BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA KÜLKERESKEDELMI FİISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK nappali tagozat nemzetközi gazdaságelemzı szakirány
A BIOÜZEMANYAGOK KERESKEDELME ÉS VILÁGGAZDASÁGI KILÁTÁSAI
Készítette: Sólyom Bálint Budapest, 2009
Tartalomjegyzék Bevezetés ........................................................................................................................... - 4 1. Az iparág eredıi............................................................................................................. - 6 1.1. Energiafüggıség ..................................................................................................... - 6 1.2. A mezıgazdaság helyzete ....................................................................................... - 7 1.3. Környezetvédelmi szempontok............................................................................... - 8 1.4. Az olajtartalékok kimerülése .................................................................................. - 9 2. A bioüzemanyagok bemutatása ................................................................................... - 11 2.1. A bioüzemanyagok alapvetı tulajdonságai .......................................................... - 11 2.1.1. Bioetanol........................................................................................................ - 11 2.1.2. Biodízel.......................................................................................................... - 12 2.1.3. Második generációs bioüzemanyagok ........................................................... - 13 2.2. Területi igény........................................................................................................ - 14 2.3. Energiamérleg és környezeti hatások ................................................................... - 14 2.4. Gazdaságosság ...................................................................................................... - 18 2.5. Összefoglalás ........................................................................................................ - 21 3. Bioüzemanyag-programok........................................................................................... - 23 3.1. Brazília.................................................................................................................. - 23 3.1.2.A termelés ....................................................................................................... - 23 3.1.1.A Proalcohol program..................................................................................... - 25 3.1.3. Elınyök és veszélyek..................................................................................... - 26 3.2. Amerikai Egyesült Államok ................................................................................. - 27 3.2.1. A termelés volumene ..................................................................................... - 27 3.2.2. A bioüzemanyag-program, támogatások ....................................................... - 29 3.2.3. Elınyök.......................................................................................................... - 32 3.3. Európai Unió......................................................................................................... - 32 3.3.1. Termelés......................................................................................................... - 33 3.3.2. Az EU stratégiája, irányelvek és támogatások............................................... - 34 3.3.3. Az európai bioüzemanyag szövetségek álláspontja....................................... - 41 3.3.4. Elınyök.......................................................................................................... - 42 3.4. Bioüzemanyag-programok egyéb országokban.................................................... - 43 3.5. Összefoglalás ........................................................................................................ - 45 4. A bioüzemanyagok kereskedelme ............................................................................... - 48 4.1. A kereskedelem méretei és irányai ....................................................................... - 48 4.2. Nemzeti intézkedések és a WTO szabályai .......................................................... - 52 4.3. A kereskedelem liberalizációja ............................................................................. - 56 4.4. Összefoglalás ........................................................................................................ - 59 Összegzés......................................................................................................................... - 60 Irodalomjegyzék .............................................................................................................. - 62 Mellékletek ...................................................................................................................... - 66 -
-3-
Bevezetés Az emberiség energiafelhasználása a XX. század végére óriási méreteket öltött, és az új évezredben tovább növekszik. A motorizáció további növekedése a közlekedésben alternatív energiaforrások keresésére ösztönöz, az energiabiztonság növelése és a környezet terhelésének csökkentése érdekében. Erre az egyik megoldás a növényi alapanyagokból termelt bioüzemanyagok alkalmazása. A világ számos országában indultak nagyszabású programok a bioüzemanyagok alkalmazásának az elterjesztésére, termelésük és felhasználásuk ösztönzésére. A legrégebbi program Brazíliáé, itt már a hetvenes évektıl kezdték az etanolt nagy mennyiségben üzemanyagként alkalmazni. Az Egyesült Államok termelése az utóbbi évtizedben lett jelentıs, és a kétezres évek kezdetén az Európai Unió is zászlajára tőzte a megújuló energia használatát a közlekedésben. A bioüzemanyagok termelése nagyban függ a mezıgazdasági nyersanyagforrások árától, amit azonban a termelés és a kereslet mennyisége, és a vele azonos nyersanyagú élelmiszertermelés is befolyásol. Emellett az olajár függvénye is, hogy a megújuló üzemanyagokat gazdaságosan lehet-e termelni. Ebben az összetett feltételrendszerben kell a bioüzemanyagoknak megállni a helyüket, a különbözı országok programjai pedig igyekeznek ezt támogatásokkal elısegíteni. A termelés átlagos költsége régiónként változó, a Brazíliában termesztett bioetanol
komparatív
elınyökkel
rendelkezik
az
egyéb
forrásból
származó
bioüzemanyagokkal szemben. A költségelınyök ellenére a világkereskedelem máig csak a termelés egy tizedét teszi ki. A kereskedelem gátjai a nemzeti bioüzemanyag programok, amelyek saját termeléső bioüzemanyagaikat támogatják az importtal szemben. Azonban ezekkel kapcsolatban felmerül az, hogy a célok megvalósítása gazdasági és környezetvédelmi szempontból mennyire racionális. Ezért választottam témául a bioüzemanyagok jövıbeni kilátásainak gazdasági és környezetvédelmi szempontok szerinti elemzését, valamint a kereskedelemi nyitás lehetıségeinek vizsgálatát. Dolgozatom elsı felében bemutatom a bioüzemanyagok gazdasági hátterét, majd alapvetı tulajdonságait. A gazdasági és környezeti hatások elemzésével folytatom, bemutatva a termelést és a technológiákat, azok hatásait. A dolgozat második felében a különbözı
-4-
nemzeti
bioüzemanyag-programok
ismertetésével
a
bioüzemanyagokra
vonatkozó
stratégiákat és támogatási rendszereket vizsgálom. Ezután a világkereskedelem jelenlegi helyzetével és illetve az esetleges liberalizáció hatásaival foglalkozom. Kutatásom célja a bioüzemanyagok iránti érdeklıdés indítékainak megkeresése, a technológia gazdasági és környezeti ésszerőségének a vizsgálata, valamint a kereskedelem kiszélesítésének az elemzése. A következı kérdésekre keresem a választ: milyen tényezık befolyásolják a termelés gazdaságosságát és környezetre gyakorolt hatását, milyen elınyei és hátrányai vannak a Amerikai Egyesült Államokban és az Európai Unióban fennálló támogatásoknak, illetve hogy miért csekély mérető a kereskedelem, és annak liberalizálása milyen hatással lenne a világpiacra. A dolgozat készítése során fıleg angol nyelvő cikkekre, elemzésekre támaszkodom, amelyek nagy számban jelentek meg a témával kapcsolatban. Ezek egy része leíró jellegő, az üzemanyagok általános bemutatása és a támogatási rendszerek ismertetése. Fontosnak tartom azonban megemlíteni a technológia hatékonyságáról, a jövıbeni felhasználásról és a kereskedelem alakulásáról vitázó anyagokat, amelyek az eddig elért eredményeket és a jövıbeni potenciált méltatják. A feltevéseket csak a gyakorlat igazolhatja, azonban érdemesnek tartok felvázolni néhány lehetséges variációt a dolgozat végén.
-5-
1. Az iparág eredıi Dolgozatom elsı részében a bioüzemanyag-gyártás elıretörésének hátterét, okait ismertetem, azt a környezetet, amelyben az iparág elindult az útján. Mindenki számára ismert, hogy az megújuló üzemanyagok használatának célja a környezet védelme, a széndioxid kibocsátás csökkentése és az üvegházhatás mérséklése. Emellett más célok elérése is ösztönzi a kormányokat a bioüzemanyagok támogatására, térnyerésük elısegítésére. Ezek az indítékok a következık: a fosszilis energiától és annak forrásaitól való függıség felszámolása, az energiaforrások diverzifikálása; a hazai mezıgazdaság támogatása, az esetleges túltermeléshez való piacteremtés és a vidékfejlesztés. Környezetvédelmi cél a szén-dioxid kibocsátás csökkentése, a klímavédelmi egyezményekben vállaltak (például Kiotói Egyezmény) teljesítése. Végül, hosszú távon a Föld kıolajtartalékainak végessége is szükségessé teszi a megújuló hajtóanyagok használatát, ugyanis hiába becsülik még akár 100 évre a készleteket, a technológiai átállást idıben el kell kezdeni. Ezeket az eredıket fogom ebben a fejezetben röviden bemutatni. 1.1. Energiafüggıség A Föld olajtartalékainak eloszlása rendkívül egyenetlen. A legnagyobb tartalékok néhány országra
korlátozódnak,
amelyek,
sokszor
éppen
az
olaj
nagy
mennyiségő
kitermelhetıségébıl kifolyólag, politikailag instabilak. A világ legnagyobb gazdaságai, az Európai Unió, az Amerikai Egyesült Államok, Japán, illetve a fejlıdı országok nagy mértékben ki vannak szolgáltatva a nyersanyag elérhetıségének és árának. Éreztetve
az
energiahordozó
stratégiai
fontosságát:
közlekedésben
használt
üzemanyagoknak a világon átlagosan több, mint a 90 %-a kıolajszármazék. Ez abból adódik, hogy nem helyettesíthetı, mint a legtöbb más termék, vagy akár az energiatermeléshez használt energiahordozók, gázolaj vagy benzin nélkül nincs közlekedés. Az olaj teljes dominanciájának több oka van. Elınyös tulajdonságain felül (magas energiatartalmú, könnyen szállítható), a rá kiépült infrastruktúra (olajvezetékek) is egyeduralmát segítik elı. A modern autók nagy többsége, leszámítva az elenyészı számú gáz, bioüzemanyag illetve hibrid hajtású jármővet, fosszilis üzemanyagot használ. A
-6-
technológiai átalakulás hosszadalmas folyamat, például az USA teljes autóparkjának lecserélése 15 évig is eltartana (Sandalow, 2008), tehát egy forradalmi technológia elterjedése is legalább ennyi idıt venne igénybe. A világ legnagyobb kıolajkészlettel rendelkezı országai a következık: Szaúd-Arábia, Irak, Egyesült Arab Emirátusok, Kuvait, Irán, Venezuela és Oroszország. Látható, hogy a legerısebb gazdaságok, az USA, az EU egyre inkább ezekre a készletekre fog szorulni. Annak ellenére, hogy az USA a világ harmadik legnagyobb napi nyersolaj-kitermelıje, a hazai fogyasztás 58%-át teszi ki a nettó import. Ennek több, mint a fele az amerikai kontinensrıl származik, 18%-a Kanadából, a többi egyéb országokból (EIA, 2009). Becslések szerint 2030-ra az EU olajszükségletének több mint 90%-át importból lesz kénytelen fedezni, az Északi-tenger olajkészleteinek kifogyása miatt. Jelenleg Norvégiából származik az import 16 %-a, azonban a készletek gyors ütemben fogynak (évi 7% -2005). Oroszországból érkezik további 33%, az OPEC országaiból pedig 38%-a érkezik a behozatalnak (EC, 2008). Megfigyelhetı, hogy az USA kisebb mértékben támaszkodik importra, és importforrásai diverzifikáltabbak, mint az EU-nak. A világ országainak jelentıs része az elıbb említett nagy kıolajtartalékokkal rendelkezı országoktól függ, ráadásul jelentıs mértékben, a kıolaj közlekedésben lévı dominanciája miatt. A kıolajjal nem rendelkezı országok arra törekednek, hogy a kıolaj importjának mennyiségét csökkentsék annak helyettesítésével, illetve a nyersanyagot különbözı forrásokból szerezzék be. 1.2. A mezıgazdaság helyzete A termelési technikák fejlıdésével a ’90-es évekre a mezıgazdaságnak túltermelési válsággal kellett szembenéznie. Különbözı támogatásokat vezettek be a termelés csökkentésének érdekében (ugaroltatási támogatás), illetve a kínálati többlet miatt kialakult alacsony árak kompenzációjára (intervenciós ár), hogy a termelık fennmaradjanak. A vidéknek manapság több kihívással is szembe kell néznie. Ezeken a területeken kisebbek a jövedelmek, és nagyobb a munkanélküliség, mint a városokban, továbbá jobban függenek
-7-
a primer szektortól. Az elnéptelenedés és a munkalehetıségek beszőkülése is súlyos veszélyt jelent a vidéken élık számára. A jelenlegi helyzetben ezen a vidéken élık jövedelmi forrásainak diverzifikálásával és munkahelyteremtéssel lehet segíteni. Az agrárium támogatásában több cél is van: a szektor versenyképesebbé tétele, a termelés szabályozása, a gazdák támogatása, vidékfejlesztés. Ezt a többszörös kihívást segíthet megoldani a kereslet az energianövények iránt, amely új jövedelemforrást és munkahelyeket jelenthet a vidék számára. 1.3. Környezetvédelmi szempontok A magas széntartalmú anyagok -mint például a kıolaj- égetésekor nagy mennyiségő széndioxid kerül a levegıbe, amely az üvegházhatás, a földi átlaghımérséklet emelkedésének fı okozója. Az üvegházhatást okozó gázok a légkörben való koncentrációjának az emelkedése visszafordíthatatlan folyamathoz vezet, ezért nagy hangsúlyt kell fektetni a megelızésre. A hımérséklet emelkedése veszélyezteti a biodiverzitást, egyes régiók víztartalékait, hosszú távon veszélyt jelenthet a mezıgazdasági termelésre és az élelmiszerellátás biztonságára. Jelenleg a szén-dioxid kibocsátás 20-30 %-áért felelıs a közlekedési szektor, az adat az USA-ban körülbelül 27 %-ot (Pesinova, 2003), míg az EU-ban 21 %-ot tesz ki1. A motorizáció fejlıdésével a kibocsátás tovább növekszik, hiába a korszerő, kis CO2 kibocsátású autók. Példaképpen az európai térségben2 26,5 %-kal nıtt a szektor emissziója 1990 és 2004 között (EEA, 2006). A fejlett országokénál még nagyobb növekedésre lehet számítani a fejlıdıkben, ahol a gépjármővek számának megugrása várható. A probléma megoldása nemzetközi politikai összefogást sürget, amelyet azonban nehéz megvalósítani. Az 1997-es kiotói egyezményt, amelynek tárgyalásain 141 ország vett részt, csak 34 ipari ország írta alá. Az egyezmény csak 2004-ben léphetett életbe, miután Oroszország ratifikálta, és így sikerült a szén-dioxid kibocsátásért felelıs országok 55%-át bevonni a szerzıdésbe. A tagok vállalták, hogy 2012-re az 1990-es szintre csökkentik széndioxid kibocsátásukat. Az egyezmény nagy hiányossága, hogy olyan, nagy kibocsátók, mint az USA és Kína nem ratifikálták (Climate Concern UK, 2005). 1 2
EU 15, 2004 EU 27, EFTA 4, Törökország
-8-
Az alacsony kibocsátás az emissziós kereskedelembıl adódóan bevételhez is juttathat egy országot, ha nem használja ki kvótáját, és eladja más országnak. A kibocsátás csökkentése például kvóták vásárlásával és megújuló energia használatával érhetı el, ezért a bioüzemanyagok használata is hozzájárul a célok teljesítéséhez. 1.4. Az olajtartalékok kimerülése A jelenlegi, 84 millió hordó/napos világmérető olajfogyasztás 2030-ra napi 113 millió hordóra nıhet. Az OPEC 1,2-1,3 millió hordó/nap éves növekedéssel számol (OPEC, 2008). A legnagyobb növekedés a fejlıdı országokban végbemenı változásoknak köszönhetı, mégis a fejlett ipari országok maradnak felelısek az összfogyasztás több, mint a feléért. Az ipari termelés is szerepet játszik a fogyasztás növekedésében (csak a fejlıdı országokban), de nagyobb részt a közlekedési szektor, az autók számának a növekedése okozza a kereslet növekedését. A fejlett ipari országokban már most is megközelítıleg minden második lakosra jut egy személyautó, a fejlıdı országokban pedig az autók számának megtöbbszörözıdése várható. A források ennek ellenére az elkövetkezı évtizedekben kényelmesen fedezik a világ szükségleteit. A Föld olajkészleteire vonatkozó becslések folyamatosan nınek, a technológiai újításoknak, a újabb felfedezéseknek, valamint a meglévı olajmezık jobb kiaknázása köszönhetıen. 1980 óta a becsült tartalékok 1700 milliárd hordóról 3300 milliárd hordóra nıttek. A nem hagyományos úton kitermelt kıolaj (kátrányhomok, mélyóceáni fúrások) jelentısége az elkövetkezı években nıni fog, és újabb felfedezések várhatók (OPEC, 2008). Ezzel együtt azonban a kereslet növekedése és a drágább kitermelési technológiák az olajár emelkedését hozhatják, így elısegítve a megújuló energiahordozók térnyerését. Összefoglalva, a kıolaj, mint stratégiai fontosságú nyersanyag, kiemelkedı fontossággal bír a világban, hisz a közlekedési szektor energiaszükségletének legnagyobb részét fedezi. A mai technológiai szinten nagy mennyiségben nem helyettesíthetı, valamint az üzemanyag-elosztó rendszer is a tulajdonságaira épül. A legnagyobb nyersanyaglelıhelyek
-9-
nem a gazdasági nagyhatalmak területén vannak, így azok keresik a források diverzifikálásának, és az olaj legalább részben való helyettesítésének a lehetıségét. A mezıgazdaságban a megnıtt terméshozamok miatt túltermelés alakult ki, amely ugyanúgy problémát jelenthet, mint a termésszőke. A vidéken élık támogatása érdekében a kormányok célja a többletnek keresletet találni, mintsem a termelést csökkenteni. Végül, a szénalapú energiahordozók égetése miatt kialakult éghajlati változás, valamint a Föld fosszilis energiahordozóinak végessége szintén arra késztetik a döntéshozókat, hogy a megújuló energiaforrások használatát ösztönözzék. Ebben a világgazdasági környezetben fogom elemezni a bioüzemanyagok helyzetét.
- 10 -
2. A bioüzemanyagok bemutatása Ebben a fejezetben a növényi alapú, biomasszából elıállított üzemanyagokat, azok fajtáit és tulajdonságait mutatom be. Az alapvetı tulajdonságok mellett a gyártáshoz használt energianövényeket,
ezek
földterületi
igényét
is
ismertetem.
A
technológia
fenntarthatóságának elemzéseként a termelés energiamérlegét és költségeit, illetve a felhasználás környezetre gyakorolt hatását is tárgyalom. 2.1. A bioüzemanyagok alapvetı tulajdonságai Bioüzemanyag alatt olyan üzemanyagokat értünk, amelyek üzemanyagként vagy üzemanyag-alkotórészként gépjármővek motorjainak üzemeltetéséhez alkalmazhatók, az Európai Unió 2030/30/EK irányelve alapján. Fajtái a következık: -
biodízel
-
bioetanol
-
biogáz
-
biometanol
-
bio-ETBE és bio-MTBE (etil-és metil-tercier-butil-éter)
-
biodimetiléter
-
tiszta növényi olajok
-
szintetikus bioüzemanyagok
A valóságban a két leggyakrabban alkalmazott fajtája a biodízel és a bioetanol. Ezek közvetlenül felhasználhatók a jelenlegi rendszerekben, hiszen hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a benzin vagy a gázolaj. Így könnyedén beépíthetıek az üzemanyagelosztó rendszerekbe. Motorban történı felhasználásuk történhet tisztán, az erre felkészített jármővekkel, illetve használhatók olajjal vagy benzinnel való keverékként, amihez egy meghatározott százalékig nem kell a gépjármővet átalakítani. 2.1.1. Bioetanol A bioetanol nagy múltra tekint vissza, már a Ford T-modelljét is hajtották alkohollal, és a második világháborúban is használták a „motalkó”-t, azonban késıbb az olcsó kıolaj
- 11 -
kiszorította a piacról. Az 1970-es években fedezték fel újra, elıbb csak Brazíliában, majd a kilencvenes évektıl az Amerikai Egyesült Államokban és Európában. Elıállítása cukor, keményítıtartalmú, illetve cellulóz alapanyagokból történik, a keményítı vagy cellulóz cukorrá alakításával, ebbıl nyerik késıbb az alkoholt. Nyersanyaga éghajlatonként változik, készíthetı gabonafélékbıl: kukoricából, árpából, búzából, valamint zöldségekbıl: burgonyából, cukorrépából, illetve cukornádból. Cellulózból (növényi rostokból) is elıállítható, azonban ez magasabb szintő technológiát igényel, ami ma még nem áll megfelelı módon rendelkezésre – ezek az úgy nevezett második generációs technológiák. Használható belsıégéső motorok mőködtetéséhez, 85 % etanol és 15% benzin keverékeként, melyet E85-nek neveznek. Tisztán nem alkalmazható, a benzinnél rosszabb gyulladási képessége miatt, mely hidegindítási problémákhoz vezethet. Elınyei a magas oktánszám, ebbıl eredıen a jobb teljesítmény, alacsony emissziós értékek (szén-dioxid, kén és nitrogén oxidjai és korom), illetve hogy biológiailag lebomló, környezetre nem veszélyes anyag (ETECH, 2006). Hátrányai közül a legnagyobb a benzinhez képest jóval kisebb energiatartalom, egy liter etanol a benzin főtıértékének csak a 65 %-át tartalmazza, ezért az E85-tel üzemeltetett jármő fogyasztása nagyobb lesz (Popp, 2007), és így a benzinnel szembeni versenyképességét
rontja.
Hátrányos
még
a
párolgási
veszteség,
illetve
biztonságtechnikailag problémát jelent, hogy a tiszta etanol láng nélkül ég. 2.1.2. Biodízel A biodízel a bioüzemanyagok másik elterjedt fajtája. Elıállításához napraforgóból, repcébıl, szójából kinyert olajat, pálmaolajat, használt étkezési olajat vagy állati zsiradékot használnak. Szintén a helyi klímától függ, hogy melyik növény adja a nyersanyagot, hogy melyiket termesztik. Legelterjedtebb alapanyaga a repce. Elıállításának folyamata, hogy növényi olajokból metilésztert állítanak elı. Ezért hívják RME-nek (repce-metil-észter), NME-nek (napraforgó-metil-észter), illetve ökodízelnek is.
- 12 -
Szintén használható keverék, vagy tiszta formában az erre felkészített jármővekben, mivel a tiszta biodízel könnyő oldószerként viselkedik. Ezért a hagyományos dízelüzemő jármővekben el kell végezni a gumicsövek és tömítések cseréjét. Elınyei közé sorolható, hogy rendkívül környezetbarát, a gázolajjal szemben a kipufogógáz nem tartalmaz kén-dioxidot, és hogy biológiailag lebomló anyag, így nem szennyezi a környezetet (ETECH, 2006). Főtıértéke literenként a gázolajénak a 91 %-a, tehát kevésbé marad el a fosszilis üzemanyag főtıértékétıl, mint a bioetanolé (Popp, 2007). Hátránya, hogy csak egy évig eltartható, mivel gyorsan bomlik. 2.1.3. Második generációs bioüzemanyagok Fontos szerepet tölthetnek be a jövıben a nem élelmiszer-alapú bioüzemanyagok. Ezek mindenféle növényi rostból, cellulózból elıállíthatók, gyorsan növı fa és főfélék, és bármilyen növényi maradék felhasználható a gyártáshoz. A folyamat, amellyel a cellulózt cukorrá, majd etanollá alakítják, még nem éri el a kívánt technológiai színvonalat, és túl költséges. Így ezeknek a jövıje technológiai áttörésektıl függ. Azonban, ha a kutatók sikerrel járnak, az új technológia számos energetikai, gazdaságossági és környezetvédelmi elınyt kínál a hagyományos bioüzemanyagokkal szemben. Az alapanyagokat mezıgazdasági szempontból jelentéktelen területeken, olyan földeken lehet termeszteni, ahol élelmiszernövényeket nem. A földterületi igényük is kisebb, mint az élelmiszernövényeknek. A környezetre gyakorolt hatások is sokkal kedvezıbbek lehetnek, hiszen nem kell mőtrágyákat, növényvédı szereket alkalmazni, és a mővelésbe fektetett energia is kisebb. Kihívást jelenthet a nyersanyag az üzembe való szállításának költsége, ami határt szabhat az olcsó üzemanyag elıállításának (Hill, Nelson, Tilman, Polasky, Tiffany, 2006). A kisebb környezetromboló hatás, a jobb energiamérleg, és az a tény, hogy nem fenyegeti az élelmiszerellátást, hosszú távon nagyobb jelentıséget szerezhet az új technológiának.
- 13 -
2.2. Területi igény A termelés a közlekedési szektor energiaszükségletéhez viszonyítva még csekély, 2005-ben 643 000 hordó volt a világon a napi termelés, ez körülbelül a közlekedési szektor üzemanyag-szükségletének az 1%-a. A termelés 85%-a származott etanolból, a többi pedig biodízelbıl (IEA, 2006). Ahhoz, hogy a benzin és a gázolaj nagyobb arányban tartalmazzon bioüzemanyagot, a termelés drasztikus növelésére van szükség, amelynek a nyersanyagok termeléséhez szükséges termékeny területek mennyisége szabhat gátat. Több nyersanyag termeléséhez több földet kell bevonni a termelésbe. Azonban a biomassza alacsony egy négyzetméterre esı teljesítménysőrősége3 miatt ehhez hatalmas területeket kellene beültetni. Összehasonlításképp, amíg a biomasszánál ez az érték 0,01-1,2 W/m2, addig a fosszilis üzemanyagoknál 1000-10 000 W/m2, tehát a nem megújuló energiaforrásokkal kis területen óriási energiát állítanak elı, míg a biomassza hatalmas területeket igényel kisebb energiahordozó-mennyiség elıállításához is. A biomassza a megújulók közt is nagy területfelhasználási igényő, a napenergia begyőjtése esetén ez a szám 10 W/m2 (Smil, 2003). A beültethetı területek száma fizikai határt szab a nyersanyagtermelésnek, becslések szerint a föld felszínének csak egy negyede alkalmas hagyományos földmővelésre. A fennmaradó három negyed részén az éghajlat túl száraz, vagy túl hideg, illetve a talaj minısége nem megfelelı. A legtöbb kihasználatlan, hasznosítható földterület Dél-és Közép- Amerikában és Afrikában található, azonban utóbbiban az infrastruktúra hiánya és a veszélyes befektetıi környezet (politikai stabilitás hiánya) megkérdıjelezik a termelés megvalósíthatóságát (Fischer, Velthuizen, Nachtergaele, 2000). 2.3. Energiamérleg és környezeti hatások A bioüzemanyagok termelésébe befektetett energia és a gyártási folyamat végén létrejövı üzemanyag energiatartalmából kiszámolható a nettó energiamérleg. Az input oldalon a vetımag elıállításához, a gépek és mezıgazdasági épületek mőködtetéséhez és
3
Az egységnyi földterületre jutó energiatermelés mértékegysége, általában W/m2
- 14 -
fenntartásához, a mőtrágyák és növényvédıszerek gyártásához felhasznált energia áll, míg az output oldalon a végtermék: a bioüzemanyag és egyéb melléktermékek energiatartalma. Az élelmiszernövény-alapú bioüzemanyagok energiamérlege pozitív, például a szójából nyert biodízel 93%-kal több energiát nyújt, mint a felhasznált mennyiség, a kukorica alapú etanol pedig 25%-kal. A biodízel gyártási folyamata jóval kevesebb energiát igényel, mivel az átalakítási folyamat kémiailag egyszerőbb, mint a bioetanol esetén (Hill et al, 2006). A környezeti hatásokról megoszlanak a vélemények4. Igaz, hogy az üzemanyag elégetésekor felszabaduló szén-dioxid mennyiséget a növény növekedése során megköti, azonban a termeléshez és gyártáshoz köthetı egyéb fázisok ezt jelentısen rontják. A bioüzemanyagokkal elérhetı szén-dioxid és egyéb üvegházhatást okozó gáz (GHG5) kibocsátás csökkenése alapvetıen három dologtól függ: -a nyersanyag termeléséhez felhasznált mőtrágyamennyiség és egyéb befektetett energia, ez a nagyobb hozamú és kisebb mőtrágyaigényő növényeknél kedvezıbb, mint például a cukornád -a bioetanol-gyártási folyamat hatékonysága, és a gyár energiaellátása. Ha az üzemet a gyártási folyamat melléktermékeivel üzemeltetik, sokkal kevesebb szén-dioxidot bocsát ki, mintha fosszilis energiahordozókkal tennék -a nyersanyag cukortartalma. Minél magasabb a cukortartalom, annál hatékonyabban lehet alkohollá, azaz etanollá alakítani. A keményítıtartalmú növényeket elıször enzimek segítségével cukrokká alakítják, így a folyamat összetettebb lesz. Tehát az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a csökkentése függ attól, hogy mi a bioüzemanyag nyersanyaga, mennyi mőtrágyát és rovarirtót használnak fel a termelésben, mennyi fosszilis energiahordozó elégetésével jár az aratás és a termény üzembe juttatása, valamint az üzemanyaggá alakítási folyamat miként zajlik. Utóbbi nagy különbségeket eredményezhet, ha a gyár energiaellátását az energianövény biztosítja, és még további
4 5
lásd: 1. táblázat Az angol elnevezés alapján –green house gases- a továbbiakban ezt a rövidítést alkalmazom
- 15 -
energiát is termel a nyersanyagból, akkor a mérleg 100 % fölötti is lehet, azonban egy széntüzeléső etanolgyárban elıállított etanol okozhat kibocsátási többletet is. A kibocsátás legnagyobb részben a felhasznált energianövénytıl függ. A teljes életcikluselemzések (a mag elvetésétıl az üzemanyag elégetéséig) többnyire mérnöki tanulmányok, és nem empirikus vizsgálatokon nyugszanak. Az eredmények sokszor igen eltérıek, melyeket a következı táblázatban foglalom össze. 1. táblázat A benzin illetve gázolaj különbözı nyersanyagokból készült bioüzemanyagokkal való helyettesítése által elérhetı GHG megtakarítás Nyersanyag
Hely
Megtakarítás
cukorrépa
Franciaország
47 %
kukorica, E85
USA
14 % és 19% között
melasz E85
Ausztrália
51
Tanulmány Armstrong
et
al
et
al
2002
%;
24
%
Armstrong 2002
Beer et al 2001
mellékterméktıl függıen
vízmentes,
tiszta
Brazília
91 % és 96% között
repce
Németország
21 %
szója
USA
78 %
Sheehan et al 1998
használt sütıolaj
Ausztrália
92 %
Beer et al 2001
etanol
Macedo et al 2004 Armstrong
et
al
2002
Ezzel néhány esetben ellentétes GHG kibocsátási szinteket közöl a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA). A következı ábrán az átlagos megtakarítási szint látható. A legnagyobb megtakarítást a cukornádból készült bioetanol esetén tapasztalhatjuk, ez körülbelül 90 %-a az azonos mennyiségő fosszilis üzemanyag felhasználásának. A cellulózalapú etanolnál a megtakarítás 70 %, ezután következik a repcébıl majd a pálmaolajból elıállított biodízel. A gabona alapú (kukorica, búza) bioetanol mindössze 20-30 %-kal jelent kevesebb szén-dioxid kibocsátást, mégis ez rendelkezik a legnagyobb piaci
- 16 -
részesedéssel a világon, az USA kukorica alapú bioüzemanyag termelése miatt, a 2007-es termelés körülbelül 40 %-át adta (Doornbosch, Steenblik, 2007). 1. ábra A bioüzemanyagok használatából eredı üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkenése a hagyományos üzemanyagokhoz viszonyítva 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 Bioetanol cukornádból (Brazília)
Bioetanol növényi rostokból
Bioetanol Biodízel gabonából (USA, repcébıl (EU) EU)
Biodízel pálmaolajból (Malajzia)
Forrás: (IEA, 2006)
A fenti tanulmányok nem vesznek figyelembe azonban egy olyan tényezıt, amelyet nem lehet számszerősíteni, azonban a bioüzemanyag-termelés növelésének okaként fontos számításba venni a szén-dioxid kibocsátás terén. Ez a tényezı az energianövények termıterületének növelésébıl adódó közvetlen és közvetett területhasználati változás. Amennyiben az új ültetvényeket nagy szén-dioxid megkötı képességő növények kiírtásával, esıerdık és szavannák felszámolásával nyerik, a CO2 mérleg mindenképpen pozitív lesz, tehát növekszik a kibocsátás. A folyamat történhet közvetlenül, azaz az erdık helyére energianövény ültetésével (például indonéz olajpálma-ültetvények), vagy közvetetten, tehát a legelık és más ültetvények jó minıségő földrıl való kiszorításával, amelyek természetes élıhelyek kiirtásával találnak maguknak új helyet (brazil cukornádültetvények).
- 17 -
További környezeti károkat okozhat a magas mőtrágya és rovarirtó-használat. A mőtrágya nitrogén és foszfortartalmának víztározókba, talajba, és parti vizekbe való bemosódása az emberre és az élıvilágra egyaránt veszélyt jelent. Ez eutrofikációhoz és a biodiverzitás csökkenéséhez vezet (például a Mexikói-öbölben lévı halott zóna) és az ivóvízbe jutó nitrát és nitrit mennyisége is növekedhet (Hill et al, 2006). 2.4. Gazdaságosság A bioüzemanyagok termelése drágább, mint a hagyományos üzemanyagoké. A felhasználás terén a fosszilis üzemanyagokkal vannak versenyben, a nyersanyagforrás terén az élelmiszer- és minden olyan iparral, amely mezıgazdasági alapanyagot igényel. Az egyik oka a bioüzemanyagok gyors terjedésének, hogy a közlekedésben használt kıolajszármazékok
közvetlenül
helyettesíthetıek
általuk,
meghatározott
arányú
keverékekig a technológia és az infrastruktúra átalakítása nélkül. Ezért a fosszilis üzemanyag-hordozókkal kell árban versenyezniük, azonban termelésük költségesebb. Egyes idıszakokban, magas kıolajár esetén6 lehet csak termelésük költsége alacsonyabb az olajárnál. A kıolajár alakulása kettıs hatással van a bioüzemanyagokra. Egyrészt meghatározza a termelés nyereségességét (a támogatások általában nem változnak az olajárral együtt, így magas olajár esetén nagyobb a haszon), másrészt a magas olajár növelheti a termelés költségeit a termelésben felhasznált fosszilis üzemanyagok miatt. A magas olajár esetén jobban megéri bioüzemanyagot termelni, ami növeli a nyomást a mezıgazdasági nyersanyagokon, növelve ezzel a mezıgazdaság olajártól való függıségét. A termelés költségeinek több, mint a felét a nyersanyag ára teszi ki. A brazil cukornádetanol esetén is, amely költségelınnyel rendelkezik más bioüzemanyagokkal szemben, az ár 58-65 %-a nyersanyag költsége (Kojima, Mitchell, Ward, 2007). Ezért a nyersanyag ára jelentıs, amelyet a kínálat mértéke (a termelés, mely idıjárásfüggı), illetve a keresett mennyiség (bioüzemanyagok, élelmiszerek, takarmány számára) befolyásol. Az opportunity cost határozza meg, hogy az adott mezıgazdasági termékbıl mit érdemesebb gyártani. Cukornádból készíthetı cukor és etanol, és azt, hogy melyik hoz 6
Az brazil bioetanolon kívül, körülbelül 70 $/hordó olajár felett (Doornbosch, Steenblik, 2007)
- 18 -
nagyobb hasznot, a cukor és az etanol iránti kereslet és azoknak ára határozza meg. Így a cukornád-etanol opportunity cost-ja a cukor gyártása etanol helyett. Hasonló viszonyban állnak egymással a kukorica-etanol és a kukoricából nyert élelmiszer és takarmány, valamint az olajos magvakból készült biodízel és étolajok. A bioüzemanyag elıállítása akkor lesz kisebb költségő, ha az alternatív piacon alacsony a kereslet és így az árak is. Ez a tényezı annyira fontos szerepet tölt be, hogy az általános költségelınnyel bíró cukornádetanol 2000-ben a magas cukorár és az alacsony kukoricaár miatt drágább volt az USA kukorica-etanolnál (Kojima et al, 2007). A következı illusztráció a bioüzemanyag-termelés a kıolaj és mezıgazdasági termékek piacától való függıségét mutatja.
Benzinár ($/l)
2. ábra Az etanol gazdaságossága a benzin-és cukorár függvényében (illusztráció) 1 az etanol termelése 0,8 gazdaságos 0,6 0,4 0,2 0 100
200
300
400
Cukorár ($/tonna)
Az etanol esetén az árakat tovább növeli, hogy az energiatartalma kisebb a benzinnél, így a brazil bioetanol 0,2 $7/l –es termelési költsége energiatartalom alapján 0,3 $/l-nek felel meg. Az USA-ban a költség ennek körülbelül a másfélszerese, az EU-ban ennek a kétszerese. Ez csak a gyártási költséget tükrözi, amelyhez még a szállítás és egyéb költségek miatt akár 0,2 $/l is hozzáadódhat (Doornbosch, Steenblik, 2007). A jövıben az IEA az árak csökkenését vetíti elı, az EU-ban negyedével, Brazíliában harmadával, az USA-ban felével csökkenhetnek az árak (a támogatások fenntartása esetén), a
7
USA dollár, a továbbiakban csak $
- 19 -
méretgazdaságosság (nagyobb gyárak) és a nyersanyagárak csökkenése miatt. Egyelıre azonban a nyersanyagárak növekedése figyelhetı meg a kereslet élénkülése miatt (IEA, 2006). 2. táblázat Nyersanyagárak változása (éves átlagok) Év↓
Nyersanyag→
Kukorica ($/tonna)
Cukor (US cent/lb)
Pálmaolaj ($/tonna)
ISA napi ár, heti átlag
nyers, cif Észak-Nyugat Európa
US No.2. Yellow, U.S. Gulf (péntek)
2005
98.39
9.90
422.08
2006
121.07
14.75
478.33
2007
162.65
10.07
780.25
2008
223.13
12.65
948.42
Forrás: (FAO, 2009)
A biodízel legolcsóbban használt sütıolajból állítható elı. Ez azonban csak korlátozott mennyiségben elérhetı. Az átlagköltség alapján a szőzolajból elıállított biodízel pálmaolaj felhasználása esetén a legalacsonyabb költségő, ezt követi a szója, majd a repce-biodízel. Becslések szerint a méretgazdaságosság és a nyersanyagárak csökkenése a jövıben az USA-ban 37 %-os, az EU-ban 32 %-os maximális költségcsökkenést eredményezhet (IEA, 2006). Az utóbbi évek trendje azonban a nyersanyagárak növekedése, mint a 2. táblázatban látható. Ha az elsı generációs, élelmiszernövény-alapú bioüzemanyagok gyártása eléri a maximumát,
további
növekedés
csak
a
második
generációs,
biomassza
alapú
üzemanyagokból származhat. Ezek gyártási költsége jelenleg jóval magasabb a hagyományos bioüzemanyagoknál, körülbelül 1 $/l kıolajnak megfelelı energiatartalom alapján. A technológia fejlesztésére, a költségek leszorítására nagy összegeket költenek, de a várható költségcsökkenésre vonatkozó becslések széles sávban mozognak. Hosszú távon a költség 0,5 $/l-re eshet (IEA, 2006).
- 20 -
A költségcsökkenésekre vonatkozó becslések, amelyek a nyersanyagárak csökkenésével és a méretgazdaságosság elınyeivel számolnak, egyelıre bizonytalanok. Egyrészt a nyersanyagárak
utóbbi
években
bekövetkezett
növekedése
miatt,
melyet
a
népességnövekedés és maga a bioüzemanyag-termelés hajt, másrészt a méretgazdaságosság okozta logisztikai kihívás miatt: nagyobb üzemméret esetén a nyersanyagokat nagyobb területrıl kell begyőjteni. 2.5. Összefoglalás A bioetanol és a biodízel térhódításának az oka, hogy könnyen integrálható a jelenlegi üzemanyag-elosztó
rendszerekbe,
sıt
keverhetı
a
hagyományos
szén-alapú
üzemanyagokkal. Az elsı generációs bioüzemanyagok élelmiszernövények számos fajtáiból elıállíthatók, így alkalmasak lehetnek a felesleg feldolgozására, azonban a gyártás az élelmiszerárak növekedéséhez is vezethet. A második generációs üzemanyagok elınye, hogy bármilyen növényi alapanyagból elıállíthatók, így nem veszélyeztetik az élelmiszerellátást. Az energianövények termelése nagy területeket igényel, így a Földön található termıterületek végessége határt szabhat a bioüzemanyagok termelésének. A bioüzemanyagok termelésének energiamérlege pozitív, de ennek mértéke nagyban függ a nyersanyagtól, és a gyártáshoz felhasznált energiától. A környezetre gyakorolt kedvezı hatás (GHG kibocsátás csökkenése) függ a felhasznált energianövény fajtájától, a termeléshez és gyártáshoz felhasznált mőtrágya és fosszilis energiahordozó mennyiségétıl, és a gyártási folyamattól. Az elérhetı GHG kibocsátás megtakarítása 20 % és 90 % között változik. A nyersanyagtermelés növelése miatti területhasználati változás és a magas mőtrágya-felhasználás negatív hatásokkal jár. A bioetanol és a biodízel alkalmas a kıolaj helyettesítésére, így árban a fosszilis energiahordozóval kell versenyeznie, termelésének haszna a kıolaj árától függ. A termelés költségének több, mint a felét a nyersanyag ára teszi ki. Az élelmiszertermeléssel azonos a nyersanyaguk, így a bioüzemanyagok árát jelentısen befolyásolja az élelmiszer iránti kereslet változása. Ebbıl a kettıs függésbıl következik, hogy termelésük csak egy meghatározott olajár fölött, és egy
megszabott nyersanyagár alatt lehet gazdaságos.
Becslések a méretgazdaságosság kihasználásából és a nyersanyagárak csökkenésébıl
- 21 -
adódóan az árak csökkenésével számolnak, az utóbbi évek trendje azonban a nyersanyagárak növekedése.
- 22 -
3. Bioüzemanyag-programok Bioüzemanyag-termelés és felhasználás nagy mértékben ma mindössze a világ néhány országában zajlik. Bioetanol terén Brazília és az USA a legnagyobb elıállítók, biodízelgyártásban pedig az EU áll az élen. Ezeknek az országoknak a bioüzemanyag-programját, annak hatásait és jóléti elınyeit mutatom be ebben a fejezetben, végül kitérek a megújuló üzemanyagok helyzetére olyan országokban, amelyekben a jövıben nıhet meg a szerepük. A brazil rendszer bemutatását azért tartom fontosnak, mert ez a jelenlegi legfenntarthatóbb, közvetlen támogatások nélkül is életképes szisztéma: a brazíliai cukornádból készült bioetanol számos technológiai elınyt rejt magában a más nyersanyagú bioüzemanyagokkal szemben, és az elınyöket jól aknázták ki. Az USA és az EU bioüzemanyag iparának hasonlósága, hogy erıs függésben van az állami támogatásoktól. Az USA-ban a nyersanyagtól a gyártáson keresztül az etanolüzemő autókig állami támogatásokkal segítik a termelést és a felhasználást, így mára hatalmas mennyiségben termelnek. Az EU-ban a támogatási politika megfontoltabb, de szintén magas támogatások vannak érvényben a hazai termelés elısegítésére. 3.1. Brazília Brazília tekint vissza a legnagyobb múltra a mai „bioüzemanyag-nagyhatalmak” közül. Míg az Amerikai Egyesült Államokban és az Európai Unióban csak a kétezres években lett jelentıs a termelés, a dél-amerikai ország már az 1970-es évek óta nagy mennyiségben állít elı és alkalmaz a közlekedésben üzemanyagként etanolt. 3.1.2.A termelés A technológiai fejlıdés és a növekvı verseny a brazil etanol árának jelentıs csökkenéséhez vezetett. 1975 és 2000 között a cukornád hozama 33 százalékkal nıtt, az egységnyi cukorból elıállított etanol mennyisége 14 %-kal emelkedett, a fermentációs eljárás hatékonysága pedig kereken 130%-kal lett jobb (Moreira, 2006). Idıközben az olaj ára nıtt, az brazil etanol elıállítási költsége pedig mérséklıdött, így ma az ára versenyképes az olajjal szemben.
- 23 -
Termelési mennyisége 2007-ben 5019 millió gallon volt (RFA, 2009), amellyel jelenleg a világ második legnagyobb etanol-elıállítója az USA után, azonban jelentıs költségelınnyel bír vele szemben. Termelésének 22 %-a megy exportra, belföldi üzemanyagfelhasználásának 40 %-át teszi ki az etanol. Az autók egy része tiszta bioetanollal üzemel, a maradék pedig alkalmas a 20-26 %-os keverékkel való mőködésre (Popp, 2007). 3. ábra Az brazil etanol árváltozásának a trendje 1980 és 2005 között ($/hordó) 120
109
100 90 80 60
48 36
40
30 20 0 1980
1985
1990
2000
2005
Forrás: (Goldemberg, 2006)
Brazília számára a cukornád és termékei jelentıs perspektívát jelentenek a jövıben. Jelenleg a világ fı cukor-exportıre, a világkereskedelem 40 %-át adja. A cukornádtermelésnek több, mint felét etanol-gyártásra használják, és az etanol exportjának további bıvülésével számolnak. Jelenleg a legfontosabb exportpiaca Japán. A kivitel elısegítése érdekében beruházások folynak: bioetanol-vezetékek kiépítése az üzemek és a kikötık között, valamint kikötıi fejlesztések. Az ország mezıgazdasági területe 320 millió hektár, amelybıl ma a cukornád ültetvény területe csak 5,5 millió hektár, így a termelés a kereslet függvényében tovább növelhetı. A piaci viszonyoktól függıen az üzemek nagy többsége át tud állni cukortermelésrıl etanoltermelésre vagy fordítva (Popp, 2007).
- 24 -
3.1.1.A Proalcohol program A bioetanol program az 1970-es évek olajválsága után kezdıdött, amely az ország gazdaságát súlyosan érintette. Az importált olaj értéke az összes export körülbelül felét tette ki, ezért az olajár drasztikus emelkedése nagy nyomást helyezett a gazdaságára. Válaszként kutatásokat kezdeményeztek mélyvízi olajkészletek után, amely eredményeként az ország 30 év után önellátóvá vált. Ezzel egyidejőleg az 1970-es évek közepétıl Brazília nagy etanolgyártási programot indított (Proalcohol) a kıolaj helyettesítésére (Goldemberg, 2006). Az azóta eltelt idıben, alacsony olajárak idején, sokan kritizálták a program gazdaságosságát, de mára beigazolódott, hogy a program hatékony volt, és alapvetı gazdasági elınyökhöz juttatta az országot. A program sikerei a következı adottságoknak és kormányzati lépéseknek köszönhetık (Moreira, 2006): •
Brazíliában az etanol nyersanyaga a cukornád. Az ország bıséges termıterülettel rendelkezik és klímája tökéletes a cukornád termesztésére. Ennek az energianövénynek a legkisebb a mőtrágyaszükséglete, és a legnagyobb a hozama egy egységnyi földterületre vetítve.
•
A feldolgozó üzemek a nyersanyagból cukrot és etanolt is elı tudnak állítani. Az ingadozó nemzetközi cukorárak, áresések és az árak csökkenı trendje miatt az üzemek átváltanak alkoholtermelésre, ha az több nyereséget hoz. Ennek ellenére a belsı etanolpiac védelme érdekében vannak olyan intézkedések, melyek elıírják a minimális alkoholgyártási mennyiséget, hogy elkerüljék az üzemanyag hiányát a piacon.
•
A gyártás mellékterméke magas energiatartalmú. A melléktermék, a kipréselt cukornád segítségével látják el energiával az üzemeket, sıt, az elektromos hálózatba is termelnek energiát. A biomasszából termelt energia mennyisége 1997 és 2004 között 19-szeresére nıtt, az üzemek energia-elıállításának korszerősítése miatt. Ennek az eljárásnak köszönhetıen nem kell az erımővek üzemeltetéséhez fosszilis üzemanyagot felhasználni, ami nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a cukornád alapú etanol
- 25 -
energiamérlege más termeléső bioüzemanyagoknál jobb, és az üvegházhatást okozó gázok megtakarítása is kedvezıbb. Ennek az új technológiának a bevezetéséhez szükség volt kormányzati segítségre, hogy életképessé váljon. Hiába az új üzemanyag, ha nincsenek azt árusító benzinkutak és azzal mőködni képes autók. A töltıállomás-tulajdonosok nem lennének érdekeltek egy olyan rendszer bevezetésében, amelynek (kezdetben) kevés a használója. A fogyasztók nem szívesen vennének olyan autót, amelyhez nehéz üzemanyaghoz jutni. Ezért a kormány ösztönzıket épített be és intézkedéseket hozott a technológia elterjesztésére. Ezek az intézkedések a közül a legfontosabbak: -
az autógyártókkal szemben követelmény támasztása, hogy a bioetanol tiszta vagy benzinnel való keverékének használatára alkalmas jármőveket dobjanak piacra
-
a bioüzemanyag támogatása, amíg a méretgazdaságossági elınyök és a növekvı verseny útján el nem érik az olajéval versenyképes árszintet
-
a biomassza üzemek árampiaci részvételének engedélyezése
-
a cukor és bioetanol üzemek magántulajdonba helyezése, amely biztosítja a hatékonyságot
-
a biomasszával kapcsolatos tevékenységek elısegítése vidéken a foglalkoztatás növelésére.
3.1.3. Elınyök és veszélyek Brazília több téren is profitált etanol-programjából. Külkereskedelmi mérlegén jelentısen javít az a tény, hogy 1975 óta 1,7 milliárd hordó gázolajat helyettesített etanollal, amellyel jelentıs importköltségeket takarított meg. Emellett a munkanélküliség elleni küzdelemben is nagy szerepet játszik az alternatív üzemanyag termelése, közvetve és közvetlenül 1,3 millió álláshelyet teremt, ennek nagy részét vidéken, ahol sok a képzetlen munkaerı. Emellett a kisgazdákat is támogatja, mivel a termelés 30 %-a önálló gazdák kezében van (Moreira, 2006). Fölmerültek
környezetvédelmi
aggályok
a
cukornádtermesztés
terjeszkedésével
kapcsolatban, miszerint a termıterületet az esıerdık irtásával bıvítik. A cukornád
- 26 -
termesztését azonban nem az amasonasi régióban végzik, itt sem a talaj, sem a páratartalom nem alkalmas a termeléshez. A közvetett területhasználati változás révén a cukornád termıterületén felszámolt állattenyésztı farmok gyakran az esıerdı kivágásával keresnek maguknak új földterületet, így a cukortermelés közvetetten hozzájárulhat az erdık irtásához. A kormány rendelete szerint az amasonasi régió legalább 80 %-án meg kell hagyni az esıerdıt. 3.2. Amerikai Egyesült Államok A világon a legnagyobb bioüzemanyag-elıállító, termelésének túlnyomó része bioetanol. Az utóbbi évtizedben dinamikus növekedés figyelhetı meg, azonban az USA bioetanolprogramja több szempontból is ellentmondásos. Az Egyesült Államokban az autók átlagos motormérete 4000 cm3, a motorizáció hatalmas méreteket ölt, az autók száma a népességhez viszonyítva a világon a legmagasabb. A széndioxid kibocsátás csökkentése mellett a bioetanol-program célja az olajfüggıség csökkentése, a vidékfejlesztés, munkahelyek teremtése. Ambiciózus tervek vannak a termelés és a fogyasztás további növelésére, amelynek késıbb gátat szabhat, hogy a túlnyomórészt kukoricából készülı amerikai etanol hatalmas nyersanyagigénye túllépheti a belföldi termelés határát. 3.2.1. A termelés volumene Az USA-ban az iparág történetének a kezdete 1978-ra tehetı, ebben az évben 40 cent/gallonos támogatást szavaztak meg a bioetanol termelésére. Ettıl az évtıl kezdve a termelés folyamatosan nıtt. Egyes években, amikor a kukorica ára felment, illetve az olaj ára alacsony volt, voltak gyárbezárások és kisebb visszaesések, azonban a növekedés évrılévre folyamatos. 1980 és 1990 közt 500 %-os növekedés ment végbe, azonban a ’90-es évek során mindössze 60 %-os volt a bıvülés. Az új évezredben az iparág új lendületet vett, 1999 és 2005 között megkétszerezıdött a termelés (RFA, 2009).
- 27 -
4. ábra Az USA éves etanoltermelése (millió gallon) 10000 9000
9000 8000 7000
6500
6000 5000 3904
4000 2800
3000 2000 1000
175
610
1980
1985
900
1400
1990
1995
1630
0 2000
2003
2005
2007
2008
Forrás: (RFA, 2009)
A tendencia 2005 után is folytatódott, és több, mint megkétszerezıdött a termelés 2008-ra: 9000 millió gallont termelt az USA, amellyel a világ etanoltermelésének a felét adja. A kapacitások bıvülése továbbra is folyik, 2009-ben további 2066 millió gallon kapacitás kiépítése tervezett, ezzel ebben az évben 10 000 millió gallon fölé emelkedik az éves megtermelhetı mennyiség. A fıként szójából készült biodízel gyártási volumene az etanolnál jóval kisebb, azonban 2005 óta jelentıs növekedés ment végbe. A 2005-ös 75 millió gallonos éves termelés8 2006-ra 575 millió gallonra nıtt. A 2008-as termelést 700 millió gallonra becsülik. 2008 januárjában 2,24 milliárd gallon volt a teljes éves kapacitás,és az elkövetkezı években további kapacitásbıvítések várhatók (NBB, 2008). Az energianövény-szükségletet is fıként belföldi forrásból fedezik, azonban az etanol nyersanyaga terén hamarosan hiány állhat be, hiszen a termelést már csak a biodízel nyersanyaga rovására tudják növelni, vagy a termelési intenzitás növelésével, azonban a 8
Pénzügyi év szerint (október 1.-szeptember 30.)
- 28 -
további mőtrágya-felhasználás komoly környezetvédelmi aggályokat kelt. A kukorica importja jelentıs hatással lesz annak világpiaci árára, így az USA bioüzemanyag éhsége akár a fejlıdı országokban vezethet éhezéshez. A brazil mintával ellentétben az iparág erısen az állami támogatásoktól függ, ezek fontos szerepet töltenek be a termelés elemzésénél. A következıkben a kormányzati támogatások fontosabb elemeit, mőködését, és azok hatásait mutatom be. 3.2.2. A bioüzemanyag-program, támogatások Az iparág fejlıdését három szintrıl támogatja a döntéshozás: vannak szövetségi szinten érvényes támogatások, ezek után következnek a különbözı államok által nyújtott, majd a helyi szintő támogatások. A termelés minden egyes szintjére érkeznek támogatások, legyen szó a nyersanyagtermelésrıl, a gyártásról, a szállítmányozásról, a felhasznált munkaerırıl vagy az üzemanyag értékesítésérıl. A termelést mind a kibocsátási oldalról, mind a termelési tényezık oldaláról támogatja a kormány. Az elıbbi védıvámok és kötelezı felhasználási mennyiség megszabásával, utóbbi közvetlen kifizetések és a termelıknek nyújtott adócsökkentési lehetıséggel valósul meg. A védıvámok és a minimális felhasználási arány növeli az adott termék árát, nyereségessé téve a termelıknek a gyártást. A közvetlen támogatások és adójóváírások a termelés mennyiségéhez vannak kötve. A cukornád-etanolnál magasabb költségő kukorica-bioetanol védelme érdekében körülbelül 24,7 %-os értékalapú vámnak megfelelı tarifa van érvényben (ITC, 2006). A biodízelre mindössze 1,9 % a vámtarifa. Az etanol vámja két részbıl tevıdik össze, az etil alkoholra kivetett vámból (2,5 vagy 1,9 százalék nem denaturált illetve denaturált szeszre) és az üzemanyagként felhasználandó etanolra, amely 54 cent gallononként. Ez a vám nem vonatkozik az USA kereskedelmi partnereire, a NAFTA országaira, azaz Kanadára és Mexikóra (Koplow, 2007). A megújuló üzemanyag szabvány (Renewable Fuels Standard- RFS) meghatározza az éves minimális fogyasztást a meghatározott bioüzemanyagokból, és a kötelezı mennyiség
- 29 -
évente növekszik. 2006-ban 4 milliárd gallon volt a minimális piaci részesedés, ami 2012re 7,5 milliárdra emelkedik. A tervezet szerint késıbb a benzin iránti kereslettel megegyezı ütemben fog nıni ez a szám. Emellett egyes államok különbözı kötelezı minimális bekeverési arányokat határoznak meg, a Washington állambeli 2 %-tól a Minnesota állambeli 20 %-os arányig. A többi államban is vannak a közeljövıben bevezetendı bekeverési arányok. Azonban érezhetı a benzinár és az etanol ára közti törékeny egyensúly, Missouri államban például a benzinénél magasabb etanolár esetén nem érvényes a kötelezı bekeverési arány (Koplow, 2007). Szintén a fogyasztást ösztönzi a teljesítmény-növelésre és károsanyag-kibocsátás csökkentésére használt (azonban szennyezı) metil-tercier-butil-éter (MTBE) betiltása is, mely helyett az etanolhoz hasonló etil-tercier-butil-étert (ETBE) használnak, amely szintén a tökéletesebb égést segíti elı, és kevesebb szennyezést okoz. Ezáltal tovább nı a bioetanol iránti kereslet. A termelést közvetlenül is támogatják, a gallononkénti megtermelt mennyiség szerint, a termelıknek biztosított adójóváírással. A korábbi szövetségi szintő Tax Energy Bill mintájára a bioüzemanyag eladásakor is kedvezményben részesül. A legtöbb államban csökkentett üzemanyagadó vonatkozik rá, vagy adómentes, ez államonként különbözı. Léteznek továbbá kis üzemeknek járó és az üzemanyag bekeverıknek járó ösztönzı támogatások is. A kibocsátási oldalon a hazai termelést védik és segítik a vámok, a kötelezı felhasználási mennyiség és a termelıknek juttatott közvetlen támogatás. A vámok megvédik az olcsóbb importtól a terméket, ezzel magasabb hazai árszintet engedve. Ez csökkenti a külföldi etanoltermelıkkel szembeni versenyt, azonban az olajárakkal így is versenyeznie kell a terméknek. A kötelezı felhasználási mennyiség (RFS) biztosítja a piaci részesedést az etanolnak. A kettı együttes alkalmazása megemeli az árszintet, amelytıl a belföldi etanol versenyképessé
válik,
valamint
megvédi
a
termelıket
az
alacsony
benzinár
keresletcsökkentı hatásától. A termelıknek juttatott támogatások pedig tovább ösztönzik a kínálat bıvítését és a gyártás nyereségességét növelik.
- 30 -
A termelési tényezıket, azaz a bioüzemanyag-gyártásban felhasznált tıkét, munkát és felhasznált területet is szubvencionálják. A termelési kapacitások kiépítése tıkeigényes, így ezeket például kamatmentes kormányzati hitelekkel támogatják. Egyes államokban a termelésben alkalmazott munkaerı után kevesebb foglalkoztatási adót kell fizetni. A bioüzemanyag-üzemeknek helyet adó földterületek után csökkentetett mennyiségő adót kell fizetni, illetve bizonyos államokban adómentességet kapnak. Szintén támogatást élvez az energianövények termesztése, és a termelési vízfelhasználás. A fogyasztást elısegítendı a töltıállomások kiépítését is támogatják, bioetanollal üzemelı gépjármővek gyártóit kedvezményben részesítik, és az alternatív üzemanyagot elosztó rendszerek kiépítésére is juttatnak pénzt, mivel a bioetanol nem szállítható a fosszilis üzemanyagok számára kiépített infrastruktúrával (technikai okokból). A bioüzemanyagok támogatására az USA-ban évente 5,5-7,3 milliárd dollárt költenek, nagyrészt központi, szövetségi szinten, másrészt állami szinten. Ez hatalmas összeg, és ezért felmerülnek kétségek az támogatás hatékonyságával kapcsolatban (Koplow, 2007): -
a szubvencionálásra jellemzı az átláthatóság és az összehangoltság hiánya, a támogatások különbözı döntésekbıl fakadnak különbözı szinteken
-
a támogatások mértéke és alkalmazási területe növekszik, a termelés mennyiségéhez kötött támogatások miatt a termelés növekedésével a szubvenció mértéke is nı
-
az állami apanázs sok esetben nincsen éves szinten maximalizálva, és nem alkalmazkodik az ingadozó benzinárakhoz sem
-
a támogatás költséghatékonysága alacsony, a piaci ár átlagosan több, mint 40 %-a támogatás
-
a bioüzemanyagok támogatásával elérni kívánt gazdasági és jóléti célok esetenként más módon olcsóbban vagy könnyebben elérhetık lennének
-
hiába csökkentik az olajfüggıséget, a gyártás földgázt igényel
-
egységnyi helyettesített fosszilis üzemanyag ára magas
-
a széndioxid-kibocsátás csökkentése jóval olcsóbban megoldható az emissziós kereskedelem útján
-
a kukorica-etanol helyett a második generációs technológiák kifejlesztését, és az arra való átállást kellene támogatni, ösztönözni - 31 -
-
az E85 támogatására szánt pénz (etanolüzemő autók, E85 kutak) helyett elıször az E10 széleskörő használatát kell elérni, ami nem igényel speciális autókat és kutakat.
Mint Koplow észrevételeibıl látható, a rendszerben sok ellentmondást és kifogásolható gyakorlatot lehet feltárni. A bioüzemanyag-programnak azonban az importhelyettesítésen kívül vannak jóléti elınyei, elsısorban a vidéken élık számára. 3.2.3. Elınyök A bioüzemanyagok termelésébıl és használatából származtatható gazdasági és környezeti elınyök az Egyesült Államok számára az energiafüggıség csökkentése és a szén-dioxid kibocsátás mérséklése. Ezek az elınyök azonban más módon könnyebben elérhetık. A szén-dioxid kibocsátás mérséklését jóval olcsóbban lehetne fedezni az emissziós kereskedelem útján vásárolt kibocsátási kvótákkal. Az olajfüggıség csökkentése pedig megoldható lenne a költséghatékonyabb brazil cukornád-etanol importjával, amelyre mégis magas vámokat vet ki a kormányzat. A bioüzemanyag-gyártás, mint új iparág jó lehetıség a vidékfejlesztésre és a mezıgazdaság, a korábbi alacsony áraktól szenvedı termelık megsegítésére. Segítségével új életet lehelnek a mezıgazdaságba és a vidékbe. A bioüzemanyag-iparág felvirágoztatása folytán új állásokat teremtenek, növekszik a gazdák és a többi vidéken élı ember jövedelme, több lesz a helyi adóbevétel és javul az infrastruktúra. Az új bioüzemanyag-gyárak adói magasabb adóbevételekhez vezetnek, amely jobb közszolgáltatásokat és oktatást eredményez. 100 millió gallon kapacitás átlagosan 1575 új munkahelyet teremt, a 2005-ös évben például az iparág 160 231 új állást teremtett. Az új üzemanyagfajta szállítása révén a közlekedés fejlıdhet (RFA, 2007). 3.3. Európai Unió Etanoltermelésben jóval elmarad Brazíliától és az USA-tól, azonban a világ legnagyobb biodízel-elıállítója. A bioüzemanyag-termelés nagyobb méretekben csak az 1990-es évek végén kezdıdött meg, és az utóbbi években ért el jelentısebb mennyiséget, azonban a közlekedésben felhasznált bioüzemanyagok részaránya még mindig csak 2 % körüli.
- 32 -
A bioüzemanyagok fontosságát az EU-ban régóta hangsúlyozzák, kezdve az 1997-es fehér könyvtıl, amely a megújuló energiaforrásokkal foglalkozik, és a zöld könyvtıl, mely az európai energiaellátás biztonságáról szól. Azonban ezek a dokumentumok nem vezettek konkrét nemzeti célokhoz a bioüzemanyagokkal kapcsolatban a tagállamok többségében. Ezért késıbb irányelvet vezettek be a bekeverési aránnyal kapcsolatban, illetve lehetıvé tették a tagállamok számára a bioüzemanyagok adómentessé tételét. A bioüzemanyagok használatának növelése mögött a kiotói célok teljesítése áll, a széndioxid kibocsátás megfelelı mértékben való csökkentése, valamint az energiaforrások diverzifikálása, és a mezıgazdaság támogatása. 3.3.1. Termelés A termelés volumene biodízel és a bioetanol esetében is megtöbbszörözıdött a kilencvenes évek óta. A biodízel-gyártás sokkal jelentısebb az etanolgyártásnál, ehhez jobbak a klimatikus viszonyok, illetve a dízelfogyasztás az EU-ban magasabb a benzinfogyasztásnál, a teljes üzemanyag-felhasználás 55 %-át teszi ki. A biodízel nagyobb bekeverési arányban van jelen a fosszilis üzemanyagban, mint társa. Ez annak is köszönhetı, hogy az EU területén gyártott bioüzemanyag körülbelül 80 %-a biodízel. Ugyan az EU-ban a bioetanolgyártás szintje messze elmarad az USA-tól és Brazíliától, a világ biodízel termelésének 90 %-át adja (Biofuels Research Advisory Council, 2006). A biodízel-gyártás 1993 és 2001 között tízszeresére nıtt, 80 000 tonnáról 780 000 tonnára. 2001 után a termelés átlagosan két évente megkétszerezıdött, így jutott el a gyártás 2007-re az 5713 ezer tonna kibocsátásig. A 3 legnagyobb termeléső tagország a kezdetektıl Németország, Franciaország és Olaszország. A 2007-es termelés több, mint a fele Németországban történt (2890 ezer tonna), Franciaország is jelentıs mennyiségben termelt (872 ezer tonna), ezen kívül Olaszország és Ausztria termelt még több, mint 200 ezer tonnát. A tagállamok közül 25 termelt biodízelt, azonban több tagországban a termelés a 10 ezer tonnát sem érte el (EBB, 2009).
- 33 -
5. ábra Az EU éves biodízel-termelése (ezer tonna) 6000
5713
5000 4000 3184 3000 2000
1434 780
1000 80
280
475
470
1993
1995
1997
1999
0 2001
2003
2005
2007
Forrás: (EBB, 2009)
A bioetanol-termelés 1993-ban még mindössze 48 ezer tonnát tett ki, majd 2001-re 216 ezer tonnára nıtt. 2007-ra 1353 ezer tonna éves termelést ért el (Eurobserver, UEPA, 2008). Az legnagyobb etanoltermelık az EU-ban Spanyolország, Svédország, Németország és Franciaország. Ha a termelést és a fogyasztással vetjük össze, megállapítható, hogy Spanyolországon kívül az összes nagy bioetanol-gyártó ország nettó importır. Németország, Svédország és az Egyesült Királyság jóval többet fogyaszt, mint amennyit elıállít. A legjelentısebb bioüzemanyag termelık Európában Franciaország, Németország, Spanyolország, Olaszország és Ausztria. Ez a természeti adottságok mellett a nemzeti támogatások és adómentességek mértékébıl is adódik. Franciaország például hatalmas termıterülettel rendelkezik, így nagy mennyiségben tud alapanyagot elıállítani, Németországban pedig sok az adókedvezmény-és mentesség a bioüzemanyagokra. 3.3.2. Az EU stratégiája, irányelvek és támogatások Az unióban elıször 2003-ban hoztak intézkedést a bioüzemanyagokkal kapcsolatban, ez volt az elsı bioüzemanyag irányelv, amely 2005-re 2 %-os energiatartalom szerinti
- 34 -
bekeverési arányt adott meg referenciaértékként. A megújuló energia részarányát a teljes energiafelhasználáson belül az EU 2020-ra 20 %-ra kívánja növelni. Ezáltal csökkenhetne a szén-dioxid-kibocsátás és a fosszilis üzemanyagoktól való függıség. Ennek a stratégiának a része a közelmúltban bejelentett 10 %-os bioüzemanyag részarány, amelyet szintén 2020-ig kívánnak elérni, hogy hozzájáruljon a 20 %-os megújuló energia részarányhoz. 2006-ban átfogó uniós stratégiát fogadtak el (EU, 2006). A stratégia három fı célja a következı: -
a bioüzemanyagok térnyerésének az elısegítése az EU-ban és a fejlıdı országokban, környezetvédelmi és versenyképességi szempontokat figyelembe véve
-
a nagy mennyiségő felhasználás érdekében az elsı generációs üzemanyagok versenyképességének a javítása, és kutatások a második generációs üzemanyagok terén
-
azon fejlıdı országok segítése, ahol bioüzemanyag-termelési potenciál található (cukortermelı országok) és ezzel gazdasági növekedést érhetnek el.
Az Európai Bizottság 2006-ban hét politikai pillérben csoportosította az EU a bioüzemanyagok termelésével és használatával kapcsolatos intézkedéseit. A Bioüzemanyagokra vonatkozó uniós stratégia (EU, 2006) hét politikai pillérében fogom bemutatni az EU bioüzemanyagokra vonatkozó irányelveit és az érvényes támogatásokat. A hét pillér a következıkbıl áll: -
a bioüzemanyagok iránti kereslet élénkítése
-
a környezeti elınyök kihasználása
-
a bioüzemanyagok termelésének és forgalmazásának fejlesztése
-
a nyersanyagbázis szélesítése
-
a kereskedelmi lehetıségek javítása
-
a fejlıdı országok támogatása
-
a kutatás és fejlesztés támogatása
A bioüzemanyagok iránti kereslet élénkítése A kereslet élénkítése jegyében tervezett intézkedések a bioüzemanyagok részarányára vonatkozó irányelv felülvizsgálata, a második generációs bioüzemanyagokkal kapcsolatos
- 35 -
kedvezményes elbánás biztosítása és a nagy arányú bioüzemanyag keverékkel mőködni képes jármővek közbeszerzésének a támogatása. A bioüzemanyag irányelv 2005-re 2%-os, 2010-re pedig 5,75 %-os (energiatartalom alapján) piaci részesedést ad meg referenciaértékként a bioüzemanyagok számára. Ennek az elérését a tagállamok az energiaadózási irányelv nyújtotta üzemanyagadó-mentesség bevezetésével, illetve kötelezı bekeverési arány megadásával segíthetik. A 2005-ös elıirányzatot csak három tagállamban, Németországban, Ausztriában és Svédországban sikerült teljesíteni, így a 2010-es cél is veszélybe került. Az élelmiszerválságtól való aggodalmak miatt 2008-ban a célt úgy módosították, hogy a 2020-as 10 százalékos felhasználás 40 %-a második generációs bioüzemanyagokból kell, hogy származzon. A célt 2014-ben fogják újból felülvizsgálni. Továbbá 2008 decemberében környezetvédı szervezetek, a Világbank és az ENSZ aggályaira reagálva csökkentette a Bizottság a 2020-as cél bioüzemanyag tartalmát, mivel a 10 %-os céltól nem voltak hajlandóak elállni. Két könnyítést tettek a céllal kapcsolatban. A 10 %-os részarányhoz hozzájáruló második generációs technológiával elıállított bioüzemanyagok kétszeresen számítanak majd bele a célba, ezzel az élelmiszer-ellátási aggályokra reagál az EU. Továbbá az egyéb közlekedésben használt megújulók, a villamos energia is hozzájárulhat a 10 %-os célhoz. Nem tőztek ki ezzel kapcsolatban kötelezı célt, azonban a villanyvonatok és elektromos autók is beleszámíthatnak a célba, utóbbiak 2,5-szeres szorzótényezıvel. Becslések szerint az elektromos energia 3 %-ot fedhet le a megújuló üzemanyagokra vonatkozó 10 %-ból, de ez egyesek szerint túl optimista vélekedés (Phillips, 2008a). A nagy arányú bioüzemanyagot tartalmazó keverékek iránti kereslet terén érdemes nagyobb figyelmet fordítani az állami jármőflottákra, a közlekedési társaságok jármőflottáira, illetve a mezıgazdasági és tehergépjármő-flottákra, ahol a saját üzemanyag-ellátás révén bonyolult
üzemanyag-elosztó
infrastruktúra
nélkül
is
megoldható
ezeknek
az
üzemanyagoknak a széleskörő használata, így kisebb támogatással lehet nagy keresletnövekedést elérni.
- 36 -
A környezeti elınyök kihasználása A bioüzemanyagok használatával elérhetı környezetvédelmi elınyöket az EU a termelési technológiák kibocsátása és a fenntartható termelés kontextusában vizsgálja. A cél a termelési technológiák javítása, a kisebb szén-dioxid kibocsátású bioüzemanyag-gyártási technológiák támogatása. A bioüzemanyagok által elérhetı GHG-kibocsátás megtakarítása szintén vita tárgyát képezi az EU-ban. A környezetvédık azzal érvelnek, hogy a fejlıdı országokban erdık és füves sztyeppék felszámolásával jutnak újabb területekhez, ugyanis a régebbi szántóföldeken a bioüzemanyag nyersanyagának termelése folyik (közvetett területhasználati változás). Az EB 2010-re egy beszámolót fog készíteni a folyamat minimalizálásáról, amely azonban a környezetvédık szerint nem fog érdemleges javaslatokat tartalmazni. A bioüzemanyagokra vonatkozó kötelezı GHG megtakarítási érték 45 %, amely 2017-tıl 50 % lesz. A korábbi EU álláspont szerint a cukorrépa-etanol csak 35 %-kal jelent kevesebb kibocsátást, mint azonos mennyiségő fosszilis üzemanyag felhasználása, azonban a Bizottság egy új tanulmányt jelentetett meg, amely szerint ez az érték 52 %. Ezáltal a cukorrépa-etanol továbbra is részét képezi a bioüzemanyag-célértéknek, ami az európai bioetanol-termelésnek kedvez (Phillips, 2008b). A bioüzemanyagok termelésének és forgalmazásának fejlesztése A stratégia harmadik pillérének célja a bioüzemanyag-gyártás vidékfejlesztési politikába és nemzeti operatív programokba való beépítése, a lehetıségek és akadályok felmérése. A stratégia szerint ezen a téren elınyt élveznek a közép- kelet európai országok, ahol az olcsó munkaerı és a termıterület bısége teheti gazdaságossá a nyersanyag-elıállítást. A bioüzemanyag-termelés fejlesztésének a támogatása fontos része a kohéziós és a vidékfejlesztési politikának. A forgalmazás növelését célzó üzemanyagadó-mentesség vagy kedvezmény állami támogatásnak minısül, így eleget kell tennie az arra vonatkozó rendelkezéseknek. A 6. ábrán látható, hogy Kelet-Európában nincs számottevı termelés, a gyártás több, mint 90%-a hat nyugat-európai országban
koncentrálódik, így a rendelkezésre álló
- 37 -
termıterülettıl eltekintve is egyenlıtlen az eloszlása. A kelet-európai országok közül csak Lengyelország gyárt nagyobb mennyiségben etanolt. Franciaország, Németország és Spanyolország állítja elı a termelés körülbelül három negyedét. A statisztikák különbözıek, az Európai Alkoholgyártók Szövetsége (UEPA) és a Európai Bioetanol Szövetség (EBIO) eltérı adatokat közöl. 6. ábra Bioetanol termelés megoszlása az EU-ban 2007-ben az EBIO és az UEPA szerint (millió liter)
127 60 70 120 165 60 70 155
500
348
0
394
578
EBIO
383
399
550
UEPA
1000
1500
Franciaország Németország Spanyolország Lengyelország Svédország Olaszország Egyéb
2000
Forrás: (EBIO, UEPA, 2008)
A nyersanyagbázis szélesítése A nyersanyagbázis szélesítése érdekében a közösségi politika támogatja a bioetanol célú cukortermesztést, az intervenciós gabonakészletek feldolgozását, valamint támogatja az erdészeti termékek, állati termékek és hulladékanyagok felhasználását. A KAP reform keretében energianövények termesztése a pihentetett területeken is engedélyezett, és gazda ebben az esetben is jogosult támogatásra. A bioetanol célú cukortermelésre nem vonatkoznak az EU cukorreformjának keretében életbe léptetett kvóták, és a nyersanyagtermeléshez hektáronként 45 eurós támogatást is igénybe lehet venni, amely
- 38 -
minden olyan területre vonatkozik, amelyen energianövényeket termesztenek. Az ugaroltatási kötelezettség miatt pihentetett földeken energianövényt lehet termelni abban az esetben, ha a nyersanyag eladásáról elızetesen szerzıdést köt a termelı. Ebben az esetben is jár az ugaroltatási támogatás. A kereskedelmi lehetıségek javítása Szintén az EU stratégiájának része a bioüzemanyagok kereskedelmi lehetıségeinek a javítása. Ennek érdekében a bioetanol számára külön vámtarifakódra lenne szükség, amely segítségével felmérhetı lenne az importált bioüzemanyag mennyisége. Jelenleg a közlekedési és ipari célra felhasznált etanol nincs megkülönböztetve, így nincs pontos statisztika a bioüzemanyagként felhasznált importált etanol mennyiségérıl. A biodízel behozatalára egységesen 6,5 %-os értékalapú vám vonatkozik, azonban az import mennyisége kicsi, lévén az unió a legnagyobb elıállító. A bioetanol behozatalára bonyolultabb szabályok vonatkoznak, kereskedelmének tekintetében az EU a hazai termelık és az exportırök érdeke közt egyensúlyozik. Vámmentesen exportálhatnak etanolt a fejlıdı országok a „Fegyvereken kívül mindent” kezdeményezés (EBA), a Cotonou-i megállapodás, a GSP plusz és kétoldalú preferenciális egyezmények keretében. A többi országra a GSP illetve a legnagyobb kedvezmény (MFN) elve alapján a tiszta alkoholra 19,2 €/hl vám vonatkozik. A fejlıdı országok támogatása A fejlıdı országok támogatása különbözı együttmőködéseken keresztül valósul meg. Az EU cukorpiaci reformja által érintett országokban támogatja az etanolgyártásra való szerkezetváltást és az ágazat fejlesztését. Segítséget nyújt a szektorban lévı beruházásokhoz is például az Európai Beruházási Bank bevonásával, továbbá cél a kistermelık elıállításba történı bevonása és így a bioüzemanyag-termelési potenciállal rendelkezı régiókban a szegénység mérséklése. Ezekben az országokban fontos a bioüzemanyagokra vonatkozó nemzeti stratégiák kidolgozása és szabványok bevezetése, amelyek által a hosszú távú fejlesztések megvalósulhatnak, és a környezeti károk elkerülhetık.
- 39 -
A kutatás és fejlesztés támogatása A kutatás és fejlesztés ezen a területen kiemelkedıen fontos szerepet tölt be, hiszen a technológiai
áttörések
jelentısen
javíthatják
a
bioüzemanyagok
tulajdonságait,
költségcsökkenést és az energiamérleg javulását várják az új generációs üzemanyagoktól. Ezt segíti a bioüzemanyag-technológiai platform, illetve a hetedik keretprogram, amely a bioüzemanyagok versenyképességének a növelésére irányul. A cél olyan „biofinomítók” létrehozása, amelyek biztosítják a biomassza teljes körő felhasználását, hogy az üzemanyag-gyártáshoz
szükséges
energia
megújuló
forrásból
származzon,
és
a
melléktermékekbıl takarmány készüljön. Az unió számos szempontot vesz figyelembe a bioüzemanyagokkal kapcsolatos stratégia terén. A környezetvédelmi, az energiabiztonsági szempontok mellett a hazai termelık védelmét, a fejlıdı országok támogatását és a kutatás-fejlesztést is figyelembe veszi a program. A megbúvó célkonfliktusok miatt azonban a téma ennyire összetett módon való vizsgálata hátráltathatja az elsıdleges célok (mint például a kötelezı felhasználási arány) megvalósítását. A következı problémák merülnek fel a stratégiával és a programmal kapcsolatban: -
a szempontok között nem egyértelmő a fontossági sorrend, a fenntarthatóság figyelembe vétele mellett döntést igényel például az, hogy a környezetvédelem, vagy a termelés és fogyasztás növelése a fontosabb, illetve hogy a hazai termelés növelése vagy import útján növekedjen a felhasználás
-
a nagy arányú keverékek kereskedelmi forgalmazása felesleges beruházást jelent, elıbb a hagyományos motorokban alkalmazható keverékek bioüzemanyag-tartalmát kellene maximalizálni
-
már a 2005-ös célnál is világossá vált, hogy az irányelv nem tölti be funkcióját, kötelezı bekeverési arányt kellene megadni szigorú szankciókkal nemteljesítés esetén
-
az EU kiemelten kezeli a bioüzemanyag-termelés környezetvédelmi hatásait, fenntarthatóságát,
mégsem
született
független
hatásvizsgálat
a
különbözı
bioüzemanyagok GHG kibocsátás csökkentésérıl, pedig a tisztázás szükséges lenne
- 40 -
-
a statisztikák egységesítése segítené az átláthatóságot, és a további fejlesztéseket.
3.3.3. Az európai bioüzemanyag szövetségek álláspontja Az Európai Bioetanol Szövetség (EBIO) és az Európai Biodízel Tanács (EBB) is állást foglalt az új szabályozással kapcsolatban. Mindkét szervezet az európai bioüzemanyaggyártókat tömöríti. Az EBB kiáll a GHG kibocsátás csökkentésének mérésére szolgáló, átlátható rendszer kidolgozása mellett, és támogatja a kötelezı felhasználásra vonatkozó célt a bioüzemanyagok terén (EBB, 2008). Az EBIO hiányolja a hazai, belsı EU termelés támogatását, importtal szembeni elınyben részesítését. A szervezet szerint az unió saját termelésbıl képes fedezni a 10 %-os felhasználási arányt, és ez nem veszélyeztetné az élelmiszerellátást, mindemellett jelentıs elınyökkel járna az EU számára: a GHG kibocsátás csökkentése és a kiotói célok teljesítése, energiabiztonság jelentıs növelése, a foglalkoztatás és a GDP növelése, valamint pozitív hatás a benzinárakra. Figyelmeztetnek arra, hogy a 10 %-os bioüzemanyag-cél része a 20 %-os teljes megújuló energia célnak, és hogy a kötelezı bekeverési arány elengedhetetlen a jó befektetıi környezet megteremtéséhez. A következıket javasolják még állásfoglalásukban (EBIO, 2008): -
a bioetanol pontos definiálása a Megújuló Energia Szabványban, a vámkód, az európai norma és az alkohol-térfogatszázalék megnevezésével, valamint azzal a kitétellel, hogy biomasszából készült és csak üzemanyagként használható
-
az, hogy a bioüzemanyagoknak hozzá kell járulniuk az EU energiabiztonságának a növeléséhez, szabályként is meg kell, hogy jelenjen, például úgy, hogy az üzemanyagok 75 % -a kötelezıen az EU nyersanyagaiból és gyáraiból kell, hogy származzon
-
a hazai termelés és az import egyensúlyának a megırzésére is konkrét intézkedés kell, az import mennyisége évrıl évre nı, és már részaránya a 30 %-ot is elérte az etanol esetében
- 41 -
-
a célok teljesítésének elımozdítása érdekében egy közbülsı kötelezı felhasználási célt kell bevezetni, 2015-re 7,5 %-ot
-
a harmadik országokból érkezı bioüzemanyag-importra vonatkozó korlátozás bevezetése, hasonlóan, mint a megújuló villamos energia esetében, ez azért indokolt, mert a bioüzemanyag-felhasználást globálisan kell ösztönözni, valamint a szállítási folyamat jelentısen megnöveli a károsanyag-kibocsátást
-
a GHG megtakarítási szabályok esetén a szabályozás elıtt épült gyárak kapjanak 2015ig mentességet a szabályok alól, hiszen a korábban épült üzemek kivitelezıi nem tudhatták, hogy mi lesz a minimális GHG megtakarítási elıírás
-
az elızıhöz kapcsolódik az a javaslat is, hogy a károsanyag-kibocsátás megtakarításait nem a legkevésbé szennyezı fosszilis üzemanyagokhoz kellene hasonlítani, mint például a könnyőolaj, hanem a különleges eljárással elıállított, sokkal nagyobb szennyezést okozó anyagokhoz, mint például a kátrányhomokból készült olaj
-
az európai üzemanyag-szabvány szerinti 0 % és 5 % közötti bekeverési arányt 5-10 %ra kell módosítani, mivel az összes jármő képes ezekkel a keverékekkel is mőködni, továbbá a 0 %-os keverék engedélyezése nem egyezik a direktíva célkitőzéseivel, és a biodízelre is 5-10 % közötti bekeverési arányt javasolnak
-
a tagállamok készítsenek jelentéseket évente az együttmőködés és a folyamat követésének elısegítésére.
Összegezve, a bioüzemanyag-gyártók szervezetei a hazai termelés növelését és az import korlátozását sürgetik, valamint az új beruházásokra való tekintettel a befektetési környezet javítását, amelynek fontos része a kiszámíthatóság. A kiszámíthatósággal csökkennek az új beruházások kockázatai, így a keresletteremtés, a támogatások, és a környezetvédelmi kritériumok egyértelmő megállapítása létfontosságú. 3.3.4. Elınyök Az Unióban a megújuló energia több, mint a fele biomasszából származik, melyen belül nagy részt képviselnek a bioüzemanyagok. A kiotói célok teljesítésében jelentıs szerepet - 42 -
tölt be a bioüzemanyagok növekvı mennyiségben való használata, hiszen a közlekedési szektor a GHG kibocsátás több, mint egy ötödéért felelıs. Az energiafüggıséget csökkenti a növekvı EU-n belüli termelés, a kıolaj importjának helyettesítésével. Az energiabiztonságot növeli, hogy a különbözı országokból származó bioüzemanyag-importtal az behozatali forrásokat diverzifikálja. A biomasszából történı energiatermelés az Unió mezıgazdasága és vidéki területei számára új lehetıségeket és állásokat teremt, és ezzel a fenntartható fejlıdést segíti elı. A bioüzemanyag-termelés segíti az EU mezıgazdaságának nemzetközi piacokhoz való alkalmazkodását. 3.4. Bioüzemanyag-programok egyéb országokban Ahhoz, hogy a globális piacról alkotott kép teljessé váljon, ebben az alfejezetben néhány olyan ország programját ismertetem, amelyek a késıbbiekben a fogyasztási vagy a termelési oldalon a bioüzemanyag-piac nagyobb szereplıjévé válhatnak. India Az ázsiai országban a bioüzemanyag-program célja az olajfüggıség csökkentése, az ország kıolajfogyasztásának a 2/3-a importból ered. A hatalmas népesség élelmiszerellátásának a biztosítása végett cukornádból közvetlenül nem, csak cukornádszirupból illetve melaszból lehet etanolt elıállítani. Biodízelt emberi fogyasztásra nem alkalmas olajokból lehet gyártani. Az évezred elején azután, hogy egyes részein kötelezı bekeverést írtak elı, komoly importra szorult, ezután 2003-ben opcionálissá tették a bekeverést, azóta ismét kötelezı bekeverést terveznek, de a határidı tolódik (USDA, 2006a). A cukornádipar, amely az etanol nyersanyagát is adja, nem rendelkezik komparatív elınnyel, állami támogatásokra és intervenciós árakra van szüksége a fennmaradáshoz. Alacsony termelés esetén az ország etanol-importra szorul, magas termelés esetén viszont alacsony lesz a cukornád ára, és így az etanolár is nyomott, ezért nem éri meg gyártása a termelıknek. 2007-ben indult egy projekt, melynek keretében cirokszirupból állítanak elı etanolt, mivel a cirok kevesebb öntözést igényel. Ugyanakkor biodízelt a jatropha curcus
- 43 -
nevő növény magjából terveznek elıállítani, amely jobban bírja az aszályt. A British Petrol 2007-ben egy félmillió tonna kapacitású biodízel-üzemet adott át, amely külföldi nyersanyagból és exportra termel (Dow Jones Commodities Service, 2007). A bioetanol vámja Indiában magas, 185% és 30 % a nem denaturált és denaturált szeszre, illetve a biodízelé 12,5 % (CBEC, 2006). Kína A világon az USA után a második legnagyobb olajfogyasztó, a fogyasztás 40 %-át importból fedezi. Ez készteti alternatív energiaforrások keresésére. Etanol-termelése számottevı (1840 millió liter volt 2007-ben (RFA, 2009)), biodízel-termelés még nincsen. Kezdetben kukoricából állítottak elı etanolt, azonban ez veszélyt jelentett az élelmiszerellátásra, így 2006-tól azoknak a termelıknek, melyek nem gabonából állítanak elı etanolt, a támogatáson felül plusz adócsökkentés jár. A támogatás körülbelül 0,14 $/liter illetve 5 % áfa-csökkentés. A bioetanol importját egyébként 30 %-os vám terheli (USDA, 2006b). A bioetanol-piacot nem a gazdasági mechanizmusok, hanem a politikai döntések irányítják, a termelés növekedése várható, de ez a hazai fogyasztást fogja valószínőleg szolgálni. Malajzia és Indonézia Ez a két ország bioetanol-termelési potenciálja miatt fontos exportırré válhat a jövıben. Fosszilis nyersanyagok terén vannak forrásaik, Malajzia nettó kıolaj-exportır, a fogyasztás a termelésnek a 60 %-a, Indonézia szintén termelı, de nettó importır. A két ország pálmaolaj-termelése a világtermelés 85 %-át teszi ki, ráadásul Indonéziában még vannak kihasználatlan területek (ESMAP, 2006). Mindkét országban támogatásokkal tartják alacsonyan az fosszilis üzemanyagok árait, így a biodízel hazai versenyképességének kicsi az esélye (bár Indonézia a kıolaj 10 %-át akarja helyettesíteni biodízellel a jövıben(Agence France Presse, 2006)). Azonban az exportra való termelés lehet versenyképes, meg is indult az újabb kapacitások kiépítése, közös programjuk alapján a pálmaolaj-termelésnek 40 %-át biodízel-gyártásra szentelnék. Elemzık szerint ez drágítaná a pálmaolajat, problémát okozva az élelmiszer és
- 44 -
a bioüzemanyagiparnak (Reuters News, 2006). Létrehozták a Fenntartható Pálmaolaj Kerekasztalt gyártók és szövetségek részvételével, amelynek keretein belül fenntarthatósági kritériumot és egy igazoló rendszert kívánnak kidolgozni. Ha sikerül igazolni a pálmaolaj környezetvédelmi fenntarthatóságát, illetve a pálmaolaj-árak nem szöknek túlságosan a magasba, világelsı biodízel exportırök lehetnek a jövıben. Japán A természetes erıforrásokban és termıföldben szegény ország mint importır tölthet be jelentıs szerepet a világpiacon. Indítéka a kiotói célok elérése, a GHG kibocsátás csökkentése, illetve az olajfüggıség mérséklése. Terveik ambiciózusak, 2005-ben 2010-ig évi fél milliárd liter kıolaj ekvivalens bioüzemanyag-fogyasztást tőztek ki célul. Hosszú távon, 2030-ig 10 %-os bekeverési arányt akarnak elérni. Jelenleg nem etanolt, hanem ETBE-t kevernek a benzinbe, amelynek elınye, hogy a finomítóban is hozzáadható a benzinhez. Az import-orientáltság ellenére az etanol vámja magas, 23,8 % (2007) azonban ezt 2010-re 10 %-ra akarják csökkenteni. A biodízel vámja 4,6 % (TIC, 2006). Összefoglalva, ezekben az országokban még nem jelentıs a termelés illetve fogyasztás, azonban különbözı ösztönzık miatt, mint a kıolajimport helyettesítés, kiotói célok, vagy export szándékok, a jövıben fontos szereplıi lehetnek a globális termelésnek illetve kereskedelemnek. 3.5. Összefoglalás A bemutatott bioüzemanyag-programok indítékai: az olajfüggıség csökkentése és az import helyettesítése, a szén-dioxid kibocsátás csökkentése és kiotói célok teljesítése, exportra
termelés,
illetve
a
mezıgazdaság
támogatása,
vidékfejlesztés
és
munkahelyteremtés. Az állami kezdeményezés és támogatás szerepe mindenhol fontos, mivel az iparág nem áll meg a saját lábain. Brazília sikere a cukornád-termeléshez kiválóan alkalmas klímának és a hatékony intézkedéseknek köszönhetı. Termelésben egyedülálló költségelınnyel rendelkezik, és így a világ legnagyobb etanol-exportıre. Programját a hetvenes években indította a kıolajimport helyettesítésére. A Proalcohol program sikere a következıkben rejlik: a
- 45 -
termelés rugalmassága (etanol és cukortermelés közti váltás), a gyártás melléktermékébıl való energiatermelés, az infrastruktúra megteremtése (etanolüzemő autók és etanol-kutak), a kezdeti támogatások és kötelezı felhasználási mennyiség. Abban különbözik a többi programtól, hogy itt mára nincs szükség közvetlen támogatásokra. Az ország gazdasági helyzetén jelentısen javít a program, az importhelyettesítés, a külkereskedelmi mérlegre gyakorolt pozitív hatás, és a munkahelyteremtés révén. Az USA bioetanol-programja támogatásokra épül, támogatások nélkül a kukorica-etanol nem versenyképes. Az utóbbi évek dinamikus növekedése miatt elıállítása a világon a legmagasabb. Belföldi felhasználásra termel. A hazai termelés támogatásának fıbb elemei: külsı vámok az alacsonyabb árú importtal szemben, kötelezı felhasználási mennyiség, amely a termelés számára piacot teremt, közvetlen támogatások és adócsökkentések a termelıknek. Ezen kívül támogatások tucatjai vannak érvényben a termelés és a felhasználás serkentésére. Kritikával illethetı az átláthatatlan támogatási rendszer, benzinárhoz nem alkalmazkodó támogatások, rossz költséghatékonyság, és alacsony elért szén-dioxid kibocsátás megtakarítás. A program legfontosabb elınyei a kıolajimport helyettesítése és az energiafüggıség csökkentése, a mezıgazdaság és a vidék támogatása, a vidéki gazdaság élénkülése, a megélhetés javulása. Az Európai Unió hét pillérbıl álló stratégiában foglalja össze a bioüzemanyag-termeléssel kapcsolatos célokat. Biodízel-termelésben világelsı, azonban a termelés néhány tagországban koncentrálódik a biodízel és az etanol esetén is. A termelés és felhasználás növelésére hozott irányelvek nem töltötték be a kívánt funkciót, így hosszú távon egy magasabb kötelezı felhasználási arányt írtak elı. A fenntarthatóság érdekében meghatározták a bioüzemanyagok szén-dioxid kibocsátás csökkentésének a minimumát. A legfıbb támogatások az nyersanyagtermelıknek járó területalapú támogatás, illetve a bioüzemanyagokra bevezethetı jövedékiadó-mentesség. Az MFN vám a bioetanolra magas, azonban a fejlıdı országok exportját a stratégia részeként vámmentességgel támogatja. Szükséges a továbbiakban az elsıdleges célok megnevezése, a kötelezı felhasználási arányok bevezetése és a statisztikák egységesítése. A bioüzemanyag-gyártók szervezetei a hazai termelés növelését és az import csökkentését javasolják, valamint a beruházási kiszámíthatóság és az együttmőködés fokozását. Az Unió számára a bioüzemanyagok
- 46 -
elınyei a közlekedés károsanyag-kibocsátásának a csökkentése, az energiabiztonság növelése, illetve a mezıgazdaság fejlıdése. A jelenleg kisebb szereppel bíró országok között vannak nagy energiafogyasztásúak, mint Kína és India, importra szoruló országok, mint Japán, illetve exportpotenciállal rendelkezı országok, mint Indonézia és Malajzia. Ezen adottságok a termelés illetve a fogyasztás növelésének indítékai, amely szintén állami programok hatására indult meg.
- 47 -
4. A bioüzemanyagok kereskedelme A hagyományos, fosszilis üzemanyagok terén a világkereskedelem jelentıs méreteket ölt, és fontos tényezıje a termelésnek illetve a fogyasztásnak. Ha abból indulunk ki, hogy a bioüzemanyagok hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek szállíthatóság terén (kivéve, hogy vezetékekben nagy távolságokon nem továbbíthatók), a kereskedelemnek nincsenek fizikai korlátai. Kereskedelmük mégis mind a mai napig korlátozott, és csak a termelés kis hányadát teszi ki. Gazdasági szempontból fontos érvek szólnak a kereskedelem mellett, mégis a liberalizáció várat magára. Ebben a fejezetben összekapcsolom az eddig vizsgáltakat, a bioüzemanyagok energiamérlegét, termelésének gazdaságosságát, és a különbözı régiók, országok bioüzemanyagokkal kapcsolatos intézkedéseinek a hatásait, mivel a kereskedelem mai helyzete és az esetleges liberalizáció következményei ebbıl vezethetık le. Azt is vizsgálom, hogy a jelenlegi kereskedelem-korlátozó intézkedések ellentmondásosak-e a WTO szabályaival. Elsıként a kereskedelem méreteirıl és irányairól fogok képet adni. 4.1. A kereskedelem méretei és irányai Érdemes kettéválasztani a biodízelt és a bioetanolt, ha kereskedelemrıl beszélünk, termelésük volumene és megoszlása különbözı. A biodízel-kereskedelem méretei meglehetısen kicsik, és annak ellenére, hogy a legnagyobb elıállító az Európai Unió, ide irányul az export nagy része. Az EU elsısorban malajziai pálmaolajat importál. A bioetanol termelése sokkal nagyobb volumenő, és ezért kereskedelme is lényegesebb. A kereskedelmi statisztikák ugyan lehetnek megtévesztık, mert nem minden esetben különböztetik
meg
az
üzemanyagként
és
egyéb
célokra
használt
etanolt.
A
világkereskedelem az összes termelés mindössze egy tizedét fedi le. A legnagyobb exportır Brazília, a legnagyobb importırök az USA és Japán (Brühwiler, Hauser, 2008). A statisztikák nagyon sokfélét közölnek, ebbıl egy példa, hogy az EU 2007-es etanoltermelése az EBIO szerint 1770 millió liter, az F.O. Lichts szerint pedig 2159 millió liter volt. Mivel az F. O. Lichts független kutatószervezet, illetve innen áll teljes adatsor a 2007-
- 48 -
es világtermelésrıl rendelkezésre, így ennek az adataival dolgozom. Az átláthatóság kedvéért mértékegységként litert használok gallon helyett9. 7. ábra A világ etanoltermelésének a megoszlása 2007-ben (millió liter)
USA Brazília EU Kína Kanada Egyéb
24600 1195 800
19000
1840 2159
Forrás: (F. O. Lichts, 2008)
Látható, hogy a két legnagyobb termelı az USA és Brazília, a két ország a termelés 88 százalékáért felelıs e statisztika alapján, azonban mások is minimum 70 % fölé teszik e két ország termelését a globális termeléshez viszonyítva. Kína és az EU körülbelül 4-4 %-ot tesz ki, és a statisztikák eltérıek, hogy az ázsiai ország vagy az európai közösség foglalja-e el a harmadik helyet, termelésük közelít egymáséhoz. Az ábrán az egyéb kategóriába tartoznak a kisebb termeléső latin-amerikai és ázsiai országok, valamint a Ausztrália, azonban egyiknek a termelése sem nagyobb a globális piac 0,6 százalékánál. A 2008-as becslések szerint a jelenleg vezetı szerepben lévı országok tovább fokozzák termelésüket, és továbbra is az USA-ban és Brazíliában a legintenzívebb a növekedés (RFA, 2009). A termelés volumenéhez és eloszlásához képest a kereskedelem mértéke igen szerény. A kereskedelem mellett azonban több racionális érv szól, mint ahogy már a gazdaságosságról és a bioüzemanyag-programokról szóló fejezetben megjelent.
9
1 gallon = 3.7854118 liter, az eredmény egészre kerekítve.
- 49 -
A helyi termelési és fogyasztási szintek eltérıek: a déli félteke nagy termelési potenciállal rendelkezik (Brazília és a hozzá hasonló éghajlatú országok), míg az északi féltekén fekvı országok termelése az éghajlati viszonyok miatt korlátozott, ugyanakkor a fogyasztás az északi féltekén fekvı ipari országokban sokkal magasabb, mint délen. Viszonyításképpen a brazil autóflotta (az országban található gépjármővek száma) csak az Egyesült Államokénak a 12 %-a, a benzinfogyasztás pedig csak az amerikainak az 5,5 %-a10 (Maciel, 2006), ugyanakkor a 7. ábra alapján a Brazília etanol-termelése az amerikainak a 77 %-a, amely akár tovább növelhetı. A cukornád-termeléshez kedvezı éghajlatú országok komparatív elınyökkel rendelkeznek a többi etanol-termelı országgal szemben. A termelési költségek jóval alacsonyabbak a hatékonyabb technológia és az olcsó munkaerı révén, alapvetı költségelınyhez juttatva ezeket az országokat, fıleg Brazíliát. A költségek a méretgazdaságosság és a jobb technológiák megjelenésével folyamatosan változnak, de a relatív különbségeket jól szemlélteti a következı ábra. 3. táblázat Az etanol-termelés költsége Termelési hely és
Költség (€/liter)
nyersanyag EU, cukorrépa
0,26
EU, gabona
0,22
USA, kukorica
0,15
Brazília, cukornád
0,11
Forrás: (Jank, 2007)
A legolcsóbb brazil cukornád-etanolnál az amerikai kukorica-etanol termelése 36 % -kal kerül többe, az európai átlag etanolköltség (0,24 €)11 pedig a cukornád-etanolénál 118 %kal több. Más tanulmányok az amerikai etanol költségét magasabbra, 50 %-kal többre becsülik a brazil etanolénál (Brühwiler, Hauser, 2008).
10 11
Az etanolfelhasználással együtt. A 3. táblázatban szereplı cukorrépa és gabona-etanol költségének az átlaga.
- 50 -
Az elıbbiek alapján alapvetı a termelési és fogyasztási mennyiség, és a költségek közti különbség, mindkettı a kereskedelem élénkítése mellett szól. A keresleti és kínálati viszonyokat azonban felülírják a piac-és kereskedelemtorzító nemzeti szabályozások. A következıkben ezeket fogom összefoglalni és a kereskedelemmel összefüggésben vizsgálni. 4. táblázat Bioetanolra vonatkozó vámtarifák és mentességek az USA-ban és az EU-ban importfeltétel ↓
ország →
USA
legnagyobb kedvezmény
2,5 % + 0,54 $/gallon
(MFN)
= 2,5 % 10,8 €/hl12
preferenciális (vámmentes)
NAFTA, CBI
EU 10,2 €/hl denaturált szesz 19,2 €/hl nem denaturált szesz GSP +, EBA, Cotonou
Az USA és az EU a belsı támogatások mellett jelentıs külsı vámokkal védi piacát. Az EU esetében a statisztikákból nem állapítható meg, hogy az importált alkohol hány százalékát használták üzemanyagként, azonban az import több, mint 90 %-a nem denaturált szesz, így az átlagos beszedett vám 18,3 € hektoliterenként13. Ezek a tarifák érthetık annak tükrében, hogy a termelési költségek az USA-ban és az EU-ban lényegesen magasabbak, így ezek az országok így védik saját termelıiket a jóval olcsóbb cukornád-etanoltól. Brazília exportırszerepe ellenére szintén 30 százalékos vámmal védi saját piacát. Az USA minden üzemanyagként felhasználni kívánt etanolra 0,54 $/gallon kiegészítı vámot szed, kivéve kereskedelmi partnereit, a és Karibi-Öböl Kezdeményezés (CBI) tagjait, amelyek azonban csak korlátok között exportálhatnak vámmentesen. A minimum 50 % helyi nyersanyagot tartalmazó bioetanol korlátlanul, a helyi nyersanyagot nem tartalmazó etanol az USA piac méretének 7 %-áig exportálható ezekbıl az országokból. Ez azért lényeges, mert így a brazil etanol vámmentes exportmennyiséghez juthat ezeken az országokon keresztül (Kojima et al, 2007). 12 13
A 2009. április 24-i $/€ árfolyammal számolva A denaturált és nem denaturált szesz vámjának az átlaga, az importmennyiség figyelembe vételével
- 51 -
A 2007-es adatok alapján az összes USA bioetanol-import 44 %-a származott Brazíliából, a magas vám ellenére. Az import 54 %-a pedig közép-amerikai, karib-tengeri országokból érkezett, amely mennyiség egy része mögött szintén brazil etanol állhat az elıbbiek alapján. Az import teljes mennyisége 1613,3 millió liter volt, ami az ország termelésének 6,6 százaléka (RFA, 2009). Az EU-ba 2008-ban 1900 millió liter bioetanolt exportáltak becslések szerint, ez több, mint 20 %-os növekedés. Ennek majdnem 80 %-a Brazíliából származott, emellett még Ukrajnából és Pakisztánból származott nagyobb mennyiség, ezek az országok mind az MFN vámtarifa hatálya alá tartoznak. A preferenciális elbánásban részesülı országokból származó import csekély mennyiségő. A 2008-as becsült adatok szerint az import az EU-n belüli termelés 68 %-át teszi ki, és az elkövetkezı idıszakban tovább nıhet (Stromsta, 2009). Az elıbbiekbıl látható, hogy a magas vámok ellenére a brazil etanol bejut az USA és az EU piacára, valamint, hogy a többi jó adottsággal rendelkezı ország még nem vette át a brazil példát, exportjuk nem jelentıs. A következıkben egy esetleges kereskedelemliberalizáció lehetıségét fogom vizsgálni, azonban elıbb a piacvédı intézkedések és a WTO szabályait vetem egybe. 4.2. Nemzeti intézkedések és a WTO szabályai Mint a bioüzemanyag-programokról szóló korábbi fejezeteibıl kiderült, minden bioüzemanyag-termelı és fogyasztó országban különbözı intézkedésekkel szabályozzák az alternatív üzemanyagok piacát. A piac- és kereskedelemtorzító intézkedéseknek azonban a jelenlegi nemzetközi kereskedelmi egyezmények keretein belül kell maradniuk. A jelentıs kereskedelem-korlátozó intézkedések ellenére még nem alakult ki vita a WTO-val egyetlen esetben sem, így érdemes megvizsgálni azt is, mennyire alkalmasak Világkereskedelmi Szervezet szabályai a kereskedelem liberalizálására, a kereskedelemtorzító intézkedések megakadályozására, illetve mérséklésére. A fejlett ipari országok jelentıs támogatásai a nyersanyagtermelık és a bioüzemanyaggyártók számára egy olyan iparágat hoztak létre ezekben az országokban, amely sok
- 52 -
esetben nem versenyképes a külföldrıl érkezı fosszilis és bioüzemanyagokkal. Ezért magas vámokkal védik a hazai piacot, amely a legegyszerőbb módja a támogatásnak, hiszen nem vesz el az államtól bevételeket, nem jelent kiadásokat, hanem bevételt generál. A WCO vámtarifarendszere szerint (HS rendszer) különbözı támogatások és vámtarifák szabhatók a mezıgazdasági és ipari termékekre. A mezıgazdasági termékekre hagyományosan nagyobb vámokat szabnak az országok, az ezredfordulón átlagosan a háromszorosa volt a mezıgazdasági termékek vámszintje az ipari termékekének (Kojima et al, 2007). 8. ábra Érték szerinti maximális vámtarifák a bioüzemanyagokra (%) 300 250 200 150 100 50 0
300
30 biodízel
125 denaturált nem etanol denaturált etanol
Forrás: (Steenblik, 2005)
Annak ellenére, hogy a bioetanol és a biodízel végfelhasználás szempontjából hasonló termékek, a bioetanol mezıgazdasági, a biodízel pedig ipari terméknek számít. A bioetanolra a 220710 (nem denaturált szesz) és a 220720 (denaturált szesz) vámtarifakóddal 300 illetve 125 %-os maximális vám vethetı ki, és a Mezıgazdasági Egyezmény hatálya alá tartozik, a HS 382490 kódú biodízel pedig ipari terméknek számít, és 30 % a kivethetı maximális vám(Steenblik, 2005). Ez torzíthatja a kétféle alternatív üzemanyagforrás ára közötti viszonyokat. A megkülönböztetésnek az oka egyrészt, hogy a HS a termékeket nem felhasználás, hanem kémiai szerkezet alapján osztályozza, másrészt a bioetanol kétféleképpen felhasználható,
- 53 -
ipari célokra, és italok készítésére is (a nem denaturált, tiszta szesz), míg a biodízel csak ipari felhasználásra alkalmas. Azonban a biodízel-termelés is támogatható a mezıgazdasági egyezmény szerint, ha a támogatás közvetlenül éri a nyersanyagtermelı gazdát (Kojima, 2007). Felmerült a bioüzemanyagként felhasznált etanol ipari termékké való átminısítése, illetve mindkét bioüzemanyag-forrás környezetvédelmi termékké való átsorolása, azonban a vámtarifa-csökkentésnek és a liberalizációnak nem feltétele ez, a tarifa akkor is csökkenthetı, ha nem sorolják át. Ezek az intézkedések még váratnak magukra, mivel meghozatalukhoz széleskörő konszenzus szükséges, és a tárgyalások lassan haladnak. A hazai termelés és fogyasztás támogatása szintén lehet ellentmondásos a WTO szabályzatával. A WTO definíciójának lényege szerint a támogatás a kormány pénzügyi hozzájárulása hitel vagy állami támogatás révén, illetve egyébként aktuális bevételrıl való lemondás (adókedvezmények), az infrastruktúra speciális fejlesztése, a vámokon felüli jövedelem és ártámogatás. Azonban a ezek az intézkedések csak akkor szabálytalanok, ha különbséget tesznek a hazai és az importált termékek között: -
az adótámogatások, ugyanúgy, mint a bioüzemanyagok jövedéki adójának csökkentése minden forrásból származó bioüzemanyagra vonatkozik, így nem diszkrimináló intézkedés. Ha azonban az adócsökkentést fenntarthatósági követelményhez kötik, például az adott bioüzemanyag környezeti és szociális esetleges káros hatásaihoz, szóba jöhet az import-termékek diszkriminációja.
-
a nyersanyagtermeléshez juttatott támogatások felfoghatók a háttértámogatásként, de a jelenlegi szabályok alapján a Mezıgazdasági Egyezmény sárga illetve zöld doboz intézkedései alá tartoznak, amelyek szerint a támogatást nem kell eltörölni, csak csökkenteni (sárga doboz), illetve a támogatás nem jelent komoly kereskedelemtorzító hatást (zöld doboz).
A Világkereskedelmi Szervezet tagjai mindaddig szabadon alakíthatják támogatási rendszerüket, amíg nem tesznek nyíltan megkülönböztetést a hazai és külföldi termékek
- 54 -
között. A szabályok között azonban éppen elég kivétel van, hogy ezeket kihasználva továbbra is jelentıs támogatásokat nyújthassanak a hazai termelıknek. A leggyakoribb eljárás a diszkrimináció elkerülésére, hogy a bioüzemanyagokra járó jövedékiadó-kedvezmény, vagy mentesség mértékéhez hasonló vámot rónak ki az etanol importjára. Így a támogatás lényegében csak a hazai termelınek jár, azonban ez ebben a formában nem jelent diszkriminációt a szabályok szerint. Ausztráliában például a üzemanyagadó, az import vámja, és a támogatás összege pontosan megegyezik ($A 0.38143). Így a hazai termelınek nyújtott támogatással, lényegében mentesítik azokat az üzemanyagadó alól, és ezen felül a vámmal megegyezı költségelınyhöz juttatják ıket. A vámok és támogatások mellett a harmadik lehetıség a hazai termelık védelmére a különbözı minıségi szabványok bevezetése, és ezzel a kereskedelem akadályozása. Az USA-ban és az EU-ban is létrehoztak szabványokat a biodízellel kapcsolatban, de ezek a szabványok eltérıek, például a megengedett víz és kéntartalommal kapcsolatban. A keverékek engedélyezése is különbözı, Európában a bioetanol és a biodízel 5 %-ban keverhetı a fosszilis üzemanyaghoz. Amerikában a biodízel engedélyezett bekeverési aránya szintén 5 %, de az etanolé 10 % (Kojima et al, 2007). A kereskedelem technikai akadályait a biodízellel szemben könnyebben lehet alkalmazni, a kémiai összetételébıl fakadóan. A biodízel molekulái különbözı méretőek és telítettségőek, ami nagyrészt a felhasznált nyersanyagtól függ, illetve a gyártási feltételektıl kisebb részben. Elıre meghatározott tulajdonságokkal rendelkezı biodízelt elıállítani sokkal bonyolultabb, mint etanolt, így ennek az üzemanyagnak a terén nagyobb fontossága lehet ezeknek a szabványoknak. Technikai okokból is szükség van szabványokra: a különbözı nyersanyagokból készült biodízelnek más a dermedéspontja, így például a pálmaolaj és a szója-dízel az alacsonyabb európai hımérsékletek miatt csak egy bizonyos mértékig keverhetı a repce-biodízelhez (Methanol Institute and International Fuel Quality Center, 2006). A jövıben a fenntartható fejlıdésre vonatkozó szabványok szempontjából van a legnagyobb
jelentısége
a
WTO
szabályainak.
Az
egyoldalúan
bejelentett
környezetvédelmi, vagy szociális alapú fenntarthatósági követelmények (amit például az
- 55 -
EU fontolgat) könnyen lehetnek diszkriminatívak vagy tőnhetnek annak más országok termékeivel szemben. Azonban gondosan elıkészített, átlátható, nem diszkriminatív és nemzetközi tárgyalásokon létrehozott fenntarthatósági kritériumok nem lennének ellentmondásosak a WTO szabályaival. Ezzel ellentétben az egyoldalúan bejelentett kritériumok a piacok szegmentálódásához és a komparatív elınyök kihasználásának a megakadályozásához vezethetnek (Brühwiler, Hauser, 2008). 4.3. A kereskedelem liberalizációja A kereskedelemtorzító intézkedések felszámolása szerteágazó hatásokkal járna, a vámok megszüntetése, illetve a támogatások felszámolása hatással lenne a mostani export-és importmennyiségekre, a termelés méreteire, és átrendezné a termelı és fogyasztó országok viszonyait. A világkereskedelem mérete (a termelés egy tizede) azonban nem pusztán a magas vámtarifákból ered, szerepet játszik a bioüzemanyag-termelés gazdaságossága, a szállítási költségek és az ellátás biztonságával kapcsolatos aggályok is. A bioüzemanyagok helyettesítési viszonya a fosszilis üzemanyagokkal azt eredményezi, hogy csak akkor gazdaságos a termelésük, ha a költségek az olajárnál alacsonyabbak (ami eddig csak az etanol esetében fordult elı), azonban a versenyképesség csak egy szők sávon mozoghat, mivel a termelés költsége nagyban függ a nyersanyag árától.14 Ha a magas olajár miatt megnı a bioüzemanyag-termelés, megnı a kereslet a nyersanyagok iránt, amelyek árai nınek, és ez növeli a bioüzemanyagok árait is. A magasabb költséghez a felhasznált fosszilis üzemanyag magas ára is hozzájárul, valamint a víz és a termıföld költsége is nıhet. Az egyik oldalon állnak azok az országok, amelyek hazai termelési költségei magasak, a másik oldalon pedig költségelınnyel rendelkezı, exportképes országok, azonban a szállítási költségek magasak (a rendszertelen és kis mennyiségő szállítmányok miatt magasabb szállítási és biztosítási költség fejlıdı országok esetében). Az exportpotenciállal rendelkezı fejlıdı országokban az infrastruktúra rossz minıségő, a kikötıkig való szállítás, és a 14
Mint bıvebben a 2.4. fejezetben már tárgyalva.
- 56 -
rakodás is nehezen megoldható. Továbbá a tengeri kijárattal nem rendelkezı országoknak még kevesebb lehetıségük van exportpotenciáljuk kihasználására. Ellenben, ha ezek az országok a termelési potenciáljukat a kıolajimport helyettesítésére használják, elkerülik a rossz infrastruktúra következményeit, így valószínőleg ezt az utat fogják választani (Kojima et al, 2007). Az ellátás biztonságát nem növeli az importra szoruló országok számára, ha a bioüzemanyagot –a kıolajhoz hasonlóan- egy-két országtól importálják. Így például ha a nagy mennyiségő importra szoruló Japán csak Brazíliától szerzi be az etanolt. A liberalizáció minden bizonnyal az alacsony áron termelı országok piaci részesedésének a növekedését hozná, a jelenleg preferenciális bánásmódban részesülı kisebb exportırök teljes piacvesztésével együtt (Kojima et al, 2007). Nem készült még modell a globális piac teljes liberalizációjáról, de egy az USA és Brazília közötti liberalizációról szóló tanulmány segítségével szemléltethetı ennek a hatása. Ez a lépés különben is ésszerő lenne az USA magas fogyasztása, Brazília komparatív elınyei és a relatív földrajzi közelség miatt, tehát a tanulmány egy racionális lépést feltételez. 5. táblázat Az USA és Brazília közötti kereskedelem liberalizálásának feltételezett hatásai tényezı ország→ ↓
USA
Brazília
termelés
-7 %
+9 %
fogyasztás
+4 %
-3 %
export
-
+64 %
import
+300 %
-
etanolár
-14 %
-
Forrás: (Elobeid, Tokgoz, 2006)
- 57 -
A tanulmány két szituációt vizsgál: az egyikben a 0,54 $/gallonos vámnak a megszüntetésével, és a hazai termelés támogatásának a fenntartásával számol, a másikban mindkét piacvédı intézkedésnek a felszámolását veszi alapul. A táblázatban az elsı variáció hatása olvasható, a 2006 és 2015 közötti idıszakra. Az USA-ban az olcsóbb import hatására csökkenne az etanolár, ugyanakkor a hazai termelés is visszaesne némileg. A fogyasztás nıne a megháromszorozódó nettó import miatt az USA-ban, míg Brazíliában a termelés növekedése mellett enyhe fogyasztás-visszaesés lenne, azonban az export – egyértelmően- komoly mértékben nıne. A két ország közti liberalizáció hatással lenne a etanol világpiaci árára,amely a növekvı kereslet miatt 24 %-kal nıne, és a nyersanyagok árára is, a cukorár csökkenését és a kukorica árának a növekedését eredményezve. Abban az esetben, ha a támogatásokat is megszüntetnénk, a jelenlegi állapothoz képest (vám és támogatások) a termelés csökkenne. Mind az világpiaci és USA etanolár, a cukorár, a kukoricaár, illetve a brazil termelés és export csökkenne az elsı esethez képest (Elobeid, Tokgoz, 2006). Ezek alapján megállapítható, hogy mi lenne a kereskedelmi gátak felszámolásának a hatása, (ha a támogatások is fennmaradnának): -
a korábban védett piacokon megnıne a kereslet és csökkennének az árak
-
a nyersanyagárak nınének a magasabb kereslet miatt
-
az olcsón termelı országok exportja fellendülne és a preferenciális országok exportja megszőnne.
A világkereskedelem felszabadítása egyben a világtermelés növekedését is jelentené, azonban ez felveti a bioüzemanyagokkal kapcsolatos környezetvédelmi aggályokat. Exportpotenciállal rendelkezı országok Latin- Amerikában, néhány Afrikában illetve Indonéziában
találhatók.
Egy
tanulmány szerint
(LMC
International,
2006)
a
leggazdaságosabb a termelés Brazíliában (etanol), illetve Indonéziában (biodízel). Itt körülbelül 10-10 millió hektárnyi földterület kellene ahhoz, hogy a világon mindenütt 5 %os bioüzemanyag-tartalmú benzint illetve gázolajat tankoljunk, azonban ez valószínőleg az ottani esıerdık kiirtásával járna, így a GHG kibocsátási mérleg valószínőleg negatív lenne, nem beszélve a sokszínő élıhelyek elvesztésérıl.
- 58 -
4.4. Összefoglalás A bioüzemanyagok kereskedelme csak a világtermelés egy tizedét teszi ki, ennek túlnyomó része etanol-kereskedelem. Az összes termelés 70-80 %-át Brazília és az USA adja, azonban csak Brazília exportál. A kereskedelem mellett szól egyes déli országok, fıként Brazília költségelınye az USA-val és az EU-val szemben, valamint az utóbbiakban magasabb fogyasztási mennyiség. A kereskedelem gátjai a magas vámok és a hazai termelık támogatása a magasabb termelési költségek ellensúlyozására. Számos kisebb, fejlıdı ország vámmentesen exportálhat az USA-ba és az EU-ba, azonban máig a teljes vámtarifát fizetı Brazília a legnagyobb exportır. A biodízel és a bioetanol vámjának mértéke között nagy az eltérés, mivel az elıbbi ipari, utóbbi mezıgazdasági terméknek számít. A termékek felhasználás szerinti átsorolása hosszú tárgyalások eredménye lehet. Az kereskedelemtorzító állami támogatások csak akkor ellentétesek a Világkereskedelmi Szervezet szabályaival, ha diszkriminálják a külföldi termékeket. A piacukat védeni kívánó országok számára az adókedvezménnyel hasonló mértékő vám megállapításával elkerülhetı a nyílt diszkrimináció. A minıségi szabványok által fıleg a más forrásból származó biodízel kereskedelmét akadályozhatják. A szociális és környezetvédelmi fenntartható fejlıdésre vonatkozó kritériumok szintén lehetnek diszkriminatívak, ha nem nemzetközi megegyezés alapján születnek. Az fejlıdı országok rossz infrastruktúrája csökkenti az export lehetıségeit, és importhelyettesítésre ösztönöz. Ha csak néhány exportképes ország van, az a kıolajhoz hasonlóan az ellátás biztonságát veszélyezteti. A támogatások fenntartása és a kereskedelmi gátak felszámolása esetén a valószínő következmények: a korábban védett piacokon keresletnövekedés és árcsökkenés, nyersanyagár-növekedés, az export a költségelınnyel termelı országokra korlátozódna, és a jelenleg preferenciális bánásmódban részesülı országokban megszőnne. Ha a támogatásokat is megszüntetnénk, az árakkal együtt a termelés is csökkenne. Érdemes figyelembe venni, hogy a liberalizáció a költségelınnyel bíró országokban a termelés növekedéséhez vezet, ami a természetes növényzet kiírtásával jár, így a környezetvédelmi elınyök elúszhatnak.
- 59 -
Összegzés A bioüzemanyagok termelésének hátterében a kıolajszármazékok helyettesítése, a mezıgazdaság támogatása, a szén-dioxid kibocsátás csökkentése és a fosszilis energiahordozók végessége áll. A közlekedés energiaszükségletének a legnagyobb részét a kıolaj fedezi. Az megújuló üzemanyagok elıretörése a kıolaj dominanciájára, a széntartalmú energiahordozók égetése miatti éghajlatváltozásra adott válasz. A bioetanolban és a biodízelben rejlı potenciál az, hogy integrálhatók a jelenlegi kıolajalapú üzemanyag-rendszerekbe. A nyersanyagként szolgáló energianövények termesztése pedig a mezıgazdaságot támogatja. A termelés késıbbi növelését segítheti a második generációs bioüzemanyagok kifejlesztése, amelyek bármilyen növényi alapanyagból elıállíthatók. A bioüzemanyagok által csökkenthetı az üvegház-hatást okozó gázok kibocsátása, de ennek mértéke függ a felhasznált nyersanyagtól és termelési folyamattól. Az elıállításhoz számos élelmiszer-és takarmánynövény felhasználható, a legnagyobb szén-dioxid megtakarítást cukornád, illetve használt olajok felhasználásával lehet elérni. A kibocsátás függ a termelésben felhasznált mőtrágya és fosszilis energiahordozó mennyiségétıl, és a gyártási folyamat emissziójától. A termelés gazdaságossága a nyersanyagár és az olajár függvénye. Az alapanyag a költségek több, mint feléért felelıs, így a magas mezıgazdasági árak jelentısen növelik a termelés költségét. Mivel azonos a nyersanyaguk, termelésük költsége szorosan összefügg az élelmiszerek iránti kereslettel. Mivel az olaj helyettesítı termékei, ezért termelésük haszna a kıolaj árától függ. Ebbıl következik, hogy az elıállítás csak egy meghatározott olajár fölött, és egy megszabott nyersanyagár alatt gazdaságos. A bioüzemanyagok termelése állami kezdeményezések és támogatások eredménye, mivel az iparág nem áll meg a saját lábain. A programok célja legtöbb esetben az olajfüggıség csökkentése és az import helyettesítése, a szén-dioxid kibocsátás csökkentése és a kiotói célok teljesítése, a mezıgazdaság támogatása, vidékfejlesztés és munkahelyteremtés, illetve egyes országok esetében exportra termelés. A világpiac jelentısebb szereplıi Brazília, az Egyesült Államok, és az Európai Unió. A brazil program elınyei, hogy közvetlen támogatások nélkül is mőködıképes, mentesíti az országot a kıolaj importjától, javítja
- 60 -
külkereskedelmi mérlegét, és munkahelyeket teremt. A további növekedés azonban veszélyt jelenthet az élıvilágra. Az Egyesült Államok programja növeli az ország energiabiztonságát, és támogatja a mezıgazdaságot, valamint a vidéken élıket. Hátrányai, hogy közvetlen támogatásokra épül, támogatási rendszere átláthatatlan, a szubvenció nem alkalmazkodik a benzinárhoz, valamint gyenge a költséghatékonysága és alacsony az elért szén-dioxid kibocsátás csökkentés. Az Európai Unió programjának pozitívumai a károsanyag-kibocsátás csökkentése, az energiabiztonság növelése és a mezıgazdaság fejlesztése. Negatívumok a kötelezı felhasználás és a statisztikák egységesítésének a hiánya, valamint a belsı termelés növelése szempontjából a gyenge kiszámíthatóság és együttmőködés. A világtermeléshez képest a kereskedelem kis volumenő, a költségelınye folytán a legnagyobb exportır Brazília. Ez a komparatív elıny, valamint az EU és az USA nagyobb fogyasztása nagyobb mértékő kereskedelmet indokolna, azonban a támogatások és védıvámok meggátolják azt. Az kereskedelmi potenciált jól mutatja, hogy a magas vámokhoz képest Brazília így is jelentıs mennyiséget exportál. A kereskedelemtorzító intézkedések nem sértik a Világkereskedelmi Szervezet szabályait, mert nem alkalmaznak nyílt diszkriminációt a külföldi termékekkel szemben. A jövıben bejelenteni kívánt fenntartható fejlıdési kritériumok azonban lehetnek diszkriminatív jellegőek. A kereskedelem liberalizálása a jelenlegi helyzet szerint nem valószínő, azonban, ha bekövetkezne, jelentıs hatása lenne az árakra és a termelésre. A kereskedelem akadályainak felszámolása a támogatások megtartásával a kereslet növekedéséhez és árcsökkenéshez, a nyersanyagárak növekedéséhez, és az export költségelınnyel termelı országokra való korlátozódásához vezetne. A támogatások egyidejő megszüntetése esetén azonban csökkenne a termelés. A liberalizáció esetén a költségelınnyel rendelkezı országokban a termelés növekedésének a
környezetre gyakorolt káros hatásai
meghaladhatják a felhasználás növekedésébıl származó elınyöket.
- 61 -
Irodalomjegyzék Agence France Presse. 2006. Indonesia to Build 11 Biodiesel Plants and beyond. 2006 July 3. http://ec.europa.eu/research/energy/pdf/biofuels_vision_2030_en.pdf (2009. 05. 05.) Armstrong, A. P., J. Baro, J. Dartoy, A. P. Groves, J. Nikkonen, D. J. Rickeard, N. D. Thompson, and J.-F. Larivé. 2002. Energy and Greenhouse Gas Balance of Biofuels for Europe—An Update. Beer, Tom, Tim Grant, Geoff Morgan, Jack Lapszewicz, Peter Anyon, Jim Edwards, Peter Nelson, Harry Watson, and David Williams. 2001. Comparison of Transport Fuels. Biofuel Research Advisory Council. 2006. Biofuels in the European Union, A vision for 2030. Brühwiler, Franziska, Heinz Hauser. 2008. Biofuels and WTO Disciplines. Aussenwirtschaft, 63. Jahrgang, 1. Heft. CBEC - Central Board of Excise and Customs, Government of India. 2006. Customs Tariff 2006–07. Climate Concern UK. 2005. Kyoto Agreement, key points. http://www.climate-concern.com/Kyoto%20Agreement.htm (2009. 05. 04.) Doornbosch, Richard and Ronald Steenblik. 2007. Biofuels: Is the cure worse than the disease? OECD Round Table on Sustainable Development www.cfr.org/publication/14293/oecd.html (2009. 05. 04.) Dow Jones Commodities Service. 2007. India Co Building 250,000 Tons/yr Biodiesel Unit. 2007 January 9. EBB – European Biodiesel Board. 2008. EBB welcomes key agreement on the Renewable Energy Directive – calls for timely and appropriate implementation. http://www.ebb-eu.org/EBBpressreleases/EBB%20Press%20Release%20RED%20Agreement.pdf (2009. 05. 06.) EBB – European Biodiesel Board. 2009. Statistics. http://www.ebb-eu.org/stats.php (2009. 05. 05.) EBIO – European Bioethanol Fuel Associations. 2008. Statistics. http://ebio.org/statistics.php?id=4 (2009. 05. 06.) EBIO – European Bioethanol Fuel Associations. 2008b. Proposal for a Directive on the Promotion of the Use of Energy from Renewable Sources. Position Paper of EBIO. http://ebio.org/downloads/publications/080401_eBIO_on_RES_Directive.pdf (2009. 05. 06.)
- 62 -
EC- European Commission. 2008. Energy, Market observatory, EU Crude oil imports. http://ec.europa.eu/energy/observatory/oil/import_export_en.htm (2009. 05. 04.) EEA –European Environmental Agency. 2006. Indicator: Transport emissions of greenhouse gases by mode. http://themes.eea.europa.eu/Sectors_and_activities/transport/indicators/TERM02,2006.12 (2009. 05. 04.) EIA- Energy Information Administration. 2009. How dependent are we on foreign oil? http://tonto.eia.doe.gov/energy_in_brief/foreign_oil_dependence.cfm (2009. 05. 04.) Elobeid, Amani, and Simla Tokgoz. 2006. Removal of U.S. Ethanol Domestic and Trade Distortions: Impact on U.S. and Brazilian Ethanol Markets. Working Paper. www.card.iastate.edu/publications/DBS/PDFFiles/06wp427.pdf (2009. 05. 06.) ESMAP - Energy Sector Management Assistance Program. 2006. Coping with Higher Oil Prices. ETECH Management Consulting GMBH.2005. Exportpotenzial von Technologien im Bereich Biodiesel und Bioetanol (2005. Oktober) EU – Európai Unió. 2006. A bioüzemanyagokra vonatkozó uniós stratégia. http://ec.europa.eu/agriculture/biomass/biofuel/com2006_34_hu.pdf (2009. 05. 05.) Eurobserver. 2008. Biofuels Barometer. http://www.eurobserv-er.org/pdf/baro185.pdf (2009. 05. 05.) F. O. Lichts. 2008. World Fuel Ethanol Statistics 2007. Az RFA honlapjáról. http://www.ethanolrfa.org/industry/statistics/ (2009. 05. 06.) FAO – Food and Agriculture Organization of the United Nations. 2009. International Commodity Prices http://www.fao.org/es/esc/prices (2009. 05. 05.) Fischer, Gunther, Harry van Velthuizen, Freddy O. Nachtergaele. 2000. Global AgroEcological Zones Assessment: Methodology and Results. International Institute for Applied Systems Analysis and Food and Agricultural Organisation of the United Nations, Rome. Goldemberg, José. 2006. The Ethanol Program in Brazil. http://www.iop.org/EJ/article/1748-9326/1/1/014008/erl6_1_014008.html#erl230223bib1 (2009. 05. 05.) Hill, Jason, Erik Nelson, David Tilman, Stephen Polasky, Douglas Tiffany. 2006. Environmental, economic, and energetic costs and benefits of biodiesel and ethanol biofuels,. http://www.pnas.org/content/103/30/11206.full (2009. 05. 04.) IEA - International Energy Agency. 2006. World Energy Outlook 2006. http://www.iea.org/textbase/nppdf/free/2006/weo2006.pdf (2009. 05. 04.)
- 63 -
ITC- U.S. International Trade Commission. 2006. Report. Jank M.S. 2007. Seminar presentation: Potential Supply and Demand for Biofuels in the Coming Decade: Toward a US-Brazil Partnership. Kojima, Masami, Donald Mitchell, William Ward. 2007. Considering Trade Poicies for Liquid Biofuels. Energy Sector Management Assistance Program http://siteresources.worldbank.org/INTOGMC/Resources/Considering_trade_policies_for_ liquid_biofuels.pdf (2009. 05. 05.) Koplow, Doug. 2007. Biofuels-at what Cost? Government support for ethanol and biodiesel in the United States. http://www.globalsubsidies.org/files/assets/Brochure_-_US_Update.pdf (2009. 05. 05.) LMC International. 2006. A Strategic Assessment of the Impact of Biofuel Demand for Agricultural Commodities. Macedo, Isaías de Carvalho, Manoel Regis Lima Verde Lea, and João Eduardo Azevedo Ramos da Silva. 2004. Assessment of Greenhouse Gas Emissions in the Production and Use of Fuel Ethanol in Brazil. Maciel, Milton. 2006. Ethanol from Brazil and the USA. Energy Bulletin. http://www.energybulletin.net/node/21064 (2009. 05. 06.) Methanol Institute and International Fuel Quality Center. 2006. A Biodiesel Primer: Market & Public Policy Developments, Quality, Standards & Handling. http://www.biodiesel.org/resources/reportsdatabase/reports/gen/20060401-gen369.pdf (2009. 05. 06.) Moreira, José Roberto. 2006. Brazil’s Experience with Bioenergy. International Food Policy Research Institute. http://www.ifpri.org/2020/focus/focus14/focus14_08.pdf (2009. 05. 05.) NBB – National Biodiesel Board of the US. 2008. http://www.biodiesel.org/pdf_files/fuelfactsheets/Production_Capacity.pdf http://www.biodiesel.org/pdf_files/fuelfactsheets/Production_Graph_Slide.pdf (2009. 05. 05.) OPEC – World Oil Outlook, 2008. http://www.opec.org/library/World%20Oil%20Outlook/pdf/WOO2008.pdf (2009. 05. 04.) Pesinova, Veronika. 2003. An Assessment of GHG Emissions from the Transport Sector. http://www.epa.gov/ttn/chief/conference/ei12/green/present/pesinova.pdf (2009. 05. 04.) Phillips, Leigh. 2008a. European Parliament capitulates on biofuel deal. Euobserver. http://euobserver.com/?aid=27236 (2009. 05. 05.) Phillips, Leigh. 2008b. European biofuels win last-minute reprieve. Euobserver. http://euobserver.com/?aid=27013 (2009. 05. 05.)
- 64 -
Popp József. 2007. Bioetanol és biodízel az EU-ban: áldás vagy átok? Bioenergia szaklap II.évfolyam. 1. és 2. száma Reuters News. 2006. Palm Users Wary of Malaysia, Indonesia Moves. 2006 July 25. RFA - Renewable Fuels Association of the US ethanol industry. 2007. Ethanol Industry Scrapbook. http://www.ethanolrfa.org/objects/pdf/scrapbook/RFA_Scrapbook_2007.pdf (2009. 05. 05.) RFA – Renewable Fuels Association of the US ethanol industry. 2009. Statistics. http://www.ethanolrfa.org/industry/statistics/ (2009. 05. 05.) Sandalow, David. 2008. Ending Oil Dependence, Protecting National Security, the Environment and the Economy. Brookings Institution. http://abcnews.go.com/images/Politics/PB_Energy_Sandalow.pdf (2009. 05. 04.) Sheehan, John, Vince Camobreco, James Duffield, Michael Graboski, and Housein Shapouri. 1998. An Overview of Biodiesel and Petroleum Diesel Life Cycles. National Renewable Energy Laboratory Report. Smil, V. 2003. Energy at the Crossroads. MIT Press, Cambridge. Steenblik, Ronald. 2005. Liberalization of Trade in Renewable-Energy Products and Associated Goods: Charcoal, Solar Photovoltaic Systems, and Wind Pumps and Turbines. OECD Trade and Environment Working Paper, Paris. http://titania.sourceoecd.org/vl=9602043/cl=18/nw=1/rpsv/cgibin/wppdf?file=5l9zlxf7b334.pdf (2009. 05. 06.) Stromsta, Karl-Erik. 2009. EU ethanol production hit 2.8 billion litres in 2008. Recharge News. http://www.rechargenews.com/energy/biofuels/article175388.ece (2009. 05. 06.) TIC - Trade Information Center. 2006. Tariff and Tax Information: Country and Regional Tariff and Tax Resources. UEPA – European Union of Ethanol Producers. 2008. http://www.uepa.be/ (2009. 05. 05.) USDA - U.S. Department of Agriculture. 2006a. India Bio-Fuels Production Report. 2006 June 15. USDA - U.S. Department of Agriculture. 2006b. China, People’s Republic of. Biofuels: An Alternative Future for Agriculture 2006.
- 65 -
Mellékletek Táblázatok jegyzéke 1. táblázat ......................................................................................................................... - 16 2. táblázat ......................................................................................................................... - 20 3. táblázat ......................................................................................................................... - 50 4. táblázat ......................................................................................................................... - 51 5. táblázat ......................................................................................................................... - 57 Ábrák jegyzéke 1. ábra............................................................................................................................... - 17 2. ábra............................................................................................................................... - 19 3. ábra............................................................................................................................... - 24 4. ábra............................................................................................................................... - 28 5. ábra............................................................................................................................... - 34 6. ábra............................................................................................................................... - 38 7. ábra............................................................................................................................... - 49 8. ábra............................................................................................................................... - 53 -
- 66 -
