Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány
JAPÁN ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGÁNAK ÉS VÁLLALATI KULTÚRÁJÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA
Budapest, 2005.
KREJCI ANIKÓ
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés.................................................................................................................... 5 2. Japán általános jellemzői ......................................................................................... 7 3. A gazdasági kapcsolatok alakulása Japán és az Európai Unió között .............. 10 3.1. A második világháború utáni állapotok, a hatvanas évek .............................. 10 3.2. A hetvenes évek.............................................................................................. 11 3.3. A nyolcvanas évek.......................................................................................... 13 4. A japán gazdaság problémái a kilencvenes években, és az erre adott válaszok ....................................................................................................................... 15 4.1. A buborékgazdaság kialakulása és szétpukkadása......................................... 15 4.2. A japán gazdaság átalakulása ......................................................................... 16 4.2.1. A pénzügyi dereguláció, az ún. „Big Bang”........................................... 16 4.2.2. A bankszektor liberalizációja ................................................................. 17 4.3. A japán társadalom változása ......................................................................... 18 4.4. Politikai változások ........................................................................................ 19 5. Japán és az Európai Unió külgazdasági kapcsolatai a nyolcvanas évek .............. végéig ........................................................................................................................ 20 5.1. Japán és az Európai Unió kereskedelmi kapcsolatai ...................................... 20 5.1.1. A japán import áruszerkezete az EU tagországokból ............................. 22 5.1.2. A japán export áruszerkezete az EU tagországokba............................... 22 6. A külgazdasági kapcsolatok mai alakulása a két fél között, és jelenlegi .............. helyzetük a világkereskedelemben........................................................................ 24 6.1. A világgazdaság jelenlegi helyzete ................................................................ 24 6.1.1.. A japán export-import jelenlegi állása ....................................................... 27 6.1.2. Az Európai Unió külkereskedelme......................................................... 28 6.2. Nemzetközi működőtőke áramlás .................................................................. 30 6.2.1 Japán külföldi működőtőke áramlása ...................................................... 31 6.2.2. Az Európai Unió külföldi működőtőke áramlása ................................... 33 7. Ázsia – Európa párbeszédek szinterei, az ASEM – találkozók .......................... 34 7.1. Japán – EU – Csúcstalálkozók ....................................................................... 34 7.2. ASEM – találkozók ........................................................................................ 35
3
8. Magyarország és Japán gazdasági és kulturális kapcsolatai.............................. 40 8.1 Kereskedelmi kapcsolatok............................................................................... 40 8.2. Működőtőke áramlás ...................................................................................... 41 8.3. Kulturális kapcsolatok.................................................................................... 44 8.4. A magyar-japán tudományos és technológiai kapcsolatok ............................ 44 9. Munkamenedzsment Japánban – a japán vállalati kultúra............................... 46 9.1 Az életre szóló foglalkoztatás.......................................................................... 46 9.2. A vállalaton belüli képzés .............................................................................. 47 9.3. A szenioritás elve ........................................................................................... 47 9.4. A csoportkohézió............................................................................................ 48 10. A japán menedzsment változása az ezredfordulón, és a Nyugat hatásai......... 50 10.1. A fiatalok és a nők szerepe a társadalomban................................................ 50 10.2. A munkanélküliség....................................................................................... 51 11. Társadalmi, gazdasági és kulturális eltérések hatása a szervezeti ...................... kultúrára ............................................................................................................... 53 11.1. Individualizmus-kollektivizmus................................................................... 53 11.2. Véleménynyilvánítás, gondolkodásmód ...................................................... 54 11.3. Vállalathoz fűződő viszony .......................................................................... 55 11.4. Az oktatás szerepe ........................................................................................ 56 11.5. Vállalati stratégia és a gazdasági környezet ................................................. 57 11.6. Munkaerő-kiválasztás, képzés...................................................................... 57 12. Japán menedzsment – nyugat-európai környezet ............................................. 59 13. Összegzés ............................................................................................................... 62 14. Mellékletek ............................................................................................................ 63 15. Táblázatok és ábrák jegyzéke ............................................................................. 67 16. Felhasznált irodalom ............................................................................................ 69
4
1. Bevezetés Szakdolgozatomban Japán és az Európai Unió kapcsolatát vizsgálom. Mivel Európai Üzleti Tanulmányok szakirányos hallgató vagyok, és japán nyelvet tanulok a főiskolán, ezért fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy erről a témáról szeretnék írni. Iskolám jellegéből kifolyólag elsősorban a két térség közötti gazdasági kapcsolatokat fejtettem ki részletesebben, természetesen az ide tartozó kulturális változásokkal együtt. Azért is tartom aktuálisnak ezt a témát, mert 2004. május elsejétől hazánk is az Európai Unió tagja, így csatlakozásunk révén mi is részesei vagyunk a két térség közötti kereskedelemnek. A kereskedelmi kapcsolatok, az árucsere mellett, a mai világban a nemzetközi működőtőke-áramlás is hatalmas szerepet játszik, melyek döntő része a legfejlettebb országok között, elsősorban a „Triádon” (Egyesült Államok, Európai Unió, Japán) belül zajlik. A globalizáció, a multinacionális vállalatok világot behálózó terjeszkedése során, úgy érzem az Európai Unió és Japán kapcsolatának vizsgálatkor fontos megnézni azt is, hogy a két térség milyen vállalati kultúrát képvisel. Éppen ezért részletesen elemeztem a japán menedzsmentet kialakulására és változására ható tényezőket, rámutatva arra, hogy mennyiben különbözik a nyugat-európai kultúrától. . Külön fejezetben mutatom be Magyarország és Japán kapcsolatát. A budapesti japán kereskedelmi képviselet, a Jetro céglistája szerint nyolcvanhét japán érdekeltségű vállalat működik hazánkban. Ezen magas számra való tekintettel, mindenképp meg szerettem volna vizsgálni, hogyan is működik egy japán cég Magyarországon. Ezen feladatra azért is választottam az Alpine-t, mert ennél a vállalatnál jártunk gyárlátogatáson, így ennek a vállalatnak a működésébe tudtam bepillantani, sajnos csak csekély mértékben, ezért nagyrészt csupán az ott megtapasztalt dolgokról van lehetőségem beszámolni. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy hogyan illeszkedik be egy távol-keleti vállalat a magyarországi környezetben, melyek azok az elemek az anyaországi szervezeti kultúrából, melyet a leányvállalatnál is ki akar alakítani. Számol-e a helyi munkavállalók értékvilágával, és egy „magyaros”, „japános”, vagy pedig egy multinacionális, azaz nemzetközi vállalti kultúrát igyekszik-e kialakítani.
5
Tapasztalataimat, észrevételeimet, melyek a dolgozat megírása közben felmerültek az utolsó fejezetben összegzem. Ezúton szeretnék köszönetet mondani belső konzulensemnek Székács Anna tanárnőnek, aki nemcsak a szakdolgozatom megírásában, de a japán nyelv tanulásában is mindig sok segítséget nyújtott, valamint Bassa Zoltánnak, aki elvállalta a külső konzulens szerepét.
6
2. Japán általános jellemzői Japán a világ leggyorsabban, leglátványosabban változó országai közé tartozik, bár hagyományai az ősi időkig nyúlnak vissza. A szigetország státusz bizonyos fokú izoláltságot biztosított és szerepet játszott abban, hogy Japán történelme során elkerülte a gyarmatosítást, és megőrizte társadalma etnikai homogenitását valamint a több évezredes ősi hagyományokat, intenzívebben, mint bármely más nép a világon. Az erős nemzeti érzéssel, egységtudattal, szorgalommal és az új iránti fogékonysággal rendelkező japán nép alkalmazkodási képessége segítette át az országot abban, hogy fenntartsa saját kultúráját az őt ért különböző, idegen kulturális hatások során. Mára Japán a világ egyik legfejlettebb gazdasági társadalma, sikerességében sok tényező játszott közre, nézzük ezek közül a legfontosabbakat. Az izoláltság az ország fejlődése szempontjából is meghatározó, hiszen lehetővé tette a szigetország számára, hogy „megválogassa” milyen idegen kultúrák behatolását „engedélyezi”. Három, időben jól elhatárolható kulturális hatás érte Japánt, melyek szerepet játszottak abban, hogy a szigetország eljusson mai fejlettségi szintjére. Az első a kínai befolyás, amely a VI-IX. század között érkezett, és legfőképpen az írásbeliség átvételére, a buddhista vallásra, illetve a konfuciánus kultúrára terjedt ki. A második nagy idegen kulturális hatás a Meiji1 restaurációt követően érkezett Japánba, a korabeli fejlett európai társadalmaktól igyekeztek átvenni mindent, amiről úgy gondolták, hogy saját társadalmuk modernizálódását, fejlődését segíti. A harmadik pedig a második világháborút követő amerikai megszállás volt. A második világháború befejeztével a szigetország a szövetséges hatalmak megegyezése nyomán amerikai érdekterületté vált. Japán a világ egyetlen nemzete, melyet eddigi történelmünkben a leghalálosabb politikai és katonai sakkban tartó fegyver, az atombomba sújtott, ráadásul kétszer is. Végigtekintve az ország történelmén, figyelembe véve azt, hogy a japán nép évezredek alatt sosem kényszerült bármilyen külső hatásnak behódolni, érthető, hogy a háborús vereség alaposan megtörte a szigetországot.
1
Dolgozatomban a japán szavak, kifejezések átírására a „Hepburn”-féle átírást használtam
7
Az atombomba sokkból még nem is éledő országnak pillanatok alatt az amerikai megszállással kellett szembenéznie. Ez talán még bénítóbb hatással volt a japán lakosságra: a megszállókat félelemmel vegyes csodálattal kezelték. Miután a koreai háború világossá tette, hogy Japán elengedhetetlenül fontos ütköző-bázisként szolgálhat a hidegháború során egy esetleges Szovjetunió támogatta kínai támadáskor, az Egyesült Államok a gazdaság fejlesztését célzó intézkedéseket vezetett be az országban. Japán a Marshall-terv révén hatalmas összegeket kapott az Egyesült Államoktól az újjáépítésre, majdnem annyit egyedül, mint Nyugat-Európa országai összesen. Az európai Marshall
segélyhez
hasonló
rendszerben
nyersanyagokat,
és
az
újjáépítéshez
és
átszervezéshez szükséges eszközöket importáltak. A termelés teljes kapacitással ismét megkezdődött. A japán gazdaság a technológiai újításokat teljes mértékben átvenni és meghonosítani igyekezve teljes erőbedobással beindult, a hetvenes évekre megelőzte mesterét a fejlődésben, a nyolcvanas évekre pedig teljes értékű konkurensként erősítette meg pozícióit a világgazdaságban. Nemcsak kényszerű volta miatt volt meghatározó az országra nehezedő második világháború utáni külső nyomás, hanem mert Japán addigi zártságából már olyan világ felé volt kényszerű megnyílni, melyben fokozott szerepet kapott a nemzetek közötti párbeszéd, a globalizáció és regionalizáció. A japán történelem kezdete óta többé-kevésbé folyamatosan tartó elzárkózási politikát a szigetországnak meg kellett változtatnia. Ezt kezdetben mintegy féligáteresztő taktikával oldotta meg, tehát Japánból kifelé szinte szabadon történt a különböző javak áramlása, így szakemberek, tőke, áruk és szolgáltatások jutottak a nagyvilágba, befelé azonban számtalan akadály korlátozta ugyanezen javak áramlását. Amíg Japán el nem ért bizonyos gazdasági hatalmat, részesedést a világ piacain, ez különösebben nem jelentett problémát. Amint érdemessé vált a japán piacokat kihasználni a többi gazdasági hatalomnak is, nemzetközi nyomás nehezedett rá, hogy építse le a fennálló korlátozásokat a beáramló javak előtt. Idővel Japán e nyomás hatására, és nem kis mértékben belső gazdasága megrendülése miatt kénytelen volt feladni korábbi tartózkodó külgazdaságpolitikáját
8
Végül, de nem utolsósorban az eredmények nem jöhettek volna létre a munkaerő, a japán ember nélkül. Az idősek, rangban feljebb állok tisztelete, a születéskor várható magas élettartam, a heti törvényes 44 órás munkaidő, a japánok hatalmas szorgalma, illetve a lakosság magas megtakarítási hajlandósága mind-mind fontos tényezője a fejlettség elérésének. (Hidasi Judit : 1998)
9
3. Gazdasági kapcsolatok alakulása Japán és az Európai Unió között a második világháborútól kezdve a nyolcvanas évek végéig
3.1. A második világháború utáni állapotok, a hatvanas évek A háború után hideg viszony volt a két térség között. Amikor Európa hat országa 1957-ben aláírta a Római Szerződést, még egyáltalán nem számoltak azzal, hogy valaha jelentős kapcsolatokat fognak kialakítani Japánnal. Akkoriban az Európai Közösség legfőbb külföldi partnere az Egyesült Államok volt, aki segédkezett a térség talpra állításában. Ezenkívül fontos pozíciót foglaltak el a Közösség országainak még akkor létező gyarmatai, amelyek ún. társulási viszonyban álltak az integrációval. Japán korántsem váltott ki pozitív érzelmeket Európából, főként a világháborúban betöltött szerepe miatt. Az említettek alapján látható, hogy ekkoriban mind Japán, mind pedig az Európai Közösség a háború egyetlen abszolút győztese, az Egyesült Államok felé fordult, a szigetország és Európa között pedig szinte semmilyen kapcsolat nem létezett. A hatvanas években némiképp enyhült az ellenséges hozzáállás, Japánt 1964-ben felvették az OECD-be, és a Tokiói Olimpia is világszerte jót tett Japán hírnevének. elkezdtek kialakulni kapcsolatai Nyugat-Európával. Ebben az időben mindkét terület gazdasága fejlődésnek indult, mely az 1973-as kőolajválságig töretlen volt. 60-as években tapasztalható japán gazdasági növekedési ütem a világban addig sohasem látott méreteket öltött, meghaladta még a várakozásokat is, mind a munka termelékenysége, mind pedig a növekedési ütem felgyorsult, és a ”gazdasági csoda” jelenségeként vonult be a történelembe. Ezen évtized fordulóján a szigetország a Világbank második legnagyobb kölcsönzője volt, 1965-re már a fejlettebb iparosodott országok közé számított, és 1968-ra maga mögött hagyta a Német Szövetségi Köztársaságot, hogy a világ második legfejlettebb piacgazdaságának helyét elfoglalja. Az üzleti életben ismét optimizmus uralkodott, ahogy az ország a háború előtti gazdasági termelési szintet utolérte, majd messze maga mögött hagyta. A 60-as évek elején az Európai Közösség és a szigetország között nagyrészt kereskedelmi egyensúly állt fenn, ám 1969-től a japán export volumene nagymértékben nőtt, és erősen koncentrált volt néhány iparágra, mint például az elektronikai termékekre (rádió, 10
televízió, magnetofon), valamint gépjárművekre (autó, hajó, motorbicikli). Ezen termékek jelentősen veszélyeztették a hasonlók előállításával foglalkozó európai gyárakat, ezért az integráció kereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalásokat kezdeményezett a japán kormánnyal, melyek széleskörű egyezményekhez vezettek.
3.2 A hetvenes évek A hetvenes évekre Japán exportvolumene kétszeresére nőtt, ezen belül pedig a gépek és közlekedési eszközök kivitele meghúszszorozódott. Ellenlépésként az EK-tagállamok bilaterális szinten számos importkvótát és mennyiségi korlátozást vezettek be a szigetország ellen, például a szerszámgépekre és a fényképezőgépekre, a személygépkocsikra túlzott olcsóságuk miatt kötelező árminimumot is megállapítottak, Japán pedig 1983-tól önkéntes exportkorlátozást vállalt, mindez persze nem járt különösebb eredménnyel, hiszen ilyen eszközökkel nem lehetett eltűntetni a japán autóipar versenyképességét. 1973. január elsején csatlakozott az integrációhoz három fejlett gazdasággal rendelkező ország, Dánia, az Egyesült Királyság, és Írország. Az Európai Közösség így kilenc tagúra és 270 millió lakosúra bővült, és mindenekelőtt a brit csatlakozásnak köszönhetően, világgazdasági súlya jelentős mértékben növekedett. Mindezt hangsúlyozta az amerikai politika megváltozása is, míg korábban az Egyesült Államok jelentősen támogatta Európa gazdasági újjáépítését, a bővülés után egyre inkább vetélytársként kezelte az Európai Közösséget. A hetvenes évekre egyértelművé vált, hogy a világgazdaságban három nagyobb szereplő, az Egyesült Államok, Japán és az Európai Közösség versenye válik meghatározóvá. Az 1973-as olajválság kisebb-nagyobb mértékben az egész világot érintette. Európában recessziót, és munkanélküliséget váltott ki, véget ért a Bretton Woods-ban kialakított, addig jól működő pénzügyi rendszer, kezdetét vette az árfolyamok lebegtetése, a pénzek egymáshoz viszonyított értéke napról napra változott, megnehezültek a kereskedelmi ügyletek, elkezdődött az árfolyamspekuláció. A változások már-már teljesen szétzilálták a közös piac addigi vívmányait, és erőteljesen hátráltatták az integráció további mélyítését. A válság az olajárak emelkedésének, és ezáltal az olaj kereskedelmen belüli súlyának növekedése következtében, elsősorban a Közösségen belüli kereskedelmet zavarta meg. (Horváth Zoltán : 2002) 11
A hetvenes évek világgazdaságának korszakos változásai a japán gazdaságot sem hagyták érintetlenül, meglátszottak a teljesítményén. A termelés szerkezetének meg-megújuló korszerűsítése a japán gazdaság nagyfokú rugalmasságának bizonyítéka, melynek segítségével a sikerült eredményesen megoldania a válság során felmerült problémákat. Példa erre a rugalmasságra a Kojima-rendszernek azon intézkedése, hogy az 1967-68ban bekövetkezett környezeti válság kezelése céljából megkezdődött a környezetszennyező ágazatok kitelepítése az országon kívülre, mely rövid távon jelentős költségeket jelentett, de középtávon már gazdaságosnak mutatkozott. A kihelyezés 30-50 %-át az állam finanszírozta, és főleg az első körös Kis-Tigris országokba irányult. Így Japán megmaradt tőkeimportőrnek, de ugyanakkor működőtőke-exportőrré is vált. A Kojima-rendszernek, valamint a miniatürizálás és az energiatakarékos technológia bevezetésének köszönhetően az 1973-as kőolajválság nem rázta meg olyan mértékben az országot, nem okozott akkora méretű recessziót, mint a világgazdaság többi szereplőjének, például az Egyesült Államoknak, és Európának. (Hernádi András: 1980) Nemcsak az iparban, de a háztartásokban is szigorú takarékosságba kezdetek, és mint már említettem mindez jelentősen hozzájárult az ország további fejlődéséhez, Japán előnyt kovácsolhatott magának a nemzetközi piacon. Az egy főre jutó jövedelem alapján a világelsők közé került, és befolyása ez időtől vált igazán jelentőssé a világgazdaságra. Kiváló minőségű és versenyképesen árazott termékeivel újabb és újabb piacokat hódított meg. Az Európai Közösségben pedig korántsem volt rózsás a helyzet. Néhány csúcstechnikai, műszaki fejlettséget képviselő termék fejlesztésében, termelésében és világpiaci értékesítésében különösképp lemaradt, így érthető módón a japán termékek még inkább veszélyt jelentettek ezeken a piacokon, alacsony árukon kívül sokszor sokkal jobb minőséget nyújtottak, mint az európaiak. A nyugat-európai fogyasztói elektronikai ipar a gyors műszaki forradalom egyik látványos vesztese lett. A csúcstechnikai ágazatok legfontosabb termékeiben az 1970-es évek közepétől jelentős kereskedelmi mérleg-hiánya és importfüggősége keletkezett. Európa élesen bírálta a japán állam gazdaságpolitikáját, összeesküvésnek
nevezte
az
agresszív
exportpolitikát.
Japán
válaszul,
önkéntes
exportkorlátozást vezetett be, és a két fél megpróbált kompromisszumra jutni. Ennek érdekében 1975-ben az Európai Közösség egy állandó képviseletet hozott létre Tokióban, és Japán is így tett az EK-n belül, illetve közös fórumra adtak még alkalmat az éves G 7 találkozók.
12
3.3 A nyolcvanas évek Az
1980-as
években
az
EK-ba
irányuló,
egyre
bővülő
japán
export
megháromszorozódott, ennek megfékezésére az integráció protekcionista eszközökhöz folyamodott, dömpingvámokat és exportkorlátozásokat vezetett be, 1983-ban pedig mindkét fél tárgyalásokat kezdeményezett a viták rendezésére. A kivitelben az elektronikai iparágon belüli változások voltak a jellemzőek, megnőtt az iroda- és adatfeldolgozó gépek részaránya, 1985-re pedig a japánok magukénak mondhatták az EU fénymásoló piacának 85 %-át. Az évtized végén Japán újabb támadást indított az európai piacok ellen, új termékekkel, technológiával, nagyobb választékkal rohamozza meg azokat. Ugyanakkor a 80-as évek elején merültek fel a japán gazdaság problémáinak első jelei is, a robbanásszerű növekedés üteme lelassult. Az ország a keletkezett fizetési mérleg többlettel nem tudott mit kezdeni, ezért hiteleket nyújtott a világ országainak, és működőtőke befektetéseket hajtott végre az ASEAN országokban. Így a világ legnagyobb hitelezőjévé és tőkeexportőrévé vált, a többi országból nemcsak tiszteletet, hanem félelmet is kiváltva - különösen az Egyesült Államokból. A két ország közötti feszültség jórészt abból is eredt, hogy az amerikai gazdaság abban az időben éppen rossz időket élt át – több területen is lemaradni látszott Japán mögött. A legszembetűnőbb
az
volt,
hogy
a
feldolgozóipar
néhány
ágazatában
a
japán
termelékenységnövekedés látványosan lekörözte az amerikait. Főleg a szigetországi autóipari és elektronikai cégek tettek szert egyre nagyobb részesedésre az amerikai piacon. (Ozsvald Éva : 1997) 1982-ben azonban adósságválság alakult ki, és Japán rádöbbent, hogy nem gazdaságos a hitelnyújtás ezért 100 milliárd dolláros fizetési mérleg többletéből most az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, főként Spanyolországban, és Nagy-Britanniában hozott létre befektetéseket. 1983-ban törvény írta elő, hogy a keletkezett többletet a Japán gazdaságba kell visszaforgatni, de mivel a reálszférába nem lehetett, ezért a pénzügyi szférába fektették, az érték- és ingatlan-tőzsdére vitték a kereskedelmi többletet, így tettek a bankok és a lakosság is megtakarításaikkal. Ennek következtében a tőzsdén hirtelen növekedés indult meg, és önálló életet kezdett el élni. A reál- és a monetáris gazdaság elvált egymástól, a monetáris növekedni kezdett a reál kárára. Ez vezetett az ún. buborékgazdaság kialakulásához, mely végigkísérte a kilencvenes évek stagnálását is. 13
A nyolcvanas évek végére az Európai Közösségbe irányuló kivitel lassabban nőtt, mint az onnan érkező import, a szigetország azonban még mindig kereskedelmi többletet mondhatott magáénak. Jelentős export-csökkenés az EU irányába az 1993-as és 1994-es években mutatkozott meg főként, de ennek ellenére Japán még mindig hatalmas szuficittel rendelkezett az Unióval folyatatott kereskedelemben, egyedül Dánia és Olaszország tudott igen csekély többletet felmutatni. Átalakult Japán és a világgazdaság közötti viszony a nemzetközi pénzügyek területén is. Felmerült a pénzintézetek nemzetközi minősítésének problémája, amely előtérbe helyezte a nemzetközi és a japán pénzügyi rendszer szabályozásának összevethetőségét. Felerősödött a japán tőke kiáramlása és ugrásszerűen megnőtt az ország külső követelésállománya is.
14
4. Japán gazdaság problémái a kilencvenes években, és az erre adott válaszok
4.1 A buborékgazdaság kialakulása és szétpukkadása A japán gazdaság a buborékgazdaság szétpukkanása óta stagnál, tényleges teljesítménye lényegesen elmarad a lehetséges kibocsátástól, és évek óta sorra buknak el a deflációt orvosolni próbáló gazdaságpolitikai kísérletek. Nézzük meg, milyen tényezők vezettek a japán gazdasági csoda megtorpanásához, milyen problémákkal kellett a szigetországnak a kilencvenes években megküzdenie. A gazdaság virágzásának utolsó állomása az 1985. szeptemberi Plaza-egyezménnyel indult, aminek hatására a japán valuta a dollárral szemben jelentősen felértékelődött A yen erőteljesen drágult a világpiacon, korlátozva így az export-lehetőségeket, 1987-ben már jelentős csökkenést regisztráltak a japán statisztikák, mely a kilencvenes években már a 10 százalékot is elérte, és ez természetesen az Európai Unióba irányuló kivitelen is jelentősen meglátszott. A kereskedelmi lehetőségek beszűkülésétől való félelem arra késztette a japán cégeket, hogy termelőkapacitásaikat folyamatosan és erőteljesen fejlesszék a külföldi országokban. A tőkefelesleg következtében jelentősen megnőtt a befektetési lehetőségeket kereső pénzkínálat, a részvények iránt egyre növekvő kereslet mutatkozott. Az ingatlanspekulációs láz következtében az ingatlanárak az egekbe szöktek. A tőzsdén jegyzett vállatok gyakorlatilag korlátlanul bocsáthattak ki újabb részvénycsomagokat, a kereskedelmi bankok pedig egyre kockázatosabb ügyletekhez voltak kénytelenek hiteleket nyújtani. A tőzsdeindex 1991-ig erősödött, majd a hirtelen részvényeladásoktól összeomlott, az ingatlanárak zuhanni kezdtek, a buborék mérete csökkent. Miután a nyolcvanas évek első felében a külkereskedelmi mérleg többlete hatalmasra duzzadt, erős nemzetközi nyomás is nehezedett Japánra, hogy térjen át a belföldi kereslet vezérelte növekedési pályára. A japán gazdaságpolitika az árfolyamsokkra a monetáris politika nagymértékű lazításával felelt. A fiskális politikában ugyanakkor nem adták fel a
15
korábbi deficitcsökkentő irányzatot. Az olcsó pénz a pénzügyi szektor részleges deregulációjával párosulva óriási beruházási boomot indított el a gazdaságban. Részben ennek a következménye volt az ingatlan- és részvényvásárlási spekuláció elharapódzása. (Ozsvald Éva : 1997)
4.2 A japán gazdaság átalakulása A japán gazdaság szabályozórendszerében döntő változások következtek be, és a reálgazdaságban technológiai és szerkezeti fejlődés indult meg. A kormány gazdaságélénkítő csomagjának köszönhetően 1992-93-ra sikerült a helyzetet átmenetileg stabilizálni, ösztönözték a lakossági fogyasztást, illetve a kutatás-fejlesztést. A gazdaság azonban továbbra is zárt maradt, megőrizték a magas vámtételeket, a kivitelre vonatkozó egyedi szabályozásokat, illetve a kereskedőházak rendszerét. Nemcsak a szabályozórendszer, hanem a gazdaság szerkezetének számottevő átalakítására is sor került. A termelésben csaknem húsz éven át stabilan 30% körüli részarányt képviselő feldolgozóipar súlya csökkeni kezdett. Ennek oka nagyrészt az volt, hogy ezen ipar mind nagyobb területén vált jellemzővé a már korábban említett kitelepülés. Helyét a GDP előállításban az ún. üzleti szolgáltatások, illetve a közösségi, társadalmi és egyéni szolgáltatások vették át. A termelési potenciál egy részének külföldre vitele statisztikai szempontból mindenképpen nagy befolyással volt a külkereskedelmi forgalom irányaira, szerkezeti összetételére. A behozatalt a kivitelnél jóval erősebben befolyásolta az ár, hiszen a japán importban a világpiaci árak alakulásától függő nyers- és tüzelőanyagok, valamint lakosság által vásárolt fogyasztási cikkek részesedése volt a jelentős.
4.2.1 A pénzügyi dereguláció, az ún. „Big Bang” A japán pénzügyi rendszer liberalizálását hivatott „Big Bang”-re vonatkozó tervek 1996-ban kezdtek el kialakulni. A szigetország ebben az időben meglehetősen tartott attól, hogy elveszítheti ázsiai pénzügyi központ szerepét, főként ez indokolta a liberalizálás menetének kidolgozását.
16
1998 áprilisában eltörölték a devizaellenőrzés rendszerét, mely kiindulópontja volt annak a folyamatnak, amit azután sorra követtek a különböző pénzügyi reformok. Az új törvények lehetővé tették a pénzügyi befektetések eszközkészletének kiszélesítését, a pénzügyi szolgáltatások árainak felszabadítását, és leegyszerűsödött az új szereplők belépése a pénzügyi eszközök-szolgáltatások piacára. A dereguláció során jó néhány régi szabályozást eltöröltek, de nem sokat tettek annak érdekében, hogy helyettük új szabályokat alkossanak, és hogy megteremtsék az új pénzügyi tranzakciók végrehajtásához szükséges eszközöket. (Hernádi András : 2003)
4.2.2 A bank-szektor liberalizációja Mi sem bizonyítja jobban a japán bank-szektor fontosságát, mint az, hogy 1993-ban a világ 25 legnagyobb bankja közül 18 japán volt. A pénzügyi buborék felfúvódásának, majd leapadásának egyik legsúlyosabb következménye az volt, hogy a bankok portfoliójában igen komoly mértékben halmozódtak fel a nem teljesíthető és kétes kinnlevőségek. 1992 és 2000 között a japán bankok 66 ezer milliárd jent vesztettek, mert sok adós vállalat képtelen volt a boom időszakában felvett hiteleit törleszteni. Az 1990-es évek folyamán, a kedvezőtlen gazdasági folyamatok közepette nem képződött elegendő profit a japán bankokban ahhoz, hogy leírhassák rossz hiteleiket, ezért azokat továbbgörgették, manipulálták és rejtegették. 1997-ben a szigetország pénzügyi rendszere legújabb kori történetében először veszélyesen közel jutott az összeomláshoz, amikor egy bank és az egyik legnagyobb értékpapír-kereskedő cég csődbe jutott. Az események sokkolóan hatottak a betétesekre, mert a japán gazdaság korábban legendásan stabil működéséhez hozzátartozott az a ki nem mondott állami garancia, hogy „bank nem mehet csődbe”. A lakosság kezdte kivonni pénzét a kereskedelmi bankokból, és megtakarításait inkább készpénzben tartotta, vagy az állami tulajdonú „postabankban” fektette be. A föld- és részvényárak a korábbi zuhanás után még tovább estek, ami a bankok tőkéjét még inkább apasztotta. A kis- és középvállalati szférában a csődök száma ugrásszerűen emelkedett. A pénzügyi rendszer működőképességének fenntartása érdekében a központi bank arra kényszerült, hogy a vállalati adósságok nagy részét megvásárolja.
17
A pánik elharapódzását sikerült megállítani, ám ekkortól már nem lehetett kétség afelől, hogy a növekedés szorgalmazása mellett a pénzügyi szektor stabilizálását egyenrangúan fontos gazdaságpolitikai célként kell kezelni. Egyértelmű volt, hogy ez sok pénzbe fog kerülni. 1998 elején 17 ezer milliárd jent költöttek a betétbiztosítási alap feltöltésére, 13 ezer milliárddal növelték a bankok tőkéjét, majd még ugyanebben az évben egy újabb 31 milliárdos tőkeinjekcióra is sor került. Azért, hogy a banki ügyfelek bizalmát erősítsék,
a
kormány
összeghatár
nélkül
minden
bankbetétre
garanciát
vállalt.
Megszigorították a számviteli szabályokat, és megerősítették a bankfelügyeletet is. (Ozsvald Éva : 2003) A közpénzekből történő feltőkésítés mellett a bankrendszer stabilizálását szolgálta a banki fúziók 1998-ban kezdődő beindítása is, az előre menekülés stratégiájaként a 2000. év fordulójára a legnagyobb kereskedelmi bankok végrehajtották a csoportokká fuzionálás folyamatát, így jobban el tudták rejteni veszteségeiket. A kormány jelenleg úgy igyekszik javítani a helyzeten, hogy a bankokat megpróbálja rávenni az adósok végrehajtására. A végrehajtási eljárások sora azonban tovább fékezné a gazdaságot. A miniszterelnök Koizumi politikája szokatlanul radikális Japánban. Reformpárti terveinek legalapvetőbb célja az, hogy Japán úrrá legyen a költségvetési hiányon, részben azáltal, hogy maximalizálják a kötvénykibocsátást. Ez viszont azzal jár, hogy alaposan átvizsgálják a költségvetésnek még a legrejtettebb zugait is: szűkebbre szabják az útépítések és más állami beruházások büdzséjét, megkurtítják a népjóléti kasszát és visszafogják a helyi önkormányzatoknak járó különféle támogatásokat és kedvezményeket.
4.3 A japán társadalom változása A gazdasági problémák pszichikai hatásuk révén pánikhangulatot kelltetek a lakosságban, az országban eluralkodott a pesszimizmus. Hagyományaik alapján a japán emberekre mindig jellemző volt a takarékosság, a pénzügyi buboréknak az évtized elején lezajlott kipukkanása, az ingatlan- és részvényárak zuhanása, valamint a rossz hitelek emelkedése, a bankok és egyéb pénzintézetek, vállalatok tönkremenetelére, a munkanélküliségi ráta háború utáni csúcsszintre emelkedésére úgy reagáltak, hogy visszafogták fogyasztásaikat, és pénzüket főként államkötvényekbe, és postatakarékpénztári betétekbe fektették. Vásárlásaiknál fontos szerepet játszott az ár, 18
ugyanakkor egy másik tendencia, egy fontos változás is megfigyelhető a fogyasztási szokásokban, mégpedig a nyugatiasodás, mely kedvezett az európai importnak. A jövőtől való félelmükben még a korábbiaknál is erőteljesebben vetették magukat a munkába, aminek következményeként megkeményedtek az emberek közötti viszonyok, fellendült a fiatalkorúak bűnözése, nőtt a halált okozó túlmunka illetve az öngyilkossági hajlam. (Hernádi András : 2003)
4.4 Politikai változások Japán életében a nemzetköziesedés a kilencvenes évek meghatározó jelensége. Ezen fogalom értelmezése azonban a japánok számára nem egyezik meg az amerikai, illetve európai felfogással, mely gyakran félreértésekhez vezet. Mivel azonban az ország nem csupán a gazdasági hanem a politikai szférában is egyre nagyobb nemzetközi szerepet szeretne betölteni, változtatni a gazdaságilag óriás, politikailag törpe felálláson, ezért mára ez a helyzet tarthatatlanná vált, és a japán kormány lépéseket tett felszámolására. A politika globálissá válása azt jelenti, hogy az ország olyan kérdések megoldásában vesz részt, melyek nem érintik közvetlenül a szigetországot, de nagy jelentősséggel bírnak a nemzetközi porondon. Ilyen volt például a kelet-európai országok, illetve a volt szocialista országok pénzügyi támogatása, vagy a környezetszennyezés elleni harcban az aktív szerepvállalás. Összefoglalva elmondható, hogy az elmúlt évek pénzpiaci folyamatai nem kedveztek a magas technikai és technológiai szinten készülő japán csúcsminőségű termékek keresletének, az új helyzethez több területen is alkalmazkodnia kellett a szigetországnak. Az átalakulási folyamat természetesen magán viseli azt a japán jellemzőt, hogy a változásokra mindig csak fokozatosan kerül sor, a régi hagyományok megőrzésével, az új trendek lassú terjedésével.
19
5. Japán és az Európai Unió külgazdasági kapcsolatai a kilencvenes években
A külgazdasági kapcsolatok két legalapvetőbb formája a nemzetközi kereskedelem és a nemzetközi tényezőáramlás. Vizsgáljuk meg először Japán és az Unió helyzetét a kereskedelmi kapcsolatok szempontjából.
5.1. Japán és az Európai Unió kereskedelmi kapcsolatai Az Európai Unió a világ legnagyobb „kereskedője”, nyitott gazdasági egységnek számít: a bruttó hazai termék 14 százaléka származik külkereskedelmi ügyletekből. Jelentős erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy Japán megnyissa védett piacait az uniós termékek és szolgáltatások előtt. Az EU mind a mai napig nem kötött átfogó kereskedelempolitikai megállapodást a szigetországgal, noha az egyre fontosabb partnere az integrációnak. Japán sajátos helyet foglal el, Európán kívüli OECD országnak számit, se nem preferenciális, se nem diszkriminatív körbe nem tartozik, így a két fél közötti kereskedelmi kapcsolatokat a GATT / WTO elvei szabályozzák. A GATT, azaz az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény tulajdonképpen egy szabadkereskedelmi megállapodás, egy laza rugalmas szerződés, mely folyamatos liberalizációt indított el a szerződő országokban. 2 Japán-EU kapcsolatban jelentős prioritást élvez továbbá a tőkemozgások elősegítése és a kutatás-fejlesztés. Egyes EU országok kétoldalú megállapodást írtak alá Japánnal, mely a 2
A GATT Alapokmányának szellemiségét öt alapelv határozza meg: a legnagyobb kedvezmény elve, a viszonyosság elve, a nemzeti elbánás elve, a nyilvánosság elve, és a konzultáció kötelezettsége. A GATT keretében lebonyolított vámliberalizációs tárgyalások nem elhanyagolható eredményekhez vezettek, a vámok jelentősen csökkentek világszerte. A különböző fordulókon pedig elérték, hogy a nem vám jellegű kereskedelmi korlátozások is nagymértékben visszaszorultak. A legfontosabb, Uruguay-forduló eredményeként pedig a nemzetközi kereskedelem eddigi történetének legátfogóbb liberalizációs programja került kidolgozásra, mely érintette a mezőgazdasági termékeket, a textil- és ruházati termékeket, változásokat hozott a nemzetközi szolgáltatáskereskedelem szabályozásában, és a szellemi tulajdonjogok védelmében. Megújultak és korszerűsödtek a GATT Alapokmányának egyes cikkelyei, és ami a legfontosabb és leglátványosabb eredmény, hogy létrehozták a Világkereskedelmi Szervezetet, a WTO-t. A WTO, a GATT-tól eltérően nem csupán egy szerződés, hanem egy nemzetközi gazdasági szervezet, mely akár szankcionálhatja is a tagjait, ha nem tartják be az előírásokat. Magába foglalja a GATT-ot, valamint az Uruguay-forduló során megkötött valamennyi sokoldalú megállapodást is. A Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal egyenjogú, sokoldalú szervezetként a korábbiaknál kedvezőbb feltételeket és jobb körülményeket nyújthat a nemzetközi kereskedelem további liberalizációjához.
20
GATT/WTO kereteinél szorosabb együttműködést jelent. Ezenfelül pedig félévente EU-Japán tárgyalásokat tartanak a gazdasági kapcsolatokról. Itt kell megemlíteni a kétévenként megrendezésre kerülő ASEM Csúcstalálkozókat, azaz az Ázsia-Európa párbeszédeket is, melyekről a későbbiekben lesz szó részletesebben. A kereskedelem volumenét tekintve Japán nem foglal el elsőrendű pozíciót az Unió gazdasági partnerei között, azonban mindig is éles konkurenciát jelentett és jelent ma is, ezért sosem szabad alábecsülni. Japán számára az Egyesült Államok után az Európai Unió a második legfontosabb kereskedelmi partner, és ezt a pozícióját mindvégig megőrizte a kilencvenes években. 1. ábra: Japán százalékos részaránya az Európai Unió kereskedelmében, 1990-2000
15 10 5 0
1990
1999
2000
Export
6,3
4,7
4,8
Import
11,7
9,2
8,4
Forrás: Bató Márk – Blahó András (2004)
Amint az az ábrán is látható 1990-től folyamatos csökkenés tapasztalható a két térség között, a táblázat azonban százalékos megosztást mutat, tehát ez nem minden esetben jelent tényleges volumencsökkenést, csupán azt, hogy az Unió megnövekedett kereskedelmében egyre kisebb szerepet játszik Japán. Ha a forgalom dollárban számolt értékét vesszük alapul, akkor 1994-ben növekedés tapasztalható az európai kivitelben, amely közgazdászok szerint
21
azzal magyarázható, hogy megnőtt az érdeklődés a szigetországban az európai ruházat és autók iránt. A kilencvenes évek második felében a két térség közötti kereskedelem volumene lassabban nőtt, mint a világgazdaságé. Ennek megfelelően a világkereskedelem 1995 és 2000 között évente átlagosan 13,3%-al nőtt, míg az Európai Unió és Japán kereskedelme csupán átlagosan 8,4%-al nőtt évente. A szigetország részesedése az Unió kereskedelmében csökkent, 1995-ben még 7,8%-ot tett ki, 2000-re már csupán 6,6%-ot. A kereskedelmi mérleg tekintetében az EU továbbra is deficites Japánnal szemben, és ez a hiány a vizsgált időszakban csak megduplázódott. (www.eu-datashop.de)
5.2. Japán import áruszerkezete az EU tagországokból3 Japán nem alapszükségleti cikkeket importál az Európai Unióból, hanem olyan luxustermékeket, melyekre a társadalom igényt tart. Így érkezik hozzájuk például Belgiumból arany és gyémánt, Olaszországból ruházati cikk, Hollandiából vágott virág, Franciaországból konyak, az Egyesült Királyságból whisky és Németországból autó. A legnagyobb értékű import Németországból érkezik, majd ezt követi Franciaország, az Egyesült Királyság, és Olaszország.
5. 3. Japán export áruszerkezete az EU tagországokba4 A japán export szerkezete nem okoz meglepetéseket, hiszen a szigetországtól „megszokott” termékek érkeznek az Unióba. Tipikus példa erre, hogy autót szinte minden tagország vásárol. A kétkerekű motorok leginkább a mediterrán országokban Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban és Görögországban népszerűek, ahol a lakosság körében már nagy hagyománnyal rendelkeznek ezen járművek. Természetesen a híres elektronikai berendezések is megtalálhatók a Közösség tagállamainak behozatalában, nagyrészt televíziók, kamerák, számítógép alkatrészek, nyomtatók, fénymásolók. A földrajzi elosztást tekintve a japán export legfőbb célpontja Németország, ezt követi az Egyesült Királyság és Hollandia. A fenti ábra mutatja, hogy Japán jelentős külkereskedelmi szuficittel rendelkezik az Unióval 3 4
Lásd 1. melléklet Lásd 2. melléklet
22
szemben a tagállamok közül csupán Dánia és Olaszország tud kereskedelmi többletet felmutatni, de ennek a mértéke is nagyon csekély. ( Bató Márk – Blahó András : 2004)
23
6. A külgazdasági kapcsolatok mai alakulása a két fél között, és jelenlegi súlyuk a világkereskedelemben A legfrissebb világgazdasági adatokat figyelembe véve nézzük meg miként alakult, alakul a két térség viszonya a 21. század elején.
6.1 A világgazdaság jelenlegi helyzete Ha egy országnak a világgazdaságban elfoglalt helyét akarjuk megvizsgálni, akkor ehhez felhasználhatjuk az adott gazdaság szereplőinek összes jövedelmével, illetve a termékekre és szolgáltatásokra fordított összes kiadással, jellemzett bruttó hazai összterméket, azaz a GDP mutatót. A következő táblázat néhány, a világgazdaságban jelentős szerepet játszó ország 2003-as GDP, népesség, illetve GDP/fő adatait tartalmazza, melyet a forgalomban lévő árakon és árfolyamokon mértek. 1. táblázat: Néhány ország GDP, népesség, illetve GDP/fő mutatója, 2003 GDP, milliárd USD
Népesség, millió fő
GDP/fő, ezer USD
Egyesült Államok
10895,5
291
37,440
EU 25
10930,5
455
24,020
Németország
2405,9
82
29,340
Franciaország
1752,1
60
29,200
Egyesült Királyság
1786,0
59
30,270
4302,1
128
33,610
Japán
Forrás: Hernádi András (2005 : 5)
A számokból az Egyesült Államok egyértelmű hegemóniája olvasható le, Japán és a három legnagyobb EU tagállam (Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság) pedig egészen közel került egymáshoz. A 25 tagú Unió össz-GDP-je majdnem azonos az USA-éval, nagyobb népessége azonban lényegesen alacsonyabb GDP/fő mutatót eredményezett.
24
Most hasonlítsuk össze az egyes országok versenyképességének rangsorát 2000-ben és 2004-ben. 2. táblázat: Néhány ország versenyképességének rangsora 2000-2004 2000
2004
Egyesült Államok
1
1
Németország
8
21
Egyesült Királyság
15
22
Franciaország
19
30
Japán
17
23
Hong Kong
14
6
Kína
31
24
Forrás: Hernádi András (2005 : 7)
Az USA megőrizte vezető szerepét a világban, de a többi magasan fejlett ország vesztett
versenyképességéből.
Legnagyobb
vesztesnek
a
vizsgált
országok
közül
Németországot tekinthetjük, aki 2000-ben még a 8. helyen állt, 2004-re azonban a 21. helyre esett vissza, de ugyanígy csökkent a versenyképességi mutató Franciaországban, az Egyesült Királyságban, és Japánban is. Csupán Kína és Hong Kong növelte pozícióját. Az országok számára a leghatékonyabb út a versenyképesség növelésére az exportorientáció által nyújtott előnyök kiaknázása és az FDI beruházások növelése.
25
2. ábra: A 2003-as évben világon betöltött export-import pozíciók
milliárd USD
10000 8000 6000 4000 2000 0
Világösszes
USA
EU 15
Francia- Németország ország
Export
7530
724
2879
386
Import
7819
1305
2788
390
UK
Japán
Kína
Hong Kong
742
306
474
438
224
396
384
383
413
232
Forrás: Hernádi András (2005 : 7)
A táblázat a 2003-ban a világon exportált, illetve importált javak dollárban kifejezett értékét mutatja, illetve ezek százalékos megoszlását. Az, hogy egy ország hányadik helyen áll a világ-exportban, nemzetközi versenyképességi mutatónak is felfogható, az pedig, hogy hányadik helyen áll az importban, megmutatja hogy, mennyire szorul rá más országokból érkező nyersanyagokra, vagy ha készterméket hozat be, akkor azt mutatja meg, hogy milyen mértékben használja ki a nemzetközi munkamegosztást. Az ekkor még 15 tagú Európai Unió megőrizte vezető kereskedelmi szerepét a világban, még akkor is ha három legnagyobb tagországa közül csupán Németország volt az , amely nagymértékben részt vett a világkereskedelemben, jelentősen maga mögött hagyta a többi tagállamot és Japánt is, sőt exportban még az Egyesült Államokat is felülmúlta. Japán
exportja
jelentősen
visszaesett,
1993-ban
még
9,6
százaléka
a
világkereskedelemnek, ez a szám 2003-ra már csak 6,3 százalék volt. A kivitel csökkenés az Egyesült Államokban is megfigyelhető, de mértéke jóval kisebb (12,3 százalékról 9,6 százalékra csökkent a részvétele a világ exportjában). Az Európai Unió tagállamaiban pedig szinte stagnál a kivitel értéke (38,7 százalékról csupán 38,2 százalékig csökkent). Japánnak mindezek ellenére sikerült megőriznie hatalmas külkereskedelmi mérleg többletét, mely 1996 és 2003 között nem kevesebb mint 50 milliárd USD volt. Ha az egyes évekre lebontva nézzük ezt a számot, akkor előfordult az is, hogy az export több mint 100 milliárd USD-ral haladta meg az importot, mint például 1998-ban, amikor 107,2 milliárd
26
USD, vagy 1999-ban amikor 108,5 milliárd USD kereskedelemi többlet keletkezett. Az éves exporttöbblet százalékosan kifejezve tehát 15 és 30 százalék körül volt.
6.1.1. Japán export-import jelenlegi állása 3. táblázat: A japán export százalékos megoszlása partnerek szerint, 1996-2002
Partnerek Világ, milliárd USD = 100 Egyesült Államok EU Ausztrália & ÚjZéland Ázsiai fejlődő országok Kína & Hong Kong Európai fejlődő országok Közép-Kelet Latin Amerika Egyéb
1996 411,3
1997 421,1
1998 388,0
Export 1999 419,2
2000 478,2
2001 403,4
2002 416,6
27,5 15,4 2,2
28,1 15,6 2,2
30,9 18,5 2,4
31,1 17,8 2,4
30,1 16,4 2,1
30,4 16,0 2,2
28,8 14,7 2,3
44,1
42,2
34,8
37,4
41,3
40,1
43,2
11,5
11,6
11,0
10,9
12,0
13,4
15,7
0,9
1,1
1,2
0,9
0,9
1,0
1,1
2,6 4,1 3,2
2,7 4,7 3,4
3,5 5,0 3,7
2,6 4,3 3,5
2,2 3,9 3,1
2,8 4,1 3,4
2,9 3,6 3,4
Forrás: Hernádi András (2005 : 10)
A Japán kivitel struktúrája a három legfőbb partnernél stabil volt, ha rangsorolni akarjuk őket, akkor az ázsiai fejlődő országok részesedését kimagaslónak, az Egyesült Államokét magasnak, az Európai Unióét pedig jelentősnek mondhatjuk. Meg kell azonban említenem, hogy a vizsgált periódus közepén, azaz 1998-ban és 1999-ben a Dél-kelet ázsiai pénzügyi és gazdasági válság idején Japán exportőrök inkább az Egyesült Államokban és Európában növelték eladásaikat, és ez az ázsiai fejlődő országokban körülbelül tíz százalékos visszaesést jelentett. Ezalatt Kína, melyet nem érintett a krízis, továbbra is mohó felvevőpiacot jelentett a szigetország termékei számára, 2000 után pedig növelnie is sikerült részesedését a japán exportban 11-ről 16 százalékra.
27
4. táblázat: A japán import partnerek szerinti százalékos megoszlása, 1996-2002
Partnerek Világ, milliárd USD = 100 Egyesült Államok EU Ausztrália & ÚjZéland Ázsiai fejlődő országok Kína & Hong Kong Európai fejlődő országok Közép-Kelet Latin Amerika Egyéb
1996
1997
1998
Import 1999
2000
2001
2002
349,6
338,6
280,8
310,7
380,5
349,1
337,1
22,9 14,2 4,8
22,4 13,4 5,0
24,0 14,0 5,3
21,7 13,8 4,7
19,1 12,3 4,5
18,3 12,8 4,7
17,4 13,0 4,7
37,7
37,2
37,2
39,9
41,9
42,5
43,6
12,3
13,0
13,8
14,4
15,0
17,0
18,7
1,5
1,6
1,4
1,6
1,6
1,5
1,4
10,1 3,2 5,6
11,3 3,3 5,8
9,1 3,2 5,8
9,9 3,0 5,4
13,0 2,8 4,8
12,7 2,6 4,9
12,1 2,6 5,2
Forrás: Hernádi András (2005 : 10)
Az importban már nagyobb változások voltak fellelhetőek. Az Egyesült Államok részesedése a vizsgált periódusban egyenletesen csökkent 24 százalékról 17 százalékra, mialatt az ázsiai fejlődő országokból nőtt a behozatal 37 százalékról 44 százalékra. Csakúgy mint az exportnál, Kína az importnál is meglepetéseket okozott, az évről évre folyamatosan növekvő részesedésével ugyanis 2002-re utolérte az Egyesült Államokat. 1999-től a KözépKeletről is valamivel többet importál Japán, a növekedést főként az olajszállítás biztonságos szempontjainak figyelembevétele alakította így. (Hernádi András (2005))
6.1.2. Az Európai Unió külkereskedelme Ha az Európai Unió külkereskedelmét tekintjük, akkor megfigyelhetjük azt a 90-es évekre
jellemző
világtendenciát,
miszerint
a
nemzetközi
kereskedelem
bővülése
szignifikánsan meghaladja a GDP bővülési ütemét. Tehát míg az éves export 1996-ban még „csak” 600 milliárd euró körül volt, 2000-re már 1000 milliárd euró fölé emelkedett.
28
5. táblázat: Az Európai Unió külkereskedelme partnerek szerint, 1990-2001
Afrika ASEAN Ázsiai fejlődő országok EFTA FÁK Japán Kína Közel-Kelet Közép-Kelet-Európa Latin-Amerika Mediterrán térség NAFTA Óceánia OPEC USA
EU export (milliárd EUR) 1990 1999 2000 2001 11,9 7,5 7,0 7,1 4,4 4,1 4,3 4,3 7,9 8,2 8,7 8,3 15,3 11,6 10,5 10,5 n.a. 2,8 3,0 3,9 6,3 4,7 4,8 4,6 1,5 2,5 2,7 3,1 7,9 6,5 6,3 6,6 6,2 13,4 13,3 14,1 4,3 6,0 5,8 5,8 12,4 11,6 11,6 10,3 24,9 27,6 28,4 28,1 2,6 2,3 2,0 2,0 9,6 5,8 5,7 6,5 21,2 24,1 24,7 24,3
EU import (milliárd EUR) 1990 1999 2000 2001 11,6 7,3 8,1 8,5 4,0 7,1 6,9 6,4 8,2 10,9 10,6 9,6 13,3 10,8 10,5 10,6 n.a. 4,1 5,3 5,6 11,7 9,2 8,4 7,4 2,6 6,4 6,8 7,4 6,0 4,1 5,1 4,4 5,4 10,2 9,9 11,4 6,2 4,8 4,7 4,8 10,1 8,1 8,6 8,9 23,8 22,9 21,7 21,5 1,6 1,3 1,2 1,3 10,6 6,2 8,3 7,5 20,8 20,6 19,3 19,0
Forrás: Bató Márk – Blahó András (2004 : 331).
A kereskedő partnerek közül a legfontosabb az Egyesült Államok, mely az Unió külkereskedelmi tevékenységének mintegy egyötödéhez járul hozzá. Mind a kivitelben, mind pedig a behozatalban szerepe meglehetősen változatlan, 24 százalék, illetve 20 százalék körüli volt a vizsgált időszakban. Japán részesedése az Unió exportjában csekély, de kiegyensúlyozott, 4,6 százalék, az importban pedig egyenletesen csökkenő tendenciát mutat, mára 7 százalék. Az USA után a második legfontosabb partner a NAFTA-országok. Külön említést érdemel, hogy Közép- és Kelet-Európa, valamint a volt szovjet tagköztársaságok együttesen 18%-át, tehát majdnem egyötödét teszik ki az Unió exportjának. A világgazdasági pozícióin egyre javító Kínához kötődő kapcsolatok is egyre jelentősebbé válnak, bár részesedése az EU exportjából a folyamatos növekedés ellenére is még mindig nagyon alacsony. Az import vonatkozásában a legjelentősebb változást Kelet- és Közép-Európa valamint a dinamikusan fejlődő ázsiai gazdaságok és mindenekelőtt Kína részesedésnek a növekedése jelentette. A többi világgazdasági térség részaránya ezzel párhuzamosan folyamatosan csökkent.
29
Kereskedelmi mérleg tekintetében folyamatosan javuló tendenciát mutat az Egyesült Államokkal való viszony, a legrosszabb helyzetben Japánnal és Kínával szemben van az Unió. Ha tagországonként részletezzük az Európai Unió külkereskedelmét, érdemes megemlíteni néhány igen fontos momentumot. A négy legnagyobb tagállam – Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság, és Olaszország – együttes aránya az Unió teljes külkereskedelmében 70% körül mozog. A mérlegeredmények tekintetében a legnagyobb többletet folyamatosan Németország mutatja fel. Ez az adat jól kifejezi a német dominanciát az Unió gazdaságában. Meg kell még említeni a magas brit és holland hiányt. Hollandia esetében ez azzal magyarázható, hogy kereskedelme nagy részét a Közösségen belül, a többi tagállammal
bonyolítja
le.
Ebből
is
tükröződik
Hollandiának
az
integráció
külkereskedelmében betöltött tranzit szerepe.
6.2. Nemzetközi működőtőke áramlás A közvetlen külföldi tőkebefektetések alapvető motivációja természetes módón a globális profitmaximalizálásra való törekvés. Szerepet játszik ezen kívül többek között a megfelelően kiterjedt felvevőpiac megszerzése, a portfolió diverzifikálásra való törekvés, a hatékonyság
növelése,
illetve
a
tőkebefektetések
nemzetgazdaságonként
eltérő
hozamlehetőségei. A nemzetközi tőkeáramlás döntő része a legfejlettebb országok között zajlik. Nézzük meg hogyan alakul mindez az általunk vizsgált két térségben. Az Európai Unió a közvetlen külföldi beruházásokat illetően a világ első számú exportőre, és a második a közvetlen tőkeimportban. Japánra a korábbi évtizedekben mindig a kétarcú gazdaságpolitika volt a jellemző, kifelé globális játékos volt, mindezt a japán multinacionális cégek meghatározó jelenléte bizonyítja világszerte. Befelé pedig csak néhány nyugatit engedett, távol akarta tartani belső piacaitól a nemzetközi gazdaságot, azaz az exportban a globalizációra, az expanzióra 30
törekedett, míg az importban zárt, zárkózó politikát folytatott. Ezen magatartáson kívül a külföldi vállalatok letelepedését Japánban gátolták még a magas ingatlan- és energiaárak is, a számos társadalmi-kulturális különbség, mely a nyugati civilizáció és az ázsiai ország között feszül,
különös
tekintettel
a
nagyon
zárt
társadalomra
és
a
bonyolult,
szinte
megtanulhatatlannak tűnő japán nyelvre. Az elmúlt évtizedben a fejlett országok nemzetközi beruházásai csökkenő tendenciát mutattak. Japán nemzetközi pozíciója az FDI exportban 1990 és 2003 között jelentősen visszaesett 11,5 százalékról 4,1 százalékra, miközben legnagyobb riválisai megőrizték, vagy akár növelték is a részesedésüket. Az Egyesült Államok kivitele szinte stagnál, csupán egy százalékos növekedést tud felmutatni, míg az Európai Uniónál csekély négy százalékkal mértek többet.5
6.2.1. Japán külföldi működőtőke áramlása 6. táblázat : Japán FDI exportjának regionális eloszlása Világ, millió USD = 100 Ázsia Kína Hong Kong ASEAN Egyesült Államok Latin-Amerika Óceánia Nyugat-Európa Kelet-Európa Közép-Kelet Afrika Egyéb
1996 23 428 41,6 9,9 4,7 22,4 47,3 -6,0 3,0 12,1 0,4 1,1 -0,5 1,0
1997 25 993 50,5 7,2 6,8 29,9 28,4 9,0 1,1 9,6 0,4 0,8 0,5 -0,3
1998 24 151 32,5 5,4 3,3 18,7 23,5 23,4 5,9 9,2 0,8 0,5 1,4 2,8
1999 22 743 8,6 1,6 -0,7 4,9 31,2 24,2 0,2 36,1 0,6 0,5 0,9 -2,3
2000 31 556 6,9 3,0 0,4 0,7 44,7 12,6 0,9 34,7 0,5 -0,1 -0,6 0,4
2001 38 333 20,4 5,6 1,3 10,5 18,5 11,3 1,7 46,7 0,2 0 -0,5 1,7
2002 32 280 25,3 8,1 0,7 13,2 23,5 12,6 4,4 30,2 0,4 0,3 0,7 2,6
Forrás: Hernádi András (2005) p. 10.
A japán közvetlen beruházások nem pusztán a piacszerzést célozták meg, bár továbbra is ez maradt, az elődleges motiváció, hanem a vállalatok költségcsökkentő stratégiájának a részét is képezték egyben, hiszen a japán bérköltségeknél még a fejlett ipari országok között
5
Lásd: 3. melléklet
31
is csak Németországé volt a magasabb. A beruházásokban egyre nagyobb szerepet játszott az alkatrészgyártás, és a kutatás-fejlesztés kitelepítése. A kutatás-fejlesztésen belül a gyártást közvetlenül megelőző tervezési, fejlesztési tevékenységeket a Távol-Kelet más országaiba csoportosították, míg az alapkutatást a jó szakemberekkel és telekommunikációs hálózatokkal rendelkező Egyesült Államokba, és Nyugat-Európába helyezték. A japán működő tőke beruházás területi irányultságát tekintve 1999 óta töretlenül Nyugat-Európa tölti be a vezető szerepet. A táblázatból is látható, hogy a kilencvenes években a szigetország beruházásai még meglehetősen csekély mértékűek voltak ebben a régióban, átlagosan 11 százalék körül mozogtak. Az FDI áramlás fő iránya ekkor még az Egyesült Államok, átlagosan 35 százalékkal, illetve a fejlődő ázsiai országok körülbelül 40 százalékkal. 1999-re azonban lényegesen átrendeződött ez az exportszerkezet, mint már említettem Nyugat-Európa vált fő célponttá 36,1 százalékos részesedéssel és vonzerejét mind a mai napig meg tudja tartani. Őt követi az Egyesült Államok, mely 2000-ben még egy nagyon magas számot, 44,7 százalékot mondhatott magáénak és ezzel meg is előzte Európát, a következő évben azonban több mint a felére, 18,5 százalékra csökkent a részesedése, és innentől kezdve nem sikerült utolérnie riválisát. A fejlődő ázsiai országok 1999-ben és 2000-ben hatalmasat veszítettek vonzerejükből, 2001-re azonban ismét 20 százalék fölé emelkedett export részesedésük, de korábbi vezető szerepüket már nem tudták visszaszerezni. Az Egyesült Államokat azonban így is megelőzték. Ebből a folyamatból egyértelműen tükröződik Japán törekvése, hogy mérsékelje függőségét az USA-tól a szomszédos ázsiai országok és a harmadik gazdasági nagyhatalom Nyugat-Európa, illetve az Európai Unió javára. Érdemes még megemlíteni, hogy Latin-Amerikának is sikerült szerepét megtalálni, helyzetét stabilizálni, a kezdeti negatív, illetve nagyon alacsony részesedés, és az azt követő 1998-99-es hatalmas megugrás után a 2000-es években 12-14 százalék között mozog az FDI mutató. (Hernádi : 2005) A külföldi tőkebeáramlás relációs összetételét a 90-es évek végéig az a tendencia jellemezte, hogy fokozatosan nőtt az amerikai és az ázsiai beruházók súlya, miközben Nyugat-Európa részaránya a felére esett vissza. Az 1999. évi adatok viszont – Franciaország
32
6,7 milliárd dolláros befektetésének köszönhetően – Európa kiemelkedő súlyának visszaállásáról tanúskodtak. 6.2.2. Az Európai Unió külföldi működőtőke áramlása6 A globalizáció és a nemzetközi működőtőke-áramlások szorosan összefüggve, egymást erősítve zajlanak. Mindez tökéletesen jellemző az Európai Unió kereskedelmére. 1995 és 2000 között a közösség külföldi tőkebefektetéseinek értéke megháromszorozódott, és eközben meghaladta az Egyesült Államok hasonló adatát is. Az Európai Unió működőtőke kereskedelmében az USA-nak van a legfontosabb szerepe. Jelentős még ezen kívül a környező térségek export illetve importja, tehát hasonló módon mint Japán esetében a többi ázsiai országgal, az Unió esetében a többi európai országgal folyatatott kereskedelem. Figyelemre méltó ezenkívül, hogy míg az EU életében a japán működőtőke csekély szerepet tölt be, a kivitel 2 %-os, illetve a behozatal 5 %-os részarányú az összes többi országgal folytatott kereskedelemből, addig Japán szemszögéből nézve ez az arány jóval magasabb, és mint már említettem, még az Egyesült Államokét is megelőzi. Ezen eltérések okai a fent már említett zárt japán gazdaságpolitikában keresendők. Mint már említettem Japán hagyományosan elzárkózik a működőtőke beáramlástól, ezért az Európai Uniónak jóval nehezebb volt FDI beruházásokat létrehoznia a Szigetországban, mint fordítva. A tagországok között ezen a területen az ezredfordulón a legaktívabb Anglia, majd őt követik a Benelux-államok, a harmadik helyen Franciaország áll és utána kicsit lemaradva Németország.
6
Lásd: 4. melléklet
33
7. Ázsia – Európa párbeszédek szinterei, az ASEM – találkozók
7.1. Japán - EU csúcstalálkozók Japán és az Európai Unió 1991-ben Hágában aláírt közös nyilatkozatban fektette le gazdasági és politikai nézeteit, mely később a kettejük közötti kapcsolatok alapjául szolgált. Mindkét fél számára elsősorban saját térségük, és az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyuk élvez prioritást. Éppen ezért fogalmazódott meg a közeledés igénye mivel legfőbb kereskedelmi partnerüknek vitathatatlan vezető szerepe van a világgazdaságban, és ez egyfajta „kiegyensúlyozásra” késztette mind az európaiakat, mind pedig az ázsiaiakat. Közös Nyilatkozat értelmében Japán és az Unió évente konzultálni fog egymással az ún. Japán - EU csúcstalálkozón, melynek résztvevői rendszerint a japán miniszterelnök, az Európai Tanács elnöke és az Európai Bizottság elnöke. A találkozók eddig rendre megrendezésre kerültek, és többé-kevésbé sikeresek voltak. A negyedik csúcstalálkozón például, amelyre 1995. június 15-én került sor Párizsban, fontos eredmények születtek. A két nagyhatalom hangsúlyozta az egymás közötti párbeszéd és együttműködés további mélyítését, legfőbb célként a kétoldalú kereskedelem harmonikus megvalósítását nevezték meg, illetve a kereskedelmi akadályok megszüntetését. Az Unió ígéretet tett piacai megnyitására, illetve örömmel vette tudomásul a japán Deregulációs Akcióprogram beindítását. A belső piac ezen liberalizációja egyre több iparágat érint. Ezenkívül mindkét fél nemzeti elbánás biztosítását ígérte a külföldi befektetések számára. Hasonló eredményekkel szolgált az ötödik csúcstalálkozó is 1996. szeptember 30-án Tokióban, ahol mindkét fél támogatta Kína felvételét a WTO-ba, valamint megállapodtak, hogy a környezetvédelem területén továbbra is szükség van az együttműködésre, illetve a nemzetközi szervezett bűnözés elleni összefogásra. 2001 decemberében a tizedik EU - Japán csúcson egy tíz éves Akció Tervet dolgoztak ki, ami az elkövetkező évek meghatározó munkaprogramja, a külpolitika, a gazdaság és a különböző társadalmi kérdések területén. A program erősíti a két fél közötti kapcsolatokat oly módon, hogy a konzultációs folyamatokat egy még koncentráltabb akciófolyamatba tereli. Legfontosabb célként a két térség a következő területek fejlesztésében kíván meghatározóan
34
részt venni: az információs és kommunikációs technológia, a gazdaság és a kereskedelem, illetve a nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer fejlesztése, a fejlődő országok segítése, illetve az szegénység elleni küzdelem. Az Akció Terv nagy hangsúlyt helyez a kétoldalú kapcsolatok erősítésére. A program előrevetít jó néhány kezdeményezést, amely a kulturális kapcsolatok, a civil társadalom kapcsolatainak és az interperszonális kapcsolatoknak a kiszélesítését is magával vonja. A programban részt vevők a társadalom különféle területeiről érkeznek: gondolkodók, politikusok, szakértők, újságírók, így a párbeszédek lehetőségei megsokszorozódtak. Az akciótervet az éves találkozók alkalmával folyamatosan aktualizálják. A legutolsó EU - Japán csúcson 2004 júniusában mindkét fél újra megerősítette annak fontosságát, hogy erős és stratégiai partnerkapcsolatot kell kiépíteni. A kétoldalú befektetések segítése érdekében létrehoztak egy Együttműködési Keretet. Ennek részeként új rendelkezéseket alkottak az átláthatóság növelése érdekében, szó esett a szabványok bevezetéséről, illetve elhatározták a külföldi állampolgárok letelepedésének segítését. Jelentős hangsúlyt szeretnének fektetni a Szellemi Jogok Védelmére is. (www.auswaertiges-amt.de)
7.2. ASEM-találkozók A két térség közötti kapcsolatokat erősíti egy másik, nemzetközi fórum az ASEM (Asia-Europe Meeting) is, ahol nem csupán az EU és Japán, hanem a Távol-Kelet több országa is képviselteti magát. A legelső ilyen találkozót 1996 márciusában tartották Bankokban, melyet Szingapúr kezdeményezésére hívtak össze. Ázsia és Európa egymás felé fordulását mutatja, hogy nem hívták meg az Egyesült Államokat, aki hangoztatta, hogy egy percig sem hisz abban, hogy konkrét eredmények születhetnek. A két térség közötti együttműködés a kapcsolatok valamennyi területére kiterjed. Az ASEM rendszere három pilléren: a politikai, a gazdasági és a szociális-kulturális együttműködésen alapul. Mivel az Unió intenzív ázsiai kapcsolatépítési törekvései mögött elsősorban gazdasági érdekek húzódnak meg, a gazdasági pillér kiemelt jelentőséggel bír az ASEM együttműködés egészén belül. A csúcstalálkozót záró politikai tartalmú Elnöki Nyilatkozat mellett a résztvevő tagállamok elfogadják az Európa és Ázsia közötti szorosabb gazdasági partnerségről szóló deklarációt, valamint a két kontinens közeledését szolgáló „Kultúra és civilizáció” nyilatkozatot. 35
A szervezet legmagasabb döntéshozói fóruma a kétévente megrendezésre kerülő kormány- és államfők találkozója, melyet felváltva tartanak Európában és Ázsiában. Miniszteri szintű találkozókra az egyes csúcsok között kerül sor. Az ASEM-nek nincs titkársága. A szervezői feladatokat egy négytagú koordinátor fórum látja el, melynek egy ASEAN, egy észak-kelet ázsiai ország, valamint az Európai Bizottság és az EU soros elnöki tisztét betöltő ország a tagja. Alapelve a szuverén egyenlőség és a konszenzus követelményének érvényesülése, vagyis, mérettől függetlenül minden szavazat ugyanannyit ér, és egyetlen résztvevő akarata ellenére sem hozhatnak a többiek döntést. Az első találkozóra az alapelvek lefektetésén kívül végig az óvatos közeledés volt jellemző, a kapcsolatok erősítését illetően egyelőre semmilyen konkrét előrelépés nem történt, a találkozók azonban folytatódtak, kétévente kerületek megrendezésre, a folyamatot elindító törekvés, hogy erősítsék a világméretű trilaterális együttműködés ázsiai és európai oldalát, a mai napig is aktuális maradt. A második találkozó 1998 áprilisában volt Londonban. A csúcs legfontosabb és legaktuálisabb kérdése az ázsiai pénzügyi válság kezelése volt. A fejlődő ázsiai országokban kialakult gazdasági krízis több száz millió dolgozó ember és családja jövőjét képes befolyásolni, akiket munkahelyük és megtakarításaik elvesztése fenyegetett. A tagoknak szembe kellett néznie azzal, hogy a válság nem csupán az ázsiai fejlődő országokban okozhat recessziót, hanem kiterjedhet a világ többi részére is, és más régiókban is munkahelyek megszűnéséhez vezethet. A londoni fórumnak megfelelő segítséget kell nyújtania ahhoz, hogy az érintett országok felülemelkedjenek a pénzügyi és gazdasági válságon. Elhatározták, hogy a gazdagabb ASEM országok anyagi segítséget biztosítanak a szegényebbeknek. Felismerték, hogy egyes ázsiai országokban fundamentális reformokra van szükség annak érdekében, hogy biztosítsák a demokratikus felelősségérzetet, a pénzügyi piac transzparenciáját és megfelelő szabályozását. Ki kell alakítani egy olyan munkáltatói stratégiát, amely képes arra, hogy férfiak és nők millióinak adjon kereseti lehetőséget. 2000. október 20-21 között Dél-Koreában, Szöulban rendezték meg a harmadik ASEM csúcsot, ahol a jelenlévő országok vezetőinek egy olyan új politikai irányvonalat kellett feltérképezniük, és ezzel összhangban közös érdekeiket is meghatározniuk, mint a piaci
36
deregulációk lebontása, illetve a globalizmus, melyek az elmúlt két évtized meghatározó jelenségei voltak. A korábbi csúcstalálkozók, és az ázsiai krízis hatására az ASEM-nek azt is be kellett látnia, hogy nem támogathatja feltétel nélkül világviszonylatban a szabad piaci kereskedelmi modellt, hiszen ez ahhoz vezetne, hogy a nyereség nagy része a multinacionális vállalatok kezében halmozódna fel, a régióban dolgozó embereknek pedig ebből hátrányuk származna. Ehelyett a kormányoknak olyan új prioritásokra kell fektetniük a hangsúlyt, mint például az emberi jogok tisztelete, a fenntartható növekedés, a teljes foglalkoztatottság, és a szociális törődés. Ahhoz, hogy ezeket az irányelveket teljesíteni tudja, az ASEM-nak a következő kihívásokkal kell megküzdenie: munkahelyteremtés, életszínvonal növelése, szociális háló modernizációja, és reagálás a demográfiai változásokra. Mindezeknek az 1997-es ázsiai krízis utáni látszólagos globális fellendülés időszakában kell történnie. A csúcsot lezáró Szöuli Nyilatkozat első alkalommal említette az ASEM-et úgy, mint a nemzetközi kapcsolatok egyik tényleges, tevékeny szereplőjét. (www.fes.or.kr)
A negyedik európai-ázsiai csúcsértekezletet 2002 szeptember 22-24-én rendezték Koppenhágában, ahol az állam- és kormányfők összejövetelén kívül a partnerországok pénzügy- és gazdasági miniszterei is részt vettek, annak érdekében, hogy a dialógus még sikeresebb legyen. A tizenöt EU-tagállam és tíz ázsiai ország vezetői kifejezték készségüket arra, hogy együttműködjenek a terrorizmus elleni harcban. Szerintük az ENSZ-nek döntő szerepet kell játszania a terrorizmus megfékezésében, amely „az egyik legnagyobb veszélyt jelenti a nemzetközi békére és biztonságra nézve” - olvasható abban a közös közleményben, amelyet az ASEM résztvevői fogadtak el. A csúcson foglalkoztak még a nemzetközi politika két fontos válságterületével, a Közel-Kelettel és Irakkal is. Az Európai Unió és tíz ázsiai ország állam- és kormányfői egyetértettek abban, hogy Iraknak a lehető leghamarabb vissza kell engednie az ENSZ fegyverzetellenőreit, létesítményeihez pedig szabad és korlátlan hozzáférést kell biztosítania. Jacques Chirac francia államfő Irakról szólva ismét határozottan óvta az Egyesült Államokat a Bagdad elleni egyoldalú katonai fellépéstől. Ahogy azt később tapasztaltuk sajnos nem túl sok sikerrel. Ezenkívül hangsúlyozták a párbeszéd fontosságát egyebek közt Észak-Koreával is. Kim De Dzsung dél-koreai államfő hosszas szónoklatot tartott Észak-Koreáról, üdvözölve a
37
Koreai-félszigeten az utóbbi időben mutatkozó kedvező fejleményeket, amelyek közül a két Korea közötti katonai feszültség csökkenését s annak köszönhetően a vasúti és közúti összeköttetés helyreállítását mondta a legfontosabbaknak. A találkozósorozat alapítói között ekkor még nem jött létre megállapodás arról, hogy a két oldal mögött felsorakozó gazdasági szervezetek (vagyis a mind a 15 tagországával részt vevő Európai Unió és a tízből csak hét országot felvonultató Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége ) későbbiekben csatlakozó tagjai (jelen esetben Magyarország is) automatikusan meghívást kapnak-e az ASEM dialógus összejöveteleire. Hiszen nem véletlen, hogy az ASEAN-ba csak 1997 után felvett Myanmar, Laosz és Kambodzsa csak kívülről szemlélhetik a két földrész közötti párbeszédet, de a majdani új EU-tagországok sem vehetik biztosra azonnali bevonásukat. (www.kulugyminiszterium.hu) Az ötödik csúcstalálkozót 2004 októberében tartották Hanoiban. Magyarország számára létfontosságú mozzanatként meg kell említnünk, hogy az értekezlet előestéjén, október 7-én került sor az ASEM bővítésére, amelynek eredményeként az EU tíz új tagállama – köztük Magyarország is –, valamint három ASEAN tagország, Kambodzsa, Laosz és Myanmar is az együttműködés teljes jogú tagjává vált. Így jelenleg az EU és az ASEAN összes tagállama, Dél-Korea, Japán, Kína és az Európai Bizottság vesz részt az együttműködésben. Az ünnepélyes felvételi ceremónián európai oldalról Észtország, az ázsiai országok képviseletében pedig Kambodzsa delegáltja üdvözölte a bővítést. A hivatalos tagfelvételt követően az európai és ázsiai vezetők informális munkavacsora keretében tekintették át a közelmúlt regionális eseményeit. (Csomán Gábor : 2004) Az ASEM korábban említett, három pillérének megfelelően az ötödik csúcstalálkozó első zárt ülésének napirendjén politikai témájú kérdések, a nemzetközi fejlődés és a globális kihívások kerültek előtérbe. Ennek keretében a tanácskozáson a nemzetközi béke, a biztonság és a stabilitás kérdésköre, a multilateralizmus, az ENSZ szerepe és reformja, a nemzetközi terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek, valamint a nem hagyományos fenyegetések szerepeltek. Szó volt Irakról, Észak-Koreáról, Tajvanról, hangsúlyozták, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa átalakításra szorul. A legfontosabb globális kihívások között a tömegpusztító fegyverek terjedését a szervezett bűnözést, a drog-kereskedelmet, a pénzmosást, az illegális migrációt és a vírusfertőzések (HIV, SARS) terjedését említették. A második, gazdasági témájú ülésen a résztvevők az Ázsia és Európa közötti gazdasági partnerség fejlesztésének lehetőségeit vitatták meg a globalizáció tükrében, a harmadik ülésen 38
pedig a kulturális sokszínűség kérdésköréről folytattak eszmecserét. A találkozó napirendjén szerepelt továbbá az ASEM együttműködés jövőjének megvitatása is. . A megbeszélés után szorosabb gazdasági partnerségről szóló deklarációt fogadtak el. A deklaráció nemcsak kormányközi, hanem a privát szektorok közötti együttműködést is segíteni kívánja. Az ASEM országok megerősítették, hogy egyeztetik álláspontjaikat a WTO tárgyalások előtt, annak érdekében, hogy azon a fórumon egyesült erővel, minél sikeresebben szerepelhessenek. Ennek keretéül az ASEM Munkacsoport szolgál. Megállapodtak, hogy a következő külügyminiszteri találkozót 2005-ben tartják Kiotóban. A párbeszédek jelentőségének vizsgálatakor azt is figyelembe érdemes venni, hogy a már említett csúcsvezetői szinteken kívül az ASEM dialógus számos szakértői csoportban, és az ún. nem kormányzati szervezek (NGO-k) között is zajlik, vagyis az általa kínált keretben akár még a politikai és gazdasági vezetők elképzelésein, az általuk képviselt „hivatalos” nézeteken túlmutató véleménycserékre is van mód. Az ASEM-nek a résztvevők számára abban rejlik egy további vonzereje, hogy rendezvényei, más nemzetközi szervezetekkel ellentétben sokkal oldottabb légkörben, informális keretek között zajlanak, éppen ezért, az eredmények szempontjából ígéretesebbnek is tűnnek. Kedvező dolog az is, hogy bilaterális tárgyalások keretében az egymással vitában álló felek úgy találhatnak megoldást problémáikra, hogy közben elkerülhetik a máskülönben fenyegető kül- vagy belpolitikai bonyodalmakat. Az ASEM csúcsokon elfogadott nyilatkozat a kultúrák és civilizációk párbeszédéről azt sejteti, hogy az Ázsia-Európa Együttműködés nemcsak a kereskedelemről szól. Természetesen mindig is a gazdaság érdekei lesznek az elsők, de a kultúrák közti párbeszéd elősegítheti egymás megértését, és a tárgyalásos megoldások preferálását az erő politikája helyett. (Hernádi András : 2002)
39
8. Magyarország és Japán gazdasági, kulturális kapcsolatai Hazánk 2004. május elsejétől az Európai Unió tagja, ily módon Magyarország is résztvevője, alakítója Japán - EU kapcsolatoknak, bár természetesen nem olyan meghatározó módon mint a nyugati országok. Dolgozatom felépítése szempontjából azonban elengedhetetlen, hogy részletesebben megvizsgáljam országunk és Japán kapcsolatát. A hatalmas földrajzi távolság, és az a tény, hogy Magyarország nemzetközi mércével mérve meglehetősen kicsinek számít, a legfőbb indokai annak, hogy Japán és hazánk közötti kapcsolatok meglehetősen szerénynek mondhatóak.
8.1. Kereskedelmi kapcsolatok A második világháborút követően a hidegháború következtében egy ideig elhidegült a kapcsolat Magyarország és Japán között. A diplomáciai kapcsolatok 1959 augusztusában éledek újra, amikor a két ország közötti kapcsolatok helyreállításának elismeréséről szóló hivatalos dokumentumok gazdát cserélek. 1960-ban mindkét országban diplomáciai képviseleteket hoztak létre, 1964 júniusában pedig ezek az intézmények nagykövetségi szintre emelkedek. Mindezek ellenére Magyarország és Japán között a 60-as évek végéig gyakorlatilag nem volt kereskedelmi kapcsolat, az igazi nyitás 1968-ban következett be. Ezt egyrészről az új magyar gazdaságirányítási rendszerrel együtt járó gazdasági nyitási politika, másrészről a gyorsan fejlődő Japán expanzív kereskedelempolitikája indokolta. A kapcsolatok azonban nem voltak intenzívek. Az 1970-es években a szocialista országok közül hazánknak volt a legjobb viszonya Japánnal mind gazdasági és mind kulturális téren. A 80-as évek közepétől dinamikusan nőtt a külkereskedelmi fogalom, ebben szerepet játszott az is, hogy megkaptuk Japántól a GPS-t, azaz a legnagyobb kedvezmény elvét7, de Japán részesedése nem érte el a 3 %-ot a magyar
7
A GPS a GATT egyik alapelve, azt jelenti, hogy a GATT-hoz csatlakozó ország mindazon kedvezményeket, amelyet valamely más országnak biztosít, valamennyi kereskedelmi partnerének biztosítania kell.
40
kereskedelemben. 1991-1992-ben megtört a bővülési folyamat, mert a magyar kivitel enyhén visszaesett, a behozatal pedig stagnált. Amióta Magyarország gazdasága piacgazdasággá fejlődött, Japán egyre bővíti az országnak nyújtott segítséget, a két ország közötti kétoldalú kapcsolatok pedig előrehaladást mutatnak. A forgalom áruszerkezete egy fejlett és egy fejletlen ország kereskedelmi kapcsolatainak jellegzetességeit mutatja: kivitelünk kb. 60%-a anyag és félkész termék, 1520%-a mezőgazdasági, élelmiszeripai termék, és további 15-20% pedig fogyasztási iparcikk. Behozatalunkban csökkenő tendenciájú az anyagok és félkész termékek súlya, bővülő a gépbehozatal, - meghaladja a 40%-ot – a fogyasztási iparcikkimport pedig kb. 25-30%, míg a mezőgazdasági behozatal jelentéktelen. Ha a kereskedelemben részt vevő tényleges termékeket nézzük, akkor Japán legfontosabb exportcikkei az elektronikai berendezések és alkatrészek, illetve a gépkocsik és gépkocsialkatrészek, Magyarország pedig főként irodatechnikai berendezéseket, húskészítményeket és egyéb élelmiszereket, valamint vegyipari termékeket exportál Japánba. 1991 óta a japán kereskedelmi egyensúly az export javára dől, ami azzal magyarázható, hogy a japán vállalatok magyarországi megtelepedése eredményeként a japán gépek, alkatrészek itteni importja nő.
8.2. Működőtőke áramlás
Magyarország a kelet-közép európai államok között hamar, 1995-ben hozzákezdett a szerkezeti reformokhoz, és a régió más országaihoz képest gyorsabb ütemben telepedtek meg itt a japán vállalatok, ami a kedvező japán-magyar kapcsolatok kiépüléséhez vezetett.
A kapcsolatok súlya egyre inkább áthelyeződik a működőtőkére. A felkelő nap országa a harmadik legnagyobb zöldmezős beruházó Magyarországon, és ez idáig mintegy 100 japán cég települt meg hazánkban de nem csupán ipari, hanem kereskedelmi és szolgáltató vállalatok, valamint kutatással foglalkozó vállalkozások is folyamatosan alakulóban vannak.
41
A japán befektetések főbb ágazatai a gyártóágazatok, különösen a gépjárműösszeszerelés valamint a háztartási és a szórakoztató elektronikai termékek alkatrészgyártása és összeszerelése. Igaz ugyan, hogy Japán csupán a 9-10. helyet képviseli a Magyarországra áramló külföldi működőtőke országonkénti megoszlásában, ugyanakkor hazánk gazdaságának a mai szintre való felfejlődésében igen komoly szerepet játszott Japán, elsősorban az országunkba érkező zöldmezős beruházásoknak köszönhetően. Mint tudjuk ezen beruházások sokkal kedvezőbben érintik a gazdaság fejlődését, hiszen új munkahelyeket teremtenek, és egyfajta termelési platformot biztosítanak az Európai Unió országaiba irányuló exportőrök számára. A mi jelentőségünk, mint már említettem a Távol-Keleti országok számára igen csekély. Japán világgazdasági súlyánál jóval kisebb szerepet vállal a magyarországi tőkebefektetésekből, azonban még így is hazánkba jön a térségbe áramló japán tőke döntő többsége, kb. 90%-a. Amikor ezen országok velünk fejleszteni kívánják gazdasági kapcsolataikat, akkor természetesen nagyobb léptékben gondolkodnak. Hídfőállást akarnak létesíteni egyfelől a kelet-közép-európai régióban, másfelől pedig ily módon próbálnak az Európai Unión belülre kerülni. Japán esetében is így történt. Gondoljunk csak a Suzukira, amely folyamatos fejlesztései révén hozzánk helyezte át egész Európát ellátó termelőüzemét, miközben a magyar igényeknek megfelelő üzlet- és marketingpolitikájával megteremtette "a mi autónk"-at is. A japán üzleti körök értékelik a piacgazdaság kiépítésében, a vállalat alapításhoz szükséges jogi-intézményi feltételrendszer kialakításában, a piacváltásban elért eredményeket, de a befektetők rendkívül óvatosak, megfontoltak, alapos kutatómunkával, próbaberuházással tesztelik a célországokat. A Suzuki beruházása tűnik annak a próbakőnek, melynek sikere kedvező képet festett a japán beruházók számára a magyar gazdasági viszonyokról, és a sikeren felbuzdulva a jövőben új japán cégek megtelepedésével, illetve a már meglévő vállalatok tevékenységeinek kibővítésével további növekedés várható ezen a területen.
A japán cégek közül az országban mára jelen van még például, a Sony, a TDK, a Denso, a Clarion, az Akiwa, a Mitsuba, a Shinwa, illetve a Sanyo.
42
Az, hogy egész távol-keleti térséggel, de különösen Japánnal igen jelentős passzívumot mutat a külkereskedelmi mérlegünk, azzal is magyarázható a japán vállalatok magyarországi megtelepedése eredményeként a japán gépek, alkatrészek itteni importja nő. Úgy is mondhatnánk, hogy a nálunk jóval fejlettebb Japán elárasztotta termékeivel hazánkat, és mi pedig válaszul, nem tudunk hasonló export-mennyiséget produkálni. Eredményeket viszont akkor sem érnénk el, ha a külkereskedelmi mérleg deficitjén úgy próbálnánk meg segíteni, hogy mesterségesen gátat szabunk a japán importnak. A termékek döntő részben ugyanis beépülnek a Nyugat-Európába menő exportunkba, erről pedig nem szeretnénk, és nem is kell lemondanunk. Ezért a magyar vállalatoknak kellene nagyobb elánnal célba venniük termékeikkel és szolgáltatásaikkal a távol-keleti piacokat, ehhez azonban nagyon aktív és alapos piackutató, és marketingmunkára van szükség. Kölcsönösen előnyös megállapodások születésére csak úgy számíthatunk, ha egyenrangú partnerként kezelnek minket, ehhez azonban javítani kellene felkészültségünkön, főként az ajánlattételi tevékenység gyorsaságán, a szállítási határidők betartásán, valamint a minőségi elvárásoknak való megfelelés terén. A kapcsolatok bővítésével, szorosabbra vonásával viszont mi is részesedhetnénk
ennek
a
térségnek
a
világgazdaság
átlagát
messze
meghaladó
dinamizmusából. A magyar diplomácia alapvető érdeke, hogy az ázsiai térség országaival harmonikus és kooperatív kapcsolatot tartson fenn, amely kedvező feltételeket teremt gazdasági érdekeink érvényesítéséhez. Ennek megvalósításához elengedhetetlen a jó politikai viszony és a rendszeres magas szintű kapcsolattartás. Az ázsiai piacok számára Magyarország stabil és megbízható befektetési környezet, míg Magyarország szempontjából a gyorsan fejlődő ázsiai piacok széleskörű kereskedelmi együttműködési lehetőségeket, tőke-, illetve fejlett technológiaforrást kínálnak. Uniós csatlakozásunk ugródeszkát jelenthet számunkra ázsiai kapcsolataink további bővítésére. Miután a legutolsó ASEM találkozó előtt a szervezet felvett minket tagjai közé, és már nem csupán külső szemlélőként, hanem aktív résztvevőként vagyunk jelen a fórumon, többoldalúvá téve ezáltal külkereskedelmi és külpolitikai kapcsolatrendszerünket is. Ez illeszkedik a 2002. második felében megkezdett új, komplex, rövid- és középtávú Ázsia-koncepciónkhoz. (Hernádi András : 2004)
43
8.3. Kulturális kapcsolatok A kulturális kapcsolatokban megemlíthetjük, hogy a japán kormány jelentős mértékben adományoz tudományos és kulturális ösztöndíjakat. Fontos szót ejtenünk a Magyarországon működő Japán Alapítványról is, mely 1991-ben nyitotta meg Budapesti irodáját,
a
kelet-közép
európai
demokratikus
átalakuláshoz
hozzájáruló
kulturális
együttműködés céljából. Mára a tevékenysége kissé megváltozott, programok széles körét szervezi a két ország között, úgymint személyes eszmecserék, művészeti csereprogramok és a japán nyelv oktatása. A budapesti Japán Nagykövetséggel karöltve a japán kultúra bemutatása, illetve a két ország közötti kapcsolatok erősítése céljából többek között kiállításokat, előadásokat, bemutatókat szervez, valamint biztosítja a szellemi együttműködés lehetőségét. Ugyanebben az évben a JOCV – egy önkéntesekből álló nemzetközi együttműködés is megállapodást kötött Magyarországgal, melynek keretében mostanáig több mint 120 főnyi japán nyelvtanár, illetve harcművészet-oktató érkezett hazánkba. Szintén 1991-ben a japán kormány Magyarországra is kiszélesítette kulturális segélyprogramját, melynek keretében hangszereket adományozott az Állami Hangversenyzenekarnak. Ezt követően még további tizennégy magyar intézmény részesült a japán kormány kulturális támogatásában. 2005 a Japán és az Európai Unió Népei Közötti Együttműködés éve. Ebből az alkalomból tervezett különféle programok előkészítését munkabizottság végzi, melynek tiszteletbeli elnöke Göncz Árpád, volt köztársasági elnök, tanácsadói pedig Hiller István, a nemzeti
kulturális
örökség
minisztere,
Kósa
Ferenc
parlamenti
képviselő,
az
Interparlamentáris Unió Japán-magyar Baráti Tagozatának elnöke, valamint Inagawa Teruyoshi, Japán magyarországi nagykövete.
8.4. A magyar-japán tudományos és technológiai kapcsolatok A Magyarország és Japán közötti tudományos és technológiai együttműködés a két kormány közötti 1979-es jegyzékváltáson alapul, és a szakemberek cseréjét, konferenciák, szimpóziumok közös rendezését, egyetemek és kutatóintézetek közvetlen együttműködését, illetve kutatási eredmények, publikációk cseréjét irányozza elő.
44
Az elmúlt két évtized során minden területen bővültek kapcsolataink. 1993 óta évente, illetve kétévente váltakozó helyszínnel kormányközi konzultációra kerül sor, amelynek fő feladata a közös kutatási projektek kiválasztása. Az egyeztetések eredményeként 81 közös projektről, - melyek közül 39 folytatódó, 23 új magyar javaslat és 19 új japán javaslat született döntés, ami mind japán mind magyar viszonylatban kiemelkedő adat. A kormányközi együttműködésen kívül egyre jelentősebb számú intézményközi megállapodás is születik. Különösen aktív kapcsolatokat ápol japán intézményekkel a Budapesti Műszaki Egyetem és Gazdaságtudományi Egyetem, hasonlóan aktívak a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei is.
45
9. Munkamenedzsment Japánban- a japán vállalati kultúra
A Japán vállalati termelés magas minőségi színvonalának eléréséhez nagymértékben hozzájárult a japán munkamenedzsment. A japán dolgozók igényessége, precizitása és kitartása képezi alapját a vállalati harmóniának. Négy alapvető tényezője van a japán munkamenedzsmentnek, amelyek a következők: •
az életre szóló foglalkoztatottság
•
a vállalaton belüli képzés
•
a szenioritás mint a fizetés alapja
•
a csoportkohézió
9.1. Az életre szóló foglalkoztatottság Az életre szóló foglalkoztatottság rendszerében a munkaadó és a dolgozó egy hallgatólagos megegyezést köt: a dolgozó a tanulmányainak elvégzése után végzettségének megfelelő munkát kap a vállalatnál, és ott dolgozik egészen a nyugdíjazásig. A vállalat garantálja a dolgozó megszakítás nélküli foglalkoztatását, cserében viszont feltétlen hűséggel tartozik a vállalatnak. Teljes biztonságban érezheti magát, nem bocsátják el automatikusan ha hibát követ el, csak ha a vállalati rendszabályokat alapjaiban sérti meg, vagy ha a vállalat csődöt jelent. A japán vállalatok tudják, hogy a betanítás magas költségekkel jár, tehát a vállalat a dolgozó képzésekor tőkét fektet dolgozóiba, és az életre szóló foglalkoztatással őrzi meg a dolgozóiba fektetett tőkéjét, így az életre szóló foglalkoztatás a vállalat szempontjából gazdasági indokkal függ össze, igyekszik megőrizni a sok időt és költséget felemésztő kiképzésben részesített dolgozóit.
46
9.2. A vállalaton belüli képzés A japán vállalatok munkacsoportjaira leginkább az a jellemző, hogy nincs köztük munkamegosztás. Minden egyes munkás képes ellátni a munkacsoport minden egyes feladatát. Betanításuk rotációs rendszerrel folyik. A munkások egyik pontról a másikra rotálva sajátítják el az összes létező munkafolyamatot. Így egy idő elteltével a munkásoknak egységes képük alakul ki a munkacsoport feladatairól, átlátják a rendszer működését. Mivel minden munkás ismeri a másik feladatát, ha a csoportban 3 ember közül az egyikük munkája iránt megnőtt az igény a másik két embernek pedig nincs annyi munkája, besegíthetnek s így akár harmad annyi idő alatt is elvégezhetik a feladatot. A munkafolyamat átfogó ismeretével rendelkező dolgozót a japánok "generális tudásúnak" nevezik. A munkást felkészítik arra, hogy élete során többször áthelyezhetik, de generális tudásának köszönhetően ez nem zavarja őt, alkalmazkodási képessége nagy. Az alkalmazkodó képességből eredően a dolgozó nem áll ellen a technológiai változásoknak sem, nem idegenkedik az innovációtól, ami a fejlődés alapja. A vállalaton belül a képzés magas színvonalon folyik. Japánban általános tendencia, hogy az általános iskola elvégzése után szinte mindenki folytatja tanulmányait, így még a gépeknél dolgozó munkások legtöbbje is középiskolából került ki. Mivel az általános szellemi színvonal igen magas, a vállalati képzés is magasabb szintű lehet, hiszen a munkások az alapokat már elsajátították. A magas színvonalra való törekvés szintén japán jellemző. A munkások folyamatosan jobb és jobb minőségre törekszenek, s a napi tevékenységhez tartozik a munkafolyamatok állandó javítására is. A munkásokat így vonják be az innovációba.
9.3. A szenioritás elve A szeniroitás elve azt jelenti, hogy a bérezés a vállalatnál eltöltött idő függvénye: minél több ideje van a dolgozó a vállalatnál, annál magasabb a fizetése. Ez az elv összefügg az életre szóló foglalkoztatással, s a bér nagysága egyben a vállalat iránti hűség jutalmául is szolgál. Minél több időt tölt el egy dolgozó a vállalatnál, annál magasabb vállalati képzésben részesül, egyre inkább átlátja a vállalaton belüli folyamatokat, s ezáltal egyre értékesebbé válik a munkahelye számára. A vállalat tehát a magasabb bérezéssel köti magához a dolgozót. A szenioritás intézménye mindenkire kiterjed, tehát nem csak a vezetőkre, hanem a munkásokra is érvényes. Azt, hogy a szenioritás az alapja a bérezésben és a rangban való 47
előremenetelnek, inkább mint az érdem és a teljesítmény, a japánok azzal indokolják, hogy a teljesítmény a vállalatnál nem egy személy, hanem a csoport érdeme, így a jutalom sem járhat egy bizonyos embernek, mert az megbontaná a szervezet egységét, a csoportban kialakult egyenlőséget. Másrészről, a japánok szerint az idősebb mindig tapasztaltabb, ügyesebb mint a kezdő, és emellett képes a fiatalabbat irányítani, tanáccsal segíteni.
9.4. A csoportkohézió A japán dolgozó teljességgel elkötelezett vállalata iránt. Cserébe a vállalat biztonságot nyújt számára, a csoport megvédi tagjait. A csoport tagjai egyenlőek, ez generális tudásukból fakad, hiszen kölcsönösen el tudják látni egymás feladatait. Vertikális, alá-fölérendeltségi viszony van a csoport beosztottjai és a csoport vezetője között. Az idősebb dolgozó a vezető, hatalommal rendelkezik, tanácsaival támogatja a fiatalabbat, aki megfogadja a jóindulatú segítséget, ha nem is ért vele egyet, nyíltan akkor sem támadhatja. A japán csoport vertikális struktúrájának igen
jelentős
pozitívuma,
hogy
a
vezető
hatalmánál
és
a
tagok
lojalitásánál,
engedelmességénél fogva igen gyorsan és hatékonyan képes a beosztottakat valamely feladat elvégzésére
mobilizálni,
mozgósítani.
Úgy
tűnik,
hogy
a
japán
munka
magas
termelékenységének ez a fő forrása. A japán vállalati menedzsment azt vallja, hogy a vállalat prosperálásával a dolgozók helyzete javul, s ezt a munkások ugyanígy elismerik. Ezért a dolgozó vállalata fejlődéséért küzd, hiszen ezáltal saját magán segít. A munkások soha nem állnak a termelés útjába ha valamely probléma merül fel. Amennyiben a vállalat bajba jut, úgy a munkások közös erőfeszítéssel segítik a vállalatot a mélypontról kimozdítani. Sztrájkok kezdeményezése tehát igen távol áll a japán gondolkodásmódtól. Az ebből adódó munkanapkiesések száma szinte elhanyagolható a világ többi országához képest, s ez szintén növeli Japán eredményességét.
48
E négy jellemzője a japán vállalati kultúrának megmutatja, hogy a japán vállalatok hosszú távban gondolkodnak, s nem hagyják magukat elcsábítani a rövid távú profit lehetőségek által. Az innovációt, új technológiák bevezetését nem ellenzik a dolgozók, mert nem ezen múlik állásuk elvesztése, a modernizáció során nem kell leépítésektől tartaniuk, sőt arra törekszenek, hogy minél hamarabb elsajátítsák például egy új gép használatát, hisz tudják, hogy ezáltal a munkakörülményeik is javulni fognak. A vállalat mint valamiféle nagy család jelenik meg a dolgozó tudatában, amely az egész emberért elkötelezettnek érzi magát
49
10. A japán menedzsment változása az ezredfordulón és a Nyugat hatásai8 Japánban egyre inkább felismerhetőek a nyugati vezetési stílus átvételi. A japán menedzsment hiányosságai főként az 1990-es években lezajlott válságnak köszönhetően kerültek felszínre. Japánban egy sajátos érdekeltségi rendszer alakult ki a beszállítók, a vállalat, és a dolgozói között. Mindig fontos volt, hogy a felek egyetértsenek, és igényeiket maximálisan kielégítsék. Az utóbbi időben azonban egyre inkább beszivárog a japánok életébe a nyugati vezetési stílus, ahol szinte csak a vállalatvezetőség szava a fontos, nem fektetnek túl nagy hangsúlyt a dolgozókra, illetve a beszállítókra. Ahhoz, hogy Japán megmaradjon vezetőként a világpiacon valamilyen módón adaptálnia kell a nyugati módszereket, hiszen a mostani tényállás szerint ez a változat a sikeresebb.
10.1. A fiatalok, és a nők szerepe a társadalomban A változás előrevivői főleg a fiatalok. Ők már nem hódolói a régi hagyományoknak, mindenben
egyre
inkább
Amerika
utánzói
lettek,
úgy
is
mondhatnánk,
hogy
nyugatializálódtak. Már nem akarják követni a régi példát, hogy egész életükön át egyetlen cégnél dolgozzanak, amelyet előbbre helyeznek a családjuknál, sőt önmaguknál is. A szenioritás és az életre szóló foglalkoztatás rendszere kezd foszlani, egyre inkább terjed a nyugati minta, a teljesítmény-centrikusság. A nők szerepe is változik a japán társadalomban, felbomlóban vannak a hagyományos nemi szerepek, és megszűnőben a férfi-felsőbbrendűség. A nők egyre több jogot vívnak ki maguknak, mind a magánélet, mind pedig a munkahely terén, a társadalom ezáltal egyre közelebb kerül a demokratikus berendezkedéshez. A nők a korábbi teljes kiszolgáltatottságból mára eljutottak a nemek közötti jogi egyenlőség elismertetéséig, és a gazdasági szférában is
8
„Nyugat”-szót mint fogalom használom, mely egyszerre jelenti az amerikai és az európai gondolkodást, életstílust, vezetési stílust.
50
egyre nagyobb a térhódításuk, ahol egyre több kulcspozíciót tölthetnek be. Női mivoltukból fakadóan egyúttal „humanizálják” is ezen területeket, ami hosszabb távon saját, és férfitársaik munkakörülményeinek javítását is szolgálhatja. (Hernádi András : 2003)
10.2 Munkanélküliség Ha a japán menedzsment változásáról beszélünk meg kell említenünk a munkanélküliséget is, hiszen ezen tényező nagy hatással van a társadalom változásaira, különösen egy olyan országban, mint Japán. Recesszióban csökken a foglalkoztatottak száma, és nő a munkanélküliség. Ez az általános ténymegállapítás minden országban igaz, és ez alól Japán sem kivétel. Évtizedeken keresztül a japán makrogazdaság megkülönböztető jellegzetessége volt az alacsony, és a gazdaság konjunkturális ingadozásait alig követő munkanélküliségi ráta. Az elmúlt ötven évre visszatekintő újabb gazdaságtörténeti kutatások kimutatták, hogy a „japán csodát” előkészítő és fenntartó gazdaságpolitikai célok között a felhalmozás és a növekedési ütem maximalizálása mellett a teljes foglalkoztatás elérésére való törekvés legalább olyan fontos szempont volt, még ha az előrelátható hatékonyságbeli veszteségekkel is járt. A kilencvenes évek elhúzódó válsága azonban a szigetország teljes foglalkoztatását is kikezdte. A gazdaság 1991 óta nem tud kilábalni a növekedési és strukturális krízisből. A deflációs válság, a pesszimista fogyasztói és üzleti kilátások a japán munkanélküliségi ráta korában elképzelhetetlen méretű emelkedéséhez vezettek. Ezen szám 1998 végén - a szigetország háború utáni történetében először - meghaladta az Egyesült Államokban mért értéket. Ezen ténynek a lélektani hatása a japán társadalomra vitathatatlan, hiszen a teljesítmények nemzetközi viszonyításakor az Egyesült Államok mutatói számítanak a legfontosabbnak. A munkanélküliség a média szinte naponta tárgyalt témájává vált. A munkanélküliek legelesettebb rétegei természetesen korábban is láthatóak voltak. Az oszakai hajléktalanok ingyen ebédre váró sora, vagy a tokiói metróvonalak gyakori leállása a szerelvény elé ugró öngyilkosjelöltek miatt – jelzik, hogy az utóbbi időben növekedőben van a nyilvánvaló vesztesek tábora. A válságjelenségek közül a munkanélküliség növekedése az, ami a japán társadalmat talán a legérzékenyebben érinti. 51
A gazdaság további növekedése szempontjából egyre fontosabb lesz az idegen tőke bevonása japán gazdaságba. Ez a folyamat ahhoz vezet, hogy egyre több nyugati vállalat települ be, és egyre inkább a saját vezetési rendszerüket honosítják meg a Japánban létesített vállalat keretein belül. Ugyanakkor elterjedőben van a nyugati szakemberek felvétele, illetve olyan japán dolgozók alkalmazása, akik nyugaton tanulták a vállalati vezetést, vagy valamelyik külföldi multinál szereztek tapasztalatot. (Fazekas Károly – Ozsvald Éva : 1999) Japánban még egy ideig el fognak tartani ezen változások. Kérdés, hogy a hagyományaihoz oly hűen ragaszkodó ország a régi elveket próbája-e megtartani, vagy utat enged a nyugat térhódításának minden szinten, esetleg egy vegyes rendszert alkalmaz majd?
52
11. Társadalmi, gazdasági, kulturális eltérések hatása a szervezeti kultúrára
11.1. Individualizmus-kollektivizmus A társadalmi kulturális adottságok, az ebből adódó emberi kvalitások jelentős befolyással vannak minden vállalat működésére. Amikor a japán és a nyugati hagyományokat vetjük össze az első és leglényegesebb szempont az egyén és a csoport viszonya, más néven az individualizmus-kollektivizmus dimenziója. Az individualizmus olyan társadalmakra jellemző, ahol az egyéni kapcsolatok lazák, mindenki elsősorban saját magát helyezi előtérbe, nem pedig a társadalom, közösség érdekeit tartja előbbre valónak. Az identitás az egyénre alapozott, már a gyerekek megtanulják az „én központú” gondolkodást. Szerintük a becsületes emberre az a jellemző, hogy nyíltan kimondja véleményét. Az ilyen kultúrákban alacsony kontextusú a kommunikáció, a csoport tagjai csak saját szakterületükben jártasak, a többi munkafázisról kevés információval rendelkeznek A külső környezet, a nem-verbális jelek kevésbé fontosak a számukra, a megállapodások inkább írásban, mint szóban születnek. Az oktatás célja, az, hogy megtanítsa hogyan kell tanulni, és ez után a diákok képesek legyenek önállóan megoldani a feladatokat, egyedül helytállni az iskolában, később pedig az életben. A diploma az ember gazdasági értékét, illetve önbecsülését növeli. Összefoglalóan elmondható, hogy a nyugati társadalmak individualizmusa indukálta az üzleti életben azokat a ma is erősen tapasztalható jellemzőket, mint az erős versenyszellem, amely az önkifejezést erősíti, az egyéni döntések meghozatalának kényszere, amely egyben a személyes felelősség kialakulását is elősegíti, valamint a racionalitás, a logikus gondolkodás iránti fokozott igény. A kollektivista társadalmakban az identitás arra a csoportra, illetve társadalmi hálózatra alapul, amelyhez az ember tartozik. A japán társadalom legfontosabb értékeleme az erős közösségi érzés, ahol az összetartozás igénye nehezen tűri a korlátokat szétfeszítő egyénieskedést. A japánok nagy része még ma is azt vallja, hogy aki magát előtérbe tolja mások rovására, az hibát követ el. Ennek az elfogadtatása már az iskolában megkezdődik, a
53
gyerekeket „ mi központú” gondolkodásra nevelik. A kollektivista társadalomban az egyén a születésétől kezdve összetartozó csoportokba illeszkedik, melyek a csoport iránti lojalitásért cserébe életre szóló védelmet nyújtanak a számára. Az ilyen magas kontextusú kultúrákban az emberek minden területen jól informáltak, kevés háttérinformációra van szükségük. Nagy jelentőséggel bír a külső környezet, a nem verbális viselkedés rejtett üzenetei. Jellemző rájuk a konfliktusok kerülése, a harmóniára való törekvés. Ezt bizonyítja az is, hogy a japán társadalomban ritkán, szinte soha nem mondanak nemet, nyelvüknek megvan az a különlegessége, hogyha valamit vissza kell utasítani, azt nagyon árnyaltan, különböző nyelvi fordulatokkal, a nem szó konkrét kimondása nélkül megtehetik. Az oktatás célja ezekben a társadalmakban az, hogy megtanítsák a diákoknak, hogyan kell valamit csinálni, kitől kérhetnek segítséget, illetve, hogy rámutassanak, a csoportmunka előnyeire. Ezzel szemben a nyugat-európai társadalom erős individualizmusának következtében az
egyéni
adottságok
kerülnek
előtérbe,
annak
érdekében
hogy
a
közösségből
kiemelkedhessen valaki. A nyugati világban a csoportból való kiemelkedést értékeli a társadalom. A csoportmunka fogalma is másként értékelődik mint a Japán gyakorlatban. A teljesítményhez nem elég tagnak lenni, személyes, egyéni hozzájárulás is szükséges. Az én-központúság magas fokát, és az erős csoportérzéketlenséget tartják sokan a legjelentősebb gátnak a japán munkamódszerek átvételekor. A csoportteljesítmény mellett a siker fogalma is eltérően értékelődik a különböző társadalmakban. A célorientált nyugati világban, szemben a japánokkal, a siker a fontosabb mint az egyéni kapcsolatok, és ez jelentősen meghatározza az egyén és a közösség viszonyát. A sikernek racionális értelemben mérhetőnek és jól szemléltethetőnek kell lennie. (Falkné dr. Bánó Klára : 2001)
11.2. Véleménynyilvánítás, gondolkodásmód A nyugati társadalom másik, Japántól jelentősen eltérő sajátossága a vélemények, gondolatok szabad kifejezése. A demokráciának, a szabad véleménynyilvánításnak az alapjai
54
a görög filozófiából származnak. A görög kultúra hatása a nyugat-európai országokra hasonló mértékű mint japánoknál a konfucianizmus. A japán gondolkodásmódot az analógnak lehetne leginkább nevezni, ahol a tapasztalatokat teljességükben, azonnal értékelik. A nyugatiakat a digitális jelzővel lehet leginkább megközelíteni, ahol a tapasztalatokat elemekre bontják és külön-külön értékelik. Ennek alapjai szintén a görög filozófiából, Platontól származnak.
11.3. Vállalathoz fűződő viszony A nyugati szervezeti egységeknél a célok világosan definiáltak, meghatározott standardok alapján konkrét eredményeket kell produkálni. Éppen ezért az európai alkalmazottak munkához való viszonyában a pénz és az anyagi juttatások játszák a legfontosabb, sőt sok esetben az egyetlen, kizárólagos szerepet. Így gyakran találkozni a dolgozók érdektelen hozzáállásával a cég különböző ügyeivel, problémájával kapcsolatosan. Japán kollégáikkal ellentétben tartanak minden változástól, nem vesznek részt a modernizációban, úgy gondolják a fejlesztés a szakértők dolga csupán, ezért nem is segítenek nekik. A dolgozók feladatai részletesen, egységre lebontva, jól definiáltan rögzítve vannak, így az alkalmazott tisztában van azzal, hogyan kell teljesítenie, a vezető pedig tudja mit várhat el dolgozójától. Ez lehetővé teszi a félreértések elkerülését, illetve ha már kialakultak, azok tisztázását. A japán vállalati struktúrára nem jellemzőek a rögzített szervezeti szabályok, hanem az állandó megújulás, változás jellemzi, amely rendkívül erős flexibilitást igényel dolgozóitól. Az érzelmek és intuíciók szerepe is fontos a szervezetben. Japánban a munkacsoportok tagjai egymással szoros kapcsolatban állnak, nincsen munkatörvénykönyv, vagy a munkaidőt, munkarendet szabályzó írás, viszont ott nincs is szükség számonkérésre, ellentétben az individualista kultúrákkal. A rögzített munkaidőben dolgozó európaiak számára a munkaidő vége egyet jelent az aznapi feladatok végével, az el nem végzett munka gyakran másnapra marad. A japán dolgozók hivatalos munkaideje hosszabb, mint nyugati kollégáiké, ugyanakkor ezen felül gyakran önként vállalnak túlórát a vállalat iránti elkötelezettségéből fakadóan, ha az adott 55
feladat sikeressége és hatékony elvégzése ezt igényli. Nem beszélve arról, hogy illetlenség ha előbb távoznak munkahelyükről, mint főnökük.
11.4. Az oktatás szerepe Az oktatásnak mindig is nagy szerepe volt és van egy ország kultúrájában. Az alkalmazotti kvalitások fejlesztésére való törekvés, az ipari szektorban végbement struktúra váltás egyenes következménye volt. Kezdetben a vezető iparágak zömét a nyersanyagigényes termékek előállítása jelentette, gondoljunk csak arra milyen meghatározó szerepe volt Magyarországon a bányászatnak ötven, száz évvel ezelőtt, vagy akár korábban. Majd a nagyfokú
tőkeintenzitást
igénylő
iparágak
„divatja”
következett,
mint
például
a
telekommunikáció, közlekedés, szállítás. Ezeket mára az erősen a szellemi tőkére épülő ágazatok, például a biotechnológia, software, alternatív energiaforrások kutatása váltotta fel, tehát manapság az oktatás, a szakemberek képzése mindennél fontosabb. Az oktatás mennyiségének és színvonalának ezért jelentős szerepe van a vállalat versenyképességének alakulásában. Európában oktatásnak kétségkívül mélyebb hagyományai vannak, mint Japánban. Az első egyetemek nálunk már a középkorban megalakultak, gondoljuk csak a bolognai egyetemre, mely az első volt Európában, vagy akár az 1367-ben hazánkban megalapított pécsi egyetemre, mely mérföldkő volt a magyar művelődés, és iskolaügy számára. Japánban az első integrált oktatási rendszert a Meiji restauráció idején, 1872-ben vezették be. Ma azonban a japán társadalom arányaiban többet áldoz az emberi kvalitások fejlesztésére. A dolgozók kvalitása a munkatermelékenység direkt növelésében is jelentős szerepet játszik, hiszen csak a jól képzett, szakavatott dolgozóktól lehet elvárni, hogy javaslataikkal, kezdeményezéseikkel hozzájáruljanak a vállalat fejlődéséhez.
56
11.5. Vállalati stratégia és a gazdasági környezet Az individualista nyugati társadalmak vállalati stratégiája az egyéni érdekek érvényesítését tükrözi. Legfőbb cél a profit maximalizálása, a minél nagyobb nyereség elérése. A profitmaximalizáló stratégiából adódóan a nyugati vállalatok elsődleges szempontként a részvényesek érdekeit tekintik. Ezt követi a fogyasztók, végül pedig az alkalmazottak érdeke. Ezzel szemben az erős kollektivizálással rendelkező japán vállalatok elsődlegesen dolgozóik szempontjait veszik figyelembe, míg a részvényesek messze lemaradva következnek. Ennek oka a célok, és az ahhoz vezető eszközök szerepének felcserélődése. Az individualista vállaltoknál a profit a cél szerepét tölti be, ahol a fogyasztók és az alkalmazottak biztosítják a realizáláshoz szükséges eszközöket. A japán vállalatokra jellemző érdekhierarchia miatt a stratégiai pozíció erősítéséhez szükség van a jól képzett alkalmazottakra, itt a profit mindössze az eszköz szerepét tölti be. Jórészt ebből adódik, hogy a japán vállalatok emberközpontú intézményi rendszere csak nehezen, és jelentős módosításokkal adaptálható a nyugati világban. Ehhez ugyanis a vállalatok eszköz-cél struktúrájának módosítására is szükség lenne.
11.6. Munkaerő-kiválasztás, képzés A hagyományos nyugati szemléletben a munkaerő a vállalat működésének mindössze egyetlen komponense, tartozéka, amelyet lehet javítani, de alapvetően egy adott célt szolgál. A munkaerő kiválasztásakor elsősorban a jelölt tapasztalata, elsajátított konkrét tudása az adott szakterületen a döntő fontosságú. Felvételnél előnyben részesítik a már tapasztalattal rendelkező munkaerőt a kezdőkkel szemben. Kitűnő, és rendkívül szemléletes példák erre azok a több éves szakmai tapasztalatot követelő újsághirdetések, melyekkel nap, mint nap találkozunk a sajtóban. Ugyanígy a munkavállalók elsősorban horizontális, egy adott szakterületen belüli karrierpályát töltenek be. Ezzel szemben a japánok eszköz szemléletű munkaerő-felvételében a jelöltnek, hasonlóan a befektetésekhez, a várható jövőbeli teljesítményét, értékét veszik figyelembe. Itt az adott munkavállaló karrierpályája vertikális jelleget ölt. Ennek oka a japán vállalatok gondolkodásmódjában rejlik, szerintük csak a stabil szervezeti kultúrával rendelkező vállalat lehet sikeres, ezt pedig az állandóan változó munkaerő nem tudja biztosítani. Éppen ezért 57
munkaerő-felvételnél a legfontosabb szempont, hogy olyanokat vegyenek fel, akiknek ez lesz az első munkahelyük, akik nagy lojalitásra lesznek képesek a vállalat iránt. Nem véletlen, hogy az Európában működő japán vállalatok előszeretettel alkalmazzák a friss diplomásokat, akik fogékonyak az új technológiákra, a japános munkakultúrára, így nem kerülhetnek a szervezetbe a régi beidegződést magukkal hozó emberek.
58
12. Japán menedzsment - nyugat európai környezet A japán tőkebefektetések fokozatos nyugat-európai térhódításával egyre inkább előtérbe
kerül
a
nagyvállalatok
által
alkalmazott
vezetési-irányítási
módszerek
adaptálhatósága. Hogy miként érvényesül egy Nyugat-Európában lévő japán érdekeltségű cégnél a japán menedzsment, azt egy konkrét, magyarországi cég segítségével szeretném bemutatni. Választásom az Alps cégcsoport tagjára, a Biatorbágy határában lévő Alpine-ra esett, mivel ennél a vállalatnál jártunk a japán csoportommal gyárlátogatáson. A cég bemutatása során saját tapasztalataimat összegzem, illetve a Magyar Nemzet ide vonatkozó írását, valamint a vállalat internetes honlapját hívtam segítségül. Az
autó-hangtechnikai
berendezések
gyártására
szakosodott
japán
világcég
magyarországi gyáregységét, a vállalat egyedüli európai összeszerelő üzemét, négy és fél éve kezdeték el építi. A telephely kiválasztásánál szerepet játszott a jó megközelíthetőség, az autópálya közelsége, hiszen az Alpine itt nagyon rövid határidőkre, kizárólag nyugat-európai piacra termel, ezért fontos, hogy a késztermékek gyorsan kijussanak az országból, minél hamarább elérjék úticélukat. A Hifi-berendezéseket nem közvetlenül a fogyasztókhoz juttatják el, hanem általában az autógyártókhoz szállítják, akik így már a gépkocsiba – és természetesen annak árába is beépítve, ezen plusz szolgáltatással árulják autóikat. A termékek között az „egyszerű” CD-lejátszótól kezdve a legbonyolultabb, legmodernebb, berendezések is megtalálhatóak, a vállalat a különböző digitális erősítők, audiodeckek, navigációs rendszerek, mobil média állomások, „touch control” rendszerű monitorok, kihangosítók és egyéb tartozékok gyártásával foglalkozik. Legújabb fejlesztésük az Alpine F#1 Status, ami a legmodernebbnek mondható az új generációs autó hifik világában. Egy multinacionális cégbirodalom nem mindig ugyanazt a vállalti kultúrát alakítja ki, amely az anyaországi központban honos. Magyarországon sem ritka, hogy a leányvállalat számol a helyi munkavállalók értékvilágával, hiszen elsősorban egy jól működő, jövedelmező vállalatot szeretnének létrehozni.
59
Az Alpine esetében azonban egyértelmű volt, hogy milyen szervezeti magatartást kívántak a japánok kialakítani. A felsőbb vezetők, a kulcsemberek kiválasztása során nem a többéves tapasztalattal rendelkező mérnökök, hanem a friss diplomások voltak a befutók. Olyan csapatot akartak szervezni, mely mentes mindfajta munkahelyi beidegződéstől, megszokástól., hogy fogékonyak legyenek az új technológiákra, a japános munkakultúrára. A felvételnél a japán termelési igazgató is jelen volt, aki mindennél jobban figyelt a jelentkező gesztusaira, a belső motiváltság, a lojalitás meglétét igyekezett megállapítani. A hallottak alapján úgy tűnt a vállalat törődik dolgozóival, ingyenes cégbuszjárataival szállítja őket, féláron biztosítja az üzemi étkeztetést, a folyamatos műszakban dolgozóknak ingyenes vacsora jár. A bérezési rendszernél figyelembe veszik a teljesítményt is, egy-egy dolgozó bérnövekedése az infláció mértékét is meghaladhatja. Ezen kívül számítani lehet az év végi prémiumra is, ami egyhavi átlagbér körüli szokott lenni. A viszony a japán és magyar munkások között azonban nem felhőtlen. Ennek okai lehetnek a fentebb részletesen vizsgált kulturális eltérések, illetve a munkamenedzsment, a vállalati kultúránk különbözősége is. Számunkra furcsának tűnhet például, hogy az Alpine-nál a havonkénti összdolgozói értekezleten rendszeresen köszöntik azt, aki kerek egy vagy több éve áll a cég alkalmazásában. Az ügyvezető igazgató ugyanazt a munkaruhát viseli, mint az operátorok (az összeszerelő üzem dolgozói). Ez a távol-keleti kultúrában az összetartozás-tudatot fejezi ki. A japán központból egész évben érkeznek a falra kifüggesztendő jelmondatok, melyek általában a tervekhez való igazodásról, a minőségről, a rendről szólnak. Ottlétünk során mi is találkoztunk hasonlókkal, melyek a kommunikációs nehézségek leküzdése céljából szöveg nélkül, képekkel érzékeltetik, hogy milyen is a helyes munkahelyi viselkedés, hogy nem szabad például rágózni az összeszerelő műhelyben, vagy, hogy hogyan kell helyes módón viselni a munkaruhát. Nekünk magyaroknak kicsit gyerekesnek, viccesnek tűnik mindez, de a japánok számára, az ő kultúrájukban ez teljesen természetes. Amikor a műhelyben jártunk, rögtön feltűnt, hogy a kézi összeszerelő részleg hatalmas termében egyazon légtérben dolgoznak az operátorok, illetve a legfelső szintű vezetők. Ez is nagyon különös dolog, hiszen mi úgy gondolnánk, hogy a munkásnak a gépek mellett, a vezetőnek meg az irodában a helye. A japánok úgy vélik, hogy paravánok, irodaszobák nélkül a munkafolyamatok átláthatóbbak, a vezetők felé könnyen áramlik az információ, ő is látja a 60
munka menetét, ezért ha fennakadás van, azonnal meg tudja oldani a problémát, esetleg hatékonyabb termelési módszert is ki tud alakítani. Ebből adódik az, ha valamelyik operátornak gondja, kérdése van, egyenesen odamehet a menedzserhez, aki nemcsak elmondja mit hogyan kell csinálni, de meg is mutatja azt. Arra a kérdésre, hogy a japán vezetők mennyire vannak megelégedve a magyar munkavállalókkal annyit mondanak csupán, hogy japán szemmel szokatlan a hiányzások mértéke. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a kezdeti időszakban nagyon nagy a bizalmatlanság a magyar kollégákkal szemben, főleg a felsővezetésben. Az állandó szakmai megkérdőjelezés mellett lustának és pontatlannak látnak minket. Bár igaz, hogy számolnak azzal, hogy a helyiek értékvilága eltér az övékétől, mégis törekednek arra, hogy hasonló vállalati kultúrát alakítsanak ki, mint saját hazájukban, ahol a dolgozók nagyon fegyelmezették és tökéletes a munkaszervezés. Ez érthető is, hiszen ehhez vannak szokva, az ő országukban ez jól működik, azonban nálunk magyaroknál, az eltérő mentalitásunk miatt ez kivitelezhetetlen, és ez az ellentmondás sok probléma forrása.
61
13. Összegzés
Japán kapcsolatrendszere az Európai Unióval nagyon sokrétű és a mai napig egyre szélesedik. Mind a két térség számára világos, hogy csak úgy őrizhetik meg fontos világgazdasági pozíciójukat, ha a nemzetközi kapcsolataikat folyamatosan ápolják, fejlesztik. Japán, talán az Európai Unió példáját követve kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások körének bővítésével igyekezik megszilárdítani saját, és ezzel együtt a dél-kelet-ázsiai pólus helyzetét is. A szabadkereskedelmi megállapodásoknak nem csupán kormányzati szinten fontosak, hanem vállalati szinten is, hiszen így nagyobb egymásközti versenyre kényszerülnek, mind otthon, mind pedig a partner országban. Ez a verseny azonban nem csak negatívumokat,
hanem
pozitívumokat
is
hordoz
magával,
fejlesztik
az
alkalmazkodóképességet, nem beszélve arról, hogy az egyes cégek sokat tanulhatnak külföldi kollégáiktól. Magyarország és Japán közötti kapcsolatok alakulását mindenképpen előrelendíti Európai Uniós csatlakozásunk. Az, hogy most már mi is részesedhetünk a szigetországtól olyan kedvezményekben, ami eddig csak az EU tagállamoknak járt, illetve, hogy 2004. október 7-től Magyarország is tevékeny résztvevője az ASEM dialógusnak, nagymértékben fejlesztheti külkereskedelmi kapcsolatrendszerünket. A vállalati menedzsment vizsgálatakor, illetve az Alpine-nál tett látogatásom alkalmával azt tapasztaltam, hogy a két kultúra között rengeteg az eltérés, és az ebből adódó konfliktusokat - mivel mindannyian ragaszkodunk saját kultúránkhoz - nagyon nehéz leküzdeni, kiküszöbölni. A japánok számára fontos, hogy jövedelmező vállalatot hozzanak létre külföldön, de a sikeresség kulcsa számukra a saját vállalati kultúrájukban rejlik, ezért is törekednek arra, hogy más országokban, így hazánkban is ezt a fajta menedzsmentet hozzák létre.
62
14. Mellékletek
63
1. melléklet: Japán import áruszerkezete az EU tagországokból Belgium
Gyémánt, autók, arany
Dánia
Sertéshús, inzulin, hormonok
Németország
Autók, kontrasztanyag röntgenvizsgálatokhoz
Görögország
Dohány, antikvitás, tonhal
Spanyolország
Dízel autók, tonhal, bizsuk
Franciaország
Konyak, repülőgép, nukleáris izotópok
Írország
CPU-k, gyémánt, memória-berendezések
Olaszország
Pulóverek, gyapjú anyagok, kiegészítők (arany, platina)
Luxemburg
Acéllemez, poliészter műgyanta, reimportált áruk
Hollandia
Villanyégők, vágott virágok flat-type film
Portugália
Rézérc, gránit, halmájolaj
Egyesült Királyság
Arany, whisky, CPU-k
Forrás: JETRO ACE in Handy Facts on EU-Japan Economic Relations, JETRO, Tokyo, 1995
2. melléklet: Japán export áruszerkezete az EU tagországokba Belgium
autóalkatrészek, dízelautók, személyautók
Dánia
autók , dízel kamionok
Németország
autók, számítógép alkatrészek
Görögország
autók, tartálykocsik, kétkerekű motorok
Spanyolország
autóalkatrészek, dízelautók, kétkerekű motorok
Franciaország
kétkerekű motorok, dízel járművek, tv-kamerák
Írország
Mágneslemez-berendezések, számítógép alkatrészek, autók
Olaszország
kétkerekű motorok, autók, tv-kamerák
Luxemburg
Videokazetták, kapcsolótáblák, festékek
Hollandia
Nyomtatóberendezések, számítógép alkatrészek, elektrosztatikus másolók
Portugália
Dízelautók, autók (1,5 l alatt), autóalkatrészek
Egyesült Királyság
számítógép alkatrészek, autóalkatrészek, autók (1,5 l felett)
Forrás:JETRO ACE in Handy Facts on EU-Japan Economic Relations, 1995, p.10.
64
3. melléklet: Az Európai Unió nemzetközi működőtőke-áramlása partnerek szerint, 1999
70 60 50 40 30 20 10 0
LatinÁzsia Amerika
Japán
USA
Export
2
52
14
Import
5
61
4
Afrika
Többi európai
Egyéb
7
3
15
7
2
1
22
5
Forrás: Bató Márk - Blahó András: Az Európai Unió nemzetközi kereskedelmének és tőkeáramlásának szerkezete; p. 339, In: Blahó András (szerk.): Európai integrációs alapismeretek, Aula Kiadó, 2004
65
4. melléklet: A Triád FDI export-import pozíciója a világon, 1990-2002
FDI export-import pozíciók
százalékos részesedés
100 80 60 40 20 0
1990
2003
1990
2003
EU
43,3
49,2
40,8
40,5
USA
24,5
25,2
20,2
18,8
Japán
11,5
4,1
0,5
1,1
Forrás: Hernádi András: Japan’s Trade and FDI Policies in the First Decade of the 21st Century, Facts and Probable Trends p. 9. (Japán kereskedelme és FDI politikája a 21. század első évtizedében, tények és lehetséges trendek) In: Institute for Word Economics, Hungarian Academy of Sciences, Working Papers, No. 152, March. 2005 http://www.vki.hu/workingpapers/wp-152.pdf
66
15. Táblázatok és ábrák jegyzéke Táblázatok: 1. táblázat: Néhány ország GDP, népesség, illetve GDP/fő mutatója, 2003 Forrás: Hernádi András: Japan’s Trade and FDI Policies in the First Decade of the 21st Century, Facts and Probable Trends p. 5. (Japán kereskedelme és FDI politikája a 21. század első évtizedében, tények és lehetséges trendek) In: Institute for Word Economics, Hungarian Academy of Sciences, Working Papers, No. 152, March. 2005 http://www.vki.hu/workingpapers/wp-152.pdf 24. oldal 2. táblázat: Néhány ország versenyképességének rangsora, 2000-2004 Forrás: Hernádi András (2005) p. 7. 25. oldal 3. táblázat: A japán export százalékos megoszlása partnerek szerint, 1996-2002 Forrás: Hernádi András (2005) p. 10. 27. oldal 4. táblázat: A japán import partnerek szerinti százalékos megoszlása, 1996-2002 Forrás: Hernádi András (2005) p. 10. 28. oldal 5. táblázat: Az Európai Unió külkereskedelme partnerek szerint, 1990-2001 Forrás: Bató Márk - Blahó András: Az Európai Unió nemzetközi kereskedelmének és tőkeáramlásának szerkezete; p. 331, In: Blahó András (szerk.): Európai integrációs alapismeretek, Aula Kiadó, 2004 29. oldal 6. táblázat: Japán FDI exportjának regionális eloszlása Forrás: Hernádi András (2005) p. 10. 31. oldal
67
Ábrák: 1. ábra: Japán százalékos részaránya az Európai Unió kereskedelmében, 1990-2000 Forrás: Bató Márk – Blahó András (2004) p. 331. 21. oldal 2. ábra: A 2003-as évben világon betöltött export-import pozíciók Forrás: Hernádi András (2005) p. 7. 26. oldal
68
17. Felhasznált irodalom
1. Bató Márk - Blahó András (2004): Az Európai Unió nemzetközi kereskedelmének és tőkeáramlásának szerkezete; p. 323-342, In: Blahó András (szerk.): Európai integrációs alapismeretek, Aula Kiadó 2. Csomán Gábor (2004): Világrégiók találkozója Hanoiban, 2004. október 11., In: http://www.europeer.hu/világ/asem0410089 2005.04.21. 13:35 3. Falkné dr. Bánó Klára (2001): Kultúraközi kommunikáció, Nemzeti és szervezeti kultúrák, interkulturális menedzsment aspektusok, Püsky Kiadó, Budapest; p.29-32, 4. Fazekas Károly – Ozsvald Éva (1999): Növekvő munkanélküliség, rugalmasabb munkaerőpiac – a japán stílusú foglalkoztatási modell átalakulása, In: Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek, BWP., 1999/9. szám, Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi
Kutatóközpont,
Munkaerőpiaci
Kutatások
Műhelye,
Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Emberi Erőforrások Tanszék 5. Hernádi András (1980): Az állami beavatkozás fontosabb területei – a gazdasági szerkezet változásai, p. 51., In: A japán gazdaság a 70-es években, Szakaszváltás és külgazdasági kapcsolatok, Kossuth könyvkiadó, 6. Hernádi András (2002): Ázsia – Európa – Magyarország, A 2002. szeptember 22-24-i ASEM-csúcs elé, In: Magyar Tudományos Akadémia, Világgazdasági Kutatóintézet, Vélemények, Kommentárok, Információk, 2002. szeptember 13. 35. szám http://www.vki.hu/shortnotice/sn-35.pdf 2005.04.17. 9:10 7. Hernádi András (2003): A japán gazdaság és társadalom átalakulása az évezredfordulón, In: Székács Anna (szerk.): A japán gazdaság, társadalom és
69
kommunikáció átalakulása az évezredfordulón, Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar 8. Hernádi András (2004): A távol-keleti térség és hazánk külgazdasági kapcsolatai, az Európai Uniós csatlakozás utáni lehetséges változások, p.20, In: Székács Anna (szerk.): A keleti nyelvek oktatásának gazdasági, kulturális vonatkozásai és Európai Uniós csatlakozásunk, Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar 9. Hernádi András (2005): Japan’s Trade and FDI Policies in the First Decade of the 21st Century, Facts and Probable Trends (Japán kereskedelme és FDI politikája a 21. század első évtizedében, tények és lehetséges trendek) In: Institute for Word Economics, Hungarian Academy of Sciences, Working Papers, No. 152, March. http://www.vki.hu/workingpapers/wp-152.pdf 2005. 04.17. 9:41 10.
Hidasi Judit (1998): A felkelő nap országa, p. 135-136. In: Hidasi Judit (szerk.): Szavak, jelek, szokások, Windsor Kiadó
11.
Horváth Zoltán (2002): Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyűlés, p.35-36
12.
Joó István (2002): Forgatókönyvek a bokrétaünnepségre, Vállalati hibridkultúrák a magyar gazdaságban, In: Magyar Nemzet, 2002. február 23.
13.
Marosi Miklós (2003): Japán, koreai és kínai menedzsment, Aula Kiadó
14.
Ozsvald Éva (1997): A lebukó nap országa, In: Figyelő, 1997. december 10..
15.
Ozsvald Éva – Pete Péter (2003): A japán gazdasági válság – likviditási csapda, In: Közgazdasági Szemle, L. évf. 2003. július-augusztus (571-589. o.)
70
16.
Tim Allen: Der Handel zwischen der Europäischen Union und Japan (Az Európai Unió és Japán közötti kereskedelem), In: Statistik kurz gefasst, Aussenhandel, http://epp.eurostat.cec.en.int 2005.04.21. 12:13
17.
Magyarország az ASEM teljes jogú tagja, In: http://www.kulugyminiszterium.hu/archivum/041007-ASEM
18.
Beziehungen zwischen der EU und Japan (Az Európai Unió és Japán közti kapcsolatok), In: http://www.auswaertiges-amt.de 2005.04.21. 12:24
19.
Background document: ASEM 1998-2000, In: www.fes.or.kr/lCFTU_Seoul/bgdocument27 2005.04.21. 12:51
71
