BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK NAPPALI tagozat SZAKDIPLOMÁCIA szakirány
KLÍMAVÁLTOZÁS - A LEKÜZDENDŐ KIHÍVÁS
Készítette: Simon Andrea
Budapest, 2008
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék........................................................................................................ 3 Ábrák- és táblázatok jegyzéke................................................................................... 4 Bevezetı .................................................................................................................... 6
1. A klímaváltozás, a leküzdendı kihívás ................................................................. 7 1.1. A Föld népességének növekedése ...................................................................... 8 1.2. A megújuló természeti erıforrások .................................................................... 9 1.3. Az energia- és nyersanyagforrások kimerülése.................................................. 11 1.4. Környezetszennyezés ......................................................................................... 12
2. A klímaváltozás okozói......................................................................................... 13 2.1. A légkör.............................................................................................................. 14 2.2. A legfontosabb üvegházhatású gázok ................................................................ 18 2.3. Az Északi-sark, a Déli-sark és Grönland helyzete ............................................. 21 2.4. Összefoglalás...................................................................................................... 27
3. Az Európai Unió klímaváltozási politikája ........................................................... 29 3.1. Kettıs kihívás..................................................................................................... 30 3.2. Európán belüli hımérséklet- és csapadék-eloszlás ............................................ 33
4. A Föld vízkészlete................................................................................................. 35 4.1. Víz Keretirányelv ............................................................................................... 41 4.2. A VKI általános célja, teljesítési idıpontok....................................................... 44 4.3. Vízgyőjtı Gazdálkodási Terv............................................................................. 50 4.4. Társadalom tájékoztatása ................................................................................... 52
5. Összefoglalás......................................................................................................... 53
6. Melléklet................................................................................................................. 55 6.1. Kiegészítı ábrák .................................................................................................. 55 6.2. A vízrıl- kicsit másképp ..................................................................................... 59 6.3. Pazarló vízhasználat ............................................................................................ 61 3
6.4. Az ivóvíz Magyarországon ................................................................................. 61
Irodalomjegyzék......................................................................................................... 64
Ábrák- és táblázatok jegyzéke
1. sz. ábra: Gore, Al: Kellemetlen igazság; p. 216-217 2. sz. ábra: http://ttkto.elte.hu/felveteli/3.pps (Általános társadalom és gazdaságföldrajz, Ballabás Gábor Power Point elıadásából; 7. dia) 2007. 11. 29 15:24 3. sz. ábra: Bálint András: Az ökológiai gazdálkodás virtuális piacai (Ph. D értekezés) Budapest, 2006; pp.76 4. sz. ábra: Kerényi Attila: Környezettan; IX. melléklet; 13. tábla 5. sz. ábra: http://ec.europa.eu/environment/climat/campaign/pdf/gases_hu.pdf (2007. 11. 27. 16:59) 6. sz. ábra: Gore, Al: Kellemetlen igazság; pp.145 7-8-9. sz. ábra: Gore, Al: Kellemetlen igazság; pp.194-195; pp.181; pp.182 10. sz. ábra: Kerényi Attila: Környezettan; pp. 442 11-12. sz. ábra: Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában – Az unió fellépési lehetıségei; (COM(2007); Brüsszel, 2007. 06.29; p. 11; p. 8-9) 13-14. sz. ábra: Világgazdaság; 40. évfolyam; 18. szám; 2008. április 21. pp.1; pp.4 15. sz. ábra: Éghajlatváltozás és árvizek Európában; EEA Briefing; 2005/01; p.2 16. sz. ábra: Európa tengerpartjainak folyamatos pusztulása az európai életszínvonalat fenyegeti; EEA Briefing; 2006/03; p. 2 17. sz. ábra: A fenntartható vízgazdálkodás irányában az Európai Unióban; COM(2004)128; p. Brüsszel, 2207. 03. 22.; p. 4 18. sz. ábra: Útmutató a vízgyőjtı kerületek kijelöléséhez; p. 8.
4
Táblázatok jegyzéke
1. sz. táblázat: TG – BHL: Szennyezı erımővek Világgazdaság; 39. évfolyam; 219. szám; 2007. november 19.; pp.4 2. sz. táblázat: Gore, Al (2006): Kellemetlen igazság - A bolygónkat fenyegetı globális felmelegedés és leküzdésének lehetıségei Göncöl Kiadó, Budapest; p. 325, pp.251 3. sz. táblázat: Közös Stratégia a Víz Keretirányelv Végrehajtásához - Vízgyőjtı Tervezés Legjobb Módszerei Munkacsoport: Útmutató a Vízgyőjtı Kerületek kijelöléséhez; Referencia Kritériumok (Összefoglalás), pp. 10 2002. május; p. 24
5
Bevezetı
Szakdolgozatom témájának a globális klímaváltozást választottam. Mai világunkban egyre inkább szembe kell néznünk az üvegházhatású gázok légkörbe került arányának fokozatos növekedésével és ezek, általában kellemetlen következményeivel. Egyre gyakoribbá válnak az aszályok, hıhullámok, és áradások. A gleccserek olvadnak, a globális tengerszint emelkedik, ami veszélybe sodorja a part menti országokat. Dolgozatom elsı fejezeteiben ezeket a változásokat és azok kialakulásának okait vizsgálom.
Az éghajlatváltozás Európát sem kíméli. Az EU legfıbb kihívásának az üvegházhatású gázok elleni küzdelmet tartja, melynek célja, hogy 2020-ig a CO2-szintet 20%-kal csökkentsék, és ugyanennyivel emeljék a megújuló energia használatát.
A klímaváltozás elleni küzdelem akkor lehet sikeres, ha a részpolitikákban is helyet kap a probléma és annak következményei, ill. az arra adandó lehetséges válaszok.
A részpolitikák közül a vízvédelmet választottam, ezért szakdolgozatom harmadik részében a vízvédelem aktuális kérdéseit vizsgálom. A tengerek, óceánok vízszintje nagymértékben változhat, a hımérsékletük lassan, de fokozatosan nı, folyóink, tavaink egyre szennyezettebbek. Globális problémáról van szó, így nemzetközi összefogásra van szükség. A vízhez való hozzáférés a klímaváltozásnak köszönhetıen megváltozhat. A víz minıségével és mennyiségével az EU Víz Keretirányelve foglalkozik.
Szakdolgozatomban arra keresem a választ, hogy a klímaváltozás miként befolyásolja a világ, azon belül Európa természeti környezetét, különös tekintettel a vízi környezetre és mit tehet a politika vizeink megóvása érdekében.
6
1. A klímaváltozás, a leküzdendı kihívás
Az ipari forradalom óta eltelt idıszaktól a XXI. századra Földünk nagymértékben megváltozott, egyre inkább szennyezıdik, pusztul. A globális felmelegedés már nem vízió, hanem a mindennapok részévé vált. Az 1850-es évektıl drasztikusan emelkedik a levegıbe bocsátott üvegházhatású gázok aránya, melynek számos negatív mellékhatása van. A modern technikának és iparnak az elınyei mellett a káros hatásait is „élveznünk kell”. Ha továbbra is folytatódik ez a tendencia, annak beláthatatlan következményei lehetnek.
A klímaváltozás napjainkban mindenkit érintı problémává vált, melynek megoldása egyre fontosabb és sürgetıbb. A népesség nagyarányú növekedésével megváltoztak a fogyasztási szokások, a javak halmozása és a pazarló fogyasztás jellemzi a társadalmak nagy részét, ugyanakkor a túlnépesedéssel együtt jár a szegénység, az éhezés és az analfabétizmus, melynek számos humánpolitikai következménye van. A meg nem újuló energiaforrásaink kifogyóban vannak, így egyre inkább át kell állnia az emberiségnek a környezetkímélı, megújuló természeti erıforrások használatára. A környezettudatos gondolkodás önmagában nem elég, hiszen kész megoldásokra, konkrét tervekre van szükség a fenntartható fejlıdéshez.
7
A globális környezetváltozás a Föld keletkezésétıl jelen van, ám az ember megjelenésével minıségileg megváltozott, hiszen mi magunk is alakítjuk azt. Az ember fokozatosan uralni kívánja a természet erejét és ez problémákhoz vezet. Ezen kívül globális problémák is okozzák az éghajlatváltozást: (Kertész, 2001)
1.1. A Föld népességének növekedése
1. sz. ábra : Az emberi népesség növekedése a történelem során
(Gore, Al: Kellemetlen igazság; p. 216-217)
A mai ember kialakulásától Krisztus születéséig eltelt 160 000 év alatt érte el az emberiség a 250 millió fıt. A XVIII. század közepére érte el nagyjából az 1 milliárdot, majd a második világháború idején léptük át a következı milliárdot. 2006-ra már 6,5 milliárdan éltek a Földön és kutatók szerint 2050-re elérhetjük, sıt, át is lépjük a 9 milliárdot. Ahogy az ábrán is látszik, egyre kevesebb idı kell ahhoz, hogy a következı milliárdot átlépjük. Az ilyen mértékő növekedés viszont globális problémákhoz vezet. Az egyre nagyobb élelmiszerigény egyre növekvı élelmiszertermeléssel párosul, ami egyre jobban igénybe veszi a környezetünket. Nı a kereslet a víz, az energia és más természeti erıforrások iránt. A mezıgazdaság fejlıdése egyre nagyobb területeket igényel, ami az erdık kivágásával együtt növeli a környezetterhelést. (A világ népességének növekedése földrészenkénti eloszlását ld. Melléklet 1.sz. ábra)
8
A növekvı lakosságszám és a pazarló fogyasztás miatt veszélybe kerülnek a megújuló természeti kincseink is.
1.2. A megújuló természeti erıforrások
A növekvı lakosságszám és a pazarló fogyasztás miatt a víz, a föld és a levegı egyre inkább szennyezett lesz. Növekszik az emberek élettér-igénye, ez pedig egyre jobban igénybe veszi a talajt.
Az erdık mennyiségének csökkenése hozzájárul a légkör
minıségi romlásához. A világ erdıi évente egy Írország nagyságú területtel csökkennek, ami az évenként kibocsátott CO2 18%-át lenne képes elnyelni (Werner Sinn, Hans, 2008).
A szárazföldek 22%-a mővelhetı, melynek kb. a fele a ténylegesen mővelt terület.
2. sz. ábra: Egyes kontinensek megmővelhetı, illetve ténylegesen megmővelt területei (millió ha) 2000
Egyes kontinensek megmővelhetı illetve ténylegesen megmővelt területei (millió ha) 2000
volt SZU
Latin- Amerika
É-Amerika
Európa
Ausztrália; Új- Zéland
Ázsia (-SZU)
Afrika 0
100
200 Ebbıl megmővelt
300
400
500
600
Megmővelhetı terület
(http://ttkto.elte.hu/felveteli/3.pps (Általános társadalom és gazdaságföldrajz, Ballabás Gábor Power Point elıadásából; 7. dia) 2007. 11. 29 15:24)
9
Az ábráról leolvasható, hogy a legtöbb kontinensen a megmővelt területek aránya lassan eléri a maximumot, és ha ezt összevetjük a lakosság robbanásszerő növekedésével, látjuk, hogy egyre kisebb élettér jut az embereknek, ami elvándorláshoz és feszültségekhez vezethet.
A föld nagymértékő kihasználása mellett egyre inkább szennyezıdik a levegı és vizeink is veszélybe kerülnek. A közlekedés növekedésével egyre több CO2 kerül a légkörbe. Ehhez járul hozzá még az intenzív, nagyüzemi mezıgazdaság, aminek következtében nagyarányú metán szabadul fel, ami ugyanolyan káros, mint a szén-dioxid.
Az erımővek is több millió tonna CO2-ot bocsátanak a levegıbe. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy a világ egyes országai 2006-ban hány tonna CO2-ot bocsátottak ki. A világ legnagyobb gazdasági hatalmai mellett mind Magyarország, mind a szomszédos országok kibocsátása sokkal kisebb. Az Egyesült Államok és Kína a csúcstartó, hiszen mindketten nagyjából 2500 tonna CO2-ot bocsátanak ki. Ám a nagyobb nyugat-európai országok is több száz millió tonnával járulnak hozzá az éves növekedéshez. 1. sz. táblázat: CO2-kibocsátás (erımővek; millió tonna; 2006) Ország
Erımővek (millió tonna; 2006)
USA
2530
Kína
2430
Oroszország
600
India
529
Németország
323
Nagy-Britannia
192
Ukrajna
79
Románia
34,5
Magyarország
16,7
Ausztria
16
(Világgazdaság; 39. évfolyam; 219. szám; 2007. november 19.; p.4)
10
A robbanásszerő népességnövekedés következménye az energia és nyersanyagforrások kimerülése.
1.3. Az energia- és nyersanyagforrások kimerülése
Az energiaellátás és – függıség egyre nagyobb problémát okoz mind Európában, mind a világban egyaránt. Emiatt az energia költségei és árai nagymértékben nınek, és ez elıre várhatóan a jövıben sem változik. A legnagyobb fogyasztók az ipar, a közlekedés és egyre inkább a kereskedelem. A népesség növekedésével tovább emelkedik az igény az energia-
és
nyersanyagforrások
kitermelésére.
A
hiány
pedig
beláthatatlan
következményekkel járhat, a társadalmak egymásra épülı energiaigénye megváltozhat, egyes országok jobban kiszolgáltatottá válhatnak. Megoldásként minél hamarabb át kell térni a környezetet nem károsító energia termelésére, a megújuló vagy megújítható energiahasználatra (pl. nap-, víz-, és szélenergia, biomassza, geotermikus energia).
3. sz. ábra: Az energiafelhasználás 1750 és 2000 között
(Bálint András: Az ökológiai gazdálkodás virtuális piacai (Ph. D értekezés) Budapest, 2006; p.76)
A grafika szemlélteti, hogy az utóbbi 50 évben milyen nagymértékbe nıtt a lakosság energiafelhasználása. Ennek oka többek között a sokféle elektromos háztartási gép használata, a túlzott fogyasztás és pl. a légkondicionáló berendezések gyakran indokolatlan elterjedése.
11
Az elıbb említett tényezık mind hozzájárulnak a környezet elszennyezıdéséhez.
1.4. Környezetszennyezés
A pazarló fogyasztás hozzájárul a levegı- ill. vízszennyezéshez. Ez olyan mértékő problémákat okozhat, hogy sok tudós úgy véli, a világ édesvíz készlete annyira lecsökken, hogy a század nagy háborúit már nem az olajért, hanem a vízért fogják vívni. 2025-ben már több mint 1,8 milliárd ember fog nagy vízhiányban küszködı területen élni. A víz mellett az élelemhiány is bekövetkezhet, ami 200-600 millió embert is érinthet. (VG, 2007. október 30) A tengerek, óceánok vízszintjének emelkedése miatt több területet fenyeget az áradás veszélye, mely emberek millióinak lakhelyét teszi lakhatatlanná.
E problémák egyenként is komoly változásokat hozhatnak, de együttes megjelenésük még égetıbb probléma, hiszen a világméretővé duzzadt válság helyi szinten kezelhetetlenné válik.
Elsı lépésként tudatosítani kell a különbözı társadalmakban a fenntartható fejlıdés fontosságát, melyet 1992-ben a Rio de Janeiróban rendezett ENSZ Környezet és Fejlıdés Világkonferencia fogalmazott meg: „A fenntartható fejlıdés olyan fejlıdés, amely kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövı nemzedékek esélyét arra, hogy ık is kielégíthessék szükségleteiket.” (Átmenet a fenntarthatóság felé; Világ Tudományos Akadémiáinak Nyilatkozata, Tokió, 2000; http://www.ff3.hu/fejlodes/html
2007. 11. 24. 15:20)
A környezet átalakulása mellett az ember maga is nagymértékben hozzájárul, hogy éghajlatunk melegszik. Ez elsısorban a légkörbe engedett üvegházhatású gázok növekedésének köszönhetı. Ahhoz, hogy a fenntartható fejlıdés megvalósulhasson, meg kell akadályozni a globális átlaghımérséklet drasztikus növekedését, és csökkenteni kell az üvegházhatású gázok használatát.
12
2. A klímaváltozás legfıbb okozói
Földünk egyre melegebb lesz, egyre többször fordulnak elı szélsıséges és súlyos idıjárási esetek, a változás pedig elkerülhetetlen és egyre gyorsul.
Az Európai Bizottság jelentése szerint 2100-ra a globális átlaghımérséklet 1,8 - 4°C–kal lehet magasabb, mint az 1980 – 2000-es idıszakban volt. A tengerszint akár 0,18 - 0,59 m-t is emelkedhet. Ezen kívül még intenzívebb és gyakoribb szélsıségekre számíthatunk. (MEMO 07/515, 2007) A világ vezetı nagyhatalmai egyetértenek abban, hogy ez elsısorban a légkörbe engedett CO2 és egyéb üvegházhatású gázoknak köszönhetı, amely legnagyobb részt a közlekedés során és az energiaiparból szabadul fel.
Ezek a gázok évtizedekig az atmoszférában maradnak, és csapdába ejtik a Napból származó hıt. Amennyiben nem korlátozzuk az üvegházhatású gázok kibocsátását, az további hımérséklet és tengerszint-emelkedéssel jár.
A hımérséklet emelkedése hatással van:
az élelmiszer-termelésre (csökkenhet a terméshozam, amitıl növekedhet az éhínségtıl fenyegetett népesség száma; terméshozam növekedését azonban erıs üvegházgáz-kibocsátású trágyázással lehetne elérni) a vizek állapotára (a gleccserek mindenhol a világban olvadnak, a vízhozzáférés változik, és a növekvı tengerszint számos partmenti várost érint) az ökoszisztémákra (a természetes életközösségek a globális változásoknak köszönhetıen nem képesek fenntartani jelenlegi életmódjukat, számos fajt a kihalás veszélye fenyeget) egyre gyakrabban fordulnak elı szélsıséges idıjárási események (nı a viharok, hurrikánok, erdıtüzek, szárazságok intenzitása és gyakorisága)
13
Ezeknek a változásoknak pedig visszafordíthatatlan következményei lehetnek. Ezért kell óvni
a
légkört
a
felhalmozódott
üvegházhatású
gázoktól,
hiszen
földünk
legsérülékenyebb része maga a légkör. Ahhoz, hogy készek legyünk környezetünk érdekében cselekedni, meg kell ismernünk a Földet körülvevı légkört és annak változását, hiszen itt érezteti leginkább hatását a globális felmelegedés. A légkör elengedhetetlen az emberi élet fennmaradásához, hiszen általa vagyunk képesek lélegezni, mozogni, táplálkozni, egyszóval élni. Al Gore Kellemetlen Igazság címő könyvében a légkör és a Föld viszonyát úgy szemlélteti, mint egy léggömböt, ami lakkréteggel van bevonva. A lakk vastagsága a gömbön nagyon hasonlít a Föld légkörének vastagságához. Ez a nagyon vékony réteg tart minket életben. Ha elképzeljük, megértjük, hogy milyen veszélyeket jelent a légkör sérülése.
2.1. A légkör
Az üvegházhatású gázok a légkörben, azon belül a troposzférában fejtik ki leginkább a hatásukat. Az atmoszféra a következı rétegekre oszlik:
4. sz. ábra: A légkör függıleges szerkezete
(Kerényi Attila: Környezettan; IX. melléklet; 13. tábla)
14
Troposzféra A légkör alsó 11 km-nyi része tartozik ide. A hımérséklet 100 méterenként 0,65°C-kal csökken, és a légkör vízgız tartalmának nagyobb része is itt található. A földi élet és a legtöbb légköri esemény ebben a rétegben zajlik.
Sztratoszféra A troposzféra utáni réteg felsı határa kb. 50 km-nél található. Ebben a rétegben van a legtöbb ózon molekula (O3), mely az élılényekre veszélyes ultraibolya– és röntgensugarakat nyeli el.
Mezoszféra 80-90 km magasságig mezoszféráról beszélünk. Az egész légkör leghidegebb része, itt a -90°C-ot is elérheti a hımérséklet.
Termoszféra A mezoszférával ellentétben itt 1000°C fölé emelkedik a hımérséklet, elérheti akár a 3500°C-ot is.
Exoszféra 800-1000 km magasságban kezdıdik.
Magnetoszféra 2000 km és afölötti réteget nevezzük így (Kerényi, 2003a)
A Nap sugárzása fényhullámok útján terjed, ami a Föld melegedéséért felelıs. Ennek a sugárzásnak egy része visszaverıdik az őrbe, úgynevezett infravörös sugárzás formájában. Ezen sugarak egy része csapdába esik a légkörben. Ez tartja a Föld hımérsékletét egy állandó és élhetı körülményt biztosító határok között. A probléma viszont az, hogy a szennyezıanyagok hatására a légkör e vékony rétege egyre sőrőbbé válik és ennek hatására egyre több infravörös sugár marad csapdában.
15
Az üvegházhatású gázok növekvı koncentrációja következtében a növények kevesebbet tudnak párologtatni, így több víz marad a talajban. Ennek az a magyarázata, hogy a növények fotoszintézisük során egy apró póruson át, az ún. sztómán keresztül veszik fel a CO2-t, és a pára is ugyanezen a póruson keresztül távozik. Ha túl sok a CO2, a pórusok összeszőkülnek, ezért kevesebb víz tud elpárologni, ami így a talajban marad. A többlet a folyókba áramlik, és tovább növeli az éghajlatváltozás miatt egyre gyakoribbá váló áradások elıfordulásának valószínőségét. (Flannery, Tim, 2005)
A globális felmelegedés egyik helyen rengeteg csapadékot idéz elı, máshol iszonyú szárazsággal pusztít. Ez azzal magyarázható, hogy a globális változások egyrészrıl növelik a csapadék mennyiségét, másrészrıl át is helyezik azt. (Pl. Afrikában, a Csád-tó összeszőkülése 1963-tól folyamatos, 2001-re szinte a semmivé vált. Indiában a Himalája közelében fekvı Ladakh-i hegység tava folyamatosan csökken. Több ezer évvel ezelıtt még 70-80 méterrel, 50 évvel ezelıtt 10 méterrel, de még 5 éve is 3-4 méterrel magasabb volt. Ha ez így halad, néhány éven belül el is tőnhet, ezt a területet pedig a szélsıséges kiszáradás fenyegeti. Mivel ez a terület a szárazság-nedvesség határán fekszik, sok kutató gondolja úgy, hogy ezek a tavak rejtik a klímaváltozás titkát.).
A másik ok, amiért ez kialakulhat, az óceánokban keresendı. A felmelegedés jobban párologtatja az óceánokat, így adja az utánpótlást a felhıknek. Ezzel egy idıben több nedvességet is szív ki a talajból. Minél magasabb a hımérséklet, annál nagyobb mértékben szárad ki a talaj, nagy pusztítást okozva.
Évente a bolygó egyszer ki- majd belélegezik, ugyani a kontinenseknek csak kis része van délre az Egyenlítıtıl. A földrészeken kívül a növényzet nagy része is északra található. Ezért amikor az északi félteke fordul a Nap felé, elıbújnak a levelek és belélegzik a szén-dioxidot, ezáltal csökkentve a légkörben található mennyiségét. De amikor a Földnek ez a félteke elfordul a Naptól, a levelek lehullnak, és szén-dioxidot bocsátanak ki magukból. Ezért lehet, hogy olyankor megemelkedik a légkörben lévı mennyisége. (Gore, Al, 2006)
16
A gyors globális éghajlatváltozás oka legnagyobb részben emberi tevékenység miatt következik be. Az effajta tevékenység során ugyanis megváltoztatják az üvegházhatású gázok arányát a légkörben, ezzel károsítva annak mechanizmusát.
Üvegházhatású gáz keletkezik többek között a közlekedésben, a mezıgazdaságban és az ipari folyamatok során. A következı ábra azt mutatja, hogy 2003-ban az Európai Unión belül a különbözı gazdasági szektorok mekkora %-ban okolhatók az üvegházgázok emelkedéséért:
5. sz. ábra: Üvegházhatású gázkibocsátási források az EU-ban 2003-ban
(http://ec.europa.eu/environment/climat/campaign/pdf/gases_hu.pdf 2007. 11. 27. 16:59)
Az ábráról leolvasható, hogy a legtöbb üvegházhatású gáz az energiafelhasználás során (ide értve a közlekedést is) keletkezik. A mezıgazdaság és az ipar ennél kisebb mértékben felelıs a légkörbe engedett szennyezı anyagokért.
17
2.2. A legfontosabb üvegházhatású gázok
(A fontosabb üvegházhatású gázok képlete és légköri tartózkodási idejét ld. Melléklet 1. sz. táblázat)
Szén-dioxid
A leginkább ismert üvegházhatású gáz a szén-dioxid (CO2). A hı megfogásában ugyan alacsony teljesítményő molekulának minısül, de nagyon hosszú ideig tartózkodik a légkörben. Ez abból is látszik, hogy az emberiség által eddig felszabadított CO2 56%-a még mindig a levegıben lebeg, és kutatók állítása szerint ez a felelıs 80%-ban a globális felmelegedésért.
A fosszilis energiahordozók (pl.: szén, olaj, földgáz)
elégetésébıl szabadul fel. A legtöbb CO2 a közlekedés és az energiaszektor üzemeltetése során keletkezik.
A szén-dioxidnak azonban jótékony hatása is van. Részben ennek a molekulának köszönhetjük, hogy Földünk átlaghımérséklete kb. 14 °C azaz elkerültük eddig a felmelegedést és a jéghideget. 1950 és 2003 között Földünk átlaghımérséklete 13,87 °C-ról 14,52 °C-ra emelkedett. Más bolygók kutatása közben figyelték meg a tudósok, hogy egy-egy üvegházhatású gáz mennyire képes befolyásolni a hımérsékletet. A Vénusz bolygó atmoszférája 98%-ban CO2-ból áll, és a felszíni hımérséklete 477 °C. Ha a Föld légkörében lévı CO2 valamikor is elérné az 1%-ot, bolygónk hımérséklete forráspont körüli lenne. (Flannery, Tim, 2005) Ez sem növénynek, sem állatnak, sem embernek nem biztosítana élhetı körülményeket.
Becslések szerint a Föld átlaghımérséklete 1,1-6,4 °C között melegedhet a jelenlegi társadalmi-gazdasági fejlıdést figyelembe véve. Azonban, ha hirtelen az emberiség abbahagyná a természet károsítását, akkor is végbemenne a melegedés. Földünk légköre évtizedenként kb. 0,1 °C-kal emelkedne. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület jelentése szerint reális esély van arra, hogy ilyen mértékő melegedés mellett az amazonasi esıerdı háromnegyede szavannává is válhat. A felmelegedést már mindenki érzi: Európában is egyre melegebbek, szárazabbak a nyarak, enyhébbek a telek. Ennek számszerő bizonyítéka, hogy az elmúlt 150 évben a 12 legmelegebb évbıl 11-et 1995
18
után mérték. Kutatók szerint az átlaghımérséklet 0,6 °C-kal nıtt. A számítógépes éghajlati modellek 2100-ra további 3°C-os melegedést jeleznek elı. Talán van esély a felmelegedés megfékezésre. Talán megvannak azok a technikák, amelyekkel az üvegházhatású gázok kibocsátása mérsékelhetı. A sikerhez azonban azonnali cselekvés szükséges; a CO2-kibocsátást 2050-ig 50-85%-kal kell csökkenteni. Jelenleg a legfontosabb dolog az lenne, hogy a felmelegedés ne haladja meg a 2°C-ot, bár azt is figyelembe kell vennünk, hogy ebbıl már 0,6 °C megtörtént. (A szén-dioxid légköri koncentrációjának változása 1740-tıl a 20. század végéig ld. Melléklet 2. sz. ábra)
Metán
A szén-dioxid után a metán (CH4) a második legfontosabb üvegházhatású gáz. Az elmúlt néhány évszázadban megkétszerezıdött a részaránya a levegı összetételében. Habár hatszorta jobban képes megfogni a hıt, azonban jóval rövidebb ideig tartózkodik az atmoszférában. Tudósok úgy becslik, hogy a XXI. században a metán lesz felelıs a globális felmelegedés 15-17%-ért (Tim Flannery; 2005). A növekvı népesség és a pazarló
fogyasztás
miatt
nıtt
a
szemétlerakókból,
bomló
mezıgazdasági
melléktermékekbıl, szivárgó gázvezetékekbıl, ill. szénbányákból, kıolaj-, és földgáz kitermelése során kerülhet a levegıbe. (A légköri metán gyarapodása 1860-tól ld. Melléklet 3. sz. ábra)
Mesterséges üvegházgázok
Ilyen gázok pl.: a fluorozott szénhidrogének (HFC), melyeket hőtésnél vagy tüzelıanyagként használnak. A telített freonokat (CFC), amelyek szintén mesterséges üvegházgázok, hajtógázként, ill. szigetelıanyagban használják.
Dinitrogén-oxid (N2O) Ezt a gázt érzéstelenítıként alkalmazzák ill. a talajlakó baktériumok bocsátják ki.
PFC: Félvezetıiparból kerülnek ki 19
Az üvegházhatású gázok feldúsultak a légkörben, nehezítve eredeti feladatukat. Riasztó az a tény, hogy a CO2 koncentráció az elmúlt 650 ezer évben nem volt ilyen magas a Földünkön, mint most.
Az üvegházhatású gázok nagymértékő megnövekedése a légkörben rengeteg következményt von maga után, ráadásul ezek egymást erısítik is. A felmelegedésnek köszönhetıen
gyakoribbá
válnak
a
szélsıséges
idıjárási
események.
A
csapadékviszonyok megváltoznak, a jéghegyek továbbolvadása következtében a tengerek, óceánok összetétele megváltozik, szintjük emelkedik. A megváltozott éghajlati viszonyok miatt eddig ismeretlen vagy már rég elfeledett betegségek jelennek meg újra, más fajoknál viszont gyorsuló ütemő kipusztulástól lehet tartani.
A legsérülékenyebb ökoszisztémák a sarkvidékek, ezeken a helyeken a globális felmelegedés sokkal gyorsabban érezteti a hatását, mint Földünk más részén. Az Északi sarkvidék jege az utóbbi 30 évben kb. 10%-kal csökkent és Grönland jege is egyre hátrál. (Apenzeller, Tim, 2004)
20
2.3. Az Északi-sark, a Déli-sark és Grönland helyzete
Az Északi-sark olvadásának gyorsaságát az magyarázza, hogy míg a jégre verıdı napsugarak 90%-át a jég visszaveri, a nyílt óceán viszont több mint 90%-át elnyeli. Így, ha a kiterjedt óceánt éri a nap nagy mennyiségben, az gyorsítja a jég olvadását.
6. sz. ábra: A jégre és a nyílt vízre verıdı napsugarak hatásai
(Gore, Al: Kellemetlen igazság; p.145)
Ennek következménye lehet az, hogy az Északi-sark legnagyobb kiterjedéső jégmezıje (Ward Hunt) pár évvel ezelıtt kettétört. Ilyet a tudósok ezelıtt még soha nem tapasztaltak. Az ott lévı fák a gyökereiket mindig is a fagyott talajba fúrták. Az olvadás miatt viszont most úgy néznek ki, mintha egy hatalmas szél rázta volna meg a területet. Olyanok, mint amik mindjárt ki akarnak törni, és ehhez hasonlóan a fagyott talajra épült házak is megdılnek az olvadó föld miatt.
35 évvel ezelıtt a fagyott tundrán egy évben még 225 napon át lehetett közlekedni, ami mára lecsökkent 75 napra. 35 év alatt majdnem 150 nappal kevesebb ideig fagyott a táj. Az ısz késıbb jön, a tavasz pedig korábban, és emellett a hımérséklet egyre emelkedik. Ha ebben az ütemben melegszik a levegı, belátható idın belül nem lehet majd ezeken a területeken közlekedni, hiszen minden elkezd olvadni. Az elmúlt 40 év alatt 40%-kal csökkent a jégpáncél vastagsága, és az elkövetkezendı 50-70 évben elképzelhetı az, hogy a nyári idıszakban az egész eltőnjön.
21
Ez rengeteg problémát von maga után. Pl. azoknak az állatoknak az életben maradási esélyét szinte a nullával teszi egyenlıvé, akiknek az élete nagymértékben függ a jégtıl. Ilyenek pl. a jegesmedvék, akik megfulladhatnak, ha nem találnak olyan jégtömböt a közelükben, amin megpihenhetnek. (Gore, Al 2006) (A tundrai autózásra alkalmas napok száma Alaszkában ld. Melléklet 4. sz. ábra) Grönlandon 2002 áprilisa és 2005 novembere között az olvadás üteme nıtt, 239 km3-nyi jég olvadt el.
7. sz. ábra: Grönland olvadása
(Gore, Al: Kellemetlen igazság; p.194-195) A kép azt mutatja, hogy 1992 és 2005 között hogyan változott Grönland jégtakarója. Egyre nagyobb rész olvad meg az erıs napsugárzás miatt. Amellett, hogy az itt élık veszélybe kerülhetnek, az olvadás jelentısen emelné a világ tengereinek vízszintjét.
22
A Déli-sark helyzete
Ez a rész talán még az elızınél is súlyosabban érintett a globális felmelegedés miatt, hiszen ez a legnagyobb tömegő jégtömb a Földön.
Ha a Déli-sarki félszigeten mára egyre több leszakadó jégpárkányok látható, ami a globális felmelegedés vészcsengıje lehet! (Gore, Al; 2006)
8. sz. ábra: Az Antarktiszi-félsziget veszélyben lévı része
A színessel jelölt részek hatalmas kiterjedéső jégpárkányokat jelölnek, melyek az utóbbi 15-20 év során törtek le. 9. sz. ábra: A Larsen-B selfjég
(Gore, Al: Kellemetlen igazság; p.181; p.182)
23
A pirossal jelölt rész a Larsen-B selfjég, mely 240 km hosszú és nagyjából 50 km széles volt. Ez a 3250 km2 –nyi terület 2002 január 31-én a fokozatos szétdarabolás hatására 35 nap alatt szétesett. Azért történhetett ez ilyen gyorsan, mert az olvadó jég nem fagyott vissza, hanem behatolt a még fagyott jégdarabok közé és szinte feldarabolta azt. A mögötte elterülı szárazföldi jég pedig beleömlött a tengerbe, megemelve annak tengerszintjét. „Ez az egyik oka annak, hogy az óceánok vízszintje az egész világon nı, és ha a globális felmelegedést nem állítjuk gyorsan meg, akkor tovább fog emelkedni.” (Gore, Al p.184) Az Antarktiszi félsziget Ny-i részének melegedése 1950 óta télen 4,9 °C, míg nyáron 2,5 °C. (Glick, Daniel, 2004)
Ennek a felmelegedésnek az egész Földre hatása van. Ha minden jég elolvadna, a tengerek szintje 6,5 méterrel emelkedne meg, és ez számos tengerparti nagyvárost veszélybe sodorna. Elmondhatjuk, hogy ezzel az emelkedéssel városok tőnnének el. Elég, ha a mélyen fekvı Hollandiára gondolunk. Ha ugyanis a jég elolvad, a gleccserekbıl és jégtakarókból több víz áramlik a tengerekbe, óceánokba. A melegedés miatt ezek vize felmelegszik, így térfogatuk megnı, ezzel pedig tovább emelkedik a tengerszint. Már az utóbbi idıben is 10-20 cm-es emelkedést figyeltek meg. A benyomuló sós víz fenyegeti az ivóvízforrásokat és megnehezíti a növénytermesztést is. (Glick, Daniel, 2004)
A tengerbe jutó édesvíz módosíthatja az óceáni áramlásokat is. A tengeráramlásokat a széljárás és a víztömeg sőrősége hajtja, ami függ a hımérséklettıl és a sótartalomtól. Nagy szerepük van a kontinensek idıjárásának alakulásában, ill. a csapadékellátásban is. Az áramlatot az ún. termohalin-cirkuláció hajtja, amit a víz változó hımérséklete (termo) és a sótartalom (halin) miatt létrejövı sőrőségkülönbség hoz létre.
24
Az áramlatok az alábbi ábra alapján mőködnek: 10. sz. ábra: A nagy óceáni szállítószalag
(Kerényi Attila: Környezettan; p. 442)
A meleg sós víz a trópusokról északra megy a sarkvidékek felé a felszínen. Ezalatt hıt ad le, így a hideg, sós víz sőrősége megnı és lesüllyed. Helyébe pedig felszíni, melegebb víz kerül, a hideg víz pedig dél fele indul. A hideg áramlatot nem is látjuk, hiszen azok az óceán mélyén haladnak. Egy futószalagként mőködik, mely így összeköti a Föld minden részét, ám a változó hımérséklet és a sótartalom miatt lelassulhat a szállítás és akár meg is állhat.
A legismertebb áramlat a Golf-áramlat, amely Nyugat- és Észak-Európa klímáját tudja enyhíteni. Az észak felé haladó vízmennyiség már most 30%-kal csökkent. Ha leáll az áramlás, annak komoly következményei lesznek. Az utolsó leálláskor - 12 ezer évvel ezelıtt - Nyugat-Európa hımérséklete 5-10°C-kal hőlt.
Ha a melegedés miatt megolvadt gleccserekbıl, ill. sarkvidékekrıl visszamaradt nagy kiterjedéső víz beleömlene az óceánba, az kikapcsolná az áramlást, hiszen a beáramló könnyebb és melegebb víz megállítaná a víz süllyedését, ezzel lelassítaná a futószalagot, addig, amíg az végleg leállna. A hıátadás leállna, és Nyugat-Európa túl hideggé válna.
25
Ha a tudósoknak igazuk van, az emberiség nagy része az elkövetkezendı években az olvadás miatt nagy problémával fog szembenézni. Napjainkban 3 emberbıl 2 úgy él a vízpartok menti 8 km-es sávban, hogy a víz a szárazföldet bármikor elöntheti. Amellett, hogy ezeknek az embereknek az otthona és az élete veszélyben van, egy másik probléma is felütheti a fejét. Az árvizek hatására ugyanis a járványok veszélye is megnıhet. A szennyezett állóvíz ugyanis melegágya az olyan betegségeknek, mint a kolera, a malária, a sárgaláz, és az árvizek után szárazon maradt területeken, ahol ember és állat összezsúfolódik, még a pestis is terjedhet. (Flannery, Tim, 2005)
26
2.4. Összefoglalás
A klímaváltozás napjainkat érintı, legnagyobb globális probléma. A népesség növekedésével nıtt a fogyasztás, ami a megújuló természeti erıforrásokat fenyegeti. A környezet minısége az üvegházhatású gázok nagyarányú növekedésével egyre romlik. Az elmúlt 650 ezer évben soha ilyen magas nem volt a légköri szén-dioxid tartalom, mely az üvegházhatás fokozódásáért elsıdlegesen felelıs gáz. A természetes üvegházhatás elengedhetetlenül fontos, nélküle 33°C-kal lenne hővösebb bolygónk. Az üvegházhatás fokozódása viszont túlzott felmelegedéssel jár.
A felmelegedés miatt a gleccserek visszahúzódnak, a jéghegyek olvadnak. Ennek egyik következménye a tengerszint emelkedése. A behatoló sós víz tönkreteheti a mezıgazdaságot és az ivóvízkészletet. A part menti települések és kis szigetek is veszélybe kerülhetnek. A tengerszint - emelkedés miatti betegségek elıfordulási esélye is nı, mely menekültvándorláshoz vezethet. Az állat– és növényvilág nem tud teljes mértékben alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz. 2050-ra az európai fajok akár 1/3-a is kihalhat. (Éghajlatváltozás – mi is az egyáltalán; 2006)
27
A népesség növekedésével nı a víz, az energia és a természeti erıforrások iránti kereslet, és az erdıkre is nagy nyomás nehezedik. A világ országai különbözı mértékben járulnak hozzá a globális felmelegedéshez, ám leginkább a fejlett nagyhatalmak a felelısek:
2. táblázat: Egyes országok hozzájárulása a globális felmelegedéshez
Ország
Hozzájárulás
a
globális
felmelegedéshez (%) Amerikai Egyesült Államok
30,3
Kanada
2,3
Európa
27,7
Közel-Kelet
2,6
Afrika
2,5
Oroszország
13,7
Japán
3,7
Dél-Kelet Ázsia, India, Kína
12,2
Ausztrália
1,1
(Gore, Al: Kellemetlen igazság; p. 251)
Az Európai Unió elkötelezte magát a fenntartható fejlıdés mellett. Ez azt jelenti, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a jövı generációk számára is élhetı környezetet teremtsen és életminıségük egyre jobban javuljon. Ezt pedig a klímaváltozás elleni küzdelemmel tudja a legjobban elérni.
28
3. Az Európai Unió klímaváltozási politikája
Életstílusunk és növekvı jólétünk miatt környezetünk nagymértékben megváltozott. Az energia iránti nagyarányú kereslet, a magas olajárak, az élelmiszer - és vízellátási bizonytalanság és a felmelegedés globális problémákat okoz.
Ahhoz, hogy megbirkózzunk a klímaváltozás kihívásaival és megelızzük ezeket a veszélyes hatásokat, az Európai Unió szigorú szabályozást követel, mely elsısorban a légkörben lévı üvegházhatású gázok csökkentésére koncentrál. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament is egyetért abban, hogy akkor lehet kezelhetı szinten tartani a változásokat, ha a globális hımérséklet-emelkedés nem haladja meg a 2 °C-ot. Ezt elsısorban a CO2-kibocsátás csökkentésével kívánják elérni, hiszen csak így biztosítható a fenntartható fejlıdés és a hosszútávú stabilitás. Amennyiben gyorsan bevezetésre kerülnek azon programok, melyeknek célja az emisszió-csökkentés, úgy a költségek is jelentısen csökkenthetık. Minél késıbb cselekszik a világ, annál magasabbak lesznek a költségek és a kudarc lehetısége is. A maximum 2°C-os globális hımérséklet-emelkedési szint teljesen összeegyeztethetı a fenntartható globális gazdasági növekedéssel. A 2000-ben bevezetett Európai Klímaváltozási Program is elsısorban a kibocsátás csökkentése irányában tesz lépéseket. A legfontosabb intézkedésük az Európai Kibocsátás-Kereskedelmi Rendszer, melyet 2005-ben vezettek be. Ennek célja a tagállamok szén-dioxid-kibocsátásának csökkentése az ezt kibocsátó létesítmények szabályozásán keresztül. Az EU kormányai ezáltal korlátozzák a rendszerhez tartozó, nagyjából 12 000 erımő és nagy energiafogyasztású gyár éves emisszióját
29
3.1 Kettıs kihívás
Ahhoz, hogy az éghajlatváltozással szemben eredményes legyen a világ, kettıs kihívásnak kell eleget tenni.
Az elsı kihívás az üvegházhatású gázok csökkentése. A fı cél az, hogy a globális átlaghımérséklet növekedése ne haladja meg a 2°C-ot az ipari forradalom elıtti szinthez képest. Ennek egyik követelménye, hogy a társadalmaknak át kell állniuk alacsony CO2kibocsátású gazdaságra. Ha a 2°C-ot meghaladó hımérséklet-emelkedés bekövetkezne, az a legtöbb tudós szerint olyan eseményeket vonna maga utána, aminek kiszámíthatatlan következményei lennének.
Ebben a szellemben született meg az Európai Unió 2008. év eleji döntése, miszerint 2020-ig a CO2-kibocsátást 20%-kal mérséklik, továbbá a megújuló energiaforrások arányát ugyancsak 20%-kal növelik, ill. az energiahatékonyságot is ugyanennyivel javítják. A CO2 - kibocsátást hajlandó az Unió akár 30%-kal is csökkenteni, amennyiben más fejlett országok is hasonló lépéseket tesznek. A CO2-kibocsátás csökkentése legfıképpen a közlekedést, a főtést-hőtést és a villamos energiát érinti. Míg a közlekedésben a bioüzemanyagok részaránya minden tagállamban el kell, hogy érje legalább a 10%-ot, a megújuló energia-források 20%-os uniós szintjéhez minden ország egyéni célkitőzésével járul hozzá. Ezzel 600-900 millió tonna CO2-kibocsátás takarítható meg, ami nagymértékben hozzájárulna az éghajlatváltozás lassításához. Ezzel együtt 200-300 millió tonnával kevesebb fosszilis üzemanyag importálásra lenne szükség, ami növelné az energia-biztonságot. Az új technológiák új munkahelyeket teremtenek, és ösztönzıleg hatnak a gazdasági lehetıségek kiaknázására. A Bizottság számítása szerint ez nagyjából 13-18 milliárd euróba fog kerülni évente, ám csak így valósulhat meg az a cél, hogy a tagállamok az üvegházhatású gázok kibocsátását radikálisan csökkentsék. (MEMO/08/33; 2008)
30
A kihívás másik része az alkalmazkodás. Mivel bizonyos változások elkerülhetetlenek, és már benne élünk a klímaváltozásban, az adaptáció nagyon fontos. A fogalom magában foglalja a felkészülést, a megelızést, a kárenyhítést, ill. a helyreállítást is. Fı célja, hogy így csökkenthetık lennének az éghajlatváltozásból adódóan felmerülı költségek is. Hosszútávon a globális GDP-t 5, de akár 20%-kal is csökkentheti, ha nem teszünk lépéseket az üvegházhatású gázok kontrollálása érdekében. Amennyiben az országok cselekszenek, úgy a 2013-2030-as idıszakra csak 0,5%-os kiesésre lehet számítani, és 2020-ig a növekedés 0,14%-kal lenne kevesebb. (http://www.hm-treasury.gov.uk/media/4/3/Executive_Summary.pdf ; 2008. március 28. 14:15)Az adaptációval enyhíthetı és enyhítendı is a klímaváltozás hatása, azonban teljesen még így sem kerülhetı el. Az is elıfordulhat, hogy egy-egy alkalmazkodási stratégia negatív irányban hat. Pl. ha nı a hımérséklet, alkalmazkodásképpen több légkondicionáló berendezést használunk, ez azonban többlet energia-fogyasztást eredményez, ami viszont a kibocsátás-csökkentés ellen hat. Pozitív példa az alkalmazkodásra az erdık telepítése. Ezek egyrészt segítenek a CO2 elnyelésében, másrészt a talajeróziót is csökkentik. Az alábbi ábra mutatja, mennyire fontos az alkalmazkodás, hiszen így jelentısen csökkenthetık a költségek.
11. sz. ábra: A klímaváltozás várható költségei alkalmazkodással és alkalmazkodás nélkül
(Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában – Az unió fellépési lehetıségei; (COM(2007); Brüsszel, 2007. 06. 29; p. 11) 31
A célokat többszintő kormányzással és minden szereplı (a gazdaság, a társadalom és a politika) bevonásával lehet elérni. Ennek érdekében fontos a tagállamok közti együttmőködés, ill. ezen túl a globális összefogás is. Az Európai Unión belül akkor érhetı el a legjobb eredmény, ha minden részpolitikában helyet kapnak az éghajlatváltozással kapcsolatban felmerülı kérdések és az arra adandó lehetséges megoldások, válaszok is.
Az Európai Unió klímaváltozási programjának legfıbb alapelvei a CO2 szint csökkentése és a megújuló energiaforrások (szél, nap, biomassza) arányának növelése. Az EU is egyetért abban, hogy nagyon fontos, a globális átlaghımérséklet-növekedés lassítása, annak biztosítása, hogy ne emelkedjen 2°C-ot az ipari forradalom elıtti szinthez képest.
2007. márciusában az EU állam- és kormányfıi megállapodtak egy egyesített éghajlatváltozási és energia programban, ami segíti az Uniót abbéli igyekezetében, hogy sikeresen küzdjön a klímaváltozás kihívásaival 2012 után is, miután a Kiotói célok határideje lejárt. A Bizottság kimondja, hogy amennyiben az üvegházhatású gázok kibocsátását 2020-ra stabilizálják, és 2050-re a ’90-es szinthez képest 50%-kal csökkentik, úgy tartható a 2 °C alatti emelkedés. (COM (2007) 354, 2007)
Ennek a célnak az elérése érdekében elsısorban az energia-politika újítására van szükség. A 20%-os fogyasztás-csökkentés mellett a megújuló energiák arányának 20%ra való emelését tartja az EU a legfontosabb lépésnek. Ahhoz, hogy ez sikeres legyen, a bioüzemanyag-használatát is emelni kell, mégpedig legalább 10%-ra.
Az EU Kibocsátási Kereskedelmi Rendszerét is erısíteni igyekszik. A jövıben az engedélyek szétosztását Brüsszel végezné a tagállamok helyett, és a vállalatok aukción jutnának hozzá kvótáikhoz. A rendszert ki kívánják bıvíteni a légi közlekedésre és a hajózásra is. (COM (2007) 354, 2007)
32
A széndioxid növekedésével az Európán belüli hımérséklet - és csapadék - eloszlás is nagymértékben megváltozott. Az alkalmazkodás itt is nagyon fontos, hiszen sok város épült a partmenti szakaszokra.
3.2 Európán belüli hımérséklet- és csapadék-eloszlás
12. sz. ábra: Az évi középhımérséklet és évi átlagcsapadék változása a század végéig
(hımérséklet változása)
(csapadék változása %-ban)
(Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában – Az unió fellépési
lehetıségei;
(COM(2007); Brüsszel, 2007. 06.29; p. 8-9)
Amennyiben nem teszünk semmit, úgy - az ábrákról is leolvasható - ebben a században akár 4-5°C-kal is emelkedhet a hımérséklet, a csapadék egyes területeken jelentısen csökkenne, míg máshol növekedhet, és ez nagy változásokat eredményezhet.
33
A déli területeken (Spanyolország, Portugália, Görögország, Olaszország, Málta) nagymértékben nıne a hımérséklet, ami akár 40%-kal kevesebb csapadékot eredményezne. Ennek következtében a vízhez való hozzáférés és a nyári turizmus jelentısen csökkenne. A hımérséklet-emelkedés még gyakoribb hıhullámokhoz vezetne, ami a szárazsággal együtt növelné az erdıtüzek gyakoriságát, ami már így is veszélyezteti ezen országok egyes területét. Nıhet az elsivatagosodás lehetısége, ami együtt járna egy 10, de akár 30%-os terménykieséssel is.
Nyugat-Európában (Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság, Dánia, Írországa és a Benelux államok) a várható hımérséklet-emelkedés nem lenne annyira drasztikus, mint a déli területeken, de itt is számolni kell 2,5 - 3,5 °C-os emelkedéssel. Emiatt a téli idıszak sokkal csapadékosabb lenne, ami a viharok, áradások gyakoriságával és intenzitásuk növekedésével járna, a nyári idıszak pedig sokkal szárazabb és forróbb lenne.
Kelet- és Közép-Európában (pl.: Magyarország, Lengyelország, Ausztria) 3,5-4 °C-os növekedés esetén a nyári csapadék és a vízhez való hozzáférés csökkenne, gyakoribbá válnának a hıhullámok. A téli idıszakban azonban a legtöbb helyen 10%-os csapadéknövekedésre lehetne számítani, ami áradásokhoz vezethet.
Észak-Európa (Norvégia, Svédország és Finnország) az egyetlen, ahol pozitív hatásokat is eredményezhet a hımérséklet emelkedése, ám ezek a pozitív hatások - mint pl. a kevesebb főtés és a terméshozam - akár 10%-os növekedése hosszútávon nem tudják ellensúlyozni a negatív hatásokat, a jóval gyakoribb téli áradásokat, amit az akár 40%-kal több csapadék eredményezhet. (COM (2007) 354, 2007)
A változó csapadék, az extrém idıjárási jelenségek miatt nagyon fontos vizeink védelme.
34
A Föld vízkészlete
A Föld felszínét 70%-ban tengerek és óceános borítják, ami a teljes vízkészlet 97,5%-át adja, ám ezek a magas sótartalom miatt emberi fogyasztásra alkalmatlanok. Átlagosan 1 liter tengervízben 35 g só van, ám ez a különbözı helyeken változhat. Pl. Finnországban, a Botteni-öbölben 10 g-nál is kevesebb van, míg a Vörös-tenger sótartalma literenként több mint 40g. (Kerényi, 2003a).
A víz az ember számára nélkülözhetetlen, hiszen az ember testének kb 70%-a víz. Ezen kívül a táplálkozás alapvetı része, higiéniai és egészségügyi szempontból is elengedhetetlen. A közlekedésben is felhasználjuk, az iparban és a mezıgazdaságban is fontos alapanyag - pl. a Paksi Atomerımő annyi vizet fogyaszt, mint az összes ipari ágazat összesen (Kerényi, 2003a) - tehát fontos energiaforrás és energiahordozó is.
Ezzel szemben a Föld vízkészletének csupán 2,5%-a édesvíz, ami azonban nem egyenletesen oszlik el. (Kun-Szabó Tibor; 1999) Ennek nagyrésze ún. krioszféra, ami a földfelszínen található szilárd vízformák győjtıneve. Ide tartozik az Antarktisz és Grönland jégtakarója, a gleccserek, a tengeren úszó jég, ill. a szárazföldi hótakaró (Kerényi, 2003a). A kevés rendelkezésre álló készlet és az egyenetlen eloszlás mellett az árvíz, aszály és a szennyezés is fenyegeti vizeink természetes állapotát.
35
13-14. sz. ábra: A vízhozzáférés a vízfelhasználás változása világszerte
(Világgazdaság; 40. évfolyam; 18. szám; 2008. április 21. p.1; p.4)
Az ábrák is azt mutatják, hogy a világ vízfelhasználása, mind a mezıgazdaságban, mind az iparban jelentısen nıtt, és a lakosság körében is emelkedéssel lehet számolni. Ezzel szemben a rendelkezésre álló víz mennyisége nagymértékben csökken. 2025-re a fejlett országokban az 1950-es évekhez képest 40%-kal, míg a fejlıdı országokban átlagosan 70-80%-kal is csökkenhet a vízhez való hozzáférés lehetısége.
A Föld légköre és az óceánok - az üvegházhatású gázok túlzott jelenléte miatt veszélyes mértékben felmelegszenek. Ez okozza az éghajlati válságot. Természetes üvegházgázunk, a vízgız, a hımérséklet emelkedése miatt szintén nı, ami még jobban fokozza az üvegházhatást. Az óceánok nagy mennyiségő CO2-t nyelnek el, amitıl savasabbá válnak, hiszen a víz a szén-dioxiddal szénsavat alkot. A túlzott savasodás hatására az óceánok pH-ja megváltozik, ami veszélyezteti a vízi növényeket és állatokat, de hatással van az egész bolygóra. Ezzel együtt az óceánok melegedése növeli a hıáramlási energiát, ami a hurrikánokat táplálja. A víz melegedésével a viharok nedvességtartalma is nı, és a meleg levegı megtartja a páratöbbletet, aminek hatására hevesebb esı, ill. hó várható. Ennek következményeként megnı az áradások veszélye.
36
A klímaváltozás hatására tehát fokozódnak a szélsıségek. A csapadékos területek csapadékosabbá, a szárazak még szárazabbá válnak. A vízhiány a Föld lakosainak legalább a felét érinti, ami súlyos feszültségekhez vezethet. A mennyiség mellett a víz minısége is változik. A kisebb mennyiségnek kisebb az öntisztuló képessége, ha pedig sok a víz, az megterheli a szennyvíz- és csatornarendszereket, ami szintén szennyezéshez vezethet.
A társadalmak jövıje nagymértékben függ a megújuló édesvízkészlettıl. Az ipar, a mezıgazdaság és a háztartások vízigénye megnıtt, a gátak építésével, a szennyvízleengedéssel egyre több felszíni víz válik alkalmatlanná emberi fogyasztásra. A népesség növekedése együtt jár a termelés és fogyasztás növekedésével, ám ez az utóbbi évtizedekben felgyorsult. 1980 és 2000 között a vízhasználatban 80% körüli növekedés ment végbe. Ehhez járulnak az éghajlatváltozás okozta problémák is.
A klímaváltozás okozta csapadék- és hımérsékletingadozás, ill. a csökkenı jégtakaró még jobban felerısíti az éves lefolyás változását, és ezzel együtt megnı a vízhez való hozzájutás lehetıségének csökkenése.
Az éghajlatban eddig is észleltünk kisebb-nagyobb ingadozásokat a Föld története során, de a mostani két dologban is eltér az eddigitıl. Az emberi tevékenység megnıtt az évszázadok során, a változások még intenzívebbek lettek. Ehhez járulnak hozzá a természeti hatások, melyek még bizonytalanabbá teszik a változások kiszámíthatóságát. A népesség növekedésével jelentısen nıtt és nı az üvegházhatású gázok koncentrációja, fokozódik az energia-használat. A növekvı nyersanyag- és élelmiszerigénnyel a hulladéktermelés is felgyorsult. Ezek mind befolyásolják éghajlatunkat. Ennek változása pedig hatással van a vízgazdálkodásra is, hiszen mind a felszíni, mind a felszín alatti vizek követik a légkör állapotának változását. (Glatz Ferenc (szerk), 2002)
A
klímaváltozás
következtében
jelentıs
változások
történnek
a
természetes
vízkörforgásban és a vízforrások hozzáférhetıségében mind Európában, mind világszerte. Az egyre gyakoribb és intenzívebb idıjárási események, mint pl. az árvíz és aszály, nagymértékben befolyásolja vizeink állapotát. A vízforrásokban bekövetkezı változás nem csak a vízhez való hozzáférésben okoz problémát, hanem többek között a mezıgazdaságban, a turizmusban és a hajózásban is. (Time to adapt) 37
Az IPCC legutóbbi, 2007-es jelentése szerint 2100-ra a vízszint 0,18-0,59 m-t is emelkedhet, ezzel együtt egyre gyakoribb és intenzívebb idıjárási események várhatók. A klímaváltozás következményei a vizekre nézve a következık lehetnek:
Hımérséklet emelkedése Változás a csapadékeloszlásban Jégtakaró nagyságának változása Tengerszint emelkedése Az utóbbi néhány évtized alatt a folyók éves kiöntése is megváltozott az éghajlatváltozás következtében. Néhány területen nıtt (pl. ÉK-Európában), míg máshol lecsökkent (pl. D-Európában), ami leginkább a csapadékeloszlás változásának tulajdonítható. Az árvizek intenzitása és kiszámíthatatlansága következtében a veszteségek is jóval nagyobbak lettek. Veszélybe kerülnek emberek, állatok egyaránt. A betegségek száma az árvíz elvonultával megnı, emberek vesztik el otthonaikat, károk keletkeznek a környezetben és az infrastruktúrában egyaránt. 15. sz. ábra: Árvizek ismétlıdése Európában 1998–2002 között
(Éghajlatváltozás és árvizek Európában; EEA Briefing; 2005/01; p.2)
38
A legveszélyeztetettebb területek Közép- és Kelet-Európa országai. Az éghajlatváltozás mellett az emberi tevékenység is hatással van az árvizek gyakoriságára. Az erdıirtás gyorsítja a folyók lefolyását. A korábbi árterületek beépítése és a folyószabályozás is növeli a veszélyt. Az árvizek gyakorisága a csapadékeloszlástól és a folyók vízhozamától függ. A klímaváltozás miatt megnı az erısen csapadékos idıszakok gyakorisága, így nı az árvizek kockázata. Ezt még nehezíti az, hogy a hımérséklet emelkedése miatt a téli csapadék az elırejelzések szerint hó helyett esı formájában hullik, ami szintén növeli a kockázatot. (EEA Briefing, 2005/01)
Nagyon fontos a partmenti területek védelme is. Földhasználatuk nagyon jelentıs, aminek következtében a tengerparti ökoszisztémák károsítása és visszafordíthatatlan megváltoztatása folyamatosan zajlik. Európa partjai mellett a beépítés 1/3-val gyorsabban nı, mint a belsı területeken. (EEA Briefing, 2006/03) Ennek okai elsısorban a népességnövekedés, a megemelkedett életszínvonal és a gazdasági szerkezetváltás. Az emberek több idıt szánnak a pihenésre és ezt a vízpart mellett kívánják eltölteni.
Emellett a távolság sem jelent akadályt, hiszen az európai légkiközlekedés az alacsony díjszabás miatt, a nagyarányú vasúti és közúti közlekedés a fejlesztés miatt megnıtt.
16. sz. ábra: Népességváltozás 1991-2001 között az európai tengerparti területeken
(Európa tengerpartjainak folyamatos pusztulása az európai életszínvonalat fenyegeti; EEA Briefing; 2006/03; p. 2) 39
Az ábrán is látszik, hogy Dél-Európa egyes részein az utóbbi évek során akár 50%-kal is nıtt a népesség. A tengerpartokon szinte minden országban nıtt a lakosok száma, míg a belsıbb területeken csökkenést lehet tapasztalni. A legintenzívebben használt területek Franciaország, Spanyolország és Olaszország. Egy 1996-os felmérés szerint az akkori EU 15-ök 25 hátrányos helyzető régiójából 19 a tengerparton volt. A jelentés szerint 10%-kal magasabb a népsőrőség a tengerparton, mint a belsıbb részeken. (EEA Briefing, 2006/03)
A klímaváltozás nagymértékben megváltoztatja a csapadék eloszlását és mennyiségét. Megnı az árvíz sújtotta települések száma, máshol viszont az aszály okoz károkat. A klímaváltozás mindenkit érintı probléma, ezért összefogásra van szükség, aminek a politikákban is helyet kell kapnia.
40
Víz Keretirányelv
A Földünkön sokféle formában jelenik meg a víz. Legyen szó folyókról, tavakról, tengerekrıl, óceánokról vagy talajvízrıl, talajnedvességrıl, alakulásuk nagyban függ az idıjárástól, hiszen a csapadék táplálja a különbözı víztípusokat. Ha sok esı esik, a hımérséklet pedig melegszik, a hó is gyorsabban olvad, a talaj telítıdik vízzel. Ez áradáshoz vezethet vagy belvizeket is okozhat. A hosszú csapadékhiány viszont pont az ellenkezıjét váltja ki, azaz ez a talaj kiszáradását eredményezheti.
Nemcsak a
tudományos dolgozatokból derül ki, hanem mi magunk is érezzük, látjuk, hogy mit tehet vizeinkkel az éghajlatváltozás. Vannak olyan szélsıséges vízjárási események, melyeket szinte lehetetlen elıre jelezni, így hatása sokkal katasztrofálisabb lehet, hiszen nem tudunk rá felkészülni. „Éghajlatváltozás során feltehetıen csökken a tavak felületére hulló csapadék, nı a párolgás és az éghajlati vízhiány. Várhatóan kevesebb lesz a vízgyőjtıkrıl az egyes tavakhoz érkezı víz mennyisége, ezért bekövetkezhet olyan tartós állapot, amikor egy tó a vízgyőjtırıl érkezı, hozzáfolyó vizet teljes egészében elpárologtatja. Ezért megszőnik a tó kifolyása, ami miatt elmarad annak rendszeres természetes átöblítése, sıt a tó apadhat. (Lélegzet, 2007. nyár, p.6.) A vízgazdálkodási politika ezért szorosan összefügg az éghajlat változékonyságával, azonban „a vízgazdálkodás hosszú távú stratégiája nem módosulhat az éghajlat változékonysága szerint, de figyelembe kell, hogy vegye annak lehetséges változását.” (Lélegzet, 2007. nyár; p.6.)
Az Európai Uniónak feladata és célja, hogy összefogja a tagállamok vízgazdálkodási politikáját, hiszen úgy, mint minden globális probléma, a vízkérdés sem áll meg a határoknál. Európa vízkészletének legfontosabb adatai:
A felszíni vizek 20%-át súlyos szennyezés fenyegeti Az ivóvizek 65%-a felszín alatti vizekbıl származik A talajvízszint káros süllyedése a vizes élıhelyek 50%-át fenyegeti Dél-Európában jelenleg 20%-kal nagyobb területet öntöznek, mint 1985-ben Európában a városi vízmővek 60%-a az utánpótlódást meghaladó mértékben termel ki felszín alatti vizet. (Fogjunk hozzá!; p.2) 41
„A víz nem szokásos kereskedelmi termék, hanem örökség, amit annak megfelelıen kell óvni, védeni és kezelni.” (VKI preambuluma)
A víz és a vízgazdálkodás nélkülözhetetlen az emberiség számára. Azonban problémát okoz, ha túl sok van belıle (pl. árvíz-veszély) és az is, ha kevés (pl. aszály). Az éghajlatváltozás miatt ezek a jelenségek egyre gyakrabban és szélsıségesebb módon jelennek meg. 1 °C-os hımérséklet-emelkedés esetén a csapadék akár 3%-kal is nıhet, melynek számos negatív következménye van. Az elırejelzések szerint Észak-Európában, fıleg télen nı a csapadék mennyisége, míg Dél-Európában jelentısen csökken, leginkább nyáron. Extrém esızések is egyre gyakrabban fordulnak elı, ami gyakoribb árvíz-veszélyt okoz. Ezzel szemben Közép- és Kelet-Európát a sőrőbb aszály fenyegeti az éghajlatváltozás miatt. Ezekben az idıszakokban az erdıtüzek kialakulásának lehetısége is nagyobb. A tengerszint emelkedés veszélyeztetheti az édesvízhez való hozzáférést, fıként a part menti területen, ahol a kiömlı sós tengervíz károkat okozhat. (European Climate Change Programme; 2006)
A klímaváltozás elleni küzdelem és a víz megırzése érdekében hatékony jogi szabályozásra van szükség. Egyre inkább nı az igény a jó minıségő és kielégítı mennyiségő víz iránt. Az EK-szerzıdés 174. cikke is kimondja: „A Közösség környezeti politikájának a természeti készletek körültekintı és ésszerő használatával hozzá kell járulnia a környezet minıségének megırzését, védelmét és javítását szolgáló célkitőzések teljesítéséhez.”
A víznek nem csak természeti, hanem társadalmi, gazdasági értéke is van. Ez az erıforrás azonban nem áll korlátlanul a rendelkezésünkre. Már most biztosítani kell az eljövendı generációk számára a tiszta ivóvízhez való hozzájutás lehetıségét. Ezen kívül ahhoz, hogy a folyók és a tavak tájaink meghatározó elemei maradhassanak, erıfeszítéseket kell tennünk a felszíni és a felszín alatti vizek megóvásáért, állapotuk javításáért.
42
Ennek értelmében az Európai Unió a fenntartható fejlıdést állítja vízügyi politikájának középpontjába is. Ahhoz, hogy hatékony és összehangolt szabályozások szülessenek, meg kellett teremteni a közös elvek és cselekvési programok általános kereteit. Ezek miatt született meg csaknem öt éves elıkészület után az Európai Unió 2000/60/EK számú irányelve, mely a köztudatban Víz Keretirányelvként (röv.:VKI) vált ismertté.
A környezeti jogszabályokat három csoportra oszthatjuk:
Rendelet: a környezetvédelmi jogszabályok csupán 10%-a tartozik bele ebbe a típusba. Olyan konkrét lépéseket tartalmaz, melyeket minden változtatás nélkül kell alkalmazni, az eltérés ettıl nem megengedett.
Döntés: ezt a fajta jogszabályt a direktívák, rendeletek kiegészítéseként használják, ám a környezetvédelmi szabályozásban nem túl gyakoriak.
Direktíva: ez a környezetvédelmi jogszabályok leggyakrabban használt típusa, mert általános célkitőzéseket fogalmaz meg, és bizonyos mértékő eltérést engedélyez.
A direktíva speciális típusa a keretdirektíva, amely általános alapelveket, követelményeket fogalmaz meg. Egy komplex környezeti probléma megoldására egyszerre több gazdasági szektor, társadalmi alrendszer számára tartalmaz elıírásokat.
A Keretirányelv keretet kíván nyújtani, megteremtve egy új vízpolitika alapjait azáltal, hogy fı célkitőzésének tekinti, hogy 2015-re minden víz feleljen meg a „jó ökológiai állapot” követelményeinek.
Mivel az Unión belül a tagállamokban különböznek a
körülmények, nem egyformák a szükségletek, és mivel ezek különbözı megoldásokat tesznek szükségessé, az irányelv olyan környezeti célokat tőz ki, melyek jogilag kötelezı jellegőek, de a tagállamoknak lehetıségük van választani a célok eléréséhez használt eszközök közül. A Keretirányelv biztosítja a tagállamoknak, hogy döntéseiket a vizeiket érı hatások, ill. használatok helyéhez legközelebb hozhassák meg.
43
A VKI általános célja, teljesítési idıpontok
A Keretirányelv célja, hogy a tagállamokban a felszíni és felszín alatti vizek jó állapotba kerüljenek 2015-ig. Ehhez nyújt segítséget azzal, hogy egy egységes keretet biztosít a tagállamok számára. Nagy hangsúlyt fektet a vízi ökoszisztémák, a víztıl függı szárazföldi ökoszisztémák és vizes területek megtartására és javítására. A jó állapot a víz tisztaságán kívül jelenti még a megfelelı vízmennyiséget és az élıhelyek minél természetesebb állapotának megırzését. A feladatokat a Keretirányelv részfeladatokra bontja, amelyeket határidıkhöz köt. Ezek a határidık a következık:
2000
hatálybalépés
2003
a VKI átültetése a nemzeti jogrendbe. Vízgyőjtıkerületek azonosítása és a hatáskörrel rendelkezı hatóság kijelölése
2004
a vízgyőjtık jellemzése, a vizeket érı hatások elemzése, a vízhasználatok gazdasági elemzése, a védett területek listája
2006
monitoringhálózat létrehozása és monitoringprogramok beindítása és a nyilvánosság bevonása
2007
jelentıs vízgazdálkodási problémák azonosítása
2008
a vízgyőjtı-gazdálkodási terv elsı változatának bemutatása
2009
a vízgyőjtı-gazdálkodási terv véglegesítése és az intézkedési program
2010
a költség visszatérülés és a szennyezı fizet elvét tekintetbe vevı, a vízkészletek hatékony használatát biztosító árpolitika alkalmazása
2012
az intézkedési program végrehajtásának megkezdése
2010-2015
az intézkedések gyakorlatba való átültetése
2013-2015
a vízgyőjtı-gazdálkodási terv felülvizsgálata
2015
a környezeti célok elérése
(A vízgyőjtı-gazdálkodási tervezés ütemterve és munkaprogramja, 2006-2009; p.18)
44
A Víz Keretirányelv célul tőzi ki, hogy mindenfajta felszíni és felszín alatti vizet megóvjon a szennyezéstıl, és lehetıség szerint természetes állapotába állítsa vissza. Ennek érdekében legkésıbb a hatályba lépést követı 15 éven belül (2015-ig) el kell érnie Európa vizeinek a „jó állapotot”. Ennek érdekében vízgyőjtı kerületek felállítását írja elı a direktíva, melynek segítségével egységesen lehet a vízgyőjtıket szabályozni. A „szennyezı-fizet” elv bevezetését tartja irányadónak, ezzel és a megfelelı vízdíjak kialakításával lehetıség nyílik a takarékosság ösztönzésére. A siker érdekében nagyon fontos a társadalom széles körét tájékoztatni az egyes lépésekrıl. ((szerk.) Gayer József, 2005)
A Keretirányelv jelentısége abban áll, hogy egységes alapon szabályozza a felszíni és felszín alatti vizeket. A jó állapot egyrészt jelenti a vizek tisztaságát, másrészt a vízhez kötıdı élıhelyek minél természetesebb állapotának megırzését, ill. a megfelelı víz mennyiségét is. Egységesen lép fel a pontszerő és diffúz szennyezı-forrásokkal szemben. Elıírja a vizek jó állapotának eléréséhez vezetı intézkedések vízgyőjtı szintő összehangolását.
A felszíni vizek „jó állapota” a víz ökológiai és kémiai állapotát jelenti, míg felszín alatti vizeknél a mennyiségi és kémiai állapot számít. Az ökológiai állapot az ökoszisztémák szerkezetét és mőködésük minıségét jelenti. A kémiai állapot abban az esetben számít jónak, ha a szennyezı agyagok koncentrációja nem haladja meg a megadott határértéket. A mennyiségi állapot akkor kerül veszélybe, ha a túlzott kitermelés fenyegeti. Az állapot akkor minısül jónak, ha „a hosszúidejő éves átlagos kitermelés összhangban van a hasznosítható felszín alatti vízkészlettel.” ((szerk.) dr. Gayer József; 2005 p. 8)
„A VKI konkrét metodikát nem tesz kötelezıvé, csak annyit ír elı, hogy a használt módszereknek összhangban kell lenniük olyan nemzeti vagy nemzetközi szabványokkal, szabályozásokkal, amelyek biztosítják az adatok összehasonlíthatóságát.” ((szerk.) dr. Gayer József; 2005 p. 8)
45
2004. decemberéig a tagállamoknak elemzést kellett készíteniük a vízgyőjtı kerületek jellemzıirıl és „az emberi tevékenységnek a felszíni és felszín alatti vizek állapotára gyakorolt hatásának felülvizsgálatáról” (VKI 5. cikk I. bekezdés), emellett a víz használatának gazdasági elemzésérıl. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy mekkora arányban áll fenn a veszélye annak, hogy az Irányelv környezeti célkitőzései nem valósulhatnak meg a felszíni víztesteknél.
17. sz. ábra: Azon felszíni víztestek aránya tagállamonként, amelyek esetében fennáll a veszély, hogy nem teljesülnek a víz-keretirányelv környezeti célkitőzései
100%
80%
60%
40%
no data
no data no data
no data
20%
0% NL DE BE IE ES UK FR AT DK PT LU FI EL IT SE
HU SI CZ LV SK MT LT PL EE CY
BG RO
■ = „veszélyeztetett” , ■ = „nincs elégséges adat”, ■ = „nem veszélyeztetett” (A fenntartható vízgazdálkodás irányában az Európai Unióban;
COM(2004)128; p.
Brüsszel, 2207. 03. 22.; p. 4)
A grafikonról leolvasható, hogy Európa vizei sok esetben ki vannak téve annak a veszélynek, hogy csak nehezen valósulhat meg a VKI által kitőzött „jó állapot”elérése. Magas a veszélyeztetettség a sőrőn lakott területeken, hiszen itt az intenzív vízhasználat miatt a víztestek jobban ki vannak téve a szennyezésnek. A leginkább szennyezést okozók az ipar, a háztartás, a mezıgazdaság és a hajózás. Ezen kívül a vízenergia használata, az árvízvédelmi fejlesztések és a városfejlesztés is. Ezért a siker érdekében 46
be kell építeni a vízpolitikát az EU más részpolitikáiba is, különös tekintettel az agrár-, az energia- és a közlekedéspolitikába. Az Európán belüli víztípusok természetes állapota nagyon különbözı lehet, így az összehasonlítás miatt egy egységes rendszerbe kell besorolni ıket. Ezzel a tagállamok közötti kölcsönös megértés könnyebbé válik. Két lehetséges megközelítést ajánl fel a Keretirányelv:
A felszíni vizeket A vagy B rendszer alapján lehet osztályozni. Az A rendszerben meghatározott tényezık alapján kell a vizeket elkülöníteni, pl. tengerszint feletti magasság, a vízgyőjtı terület nagysága alapján. A B rendszer egy alternatív tipizálást engedélyez. Ebben szerepelnek ún. szabadon választható és kötelezı tényezık. A kötelezı tényezı hasonló, mint az A rendszerben, és ezen felül lehetıséget nyújt egyéb tipizálási tényezık bevonására , pl. . ilyen az áramlási energia, a hordaléklszállítás, az altalaj összetétel és a csapadék.(szerk. Teplán István; 2003)
Az ökológiai állapot meghatározására a tagállamok 5 fokozatú skálán helyezhetik el vizeiket:
Kiváló állapot: Nincs, vagy csak igen kevés az eltérés az adott víztestben ahhoz képest, ami ezt a típust zavartalanban általában jellemzik, és semmilyen vagy csak igen kevés torzulást mutatnak.
Jó állapot: A felszíni víztest biológiai minıségének elemeire vonatkozó értékek emberi tevékenységbıl származó kismértékő torzulást mutatnak, de csak kevéssé térnek el azoktól, amelyek ezt a típust zavartalan körülmények között általában jellemzik.
Mérsékelt állapot: A felszíni víztest biológiai minıségének elemeire vonatkozó értékek csak mérsékelten térnek el azoktól, amelyek általában jellemzik ezt a típust zavartalan viszonyok között. Az értékek mérséklet emberi tevékenységbıl származó torzulás mutatnak.
47
Gyenge állapot: Gyengének minısülnek az olyan vizek, amelyek jelentıs elváltozást mutatnak, és amelyekben a megfelelı biológiai közösségek jelentısen eltérnek azoktól, amelyek általában együtt járnak azzal a típussal zavartalan viszonyok között.
Rossz állapot: Rossznak minısülnek az olyan vizek, amelyek súlyos elváltozást mutatnak, és amelyekben a megfelelı biológiai életközösségek jelentıs hányada hiányzik azok közül, amelyek ezt a típust zavartalan viszonyok között általában jellemzik. (Víz Keretirányelv; V. Melléklet, 1.2)
A fı cél a felszíni és a felszín alatti vizek jó állapotának elérése 2015-ig, ill. a további romlás megakadályozása. Ez alól abban az esetben lehet kivételt tenni, ha az adott víztest túlságosan befolyásolja az emberi tevékenységet, vagy ha a jó állapotot ésszerőtlenül és elviselhetetlenül magas költséggel lehetne csak elérni.
48
A tagállamoknak kötelességük olyan program elkészítése, amivel „a vizek állapota összehangolt és átfogó módon áttekinthetı” lehet. (Munkaprogram, 2006, p.6). Ehhez a Keretirányelv egy háromszintő monitoring rendszert javasol:
Feltáró monitoring: a vizek állapotának áttekintését hangsúlyozza, továbbá az emberi hatásokat követi mind rövid, mind hosszú távon. Mőködési (operatív) monitoring: az intézkedési programok hatékonyságát ellenırzik ezzel. Vizsgálati monitoring: az ismeretlen hatások kivizsgálására készül. Felszín alatti vizeknél a kémiai és mennyiségi állapot változását figyelik a monitoring programmal, amely felügyeleti és operatív monitoringból áll. (Munkaprogram, 2006)
A hosszú távú megfigyelés segítségével fel lehetne fedezni az éghajlat - változási trendeket
és
ez
alapja
lehet
a
felülvizsgálatának.
49
jövıbeni
vízgyőjtı-gazdálkodási
tervek
Vízgyőjtı Gazdálkodási Terv
A jó ökológiai állapot elérésében segít a Vízgyőjtı Gazdálkodási Terv, mely a VKI egyik legfontosabb elképzelése. Az elsı Vízgyőjtı Gazdálkodási Tervet minden vízgyőjtı esetében 2009. októberéig kell elkészíteni, majd ezután hatévente felül kell vizsgálni és korszerősíteni (2015-ben, 2021-ben, stb.). A vízgyőjtı egy olyan földterületet jelent, amelyrıl minden felszíni lefolyás a tengerbe jut, egyetlen folyótorkolaton keresztül. A vízgyőjtı kerület definíciója a VKI 2. cikk (15) szerint: „Vízgyőjtı kerület a szárazföldnek vagy tengernek olyan területrészét jelenti, amelyet egy vagy több szomszédos vízgyőjtıbıl alakítanak ki a hozzá kapcsolódó felszín alatti vizekkel és tengerparti vizekkel együtt.” A tagállamok meghatározzák az országuk területén fekvı vízgyőjtıket, és ezekbıl alakítják ki a vízgyőjtı kerületeket. Ami több ország területén található, azt nemzetközi vízgyőjtıvé kell nyilvánítani, és az érintett országoknak szorosan együtt kell mőködniük. Azokkal az országokkal is együtt kell dolgozni, melyek nem tagjai az EU-nak.
Legfontosabb adatok, melyeket a Vízgyőjtı Gazdálkodási Tervnek tartalmaznia kell: a vízgyőjtı általános leírását, beleértve a felszín alatti vizeket is, minden jelentısebb terhelés és emberi tevékenység vizekre való hatásainak összefoglalását, a védett területek és a megfigyelési hálózat leírását, a vizekre vonatkozó környezeti célkitőzések listáját, a gazdasági elemzés, valamint minden intézkedés és intézkedési program összefoglalását, az illetékes hatóságok felsorolását, a tájékoztatásra tett intézkedések és a vízgyőjtı-gazdálkodási terv készítése során végzett társadalom bevonási tevékenység összefoglalását. (www.euvki.hu/ EU VKI kezdılap/A VKI általános bemutatása/Vízgazdálkodás és koordináció a vízgyőjtıkön, 2008. január 14. 15:45)
50
Mivel egy vízgyőjtı a forrásvidéktıl a tengerig terjedı vízfolyás vízgyőjtı területét jelenti, Európában sok nemzetközi vízgyőjtı van, ezen akár több ország is osztozik. Az ábráról is leolvasható, hogy több olyan vízgyőjtı van, amely több országhoz tartozik és a táblázaton látható, hogy mennyire fontos a nem-tagországokkal való együttmőködés.
18. sz. ábra: Európa fontosabb vízgyőjtıi
(Útmutató a vízgyőjtı kerületek kijelöléséhez; p. 8.)
Erre utal az alábbi táblázat is. 3. sz. táblázat: Európa nagyobb vízgyőjtıi, az ezeket alkotta tagállamok és az érdekelt harmadik országok Vízgyőjtık
Tagállamok
Harmadik országok
Rajna
Ausztria, Olaszország, Németország, Hollandia, Franciaország, Belgium, Luxemburg
Svájc
Elba
Ausztria,
Lichtenstein
Németország,
Csehország és Lengyelország Duna
Ausztria,
Németország, Horvátország,
51
és
Olaszország, Magyarország, Ukrajna, Moldova, Csehország, Svájc és Albánia
Szlovákia, Lengyelország,
Románia,
Bulgária Odera
Németország, Lengyelország,
Csehország
és Szlovákia (Útmutató a vízgyőjtı kerületek kijelöléséhez; p.10)
Társadalom tájékoztatása
Az irányelv 14. cikkének 1. bekezdése kimondja: „a tagállamok segítik az összes érdekelt fél bevonását.” A vízgyőjtı-gazdálkodási tervnek tartalmaznia kell a társadalom tájékoztatására tett intézkedéseket, és jeleznie kell, hogy milyen lépések történtek a társadalom bevonása érdekében. Fontos, hogy a társadalom széles rétege megismerhesse a tereket, hiszen ezzel magukénak érzik a feladatot, és nagyobb erıfeszítést tesznek a célok elérése érdekében.
A Keretirányelv végrehajtása sokféle, a vízzel kapcsolatos igényeket befolyásol, legyen szó árvíz- és belvízvédelemrıl, öntözésrıl vagy vízparti szabadidı eltöltésérıl. A vízgyőjtı-gazdálkodási terv abban az esetben lesz sikeres, ha a társadalom minden egyes tagja megérti, hogy a vizek jó állapotának elérése fontos érdek.
A társadalom szakszerő tájékoztatása azért is fontos, hogy így, az információ átadásával javuljon a kommunikáció a társadalom tagjai közt, a döntések hatékonyabbak és ezáltal átláthatóbbak is lesznek. Az aktív részvétel segítségével a döntéseket befolyásolni tudják az emberek, a konzultációk segítségével nyomon lehet követni, hogy egy-egy intézkedés hol tart.
52
5. Összefoglalás
A klímaváltozás hatása az európai vízforrásokra kritikus kérdés, hiszen nagyban befolyásolja az emberek életét és a gazdaságot is. Abban az esetben is, ha most megállna a mai szinten az üvegházhatású gázok kibocsátása, a hımérséklet és egyéb hatások, mint pl. a vízhez való hozzáférés problémája, az áradások, továbbra is folytatódnának még évtizedekig.
Az Európai Unió elkötelezte magát a fenntartható fejlıdés mellett, ezért vezetı szerepet vállalt az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.
A csapadékeloszlás változása, az emelkedı hımérséklet, és a csökkenı hó- ill. jégtakaró mind hatással van a vizek mennyiségére és minıségére. Ezek a változások megkövetelik a hatékony vízgazdálkodást. Ennek legfontosabb dokumentuma a 2000-ben elfogadott Víz Keretirányelv.
A VKI legfontosabb célkitőzései közé tartozik, hogy megakadályozza a vízi ökoszisztémák és vizes élıhelyek további romlását. A fenntartható vízhasználat elérése céljából gondoskodni kell a rendelkezésre álló vízkészletek hosszú távú védelmérıl. A jogszabály nagy figyelmet fordít a vízi környezetre kiemelten veszélyes anyagok bevezetéseinek megszőntetésére, ill. ezek csökkentésére. Gyökeres szemléletváltásra van szükség minden társadalomban, melynek lépéseit az irányelv a következıkben foglalja össze:
Valamennyi víz – folyók, tavak, tengerparti- és felszín alatti vizek – védelme A határon átnyúló együttmőködés megkövetelése az országok és az érdekelt felek között (hiszen a vizek nem ismernek politikai határokat) A környezet és az attól függık érdekeinek egyeztetése
53
Habár az éghajlatváltozás hatása a vízforrásokra Európán belül is különbözı, a három legfontosabb kihívás, amivel szinte minden tagállamnak szembe kell néznie, az a következı: árvíz veszélye nı vízhez való hozzáférés lehetısége csökken víz minısége romlik. A VKI céljai elérésében akkor lesz sikeres, ha figyelembe veszi ezeket a hatásokat. A Vízgyőjtı Gazdálkodási Tervekbe ezért bele kell foglalni ezeket a változásokat annak érdekében, hogy a ma meghozott döntések a jövıben is életképesek legyenek és így a költségek is csökkenthetık.
A Víz Keretirányelv nem tartalmazza konkrétan a klímaváltozás tényét, a hosszútávú célkitőzések lehetıvé teszik, hogy a tagállamok beépítsék programjaikba ill. vízgyőjtı gazdálkodási tervükbe az éghajlatváltozásból adódó kihívások lehetséges megoldásait.
Veszélybe kerülhetnek azok a biológiai, kémiai, hidrológiai és mennyiségi paraméterek, amelyeket a VKI kíván szabályozni. Ezen kívül az áradás és az aszály sújtotta területek aránya is megnıhet az elkövetkezendı években, ami hatással van a vízhez való hozzáférésre is.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a keretirányelv kísérletet tesz arra, hogy megteremtse az integrált, fenntartható vízpolitika alapelemeit, továbbá ennek megvalósítására keretet adjon.
54
6. Melléklet
6.1. Kiegészítı ábrák 1. sz. ábra: A világ népességének növekedése földrészenként 1750-2000 között (millió fı)
A vilá világ né népessé pességének nö növekedé vekedése fö földré ldrészenké szenként 17501750-2000 kö között (millió (millió fo) 4000 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 0 1750
1800 Afrika Észak-Amerika
1850
1900
Ázsia Európa
1950
2000
Latin-Amerika Óceánia
(http://www.uni-miskolc.hu/~ecomojud/nepfoldnepes_2.ppt (13. dia) ) (2008. 03. 06. 14:00)
55
1. számú táblázat: A fontosabb üvegházhatású gázok képlete és légköri tartózkodási ideje Gáz
Képlet
Légköri tartózkod ási idı (év)
széndioxid
CO2
50-200
metán
CH4
10-15
dinitrogén-
N2O
120
oxid Fluorozott szénhidrogének (HFC-k) HFC-23
CHF3
260
HFC-134a
CH2FCF3
14
HFC-143a
C2H3F3
48
Telített freonok CFC-11
CFCI3
45
CFC-12
CF2CI2
102
CFC-113
CF2CFCI3
85
Perfluor-karbonok (PFC-k) perfluor-
CF4
50000
C2F6
10000
C3F8
2600
C6F14
3200
SF6
3200
metán perfluoretán perfluorpropán perfluorhexán kénhexafluorid (http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Cvegh%C3%A1zhat%C3%A1s%C3%BA_g%C3 %A1zok) 2008. 05. 02. 18:29
56
2. sz. ábra: A szén-dioxid légköri koncentrációjának változása 1740-tıl a 20. század végéig
(Kerényi Attila: Környezettan; 2006; p.300)
2. sz. ábra: A légköri metán gyarapodása 1860-tól
(Kerényi Attila: Környezettan; 2006; p. 301)
57
4. sz. ábra: A tundrai autózásra alkalmas napok száma Alaszkában (1970-2002)
(Gore, Al: Kellemetlen igazság; 2006; p. 135.)
58
6.2. A vízrıl – kicsit másképp
A víz nemcsak a hétköznapi élet szerves része, hanem a vallási rítusokban is központi szerepet játszik. Tisztítja a testet és a lelket is. A legtöbb vallásnál találkozunk a vízzel, minden vallás nagy jelentıséget tulajdonít neki. Szinte minden népnek van szent folyója.
Kereszténység: talán ennél a vallásnál játssza a legnagyobb szerepet a víz. „A keresztelés során a víz a hit nyilvános kifejezését és egyben a keresztény egyházhoz való csatlakozást, annak üdvözlését jelenti.” (Lélegzet, 2007. nyár; p.11.) A víz a megtisztulás, az eredendı bőn elutasításának szimbóluma. „Az Újtestamentumban az élı víz vagy az élet vize Isten szellemét testesíti meg, amely maga az örök élet.” (Lélegzet, 2007. nyár; p.11.)
Buddhizmus: A buddhizmus a VI. században született és Buddha tanítására épül. A vallás ugyan nem használ rítusokat, inkább meditálnak, és bölcsességüket fejlesztik a megvilágosodás érdekében. A víz azonban itt is megjelenik: temetéseiknél egy edényt töltenek meg vízzel és a halott teste elıtt helyezik el.
Hinduizmus: A hinduizmusban a víz elengedhetetlen kelléke a lélek megtisztulásának. A templomba való belépés elıtt is kötelezı a mosakodás, ezért nem meglepı, hogy a legtöbb szentély víznyerı hely közelében épült. „A hindu hit szerint azok, akik megfürdenek a Gangeszben, vagy haláluk után valamely testrészük, akár csak a hajukat a folyó bal partján hagyják, elérik Svargát, a viharisten (Indra) paradicsomát.” (Lélegzet, 2007. nyár; p.11.) Ezért is tartják folyópartokhoz közel a temetéseket.
Iszlám: „A muszlimok számára mindenek fölött a víz jelenti a megtisztulást. A napi öt imádság elıtt a muszlimoknak meg kel mosniuk fejüket, kezüket, alkarjukat és lábukat.” (Léglegzet, 2007. nyár; p.11.) A mecsetekben is van mosakodó hely, ami általában egy szép szökıkút.
59
Judaizmus: A zsidó vallásban a vizet a testi-lelki tisztaság szimbólumaként használják. Kötelezı az étkezés elıtt és után is kezet mosniuk. „Rituális fürdıt, azaz mikvét a férfiak péntekenként és nagy ünnepek elıtt, a nık házasságkötést megelızıen, ill. havi ciklus elmúltával vesznek.” (Lélegzet, 2007. nyár; p.11.) A Biblia elsı könyve szerint a 40 napig tartó özönvíz „elmosta az emberiség összes addigi bőnét,
így az tisztán
születhetett újjá.” (Lélegzet, 2007. nyár; p.11.)
Sintoizmus: „Japán saját vallása a kami tiszteletén alapszik, amely szerint a természetet megszámlálhatatlan istenség népesíti be. A kami megidézése mindig vízzel való rituális tisztálkodással kezdıdik.” (Lélegzet, 2007. nyár; p.11.) Ezáltal egyensúlyba kerül a természet, az emberek és az istenség.
60
6.3. Pazarló vízhasználat
Gyökeres szemléletváltásra van szükség, hiszen nagyon sokan élnek olyan területen, ahol igen nagy a vízhiány. Magyarországon az átlagos vízhasználat 100-150 liter személyenként és naponta. Ez nagyon nagy mennyiségnek tőnik, de a Magyar Víziközmő Szövetség A vízrıl, a vízszolgáltatásról és a csatornaszolgáltatásról címő kiadványa tételesen felsorolja, hogy mire, mennyi vizet használunk el. Fızésre és ivásra kb. 3 litert használunk el, addig a mosogatás már nagyjából 8 liternyi vizet jelent. Ehhez járul még hozzá a mindennapi tisztálkodásra elhasznált 40 liter víz. És ami a legritkábban jut eszünkbe az az, hogy a WC-k öblítésekor ugyancsak 40 liter körüli víz folyik el.
6.4. Az ivóvíz Magyarországon
Legyen szó ivóvízrıl, legyen szó mosogatásról, mosásról, fürdésrıl, vízparti vagy házkörüli tevékenységrıl, mindig szembe találjuk magunkat a vízzel. A víz az életünk része, egy olyan természet adta kincs, amit nagyon meg kell becsülnünk, hiszen víz nélkül megállna az élet. Szinte nincs olyan területe az életnek, ahol ne használnánk vizet.
Az ivóvíz paramétereit Magyarországon a 201/2001 XI. 25. számú Kormányrendelet határozza meg. Azon kívül, hogy a minıséget a kormányrendelet szigorúan megszabja, a Fıvárosi Vízmővek az ÁNTSZ-szel egyeztetett mintavételi terv alapján ellenırzi minden olyan helyen, ahol még befolyásolni lehet a víz minıségét. (pl.: vizsgálatokat végeznek a Duna különbözı pontjain, medencékbıl, kutakból,…) Ahhoz, hogy a vizet a lehetı legjobb állapotban lehessen szállítani ill. tárolni, fertıtlenítı eljárást kell alkalmazni. Ez fontos, hiszen érintkezve a levegıvel, bakteriális fertızések érhetik, ill. föld kerülhet a vezetékbe (pl.: a levegıbıl származó por vagy egy csıtörés esetén), ami szintén károsítja a víz minıségét.
61
A Fıvárosi Vízmőveknél három féle fertıtlenítı eljárást alkalmaznak: 1. A vizet UV sugárzással 2. Ózonnal 3. Vagy klórral kezelik. A legelterjedtebb és talán a leghatékonyabb módja a fertıtlenítésnek a klórgáz vizes oldatával való tisztítás, mivel az elsı két megoldás csak helyi szinten, tudja kezelni a problémát. A megengedett és elıírt koncentráció 0,1 - 0,3 mg/liter.
Az alábbi táblázat a vízben mért ásványi anyag - tartalmat mutatja EU határérték és a Fıvárosi Vízmővek mérése alapján: Paraméter
EU
Mértékegység
határért
FV Rt. átlag
ék Összes
50-350
mg/l CaO
144 (=14,4nk
keménység
°) Klorid
100
mg/l
25
Vas
200
mikrog/l
38
Nitrát
50
mg/l
10
Mangán
50
mikrog/l
4
Nitrit
0,1
mg/l
0,00
Ammónium
0,2
mg/l
0,03
Arzén
10
mikrog/l
2
Higany
1,0
mikrog/l
0,1
Kadmium
5
mikrog/l
0
Nikkel
20
mikrog/l
1
Ólom
10
mikrog/l
1
Króm
50
mikrog/l
1 (Ivóvizünk minısége; pp.3)
62
A víz élvezhetı ízéhez hozzátartozik bizonyos mennyiségő oldott kalcium, magnézium és egyéb sók. Ezek mennyiségétıl függ, hogy a víz kemény vagy lágy minısítést kap. Ennek mértékét német keménységi fokban mérik (nk°). Egy keménységi fok azt jelenti, hogy egy liter vízben 10 mg kalcium vagy magnéziumion van. Ennek értelmében keménység alapján négy kategóriát különböztetünk meg:
0-7 nk°
nagyon lágy víz (5 nk° alatt nem lehet szolgáltatni vizet)
7-14 nk°
lágy víz (ilyen pl. a rétegvizek nagy többsége)
14-21 nk°
közép-kemény víz (16 nk° felett a háztartási gépek gyártói már keménynek minısítik a vizet)
21 nk° felett
kemény víz (ilyenek a karsztvizek) (35 nk° felett nem szolgáltatható víz)
A kemény víz elınye és hátránya
A kemény víz elınye, hogy a benne lévı kalcium nagyon fontos a csontok és a fogazat épségének megırzésében és a véralvadáshoz nélkülözhetetlen. A kalcium ajánlott napi mennyisége 800 mg. Hiánya csontritkuláshoz és vérszegénységhez vezethet. A magnézium az idegrendszer és az izomzat mőködéséhez elengedhetetlen. Az ajánlott napi mennyiség 300-400 mg. Hiányának tünetei a fáradékonyság és a teljesítmény csökkenéséhez vezethet. Nem utolsó sorban a kemény vizeknek jobb az íze, szívesebben is iszunk belıle. Természetesen, mint mindennek, ennek is két oldala van, az elınye mellett negatívuma is van a kemény víznek. Ez pl. a túlzott vízkıképzıdés, ezt nálunk vízlágyító szerek használatával lehet kivédeni.
A lágy víz elınye és hátránya
A lágy víz elınye, hogy a mosószer jobban oldódik, és kevesebb vízkı képzıdik a háztartási gépekben, így az élettartalmuk is hosszabb lehet. Ennek ellenére, nem ajánlott a lágy víz, hiszen a kalciumban és magnéziumban szegény ivóvíz fogyasztása mellett nı a szív- és érrendszeri megbetegedések valószínősége.
63
Irodalomjegyzék
Angol nyelvő irodalom
1. Climate change and the EU’s response (2007) MEMO/07/515, Brüsszel, 27. november. 2007; p. 13 2. Climate change and the EU Water Policy (2007) Eco logic, November 17.; p. 14 3. European Commission: Environment fact sheet: climate change 4. European Commission (2007): Green Paper from the Commission to the Counil, the European Parliament, the European Economic and Social Committee and the Comittee of the Region – Adapting to climate change in Europe – options for EU; Brussels SEC(2007)849, 29.6.2007; COM(2007) 354 5. European Commission (2006): EU action against climate change: Leading global action to 2020 and beyond; p. 24 6. European Environment Agency (2007): Climate change and water adaptation issues EEA ,Technical report; No 2/2007; p. 110 7. European Environment Agency (2007): Annual European Community greenhouse gas inventory 1990 – 2005 and inventory report 2007 Submission to the UNFCCC Secretariat; EEA Technical report; No 7/2007; p. 16 8. Time To Adapt – Climate Change and the European Water Dimension 9. Vulnerability – Impacts – Adaptation (2007) Umwelt Bundes Amt; p. 8 10. European Commission (2006): The European Climate Change Programme – EU Action against Climate Change; p. 20
64
Könyvek
11. Buday-Sántha Attila (2002): Környezetgazdálkodás Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs; p. 205 12. Czelnai Rudolf (1999): A világóceán: modern fizikai oceonagrafia Vince Kiadó, Budapest; p. 182 13. Flannery, Tim (2006): Idıjárás – csinálók Akkord Kiadó, Budapest; p. 350 14. Gáthy Andrea-Kuti István-Szabó Gábor (2006): Stratégaia Kutatások – Magyarország 2015, Fenntartható fejlıdés Magyarországon Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest; p. 512 15. Gore, Al (2006): Kellemetlen igazság – A bolygónkat fenyegetı globális felmelegedés és leküzdésének lehetıségei Göncöl Kiadó, Budapest; p. 325 16. Kerényi Attila (2003a): Környezettan – Természet és társadalom – globális szempontból Mezıgazda Kiadó, Budapest; p.470 17. Kerényi Attila (2003b): Európa természet- és környezetvédelme Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest; p. 534 18. Kertész Ádám (2001): A globális klímaváltozás természetföldrajza Holnap Kiadó, Budapest; p. 144 19. Kun-Szabó Tibor (1999): A környezetvédelem minıségmenedzsmentje Mőszaki Könyvkiadó, Budapest; p. 393 20. Láng István – Csete László – Jolánkai Márton (szerk.) (2007): A globális klímaváltozás: Hazai hatások és válaszok; a VAHAVA jelentés Szaktudás Kiadó Ház, Budapest; p. 220 21. Mészáros Ernı – Schweitzer Ferenc (szerk.) (2002): Magyar Tudomány – Föld, víz, levegı MTA Társadalomkutató Központ, Kossuth Kiadó; p.510 22. Moser Miklós – Pálmai György (2001): A környezetvédelem alapjai Nemzeti Tankönyvkiadó; Budapest; p. 494 23. Somlyódi László (szerk.) (2003): A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései Magyar Tudományos Akadémia, Budapest; p. 402
65
24. Teplán István (szerk.) (2003): A Tisza és vízrendszere I.; II. kötet MTA Társadalomkutató Központ, Budapest; p. 219; p. 306
Újságok, folyóiratok
25. Apenzeller, Tim: Földünk vészjelzései – Merre tart a világ National Geographic Magyarország; 2004. szeptember; pp. 39-47 26. Dékány Lóránt: A lényeg: három húszas Magyar Nemzet, LXXI. évfolyam, 23. szám, 2008. január 24.; pp.6 27. Fóris György: Az EU klímacsatája Világgazdaság, 39. évfolyam, 230. szám, 2007. december 4.; pp. 20 28. Glick, Daniel: Változó Föld – A nagy olvadás National Geographic Magyarország; 2004. szeptember; pp. 49-77 29. Globális vízhiány fenyeget Világgazdaság, 40. évfolyam, 18. szám, 2008. április 21.; pp. 1; pp. 4 30. Horváth Erzsébet: Földünk, a jeges bolygó A Földgömb, XXVI. évfolyam, 2008/2. szám (március – április) pp. 20-36 31. Kondorosi Ferenc: Klímaváltozás, klímajogok Világgazdaság, 39. évfolyam, 237. szám, 2007. december 13.; pp. 20 32. Dr. Nováky Béla: Éghajlatváltozás és a víz Lélegzet, XVII. évfolyam, 2007. nyár; pp. 4 33. Mán-Várhegyi Réka: Kimerülıben Lélegzet, XVII. évfolyam, 2007. nyár; pp. 9 34. Szent vizeken Lélegzet, XVII. évfolyam, 2007. nyár; pp. 11 35. TG – BHL: Szennyezı erımővek Világgazdaság, 39. évfolyam, 219. szám, 2007. november 19.; pp. 4. 36. VG: Világháború a vízért, a folyókért? Világgazdaság, 39. évfolyam, 205. szám, 2007. október 30.; pp. 6 37. Wirth Endre: A beteg óceán Népszabadság, LXVI. Évfolyam, 69/2. szám, március 22.; pp. 8
66
Egyéb kiadványok
38. A vízgyőjtı-gazdálkodási tervezés ütemterve és munkaprogramja 2006-2009 (Tervezet) Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest 2006. december 22.; p.22 39. A vízrıl, a vízszolgáltatásról, és a csatornaszolgáltatásról Magyar Víziközmő Szövetség; készítette a MaVíz Pr. Bizottsága; p. 19 40. Az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelve – Víz Keretirányelv 41. Európai Bizottság, Környezetvédelmi Fıigazgatóság: Éghajlatváltozás – mi is az egyáltalán? (2006) Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala. Luxembourg, p. 20 42. Európai Bizottság: Víz Keretirányelv: Fogjunk hozzá! (2002) Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Irodája, Luxembourg, p. 12 43.
Európai Bizottság (2007): A Bizottság Zöld Könyve a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában – Az uniós fellépés lehetıségei; SEC(2007)849, Brüsszel 29.6.2007; COM(2007)354
44. Európai Bizottság (2008): A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – 2020-ra 20-20% - Az éghajlatváltozásból származó lehetıségek Európa számára; COM(2008) 30; Brüsszel, 28.1.2008 45. Európai Bizottság (2008): Tájékoztató a megújuló energia és éghajlatváltozás csomagról; MEMO/08/33; Brüsszel, 2008. január 23. 46. Európai Bizottság (2007): A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – A fenntartható vízgazdálkodás irányában az Európai Unióban – A 2000/60/EK víz-keretirányelv végrehajtásának elsı szakasza; COM(2007)128; Brüsszel, 22.3.2007 67
47. Éghajlatváltozás és árvizek Európában Európai Környezetvédelmi Ügynökség EEA Briefing, 2205/01; p. 4 48. Európa tengerpartjainak folyamatos pusztulása az európai életszínvonalat fenyegeti Európai Környezetvédelmi Ügynökség EEA Briefing, 2006/03; p. 4 49. Faragó Tibor (szerk.) (2002): Nemzetközi Együttmőködés a fenntartható fejlıdés jegyében és az Európai Unió fenntartható fejlıdési stratégiája Fenntartható Fejlıdés Bizottsága, Budapest; p. 70 50. Gayer József (szerk.) (2005): Európai összefogás a vizek jó állapotáért: a VKI végrehajtásának helyzete Magyarországon és a Duna-vízgyőjtıkerületben Komáromi Nyomda és Kiadó Kft., Komárom; p. 102 51. Dr. Szlávik Lajos (szerk.) (2006): A Duna és a Tisza szorításában – A 2006. évi árvizek és belvizek krónikája Közlekedési Dokumentációs Kft., Alföldi Nyomda Zrt.; 2006. november 30.; p. 304 52. Ivóvizünk minısége Fıvárosi Vízmővek Rt. Kiadványa; p. 7 53. Közös Stratégia a Víz Keretirányelv Végrehajtásához - Vízgyőjtı Tervezés Legjobb Módszerei Munkacsoport: Útmutató a Vízgyőjtı Kerületek kijelöléséhez; Referencia Kritériumok (Összefoglalás), 2002. május; p. 24
68
Internetforrások
54. Átmenet a fenntarthatóság felé; Világ Tudományos Akadémiáinak Nyilatkozata, Tokió, 2000; http://www.ff3.hu/fejlodes/html
2007. 11. 24. 15:20
55. Hans Wernes Sinn: Food or Fuel – http://www.project-syndicate.org/commentary/sinn17 (2008. 02. 26. 10:33) 56. Zágoni Miklós: Szén-dioxid, metán http://hps.elte.hu/zagoni/CO2.htm 2007. november 25. 14:22 57. http://www.hm-treasury.gov.uk/media/4/3/Executive_Summary.pdf 2008. március 28. 14:15 58. www.klimavedelmet.hu/klimavedelem.htm 2008. február 8. 09:30 59. http://ec.europa.eu/environment/climat/campaign/pdf/gases_hu.pdf (2007. 11. 27. 16:59) 60. http://ec.europa.eu/environment/water/index_en.htm 2008. március 24. 15:50 61. www.euvki.hu / EU VKI kezdılap/A VKI általános bemutatása/Vízgazdálkodás és koordináció a vízgyőjtıkön, 2008. január 14. 15:45 62. http://ttkto.elte.hu/felveteli/3.pps (Általános társadalom és gazdaságföldrajz, Ballabás Gábor Power Point elıadásából; 7. dia) 2007. 11. 29 15:24
69
