Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány

A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG SZEREPE ÉS KÜLDETÉSE AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZBAN ÉS A GLOBALIZÁLÓDÓ VILÁGBAN

Készítette: Török Lili

Budapest, 2005

Tartalomjegyzék Előszó ............................................................................................................................... 4 1. Bevezetés, áttekintés ................................................................................................... 4 1.1 Az egyházi szervezetek helye a nemzetközi rendszerben........................................... 6 1. 2 A Lutheránus Világszövetség története ..................................................................... 8 1. 3. Az LVSZ szervezeti felépítése ............................................................................... 10 1. 4. Az LVSZ tevékenységi köre................................................................................... 11 1. 5. Az LVSZ Magyarországon..................................................................................... 13 1.6 Az LVSZ költségvetése ............................................................................................ 14 2. Az egyházi szervezetek tevékenysége az LVSZ példáján keresztül ..................... 15 2.1 Az LVSZ hitéleti tevékenysége ................................................................................ 15 2.2 Részvétel az LVSZ munkájában............................................................................... 17 2.3 AZ LVSZ missziós tevékenysége............................................................................. 27 3. A globalizálódó világ................................................................................................. 31 3.1 Bevezetés .................................................................................................................. 31 3.2 Az ökumenikus mozgalom ....................................................................................... 36 3.3 Az LVSZ közéleti szerepe ........................................................................................ 42 4. Segélyezés................................................................................................................... 52 5. Zárszó......................................................................................................................... 63 6. Mellékletek ................................................................................................................ 66 7. Táblázatok és ábrák jegyzéke.................................................................................. 74 8. Irodalomjegyzék........................................................................................................ 75

2

Előszó Dolgozatom a Lutheránus Világszövetséggel foglalkozik. A 20. században a keresztény egyházak meglehetős térvesztése figyelhető meg. Ez több okra vezethető vissza, ilyen pl. a világ kitágulása, más vallások megjelenése, vagy a fogyasztói társadalom értékrendjének kialakulása, amelyben nincs helye a spiritualitásnak. A keresztény egyházak különböző válaszokat adtak e kihívásokra. Ezek egyike a nemzetközi szervezetekben való részvétel, mely az egyház tradicionális szerepéből való kitörés egyik módja. E szervezetek – hagyományos egyházi tevékenységek mellett – foglalkoznak

segélyezéssel,

az

emberi

jogok

védelmével,

nemzetközi

együttműködéssel. Dolgozatomban azt vizsgálom, hogy a Lutheránus Világszövetség hogyan fejlődött, milyen utakon jutott el a mai szerepéhez, melyet az evangélikus egyházban és a szekuláris világban betölt. Az egyházak és az egyházi szervezetek új szerepe lehetőséget ad a hagyományos, történelmi keresztény egyházaknak a túlélésre és a fejlődésre, és ha megfelelően töltik be új szerepüket, az az egész világnak javára fog válni. 1. Bevezetés, áttekintés A világtörténelem folyamán a vallás kivétel nélkül minden kultúrában meghatározó szerepet játszott. Már az őskori leletek és barlangrajzok is a hiedelmek nagy jelentőségéről tanúskodnak, amelyek az élet minden területét át meg átszőtték: a születéstől kezdve a vadászaton és gyermeknemzésen át egészen a halálig. A korai természeti népek vallásai, vagy akár a modern Európán kívüli világ vallásai közül azonban egy sem ért el akkora nemzetközi befolyást, mint a kereszténység. (Bár sajnos az utóbbi időben az iszlám valláshoz köthető terrorista tevékenység is jelentős nemzetközi befolyást képvisel.) Ezek a vallások többnyire megmaradtak saját kultúrkörükben, vagy ha mégis elterjedtek volna a világ más tájaira (mint ahogy azt napjainkban néhány távol-keleti vallás esetében tapasztalhatjuk), megmaradtak egzotikus, misztikus vallásoknak, és kevéssé szóltak bele a világ meghatározó eseményeinek alakulásába (ennek például az is lehet az okozója, hogy néhány ilyen

3

vallás, pl. a buddhizmus, egyenesen a világi dolgoktól való elszakadást és távolmaradást hirdeti). A keresztény (elsősorban a katolikus) egyház azonban egyedülálló befolyással rendelkezett az európai történelem folyamán. Ennek okát sok tényezőben kereshetjük, ezek közül azonban kiemelkedően fontos volt az az esemény, amikor Constantinus római császár i. sz. 313-ban államvallássá tette a Római Birodalomban az addig kíméletlenül üldözött kereszténységet. A Római Birodalom bukása után a keresztény egyház volt az az erő, amely a beözönlő barbár népek között fenntartotta és továbbvitte Róma örökségét. A keresztény egyház rövid idő alatt elterjedt egész Európában, jól szervezett hálózatot alakítva ki a kontinensen. A barbár népek sorra megkeresztelkedtek, az egyház hatalma minden országban egyre nőtt. Hamarosan a kereszténység lett az a fogalom, amely meghatározta az európaiságot az egymástól oly mértékben különböző kultúrájú népek között. (Ezt ismerte fel Géza fejedelem és Szent István is, akik a pogány magyar népet kereszténnyé, és ezáltal „eurokonformmá” tették az akkori viszonyoknak megfelelően.) Mindennek fényében nem túlzás azt állítani, hogy a keresztény egyház volt a történelem egyik első és (mindezidáig) legbefolyásosabb nemzetközi szervezete. A középkorban óriási hatalommal bírt az egyház. Szinte kizárólag a papok tudtak írni-olvasni, ezáltal a világi hatalom birtokosai igencsak rájuk voltak utalva. A római pápákkal német-római császárok és francia királyok viaskodtak a világuralomért, az egyház háborúkat indított, amelyek egész Európát mozgósítani tudták. Az egyházszakadások (pl. az Angliai egyház kiválása, vagy a reformáció), a tudomány fejlődése (amely más válaszokat kínált azokra a kérdésekre, amelyek az egyház alapvető szerepét igazolták, pl. a világ és az ember teremtésével kapcsolatban) azonban egyre inkább visszaszorította az egyház jelentőségét az emberek életének alakításában, így a katolikus egyház politikai szerepe is egyre inkább csökkenni kezdett. A tizenkilencedik-huszadik században szinte teljesen átalakult a világ. A technikai fejlődésnek köszönhetően felgyorsult a közlekedés, a kommunikáció, új iparágak alakultak ki, megváltozott az emberek élete. Az egyházak szerepe szinte kizárólag a hitéletre korlátozódott, de ez is csökkenőben volt. Az információs forradalom miatt ugyanis a korábban Európában kevéssé életképes szekták és más vallások sokkal

4

hatékonyabb módszerekkel tudtak kommunikálni és híveket gyűjteni. Ezen kívül fontos megemlíteni a terjedő ateizmust, és a vallás iránti teljes érdektelenséget is, amely sok ember életfelfogásának meghatározója lett. Az egyházak életében tehát létkérdéssé vált a megújulás. Ez sok területen valósult/valósul meg, e dolgozat ezek közül egyet emel ki: a nemzetközi szerveződést. Az egyház történelmi nemzetközi hálózata ugyanis már nem bizonyult elég hatékonynak az együttműködéshez és így a megújuláshoz sem. A 20. század első felében jelentkezett az igény a különböző keresztény felekezetek részéről, hogy a változó világhoz alkalmazkodva új módon közelítsék meg a híveket és egymást. Ennek értelmében a modern világ intézményrendszerének megfelelő szervezeteket igyekeztek létrehozni, hiszen a régi, hagyományos módon már nem tudták elérni az embereket, és nem voltak képesek egymással hatékonyan együttműködni. Ez pedig elengedhetetlenül fontos tényező lett a 20. századi, globalizálódó világban. Így születtek meg a modern nemzetközi egyházi szervezetek. Így alakult meg például a Népszövetség mintájára 1923-ban a Lutheran World Convention, amely az evangélikus egyházakat volt hivatott egy nemzetközi szervezet keretében összefogni. E szervezet azonban nem bizonyult hatékonynak (ennek okai között szerepel pl. a II. világháború), így 1947-ben egy új szervezetet hoztak létre, amely a mai napig működik, és amelynek jelentősége növekedőben van. A következőkben a dolgozat egy rövid áttekintést nyújt arról, hogy az egyházi szervezetek általánosságban milyen szerepet töltenek be a nemzetközi rendszerben. Ezt követően a jobb áttekinthetőség érdekében a dolgozat röviden ismerteti a vizsgált szervezet, a Lutheránus Világszövetség történetét, szervezeti felépítését és főbb tevékenységeinek körét, majd pedig két szempont (az evangélikus egyházban, ill. a globalizálódó világban vállalt szerep) szerint elemzi a szervezet működését és jelentőségét. 1.1 Az egyházi szervezetek helye a nemzetközi rendszerben „Az elmúlt század globális szekularizációs tendenciái ellenére jelentős maradt, sőt az utóbbi évtizedekben növekedett a vallások szerepe s különösen a nagy világvallások egyházi szervezeteinek valamint a „holdudvarukba” tartozó politikai pártok és civil

5

szervezetek által képviselt politikai irányzatoknak befolyása a világfejlődés számos globálisnak tekintett kérdésében az ENSZ-ben s más államközi szervezetekben is.”1 A legnagyobb befolyással természetesen a Római Katolikus Egyház rendelkezik, amely évszázados múltú, jól működő intézményrendszerrel bír. A Szentszéknek (a Vatikán diplomáciai testülete) 157 országgal van diplomáciai kapcsolata (2003-as adat), és rendszeres missziót tart fenn fontos nemzetközi szervezetek mellett, mint pl. az ENSZ, vagy az EU. Az Egyházak Világtanácsa, amely egy protestáns egyházakat összefogó nemzetközi szervezet, szintén nagy jelentőséggel bír a nemzetközi életben. Az ENSZ „a Világtanácsot mint a legjelentősebb nemzetközi nem-kormányszervezetet kezeli.”2 A Világtanácsnak tagja a Lutheránus Világszövetség is, erre a későbbiekben bővebben is kitérünk. Az iszlám vallás nem rendelkezik központi vallási szervezettel, mint a Római Katolikus Egyház, hanem egy kormányközi szövetséget hoztak létre, az Iszlám Konferencia Szervezetét, melynek 56 tagja van. Ez a szervezet főképp az iszlám kulturális

központok,

felsőoktatási

intézmények

támogatásával

foglalkozik,

a

nemzetközi életben többnyire csak az iszlámot érintő kérdésekben vesz részt. A Zsidó Világkongresszust New York-i központtal az 1930-as években alapították az antiszemitizmus megállítása érdekében. Ez a feladat még mindig fontos helyet foglal el a szervezet életében. A Kongresszus szerepvállalása a nemzetközi életben igen jelentős, komoly diplomáciai tevékenységet folytatnak Amerikában és Európában, bár ez a szerepvállalás többnyire a zsidókat érintő kérdésekre korlátozódik. „Hindu és Buddhista tudósok azt hangsulyozták, hogy vallásuk és az erre épülő civilizációk nem igyekeztek „globalizálni”,de természetes tulajdonságaik alapján alkalmasak az emberi közösség befogadására. … A Hinduizmusnak, a Buddhizmusnak a Taoizmusnak és a Zen-nek azt a közös vonását emelik ki, hogy a világ teljes egységét hirdetik, s ebben az értelemben a globalizálódás teljesen természetes folyamat.Ezeket a vallásokat számos vezető képviselőjük alkalmasabbnak tartja arra, hogy a XXI században a globalizáció és a diverzifikált világ közti ellentmondást feloldják.”3

1

Simai Mihály: Az egyházak és a XXI. század világának kihívásai. p1. www.vki.hu/ujd/globvalla_simai_2005apr.doc 2 Uo. p27 3 Uo. p9-10

6

A fentiekből kitűnik, hogy a legtöbb nagyobb vallás és felekezet valamilyen szinten képviselteti magát a nemzetközi életben. Ez igen fontos az egyházak és az emberiség szempontjából is. Az egyházak nem engedhetik meg maguknak, hogy ne vegyenek részt a szekuláris világ életében, mert ha visszavonulnának, és csak a spirituális kérdésekkel foglalkoznának, akkor a marginalizálódás veszélyével állnának szemben. Az emberiség számára is hasznos az egyházak ill. egyházi szervezetek jelenléte a nemzetközi életben, mivel az általuk kifejtett tevékenység (pl. humanitárius segélyek, harc az emberi jogokért) nem csak az adott vallás híveit, hanem minden rászorulót érintenek. Ennek értelmében tehát kijelenthetjük, hogy az egyházi szervezetek fontos résztvevői a nemzetközi életnek. (Az 1.1 mellékletben található táblázat ismerteti a nemzetközi szervezetek különböző kategóriáit és besorolásait.) 1.2 A Lutheránus Világszövetség története A Lutheránus Világszövetség (Lutheran World Federation, a továbbiakban LVSZ) olyan nemzetközi keresztény szervezet, mely evangélikus (lutheránus) egyházakat tömörít. Az LVSZ-t 1947-ben alapította 13 ország (Ausztria, Dánia, az Egyesült Államok, Finnország,

Franciaország,

Izland,

Kanada,

Lengyelország,

Magyarország,

Németország, Norvégia, Svédország és Szlovákia) evangélikus egyháza a svédországi Lundban azzal a céllal, hogy összefogja a világ evangélikus egyházainak működését, segítse azokat céljaik elérésében, és elősegítse a keresztyénség terjedését. 1947 júniusának végén 200 küldött érkezett Lundba, hogy létrehozzák az LVSZ-t, melynek elődszervezete, a Lutheran World Convention nem tudta elérni az általa kitűzött és fontosnak tartott célokat. A küldötteket, akik átélték a második világháború borzalmait, az a szándék vezérelte, hogy véget vessenek az ellenségeskedésnek, a majd 10 évig tartó gyűlöletkeltésnek,

és

a

megbocsátáson

keresztül

az

egész

világon

(újra)

megteremthessék a keresztyéni együttélés alapjait. Ezt a találkozót tartják az LVSZ első Közgyűlésének, mely megalapozta a szervezet sikeres működését. A második Közgyűlésre 1952-ben Hannoverben került sor. Ennek nem csak az evangélikusság, de Németország (ti. az NSZK) számára is óriási jelentősége volt, hiszen ez volt az első nagy nemzetközi találkozó, melynek

7

Németország adott otthont a világháború befejezése óta. Sőt, az LVSZ ezen a Közgyűlésen egy német lelkészt választott elnökéül. A második Közgyűlésen a szervezet megerősítette a Lundban leszögezett célokat, lehetővé tette laikusok számára is a szervezet életében való részvételt, illetve létrehozott egyes bizottságokat, melyek mára jelentős részévé váltak a szervezetnek, pl. a Missziós Bizottság, vagy a Teológiai Bizottság is ekkor született meg. A következő Közgyűléseken (1957 Minneapolis, 1963 Helsinki, 1970 Evian, 1977 Dar-es Salaam, 1984 Budapest, 1990 Curitiba, 1997 Hong Kong, 2003 Winnipeg) kristályosodott ki az LVSZ küldetése és szellemisége. A Közgyűlések határozataiban elítélték a világ megosztottságát, síkra szálltak az emberi jogok mellett, lépéseket tettek a világ egyházainak együttműködése érdekében, stb. Ezek azonban nem csak szavakban nyilvánultak meg. A budapesti közgyűlésen például a szövetség kizárt soraiból 2 olyan Dél-Afrikai egyházat, melyek rasszista elveket vallva elősegítették az apartheid rendszer fennmaradását. Az LVSZ gyorsan népszerűvé vált, tagjai közé ma már 77 ország 138 egyháza tartozik. A szövetség érdemei közé tartozik például a gyors reakcióképesség, vagy az egyházak (mind a tagegyházak, mind a más felekezetekhez tartozó egyházak) közötti kommunikáció gyorsítása. 1.2.2 Az LVSZ önmeghatározása Az 1947-ben, Lundban elfogadott alapító okirat III. 1 cikkelye (LWF Constitution, Article III 1.) szerint az LVSZ lutheránus egyházak szabad társulása (free association of Lutheran churches) kell, hogy legyen. Ezt a definíciót egy négy és fél évtizedig tartó vita követte, mivel nem volt teljes az egyetértés a tagegyházak között abban, hogy szorosabbá tegyék a szervezet kereteit, vagy maradjanak meg a laza társulási viszonynál. A vitában fokozatosan a szorosabb együttműködést szorgalmazók kerültek fölénybe, míg végül a szervezet curitibai Közgyűlése módosította az alapító okiratot, és a szövegben a laza társulást a tagegyházak szorosabb összefogására változtatták (a communion of churches)4.

4

A vita teljes története J. H. Schjirrig et al.: From Federation to Communion: The History of the Lutheran World Federation. Augsburg Fortress Publishers, 1997 c. művében a 216-245 oldalon olvasható.

8

1.3 Az LVSZ szervezeti felépítése 1.3.1 A Közgyűlés Az LVSZ legmagasabb rangú döntéshozó testülete. A Közgyűlés általában 6 évente ülésezik, tagjai a tagegyházak képviselői. A Közgyűlés határozza meg az LVSZ működésének fő irányvonalait, felelős az Alapszabályért, annak betartásáért és módosításáért, megválasztja az Elnököt és a Tanácsot, valamint értékeli azok jelentéseit. 1.3.2 A Tanács Tagjai az Elnök, a Kincstárnok és a Közgyűlés által megválasztott további 48 személy. A Tanács két Közgyűlés időtartama között működik, tagjai egyszer választhatók újra. Évente ülésezik. A Tanács kijelöli a Titkárság munkatársait, éves jelentéseket készít a tagegyházaknak és megbízatása végén a Közgyűlésnek. Kialakítja a költségvetést, tagjai közül megválasztja az 5 Elnökhelyettest és a Kincstárnokot. A Tanács megválasztja a Végrehajtó Bizottságot és a Programfelelős Bizottságokat, melyek az LVSZ napi működéséért felelősek, és a Tanács által meghatározott feladatkörben működnek. 1.3.3 A fő tisztségviselők Az LVSZ legfőbb tisztségviselője és szóvivője az Elnök, aki a Közgyűlést, a Tanácsot és a Végrehajtó Bizottságot vezeti, és az LVSZ célkitűzéseiért és azok megvalósításáért felel. A Kincstárnok a pénzügyekért felelős tisztségviselő. Jelentést tesz és tanácsot ad pénzügyi kérdésekben az Elnöknek és a Tanácsnak. A Főtitkár a Titkárság vezetője, munkájáért a Tanácsnak tartozik felelősséggel. A napi operatív munka irányítója, jelentést tesz a Közgyűlésnek és a Tanácsnak. 1.3.4 A székhely Az LVSZ székhelye Genfben található az Ökumenikus Központban. Ez a stratégiai fontosságú hely lehetővé teszi, hogy a szervezet szorosan együttműködjön más nemzetközi egyházi intézményekkel, melyek székhelye szintén a Központban található. Ilyen pl. az Action by Churches Together, a Conference of European Churches, vagy a World Alliance of Reformed Churches (Református Egyházak Világszövetsége).

9

A székhelyen található a Titkárság, a Kabinet, valamint a Teológiai, a Missziós és Fejlesztési, valamint a Világszolgálati Bizottság, amelyek tevékenysége meghatározó szerepet játszik az LVSZ működésében. 1.3.5 A Végrehajtó Bizottság Tagjai az elnök, az alelnökök, a Kincstárnok és a Programfelelős Bizottságok elnökei. Feladata a szervezet működésének ellenőrzése a Tanács ülései között. 1.3.6 A Kabinet Tagjai a székhely magasabb tisztségviselői közül kerülnek ki, pl. a Főtitkár, a helyettese, vagy a Bizottságok vezetői. Kéthetente ülésezik, fő feladata a Közgyűlés és a Tanács döntéseinek kivitelezése. Foglalkozik pénzügyekkel, globális és helyi szervezeti kérdésekkel, valamint az aktuális programokkal és projektekkel. Az 1.2-es ábra (lásd: Mellékletek) az LVSZ szervezeti felépítését mutatja be. A halmazos ábrázolás jól elkülöníthető módon mutatja meg a szervezet alkotórészeinek összefonódó feladatköreit és felelősségét. Mint látható, a fent ismertetett szervek további albizottságokra és intézményekre bomlanak, amelyek a különböző területekre szakosodva érdemi, gyakorlati munkát végeznek. Az ábrán nincs feltüntetve a Kabinet, amely itt a Geneva Secretariat (Genfi Titkárság) részeként értendő. 1.4 Az LVSZ tevékenységi köre 1.4.1 Humanitárius tevékenység A Világszolgálati Bizottság feladatkörébe tartozik a humanitárius ügyek intézése. Az LVSZ alapításától kezdve céljaként tűzte ki a segítségnyújtást az arra rászorulóknak. Kezdetben ez a szükséget szenvedő evangélikusok megsegítésére korlátozódott, később azonban fokozatosan kiterjedt más területekre is. Ma több mint 31 országban van képviseletük, és nemre, korra, vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül nyújt segítséget minden szükséget szenvedőnek. A Bizottság Stratégiai Tervének pontjai értelmében segíti a természeti és az ember által előidézett katasztrófák áldozatait, az elnyomottakat, a társadalomból kirekesztetteket, az emberi jogaikban megsértetteket, stb. Harcol a környezetvédelemért, a taposóaknák megszüntetésének ügyéért, az oktatás fejlesztéséért.

10

A 2003-as Közgyűlésen az LVSZ útjára indította AIDS ellenes kampányát, mely a halálos betegség megelőzését, valamint gyógymódjának felfedezését tűzte ki célul. 1.4.2 Missziós tevékenység A Missziós és Fejlesztési Bizottság segítséget nyújt a tagegyházaknak azok missziós tevékenységében. Célja, hogy mindenkihez eljuttassa Isten igéjét. A Bizottság 5 régiós programkeretet tart fenn, melyek több mint 450 missziós, kommunikációs, és egyéb fejlesztési programot működtetnek. Külön hangsúlyt fektetnek a nők ill. a fiatalok részvételére mind az egyház, mind a társadalom életében, őket több program is segíti. 1.4.3 Tudományos tevékenység Luther Márton Kiskátéjának nyomán a Bizottság foglalkozik az evangélikus közösséget érintő kortárs teológiai, spirituális, és etikai kérdésekkel. A Bizottság tagjai teológusok és kutatók, akik négy fő témában (Teológia és az egyház, Gyülekezeti élet, Az egyház és a társadalom, valamint Az egyház és más vallások) rendszeresen publikálnak tudományos értekezéseket, cikkeket, könyveket. Mivel a tudományos tevékenységet lehetetlen és nem is kívánatos bizottsági keretek közé szorítani, a Bizottság szeretettel fogadja a világ minden táján élő teológusok hozzájárulását a munkához. A teológiával és a hitélettel foglalkozó tevékenységek központi helyet foglalnak el az LVSZ életében, hiszen a szervezet legfőbb vezetőjének Istent tartja, ezért létfontosságú, hogy Tőle semmilyen körülmények között se szakadjon el. 1.4.4 Nemzetközi ügyek Az LVSZ NGO-ként szerepet vállal az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsában, és más hasonló jellegű szervezetekben, ennek megfelelően jelentős befolyással bír különböző fórumokon az emberi jogok, a háborúzás, és más nemzetközi kérdésekben. Az LVSZ fontosnak tartja a szociális és gazdaságossági igazságosság megteremtését a világon, valamint, többek között az emberi méltóság megőrzését, hiszen az ember Isten képére teremtetett. Az LVSZ egyházak közötti együttműködést sürget az emberiséget globálisan érintő ilyen és hasonló fontos kérdésekben. A Nemzetközi ügyek Irodája a genfi Titkárságon működik.

11

1.4.5 Ökumenikus kapcsolatok Az LVSZ a keresztyén egység megteremtésének elkötelezett híve, és tagegyházait segíti az egyházak közötti párbeszéd és együttműködés területén. Ennek érdekében számos bilaterális kapcsolatot alakított ki, pl. az Anglikán Egyházak Közösségével, az Ortodox Egyházzal, vagy a Római Katolikus Egyházzal. Az LVSZ multilaterális kapcsolatai közé sorolható a Világ Egyházainak Tanácsával, vagy a Keresztény Közösségek Vezetőinek Konferenciájával való rendszeres, szoros és jól működő kapcsolat. A genfi Titkárságon található Ökumenikus Iroda feladatai közé tartozik az egyházak közötti kapcsolatok létesítése és kezelése, valamint az LVSZ-hez nem tartozó evangélikus egyházakkal való kapcsolattartás is. 1.4.6 Kommunikációs szolgáltatás A genfi Titkárság Kommunikációs Irodája működteti a Lutheránus Információs Hírügynökséget, mely angol és német nyelvű információkkal látja el az LVSZ-t, valamint a tagegyházakat. Ezen kívül létrehozta és fenntartja az LVSZ honlapját, és kézben tartja a szövetség publikációit, felel azok szervezéséért, külalakjárt, kiadásáért és terjesztéséért, valamint a fordításokért az LVSZ 4 hivatalos nyelvére (angol, német, spanyol, francia). Természetesen az Iroda feladatai közé tartozik az LVSZ intézményei, valamint a tagegyházak közötti információáramlás elősegítése is. 1.5 Az LVSZ Magyarországon A Magyarországi Evangélikus Egyház az LVSZ alapító tagja. A hidegháború és a világ ideológiai kettéosztottságának ideje alatt az LVSZ és az egyház sokat tett az elszakított családok újraegyesítésének és a körülmények enyhítésének érdekében, utat és lehetőséget kínálva a két világ közti párbeszédre. 1984-ben Magyarországon került sor az első, a szocialista blokkhoz tartozó országban tartott Közgyűlésre. Magyar püspökeink, pl. Ordass Lajos és Káldy Zoltán az LVSZ elnökségének tagjai voltak. A Magyarországi Evangélikus Egyház tevékenyen részt vesz az LVSZ céljainak megvalósításában.

12

1.6 Az LVSZ költségvetése Az LVSZ pénzeszközeinek nagy részét a tagegyházaktól, az ENSZ-től és európai kormányzati fejlesztési ügynökségektől kapja. Az 1.3-es ábrán (Lásd: Mellékletek) a szervezet 2004-es bevételeit láthatjuk. Mint az leolvasható, a tagegyházak (a legnagyobb befizetők Németország 16%-kal, az USA 10%-kal és Finnország 9%-kal) és a hozzájuk kapcsolódó szervek kb. 52 millió USD összegű támogatást nyújtottak. A különböző kormányzatok összesen 18 millió USD-vel, míg az ENSZ bizonyos programjai (pl. UNHCR, az ENSZ menekültügyi szervezete) 12 millió USD-vel járultak hozzá a szervezet költségvetéséhez. A tagegyházak és a hozzájuk kapcsolódó szervek támogatásának oka egyértelmű, hiszen érdekükben áll az általuk létrehozott és működtetett szervezeteket anyagi eszközökkel ellátni, hogy azok a kitűzött feladatokat elvégezhessék. Néhány ország kormánya (itt is elsősorban az USA-ra, Németországra és Svédországra kell gondolni, ezekben az országokban bír ugyanis a legnagyobb befolyással az evangélikus egyház) is hozzájárul az LVSZ költségvetéséhez. Az ENSZ pénzügyi alapokat hozott létre programjai támogatására, amely alapokból azon társszervezetek is részesülhetnek, amelyek az ENSZ-szel együtt részt vesznek a program megvalósításában, ez az oka annak, hogy az LVSZ költségvetésében bizonyos ENSZ-források is megtalálhatóak. Az 1.4-as ábra (lásd: Mellékletek) a szervezet 2004-es kiadásait mutatja. Jól látható, hogy a legtöbb pénzeszközt (87 millió USD) a Világszolgálat kapta, amely a támogatásokat különböző segélyező programjaira fordította (a programok részletezését lásd később, a 3.3 Segélyezés c. fejezetben). A Missziós Bizottság 13 millió USD-t, a Teológiai Bizottság 1 millió USD-t, a Titkárság pedig 4 millió USD-t használt fel működésére. A fenti adatokból megállapítható, hogy az LVSZ költségvetése 2004-ben deficittel zárt, hiszen bevételei 102 millió USD-t, kiadásai pedig 105 millió USD-t tettek ki.

13

2. Az egyházi szervezetek tevékenysége az LVSZ példáján keresztül 2.1 Az LVSZ hitéleti tevékenysége 2.1.1 A tudományos-teológiai tevékenység Az LVSZ Teológiai Bizottsága 1952-ben, a szervezet második Közgyűlésén, Hannoverben alakult meg. Az LVSZ akkori elnöke pontosan meghatározta a teológia szerepét a szervezet működésében és életében, hangsúlyozva, hogy a teológia tudományának gondos művelése, és az evangélikus teológiai doktrínák pontos meghatározása nélkül szinte lehetetlenné válna a lutheri örökség továbbadása. A Bizottság életre hívása által felelt a vádakra, melyek szerint a lutheránus teológia háttérbe szorult a többi keresztény egyház agresszívebben hirdetett teológiájához képest. A teológia szerepe igen fontos a világ evangélikus egyházainak összefogásában, és a nemzetközi párbeszéd kialakításában. Mi köti össze a svédországi, a kenyai és a japán egyházat? A közös, lutheri alapokon nyugvó hitvallás, ez az egyesítő erő, amely az egymástól oly különböző népeket és kultúrákat össze tudja fogni az LVSZ keretein belül. Azonban ezen egység megvalósulásának érdekében nem elég rábízni mindent a teológia tudósaira, hanem garantálni kell azt is, hogy mindenki szóhoz jusson, mindenki hozzá tudjon járulni a közös hitelvek magyarázatához, a problémákra adott válaszokhoz. Nem megengedhető, hogy a szervezeten belül bármi megakadályozza az eszmecserét, vagy elnyomja egyes tagegyházak hangját. Túl kellett lépni a különböző nyelvek, földrajzi elhelyezkedés, kulturális, társadalmi és gazdasági különbségek állította korlátokon, ki kellett építeni az együttműködés lehetőségeit a teológia területén is. Ennek megfelelően a létrehozott Teológiai Bizottság három alapvető célkitűzést tartott szem előtt: 1) Az evangélikus hívők és egyházak együttműködésének elősegítése a teológiai tudományok területén 2) A Végrehajtó Bizottság által kijelölt teológiai kérdések kidolgozása, megvitatása és lehetséges válaszok adása 3) A tagegyházak segítése a teológiai és gyülekezeti élet területén

14

E célkitűzések eléréséhez a tagegyházak tudósai, lelkészei, diákjai és egyszerű hívői is hozzájárulhatnak. A teológia kettős természettel rendelkezik. Egyrészről hagyományosnak mondható, hiszen fő feladata az ősrégi, bibliai üzenet átadása új és új hallgatóknak. Másrészt viszont az adott üzenet értelmezése mindig a jelenkor adott kontextusában történik, ezért óhatatlanul kerülnek rá kortárs elemek. Az LVSZ története során e két szempont keveredése volt megfigyelhető. Három szakaszra lehet bontani a teológiai megközelítéseket a szervezet életén belül: a) A kezdeti szakasz, amikor a klasszikus megközelítés dominált. A teológia tudományával elsősorban elismert, főleg észak-európai, német és amerikai tudósok foglalkoztak. Ezen időszak alatt került sor a Luther-konferenciára, amelyről később lesz szó. b) A második szakaszban, az 1960-as évektől kezdve megújulás vette kezdetét. A tudósok itt inkább a kortárs üzenet felé hajlottak, valamint modern szociális elméleteket is alkalmaztak a teológiai értelmezések és fejtegetések során. Kiszélesedett a tudománnyal foglalkozók köre: megjelentek a fejlődő országok fiatalabb egyházainak tudósai is, valamint helyet kaptak a gyakorló lelkészek is, akik a mindennapi gyülekezeti teológiai problémákat és kérdéseket is felvetették a Bizottságon belül. Ezen időszak alatt alakult meg a Lutheran Foundation for Interconfessional Research, amely egy, az ökumenizmus felé való közeledést enged sejteni. c) A harmadik szakasz a kiegyensúlyozás szakasza. Körülbelül az 1970-es évek vége felé kezdődött, és napjainkig tart. A teológusok fő célja a két szempont egyforma hangsúlyozása, amely a hívők igényeinek megfelelően egyszerre próbálja a hagyományos lutheránus értékeket és hitvallási alapelveket, értelmezéseket, valamint a jelenkort meghatározó problémákra adott válaszokat közvetíteni. 2.1.2. Tudományos programok A szűken értelmezett teológián kívül azonban az LVSZ más természetű, „világi” témákban is folytat tudományos tevékenységet. Jelenleg négy fő tudományos programot különböztetünk meg, amelyek közül kettő (Teológia és az egyház, valamint Spiritualitás

15

a gyülekezetben) egyházon belüli témákat érint, míg a másik kettő (Egyház és társadalom, illetve Az egyház és más vallások hívei) pedig az egyház közéleti szerepét vizsgálja. Az Egyház és társadalom program munkájával e dolgozat egy későbbi fejezetében bővebben is foglalkozunk. Azért van szükség e programokra, hogy az LVSZ segítségükkel demonstrálni tudja, hogy az egyháznak igenis nagy szerepe van a 21. század világában is, hiszen a spirituális útmutatás mellett az egyház mindenféle társadalmi problémákkal és kérdéssekkel is foglalkozik, amelyek az emberek mindennapjait át meg átszövik. 2.1.3 Luther-kutatások 1965-ban a Teológiai Bizottság Luther-konferenciát tartott a dániai Aarhusban a világ Luther életét és munkásságát vizsgáló tudósai részvételével. A konferencia meglepő végkövetkeztetésre jutott: az egyházon belül is igen nagy problémát jelentettek a Luther személyével és teológiai tanaival kapcsolatos félreértések, amelyek különösen az angol anyanyelvű hívek körében voltak megfigyelhetők. Ezek a félreértések komoly gondokat okoztak a különböző országok evangélikus egyházai között. Az LVSZ e probléma megoldása érdekében anyagi segítséget nyújtott a Luthert kutató tudósoknak, hogy alakítsanak ki egy független munkacsoportot, amely folyamatos munkával megszünteti és tisztázza a félreértéseket. A szervezet ugyanakkor figyelmeztette a munkacsoport tagjait, hogy kutatásuk kizárólag Lutherrel és az ő nézeteivel foglalkozzék, és ne csapjon át a mai evangélikus lét jelentéseinek értelmezésébe. 2.2

Részvétel az LVSZ munkájában Az LVSZ közel hatvan éves története során a szervezet munkájában részt vállalók

összetételében igen nagy változás ment végbe. Az alapító Közgyűlésen Lundban szinte kizárólag fehér férfiak vettek részt a nyugati félgömbről. Mindössze két ország küldöttei – Kína és India – voltak jelen a fejlődő világból. Napjainkra követelménnyé vált, hogy a Tanács tisztségviselőinek fele a déli félgömbről származzon. Ehhez hasonlóan a lundi Közgyűlésen a küldöttek alig 2,8%-a volt nő, míg a budapesti Közgyűlésen 1984-ben már 40% ez az arány. Hasonlóképpen nőtt a fiatalok és a hátrányos helyzetűek képviselete a szervezet soraiban.

16

Hogy ment végbe ez a folyamat? Miért van rá szükség? Azt egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az utóbbi évtizedekben a világ sok társadalmában (és így globálisan is) előtérbe kerültek az addig háttérbe szorított csoportok. Így történt ez az egyházi élet esetében is: a nők, a fiatalok, a hátrányos helyzetűek, a laikusok (nem teológiai végzettségűek) vagy a fejlődő országokból származó egyházi emberek egyre hangosabban hallatták hangjukat. Az LVSZ-ben két tényező is motiválta ezeket a változásokat: egyrészt a fent említett világi változások éreztették hatásukat, másrészt pedig felismerték, hogy e korábban kevésbé figyelembe vett csoportok új és színesebb módon járulhatnak hozzá az egyház életéhez, kiegészítve a korábbiakat, és nagyobb hitelességet adva az evangélikus egyházaknak, és ezáltal az LVSZ-nek is. Persze ez a folyamat nem zajlott problémamentesen, és még a mai napig sem fejeződött be. Vizsgáljuk meg egyenként a különböző csoportok reprezentáltságának változásait az LVSZ-en belül! 2.2.1 A fejlődő országok egyházai Már az LVSZ alapításakor is nyilvánvaló volt egy globális evangélikus szervezetet létrehozásának igénye, tehát már a lundi alapító Közgyűlés előkészítőinek szándéka volt, hogy az észak-atlanti területeken kívül található evangélikus egyházakat is bevonják a szervezetbe. Ezzel kapcsolatban azonban az a probléma merült fel, hogy kevés ismeret állt rendelkezésre a déli félgömb evangélikus egyházairól. Többnyire csak az afrikai és ázsiai evangélikus missziókról tudtak biztos adatokat, valamint a kivándorolt európaiak gyülekezeteiről Dél-Amerikában. Az alapító Közgyűlésen tehát csak két fejlődő országbeli evangélikus egyház küldöttei vettek részt Indiából és Kínából. Fontos viszont két tényt megemlíteni: az egyik az alapító okirat azon passzusa, miszerint az LVSZ tagja lehet a világ bármely evangélikus egyháza, amelyik elfogadja a szervezet alapszabályát5. A másik fontos esemény pedig az volt, hogy az indiai delegáltat (Rev. Joel Lakra) a Közgyűlés az LVSZ Végrehajtó Bizottságának tagjává választotta.

5

Constitution of the Lutheran World Federation

17

A második Közgyűlés (Hannover, 1952) előtt az LVSZ vezetői látogató körutakat tettek a déli félgömb evangélikus egyházainál, hogy a szervezetben való részvételre ösztönözzék őket, és így az LVSZ valóban globális szervezetté válhasson. A Közgyűlésen tizennégy fejlődő ország tagsági jelentkezését fogadták el, köztük volt India, Brazília és Argentína. Elfogadták, és négy dél-amerikai gyülekezetnek (Kolumbia, Equador, Peru és Venezuela) megadták az ún. „elismert gyülekezeti” státuszt (recognized congregation). A Közgyűlésen 125 látogató vett részt a déli félgömb országaiból. A negyedik Közgyűlésen (Helsinki, 1963) tizenegy új tagot vettek fel a fejlődő országokból (pl. Etiópia, Tanganyika), és elismert gyülekezeti státuszt adtak egy bolíviai gyülekezetnek. Ezen kívül említésre méltó az a tény, hogy a Végrehajtó Bizottság tizenkilenc tagja közül öten a fejlődő országok egyházaiból kerültek ki. Az ötödik Közgyűlést (Evian, 1970) vita előzte meg. A helyszín ugyanis eredetileg Brazíliában lett volna, azonban az utolsó pillanatban mégis inkább Franciaországban tartották meg a Közgyűlést azzal az indokkal, hogy Brazíliában az emberi jogok súlyos sérelmeket szenvednek. Ez nagy csalódottságot és felháborodást váltott ki a fejlődő országok egyházaiból, akik elkeseredésüknek és aggodalmaiknak hangot is adtak. „Az LVSZ nem csak egy újabb formája az elnyomásnak?” kérdezte egy fejlődő országbeli küldött6. A Közgyűlés a baljós előzmények ellenére óriási sikernek bizonyult. Valódi párbeszéd alakult ki az északi és a déli küldöttek között, és nyilvánvalóvá vált, hogy a fejlődő országok többé nem elégszenek meg a puszta megfigyelő szereppel, hanem aktívan kívánnak részt venni az LVSZ életében. Saját kultúrájuknak és tradícióiknak megfelelően akartak hozzájárulni a szervezet tevékenységéhez. Ezen a Közgyűlésen indult el pl. az a folyamat, amelynek során néhány dél-afrikai fekete egyház sérelmeinek adott hangot amiatt, hogy országukban egyes fehér egyházak az elnyomó apartheid rendszert támogatják. A folyamat vége (vizsgálat és többszörös figyelmeztetés után) az lett, hogy a budapesti Közgyűlésen (1984) az LVSZ kizárta soraiból a diszkriminatív, a diktatúrát támogató dél-afrikai fehér egyházakat. A hatodik Közgyűlésen (1977) orvosolták az előző Közgyűlésen a fejlődő országok egyházai által hangoztatott problémákat, és azt a tanzániai Dar es Salaam-ban tartották. 6

Proceedings, Evian, p. 122

18

Ezen a Közgyűlésen a szervezet elnökének a tanzániai Josiah Kibirát választották. A hét fő szónok közül hárman ázsiai és afrikai országokból származtak, és azt is megállapították, hogy a szervezet Titkárságán dolgozók között egyre nagyobb arányt képviselnek a fejlődő országok állampolgárai. A Végrehajtó Bizottság 28 tagja közül tizenegyen származtak a fejlődő országokból. Szépen látszik tehát az a folyamat, amelynek során az először csak vendégként meghívott fejlődő országok lassan az északiakhoz hasonló vezető szerephez jutnak az LVSZ-en belül. A korábban már említett budapesti Közgyűlés jelentősége nem csak a déli, hanem a kelet-európai országok számára is igen nagy volt: ez volt az első nagy nemzetközi egyházi esemény, amelyre egy szocialista országban került sor. Ezt a szolidaritás egyik jeleként értelmezhető. A Curitibában (Brazília) tartott Közgyűlésen (1990) új szabályokat hoztak: a Tanács tagjainak fele-fele arányban kell az északi és a déli félgömbről kikerülniük. Észrevehetjük tehát a lassú, ámde hatékony folyamatot a fejlődő országok képviselőinek növekvő jelentőségében és szerepvállalásában. Az LVSZ tehát egyértelműen kinyilvánította azon akaratát, hogy ne ismételje meg a hagyományos észak-dél viszonyokat és az elnyomást. A szervezet tagjai demokratikusan, egymást meghallgatva és egymás véleményére adva kívánják elősegíteni a fejlődést. Ez hasznos és követendő példával szolgál a világ vezetői számára. Nézzük meg most a nők szerepének változásait az LVSZ keretein belül! 2. 2. 2 A nők szerepvállalása A 19-20. században, főleg a II világháború után átalakult a nők társadalmi helyzete és szerepe az európai kultúrkörben. A nők a férfiakéval azonos jogokat követeltek (pl. választójog, egyenlő bérezés, stb.), amiket lassacskán ki is vívtak maguknak, bár ez a folyamat még ma sem zárult le. Az evangélikus egyházon belül is megváltozott a nők helyzete. Az LVSZ a második Közgyűlésén (Hannover, 1952) egy tanulmányt adott ki, mely a nők helyzetét vizsgálta a társadalomban és az egyházban. „Fenn kell-e tartanunk továbbra is a társadalom patriarchális rendjét, amely a nőt a férfi szolgájává tette?”7 tette fel a kérdést a tanulmány. 7

Carl E. Lund-Quist: The living word in a responsible church. Geneva: 1952. p. 161

19

E Közgyűlésen egy női szekció is dolgozott, amely kinyilvánította, hogy a nők a keresztség során ugyanolyan kegyelemben részesülnek (tehát ugyanolyan helyzetbe kerülnek, ugyanolyan jogokat kapnak), mint a férfiak, így aztán ugyanolyan jogok és kötelezettségek illetik meg őket is az egyházi életben. A harmadik Közgyűlés (Minneapolis, 1957) csalódást okozott a nők jogaiért harcolóknak. Nem működött női szekció, és a női delegáltak aránya is stagnált (Az alapító Közgyűlésen a küldöttek 2,8%-a volt nő, Hannoverben 6,4%, Minneapolisban pedig 6,9%. Ez a növekedés az előzőhöz képest /3,6% növekedés Lund és Hannover között/ ilyen hosszú idő alatt elenyészőnek tekinthető). Egyetlen nő jutott fontosabb pozícióba, de ő is csak „tanácsadó” lett a Végrehajtó Bizottság mellett. A nők tehát levonták a következtetést. A nőmozgalmak sikerét nem a tagegyházaktól, hanem maguktól a nőktől kell várni. Elégedetlenségüknek a Schmalensee-i Konferencián adtak hangot, ahol kinyilvánították azon akaratukat, hogy részt vehessenek mind a nemzeti, mind a nemzetközi egyházi életben. Ennek érdekében egy nemzetközi nőbizottságot hoztak létre, és különböző kommunikációs módokat kerestek,

amelyekkel

a

nőmozgalmak

képviselői

világszerte

kapcsolatban

maradhatnának egymással (az egyik ilyen mód pl. a WOMEN c. nemzetközi hírlevél lett). A nemzetközi nőbizottság továbbá igyekezett előmozdítani a nők és a férfiak közti jobb együttműködést, ennek érdekében pl. javaslatot tett az LVSZ következő Közgyűlésének egy, a Közgyűlés előtt (1969) megtartott nőkonferencia keretében a svédországi Bastadban. Ezt a konferenciát anyagilag az LVSZ néhány tagegyháza, valamint amerikai nőcsoportok támogatták. Láthatjuk tehát, hogy néhány LVSZtagországnak (USA, Németország és Svédország) fontos volt a nők szerepének növelése, viszont ezek pont azok az országok, ahol amúgy is jó úton haladt az emancipáció, tehát ezen pontig az LVSZ-en belüli nőmozgalom nem ért el különösebb sikereket a többi tagegyház, ill. az egész szervezet vonatkozásában. A bastadi konferencián felállt a WICAS (Office for Women in Church and Society), amely ajánlásokat tett az eviani Közgyűlésnek. Ezek a következő két fő témára koncentráltak: •

A nők és a férfiak teljes partnerségének megvalósítása a munkában

•

Képzési programok, ösztöndíjak a rászoruló nők számára

20

Az eviani Közgyűlést (1970) úttörőnek szokták tekinteni az LVSZ nőmozgalmának történetében. Ezen a Közgyűlésen ugyanis az LVSZ vezetősége felismerte, hogy nem lehet továbbra is a hagyományos férfi-női szerepet fenntartani, hanem segíteni és támogatni kell a nőket törekvéseik elérésében, mert a nők közreműködése új értékeket fog bevezetni a szervezetbe, és az egész társadalomba. A nagy áttörésre azonban a Dar es Salaami Közgyűlésig (1977) kellett várni. Az LVSZ-ben „harcoló” nők segítségére sietett az általános társadalmi helyzet. A hetvenes években nagyobb jelentőséget nyertek a nőmozgalmak Amerikában és Európában, átalakultak a családi struktúrák. 1975 pl. a nők éve volt Amerikában. Az LVSZ női szekciója tanulmányi programokat és szemináriumokat dolgozott ki és tartott meg olyan nők számára, akik vezető pozíciót szerettek volna ellátni egyházukon belül. E tízhetes szemináriumokat az LVSZ Ösztöndíjirodája finanszírozta, ami egyértelmű jele az LVSZ-en belüli szemléletváltásnak. A fordulópont Dar es Salaamban következett be. Óriási arányban megnőtt a női küldöttek száma (az eviani 9,6%-ról 22%-ra, ez 12,4%-os növekedés, az eddigiekhez képest figyelemre méltó). Hat nő került be Végrehajtó Bizottságba, tizenegy nő pedig különböző alegységek és albizottságok tagja lett. A Közgyűlés elfogadott egy nyilatkozatot, amely a nő és a férfi közötti partnerséget teológiai alapokra helyezte. A Közgyűlés után is folytatódtak a tanulmányi programok, amelyek iránt jelentősen megnőtt az érdeklődés a tagegyházak körében. A következő, budapesti Közgyűlés előtt tartott Nemzetközi Női Konzultáció (Genf, 1984) keretében a nők felszólították az LVSZ-t, hogy tűzze ki a célt, hogy az LVSZ vezető testületeiben dolgozók legalább egyharmada nő legyen. A budapesti Közgyűlés női résztvevőinek aránya 34% volt, tehát tartották az előző Közgyűlés női küldötteinek növekvő számát. Hét nő került be a Végrehajtó Bizottságba, egy nő az LVSZ alelnöke lett, és három nőt pedig különböző bizottságok elnökeivé választották. Ezek szép eredmények, azonban még ennél is nagyobb történt Budapesten a nőmozgalom

szempontjából:

a

Közgyűlés

megszavazta,

hogy

a

Titkárság

személyzetének, valamint a programfelelősöknek és ellenőröknek legalább a fele nő legyen.

21

Ez a határozat óriási vitákat váltott ki a tagegyházak között. A következő évek eseményei, például az a döntés, miszerint az LVSZ által kiosztott ösztöndíjak 40%-át nők kellett, hogy megkapják, azt mutathatják, hogy a szervezet teljesen a nők mellé állt, támogatja törekvéseiket. Ez azonban nem teljesen így történt. 1987-ben az LVSZ főtitkára megkérte a tagegyházakat, hogy készítsenek felmérést és tanulmányt a nők és a férfiak viszonyáról saját egyházukban. Az akkor 104 tagegyház közül mindössze nyolc tett eleget a kérésnek. Ebből a tényből sok következtetést lehet levonni. Hogyan történhetett ez? Hogy lehet az, hogy bár a szervezeten belül növekszik a nők szerepe, addig a szervezetet alkotó tagegyházak óriási többsége nem nagyon foglalkozik e kérdéssel? Többfajta választ is adhatunk a kérdésekre. Egyrészt lehetséges az, hogy a nőmozgalmat támogató egyházaknak (pl. Svédország, USA) van a legnagyobb szava a szervezeten belül, ők küldik a közgyűlésekre a legtöbb női delegáltat. Az is elképzelhető, hogy a tagegyházak többsége (engedve a nemzetközi nyomásnak ill. trendnek) felületesen támogatja a nőmozgalmat a nemzetközi szervezeten belül, de saját nemzeti egyházában ez már nem elmondható. Akármelyik magyarázat a helytálló, meg kell állapítani, hogy a nőmozgalmak (és minden egyéb, a hagyomány ellen irányuló küzdelem) valódi sikerének záloga, hogy a kívánt változás elsősorban a fejekben menjen végbe. A férfiaknak (és maguknak a nőknek is!) el kell fogadniuk, meg kell érteniük a megváltozott helyzetet, és le kell gyűrniük a megszokást. A nők szerepe fokozatosan növekszik az LVSZ-en belül (1990-ben, pl. egy nőt neveztek ki Kincstárnoknak). A kitűzött célokat (pl. az LVSZ munkacsoportban minimum 40%-os női részvétel) még nem teljesen sikerült elérni, a mozgalom továbbra is folytatódik. Érdekes megfigyelni, hogy a fejlődő-fejlett országok közötti ellentétek nem tűnnek olyan erősnek (legalábbis az LVSZ történetében), mint a férfi-nő közöttiek. Eszerint a fehér férfiak több szolidaritást vállalnak színes bőrű férfiakkal, mint fehér nőkkel, és hajlamosabbak inkább az előbbiekkel megosztani hatalmukat. Ez arra mutat rá, hogy végső soron a nemek közötti egyenlőtlenség nagyobb a civilizációs és kulturális különbségeknél.

22

Persze ebben az is közrejátszhat, hogy bár az evangélikus egyház köztudottan liberálisabban áll hozzá a nők kérdéséhez, mint pl. a katolikusok (az evangélikus egyházban nők is lehetnek lelkészek), azért maga az egyház intézménye mégiscsak konzervatív, patriarchális alapokról indult, és ezt a jellegét a mai napig megőrizte, sokkal inkább, mint a szekuláris világ. Nézzük meg az ifjúság szerepének változásait az LVSZ-ben! 2.2.3 Az ifjúság szerepvállalása Az LVSZ alapításától kezdve igyekezett felkészülni a fiatalok (18 és 30 év közöttiek) befogadására a szervezetbe. Ez néha nehézségekkel és kockázatokkal járt, mivel az ifjúság általában radikálisabb és szókimondóbb, és ezzel kivívhatja a konzervatívabb vezetőség neheztelését. Ez persze nem csak az egyházban, hanem majdnem minden szervezetben így működik. Az LVSZ kétfajta megközelítést alkalmaz az ifjúsággal szemben, amelyek egymással nem mindig állnak összhangban. Egyrészt ott van az egyházak ifjúsági missziója, mely a fiatalok megszólításával foglalkozik, másrészt pedig az ifjúság bevonása az egyház működésébe. Más szóval, azzal a kérdéssel állunk szemben, hogy hogyan kell kezelni a fiatalokat: mint az egyház tevékenységének tárgyát, vagy résztvevőjét? A szervezet életében e két megközelítés váltakozott egymással. Az alapító Közgyűlésen megalakult az Ifjúsági Tevékenységek Bizottsága. E bizottság egyik alegysége foglalkozott az egyetemi hallgatókkal is. 1967-ben megalakult

az

Evangelizációs

Bizottság,

amely

szakterületén

belül

ifjúsági

ösztöndíjakkal és csereprogramokkal is foglalkozott. A közgyűlések előtti ifjúsági találkozók igen hasznosnak bizonyultak a véleménycsere szempontjából. A budapesti Közgyűlésen kitűzött célt, miszerint a közgyűlések küldötteinek minimum 20%-a fiatal legyen, eleddig nem sikerült megvalósítani. Ennek okát abban kereshetjük, hogy a tagegyházak vezetői inkább a tapasztaltabb, idősebb embereket bízzák meg azzal, hogy egyházukat egy fontos nemzetközi konferencián képviselje. A curitibai Közgyűlésen volt eddig a legnagyobb az ifjúság arány (15,6%). Az LVSZ 1981 óta gyakornoki programokat szervez genfi Titkárságán, amelynek keretében a fiatalok különböző osztályokon és részlegeken dolgozva ismerhetik meg az

23

LVSZ, és rajta keresztül a nemzetközi szervezetek életét és munkáját, életre szóló tapasztalatokat szerezve. A budapesti Közgyűlésen elhatározták, hogy legalább egy fiatal tagja kell, hogy legyen valamennyi programbizottságnak. Ezen a Közgyűlésen négy fiatalt választottak be a Végrehajtó Bizottságba. A következő Közgyűlésen hat fiatal lett a Tanács tagja, tehát megállapíthatjuk, hogy az ifjúság reprezentáltsága és jelentősége növekvőben van a szervezeten belül. 1990-ben létrehozták a Fiatalok Bizottságát, amely célul tűzte ki magának az ifjúsági munka erősítését a tagegyházakban is. E Bizottság nemzetközi konferenciákat és diákcseréket szervez nemzetközi, regionális és szubregionális szinten, ifjúsági hírlevelet ad ki, és szorgalmazza a nagyobb ökumenikus együttműködést. Az LVSZ története során jelentős átalakulásokon ment át az ifjúság nézetrendszere és gondolatvilága. Az egyik első LVSZ-es ifjúsági rendezvényen 1952-ben Berlinben az összegyűlt fiatalok a Biblia-tanulmányokat helyezték a találkozó középpontjába. Leginkább a misszió kérdésével foglalkoztak. A hatvanas-hetvenes években azonban igen nagy mértékben megváltozott az ifjúság helyzete. Az 1981-ben, Urachban (Németország) tartott konferencián egyértelműen kiderült a változás: az ifjúság elidegenedett az egyháztól és a társadalomtól, problémákkal küzdöttek az oktatás, a munkanélküliség és az emberi kapcsolatok területén. Az LVSZ a konferenciát követően egy tanulmányt dolgozott ki az ifjúság aktuális (főleg az észak-atlanti területeken tapasztalt) problémáinak leküzdésére. Érdekes megfigyelni, hogy a tanulmányhoz igénybe vették a déli félgömb ifjúságának segítségét, akiknek másfajta spiritualitása sokat segített az északi fiatalok ilyen gondjainak megoldásában. Ez szépen ötvözi a fent említett két megközelítést, hiszen az ifjúság így egyszerre lett alanya és tárgya a munkának. A problémák megoldására – többek között – ifjúsági csere programokat ajánlottak, amelyeknek két típusát különböztethetjük meg az LVSZ történetében: egyrészt a hosszabb, gyakornoki programokat, másrészt pedig a rövidebb, ifjúsági látogatásokat. Akár az LVSZ problémamegoldásának, akár a társadalmi helyzet megváltozásának köszönhetően (vagy leginkább mindkettőnek együttvéve), de a nyolcvanas-kilencvenes évekre ismét átalakult az ifjúság nézetrendszere. Ebben a korszakban a spiritualitás

24

megélése tűnik a legégetőbb kérdésnek. Egy fiatalokból álló kutatócsoport tanulmányt készített arról, hogy miért olyan vonzók manapság a neo-buddhista vallási irányzatok. Egy másik csoport pedig tanulmánykötetet adott ki „Renewing Worship” címmel. Az LVSZ-en belül ifjúság igen fontos szerepet játszik a társadalmi problémák, pl. AIDS, emberi jogok, megoldás-javaslatainak kidolgozásában, valamint az egyház és a társadalom kapcsolatrendszerének bővítésében és erősítésében is. Az LVSZ egyik elnöke szerint az ökumenikus ifjúsági cserék igen fontosak az egyházak közötti kapcsolatok mélyítésében. Összességében elmondhatjuk, hogy az eddig vizsgált három csoport közül a legkevesebb problémája az ifjúságnak akadt az LVSZ munkájában való részvétel során. Sajnos azonban ez csak nemzetközi szinten mondható el, mert a legtöbb tagegyház szervezete nem biztosít kellő együttműködési lehetőséget az ifjúság számára. Ez tehát egy olyan probléma, amelyet a jövőben mindenképpen orvosolni kell, hiszen az egyház „elöregedése” senkinek nem használ. 2.2.4 A hátrányos helyzetűek Miután az ENSZ az 1983-1992-es évtizedet a Hátrányos Helyzetűek évtizedének kiáltotta ki, az LVSZ is kötelezve érezte magát, hogy tegyen valamit ezen csoportok helyzetének javításáért. A budapesti Közgyűlésen speciális munkacsoport foglalkozott a kérdéssel. Felszólították a tagegyházakat, hogy készítsenek programokat és javaslatokat a hátrányos helyzetűek érdekében, ami a legtöbb tagegyházban meg is történt. Arra is felszólították a tagegyházakat, hogy a következő Közgyűlésre, ha lehet, küldöttként válasszanak hátrányos helyzetű embereket is (nincs adatunk arról, hogy ez meg is történt-e). A genfi Titkárságon felállt egy bizottság, amely a hátrányos helyzetű emberek segítésével foglalkozott az Egyházak Világtanácsával együttműködve. Sajnos ez az együttműködés nem bizonyult hosszú életűnek, 1996-ban megszűnt. Az ENSZ adatai szerint8 ma a világon körülbelül öt-százmillió olyan ember él, akik valamiért (betegség, szegénység, stb.) hátrányos helyzetben vannak. Az egyházaknak és az egyházi szervezeteknek különösen nagy feladata és felelőssége, hogy ezen embereket 8

forrás: http://unstats.un.org/unsd/demographic/sconcerns/disability/dybCh6.pdf

25

felkarolja, és minden lehetséges módon támogassa. Ezért sajnálatos, hogy az LVSZ eddigi erőfeszítései ezen a téren nem voltak túl hatékonyak. Lehetne például egy olyan projektet létrehozni, amely anyagi segítséget nyújtana a tagegyházaknak arra, hogy azok templomaikat az idősek, ill. a kerekesszékben élők számára jobban hozzáférhetővé tegyék. (Ez Magyarországon is igen nagy feladat lenne.) Egy másik program keretében támogatást kaphatnának a kórházi lelkészek, hogy rendszeres istentiszteleteket és lelkigondozást tarthassanak azoknak, akik erre igényt tartanak, ámde betegségük miatt nem tudnak elmenni a templomba. A fenti néhány ötleten kívül számos programot és projektet lehetne kialakítani, amely könnyebbé tehetné a hátrányos helyzetűek életét. Egy olyan nemzetközi egyházi szervezet, mint az LVSZ mind erkölcsileg, mind anyagilag támogathatná a tagegyházak ilyen törekvéseit. Hogy ez eddig miért nem sikerült, az talán az érdekképviselet, és ezáltal az érdeklődés hiányával magyarázható. Ezen a jövőben igencsak ajánlatos változtatni. 2.3 Az LVSZ missziós tevékenysége A nemzetközi lutheránus missziós együttműködés nagy múltra tekinthet vissza. Már a 19. század második felében is hatékonyan dolgoztak együtt az európai evangélikus egyházak pl. az indiai vagy észak-amerikai misszió területén. Az első világháború után új jelentőséget kapott a missziós együttműködés: dönteni kellett ugyanis az ún. „elárvult” missziókról. Ezek azon német missziós állomáshelyek voltak, amelyek a háború következtében már nem tartoztak német fennhatóság alá, illetve olyan országokban helyezkedtek el, amelyek Németországgal hadban álltak. Ezen missziós állomásokat a Szövetségesek hadserege elfoglalta. Ekkor nemzetközi ökumenikus összefogás kezdődött a missziók megmentésére. A német misszionáriusokat kimenekítették a területekről. A Versailles-i Szerződésbe bekerült, hogy a missziók tulajdona „szupranacionálisnak” minősül, és az elhagyott német missziókat ugyanazon vallás más nemzetiségű missziói veszik át. A második világháború után hasonló volt a helyzet. Az LVSZ lundi alapító gyűlésén ezért különösen fontos helyet kapott a misszió kérdése. Megalakult a Világmissziós Bizottság, amely fő feladatául azt tűzte ki, hogy biztosítsa a világ lutheránus egyházai közti együttműködést a misszió területén.

26

Az elárvult missziókkal kapcsolatban a Közgyűlés úgy döntött, hogy át kell őket alakítani az adott ország lutheránus egyházává, ezáltal számos autonóm evangélikus egyház kiépülését és növekedését téve lehetővé Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában és Óceániában. Ez a lépés rendkívül demokratikus volt, hiszen a (főleg európai) egyházak lemondtak „kihelyezett állásaikról” a fejlődő országokban, és önálló, velük egyenrangú egyházak létrejöttét szorgalmazták. Ennek hátulütője viszont az anyagi támogatás megszűnése is volt, tehát az LVSZ-nek vigyáznia kellett arra, hogy ne hagyja magára a születő egyházakat. Ez, mint ahogy az a dolgozat többi részéből kiderül (pl. a 2.3.1 alfejezet), szerencsére nem történt meg. A Világmissziói Bizottság évente ülésezett, fórumot biztosítva a misszióban érintett egyházi személyeknek és szervezeteknek az eszmecserére. Operatív munkát ritkán végeztek, mivel a tagegyházak missziós szervezetei aggodalmaiknak adtak hangot, hogy a Bizottság működése korlátozná cselekvési autonómiájukat. A Bizottság tevékenysége azonban kimutatható eredményeket hozott: sikeresen teremtett kapcsolatot és összhangot néhány ország (pl. Taiwan, Madagaszkár) evangélikus missziói között. A Bizottság politikai tevékenységet is folytatott: közreműködött a tárgyalási folyamatokban az egyház és a jordániai illetve az etiópiai kormányzat között az elkobzott missziós tulajdonok visszaszolgáltatása ügyében. 2.3.1 Változások a misszió területén A hetvenes-nyolcvanas években azonban a missziós tevékenység átstrukturálására volt szükség. Ennek több oka is volt. Egyrészt a modern társadalomban a déli félgömb egyházai (tehát azok a területek, ahová a hagyományos missziós tevékenység irányult) is szerettek volna részt venni a misszióban. Másrészt az észak-atlanti országok egyházai kezdték elveszíteni híveiket, így hát a misszió új feladatkörrel gazdagodott: visszahívni az egyháztól eltávolodott híveket a fejlett országokban. Harmadrészt ott voltak a szocialista országok egyházai, amelyek helyzete erre az időszakra már általában normalizálódott. Az itteni hívek számára (természetesen igen

27

óvatosan, az állam haragját nem magukra vonva, a kényes egyensúlyt nem felborítva) „ellen-ideológia” helyett reményt kellett nyújtani. Negyedrészt pedig kibővült a hagyományos misszió fogalmi köre: már nem csak az evangelizáció, a hit terjesztése tartozott ide, hanem a fejlődő országok evangélikus híveinek képzése, támogatása, és az egyházak fejlesztése is. Láthatjuk tehát, hogy a misszió fogalma alapvetően átalakult, így nem csoda, hogy új megközelítésre volt szükség. A Világmissziói Bizottságot megszüntették, és helyette létrehozták a Missziós és Fejlesztési Bizottságot, amelynek már a neve is elárulja a megújult feladatkört. Át kellett alakítani, gazdaságosabbá kellett tenni a Bizottság költségvetését is. Ez sajnos azzal járt, hogy nagyobb központosítást vittek végbe, így kevesebb döntés születhetett regionális szinten, kevesebb konferenciát és találkozót tartottak, és 20%-kal csökkentették a misszióval foglalkozó alkalmazottak számát a genfi Titkárságon. Ezek a „megszorító intézkedések” egy időre jelentősen korlátozták a missziós tevékenységet. A tagegyházak missziós szervezetei nehezményezték a központosítást és a források visszaesését. 2.3.2 Egy konkrét projekt ismertetése Az LVSZ összes missziói projektje közül a Rádiós Evangelizáció (Radio Voice of the Gospel, 1963-1977) volt a legsikeresebb, mely Etiópiából indult, és rövid idő alatt elterjedt Afrikában, Ázsiában és a Közel-Keleten. A rádió megfelelő médium volt a komoly szóbeli hagyományokkal bíró fejlődő országokban. A programokat nem importálták, hanem helyben készítették, ez több okból is jó megoldásnak bizonyult. Egyrészt nem az európaiak vagy az amerikaiak mondták meg, hogy mi kell a fejlődő országoknak, hanem helyben, ők maguk dönthetik el, hogy milyen műsorokra van szükségük. Másrészt pedig ez kiváló lehetőséget teremtett a fejlődő országok polgárainak képzésére a média, elsősorban természetesen a rádiós műsorkészítés területén. A műsorok 70%-a oktatási, nevelési célzatú volt, és csak 30% foglalkozott direkt evangeizációval.

Ez

is

mutatja

a

misszió

fogalmának

új

értelmezését. A

műsorkészítésért és sugárzásért a helyi egyház volt felelős, ezért csak olyan területekre adták meg a műsorszórási engedélyt, ahol egy egyház el is tudta látni az azzal

28

kapcsolatos feladatokat. Kivételt képezett Kína, ahol nem volt lehetőség rendszeres egyházi munkára, valamint Dél-Afrika, ahol a politikai helyzet tette szükségessé a rádióadásokat. 1972-ben, működésének csúcspontján a rádió napi átlag 20 órát sugározott, és 19 stúdióval rendelkezett Afrikában, a Közel-Keleten és Ázsiában. A rádió teljes mértékig ökumenikus hangvételű volt, hiszen az LVSZ mellett más egyházi szervek is támogatták működését, pl. az Etiópiai Ortodox Egyház, vagy a Keresztény Kommunikáció Világszövetsége (World Association for Christian Communication). 1977 márciusában azonban az etióp kormány államosította a rádiót. Így megszűnt a központ, ahol akkoriban 212 ember dolgozott 1.228.015 $ éves költségvetéssel. A központ feloszlatásával a többi stúdió (akiknek munkája részben függött az etióp stúdiótól) komoly nehézségekkel nézett szembe a további munkát illetően. Legtöbbjüknek szerencsére sikerült túlélni e válságos időszakot, és a mai napig is sugároznak (pl. a TWR Dél-Afrikában és Szváziföldön). A Missziós és Fejlesztési Bizottság továbbra is szponzorálja ezeket az adókat. Napjainkban zajlik a jobb minőségű FM technológiára történő áttérés megvalósítása. 1988-ban az etióp kormány kártérítést fizetett az LVSZ-nek az elkobzott rádióért, és visszaszolgáltatta felvételeiket, melyek közül néhány értékes, ritkaságnak számító afrikai népzenét is tartalmaz. Az LVSZ a kártérítési összeget az etióp egyház megsegítésére használta fel. Láthatjuk tehát, hogy – a politikai és földrajzi nehézségek ellenére – a rádiómissziós projekt sikeres, mind a hallgatók, mind a készítők sokat tanulnak belőle, ami mindenkinek a javára válik. Az LVSZ egy másik sikeres projektje egy Közös Keresztény Misszió létrehozása volt Nyugat-Afrikában, amely lutheránus kezdeményezésre alakult meg. A Misszió hatásköre a Szahara déli részétől és Szenegáltól a Közép-Afrikai Köztársaság nyugati részéig terjed. A missziót anyagilag az LVSZ tagegyházai, néhány anglikán és más protestáns egyház támogatja. A kilencvenes években – új forrásoknak köszönhetően, valamint a tagegyházak missziós szervezeteinek növekvő nyomásgyakorlásának hatására – csökkent a missziós tevékenység centralizáltsága az LVSZ-en belül. A Bizottság ismét nagyobb hangsúlyt fektetett a regionális és interregionális konferenciákra, megbeszélésekre és találkozókra.

29

Munkacsoportok alakultak a projektek kidolgozására, rengeteg egyházközi segélyező programot indítottak (amelyek főleg a fiatalabb, fejlődő országokban található egyházaknak voltak létfontosságúak). Képzéseket és szemináriumokat is tartottak – a legfontosabb, oktatással összefüggő lépések az afrikai teológiai oktatás erősítésére szánt programok voltak, amelynek keretében pl. megalakult a Zimbabwei Egyetem evangélikus teológiai kara. Láthatjuk tehát, hogy az LVSZ missziói tevékenysége átalakult, és rövid útkeresés után megtalálta azt a pályát, amelyen sikeresen, hatékonyan, és a tagegyházakat segítő módon tud működni.

3. A globalizálódó világ 3.1 Bevezetés A globalizáció kifejezésnek rengeteg meghatározását ismerjük. A dolgozat szempontjából a legmegfelelőbb és legáltalánosabb magyarázat szerint a globalizáció „a nemzetközi kereskedelem és a kulturális csere drámai megnövekedése miatt bekövetkezett világgazdasági és társadalmi változásokat jelenti.”9 A globalizáció az utóbbi évtizedek egyik legdivatosabb kifejezésévé vált. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a globalizáció új keletű fogalom lenne. Épp ellenkezőleg, a globalizáció egyes formái már évezredekkel ezelőtt megjelentek a hatalmas ókori birodalmak kialakulásakor. A modern globalizáció alapjai az ipari forradalom korában jelentek meg. A II világháború után egy új, globális pénzügyi rendszer alakult ki a Bretton Woods-i intézmények keretében. A globalizáció kialakulását sok tényező gyorsította, ilyen például a közlekedés és a kommunikáció fejlődése, az internet használata, vagy a kereskedelmi akadályok lebontása. A globalizáció az élet legtöbb területén megvalósul, de a folyamat legfontosabb mozgatóereje mégis a gazdasági globalizáció, amely manapság a leginkább befolyásolja

9

forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Globalization

30

és alakítja mindennapjainkat. A gazdasági globalizáció neoliberális szemlélete egyetlen egységes piaccá alakítja a világot. Ennek megfelelően az értékek és definíciók átalakultak, a környezet eszközzé, erőforrássá vált, az emberek pedig fogyasztókká degradálódtak, akiknek egyetlen és legfontosabb céljuk, hogy vágyaikat és szükségleteiket újra és újra kielégítsék. A konstruktív, építő emberből a destruktív, pusztító fogyasztó vált. A gazdasági globalizáció néhány főbb jellemzője például: •

A gazdasági növekedést tekinti a legfontosabb prioritásnak

•

Növeli a tőkemozgásokat

•

Csökkenti a kormányzat beavatkozását a gazdaságba

•

Főleg exportra termel

•

A rövid-távú hasznot részesíti előnyben a hosszú távúval szemben

A világ minden népére hatással van a globalizáció, azonban az emberek durván kétharmad része csak a folyamat hátrányait érzi. (Az ENSZ adatai szerint világon élő kb. hatmilliárd négyszázmillió ember közül négymilliárd (tehát az emberek 62,5%-a), él igen nagy szegénységben, naponta kevesebb, mint 2$-ból10.) „Egyenlőtlenség sújtotta világban élünk. Valami nem működik megfelelően, ha a világ lakosságának leggazdagabb 20%-a a világ jövedelmének több mint 80%-át tudhatja magáénak… ha egy ország lakosságának 10%-a a nemzeti jövedelem több mint felét szerzi meg… ha a leggazdagabb 20 ország átlagos jövedelme harminchétszerese a 20 legszegényebb ország átlagos jövedelmének…”11 3.1.1 A gazdasági globalizáció néhány hatása Mint ahogy azt fentebb említettük, a globalizáció az élet minden területére hatással van. Nézzünk meg néhány konkrét példát! A piac meghatározó elemei átléptek a nemzeti határokon. Ilyenek pl. a multinacionális vállalatok, amelyek működésének hatásai egyértelműek a küldő és a fogadó országokban. A küldő országokban ez munkanélküliséget eredményezhet, hiszen a vállalatok gyakran az alacsonyabb költségen megszerezhető munkaerővel rendelkező országokba vándorolnak. Az új technológiák alkalmazása szintén 10

Forrás: www.infoplease.com/ipa/A0908762.html Részlet James Wolfensohnnak, a Világbank elnökének 2000-ben, Prágában tartott, Building an Equitable World c. beszédéből

11

31

megszüntet néhány munkahelyet, és aki nem képes „lépést tartani”, és átképezni magát, az komoly problémákkal néz szembe. A nemzeti kormányzatok nemzetközi szinten összetett kapcsolatok hálójába bonyolódnak. Ez azt eredményezi, hogy hatalmuk és befolyásuk csökken az országban élő emberek és erőforrások tekintetében, ami egyrészt jó, mert így nem tudnak antidemokratikus eszközökhöz nyúlni, másrészt viszont rossz, mert így olyan törvények és szabályok szólnak bele az ottani emberek életébe, amelyeket valahol egészen máshol alkottak, és amelyek nem biztos, hogy az adott ország körülményeinek is megfelelnek. A környezetvédelem problémái globálissá váltak. Az ember kihasználja a környezetet, és nem gondoskodik a felhasznált dolgok utánpótlásáról, amivel az egész Földet veszélybe sorolja. Hajlamosak vagyunk az értékeket a gazdasági értékekkel azonosítani, és mindent a gazdaság, a növekedés mércéjével mérni. Amit nem lehet százalékban kifejezni, annak az értéke kevésbé analizálható – ez a tradicionális értékeket (pl. emberi értékek), melyek így alig vagy egyáltalán nem mérhetőek, nagy mértékben veszélyezteti, hiszen aminek nem tudjuk azonnal, közérthetően és pontosan meghatározni az értékét, ahhoz óvatosabban közelítünk. (Meg lehet mérni az egy egyházhoz tartozó gyülekezet nagyságát, azonban ez nem mond semmit magáról a vallásról – tehát a lényegről?) A családi élet válságba kerül. Az embereknek egyre kevesebb ideje van egymásra, a családok felbomlanak, csökken a házasságkötések, és növekszik a válások száma. Ez azzal is magyarázható, hogy az emberek előtt kitágult a világ, félnek elkötelezni magukat valaki vagy valami mellett, mert ki tudja, holnap nem jön-e valami jobb. A lokális kultúra sok helyen veszélyben van. Mindenhol ugyanazon javakat és szolgáltatásokat lehet kapni, az egész világon ehetünk McDonald’s és Burger King éttermekben, a lokális értékekből pedig többnyire kiüresedett turistalátványosság válik. „Ha a féktelen globalizáció megtépázza a helyi kultúrákat, akkor tönkreteszi a közösségi élethez szükséges alapelemeket.”12 Az ilyen helyzetekben azonban a globalizáció hatásai elutasításra is találhatnak, a lokális kultúrák védelmezői „szemellenzős módon” ragaszkodhatnak saját értékeikhez (nem véve tudomást az idegen kultúra megjelenésének jótékony hatásairól), ez pedig idegenellenességbe és nacionalizmusba csaphat át. 12

Thomas L. Friedmann: The Lexus and the Olive Tree. New York: Random, 2000. p. 302.

32

3.1.2 Az egyházak a gazdasági globalizációban Az ilyen hatások alól az egyházak sem vonhatják ki magukat. Egyrészt rájuk is hat a gazdasági globalizáció (pl. kormányzati támogatásból élnek, statisztikai kimutatásokat készítenek, együtt kell működniük a globális szervezetekkel és egymással, stb.), másrészt pedig az egyház küldetésébe tartozik a kisebbek és elnyomottak védelme, ezért megoldásokat kell kidolgozniuk a gazadási globalizáció kihívásaira. A globalizáció azonban a legtöbb összetett jelenséghez hasonlóan pozitív és negatív oldallal is rendelkezik, sőt, egyazon területre is képes építő és romboló módon hatni. Tehát például új lehetőségeket teremt, viszont meg is szüntet lehetőségeket, közösségeket rombol szét, azonban létrehozni is képes őket, óriási szabadságot teremt, viszont függőségbe is taszíthat. Aki úgy érzi (legyen szó egyénről vagy egyházról), hogy vallásának semmi köze a gazdasági globalizációhoz, az nem veszi figyelembe, hogy ezen jelenség gyakran szembemegy az egyház által tanítottakkal, és ezért igen is nagy szerepe lehet, és kell is, hogy legyen az egyháznak a folyamat „megszelídítésében”. Nézzünk egy példát erre. „A piac ma egyre inkább hasonlít az Ótestamentum Istenéhez… az egyetlen Isten, akinek hatalma egyetemesen elfogadott, és aki nem tűr meg vetélytársakat…”13 Ha az egyházak nem válaszolnak a bálványimádásnak eme régi-új formájára (a pénz és a vagyon „istenként” való tisztelete már a Bibliában is megjelenik), akkor saját létüket teszik értelmetlenné és ezáltal kockára. A fő feladat az, hogy az egyházak az önös érdekek fűtötte gazdasági globalizációt pozitív közösségformáló erővé változtassák. Ez azonban óriási kihívás, melyre egyelőre semmilyen módon nem lehet válaszolni. Jelenleg az apró, megszelídítő lépések zajlanak. Az egyházak máris sok módon próbálnak eleget tenni ennek a feladatnak. A nemzetközi egyházi szervezetek (pl. az Egyházak Világtanácsa, vagy a Református Egyházak Világszövetsége) konferenciákat, munkacsoportokat szerveznek a kérdésben, megoldásjavaslatokat dolgoznak ki a fennálló problémák megoldásáért. Az LVSZ részt vesz a Jubilee2000 kampányban, amely a fejlődő országok eladósodásának megállításáért harcol. 13

Harvey Cox: The Market as God. In: The Atlantic Monthly. Atlantic Media. Boston: 1999 márciusi kiadás, p 20

33

Az LVSZ fontosnak tartja a tagegyházak közötti kommunikáció növelését ezen a téren is, hiszen a globalizáció hatásait a világ különböző országai más és más módon élik meg, ezért nem is lehetséges egy egységes megoldás kidolgozása és alkalmazása. Az LVSZ a következő konkrét javaslatokat tette tagegyházainak a gazdasági globalizáció okozta problémák megoldásához: Tudatosan váltani kell •

Az egyedi akaratról a társadalmi szükségletekre

•

Az egyén profitálásáról a közösség gazdagítására

•

Az erősek gazdasági érdekekről a leggyengébbek érdekeire

•

A természet használatáról a természet élvezetére

•

A gazdasági növekedésről az ember épülésére

A tagegyházak híveiknek, illetve a velük kapcsolatban álló vállalatoknak és kormányzati szerveknek javasolhatják ezeket az alapelveket. Az egyház ilyen módon példát mutathat a világnak, és ha a módszer beválik, a világi szervezetek is kövekni fogják. Napjainkban

megfigyelhető

a

vállalatok

társadalmi

felelősségvállalásának

(Corporate Social Responsibility – CSR) növekedése. Ez mindenképpen pozitív folyamat, amelynek során a vállalatok az érdekeltek (stockholder) mellett az érintettek (stakeholder) nézeteit és érdekeit is figyelembe veszik. Ez nagyban hozzájárulhat a fent megfogalmazott néhány alapelv megvalósulásához. Az LVSZ szerint oda kell figyelni egymásra, meg kell hallgatni egymást, „részt kell vállalni egymás életében”. Ez mind az emberek, mind az országok közötti viszonyra igaz. A globalizáció igazságtalan hatásait is ki kell tehát egyenlíteni, nem szabad, hogy győztesekre és vesztesekre váljon szét a világ. Ez nagyon szép gondolat, és a következő néhány fejezetben látni fogjuk, hogy az LVSZ mit tesz azért, hogy ez a gyakorlatban is megvalósuljon. Nem szabad azonban hagyni, hogy a szegények megsegítése a mi hatalmunkat növelje – más szóval nem jó megoldás az olyan, amely konzerválja a jelenlegi helyzetet. Az LVSZ-ben is megvan a paternalizmus veszélye, hiszen a legtöbb pénzügyi erőforrás az észak-atlanti országokból származik, ami, ha a szervezet nem vigyáz, könnyen a korábbi elnyomás további erősítéséhez vezethet.

34

3.2 Az ökumenikus mozgalom A történelem során a kereszténység számtalan kisebb-nagyobb egyházra szakadt, amelynek okai többnyire a hit eltérő értelmezése, vagy a fennálló egyházi rend ellen való tiltakozás (ez általában a Római Katolikus Egyház rendje és gyakorlata ellen irányult). Mint ahogy korábban is említettük, napjainkra az egyházak, a vallás elveszítették korábbi jelentőségüket. Sok mindent fel lehet róni a keresztény egyházaknak; az egyik leggyakrabban említett kifogás ezek közül a megegyezés és az egység hiánya. Ennek megfelelően az egyházak számára két dolog miatt is fontos az egység kialakítása. Először is, a nem hívő emberek megszólítása, a hívek megtartása könnyebb, ha a kereszténységen belül béke és egység uralkodik, vonzóbbá válik az egész keresztény hitvallás. Másodszor pedig, az előbbiekből következően az egyház túléléséhez és fennmaradásához szükséges az egység kialakítása, hiszen napjainkban egyre többen távolodnak el a kereszténységtől, egyre kevesebben szimpatizálnak a történelmi egyházakkal, talán éppen merevségük és megosztottságuk miatt. A legújabb korban tehát új értelmet és jelentőséget nyert az ökumenikus mozgalom. Új megközelítésre, új utakra és nagyobb nyitottságra van szükség ahhoz, hogy a keresztény egyházak egysége megvalósulhasson. Ezen nem azt értjük, hogy eggyé kell olvasztani az egymástól annyi mindenben különböző keresztény egyházakat, hanem hogy egymással együttműködve, békében élve tudják terjeszteni az evangéliumot. 3.2.1 Az LVSZ erőfeszítései az ökumené területén Az ökumené több szempontból is fontos szerepet játszik az egyházak és a globalizáció viszonyában. Egyrészt az ökumenét magát is lehet egyfajta „globális” kereszténységnek tekinteni, mivel a mozgalom célja többek között a keresztény egyházak közötti hitelvi különbségek csökkentése, így tehát elősegíti a kereszténység egységének megteremtését. Másrészt az ökumenikus mozgalomban megvalósuló együttműködés megkönnyíti a keresztény egyházak szerepvállalását a globális problémák enyhítésében, mert „egységes frontot” alkotva pl. hatékonyabban tudnak fellépni egyes nemzetközi fórumokon, ill. több támogatást tudnak juttatni a rászorulóknak.

35

Az LVSZ alapító okirata leszögezte, hogy a szervezet a lutheránus egyházak egységének elősegítése mellett az ökumenikus mozgalmat is támogatni kívánja. A dokumentum szerint ugyanis a hitvallásbeli különbségek és az ökumenikus elkötelezettség nem akadályozói, hanem elősegítői egymásnak. Hiszen ha jól ismerjük saját és a másik egyház hitvallását, akkor megtaláljuk a közös és az egymástól eltérő pontokat, és a közös pontokra helyezve a hangsúlyt, elősegíthetjük a nagyobb együttműködést. A szervezet 1990-es Közgyűlése módosította az alapszabályt, és így az ökumené elősegítése a szervezet egyik funkciójából az „LVSZ természetének részévé”14 lépett elő. A kereszténység egységéért való munkálkodás egyébként az evangélikus egyházak alapvető elvei között található, hiszen Luther eredeti célja nem egy új egyház létrehozása, hanem a meglévő (katolikus) egyház megreformálása volt. Az evangélikusok Ágostai Hitvallásának VII. fejezetében írottak szerint a kereszténység egységéhez „nem szükséges, hogy az emberi hagyományok, vagyis az emberi eredetű egyházi szokások és szertartások, mindenütt egyformák legyenek”15. 1953-ban a megalakulóban lévő Teológiai Bizottságra bízták az ökumenikus mozgalomban való részvétel ösztönzésének feladatát. A Bizottság az Ágostai Hitvallásban vallottaknak megfelelően úgy gondolta, hogy létrejöhet az ökumené anélkül, hogy a különböző egyházaknak fel kelljen adniuk, vagy meg kelljen változtatniuk saját hittételeiket. Egy laza, ámde hatékony hitbéli szövetség (confessional/church fellowship) keretein belül látták megvalósíthatónak a fent leírtakat. Nem tartották szükségesnek egy újabb nagy, központosított ökumenikus szervezet létrehozását (mint amilyen pl. az Egyházak Világtanácsa), hanem inkább a bilaterális és multilaterális párbeszéd kialakításában és fenntartásában látták az ökumené jövőjét. Az 1963-as Közgyűlés előtt azonban nem sok eredmény született az ökumené területén, amely a Teológiai Bizottság egyik részfeladatának számított. Bár kidolgoztak és elfogadtak néhány tanulmányt és kiáltványt a témában, gyakorlati eredményeket nem sikerült elérni.

14 15

Constitution of the Lutheran World Federation Ágostai Hitvallás, 1952-es fordítás. Forrás: http://www.csipetnyiso.hu/subpages/kr002.php

36

1963-ban, a Helsinki Közgyűlésen a küldöttek elfogadták azt a javaslatot, amely a Lutheran Foundation for Interconfessional Research (Lutheránus Alapítvány a Keresztény Hitvallások Kutatására) létrehozását indítványozta. Az Alapítvány jogilag és anyagilag független az LVSZ-től, de azzal szoros együttműködésben dolgozik. Az Alapítvány célja, hogy lutheránus részről hozzájáruljon az ökumenikus teológiai kutatásokhoz. Helsinki után azonban más, létfontosságú döntések is születtek az ökumené területén: az illetékesek úgy határoztak, hogy az LVSZ bilaterális párbeszédet fog kezdeményezni más keresztény felekezetekkel az ökumené előmozdításának érdekében. Az ökumenikus ügyeket a genfi Titkárságon található Ökumenikus Iroda intézi. 3.2.2 Bilaterális párbeszéd A szervezet a bilaterális párbeszédet két szinten, nemzetközi és nemzeti szinten képzeli el, egyrészt a nemzetközi egyházi szervezetek között, mint pl. maga az LVSZ, másrészt pedig a világ minden táján elhelyezkedő tagegyházak között, például a magyarországi evangélikus és református egyházak között. A bilaterális párbeszéd tehát a hatvanas évek közepe óta, tehát durván negyven éve zajlik más keresztény felekezetekkel. Tekintsük át összességükben az ez idő alatt elindított párbeszédeket, majd vizsgáljuk meg egyenként a különböző egyházakhoz fűződő kapcsolatokat. A bilaterális párbeszédek spektrumának egyik végén a reformátusokkal zajló párbeszéd helyezkedik el. Ez az egyetlen olyan dialógus, amely képes volt áthidalni a két egyház hitvallása közti különbségeket. Mind nemzetközi (Az LVSZ és a Református Egyházak Világszövetsége között), mind nemzeti (sok ország evangélikus és református egyházai között) létrejött az együttműködés, a dialógus tehát sikeresnek és befejezettnek mondható, elérte a célját. A spektrum másik végén az adventista egyházzal nemrégiben kezdeményezett párbeszéd található, amelynek célja még messze nem az egyházak közötti szövetség megvalósítása, hanem sokkal inkább egymás megértése és elfogadása. E két végpont között helyezkedik el a többi egyházzal folytatott dialógus, melyek közül a sikeresebb kezdeményezések közé tartozik pl. az anglikán, vagy a római katolikus egyházakkal zajló párbeszéd, míg kevésbé sikeresek, vagy még mindig a

37

kezdeti fázisban vannak a kapcsolatok az ortodoxokkal vagy a baptistákkal. Ennek számos oka van, ilyen például a földrajzi, vagy hitvallásbeli eltérések nagysága, a közös történelem hiánya (elsősorban pl. az ortodoxokkal). Nézzük most meg egyenként a párbeszédeket!

i.

Párbeszéd a református egyházzal

1968 áprilisában egy munkacsoportot hívtak életre az LVSZ és a Református Egyházak Világszövetségének képviselőiből. E munkacsoport (majd később a Közös Evangélikus-Református Bizottság) feladata volt az egység előmozdítása a hitvallások kölcsönös megismerése és elfogadása révén, valamint a párbeszéd kezdeményezése a különböző országok evangélikus és református felekezetei között. E kezdeti fázisban azonban az erőfeszítések ellenére nem alakult ki szorosabb együttműködés a két szervezet között. A nyolcvanas évek közepére-végére érett be a közös munka, és a Közös Bizottság ekkor adta ki a Toward Church Fellowship (1989) c. jelentést, amely gyakorlati és teológiai tanácsokat egyaránt adott a tagegyházaknak az egység előmozdításának érdekében. Mint azt fentebb említettük, ez a párbeszéd tekinthető a leghatékonyabbnak és a legsikeresebbnek, amelynek okai között nyilvánvalóan szerepel a közös múlt, a két egyház létrejöttének azonos kora és hasonló körülményei. Említésre méltó a református, evangélikus és unitárius egyházakat tömörítő Protestáns Egyházak Európai Közössége (The Community of Protestant Churches in Europe), amely a Leuenbergi Egyezménnyel jött létre 1973 márciusában. Ez a szervezet is nagy mértékben hozzájárult a református és az evangélikus egyházak közötti párbeszéd sikerre viteléhez. ii. Párbeszéd a római katolikus egyházzal Ezt a párbeszédet az LVSZ kezdeményezte, amikor a II vatikáni zsinatra (1962-65) három megfigyelőt küldött a szervezet részéről, ami találkozott a katolikus egyház közeledési igényével. Később az LVSZ Eviani Közgyűlésére (1970) meghívták Willebrands bíborost, hogy képviselje a katolikus egyházat. 1966-ban közös

38

munkacsoport alakult, amely teológiai tanulmányokat dolgozott ki. Az egymáshoz közeledést elősegítette VI. Pál pápa bocsánatkérése minden, a katolikus egyház által okozott sérelemért. Sajnos azonban a katolikusok még mindig elzárkóznak az oltáriszentség kiszolgáltatásával kapcsolatos álláspontok közelítése elől: így lehetséges,

hogy

pl.

Magyarországon

katolikus

hívők

részesülhetnek

az

oltáriszentségben evangélikus templomokban is, ám ez fordítva nem igaz. Regionális szinten a német evangélikus és katolikus egyház közötti párbeszéd említendő meg, mint az eddig legnagyobb sikereket elért dialógus. iii. Párbeszéd az anglikán egyházzal Ez a párbeszéd az Anglikán Konzultációs Tanáccsal is az LVSZ kezdeményezésére indult útjára. 1962-ben nevezték ki az anglikán-lutheránus dialógusért felelős bizottságot, amely kidolgozott egy dokumentumot a két egyház közti hasonlóságokról és különbségekről (Agreements and Differences between the Anglican and Lutheran Churches). E bizottság javaslatára alakítottak ki 1967-ben egy munkacsoportot a két egyház közötti együttműködés elősegítésére szerte a világon. A nyolcvanas évek végére különösen hatékony együttműködést sikerült kialakítani az Egyesült Államok, Ausztrália és az Egyesült Királyság evangélikus és anglikán egyházai között. A fenti három párbeszéd tekinthető az LVSZ „tradicionális” dialógusainak. A nyolcvanas évek elején újabb bilaterális párbeszédeket kezdeményeztek más keresztény egyházakkal is, nézzünk meg néhányat közülük! iv. Párbeszéd az ortodox egyházzal 1981-ben állt fel a Lutheránus és Ortodox Egyházak Közös Bizottsága, amely teológiai tanulmányokat készít és ad ki. Ez a párbeszéd még a kezdeti stádiumban van, a folytatás azonban közös akaraton nyugszik, ami mindenképpen kedvező feltételeket biztosít a további munkához. Regionális szinten ki kell emelni a finnorosz, a német-orosz, német-bolgár, valamint az USA-n belüli párbeszédet e két egyház között, amelyek igen sikeresen haladnak előre.

39

v.

Párbeszéd a baptista egyházzal

Ez a párbeszéd is munkacsoport felállításával kezdődött 1986-ban az LVSZ és a Baptista Világszövetség között. A közösen kiadott dokumentum kiemeli a hitvallások közös vonásait, viszont megjegyzi, hogy a kereszteléssel kapcsolatos ellentéteket nem lehet egy dialógus keretében megoldani. vi.

Párbeszéd az adventistákkal

Ez a legfrissebben kialakított párbeszéd, amely 1994-ben kezdődött. Még igencsak kezdeti stádiumban van, érdemi esemény nem történt. Az eddigi bilaterális párbeszédekből több következtetést lehet levonni. Először is megállapítható, hogy maga a bilaterális párbeszéd műfaja megfelel az ökumenikus egység céljainak. A tárgyalások módja is kielégítő volt, még egyetlen párbeszéd sem szakadt félbe. Másodszor figyelemre méltó az a tény, hogy az LVSZ tagegyházai kivétel nélkül támogatják, sőt, mélyíteni szeretnék az ökumené érdekében folytatott párbeszédeket. Ez levonható abból a kritikából is, amelyet néhány tagegyház fogalmazott meg a párbeszédekkel kapcsolatosan: kifogásolták a dialógus szűk hatókörét, amely szinte csak a teológiára terjed ki. Igény van a szélesebb témakörű párbeszédre is. Harmadszor pedig megállapíthatjuk, hogy a tagegyházak lelkesen vették tudomásul a különböző keresztény felekezetek hitvallásai közötti hasonlóságokat, és hajlandóak ezekre koncentrálni az együttműködés során ahelyett, hogy inkább a különbségekre helyeznék a hangsúlyt. A bilaterális párbeszédeket mindenképpen folytatni kell a jövőben is. Mi a teendő azonban akkor, ha a tárgyalások már elérték céljukat, mint ahogy az a reformátusokkal folytatott dialógus esetében is történt? Nos, ekkor lép életbe a következő lépés: be kell építeni az egyházak és gyülekezetek gyakorlatába a tárgyalásokon elméletben megfogalmazottakat. Ez igen fontos lépés, hiszen e nélkül értelmetlenné válik az egész párbeszédfolyamat: hiszen mi értelme van elméleti síkon közeledni egymáshoz, ha utána a gyakorlatban nem történik semmi?

40

Sajnos azonban ez a folyamat lassabban halad a földrajzi távolságok, és a kulturális különbségek miatt. Óriási különbségek vannak magán az evangélikus egyházon belül is például egy amerikai és egy magyar gyülekezet szokásaiban, sőt, még a szertartásrendben is. Kedvező jelek azonban már mutatkoznak, ilyen például a fentebb már

említett,

sajnos

még

mindig

egyoldalú

oltáriszentség-kiszolgáltatás

az

evangélikusok és a katolikusok között Magyarországon. 3.2.3 Multilaterális kapcsolatok Az LVSZ tagegyházainak körülbelül fele tagja az Egyházak Világtanácsának is (World Council of Churches). Ez garantálja a rendszeres kapcsolattartást és együttműködést a két szervezet között tagegyházi szinten. Nemzetközi szinten pedig egy közös munkacsoport működése biztosítja a párbeszédet az LVSZ és az Egyházak Világtanácsa között. Az LVSZ más nemzetközi egyházi szervezetekkel is tart fenn kapcsolatot, ilyen pl. a Keresztény Közösségek Vezetőinek Konferenciája, vagy a Protestáns Egyházak Európai Közössége. Speciális kapcsolatot képvisel az LVSZ részvétele az IFAPA (Inter-Faith Action for Peace in Africa) konferencián, amely egy sajátos szervezet, hiszen ökumenikus, több egyházból származó vezetők politikai lépéseket és nyilatkozatokat tesznek az afrikai helyzet javításának érdekében. E konferenciával a későbbiekben még foglalkozunk. 3.3 Az LVSZ közéleti szerepe Már az LVSZ elődszervezete, a Lutheran World Convention is foglalkozott közéleti kérdésekkel, igaz, hogy abban a történelmi környezetben nem is tehetett volna másként, hiszen a két világháború közötti időszakban, a totalitárius rendszerek kialakulásakor az egyház nem maradhatott, és nem is maradt csöndben. 1935-ben Párizsban a szervezet vezetői aggodalmaiknak adtak hangot a politikai helyzet miatt, és gyakorlati tanácsokkal látták el elsősorban német tagegyházaikat. Az LVSZ a második világháború befejezése után két évvel alakult meg, így a történelmi helyzetből kifolyólag újabb nehézségekkel nézett szembe. A szovjet befolyás alá került területek egyházai nehézségekbe ütköztek alapvető működésük területén is, ezt az LVSZ hagyhatta szó nélkül. A szervezet hivatalos kifogásokat emelt, amikor a

41

Helsinkiben tartott Közgyűlésre több kelet-európai ország küldöttei nem jöhettek, vagy amikor a magyar kormány Ordass Lajos evangélikus püspököt politikai fogolyként börtönbe vetette. A helsinki Közgyűlésen ezért sokat foglalkoztak a politikai helyzettel, és három nagy ellentétet állapítottak meg, amelyek szétszakítják a világot: az Észak-Dél, a KeletNyugat, valamint a hívők és nem hívők közti ellentétet. Ez utóbbi inkább az egyházak belügyének tűnhet, és valóban, ilyen formában kevéssé látszik jelentős ellentétnek a világpolitika szempontjából, de ha kicsit másként fogalmazunk (pl. vallások-kultúrák közti ellentét), akkor máris láthatjuk, hogy ez sajnos ma is igen fontos indítéka például a nemzetközi terrorizmusnak. A Közgyűlés úgy döntött, hogy az LVSZ önmagában ne foglalkozzék olyan politikai ügyekkel, amelyek önmagukban nem érintik a szervezetet, hanem inkább az ökumenikus együttműködést szorgalmazták ezen a területen. Ez azonban nem az érdeklődés hiányát jelenti, hanem azt a megközelítést, miszerint az egyházak összefogása sokkal jelentősebb eredményeket érhet el a közéletben, mint egy-egy egyházi szervezet egyedül. Így aztán az LVSZ közös munkába kezdett az Egyházak Világtanácsa egyik alegységével, a Commission of the Churches on International Affairs-szel (Egyházak Nemzetközi Bizottsága). Azonban ezzel nem mindenki értett egyet az LVSZ-en belül. Ezzel összefüggésben a Közgyűlésen az LVSZ Nemzetközi Ügyek Bizottságának elnöke a tagegyházak részvételét sürgette a nemzetközi politikai életben. Elmodása szerint ha az LVSZ nem foglalkozna ezzel a területtel, akkor az azt jelentené, hogy „a lutheránus egyház elvágná magát a világon az egyik legfontosabb területtől, a hit cselekedetté való alakításától.”16 Ennek megfelelően a Végrehajtó Bizottság egy új stratégiát kezdett kidolgozni, amelyben jobban helyet kapna a politikai szerepvállalás. Az eredmény a következő Közgyűlés előtt megjelentetett tanulmány lett, amely többek között a lutheránus etika és a társadalom viszonyát vizsgálta. Az eviani Közgyűlést megelőző problémákról már szóltunk. Az eredeti helyszín Brazíliában lett volna, ahol azonban kis idővel korábban katonai rezsim került hatalomra, amely többszörösen is megsértette az emberi jogokat. Így aztán (tiltakozásul, 16

Proceedings, Minneapolis, p 193

42

valamint amiatt való félelemből, hogy nem fogják tudni biztosítani a Közgyűlés zavartalan munkáját) Evianban tartották meg a Közgyűlést, ahol fő helyet kaptak az emberi jogok kérdései, a fejlődő világ országainak problémái, a világban szerte megtalálható igazságtalanság, és a Kelet-nyugat ellentét. Az ötödik Közgyűlés így a „Világ iránti felelősségvállalás közgyűlése” jelzőt kapta. A struktúraváltás jegyében megalakult a Tudományos Bizottság, amely nagy jelentőséget tulajdonított az LVSZ társadalmi felelősségvállalásának. A Bizottság sok egyén, csoport és szervezet bevonásával négy területen kezdte meg a tudományos munkát: •

Az egyházak élete és munkája

•

Ökumenikus párbeszéd

•

Béke – igazság - emberi jogok

•

Marxizmus – Kína tanulmányok – vallások közötti párbeszéd

Nézzük meg egyenként az LVSZ közéleti tevékenységeinek főbb területeit! Bár nehéz egyértelműen szétválasztani a különböző tevékenységi köröket (hiszen a békéért vagy a társadalmi igazságosságért tett erőfeszítések között szoros összefonódás figyelhető meg), így mégis egyszerűbb és áttekinthetőbb lesz a terület vizsgálata. 3.3.1 Emberi jogok Az ENSZ 1948-ban alkotta meg az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, „mint azt a közös eszményt, amelynek elérésére minden népnek és minden nemzetnek törekednie kell abból a célból, hogy minden személy és a társadalom minden szerve, állandóan szem előtt tartva a jelen Nyilatkozatot, oktatás és nevelés útján előmozdítsa e jogok és szabadságok tiszteletben tartásának kifejlesztését, valamint azoknak fokozatosan megvalósuló hazai és nemzetközi jogszabályok útján történő általános és tényleges alkalmazását és elismerését mind a tagállamok népei között, mind pedig a joghatóságuk alatt álló területek népei között”17. E Nyilatkozat felsorolja a legalapvetőbb emberi jogokat, pl. élethez, szabadsághoz, személyi biztonsághoz való jog. E Nyilatkozattal kezdődően az államok és a nemzetközi szervezetek (néhányan speciálisan az emberi jogok betartásának

17

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, http://www.menszt.hu/magyar/emberiegyetemes.htm

43

ellenőrzésére szakosodtak, pl. Human Rights Watch) egyre többet foglalkoztak az ember alapvető jogaival, és azok megsértésével. Az LVSZ Tudományos Bizottsága a Dar-es Salaami Közgyűlés előtt egy konferenciát tartott Genfben az emberi jogokról. Bár, mint minden fontosabb kérdésben, itt is viták övezték a témát (pl. Kinek a jogaiért álljon ki az LVSZ, csak a lutheránus hívőkéiért, vagy más emberekéiért is?), azt senki sem vitatta, hogy az emberi jogok alapeszménye vallási gyökerekkel is rendelkezik. A modern emberi jogok kialakulásának kezdete a felvilágosodás korára vezethető vissza, amikor az ember a „sötét középkor” után ismét „felfedezte önmagát”. Az emberi jogok alapeszményei három forrásra tekinthetnek vissza: a sztoikus filozófiára, a római jogra, és a reformáció tanaira18. A reformáció megteremti az autonóm személyiséget, az embernek közvetlen kapcsolata lehet Istennel, nincs szüksége az egyház közvetítésére. Láthatjuk tehát, hogy a reformációnak mekkora hatása volt a modern kor emberképének, az egyéniségnek kialakításában. A genfi LVSZ konferencián három munkacsoport foglalkozott az emberi jogok kérdésével. Az I. munkacsoport az emberi jogok definíciójával, csoportosításával és teológiai megközelítésével foglalkozott. Szerintük három fő csoportba oszthatók az emberi jogok19: •

Az első csoport a szabadsághoz és a védelemhez való jog

•

A második csoport az egyenlőséghez való jog

•

A harmadik pedig a részvételhez való jog

A munkacsoport szerint „E három csoport egymással harcban áll a konkrét megvalósítás területén. Emiatt az egyik csoportot folyamatosan kijátsszák a többi ellen, és bizonyos társadalmakban egészen abszolutizálják.”20 Ez azt jelenti, hogy például egy diktatúrában a védelemhez való jogot emelik ki, és tartják a legfontosabbnak (a propagandában is ez szerepel főként), és ezáltal elnyomják a részvételhez vagy a szabadsághoz való jogot. Ugyanúgy egy liberális társadalomban pont fordítva alakul a helyzet: a szabadságot, az esélyegyenlőséget hirdetik, de így a védelem a háttérbe szorul. 18

Rainer Wohlfeil, Hans-Jürgen Goertz: Gewissenfreihet als Bedingung der Neuzeit. Densheimer Hefte 54. Göttingen: 1980. 19 A munkacsoport az ENSZ által megnevezett emberi jogokat csoportosította, nem alkotott új definíciókat 20 Theological Perspectives on Human Rights. Lutheran World Federation, Geneva: 1977 p 12

44

A II. munkacsoport az emberi jogok értelmezésével foglalkozott különböző kultúrákban és társadalmakban. A III. csoport pedig konkrét ajánlásokat tett az egyházaknak az emberi jogok védelmének témájában, és fokozott odafigyelésre szólított fel. A Közgyűlés felszólította a tagegyházakat, hogy minden helyzetben tegyék meg a szükséges és lehetséges lépéseket annak érdekében, hogy elősegítsék az emberi jogok biztosítását minden területen, hogy támogassák az elnyomott társadalmi csoportok kitörését, és kiálljanak a jogaiktól megfosztott emberek mellett. A hetedik, budapesti Közgyűlésen is foglalkoztak az emberi jogok kérdésével, sőt, azt a szervezet legfőbb vezetésének struktúrájába is beemelték: létrehoztak ugyanis egyegy, közvetlenül a Főtitkár alá tartozó pozíciót, amelyek a nemzetközi ügyekkel és az emberi jogokkal foglalkoztak. Szépen látszik tehát, hogy ezeknek a kérdéseknek egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítottak az evangélikus egyházak. Nagyon érdekes az a mód, ahogy a szervezet az emberi jogokkal kapcsolatos konkrét lépéseket megteszi. Ahelyett ugyanis, hogy nyilvánosan felhívnák a nemzetközi figyelmet az egyes problémákra, előfordul, hogy inkább a „csendes diplomáciát” választják, és az adott kormányokkal tárgyalnak. Ez a módszer (természetesen) vitatott a szervezeten belül, hiszen (bár így, a nyilvánosság bevonása nélkül általában hatékonyabban lehet tárgyalni) nem mindig egyértelmű, hogy mikor tart valóban igényt a nyilvánosságra egy-egy probléma. Valóban előfordulhat, hogy a nyilvánosság bevonása tovább rontaná az áldozatok helyzetét, ilyen esetekben indokolt lehet a hallgatás, de ilyenkor is meg kell próbálni segíteni a rászorulókon. Hogy ezek milyen helyzetek lehetnek, vagy milyen más módon történhet a segítségnyújtás, azt a konkrét helyzet ismeretében kell eldönteni. Ilyenkor segítenek a következő kritériumok, melyeket az LVSZ egy tanulmányban21 összesített: pl. Milyen helyzetben van az egyház az adott országban? Milyen az egyház és az álam viszonya? Milyen az állam (pl. liberális, totalitárius, stb.)? Ki a felelős? A nyilvánosság kizárásának oka azonban semmilyen esetben sem kötődhet gazdasági érdekhez.

21

To speak or not to speak? Department of Studies, LWF. Geneva: 1984

45

Természetesen az LVSZ, amennyiben arra van szükség, nyilvános állásfoglalást ad ki egy-egy emberi jogi kérdésben. Különböző lépéseket tesznek meg, a következőt mindig akkor, ha az előző nem bizonyult elég hatásosnak: •

Felhívni az érintett hatóságok figyelmét

•

Nyilvános állásfoglalás a kérdésben

•

Hivatalos tiltakozó nyilatkozat kiadása

Olyan helyzetek is vannak, amikor – a fentiekkel ellentétben – semmilyen módon nem lehet elkerülni a nyilvános tiltakozást. Ilyen az, amikor az emberi élet van veszélyben. 3.3.2 Béke A nemzetközi politikai élet változásaival lépést tartva az LVSZ erőfeszítései a béke területén is több területre koncentráltak a történelem folyamán. A nyolcvanas években a hidegháborún, és az általa okozott hatásokon volt az egyik fő hangsúly. Az LVSZ támogatta a Helsinki Záróokmány intézkedéscsomagjainak végrehajtását, és mint azt ahogy a későbbiekben látni fogjuk, igen nagy mértékben támaszkodott erre a dokumentumra. Az LVSZ békéltető tevékenységének egyik legfontosabb területe a mai napig a közel-keleti kérdés. Ez a téma különösen fontos a keresztények számára, nemcsak a ma itt élő emberek megsegítése és a konfliktus megoldása miatt, hanem azért is, mert a Szentföldről van szó. A Végrehajtó Bizottság a nyolcvanas években több nyilatkozatot is kiadott, valamint ENSZ konferenciát sürgetett a témában, és felszólította a tagegyházakat, hogy spirituális és anyagi segítséggel is járuljanak hozzá a konfliktus megoldásához. Az LVSZ egy regionális ökumenikus programot indított a térségben 1990-ben, és humanitárius és az infrastruktúra kiépítését célzó segélyeket szorgalmazott a világ országainak kormányainál, valamint a nemzetközi szervezeteknél. A legnagyobb sikert az LVSZ a guatemalai békéltető akcióval érte el, ahol, amellett, hogy segélyeket szállított a térségbe, közvetítőként működött közre a kormány és az ellenzék, a Guatemalan National Revolutionary Unity között. Találkozókat szervezett, és aktívan hozzájárult ahhoz, hogy 1991-ben a felek aláírták a Mexikói Egyezményt.

46

Ez a folyamat illusztrálja azt a lehetőséget, amely a legtöbb nemzetközi egyházi szervezet előtt áll: mégpedig, hogy közvetítsenek a vitázó felek között. Ez azért jó lehetőség, mert így konkrét lépéseket tehetnek a legtöbbször csak elvi nyilatkozat szintjén megrekedő állásfoglalások érdekében. (Ez a legtöbb nemzetközi szervezet működésének veszélye, hogy hatáskörük vagy lehetőségeik korlátozása miatt egyes kérdésekben csak kifejezhetik tiltakozásukat, de tenni nem tudnak semmit az ügy érdekében.) Az egyházi szervezetek azért felelnek meg különösen is a közvetítői feladatnak, mert az esetek többségében semmilyen anyagi érdekeltségük nem fűződik a kérdés megoldásához, így aztán pártatlanul, és mindkét fél által elfogadottan tudnak dolgozni. Az LVSZ legutóbbi tevékenysége ezen a területen a második iraki háború elleni tiltakozás volt. 2003 áprilisában nyilatkozatot adtak ki, melyben elítélték a háborút, és az USA-t az ENSZ kéréseinek betartására szólították fel. A háború alatt és után pedig segélycsomagokat juttattak a rászorulóknak. 3.3.3 IFAPA Az Inter-Faith Action for Peace in Africa az LVSZ által kezdeményezett mozgalom, mely egy 2002 októberében tartott konferencián indult el. A résztvevő egyházak szorosabb együttműködést vállaltak mind egymással, mind az országaik kormányaival, valamint a regionális (pl. Southern African Development Community (SADC), Economic Community of West African States (ECOWAS), stb) és nemzetközi szervezetekkel. Az egyházak és szervezetek találkozókat, megbeszéléseket szerveznek, és konkrét akciókat hajtanak végre a következő témákban: konfliktusok megoldása, képzés, egészséges élelmiszer és víz, járványok, menekültek, fegyverkezés, emberi jogok, gyermekkatonaság, stb. A különböző egyházak és szervezetek tevékenységét egy Állandó Bizottság fogja össze és segíti. A mozgalom sikerét mutatja, hogy egy második nagy IFAPA konferenciát tartottak 2005 áprilisában, amelyen Afrika nyolc különböző vallásának több mint 240 képviselője volt jelen, valamint természetesen az afrikai világi szervezetek (pl. kormányzatok, regionális szervezetek) képviselői, illetve északamerikai és európai megfigyelők.

47

A rendkívül sokszínű vallási térképpel rendelkező Afrikában (ahol megtalálhatók a legkülönbözőbb törzsi vallások, valamint mohamedán és keresztény vallások különböző ágai is) igen fontos, hogy a különböző egyházak együttesen lépjenek fel a háborúk, a szegénység, az éhezés és a járványok leküzdésének érdekében. Erre szólította fel a vallási vezetőket a második IFAPA konferencián Olara Otunnu, az ENSZ munkatársa, aki a „Gyermekek és a háborús konfliktusok” ügyének felelőse. 3.3.4 HIV/AIDS ellenes program AZ LVSZ AIDS elleni kampánya hivatalosan 2002. május 6-án indult Nairobiban, a szervezet azonban már korábban is foglalkozott az AIDS-szel (pl. az 1993-ban megrendezett ifjúsági AIDS konferencián, melyet az LVSZ és az Egyházak Világtanácsa szponzorált). Az LVSZ célja a programmal a tagegyházak közötti, valamint az ökumenikus párbeszéd kialakítása és fenntartása a témában, valamint hatékony, erkölcsi és anyagi támogatás a betegség leküzdésének érdekében. A fő célok keretében a szervezet konkrét kampányokat tervez és finanszíroz a megelőzés, a megismerés és a gyógyítás érdekében, képzéseket tart, stb. Tapasztalatcseréket ösztönöz, célja, hogy a betegségben szenvedőket ne bélyegezze meg a társadalom (ami sajnos gyakran előfordul). Szervezetileg a program úgy valósul meg, hogy minden LVSZ régióban egy-egy munkatárs foglalkozik teljes munkaidőben az AIDS kampánnyal, aki helyi szinten felel a program sikeréért. A munkatársak kapcsolatot tartanak a genfi Titkársággal, egymással, valamint a régiójuk kormányzataival és azon szerveivel, amelyek szintén az AIDS-szel foglalkoznak. 2004-ben az LVSZ európai tagegyházai AIDS konferenciát tartottak Kijevben, ahol az AIDS-szel foglalkozó ukrán és európai világi szervekkel együttműködésben beszélgettek az európai AIDS problémákról, és lehetséges megoldásaikról. A program önálló költségvetéssel rendelkezik, amely évente átlagosan 550-600.000 USD-t tesz ki. Az egyház hagyományos feladatai közé tartozik a betegek megsegítése, ez a kampány tehát csak annyiból mondható újszerűnek, hogy a modern kor egyik legsúlyosabb betegségével foglalkozik, amelyet sok félelem és előítélet vesz körül. Az

48

AIDS-ben szenvedőket a társadalom többnyire kizárja magából, ebből a szempontból talán a Bibliai kor leprájához hasonlítható. Ez a kirekesztés főleg az ismeretek hiányának tudható be, így az egyházak (és minden más szervezet) legfontosabb feladatai közé tartozik az ismeretterjesztés, mind a megelőzés, mind pedig a szolidaritás, és a kirekesztés megszüntetésének érdekében. 3.3.5 További társadalmi kérdések Itt következnek azok a kérdések (pl. környezetvédelem, elnyomó politikai rendszerek), amelyek a fenti kategóriákba nem teljesen illettek bele. A fentiekben már említettük azt a vitát, amely az LVSZ-en belül alakult ki a szervezet világi szerepvállalásáról. Az egyik, a hagyományos oldal azt a nézetet képviselte, miszerint az LVSZ maradjon meg tisztán egyházi ügyekkel foglalkozó szervezetnek, ne fordítson figyelmet az őt körülvevő, de közvetlenül nem érintő világra. A másik oldal szerint viszont az egyház, bár „nem e világból való, mégis e világban él”22, ezért létének egyenes következménye, hogy véleményt nyilvánítson az egyházi élettől független, fontos kérdésekben is. Az LVSZ története során (és e dolgozatban is) végigkövethettük, hogy hogyan kerekednek felül a második oldal hívei. Így született az az állásfoglalás a dél-afrikai apartheid rendszerrel kapcsolatban is, amely végül két dél-afrikai fehér, az apartheiddel szembe nem szálló tagegyház kizárásához vezetett. (Ez egyértelműen bizonyítja a világi dolgokba való „beavatkozás” álláspontjának győzelmét, hiszen az LVSZ nem vállalt többé egyházi közösséget a jogtipró tagegyházakkal.) „Normális körülmények között a keresztény hívők különböző politikai nézetekkel bírnak. Azonban a politikai és szociális rendszerek annyira elnyomóvá válhatnak, hogy a hittel elvetésük, és a változásokért való munka az összeegyeztethető.”23 A Dar es Salaami Közgyűlésen két területet neveztek meg, amelyek különös figyelmet igényeltek: •

A társadalmi és a gazdasági igazságtalanság gyökereinek vizsgálata

•

A tagegyházak tárgyalásai a kormányzatokkal, hogy e problémákat orvosolják, valamint a Helsinki Záróokmány pontjainak betartásáért

22 23

Proceedings, Dar es Salaam, p 176 Proceddings, Dar es Salaam, p 180

49

A Helsinki Záróokmány igen hasznosnak bizonyult az LVSZ munkájában is, mert utat nyitott a közeledésre a kelet-európai kormányzatok felé is. Például ennek segítségével sikerült elérni, hogy az LVSZ kapcsolatba léphessen a szibériai és kazahsztáni evangélikus egyházakkal. Továbbá a Helsinki Okmánynak köszönhetően, a közeledés jegyében lehetett a hetedik Közgyűlés Budapesten, ahol kiemelt szerepet kapott az európai fegyverkezés leállítása mellett a béke megteremtése, valamint az emberi jogok kérdése is. Az LVSZ két alegysége, a Tudományos és a Világszolgálati Bizottság foglalkozik ezen kérdésekkel, bár együttműködésük nem mindig zavartalan (ez a két bizottság természetéből következik: hiszen érthető módon a Tudományos Bizottság inkább elméleti, míg a Világszolgálati inkább gyakorlati megközelítést alkalmaz a kérdésben). A saját konferenciákon (pl. a 2004-ben megrendezett World Social Forum) és workshopokon kívül az LVSZ más nemzetközi szervezetek munkájában is részt vesz, például az ENSZ UNCTAD (UN Conferences on Trade and Development) konferenciáin is képviseltette magát. Már említettük az adósságellenes kampányban való részvételt. Emellett az LVSZ nagyobb átláthatóságot sürget a WTO, az IMF és a Világbank

munkájában.

A

Development

Education

Forum

nevű,

kétévente

megjelentetett magazin gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozik. Az LVSZ-nek az ENSZ ECOSOC-nál (Economic and Social Council) speciális konzultatív státusza van, amely státuszt azon szervezetek kapják meg, amelyek az ECOSOC működésének valamely területein kimagasló tevékenységet végeznek. Emellett az LVSZ szorosan együttműködik az ENSZ más szervezeteivel is, ilyen pl. a Office of the United Nations High Commissioner for Refugees (UNHCR), the United Nations Relief and Works Agency for Palestine Refugees in the Near East (UNRWA) and the Food and Agriculture Organization of the United Nations (FAO). 3.3.6. Néhány konkrét eset bemutatása India egy, bauxitban gazdag részén, Orissában egy norvég vezetésű konzorcium a bányászat kialakításához több mint 12.000 embert akart kilakoltatni. 1993-ban több békés tüntetést szerveztek az érintettek, amelyek azonban nem bizonyultak sikeresnek, sőt a tüntetés résztvevői közül néhány embert le is tartóztattak.

50

Ekkor sok nemzetközi szervezet, köztük az LVSZ közbelépett, és anyagilag támogatta az érintetteket. Ezen kívül megkeresték a konzorciumban résztvevő vállalatokat. Az állam válaszként betiltotta az NGO-k működését a térségben, mert állítása szerint azok zavargást szítottak. 2000 decemberében egy másik tüntetés folyamán a rendőrség három embert megölt. Ekkor szolidaritási tüntetések kezdődtek, melyeken 20.000 ember vett részt, és független szervek is nyomozni kezdtek. A norvég konzorcium 2001 áprilisában úgy döntött, hogy bizonytalan ideig elnapolja a projektet. Az LVSZ Kambodzsába friss vizet és élelmet, valamint gyógyszereket szállít, képzéseket tart közösségi vezetőknek, és a vállalkozóknak (pl. az élőállat-iparban) kisebb hiteleket nyújt. Láthatjuk tehát, hogy az LVSZ a kezdeti ellenkezés után egyre nagyobb szerepet vállal a közéleti kérdések területén. A társadalmi felelősségvállalás nem megkerülhető az egyházak számára a 21. században. Szükség van az egyházi szervezetek munkájára ezen a téren is, mert közreműködésükkel kisebb-nagyobb mértékben hozzá tudnak járulni a problémák megoldásához, és elősegíthetik a modern egyház kialakulását, mely hitéleti kérdések mellett sem fordít hátat az emberek e világi igényeinek és problémáinak.

4. Segélyezés A mai civil szervezetek (non-governmental organisation, NGO) elődei már az 1600as években megjelentek, méghozzá éppen egyházi köntösben. A legkorábbi, civil szervezeteknek tekinthető intézmények ugyanis missziós társaságok voltak, melyek félig egyházi, félig világi szervezésben terjesztették a keresztény hitet, és emellett (helyenként) iskolákat és kórházakat is üzemeltettek, így bátran állíthatjuk, hogy ezek a társaságok a mai segélyezés alapját jelentik. A II világháború után különös figyelem fordult a segélyezésre, amely elsősorban az USA-ból irányult az óriási háborús veszteségeket szenvedett Európa felé. Említhetjük itt a Marshall segélyt (bár az nem NGO nyújtotta segély), mint a legátfogóbb és leghatékonyabb programot, de sok más, kisebb segélyező program is megvalósult ebben az időben.

51

A figyelem fokozatosan irányult a harmadik világ felé, és a mai napig is inkább a fejlődő országoknak juttatott segélyek a legjelentősebbek a nemzetközi segélyezés területén. Ez a téma azonban korántsem egyszerű. Mert hiába adunk jó szívvel élelmiszert, gyógyszert, ezzel csak pillanatnyi enyhülést érhetünk el a rászorulók között, amint elfogy az adomány, újabbra van szükség, ráadásul az adományok nem mindig jutnak el az arra valóban rászorulókhoz. Látjuk, hogy így kialakul (vagy fennmarad, pl. a korábbi gyarmati országok esetében) egyfajta függőség, amely tovább erősíti az Észak-Dél ellentétet. Egyéb problémák is fennállnak e kérdésben. Ki döntsön pl. az adomány sorsáról? Az adakozó, vagy a befogadó ország? Hogyan lehet (és kell-e) ellenőrizni, hogy mire használják az adományt? Specifikus programokat finanszírozzunk, vagy általános segélyeket adjunk? E néhány kérdés csak minta abból a sok-sok aggodalomból és problémából, melyekkel a segélyező szervezeteknek (így az LVSZ-nek is) szembe kell nézniük. Mindazonáltal célszerű egy olyan stratégiai szemlélet alkalmazása, mely az egyszeri, „tűzoltás” szerű adományokról áttér a rendszeresen kidolgozott, áttekinthető fejlesztési programokra. Az alábbi folyamatábra illusztrálja a két megközelítés közötti különbséget.

4.1 folyamatábra. Segélyezési szemléletmódok

A, Tűzoltás Probléma: éhínség Æ Szükséges: több élelmiszer Æ Reakció: pénz, ételadományok Æ Hosszú távú hatás: függőség B, Stratégiai megközelítés Probléma: fejletlenség Æ Szükséges: fejlesztési támogatások Æ Reakció: technológiai, oktatási segítség, hosszú távú beruházások Æ Hosszú távú hatás: önálló problémamegoldás

52

Az 1. megközelítés (amelyet tűzoltásnak neveztünk) egyetlen problémát emel ki, jelen esetben az éhínséget, és arra próbál azonnali megoldást nyújtani. A 2. megközelítés (stratégiai) egy egész problémakört ragad meg, ahová az előbbi éhínség is beletartozik, és arra próbál orvosságot találni. Ez hosszú távú tervezést igényel, és a kivitelezés is lassabban halad, mint az 1 megközelítés esetében. Mivel azonban amíg elkészül a stratégiai megoldás, az éhínség elpusztíthatja a támogatott ország lakosságát, ezért a tűzoltó módszerre is szükség van. A két megközelítés helyes, mindig a konkrét esetre alkalmazott kombinációja adja az ideális megoldást. Az LVSZ segélyezési tevékenységének vizsgálatát időben három részre oszthatjuk. Az 1. szakasz közvetlenül a háború utánra tehető. Itt elsősorban az európai egyházak megsegítéséről beszélhetünk, de meg kell említeni néhány projektet a Közel-Keleten, Hong Kongban, Latin Amerikában. A 2. szakaszban (az 1960-as évek) a segélyező tevékenység főleg a déli félgömbre tevődött át, a 3. szakaszban pedig az LVSZ segélyező tevékenységének strukturális átalakulásáról beszélhetünk. Természetesen az LVSZ is szembenéz a fent vázolt problémákkal, azonban a szervezet (egyházi jellegéből fakadóan) még egy, sajátos meggondolást is mérlegelnie kell: csak a lutheránus vallásúak megsegítésével foglalkozzon, avagy vallásra való tekintet nélkül juttasson adományokat a rászorulóknak? Látni fogjuk, hogy az LVSZ története folyamán hogyan válik fokozatosan az exkluzív lutheránus segélyek szervezetéből a teljes körű adományozás szervezetévé. 4.1 Az első szakasz AZ LVSZ megalakulásakor egyik legfontosabb feladatának tekintette a háború után a hívek és tagegyházak megsegítését. Ennek legszebb példája Németország esetében látható, ahol az Evangelisches Hilfswerk nevű egyházi segélyező szervezet anyagi és spirituális segéllyel látta el a rászoruló német állampolgárokat (nem csak az evangélikusokat, hanem felekezetre való tekintet nélkül mindenkit).

53

Létrehoztak egy programot, melyben a teológiát tanuló diákokat látták el élelmiszerrel. Ezt a programot később, a teológus hallgatók kérésére kiterjesztették valamennyi rászoruló egyetemistára. E példát követve az LVSZ hasonló programokat szorgalmazott (és támogatott, mind anyagilag, mind erkölcsileg) a többi európai országban is. A legtöbb segély Amerikából érkezett, és többnyire igen hatékonynak bizonyult, erre példa Finnország és Norvégia esete, ahol az egyházak kezdetben segélyt fogadóként, de néhány évvel később már segélyt nyújtóként jelentek meg. Speciális helyzet állt elő a kelet-európai országok egyházainál. Ezen országokban többnyire a katolikus egyház a domináns, ezért az evangélikus egyházak általában kisebbségi helyzetbe szorulnak, így kevesebb mozgásterük és lehetőségül van az élet majdnem minden területén. Ezen kívül aggasztó volt a politikai helyzet is ezen országokban, amelyek a háború befejezése után egyre nagyobb szovjet befolyás alá kerültek. Egyházközi segélyek Kezdetben ezek a segélyek – érthető okokból – az anyagi újjáépítést szolgálták, hiszen a háború sújtotta országokban a templomok és a hozzájuk kapcsolódó gyülekezeti épületek gyakran megrongálódtak, az iratok elvesztek, stb. Ezért a kezdeti időszakban gyakori volt az építkezésbeli segítség, Biblia és énekeskönyv-szállítás, és a hasonló segélyek. Később ezek átalakultak közös tanulmányi programokká, ösztöndíjakká, amelyek már a tagegyházak közötti megértést és felelősségvállalást segítették elő. Az egyházközi segély új jelszava a „Preaching - Teaching- Reaching” lett, amely az anyagi segítésgről a szellemi segélyre helyezi át a hangsúlyt. Láthatjuk tehát, hogy hogyan változott az egyházközi segélyek megközelítése az LVSZ történetében. Kis túlzással azt állíthatjuk, hogy a tűzoltó segélyek átváltoztak stratégiai segélyekké. Menekültek A háború alatt és után kb. 24.000.000 ember kényszerült elhagyni otthonát különböző okokból, pl. politikai okok, kitelepítés, háborús pusztítás, stb.

54

Az LVSZ létrehozott egy menekültekkel foglalkozó albizottságot, amely szorosan együttműködött az ENSZ Nemzetközi Menekültügyi szervezetével (International Refugee Organization, IRO), és az Egyházak Világtanácsának menekültekkel foglalkozó szervével, hogy megkönnyítse a menekültek életét, illetve hogy segítse reintegrálódásukat a társadalomba, akár régi, akár új hazájukban. A koncepció szerint az IRO anyagi segítséget nyújtott, míg az LVSZ és az egyéb vallási szervezetek pedig spirituális segítséggel foglalkoztak. Az LVSZ tevékenységét a következő öt csoportba oszthatjuk: •

Hitéleti tevékenységek

•

A már letelepedett menekültek spirituális segítése

•

Menekültügyi tanácsadó iroda fenntartása

•

Reintegrációs programok

•

Segítségnyújtás a hatósági ügyintézésben

A menekültekhez sorolták a háborús foglyokat is, így a börtönökben folytatott lelkészi munka rájuk is kiterjedt. A háború miatt otthonaikat elhagyni kényszerülők számára igen nagy segítséget nyújthatott ez a program, hiszen az embereknek nem csak anyagi, hanem lelki segítségre is szüksége lehetett, hogy az átélt szörnyűségeket fel tudják dolgozni, és az új helyzetbe be tudjanak illeszkedni, ezért nem szabad alábecsülni az LVSZ és más egyházi szervezetek tevékenységét ezen a területen.

Egyéb segélyprogramok A Közel-Keleten a legfontosabb program az Augusta Victoria kórház üzemeltetése, melyet a Nemzetközi Vöröskereszt tartott fenn 1950-ig, amikor is átadta a kórházat az LVSZ-nek. Az LVSZ tagegyházaitól, az ENSZ-től, és más támogatóktól kap anyagi segítséget a kórház fenntartására. A kórház az Olajfák hegyénél épült, és az ENSZ védelmét élvezi. Egyéb programok ebben a térségben pl. iskolák és gyermekotthonok üzemeltetése árva gyermekek számára. A segélyprogramok megvalósítását megkönnyítette az Izrael állammal folytatott sikeres tárgyalássorozat vallási kérdésekben.

55

A Távol-Keleten végzett munka ebben a szakaszban elsősorban Hong Kongra és Kínára koncentrált. A kínai polgárháború után a győztes kommunisták kitiltottak az országból minden missziós társaságot. A nyugati misszionáriusok kimenekítésében az LVSZ több egyházi szervezettel együttműködve vett részt. Az LVSZ később felismerte, hogy nem vonulhat ki teljesen a térségből, ezért elindította a Hong kongi menekültprogramot, amelynek keretében a kínai menekülteket anyagi és lelki segítséggel látták el Hong Kongban. Ez volt az egyik első olyan program, melyben vallásukra való tekintet nélkül segített a rászorulóknak. Latin Amerikában a domináns vallás a katolikus, ezért az LVSZ segélyprogramjai ebben a térségben főleg egyházközi segélyek voltak a kis létszámú lutheránus egyházaknak. Ezek a segélyek elsősorban a gyülekezetépítéssel és fejlesztéssel voltak összefüggésben, tehát magukba foglalták pl. a templomépítést, az ösztöndíjak kiutalását, vagy a diákcseréket. 4.2 A második szakasz Ebben a szakaszban az LVSZ segélyezési elvei kissé átalakultak, ez azonban nem valamilyen fórumnak vagy döntésnek az eredménye, hanem a korszak tényezői okozták e változást. Nézzük meg e tényezőket! Először is, már nem volt szükség az európai segélyekre, sem a menekültprogramra, (bár az 1965-os magyar forradalom eseményei és az azt követő újabb menekültáradat nagy visszhangra talált az LVSZ-en belül is). Másodszor, a déli félgömbön új államok keletkeztek az ötvenes-hatvanas években, amelyekben mind a gyarmati múlt leküzdése, mind az újabb függőségek kialakulásának megakadályozása fontos és nehéz feladatnak bizonyult. Ezekben az országokban külön támogatást és segítséget igényeltek az újonnan kialakuló vagy önállósodó egyházak. Harmadszor, az NSZK fő segélynyújtóvá vált alig egy évtizeddel azután, hogy a legtöbb segélyt ott igényelték. Végül pedig az LVSZ genfi Titkárságának átalakítása is változtatott a segélyek kiutalásának és kezelésének módján. Nézzük meg részleteiben a második szakasz programjait!

56

Afrika Tanzánia német gyarmat volt (Tanganyika), ezért komoly hagyományai voltak a lutheránus missziónak az országban. Így egyértelmű volt, hogy az LVSZ segélyező tevékenységének egyik fő helyszíne ez az ország lesz Afirkában. Tanzánia függetlenségét követően a környező afrikai országokból (pl. Ruanda, az akkori Kongó, vagy Mozambik) menekültek ezrei érkeztek, akik segítségre szorultak. AZ LVSZ Tanzániában létesített helyi szolgálati irodája a hatvanas évek elején több mint 30.000 menekültnek nyújtott segítséget a társadalomba való beilleszkedéshez. Az LVSZ elképzelései szerint a tanzániai menekültprogram (és létesítményei) az indítástól számított négy éven belül önellátó, nyolc éven belül pedig a társadalom integrált tagja kell, hogy legyen. Ezt az irányelvet sikeresen be is tartották. A tanzániai menekültprogram ökumenikus jelleggel működött, mivel az Egyházak Világtanácsa is részt vett benne, alapelveit pedig a tanzániai kormány és az ENSZ segítségével dolgozták ki. A menekültek mellett egy másik fontos kérdés volt az egészségügy, mivel a kórházak és az orvosok mennyisége nem volt elegendő a teljes lakosság számára. A tanzániai kormány kérésére az LVSZ kialakított egy egészségügyi központot (Kilimanjaro Christian Medical Centre) Moshi mellett, amely az idők során az LVSZ egyik legnagyobb önálló projektjévé nőtte ki magát. Ázsia Az LVSZ ázsiai programjai főleg Indiára, Pakisztánra és Kelet-Pakisztánra (a későbbi Bangladesh-re) koncentráltak. A fő hangsúly itt is a menekültprogramokon (kelet-pakisztáni menekültek) volt, de kisebb projektek foglalkoztak földműveléssel, vagy az éhezéssel. Sok figyelmet fordítottak a calcuttai nyomor enyhítésére. Folytatódó programok Az első szakaszban elkezdett projektek sem álltak le. A legfontosabb közülük a már említett, Olajfák hegyi Augusta Victoria kórház volt, amely igen jól működött. Sajnos 1967-ben a kórház súlyosan megsérült a háborúban, ezért működése kissé lelassult, de az újjáépítési munkálatok sikeres befejezése után a kórház újra szolgálatba állt.

57

A Hong kongi menekültprogram is sikeresen folytatódott, mivel a menekültek áradata nem hogy csökkent, de kissé növekedett is. A programot a hetvenes évek közepén sikeresen átvette a Hong Kongi Keresztény Tanács. Szerkezeti változások Az LVSZ-en belül a hatvanas évek közepén megalakult a Közösségfejlesztő Szolgálat (Community Development Service). Erre több ok miatt is szükség volt. Egyrészt, a segélyezési tevékenység egyre összetettebbé vált az LVSZ-en belül. A kialakult programok nagy része sikeresen működött, ámde továbbfejlesztésükhöz már nem volt megfelelő a korábbi segélynyújtó-segélyfogadó viszony, hanem szükség volt a kialakult közösségek fejlesztésére, hogy azok valóban jól működő és hasznos tagjai legyenek a társadalomnak. Másrészt a vészhelyzeti segélynyújtásról át kellett térni a fenntartható struktúrákra, amely átfogó fejlesztési programokat működtet egy-egy eseti projekt helyett. (Tűzoltás helyett stratégiai megközelítés!) Végül pedig szükség volt egy alegységre, amely összeköti és összehangolja a Világszolgálati és Missziós Bizottságok működését, amelyek tevékenysége sok területen összefonódott (lásd pl. a 2.4.1 alfejezetet). A hatvanas évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy az LVSZ és az összes többi kormányzati és civil szervezet kemény munkája dacára a harmadik világban élők helyzete nem javult, sőt, helyenként rosszabbodott is (ennek okai között megtalálhatók a háborúk, a belső és külső politikai érdekellentétek, a természeti katasztrófák, vagy akár a segélyezés kevésbé hatékony módja). Ez a nyugati világban egyfajta elkeseredést eredményezett, így a segélyező aktivitás visszaesett. Így volt ez az LVSZ-en belül is, amire a válasz egy komoly vizsgálat és struktúraátalakítás lett. 4.3 A harmadik szakasz A hetvenes évekre – a régiek fennmaradása, pl. a kelet-nyugat konfliktus mellett – a segélyező szervezeteknek új problémákkal is szembe kellett néznie. Az addig többnyire csak „tüneti kezeléssel” (pl. éhezés-élelmiszeradományok, menekültek-segítség a letelepedésben) foglalkozó LVSZ is politikai szerepet vállalt, amikor nyilatkozatokat

58

tett pl. az emberi jogok és az apartheid ügyében. Látszik tehát, hogy az okozatok kezeléséről a szervezet elindult az okok felkutatása és megszüntetése irányában. Ebben a korszakban a Titkárság szerkezetét kétszer is megváltoztatták, hogy jobban alkalmazkodjék az új körülményekhez és szerepvállaláshoz. Nézzük meg ismét a korszak konkrét programjait térségenként! Európában főleg egyházközi segély formájában jelent meg az LVSZ segélyező tevékenysége. Itt két területet kell megemlíteni. Az egyik a kelet-európai egyházak támogatása, amely az enyhülő politikai helyzetben egyszerűbbé vált. A másik fókuszpont pedig a kis evangélikus egyházak támogatása volt, olyan országokban, ahol egy másik keresztény egyház a domináns. A legszebb példa erre az angliai evangélikus egyház, mely az LVSZ támogatásának köszönhetően virágzó gyülekezeti élettel rendelkezik. A Közel-Keleten a legfontosabb volt az eddigi programok önellátásának erősítése, valamint a kormányzatokkal folytatott tárgyalások. Megemlítendő az Augusta Victoria kórház további sikeres működése, vagy a szíriai projektek voltak. A Távol Keleten is több országban zajlanak LVSZ segélyprogramok. Mint azt fentebb már említettük, a Hong kongi menekültprogram kikerült az LVSZ irányítása alól. A szervezet fontolóra vette a Kínai Népköztársaságban lebonyolítandó projektek tervezését, mivel a kormányzat ezt lehetővé tette. Az országban többnyire rövid távú segélyeket nyújtanak, pl. árvíz vagy szárazság esetén. A Bangladesh-i menekültprogram továbbra is sikerrel működött. Indiában vidékfejlesztési projekteket vittek véghez, valamint fenntartották a fent említett calcuttai kezdeményezéseket is. További projektek születtek Nepálban (friss vizet szállítottak a rászorulóknak), Indonéziában és Kambodzsában. Afrikában is újabb kihívások érték a szervezetet. Egyházközi segélyeket nyújtottak többek között Nigériának, Tanzániának és Etiópiának, amelyek evangélikus egyházai a világ leggyorsabban növekvő egyházai között vannak.

59

Ezen kívül újabb menekültprogramot indítottak (a meglévő tanzániai program fenntartása mellett) Zimbabwéban, ahol az ország felszabadulása után (1980) ezrével tértek haza a korábbi menekültek. Az ő letelepítésükben és reintegrálásukban nagy szerepet játszott az LVSZ. Ugyanez történt Dél-Afrikában is, az apartheid rendszer bukása után. Etiópiában súlyos éhínség pusztított. Az LVSZ az Egyházak Világtanácsával, és a Caritas

Internationalis-szal

(katolikus

segélyszervezet)

karöltve

indította

el

segélyprogramjait, mert felismerték, hogy az egyházak közötti összefogás a segélyezés területén is igen hasznos, hiszen növeli a hatékonyságot, a segélyek mennyiségét, stb. Dél-Amerikában folytatódott az egyházközi segélyezés a kis lutheránus egyházak számára, de emellett Peruban például vidékfejlesztési programok is zajlottak, amelyek sajnos nem voltak zavartalanok a gerillák támadásai miatt. Láthatjuk, hogy a harmadik szakaszra „felnőtt” az LVSZ segélyezési tevékenysége. Az egyedi, elszigetelt projektekből integrált programok lettek, amelyeket nagyobb nemzetközi összefogások irányítanak a hatékonyság növelése érdekében. Ezt a folyamatot célszerű továbbvinni, hogy a tűzoltásból valóban stratégia váljon, és hogy a pillanatnyi segítségen túl a valódi egyenlőség és a fejlődő államok önállósága legyen a cél. 4.4 Fenntartható fejlődés Az LVSZ nem csak egyes térségekre koncentrál a segélyezés területén, hanem az egész világra kiterjedő fejlesztési programokat is kezdeményez. Ilyen például a fenntartható fejlődésért és a környezetvédelemért indított program. A fenntartható fejlődés „olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket”24. A program alapelvei közé tartozik pl.: •

A fenntartható fejlődés mind folyamat, mind cél, amely széles körű megközelítést igényel

24

forrás: www.ff3.hu/fejlodes.html

60

•

A fenntartható fejlődés nem diszkriminatív, mindenki részt vehet, és részt is kell, hogy vegyen a célok elérésért végzett munkában

•

A fenntartható fejlődés fő pontja az ember jóléte, méltóságának megőrzése anélkül, hogy a következő generációk hasonló jogait károsítanák

•

A fenntartható fejlődés a fenntartható intézményrendszer kialakításán is múlik

A program négy alfejezetre bontható, amelyek a következők: emberi jogok, nemek közötti egyenlőség, környezetvédelem és kommunikáció. A program keretében víztisztítási, járványügyi és egyéb projekteket hajtanak végre elsősorban Afrikában. Az emberi jogi tevékenységről a 3.4.1 alfejezetben lesz szó. 4.5 Alapítványi tőke Az LVSZ költségvetését bemutató fejezetben (1.5) láthattuk, hogy a szervezet milyen forrásokból gazdálkodik, és mire költi a pénzét. A szervezet 1996-ban felállított egy Alapítványt (Endowment Fund) Genfben, amelynek tőkéje különböző egyházaktól (nem csak az LVSZ tagegyházai!), hozzájuk kapcsolódó szervezetektől, és egyénektől származik. A pénzt az LVSZ projektjeinek támogatására költi, tehát az alap fő részét a segélyezésre fordítják. A 4.2 ábra (lásd: Mellékletek) bemutatja az Alapítvány pénzének növekedését. Az 1999 óta évente átlagosan 1,08 millió svájci frankkal növekedő pénzalap 2004-ben kb. 7,5 millió frankon zárt. 2005-re a szervezet az ábra szerint 9 millióra akarja növelni az Alapítvány vagyonát. Ez nagy ugrást jelentene az eddigiekhez képest, ennek érdekében a szervezet nemzetközi adakozási kampányt indított.

61

5 Zárszó Dolgozatom célja az volt, hogy bemutassam a Lutheránus Világszövetség munkáját az evangélikus egyház életében, valamint a 20.-21. század globalizálódó világában. Az egyházi szervezetek tevékenysége kevésbé ismert a nem vallásos közvélemény előtt, pedig – mint ahogy remélem, a dolgozatból is kitűnik – e szervezetek erejükhöz és forrásaikhoz mérten igen hasznos feladatokat végeznek az egész társadalom számára. A dolgozatból több következtetés is levonható, nézzük meg ezeket részleteiben! 1. Többféle hangsúlyeltolódást állapíthatunk meg a fentiek értelmében. Az LVSZ egy zárt, fehér férfiak alkotta közösségből fokozatosan alakult át egy nyitottabb szervezetté, amelyik befogadja a nőket, a fejlődő országból érkezőket, és a fiatalokat is. Mint a fentiekben megállapítottuk, ezek között jelentős eltérések vannak, hiszen a vezetőség szemmel láthatóan sokkal nyitottabb a déli országokból érkezők befogadására, mint a nőkére. Ez a hangsúlyeltolódás főleg a globalizáció hatására történt meg. Érdemes megemlíteni, hogy elsősorban a protestáns egyházi szervezeteknél szükséges külön választ adni a globalizációra az egyházi élet területén. Ez azért van így, mert a katolikus egyház már önmagában is globális szervezet, hiszen az egyes országok katolikus egyházai fölött ott áll a globális vezető, a pápa. A protestáns egyházaknál ez nincs így, ott a legmagasabb az országos szerveződési szint, és nincs nemzetközi, mindenek felett álló vezető. (Talán éppen ezért alakultak ki protestáns nemzetközi egyházi szervezetek, mint pl. az LVSZ, vagy a Református Egyházak Világszövetsége. A katolikus egyháznak ilyen jellegű nemzetközi szervezete nincsen, csak egyes feladatokra szakosodott szervezetek, pl. a Caritas, amely segélyezéssel foglalkozik.) 2. Észrevehetjük, hogy az LVSZ története folyamán a szigorúan evangélikus ügyek felől az ökumené irányába történt elmozdulás. Ez az egyházak közötti összefogásnak tudható be, amelyre igen nagy szükség van a 21. századi szekularizálódó világban. Emellett még az „Egységben az erő!” felismerés is közrejátszhatott az ökumené szorgalmazásában, hiszen a kitűzött speciális célokat, pl. segélyezés, sokkal hatékonyabban el lehet érni, ha nem egyetlen szervezet küzd értük, hanem több, egyházi vagy nem egyházi szervezet

62

összefog a cél érdekében. Ezt jól mutatja a különböző egyházi és világi szervezetekkel történő együttműködés, pl. Egyházak Világtanácsa, vagy az ENSZ. Ez azonban már túlmutat az ökumené fogalmán. 3. Megfigyelhető az LVSZ céljainak elmozdulása az egyházi ügyektől a világiak felé. Ezt óvatosan kell kezelnünk, hiszen az LVSZ nem válhat csak, vagy elsősorban világi ügyekkel foglalkozó szervezetté, hiszen akkor saját létalapját kérdőjelezné meg. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy a szervezet felismerte a modern egyház szerepét a világi ügyekben, és erejéhez mérten tevékeny részt vállal belőle. Szépen kirajzolódik a folyamat, ahogyan az LVSZ nem szorosan az egyházhoz köthető feladatait (amelyek közül a legfontosabb a segélyezés) kiterjeszti az egész világra. Már nem csak az evangélikus hívők megsegítésén, vagy emberi jogainak betartásáért harcol, hanem minden arra rászorulón igyekszik segíteni, vallásra, felekezetre való tekintet nélkül. Itt tényleg csak arra kell vigyázni, hogy a szervezet megtartsa egyházi alapjait, és ne váljon világi szervezetté. Ezen kényes egyensúly megtartása nehéz feladat lesz a továbbiakban. 4. A fentiek alapján összességében megállapítható, hogy az LVSZ, mint nemzetközi egyházi szervezet, megállja a helyét a többi hasonló NGO között. Kellő mértékben foglalkozik egyházi és világi kérdésekkel, amelyek a modern kor emberét (és egyházát) foglalkoztatják. Egyetlen dolgot hiányolok a szervezet tevékenységi köréből, ez pedig a szekták kérdése. Napjainkban

egyre

jobban

elszaporodnak

a

különböző,

magukat

kereszténynek valló szekták és kisegyházak, amelyek komoly veszélyt jelentenek mind a történelmi egyházakra, mind (a legtöbb esetben, sajnos) saját híveikre. Mivel ez a fejlett világ legtöbb országában meglévő probléma (a fejlődő országokra kevésbé jellemzőek a szekták), ezért úgy érzem, szükséges lenne nemzetközi szinten, az LVSZ keretein belül foglalkozni ezzel a kérdéssel (miért ilyen népszerűek a szekták, hogyan szereznek híveket, hogyan tudnák a történelmi egyházak megakadályozni, hogy híveik elpártoljanak tőlük, stb).

63

Mivel dolgozatomban a hangsúlyt főképp az LVSZ nem hagyományosan „egyházinak” mondható tevékenységeire helyeztem, kissé furcsának tűnhet, hogy kevéssé említettem a közvetlenül hitéletinek minősített funkciókat (pl. istentisztelet, teológiai irányzatok, stb.). Ez azért történt így, mert szerettem volna az LVSZ-t arról az oldaláról bemutatni, amely modern civil szervezetként működik, hasonló, világi szervezetek mintájára. Ez azért fontos véleményem szerint, mert mint minden más szervezetnek és intézménynek, az egyháznak is alkalmazkodnia kell a korhoz, amelyben él, és a lehető legtöbbet tenni azért, hogy eredeti, évezredes küldetését ill. üzenetét a mai környezetben is időszerűen és megkapóan tudja véghezvinni, ill. átadni.

64

6 Mellékletek 1.1 A nemzetközi szervezetek csoportosítása (forrás: Yearbook of International Organisations, 2004/4005 edition, Union of International Associations. www.uia.org)

65

A táblázat első oszlopának fordítása: Csoport: Szokványos nemzetközi testületek A, Nemzetközi szervezetek szövetsége B, Egyetemes tagszervezetek C, Interkontinetális tagszervezetek D, Regionálisan orientált tagszervezetek Összes Csoport: Más nemzetközi szervezetek E, Helyekből, testületekből, személyekből eredő szervezetek F, Speciális szervezetek G, Nemzetközileg orientált nemzeti szervezetek Összes Csoport: Különleges szervezetek H, Feloszlott, vagy jelenleg inaktív szervezetek J, Nemrég jelentett, még meg nem erősített szervezetek K, Kiegészítő és belső testületek N. Nemzeti szervezetek R, Egyházi rendek és szekuláris intézmények S, Autonóm konferenciasorozatok T, Multilaterális szerződések, kormányközi megegyezések U, Jelenleg inaktív nem szokványos testületek Összes

66

1.2-es

ábra.

Az

LVSZ

szervezeti

felépítése

(forras:

http://www.lutheranworld.org/Who_We_Are/LWF-Structure_chart.html)

Az ábra fordítása: Külső kör fentről az óramutató járásának megfelelően: Tagegyházak Észak Amerika, Skandinávia, Latin Amerika és a Karib szigetek, Közép és Nyugat-Európa, Közép és Kelet-Európa, Ázsia, Afrika Belső kör az óramutató járásának megfelelően: Közgyűlés és Tanács

67

Általános Titkárság, valamint Program és Állandó Bizottságok, DTS valamint Programbizottság, DMD valamint Program és Projektbizottság, DWS, valamint Program és Állandó Bizottság, Végrehajtó Bizottság Középen: Genfi Titkárság Az ábrán szereplő rövidítések feloldása: DWS: Department for World Service, Világszolgálati Bizottság DMD: Department for Mission and Development, Missziós és Fejlesztési Bizottság DTS: Department for Theology and Studies, Teológiai és Oktatási Bizottság

68

1.3-es

ábra.

Az

LVSZ

bevételei

2004-ben

http://www.lutheranworld.org/What_We_Do/OFA/OFA-Income.html)

Az ábra fordítása fentről, az óramutató járásának megfelelően: Beruházási bevétel, 2% Dánia 6% Finnország 9% Németország 13% Kanada 2% Norvégia 4% Svédország 6% USA 10% Ausztrália 1%

69

(forras:

Más tagegyházak/ügynökségek 2% EU/EC 1% SIDA, Svédország 16% GTZ/KFW, Németország 1% UNHCR és más ENSZ 12% Helyi adományozók 2% Segélyakció 1% AVH páciens díjak 4% Más bevétel 7%

70

1.4-as

ábra.

Az

LVSZ

kiadásai

2004-ben

http://www.lutheranworld.org/What_We_Do/OFA/OFA-Expenditure.html)

Az ábra fordítása fentről, az óramutató járása szerint: Általános Titkárság, 3,9 millió USD, 4% Teológia és Oktatás, 1,1 millió USD, 1% Misszió és Fejlesztés, 13,2 millió USD, 13% Világszolgálat, 86,9 millió USD, 82%

71

(forras:

4.2 ábra Az LVSZ Alapítvány vagyonának növekedése svájci frankban (forras: http://www.lutheranworld.org/Essentials/LWF-Endowment_Fund.html)

72

7 Táblázatok és ábrák jegyzéke Ábrák •

1.2-es ábra. Az LVSZ szervezeti felépítése

•

1.3-es ábra. Az LVSZ bevételei 2004-ben

•

1.4-as ábra. Az LVSZ kiadásai 2004-ben

•

4.1-es folyamatábra. Segélyezési szemléletmódok

•

4.2-es ábra Az LVSZ Alapítvány vagyonának növekedése svájci frankban

Táblázatok •

1.1: A nemzetközi szervezetek csoportosítása

73

8 Irodalomjegyzék Könyvek, tanulmányok, folyóiratok •

Ágostai Hitvallás, 1952-es fordítás

•

Constitution of the Lutheran World Federation

•

Cox, Harvey: The Market as God. In: The Atlantic Monthly, Atlantic Media. Boston: 1999 márciusi kiadás

•

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

•

Engaging Economic Globalization as a Communion. LWF working paper. Geneva: 2001

•

Friedmann, Thomas L: The Lexus and the Olive Tree. New York: Random, 2000.

•

Lissner, Jorgen: The politics of altruism. LWF Studies. Geneva: 1977

•

Lund-Quist, Carl E: The living word in a responsible church. Geneva: 1952.

•

Schjirrig, J. H. et al.: From Federation to Communion: The History of the Lutheran World Federation. Augsburg Fortress Publishers: 1997

•

Simai Mihály: Az egyházak és a XXI. század világának kihívásai. www.vki.hu/ujd/globvalla_simai_2005apr.doc

•

Theological Perspectives on Human Rights. Lutheran World Federation, Geneva: 1977

•

To speak or not to speak? Department of Studies, LWF. Geneva: 1984

•

Wohlfeil, Rainer; Goertz, Hans-Jürgen: Gewissenfreihet als Bedingung der Neuzeit. Densheimer Hefte 54. Göttingen: 1980.

Internetes oldalak (letöltve: 2005. augusztus 18 és november 30 között) •

www.uia.org/organizations/volall.php

•

http://www.uia.be/organizations/vol5_toc_a.php

•

http://www.lutheranworld.org/What_We_Do/OFA/OFA-Income.html

•

http://www.lutheranworld.org/Essentials/LWF-Endowment_Fund.html

•

http://www.lutheranworld.org/What_We_Do/OFA/OFA-Expenditure.html

•

http://www.lutheranworld.org/Who_We_Are/LWF-Welcome.html

74

•

http://www.lutheranworld.org/Who_We_Are/LWF-Member_Churches.html

•

http://www.csipetnyiso.hu/pages/tarsadalom.php

•

http://www.csipetnyiso.hu/subpages/kr002.php

•

http://www.onlinehittan.hu/h-1-6.htm

•

http://lkg.jalb.de/lkg/jsp/document.jsp?news_id=620&lang=en&side_id=36

•

http://www.lutherancentral.com/internatl/

•

http://www.lutherancentral.com/purpose/

•

http://www.un.org/News/Press/docs/2003/afr705.doc.htm

•

http://www.un-ngls.org/10901joint.pdf

•

http://unstats.un.org/unsd/demographic/sconcerns/disability/dybCh6.pdf

•

http://www.un.org/issues/m-disabl.asp

•

http://en.wikipedia.org/wiki/Globalization

•

www.ff3.hu/fejlodes.html

•

www.infoplease.com/ipa/A0908762.html

75