BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Gazdaságdiplomácia szakirány
A MAGYAR–SZERB GAZDASÁGI KAPCSOLATOK KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOKRA
Készítette: Csorba Laura
Budapest, 2009
TARTALOMJEGYZÉK
BEVEZETÉS............................................................................................................................ 5 I. A MAGYAR KÜLKERESKEDELEM........................................................................................ 7 I.1. A MAGYAR GAZDASÁG HELYZETE 2009 ŐSZÉN............................................................... 7 I.2. A MAGYAR KÜLKERESKEDELEM...................................................................................... 8 I.2.1. A külkereskedelem volumene.................................................................................. 8 I.2.2. A külkereskedelmi forgalom termékszerkezete....................................................... 9 I.2.3. A külkereskedelmi forgalom súlypontjai............................................................... 11 II. A MAGYAR KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK..................................................................13 II.1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS...............................................................................................13 II.2. A MEGHATÁROZÁS ...................................................................................................... 15 II.3. A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK HELYZETE MAGYARORSZÁGON............................. 16 II.4. A HAZAI KKV-K UNIÓS ÖSSZEHASONLÍTÁSBAN.......................................................... 20 II.5. A HAZAI KKV SZEKTOR SWOT-ELEMZÉSE................................................................. 24 III. A SZERB GAZDASÁG ÉS KERESKEDELEM...................................................................... 27 III.1. A SZERB GAZDASÁG ÉS HELYZETE 2009 ŐSZÉN.......................................................... 27 III.2. SZERBIA KÜLKERESKEDELME..................................................................................... 31 III.2.1. A külkereskedelem volumene............................................................................. 32 III.2.2. A külkereskedelmi forgalom termékszerkezete.................................................. 33 III.2.3. A külkereskedelmi forgalom súlypontjai............................................................ 34 IV. A SZERB KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK.................................................................... 38 IV.1. TÖRTÉNETI HÁTTÉR.................................................................................................... 38 IV.2. A MEGHATÁROZÁS..................................................................................................... 42 IV.3. A SZERB KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK HELYZETE.................................................. 42 IV.4. SZERB KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK A RÉGIÓBAN.................................................. 46 V. BILATERÁLIS GAZDASÁGI KAPCSOLATOK...................................................................... 50 V.1. BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK........................................................................................... 50 V.2. EGYÜTTMŰKÖDÉSI TERÜLETEK................................................................................... 53 V.3. KÉTOLDALÚ KERESKEDELMI KAPCSOLATOK................................................................55 V.4. MAGYAR BEFEKTETÉSEK SZERBIÁBAN........................................................................ 57 V.5. A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK EGYÜTTMŰKÖDÉSE................................................ 59 V.5.1. A KKV-k nemzetköziesedése............................................................................... 60 V.5.2. Az együttműködés keretei és eszközei................................................................. 61 V.5.3. Összegzés.............................................................................................................. 63 IRODALOMJEGYZÉK............................................................................................................ 65
3
ÁBRÁK JEGYZÉKE 1. ábra: A magyar külkereskedelem volumene 2003-2008.................................................. 9 2. ábra: A legfontosabb magyar importtermékek 2008-ban................................................ 10 3. ábra: A legfontosabb magyar exporttermékek 2008-ban................................................ 10 4. ábra: A legfontosabb magyar import partnerországok 2008-ban.................................... 11 5. ábra: A magyar export legfontosabb célországai 2008-ban............................................ 12 6. ábra: Magyarország SBA ország adatlapjának pókháló diagramja................................ 22 7. ábra: Szerbia legfontosabb importtermékei 2008-ban.................................................... 33 8. ábra: Legfontosabb szerb exporttermékek 2008-ban...................................................... 34 9. ábra: A szerb export legfontosabb célországai............................................................... 35 10. ábra: A legfontosabb szerb importpartnerek 2008-ban................................................. 37 11. ábra: Az üzleti környezet problémás pontjai Szerbiában.............................................. 46 12. ábra: Mindkét országot átszelő Pán-Európai Folyosók................................................. 53 13. ábra: Magyarország szerbiával folytatott kereskedelme 2001-2008............................. 55 14. ábra: A magyar export áruszerkezetének megoszlása................................................... 56 15. ábra: A magyar import áruszerkezetének megoszlása.................................................. 57 16. ábra: A 2000-2008-as időszak legnagyobb tőkeexportőrei Szerbiában........................ 58
TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 1. táblázat: A kis- és középvállalkozások meghatározásának változása............................. 16 2. táblázat: A működő vállalkozások száma és megoszlása ágazat szerint 2003-ban és 2007-ben...................................................................................................................... 18 3. táblázat: A működő vállalkozások száma létszám-kategóriánként 2003-2007-ben....... 18 4.táblázat: Az exportértékesítés megoszlása a kettős könyvvitelű vállalkozások körében létszám-kategóriánként (2003–2007)............................................................................. 20 5. táblázat: Az Európai Unió és Magyarország nem pénzügyi szektorba tartozó vállalkozásainak fő jellemző 2007-ben........................................................................... 23 6. táblázat: A magyar kis- és középvállakozói szektor SWOT-elemzése.......................... 24 7. táblázat: Vállalkozások Szerbiában................................................................................ 43
4
BEVEZETŐ A szakdolgozati témaválasztásnál csak Szerbia és Magyarország gazdasági kapcsolatait jelöltem meg, de a szakmai gyakorlatom ideje alatt, megismerkedtem a két ország kapcsolatainak egy érdekes részével, a kis- és középvállalkozások (KKV) együttműködésével. A budapesti Szerb Nagykövetség gyakornokaként részt vehettem több rendezvényen, üzleti fórumokon és konferenciákon, amelyek a magyar és szerb üzleti lehetőségeket mutatták be, teret hagyva a vállalkozók személyes megbeszéléseinek is. A találkozók közvetlensége közelebb hozta számomra az országok közötti együttműködés fogalmát. A befektetések tanulmányozása helyett a magyar és szerb KKV szektor szereplői emberközelibb témát szolgáltattak. A nagyvállalatok és beruházások mellett az ilyen típusú kapcsolatépítés sokszor a háttérben marad, kevés visszhangja van, mégis, magyar-szerb relációban komoly részesedéssel bír. A kis- és középvállalkozásokra irányuló figyelem egyre nagyobb szerte a világban. A vállalkozásfejlesztés mostanra külön KKV politikát is magában foglal. Ennek szükségességét a szektor különleges tulajdonságai indokolják. A kis- és középvállalkozások fontos szerepet töltenek be a gazdasági növekedésben a gyors alkalmazkodóképességükkel, a verseny élénkítésében, a munkahelyteremtésben, a regionális és helyi fejlődésben, a társadalmi kohézióban, a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásában, a szegénység elleni közdelemben és a strukturális átalakulásban is (Kállay-Imreh 2004). A célzott támogatási rendszer kialakítása viszont sok nehézségbe ütközik, elsősorban a szektor heterogenitása miatt. A dolgozat párhuzamosan haladva először a magyar, majd a szerb külkereskedelmet és a KKV-k helyzetét mutatja be. A Szerbiával foglalkozó fejezetek nagyobb hangsúlyt kaptak, körültekintőbb elemzés olvasható a gazdasági helyzetről és a vállalkozások kialakulásának történeti hátteréről. Ez utóbbi alfejezet betekintést ad a jugoszláv gazdasági rendszerbe is, amelynek részletes bemutatása meghaladná az adott kereteket, de a téma érdekessége miatt a demokratikus fordulat előtti éveket is összefoglaltam. A két ország külkereskedelmének tanulmányozása a jelen helyzetet ismerteti, az utóbbi években történt változásokkal együtt. A külkapcsolatok részletezésében a legfrissebb hozzáférhető adatokat használtam, az adatgyűjtést 2009. november 13-án zártam le. Az utolsó fejezet a bilaterális kapcsolatokat fejti ki, sorra véve a különböző területeket a 2005-ben kötött Gazdasági Együttműködési megállapodás alapján. Külön alfejezet foglalkozik a szerbiai magyar befektetésekkel, amelyek a kapcsolatok erősödésének fontos forrásai. A 5
kis- és középvállalkozások együttműködése is az említett megállapodás keretein belül fejlődik, a 2007-ben létrehozott munkacsoporton belül. A két ország kapcsolatában jóllehet kiemelten kezelik ezt a területet, elemzések és tanulmányok nem terjedtek el a témában. A dolgozatomban a kapcsolatok helyzetének bemutatásán túl szeretnék rávilágítani a kihasználatlan lehetőségekre is. A két ország megismerése felfedheti a közös pontokat, az előnyöket és a hátrányokat is. A KKV-k bemutatásával a két ország közötti együttműködés egyik ígéretes területét ismertetem.
6
I. A MAGYAR KÜLKERESKEDELEM I.1. A MAGYAR GAZDASÁG HELYZETE 2009 ŐSZÉN 2008 szeptembere óta gazdasági mutatóink szinte minden téren hatalmas visszaesést mutatnak, összehasonlítva az előző év azonos időszakával. Ennek a folyamatnak a végét, vagy legalább a lassulását várják 2009 végére. A válság hatása az egész világon hasonló folyamatokat indított el, Magyarország sem volt kivétel, viszont a máshol már tapasztalható fellendülés jelei itthon még váratnak magukra. Éves szinten 2009-ben 6,7 %-os recesszió várható1, az első két negyedéves 6,1 és 7,4 % után. A szakértők véleménye szerint ez utóbbival elértük a mélypontot. A kormány a jövő évre 0,9 %-os GDP csökkenést jósol, növekedést pedig csak 2011-re. Ilyen mértékű visszaesésre az 1990-es évek eleje óta nem volt példa. Ezeket a számokat kísérte az ipari termelés zuhanása, csak az első negyedévben 19,3 %-os, majd a második negyedévre külön a mezőgazdaság 21,7 %-os csökkenése. A válság a fogyasztást is visszavetette, a háztartásoké 6,6 %-kal, a kivitel 14 %-kal, a behozatal pedig 22,6 %-kal esett vissza. Viszont az export és az import csökkenésének mértékében tapasztalt eltérés (az import jóval nagyobb mértékben zuhant, mint az export), sosem látott kereskedelmi többletet termelt az országnak, mintegy 540 milliárd Ft-ot. A kivitel csökkenése súlyosan érintette a termelőszektort az országban, a gazdasági környezet sok céget lehetetlenített el. Ennek következtében a munkanélküliség is folyamatosan nőtt, 2008 ősze óta egészen 10,5 %-ra emelkedett. (2009. október) Az ITD Hungary honlapja részletes tájékoztatást ad a hazánkba érkező külföldi működőtőke – befektetésekről (FDI). 2008-ban még nem tapasztalhattunk visszaesést (4,4 milliárd euró öszszegű működő tőke érkezett az országba), összességében a közép-kelet-európai térségben Magyarországon a legmagasabb az egy főre jutó FDI értéke. Ahogyan a térség többi országában, itthon is az EU-15 országok a legfőbb befektetők, Németország, Hollandia és Ausztria állnak a dobogón. A nem európai országokat tekintve az USA a legnagyobb befektető (5 %-
1
Az adatok forrása a KSH gyorstájékoztatói http://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,118657&_dad=portal&_schema=PORTAL
7
kal részesedik), az ázsiai országok közül pedig Japán és Dél-Korea. 2009-re és 2010-re 1,52,5 milliárd eurós csökkenést várnak a beáramló működőtőke értékében. Magyarország 2007-ig az EU-27 átlag feletti gazdasági növekedést produkált, ellenben a viszszaesés az uniós átlagnál súlyosabb (EU-27 2009 második negyedévében 4,8 %-os átlagos csökkenés)2. A hazainál nagyobb mértékű recesszió csak a balti államokban várható a tagországok közül. Ezzel összefüggésben a munkanélküliség sem ilyen magas az EU-27 átlagban. A kivitel csökkenése Magyarországon a közösséginél kisebb mértékű, a behozatalé pedig nagyjából 1 százalékkal nagyobb. A külföldi működőtőke beáramlása 2007-ről 2008-ra csökkent a GDP százalékában a legtöbb uniós államban.
I. 2. A MAGYAR KÜLKERESKEDELEM A külkereskedelmi forgalom a rendszerváltás után a gazdaság egészénél gyorsabban bővült, ez jelentette és jelenti ma is országunk fejlődésének motorját. A folyamatosan növekvő forgalommal a behozatal is nőtt, tartós deficitet létrehozva. Az uniós csatlakozásunk után folyamatosan javult a mérlegünk, amely 2009-ben szufficites lett, igaz ehhez a gazdasági válság hatásai kellettek. A szerkezeti változásokkal a termékszerkezet is módosult, nagyobb szerepet kaptak a magas feldolgozottságú termékek. Ebben nagy szerepet játszott a beáramló külföldi működőtőke, amely modernizálta termelés- és exportszerkezetünket. A nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásunkkal piacváltás is végbement és tartósan az EU vált a legfontosabb partnerünkké. A magyar kis és nyitott gazdasággal számos irodalom foglalkozik. Ezért nem törekszem teljes körű bemutatására, a következőkben a 2008-as és a már hozzáférhető 2009-es adatokat ismertetem3.
I.2.1. A külkereskedelem volumene Az összes import értéke 2008-ban 73 699,7 millió euró volt, az összkivitel pedig 73 380,3 millió. Míg a behozatal a tavalyi évhez képest 6,6 %-kal, az export 6,3 %-kal bővült. Havi bontásban észrevehető, hogy 2008 augusztusától (szeptember kivételével) az előző év azonos időszakához képest folyamatosan romlott a forgalom. A 2009. január - augusztusi adatok az
2 3
Az itt tárgyalt adatok az Eurostat honlapján érhetőek el Az adatok forrása a KSH
8
exportban 17, az importban 23 %-os visszaesését jeleznek, a tavalyi adatokhoz viszonyítva. Így 2 837 millió eurós aktívumot mutatott a mérleg. 1. ábra: A magyar külkereskedelem volumene 2003-2008 80 000 70 000 60 000 50 000 40 000
Export
30 000
Import
20 000 10 000 0 millió EUR
2003
2004
2005
2006
2007
2008 Forrás: KSH
I.2.2. A külkereskedelmi forgalom termékszerkezete A 2008-as adatokat vizsgálva a magyar import árufőcsoportonkénti felosztásában a legnagyobb súllyal a gépek és szállítóeszközök bírnak. Közel 50 %-os a részesedésük. A feldolgozott termékek 31,6 %-át, az energiahordozók pedig 12,7 %-át adják az importnak. A másik két árufőcsoport, az élelmiszerek, italok, dohány és a nyersanyagok, 4,6 és 1,9 %-os részesedéssel bírnak. Forintadatokból számolva leginkább az energiahordozók és nyersanyagok behozatala nőtt meg az előző évhez képest. Növekedés tapasztalható mindegyik árufőcsoportban, kivéve a gépek és szállítóeszközök terén, ahol stagnált a behozatal. A magyar export árufőcsoportok szerinti megoszlása 2008-ban a következőképpen alakult. A teljes kivitel 60,6 %-át a gépek és szállítóeszközök adták. A feldolgozott termékek 26,6, az élelmiszerek, italok, dohány 6,7 %-ban járultak hozzá az összkivitelhez. A nyersanyagok és energiahordozók nem tartoznak hazánk kiemelt exportcikkei közé, részesedésük 2,4 és 3,7 %os volt. Ugyanúgy forintadatokból számolva, mint az import esetén, az előző évhez képest mindegyik árufőcsoportban bővülés tapasztalható. A behozatal és kivitel szerkezetének hasonlósága bizonyítja a magyar export jelentős importtartalmát, viszont a behozott termékek relatíve alacsonyabb feldolgozottságúak.
9
2. ábra: A legfontosabb magyar importtermékek 2008-ban
villamos gépek, készülékek és…
10 147,0 7 337,6
híradás-technikai, hangrögzítő és –…
6 330,8
közúti járművek
4 550,1
kőolaj és kőolajtermék energiafejlesztő gép és berendezés
3 961,7
általános rendeltetésű ipari gép
3 729,30
természetes és mesterséges gáz
3 636,9
vas és acél irodagép és gépi adatfeldolgozó… gyógyszer és gyógyszerészeti termék
2 534,2 2 422,0 2 351,9
millió EUR
Forrás: KSH
Az egyenlegünk az energiahordozók és feldolgozott termékek esetében volt negatív, a legnagyobb hiányt az előbbi főcsoportban keletkezett (6 642,6 millió EUR). A legnagyobb többletet a gépek és szállítóeszközök kereskedelme termelte, mintegy 8 341,5 millió eurót. Az árucsoportokat tekintve a behozatalban gépek és szállítóeszközök súlyát a villamos gépek, készülékek és műszerek, a híradás-technikai, hangrögzítő és -lejátszó készülékek és a közúti járművek behozatala adja. A kivitelben ugyanúgy ezek az áruk szerepelnek, csak nagyobb értékben, kivéve a villamos gépeket. A legfontosabb 10 import és export cikket a táblázatok mutatják. Importoldalon ezek az árucsoportok adják a teljes behozatal közel 64 %-át, míg exportoldalon az összes kivitel 68,6 %-át teszik ki a felsoroltak. 3. ábra: A legfontosabb magyar exporttermékek 2008-ban 13 544,5 híradás-technikai, hangrögzítő és –… 8 297,9
közúti járművek
7 618
villamos gépek, készülékek és…
6 470,6
energiafejlesztő gép és berendezés irodagép és gépi adatfeldolgozó… általános rendeltetésű ipari gép gyógyszer és gyógyszerészeti termék szakmai tudományos ellenőrző … kőolaj és kőolajtermék egyéb fémtermék
3 679,6 3 097,9 2 355,2 1 900,6 1 703,2 1 671,6
millió EUR Forrás: KSH
10
I.2.3. A külkereskedelmi forgalom súlypontjai Ahogyan azt a fejezet elején megjegyeztem, az Európai Unió a legfontosabb külkereskedelmi partnerünk. 2008-ban az import 68 %-a, az export 78 %-a uniós országokkal realizálódott. Exporttöbbletet 1997 óta termelünk a Közösséggel szemben, amelynek új tagjaival dinamikusan nőtt ez az aktívum. Habár nem termel deficitet ez a reláció a külkereskedelmi mérlegünkben, a függőséget export terén is érdemes elkerülni és új országok felé nyitni, kihasználva az uniós külkapcsolati rendszert. A deficit az EU-n és az Európán kívüli országokkal képződik, ázsiai országokkal, de legnagyobb részben Oroszországgal. 2008-ban ebben a relációban 4 212,1 millió EUR hiány keletkezett. A szomszédos országokban viszont tartjuk pozícióinkat, sőt dinamikusan bővül a forgalom például Szerbiával. A következő diagramok a legfontosabb 10 import és export partnert ábrázolják. Németország dominanciája nagyon erős, gazdaságunk együtt mozog, ezt a válság hatására visszaesett kivitelünk is bizonyítja, alátámasztva ezzel sebezhetőségünket. Külgazdasági stratégiánknak egyik szempontja ezt a túlzott függést enyhíteni (Majoros P. 2008). 4. ábra: A legfontosabb magyar import partnerországok 2008-ban
Németország 6 842,2
Oroszország Ausztria Kína
18 786,1
4 557,6 4 178,8
Hollandia
3 349,7
Franciaország
3 203,8
Olaszország
3 116,2
Lengyelország
2 917,8
Csehország
2 787,9
Szlovákia
2 612,0
millió EUR Forrás: KSH
11
5. ábra: A magyar export legfontosabb célországai 2008-ban
Németország Románia
3 908,2
Olaszország
3 908,1
Ausztria
3 596,0
Szlovákia
3 486,3
Franciaország
3 449,2
Nagy-Britannia
3 440,5
Csehország
2 928,2
Lengyelország
2 903,2
Oroszország
2 630,1
19 570,7
millió EUR Forrás: KSH
A 2009 január-augusztusi adatok azt mutatják, hogy az EU-val folytatott kereskedelem visszaesése megegyezik az átlagossal (ld. fent), viszont az új tagállamok esetében nem olyan mértékű a zuhanás. Az import 14, az export 17 %-kal csökkent. A külkereskedelmi mérlegünk aktívuma az unió egészét tekintve több, mint 50 %-kal javult. A harmadik országok viszonylatában az exportunk erőteljesebben esett vissza, mintegy 22 %-kal. Ellenben az EU-n kívüli európai országokkal megmaradt, pontosabban növekedett, a magyar aktívum.
12
II. A MAGYAR KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK II.1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS4 A fejezet a kis- és középvállalkozások kialakulását és fejlődését az 1990 utáni időszakban mutatja be. A piacgazdaság kialakításával megegyezően két szakaszra bontható a folyamat, a korai átmeneti gazdaságra 1990-től 1996-ig, és az azt követő fejlett átmeneti gazdaságra. Az első szakasz végét a radikálisan gyors és látványos átalakulás lelassulása jelenti. A korai átmeneti gazdaságot a szabályozásbeli változtatások és a deregulációs folyamat jellemzi. A születő új törvények egy csoportja közvetlenül hat a vizsgált kis- és középvállalkozásokra. A másik csoportba tartozik minden olyan rendelkezés, amely hatással van a piacgazdaság működésére, ezáltal az üzleti környezetre. A közvetlenül a kisvállalkozásokra vonatkozó legfontosabb új törvények az 1989-ben hatályba lépett társasági törvény (1988. évi VI. törvény), amely létrehozta a gazdasági társaságok teljes struktúráját, amelybe beillesztette az előző rendszer vállalkozási formáit is. Az 1990. évi V. törvény az egyéni vállalkozási forma elterjedésében mérföldkő, mivel a vállalkozói igazolvány megszerzését a megfelelő szakképzettséghez kötötte, ezzel jelentősen csökkentve a bürokratikus akadályokat. Az 1989. évi XIII. törvény a tervgazdaság szervezeti formáinak átalakítását szabályozta, ezzel az új struktúra egységessé és általánossá vált. Fontos kiemelni még a csőd- és felszámolási eljárásokra vonatkozó új rendelkezéseket, a cégbíróságok tevékenységének szabályozását és a szövetkezeti törvény módosítását. Közvetve hatott a vállalkozásokra a törvények hatályba lépésével elindult deregulációs folyamat, a gazdaság minden területén. A vállalatok nemzetközi kapcsolatépítésében segített például a külkereskedelem, a devizagazdálkodás és az utazások liberalizációja. A rendelkezések egyenjogú partnerré tették a magánvállalkozásokat, korlátozásaikat megszüntették. Ennek köszönhetően a kilencvenes években nagy vállalatalapítási hullám indult az országban, amely gazdasági visszaeséssel párosult. Így nehéz helyzetbe kerültek a még tapasztalatlan kisebb vállalkozások. Az időszakra jellemző a szektor „felhígulása”, amely a sok, túlélésre alkalmatlan vállalkozás (ún. kényszervállalkozás) megjelenését jelenti. Nemcsak a recesszió, de a korai szakaszban gyakori törvényváltoztatások, a gyorsan átalakuló környezet tették kü4
A fejezet nagymértékben támaszkodik Kállay-Imreh (2004): A kis- és középvállalkozásfejlesztés gazdaságtana című könyv megfelelő fejezetére.
13
lönösen problémássá a kis- és középvállalkozások boldogulását. A hazai piac megnyitásával megszűnt a hiánygazdálkodás, és a fizetőképes kereslet is igen csekély volt. A szakasz végét jelentő szerkezeti átalakulások lassulása Magyarországon egybeesett az 1995-ös ún. Bokros-csomag bevezetésével. A viszonylagos makrogazdasági stabilizáció kialakítása után lépett az ország a fejlett átmeneti gazdaság szakaszába. A második szakasz legfontosabb jellemzői az erősödő verseny és a stabilizálódó szabályozási környezet. A verseny az import liberalizálásával, a külföldi cégek betelepülésével és a már konkurenciát jelentő hazai vállalatokkal fokozódik. A piaci szereplők megtanulnak alkalmazkodni a gazdaság folyamataihoz és környezeti feltételekhez. Ebben az időszakban nemcsak Magyarország, de a legtöbb rendszerváltó kis ország nyitottsága jelentősen megnő. Ez alól jelentenek kivételt azon országok, amelyek túl fejletlenek és instabilak, ezét nem keltik fel a külföldi tőke érdeklődését (például Albánia) vagy a fejlettebbek, ahol nincs égető szükség rá (például Szlovénia). Hazánk számára az európai integráció már a kezdetektől prioritás volt. A csatlakozási folyamat viszont pozitívumai mellett instabilitást is hozhat, az ország attraktívvá tétele esetenként nem fenntartható kedvezményeket eredményez a külföldi tőke számára, fokozva a belföldi szereplők versenyhátrányát. Másrészről a multinacionális cégek megjelenését lehetőségként is tekinthetjük. A verseny hatására elért jobb növekedés nyomán nagyobb piac alakul ki. A makrogazdaság viszonylagos stabilizációjával elindult az állami szerepvállalás, az újraelosztás csökkenése. Magyarországon a mai napig nagyon magas a jövedelem-újraelosztás mértéke, aminek lefaragása a tartós egyensúly egyik feltétele. A vállalkozások számbeli növekedése lelassult a fejlett átmeneti időszakban. Ezzel együtt a minőségük javult, a túlélési mutatóik javulásával igénybe vehettek finanszírozási forrásokat és különböző üzleti szolgáltatásokat. A környezethez alakultak, hiszen míg a hiánygazdaságban az inputok beszerzése volt a nehézség, a piacgazdaságban az értékesítésre kell koncentrálni az erős verseny miatt. A gazdálkodás hatékonysága felértékelődött, akik nem idomultak a változásokhoz, nem tudtak a piacon maradni. Legalábbis ez az elv érvényesült volna a piacgazdaságban, viszont maradt az állam kezében eszköz a szféra befolyásolására. Egyes szereplőket nem piaci mechanizmusokkal juttatott forrásokhoz, erre példa az informális privatizáció. Az állami cégek egyes esetekben, vagyontárgyak áron aluli értékesítésével vagy más hasonló gazdasági lehetőségekkel, aránytalanul ked14
vező helyzetbe hozták a magáncégeket. Ezek a források azonban az átmenet után jelentősen csökkenek, még ha teljesen nem is szűnnek meg. A változó környezetnél kell megemlíteni a javuló infrastruktúrát, amely szintén fontos eszköze a megfelelő vállalkozási vagy befektetői légkör megteremtésének. A telekommunikáció látványos fejlődésen ment keresztül, csakúgy mint a pénzügyi piacok. Elterjedtek a korszerű fizetési módszerek és a pénzügyi szolgáltatások széles köre elérhetővé vált. Az elérhetőség a közlekedésben is sokat javult az időszakban.
II.2. A MEGHATÁROZÁS A magyarországi kis- és középvállalkozásokról a mindenkori gazdasági minisztérium éves jelentéseket készít, amelyek széleskörűen elemzik a főbb tendenciákat és a bekövetkezett változásokat a hazai gazdasági környezetben és a szektorban. Ezek a jelentések ma letölthetőek a Nemzeti Gazdasági és Fejlesztési Minisztérium honlapjáról, így összefoglaltan áttekinthetőek a magyar KKV-szektorra vonatkozó adatok és megfigyelések. A jelen fejezetben és a kis- és középvállalkozások helyzetét bemutató elkövetkezendőkben nagymértékben támaszkodom ezekre az éves jelentésekre. Az 1999. évi XCV. törvény felülvizsgálatát elsősorban az Európai Uniós csatlakozásunk tette indokolttá. Az új KKV törvény 2004. május elsején lépett életbe, a legfontosabb különbséget a definíció megváltoztatása jelentette, amely így megfelel a Közösségi irányelvnek. Az átállás két szakaszban zajlott és a folyamat végére közel 1000 vállalkozás átsorolása történt meg. A változtatások lényegét szemlélteti az alábbi ábra. Összesen négy szempont a meghatározó, az utolsó kimondja: „Nem minősül KKV-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése – tőke vagy szavazati jog alapján külön-külön, vagy együttesen meghaladja a 25 százalékot.” (2004. évi XXXIV. trv.)
15
1. táblázat: A kis- és középvállalkozások meghatározásának változása 2000.01.01. 2004.04.30 Mikrovállalkozás 0-9 fő
Összes foglalkoztatott létszáma
2004.05.01. 2004.12.31.
2005.01.01
0-9 fő
0-9 fő
Éves nettó árbevétele
-
-
Előző évi mérleg-főösszege
-
-
2 millió EUR-nak megfelelő forintösszeg
10-49 fő
10-49 fő
Kisvállalkozás 10-49 fő
Összes foglalkoztatott létszáma Éves nettó árbevétele
700 millió Ft (≈2,8 millió EUR)
7 millió EUR-nak 10 millió EUR-nak megfelelő forintmegfelelő forintösszeg összeg
Előző évi mérleg-főösszege
500 millió Ft (≈2 millió EUR)
5 millió EUR-nak 10 millió EUR-nak megfelelő forintmegfelelő forintösszeg összeg
Középvállalkozás 50-249 fő
Összes foglalkoztatott létszáma
50-249 fő
50-249 fő 50 millió EUR-nak megfelelő forintösszeg 43 millió EUR-nak megfelelő forintösszeg
Éves nettó árbevétele
4000 millió Ft (≈16 millió EUR)
40 millió EURnak megfelelő forintösszeg
Előző évi mérleg-főösszege
2700 millió Ft (≈10,8 millió EUR)
27 millió EURnak megfelelő forintösszeg
Forrás: NFGM (2003/2004), 23. old.
II.3. A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK HELYZETE MAGYARORSZÁGON5 A magyar KKV-k jellemzően magas munkaerő- és alacsony tőkeigényű tevékenységeket végeznek, így nagy részt vállalnak a foglalkoztatásban és keveset a jövedelemtermelésben. A legfrissebb jelentés lényegesebb megállapításainak összefoglalóját a következő bekezdés tartalmazza, ezután a dolgozat szempontjából releváns részletek olvashatóak. A kisvállalkozói szektor szerkezeti jellege nem mutatott lényeges változást az ezredforduló óta. Nagyobb mértékben részesednek a foglalkoztatásból, mint az árbevételből, vagy a jövedelemtermelésből. Több területen (menedzsment, infokommunikáció, finanszírozás, stb.) javulást mutatnak, de még így is további fejlődésre van szükség a versenyképességük erősítése érdekében. A 2007-ben kezdődő gazdasági növekedés lassulása nem egyformán hatott a különböző méretű vállalkozásokra. A kis- és középvállalkozások összességében 2007-ben még
5
A fejezetben nagymértékben támaszkodom A kis- és középvállalkozások helyzete 2008 jelentésre.
16
növekedést mutattak. A nagyvállalatok és a külföldi tulajdonú vállalkozások térnyerése megállt, a KKV-szektor foglalkoztatásbeli és a létrehozott hozzáadott értékbeli részesedése tovább erősödött. 2008-ban a regisztrált vállalkozások száma meghaladta a 1,5 milliót6. A magas számot az egyéni vállalkozások számának gyors növekedése eredményezi, amely törvényi változásokkal indokolható. Ez tehát nem jelenti a vállalkozókedv ily mértékű növekedését, ahogyan azt az önfoglalkoztatottsági mutatóknál is kiemelik, a vállalkozói készség és kényszer hatása nem különíthető el. A gazdálkodási formát tekintve az utóbbi években a társas vállalkozások aránya emelkedett, ezeken belül pedig a jogi személyiséggel rendelkezőké. A számadatokat tekintve a 1,5 millió vállalkozásból 1 millió egyéni vállalkozó, nagyjából 292 ezer kft és közel 213 ezer betéti társaság. A benyújtott adóbevallások és statisztikai adatszolgáltatások után megállapítható, hogy e vállalkozások közül melyek működnek ténylegesen. A KSH 2005 után azokat a vállalkozásokat tekinti működőnek, amelyek rendelkeztek árbevétellel vagy volt foglalkoztatottjuk. A regisztráltak nagyjából 70 %-a felel meg ennek a kitételnek. Az új vállalkozások száma évről évre csökken, 2007-ben kisebb mértékű növekedés volt tapasztalható. Ezek legnagyobb részt a pénzügyi tevékenység és szálláshely-szolgáltatások területén születnek. Érdekesség, hogy pont ezek azok a területek, ahol az 5 éves túlélési mutató a legalacsonyabb (22 és 43%). Az egészségügyben és az egyéb közösségi, személyi szolgáltatások ágazatában figyelhető meg a legnagyobb túlélési arány, 71 és 60%. A megszűnések aránya 1999 óta 9-10 % körül mozog. A működő vállalkozások gazdasági ágazat szerinti megoszlását a következő táblázat tartalmazza. A legtöbb vállalkozás az ingatlanforgalmazást, ingatlan-bérbeadást, számítástechnikai és gazdasági, illetve gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatást magában foglaló gyűjtőágazatban működött 2007-ben. Ezt követik a kereskedelemi vállalkozások, majd az építőipar és a feldolgozóipar. Ezek voltak a legnépesebb ágazatok, az összes vállalkozás közel háromnegyedét foglalták magukban 2007-ben. A mezőgazdaság, a szállítás, a vendéglátás, az egyéb szolgáltató ágazatok súlya kisebb. A változás is jól megfigyelhető ezekből az adatokból. A szolgáltatások aránya növekszik, míg az ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi ágaké csökken.
6
Az itt közölt adatok és táblázatok forrása az NFGM kis- és középvállalkozások helyzetéről készült jelentése
17
2. táblázat: A működő vállalkozások száma és megoszlása ágazat szerint 2003-ban és 2007-ben 2003 (db)
2007 (db)
2003
2007
Mezőgazdaság, vad-, erdő-, halgazdálkodás
25 246
22 921
3,3%
3,1%
Bányászat
433
441
0,1%
0,1%
Feldolgozóipar
68 560
59 125
8,9%
7,9%
Villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás
560
739
0,1%
0,1%
Ipar
69 553
60 305
9,0%
8,1%
Építőipar
71 071
68 487
9,2%
9,2%
Kereskedelem, javítás
161 055
149 998
20,9%
20,0%
Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás
33 290
31 877
4,3%
4,3%
Szállítás, raktározás, posta, távközlés
38 682
34 923
5,0%
4,7%
Pénzügyi közvetítés
21 011
25 077
2,7%
3,4%
Ingatlan-ügyletek, gazdasági szolgáltatás
185 038
192 272
24,0%
25,7%
Oktatás
21 621
24 511
2,8%
3,3%
Egészségügyi, szociális ellátás
22 905
25 533
3,0%
3,4%
Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás
51 383
52 154
6,7%
7,0%
Összesen
770 408
748 363
100%
100%
Forrás: NFGM (2009) 117. old.
A területi megoszlást tekintve Budapest és Pest megye vállalkozássűrűsége a legnagyobb. Létszám szerint a vállalkozások túlnyomó többsége, 95%-a mikrovállalkozás, a kisvállalkozásokkal együtt arányuk már meghaladja a 99%-ot. A vizsgált időszakban ezek a kategóriák bővültek a leginkább, míg a nagyvállalatok száma nagyjából azonos 2005 óta. 3. táblázat: A működő vállalkozások száma létszám-kategóriánként 2003-2007-ben Létszám-kategória
2003
2004
2005
2006
2007
0-1 fő
480 564
480 066
477 232
468 733
449 807
2-9 fő
186 536
193 461
195 113
194 092
203 796
10-49 fő
27 782
28 806
29 507
29 388
28 443
50-249 fő
5 015
5 028
4 980
5 010
5 088
250 fő és felette
958
946
924
923
924
Vállalkozás összesen
700 855
708 307
707 756
698 146
688 058
Forrás: NFGM (2009) 119. old.
A kis- és középvállalkozások egyik legfontosabb szerepüket a foglalkoztatásban töltik be. A nettó munkahelyteremtők, amelyek sokféle megoldást kínálnak a foglalkoztatásra. Ezzel járulnak hozzá a szociális és regionális kohézióhoz. Az adóbevallások alapján számolva a nagyvállalatok alkalmazottainak száma csökkenő tendenciát mutat, míg a kis- és középvállalkozásoké növekszik. 2007-ben a foglalkoztatottak 66,8 %-a a KKV-knál talált munkát, a mikro- és kisvállalkozások részesedése a teljes foglalkoztatottságból 45,5 %.
18
A tulajdonosi szerkezetet vizsgálva megfigyelhető, hogy a KKV-k jellemzően hazai magán, a nagyvállalatok jellemzően belföldi társasági, külföldi és állami tulajdonban vannak. Itt is megmutatkozik, hogy a magyar KKV szektor nem eléggé tőkeerős. Az éves jelentés ezek után a jegyzett és saját tőke viszonyát tanulmányozza a vállalkozások csoportjaiban, amelyekben az utóbbi években tőkefelhalmozás zajlott. Ez mindegyik csoportban növekvő mértékű, kivéve a kis- és közepes vállalkozásokat. A vállalkozó hálózatok jelentősége a 2003-2007-es időszakban megnőtt. A tulajdonosi részesedés más vállalkozásokban mind abszolút értékben, mind a jegyzett tőkéhez viszonyítva nőtt. Ez utóbbi összehasonlításban a részesedések összegének aránya 39-ről 62 %-ra emelkedett. Ebből a kis- és középvállalkozások is kiveszik, egyre jelentősebb, részüket. A hálózatosodás több erőforráshoz és jobb teljesítményhez vezeti a vállalkozásokat, ami megfigyelhető az árbevételük, hozzáadott érték és export adataikat nézve. A társas vállalkozások beruházásai 2003-2007-ben hullámzóan alakultak, évente változó előjelű pár százalékos elmozdulás tapasztalható. A beruházási aktivitás erősen függ a vállalkozás méretétől, egyenesen arányosan, ezért leginkább a nagyvállalatokra jellemző. A kibocsátás és a termelő felhasználás különbségéből számított bruttó hozzáadott értéket tekintve (a pénzügyi szektort nem ideszámítva) a KKV-k 55,6 %-os részaránnyal bírtak 2007ben. Az utóbbi években a mikro- és kisvállalkozások részesedése növekvő, a közepeseké stagnáló, a nagyvállalatoké csökkenő irányzatú. A vállalatok ágazati szerepét tekintve a jövedelemtermelésben való részvétel a következőképpen alakult: a versenyszféra bruttó hozzáadott értékének 46 százalékát az ipari, 36 százalékát a szolgáltató, 16 százalékát a kereskedelmi, 2 százalékát a mezőgazdasági ágazatok állították elő. Az előző évhez képest az ipari ágazatok részesedése csökkent, a szolgáltatásoké növekedett, míg a mezőgazdaság és kereskedelem részaránya nem változott. A 2003–2007 közötti időszakban a különböző nagyságú vállalkozások árbevételének részaránya nem változott jelentősen. Az arányokat hullámzás jellemzi, de ennek ellenére állandónak mondható. 2007-ben a nagyvállalatok az összes nettó árbevétel 38 százalékát, a középvállalatok 18, a mikro- és kisvállalkozások 45 százalékát realizálták (az egyéni vállalkozásokat és az evás vállalkozásokat is figyelembe véve). Az exportértékesítés megoszlása kis ingadozással állandónak tekinthető. A nagyvállalatok részesedése (63–65 százalék), a közepeseké 14–15 százalék, míg a mikro- és kisvállalkozás19
oké 21–22 százalék. 2007-ben a mikro- és kisvállalkozások az összes export 22, a közepesek 15 százalékát bonyolították. A nagyvállalatok részesedése az exportból 2007-ben közel 2 százalékkal visszaesett 2006-hoz képest. Az export aránya az árbevételben a különböző nagyságú vállalkozásoknál mind a mikro és kis, mind a közepes, mind a nagyvállalatoknál növekvő arányú. Egészében 2003-ban 23, 2007-ben 28 százalék volt. 2007-ben a mikro- és kisvállalkozásoknál 16, a közepeseknél 19, a nagyvállalatoknál 45 százalék. Ezekben a számokban is az a közismert tény tükröződik, hogy a nagyvállalatok lényegesen nagyobb szerepet játszanak a külpiaci értékesítésben, mint a kis- és közepes vállalkozások. 4. táblázat: Az exportértékesítés megoszlása a kettős könyvvitelű vállalkozások körében létszám-kategóriánként (2003–2007) 2003
2004
2005
2006
2007
0–1 fő
2,1
5,5
5,9
5,5
6,2
2–9 fő
5,2
4,9
5,5
5,9
6,0
10–49 fő
14,6
11,8
10,3
9,6
10,1
MKV összesen
21,9
22,1
21,7
21,0
22,3
50–249 fő
13,7
13,9
13,5
14,4
14,8
KKV összesen
35,6
36,0
35,3
35,3
37,1
250 főnél nagyobb
64,4
64,0
64,7
64,7
62,9
Összesen
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
Forrás: NFGM (2009) 138. old.
II.4. A HAZAI KKV-K UNIÓS ÖSSZEHASONLÍTÁSBAN Az Európai Unió vállalkozásfejlesztő politikája felismerte a kis- és középvállalkozások speciális tulajdonságait és nehézségeit, amelyeket megcélozva készítette különböző programjait a szektor fejlesztése érdekében. A KKV-k munkahelyeket teremtenek (általában kevesebb beruházás árán), élénkítik a versenyt, betöltik a kisebb piaci réseket és speciális csoportoknak is megélhetést biztosítanak. Viszont kevésbé termelékenyek, érzékenyebbek a külső hatásokra, gyakran szorosan kapcsolódnak a rejtett gazdasághoz és méretgazdaságosságból fakadó hátrányaikkal is küzdenek (Futó 1998). Ezeket a szempontokat figyelembe véve alkották meg a közösségi programokat, majd 2000-ben a Kisvállalkozások Európai Chartáját. Ez utóbbi meghatározó fontosságú dokumentum, egy 10 pontból álló ajánlás, amely megvalósításáról a Chartához csatlakozott országok évente részletes jelentést készítenek. Hazánk 2002-ben csatlakozott és ez évben készítette el első megvalósítási jelentését (Implementation Report) is. Az azóta átalakult vállalkozásfejlesztési politika új irányelveihez kapcsolódik a közösségi kis- és középvállalkozások vizsgálata. 20
2008-ban az Európai Unió elfogadta az Európai kisvállalkozói törvényt (Small Business Act – a későbbiekben SBA). Az intézkedéscsomag 10 elvet fektet le, amelyekkel a KKV-k a döntéshozatal központi szereplőjévé válhatnak az Európai Unióban. „Ezek az elvek a következők: 1. Olyan környezetet kell teremteni, amelyben a vállalkozók és a családi vállalkozások boldogulhatnak, és amely díjazza a vállalkozói készséget. 2. Biztosítani kell azt, hogy a csődbe jutott becsületes vállalkozók gyorsan megkapják a lehetőséget az újrakezdéshez. 3. A „Gondolj először a kicsikre!” elvnek megfelelő szabályokat kell alkotni. 4. A közigazgatási rendszereknek meg kell felelniük a KKV-k szükségleteinek. 5. A szakpolitikai eszköztárat hozzá kell igazítani a KKV-k szükségleteihez: meg kell könnyíteni a KKV-k részvételét a közbeszerzési eljárásokban, és jobban ki kell használni a KKV-k állami támogatásának lehetőségeit. 6. Meg kell könnyíteni a KKV-k finanszírozáshoz jutását, továbbá olyan jogi és üzleti környezetet kell teremteni, amely támogatja a kereskedelmi tranzakciókhoz kapcsolódó fizetések időben történő teljesülését. 7. Segíteni kell a KKV-kat abban, hogy nagyobb mértékben élvezhessék az egységes piac nyújtotta előnyöket. 8. Elő kell segíteni a KKV-k szaktudásának fejlesztését és az innováció valamennyi formáját. 9. Lehetővé kell tenni a KKV-k számára, hogy a környezetvédelmi kihívásokat üzleti lehetőségekké alakítsák. 10. Ösztönözni és támogatni kell a KKV-kat, hogy részesüljenek a növekvő piacok előnyeiből.” (NFGM 2009, 35. old.) Az SBA monitoring folyamatában különös jelentőségű 2008-ban indított SME Performance Review (SPR) (Áttekintés a KKV-k teljesítményéről) elemzés, amely a korábbi „Observatory of European SME’s” helyébe lépett. A fent részletezett 10 elv egy-egy mutatóként jelenik meg a minden tagországról készült SBA Fact Sheet-en (későbbiekben adatlap), amely az uniós átlagot is közli minden kategóriában. A magyar SBA adatlap szerepel a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium kiadványában is. A tíz alapelvnek megfelelően összegzik az országra vonatkozó számszerű információkat, amelyeket az alábbi pókháló diagramban szemléltetnek. Főbb pontjait a jelentésből idézem. 21
6. ábra: Magyarország SBA ország adatlapjának pókháló diagramja
Magyarország a 10 összetett SBA mutató alapján háromban az uniós átlag körül szerepel (egységes piac, finanszírozás és igazgatás alkalmassága (adminisztráció)), háromban pedig gyengébb annál (vállalkozói hajlandóság, nemzetköziesedés és készségek, innováció). A további négy mutató (környezetvédelem, második esély, gondolj először a kicsikre és közbeszerzés, állami támogatások) tekintetében egyelőre nem áll rendelkezésre annyi adat, amenynyit a vizsgálat végzői minimális elvárásként maguk elé tűztek, de ezekre is inkább az átlagtól való lemaradásunk a jellemző. A környezetvédelemre vonatkozó indikátorok közül az átfogó energiatakarékossági rendszerrel rendelkező KKV-k aránya 2%, az uniós átlagnak kb. fele (4%) (2007). Az egyszerű energiatakarékossági intézkedéseket alkalmazó KKV-k aránya 25% a 29%-os uniós átlaggal szemben (2007). Míg az átlagos környezetvédelmi ráfordítás ~370 euró, az EU átlag 899 euróval szemben (2004). A második esély, az újrakezdés támogatottsága tekintetében a vizsgálat egyelőre csak egy indikátorra terjed ki. Ez azt mutatja, mekkora egy sikertelen vállalkozás utáni újrakezdés társadalmi támogatottsága. A magyarországi 61% lényegesen rosszabb a 80%-os uniós átlagnál (2007). A „Gondolj először a kicsikre!” kezdeményezésre vonatkozóan két indikátort vizsgáltak. A szabályozás megfelelőségének kisvállalkozói támogatottsága 19%-os, szemben a 29%-os EU átlaggal (2006). Az adminisztratív kötelezettségeknek való megfeleléshez szükséges idő a teljes munkaidő 5%-a, alacsonyabb a 8%-os uniós átlagnál (2006). 22
A közbeszerzések területén a KKV-k részvételi aránya 68% az uniós 42%-kal szemben (2007). A KKV-k részesedése az állami támogatásokból viszont 4%, míg ez az érték az EUban átlagosan 11% (2007). A következő táblázatban a hazai tanulmányban közzétett összehasonlítás szerepel. Láthatjuk, hogy a vállalkozások megoszlásában nagyjából megegyeznek az adatok, viszont hozzáadott értékük és munkatermelékenységük részesedése is alacsonyabb. Ugyanakkor, a KKVszektorban foglalkoztatottak aránya magasabb itthon, mint az uniós átlag. Ez még egyértelműbbé teszi, hogy a kis- és középvállalkozás-fejlesztés eszközeinek összehangolt és hosszútávú alkalmazására van szükség, hogy vállalataink versenyképessége javuljon. 5. táblázat: Az Európai Unió és Magyarország nem pénzügyi szektorba tartozó vállalkozásainak fő jellemző 2007-ben
A vállalkozások száma (ezer) és megoszlása (%)
Foglalkoztatottak száma (ezer) és megoszlása (%)
EU-27
Mo.
EU-27
Mo. Átlagos vállalatméret EU-27 (fő) Mo. Hozzáadott érték EU-27 tényezőköltségen (Mrd EUR) és megoszlása (%) Mo.
Munka termelékeny- EU-27 ség* és az átlag%ában Mo.
mikro
kis
közepes
KKV együtt
nagy
összes
18 788
1402
220
20 409
43
20 452
91,8
6,9
1,1
99,8
0,2
100
708
27
5
740
1
741
95,5
3,7
0,7
99,9
0,1
100
38 890
27 062
21 957
87 909
42 895
130 805
29,7
20,7
16,8
67,2
32,8
100
1 302
556
481
2 339
737
3 076
42,3
18,1
15,6
76
24
100
2
19
100
4
1 003
6
2
20
99
3
864
4
1 251
1 132
1 070
3 453
2 537
5 990
20,9
18,9
17,9
57,6
42,4
100
8,8
6,8
8,1
23,7
18,7
42,6
20,2
15,6
17,6
53,4
46,6
100
32
42
49
39
59
46
69,6
91,3
106,5
84,8
128,3
100
10,1 73,1
25,4 183,5
13,8 100
6,8 48,9
12,2 16,8 88 121,2 (*Hozzáadott érték tényezőköltségen/foglalkoztatottak) Forrás: NFGM 2009 43. old.
23
II.5. A HAZAI KKV SZEKTOR SWOT-ELEMZÉSE A SWOT analízis a 2003 közepi állapotot írja le. Azóta hazánk az Európai Unió tagjává vált és sok változáson ment keresztül. Az elkövetkezőkben azt vizsgálom, hogy ennek következtében hogyan módosult az elemzés7. 6. táblázat: A magyar kis- és középvállalkozói szektor SWOT-elemzése Erősségek
A gazdasági átmenet több mint 10 éve alatt kompetitív környezetben szerzett tapasztalatok Jó szakmai és javuló menedzsment képesség Rugalmasság, gyors adaptációs készség, specializáció Új vállalkozói generációk belépése A nagyvállalatokkal szembeni versenyhátrányt csökkentő vállalkozói hálózatok kialakulása
Lehetőségek
A nemzetközi normákkal összhangban lévő befektetési és üzleti klíma A gazdasági szolgáltatások széles spektrumának kínálata Fejlett és tovább fejlődő infrastruktúra (főleg a telekommunikációban) A globalizáció kedvező hatásainak érvényesülése (olcsóbb inputok, javuló hozzáférés a külpiacokhoz) Az új gazdaság lehetőségeinek kihasználása elsősorban a termelékenység növelésére Közép- és hosszútávon a növekvő vásárlóerő miatt bővül a hazai, a csatlakozás miatt a külföldi piac Adminisztratív terhek csökkentése Egyes lemaradó területek felfejlesztése részben a kisvállalkozásokra támaszkodva Magas szintű külföldi tőkebefektetések
Gyengeségek
Az európai színvonaltól jelentősen elmaradó jövedelemtermelő képesség és termelékenység Alacsony tőkeintenzitás Alacsony tőkefelhalmozási képesség és hajlandóság A hitelképes vállalkozások alacsony aránya A nem hatékonyan irányított, kis tőkeerejű vállalkozások magas aránya Az infokommunikáció használatának alacsony szintje és lassú terjedése, és ebből adódóan a globális versenypozíció romlása
Veszélyek
Versenyhátrány a nagy cégekkel szemben Ha a hatékonyság javulása nem elég gyors, a globalizáció kedvezőtlen hatásai erősödhetnek A közlekedési infrastruktúra nem kellően gyors fejlődése, bizonyos helyeken romlása Nemzetközi összehasonlításban magas munkaerőköltség Viszonylag kevés vállalkozót elérő, rossz hatékonyságú KKV-fejlesztési politikák Magas ingatlanárak és bérleti díjak A jövedelemcentralizáció fokozódása, ennek révén a nemzetközi versenyképesség gyengülése
Forrás: Kállay-Imreh (2004) 237. old.
7
Az idézetek forrása NFGM (2009)
24
Az erősségek-gyengeségek tekintetében ez utóbbiakból néhány pontot lefaragtunk az elmúlt években. Főként az infokommunikáció területén. A jelentés szerint a magyar vállalkozások két harmada használ számítógépet. „Általánossá vált, hogy a számítógép használat egyben internethasználatot is jelent. (1999-ben a vállalkozások felének volt számítógépe és ezek harmadának volt csak internet-csatlakozása)” A vállalkozások hitelhez jutása a különböző Európai Uniós finanszírozási eszközöknek köszönhetően kibővült. Az európai színvonalhoz való közeledésben is sokat segített a közösségi vállalkozásfejlesztési politika, viszont a szektor általános szerkezete nem változott. Az alacsony tőkeintenzitás és tőkefelhalmozási képesség még mindig a gyengeségek között szerepelnek. Ellenben a hozzáadott értékből nőtt a KKV-k részesedése. A hatékonyság javulásának igényét és lehetőségét rejti magában az az adat, miszerint a KKV-k az átlagosnál nagyobb mértékben vesznek igénybe menedzser szolgáltatásokat. „A 2005-ben készült felmérésünkhöz képest 2007-ben és 2008-ban az 1–9 fős mikrovállalkozások aktivitása a menedzsment szolgáltatások értékesítési piacán jelentősen nőtt.” A lehetőségeket tanulmányozva vannak, amelyeket sikerült kihasználni a csatlakozás óta. Az üzleti környezet nemzetközi normákhoz való igazítása, az EU-s harmonizáció csaknem teljesen befejeződött. Tagországként az előbbiekben elemzett SBA országadatlap alapján: „Az egységes piaci EU direktívák átültetésében Magyarország az átlagnál jobban teljesít (2008), ugyanakkor az EU-n belüli exportot bonyolító KKV-k aránya 0,5% szemben az uniós 2,85%kal (2005).” Az adminisztratív terhek csökkentése nem valósult meg szükséges mértékben. A kis- és középvállalkozások növekedést gátló tényezőiként még mindig a magas közterheket és az adminisztrációs kötelezettségeket említik. 2007-ben a harmadik ilyen tényező a gazdasági szabályozás kiszámíthatatlansága volt, így a magas versenyt már csak negyedik helyre sorolták a NFGM felmérésében megkérdezett kis- és középvállalkozások. A lemaradó területek fejlesztésében rejlő lehetőséget az uniós KKV-politika is hangsúlyozza, Magyarországon ez még kiaknázatlan terület. A magas szintű külföldi tőkebefektetések már nem hazánkat preferálják. A közösségi politikák kevés eszközt hagynak nemzeti hatáskörben a befektetések ösztönzésére, hazánk nem tud olyan kedvezményeket adni, mint a még nem csatlakozottak. A tőke az alacsonyabb munkaerőköltség vonzásában egyre inkább a keleti vagy a balkáni országokat választja.
25
A veszélyeknél a nagy cégeket említik elsőként. A legutóbbi éves jelentés a nagyvállalatok és a külföldi tulajdon térnyerésének megakadásáról beszél. Lehetséges, hogy ez csupán a gazdasági válság hatása, de a nagy multinacionális cégek hazánkba települése lényegében már lezajlott. Leszakadástól egyelőre nem kell tartaniuk a hazai KKV-knak, viszont a termelékenység javítása egyike a prioritásoknak. A közlekedési infrastruktúra fejlesztése egy részről a lehetőségek közé is sorolható, tekintettel Magyarország regionális központtá válásának ambíciójára, másrészről viszont egyes területek leszakadásának veszélyét hordozza magában például a vasúti közlekedés átszervezése. A rossz hatékonyságú KKV politikák helyébe talán az új uniós Kisvállalkozói törvény lép, amely elszántan törekszik a valódi fejlesztésre. A valós következményeket még nem láthatjuk előre, úgyhogy leginkább a lehetőségek közé sorolnám a 2008-as SBA megvalósítását.
26
III. A SZERB GAZDASÁG ÉS KERESKEDELEM III.1. A SZERB GAZDASÁG ÉS HELYZETE 2009 ŐSZÉN Az ország neve és területe sokszor változott Jugoszlávia felbomlása óta. A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság nevet 1992-től egészen 2003-ig használták, majd a területében azonos Szerbia és Montenegró volt hazánk déli szomszédja 2006-ig. A mostani Szerb Köztársaság8 77 474 km2 és lakossága körülbelül 7,4 millió fő (Koszovó nélkül). A kilencvenes évek eseményei a régió országainak gazdaságát oly mértékben megrendítették, hogy a nyolcvanas évek végén produkált mutatókat, eredményeket csak most kezdik elérni. Jugoszlávia gazdasági problémáit a vendégmunkások hazaküldött jövedelmei, a nagymértékű valuta beáramlás segített leplezni (a Szerb Nemzeti Bank becslése szerint a GDP 9,5 %-át kitevő összeget utal haza 550 ezer külföldön élő szerb9), viszont a háború és az azt követő gazdasági szankciók tarthatatlanná tették a helyzetet. A rendszer összeomlott, az ipari termelés harmadára zsugorodott 1990 és 1997 között, az infláció elszabadult, az államadósság a GDP 141%-át is elérte. Az 1999-es évi NATO-bombázások hatása is érzékelhető volt a makrogazdasági mutatókon, így a gazdasági átalakulás szervezett véghezvitele egészen 2000 utánra tolódott. Az ezredforduló után megalakult demokratikus kormány megkezdte a gazdaság reformját. A jelenlegi helyzet legnagyobb problémái a magas külkereskedelmi deficit, az alacsony lakossági megtakarítás és a külföldi tőkebefektetések beáramlásának lassulása. A szerb gazdaság 2000 óta dinamikus növekedésben van10, ez 2004-ben a 8,3 %-ot is elérte, amely 2008-ra 5,4 %-ra csökkent, átlagosan 2000 és 2008 között évi 5,6 %-os a bővülés. Ez az ütem tarthatatlannak bizonyult az utóbbi években és a gazdasági válság hatására a 2009-re tervezett 3,5 %-os növekedést az októberi nyilatkozatokban 2,7 %-os csökkenésre módosították. A recesszió leginkább az ipart és a kereskedelmet érintette súlyosan az országban. A 2008-as adatok szerint a GDP egy főre eső átlaga 6847 USD.
1 A pontos megnevezés ma is problémát okoz magyarul, hiszen a Szerb Köztársaság (ami a legelterjedtebb Magyarországon) fordítása szerbül Republika Srpska, ami a Boszniai Szerb Köztársaság hivatalos neve. Republika Srbija az ország szerb neve, ami a pontos fordítás szerint Szerbia Köztársaság. 9
www.frankfurt-school.de/dms/international/en/publications/Remittances-for-Serbia-Migrants-as-Customers-
for-Financial-Institutions/Serbia%252520Conference%252520en%2525203.pdf 10
Az adatok forrása a Szerb Nemzeti Bank és a Szerb Statisztikai Hivatal
27
A GDP 60 %-át a szolgáltatási szektor adja, 24,1 %-át az ipar. 11,2 % a mezőgazdaság és 4,7 % az építőipar részesedése. Az ezredforduló óta megfigyelhető a szolgáltatások hozzájárulásának növekedése és a mezőgazdaság visszaszorulása. Az ezredfordulós 20 %-hoz képest a gazdaság szerkezetének modernizálását mutatja a csökkenő mezőgazdasági részesedés, ám ez még mindig nagyon magas a 2 % alatti EU27-es átlaghoz képest. A gazdasági szerkezet korszerűsödése lassan halad, a társadalmi szerkezet is modernizálásra érett. Csökken ugyan a mezőgazdaság hozzájárulása a GDP-hez, viszont a lakosság 20,8 %-a ebben az ágazatban dolgozik, míg a szolgáltatási szektor a munkahelyek 49,7 %-át adja. Az ipari termelés 1999 óta évről évre bővülő, 2008-ban érte el az 1990-es évi termelés 50,4 %-át. Legnagyobb mértékben az építőipar, a feldolgozóipar, az ércbányászat és az energiatermelés bővült. Az ezredforduló után beáramlott befektetéseknek köszönhetően a gépgyártás és a fémfeldolgozás növekedése okozta az ipari termelés fellendülésének beindulását. A 2008as adatok alapján az ágazati megoszlás a következő: bányászat és kőfejtés 6,2 %, feldolgozóipar 75,5 %, villamosenergia- gáz és vízellátás 18,3 %. A magas munkanélküliség végigkíséri a modernizálódó szerb gazdaságot, a 2006-os 21% után 2007-re 18,3 %-át érinti a lakosságnak (ezt a csökkenést leginkább a számítás módszerének változása okozta). Fontos megemlíteni, hogy ez a hivatalos adat, ennél valószínűleg magasabb a valódi érték. A már említett beáramló menekültek és a privatizációs folyamatban átstrukturált vállalatok dolgozói is növelik a munkát keresők arányát. Az előbbiek esetében a képzettség hiánya is nehezíti elhelyezkedésüket a munkaerő piacon. Ezek a számok nem fognak számottevően csökkeni az elkövetkezendő években, hiszen a gazdasági válság hatására mindenhol növekvő tendenciát mutat a munkanélküliség. Az infláció tartósan magas az országban, a folyamatosan bővülő belső kereslet és a megjelenő külföldi bankoknál hozzáférhető fogyasztói hitelek miatt 2004 és 2005-ben kezdett gyorsan emelkedni, de a hitelezés feltételeinek szigorításával 2007-ben sikerült egyszámjegyűre csökkenteni. A tavalyi érték újra 11,7 %-ra emelkedett, 2009 első félévében pedig 9,9 %-os volt, amely csökkenést a válság miatti kereslet visszaesés is okozta. Az ezredforduló után a külföldi tőke beáramlása is megindult az országba, bár később, mint a térségben általában. Ez okozza az egy főre jutó FDI alacsony arányát Szerbiában a régió országaihoz képest. A befektetések fontos forrását jelentik a gazdaság modernizációjának. A térség politikai és gazdasági instabilitása (társulva a transzparencia hiányával) viszont nem festett vonzó képet a befektetők számára. A Stabilizációs és Társulási Folyamat kapcsán lépé28
seket tettek a nemzetközi transzferek könnyítése érdekében. A befektetők bizalmának élénkítésére hathat az EU-val és a WTO-val folytatott tárgyalások menete. A korrupció és a szervezett bűnözés elterjedtsége egyike a fő kifogásoknak az országgal szemben. A szabályozások egyszerűbbé tételével, pénzügyi támogatásokkal, adókedvezményekkel csalogatják a külföldi tőkét az országba. Földrajzi stratégiai jelentőségük kapcsán az infrastrukturális beruházások különösen fontosak. Az alacsony munkaerőköltség, a kedvező adózási rendszer juttatja az országot további versenyelőnyhöz a régió többi államával szemben. A privatizációs folyamat elviekben már a kilencvenes években megkezdődött volna, de a külföldi tőke hiánya, a lakosság vásárlóerejének csökkenése, a folyamatosan változó szabályozások miatt az ezredforduló utánra maradt a gazdasági átalakulás ezen lépcsőfoka is. A 2001-es privatizációs törvény szociális szempontokat is figyelembe véve, a privatizált vállalatok alkalmazottait bizonyos előnyökhöz juttatja. A befektetők első lépésben csak a tulajdon 70 %-át szerzik meg, a maradék 30 először a dolgozókhoz kerül. A tenderes eljárásnál a helyi önkormányzat, vállalati menedzsment és a szakszervezet szava a döntő. (Huszka-Bakó 2007). A kisebb vállalkozások iránt nem nagy az érdeklődés, aminek oka leginkább a nem hozzáférhető folyó évi adatokban kereshető. Ennek köszönhetően még 2009-ben is lehetőséget tartogat a befektetők számára az országban. Az ezredforduló utáni években a befektetések java EU-s tagországokból érkezett, egyre növekvő mértékben. Csak 2007-ben tapasztaltak visszaesést. A 2000-2008 közötti időszak legfontosabb befektetői sorrendben a következő országok: Ausztria, Görögország, Norvégia, Németország és Hollandia. Magyarország ezen a listán a 11. helyen áll, összesen körülbelül 375 millió dollár értékű beruházással. Az Európai Unió tagjelölt és potenciális tagjelölt országai közt a szerb nemzeti össztermék (23 520 millió euró 2006-ban) a harmadik legmagasabb, csak Törökország és Horvátország előzi meg11. A negyedik helyen Bosznia-Hercegovina már csak 9 777 millió euróval szerepel. Az egy főre jutó GDP esetében is vezet a horvát és török gazdaság, viszont a szerb, montenegrói és boszniai adatok közt már nem akkora a szakadék. A gazdasági növekedés a térségben 2000 és 2007 között meghaladta az EU-s átlagot, ezen belül Szerbia a legmagasabb százalékokkal szerepelt. Ami a nemzeti össztermék összetételét illeti az agrárszektor minden országban 10 % körül részesedik, viszont az itt foglalkoztatottak aránya, Törökország kivételé11
Adatok forrása: Eurostat. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/candidate_and_potential_candidate_countries/introduction/pro cess_enlargement
29
vel, mindenhol alacsonyabb. Az ipari termelés bővülése a 2000-es adatokhoz mérten Horvátországban, Törökországban és Bosznia-Hercegovinában is meghaladja a 15 %-os szerb értéket. A potenciális tagjelölt országok között egyedül Szerbiával nem lépett még életbe sem a Stabilizációs és Társulási Megállapodás, sem a kereskedelmi megállapodást tartalmazó Interim Agreement, ez utóbbit Szerbia 2009. január 30-tól, közlése szerint „jóindulatának jeleként”, egyoldalúan alkalmazza. A megállapodások életbe léptetését Brüsszel (leginkább Hollandia) az egykori Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszékkel való együttműködéshez köti, amely lényegében már csak Ratko Mladics és Goran Hadzsics háborús bűnösök kiadatásán múlik. A sok nehézséget okozó vízumrendszer Szerbiával szemben 2009. december 19-ével megszűnik. Az Európai Bizottság által évenként készített Progress Report a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok útját kíséri végig a társulási folyamatban. Szerbia 2009-es jelentése a korábbiaknál lényegesen pozitívabban értékelte a koppenhágai kritériumok teljesítésében tett erőfeszítéseket. A működő piacgazdaság megvalósításában az ambiciózus gazdasági és fiskális programjuk ugyan nem volt tartható a gazdasági válság hatásai miatt, de fontos intézkedéseket tettek a válság megfékezésére, részben az IMF-hitel feltételeként. A makrogazdasági stabilitást elemezve a Közösség megállapította, hogy 2008 végére felerősödött válság a külső egyensúlyban zavarokat okozott, sebezhetővé tette az országot. Ezért nemzetközi intézményekhez fordultak, hogy kezeljék a hirtelen jött mérleghiányt. A pénzügyi válság hatására a dinár leértékelődött, 2008 októbere óta 23 %-ot vesztett értékéből az euróval szemben. 2009 februárjában 1 euró értéke 92 és 95 dinár között stabilizálódott. A költségvetési kiadások nagyságát bírálja a jelentés, a kitűzött (már egyszer felülvizsgált) hiányt nem tudják tartani. A jóléti kiadások csökkentésével és strukturális változtatásokra is ösztönöz a legfrissebb Progress Report. Az uniós ösztönzésen kívül az IMF hitel feltételeinek teljesítése is ebbe az irányba mutatnak. 2009 márciusában 3 milliárd eurós rendkívüli hitelt kapott a válság kezelésére Szerbia, amelyből az első részletet (788 milliót) már lehívott. A november 4-én lezárult tárgyalások a második és harmadik részlet feltételeit rögzítették. A 2010-es költségvetés deficitje ennek értelmében a GDP 4%-át érheti el, amelyet nagyrészt a nyugdíjak és fizetések befagyasztásával érnek el. A hiánycél elérésében segítségükre lesz még egymilliárd euró hitel, amelyet Oroszországtól kap Szerbia, amelynek részletei még nem nyilvánosak. Ezzel egyidőben jelentették be, hogy 2010-ben Kína 200 millió eurót folyósít az országnak infrastrukturális fejlesz-
30
tési célokra.12 Habár az összegek nagyságrendileg eltérőek, az orosz és kínai érdeklődés fontos lehet Szerbia számára. Az integrációs folyamat lassulása mellett alternatívákat is találhat magának az ország. Oroszország jelentős befektető az országban, a hitelt „...végső soron a szerbiai beruházásokban részt vevő orosz cégek, illetve a szerb nemzeti olajvállalat (NIS) teszi majd zsebre, amely szintén többségi orosz Gazprom tulajdon…” (Kovács 2009). A kapcsolatok szorosabbra fűzését az ellenzéki Szerb Radikális Párt különösen támogatja, amely az integrációs törekvéseket elutasító politikájával a 2008-as választásokon a mandátumok 31,2 %-át szerezte meg. A kínai érdeklődés Magyarország szempontjából is érdekes lehet, mivel eddig hazánk jelentette a kínai termékek elosztó központját az egész térség számára. Lehetséges, hogy a délkelet-európai terjeszkedéshez Szerbia alkalmasabb lenne erre a feladatra. Szerbia eladósodottsága nem éri el a magyarországi szintet, viszont a hitelfelvételek gyors üteme kapcsán felmerül a kérdés, hogy a törlesztés idején tudják-e majd tartani a tempót.
III.2. SZERBIA KÜLKERESKEDELME A kilencvenes évek ENSZ-szankciói következtében a világkereskedelembe való bekapcsolódás egy évtizedet késett a közép-kelet-európai államokhoz képest. A kilencvenes évek végére az ország külkereskedelmi kapcsolatai teljesen leépültek. Az akkoriban készült statisztikák nem teljesen megbízhatóak, de az 1989-es makrogazdasági mutatókat 2000-ben sem sikerült újra teljesíteni. Az elszigeteltség komoly károkat okozott a gazdaságban, a gazdaság stabilizálásának tervében a külkereskedelem nagy szerepet játszott. Úgy képzelték, hogy az export bevételüket dinamikusan növelve segítenek a fizetési mérleg hiány és adósságállomány problémák leküzdésében. Viszont az import dinamikusabban bővült, mint a kivitel. A külkereskedelmi liberalizáció nagyban nehezíti a mérleg egyensúlyba hozását egy átstrukturálódó, kevésbé versenyképes országban. Nem kérdés viszont, hogy a világgazdaságba való integráció prioritás a hosszú elszigeteltség után. Az integrációs folyamat, a normalizálódó viszony a volt-jugoszláv köztársaságokkal, a régi Jugoszlávia kapcsolatainak felelevenítése mind segíthet ebben.
12
Forrás: MTI
31
III.2.1. A külkereskedelem volumene A szerb külkereskedelmi volumen dinamikusan bővült az elmúlt 10 évben, átlagosan évi 30 %-kal13. Az export és import is növekszik, így a deficit állandó, 2008-ban elérte a 11 902 millió dollárt. 2005-ben és 2006-ban az export jobban növekedett, mint az import, de ezt leginkább Montenegró elszakadása magyarázza. Az import volumenének növekedése megnehezíti az exportorientált növekedési modell alkalmazását. A nagy kereslet az importáruk iránt a belföldi termelés hiányosságait mutatja. Nem elég versenyképesek a hazai termékek, pedig a fogyasztói társadalom itt is beindította a kereslet növekedését az ezredforduló után. A gazdasági válság hatására a belföldi kereslet visszaesése minden országban komoly gondokat okoz. Ezzel együtt az import is csökken ugyan, de a kivitel mértéke is hanyatlik, visszafejlődik a nemzetközi kereskedelem. Ez a felzárkózási folyamat lassulásához vezethet, hiszen az ebben az időszakban beáramló import segíti az ország modernizációját. A „modernizációs deficit” néven elterjedt kifejezés természetes velejárója a folyamatnak. Az összes export értéke 2008-ban 22 875 millió dollár, míg az importé 10 973 millió. A 2009es adatok január-augusztusi időintervallumban hozzáférhetőek és azt mutatják, hogy a 2008as azonos időszakhoz képest a volumen 36,8 %-kal esett vissza. Az egész világban megfigyelhető ez a tendencia, viszont Szerbia nem számított ilyen mértékű visszaesésre, tekintve, hogy nem integrálódott még teljesen a nemzetközi munkamegosztásba. A deficit 4 569,9 millió dollár, ami 44,7 %-os csökkenés a tavaly január-augusztusihoz képest. A csökkenő exportot a főbb partnerek lassuló gazdasága, a csökkenő importot az ipari termelés és a hazai fogyasztás visszaesése magyarázzák. A javulás jegyei viszont már felismerhetőek, a statisztikai hivatal őszi jelentése szerint visszafogott növekedés várható a világgazdaságban, minek hatására a szerb vas- és acélgyártás, amely eddig is az export jó részét adta, fellendülőben van. Ahogyan a legfontosabb partnergazdaságok talpra állnak, az export is bővül. A kivitel erősítését segítik még az érvényben lévő szabadkereskedelmi megállapodások és a növekvő agrártermék export.
13
Az itt tárgyalt adatok forrása a Szerb Statisztikai Hivatal
32
III.2.2. A külkereskedelmi forgalom termékszerkezete Az importstruktúrában a gépek és szállítóeszközök, feldolgozott termékek dominálnak. Amíg a kétezres évek folyamán a kivitel szerkezete megváltozott a gazdaság fejlődésével, az importstruktúra új elemei az exportba beépülő javak. A legfontosabb behozatali cikkeket mutatja a táblázat, amelyek együttvéve a teljes import 52,7 %-át teszik ki. A legtöbb kisországhoz hasonlóan Szerbia is jelentős mértékben függ az enegiahordozók és nyersanyagok importjától. Ebben a relációban Oroszország a legfőbb partnere. 7. ábra: Szerbia legfontosabb importtermékei 2008-ban
kőolaj és kőolajtermék
2 873,2 1 844,3
közúti jármű természetes és mesterséges gáz
1 165,1
vas és acél
1 118,8 1082,5
általános rendelteteésű ipari gép
930
speciális ipari gép
912,2
elektromos berendezések és alkatrészek színesfém
750,2
fémtermék
725,3
gyógyszer és gyógyszerészeti termék
707,8
millió USD
Forrás: SIEPA
A szerb kivitel összességében 22 875 millió dollár értékű volt 2008-ban. A legnagyobb szeletet a feldolgozott termékek hasítják ki az exportból. A kivitel szerkezetében 2004-ben történt a legnagyobb változás. A vas- és acéltermékek ekkor lettek a legfontosabbak, ekkor termeltek először többletet (főként az U.S. Steel-nek köszönthetően, amely 2003-ban vásárolta fel a szerb acélvállalatot, a csődbe ment smederevói acélművet). Ekkor nőtt meg a gépkocsi gumiabroncs és színesfémek szerepe is az exportban. A legfontosabb exporttermékek sorrendben láthatók az alábbi táblázatban, amelyek együttesen az összkivitel 50,1 %-át adják. Ez pontosan leképezi a fejlődő feldolgozóipar növekvő teljesítményét és az agrárszektor magas minőségű hozzájárulását a gazdasághoz. Az agrártermékek kereskedelmi többletet termelnek a szerb gazdaságnak, 2006-ról 2007-re megduplázták a kivitelüket.
33
8. ábra: Legfontosabb szerb exporttermékek 2008-ban 1 448,4 vas és acéliparitermékek 710,5
színesfémek
551,6
ruházati cikkek zöldségféle és gyümölcs
479,3
egyéb fémek
468,3
egyéb feldolgozott termékek
440,8
elektromos berendezések és alkatrészek
423,9
gabona és gabonakészítmények
361,3
energiafejlesztő gép és berendezés
305,3
gumigyártmány
305,2
millió USD Forrás: SIEPA
III.2.3. A külkereskedelmi forgalom súlypontjai A külkereskedelmi partnerek sorrendjén nem változtatott a válság okozta visszaesés, 2009 első felében exportoldalon Bosznia és Hercegovina (617,9 millió USD), Németország (570 millió USD) és Montenegró (550,2 millió USD) áll a dobogón, importoldalon pedig Oroszország (1 294,1 millió USD), Németország (1 259,7 millió USD) és Olaszország (968,5 millió USD). Az utóbbi években a rangsor nem sokat változott. Egyedül Montenegró szerepének erősödése említésreméltó és a 2006-os legfontosabb felvevőpiac, Olaszország szerepének gyengülése a másik oldalon. 2008 első 8 hónapjában a szerb export 96,6 %-a európai országokban irányult. Ezen belül az Európai Unió 54,8 %-kal részesedett. A nem uniós országok közül Montenegró, BoszniaHercegovina és Oroszország voltak a főbb célországok. Az importot tekintve Európából 83,5 %, ázsiai országokból pedig 11,9 %-a érkezett az összes importnak. Az EU 53,7 %-os részesedéssel bír az importot tekintve.
34
9. ábra: A szerb export legfontosabb célországai
Bosznia-Hercegovina
1 338,7
Montenegró
1 287,3
Németország
1 142,0
Olaszország
1 128,5 551,0
Oroszország Szlovénia
502,0
Macedónia
493,0
Ausztria Horvátország Románia
458,1 434,5 397,8
millió USD Forrás:SIEPA
Az Európai Unió nem szerepel olyan súllyal a szerb külkereskedelemben, mint a csatlakozás előtti kelet-közép-európai államokéban, mégis a deficit nagy része itt realizálódik. A teljes forgalom összértéke 18 155,7 millió USD értékű volt 2008-ban. Az összes exportból 54,2, az importból 53 %-ban részesedik a Közösség. A tavalyi évben 6 248,7 millió dollár deficitet termelt az unióval folytatott kereskedelem. A Közösség 2000 óta preferenciális elbánásban részesíti az országot (az Autonóm kereskedelmi intézkedések alapján), eltörölte az ipari és mezőgazdasági termékekre vonatkozó mennyiségi korlátozásokat, a vámokat és vámjellegű terheket a szerb export legnagyobb részére. Ahhoz, hogy ezek a könnyítések érvényben maradjanak az unió feltételeket szabott, például hatékony adminisztratív együttműködés, gazdasági reformok véghezvitele, regionális kooperáció a régió országaival. A Szerbiába irányuló uniós export terheit a vámok eltörlésével vagy fokozatos csökkentésével enyhítik, a cél a kereskedelem liberalizálása az elkövetkezendő 6 év alatt. Az Interim Agreement értelmében Szerbia vagy azonnal eltörli, vagy évek alatt fokozatosan csökkenti az EU tagállamokból érkező ipari, mezőgazdasági termékekre vonatkozó vámokat a vonatkozó szerb vámtarifa törvénynek megfelelően. A teljes kereskedelmi liberalizációt Szerbia 2014. január 1-ig tervezi végrehajtani, de a gazdasági helyzettől függően ez előbb is megvalósulhat. Az élelmiszerre és a mezőgazdasági termékekre kivetett vámok még az átmeneti hatéves időszak után is 23 százalékos szinten maradnak. A balkáni térség országaival szemben Szerbia többletet termel, az ide irányuló export jelentős mérlegjavító hatással van. Szerbia 10 legnagyobb felvevőpiacából öt a dél-kelet-európai térségben helyezkedik el. A kivitel bővítésére adottak a lehetőségek, ennek tökéletes példája a CEFTA 2006. 35
A jelenleg működő Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás aláírói között szerepel Albánia, Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Montenegró, Moldova és Szerbia és Koszovó, összességében egy közel 30 milliós piac. Az ebben a formában 2007 végén életbe lépő megállapodás felülírja az eddig érvényben lévő kétoldalú megállapodásokat az országok között és a szabadkereskedelem megvalósítását 2010 végéire tűzi ki célul. A tagországok a WTO szabályokat tartják be, még ha nem is csatlakoztak még a szervezethez. Az együttműködés kiterjed más területek szabályozásának liberalizálására is, mint például befektetések, szellemi tulajdon, közbeszerzések. Szerbia csatlakozását a világkereskedelmi szervezethez 2010 közepére várják14. Az elsősorban az egymás közti kereskedelmet bővíteni és liberalizálni hivatott CEFTA a Nyugat-Balkán országainak az európai integráció felé vezető út fontos mérföldköve is egyben. Egyféle próbaterep és bemutató a szabadkereskedelem gyakorlására, hiszen a stabilizációs és társulási folyamatban a regionális együttműködés képessége feltétel. Nem is beszélve arról, hogy ezek az országok mivel együttesen vesznek részt a folyamatban, fontos lehet, hogy közös érdekeiket felismerjék és közösen képviseljék. A CEFTA a szabadkereskedelmen kívül, más területet is magába foglal, ilyen a tagállamok kötelezettsége, hogy a másik tagállamokba irányuló befektetéseket ösztönözze, valamint, hogy a más tagállamokból származó ajánlattevőket a közbeszerzési pályázatok során ugyanolyan elbírálásban részesítse, mint a hazai ajánlattevőket. Ezek a követelmények folyamatos és lépcsőzetesen kerülnek alkalmazásra, így Szerbiában a közbeszerzési pályázatok során, még mindig 20%-os előnyt adnak a hazai árajánlatokra, de ezt a gyakorlatot 2010-ig megszüntetik. Szerbia számára a CEFTA országok közössége a második legfontosabb kereskedelmi partner, 16 %-os részesedéssel. A teljes forgalom 2008-ban 5 455,7 millió USD-t tett ki, az összes export 33,1, a teljes import 7,9 %-át adta. Az év végére Szerbia 1 817,7 millió dolláros többletet realizált ebben a relációban.
14
ld. SIEPA honlapja
36
10. ábra: A legfontosabb szerb importpartnerek 2008-ban
Oroszország 2 704,4
Németország 2 184,4
Olaszország
1 829,2
Kína Magyarország
815,3
Franciaország
747,4
Bulgária
746,6
Ukrajna
3 492,6
661
Bosznia-Hercegovina
644,5
Románia
631,3
millió USD Forrás: SIEPA
Oroszországgal szabadkereskedelmi megállapodás van érvényben 2000 óta. Szerbia az egyetlen nem FÁK ország, amellyel Moszkva ilyen megállapodást kötött. 2009 márciusától kibővült a vámmentességet élvező termékek köre, nagyjából 98 %-ot érint a szabályozás. Kivételt képeznek például a húsok, a cukor, a pezsgő, gépjárművek. Fehéroroszországgal is szabadon kereskednek, kivétel ez alól a szerb cukor-, szeszes ital-, használtautó kivitel, fehérorosz részről pedig az olaj és olajtermékek. 2010 januárjában lép életbe a Törökországgal kötött szabadkereskedelmi egyezmény, amelynek köszönhetően a török fél aszimmetrikus módon bontja le akadályait és segíti a szerb piacra jutást. Szerbia 2015-ig szakaszosan csökkenti a vámterheket a török importon. Ukrajnával és Iránnal hasonló megállapodást előkészítő tárgyalások vannak folyamatban, amelyek lezárását 2009 nyarán az év végére jósolta Slobodan Milosavljević, a kereskedelmet és szolgáltatásokat irányító minisztérium vezetője15. A felsorolt megállapodásoknak köszönhetően Szerbia összességében egy milliárd fős piaccal van kapcsolatban (beleszámítva a preferenciális elbánást biztosító országokat is).
15
Slobodan Milosavljević prezentációja a budapesti szerb-magyar Üzleti Fórumon 2009. 06. 08.
37
IV. A SZERB KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK IV.1. TÖRTÉNETI HÁTTÉR A szerb vállalkozások kialakulásának megismeréséhez fontosnak tartom bemutatni a volt jugoszláv gazdaság rendszerét, amely a szocialista és a piacgazdasági modell közötti „félúton” működött. Emiatt máshogyan alakult az ország gazdasági átmenete, a magánszféra kialakulása, amely már a kilencvenes években megindult (Bolčič 2003), de szervezett formában az ezredforduló utáni demokratikus fordulat után kezdődött. Jugoszlávia és a Szovjetunió szövetségesi kapcsolata 1948-ban romlott meg, amikor Tito szembekerült a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájával, a Komintern utódjával, így lényegében valamennyi kommunista párttal és az önállóság megtartását választotta. 1949 őszére a keleti blokk felbontotta az összes szerződést az országgal, ami Jugoszlávia teljes gazdasági blokád alá helyezéséhez és az árucsere forgalom teljes megszűnéséhez vezetett. Ezek után a Szovjetunió nem lehetett mintaország a rendszer kialakításában és a külgazdaságilag Kelet-Európára hangolt Jugoszláviának új utat kellett találnia. Az országban akkor uralkodó marxista ideológia szerint az állam a fejlődés során megszűnik, elhagyja az irányító funkcióit, kivéve a katonaiakat, és ezt első lépésben a gazdaság területén teszi. Az önigazgatás eszméje aktivizálta a helyi kezdeményezéseket, a decentralizáció kapcsán a felelősség is megoszlott, a Nyugat felé pedig a liberalizálás szándékát jelezte (Juhász 1999). Ebben a rendszerben a köztulajdonosi funkciókat elvileg a vállalati dolgozók látták el, a termelőeszközök pedig a társadalom tulajdonát képezték. A máshol nem ismert társadalmi tulajdonú vállalat fogalma ekkor alakult ki, számos más fogalommal együtt (a párt helyett kommunisták szövetsége, kormány helyett szövetségi végrehajtótanács) amely a rendszerbeli különbségeket hivatott hangsúlyozni. Az önigazgatási szocializmus megalapozása 1949 és 1953 közötti időszakban zajlott, a munkás-önigazgatásról szóló 1950-beli alaptörvénnyel, a területi önkormányzatiság megerősítésével. Megindult a tsz-ek átszervezése is, amelyek önigazgató agrárvállalatokká váltak és 10 hektárig kilépési lehetőséget adott a tagoknak, amelylyel a mezőgazdasági dolgozók éltek is. A változásokat az 1953-as alkotmányreform rögzítette és ettől az évtől kezdve beindult a gazdaság és az életszínvonal növekedése. A rendszer működőképességének javítására ezek után számos reform született. Két erő hatott ekkoriban a centralizáció és decentralizáció együttesen. A gazdaságpolitikában a reformerek 38
és konzervatívok ellentétesen képzelték el a modell működtetését. Előbbiek a további decentralizációt, a vállalatoknak nagyobb szabadságot a jövedelem felhasználásban és a mielőbbi világpiaci nyitást szorgalmazták. A konzervatív oldal pedig az erős központi hatalom fenntartását pártolta. Ahhoz, hogy a dolgozók valóban gyakorolni tudják a rájuk ruházott jogokat, szélesebb mozgásteret kellett nekik biztosítani. Az 1965-ös társadalmi és gazdasági reform után már a vállalatok szabadon rendelkezhettek jövedelmük 70 %-ával, a beruházások többsége feletti állami ellenőrzést megszüntették, lényegében minimalizálták a szövetségi központ gazdaságirányító szerepét. Megszűnt a külföldi hitelfelvétel állami monopóliuma, új dinárt vezettek be és támogatták az egyéni mezőgazdasági kistermelést. Bevezették a retenciós kvóta rendszerét is, az exportbevételek egy részét megtarthatták és fedezhették belőle importigényüket, ezzel létrehozva egy korlátozott devizapiacot. A következő években a termelékenység és a versenyképesség javult, a lakossági fogyasztás is emelkedett, viszont a világpiaci nyitás nehézségeket is okozott. Olyannyira, hogy 1970-ben egy stabilizációs programra volt szükség. Ár- és bérbefagyasztás, importkorlátozás, dinárleértékelés és olcsó hitelek felvétele segített a helyzeten. Világossá vált, hogy az önigazgatási rendszer önmagában nem képes ellátni a piacszabályozási funkciókat, makrogazdasági irányításra szükség van. Az 1974-es alkotmány, amely megerősítette a köztársaságok és tartományok szerepét, meghatározza az önigazgatás pontos funkcióit, intézményeit és metodikáját. A vállalatokat társultmunka-alapszervezetekre (szerb-horvát rövidítéssel OOUR) bontották (a legkisebb önálló egységekre), amelyek a verseny, a kooperáció és a szolidaritás szempontjait figyelembe véve hozták meg döntéseiket a tárgyalások során. Megalakultak az önigazgatási érdekközösségek a közszolgáltatások intézményi formái, önkormányzati szinteken. A vállalatok ide fizettek dolgozóik után, az egészségügyi, nyugdíj, stb. érdekközösségeknek. A munkástanácsok döntöttek továbbra is az irányításról, viszont a dolgozók tulajdonosi érdekeltsége hiányzott, főként csak a munkavállalói-érdekvédelmi ügyekben voltak aktívak. A stratégiai kérdésekben általában jóváhagyták a menedzsment döntéseit, összességében tehernek érezték, az először munkaidőn kívüli, majd a munkaidőbe beépített tanácskozásokat. Az érdekközösségekben érintettség szerint képviselték magukat a vállalatok, küldöttek útján. A több szinten végbemenő egyeztetési fórumokon való részétel önálló munkakörré vált, amelynek hatékony működését a túlburjánzott bürokrácia akadályozta. A rendszer működésének hiányosságait mással is indokolták. „A munkás önigazgatás határozott újítás volt, szerepét azonban nem értették meg kellőképpen. A politikai demokráciát ki 39
kellett volna egészítenie, hogy megvalósítsa a szocializmus számára lényegi radikális demokratizmust. Politikai demokrácia létezhet gazdasági demokrácia nélkül, a gazdasági demokrácia azonban nem létezhet politikai demokrácia nélkül.” (Horvat 1994; 112. old.) A konzervatív oldal a reformok véghezvitelében a szövetségi egység veszélyeztetését látta. A legfejlettebb tagköztársaságok Szlovénia, Horvátország és a hasonló jogkörökkel felruházott Vajdaság tartomány volt. Szlovénia volt a legnagyobb áruexportőr, Horvátország a legtöbb devizabevétellel rendelkezett, Vajdaság pedig a mezőgazdaságnak köszönhetően járt az élen. A szövetségi újraelosztó rendszer a fejletlenebb köztársaságok számára segítséget nyújtott, amely nagyrészt az előbb említettek befizetéseiből állt. A gazdasági sérelmeik hangoztatása mellett az állam által védett, nagy felvevőpiacaikra egyikük sem panaszkodott. Főként nem az elmaradottabb régiókban található nyersanyag- és energia-lelőhelyekről beszerzett olcsó alapanyagokra. Meg kell említeni, hogy a gazdasági aránytalanságok (például a nehézipar túlsúlya) és a párhuzamosan (főként nemzeti alapon) kiépített kapacitások is jellemezték a jugoszláv gazdaságot, amely a rendszer hatékonyságát rontotta. A hetvenes évekig Jugoszlávia a világ leggyorsabban növekvő gazdaságai közé tartozott, a lakosság jólétének relatív mutatói 1971 körül a legmagasabbak voltak a világon (Horvat 1994). A nyolcvanas évek világgazdasági változásai, a hitelválság viszont a jugoszláv gazdaság teljesítményének visszaesését, az életszínvonal csökkenését hozta magával. Nem sikerült átfogó és egységes gazdasági programot végrehajtani, a tagköztársaságok nem jutottak megegyezésre. Az 1989-ben látványos antiinflációs sikereket elérő Ante Markovic, akkori szövetségi kormányfő (a „Szövetségi Végrehajtó Tanács” elnöke), gazdasági reformja is kifulladt a viszálykodások közepette. A gazdasági átmenet ezekben az években indult volna útjára, de a háborús körülmények nem tették lehetővé. Ezeket az éveket dolgozza fel Bolčič 2003-as tanulmányában, rávilágítva arra, hogy a folyamat mégis elindult. Az 1989-90-ben hozott törvény a „tulajdonosi átalakulásról” az önigazgató vállalatokat az ott dolgozók tulajdonába helyezte, amelyből részesedtek állami bankok és más vállalatok is. 1992 végére körülbelül egyharmaduk magántulajdonba került. Lényegében feladták az önigazgatás kardelji16 elvét. A stratégiailag fontos szektorokban a vállalatok állami tulajdonba kerültek. 1994-ben a magas infláció okozta igazságtalan vagyonnyereségeket és veszteségeket kárpó16
Kardelj, Edvard (1910-1979): szlovén származású jugoszláv politikus, az önigazgatási rendszer egyik megalkotója
40
tolva a már privatizált vállalatokat újból társadalmi tulajdonba helyezték. Majd 1997-ben újból törvény született a tulajdonosi szerkezetek átalakításáról, ám lényegében a privatizáció a 2001-es privatizációs törvénnyel kezdődött. A 2001-es törvény érdekérvényesítési lehetőséget nyújt a dolgozóknak is a folyamatban. Első lépésben a befektetők csak 70 %-ban válnak tulajdonossá, a maradék 30 % az alkalmazottaké marad. A tenderes eljárásoknál pedig a helyi önkormányzat, a vállalati menedzsment és szakszervezet nagyobb súllyal szavaz, mint az állam delegáltjai. A magánszektor már a kilencvenes években elkezdte részesedésének növelését a nemzeti termék előállításában. Ez a gyorsan kialakuló és növekvő kiscégeknek és a mezőgazdaságban és a szolgáltatási szektorban, már eddig is magánvállalkozóként dolgozóknak volt köszönhető. A foglalkoztatottak nagyobb része a rosszul teljesítő társadalmi vagy állami tulajdonú vállalatoknál dolgozott. Nagy elbocsátásokat nem engedhetett meg magának a politikai vezetés, inkább elnézték a rejtett gazdaság térnyerését. A fizetések vásárlóereje drasztikusan csökkent, a magánvállalkozások megoldást jelenthettek. Az állami ösztönzés hiányának ellenére 1990 és 1997 között számuk nyolcszorosára növekedett és többnyire kereskedelemmel foglalkoztak. A vállalkozói réteg kialakulásának szociális hatásairól is beszámol a már említett tanulmány. Az átlagember nem fogadta könnyen az új réteg megjelenését. A háborús időben a gyors és nagy sikert nem nézte jó szemmel a társadalom, ellenérzéseket váltott ki. Főként mivel sikerük nem tudáson és innováción, inkább a kapcsolatokon múlt. Mindezek ellenére tény, hogy a kereskedelmi forgalom a GDP-nél kisebb mértékben csökkent, a gazdasági blokád ellenére működtek a vállalkozások. Amíg a rendszer keveset tett a vállalkozásokért, ők sokat tettek a rendszerért, hiszen meggátolták a népesség elszegényedését és a társadalmi elégedetlenség megnyilvánulását.
41
IV.2. A MEGHATÁROZÁS A kis- és középvállalkozások meghatározásánál Szerbia átvette az EU-s létszámkritériumot. Kisvállalkozásnak minősül minden olyan vállalkozás, amely kevesebb, mint 50 főt foglalkoztat, éves bevétele nem haladja meg a 2 500 000 eurót és eszközeinek értéke kisebb, mint 1 millió euró. A középvállalkozások legkevesebb 50, legfeljebb 250 főt foglalkoztatnak. Éves bevételük 2,5 és 10 millió euró közötti összeg, eszközeik értéke az 1 és 5 millió eurós kereteken belül van.
IV.3. A SZERB KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK HELYZETE Szerbiában a Gazdasági és Regionális Fejlesztési Minisztérium, a Köztársasági Fejlesztési Iroda (Republicki ravod za razvoj) és a KKV és Vállalkozásfejlesztési Ügynökség közösen készíti el a kis- és középvállalkozások helyzetéről szóló elemzést. A legfrissebb letölthető anyag 2007 elején készült és a 2006-os évet dolgozza fel. 2009-es statisztikák hiányában, az alábbiakban ezeket használom (saját fordításban), kiegészítve az OECD országelemzésének meglátásaival, közölt adataival. A kis- és középvállalkozások dominálják a szerb gazdaságot. Az összes vállalat 99,8 %-át adják, a teljes forgalomból 67,6 %-ban részesülnek, a GDP 56,7 %-át termelik. A foglalkoztatottak 65,5 %-a dolgozik ebben a szektorban, ami a 2004-es 54,7 %-hoz képest nagy növekedést mutat (OECD 2009). A magas munkanélküliséggel küzdő szerb gazdaság számára a KKV-k munkahelyteremtő képessége megoldást jelenthet, ami szektor fejlesztési stratégiájának egyik alapköve volt 2003 és 2008 között (The Government of Serbia 2003). A vállalkozásbeindítás támogatását komolyan veszik Szerbiában, a stratégia másik alapköve a vállalkozások számának növelése volt. Szerbia egyike az első nyugat-balkáni országoknak, amelyek megreformálták a cégek nyilvántartásba vételét. A folyamat hatékonyabbá és költségkímélőbbé tételét a 2005-ben felállított új regisztrációs ügynökség működése segíti. 2004 és 2006 között mégis folyamatosan csökkent a vállalkozások száma, amely az ingyenes újra regisztrációval indokolható. Ez a folyamat végül kiszűrte a nem működő vállalkozásokat a rendszerből. 269 153 regisztrált vállalkozásból 268 515 KKV a 2006-os adatok alapján. A kis- és középvállalkozások között a mikro méretűek dominálnak (95,7 %), de a legnagyobb hozzájárulást a nagyobbak adják. Az utóbbi években folyamatos forgalomnövekedése csak a 42
mikrovállalatoknál nem jellemző. A legversenyképesebbnek a mikro és kisvállalkozások számítottak 2006-ban. A közepes vállalkozások privatizációja és átszervezése, gazdaságosabbá tétele lassan halad, az érdeklődés igen alacsony (Huszka-Bakó 2007).
7. táblázat: Vállalkozások Szerbiában Mikrovállalkozás
Kisvállakozás
Középvállalkozás
Nagyvállalat
Teljes gazdaság
Érték
%
Érték
%
Érték
%
Érték
%
Érték
%
Vállalkozások száma Foglalkoztatottak száma
256988
95,5
9027
3,4
2500
0,9
638
0,2
269153
100
416593
30,2 185528
13,4
268858
19,5
508776
36,9
1379755
100
Teljes forgalom*
1878233
35,3 939564
17,7
770750
14,5
1728751
32,5
5317299
100
Hozzáadott érték*
263215
25,3 155248
14,9
173520
16,7
449270
43,1
1041253
100
*millió RSD
Foglalkoztatott/vállalat Forgalom/vállalat Hozzáadott ték/vállalat
ér-
2
21
107
797
5
7,3
104,1
308,3
2709,6
19,8
1
17,2
69,4
704,2
3,9
Forrás: Ministry of Economy and Regional Development-Republic Development Bureau-Republic Agency for Development of SME and Entrepreneurship (2007) 20. old.
A KKV-k javuló termelékenységét az egy dolgozóra eső forgalmuk mutatja, ami magasabb az egész gazdaságra vonatkozó átlagnál. Általában véve a szerb kis- és középvállalkozások produktívabbak, mint a nagyobbak és a gazdaság egésze. A hozzáadott értéktermelésben évek óta hasonlóan magas részesedéssel bírnak a kis- és középvállalkozások. Legfőképpen a feldolgozóiparban és a kereskedelemben. A területi megoszlást tekintve viszont egyensúlytalanságok tapasztalhatóak. Azokban a körzetekben, ahol a gazdaságtalanul működő nagyvállalatokat átstrukturálták, a KKV-k sokkal magasabb hozzáadott értéket termelnek, beszállítóként vagy partnerként nagyobb szerephez jutnak. Az átlagon felüli részesedésük a hozzáadott érték növekedésében pedig a gazdaságban betöltött szerepük megerősödését mutatja. Ellenben a nagyvállalatok (az vállalatok mindössze 0,2 %-a) adják a 40 %-át a hozzáadott értéknek, ezért a gazdaság egészére tett befolyásban ők a mérvadóak. A KKV-k minden ágazatban jelen vannak, de legnagyobb számban a kereskedelem és javító szolgáltatások területén. 65 %-uk dolgozik a kereskedelemben, a feldolgozóiparban (főként élelmiszeripari termékek feldolgozásában) és a szállítási, raktározási szolgáltatásnyújtásban. A 2006-os elemzés alapján a KKV-k 80 %-a az előbb említett három területen és az ingatlanügyletekkel foglalkozik.
43
A legnagyobb hozzáadott értéket a kereskedelmi területen termelik, amelyet szorosan követ a feldolgozóipar. Ezekben az ágazatok a legexportképesebbek is egyben. Ez fontos szempont, mivel nagy külkereskedelmi deficitet termel a szektor. Az exportőrök 96 %-a kis- és középvállalkozás, viszont a teljes kivitel értékének csak 44 %-át realizálják. Importoldalon 97 %ban KKV-k bonyolítják a forgalmat, amely értékének 59,2 %-a az övék. 2006-ban a külkereskedelmi hiány háromnegyedét a KKV-szektor termelte. Földrajzi szempontból a KKV-k 46,6 %-a 4 körzetben helyezkedik el, ezek: Belgrád városa, Dél-Bácska, Niš környéke és Szerémség. Az OECD a fejlesztési programok vidéki környezethez való adaptálásának hiányára hívja fel a figyelmet e tekintetben. A KKV szektor versenyképességét tekintve a mikro és kisvállalkozások emelhetőek ki. A közepes vállalkozások megerősítése, hatékonyabbá tétele szükséges. Az információs technológia használatának alacsony elterjedtsége is az egyik oka ennek a hátránynak. Habár a számítógéppel való ellátottság igen magas, az internetes üzleti tevékenységek folytatása ritka. Ezt az infrastruktúra hiánya okozza, például az online ügyintézés lehetőségének hiánya. Emellett a fogyasztói igény sem kényszeríti a vállalkozásokat. A technológia-intenzívebb termelésre való átállásban az innovációs képesség javítása szükséges, amihez befektetések kellenek. Egyelőre a kutatási és fejlesztési tevékenység nem kielégítő mértékű. A jelentős haladás ellenére még mindig nem a kis- és középvállalkozások jelentik a gazdasági növekedés és fejlődés alapját. A 2006-os elemzés a gazdasági gyengeségüket, az elégtelen horizontális és vertikális kapcsolatrendszereket, a gyenge nemzetköziesedésüket és innovációképességük hiányát emeli ki. A magas regionális és szektoriális koncentráción is változtatni szeretnének az új fejlesztési stratégiával. A fejlesztési politika meghatározása a Gazdasági és Regionális minisztérium hatásköre, amely a KKV fejlesztési ügynökségek munkáját is felülvizsgálja. A politika kialakításához a SIEPA (befektetés- és exportösztönzési ügynökség), a nemzeti exporthitel biztosító és a nemzeti foglalkoztatási ügynökség járul hozzá. Segítséget nyújt még a 2006-ban felállított Kis- és Középvállalkozások Tanácsa, amely a minisztériumok és az üzleti szféra képviselőit ülteti egy asztalhoz. A 2008-as fejlesztési stratégia 5 pillérre épül: 1. A vállalkozói szellem és vállalkozásbeindítás ösztönzése, támogatása 2. Humán erőforrás fejlesztése a versenyképesebb KKV szektorért 3. KKV adózás és finanszírozás 44
4. A KKV-k kompetitív előnyei az exportpiacokon 5. Az intézményi és szabályozási környezet A KKV politika megvalósítása összességében sikeresnek mondható, a vállalkozás beindítás megkönnyítése, a finanszírozási lehetőségek elérhetőbbé tétele beindult. A magán és a közszféra konzultációs keretét, intézményeit megreformálták, amelynek következtében sokat javult a vállalatközi együttműködések, hálózatok elterjedtsége. Itt kell megemlíteni a Kereskedelmi Kamara és a KKV Fórum hatékony működését. A fejlesztési programok nem minden esetben voltak összhangban a folyamatban lévő privatizációval, a KKV szempontok figyelembe vétele még nem általános (OECD 2009). Az üzleti környezet javításának gátló tényezői közül sokat nem sikerült visszaszorítani az eddigi programokkal. Ide sorolható a szürkegazdaság, a kinnlevőségek nehéz behajtása, a közbeszerzési eljárások elszigeteltsége és a kockázati tőke hiánya és az adminisztrációs terhek. Ezek a 2006-os elemzés összegzései, amelyek már nem teljesen igazak a 2009-es állapotokra. A 2009-es Progress Report a KKV szektor fejlesztését előrehaladottnak és a Stabilizációs és Társulási Megállapodás előírásainak megfelelőnek találta. A szabályozási környezet átalakítása sokat enyhített például az adminisztrációs terheken (2011-re 25 %-os csökkentést irányoztak elő). Az intézményi háttér kialakult és Szerbia továbbra is elkötelezett a Kisvállalkozások Európai Chartája mellett. Az OECD elemzése a versenyképesség javításában tapasztalt előrelépést. Megalakult a Nemzeti Versenyképességi Tanács, az export promóciós tevékenység az egyik legjobb a térségben és 2005-től az Innovációs Törvény keretében állami támogatáshoz jutnak egyes tevékenységek és kezdeményezések. Ide tartozik az innovációs és K+F központok létrehozása, technológiai parkok kiépítése. A Világbank vállalati felméréseiben az üzleti környezet bemutatására használja az alábbi táblázatot. Leolvasható, hogy a vállalkozások hány százaléka tekinti a legnagyobb akadálynak az adott tényezőt. A 2009-es adatok alapján a politikai instabilitást, a szürkegazdaságot és a finanszírozáshoz jutást tartják a legfőbb gátló tényezőknek Szerbiában.
45
11. ábra: Az üzleti környezet problémás pontjai Szerbiában 25 20 15 10 5 0
Forrás: www.enterprisesurveys.org (saját fordítás)
IV.4. SZERB KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK A RÉGIÓBAN A Nyugat-Balkán országai 2003-ban a thesszaloniki csúcson csatlakoztak a Kisvállalkozások Európai Chartájához. Ezzel elkötelezték magukat a charta 10 elve mellett és bekapcsolódtak a folyamatba, amelyben eddig 29 európai ország vett részt. Ahogyan azt már említettem a résztvevő országok évenként Implementation Reportot, megvalósítási jelentést készítenek a folyamatról. Ebben a fejezetben az OECD jelentését17 foglalom össze, amely a nyugat-balkáni országok teljesítményét értékeli az elvek megvalósításában, egyenként és egymáshoz mérten is. Az elemzett országok: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedón Köztársaság (FYROM), Montenegrói Köztársaság, Szerbia valamint Koszovó az UNSCR 1244/99 értelmében. Először tekintsük át a Charta 10 pontját, amelyeket sorra vesz a jelentés. A Kisvállalkozások Európai Chartája „1. A vállalkozói ismeretek minél korábban megkezdett oktatása. 2. Olcsóbb és gyorsabb vállalkozásalapítási eljárások bevezetése. 3. Hatékonyabb szabályalkotás és felhasználóbarát közigazgatás. 4. A kisvállalkozások igényeihez igazított, élethosszig tartó tanulási lehetőségek. 5. On-line csatlakozási lehetőségek megteremtése a közösségi szféra és a vállalkozások között. 17
OECD 2009
46
6. Információs és üzleti tevékenységeket támogató rendszerek kiépítése a kisvállalkozások érdekében. 7. Az adó- és finanszírozási rendszerek „legjobb gyakorlata” terjesztésének támogatása. 8. A kisvállalatok technológiai kapacitásának erősítése a transzferek és a hálózatosodás fejlesztése, bővítése útján. 9. Sikeres e-business modellek kimunkálása és támogatási rendszerek működtetése. 10. A kisvállalkozói érdekek hatékonyabb Európai Uniós és nemzeti szintű képviselete.” (Kállay-Imreh 2004;138. old.) Az oktatási reform agendáján sok pont szerepel a nyugat-balkáni országokban. Szerbiában a gazdaság szükségleteihez szeretnék jobban közelíteni az oktatási rendszert. A vállalkozói ismeretek oktatása nem képezi részét az általános tanulmányoknak. Ebből a szempontból Szerbia a térségben az utolsó előtti helyen szerepel, míg a legmagasabb értékelést Horvátország kapta. A vállalkozás alapítás területén a cégbejegyzési reform már megtörtént nemcsak Szerbiában, hanem Horvátországban, Montenegróban és Macedóniában is. Az átláthatóság, az online ügyintézés lehetőségének további növelése a következő cél. Az utolsó két év alatt Szerbia tette meg a legnagyobb utat e téren. A Világbank Doing Business 2010-es legfrissebb rangsorában a vállalkozásalapítást tekintve az ország 35 helyet javított a 2009-es helyezéshez képest. (WB 2009). A hatékonyabb szabályalkotás elérés érdekében nemcsak Szerbia, de Albánia és Horvátország is bevezette a Regulatory Impact Analysist, azaz a szabályozások alkotásánál hatástanulmányt végeznek. Így akár külön a kis- és középvállalkozásokra ható következmények tanulmányozhatók, de minden más rendelkezés esetében hasznos. Az élethosszig tartó tanulás érinti a már munkában lévők továbbképzését is, amiben a térség magas munkanélküliséggel rendelkező országaiban általános lemaradás észlelhető. Az OECD tanulmány felhívja a figyelmet a humán tőke fontosságára a válságból való felépülés egyik eszközeként. Elérhető adatokat sem tudtak gyűjteni igazán ebben a témakörben, de megfigyeléseik alapján Horvátországot és Szerbiát sorolták az első két helyre. Az online ügyintézés költséghatékonyabb és gyorsabb, ezzel jelentősen tehermentesíti a kisvállalkozásokat. Az elektronikus aláírás még nincs bevezetve Szerbiában, de az online információterjesztés már sokat fejlődött. A tanulmány ide sorolja a Charta következő pontját, a 47
támogató rendszerek kiépítését is, amiben az ország hatalmasat lépett előre. Kiemelendőek a jól szerkesztett és többnyelvű weboldalak, amelyekről elérhetőek a hasznos információk. Ezek a fejlesztések szintén az utóbbi két év alatt történtek, így mostanra Horvátországot követve, második helyen állnak ezen a területen. Az elemzés hatodik dimenziója egy, a Chartában külön nem szereplő, de a térség számára fontos szempont, az Egységes piac kihasználása. A stabilizációs folyamatban a kereskedelmi akadályok lebontódnak a Közösség és a Nyugat-Balkán között. Ha az országok kisebb vállalatai nem tudnak alkalmazkodni az EU-s környezethez, komoly hátrány érheti őket. A versenyképességük fenntartása és az exportösztönzés a fő feladat, amelyen belül csak Horvátország és Szerbia rendelkezik külön KKV programmal. 2008-ban Szerbiában felállításra került a Vállalati és Versenyképességi Tanács, amely a politikaformálásban jutott szerephez. A régióban Horvátországgal, Macedóniával és Montenegróval együtt részt vesznek az European Enterprise Networkben. Az export promóciós tevekénység Szerbiában a legjobb, a KKV és versenyképességi programok pedig a második legjobbak. Összességében Horvátországgal azonos szinten értékelték a tanulmányban. Az adózási rendszert Szerbiában nem vizsgálták, hozzáférhető adatok híján. A Doing Business adózást illető rangsorában 11 helyezést esett vissza az ország. Habár az adóteher alacsonyabb, nemcsak az OECD, de a régiós átlagnál is (a Világbank Szerbiát a Kelet-Európa és Közép-Ázsia régióban vizsgálja), a kifizetések éves száma és az ezzel eltöltött idő jóval magasabb. A 7. pont második felét a finanszírozáshoz jutást elemzi. A bankrendszer reformja és kamatliberalizáció zajlik a térségben, Szerbiát illetően a javuló szabályozási keretet, a pénzügyi eszközök bővülését és a hitelfelvétel elterjedését említik. A mikrofinanszírozás nemcsak piaci alapon működik, ennek megváltoztatásában a kormány beavatkozását várják a tanulmányt készítők. A térségben így is a legjobbak között szerepel az ország. A technológiai kapacitás erősítésében a kooperáció, az adaptálási képesség, a vállalatközi klaszterek, a legjobb gyakorlatok terjesztése és az információs technológia játszanak szerepet. Szerbiában a technológiai tanácsadásra csak ad hoc, donorok által finanszírozott programok léteznek. A kutatás területén általánosak a rossz körülmények az egész térségben, az akadémiai és az üzleti szféra között hiányzik az együttműködés. A 2005-ös Innovációs törvény megvalósításában erre tesznek lépéseket a szerb oldalon. A gazdasági fejlődés nemzeti stratégiája említi a vállalatközi kooperáció fontosságát, erre donor által szponzorált programot is
48
kidolgoztak. Mint a legtöbb esetben, Horvátországgal együtt vezetnek a régióban, de itt Macedónia is felzárkózott az élbolyhoz. A sikeres e-business modellek kimunkálásának mérésében a legjobb gyakorlatok átvételét, az információval való ellátottságot és a támogató rendszereket is vizsgálták. Ez utóbbi esetében általános jelenség a hosszú távú tervezés hiánya. Az inkubátorház programok (ahogyan Szerbiában is) sikeresen csökkentették a kisvállalatok csődbe jutásának arányát. Az információ hozzáférhetősége, ahogyan az már a korábbiakban is szerepelt, leginkább Szerbiában fejlődött, de itt is hiányzik még a működő elektromos aláírás rendszere. Összességében itt is második helyezett, de Horvátország előnye nagyobb, mint az esetek többségében. Végül az erősebb és hatékonyabb KKV érdekképviseletet és a köz- és magánszféra együttműködését értékelték. A kereskedelmi kamarák működésében és a fejlesztési ügynökségek külföldi hálózatának kiépítésében nagy lépéseket tett Szerbia. A létrehozott KKV fórum pedig strukturált párbeszédet eredményez az üzleti szféra és a kormány között. Viszont a rendszeresség és a jobb átláthatóság területén tapasztalt hiányosságok miatt nem érte el a horvát szintet, Szerbia Montenegróval együtt a második legjobb a szoros rangsorban. Összefoglalva Horvátország áll minden szempontból a legmagasabb helyen, de még ezek a pontszámok sem a maximálisan adhatók. Szerbia szinte minden tekintetben tartja második helyét, ellenben a többi nyugat-balkáni országgal, amelyek csak egy-egy területen tudtak fejlődni az elmúlt években.
49
V. BILATERÁLIS GAZDASÁGI KAPCSOLATOK V.1. BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK Magyarország és Szerbia külkereskedelmében is meghatározóak Európa nagy gazdaságai. Mivel mindkét gazdaság a növekedést a nyitottságának köszönhető exportorientált modellben képzeli el, döntéseik mozgatórugói hasonlóak. A világgazdasági nyitáshoz a gazdasági nyitottság mellett a gazdaságpolitikai nyitottságra is szükség van. A liberalizáció nehéz helyzetbe hozhatja egy átalakuló gazdaság szereplőit, de a versenyképessé váláshoz feltétlenül szükséges. A „kisországlét” szűkíti a gazdasági adottságainkat is, átgondolt gazdaságpolitika alapozhatja meg a sikeres külgazdasági teljesítményt. A két ország nagysága meghatározza a kapcsolatépítés és -fejlesztés határait. Ez egyfajta függőséget is jelent, ezért fontos egy átgondolt stratégia mentén haladni az exportorientáltság kapcsán. A gazdasági átalakulás során, a kölcsönös érdekeken alapuló kapcsolatok kiépítése a feladat. Magyarország számára a nyugat-európai orientáció volt a meghatározó és a rendszerváltás után minél gyorsabban igyekeztünk a realizálni törekvéseinket. A többi kelet-közép-európai országgal együtt közösen váltunk uniós országgá és ezzel elköteleztük magunkat az uniós reláció elsődlegessége mellett. Magyarország számára az EU országaival folytatott kereskedelem több, mint 70 %-os súllyal bír. Az összes importunk 68 %-a származik a tagországokból és a teljes kivitelünk 78 %-a ide irányul. Szerbia számára elsőrendű partner a Közösség és ezután szorosan a környező országok, a CEFTA tagok. Ha a stabilizációs és társulási folyamatban résztvevő országokat, mint leendő uniós tagországokat nézzük, a szerb külkereskedelem 70 %-a realizálódik együttesen egy jövőbeli EU-val szemben. A nyugat-balkáni országok közül viszont egyik sem (kivéve Horvátországot) rendelkezik olyan tradicionális kapcsolatokkal a Közösséggel, mint a 2004-es csatlakozók. Szerbia esetében a Nyugat nem minden esetben a követendő példa, bizonyos ellenérzésekkel is viseltetnek iránta. Oroszországgal messzebbre nyúló az együttműködésük, de nem szándékoznak egyértelműen egy oldalra állni, a kettő közt keresik a legjobb megoldást, viszszaidézve az el nem kötelezettség-hangulatát. Ugyanis amíg az unióban „bővülési fáradtság” érződik, Szerbiában a „csatlakozási fáradtság” érzete kerülhet előtérbe. Még mindig nem lép-
50
tették életbe az aláírt Stabilizációs és Társulási Megállapodást, habár az ország elkötelezett az európai integráció mellett A csatlakozási folyamat alatt, csakúgy, mint Magyarország, Szerbia is törekszik arra, hogy az unióval köttetett kereskedelmi megállapodások ne érintsék hátrányosan a régióban már kialakult kereskedelmi kapcsolatait. A megszerzett piacokat nem szándékozik egyik ország sem feladni egy uniós perspektíváért, amely elérésért még igencsak hosszú utat kell bejárni. A nem tagországokkal érvényben lévő kereskedelmi kapcsolatrendszert ugyanis csatlakozáskor az EU külkapcsolati rendszere váltja fel, a közösségi kereskedelempolitika alapján. Amikor Magyarország készült EU-tagságára, Auszria volt a „kapu” az integráció felé. Ezzel a helyzettel számos előny jár, amivel hazánk csak Románia csatlakozásáig volt felruházva, de a balkáni bővülés lehetősége újból helyzetbe hozza az országot. Mondhatnánk, Belgrádból Brüsszelbe Budapesten keresztül vezet az út. Így Magyarországon is múlik, hogy az akadályokat elhárítsa, kapcsolatait megerősítse déli szomszédjaival. Sokan felhívták már a figyelmet arra, hogy a nyugat-balkáni régió stabilizálásában és integrálásában nagyobb szerepet vállalhatna Magyarország, kihasználva földrajzi adottságait, történelmi, kulturális kapcsolatait a térségben. A logisztikai lehetőség kiaknázásához azonban infrastrukturális központtá kell válnunk, amelyhez komoly beruházásokat kell megvalósítani. Ez a lehetőség adott hazánk számára, kérdés, hogy mennyire válunk megkerülhetetlenné az integráció felé vezető úton. Ilyen megkerülhetetlen szerepben van Szerbia egy másik szempontból. Az integrációs perspektívával a Közösség fontos, talán elengedhetetlen, lépést tett a térség stabilizálásra. Az európai biztonságot hosszútávon biztosítani szeretné az unió pont abban a régióban, amely biztonságpolitikai együttműködésének hiányosságait hozta felszínre. Ahhoz, hogy ezt véghezvigye minden nyugat-balkáni országgal meg kell erősítenie kapcsolatát és kialakítani egy regionálisan is kooperáló országcsoportot, anélkül, hogy túlságosan elkötelezné magát. Egy újabb csoportos bővítést nem tudna finanszírozni a Közösség és a balkáni államok sem állnak még megfelelő fejlettségi szinten ehhez. Elsődleges viszont, hogy ezen államok mindegyike az EU-ban képzelje el jövőjét és a kapcsolatait fokozatosan egyre szorosabbra fűzze, nemcsak a tagországokkal, de egymással is. Szerbia földrajzi elhelyezkedése miatt is kulcsfontosságú és a már említett orosz kötődése miatt is kihagyhatatlan eleme ennek a stabilizációs folyamatnak. Kérdés, hogy ez mennyire erős alkupozícióba helyezi az országot.
51
A kis országok kereskedelmüket kis földrajzi távolságban folytatják elsősorban. A környező, sokszor hasonló fejlettségű gazdaságokkal való együttműködés alapjai a regionális kereskedelmi megállapodások, amik nem helyettesítik a fejlett országokat, inkább kiegészítik őket a kapcsolatrendszerükben. Hiszen a regionális kereskedelem áruszerkezete más összetételű, jellemzően az alacsonyabb technológiai szintű termékek nagyobb súllyal bírnak (Réti 2000). Mind Magyarország, mind Szerbia egyenlegjavító többletét a szomszédos országokkal szemben realizálja. Magyarország fontos exportpiacát jelentik a volt CEFTA-tagok, a dél-keleteurópai régióban pedig folyamatos a magyar aktívum. A közép-hosszú távon tagokká váló nyugat-balkáni országokban pedig még a csatlakozásuk előtt kell megalapoznunk a piaci jelenlétünket. A volt jugoszláv tagköztársaságok kereskedelmi kapcsolatai esetében az ellenérzések hátrahagyása és a közös múlt pozitívumainak hangsúlyozása az elengedhetetlen. Az együttműködés logikájának már lefektetett alapjait kell újra a felszínre hozni és kihasználni a közös kulturális és nyelvi hátteret, amely hatalmas előnyt jelent a hosszútávú stabil kapcsolatépítésben. Logikus partnernek tűnik így Magyarország is, és a másik oldalról hazánknak Szerbia.
52
V.2. EGYÜTTMŰKÖDÉSI TERÜLETEK A magyar–szerb bilaterális együttműködés folyamatosan fejlődött ez elmúlt évek során. Fontos megemlíteni a gyakori hivatalos látogatásokat mindkét részről, ahol az országok legmagasabb szinten képviselték magukat. 2009-ben a szerb elnök, a miniszterelnök és a külügyminiszter (többször) is ellátogatott Budapestre. Magyar részről külügyminiszteri szintű találkozók, hármas találkozók is gyakoriak (magyar-román-szerb részvétellel), miniszterelnökünk pedig utoljára 2008 novemberében tárgyalt Belgrádban. Ez a folyamatos párbeszéd a politikai kapcsolatok zökkenőmentességét mutatja. A gazdasági kapcsolatok keretrendszerét a 2005-ben kötött Gazdasági Együttműködési megállapodás adja. Ezután minden évben plenáris ülést tartottak, amelyre negyedik alkalommal december elején kerül majd sor, Budapesten. Emellett különböző munkacsoportok alakultak, amelyek az együttműködés fő területein dolgoznak, szakemberek bevonásával. Ezek a területek a következők: kereskedelmi beruházási és ipari együttműködés, mezőgazdaság és környezet, infrastruktúra, energia, kis- és középvállalkozások, információs technológia és társadalom, regionális és határmenti együttműködés és turizmus. 12. ábra: Mindkét országot átszelő Pán-Európai Folyosók
Az infrastrukturális együttműködés területén a transzerurópai hálózat (TEN) mindkét országon átívelő korridorjainak fejlesztése az érdeke mindkét félnek. A VII-es korridor maga a Duna folyó, amelynek hajózhatóságának javítása szintén közös érdek. Tervezik a Tisza folyó nemzetközi vízi útvonallá tételét is.
53
„Miközben a jelenlegi közvetlen gazdasági kapcsolatok még nem gerjesztenek jelentős közlekedési igényt Magyarország és a balkáni országok között, a balkáni tranzitforgalom Magyarországon a legjelentősebb forgalmi irány.” (Ruppert 2007. 359. old.). Itt kell megemlíteni, hogy nemcsak az áruforgalom, hanem a vendégmunkások hazalátogatásai is hazánkon keresztül történik. Hosszútávon pedig az EU és Ázsia összeköttetését jelenthetik ezek a szárazföldi és vízi útvonalak, amelyek egyre nagyobb hálózati teljesítményt igényelnek (Ruppert 2007). A légi közlekedés szempontjából a Budapest-Belgrád állandó járat létrehozása a célkitűzés. A környezetvédelmi kapcsolatok határvízi együttműködésen alapulnak. A kooperáció mostanra szélesebb körben működik, a levegőtisztaság, a hulladékgazdálkodás, a határon átnyúló védett területek létrehozása, a környezeti nevelés és oktatás, a környezeti ipari kooperáció területeket is érinti18. Energiaügyekben az együttműködés az energiabiztonság elérésének közös érdekén alapul. A kapcsolatok diverzifikálása fontos szempont ebben a kérdésben mindkét fél részére. A tervezett Déli Áramlat gázvezeték minkét országon keresztül húzódna, ám egyelőre Szerbia csak Magyarországon keresztül jut gázhoz. Az október végén kötött szerződés értelmében az E.ON 200 millió köbméter gázt raktároz és szállít majd részleteiben a Srbijagas részére az idei télen. A napi legfeljebb 3 millió köbméter gáz szállítása a téli csúcsfogyasztás harmadát biztosítja Szerbiában19. A MOL szerbiai jelenlétéről a beruházok kapcsán lesz szó. A regionális és határmenti együttműködés 2007 és 2013 között az IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretein belül valósul meg. A 2004-2006-os időszakban működött magyar-román-szerb háromoldalú INTERREG IIIA programot folytatja az új előcsatlakozási alapból finanszírozott támogatás. Az egyik prioritás az infrastruktúra és környezet, ez utóbbi a közös felelősségvállaláson alapul. A második prioritás a gazdaság, oktatás és kultúra. A kapcsolatok intenzívebbé tétele az általános cél, amelynek megvalósítására a határmenti területek pályázhatnak. 2010-ig 16 607 511 euró áll rendelkezésre, amely lényegesen több, mint az INTERREG programban felhasznált 9 277 630 eurós magyar és 3 millió eurós szerbmontenegrói forrás20.
18
http://www.muszakilapok.hu/kornyezetvedelem/uj-fejezet-magyar-szerb-kornyezeetugyi-kapcsolatokepiteseben 2009-11-13 19 http://www.eon-hungaria.com/sajtoszoba/informaciok/4265/ 2009-11-13 20 http://www.hu-srb-ipa.com/hu/tajekoztato-a-programrol
54
V.3. KÉTOLDALÚ KERESKEDELMI KAPCSOLATOK Kereskedelmi kapcsolataink dinamikusan fejlődtek Szerbiával az elmúlt években. 13. ábra: Magyarország Szerbiával folytatott kereskedelme 2001-2008 300 000 250 000 millió Ft
200 000 150 000 100 000 50 000 0
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
Import 15 893, 17 135, 15 778, 21 909, 26 882, 41 588, 47 021, 61 343, Export 56 026, 57 573, 71 324, 102 616 124 144 159 017 217 263 260 886 Forrás: KSH
Ahogyan azt az ábra is mutatja, a Szerbiába irányuló exportunk nagyobb mértékben nőtt, mint a behozatalunk. Az ITD Hungary adatai szerint a legnagyobb éves export-dinamikát 2007-ben Szerbia mutatta és az import területén is csak Szlovénia előzte meg. A forgalomnövekedés 2002 óta tapasztalható, ebben az évben kötött a két ország szabadkereskedelmi egyezményt. 2004-ig volt érvényben a megállapodás, hiszen EU-tagországként közösségi szabályozás alá esik kereskedelempolitikánk. Az unió preferenciális elbánást biztosít Szerbiának, ennek következtében a szerbiai piaci megjelenésünk nehezebbé vált. Ahogyan az az ábrán is megfigyelhető,
ez
nem
vetette
vissza
a
kapcsolatok
lendületes
bővülését.
A
szabadkereskedelmi feltételek között versenyelőnyhöz jutott Magyarország piaci pozícióit megőrizte az elmúlt években, sőt igyekezett szélesíteni azokat. 2009. január 30-tól az uniós megállapodás egyoldalú alkalmazásával Szerbia megkönnyítette az országba irányuló exportot. A kétoldalú kereskedelem nemcsak volumenében növekedett, hanem más országokhoz viszonyítva is. Magyarország 2006-ban Szerbia 11. legfontosabb importpartnere volt, a tavalyi évben az 5. helyre lépett elő. A szerb kivitel célországai között hazánk a 10. és 12. hely között áll 2004 óta. Hazánk exportjában és importjában Szerbia súlya nem meghatározó (2008-ban a 17. legfontosabb export és a 31. importpartnerünk volt), de a relációban termelt többlet fontos. A multinacionális cégek mellett a vegyes tulajdonú kis- és középvállalkozások is részesülnek a kereskedelmi kapcsolatokból. A különböző vásárok, üzletember találkozók, befektetési fórumok nagy érdeklődésre tartanak számot. 2009 első 55
nyolchavi adatait vizsgálva a Szerbiába irányuló magyar kivitel 44 %-os visszaesése, a behozatal 3 %-os növekedése tapasztalható. Hazánk külkereskedelmének 20-25 %-át az unión kívüli országokkal bonyolítja. A balkáni térség hagyományos agrárfelvevőpiacunk, aktívumunk folyamatos. Fontos szempont, hogy ezek az országok középtávon csatlakozhatnak a Közösséghez, bövülő piacaikon most kell megalapozni a jelenlétet. Egyelőre hazánk jelenti a nyugat-balkáni országok „kapuját” az unió felé, ez különleges lehetőség számunkra, hogy a régió központjává válhassunk. (Majoros P. 2008) A bilaterális kereskedelem árufőcsoportok szerinti megoszlását tekintve a kivitelben az energiahordozók térnyerése figyelhető meg. Az utóbbi években modernizálódott az exportstruktúránk, ez észrevehető szerb viszonylatban is. A legfontosabb magyar exportcikkek a gabona és gabonykészítmények, a kőolaj és kőolajtermékek, földgáz, villamos energia,
gyógyszer,
gumigyártmány,
parafa
és
fatermék,
gépek,
híradástechnikai
berendezések, villamos gépek és közúti járművek. 14. ábra: A magyar export áruszerkezetének megoszlása 100 Gépek és szállítóeszközök
80
Feldolgozott termékek
60
Energiahordozók 40 Nyersanyagok 20 Élelmiszerek, italok, dohány
0 2006
2007
2008
Forrás: Szegedi Gábor Magyar-szerb kétoldalú kapcsolatok prezentációja
A magyar importstruktúrában jelentősebb szerepet játszanak az agrártermékek. Szerbia ezen a területen többletet termel és ellát más környező országokat is. A fő behozatali cikkek a cukor, cukorkészítmény, fémtartalmú ércek, villamos energia, szerves vegyi termékek, műtrágya, színesfém, gépek és gépi berendezések.
56
15. ábra: A magyar import áruszerkezetének megoszlása 100 Gépek és szállítóeszközök
80
Feldolgozott termékek
60
Energiahordozók 40 Nyersanyagok 20 Élelmiszerek, italok, dohány
0 2006
2007
2008
Forrás: Szegedi Gábor Magyar-szerb kétoldalú kapcsolatok prezentációja
V.4. MAGYAR BEFEKTETÉSEK SZERBIÁBAN A multinacionális vállalatok érdeklődése a kisebbeket is az országba vonja. A befektetések révén a kereskedelem is bővül (Majoros P. 2008). Az előbbiekben bemutatott struktúraváltozásokat a Szerbiában terjeszkedő magyar vállalatok magyarázzák. Habár itthon még nagyobb mértékű az FDI beáramlás, a kifelé irányuló hazai befektetések gyorsabb ütemben növekednek. Magyarország az elmúlt évek során Közép-Kelet-Európa egyik legnagyobb tőkeexportőr országává vált, a magyar tőkekivitel szempontjából a Balkán ezen belül is kiemelkedő jelentőségű céltérség lett. A 2004-es csatlakozók között hazánk a harmadik legnagyobb befektető, Észtország és Szlovénia után (Majoros A. 2008). Szerbia számos befektetésösztönző intézkedést vezetett be az utóbbi években, amelyekről már esett szó. A privatizációs folyamatba bekapcsolódott magyar befektetők mellett, zöldmezős beruházások is megvalósultak az utóbbi években. A hazai vállalatok főként piacbővítési szándékkal terjeszkednek a balkáni országokban, amelyek gyors gazdasági növekedésében és ennek kapcsán a lakosság vásárlóerejének erősödésében bíznak. A Mol szerbiai leányvállalata, az Intermol, 2005-ben kezdte el töltőállomásai építését. Jelenleg (2008. áprilisi adat) 24 üzemel az ország különböző pontjain21. Az OTP bank 2007. május 21-től három bank sikeres akvizícióját követően egy egységes bankként, OTP Banka Srbija
21
http://www.mol.hu/hu/autozzon_velunk/toltoallomas_kereso/terkepek_es_toltoallomas_listak/ 2009-11-14
57
a.d. néven, Újvidék központtal működik mintegy 3%-os piaci részesedéssel, a szerbiai bankpiac tizenharmadik legnagyobb szereplőjeként22. A legnagyobb magyar befektetők között szerepel még a Betonút Zrt., a Conti Tech Rubber Industrial Kft., a Masterplast Zrt. és a Fornetti Kft., a belgrádi külgazdasági iroda prezentációs anyagában. A magyar tőkeexport koncentrációja általában véve magas, szerb viszonylatban is egy vagy két vállalat valósítja meg összes befektetés 60-90 %-át. A hazai nagyvállalatok jelenléte a szerb piacon a kisebb vállalkozások terjeszkedő szándékát is előmozdítja. Az ismert céghez nagyobb bizalommal fordulnak külföldön, főleg ha magyar anyavállalattal rendelkezik. Összességében hazánk 2000 és 2008 közötti befektetéseivel, több mint 350 millió USD, Szerbia 10. legnagyobb külföldi tőkeexportőrévé vált. 16. ábra: A 2000-2008-as időszak legnagyobb tőkeexportőrei Szerbiában 3 000 000 2 500 000 2 000 000 1 500 000 1 000 000 500 000 0
ezer USD Forrás: Szerb Nemzeti Bank
22
http://www.pbkik.hu/index.php?id=9304&term= 2009-11-14
58
V.5. A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK EGYÜTTMŰKÖDÉSE A kis- és középvállalkozások külpiaci tevékenységéről már esett szó az előző fejezetekben. Egymás mellé állítva jobban szembe tűnnek a két ország közötti különbségek és hasonlóságok e téren. A magyar KKV-k 37 %-kal részesednek az exportértékesítésből (2007-es adat). A Közösségen kívülre exportáló KKV-k aránya csupán 1,8 % (szemben az uniós 3,84 %-os átlaggal). Szerbiában a teljes kivitel értékének 44 %-át adják, viszont az összes exportőr 96 %át teszik ki. A szerb külkereskedelmi mérleg hiányának háromnegyedét a KKV szektor magas importfüggősége termeli. A technológia intenzív termékek alacsony aránya és a magas ágazati és területi koncentráció magyarázza ezeket az adatokat. A szerb KKV export 88,6 %-át a feldolgozóipari termékek és a nagy- és kiskereskedelmi ágazat adja, ezeken a területeken régóta fennálló kapcsolataik vannak nyugat-európai országokkal (autóalkatrész gyártás, élelmiszeripari, gyógyszerészeti és textiltermékek). A külpiacon aktív vállalkozások földrajzilag két régióban koncentrálódnak (Belgrád és Dél-Bácska), főleg olyan területeken ahol a privatizáció előrehaladtával, a nagyvállalatok átstrukturálásával a közép- és kisméretű vállalkozások piaci lehetőséghez jutottak. Ugyanakkor az export magas importtartalma miatt a kivitel bővítése magában foglalja a behozatal növelését is. Más szempontból a külkereskedelembe való bekapcsolódás export és import oldalról is kedvező hatású lehet. A kivitelben érintett vállalkozásoknak nagyobb a növekedésük, a behozatal pedig fontos exportösztönző hatással bír. Nemcsak technológia importra kerülhet ilyenkor sor, de a külkapcsolatok kiépítése a vállalkozói attitűdre is hat (GKI 2009). Kijelenthető, hogy mindkét országban a nagyvállalatok lényegesen nagyobb szerepet játszanak a külpiaci értékesítésben és mindkét ország törekszik kis- és középvállalkozásait versenyképesebbé tenni, nemzetközivé válását segíteni, arányukat növelni a külkereskedelemben. A szerb – magyar kereskedelmi kapcsolatokban pont ez a lehetőség rejlik. Az egymás közti áruforgalomban jelentős szerep jut a vegyesvállalatoknak. Ezek számát a Szerb-Magyar Kereskedelmi Kamara 2009-es létrejöttekor 400 körülire teszik23. Az Eökik tanulmánya is ezt támasztja alá: „…megítélésünk szerint az energiahordozóktól eltekintve a magyar–szerb külkereskedelem túlnyomó többségét 350-400 vegyes tulajdonban lévő kis- és középvállalat bonyolítja.” (Huszka-Bakó 2007; 19. old.) 23
http://kamara.dravanet.hu/csmkik/index.php?id=2329
59
V.5.1. A KKV-k nemzetköziesedése A kis- és középvállalkozások meghatározó szerepet játszanak az EU gazdaságában, növekedésüket és fejlődésüket számos intézkedéssel segítik. A nemzetköziesedést, mint a növekedés egyik útját, egy uniós munkacsoport vizsgálta az Európai Bizottság megbízásából. Az alfejezet a tanulmány meglátásain alapul (European Commission 2007). A globalizáció hatására a földrajzi és egyéb korlátok fokozatosan megszűnnek, a KKV szektor környezete is megváltozott. Egyrészről új piacok váltak hozzáférhetővé, másrészről új versenytársak jelentek meg. A nemzetközi verseny már a hazai piacon is érezteti hatását, tehát a csak belföldi keresletre koncentráló vállalkozások sem kerülhetik el ennek következményeit. Ilyen körülmények között a találékonyság, cselekvőképesség és rugalmasság elengedhetetlen tulajdonságai egy sikeres vállalatnak. Ezek egy optimális KKV jellemzői is általában, amely méretbeli hátrányait így tudja ellensúlyozni. A globalizáció ezeket az erényeket kikényszeríti és honorálja is egyben. A nemzetköziesedés sikeréhez szükséges még a szervezeti tanulási képesség és a stratégiai gondolkodás, amelyekben a kisebb vállalkozások nem tudják felvenni a versenyt a nagyobbakkal. A tanulmány készítői a nemzetközivé válás akadályait a következőkben látják: az export finanszírozásához szükséges forgótőke, a potenciális fogyasztókkal való kapcsolatteremtés, a megbízható külföldi megjelenés, a külföldi üzleti lehetőségek feltérképezésének, a döntéshozók idejének hiánya és a nem megfelelően képzett munkatársak. A GKI elemzésében három fő csoportba foglalják a gátló tényezőket: o a menedzserek korlátozott ideje és jártassága, o pénzügyi korlátok, o külpiacok ismeretének főleg az előző két körülményből adódó hiánya. Végül a magyar vállalkozásokra vonatkoztatva erre a megállapításra jutnak a szerzők: „A nemzetközi környezethez történő adaptáció kulcs-eleme a nyelvi jártasság, ami lehetővé teszi az eltérő kulturális közegekbe történő beilleszkedést, előmozdítja a vállalkozói magatartásformák kialakítását.” (GKI 2009; 45. old.) A Bizottság megbízásából készített tanulmány az uniós KKV-kra fókuszál és az egységes piac jobb kihasználására késztet. Az együttműködések leginkább szomszédos országokkal alakulnak ki, ezért a nemzeti szintű szabályozások összehangolása segíthetné a nemzetköziesedést. 60
Magyarország ebből a szempontból más helyzetben van. A nem EU-tagország szomszédainkkal folytatott kereskedelemben fontos a partner felkészítése az uniós szabályok alkalmazására. Ellenben a közösségi politika alóli kivételes helyzetbe is kerülhetünk, kihasználva például Szerbiában a befektetések után járó adókedvezményeket. Míg hazánkban a befektetésösztönzés csak bizonyos eszközei maradtak nemzeti hatáskörben, addig Szerbiában a befektetés mértékéhez és az munkahelyteremtéshez mérten társasági adókedvezményt, vagy mentességet kapnak a befektetők. Egyes ágazatokban (K+F, szolgáltatások) megvalósuló beruházásokat pénzügyileg is támogatják és vámmentes felszerelés és egyes nyersanyag import segíti a betelepülő vállalatokat. Mindemellett a szerbiai adóterhek mértéke (bármiféle kedvezmény nélkül is) elmarad a magyarországiakétól. Például ÁFA 18 % (a termékek és szolgáltatások többsége), 8 % (napilapok, alapvető élelmiszeripari cikkek), forrásadó 20 %, személyi jövedelemadó 12 % (jövedelem), 20 % (egyéb bevételek), vállalati nyereségadó 10 % és kettős adóztatás elkerülését célzó egyezmény is érvényben van a két ország között. Kihasználatlan lehetőségeket rejtenek még a szerb partner külkereskedelmi megállapodásai. Ezeket főleg a szorosabb nemzetközi együttműködés kapcsán lehetne realizálni. A nemzetköziesedés öngerjesztő folyamat, a partnerek kapcsolatteremtése után egyre magasabb szintűvé válik az együttműködés. Éppen ezért a fejlesztő politikának elsősorban a világgazdaságba még nem integrálódott vállalkozásokat kell megcéloznia, segítenie az első lépéseket.
V.5.2. Az együttműködés keretei és eszközei A szerb–magyar kétoldalú gazdasági kapcsolatokat meghatározó Gazdasági Együttműködési megállapodás alapján 2007 novemberében létrehozták a Kis- és Középvállalkozási Munkacsoportot. Ahogyan más területeken, a KKV-k kapcsán is fontos szerephez jut a magyar EU-s tapasztalatok átadása, a szerb fél jogharmonizációjának segítése. A szektor fejlesztése alapvető célja mindkét félnek. A fejlődő országokban a KKV-k foglalkoztatóképessége még fontosabb és a szegénység elleni küzdelemben a kis- és középvállalkozás fejlesztés szociálpolitikai aspektusa kerül előtérbe. Az átmeneti gazdaságokban a mikrovállalkozások általában nagyobb súllyal rendelkeznek, a vállalkozók iskolázottsága alacsony ezért speciális eszközök kellenek a legkisebb vállalkozások segítéséhez. Emellett legtöbbször az alapinfrastruktúra hiányával is meg kell küzdeniük, amely megteremtése állami feladat (Kállay-Imreh 2004).
61
Az Együttműködési Szándéknyilatkozat a jó szomszédsági és partnerkapcsolatokra és a regionális és kohéziós politikai célkitűzéseire való tekintettel, a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok érdekében és a KKV szektor szociális és gazdasági érdekei védelmének szükségességét felismerve köttetett. A témában érintett intézmények és a KKV-k együttműködésének fejlesztése a 3. cikkben meghatározott területeken történik. „Felek a Munkacsoport keretein belül az alábbi területeken tartják célszerűnek az együttműködést a) Az üzleti infrastruktúra és a kapcsolódó szolgáltatások fejlesztését célzó közös programok ösztönzése, mint pl. inkubátorok, klaszterek „üzleti angyalok”, technológiai és ipari parkok, hangsúlyt helyezve a határ menti régiókban való elhelyezésre; b) A KKV-k közötti együttműködés elősegítése az innováció és a technológiai transzfer területén, az egyetemek és kutató bázisok bevonásával; c) A KKV-k fejlesztése a hagyományok megőrzése mellett a kézművesség, a kisipar és a turizmus területén, különös tekintettel a határ menti térségekre; d) A KKV-k nemzetköziesítése és regionális és nemzetközi piacokra való jutásának megkönnyítése; e) Az integrációs tapasztalatok átadása és az uniós tudástranszfer biztosítása a KKVk versenyképességét növelő EU felkészítő képzési programok keretében.” A Nyilatkozat meghatározza az együttműködés formáit is. a)
Együttműködés létrehozása a KKV politika végrehajtásáért felelős nemzeti intézmények között;
b)
A KKV-k fejlődését és versenyképességének növelését szolgáló, ezen belül különösen az EU csatlakozásra felkészítő programok kidolgozásának és megvalósításának kölcsönös segítése;
c)
Üzleti kapcsolatépítő események közös rendezése, nemzetközi és regionális eseményeken való közös megjelenés, kiállításokon, vásárokon való részvétel támogatása;
d)
A vállalkozói kapcsolattartás ösztönzése abból a célból, hogy megfelelő piacra jutási feltételekkel rendelkezzenek a két állam, és harmadik államok piacán. 62
A KKV fejlesztési politika nagyon sok más területet is érint a gazdaságpolitikán belül. A költségvetés politikán keresztül az állami szerepvállalás mértékét határozzák meg, az adók és járulékok egyfelől a vállalkozásokat közvetlenül érinti, másfelől a lakossági jövedelmeket, a fogyasztást is befolyásolják. A monetáris politika az inflációs és árfolyam szabályozási intézkedéseivel főként a külkereskedő vállalatokra gyakorol hatást. A területfejlesztési politika egyik eszközeként is tekinthetjük a kisvállalkozás fejlesztést, lényeges hogy a kettő egymást erősíti, koordinációjuk szükséges. Az iparpolitika a szerkezetátalakítások, egyes ágazatok kiemelt fejlesztése kapcsán segítheti a kis- és középvállalkozások térnyerését. A KKV-k foglalkoztatásbeli szerepéről már esett szó, alacsony tőke és magas munkaerő-intenzitásuk miatt a foglalkoztatás politika részévé is válnak (Kállay-Imreh 2004).
V.5.3. Összegzés A témaválasztás utáni kutatómunka során a kis- és középvállalkozások együttműködése nagyon érdekes területnek bizonyult. A stratégia a Balkánt egységesen kezeli és az euroatlanti integrációban betöltött szerepünkről szól nagyrészt. Emellett a két ország KKV-szektora sok lehetőséget rejt még magában. A hazai kis- és középvállalkozások nemzetköziesedésének egy kézenfekvő megoldását adja a szerb reláció. Az előző fejezetekben a két ország vállalkozásainak erősségei és gyengeségei is megmutatkoztak. A célcsoport megfelelő ismerete szükséges ahhoz, hogy kiderüljön valóban előnyös-e az együttműködés. Nehéz kategorizálni a szereplőket csupán méretük alapján. Közös tulajdonságaik viszont ebből is fakadnak a kapcsolatépítésben. A nemzetközi színtérre való kilépést a kisebb vállalkozások elsősorban környező országokban kezdik. A földrajzi közelség feltétele adott, a szerbiai határmenti együttműködést uniós források is támogatják. Az ITDH anyagai alapján a preferált szektorok a feldolgozóipar, turizmus, építőipar, autóipari beszállítók, kereskedelem és egyéb szolgáltatások. A Bizottság által készített jelentésben a tagországok egymás közötti kereskedelmét tartják megfelelőbbnek, a harmonizált szabályozások miatt. Az egységes piac egységesebbé tétele azonban a mai napig kihívás. Az unión kívüli országok előnyeiről már a korábbiakban esett szó, tehát a szerb irányú közeledés ebből a szempontból sem kedvezőtlen. Az egyik legnagyobb akadály a forráshiány. A vállalkozások tőkeerőssége mindkét országban nehézséget okoz. A pénzügyi támogatások rendszere Magyarországon nemzeti és uniós eszközöket is magában foglal. Anélkül, hogy ezek részleteit ismertetném a piacfejlesztés és piac63
helyettesítés közötti különbségre hívnám fel a figyelmet. A támogatási rendszer piaci alapokra helyezése érdeke mindkét félnek, a források elérhetőségének könnyítése a cél, nem csupán mesterséges olcsóbbá tétele. Visszatartó tényező a nemzetköziesedésben a külpiacok ismeretének hiánya, az ottani fogyasztók, versenytársak és potenciális partnerek elérésének nehézsége. Ezért stratégiailag fontosak a határon túli magyar lakta területek. A kulturális különbségek leküzdhetővé válnak, a nyelvismeret hiánya sem jelenthet akadályt. A KKV munkacsoport az együttműködés egyik formáját a kapcsolatépítő események rendezésében határozta meg, szemmel tartva az ebben a szektorban fontos bizalmi légkört. Az informális ismeretségek jelentősen befolyásolják az üzleti döntéseket. A kereskedelemfejlesztő ügynökségek magyar és szerb oldalon is hangsúlyt fektetnek a rendezvények és konferenciák mellett a tájékoztatásra, a tapasztalat átadásra. A praktikus és hiteles információkhoz való hozzáférés segítése is feladataik közé tartozik. A jelenlegi gazdasági helyzet egyik országban sem kedvez a nemzetközi kapcsolatoknak. A belső egyensúly megtartása prioritást élvez. A kereskedelem visszafejlődése mellett a tőkekihelyezések volumene is csökken. A válság nehéz helyzetbe hozza a vállalkozásokat is, amelyek jelenleg nem a további növekedési pályát tervezik, sokkal inkább a megszerzett pozíciók megtartását. Nincs forrás az állami támogatásokhoz, a fejlesztési programok finanszírozásához sem. 2009 őszén bizakodva gondolnak az elkövetkező évekre, de a kilábalás hosszú ideig eltarthat. Abban sem lehetünk bizonyosak, hogy a válság előtti viszonyok teljes mértékben helyreállnak. Mindenesetre, a két ország közötti együttműködés szándéknyilatkozata meghatározta a fő területeket, amelyek a KKV kapcsolatok fejlesztésére irányulnak. Az akadályok elhárítása mellett a körülmények javítását is megcélozzák. A döntéshozó és felelős intézmények részvétele a folyamatban bíztató jelnek számít. Mindez kiegészülve az igények és a célcsoport pontos ismeretével, remélhetően a megnevezett szándékokat cselekedetekké alakítja.
64
IRODALOMJEGYZÉK
BOLČIČ, S. (2003): Blocked transition and post-socialist transformation: Serbia in the nineties. In: Review of Sociology 2003/2. 27-49. old. letölthető: http://www.akademiai.com/content/r36j71w8721331x3/fulltext.pdf 2009-10-04 COMMISSION OF THE EUROPEAN COMMUNITIES (2009): Serbia 2009 Progress Report. letölthető:http://ec.europa.eu/enlargement/pdf/key_documents/2009/sr_rapport_2009_en.pdf 200911-08 DR. SZŰCS R. G. (2008): Távolságtartás. Az Európai Bizottág 2007. novemberi „Progress Report”-jai a nyugat-balkáni országokról.In: EU Working Papers 2/2008. Együttműködési szándéknyilatkozat a Magyar Köztársaság Gazdasági és Közlekedési Minisztériuma és Szerbia Köztársaság Gazdasági és Regionális Fejlesztési Minisztériuma között. 2007. EURÓPAI
BIZOTTSÁG
(2008):
Soroljuk
a
kkv-ket
az
első
helyre!
letölthető:
http://ec.europa.eu/enterprise/newsroom/cf/document.cfm?action=display&doc_id=4574&use rservice_id=1&request.id=0 2009-09-05 EUROPEAN COMMISSION (2007): Final Report of the expert group on Supporting the internationalisation of SMEs. letölthető: http://ec.europa.eu/enterprise/policies/sme/files/support_measures/internationalisation/report_ internat_en.pdf 2009-09-05 FILIPOVIĆ, S.-PETRAKOVIĆ, D. (2005): SME sector development by improving financial support: Serbia compared to other SEE countries. In: South Eastern Journal of Economics 2005/2. 273-293.old. letölthető: http://www.asecu.gr/Seeje/issue05/petrakovic.pdf 2009-10-04 FUTÓ P. (1998): Az Európai Unió kis- és középvállalkozási szektorának helyzete és a Közösségi KKV-politika. In: Európai Tükör 1998/6. GAZDASÁGI ÉS KÖZLEKEDÉSI MINISZTÉRIUM (2005): A kis és középvállalkozások helyzete 2003-2004. letölthető: http://www.nfgm.gov.hu/data/cms1913448/kkv0304.pdf 2009-10-02 GKI GAZDASÁGKUTATÓ ZRT. (2009): A mikro-, kis- és közepes vállalatok növekedésének feltételei. Budapest letölthető: http://www.nfgm.gov.hu/data/cms1998604/kkv_nov_felt.pdf 2009-11-21 65
GULYÁS L. (2009): Politika, gazdaság és nemzeti kérdés a titói Jugoszláviában, 1945-1980. letölthető: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/politika_gazdasag_es_nemzeti_kerdes_a_titoi_jugoszl aviaban_1945_1980/ 2009-11-21 HUSZKA B. (2005): A szerb–magyar gazdasági kapcsolatok fejlődésének lehetőségei Magyarország Európai Unióba történt csatlakozása után. In: Közeledô régiók a Kárpát-medencében II.Eökik, Budapest. letölthető: http://www.eokik.hu/data/files/122769101.pdf 2009-11-15 HUSZKA B.-BAKÓ T. (2007): Észak-Vajdaság magyar többségű községeinek gazdasága.. Eökik, Budapest 2007. letölthető: http://www.eokik.hu/data/files/123540304.pdf 2009-11-05 Interim Agreement on trade and trade related matters between the European Community and the Republic of Serbia. letölthető: http://ec.europa.eu/enlargement/pdf/serbia/key_document/interim_agreement_trade_en.pdf 2009-10-04 JUHÁSZ J. (1999): Volt egyszer egy Jugoszlávia: a délszláv állam története. Aula, Budapest. KOVÁCS M. (2009): Régi-új irányvonalak a szerb külpolitikában. In: Magyar Nemzet 2009. november 12. KSH (2009): A kis- és középvállalatok és a vállalkozás helyzete. In: Statisztikai tükör 2009/109. letölthető: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/stattukor/kkv.pdf 2009-10-26 MAJOROS A.(2008): Délkelet-európai tőkebefektetések Magyarországról. Eökik, Budapest. letölthető: http://www.eokik.hu/data/files/123541423.pdf 2009-11-20 MAJOROS P. (1999): Magyarország a világkereskedelemben. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. MAJOROS P. (2008): Az átalakuló magyar külgazdasági stratégia új elemei. In: EU Working Papers 2008/1. MINISTRY
OF
ECONOMY
AND
REGIONAL DEVELOPMENT-REPUBLIC DEVELOPMENT
BUREAU-REPUBLIC AGENCY FOR DEVELOPMENT OF SME AND ENTREPRENEURSHIP (2007): Report on small and medium-sized enterprises and entrepreneurship 2006. letölthető: http://www.razvoj.gov.rs/Publikacije/MSPP2006/MSPP%202006%20eng.pdf 2009-11-24
66
NEMZETI FEJLESZTÉSI Áttekintés
a
magyar
ÉS
GAZDASÁGI MINISZTÉRIUM - STRATÉGIAI gazdaság
aktuális
helyzetéről
és
FŐOSZTÁLY
kilátásairól.
(2009):
letölthető:
http://www.nfgm.gov.hu/data/cms660384/macro_091015_HUN.pdf 2009-09-30 NEMZETI FEJLESZTÉSI ÉS GAZDASÁGI MINISZTÉRIUM (2009): A kis- és középvállalkozások helyzete 2008. letölthető: http://www.nfgm.gov.hu/data/cms2009046/kkvk_helyzete2008.pdf 2009-10-03 OECD (2009): Progress in the Implementation of the European Charter for Small Enterprises in the Western Balkans: 2009 SME Policy Index. letölthető: http://www.oecd.org/document/49/0,3343,en_2649_34893_43220337_1_1_1_1,00.html 2009-11-08 RÉTI T. (2000): A kelet-közép-európai kereskedelem. Gazdasági együttműködés a szomszédos kis országokkal. In: Közgazdasági Szemle, 2000/1. letölthető: http://epa.oszk.hu/00000/00017/00056/pdf/reti.pdf 2009-11-05 RUPPERT L. (2007): Az EU délkeleti irányú közlekedésének Magyarországot érintő hatásai. In: Glatz F. (szerk.): A Balkán és Magyarország. MTA Társadalomkutató Központ – Európa Intézet, Budapest, 2007 THE GOVERNMENT
OF
SERBIA (2003): A Strategy for the Development of Small and
Medium-sized Enterprises and Entrepreneurship in the Republic of Serbia 2003-2008. letölthető:
http://unpan1.un.org/intradoc/groups/public/documents/UNTC/UNPAN015504.pdf
2009-11-05 FELHASZNÁLT INTERNETES OLDALAK www.ksh.hu www.nfgm.gov.hu www.itdh.com www.mnb.hu www.razvoj.gov.rs www.merr.gov.rs www.nbs.rs www.siepa.gov.rs www.stat.gov.rs www.sme.gov.rs 67
