 2008-ban az előző év kitermeléséhez viszonyítva, azonban a korábbi évek adatai egyértelműen csökkenő tendenciát mutatnak. Összességében elmondhatjuk, hogy növekedés jellemezte az összes régiót.
2.4.
Földgázigény és kereslet A világ földgázigénye a jelenlegi fogyasztás mellett és az előrejelzések szerint is
növekedni fog. Különösen az Európai Uniónak nagy az energiaszükséglete, mely a legnagyobb mértékben kiszolgáltatott a világ régiói közül. A világ legnagyobb fogyasztója az Egyesült Államok, mely a teljes fogyasztás 22 %-át birtokolja, őt követi Oroszország a maga 13,9 %-ával. A dobogó harmadik fokára Irán került fel, aki a 2008as adatok szerint a világ teljes fogyasztásának 3,9 %-át tudhatja magáénak. Világszinten 2,5%-kal növekedett a földgáz iránti kereslet. A 70-es évek kezdetén a mai EU területén a földgáz részesedése az össz energiaigényből még alig érte el a 10%-ot, ma már ez az arány 26%-ra tehető. Miközben a kitermelés csökken, az importtól való függőség folyamatosan nő. 2008-ban az Unió fogyasztása 490,1 milliárd köbméter volt, 1,6 %-kal több, mint az azt megelőző évben. A világ teljes fogyasztásának a 16,2 %-át teszi ki. 2008-ban az Unió 5 legnagyobb fogyasztója sorrendben Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Franciaország és Spanyolország. Mint ahogy azt már fentebb említettem az Egyesült Királyság a Közösség legnagyobb termelője, mégsem tudja igényeit fedezni szimplán saját termeléséből. Németországnak és Olaszországnak jelentős mennyiségeket kell importálnia szükségleteinek kielégítésére. Az EU-ban egyedül Hollandia érezheti magát kiváltságos helyzetben, mivel termelése majdnem duplája fogyasztásának, noha ő is importál földgázt külföldről. (British Petrol, 2009)
Az EU földgázszükségleteinek közel felét fedezi ma külső forrásokból, melyek becslések szerint az elkövetkező 20-30 évben akár 70-80%-ra is növekedhetnek. (Szergényi, 2004) Az alábbi táblázatban feltüntettem az EU fogyasztásának és termelésének alakulását 1970-től napjainkig. A fogyasztási és a termelési adatok különbsége adja az importált mennyiséget.
1. Táblázat: Az import alakulása az EU-ban a fogyasztás és a termelés függvényében (milliárd köbméter) Év 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005 2008 Fogyasztás 108,8 216,6 272 296,9 326,8 371,2 441,1, 495,5 490,1 Termelés 101,7 192,9 197,2 194,8 185,1 212,1 232 211,9 190,3 Import 7,1 23,7 74,8 102,1 141,7 159,1 208,1 283,6 299,8 forrás: British Petrol Statistical Review of World Energy 2009. adatai alapján saját készítés A táblázat adatai alapján a növekvő fogyasztásnak és a csökkenő termelésnek köszönhetően évről évre nő az importált mennyiség régiónkban. Ezt a következő ábra szemlélteti.
5. ábra: Az Európai Unió import szükséglete
forrás: British Petrol Statistical Review of World Energy 2009. adatai alapján saját készítés A földgáz legnagyobb nem közösségi beszállítói közé tartozik Oroszország, Norvégia és Algéria. A British Petrol adatai szerint 2008-ban Oroszország 125 milliárd
köbméter gázt exportált az Unióba, ami 40 %-os részesedést jelent a Közösség összes külső importjából, míg ez az arány Norvégia esetében 30 %, Algéria esetében 16 %. Ugyanakkor az EU saját piacáról is biztosít forrásokat, jelentős mennyiségeket szerez be Hollandiából, aki így a Közösség harmadik számú beszállítója lett 2008-ban. (British Petrol, 2009) A földgáz vezetéken történő szállításán kívül egyre nagyobb növekedésre tesz szert a cseppfolyós formában történő szállítás. A Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint az LNG-ből fedezett gázfogyasztás aránya 2030-ra megduplázódhat. Ez az arány az EU esetében a teljes fogyasztás negyedét is elérheti. Az EU legnagyobb LNG beszállítója Algéria és Nigéria, míg a legnagyobb fogyasztója Spanyolország és Franciaország. (Szergényi, 2008)
2.5.
Magyarország földgázkínálata és kereslete
Mint már említettem Magyarország energiaellátása európai viszonylatban is kimagasló mértékben függ a földgáztól. Hazánk földgázrészesedése a primer energiahordozók között majdnem 45%. 6. ábra: Elsődleges energiahordozók fogyasztási alakulása Magyarországon 1990-2008 (millió tonna)
forrás: British Petrol Statistical Review of World Energy 2009. adatai alapján saját készítés A fenti ábra célja összehasonlítani az egyes energiahordozók megoszlási arányát Magyarországon. Ebből világosan kitűnik, hogy a 90-es évek elején még a kőolaj volt
domináns a felhasználásban, majd ezt követően a földgáz már nagyobb részarányt képvisel. Hazánk évente 13 milliárd köbmétert meghaladó földgázmennyiséget fogyaszt el, míg a többi energiahordozó felhasználása ennél jóval kevesebb. (Molnár, 2009) A földgáz közel 80 %-át külföldről importáljuk, elsősorban Oroszországi partnerünktől. Hazai kitermelést tekintve földgázkészleteink folyamatosan apadnak, a belföldi keresletet utoljára a 80-as évek elején tudta fedezni a magyar kitermelés. Az első magyarországi földgázkészletek feltárására az 1950-es évek végén került sor. Jelentős mennyiségeket először a hajdúszoboszlói gázmezőkből hoztak a felszínre. Ugyancsak nagy eredménynek számított Battonya, Pusztaföldvár, Pusztaszőlős mezőinek feltárása is. A 60-as évek elején fedezték fel a Szeged környéki telepeket. Jelenleg az algyői mező bír a legnagyobb jelentőséggel, felfedezése fordulópontot jelentett a hazai szénhidrogénipar történetében. A 70-es években fedezték fel a zsanai, endrődi, kiskunhalasi telepeket. Az említett mezők nagy része azonban kitermelésük vége felé jár. A földgázkitermelés az elmúlt évtizedekben több mint a felére esett vissza, így napjainkban már csak évi 2,5-3 milliárd köbméter mennyiséget tudunk biztosítani az ország ellátására a korábbi 7 milliárd köbméterrel szemben. (Molnár, 2009) Ez a mennyiség az összes fogyasztás mindössze 1/5-ét képes fedezni, a fennmaradó igényeket külföldi forrásokból kell beszerezni. Első számú beszállítónk, csak úgy, mint az Európai Unió számos országának, Oroszország. Az orosz gáz két irányból, Ukrajnán és Ausztrián keresztül érkezik Magyarországra. Az egyik vezeték Beregdarócnál éri el a határt, a másik Baumgartennél lép be az országba. Mennyiségileg ugyan képes fedezni az igényeket az orosz gázimport, azonban az utóbbi idők bizonytalan, orosz-ukrán vitából származó gázellátási problémái komoly kockázatot jelentenek hazánk számára, főleg ha azt vesszük alapul, hogy importunk majdnem 80 %-a érkezik ebből a térségből. Jelentős mennyiség érkezik még Németországból, míg egyéb európai országokból csak elenyésző mennyiségben szerezzük be földgáz igényünket. (Mol, 2009) A legnagyobb földgázfelhasználó a lakosság, körülbelül a háztartások 90 %-a épül erre az energiaforrásra. A távfűtéssel együtt az összes fogyasztás 35 %-át teszi ki a lakossági fogyasztás. Ma a földgáz a legfontosabb energiaforrás az ipari szektor számára is, különösen a villamos energia előállításban van kiemelt szerepe. A
villamosenergia-termelésre évente mintegy 3 milliárd köbméter földgázt használnak fel az erőművek. A fogyasztás erőteljesen időjárásfüggő, ami azt jelenti, hogy miközben egy átlagos napi fogyasztás nyáron 20 millió köbméter körül alakul, addig a téli fogyasztás elérheti a 60-70 millió köbmétert is. Leghidegebb napokon a felhasználás aránya megközelítheti a 100 millió köbmétert is. Ez elsősorban a lakossági fogyasztás ingadozásának köszönhető, akik télen jóval több földgázt használnak fel, mint nyáron. Az ipari fogyasztók tekintetében a felhasználás sokkal kiegyensúlyozottabb. A fentiek oka, hogy több mint 3,1 millió háztartás használ földgázt hazánkban. Az ellátásbiztonsági problémát a már említett alacsony hazai termelés és az importgáz magas részaránya okozza. (Szilágyi, 2008)
2.6.
A földgáz ára
A gáz árát alapvetően a kereslet-kínálat alakulása határozza meg. Európában az árakat az alternatív energiaforrásokhoz igazítják, jellemzően a kőolaj árának változásához. Ennek oka az, hogy a földgáz tőzsdei kereskedelme csekély Európában, ezért ebből tényleges piaci árat nem lehetne meghatározni. A földgáz árát kőolaj termékek számtani átlaga alapján, a megelőző három negyedéves árak alapján határozzák meg. Az importált földgáz ára
A hosszú távú földgáz importszerződések jellemzően képletes, egykomponensű ármodellt tartalmaznak. A földgázért a tényleges fogyasztás után kell fizetni. A földgáz ára a következő képlet alapján számolandó (Szilágyi, 2008): A G Pn = P0 ⋅ 0,5 + 0,5 A0 G0
Ez a képlet a Gazprom európai vásárlóinál alkalmazott import ár formula, de ezt használják Magyarországon a Ruhrgas-tól és a Gaz de France cégtől vásárolt gáz esetében is. A P0 országonként és kereskedelmi partnerenként eltérő lehet. A képlet változói:
Pn
Negyed évenként változó ár, amelyet a havi elszámolásban alkalmaznak, USD/1000 köbméter mértékegységben, 34,00 MJ/gnm3 névleges fűtőérték mellett, amely tartalmazza a földgáz árát a magyar határon, magyar vámkezelés nélkül, a megállapodott földgáz fizikai paraméterek (nyomás, hőmérséklet, földgáz minőség) mellett.
P0
A szerződéses alapár, USD/1000 köbméter, melyben az exportőr és az importőr szabadon állapodik meg a szerződéskötéskor.
A
Az 1 %-os kéntartalmú fűtőolaj tőzsdei napi árainak számtani középértéke USDban tonnánként, a tárgyhavi szállítást közvetlenül megelőző 9 hónap során.
A0
Bázis érték, amely az 1 %-os kéntartalmú fűtőolaj napi árainak számtani középértéke az importszerződésben megállapodott bázis időszakban, USD-ban, tonnánként.
G
0,2 %-os kéntartalmú gázolaj napi árainak számtani középértéke USD-ban tonnánként, a tárgyhavi szállítást közvetlenül megelőző 9 hónap során.
G0
Bázis érték, amely a 0,2 %-os kéntartalmú gázolaj napi árainak számtani középértéke a bázis időszakban, USD-ban tonnánként. A szerződések köbméter alapú elszámolásúak, melyben rögzítik a fűtőérték
várható átlagos értékét, bár ez változhat és ennek kockázata a vevőt terheli. Az orosz földgáz esetében azonban a fűtőérték szűk sávban mozog. A tőzsdén gyakran ellentétes irányú olajár mozgások tapasztalhatók, így a 9 hónapos átlagolás miatt az import földgáz ára akkor is emelkedhet, amikor a két befolyásoló olajtermék, a gázolaj és fűtőolaj ára éppen csökken. Negyedéves előrejelzés viszonylag nagy pontossággal készíthető, ugyanakkor hosszabb távú előrejelzésnél a nyersolaj várható árának alakulásáról jó becsléssel kell rendelkezni. Leggyakrabban a brent minőségű olaj londoni jegyzését használják erre a célra. (Szilágyi, 2008) A földgáz piaci ára versenyfüggő. A piacliberalizáció mind kínálati mind keresleti oldalon megteremti a szabad választást, azaz a gázárverseny kialakulásának lehetőségét. Ahol a piac liberalizált, ott az árak versenyképesek, ezáltal a fogyasztóknak lehetőségük nyílik az olcsóbb gáz megvásárlására. A földgáz az árrugalmatlan termékek közé tartozik. Ez annyit jelent, hogy árnövekedés hatására a fogyasztás nem csökken vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint egy árrugalmas termék esetében.
A gáz ára az elmúlt 20 évben folyamatosan nőtt, és alakulása a jövőben is emelkedő tendenciára utal.
7. ábra: A földgáz világpiaci árának alakulása az Európai Unióban (1988-2008)
forrás: British Petrol Statistical Review of World Energy 2009. adatai alapján saját készítés Az ár alakulására számos kínálati és keresleti tényező befolyással van. Keresleti oldalon a legfontosabb tényezők közé tartozik az időjárás alakulása. Téli hónapokban a gáz iránti kereslet megnő, ami az árakat felveti, míg a nyári hónapokban a kereslet visszaesik, mellyel együtt az árak is. Ezen kívül hatással lehet az árak alakulására egy ország gazdaságában bekövetkező növekedés vagy éppen hanyatlás. Gazdasági fellendülés hatására az ipari szektor teljesítménye növekszik, ezáltal gázigénye is megnő. A keresletnövekedés pedig árnövekedést von maga után. Keresleti oldalon említendő a gáztárolói kapacitások árbefolyásoló hatása, mely szoros összefüggésben áll a fogyasztás szezonalításával. Ha a fogyasztás magas, a tárolóban lévő gáz mennyisége csökken(általában télen), így az árak növekednek, míg alacsony fogyasztás és magas tárolói szint mellett (általában nyáron) az árak csökkennek. Természetesen nem csak a kereslet van hatással az árra, hanem fordítva is, az ár is hatással lehet a kereslet alakulására. Azok a fogyasztók, akiknek lehetőségük van tüzelőanyag cserére, magas ár hatására egy olcsóbb alternatív energiahordozót fognak választani. Az átállás hatására a gáz iránti kereslet lecsökken, így az az árakat is lenyomja.
Kínálati oldalon az árak alakulására hatással lehet a csővezetéki kapacitás. A vezetéken szállítható mennyiség korlátozott. A kapacitás szabályozásával a kínált mennyiség fölfelé vagy lefelé változhat, aminek hatására az árak lefelé vagy fölfelé változnak. Kínálati oldalon a természeti jelenségek is befolyásolják az árak alakulását. Egy természeti katasztrófa hatására a kitermelés visszaeshet, vagy átmeneti időre megszakadhat. Mivel a keresleti igényeket nem tudják kielégíteni, az árak emelkednek. Végül fontos szerepet játszik az ár alakulásában a technika fejlődése is. Minél fejlettebb kitermelési infrastruktúra áll rendelkezésre, annál nagyobb földgázmennyiségeket lehet a felszínre hozni, ami aztán csökkenti az árakat. A hazai termelésű földgáz ára
A hazai termelésű földgáz import átlag áron kerül elszámolásra, gyakorlatilag így a hazai termelésű földgáz ára együtt mozog az import árral. Az import ár és a termelési költségek különbségét bányajáradék fizetési kötelezettséggel az állam elvonja. Közüzemi árazás
A földgáz fogyasztói árának kialakításában több tényező játszik szerepet: maga a kitermelt földgáz, a feldolgozás költsége, a rendszerhasználati díjak (szállítás, tárolás, elosztás, szagosítás), a szolgáltató által felszámított költségek, és végül a termékre kivetett adó. A hazai nettó ár kialakításánál a következő három tényező játszik szerepet, az import ár, az infrastrukturális költség és a kompenzációs ár. Az import ár az északitengeri brent típusú kőolaj árához igazodik, ami csak némi késéssel épül be a hazai árakba. A viszonylag alacsony földgázárnak köszönhetően a földgázigények megnövekedtek. Ennek is köszönhető, hogy ma hazánk jóval nagyobb arányban használ földgázt az elsődleges energiahordozók között, mint európai uniós társaink. A kompenzációs rendszernek köszönhetően a háztartási fogyasztók állami támogatáshoz jutottak. A magyarországi földgázárak hosszú időkön keresztül nem igazodtak a világpiaci árakhoz. Politikai döntések határozták meg a fogyasztói árakat. 2009. júliusi 1.-én hatályba lépett az új földgáztörvény.(Magyar Energia Hivatal, 2009) Ennek egyik legjelentősebb hatása az, hogy a nagyobb fogyasztók és felhasználók számára a földgáz piaci és nem hatósági áron beszerezhető.
A földgáztörvény az eddigihez képest módosítja a lakossági gázár képzést is. A kisebb fogyasztók maradnak a közüzemet felváltó egyetemes szolgáltatónál. Az egyetemes szolgáltató árának meghatározásánál figyelembe veendő összehasonlító ár kiszámítására vonatkozó előírásokat és az alkalmazható legnagyobb kereskedelmi árrést a Magyar Energia Hivatal javaslata alapján a miniszter állapítja meg. A kisebb felhasználók a különböző gázkereskedők közül – ajánlataik alapján – választhatják ki a jövőbeni kereskedőjüket, amelytől azonban nem államilag ellenőrzött hatósági áron vásárolhatnak. A gázszolgáltatáshoz elválaszthatatlanul kapcsolódnak a gázszállító, gáztároló és elosztó feladatok, a csővezetéki hálózatok és tárolók üzemeltetése. Ezeknek tevékenységnek
elvégzésére
feljogosított
vállalkozások
bevételei
(az
ún.
rendszerhasználati díjak) a hatóságilag szabályozott díjak. A piaci ár alkalmazásából származó plusz - a lakosságot érintő - anyagi terhet hivatott csökkenteni a nehezebb anyagi körülmények között élők körében a kompenzációs gázár támogatási rendszer. Az elmúlt évek során egyre szűkebb rétegek és egyre kisebb összegekkel részesülhetnek az állami gázár támogatási rendszeréből. Egyes elképzelések szerint szükséges a gázár kompenzáció teljesen felszámolása, más elképzelések szerint szükség van erre a kompenzációra. Várhatóan még évekig politikai döntés kérdése lesz a támogatási rendszer ilyen formájú fenntartása.
2.7.
Összegzés a földgázpiacról
Ebben a fejezetben bemutatásra került az energiaszektor egyik legjelentősebb energiahordozójának számító földgáz, mely Magyarország gazdaságában különösen fontos helyet foglal el. Az egyre növekvő mértékű felhasználása elsősorban a környezetbarát mivoltának, az elsődleges energiahordozók közötti kedvező árának, valamint a széleskörű felhasználási lehetőségének köszönhető. Nemcsak ezek az előnyök, de az egyéb fosszilis energiahordozók folyamatos csökkenése is hozzájárult a földgázfelhasználás növekedéséhez. Noha az ismert földgázkészletek még 60-70 esztendőre elegendőek, a kitermelhető mennyiségek rohamosan csökkennek. Elemzésem során az Európai Uniónak a földgázpiacon betöltött szerepét kívántam kiemelni. A keresleti és a kínálati oldal áttekintése után megállapítható, hogy ma az Unió számára a legnagyobb gondot a növekvő függőség és a csökkenő belső kitermelés
okozza. A British Petrol adataiból kiderül, hogy a függőség a jövőben még nagyobb mértékben fog emelkedni. Különösen kiszolgáltatott helyzetben van Közép-Kelet Európa, köztük Magyarország. A függőség révén veszélybe került az Unió ellátása, mely arra hívja fel a figyelmet, hogy a jövőben kiemelt hangsúlyt kell fektetni az ellátásbiztonságra. A fejezetben elemeztem az Európai Unióban leggyakrabban alkalmazott import földgáz árképzését és a hazai termelésű földgáz árának meghatározását.
3.
Az Unió energiapolitikája
Az energiaágazat, s azzal szoros összefüggésben álló energiapolitika nemcsak az Európai
Unióban,
de
a
világ
minden
táján
stratégiai
jelentőséggel
bír.
Energiapolitikának az energiaellátás stratégiáját nevezzük, melybe egyaránt beletartozik az energiaellátás és gazdálkodás feltételrendszerének kialakítása, a jövőbeli energiaigények és az energiaforrások összhangjának biztosítása, valamint a társadalmi érdekek érvényesítése. A fejezet első része a közösségi energiapolitika alakulásáról ad rövid áttekintést a kezdetektől (az Európai Gazdasági Közösség létrejöttétől) napjainkig, míg a második rész a földgázpolitika energiapolitikában való megjelenését érinti.
3.1.
Energiapolitika rövid áttekintése
Az energiapolitika történetében elsőként az Európai Szén és Acélközösséget létrehozó 1951-es Párizsi Szerződés fogalmaz meg rendelkezéseket a széntermelések felhasználását illetően, majd később 1957-ben az Euratom Szerződés tartalmaz intézkedéseket a nukleáris energia területén. A rendelkezések csak általános jellegűek, közös energiapolitika részletes kidolgozására ekkor még nem került sor, hiszen a Közösség országai számára az energiaellátás kérdése nem jelentett gondot. Az első megrázkódtatás az 1973-as kőolajválság hatására következett be, melyet az olaj árának emelkedése váltott ki. A tagállamoknak bizonytalanná váló energiaellátással kellett szembesülniük. A nagy importfüggőség ugyan cselekvésre késztette az országokat, de azok egymástól eltérő függőségcsökkentő politikát kezdtek el alkalmazni. Egészen az 1980-as évek elejéig nem beszélhetünk az energiapolitika közösségi szintű szabályozásáról. Első jelentősebb lépésre 1983-ban került sor, amikor az Európai Tanács
felhatalmazta
a
Közösségeket
egységes
energiapolitikai
elvrendszer
kidolgozására. 1986-ban az Európa Tanács horizontális és ágazati célokon alapuló stratégiát fogadott el, noha ez utóbbi nem hozott eredményt. 1988-ban merült fel először az egységes európai energiapiac kialakításának gondolata a villamosenergia piacon és a földgázpiacon, az ehhez kapcsolódó munka már 1990-ben jelentős eredményeket hozott.
1991-ben létrejött az Európai Energiacharta, melynek célja a nyílt, versenyképes és liberalizált piac kialakítása volt. 1992-ben az Európai Uniós Szerződés az egységes energiapiac gondolatát ugyan megerősítette, de jogi kereteket nem tudott biztosítani a közös energiapolitika számára, így az integráció továbbra is egy fontos megoldandó feladat maradt a Közösség számára. (Csákó, 2009) A szélesebb értelemben vett uniós energiapolitika kialakítására, így az első jelentős lépések megtételére 1995-ben került sor, amikor is megjelent az „Európai Energiapolitika”
Zöld
és
Fehér
Könyve.
A
két
dokumentum
jelentősége
megkérdőjelezhetetlen, mivel ezekben a dokumentumokban fogalmazódott meg először az Uniónak az energiapolitikával kapcsolatos elvárásai, célkitűzései, és stratégiái. A célok meghatározásánál az energiapiacon fennálló fő gazdasági tendenciák szolgáltak útmutatóként, mint például a tagállamok várható energetikai függőségének a növekedése, az energiaárak növekvő tendenciája. Mind a mai napig érvényben vannak a dokumentumokban lefektetett alapelvek, ezért nem helytálló a sokak szerint hangoztatott azon kijelentés miszerint az Uniónak nincs energiapolitikája. A probléma abból adódik, hogy az elvben helyesen meghatározott energiapolitika a gyakorlatban több okból kifolyólag nem érvényesíthető. Egyrészt az egyes államok eltérő érdekekkel rendelkeznek, melyeket nehéz összeegyeztetni, másrészt az energiapolitika alakulását az Unión kívüli események is befolyásolják. (Szergényi, 2009) A Közösség számára fordulatot jelentett a 2000-ben megjelenő „Európai stratégia az energiaellátás biztonságának megteremtése felé” című Zöld Könyv, melyben közös energiapolitika kidolgozását igénylik. A dokumentum rámutat arra, hogy az energiaellátás biztosítása érdekében olyan stratégiát kell kidolgozni, mely a külső függőségi kockázatot jelentősen csökkenti. Ezt elsősorban az import források diverzifikálásával és a biztonsági készletek képzésével képzeli el az Unió. Az ezredfordulót követően számos irányelv került elfogadásra az energiaszektorra vonatkozóan, többek között a földgázpiacra, villamosenergia piacra, megújuló energiaforrásokra vonatkozó szabályzások láttak napvilágot. 2005-ben került elfogadásra az energiahatékonysági kérdéseket tárgyaló és szabályzó Zöld Könyv. Az energiapolitika következő jelentős állomása a 2006-os Zöld Könyv, mely az Unió energiapolitikájának három alapvető célját fogalmazza meg: az ellátásbiztonság, a fenntarthatóság és a versenyképesség. Az újabb Zöld Könyvben és az „Energiapolitika Európáért” című cselekvési tervben kerültek megfogalmazásra a teljesítendő feladatok köre, melyek a következők (Szergényi, 2009):
• belső piac kiteljesítése • szolidaritás kialakítása tagállamok között • ésszerű energiaszerkezetek kialakítása • megújuló energiaforrások növelése és energiahatékonyság • stratégiai energiatechnológiai terv kidolgozása • közös fellépés az Unión kívül eső területekre az energiapiac területén
3.2.
A földgázpolitika helye az energiapolitikában
A földgázpolitika az energiapolitika szerves részét képezi. A fent említett dokumentumok az energiapolitika minden területére kiterjesztve fogalmaznak meg célkitűzéseket,
feladatokat,
azonban
témám
szempontjából
a
szerteágazó
energiapolitikai teendőkből csupán a földgázpolitikával összefüggő feladatokat vizsgálom, azon belül is az import földgázforrások biztosításához szükséges teendőket. Noha a földgázpolitika és az ehhez szorosan kapcsolódó ellátásbiztonság eszközeit a következő fejezet tárgyalja részletesen, elöljáróban érdemes összefoglalni a földgázpolitika főbb prioritásait: • beszerzési források diverzifikációja, • gázvezetékek építése • LNG terminálok létesítése és bővítése • földalatti tárolás bővítése • energiahatékonyság növelése
3.3.
Összegzés az energiapolitikáról
Megállapíthatjuk, hogy az erőfeszítések ellenére hosszú időn keresztül nem volt elég hatékony az Európai Unió energiapolitikája és azon belül a földgázpolitika az ellátásbiztonság megteremtésére. A 2006-ban kiadott Zöld Könyv fogalmazta meg a három alapvető célt, a fenntarthatóságot, versenyképességet és az ellátásbiztonságot, mely utóbbi napjaink legfontosabb energiapolitikai célja.
4.
Ellátásbiztonság
Földgáz ellátásbiztonságról pár évtizeddel ezelőtt még teljesen értelmetlen lett volna beszélni. Az Európai Unió ugyanis ekkor még nem szembesült sem földgázhiánnyal, sem függőséggel és az igényeit is ki tudta elégíteni a bő kínálatnak köszönhetően. Napjainkban azonban más a helyzet. Mint már a második fejezetből kiderült, az Európai Unió rendelkezésére álló földgázmennyiségei folyamatosan csökkennek, így szükségleteinek nagy részét kénytelen külső forrásokból beszerezni. Mindez arra hívja fel a figyelmet a Közösség számára, hogy hosszú távon gondolja át lehetőségeit és teremtse meg a biztonság minél magasabb fokát. Jelen
fejezetben
kitekintést
szeretnék
adni
az
ellátásbiztonság
eltérő
értelmezéseiről, az ellátásbiztonságot veszélyeztető kockázatokról és azok lehetséges kezelési eszközeiről, valamint az Európai Unióban érvényben lévő azon irányelvről, mely az ellátásbiztonság kérdéskörével foglalkozik.
4.1.
Ellátásbiztonság fogalma, értelmezése
Az ellátásbiztonság meghatározása egy általánosan használt fogalom, sem nemzetközi, sem hazai szinten nem fogalmazódott meg egy azonos jelentésű definíció. Még ha országonként eltérő meghatározást is találunk az értelmezésére, egy biztos: az ellátásbiztonság minden piaci szereplő számára alapvető érdek. A következőkben szeretnék néhány meghatározást bemutatni az ellátásbiztonságra. A minél pontosabb értelmezés érdekében érdemes több forrásból megközelíteni a kérdéskört. •
Az ellátás biztonság „garancia arra, hogy a nem megszakítható fogyasztók számára az igényelt gázmennyiség folyamatosan rendelkezésre áll - megfelelő áron.” (Csete és Horánszky, 2005)
•
„A kereskedő és a fogyasztó közötti gázellátási szerződésben meghatározott mennyiségű, minőségű és nyomású földgáznak a szerződés érvényességi ideje alatt a fogyasztó telekhatáránál az átadás/átvételi ponton időben folyamatosan és zavartalanul a fogyasztó rendelkezésére kell állnia.” (Csete, 2002)
•
„A standard definition of security of supply is a flow of energy supply to meet demand in a manner and at a price level that does not disrupt the course of the economy in an environmental sustainable manner.”, (CERA, 2005), azaz
“A standard definíció szerint az ellátásbiztonság a folyamatos energiaellátás biztosítása az igényeknek megfelelően, oly módon és olyan árszinten, ami nem veszélyezteti a gazdaság működését a környezet számára elfogadható módon.” A
fenti
meghatározásokból
kiderül,
hogy
nem
könnyű
definiálni
az
ellátásbiztonság fogalmát. A vezetéken szolgáltatott energia sajátos termék, hiszen a végfelhasználó csak egy ponton, az átadás-átvételi ponton tud hozzáférni a megvásárolt áruhoz, így az eladónak ezen a ponton kell biztosítania a vevőnek az áru folyamatos rendelkezésre állását. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a fogyasztók elfogadható áron bármikor, szabadon hozzáférhetnek a gázhoz. Mindenesetre, ha ellátásbiztonságról beszélünk, meg kell teremtenünk a biztonság alapvető feltételeit, így biztosítani kell a szükséges mennyiségű földgázt, és annak termelőtől fogyasztóig történő eljuttatásához az ellátó hálózat zavartalan működését. Az ellátásbiztonságot két dimenzió szerint szükséges vizsgálni: időbeli és térbeli dimenzió alapján. A biztonság időbeli horizontja szerint megkülönböztetünk rövid és hosszú távú ellátásbiztonságot. Egyes értelmezések egy harmadik, középtávú biztonságot is meghatároznak, de jelen esetben csak e két időtávval foglalkozunk. Rövid távon az ellátásbiztonság a földgázigények napi szintű kielégítését célozza meg a kínálat és kereslet egyensúlyának fenntartásával. Ebben az esetben általában operatív
problémák
merülnek
fel,
például
az
ellátó
rendszer
technikai
meghibásodásának következtében vagy extrém időjárás miatt néhány napra megszakad az ellátás. A zavar elhárítása a rendszerműködtetők feladata. A hosszú távú ellátásbiztonság elsősorban stratégiai kérdéseket vet fel, ami 5-10 évnél hosszabb periódusban az éves gázigények folyamatos és zavartalan biztosítására vonatkozik. Ebben az esetben általában már forráshiányból fakadó vagy infrastrukturális okokból fellépő zavarról beszélhetünk, melynek orvoslása kormányzati vagy közösségi feladat. A két időhorizont nem választható el élesen egymástól. A rövid távon fellépő zavarok hatással vannak a hosszú távú ellátásra. Ugyanakkor az ellátást hosszú távon biztosító eszközök hiányában a rövid távú ellátásbiztonság sem értelmezhető. A két időtáv részletes elemzésére még később visszatérek. A biztonság térbeli dimenzionálása alapján megkülönböztetünk belső és külső biztonságot, ahol a határvonal az Európai Unió határa.
Belső biztonságról akkor beszélhetünk, ha a tagállamoknak a jövőben sikerül a földgáz hálózataikat olyan mértékben összekapcsolni nagy kapacitású vezetékekkel, hogy annak révén lehetővé válik nagyobb mennyiségű gáz továbbítása az országok között. Ugyanakkor nehezen elképzelhető, hogy bármelyik ország is hajlandó lenne lemondani a szűkösen rendelkezésre álló erőforrásról a másik javára. Az ellátásbiztonság külső dimenziója elsősorban az Európai Unión kívüli termelő és tranzitáló országokon múlik. Az ellátásbiztonság a gázpiacok liberalizációja előtt a monopolhelyzetben lévő gázóriások számára - akik korábban megbízhatóan és folyamatosan tudták biztosítani a zavartalan gázellátást- alapvető volt. A piacnyitást követően is elvárás minden gázpiaci szereplőtől a biztonság, ugyanakkor fenn áll annak kockázata, hogy a szereplők inkább a versenyre koncentrálnak, így az ellátásbiztonság szem előtt tartása a háttérbe szorulhat.
4.2.
Az ellátásbiztonságot veszélyeztető tényezők
A következőkben ismertetni szeretném az ellátásbiztonságot fenyegető tényezőket, melyeket többféle módon lehet csoportosítani. Egyrészt aszerint, hogy a felmerülő problémát milyen hiányosság okozza, másrészt a földgázvertikum mely területén merül fel a probléma. Hiány szerinti csoportosítás alapján megkülönböztetünk •
földgázhiányt: ez akkor lép fel, ha a fogyasztói igények magasabbak, mint a rendelkezésre álló készletek
•
diverzifikációs hiányt: ez vonatkozhat forrásokra, tranzitszállítási útvonalakra, belföldi szállítási útvonalakra vagy tárolókra
•
infrastrukturális hiányt: ebben az esetben nem csupán a földgázszállító vezetékek hiányára kell gondolnunk, hanem a termelői, tárolói és elosztói létesítmények szűkösségére is
•
kapacitáshiányt: csak úgy, mint infrastrukturális hiány esetén a kapacitás hiány is kiterjed a termelői, szállítói, tárolói és elosztói létesítmények kapacitáshiányára
•
törvényi szabályozásból eredő hiányt: a probléma abból adódhat, hogy a piac működését meghatározó törvények nem következetesek illetve nem
elég egyértelműek •
piaci szereplők magatartása területén fellépő hiányt: ha a szereplők jogsértést követnek el, vagy ha együttműködési hajlamuk és felkészültségi szintjük nem kielégítő
•
műszaki biztonság terén fellépő hiányt: ha a létesítmények műszaki biztonsága kívánnivalót hagy maga után
•
a földgázellátásban érdekelt országok gazdasági együttműködése terén fellépő hiányt: ha a tehetősebb importáló országok nem akarnak infrastrukturális beruházásokat végrehajtani a termelő illetve tranzitáló országokban, vagy ha a termelő országok piaci erőfölényükkel visszaélnek
•
a földgázellátásban érdekelt országok politikai együttműködése terén fellépő hiányt: ha a termelő és tranzitáló országok együttműködési hajlamot nem mutatnak az importáló országok felé
A földgázvertikum területi megoszlása szerint megkülönböztetünk •
földgáztermeléssel kapcsolatban felmerülő okokat: ha a probléma a termelő rendszerek létesítése és üzembiztonsága során jelentkezik, illetve, ha a termelő országok száma csekély és azok gazdaságilag és/vagy politikailag instabilak
•
tranzitálás területén felmerülő okokat: ilyen lehet például a tranzitáló rendszerek nem elégséges mértékű kiépítése, a rendszer nem megfelelő üzembiztonsága, alternatív tranzitútvonalak alacsony száma; a tranzitáló országok esetleges gazdasági és/vagy politikai instabilitása
•
belföldön felmerülő okokat: például ha nem áll rendelkezésre elegendő földgázkészlet; ha a szállító, elosztó és tároló rendszerek esetén az üzembiztonság és a kapacitás mértéke nem kielégítő (Csete, 2002)
Az imént felsorolt veszélyek és kockázatok kezelésére (lehetőség szerint azok teljes mértékű megszüntetésére vagy mértékének minimális szintű csökkentésére) különböző eszközök, megoldások állnak rendelkezésre. Azonban fontos különbséget tenni az ellátásbiztonság hosszú és rövid távú időhorizontja között, mivel a felmerülő kockázatok és zavarok elkerülését és kezelését szolgáló eszközök a két időtávon eltérnek egymástól. Ugyanakkor átfedés is van, mivel a gázellátást rövidtávon biztosító
eszközök a hosszú távú ellátásbiztonság eszközei is lehetnek. Az Európai Unió is egy sor javaslattal áll elő, noha nem kezeli külön a két időtávot. Mielőtt rátérnék az Unió által javasolt eszközökre, az alábbiakban ismertetem a hosszú távú és rövid távú ellátásbiztonság feltételeit és eszközeit.
4.3.
A hosszú és rövid távú ellátásbiztonság feltételei és eszközei
Mindkét időhorizont esetében különbséget kell tennünk a biztonság országhatáron belüli és országhatáron kívüli vetületei között. Természetesen jelen esetben ez a határ az Európai Unió határa és nem az egyes országok határa. Mind a napi, mind az éves egyensúly fenntartásához feltétlenül szükséges, hogy a Közösség a földgázt minél több forrásból szerezze be. Noha az Unió több termelő országból is szerez be gázt, a gond abból adódik, hogy a források megoszlási aránya nem túl kedvező. Jelenleg a három legnagyobb beszállítója fedi le a források 85 %-át, ráadásul Oroszország egyedül felel a források 40 %-áért. Egy esetleges gázmegszakadás esetén ez hatalmas kiesést jelentene, ezért az Európai Unió diverzifikációs tervei között szerepel több vezeték megépítése is, ami a termelői forrás kiesése során nyújtana alternatív lehetőséget. Köztük az egyik legnagyobb prioritást a Nabucco projekt élvezi, melynek célja az orosz forrás megkerülése. Kifejtésére az 5. fejezetben térek ki. Természetesen nem elegendő csupán a különböző országokra kiterjedő diverzifikáció, szükséges az országon belüli gázlelőhelyek diverzifikációja is. Továbbá fontos, hogy a termelő és az importáló országok konfliktusmentes gazdasági-politikai
együttműködést
folytassanak
egymással.
Ennek
érdekében
hatékony, folyamatos párbeszédet kell folytatniuk az uniós országoknak a termelő országokkal. E tekintetben is az orosz kapcsolatok ápolása a legfontosabb, ugyanakkor nem elhanyagolandó a kisebb beszállítókkal történő együttműködés sem, hiszen egy esetleges orosz-uniós konfliktus esetén szerepük felértékelődik az ellátásbiztonságban. Végül, ha nem is közvetve, de az ellátásbiztonságra a termelő rendszerek üzembiztonsága
is
kihat,
így
azok
folyamatos
és
rendszeres
karbantartása
nélkülözhetetlen. A napi és éves egyensúly fenntartásának szükséges, ugyanakkor nem elégséges feltétele a tranzitálás biztonsága. Ezalatt egyaránt értjük a tranzitvezetékek
üzembiztonságát, a tranzitútvonalak diverzifikációját illetve az alternatív szállítási útvonalak meglétét, noha ez utóbbi nem is közvetlenül, de hat a napi ellátásbiztonságra. Az Európába érkező gáz fő tranzitútvonala Ukrajna és Fehéroroszország. Az elmúlt időszakban többször adódott probléma abból, hogy az ukrán tranzitútvonalon nem tudott keresztül haladni az orosz gáz. Ennek a problémának az áthidalására tehát az egyik legjobb megoldás az alternatív tranzitszállítási útvonalak bővítése lenne. A tervek között szerepel a Déli-Áramlat és az Északi-Áramlat. Mindkettőnek a célja az ukrán tranzitútvonal megkerülése. Bővebb kifejtésükre az 5. fejezetben kerül sor. Csakúgy, mint a termelő országok esetében a tranzitáló országokkal is jó politikaigazdasági viszonyt kell folytatniuk az importáló országoknak. Itt megjegyzendő, hogy a Közösség ellátásbiztonságát nem csak annak a termelő és tranzitáló országaival kialakított kapcsolata befolyásolja, hanem azok egymás közötti politikai-gazdasági viszonya is. Ha a termelő és tranzitáló országok bármilyen okból konfliktusba kerülnek egymással, annak kárát sokszor az importáló országok látják. 2006-ban és 2009-ben is ez történt Ukrajna és Oroszország vitája következtében. A két ország földgáz elszámolási árát illetően nem tudott megegyezni. A csővezetéki tranzitszállítás diverzifikációját jelenthetné továbbá az LNG létesítmények
kialakítása.
Közép-Európában
jelenleg
Németországban
és
Horvátországban tervezik LNG terminál építését. Részletezése az 5. fejezetben történik. (Csete, 2002) A hosszú távú ellátásbiztonság egyéb feltételei és eszközei a következők: Hosszú távon alapvető feltétel, hogy a földgázkészletek mindig nagyobbak legyenek, mint a potenciális fogyasztói igények. Az ellátásbiztonság hosszú évekre történő biztosítása csak jól működő, sokszereplős likvid piaccal lehetséges, amely biztosítja a nagy mennyiségű gázkínálatot. Ennek érdekében az Európai Uniónak hatékony szabályozást kell bevezetnie és ösztönöznie kell a versenyt. A hosszú távú ellátásbiztonság lényeges eleme egy ország vagy régió rendelkezésére álló készletei. Az Európai Unióban a készletek folyamatos csökkenése és az igények folyamatos növekedése rontja az ellátásbiztonság hosszú távú esélyeit.
Ezért
szükség
Földgázfüggőség
van
közösségi
csökkentését,
szinten
a
ezáltal
az
készletekkel
való
ellátásbiztonság
gazdálkodásra. fokozását
az
energiahatékonyság növelésével is el tudjuk érni. Ebből a szempontból fontos a fűtési rendszerek korszerűsítése, a minőségi, energiahatékony berendezések elterjesztése, és az energia- és környezettudatosságra való nevelés. Hosszú távon a tárolók mobil kapacitásának megfelelő szinten tartása is egy megoldás lehet, amelyek a szezonális igényekhez illeszkednek. Szükséges továbbá a földgázigény éves szintű felmérése az egyensúlyi mérleg tervezésére, az ehhez szükséges technikai feltételekre; és nem utolsósorban tapasztalt szakemberekre. (Csete, 2002) A rövid távú ellátásbiztonság egyéb feltételei és eszközei a következők: Az ellátásbiztonság egyik legfontosabb feltétele egy bizonyos körön belül elhelyezkedő ellátási infrastruktúra. Ebben az esetben azokat a létesítményeket, tartalékokat kell számba venni, amelyek egy virtuális körön belül a napi gázforgalomban elérhetőek. Biztosítani kell azt, hogy ezek szükség esetén mozgósíthatóak
legyenek.
Beszélhetünk
a
szállítói
és
elosztói
rendszerek
üzembiztonságáról. Ha az elosztói és tárolói rendszerek kapacitásának mértéke nem kielégítő, az ellátásbiztonság rövidtávon veszélybe kerülhet. A tárolók esetében fontos, hogy a csúcsnapi szükségleteknek megfelelő kiadási kapacitással rendelkezzenek. A napi mérlegegyensúly fenntartásában fontos szerepet játszanak a felkészült szakemberek, ugyanis nem mindegy, hogy az egyensúly tervezése mögött milyen metodika áll. A szakemberek megoszlanak aszerint, hogy a szállítói, elosztói vagy tárolói létesítmények üzemeltetéséért felelnek. Szerepük külön-külön is fontos a rövid távú ellátásbiztonságban, azonban nem elégséges feltétele annak, együttesen kell fellépniük az ellátásbiztonság érdekében. Felelősségük kiterjed az egyensúly fenntartáson kívül az alternatív források bevonhatóságára, az alternatív szállítási útvonalak igénybevételére, a napi fogyasztói szükségletek nyomon követésére. Az Unió nem csak a megfelelő szakemberek kiválasztásával és azok képzésével tud hozzájárulni az ellátásbiztonsághoz, hanem olyan koordinációs csoportok felállításával is, amelyek hatékonyan és gyorsan tudnak fellépni egy esetleges ellátás megszakadás esetén. Az eszköz ebben az esetben a hatékony információs rendszer létesítése lehetne.
Az ellátásbiztonság másik fontos garanciája a tüzelőanyag cserére képes (megszakítható) fogyasztói kör létrehozása. Egy esetleges ellátás megszakadás esetén kulcsszerepet tölthetnek be a rövid távú ellátásbiztonságban. Végül a biztonsági, más néven stratégiai földgázkészlet fenntartása az egyik legbiztosabb eszköz, ami a rövid távú ellátásbiztonsághoz hozzá tud járulni. Szerepükről később bővebben írok. (Csete, 2002)
4.4.
Az ellátásbiztonság megjelenése, értelmezése az Unióban
Az ellátásbiztonság kérdésköre több uniós irányelvben is megjelent. Elsőként a Parlament által elfogadott 98/55/EC irányelv tett utalást az ellátásbiztonságra, azonban ebben még konkrét javaslattételre nem került sor. Később a Tanács 2003/55/EK direktívája is kitér az ellátásbiztonságra. A belső gázpiacról szóló második irányelv számos rendelkezést tartalmaz a gázellátás biztonságára vonatkozóan. Az irányelv 2.cikkének 32.bekezdésében megjelenő „biztonság” egyúttal utal a földgáz ellátás biztonságára és a műszaki biztonságra. Jelenleg a Tanács 2004/67/EK irányelve foglalkozik legátfogóbban a földgáz ellátásbiztonság kérdésével, mely megfogalmazza azon feladatok körét, melyeket a tagállamoknak végre kell hajtaniuk. Az irányelv a biztonságára vonatkozó szabályozás szigorítása
céljából
jött
létre,
mely
kimondja,
hogy
olyan
átlátható
és
megkülönböztetéstől mentes intézkedéseket kell bevezetni, amelyek hozzájárulnak az ellátásbiztonság megfelelő szintjéhez. A direktíva figyelembe veszi a tagállamok eltérő helyzetét, így lehetőséget biztosít azoknak, hogy az egyes intézkedéseiket a helyzetüknek megfelelően, egyéni módon határozzák meg. Az irányelv definiálja azokat az eseteket, amikor a tagállamoknak be kell avatkozniuk annak érdekében, hogy legalább a lakosság számára biztosítsák a gázellátás megfelelő szintjét. Ezeket az ellátásbiztonság szabványainak nevezi a direktíva, melyek a következők: •
a gázellátás átmeneti megszakadása
•
rendkívüli hideg időjárás
Ugyanakkor
lehetőséget
biztosít
a
rendelkezés
kiterjesztésére
a
kis-és
középvállalkozások esetében és a tüzelőanyag cserére képtelen fogyasztók esetében. Kihangsúlyozza azt is, hogy szükséges a piacon jelenlevők szerepének és felelősségének egyértelmű meghatározása. Továbbá fontosnak tartja gázkoordinációs
csoportok létrehozását súlyos ellátási zavarok kezelésére, melyek az intézkedések közösségi szintű összehangolásával valamint a rendszeres információcsere révén hozzá tudnának járulni az ellátásbiztonság erősítéséhez. Súlyos ellátási zavarnak minősül az, ha „a Közösség elveszíti a harmadik országokból származó gázellátása több mint 20 %át és nem valószínű, hogy közösségi szinten a helyzetet nemzeti intézkedésekkel megfelelően kezelni lehet”. (2004/67/EK) Súlyos ellátási zavarok felszámolására egy háromszakaszos mechanizmust javasol, ami azt jelenti, hogy az első szakaszban az ágazatnak kell beavatkozni, a második szakaszban a tagállamoknak. Ha ezek közbelépése eredménytelen, akkor közösségi szintű beavatkozásra kerül sor. Végül felsorolja azokat az eszközöket, amelyek szerinte alapjai lehetnek az ellátásbiztonság megvalósításának. A felsorolás nem teljes körű, azokat a tagállamok bármilyen további eszközzel kiegészíthetik. Az egyes országok gázpiacai eltérő szerkezettel rendelkeznek, így az eszközök megválasztása is eltérhet nemzetenként. Az Unió által javasolt eszközök a következők (2004/67/EK): •
üzemi gázmennyiség a tárolóban,
•
a tárolóból való gázkivétel kapacitása,
•
olyan vezetékes szállítási kapacitások kialakítása, amelyek lehetővé teszik a gázellátásának az érintett területekre történő átirányítását
•
a gázpiac likviditása,
•
a rendszer rugalmassága,
•
a megszakítható ellátás fejlesztése,
•
alternatív kisegítő tüzelőanyagok használata az ipari üzemekben és az áramfejlesztő üzemekben,
•
határokon átnyúló kapacitások,
•
együttműködés
a
szomszédos
országok
szállítórendszereinek
működtetőivel a szállítások összehangolt elindítása érdekében •
összehangolt szállítási tevékenység az elosztó és továbbító rendszerek működtetői között
•
hazai gáztermelés,
•
a termelés rugalmassága,
•
a behozatal rugalmassága,
•
a gázellátás forrásainak diverzifikálása,
•
hosszú távú szerződések,
•
infrastrukturális beruházások az újragázosító állomásokon és csővezetékeken keresztüli gázbehozatalra
Javaslat a 2004/67/EK irányelv felülvizsgálatára
A 2009-es januári gázválság arra világított rá, hogy az Unió által jelenleg alkalmazott mechanizmusok ellátási zavarok kezelésére nem kielégítőek. 2008-ban közétették a 2004-es irányelv végrehajtásáról készült bizottsági jelentést, mely még a válság kirobbanását megelőzően felhívta arra a figyelmet, hogy az érvényben lévő mechanizmusok hiányosak. A jelentés rámutat arra, hogy az irányelvnek az ellátásbiztonsági szabványokat és a válsághelyzetre való felkészülést meghatározó fogalmai a mai helyzetben már nem elegendően pontosak és eredményesek. Ezenkívül a végrehajtás sem egységes Európában. A 2009-es válságot követően nem sokkal az Unió Energiaügyi tanácsának javaslatára az energiaügyi biztos új jogszabály kidolgozását kezdeményezte a Bizottságnál. Az ügy fontosságát jelzi az is, hogy az új jogszabály rendelet formájában váltaná fel a 2004/67/EK irányelvet, ami azt jelentené, hogy a tagállamoknak kötelező jelleggel kell végrehajtaniuk a rendeletben foglaltakat, míg az irányelv esetében minden tagállamnak megvan a maga döntési joga, hogy milyen módon helyezi át a szabályt a nemzeti joganyagba. A javaslat kötelezné a tagállamokat arra, hogy már jó előre meghozzák azokat a szükséges lépéseket, melyek az ellátási zavarok elhárításához és esetleges következményeinek mérsékléséhez hatékonyan hozzá tudnak járulni. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke a következőket mondta: „Az energiaellátás biztonságának növelése a következő évek egyik legfontosabb feladata lesz. A lehető legjobbra kell törekednünk, de a legrosszabbra is fel kell készülnünk. Európának le kell vonnia a korábbi válságok tanulságait, és gondoskodnia kell arról, hogy polgárai soha többé ne maradhassanak télvíz idején önhibájukon kívül fűtés nélkül…” (2009) A rendelet értelmében a tagállamoknak vészhelyzeti terveket kell kidolgozniuk, melyek valamennyi érdekeltre kiterjednek. A rendelet egy közös mutató, az úgynevezett „N-1” segítségével határozná meg, mi számít komoly gázellátási zavarnak. Az „N” jelenti az gázellátási infrastruktúra összes elemét, míg az „N-1” utal arra, hogy ezen infrastruktúra valamely fontosabb eleme (például az importált gáz szállítóvezetéke) kiesik a rendszerből, vagyis leáll. A rendelet szerint minden tagállam köteles lenne kijelölni egy hatóságot olyan feladatok ellátására, mint a gázellátásban bekövetkező
fejlemények figyelemmel kísérése, az ellátással összefüggő kockázatok elemzése, valamint megelőzési és vészhelyzeti terv kidolgozása. A rendelet a tagállamok egymás közötti szoros együttműködésére is felhívja a figyelmet, akik megbízható információk egymás közötti cseréjével járulnának hozzá a hatékony együttműködéshez. (EUROPA, 2009)
4.5.
Összegzés az ellátásbiztonságról
Az ellátásbiztonság a fenntarthatóság és a gazdasági versenyképesség mellett az Unió energiapolitikájának egyik legalapvetőbb célja. A célok meghatározzák az elvégezendő feladatokat. Az ilyen feladatok körébe tartoznak a fent említett eszközök, mint például a forrásdiverzifikáció, az energiahatékonyság, vagy az importáló-exportáló országok kapcsolatainak ápolása. Az eszközöket megkülönböztethetjük aszerint, hogy rövid vagy hosszú távon nyújtanak biztonságot, de továbbra is fontos hangsúlyozni, hogy egyiket se választhatjuk el élesen egymástól. Az Európai Unió is egy sor javaslattal áll elő, noha ezek részletezése nem teljeskörű. Az ellátásbiztonság megvalósításának több lehetősége van. Ezeknek a prioritásait mutatom be a következő fejezetben.
5.
Földgázpolitikai prioritások
Jelen fejezetben az Európai Unió és Magyarország földgázpolitikájának prioritásait kívánom bemutatni. Az alternatívák elemzésekor fény derül arra, hogy jelenleg milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az ellátásbiztonság növelésére és a földgázfüggőség csökkentésére.
5.1.
Az Európai Unió földgázpolitikájának prioritásai •
A Nabucco gázvezeték megépítése
•
Az Északi gázvezeték megépítése
•
A Déli gázvezeték megépítése
•
Észak-Afrika országait összekötő és Európát összekötő vezetékek létesítése
•
LNG fogadó terminálok létesítése és bővítése
•
Föld alatti gáztárolás bővítése
A csővezetékek tervezett nyomvonala az alábbi térképen követhető nyomon.
8. ábra: Tervezett földgázvezetékek nyomvonalai
forrás: Origo
Nabucco projekt
Az egyik legnagyobb prioritást a Nabucco projekt élvez, melynek megépítése révén lehetőség nyílna az egyoldalú, orosz függőség csökkentésére. A tervezett vezeték a közép-ázsiai térségből szállítana elsősorban iráni, türkmenisztáni, azerbajdzsáni, kazahsztáni földgázt Törökországon, Bulgárián, Románián, Magyarországon és Ausztrián keresztül. Legkorábban 2013-2014 körül indulhat meg a szállítás a 3300 km hosszúra tervezett vezetéken, melyen kezdetben évi 8 milliárd köbméter földgáz menne az ausztriai Baumgarten végpontig, majd 2020-ig fokozatosan növelve a szállított mennyiséget, érné el a maximális, 31 milliárd köbméteres csúcskapacitását. Noha a Nabucco egy összekötő kapocs lehet a növekvő európai import és a Kaszpi térség készletei között, mégis sokan kritikával illetik. Egyrészt problémát jelenthet, hogy útvonalai politikailag instabil területeken haladnának át, mint például a török vagy iráni kurd területek. Másfelől kérdéses a betáplálandó gáz forrása. A gáztermelők csak akkor hajlandók elkötelezni magukat az európai szállítások mellett, ha a csővezeték megépítésre kerül, a másik oldalon a kivitelezők pedig arra várnak, hogy a termelők elkötelezzék magukat a csővezeték feltöltésére. Türkmenisztán már jórészt eladta a szabad kapacitásait Oroszországnak, ezért a legesélyesebb betápláló ország még Azerbajdzsán lehetne. Adott esetben Irán is szállíthatna, de itt is felmerülhetnek politikai szempontok, elsősorban az amerikaiak rosszallására lehet számítani. Végül nem szabad elfelejteni a 6-10 milliárd euróra becsült beruházási költségeket sem, melyek megtérülését komolyan veszélyeztetheti, hogy Oroszország két rivális projektet is előkészít. (Figyelő, 2009)
Északi-Áramlat
A másik vezeték az Északi-Áramlat lenne, amely közvetlenül, más országok szárazföldi területét nem érintve kötné össze Oroszország és Németország gázhálózatát. A vezeték a Finn-öblön és a Balti-tengeren keresztül húzódik majd, mely az ÉszakNyugat-oroszországi Viborgból indul, és a németországi Greifswaldba fut be. Az Északi Áramlat a világ leghosszabb tenger alatti vezetékei közé tartozik, mintegy 1198 km-es hosszával. A megállapodás értelmében a vezetékpár első szakaszának lefektetésére várhatóan 2010-ig kerül sor. A Gazprom ígéretei szerint a vezeték 2011-től kezd majd gázt szolgáltatni. A vezeték szállítási kapacitásának tervezete 27,5 milliárd köbméter évente. A következő szakasz lefektetésének terve 2011-re várható, így a teljes kapacitás
elérheti majd az évi 55 milliárd köbmétert. Ez a mennyiség körülbelül 20 millió európai háztartás fogyasztását fedezné. Annak ellenére, hogy a tenger alatti vezeték kivitelezési költsége jóval magasabb (akár 5-7 milliárd euró is lehet), mint a szárazföldi vezeték megépítése, a kivitelezésben résztvevő államok ennek ellenére jó és ésszerű befektetésnek tekintik, számítva a gázárak csökkenésére. A fogyasztói árból ugyanis kiesnek az eddigi tranzitországoknak fizetett tranzitdíjak. A tenger alatti vezeték fenntartási költségei azonban magasak, és a hosszú tenger alatti szakaszok bonyolultabb technológiát tesznek szükségessé. A fő mozgatórugó azonban itt is a gázellátás biztonságának növelése és a kiszolgáltatottság csökkentése. Célja, hogy a kelet-európai tranzitországokat elkerülve közvetlen összeköttetést biztosítson az orosz és nyugat-európai hálózatok között. A tranzitországok számára többszörös kihívást jelent az Oroszország – Nyugat-Európa közötti közvetlen gázvezeték összeköttetés, hiszen nem tudják megakadályozni a gáz Nyugat-Európába való továbbjutását és a tranzitdíjaktól is elesnek. A tervezett nyomvonal ellenzői részéről számos politikai, ökológiai és biztonságpolitikai aggály merült fel, és ennek köszönhetően a nyomvonal már eddig is több alkalommal módosult. (Grotius, 2008)
Déli-Áramlat
A Déli-Áramlat tervezett vezeték, mely a Fekete-tengeren haladna keresztül az oroszországi Beregovaja-ból a bulgáriai Várnába. A tenger alatti szakasz hossza 900 km, melynek építése akár 4 évet is igénybe vehet. Várnától szárazföldön halad tovább a vezeték, mely két ágban folytatódva jut el Dél-Kelet Európába. A vezeték egyik ága Görögországon keresztül Dél-Olaszország felé haladna, másik ága Magyarországon keresztül az ausztriai Baumgartenbe futna be. A vezeték szárazföldi szakaszairól Bulgáriával, Görögországgal, Magyarországgal, Szerbiával és Szlovéniával már megszülettek a kormányközi megállapodások, és hasonló megállapodás készül Ausztriával. A 14 milliárd eurós beruházással épülő vezeték a tervek szerint a vezeték 2013-tól töltené be szerepét, mely évi 63 milliárd köbméter kapacitással működne. Célja, csak úgy, mint az Északi vezetéknek a gáz Európába irányuló szállítási útvonalainak diverzifikálása. (Miller, 2009)
Sokan a Déli-Áramlatot tekintik a Nabucco versenytársának. Szakértők egy csoportja szerint nincs szükség mindkét vezeték megépítésére, többek között a forrás lekötések miatt. Ugyanakkor a két vezeték együttesen sem elegendő az ellátás biztonsági kockázatok teljes csökkentésére. Észak-Afrika országait összekötő és Európát összekötő vezetékek létesítése
A terv középpontjában az algériai földgázkészletek Európába történő juttatása áll. Az afrikai országban található hatalmas gázkészletek akár hosszú távon is jelentős mértékben járulhatnak hozzá az egyre növekvő uniós igények kielégítéséhez. Algéria az Uniónak évente átlagosan 50 milliárd köbméter gázt exportál, amivel így a régió harmadik legnagyobb beszállítója. Jelenleg a gáz két fő vezetéken keresztül érkezik Európába, melynek nagy része Olaszországba, Spanyolországba és Portugáliába irányul. Az elképzelések szerint az exportra szánt mennyiségek akár évi 75-80 milliárd köbméterre is növelhető. A kapacitások kielégítése érdekében viszont további vezetékek építése szükséges, a tervek között két újabb vezeték is szerepel. Egyik a Medgaz vezeték, mely először 2009 végén szállít gázt közvetlenül Spanyolországba. Ez a vezeték 750 km hosszú, ebből a tengeri szakasz 210 km, és 8 milliárd köbméter kapacitással fog gázt szállítani. A másik a Galsi vezeték, mely Szardínián keresztül jut el Olaszországba. Az 1350 km hosszú vezeték a tervek szerint 2012-ben áll működésbe, kezdetben évi 8 milliárd köbméter kapacitással. (Metropol, 2009) LNG
A tranzitszállítás diverzifikációját jelenthetné továbbá az LNG létesítmények kialakítása. Közép-Európában jelenleg Németországban és Horvátországban tervezik LNG terminál építését. Ez utóbbi fontos elosztó központként szolgálhat számos környező ország számára, így Ausztriának, Magyarországnak, Romániának és Szlovéniának egyaránt. A terminál építésére vonatkozó vizsgálatok már 1995-ben elkezdődtek, azonban a kivitelezést előkészítő munkálatok az utóbbi időben gyorsultak fel. A mintegy 800 millió euróba kerülő beruházásba mostanra már több német, osztrák, francia és szlovén cég is beszállt, akik készek együttműködni az európai energiapiacok biztonságának megteremtésében. A várhatóan 2014-re elkészülő terminál első üteme évente 10 milliárd köbméter gázt biztosít Közép- és Dél-Európa számára, a második ütemben ez a mennyiség további 5 milliárd köbméterrel növekszik. (Kottász, 2009) A
terminál az LNG fogadása mellett alkalmas annak légnemű halmazállapotúvá való visszaalakítására. A gázt Észak-Afrikából és a Közel-Keletről szállítanák a Krk szigeti terminálba. Mivel a Duna több országon is áthalad Európában, melyek az orosz gázt vásárolják, így a szakértők azt vizsgálják, hogyan lehetne vízi úton megvalósítani a cseppfolyósított gáz szállítását ebbe a térségbe. Komoly szerepet akkor kaphat a cseppfolyósított gázszállítás, ha a visszagázosító terminálok összeköthetőek lesznek a nagynyomású
európai
vezetékrendszerrel.
Természetesen
ez
további
jelentős
beruházásokat igényel. (Karpatinfo, 2009) A tervek között szerepel az algériai cseppfolyós gáz is, ami jelenleg 30 %-os részarányt képvisel az európai szállításokban. Jórészt az afrikai országból származó importra épülnének ki az Unió által is szorgalmazott terminálok. Az LNG szerepe akkor fog felértékelődni igazán, amikor a gázforrásokat a mainál távolabbi mezőkből kell eljuttatni az európai piacokra. Noha a szállítás költségei magasabbak, mint a vezetéken történő szállításnál, a jövőben mégis versenyképes lehet a vezetékes szállítással szemben. Ennek oka az, hogy a technikai fejlődés révén az árak kiegyenlítődhetnek. Föld alatti gáztárolás
A Közösség ellátásbiztonsági prioritásai között szerepel az európai föld alatti gáztárolók fejlesztése
és
bővítése.
Kapacitásuk
növelését
tervezik
Spanyolországban,
Portugáliában, Olaszországban, Görögországban és a Balti tenger országaiban egyaránt. A tárolók ellátásbiztonságban betöltött szerepéről a következő fejezetekben lesz szó.
5.2.
Magyarország földgázpolitikájának prioritásai •
A Nabucco gázvezeték megépítése
•
A Déli gázvezeték megépítése
•
Krk szigeti LNG terminál
•
Makói – árok
•
Föld alatti gáztárolás
Nabucco vezeték és Déli-Áramlat
A két vezeték bemutatására már az Európai Unió földgázpolitikai prioritásainál sor került. Hazánk érdeke az, hogy bármelyik kelet-nyugati vezeték is épül meg, az a mi területünkön haladjon keresztül, mivel az nagyban hozzájárulna az ellátásbiztonságunk növeléséhez, a tranzitdíjból származó haszonhoz és nem utolsó sorban regionális elosztó szerephez is juthatnánk. Elszalasztottunk már egy lehetőséget, ugyanis több mint négy évtizeddel ezelőtt az északi vezeték nyomvonalát eredetileg Magyarországon keresztül tervezték, mert az Alföldön könnyebb lett volna vezetéket építeni, mint a szlovák hegyek között. Mi ezt elhárítottuk, hivatkozva arra, hogy nem szorulunk gázimportra (akkor a jelenleginek háromszorosa volt a hazai termelés, és elhanyagolható része a fogyasztás). Így a vezeték nem rajtunk keresztül, hanem Szlovákián át halad, aki ma a tranzitdíjakból fedezni tudja saját gázfelhasználást. 2005-ben például saját ellátásán túl még 8 %-ot exportált is.(Szergényi, 2009) Krk szigeti LNG terminál
Mivel az Európai Unió földgázpolitikai prioritásainál már szó esett a horvátországi LNG terminál jelentőségéről, ezért részletes kifejtésére itt nem kerül sor, azonban fontos megemlíteni annak magyarországi vonatkozását. Hazánk szempontjából a terminál megépülése kiemelt jelentőséggel bír földrajzi közelsége miatt. Ugyanakkor a gáz Horvátországból Magyarországra történő juttatása megfelelő gázhálózat kiépítését igényli a két ország között. A tervek szerint a gázhálózati összeköttetés 2011-re valósulna meg. A projekt sikeres kivitelezése esetén az orosz függőség ezúton is csökkenthetővé válna. Makói-árok
A hosszú távú ellátásbiztonság feltételeinél már említést tettem arra, hogy egy ország ellátásbiztonságát nagy mértékben növelheti a rendelkezésre álló saját földgázkészlete is. Ilyen készlettel rendelkezik Magyarország is az elhíresült Makóiárokban fellelhető gázkészletével. Már néhány évtizeddel ezelőtt geofizikai kutatások nyomán feltárták a telepet, de a készletekre vonatkozóan ekkor még csak hipotézisek láttak napvilágot. Hosszú kutatások eredményei azt igazolták, hogy a fellelhető készletek kitermelése a hagyományos termelési módtól eltérően csak igen költséges és bonyolult technikával oldható meg. Ennek oka a sajátos földtani szerkezet. Míg a hagyományos kitermelésnél a homokkőzetben elhelyezkedő gázkészlet a fúrás során
nagy nyomással, sós víz kíséretében, szabad áramlással kerül a felszínre, addig ennél a sajátos kitermelési módnál a gáz több ezer fúrás lemélyítésével hozható csak a felszínre. (Göőz, 2009) Az amerikai Falcon Oil and Gas Co. magyarországi leányvállalata 2006-ban végzett kutatásai igazolták, hogy legalább 600 milliárd köbméter gázt rejt a 4000 méteres mélységben lévő tároló réteg. Ugyanakkor a feltételezések szerint ennek dupláját is rejtheti a Makói-medence. Megfelelő technológiai és anyagi háttér esetén a kitermelés 2012 körül kezdődhetne el, ami jelentősen megváltoztathatná Magyarország gázpiaci pozícióját, csökkenthetné az importfüggőségünket, illetve akár exportálhatunk is a környező országokba. A magyar gáz olcsóbbá, versenyképesebbé válhat az orosz importtal szemben. Sajnos a legfrissebb adatok szerint a kedvezőtlen teszteredmények miatt az amerikai cég átmenetileg felhagy a kutatásokkal. (Figyelő, 2009) Föld alatti gáztárolás
Hazánkban különösen fontos szerepet tölt be a föld alatti gáztárolás, mivel nemcsak a kereskedelmi tárolók fejlesztése és bővítése van napirenden, hanem a világon egyedülálló módon stratégiai gáztárolóval is rendelkezünk. A dolgozatom 6. és 7. fejezetében részletesebben is kifejtésre kerül ez a témakör.
5.3.
Összegzés a prioritásokról
Láthatjuk, hogy milyen sok alternatíva létezik a biztonság megteremtésére és növelésére. Megállapítható, hogy a magyarországi prioritások egy része azonos az Európai Unió prioritásaival. Ezek a következők: Nabucco projekt, Déli-Áramlat, Krk szigeti LNG, földalatti gáztárolás. A földgázvezetékek megvalósítása nehézkes az eltérő érdekek miatt. Dolgozatom további részében nem kívánok minden ellátásbiztonságot megteremtő vagy növelő eszközt megvizsgálni, mivel mindez komplex elemzést igényelne. Célom csupán egy részterület kiemelése: a földgáz stratégiai készletezésének eszköze, mely esetenként nyújthat ugyan biztonságot hosszú távon, de igazi jelentősége a rövid távú ellátásbiztonságban jelentkezik. A stratégiai tárolás európai szintű elemzésére később térek ki, előtte azonban szükségesnek tartom az ezt biztosító tárolásról általánosságban beszélni.
6.
Gáztárolás bemutatása
A gáztárolás az ellátásbiztonság növelésének egyik leggyakrabban használt eszköze a tagállamok körében. A 2004-es direktíva nagy jelentőséget tulajdonít ennek az eszköznek. Mielőtt a stratégiai tárolás ellátásbiztonságban betöltött szerepét tárgyalnám, általános áttekintést szeretnék adni a tárolásról, így a tárolás műszaki feltételeiről, annak gazdasági szempontjairól, valamint az Európai Unió és Magyarország jelenlegi tárolói piacáról, annak jövőbeli fejlődési lehetőségeiről.
6.1.
A tárolás műszaki feltételei
A tárolás alapvető célja, hogy a gázt egy meghatározott helyre szállítva egy későbbi időpontban ugyanolyan minőségben vissza lehessen kapni. Mielőtt rátérnék a tárolás műszaki feltételeire, fontos tisztázni néhány tárolásra vonatkozó definíciót. (Ramboll, 2008) Párna gáz: Az a gázmennyiség, amely a kőzetrétegből már nem kitermelhető. A
párnagáz biztosítja azt a nyomást, amely a gáz kitárolásához feltétlen szükséges. Mobil gáz: A tárolóból kivehető összes gázmennyiség (a párnagáz nem része a mobil
gáznak). Összes tárolói kapacitás: Az összes tárolt gáz mennyisége (párnagáz+mobil gáz). Kitárolási kapacitás: Az a gázmennyiség, ami a tárolóból naponta maximálisan
kivonható. Általában millió köbméterben fejezik ki a kitárolható mennyiséget. A kitárolói kapacitás tárolónként eltérő, attól függ, hogy adott időben mekkora a teljes tárolt mennyiség: a kitárolói kapacitás akkor a legmagasabb, ha a tároló tele van. Betárolási kapacitás: Az a gázmennyiség, ami a tárolóba naponta maximálisan
betárolható. Általában millió köbméterben fejezik ki a betárolható mennyiséget. A betárolói kapacitás tárolónként eltérő, attól függ, hogy adott időben mekkora a teljes tárolt mennyiség: a betárolói kapacitás akkor a legalacsonyabb, ha a tároló tele van. A föld alatti tárolókban a betárolás kezdetén az eredeti rétegnyomásnál kisebb nyomás uralkodik, ezért nyomásfokozásra van szükség a megfelelő ütemű betároláshoz. Kitároláskor a tároló kiadási nyomása már nagyobb, mint a szállítóvezetéki nyomás. A
kitárolás üteme nem módosítható tetszőlegesen a lemerült gázmezőkben vagy a víztároló rétegekben létesített tárolók esetében. A nagy ütemű kitárolás akár a tároló réteg tönkremeneteléhez vagy a kutak elvizesedéséhez is vezethet. Ezért szükséges minden egyes tárolónál meghatározni a kitárolás teljesítmény növelésének lépcsőfokait. Mivel a tárolóknak az egyes lépcsőfokokhoz tartozó teljesítménnyel kell működniük egy bizonyos ideig, ezért a napi rugalmassági igényváltozást csak korlátozott mértékben tudják kielégíteni. A kitárolás folyamán a tárolóban a rétegnyomás lecsökken a kitárolási teljesítménnyel együtt. Bizonyos szint alá nem süllyedhet a rétegnyomás. Földgáztárolási célra figyelembe kell venni a telep néhány tulajdonságát, így csak az a telep vehető számításba, amelybe a gázt viszonylag kis nyomással lehet betáplálni. Ennek az a feltétele, hogy a telep ne legyen túl mélyen és kőzete rendelkezzen jó áteresztőképességgel. Ugyanakkor fontos követelmény, hogy a kőzet legyen zárt és kellőképpen ellenálló a gáz mozgásának. Mivel a gáz be-és kitárolási periódusai nem váltakozhatnak sűrűn, ezért általában évente egyszer kerül sor be-és kitárolásra. A földgáz tárolásának alapvető feltétele a geológiai adottság, azaz csak ott lehet tárolót létrehozni, ahol erre megfelelő földtani paraméterek állnak rendelkezésre. A földalatti tárolóknak három féle típusát különböztethetjük meg technológiai jellemzőik alapján (Takácsné-Tóth, Szolnoki, Mezősi, 2009): •
kimerült gázmezőre épített tároló
•
víztározó rétegekben kialakított tároló
•
sótömbökben mesterségesen kialakított tároló
Ott, ahol a három típus egyike sem található meg, földgáztárolás nem lehetséges. Az Unióban a legelterjedtebb forma a kimerült gázmezőben létesített tároló, a kapacitások több, mint 60 %-a ebben a típusban van lekötve, míg a víztároló rétegekben kialakított tároló a legkevésbé elterjedt formája a tárolásnak. Kimerült gázmezőben kialakított tároló
A kimerült gáz- vagy olajmezőben történő tárolás a leggyakoribb forma a három típus közül. A mezőben a gáz lyukacsos vagy más néven porózus geológiai szerkezetű kőzetben helyezkedik el. A felszín alatti rétegek bizonyos mennyiségű párnagázt tartalmaznak, mely előfeltétele annak, hogy a kiürült mezőben gázt lehessen tárolni. Hátrányként jelentkezik az, hogy egy kimerült gázmezőre épült tároló esetében a párnagáz részaránya nagyon magas, 50% körüli. Magyarországon a párna gáz aránya 50
%-nál magasabb. Ugyanakkor előnyt jelent az, hogy a párnagáz visszapótlásáról nem kell gondoskodni. További előny az, hogy a korábbi kitermeléseknek köszönhetően rendelkezésre állnak olyan kutak, amelyek lehetővé teszik a gáz be és kitárolását. Ezeknek az okoknak köszönhetően a tárolásnak ez a legolcsóbb módja, így szinte mindenütt jelen van az EU-ban. Ugyanakkor technikai okokból a kitárolás és betárolás iránya ritkán változtatható, általában évente kétszer.
9. ábra: Földalatti gáztároló kimerült gázmezőben vagy aquiferben
1. porózus tárolóréteg, 2. nem áteresztő fedőréteg, 3. felső ellenőrző vízréteg, 4. tárolt gáz, 5. rétegvíz, 6. szűrők, 7. besajtoló/termelő kutak, 8. elferdített kút, 11. megfigyelő kút, 12. gáz/víz határ, 13. neutron szelvényező kút forrás: Tihanyi, 2002 Víztároló rétegekben kialakított tárolótér (aquifer)
A tárolás másik típusa a víztároló rétegekben kialakított tárolótér vagy más néven aquifer, ami nem olyan elterjedt, mint a kimerült gáztárolók helyén létesített tároló. A vizet gázbesajtolással szorítják ki a pórustérből, és hozzák létre a mesterséges tárolót. A feltérképezettség hiányából adódóan ezen tárolók kiépítése nagyon költséges. Ráadásul kiépítése hosszú időt vesz igénybe.
Sótömbökben mesterségesen kialakított tároló
A harmadik típus a sótömbökben mesterségesen kialakított üregekben történő tárolás, mely az előző kettőnél rövidebb múltra tekint vissza. A sóüreget fúrólyukakon keresztül öblítéssel alakítják ki. Hátrányuk a többi típushoz képest, hogy sokkal kisebb méretűek (kb. 200-300 ezer köbméter), viszont nagy területen helyezkednek el, így a be- és kitárolási sebességük jóval nagyobb a másik két típusnál. Továbbá nagyon gyakran változtatható a felhasználási irányuk. Míg a kimerült gázmezők esetében évente kétszer lehet be-és kitárolni, addig ennél a típusnál 10-30 napos periódusban változtatható a tárolási irány. Ezért kedvezőek a leghidegebb napok csúcsigényeinek a kielégítésére. Párnagáz jelenléte ebben az esetben is követelmény, ugyanakkor ennek aránya csupán 20 % a teljes tárolt gáz mennyiségének.
10. ábra: Sótömbökben mesterségesen kialakított tároló
1. kősó réteg, 2. mesterségesen kialakított tároló üreg, 3. nem oldódó maradék, 4. termelő/besajtoló kút, 5. sóréteg felső határa forrás: Tihanyi, 2002
LNG tárolás
A tárolásnak létezik olyan módja is, amikor nem gázhalmazállapotban, hanem cseppfolyós állapotban kerül készletezésre a gáz. Ezt nevezzük LNG tárolásnak. Az
elmúlt években jelentős befektetések irányultak ebbe a szektorba Európában. A földgázt lehűtik, amely térfogatának csökkenésével cseppfolyóssá válik. Ilyen formában alkalmassá válik mind szállításra mind tárolásra. Az LNG tárolásnak ott van jelentősége, ahol geológiailag nincs lehetőség tároló kialakítására, illetve csővezetéket nem lehet kiépíteni a termelési és fogyasztási hely között. Fontos azonban megjegyezni, hogy az LNG terminálokban történő tárolás nagy költségekkel jár, köszönhetően az extrém alacsony hőmérsékletnek (-161°C), amin a gázt tárolni kell. (Forman, 2004) A tárolásnak talán kevésbé közismert módja, a csővezetékben történő tárolás. Ebben
az
esetben
kis
mennyiségű
gáz
tárolására
van
mód.
A
vezeték
nyomásnövelésével nagyobb mennyiségű gáz tárolására van lehetőség. Általában a gázfelhasználás napi és órás kiegyenlítésére alkalmazzák.
6.2.
A tárolás gazdasági szempontjai
A tárolás gazdasági szempontjai szerint megkülönböztetünk kereskedelmi és stratégiai tárolást. A kereskedelmi tárolás egyik fajtája a szezonális tárolás, melynek során a betárolásra nyáron, kitárolásra télen kerül sor. Ennek a formának az alapja a költség optimalizáció. A téli csúcsigényeket úgy próbálják kielégíteni, hogy a nyáron betáplált gázt veszik ki a tárolóból, kiegészítve a szállítói kapacitásokat. A szezonális tárolásra tipikusan 1 éves szerződéseket kötnek, amely meghatározza az egy nap alatt maximálisan betárolható és kitárolható gáz mennyiségét, valamint a betárolásra és a kitárolásra rendelkezésre álló időszakot is. A kereskedelmi tárolás másik típusa a tranzakciós tárolás, vagy más néven rövid távú tárolás. Ennek során az eladók és a vevők a gáz árának változásából kívánnak hasznot húzni. A vevők nyáron vásárolnak a magas árak elkerülése végett, míg az eladók télen kívánják értékesíteni a betárolt terméket. A szezonális és tranzakciós tároláson kívül beszélhetünk egy harmadik típusú tárolásról, az úgynevezett szintetikus tárolásról, vagy más néven nem fizikai tárolásról. Ennek lényege, hogy a tárolói szolgáltatást nyújtó a szolgáltatás vásárlójától gázt vesz át elszállításra, és azonnal tovább adja egy harmadik félnek, majd egy későbbi időpontban
a szerződött mennyiséget újra megvásárolja és visszaszolgáltatja a szolgáltatás vevőjének anélkül, hogy a gáz fizikai tárolására sor került volna. A tárolás másik főtípusa, a stratégiai tárolás, melynek során a tárolóba betárolt gázt kizárólag akkor lehet felhasználni, ha nem várt események következnek be, például az ellátási és fogyasztási egyensúly felbomlik, a felhasználási igények nagyobbak a beszerzési lehetőségeknél, illetve ha rendkívüli hideg időjárás lép fel. A stratégiai tárolás bővebb kifejtésére a következő fejezetben kerül sor.
6.3.
Az EU tárolói piaca
Hazánkban és a legtöbb uniós országban a földalatti tárolóknak jelentős szerepet tulajdonítanak. 1990-es évektől napjainkig a tárolói kapacitás alakulása országonként eltérő képet mutat. Míg egyes országokban, például Magyarországon, Romániában, Bulgáriában, Belgiumban és Lettországban a tárolói kapacitás nem bővült nagymértékben az elmúlt majdnem húsz évben, addig mások jelentős mértékben növelték kapacitásukat. Azonban számottevő változás figyelhető meg például Németország esetében, aki 1990-től az ezredfordulóig majdnem háromszorosára növelte a tárolói kapacitását. Szembetűnő Hollandia tárolói fejlődése is, ahol az 1990-es években gyakorlatilag még nem létezett földgáztárolás, napjainkban viszont a tárolói kapacitás eléri az 5000 millió köbmétert. Összességében elmondhatjuk, hogy minden uniós országban növekedett a tárolói kapacitás kisebb-nagyobb mértékben, legnagyobb fejlődés az ezredfordulóig figyelhető meg, azóta a piac inkább stagnáló képet mutat. Jelenleg a tagállamokban összesen 78,3 milliárd köbméter gáztárolói kapacitás áll rendelkezésre, mely összesen 1600 millió köbméter napi kitárolási és 700 millió köbméter napi betárolási kapacitást jelent. 111 aktív földalatti tároló működik, melynek többsége kimerült mezőben létrehozott tároló. Kisebb számban fordul elő LNG tároló. Spanyolország rendelkezik a legnagyobb kapacitással. Ugyanakkor a tagállamok eltérő geológiai adottságaik és tárolási igényük miatt különböző mértékben rendelkeznek földalatti tárolókkal. Ma a legnagyobb tárolói kapacitással Németország rendelkezik, őt követi Olaszország és Franciaország. Magyarország 3,72 milliárd kapacitásával a középmezőnyben foglal helyet.
A fent említett tárolói adatokat az egyes országokra vonatkozóan az alábbi táblázat szemlélteti. 2. Táblázat: tárolói megoszlás országonként 2008 (tárolói kapacitás millió köbméter) Kimerült Víztároló Sótömbökbe LNG Összes mezőben rétegben n tárol tárolt kialakítot kialakítot mesterséges ó kapat tároló t tároló en citás létrehozott tároló
Naponta Naponta maximum maximum kitárolhat betárolható ó kapacitás kapacitás
Észak
Egyesült Királyság Dánia Hollandia Belgium Németország Lengyelország Lettország Összesen Dél Nyugat Portugália Franciaország Spanyolország Összesen Dél Kelet Csehorszá g Szlovákia Olaszország Bulgária Románia Görögország Ausztria Magyar-
3.279
325
0
259
3.863
76
30
0 5.000 0
441 0 0
560 0 580
0 78 55
1.001 5.078 635
16 177 23
7 40 6
9.877
7.082
1.415
14
18.388
444
19816
1.205
370
0
0
1.575
34
19
2.300 19.361
0 8.218
0 2.555
0 2.300 406 32.840
24 770
0 298
0
150
0
0
150
7
3
0
860
11.870
0
12.730
213
117
2.726
0
0
1.103 3.829
153
10
2.726
1.010
11.870
1.103 16.709
373
129
2.030
70
150
0
2.250
36
26
2.600
0
0
0
2.600
34
29
13.014
0
0
0
13.014
254
133
350 2.694
0 0
0 0
0 0
350 2.694
3 22
3 3
0
0
0
0
0
0
0
4.120 3.720
0 0
0 0
0 0
4.120 3.720
44 51
40 26
ország Összesen EU Összesen
28.528
70
150
50.615
9.298
14.575
0
28.748
1509 78.297
445
260
1.588
688
forrás: Ramboll Oil & Gas, 2008 Az egyes országokban előforduló tárolói kapacitás mértékét nagyban befolyásolja: •
a földgázfelhasználás aránya az elsődleges energiahordozók között,
•
a gázfogyasztás szezonalitása,
•
az importfüggőség mértéke.
•
útvonal diverzifikáció
•
egyéb paraméterek
A felsorolt tényezők és a tárolói kapacitás egymáshoz való viszonyát a korrelációs mutató határozza meg. A korrelációs mutató két tetszőleges érték közötti kapcsolat egymáshoz való viszonyát, nagyságát és irányát jelzi. Ennek alapján pozitív és negatív korrelációról beszélhetünk. (Ramboll Oil & Gas, 2008) A korrelációs mérések alapján kimutatható, hogy pozitív korreláció áll fenn a gázfelhasználás részaránya és a tárolói kapacitás alakulása között, azaz ha egy országban magas a földgáz részaránya az elsődleges energiahordozók között, akkor a tárolói kapacitás is növekszik. Ugyanez elmondható a gázfogyasztás szezonalitására is. A téli magasabb fogyasztás nagyobb tárolói kapacitást igényel, mint a nyári. Elsősorban a háztartások fogyasztásában figyelhető meg ingadozás az évszaknak megfelelően, míg az ipari fogyasztók gázfelhasználása egész évben viszonylag egyenletesen mozog. A tagállamok többsége importfüggő, és a függőség növekedése a közeljövőben is folytatódni fog. Hasonlóan az előző két paraméterhez a függőség és a tárolói kapacitás között is pozitív korreláció figyelhető meg, azaz minél nagyobb egy ország függősége, annál nagyobb mértékben növeli jövőbeli tárolói kapacitását. Az importfüggőséggel szoros összefüggésben áll a szállítói útvonalak és források száma. Azok az országok, akik importjukat csupán néhány forrásból szerzik be, nagyobb tárolói kapacitást kötnek le. Mindezt befolyásolja a hazai termelés nagysága. A felsorolt paramétereket nem lehet külön-külön vizsgálni. Egy ország tárolói kapacitásának alakulására az egyes paraméterek együttesen fejtik ki hatásukat. Nézzünk
erre egy példát. Hazánk esetében a magas tárolói kapacitás szükségességét együttesen befolyásolja •
a földgázfelhasználás magas részaránya, ami több mint 40 %,
•
a 80 %-os importfüggőségünk
•
a mindössze 20 %-os hazai termelésünk
•
egy forrásból származó import (orosz import aránya 80%)
•
az import bizonytalan tranzitútvonalon érkezése (Ukrajna)
•
a lakossági fogyasztás magas aránya, ami 90 % körüli
•
a lakosság korlátozott képessége alternatív energiahordozókra történő átállásban
6.4.
Tárolás Magyarországon
Magyarországon a kimerült földgázmezőket alakították át földalatti tárolókká. A kőzet, ahol a tárolók kialakítására sor került, jórészt homokkő, csak kisebb mértékben mészkő. A geológiai képződmények átalakításán kívül, rekonstrukciókat végeztek azokon a kutakon, amelyeket eredetileg gázkitermelés céljából fúrtak. Az átalakítás során betárolási és gázelőkészítő technológiai berendezések telepítésére is szükség volt. Az első magyarországi létesítményt Őriszentpéter mellett építették meg, melynek üzembeállítására az 1960-as években került sor. Időközben a földgáz iránti megnövekedett igényeket ez az egy tároló már nem tudta kielégíteni, ezért új tárolói létesítmények létrehozása vált szükségessé. Jelenleg Magyarországon öt földalatti tároló üzemel: Pusztaederics, Kardoskút, Hajdúszoboszló, Zsana és Maros-1. Mind az öt tárolót, mely korábban a MOL Nyrt. tulajdonában volt, az E.ON Földgáz Storage Zrt. birtokolja. Az öt gáztároló együttes kapacitása 4,34 milliárd köbméter, amiből a maximálisan kivehető mennyiség naponta 55,2 millió köbméter. (E.ON, 2009) Ez a mennyiség szolgált biztonsági tartalékként addig, amíg a szőregi stratégiai tároló el nem készült. A napi kitárolható kapacitás a téli időszak napi csúcsfogyasztásának több mint 50 %-át fedezi. Ennek egy része lakossági és ipari célokat szolgál, míg másik része regionális célokat (egy része Szerbia ellátását szolgálja).
3. Táblázat: Magyarországi kereskedelmi tárolók kapacitása Teljes névleges mobilgáz kapacitás (millió köbméter/nap)
Teljes kitárolási kapacitás (millió köbméter/nap)
Teljes betárolási kapacitás (millió köbméter/nap)
Zsana
1570
24
10,2
2009.december 1.
2170
28
17
Hajdúszoboszló
1440
20,2
10,3
Pusztaederics
340
2,9
2,5
Kardoskút
280
2,9
2,2
Maros-1
110
1,2
1,2
Összesen
4340
55,2
33,1
forrás: E.ON, 2009 adatai alapján saját készítés A zsanai földgáz tároló hazánk legnagyobb tárolója. A gáztelep tárolóvá történő átalakítása 1992-ben kezdődött, majd 1996-ban sor került az első kitárolásra. A tároló rendkívüli jó geológiai adottságokkal rendelkezik, aminek köszönhetően lehetőség nyílt a tároló többszöri bővítésére. Míg kezdeti kapacitása 600 millió köbméter volt, addig mára több mint 2100 millió köbméterre nőtt a teljes mobil kapacitása. Az utóbbi időben több bővítésre is sor került, 2006-ban 100 millió köbméterrel, 2007-ben 200 millió köbméterrel növelték a tárolói kapacitást, 2009-ben pedig egy még nagyobb volumenű bővítési beruházásra került sor. Ez utóbbi decemberre készült el, melynek révén a tároló kapacitás 600 millió köbméterrel csaknem 2,2 milliárd köbméterre bővült. Ezzel középkelet európai szinten kiemelt jelentőséggel bír a tároló, hiszen bővítésével a térség legnagyobb földgáztárolójává vált. Az E.ON 2008-ban indította el a beruházást, mely közel 35 milliárd forintból valósult meg. Nemcsak a tároló mobilgáz kapacitása növekedett, de a naponta be-és kitárolható gáz mennyisége is, így körülbelül 7 millió köbméterrel több gáz tárolható be, és 4 millió köbméterrel több gáz vehető ki. A zsanai tároló révén hatodával nő a belföldi tárolói készlet. A tervek között szerepel a hazai
tárolók további kapacitás növelése is, mely ennek révén megközelítheti az 5 milliárd köbmétert. (Népszabadság online, 2009) A hajdúszoboszlói gázmező egyike volt az első feltárt hazai lelőhelyeknek. 1977ben kezdődtek meg az építési munkálatok, majd 1980-ban az első jelentősebb mennyiségű gáz besajtolására is sor került. A hajdúszoboszlói tároló is több fejlesztési beruházáson ment keresztül, melynek során 1440 millió köbméterre bővítették a kezdetben 400 millió köbméter kapacitású tárolót. A pusztaedericsi tároló a Dunántúli régióban játszik fontos szerepet. Az országban ezt a tárolót állították leghamarabb üzembe. Már 1972-től több termelői kutat átalakítottak tárolói célra. Ettől kezdve több lépcsőben bővítették a tároló mobilgáz kapacitását. Jelenleg hazánk harmadik legnagyobb földalatti tárolója, a maga 340 millió köbméteres mobilgáz kapacitásával és 2,9 millió köbméter napi kitárolási kapacitásával. Negyedik legnagyobb tárolónk Kardoskúton található. Az 1978-ban üzembe helyezett tároló bővítésére három ütemben került sor. A tárolónak a dél-alföldi térségben van jelentősége, ahol kedvező feltételekkel látta el a téli csúcsigényeket. Jelenlegi mobilgáz kapacitása 280 millió köbméter, míg kitárolási kapacitása megegyezik a pusztaedericsi tárolóval. A Maros-1 Szeged-Algyő mezőn kialakított legkisebb tárolónk. Kialakítása 1992ben kezdődött. Napi kitermelhető mennyiség 1,2 millió köbméter, míg tárolói kapacitása mindössze 110 millió köbméter. A kereskedelmi tárolókon kívül jelentős a világviszonylatban is kiemelkedő stratégiai célú Szőregi tároló. Az Országgyűlés által 2006-ban elfogadott törvény szabályozta a földgáz biztonsági készletezését, amely 1,2 millió köbméter biztonsági földgázkészlet tárolását írja elő. Ezt a mennyiséget olyan gáztárolóban kell elhelyezni, amelynek kitárolási kapacitása napi 20 millió köbméter 45 napon keresztül. A stratégiai tároló részletes kifejtésére a következő fejezetben kerül sor. Magyarország a jövőben tovább kívánja növelni a tárolói kapacitását az ellátásbiztonság fokozása érdekében. Az E.ON 800-900 millió köbméter tárolói kapacitás bővítését tervezi, ugyanakkor ennek megvalósulását befolyásolják különböző vezeték projektek, mint például a Nabucco vagy Déli-Áramlat. (Kutas, 2009,)
A MOL 2009 márciusában a Gazprommal szerződést kötött egy fele-fele tulajdonú gáztároló vállalat létrehozására. A tervek szerint a tároló megépítésére hazánkban kerülne sor. A gáztároló kialakítására a Pusztaföldvár-Dús gázmező átalakításával kerülne sor, mely 1,3 milliárd köbméter tároló kapacitással és napi 15 millió köbméter kitárolási kapacitással rendelkezne. A beruházás megvalósítása legkorábban 2010 után kezdődhet el és 2012-2013-ban kezdené meg a működését. (Mol, 2009)
6.5.
Összegzés a gáztárolásról
Ebben a fejezetben bemutattam a gáztárolást meghatározó műszaki jellemzőket, a föld alatti tárolók típusait, a tárolás gazdasági szempontjait, majd végül az európai és magyarországi gáztárolás jelenlegi helyzetét. A tárolás egyik gazdasági szempont szerinti típusát kívánom a továbbiakban vizsgálni, ez pedig a stratégiai gáztárolás.
7.
Stratégiai gáztárolás
Jelen fejezet célja, hogy képet nyújtson a stratégiai tárolásnak az Európai Unió területén előforduló lehetőségeiről. Ennek a fejezetnek a középpontjában az áll, hogy vajon van e lehetőség uniós vagy regionális szintű biztonsági készletezés kiépítésére Európában. Ennek vizsgálatát több oldalról kívánom megközelíteni. Egyrészt fontosnak tartom röviden összehasonlítani az olajkészletezés és gázkészletezés közötti hasonlóságokat és különbségeket. Ismertetem a biztonsági készlet képzésére vonatkozó Európai Uniós előírásokat. Végül részletesen kitérek a magyarországi stratégiai tárolás körülményeire.
7.1.
Olajkészletezés tapasztalatai
Az olajtermékek esetében a hetvenes években alakult ki a stratégiai készletezés rendszere. Az első stratégiai olajkészletezéssel összefüggő uniós szabályozás bevezetésére 1968-ban került sor. Azonban a biztonsági készletezés iránti komoly elhatározás csupán az 1973-as olajválságot követően született meg. Jelenleg az Unióban valamennyi tagállam rendelkezik biztonsági készlettel ebből a fajta energiahordozóból. A stratégiai készlet felhasználásával összefüggő eljárások valamint a készletekkel kapcsolatos adatszolgáltatás folyamata jól bejáratott. A politikai kockázatokat leszámítva
nincs
olyan
nézet,
amely
megkérdőjelezné
a
stratégiai
tárolás
létjogosultságát. Ennek kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy ez a jól szabályozott rendszer áthelyezhető-e a gáz stratégiai tárolásárára vonatkozóan. Az uniós országok sokáig kiváltságos helyzetben érezhették magukat, mivel földgázellátásuk biztosított volt a földrajzilag közellévő Nagy Britannia, Hollandia és Norvégia révén, azonban mára a beszerzési útvonalak meghosszabbodtak, ráadásul az ellátás is sokkal kevésbé diverzifikált. Tulajdonképpen a földgáz esetében még inkább indokolt lenne stratégiai készlet létrehozása, mint az olajnál. A két energiahordozó biztonsági készletezésének módját és folyamatát összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a földgáznak nincs olyan likvid globális piaca, mint az olajnak, hogy más forrásokból az azonnali piacon vásárolni lehessen. Az olajat használó fogyasztók kevésbé sebezhetőek ellátás megszakadás esetén olajtartalékaik révén, mint a földgáz felhasználók, akik nem rendelkeznek nagyobb mennyiségű tartalékokkal.
Másrészt az energia fogyasztóhoz történő eljutása is különbözik a két energiahordozó esetében. Míg a gáz nagy része viszonylag kevés számú vezetéken jut el a fogyasztóig, addig az olaj esetében csak korlátozott szállítási akadályok léphetnek fel. Gázellátási zavar esetén olyan alternatív rugalmassági eszközt szükséges bevezetni, mint például a megszakítható fogyasztók, akiknek a gázellátása korlátozható. A gáz esetében további gondot jelent az, hogy készletezéseinek geológiai korlátai vannak, míg olajtárolót szinte bárhol lehet létesíteni. Az infrastrukturális feltételeken túl a tárolással felmerülő költségek között is különbséget figyelhetünk meg. A tárolás esetén háromféle költség jelentkezik, egyrészt a tároló építési költsége, másrészt a feltöltés költsége, harmadrészt a működtetés költsége. Gáztároló esetében az építési költségek jóval magasabbak, mint egy olajtároló esetében. Előbbinél a költségeket nagymértékben befolyásolja az adott terület geológiai adottságai. A feltöltési költségek az energiahordozók árától függnek, míg a működtetési költségek az előző kettőhöz képest jelentéktelenek. (Ramboll Oil & Gas, 2008)
7.2.
Biztonsági készletezés az európai gázhálózat kulcspontjain
A biztonsági készletezésre kialakított gáztárolók létesítésének számos feltétele van, melyeknek együttesen kell teljesülniük annak érdekében, hogy uniós vagy legalább régiós szinten el tudják látni feladatukat. Ennek egyik alapfeltétele a már előző fejezetben is említett föld alatti gáztároló létesítéséhez szükséges megfelelő geológiai adottság, mellyel számos ország rendelkezik az Unióban. Azonban egy terület geológiai adottsága önmagában nem elegendő, szükséges a tárolók összekapcsolása jól kiépített szállítói infrastruktúra révén. Ebben a tekintetben a tagállamok már nem állnak olyan jó helyzetben. A szegényes hálózatnak köszönhetően a potenciális országok száma lecsökken. Az előző fejezetben bemutatásra kerültek a tárolói típusok. Fontos hangsúlyozni, hogy nem minden típus alkalmas biztonsági készlet tárolására. A három típus közül a kimerült gázmező felel meg technikai és gazdasági szempontból egyaránt. Technikai szempontból nagy mennyiségek tárolására képes, ami alapvető elvárás a földgáz biztonsági készletezésénél. A porózus tároló-, és jól záró fedőréteg révén lehetőség nyílik a gáz hosszú távú, minőségét megőrző készletezésére. Gazdasági szempontból az alacsony tárolási költség a meghatározó.
Az Unióban a legjelentősebb ilyen gázmezők a következő országokban találhatók: Lettország, Románia, Hollandia és a brit fennhatóság alá tartozó Északi-tenger partmenti területei. A stratégiai tárolás már említett másik feltétele az összekötő hálózat, mely leszűkíti azon területek körét, melyek szóba jöhetnek. A 11. ábrán szereplő térkép mutatja Európa meglévő és tervezett gázvezeték útvonalát. A térkép alapján kijelenthetjük, hogy Észak-Európa csővezetékkel való ellátottsága jelentősebb, mint Dél-Európáé. Észak-Európában csak Nagy-Britannia és Hollandia van olyan helyzetben, hogy a meglévő vezetékek révén nem okozna gondot a gáz tárolókból való eljuttatása a fogyasztóig, természetesen csak egy bizonyos távolságon belül. Ennek megvalósításával az angol és német piac igényeit lehetne kielégíteni, melyek az európai gázfogyasztás számottevő részét fedik le. Noha Romániában és Lettországban a geológiai adottságok megfelelnek a biztonsági készletek befogadására alkalmas tárolók kialakítására, az infrastrukturális elmaradottság mégsem teszi ezt lehetővé. Románia a jelenlegi infrastrukturális adottságok mellett nem, de a jövőben a Nabucco vezeték megépítése révén, mely keresztülhaladna az országon, képes lehet regionális tárolói szerepet betölteni a középkelet európai térségben. Lettországban található a harmadik legnagyobb föld alatti tároló, amely nagy mennyiségek tárolására alkalmas, ugyanakkor az ország infrastrukturális összeköttetésének hiánya az Európai Unióval megakadályozza a környező országok földgázzal való ellátását egy esetleges ellátás megszakadás esetén. Lettországnak csupán Oroszországgal és a másik két Balti állammal van vezetékes összeköttetése.
11. ábra: A legfőbb meglévő és tervezett gázvezeték útvonala
forrás: GSE Storage Map 2008 Hollandia jelentős mennyiségű gázkészlettel rendelkezik. A legnagyobb mező a Groningeni mező, melyen kívül még számos kisebb mező is megtalálható az országban. Ez utóbbiak a jövőben potenciális tárolókként tudnak működni. A kiváló geológiai adottságokon kívül a rendelkezésre álló infrastruktúra is az egyik legjobb Európában, noha fejlesztésekre még ezen a téren is szükség van. A kialakításra kerülő tárolók elsősorban a nyugat-európai piac számára tudnak biztonságot nyújtani egy esetleges ellátászavar esetén. Ugyanakkor számolni kell azzal, hogy ezek a tárolók nem egyik napról a másikra állnak működésbe, még több évnek kell addig eltelnie. Az Egyesült Királysághoz tartozó part menti térség lehet a másik olyan potenciális terület, melynek kimerült mezői alkalmasak lehetnek tárolóvá alakításra. Nagy-Britanniában az ezredforduló óta a kitermelés folyamatosan csökken, többek között ez ösztönözte az országot arra, hogy fejlessze infrastruktúráját, ami nem utolsó sorban a tárolás szempontjából is előnyös.(Ramboll Oil &Gas, 2008) A továbbiakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon Magyarország képes e regionális szinten növelni a biztonságot a földgáz készletezésével. Noha geológiai
adottságaink megfelelnek tárolásra, egy magyar biztonsági tartalék hatása a jelenlegi kapacitás miatt csak korlátozott lehet. Ugyanakkor ellátásbiztonságon túl komoly nemzetgazdasági előnyt jelentene az európai biztonsági gáztároló kapacitások egy részének a biztosítása. Ezért hazánknak törekednie kell arra, hogy az olajhoz hasonlóan a gáz biztonsági készletek az energiapolitika bevett eszközei legyenek. Hazánk esetében is szükséges az infrastrukturális rendszer fejlesztése, hiszen vezetékes összeköttetés nélkül kiváló geológiai adottságok mellett sem valósulhat meg a környező országok biztosítása
ellátászavar
esetén.
Vezetékes
összeköttetés
kiépítésére
Románia,
Horvátország, Szlovákia felé elengedhetetlen lenne.
7.3.
EU előírás a biztonsági készlet képzésére
Mint azt már tanulmányom elején bemutattam, az Európai Bizottság 2004 áprilisában jóváhagyta azt az irányelvet, amely az ellátásbiztonsággal kapcsolatban fogalmaz meg intézkedéseket. A direktíva csupán keretet ad a tagállamok számára, akik ennek megfelelően alakítják ki saját nemzeti rendelkezéseiket. Az ellátás biztosításának különböző eszközei vannak, amelyek közül a tagállamok szabadon választhatnak. A direktíva szerint az ellátás biztosítás egyik eszköze lehet biztonsági készlet fenntartása gáztárolóban. A gáztárolás a leggyakrabban alkalmazott intézkedések közé tartozik. A 4.cikk 4.paragrafusa értelmében a „tagállamok területük geológiai adottságai, illetve a gazdasági és műszaki megvalósíthatóság kellő figyelembevételével meghozhatják mindazokat a szükséges intézkedéseket is, amelyek biztosítják, hogy területükön található
gáztároló
létesítmények
megfelelő
mértékben
járuljanak
hozzá
az
ellátásbiztonsági normák teljesítéséhez.” (2004/67/EK) A 4.paragrafust követő bekezdés is a gáztároló létesítményekre vonatkozik. Ennek értelmében a „ha a rendszer-összeköttetés megfelelő szinten megoldható, a tagállamok egy másik tagállammal együttműködésben meghozhatják azokat az intézkedéseket- a kétoldalú megállapodásokat is beleértve-, amelyekkel a másik tagállam területén lévő gáztároló létesítmények használatakor megteremthető az ellátásbiztonsági normák teljesítése.” (2004/67/EK) A tagállamok ezeket figyelembe véve hozzák meg saját nemzeti rendelkezéseiket biztonsági készlet létrehozására. Mivel az egyes országok eltérő adottságokkal rendelkeznek, ezért biztonsági készlet képzésére vonatkozó rendelkezéseik is eltérnek egymástól. Az egyes országok eltérő szabályozási rendszert
alkalmaznak annak alapján, hogy mely piaci szereplőket és milyen módon terheli ellátási kötelezettség a tartalék készleteket illetően.
7.4.
Magyarországi stratégiai gáztárolás
Noha Magyarországon már évek óta napirenden van az ellátásbiztonság kérdése, javaslat földgáz biztonsági készlet létrehozására és annak törvénybe iktatására csak a 2006-os orosz-ukrán gázvitát követően került sor. Ugyanakkor a vitát követően a kormány hamar felismerte, hogy az ország ellátásbiztonságának érdekében célszerű több vasat a tűzben tartania, ezért a Parlament 2006 februárjában elfogadta a földgáz biztonsági készletezéséről szóló, 2006 évi XXVI. törvényt. A készletezéssel összefüggő feladatok elvégzésére a kormány a már működő Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetséget jelölte ki, melynek neve földgáz készletezési feladatainak kibővülésével Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetségre változott. (MSZKSZ, 2006) 1993-ban az MSZKSZ azzal a céllal jött létre, hogy 90 napos hazai fogyasztásnak megfelelő mennyiségű folyékony szénhidrogén készletet biztosítson vészhelyzet esetére. A rendszer megbízhatónak és sikeresnek tűnt. Mindez arra ösztönözte a szakmát és a kormányt, hogy megvizsgálják a rendszer alkalmazhatóságát földgáz tekintetében is. A Szövetség tanulmányt készített, mely igazolta a megvalósíthatóságot. Ezt követte a már említett Fbkt. létrehozása. A következőkben tekintsük meg e jogszabály rendelkezéseit a biztonsági készletezésre vonatkozóan. A biztonsági készletezés jogi szabályozása
A 2006. április 1.-jétől hatályos törvény a Szövetség számára 1,2 milliárd köbméteres készlet létrehozását és fenntartását írja elő, amelyet olyan gáztárolóban kell elhelyezni, mely 45 napon keresztül napi 20 millió köbméter gáz kitárolására képes. Ezt a csúcskapacitást 2010. január 1.-jével kell elérni. Addig a meglévő földgáztárolók szabad kapacitását kell biztonsági készletként felhasználni, mely nem lehet kevesebb 300 millió köbméternél. (MMBF Földgáztároló, 2008) A készlet célja elsősorban a lakossági és kommunális fogyasztók ellátásának biztosítása súlyos ellátási zavarok fellépése esetén, valamint azon felhasználóké, akik más energiaforrásból nem tudják fedezni a szükséges földgázfelhasználásukat. A készletek felhasználásáról az energiaügyi miniszter rendelkezik, aki a Magyar Energia Hivatal és a rendszerirányító kérelmére kezdeményezheti a stratégiai készletek
felszabadítását, de csak abban az esetben, ha rendkívüli esemény hatására az ellátási és fogyasztási egyensúly felbomlik, illetve a felhasználási igények nagyobbak a beszerzési lehetőségeknél. A készletet kereskedelmi célra nem lehet felhasználni. A jogszabály értelmében a biztonsági készlet a Szövetség tulajdonát képezi, amely jogosult földgázt kizárólag biztonsági készletezés céljából vásárolni, tárolni és felhasználás esetén eladni. A stratégiai gáztároló létrehozásának folyamata Az MSZKSZ, hogy a törvényi előírásoknak sikeresen eleget tegyen, megalapította
az MMBF Földgáztároló Zrt.-ét. a beruházás megvalósítására. Az MSZKSZ pályázatot írt ki föld alatti gáztároló megvalósítására. A pályázatot, amelynek mindössze két résztvevője volt, a MOL Magyar Olaj-és Gázipari Nyrt. nyerte meg, aki jelenleg 72,5 %-os részesedéssel rendelkezik a MMBF Zrt.-ben, míg a fennmaradó részt, 27,5 %-ot az MSZKSZ birtokol. A másik pályázó, az E.ON azért maradt le, mert 100 %-ban saját tulajdonú céggel kívánta megvalósítani a beruházást. Noha a jogszabályi rendelkezés lehetővé teszi ezt a megoldást is, a bírálók mégis biztonságosabbnak találták a rész tulajdonosi viszony kialakítását. A tároló megépítésére a dél-magyarországi Szőreg-1 védnevű gázmezőn került sor 150 milliárd forintból. A projekt finanszírozására a MOL Nyrt. 200 millió eurós hitelt vett fel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (EBRD). A projekt nem terheli az állami büdzsét, a finanszírozási költségeket a gáz fogyasztói árába fogják beépíteni, (Magyari, 2009) A biztonsági földgázkészletet az MSZKSZ szerzi be és az MMBF Zrt. tárolja a MOL Nyrt.-től megvásárolt bányatelken. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a kitermelés alatt lévő földgázlelőhelyet töltik fel újból gázzal. A Szőregi tároló Magyarország legjelentősebb lelőhelyének, az algyői szerkezet gázsapkás olajtelepeinek az egyike. A Szőregi bányatelken 1984-től 2006-ig végeztek földgázkitermelést. Előzetes vizsgálatok megállapították, hogy ez a telep a legmegfelelőbb arra, hogy olyan tárolóvá alakítsák át, mely alkalmas 1,9 milliárd köbméter gáz tárolására. A tárolót 1200 millió köbméter biztonsági készleten kívül 700 millió köbméter kereskedelmi forgalomban értékesíthető készlettel is feltöltik, azonban ez utóbbi finanszírozásában az MSZKSZ nem vesz részt.
4. Táblázat: A Szőregi tároló kapacitása Szőreg-1 földgáztároló kapacitásai
Tárolt készlet (millió köbméter/nap)
A készletből kivehető gázmennyiség (millió köbméter /nap)
Biztonsági készlet
1200
20
Kereskedelmi készlet
700
5
forrás: MSZKSZ, 2009 A beruházás rekordidő alatt készült el, mely mindössze 2,5 évet vett igénybe. Ezalatt számos új gyűjtőállomás, kút és csővezeték lefektetésére került sor. A hasonló volumenű befektetések 4-5 évet is igénybe vehetnek világviszonylatban. A tárolót 2009. október 1.-jén adták át. Ezzel egy időben megkezdték a tároló feltöltését. A törvény előírja, hogy a tárolóban biztonsági készletet 2009.december 31-ig kell feltölteni. Az üzemeltetői információk szerint 2009. november elejéig körülbelül 800 millió köbméter gáz került betárolásra, amely az év végére a napi kb. 10 millió köbméteres betárolással nagy valószínűséggel eléri csúcskapacitását. A gázt részben orosz forrásokból, részben északi-tengeri forrásokból biztosítják. (Magyari, 2009)
7.5.
Összegzés a stratégiai gáztárolásról
A fejezetben összehasonlítottam az olaj-és a gázkészletezés rendszerét, melyből levonható az a következtetés, hogy gáz esetében is megvalósítható a stratégiai tárolás, bár ennek költsége jelentősebben magasabb, mint kőolaj esetében. Az EU-ban korlátozott számban áll rendelkezésre a biztonsági készlet elhelyezésére alkalmas gáztároló. Emellett a műszaki szempontból alkalmas tárolóhoz megfelelő infrastruktúrára (elsősorban megfelelő kapacitású csőhálózatra) van szükség. Az Unió ellátásbiztonságról szóló direktívája csupán alternatívaként írja elő a tagállamok számára a biztonsági készlet képzésére vonatkozó irányelveket. Végül bemutattam a világon egyedülálló magyarországi stratégiai gáztárolót, mely a hazai ellátásbiztonság elsőszámú pillére. Hazánk úttörő szerepet tölt be e tekintetben, s egyre több ország fontolgatja a magyar gyakorlat átvételét. Ugyanakkor egyes szakértők úgy vélik, hogy közel sem olyan súlyos a helyzet, mint ahogy az a törvényi indoklásból kiderül. Véleményük szerint elegendő lenne egyes európai
országok mintájára a kereskedelmi tárolókban lekötött tartalékok egy részét biztonsági készletként fenntartani.
8.
Konklúzió
Dolgozatomban arra kerestem a választ, hogy milyen megoldások állnak rendelkezésre
az
Európai
Unióban,
köztük
hazánkban
az
ellátásbiztonság
megteremtésére, illetve a jövőt tekintve még milyen lépéseket szükséges megtenni ennek érdekében. Fontosnak tartottam kifejteni az energiaszektorban egyik legjelentősebb helyet elfoglaló földgáz szerepét, széleskörű felhasználását, környezetbarát mivoltát és az energiahordozók közötti kedvező árfekvését. Bemutattam a földgáz részesedését a többi energiahordozó között. Következő lépésként a jelenlegi földgázpiacról adtam helyzetképet, melyből azt a következtetést vontam le, hogy mind az Európai Unió, mind Magyarország komoly függőségben áll Oroszországgal a gázimportot illetően. Ezt támasztja alá az a tény, hogy napjainkban az Európai Unió orosz függősége mintegy 40 %. A földgáz kínálati oldalának elemzése során feltártam, hogy a gázkészletek legnagyobb részével Oroszország rendelkezik, aki egyben a világ első számú exportőre. Az óriási orosz kínálattal szemben, az Európai Unió a világ termelésének mindössze 6,2 %-át adja. Ennek is nagy része csupán két országra koncentrálódik. Hollandia 2,2 %-át, míg az Egyesült Királyság 2,3%-át biztosítja. A kínálattal szemben a kereslet alakulásával kapcsolatban a következő megállapításra jutottam: az Európai Unió földgázigénye évről évre nő, a szükségleteinek felét külső forrásokból szerzi be, melyek az elkövetkező 20-30 évben 70-80 %-ra is növekedhetnek. Ezzel párhuzamosan a kitermelés folyamatosan csökken. Hazánk különösen kiszolgáltatott helyzetben van, hiszen a magas arányú földgáz fogyasztását szinte kizárólagosan orosz forrásból szerzi be (80 %). A fenti adatok alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy az Európai Unió és Magyarország egyaránt gázfüggő. Ezeknek a problémáknak a megoldására számos alternatíva létezik, melyek kezeléséért az Unió energiapolitikája felelős. Az Európai Szén és Acélközösség már az 50-es évek elejétől rendelkezéseket hozott az energiaágazat egyes területeire vonatkozóan. A 90-es évek közepétől az uniós szintű közös gondolkodás alapdokumentumait jelentette meg a Közösség a Fehér-és Zöld Könyvek kiadásával. Az évtizedek során véghezvitt folyamat egyre több résztvevő bevonásával, egyre átfogóbb
területre terjedt ki. Az elmúlt több mint fél évszázad eredménye nem lebecsülendő, de a még szükséges lépések megtételét fel kell gyorsítani. Az Európai Uniónak, amely immár 27 tagállamot tömörít magában, még rengeteg tennivalója van az energiapolitika hatékonnyá tétele terén. A szerteágazó energiapolitikai teendőkből a földgázpolitikai feladatokat elemeztem, melynek a feladata az ellátásbiztonság megteremtése, fenntartása és növelése. Részletesen vizsgáltam az ellátásbiztonságot veszélyeztető tényezőket, a hosszú és rövid távú ellátásbiztonság feltételeit és eszközeit. Megállapítható, hogy az EU-nak sürgős lépéseket kell tennie a beszerzési források diverzifikációja terén, bővítenie kell a gázvezetéki hálózatát, nagyobb hangsúlyt kell fektetnie az LNG (cseppfolyósított földgáz) terminálok bővítésére. Továbbá növelnie kell a föld alatti tárolói kapacitásokat, szorgalmaznia kell az energiahatékonyságot, valamint a megújuló energiák arányát az elsődleges energiahordozók között. Minden kínálkozó forrást mérlegelni szükséges. Ugyancsak fontos az EU-nak a válsághelyzetekre történő gyors és hatékony reagálási módjának a megteremtése. Az EU földgázpolitikai prioritásainak vizsgálata során megállapítható, hogy az egyes tagállamok érdekeit nehéz összehangolni. Ez abból is látszik, hogy az alternatívák sokasága áll rendelkezésre és a döntési folyamatok elhúzódnak. Az Európai Unió számunkra legfontosabb jelenlegi prioritásai a Nabucco gázvezeték, az Északi-Áramlat, a Déli-Áramlat, LNG fogadóterminálok létesítése és bővítése, és a föld alatti gáztárolók bővítése. Ugyanakkor kérdéses, hogy a jövőben az egyes alternatívák milyen mértékben tudnak hozzájárulni az ellátásbiztonsághoz. Jelenleg Magyarország számára a legfontosabb és legkönnyebben megvalósítható ellátásbiztonsági
megoldást
a
földgáztárolás területe biztosítja. Hazánkat érintő prioritások egyik már megvalósult, kézzel fogható eredménye a gáztárolói kapacitások bővítése. Napjainkban került átadásra a zsanai kereskedelmi tároló. A kereskedelmi tárolói kapacitások bővítésének jelentősége abban áll, hogy általa hazánk elosztó szerepet tudna betölteni a Közép-Kelet európai régióban, ezért a jövőben tovább kell ösztönözni a tárolói befektetéseket. Nemcsak a kereskedelmi célú tárolást kell kiemelten kezelni, hanem a tárolás másik típusát, a stratégiai tárolást is. Magyarország a világon egyedülálló tárolási módszert alkalmaz biztonsági készlet képzésére, a stratégiai tárolót. A tároló Szőregen valósult meg, mely 45 napon keresztül képes a lakossági és a kommunális felhasználók folyamatos gázellátására. A stratégiai
földgázkészlet kizárólag importkiesés vagy rendkívüli időjárási körülmények esetén használható fel. Végezetül
kimondhatjuk,
hogy
az
Európai
Uniónak
és
ezen
belül
Magyarországnak a földgázpolitikai prioritások végrehajtását a legfontosabb teendők közé kell emelnie. A Közösségnek és tagállamainak folyamatosan fejlesztenie kell az energiapolitikai prioritásokat, újabb és újabb földgázellátás-biztonsági célokat kell meghatároznia. Megelőző intézkedéseket kell meghatároznia a jövőben várható ellátási zavarok kiküszöbölésére.
9.
Táblázatok jegyzéke
1. Táblázat: Az import alakulása az EU-ban a fogyasztás és a termelés függvényében (milliárd köbméter) ............................................................................................................................ 15 2. Táblázat: tárolói megoszlás országonként 2008...................................................................... 51 3. Táblázat: Magyarországi kereskedelmi tárolók kapacitása..................................................... 54 4. Táblázat: A Szőregi tároló kapacitása ..................................................................................... 64
10.
Ábrák és diagramok jegyzéke
1. ábra: Elsődleges energiahordozók megoszlása az EU energiafogyasztásában (%)...... 9 2. ábra: Az elsődleges energiahordozók fogyasztási alakulása az EU-ban .................... 10 3. ábra: Az ismert földgázkészletek megoszlási aránya ................................................. 11 4. ábra: Az Európai Unió tagországainak földgáztermelése (milliárd köbméter) .......... 13 5. ábra: Az Európai Unió import szükséglete ................................................................. 15 6. ábra: Elsődleges energiahordozók fogyasztási alakulása Magyarországon ............... 16 7. ábra: A földgáz világpiaci árának alakulása az Európai Unióban (1988-2008) ......... 20 8. ábra: Tervezett földgázvezetékek nyomvonalai ......................................................... 38 9. ábra: Földalatti gáztároló kimerült gázmezőben vagy aquiferben.............................. 47 10. ábra: Sótömbökben mesterségesen kialakított tároló................................................ 48 11. ábra: A legfőbb meglévő és tervezett gázvezeték útvonala ...................................... 59
11.
Irodalomjegyzék
1. Az Európai Unió Hivatalos Lapja (2004), A Tanács 2004/67/EK irányelve (2004. április 26.) a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről, http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:12:03:32004L0067:HU:PDF, 2009.10.02. 2. Az Európai Unió Hivatalos Lapja (2003), AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS TANÁCS 2003/55/EK IRÁNYELVE (2003. június 26.) a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 98/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:12:02:32003L0055:HU:PDF, 2009.10.20. 3. British Petrol Statistical Review of World Energy 2009., http://www.bp.com/subsection.do?categoryId=9023762&contentId=7044550y, 2009.09.25. 4. Csákó, (2006): Az európai energiapolitika I.rész. In: Bányászati és Kohászati Lapok, 139.évf. 2006/9-10. p.9-14. 5. Csete (2002), A földgázellátás biztonsága, http://www.eh.gov.hu/gcpdocs/200310%5Cellatas_1.pdf, 2009.10.13. 6. Csete, Horánszky (2005), A földgázellátás a holnap problémája?, http://static.hippocrates.hu/congress/csetehoranszky.pdf, 2009.10.12. 7. Energiainfo, (2008), Épülhet a Krk szigeti LNG terminál, http://www.gazpiac.hu/index.php?&par=14&option=news&id=17232&pg=, 2009, 11.17. 8. E.ON, A földgáz útja – Keletkezés, http://micro.eonruhrgas.com/erdgas/stat02_FS_HU.htm, 2009.09.25. 9. E.ON., (2009), Felavatták Közép-Kelet Európa legnagyobb gáztárolóját, http://www.eon-foldgaz-storage.hu/cps/rde/xchg/SID-BFCA41A7DDB77A0B/eon-foldgaz-storage/hs.xsl/2527_34363535323036363838.htm, 2009.12.01. 10. EUROPA (2009), http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/09/1153&format=HT ML&aged=0&language=HU&guiLanguage=en, 2009.11.23. 11. European Review of Energy Markets (2007), Security of energy supply for today and tomorrow, http://www.eeinstitute.org/european-review-of-energymarket/erem5-editorial, 2009.10.12. 12. Forman, (2004): Külső források és belső piacok az Európai Unió energiapolitikájában. In: Politikatudományi Szemle, 2004/4. p.205.
13. Gazar.info, (2009), Honnan lesz gáz Európában?, http://new.gazar.info/thenews/latest-news/honnan-lesz-gaz-europaban.html, 2009.11.15. 14. Göőz, (2009): Az elhíresült Makói-árok óriási gázkészletéről. In: Energiagazdálkodás, 50.évf. 2009/3. p.14. 15. GREEN PAPER: A European Strategy for Sustainable, Competitive and Secure Energy COM 105 (2006) March, http://europa.eu/documents/comm/green_papers/pdf/com2006_105_en.pdf, 2009.11.10. 16. GSE, (2009), https://transparency.gie.eu.com/, 2009.11.17. 17. Gyévai, Hlavay, (2009): Orosz tél. In: Figyelő, 2009/3. p.12-14. 18. Hlavay, (2009): Függésre alapozva. In: Figyelő, 2009/6. p.16-17. 19. Karpatinfo, (2009), A cseppfolyósított földgázé a jövő?, http://www.karpatinfo.net/article84997.html, 2009.11.17. 20. Kottász, (2009), Katar meghódítaná az európai gázpiacot, In: Magyar Nemzet, http://www.mno.hu/portal/674779, 2009.11.16. 21. Ludvig Zsuzsa: Oroszország és a kibővült Európai Unió gazdasági kapcsolatai. Akadémiai Kiadó, (2008), Budapest, p.117-122., 148-150. 22. Magyar Energia Hivatal, http://www.eh.gov.hu/gcpdocs/200907/kozlemeny__3___3_.pdf, 2009.10.10. 23. Magyar Nagylexikon, Magyar Nagylexikon Kiadó, (1999), Budapest, 8.kötet p.215. 24. Magyari (2009), Kellett nekünk a nagy magyar gáztároló, http://index.hu/gazdasag/magyar/tarolo878/, 2009.11.25. 25. Miller, (2009), A Déli Áramlat mindenben kiemelkedik, http://www.mfor.hu/cikkek/Miller__a_Deli_Aramlat_mindenben_kiemelkedik.ht ml, 2009.11.15. 26. MMBF Földgáztároló, (2008), http://www.mmbf.hu/hu/cegismerteto/cegtortenet/, 2009.11.24. 27. Mol (2009), Tények a földgázról, http://www.mol.hu/gazkerdes/szallitas.html, 2009. 10. 05. 28. Mol, (2009), A Mol és a Gazprom Export LLC szerződést írt alá közös tulajdonú gáztároló vállalat megalapítására, http://www.mol.hu/hu/a_molrol/mediaszoba/kozlemenyek/a_mol_es_a_gazprom_ export_llc_szerzodest_irt_ala___kozos_tulajdonu_gaztarolo_vallalat_megalapitas ara/, 2009.11.29.
29. Molnár, (2009): Magyarország gázellátása. In: Energiagazdálkodás, 50.évf. 2009/4. p.27. 30. MSZKSZ, 2006.évi XXVI. törvény a földgáz biztonsági készletezéséről, http://www.husa.hu/_userfiles/image/pdf/2006%20fbkt%20hatalyos%202009%20 07%2001docx.pdf, 2009.11.23. 31. MSZKSZ, (2008), http://www.husa.hu/_userfiles/dokumentumok/MSZKSZeves-jelentes-2008.pdf, 2009.11.23. 32. MTV, (2009), Elkészült, feltölthető a zsanai gáztároló, http://premier.mtv.hu/Hirek/2009/12/02/07/Elkeszult_feltoltheto_a_zsanai_gaztar ozo.aspx, 2009.12.02. 33. Népszabadság online (2009), Kibővítették a zsanai gáztárolót, http://nol.hu/gazdasag/atadtak_egy_ujabb_gaztarolot, 2009.12.01. 34. Official Journal of the European Communities (1998), DIRECTIVE 98/30/EC OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL of 22 June 1998 concerning common rules for the internal market in natural gas, http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:1998:204:0001:0012:EN:PD F, 2009.10.20. 35. Pápay, (2006): Kőolaj és földgáztermelés a XXI. században – 1.rész. In: Energiagazdálkodás, 47.évf. 2006/2. p.9., 13-14. 36. Pápay, (2006): Kőolaj és földgáztermelés a XXI. században – 2.rész. In: Energiagazdálkodás, 47.évf. 2006/3. p.9-14. 37. Ramboll Oil & Gas, (2008), Study on natural gas storage in the EU, http://ec.europa.eu/energy/gas_electricity/studies/gas_en.htm, p.9., 23., 25-39., 187-230. 38. Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont, Impact of the 2004 enlargement on the EU energy sector. 39. Szergényi, (2008): A földgáz világméretű és európai jelentősége. In: Energiagazdálkodás, 49.évf. 2008/5. p.3-11. 40. Szergényi, (2004): Az európai energiapolitika és a földgáz. In: Magyar Energetika, 2004/2. p.3-9. 41. Szergényi, (2009): Európa energiapolitikája, különös tekintettel a földgázra. In: Kőolaj és Földgáz, 142.évf. 2009/2. p.1-7. 42. Szilágyi, (2008): A földgáz ára. In: Energiagazdálkodás, 49.évf. 2008/1. p.19-20. 43. Szilágyi, (2008): A magyar gázellátás biztonsága az európai helyzet tükrében. In: Energiagazdálkodás, 49.évf. 2008/4. p.8-11.
44. Szilágyi, (2006): Ellátásbiztonság az átalakuló földgázpiacon. In: Energiagazdálkodás, 47.évf. 2006/2. p.2-5. 45. Takácsné-Tóth, Szolnoki, Mezősi, (2009), A gáztárolói verseny kialakulásának lehetőségei Magyarországon, http://rekk.uni-corvinus.hu/pdf/wp2009-1.pdf, 2009.11.20. 46. Tihanyi, (2002), A megszakítható földgáz fogyasztók szerepére és kezelésére vonatkozó átfogó elemzés, http://www.eh.gov.hu/gcpdocs/200310%5Cmegszakthatfogyastzkszerepesszksges sge.pdf, 2009.11.22. 47. Vajda, (2007): A gázvezetékekről. In: Energiagazdálkodás, 48.évf. 2007/2. p.2627. 48. Varga, (2008) :Északi Áramlat. In: Grotius – Tudományos folyóirat, http://www.grotius.hu/publ/displ.asp?id=LQJPJP, 2009.11.15.
