BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Gazdaságdiploma szakirány
HÍRNÉV MENEDZSMENT A GYAKORLATBAN
Budapest metropolisz hírnévfejlesztési lehetőségei a gyakorlatban
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék.............................................................................................................3. oldal Ábrák és táblázatok jegyzéke........................................................................................6. oldal I.
Bevezetés ................................................................................................................7. oldal
II.
Definíciók ...............................................................................................................8. oldal
III. Miért fontos, miért számít a hírnév? .................................................................10. oldal 1. Egyének saját döntései miatt ........................................................................... 10. oldal 2. A hírnév számít, mert megkülönböztet ........................................................... 11. oldal 3. A hírnév számít, mert növeli a szervezet értékét, ami pénzügyi sikerekhez vezet........................................................................ 12. oldal IV. Mennyit ér a hírnév?...........................................................................................16. oldal 1. A hírnév hatással van a szervezet működési teljesítményére.......................... 16. oldal 2. A hírnév pénzügyi értéket teremt, ami tovább építi a hírnevet ....................... 17. oldal 3. Hírnévnek van pénzügyi értéke, mint szervezeti eszköz................................. 18. oldal 4. Válság költségei közé tartozik a hírnév tőke elvesztése is.............................. 21. oldal V.
A hírnevet menedzselni kell................................................................................22. oldal 1. Hírnév és menedzsment kapcsolata................................................................. 22. oldal 2. Hogyan valósul meg a hírnév menedzsment Budapesten? ............................. 28. oldal
VI. Budapest hírnévvizsgálata..................................................................................29. oldal 1. Hírnév hét dimenziója...................................................................................29. oldal 1) Munkahely (Workplace) ........................................................................ 29. oldal 2) Szervezeti polgárság (Corporational Citizenship).................................. 30. oldal 3) Kormányzás (Governance)..................................................................... 31. oldal 4) Vezetés (Leadership).............................................................................. 32. oldal 5) Újítás, innováció (Innovation)................................................................ 34. oldal 6) Termékek/szolgáltatások (Products/Services)........................................ 34. oldal 7) Teljesítmény, megjelenés (Performance) ............................................... 35. oldal 2. Szervezeti hírnév mérése (Measuring Corporal Reputation) ...................39. oldal 2) Tehetséges emberek vonzásának és megtartásának képessége .............. 39. oldal 3) Innováció ................................................................................................ 40. oldal 5) Szervezeti eszközök bölcs felhasználása................................................ 40. oldal 6) Pénzügyi megbízhatóság ........................................................................ 42. oldal
3
7) Szociális felelősségvállalás .................................................................... 43. oldal 8) Érték, mint hosszútávú befektetés .......................................................... 45. oldal VII. Diagnózis ..............................................................................................................49. oldal VIII. Gyógyír lehetőségei .............................................................................................50. oldal 1. Javaslat: Hírnév gyökerei .............................................................................50. oldal 1) Láthatóság (Visiblity)............................................................................. 51. oldal 2) Különbözőség (Distinctiveness)............................................................. 51. oldal 3) Hitelesség (Authenticity)........................................................................ 53. oldal 4) Átláthatóság (Transparency) .................................................................. 56. oldal 5) Következetesség (Consistency).............................................................. 56. oldal 2. Javaslat: Hírnév-menedzsment folyamat (RMP) .......................................57. oldal 1) Érdekgazdák azonosítása és feltérképezése ........................................... 58. oldal 2) Szervezeti csoportosítás, belső tréningek és multidiszciplináris (keresztfunkcionális) munkacsoportok alakítása ................................... 58. oldal 3) Versenytársak jellemzőinek elemzése és feltérképezése ....................... 59. oldal 4) A hírnév kulcs jellemzőinek és lényeges különbözőségek kiépítése ..... 59. oldal 5) Hírnév teljesítmény felmérésének kifejlesztése ..................................... 60. oldal 6) Célkitűzések és az érdekgazdákkal való kapcsolati tevékenységek csoportosítása ......................................................................................... 60. oldal 7) Hírnévkockázat elemzése....................................................................... 60. oldal 8) Kommunikációs programok................................................................... 63. oldal 9) Mérlegelni és megítélni .......................................................................... 63. oldal 3. Javaslat: Újjáépítés .......................................................................................64. oldal 1. Az újjáépítés menetrendje ...................................................................... 64. oldal 1) Védelem ........................................................................................ 64. oldal 2) Elemzés ......................................................................................... 65. oldal 3) Újjáépítés....................................................................................... 65. oldal 4) Felépülés........................................................................................ 65. oldal 4. Javaslat: Értékteremtés ................................................................................66. oldal IX. Összefoglalás ........................................................................................................68. oldal Irodalomjegyzék ...........................................................................................................69. oldal
4
Mellékletek ....................................................................................................................72. oldal 1. Melléklet: Interjú Orbán Gergellyel, a Budapest Business Region klasztermenedzserével ................................................................................................. 72. oldal 2. Melléklet: Interjú Gauder Péterrel, a Studio Metropolitana ügyvezető igazgatójával ............................................ 75. oldal 3. Melléklet: Interjú Lenkei Péterrel a Levegő Munkacsoporttól ....................... 84. oldal 4. Melléklet: Interjú Dorner Lajossal, a VEKE alelnökével ............................... 93. oldal 5. Melléklet: Interjú György Istvánnal, a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnökével .................................................... 109. oldal 6. Melléklet: Interjú Beleznay Évával, az akkori főépítész asszonnyal ............ 116. oldal
5
Ábrák és táblázatok jegyzéke: 1. ábra: A szervezeti érték forrása ............................................................................. 13. oldal 2. ábra: Hírnév érték ciklus/kerék ............................................................................. 18. oldal 3. ábra: Hírnév tőke a piaci érték részhalmaza.......................................................... 19. oldal 4. ábra: A hírnév platform összefüggései.................................................................. 27. oldal 5. ábra: Budapest arculata ......................................................................................... 36. oldal 6. ábra: Budapest – logó-tervezet.............................................................................. 36. oldal 7. ábra: Hírnév gyökerei (Roots of Fame)................................................................. 50. oldal 8. ábra: A hitelesség felépítése.................................................................................. 54. oldal 9. ábra: Az érdekgazdák feltérképezése .................................................................... 58. oldal
1. sz. táblázat: Budapest, mint szervezet érdekgazdáinak csoportosítása ................. 14. oldal 2. sz. táblázat: A „hírnév-vesztés” költségei a válság után egy héttel mért részvényár esés alapján ................................................................................................................... 21. oldal
6
I. Bevezetés
Dolgozatom témájának Budapest hírnév-menedzsment fejlesztési lehetőségeinek vizsgálatát választottam. Egy-két fontos fogalom definiálása után a dolgozat első nagy egységében a hírnév menedzsment tevékenység elméleti hátterét és szükségességét fejtem ki olyan egyszerű kérdések segítségével, mint „miért számít a hírnév?”, és hogy mennyit ér az, ha van, és mennyibe kerül, ha nincs.
Budapest az utóbbi időben láthatóan nem foglalkozott ezzel a témával, ami rohamosan rontotta Budapest amúgy sem fényes állapotát a hírnév vonatkozásában. Dolgozatom következő nagy egységében az általam végzett interjúk és a felhasznált irodalmak alapján elvégzem Budapest hírnevének vizsgálatát, majd négy egymásra épülő javaslatot sorakoztatok fel azzal a céllal, hogy felhívjam akár a közigazgatás, akár az üzleti vagy civil csoportok figyelmét arra, hogy amíg Budapest hírneve fellegvárak magas oszlopain nyugszik, amelyek nincsenek megalapozva, minden fejlesztés vagy befektetés a felszín kapargatásának fog hatni az érdekgazdák különböző csoportjainak szemében. Legeredményesebben úgy lehetne Budapest, mint metropolisz hírnevét helyrehozni, ha a város menedzsmentje kezébe venné a stafétát, és vele együttműködésben mind az üzleti és a civil szféra hozzátenné azt a jót, ami tőlük telik.
7
II. Definíciók
Hírnév:
„Hírnévről akkor beszélünk, amikor a szervezet érték-vállalása megfelel a legfőbb érdekgazdák érdekeinek és elvárásainak.” – Elliot S. Schreiber
„A hírnév egy az érdekgazdáknak a vállalat hírnevével kapcsolatos összes nézetére vonatkozó kollektív kifejezése, beleértve az arculatot és az image-et is.” – Professor Gary Davies – Manchester Business School
„A hírnév mindaz az érték, amit az érdekgazdák tulajdonítanak egy vállalatnak, ami annak az image-nek az általuk történő érzékelésén és értelmezésén alapul, amit a vállalat az idők folyamán kommunikált.” – John Dalton – Managing Corporate Reputation
„A public relations a HÍRNÉVRŐL szól – ami, annak az eredménye, amit teszel, amit mondasz, és amit mások mondanak rólad.”
1
„A public relations a hírnév gondozásának szakterülete. A public relations tevékenység az a tudományterület, amely a hírnevet gondozza azzal a céllal, hogy megértést és támogatást nyerjen és befolyásolja a véleményt és a viselkedést. A public relations munkafolyamata tervszerű és hosszan tartó erőfeszítés azért, hogy egy szervezet és környezete között kölcsönös megértést, jóakaratot (goodwill) és támogatást építsen ki, és tartson fenn.”
2
1
Magyar Public Relations Szövetség: Szakmai kifejezések értelmezése: http://www.mprsz.hu/ContentShow.aspx?ContentID=68 2 Magyar Public Relations Szövetség: Szakmai kifejezések értelmezése: http://www.mprsz.hu/ContentShow.aspx?ContentID=68
8
Hírnév hét dimenziója3: 1. Munkahely (Workplace) 2. Szervezeti polgárság (Corporational Citizenship) 3. Kormányzása (Governance) 4. Vezetés (Leadership) 5. Újítás, innováció (Innovation) 6. Termékek/szolgáltatások (Products/Services) 7. Teljesítmény, megjelenés (Performance)
Érdekgazda, közönség, környezet „A szervezeteknek szintén vannak kapcsolataik – közéjük értve az alkalmazottaik „családját”, és közösségekkel, kormányokkal, fogyasztókkal, befektetőkkel és a médiával. A szervezetelméleti teoretikusok ezeket a csoportokat stratégiai partnereknek nevezik. A public relations teoretikusai pedig érdekgazdáknak vagy közönségeknek hívják őket. A stratégiai partnerek vagy a közönségek alkotják egy szervezet környezetét. Ez a környezet támogathatja, vagy gátolhatja a szervezet céljainak elérését. Azt is elvárja a szervezetektől, hogy kövessék azokat a célokat, melyek fontosak ugyan, de nem feltétlenül szükségesek a számukra – pl. foglalkoztatás, biztonságos termékek, kevesebb környezetszennyezés és társadalmi biztonság. (…) A public relations szakemberek a közönséggel – melyek hatással vannak a szervezetre vagy melyek érintettek a szervezet aktivitásai által – épített kapcsolatok révén segítik a szervezetet hatékonyabbá tenni.”4
3 4
Reputation Institute: http://www.reputationinstitute.com/advisory-services/reptrak Dr. Szeles Péter: Public Relations és/kontra Marketing (válasz László Gyula és Orosdy Béla cikkére) 5. old.
9
III. Miért fontos, miért számít a hírnév?
1. Egyének saját döntései miatt Merthogy az emberek hozzák meg a saját döntéseiket, és formálják meg saját véleményüket vállalatról, városról, országról, bármiről; akár kimondják akár nem, akár megegyezik a valósággal, akár nem – ők így érzékelik a valóságot. 5
Így az ő valóságuk szerint válogatják meg, melyik vállalat termékeit veszik meg, melyik városba vagy országba szeretnének ellátogatni, élni, dolgozni, szórakozni. Elliot S. Schreiber A hírnév és brand menedzsment c. előadásának6 legelején kőbe vésett kulcsfontosságú szempontokat, amiből néhány erre a kérdéskörre is vonatkozik:
„A hírnév menedzsmentnek nem az a célja, hogy az emberek ismerjenek vagy kedveljenek minket, hanem az, hogy bizalmat építsen, ami az embereket olyan viselkedésre készteti irányunkba, amilyet mi szeretnénk.”
Egyből látszik, hogy a hírnév menedzselése szükséges feladat egy szervezet számára. Ezt két oldalról is lehet vizsgálni: az emberek és a szervezet oldaláról.
Az emberek érdeke az, hogy egy szervezet – legyen az vállalat, ország, város vagy bármely intézmény – az ő igényeit kielégítse és közben a fenntarthatóság égisze alatt működjön. Az emberek igényei különbözőek attól függően, hogy az érdekgazdák mely csoportjába tartoznak. Egy városnak a lakói például igénylik a tisztaságot, kényelmet és biztonságot. Ezt Dr. Szeles Péter így fejtette ki: „A közönségnek többféle érdeke is fűződik a szervezetek működéséhez, és megkísérli befolyásolni e szervezetek küldetését és céljait. Ebből adódóan, a szervezetek akkor hatékonyak, ha olyan célokat tűznek ki és érnek el, melyek mind a saját érdekeik, mind a környezetet alkotó stratégiai közönség érdekei szempontjából (egyaránt) fontosak.”7
5
Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation I. rész 2.old. alapján 6 Elliot S. Schreiber (Ph.D., Counselor and Visiting Professor): Reputation & Brand Management: The Role of Corporate Communications in Building & Retaining Value c. előadás 7 Dr. Szeles Péter: Public Relations és/kontra Marketing (válasz László Gyula és Orosdy Béla cikkére) 5. old.
10
A szervezet viszont egy bizonyos viselkedést szeretne elérni a vele kapcsolatban álló és potenciális érdekgazdáinál. Mi ez a viselkedés? Támogatói viselkedés. A támogatást úgy tudja elérni, hogyha bizalmat épít: olyan terméket vagy szolgáltatást nyújt, ami kielégíti érdekgazdái igényeit, olyan célokat tűz ki, ami az emberek szemében jó, fontos, de nem feltétlenül szükséges – ilyen pl. hogy elősegíti a munkanélküliség felszámolását, hozzájárul a környezetvédelemhez, társadalmi biztonsághoz.8 Mindehhez pedig igen jól kell ismernie érdekgazdáit. A bizalomépítéshez tettek kellenek, nem csak kommunikáció – ezt Schreiber egyértelműen kifejezi: „A bizalom bizalomra méltó viselkedésből fakad.”9
A szervezet a tetteket követő kommunikációjával, erős emocionális asszociációt építhet ki a vásárlói és a vállalat között. Ezzel „növelheti a vásárlók a vállalattal való azonosulását és annak valószínűségét, hogy az ő termékeit veszik meg.”10
Ha azt nézzük, hogy egy vállalatnak mennyi érdekgazda csoportja van, azt kell, hogy mondjuk, szinte lehetetlen mindnek megfelelni. Hát akkor mit szóljunk, mikor ugyanezt egy városnak kell produkálnia? Erre Schreiber a következőket írja: „Nem minden érdekgazda egyenlő, de a siker a szervezet azon képességétől függ, hogy hogyan tudja minden érdekgazda szükségleteit és érdekeit egyensúlyban tartani.”11
2. A hírnév számít, mert megkülönböztet.
A szervezeteknek a vágtató technikai fejlődés következtében egyre nehezebb lesz megkülönböztetnie magát versenytársaitól. Hiszen vannak olyan vállalatok, akik termékeikkel aligha tudják ezt elérni, mivel annyira hasonlóak a versenytársakkal, és a terméket vagy szolgáltatást tovább fejleszteni már nem nagyon lehet – mint pl. a mosópor: most már mindenféle varázslatos tulajdonsággal látják el őket, mert már többet nem tudnak kihozni 8
Dr. Szeles Péter: Public Relations és/kontra Marketing (válasz László Gyula és Orosdy Béla cikkére) 5. old. alapján 9 Elliot S. Schreiber (Ph.D., Counselor and Visiting Professor): Reputation & Brand Management: The Role of Corporate Communications in Building & Retaining Value c. előadás – Key Points to Remember 10 Charles J. Fombrun: Fame & Fortune I. rész 8.old. 11 Elliot S. Schreiber: Reputation & Brand Management: The Role of Corporate Communications in Building & Retaining Value c. előadás – Key Points to Remember
11
belőlük. A marketing falba ütközik. De a szervezet kapcsolataiban sok mindent tehet másképp, mint a többiek.
Fombrun erről a következőket írja: „… végtére is, a jó hírnév azért számít, mert kulcsfontosságú forrása a megkülönböztetésnek, ami támogatást termel a cégnek és megkülönbözteti a riválisoktól. A hírnéven alapuló megkülönböztetés a különféle környezeti trendek miatt egyre fontosabb lett a vállalatok számára.”12 A Fombrun által fesorolt környezeti trendek közül itt csak néhányat megemlítenék: -
globalizáció
-
információk határtalan rendelkezésre állása
-
média mánia
-
hirdetés-telítettség
-
érdekcsoportok aktivizálódása.
Tehát igenis számít, hogy egy szervezetnek milyen a hírneve. A hírnevet ápolni és védeni kell. A szervezet mindent megtehet, hogy megkülönböztesse magát, de végül úgyis az ügyfelek/vásárlók döntik el, hogy vannak-e különbségek.13
3. A hírnév számít, mert növeli a szervezet értékét, ami pénzügyi sikerekhez vezet.14
Hogy hogyan? Erre Charles J. Fombrun és Elliot S. Schreiber is választ ad. Mindketten az érdekgazdák csoportjaira fókuszálva mutatnak rá arra, hogy a jó hírnév, mint láthatatlan vagyon csak akkor gyarapszik és vonz maga után számokkal mérhető értéknövekedést, ha a szervezet ezen érdekgazdák igényeit jól ismerve ki tudja azokat elégíteni, és mindezt jól tudja kommunikálni.
Dr. Szeles Péter pedig a szervezet oldaláról közelít: „A jó public relations tevékenység úgy segít pénzt keresni egy vállalatnak, hogy lehetővé teszi a termékek és szolgáltatások elégedett 12
Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation I. rész 5-7. old. alapján 13 Elliot S. Schreiber: Reputation & Brand Management: The Role of Corporate Communications in Building & Retaining Value c. előadás – Key Points to Remember 14 Elliot S. Schreiber: Reputation & Brand Management: The Role of Corporate Communications in Building & Retaining Value c. előadás – Key Points to Remember
12
vásárlóknak történő értékesítését; a partnerkör vagy adományozók révén a források biztosítását; vagy bővíti a termelő, illetve eladási tevékenységét. A public relations pénzt is takarít meg a vállalatnak, amit elköltene a vállalat a közönség szembenállása esetén, a peres eljárások, a szabályozás/törvények, a bojkottok vagy az alkalmazottak kilépése okozta átképzések miatt.”15 És hogy mit ért pr tevékenységen – mint már dolgozatom elején is idéztem – röviden és velősen így fejezi ki: „A public relations a HÍRNÉVRŐL szól – ami, annak az eredménye, amit teszel, amit mondasz, és amit mások mondanak rólad.”16
Schreiber szerint a tárgyi, pénzügyi és szellemi tőke mellett a hírnév tőke jelentősége egyre csak növekszik. Míg a fizikai és pénzügyi tőke könnyen, a szellemi tőke már nehezebben mérhető, a hírnév tőke számokkal való kifejezése talán még összetettebb. Erről részletesebben a következő fejezet ír.
ÉRTÉK Tárgyi tőke
berendezések, felszerelések
Pénzügyi tőke
nettó likvid eszközök
Szellemi tőke
egyedi tudás
Hírnév tőke brand, részvények 1. ábra: A szervezeti érték forrása17
15
egyedi képességek
kapcsolat az érdekgazdákkal
Dr. Szeles Péter: Public Relations és/kontra Marketing (válasz László Gyula és Orosdy Béla cikkére) 5. old. Dr. Szeles Péter: Public Relations és/kontra Marketing (válasz László Gyula és Orosdy Béla cikkére) 5. old. 17 Elliot S. Schreiber: Reputation & Brand Management: The Role of Corporate Communications in Building & Retaining Value c. előadás 6. dia – saját fordítás 16
13
A hírnév tőke gyarapodásának lehetősége minden érdekgazdával összefügg. Ahogy egy vállalatnak lehet csoportosítani az érdekgazdáit18, úgy lehet egy város – jelen esetben Budapest – érdekgazdáit is csoportokra osztani:
Budapest, mint szervezet érdekgazdáinak csoportosítása Vállalat
1. sz. táblázat Budapest
1. Alkalmazottak
1. Lakosok (munkavállalók)
2. Ügyfelek, vásárlók
2. Közszolgáltató cégek, turisták
3. Befektetők
3. Befektetők
4. Média
4. Média
5. Kormány
5. Kormány
6. Közösségek
6. Saját kerületei, más városok és civil szervezetek Forrás: saját19
Schreiber és Fombrun is hasonlóképpen vizsgálták a jó hírnév hatásait ezen érdekgazdákra. Az alkalmazottak a jó hírnév és hírnév menedzsment hatására motiváltabbak, büszkék arra, hogy annak a bizonyos cégnek dolgozhatnak. A jó hírű vállalat képes magához vonzani és megtartani az egyedi képességekkel rendelkező tehetségeket, ezzel növeli az alkalmazottak és munkájuk minőségét is. Egy híres vállalat előnyösebb tárgyalási pozícióban lehet a beszállítókkal szemben. A korábbi és újabb vásárlókat rendszeresen ismétlődő vásárlásra ösztönözheti, ha a vállalat értékközvetítésével azonosulni tud, és úgy érzi, leginkább az a cég tölti be az igényeit. Ezzel piaci részesedése is növekszik. A kormány és más közösségek (mint civil szervezetek, helyi önkormányzatok) támogatását is sokkal hamarabb elnyerheti, ha a média leközli eredményességét. Mindezt és az elemzők véleményét figyelembe véve a befektetői kedv is növekedhet.20 Ha mindezt rávetítenénk Budapestre, mint szervezetre, aligha lenne pozitív kicsengése a vizsgálatnak. De ezzel a szakdolgozat később foglalkozik.
18
Elliot S. Schreiber: Reputation & Brand Management: The Role of Corporate Communications in Building & Retaining Value c. előadása alapján 19 Forrás: saját vonatkoztatás alapján készült a táblázat 20 Elliot S. Schreiber: Reputation & Brand Management: The Role of Corporate Communications in Building & Retaining Value c. előadása alapján
14
Ha Budapest lakosai jól érzik magukat a városukban és büszkék arra, hogy budapestiek, akkor a közhangulat is jobb, akkor magukénak érzik a várost, jobban vigyáznak is rá, akkor több turistát fogja érdekelni ez a vidám város, és a vidékiek is szeretnek „felmenni” Pestre. A pozitív kisugárzásuk miatt a dolgozók munkája is hatékonyabb, a befektetők szívesebben hoznak tőkét a város fejlesztésére, a média pozitívabb híreket közöl…stb. Ez jelenleg és már nagyon rég óta nem így van. De nem azért, mert a város menedzsmentje a közönségének igényeit kielégíti, de nem kommunikálja, hanem mert a menedzsment nem vizsgálja érdekgazdáinak igényeit, és így nem is tudja azokat teljesíteni.
15
IV. Mennyit ér a hírnév?
Ahogy azt az előző fejezetben említettem, erre a kérdésre a legnehezebb megadni a pontos választ, mert egy szervezet – főleg egy várost tekintve – szinte minden lépésétől függ a hírnév milyensége és annak a számokra való kihatása.
Egyik legfőbb forrásom, Charles J. Fombrun könyve részletesen tárgyalja ezt a kérdést természetesen vállalatok vonatkozásában. Viszont dolgozatomban ezt általánosan egy városra, vagy időnként konkrétan Budapestre, mint szervezetre vetítve csak érintőlegesen fejteném ki.
1. A hírnév hatással van a szervezet működési teljesítményére.
A jó hírnév hatására a szervezet előnyösebb piaci pozícióba kerülve a beszállítóknál előnyösebb tárgyalási pozícióban csökkenheti az input költségeit, így magasabb profitra tehet szert, ezzel jobb kilátásai lehetnek, többlet kereslet keletkezhet a szervezet részvényei iránt, ami magasabb piaci értéket von maga után.21
Ezt Budapestre vetítve: ha a város vezetésének jobb hírneve lenne, aktívabban mutatna hajlandóságot arra, hogy tényleg a várost szeretné jobbá és élhetőbbé tenni, ezzel elnyerné például a lakosság és média támogatását, ezzel a közszolgáltatásaihoz jobb árakat tárgyalhatna ki, aminek következtében a város büdzséjében megnövekedhetne a tartalék városfejlesztésre, és a közszolgáltatásokat hatékonyabbá és ember-barátibbá tehetné. Így a lakosok, turisták, a média, az elemzők és a befektetők is több értéket tulajdonítanának Budapestnek.
Ahogy Dorner Lajos az interjúban elmondta: „Ha a fővárosnak saját akarata lenne, és azt végre is tudná hajtani, akkor már rég gázbuszok járnának. Vagy elektromos, vagy átállt volna teljesen az elektromosra. – Egyébként volt arról szó, hogy a főváros épít magának egy saját erőművet, gázturbinásat, kifejezetten a BKV áramtermelésére. – A BKV a 3. legnagyobb áramfogyasztó az országban. /További kérdésem: És nem kap engedményt?/ Nem. (…) Nem érvényesíti a mennyiségi kedvezményt. A legnagyobb áramfogyasztó a MÁV. És csak az idén 21
Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation II. rész 2-1. Ábra 26. old. alapján
16
újratárgyalták az áramvételezést és 5 milliárd forint árengedményt kaptak. Nem ennyit, de milliárdos tételben a BKV is tudna árengedményt kapni az ELMŰ-től, csak le kéne ülni, tárgyalni velük: „na, gyerekek, tőletek vesszük, vagy mástól vesszük? Engedtek az árból vagy nem?” és úgy fognak röpködni a nullák lefelé az árajánlatból, hogy öröm lesz nézni.”22
A hírnév olyan, mint egy forrás, amit nehéz megszerezni vagy utánozni. Ez a forrás képessé tudná tenni Budapestet is arra, hogy magasabb teljesítményi szintet érjen el. Több felmérés kimutatta már, hogy azok képesek hosszabb távon fejleszteni, akik jobb hírnévvel rendelkeznek. A gazdasági elemzők is pozitívabban nyilatkoznak az olyan városokról, országokról, ahol a közvélemény és a számok hasonló irányba mutatnak.23 2. A hírnév pénzügyi értéket teremt, ami tovább építi a hírnevet24
Ha a szervezet működési hatékonysága, teljesítménye nő, akkor az egy virtuális garancia arra, hogy a hírneve is felfelé fog ívelni, aminek következménye, hogy kedvezőbb támogatottságra számíthat érdekgazdái valamennyi szegmensétől.25 Láthatjuk, hogy egy szervezet „operatív teljesítménye, piaci értéke és stratégiai viselkedése erőteljesen egybefonódnak.”26
Ezt Fombrun a következő ábrán szemlélteti, hogy hogyan áll kapcsolatban a pénzügyi érték és az érdekgazdák általi támogatás: a támogatottság értéket épít, és képessé teszi a szervezetet, hogy kiterjessze forrásait olyan szervezeti tevékenységekre, mint például hirdetések, vállalati polgárság, ami a média támogatottságot serkenti, ami pedig befektetőket vonz, ami mindehhez pénzügyi értéket ad.27
22
Dorner Lajos – VEKE alelnök – interjú részlet Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation II. rész 26-28. old. alapján 24 Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation II. rész 28. old. 25 Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation II. rész 28. old. alapján 26 Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation II. rész 29. old. 27 Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation II. rész 2-2. Ábra 29. old. alapján 23
17
2. ábra: Hírnév érték ciklus/kerék19 3. Hírnévnek van pénzügyi értéke, mint szervezeti eszköz28
Az előző fejezetben már szó esett arról, hogy egy szervezet össztőkéjét alkotó komponensek közé ma már besorolják a hírnév tőkét is. Amit pénzben kifejezni azért is nehéz, mert ha sokat is költenek rá a cégek, szervezetek, nincs direkt, kézzel fogható eredménye. Dorner Lajossal folytatott beszélgetésünk alkalmával a VEKE alelnöke így fejezte ki magát: „… aki erre [hírnév] gondol, az mindent bevet, hogy megőrizze a hírnevét, mert ez egy olyan nehezen pénzesíthető valami, amiről úgy gondolkodhatunk, hogy fölösleges is rá pénzt költeni, és ez a városra is igaz – az első ránézésre. De ha elveszítjük a hitelét, akkor rettenetes pénzbe fog kerülni, és azonnal meglátszik a szállodafoglalásokon, az iparűzési adón, a GDPn, mindenen azonnal meglátszik az, hogy mit gondolnak a magyarokról. Kimész Bécsbe, és ki van írva: „Magyar, ne lopj!” … És tényleg az ember földig szégyenli magát, hogy ilyet lát és borzalmas érzés ezt nézni. Nagyon nehezen tudjuk így saját magunkat hirdetni.”29
28
Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation II. rész 31. old. 29 Dorner Lajos – VEKE alelnök – interjú részlet
18
Közvetlen (pozitív) eredményeket és közvetlen pénzügyi hatásokat akkor láthatunk, ha a kliensek, ügyfelek és más érdekgazdákat megkérdezve, vizsgálva arra a következtetésre jutunk, hogy pl. a forgalom azért nőtt, mert kellő bizalmat kiépítve ismertebbek (híresebbek) lettünk.
Fombrun egyik megfogalmazása a hírnév tőkére így hangzik: „A hírnév tőke megtestesíti a cég érzékelhető alaptőkéjét és a szociális vagyont – a kapcsolatok minőségét, amit az érdekgazdákkal alakítottak ki, és a figyelmet, ami a vállalatot és annak márkáit övezi – a pozitív vonatkozás növeli a közönség támogató viselkedésének valószínűségét, legyen az befektető, vásárló vagy alkalmazott.”30
Ahhoz, hogy a hírnév pénzügyi
értékét
számokkal megbecsüljük, vizsgálnunk kell, hogy a hírnév menedzsment hol ad
értéket
egy
szervezethez:
3. ábra: Hírnév tőke a piaci érték részhalmaza31
Ahogy azt Dr. Szeles Péter egy vitalevelében megfogalmazta: „amíg a marketing materiális vagyont hoz létre, addig a public relations immateriális (azaz eszmei) vagyont teremt. Ez utóbbi pedig – a nemzetközi statisztikák szerint – sokkal nagyobb szerepet játszik a cégek vagyonának alakulásában, mint a puszta termék és szolgáltatás! Ezt a témakört és összefüggést bizonyítja Charles J. Fombrun is két utóbbi nagysikerű könyvében, melyek –
30
Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation II. rész 32. old. 31 Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation II. rész 2-3. Ábra 33. old. alapján, Dr. Szeles Péter: Public Relations és/kontra Marketing (válasz László Gyula és Orosdy Béla cikkére) 14. old
19
alapjaikat tekintve – a Fortune Magazin évente megjelentetett, az USA legsikeresebb cégeinek pénzügyi teljesítményét értékelő listáin alapulnak.”32
„Fombrun jelentős nemzetközi elismerést kiváltó kutatási módszertant fejlesztett ki a hírnév terén bekövetkezett változások mérhetővé tételére, amely alapvetően a Furtune Magazin top listáiban is alkalmazott pénzügyi teljesítményadatokon alapul.
“A pozitív hírnév hosszantartó megszerzése azt kívánja meg a menedzserektől, hogy komolyan invesztáljanak
vállalatuk
érintettjeivel
kialakított
jó
kapcsolatok
felépítésébe
és
fenntartásába.” (Fombrun, 1996) ”33
32
Dr. Szeles Péter: Public Relations és/kontra Marketing (válasz László Gyula és Orosdy Béla cikkére) 13. old, Lásd részletesebben: Charles J. Fombrun: Reputation (Realizing Value from the Corporate Image), Harvard Business School Press, 1996, Boston (USA), és Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune (How Successful Companies Build Winning Reputations), Financial Times Prentice Hall, 2004. (USA) 33 Dr. Szeles Péter: Public Relations és/kontra Marketing (válasz László Gyula és Orosdy Béla cikkére) 14. old, Charles J. Fombrun [1996], Reputation: Realizing Value from the Corporate Image, 1996, p. 92.
20
4. Válság költségei közé tartozik a hírnév tőke elvesztése is 34
Egy válság költségei újabb ajtót nyitnak arra, hogy a hírnév tőkét meg tudjuk becsülni.
A „hírnév-vesztés” költségei a válság után egy héttel mért részvényár esés alapján35
2. sz. táblázat
Azt hiszem, a számok magukért beszélnek.
34
Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation II. rész 34. old. 35 Dr. Szeles Péter: Public Relations és/kontra Marketing (válasz László Gyula és Orosdy Béla cikkére) 14. old
21
V. A hírnevet menedzselni kell 1. Hírnév és menedzsment kapcsolata36
De miért is a városvezetés feladata a hírnév menedzsment? Erre Dr. Szeles Péter, a Magyar Public Relations Szövetség alapító és örökös tagja, négyszer újraválasztott elnöke így válaszol: „Az a felfogás, hogy a public relations tevékenység stratégiailag döntő fontosságú, mára már elfogadottá vált a gyakorló public relations szakemberek körében szerte a világon. … Az igazgatási és vezetési funkciók újrafogalmazásakor a kommunikáció menedzsment felelősségként történő definiálásával a public relations nagykorúvá és önálló menedzsment feladatkörré vált.”37 Majd bővebben kifejti magyarázatát: „Grunig és kollégái, az IABC felkérésére vizsgálták – többek között – a public relations menedzsment funkcióját és funkcionálását is (világméretekben). A kutatás nyitó kérdése volt: Hogyan, miért, és milyen mértékben járul hozzá a kommunikáció a szervezeti célok teljesítéséhez? … Hogyan kell a public relations tevékenységet gyakorolni, és hogyan kell a kommunikációs funkciót megszervezni azért, hogy a lehető legjobban járuljon hozzá a szervezeti hatékonysághoz? … A szervezetre vonatkozó teóriákból leszűrhető tanulság volt, hogy egy cég akkor hatékony, ha eléri az általa kitűzött célokat. A cégek akkor kötelezik el magukat a stratégiai menedzsment mellett, amikor felismerik a környezetükben felmerülő lehetőségeket, és azt, hogy milyen mértékben képesek a jellemzőik alapján kiaknázni ezeket a lehetőségeket. Grunig szerint két szó, a küldetés és a környezet hatja át a stratégiai menedzsment elméletét és kutatását. Együtt azt sugallják, hogy a cégeknek olyan hosszú távú stratégiát kell választaniuk, amelyek megvalósíthatóak a környezetükben.”38
36
Dr. Szeles Péter: Public Relations és/kontra Marketing (válasz László Gyula és Orosdy Béla cikkére) 7-12. old. alapján 37 Dr. Szeles Péter: Public Relations és/kontra Marketing (válasz László Gyula és Orosdy Béla cikkére) 7-8. old. 38 Dr. Szeles Péter: Public Relations és/kontra Marketing (válasz László Gyula és Orosdy Béla cikkére) 8-9. old.
22
Ezt az összefüggést három egyszerű kérdéssel feltárhatjuk Budapestre vonatkoztatva:39
1. kérdés: Miért? Miért dolgozik a város? Mi a missziója, víziója, küldetése, jövőképe? Át kell gondolni, milyennek szeretnénk Budapestet látni, milyennek szeretnénk a lakosait látni: nem mindegy, hogy a városban felnövő generációk milyen környezetben élnek. Az egyik interjúm alkalmával Gauder Péter, a Studio Metropolitana ügyvezető igazgatójának nagyon egyedi elképzelésével találkoztam. Ő elmondta, hogy mit álmodott meg, amihez társakat keresett, hogy megvalósítsa: „én úgy gondoltam, hogy itt a marketing eladási funkciót kell produkálni, tehát magyarul el kell adni a várost, hiszen ez a város tulajdonképpen ki van találva, hogy hová milyen úton halad. Mi az a jövőkép, amelyet végül is előre eladsz azért, hogy aztán ez megtörténhessen. Tehát magad elé vetítesz, mert a terv az ugye nem más, mint a jövő tükre.” Gauder Péter elmondta véleményét Budapest szuburbanizációs „problémájával” kapcsolatban is: „a szuburbanizáció világjelenség, (…) nem kell ennek rosszul menni, lehet egy fázis csúnya és rossz, meg lehet jó. A szuburbanizációt is lehet jól csinálni.” Merthogy „… nem is egy monocentrikus városra van szükség, hogy a monocentrum tud biztosítani mindent és a periférián nincs semmi, hanem vigyünk ki a perifériára is egy csomó dolgot, minimum egy másodlagos erőközpontként a munkahelyeket. Tehát második típusú városokat lehetne létrehozni ott, nem csak szálláshely, nem csak alvóváros, hanem hozzáteszed azt, hogy dolgozol. Aztán utána a szabadidő, a szórakozás és az összes többi jöhet, amit könnyen megteszel, mert az is vállalkozás, és az is már a nagyvárosnak egyfajta policentruma, ami pl. a hegyekben más, mint az Alföldön. Más szórakozást, más szabadidő eltöltési lehetőségeket biztosít. Egy homogén és heterogén város jön létre, tehát nagyon sok fajta-féle tered, környezeted van, amelyben te magad választhatsz, hogy te ebben laksz vagy abban laksz, meg tudod-e fizetni vagy nem tudod, igénybe tudod venni vagy nem tudod. (…) Szuburbanizálni kellene, méghozzá nagyléptékben, metropolisszá kéne alakítani, miközben azokat a pólusokat, amelyek megjelennek, azokat értékesebbé kellene tenni, büszkeség forrásává kellene tenni, identitáshelyekké kellene tenni. Identitás pólusokat vagy szigeteket kellene tenni, amik utána a többi szövetrészre is hatnak. (…) Mindenki meg fogja találni ezeket a helyeket. Ha olyan sokszínű, összetett, mint a szivárványban minden szín megjelenik, miközben mégis Budapest az egész.”40
39
Dr. Szeles Péter 2008/2009. tavaszi félévében Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán tartott előadása alapján 40 Gauder Péter – a Studio Metropolitana ügyvezető igazgatója – interjú részlet
23
Hogy a városnak ez-e a víziója, vagy ez lesz-e, még nem tudni. Gauder úr „Párbeszédben a város” mozgalmával is igyekszik felmérni annak lehetőségét, hogy más is úgy gondolkodik-e mint ő, hogy a város lakói, alakítói támogatják-e ezeket az elképzeléseket.
2. kérdés: Mit? Mit szeretne a város megvalósítani? Van valami terv, koncepció, stratégia? Mint láthattuk, Gauder Péter úr sokat foglalkozott a témával és dolgozik rajta, hogy megvalósuljon a víziója. De hogy közben a városvezetés hogyan gondolkodik erről, a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke, aki egyben a Fidesz frakcióvezető-helyettese, György István így válaszolt: „Azt akartam az előbb hangsúlyozni, ill. kifejteni, hogy nem fektettek hangsúlyt arra, hogy egy jól működő város legyen, hanem elment a presztízs beruházásokra a pénz. És nincs egy összehangolt olyan fővárosi budapesti stratégia, amely a várost a régióban, KözépEurópában vagy mondhatom azt is, hogy Európában egy olyan hírnevű várossá tegye, ahová érdemes eljönni, turisztikában nincsenek a hangsúlyok elhelyezve…”41
A feladat jelenleg még mindig az lenne, hogy meghatározni és felfedezni Budapest korábbi és újabb potenciális értékeit, a hangsúlyokat, amivel a hosszútávú tervek kialakításában a rövidtávúakat reálisan lehet időzíteni. Ezen pontok felmérésére újabb és újabb próbálkozások vannak. De miért nem jut előbbre a téma a tervezésnél?
Szakmai gyakorlatom idején alkalmam volt részt venni a Studio Metropolitana (SM) által kezdeményezett városi kommunikáció egyik rendezvényén, a Kreatív Város Konferencián – ahol jelen voltak a gazdasági szereplők azon csoportjai, akik az ingatlanokkal, marketinggel, pr-rel foglalkoznak, még a kulturális szektor is képviseltette magát, ráadásul egy kiskereskedő is részt vett. Ezen a workshop-on megnéztük, hogy Budapestnek milyen pozitív és milyen negatív oldalai vannak. Az SM ezzel is próbálta a pozitív hangsúlyokat megtalálni. Gauder Péter fantasztikusan moderálta ezt a műhelyet, bár a jelenlevők inkább a negatívumokat sorolták volna szívesebben. Mikor a kiértékelésre került volna a sor, már alig maradtak páran a teremben.
41
György István – Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke és a Fidesz frakcióvezető-helyettese – interjú részlet
24
Majd az idén márciusban volt a II. Desztináció Marketing Worshop: Budapest új városi perspektívái c. rendezvény, ez is egy ilyen eseménynek tekinthető, mikor a gazdasági szereplők maguk látják meg a fontosságát annak, hogy ezzel a témával foglalkozzanak. Az egynapos workshop fókuszában a városok márkázása állt. Nemzetközi szakértők bevonásával arra keresték a választ, hogy a desztináció marketing újszerű szemléletével és eszközeivel miképpen lehet az aktív munkaerőért, a turistákért és a befektetőkért folytatott fokozódó globális versenyben egy-egy településnek, városnak a mind gyorsabban változó fogyasztói tendenciákkal sikeresen megbirkóznia.42
„Németh Bálint, az AERA Property & Destination ügyvezető igazgatója az eseményt megnyitó beszédében elmondta: míg korábban a globális hajtóerő a városok egységesülése felé vitte a folyamatokat, ma a tendencia újra a különbözőség felé tart. Ezt kell szem előtt tartania az új perspektívák előtt álló Közép-Kelet Európának, hiszen ez a térség mára mind gazdaságilag, mind turisztikailag bekerült a globális vérkeringésbe. El kell kezdenünk metropolisz régiókban gondolkodni, hiszen a posztkommunista egzotikumra ma már nem lehet építeni, az újdonság varázsa elmúlt – hívta fel a desztinációk kommunikációjában történt változásokra a figyelmet Németh. Budapest esetében ez például azt jelenti, hogy itt az idő, hogy a városvezetés, az agglomeráció és a nemzeti szintű kormányzat végre felismerje: egy európai, 5 milliós metropolisz régióról van
szó,
amely méltán
versenyezhet
Barcelonával,
Münchennel,
Lyonnal,
vagy
Koppenhágával. Ehhez azonban jól felépített városmarketingre és városmárkázásra van szükség.
A
márkázást
elsősorban
valódi
tettekkel
-
felújításokkal,
bővítésekkel,
építkezésekkel - érhetik el a városok, kommunikációra csak ezek megvalósítása után kerülhet sor – tette hozzá a kommunikációs ügynökség ügyvezetője, aki zárszóként Simon Anholtot, az országmárkázás legismertebb szakértőjét idézte: „minden jel arra utal, hogy amikor egy város, régió vagy ország nyilvános megítélését pusztán marketingkommunikációs eszközökkel próbáljuk befolyásolni, az mindössze az adófizetők pénzének hiábavaló és ostoba elpazarlása”. … A rendezvény szervezői tisztában vannak azzal, hogy a sikeres kommunikáció, illetve a város sikeres pozícionálása megköveteli, hogy az állam, önkormányzati szervek és a versenyszféra szereplői olyan, minden szereplő számára
42
http://desztinaciomarketing.hu/
25
elfogadható vektorokat fogalmazzanak meg, amelynek mentén a város koncepciója és kommunikációja felépíthető.”43
A Reputation Institute jól bevált módszere szerint kellene választani egy hírnév platformot, ami teljesen alkalmazkodik a város stratégiájához, víziójához, az érdekgazdák érzékeléséhez, megtapasztalásaihoz, amivel a közalkalmazottak is azonosulni tudnak. /Természetesen ez feltételezi, hogy van stratégia, vízió egy metropolisz életében./ Egy hírnév platform életre hív egy „Nagy Tervet”, aminek keretében a szervezet arra fókuszál, hogy hogyan építse a hírnevét. A hírnév platform a relevanciához vezető utakból áll, a hírnév platform pilléreiből, amik nem mások, mint olyan tettek, amiket a városnak kommunikálnia kell a külvilág felé, ami még relevánsabbá teszi a platformot az érdekgazdák körében.44
A tervezés ennek a fázisban az álmodozásnak már nincs helye. Itt már a tények játszanak döntő szerepet. Az adott helyzet milyensége határozza meg, hogy Budapest hírneve bizonyos változtatásokkal milyen idő alatt, milyen gyorsan, és mennyire hozható rendbe. Szembe kell nézni mindazon problémákkal és akadályokkal, amikkel a célig meg kell birkózni, ezek az akadályok szintén meghatározzák, hogy milyen eszközöket használhat fel a város vezetése arra, hogy a város hírnevét javítsa. Ez jelen esetben (is) a pénz kérdése.
3. kérdés: Ki? Mely érdekgazdák körében? Kik azok, akik érintettek a város működésében? Meg kellene vizsgálni, hogy kik tartoznak a közönséghez, hogy Budapest kiknek a szükségleteit kellene, hogy kielégítse. Ehhez fel kell tenni néhány további kérdést45: Kik Budapest érdekgazdái? Mit mondanak a városról? Számukra mely dimenziók a legfontosabbak? (ld. definícióknál a hírnév hét dimenziója) Mik a város hírnév kockázatai? Mit kommunikál éppen a város? Mit írnak és mondanak a médiában? Hogyan lehetne Budapest még relevánsabb az érdekgazdái számára?
43
http://desztinaciomarketing.hu/wp-content/uploads/2010/03/desztinacio-marketing-workshop-2sajtokozlemeny.pdf 44 http://www.reputationinstitute.com/advisory-services/strategy 45 http://www.reputationinstitute.com/advisory-services/strategy
26
Ha mindezeket megvizsgáltuk, észrevehetjük, hogy hol vannak az ún. „percepciós és magatartási gap”-ek.
Percepciós hiányok azok az észlelési eltérések, amik a vízió és az alkalmazottak között húzódnak, amikor a stratégia nem igazodik eléggé az alkalmazottak által tapasztalt történésekhez – pl. szerintük valamit másképpen kellene megoldani; vagy a vízió és más érdekgazdák tapasztalatai közötti hézagok, amikor a közlés nem megfelelő – pl. a lakosságot nem értesítették arról, hogy egy bizonyos ingatlan fejlesztés több zöldítéssel jár(na).
A magatartási hézag pedig azt jelenti, hogy olyan viselkedések maradnak el, amire a menedzsment számítana, de ez nem következik be – pl. az alkalmazottak nem tudják magukat elkötelezni az ügy mellett, az érdekgazdákban pedig nem tudatosul annyira az a hírnév platform, az a szlogen, amiért a menedzsment dolgozik.
Ezen összefüggéseket láthatjuk a következő ábrán:
4. ábra: A hírnév platform összefüggései46 46
Forrás: Dr. Szeles Péter 2008/2009. tavaszi félévében Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán tartott előadása
27
2. Hogyan valósul meg a hírnév menedzsment Budapesten?
Budapest jelenlegi helyzetét látva, tapasztalva, az előző pontok szerint megvizsgálva úgy néz ki, hogy Budapest nem építi tudatosan a hírnevét és remélhetőleg, az sem tudatos, hogy folyamatosan rombolja. Jelenleg azt kell, hogy írjam, hogy a tudatos hírnév menedzsment, mint stratégiai tevékenység, nincs igazán jelen Budapest vezetésében. Ez abból látszik leginkább, hogy még a hírnév alapkövei (láthatóság, különbözőség, hitelesség, átláthatóság, következetesség) sincsenek meg. Ennek a legnagyobb oka a hírnév menedzsment és a proaktív tevékenység hiánya, és a munkacsoportok „szétforgácsolódottsága”. De ezt a vizsgálatot következő fejezetben részletesebben elvégzem.
Ha Dr. Szeles Péter vitalevelében a következőket írja – „Az a felfogás, hogy a public relations tevékenység stratégiailag döntő fontosságú, mára már elfogadottá vált a gyakorló public relations szakemberek körében szerte a világon. … Az igazgatási és vezetési funkciók újrafogalmazásakor a kommunikáció menedzsment felelősségként történő definiálásával a public relations nagykorúvá és önálló menedzsment feladatkörré vált.”47 – akkor ez miért nem észlelhető Budapesten a gyakorlatban?
A Fidesz budapesti frakcióvezető-helyettessel, György Istvánnal folytatott interjúm során azt vettem észre, hogy ők, mint ellenzék már észrevették a hírnév menedzselésének szükségességét. Hamarosan Budapesten polgármester választás lesz, és remélem, hogy bármelyik politikai csoporthoz tartozó jelölt nyeri meg, nagy hangsúlyt fektet majd a hírnév újjáépítésére.
47
Dr. Szeles Péter: Public Relations és/kontra Marketing (válasz László Gyula és Orosdy Béla cikkére) 7. old.
28
VI. Budapest hírnévvizsgálata
Az előzőekben megvizsgáltuk, hogy elviekben mi a hírnévmenedzsment, miért fontos, miért számít, hogy van-e vagy nincs, mennyit ér, ha van és mennyit, ha nincs. Láthattuk, hogy interjúalanyaim és más kezdeményezések hogyan látják a helyzetet. Most konkrétan nézzük meg ennek fényében Budapest állapotát.
A Reputation Institute hét alap dimenziót fogalmazott meg, amivel meg lehet vizsgálni, hogy egy cég vagy szervezet – jelen esetben Budapest – mely dimenzióban erős, és melyikben gyenge, ahol még fejlődésre van szüksége. 1. Hírnév hét dimenziója48: 1) Munkahely (Workplace) 2) Szervezeti polgárság (Corporational Citizenship) 3) Kormányzása (Governance) 4) Vezetés (Leadership) 5) Újítás, innováció (Innovation) 6) Termékek/szolgáltatások (Products/Services) 7) Teljesítmény, megjelenés (Performance)
Akkor nézzük meg ezeket a szempontokat részletesebben: 1) Munkahely (Workplace) Mivel ez a felsorolás vállalatok részére készült, ezért Budapest érdekgazdái között ezt a vizsgálati pontot ketté kell választani: munkahely és lakóhely szempontokra. Ha a munkahely vizsgálati alpontot nézzük, azt láthatjuk, hogy Budapest vonzza a munkaerőt. Budapest nagyvárosként több munkahelyet tud nyújtani, mint vidéki kisebb városok, faluk. Sokan próbálnak szerencsét vidékről Budapesten, még akkor is, ha nem szeretik a nagy nyüzsgést, sürgés-forgást, egy nagyváros negatív oldalait, de „a kényszer nagyúr”.
48
Reputation Institute: http://www.reputationinstitute.com/advisory-services/reptrak
29
A Budapesten működő főiskolák, egyetemek is vonzzák a fiatalokat, majd egy részük munkát is talál a környéken. Erre a témára még visszatérek. A Budapest, mint lakóhely kijelentéshez sok esetben negatív asszociáció tartozik mind az ott születettek, odaköltözöttek, mind a vidékről feljárók és vidékiek szemében. Miért? Mert olyan alapvető igények nincsenek kielégítve, mint a tisztaság, közlekedés és közbiztonság. Ezeken a területeken azonnali változást várnak Budapest érdekgazdái. A politikai kampányok ezrei szólnak erről, tudják, milyen alapvető hiányosságok kumulálódnak évek óta, de csak „próbálkozások” vannak arra, hogy végre rendbe tegyék azokat.
2) Szervezeti polgárság (Corporational Citizenship) Feltehetjük azt a kérdés, hogy a Budapesten élők mekkora része érzi magát budapestinek? Érdekes lenne készíteni erről egy felmérést. Akik bár ott születtek, nem inkább a kerülethez kötődnek? Vidéken – ahonnan én is jövök – nincs jó híre Budapestnek, sem a budapestieknek. Ez az ellentét ki tudja milyen rég óta feszül a két embercsoport között. A vidéki cégeknél az állásinterjún viszont jól hangzik, ha valaki Budapesten végezte tanulmányait. A következő kérdések is megérnének egy felmérést: a lakosok magukénak érzik a várost, vagy csak léteznek benne? A lakosokat bevonja a város a fejlesztési tervezésekbe? Megkérdezi őket, hogy mit hogyan szeretnének? A kampányok során van rá példa, de mikor komolyabbra fordul a dolog: „majd meglátjuk, mennyi pénz van rá” lesz a vége.49
Városházi Beszélgetések – Re-branding Budapest című sajtóanyag a Budapest hivatalos turisztikai honlapján pozitívan ír egy tematikus sorozatról, aminek keretében Budapestet érintő kiemelt városfejlesztési kérdéseket, Budapest megítélését vitatják meg szakemberek és civilek bevonásával a főváros képviselői. Az online sajtóból idézve: „Közel húsz évvel a rendszerváltás után eljött az idő, hogy koncepció helyett stratégiát alkosson a város. Stratégiát, amely átlátható folyamat eredménye, meghatároz célzott fejlődési irányokat, tisztázza a közszféra szerepeit, és ezzel a köz- és magánszereplők
49
http://www.euroastra.info/node/34563
30
lehetséges együttműködésének kereteit. A Városházi Beszélgetések kéthavonta megrendezett délutánjai lehetőséget adnak arra, hogy a magánszereplők, lakosok, civilek és szakértők a városfejlesztés folyamatában aktuális témához hozzászóljanak, véleményüket elmondhassák.”50 Ez a rendezvény sorozat harmadik alkalma még 2008-ra nyúlik vissza. Már ekkor szerettek volna stratégiát felállítani. De már ekkor az volt Somogyi Zoltán, a Political Capital Institute ügyvezető igazgatójának véleménye, hogy: „az egységes Budapestarculat kialakításához mindenekelőtt a jelenlegi önkormányzati berendezkedés felülvizsgálatára, és ésszerűsítésére lenne szükség. A 23+1 szereplős budapesti paletta működésére ma sokszínűség helyett közigazgatási és vizuális összevisszaság, a közös irányvonalak hiánya jellemző – tette hozzá a tanulmányt készítő intézet ügyvezető igazgatója. Somogyi emlékeztetett arra, hogy míg Berlin, vagy Prága az arculatépítésben tudatosan használja történelmi emlékeit, konzekvensen épít rájuk, legyen szó a berlini Falról, vagy épp a prágai tavaszról, Budapestnek ezen a területen jócskán van mit bepótolnia – nem csak a külföldiek, hanem például saját lakói felé is. A Political Capital igazgatója hozzátetette: Budapest számos pozitív oldala mellett gyakran olyan városként jelenik meg a látogatók és itt élők szemében, amely nem fektet kellő hangsúlyt az esélyegyenlőség, így például az akadálymentesítés kérdéseire. Budapestnek határozott lépéseket kell tennie például azért, hogy barátságosabb és szolidárisabb arcát mutassa – és nem csak a vidékről és külföldről érkezőknek, hanem az itt élőknek is”51
3) Kormányzás (Governance) A legfelsőbb vezető, a főpolgármester, már 20 évet ült székében. Nem tervezi újra jelöltetni magát, ezért sokan úgy gondolják, hogy nagy változás van készülőben. Ez az általam készített interjúkból is kiderül. Az egyikben Dorner Lajos (a VEKE alelnöke) így vélekedik: „20 év nagy idő. Sokkal hamarabb kellett volna váltani és cserélni. Olyan struktúrák vertek gyökeret, amiket [nagyon] nehéz lesz felszámolni”52 Ezzel azt akarta hangsúlyozni, hogy a Budapest főpolgármestere sok olyan korábbi rendszerből fennmaradt strukturális megoldásokat hagyott meg és olvasztott bele a 50
http://www.budapestinfo.hu/hu/hirkozpont/varoshazi_beszelgetesek_____re_branding_budapest___sajtoanyag _2008__majus_29_ 51 http://www.budapestinfo.hu/hu/hirkozpont/varoshazi_beszelgetesek_____re_branding_budapest___sajtoanyag _2008__majus_29_ 52 Dorner Lajos – VEKE alelnök – interjú részlet
31
Fővárosi Önkormányzat működésébe, hogy azt felszámolni nem lesz könnyű. A fővárosi feladatok megoldásának helyei és a felelősségek szétmorzsolódva most is megtalálhatók, de ezeket senki nem látja át, ezért is van lehetőség a korrupcióra, mint ahogy az a BKV-nál is megtörtént és ki tudja még hol. Dorner Lajos erről is bőven kifejtette véleményét: „… [a BKV] nem voltak felügyelet alatt. Azt csináltak, amit akartak. Emiatt szállt el a költség is ennyire és ezért van olyan morál a dolgozók között is. Ez megengedhetetlen.”53
4) Vezetés (Leadership) A Főváros vezetését illetően a kerületi rendszer problémája egyre inkább előtérbe kerül: a 23+1 kerületi és fővárosi önkormányzat rendszere egyre több bürokráciát és bonyodalmat okoz. Ez a rendszer sokak szerint a fejlődés gátját jelentheti. Mégis vannak pro és kontrák erre a kérdésre. A II. Desztináció Marketing Worshop-on megjelent három kerület polgármestere, és a kerekasztal beszélgetésen bár városmarketing volt a téma, egyre inkább a felszínre tört, hogy a főváros mennyire nem támogatja, sőt akadályozza a kerületek munkáját vagy éppen, hogy leveszi a kezét bizonyos területekről, ami viszont az ő kezelése alatt kellene, hogy legyen. Szabó Szabolcs54, az ELTE akkor még egyetemi tanársegédje, egy nyolc oldalas írását így összegezte (az interjú alanyok sokszínűsége is hitelességet tükröz: a megszólalók között megtalálható az útfelügyelőtől a közlekedési tanácsadón át a Beruházási Ügyosztály előadójáig a Városüzemeltetési és Beruházási Iroda osztályvezetője, kommunikációs ügyintézője, mind-mind különböző kerületekből, stb.): „A megkérdezettek véleménye alapján jól kirajzolódik, hogy az egyes kerületek közlekedési helyzete igen eltérő, így a fejlesztésekkel kapcsolatos érdekeik is különbözőek. Alapvetően másként értékelik helyzetüket a belső és a külső kerületek, de természetesen ezek sem teljesen egységesek. A válaszokból az is kitűnt, hogy néhány problémára nagyobb hangsúlyt helyeznek, mint ahogy azokat a Főváros közlekedésével foglalkozó szakemberek kezelik. A Főváros és a kerületek kapcsolatát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az korántsem feszültségmentes. Abban természetesen teljes 53
Dorner Lajos – VEKE alelnök – interjú részlet Phd. adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar, Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c, tel: 2090555/0756, e-mail:
[email protected] 54
32
mértékben egyetértenek, hogy Budapest közlekedése nem megfelelő – egyes esetekben szélsőségesen negatív a megítélése, más esetekben inkább beletörődő –, de a Fővárosi Önkormányzat szerepét és felelőségét már teljesen eltérő módon ítélik meg. A feszültségek egyrészt az utak bonyolult tulajdonlási és kezelési rendszerből, a nehézkes és lassú ügyintézésből, másrészt a közforgalmú közlekedési problémákból adódnak. Összességében megállapíthatjuk, hogy a kerületek reálisan értékelik közlekedési helyzetüket. A többi szereplővel – véleményük szerint – többnyire korrekt és jó kapcsolatot ápolnak, bár néhány esetben a Főváros és a BKV inkább ellenérdekelt félnek – néha már majdnem ellenségnek – tűnik a szemükben. Több esetben felmerült, hogy nem is annyira a Fővárossal, vagy a szolgáltatókkal van a probléma, hanem az alapvető kormányzati, gazdasági és jogi háttér hiányzik – vagy nem megfelelő – egy jól működő közlekedési rendszer kiépítéséhez és működtetéséhez.”55
És hogy miért nincs együttműködés a fővárosi vezetés, a kerületek és az üzleti szféra között? Gauder Péter véleményét egy félévvel korábban írt szakdolgozatból56 idézem: „A Magyarországon általánosan elterjedt együttműködési kultúra hiánya mellett Gauder Péter felhívja a figyelmet egy sajátos jelenségre is, ami nem más, mint a közigazgatás „lemaradása” a versenyszférával szemben. Gauder szerint a közigazgatási szektor kommunikációs, menedzsment és vállalkozási kultúrabeli hiányosságokkal küszködik. Ebből kifolyólag nem képes gyümölcsöző és konstruktív viszonyra jutni a nála sokkal gyorsabb és hatékonyabb üzleti szektorral. A közigazgatás ezért – tartva az üzleti szférától – inkább fékeket helyez el a rendszerben és túlszabályoz. Emellett szervezeti sajátosságok is akadályozzák az együttműködést. A fennálló városvezetési kurzus egyik jellegzetessége, hogy a Főváros nem talált hatékony együttműködési fórumot sem a kerületekkel, sem pedig a várost körülvevő megyével, régióval. Azon túlmenően, hogy a helyzet kialakulásában nyilván politikai és személyes dinamikák egyaránt szerepet játszottak, rá kell mutatnunk arra a tényre, hogy a szervezeti erőviszonyok jelenlegi megoszlása minden feltételek között magában rejti a felek közti elidegenedés veszélyét.”57 55
http://geogr.elte.hu/TGF/TGF_Cikkek/szabo7.pdf Szabados Tamás és Papp-Váry Árpád: A Budapest Business Region és Budapest mint márka a nemzetközi ingatlan- és befektetői piacon más európai metropolisz régiók összehasonlításában c. szakdolgozatból idézet – Budapest 2009. 57 Szabados Tamás és Papp-Váry Árpád: A Budapest Business Region és Budapest mint márka a nemzetközi ingatlan- és befektetői piacon más európai metropolisz régiók összehasonlításában c. szakdolgozatból idézet – Budapest 2009. 56
33
5) Újítás, innováció (Innovation) Budapest innovatív? Nem véletlenül választották a K+F kutatóközpont helyéül. „PO: Miért választották Budapestet a k+f központ létrehozására? Válasz: Értékelésünk szerint Budapest fontos központja a mobil-fejlesztéseknek. Az UIQ Technology cég itt megtalálta a megfelelő kompetenciát, a szoftverfejlesztés terén magasan képzett embereket (közülük sok nemrég végzett műszaki egyetemet), valamint azt az előnyt, amit az itteni, nemzetközileg is elismert műszaki-technikai felsőoktatási intézmények jelentenek.”58 Ráadásul közel 100 millió forint beruházással innovációs központot hoz létre Budapesten a Magyar Telekom és a Cisco Systems vállalat - írta a Napi Gazdaság és a Világgazdaság.59
Budapesten sok igazán színvonalas iskola van, ahol rengeteg külföldi hallgatónak is lehetősége van továbbtanulni. Az emberi agy zsenialitása egy olyan alapanyag, ami a magyar egyetemeken és főiskolákon felismerhető és Magyarország, ill. Budapest hírnevét gazdagíthatná – ebben van a jövő. De még sincsen elég megtartó ereje Budapestnek. Igaz, munkát még mindig jobban lehet a fővárosban találni, mint vidéken, de sok budapesti hallgató külföldre kívánkozik. Visszajönnek majd? Nem lehet tudni.
6) Termékek/szolgáltatások (Products/Services) Budapest közszolgáltatásainak minősége érezhetően romlik. Elég, ha csak annyit említek, hogy BKV sztrájk. Nem csak a BKV-nál dolgozóknak van elegük a BKV-ből, de az utazó közönségnek is. „Sokan erkölcsi kérdést csinálnak abból, hogy blicceljenek, mert azt mondják, hogy ezért nem hajlandóak fizetni.”60 Évek óta csak romlik az állapota, de senki nem tesz semmit… legalábbis ezt érzékelik az emberek. Mégpedig a hírnév szempontjából az számít igazán, amit az emberek gondolnak és érzékelnek, mert nekik ez a valóság (főleg ha ezzel van tele a média). A BKV helyzete lehet, hogy még rosszabb, mint amilyennek a városlakók érzékelik. Dorner Lajos, a VEKE alelnökével folytatott interjúból egyértelműen kiérződik, hogy
58
http://hirek.prim.hu/cikk/64526/ 2010. márc. 17. http://www.hirado.hu/Hirek/2010/03/17/08/K_F_kozpont_nyilik_Budapesten.aspx 60 Dorner Lajos – VEKE alelnök – interjú részlet 59
34
nekik régóta van egy ötletük, hogy lehetne a BKV-t sikeressé tenni. De miért nem hallgatnak rájuk? Miért nem vágnak bele? Annyi lenne valóban a válasz rá, mint amit Dorner úr mondott? „Nem érdekli őket. Mindenki a saját bizniszét csinálja.”61 És ha ez ennyire köztudott, akkor miért nem lép mihamarabb a BRFK? György István (PEB elnöke) szerint idővel mindenre fény derül.62
7) Teljesítmény, megjelenés (Performance) Teljesítmény: Budapest közszolgáltatásai és önkormányzata nem működik hatékonyan. Vagy a korrupció átszőtte szolgáltatási cégek, közbeszerzések és beruházások miatt vagy a bürokrácia miatt, de egy biztos, valami nincs rendben. Itt is sürgős változtatásokra van szükség, ahogy azt György István, a Fidesz frakcióvezető helyettesével még a választások előtti időszakban folytatott interjúmban elmondta: „Természetesen szükség van beruházásokra, nagy beruházásokra is, de az elkövetkezendő időszakban a városnak nem lesz erre pénze. Éppen ezért, az a program, amivel készülünk a következő időszakra, pont a városüzemeltetést helyezi a középpontba. Azokat a közszolgáltatásokat – mert mint említettem, a város kifelé mutatott arcának első az egyenlők között azért mégis a Budapesten lakók érdeke – olyan közszolgáltatásokat lehessen nyújtani, amelyek biztonsággal működnek, és megfizethetőek a városlakók részére. … Lényeg, hogy a közüzemi közszolgáltatások jól működjenek. És nagyon nagyon fontos, hogy a közösségi közlekedés szervezetten és jól működjön, árban elérhető legyen…”63 Mikor megkérdeztem György István urat, hogy szerinte mely a három legakutabb problémája a városnak, ezt felelte: „Most a pénzügyi gondok a legnagyobbak. Szerintem a várost a BKV rendbetétele nyomja leginkább pénzügyi oldalon. Nyomják persze a hitelek is, és ezzel összefügg természetesen a korrupció felszámolása. Második prioritás az üzemeltetés: a városüzemeltetést
főfókuszba
kell
helyezni.
Amit
mondtam,
hogy
olyan
közszolgáltatásokat nyújtani, amivel a városlakók döntő többsége elégedett és képes a városnak olyan arcot mutatni kifelé is, hogy Európában, ha dönteni kell, hogy melyik várost látogassák meg, akkor ne sorolódjon olyan hátra Budapest, mint ahol most tart. A városfejlesztési kérdésekben, pl. a közigazgatási kérdésekben pedig olyan egyértelmű
61
Dorner Lajos – VEKE alelnök – interjú részlet György István – Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke és a Fidesz frakcióvezető-helyettese – interjú részlet 63 György István – Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke és a Fidesz frakcióvezető-helyettese – interjú részlet 62
35
helyzetet kellene teremteni, mely a hatásköröknek a szubszidiaritás elvének megfelelő pontos és elhatárolt megosztását jelenti. Ezt tenném a harmadik helyre, hogy a város jól működjön és ebből fakadóan nyilván ezek mind-mind hatnak arra, hogy milyen hírneve van a városnak.” 64
Megjelenés: 5. ábra: Budapest arculata65 Az új arculat (ld. 5. ábra) eddig akárkivel beszéltem, legyen az korábbi munkatárs, gyakorlott PR-es, tanár, VEKE alelnök vagy rokon, nem tetszett senkinek. Színei majd kiszúrják az ember szemeit. A logón hatalmaskodó két oroszlán a címer két oldalán nem igazán turistahívogató. A már előzőleg említett március 9-én tartott II. Desztináció Marketing Workshop66 egyik programpontja
alkalmával részt vett három kerületi polgármester, akik kerekasztal beszélgetésük során arra a kérdésre, hogy a főváros bevonta-e őket Budapest arculattervezésébe, kellett
egybehangzóan
mondaniuk.
Ezen
a
nemet
worshop-on
kihirdették a logó-verseny Budapestre és Magyarországra
vonatkozó
első
három
helyezettét. A logók nagyon találóak és sokkal inkább kreativitásra utalnak, mint az „új” arculat elemei. A logópályázaton első helyezést ért el Bacskai István az itt látható művével.67 6. ábra: Budapest – logó-tervezet
64
György István – Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke és a Fidesz frakcióvezető-helyettese – interjú részlet http://www.hirszerzo.hu/imgpool/25066_6.jpg 66 http://desztinaciomarketing.hu/ 67 http://desztinaciomarketing.hu/hu/logopalyazat/ 65
36
Külföldi megjelenésünk sem mindenhol olyan kecsegtető. Brüsszelben az EU Parlamenti képviselők nagyrészt nem Magyarországot képviselik – derül ki Lenkei Péter Levegő Munkacsoport munkatársa elmondásából68. Bécsben sok helyen ki van írva: „magyar ne lopj” – mesélte Dorner Lajos, VEKE alelnöke. Ausztriában hallottak arról, hogy egy politikus hamisan nyilatkozott az osztrák vonalbezárásokról (miközben folyamatosan éppen az ellenkezője történik környezetvédelmi okokból)69…stb.
Budapest külföldi megjelenésére pozitív hatást tett a Budapest Business Region klaszter tevékenysége. Az ingatlanfejlesztés fellendítését tűzte ki célul és munkája az SM-mel és az ITDHungary-val együtt többször is nagyon sikeres vásári szereplést eredményezett. Orbán Gergellyel, a klaszter-menedzserrel folytatott interjúból a következőket emelném ki: „Katona Erzsébet: Eddig a BBR mit ért el? Orbán Gergely: Eddig alapvetően megváltoztatta azt a képet a nemzetközi ingatlanfejlesztő vásárokon, amivel Budapestről rendelkeznek. Tehát egy markáns – háromszori markáns - pozitív és sikeres jelenlétet mutatott fel kétszer a Müncheni ExpoReal-on, egyszer a cannes-i MIPIM-en. Aminek a következtében olyan csoportok, mint a vásár szervezői - akik rögtön viszik a hírünket - a vásár külföldi látogatói, a vásár magyar látogatói máshogy néznek Budapestre, mi magyarok máshogy nézünk saját magunkra, saját régiónkra és egymásra. Ez az érzékelés az első lépés, egy szubjektív lépés abba az irányba, hogy kialakuljon a bizalom. És a bizalom – a magyar oldalon az önbizalom – a kulcsa annak, hogy racionális tartományban máshogy történjenek a tárgyalások, irracionálissal és racionálissal összekapcsolva, és ezzel szeretnénk egy ilyen kick-off-ot, egy ilyen jó motor-berugást adni annak, hogy a folyamatok tovább menjenek.” 70
De a BBR nemcsak külföldön, hanem magában a városban és az agglomerációban is tud (majd a jövőben) tevékenyen részt venni a fejlesztésben: „… hogyha [a BBR] létrejön, mint jogi infrastruktúra, akkor saját maga el kezdi megszervezni a tömegközlekedési, közigazgatási, szolgáltatói infrastruktúrát. Nagyon nagyon sok mindent, aminek hatására lehet, hogy közelebb kerülnek az emberek, a munkahelyek egymáshoz, kevesebb lesz az
68
Lenkei Péter – Levegő Munkacsoport – interjú alapján http://veke.hu/index.php?fc=cikk&par=509 70 Orbán Gergely – Budapest Business Region (BBR) klaszter-menedzsere – interjú részlet 69
37
ingázás, újfajta logisztikai munkahelyi irodai csomópontok jönnek létre. Persze ezek sokkal későbbi lépések, de mindig az alapozás az, ami meghatározza, hogy milyen irányba tudunk elindulni az építkezéssel. (…) Jelenleg az a helyzet, hogy van 23 kerület, amiknek olyan döntési jogköre van, amibe a főváros lényegében nem tud beleavatkozni, ez egy rossz törvény. Nincs összhang. Abban a helyzetben, ha létrejön egy nagy Budapest régió – akár mekkora – az egy jogi versenytársa lesz egy csomó mindenek: a Közép-Magyarországi Régiónak, a megyének, a fővárosnak és sok-sok kerületnek. Éppen ezért újra kell gondolni az egész rendszert. És ha az egész rendszer újra van gondolva, akkor megváltozik Budapest belső kezelése is. Elindul egy egyértelmű fejlődés valamelyik irányba, akkor vagy pozitívan vagy negatívan, a főváros is át fog alakulni. És a jelen helyzet után annyi tanulság vagy az elmúlt évtizedből vagy két évtizedből, hogy nem tud lejjebb süllyedni.”71
Ezen analízis alapján azt gondolom, van min javítani. Hogy milyen eszközzel? Pl. benchmarking egy lehetőség lenne: tanulni versenytársainktól. London messze lekörözi Budapestet közlekedés szervezés szempontjából (is). Ezt a modellt Európában több helyen alkalmazzák, a VEKE régóta szeretné ugyanezt átvenni. Miért nem történt még meg? Januárban készített interjúmban hangzott el, hogy ez a helyzet tarthatatlan, „erre már az sem érvényes, hogy innen szép nyerni, mert innen nem lehet. Ezt nem lehet megcsinálni. Itt teljes csere kell.”72 Hol van a változás?
Beleznay Éva elmondása szerint léteznek Európai benchmark kutatások, amik alapján voltak olyan felszökő gondolatok, mint kulturális gazdaság, innováció, high technology, de „... ezek mind olyan gondolatok voltak, amik baromi jól hangzottak, de igazából nem ezen múlt, hogy egy város különlegessé vált-e vagy sem. Bizonyos mértékben ez az európai képét nagyon jól tudja erősíteni, de ha a gyakorlatban emellett nincs egy nagyon komoly városi élhetőség és életminőség, akkor csak magától a kulturális gazdaság szlogen nem vetül túl ezen a ponton. Budapesten is ezek a helyi élhetőségi projektek viszonylag lassan indultak be.”73
71
Orbán Gergely – Budapest Business Region (BBR) klaszter-menedzsere – interjú részlet Dorner Lajos – VEKE alelnök – interjú részlet 73 Beleznay Éva – akkori főépítész asszony – interjú részlet 72
38
Egy másik elemzési modellt is alkalmazva bemutatnám a Schreiber által összeállított hírnévvizsgálati listát, ami alapján szintén mérlegelni lehet egy szervezet hírnevét. Bár átfedések vannak a RI hét dimenzió pontjaival, de más szempontokat is szemügyre vesz. 2. Szervezeti hírnév mérése (Measuring Corporal Reputation)74 1) Menedzsment minősége 2) Tehetséges emberek vonzásának és megtartásának képessége 3) Innováció 4) Termékek és/vagy szolgáltatások minősége 5) Szervezeti eszközök bölcs felhasználása 6) Pénzügyi megbízhatóság 7) Szociális felelősségvállalás 8) Érték, mint hosszútávú befektetés
Az átfedések miatt most csak azon pontokat vizsgálom meg, amikben ez a felsorolás az előzőtől eltér:
2) Tehetséges emberek vonzásának és megtartásának képessége Mint már korábban említettem, a budapesti felsőoktatási intézményeknek jó a hírük, mindig túljelentkezés van. Az orvosi egyetem tele van külföldi tanulókkal, mert tudják, hogy itt lehet a legjobb orvos belőlük – a legkevesebb pénzért. Azt kell, hogy mondjam, hogy a világon – ahol tudják, hol található Magyarország – sok helyen tudják, hogy Magyarországon jó az oktatási rendszer, és ráadásul az oktatás meg is fizethető.
A bolognai rendszer bevezetésével a sok európai előny mellé olyan hátrányok kapcsolódtak, ami az oktatás színvonalának a korábbihoz képest nagyszintű csökkenésébe került. Az alapszakokba összevont szakok lettek szakirányok, amik megnyirbálták
az
oktatási
intézmények
változatosságának
és
alaposságának
lehetőségeit. Vegyük példának a BGF Külkereskedelmi Karát: a nővérem még 5 szakból választhatott és rengeteg szakirányból, heti 15-20 nyelvórája volt (egyszerre 2 nyelvet tanulhatott) és alapos szakoktatás gyakorlatiassággal párosult. Én a bolognai rendszerben már csak 3 szakból választhattam, majd a korábbi szakok egy része lett csak 74
Elliot S. Schreiber: Reputation & Brand Management: The Role of Corporate Communications in Building & Retaining Value c. előadása alapján
39
szakirány. Heti 3 óra idegen nyelvi oktatásban részesültem, de egyszerre csak egy nyelvből 3 félévig, majd egy másik nyelvet a tanulmányaim második felében vehettem fel. Mikor megkérdeztem bizalmasan egy kedves tanáromat, hogy miért nem lehetett meghagyni alapszakoknak a régi szakokat és szakirányoknak a szakirányokat, csak annyit válaszolt, hogy erről a főiskolával nem egyeztettek, hanem csak így döntöttek az Oktatási Minisztériumban. Ha Budapest, ill. ha Magyarország meg akarja tartani az oktatás területén szerzett jó hírnevét, akkor azért ki kell állni, akkor azt meg kell védeni.
3) Innováció Az innováció nemcsak Budapest, hanem egész Magyarország magas színvonalú oktatásának is eredménye. Ha az oktatási rendszer, a felsőoktatási intézmények és az állam támogatják a kiemelkedő hallgatókat, teret adnak képzelőerejük és kreatív gondolkodásuknak, hozzájárulnak ahhoz, hogy újabb és újabb magyar hírességek kápráztassák el a világot tudásukkal, innovatív találmányaikkal.
5) Szervezeti eszközök bölcs felhasználása Okkal várja el egy város lakossága, hogy az adózással beszedett pénzt bölcsen használja fel a városvezetés – legyen az infrastruktúra fejlesztése vagy parkosítás. Budapesten már kezdenek az érdekképviseleti civil szervezetek is bekapcsolódni ebbe a munkába. De előfordul olyan is, hogy egy terv hiába bizonyul logikusnak és hasznosnak, idővel a prioritások megváltozásával mégis csak lekerül az asztalról. Így történt ez a kormányzati negyed kiépítésének tervével. Erről Beleznay Éva akkori főépítész beszélt a vele készített interjúm során: „A kormányzai negyed terület projektjében nagyon erősen benne voltunk, ami szintén szerintem világszínvonalú gondolat volt, és azzá is fog válni, ha majd újraélesztik a projektet. /További kérdésem: Meghalt? Vagy miért kell újraéleszteni?/ Az elég jelentősen meghalt. Tehát kitalálta a kormány, hogy csinál egy új kormányzati központot, az összes minisztériumot egybetelepíti. Az egésznek az volt az alapja, hogy készült egy hatásvizsgálat. Az 5. ker. Lipótváros, tehát az északi részén szórtan helyezkednek el régi épületekben a minisztériumok. Ezeknek az épületeknek a fenntartási, üzemeltetési költsége rendkívül magas. Tehát ők kihozták az egészből azt, hogy ha építenénk egy új központot, abba átköltöztetnénk a minisztériumokat, akkor 40
ezek az épületek a belvárosban akár apartman-házként, szállodaként sokkal jobban tudnának funkcionálni, mint hivatalként. Végül is, minden egyes minisztérium is a reprezentatív döntéshozói műhely mellett egy komoly hivatal, egy iroda. Akkor jött a gondolat, hogy jó, akkor hol legyen. Attól volt jó a projekt, hogy az állami szint, a fővárosi és a kerületi szint együtt gondolkodott. Hihetetlen kevés ilyen projekt van. Ami döbbenetes, mert az, hogy az állam tud dönteni egy szabad-kikötő szerződéséről anélkül, hogy a főváros ehhez valamilyen módon hozzá tudna szólni, vagy bármilyen módon be lenne vonva. Vagy ugyanúgy az állami meg vasúti területek értékesítését megelőzően nem történik ilyen konzultáció, és ettől aztán kicsit ad hoc történt meg. Ebben az esetben az helykiválasztástól kezdve az építési jogig végig együtt dolgoztunk, a három szint. Ez nagyon sikeres is szerintem. Volt egy helykijelölő pályázat, annak az eredményét a fővárosi közgyűlés is támogatta. Akkor ment tovább, hogy a Nyugati pályaudvar területe lett kijelölve, hogy legyen ott. És oda viszont egy nyílt nemzetközi pályázat legyen meghirdetve, hiszen ez egy nagy városi seb, és erre nem csak a kormányzati épületegyüttes, hanem ez az egész történetet meg kell oldani. Eleve a kiírás arról szólt, hogy azzal egy időben, hogy ide építünk rengeteg minisztériumot, egy korszerű, új technológiával megépített épületbe, amellett itt vannak nagyon sűrűn lakott városrészek, akik rendkívül zöldfelület-hiányosak, hogy hogy lehet ezt az egészet egymásba illeszteni. A pályázat is sikeres volt, azt követően a pályázat eredménye beépült a fővárosi meg a kerületi tervekbe, és utána lefújták a projektet. Az volt a gondolat, hogy nem kell kormányzati központ, erre ne költsünk pénzt, merthogy ez egy fölösleges közpénzköltés.”75 Ezek után azért elgondolkoztató az, hogy egy ilyen jól megtervezett és gazdaságos ötletet miért fújnak le ilyen gyorsan. Erre a kérdésre ezt a választ kaptam: „Egyébként ez volt az egésznek a leginkább mosolyra fakasztó dolga, hogy a 2006-os Budapest választási programokban egyedül a FIDESZ-ében volt ez benne. Majd utána igazából ők voltak azok, akik azt kérdezték, hogy erre miért kell pénzt költeni stb., és utána végül is a kormány visszakozott. Tényleg volt egy kis bizonytalanság abban, hogy be lehet-e időben fejezni. Ez elég volt ahhoz, hogy leállítsák a projektet. Az, hogy az összes minisztérium egy helyen, egy épületben, az kérdés, hogy ez jó ötlet lett volna (…) nagyon humánus gondolkodási terv volt. Később egyébként az építész beadta a Holcim díjra, és megkapta a díjat.”76 75 76
Beleznay Éva – akkori főépítész asszony – interjú részlet Beleznay Éva – akkori főépítész asszony – interjú részlet
41
Itt is felmerül az a kétség, hogy a Főváros vezetése nem az igényeket követve és vizsgálva hoz döntéseket. És bár Beleznay Éva volt a főépítész, sokszor megkerülve őt más és kevésbé hasznos terveket vittek keresztül a lobbisták.77
6) Pénzügyi megbízhatóság Ez az egyik érzékeny téma, amiről nem szeretnek írni, beszélni a város vezetésében. A üvegzsebet78 erre találták ki, hogy átlátható legyen a főváros pénzügyileg. De az Interneten ma egy-két fővárosi vezető beosztású személy anyagi helyzetéről találunk adatokat79. De ez nem jelent semmit, mert a város vezetői még így is képesek a korrupcióra: a napokban (2010. április 21-én) az egyik kereskedelmi televízió híreiben megvádolták a főpolgármestert, hogy közpénzből újította fel horvátországi nyaralóját. Ő ezt cáfolja és állítja, hogy megvannak a számlák, bizonyítani tudja, hogy a vádak hamisak. Ezt még nyomozza a BRFK.80 György István így felelt az üvegzsebbel kapcsolatos kérdésemre: „De nem úgy működik ez az üvegzseb törvény, mint ahogy kellene. Látszik, ha valaki a 10 parancsolatot tekinti törvénynek, akkor nem fordulhat elő, ami a városban van – üvegzseb nélkül sem, mint ahogy üvegzseb törvénnyel együtt is Budapest 20 évének legnagyobb botránya az, ami most a BKV körül, Budapest cégei körül előfordul. Tehát önmagában a törvények nem tudnak gátat szabni ezeknek a folyamatoknak. Ezek jól hangzó kampány deklarációk, de itt érdemi elszántság kell a politikai osztályban arra, hogy a korrupciót valóban kiszorítsa a közéletből.”81 Arról, hogy a főváros az adófizetők pénzét hova, mikor és hogyan teszi, már nincsenek egyértelmű adatok. Akkor viszont azt mondhatjuk, hogy az üvegzseb elveszítette funkcióját. Miért derül ki egyre több korrupciós ügy? A politikai harcok miatt. Ha az ellenzék elég erős, kiderülnek dolgok. Most, hogy az áprilisi választásokon a Fidesz megnyerte a szavazást, figyelemmel követhetjük, hogy eleget tesz-e ígéretének, hogy felfedi a korrupciós ügyeket. 77
Beleznay Éva – akkori főépítész asszony – interjú alapján http://www.budapest.hu/engine.aspx?page=search&fastSearchFlag=1 79 http://www.origo.hu/itthon/index.html; http://belfold.ma.hu/tart/rcikk/a/0/23207/1 80 http://tv2.hu/tenyek/video/tenyek-teljes-adas-2010-04-21-szerda 81 György István – Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke és a Fidesz frakcióvezető-helyettes – interjú részlet 78
42
Budapest érdekgazdái hogyan bízzanak meg a főváros menedzsmentjében, ha a média a korrupt városvezetéssel van tele? Nem csoda, ha nem szeretnének rendesen adózni a munkavállalók és cégek, szervezetek. Az adóelkerülést ezzel az állapottal csak bátorítják. Ahhoz, hogy Budapest nagyobb adóbevételt érjen el, a menedzsmentnek és az önkormányzatoknak kellene következetesebben tudósítani a ki- és befolyt pénzekről. Ha a bizalmat felépítették, akkor várhatnak csak többletbevételt.
7) Szociális felelősségvállalás Ez külön szakdolgozat téma lehetne egy szociális dolgozó számára. Itt csak érinteném a téma fontosságát mind szociális, mind város hírnevének szempontjából. Ha csak úgy kívülről megfigyeljük Budapestet, nagyon szembeötlő a sok hajléktalan Budapest belvárosában. Ha Budapest vezetése gondoskodna róluk kellőképpen, akkor valószínűleg nem ennyien lennének az utcán és nem a belvárosban?
Tudjuk, hogy minden nagyváros küzd ezzel a problémával, és hogy nagyon sok múlik a hajléktalan embertársainkon is, hogy hol töltik napjaikat, de a városvezetésen is rengeteg múlik, hogy hova szoktatja őket. Ha az ételosztás a Blaha Lujza téren történik rendszeresen, akkor ott lesznek a legtöbben és méghozzá egész nap. Ez a tér – köztudottan – Budapest egyik legforgalmasabb tere, a találkozó pontok egyike. A koldulásra ítéltek természetesen az ilyen helyeket szeretik. De be kell vallanunk, hogy ez nagyon rontja a városképet.
A médiában olyanokról hallunk és látunk bejátszásokat, mint: Magyarországon a hajléktalanok száma. 30 000 is lehet, ebből 10-12 ezer Budapesten tengődik. Különböző felmérések szerint minden második otthontalan dolgozik, alkalmi munkából vagy kukázásból élnek, a többiek szociális juttatást kapnak, de ezekből megélni aligha, félretenni abszolút nem lehet. Demszky Gábor főpolgármester azt nyilatkozta, hogy Budapesten 4800 szálláshely van, ami nem elég. De Szociális bérlakás építési program nélkül nem tudnak normális otthont teremteni.
43
„Az életük rossz minőségben, de az alapfeltételek tekintetében megoldott. Ami hiányzik itt, a szociális bérlakás építési program, országosan.” – Demszky Gábor főpolgármester.82
Azt is megtudjuk az internetes híradó archívből, hogy a krisnások minden munkanapon osztanak ételt. Az Oltalom alapítvány versenyeket (pl. csocsó és pingpong) szervez nekik karácsonykor. A férőhelyek kihasználtsága 100%-os vagy több. A hidegben naponta 150-160 ember jön, de hogy pontosan mennyien élnek fedél nélkül, megbecsülni is nehéz.83
Ez a probléma nem új. A hajléktalan témával a rendszerváltás óta kifejezetten foglalkoznak. Igazi megoldást nem találtak még, de több program is elindult már, fejtették ki egy másik híradóban leadott kis videó. Gyuris Tamás, szociológus szerint a rendszerváltás óta többen lettek fedél nélküliek: annakidején számukat nem annyira ismerték, mert rejtőzködésre kényszerültek, ma ez már nem így van. Ma is sokan szégyellik, ha nincs hol lakniuk vagy enniük, ezért sokáig titkolják. Magyarországon eltelik 1-2 év, mire segítséget kérnek, addig folyamatosan „kiilleszkednek” az addigi életükből, elveszítik azokat a kapcsolatokat, amikben addig éltek. Arra már többen rájöttek, hogy lehet, hogy nem csak a minden napra kellene megoldást találni, hanem hosszútávú lakhatásra is, ráadásul ezek az emberek több esetben inkább pszichés és lelki gondozásra szorulnak – derült ki a kisfilmből.84
A Főváros is beszáll az ételosztásba, erről is készült a Tények, híradós műsorba egy bejátszás85: de itt az derül ki leginkább, hogy karácsonykor van egy pár szép napjuk a fedél nélkül élő embertársainknak és a rászorulóknak – amiért ők nagyon hálásak – de azután az év többi napján tovább nyomorognak.
Szociális segélyezések is ehhez a témához kapcsolódnak. A válság elején olyan megszorító csomagok készültek a kormány részéről, amik ezt a kevés szociális
82
http://tv2.hu/tenyek/video/etelosztas-a-hajlektalanoknak-tenyek-riport alapján http://tv2.hu/tenyek/video/ezrek-az-utcan-tenyek-riport alapján 84 http://tv2.hu/tenyek/video/rendszervaltas-sorozat-hajlektalanok-teljes-verzio alapján 85 http://tv2.hu/tenyek/video/karacsonyi-etelosztas-es-jotekonykodas-tenyek-riport alapján 83
44
támogatást is érintették. Ebbe Budapestnek, mint városnak úgymond beleszólása akkor nem volt, de hogy most a választások után mi, hogyan lesz, még nem lehet tudni.
8) Érték, mint hosszútávú befektetés Budapest tele van értékekkel. Ezeket már sokan, sokszor felfedezték és használták. Ez a folyamat most is történik. A régi értékekre újakat építenek. Budapest a sok értékei közül választhatna néhányat, amit tudna hangsúlyozni, ami világszerte hírnevet szerezhetne a Fővárosnak és Magyarországnak. Ilyen értékek például: a vizek, a fürdők, a kultúrák találkozása, a kelet-nyugat kapuja, a Duna ékköve…stb.
Beleznay Éva akkori főépítész-asszonnyal folytatott beszélgetésem során beleláthattam abba, hogy mennyit is jelent Budapest meglevő értékeire támaszkodva fejlesztésekben gondolkozni, amelyek újabb értékeket teremthetnek a Főváros részére. Ez nem volt mindig így. A főépítész így nyilatkozott az elmúlt húsz ill. hatvan évről: „…Budapestnek vannak nagyon-nagyon erős értékei, és az utóbbi húsz év, de inkább a hatvan nem arról szólt, hogy az értékeit erősítse és arra építsen jövőképet, hanem arról szólt, hogy megpróbálni az összes divathullámba belemenni. Az első divathullám volt a szocialista lakótelepek építése, útépítések, műtárgyak, és ebből most igazából olyan feladatok adódnak, hogy egyrészt új értékeket teremteni, másrészt az elmúlt évek problémáit megpróbálni kiegyengetni és felszámolni. Énszerintem ezek a fő értékek: nagyon erős történelmi értéke van; a kultúra és a politikai helyzet, (…) innováció és kreativitás. Valahol a mostani húsz év arról szól, hogy betört ide a multinacionális városfejlesztési és befektetési cégek ingatlanpiaci nyomulása. Ezeket is sokkal okosabban kell irányítani. Mert azt azért sem tagadni nem lehet, sőt el kell ismerni, hogy ez a pénz fejleszti a városokat. Az infrastruktúrán túl nagyjából az ingatlanfejlesztések nagyságrendje ötszöröse annak, amit a közösségi fejlesztések tartalmaznak. Tehát ezt jól kell használni. Az, hogy a közös jó keresésben a közösség nem tudta elég jól képviselni a saját érdekeit, ez az elmúlt húsz évnek a problémája. Ma már az ingatlanfejlesztés is a minőségről szól, míg korábban a hiánypótlásról szólt. Ezért nagyon jól lehetne használni arra, hogy a közösségi érdekekkel azonos partnerségre építeni új dolgokat.”86
86
Beleznay Éva – akkori főépítész-asszony – interjú részlet
45
„Régi érték, de mégis új” gondolat példájaként a CET tervét87 hozta fel: „Kellenek a régire alapozott új értékek, tehát ez a CET is azért érdekes, mert hoz egy 21. századi építészetet egy 19-20. század fordulós Duna-parti építészeti karakterre. Valahol ez a világörökség, ami egy 2000 éves történelmet takar, egy-egy ilyen új épülettel bővülni tud, és az a világörökség része lesz majd.” 88
Beleznay Éva említett egy jó pár érdekes esetet (érdemes elolvasni a mellékletben csatolt
egész
interjút)
arra,
hogy
Budapest,
mint
Fővárosi
Önkormányzat
vagyongazdálkodásában egy ideje másként jár el, mint a kerületek. A PPP (PrivatePublic-Partnership) felállás nagy sikert tud hozni mind Budapest élhetőségéért folytatott munkában, mind a magánszféra szereplőinek. Ilyen példák a Gázgyár, a Közraktárak és a Városháza projektek. A Kopaszi gát esetében egy közös társaságot hozott létre az önkormányzat a magánfejlesztővel és úgy kezdett bele a fejlesztésbe: „Ott most van egy olyan park, ahol eleve az van kiírva, hogy „Fűre lépni szabad” és tényleg úgy tervezték meg, hogy egy állandó locsoló, meg csurgató rendszerrel nem kopik ki a fű. Az egész arról szól, hogy az emberek üljenek ki oda. Egy nagyon kulturált pavilonrendszerbe még sajnos nem költöztek be a kávézók, teázók, éttermek, de ha az is meglesz, akkor jó lesz. Az öbölben van egy úszó színpad. Tehát így körbe ülve az egészet nagyon jó nyári esti eseményekre lehet használni. Egy csodajó hely.” 89
A főépítész-asszony nagy lelkesedéssel mondott pár szót az Olimpia 2020 tervéről is: „Egy olyan Olimpia, ami a Dunára épít, és város-rehabilitációra. Ma Európában nincs olyan város, amelyik barnamezős, tehát városi olimpiát tudna csinálni. Egyedül Budapest. Van egy-kettő másik, de Prága elrontotta, mert eladta a telkét ott. Sajnos nekünk sincs telkünk tulajdonképpen, de Csepel északi területen van egy nagyobb üres terület még, ahol a fejlesztő partnerrel közösen azt a területet ő nem fejleszti addig, amíg a döntés meg nem születik. Hogy legyen egy ilyen lehetőség, hogy tulajdonképpen Csepel északról egy Gellért hegyi és egy Budai vár látképpel tud történni az Olimpia. És mindezt úgy, hogy az összes infrastruktúra, ami kell ehhez, az olyan, ami amúgy is kellene a városnak. Teljesen a városfejlesztési kérdéseket és egy ilyen turisztikai sporteseményt összekapcsolva szintén lehet erősíteni a város imázsát. Tehát minden
87
http://baubid.hu/baubid/portal/iodisp?nev=cetbudapest_latvanytervek; http://www.cet-budapest.hu/ Beleznay Éva – akkori főépítész-asszony – interjú részlet 89 Beleznay Éva – akkori főépítész-asszony – interjú részlet 88
46
olimpiai város azért 7 éven keresztül a világ középpontjában áll, az érdeklődés középpontjában. A 7 év alatt egy felgyorsított infrastruktúra-fejlesztést tudunk csinálni, majd utána ezeket használni tudja a város javára. Barcelona így élesztette magát újra és azóta tört föl Európa egyik legjobb városává. Münchenben egy nagyon komoly negyedet alakítottak ki: városi park és olimpiai negyed. Az athénit kevésbé mondják sikeresnek, habár meghúzta ott is az egész városfejlesztést. (…) Nagyon erősen számít egy város életében egy-egy olyan nemzetközi esemény, ami úgy rárakja a nevét a térképre. (…) Az olimpiát követően már gondolkozunk azon, hogy esetleg a létesítményeket meg az eseményt használni [lehetne] egy Duna mentén egy nagyobb térségi Expo-ra. 2020-ban Olimpia, 2024-ben Expo és így szépen ráépíteni egy ilyen eseménysorozatot.” 90
Beszélgetésünk során fény derült olyan dolgokra is, amik ezeknek a Budapest érdekeit előtérbe helyező igyekezeteknek mik szabnak határt. Interjú alanyom elmondta, hogy miért mondott le posztjáról. Érezte, hogy a budapesti hivatali rendszer merevsége gátat szab azon törekvéseinek, amik Budapest – és csak is Budapest – érdekeit védené és érvényesítené. Bár nem ő dönthetett egyes projektek felett, előfordult olyan is (nem egyszer-kétszer), hogy teljesen megkerülték őt. „Az egyik ok, amiért kiléptem: hogy a nagy rendszer fölül impotensen működik, és nem fogadja be még a saját szintjének az egyéb gondolatait sem. (…) Ehhez egy nagy társadalmi, kulturális változás kell. (…) És pont ez a kulturális gondolkodásváltásba nem fölülről lehet hatni, hanem alulról.” 91
De ő már erre is látna megoldást: kellene egy olyan csoportot létrehozni, akikkel együtt gondolkozva olyan álmokat lehetne tervekbe konvertálni, amikhez „már csak” szponzort vagy finanszírozást kellene keresni. Így ezek biztosan civil érdekeket tükröznének és nem csak magánérdekeket. „Én most látom, hogy ez a rendszer hogy működik és hogy hol vannak olyan pontjai, ahova alulról be lehet hatolni, fölülről nem. Itt a Kossuth Lajos utcáról elkezdtünk közösen gondolkozni azokkal a képzőművészekkel, akiknek volt egy ilyen víziójuk, hogy ezt az egész vizuális szennyezést, ami van egy hihetetlen értékes építészeti és hagyományos városi útnak a méltóságát visszahozná. Én most csak közbeszerzésben tudom kiírni ezt: nyílt pályázat, a legolcsóbbat megbízom, ahelyett, hogy közösen 90 91
Beleznay Éva – akkori főépítész-asszony – interjú részlet Beleznay Éva – akkori főépítész-asszony – interjú részlet
47
tudnék valakivel gondolkozni. (…) A másik lehetőség az lenne, hogy a házon belülre egy jó csapatot építeni, akik csinálják ezt, de azt megint nem lehetett megcsinálni. /Kérdeztem: Miért? Pénzkérdés?/ Nem. Azért, mert a hivatalnak ez a stratégiája. Ezt meg kellene csinálni, de nem csinálta meg a Főváros az elmúlt húsz évben, én sem tudtam elérni. Mert akkor tényleg az lenne, hogy egy szakmai műhelyben fővárosi érdekeket képviselő tervek készülnének.” 92
Beleznay Éva elmondása szerint már készülődnek törvénymódosítások, hogy a fejlesztési tervek előrehaladását ne blokkolják. „Konkrétan az önkormányzati törvény és az építési törvény nem ugyanazt mondja és mind a kettő törvényi szint. (…) És akkor ezzel állandó vita van. Mert mi az építési törvény alapján hoztuk a szabályainkat, amiket ebben a körben a kerületek mindig támadják, hogy miért nem felel meg az ÖTv-nek.”93
A már leköszönt főépítész-asszonynak rengeteg ötlete van, hogyan lehetne Budapest élhetőségét úgy javítani, hogy közben ne kelljen lemondani a nagyobb beruházásokról, olyan álmokról, tervekről, mint az Olimpia Budapesten. Ehhez viszont olyan összetartás kell, amiben a Főváros, a kerületi önkormányzatok, a civilek és a magánszféra képviselői mind együttműködnek.
92 93
Beleznay Éva – akkori főépítész-asszony – interjú részlet Beleznay Éva – akkori főépítész-asszony – interjú részlet
48
VII. Diagnózis
Budapest alapos „kivizsgálása” után fel lehet állítani a diagnózist a város állapotáról. Merthogy Budapest egy lélegző organizmus: minden részének meg vannak a maga funkciói, és van vérkeringése. De azt is látnunk kell, hogy ez a város beteg. A betegségének tünetei közül a legláthatóbbak a falfirkák, a hajléktalanok kérdésének megoldatlansága, a legérezhetőbb problémák még mindig a mindenkit érintő rossz közlekedés, a rossz levegő és a rossz közbiztonság.
Addig nem kellene re-brandingről, szlogenekről és arculati kézikönyvről álmodozni és lehetetlen célokat kitűzni, amíg nem egészséges a főváros. Hiába mutogatunk a gyönyörű Budai várra vagy a Parlamentre, ha a körülötte lévő sok rossz tönkreteszi ezt az élményt. Hiába van egységes arculat, aminek megalkotásába a kerületeket be se vonták, és ha azt az emberek nem is kedvelik. Egészen a betegség gyökeréhez kellene lenyúlni és ott elkezdeni a kezelést. Másképp kifejezve: amíg Budapestnek gyomorfekélye van, nem a náthájával kellene kezelni. Az elmaradt közfunkciókat nem lehet egy kis borfesztivállal orvosolni. Cselekvésekre van szükség, nem csak kommunikációra – ahogy azt az IBS94 tanára, Mihalis Kavaratzis PhD95, is leszögezte a Városmárkázási alapok: A városmarketingtől a városmárkázásig c. előadásában96.
Hogy hogyan lehetne meggyógyítani a város betegségeit, lehet, hogy nem nekem lesznek a legjobb ötleteim, de ha elindítanák a gondolatokat Budapest hírnév-menedzsment fejlesztéséhez, akkor már megérte megírni a dolgozatot. A következő oldalakon feltárnám, hogy Fombrun könyvéből, ill. interjúim, főiskolai tanárom és konzulensem, Dr. Szeles Péterrel folytatott konzultációim folyamán milyen lehetőségekre bukkantam.
94
International Business School, Budapest Researcher and Adviser on Place Marketing, IBS 96 Desztináció Marketing Workshop 2: http://desztinaciomarketing.hu/1301/a-desztinacio-marketing-workshopeloadasai/ 95
49
VIII. Gyógyír lehetőségei 1) Javaslat: Hírnév gyökerei 2) Javaslat: Hírnév-menedzsment folyamat (RMP) 3) Javaslat: A hírnév újjáépítése 4) Javaslat: Értékteremtés
1. Javaslat: Hírnév gyökerei Ahogy említettem, egészen a gyökerekhez kell lemenni ahhoz, hogy meglássuk, hogy lehetne kezelni Budapest tüneteit. Fombrun egyik bestseller-jében leírja, hogy a hírnév gyökerei (roots of fame) milyen részekből állnak. Nézzük meg, a hírnév alapjai milyen megoldásokat rejtenek Budapest számára.
7. ábra: Hírnév gyökerei (Roots of Fame) 97
97
Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation 5. rész 86.old. Figure 5-1 The Roots of Fame – saját fordítás
50
Hírnév gyökerei (Roots of Fame) 98
1) Láthatóság (Visiblity) Fombrun a következőt emeli ki: “A láthatóság egy kétélű kard: egy részről befolyásolhatja a hírnév fokozását, hangsúlyozását, más részről a hírnévre tartós negatív hatása is lehet.”99 Budapestről a média aligha közöl pozitív információkat. Ez azért is lehet, mert a politika nagyban ott történik, a választások kampányai és a szélsőséges csoportok tüntetései a legkoncentráltabban mind ott mennek végbe.
De a média erejét Budapest maga felé fordíthatná. Ha a következő főpolgármester nemcsak egy falfirkát kezd el eltávolítani, hanem komolyan szembeszáll a rongálók csoportjaival (pl. közmunkára lehetne őket fogni), ha nemcsak karácsonykor a három nap valamelyikén oszt melegételt a hajléktalanoknak, hanem előhozakodik olyan megoldással, ami csökkenteni tudná az utcán élők számát, akkor ezek a hírek hitelesebbeknek fognak látszani a legnézettebb kereskedelmi csatornák híradóiban. Ha a média észreveszi, hogy az utcák kátyúit nem csak a kampány ideje alatt tömik be, hanem folyamatosan figyelnek a karbantartásra, akkor ennek olyan hírértéke lesz, amit az emberek szívesen követnek figyelemmel.100
2) Különbözőség (Distinctiveness) Fombrun úgy kezdi a hetedik részben, hogy „ a különbözőség nem a véletlenből fejlődik ki – menedzselni kell. A verseny gyakran arra kényszeríti a vállalatokat, hogy egyformák legyenek – a rivalizálás ráveszi őket arra, hogy egymást utánozzák, hogy lépést tudjanak tartani (…) pedig a vállalatok félelmetes előnyre tehetnek szert azzal, hogy kis különbségeket teremtenek az érdekgazdák szemében. Gyakran ezek a kis eltérések elegek ahhoz, hogy az érdekgazdák észrevételének, támogatásának és a hírnév lavináját megindítsák.”101
98
Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation 5. rész alapján 99 Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation 5. rész 88.old. saját fordítás 100 Források a TV2 Tények videó archívuma 101 Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation 7. rész 134.old. saját fordítás
51
Ez itt Budapestre, mint szervezetre vonatkoztatva annyit jelent, hogy igaz, hogy látjuk, hogy nyugatabbra fekvő gyorsabban fejlődő versenytársaink mit és hogyan végeznek hatékonyabban, és azt próbáljuk implementálni a budapesti helyzet megoldására, de közben nem szabad elfeledkezni arról, hogy azzal tűnünk ki a turizmus és a befektetések világában, ha valamit fel tudunk mutatni, ami más a többiekhez képest.
Korábban említettem, hogy kell egy erős hírnév platform, aminek kommunikálásával (az érdekgazdák bevonásával) tudatni lehetne a lakossággal, Európával vagy akár az egész világgal, hogy miről szól Budapest, milyen identitással rendelkezik. Hogy mitől lesz erős egy platform? Fombrun bőven kifejti, hogy a stratégiával egyeztetve lehet csak létrehozni. A város stratégiájának ismertetőjeként, kísérőjeként és ellenőrzéseként is funkcionálhat. Mindemellett ez a platform-megoldás olyan érzelmi vonzerőt tud eredményezni, hogy nemcsak a városban és annak vonzáskörzetében lakók érzik majd jól magukat, hanem az érdekgazdák más rétegei is.102
Fombrun szerint a legbeváltabb platformok azok, amik a város tevékenységéről, előnyeiről szólnak, amik egyben érzelmi azonosulást is kifejthetnek.103 A szerző gondolatmenetét a platformhoz tartozó szlogenekkel folytatja. Egyszerű tippeket ad arra, hogy milyen szlogent alkalmazzon egy vállalat – jelen esetben egy szervezet –, hogy különbözőségét kommunikálja:104 •
A kommunikáció legyen releváns az érdekgazdák számára
•
Legyen valóságos, reális
•
Legyen a szlogen megjegyezhető
•
A kommunikáció személyre szabottá a szervezet történetét
•
A vezetőséget közvetítse
102
Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation 7. rész 152-153.old. alapján 103 Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation 7. rész 137-138.old. alapján 104 Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation 7. rész 139-141.old. alapján
52
3) Hitelesség (Authenticity) „Hitelesnek lenni annyit jelent, hogy az igények és a tettek közötti hiányt csökkentjük: aközött, hogy te ki vagy, mit mondasz és mit teszel. (…) A vállalatokat a tetteik és viselkedésük alapján kellene megítélni. Éppen ezért a hitelességnek belülről kell jönnie.”105 A hírnévnek leginkább ez a része csorbult Budapesten. A városvezetés utóbbi éveiben sok minden lelepleződött és még tart a folyamat. Annak újra felépítése, hogy a város bízzon a vezetőség hihetőségében, nagyon nehéz feladatnak bizonyul. Erről György István beszélt nekem röviden: „… egy olyan folyamat zajlott le az elmúlt 8 évben, amire utaltam az előbb, hogy a jelenlegi városvezetés mögé vagy mellé ráépülve olyan gazdasági érdekszférák jelentek meg, akik körül nagyon sok gyanús ügy van. Ezek a gyanús ügyek mellett nem lehet elmenni. Ezekre föl kell hívni a közvélemény figyelmét, neadjisten a büntető eljárások miatt nyomozati szervekét vagy az ügyészségét. Ha ezt nem tesszük, nagyon súlyos hibát követünk el, ha tesszük, romboljuk Budapest hírnevét. Viszont ahhoz, hogy itt egy épülő folyamat elindulhasson, ahhoz fel kell tárni teljes körűen mindazokat a problémákat, amikből fakadóan ez a hírnév folyamatosan sérülhet a továbbiakban is. Tehát létre kell hoznunk egy olyan állapotot, amiben pontot tudunk tenni annak az időszaknak a végére, amikor is a visszaélések egyre inkább elharapództak és egy olyan politikai hatalommal való visszaélés történt, amelynek először csak demokrácia deficit lett az eredmény, később aztán egyre több olyan gazdasági érdeksérelem és pénzsérelem, ami már – még egyszer mondom – büntetőjogi kategóriákat is érint, hiszen számtalan nyomozás folyik jelenleg a városban.”106
A hitelesség felépítésére Fombrun-nak van egy bevált módszere, amit könyvében ki is fejtett:107 1. lépés: Egy felfedezési folyamattal indul, amit a felsővezetőség indítványoz, a középvezetőség lehetővé tesz, és minden alkalmazott bevonásával olyan dialógust alakítanak ki, ami alapján megtalálják a vállalat legfőbb célját, az okot, amiért a cég létezik. 105
Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation 8. rész 165.old. saját fordítás 106 György István – Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke és a Fidesz frakcióvezető-helyettes – interjú részlet 107 Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation 8. rész 166.old. alapján
53
2. lépés: Belső kifejezés folyamata: Olyan célokat tűznek ki, hogy elfogadott legyenek a közös értéketek az alkalmazottak között. 3. lépés: Külső kifejezés folyamata: A vállalat kifelé is közvetíti a lényeget és kifejezi felelősségre vonhatóságát a közönség minden csoportja számára, s ezzel bizalmat, tiszteletet és kedveltséget kelt még a megfigyelők között is.
Budapestre ugyanezt alkalmazva ez a módszer azt javasolja, hogy a városvezetőség a városnál dolgozók, a városban dolgozókkal és lakókkal együtt a kommunikáció segítségével fel kell, hogy fedezzék, hogy mi az, ami Budapest identitását adja. Majd arra kell, hogy törekedjen, hogy a város „belső” érdekgazdái azonosulni tudjanak ezen értékekkel, és csak ezek után forduljon a külvilág felé, mert így tudja hitelesen közvetíteni Budapest identitását, és ahhoz kapcsolódó értékeit.
8. ábra: A hitelesség felépítése108 Ebben a fejezetben még azt tudhatjuk meg, hogy „alapjában véve [a hitelesség] abból ered, ha a helyes dolgot következetesen hosszú időn keresztül teszik.”109 Igaz, hogy közben Budapestnek időt kell szánnia arra, hogy felfedje a szervezeti identitását, és széleskörű kommunikációs stratégiával felkeltse az érdekgazdái figyelmét 108
Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation 8. rész 166.old. Figure 8-2 saját fordítás 109 Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation 8. rész 181.old. saját fordítás
54
– de folyamatosan arra kell gondolni, hogy Budapest maradjon hű önmagához, és hogy nem szabad kompromisszumot kötni a fő célok és értékek felett.110 „A nyilvánosság értékeli a hitelességet, és az elismertséghez ez nem utánozható sokáig – valódinak kell lennie. A hitelesség érzelmi vonzódást idéz elő, és nincs hírnévépítés érzelmi vonzódás nélkül.”111 4) Átláthatóság (Transparency) „A fogyasztók erősebb hírnevet tulajdonítanak azoknak a vállalatoknak, akik teljes körűen kommunikálnak önmagukról. Megfordítva, azon vállalatok, akik elkerülik a nyilvánosságot - … - hajlamosabban a közvélemény területén teret veszíteni.”112 Budapestet tekintve láthatjuk, hogy azzal, hogy huzamosabb ideig nem helyesen kommunikálta tetteit, bizonyosakat elhallgatott a nyilvánosság elől, csak azt érte el, hogy a bizalom csökkent a lakosságban – márpedig az érdekgazdák között a lakosság az első az egyenlők között. Az átláthatóság kimunkálása olyan megoldást nyújtana Budapest számára, ami hosszú távon építené a város hírnevét mind Magyarországon, mind annak környezetében. „A transzparencia segít építeni, megtartani és megvédeni a hírnevet. Amikor a vállalat [a dolgozat szempontjából Budapest, mint szervezet] magáról több és jobb információkat tesz elérhetővé, akkor a nyilvánosság hitelesebbnek és felelősségre vonhatóbbnak érzékelik őket. … Tehát az átláthatóság a közbizalom szívében van, és egyaránt jól képviseli a szervezeti hírnév érzékeny, sebezhető pontját.”113
Hogy mely területeken kellene átláthatóságot teremteni? Fombrun erre is készített egy felsorolást:114 •
Termékek és szolgáltatások – azért, hogy ne forduljon olyan elő, mint a BKV-nál.
•
Pénzügyi teljesítmény – az üvegzseb törvény alkalmatlan115, más megoldás kellene.
110
Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation 8. rész 181.old. alapján 111 Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation 5. rész 91.old. saját fordítás 112 Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation 5. rész 93.old. saját fordítás 113 Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation 5. rész 94.old. saját fordítás 114 Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation 9. rész 198.old. Figure 9-7. alapján 115 György István – PEB – interjú alapján
55
•
Vízió és vezetőség – konkrétan, átláthatóan és érthetően kellene a honlapon (pl. egyszerűbb és átláthatóbb honlap) kommunikálni.
•
Szociális felelősségvállalás – szociális juttatások rendszerét ellenőrizni és egyszerűsíteni kellene.
•
Munkahelyi környezet – ami a vállalatnál „munkahely”, Budapest esetében lakóhelynek feleltethető meg. Itt a tisztaság és biztonság megteremtését és fenntartását emelném ki.
5) Következetesség (Consistency) A Reputation Institute felmérései alapján Fombrun elmondja, hogy a következetességet úgy lehet időről időre megtartani és folyamatosan végezni, hogy a szervezet mondanivalóját a közönség felé szisztematikusan és koherensen kell kommunikálni.116 Fombrun ezt találóan úgy fejezi ki, hogy „… a konzisztenciához hozzá tartozik, hogy „harmóniában éneklünk” minden érdekgazda csoporttal.”117 Konzisztens kommunikációs kampány:118 1. lépés: az érdekgazdákkal való dialógus megteremtése. 2. lépés: a közös szervezeti identitást az egész szervezeten belül érvényre juttatni. 3. lépés: olyan szolgáltatási szabványokat és integrált kommunikációs rendszereket kell adoptálni, amik koherenciát eredményeznek. 4. lépés: úgy menedzselni az alkalmazottakat és partnereket, hogy azok olyan harmonikus üzenetet kommunikáljanak, amik konzisztensek a szervezet hírnév platformjával és a szervezet történetével, és a szervezet identitását tükrözik. 5. lépés: szisztematikusan lemérni az implementáció javulásának mértékét, és utánkövetést végezni.
A hírnév gyökereinek megteremtésével el lehetne kezdeni a hírnév felépítését. Ezen alapok nélkül a hírnév ugyanolyan törékeny, változékony és labilis marad, mint amilyen most.
116
Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation 10. rész 218.old. alapján 117 Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation 10. rész 240.old. saját fordítás 118 Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation 10. rész 218.old. alaján
56
2. Javaslat: Hírnév-menedzsment folyamat
Azok után, hogy megvizsgáltuk Budapest hírnevét, láthatjuk, hogy a hírnév menedzsment nem jól működik, ahogy azt már korábban kifejtettem, talán nem is létezik, mert a menedzsment nem érzi feladatának a hírnév menedzselését. Reményt mindig lehet táplálni – talán a következő városvezetés nagyobb figyelmet fordít majd a hírnévre, mint segítőtársra.
Nézzük meg, hogy Schreiber hogy képzeli el a hírnév-menedzsment folyamatnak a helyes lefolyását. Schreiber által kidolgozott Hírnév-menedzsment folyamat 9 lépésből áll: Hírnév-menedzsment folyamat (Reputation Management Process – RMP)119 1) Érdekgazdák azonosítása és feltérképezése 2) Szervezeti csoportosítás, belső tréningek és multidiszciplináris (keresztfunkcionális) munkacsoportok alakítása 3) Versenytársak jellemzőinek elemzése és feltérképezése 4) A hírnév kulcs jellemzőinek és lényeges különbözőségek kiépítése 5) Hírnév teljesítmény felmérésének kifejlesztése 6) Célkitűzések és az érdekgazdákkal való kapcsolati tevékenységek csoportosítása 7) Hírnévkockázat elemzése 8) Kommunikációs programok 9) Mérlegelni és megítélni
119
Eliot S. Schreiber (Ph.D., Counselor and Visiting Professor): Reputation & Brand Management: The Role of Corporate Communications in Building & Retaining Value c. előadás
57
Ezeket Budapest vonatkozásában megvizsgálva a következőkre jutunk:
1) Érdekgazdák azonosítása és feltérképezése Budapest
kulcsfontosságú
érdekgazdáit fel kell térképezni, azonosítani kell. Amíg Budapest menedzsmentje nem ismeri a közönségét, akit „szolgál”, addig nem tudja feladatait teljesíteni és céljait elérni. Amíg a város vezetősége nem ismeri fel pl. az utazó
közönség
alapvető
igényeit, nem is fogja tudni elérni, hogy a tömegközlekedést örömmel
használják
és
fizessenek érte. 9. ábra: Az érdekgazdák feltérképezése120 Budapest ezen a téren nagy hiányokat láttat, éreztet. Ez azon is észrevehető, hogy sokszor a befektetőket előnyben részesítik a lakosokkal szemben, még sem látják be, hogy az úthálózat olyan állapotban van, hogy az nem nagyon felel meg a komoly ingatlan fejlesztők számára. Ha Budapest önkormányzatai mégis belefognak útfelújításba, korrupció övezi a legtöbb projektet. Ha valóban ismernék az érdekgazdáik kulcs-csoportjait, akkor ismernék az alapvető problémákat, és dolgoznának azon, hogy ezeket megoldják, mint például a levegő tisztaságát, a tömegközlekedés borzalmas állapotát és a közbiztonság kérdéses mivoltát.
2) Szervezeti
csoportosítás,
belső
tréningek
és
multidiszciplináris
(keresztfunkcionális) munkacsoportok alakítása Ezt – szerintem – a főváros kommunikációs osztályának kellene a kezébe vennie. Ez egy olyan feladat, ami az egész Fővárost és a benne lakókat érintené és bevonná a hírnév megalapozására és építésére. Munkacsoportokat kellene létrehozni – ha marad a 23+1 önkormányzati felállás, akkor – minden kerületben egy fővárosi központtal, akik a
120
Reputation Institute homepage
58
városvezetés és üzemeltetés különböző osztályain dolgoznak. A civil szervezetekkel együttműködve olyan programokat és akciókat lehetne a város lakói számára rendezni, aminek megvalósításába őket, magukat is be lehetne vonni. Ezek a programok nem egykét napig tartanának, hanem akár hónapokig és megcélozhatnák például Budapest tisztaságát. Ha Budapest lelkes vagy utólag fellelkesített lakosai saját kézzel tisztítanák meg a buszokat, vonatokat, villamosokat, járdákat és padokat, garantáltan jobban vigyáznának is a tisztaságra. A VEKE és a Levegő Munkacsoport is úgy nyilatkozott, hogy vannak támogatóik, vannak kapcsolataik az emberekkel. Már csak használni kellene ezeket. Ehhez viszont a Főváros különböző kiemelt szolgáltatóinak is el kellene köteleznie magát eme ügy mellett. Gondolok itt a rendőrségre, BKV-re, Turinform hálózatra, Gyógyfürdők és szállodákra, taxi vállalatokra, stb.
3) Versenytársak jellemzőinek elemzése és feltérképezése Ahhoz, hogy Budapest lépést tartson a versenyszférában, figyelnie kell versenytársait, mint London, Párizs, Berlin, Bécs, Prága, Bukarest, stb. Mint már korábban írtam, a benchmarking ezen a területen is egy megoldást jelenthet. Más fővárosok is küzdenek olyan problémákkal, mint a Magyarország fővárosa. Budapest több területen is tanulhatna tőlük, de itt most csak egy-két példát hozok: Transport4London tömegközlekedési megoldás úgy, hogy a közlekedés megoldott és közben a belváros levegője tiszta marad. Berlin lemosta magáról a graffity-k városa címet, bár sokba került neki. De ebből a szempontból nem is kell külföldre menni, elég, ha Debrecen harcát vizsgáljuk a firkászok ellen.121
4) A hírnév kulcs jellemzőinek és lényeges különbözőségek kiépítése Budapest kulcs jellemzőit még most keresi. Ahogy a korábbi vizsgálatnál említettem, egy olyan platformra lenne szükség, ami tükrözi Budapest pozitív valóját, pozitív tulajdonságait, amire építkezni lehetne. Ha az előző pont jól működik, és Budapest vezetősége el tud tanulni megfelelő eszközöket a konkurenciától, és azokat jól tudja használni, akkor a folyamat ezen részénél felfedezhetnék a lényeges különbözőségeket, lecsaphatnának olyan területekre, amik a versenytársaknál nincsenek jelen. Itt példának a fürdőket nevezném meg. Várak, kastélyok, régi díszes épületek, parkok, folyó és hidak
121
Dorner Lajos – VEKE alelnök – interjú alapján
59
a versenytársak között is megjelennek, mint turisztikai vagy identitást jelentő motívumok, Budapesten mindez megvan, de van egy bónusz: a fürdők.
5) Hírnév teljesítmény felmérésének kifejlesztése Budapestnek ilyen felmérése még nincs, ezt a struktúrát még ki kell építeni. A hírnevet még most kezdik fontosnak találni – utalt rá Dorner Lajos és György István a velük készített interjúmban. Még csak most kezdik észrevenni, mennyit jelent, ha elveszítik a város eddig magától épülő, bár kevés jó hírét. Most már építeni szeretnék, amihez alapot kell készíteni. Erre az alapra lehet felépíteni a hírnevet, aminek utánkövetéséből lehet teljesítményt felmérni.
6) A célkitűzések és az érdekgazdákkal való kapcsolati tevékenységek csoportosítása Ha a hírnév gyökereit megteremtették, a célokat kitűzték, a stabil alapokra folyamatosan elkezdik építeni a hírnevet, akkor ezt is strukturálni kell. Ezzel is a folyamatosságot és gördülékenységet elősegítve. Mindezen tevékenységek kommunikálása szükséges feltétele annak, hogy az érdekgazdák megtudják, hogy milyen változások és minek a hatására történnek meg. Az érdekgazdáknak tudniuk kell, hallaniuk kell, látniuk kell, hogy számukra történik minden, hogy az ő érdekeik és igényeik számítanak…stb. A folyamatos kapcsolattartás egy külön feladata lenne a városvezetésnek. Erre megfelelő jellemű és számú emberek kellenek.
7) Hírnévkockázat elemzése Ahogy dolgozatom elején említettem, a hírnév elvesztése, annak újra felépítése nagyon sok energiába és pénzben kerülhet. Ezért szükséges igazán a hírnévkockázatot is szem előtt tartani. Először nézzük meg, mi az a hírnévkockázat és hogy mi a három fő meghatározója, majd vizsgáljuk meg, hogy mely gyenge pontokra kell ügyelnie a vezetőségnek ahhoz, hogy a hírnévkockázatot a lehető legalacsonyabb szinten tartsák:
A kockázat: egy jövőbeli esemény (v. események sorozata), amely(ek) nagy valószínűséggel bekövetkezik: potenciális veszteséget okoznak, vagy potenciális kihatásuk van a célokra, és ezek bármelyike lehet pozitív vagy negatív is (Gill Ferrell).
60
PreiswaterhouseCoopers szerint: bármely ügy (issue), amely hatással lehet a képességünkre, hogy elérjük az intézményi céljainkat.122 Hírnévkockázat: bármely másik kockázatban benne rejlik.123 Ezek szerint a hírnévkockázat az a jövőbeli esemény (v. eseménysorozat), ami nagy valószínűséggel bekövetkezhet és a hírnév rohamos romlásával vagy teljes elvesztésével járhat. A hírnévkockázat három fő meghatározója:124 1. Eltérés a valóságtól: ha a város vezetése olyan dolgokat kommunikál az érdekgazdáknak, amik valótlanok, nem kapcsolódik hozzá tett, vagyis csak az ígéret szintjén marad. 2. Külső hitek és elvárások: ha a külső hitek és elvárásoknak a szervezettel nincs olyan metszetük, ahol a szervezet céljai és az érdekgazdák érdekei találkoznak. 3. Elégtelen belső koordináció: ha a városvezetés saját feladatait nem tudja csoportosítani, jól delegálni és kommunikálni annak fontosságát, eszközeit és céljait. Dr. Szeles Péter a hírnév gyenge pontjait a hírnév Achilles-sarkainak125 nevezte: •
Pénzügyi teljesítmény és profitképesség Ha ez csökken, akkor az érdekgazdák közül, pl. akik befektettek, elveszíthetik bizalmukat abban, hogy befektetésük megtérül.
•
Menedzsment minősége és hitelessége Lehet, hogy Budapest húsz éven át tartó vezetése nem nagyon fektetett erre hangsúlyt, de ez a pont nagyon is számít az érdekgazdák számára. A húsz év kudarcaiból tanulván a következő vezetőség valószínűleg nagyobb figyelmet fog fordítani arra, hogy a hitelesség megmaradjon, és olyan személyek foglalják el a székeket, akik a hírnevet óvják és építik.
122
Dr. Szeles Péter 2008/2009. tavaszi félévében Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán tartott előadása (2009.05.09.) alapján 123 Dr. Szeles Péter 2008/2009. tavaszi félévében Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán tartott előadása (2009.05.09.) alapján 124 Dr. Szeles Péter 2008/2009. tavaszi félévében Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán tartott előadása (2009.04.25.) alapján 125 Dr. Szeles Péter 2008/2009. tavaszi félévében Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán tartott előadása (2009.05.09.) alapján
61
•
Társadalmi, etikai, környezetvédelmi teljesítmény A korrupció leszámolására már a kormány is jelentkezett, a városvezetésnek már csak együtt kell működnie attól függetlenül, milyen színű, milyen politikai beállítottságú lesz Budapest új vezetője. A környezetvédelem előtérbe helyezése sürgető feladat lesz az új vezetésnek, mert a levegő tisztasága és az utcai higénia borzasztó állapotban van.126 Erre megoldás lehetne, ha Budapesten olyan rendeletet hoznának, mint amilyen például Párizsban jól működik: hogy az üzletek, vendéglátó egységek, és lakóházak előtt minden reggel le kell mosni a járdát. Ha ezt nem teszik, magas bírságot kell kifizetniük.127 Ezzel a rendelettel rá lehetne nevelni az embereket arra, hogy vigyázzanak a rendre. Mert be kell vallanunk, hogy a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. sepregetése nem elég higénikus.
•
Team- / szervezeti kultúra Mint minden profitorientált cégnek, a fővárosnak is változtatnia kell a szervezeti kultúráján, ha azt szeretné, hogy a lakosság bizalommal forduljon hozzá. Amíg nem ügyfélközpontú az ügyintézés, addig rossz marad a híre az önkormányzatoknak vagy magának a fővárosi önkormányzatnak.
•
Fogyasztói kapcsolatok, termék- / szolgáltatásminőség Ez kapcsolódik az előző ponthoz, hogy a „fogyasztó”, mint ügyfél, aki felkeresi a fővárost, megfelelő bánásmódban részesüljön, és igényeit kielégítő szolgáltatást kapjon. Különben csorbul a város jó híre. Ugyanez vonatkozik a közszolgáltatások minőségére is. De erről korábban már a vizsgálatomban kitértem.
•
Előírás- / szabálykövetés A fővárosnak példát kell mutatnia, hogy mint szervezet betartja az előírásokat, és szabályosan jár el mindenben. Ne hagyjon szürke zónát a munkája során, mert ezzel a vállalkozók és multik adóelkerülését bátoríthatja.
126 127
Lenkei Péter – Levegő Munkacsoport – interjú alapján Dr. Szeles Péter – konzultáció alapján
62
•
A válságok, melyek a fenti kockázatból fakadhatnak A hírnév elvesztésének kockázata minden nap fenn áll, mert nem csak a hírnév menedzsmentet végzőktől függ, hanem a szervezet minden egyes dolgozójától. Ha valaki a városvezetésben véletlen, figyelmetlenségből helytelenül nyilatkozik a médiában, vagy a városlakók valamelyike a bürokrácia fölösleges sorompóiba és bukkanóiba ütközik ráadásul az ügyintéző sem kedves, vagy a turista eltéved a BKV mulasztása miatt, mert nincsenek kinn a megállók nevei, akkor Budapest hírneve folyamatosan sérül.128
Ha a fenti Achilles-sarkak közül bármelyik sérül, a hírnév károsodik. A hírnév károk eredményei a negatív publicitás, a fő rátermettség vagy tudás megőrzésére, és helyreállítására irányuló képesség csökkenése, a független kutatási alapok szerint a versenyképesség csökkentése.129
8) Kommunikációs programok A hírnév-menedzsment folyamat egyik legfőbb állomása a kommunikációs programok szervezése. Itt valósul meg az, hogy a tetteket kell láthatóvá és hallhatóvá tenni ahhoz, hogy az érdekgazdák megtudják, hogy kinek köszönhetik, ha valami megjavult a városban, ha valami szebb lett vagy praktikusabb. Itt lehet az elégedettséget igazán elősegíteni. Ha ez a folyamat jól működik, akkor ezzel sok hírnévkockázati tényező kivédhető. Ha az érdekgazdák jól informáltak és közben hozzászólhatnak és bevonódhatnak, a kapcsolati hálózat bővül, és még jobban fel lehet mérni a visszajelzéseket, és meg lehet ismerni az újabb igényeket.
9) Mérlegelni és megítélni A tettek és kommunikáció utánkövetése az egyik legfontosabb feladata a városnak. Ezzel is mutatja, hogy érdekli, mit csinált jól és mit kellene másképp szervezni, tenni. „Saját hibájából tanul az ember” mondás felett itt nem közhelyként kell elsiklani, hanem le kell levonni a tanulságot minden egyes projekt után.
128
Dr. Szeles Péter 2008/2009. tavaszi félévében Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán tartott előadása alapján 129 Dr. Szeles Péter 2008/2009. tavaszi félévében Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán tartott előadása alapján
63
3. Javaslat: A hírnév újjáépítése:130
Abban az esetben, ha a szervezet elveszíti a hírnevét, még ha részlegesen is, nagy erőfeszítésekkel és anyagi áldozatokkal újra fel lehet építeni. Budapesten a BKV, mint fővárosi vállalat csődöt mondott – sok értelemben is. A főváros vezetőségének hitelessége is csorbát szenvedett, mert kiderültek a korrupciós ügyek, amiért legvégső soron a fővárosi vezetés felel. Úgy látom, hogy jelenleg Budapest próbál kikerülni ebből az állapotból, és a felülvizsgálatok sorozata mellett próbálja a hírnevét valamilyen módon visszaállítani. Meg kell, hogy mondjam, hogy a következő városvezetésnek nem lesz egyszerű dolga – szerintem ezt azok is tudják, akik erre vállalkoznak.
Hogy milyen eszközökkel lehetne Budapest hírnevét helyreállítani, ez egy nehéz kérdés. Van rá elméleti válasz, de hogy ez gyakorlatban így megvalósulhat-e, nem lehet tudni. Ezt is egy javaslatként tárom fel a következőkben. Egy főiskolai előadáson a következő megoldásról hallgattam prezentációt.131 Az újjáépítés sikeressége a nyilvánosságon alapszik és a védelemmel kezdődik.
1. Az újjáépítés menetrendje: 1) Védelem: •
A kár minimalizálása: ahhoz, hogy csökkenteni lehessen a következményeket, először is szembe kell nézni a valósággal, hogy a hírnév nagyban károsodott vagy esetleg el is veszett.
•
Vezetői iránymutatás: A károkozó probléma megoldására alkalmas teendők konkrét lépéseit be kell jelenteni, a munkatársakat meg kell nyugtatni, a feladatokat újra le kell osztani, és az elvárások átmeneti csökkentésére fel kell hívni a figyelmet.
•
A felsővezetőnek nyilvánosan bocsánatot kellene kérnie.
130
Dr. Szeles Péter 2008/2009. tavaszi félévében Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán tartott előadása alapján 131 Dr. Szeles Péter 2008/2009. tavaszi félévében Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán tartott előadása alapján
64
•
Meg kellene vizsgálni, hogy van-e korai figyelmeztető rendszer, s ha nincs, akkor be kell vezetni, hogy a hasonló problémákat már csírájában felismerjék. 2) Elemzés:
•
A szervezeti felelősséget bizonyító konkrét célokat és intézkedéseket meg kell határozni és megállapítani, hogy ez a probléma „csak” a vállalatot vagy az egész iparágat érinti – Budapest esetében: „csak” a szervezetet vagy az egész országot érinti.
•
Meg kellene vizsgálni, hogy mi működött jól és mi nem. Egy „hírnév bizottságot” kell létrehozni, amelynek vezetésével a szervezeti kultúrát újra kell értékelni, és a monitoring feladatokat fokozott odafigyeléssel kell végezni.
•
Minden nyilatkozat esetében fel kell keresni a jogi részleget, hogy felhívja a figyelmet a hiányosságokra, hogy a nyilatkozatokban elhangzó mondatok mind jogilag is megállják a helyüket.
•
A tények teljes körű tisztázásáig az erről való nyilvános kommunikációt vissza kell tartani, de a blogokat figyelni kellene, és reagálni kell! 3) Újjáépítés:
•
A fejleményekről rendszeresen nyilvános bejelentést kellene tenni, a történteket gyorsan és titkok nélkül nyilvánosságra kellene hozni.
•
Negyedéves pénzügyi célokat is meg kell határozni, és nyilvánossá kell tenni.
•
Hiteles újjáépítési tervet kell készíteni és publikálni.
•
Egy olyan felsővezetői pozíciót kellene létrehozni, ami a szervezet hírnévkezelésével foglalkozik.
•
Minden valótlanságra reagálni kell – akár újságban akár blogon jelennek meg.
•
A szervezeti kultúrát helyre kellene állítani, először belső, majd a külső kommunikációt kell alkalmazni.
•
A hírnévvesztés vagy a romlás történetét tisztázni kell, hogy mi és hogyan történt, mi marad meg az előző rendszerből, és mi fog változik. Mindezt publikálni kell.
4) Felépülés: •
Minden jó hírt nagydobra kell verni, és a fejlődés jeleit láthatóvá kell tenni.
•
Olyan válságkészültségi tervet kellene készíteni, amivel a kockázatokat még jobban minimalizálni lehet.
Erre javaslatra kiválóan illeszkedi a következő és egyben utolsó javaslatom a Budapesti helyzet megoldására.
65
4. Javaslat: Értékteremtés132
Budapestnek vannak értékei, amit fel tud mutatni. Viszont évtizedek óta ezeket az értékeket mutatja, és ha valami újat szeretett volna felmutatni, átesett a ló túloldalára és elment a nagyberuházások felé.133
Budapest hírnevét úgy lehetne fellendíteni és megszilárdítani, hogy a meglévő értékeket megvédjük, ápoljuk (pl. az értékes emberi tőke megtartása, a Duna, a Budai vár és más gyönyörű épületek, világörökségek fenntartása, gondozása), és újakat teremtünk. Erről Beleznay Éva (az interjú időpontjában Budapest főéptésznője) így nyilatkozott: „Budapestnek vannak nagyon-nagyon erős értékei, és az utóbbi 20 év, de inkább a 60 nem arról szólt, hogy az értékeit erősítse és arra építsen jövőképet, hanem arról szólt, hogy megpróbálni az összes divathullámba belemenni. Az első divathullám volt a szocialista lakótelepek építése, útépítések, műtárgyak, és ebből most igazából olyan feladatok adódnak, hogy egyrészt új értékeket teremteni, másrészt az elmúlt évek problémáit megpróbálni kiegyengetni és felszámolni. Énszerintem ezek a fő értékek: Budapestnek nagyon erős történelmi értéke van; a kultúra és a politikai helyzet, amiről (…); innováció és kreativitás. Valahol a mostani 20 év arról szól, hogy betört ide a multinacionális városfejlesztési és befektetési cégek ingatlanpiaci nyomulása. Ezeket is sokkal okosabban kell irányítani. Mert azt azért sem tagadni nem lehet, sőt el kell ismerni, hogy ez a pénz fejleszti a városokat.”134
Az „új értékek” alatt leginkább olyan alapvető értékekre gondolok, amiket a városlakók alapjában véve elvárnának, de Budapesten még fejlesztésre szorul. Ilyenek pl.: •
az érdekgazdákkal való kommunikáció, aminek alkalmazásával az érdekgazdák érzékelik, hogy működik, és hogyan működik a város,
•
a válságmenedzsmentet megszervezése, pl. a pénzügyi válság, a szmogriadó és BKV sztrájk együttese135,
•
a városvezetés bölcs és reális döntései, a törvények betartása, szabálykövetés – ne legyen helye a korrupciónak,
132
Dr. Szeles Péter 2008/2009. tavaszi félévében Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán tartott előadása alapján 133 György István – Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke és a Fidesz frakcióvezető-helyettes – interjú alapján 134 Beleznay Éva – Budapest főépítésze – interjú részlet 135 http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-327480
66
•
hosszútávú pénzügyi teljesítmény – ne legyen ekkora deficit a város költségvetésében.
Értéknövelő tényező lehetne még Budapesten a társadalmi felelősségvállalás (CSR) gyakorlásának ösztönzése. Ilyen lehetne például egy fasor építése egy parkosítási programban, melyet egy budapesti cég vehetne pártfogásába úgy, hogy cserében a fasor megkapná a cég nevét.136 Hogyan lehet értéket teremteni?137 1. lépés: A város vezetőségének használnia kellene az előzőekben bemutatott RMP modellt. 2. lépés: A hírnév dimenzióinak és tulajdonságainak elemzése után meg kellene vizsgálni, hogy az érdekgazdák hogyan fogadják eddigi tevékenységüket (meg kell kérdezni őket!). 3. lépés: Az érdekgazdák legfőbb hajtóerőit fel kellene mérni és a prioritást felállítani. 4. lépés: Az érdekgazdák körében a város vezetésének lekötelezettséget kellene kimunkálnia. Ezt úgy is el lehetne érni, hogy ezen csoportokat bevonnák a város tisztántartásához kapcsolódó mozgalmakba. 5. lépés: Egy funkciók feletti „hírnév bizottságot” kellene létrehozni, ami az összefüggő akciókat biztosítaná és fenntartaná a koherenciát. 6. lépés: Folyamatos monitoring szükségeltetne, ami vizsgálná a változásokat, szemmel tarthatná a város hírnevét a többi kiemelkedő versenytársakhoz viszonyítva.
Az értékteremtés olyan előnyöket és pozitív reakciókat váltana ki, amelyek megalapoznák Budapest jó hírét, ha mindezt következetesen és folyamatosan végezné a város vezetése, a beszállítók
hajlandóbbak
lesznek
újratárgyalni
az
árakat,
a
munkateremtőket
és
munkavállalókat még jobban vonzaná a város, a befektetők nem akarnák kivonni a tőkét, és a média mindezt örömmel tudósítaná.
136
Dr. Szeles Péter – konzultáció alapján Dr. Szeles Péter 2008/2009. tavaszi félévében Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán tartott előadása alapján 137
67
IX. Összefoglalás:
Szakdolgozatomban fővárosi hírnév-menedzsment megteremtésének és fejlesztésének lehetőségeiről és szükségességéről írtam. Vizsgálatomból egyértelműen kiderül, hogy tenni kell valamit, amit csak a közigazgatási, az üzleti és a civil szféra összefogásával lehetne elérni.
Összességében az mondható el, hogy bár sokan gondolkodnak Budapest fellendítésén: vannak akik a megszorító csomagokra esküsznek, vannak, akik pont az ellenkezőjével kampányolnak, de itt már régen nem a politikáról van szó. Budapestnek egyébként is egy jókora hátránya származik abból, hogy leginkább ott zajlanak a politikai események. Hosszú idő után a város lakossága újra választ magának főpolgármestert, és kerületi polgármestereket. Hosszú idő után a fővárosi lakosság reménykedhet, hogy lesz változás. Ha már a Főváros ellenzéki frakcióvezető helyettese is azt mondja, hogy mindegy milyen színben, csak legyen valaki más, mint eddig volt, akkor valóban komoly változásoknak nézhetünk elébe.
Ha a dolgozatomban felvázolt javaslataimmal akár csak egy hasznosítható gondolatmenetet indíthattam el, amit megvalósítva hozzátehettem Budapest hírnevének jobbításához, már megérte a befektetett időt, s energiát.
68
Irodalomjegyzék (ABC sorrendben) Nyomtatott anyagok: 1.
Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune – How Successful Companies Build Winning Reputation (Hogyan építik ki megnyerő hírnevüket a sikeres vállalatok), Financial Times Prentice Hall, 2004 Pearson Education, Inc.
2.
Nyárády Gáborné dr. – Dr. Szeles Péter: Public Relations I-II., Perfekt Kiadó
3.
Dr. Szeles Péter: Public Relations és/kontra Marketing (válasz László Gyula és Orosdy Béla cikkére)
4.
Dr. Szeles Péter: Public Relations és/kontra Marketing (válasz László Gyula és Orosdy Béla cikkére) 13. old, Lásd részletesebben: Charles J. Fombrun: Reputation (Realizing Value from the Corporate Image), Harvard Business School Press, 1996, Boston (USA), és Charles J. Fombrun – Cees B.M. Van Riel: Fame & Fortune (How Successful Companies Build Winning Reputations), Financial Times Prentice Hall, 2004. (USA)
5.
Dr. Szeles Péter: Public Relations és/kontra Marketing (válasz László Gyula és Orosdy Béla cikkére) 14. old, Charles J. Fombrun [1996], Reputation: Realizing Value from the Corporate Image (Hírnév: A szervezeti imázs értékének megvalósítása), 1996, p. 92.
Interjúk: 6.
Beleznay Éva – akkori főépítész asszony – interjú részletek
7.
Dorner Lajos – VEKE alelnök – interjú részletek
8.
Gauder Péter – a Studio Metropolitana ügyvezető igazgatója – interjú részletek
9.
György István – Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke és a Fidesz frakcióvezetőhelyettes – interjú részletek
10.
Lenkei Péter – Levegő Munkacsoport – interjú részletek
11.
Orbán Gergely – Budapest Business Region (BBR) klaszter-menedzsere – interjú részletek
Tanulmányok, oktatási prezentációk: 12.
Elliot S. Schreiber (Ph.D., Counselor and Visiting Professor): Reputation & Brand Management: The Role of Corporate Communications in Building & Retaining Value (Hírnév és brand menedzsment: A szervezeti kommunikáció szerepe az értékek felépítésében és megtartásában) c. előadás – www.practice.hu
69
13.
Szabados Tamás és Papp-Váry Árpád: A Budapest Business Region és Budapest mint márka a nemzetközi ingatlan- és befektetői piacon más európai metropolisz régiók összehasonlításában c. szakdolgozatból idézet – Budapest 2009
14.
Dr. Szeles Péter 2008/2009. tavaszi félévében Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán tartott előadása
15.
Dr. Szeles Péter – konzultáció alapján
Internetes források: 16.
Mihalis Kavaratzis PhD, Researcher and Adviser on Place Marketing, IBS Desztináció Marketing Workshop 2: http://desztinaciomarketing.hu/1301/a-desztinacio-marketing-workshop-eloadasai/ 2010. április 20.
17.
Szabó Szabolcs Phd. adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar, Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c, tel: 2090555/0756, e-mail:
[email protected] http://geogr.elte.hu/TGF/TGF_Cikkek/szabo7.pdf 2010. április 21.
18.
Magyar Public Relations Szövetség: Szakmai kifejezések értelmezése: http://www.mprsz.hu/ContentShow.aspx?ContentID=68
19.
http://desztinaciomarketing.hu/ 2010. április 10. http://desztinaciomarketing.hu/wp-content/uploads/2010/03/desztinacio-marketingworkshop-2-sajtokozlemeny.pdf 2010. április 10.
20.
http://www.reputationinstitute.com/advisory-services/strategy 2010. március 28.
21.
Reputation Institute: http://www.reputationinstitute.com/advisory-services/reptrak 2010. március 28.
22.
http://www.euroastra.info/node/34563 2010. március 25.
23.
http://hirek.prim.hu/cikk/64526/ 2010. március 26.
24.
http://www.hirado.hu/Hirek/2010/03/17/08/K_F_kozpont_nyilik_Budapesten.aspx 2010. márc. 17. 70
25.
http://desztinaciomarketing.hu/hu/logopalyazat/ 2010. április 10.
26.
http://veke.hu/index.php?fc=cikk&par=509 2010. február 25.
27.
http://www.budapest.hu/engine.aspx?page=search&fastSearchFlag=1 2010. április 25.
28.
http://www.origo.hu/itthon/index.html 2010. április 25
29.
http://belfold.ma.hu/tart/rcikk/a/0/23207/1 2010. április 24.
30.
Budapest Business Region honlapja: www.bbr.hu 2010. április 20.
31.
http://tv2.hu/tenyek/video/etelosztas-a-hajlektalanoknak-tenyek-riport alapján http://tv2.hu/tenyek/video/ezrek-az-utcan-tenyek-riport alapján http://tv2.hu/tenyek/video/rendszervaltas-sorozat-hajlektalanok-teljes-verzio alapján http://tv2.hu/tenyek/video/karacsonyi-etelosztas-es-jotekonykodas-tenyek-riport alapján Források a TV2 Tények videó archívuma 2010. április 19.
32.
Reputation Institute homepage 2010. április 28.
33.
http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-327480 2010. április 15.
34.
http://baubid.hu/baubid/portal/iodisp?nev=cetbudapest_latvanytervek http://www.cet-budapest.hu/ 2010. április 29.
71
Mellékletek
1. Melléklet: Interjú Orbán Gergellyel, a Budapest Business Region klasztermenedzserével Katona Erzsébet: Az első kérdésem az, hogy neked hogy tetszik Budapest, hogy szeretsz-e itt élni. Milyennek találod? Orbán Gergely: Én nem szeretem már annyira Budapestet. Volt egy olyan életszakaszom, amikor szeretettem. Volt olyan szerencsém, hogy benn lakhattam az Andrási úton kétszer is még a főiskolai éveim alatt is. Aztán később, mikor már összeházasodtunk, akkor a feleségemnek benn volt egy garzonlakása, ami arra volt jó, hogy miközben sokat dolgoztunk mind a ketten, egy kis garzonban, kvázi a belvárosban tudtunk aludni. De a hétvégék olyanok voltak, hogy azt lakáson kívül töltöttük, mert egy garzonlakás az nem egy élettér, és mikor gyermekünk született, egyértelmű volt, hogy kimegyünk, mert a levegő, a közlekedés, a közbiztonság, az általános higénia, az emberek kultúrája, együttműködése, méltányossága, az mind olyan, ami miatt szerintem családos embereknek nem jó élettér Budapest. KE: És most hol éltek? OG: Most Szentendrén élünk, ahol jó a levegő, vannak hegyek, patakcsobogás van. Süt a nap, van panoráma, tehát rengeteg olyan dolog van, ami életminőségben meghaladja Budapestet. Ami megtalálható lenne Budapest egy-egy részein, nem a hegyek, meg a patak, de más dolgokban, mint pl. parkokban vagy tiszta utakban vagy a családi élet struktúrájában, amely meg van Bécsben és Stockholmban például. KE: És szerinted más emberek is kb. így gondolkodnak, mint te? OG: Egy általános tendencia, hogy az emberek elköltöznek Budapestről és gyerekvállalás környékén kimennek, sokan csinálják ezt. KE: És szerinted a BBR hozzá tudna járulni, valamilyen szinten, hogy az emberek benn maradjanak? OG: Igen, mindenképpen hozzá tudna járulni. A BBR nagyon tágan értelmezve azt tudja elérni, hogy a Budapest régió – amiről beszélünk, amit nem definiáltunk, hogy 3-5 millió lakos közötti elég nagy sugarú terület – hogyha ez létrejön, mint jogi infrastruktúra, akkor saját maga el kezdi megszervezni a tömegközlekedési, közigazgatási, szolgáltatói infrastruktúrát. Nagyon nagyon sok mindent, aminek hatására lehet, hogy közelebb kerülnek az emberek, a munkahelyek egymáshoz, kevesebb lesz az ingázás, újfajta logisztikai munkahelyi irodai csomópontok jönnek létre. Persze ezek sokkal későbbi lépések, de mindig az alapozás az, ami meghatározza, hogy milyen irányba tudunk elindulni az építkezéssel. KE: És nem gondolod, hogy az emberek ettől függetlenül ugyanúgy kijjebb költöznek, csak Budapest tára lesz bővebb, vagy tágabb és akkor a város ugyanúgy lakatlan lesz? OG: Én úgy gondolom, hogy az a jogi infrastruktúra, ami létre tud jönni – jelenleg az a helyzet, hogy van 23 kerület, amiknek olyan döntési jogköre van, amibe a főváros lényegében nem tud beleavatkozni, ez egy rossz törvény. Nincs összhang. Abban a helyzetben, ha létrejön egy nagy Budapest régió – akár mekkora – az egy jogi versenytársa lesz egy csomó mindenek: a Közép-Magyarországi Régiónak, a megyének, a fővárosnak és sok-sok kerületnek. Éppen ezért újra kell gondolni az egész rendszert. És ha az egész rendszer újra van
72
gondolva, akkor megváltozik Budapest belső kezelése is. Elindul egy egyértelmű fejlődés valamelyik irányba, akkor vagy pozitívan vagy negatívan, a főváros is át fog alakulni. És a jelen helyzet után annyi tanulság vagy az elmúlt évtizedből vagy két évtizedből, hogy nem tud lejjebb süllyedni. KE: Eddig a BBR mit ért el? OG: Eddig alapvetően megváltoztatta azt a képet a nemzetközi ingatlanfejlesztő vásárokon, amivel Budapestről rendelkeznek. Tehát egy markáns – háromszori markáns - pozitív és sikeres jelenlétet mutatott fel kétszer a Müncheni ExpoReal-on, egyszer a Cannes-i MIPIMen. Aminek a következtében olyan csoportok, mint a vásár szervezői - akik rögtön viszik a hírünket - a vásár külföldi látogatói, a vásár magyar látogatói máshogy néznek Budapestre, mi magyarok máshogy nézünk saját magunkra, saját régiónkra és egymásra. Ez az érzékelés az első lépés, egy szubjektív lépés abba az irányba, hogy kialakuljon a bizalom. És a bizalom, a magyar oldalon az önbizalom a kulcsa annak, hogy racionális tartományban máshogy történjenek a tárgyalások, irracionálissal és racionálissal összekapcsolva, és ezzel szeretnénk egy ilyen kick-off-ot, egy ilyen jó motor-berugást adni annak, hogy a folyamatok tovább menjenek. KE: És Te személy szerint mit tudnál tenni azért, hogy Budapest hírneve jobb legyen – külföldön vagy belföldön akár a BBR-ben vagy saját személyes életedben, mint magánember. OG: Amit jelenleg csinálok, a menedzseri munkakörben, ill. a kiállításokhoz kapcsolódó projekttámogatásban, az az, hogy segítem ennek a működésnek a hatékonyságát. Tehát van egy általános értelemben vett kommunikációs működés, meg egy általános értelemben vett menedzsment, ami azt jelenti, hogy van közel 30 tagja a klaszternek, és ezek kommunikálni akarnak egymással, külfölddel, vannak témáik, amiket fontosnak tartanak, és ezekkel kell a klaszter stratégiáját kell fenntartani és gondozni, hogy az átmenjen valódi operatív működésbe. Illetve segíteni kell a belső véleményeknek ütközését oly módon, hogy abból eredmény legyen és ne maradjon konfliktus szinten. És ugyan úgy a kiállításnál nekem a szerepem az volt, hogy a klaszter, a főváros és az ITDH együttműködését segítsem, az együttműködést elvi szinten megalapozni, segítsem a költségvetést összerakni, főirányelveket letenni és egy olyan csapatot létrehozni, aminek te is a tagja voltál, amiben mindenki látja, hogy mi a feladata, és onnantól kezdve arra figyelni, hogy mindenki ellássa a maga feladatát. KE: Eléggé komplex így a feladatköröd. OG: És nem is hálás. KE: Hát nem. Jól lefáradhattál az ER-ban. Még egy kérdésem lett volna: milyen projekteket tudsz megemlíteni, ami most folyamatban van, vagy tervben van? OG: Amit a BBR csinál? A BBR évente két kiállításban gondolkodik, az egyik a müncheni, ahol voltunk, a másik pedig Cannes-ban van. Cannes-ban két kiállítás van, egy november tájékán, az a MAPIC, ez egy Retail kiállítás, a szlogenje alapján: „shopping the world” –azt hiszem ez a szlogenje, inkább bevásárló központokról, kereskedelmi ingatlanokról szól. A másik, MIPIM, egyszerre szól beruházásokról, ingatlanfejlesztésekről, komplex nagy fejlesztésekről, régiókról, olyan fejlesztési és építési megoldásokról, amikkel ezeket a nagy terveket meg lehet valósítani. Ott tud Magyarország, Budapest is, mint régió, a nagy fejlesztések ott tudnak bemutatkozni. Ez a következő kiállítási elképzelésünk. A 2009. tavaszi sikerek alapján itt nagyon jó területet sikerült leszerződnünk. És ezzel a szerződéssel igen bátran lehet gondolkodnunk. KE: az ER-on melyik terveket mutatták be azok a klaszter tagok, akik kint voltak?
73
OG: A Talentis csoport mutatkozott be, nekik 4 átadásuk volt a közelmúltban: az ABACUS Hotelt, a szennyvíztisztítójukat, az inkubátor házat, egy tematikus parkot – egy zöld területet, a városközpontot – mutattak be. A Tópark mutatkozott be, ők 2010. első negyedévében adnak át egy első ütemet, egy irodaház építési ütemet. És mellettük a Duna City és a Duna Spirit mutatkozott be. Budapest bemutatta a Városháza projektjét, amit annak építésze prezentált. Ezen kívül volt egy Jádi Német Ügyvédiroda, aki nem prezentált projektet, hanem jelen volt, hogy a saját hírét vigye tovább és az ITD Hungary volt ott, mint befektetés ösztönzési ügynökség, akik eleve egy élő kapcsolat rendszerben vannak benne. Duna City önmagában egy projekt, a fővárosnak a saját projektje a Városháza projekt. KE: A Duna City projekt miről szól? OG: A Csepel sziget ÉK-i partvonal, ahol iroda, lakó és egyéb ingatlanfejlesztés, tehát komplex ingatlanfejlesztés jelenik meg egy hozzávetőlegesen 30-50 hektáron. KE: És amiket prezentáltak, arra keresnek befektetőket az ER-on? OG: Igen, általában pü-i finanszírozókat keresnek. Igen. Az üzleti szektor azért ment ki, hogy finanszírozókat találjon? KE: Te láttál már Budapesten olyat, hogy Public Private Partnership? Hogy az állam és a privát szektor együttműködik, és hogyha a privát szektor befektet és fejleszt, akkor együttműködve az állammal közterületet is felújítanak? OG: Őszintén megmondom, hogy én még nem találkoztam ilyen formával. Lehet, hogy vannak irányok a jövőre nézve, de még nem. KE: Köszönöm szépen, sokat segítettél. OG: Nagyon örülök neki. 2009. október 12.
74
2. Melléklet: Interjú Gauder Péterrel, a Studio Metropolitana ügyvezető igazgatójával Katona Erzsébet: Szakdolgozatom témája: Budapest hírnévmenedzsmentje és annak fejlesztése. És azért kerestelek fel téged, hogy megkérdezzelek egy két dologról Budapesttel kapcsolatban, meg hogy te hogy gondolkozol ezekről, meg a Studio Metropolitana is. Meg ezzel együtt te mit tudsz tenni a SM-ban. Először azt kérdezném meg, mert így, hogy így készültem az interjúra, olvasgattam a neten és láttam, hogy írtál több cikket is. És úgy írtad alá többször is, hogy Gauder Péter Urbanista. Ez számodra mit jelent, hogy te urbanista vagy? Gauder Péter: Ez általában léptékbeli, gondolkozásbeli különbséget jelent. Én építészként végeztem és az építészek általában házméretben gondolkoznak és ennek komplexségével, összetettségével. Tehát egy családi háztól egy kórházig különböző összetettségű, komplexitású házban gondolkozunk. És ha ezt kiterjeszted egy városra, vagy ráaudásul egy régióra, akkor ez a komplexitás megváltozik, sokkal összetettebb lesz. Sok szereplő, sok érdek, sok szempont, sok diszciplína… és amennyiben elkezdesz ezen gondolkozni, akkor ez egy más típusú, más dimenziójú gondolkodást igényel. Át kell állnod. Sok mindenben hasonlít, de teljesen eltávolodik. Az építészek egy idő után, miután begyakorolták magukat, tapasztalatot összegyűjtenek, dizájn irányba mozdulnak el és a különbséget leginkább abban tudják tenni, ráadásul ez egy rövid távú, mert pl. 3 év múlva megépül az épületed, de 10 év múlva biztos. Ugye egy ilyen városban való gondolkozás az 50 évekre jelent valamit, hogy történjen valami. Csak két példát mondok neked: az, amit én annak idején 90-ben kitaláltam két kollegával együtt, az a Szabadság hídtól lefelé, tehát még lejjebb mehetnénk egy kicsit, az Egyetemi területek alatt a Lágymányosi hídig a Petőfi hídtól mindkét oldalon most épül meg, tehát 20 évvel később épül meg az amit ott akkor kitaláltunk, hogy lehetnének. Persze természetesen mivel hozzáadódik egy csomó dolog: mi Nemzeti Színházat nem terveztünk oda, de pl. azokat az épületeket, amik vannak, részben hasonló minőségben terveztünk. Terveztünk jobbat, mert a világ legszebb panorámája arról a területről van, és csak egy ház lett olyan, ami ezt a minőséget hozza, a többi egy közepes minőségű lett. Irodaházak, hotelek, miegymás nem jöttek létre. És létrejöttek olyan – akár a MÜPA-t is hozzájuk sorolhatom nem túl sikeres közintézmények, miközben az Egyetemi oldalon kutyaütő építészeti megoldások jöttek létre. De ahhoz, hogy te kitaláljad, hogy ez az egész hogy alakuljon, mint alakuljon, 20 évvel később jön létre, és hogy beválik-e, hogy jó-e, hogy működik-e, az még további éveket vesz igénybe. Egy más dimenzióban, más léptékben való gondolkodást jelent, és ennek megfelelően más mélységben is. Sokkal fontosabbá válik a lényeglátás, hogy ki tudd emelni a sok zaj közül, amit látsz, hogy mi a lényeges, legyél jó diagnoszta. Mert ha nem vagy jó diagnoszta, akkor nem tudod összerakni, hogy azok a mozgások, amiknek csak a jelenségé látod, a felszínét látod, mik mozgatják, a Golf áram típus példát tudom neked mondani, hogy miért sodródik a falra, hát azért, mert ott lent egy meleg áramlat van. Tehát mik azok a hajtóerők, amik mozgatnak, azok időben hogy változnak? Tehát ezeket mind-mind át kell látni és le kell tudni egyszerűsíteni arra, ami a sok-sok-sok jelből mégis a lényeget mutatja, és abból kreálni egy olyat, ami várható trend, azt jól el kell találni, és ha jól eltalálod és arra gondolkozol, akkor az szép lassan meg is valósul. Ezek azok, ami egy más dimenziót jelent. Ezért nem nevezem magam építésznek, építész vagyok egyébként, tehát gyárilag annak képeztek ki, csak közben – azt szoktam mondani, hogy – általános dilettánssá váltam, mert sok-sok-sok diszciplínához értek: beleértve a befektetéstől, a marketingtől - ezek közül egykettőt meg is tanultam, egy-kettőt nem kellett megtanulni, gyakorlatból összeszedted. Tehát, ahogy szokták mondani, nem egy ilyen mérnöki mélységben, tehát apró részletekig értek
75
hozzá, tehát nem tudnám pontosan megcsinálni, de mint érzékeléshez, mint szempontként belekerüljön, ez az integráló szempont, ez ezt jelenti. KE: Szeretsz Budapesten élni? Szereted Budapestet? GP: Szeretek. KE: És miért? GP: Hát mert itt olyan sűrűségben vannak az impulzusok, amelyek máshol sokkal nehezebben összegyűjthetők. Az, hogy te mennyire vagy benne a világ áramlásában, a folyamatában, az a kérdés, hogy kint ülsz-e a homokpadon érted és akkor ott a lábadat belelógatod a vízbe, vagy benne vagy az árban, ahol dolgoznod kell a lapáttal, mind a kettővel, ez a kérdés. Én szeretem a kihívásokat, a változást, tulajdonképpen a változás szeretete valószínűleg az, ami miatt Budapesten vagyok. Egy ilyen álmos, tulajdonképpen a belső intrikába beletespedt kisvárosban, mint pl. Győr is, nem érezném jól magamat. Én győri vagyok egyébként, győri születésű vagyok, de nem érezném jól magam, nincsenek igazán kihívások és ettől aztán elmennek egymás marásába, lesésébe, és nincs meg az a pozitív… mi Kőszegen éltünk, tehát ott született az összes gyerekem, az pl. egy sokkal pozitívabb méretű város a maga 10ezer főjével. Ott is meg van egy fajta elit, meg ismerik az emberek egymást, de ebben a középváros méretben már van egy versengés, van egy kis tülekedés, de igazán lényeges kihívások nincsenek. Nincs benne a világ folyásában. Peremen van, néha biztos ismered, mikor a folyó középen nagyon áramlik, akkor a szélén egy kicsit visszafele folyik. Hát ilyen, most ezek a városok… mondjuk Győr ilyen. KE: És szerinted a budapestiek jól érzik itt magukat? Vagy az SM csinált ilyen felmérést, hogy a budapestiek mennyire érzik magukénak Budapestet? GP: Ez már ne haragudj, de ez egy buta kérdés. Ilyen hogy budapesti, ilyen nincs. KE: De hát akik itt élnek. GP: Rengeteg budapesti van, az itt élő külföldiek imádják a várost. KE: Igen, hallottam, ez a Workshop-on is előkerült. GP: Vannak, akik azt mondják, hogy ez azért van, mert ők azokat a helyeit használják Budapestnek, amelyek jók, másnak meg az jut, ahol dolgozik vagy él. Ha a budapestiek hátára rákötnénk egy stoplámpát és ha egy ilyen éjszakai felvételen, fotón néznéd, megnéznéd, hogy mit járna be, kiderül, hogy borzasztó kis területeket járnak be. Tehát mi kint a 18. kerületben dolgozunk, megkérdeztünk ott lévő iskolás gyerekeket, akik épphogy gimibe mentek, vagy 8 általánosba jártak: a Westend-et ismerik és az apjuk kertjét. Nagyjából ennyi a világuk. A budapestiek – a kérdésem – hogy milyen világot ismernek ebből? Mennyire használják azokat a szolgáltatásokat, amelyek ott vannak? Mennyire járnak színházba, moziba, mennek el különböző rendezvényekre, élvezik a város szépségét? Ma azt kell, hogy mondjam, hogy vannak rétegek, akik ezt élvezik, megengedhetik maguknak a jó éttermeket, megengedhetik maguknak, hogy kiüljenek és napozgassanak, hogy pl. a kocsijukkal is bejárják a várost, a város környékét használják, hogy elmenjenek az erdőbe, kiránduljanak, hogy kvázi teljes életet éljenek. És vannak, akik ezt nem engedhetik meg maguknak, mert 18-20 órát kell dolgozniuk ahhoz, hogy egyáltalán ne csússzanak le. Most ebből a szempontból azt tudom neked mondani, hogy részben azon is múlik, hogy milyen körülményeket teremt magának valaki, hogy akarja-e ezt a dolgot szeretni, vagy észre veszi-e belőle, hogy a pohár félig tele van vagy félig üres. Nagyon divatos, és az előző időszakban olyan szociológusok tervezték a várost, akik mint szociológusok imádták ezt nyavalygást, hogy félig üres a pohár. És ezeket a példákat hozták elő: rossz a levegő, kutyaszar van, stb. Őszintén szólva ugyanakkor gyönyörű a vár, ha átmész az Erzsébet hídon, a Lágymányosi hídon, a Petőfi hídon, a Margit hídon, hihetetlen kilátásod van, de ha fölmész a várba is, kellemes. Igazán jó programok vannak, tele van a város programokkal. Jók a kávézók. Tehát azt kell, hogy mondjam, hogy egyre jobban
76
élhetővé válik a város. Más kérdés: biz. rétegek számára. Csak míg a szocializmusban tanulták a szociológusok a leckét, ők mindig azt gondolták, hogy mindenkinek minden egyformán jár, elfelejtették, hogy kapitalizálódunk és ez nem így van. Vannak rétegek, akik lecsúsznak, és ki kell, hogy költözzenek, és 60 km-re vesznek egy tanyát 1 millió forintért a 4 millióért eladott lakásukból, és utána aztán ott próbálnak megélni és tulajdonképpen átállni egy egészen más életmódra. És vannak megint mások, akik kvázi ki tudják használni a társadalmi és gazdasági változásban levő energiát. Ugyanez nagyjából, mint amikor a paraszti sorból, egy ipari sorba átmentünk. Most egy ipari sorból – bocsánat - egy wellfare típusú társadalomban vagyunk. Jól ellátott mindenkit, azt is, aki nem dolgozott. Ebből át kell mennünk, egy olyanba, ahol azt kapod, amit megérdemelsz. Vagy amiért megdolgozol. Itt jön a vicc, hogy egy olyan társadalmat ért ez el, hogy egyrészt a kapitalizmus is változik, mert más kapitalizmusról beszélünk most, mint az ipari korban, tehát a fordizmusnak annyi, tehát az nem úgy működik, nem kell már annyi melós, kékgalléros. Sokkal inkább kultúráltabb, fehérgallérosokat keresnének, ez még azért nem alakult igazán ki. Ugyanakkor – ha úgy tetszik – azokat az ingyen szolgáltatásokat az előző rendszer nem mondta ki, hogy kész, elvesszük, nincs tovább, hanem ők maguk sem tudják, hogy mit is adjanak, mit is nem, legyen az ingyenes utazás vagy a GYES-e lévő 3 év, stb. Tehát meg akarják őrizni, amit nem tudunk megőrizni, mert ez a társadalom nem termeli azt ki. És ettől mindenki agyon van nyomorítva, mert egy olyan adóprés alá kerül, olyan adót tesz, hogy el lehessen tartani azokat, akik még a szocializmusban vannak. Mert alkalmazottként imádnak lenni, nincs meg a vállalkozó kedv, nincs meg a vállalkozói hozzáértés, igazán, ha belecsap, akkor tönkre is megy, nálunk a tönkremenés a tragédiával egyenlő, Amerikában 4-5-ször tönkre megy valaki, ha tönkre megy, akkor jobban kap ott kölcsönt, mert hogy ennek már van tapasztalata, nálunk az életben nem kap kölcsönt. Magyarán nem alakultunk át kapitalizmussá, itt maradt a szocializmus egy eltartott gárdával és ezek az előző nyavalygásoknak is a talaján tovább nyavalyognak – hát nem tudok mást mondani. KE: És az SM-nek milyen eszközei vannak még, hogy Budapest hírnevét jobbítsák vagy fejlesszék? GP: Ez egy terv, két részből áll. Ugye mikor én először idejöttem, akkor én úgy gondoltam, hogy itt a marketing eladási funkciót kell produkálni, tehát magyarul el kell adni a várost, hiszen ez a város tulajdonképpen ki van találva, hogy hová milyen úton halad. Mi az a jövőkép, amelyet végül is előre eladsz azért, hogy aztán ez megtörténhessen. Tehát magad elé vetítesz, mert a terv az ugye nem más, mint a jövő tükre. Te most megcsinálod a jövő képét, a vizionális eszközt, és ezzel a vizionális eszközzel befolyásolsz mindenkit, hogy kb. ezt fogja elérni. És ezt a vizionális eszközt, én azt hittem, hogy létezik. Amihez nekem annyit kell hozzátenni, hogy az én marketing szakértelmemmel a marketingnek nem a tervezési funkcióját, hanem ahogy mindenki érti Magyarországon a „sales”, az eladás funkcióját gyakorlom. Hozzá kell tenni, mikor az Expo-t terveztem, és találtam ki, akkor is nagyon nehéz volt megértetni, tehát én tanultam marketinget, tehát én onnan tudom ezt, hogy a marketingben már réges-régen, tehát már majdnem a háború óta megváltozott az a szemlélet, hogy a marketing nem más, mint a neve hordozza: piacra vitel, tehát piacosítani valamit. A piacosítás nem ott kezdődik, hogy legyártasz valamit, ami neked tetszik és aztán megpróbálod valakiknek eladni, akiknek ez nem tetszik, hanem te először megtudod azt, mi volna az, ami a piacon szükséges és olyat gyártasz, amit aztán magától elvisznek. Ez a húzott vagy nyomott rendszerek kérdése. A szocializmusból megint csak átörököltük a nyomott rendszert. Valakik – és most tök érdektelen ebből a szempontból, hogy kik – meghatározhatták, mert olyan helyzetben voltak, hogy mi az ami nekem jó, és ők egy kínálati piacot hoztak létre. Legyen az egy 53 m2-es lakótelepi lakás vagy bármi, amit én megkaphattam, és akkor én boldog lehettem, kezet csókolhattam vagy a gyűrűjét vagy a lábszárát vagy amit éppen kellett, hogy
77
én azt megkaptam. Ugye, a tervezési funkció, amikor én idejöttem, lassan rájöttem, hiányzott. Tehát nem volt jól megtervezve, nincs jól megtervezve ez a város. Egyszerűen a jövője nem világos. Nem világos, hogy ez egy metropolisz, ahogy a cég nevében hordozza, vagy pedig egy belvárosnak a megújítása vagy újrafestése. Az a helyzet, hogy az előző időszakban pont ezek a szociológusok, és kvázi a velük együttműködő kollegák, Schneller István főépítésszel az élen a 19. század visszahozását álmodták ebbe a városba. „Kandellábereket” helyeztek el, olyan fedlapokat tettek le, amelyek a K&K időszakra hajaztak, tehát egyáltalán nem a 21. század képét vetítették a nagyközönség elé. Mindenkit szidtak, aki megjelent, legyen az bevásárlóközpontos, elmondták, hogy ez egy szemét tróger, merthogy az kimegy és nem jön be a belvárosba és ott teszi le az épületeit, ahova leteszi, akik kiköltöztek a városból, árulók voltak ugye, elhagyták a várost és kimentek a szuburba. Nem fogták fel, hogy ez egy természetes – ez egy élő szervezet – fejlődési folyamata, az emberek az igények kielégítése során oda mennek, ahová egy keresleti helyzetben, hogyha ezt biztosítani tudják magunknak, a keresletet ki tudják elégíteni. És ha erre reagált volna az irányítás időben, és megteremti időben azokat a kínálati feltételeket, aminek következtében mondjuk a Rákóczi út egy olyan bevásárló utcává alakult volna, mint a müncheni, ahol a belső utcában egymást érik az áruházak, ahogyan annak idején itt is volt a Verseny, az Úttörő, a Lottó, meg a nem tudom én micsoda, akkor nem pusztult volna ki, nem ürült volna ki a Rákóczi út. De ők nem ezt látták, nem ezt értékelték, rosszul mérték fel egyszerűen az emberi keresletet, az emberi igényeket. Az ő saját képükre akarták erőszakosan formálni a várost, ami nem történt meg: kihalt, Rákóczi út, meg kell nézni, olyan, amilyen, ettől olyan, amilyen. Tehát magyarán a rossz diagnózis, rossz trend analízis, rossz előrevetítés, ez által rossz tervezés, mert nem marketing alapú tervezés volt, hanem ő a saját képére tervezte, ez pedig a nagyközönség terveivel nem volt rokon. Amikor a szuburbanizáció ellen van, akkor téved, mert a szuburbanizáció világjelenség, nem úgy és itt jön a kérdés, nem kell ennek rosszul menni, lehet egy fázis csúnya és rossz, meg lehet jó. A szuburbanizációt is lehet jól csinálni. És ha megértem, hogy ez hogy működik, mire van, akkor lehet. Erre volt válasz pl. 8-10 éve terveztem, a Talentis program, amelyik azt mondta, ha már kimentek a fehérgallérosok a térbe, ott vannak jogászok, nem tudom építészek, marketingesek, tanárnők, stb-stb. Akkor vigyük oda ki hozzájuk a termelési eszközt is, tehát magyarul teremtsük meg nekik egy olyan miliőt, hogy nem kell bejönni neki a belvárosba, tehát nem is egy monocentrikus városra van szükség, hogy a monocentrum tud biztosítani mindent és a periférián nincs semmi, hanem vigyünk ki a perifériára is egy csomó dolgot, minimum egy másodlagos erőközpontként a munkahelyeket. Tehát második típusú városokat lehetne létrehozni ott, nem csak szálláshely, nem csak alvóváros, hanem hozzáteszed azt, hogy dolgozol. Aztán utána a szabadidő, a szórakozás és az összes többi jöhet, amit könnyen megteszel, mert az is vállalkozás, és az is már a nagyvárosnak egyfajta policentruma, ami pl. a hegyekben más, mint az Alföldön. Más szórakozást, más szabadidő eltöltési lehetőségeket biztosít. Egy homogén és heterogén város jön létre, tehát nagyon sok fajta-féle tered, környezeted van, amelyben te magad választhatsz, hogy te ebben laksz vagy abban laksz, meg tudod-e fizetni vagy nem tudod, igénybe tudod venni vagy nem tudod. És akkor el tudsz menni egy Népligetbe, meg el tudsz menni a Lizsébe, úgy mint a 30-as években. A cselédlányok találkozó helye nem a Stefánia volt, a Stefánián mások korzóztak. És ezt nehéz felfogni, mert ugye a szociológus gondolkozásban mindig ott van, hogy ezt ki kellene egyenlíteni. Én ebben nem vagyok egyáltalán biztos, hogy ki kell-e egyenlíteni. Nem vagyunk egyformák. És az egy más dolog, hogy hogyan kell felvállalni a lecsúszottaknak, a lemaradóknak az istápolását, de ez nem jelenti azt, hogy mindannyian egyformák vagyunk és mindenkinek ugyanaz jár. Az volt a szocializmus és az nem vált be. És ha felismerjük ezt és választottunk magunknak, akkor ennek következményei vannak, térbeli következményei is: szuburbanizálni kellene, méghozzá nagyléptékben, metropolisszá kéne alakítani, miközben azokat a pólusokat, amelyek megjelennek, azokat
78
értékesebbé kellene tenni, büszkeség forrásává kellene tenni, identitáshelyekké kellene tenni. Identitás pólusokat vagy szigeteket kellene tenni, amik utána a többi szövetrészre is hatnak. Ezeket az identitás szigeteket ismeri fel a külföldi, aki itt él. Azokat találja szépnek és jónak. Mert ő azokat használja. Ha úgy tetszik, akkor ez olyan, mint mikor egy mocsárban egy zsombékoson végigmész. Ismeri ezt, ide rá lehet lépni, mert az jó, azt ismeri, az is jó, ezen mászkál végig. Hogy közbe van mocsár, hát van mocsár. Most ez egy idő múlva adott esetben kiszikkadhat és az egészen lehet majd járni, na de nem lehet megoldani az egészet egyszerre. Hogy ezt ki fedezi fel magának, hogy hol vannak olyan helyei, ahol ő jól érzi magát, hol vannak a városi ökológiában azok a pontok, ahol az ő biotopja, az ő életének megfelelő környezete olyan amilyen, és ez melyik… lesz olyan, aki szeretni fogja a 19 századi kovácsoltvas kandeláberes mittudomén milyen ülőkét, másik pedig azt szereti, hogy a görkorcsolyájával, gördeszkájával le-föl száguldhat. Mindenki meg fogja találni ezeket a helyeket. Ha olyan sokszínű, összetett, mint a szivárványban minden szín megjelenik, miközben mégis Budapest az egész. KE: És milyen projekteket látsz magad előtt, hogy mik fognak vagy mik teljesülnek már most, hogy mik alakulnak mostanában? GP: Ez a baj, hogy mindig projektekben gondolkoznak. Ezt a várost projektekből akarják összerakni. Egy város nem projekt. A város az egy identitás. A város az egy brand. A város az egy márka. Ez nincs meg a városnak. Megpróbálják márkásítani Budapestet a belvárosával, de nem ez a márkája. Ennek a városnak sokkal összetettebb a brand-je. És ebből pl. nagyon hiányzik azonnal az, ami régen volt, ez a város egy második központja volt a K&K-nak tehát magyarul az Osztrák-Magyar Monarchiának. Voltak még nagyon szép városai. Közöttük Budapest az egyik: feltörekvő, dinamikus, erőteljes új város volt. Ma ilyenje nincs. Ezzel nem tud megjelenni. Miért nem? Ki kéne találni, hogy mi ez. Mi itt a Studio-nál azt találtuk ki, hogy két dolog van, hát az egyik el kellene foglalnia egy olyan centrum szerepet, amely nem főváros, tehát nem az a régi típusú főváros, ami egy adminisztratív központ és rátelepszik és ha úgy tetszik, kizsákmányolja a teret, hanem sokkal inkább egy ilyen menedzser központ, amelyik adott esetben nem is az országot, hanem egy ilyen jóval nagyobb térséget a Kárpát medencét vagy a nyugat-Balkáni területeket is magába foglalóan próbálja a két világ közötti hídverést megteremteni. Tehát ez a tudások, hozzáértések, az előbb mondott kapitalizmus és szocializmus közötti hídverést, amit pl nagyon komolyan és nagyon véres verejtékkel menedzselnek a nyugat-németek Kelet-Németországban. Nem is egyből és örömmel, mert túl nagy léptékkel, túl gyorsan változott meg a kelet-németek élete, felfogása. Amit az előbb is elmondtam, hogy a szociológusgondolkodás… egy jóléti állam szolgáltatást elveszik tőlük, rákényszerítik, hogy dolgozzon, rákényszerítik, hogy vállalkozzon, stb. Mert nincs segélyezés, tehát nem arról szól, hogy ingyen és bérmentve el lehet lenni, hanem egy tisztán alkalmazotti élet nem tudja fenntartani a Kelet-Németországot. Ez egy túl nagy léptékkel, talán nem is biztos, hogy teljesen jól kommunikálva, de a lényeg az, hogy mégis nagyon sok helyen beindított egy … ez kellene és egy ilyen transzfer központként, egy transznacionális transzfer központként működhetne Budapest. De nem logisztikai, nem a gyomor funkciót kéne átvenni, hogy itt átrakodnak, meg itt valami kávécsomagoló van, vagy akármi… ez is lehet, de nem ez volna a lényeg, tehát nem ez a jövő. Hanem éppen a fehérgallérosok, a tudásoknak a transzformációja. Hogy mi az az európaiság? Hogyan gondolkozik Európa? Hogyan kellene beintegrálódni a budapesti térnek, ennek a metropolisznak és nyilvánvalóan a jóval nagyobb South-East European térnek. Ezt pl. innen nyugodtan lehetne menedzselni, szervezni. Részben ez is történik, tehát nem véletlen választják nagy nemzetközi cégek és headquarter-ek főhadiszállásaiknak Budapestet. Mert ők is tudják ezeket a zsombékokat, hogy hol jó itt élni, tehát ő is megtalálja ezt a pozitívumát. És nyilván innen közben Ukrajnát vagy Szlovéniát vagy Horvátországot vagy Bulgáriát is meg tudja dolgozni, mert ez végül erről a
79
közel 150-200 milliós piacról szól. Most ha ennek a 200 milliós piacnak vagyunk a központja, akkor más dinamikával fejlődik Budapest. Egy 30 milliós Magyarország volt, amikor Budapest azzá fejlődött, ami most és közben 10 milliósra lecsökkent. Ennek vége. Másként kéne szemlélni az egészet már, mert elérhetünk bármik. Elérhetünk 30 milliósat, vannak ugye, akik erre esküsznek, és a Trianon előtti Magyarországban hisznek és elérhetünk egy 150 milliósat is. Miért nem célozzuk meg a 150 milliósat és minden további nélkül működhetne, mert vannak itt hozzá agyak, vannak itt hozzá tehetségek, meg hozzá a tudás. Ez is egy brand, ez sem több, mint azt mondom, én ezt választom magamnak, én ilyen akarok lenni, ilyenné szeretném tenni magamat, a környezetemet, a szolgáltatásaimat, ilyen vállalkozókat hívok, ilyen embereket keresek, akik ehhez értenek, ilyeneket képzek. Magyarul, ebbe az irányba megyek. Az is brand, amit most használunk, sokkal inkább csak eszköz a brand meghirdetéséhez, hogy a Duna fővárosa. Mert a Duna fővárosaként könnyen eladható, könnyen pozícionálható, elhelyezhető, hogy hol is helyezkedik el, ráadásul, mint az egyik legnagyobb agglomeráció a Duna mellett. Elfogadható délről és északról is. Ugyanakkor egyfajta brand-et nyújt annak, hogy mindenki tudja, hogy ennek egy gyöngyszeme. Ez egyben pozíció előnyt is jelent. Én úgy gondolom, hogy a legfontosabb az lenne, hogy a város egészét versenyképessé tevő pozíciókat kell felismerni. Legyenek ezek szolgáltatások, legyenek ezek irányítási funkciók vagy egyszerűen csak egy szerep, hogy milyen szerepe van. Hogyha valakire azt mondják, hogy ő lesz a Bánk bánban a bán, akkor tudjuk, hogy mit várhatunk tőle. És akkor nem ő a Gertrudisz vagy nem tudom én vagy valaki más a szereplők között. De akkor úgy kell fölöltöznie, úgy kell kilépnie, olyan magabiztosnak kell lennie. És ez a pozícionálás kérdése ma, hogy hova pozícionálja magát a város és ehhez mit épít. És akkor van jelentősége a projekteknek. Mert ehhez kell akkor a pitykés gombot fölvarrnom vagy éppen nem, hanem éppen a Hermelin palástját felvennem. Ez az, amit nem tud a város. És ma minden van benne. Ma még zagyva, majdnem hogy azt mondom, hogy másod-, harmadosztályú minőséggel lép ki a piacra. Nem azzal, hogy ennek a térnek az 1500 éve volt központja szeretnék lenni. KE: Igazából, ezt az egészet, amit itt most elmondtál, nekem ez így tökjó, meg én is teljesen másképp látok hirtelen. De ezt nem tudják a többiek. Ezt tényleg kommunikálni kell és gondolom, hogy ez a célod, hogy a nép is és a többiek is… GP: Ez egy gondolkozásmód, amin keresztül tulajdonképpen inkább szempontokat, szemléletet mondtam el, tehát nem a kész elgondolást. A megoldás az, hogy ha te találsz olyan társakat, akikkel együtt gondolkozva ezt tovább lehet finomítani. Ez egy most teljesen generális, általános nagy történet. Ezt kell gyakorlati dolgokká alakítani. Amiben, ha vannak többen, akik hasonlóan … a mondás mondja, ha egy ember álmodik, álom marad, de ha már többen álmodják ugyanazt, az a valóság kezdete. Tehát el kellene kezdeni diskutát folytatni, gondolkozni, kik azok, akik hasonlóan látják, akik az ő tevékenységeik során ezt erősíteni tudják mit kell ezen másképp csinálni, változtatni, hol kell ebben megalkudni, vagy éppen magabiztosabbnak lenni. Hogy milyen üzeneteket lehet összeszedni és akkor tulajdonképpen mindenki a saját munkája során szép lassan összerakja ezt. Mindenki teszi-teszi-teszi, mint a kis hangyák és a végén létrejön valami. Ezért is kezdtük el mi a város dialógust, ami pont erről szól, hogy hallgassuk meg, hogy más hogy látja ezt. Ha nem akkor nagy baromság, amiről én itt most beszéltem, ez a marketing tervezés, akkor a marketing tervezés során dumcsizzunk róla, és akkor mondjuk egy év múlva el lehetne kezdeni ezt a dolgot „eladni”, amikor a marketing elhelyezési funkcióba átmegyünk. És akkor a világba is kivisszük, mert addigra már látjuk, hogy ez nem irreális, akik ebben gondolkozunk – mert Belgrád is azt mondja, hogy igen ez a szerep áll Budapestnek, nem fogjuk megfúrni. Lesz persze konkurens, aki azt fogja mondani, hogy szó se lehet róla, de akkor tudjuk, hogy ki a konkurens, ki nincs velünk és akkor összeáll tulajdonképpen az a csoport, amivel ezt a dolgot el lehet indítani.
80
KE: Ezért volt az a Workshop is, amin részt vehettem? GP: Azért volt. Lesz egymás után három, most lesz a héten, mikor a külföldi kamarákkal találkozunk és megkérdezzük, hogy a külföldi kamarák hogy látják például. Aztán elhívunk gazdaság szereplői közül is, akik elmondják. Most egy ilyen kreatív – csak nem tudok elmenni rá, a Talentis-esek tartják – a kreativitás helye meg szerepe egy más dimenzióban, tehát nem a … Veletek azt néztem, hogy akik ennek a praktisz…, gyakorlói, akik ezt teszik, ő pedig azokat hívta össze, akik ennek a teoretikusai a dolognak. Tehát ezeket szépen össze kell szedni. Pont ez volna a párbeszédnek… én azt mondom, hogy túl keveset tervezünk, mert az itt maradt előző rendszerből megint csak valaki jött, megmondta a tutit és utána hozzárendelték az állami forrásokat. Ma viszont mikor te viszed a pénzedet, mert ez egy kínálati helyzetet teremtett, te viszed a pénzedet, te szavazol, hogy mire költöd, a te munkád, amire te … ha te azt fogod mondani, hogy gyerekek, márpedig én az István park környékén szeretnék lakni, mert ott vannak olyan éttermek, akár … vagy pedig át akarok menni Telkibe vagy akárhova, akkor te odavitted a pénzedet. Nem az állam vitte oda, ahogy gondolta, hanem ahogy te. Ha én megértlek téged, hogy te ezt miért csinálod, és akkor legyél most vállalkozó, tehát legyél egy kreatív vagy legyél egy bármi és akkor azt mondod, hogy ezt szeretnéd, azt szeretnéd, így volna jó, úgy volna jó, neked ilyen miliő kell. Tehát egy belvárosi miliő kell vagy egy Telki miliő kell – tök mindegy – a Talentis miliő kell, tehát ahol te termeli tudsz, vagy mint egy növény vagy mint egy – bocsánat – egy állat, amelyiknél szintén megvan, hogy milyen istállóban jobb tartani, vagy melyik táplálékkal tudod tartani. Most épp tyúkokról olvastam, hogy ha nincs neki kapirgálója, akkor az nyomorultul érzi magát, lehet, hogy egy lakótelepen élő, ha úgy nézek rá, hogy nem volt kapirgálója, akkor nem tojik elég tojást, rosszabbul dolgozik. És akkor fölkelt és elment és akkor a professzor esetleg megengedhette magának, hogy kimenjen Telkibe, mert akkor ő ott tudott kapirgálni és akkor az jó volt neki. Pont erről szól ez az egész. Ezért mondom, hogy város ökológiája van ennek: az ember ugyanolyan állat, mint bármelyik másik vagy mint növény, amelyiket ha nem locsolod, akkor kiszárad, ha túl sok napot kap, azért baj, ha túl keveset, azért baj, az egyik az árnyékban szeret… ugyanígy van ez is. Ebben kellene előre jutni a párbeszédek során, hogy többet tervezzünk azokkal, akik csinálják. Nem nekem kell, nem a SM-nak, nem egy tervezőnek kell felvázolni ezt, hanem sok-sok-sok embernek, kiérlelni ezt a beszélgetések során, nem tudom pontosan, hogy ide jutunk-e. nem tudom, hogy a szkepszis az előzőekben említett szociológus „a pohár félig van” típusú fog-e győzedelmeskedni, de az is lehet, nem pedig az, ami én vagyok, én pedig azt mondom, hogy „gyerekek, ez óriási, ez félig tele van ez a pohár, csináljuk!”. Ha ilyeneket tud az ember találni, ezekkel tudja csinálni, akkor óriási esélyei vannak, mert Budapest fekvési energiája óriási, tulajdonképpen a megújulási energiája óriási, az emberek nagyrészt még éhesek, még akkor is, ha az éhességet úgy érted, hogy van bennük tennivágyás, akaraterő. Tehát még mindig van egy csomó vonzereje, a világban viszonylag pozitív az imázsa, tehát nem járatta azért le magát. Még azt is megkockáztatnám, hogy Budapestet meg tudják különböztetni Magyarországtól, tehát az irredenta hozzáállás, amivel mi nagyon sokszor megjelenünk a világban az nem annyira Budapestre vonatkozik, mint inkább az egész országra. Tehát egy csomó dolog van, pozitívumokat tudok fölsorolni, amiket mind-mind fel lehetne használni pozícióelőny megszerzésére. Ez a pozícióelőny meg nem más: be kéne jutni Európába, mert a vasfüggöny még mindig él. Nemcsak a gondolkozásban, hanem valóságban is. Amikor most jött a krízis, akkor kit ereszt el Európa a karmai közül? A keleti részt. Mi a különbség? Ugyanaz, mint mikor jött a török. Francia mondta: „persze, majd adunk segélyt”, XIV. Lajos mondta Rákóczinak: „hogyne, majd megsegítlek”. Szart se segített rajta, hagyta, hogy itt vergődjön itt ez a rész. De nem változott semmi. Most is ugyanígy van. Csak akkor tud megváltozni, ha mi részévé tudunk válni Európának. De nem vagyunk az.
81
KE: érdekes így látni a dolgokat. Mert így a kérdéseim másik fele úgymond fölösleges. Felírtam, hogy identitás, amiről sokat beszéltél. Gondolom, ha ez kialakul, akkor nem egy identitása lesz Budapestnek, nem egy brand-je, hanem akkor több. És akkor annak a kommunikációja úgy valósulhatna meg, akár nem csak a SM tenné, hanem… GP: Persze. Hát én tettem egy ajánlatot a te kollegáidnak is, hogy üljünk le többen, akik részben ebből élünk, részben ez volna a dolgunk, hogy kössünk egy szövetséget, hogy dolgozzunk ki egy olyan programot, amelyben ezt a marketing eladási és egyben tervezési – én most itt összetolom a kettőt – ha azt mondom, hogy olyan módon tervezek, hogy ez maga a folyamat érdekes, akkor egyben eladási funkciót is teljesítek. Nincs időnk, hogy most lineárisan tervezzek, aztán majd ellenőrizzek, aztán megvalósítsak, hanem ha összetolom, és ezek egymásba kapcsolódva a tervezés folyamata maga egy eladási funkció is és egy akceptációs folyamat is: tervezek, akceptáció és megvalósítok, és ezt az egészet együtt pörgetem, akkor ezzel elég gyorsan lehet haladni. Én azt mondtam – szívesen oda fogom adni, ha a fiúkkal itt leülünk – hogy hozzunk létre egy olyan szövetséget, hogy azok akik ebben elfogadják azt, hogy konzultálunk és kooperálnak, hát egy „hátba-nem-támadási megállapodást” kötünk egymással, akkor essünk neki és mindenki a maga területén kezdje csinálni, mert akkor ez szerintem nagyon gyorsan kiteljesedhet. Mert a levegőben van – mert ezt szoktam mondani, hogy amikor egy faipari cégnél dolgoztam, és mindig mondták, hogy hát robbanásveszélyes. És én sose értettem, hogy miért robbanásveszélyes. Mert mi van, ha egy kis fűrészpor van a levegőben, na most nagy dolog. És akkor mondták, hogy van egy biz. koncentrációja a dolognak – amit ugye annak idején Lennin és Marx azt mondták, hogy forradalmi helyzet, amikor elérkezik az a töménysége ennek a dolognak, amikor belobban, mert már olyan koncentrációban van, hogy már sok is és vágyják a változást és már érzik, hogy így nem működhet tovább. És ezek a külön-külön lévő kis szemcsék együtt azt mondják, hogy „Bwuuh, ez most megváltozik.” Ez idáig nem volt. Külön-külön egy-két helyen még dolgoztak, de a legtöbb helyen megőrizték… Mert ugye mindig a hagyományok, tradíciók: „mert hogy így szoktuk”, „apám is így csinálta” és ezek a szociológusok az elmúlt 15 évben elég jól konzerválták ezt a szocialista gondolkozást, ezt a „top-down” megmondjuk nektek és mi osztjuk a pénzt, meg különben is… Ha ez megváltozik és létrejön ez a kvázi koncentráció, szerintem a levegőben már olyan sűrűségben van az, hogy ez így nem jó, ez az ami miatt elégedetlenek ált. az emberek a várossal. Mert aztán ők részletekben nézik, hogy kátyús, meg izé, meg a busz is, meg a mittudoménmicsoda. Pontosan ez az elégedetlenség sűrűség teszi lehetetlenné, hogy akkor most csináljuk másképp. KE: Köszönöm szépen a segítségedet. GP: Nagyon szívesen. KE. Több kérdésem nem lenne. De tényleg nagyon köszönöm. GP: mondom, azt meg tudom csinálni, hogy – nem tudom mikorra kell megírnod – két héten belül biztos leülünk a kollegákkal és kiderül, hogy kik lesznek ebben partnerek vagy nem, ha a te kollegáid is partnerek, akkor átküldöm neked, ez le van írva, a hétvégén írtam le, hogy hogyan meg miként kéne ebbe együttműködni, mi volna az a fő váz, amit ki kell dolgozni. Én csak egy durva struktúrát mondtam el, hogy miről szól ez és ezt a durva struktúrát kellene, hogy mindenki a saját területén tovább-tovább fejlessze. Hát jól lenne, ha lenn egy irányító személy, mint ahogy mindig kitermelődik, a Rákóczit mondtam az előbb, akkor is a kurucok már rég elégedetlenek voltak, már többször elpáholták őket, mikor egyszer csak megjelent valaki, aki az egész ügy élére állt és akkor Rákóczi szabadságharcnak hívták, holott nem az volt, hanem már réges-rég folyt csak a Rákóczi lett az eleje. Most itt is az a gond, hogy ki lesz az eleje.
82
KE: Igen, még nincs vezetője. Nos, csak csütörtökig vagyok az Aera-ban gyakornok, majd külföldre megyek, de meg van az email címed. GP: ok, akkor jelentkezz majd. 2009. október 12.
83
3. Melléklet: Interjú Lenkei Péterrel a Levegő Munkacsoporttól Katona Erzsébet: Az első kérdésem az lenne, hogy a Levegő Munkacsoportnak mik a főbb céljai, mik a feladatai és hogy Ön ebben hogy vesz részt, milyen feladatokat lát el a Munkacsoportnál. Lenkei Péter: A Levegő Munkacsoport legfőbb céljai azok az Alapszabályunknak az elején olvashatók. Talán a legfőbb cél az, hogy tudatformáláson keresztül megváltoztassuk az emberek szokásait, és ezzel a környezetre gyakorolt hatásukat. Így lehetne egy mondatban összefoglalni, de érdemes elolvasni az Alapszabályunknak az elejét, ott ez jól le van írva. Én jelenleg a környezeti tanácsadói irodát vezetem a LM-nál, ami azt jelenti, hogy a hozzánk beérkező különféle lakossági, és egyéb megkeresésekre próbálunk válaszolni és segítséget nyújtani és biz. esetekben képviselni a lakosságot. Tehát ez a három dolog, de mindenképpen első lépésként ezek hozzám érkeznek be és akkor továbbítom a kollegáknak vagy ha egyszerűbb ügyről van szó, akkor választ adok rá. KE: És hogy próbáljátok képviselni az érdekeket? Tehát hogy a lakosság vagy még milyen érdekcsoportoknak az érdekeit? LP: Hát először inkább beszélnék arról, hogy mit csinálunk a gyakorlatban. Mert a LM nagyon szerteágazó tevékenységet végez, kevesen tudják, de a legfőbb tevékenységünk az államháztartással kapcsolatos. Méghozzá a mindenkori költségvetési törvényekkel és egyéb pénzügyeket befolyásoló törvényekkel és egyéb jogszabályokkal kapcsolatos, mert úgy gondoljuk, hogy az emberek viselkedését leginkább a pénztárcájukon keresztül lehet megváltoztatni. Szeretnénk felszámolni a jelenleg élő gyakorlatot, hogy az állam évente soksok ezermilliárd forintot – itt legalább 6-8-10 ezermilliárd forintról van szó – a súlyosan környezetszennyező tevékenységek nyílt- és rejtett támogatására költ, ezzel szemben az oktatásra, kultúrára, környezetvédelemre, egészségügyre, és olyan tevékenységekre, amitől egy ország fellendül, az emberek boldogok, egészségesek, ezekre egyre kevesebbet költ. Ennek meg is vannak az eredményei, tehát a gazdasági válságba Magyarország azért sodródott bele véleményünk szerint ilyen mélyen, mert az állam a súlyosan környezetszennyező tevékenységeket támogatta, támogatja. Tehát ez nagyon fontos dolog. Van egy ún. zöld államháztartási reform programunk, ami gyakorlatilag a mindenkori költségvetési törvénynek egyrészt kritikája, 1991. óta végezzük, tehát elég régen. Ebben a LM nemzetközi vonalban is a legjobbak közé tartozik, tehát rengeteg szakmai tapasztalat és tudás gyűlt föl ebben a tekintetben és egy nagyon átfogó, komplex rendszer van a háttérben, amely nagy pontossággal leköveti, az egyes állami döntéseket és azoknak a pénzügyi vonzatát és a környezetre gyakorolt hatásait is. Tehát mi valószínűleg jobban értünk az állami pénzügyekhez, mint maga a Pénzügy Minisztérium csak ők ezt nem vallják be. Tehát ez nagyon fontos munkánk, de ez nem látszik annyira a LM-ban. Aztán foglalkozunk légszennyezéssel: itt azért elég sok sikert elértünk, tehát számos jogszabályt sikerült megváltoztatnunk az idők folyamán. Talán a legfontosabb az, hogy az embereknek a fejében változást hoztunk. Tisztában vannak a légszennyezésnek a hatásaival, mindenki tudja, mi az, hogy szmogriadó, mi az, hogy szállópor szennyezés. Tehát ezek még 5-6 évvel ezelőtt nem voltak ennyire közismert dolgok. És tudják, hogy milyen egészségügyi hatásai vannak ennek, bár ezen a téren még most is kifejtünk nagyon komoly tevékenységet. Pl. a szmogriadó rendeleteket megváltoztatták, ebben a LM-nak egyértelműen vezető szerepe volt, nélkülünk ez nem történt volna meg. És komolyan vesznek minket állami szinten is és önkormányzati szinten is ezen a területen, tudják, hogy nem vagyunk kikerülhetők.
84
Aztán foglalkozunk közlekedéssel: egyrészt a közlekedés környezetszennyező voltával, tehát azokkal a közlekedési módokkal, amelyek zajt, légszennyezést és anyagi kárt okoznak, ezek nagyon komoly összegek, tehát évente 4-5 ezermilliárd forintről van szó, amit a közlekedés különféle módokon kárt okoz. Akár áttételesen is, pl. ha a kamionok kátyúkat csinálnak az utakban, akkor az 4-5-ször akkora kárt okoz a személygépkocsikban is, a személygépkocsitulajdonosok fizetik meg ezt a kárt a kamionosok helyett – ez egy olyan ezermilliárd forintos keresztfinanszírozás. És ezekről még nem nagyon tudnak az emberek. Próbáljuk elhinteni ezeknek a morzsáit. Aztán egy csomó olyan állami beruházás van, ami mögött vastagon korrupció feszül, ilyen a 4-es metró, az autópályaépítések. Ezeket próbáljuk minden lehetséges módon akadályozni, felhívni a közvélemény figyelmét arra, hogy ezek egyrészt nem biztos, hogy a környezet javulását eredményezik, hanem sokkal inkább a romlását, pl. a 4-es metróról is ez elmondható, mert nagyobb felszíni forgalmat gerjeszt, tehát nem lesz kisebb az autóforgalom tőle Budapesten, ha megépül. Ezt egyértelműen kimutatta a környezeti hatástanulmány. KE: És azt hogy mutatták ki? LP: Forgalmi becslésekkel. Tehát mondjuk a Bartók Béla úton megszüntetik a buszokat, berakják a villamosvágányra, akkor felszabadul egy sáv az autóknak, több autó fog közlekedni. És azok fajlagos légszennyezése nagyobb, mint a buszoké. Tehát ilyen módokon. A másik az autópályák, amelyekről soha egyetlen tanulmány ki nem mutatta még Magyarországon ezek egyértelműen segítik a gazdasági fejlődést. Viszont hatalmas összegeket vonnak el és jelentős környezetszennyezéssel jár az építésük és egy rejtett támogatást jelentenek a kamionos fuvarozás számára, hiszen a külföldi kamionosok gyakorlatilag ingyen veszik igénybe azt a sok ezermilliárd forintért létrehozott infrastruktúrát és teszik tönkre. El kell menni, bármelyik autópályán lehet látni, hogy nagyon gyorsan mennek tönkre az autópályák, az alacsonyabb rendű utak, meg már szinte használhatatlanok Magyarországon és ez nagyrészt a kamionos fuvarozásnak tudható be. KE: És az autópályák gyors tönkremenetele nem azért van, mert rossz a minősége? LP: Nem azért, mert rossz a minősége, hanem mert nagyon sok a kamion rajta. Tehát egy kamion 100 ezerszer annyi kárt tesz az útban, mint egy személyautó – ezt már a 70-es években tudták a közlekedési szakemberek és már akkor felhívták a figyelmet erre, hogy ezt valamilyen módon szabályozni kell és be kell építeni a fuvarozás áraiba azt a kárt, ami az utakban keletkezik, ez azóta sem történt meg. És mai napig minden magyar állampolgár kőkeményen az adóforintjaiból támogatja a kamionosokat: egy kamionosra évente kb. 100 millió forint állami támogatás jut. És ezek a dolgok azért fontosak, mert Budapesten is ugyanezek a jelenségek fennállnak. Tehát a tehergépjárművek a budapesti úthálózatban ugyanekkora kárt okoznak. Mondjuk, ha azt nézzük, mennyire vonzó a város, akkor láthatjuk azt, hogy egy katasztrofális minőségű úthálózattal rendelkező város, ahol tele vannak az utak kátyúkkal, az nem vonzó a befektetők számára. Márpedig a kátyúkat elsősorban a tehergépjárművek okozzák. A másik fontos tényező a buszok, és a személygépkocsik nagyon a sor végén kullog, mert azok nem nagyon rongálják az úttestet. Aztán foglalkozunk energetikai kérdésekkel. Itt elsősorban az épületállomány hőszigetelésével. A gázár-támogatás kérdésével is foglalkoztunk, mert szerintünk azt meg kell szüntetni és ugyanazt az összeget – tehát évi legalább 100 millió forintot – az épületek hőszigetelésére, korszerűsítésére kell fordítani. Ebből semmi nem történik. Gyakorlatilag az állam elvonta a gázár-támogatást, de nem adta vissza ugyanazt a pénzt épületszigetelés terén, tehát a környezetszennyezés folytatódik.
85
Aztán foglalkozunk a klímaváltozással, az emisszió kereskedelemmel egy kollegámnak ez a fő kutatási területe. Foglalkozunk városi terjeszkedéssel és annak külső költségeivel, ezzel kapcsolatban is jelent meg tanulmányunk, hogy mennyibe kerül az, hogyha valaki kiköltözik a városból, és az agglomerációban felépít magának egy házat, és munkahelyét itt hagyja Budapesten. Tehát ez komoly terhet ró mind az agglomerációs településre, mind a fővárosra. Ezek mind forintosíthatók ezek az összegek és nagyon komoly összegeket jelentenek és a károk nagy része Budapesten csapódik le. Aztán foglalkozunk a mezőgazdasági kérdésekkel, néhány kollegám részt vesz olyan kutatásokban, amely a mezőgazdaságnak a környezetre gyakorolt hatásait és így azok forintosítását próbálják elérni. Kutatásokon keresztül, hogy gyakorlatilag egy mezőgazdasági üzemnek a terhelése az milyen kárt okoz és az mennyibe kerül a lakosságnak. Pl. a nitrátos lesz a víz, akkor az plusz költségeket terhel a lakosságra, hiszen drágábban lehet az ivóvizet előállítani. Hogyha pl. megváltozik a táj a mezőgazdasági művelés során, akkor az szintén kárként értékelhető és akár forintosítható is. Mert pl. egy szép környezetben egy ingatlan könnyebben eladható, mint hogyha csak unalmas mezőgazdasági táblák vannak csak a környéken. Még nincs vége, környezeti neveléssel is foglalkozunk. Vegyi anyagokkal nagyon sokat. Részt vettünk az Európai Uniónak a vegyianyag-szabályozásának a megalkotásában. Próbáltuk a civil oldalt képviselni. Számos módosító indítványt nyújtottunk be az Európai Parlamenthez. Három kollegánk is kint él vagy élt Brüsszelben és az Európai Parlamentben lobbizott a vegyianyag-szabályozás szigorításáért, de ugyanígy a levegő tisztaságvédelmi szabályozás szigorításáért is. Mindkét téren elértünk eredményeket, a vegyianyag-szabályozás terén talán sokkal többet és itt nagyon sok köszönhető a LM lobbi munkájának – sikerült különböző parlamenti frakciókat meggyőzni arról, hogy szigorúbb legyen az a szabályozás. Vegyi anyagokkal más módon is foglalkozunk, tehát nagyon kemény felvilágosító munkát próbálunk végezni: kiadványokat adun ki, rengeteg sajtó anyagot, akciókat csinálunk, mint pl. konkrétan termékeket vásárolunk, amiket beméretünk, ezt nagy európai hálózatokban működve csináljuk, tehát nemcsak itt végezzük ezeket a méréseket, hanem Európa szerte. Mondjuk Európa összes Lidl áruházában szőlőt vásárolunk egy adott napon és ezeket a mintákat bevizsgálják egy brüsszeli laborban, kiértékelik és megnézik, hogy Európa szerte milyen minőségű, tehát vegyi anyagot tartalmaz, növényvédőszert ezek a szőlőminták. Ezeket publikáljuk is, a sajtó eléggé szereti ezeket a témákat, amikor kiderült, hogy határérték 3szorosa van egy adott termékben. KE: És ilyenkor hogy reagálnak a lakosok vagy akik ezt olvassák?Ki olvassa ezeket? LP: Én azt gondolom, hogy az emberek azért figyelnek egyre inkább erre, a tapasztalatunk az, hogy a hazai termékek szennyezettsége alacsonyabb, mint az import termékeké. Elsősorban a Dél-Európából származó vagy Marokkóból és a Földközi tenger medencéből származó termékek azok, amelyek erősen szennyezettek és sok esetben olyan vegyi anyagokat tartalmaz, ami nem megengedett. Ezzel is foglalkozunk még és még mivel is? KE: Készítenek felméréseket a lakosság véleményéről vagy igényeiről? LP: Igen, készült több közvélemény kutatás a LM megbízásából. Megbíztunk ilyen nagy közvélemény kutató cégeket pl. a kamionok útdíjával kapcsolatban és kiderült, hogy a lakosság nagy többsége támogatja, hogy a kamionokra útdíjat kell kivetni és hogy korlátozni kell a kamion forgalmat és hogy fizessék meg a kamionosok az általuk okozott kárt. Tehát ezt általánosságban elmondható, hogy a népességnek a jelentős többsége ezt támogatja, a kormányzat már kevésbé. Látjuk, hogy már hosszú évek óta tologatják az útdíjak bevezetését az országban és hát semmi nem történik. Tehát a mai napig nem történt előrelépés.
86
Aztán nagyon sokat foglalkozunk a vasúttal és általában a tömegközlekedéssel, mert ugye fajlagosan sokkal kisebb a környezetszennyezése, mint az egyéni vagy mint a motorizált közúti közlekedésnek. Pl. a kamionos fuvarozásban nagyon jelentős a különbség, tehát 10szeres szennyezésbeli különbség tapasztalható. És hát a vonalbezárásokkal kapcsán van egy csomó háttéranyagunk, amik mind azt bizonyítják, hogy maguk a vonalbezárások hihetetlen károkat okoznak. Nem spórol meg vele semmit az állam, hanem 60-80-100 milliárdos vesztesége lesz, ha bezárják ezeket a mellékvonalakat. Ezek mind áttételesen jelentkeznek. Csak a kormányzat egy ilyen csővégi látásmóddal szemléli a témát és vélhetően spekuláció van a háttérben, tehát ilyen privatizációt készítenek elő, el akarják adni a vasutat vagy a busz társaságokat, ezek eladása áll a háttérben. Aztán foglalkoztunk itt a busz cserével. A LM kiadott egy nagyon kemény sajtóanyagot, amiben követeltük, hogy a buszállományt cseréljék le, nemcsak Budapesten, hanem ország szinten, mert nagyon öreg, elavult, rendkívül szennyező a buszállomány és az államnak példát kéne mutatnia abban, hogy az ő általa üzemeltetett közlekedési módok nem szennyeznek, és ebben most van, ami megmozdult. Szerettük volna elérni, hogy elsősorban hazai gyártású járművek kerüljenek forgalomba, hiszen ezeknek a megvételével az adóforintok itt maradnának az országban és nem külföldi cégeket gyarapítana, és ebben némi eredményt elértünk, úgy tűnik, hogy kezd megmozdulni a téma és talán lesz pénz buszcserére Budapesten és a Volán vállalatoknál is. Úgyhogy kb. ennyi amivel foglalkozunk. Próbáltam nagyon röviden összefoglalni. És hát foglalkozunk még kényszerből is más témákkal is, pl. hulladék lerakásokkal, ami nem a mi szakterületünk, természetvédelemmel, ami nem a mi szakterületünk, de az ezzel foglalkozó civil szervezetek sajnos nem elég kemények. KE: nem tudnak úgy érdek-képviselni, mint a LM? LP: Vagy nem akarnak, vagy nem tudjuk, hogy mi van a háttérben. A lényeg az, hogy ez is ránk hárul és bizony nagyon komoly természetvédelmi károsításokat próbál a LM megakadályozni, akár bírósági peres úton és minden egyéb módon. De így ugyanúgy illegális hulladéklerakásokkal is foglalkozunk és van egy csomó esetünk is, ami nem csak ilyen eldobnak néhány tejfölös dobozt, hanem ilyen komoly dolgok. KE: Lehet, hogy ha a LM ennyire jól működik, akkor a többiek is ide szeretnének kapcsolódni. Nem lenne jó egy klasztert felállítani? LP: Hát nekünk van 130 tagszervezetünk. A tagszervezetekkel elég jó a kapcsolatunk. Ők segítenek minket, információval ellátnak minket, meg mi is viszont, tehát segítünk ügyeket vinni a tagszervezeteknél. Úgyhogy igazából egy majdnem országos lefedettségünk van, bár igaz, hogy Budapest centrikus és Budapest és agglomerációjában van a tagszervezeteinknek egy jelentős része, de van nagyon sok vidéki is. Pl. Borsodban meg az Alföldön, meg a Nyugat-Magyarországon is vannak tagszervezeteink. KE: Ezek a tagszervezetek mit képviselnek? LP: Változatos. Van egész kicsi faluvédő egyesület, de van nagy civil szervezet is köztük, pl. a győri Reflex Egyesület vagy a székesfehérvári Gyalya Egyesület. KE: Akkor ha összegyűjtöm, hogy milyen érdekcsoportokat képviselnek, akkor van a lakosság, a befektetők is, meg esetleg fejlesztők, de leginkább a lakosság. LP: Lakosság – nagyon sokat segítünk én azt gondolom az önkormányzatoknak. Tehát egyre több önkormányzat keres meg minket konkrét ügyekben segítségként. Vagy lobbizási tevékenység vagy valamilyen környezeti problémával kapcsolatban, tehát ilyen ügyeink is vannak. Részt veszünk nagyon sok településrendezési terv véleményezésében, rendeletalkotási folyamatokba belefolyunk. Én azt gondolom, hogy lehet, hogy magának az
87
önkormányzatban ülő képviselőknek nem ez az érdeke, amit mi képviselünk, hiszen a képviselők sok esetben egyéb anyagi érdekek mentén gondolkodnak és nem a lakosságot képviselik, sajnos, ma Magyarországon. De mi a lakosságot képviseljük ilyen esetekben és környezetvédelem hosszútávú érdekeivel – a fenntarthatóságot. KE: És a turizmussal hogy kapcsolódnak össze? Turizmussal kapcsolatos intézményekkel kapcsolatban vannak? LP: Nem nagyon, bár régebben volt egy kiadványuk, ami még most is fenn van a honlapunkon: „Zöld úton a turizmusért”. Ez még talán 95-ben jelent meg, tehát nem egy friss valami, de foglalkozunk a turizmussal, annak elsősorban a környezetszennyezésével. Vannak a turizmusnak olyan ágai, amelyek véleményünk szerint az ország számára több kárt okoznak, mint hasznot. Pl. nagyon sok európai város szabályozta a turistabuszok behajtását a nagyvárosok területére. Ezzel jelentős anyagi bevételre is szert tesznek ezek a városok, másrészt szabályozottá válnak a turistabuszok forgalma, kiszámíthatóvá, pontos szabályrendszer van, mindenki tudja… KE: Melyik városok ezek? Itt Európában? LP: Európában egy csomó: Olaszországban észak-olasz városok, de nagyvárosok is, tehát ilyen Párizs, Bécs, Berlin, Prága, tehát nagyon sok helyen van ilyen szabályozás. Van egy tanulmányunk egyébként, amit a fővárosi önk. készíttetett és ők fölmérték, hogy külföldi városokban hogy működnek ezek a rendszerek. És mi is azt szeretnénk, ha nagyon szigorúan szabályozva és korlátozva lenne a buszforgalom, mert rengeteg panasz érkezik Budapestről, hogy a turistabuszok szennyeznek, másrészt a városnéző buszok eszméletlen ócska, lepukkant Ikarus-ok és az a cég, ami ezeket üzemelteti szerintem rontja az ország imázst, mert ezek ócska vacak buszok. Ilyenekkel nem lehet egy minőségi szolgáltatást teljesíteni, márpedig azt gondolom, hogy turizmus terén Magyarországnak egy minőségi turizmust kellene nyújtani, nem tömegturizmusra kell nekünk építeni. Legyen tömegturizmus máshol. KE: Budapest hol áll a ranglistán Európában a levegő tisztaság szempontjából? LP: Egy viszonylag friss EU-s kutatás kimutatta, hogy Magyarországon – itt nem Budapestről beszélek, hanem Magyarországról – a szállópor szennyezés, ez a biz. PM10 miatta az életvesztések száma tekintetében a 4. helyen vagyunk. Ez azt jelenti, hogy 15 ezer, majdnem 16 ezer idő előtti elhalálozás történik évente. Ennek az egy szennyezőnek a tekintetében és az összes európai országok között, nemcsak az uniós tagállamok vannak benne, hanem Szerbia, Montenegró, Bulgária, akik megelőznek minket. Viszont ha megnézzük, hogy hány életévet veszítünk ezzel, akkor elsők vagyunk: 153 ezer életév vész el minden évben. Ez azt jelenti, hogy akik emiatt halnak meg, 10 évvel korábban halnak meg. Tehát ebben elsők vagyunk. És valószínű, hogy Budapesten a legrosszabb a helyzet meg még talán a borsodi iparvidéken. Nagyon durva a helyzet. Ezen változtatni kell. Ennek több oka van: az egyik Magyarország kedvezőtlen földrajzi fekvése: ez önmagában, hogy a Kárpát medence legalján fekszünk és megáll a szennyezett levegő a téli szezonban, ez önmagában arra kellene, hogy kötelezze az államot, hogy sokkal szigorúbb légszennyezési normákat vezessen be, mint az EU más részein, ahol a szennyezés a légmozgásokkal könnyen távozik. A Kárpát medence nem ilyen. Ez olyan, mint egy lavór víz, amibe ha beleöntünk egy liter ciánt, akkor az itt marad benne a lavórban és nem fog elfolyni, tehát ez nem egy folyó, amibe ha beleöntöm azt a ciánt, akkor elfolyik és fölhígul, hanem ez egy lavór, amibe ha beöntöm, itt marad. Éppen ezért sokkal szigorúbb légszennyezési szabályozásra lenne szükség Magyarországon, szigorúbb határértékekre, mint az EU területén. Erre a magyar jogrend és az uniós jogrend is lehetőséget tesz, tehát ezt nem tiltja. Aztán, ami nagyon fontos tényező, hogy általában részben az egészségügyi rendszernek a katasztrofális állapota miatt, részben
88
szociális okok miatt a magyar népességnek az egészségügyi állapota az EU-ban a legrosszabb. Tehát itt a legalacsonyabb várható élettartam, a legmagasabb a szívinfarktus… egy csomó megbetegedésben vezetünk az EU-ban. És ez egy másik fontos ok, ami miatt a légszennyezést csökkenteni kellene, hiszen a betegségek jórészében szerepet játszik a légszennyezés. Tehát ez egy másik nagyon fontos tényező, ami miatt változtatni kellene és sürgősen… azonnali intézkedéseket kellene hozni, hogy javuljon a helyzet. KE: Kissé sokkoló. LP: Sokkoló és mi próbáljuk ezeket mindig elmondani. És reméljük, hogy ez tudatosul egy idő után a döntéshozókban is, meg a lakosságban is. Az a sajnálatos, hogy a döntéshozók nagyon sokszor nem ezek mentén az érvek mentén döntenek, pedig az információ náluk is megvan. KE: Nem lehetne a döntéshozókat egy kicsit gyorsítani, vagy ez a bürokráciában vész el? LP: Részben bürokrácia, részben pedig különféle gazdasági lobbi érdekek akadályozzák, hogy ezen változások történjenek. KE: Ha ők magyarok, akkor miért nem veszik figyelembe, hogy magyar életek forognak kockán. LP: Hát papíron magyarok. Bele van pecsételve, hogy magyarok, a személyigazolványukban. De nem biztos, hogy úgy gondolkoznak, mintha itt élnének. KE: És akkor azok az emberek, azok a képviselők sem, akik az EU-ban képviselnek bennünket? LP: Hát néha nem. Az EU-ban – mivel mi eléggé belefolytunk a vegyianyag-szabályozásba, meg a légszennyezés szabályozásba is – azt láttuk, hogy képesek magyar képviselők a legvadabb ipari érdekeket képviselni, amikor jól tudjuk, hogy Magyarországon a lakosság egészségügyi állapota katasztrofális, tudjuk azt is, hogy a vegyianyagok 80%-áról semmit se tudunk és hogy szigorúan kellene szabályozni a vegyianyagok felhasználását az Unióban, kutatásokat kéne végezni, hogy megállapítsuk, hogy különféle vegyianyagok milyen hatással vannak az egészségre. És mindezek tudatában ennek az ellenkezőjét képesek magyar képviselők megszavazni az EU Parlamentben. Meg vannak véve. Ennyi. Az ipari lobbi megvette őket. KE: Még jó, hogy a Munkacsoportot nem veszik meg. LP: Meg lehet nézni az EU-s szavazásokat az Unió honlapján és meg lehet nézni, hogy melyik képviselők azok. KE: Röviden össze tudná foglalni, hogy az Ön hatáskörébe, hogy Ön mit tud tenni, azért, hogy Budapest hírneve jobb legyen? LP: Én azt gondolom, ha megoldjuk a környezeti problémákat, és tisztább lesz a város, élhetőbb, azzal nagyon sokat segíthetünk a városon. Tehát ha az én hatáskörömbe beérkezik egy budapesti vagy Budapest környéki környezeti vagy környezetszennyezési probléma, én akkor azt minden erőmmel megpróbálom megoldani. KE: Gondolom úgy is, hogy leosztja a feladatokat a LM-on belül. LP: Hát nem. Mondjuk, ha bejön egy légszennyezési ügy, mit tudom én, valaki pl. avart éget illegálisan, dátum megvan, meg hogy hol égette, mi az ingatlan száma, akkor bejelentést teszek az adott hatósághoz, hogy járjon el az ügyben. Én azt gondolom, hogy ilyen apró dolgok is hozzájárulnak ahhoz, hogy Budapest jobb legyen. Vagy mit tudom én illegálisan
89
parkolnak egy zöld területen autóval, akkor bejelentést teszünk az önkormányzathoz, hogy járjanak el, hogy büntessék meg őket. Mert hogy néz ki az, hogy egy fővárosi közterületen, zöld területen, ahol tilos parkolni ott állnak a füvön az autók? Én azt gondolom, hogy nem javítja a városnak a renoméját. Vagy pl. hogy nem lehet kerékpárral közlekedni? Nagyon sok turista úgy jön ide a városba, hogy vagy kerékpáron érkezik, vagy pedig itt szeretne bérelni kerékpárt és szeretné úgy megnézni a várost. De ha ennek a feltételei nem adottak, akkor ezen változtatni kell. Nagyon sokszor nyilatkozom különféle médiákban. És ezekre a problémákra rávilágítok. Hát’ hogyha valami … a média-nyilvánosság nagyon fontos döntésbefolyásoló tényező. Hiszen azért valamennyi lelkiismeretük mégis csak van a képviselőknek, meg nagyon jól tudják, hogyha állandóan sárral dobálják őket és megalapozottan, akkor nem maradnak a helyükön. Tehát ennek azért van visszatartó ereje. KE: Köszönöm szépen, nagyon sok információt kaptam, kicsit sokkolódtam is. És ezt Önök hogy bírják? Ezt a sok mocskot a világból??? LP: Hát környezetvédőknek olyan emberek jönnek, akik eléggé optimista alkatok. Egyrészt a sok mocsok mellett van sok eredményünk is. Még ha ez nem is látszik, de azért vannak eredmények. Talán a legnagyobb az, hogy azért változik mind a lakosságnak a tudata formálódik. És ami még 20 évvel vagy 15 évvel ezelőtt teljes őrültségnek tűnt, és azt mondták, hogy „hát ezek a hibbant zöldek!”, vannak olyan dolgok, ha valamit mondtunk… ma meg köztudott és mindenki számára természetes. Az, hogy szelektíven gyűjtjük a hulladékot és az, hogy a légszennyezés az úúú, és tenni kell érte és hogy buszsávokat kell létrehozni, mert az csökkenti a légszennyezést és javítja a város közlekedését. Ezeket már nem kérdőjelezik meg döntéshozatali szinten sem. Legfeljebb nincs rá pénz. KE: Nem erre van a pénzt. LP: Hát igen. KE: Köszönöm a segítséget. Esetleg a lakossági felmérésekről van fönt az Interneten anyag? Azt el tudom olvasni a szakdogámhoz? LP: Van. És amiről szerintem még nagyon fontos beszélni, hogy próbálunk pl. a fővárosi zöldfelületekkel is foglalkozni – ezt nem mondtam az elején. Próbáljuk elérni, hogy több zöld terület legyen a fővárosban. Elsősorban közösségi használatban, mert ezeknek az aránya nagyon alacsony. Volt egy „Zöld levél” nevű programunk, a Lélegzet Alapítvánnyal közösen hajtottuk végre. Egy elég nagy projekt volt és annak az egyik szolgenje azt volt, hogy „7 m2 játszóteret minden lakás után” Ezt szerettük volna elérni. Kvázi parkokat szerettünk volna létrehozni a városban. Mert egyrészt a gyerekvállalási kedvet javíthatja, hogyha játszóterek vannak. Másrészt ez pozitívan hat a város image-re is, ha sok zöldfelület van. Mi a zöldfelületek érdekében foglalkozunk az utcai sózással. Nincs semmilyen másik civil szervezet se, ami a sózással foglalkozik, hiszen az utak sózása az gyilkolja a fákat vagy tömegben. Évente sok ezer fa hal meg a sózás miatt a városban. Most is írtunk egy levelet a közterület fenntartó vállalatnak, hogy tájékoztassanak, hogy az idén mennyi sót fognak felhasználni, az utóbbi években mennyit használtak, hol helyettesítik a sót alternatív síkosság mentesítő anyagokkal, amelyek kevésbé károsak a növényekre. Ezzel a témával már 4-5 éve foglalkozunk rendszeresen. Mert elképesztő, hogy milyen állapotban vannak a zöldfelületek Budapesten. Ha 1 kg só van 1 m3 talajban, szerencsétlen növényt, gyakorlatilag lehetetlenné teszi az életet. Szegény fa levegőt se kap, mert beton van a gyökerei fölött, levegőtlen talajban van, ugyanakkor, ha esik az eső, akkor eliszapolódik a talaj, tehát túl sok vizet kap, nyáron kiszárad, akkor a só koncentráció dúsul föl. Gyakorlatilag alig van olyan növény vagy fafaj, ami ezt képes túlélni, plusz még a légszennyezés (szmog) is hozzájön. Ózon, ami nagyon károsítja a növényeket, a nyári magas ózon szintek. Ez mind-mind hozzájárul a zöldfelületek
90
pusztulásához. Nagyon nehéz a kertészeti vállalatnak olyan fafajokat találni, amely ezt egyáltalán elviseli. Nincs is ilyen, ami ennyi féle mindent, ilyen széles spektrumú hatásokat elvisel, ilyen széles a tűrőképessége. Nincsenek olyan fafajok. Nagyon nehéz választani. KE: és hol lehet még itt a belvárosban zöldíteni, ha ennyi a kőtenger. LP: Szerintünk úgy kellene zöldíteni, hogy nagyon szigorú szabályokat hoznak, simán lehetne kikötés, ha „jól van Józsikám, építhetsz irodaházat, de akkor létre kell hoznod ugyanennyi m2 közparkot is.” Vegyen meg még egy telket és csináljon zöldet a helyén. Tehát lehetne ilyen szabályokat hozni, de nem hoz az önkormányzat. KE: És nem is volt még rá példa? LP: Külföldön igen, de nálunk nem. KE: És hol? LP: Van egy csomó nemzetközi példa, ahol kötelező. Tehát ilyen szabályokat simán lehet hozni. Tehát pl. Hollandiában már 1995-ben, amikor egyszer kint voltam, ott elmondta a kerületi önkormányzat, hogy náluk pl. olyan szabályozás van, aki új irodaépületet épít, 10 vagy nem tudom mennyi munkahely fölött kötelező volt kerékpártárolót, zuhanyzót, öltözőt létesíteni. Minden dolgozóra. És ez ugyanilyen jellegű szabályozás. Ilyen szabályozásokat egy rendezési tervbe simán bele lehetne tenni. Hogy ha ő épít, akkor ennyi zöldfelületet létre kell hozni, bele kell építeni. És akkor majd meggondolják a beruházók. Egyébként van olyan beruházó, aki erre ad. Vannak jó példák, és talán a LM-nak is szerepe van abban, hogy most már találni ilyen eseteket: a Grafisoft parkban. Megkérdezte a dolgozókat, egy kis közvélemény kutatást csináltak, hogy mi a fontosabb számukra… az derült ki, hogy akár a 10%-áról is hajlandók lemondani a dolgozók a fizetésnek, ha egy jobb környezetben dolgozhatnak. És ezért ők úgy döntöttek, hogy kevesebb épületet és sokkal több zöldet hoznak létre az irodaépületek körül. Mert effektíve több munkát tud végezni a dolgozó, hogyha egy jó környezetben van, jobban érzi magát. Többet, hatékonyabban, és pontosabban végzi a munkáját. Ezek olyan dolgok, amiket azért mérlegelni kell. És most már egyre inkább bekerülnek ezek a köztudatba, és a beruházók is kezdik kapizsgálni, hogy sokkal szélesebb spektrumban kell vizsgálni az anyagi megtérülést nem egy ilyen régi szűk látókörrel. KE: ezt jó hallani. És hogy hogy lehet beépíteni, gondolom ennek is meg van a… pl. lobbik vagy… LP: Hát mi azt csináljuk, hogy az önkormányzatok hogyha egy terület beépíthetőségét szabályozni akarják, akkor egy rendeletet alkotnak, rendezési tervnek hívják. Nos, ezeket a rendezési terveket a civil szervezetek véleményezhetik, az építési törvény 9. paragrafusa erre lehetőséget ad, és mi rengeteg rendezési tervet véleményezünk. Egy kolleganőm főmunkaidejében csak ezt csinálja. Azért van hatása, mert nagyon sok estben elértük, hogy kisebb beépíthetőséget engedélyeztek, meg zöldfelületi hányadot írtak elő, csupán azért, mert a LM ott volt, elment az egyeztető tárgyalásokra, leírta a véleményét, komoly szakmai indokokat rakott mögé, és a képviselők ezt megértették. Ha nem lenne ez a munkánk, akkor sokkal rosszabb lenne a helyzet Budapesten. KE: Akkor tényleg hozzájárulnak – globálisan – ahhoz, hogy Budapesten az élet jobb legyen. És ha lakosok is jobban érzik magukat, akkor a turisták is jobb kedvvel jönnek ide. Akkor az egésznek a hangulata más lesz. A felmérésekben kik vesznek részt? A lakosok készek választ adni? Mert nagyon sokan úgy állnak a közvélemény kutatáshoz, hogy jajj, hagyjanak békén, most értem haza a munkámból, ne telefonáljanak… vagy kik azok, akik készségesen válaszolnak?
91
LP: Mivel közvélemény-kutató cégek csinálták ezeket a közvélemény kutatásokat, ezek reprezentatívak. Tehát a teljes társadalmat tükrözik. Már nem tudom melyiket bíztuk meg, már nem emlékszem, fenn van a honlapon. Rá kell keresni, hogy közvéleménykutatás így a honlapon belül. Nemtom, tudod, hogy hogy kell? Google-ban úgy kell, hogy „site:honlap és space után a keresőszó” Nálunk nagyon nagy szerepet játszik az Internet. Általában a Zöld mozgalom azért volt annyira szervezett már a 90-es évek elején, mert nekünk volt egy saját Internetes hálózatunk, ami sehol Magyarországon nem volt. Az egyetemeket itt-ott létezett Internet, de ilyen szervezettsége, hogy minden zöld szervezetnek volt számítógépe, modeme, volt egy központi szerverünk, ami az e-mail forgalmat csinálta, voltak levelező listák is, stb. ez már 92-93-ban létre jött. Ezért emelkedik ki a civil szervezetek közül ez a mozgalom Magyarországon. Ennek hatásai a mai napig élnek. Ez 10 év lépéselőnyt jelentett a többi civil szervezethez képest. Ezt kevesen tudják. KE: Jól van. Akkor köszönöm a sok segítséget. S hogyha esetleg nem sikerülne Beleznay Évát elérni, akkor Önökön keresztül is lehetnek? LP: Ebben segítünk. És ha kész lesz ez a szakdolgozat, akkor ha kapunk belőle egy PDF-et, akkor azt megköszönnénk. KE: Rendben. 2009. november 18.
92
4. Melléklet: Interjú Dorner Lajossal, a VEKE alelnökével Katona Erzsébet: Budapest hírnév-menedzsmentjének fejlesztéséről írom a szakdolgozatomat. Budapest menedzsmentjéből is egy jó pár emberrel készítek majd interjút. Még most vadászom Ikvai urat meg Tarlóssal is szeretnék… Próbáltam kiszúrni egy-két szegmenst, amit vizsgálni szeretnék, mert a hírnévmenedzsment akkora téma, hogy arra gondoltam, hogy a közvéleményt – hiszen a közvélemény is alkotja a hírnevet – a levegő tisztaságáról fogom megnézni, hogy ott milyen vélemények vannak, beszéltem a Levegő Munkacsoporttal, meg a közlekedésnek a helyzete milyen. Meg a közbiztonság – nos, a közbiztonsághoz még nem találtam embert, de talán majd az Ikvai úr tud nekem erről beszélni. De most leginkább a közlekedésre hegyezném ki a kérdéseimet. Lenkei Péter ajánlotta, hogy a VEKE-ből valakivel beszéljek és téged ajánlott, onnan van meg a számod. Az első kérdésem, hogy milyen céllal alapítottátok a VEKE-t? Dorner Lajos: Ez egy nagyon érdekes kérdés. Alapjában véve az egyesület egy felháborodásból alakult. Egy barátunkat meghurcolták a BKV-nál, mert kiadott olyan információkat, ami egyébként közérdekű adatok és ezért őt kirúgták. És ezt olyannyira szívére vette az Internetes közösség, hogy egyesületet alapított, visszahelyeztette az állásába ezt a kollegát. Ez 10 éve volt. Az idén lesz 10 éves az Egyesület. Azóta a fellépéseink nyomán azért egy csomó mindent sikerült elintézni a városban. És mi ennél nem állunk meg. Tehát megyünk tovább. Szeretnénk minél több dolgot megcsináltatni és rávenni a politikát arra, hogy az utasok érdekeit nézze és ne a sajátját. Ez ugye nem egy egyszerű feladat. Egy egész érdekes misszió az, amit csinálunk. Igazából van egy olyan mottónk, hogy „azért dolgozunk, hogy ne legyen ránk szükség”. Ebből kiderül az, hogy sajnos nagyon is van. A mostani helyzet aztán meg végképp azt mutatja, hogy a szolgáltatási környezet egyik szereplőjét sem érdeklik a szolgáltatást igénybevevői. Tehát az utasok, a lakosság abszolút senkit nem érdekel, mindenki a saját zsebét nézi vagy esetleg a különböző politikai vagy üzleti érdekeit. És az, hogy egyébként mi van a várossal, mi van a városlakókkal, mi van magával a szolgáltatással, az egész rendszerrel, senkit nem is érdekel, a nagy többség át sem látja. Könnyebb verni az asztalt, hogy adjanak pénzt, minthogy bármit dolgozzanak érte egy kicsit rajta. Ugye egyszerűbb kártyázni és szövegelni, mint mondjuk megtanulni azt, hogy nem csukjuk rá az utasra az ajtót. Ez is, de minden. Mi most is kiadtunk egy közleményt, amit most már lehozott szinte az egész sajtó: mi minden résztvevő felett bűnösnek tartunk ebben a helyzetben. Tehát a BKV menedzsmentjét, a szakszervezeteket is, és a politikát is. Tehát itt nem lehet egyik mellé sem kiállni, mi az utasokkal vagyunk. Őket senki nem védi, senki nem képviseli, ezért mi inkább őket szeretnénk jobb helyzetbe hozni, amennyire lehet. Én azt hiszem, hogy sikerült jó néhány olyan intézkedést hozni: leginkább pl. ugye a járatritkítások megakadályozával, az egy nagyon fontos dolog volt. Az éjszakai hálózat bevezetése nagyon sokaknak jó, akik korán járnak dolgozni. Rengeteg olyan hasznos változtatást hajtattunk végre az elmúlt néhány évben, ami ilyen apróságoknak tűnik, de nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sikerüljön legalább magát a hálózatot megmenteni, megtartani. Sok kis utas-tájékoztatási ötlet és egyéb, amire az illetékesek nem gondoltak. De azt mondták: „jól van, hát dumálnak ezek a civilek, jól van, akkor írjuk ki, hogy mi a megállónak a neve.” Pl. ezt is nekünk kellett csinálnunk. KE: Ilyen alap dolgokat? És akkor mit csinál a szolgáltató? DL: Őt ez nem érdekli. Ő úgyis megkapja a pénzét, hogyha jól dolgozik, ha rosszul dolgozik. Akkor miért tegyen ő szívességet bárkinek?
93
KE: De ha alapból mínuszban van a BKV meg a város is, akkor – most az az elmélet, ami hoppá megszületett a fejemben, gondolom sokaknak eszébe jutott már – lehet, hogy több pénz jönne be a BKV-ből, mint most, hogyha kicsit jobb lenne a hírneve, kicsit jobban tisztelnék az emberek. Nem? Tehát ez csak egy józan paraszti ésszel kitalált elmélet, és hogyha esetleg normálisan végeznék a munkájukat, akkor nem lenne mínuszban, nem? DL: Ez így van. A jó minőségű szolgáltatás vonzani fogja az utasokat. KE: Kevesebb bliccelő lenne. Több támogató. DL: Így van. Tehát sokan erkölcsi kérdést csinálnak abból, hogy blicceljenek, mert azt mondják, hogy ezért nem hajlandóak fizetni. Ez is kiesés. Mindig van egy olyan notórius réteg, aki csak azért sem fizet, de egyre inkább meg lehet érteni azokat, akik azt mondják, hogy „na ezt nem”. Na, most mi úgy gondoljuk, hogy ez a név, hogy BKV, olyan szinten lejáratódott, hogy ezzel nem lehet tovább menni. Hát ha már hírnév, itt a hírnévnek a tökéletes elásásáról van szó. Még 2-3 évvel ezelőtt még fényezték magukat – még kaptak is ilyen díjat, hogy „Super Brands”. Akkor is röhögött rajta mindenki. Amikor nem veszik észre azt, hogy mindenki gyűlöli őket, és mégis saját magukat fényezik. Én azt gondolom, hogy ennek a mostani helyzetben vége van örökre. Ezzel a névvel, hogy BKV nem lehet tovább működni. Cserélni kell. És azt sem lehet, hogy mondjuk átfesteni a cégtáblát, hogy mostantól más betűszónak fogjuk hívni a vállalatot. Ezt csak úgy lehet, hogy gyökeresen megváltoztatjuk. És átállunk arra a közszolgáltatási modellre, ami NyugatEurópában nagyon sok helyen van. KE: Tudsz ilyen nemzetközi példát mondani? DL: Hogyne. Mi a londoni Transport for London mintáját szeretnénk leginkább látni. Ez egyébként márkanév szempontjából is egy nagyon jól megmarketingelt és bevezetett név. Érdemes megnézni az összes logójukat, az egész struktúrát, ahogy kitalálták. Rendkívül jó. Ugyanilyen leharcolt és lesajnált helyzetből 2-3 év alatt egy nagy London körzetet teljesen át tudtak szabni. Ez egy nagyon erős példa. Maga a működési modell még Stockholmban is működik és jó néhány más helyen is. Egyre inkább terjed. Ez azt jelenti, hogy van egy megrendelői szervezet, aki felügyeli az egész szolgáltatást. KE: És ez nem a város? DL: De ez a város tulajdonában van. Pl. Londonban ennek a Rt-nak a vezetője maga a főpolgármester. De ez egy teljesen külön cég, amelyiknek az a dolga, hogy összehangolja a taxitól a hajón át tömegközlekedésig, meg a helikopterekig meg mindent egyszerre. Ő végzi a közút karbantartást és ő rakja ki a táblákat. Ezek most szét vannak forgácsolódva, mindegyikre külön ügyosztály, külön főpolgármester helyettes, külön cégek. Teljesen átláthatatlan. És ezért fordul elő az, hogy olyan utakat kezdenek el felújítani, amik egymás mellett vannak, ezért egy egész városrész döglik meg, nem szervezik meg a pótlást, a kerülést. Nem egyeztetnek egymással ügyosztályok. Nekünk kell gyakran rohangálni a főváros folyosóin egyik ügyosztályról a másikra hivatalos levelekkel, hogy elintéződjön valami. Hát ez egy vicc. Több ezer ember dolgozik ott és egyszerűen az egész nincsen összehangolva. Erre jó ez a megrendelői szervezet. Ezt egyébként „Public Transport Authority”-nek hívják idegenül. Ez felel mindenért. Egy adott szektorra ráépített nagyon erős szervezetről van szó. És ő mond meg mindent, hogy mit kell csinálni a városban. Most éppen fordítva van: a szolgáltatók mondják meg, hogy mi legyen. És ők diktálnak és mint látható, a szolgáltatók dolgozói azok, akik diktálnak a fővárosnak, hogy mi legyen. Ezt meg kell változtatni és a fejéről a talpára kell állítani az egész rendszert. Ez azt jelenti, hogy egy BKV jellegű cégnél nem lehet olyan dolgozó, aki olyannak foglalkozik, hogy menetrend vagy stratégia vagy beruházás. Nincsenek ilyen emberek ebben a konstrukcióban. Csak mondjuk buszgarázs van,
94
ahol van egy fő adminisztratív valaki, van a portás, a szerelők és a járművezetők és kész. És vége. Semmi más nincsen. A többiek meg rossz helyen vannak, rossz a struktúra. Ezeket a fővároshoz kell csoportosítani, a megrendelőhöz. Ez az a dolog, ami hiányzik. Eddig a főváros úgy gondolta – Magyarországon eddig minden önkormányzat úgy gondolta -, hogy „bízzuk a szakmára, a szakemberekre, ők tudják, hogy mit kell csinálni.” És nem viselkednek tulajdonosként. Ez egyébként az egész városra is igaz, hogy az önk. nem viselkedik úgy, mint hogyha tulajdonosa lenne a városnak, néhány politikus persze úgy viselkedik, mint hogyha az övé lenne, de valójában nem menedzselik a várost. Nem csinálnak vele semmit. Hagyják, hogy éljen és burjánozzon úgy, ahogy van. Idnőnként kinő egy-egy pláza itt-ott-amott teljesen rendszertelenül. Kinő egy-egy lakópark itt-ott-amott és akkor csodálkoznak, hogy 2-3 év múlva belakják ezeket a helyeket és elkezdik követelni az óvodát, a bölcsödét, a gyógyszertárat, ezt-azt-amazt, meg a buszmegállót. Miközben az önkormányzat a kis pénzt, amit kapott a telekért már rég elköltötte és most kellene a zsebébe nyúlnia, hogy kiépítse azt az infrastruktúrát, amit egyébként a maszekkal is kiépíttethetett volna, ha akart volna. De nem akarta, mert más érdekek játszottak. Akkor az volt a lényeg, hogy gyorsan adjanak egy kis pénzt, egy kicsi a kasszába, egy kicsi a zsebbe, és akkor fölépült a lakópark. Odaköltözött 5000 ember, de hát ennek az 5ezer embernek nem sokára igényei lesznek. És annak a kielégítése nagyságrenddel nagyobb pénzébe fog kerülni az önk-nak, mint amennyiért a telket eladta. Ezt pont fordítva kell csinálni – nyugaton is azok a városok prosperálnak, ahol fordítva csinálják. Azt mondják, hogy itt van ez a közművesített terület. Én beszállok a telekkel a vállalkozásba, és annak a nyereségéből részesedek. Ebből élnek a jól menő városok. Mi meg kiárusítjuk, azt, amink van és aztán nézünk, hogy az egésznek a fenntartása megint csak a nyakunkba szakad. KE: És akkor ezt ők így nem látják? DL: Nem is érdekli őket. Én nem vettem azt észre a várost irányítókon, amióta, már jó 7-8 éve már rendszeresen a főváros különböző bizottságaiba járunk közgyűlésbe – igyekeztünk a rendszert átlátni és ahol lehet noszogatni. Nem érdekli őket, nem is látják át, mindenki csak a saját kis bizniszét ápolgatja. Ezért tart ott a város, hol tart. És akkor ilyen teljesen eszement kampányokat csinálnak – ha már hírnév-menedzsment – ugye ilyen színes, szivárványos, kockákból álló design, ami még papíron is szörnyű, de egy számítógép monitoron egyszerűen kiüti az ember szemét. Rossz. Egyszerűen használhatatlan az egész. KE: Próbálják az arculatot is frissíteni, de nem jól. DL: Áh, abszolút rossz irány. Hát, majd meglátjuk, hogy mi lesz ebből. Az biztos, hogy mi itt városlakók nem úgy érezzük, hogy jól lenne ez a kérdés menedzselve. És a turisták elmaradása azért azt fogja mutatni, hogy kifele is így van. Most már kívülről is látszik, hogy mi itt valamit nagyon elszúrtunk. KE: Olvastam az osztrákok levelét is, hogy itt hazudtak, hogy Ausztriában is zárnak le vonalakat. Ez olyan égő, hogy teljesen lejáratja egy-két ember, aki felszólalási pozícióban, döntéshozó pozícióban van Magyarországot. DL: Ez így van. Ennek legfőbb felelősei a pártok kampánystábjai és azoknak a vezetői, azok osztják ki, hogy ki mit mondhat. Tehát azt azért azt ne gondoljuk, hogy föláll egy akármilyen politikus a Parlamentben és a saját véleményét mondja. Azt ott szépen a legtöbb esetben megírták neki előre. És az az adott miniszter azért hazudozott össze vissza, mert egy teljesen eladhatatlan intézkedést akart valahogy eladni. KE: Amit a nyakába varrtak, hogy csinálja meg?
95
DL: Hát ő ezt vállalta, mert speciell az a miniszter azért vállalta, hogy miniszter lehessen, hogy szerepelhessen egy kicsit a sajtóban, mert neki ilyen ambíciói voltak. Egyébként nem volt ember, aki elvállalja. De hát mindig lehet találni ilyen idiótákat. És ilyenkor megírják neki, hogy mit mondjon, azt se tudja, hogy miről van szó. Fölolvassa, előadja nagy átéléssel és hogy mennyi kárt okoz az országnak, az nem számít. KE: De ezt csinálja most Horváth Csaba is, ha jól olvastam. DL: Hát igen, H. Cs-val volt egy néhány ütésváltásunk. HCS abszolút ez a kategória. Őt most akarják felépíteni, de ő erre szerintem teljesen alkalmatlan figura, hogy fölépítsék. Annyi pofonba szaladt már bele… KE: Nem lehet őt egy kicsit tanítani? Ok, csúnyán hangzik, de… DL: Hát őt folyamatosan tanítják. Csak hülyeségre tanítják. KE: És esetleg veled leülne és megbeszélnétek, hogy ez hogy működik. Nem? DL: Azt hiszem, hogy vele már nem érdemes. Ez a lehetőség fenn állt az elmúlt 3 évben, és én egyébként az elsők között voltam, aki gratuláltam neki, amikor főpolgármester helyettesnek kinevezték. Akkor ő egy kezelhető embernek tűnt, csak most ez a bizonyos kampánystáb őt a kezelésébe vette és teljesen átformálta, és ezt a demagóg hülyeséget kezdte el szajkózni. Innentől kezdve nincs miről beszélnünk, tehát olyan, mint hogyha egy ilyen gépnek beszélne az ember. Előre megírt szövegeket olvas és aztán megsértődik, ha ráborítják, hogy ez nem igaz. És arra már nem tud reagálni, mert arra már nem készítették föl, hogy mi van, akkor, ha ez mégsem jön be ez a duma. KE: És akkor egy hatalmas nagy cserére lenne szükség az egész város vezetésében? DL: Az egész országban. Ez így, ez a punnyadás, ami megy. Cégeknél is igaz az, hogy időnként menedzsmentet kell cserélni. Sőt, maguk a menedzserek is úgy érzik, hogy néhány év után váltani kell, mert beleszürkülnek a munkájukba, elfáradnak, már nem lesznek olyan kreatívak, tehát időnként cserélni kell. Ezt a céges világban egy olyan 3 évre teszik egyébként, amíg valaki belemelegszik a székébe és már nem lesz olyan kreatív, mint az elején. A fővárosban 20 éve ugyanaz a garnitúra van. Teljesen mindegy már, csak valami más legyen. KE: Hallottam, hogy most valószínűleg lesz váltás. DL: Hát ezt még meglátjuk. KE: Annyira nem szeretem a politikát, meg nem is akarok nagyon belemerülni ezekbe, de hát persze át van szövődve minden a politikával. DL: Az a baj. És pont az a baj, hogy az emberek mindennapjait érinti a politika. Mert olyan döntéseket hoznak, hogy az ember kénytelen ezzel a témával foglalkozni, mert a saját életét ennyire mélyen érinti. KE: Én lehet, hogy szeretném is a politikát, ha mondjuk igazságosabb lenne. Hogyha nem folyamatosan azon kelljen gondolkozni: „kinek higgyek?”. Igazából a média formálja az ő véleményüket meg az enyémet is, főleg az enyémet. Igazából nem is tudom, kinek higgyek, ezért nem is szeretek vele foglalkozni. De ha 6 napig sztrájk van, akkor persze, hogy meg kell nézni, hogy mi történik ott. De most a szakdolgozatom miatt is kénytelen vagyok befolyásolódni – csúnyán szólva, és beszélgettem másokkal is. És azt mondják, hogy valószínű, hogy Tarlós István… ezért is szeretnék vele is interjút készíteni.
96
DL: Egy választásnál sose lehet tudni, hogy mi lesz. Egy biztos, hogy már nem lesz ugyanaz, mint eddig. Mert ha tényleg igaz – mi sosem hisszük el, csak ha már megtörtént – hogy a Demszky nem indul és más lesz, teljesen mindegy, ki, de valaki más lesz. És ha valóban így lesz és nem indul tovább a Demszky, tehát biztosan eldől, hogy más lesz a főpolgármester, akkor talán esély van arra, hogy valami váltás történik. Szükséges is. 20 év nagy idő. Sokkal hamarabb kellett volna váltani és cserélni. Olyan struktúrák vertek gyökeret, amiket marha nehéz lesz felszámolni. A BKV mutatja: ez azért volt lehetséges, mert nem voltak felügyelet alatt. Azt csináltak, amit akartak. Emiatt szállt el a költség is ennyire és ezért van olyan morál a dolgozók között is. Ez megengedhetetlen. Az, hogy egy dolgozó terrorizálja a saját főnökét, ez vicc, tehát azért ilyen még az „átkosban” sem volt. Érdekes módon, akkor tudtak dolgozni rendesen, most meg mindenkinek csak a szája jár. Mi nagyon mérgesek vagyunk azokra, akik még nekünk üzengettek is – ilyenkor azt várják persze, hogy mindenki támogassa őket –, hogy mi nem álltuk ki nyíltan melléjük, és mi mondtuk, hogy mi mit várunk el: hogy szíveskedjenek kommunikálni az utasok felé, hogy miért van ez az egész, mit csinálna, menjenek ki és győzzék meg őket, állítsák maguk mellé őket. Ők mondták – meg tudom mutatni az sms-t –, hogy ha az utasok akarnak valamit, akkor forduljanak a politikusokhoz. KE: De hát ez nem így működik!! DL: Az biztos, ha én lettem volna érintett ilyenben, akkor azon dolgoztam volna, hogy minél nagyobb tömeget magam mellé állítsak. Ők ezt nem is akarták. Most már kezdett fordulni a közvélemény, ezért is írtak alá olyan gyorsan, mert ők is figyelték azért a reakciókat és kezdték, hogy most néhány napig el lehetett játszadozni, de ha most hétfőn sem indul el, akkor az utasok meg fognak fordulni és ellenük fognak fordulni és akkor bukják az egészet. Tehát a menedzsment is kifogyott a tartalékokból, nem volt már buszuk, az a néhány járművezető, aki kiment annak ki kellett már adni a szabadnapját, mert teljesen ki voltak zsigerelve, napi 12-14 órát vezettek, minden nap. KE: Le a kalappal. DL: Mindenki elfogyott és ami itt hétvégén ment, totális színjáték volt a tárgyalásokon. Aztán voltak politikusok, akik megpróbáltak bele-bele nyúlogatni itt-ott-amott leginkább hergelték a sztrájkot, hogy hátha meg tudják buktatni a vezérigazgatót, vagy hátha a Demszkyt kényelmetlen helyzetbe tudják hozni. A másik oldal meg ugye próbálta a felelősséget kimutatni – érted – tehát megjelentek a politikusok is ebben az ügyben, de láthatólag nem vette át a nép és a sajtó se ezeket az ügyeket, mert érezték, hogy itt nagyon mély probléma van. Nem tudták még, hogy micsoda, de érezték, hogy itt valami egészen másról van szó. Tény, hogy olyan a járműpark, amilyen, hogy olyanok a munkakörülmények, amilyenek, de sajnos a dolgozók is olyanok, amilyenek. Nem fog megoldódni a helyzet egyik pillanatról a másikra: ha csinálnánk nekik vadonatúj buszgarázst, kapnának vadonatúj buszokat, akkor sem dolgoznának jobban. Sajnos ez már egy szocializációs folyamat. KE: De ha kicsit elégedettebbek lennének. Mert gondolom a bérek miatt is volt ez az egész. DL: Persze lennének olyanok is, de én úgy gondolom, hogy ez a düh, ami a dolgozókban van, olyan mélyen benne van, hogy ebből másképpen nem lehet kijönni. Ezek az emberek, akik már sokadszorra sztrájkoltak és forr bennük az indulat, őbelőlük már azért sem lehet olyan munkaerő, mint amilyet az utazóközönség elvár, mert ők maguk úgy tekintenek az utasokra, mint a szükséges rosszra. És ha bekerül valaki egy ilyen szervezetbe… Éppen most olvastam egy interjút a rendőrökről – ugye 2006-ban itt voltak a nagy harcok – hogy az a tömegpszichózis, hogy a rendőr, aki egyébként civilben szimpatizálna azokkal, akik ott állnak szemben és a zászlót lengetik, belelőtt ugyanabba a tömegbe, mert ő valahova tartozik. És ez a valahova való tartozás érzése, pl. itt a BKV járművezetőknél egy több ezres tömeg nagyon
97
erős. Ez sokszor elborítja az elmét és olyan cselekményekre ösztönöz, ami egyébként, ha kiszakadna ebből a környezetből, akkor visszahőkölne, hogy ez nem normális. Azt szokták mondani, hogy a képlet úgy néz ki, hogy a tömeg intelligenciája fordított arányban van a méretével. Tehát minél többen vannak, annál inkább befolyásolhatóak. És általában ezek a nagyhangú vezéregyéniségek viszik a prímet és ezek tipikusan azok az emberek, akikkel munkaügyi probléma van kinn. A becsületesen dolgozó csendes dolgozók becsületesen és csendesen sztrájkoltak és nem mertek megszólalni se. De ha belegondolunk, akkor ez egy iskolai osztályban is így van, hogy a legagresszívabb, legvagányabb fiú, aki a főnök és mindenki ahhoz akar hasonlítani. Ugyanez van. Annyira nem vagyunk messze az állatvilágtól. A tömegek így viselkednek. Ezzel számolni kell tudni. Ezt megfelelő képzettségű középvezetők tudják kezelni. De a BKV-nál ilyenek nincsenek. Gyakorlatilag a BKV-nál a legeslegrosszabb szint az pont a középvezetői szint. Szakmailag ővelük van a legtöbb probléma. Erre még Aba Botond használta azt a kifejezést, hogy vízzáró réteget képeznek – tehát a dolgozók és a menedzsment között beülnek és semmi nem mehet át. Kiskirálykodnak és gyakorlatilag megakadályozzák nemcsak az információáramlást, de elszabotálják az utasítások végrehajtását. És ők természetesen azért kerültek oda, vagy mert egykor szakszervezetisek voltak vagy pártvonalon, tehát alkalmatlansági vonalon kerültek oda, ahol vannak és nem tudják a dolgozókat fogni. Tehát mint vezető alkalmatlanok. Egy jó vezető tudja motiválni a munkatársait és akkor nem lenne ilyen probléma. De ez itt abszolút elszakadt már és egyébként nemcsak itt van ez, hanem a főváros nagyon sok vállalatánál ez a helyzet, csak az nem látszik, mert nincsenek úgy kinn az utcán. Az FKF ilyen, a közmű cégek ugyanilyenek egyébként. Itt nem történt rendszerváltás. Nem volt egy menedzsment csere. Középvezetői szinten sem történtek cserék. Még mindig azok az öreg szakik, akik tudták, itt kell meghúzni, meg ott kell megtekerni és akkor működik a dolog, azokra rá volt hagyva. A felső szintet csereberélték, ott jöttek a különböző szintű maffiózók lenn meg a dolgozókat szívatták folyamatosan. Ez a struktúra nem változott meg. Csak úgy lehet megváltoztatni, ha az egészet elsöpörjük, úgy ahogy van. És ezt most már ezért is szükségszerű, mert fenntarthatatlan anyagilag az egész rendszer. KE: Tehát a vezetőségben – nem feltétlenül csak a középvezetőség, hanem a korrupció miatt is – egy teljes váltás kellene, hogy legyen. Csak a dolgozókat meghagyni és motiválni őket valahogy? DL: Hát nyilván a csapatot nem lehet lecserélni. Az edzőt le lehet meg még a klub tulajdonost is le lehet cserélni. De a csapatban is egy nagyon komoly minőségi cserét kellene végrehajtani. KE: És vannak jelentkezők, újabbak, akik buszsofőrök szeretnének lenni? DL: Az mindig van. Azt most is lehetett látni. Ott vannak az alvállalkozók, valahogy ők sosem küzdenek sofőr hiánnyal. A BKV az egyetlen cég, ami sofőrhiánnyal küzd állandóan. KE: Gondolom a bérek is olyanok. DL: A BKV-nál a bérek 30-40%-kal magasabbak, mint máshol. Ezek a pluszjuttatások, amikért most a sztrájk idézőjelben ment, olyanok, amilyeneket senki nem kap az országban. Nincs olyan, hogy 6% egészség- és nyugdíjpénztári pluszt kapnak, havi 6 ezer vagy 8 – vagy nem is tudom hány ezer – forint kajajegyet kapnak és évvégén kapnak 45 ezer forintnyi pulykapénzt vagy mit. Ilyen senkinek nincs. A legtöbb közalkalmazottnak éppen hogy csökkent egy egész havi bérrel, mert ugye a 13. havi jövedelem megszűnt. A lakosság többségének kifejezetten durva fizetéscsökkenése van az idén. Pl. egy átlag rendőr évi átlag 100 ezerrel kevesebbet visz haza 2010-ben, mint 2009-ben. Kevesebbet és nem az, hogy … és a BKV járművezetői és főleg az autóbuszvezetők, mert ott is vannak óriási különbségek. Az
98
autóbuszvezetők kifejezetten több fizetést kapnak, az iparági átlaghoz képest 30-40%-kal fölötte. Én ezt nem sajnálom tőlük, mert valljuk be szar meló hajnali 2-kor kelni, kimenni utána levezetni 8-10 órát dugóba, iszonyú stresszes, szar járművel kinn mászkálni, mögöttem 100 utas, mindenféle problémával. Szóval ez egy stresszes meló. A rendőröknél is van egyébként budapesti pótlék. És az önkormányzat szokott ebbe pénzt adni, hogy legyen rendőr. Mert ezzel elismeri azt, hogy ez nehezebb munka, mint mondjuk vidéken egy csendes nyugodt őrsön ott ücsörögni és kergetni a tyúktolvajt. Itt egy kicsit meredekebb a helyzet és ez több pénzzel jár. Ez el van ismerve a BKV-seknek a bérébe, legalábbis a buszosokéba, mert a HÉV vezetők fele annyit se keresnek, mint a buszosok, pedig ő meg 1000 embert visz. Ezért is van többek között az, hogy a szakszervezetek egymással is háborúznak és rivalizálnak, mert a cégen belül is hatalmas nagy bérfeszültségek vannak. KE: Én is hallottam olyanról, hogy vannak, akik jó, ha 60-at hazavisznek egy hónapban – mondjuk én szerelőkről hallottam. És ha még abból is lejjebb visznek, a jutalomnak csak a felét kapják meg. DL: Az a baj, hogy itt százalékról van szó. Aki jól keres… a menedzsmentnek ez a véleménye teljesen jogos volt, hogy ok, szabjunk egy plafont, hogy legyen bérfelzárkóztatás, de természetesen, akik hangadók, ők keresnek a legtöbbet, ők buknák a legtöbbet egy ilyenen, ők ragaszkodtak a százalékos megoldáshoz, nekik valóban több 10 ezer forintot jelent, de azoknak, akiknek amúgy is alig van pénze, ott valóban elég nehéz minőségi munkát elvárni. De mondanék egy ellenpéldát, hogy hogy lehet ezt megváltoztatni. Debrecen azt csinálta, hogy ugye kirúgta a Volánt, és saját kezébe vette a buszközlekedést. Ez is egy nagyon nagy háború volt. Bevontak ott maszekot, de a maszeknak csak az a dolga, hogy a buszt kiállítsa az utcára, a járművezetők a város alkalmazásában vannak, meg a jegyellenőrök, meg a forgalomirányítók, tehát ezek mind a városnál vannak – továbbra is közszféra dolgozói, a maszek csak a szerelőket alkalmazza. Neki olyan szerződése van, hogy az autóbuszt rakja ki, állítsa ki megfelelő időre. Át kellett venni a járművezetőket a Volántól és át kellett venni a szerelőket is. És fél év alatt át tudták nevelni a 90%-ukat a megfelelő munkavégzésre, a többit le kellett építeni, ill. ki kellett cserélni. Tehát meg kellett válni az ilyen hangadóktól, akik lopták az üzemanyagot, akik nem tájékoztatták az utast, késve, vagy korábban indultak, akik tönkretették a buszt, vannak ilyenek mindenhol. Ezektől meg kellett szabadulni és most már beállt a szolgáltatás egy olyan szintre, hogy pl. azok a szerelők, akik a Volánnál szerelték a buszokat, azok most egy magáncégnek az egyenruhájában mászkálnak és büszkén mondják, hogy ők buszszerelők. Pedig fél évvel azelőtt egészen más volt a hozzáállásuk az egészhez. Nagyon sok embert át lehet nevelni, csak megfelelő környezet és megfelelő főnökök kellenek hozzá. Amíg az nincs meg, és amíg a politika szól bele, hogy ki legyen a jogi igazgató, meg a humánigazgató, meg az informatikai igazgató, csak hogy hármat említsem, ebből 2 már börtönben van, a harmadik meg nemzetközi körözés alatt. Ezek mind politikai emberek voltak: a humánigazgató a Biszku Bélának az unokahúga, tehát régi pártvonal, a jogi igazgató meg az informatikai igazgató pedig beépített MBH-s emberek voltak. Tehát szocipárt emberek. Amíg ilyen szintre – majdnem azt mondom, hogy középvezetői szintre is a politika delegál embereket egy közcégbe, addig ne várjuk el, hogy lent is normális lesz a munkavégzés. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt így nem lehet tovább csinálni. Egy új márkát, egy új brand-et kell építeni, amit most teljesen mindegy, minek fogunk nevezni, ott a nulláról el tudunk kezdeni valamit és föl tudjuk építeni úgy, hogy abba megbízzanak majd az emberek. Ezt már kiröhögik. Engem az se zavarna, ha nem kékek lennének a buszok, hogy ez egy jelzés lenne arra, hogy ez már valami más. De a tradíció miatt maradhat a kék busz, ha az pontosan fog járni, tiszta lesz, nem esik szét, a buszvezető meg normális és kedves, akkor ezt az emberek 1-2 év alatt meg fogják szokni és rá fognak jönni, hogy igen, ez már valami, és onnantól kezdve ehhez ragaszkodni fognak.
99
KE: Ezért is a bizalmat nehéz visszaszerezni, és megtartani is. DL: Eljátszani meg egy másodperc alatt el lehet a hírnevet, fölépíteni egy ilyet nagyonnagyon nehéz. Főleg ilyen helyzetből… erre már az sem érvényes, hogy innen szép nyerni. Hát innen nem lehet. Ezt nem lehet megcsinálni. Itt teljes csere kell. Gyakorlatilag úgy lehet egy teljesen újat felépíteni, hogyha egyetlen egy nevet sem engedek be az új struktúrába, aki a régiben ott volt. Ugye azt mondják, hogy megfertőzi az újat. Ez a MÁV-ra ugyanígy igaz. Volt egy ilyen példa – ugye én az elektronikai, számítástechnikai szakmában dolgozom – és amikor az Ericcson nevű cég bejött ide az országba, és idetelepítette a kutatóközpontját, mérnököket keresett. Az volt a feltétele, hogy bárki jöhet, kivéve, akinek MATÁV-os múltja van. Pontosan ezért. Szintén állami vállalat, szocialista nagyvállalat, az ott szocializálódott emberek, nem képesek úgy dolgozni, saját hibájukon kívül, ahogy arra szükség lenne, ezért azt mondták, hogy köszönjük, őbelőlük nem kérünk, inkább kiképezünk teljesen új embereket, inkább felveszünk pályakezdőket és kiképezzük úgy, ahogy az a mi cégkultúránknak kell, mert a brand-et nem veszélyeztethetjük azzal, hogy beengedjünk valami mételyt valahonnan. Meg lehet nézni, nagyon jól működik az Ericcson-nak a fejlesztő központja és valóban nem vett föl egyetlenegy MATÁV-ost se. Hiába volt azoknak iszonyú jó szakmai tudásuk. Azt mondták: nem, az a vállalati kultúra ide nem jöhet be. Itt is ugyanezt kell csinálni. És akkor teljesen helyben vagyunk ennél a hírnév dolognál, aki erre gondol, az mindent bevet, hogy megőrizze a hírnevét, mert ez egy olyan nehezen pénzesíthető valami, amiről úgy gondolhatunk, hogy fölösleges is rá pénzt költeni, és ez a városra is igaz – az első ránézésre. De ha elveszítjük a hitelét, akkor rettenetes pénzbe fog kerülni, és azonnal meglátszik a szállodafoglalásokon, az iparűzési adón, a GDP-n, mindenen azonnal meglátszik az, hogy mit gondolnak a magyarokról. Kimész Bécsbe és ki van írva: „Magyar, ne lopj!”. Ugye milyen gáz? És tényleg az ember földig szégyenli magát, hogy ilyent lát és borzalmas érzés ezt nézni. Nagyon nehezen tudjuk így saját magunkat hirdetni. Hogy amikor idejön egy belga menedzser, aki kb. azon a szinten van, mint egy McDonald’s menedzser – kb. a mosogató és a krumplisütő között ingázó színvonal – és azonnal osztani kezdi az észt, hogy azok a magyarok itt nem értenek semmihez, és csak a nyereg alatt puhítják a húst, majd ő megmondja, hogy mi lesz itt. És mi hiába jövünk itt az 5 diplomás egyetemi tanárral és mérnökkel, és hozzuk ide a legeslegjobb ötleteket, ha teljesen ennyire lesajnálnak bennünket. Fel kell építeni… az egész ország elveszítette a hírnevét, ezen belül ezek a részlegek meg pláne. Úgy gondolom, hogy a fővárosnak sincs semmiféle hitele nemcsak pénzügyi, de most már erkölcsi értelemben se. Ezt visszacsinálni nagyon-nagyon sok pénzbe és nagyon-nagyon sok munkába fog kerülni. És ehhez olyan elhivatott emberek kellenek, akikből most nagyon keveset látunk. Itt van egy Brüsszel. Mit látnak belőlünk Brüsszelből? Azt látják, hogy ezek itt megint csak marakodnak egymással, egymást följelentgetik, egyfolytában – ugye megszoktuk, hogy Moszkvába járunk fel sírni – most Brüsszelbe járunk fel sírni. Az egyik fele ezért, a másik fele azért, ezek nem tudnak együttműködni senkivel, csak a baj van velük. Mit csinálnak? Nemcsak velünk van baj, a görögökkel, a bolgárokkal, az olaszokkal, portugálokkal – balkán –, ezekkel folyamatos probléma van. Állandóan meghamisítják a költségvetést, lenyúlják az uniós pénzeket, stb. És akkor ott vagyunk, hogy 4-es metró 65 mrd forint bukta, budapesti szennyvíztisztító 12 mrd forint bukta. És még mindig nem vettük észre, hogy nem vevő a nyugat erre a magyar mutyi világra. Ez így nem működik. Mi tagjai vagyunk egy európai ernyőszervezetnek, aminek a neve az, hogy European Passenger Federation, ott ilyen joviális francia urak ülnek, és ilyen „hózentrógeres” német vasútbarátok, meg hasonlók és hát nem értik a mi problémáinkat. A bolgár tagszervezet azonnal tudta, hogy mi miről beszélünk. Tehát ők rögtön értették, amikor mi azt mondtuk, hogy itt a MÁV vagy a BKV milyen utas-ellenes intézkedéseket hoz, pl. a MÁV bevezette,
100
hogy 1200 forintot kell fizetni, ha valaki fényképezni akar egy vasútállomáson. Hát ez teljesen non-sense, persze… Utasok számára megnyitott területen? Szóval ez egy vicc. Kiküldtük ezt az információt, hogy mindenki reagáljon rá, hogy mit szólnak ehhez és néztek vissza, hogy ők ezt nem értik és a bolgár tagszervezet azt mondta: „hogy ne csodálkozzál, ez Közép-Európában vagy!” Tehát egyből ez volt a reakció, ők értik a mi problémáinkat. Több emberöltő kell, hogy ezt levetkőzzük, de most pont az ellenkező irányba megyünk. KE: Az igényeket fölméritek a VEKE-ben? Hogy a lakosságnak milyen igényei vannak a közlekedéssel kapcsolatban? Turistákat esetleg? Vagy csak így hallomásból? DL: A mi embereink kinn vannak a terepen folyamatosan. Nekünk is vannak járművezető, meg középvezető, meg felsővezető tagjaink, ismerőseink, szimpatizánsaink. Másrészt meg nagyon erős a szimpatizánsi kör, akik folyamatosan küldik nekünk az információkat. Nagyon erős a levélírói kör, civil szervezetek, de magán emberek is, akik a problémáinkkal állandóan hozzánk fordulnak és azt gondolják, hogy mi leszünk azok az illetékes „elvtársak”, akik megoldjuk az ő gondjaikat, de hát mindent nem tudunk. Legalább ezres levélhátralékunk van, amit még nem tudtunk megválaszolni, lassan föl kell állítanunk egy külön apparátust, ami csak a levelekre válaszolgat, mert ezt nem tudjuk feldolgozni, mert akkor közben nem tudunk dolgozni. Mi nem ebből élünk, tehát a szabadidőnk terhére csináljuk ezt. Próbálunk egy irodát fölállítani, de hát nehéz, mert ugye nekünk nincsen pénzünk. Tehát itt nagyon-nagyon apránként, most festeget két emberke, a helység már megvan, itt van a Dohány utca, Akác utca sarkán, pont rálátunk a BKV-ra, tudjuk fogni a dolgokat, az elnökünknek az egyik lakása, tehát nem került így pénzbe. Csak arra költünk, hogy valahogy kicsinosítsuk az egészet. Nem tudom mikor lesz kész, nem merek mondani semmit. Mert hát pénz nélkül ez nagyon nehéz. Ahhoz, hogy ilye karitatív tevékenységet ellássunk, kell valami apparátus. Ezt nem fogjuk bírni. KE: Semmilyen más támogatás nincs, csak az 1%-ok? DL: 1%-ok, tagdíj van. NCA (Nemzeti Civil Alap) Program – amiből 1 millió forintot kapunk per év, amire pályázni kell. KE: De az kb. működésre elmegy, nem? DL: Az csak működésre lehet fordítani, mert legalább a telefonszámlát ki bírjuk fizetni. Legalábbis egy részét, mert a többségét azt magunk álljuk. Nekünk igazából a költségünk a kommunikációval van meg néha utazásra, hogyha vidéki ügyekkel kell eljárnunk. Ezekből néha befut egy-egy olyan, hogy készítsünk el valami tanulmányt vagy szakanyagot, és akkor azért van egy kis díjazás. De ez is igazából ilyen költségtérítés. KE: Közvélemény kutatásokat cégekkel csináltatjátok? DL: Mi nem csináltatunk ilyen közvélemény kutatást. Mi egyébként az Interneten szerveződtünk, és az Interneten is élünk. Tehát ott nem kell külön közvélemény kutatást csinálni. Ott pillanatokon belül megjön a visszajelzés. Jó ez nyilván nem fedi le az egész társadalmat, de hát mindenkinek van nagymamája, meg anyukája, meg rokona, meg ismerőse. Így föl tudjuk mérni, tudjuk, hogy melyik az a célcsoport, kinek mi tetszik vagy nem tetszik. És akkor ennek megfelelően lehet érvelni. KE: Turistákkal is csak így… vagy csak a lakosság? DL: A turisták is egy fontos szegmens, mert ugye ők viszik a hírünket. Mi sokat dolgoztunk azon, hogy az utas tájékoztatásban a turisták szempontjai is figyelembe vételre kerüljenek. A BKV ha erőlködik, se tud egy épkézláb angol nyelvű mondatot kipréselni, szóval ez még nagyon nagyon messze van, nem érzik, hogy ez nekik fontos lenne… de pl. azt sikerült
101
elérnünk, hogy a napi jegynek az árát ne emeljék. Sikerült pl. meggyőznünk Ikvai urat arról, hogy a napijegy az más, az a turista kategóriába tartozik, az egy másik ügy. És ne úgy kezeljék, mint az összes többit. Ezt ő megértette, ill. arra is jó, hogy ne tömbjegyet vegyen valaki. Próbálunk egy teljesen normális időalapú jegyrendszer felé elmenni. Ezt sikerült bevezetnünk azt, ha már turisták, hogy ahol rendszeresen lehúzzák őket a Deák téren az ellenőrök, mikor átmennek egyik metróból a másikba, ott ugye ez megszűnt. Ezt is mi vertük keresztül a rendszeren. Tehát a metróban már időalapú a jegy. Tehát ha az egyik metrón lecsekkoltam, akkor mehetek vele a másik metróra. Ezt mi értük el. Mi találtuk ki és mi győztök meg arról Ikvai urat, mert ő ennek a felelőse, hogy nem kéne itt vegzálni itt az elsősorban külföldieket, akik nem értik, hogy miért kell átszálláskor lyukasztani. KE: Sajnos nem is tudnak angolul, legalább is nagyon kevesen. DL: Hú, hát ez is egy ilyen probléma. Eddig 180 millió forintot költöttek el az elektronikus jegyrendszer bevezetéséről szóló tanulmányokra. Ennek egy része nyilvánvalóan bűncselekmény, ezt a rendőrség most vizsgálja. De nem született semmi olyan értelmes anyag, ami alapján be lehetne egy ilyet vezetni. Mi azt mondtuk, hogy nem kell most egyelőre elektronikus jegyrendszer. Ahol még lyukasztós jegykezelő van, oda pecsételőst kell rakni és már is bevezethető az egész és ez nem kerül milliárdokba, pár 100 millióba belekerül. Az nagyon sok, hogy a metróban végig van, egy csomó buszon, villamoson van pecsételős jegyrendszer. Kb. a járművek felén már ki van cserélve. A másik felén is le kellene cserélni és már is bevezethető lenne egy ilyen megoldás. Hol van az az elektronikus jegy, nem is biztos, hogy megtérül. Maga a főpolgármester lőtte vissza ezt az elektronikus jegyrendszer dolgot, amikor a beérkezett 2 ajánlat: az egyik 62, a másik 66 milliárd forintról szólt. Akkor azt mondta a Demszky is, hogy jól van, akkor ezt most hagyjuk, mert nem fog menni. És ez 12 milliárdról kúszott fel ennyire. KE: mi kerül ennyibe? DL: Nna, ez az. Olyan feltételeket szabott meg a BKV, hogy ennyire fölmentek az árak. Mert mikor pénzhiány van, akkor – még bennük van ez a szocializmusból örökölt reflex – hogy most van pénz, akkor most kell mindent ebből megoldani és akkor mindent beleírtak. A cégek meg beárazták. És akkor ennyi jött ki. Pedig már réges-rég lehetne. Nem olyan ördöngös ez a dolog. Szerencsére, mivel a technika fejlődik, és itt fejlődik csak nagyon, ezért ezt egyre olcsóbban bele lehet majd vezetni. De maga egy kártya nem old meg semmit. A rendszert kell hozzá megváltoztatni. Ezért kell az időalapra áttérni. Ehhez meg nem kell olyan hatalmas beruházás, csak akarni kell. De ezt már ez a városvezetés se fogja megcsinálni. Hogy a következővel mi lesz, jövő ilyenkor derül ki leginkább ugye. Az önkormányzatok költségvetését az állami költségvetés után szavazzák meg, tehát abban a 2011. évi költségvetésben lehet bármi olyan, ami ezzel a témával foglalkozik. Tehát még egy évet itt ki kell back-elni… Nagyon lassan mennek az ügyek. Addig a buszok megint egy évvel öregebbek lesznek, a dolgozók egy évvel frusztráltabbak lesznek. KE: Olvastam, hogy le kellene cserélni a buszok nagy részét. Meg fog valósulni, hogy magyar cégek fogják csinálni buszokat? DL: Ez egy szép szándék. Csak éppen az EU-ban az van, hogy azzal, hogy beléptünk, azzal vállaltuk azt is, hogy mindenki, aki EU, olyan, mintha magyar lenne, tehát belföldi. Lehet kiszorítani – ebben egyébként a franciák a legjobbak, hogy hogyan lehet a saját piacukat védeni – de már Párizsban is Mercedes mennek, mert nem lehet sokáig védeni. Egyébként vica-versa mert a francia állami Alston vasúti járműgyár úgy tudott Németországban piacot szerezni, hogy kénytelen volt fölvásárolni egy német céget, mert különben a németek nem
102
hajlandóak. Azért mindenkinek meg van a józan esze, hogy a saját piacát amennyire csak lehet, védi. Mi? Nézzük meg a Combino villamost: egyetlenegy alkatrésze magyar: a padló műanyaga, Graboplast. Azonkívül teljes mértékben az osztrák adófizetők, ill. az osztrák államot segítettük, az osztrák dolgozó járulékait és nyugdíját fizették a magyarok ezzel. KE: És a kecskeméti Mercedes gyár nem gyárthat buszokat? DL: Az személyautókat fog gyártani. Mercedes-nek van egy új gyára, azt Törökországban építette föl, nem nálunk, amúgy van nálunk buszgyár: 5 buszgyár is van Magyarországon. Az Ikarus romjain elég sok cég létezik még, alkatrészeket sőt buszokat is gyártanak. De itt egyrészt tőkehiányuk van, másrészt különböző gyanús pénzügyi lobbik a kínai buszokat favorizálják, mert nekik abban van a biznisz. A magyar állam képviselői azt nem látják át, hogy ha a foglalkoztatás itt van, akkor az adóbevétel is itt marad, meg az ÁFA, stb. KE: Hogyhogy nem látják, ha ezzel foglalkoznak? DL: Mert mindegyik a saját bizniszét játssza. Azért. Most már is is tesztelünk – el lehet olvasni a honlapunkon – minden olyan járművet, amit Magyarországon összeraknak. Mi ismerjük a járműgyártókat. Többségükkel igen jóban vagyunk. Mindegyiküknek elmondjuk, hogy mi a követelmény. Most már a járművek műszaki kialakításában javul az összeszerelési minőség, már úgy vannak az ülések, már egy csomó minden olyanban sikerült előre lépni. Amiben a magyar járműipar még nem versenyképes a külföldiekkel, az a SUPPORT. Az egy dolog, hogy le tudok gyártani valamit, de azt utána üzemeltetnem is kell. És ha nincs megfelelő szerviz háttér – az Ikarusnak is ez volt a baja, öntötte ki magából a buszokat, és utána magára hagyta a vevőt, csinálj vele, amit akarsz. KE: Nem lehetne csinálni egy olyan projektet, amit az EU támogatna esetleg? És akkor versenyképes lenne az Ikarus és akkor ő csinálná a buszokat? DL: Az EU-nak ez miért lenne érdeke? Neki mi max. piacnak kellünk. Egyébként EU támogatásból buszt nem lehet venni. Vagyis lehet, de nem gázolajost, csak elektromos hajtásút vagy ilyen gázbuszt, vagy megújuló energiaforrásost lehet csak venni. Bécs több, mint 20 éve gázüzemű buszokat közlekedtet, a saját szeméttelepén képződő biogázzal hajtja a buszait. Ugyanezt csinálja Grácz, meg bárki más. De nagyon sokan csinálják ezt. Ingyen van gyakorlatilag az üzemanyag. KE: Itt nem lehetne ugyanúgy? Vagy ez több 10 év? DL: Én azért megnézném, hogy a MOL mit szólna ahhoz, hogyha innentől kezdve nem kéne ilyen mennyiségű gázolajat eladnia. Magyarán üzleti érdekek állnak a dolgok mögött. Ha a fővárosnak saját akarata lenne és azt végre is tudná hajtani, akkor már rég gázbuszok járnának. Vagy elektromos, vagy átállt volna teljesen az elektromosra. Egyébként volt arról szó, hogy a főváros épít magának egy saját erőművet, gázturbinásat, kifejezetten a BKV áramtermelésére. A BKV a 3. legnagyobb áramfogyasztó az országban. KE: És nem kap engedményt? DL: Nem, nem, nem. Sokaknak az éri meg, hogy a főváros ugyanannyit fizet egy kilowatt óra áramért az ELMŰ-nek, mint bármelyik magánfogyasztó. Nem érvényesíti a mennyiségi kedvezményt. A legnagyobb áramfogyasztó a MÁV. És csak az idén újratárgyalták az áramvételezést és 5 mrd forint árengedményt kaptak. Nem ennyit, de milliárdos tételben a BKV is tudna árengedményt kapni az ELMŰ-től, csak le kéne ülni tárgyalni velük: „na, gyerekek, tőletek vesszük vagy mástól vesszük? Engedtek az árból vagy nem?” és úgy fognak röpködni a nullák lefelé az árajánlatból, hogy öröm lesz nézni.
103
KE: De ha a MÁV meg tudta csinálni, akkor annyi, hogy a BKV-nak nincs gazdája? DL: Nincs gazdája. A fővárosban ilyenekkel nem foglalkoznak. KE: annyira máshol vannak a prioritások. DL: Nem érdekli őket egyszerűen. A politika érdekli őket, meg lehet nézni, a Demszky akkor jelent meg ebben a sztrájk ügyben, mikor alá kellett írni a végén. Akkor azonnal ott volt, belevigyorgott a kamerákba, addig? „dögöljön meg mindenki.” Azt még valahogy össze lehet hozni, hogy a BKV-t ezen a szinten megtartsuk. Annyi finanszírozást össze lehet szedni, ilyen spórolásokkal, mint az áram. A kollektív szerződés nagyon elszállt. Abban igaza van a Demszkynek, hogy az utóbbi 2-3 évben úgy elszálltak a bérköltségek, hogy azt nem lehet fogni már, tehát azt nem lehet kifizetni, a zsarolás miatt. Ebben egyetértünk. És nem a járművezetőktől sajnáljuk a pénzt, hanem olyan magasak ennek a dolognak a költségei, hogy ehhez már hozzá kellett nyúlni. Lehet parkolási bevételeket, dugódíjat, behajtási díjat, ilyen bevételeket átcsoportosítani. Ezek most eltűnnek ezek a pénzek. Minden normális városban, pl. Szegeden és Debrecenben, ezeket a bevételeket a város gyűjti be, és átcsoportosítja a tömegközlekedés céljára. Ők ebből tartják fönn. Itt is meg lehet csinálni. És még csak nem is kell külföldre menni. KE: És nem így csinálják? DL: Hát nem. Itt maszek zsebekbe elfolyik a parkolási pénz. Egy átlagos kerületben, egy belvárosiban, milliárdok folynak be és pár 10 milliót kap az önkormányzat. Most jártak le a szerződések. KE: Nincs ilyenkor átvilágítás vagy bármi? DL: Ez bűncselekmény. Itt csak erről szól az egész. Szétlopták a várost és az országot. Ez bűncselekmény. Nem is a jó szándék vagy egyéb, ez színtiszta bűncselekmény. KE: Miért nem lép a rendőrség? DL: Most már lépett a rendőrség. A rendőrség is olyan, hogy próbál alkalmazkodni. A rendőrség is úgy viselkedik, mint egy élőlény, hogy most ki az erősebb, oda húzok. KE: Ő is szenved? Vagy miért? DL: A rendőrség is ugyanolyan állapotban van, mint a BKV: ugyanilyen szétesett helyzetben van. A rendőrségnek a hírneve is ugyanúgy a padlón van. 2006. óta végképp. Kiröhögik a rendőrt. De az egész országban. Nincs tekintélye egy rendőrnek. 20 éve ez nem így volt. Akkor bármelyik józsefvárosi vagány, hogyha látta, hogy rendőr jön, akkor pedánsan viselkedett. Ma külön kiröhögik a rendőröket. Hiába van kamera, meg minden, nem veszik őket komolyan. KE: Úgy hallottam, hogy szinte minden metropolisznak van saját rendőrsége és Budapestnek nincsen. DL: Így van. Ez az önkormányzati rendőrség… a kerületek azt szokták csinálni, hogyha nekik fontos valami, akkor vesznek 1-2 autót vagy motort vagy – mit tudom én – csocsóasztalt a rendőröknek, hogy „jaj, fiúk, figyeljetek már oda, hogy ne lopják szét már ezt-meg-azt”. Gyakorlatilag az önkormányzatoknak kell megvesztegetni a rendőröket, hogy méltóztassanak dolgozni. A rendőrség meg nem tartja be a szerződéseket, amikor a Bartók Béla úton pl. volt ilyen felújítási miatti lezárás, akkor a főváros szerződést kötött a BRFK-val, hogy a rendőrök kimennek, terelik, hogy ne menjenek be az autók, mert nem tudnak dolgozni. És akkor kimennek a rendőrök és akkor ott vigyázzák a rendet és ezért külön 8 vagy 10 millió forintot ad a főváros a BRFK-nak. A rendőrök aláírták a szerződést és nem mentek ki. A főváros
104
kicsengette a 8 vagy 10 milliót – már nem tudom pontosan, hogy mennyit – és ők nem küldtek ki egy nyomorult motoros rendőrt se. És napokig nem tudták elkezdeni a felújítási munkát, mert nem volt aki lezárja… pedig fizetett érte a főváros. KE: Pedig ez olyan alap lenne nem? Ez feladata a rendőrségnek, nem? DL: Nem hogy feladata, szerződésben vállalta. Pénzt kapott érte és még az se… tehát… mikor nézik a rendőrök a buszsávban? Itt rohangál az összes terepjárós meg ezek a kellemes figurák, meg a nagy körúton a villamos síneken. A rendőr nem mer odanézni se. Ki tudja, ki ül benne. Tehát a rendőrségnek a brand-je vagy a hírneve ugyanúgy megsemmisült, mint a BKV. Ők ugyanúgy lejáratták magukat, meg a rendszer ugyanide ment el. Ezek a megmaradt állami szervezetek vagy civilek ugyanebben a cipőben vannak, tehát a hadsereg, a rendőrség, a BKV, MÁV, teljesen egy kaptafa. És mindegyik azért került ebbe a szituációba, mert nem volt ott rendszerváltás. Nem cserélték le az embereket, és a politika rángatta őket folyamatosan. Amíg ez nem változik meg, addig ez a dágvány ez maradni fog. KE: Ez nagyon kiábrándító. Így a turisták sem mernek elmenni, mert a közbiztonság is…rossz. A befektetők főleg nem, miért is fektessenek be, ha utána úgy sem jönnek ide turisták. Az infrastruktúrával is foglalkoztok valamennyire? Ha befektetők jönnek, akkor veletek is szóba elegyednek? DL: Van befektető, aki megkeres minket, hogy ő ezt meg azt szeretné és mi mondjunk erről véleményt, mi meg elmondjuk azt, hogy ez a szabvány, ez az előírás és mi azt szeretnénk, hogy ezt és ezt hajtsák végre a saját érdekükben. Volt olyan pláza befektető, aki megkeresett minket – most szándékosan nem mondok nevet – aki normálisan állt ehhez a dologhoz hozzá és megkérdezte, hogy – látják, hogy itt még aránylag jó a tömegközlekedés aránya, sokan használják – ők hogy tudnák, ha ők az adott helyszínre építenének valamit, forgalmat akarnak vonzani, hogy mi lenne a módja, hogy oda is menjenek az emberek. Mi elmondtuk nekik, hogy ezt is ezt a járatot ide kéne vinni, ehhez ilyen infrastruktúrát kell csinálni. KE: És megcsinálták? DL: A terveket igen, de aztán a válság miatt leállt, nem épült meg az adott beruházás. De mi bárkinek elmondjuk szívesen, hogy mi az elvárás. A saját üzleti érdekükben egyébként. Ezt szerintem össze lehet egyeztetni, csak ez sem a mi dolgunk lenne. Ez mind a főváros dolga lenne, hogy ilyenekkel foglalkozzon. Teljesen egyértelműen megmondani, ha valaki ennyi lakást vagy ilyen n2 beépítést csinál, akkor ehhez ezt és ezt és ezt még a közből megcsinálni. Ez az elvárás. KE: Ez működik külföldön, nem? DL: Persze. Többek között erre is javaslatot tettünk, hogy területfejlesztési hozzájárulást fizessenek, tehát azt is lehet vállalni, hogy akkor megépíti azt a buszmegállót, a közlekedési infrastruktúrába beszáll. Nem csak az autósba, hanem a tömegközlekedésibe is. De ha nem tudja, vagy az adott helyen ezt nem lehet megcsinálni, akkor egy adott összeget, normatíva alapján – hozzon a főváros egy ilyen rendeletet – fizessen be egy alapba. És akkor onnan a főváros majd megoldja. Legyen meg a finanszírozás. Akkor ez tiszta lenne, mert akkor tudom azt, hogy ha én 1000 lakásos valamit építek, akkor ennyi lesz a területfejlesztési hozzájárulás díja. Azért a pénzért viszont a befektető elvárja, hogy a főváros építse meg ott azt az infrastruktúrát, amit kell. Ez egy tiszta ügy és mondták a befektetők, hogy ők marhára szeretnének egy ilyet, mert nekik az a jó, ha tervezhető a költség. Az, hogy itt alkudozni kell a kerületekkel, fővárossal, kinek mennyit kell fizetni, hogy tekintsenek el ettől vagy attól a szabályozástól ez a befektetők normálisabbját is idegesíti. Az lenne a jó, ha normális
105
befektetők jönnének, akik számára tiszta helyzet van. Most káosz van. A hírnév arra vonatkozik itt ugye, hogy Budapest – ott lehet mutyizni. Ha ez megváltozna, hogy Budapesten egyértelmű szabályok vannak, hogy mi szerint mit lehet építeni, akkor más fajta minőségű befektetők jönnének ide. Mert befektetők jönnének, de nem a szerencselovagok jönnének ide nagyrészt, hanem azok a befektetők, akikből profitálni tudna a város is. Most nem ez van és ezért épül olyan, mint a Kálvin téren is ez a botrányos üveg izé. És ezeket a befektetőket különböző politikusok nyomják vagy fordítva. Most az van, hogy a Fővárosi Közgyűlésben meg lehet mondani, hogy az meg az a képviselő melyik cégcsoportnak a lobbistája. Azt lehet tudni róluk. És van képük – és ugyanez a parlamentben is van – feláll a képviselő és majdnem hogy kimondja, hogy ezt és ezt a cégcsoportot kérem előnyben részesíteni. És ilyen előterjesztéseket beadják pofátlanul. KE: Szóval így működik ez Budapesten. DL: Az egész országban így működik. Ezt banán köztársaságnak hívják. Igen, ez megy. KE: De most van remény, nem? Ha most csere lenne? DL: Remény az mindig van. Hírnév kapcsán azt látjuk, hogy hogy lehet lerombolni. Azt tökéletesen. Az még előttünk van, hogy hogy lehet valamit felépíteni. Azt kellene megnézni esetleg, hogy hol vannak olyan települések pl., akiknek más a hírük. Itt van pl. egy Balatonfüred vagy egy Debrecen. Akik mindig nyernek a pályázatokon. Valahogy épül a városuk. Valahogy még sincsenek csődben. De ha kimegyünk Burgenlandba. Ott is lehet azt látni, hogy hol, melyik az a település, amit jól vezetnek és melyik az, amelyiket nem. És ez általában egy-egy emberen múlik. Nincs túl sok különbség. Mindig a fejétől büdösödik… tehát ahol a városvezető olyan és következetes és jó és nem lopja szét a saját városát, ott fejlődik a város. Ahol nem, ott meg szétesik. Ott is látható. Mondjuk egy Berlin. Bizonyos értelemben marha jól meg van csinálva, másik értelemben meg csődben van – pénzügyileg csődben van az a város is. De London pl. olyan példa lett: jött egy polgármester, akinek volt egy víziója, hogy mit akar ezzel a várossal csinálni. Két ciklusa volt és meg is csinálta – Ken Livingston. Ő találta ki ezt az egész Transport4London ügyet és vitte keresztül kőkeményen, ő vezette be e dugódíjat, és meg lehet nézni, az emberek lassan kikövetelik, hogy ez legyen. Kiderült, hogy mindjárt lehet közlekedni a városban és nem is lesz olyan büdös. És teljesen egy ilyen szmogos, élhetetlen, idegeskedő helyből egy gyönyörű, ilyen séta, nyugi – tehát visszatért ez a viktoriánus nyugalom, pedig egy baloldali polgármester volt. Tudjuk, hogy ez semmit nem jelent, hanem volt egy elképzelése, hogy kell itt rendet csinálni, megcsinálta. Meg lehet nézni, New Yorkban bevezették a zéró toleranciát. Meg lehet nézni, nincs egy darab grafiti sem a new york-i metróban. Pedig hogy nézett ki 10 évvel ezelőtt? Most ha valaki előveszi a firkát, már varrják is be. 3 nap előzetes kérdés nélkül. Nem gatyáznak vele. Berakják a többi bűnöző közé, aztán legközelebb majd… ja és a képét – Londonban is ugyanez van – azonnal kirakják minden metróállomásra, pl. itt van John Smith, megrongálta a közvagyont, kitiltva, 5 évre kitiltva a területről. Ott nincs ilyen, hogy személyiségi jogok meg ilyesmi. Te rongáltad a közvagyont, akkor a képed legyen kirakva mindenhol. Ugyanez van Ausztráliában is. Érdekes módon ezzel lehet visszaszorítani az egészet. Ha már hírnév, akkor ha kinézünk ide, ha valahol lefestenek, rendbe raknak egy területet, 2-3 nap múlva össze van az egész cseszve. Lehet kampányokat csinálni, hogy a civilek menjenek ki és takarítsák le a firkát. Amíg a rendőröket nem érdekli, amíg a fővárost nem érdekli, amíg a bírók számára nincs olyan, mint mondjuk az amerikai jogrendszerben: „igen? Firkáltál? 3 hónap közmunka.” Azonnal, rögtönítélő bizottság. Ma, ha valaki valamit elkövet, ilyen rongálást vagy egyebet, hamarabb kint van, mint ahogy a rendőr megírja róla a jelentést. Szabadlábon védekezik és a bíróság felmenti. Mert nem bizonyíthatod. Mert általában nem a szegény gyerekek firkálnak, mert nekik nem
106
telik, baromi drága egy ilyen dolog, több 10 ezer forintba kerül egy ilyen nagy firkát elkészíteni, mert a festék ilyen marha drága. Ezért gerjesztett folyamat, mert azok a cégek, akik a festéket, aztán a festéket lemosó cuccot, aztán az újabb festéket, ami az ellen is hatásos, oda-vissza… ez ilyen gerjesztett ügy. És ilyen szubkultúrát próbálnak belőle felépíteni, holott valójában ez színtiszta rongálás és olyan, mint ahogy a kutya összepisili a területét. Ezek ilyen területfoglaló jelek, ilyen banda izé. És próbálják itt majmolni a bronxi néger kultúrát meg ilyesmit és annyira szánalmas. Egyébként simán véget lehetne vetni az egésznek, egy pár tucat figurát le kellene csukni – pontosan tudja a rendőrség, hogy kikről van szó. Szerencsére aláírják a névjegyeiket, pontosan lehet tudni, hogy melyik firkát ki csinálta. Azt a néhány tucatot be kell kasznizni az iskolákba ki kell menni, felvilágosító kampányokat tartani arról, hogy miért nem trendi dolog az, hogy összefirkáljuk a trolibuszt, nem hasogatjuk föl az ülést, átadjuk a helyünket a terhes nőnek. Ezek régebben voltak. Ilyen erkölcsi és nevelési ügyek. Ez hosszútávú ügy, de meg lehet csinálni. Végül meg fog térülni, mert nem kell annyit költeni a rendbe rakásra. Még a festék még ok, mert le lehet mosni, de ha összekaristolják az üveget meg ilyen marófolyadékkal nyomják tele. Ők csak úgy összekenik, mert ez ilyen beteg dolog és mi jön a tv-ben? Hogy ez milyen menő, önkifejezés, művészet, a fenéket! KE: Ezt valahol máshol gyakorolja! DL: A saját lakásán, autóján, azon gyakorolhat. Az apuci kocsiját egyik sem meri kifesteni. Csak a tömegközlekedést, a templomot, vagy szobrot, mert az a lényeg, hogy minél „ki vagy”-ibbnak látsszon, hogy én megmerem csinálni. A többség olyan, hogy ha már a pofont kilátásba helyezed, már elsírja magát. Nyilván van egy keményebb mag, aki nem ijed meg ilyesmitől, azokat el lehet kapni, a rendőrök pontosan tudják, kicsoda. Csak nem mernek fellépni, mert a városvezetés ezt nem szankcionálja. Őket meg nem érdekli. A rendőröket lehet érdekeltté tenni abban – anyagilag – hogy kapják el ezeket, vágják be, 3 napig bent van, amíg az ügyét vizsgálják, utána majd meghunyászkodik és azonnal megy közmunkára, kap egy súrolókefét és mehet az aluljárót mosni. Olyan mellényben kell ezt a közmunkát csinálniuk Amerikában, hogy rá is van írva, azt hiszem, hogy rongáltam a közvagyont. Nagyon durva, nagyon megalázzák őket. De utána azt többé nem csinálják. Senki nem emel rájuk kezet, csak rájuk aggatja a bíró ezt az akármit és érdekes módon tűnik el ez a jelenség, mert rájönnek, hogy inkább keresünk más szórakozást. A keménymagot meg lesittelik. Aki olyan, hogy sokszoros visszaeső, azt évekre bevarrják. KE: Itt viszont jól járnak, ha lecsukják őket. DL: Ott megnevelik őket, az biztos. Ott mindjárt már lesz a megítélésük. KE: Azért vannak olyan börtönök is, ahol „jó” lenni. Inkább, mint az utcán. DL: Ezeknek nem, mert ezek általában gazdag ficsúrok, akiknek telik firkálásra. Eddig legalábbis nem az egyszeri szegény gyerek… itt ez egy divat. Amíg az amerikai gettókban ez egy üzenő kifejezésmód, banda üzenő módok, nálunk ez egy divat. Azok engedhetik meg maguknak, akiknek van rá pénzük. Vannak ilyen utazó csapatok is, nemzetköziek is, akik mennek ide-oda és lefényképezik, kiteszik a netre, hogy büszkélkedjenek vele. Ezért lehet őket nagyon könnyen elkapni, hogyha az ember akarná. Az ilyen területre befektetett pénz nagyon sokat hozna vissza pl. a város hírnevének. Berlin pl. nagyon sokat költ erre, mert le akarja mosni magáról azt a hírnevet, amit ráaggattak, hogy ő a grafiti fővárosa. Még 3-4 évvel ezelőtt még az volt. Minden ful tele volt festve. És most már szinte alig van. Meg is változott a megítélése az egésznek. Megcsinálták azt, hogy a villamosok ablakait mindenhol befóliázták és kötelezően hetente cserélték. Mert ezeknek a figuráknak az a lényeg, hogy az ő műve ott maradjon. Ezt egyébként megcsinálták Debrecenben is, amikor jöttek az új járművek, már készültek az ottani grafitisek, hogy majd ezeket is jól összefestjük. Semmi nem
107
történt, csak minden este mindent eltávolítottak. Nem mehetett úgy ki busz, hogy akár egy karcolás is legyen rajta. Bírták néhány hónapig. Mindig lecserélték, tudták, ráállítottak erre pénzt, tudták, hogy ez sokba fog kerülni az elején. És a végén a grafitisek feladták. Mert egy napnál soha sem volt tovább látható a művük. Emiatt már nem volt érdekes. Az utolsó grafiti már azt volt, hogy „…” (cenzúrázva). Azóta már nem nagyon van, egy-két ilyen kis filc meg ilyesmi, de gyakorlatilag leszerelték ezt a tevékenységet. Nyilván egy ilyen mérető városban nehezebb, de meg lehet csinálni. KE: Csak kellene szánni rá: időt, energiát,… DL: Érdekelni kellene a várost és nem csak kampányszerűen, mikor a híradóban lehet ezzel szerepelni, hogy főpolgármester vagyok és lemostam egy firkát. A főpolgármesternek nem az lenne a dolga, hogy lemossa a firkát, hanem, hogy megakadályozza, hogy ilyen egyáltalán képződjön. Hogy senkinek meg se forduljon a fejében, hogy egy műemléket valaki összefúrjon. És ez egy mélyebb dolog, itt kezdődik az, hogy foglalkozni a várossal, hogy ha már nagyon ciki, akkor ott valamit… dudálok, ha kátyúk vannak, beállok a dudálók közé, mintha mi sem történt volna, mintha nem lennék felelős 20 éve a városért. Ez egy teljesen más szemlélet. Félek attól, hogy itt még néhány generációnak le kell mennie ahhoz, hogy itt igazából ez megváltozzon. Nagyon nehéz egy szemléletet megváltoztatni emberekben. Rossz irányba mennek a dolgok, mindenki agresszív, mindenki leginkább az egész világot szeretné felrobbantani, ilyen közhangulat van és ez így nem látszik az emberekben, de az emberek belülről forrnak. És nagyon nehéz összeszedni őket arra, hogy lépjenek föl valami érdekében. Valami ellen, azt még esetleg igen, nagyon gyerekcipőben van még ez a civilszervezet. Nyugaton pont ezért már, mert ott már több évtizedes hagyománya van annak, hogy a civil szervezetek viszik a várost, tulajdonképpen a hátukon… Itt technikai okokból megszakadt a felvétel… 2010. január 18.
108
5. Melléklet: Interjú György Istvánnal, a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnökével KE: A szakdolgozatom Budapest hírnév menedzsmentjéről, ennek fejlesztéséről és lehetőségeiről fog szólni. És megkerestem egy pár lakosságot képviselő egyesületet, mint a Levegő Munkacsoportot és a VEKÉ-t is. És a VEKÉ-től Dorner Lajos ajánlotta Önt, hogy esetleg Önnel készíthetnék egy interjút. Mert Ön már inkább a főváros vezetéséhez tartozik, meg ha esetleg Tarlós István úr lesz a főpolgármester, akkor valószínű, hogy Ön főpolgármester helyettesi kinevezést kap. GYI: Hát ezt beszélik, de ez még nem látunk a jövőbe, úgyhogy még nem tudjuk mi lesz és hát az ellenzéki frakcióhoz tartozunk, még nem a főváros vezetéséhez. Aki a budapesti goodwill-ről vagy imázsról sokat tud mondani egy másik oldalról az pedig a Bojár Iván. Nem tudom, hogy ővele sikerült-e már beszélni. KE: Vele beszéltem már egyszer és szóba jött, hogy fogok vele interjút készíteni. De aztán nem értem el őt. Még lehet, hogy ővele lehet, hogy fogok interjút készíteni, meg még Beleznay Évával lesz majd egy interjúm. Először az lenne a kérdésem, hogy mi tartozik az Ön hatáskörébe, mint a Pénzügyi Ellenzőrző Bizottságnak az elnöke? GYI: Van egy szervezeti működési szabályzat a fővárosi önkormányzatnak, és ebbe minden bizottságnak felsorolja a feladatait ill. hatásköreit, ami elég szűkre van szabva. Tulajdonképpen az intézményi körnek a revizori jelentéseit tárgyalja meg a bizottság és az önkormányzati törvény egy bizottságnak a létrehozását teszi lehetővé, ez az ún. pénzügyi bizottság, pontosan a feladatait nem írja körül, ez már a képviselőtestületek feladata, hogy ezt tartalommal kitöltsék, nyilván egyes ágazati jogszabályokban vannak olyan jogi normák, amelyek meghatározzák ezen pénzügyi területen mit kell csinálni. A Fővárosi Önk. elég trükkösen tett eleget ennek a kötelezettségének: létrehozott egy Pénzügyi Közbeszerzési Bizottságot meg egy pénzügyi Ellenőrző Bizottságot. A hatásköröket átfedette úgy, hogy ez az ún. ellenzéki vezetésű Pénzügyi Ellenőrző Bizottság akár teljesen ki is üresíthető a Közgyűlés által, mert ha a Pénzügyi Bizottsághoz delegálnak olyan feladatot, amely egyébként mind a két bizottságnak beletartozik a feladatkörébe, akkor ezt nyilván nem mi fogjuk ellátni. Úgyhogy van egy ilyen ügyes trükközés, egy komoly demokrácia deficit ebben a rendszerben, amellyel a választásokon egy fős kisebbségbe került ellenzéket bizottsági szinten olyan helyzetbe hozták, hogy egy kétharmados többsége van a kormánypártoknak, és emiatt eléggé nehézkes, hogy hatékonyan lehessen egy kontrol feladatot gyakorolni. Nyilván ez is volt a cél. Arról nem beszélek, hogy mindaz, ami bekövetkezett a városban, a főváros cégeinél, ennek legemblématikusabb jelét ugye a BKV botrány adja: egy olyan városüzemeltetési, városműködtetési modellt alkalmaztak, amiben politikai körökhöz közel álló cégek, személyek kedvezményezett helyzetbe kerülvén, szerződéses jogviszony által meglehetősen nagy mérvű közpénzt kivittek a rendszerből, hol teljesítmény van mögötte, hol nincs. Elég sok olyan gyanús ügy van, ami miatt most már büntető eljárások is folyamatban vannak. És ha a város goodwill-jéről beszélünk vagy hírnevéről, akkor azt kell mondani, hogy ez a folyamat rettenetesen sokat ártott Budapestnek – az én véleményem szerint. Azzal együtt magának a Pénzügyi Ellenőrző Bizottságnak azért van érdemi feladata: tehát a Főv. Önk. tulajdonában lévő olyan típusú vagyonnak, amely intézményi vagyon, az intézmények működtetése, ezeknek a pénzügyi, költségvetési folyamatainak ellenőrzése, de közvetve a revizori vizsgálatoknak az áttekintése alapján történik. Mi itt ezeket megtárgyaljuk, új javaslatot teszünk… Itt szünetet tartottunk – telefonált György István úr.
109
Kaptam egy fénymásolatot a PEB feladatairól…stb. GYI: Itt van, hogy mivel foglalkozik a Pénzügyi Bizottság, ha ez érdekes neked. KE: Akkor ezt elvihetem? GYI: Persze. KE: A következő kérdésem: Ön mit tud tenni a mostani pozíciójában? Mit tud tenni azért, hogy Budapest hírneve jobb legyen? Most értem ez alatt, hogy az érdekgazdák szemében – a lakosság, a turisták, a befektetők, a média szemében? GyI: Azt hiszem, hogy ez a feladat most rendkívül nehéz. A következők miatt: egy olyan folyamat zajlott le az elmúlt 8 évben, amire utaltam az előbb, hogy a jelenlegi városvezetés mögé vagy mellé ráépülve olyan gazdasági érdekszférák jelentek meg, akik körül nagyon sok gyanús ügy van. Ezek a gyanús ügyek mellett nem lehet elmenni. Ezekre föl kell hívni a közvélemény figyelmét, neadjisten a büntető eljárások miatt nyomozati szervekét vagy az ügyészségét. Ha ezt nem tesszük, nagyon súlyos hibát követünk el, ha tesszük, romboljuk Budapest hírnevét. Viszont ahhoz, hogy itt egy épülő folyamat elindulhasson, ahhoz fel kell tárni teljes körűen mindazokat a problémákat, amikből fakadóan ez a hírnév folyamatosan sérülhet a továbbiakban is. Tehát létre kell hoznunk egy olyan állapotot, amiben pontot tudunk tenni annak az időszaknak a végére, amikor is a visszaélések egyre inkább elharapództak és egy olyan politikai hatalommal való visszaélés történt, amelynek először csak demokrácia deficit lett az eredmény, később aztán egyre több olyan gazdasági érdeksérelem és pénzsérelem, ami már – még egyszer mondom – büntetőjogi kategóriákat is érint, hiszen számtalan nyomozás folyik jelenleg a városban. Ezt az állapotot szeretnénk mielőbb elérni, hogy legyen egy olyan tabularáza, hogy mostantól kezdve tudunk arra koncentrálni, hogy ez a hírnév mindinkább megalapozott legyen. Ehhez tiszta közélet kell, a városházáról ki kell szorítani a korrupciót, és természetesen olyan várospolitikát kell folytatni az egyes szakterületeken is, hogy Budapest egy vonzó város legyen, mondjuk a turisták számára és a közigazgatásban is olyan működést tudjunk elérni, amely a városvezetésnek, ha úgy alakul – mindegy, hogy milyen lesz a városvezetés – hogy a városvezetés hiteles legyen a lakosság előtt. Ezek a legfontosabb dolgok. Ha hitelét elveszti különböző botrányos ügyek miatt, természetesen ennek nagyon komoly hatása van a város hírnevére. Először ez nyilván a városban lakók előtt lesz nagy probléma, de azt hiszem, rájuk kell a leginkább tekintettel lenni. Természetesen mindenki másra is, aki idejön ebbe a városba akár az agglomerációból akár vidékről akár külföldről. Tehát ez egy nagyon nehéz időszak, egy nagyon nehéz feladat a számunkra, mert nem vagyunk érdekeltek abban, hogy Budapest hírnevét romboljuk, hiszen ha úgy alakul, néhány hónapon belül nekünk kell felelősséget vállalni a városért, ugyanakkor nem lehet elmenni ezek mellett az ügyek mellett. Tehát a legfontosabb az, hogy a lehetőségekhez képest minél hamarabb legyen egy tabularáza és utána aztán tudunk indulni. KE: Miben látja a fejlődés lehetőségeit, szükségességét ahhoz, hogy Budapest egy világvárosi vagy európai városi pozícióját megteremtse? Mert úgy látom, hogy még annyira nincsen Európai pozíciója se világ – tehát alig tudnak rólunk, amit meg tudnak, az pedig elég negatív. GYI: A legfontosabb az, hogy ez a város működjön. Mert itt az elmúlt nyolc, de mondhatnám, hogy az elmúlt 20 évnek városvezetése olyan várospolitikát folytatott, hogy különböző presztízs beruházásokat próbált erőltetni: ld. a 4-es metró, ami ugye 1990. óta gyakorlatilag a programban szerepel, horribilis, most már 550 milliárdot meghaladó költségigényű, minden képzeletet felülmúló anyagi erőt igénylő beruházás, amely körül szintén nagyon sok tisztázatlan dolog van. Vannak álmok, van Podmanitzky terv számtalan olyan elképzeléssel, amelyek hasznosak és jók lennének, de finanszírozhatatlan jelenleg a város számára. Annál is inkább, mert pénzügyileg is meglehetősen merész helyzetbe sodorta az elmúlt időszak a fővárost, elég sok hitelt vettek föl, 2 évvel ezelőtt, mikor a költségvetést elfogadtuk, akkor a város pénzügyi szakemberei azt mondták, hogy a hitelképességnek a
110
határára eljutott a város, majd tavaly ismét előálltak azzal, hogy egy 40 milliárdos hitelt föl kell venni, sőt ők fel is vették ezt a hitelt. A BKV eladósodása olyan mértékű, hogy a cég az tulajdonképpen a mostani gyors segítség nélkül, amelyet egy kormány és főváros megállapodás rögzít, összeomlott volna 2010. elejére. Nagyon komoly probléma van a finanszírozás területén. Ahhoz azonban, hogy egy város működjön, ahhoz nyilván pénzre van szükség. Azt akartam az előbb hangsúlyozni, ill. kifejteni, hogy nem fektettek hangsúlyt arra, hogy egy jól működő város legyen, hanem elment a presztízs beruházásokra a pénz. És nincs egy összehangolt olyan fővárosi budapesti stratégia, amely a várost a régióban, KözépEurópában vagy mondhatom azt is, hogy Európában egy olyan hírnevű várossá tegye, ahová érdemes eljönni, turisztikában nincsenek a hangsúlyok elhelyezve… Nagyon sok olyan feladat van, szerintem, ami a város hírneve szempontjából lényeges. Prága ugye meg tudta előzni fényévekkel Budapestet csak azzal, hogy a belső városmagot gyönyörűen rendbe tették, egy élhető jó környezetet biztosítanak mindenkinek, aki odalátogat. Ahhoz, hogy egy város működjön, ahhoz nyilván a prioritásokat ebbe az irányba kell elhelyezni. Természetesen szükség van beruházásokra, nagy beruházásokra is, de az elkövetkezendő időszakban a városnak nem lesz erre pénze. Éppen ezért, az a program, amivel készülünk a következő időszakra, pont a városüzemeltetést helyezi a középpontba. Azokat a közszolgáltatásokat – mert mint említettem, a város kifelé mutatott arcának első az egyenlők között azért mégis a Budapesten lakók érdeke – olyan közszolgáltatásokat lehessen nyújtani, amelyek biztonsággal működnek, és megfizethetőek a városlakók részére. Ebben is vannak jelentős ellentmondások, nem régiben a távfűtésdíjával kapcsolatban kellett nagyon komoly lobbitevékenységet folytatni és szakmai team-eknek a munkáját igénybe venni, hiszen 30 és 70 ezer közötti távfűtésszámlákat nem lehet Budapesten kifizetni. Most ebben sikerült valamit elérni, de ez az állapot is csak ideiglenes/időleges. Lényeg, hogy a közüzemi közszolgáltatások jól működjenek. És nagyon nagyon fontos, hogy a közösségi közlekedés az szervezetten és jól működjön, árban elérhető legyen és a turisták számára is egy fontos dolog. Vannak pl. a turista buszoknak a kérdése: Barcelonába ha elmegy az ember, 5 olyan turista buszvonal van, amelyen napi jegyet lehet váltani és annak az útvonalán bármelyik buszra bárhol fel lehet szállni, a nevezetességeket végig lehet nézni. Budapesten ez két magáncég kezében van – önmagában ez nem probléma, csak érthetetlen, hogy a város miért nem tartja fontosnak, hogy a saját kezébe vegye. Barcelonában városi egyenruhákba öltözött fiataloktól lehet megvenni erre a belépőt, kapnak egy fülhallgatót, amin egy városi tájékoztatót a buszon meghallgathatnak. Kapnak egy várostérképet, és nem megfizethetetlen áron, tulajdonképpen ez az 5 vonal a városnak mindazon pontjait eléri, amelyet egy odalátogató jó eséllyel meg kíván majd nézni. Tehát lemondott a város az elmúlt évtizedekben olyan lehetőségekről, amelyek pont ebben a kérdéskörben nagyon hangsúlyosak lennének, hogy egy város élhető, lakható legyen és olyan szolgáltatásokat kínáljon, amely az idelátogatók komfortérzetét növeli, és ráadásul egy kicsit irányítani is tudja érdeklődésüket, mert olyan létesítményekhez, olyan intézményekhez jutatja el őket, amely a város számára fontos arculati kérdés, amit szeretne megmutatni kifelé. Szerintem ez az, amiben a város egy nagyot hátralépett az elmúlt hat évben is, négy évben is. Korábban volt turisztikai bizottsága, megszüntették, ezeket a feladatokat érdemben nem nagyon látták el. Van mit csinálni, én úgy gondolom. KE: Ön szerint hogy lehetne érezhetőbb közbiztonságot teremteni? Van arra lehetőség, hogy Budapestnek saját rendőrsége legyen vagy a presztízst egy kicsit növelni lehetne? Valaki ezt meg tudná tenni? GYI: Ilyen koncepcionális szinten már az 1990-es évek közepe óta ez megjelent a közgondolkodásban, hogy szükség lenne városi rendőrségek felállítására. Én úgy gondolom, hogy a jelenlegi magyar belügyi, belbiztonsági, rendőrségi struktúra nem nagyon tűri meg ezt
111
a párhuzamosságot. Tehát mindazon elképzelések, amelyek ebbe az irányba mutatnak szerintem nem haszontalanok, de nem látok reális lehetőséget arra, hogy városi rendőrség létrejöhessen, bár arra a törvény most lehetőséget adott, hogy ún. városőrség vagy faluőrség kis önkormányzatok még pályázni is tudnak központi pénzekre, hogy - létrejöjjön, de ezeknek a hatásköre nem hasonlítható a rendőrségével. Tulajdonképpen egy kicsit így a polgárőrség és a talán a hatósági ellenőrzés közé helyezhető el. Meg kell és meg is lehet találni a jelenlegi jogszabályi környezetben is egy kicsit magasabb szintű feladatellátásra a lehetőséget, úgy gondolom, fog is ilyet keresni Budapest, de az, hogy egy városi rendőrség – a szónak abban az értelmében, mint ahogy azt a nyugat-európai országokban vagy akár Amerikában is ugye szövetségi és állami szinten elválva tud működni – ez Magyarországon az elkövetkező években szerintem nem reális terv. A terv az lehet reális, de maga a megvalósítás az én azt gondolom, hogy nem fog megtörténni. A közbiztonság kérdése az egy állami monopóliumnak a működtetésével is összefügg, hiszen a rendőrség rendelkezik azzal a közhatalommal, amely lehetővé teszi számára, hogy ezeket az eszközöket használja – akár a kényszerítő eszközöket, stb. – tehát itt nagyon sok olyan feladat van, amely az ide látogatók magasabb szintű biztonságát garantálva fogja tudni a városnak a vonzó erejét növelni. Ehhez nagyobb létszám kell, nagyobb utcai jelenlét kell – én azt hiszem, ezek a fő hangsúlyok. Természetesen ez sok pénzbe kerül, tehát a kormányzatnak is nagyon komolyan oda kell erre figyelni és a várossal együttműködve kell tudni ezen a helyzeten javítani. Ma egyébként vidéken teljesen katasztrofális a helyzet, de Budapesten is sajnos a pénzügyi gondok miatt előfordul, hogy egy-egy kerületi kapitányságon mondjuk egy éjszaka egy 30 km2-es kerületben egy járőrkocsi van, amely szolgálatba állítható – hát nyilvánvalóan érzékelhető, hogy ez kevés. Tehát nagyon fontosnak tartom én azt, hogy legyen látható rendőri jelenlét vagy olyan személynek a jelenléte, aki adott esetben közbe tud lépni, ha olyan dolgok történnek, amelyek a város életében nem kívánatosak. KE: Én olyanról is hallottam, hogy a rendőrség sokszor elhanyagolja a feladatát. Egy kerület szeretett volna útfelújítást csinálni, és egy kicsit forgalmat átirányítani másik utcákba, és még szerződést is kötött a rendőrséggel, hogy oda kidelegálnak embereket, és azon a napon nem jelentek meg a rendőrök és egy hét csúszással tudták csak elkezdeni. GYI: Ez megint egy fontos kérdés és benne van a probléma is. Tehát pl. egy ilyen útfelújításhoz is nagyon sok szereplős történet, hogy az flottul is jól menjen. A rendőrségnek itt biz. közlekedési irányító szerepe vagy ezeket a folyamatokat segítő szerepe lehet, önmagában ők sem meghatározók a folyamatban. Itt sok-sok szereplő van: a kerület, a főváros, és emellett persze ilyen módon tud segíteni a rendőrség is. Hogy ha van egy szerződéses jogviszony, akkor természetesen már van ellenszolgáltatás és ha nem végzik el ezt a munkát, akkor nem fognak ellenszolgáltatást kapni. A legnagyobb baj az, hogy nagyon sok helyen olyan hiányok vannak a rendőri állományban, hogy egyszerűen nem tudják érdemben, létszámban kiszolgálni azokat az igényeket, amiket ezek a feladatok támasztanak. Ez egy olyan példa lehet, amit én most nem ismertem, de egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy annak ellenére sem tudják ellátni, hogy azért külön pénzt kapnának az önkormányzattól. Holott normál esetben az államilag finanszírozott rendőrség felé, én úgy gondolom, hogy nem ördögtől való olyan önkormányzati igények megfogalmazása, annak elégtétele, amiért nincs külön anyagi ellenszolgáltatás. Mégis abba az irányba fordult ez a történet az utóbbi időben, hogy ha valamit akar az önk., akkor bizony azért külön fizetnie kell. Természetesen most nem arra gondolok, ha itt van egy koncert és annak a biztosítása, mert ott már persze jogos, ha ellenszolgáltatást várnak el, de lehetnek olyan köz érdekében megfogalmazott kérések, amelyek viszont az alap feladatkörbe beletartoznak, de sok esetben ezeket sem tudják ellátni.
112
KE: Itt az előbb említette, hogy a korrupciós ügyek miatt pénzek tűnnek el – ezt a média is közli elég rendesen. Az üvegzseb, mint funkció így nem mondott csődöt? Van olyan, hogy üvegzseb – láttam a honlapon – de túl sok mindent nem mond. GYI: Időnként vannak felbuzdulások és ezt a jogalkotás is megpróbálja követni és kezelni olyan eseteket, amelyek nem az általános kategóriájába tartoznak. Szerintem a jogszabályok feladata, hogy az általánost szabályozzák és a különösre, ha ilyen szabályokat alkotnak, akkor mindig egy adott gondra való válaszadás, ami nem feltétlenül adekvált, mert nyilván ezeknek a problémáknak a megszüntetése lenne a lényeg. Szerintem itt a legfontosabb dolgok, amiket be kéne tartani azok erkölcsi alapúak, tehát semmivel sem mond többet egyetlen egy jogszabály sem többet, mint a 10 parancsolat. Most itt nem a klerikális tartalomra gondolok, bár gondolhatnék arra is. Hanem vannak olyan alap normák, amik ha benne vannak egy közösség életnormái között, akkor természetesen nem fordulnak elő tömegével, mert nyilván nem arról van szó, hogy az angyalok városa, de ha benne van a közgondolkodásban egy olyan erkölcsi norma, amely a legtöbb embert távol tartja egy ilyen típusú magatartástól, akkor az egy nagyon hasznos és jó dolog. Itt a közösségnek az ereje rengeteget számít. Pont ezzel van a legnagyobb probléma, hogy azok, akik megsértik a szabályokat, akik ügyeskednek, azok előnyöket tudnak maguknak kovácsolni, mind akik ezeket betartják, azok pedig hátrányt szenvednek. Ezt meg kell változtatni. A legfontosabb szerintem a jogalkotásban is és a városműködtetésben is mindig az, hogy legyen egy fajta természet jogias gondolkozás, vagyis az ész parancsait kell követni ezekben a dolgokban is és ha ez így történik, akkor én azt gondolom, hogy önmagában is nagyon sok visszásságot képes kiszűrni. Ma teljesen elharapódzott egy olyan világ - és ez nyilván a politikához kötődik -, hogy a politikai túlhatalom kitermeli maga számára azokat a köröket, akik hozzá tapadva a politikához megpróbálnak gazdasági előnyöket kovácsolni. Először csak azzal, hogy kedvezményezett helyzetbe kerülnek, mondjuk a feladatellátásban, vagyis könnyebb nekik munkát szerezni, később abban, hogy az ellátott feladatokat túlfinanszíroztatják a megrendelővel, majd a legdurvább eset az, mikor nem csinálnak semmit, és mégis nagy pénzt elvisznek. Mindháromra van példa egyébként a város elmúlt éveiben, ha megvizsgáljuk a történt dolgokat. Itt ezek a korrupciós mutatók rendkívül magasan vannak ma és ennek a visszaszorítása szerintem elemi érdeke a következő városvezetésnek, következő kormánynak, mert itt vannak a gyökerek, tehát ha sikerül ezen változtatni és egy olyan közmorált kialakítani, ami önmagában is jelenthet egy védernyőt, ez megint hozzátartozik ahhoz a tabularázához, amiről beszéltem az előbb. KE: És az kb. mennyi időbe fog telni, míg Budapest hírnevét vagy a közigazgatásnak a hírnevét úgymond visszaállítsák? Ez nem egy pillanatról a másikra történik. GYI: Mondjuk rombolni mindig sokkal könnyebb, mint építeni. Képletesen szólva egy buldózert ráküldeni egy épületre – tulajdonképpen pár óra alatt elvégzi a munkát, de ugyanazt az épületet nem lehet pár óra alatt felépíteni. Sajnos ugyanígy van – én azt hiszem – ezekben a dolgokban is. Mindenesetre, ha van egy újszemléletű városvezetés és itt megint nem politikai színre gondolok, hanem egy olyan új szemléletű városvezetésre, aki ezeket a dolgokat fontosnak tartja. Fontosnak tartja, hogy a város jól működjön, hogy olyan közszolgáltatásokat nyújtson az itt élők számára és az idelátogatók számára, amivel a többségük elégedett, odafigyel azokra a szolgáltatásokra, amelyek pl. a turistákat érintik, akkor nyilvánvalóan ez egy gyorsabb folyamat is lehet. Vannak olyan dolgok, amelyekhez évtizedek kellenek, és vannak olyanok, amelyek tulajdonképpen akár napokon belül megoldhatók. Most képletesen mondtam a napokon belül, de lehet eredményeket elérni ebben a nehéz helyzetben is. A BKV tarifarendszere pl. egy olyan kérdés, amely a turistákat is alaposan érinti. Nem hiszem, hogy megoldhatatlan feladat lenne egy időalapú jegyrendszer bevezetése, mert Európában nagyon sok helyen működik, régóta beszélnek róla, nem teszik meg. Ha ez megfelelő tájékoztatási
113
eszközök által meg van hirdetve és az idelátogatók is nagyon gyorsan és egyértelműen tudnak ebben tájékozódni, ma már mobiltelefonja szinte kivétel nélkül mindenkinek van, egy sms-sel lehet egy jegyet vásárolni, mikor leszáll a villamosról, beüt egy stop jelet és annyi pénzt fizet, amennyi azért a szolgáltatásért jár. Nem egy ördöngős dolog és én úgy gondolom, ez egy apró példa, de ilyen típusú szolgáltatások felkínálásával lehet a várost vonzóbbá tenni,és azokat a visszaéléseket pedig amikről kapunk híreket, hogy valaki beül egy kólát meg egy pohár bort meginni és félmillió forintot fizettetnek ki érte, tehát ezeket viszont tűzzel-vassal ki kell írtani, mert ezek hihetetlen módon rombolják a város hírnevét, lakhatóságát és élhetőségét. KE: Ön szerint a BKV hírnév csődhelyzetét meg lehetne oldani azzal, hogy az egészet újjáépíteni az egész image-ét, a nevét megváltoztatni? Lehet erre lehetőség, ha másik vezetőség lesz az egész középvezetőségi vagy akár a felsővezetőségi szintet megváltoztatni a BKV-nál? GYI: Ez nem csak lehetőség kérdése, hanem kötelező feladat is. Tehát ezt meg kell oldani, hogy a közösségi közlekedést kiszolgáló szolgáltató cég ne szenvedje el ezeket a napi hátrányokat. Kifejezetten egy elhibázott vezetés és úgy tűnik – most már mondhatjuk –, hogy bűncselekményeket elkövető vezetői garnitúra és a ráépülő maffia világ által. Ezt a céget át kell szervezni, nekünk erre meg vannak az elképzeléseink: szeretnénk leválasztani a megrendelői funkciókat, mert ma a BKV kvázi önmagától rendeli meg a szolgáltatásokat, ő foglalkozik tarifakérdésekkel, ő foglalkozik menetrendi kérdésekkel, ez nem jó megoldás, ez egy – bocsánat a kifejezésért, de egy – szocialista típusú nagyvállalati dinoszaurusz, amely megőrizte ezeket a komplex feladatrendszereket. Ezt a mai piaci helyzet nem akceptálja, vagyis nem tud hatékonyan működni. Nem véletlen Nyugat-Európában a legtöbb helyen a megrendelői funkciókat teljesen elválasztják a szolgáltatási funkciótól. Egyébként az egész BKV anyagi csődhelyzetét pontosan ez a dinoszaurusz vállalati struktúra önmagában hordozta, hiszen a városnak nem jelentett gondot a saját cégétől általuk felkínált módon olyan közszolgáltatásokat megrendelni, amelyeket nem fizetett ki. Most ez lehetetlen állapot piaci viszonyok között, mert ha van egy megrendelő szervezet külön, és vannak a szolgáltatók, amelyek persze lehetnek városi és magán tulajdonban, nyilvánvalóan ezek a szolgáltatók már csak olyan szolgáltatás tudnak vagy szabad, hogy ellássanak, amelyet kifizetnek nekik és ha ezt kifizetik, akkor nem keletkezik hiány. Ezeket tisztázni kell ezeket a strukturális kérdéseket, s a BKV az egyik legnagyobb problémája a városnak, amelyre megfelelő megoldásokat kell kínálni. Ez nem az, amit mi egy napon belül ígérjük megoldani, de a ciklus végére mindenképpen egy olyan átalakítását a cégnek – hogy most a nevét megtartja vagy nem tartja meg – ma úgy tűnik, hogy ezzel a névvel, hogy BKV már menthetetlenül le kell mondani. Mert hiszen olyan ügyek, és olyan időszak tapad ehhez a névhez, aminek a javítására már nem sok esélyt látunk – ebben én nem vagyok marketing szakember, tehát nem én fogom megmondani, én úgy gondolom, hogy szakítani kell akár az elnevezéssel is és belül is rendet kel csinálni a különböző divíziók, üzletágak profiljának megfelelő struktúrákat kell kialakítani. Pl. a busz közlekedésben nagyon sok olyan példa van, hogy maga a város nem busz eszközvagyonnal rendelkezik, nem buszokat vásárolnak, hanem azt mondják, hogy tessék ideállítani egy nyakkendős sofőrrel egy feltankolt kitakarított buszt, és tessék megtenni ezt az útvonalat, ezt a km-t, mi azt fizetjük ki, aztán tessék beállni a saját garázsába, nem kell fenntartani karban tartó állományt, sok minden mást. Nyilván azt is meg kell vizsgálni, hogy mi az, amit lehet tenni. Az bizonyos, hogy a városnak a 17-20 év körüli eszköz parkjának a lecserélésére rövid időn belül nem lesz pénze a városnak. Ezért vannak ezek a fajta megoldások, amiről beszéltem, ezeket mind higgadtan végig kell gondolni, és adott pillanatban a jó döntéseket meg kell hozni.
114
KE: Tudna most így három akkut problémát felsorolni, amivel sürgősen le kell számolni? Az egyik lehetne a korrupció felszámolása, és a másik kettő? GYI: Most a pénzügyi gondok a legnagyobbak. Szerintem a várost a BKV rendbetétele nyomja leginkább pénzügyi oldalon. Nyomják persze a hitelek is, és ezzel összefügg természetesen a korrupció felszámolása. Második prioritás az üzemeltetés: a városüzemeltetést főfókuszba kell helyezni. Amit mondtam, hogy olyan közszolgáltatásokat nyújtani, amivel a városlakók döntő többsége elégedett és képes a városnak olyan arcot mutatni kifelé is, hogy Európában, ha dönteni kell, hogy melyik várost látogassák meg, akkor mondjuk ne sorolódjon olyan hátra Budapest, mint ahol most tart. Ez a második és hát a városfejlesztési kérdésekben, pl. a közigazgatási kérdésekben pedig olyan egyértelmű helyzetet kellene teremteni, mely a hatásköröknek a szubszidiaritás elvének megfelelő pontos és elhatárolt megosztását jelenti. Ezt tenném a harmadik helyre, hogy a város jól működjön és ebből fakadóan nyilván ezek mind-mind hatnak arra, hogy milyen hírneve van a városnak. Az pl. valóban nem működik, hogy a városfejlesztésben 23 féle koncepció alapján áll össze ez a város, mint egy mozaik vagy egy kaleidoszkóp, amit összerázunk és látunk egy állapotot, ez a város sok tekintetben kell, hogy mutasson egységes arcot, és természetesen vannak olyan feladatok, amelyek a kerületi önk. szinten láthatók el leginkább. És a szubszidiaritás elvében pont ez van benne. Nem az, hogy mindent a legalacsonyabb szintre tenni, hanem olyan szintre tenni, ahol azt a feladatot a leghatékonyabban el lehet végezni. Én pl azt mondom, hogy az úthálózat esetében súlyos problémát okoz a széttagoltság. Hogy vannak kerületi tulajdonban lévő utak, fővárosi tulajdonban lévő utak, kerületi tulajdonban, de fővárosi kezelésben lévő utak, stb., vonalas létesítményben érintettek – tehát én úgy gondolom, hogy ez sem használ sok minden másnak, ez egy olyan háttérprobléma, amelyből fakadóan további problémák generálódnak, van itt közigazgatási és önkormányzati reformra is szükség, azzal együtt, hogy én hiszek abban, hogy az önkormányzatiságot azért mindenhol biztosítani kell, mert ez a demokráciának az egyik elemi feltétele. Tehát a korrupció ezzel kapcsolatban a BKV, a közigazgatási reform és a közszolgáltatásoknak a fókuszba állítása – ha hármat meg kell jelölni, akkor ezek. KE: Igazából be kell vallanom, hogy az üvegzsebbel kapcsolatban nem nagyon értettem, hogy akkor most mi a hiba. GYI: Ugye van egy törvény – az ún. üvegzseb törvény. Ez megint csak azért született meg, mert akkor úgy látták az akkori döntéshozók és kormányzati felelős politikusok, hogy átláthatóságot kell biztosítani. Ez megmaradt a deklaráció szintjén. Egy csomó cég nem úgy él ezzel, mint ahogy a törvény szelleméből fakad, mert ugye fölteszik a honlapjukra a szerződések fő tartami lényegét, és sok esetben nem teszik föl. Meg kell határozni azt az összeghatárt, ami fölött mindezek megtörténnek, de mi itt a fővárosi önk-ban pl. a Felügyelő Bizottsági tagként nagyon sokszor nem jutottunk hozzá időben és érdemben ahhoz, amit meg szerettünk volna nézni, később aztán nehézségek árán, különböző ajtókon való bekopogás után ezt meg tudtuk tenni. De nem úgy működik ez az üvegzseb törvény, mint ahogy kellene. Látszik, ha valaki a 10 parancsolatot tekinti törvénynek, akkor nem fordulhat elő, ami a városban van – üvegzseb nélkül sem, mint ahogy üvegzseb törvénnyel együtt is Budapest 20 évének legnagyobb botránya az, ami most a BKV körül, Budapest cégei körül előfordul. Tehát önmagában a törvények nem tudnak gátat szabni ezeknek a folyamatoknak. Ezek jól hangzó kampány deklarációk, de itt érdemi elszántság kell a politikai osztályban arra, hogy a korrupciót valóban kiszorítsa a közéletből. KE: Így már sokkal érthetőbb. Köszönöm szépen a válaszokat, nagyon sokat segített.
115
6. Melléklet: Interjú Beleznay Évával, az akkori főépítész asszonnyal Katona Erzsébet: Azt szeretném megkérdezni Öntől, hogy Ön milyennek tartja Budapestet, szeret-e itt élni? Beleznay Éva: Szerintem Európa legjobb városa, viszont nem annyira tud élni vele. Ezért is van előtérben ez a téma, hogy egy ennyire jó város miért nem tudja magát jobban eladni. Ennek sok oka van. Egyébként szerintem Bojár Iván Andrással is érdemes lenne interjúzni. Ő 2006 óta fővárosi képviselő és városarculati tanácsnok. Ő kimondottan ezt tette a saját munkájának célpontjává, hogy ezt a Budapest Brand-et megteremtse. A Budapest Brand nagyon sok mindenről szólhatna. Ez körvonalazódik éppen, hogy egy egységes vizuális kommunikációs sémája legyen, másrészt, hogy erre a Duna-kérdésre ráépíteni az összes városfejlesztési és városkommunikációs témát. Az elmúlt 2000 év történetében is úgy volt, hogy Budapest eltűnt meg kiragyogott, és most megint van egy iszonyú nagy lehetősége, hogy kiragyogjon, mert ez a keleti és nyugati térségek kapcsolódási pontjaként egy nagyon-nagyon különleges szerepe van. A kulturális sokrétűség miatt Budapest és Pécs versenyzett egymással, mert Pécs is szeretné ugyanezt a szerepet megkapni, hogy a keleti térségek központja legyen nyugat felé. A gyakorlatban Budapest kulturális hagyományai, az informalitása a pécsi formalitással szemben mintha megnyerőbb lenne a keleti térségek partnerségében. Ebben is próbálunk előbbre lépni. KE: Önnek milyen feladatai vannak főépítészként? Mi tartozik bele a hatáskörébe? BÉ: A városfejlesztési, városrehabilitálási és felújítási programok és ezek térbeli vetülete. Az egy érdekes kérdés, hogy a főépítész koordinálja a nemcsak térbeli vetületről szóló városfejlesztési koncepciót és középtávú programot, úgyhogy egy kicsit szélesebb körben tudunk ezzel gondolkodni. De azért a gyakorlatban a fővárosi apparátus meg a döntéshozatali mechanizmus ágazati témakörre van építve. Valamikor szeptemberben összeírtam, pont olyan kérdéseket néztem, hogy igazából mit csináltunk az elmúlt néhány évben. Amit én képviselek a saját munkámban, hogy Budapestnek vannak nagyon-nagyon erős értékei, és az utóbbi 20 év, de inkább a 60 nem arról szólt, hogy az értékeit erősítse és arra építsen jövőképet, hanem arról szólt, hogy megpróbálni az összes divathullámba belemenni. Az első divathullám volt a szocialista lakótelepek építése, útépítések, műtárgyak, és ebből most igazából olyan feladatok adódnak, hogy egyrészt új értékeket teremteni, másrészt az elmúlt évek problémáit megpróbálni kiegyengetni és felszámolni. Énszerintem ezek a fő értékek: nagyon erős történelmi értéke van; a kultúra és a politikai helyzet, amiről már beszéltem; innováció és kreativitás. Valahol a mostani 20 év arról szól, hogy betört ide a multinacionális városfejlesztési és befektetési cégek ingatlanpiaci nyomulása. Ezeket is sokkal okosabban kell irányítani. Mert azt azért sem tagadni nem lehet, sőt el kell ismerni, hogy ez a pénz fejleszti a városokat. Az infrastruktúrán túl nagyjából az ingatlanfejlesztések nagyságrendje az ötszöröse annak, amit a közösségi fejlesztések tartalmaznak. Tehát ezt jól kell használni. Az, hogy a közös jó keresésben a közösség nem tudta elég jól képviselni a saját érdekeit, ez az elmúlt 20 évnek a problémája. Ma már az ingatlanfejlesztés is a minőségről szól, míg korábban a hiánypótlásról szólt. Ezért nagyon jól lehetne használni arra, hogy a közösségi érdekekkel azonos és partnerségre építeni új dolgokat. Igazából mi ebben néhány nagyon izgalmas projektet kezdtünk el. Az egyik a Közraktárak, ami szintén egy normál PPP-nek indult, de az volt a különlegessége, hogy ez a PPP konstrukció mind az építészeti, mind a funkcionális minőséget sokkal erősebben pontozta és értékelte a versenyben. A Közraktárak pályázatot megelőző értékelés az volt, hogy egy közel 10 000 m2-es épület felújítása és egy kb. 10 000 m2 új építés, az soha nem fog megtérülni. Tehát valamit hozzá kéne még csapni, az ingatlanpiaci tanácsadók azt mondták.
116
És mégis lett egy nyertese, mégis épül, és mégis át fogjuk adni. Úgyhogy valahol ez a minőség nagyon is számít. Kellenek a régire alapozott új értékek, tehát ez a CET is azért érdekes, mert hoz egy 21. századi építészetet egy 19-20. század fordulós Duna-parti építészeti karakterre. Valahol ez a világörökség, ami egy 2000 éves történelmet takar, egy-egy ilyen új épülettel bővülni tud, és az a világörökség része lesz majd, ahelyett, hogy - hát, az újról most ne beszéljünk, mert ettől délre eső területeken azért mind az Egyetemváros, mind a Millenium City, azért azok a területek szintén még gyengék voltak a közösségi érdekképviseletben, úgyhogy azoknak a minősége még nem az, amitől hasra kell esni. Egy Egyetemváros, egy innovációs központ, az északi Grafisoft park, az pl. tudott egy olyan innovációs központtá válni, ahol nem a négyzetméterek határozták meg a fejlesztési programot, hanem az, hogy legyen ez egy olyan környezet, amiben kutató-fejlesztő cégek szeretnek majd lenni, és akik ott dolgoznak, azok kreatívan szeretnek majd dolgozni. És pl. a Gázgyár, az ehhez kapcsolódó terület, ahol a Főváros a szomszédos terület tulajdonosa a Grafisoft is az volt, ő adta el az Grafisoft-nak. Itt is egy olyan új érték keletkezik a városban, ami híres lesz olyan szempontból, hogy igen, itt lesz egy új magánegyetem, egy régi gázgyári toronyépületekre alapozott múzeumi és kulturális központ, itt lesz az északi vége Budapest városnak, a beépített területnek. Egy építészeti, közösségi tér és innovációs központként én azt gondolom, hogy ma még budapesti jelentőségű, de a jövőben ez országos, és azon túlmenő jelentőségűvé is tud válni. Tehát olyan projekteket próbálunk indítani és megvalósítani, amik az értékekre építenek, és az új értékekkel egy kicsit túlmutatnak a helyi valóságon. A helyi valóságokat a kerületek tudják igazán képviselni, mert az is egyértelmű… most sok ilyen… a Duna stratégiát is csináljuk. Európai benchmark kutatások azt mondják, hogy voltak ilyen felszökő gondolatok, hogy kulturális gazdaság, hogy innováció, hogy high technology... ezek mind olyan gondolatok voltak, amik baromi jól hangzottak, de igazából nem ezen múlt, hogy egy város különlegessé vált-e vagy sem. Bizonyos mértékben ez az európai képét nagyon jól tudja erősíteni, de ha a gyakorlatban emellett nincs egy nagyon komoly városi élhetőség és életminőség, akkor csak magától a kulturális gazdaság szlogen nem vetül túl ezen a ponton. Budapesten is ezek a helyi élhetőségi projektek viszonylag lassan indultak be. KE: Ezek mik? BÉ: Ilyen köztérmegújítások, egy-egy ilyen különleges helyszín, mint a Liszt Ferenc tér vagy a Ráday utca, azok nemcsak a helyi lakosságnak, hanem turisztikai célpontokká is váltak. Ezek most erősödnek. Az Európai Uniós pályázati lehetőségek a kerületeknek adtak lehetőséget, hogy ilyet többet csináljanak. Mert korábban sem azzal volt a baj, hogy nem akartunk csinálni. Budapest számára ezek túl lokálisak voltak, tehát nekünk a központi szennyvíztisztítás meg az összvárosi tömegközlekedés mellett ezek prioritásban nem kaptak napirendet. A kerületeknél meg azért nem, mert ott az éves költségvetés fejlesztésre fordítható része olyan minimális volt, meg úgy is tartották, hogy nagyon kevés terület csinált ilyen fejlesztést, nem jöttek ki belőle ilyen típusú javaslatok. Egy-egy ilyen kreatív gondolat, pl. a Király utca már a főváros 90%-os támogatásával tudott megvalósulni. Ma újra ugyanígy ezek a lehetőségek nyitottak az Európai Unióval is a Fő utca típusú programokra, ami a helyi életminőség és a helyi gazdaság fejlesztését egyszerre ösztönzi, meg tud épülni egy 60-80 %os támogatással. Egy összberuházásnak a 20%-át ki tudja gazdálkodni az önkormányzat, az egészet korábban nem tudta. Ezek nagyon fontosak, ezek most történnek. Ezekben a kerületi projektben kevésbé vagyunk benne. A kormányzai negyed terület projektjében nagyon erősen benne voltunk, ami szintén szerintem világszínvonalú gondolat volt, és azzá is fog válni, ha majd újraélesztik a projektet. KE: Meghalt? Vagy miért kell újraéleszteni?
117
BÉ: Az elég jelentősen meghalt. Tehát kitalálta a kormány, hogy csinál egy új kormányzati központot, az összes minisztériumot egybetelepíti. Az egésznek az volt az alapja, hogy készült egy hatásvizsgálat. Az 5. ker. Lipótváros, tehát az északi részén szórtan helyezkednek el régi épületekben a minisztériumok. Ezeknek az épületeknek a fenntartási, üzemeltetési költsége rendkívül magas. Tehát ők kihozták az egészből azt, hogy ha építenénk egy új központot, abba átköltöztetnénk a minisztériumokat, akkor ezek az épületek a belvárosban akár apartmanházként, szállodaként sokkal jobban tudnának funkcionálni, mint hivatalként. Végül is minden egyes minisztérium is a reprezentatív döntéshozói műhely mellett egy komoly hivatal, egy iroda. Akkor jött a gondolat, hogy jó, akkor hol legyen. Attól volt jó a projekt, hogy az állami szint, a fővárosi és a kerületi szint együtt gondolkodott. Hihetetlen kevés ilyen projekt van. Ami döbbenetes, mert az, hogy az állam tud dönteni egy szabadkikötő szerződéséről anélkül, hogy a főváros ehhez valamilyen módon hozzá tudna szólni, vagy bármilyen módon be lenne vonva. Vagy ugyanúgy az állami meg vasúti területek értékesítését megelőzően nem történik ilyen konzultáció, és ettől aztán kicsit ad hoc történt meg. Ebben az esetben az helykiválasztástól kezdve az építési jogig végig együtt dolgoztunk, a három szint. Ez nagyon sikeres is szerintem. Volt egy helykijelölő pályázat, annak az eredményét a fővárosi közgyűlés is támogatta. Akkor ment tovább, hogy a Nyugati pályaudvar területe lett kijelölve, hogy legyen ott. És oda viszont egy nyílt nemzetközi pályázat legyen meghirdetve, hiszen ez egy nagy városi seb, és erre nem csak a kormányzati épületegyüttes, hanem ez az egész történetet meg kell oldani. Eleve a kiírás arról szólt, hogy azzal egy időben, hogy ide építünk rengeteg minisztériumot, egy korszerű, új technológiával megépített épületbe, amellett itt vannak nagyon sűrűn lakott városrészek, akik rendkívül zöldfelület-hiányosak, hogy hogy lehet ezt az egészet egymásba illeszteni. A pályázat is sikeres volt, azt követően a pályázat eredménye beépült a fővárosi meg a kerületi tervekbe, és utána lefújták a projektet. Az volt a gondolat, hogy nem kell kormányzati központ, erre ne költsünk pénzt, merthogy ez egy fölösleges közpénzköltés. KE: De hát ha az elején logikusnak tűnt, akkor ki szavazza le? BÉ: Egyébként ez volt az egésznek a leginkább mosolyra fakasztó dolga, hogy a 2006-os Budapest választási programokban egyedül a FIDESZ-ében volt ez benne. Majd utána igazából ők voltak azok, akik azt kérdezték, hogy erre miért kell pénzt költeni stb., és utána végül is a kormány visszakozott. Tényleg volt egy kis bizonytalanság abban, hogy be lehet-e időben fejezni. Ez elég volt ahhoz, hogy leállítsák a projektet. Az, hogy az összes minisztérium egy helyen, egy épületben, az kérdés, hogy ez jó ötlet lett volna. A pályázat nyertese egy olyan környezettudatos megoldást hozott, zöld falak, egy érdekes színfoltja lett volna a városrésznek. Nem arra koncentrált, hogy ez egy politikai hatalmi épület legyen, tehát nem az a német parlament vagy angol parlament, hanem arra, hogy ez egy magyar minisztériumi csoport, ami az emberekről szól. Tehát egy nagyon humánus gondolkodási terv volt. Később egyébként az építész beadta a Holcim díjra, és megkapta a díjat. Én nagyon örültem volna, ha együtt adjuk be, de tulajdonképpen ő azzal nyert, amit mi a kiírásban adtunk meg, hogy mit várunk a projekttől. Végül is én annak is örülök, hogy én is a bíráló bizottság tagja voltam, nekem ez volt a kedvenc. A bizottság is mert egy humánusat, és nem egy hatalmi jelképet választani. Szerintem ez azóta is fontos. És ami még érdekes ebben, hogy ott van viszont a kerületi szabályozási terv, ami azt tudja, hogy a sűrűn lakott részben bárki bármit épít ezen a területen, zöldet is épít a lakosságnak. Úgyhogy mi ezeket mind beégettük: a hossz- és haránt irányú kapcsolatokat, és azt a parkrendszert, ami hol teljesen földön, tehát teljesen alápincézetlenül park, hol pedig a vasúti pályák fölé építésével ilyen kerékpáros-gyalogos tengely, ami a városrészeket a belvárossal összeköti. Ezt mind tudja a terv. Ma még nem valósult meg belőle semmi, de bármi történik ott, az ennek a részét fogja építeni. És ez szerintem egy nagy érték. Mert ha lesz benne
118
középület, jobban járunk, mert ma az látszik, hogy az ingatlanfejlesztési projektek esetében is, aki nem gondol erre a nagyon összetett funkcionalitásra, az nem lesz annyira sikeres. Tehát ma már olyan irányban halad az ingatlanfejlesztés is, hogy nem elég iroda m2-t építeni, abból most van 500 000 m2 kiadatlanunk Budapesten, de ha egy irodaépület ott van mondjuk egy kollégium mellett, akkor már lehet, hogy valakinek szempont lesz az, hogy ne pusztán x ezer m2 legyen, hanem megnézze, hogy a környezetében mi van. Úgyhogy én azt mondom, hogy ez a projekt is akkor járna jobban, ha nem csak irodák, csak ez, csak az épülne, hanem a Nyugati pályaudvartól kezdve a Nagykörúton egy köztérrendszer és ahhoz kapcsolódó változatos funkciók kerülnének megvalósításra. Az érdekes, hogy a mostani új FIDESZprogramban a Tarlós programjában egy nagy múzeumnegyedet képzel el a Nyugatitól egészen a Városligetig. Hát az egy elég költséges dolog, úgyhogy kíváncsi vagyok, hogy lesz-e vagy nem. Én a csak kulturálisban sem hiszek. KE: Most már az osztálykirándulásokat sem úgy szervezik, hogy csak múzeumok, mert a gyerekek nem érdeklődnek már annyira a múzeumok iránt. BÉ: Igen, de mondjuk ez nagyon különleges dolog. Az egyik pályázat hozott egy olyat, hogy az Állatkertet behozni a lefedett vágányokon végig. Hogy nyújtani az Állatkertet egy kicsit a város felé. Sok minden elképzelhető, most ott van egy olyan stabil kerületi szabályozási terv, hogy ha bármilyen egyedi ingatlanfejlesztés is történik, az hoz valamit a környező lakosságnak, nem is keveset. KE: És ha valaki fejleszteni akar Budapesten, akkor azt nem lehetne úgy megoldani, ahogy hallottam, hogy más városok úgy csinálják, hogy a város adja hozzá a telket, de akkor a profitból részesedik. Szokott ilyen történni Budapesten? BÉ: Budapest ingatlanállományának a 96 %-a privatizált. Azok a városok olyanok, mint Amszterdam, aki sosem ad el. Tehát eleve nem adja el azt a telket sem, hanem x évre hasznosításba és annak a bevételéből ő jól jár meg részesedik. Sajnos 89 után ez a hajó elment. A privatizációs törvény meg a főváros kerületek szétváltak, és az összes forgalomképes ingatlan kerületi tulajdonba került. A kerületi ingatlangazdálkodás meg inkább az értékesítésből állt. Tehát nagyon kevés olyan telek van, ami megmaradt önkormányzati tulajdonban. A ferencvárosi város-rehabilitáció azért működik jól, mert ők nem eladták, hanem előbb fejlesztik és utána adják el. És így tudnak maguknak újabb fejlesztési büdzsét gyártani, ahhoz, hogy a következő épületet is megújítsák. Persze kihasználják a fővárosi pályázati rendszert, meg minden EU-s pályázati rendszert, de végül is egy ilyen forgótőke játékban ez sikerül. Más kerületek egyszerűen fogták és mindent eladtak. A Fővárosnál is szerintem azért jelentős, mint a Gázgyárnál, mint a Közraktáraknál, mint itt a Városházánál, hogy a Főváros azt mondta, hogy ezeket a telkeket nem akarja eladni, hanem hasznosítani akarja. Tehát egy partner kapcsolatban a Közraktáraknál egy olyan PPP van, hogy a telek, az új épületek meg a régi épület felújítva is a mi tulajdonunk marad, és a szerződés, amit kötöttünk a fejlesztővel, hogy ő 25 évre ő kap hasznosítási jogot, és bizonyos jutalékot abban, hogy ha valami jól működik. Ez abszolút olyan, hogy ő is meg mi is jól járunk. De az elején neki volt meg a forrása, hogy megtörténjen a fejlesztés. A Gázgyárnál, ott egy projekt társaság van, ami többségi fővárosi tulajdon. Tehát ott is, ha fejlesztésre kerül és ingatlanfejlesztő bevonásra kerül, akkor még mindig tulajdonrészes marad a Főváros, tehát itt is így működik. Nagyon sokszor a vagyongazdálkodás nem hoz olyan gyors eredményt, mint a sima értékesítés, és általában az önkormányzatok anyagi lehetőségei nagyon rosszak, tehát az azonnali értékesítés és azonnali pénz [vonzó]. A Kopaszi gát is ilyen jó példa a vagyongazdálkodásra. Ott se az volt, hogy az önkormányzat eladta, hanem ő is közös társaságot alapított egy magánfejlesztővel. Az, hogy utána a tulajdonrészek hogy változtak, belső dolog, de annak az eredményeképpen, hogy ez nem értékesítésre került, el tudták érni,
119
hogy a közterület, ami ott kialakult – nem tudom, azt ismered? Az egy csoda egy terület, mert nem a fejlesztéssel kezdték, hanem a Dunapart meg az öbölnek a rendezésével. És ott most van egy olyan park, ahol eleve az van kiírva, hogy „Fűre lépni szabad” és tényleg úgy tervezték meg, hogy egy állandó locsoló meg csurgató rendszerrel nem kopik ki a fű. Az egész arról szól, hogy az emberek oda üljenek ki. Egy nagyon kulturált pavilonrendszerbe még sajnos nem költöztek be a kávézók, teázók, éttermek, de ha az is meglesz, akkor jó lesz. Az öbölben van egy úszó színpad. Tehát így körbe ülve az egészet nagyon jó nyári esti eseményekre lehet használni. Egy csoda jó hely. Tulajdonos változások történtek, tehát az ingatlanfejlesztés még nem indult el nagyon. De tulajdonképpen erre az egész öböl közterületre építve meg fognak majd jelenni a magas épületek, szállodák, irodák, lakások, stb. EIT: Olimpia! Ez volt még nekünk egy új történet. Azt is vizsgáltuk, és az Olimpia 2020 gondolata már három éve készítjük elő, hogy legyen. Egy olyan Olimpia, ami a Dunára épít, és város-rehabilitációra. Ma Európában nincs olyan város, amelyik barnamezős, tehát városi olimpiát tudna csinálni. Egyedül Budapest. Van egy-kettő másik, de Prága elrontotta, mert eladta a telkét ott. Sajnos nekünk sincs telkünk tulajdonképpen, de Csepel északi területen van egy nagyobb üres terület még, ahol a fejlesztő partnerrel közösen azt a területet ő nem fejleszti addig, amíg a döntés meg nem születik. Hogy legyen egy ilyen lehetőség, hogy tulajdonképpen Csepel északról egy Gellért hegyi és egy Budai vár látképpel tud történni az Olimpia. És mindezt úgy, hogy az összes infrastruktúra, ami kell ehhez, az olyan, ami amúgy is kellene a városnak. Teljesen a városfejlesztési kérdéseket és egy ilyen turisztikai sporteseményt összekapcsolva szintén lehet erősíteni a város imázsát. Tehát minden olimpiai város azért 7 éven keresztül a világ középpontjában áll, az érdeklődés középpontjában. A 7 év alatt egy felgyorsított infrastruktúra-fejlesztést tudunk csinálni, majd utána ezeket használni tudja a város javára. Barcelona így élesztette magát újra és azóta tört föl Európa egyik legjobb városává. Münchenben egy nagyon komoly negyedet alakítottak ki: városi park és olimpiai negyed. Az athénit kevésbé mondják sikeresnek, habár meghúzta ott is az egész városfejlesztést. A londoninál az egész városhoz kapcsolódó új területen egy új városrész kiépítését fogja eredményezni, az, hogy lesz olimpia. Nagyon erősen számít egy város életében egy-egy olyan nemzetközi esemény, ami úgy rárakja a nevét a térképre. Tehát ha Budapest, akkor attól kezdve mondjuk fogjuk tudni, hogy nem Bukarest, hanem Budapest. Mert most is az észak amerikaiak vagy még távolabbiak nem tudják, hogy Bukarest vagy melyik is az? Ebből a szempontból egy-egy ilyen esemény nagyon fontos. Egy sajnálatosan törölt Expo is hasonló lett volna, tehát ott a 90-es években az az Expo nagyon fontos lett volna a városunknak. Az olimpiát követően már gondolkozunk azon, hogy esetleg a létesítményeket meg az eseményt használni egy Duna mentén egy nagyobb térségi Expo, egy ilyen Duna menti Expo gondolat megfogalmazásához és akkor 2020-ban Olimpia, 2024-ben Expo és így szépen ráépíteni egy ilyen eseménysorozatot. A sport rendezvények szoktak beleszámítani egy város brand-jébe. És megdöbbentő, hogy Budapest nagyon sok világrendezvényt rendez az Olimpiánál néztük. És számomra meglepetés volt, hogy mennyi világsportesemény zajlik nálunk: vízilabda, úszó is volt, adok egy ilyen kötetet, van egy Olimpiai kiadványunk. Atlétika, Formula1 – az az érdekes, hogy az még a szocializmusban idekerült és egy év alatt felépítették, amit soha sehol a világon nem tudtak megcsinálni. Kajak-kenut főleg Szeged szokott rendezni. A triationt is… szerintem fura, hogy mi nyertük, de mi nyertük és az idén tavasszal lesz és egyébként pont a Kopaszi gát térségében lesz az úszás, és utána a világörökségi területen lehet majd végig futni meg biciklizni. Ez egy város élmény, esemény is. KE: Jól tudom, hogy a világörökség része a Margit hídnál a rakpart is? BÉ: Így van. KE: Mégis hozzányúltak.
120
BÉ: A műemléki engedélyt figyelembe véve csinálják. Szerintem azt a bővítést nem lett volna szabad megcsinálni. Mert én azzal nem értek egyet azzal, hogy ha egy belvárost forgalomcsillapítunk és kitereljük belőle a teherautókat, akkor a magas járművek miatt miért szélesítünk egy rakpartot, amikor azok 3 év múlva nem lesznek. De megtörtént, végül is vannak turistabuszok is, azok is magas járművek és egy olyan közlekedési állásfoglalásban, amiben ugye az ember nem volt benne, nehéz utólag azt mondani, hogy miért ne. Ami ott történik és a visszaépítés, teljesen minőségi alapon történik. Nehéz egy ilyen folyómunkába egy új technológiára épített teljesen más típusú építésben, de az biztos, hogy szeretnénk a világörökségi partfalakat mind nagyon pozitívan és értékének megfelelően kezelni, remélem, többször nem kerül sor arra, hogy ilyen mértékű változás legyen. Roosevelt térnél kimondottan javítani szeretnénk, mert ott az eredeti támfal nem felel meg az árvízvédelmi követelményeknek. Tehát ott biztos, hogy újra kell csinálni, és ott meg a Lánchídra szimmetrikus elrendezéssel szeretnénk az eredeti karakterének megfelelően teljesen átépíteni. Mert vannak új igények, amiket teljesíteni kell – anno a rakpartot is az árvízvédelem miatt építették, elég szépen megcsinálták. Sajnos a társadalom, meg a kereskedelem fölgyorsulásával és az értékállóságnak a romlásával ma már nehéz ilyen minőséget hozni. Míg anno 100 évre építettek, ma azért valljuk be ilyen 5-10 évre. Egy csarnok épületet nem is tudom milyen amortizációval számolnak, de biztos, hogy 10 évnél többel nem. Meg hát az, hogy pl. a gyerekkorunkban még volt szemfelszedő, ma már nincs, mert senkinek eszébe nem jut rengeteg munkát beleölni egy harisnyába, mert egyszerűen tömegtermékké vált és lassan már ott tartunk, hogy a zoknit nem kimossuk, hanem újat veszünk helyette. Az egész társadalom másról szól. Én nagyon irigylem a réginek a minőségét. És néhány épületnél ezt vissza kéne hozni. Gázgyár egy kedvenc példám, ami valamikor a 900-as 910-es években rájöttek valamire. Budapest lakossága hihetetlenül kezdett nőni, és volt a józsefvárosi gáztermelő telep, és látszott, hogy a kapacitása nem bírja azt a mennyiséget, ami szükséges lesz majd a fűtéshez. És ott 3 év alatt a kitalálástól a fölépítésig született egy olyan gázgyár, ami még ma is tudná teljes értékűen biztosítani és kétszer akkorára bővíthető lenne. Utána persze nem szén lett, hanem földgáz és akkor már nem kellett akkora hely, de eleve úgy tervezték meg, hogy az nem az adott pillanatnyi feladatra, hanem több száz évre gondolkodva – hiszen az lett a fővárosi gáztelep. Mind a csapat, aki mindezt előkészítette, mind a hatósági eljárásban hihetetlenül komolyan vették, hogy minél gyorsabban megvalósuljon. Csomó ilyen téma volt: hogy a vágányok egyik oldalára rakták a telepeket, tehát a rakodókat, de ott volt a lehetőség, ha bővül az igény, akkor a másik oldal is használható legyen, tehát azt ott megtartották. Az egész technológia úgy volt felépítve, hogy az egész gázgyár park közepén volt egy kutató-fejlesztő központ. Tehát hogy mindig valamit javítsanak rajta, nem úgy, hogy egyszer leraktuk, aztán majd csinálja, hanem azt nézik, hogy lehet javítani ezen az egész technológián, hogy a szén átpakolás kedvezőbb legyen. K+F központot is odaraktak. A másik kedvenc példám az igényességről ugye a központi vásárcsarnok. Az eredeti lejtése az épületnek – ami egyébként akkor derült ki, amikor a felújítást nem úgy csinálták meg. Eredetileg az épület úgy épült – egy vásárcsarnok egyik nagyon fontos igénye, hogy jól tisztítható, higéniásan jól karbantartható legyen. A fölső sarokponttól az alsó részig körben csurgott le a víz. Hogy ne kelljen sok elvezetőt csinálni, az egész úgy lejtsen végig, hogy föntről elindulok és végig érek, hamar, gyorsan és fölösleges vízveszteség nélkül megoldják. Nem tudom, hogy így csinálták-e a felújításnál, de eredetileg így építették. És ezek a minőségi kérdések annak fenntarthatóságát sokkal jobban biztosították, mint ma. Ma fölnyomjuk, 10 év múlva lenyomjuk, és termeljük a szeméthegyeket, amikkel lassan nem tudunk mit csinálni. Ezt az igényességet vissza kellene vinni a gondolkodásba. Még az EIT-t mondanám, ami még ilyen téma volt, ami által Budapestet Európa elismerte abban, hogy innovációs központ. Egy nagyon komoly verseny folyt néhány város között, hogy hova kerüljön az EU új innovációs és technológiai intézete. És itt meg az állam, a
121
Főváros és a MTA közösen lobbizta ki, küzdötte végig, hogy ide került. Most ott van az Infoparkban. Ez tulajdonképpen egy olyan szervezet az EU-s innovációs politikát és projekt előkészítést végzi. Sok emberrel nem jár, hírnévvel jár, és azzal, hogy ezt sokkal jobban ki lehetne használni. Erre ráépítve, hogy itt vagyunk az EU-s innovációs központ, akkor ide jöjjenek az ilyen konferenciák, kutató megbeszélések. Szerintem ebben még sok mindent el lehet érni. Ez is egy nagyon erős értékre építve ma egy kulcs mondat lehetne, hogy erre nagyon sok mindent ráépítsünk: egy gazdaság fejlesztést, egy tudomány fejlesztést, egy kommunikációs stratégiát. Ez is olyan, hogy elértük az első lépést, és hajrá következő lépések. KE: Ha jön egy befektető, akkor Ön mondja rá az Ament a terveire vagy inkább a főpolgármester vagy ki az, aki eldönti, hogy „jó, akkor ez mehet.”? BÉ: Ez igazából sokkal csúnyábban néz ki. Merthogy a fejlesztő, aki megjelenik Budapesten, gőze nincs, hogy hol kell kopogtatnia. Ezért általában kerületeknél kezdi, s általában a kerületek elfelejtik elmondani neki, hogy van egy fővárosi keretrendszer is, amihez illeszkedni kell. És van egy olyan hiedelem, meg egy ígérvény a kerülettől, hogy „jól van ezt csináld, mi majd a Fővároson ezt átvisszük.” Ebből sok probléma van – tehát ha fejlesztési projektek érkeznek, én mindig azt mondom minden fejlesztőnek, aki nálam kopog, hogy közösen kell együtt csinálni. A kerület, a Főváros és az ő tervezőjük, ha együtt dolgozunk, simaügy, tehát ki lehet belőle a közös jót hozni. Ha külön előrehalad, és egy olyan pontig eljut, amiből ő már nem akar adni, mert az egész üzleti tervét ráépítette és mégis valamilyen fővárosi vagy kerületi érdekbe ütközik, akkor baj van. Akkor évekig leáll ez az ügy és akkor mi A-ról B-re nem tudunk jutni. Én általában a szakmai részét képviselem, tehát elmondom az egésznek a város működéséhez kapcsolódó, a városfejlesztési koncepcióhoz kapcsolódó háttéranyagot, ill. a saját elképzeléseimet, hogy mit lenne jó látni. A döntést nem én hozom. Egyébként általában ugyanezek a fejlesztők politikai vonalon ugyanúgy elindulnak, tehát ők mondjuk szintén építik a saját kis projektjüket, különböző lobby vagy branding stratégiákkal. Nyilván, ha megismertetik minél több helyen, annál inkább amikor odakerül a sor, hogy döntést kell hozni, akkor mindenki tud már róla, és csak össze kell rakni, hogy most akkor miről is szól az egész. A főpolgármesterhez, ill. a helyetteséhez – most már csak egy van, de korábban volt egy városfejlesztési főpolgármester-helyettes is, egyébként most ő van – tehát őhozzá tudnak menni, és a kerületi szinten is leginkább a polgármester a tárgyalópartnerük, ill. a főépítészi irodák, akik az építésjogi feltételeket és keretrendszert tudják ismertetni.
KE: És Ön Budapestnek mely érdekeit képviselni, hogy ha tanácsot próbál adni az egyik fejlesztőnek, hogy mit csináljon inkább? Mit tart szem előtt? BÉ: Én mindenképpen ezeket, amiket itt is mondtam: az értékeket, a városi élhetőségben a zöld felület kérdésben nagyon könyörtelen vagyok. Nagyon sokan próbálják ezeket a zöld foltokat beépíteni, úgyhogy abban velem nem tudnak alkudni, mert ez – ugyan nincs ott fa, de ha nem lesz ott zöld folt, akkor már biztos, nem lesz fa. Megpróbálom olyan területre terelni az érdeklődésüket, ami számunkra fontos. … telefonált … BÉ: Budapest Szíve… ez is egy olyan, hogy ott van a város terveiben már ezer éve, hogy ezt a belvárosi történelmi városrésznek a közterületi minőségét kell javítani, az átmenő forgalmat kirakni, díszburkolat, fa, víz, kiülők, teraszok, minden… ez most három év alatt megvalósul. Attól kezdve, hogy belobbiztam az EU-s projektek közé, merthogy csak közlekedési projekteket akartak bevenni, és mondtam, hogy „ne hülyéskedjenek már, hát itt van ez,
122
nyomják be!” Nagyon nehéz volt, de bekerült és most nagyon nehéz minden perce, de halad előre: a Petőfi Sándor utca is ennek az eredménye és a teljes Károly krt. megújul, a Március 15-e tér és akkor valamikor később a Roosevelt teret mintha ki akarnák lökni, de azt se hagyom még majd. Hát az egy kulcs pont itt a korzón: a korzó megérkezik az Akadémiához, és a Bazilikától a várba a Roosevelt tér egy tragédia. Iszonyú jó tervet csináltak a tervezők rá, valami csoda, álomszép, és most éppen valaki kitalálta bölcsen, hogy „azt most ne csináljuk meg!”Az EU-s pályázati csomagból kiszedték. Majd megcsináljuk máshogy. Tovább kell menni. Szerintem az a kulcspontja, szerintem az összes többi az smafu ahhoz képest, ami azt tudna hozni. Tehát az, hogy a japán turista életét veszélyeztetve megy át… Tehát ez a városházával, a tömbbel együtt, az is nagyon fontos lesz, most a Városháza projekt belekerült abba, mint a Közraktárak 4 évvel ezelőtt, hogy választási évben senki nem mert dönteni. De ez egy hosszabb távú elkötelezettség – és ennél tényleg nehéz kihozni belőle, hogy előre felé menjen, hogy megtörténjen. Nehéz lesz, de megpróbáljuk. Ott van egy fogadásom. Merthogy a 20-as években volt egy pályázat, azt nem tudták megcsinálni, azután a 40-es években is próbáltak valamit, de sose jött össze, 2002-ben szintén egy közbeszerzést megtámadta valaki, ami alapján nem tudtuk megcsinálni, utólag a bíróság kimondta, hogy jogtalan volt a támadás és a döntés. De akkor már a közbeszerzési törvény mást mondott, tehát akkor már nem tudtuk egyszerűen folytatni, hanem újat kellett csinálni. Úgyhogy most valaki azt mondta, hogy ez nem fog soha megvalósulni, de mondtam, hogy „dehogynem”. Én bízom abban. Mert ez is egy olyan történet, hogy a város központjában egy olyan új érték lenne mind funkcionálisan, egy új agóra (görög városok központi tere), közösségi tér, turisztikai központ. Ma ha a belvárosba egy turista megérkezik, gőze nincs, hogy mi hol van. Se irányító táblák, de információs központ, se semmi. Ebben a tömbben mind ott lennének: a kultúrától kezdve a turizmuson keresztül a mindenig. Nagyon kell a városnak ez is, mert ez több kerületre aztán kihatna. Pont van egy olyan felvetés – pont a Károly körúti bolttulajdonosoknak van egy ellenakciójuk, mert ők azt mondják, hogy ide a Főváros plázát épít, és akkor majd ők meghalnak. Most ma senki nem jár az ő boltjukba, nincs is gyalogos forgalom. Ha ez a városháza és a Károly krt. meglesz: gyalogosok lesznek. Szerintem abszolút téves a gondolkodásuk, de meg vannak róla győződve, hogy mi tönkretesszük őket… de majd bebizonyosodik, hogy nem. KE: Ezek jó tervek, meg álmok. És ha Ön álmodik valamit, akkor ehhez befektetőt keres vagy keresnek - van egy csoportja? Vagy hogy működik ez, hogyha Ön szeretne valamit megvalósítani? Pl. hallottam, hogy a „Rakpartot a föld alá – legalább a budai oldalon”. Az annyira jó ötlet. Hogy lehetne megvalósítani? BÉ: Itt igazából az első mindig az, hogy az álomból hogy lesz egy olyan koncepció, amire már lehet befektetőt keresni vagy finanszírozási javaslatot tenni. A rakpartnál – ami szerintem Budapest egyik legfontosabb infrastruktúra eleme és kulturális öröksége, azt csak nyílt nemzetközi pályázatban. Az álom általában nem az a konkrétum, amit valakivel meg lehetne csináltatni. Hanem sokkal inkább az, hogy ez az álom, de akkor keressük meg a legjobb megoldást és a legjobb megoldásra keressük meg a finanszírozást. És most ezt indítjuk el egyébként. Ez a pályázat szerintem még az idei év első felében – tehát még nyárig ki lesz írva, mert ez az első lépés mindenképp kell: az a nyílt ötlet. Ami megint lehet egy nemzetközi hírnévlehetőség is. Mert ha ezen sokan gondolkoznak, sokrétűen, akkor észreveszik, hogy Budapestnek van egy ilyen értéke és ezzel a város szeretne valamit csinálni. Úgyhogy ez egy ilyen marketing esemény is lesz – a Nemzetközi Építészszervezet által lebonyolított nyílt pályázat, amin főleg a szakmabeliek látják. De azt pl. a helyi lakosság is látja, hogy nem csak a magyarokat érdekli ez, hanem ez nekünk is fontos, de másoknak is fontos és hogy ez hozzáadja azt a környezettudatosságot. Szerintem egyik legnagyobb problémája Budapestnek, hogy miért nem gondolja a lakosság azt, hogy Budapest Európa egyik legjobb városa: hogy a
123
mai lakosság, az emberek nem érzik úgy, hogy bármiről tehetnének a környezetükben. Én bárkivel beszélek, a végén azt mondják, hogy „huh, tényleg!”. Ki kell zökkenteni őket és az egész rendszert abból, hogy ez nem az én dolgom. Addig amíg úgy történik, hogy „hát ez nem az én ügyem, majd megcsinálják, majd jól elrontják, meg elkorrumpálják, meg kilopják a pénzt…” Valami bárhol történik, az első gondolata a magyar embernek, hogy „most akkor ki járt jól, miért nem csinálták meg, miért késik, miért ezt, miért nem azt…” És senki nem érzi magát felelősnek azért, hogy a saját térségét vagy a saját városát komolyan vegye. Szerintem ebben nagyon sokat kellene dolgozni. Én főleg a civileket hibáztatom ebben. Mert pont a civileknek kellene, hogy legyen ilyen szerepük, hogy erősítik ezt, hogy az emberek merjenek saját maguk gondolkozni arról, hogy őnekik mi jó. Nem az van, hogy kinyitom a tv-t és majd megmondják, hogy mi jó nekem és majd húzom az orrom, mert az nekem nem is jó. Hanem hogy egyre aktívabbak legyenek, aktívan bevonódjanak a saját életkörülményeiknek a témájába. Ha én most innen elkerülök, akkor feltehetően ilyen dolgokat fogok csinálni. Kimondottan ilyen környezettudatosság, alulról szerveződő élhetőségi dolgokat, mert addig, amíg az emberek nem érzik magukénak a történetet, ami nagyon nincs, csinálhatunk, de ott a gödör. Egy nagyon színvonalas történet: föltöredezett a kő, az emberek így is szeretik, de még jobb lenne, ha nem graffity, ha nem lenne szemét… Az Erzsébet teret az átadást követő egy héten belül el kezdték felszedni a követ, hogy dobálják egymást vele. Mondjuk ott volt sajnos a politikai esemény, ami erre alkalmat adott – tényleg agresszív volt. De valahol nagyon hiszek abban, meg egyébként Európa is erről szól: hogy fölülről nem lehet ugyanúgy csinálni dolgokat, mást lehet: pl. egy jó infrastruktúra rendszert lehet fölülről csinálni, egy jó parkot csak alulról lehet csinálni. Tehát ott akkor tényleg arról szóljon, hogy az emberek szeressenek ott lenni, és érezzék magukénak. A szelektív hulladékgyűjtést amikor bevezette a Főváros, akkor mindenki azt mondta, hogy ez fölösleges pénzköltés. Hihetetlenül jól működik, mert valami történt, amiben aktívnak kell lenni. Akkor működik, ha én aktív vagyok benne. Mihelyt aktív lettem, attól kezdve kezdem úgy érezni, hogy hozzájárultam ahhoz, hogy ne csak szemetet termeljünk, hanem valami visszajöjjön a társadalomnak belőle. Szerintem ezekben kellene nagyon erősíteni, de azt látom Európa nagyvárosaiban is, hogy ott is hihetetlenül felerősödtek ezek az akciók, és amit itt jobban kéne csinálni, hogy ezt a városok, önkormányzatok lássák, hogy ez lényegében ingyen siker, mert azok, akik ezt csinálják, lelkesedésből csinálják általában és biztos, hogy közösségi érdekeket képviselnek. Tehát nem olyan, mint egy egyéni ingatlanfejlesztőnek a projektje, hogy most akkor vagy lesz sikeres vagy nem, de az biztos, hogy ő a magán pénzének az érdekét nézi, nem a közösségi érdekeket. Olyan civil akció, ami a város ellen szólna, olyan nincs. KE: És ezt hogy képzeli el, hogy lehetséges? BÉ: Ez nem lehetséges így. Ezért léptem ki – ez volt az egyik ok, amiért kiléptem: hogy a nagy rendszer fölül impotensen működik, és nem fogadja be még a saját szintjének az egyéb gondolatait sem. Nem hogy egy ilyen rendszer be tudja fogadni. Ehhez egy nagy társadalmi, kulturális változás kell. Itt szervezeti, kint kulturális. És pont ez a kulturális gondolkodás váltásba nem fölülről lehet hatni, hanem alulról. És én azt gondolom, hogy valami ilyesmibe fogom megtalálni a helyemet. KE: Hogy? Valami civil szervezetet alakít? BÉ: Nem, nem. Én konkrétan ilyenekre gondolok, hogy Városliget. Volt olyan néhány év, amikor a Városligetet hétvégén az autók elől lezárták. Azt simán meg lehet szervezni és akkor az emberek jól fogják érezni magukat. Vagy pl. alsó rakpart. Lehet, hogy nagyon sok autós kibukna az első néhány héten, de ha nem a politika döntése, hanem lakossági kezdeményezés, akkor talán azt a lakosság is jobban el fogja fogadni. Én most látom, hogy ez a rendszer hogy működik és hogy hol vannak olyan pontjai, ahova alulról be lehet hatolni, fölülről nem. Itt a
124
Kossuth L. utcáról elkezdtünk közösen gondolkozni azokkal a képzőművészekkel, akiknek volt egy ilyen víziójuk, hogy ezt az egész vizuális szennyezést, ami van egy hihetetlen értékes építészeti és hagyományos városi útnak a méltóságát visszahozná. Én most csak közbeszerzésben tudom kiírni ezt: nyílt pályázat, a legolcsóbbat megbízom, ahelyett, hogy közösen tudnék valakivel gondolkozni. Majd keresek szponzort. Megpróbálok szponzort találni, arra is vannak már gondolataim. És ha az megvan, akkor meg tudjuk csinálni úgy, hogy nem kell nekem azzal kínlódni, hogy… - ma közpénzt úgy lehet elkölteni, mert van egy ilyen EU-s irányelv, hogy legyen transzparens és a közpénz legjobb elköltése a nyílt pályázat, ahol aki a legolcsóbbat kínálja. Sajnos a legolcsóbb – az az irányelv konkrétan az építészeti tervezésben, meg a városfejlesztésben a legrosszabb, mert minőséget nem tudok kérni a kiírásba, ár és idő alapján erre van egy jó magyar mondás: olcsó húsnak híg a leve. Már amikor megnyeri, már amikor aláírom a szerződést, tudom, hogy nem lesz jó, de nem tudok mit csinálni. A másik lehetőség az lenne, hogy a házon belülre egy jó csapatot építeni, akik csinálják ezt, de azt megint nem lehetett megcsinálni. KE: Miért? Pénzkérdés? BÉ: Nem. Azért, mert a hivatalnak ez a stratégiája. Ezt meg kellene csinálni, de nem csinálta meg a Főváros az elmúlt 20 évben, én sem tudtam elérni. Mert akkor tényleg az lenne, hogy egy szakmai műhelyben fővárosi érdekeket képviselő tervek készülnének. Ma a terveket gyorsan úgy lehet készíteni, ha a magánfejlesztő finanszírozza, na de akkor milyen érdeket tükröz? Az övét. Azzal nekem nincs bajom, hogy a magánfejlesztő érdekeit tükrözze, azzal nekem soha nem volt bajom, hiszen úgy jó, ha ő is jól jár. Na de azt, hogy a közösségi dolgok is benne legyenek, mindenképpen el szeretném érni. Itt a Kossuth Lajos utcánál is azt a kezdő kis lökést kellene – a kitalálást, az együtt gondolkodást ma nem lehet közpénzből finanszírozni. Tehát én szívesen gondolkodom együtt, de mindig az jut eszembe, hogy igazából ingyen leszívom az agyukat és ők eljönnek szívesen, de ez kihasználás. És én ezt nem tudtam elérni, mert a közbeszerzési törvény nem engedi, hogy létre lehessen hozni egy olyan alkotó csapatot, akik kapnak érte pénzt, merthogy ne az legyen, hogy ingyen. Mert akkor havonta egyszer tudunk találkozni vagy félévente egyszer, ha meg tudom fizetni, akkor meg tudom az ő munkaidejét fizetni, és sokkal hatékonyabban, aktívabban lehet egy ilyet működtetni. Ezt nem tudtam létrehozni sajnos. A törvényi keretek nem engedik meg. KE: És nem lehetne törvényt változtatni? BÉ: Szerintem nagyon sok jogszabályt nagyon erősen kellene módosítani, nehéz. Azért is nehéz, mert itt egy közbeszerzési törvény, amikor ez módosult, akkor valami 500 egyéni képviselői módosító indítványt szavaztak meg vele. Tehát volt egy koherens anyag, és ma a Parlamentben bárki bekiabálhat. „Én ez a sor helyett ezt a sort szeretném.” És az a visszaellenőrzése, hogy rendben maradt-e a rendszer koherenciája – és ez csak azután van, miután elfogadták. Ma pl. van a közbeszerzési törtvényben egy olyan helyzet, hogyha egy ajánlat érkezik, azt lehet nyertesnek nyilvánítani, de ha kettő és az egyik rossz, akkor nem hirdethetek pozitív eredményt. Magyarul igazából rá lehet erre játszani, hogy direkt egy rossz pályázatot beadok, hogy megteszteljem – mert hiánypótlásban meg tudom javítani, hogyha én nyernék, de ha nem én nyernék, akkor miért javítsam meg. Ma ilyenek vannak a rendszerben. Én azon csodálkozom, hogy ezzel kevesen élnek. Amiket én látok, ott hál’Istennek több pályázatot látok, meg hál’Istennek nincsenek ilyen típusú ajánlatok – még nem láttam, de szerintem, előbb-utóbb ha észreveszi valaki, alaposan, akkor rá fog arra állni, egy jogi iroda, szerintem hullára keresi magát azon, hogy tanácsadásként ezt kihasználja. De nagyon nehéz törvényt is módosítani. Szerintem kellene az Alkotmányban vagy nem tudom hol, hogy nem lehet bekiabálni. Előre lehet mondani, de akkor a következő két hónapban annak a koherenciáját rendezni kell, és utána vagy elfogadom, vagy nem. Ha az rendbe lett rakva,
125
akkor utána már ne lehessen beszólni. Az építési törvény egyébként így van megírva, tehát amikor az én saját terveimet fogadtatom el a Közgyűléssel, nálam is ezerszer lenne ilyen. „De ne itt legyen, hanem ott, ne ilyen, hanem olyan, ne ilyen magas, hanem amolyan, ne 18 m, hanem 12” Egy csomó ilyen lenne. De nem lehet, mert az építési törvény azt mondja, hogy amit leegyeztetetten lezártam, vagy azt lehet jóváhagyni, vagy nem. Ha bármilyen bekiabálás van, akkor az megy vissza egyeztető tárgyalásra, és utána jöhet a következő kör. És ilyenkor meg van annak a súlya, hogy ha én bekiabálok valamit, tényleg azt akarom, akkor annak az az ára, hogy 2 hónapot csúszik az egész. Mert vissza kell vinni egy egyeztetésre ugyanazokkal az emberekkel, akik nem ültek ott a Közgyűlésen. Mint ahogy egy törvény módosításánál is előre véleményezi az ember, utána azt vagy befogadják, vagy nem, de utána azok a módosítók lehet, hogy pont teljesen kilövik és másik irányba terelik, mint ahogy én gondolom, hogy jó lenne. Itt is illene azt a szabályt létrehozni, hogy ha van módosító, akkor vissza kell küldeni megint az eljárásba és utána ezt max. 2-szer lehet megcsinálni. Úgy tudom, hogy több törvénymódosítás is készülődik, én remélem, hogy jobb lesz, mert ma nagyon sok rossz törvényünk van és nagyon sok törvény nem kezeli jól a Főváros kerületi helyzetét. Konkrétan az önkormányzati törvény és az építési törvény nem ugyanazt mondja és mind a kettő törvényi szint. Még az sincs itt, hogy egy kormányzati rendeletet überel egy törvény. De ez párhuzamos törvény, és mást mond. És akkor ezzel állandó vita van. Mert mi az építési tv. Alapján hoztuk a szabályainkat, amiket ebben a körben a kerületek mindig támadják, hogy miért nem felel meg az ötv-nek. Megfelel, csak épp… na mindegy. KE: Az előző főépítész a lobbik miatt mondott le – ezt olvastam a médiában, hol máshonnan tudnék erről? Ön tudott vagy tud tenni az ellen, hogy legyen illegális lobbi? Önt ezek egyáltalán érintik? BÉ: Én igazából soha nem azzal foglalkoztam. Tehát szerintem nincs olyan város, ahol ne lennének ilyen tevékenységek. Őneki van egy telke, azon ő a legnagyobb profitot akarja elérni, ez az ő érdeke, és ezért ő megtesz mindent. És ha nem ezt csinálná, akkor már bizonytalan is lennék, hogy miért nem ezt csinálja, mert akkor ott valami nem stimmel. Ebben szerintem sokkal jobb a mostani időszak, és egyre inkább jobb lesz, merthogy neki is az lesz már az érdeke, hogy minőséget hoz és nem mennyiséget. Ez szerintem javul. Szerintem, amiben nagyon fontos, hogy erősödjön a közösségi szféra, hogy minden szereplő a saját érdekét képviselje. És abból legyen egy közös jó. Ahol mindenki a saját extrém véleményétől annyit visszalép, amiből kijön az, ami mindenki számára elfogadható. S ebben a rendszerben nagyon nagy a merevség. Senki nem lép vissza. Mindenki az eredetijét javasolja, és amikor valami körvonalazódna, akkor mindig valaki kitalálja, hogy ja, az mégse. Ez sajnos nem csak a magánszférára érvényes, hanem a civilekre is. Minden olyan civil szervezet, amelyiknek egy szűk érdeke van, az a szűk érdekét kell, hogy képviselje, viszont azt mindegyiknek meg kellene tanulnia, hogy egy komplex rendszerben nincs olyan, hogy mindent megkapok. Ilyen nem létezik, hogy mindenkinek jó legyen. Mert ha több zöld van, akkor kevesebb út van, tehát akkor az autósnak nem jó, ha túl jó az autósnak, akkor a gyalogosnak nem jó, mert a levegőnek nem jó, tehát ez egy ilyen rendszer. Én mindig arra koncentráltam, hogy mindenki a legkevesebbet veszítsen abból, amit el akart érni, és előálljon egy valami, ami mindenkinek jó. Nagyon rossz, merev a rendszer. És igazából nagyon sokszor a közösségi szféra – pl. egy kerületi szintű közösségi szféra az nem ezt helyezi előtérbe, hanem segíteni akarja a magánérdeket, merthogy őneki áttételesen a magánérdek segítésével előáll egy olyan bevétel, amit át tud forgatni a lakosságának. Számomra az van, hogy fővárosi, összvárosi tekintetben van egy közösségi érdek, amit egy adott projekt keretében el kell érni, és én mindig arra törekedtem, hogy ez meglegyen. És ha ez megvan, akkor ezen túl, hogy ki hogy járt jól, nem érdekel. Érdekeljen mást, nekem az nem feladatom. Nekem az a feladatom, hogy az a közösségi érdek maximalizálva legyen az adott területen, és elfogadható mennyiség. Mert
126
nyilván az van, hogy egy bizonyos területen túl, hogy én nem tudom meggyőzni semelyik ingatlanfejlesztőt, hogy inkább parkot építsen, amikor toronyházat akar építeni. Azt nem tartom megfelelő hozzáállásnak, hogy akkor most én hatalmi alapon rákényszerítem, hogy a saját elvárt hozamát nem hozza. De az, hogy a közösségi érdekből minél több meglegyen, azt fontosnak tartom. Nekem pont azzal volt most a bajom, hogy a közösség nem képviselni rendesen az érdekeit, és nem hagyják nekem, hogy a közösség érdekeit képviseljem. A saját hivatalom nem hagyja, hogy egy ilyen kompromisszumos javaslat rendben legyen, hanem a hivatal is a saját ágazati érdekeinek megfelelően nem enged semmiben… tehát hogy az a helyzet állt elő, hogy a saját érzelmeimet a munkámtól nem tudom mentesíteni, attól tört el a mécses. Egyébként tökjól végig lehetne csinálni, csak az a baj, hogy én minden este bőgök otthon. Az úgy már nem stimmel. Mert egyébként nem kellene itt sírva fakadnom Argentínáért – nem ez fordítva volt – de mindegy… ettől én nem tudom elkülöníteni, akkor az van, hogy ha nekem ezt nem hagyják, akkor én ezt nem tudom jól csinálni, ahogy én azt elvárnám magamtól. KE: Valamilyen szinten kellenek az érzelmek, hogy Ön szeresse Budapestet, és azért hozzon olyan döntéseket, amik Budapestnek is jók. Ez pont jó lenne, ha hagynák – szerintem. BÉ: Igen, sajnos a rendszer ezt még nem tudja, remélem, hogy megtanulja vagy meg tudja majd csinálni. KE: Van már jelölt, aki Ön után következik? BÉ: Úgy tudom, hogy nem is gondolkoznak rajta, mert végülis egy választás lesz fél éven belül és nyilván az új Közgyűlés meg az új főpolgármester egy saját gondolatvilágának megfelelő szakembert szeretne. Azt hiszem a városról sok újat nem lehet mondani, úgyhogy gondolatvilágba akár meg is felelhetnék, de nem a városfejlesztési elképzeléssel van baj, hanem az operatív megvalósítás szintjén ez a város hivatala nagyon rosszul van szervezve. Hogy egy főépítésznek párhuzamos szerepe legyen más ágazatokkal, ahelyett, hogy a komplex összefogást tudná csinálni – tehát a farok csóválja a kutyát. És ebben a rendszerben a város rossz irányba fejlődik, úgy, hogy vagy nem tudok róla, vagy nem szólhatok bele. És akkor ez egy kicsit nehéz helyzet, mert ahogy eddig csináltam, hogy jó, nem akarok mindent megcsinálni, azt a néhányat, de gyakorlatban azt látom, hogy most megint új nagy projektek keletkeznek, és az új nagy projektek a városi fejlesztéseket fogják rossz irányba befolyásolni. És ez így nem fog menni. KE: Ez így nehéz. De lehet, hogy a következő tevékenységével többet is el fog érni, mint így. BÉ: szerintem bármit. Meg még az is lehet, hogy elmegyek egy kisebb városhoz, de nem építésznek, hanem városfejlesztési tanácsadónak, mert tényleg a főépítész jogszabályilag nem tud elérni olyan dolgokat… Barcelonában pl. a főépítész a főpolgármester főtanácsadója. Így működik a rendszer. KE: De ott is lenne a helye. BÉ: De a magyar jogszabály szerint a főépítész köztisztviselő. A köztisztviselő meg a hivatali apparátus egyik embere. A hivatali apparátus meg a nagy rendszerek működéséről szól, nem pedig a kitalálásáról. És szerintem ez a főépítészt is rossz helyre teszi. És ez a kisvárosoknál ki van szűrve. A kisvárosoknál lehet megbízásban is… KE: És melyik város tetszik Önnek? BÉ: Nem, nem, én még egyáltalán nem gondolkoztam ezen. Ez nekem egy derült égből villámcsapás volt ez a történet, és ami eltörte a mécsest és nem tudok semmit. Ezeket is csak ilyen ötlet szinten mondom. Én azt hittem, amikor ide – 2003-ban kerültem vissza, 2005-ben
127
az Ikvai irodavezetőjének és akkor azt hittem, hogy innen fogok nyugdíjba menni. Mert nagyon úgy éreztem, hogy majd én itt megváltom a világot. És a világmegváltásból sok jó lett egyébként, arra büszke vagyok, de váltsa meg más a világot, azt mondta a családom, hogy annak is van határa, hogy valaki megváltja a világot. KE: Az én hitem szerint már valaki megváltotta a világot csak nem építészeti szempontból. BÉ: Igen, igen. KE: De gondolom azért szeretett itt dolgozni, nem? BÉ: Én nagyon. KE: A munkatársak is nagyon kedvesek voltak. A Katona Viktória is, névrokon, olyan kedvesen mondta, hogy találunk időpontot. Na, ezt szeretem, nem úgy, mint az Ikvai úrnál, hogy nem bírok bejutni, na jó, jövő héten találkozom vele. BÉ: Bent vagy a naptárban, azt néztem. KE: Igen jövő héten találkozom vele. [Megjegyzés később: le kellett mondania Ikvai úrnak a találkozónkat és azután sem sikerült találni egy újabb időpontot.] Nagyon nehéz elérni az embereket. BÉ: Igen nekem is elég nehéz, mert épp egy Budapest Szíve projektet kell átmentenem a halott állapotból megint, meg egy Kelenföldet, meg mit tudom én mit. A családom meg azt mondja, hogy „de lemondtál, nem? És akkor most pihensz, ugye?” – kérdezi az anyukám és akkor mondom, hogy „Viccelsz? Duplán jön.”. KE: Még az utolsó svunggal még megpróbál mindent megcsinálni. Nem lehet könnyű. És akkor meddig van itt? BÉ: Március 20. az utolsó napom. De azon gondolkozunk azért, hogy egy-két ilyen kiemelt projekten itt tudok-e maradni, de én biztos, hogy csak akkor vállalom, hogyha ennek a hivatali háttere is megvan. Tehát ha a hivatal nem akarja megvalósítani, amiről döntés van, nem egy, hanem száz és vezetői akarat és közgyűlési akarat és még én is szeretem – de ez a kisebb probléma, akkor én nem akarok küzdeni. Ha a hivatal meg fogja buktatni, akkor én nem akarom a nevemet kapcsolni ahhoz, amiről nem én tehetek. Nehéz és nem érthető. Az az ember, aki ezt belülről nem látja, akkor ezt nem hiszi el, hogy ilyen nincs. KE: Annyi abszurd dolog van itt Budapesten, most hogy így interjúkat csinálok, most látom csak. Mert ha csak úgy élem az életemet, ha használom a BKV-nak az egyik kis vonalát, akkor nem vagyok úgy elégedett, mintha amikor látom, hogy mennyire nagy gáz van és most is, hogy György Istvánnal is beszélgettem és a VEKE alelnökével is… ennyi információ?! Nem is tudom, hogy a lakosok tudnak-e ennyi mindenről. Nagyon sok lakos annyira érdektelen, mert én nagyon szeretem Budapestet. BÉ: Ez bele van plántálva. Ez az, amiből így ki kell csettinteni, mint a zombi jár az úton és nem is tudná, hogy mi van, mint a robotok. És valahol arra van kondicionálva a társadalom, hogy ne gondolkozz, fogadd el és legyél. És most az első kör az, hogy dühönghetsz, de attól még nem lesz jobb. Attól lesz jobb, ha bevonódsz. KE: Itt csak léteznek az emberek és nem tudják élvezni a várost. Mert nagyon sok negatív van, ezt aláírom, sokszor azt mondják, hogy tegyél érte valamit, de sokszor már azt sem lehet. Azt viszont jó volt hallani, ahogy Lenkei Péter a LM-tól, hogy ők tájékoztatják az embereket, hogy „Emberek, rajtatok is múlik, hogy mi van a környezettel.”
128
BÉ: De szerintem, ahhoz képest, hogy ők mekkora szervezet, ahhoz képest szerintem nagyon kevés ilyen munkát végeznek – ilyen típusút. KE: Mondják, hogy nehezen látható, amit ők csinálnak, mert ők a törvénymódosításokkal is foglalkoznak. BÉ: Szerintem meg nem az a feladatuk. KE: Nagyon sokrétű – majd hogy 20 percig csak a feladataikat sorolta. BÉ: Nagyon tisztelem őket, meg minden, de pl. egy kerékpáros klubbot azért szeretek, mert jól belepofázik a Margit hídba, hadd tegye – sajnos a végén, nem az elején, na mindegy. De emellett évente több ezer embert átszoktat a biciklire. Most a Levegő Munkacsoport működése kapcsán hány ember nem használ autót? Nem tudom. KE: Hát, én sem. De nagyon sok véleményezéseket is csinálnak, meg nagyon sok tervet is csinálnak, hogy minél több kerékpárút legyen, minél kevesebb hely legyen az autóknak. BÉ: Amellett, hogy briliáns emberek, amellett totális szereptévesztés a működésük. Ők iszonyú erővel tudnák a városi levegőminőséget javítani, ha nem törvényjavaslat ellen szakvéleményeket készíttetnek. Most pl. a Kelenföldnél láttam egy olyan szakvéleményt, amit ők csináltattak és totális hülyeség van benne. Amivel ők sem értenek egyet. De az, hogy a helyi lakosság örüljön, hogy ők leírták, hogy nem kell P+R parkoló, de hát az butaság és ők is tudják, ha ott van egy metró, meg egy Volán pályaudvar, meg egy utolsó helyszín a városban, ahol a metróra és a tömegközlekedésre át lehet szállni, ott lesz P+R. tehát ott nem igaz, hogy nem kell, akkor is kell, ha tovább megy a metró, mert olyan, hogy Budaörsről autóval, ha megérkezem egy pontra, ahol el kezd dugó lenni, ott biztos, hogy lesz ember, aki át akar szállni. Akkor az ő tanulmányuk ne akarja már annak a néhány ezer őrmezei lakosnak jót tenni azzal, hogy nem kell buszpályaudvar és nem kell P+R. A lakók lesznek a legelkeseredettebbek, ha meglesz a metró és attól kezdve a teljes lakótelep összes parkolóhely, füve és nem tudom min, autók fognak állni. Mert ha nem lesz P+R, akkor ott a szomszédos utcákban fognak állni, mint ahogy állnak az M3-as bevezetőnél is a kis földalattinál, és a helyi utcákban ott van az 500 parkoló autó naponta. Akiknek a P+R-t nem engedi a helyi civil szervezet, hogy megvalósuljon. Mert a KSZT nem akarja, a kerület meg nem meri támogatni. Itt is egy ilyen kompromisszum igény van. Túl nagy a kereskedelem, de ha kisebb lenne kereskedelem, akkor nem lenne P+R. akkor most mi a jó, az összjó? Hogy jó, legyen kicsit nagyobb, de legyen P+R. „De nem, az se legyen, mert ide ne jöjjenek autók.” De jönni fognak!!! Kelenföldnél is és Őrmezőnél is: nem igaz, hogy nem lesz ott az autó. Hiába mondjuk azt, hogy ne legyen, meg hogy legyen ott sportpálya. Pontosan tudja a LM, hogy az egész Európa, meg a világ azért küzd, hogy a tömegközlekedési megállóhelyek mellett sűrűsödések és utána semmi. Mert ez tudja kihúzni ezt, az autóról a tömegközlekedésre való átszállást. Akkor miért írják le a tanulmányban, hogy a metrókijáratnál sportpálya legyen? Úgyhogy nekem velük egy-két ilyen kérdésben nagyon nagy problémám van. És utána persze mindig azt mondják, amit jó hallani, de nem igaz. És egyébként tessék időt fordítani arra, hogy az emberek hogy tudják… lemenjenek és locsolják meg a füvet, mert persze a Főváros nem tudja végiglocsolni a várost minden nap, akkor miért nem a lakók? Tehát gondozzuk a környezetünket! Ők pl. azzal, hogy egy csomó ilyen szokás – pl. a mi környékünkön a Sashegy tövében az én férjem kap mindig idegrohamot azon, hogy az emberek az autóval fölállnak a fűre. Viszonylag keskenyek az utcák, de azért bőven elég 2 autónak meg egy parkoló autónak. Szerintem az emberek – nem rossz indulatból – de nem gondolnak arra, hogy nem kell lehúzódni, bőven elférnek mellette. Attól a pillanattól kezdve, hogy lehetne tudni, hogy attól, hogy fölállsz, kikopik a fű, kimosódik, levegő, por, akármi, ha ezek tudatosulnának az emberekben, akkor nem állna föl a fűre. És akkor rájönnének, hogy bajt
129
okoznak a környezetnek, ha feláll oda. És ilyen akciókat a LM nem csinál. Én nagyon sajnálom, mert csomó értelmes ember és a VEKE is egyébként ilyen, hogy a politikába átmentek. Totál átmentek abba, hogy kritizálni és ellenvéleményeket készíteni, nem a LM feladata, hogy megtalálja, hogy hol lehetne a BKV-t finanszírozni az állami ktv-ben. Nem az ő feladata. És lazán bemondja a rádióba, hogy ő megtalálta, hogy hogy lehetne ezt megcsinálni. Annyira könnyű a másik hibáit mondani, nagyon könnyű. Az a nem könnyű, hogy mindenki megtalálja, hogy mit tud a leghatékonyabban a saját területén megcsinálni. Az, hogy a tv. Módosításokat ellenőrizzék, belerakjanak olyan részeket, amitől jobb lesz, az nagyon fontos. Minekünk is állandó partnerünk a fővárosi tervkészítés során a véleményezésben. Nagyon fontos, azt értem. De ezek az ellenszakvélemények, szerintem egészen kriminálisak. A VEKE is szoktasson át embereket a tömegközlekedésre. Mondjuk nekik is vannak eredményeik. A paraméterkönyvnél elértek olyat, ami a lakosságnak jobb és ezáltal többen közlekednek, csak hát ők is tudnak néhány komolytalan kijelentést tenni. KE: Ők azzal is érvelnek, hogy ilyen minőségű tömegközlekedést nem szívesen vesznek igénybe az emberek. BÉ: De mitől lesz jobb? KE: Ezt ők is mondják, egyet is értek velük, György István is mondta, hogy először tényleg rendbe kéne tenni a BKV-t, újra kell építeni az egész imázsát ahhoz, hogy az emberek tényleg szívesen és mosolyogva szálljanak be egy buszba. Mikor ki van írva a buszokban, hogy „kérem ügyeljen a tisztaságra!” amikor alapból nincs tisztaság, akkor elég nehéz rászoktatni őket. Azért kíváncsi leszek, hogy a 4-es metró hogy és mikor fog működni, mert azért az jobban fogja vonzani őket. Látszik a Fővám téri megállóban, hogy nagyon szépen megcsinálták. BÉ: Azt is megpróbálták kilobbizni a minőséget. De azt meg az elődöm nem hagyta. Az az ő eredménye, hogy azok az állomások rendben legyenek. Hogy az emberek normálisan érezzék magukat. Ha már új metrót építünk, akkor ne egy lyuk legyen, ahova lemegyek. KE: A piros nagyon szép lett. De a kék borzalmas most is meg alapból az egész szerelvény is. De azért csak fog valami változni. BÉ: Van nagyon sok nehéz kérdés. KE: Köszönöm a segítségét. BÉ: Nagyon szívesen.
130
