Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR. Nappali tagozat. Nemzetközi Kommunikáció Szak

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nappali tagozat Nemzetközi Kommunikáció Szak

A NŐK TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS POLITIKAI HELYZETE A TÁVOL-KELETEN

Készítette: Dancsó Adrienn Dorka

Budapest, 2008.

3

Tartalomjegyzék Bevezetés: Nőkérdés a figyelem középpontjában .............................................. 7.oldal I. Nemzetközi szervezetek, amelyek javítottak a nők nemzetközi helyzetén .... 8.oldal I. 1. ENSZ .......................................................................................................... 8.oldal I. 1. 1. UNIFEM

....................................................................................... 8.oldal

I. 1. 2. INSTRAW

....................................................................................... 9.oldal

I. 1. 3. Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság ................................................ 10.oldal I. 1. 4. Világkonferenciák ................................................................................. 11.oldal I. 1. 5. A pekingi cselekvési platform- 1995. ................................................... 11.oldal II. A női szegénység ......................................................................................... 12.oldal II. 1. A szegénység női arca ............................................................................. 12.oldal II. 2. Millenniumi Fejlesztési Célok ................................................................. 15.oldal II. 2. 1. Oktatás

..................................................................................... 16.oldal

II. 2. 2. Gazdasági jogok .................................................................................. 16.oldal II. 2. 3. Reproduktív egészségügyi ellátás ........................................................ 17.oldal III. A világot sújtó problémák .......................................................................... 18.oldal III. 1. HIV/AIDS .............................................................................................. 18.oldal III. 2. Nemi alapon történő bántalmazás .......................................................... 19.oldal III. 3. Humanitárius válságok ........................................................................... 19.oldal IV. Partnerség a férfiakkal ............................................................................... 20.oldal V. Egyenlőség világviszonylatban ................................................................... 21.oldal VI. Ázsia közös problémái ............................................................................... 22.oldal VI. 1. Öngyilkosság Ázsiában .......................................................................... 22.oldal VI. 2. AIDS/HIV Ázsiában .............................................................................. 23.oldal VI. 3. Népességegyenlőtlenség Ázsiában ........................................................ 23.oldal VII. A nők helyzete Japánban .......................................................................... 25.oldal VII. 1. Társadalmi helyzet ................................................................................ 25.oldal VII. 1. 1. A nők társadalmi helyzete ................................................................ 25.oldal VII. 1. 2. Anya-lánya

..................................................................................... 25.oldal

VII. 1. 3. Változás

..................................................................................... 26.oldal

VII. 1. 4. Válás, születés ................................................................................... 26.oldal VII. 2. Oktatás .................................................................................................. 28.oldal VII. 3. Gazdasági helyzet ................................................................................. 29.oldal VII. 3. 1. Nők helye a gazdaságban .................................................................. 29.oldal

4 VII. 3. 2. A japán nő, mint munkaerő .............................................................. 31.oldal VII. 3. 3. A nők bérezése, egyéb juttatások ...................................................... 31.oldal VII. 3. 4. A nők foglalkoztatása ....................................................................... 32.oldal VII. 3. 5. Nők a mezőgazdaságban, erdészetekben és halászfalvakban ........... 33.oldal VII. 4. Politikai helyzet .................................................................................... 33.oldal VII. 4. 1. Nők helye a politikában .................................................................... 33.oldal VII. 4. 2. Japán egyik leghíresebb politikusasszonya: Koike Juriko ................ 35.oldal VII. 4. 3. Nehézségek a háztartási kötelezettségek és más tevékenységek összeegyeztetésében ................................................ 35.oldal VII. 4. 4. A nők részvétele a helyi döntéshozatali folyamatokban ................... 36.oldal VII. 4. 5. Nők a helyi közszolgáltatási szférában ............................................. 38.oldal VII. 5. Gésák .................................................................................................... 38.oldal VIII. A nők helyzete Kínában .......................................................................... 40.oldal VIII. 1. Társadalmi helyzet .............................................................................. 40.oldal VIII. 1. 1. Nők helyzete a társadalomban ......................................................... 40.oldal VIII. 1. 2. Elkötött lábak .................................................................................. 40.oldal VIII. 1. 3. Változás

..................................................................................... 41.oldal

VIII. 1. 4. Házasság

..................................................................................... 43.oldal

VIII. 1. 5. Válás, születés ................................................................................. 43.oldal VIII. 1. 6. Öngyilkosság ................................................................................... 44.oldal VIII. 2. Oktatás ................................................................................................. 45.oldal VIII. 3. Gazdasági helyzet ................................................................................ 45.oldal VIII. 3. 1. Nők helye a gazdaságban ................................................................ 45.oldal VIII. 3. 2. Nők a falvakban ............................................................................... 47.oldal VIII. 3. 3. Kínai nők munkajoga ...................................................................... 47.oldal VIII. 3. 4. A nők foglalkoztatása ...................................................................... 48.oldal VIII. 4. Politikai helyzet ................................................................................... 48.oldal VIII. 4. 1. Nők helye a politikában ................................................................... 48.oldal VIII. 4. 2. Kína kiváló politikusnői .................................................................. 49.oldal IX. A nők helyzete Laoszban ........................................................................... 53.oldal IX. 1. Társadalmi helyzet ................................................................................. 53.oldal IX. 1. 1. Nők helye a társadalomban ................................................................ 53.oldal IX. 1. 2. Népesesség

..................................................................................... 53.oldal

IX. 1. 3. Szülés

..................................................................................... 55.oldal

IX. 2. Gazdasági helyzet .................................................................................. 55.oldal IX. 2. 1. Nők helye a gazdaságban ................................................................... 55.oldal

5 IX. 2. 2. Mezőgazdaság .................................................................................... 56.oldal IX. 2. 3. Formális szektor ................................................................................. 57.oldal IX. 3. Oktatás

..................................................................................... 57.oldal

IX. 4. Politikai helyzet ..................................................................................... 58.oldal X. A nők helyzete Vietnámban ........................................................................ 60.oldal X. 1. Társadalmi helyzet .................................................................................. 60.oldal X. 1. 1. Nők helye a társadalomban ................................................................. 60.oldal X. 1. 2. Feleségpiac

..................................................................................... 61.oldal

X. 1. 3. Népesség

..................................................................................... 61.oldal

X. 1. 4. Családon belüli erőszak ....................................................................... 62.oldal X. 1. 5. Prostitúció

..................................................................................... 62.oldal

X. 2. Oktatás

..................................................................................... 62.oldal

X. 3. Gazdasági helyzet .................................................................................... 63.oldal X. 4. Politikai helyzet ..................................................................................... 64.oldal X. 4. 1. Nők helye a politikában ....................................................................... 64.oldal X. 4. 2. Statisztikai táblák a nők politikai részvételéről ................................... 65.oldal XI. A nők helyzete Kambodzsában .................................................................. 67.oldal XI. 1. Társadalmi helyzet ................................................................................. 67.oldal XI. 1. 1. Nők helye a társadalomban ................................................................ 67.oldal XI. 1. 2. A HIV és az AIDS terjedésének megelőzése Kambodzsában .......... 68.oldal XI. 1. 3. Családon belüli bántalmazás és nemi erőszak a házasságon belül .... 69.oldal XI. 2. Oktatás

..................................................................................... 69.oldal

XI. 2. 1. Szociális háttér ................................................................................... 69.oldal XI. 2. 2. Nők az oktatásban .............................................................................. 70.oldal XI. 3. Gazdasági helyzet .................................................................................. 70.oldal XI. 3. 1. A nők foglalkoztatása ......................................................................... 70.oldal XI. 3. 2. Egyenlő díjazás .................................................................................. 70.oldal XI. 3. 3. Mezőgazdaság .................................................................................... 70.oldal XI. 3. 4. Nők a mezőgazdaságban .................................................................... 71.oldal XI. 3. 5. Vidéki nők

..................................................................................... 71.oldal

XI. 3. 6. Ipar, külkereskedelem ........................................................................ 71.oldal XI. 3. 7. Nők a ruhaiparban .............................................................................. 71.oldal XI. 4. Politikai helyzet ..................................................................................... 71.oldal XI. 4. 1. Politikai háttér .................................................................................... 71.oldal XI. 4. 2. Nők a politikában, közéletben és külügyekben .................................. 72.oldal XI. 4. 3. Nők a Bírói Testületekben ................................................................. 72.oldal

6 XI. 4. 4. Nők a külügyekben ............................................................................ 73.oldal XII. Közvélemény- kutatás ............................................................................... 73.oldal XIII. Összefoglalás

..................................................................................... 75.oldal

XIV. Felhasznált irodalom ............................................................................... 76.oldal XV. Mellékletek

.................................................................................... 78.oldal

7

Nőkérdés a figyelem középpontjában „A nők végzik a világ munkájának kétharmadát, a világ jövedelmének 10%-ában részesülnek, és a termelőeszközök 1%-át birtokolják”. 1 A Női Dekád informális szlogenje

"Csodálatos asszonynak hívják: ő a völgy örök szelleme. A csodálatos asszony kapuja ég s föld gyökere. Végtelenül munkálkodik, nem fárad el sose." 2 Út és erény könyve: 6. vers Egy buddhista tanítás szerint a nőknek 84 utálatos és 84 ezer kellemetlen formája létezik. Sőt a buddhista nézetek szerint, ha a nők is csatlakoznak a buddhista közösséghez, akkor az Buddha tanításainak fennmaradását 500 évvel csökkentheti. Ezen tanítások szerint a nőket a rosszal és alacsonyrendűvel azonosították. Talán ezen gyökerekben kell keresnünk a nők alapvető elnyomásának elindító mozzanatait. A kínai társadalom erőteljes férficentrikussága és a korai buddhizmus férfi dominanciája rányomta bélyegét a nők és a nőiség megítélésére. A fejlődő világban a küzdelem olyan alapvető dolgokért folyik, mint, hogy a nőket elismerjék önálló, gondolkodó, dönteni képes embereknek, akiknek szavuk van a család gazdasági és belső ügyeiben, a gyermekeik számával, saját tanulásukkal, munkavállalásukkal kapcsolatban. Akiknek tulajdonságai, véleménye és szexualitása emberiek és létjogosultak. Szűnjön meg a kiszolgáltatottság, a családon belüli brutalitás, a nők kizsákmányolása, és nyerjen elismerést a munkájuk által létrehozott komoly, de rejtve maradó gazdasági érték. Dolgozatomban kitérek arra, hogy melyek azok a nemzetközi és nemzeti szervezetek, amelyek segítik a nők társadalmi, gazdasági és politikai felemelkedését. Megpróbálom feltárni a nők jelenlegi helyzetét az egyes országokban, azt, hogy milyen problémákkal küzdenek napjainkban, hogy a kormányok milyen megoldásokat próbálnak kidolgozni segítségükre, és hogy ezen törvények és rendeletek segítették-e, és milyen mértékben segítették a nők előretörését hazájukban.

1

A Női Dekád informális szlogenje- A nők nem látszanak a fejlesztésben? http://www.notars.hu/node/1786

Letöltés ideje: 2008. november 10. 2

Lao Ce: Tao te King- Az Út és Erény könyve. 6. vers. Weöres Sándor fordítása.

8 I. Nemzetközi szervezetek, amelyek javítottak a nők nemzetközi helyzetén I. 1. ENSZ Az emberi jogokhoz hasonlóan, a nemek egyenlősége és a nők előrehaladása, olyan mindent átható kérdések, amelyek az ENSZ munkájának valamennyi alapvető aspektusát érintik, akár politikai

kérdésekről,

kutatásról,

programtevékenységről,

akár

saját

szervezeti

tevékenységéről illetve személyzeti politikájáról van szó. A fejlődő világban a nők irányítják az élelmiszertermelés, a feldolgozás és az eladás 60-80 százalékát. Az ENSZ a szegénység megszüntetésére tett erőfeszítései során támogatja a nők felemelkedését és emberi jogaik elérhetőségét, mivel a nők helyzetének javulása alapvető kulcskérdése annak, hogy a nemzetközi szegénységet csökkenthessük. Az ENSZ megalakulásától kezdve munkájának középpontjában állt a nők egyenlősége. Az ENSZ a kezdetektől kemény harcot folytatott a nők jogainak egyetemessé tételéért. Erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a közéletben, a gazdasági és társadalmi fejlődés valamennyi aspektusának tekintetében a nők egyenlő esélyeit biztosítani tudják. A legutóbbi években az ENSZ-család valamennyi szervezete megvizsgálta munkáját annak biztosítása érdekében, hogy a nők jobban integrálódjanak a döntéshozó testületekbe, és ezt a területi politikájuk és programjaik központi elemének is tekintették. Lépések történtek annak érdekében is, hogy magának a szervezetnek a munkájába biztosítsák a nők előrehaladását. Az ENSZ operatív testületein keresztül képes előmozdítani a nők felemelkedését, különösen az általános fejlesztési erőfeszítések tekintetében. Az ENSZ titkársága, különösen a Nők Előrehaladásával Foglalkozó Osztály (Devision for the Advancement of Women), továbbá a szakosított intézmények, alapok, és programok által végzett munka mellett két további egység kizárólag a nők ügyével foglalkozik. Ezek az ENSZ Fejlesztési Alapja Nők Számára (United Nations Development Fund for Women - UNIFEM) és a Nemzetközi Kutató és Oktató Intézet a Nők Előrehaladásáért (International Research and Training Institute for the Advancement of Women - INSTRAW). Mindkettőt a nők életminőségének a javítását szolgáló programok és projektek támogatására hozták létre. I. 1. 1. UNIFEM Az ENSZ Fejlesztési Alapja Nők Számára (United Nations Development Fund for WomenUNIFEM) a fejlődő országbeli nők gazdasági és politikai felemelkedését támogatja. Az UNIFEM azért dolgozik, hogy biztosítsa a nők részvételét a fejlesztés, a tervezés és a gyakorlat valamennyi területén. Katalizátorként működik az ENSZ- rendszeren belül, az

9 ügyben, hogy összekapcsolják a nők szükségleteit és érdekeit a nemzeti, regionális és globális napirendeken szereplő valamennyi kritikus kérdéssel. Az UNIFEM egy önkéntes alap, amely a nők felemelkedését támogatja, főleg a fejlődő országokban. Autonóm társulásban dolgozik az UNDP-vel. A Konzultatív Bizottságnak és az UNDP Végrehajtó Tanácsának jelent. Az UNIFEM három kulcs programterületen dolgozik: •

a nők gazdasági kapacitásának megerősítése vállalkozóként és termelőként;

•

olyan kormányzat és vezetés létrehozása az országokban, amely növeli a nők részvételét azokban a döntéshozatali folyamatokban, amelyek életüket alakítják;

•

a nők emberi jogainak előmozdítása a célból, hogy a nők elleni erőszak minden formáját megszüntessék, és a fejlődést igazságosabb folyamattá alakítsák.3 1995 óta az UNIFEM azon dolgozik, hogy a Pekingi Cselekvési Platform (Beijing Platform of Action) megvalósítását támogassa. Ennek célja, hogy a nők fokozhassák beleszólásukat az életüket meghatározó alapvető kérdésekbe. Az UNIFEM éves költségvetése megközelítőleg 20 millió dollár. 1. 2. INSTRAW Nemzetközi Kutató és Oktató Intézetet a Nők Előrehaladásáért (International Research and Trainig Institute for the Advancement of Women - INSTRAW) 1976-ban alapították. Célja, hogy a nők előrehaladását szolgálja a célkitűzések kutatásával és képzési programok végrehajtásával, fokozza a nők egyenlő és aktív részvételét a fejlődési folyamatban, növelje a tudatosságot a nemekkel kapcsolatos kérdésekben, és világszerte hálózatokat építsen ki a nemek közötti egyenlőség elérése érdekében. Így az intézet célja az elvi és módszertani eszközök javítása, a nemekkel kapcsolatos információ gyűjtése és terjesztése, a kutatási eredményekkel

összhangban

lévő

képzési

programok

ajánlása

oktatóknak

és

politikaformálóknak, valamint a nők előrehaladása végső célját szolgáló politikai intézkedések támogatása. Ebben a vonatkozásban az intézet hálózatot épít, együttműködik, továbbá

segíti

is

a

nemzetközi

kormányzati

és

nem

kormányzati

szervezetek

kezdeményezéseit, terjeszti a kutatási eredményeket, oktatási tapasztalatokat és információt. Az intézet autonóm szervezet az ENSZ keretein belül, 11 tagú igazgatóság irányítja és kizárólag önkéntes adományokból finanszírozzák.

3

ENSZ Fejlesztési Alapja a Nők számára. Alapvető tények az ENSZ-ről. p61.

10 I. 1. 3. Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság (Commission on the Status of Women) A Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság (Commission on the Status of Women) 45 tagállam képviselőiből áll. Világszerte vizsgálja a nőknek az egyenlőség felé való előrehaladását, ajánlásokat készít a nők jogainak érvényesítéséért a politika, a gazdaság, a társadalmi élet és az oktatás területén. A nők jogai területén azonnali figyelmet igénylő problémákkal foglalkozik. Egyezményeket, okmányokat dolgoz ki a nők helyzetének javítása érdekében a törvénykezésben és a gyakorlatban egyaránt. A bizottság tevékenysége a jogok meghatározásától olyan tényezők felkutatásáig terjed, amelyek megakadályozták, hogy a nők élvezzék azokat. Az ENSZ előmozdította a nők előrehaladását szolgáló nemzetközi irányelveket és törvényeket, nevezetesen a Nők Elleni Megkülönböztetés Kiküszöböléséről Szóló Egyezményt (Convention on the Elimination of Discrimination against Women- CEDAW). A bizottság jegyzőkönyvet készít az egyezményhez, amely lehetővé teszi, hogy egyének panaszaikat

benyújthassák

a

Nők

Hátrányos

Megkülönböztetése

Kiküszöbölésével

Foglalkozó Bizottsághoz (Comittee on the Elimination of Discrimination against Women), amely testület az egyezmény végrehajtását felügyeli. Az egyezmény négyévente készül, 2007 júliusában készült az utolsó, szám szerint a hatodik. Sajnos nem történt nagy előmozdulás az első egyezmény óta, mivel a legtöbb kérdés visszatérő kérdés. Szintén problémát jelent, hogy a legtöbb országban nincsenek szakértők, akik foglalkozhatnának a kérdésekkel, illetve, hogy nincs meg a megfelelő ellenőrzés és szankcionálás az esetben, ha az országok megszegik az egyezményben leírtakat. Annak ellenére, hogy világos jelei vannak az előrehaladásnak az oktatásban, az egészségügyben és a foglalkoztatásban, a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság kifejezi aggodalmát, miszerint a nairobi stratégia végrehajtása számos területen nem megfelelő. Véleményem szerint ez azért van, mert hiányoznak a megfelelő hozzáértő szakemberek nemzeti szinten, hiányosak a stratégiák, illetve a végrehajtás ellenőrzésének és szankcionálásának teljes hiánya mutatkozik. Ezt jól mutatja, hogy az utolsó CEDAW jelentés Magyarországot 30 pontban marasztalja el, de ennek semmilyen következménye nem tapasztalható.4 A nők negyedik világkonferenciájának Pekingben történő összehívásakor a bizottság arra figyelmeztetett, hogy a társadalmak kudarca a nemek közötti egyenlőség elérésében lassú gazdasági, illetve csökkentett társadalmi és politikai fejlődést eredményez.

4

Prof. Dr. Koncz Katalin: Mit tett és mit nem tett a világ a nők egyenjogúsága és helyzete javítása érdekében? ENSZ- Akadémia előadása. 2008. október 29.

11 I. 1. 4. Világkonferenciák A

nőkkel

szemben

alkalmazott

hátrányos

diszkriminációk

minden

formájának

kiküszöböléséről szóló 1979-es egyezmény (CEDAW) és a gyermek jogairól szóló 1989-es egyezmény meghatározzák azokat a kritériumokat, amelyek a kormányokat jogilag kötelezik a nemek közötti hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére. A mai napig 180 ország ratifikálta a CEDAW-t. Az 1990-es évek ENSZ-konferenciái megerősítették a nők jogainak a rendszerét. A Bécsi Emberi Jogi Világkonferencia 1993-ban deklarálta legelőször, hogy a nők jogai emberi jogok. Az 1994-es ICPD és az 1995-ös Nők Negyedik Világkonferenciája nyomán kialakult platformok konkrét akciótervet jelentenek a nők emberi jogait illetően, továbbá a nemzeti politika és a törvénykezési reformok alapjául szolgálnak. Az ENSZ által szponzorált Nők Nemzetközi Évtizede (International Women’s Daceda 19761985) folyamán három világkonferencia (Mexikó City-1975, Koppenhága-1980, Nairobi1985) növelte jelentősen a nők problémáinak nemzetközi tudatosságát, és úttörő munkát végzett a nemzeti nőmozgalmak és a nemzetközi közösség közötti kapcsolatok érdekében. A Nairobi Előremutató Stratégia a Nők Előrehaladásáért 2000-ig (Nairobi Forward-looking Strategies for the Advancement of Women to the Year 2000), amelyet a nők harmadik világkonferenciája készített el 1985-ben, mérföldkő a nők globális előmenetelének előmozdításában. Az Emberi Jogi Világkonferencia jelentős áttörést ért el, amikor válaszolt arra a világméretű kampányra, hogy a nők jogai emberi jogok.5 A Konferencia kérte, hogy a nők emberi jogait integrálják az ENSZ emberi jogi testületi munkájába. Egy egyedülálló nyilatkozatban a Konferencia kérte minden olyan viszálynak a megszüntetését, amely a nők jogai és bizonyos hagyományos vagy szokásos gyakorlat, kulturális előítélet vagy vallási szélsőségesség ártalmas hatásai között keletkezhetnek. I. 1. 5. A pekingi cselekvési platform- 1995. A Nők Negyedik Világkonferenciája által elfogadott cselekvési platform (Platform for Action) a problémák 12 kritikus területét határozza meg: 1. a szegénység tartós és fokozódó terhe a nőkön; 2. az oktatási lehetőségekhez való egyenlőtlen hozzáférés; 3. egyenlőtlen egészségügyi helyzet és egyenlőtlen egészségügyi szolgáltatások; 4. a nők elleni erőszak; 5. a fegyveres és más típusú konfliktusok hatása a nőkre; 5

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata http://www.menszt.hu/layout/set/print/content/view/full/201 Letöltés időpontja: 2008. november 10.

12 6. a nők egyenlőtlen hozzáférése a gazdasági struktúrák és politikák meghatározásához és magához a termelési folyamathoz, valamint az azokban való egyenlőtlen részvétel; 7. egyenlőtlenség a hatalommegosztásban és a döntéshozatalban minden szinten; 8. elégtelen mechanizmusok a nők előrehaladásának támogatására; 9. a tudatosság és az elkötelezettség hiánya a nők nemzetközileg és országosan elismert emberi jogai tekintetében; 10. a tömegtájékoztatási eszközök nem megfelelő mobilizálása a nőknek a társadalomhoz való pozitív hozzájárulásának támogatására; 11. a nők megfelelő elismerésének és támogatásának hiánya a természeti erőforrások menedzseléséhez és a környezet védelméhez való hozzájárulását illetően; 12. a leánygyermek.6 Ezeknek az okmányoknak a gyakorlatba történő átültetése változtatásokat igényel a diszkriminációt állandósító és törvényesítő értékrendszerekben. Jóllehet számos ország fogad el mind több, a nők és lányok jogait védő törvényeket, azonban sokat nem tartanak be a beidegződött nemi előítéletek, nem megfelelő erőforrások és nem megfelelő elkötelezettség miatt. Számos országban a nők jórészt nincsenek tudatában jogaiknak és a törvényeknek, amelyek állítólagosan megvédik őket. Kulturálisan érzékeny megközelítések hatékonyak lehetnek az emberi jogok és a nemek közti egyenlőség elősegítése érdekében a sokszínű nemzeti és helyi környezetben. A tapasztalatok szerint azok a közösségek, amelyek megértik bizonyos szokások, mint a gyermekházasság, nők nemi megcsonkítása, özvegy „tisztogatás”, veszélyeit, és saját kulturális szemszögükből nézve megkérdőjelezik azokat, mobilizálhatják a változásokat és megszüntethetik e szokásokat.

II. A női szegénység II. 1. A szegénység női arca A női szegénység problematikája, „a szegénység női arca” az utóbbi években jóformán közhellyé vált. Ennek ellenére számos országban nincsenek vagy nem hozzáférhetők friss hivatalos statisztikák erről a területről. Az UNIFEM jelentései szerint a fejlődő országokban a nők nagy tömegben dolgoznak alacsony és bizonytalan fizetést nyújtó munkahelyen, alkalmilag, részmunkaidőben foglalkoztatva,

önfoglalkoztatóként

vagy

fizetés

nélkül

a

háztartásban.

Kimutatható, hogy minél alacsonyabb a munka minősége és biztonsága, annál több nőt 6

A pekingi cselekvési platform. Alapvető tények az ENSZ-ről. p250.

13 találunk az adott feladatnál. A női szegénység külön hatással is van a hosszú távú gazdasági és társadalmi versenyképességre. A szegénységgel igen gyakran együtt jár a képzetlenség, tanulatlanság. Ebből következik, hogy a szegény ember még kevésbé fér hozzá az őt megillető jogokhoz és erőforrásokhoz. Ez mintegy lefelé tartó spirálként működve tovább csökkenti társadalmi státuszát, még mélyebbre taszítva őt a szegénységbe és az ezzel járó hátrányok közé. Ezek egyike az egészségügyi problémák halmozódása, ami azt jelenti, hogy a szegény ember nyilvánvalóan többet beteg, és kevesebbet tud az egészségvédelemről, prevenciós lehetőségekről. Gyakori betegségével pedig tovább terheli a fejlődő országokban valószínűleg amúgy is túlterhelt egészségügyi ellátórendszert. Az általános egészségi állapot részeként a szegény nők reprodukciós egészsége is gyenge lehet, ami az anya életkörülményeivel együtt kihat a születendő gyermekek egészségére is. A megszületett gyermekről való gondoskodás világszerte leginkább az anya feladata, de egy szociális létbizonytalanságban, esetleg hajléktalanul, hontalanul, sőt menekültként élő anya nyilván sokkal nehezebben tud megfelelően gondoskodni gyermekéről. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy kilátástalan anyagi körülmények között a nőt gyorsan megtalálja a prostitúció, a megélhetési bűnözés, sőt a legkiszolgáltatottabb helyzetet eredményező nő- és gyermekkereskedelem is. Tehát a nőt a szegénység igen könnyen sodorhatja emberhez méltatlan, teljesen kiszolgáltatott helyzetbe. A nők helyzetét nem változtatja meg a globális szegénység elleni harc, mivel a döntéshozók a segélyezésnél és a munkahelyteremtésnél, munkaerő-piaci támogatásnál alig vannak tekintettel a speciális női szükségletekre, nem kezelik külön a női szegénységet. A női szegénységet tehát, fejti ki az UNIFEM jelentése, külön kell kezelni, ha meg akarjuk szüntetni. A szegény nő, anyagi helyzetéből és társadalmi státuszából fakadóan, többnyire nem tekinti magát erősnek, az életben sikert elérni képesnek. A megerősítés hiánya valószínűleg kihat arra, ahogyan gyermekeit, köztük lányait neveli. Ennek következménye lehet a nőt degradáló családi minta. A szegény, kiszolgáltatott, tudatlan anya lányából is nagy eséllyel lesz szegény, kiszolgáltatott, tudatlan nő. A szegénység ténye mellett így örökítődik tovább a női szegénység mintája is. A segélyezés hatékonyabbá tételéhez tehát a női szegénységi helyzet és arányok pontos ismerete, valamint az ezek nyomán fókuszált fejlesztési stratégia, politika és gyakorlat kialakítása szükséges. Amíg azonban nehéz bizonyító erejű adatokhoz jutni, és amíg a „nemérzékeny” megközelítés nem lesz általános a nemzetközi fejlesztésben, addig az ütőképes fejlesztési politika is várat magára. A szegénység erősödő feminizálódása azt jelenti, hogy a társadalom perifériáján élők többsége nő. Elsősorban azon társadalmi csoportok veszélyeztetettek a szegénységi küszöb alásodródásában, amelyekben a nők többségben vannak. Ilyenek lehetnek a bevándorlók, a

14 kisebbségek, a munkanélküliek, a betanított és segédmunkások, a vidéken élők, a munkaképtelenek, az iskolázatlanok és a fiatalkorúak is. A látható jelek ellenére hiányzik a kormányzati nőpolitika, nem épültek ki a női érdekvédelem intézményes csatornái, és általánosságban elmondható, hogy a hatalomgyakorlók látószögén kívül esik a nőkérdés.7 Nők teszik ki a világ szegényeinek nagy részét. Az ENSZ Food Programme-jának jelentése szerint világszerte a szegénységben élők 70%-a nő. Ezen felül a nőknek számos egyenlőtlenségi körülménnyel kell megküzdeniük a gazdasági szférában, a döntéshozatalban, az oktatásban és az egészségügyben egyaránt. Mindezt annak ellenére, hogy jelentősen hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez. A fizetetlen munkák többségében, legfőképpen a gondozás

és

nevelés

területén

főleg

nők

dolgoznak.

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (International Labour Office- ILO) „A női foglalkoztatás globális trendjei-2007” című jelentése szerint a szegénység, különösen a fejlődő országokban, egyre inkább elnőiesedik. A munkanélküli nők aránya növekszik. 2006-ban világszerte 81,8 millió nő volt munkanélküli, ami 22,7%-os emelkedés az elmúlt 10 év alatt. Az iskolából kimaradók többsége lány, annak ellenére, hogy mind több fiatal nő vesz részt oktatásban. A dolgozó, napi egy dollárból élő szegények között szintén a nők vannak többségben. A nők aránya a munkában állók és a munkát keresők körében nem emelkedett tovább az elmúlt évtizedben, sőt sok régióban csökkent. Kelet-Ázsiában 80 nőre 100 gazdaságilag aktív férfi jut, Délkelet-Ázsiában és a csendes-óceáni térségben 73-100 az arány. A United Nations Statistics Division adatai szerint a gazdaságilag aktív felnőtt korú lakosság 20 - 48%-a nő. Ez azonban nem mutatja sem a dolgozó nők arányát az összes nőhöz viszonyítva, sem pedig a részmunkaidős nők arányát. Az aktív korú, munkaképes női lakosság maximum 75%-a dolgozik pénzért valójában, de átlagosan csak a nők mintegy fele. A részmunkaidőről gyakorlatilag nincsenek összevethető adatok. A női munkanélküliségi ráták általában magasabbak, mint a férfiak azonos aránya. Ez nem az inaktivitási ráta, hanem azoké, akik szeretnének munkát vállalni, de nincs rá lehetőségük. Érdekes, hogy gyakorlatilag nincsenek adatok a női és a férfi fizetések átlagának arányáról.8

7

Koncz Katalin: A szegénység feminizálódása, in INFO-Társadalom-Tudomány. 1995. május. p31. Fodorné Tóth Krisztina előadása alapján. Nők és férfiak társadalmi egyenlősége a nemzetközi fejlesztésekben. Zárókonferencia. 2008. május 30. 8

15 II. 2. Millenniumi Fejlesztési Célok 2000-ben született az ENSZ Millenniumi Nyilatkozata, aminek alapján az ENSZ, a Világbank és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 8 általános fejlesztési célt állított össze, amelynek 191 aláíró ENSZ-tagországa között a legtöbb távol-keleti tagország is ott volt. Ezek az országok aláírásukkal kötelezettséget vállaltak, hogy tőlük telhetően hozzájárulnak a fejlesztési célok 2015-re történő megvalósításához. A fejlesztési célok közül a nemek egyenlőtlenségének eltörlése, a nők megerősítése a harmadik. Többek között cél, hogy a lányok is mindenütt részesüljenek elemi oktatásban, valamint, hogy csökkenjen a gyermeket szülő nők halandósági rátája, és növekedjen a reprodukciós egészség. Ezek a törekvések szorosan összefüggnek a nemek egyenlőségének céljával. Az ENSZ Millenniumi Projektje a nemek közötti egyenlőtlenséget jelöli meg a szegénység és a társadalmi kirekesztettség egyik elsődleges okaként. Az emberiség fele képtelen kihasználni képességeit a hátrányos megkülönböztetés miatt. A Millenniumi Fejlesztési Célok elérése, a fenntartható fejlődés és növekedés fontos a jövő generációinak számára. Ezeket a célokat csak úgy érhetjük el, ha célzottan befektetünk a nők oktatásába, reproduktív egészségügyi ellátásukba, gazdasági lehetőségeikbe és politikai jogaik elérésébe. A Millenniumi Fejlesztési Célok a világ vezetőinek azt az ígéretét testesítik meg, hogy az emberiséget sújtó kihívásokra megoldásokat találnak. A 2015-ig elérendő nyolc cél a súlyos szegénység felére csökkentésétől, a gyermekágyi halandóság problémájának kezelésén át, a HIV/AIDS terjedésének visszafordításáig terjed. A célok elérésének tényleges dátumát pontosan maghatározva, a Millenniumi Fejlesztési Célok tartalmaznak egy olyan célt is - a nemek közötti egyenlőség és a nők felemelkedésének előmozdítása – amely kritikus a másik hét sikerét illetően. Oktatás, gazdasági lehetőségek és reproduktív egészségügyi ellátás a nők számára három különösen fontos stratégiai beavatkozás, amelyek szükségesek a Millenniumi Fejlesztési Célok eléréséhez. A nők elleni erőszak megszüntetése is kritikus. Ezen területekbe történő befektetés azonnali és hosszú távú eredményt hoz. A fokozott politikai részvétel és a nemek közti egyenlőség melletti nagyobb elkötelezettség biztosítja azt, hogy ezek a befektetések elsődleges figyelmet kapjanak.

16 II. 2. 1. Oktatás A mindenkire kiterjedő oktatás az egyik legfontosabb kérdés valamennyi társadalomban. Ennek ellenére túl sok szegénységben élő gyermek, különösen lány gyermek, marad távol az iskolától. A szegénység csökkentéséhez alapvetően fontos a lányok oktatása. Kutatások bizonyítják azt, hogy a nők középfokú oktatása nagymértékben kapcsolódik a jobb gazdasági kilátásokhoz, jobb reproduktív egészségügyi ellátáshoz, fokozott HIV tudatossághoz. A jogaikkal tisztában levő nők véleményem szerint erősebben tudnak tiltakozni az olyan megalázó társadalmi szokások ellen, mint a nők nemi megcsonkítása. Az iskolázott nők gyermekei között a gyermekhalandóság is csökken. Kimutatták, hogy az anyának az oktatásban eltöltött minden egyes éve az öt év alatti gyermekhalandóság 5-10%-os csökkentésének felel meg. A világ mégsem tudta elérni azt a millenniumi célt, hogy 2005-re megszüntetik a nemek közti egyenlőtlenséget az elemi és középfokú oktatásban. 9 II. 2. 2. Gazdasági jogok A hagyományos makroökonómiai megközelítések és fejlesztési programok jórészt figyelmen kívül hagyták a nők gazdasági hozzájárulását. A háztartás vezetése mellett számos nő dolgozik üzemekben, farmokon, gyárakban, piacokon, bányákban és irodákban, és mindezt jórészt támogató politika, jogrendszer, intézmények és szolgáltatások nélkül. Munkájuk nagy része nem kap elismerést, láthatatlan és nincs megfizetve. Jóllehet a nők mind nagyobb számban kerülnek a fizetett munkaerő állományba, azonban az elbocsátást kockáztatják, ha teherbe esnek, valamint általánosságban az összjövedelmük kevesebb, és az állásuk biztonsága kisebb, mint a férfiaké. Foglalkoztatási szerkezetük a hatalom, felelősség, anyagi és erkölcsi megbecsülés, illetve előmenetel szempontjából sokkal kedvezőtlenebb a férfiakénál. Hátrányos munkaerő-piaci pozíciójuk egész életük során végigkíséri őket. A női foglalkoztatás helyzete kedvezőtlen. Többségük a foglalkozási hierarchia alsóbb szféráiban helyezkednek el, ha sikerül egyáltalán álláshoz jutniuk. A vezető nők aránya meglehetősen alacsony a férfiakéhoz képest.10 A Világbank szerint a fejlett országokban a nők keresete 77%-a férfiakénak, a fejlődő országokban pedig 73%-a. A fejlődő országokban a vidéki nők végzik az élelmiszertermelés 60-80%-át, azonban még mindig számos kormány tiltja, hogy a nők földet vásároljanak vagy eladjanak a férjük engedélye nélkül. Az egyenlőtlen gazdasági lehetőségekkel történő törődés kiemelheti a családokat és a közösségeket a szegénységből.

9

A világnépesedés helyzete 2005. Az egyenlőség hozadéka: stratégiai befektetés. Koncz Katalin: A nők és a munka világa, in INFO-Társadalom-Tudomány. 1995. május. p25.

10

17 II. 2. 3. Reproduktív egészségügyi ellátás Világszerte a reproduktív egészségügyi ellátás rossz feltételei a fő okai a 15 és 44 év közötti nők betegségének és elhalálozásának. Az összes gyermekágyi halál 99%-a a fejlődő országokban következik be, jóllehet majdnem teljes mértékben megelőzhető. Minden percben egy nő hal meg szükségtelenül terhességhez kapcsolódó okok miatt. Ez összesen több mint félmillió élet elvesztését jelenti évente, és megmutatja azt, hogy milyen kevés figyelmet szentelnek a nők életének. Legalább további nyolcmillió nő szenved egész életen át tartó betegségben, és viseli az egészségügyi következményeit a terhességgel kapcsolatos komplikációknak. Az 1994-ben 179 kormány tett ígéretet arra, hogy a reproduktív egészségügyi ellátást egyetemesen elérhetővé teszi, olyan gyorsan, ahogy lehet és nem később, mint 2015. Globális konszenzus alakult ki 1994-ben arról, hogy a szaporodással kapcsolatos jogok az emberi jogok, a fenntartható fejlődés, a nemek közti egyenlőség és a nők felemelkedése központi kérdései. A társadalmi elvárások sokszor nagy nyomást helyeznek a fiatal lányokra. Emiatt kell férjhez menniük és idő előtt gyermeket vállalniuk. A fejlődő országokban 82 millió, 10-17 éves lány megy férjhez a 18. születésnapja előtt. Ezzel a korai házassággal nemcsak leendő gyermekük, hanem saját életüket és egészségüket is kockáztatják. A serdülőkorú házas nők néhol nehezen tudják elérni, hogy fogamzásgátlót használhassanak, mert a megkövesedett társadalmi normák ezt nem nézik jó szemmel. A fejlődő országokban a 15-19 éves házas nőknek mindössze a 17%-a használ fogamzásgátlót. Ebben az életkorban a terhességi és szülési komplikációk a halálozási okok első helyén állnak.11 A biztonságos és hatékony fogamzásgátló módszerekhez való jobb hozzáférés kulcskérdés a Millenniumi Fejlesztési Célok elérésében. Minden évben 76 millió nem kívánt terhesség fordul elő egyedül a fejlődő világban. Ebből 19 millió végződik nem biztonságos abortusszal, amely

az

anyasági

halálozás

fő

oka.

A

családtervezésről

való

gondoskodás

megakadályozhatná a nem kívánt terhességet, csökkentené az abortuszok előfordulását, és csökkentené az anyasági halálozást 20-35 százalékkal.

11

A világnépesedés helyzete 2003. A fiatal nőket sújtó egyéb kockázatok és hátrányok.

18 III. A világot sújtó problémák III. 1. HIV/AIDS A szegénység, diszkrimináció és erőszak a nőket és a lányokat különösen sebezhetővé teszi a HIV terjedését illetően. Amikor a HIV/AIDS közegészségügyi szempontból először színre került az 1980-as években, a fertőzöttek többsége férfi volt. Ma, a becsült 40 millió HIV fertőzött embernek megközelítően a fele nő. A legnagyobb növekedés a 15 és 24 év közötti fiatalok körében történik. Az új HIV fertőzések háromnegyede férfi és nő között terjed, sok esetben a férjről a feleségre. Az UNAids felmérései szerint a legtöbb fejlődő országban alárendeltségük, hiányos oktatásuk és gyenge gazdasági hátterük miatt a nőknek nincs lehetőségük (és valószínűleg bátorságuk), hogy tárgyaljanak a szexről férfipartnereikkel, vagy, hogy óvszer használatára kérjék őket. Az AIDS nők körében történő terjedésében komoly szerepe van a nemi erőszaknak is. A nőknek sok esetben nincs erejük és lehetőségük, hogy visszautasítsák a szexet gyakran idősebb és tapasztaltabb férjükkel szemben, aki már fertőzött. Az AIDS elleni harc során egy másik világméretű 'járvánnyal', a nők elleni erőszakkal is szembe kell nézni. Kutatások szerint a lányok első szexuális tapasztalatai gyakran kierőszakoltak, minden ötödik nővel előfordul, hogy élete során valamikor megerőszakolják, vagy megkísérelik megerőszakolni.12 Úgy gondolom, a kormányoknak és a társadalmaknak nagy szerepük lehet abban, hogy ezeket a folyamatokat meggátolják. Amíg elfogadott a nők elleni erőszak, és a megerőszakolt nő érzi hibásnak magát, csak azért mert a társadalom megbélyegezné őt, ha kiderülne mi történt vele, a betegség terjedésének nem lehet megálljt parancsolni. Amíg társadalmilag nem ítélik el keleten is a családon belüli nemi erőszakot, a felnőtt kor előtti házasságokat, a nők nemi megcsonkítását, és a megözvegyült asszonyok megöröklését más férfirokonok által, addig nem csökkenthető a vírussal való találkozás esélye. Ezeket a hagyományokat csak a társadalom irthatja ki magából. Ebben nagy szerepe lehet az oktatásnak. Bátorítani kell az érintett kormányokat, hogy változtassák meg az öröklési törvényeket, fogadjanak el jogszabályokat a családi erőszak ellen, és segítsék elő a nők oktatását. Egy minimálisan tanult és némi gazdasági hatalommal rendelkező asszony jóval sikeresebben vitatkozhat a szexről partnerével.

12

Ballai Vince (2004): Több nő hal majd meg AIDS-ben, mint férfi. 2004. http://www.origo.hu/nagyvilag/20041124tobb.html Letöltés időpontja: 2008. november 10.

19 III. 2. Nemi alapon történő bántalmazás A nemi alapon történő bántalmazás tükrözi és meg is erősíti a nemek közti egyenlőtlenséget, és megdöbbentő mértékben veszélyezteti a nők méltóságát, autonómiáját és egészségét. Világszerte minden harmadik nőt megvertek, nem kívánt nemi kapcsolatra kényszerítettek vagy megbecstelenítettek. Gyakran egy családtag vagy egy ismerős. A nemi alapon történő bántalmazás annyi 15 és 44 év közötti nőt és lányt öl meg vagy okoz nekik bajt, mint a rák. A nők egészségkárosodása meghaladja a közlekedési balesetet szenvedettek és a maláriások együttes számát. A nemi alapon történő bántalmazásnak számos formája van, lehet akár pszichológiai, akár fizikai. Magában foglalja az otthoni erőszakot, nemi erőszakot, nők nemi megcsonkítását, valamint az „erény” és a hozománnyal kapcsolatos gyilkosságokat. Az erőszak elkezdődhet már az anyaméhben a szülés előtt a nem megválasztásával, és később folytatódik a nőnemű csecsemőgyilkossággal, mellőzöttséggel és megbecstelenítéssel. Ennek eredményeként Ázsiában egyedül legalább 60 millió lány „eltűnt”. Minden évben mintegy 800 ezer embert hurcolnak el határokon át kizsákmányolás céljából, a többségüket szexuális üzleti kereskedelemben. Megközelítően 80 százalékuk nő és lány. Még többet erőszakkal toboroznak, becsapnak és elrabolnak, hogy ugyanaz a sors várjon rájuk, mint saját országukban. 13 A nemi alapon történő bántalmazás, mint ahogy az előző részben is leírtam, sok más probléma gyökerei lehetnek, például az AIDS-é. Sajnos még ma is széles körben tolerálják a nők bántalmazását. Nyugaton már sokkal jobb a helyzet, több szervezetről is lehet hallani, akik a családon belüli erőszak ellen küzdenek. Egy példa lehet erre a NANE- Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen, amely 1994 óta működik Magyarországon. Keleten az érintett nemzeti kormányoknak hatékony bűnüldöző szerveket kellene létrehozni, olyan vezetőkkel, akiket mobilizálni lehet az erőszak megakadályozására. Legfőképpen az szükséges, hogy a férfiak határozott álláspont mellett kötelezzék el magukat e kérdésben. III. 3. Humanitárius válságok A 2000-es Millenniumi Csúcstalálkozó óta több mint 40 országban tört ki konfliktus. A háborúk és a katasztrófák nyomában az egészségügyi ellátás és az oktatás infrastruktúrái összeomlanak, a HIV fertőzés kockázata nő, és a nemi alapon történő bántalmazás szintje ugrásszerűen megemelkedik. A Millenniumi Fejlesztési Célok elérésétől legtávolabb lévő 34 ország közül 22-ben konfliktus van, vagy éppen abból emelkedik ki. Ezek hatalmas számú polgári áldozatot követelnek. A visszaélések közé tartozik a nemi erőszak, megcsonkítás, öldöklés és a gyermekek erőszakos toborzása, hogy harcosként, szexuális rabszolgaként vagy

13

A világnépesedés helyzete 2005. Nemi alapon történő bántalmazás: túl nagy az ár.

20 „tábori feleségként” szolgáljanak. A világ 35 millió menekültjének és otthonából kiüldözött személynek a nyolcvan százaléka nő és gyermek. A konfliktus után az újjáépítés lehetőséget nyújt arra, hogy a társadalom megújuljon és foglalkozzon a korábban létezett egyenlőtlenségekkel. Valójában számos konfliktus utáni ország aktívan támogatja a nők és a fiatalok jogait acélból, hogy gátat vessen azoknak a feltételeknek, amelyek további társadalmi kirekesztettséghez és elszegényedéshez vezethetnek a konfliktus vége után. 14 Annak eléréséhez, hogy a világ közelebb érjen a szegénység megszüntetéséhez, célzott befektetés szükséges a nők és a fiatalok felemelkedéséhez. Gondoskodás szükséges az egyetemes reproduktív egészségügyi ellátásról a HIV megelőzésével együtt, továbbá létfontosságú az egészségügyi ellátó rendszerek megerősítése és átalakítása. Az egészségügyi ellátó rendszerek érzékenyebbé tétele a nők, a fiatalok és az őshonos vagy egyébként kirekesztett csoportok szükségletei iránt kritikus a szegénység csökkentési célok elérése szempontjából. IV. Partnerség a férfiakkal A fejlesztési erőforrások vagy férfiakra, vagy nőkre koncentráltak, ritkán mindkettőre. A férfiakkal való partnerség alapvetően fontos az egyenlőség eléréséhez. Az egyének nemét figyelembe vevő korlátozó szokások és sztereotípiák szűkítik mindkét nem lehetőségeit, míg a nemek közti egyenlőség mind a nők, mind a férfiak számára nyerő ajánlat. Mivel a férfiaknak döntő társadalmi és gazdasági hatalmuk van, gyakran ők hoznak döntéseket családtervezésben, feleségük gazdasági aktivitásában, a háztartási erőforrások felhasználásában, beleértve az orvosi és iskoláztatási költségeket. A felvilágosult férfi gondoskodása és támogatása javítja a terhesség és a szülés kimenetelét, és komplikáció esetén az élet vagy a halál közti különbséget jelentheti, amikor a nőknek sürgős orvosi ellátásra van szükségük. Ugyanazok a nőkkel kapcsolatos előítéletek, amelyek elnyomják és sértik a nőket, akadályoznak meg sok férfit abban, hogy teljes mértékben realizálják gondozási és nevelési kapacitásukat, felelősséget vállaljanak családjukért és közösségükért. Számos kezdeményezés jutott el sok férfihoz világszerte a munkahelyeken történő bevonással. Serdülő fiúkkal foglalkozva azokban az években, amikor az egyéniségük kialakul, amely potenciálisan kockázatos időszak is, a legnagyobb lehetőséget kínálja arra, hogy beleneveljék a nemekkel kapcsolatos igazságos értékeket, és arra ösztönözzék a fiatal felnőtt férfiak következő generációját, hogy megkérdőjelezze azokat a normákat, amelyek

14

A világnépesedés helyzete. 2005. Az egyenlőség ígérete.

21 nővéreiktől, anyjuktól, feleségüktől és lányaiktól megtagadták az emberi jogokat. Nem csak a fejlődő, hanem a fejlett ipari országokban is megtapasztalható az a trend, hogy a férfiak nem veszik ki részüket a háztartásokban felmerülő feladatokból. Az európai nők háromszor több időt töltenek háztartási és gyermeknevelési feladatokkal, mint férjük.15 Ez a távol-keleten fokozottan jellemző. Ott a teljes háztartás és gyermeknevelés a nők nyakába szakad. Fel kell ismernünk, hogy a férfiak segítsége és együttműködése nélkül a nők felemelkedése véleményem szerint halálra van ítélve. A nők helyzetén segíteni tudó politikai vezetők nagy többsége férfi. Amíg ők nem tesznek meghatározó lépéseket, a feminizmus egyhelyben toporog. Őket kell meggyőzni és a magunk oldalára állítani azért, hogy segítsék a nők felemelkedését. V. Egyenlőség világviszonylatban A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség mértéke szerint az ázsiai országok közül 33. helyezésével, Kína áll az első helyen, Japán pedig a másodikon. Kína a nők gazdasági részvétele tekintetében az első tíz ország között van, viszont a többi esélyegyenlőséget mérő dimenzióban lemarad. Japán esetében viszont az egészségügyi ellátás és jóléti dimenzió az, ahol a nemek közötti esélyegyenlőtlenségek kisebbek. A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség mértéke a világ országaiban (2005.)

Rang-

Összesített

Gazdasági

Gazdasági

Politikai

sor

pontszám

részvétel

lehetőségek

részvétel

Kína

33.

4,01

9.

23.

40.

46.

36.

Dél-Afrika

36.

3,95

39.

56.

16.

30.

21.

Izrael

37.

3,94

28.

40.

32.

28.

39.

Japán

38.

3,75

33.

52.

54.

26.

3.

Malájzia

40.

3,70

40.

36.

51.

32.

15.

Thaiföld

44.

3,61

1.

39.

49.

54.

32.

Indonézia

46.

3,50

29.

24.

46.

53.

29.

India

53.

3,27

54.

35.

24.

57.

34.

Korea

54.

3,18

34.

55.

56.

48.

27.

Pakisztán

56.

2,90

53.

54.

37.

58.

33.

Törökország

57.

2,67

22.

58.

53.

55.

50.

Országok

Iskolázottság

Egészség és jólét

Forrás: WEF (2005: 8–9)

15

Koncz Katalin: Tradícionális családi munkamegosztás, in INFO-Társadalom-Tudomány. 1995. május. p30.

22 VI. Ázsia közös problémái VI. 1. Öngyilkosság Ázsiában Elszegényedés, házassági problémák, tönkrement termés, sikertelen vizsga, megannyi "mindennapos" öngyilkossági ok Ázsiában. Tudományos felmérések szerint az ázsiai emberek általában hajlamosabbak a hirtelen felindulásból elkövetett öngyilkosságra. Nyugaton jellemzőbb, hogy az öngyilkosságra vetemedők többsége már előtte is mentális problémákkal küzdött. A nők, talán alapvető érzékenységüknél fogva, szintén sokkal sebezhetőbbek. A „Nemzetközi Szövetség az Öngyilkosságok Megelőzésére” nevű szervezet és az „Egészségügyi Világszervezet” összegezte a témával kapcsolatos ázsiai felméréseket. A fejlődő társadalmakban, mutattak rá, kirívóan magas az öngyilkosságok száma. Ez a helyzet például Kínában, Indiában, vagy Srí Lankán. A tanulmány diagrammjaiból kivehető, hogy a legtöbb öngyilkosságot méreggel követik el.16 Ennek oka az lehet, hogy a mezőgazdasági rovarirtók könnyen hozzáférhetőek. A WHO kimutatása szerint a nyugatcsendes-óceáni térségben, 2000-ben az erőszakos halálesetek 85 %-át tette ki az öngyilkosság. A világon átlagosan közel 50 % ez az arány, azaz általában ugyanannyi ember öli meg önmagát, mint ahánnyal másvalaki végez. A kínai Egészségügyi Minisztérium adatai szerint évente legalább 250 ezer embernek sikerül az öngyilkosság abból a kétmillióból, aki megpróbálja. A pekingi statisztika szerint 100 ezerből 20-30 az öngyilkosok száma, a világon átlagosan 100 ezer lakosra 14,5 öngyilkosság jut. Az öngyilkosok több mint fele nő, és körülbelül egyharmaduk falun élő fiatal nő. Ezek a nők kétségbeesésükben, hirtelen felindulásból vetnek véget életüknek. Az interneten rengeteg hírt lehet olvasni azzal kapcsolatban, hogy ázsiai fiatalok, főleg nők, néha csoportosan, vetnek véget az életüknek. A nemi erőszak is lehet egy ok, amiért így dönt az adott nő. A társadalmi megbélyegzés miatt nem mernek beszélni az esetről, orvoshoz fordulni meg még kevésbé szeretnének. A nők bizalmatlanok és nem mernek segítséget kérni egy olyan társadalomban, amelyben ezekhez az esetekhez súlyos megbélyegzés társul, s nem nézik jó szemmel azokat sem, akik pszichiátriai segítségért folyamodnak. Japánban a gazdasági problémák példátlan mértékben, 25 %-kal növelték meg az öngyilkosságok számát 2001 végére. 2007-ben több mint 32000-en dobták el maguktól az életet. Hagyományos célpont a Fuzsijáma, Japán szent hegye. A japán rendőrség egyetlen hónap során 78 öngyilkosságot fedezett fel a hegy oldalának erdőségében.

16

WHO. Regional Office for South-East Asia. Mental Health and Substance Abuse. Suicide Prevention :Emerging from Darkness 17 Ázsiában több az öngyilkos, mint a gyilkos. (2003) Letöltés ideje: 2008. november 10. http://www.azsia.net/modules.php?op=modload&name=News&file=article&sid=2776

17

23 VI. 2. AIDS/HIV Ázsiában A világ más-más részein, más-más módon terjed a betegség. Kelet-Európában és KeletÁzsiában főként a fecskendőt használó drogfüggők körében terjed a vírus, míg a fejlett országokban sokan fertőződnek meg az azonos neműekkel szexuális életet élők körében. A legfertőzöttebb országokban leginkább a heteroszexuális kapcsolatokon keresztül terjed a betegség. A legtöbb AIDS-es Dél-Afrikában él, míg a betegség a leggyorsabban Ázsiában terjed. Itt 2002-höz képest 50 %-kal emelkedett az újonnan megfertőződöttek száma. A legtöbben Kínában, Indonéziában és Vietnamban kapták meg a betegséget. Egészségügyi szakemberek szerint a térség lakosainak hatalmas száma elfedi a probléma nagyságát. "Még ha csak egy százalékos fertőződési arányról beszélünk is, ez megdöbbentő számokat jelent" - közölte Purnima Mane, az UNAids egyik vezetője. Jelenleg 8 millió fertőzött él Ázsiában, idén 540 ezren vesztették életüket a betegségben. Egyes szakértők arra figyelmeztetnek, hogy India és Kína a járvány robbanásszerű elterjedésének küszöbén áll. Az utóbbi években mind több nő válik fertőzötté Afrikában, Ázsiában és Oroszországban is. Az okok között szerepelhet az, hogy sok, korábban más módon megfertőződött férfi adja át a vírust partnerének. Gyakran saját feleségének is. A távol-keleti régió sok országában egyre jobban kiépülőben van a szex-ipar, melyet a házas férfiak gyakran igénybe is vesznek. Véleményem szerint a szex- turizmus biztosan kedvez az ország gazdaságának, de nem hiszem, hogy megéri az árát. Fontos tény lehet, hogy sokan nem is tudják, hogy megfertőződtek. Az alacsony költségvetésű egészségügyben nem gondolom, hogy van keret arra,

hogy

szűrési

szolgáltatásokat

biztosítsanak

a

legszegényebb,

és

egyben

legveszélyeztetettebb régiókban. Emellett fontos tényező a nők szégyenérzete is, akik kiközösítéstől, megbélyegzettségtől tartva nem mernek orvoshoz fordulni. Számuk ezért bizonyára magasabb is, mint az a hivatalos adatokból kiderül. VI. 3. Népességegyenlőtlenség Ázsiában Azokban az országokban, ahol a férfiak és nők megközelítőleg egyenlő bánásmódban részesülnek, a nemek aránya is körülbelül egyenlően oszlik meg a társadalomban. Alaphelyzetben születéskor kicsivel több férfi születik, mint nő, és a halálozási arányuk is magasabb, mint a nőké. A nemek közötti egyensúly egy populáción belül a születések és halálozások nemi megoszlásának számától függ. Így természetes úton egyenlítődik ki a társadalmi megoszlás. Azonban Ázsiában ezeket a tényezőket társadalmilag befolyásolják. Ha nem lépne közbe emberi tényező, ma 90 millióval több nő élne Ázsiában. Lassan a demográfiai egyensúly is veszélybe kerül, olyan mértékben változott meg az ázsiai

24 országokban a nők és férfiak aránya. Néhány országban már feleséget sem könnyű találni a nők hiánya miatt. A nemhez kötött abortusz, a nők bántalmazása, a Kínában gyakorolt „egy gyerek” politika, a születésszabályozás eddig ismeretlen helyzethez vezetett. Ez a demográfiai rendellenesség azonban nem kap akkora nyilvánosságot, mint amekkorát megérdemelne. A jelenségnek nemcsak politikai, hanem gazdasági, szociális, kulturális és vallási okai is vannak, és maga a jelenség a társadalomban mélyen gyökerező, előre kialakított elvekre támaszkodik. Mivel az ázsiai társadalmakban meghatározó, hogy a fiúgyermeket részesítik előnyben, így a leendő szülők megpróbálják befolyásolni születendő gyermekük nemét. A mai technikával már meghatározható a születendő gyermek neme, így a lány gyermekek már születésük előtt veszélyben vannak, mivel nemük miatt hátrányos helyzetben vannak. Az egy gyermek politika miatt a kínaiak többsége nem tartja meg első gyermekét amennyiben az lány. Inkább tovább próbálkoznak, hogy fiú utódjuk lehessen, és egy lehetséges fiúgyermek miatt a kislányt abortálják. Ehhez az is hozzájárulhat, hogy a gyermeknevelés megnövekedett költségei mellett, a szülőknek dönteni kell, hogy vállaljanak e két gyermeket. Ez is oka lehet annak, hogy elvetetik az első magzatot, amennyiben az lány. Véleményem szerint az is hozzájárulhat ehhez a trendhez, hogy a család nevét csak a férfi utód viszi tovább. Ez főleg vidéken lehet jelentős, ahol a lány csak addig marad családjánál, amíg férjhez nem adják. Onnantól kezdve a lányuk már új férje családjához tartozik. Ami még fontosabb az az, hogy a lány gyermek házasságával viszi a család vagyonának egy részét. Így Kínában 12 százalékkal több fiú születik, Indiában pedig ez a szám 6 százalékkal nagyobb, mint a lányoké. DélKoreában a 90-es évek közepén megfigyelt tetőzés után, amikor 115 fiú esett 100 lányra, ez az arány lecsökkent 108/100-ra. A szelektív abortuszok révén a lányok kiválogatása, a gyermekekkel szembeni bánásmód nemek szerinti változása, a másodlagos társadalmi szokásrendszer, a rossz egészségügyi körülmények együttesen magas fokú női halandósághoz vezetnek már a gyermekkorban, de felnőttkorban is, és ez mind a nő-hiányhoz járul hozzá. Kevesebb nő születik, mit kellene, és több hal meg, mint kellene, így megnő a férfiak aránya. Ezek a drága orvosi beavatkozások csak a tehetősebb, városi nő kiváltságai. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vidéki családok preferálnák a leánygyermeket. Ha lány születik a családba, az első perctől kezdve elnyomásban fog részesülni, és éreztetik vele, hogy csak kolonc a család nyakán.

25 VII. A nők helyzete Japánban VII. 1. Társadalmi helyzet VII. 1. 1. A nők társadalmi helyzete Az engedelmeskedő, alkalmazkodó és urát szolgáló nőideál abban a közszájon forgó sztereotípiában is megfogalmazódik, hogy "a három legjobb dolog a világon: az amerikai lakás, a kínai konyha és a japán feleség". Ennek az ideálnak azonban egyre kevésbé felelnek meg a japán nők. Azokban az országokban, ahol a konfucianizmus és a buddhizmus a meghatározó pillérei az életnek, a nők ellenállás nélkül vették tudomásul alárendelt szerepüket. A japán társadalomra a szenioritás elvének fokozott jelenléte mellett a patriarchalitás is erőteljesen jellemző. A japán nő és férfi rangja között lényegesebb eltérések vannak, mint az európai, vagy az amerikai kultúrában. VII. 1. 2. Anya-lánya Japánban a fiatal japán nők új szövetségesre találtak az édesanyjukban. Anyák és lányok együtt újabban olyan páratlanul erős kapcsolatot alakítanak ki, amely lassan véget vethet a tradícióknak és a férfiuralomnak. „A szülői szeretet ebben az országban határtalan” - mondja Mafumi Usui, a Seiryo de Niigata Egyetem tanára. „Itt a gyermek minden. Sőt, több mint minden. Semmiféle különbséget nem tesznek gyerek és szülő között. Együtt alszanak és együtt fürdenek. A szülők már-már őrjítő összegeket költenek arra, hogy gyereküket a legjobb óvodába, a legjobb általános iskolába, a legjobb gimnáziumba írathassák be. Az anyák különösen emberfeletti feladatot végeznek a gyereknevelésben. Ők sosem adják fel. És mindez egész életre szóló program.” A gyermek a japán társadalomban szinte kincsnek számít. A kulturális környezet, a családi hagyományok és a századok óta követett buddhista tradíciók különösen erős kapcsolatot szőttek főleg az anyák és lányaik között. Ebben az erősen patriarchális társadalomban, ahol az asszonyok a férfitól, az apától, a fiútestvértől függenek, kiszolgálják őket az asztalnál, elkészítik a fürdőjüket, leterítik a futonjukat, igen szoros, ugyanakkor törékeny szolidaritás alakul ki anya és lánya között. „Messze vagyunk még a nemek egyenjogúságától. Bár a változások észlelhetők, a férfiuralom még mindig tartja magát. Szomorú, de a japán nők még mindig állandó társadalmi nyomás alatt élnek. Mihelyt a nőről kiderül, hogy terhes, meg kell szakítania a munkaviszonyát. A munkáltatója nem fizeti a szülési szabadságot. Hát mi más lenne ez, mint a zaklatás egyik

26 kendőzött formája?”- mondja Kuniko Inoguchi, aki a Család és a Nemek Közti Egyenjogúság exminisztere. A nehéz körülmények csak fokozták az anyák és a lányaik közötti szolidaritást, és ellenállóbbá tették őket. Együtt álmodoznak a függetlenségről és a szabadságról, és támogatják egymást emancipációs vágyaikban. A nők mentalitása gyökeresen megváltozott az utóbbi két évtizedben. A fiatal japán nők a szakmai karrierjüket helyezik előtérbe. Az a modell, amikor a férfiak dolgoztak és a feleségek otthon maradtak háziasszonynak, már nem a japán a társadalom domináns modellje. Az előre elrendezett házasságok lassanként eltűnnek. Egyre jobban teret hódít az együttélés. A nők szülni akarnak, gyereket akarnak, de lehetőség szerint házasság nélkül. A modern japán nők most vívják új forradalmukat. A mai japán anyák és lányaik nagy lendülettel robbantják szét a hagyományokat. Egy japán nő lehet egyedülálló, házas, együtt élhet valakivel, lehet elvált, nem feltétlenül kell, hogy gyerekei legyenek, dolgozhat fő- vagy mellékállásban. Mindezek mellett ugyanúgy érdekli őket az önmegvalósítás, ugyanúgy vannak személyes céljaik, álmaik, mint nyugaton élő társaiknak. VII. 1. 3. Változás Számos japánnak tartott érték válságban van. A társadalom alighanem korszakváltás küszöbén áll, vagy már benne is van. Egy sor, a japán kultúrához kötődő sztereotípia megdőlni látszik. Az új generáció már más értékeket vall magáénak, melyek többnyire amerikai kötődésűek. A nyugati hullám nem kerülte el a japán fiatalokat sem, akik számos területen felülmúlják amerikai társaikat is. A legújabb nyugati trend szerint öltöznek, drága mobiljukat egy percre se teszik le, és genetikailag fekete hajuk különböző színekben pompázik. Minden módon próbálják érzékeltetni, hogy már nem azok az értékek szolgálnak viselkedésük alapjául, amely szüleikét még meghatározták. Érzelmeiket sem kívánják többé elrejteni, mint ezt a társadalmi etikett eddig megkívánta. A vállalati iránti elkötelezettség is megváltozni látszik. A fiatal japán dolgozók már nem hajlandóak önmagukat és életüket feláldozni a vállalat érdekében. A vállalatok sem garantálják már az élethosszig szóló foglalkoztatást. 18 VII. 1. 4. Válás, születés A japán társadalmi szerepek megdőlni látszanak. A hagyományos szerepek, miszerint a férfi reggeltől estig a vállalatnál dolgozik, mialatt felsége otthon vezeti a háztartást és gyereket nevel, már nem teljesen igaz a japán család képére. Ez a változás azonban nem hat pozitívan a társadalmi szerkezetre, a születésszámokra és a családi élet alakulására.

18

Hidasi Judit: Értékválság és értékváltás Japánban

27 A házasság intézménye szintén nagymértékben megváltozott. Visszaszorulóban vannak az előre megtervezett házasságok (miai kekkon), amelyekben a szülők választották ki gyermekük számára a szerintük megfelelő partnert.19 Ezek a házasságok nem érzelmi alapon, hanem a szülőknek való megfelelés vágyától vezérelve, vagy egyszerűen csak a gazdasági előnyök miatt köttettek. Semmi nem garantálta, hogy a fiatalok szimpatizálni fognak egymással. Ennek megfelelően alakult a házasság további része is. Életük során a férj és feleség minimális időt töltöttek együtt. A férjek gyakran prostituáltaknál keresték a boldogságot, természetesen feleségük tudtával. A feleség teljes mértékben kiszolgálta urát. Közvetített házasságok ma is léteznek, de már teljesen más formában. Ezeket általában már a házasulandók kezdeményezik, kerítőirodák, internetes társkeresők, barátok, ismerősök segítségével. Ám a házasságok nagy része manapság már mindenféle közvetítés nélkül, 100 százalékig érzelmi alapon kötődik. A válások száma megsokszorozódott azóta, hogy a társadalomban változások indultak meg. Japánban a nők várható életkora 86 év körül mozog, így amikor gyermekeik kirepülnek, a nők még bőven időben vannak, hogy új életet kezdhessenek. A nők, mivel nem dolgoznak, hanem otthon vannak a gyermekükkel, ráérnek képezni magukat. Képesek munkát találni, már teljes munkaidőben tudnak dolgozni, így saját keresetükből el tudják tartani magukat és kikerülnek a férjük általi gazdasági függésből. Általában képzettebbek is férjüknél, nem találják a közös hangot, és miután már nem tartja őket össze sem a közös gyermek, sem valamelyikük létbizonytalansága, a nők beadják a válókeresetet. A lányok házasulási kedve is megcsappanni látszik. Ma már a lányok átlagéletkora házasságkötéskor eléri a 29 évet, míg a férfiaknál ez az adat 31 év. Egy 1997-es felmérés szerint a lányok 55%-a egyáltalán nem akar férjhez menni. Jelenleg a világon Japánban a legalacsonyabb a születések száma. Egy nőre átlagosan 1,46 gyermek jut. A jelenleg 126 millió lakosú japán meredek népességcsökkenése 2006-tól indult el, és 2050-re elérkezik az elöregedett fejlett társadalmak sorába. A japán kormány szerint sürgős változtatásra van szükség annak érdekében, hogy meggyőzzék a húszas és harmincas éveikben járó nőket arról, hogy több gyereket szüljenek. A munkahelyi diszkrimináció és a kormány elégtelen politikája okolható azért, hogy a japán nők nagy része nem vállal gyereket. Amint egy nő terhes lesz, kénytelen otthagyni munkahelyét. Japánban olyan kritikus a születések számának csökkenése, hogy külön szót találtak rá ki, ami úgy szól, hogy „shoshika”, ami azt jelenti, hogy társadalom, gyerekek nélkül. Ha a japán nők nem kezdenek el gyerekeket szülni, a japán népesség több mint 20 %-kal csökken az évszázad közepére. Az emberek közel fele öregnek számít majd, ami hihetetlen terheket ró az egészségügyi és a

19

Hidasi Judit: Vissza Japánba. 2003. p5.

28 nyugdíjrendszerre. A húszas-harmincas éveikben járó nők többsége egyedülálló és nincs gyereke. A kormány korábban már bevezette az úgynevezett "Angyal" tervet, aztán az "Új angyal" tervet, nemrég pedig a "Plusz egy javaslatot".20 Valamennyinek az a célja, hogy több gyermekvigyázási lehetőséget és más támogatásokat ajánljon a dolgozó anyáknak. VII. 2. Oktatás Az első nemzeti oktatási rendszert 1872-ben alapították Japánban, amikor a Meiji kormány oktatási rendeletével elemi- és középiskolákat létesített. A kötelező négyosztályos oktatás 1886-ban kezdődött és 1908-ban hatosztályosra terjesztették azt ki. 1947-ben, amikor az új nemzeti nevelési (6-3-3-4) rendszert bevezették az oktatási alaptörvény és az iskolai oktatási törvény alapján, a kötelező oktatási időt kilenc évre bővítették: hatosztályos elemi iskola és háromosztályos alsó középfokú iskola lett kötelező. 1975 óta minden évben a 18 éves korosztály több, mint 95%-a fejezi be a középiskolát, így gyakorlatilag manapság 12 éves a kötelező oktatás. A középiskolát végzetteknek körülbelül a fele megy felsőfokú intézménybe tanulni, növekszik az egyetemet végzettek száma. 21 Az 1980-as évek közepétől egyre növekvő igény mutatkozott a fiatal japán nők részéről a felsőoktatásban való részvétel iránt. Ezzel egyidőben a Japán országgyűlés 1985-ben elfogadta az Egyenlő Foglalkoztatás Esélye Törvényt (Equal Employment Opportunity Law), amely a nők foglalkoztatásának fejlesztésére koncentrált. Több fontos tényező játszik szerepet abban, hogy egy fiatal lány kíván-e felsőoktatásban részt venni. Ezek közül a legfontosabb, hogy édesanyjuk részt vett-e ilyen képzésben. Ezenkívül fontos tényezők még, hogy édesapja járt-e egyetemre, milyen a család jövedelme, és hogy magán vagy állami középiskolába járt-e. A fejlett országokhoz hasonlítva Japánban a fiatal nők kisebb hajlandóságot mutatnak arra, hogy részt vegyenek felsőbb képzésben. Egy 1980-as felmérés szerint Japánban a nők 22.4%a iratkozott be felsőoktatási intézménybe, míg Kanadában és az Egyesült Államokban az 50%-uk, Finnországban a 47%-uk, a Svédeknél a nők 37%-a, Franciaországban 48%-uk, és Olaszországban pedig 42%-uk. Az elmúlt években ez az arány azonban növekedni látszik, az 1990-es 27,9%-os beiratkozási ráta 1998-ra 35,6%-ra emelkedett.22

20

Kevés a japán gyerek, in Hetek-Országos Közéleti Hetilap, VIII. évfolyam, 50.szám. 2004. december 10. Ryu Tae: JAPÁN KULTÚRA, TUDOMÁNY ÉS OKTATÁS, in Fizikai Szemle 1997/12. 384.o. 22 Linda N. Edwards Margaret K. Pasquale : Women’s Higher Education in Japan, 2002. p3. 21

29 A nők és férfiak aránya, akik gimnázium után felsőoktatásba jelentkeztek Iskola formája

Egyetem Felsőbb középiskola Speciális felkészítő iskola

Nők (%)

Férfiak (%)

1984

1996

1984

1996

11.1

21.1

25.0

29.5

21.1

24.5

1.4

2.1

20.3

25.6

30.1

34.2

Forrás: Japan Monbusho

Főiskolákra és Egyetemekre beiratkozottak száma Összesen

Nők

Férfiak

Nők (%)

1975

1,652,003

356,167

1,295,836

21.6%

1980

1,741,504

389,890

1,351,614

22.4%

1985

1,734,392

414,384

1,320,008

23.9%

1990

1,988,572

554,666

1,433,906

27.9%

1995

2,330,831

767,886

1,562,945

32.9%

1999

2,448,804

886,873

1,561,931

36.2%

Forrás: Statistics Bureau, Management and Coordination Agency

Ezeken a táblázatokon is jól látszik az oktatásban is beállt változás. Egyre több nő iratkozik be felsőfokú oktatási intézményekbe, hogy tovább képezze magát, és így jobb álláshoz juthasson, ezzel kitörve a hagyományos eltartott feleség szerepkörből. VII. 3. Gazdasági helyzet VII. 3. 1. Nők helye a gazdaságban A hagyományos japán családban a nő az aki a belső ügyeket intézik. Legfontosabb feladata ellátni a család többi tagját, hogy nekik mindenük meglegyen. A család pénzügyeit is ő intézi, bevásárol, fizeti a számlákat. Reggelente összekészíti a gyereket, útjára bocsátja a férjét, iskolába viszi a gyereket és érte is megy. Ezek a feladatok egész embert kívánnak, napi 24 órás elfoglaltságot jelentenek. A gyermeknevelés sem csak a gyermekkel való foglalkozás tartozik bele. A nő feladata az iskolához szükséges kellékek előteremtése is. Ide tartozik például a tornazsák saját kezű megvarrása, az uzsonna összekészítése, amelyek nem nagy

30 dolgok ugyan, de ha tegyük fel az elkészült zsák nem tanúskodik hosszú, gondos, és esztétikailag megfellebbezhetetlen munkáról, a gyermeket az osztályban lenézik társai, és tanítói is. 23 Ezen feladatok mellett nem könnyű még munkát is találni. Alapjában véve ezek a feladatok határozzák meg a nők életét. A nők életének jelentős részét a család ellátása foglalja el. Miután befejezték tanulmányaikat, esetleg pár évig dolgoznak, de csak addig, amíg férjhez nem mennek. Utána a gyermeknevelés és háztartásvezetés tölti ki mindennapjaikat. Azalatt a néhány év alatt, amit foglalkoztatásban töltöttek, nem érhettek el fontos pozíciót. Amíg dolgoznak, nem juthatnak fontos pozícióhoz, mivel a vállalatvezetés is figyelembe veszi a tényt, hogy valószínűleg pár éven belül távoznak is a gyermekszülés miatt. Miután megszűnnek a gyermeknevelési kötelezettségeik, visszamehetnének dolgozni, azonban ebben több tényező is akadályozza őket. Kevés munkatapasztalattal rendelkeznek, általában nem is végeztek felsőbb iskolát, és szakképzettségük sincsen. Ha találnak is munkát, az általában részmunkaidős és nem terjed tovább a kávé- és teafőzésnél, aktatologatásnál. Emiatt a hasonló munkakörben dolgozó nőket office-ladyknek is nevezik. A nők fizetése jelentősen elmarad a férfi kollégák fizetése mögött. Jelentősen meghatározta a nők gazdasági befolyását azok a nyugati emancipálódott eszmék, amelyek arra késztették a nőket, hogy álljanak ki magukért és jogaikért. Lázadni kezdtek a rossz munkáltatási körülmények, az eltérő fizetések, az elmaradó előléptetések miatt. Ma a japán nők inkább a karrierjüket választják, mint a családot. Több idejük jut saját képzésükre, egyetemet végeznek, akár vezető pozíciót is megszerezhetnek. A mai japán nő több területen képezi magát, így a társadalom női fele rendkívül sokszínűvé vált, míg a férfi oldal, a kenyérkeresés és a cégeken belüli hierarchikus megfelelés nyomása alatt jóval homogénebb lett. A munkaerőpaicon a 70-es évektől figyelhető meg a 25 évesnél idősebb nők nagy tömegekben való munkába állása. 1975 és 1981 között 3 millió 580 ezer fővel nőtt az összes alkalmazásban lévők száma. Ez a növekmény 2 millió 90 ezer fő új női munkavállalót jelentett. Ezen változás hátterében a nők önértékelésének és társadalmi szerepének módosulása állt.24

23 24

Kiglics Nadinka Éva: Az átalakuló Japán. 1998. Hernádi András: A távol-keleti kihívás: Japán, a „négyek”és Kína a 80-as években. p31.

31 VII. 3. 2. A japán nő, mint munkaerő A női munkaerőre úgy tekintettek, mint a férfiak kiszolgálójára, és ez a mai napig a legtöbbször fennáll a családokon belül. 1986-ban lépett hatályba az Egyenlő Foglalkoztatási Esélyek törvény. Ettől fogva emelkedik a dolgozó nők száma és aránya. A 20-24 évesek 73,4%-a és a 30-34 évesek 53,6%-a dolgozik valamilyen formában. A részmunkaidő emelkedőben van, mivel a nőknek a munka mellett a családot sem szabad elhanyagolniuk. Ez a jelenség 50 éves kor felett csökken, mivel akkor a nők már elszakadhatnak a gyermeknevelés gondjai alól. A teljes munkaidőben dolgozó nők karrierlehetősége 1985 után 3,7% volt, míg a férfiaké 99%. Tipikus női pályák még ma is az ápoló, óvónő, kereskedelmi eladó, ügyfélszolgálati dolgozó. Érdekes, hogy Európával ellentétben a pedagóguspályán nincs elnőiesedés. Vezető beosztásban dolgozik a női munkaerő 0,5%-a, és vállalattulajdonos az összes tulajdonos 5%-a.25 A női dolgozók aránya (1990.)

Kiemelt ágazatok Szolgáltatások 49,6% Kereskedelem,

Kiemelt foglalkozások Ápolónő 96,7%

47,1%

Óvónő

94,7%

Mezőgazdaság

37,9%

Főiskolai tanár

19,4%

Feldolgozóipar

36,1%

Orvos

8,8%

vendéglátás

Forrás: Labor Force Survey Report

VII. 3. 3. A nők bérezése, egyéb juttatások A női bérek átlagosan a férfi bérek 60%-át teszik ki, míg a részmunkaidős bérek csak a férfi bérek 15-20%-át. A japán adórendszer amúgy is otthonmaradásra ösztönözi a nőket különböző adókedvezményekkel és jövedelempótlékokkal. A munkahelyről kiszorult nő nem számít munkanélkülinek a munkaerőpiacon.

25

Süveges Éva, 1995: Változások a hagyományos japán értékrendben, különös tekintettel a nők helyzetére. MTA Világgazdasági kutatóintézet

32 Fontosabb adatok a japán nőkről (1993, 1994) A nők aránya a teljes társadalomban

37,9%

Munkát abbahagyó nők aránya

60%

Női vezetők aránya az állami hivatalokban

0,8%

Női bírók

235fő

Női ügyészek aránya

3,7%

Női országgyűlési képviselők arány

6,8%

Felsőfokú képzésben részt vevő nők aránya

37,4%

Forrás: Labor Force Survey Report

VII. 3. 4. A nők foglalkoztatása Emelkedő női részvétel figyelhető meg a munkaerőpiacon. Japánban a női munkaerő létszáma folyamatosan nőtt 1975 óta, az összes nő számához képest mára elérte a 49,1 % -ot. A női alkalmazottak száma is évről évre növekszik, összesen 21,27 millióra tehető, ami az összes alkalmazott 39,5 %-át tette ki 1997-ben.26 Amikor a munkaerő-piaci részvételt a nők életkora alapján rajzoljuk fel, egy M-alakú grafikont kapunk. Ez az M-alakú ábra változhat a különböző tartományokban. A nők életkor alapján való foglalkoztatottságával kapcsolatban, a legtöbb területen az első csúcs 20 és 24 év között van, a második 45 és 49 év között. A nők munkaerő-piaci részvétele életkor és területi eloszlás alapján

Forrás: Population Census (1995), Management and Coordination Agency

26

Süveges Éva, 1995: Változások a hagyományos japán értékrendben, különös tekintettel a nők helyzetére. MTA Világgazdasági kutatóintézet

33 VII. 3. 5. Nők a mezőgazdaságban, erdészetekben és halászfalvakban Azok közül a nők közül, akik a mezőgazdaságban, erdészetekben és halászfalvakban dolgoznak, 2,3 millió a mezőgazdaságban vesz részt, amely közel 60 %- át teszi ki a teljes mezőgazdasági munkaerőnek. 14000 nő vesz részt az erdészeti munkákban, amely közel 17%-a teljes munkaerőnek, és 52 ezer dolgozik halászatban, amely 18%-a halászatban dolgozó összes munkaerőnek.27 VII. 4. Politikai helyzet VII. 4. 1. Nők helye a politikában 1945. augusztus 15.-én Japán amerikai megszállás alá került. A megszállók demokratikus reformokat írtak elő, többek között a gazdaság demokratizálását, a nők emancipációját, a szakszervezeti mozgalom legalizálását, az oktatás demilitarizálását és új, demokratikus alkotmány kidolgozását. A zaibatsu-ket feloszlatták. A végrehajtott földreform következtében a korábbi bérlőkből kisbirtokos gazdák lettek, a nagybirtokrendszer megszűnt. Az 1946. november 3-án kihirdetett alkotmány biztosította az alapvető emberi jogokat, kimondta a néphatalom elvét. Kétkamarás parlamentet hozott létre, a császár szerepét a japán nép egységének szimbolizálására szűkítette. Ázsia első parlamentje 1890-ben, Japánban jött létre. Azóta Japán parlamentáris demokrácia, államformája alkotmányos monarchia. A jelenlegi alkotmány 1945. május 3.-án lépett hatályba. A parlament kétkamarás, 480 tagú alsó- és 257 tagú felsőházzal. A végrehajtó hatalom, azaz a japán kormány a parlamentnek felel tevékenységéért. Japánban jelenleg, a miniszterelnök hivatalaként működő Kabinetirodán kívül, nyolc minisztérium van. Japánban általános választójog van, minden 20. életévét betöltött japán állampolgár szavazhat. A nők teljes politikai jogfosztottsága ellen az 1920-ban létrehozott Új Nőszövetség indított küzdelmet. Úgy látszik, hogy a japán politikusfeleségek nem is kívánnak túlságosan belefolyni a politikába. Kumiko Hashimoto miniszterelnök-feleség úgy nyilatkozott, hogy idegennek érzi a politikai közeget, és lehetőleg minél kevesebb ilyen protokolláris rendezvényen kíván megjelenni. Arra a kérdésre, hogy mit gondol a férfidominanciáról a férje által összeállított kormányban, így válaszolt: „Természetesen örülök, ha a kormányban női miniszterek is vannak, de ez egyáltalán nem jelentené szükségszerűen a nők státuszának javulását vagy

27

The Present Status of Gender Equality and Measures.Second Report on the Plan for Gender Equality. 2000. p16.

34 romlását''.28

A megszállók demokratizálási eredményeinek köszönhetően a japán nők

egyenjogúságot szereztek a politikában is. Ez azonban a gyakorlatban nem jelent meg. Erre egy jó példa Tanaka Makiko esete, akik sikeres politikai pályáján ellehetetlenítettek többnyire női mivolta miatt. Tanaka Makiko a 2001-ben hivatalba lépő Koizumi-kormány legnépszerűbb tagja volt. A női szavazók és a teljes lakosság körében ő volt a Liberális Demokrata Pártnak legtöbb szavazatot szerző képviselő. A kormányfő a legfontosabb, a külügyminiszteri tárca vezetésével bízta meg. A két politikus változást hozott a japán politikai életbe, mivel mindketten sajátos kommunikációt tudhattak magukénak, melyek eltértek az eddig megszokottól. Mindketten rövid, tömör, határozott, módon fejezték ki gondolataikat, amivel megnyerték maguknak a japán lakoságot. A hagyományos japán kommunikációt gyakorló politikusokból és az általuk képviselt politikából való kiábrándulást jelezte ez a választás, ami a kormánynak a kezdeti időszakban

80%

fölötti,

eddig

soha

nem

tapasztalt

népszerűséget

hozott.29

Érezhető volt a stílusváltás iránti igény, az emberek már nem a homályosan fogalmazó eddigi politika letüntnek számított az emberek szemében, így az új hullám képviselői felé nyitottak. A konzervatí erők nehezen viselték ezt a fajta változást. Szerintük, pontosan stílusa miatt Makiko nem alkalmas a külpolitikai és diplomáciai feladatok ellátására, így tárcájában és környezetében ellehetetlenítették, majd leváltották. A leváltásba valószínűleg nagy szerepe volt annak, hogy a Koizumi-kormányban több női politikus került tárcavezető pozícióba. A férfi döntéshozók ezt nem nézték jó szemmel. Élt bennük az a társadalmi „érték” miszerint egy nő nem érthet a politikához, mivel természetes közege a háztartás, legfontosabb feladata a gyermeknevelés és nem pedig a törvényhozás. Köztudott azonban, hogy a nők egyes kompetenciákban sokkal kiemelkedőbbek a férfiaknál, például az idegen nyelv ismeretében, amely elengedhetetlen egy olyan tárca vezetőjének, aki külügyminiszteri feladatokat lát el, mint Tanaka Makiko. Kritikus hangok szerint a politikusnők apjuk hátán jutottak fel az elért tárca élére, nem pedig saját erejükből érték el a pozíciót. Tény, hogy sok női politikus híres politikusfamíliából származik, azonban ez nem jelenti azt, hogy a férfiaknál ez másképpen lenne. A híres férfi politikusdinasztiák vég nélkül sorolhatóak lennének. Tanaka Makiko utódja, Kavagusi Joriko külügyminiszter, aki ugyancsak nő, 2002 tavaszán a genfi leszerelési tárgyalások nagykövetének Inogucsi Kunikot nevezte ki. A megbízás több szempontból különleges, mivel 49 évével ő a legfiatalabb aktív nagykövet, a japán gyakorlattól eltérően nem karrierdiplomata, hanem egyetemi professzor és nő.

28

Kiglics Nadinka Éva: Az átalakuló Japán. 1998.

29

Hidasi Judit: Értékválság és értékváltás Japánban. A „Makiko-szindróma” .

35 VII. 4. 2. Japán egyik leghíresebb politikusasszonya: Koike Juriko

1952. július 15-én született Kóbe egyik elővárosában. 1976-ban szociológusdiplomát szerzett Kairóban. Nemcsak angolul, de arabul is kiválóan beszél. 1992-ben a liberális Japán Új Párt szenátora, majd országgyűlési képviselője lett. 1997-ben a tudományos és technológiai bizottság tagja, 1998-ban a pénzügyi bizottság elnöke volt. 2002-től Koidzumi Dzsunicsiró miniszterelnök belső köréhez tartozott. 2003-tól környezetvédelmi miniszter a Liberális Demokrata Pártban. Később Abe Sindzó kormányában Japán első női védelmi minisztere. 2008 szeptemberében jelölték a párt elnöki tisztségére, így esélye nyílhat Japán első női miniszterelnökévé válni 2009-ben. VII. 4. 3. Nehézségek a háztartási kötelezettségek és más tevékenységek összeegyeztetésében Amikor az önkormányzati gyűlések nőtagjait, a helyi önkormányzatoknál menedzsment pozícióban dolgozó nőket és a nőcsoportok vezetőit arról kérdezték, hogy tapasztaltak e személyes nehézségeket tevékenységeik összeegyeztethetőségében, 38 %-uk azt mondta, hogy nem volt különösebb nehézségük. Másrészről viszont 20.7 %-uk nyilatkozott úgy, hogy rengeteg házimunkája és gyereknevelési feladata van, és 17.5 %- uk kötelezettsége idős szüleiről gondoskodni is. A válaszadók 20% -a emelte ki nehézségként az otthoni házimunka és egyéb elfoglaltságai közötti egyensúly fenntartását. 30

30

The Present Status of Gender Equality and Measures-Second Report on the Plan for Gender Equality. 2000. p11.

36 A nők politikai részvételét akadályozó tényezők

Forrás: Compiled from Women's Political and Social Participation (March 1994), Tokyo Women's Foundation

VII. 4. 4. A nők részvétele a helyi döntéshozatali folyamatokban A Tanácsokban résztvevő nők aránya nagymértékű egyenlőtlenségeket mutat a tartományok között. Egy egyöntetű emelkedés mutatható a Tanácstagok számában, mégis fontos különbségek vannak a tartományok között, magas részvétellel olyan területeken, mint Okinawa Tartomány (24,8%-os részvétel a Tanácsokban, és 15,6%-os részvétel a Bizottságokban, 1998-ban), és kevesebb, mint 10 %- os részvétellel a többi tartományban.31

31

The Present Status of Gender Equality and Measures-Second Report on the Plan for Gender Equality. 2000. p3.

37 A nők aránya a tanácsokban tartományok szerint:

Forrás : Prime Minister's Office

A nők aránya a bizottságokban tartományok szerint:

Forrás: Prime Minister's Office

38 VII. 4. 5. Nők a helyi közszolgáltatási szférában Az egész országra jellemző, hogy a helyi közszolgálati szféra alkalmazottainak 35,1%- a nő, és ez az arány növekedni látszik. Tartományi különbségek vannak a vezetői pozícióban lévő nők százalékarányában is. Ezt mutatja a következő ábra.32 Helyi vezető pozícióban lévő nők megoszlása tartományok szerint:

Forrás: Prime Minister's Office

VII. 5. Gésák Nem lehet teljes a japán nők helyzetéről szóló dolgozatom anélkül, hogy röviden írnék azokról a nőkről, akik a nyugati ember szemében a japán nőt testesíti meg. Ők a gésák. A nyugati ember számára a japán élet jellege számos furcsaságot rejthet. Ilyen például a gésák szerepe is, akiket gyakran prostituáltakkal azonosítanak a nyugati világban, pedig ez közel sem áll az igazsághoz. A gésák alapvető feladata a szórakoztatás. Hihetetlenül műveltek, 32

The Present Status of Gender Equality and Measures-Second Report on the Plan for Gender Equality. 2000. p7.

39 illedelmesek és kultúráltak. A művészetek területén belül is otthonosan mozognak. Táncolni, énekelni, zenélni, verselni felsőfokon tudnak. A japán emberek általában nem fogadnak vendégeket otthonukban. Ez valószínűleg a hely szűke miatt is lehet. Azonban szeretik a vendégeskedést, mint olyant, ahol a feleségnek azonban semmi keresnivalója nincsen. Mégis a női társaság pótolhatatlan. A gésák, mint kedves, szellemes, művelt és szórakoztató társasági partner jelenik meg az ilyen összejöveteleken. A háziasszony jelenlétét kelti, a feleség jelenléte nélkül. A gésa szó művészt jelent. A szép fiatal hölgyek bájos csevegéssel, tánccal, zenével, játékokkal szórakoztatják a vendégeket. A jó gésa magába egyesíti mindazokat a kiváló tulajdonságokat, amelyeket a női ideállal szemben támaszthatnak. Szép és szellemes. Mindenkihez kedves. Mozdulatai elegánsak, mint gondolatainak kifejezési formái. Ért a politikához és közgazdaságtanhoz, jártas az irodalomban és a népművészetekben. A gésa mindent elnyel, amit hall, semmit se ad vissza. Az igazi gésa erkölcsös. 33 Ahhoz, hogy egy hölgy az élet minden területén ilyen fokú tudást szerezzen, szinte élethosszú képzés szükséges. Nem csak tárgyi tudásra kell szert tenniük, hanem olyan illemszabályokra, melyek minden mozzanatukat meghatározzák. Ebbe beletartozik a szobába való belépéstől kezdve a járás, a beszéd, a hangszerek kezelése, a tánc, a ruhaköltemények viselése, a smink elkészítése, a tea felszolgálása és még vég nélkül sorolhatnám. Ezek a nők hosszú utat járnak be, ameddig fiatal tanulókból szabad és független gésák lesznek. Ők közvetítik a régi japán értékeket és hagyományokat, kulturális örökségeket. Ők az ország múltjának köztiszteletben álló letéteményesei.

33

Pakurár Gyöngyvér. A gésák nevelése. 2002.

40 VIII. A nők helyzete Kínában VIII. 1. Társadalmi helyzet VIII. 1. 1. Nők helyzete a társadalomban A régi kínai társadalomban a konfucianizmus és a buddhizmus meghatározó eszméi miatt a nők helyzete szinte megalázó volt. Nem kezelték őket önálló lényként, engedelmeskedniük kellett nemcsak saját családjuk tagjainak, hanem későbbi férjüknek és férjük teljes családjának is. Egyetlen erényüknek az számított, ha fiú gyermeknek adtak életet. Ez volt egyben a legfontosabb feladatuk is.34 "Hozzánk, nőkhöz nem jut el túl sok információ, hír, mindezekről lemaradunk, mert az érdekes beszélgetések alatt a konyhában kell lennünk"- mondta a kínai nők jogaiért harcoló szervezet egyik tagja. A kínai nők jogaiért harcoló szervezet szerint Kínában a nők azért vannak hátrányos helyzetben, mert nem engedik hozzájuk eljutni a híreket, információkat. A nők általában félbehagyják tanulmányaikat azért, hogy gyermeket szüljenek, majd a háztartás és gyermeknevelés legyen életük fő feladata. Így nem tudnak iskolázottságra szert tenni, kevés a szakmai tapasztalatuk, ezért a társadalom kevésbé tartja őket értékesnek, mint a férfiakat, akik jóval képzettebbek náluk és a család első számú

és egyetlen

jövedelemforrásának számítanak. VIII. 1. 2. Elkötött lábak Kína szörnyű tradícióinak egyike a nők lábának megnyomorítása volt. Szerencsére ma már nem él ez a hagyomány, de élnek még néhányan, akik törött lábcsontokkal élték le életüket. Talán mi se mutatja jobban a nők sanyarú helyzetét, mint ezek a nők, egy letűnt világ tanúi. Ez a hagyomány a X. századig nyúlik vissza. A pici lábacska részét képezte a nő erotikus varázsának. Lábukat azért kötötték le, hogy lótuszvirág formájú legyen. A császári udvarban kezdődött, majd egész Kínán végigsöpört az új „divat”. Eleinte csak a felsőbb rétegek kiváltsága volt, ők viszont naphosszat szobájukban ültek, gyakorlatilag el sem hagyták palotájukat, így viszonylag fájdalommentesen tudták tűrni lábuk eltorzulását. Azonban a földeken dolgozó falusi nők szinte csak négykézláb tudtak dolgozni, mert ha felálltak, elestek. Iszonyatos fájdalmakat éltek át. A kicsiny lábfej eléréséhez lábukat vastag, 3-4 méter hosszú szövettel nagyon szorosan elszorították. A kötést éjjel és nappal hordani kellett, 2-3 havonta szorosabbra kötötték, és egész életükben hordták. Ha akarták volna, sem vehették volna le, 34

Salát Gergely: NŐI SZEREPEK A KONFUCIÁNUS VILÁGKÉPBEN. 2000. december. p3.

41 mivel a lábujjak, kivéve a nagylábujj csontjai, összetörtek, és behajoltak a talp alá, hogy a láb kicsi, kecses, karcsú és kellően hegyes legyen. Szinte csak a fásli tartotta össze a lábfejet. A szörnyű önkínzásra azért volt szükség, mert a kicsi, kecses láb volt a férjhezmenetel feltétele, amely minden nő elsődleges vágya volt. 1911-ben végre a kínai értelmiség megelégelte a nők megkínzatását és kiprovokálta az elkötött lábak betiltását. Azonban ez egy majd évezredes hagyomány, amelyet nem lehetett egyetlen nap alatt eltörölni. Vidéken megmaradtak a tradíciók, és a fiatal lányok még hosszú időn át önként szenvedtek tőlük. A kommunizmus érkeztével a hagyománynak vége szakadt, és az eddig büszke lányok szégyenkezhettek elszorított lábfejük miatt. Már nem a szépség ideáljának, hanem gúny tárgyának tartották őket. Egy nagyon idős kínai hölgy vallomása a múltról és jelenről, az elkötött lábakról és Kína történelméről: ”Nagyon boldog vagyok, látva a mai lányokat: olyanok, akár egy virágszál, amelynek van joga kinyílni és illatozni. Az én fiatalságom emléke nagyon keserű. Talán kár is ezen az abszurditáson rágódni. Szerencsére megváltozott a világ, de én akkor is egész életemet törött lábcsontokkal éltem le. A fiatalok ma már úgy néznek rám, mint egy földöntúli lényre, mint egy kiállítási tárgyra. Tőlünk soha, senki nem kért bocsánatot, senki nem nyújtott vigaszt. De hát ilyen az én országom, itt mindig, mindenki nagyon sokat szenvedett.”35 VIII. 1. 3. Változás A kínai kormány elkészítette az Állami Emberjogi Akcióprogramot. Ez Kína első olyan nemzeti cselekvési programja, amelynek fő témája az emberi jogok kérdése. Szakértők szerint a jelenlegi kínai lépés tovább javíthat az emberi jogok állapotán, átfogóan elősegíti az emberi jogok ügyét és a kínai társadalom harmonikus fejlődését. 2004-ben Kínában először iktatták be az alkotmányba azt, hogy az állam tiszteli és biztosítja az emberi jogokat. Az akcióprogram a kormány szerepének tökéletesítését, a demokrácia továbbfejlesztését, a törvényesség fokozását, a népjólét javítását, a nő- és a gyermekvédelmet és a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét és az egész társadalom az emberi jogokkal kapcsolatos tudatának megerősítését érinti. Az akcióprogram koordinálja a különböző kormányszerveknek az emberi jogok védelmére irányuló cselekvési terveit. A reform és a nyitás politikájának végrehajtása során, az eltelt 30 esztendőben az emberi jogok ügye Kínában jelentősen fejlődött. A kínai gazdaság fellendült, a lakosság életszínvonala szüntelenül emelkedett. Kiadták az emberi jogok kínai helyzetéről szóló fehér könyvet. Az alkotmányban rögzítették az emberi jogok védelmét. Mindez azt mutatja, hogy a 35

Kína: Gúzsba kötött lábak. (2005) http://www.nana.hu/index.php?apps=cikk&cikk=15857&p=2 Letöltés ideje: 2008. november 10.

42 kínai párt és kormány a kormányzás során fontos elvként kezeli az emberi jogok tiszteletét és biztosítását. 2002-ig kínai nők létszáma meghaladta 620 milliót, ami az összes kínai létszámának 48,5%-át teszi ki. A kínai kormány fontosnak tartja a kínai nők helyzetének javítását, így a férfiak és nők egyenlőségét megcélzó politikát alapvető feladatnak tekinti. Az ország makró politikáját bevezetve a férfiak és nők egyenlőségének, közös fejlődésének és érdekeinek elve mellett a kínai kormány politikailag és törvényekben is biztosítja a kínai nők helyzetének javítását. A 90-es évek óta a kínai kormány egymás után hozta létre, illetve tette közzé a kínai nők helyzetének javítását megcélzó ötéves és tízéves tervét annak érdekében, hogy biztosítsa a nők jogait, tökéletesítse a kínai nők társadalmi környezetét. A kínai nők (elvileg) azonos jogokkal rendelkeznek a kínai férfiakkal mind politikai, mind gazdasági, kulturális, társadalmi és családi területen. A kínai kormány és társadalom minden rétege közös törekvésének köszönhetően a kínai nők helyzete jelentősen javult. Huang Qingyi, a Kínai Nők Szövetségének helyettes elnöke kifejtette, hogy az utóbbi években az illetékes kínai szervek a jogszabályokat tökéletesítve, folytatják a különböző képzéseket a nők körében, ami elősegíti a kínai nők ügyének fejlődését, s a kínai nők egyre fontosabb szerepet játszanak a gazdasági és a társadalmi életben. A női ügyek fejlesztésének színvonala a társadalom fejlődésének fontos mutatója, egyben a társadalmi haladás színvonalát is tükrözi. A Kína különböző szintű nőszervezetek pozitívan elősegítik a családi erőszak elleni jogszabály kidolgozását. Az újonnan módosított, nőket védő törvényben már szerepel a családi erőszak elleni fejezet. Ezzel kapcsolatban Chen Xiurong, a Kínai Nők Szövetségének helyettes elnöke ezt mondta: „Kína 25 tartománya már érvénybe léptette a családi erőszak megelőzésével és megfékezésével kapcsolatos jogszabályt. Emellett a közbiztonsági szervek forróvonalat működtetnek, hogy bármikor segítséget nyújtsanak azoknak a nőknek, akiknek szükségük van rá." Huang Qingyi kijelentette, hogy közel 1500 női képviselő fog részt venni a 10. országos gyűlésen. Itt összegzik majd az elmúlt öt évben a kínai női ügyek fejlesztésében elért eredményeket és tapasztalatokat, meghatározzák a jövőbeli fejlődési irányát és feladatait. Huang hozzátette, hogy a kínai gazdaság és társadalom fokozatos fejlődésének köszönhetően a nők jogait egyre jobban védik, és a női ügyek fejlesztése még szebb perspektívával rendelkezik.

43 VIII. 1. 4. Házasság Japánhoz hasonlóan Kínában is az előre elrendezett házasságok voltak döntő túlsúlyban. A házasságok a család érdekeinek megfelelően köttettek, általában gazdasági alapon. Az ilyetén házasságok a család gyarapodását szolgálták. A konfucianizmus a házasság intézményére is rányomta bélyegét. A leendő házaspárok családjai mindig egy házasságközvetítő, házasságszerző segítségével tudatták házassági szándékukat és egyeztették egymással. Mára ez is megváltozóban van. Egyre kevesebb a közvetített házasságok száma, a legtöbb esetben már valós érzelmek alapján házasodnak össze a fiatalok, azzal a személlyel, akit ők maguk választottak párjuknak, nem pedig a családjuk. A nők gazdasági függetlenedésével az sem elsőszámú tényező, hogy a férjjelölt tehetős legyen. Sőt a nők megtehetik, hogy egyáltalán ne menjenek férjhez, hanem egyedülálló (és önálló) személyként, vagy élettársi kapcsolatban éljenek.

VIII. 1. 5. Válás, születés Kína lakossága az 1953. évi hatszázmillióról egy évtized alatt hétszázmillióra növekedett, amikor a 60-as években robbant a népességbomba. 1970-re a lakosság száma elérte a nyolcszázmilliót. Erre válaszul a kormányzat bevezette az egy-gyermekes családmodellt. A kínai nők a korábbi átlagosan 5,87 gyermek helyett ma kevesebb, mint kettőt szülnek. A kormány új politikája azonban nem várt következményeket hozott. Kínában a fiúgyermek mindennél előbbrevaló. Így, mivel a családoknak csak egy gyermekük lehet, általában szabályozzák születendő gyermekük nemét, a többi ázsiai országhoz hasonlóan. Az orvosi vizsgálatok fejlődése nyomán a nők egyszerűen megtudhatják a magzat nemét. A Nemzetközi Családtervezési Szövetség jelentése szerint Kínában évente mintegy 500-750 ezer lánymagzat válik művi vetélés áldozatává, a terhesség-megszakítások több mint 70 százalékánál a magzat lány. Tovább élő hagyomány a leánycsecsemők elpusztítása, a kislányok elhanyagolása, és mivel rengeteg kínai kislányt elhagynak a szülei, az árvaházak szinte kizárólag velük vannak tele. A hivatalos statisztikák szerint ma minden száz lányra 119, de egyes régiókban 134 fiú jut. Az egészséges arány száz lányra százöt fiú lenne. Ennek az eltolódásnak a gyökerét társadalmi okokban kell keresnünk. A vidéken élő kínai családok számára egy leány születése sorscsapásnak számított. A fiú viszi tovább a családi nevet, ő gondoskodik idős szüleiről. Így a leánygyermekek háttérbe szorulása, esetleges meggyilkolása nem mai jelenség, már jóval az egy-gyerek politika bevezetése előtt létezett. Statisztikai adatok szerint a tavaly született

44 férfiak és nők aránya 118:110. E tendencia visszaszorítása érdekében Kína átfogó társadalmi programot indított el. Ennek keretében gazdasági, törvényi és kulturális intézkedéseket hozott a nők társadalmi helyzetének javítása érdekében. Az elmúlt 50 évben a kínai családmodell is hatalmas változáson ment át. A globalizáció hatásai, a tömegkommunikáció, a modern életforma a kínai nőket is elérték. Az alapvetően családközpontú,

hagyományos

társadalmi

rendszer,mely

a

többgyermekes

politikát

részesítette előnyben gyorsan széthullni látszik. A hagyományos férfi és női szerepek megdőlnek. Tíz esztendővel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy a kínaiak megvallják, hogy elégedetlenek a házasságukkal, most pedig egy kutatás szerint a frissen házasodott kínai nők 25 százaléka azt mondja, hogy megbánta, hogy meghozta ezt a döntést. A felmérésben 1073, átlagosan 27,1 éves nő véleményét kérdezték meg. Az adatokból kiderült, a frissen férjhez ment válaszadóknak csak 75,4 százaléka válaszolta azt, hogy ha szabadon választhatna, megint ahhoz a férfihoz menne feleségül, akinek most éppen a felesége. A válások 70 százalékát a feleségek adták be, amely azt jelenti, hogy a tíz évvel ezelőtti állapotokhoz képest 2,6-szor annyi nő kezdeményezte a válópert, mint 2004-ben.. A jelenségnek egyik oka az lehet, hogy egyszerűsödött a válási procedúra. Másik oka a nők emancipálódása, függetlenedése férjüktől. Harmadik oka pedig véleményem szerint az, hogy ki mernek lépni az erőszakkal elrendezett házasságokból, miután már nem tartoznak felelősséggel szüleik felé ebből a szempontból. Gazdasági szempontból a férfiak és nők egyre egyenlőbbek lesznek. A frissen összeházasodott pár korábbi lelkesedése lelohadt, kölcsönösen megjelent viszont a bizalmatlanság kettőjük között. A mindennapi élet, a kihűlő érzelmek és a folyamatos rohanás végül kivégezték a házasságukat. A válások száma erőteljesen nő Kínában a 35 éves kor körül, sőt, a szociológusok már "a 35 éves elváltak" csoportját is emlegetik. Mindenkinek meg kell küzdenie a mindennapi stresszel, egyaránt a magánéletben és a munkában is. A városi nők körében népszerűek az online kapcsolatok, az egyéjszakás kalandok, az elsietett házasságok, majd a gyors válások is. A modern idők tömegjelensége egy rövid, ámde viszonylag boldog házasság, majd a békés szétválás. VIII. 1. 6. Öngyilkosság Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján Kína az egyetlen ország a világon, ahol több nő követ el öngyilkosságot, mint férfi. Évente másfél millió nő kísérel meg öngyilkosságot, közülük százötvenezer sikeresen. Vidéken azért magasabb az életüknek önkezükkel véget vetők aránya, mert ott könnyebben hozzáférnek a mérgekhez. Kínában a házasságokat sokszor a mai napig pénzügyi alapon kötik, a vőlegény szülei egyszerűen megvásárolják a menyasszonyt annak családjától, a nő innentől kezdve a férjénél él. Hszu Rong, az Öngyilkosságot Megelőző Program vezetője elmondta, hogy a fiatal

45 feleségeknél az esetek 70-80 százalékában a környezetváltozás, a rokonok és barátok elveszítése

vezet

öngyilkossághoz.

Az ázsiai országban a férfiak nagy része úgy véli, hogy egy hölgyet feleségül venni olyan, mint lovat venni. A nőknek nem sok esélyük van kikecmeregni egy rájuk erőltetett, boldogtalan házasságból. Az öngyilkossági kísérlettel gyakran csak jobb bánásmódot szeretnének kiharcolni maguknak. A törvények évtizedek óta tiltják a menyasszony megvásárlását,

de

a

hagyományok

erősen

tartják

magukat.

A kilátástalan sorsú nőknek segédkezet nyújthat Hszu Rongnak a vidéki nők számára létrehozott központja, ahol, azon túl, hogy az oda érkező nőket felkészítik a rájuk váró sorsra, tanfolyamokon is részt vesznek, hogy ha kell, egyedül is megállják a helyüket az életben. VIII. 2. Oktatás A nők oktatási szintje Kínában jelentős növekedést mutat. A 15 év feletti kínai nők átlagosan 6,41 évig jártak iskolába. Ahogy a nők társadalmi helyzete javul, úgy nő az igényük arra, hogy felnőttoktatásban részesüljenek. Jelenleg a Zhejiang tartománybeli 28 főiskola és 151 szakképző iskola összes tanulójának 52% illetve 63,3%-a nő. Zhang Xiaolin, Zhejiang Women's Federation elnöke kiemelte annak a fontosságát, hogy egy egyre nagyobb számú női technikai szakembert képeznek. 2007 végére a hivatásos szakembere 43,3%-át a nők tették ki, és ezen női szakemberek 20%-ának magasfokú hivatásos végzettséget bizonyító címmel is rendelkezik. Ma a Kínai Tudományos Akadémián és a Kínai Műszaki Akadémián 73 női akadémikus dolgozik, akik a teljes létszám 6%-át adják. Az elmúlt tíz évben 20 millió nő tört ki sikeresen az írástudatlanságból, 100 millió női gazda vett rész hasznos tréningeken, 23 millió nő tanult új know-how rendszert a mezőgazdaságban, 15 millió nő kapott mezőgazdasági oktatást, akik közül 510 ezren megszerezték az agrármérnöki címet. VIII. 3. Gazdasági helyzet VIII. 3. 1. Nők helye a gazdaságban A nők gazdasági helyzetén fejlesztése egy fontos alap ahhoz, hogy a nemi egyenlőséget realizálni tudjuk. 2000 októberéig 330 millió nő állt alkalmazásban, amely a teljes foglalkoztatottak számának 46,7%-át teszi ki. A nők foglalkoztatása változóban van, a tradicionális iparágak helyett, egyre inkább a harmadik szektorban foglalkoztatják őket. A nők részaránya a mezőgazdaságban, a bányászatban, az építésben és gyártásban egyre csökken, míg a kultúrában, oktatásban, tudományokban, közegészségügyben, pénzügyben, kommunikációban és közlekedésben, valamint a postai és telekommunikációs szektorban és a

46 civil szervezetekben egyre növekszik a részvételi arányuk. Ez az irányú elmozdulás jobban alakul a nők fiziológiai karakteréhez, és hasznos a nők fejlődése szempontjából. Az elmúlt években a kormány programokat dolgozott ki abból a célból, hogy ösztönözzék a nőket a gazdaságban

való

részvételre,

hogy

saját

erejükből

hozzanak

létre

üzleteket.

Adókedvezményeket és –menteségeket biztosítanak a női vállalkozóknak, illetve alacsony kamatú, hosszú távú, kedvezményes hiteleket nyújtanak nekik. Ezalatt a kormány több intézkedést vett át nyugatról a nők fejlesztése céljából. Munkatanácsadó irodák létesültek, képző tréningek indultak, átvilágítják a nemi megkülönböztetés szempontjából a munkahelyeket, és segítenek állást találni főleg a gyengén fizetett nők körében. A hagyományos kínai kultúra arra ösztönzi a nőt, hogy a családjára összpontosítson. Azok a ritka nők, akik figyelemre méltó karriert futottak be, mint például Hszie Csi-hua, szinte vasladynek számítanak. Hszie asszony már csak azért is vas-, illetve acél-lady, mivel ő a Baosteel acélipari vállalat elnöke, és ebbeli minőségében tavaly az amerikai Fortune magazin által az Egyesült Államokon kívüli világ legbefolyásosabb ötven asszonyáról készített listán a második helyre került. „Hogy fogadnak ott két nőt üzleti partnerként?” kérdésre Terebessné Kiss Julianna így válaszolt: „Nincs ebben ott semmi meglepő, a nők ugyanúgy dolgoznak, mint mi itthon. Bár a parlamentben ott sem nagyon ülnek nők, de a "kevésbé fontos" munkából kivehetik a részüket. A kínai nők nagyon sokat köszönhetnek a kommunizmusnak: teljesen elnyomott helyzetből, alárendelt szerepből - a külső szemlélő számára legalábbis - egyenrangúvá váltak, és ebből az egyenlőségből ők már nem engednek.” Papíron egyébként a kínai nők helyzete akár irigylésre méltónak is tűnhet. A hivatalos kimutatások szerint az igazgatói helyek 42%, a vezérigazgatói helyek 17 %-át nők töltik be, míg Franciaországban 36%, illetve 12 % ez az arány. Sanghajban a gazdasági fejlődés eredményeként a nők könnyebben jutnak vezető pozícióba. Sokan saját céget hoznak létre vagy erre törekszenek. Ku Feng, az igencsak hivatalosnak számító Sanghaji Nőszövetség külügyi osztályának képviselője úgy vélekedik, hogy a gazdasági fejlődés elég helyet teremt a női vállalkozóknak. Cseng Li-cseng, a Női Vállalkozók Szövetségének illetékese egyenesen úgy véli, hogy "a gazdasági fejlődés javította a nők helyzetét".

47 VIII. 3. 2. Nők a falvakban A városi és a falusi fejlődés különbségéből eredően is megoszlik a kínai nők helyzete. A városi központokban és környékükön a nem mezőgazdasági munkát kereső és szakképzetlen vidéki munkások teszik ki a „lebegő” népesség 90%-át, 2000 végén Kína 1 milliárd 250 millió fő népességgel rendelkezett, akikből 800 millió élt vidéki környezetben, és közülük 500 millió volt aktív. Az aktív dolgozók közül körülbelül 360 millió folytat mezőgazdasági termelést, 140 millió pedig a nem-agrár szektorban tevékeny. Ezek a számok azonban nem tartalmazzák azt a hatalmas mértékű „lebegő” népességet, mely mintegy 80 millió főt tesz ki. Ennek a népességnek körülbelül 70%-a nő.36 Különböző szervek több intézkedést tettek azért, hogy elősegítsék a különböző régiókban élő, és a különböző társadalmi rétegű nők kiegyensúlyozott lehetőségekhez jutását. Az elmúlt öt évben a különböző nőszervezetek több mint 260 ezer képző központot hoztak létre a nők helyzetének javítására. A képző központok több mint 120 millió nő számára nyújtottak szakmai képzést, ami elősegíti a nők foglalkoztatását és a munkaerő ésszerű átcsoportosítását. Ezzel párhuzamosan a Kínai Nők Szövetsége még 1 milliárd 200 millió jüan értékű támogatást nyújt a szegény falvakban élő nőknek és gyermeknek. VIII. 3. 3. Kínai nők munkajoga A nők munkajogainak megvédése érdekében Kína illetékes szervei évek óta végrehajtják a munka törvénykönyvében szereplő előírásokat, amelyek megtiltják a munkajuttatás nemi alapon történő megkülönböztetését. Biztosítják a nőknek az egyenlő kiosztási jogot az előállítási anyagokban a férfiakkal. Biztosítják a nők azonos jövedelmét a férfiakkal összemért azonos munkáért. Szélesítik a nők munkaszerzési lehetőségeit, fejlesztik a szolgáltató ipart, főleg a lakótelepek szolgáló iparát, ezzel a

nőknek jelentős

munkalehetőséget biztosítanak. Továbbra is végrehajtják a női dolgozók munkavédelmi politikáját, különös figyelmet fordítva a nők terhessége, szülése és etetési időszakának munkavédő politikájára. A falusi nők egyenlő munkajoggal rendelkeznek a falusi férfiakhoz viszonyítva. Arra képezik ki a falusi nőket, hogy a hagyományos mezőgazdasági munkáról térjenek át nem-mezőgazdasági ágazatokba.

36

Huang Ping: A vidék problémája és az egyenlőtlen fejlődés Kínában, in Eszmélet. 2006/71. p133.

48 VIII. 3. 4. A nők foglalkoztatása Jelenleg Kínában a foglalkoztatottakon belül a nők aránya 45,4 százalék. A nők foglalkoztatásának szerkezete is kedvező irányban változott, egyebek között a női vállalkozók száma az összes vállalkozók közel 20 %-át teszi ki. Az elmúlt 5 évben a kínai nők fontos szerepet játszottak a kínai gazdaság és társadalom fejlesztésében, és a helyzetük tovább javult. Ma 13377 női hivatásos ügyvéd dolgozik az egész országban, amely szám az összes praktizáló ügyvéd 13,3%-át teszi ki. A KKP és az állami vezetők között 8 százalék a nő VIII. 4. Politikai helyzet VIII. 4. 1. Nők helye a politikában A Kínai Nők Országos Szövetsége, Kína minden női lakosának szövetsége, mely a Kínai Kommunista Párt vezetése alatt a nők jogainak megvédésére és a nők felszabadítására létrehozott társadalmi, népi szervezet. A Kínai Nők Országos Szövetsége egy híd kínai kormány és kínai nők között. A Szövetség 1949. márciusában alakult meg, először a Kínai Demokrata Nők Országos Szövetségének nevezték, 1957-ben átnevezték a Kínai Nők Népköztársasági Szövetségére, 1978-ben újra átnevezték a jelenlegi nevére. A Szövetség alapvető funkciója egybegyűjteni, illetve ösztönözni a kínai nőket arra, hogy vegyenek részt Kína gazdasági építésében és társadalmi fejlesztésében, képviseljék és védjék meg a nők érdekeit. A kínai nők részt vesznek a politikai ügyekben. Huang Qingyi, a Kínai Nők Országos Szövetségének elnökének tájékoztatása szerint, jelenleg a kínai miniszterek körében 8 nő található, emellett még 230 nő vesz részt tartományi szintű vezetésben. Az országos közalkalmazottak között a nők aránya meghaladja a 40 %-ot. 2001 óta Kína öt női állami vezetőt támogatott. Ma kilencen vannak. 2005-ben már 241 nő volt tartományi vagy miniszteri vezető pozícióban. Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy a nők élhessenek törvény adta jogukkal, tájékoztatni kell őket a politikai jogokról és a döntéshozatali mechanizmusban való részvétel lehetőségéről. Rendeleteket kell létrehozni, melyek biztosítják a nőknek az egyenlő lehetőséget a férfiakkal a politika terén is. A döntéshozatal szintjén lévő embereknek meg kellene hallgatniuk a női szervezetek tanácsait és igényeit, hogy később ezek szerint járhassanak el, és képezhessenek törvényeket. Az oktatás révén is fejleszteni kell a nők képességeit ahhoz, hogy részt vehessenek a döntéshozatalban, illetve az oktatás révén lehetne elérni, hogy társadalom tagjaiban tudatosuljon az, hogy a nők is képesek elvégezni ezeket a feladatokat, és már régen nem (csak) a konyhában van a helyük.

49

VIII. 4. 2. Kína kiváló politikusnői Song Qinlin (1893-1981)

Song Qinlin politikus és társadalmi aktivista, a Kínai Népköztársaság fő vezetőinek egyike volt. Song Guangdong tartományban született, és 1913-ban fejezte be tanulmányait a híres amerikai Georgiai Egyetemen. 1915-ben házasságot kötött Sun Yatsennel. Miután Sun Yatsen meghalt, Song Qinlin továbbra is kitartott a „Három politika” mellett, és együttműködött Oroszországgal, a Kínai Kommunista Párttal és segített a parasztoknak és munkásoknak. 1927-1929-ig ő volt a Nemzetközi Antiimperialista Szövetség elnöke. Foglalkozott a társadalmi jóléti munkával és részt vett a japán agresszió elleni harcban. Elítélte a Guomindang pártot, amiért az kompromisszumot kötött Japánnal. 1932 végén Song megszervezte

a

Kínai

Népi

Jogbiztosítási

Szövetséget

és

erőfeszítéseket

tett

a

demokratizmusra törekvő forradalmárok megsegítésére. A Japán elleni háború során Song megkezdte a Kínai Védelmi Szövetség szervezését, amely gyógyszereket gyűjtött a Japán elleni

harc

támogatására.

1945. szeptemberében a Japán elleni háború után Song Qinlin felszólította az amerikai kormányt, hogy szüntesse be Jiang Jieshi volt Guomindang vezető támogatását. Ezután létrehozta a Kínai Jóléti Alapítványt. A Kínai Népköztársaság létrehozása ő volt a központi kormány alelnöke, majd az ország alelnöke, később a Kínai Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának alelnöke és a Kínai Nők Szövetségének elnöke. 1952-ben Songot választották az Ázsiai és Csendes-óceáni Békés Kapcsolatok Bizottsága elnökének.

50 Cai Chang (1900-1990)

Cai Chang a 4. és 5. Kínai Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának alelnöke, híres proletár forradalmár, a kínai női mozgalom beindítója és kiváló vezetője volt. Tanult Franciaországban, 1923-ban belépett a Kínai Kommunista Pártba, 1934 októberében részt vett a híres 25 ezer kilométeres Hosszú Menetelésben. Miután 1949-ben létrejött az új Kína, Cai lett a Kínai Nők Szövetségének elnöke, a KKP 8., 9., 10. és 11. Központi Bizottságának tagja és az 1., 2. és 3. Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának tagja, illetve a 4. és 5. Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának alelnöke. Deng Yinchao (1904-1992)

Deng Yinchao proletár forradalmár és politikus, a Kínai Nők Szövetségének megalapítója. 1917-ben részt vett a híres május 4.-i mozgalomban, amely ellenezte az imperializmust és a feudalizmust. 1925-ben Deng házasságot kötött Zhou Enlaijal, és részt vett a híres 25 ezer kilométeres Hosszú Menetelésben. Az új Kína létrehozása után az 1., a 2. és a 3. Állami Nők Szövetségének alelnöke, a KKP 8., 9., 10. és 12. Központi Bizottságának tagja, a KKP 14. és 17. Központi Politikai Bizottságának tagja, a Központi Fegyelmi Ellenőrzési Bizottság második főtitkára, az 1., 2. és 3. Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának tagja és a 4., 5. Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának alelnöke, az Első Állami Politikai Tanácskozó Testület

Állandó

Bizottságának

tagja

és

Hatodik

Bizottságának

elnöke

volt.

51 Shi Liang (1900-1985)

Shi Liang a Jiangsu tartománybeli Changchou városban született. Az 5. és 6. Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának alelnöke, az 5. Állami Politikai Tanácskozó Testület alelnöke, a kínai kormány első igazságügy-minisztere volt. Shi Liang 1931-ben ügyvédnő volt. 1936ban a Guomindang kormány letartóztatta Shi Liangot, mivel a Japán elleni mozgalmat vezette. Az új Kína létrehozása után a kínai kormány igazságügy-minisztere és az Államtanács Politikai és Törvényhozási Bizottságának tagja lett. Az 1-6. Országos Népi Gyűlés képviselője, a 2., 3. és 4. Állandó Bizottság tagja, az 1-4. Állami Politikai Tanácskozó Testület állandó tagja, és az 5. testület alelnöke volt. Shi Liang volt a Demokratikus Párt 1., 2. és 3. központi vezetőségének alelnöke, a 4. és 5. elnöke, az 1-4. Állami Nőszövetség alelnöke. Wu Yi (1938-)

Wu Yi az Államtanács miniszterelnök-helyettese. A Pekingi Kőolajipari Főiskolán fejezte be tanulmányait, magasan kvalifikált mérnök. Wu Yi 1962 áprilisában lett a Kínai Kommunista Párt tagja. 1962 augusztusában kezdett dolgozni, többek között volt gyár-alelnök is. Volt a pekingi Yanshan Petrokémiai és Ipari Vállalat alelnöke is. 1988-1991 között pekingi főpolgármester-helyettes,

1991-1993

között

külkereskedelmi

és

külgazdasági

miniszterhelyettes, 1993-ban miniszter volt. 1998-2003 között az Államtanács tagja. 2003 márciusában miniszterelnök-helyettes, és emellett áprilisban egészségügyi miniszter is volt.

52 Wu Yi a 14., 15. és a 16. KKP Központi Bizottságának tagja, a KKP 15. Politikai Bizottságának jelölt tagja és 16. tagja. Ezek a hölgyek is bizonyítják, hogy nem lehetetlen Kínában, nőként, fontos pozíciót betölteni a politika színterén. Azonban fel kell hívnom rá a figyelmet, hogy mindannyian felső oktatást végzett, művelt asszonyok, többen külföldön végeztek egyetemet, amely minden bizonnyal terelte őket az emancipálódás útvonalán. Iskolázottság nélkül nem érhettek volna el ilyen magas pozíciókat.

53 IX. A nők helyzete Laoszban IX. 1. Társadalmi helyzet IX. 1. 1 Nők helye a társadalomban Az Európai Parlament felszólította a laoszi hatóságokat, hogy „a demokrácia és a jogállamiság megvalósítása érdekében hajtsanak végre politikai reformokat, kezdve a többpártrendszer és mindenfajta vélemény szabad kifejezésének engedélyezésével”, „minél előbb dolgozzák ki és hajtsák végre az ország demokratizálásához szükséges reformokat, biztosítsák a politikai ellenzék békés önkifejezését és minél hamarabb tartsanak nemzetközi megfigyelés alatt zajló, a nemzeti megbékélésre irányuló többpárti választásokat” illetve, hogy „haladéktalanul ratifikálják a Polgári és Politikai Jogokról szóló Nemzetközi Egyezményt”37. Úgy gondolom , hogy ez a felszólítás is nagyban befolyásolta azt, hogy a nők helyzete javulásnak indult Laoszban. A laoszi nők aggodalmaikat először a nemzeti kormány felé nyilvánították ki 1975-ben. Az új kommunista rezsim korábban ígéretet tett arra, hogy megvalósítja a férfiak és nők közötti egyenlőséget minden területen, politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi síkon egyaránt, és hogy megszüntet mindenféle nőkkel szembeni elnyomást és megvetést. Hatalomra jutása után az LPRP arra bátorította a nőket, hogy vegyenek részt a nemzeti helyreállításban és a szocializmus építésében. A kormányzat hivatalos kijelentése dacára, miszerint gyökerestül kiirtja a nemi egyenlőtlenségeket és előmozdítja a nők gazdasági részvételét, ma a laoszi nők még mindig távol állnak az egyenlőségtől az előbb említett kategóriákban. Nagyfokú javulás mutatkozik a nők helyzetében az oktatáshoz való hozzáférésben és a foglalkoztatásban 1975 óta, de a nők társadalmi helyzete és politikai képviselete még mindig alacsony maradt.

IX. 1. 2. Népesesség A lakosok 43%-a 15 évnél fiatalabb. A korábbi lakosság csaknem 30%-a az indokínai háborúk miatt elmenekült az országból, vagy kitelepítették őket. Sok férfi munkaerő vándorolt el, így a nők jelentős többségben vannak.

37

Az Európai Parlament Közös Állásfoglalásra irányuló Indítványa, 2005. p5.

54

Forrás: Lao Women’s Union

Életkor megoszlása (2000-ben) Élekor

Százalék

Férfi

Nő

0-14

43%

1 191 608

1 173 144

15-64

54%

1 447 788

1 500 016

65-

3%

85 028

99 875

Forrás: Lao Women’s Union

Nemek megoszlása életkor szerint (2000-ben) Születéskor:

1,05 férfi/nő

15 év alatt:

1,02 férfi/nő

15-64 év között:

0,97 férfi/nő

65 év felett:

0,85 férfi/nő

Teljes népesség:

0,98 férfi/nő

Forrás: Lao Women’s Union

Írástudatlanság (1999-ben) Férfiak:

70%

Nők:

44%

Teljes népesség:

57%

Forrás: Lao Women’s Union

55 Születéskor várható élettartam (2000-ben) Férfiak:

52,74 év

Nők:

56,80 év

Teljes népesség:

53,09 év

Forrás: Lao Women’s Union

IX. 1. 3. Szülés Laoszban a szülésnek szigorúan szabályozott rítusai vannak. A leendő anyának lelkiismeretesen és pontosan kell követni ezeket a szabályokat

és betartani a

terhesség

alatti

előítéleteket

biológiai

szabályokat

és

szülés kell

utáni

tilalmak

öntudatlanul

sokaságát.

is

harmóniában

Mágikus

egyesíteni

a

és

születendő

gyerek érdekében. A terhes nőnek bizonyos ételekről is le kell mondania. Rengeteg babona köti életét, munkáját, ébredési és lefekvési szertartásait azért, hogy gyermeke egészséges legyen, A

és

szülő

segédkezik, szomszéd.

szüleinek nőnek

egy

aki

lehet

Ha

senki

ne

legyen

tapasztalt, a nincs

család a

sok már

problémája sok

tagja,

családban,

szülést vagy

a

férj

vele

későbbiekben.38

a

levezetett

tapasztalt, segédkezik

idős

tiszteletre a

asszony méltó

szülésnél

és

bátoríthatja feleségét. Laoszban a család összetartozása még igen nagy, a gyerek születése igazi öröm. Ezek a hagyományok is mutatják, hogy a laoszi nők még sok esetben a régi hagyományokat követik és nem érte el őket a nyugati-hullám. Képesek szinte bármiről lemondani hagyományaik érdekében. IX. 2. Gazdasági helyzet IX. 2. 1. Nők helye a gazdaságban Annak ellenére, hogy a nők lényegesen hozzájárultak Laosz fejlődéséhez, az összetevőikre bontott adatok azt mutatják, hogy az oktatás, az egészség és a politikai képviselet tekintetében a nőknek még mindig gátolt hozzáférése van az alapvető szolgáltatásokhoz és politikai hatalomhoz. A nőket helyi, regionális és nemzeti szinten a Laoszi Nők Egyesülete (Lao Women’s Union (LWU) fogja össze, melynek a laoszi nők több mint egyharmada a tagja. Az a kevés információ, amely rendelkezésre áll a laoszi nőkről szinte kizárólag az alföldi Lowland 38

Maróczi Magda: A SZÜLETÉS ÉS HALÁL RÍTUSAI LAOSZBAN. 2000.

56 tartomány női lakosairól áll fenn, akik a teljes női populáció felét adják. A női lakosság másik feléről csak kevés, szinte semmilyen adat sem lelhető fel. Laosz a világ egyik legszegényebb állama. 1976-ban a szocializmus felépítésének jegyében minden gazdasági ágazatban megkezdődött az államosítás és a kollektivizálás. Az elmúlt években bekövetkezett javulás ellenére Laosz még mindig gazdasági segélyekre szorul. A laoszi gazdaság gerince az agrárszektor. A fő tápláléknak számító rizs szerepel azt első helyen, ám így sem elegendő a lakosság ellátására. Kávét, dohányt, gyapotot, teát részben exportra termesztenek. A hivatalos tilalom ellenére is termesztik a mákot, amiből ópiumot állítanak elő. A gazdaság a háború után is megmaradt jórészt mezőgazdasági alapon. A fejenkénti GNP épphogy elérte a 180 USD-t 1989-ben. Laosz 4,2 milliós lakosságában 100 nőre 96,1 férfi jut. A lakosság 85%-a vidéken él. A munkaerő 90%-a a mezőgazdasági és erdészeti területre koncentrálódik. Csak 2 % dolgozik az ipari szektorban és az építőiparban. A városi lakosság 4 fő városra korlátozódik. Ezek: Vientiane, Savannakhet, Pakse és Luang Prabang.39 A laoszi nők létfontosságú hozzájárulást vittek véghez mind a vidéki, mind a városi gazdaságban. A háború idején minden munkaterületen nagyon aktívan közreműködtek, a nemzetőrségi tevékenységtől kezdve a katonák ápolásán át az élelem előállításáig. A nők központi szerepet játszottak az ország gazdasági fejlődésében az elmúlt két évtizedben. Részvételük a gazdaságilag aktív populációban meghaladja a férfiak számát. A 15 és 44 év közötti nők tették ki az aktív munkaerő 52.8 %-át 1985-ben. A mezőgazdaági szektor 60%-át nők alkotják, ugyanígy a kézművesipar 60%-át is ők adják, 50%- át a kereskedelmi, közegészségügyi és oktatási szektornak, 25% - ot tesznek ki az állami szektorban és 20%-ot az ipari szektorban. Ezen számok ellenére, a munkamegosztásban még mindig érezhető egy nemi megkülönböztetés, amely a nőkre hárítja a házimunka és a gyermeknevelés felelősségét. Mivel általában 7 ember tesz ki egy háztartást, a házimunka hatalmas erőfeszítéseket igényel a nőktől nap, mint nap. IX. 2. 2. Mezőgazdaság A mezőgazdaság Laosz legnagyobb gazdasági szektora, amely 60%-át teszi ki az ország GDP-jének, és a teljes lakosság 90%-át foglalkoztatja. A mezőgazdasági szektorban a nők alkotják a munkaerő 60%-át. A lakosság a hagyományokhoz híven általában a mezőgazdaságból él, ami elfedi a belső munkanélküliséget.

39

Sheila Thomson and Sally Baden: Women and Development in Laos. 1993. p.14.

57 A munkanélküliség megoszlása ágazatonként Mezőgazdaság, erdészet

59%

Ipar

20%

Szolgáltatás

21%

Forrás: Lao Women’s Union

IX. 2. 3. Formális szektor Ha a nők tudnak is munkát találni a formális szektorban, foglalkozásuk akkor is főleg alacsonyabb rangú munkára korlátozódik. A gyári foglalkoztatottak számában a férfiak jócskán felülmúlják a nőket, kivéve egy területen, a ruhagyártásban. A közigazgatási szférában a nők jelentős számban képviseltetik magukat az oktatásban, egészségügyi részlegeknél, de még itt is nagyon ritka, hogy igazgatói vagy menedzseri pozícióban alkalmazzák őket. IX. 3. Oktatás Az oktatási rendszert jelentősen kiépítették. Az analfabéták aránya ma már csak l5%. Vientiane-ban 1958-ban egyetem létesült. Az általános iskola nem kötelező de ingyenes. Az alap, elemi ismereteket tanítják meg 7-12 éves kor között. Nagy városokban és vidéken hasonló tervezésű, tágas, világos, szellős két esetleg három tanteremből álló iskoláik vannak. Vidéken inkább a falun kívülre, attól akár 1-2 km-re telepítve, szeparálva a falu mindennapos zavaró hatásaitól építették. Központi állami pénzből, de jelentős külföldi, főleg japán adakozásból sok iskolát emeltek országszerte. Vidéken 3-4 falu diákjai járnak össze egy iskolába

csoportosan

akár

5-10

km-re

is.

A gimnázium nem kötelező. Van állami ingyenes, de van francia fizetős is, amely magasabb képzést nyújt. A felsőréteg ide járatja a gyerekeit. A továbbtanulásban egy időben a francia vonal honolt, majd a forradalom után sok diák jött Magyarországra tanulni. 400-600 közötti fő, akiknek nagy része visszatérve ma már fontos gazdasági vagy politikai pozíciót tölt be az országban. Az általános és középiskolai beiratkozottak száma emelkedett 1975-76 és 1983-84 között. Az általános iskolákban ez az arány 67,5 %- ról 85,4 %-ra ugrott, a középiskolákban pedig 10,8%-ról 26,5%-ra emelkedett. Az általános iskolákba beiratkozottak száma mára eléri az ázsiai átlagot. A nők iskolázottsági helyzete 1975 óta jelentősen javult. A lány tanulók száma 37,6 %- ról 45,3 %- ra növekedett 1981-ig. 1985-re 46,7 % -a a tanulóknak lány volt. 40

40

Sheila Thomson and Sally Baden: Women and Development in Laos. 1993. p.10.

58 Laoszban négy egyetem is működik, csakúgy, mint szakképző iskolák is. A felsőoktatásba beiratkozottak 28%- a nő volt 1985- ben. A női tanulók nagy számban képviseltették magukat az egészségügyi tudományokban és a tanárképzésben, de a tanulóknak csak 20%-a volt nő az építészet területén és a politechnikumokban. IX. 4. Politikai helyzet A legfelső törvényhozó testület az l989 áprilisában egységes lista alapján újraválasztott „Legfelsőbb Népképviselet”, 79 képviselővel. Ők választják az államfőt. Az állam berendezkedése az utolsó király 1975-ös elűzése óta szocialista típusú népi demokrácia. 1975 óta, mióta kikiáltották a köztársaságot, Laosznak nincs alkotmánya. A parlament

legfőbb

feladata

az

alkotmány

kidolgozása

és

elfogadása.

A laoszi nők 1958 óta szavazhatnak, illetve indulhatnak a szavazatokért. Laosznak kettős politikai struktúrája van, amely a Kommunista Pártból és a Kormányból áll. A Kommunista Párt egy hierarchikus szervezet, amelyet egy hét tagú, csak férfiakból álló Politikai Hivatal (Politburo) irányít, amely az ország legfontosabb döntéshozó szerve. A következő legfontosabb döntéshozó szerv a Központi Bizottság, amelynek 59 tagja nő. A nők alacsony számban képviseltetik magukat a kormányban és a politikában. Mégis 9%-ról 20%-ra növelték képviseletüket a Nemzeti Gyűlésben az 1997-es választásokon, mivel a 27 női jelölt közül 20 jutott be a parlamentbe.41 Az Laoszi Forradalmi Párt (LPRP – Lao People’s Revolutionary Party) Központi Bizottságának 48 tagja közül négy nő, akik közül kettő a hét fős Nemzeti Gyűlés tagja is. Ennek ellenére a Miniszteri Tanácsban és a Politburoban nem foglal helyet egy nő sem. Egy fontos áttörés, hogy a Nemzeti Gyűlés alelnökeinek egyike nő lett, Onechanh Thammavong, aki a Laoszi Nők Egyesületének is az elnöke. Az 1997- 2000 közötti periódusban a kormány megnövelte a nők támogatását az irányban, hogy megnövelhessék szerepüket a politikában és a döntéshozatali eljárásokban. A törvény szerint minden nő alkalmas, hogy a Kormányban bármely szinten dolgozzon, ez a gyakorlatban mégsem valósul meg. Bár a Kormány a nemi egyenlőség elkötelezettje, a legtöbb politikai vezető úgy gondolja, hogy a nők csak néhány szektorban alkalmazhatóak, mint az egészségügy és az oktatás. A legnagyobb korlátja annak, hogy a nők kevesen vesznek részt a politikai életben, az az idő. Ugyanis a legfőbb előfeltétele a párttagi jelentkezésnek és a vezető pozíció elérésének az aktív részvétel az államilag szervezett feladatokban, és a hasznos részvétel a munkaidőn túli

41

Sheila Thomson and Sally Baden: Women and Development in Laos. 1993. p.13.

59 feladatokban. A legtöbb nőnek azonban ez nehézséget okoz, mivel össze kell egyeztetnie a háztartási és gyermeknevelési feladatokat a munkahelyi feladatokkal. Azok a nők, akik fontos pozíciót tudtak elérni a politikában, általában olyan férfiak feleségei, akik vezető pozícióban dolgoznak, és megengedhetik maguknak, hogy más nőket alkalmazzanak és fizessenek azért, hogy elvégezzék helyettük az otthoni feladatokat.

60 X. A nők helyzete Vietnámban X. 1. Társadalmi helyzet X. 1. 1. Nők helye a társadalomban Laosszal párhuzamosan az Európai Parlament Vietnám számára is meghatározott bizonyos betartandó előírásokat, amelyek a nők helyzetére is hatással voltak. Ezek „ a demokrácia és a jogállamiság megvalósítása érdekében hajtsanak végre politikai és intézményi reformokat, kezdve a többpártrendszer és a mindenféle vélemény szabad kifejezése engedélyezésével ”, illetve az, hogy „ alkalmazzák a jogrendszer-fejlesztési stratégiát az ENSZ Emberjogi Bizottságának ajánlásaival és a Polgári és Politikai Jogokról szóló Nemzetközi Egyezmény rendelkezéseivel összhangban ” és „ biztosítsák a vietnami alkotmányban, valamint a Polgári és Politikai Jogokról szóló Nemzetközi Egyezményben foglalt alapvető jogok tiszteletét, különösen a valóban szabad sajtó megvalósulását ”.42 A hagyományos konfuciánus családmodell Vietnámban is meghatározó volt az elmúlt évszázadok során. A férj és a feleség alá-fölé rendeltségi viszonyban éltek, melyben a feleség a gyermekekkel egy szintre került, és a férj kizárólagos hatalma alatt állt. A fiatal nők egy-két évet dolgoztak, aztán igyekeznek férjhez menni, nehogy rossz szemmel nézzen rájuk a család. 25 évesen már vénlánynak számítottak. A férjektől nem várható el, hogy segítsenek a házimunkában, ilyenre kérni őket szemtelenség. A feleség elkészíti az ura ételét, fürdőjét, ruháját és minden egyébről gondoskodik, így férjének csak a munkájára kell összpontosítania. A férfivel szembeni duzzogás, vállrángatás megint csak a rossz neveltetés jelei. A nyugati befolyás hatásának azonban megvannak a jelei. A nők próbálnak kitörni alárendelt szerepükből. Persze a változás lassú. Például ott a vietnami nyelv, az anyanyelv, ahonnan a legnehezebb kipolírozni a hagyományos kulturális alávetettséget. Egy nő nem mondhatja azt a férjének nyíltan semmire sem, hogy "nem". Ahogy a gyerek is csak egyetlen szóval felelhet, ha szülei kérik valamire, ez pedig az igennél is erősebb, nagyjából a magyar "igenis"-nek felel meg. Az állam a kétgyermekes családokat támogatja, ezért Vietnamra nem igaz Kína tragédiája, ahol az egygyermekes modell miatt a lányokat elvetetetik, azért hogy az az egy gyerek fiú lehessen.

42

Európai Parlament Közös Állásfoglalásra irányuló Indítványa, 2005. p6-7.

61 X. 1. 2. Feleségpiac A hírekben még lehet hallani az illegális feleségpiacokról. Ezeken több száz nőt adnak el főleg dél- koreai férjjelölteknek. Az ilyen illegális „feleségkereső partit” általában a rendőröknek

kell

félbeszakítaniuk.

A főként a Mekong-delta vidékén lakó szegény családok potenciális feleségjelöltjeit a hatóságok

hazaküldik,

a

dél-koreai

férfiakat

pedig

kiutasítják

az

országból.

Az ilyen feleségkeresés egyre népszerűbb Ázsiában. Főként dél-koreaiak és tajvaniak próbálják így megtalálni asszonyaikat a szegényebb térségbeli országokban, Vietnámon kívül például Kambodzsában. X. 1. 3. Népesség A népességnövekedés rátáját az utóbbi évtizedben évi 1 %-ra sikerült leszorítani, ám a lélekszám így is 85 milliós, amelyből 44,4 millió a munkaképes korú. Ennek a tömegnek 3/4e képzettség nélküli. A teljes lakosság több mint fele 30 év alatti, 37%-a 20 év alatti. Évente mintegy 1,5 millió fiatal jelenik meg a munkaerőpiacon, a foglalkoztatás biztosítása komoly teher a gazdaság és az államigazgatás számára. A lakosság csaknem háromnegyede vidéken él. A városi munkanélküliség 4,4%, a vidéki 15-20% körüli. A lakosság reáljövedelme az elmúlt tíz esztendőben évente 7,3 %-kal nőtt, a szegények aránya pedig az 1993-as 58 %-ról mostanra 20 % alá csökkent, látványos továbbá a csecsemőhalandóság visszaesése és a várható élettartam meghosszabbodása is. Az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljainak vietnami teljesüléséről 2005-ben készült beszámoló megállapításai szerint az ország jelentős eredményekkel büszkélkedhet. 12 év alatt a felére csökkent a szegények és csaknem egynegyedére a naponta 1 USD-nál kevesebből élők aránya. A korábbinál sokkal többen részesülnek oktatásban, tanulnak meg írni-olvasni, a falusi infrastruktúra fejlesztésének köszönhetően pedig több millió háztartás tiszta vízzel való ellátása vált biztosítottá. Aggodalomra ad okot, hogy a fejlődéssel párhuzamosan növekszik a társadalom különböző csoportjainak

jövedelemszintje

közötti

különbség.

Az

oktatáshoz

való

hozzájutás

lehetőségeinek javulása mellett problémát okoz az oktatás olykor alacsony színvonala és egyes csoportok, például a kisebbségi leánygyermekek hozzáférésének korlátozottsága. Az egészségügyi ellátás színvonala szintén területenként és jövedelmi csoportonként erősen változik. A HIV/AIDS gyors terjedése ugyancsak komoly kihívást jelent. A szegénységi és egyenlőtlenségi helyzetből való kilábalást leginkább az oktatási rendszer javítása, a középfokú és szakképzéshez való hozzáférés bővítése és a jól képzett munkaerő arányosabb területi elosztása segítheti a jövőben.

62 X. 1. 4. Családon belüli erőszak Annak ellenére, hogy rengeteg törvény és rendelet készült annak érdekében, hogy megvédjék a nők jogait a házasságban és a munkahelyen is, a nők nem mindig élveznek egyenlő bánásmódot. Sok válás a családon belüli erőszak eredménye, de sok nő megmarad inkább gyalázó házasságában ahelyett, hogy szembeszállna a megbélyegzéssel és a válás miatti anyagi bizonytalansággal. Sok nő és nemzetközi civil szervezet jelenti, hogy a családon belüli erőszak még mindig gyakori. Annak ellenére, hogy van törvény a családon belüli erőszak ellen, a hatóságok nem kényszerítik ki megfelelően a betartását.

X. 1. 5. Prostitúció A prostitúció, igaz ugyan, hogy illegális, mégis széles körben tolerált dolog Vietnámban. Néhány nőt kényszerítenek arra, hogy prostituálttá váljanak. Ho Chi Min város bizottsága szerint tízezernél is több prostituált dolgozik a városban. Jelentések szólnak arról, hogy fiatal lányokat droggal kényszerítenek prostitúcióra. Rengeteg szegény nő kényszerül a pénzkeresetnek ezt a módját választani, mivel nem alkalmazzák őket, vagy, mert hamis ígéretek áldozatai lettek. A Vietnámi Nők Egyesülete és a Fiatalok Egyesülete, mint nemzetközi civil szervezetek próbálják rehabilitációs és oktatási programokkal visszaszorítani ezeket a visszaéléseket.43 A prostitúciós célú nőkereskedelem súlyos nemzetközi és egyben belföldi probléma Vietnámban. Nőket és fiatal lányokat csempésznek a déli delta vidékéről, Kambodzsa tartományaiból Kínába. Jelentések szólnak arról, hogy nők, akik taiwani férfiakhoz mentek hozzá, prostitúcióra lettek kényszerítve miután megérkeztek Taiwanra. Nőket és lányokat vezetnek félre ígéretekkel és jól fizető álláslehetőségekkel. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben pozitív változás ment végbe a nők társadalmi megítélésében, az a gondolat, hogy a hatalom a férfiak kiváltsága még mindig fennmaradt. Sok nő tudatában él még ez a felfogás. X. 2. Oktatás Az oktatásban általános trend, hogy minél magasabb fokú oktatási intézményt vizsgálunk, annál kevesebb a női tanuló. A műveletlen, írástudatlan emberek többsége nő Vietnámban is, kétszer annyian vannak, mint a férfiak. Vietnám felismerte az oktatás fontosságát és elismerésre méltó haladást ért el, főleg a hozzáférhetőség terén, az elmúlt évtizedben. A 15 éves populáció közel 94%-a írástudó. Az 43

Women’s situation in Vietnam. (2000.) www.onlinewomeninpolitics.org/womensit/vn-w-sit.pdf Letöltés ideje: 2008. november 10.

63 iskolába járás kezdetének átlagéletkora 7,3 év. Az általános iskolai részvétel majdnem általános, 1993 és 2000 között 87%-ról 92%-ra növekedett a beiratkozottak száma. Az elmúlt tíz évben a felsőbb oktatást 100%-al megemelték. 2000-ben tízezer főre 118 felsőoktatási hallgató jutott. 2000-ben 8 millió munkás jutott el különböző tréningekre, amely 20%-át teszi ki a teljes munkaerőnek. A munkaképes korban lévő nőknek körülbelül a 6 % kapott technikai tréninget. A szakértői és technikai képesítés a munkaerőben még mindig alacsony, főleg a vidéki területeken. Azoknak a nőknek a száma, akik rendelkeznek szakmai képesítéssel nagyon kevés. Sokkal kevesebb nő kap valamilyen tréninget, mint férfi, például a 15 évnél idősebb vidéki nőknek mindössze a 3%-a kapott bármilyen szakmai képesítést.44 Az oktatásban 3 kritikus kérdést fedeztek fel. Ezek szerint a szegény és kisebbségi származású lányoknak csak nagyon kevés százaléka vesz részt általános iskolai, vagy középiskolai oktatásban. Másodszor, az iskolai oktatókönyvek tükrözik és megerősítik a társadalomban lévő sztereotípiákat. Harmadszor, a nők csak néhány területen szereznek oktatást a szegregáció miatt, és képtelenek részt venni a változó munkaerőpiacon. X. 3. Gazdasági helyzet A vietnámi Kormány nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy munkahelyeket teremtsen a lakosság egészének és különösen a nőknek. Statisztikák szerint vannak szektorok, ahol a női foglalkoztatási szint viszonylag magas, például az oktatásban 70%, a mezőgazdaságban 53% és az iparban majdnem 50%. A mai gazdasági mechanizmusban a nőknek egy új kihívással kell megküzdeniük, a versenyképességgel. Vietnám Akciótervének célja az ENSZ pekingi Nőkonferenciáját követően az, hogy programokat és törvényeket hozzon létre annak érdekében, hogy a nők nagyobb részben vehessenek rész a társadalmi és gazdasági fejlődésben. Ennek eredményeként a nők mára nagy számban képviseltetik magukat a gazdaságban. Mára a mezőgazdasági dolgozók 65%-a, az ipari foglalkoztatottak 43%-a és az informális munkaerő 70%-a nő. A városokban nagyszerű vállalkozásokat hoztak létre, és mára az ő bevételük a család fő bevételi forrása. Ahogy a férfiak a városokba költöznek munka reményében, úgy szakad a nőkre egyre nagyobb teher a nőkre, akiknek maguknak is termékeket kell eladni a közeli piacokon, hogy meglegyen a napi betevő.

44

National Plan of Action for the Advancement of Women in Vietnam by the year 2000. p8.

64 A nőknek gyakran kevesebb lehetőségük van hozzáférni olyan forrásokhoz, mint a hitelek, a munkaerő-kímélő és költséghatékony technológiák, illetve a technikai szolgáltatások és tréningek. Amíg legálisan nincsen diszkrimináció, addig a nőknek szembe kell nézni a társadalmilag beivódott előítéletekkel és megkülönböztetésekkel. Az Alkotmány széleskörű intézkedései ellenére, csak néhány nőnek van lehetősége, hogy magas beosztású pozícióért küzdhessen. A Kormány jóváhagyta az ILO egyezményt, miszerint a nőknek és férfiaknak ugyanazért a munkáért egyenlő fizetség jár, mégis a kormány nem erőlteti ezt az intézkedést. A nagyon szegény nők, főleg vidéken, kénytelenek szolgamunkát vállalni építkezéseken, hulladékot gyűjteni és más munkákat elvégezni hihetetlenül alacsony bérért.

X. 4. Politikai helyzet X. 4. 1. Nők helye a politikában Az ázsiai régióban Vietnám a második helyen áll a női képviselők számával a Nemzeti Gyűlés tagjai között, amely most az összes képviselő 26,22%-a. Ennek ellenére a nők száma a menedzsmentekben általánosan alacsony és egyenlőtlen azzal, amit szeretnének elérni. A nemek egyenlőségének alkotmányos és törvényes keretei 1945 óta léteznek Vietnámban. A törvény biztosítja a nők számára az egyenlő részvétel lehetőségét a politikában is. A gyakorlatban azonban mégis nagyon kis számban képviseltetik magukat. A felsővezetők többsége férfi. Csak egyetlen nő van a Politburoban. Szerencsére a Nemzeti Gyűlésben ennél nagyobb számban képviseltetik magukat a nők, ahol a 450 tag egynegyede nő. Néhány nő nagyon fontos helyet foglal el a Kormányban is. Például az Alelnök is, és több miniszter és alelnök is nő. 45 A politikában való részvétel alapvető joga és mérföldkő a nők számára, amit a CEDAW jegyzékben és sok más nemzetközi egyezményben fektettek le. A nemek egyenlőségének megvalósulása 2010-ig nemzeti célként lebeg a vietnámi vezetés szeme előtt. A konkrét eredmények és intézkedések erős elkötelezettséget mutatnak a CEDAW jegyzék végrehajtása és a pekingi Cselekvési Terv iránt, annak érdekében, hogy előmozdítsák a nemi egyenlőséget minden területen. Az elmúlt tíz évben a választott szervekben, vezető pozícióban és a döntéshozatalban dolgozó nők aránya jelentősen megnőtt. A Nemzeti Gyűlésben 27,30% a nők aránya, ezzel Vietnám az 45

Dr Vuong Thi Hanh, Doan Thuy Dung: Women in Politics in Vietnam, 2006. p2-3.

65 első helyen áll Ázsiában. Mindegy milyen pozícióban dolgoznak a nők mindig híresek a magas

fokú

megbízhatóságukról,

őszinteségükről,

egyenességükről,

demokratikus

menedzsment stílusukról, meggyőző magatartásukról, áttekinthetőségükről. X. 4. 2. Statisztikai táblák a nők politikai részvételéről 1. Nők a választott szervekben:

a.) Nők a Nemzeti Gyűlésben: Időszak 1992 – 1997 (%)

2002 – 2007 (%)

Képviselő

18.84

27.31

Tanácsadó Testület tagja

18.18

22.22

Funkcionális Bizottság Elnöke

25.00

25

Funkcionális Bizottság Alelnöke

11.54

25

Forrás: Office of National Assembly, 2003.

b) Nők az Emberek Tanácsában: Regionális szint (%)

Kerületi szint (%)

Községi szint (%)

1994 –

2004 –

1994 –

2004 –

1994 –

2004 –

1999

2009

2004

2009

2004

2009

Tag

20.40

23.83

18.40

22.94

16.56

20.10

Elnök

7.60

1.56

3.57

3.92

3.46

4.09

Alelnök

1.90

26.56

7.73

19.64

5.57

10.61

Forrás: Ministry of Home Affairs, 1997, 2004 and Vietnam’s Women Union, 2005

66 2. Nők a kormányzó szervekben: a.) Központi szinten: 1989 – 1994 (%)

1999 – 2004 (%)

Alelnök

16.67

100

Miniszter

9.50

11.29

Képviselő miniszter

7.00

12.85

Főosztályvezető

13.30

12.10

Képviselő Főosztályvezető

8.90

8.10

Forrás: Ministry of Home Affair, 2003

b) Helyi szinten: Tartományi szint (%)

Kerületi szint (%)

Községi szint (%)

1994 –

2004 –

1994 –

1999 –

1994 –

1999 –

1999

2009

1999

2004

1999

2004

Elnök

1.89

3.12

1.80

3.62

2.17

3.42

Alelnök

11.60

16.08

8.05

14.48

3.11

8.84

Forrás: Ministry of Home Affair, 2003

3. Nők a Kommunista Pártban: Időszak (%) 1991 – 1996

2001- 2006

Központi Végrehajtó Bizottság tagja

8.21

8.60

Tartományi Végrehajtó Bizottság tagja

9.78

11.32

Kerületi Végrehajtó Bizottság tagja

10.57

12.89

Községi Végrehajtó Bizottság tagja

10.00

11.88

Forrás: Central Board of Personnel, 1995, 2005

67 XI. A nők helyzete Kambodzsában XI. 1. Társadalmi helyzet XI. 1. 1. Nők helye a társadalomban Kambodzsa 181 négyzetkilométer területén 14 és félmillió lakos él, 41%-uk 15 év alatti, 5%uk pedig 60 év feletti. Alacsony jövedelmű ország. A költségvetés 11,8 százalékát költik egészségügy célokra. A születéskor várható élettartam 51,9 év a férfiak és 57,1 év a nők körében. Jelenleg az összlakosságnak majdnem 70%-a nő. A 15 éven aluliak aránya 44%-ról 32%-ra esett vissza 1996-ig. Rendkívül magas a gyermekhalandóság, egyéves korig 16%. Az Európai Parlament Kambodzsa esetében is megtette szigorításait, melyeket a vezetőségnek el kellett fogadnia. Ezek „ a jogállamiságon és az alapvető szabadságjogok tiszteletén alapuló demokratikus állam létrehozása érdekében indítson útjára politikai és intézményi reformokat” , valamint „ bizonyítsa akaratát, hogy hatékony intézkedéseket foganatosít a korrupciót tápláló belső veszélyek felszámolására, a népesség kiszorítását eredményező tömeges erdőirtás megfékezésére, a szexturizmus és a büntetlenség bevett szokása ellen, valamint törvény elé állítja az e cselekményekben részt vevő elemeket”. Harmadszor pedig „ felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy állítsanak fel egy munkacsoportot, amelynek feladata az intézményfejlesztés, az adminisztratív reform, a kormányzás és az emberi jogok előmozdítása lenne, majd tegyenek az eredményekről jelentést az Európai Parlamentnek”.46 Ezen intézkedések segíthetik a nők helyzetét. Mégis Kambodzsa kormányának jelentése szerint az országban élő nők a szexuális zaklatás, illetve az erőszakos támadások egyre nagyobb veszélyének vannak kitéve. A fenyegetettség a női lakosság egynegyedét érinti. Ugyanakkor a kambodzsaiak jelentős része elfogadhatónak tartja, ha a férj alkalmaz erőszakos eszközöket feleségével szemben. Kutatások szerint a helyzet rosszabbodását a régóta fennálló előítéletek mellett az országban a modernizáció hatására erősödő alkohol- és drogfogyasztás okozza. Megoldást a problémára a nők magasabb fokú oktatása, illetve tájékoztatása jelenthet. A tanulás segíthetne megváltoztatni azt a gondolkodásmódot, amely elfogadhatónak tartja a férj felesége ellen irányuló erőszakos magatartását.

46

Emberi jogok Kambodzsában, Laoszban és Vietnamban. Az Európai Parlament állásfoglalása a kambodzsai, laoszi és vietnami emberjogi helyzetről. 2005. p3-4.

68 XI. 1. 2. A HIV és az AIDS terjedésének megelőzése Kambodzsában Míg 1991-ben egyetlen ismert HIV és AIDS eset sem létezett Kambodzsában, napjainkban a leginkább érintett délkelet-ázsiai országok közé tartozik. Ez nagymértékben sújtja az ország gyermekeit. Egyesek megfertőződnek, mások árvák maradnak. Többen közülük arra kényszerülnek, hogy abbahagyják az iskolát, mivel családjukról és beteg szüleikről kell gondoskodniuk. A probléma megelőzéséhez részben hozzásegít a felvilágosítás, amelynek legfontosabb csatornája az iskola. Az UNICEF ezért többek között 2500 tanár felvilágosításához és képzéséhez járul hozzá. Az árvák és a HIV-fertőzött vagy AIDS-ben megbetegedett családok is segítségben részesülnek. Egy másik veszélyeztetett csoport, amelynek elérésére az UNICEF munkáját összpontosítja, a fiatal nők csoportja. A poligámia tradíciós gyakorlata, hogy egy férfi több feleséggel rendelkezik, egyre kevésbé elterjedt Kambodzsában. Mégis, a házasságon kívüli szex gyakori az egész országban, köszönhetően a szex-iparban dolgozóknak. Az 1989-es Házasság és Család törvénye kiemeli azokat a jogokat, amelyeket a CEDAW jegyzék biztosítja a nők védelme érdekében a kikényszerített házasságok ellen, és amely tiltja a poligámiát. Ez ugyancsak védi a nők jogait a válás és gyermek támogatás témáiban is. A gyakorlatban ezek közül az alapvető jogok közül csak nagyon kevés az, amit törvényesen kikényszerítenek. Sok esetben a házasságon kívüli szex prostituáltakkal a feleségek által elfogadott dolognak számít, és előnyösebbnek gondolják, mint egy hosszú távú viszonyt, amely veszélyeztetheti a házasságot. Ez a trend azonban súlyos egészségügyi problémák okozója lehet a fiatal kambodzsai nők körében. Egy 2002-es UNICEF jelentés szerint meghatározó emelkedés volt megfigyelhető a férjről-feleségre vagy anyáról-gyermekre terjedő AIDS/HIV fertőzéseknek. Sok család még mindig ragaszkodik ahhoz a gyakorlathoz, hogy férjet válasszanak lányuk számára. A szegény és vidéki lányok sebezhetőbbek a nem megfelelő partner kiválasztásánál, mert a lányukat általában a közösség egy gazdag, viszont idősebb férfi tagjának adják át a szülők. Ezt a gyakorlatot a társadalom felsőbb lépcsőinek tagjai is alkalmazzák, ahol az idős közszereplők összeházasítják gyermekeiket. Ez a gyakorlat üzenet a teljes társadalom számára, hogy a szülők választják ki leendő vejüket és menyüket, ahelyett, hogy hagynák gyermekeiket önállónak lenni a párválasztásban. A CEDAW jegyzék szerint „mindenkinek megvan a joga, hogy szabadon megválaszthassa házastársát, és hogy szabadon kezdjen házasságba a saját szabad akaratából és teljes hozzájárulásával.” Ennek a cikkelynek vajmi kevés hitele van a kambodzsai társadalomban.

69 XI. 1. 3. Családon belüli bántalmazás és nemi erőszak a házasságon belül A családon belüli erőszak még mindig elterjedt Kambodzsában, a 15 és 49 év közötti házas nők 17%-a tapasztalt már fizikai vagy szexuális erőszakot férje kezei között. Több mint 25%a azoknak a nőknek, akik áldozatai voltak már szexuális vagy fizikai bántalmazásnak, nem gondolják úgy, hogy megbecstelenítették őket. Ez mutatja a nők lesújtó mértékű tudatlanságát jogaikkal kapcsolatban, és általában az emberi jogokkal kapcsolatban. Néhány felmérés kapcsolatot mutat ki a családon belüli bántalmazás és a növekvő szegénység között. Főképpen szegény és iskolázatlan nők esnek áldozatul. A felmérések egy fordítottan arányos kapcsolatot mutattak ki a bántalmazás és az iskolai végzettség között. A női áldozatok 19,8 %- a teljesen iskolázatlan, csak 18%-uk fejezte be az általános iskolát, 10,9%uk fejezte be a középiskolát, és 5.8% végzett felsőoktatási intézményben. Megvizsgált erőszakos esetek szankcionálás szerint: Év

Bejelentett

Tárgyalt

Elítélt

2002

179

71

63

2003

177

5

4

Forrás: Rape and Indecent Assault, (LICADHO Briefing Report, Phnom Penh, March 2004).

Áldozatok alakulása életkor szerint: Év

18 év felett

12-18 év

5-12 év

2002

87.6%

40.6%

6.4%

2003

77.8%

41.1%

8.7%

Forrás: Rape and Indecent Assault, (LICADHO Briefing Report, Phnom Penh, March 2004).

XI. 2. Oktatás XI. 2. 1. Szociális háttér A lakosság szociális biztonsága úgyszólván kizárólag a családra épül. A háborús viszonyok azonban sok családot szétszakítottak. Az egészségügyi ellátás nem kielégítő. Az alapfokú oktatás kiheverte már a hetvenes évek politikai zavargásait, de a felnőttek 50%-a nem járt iskolába.

70 XI. 2. 2. Nők az oktatásban Kambodzsa Alkotmánya kimondja, hogy minden nőnek egyenlő joga van mindenfajta oktatáshoz és karrierhez. 1990-ben a felnőtt férfiak és nők 78% és 49%-a számított írástudónak. Ez 2000-ben 80% és 57%-ra nőtt, de az írástudatlanság még mindig alcsony maradt Kambodzsában a többi ázsiai országgal összehasonlítva. Egy 2003-as tanulmány szerint a kambodzsai nőknek csak 22%-a tudott elolvasni egy újságot vagy megírni egy egyszerű levelet.47 XI. 3. Gazdasági helyzet XI. 3. 1. A nők foglalkoztatása Az Alkotmány 36. cikke kimondja, hogy a nőknek a foglalkoztatás minden szintjén egyenlő bánásmódhoz van joga. Mégis, még a Kormány is elismeri, hogy ez a törvény kevéssé ellenőrzött. A nők nélkülözhetetlen részei az ország munkaerejének. 2003-ban a nők 73,5 %a vett részt a nemzeti munkaerő piacon. Ők alkották a nem-mezőgazdasági szektor 75%-át, a közigazgatási szféra 32,2%-át, a magánszektor 40%-át és az össze gyári munkás 87%-át.48 XI. 3. 2. Egyenlő díjazás Elméletileg a nőknek azonos munkáért a férfiakkal egyenlő fizetséget kellene kapniuk. Mégis a gyakorlat azt mutatja, hogy a nők átlagban 30%-kal kapnak kevesebbet ugyanazért az elvégzett munkáért, mint férfi kollégáik. A munkaadók szívesen alkalmaznak nőket, mivel ők kevesebb információval rendelkeznek azzal kapcsolatban, hogy milyen fizetség is járna nekik elvégzett munkájukért, így hajlandóbbak elfogadni a kevesebb bért és rosszabb munkakörülményeket is. XI. 3. 3. Mezőgazdaság Kambodzsa - Indokína egykori rizseskamrája - ma éppen csak a belföldi rizsszükségletet tudja kielégíteni. Igyekeznek fellendíteni a háborús pusztítások miatt visszaesett kaucsuktermelést. Termesztenek kukoricát, zöldségféléket, gyümölcsöt és gyapotot is. Fontos ágazat a belvízi halászat. A rossz szállítási feltételek miatt alig tudják hasznosítani az értékes nemesfaállományt.

47 48

The Situation of Women in Cambodia, LICADHO, 2004. p52. The Situation of Women in Cambodia, LICADHO, 2004. p47.

71 XI. 3. 4. Nők a mezőgazdaságban A nők jelentős mértékű részvétele a mezőgazdasági termelésben gyakran nagyon alábecsült. A mezőgazdasági munkaerő 65%-át és az élelemgyártás 80%-át a nők teszik ki. A vidéki Kambodzsában, ahol a lakosság 85%-a él, a gazdák 65%-a nő, és a nők felelősek az élelmiszertermelés 80%-áért. Ezeknek a nőknek a nagy többsége iskolázatlan, kevés eséllyel arra, hogy másfajta munkát kapjon, beleragadva a szegénység körforgásába. Szükség van arra, hogy ezek a nők megtanulják az új marketing készségeket, költséghatékony megoldásokat. XI. 3. 5. Vidéki nők 2003-ban a kambodzsaiak 84%-a vidéki lakos volt. Azoknak az állampolgárok a 90%-a akik a nyomorszint alatt élnek, vidéki lakosok és a legtöbbjük nő. A vidéki kambodzsai nők helyzete komplex és mélységesen nem kielégítő. XI. 3. 6. Ipar, külkereskedelem A fejletlen ipar elsősorban élelmiszert, műtrágyát, textíliákat, autógumit, festéket és papírt állít elő. A kambodzsai nyerskaucsuk fejében főként gépeket, fölszereléseket és kőolajat importálnak Oroszországból. A kivitel egyébként nagyon csekély. A thaiföldi határon át illegálisan különféle külföldi termékek jutnak be az országba. XI. 3. 7. Nők a ruhaiparban A ruhaipar nagy üzlet manapság Kambodzsában. 2001-ben az ország teljes export jövedelmének 90%-át a ruhaipar adta és 2003-ban a 18 és 25 év közötti nők 20%-ának biztosított megélhetést. Ezeknek a gyáraknak a többsége külföldi tulajdonban van, így büntetlenül élhetnek vissza a női munkaerővel. A törvényes minimum bér 45 USD havonta 48 órás munkahetekkel számolva.49 XI. 4. Politikai helyzet XI. 4. 1. Politikai háttér Az 1981-es alkotmány szerint az ország vezető politikai ereje a Kambodzsai Forradalmi Néppárt. Az államfői tisztet az Államtanács héttagú gréniuma tölti be. A végrehajtó hatalom a 17 miniszterből álló kormány. A törvényhozás a 117 képviselőből álló Nemzetgyűlés, amely a legfontosabb állami tisztségviselőket is megválasztja. Tagjait 1981-től öt évre választották, de

49

The Situation of Women in Cambodia, LICADHO, 2004. p48.

72 mandátumukat 1991-ig meghosszabbították. Megőrizték a régi közigazgatási bontást: az ország 18 tartományból és két szabad városból áll. Kambodzsában, 1992-ben lezárult a polgárháborús időszak, de 1997-98-ban ismét kiéleződtek a politikai feszültségek, amelyek az ellenzék egyes tagjainak meggyilkolásában, külföldre űzésében csúcsosodtak ki. Mára stabilizálódott a helyzet. Az Alkotmány biztosítja a CEDAW jegyzék 4 záróokmányát, amely a törvény előtti egyenlőségre vonatkozik. A gyakorlatban a kambodzsai jogi rendszert a fejetlenség uralja, problémákkal van tele, amelyek akadályozzák a törvények hatékony működését. A kambodzsai bírósági rendszer jellegzetessége a politikai beavatkozás, az alacsony szintű szakértelem és a szisztematikus korrupció. XI. 4. 2. Nők a politikában, közéletben és külügyekben Az állami pártoknak megfelelő intézkedéseket kell tennie annak érdekében, hogy a nők egyenlően vehessenek részt a politikában és a döntéshozatali mechanizmusokban. A nők részvétele a politikában, a közéletben és a nemzetközi ügyekben reprezentálja a nemi egyenlőségi kérdést az adott országban. Szintén jelzi a nők szerepét a törvényhozásban és rendeletalkotásban, amelyek az összes állampolgár életét befolyásolják. Az első női parlamenti képviselő Pung Peng Cheng (Siv Eng Tong ) 1958-1970-ig volt tisztviselő. Volt Társadalmi

Cselekvés

minisztere,

egészségügyi

miniszter

és

a

Nemzeti

Gyűlés

elnökhelyettese is. Szolgálata alatt bátorított más nőket, köztük Diep Dinat. Amíg több előmozdulás is történt a nők jogainak érvényesítésében mind a politikában, mind a közügyekben, addig a nők még mindig elkeserítően kevesen vannak ezen szférákban. Hiába vannak azonban a női jogokat biztosító törvények, egy felmérés szerint 1993-ban a képviselőjelölteknek mindössze 5%-a volt nő. Ez a szituáció az elmúlt tíz évben változott valamennyit, az 1998-as választásokon a parlamenti képviselők 11,5%-a volt női képviselő. Ekkor két nő miniszteri székbe is ülhetett. A Kulturális miniszteri és a Nőügyek minisztere posztot is női képviselő kapta meg. XI. 4. 3. Nők a Bírói Testületekben Mint a törvényhozó és végrehajtó hatalmakban, a nők alacsony számban képviseltetik magukat az igazságszolgáltató szervekben is. 2003-ban 14 női bíró dolgozott a szférában a teljes 119 bíró közül, 1 női ügyész a teljes 63-as létszámból, és 129 női bírósági ügyintéző a 668 fős gárdából. A praktizáló ügyvédek száma is hasonlóan alacsony Kambodzsában. A bírói reformfolyamatok során történt némi előrelépés a nők helyzetét illetően. A nők ma már felsőoktatásban tanulhatják a szakmát.

73 XI. 4. 4. Nők a külügyekben Jelenleg egyetlen női nagykövet sem képviseli külföldön Kambodzsát. Emiatt a kulturális és társadalmi értékeket teszik felelőssé, amelyek megnehezítik, hogy egy nő elhagyhassa hazáját és elvállaljon egy külföldön végzendő munkát. A nők nagyobb számban képviseltetik magukat a nemzetközi civil szervezetekben. Ezek a pozíciók ugródeszkaként szolgálhatnak, amennyiben nemzetközi szinten szeretne valaki munkát vállalni Kambodzsa valamely delegációjában. XII. Közvélemény-kutatás a távol-keleti nők helyzetéről A kutatás Mivel a téma, amit választottam, elég átfogó, úgy gondoltam, hogy kutatásomhoz jó alapként szolgálhat a Magyarországon élő távol-keleti nők véleménye és tapasztalatai. Kérdőíves kutatást50 végeztem harminc, 18 és 58 év közötti távol-keleti nő körében. A kutatást a budapesti Sárkány Center (1183. Budapest, Gyömrői út 79-83.) és a szintén budapesti Asia center (1152. Budapest, Szentmihályi út 167-169.) területén dolgozó és vásárló nők körében végeztem. Ahhoz, hogy 30 kérdőívet ki tudjak töltetni, körülbelül 200 nőt kellett megkérnem, hogy válaszoljon. Nem tudom, hogy a válaszolási hajlandóság mennyiben függ össze a származással, de az ázsiai nők nem mutattak nagy hajlandóságot. Eredmények A 30 megkérdezett nő közül nyolcan 20 év alattiak, a többség, tizenheten 20 és 40 év közöttiek, öten pedig 40 év felettiek. A megkérdezettek közül tizenketten Kínából, tizennyolcan pedig Vietnámból települtek Magyarországra. A legtöbben viszonylag jól beszélnek magyarul, mindössze ketten nem beszélnek egyáltalán. Velük angolul próbáltam meg kommunikálni, több-kevesebb sikerrel. Öten folyékonyan, tizenhatan közepes szinten és heten alapfokon beszélnek magyarul. Négyen már itt születtek Magyarországon, heten kevesebb, mint 5 éve, tizenöten 5-10 év között, és négyen több, mint 10 éve élnek itt. Két lány jelenleg egyetemre jár, itt Magyarországon. Interjúalanyaim jellemzően középfokú intézményben végeztek. Hárman alapfokú intézményben, huszonnégyen középfokú intézményben és egy fő pedig felsőfokú intézményben fejezte be tanulmányait. Az összes megkérdezett közül csak 3 fő nem dolgozik sehol sem jelenleg. Egyetlen nő sem özvegy, bár korösszetételük alapján ez várható eredmény. Tizen egyedülállónak mondják magukat, tizennyolcan házasságban élnek, ketten pedig elváltak. Ehhez igazodik a gyermeket vállalók száma is. Egyetlen gyermeke sincs tizenhárom megkérdezettnek, tizennégyüknek egy gyermeke van, és ketten vállaltak eddig két gyermeket.

50

A kérdőív mintapéldánya: XV. Mellékletek- Közvélemény-kutatás

74 Elemzés Azok a fiatal lányok, akik már itt születtek, nagyon keveset tudnak az anyaországukban uralkodó szokásokról. A legtöbben csak kevéssel tudnak többet, mint magyar társaik az iskolában. Viszont általában jól beszélik anyanyelvüket és folyékonyan beszélnek magyarul is. Szüleik mesélnek nekik hazájuk hagyományairól, de úgy érzem, hogy ez kevésbé érdekli őket, mint az, hogy be tudjanak illeszkedni abba a környezetbe, amiben most élnek. Azok a nők, akik kevéssel idősebbek és nem túl régen élnek hazájuktól távol, jobban érdeklődnek hazájuk jelenlegi helyzete iránt, és többet is tudnak róla. Úgy gondolják, hogy hazájukban elindult a nők felemelkedése, de még lenne mit javítani rajta. Társadalmilag egyenlőbbnek érzik magukat a férfiakkal, mint a szüleik korosztálya, viszont a munkavállaláskor még mindig falakba ütköznek. Ez főleg abban mutatkozik meg, hogy nem tudnak feljebb jutni a ranglétrán. Az üvegplafon-hatás ott is érvényesül, nem csak nálunk. Legtöbben középfokú végzettséggel rendelkeznek, elég jól beszélnek magyarul, de korántsem folyékonyan. Többségük tisztában van a hazájukban a nőket sújtó deviáns visszaélésekkel, de környezetükben csak kevesen tapasztaltak családon belüli bántalmazást, vagy erőszakot. Jellemző azonban, hogy szüleik közvetítőkön keresztül kötöttek házasságot, amelyet általában nagyszüleik kezdeményeztek. Az ő korosztályukra azonban jellemzőbb a szerelemházasság, amelyet nem sietnek el. Nem minden vágyuk a férjhezmenetel. Először karrierjüket szeretnék kiépíteni.

Édesanyjuk

általában

háztartásbeli

volt,

esetleg

rizstermesztőként

vagy

mezőgazdasági munkásként dolgozott, bár van, akinek felmenője gyári alkalmazott volt. Általában egy gyermekük van. Bár nem értenek egyet az „egy-gyermek” politikával, azonban anyagi okok miatt nem engedhetik meg maguknak, hogy több gyereket vállaljanak. Egyikőjük sem mondta azt, hogy mindenképpen fiúgyermeket szeretne. Úgy néz ki, ez a trend itt Európában nem annyira érvényesül az ázsiaiak körében. A negyven feletti nőkre jellemző, hogy régebb óta élnek Magyarországon, ugyanakkor, koruknál fogva, hosszabb időt töltöttek saját hazájukban is, mint fiatalabb társaik. Elég jól beszélnek magyarul, de nem folyékonyan. Alapfokú vagy középfokú végzettséggel rendelkeznek. Általában egy, már felnőtt gyermekük van. Ötük közül csak egynek van lánya. Saját bevallásuk szerint, még saját bőrükön tapasztalták a korábbi társadalmi elnyomást. Hazájukban többen háztartásbeliek voltak, és miután a gyermekük kirepült, nem találtak állást. Férjükkel közös megegyezésben döntöttek úgy, hogy külföldön próbálnak szerencsét. Jellemző rájuk, hogy szüleik választottak nekik partnert, de legalábbis beleszóltak döntésükbe. Ha saját családjukban nem is, de környezetükben többen tapasztaltak nők elleni erőszakot illetve öngyilkosságot. Szerintük a nők egyenjogúsága nem kap elég figyelmet, sem anyaországukban, sem itt Magyarországon. Korosztálytól függetlenül egyöntetű véleményük

75 volt azonban, hogy itt jobban tudnak érvényesülni, könnyebben találnak munkát, és családi életük is máshogyan alakul, mintha a távol-keleten élnének. Következtetés Természetesen, egy 30 fős, korántsem reprezentatív felmérés nem adhat átfogó képet a távolkeleti nők helyzetéről. A Magyarországon élő távol-keleti nők pedig természetesen nem ugyanazokkal a problémákkal állnak szemben, mint az Ázsiában élők. Azonban elmondható, hogy az itt élő nők vagy saját, vagy édesanyjuk példája nyomán találkoztak a nők diszkriminációjával a társadalomban, a munka világában és a politikai életben egyaránt. Tisztában vannak vele, hogy a nők helyzete alapjaiban megváltozott, de úgy gondolják, hogy itt több lehetőségük van az önmegvalósításra, és gyermekeikre is jobb élet vár, mint Ázsiában. XIII. Összefoglalás A távol-keleti nők többsége a férfiak elnyomásában, őket kiszolgálva élte életét, szinte rabszolgasorban. Mióta Kelet nyitott Nyugat felé, és az emancipálódás hullámai elérték a távol-keleti nőket is, sorsuk egyre jobbra fordul. Ma már megvan az esélyük arra, hogy tanuljanak, dolgozzanak, kitörjenek az anyagi függésből. Kiléphetnek rossz házasságukból, maguk alakíthatják az életüket. Azonban ez nem a többség. A távol-keleti nők nagyobb része ma is vidéken él, szegénységben, kiszolgáltatva a férfiaknak, betegségeknek, gazdasági kihasználásnak. Sokan írástudatlanok. Sokak az emberkereskedelem áldozatai lesznek. Mások az AIDS-é. Nem elég az, hogy a kormányok ratifikálják a nemzetközi szerződéseket a nők helyzetének javításáért és a nők jogainak betartásáért. Ezeket a jogokat nem elég törvénybe iktatni, felügyelni is kell a betartatásukat. A szankcionálás hiánya miatt, azonban a visszaéléseket egyelőre senki sem bünteti. Sajnos a nemzetközi szervezetek nincsenek felhatalmazva a szankcionálásra, amennyiben az ország nem tartja be a ratifikált szerződéseket. A nagymértékű fejlődés ellenére is van még mit javítani a nők helyzetén világszerte. Ebben véleményem szerint nem az új szerződések és törvények meghozatala, hanem az eddigiek jobb betartatása, és a visszaélések nagyfokú szankcionálása lenne a nők segítségére. 2003-ban a donor országok 69 milliárd dollárt költöttek fejlesztési segélyre. Ugyanabban az évben a globális katonai kiadások hozzávetőlegesen egyezerbillió dollárt tettek ki. A Millenniumi Fejlesztési Célok megvalósulására 2006-ban 135 milliárd dollárt költöttek, amely 2015-re 195 milliárd dollárra emelkedik. Ennek a különbségnek a fényében világos, hogy a Millenniumi Fejlesztési Célok költségének előteremtése inkább politikai akarat és elkötelezettség kérdése, mint gyér erőforrásoké. Figyelembe véve, hogy mit érhet el, a költség szerény és lehetséges.

Itt az ideje a cselekvésnek. Nem csak a nők érdekében.

76 XIV. Felhasznált irodalom Könyvek ¾ Arum, Richard - Müller, Walter : The Reemergence of Self- Employment, Princetown University Press, 2004. ¾ Basic Facts about the United Nations (Alapvető Tények az ENSZ-ről), UN, New York, 1998. ¾ Edwards, Linda N. - Pasquale, Margaret K. : Women’s Higher Education in Japan: Family Background, Economic Factors, and the Equal Employment Opportunity Law, Elseiver Science, 2003. ¾ Hernádi András: A távol-keleti kihívás: Japán, a „négyek” és Kína a 80-as években, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1985. ¾ Hidasi Judit: Na és, hogy tetszik Japán? Terebess Kiadó, 1999. ¾ Hidasi Judit: Vissza Japánba, Terebess Kiadó, 2003. ¾ Junji, Banno : The political economy of japanese society, Oxford University Press, 1997. ¾ Kano, Ayako: Acting like a Woman in Japan, Palgrave, 2001. ¾ Kelsky, Karen : Women on the Verge, Duke University Press, 2001. ¾ Leifer, Michael : Cambodia, Pall Mall Press, 1967. ¾ Thomson, Peninah - Graham, Jacey: A Woman’s Place is in the Boardroom, Palgrave, 2005. ¾ Ueno, Chizuko: Nationalism and Gender, Trans Pacific Press, 2004. Internetes források ¾ http://english.peopledaily.com.cn/english/200003/08/eng20000308U108.html ¾ http://hungarian.cri.cn/1/2007/01/26/[email protected] ¾ http://hungarian.cri.cn/1/2008/09/24/2s100003.htm ¾ http://hungarian.cri.cn/1/2008/10/16/2s100909.htm ¾ http://hungarian.cri.cn/1/2008/11/05/2s101775.htm ¾ http://hungarian.cri.cn/chinaabc/chapter1/chapter10403.htm ¾ http://hungarian.cri.cn/chinaabc/chapter12/chapter120101.htm ¾ http://www.allcountries.org/china_statistics.html ¾ http://www.chinadaily.net/china/2007-05/16/content_873273.htm ¾ http://www.onlinewomeninpolitics.org/womensit/vn-w-sit.pdf ¾ http://www.searo.who.int/en/Section1174/Section1199/Section1567/Section1824.htm

77 ¾ http://www.state.gov/g/drl/rls/hrrpt/2000/eap/index.cfm?docid=819 ¾ http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/hazassag.html ¾ http://www.unescobkk.org/fileadmin/user_upload/appeal/gender/vietnam.doc ¾ http://www.wedo.org/files/Vietnam.doc ¾ http://www.womenofchina.cn/Issues/Education/ ¾ Kelsky, Karen: Japanese Women's Diaspora: An Interview. (http://wwwsshe.murdoch.edu.au/intersections/issue4/karen.html) ¾ McLelland, Mark: Book Review - Beyond Common Sense: Sexuality and Gender in Contemporary Japan. (http://wwwsshe.murdoch.edu.au/intersections/issue10/mclelland_review1.html) ¾ Pakurár Gyöngyvér: A gésák nevelése (2002.) http://nostromo.pte.hu/~carry/text/!kek/gesa.htm. Folyóiratok, cikkek ¾ A Nemzetközi Fejlesztési Együttműködés a XXI. Században, Magyar ENSZ Társaság, Hunida Kht, 2005. ¾ A világnépesedés helyzete 2003. Sajtó összefoglaló. Magyar ENSZ Társaság kiadványa. ¾ A világnépesedés helyzete 2005. Az egyenlőség ígérete. Sajtó összefoglaló. Magyar ENSZ Társaság kiadványa. ¾ A világnépesedés helyzete 2006. Sajtó összefoglaló. Magyar ENSZ Társaság kiadványa. ¾ Cambodia Demographic and Health Survey 2000: Preliminary Report, (National Institute of Statistics, Ministry of Planning and Ministry of Health, 2000. ¾ Dr. Do Thi Bich Loan: National Institute for Educational Development, MOET Vietnam, 1999. ¾ Initial, Second and Third Report on the Implementation of the International Convention on the Elimination of all forms of Discrimination Against Women in Cambodia. (Royal Government of Cambodia, October 2003) ¾ Koncz Katalin: A nők és a munka világa, INFO-Társadalom-Tudomány Folyóirat, 1995/5. ¾ Ping, Huang : A vidék problémája és egyenlőtlen fejlődés Kínában, Eszmélet Folyóirat 2006/71. ¾ Statistics, Ministry of Planning and Ministry of Health, 2000. Magyar ENSZ Társaság kiadványa.

78 XV. Melléklet

Közvélemény-kutatás a távol-keleti nők helyzetéről Kérem, jelölje a megfelelőt! Csak egyet jelöljön meg! Az Ön kora:

… 20 év alatt

Anyaországa: … Japán …Egyéb:…………….

… 20-40 … Kína

… 40 év felett

… Vietnám

Hány éve él Magyarországon: … itt születtem 10 éve

… 0-5 év

Milyen szinten beszél magyarul: … egyáltalán nem …folyékonyan Iskolai végzettsége: … nincs folyamatban:………

… általános

Dolgozik Ön jelenleg?

… Igen

Családi állapota: Gyermekeinek száma:

… egyedülálló … 0

… Laosz … 5-10 év

… alapfokon

… középfokú

… több, mint

… középfokon

… felsőfokú

…

… Nem … házas …1

… elvált … 2

… 3

… özvegy … 4 vagy több

Kérem, jelölje azt a választ, ami a legjobban jellemzi az Ön véleményét! Több választ is megjelölhet! 1. Kérdés: Kinek a hatására költözött Magyarországra? … Közös megegyezés a férjemmel … Szüleim döntése volt … Férjem döntése volt, nem volt beleszólásom 2. Kérdés: Mit gondol a szülőhazájában élő nők társadalmi helyzetéről? … Egyenlőek a férfiakkal a társadalomban … Egyenlőek a férfiakkal a munkában … Egyenlőek a férfiakkal a politikában … Egyenlőtlenségben élnek minden területen … Nem tudom 3. Kérdés: Hallott- e közvetített/ kikényszerített házasságokról szülőhazájában? … Magam is így mentem férjhez … Igen, szüleimre jellemző … Hallottam róla, de nem ismerek ilyen párt … Nem hallottam róla

79 4. Kérdés: Hallott-e szülőhazájában történt családon belüli bántalmazásról vagy nők elleni erőszakról? … Igen, családomban is megesett … Igen, de nem a közvetlen környezetemben … Tanultam róla, de nem tapasztaltam … Nem hallottam róla 5. Kérdés: Hallott-e szülőhazájában történt öngyilkossági esetekről? … Igen, családomban is történt ilyen … Igen, de nem a közvetlen környezetemben …Tanultam róla, de nem tapasztaltam … Nem hallottam róla 6. Kérdés Egyetért a távol-keleti országok „egy-gyerek” politikájával és a fiúgyermek előtérbe helyezésével? … Igen, fontos, hogy fiam tovább vigye a család nevét … Igen, de nem számít a gyermek neme … Nem, több gyermekem is van 7. Kérdés: Követik-e családjában szülőhazája hagyományait? … Igen, követjük a hagyományokat … Elmesélem a gyerekeimnek, de nem követjük őket … Európai módon élünk … Nem ismerem a hazám hagyományait 8. Kérdés: Édesanyja milyen területen dolgozott/dolgozik? … Háztartásbeli … Mezőgazdaság … Ipar … Oktatás … Államigazgatás 9. Kérdés: Mit gondol, szülőhazájában napirenden van a nők egyenjogúsága? … Igen, nagy figyelmet kap … Nem kap elég figyelmet … Nem tudom 10. Kérdés: Mit gondol, jobban tud Ön érvényesülni Magyarországon, mint szülőhazájában? … Igen, és gyermekeim is … Én nem, de gyermekeimnek jobb jövője lesz … Nem … Nem tudom