BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány

A VISELKESDÉSTECHNIKAI ELEMEK ÖSSZEHASONLITÁSA ORSZÁGONKÉNT, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ARAB KULTÚRÁRA

Készítette: Hutvágner Judit

Budapest, 2008

Tartalomjegyzék I. Bevezetés az illem, etikett, protokoll világába ..............................................................4 I. 1. Viselkedéskultúra és a protokoll fejlődésútja ............................................................7 I. 2. Viselkedéstechnikai elemek.....................................................................................14 I. 2. 1. Passzívák..............................................................................................................14 I. 2. 2. Aktívák.................................................................................................................17 II. Az egységesülő világ etikettje ....................................................................................21 III. Országspecifikus protokoll szabályok.......................................................................24 III. 1. Környező országok, ahol gyakrabban megfordulhatunk.......................................24 III. 2. Európa északi országai ..........................................................................................29 III. 3. Dél- Európa ...........................................................................................................39 III. 4. A világ olvasztótégelye: Amerika .........................................................................45 III. 5. Kína, Japán, India, Ausztrália ...............................................................................50 IV. Az arab országok.......................................................................................................59 IV. 1. Az iszlám vallás és szigorú előírásai.....................................................................62 IV. 2. A diplomáciai, üzleti élet és a „szürke hétköznapok”...........................................65 V. Összegzés ...................................................................................................................74 VI. Mellékletek................................................................................................................75 1. sz. melléklet: Öltözködöm, tehát vagyok!?.................................................................75 2. sz. melléklet: Az iszlám irányzatai..............................................................................78 3. sz. melléklet: Az iszlám öt oszlopa .............................................................................80 4. sz. melléklet: A muszlim nők öltözködésének szabályai ............................................82 VII. Felhasznált irodalom................................................................................................84

3

I. Bevezetés az illem, etikett, protokoll világába „Az ember semmi más, mint amivé önmagát teszi!” (J. P.Sarte) A fenti idézettel kívánom megadni az egész dolgozat témájának célját, miszerint próbáljunk odafigyelni magunkra és másokra, hogy ezzel is megkönnyítsük a mindennapokat. Rohanó világunkban egyre többször hallani, hogy nincs időnk semmire, soha nem végzünk feladatainkkal, ezért vagyunk ingerültek, és ezzel magyarázzuk neveletlen viselkedésünket embertársainkkal szemben. Hétköznapi emberként ez a környezetünkkel való kapcsolat megromlásához vezethet, de mi történik akkor, ha egy cég vagy ország képviseletében egy helytelen gesztussal, rossz mozdulattal vagy mondattal pótolhatatlan ügyfeleket veszítünk el, negatívan ítéltetünk meg, és diplomáciai válságot okozunk? A válasz és a kudarc elkerülésének kulcsa a kezünkben van, csak kicsit meg kell állnunk és nem csak nézni, hanem látni is a körülöttünk lévő világot, pontosítani kell ismereteinket és a Föld bármely pontján, bármilyen helyzetben képesek leszünk helyesen viselkedni. Elsőként röviden szeretnék betekintést adni az illem, etikett, a protokoll, viselkedés és magatartás fogalmak tisztázásába, melyek alapot adnak a tanulmány további könnyebb megértéséhez. Úgy gondolom, hogy a dolgozat további pontjai, a protokoll hazánkban és a világban megtett fejlődésútja, azon belül is a diplomáciai protokoll szerepe és a viselkedéskultúra általánosan majd országspecifikusan meghatározott elemei utat mutathatnak bármely szakmában dolgozó embernek, bárkinek, aki külföldre látogat. Nagyobb hangsúlyt fektettem az arab országok számunkra misztikus kultúrájára, mellyel nap, mint nap találkozhatunk, de mégsem ismerjük igazán. Sokan sokféleképp értelmezik az illem fogalmát, a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: „A társadalmi érintkezés, a jó modor, az udvariasság szabályainak összessége”. Talán egy kicsit ugyan szatirikusabb megközelítésű a másik összefoglaló értelmezés, de közelebb áll ahhoz, amit a köztudatban illemként számon tartunk. Miszerint: „Az ildomosság nem tételezi fel mindenkor a jóságot, önzetlenséget, hálát és nyájasságot; de legalább annak külső látszatát teremti meg, s az embert külsőleg oly tulajdonságokkal ruházza fel, melyekkel bensőleg kellene bírnia.” Az illem, ha megfelelően használják az emberek közötti kapcsolatokat, a társadalmi érintkezést láthatatlanul képes szabályozni. Az első dolgok egyike, melyet otthonról magunkkal viszünk, és

4

bárhová menjünk is a világba mindig velünk lesz. Azonban minden, ami a környeztünkben megszokott, elfogadott, azért feltételek nélkül ne alkalmazzuk, mert tudnunk kell, hogy országonként, koronként, nemenként, vallási hovatartozás szerint változhat a „mi illendő” kérdése. Ezért az illemszabályokat a mindenkori eltérések figyelembevételével ajánlott alkalmazni. A legjobban talán a jobbra található ábra szemlélteti, hogy az illem a jog egy részének, valamint az erkölcsnek is szerves részét alkotja:

Az etikett fogalma a fentieken kívül talán annyival egészíthető ki, hogy az illemszabályokhoz többlet erkölcsi tartalmat is társítunk. A szó maga Franciaországban, Versailles-ban keletkezett a francia abszolutizmus virágkorában. Magyar nyelven az „etiquette” szó először 1789-ben jelent meg és Kazinczy Ferenc által került be a köztudatba. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint az etikett: „A társadalmi érintkezés viselkedési formáinak, illetve szabályainak előkelő vagy előkelősködő körökben, a diplomáciában megszabott s rendszerint megmerevedett rendszere.” A meghatározás a mai nyelvhasználatban kétség kívül a középkort, a királyi palotákat és a fényes udvartartásokat, az előkelő társadalmi osztályok ceremoniális magatartását idézi. Írásos emlékeink alapján a protokoll kifejezés feltehetőleg a bizánci görög nyelvből származik. A „protosz” jelentése első, míg a „kolla” megfelelője az enyv szó, amiből később a „protokollon” kifejezés keletkezett, ami a pergamentekercsre rögzített előzéklapot jelentette, melyre a tekercs adatait írták fel. Eredeti értelmében tulajdonképpen a rendet jelentette az irattárban, ebben a szellemben mehetett át a magas rangú világi kapcsolatok, a diplomácia területére, a betartandó, követendő rendet jelölve. A protokollt napjainkban sokszor viselkedéskultúraként értelmezik, véleményem szerint tévesen, mert az általános és közéleti viselkedéskultúra hozzátartozik az általános műveltséghez, megadja mindennapi kapcsolataink minőségét, a protokoll viszont tartalmazza a hivatalos kapcsolatok, diplomáciai érintkezések írott és íratlan szabályainak, szokásainak és formaságainak

5

összességét is. A diplomáciai protokoll pedig a mai bővebb jelentésében a nemzetközi kapcsolatok rendezvényein, eseményein követett eljárási, rangsorolási, magatartási, levelezési (írásbeli), szervezési, viselkedési és etikett szabályok összességének tekinthető. A diplomácia szereplőinek viselkedése, érintkezése bizonyos alkalmakkor, egy előre meghatározott koreográfia szerint történik, és a kapcsolatok „folyója” jól körülhatárolt csatornákon keresztül folyik – ezek a csatornák a protokoll szabályai, melyek meghatározzák az egyén szerepét a diplomáciai protokollon belül. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a protokoll a diplomáciai cselekedetek nemzetközi nyelve, a diplomáciai képviselők mindenütt a világon értik és „beszélik”. A protokolláris szabályok, előírások teljes körű ismerete egyes esetekben a szakember számára is fejtörést okozhat, éppen ezért egy hétköznapi, laikus embertől ezt a tudást nem várhatjuk el. A diplomáciai kapcsolatokat és a diplomaták között érintkezés szabályait viszont több szerződés is szabályozta az elmúlt két évszázad során. Ezek közül a legismertebbek az 1815ös bécsi kongresszus záró rendelkezései, az azt kiegészítő 1818-as Aacheni Jegyzőkönyv és a XX. századi bécsi szerződésrendszerek (1961-es és az 1963-as Bécsi Egyezmények a diplomáciai és a konzuli kapcsolatokról). A protokoll célja és lényege tehát röviden úgy foglalható össze, hogy egy segédeszköz az idegenekkel való kapcsolatteremtésre. Használata lehetőséget ad arra, hogy a saját álláspontunkat, bármilyen vélemény vagy cselekvési döntés közlését bármiféle körülmények között a legmegfelelőbb módon tudjuk kifejezni, legyen szó akár kényes kérdés feltevéséről, illetve a másik fél hasonló problémáinak meghallgatásáról és tudomásul vételéről. A nemzetközi szokásokhoz való igazodás megvédi az egyént attól, hogy a személyes érzései vagy indítékai alapján a hivatalos kapcsolatokban megengedhetetlen hibát, szabálytalanságot kövessen el vagy megsértse partnerét. Esetleg olyan helyzetbe kerüljön, amely saját, vagy a képviselt ország, cég biztonságát veszélyeztetheti. Érdemi segítséget jelenthet például olyankor, amikor egy megfelelő gesztussal előrébb vihetjük a tárgyalást, pozitív fordulatot idézhetünk elő, de ugyanakkor taktikai eszközként is felhasználhatók például a figyelemelvonásra, időhúzásra, meglepetésre, a tényleges tárgyalási szándék elrejtésére. A protokollban a helyes viselkedésnek, a szabályok megtartásának jelzőrendszer-szerepe is van. Finom fokozatokban lehet közléseket átadni, pozitív vagy negatív jelentéstartalmakat megfogalmazni anélkül, hogy ezt szóbeli vagy írásos formában kellene megtenni. Amennyiben betartjuk az apróbb szabályokat, észre fogjuk venni, hogy tudásunk

6

mekkora hatalom; minden mozzanatnak, előírásnak meghatározott funkciója van, és ha ezeket ismerjük, akkor az élet bármely területén irányítani tudjuk a folyamatokat.

I. 1. Viselkedéskultúra és a protokoll fejlődésútja Valószínűleg sokszor gondolkodunk azon, hogy miért is van szükség megannyi szabályra, és miért nem viselkedhetnek úgy az emberek, ahogyan csak szeretnének. Gondoljuk csak el, hogy mekkora káosz alakulhatna ki a mindennapi életünkben, és még nagyobb zűrzavar a nemzetközi életben. Nem kell, hogy minden kultúra összes előírásával tisztában legyünk, hiszen erre már önálló munkakör létezik, de ha nemzetközi szinten minden fél képes betartani a szabályok legalább nagy részét, akkor tudhatják, hogy mire számíthatnak a partnertől, és ezáltal rengeteg konfliktus és kellemetlenség megelőzhető. Viselkedésünk, pontosabban illő viselkedésünk alapelvei történelmileg örök érvényűnek tekinthetők. Mivel „az ember természeténél fogva társas lény”, magatartása, vagyis a másokhoz való viszonya a viselkedésen keresztül jut kifejezésre. A viselkedés magában foglalja a társasági megnyilatkozás mindenféle formáját és jelenségét, ezzel szemben az egyént inkább magatartásával jellemezhetjük, hiszen a magatartás nem más, mint az ember viszonylag hosszú időszakban végrehajtott tevékenységének összessége. Kialakulásában döntő szerepet játszanak a családi, de közel hasonló mértékkel a társadalmi, munkahelyi körülmények által keletkező szokások, követelmények; a kulturáltság és a kultúra iránti igény; a pszichikai beállítottság és az erkölcsi tudat is. De a magatartást nemcsak a társadalmi szabályok betartása vagy figyelmen kívül hagyása jellemzi, hanem a szabályok alkalmazásának mikéntje is. Ha túlzásba esünk e téren, akkor a gúny vagy sértés érzetét keltheti, míg egy figyelmetlenül megadott udvariassági gesztus kifejezhet lenézést is. A helyes magatartás megvalósításában a következő lépések követendők: 9 a helyes magatartási normák tudatosulása, vagyis elfogadása 9 a helyes magatartásformák begyakorlása 9 a külső, mások által elvárt normákból belső indíték, erkölcsi igénnyé alakulása, amely a lehető legjobb cselekedetre ösztönöz.

7

A viselkedési formákban az egyetlen közös cél, hogy bármiféle viszony - együttműködés, munkavégzés, érdekegyeztetés, érdekellentét-tisztázás, szórakozás - érdekében képesek legyünk minőségi kapcsolatot teremteni egymással és ennek a kapcsolatteremtésnek az eszközrendszere a viselkedéstechnika. Viselkedéskultúránkat a mindennapi magatartás formáinak összességeként definiálhatnánk, amelyben a magatartás erkölcsi és esztétikai normái külsőleg is kifejeződnek. Meghatározza, hogy milyen módon valósuljanak meg a viselkedésünkben tetteink által az erkölcsi követelmények, illetve milyen legyen a viselkedés külső formája. Mai viselkedéskultúránk közvetlen alapjai a polgárosodás folyamatában kerültek lerakásra, azonban a gyökerek egészen a törzsközösségekig visszavezethetők. Egy közösségen, törzsön belül szükségszerűen és természetesen alakultak ki megkülönböztető érintkezési szabályok a különleges helyzetű személyekkel, a családfővel és törzsfőnökkel, valamint a nőkkel kapcsolatosan. Az írásban fennmaradt legrégebbi emlékek elsősorban törvényeket, szokásjogokat rögzítettek, és ezeken keresztül az érintkezési szokások már kifinomult és bonyolult rendszereiről is árulkodnak. Minden klasszikus társadalomnál megtalálható a követendő „illemkódex”, sajátos vallás által vagy társadalmilag, a hatalom által determinált szokások papírra vetett rendszere. Kövessük ezeket időrendben: Az i.e. II-III. évezredből származó, India jogrendszerét rögzítő Manu törvényei már a jog és az erkölcs szoros összefüggésére utalnak. A görög városállamok kialakulásával, a királyság megszűnésével és a demokrácia létrejöttével a társadalmi érintkezési szabályok is lényeges változáson mennek át. Egyszerűek, közvetlenek és nyíltak lettek a hatalom képviselői is, a közember szokásait követték, nem volt uralkodói pompa, a választott vezetőket bárki bármikor megszólíthatta. A diplomáciai küldetésben járóknak már ekkor sérthetetlenséget biztosítottak, és nagyfokú tisztelet övezte személyüket, viszont az idegenekkel való érintkezés külső formáinak fejlesztése nem volt elsődleges számukra. A görög mitológiai világ pedig arra enged következtetni, hogy a kezdetleges rangsorolás ebben az időben már létezett, hiszen az istenségek erejük nagysága és hatása alapján voltak alárendelve egymásnak. A Római Birodalom döntő szerepet játszott a diplomáciai jog, és nélkülözhetetlen velejárója a diplomáciai protokoll kialakulásában. Róma vezetése a katonai hatalom mellett felismerte a kultúra fontosságát és finanszírozta a kulturális fejlődést, és ez a haladás sokszínűségével a viselkedéskultúrában is visszatükröződött.

8

A Bizánci Birodalomban alkalmaztak bizonyos diplomáciai fogásokat, formális protokolláris elemekkel. Úgy maradhatott ránk sok értékes írásos emlék, hogy a hivatalos rendezvényekről rendszerint feljegyzéseket készítettek, a papirusztekercsek tartalmát később megtanácskozták és kielemezték, a császárnak erről jelentést tettek, melynek rendjét az udvari protokoll szigorúan előírta, és szintén dokumentálta. VII. Konstantin Ceremóniakönyve 912-ből a követfogadásokon és kinevezéseken túl mindenre kiterjedő leírást tartalmaz például a bizánci udvar szertartásrendjéről a császár felkelésétől, fürdésétől az étkezésen és a kilovagláson át a gyászszertartásokig. Ebben a műben említést kap Árpád dédunokájának, Tormásnak és magyar követségének látogatása, ahol udvarias viselkedéssel mély benyomást tettek a császárra, bizonyítva, hogy a nyilazáson túl a diplomáciához is értenek. A rangsor kérdése ekkor már külön tudományágnak számított. Az előbb említett ceremóniakönyv is hangsúlyozta, hogy nem létezett általánosan használható protokollsorrend, minden esetben gondos tanulmányozás alapján állították össze a látogatók rangsorát. Míg a klasszikus görög és római kultúra a társadalmi érintkezés ceremóniáit kora felfogása szerint pozitív jellemvonásoknak rendelte alá, mint a tisztelet, megbecsülés, igazmondás, bátorság, önfeláldozás, hűség vagy őszinteség, addig a bizánci diplomáciában, társadalmi életben a hatalom, a rend mind több formalitásban fejeződött ki. A kapcsolattartásban a szemkápráztató fogások mellett helyet kaptak a szemfényvesztés, az ámítás, hízelgés, a megfélemlítés külsőséges eszközei is. Bizánc állandó kapcsolatban volt az európai és a közel-keleti országokkal, és sokféle szokást ötvözött egy olyan új szokásrendbe, amely egész Európát s így a világ általánosan elfogadott illemszabályait alapvetően befolyásolta. Korunk számára ennek az évezredes protokollnak a legfőbb tanulsága az, hogy a túlságosan bonyolult rendszer önmaga halálát okozhatja, ugyanis az újonnan kreált, tényleges hatalommal nem járó rangokat képtelenség volt beilleszteni az udvari hierarchiába, s ez állandó vitákhoz vezetett. Európa a XI-XII. században szétdarabolódott, a bizánci birodalom fénye és ereje lassan már homályba veszett. Kulturális, diplomáciai, ceremoniális örökségét közvetve közvetlenül ugyan széthintette a kontinensen, de ha jellemezni kellene ezt az időszakot, akkor a városállamok és hercegségek, királyságok örökké egymással háborúzó képét festhetnénk le. Ebben az időben erős központi hatalom nélkül sem a bel-, sem a külpolitikában nem volt egységes rend, és főként nem találkozhatunk általános érvényű érintkezési vagy viselkedési kódexszel. A kiskirályok, fejedelmek önkényesen, saját hatalmi fényüktől elvakítva az erkölcsről alkotott egyéni

9

meglátásuk csapdájába estek. Ebben a zűrzavarban két szabályozó erő segített rendet teremteni: a római katolikus egyház és a lovagi kultúra. A Vatikán által diktált egyházi szertartások rendje jó ideig elegendő volt a világi élet rendjének a szabályozására is. Egyértelműen meghatározta a rangsort, a térdelés, a felállás és megszólítás rendjét. A lovagi viselkedés jellemző vonásai az udvariasság, a lovagi becsület, a nők tisztelete, védelme és a mértéktartás is beágyazódtak a köztudatba. Ennek bizonyítéka Andreás Capellanus „De Amore” címmel megírt műve, mely a kor udvari szerelem törvénykönyve és illemtana. A viselkedési szabályok számos eleme - a kesztyűviselet, a kézcsók, s általában a hölgyekkel szemben megnyilvánuló udvariassági jegyek a lovagkorban megkövetelt formalitások maradványai. A bizánci protokoll szabályainak ismerete Velence közvetítésével viszonylag gyorsan elterjedt Európában. Először súlyos büntetést, akár halálbüntetést is kilátásba helyeztek azoknak, akik idegen küldöttségekkel merészeltek érkezni, de idővel létrejöttek az állandó követségek felváltva az alkalmi követségek rendszerét. Az első állandó követséget Sforza milánói herceg alapította Genovában, 1455-ben. Ekkor keletkezett az első értekezés is az udvari etikettről Burgundia hercege, III. (Jó) Fülöp (1379- 1467) jóvoltából, amiből megtudhatjuk, hogy a követekkel való bánásmód szorosan összefüggött uralkodóik aktuális hatalmi helyzetével. A központosított európai hatalmak kialakulásával megnőtt az etikett fontossága és kibővült annak hatásköre. A klasszikus spanyol etikett voltaképpen a Habsburg-házból indult, ugyanis a spanyol trónt I. Károly szerezte meg, aki V. Károly (1500-1558) néven német-római császár is volt. Azoknak, akiknek a ceremoniális szokásokat be kellett tartaniuk, tízezernyi szabályra kellett figyelniük. Az olykor hóbortos szertartásoknak a királyi személyiség felsőbbrendűsége volt az alapja. Az uralkodó szolgálatának szigorú szabályozása, az előírások áthághatatlan betartása, az öltözékek, ékszerek, baldachinok kötelező áradata, a térdhajtási és megszólítási formák sokasága és a napi élet minden egyes mozzanatának külön hivatala mára már nevetséges kuriózum. II. Fülöp uralkodása (1556-1598) idején érte el csúcspontját ez a külsőségekhez mereven ragaszkodó fény- és pompakeverék. Merev és kötelező szokásai nagyon sok tragikomikus vagy rendkívül mulatságos helyzetet teremtettek. Egy legenda szerint III. Fülöp egyszer megégett a kandallónál, mert nem találták meg a grandot, akinek egyedül lett volna joga odébb tolni őfelsége karosszékét, ugyanis a spanyol királyi pár felséges személyét akármilyen földi halandó nem érinthette meg. Különböző kreált méltóságok ügyeltek az étkezés minden

10

mozzanatára is; ilyen volt a főtálalómester vagy a főgyümölcsmester, illetve a mai sommelier elődjének tekinthető főpincemester, továbbá a főmártogató, aki nem mártogatott, hanem minden fogást külön-külön, szertartásszerűen megvizsgált és az étkek ízletessége mellett azok méregmentességét is ellenőrizte. Az egész étkezés néma csöndben, hangtalanul folyt le merthogy ez is előírása volt a spanyol etikettnek. Annyira szigorúan vették a fent említett szabályokat, hogy bármilyen mértékű megszegésért akár halálbüntetés is járt. A francia királyi udvartartás etikettje legnyilvánvalóbb formájában XIV. (Napkirály) Lajos korában mutatkozott, de már nem korlátozódott a királyi udvarra. Medici Katalin halála után, Gallia elvidékiesedett vadászgató földesurait nehéz volt kastélyaik kényelméből kimozdítania, és rábírni arra őket, hogy fényűző társasági életet éljenek. A király segítségére egy olasz sietett, akinek a vérében volt a reneszánsz életforma, de fogékony volt az új iránt is. Ő volt Mazarin, kora legkiemelkedőbb politikusa. Segítségével erőre kaptak keleti mintára a karusszelek (lovasjátékok), balettek, garden partyk, szerencse- és egyéb társasjátékok, a lakásberendezés, a konyha és az öltözködés különc művészete. A francia etikett az illemtan és a protokoll fejlődésének komikus fejezete. Abban a királyi udvarban, ahol a jó modorhoz kötelezően hozzátartozott a raccsolás, a társaságbeli kellékekhez az időnként a parókába mélyesztendő tetűszurkáló pálcika, valamint az uralkodó majmolása. Ma már csak mosolyogni lehet a 17. század megtörtént esetein: amikor az uralkodó vendéghajjal fedte be kopaszodó fejét, az előkelő világ férfiúi egy csapásra elkezdtek parókát hordani. A király a ceremóniák legapróbb részleteit is legtöbbször maga dolgozta ki; magánélete és hivatalos ténykedése reggeltől estig, mint sok felvonásos színpadi mű zajlott le. Az udvari etikett szertartásrendje nemcsak Madridban és Párizsban érvényesült, hanem folytatódott Bécsben és német földön, sőt II. Katalin orosz cárnő udvarában is. Az udvari ceremóniák, ünnepségek külsőségeinek pompája a felsőbbség hatalmát és tekintélyét növelte az alsóbb osztályok előtt, amelyek - járatlanok lévén az efféle szertartásokban - mindezt titokzatosnak, vonzónak és követendőnek látták. Kevésbé költekező formákban próbálták is átvenni az etikettet; az udvariasság és az illem külsőségeit mindinkább a hétköznapok racionalitásához igazítva és erkölcsi tartalommal megtöltve. Hazánkban Mátyás király uralkodásának idején (1458-1490) találkozhatunk különös gonddal megszervezett udvartartással, állami hivatalokkal és adózási rendszerrel is; mindennek a szervezett hatalomnak megfelelő külsőséget is kellett adni.

11

A tánc szerepe a társadalom viselkedéskultúrájában mindig is fontos volt; a barbár népünnepélyektől kezdve az előkelő udvartartásokon keresztül máig az egyik legáltalánosabb társadalmi szokásnak tekinthető. Az egyház többnyire tiltotta, mint a világi élet egyik túlkapását. Hazánkban, Debrecenben, 1681-ben adta ki könyvét Gyulai Mihály. A címéből vett részlet rávilágít, hogy elitélendő az, ki táncol: "Fertelmeskedő s bujálkodó Tánc jutalma, …a Tánczolás micsodás vétek legyen Isten ellen”. Először mégis a polgári tánciskolákban kezdték az illemszabályokat tanítani. Franciaországi indítékokat tükröz Gottfried Taubert 1718-ban, Lipcsében kiadott, a francia táncművészetre hivatkozó táncmester-kézikönyve. Az 1200 oldalas, mindenre kiterjedő szabályozás igénye mai szemmel már ijesztőnek tűnhet. A pazarló életvitelű királyi udvarok és nagyúri szalonok időnként a végletekig erőltetett társasági konvencióit a 18. századtól egyre inkább felváltotta a szélesebb körök által kialakított közfelfogás. A bonyolult és olykor nevetséges illemszabályok egyszerűsödni kezdtek, a kor forradalmi változásai átalakították az erkölcsi normákat és így természetesen a viselkedés szabályai is átformálódtak. A különböző társadalmi osztályok ráléptek egyenjogúságuk felismerésének

útjára,

ezáltal

kifejlődhettek

a

társadalmi

demokráciának

megfelelő

illemszabályok, majd megkezdődött ezek összegyűjtése, feldolgozása, terjesztése. Az egyik ilyen, bizonyos értelemben a mai napig klasszikusnak tekinthető gyűjtemény Adolf Freiherr Knigge nevéhez fűződik, mely 1788-ban, Hannoverben látott napvilágot „Umgang mit Menschen" címmel. A könyv célja és tartalma a szerzői megfogalmazás szerint: „Szabályok nyugodt, szerencsés és hasznos életformák számára". Annak ellenére, hogy szigorú szabályait a kor emberei sem vették mindig komolyan, rendkívüli hatást gyakorolt kora viselkedéskultúrájára és bölcs megállapításai napjainkban is megállják helyüket. Félszáz évvel később az angolszász világban, 1820-ban ismeretlen szerzőtől jelent meg „Hints on Etiquette” című mű. A „Viselkedési útmutató” az úriember, a gentleman fogalmát tette kiindulóponttá a társasági viselkedés meghatározásában, és ugyancsak „Az úriember" címet viselte a magyar Szabó István Andornak a jó társaság szabályairól írott könyve, amely 1923-ban jelent meg. Szintén a húszas években világsikerré vált egy amerikai szerző, Emily Post „Etiquett" című munkája is, olyannyira, hogy napjainkban a szerző unokája folytatja a sorozatot. Amy Vanderbilt 1956-ban megjelent írása, a „Mindennapi Etikett” is kortalannak számit a maga nemében.

12

Az elmúlt évtizedek erőltetett „mindenki egyenlő” diktatúrái nemcsak a szellemi életben, hanem a hétköznapi és a politikai protokollban is jókora pusztítást vittek végbe, eltüntették a társadalmi élet színeit. A „szocialista illemtan" száműzte a kézcsókot, a nőknek kevésbé járt a megkülönböztetett figyelem, hiszen ebben az időben eltűntek az abroncsos ruhák és a fűző is, helyét átvette a nadrág használata. Urizálásnak minősült a jó modort, az idősek tisztelete és az „elvtárs", „kolléga” uniformizálásával jellegtelenné szürkült a megszólítás. Az etikett fogalma és szóhasználata ebben a korban nyerte el ma már klasszikusnak számító értelmét. Ismertségének és elismertségének bizonyítéka, hogy 1985-ben hivatalosan is kinevezték az első protokollfőnököt, akinek tevékenysége a későbbi külügyminisztériumi protokollfőnökök legfontosabb teendői közül a kor jellegének megfelelően számos feladatkört magába foglalt.

13

I. 2. Viselkedéstechnikai elemek Viselkedésünk több apró mozaikdarabkából tevődik össze, melyből kialakul a rólunk alkotott kép. Összefoglaló nevén a viselkedéstechnika az, amelynek két csoportját, majd a csoportok elemeit mutatom be.

I. 2. 1. Passzívák: Azok a mozzanatok, megnyilvánulások, melyeknél cselekvő közreműködésünk nélkül is érzékelhető protokollismereti és illemtani kulturáltságunk. Felsorolás és rövid értelmezés szintjén érintettem a passzívákat, nem azért, mert nem tartom fontosnak őket, sokkal inkább, mert úgy gondolom, kevésbé elsajátíthatóak. Belső, születés adta és környezet formálta tulajdonságok, melyek nem örökletesek, ugyan átalakíthatóak és folyamatosan fejleszthetőek, mégsem szoríthatók egyértelmű társadalmi keretek közé, hiszen mindenkinek mást jelent a jó modor, az udvariasság vagy a türelem. A jellem Az emberek erkölcsi tulajdonságainak összessége. A társadalmi érintkezés nálunk, a dinamikusan átalakuló társadalomban rendkívül szilárd, megingathatatlan jellemerőt kíván, amit csak mi tudunk önmagunktól megkövetelni. Lehet, hogy a társadalmi gyakorlat nem erre ösztönöz, de ha jól akarjuk magunkat érezni a bőrünkben, akkor ezt a saját akarati becsületességet kell követnünk. A lelkiismeret A gyakorlatban megvalósított erkölcsi tudat, melynek alapján cselekedeteinket, érzéseinket mi magunk értékeljük, az önkontroll segítségével. A lelkiismeretes emberben tudatossá válik a felelősség és az erkölcsi kötelesség megítélésének képessége. Illedelmesség, jó modor Az illedelmesség már-már „akrobataművészetnek” is tekinthető, hiszen meg kell találni azt az egyensúlyi pontot, ahol a figyelmességgel valaki tiszteletet tud ébreszteni, de nem esik át a tolakodó, bizalmaskodó oldalra.

14

Udvariasság Az udvariasság a műveltség fő jellemzőinek egyike, amely segít az emberek jóindulatának megnyerésében, épp ezért a társasági élet alapja. Ennek megnyilvánulása, hogy bizonyos személyeket illemtudásból előnyben részesítünk; férfiak a nőket, fiatalok az idősebbeket, beosztottak vezetőiket, diákok tanáraikat, a szolgáltatók a szolgáltatást igénybevevőket. Az udvariasság elsajátítható, csupán önmagunkat kell meggyőznünk ennek szükségességéről, és nem idő vagy pénz kérdése. Az udvariatlan emberek védekezése, amely az őszinteség vagy a konvenciók elleni lázadás képviseletére vonatkozik, valójában csak kíméletlenség és a hiányos neveltetés együttes hatása. Előzékenység, figyelmesség, tapintat Az előzékenység nincs nemhez, korhoz vagy beosztáshoz kötve. Csak annyi szükséges, hogy odafigyeljünk azokra, akik körülöttünk vannak, és ne csak azokra, akikkel érzelmi vagy érdekkapcsolatunk alakult ki. Az időseken és a nőkön kívül a gyerekeket is az előnyben részesítendők közé kell sorolnunk, hiszen ezzel nevelő hatást alkalmazhatunk, látják jó példánkat és ők is követik. A tapintat szintén alapfontosságú, melynek kiindulópontját a jó neveltetés adja. Egy lelki tulajdonság, az az érzék, vagy képesség, amelynek birtokában az ember megérzi, hogyan kímélheti meg szavaival és viselkedésével mások érzékenységét, lelkivilágát. A tapintatos ember nem beszél, nem kérdez olyasmit, amivel kellemetlenséget okoz másoknak. Nem emleget fel kényes dolgokat, kudarcokat, szomorú eseményeket, mindazt, amit a környezetben feledni akarnak. A tapintat jó ízléssel párosul, de mit is értünk jó ízlés alatt? „De gustibus non est disputandum”- vagyis az ízlésről nem lehet vitakozni, tartja egy latin mondás. Annyi bizonyos, hogy a jó ízlés segít a szép, a helyes, a célszerű, a mindenki számára elfogadható felismerésében. Pontosság A pontos érkezés egy jelzés arról, ki mennyire ura saját időbeosztásának, illetve mennyire következetesen képes megszervezni munkáját, egyéb elfoglaltságait. Minden társasági kapcsolat alapját képezi, a megbízhatóság jele; a pontatlanság pedig a tiszteletlenség és a hatalommal való visszaélésé. Hivatkozhatunk a rohanó világra, zaklatott életünkre, sokféle elfoglaltságunkra, azonban ez a pontosság követelménye alól feloldást nem ad. Az a mondás, melyet XVIII.

15

Lajosnak tulajdonítanak, miszerint: „A pontosság a királyok udvariassága”, bizonyos esetekben átértelmezhető. Ugyanis a protokoll az alkalom fontosságának megfelelően 3 kategóriát különböztet meg: 9 percnyi pontosságot, mely hivatalos tárgyalás, étkezés esetén követelmény 9 a megengedett késés időpontok megadásával érzékeltethető, pl. 12. 15-12. 30 között 9 meghatározott időpontok közötti érkezés, mely általában állófogadásra, koktélpartira vonatkozik Hasznos erre vonatkozóan tájékozódni, mert egyes országokban ezeket az időintervallumokat és az érkezés elvárt időpontját másként értelmezik. Szerénység, türelem, önuralom Az igazi szerénység sohasem alázattal, hanem önérzettel párosul. A követelőzés, a tolakodás, személye előtérbe állítása, valamint kiváltságok hajszolása ismeretlen a szerény ember számára. A türelem sokat segíthet a konfliktusok megelőzősében, megoldásában; a türelmetlenség pedig a legtöbb modortalanság, ezáltal sértés forrása. „A türelem a remény művészete, általa többet érünk el, mint erőszakkal, meghosszabbítja a barátságot, tartópillére a bölcsességnek.” Mindez önuralmon alapul, azonban a felgyorsult élet, az emberek mobilitása egyre nehezebbé teszi a türelmes viselkedést, fegyelmezett munkavégzést, de nem jogosít fel mások helytelen viselkedése saját elveink, jó modorunk elfelejtésére. A jól nevelt ember is lehet mérges, de „Dühösnek lenni annyi, mint más hibáját magunkon megbosszulni.”, így hát felesleges. Ezt a részt lezárni talán Seneca örökérvényű sorával lehet a legjobban: „A legfőbb uralom az önuralom.” Úgy gondolom, hogy ha akarjuk, akkor képesek vagyunk átalakítani, formálni minden tulajdonságunkat. Megjelenés, fellépés és gyakorlati formája az öltözködés „Első benyomást nem lehet még egyszer kelteni.” Ez a szlogen messzemenően igaz. Ahogy megjelenünk,

az

tükrözi

önmagunkkal

és

másokkal

szembeni

igényességünket,

a

környezetünkhöz való viszonyulásunkat. Ide tartozik a testi, ruházati ápoltság, és az illatszerek kellő használata is. Megjelenésünk alapszabálya csupán annyi, hogy mindig az alkalomhoz illő legyen, mert az alul- vagy túlöltözöttség tájékozatlanságról adhat tanúbizonyságot. A jó

16

megjelenés csak részben a külsőségek hatása, emellett elengedhetetlen kellék a kultúrált fellépés, amely segíti az „első benyomás” pozitív létrejöttét. Mindig vegyük figyelembe a helyi, kialakult szokásokat, esetleg vallási előírásokat! A ruházatunk kifejezheti egy kisebb – nagyobb közösséghez való tartozásunkat, amit illik tudomásul venni. A kötelezően előírt viselet ne keltsen kényszer érzetet, tekintsünk rá inkább a hovatartozás elfogadásának kifejezőeszközeként. (Bővebb leírás az 1. sz. mellékletben található.)

I. 2. 2. Aktívák: Azon elemek csoportja, amelyeknél cselekvő közreműködésünk, megszólalásunk, valamilyen interakció szükséges. Köszönés, kézfogás, kézcsók Minden emberi kapcsolat a köszönés gesztusával kezdődik, amely kihathat a kapcsolat további sorsára is. A köszönés a legáltalánosabban és leggyakrabban használt érintkezési forma, még akkor is, ha sokan elfeledkeznek erről az alapkötelességről. Európa számos országában a tükörköszönés a használatos, de ezekre az egyes országoknál külön kitérek. Általános szabály, hogy a férfi a nőnek, a fiatal az idősebbnek, az alacsonyabb rangú a magasabb rangúnak köszön előre. Az eredetileg csak férfiak által egymás között alkalmazott kézfogás szokássá válása már századokkal ezelőtt kezdődött, jelentése ekkor a fegyvertelenségre utalt. Szabályai nem bonyolultak; ne legyen erőfitogtatás, alkalmazkodjunk a partner fizikai állapotához. Kézfogáskor nézzünk egymás szemébe, mert a félrenézés sértésnek számit. A kézfogás kezdeményezése a köszönéssel ellentétes folyamatú, így a nő, az idősebb, a magasabb rangú nyújt először kezet. Terjedőben

van

a

kézfogás

elhagyása,

elsősorban

higiéniai

vagy

vallási

okokra

visszavezethetően, helyette a szívélyes mosoly kap nagyobb szerepet. A kézcsók a középkori spanyol etikettből osztrák közvetítéssel került hazánkba. A rendszerváltás után újra polgárjogot nyert, de csak a jelképes csók. Napjainkban már nem tekinthető a köszönés velejárójának. Megszólítás, bemutatás, bemutatkozás A társadalmi életben minden ismeretség kezdetét jelenti a kötelező bemutatkozás, amely része minden első találkozásnak, legyen az hivatalos vagy magánéleti. Sokszor vagyunk bajban 17

ilyenkor, mert nem tudjuk, milyen megszólítást alkalmazzunk az ismert vagy megismert személlyel szemben. Elsősorban az „úr” formula jöhet számításba a férfiak esetében, a nők megszólítása egy kicsit bonyolultabbnak tűnik, mivel az „úrnő” már nem használatos, a kisasszony csak a fiatalabbakra érvényes, az asszonyom a nem férjezetteknél jelent gondot, talán a hölgyem, amely szélesebb körben gond nélkül alkalmazható. Hivatalos bemutatkozáskor a név mellé hasznos a munkahely és a munkakör, valamint a beosztás pontos megnevezése. Névjegykártya átadásával megkönnyíthetjük a verbális kapcsolatot, elkerülhetjük a kínos szituációkat, amennyiben nagyobb társaságban vagy tárgyaláson számos, akár idegen nyelvű nevet kell (ene) megjegyeznünk és a felére sem emlékszünk. Amennyiben egy harmadik fél segítségével történik meg a kapcsolatfelvétel, bemutatásnál az idevonatkozó protokoll-szabályokat mindig tartsuk be: 9 mindig az alacsonyabb rangút mutatjuk be a magasabb rangúnak 9 a férfit mutatjuk be a nőnek 9 a fiatalabbat az idősebbnek (férfi és nő esetében azonos) 9 és mindig a később érkezőt mutatjuk be a már ott lévőknek. A társalgás és a jó beszédmodor A megfelelő társalgás nélkülözhetetlen része az emberek kommunikációjának. Nagyban hozzájárul megítélésünkhöz, hogy hogyan vagy miről beszélünk. Ezért is ajánlatos tisztában lenni a nyelvtani szabályokkal, mert ennek ismerethiánya káros lehet a rólunk kialakított kép szempontjából. A nyelvjárási sajátosságokról, amennyire lehetséges, próbáljunk leszokni, mert ezt sem mindig értékelik pozitívan. Lehetőleg kerüljük a szlenget, a vulgáris szavakat. A minőségi korlátokon túl a mennyiség betartása is hasznos lehet, ezért ne legyünk feleslegesen bőbeszédűek. La Rochefoucauld is arra tanított: „A nagy elmék jellemző vonása az, hogy kevés szóval sokat mondanak, a kis elmék képessége pedig az, hogy sokat beszélnek, és nem mondanak semmit.” Vannak olyan témák, melyekre nem szabad, nem illik kitérni beszélgetés közben: 9 tabu a cég vagy a magánember belső ügyeibe való beavatkozás 9 nem megengedett a kereset, a megélhetési forrás, a vagyoni helyzet firtatása 9 nem illő drasztikus, vulgáris kifejezések használata vagy a szleng alkalmazása 9 a mások viselt dolgait ne teregessük ki, ne tüntessünk fel másokat rossz színben, mert megbízhatatlanságról árulkodik 18

9 ne feszegessünk olyat, amely a társaság bármely tagjára nézve kellemetlen 9 idegen szavakat csak akkor használjunk, ha tudjuk pontosan jelentésüket, és ha ez nem zavaró a társaságban A társadalmi érintkezés nem szükségszerűen azonos az érintéssel. A testi közelségnek az emberi kapcsolatokra

való

hatását

a

pszichológiai

kutatások

is

feltárták.

Alan

Pease

magatartástudományi megállapításai alapján ismeretes, hogy az embernek négy különböző távtartó zónája létezik: Intim zóna: 0-46 cm, azokkal kerülünk ilyen távolságba, akikkel szoros a kapcsolat illetve a kényszerhelyzetek, mint a zsúfolt autóbusz, metró, villamos. A nem elfogadott közelség, vagy annak előérzete gyakran okoz frusztrációt, ennek hatása sok konfliktus kiváltója lehet. Személyes zóna: 46-122 cm, ami az állva társalgás távolsága; kinyújtott kezünkkel elérhetjük partnerünket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy tevőlegesen a másik megérintése, gombjainak csavargatása, gallérjának megragadása ne váltana ki ellenérzést a partnerben. Társadalmi zóna: 122-320 cm, ez a távolság a bárhol előforduló ismeretlenekkel szembeni távolságtartás mértéke. Nyilvános zóna: 320 cm-től számítható, mely a nyilvános előadásokon jelenik meg. Lényege, hogy az előadó jól lássa a hallgatóság egészét, annak reakcióit. Tegezés, magázás kérdése Régen ezt a kérdést viszonylag egyszerűen oldották meg; csak azok tegeződtek, akik ugyanahhoz a társadalmi csoporthoz tartoztak. Manapság a tegezés bizalmasabbá teheti a kapcsolatokat, éppen ezért meggondolandó mikor és kivel szemben alkalmazzuk. Alapjában véve a jól megválasztott helyzet, és a partner hajlandósága a mérvadó. Az arany középút az lehet – Európában is erre felé tartanak – hogy a keresztnevet és az Ön megszólítást együtt használjuk, amely bizalmas, de mégsem tegezés. Ki kezdeményezheti a tegezést? 9 az idősebb felettes, kolléga, társaságbeli ember 9 az egymással valamilyen kapcsolatban állók az új belépőkkel szemben 9 azonos munkakörben dolgozó kollegák a közös tevékenység alapján, még akkor is, ha nem azonos a munkahelyük

19

9 az azonos korosztályok a szolidaritás elvén, legfeljebb 30 éves korig 9 különböző neműeknél a nők joga

Összefoglalásul talán segíthet az az „Aranyszabály”, amelyet az első benyomás analógiájára D. Robinson alapján készítettem: Becsület – cselekedjünk mindig tisztességesen Erény – soha ne legyünk önzőek, neveletlenek Nyelvtudás – így közvetíthető hozzáállásunk, értékrendünk Okosság – logikus, ésszerű gondolkodásmóddal eredményesek lehetünk Megjelenés – ügyeljünk a külsőnkre, ruhánkra, ápoltságunkra egyaránt Álláspont – érvelésünk legyen szilárdan megalapozott, kompromisszum képes Szavak – gondolkodjunk megszólalás előtt

20

II. Az egységesülő világ etikettje Az utóbbi évtizedben a világ gazdasági-társadalmi és a kommunikációs technológiák fejlődése, a növekvő nemzetközi kereskedelem és az Európai Uniós csatlakozás következtében napjainkban egyre növekvő mértékben kerülünk kapcsolatba, tárgyalunk, vezetünk és alkudozunk más kultúrákból származó emberekkel. Cikkek, tanulmányok tömegei jelennek meg ezzel kapcsolatban és értékelik, boncolgatják e folyamatok gazdasági, társadalmi, politikai és más vélt, valós vagy várható hatásait. A kulturális különbségekről azonban meglehetősen kevés szó esik Kultúránk – Hofstede szavai szerint agyunk programozása – mindenkor, minden helyzetben alapvetően

meghatározza

embertársainkkal

szembeni

reakcióinkat,

érzéseinket

és

kommunikációnkat. A „program” alapszabályait gyermekkori szocializációnk során önkéntelenül sajátítjuk el és ezek életünk hátralevő részében tudattalanul segítségünkre lesznek a környezetünkben való eligazodáskor. Tekintettel kell lennünk arra, hogy más kultúrákban tőlünk akár merőben eltérő szabályok lehetnek érvényesek, hiszen az emberek bárhol is járjanak a világban, kulturális meghatározottságukat nem „teszik le” a bejárat előtt. A kulturális különbözőségek figyelmen kívül hagyása, vagy nem megfelelő kezelése ezért könnyen kellemetlen tapasztalatokat eredményezhet. Az, hogy az emberi kapcsolattartásban jelentős változások mentek végbe elkerülhetetlenül vezettek a protokoll megújulásához. Alkalmazási területe megnőtt, korábban ugyanis elsősorban a diplomáciai körökben volt használatos. Ma azonban egyre bővebb az a kör, ahol felismerték a szükségszerűségét. A globalizáció hatása és a nemzetközi szervezetek elterjedése következtében folyamatosan színesedik a protokollszolgálat is, továbbá a telekommunikáció viharos fejlődése új technikai és kulturális elemeket is hozott a protokoll gyakorlatába. A telefon- és videokonferenciák

azonban

nem

pótolják,

nem

pótolhatják

a

sokrétűbb

személyes

kapcsolattartást. A protokollban rengeteg olyan formalitással találkozhatunk, amelynek jelentőségét első pillanatban nehéz megérteni, és elfogadni. Minden elemének megvan a saját mondanivalója, jelentősége van a helynek, az időnek, a programba iktatott eseményeknek, a kiválasztott résztvevő személyeknek. Természetesen nem ismerhetjük minden kultúra minden apró elemét, kérdezni soha nem szégyen, sőt a külföldi partnereknek általában tetszik, ha érdeklődnek kultúrájuk iránt, így szívesen mesélnek is róla.

21

Ha összehasonlítjuk a világ különböző illemszokásait, azt tapasztalhatjuk, hogy világszerte együtt jártak a társadalom fejlődésével, a kultúra és a civilizáció haladásával. Az alapok csaknem mindenütt egyformák, különböző korok és némelykor ellentétes felfogások hagyományai nyomták rá itt-ott bélyegüket. A világ népei szokáskincsének csak kicsiny hányada tér el a mienktől, de az e népekkel érintkezők számára fontos az egyes nemzeti viselkedésformák főbb sajátosságainak ismerete. Sajátos rendszert alkalmaztam, melyben a különböző kontinensek hasonló kultúrái adtak egy-egy egységet. Azt próbáltam csokorba gyűjteni, hogy milyen gyakorlati útmutatásokat érdemes, illetve hasznos figyelembe venni. Ezen elvárások ismerete nem csupán a mi ott tartózkodásunkat segíthetik, hanem amikor az adott országból érkezik üzleti partnerünk, a program, a tárgyalási technika összeállításában és a gyakorlati megvalósításban is segíthet. Egységenként a következő területeket ismertettem bővebben: A kapcsolatépítést megkönnyítő nyelvi tanácsokat, a nemzeti szokásokat, az öltözködési kultúrát, az üzleti élet és a társasági viselkedési szabályait, étkezési szokásokat, az italfogyasztást, a dohányzás és a borravaló intézményének helyi sajátosságait, a nonverbális kommunikáció fontosságát, gesztusokat és azok jelentéseit, illetve ahol meghatározó a vallási hovatartozás és előírásai vannak, ott ezeket is számba vettem. Azt azonban sosem szabad elfeledni, hogy mindig konkrét személyekkel fogunk találkozni, együtt tevékenykedni, így az is elképzelhető, hogy az adott országból származó partnerünk merőben ellentétesen viselkedik, mint ahogyan a szakirodalom leírta. Az a tény, hogy a számunkra egy jelenség ismeretlen, az még nem jelenti azt, hogy ilyen nincs is. De álljon itt néhány jó tanács, mely bármely országból idelátogató partner esetében érvényes: 9 derítsük ki, még a partner megérkezése előtt, hogy lehetnek e nyelvi problémák 9 ha igen, cégen belül keressünk segítőt, mielőtt külső tolmácsot keresünk és tisztázzuk, hogy partnerünk elfogadja-e a tolmács jelenlétét, személyét 9 a szükséges okmányokat mindkét nyelven (vagy a választott nyelven) készítsük el 9 hasznos, ha a legalapvetőbb udvariassági kitételeket megtanuljuk a látogató anyanyelvén

22

9 kérjünk elnézést azért, mert nem beszéljük a látogató anyanyelvét, bármely kis országról is van szó, ne essünk az angolok hibájába 9 társasági eseményen a lehetőség szerint ne a tolmács segítségére támaszkodjunk, hanem próbáljunk meg mindenféle eszközt igénybe véve megküzdeni a megértésért. A közös igyekezet erősíti a kapcsolatokat!

23

III. Országspecifikus protokoll szabályok Gazdasági és diplomáciai kapcsolatainkat előtérbe helyezve, jellegzetes úticélokat figyelembe véve először Európa kerül górcső alá, azon belül is közvetlen szomszédaink, majd az északi és déli országok kultúrája a sorrend, majd a többi kontinens államait is megismerhetjük.

III. 1. Környező országok, ahol gyakrabban megfordulhatunk Csehország – Cseh Köztársaság és Szlovákia – Szlovák Köztársaság Egykoron összetartozó országot alkottak, ezért túl sok különbséget nem fedezhetünk fel északi szomszédaink szokásai közt. Az emberek közötti érintkezés gyökerei a szláv identitáshoz és az osztrák-német közös hatáshoz nyúlnak vissza. A köszönés napszak szerinti, a megszólításkor a „Pan”-uram illetve „Pani”- asszonyom, illetve a „Slecna”- kisasszony használatos. Hivatalosan a rang és a vezetéknév együttes használata az illő. Bemutatkozásnál határozott, rövid kézfogás az elfogadott és búcsúzáskor is elvárt. Kényelemszeretők, nyitottak a külvilágra és az új információkra, szívesen művelődnek. Gondolkodásukban inkább elemzők, a szubjektív érzések befolyásolók a döntésekben, de a tények sem közömbösek. A cseh kultúrát az individualizmus jellemzi, az egyéni teljesítményt helyezik előtérbe. Ezzel szemben a tárgyalás lassú, módszeres, mert több vezető mérlegel, de ne siettessük őket. A pontosságnak nagy jelentőséget tulajdonítanak. Híresek vendégszeretetükről, sok időt szánnak partnereik megismerésére. Társalgásnál megfelelő téma lehet a politika, a sport, a zene, csalás, de kerüljük a szlovák kérdést. A hivatalos vendéglátás éttermekre, kávézókra korlátozódik, ahol az üzleti témák étkezés előtt vagy után kerülnek sorra. A dohányzás tilalma sokkal erősebb, mint nálunk. Az otthoni vendéglátás ritkán fordul elő, ha mégis a cipőt az előtérben vegyük le, és ne áruljuk el csalódottságunkat a lakás kis méretére vonatkozóan. Egy csokor virág a háziasszonynak elegáns ajándék, de ne kála legyen, mert az temetési virág. Az öltözködési kultúrában is hozzánk hasonlók. Konzervatív, sötét öltöny a hivatalos elvárás, ebben viszont megjelenhetünk a társasági életben is. Opera, koncert esetén a szmoking ajánlott, de a sötét öltöny is elfogadott. A csehek nemzeti itala a kiváló minőségű sör, amelyet a sörözőben sohasem kell rendelni, ahogy ürül, úgy hozzák a félliteres korsóban. Ezek közül a Pilsner vagy Budweiser a legismertebb. Meglepő szokás méterre rendelni a sört, egy méter 11 korsó, azaz 5, 5 liter nedű. A

24

hosszú kávé a divat, vagy a törökösen főzött. A sört a szlovákoknál is szeretik, a töményből a fenyőpálinka – „Borovicska” a népszerű. A kávét gyengébben készítik, mint nálunk. A vallás területén a katolikus és protestáns felekezet a túlsúlyú. Ausztria Az Alpok országa sajátos közvetítő szerepet tölt be Európa keleti és nyugati része között. Az Osztrák – Magyar Monarchiára visszavezethetően náluk is hasonló etikett és protokoll szabályokkal találkozhatunk, mint hazánkban Az osztrákok sokkal kedélyesebbek, mint északi szomszédaik, élvezik a jó humort. Ez már a köszönésben is megnyilvánul, hiszen a barátságos üdvözlés és a spanyol Habsburgoktól átmenekített kézcsók gyakori jelenség. A németes, napszakhoz igazodó köszönés mellett a „Grüss Gott” = „Adjisten” a leggyakoribb forma. A név szerinti megszólítást szívesen váltják fel az úr és a rang együttes alkalmazásával: Herr Direktor, Herr Doktor. Alkalmazzák hölgyek esetében a „Gnédige Frau”, vagyis kegyelmes asszony megszólítást is. A bemutatkozáskor kínosan ügyelnek a hallott név megjegyzésére és ezt másoktól is elvárják, épp ezért nem sértő, ha még egyszer rákérdezünk. Öltözködésben a német és az olasz divat a meghatározó, kedvelik a fényes külsőségeket, nagy felhajtást, nagyszabású eseményeken való megjelenés a konzervatív előírásokat követi. Az osztrákok nagy virágkedvelők, ezért sohase felejtsünk el otthoni vendéglátás esetén ajándékként a háziasszony számára vinni. Az italok választékában a minőségi osztrák sörök (Puntigamer, Schwechater, Ottakringer, Zipfer) mellett a bor is jelentős szerepet játszik az étkezéskultúrában. A kávét mind németesen, mind olaszosan ismerik, külön recept alapján készül a Wiener Café és a kapucíner. A borravaló 10 – 15% közötti összeg, ami a szállodai szobaárban és az éttermi számlában már szerepel. Vallás területén a katolikus egyház szerepe a vezető. Szlovénia, Horvátország és Kis-Jugoszlávia Az egykori jugoszláv tagállamokban elsősorban az osztrák és a nyugat európai hatások az érvényesek, de természetesen nemzeti szokásaikat ápolják Az emberek közötti kapcsolatokat tekintve a hazai viselkedéskultúránk alkalmazása a célravezető. Az étkezésük összetett és rendkívül változatos. A Száva folyótól északra magyaros, a tengerparton olaszos, a kettő között balkáni-török ízek az uralkodók. A szlovén konyha

25

szerényebben, a vajdasági erősen fűszerez, a szerbek főleg hagymát használnak az ízesítéshez, kedvencük a rostonsült – csevapcsicsa. Sajtféleségek és sokféle túró is megtalálható, főként Koszovóban. Az italok közül a szilvapálinka, a slivovica jellegzetes, de a rakija és a jó minőségű konyak is megtalálható, de a dalmát tengerpart borai is méltán híresek. A kávé törökösen készül, vagyis meg kell várni, míg a zacc leülepedik. Románia Jellemző rájuk a független nyitott gondolkodás, de az egyes helyzetekben a személyes szempontok a motiválók. Minél magasabb a műveltségük, annál fogékonyabbak az objektív tények iránt és még ma is hat a közösségi döntési felelősség. Az üzleti tárgyalások előkészítése alapos, körültekintő legyen, a románok sokat adnak a pontosságra. A siker titka a türelem és a személyes kapcsolatok kiépítése. Az üdvözlés, bemutatkozás, elköszönés, kézfogással jár együtt, akár egy nap többször is. Az öltözködésben a hivatalos alkalmakkor a célszerű egyszerűség jellemző rájuk, nyári hőségben elfogadott a rövid ujjú ing, de nyakkendővel. A kalap viselete még mindig jellemző a férfiak körében, amit épületbe belépve le kell venni. Nők esetében a kosztüm magas sarkú cipővel az elvárt; az ortodox templomokba csak hosszú szoknyában és vállat takaró blúzban léphetnek be. Otthonra szóló meghívásnál likőr, bor vagy virág kedves figyelmesség, mely páratlan számú szegfű lehet, de semmiképp vörös rózsa. Társaságba érkezéskor várjuk meg, amíg a házigazda mutat be bennünket. Elég élénken gesztikulálnak, mintegy a latin, szláv kettős kultúra igazolásaként. Vallás területén 90% az ortodox egyházhoz tartozik, mellettük katolikusok, reformátusok, zsidók és mohamedánok találhatók. Ukrajna Az üdvözlés klasszikusan kézfogással kezdődik. Nők esetében viszont övék a kezdeményezés. Névhasználatuk eléggé sajátos, emiatt tisztázandó, hogy a keresztnév és a családnév között áll az apai név: Igor Nyikolájevics (Nyikolaj fia) Medvegy. Amennyiben kedvesen akarunk valakit megszólítani, keresztneve és apai neve együttes alkalmazásával tehetjük ezt meg. Kitartás és türelem nélkül nehéz bármit elintézni az országban, ezért nem haszontalan gondoskodnunk olyan szakemberről, aki jól ismeri az ukrán rendelkezéseket. A pozitív döntés 26

alapos előkészítést igényel, ezért tárgyalás során a problémafelvezetés legyen tárgyszerű, tartalmazza a technikai részleteket is. A kapkodás, türelmetlenség vagy siettetés biztos pozícióvesztést jelent. Az első „nem” még semmit sem jelent, igen gyorsan mondanak ugyanis nemet, ha valami nincs „ínyükre”. Ha tárgyalócsoportunk legalább kétszer nem vonul ki a teremből, nem fognak minket komolyan venni. Ők is ezt alkalmazzák, tehát vegyük fel a kesztyűt. Legyen kéznél mindig elegendő névjegykártya, mivel nem egyszerű telefonkönyvhöz jutni, ezért a kapcsolattartás csak a kártyán található adatok alapján lehetséges. Ők maguk nem túl pontosak, de másoktól elvárják. Az idegenforgalomban a mai napig is a túlzott fegyelem és a bürokratizmus a jellemző, ezért a szálloda-foglalásnál, illetve a szükséges papírok beszerzésénél számoljunk plusz idővel. Mivel az üzleti élet a személyes kapcsolatra épít, így a társasági életnek döntő szerepe van. A megbeszélések általában éttermekben zajlanak, ahol meglehetősen sokat kell várni, az étlap csak formaság, mert jó, ha az ételeknek harmada létezik a valóságban. Nagyobb társasággal érdemes menni, mert csak sokszemélyes asztalok vannak, és mások is odaülnek, ha kevesen vagyunk. Az éttermi asztalon mindig két üveg van, az egyikben víz, a másikban vodka van. Ez utóbbi nem visszazárható, ezért, ha kinyitjuk, akkor az egészet el kell fogyasztanunk. Nagy megtiszteltetés, ha otthonukba hívnak bennünket, de vigyázat, mert kemény alkoholpróba vár a vendégre. A vacsoraidő náluk már 18 órakor elkezdődik és a vendéglátás elmaradhatatlan része a pohárköszöntő, amit minden egyes pohárnál újra mond valaki. Válaszolni arra illik, amelyben országunkat, cégünket illetve személyünket köszöntötték. A szóvivő mindig a tamada, tőle kell engedélyt kérni a válaszra, ha elmulasztjuk, akkor büntetőpoharat kell innunk. Az öltözködésben figyelembe kell venni a hideg évszakot, gondoskodni kell meleg ruháról és kiegészítőkről: fülvédős sapka, kesztyű, olyan csizma, amelyiknek nem csúszik a talpa. Mivel az épületeket jól fűtik, rétegesen kell öltöznünk. A divat konzervatív, évekkel lemaradva a nyugat mögött. Ha ismerősünk otthonába látogatunk, virág, likőr vagy hiánycikknek számító élelmiszer a megfelelő ajándék, de import alkoholnak is örülnek. A gesztusok terén figyelni kell, hogy legszívesebben karnyújtásnyi távolságról szeretnek kommunikálni. Az O.K. mutatása, ökölrázás vulgáris értelmű. A felemelt hüvelyk a beleegyezés jele. Súlyos illetlenség számit a nézőtérre úgy bemenni, hogy háttal a már ott- lévőknek. A borravaló fontos, biztosítja a megfelelő kiszolgálást, a külföldiektől különösen elvárt.

27

Lengyelország A lengyel - magyar kapcsolatok történelmi hagyományai, a barátság jelenik meg minden kapcsolatban. Jó néven veszik, ha ismerjük a kis versikét és annak lengyel megfelelőjét is: „Lengyel s magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát” azaz „Polak wenger dva bratanki, ido sabli ido sklanki.” Az üdvözlési formák tekintetében a köszönés nélkülözhetetlen tartozéka a kézfogás. Amennyiben különleges tiszteletet kívánunk tanúsítani, akkor ezt enyhe meghajlással tudathatjuk. A tegező viszonynak valóságos szertartása van, főként az ivás vonatkozásában. A köszönés náluk is a napszakhoz igazodik, a megszólítás pedig hasonló hangzású, mint Csehországban. A lengyel kultúra mindig is nyitott volt a nyugati információkra, hatásokra. Az élet minden területén a személyes kapcsolatok sokkal jobban dominálnak, mint a törvények, a gazdasági életben pedig a pillanatnyi érzések helyett az objektív tények a döntőek. Lengyelország a „korán kelők országa”, itt már reggel 8-kor működik az üzleti élet, tehát már ilyenkor is lehet ügyeket intézni, az üzleti ebédeket mégis délután 4-5 órakor tartják. A lakások túl szűkek, ezért otthoni meghívásra csak ritkán kerül sor, viszont ha meghívást kapunk „hosszú éjszakára” kell számítanunk. A ház asszonyát virággal lepjük meg, de ne adjunk rózsát vagy krizantémot. A szomszéd országokkal való korábbi kapcsolatuk nem volt jó, ez a mai napig kihat, erről lehetőleg ne nyissunk vitát. Az öltözködésben nagyjából az európai elvárásokat találjuk. Öltöny, nyakkendő a férfiaknál, hölgyeknek kosztüm vagy egészruha, melyeknél a visszafogott színeket részesítik előnyben. Ugyanezt a viselet megfelel a drága éttermekben, színházban, operában, otthoni meghívás esetére, és ünnepélyes alkalmakra is. A konyhájuk ízben és étkezési kultúrában is hasonlít az oroszokéhoz. A sajátos ételeik közé tartozik a borscs leves kacsával, a ponty kapormártással, a mi rakott káposztánkhoz hasonló bigos, aszaltszilva- mártással készült húsételek, tejfölös uborkaleves, céklaleves és főzelék, szilvás szárazbableves, melyeket itthon kevésbé ismerünk. Inkább vodka, mint borivók, a sört is csak „kísérőként” isszák. A poharat mindig színültig töltik, és az utolsó cseppig ki kell inni, amíg ki nem ürül az üveg. Ha lehet, ne versenyezzünk velük, mert „asztal alá ivásban” ők a nyerők. Jellegzetes gesztusuk ezzel kapcsolatban, hogy ha torkukat megpöckölik ujjaikkal, akkor italra invitálnak. Nyilvánosság előtt kerüljük a hangoskodást, a lengyelek csendes emberek. Egy nő sohase kérjen semmit az utcán egy férfitől, mert félreértik.

28

III. 2. Európa északi országai Nagy-Britannia és Írország / Great Britain and Northern Ireland United Kingdom A királyság polgára meg van győződve arról, hogy anyanyelvét, szerte a világban mindenki ismeri, és viselkedése is ennek megfelelő. Ugyanakkor mind a walesiek, mind a skótok és írek saját nyelvvel bírnak. Az Anglia vagy angol kifejezés használata az egész országban nem szerencsés, Walesben, Glasgowban bizony nem örülnek ennek. Kevés nyitottság jellemzi őket, az üzletben a tények és nem a személyek a fontosak. Bemutatásnál, köszönésnél a „how do you do?” a sajátos forma, amelyre a válasz visszhangként ugyanaz. A hogylét utáni érdeklődés kérdése a „how are you?”, a válasz pedig egy mosolygós „thank you, fine”, vagy „not too bad”. Az itteni szokások szerint férfi a nőnek csak akkor köszönhet előre, ha a nő jelét adta – mosoly, fejbiccentés -, hogy hajlandó fogadni a köszönést. A férfiak közötti kézfogás elmaradása sem udvariatlanság, a kézcsók nem szokás, de elnézik, mint kontinentális jelenséget. A mindennapi életben a megszólítás az úr=Mister, asszony=Mistress, lányoknál=Miss és a családnév együttes használata a jellemző. Az előkelő körökben még ma is 7 olyan rang van, amely külön megszólítást igényel. Az angol mindig tisztességes partner, barátságos, de nem barátkozó, ragaszkodik mindenhez, ami korrekt és számára megnyerő, legyen az pincér, üzleti partner, vendéglő, szálloda. A jó szolgáltatásért rendkívül hálás. Az ajándékozásnak nincs nagy jelentősége, helyette egy vacsora vagy bármeghívás sokkal eredményesebb. Tárgyalás során hajlandóak vitázni, de saját nézőpontjuktól nehezen szakadnak el, a kívülről jövő információkra kevéssé nyitottak. Az üzleti kapcsolatfelvétel leginkább közvetítők segítségével eredményes, döntéseikben lassúak. A pontosságot megkövetelik, az elkövetett hibákért gyakran kérnek elnézést. Humoruk jellegzetesen fanyar, gondoljunk csak Mr. Bean esetlen figurájára. Társas kapcsolatok tekintetében eléggé merevek. A társalgás alapja a szerénység, a tények enyhítő körülírása, a királyi család, valamint az időjárás, amely rendkívül változó, ezért nem csak formális téma. Kultúrnemzet, de más nemzet értékei hidegen hagyják. Hitvallásuk évszázados alapja a „fényes elszigeteltség”, amely azonban ma már oldódik. Aki viszont csak a gentleman, cilinder, beefsteak és az angol hidegvér alapján próbálja megérteni őket, nagyot csalódhat, hiszen ők adták a hatvanas évek lázadó ifjúságát és a Beatleseket egyaránt.

29

Az öltözködés konzervatív, ma is találkozunk a hivatali negyedben a keménykalappal, a sétapálcával, a sötét tónusú öltönnyel és a sötét nyakkendővel, hivatalos alkalmakkor elvárt a szmoking illetve a frakk viselete. Aranyszabály még ma is, hogy jobb egy fokkal túlöltözöttnek lenni, mint alulöltözöttnek. Étkezési rendjük eltér az európaitól. Reggelijük bőséges, tartalmas, ezt követi déltájban egy könnyű szendvics, vagy roastbeef, egy pohár sörrel, majd az ötórai teázás, melynek külön szabályai vannak. A teát tejjel isszák és érdemes megjegyezni, hogy ilyenkor sem citrom, sem cukor, sem rum nem való hozzá. Az asztal közepére tett fülnélküli csésze, a slop basin a csészék alján maradt tealevelek számára van odakészítve, mert teaszűrőt nem használnak. 18-21 óra között kerül sor a főétkezést jelentő vacsorára, amely egyúttal társadalmi esemény is, éppen ezért ehhez mindig átöltöznek. A szállodákban alkalomtól függően szmokingot, vagy sötét ruhát viselnek a férfiak, a hölgyek estélyi vagy kisestélyi ruhát öltenek. Az angolok a kanalat nem a merítő végével használják, hanem az oldalánál hörpintik ki hangtalanul. A villát is domború részével használják, az európai stílust „lapátolásnak” tartják. A sót, fűszert nem az ételre szórják, hanem a tányér szélére. A szalvétát klasszikus szokás szerint a gallérba dugják, de terjedőben van az ölbe terítés is. A dohányzás is külön ceremónia. Nagyobb társaságban az étkezés végén a Toast-master a következő mondattal jelzi a lehetőség kezdetét: Ladies and Gentleman, you may now smoke! Jellegzetes gesztusuk a győzelem jelének mutatása, de csak kifelé fordított tenyérrel szabad. A borravaló tekintetében az angol etikett 12, 5%-ot ajánl, 10 %-ot a számla fizetésekor, a többit az asztalon hagyva, távozáskor. Államvallás az anglikán egyház, de a római katolikus, presbiter és metodista egyház is jelen van. Finnország Közösnek hitt származásunk miatt megkülönböztetett figyelemmel kezelnek bennünket, magyarokat. Mivel a nyelvi azonosságok hiányoznak, ezért szükséges valamely világnyelv közvetítő szerepe. Az udvariasság viszont azt kívánja, hogy néhány szó használatát elsajátítsuk: huomenta = jó reggelt

hyvaa paivaa = jó napot

iltaa = jó estét

kippis = egészségére

nakemiin = viszontlátásra

moi = szia terve = szervusz

Kerülendő a „persze” szó, mert ez durva káromkodásnak számit. Ne lepődjünk meg azon, hogy általános a tegezés nemre, korra, tisztségre való tekintet nélkül, a viselkedésük mindig természetes, szókimondó és ezt partnerüktől is elvárják. Szeretnek gyorsan a tárgyra térni, 30

igazságszeretetük erős, de a túlzó érzelemnyilvánítást egyébként nem kedvelik. Beszélgetés közben tartsuk a szemkontaktus, mert ez elengedhetetlen. A felelősség mindig a döntéshozó egyéné, aki az objektív tények alapján dönt. Mivel a vezetők szeretik rangjaikat használni, ezeken való eligazodásban a névjegykártya fontos szerepet tölt be. A pontosságot fontos erénynek tartják, ezért ne késsünk el sehonnan. Öltözködésükben a szabadság és a konzervativizmus egyaránt megtalálható. Vendégségben – otthoni meghívásnál - vegyük le a cipőnket az előszobában, ajándékul vihetünk virágot, de alkoholt és egyéb ajándékot ne. Az üzleti életben is csak a szerény szuvenír az elfogadott, a drágább ajándék akár sértődést okozhat. Szívesen politizálnak, rajonganak a természetért, szívesen beszélnek a szaunázás hasznosságáról, de a sport, az utazás és a hobbi is kedvelt témák társalgáskor. Étkezésnél dominál a hal, és gyakori az egyetlen fogásból álló főétkezés, a szállodákban viszont a svédasztal jellemző. Alkoholt ritkán isznak, mivel drága és csak külön „Alko” feliratú üzletekben kapható. Koccintás helyett hosszan egymás szemébe nézve megemelik poharukat, majd lassan és szertartásosan isznak. Nagyra értékelik, ha értünk valamelyest a borokhoz. A dohányzás általában nem megengedett a lakásokban, hivatalos helyeken, éttermekben, csak a vendéglátók engedélyével lehetne, de erre ne számítsunk. Nagyon divatos az étkezés utáni szaunázás, a meghívás visszautasítása sértés, ha csak egészségünk nem indokolja. A férfiak és nők ruhátlanul, együtt szaunáznak, de külföldiek esetén ettől eltekintenek, ilyenkor először mindig a hölgyek ülnek be a szaunába. Beszélgetés közben kerüljük a felesleges gesztikulációt. Vigyázzunk a karok összefonására, mert itt arroganciát jelent. Nem igénylik a fizikai kontaktust beszélgetés közben, ezért nem lépnek be intim zónánkba. A borravaló a szállodákban 15%, az éttermekben 11, 5%, ez a számlán szerepel, másutt 5-10%. Finnországban a lutheránus egyháznak van a legtöbb híve, a lakosság 89%-a. Svédország és Norvégia Szokásaikban nem nagyon különböznek a finnektől, de az etikett betartása és betartatása egész Észak-Európában a svédeknél a legszigorúbb. A külföldiekkel való érintkezésük rideg, kissé merev. 1963 óta náluk is egy általános tegezési szokás indult el, még a királyt is visszategezik. Ez azonban nem jelenti a bizalmaskodást, csupán egy nyelvi formula. A tárgyalásokon nem sok időt szánnak a bevezetésre, igen büszke és csendes emberek a svédek,

31

akik az objektív tények alapján döntenek, a személyes érzéseik ilyenkor kevésbé dominánsak, náluk a humor és az üzlet sem fér össze. Az ésszerűség a norvégok vezérelve, ezért a tárgyalások időkeretét rögzítik, számukra elegendő az írásos megállapodás. A regionális elkülönülés rendkívül erős Svédországban, ezért beszélgetéskor más régiót ne dicsérjünk, ne említsünk. A pontosságot szinte tüntetően alkalmazzák, és minden helyzetben elvárják. A hivatalos öltözködésben a sötét szín a jellemző, mely minden alkalomra megfelelő. Férfiaknál mindig elvárt a nyakkendő viselete. A társasági életben a lakásra szóló meghívások esetén virág küldése kötelező, mely lehetőleg ne legyen fehér színű. A meghívás megköszönése a távozáskor a névjegykártya leadásával történik, vagy a legközelebbi találkozáskor személyesen. Vendégségben a háziasszony főztjét nem illik hosszan dicsérni, de elsajátíthatjuk a „köszönet a főztjéért” - „tack för maten”, vagy másnapi, ismételt megköszönéskor a „tack för igar” mondatokat. Az étkezések a legváltozatosabb időpontokra szólnak. Az ebéd, vagyis a „middag” 12-20 óráig, a vacsora, az „aftens” akár éjfélkor is lehet. A konyha sajátossága a már mindenütt jól ismert svédasztal. Az étkezéshez aperitifként az aquavitet (élet vizét) szolgálják fel, amihez sört kínálnak. Az étkezés szerves része a pohárköszöntő, a skálozás is (ejtsd: skol). Maga a kifejezés koponyát jelent, és a viking mondákból ered, miszerint a vikingek legyőzött ellenségeik koponyájából ittak a csata után, mai jelentése „egészségedre”. Az első pohárköszöntőt mindig a házigazda mondja, a négy égtáj felé emelve fenékig kell üríteni poharunkat. Ajándékként égetett szesz vagy a vendég hazájából származó minőségi bor megfelel. Otthoni látogatáskor virágon túl, likőr, csokoládé a hölgyeknek tökéletes figyelmesség. A szeszes italok magas adó alá esnek, így becses ajándéknak számítanak Norvégiában. az üzleti ajándék lehet közepes értékű, és figyeljünk arra, hogy díszesen csomagolt legyen; Svédországban viszont nem ajánlatos üzleti célból drága ajándékot átadni, mivel ezt sértőnek tartják. Gesztikulációjukat tekintve visszafogottak, mi is ezt kövessük. A fej hátrabillentésének jelentése: „gyere ide”. Nem igénylik a közvetlen kontaktust, ezért ne ölelgessük üzleti partnerünket, ne karoljuk át, és semmiképp ne veregessük hátba. „OK.” mutatása súlyos sértésnek számit. A dohányzási illemszabályokra is ügyelni kell, mert erősen vigyáznak egészségükre, így az utcán dohányzó nőket mélységesen elítélik. A borravaló jellemzően a svéd szállodákban 15%, éttermekben 12, 5-15%, a taxiban 1015%. A norvégoknál intézménye későn alakult ki, a szállodákban, éttermekben kiszolgálási

32

díjként a számlán feltüntetik, mértéke 10-15%. A svédek és a norvégok egyaránt a lutheránus vallást gyakorolják, a lakosság több mint 90%-ban. Dánia Itt már a tősgyökeres skandináv szokások keverednek az európaiakkal. A merevség a külföldiekkel szemben nem olyan erős, mint az északi szomszédoknál. Jó kedélyűek, szellemesek, élvezik a társalgást, és nem hiányzik a vendégszeretet sem. Észak franciáinak is nevezik őket, érzékeltetve az átmenetet. Igen öntudatos emberek, elégedettek önmagukkal, érdekeiket elszántan képviselik. Ők is a tények racionalitására alapoznak, az érzelmekre nem hagyatkoznak. Szeretnek rögtön a tárgyra térni, üzleti életükben nem szeretik a formaságokat, nyílt, őszinte beszédet kedvelik és nagyon toleránsak. Bemutatkozáskor, elköszönéskor határozott, rövid kézfogás a szokás. A köszönés tradicionálisan a „heij” – Hi szócska. Az öltözködésben a francia mellett az olasz divat is hódít. A társasági alkalmakra akár az előbbi, akár svéd elvárásoknak megfelelően öltözködünk, nem keltünk csalódást. Szabadidőben és utazáskor viszont „lazaság” a jellemzőjük ruházat és viselkedés szempontjából egyaránt. A dán konyhára is jellemző a kettősség, hiszen kiváló halételeik mellett az európai választék is jelen van. Ebédtájban fogyasztják a megszokott szendvicsüket a smörrebrödöt, ez egészíti ki a bőséges reggelit, az ebéd késő délután, a vacsora késő este megszokott, mint a skandináv országokban mindenütt. Aperitifjük neve snaps, de jellemző az aquavit (élet vize) is. Kiváló söreiket egész Európa szívesen fogyasztja, gondoljunk csak a Tuborgra vagy Carlstensra. Különleges boraik a kijafa vagy a cseresznyebor a külföldieknek nem nyújt élményt, ezért nem udvariatlanság import bort rendelni. Gesztusaikat illetően a mutatóujj a homlokon, illetve az „O.K.” mutatása ellenszenvet válthat ki. Borravaló tekintetében a legdrágább országok egyike. Általában 15% az elfogadott érték, ezt feltüntetik kiszolgálási díjként, de minden külön szolgáltatás újabb borravalót igényel. A lakosság 97%-a lutheránus. Belgium A társadalmi kapcsolatokra a flamand, vallon történelmi örökség van hatással. A hivatalos kapcsolatokat inkább a francia kultúra hatása jellemzi. A külföldiekkel szemben kissé

33

visszafogottak, de könnyebb velük személyes jó kapcsolatot kialakítani, mint általában Európa e tájékán. Az üzleti életben a pontosságot elvárják, szeretik előre tervezni a programjaikat. Mivel sokat adnak a hierarchiára, az idősebb menedzserek később érkeznek munkahelyükre és ezt a rendet nem illik felborítani. Az irodák esetében mindig csukott ajtókat találunk, a magánszféra itt szent. Német vagy flamand anyanyelvű partnerünket angolul szólítsuk meg: Mr. Mrs., Miss elöljárószavakkal, míg a franciát anyanyelvén: Monsieur, Madame, Mademoiselle. Tárgyalás során a tények tisztelete az elsődleges, de a döntésekben megjelenik a humánum is, mely a kölcsönös bizalmon alapszik. Üzleti tárgyaláson a személyes témát kerüljük, ha mégis szóba kerül anyagi helyzetről, képességeinkről nyilatkozzunk szerényen. Nagyon büszkék a konyhájukra. Az étkezés terén ínyencek, mindenből keveset, de változatosan fogyasztanak. Különlegességeik a kagylófélék, a csokoládé, a franciás sültek – ezeket szerintük ők találták fel. Az étkezési kultúra magas szintű, még a közepes éttermekben is jellemzően nagy hangsúlyt helyeznek a szakszerű felszolgálásra, az asztal és a teríték tisztaságára, a felszolgálás udvariasságra. Nagy megtiszteltetés, ha saját otthonukba invitálnak bennünket. A belgák takarékos emberek, ha megkínálnak lehetőség szerint mindent fogyasszunk el és dicsérjük meg, mert elvárják. Gyakran mondanak pohárköszöntőt, előbb megemelik a poharat, és a beszéd alatt úgy tartják, a beszéd végén ismét megemelik, előtte nem illik inni. Érdekesség, hogy harmincháromféle kiváló sörük van. Az ajándékozás nem fontos része az üzleti életnek, de ha ajándékozunk, és a kapcsolat megengedi, ne mellékeljünk névjegykártyát hozzá, és az ajándékon ne legyen a cég logoja! A ház asszonyának szánt ajándék lehet csokoládé és virág, de ne krizantémféleség. Lehetőleg kerüljük az erős gesztikulációt. Szerintük ujjal pattintani, mutogatni illetlen és közönséges. Zsebre dugott kézzel kommunikálni súlyos sértés számit. Társaságban nem használnak fogpiszkálót. Hollandia -Holland Királyság Életmód tekintetében a hollandok, az angolok és a németek, valamint a franciák szokásainak keverékét alkalmazzák. Nyelvi, etnikai „németségük” mellé a társadalmi szokásokban a másik kettő hatása erőteljesebb. Megszólításban a Mijnheer- uram és a Merrouw=asszonyom, valamint a Juffrouv = kisasszony az elfogadott. Érkezéskor és távozáskor

34

a kézfogással történő üdvözlés az általános. Bemutatkozáskor csak vezetéknevünket kell mondanunk, ha a bemutatás elmaradt, akkor magunknak kell azt pótolni. Körbe kell menni, és kezet fogni mindenkivel. Szimpatikusan szerények, takarékosak és – talán épp ezért - jómódúak. A magánéletben zárkózottak, de őszinte közeledés, nyitottság hatására képesek oldódni. A kívülről érkező információkkal szemben óvatosak. Szeretik a tisztaságot, és sokat adnak a pontosságra. Mindent jó előre megszerveznek, mert nem kedvelik a spontaneitást. Önmagukat „Európa kínaijainak” nevezik, mivel minden lehetőséget megragadnak az üzletre. Üzletemberként korrektek, de nem lehet alkudni náluk, tárgyalási stílusukra a hatékonyság jellemző. Elfogadják a vélemények különbözőségét, és minden érintett véleményét fontosnak tartják. Mivel erősen individuálisak, a személyes függetlenség-igényük nagy, a döntésük lassú, elmélyült, sok szempontot mérlegelnek, mindent megterveznek. Lehetőleg egyetértésen alapuló döntéseket hoznak, nem szeretnek nyersen nemet mondani. Ha megszületett a döntés, az események felpörögnek, erre készen kell állnunk. Tárgyalás során behajlított könyökünk másik kézzel való ütögetése bizalmatlanságot sugall, ez pedig komoly vád a belgákkal szemben. A hüvelykujj száj elé tartása: „Nem hiszek neked” jelentésű. Nagy jelentősége van a tradíciónak, ezért a névjegykártyáján tüntessük fel a cég alapítási idejét, valamint minden középiskolánál magasabb végzettségét, mert a képzettség, iskolázottság tekintélyadó. Beszélgetés közben nem mindig használják a különböző titulusokat, de levelezéskor rendkívül szigorúan veszik a formaságok betartását. Legyünk tisztában partnerünk rangjával, címeivel és ezt alkalmazzuk is! Az ajándékozás terén a jó minőség, és a nem túl nagy érték legyen a mérvadó. Import égetett szesz, írószerszámok, az országunkat bemutató könyvek, hölgyeknek pedig csokoládé-féleségek, vágott vagy cserepes virágok lehetnek a megfelelő ajándékok. Öltözékükben az angol és német polgári normák az alapvetők, de a franciák ízlésvilága is jelen van. Hivatalon kívül kevesen viselnek zakót és nyakkendőt. A gasztronómia területén a felszolgálás angolos, a választék németes. Üzleti partnereiket, vendégeiket vendéglőbe hívják étkezni, mivel az otthoni meghívás nagyon ritka.

35

Luxemburg A társadalmi szokásokat az évszázados körülölelő szomszédság határozza meg. Korábban a német, a II. világháború óta a francia hatás az erősebb. Németország Általában a németek elég merevek, de nem elutasítók. Az is megfigyelhető, hogy az észak-németek kevésbé kedélyesek, mint a bajorok. A köszönés a napszakhoz igazodik: Guten Morgen= jó reggelt, guten Tag= jó napot, guten Abend= jó estét Gute Nacht= jó éjt. Az elköszönés: Auf wiedersehen! A bajor területeken az osztrákoktól átvett Grüss Gott= Adjisten a szokás. A kézfogás általánosan elfogadott, míg a kézcsók csak baráti körben. A francia határvidéken ismert az „Akkolade” köszöntés, amely mellé jelképesen megölelik egymást. A megszólítás alapja a Herr=úr, Frau=asszony, Fraulein=kisasszony, amely után állhat az illető vezetékneve, hivatali rangja, foglalkozása. A társadalom és az egyén életének alapkritériuma a rend. Az üzlet számukra komoly dolog, a mosoly, a humor ritkán kap helyet benne. A magánélet szentsége és tisztelete is elvárt, személyes kérdések sem az üzlethez tartozók. Döntéseiket a racionalizmus irányítja, emellett az individualizmus

és

a

megfontoltság

jellemzi.

Sok

adattal,

ténnyel

támasztják

alá

állásfoglalásukat, viszont a rövid információkat kedvelik. A pontosság módfelett fontos, ha elkésünk egy tárgyalásról, és zárt ajtót találunk, azt jelenti, hogy meg kell várni a szünetet, csak akkor csatlakozhatunk. Amennyiben probléma merül fel a kapcsolatban azt kendőzés nélkül kell feltárni és lehetőleg írásban is rögzíteni. Mi magunk megfontoltan döntsünk, mert a kimondott határozat megmásíthatatlan. A névjegyhasználat szűkebb körű, mint az angol vagy francia protokollban, de a francia rövidítéseket itt is elfogadják. Mivel a tanultság nagy érték, minden középiskolánál magasabb végzettséget írjunk rá a névjegyre. Komoly előítéleteik vannak a vendégmunkásokkal, cigányokkal, menekültekkel szemben, ezért az antiszemitizmus és a világháború kerülendő társalgási témák. A nők negatív megkülönböztetése erkölcsi és anyagi téren még napjainkban is érzékelhető, de ezt se firtassuk. A németek öltözködése ma már befolyást gyakorol a világra. Ésszerűen keverik a hagyományosat a korszerűvel. A hagyományos sötét ruha, a „dunker Anzug” szinte mindenütt megfelelő, ebbe ma már a középszín is belefér; szmokingot, frakkot csak különleges esetben viselnek. Ilyenkor a hölgyek estélyit öltenek.

36

A németek sokat járnak étterembe, élvezik a jó ízeket, sokat adnak a vendéglő színvonalára. Népszerűek az üzleti ebédek, ha tehetjük, ajánljuk fel a fizetést, nem fogják engedni. Otthoni vendéglátás esetén kövessük a német ültetési rendet, a fővendég a háziasszony balján, a házaspárok pedig egymással szemben foglaljanak helyet. A nemzeti italuk a sör, még az étkezés elkezdésénél is fogyasztják, mellé gyakran „kísérőnek” gabonapálinkát, snapszot isznak. Pezsgőt csak ünnepélyes alkalmakkor bontanak. A kávét „németesen” – hígan készítik, és édes tésztákkal, tortával fogyasztják, de ismerik az olaszos változatot is. A dohányzás tekintetében az elvárások szintén az európai normákhoz igazodnak. A német üzletemberek nem adnak és nem várnak értékes ajándékot, viszont a kifogástalan minőség elsődleges. A hölgyeknek vigyünk virágot, páratlan számú legyen a csokor, de lehetőleg ne 13 szál vörös rózsa vagy szegfű, mert ez az udvarlás színe, és ne kála vagy liliomféle, mert ez a temetés dísze; krizantém ajánlott, a tisztelet jele ilyen virágot kapni. A borravaló mértéke 10 – 15% de csak akkor, ha a kiszolgálás színvonala meghaladja az átlagost és ez minden szolgáltatás esetén jellemző. A vallási élet fele-fele katolikus és protestáns (elsősorban evangélikus), de zsidó és mohamedán közösségek is vannak. Svájc A társadalmi életre a francia, a német és az olasz nyelvterület van hatással, amelyhez a helyi sajátosságok is társulnak. A 28 mini állam (kanton) színes kavalkádja nem okoz gondot a szokásokat illetően, hiszen mindig számíthatunk a pontosságukra, megbízhatóságukra, felkészültségükre és udvariasságukra. Az üdvözlésnél a kézfogás az elfogadott, még a gyermekeket is erre nevelik. 70%-uk németül, 20%-uk franciául, 10%-uk olaszul beszél, de hivatalos nyelv a rétoromán is. Hivatalos szokásaikban a beszélt nyelv a mérvadó, mindenki a saját anyanyelvén szeret tárgyalni. A döntéseiket a német és francia ajkú svájciak esetében az objektív tények határozzák meg, az olaszok számára az emocionális hatások is fontosak. A döntés felelőssége mindig az egyéné, a döntéshozás folyamata lassú, magában foglalja a résztvevők személyes kapcsolatának épülését is. Az üzletkötésben nem szívesen látott a humor és a pontosság messzemenő tiszteletét talán meg sem kell említeni. Július – augusztus a szabadságolás időszaka, ezért nem tanácsos ilyenkor az üzleti próbálkozás. A névjegykártya itt is megszokott, és a tradíció elismertsége miatt érdemes a cég alapítását feltüntetni a kártyán.

37

A magánszférában sajátságosan keveredik a konzervatív gondolkodás, a szabadságjogok védelme, a hatósággal szembeni bizalmatlanság, a nők egyenjogúságának felemás elismerése (az első európai orvosnő svájci volt, de választójogot csak 1970-ben kaptak a nők) és mély tisztelete, a származásra utaló hagyományok megbecsülése. Csak az otthoni meghívás esetére - ami ritka esemény- érdemes ajándékot vásárolnunk, ekkor virág és csokoládé a megfelelő. Megjelenésükben egyszerűek, nem hivalkodóak, a nemzetközi normák irányítják öltözködésüket, viselkedésüket. Nem szeretik a drága ékszereket. Az árviszonyok tekintetében jellemző, hogy gazdag ország. A borravaló mértéke ezért a 15% körül van, és kiszolgálási díjként szerepel a számlán. A gesztusok terén visszafogottak, rágógumizás a nyilvánosság előtt modortalanság. Hátba- vagy vállon veregetés sem divat arrafelé. Vallásukat illetően 48% római katolikusok, 44% protestáns. Franciaország Sok tekintetben az etikett hazájának tartják. Könnyű velük személyes, jó kapcsolatot kialakítani, bár elsőre a külföldiektől elkülönülők. A francia nyelv roppant udvarias, ezt vegyük figyelembe a társalgáskor. A köszönés a napszakhoz igazodik, hozzátéve megszólításkor és bemutatkozáskor az uram = Monsieur, asszonyom = Madame, kisasszony = Mademoiselle szavakat. Az üdvözlés szívélyes, kézfogás találkozáskor és búcsúzáskor természetes, még arcra adott csók is előfordul. Saját nemzetük történelmét, művészetét ismerik, büszkék dicsőségeikre, de más nemzetek értékeivel keveset törődnek, épp ezért ritkán utaznak külföldre, hiszen a csodálatos tengerpartok és a síelésre alkalmas hegyek az országban is megtalálhatók, nem beszélve a hatalmas kulturális gyűjteményekről. Jó információ befogadók és ezeket kedvezően hasznosítják mind az üzleti, mind a magánszférában. Tárgyaláskor kedvelik az élénk vitát, döntéseiket erős individualizmus jellemzi. Az üzleti megbeszéléseket szívesen kötik össze étkezéssel, ahol mindig a meghívó fizet. Beszélgető partnerükkel intenzív szemkontaktust tartanak, a szellemes társalgó nagy megbecsülésnek örvend. Emelt hangjuk a téma iránti érdeklődést is jelentheti, nem feltétlen az idegeskedést mutatja. A társasági élet alapjának tekintett névjegykártya és használata a francia etiketten alapul, ennek jellegzetes szabályai az egész világon elfogadottak.

38

A névjegy használatakor néhány fontos rövidítést illik megismerni, melyeket a névjegy bal alsó sarkába írjunk tollal, személyes leadásnál ceruzával: 9 a.c. (avec compliment) - üdvözlettel- ajándék küldésekor 9 p.f. (pour feliciter) - szerencsekívánat – névnap, születésnap alkalmából 9 p.f.f.n. – (pour feliciter fete nationale) szerencsekívánat nemzeti ünnep alkalmából 9 p.f.n.a. (pour feliciter nouvelle année) - BÚÉK 9 p.f.c.(pour faire connaisance)- megismerkedés céljából küldött névjegyre 9 p.p. (pour presenter) - bemutatáskor – a bemutató írja saját névjegyére és hozzácsatolja a bemutatandó kártyáját 9 p.c.- (pour condoleances) részvétnyilvánítás 9 p.p.c.-(pour prendre congé) búcsúzáskor 9 p.r.(pour remercier - köszönettel – visszaküldött névjegyen A francia konyha világhírű, a magyar konyhától való eltérését az erős ízek kerülése jellemzi. Minden francia született ínyenc, rajong a harmonikus ízekért, nem sokat eszik, hanem sokfélét. Jól ismertek világszerte a francia pezsgők, konyakok, mégis az étkezések fő itala a bor. Az előételtől kezdve összehangolják az ételt és a borokat, erre gondosan ügyelnek, de egy nagyobb menünél is csak 2-3féle bor kíséri az étkezést. Az étkezést záró tömény ital neve a pousse-café. Az éttermekben külön díjat számolnak a terítékért, emellett 10-15% kiszolgálási díj (pourboir) szerepel a számlában. Gesztusaikat tekintve az „O.K.” jelzése a felemelt hüvelykujj, míg a hüvelyk és mutatóujj karikája nullát jelent. Ököllel nyitott tenyérbe csapás vulgáris jelentésű.

III. 3. Dél-Európa Spanyolország A napjainkig ható etikett egyik forrása ez az ország, ahol feltűnően hangsúlyos a mindennapi életben az udvariasság. Hivatalos nyelv a spanyol, de a baszkok, galíciaiak és a katalánok saját nyelvüket beszélik. A köszönés formái: „Buenos dias!” – jó napot, a délelőtt folyamán, „Buenos tardes!” –délután, „Buenos noches!”-jó éjszakát. A megszólítás „Senor”uram, „Senora”- asszonyom, „Senoríta”- kisasszony és utána a vezetéknév. Ismeretlen férfi esetén a „Caballéro”- lovag az illő, míg bizalmas megszólításnál a „Don”, „Donna” és a 39

keresztnév pl.: Don Pedro. Az „usted” a mindennapi életben használt a tegezéshez közelálló megszólítás. Gyakran használják a „Por favor”- kérem szócskát. Nőkkel szemben a tartózkodó udvariasság a kötelező elvárás. Az utcán meghajolhatunk egy szép hölgy láttán, de nem szólíthatjuk le, a kézcsók is ma már bizalmaskodásnak számit. A leggyakoribb a kézfogás, amit vállveregetés, ölelés egészít ki barátok között. Színpadiasság jellemző a kapcsolatokban, ez ne tévesszen meg minket. Fontos az udvariaskodás és a diplomácia, ezért a tárgyalás mindig hosszú időt igényel. Az üzleti megbeszélések időpontját előre rögzíteni kell, megérkezéskor ellenőriznünk szükséges, hogy nem felejtették-e el. Az üzleti élet kulcsa a személyes kapcsolat, az igazság forrása pedig az egyéni érzelem, a hit, és a nemzeti érzés, a tények csak ezután következnek. Bármilyen partner kapcsolatban viselkedjünk barátságosan, de őrizzük meg méltóságunkat. Az információ számukra értékes áru és szívesen adnak tanácsokat. Beszélgetésre a sport, az utazás és a politika javasolt, a vallás nem. Külön szokásrendjük van a „Corridához” – bikaviadalhoz kapcsolódóan, amit nem illik kritizálni, mert nagyobb szenvedély, mint másutt a labdarúgás. Ehhez a kultuszhoz kapcsolódik a pamplonai futtatás is, ahol a nézőtéren az árnyékosabb oldal a drágább. Azt is mondják, hogy a spanyolok csak a bikaviadalon pontosak. Egy biztos, hogy nem a pontosság nem erényük, vagy másképp értelmezik. Jellemző az ebédidős „szieszta”, a nagy hőség miatti 12-16 óra között kiürülnek az utcák, bezárnak a boltok. Házi meghívást csak akkor fogadjunk el, ha ragaszkodnak hozzá. Az első meghívás csak udvariassági gesztus és a meghívást viszonozni kell! Az otthoni vendégségbe vigyünk virágot, de ne dáliát vagy krizantémot. Az első üzleti találkozón nem szokás az ajándékozás, viszont később az otthonról hozott finom kivitelű toll, népművészeti termék, illusztrált könyv megfelel, ami mindig márkás és minőségi legyen. Az öltözködésükre jellemző, hogy szívesen öltözködnek jobban, mint azt megengedhetik maguknak. Hivatalos alkalom esetén fehér ing, nyakkendő és zakó viselete elvárt. A nők öltözködése zárt, szemérmes, nincs erős kivágás a ruhákon. Kedvelik a márkás holmikat, mi is ehhez igazodjunk. Rövidnadrágot nem viselnek nyilvános helyen, nem szívesen, de a turistáknak elnézik. A spanyol konyha változatos és ízletes, az étkezések később kezdődnek, mint nálunk. Egyszerű, kevés reggeli, kora délutáni ebéd, és késő esti vacsora, ami megfelel egy hazai „manager” étrendnek, de sajátos az 5 és 6 óra közötti uzsonna, a tapas, melyet bárról bárra járva

40

fogyasztanak. Italok tekintetében a spanyol borok jó hírűek, változatosak, ezért célszerű vendéglátónk ízlésvilágához alkalmazkodni. Jellegzetes italuk a „Sangria”, amely vörösbor, gyümölcslé, konyak, cukor és gyümölcsdarabkák keveréke, hűtve jéggel igazi frissítő. A kávét illetően a magyaros ízlésnek a „solo” megnevezésű felel meg. A spanyolok a mindennapi élet során rendkívül gazdag gesztusrendszert alkalmaznak, amelyek területenként eltérő jelentésűek. A hívás a lefelé fordított tenyér és az ujjak mozgatásával történik. Az „O.K.” mutatása durva sértésnek minősül. A borravaló nem kötelező, de aprót illik hagyni a tálcán. Az előre megállapított szállodai szobaár növekedhet, ha nem étkezünk elég gyakran a szállodában. Az ország 97%- a katolikus vallású. Portugália Roppant büszkék valamikori hatalmukra, fénykorban birtokolt gyarmataikra. Egyik vezető politikusuk ki mikor nemrég úgy nyilatkozott, hogy „Portugália, állam három kontinensen.” Általánosságban azt lehet mondani, hogy a spanyol etikett- és illemszabályok érvényessége az egész Ibériai – félszigetre kihat. De vigyázzunk, mert a nyelvi rokonság ellenére sértés, ha spanyolokként közeledünk hozzájuk! A legfontosabb a türelem és a kitartás, ebben az országban semmire sem megyünk nélküle. A kapcsolatok megalapozása és annak ápolása a siker alapja. Tárgyaláskor hajlandók minden információt megvitatni, ugyanakkor nehezen halad előre az ügy, ha a racionalitásra akarunk építeni. A döntéseiket egyedül hozzák meg, de előtte kikérik a család, barátok véleményét. Sokszor az erős vallási érzület segít az elhatározásban, az igazság megítélése náluk a személyes érzelmekre épít. A magánélet nem, de a család, a sport és a kultúra eredményes társalgási alap lehet. Az első találkozáskor ők nem adnak ajándékot, ha mi viszünk, akkor a cég logoja ne szerepeljen rajta, ne legyen se túlzó, se szegényes. Otthoni vendégség esetén adható finom csokoládé, esetleg virág, de sohasem 13 szál. A hagyományos öltöny alapelvárás, még a moziban is zakó, nyakkendő viselése az illendő. Az üzletasszonyok itt szívesebben vesznek fel egy nem feltűnő ruhát, mint egy kosztümöt.

41

Étkezésük dúsan fűszerezett, húsalapú, de megkülönböztetett szerepe van a halételeknek. A tőkehalat 365féle módon tudják elkészíteni, de nem szakács az, aki a halat legalább 200féleképp ne tudná szervírozni. Madeira szigetén a kardhal- specialitást érdemes kipróbálni. A reggeli-„pequena almoco”, könnyű kontinentális, az ebéd- „almaco” és a vacsora – „jantar” három-, míg a késői vacsora- „ceia” négy fogásból áll. Portugáliában kiváló borokat találhatunk. Ismertebb fajták: portói, madeira, amelynek négy változata: „sercial”- száraz, „verdelho” – félszáraz, „boal” – félédes és a „malvasia” – édes. Tömény italuk a nevezetes „poinchó”, amely cukornád-pálinkából, mézből és citromból készül. Szabad vallásgyakorlás a jellemző az országban, de a lakosság 97%-a katolikus. Olaszország A nyelv elsősorban az olasz, és annak dialektusai, Dél-Tirolban a német, az üzleti életben az angol ismerete az elvárt. A megszólításban a „Signor” – uram, „Signore” – asszonyom, „Signorina” – kisasszony mellett a foglalkozásra utalás is divat: „Dottore”- orvos, „Professore”tanár, „Advokate” – ügyvéd. A reggel általában délig tart, az este pedig éjszaka kezdődik. Ehhez igazodik a köszönés is. A déli szieszta itt is igény, az üzletek késő délután újra kinyitnak, és éjfélig, sőt utána is nyitva tartanak. Egy vacsorameghívás szólhat este tíz órára is, hiszen az éjfél még társasági időpont. Az

olaszok

üzleti

partnereiket

elsősorban

ismerősök

körében

keresik,

az

idegenforgalomban is hasznos, ha jó közvetítőink vannak. Szeretnek kicsit csevegni, lazítani mielőtt a tényleges megoldásra térnek, rendkívül figyelmes vendéglátók. Szívesen vitatnak meg mindent, de véleményüket nem változtatják meg könnyen, döntéseikben a család, a vállalat érdekei élveznek elsőbbséget. A konkrétumok mellett a szubjektív érzések, a vallásosság is befolyásolhatják gondolkodásmódjukat. Tempós életvitel, hevesen gesztikuláló kommunikáció jellemző rájuk. Feltűnő a mindennapi életben is az érzelem erős kimutatása, a közvetlenség, kötetlenség, készség a gyors kapcsolatteremtésre. Ez a hivatalos kapcsolatokban is érzékelhető, de nem hat negatívan a kötelező tiszteletre. Ha vendégek vagyunk, nekünk kell elsőként bemutatkoznunk, az idősebb, nagy tekintélyű személynek megkülönböztetett tisztelettel. Beszédtémául a sport, az itáliai kultúra, konyhaművészetük, és az olasz filmek kitűnőek. Üzleti ajándékot a magasabb rangú vezetőknek illő adni, ez ne nagy értékű, de márkás legyen, amin a cég logóját ne tűntessük fel. Otthoni

42

meghívásnál csokoládé, virág a háziasszony számára, márkás bor a ház urának, mivel a borokra nagyon kényesek. Az olasz öltözködés elegáns, sőt piperkőc, sokkal színesebb, mint Közép – Európában. Jellemzője az elegancia és a modernség, a bátor, de mértéktartó színárnyalatok. Este és ünnepélyes alkalmakkor a férfiaknak a sötét öltöny a kötelező, ettől elegánsabbat csak kivételes eseményeken viselnek. Az italválaszték terén a sokféle regionális borfajta található, főleg „Chianti Rosso”, azaz könnyű vörösbor formájában. Természetesen sört is lehet kapni, de a változatossága nem túl jellemző, nekünk inkább a különböző párlatok lehetnek ismertek, például a „Cinzano”. Tömény alkoholt legfeljebb aperitifként fogyasztanak. A borravaló – 15% - általában szerepel a számlán, amelynek kifizetése presztízs. A vendéglátó külön kérésére hozzák ki, hölgyek meg se kíséreljék társaságban a fizetést. Olaszországban nincs államvallás, de túlnyomó részt római katolikusok vannak. Az egyháznak nagy befolyása van az emberek értékrendjére. Görögország A köszönés a napszakhoz igazodik, kora délutánig a „kaliméra”- jó reggelt az üdvözlés formája, utána a „kaliszpera”- jó estét a használatos. Megszólítási udvariasság a „kirie”- uram, és a nők esetén a „kiria”- asszonyom. A kézfogás az általános üdvözlés, de meg is ölelnek, ha szimpatikusnak találnak bennünket. Beszélgetés közben a testi érintkezés is megszokott, hátbavágás, átölelés, gallérfogás mind velejárója ennek. Az általában megszokottnál hevesebb beszédmodor, hangos beszéd, valamint túlzott gesztikuláció jellemzi kommunikációjukat. Egy mondás szerint, ha nem volna kezük, megnémulnának. Nyitottak, de véleményüket nehezen változtatják meg. Erősen befolyásolja őket szubjektív érzésviláguk. A görögök nem szívesen mondanak nemet, de nem is szokás az olyan határozott elutasítás, mint nálunk. A siker feltétele a szívélyes, személyes kapcsolat, melynek jelentősége van, egyes cégeknél akár jutalékot is jelenthet egy ismeretség. A piacon éppúgy, mint az üzleti életben, fontos hogy tudjunk alkudozni. Hivatalos öltözködésükre a sötét árnyalatok a jellemzők, a férfiaknak nyakkendő viselete kötelező, a nőknél a mértéktartás a jellemző. Nem veszik jó néven, ha turisták lenge öltözetben járnak bazárról bazárra, buszra ülnek, vagy épp betérnek egy étterembe.

43

A görög konyha ételeiben a török, a balkáni és az olasz ízek keverednek. Az étkezéshez fehérbort isznak, amely a fenyőgyantás kezeléstől jellegzetes ízt kap. Sör is kapható – elsősorban import – ezért igen drága. Jellegzetes aperitif náluk az uozó, vagyis az ánizspálinka, amit ha jéggel vagy vízzel keverünk, tejfehér színt kap. Az ajándékozás terén rendkívül nagylelkűek, ha lelkesen beszélünk egy tárgyról, képesek nekünk ajándékozni. Első találkozáskor nem illő az ajándék és a cég logóval ellátott ajándékunk sem lesz sikeres. Otthoni látogatáskor a gyerekeknek is vigyünk ajándékot, és dicsérjük meg őket. Ha megvendégelnek együnk sokat, ezzel kifejezhetjük elismerésünket. Érdekes nonverbális kísérője a „nem”-nek a fej felkapása, a szem tágra nyitása, a szemöldök felhúzása, s közben rosszalló csettintés a nyelvvel. Az „igen” fejjelzése a mi „nem” jelzésünknek felel meg. Ezt sajnos nem tudtam, mielőtt kiutaztam Görögországba, ezért kis nehézséget okozott az idegen nyelvet nehézkesen beszélő árussal az alkudozás. Dicsérésnél az ajkukon kipöffentett levegővel jelzik elismerésüket. Azt is jó tudni, hogy ha buszra szeretnénk szállni, ki kell állnunk az útra és leinteni, különben nem fog megállni. A borravaló 10-15% a szállodai és éttermi számlában szerepel. A görögöknél az ortodox vallás a jellemző a lakosság 96%-ára, melyet az állam is támogat. Törökország Mivel híd szerepet tölt be Európa és Ázsia között, értékrendjükben ezek keveredése figyelhető meg. A törökök rokon népként kezelnek bennünket, ezért ajánlatos a közös történelmünkből való felkészültség. Muzulmán hitű ország, de nem oly merev, mint az arab országok többsége. Köszönésben az általánosan elfogadott forma a „merhaba”, de a „szalem alejkum” is használatos. A távozó „Allaha asmarladik”-kal - Isten legyen veleddel- búcsúzik, az ott maradó válasza „güle, güle”. Megszólításnál a diplomásokat Doktor vagy Avukat (ügyvéd) címmel szólítják, egyéb esetben férfiaknál a „baj”, a nőknél „bajam” szócska elvárt, a név mellett. Érkezéskor kézfogással üdvözlik egymást, távozáskor ez elmarad. Az üzleti életben nem meglepően a személyes kapcsolatok dominálnak, e nélkül a siker elképzelhetetlen. A tárgyalások menete sokkal lassabb, mint az Európában megszokott. Beszélgetés alatt az érzelmek és az akarat nyílt kifejezése teljesen természetes. Személyes kérdésekkel ismerkednek, ha ezeket félbeszakítjuk, súlyosan vétünk az etikett ellen, és veszélyeztethetjük az üzleti sikert is. Többségüket a szubjektív, asszociatív gondolkodás jellemzi, de legyen szó bármiről, a személyes érzelmek és az iszlám határozzák meg döntésüket. A 44

bizalom csak családon és szűk baráti körön belül jellemző. A családi vállalkozásoknál a mély tisztelet kifejezéseképp az idősek közül kerülnek ki a döntéshozók. Névjegykártyánk kétnyelvű legyen, törökül és angolul is tüntessünk fel minden információt. Sokat vigyünk belőle, és akivel megismerkedünk, mindenkinek adjunk, mivel nem adják oda egymásnak, hanem elteszik saját személyiségük értékét növelendő bizonyítékként. Öltözködésükben konzervatívak, férfiaknál sötét öltöny és nyakkendő, nőknél kosztüm és magas sarkú cipő illendő viselet. A hölgyek öltözéke legyen szolid, nélkülözze a mély kivágásokat, és miniszoknyát a legnagyobb melegben sem viseljünk Szmoking, illetve nagyestélyi csak az újév idején tartott bálok, illetve a nemzeti ünnep (október 29.) alkalmából jellemző. Ajándékozásra nem sok esélyünk van, mivel a vendéglátás vendéglőkben divatos, és ott nem adnak lehetőséget arra, hogy mi fizessünk, vagy ajándékozzunk. Itthoni éttermes program összeállításakor figyeljünk arra, hogy a török konyha sertéshúst nem használ vallási tiltás miatt. Törökországban szinte mindenki dohányzik, nincs dohányzásmentes zóna, ezért aki rosszul tűri, sok nehézség elé néz ott tartózkodása idején.

III. 4. A világ olvasztótégelye: Amerika Amerikai Egyesült Államok Talán az egyik legszínesebb kultúra, hiszen sokat hallhattunk az „amerikai álmot” kergető, a meggazdagodás reményében a világ minden pontjáról bevándorló emberekről, akik magukkal vitték szokásaikat, szabályaikat. A köszönés, az üdvözlés a sokszínűség ellenére a legalapvetőbb formákat mutatja. Mosoly, kis bólintás, kézmozdulat – ezek a kísérői a szóbeli köszöntésnek, megszólításnál vezetéknév használata előtt a Mr., Miss., Mrs. Szócska kötelező. Megfelelő kapcsolat esetén hamar lehetőséget adnak a keresztnéven szólításra. A kézfogás még a férfiak körében sem elvárt, a nők körében pedig nem szokás és a kézcsók ismeretlen. Más országokkal összehasonlítva a tárgyalások menete gyors, hiszen alapgondolatuk a „Time is money”. Amerikában is szerepe van a személyes kapcsolatoknak, de ez eltörpül a cégeredmények, mutatószámok értéke mellett. Az amerikai emberek gondolkodásában a gazdasági-pénzügyi kérdések, az alkalmazható új módszerek és a rövidtávon kamatozó

45

lehetőségek állnak. Bármilyen ügyet intézünk, hamar lehet a tárgyra térni., ebben az sem játszik szerepet, hogy a partner férfi, avagy nő. A személyes kérdéseknek nincs nagy jelentősége, de a nőket nem illik családi állapotáról faggatni. A társalgásban és a viselkedésben a közvetlenség, egyszerűség a jellemző, kevés üresjárattal. Az átlag amerikai „Amerika centrikus” érdeklődésű, kevéssé ismerik Európát. A bürokrácia elég erősen jelen van, rengeteg az üzleti pereskedés is. Az üzleti tárgyalásokat gyakran ebéddel kötik össze, amennyiben a meghívás kizárólag üzleti jellegű, a meghívó fizet. Egyéb esetben, függetlenül nemtől és rangtól, az étteremben mindenki fizeti a saját számláját, a „splitting the bill”, a „getting separate checks” vagy a „going Dutch” kifejezéssel közölve a tényt. A legtöbb üzletember hord magánál névjegykártyát, de csak akkor adja át, ha reményt lát a folytatásra, így az általunk átadott névjegykártyát elfogadja, de nem biztos, hogy viszonozza, ezen ne sértődjünk meg. Nagy kultusza van náluk a vendégkönyvnek, ha felkínálják, udvariatlanság visszautasítani. A pontosság hivatalos alkalom esetén messzemenően elvárt, New Yorkban, a közlekedési gondok miatt 15-30perc késés még elfogadott. Öltözködés területén a városokban az európai szokások a mérvadók, de sokkal lazábban veszik a formaságokat. A színek sokkal változatosabbak, különösen a nyugati parton. Munkahelyen kívül és vidéken a hagyományos amerikai öltözék dominál, bőven lehet látni szakadt farmert, ujjatlan trikót viselőt az utcákon. Természetesen a kiemelt rendezvényeken a szmoking, kisestélyi, illetve a frakk és nagyestélyi az elvárt öltözék. Étkezési szokásaik hasonlítanak az angolokéhoz; viszont a kés, villa használata úgy történik, hogy feldarabolják a húst, és utána jobb kézbe fogják a villát, és így fogyasztják el. Sok mindent esznek kézzel, ha nem esik nehezünkre, kövessük példájukat. Az sem számít errefelé illetlennek, ha az utcán eszünk, vagy a kocsiban. A dohányzás Amerikában nem divat, modortalan olyan helyen rágyújtani, ahol nincs hamutartó vagy kijelölt hely. Számos cég esetében alkalmazást kizáró a dohányzás. Az ajándékozásnál vegyük figyelembe, hogy az USA a virágkedvelő országok rangsorában a nyolcadik, lakosonként 20 dollárt költenek évente. Az üzleti életben 25 dollár érték az ajándékozás felső határa. A partner otthoni meghívásakor nem szükséges az ajándék, ha mégis főként virág, esetleg értékes bor legyen és figyeljünk a díszcsomagolásra.

46

A gesztusok terén megjegyzendő, hogy személyes beszélgetés esetén minimum az 50 – 60 cm távolság az elvárt, de mutatóujjal ne mutassunk rá a tőlünk távolálló személyre. Búcsúzásnál kifele fordított tenyérrel, egész kezét mozgatva integessünk. A mutató és középső ujj keresztezése a test előtt szurkolást, a test mögött viszont a hazugságot jelenti. A borravaló szállodában, étteremben, taxiban 10 – 15%, előkelő helyen még több. Vallás területén az állam és az egyház a kezdetektől független, zömmel az európai keresztény egyházak találhatók, minimális a zsidó és mohamedán jelenlét. Kanada 27 millió főt számláló lakossága rendkívül színes kulturális képet mutat. Fővárosa Ottava, mintegy 11 millió angol, 7 millió francia, egyéb európai bevándorlók és az őslakosok (indiánok, eszkimók) lakóhelye. Az utóbbi években nagyarányú hong-kongi bevándorlás is történt. Köszönés és megszólítás, étkezés, öltözködés, a társasági viselkedés, a gesztusok és az ajándékozás tekintetében az amerikai szokások mérvadóak. A kézfogás terén tapasztalhatunk eltérést az angolok ugyanis erősen, a franciák határozottan és gyakrabban fognak kezet. A kanadaiak többsége jól informált, és általában nyitott, ez utóbbi a franciák lakta Québecben kevéssé jellemző. Az objektív dolgokat a szubjektív elé helyezik; üzleti tevékenységükben a tényekre építenek, az érzések, érzelmek nem nagyon jutnak szerephez, viszont erős az öntudatuk. A döntéshozatalukban az individualizmus jellemző, de a cég érdeke még fontosabb. A tárgyalásokra az amerikai stílus itt is a jellemző, csak kissé lassabb, emellett nem hívei az amerikaiak önreklámozó stílusának. Az erős szemkontaktus, a nyílt, barátságos modor segít a kapcsolatok kialakításában, viszont az idegenek megítélésében a szakértelem az egyik legfontosabb mérce. A pontosságnak nagy jelentőséget tulajdonítanak az üzleti életben – kivéve Québecet -, az esti partyk kapcsán a 10-15 perces késés megengedett. Érdemes még azt is megjegyezni, hogy az új ruhákkal szemben ellenszenvet tanúsítanak. Az üzletemberek körében a tiszta, rendes, ám viseltes öltözék a megbecsült, nem a naprakészen divatos. A 10 –15 % mértékű borravalót a számla sosem tartalmazza. A vallás területén elsősorban a katolikus (46%), és a protestáns egyházak a dominánsak, de zsidó és görögkeleti egyház is megtalálható.

47

Az Egyesült Államoktól délre eső latin amerikai országok lakosaira általánosságban a spanyol etikett betartása, követése jellemző. Büszkék arra, hogy sokkal pontosabban megőrizték a régi hagyományokat, - melyre nagyban hatott az őslakosság és a behurcolt négerek kultúrája mint az anyaországban. Mexikói Egyesült Államok, Argentína, Brazília Személyes kapcsolatok nélkül egyik országban sem lehet semmit elintézni, megvalósítani. Ismerkedéskor a titulusnak nagy jelentőséget tulajdonítanak, ezért többnyire a megszólítás alapja: professzor, doktor, ügyvéd; egyéb esetben a Senor = uram, Senora = asszonyom, Senoríta = kisasszony megszólítás illendő, ami után a családnevet se hagyjuk el. Argentínában a megszólítást az bonyolítja, hogy a nevük két vezetéknevet is tartalmaz. Az apai név áll elől, ezt követi az anyai: Senor Juan Antonio Martinez Garcia ebből elég, ha Senor Martineznek szólítjuk az urat. A nőknél Senoríta Ana Maria Gutierez Herrera ebből megfelelő üdvözlés Senoríta Gutierez. Amennyiben ők összeházasodnak, az asszonynév Senora Ana Maria Gutierez Herrera de Martinez lesz, röviden Senora de Martinez. A partnerkapcsolat minősége elsősorban beilleszkedési készségünkön múlik. A siker alapja itt egyértelműen a hosszú távú, kölcsönös bizalom és felelősség alapján álló kapcsolat, a „personalismo”. A szívélyes, barátságos viselkedésnek nagy szerepe van, nagyobb, mint a diplomáciának, vagy egy jól hangzó cég névnek. Az ügymenet jóval lassúbb, mint Európában, ne veszítsük el türelmünket. Mivel nem szeretnek nemet mondani, inkább elodázó válaszokat adnak, a „talán”, vagy a „majd meglátjuk” gyakorlatilag a visszautasítással ér fel. Ha nem értenek egyet az általunk felvetett tényekkel, ne mutassunk gyengeséget a kompromisszumkészséggel. Készek megvitatni bármely felmerülő problémát, anélkül, hogy beállítottságuk változna. Döntéseiket személyes érintettségük és az adott konkrét helyzet befolyásolja, így válaszuk pillanatnyi céloknak megfelelően változik és ezen a mélyen vallásos hitük sem változtat. Viszonylag magas az iskolai végzettségük, mégis tapasztalati tényeken alapul gondolkodásuk. Ha szükséges, vegyük igénybe az „enchufado” = magas kapcsolatokkal rendelkező személy közreműködését ügyeink intézésében. A pontosságot tisztelik, de maguk nem nagyon gyakorolják; a „manjana”= holnap minden helyzetben alkalmazott, a Pató Pálhoz hasonlítható felfogás. Ha pontos érkezés várnak el, akkor az időponthoz hozzá teszik, hogy „Hora inglés”, vagyis angol pontosság. Az üzleti

48

megbeszélésnél engedjük meg, hogy partnerünk válasszon időpontot, ugyanis a tárgyalásokat gyakran kapcsolják össze étkezéssel a nap bármely szakában, melyre a barátságos, nagyvonalú, könnyed légkör a jellemző. Az étkezéssel kapcsolatos tudnivalókhoz tartozik, hogy a reggeli, vagy az ebéd kínálja az üzleti élet számára a legtöbb lehetőséget, vacsoránál az üzleti életről már nem illik beszélni. Amennyiben otthoni meghívást kapunk, ne próbáljunk az üzleti életről csevegni. A mexikói látnivalók, a család, a munkánk megfelelő témák, kerüljük a vallási és az amerikaiak és mexikóiak kapcsolatának feszegetését. Az érkezés ilyenkor fél órával a megbeszélt időpont után illő. Étkezéskor mi ne töltsünk bort az asztaltársaságunkban ülők poharába, mivel szabályok és tiltások veszik körül, ezért vagy tanuljuk meg ezeket, vagy várjuk meg, míg mások öntenek. Bal kéz szentségtelen, ezért ezzel tölteni a legnagyobb illetlenség és sértés. Ajándékozásnál nem elvárt a vezetők ajándékozása. Első látogatáskor a cég logoját viselő kisebb ajándék megfelelő. Vacsoravendégként nem kell ajándékot vinni, elegendő kifejezni köszönetünket és legközelebb viszonozzuk. Figyelmességként virág vagy csokoládé megfelelő, viszont egy férfi nőnek csak a felesége nevében adhat ajándékot. Virág esetében a sárga szín a halálé, a piros a rontásé, a fehér elűzi a rontást. Kést vagy tőrt ne ajándékozzunk, mert ez a barátság megromlását jelenti. Az öltözködés nagyon fontos szempont Argentínában, a divat mégis visszafogottabb. A jó megjelenés egyik alappillére a jó benyomáskeltésnek, partnereink elemezni fogják külső értékeinket. Még a kerti partikon sem elfogadott a farmer, helyette elegánsan zakóban, blézerben az elvárt. Nyáron könnyű öltözetet hordjunk, télen meleg holmi kell, mert a központi fűtés nem elterjedt. Az évszakok a miénkkel épp ellentétesek. A beszélgetés közben az európainál jóval kisebb távolságot tartanak, gyakran érintik partnerük karját, vállát, ne húzódjunk el, mert ez barátságtalan gesztus. Az állandó szemkontaktusnak is nagy szerepe van a kommunikációban. A figyelmet egymásra pisszegéssel hívják fel. Magasságot mindig mutatóujjal érzékeltessük, egész kézzel csak az állatok magasságát mutatják. Az álltól a fejtető felé irányuló simítás a „nem tudom”, vagy a „nem érdekel” jelzése. A hüvelyk és a középső ujj összeérintése a „siess” felszólításnak felel meg. Vallás tekintetében hivatalos államvallás nincs, de a lakosság 90%-a római katolikus. A protestánsok - kb.5% - növekedőben vannak, különösen az evangélikusok.

49

III. 5. Kína, Japán, India, Ausztrália Kínai Népköztársaság Mivel különösen nagy figyelmet kapott a pekingi olimpia és a tibeti helyzet miatt Kína, úgy gondoltam egy külön fejezetben helyet kap a régió több országával együtt. A hivatalos nyelv a kínai mandarin dialektus, ezt a lakosság 70 %-a beszéli, emellett a kantoni, a vu és a kedzsia dialektust is használják. Ötvenöt hivatalosan elismert kisebbség használhatja saját nyelvét, nyelvjárását. A kínaiak egy ősrégi kultúra leszármazottai, ez visszatükröződik udvarias viselkedésükben, az örökké mosolygós kedvességükben, köszönet - nyilvánításukban. Az üdvözlési formák terén a szóbeli lehetőség a nap minden szakában a „nyihaa”, az elbúcsúzásnál a „cájtyen”, az udvarias köszönet-nyilvánítás pedig a „se-se”. Üdvözléskor könnyed meghajlás, bólintás a jellemző, a kézfogás is elterjedt, de várjuk meg, amíg partnerünk nyújt kezet. A hivatalos látogatót, legyen az üzem, iskola, hivatal, színház, tapssal fogadják, viszonzásként nekünk is tapsolni illik. Bemutatkozáskor a formalitások dominálnak. Igen érzékenyek a hivatalos címekre, rangokra, mindig használjuk. Tárgyaláskor hozzá kell edződnünk a szigorú protokollhoz, a körülményességhez, szóvirágokhoz, miközben a kapcsolat az összes mosoly ellenére is a hivatalos keretek között marad. A kiépített kapcsolatok nélkül nehéz bármit is elérni Kínában, viszont a közvetlenebb személyes kapcsolat kialakítása szinte lehetetlen. Gazdaságuk és társadalmuk erősen centralizált, a felelősség mindig a felső vezetésé, ahol érzékelhetően a hierarchia egyik legfontosabb és látható jele az életkor. Rendkívül erős az írásbeliség, ezért a szükséges dokumentumokat nagy példányszámban vigyük magunkkal és csak fekete-fehér nyomtatást használjunk a színek szimbolikája miatt. A kínaiak döntéseit befolyásolják az asztrológiai jelenségek is, többnyire akkor kötnek üzletet, ha az időpont számukra kedvező jelben álló csillagképhez kötődik. Az egyéni szempontokon felül kell emelkedniük, ez az állam hivatalos ideológiájának az elvárása, mivel a kollektivitás a rendszer alapja. Készüljünk fel arra, hogy a legvégsőkig húzzák-halasztják a döntést, annak reményében, hogy szorult helyzetben számukra kedvezőbb lesz az eredmény. Arra is számítsunk, hogy a gondolataikat nem direkt módon adják közre, hanem hosszú szövegben „tálalják”, ez is elnyújtja az érdemi munkát. Ha csoportos tárgyaláson veszünk részt, a hierarchia betartása fontos. Mindig a legmagasabb pozíciójú vezető lépjen be először a fogadóhelyiségbe, és mindig ő vezesse a tárgyalást!

50

A sajátos ebédszünet itt 12- 14 óráig tart, ilyenkor szinte megáll az élet, még a telefonközpontok sem működnek. A névjegykártya angol és mandarinnyelvű legyen, aranyozott nyomással, ez a legtiszteletreméltóbb szín Kínában. Amennyiben partnerünktől névjegykártyát kapunk, soha ne tegyük a hátsó zsebbe vagy abba a tárcába, melyet ott hordunk! Az esti étkezés 18-19 órakor kezdődik, és elvárt a percnyi pontosság. Az étkezést mindig rövid teázás, beszélgetés, forró vizes textil szalvétával történő kéz és arctisztítás vezeti be. Várjuk meg, míg vendéglátónk megkezdi az étkezést. Az udvariasság megköveteli, hogy minden fogást megkóstoljunk, még ha annak kinézete bizarr is számunkra. Ne igyekezzünk az elején jóllakni, mert előfordul, hogy akár 20 fogást is felszolgálnak. A kiürült csészét, tányért mindig újratöltik, ezért az utolsó falatot hagyjuk a tányéron, jelezve a jóllakottságot. Nagyra értékelik, ha megpróbálkozunk az evőpálcika használatával, ami nem ördöngösség, és nincs külön előírása. Ha befejeztük az étkezést, helyezzük a pálcikákat az asztalon levő tartóba, ne fektessük se a csészén, se a tányéron keresztbe, mert az itteni babona szerint ez szerencsétlenséget hoz. Ha nehézségbe ütközik a használat, akkor kérjünk villát, és annak segítségével fogyasszuk el az ételt, viszont kést ne használjunk! A gyümölcs feltálalása jelzi az étkezés végét. Ne legyünk zavarban, ha összepecsételtük az abroszt, náluk a sikeres és ízletes ebéd, vacsora jele. Étkezés közben nem téma az üzlet, ezt tartsuk be. Az aperitif náluk a rizspálinka, vagyis a sake. Bort vagy más szeszesitalt ritkán fogyasztanak, Az öltözködésben az egyszerűség dominál, a zárt egyenruha-szerű öltöny a divat, amelyet még nők is viselhetnek. Nyáron elfogadott a kívül hordott, vagy begyűrt rövid ujjú ing, nyakkendő nélkül. A hagyományos öltöny, ing, nyakkendő az elvárt a férfiaknál, a nőknél pedig a klasszikus kosztüm, magasan záródó nyakkal, alacsony sarkú cipővel; a magas sarkú cipő viselete csak diplomáciai fogadáson szükséges, ahogy a nagyestélyi is. Az ajándékozásnak bonyolult szabályai vannak, ráadásul törvényi tiltás is vonatkozik rá. Manapság azonban egyre gyakrabban fogadnak el ajándékot, de mások szeme láttára soha ne adjunk át. A partner cégtől kapott, cégnek szóló ajándék elfogadható, de ezt egyértelműen kell közölnünk. Mindkét kezünket használva adjuk át, számítsunk rá, hogy jelenlétünkben nem bontják fel az ajándékot. Ne adjunk olyan figyelmességet, amelyen az alábbi motívumok szerepelnek, vagy maga a tárgy képezi az ajándékot: szalmapapucs, szandál, óra, gólya vagy daru, zsebkendő, olyan tárgyak, amelyek színe kék, fehér, fekete – mert ezek az elmúlásra

51

utalnak. Csomagoláshoz használjunk piros csomagolóanyagot, ez a szerencse színe, de megfelel a rózsaszín és a sárga is, amelyek jótékony, vidám színnek számítanak. Kerüljük a széles mozdulatokat, a túlzottan élénk mimikát, a kínaiaknál ezt visszataszítónak tartják. Ugyancsak nem kívánatos az érintés, különösen idős és magas rangú személy esetén sértő. Az azonos neműek gyakran fogják meg egymás kezét, de különneműek esetén ez nem szokás. Ujjal való mutogatás nem illő, az egész kéz használata a megfelelő. A hívás jelzése valaki felé, a lefelé fordított tenyér és az ujjak mozgatása. A vallás terén a politika az ateizmus mellett tör lándzsát, de az alkotmány tartalmazza bizonyos keretek között – a szabad vallásgyakorlatot. A buddhizmus, az iszlám és a kereszténység irányzata a legjellemzőbb. A konfucianizmus inkább filozófia, mint vallás, mégis a kétezer éves tan hatása a mai napig áthatja a kínai társadalmat. Japán Császárság A hivatalos nyelv a japán, mely egy bonyolult, sok finom árnyalatot tartalmazó nyelv, rejtett jelentéstartalmát csak az anyanyelvűek ismerik. Jól ismerik az európai etikettet, külföldi vendégeikkel kapcsolatban nem csak betartják, hanem szinte túlzásba viszik, mikor híres udvariasságukkal fűszerezik. Nyugati partnereikkel természetesnek tartják a kézfogást, amely ellentétben üzleti rámenősségükkel könnyed, puha, ún.„döglött hal”. Egymás között a meghajlás három típusa jelzi a differenciált üdvözlést: Az uralkodó előtti meghajlás, térdre ereszkedés, mély főhajtás – ez már többnyire kikopó félben van. A mély, szertartásos meghajlás, ami szintén nem túl gyakori. Marad tehát a mindenkor és mindenhol alkalmazható könnyed meghajlás. Ez utóbbi a javasolt számunkra is a japán partner üdvözlésekor; a jobb kezünkkel a bal kezünk külső élét fogva, az összekulcsolt kezeket magunk elé leeresztve hajoljunk meg. A meghajlás mértéke legyen azonos a partnerével. A japánok kifelé hajlamosak az elzárkózásra, de saját közösségükön belül nagyfokú nyitottság jellemzi őket. Gondolkodásukat áthatja a hagyományok tisztelete, a gyakorlati tapasztalat, az érzelmek és a közösség iránti lojalitás. Erős a megszégyenüléstől, kudarctól való félelmük, ezért gyermekkortól az érzelmek elfojtására nevelik őket, a magatartásuk ezért nehezen kiismerhető. Fontos náluk az életkor és a hivatali rang tisztelete, az egész társadalmat átható hierarchikus kommunikáció a jellemző. A férfiak felsőbbrendűsége egyértelmű, de ezen a területen a fiatalok körében már megjelentek a nyugati szokások.

52

A bemutatkozásnál a névjegykártyának óriási szerep jut. Az előre, esetleg japán szakértő segítségével elkészített kártya a lehető legtöbb információt tartalmazza, mely japán és angol nyelvű legyen. Az átadás a meghajlás és/vagy a kézfogás után történjen. A két kézzel átvett kártyát tanulmányozó partnerünk felszisszenéssel jelzi, ha kellően fontos személyiségnek tart minket. Igyekezzünk figyelmesen elolvasni a kapott kártyát, érdeklődjünk a kiejtés iránt, a címeket, rangokat illetően. A kapott kártyával bánjunk figyelmesen, vegyük megtiszteltetésnek. Tárgyalásnál akár több partnerét is kitehetjük magunk elé, mert a tévesztés nagyobb hiba errefelé. Ebből már joggal következtethetünk arra, hogy a japán tárgyalási stílus jelentős mértékben eltér az itthon megszokottól. Ennek elsősorban az az oka, hogy a japán nyelvben a mögöttes dolgok a fontosak, valamint az, hogy a japánok a harmóniára, a kölcsönösségre koncentrálnak, és szinte soha nem mondanak nemet. A japán partnertől kapott „Majd meggondolom.” válasz jelzi az elutasítást. A kommunikáció sajátossága az igenlő tagadás is, ha valamire rákérdezünk, és hiánycikk, így felelnek „igen, nincs!” Ha egy japán nem érti, hogy mit mondott a partnere, nem kérdez vissza, hanem eltussolja a választ. Nem kívánják a partner zavarát sem, de saját okvetetlenségüktől is félnek, így a homályosítás segít a presztízsveszteség elkerülésében. A felelősségtől is félnek, ezért csoportosan tárgyalnak, és konzultációk során hozzák meg a kollektív döntést. A rangidős a szóvivő, a többiek az ő felszólítására kapcsolódnak be. Az idősek tisztelete erős, ezért mindig fokozott tiszteletet tanúsítsunk irántuk! Az öltözködés terén az európai hatások érvényesülnek, ez párosul fejlett esztétikai érzékükkel. A fehér szín náluk a gyász színe, ezért kerülendő. A mértéktartó formákat és színeket részesítik előnyben, ezen a téren is érződik hagyományos fegyelmezettségük. Hétköznapi viseletben a nyilvánosság előtt a férfiak nem mutatkoznak. Az olaszos papucscipő itt nagyon hasznos, mert gyakran kell levetni. A hölgyek öltözködése konzervatív, nadrágot nem nagyon hordanak,

az

ékszer

csak

minimális

legyen,

hasonlóan

bánjunk

az

illatszerekkel,

kozmetikumokkal. Ne vegyünk túl magas sarkú cipőt, mivel így esetleg magasabbak leszünk japán férfi partnerünknél és zavarba hozhatjuk. Az üzleti jellegű társas összejövetelek időpontját a munkaidő utánra teszik, a helyszín általában egy vendéglő. Az otthoni meghívás igen ritka, amennyiben mégis megtörténik, érzékeltessük, hogy tudatában vagyunk a megtisztelésnek. Feleséget csak akkor vihetünk, ha ezt külön kérik, a japán feleségek sem vesznek részt az ilyen rendezvényeken. Az is gyakori, hogy

53

ilyenkor egyik étteremből a másikba mennek és „hostess bár” is szerepelhet a programban, ezt a hölgyek mellőzzék! A japán étterem egy sajátos világ, ahova cipővel nem léphetünk be. Így cipő- és ruhatár várja a kedves vendéget. Az itt közreműködő gésákkal és táncosnőkkel, akik tiszteletre méltó hölgyek, tilos a bizalmaskodás. Az ilyen szórakozások valódi szerepe a kapcsolat erősítése, ennek ellenére lehetséges az üzletről való beszélgetés is, de ne ez legyen a fő téma. A rendelést bízzuk a vendéglátóra, mivel az étlapon csak japánul tűntetik fel az ételeket. A ceremónia első része a forró vízben áztatott frottír törölköző, amely az arc és a kéz törlését, frissítését szolgálja. Az étkezés megkezdése előtt gyakori a néhány mondatból álló tószt, amely kedvelt a japán körökben. Ezután meghajlás következik, majd hozzálátnak az étkezéshez. Vigyázzunk, a japán éttermekben az asztal alacsony, térdmagasságú, mellette törökülésben, illetve magunk alá húzott lábbal illik ülni. A japánok a leves fogyasztása előtt egy-két falat rizst is esznek. Ha mi is vennénk belőle, akkor a rizses tányért bal kézben tartsuk, négy ujjal és a hüvelykujjal támasszuk meg a pereménél. A rizst ehetjük pálcikával, de kérhetünk villát és kést is, ez ma már nem illetlenség. Az evőpálcikát nem illik az idősebbek előtt kézbe venni. Ha a rizses tányérban maradékot hagyunk, akkor ezt úgy értelmezik, hogy még kérünk, ha kiürül, teát töltenek bele. Lehetőleg minden fogásból „csipegessünk”! Talán közismert, hogy a szeszesitalt kedvelik, de nagyon nem bírják, ezért munkaidőben soha nem isznak. Nemzeti italuk a nem túl erős rizsbor, amelyet hidegen és testmelegen fogyasztanak, a sake. Az import borok nem kedveltek, viszont jó söreik vannak. Ha teázunk közben szürcsöléssel jelezhetjük az elégedettségünket, üres poharunkat mindig újratöltik. Az ajándékozás terén kifinomult szokásokat tapasztalhatunk. Gyakran adnak egymásnak ajándékot, július 15-én és január elsején az üzleti életben pedig kötelező az ajándékozás. A csomagolás művészi szintű kivitelezése sokkal fontosabb, mint maga az ajándék értéke. A kezdeményezést engedjük át vendéglátóinknak, és majd ennek ismeretében válasszuk ki a megfelelő ajándékunkat. Ritkán bontják ki a meglepetést, és érzelemnyilvánításuk ezen a téren is visszafogott, ami nem a nemtetszés jele. A gesztusok terén a japán kultúra igen gazdag, így nagyon tudatosan kell alkalmazkodnunk a helyi szokásokhoz. Kerüljük a széles karmozdulatokat, a szokatlan arcmimikát, a teátrális mozzanatokat. Az O.K. mutatásának japán értelmezése a pénz. Mutogatni azonban illetlenség, még evőpálcikával is. A nyitott tenyerű arc előtti integetés, legyezés tagadó

54

választ jelent. Számunkra illetlen szipogás, tüsszentés, köpés itt nem tilos a nyilvánosság előtt sem, az orrfújás viszont igen. Számukra szokatlan a férfiak és a nők nyilvános érintkezése, ezért kerüljük. A nevetés nem biztos, hogy a jókedv kifejezése, sokkal inkább a zavarodottság jele náluk. A csend nem kínos, hanem szükséges és hasznos. Hivatalos vallás nincs, a követett irány a sintoizmus, amely a császárság intézményrendszerének a megalapozója. Emellett a buddhizmus a legelterjedtebb, a kereszténységet mindössze 4% képviseli. India A hivatalos nyelv ugyan a hindi és az angol, de tizenöt nagyobb és háromszáz kisebb nyelvet, 1500 nyelvjárást beszélnek. Az üdvözlésnél mindig hagyjuk kezdeményezni indiai partnerünket. A nagyvárosokban a nyugati műveltségűek alkalmazzák a kézfogást, de a nyugati hölgyek ne nyújtsanak elsőként kezet. Általában a két tenyér ujjainak összeérintése a szokás, könnyed meghajlással, amely mellé a „namaszté” kifejezést alkalmazzák. Mind a hindu, mind a muszlim vallás tiltja a nyilvános érintkezést férfi és nő között, ennek megfelelően a szikhek és a keresztények is kerülik. A rangot, címet tartalmazó megszólítás alapvető fontosságú, amit az életkor, az iskolázottság, a kaszthoz tartozás, és a foglalkozás ad számukra. A hinduknak eléggé bonyolult a megszólítási rendszerük, pl. nincs családnevük, apjuk nevét öröklik az újszülöttek, ehhez a saját, születéskor kapott név járul, a hosszú indiai neveket ezért lerövidítve használják. A szikheknél a férfiak „Szing”, a nők „Kaur” előnevet viselik majd a saját nevüket és címüket használják. A nevek bonyolultsága miatt a névjegykártya nagy segítséget adhat, készüljünk fel belőle alaposan. Az indiaiaknál a nők helyzete ma is elnyomott, előfordul, hogy társaságban nem mutatja be a férfi a feleségét – ezt a nő is természetesnek veszi – tehát alkalmazkodjunk a helyzethez. Ünnepélyes fogadásnál a vendég virágfüzért kap, ezt a nyakban kell viselni a szállásig, vagy búcsúzáskor a repülőre való felszállásig. Értékesnek tartják a pontosságot, kár, hogy a gyakorlatban nem ez dominál. A programunk legyen szellős, hogy egy utolsó pillanatban érkező változtatást még be tudjunk szorítani. Egyébként a programokat jó előre kell szervezni, mivel csak a levél a megbízható, viszont az lassú, a telefon vagy fax szolgáltatásuk megbízhatatlan. Ha étkezési meghívásunk van, pár perccel később érkezzünk, otthonra szóló meghívás esetén 15-20 perc késés az illő.

55

A tárgyalásoknál mindenütt a saját tempójával dolgozik mindenki, legyünk türelmesek, kalkuláljuk be az időveszteséget. A vallási ünnepek idején – amiből sok van – megáll az üzleti és hivatali élet. Ha tárgyalni szeretnénk mindig az adott intézmény csúcsvezetéséhez kell fordulnunk, mert döntés csak ott születhet. Bár a tempó lassú, a hangvétel személyes és szívélyes, nagyon vendégszeretők. Az étkezési szokások színes kavalkádjával találkozhatunk Indiában. Nem szabad elfeledni, vagy felcserélni, hogy a hinduk marhahúst, a muzulmánok pedig disznóhúst nem ehetnek. A hinduk ihatnak szeszesitalt, a muzulmánok nem. A buddhistáknál viszont nincs étkezési tilalom. Egyesek szigorúan véve semmilyen állati terméket sem fogyaszt, míg más részük tejet, tojást igen. Ezért mindig tisztáznunk kell vendégünk milyen szokások követője, ezen nem sértődnek meg, sőt örülnek, mert így könnyebb megtartani szokásaikat. Még a legelőkelőbb éttermekben is kézzel esznek, ezért az indiai ételek úgy készülnek, hogy kézzel fogyaszthatók legyenek, és az ujjak összezárásával emelik fel az ételt. Étkezni csak jobb kézzel szabad! Az étkezés előtt és után nagyon fontos a kézmosás, ehhez kis tálkákban langyos vizet hoznak, amelyet citromszeletekkel illatosítanak. A tálka mellé készített szalvétába törlik kezüket, és a hinduk minden étkezés után öblítik a szájukat. Vigyázzunk, hogy a közös tálalóedényhez ne érjünk kézzel, mert a többiek nem szívesen vesznek belőle. Az étkezést kávé helyett többnyire teával fejezik be, angol szokás szerint. Ha frissítőkkel kínálnák, és nem vagyunk szomjasak, akkor is fogadjuk el a második kínálásra. Amennyiben a cukros, tejes indiai tea nem ízlik, lassan szürcsölgessük. A szeszesital fogyasztása nem jellemző, bortermelés egyáltalán nincs. A kevés hazai, vagy importált, égetett itallal találkozhatunk, mert magas árfekvésűek. Az indiai csapvíz más összetételű, ezért inkább üdítőt, ásványvizet igyunk! Az étkezés végén ne mondjunk köszönetet, mert ez errefelé a fizetség egyik formája, és így sértő. Hasonló meghívással egyenlítsük „tartozásunkat”. A férfiak esetében napközben a nadrágon kívül viselt ing, a szafari jellegű öltözék az elfogadott. Hivatalos összejövetelen kötelező a fehér ing, nyakkendő és a sötét öltöny. Az indiai fél megjelenhet harisnyaszerű fehér nadrágban, gallértalan barna kabátban, fején a híres Gandhi sapkával, amit zárt térben, tárgyaláskor sem vesznek le. A nőkre a tarka és változatos szári a jellemző, ez egy öt méteres anyag, melyet a blúzra és az alsószoknyára boszorkányos ügyességgel tekernek fel felsőruhaként. Az ékszer nagy divat, kézen, nyakon, fülben és az orrban egyaránt szívesen viselik. A homlokra festett „hindu pont” gyakori, de nem illik megbámulni. Az

56

indiai szemérem az öltözködésben elsősorban a hölgyeknél jelenik meg, erre illik odafigyelni ruhatárunk összeállításánál, ha Indiába utazunk, vagy indiai társaságba vagyunk hivatalosak. Az üzletasszonyok hagyományos kosztümöt, nadrágkosztümöt viseljenek. Az ajándékozásnál más szokások vannak, mint Európában. Itt nem illik kibontani az ajándékot az ajándékozó jelenlétében. Házhoz történő meghívásnál csokoládéféleség, virág a megfelelő ajándék, de ne mandulavirág, mert ezt temetési virág. Ne csomagoljunk fehér vagy fekete anyagba, mert ezek szerencsétlen színek, ami szerencsés a zöld, piros vagy a sárga és ezek árnyalatai. Bőrből készült ajándékot ne adjunk, mert az állatkultusz miatt provokatívnak tartják. Gesztusaik felettébb érdekesek és vallásilag átitatottak. Mivel az indiaiaknál a lélek a fejben lakozik, ezért senkinek ne érintsük meg a fejét, még gyereket sem illő megsimogatni a fején. A hívás lefelé fordított tenyerű ujjmozgatással történik, a felfele fordított tenyér sértő számukra. Az ujjal való mutogatás illetlen, az állukkal mutatnak rá valamire. Ha egy indiai megragadja valakinek a fülét, az az őszinte megbánás jele. A fül egyébként szent testrész, meghúzása, megütése súlyos sértés. Mivel a láb tisztátalan, soha ne mutassuk senki felé, ha lábunk vagy cipőnk hozzáért valakihez kérjünk sokszor elnézést. A kommunikációs zónatávolság népcsoportonként változó, ezért nincs általánosan elfogadott mérték. A „nem” szó használata durvaság, direkt visszautasítás helyett a „megpróbálom” használata eredményesebb. Ha templomba megyünk be, tegyük zsebre a kezünket, hogy erőszakosan ne nyomjanak a kezünkbe kegytárgyat, mert ha megfogtuk, ki kell fizetnünk. A borravaló Indiában messze nagyobb szerepet kap, mint a jó szolgáltatás ellentételezése. Itt a valahova eljutás és ügyintézés alapvető eszköze, vagyis kenőpénz. Jól átgondolt alkalmazása nyomán kitárulnak az addig zárt ajtók, lesz helyünk a vonaton vagy repülőgépen, ahol addig „minden jegy elkelt”. A vallási élet több mint 80 %-át a hinduizmus követői teszik ki, de itt található az egyik legnagyobb mohamedán közösség is. Emellett a kereszténység, a szikh vallás és a dzsainizmus is helyet kap. Figyelemre méltó, hogy az évezredek óta létező kasztrendszer, bár a kormány betiltotta, még ma is fontos szerepe van a politikai és az üzleti életben egyaránt. Ausztrál Államszövetség Hasonló viselkedésmóddal találkozhatunk, mint Amerika egyes területein. Modoruk barátságos, szívélyes, nyoma sincs őseik konzervativizmusának. Nyitott gondolkodásúak és

57

egyenrangúnak tekintenek mindenkit, míg ennek ellenkezőjére nem látnak okot. Az előítéletek nem jellemzőek rájuk. Az objektivitás jelenik meg az üzleti életben, és a civil szférában egyaránt. Leggyakoribb üdvözlés a „Helló”, de használatos a „G’day” is. Megszólításnál a „Sir”uram, „Madam”-asszonyom a szolgáltatóktól udvariassági elvárás. A „mate”- barát kifejezést gyakran használják mindkét nem esetében, és gyorsan térnek rá a tegező viszonyra. Tudományos fokozatokat, címeket csak szakmai körökben használják. Az üzleti kapcsolatok kiépítése nem okoz nehézséget, szívesen nyitnak az új felé. A tárgyalás megkezdésekor rövid, megismerkedést könnyítő beszélgetéssel indíthatunk. Nem mellébeszélősek, nyíltan nyilvánítanak véleményt, és ez az elvárásuk partnereik felé is. Szerénység és közvetlenség jellemzi őket, ezért az öntömjénező modor nem lehet sikeres. A profit a lényeg, a tárgytól való eltérést, a részletekbe való belemerülést nem szeretik, a rövidség náluk erény. A tekintélytisztelet nem jellemző, így kommunikációnk legyen szerény, és ne lepődjünk meg heccelődéseiken, mert kedvelik az ugratást, viccelődést. Viszont a munka és a kikapcsolódás errefelé szigorúan elválik egymástól. Az öltözködés terén nem adnak sokat a formaságokra. Közelebb állnak az amerikai trendhez, mint az európaihoz. Rendkívül sok nemzet képviselteti magát a kontinensen, ezért a vendéglátás is éppilyen sokszínű. Természetesen az otthoni vendéglátás, -ami nem gyakoriesetén is a nemzeti sajátosságokat részesítik előnyben. A hagyományos „ötórai tea”, az „Afternoon tee” négykor kezdődik, viszont a teaként említett esti étkezés 18-tól 20 óráig tart, míg a „Supper”, a vacsora késő éjszakába nyúlik. Ha sörözőbe megyünk, ott a társaság minden tagja fizet egy kört, erre hangos: „Én fizetek!” kiáltással hívjuk fel a figyelmet. A gesztusok terén az O.K. és a fordított győzelem mutatása trágár. Férfinak nem illő nőre rákacsintani. A borravaló csak tényleges plusz tevékenységért jár, így taxisofőr, fodrász, szállodai alkalmazott számára nem szokás. A vallás terén a katolikus és az anglikán egyház hívei azonos mértékben találhatók: 38-38%. A zsidó, mohamedán, buddhista vallás is jelentős hatású.

58

IV. Az arab országok Napjainkban a változó világ sokarcúságában a televízió- és rádióadók, újságok testközelbe hozzák a volt "mesés, kincsekkel teli" Keletet, ahol jelenleg sok helyen éppen nem mesés dolgok történnek, hanem véresen komoly események. Hogy megérthessük a tetteket és a mögöttük rejlő miérteket, nem árt tájékozódnunk azokról a népekről, vallási felekezetekről, akikről a híradások szólnak. Véleményem szerint sokszor és sokan lennénk bajban akkor, ha nekünk szegeznék azt az egyszerűnek tűnő kérdést, miszerint: „Ön fel tudná-e sorolni az arab országokat? Tudja-e, hogy van-e és pontosan mi a különbség a muszlim, a muzulmán és a mohamedán között?” Környezetemben és munkahelyemen kíváncsiságból teszteltem, mennyire van tisztában egy átlagpolgár a válaszokkal. Zavarba ejtő lett az eredmény, ezért is tartom fontosnak tisztázni, mely országokat sorolhatjuk az arab országok közé és miért, valamint mi alapján tudunk különbséget tenni egyes vallási csoport között, hiszen ők maguk rendkívül érzékenyen is reagálhatnak, ha beszélgető vagy üzleti partnerük nem rendelkezik legalább általános tudással szokásaikat illetően. Sokszor a tárgyalás kimenetele, az üzlet sikere, magánéleti látogatásunk pozitív emléke is múlhat azon, hogy birtokoljuk-e ezeket az ismereteket vagy sem. Földrajzilag Észak-Afrika és a Közel-Kelet területére határolhatjuk be az arab országokat. Összetartozásukat a közös nyelv (az arab) használata és az iszlám, a Korán előírások szerinti élet teszi nyilvánvalóvá. A vallási szokások betartása országhatárokon is átívelő kapcsolatrendszert eredményez, ami már nem csak az arab országokat érinti. Ez alatt azt értem, hogy muszlim vallásúak például a törökök, a perzsák, az indonézek, de a malájok és az indiaiak egy része is, nem beszélve az Európában élő bosnyákokról és albánokról, de ettől ezek az országok még nem tekinthetők arab országnak. Az iszlám nemzetközi- vagy talán jobb fogalom, hogy világvallás, érzékelhetően velünk van Európa más országaiban és hazánkban is. Híveinek száma világszerte több mint 1, 4 milliárd, de ma már csak 20-25%-uk arab nemzetiségű. Európába az 1970-es évek óta telepednek le tömegesen muszlimok, főleg arab és török nemzetiségűek. Lélekszámuk meghaladja a 45 milliót, és születési rátájuk az európaiakénál átlagosan háromszor magasabb (Franciaországban 6, Németországban 4, Angliában 2, Spanyolországban, Olaszországban és Hollandiában 1-1, a Balkánon 8, Oroszországban 20, Ukrajnában körülbelül 2 millióra tehető

59

lélekszámuk). Az USA-ban megközelítőleg 6 millió, sokféle nemzetiségű muszlim él, a legnépesebb iszlám országnak pedig Indonézia tekinthető. Magyarországon 1916-ban lett államilag is elismert vallás az iszlám. A II. világháború utáni első egyházi szervezete azonban csak 1988-ban jött létre. Napjainkban három bejegyzett egyház képviseli religiójukat: a Magyar Iszlám Közösség, a magyarországi Muszlimok Egyháza és az Iszlám Egyház, amelyeknek a néhány száz magyaron kívül sok ezer, főleg arab, török és perzsa, illetve afrikai származású tagja van. A leggyakoribb tévedés a „házi tesztem” alapján az volt, hogy sokan elhelyezkedésük alapján Iránt, Afganisztánt és Pakisztánt is arab országnak tekintették. Ez valóban súlyos hiba, hisz Irán területén perzsák élnek, akiknek nyelvük is egészen más. Afganisztánban és Pakisztánban pedig több, különféle, de nem arab népcsoport él. Összefoglalóan megállapítható, hogy az arab világ határát az irak-iráni határ szinte egyértelműen kijelöli. Azért csak "szinte", mert csekély számban, nemzeti kisebbségként Iránban is élnek arabok, és az arab kultúra hatással van (és volt) is Iránra. Északon a népek közötti "láthatatlan" határ talán egyértelműbb. Törökország, igaz a vallás közös, nem tartozik az arab országok közé, a Földközi-tenger pedig kétséget kizáróan elválasztja az arab Észak-Afrikát Európától. Érdekességképpen azonban meg kell említeni, hogy a Magyarországgal közösen az Európai Unióba lépő kis szigetállam, Málta lakosainak nyelve az arabhoz igen közel áll, bizonyítva ezzel a középkori arab befolyás jelentőségét a Földközi-tenger medencéjében. Külön kiemelném Izraelt, a Közel –Kelet szinte minden tekintetben legrendhagyóbb államát. Fejlett gazdaságával és a Föld minden részéről összegyűlt lakosságával az arab világba ékelődik, élesen elkülönül környezetétől, amellyel úgyszólván semmilyen kapcsolata nincs. Területén élő palesztinok arab származása miatt ellenséges ékként választja ketté az arab világot, útjában áll az arab egységesítési törekvéseknek, így számos konfrontáció színterévé vált az elmúlt évszázadok folyamán. A nemrégiben lezajlott béketárgyalások révén azonban létrejött a Palesztin Önkormányzat, mely sikeres működésével egy Izraeltől független, új arab állam alapjait teremtheti meg. (az 1999. szeptemberi Wye Plantation-i megállapodás végrehajtásáról szóló egyezség mely lehetőséget adott a palesztinoknak az önkormányzatok létrehozására, a hatodik palesztin-izraeli egyezmény a titokban, 1993-ban, Oslóban kezdődött tárgyalások óta). A pontos határok meghúzása minden bizonnyal Afrikában a legbonyolultabb feladat. Itt mivel szárazföldi kapcsolat volt az arab és fekete-afrikai népek között, csak a Szahara tudott

60

természetes gátat szabni a középkori arab terjeszkedésnek, de a karavánutak mentén mégis eljutottak távolabbi területekre is. Több, nem tengerparti szaharai ország északi területein a lakosság túlnyomó részét arabok alkotják (pl. Mali vagy Csád). Ezekben az országokban az arab hatás az egész ország területére kiterjed (pl. nyelvi, kulturális hatások), jóllehet a lakosság nagyobbik felét nem ők alkotják. Különleges státusszal bír Szudán. Ezt az országot arab országnak tekintik, pedig a lakosság többsége itt sem arab. A politikai hatalmat azonban ők tartják kézben, ráadásul a déli területeken élő fekete lakosság "arabizálására" a kormány komoly erőfeszítéseket is tesz - nem mindig békés eszközökkel. Ha tovább haladunk a Vörös-tenger mentén, a kietlen Szaharát elkerülve még a déli féltekén is észrevehetjük, hogy az arab kultúra megtette hatását. Bizonyos területeket, például Szomáliát vagy a Comore-szigeteket, a középkor folyamán erőteljes arab hatás érte, így annak ellenére, hogy a lakosság töredékét alkotják, gazdasági és kulturális hatásuk mégis jelentős. Legdélebbre, a déli féltekére is átnyúlva, azok a tipikus fekete-afrikai országok találhatóak, ahol a tengerparti területeken letelepedett arab lakosság hatása nem elhanyagolható, de az ország égészére nincs komoly befolyása. Ilyen országok közé sorolható Kenya valamint Tanzánia. Végül fontos megemlíteni azokat az arab országokat is, ahol a nemzeti kisebbségek aránya rendkívül jelentős. A Szahara és az Atlasz területén a legfontosabb etnikai kisebbséget a berberek alkotják (Marokkó, Mauritánia, Algéria, Tunézia területén), a Közel-Keleten pedig a kurdok (Irak, Szíria) jelenléte számottevő. Az iszlám elterjedtsége napjainkban:

61

IV. 1. Az iszlám vallás és szigorú előírásai Mielőtt azonban rátérnék a fent említett országok viselkedéstechnikai elemeinek részletes vizsgálatára, úgy gondolom, kicsit a sztereotípiák mögé kell nézni és tisztában lenni azzal, hogy hogyan, mi alapján is ítéljük meg ezen országok lakosainak vallás irányította viselkedését. Ehhez pedig szükség van arra, hogy legalább nagyvonalakban ismerjük az iszlám kialakulásának körülményeit, előírásait. Így világossá, érthetőbbé válhatnak számunkra a követőkre rótt szabályok, melyek nagyban meghatározzák mindennapi magatartásukat vagy akár viszonyukat más népekhez. Tény, hogy az iszlám ismerete nem tartozik az általános műveltséghez, nem része a művelt közbeszédnek, inkább csak megfoghatatlan misztikum, amiről nem beszélünk, annak ellenére, hogy az egyre globalizálódó világot átfogó, naponta figyelmeztető történelmi folyamatok

a

másik

megismerésének,

megbecsülésének,

a

kölcsönös

tiszteletnek

a

szükségességére intenek. Sokunkban torz kép él az iszlám vallás képviselőiről, előítéletekkel és elsietett általánosításokkal élünk a mindennapokban. Amíg magam sem olvastam a kultúrához, valláshoz kapcsolódó szakirodalmakat, addig csak a média által bemutatott szakadár, terrorista, merénylő kép élt bennem is, amely inkább félelemmel tölti el az embert, mintsem érdeklődjön ez iránt a világ iránt. Azonban kíváncsiságom nagyobb volt annál, mintsem a napi hírek alapján elfogadjam, hogy az iszlám csupán egy militarista vallás, s a muszlimok pedig csak a dzsihád katonái és semmi több. Ezért is olvastam számos forrást az iszlámról, a Koránról és annak személyiséget formáló tartalmáról, hogy reálisabb képet kapjak és megbizonyosodjam róla, mit is tanít követőinek. Ezek alapján pedig úgy gondolom az iszlám nem csak egy vallás vagy hit valamiben, hanem egyben egy szigorú életforma is. Az arab kultúrát nagyban lefedhetjük az iszlám vagy a „Korán követője” szóösszetétellel, hiszen mindennapjaikban a vallás által előirt szabályok szerint élnek, melyek nagyban különböznek az európai kultúrában kialakult formuláktól. Ám még az arab világban sem értelmezik egységesen az iszlámot, differenciált régióktól, országoktól, vagyis a különböző érdekektől függően más és más oldala kerül előtérbe, vagy szorul háttérbe. Az, hogy az arab országok egymástól eltérő gazdasági-társadalmi típusuk ellenére mégis egy sajátos, specifikus törvényszerűségekkel és jellegzetességekkel bíró egységet alkotnak, az az iszlám erejének köszönhető.

62

Az iszlám a legfiatalabb monoteista világvallás, amely az Arab-félszigeten keletkezett Kr. u. a VII. században. A félsziget lakói az iszlám kialakulása előtt többségükben nomád teve és lótenyésztő beduin törzsek voltak. Ezen törzsek vallási elképzeléseiről keveset tudunk, mert az iszlám az idők során a "bálványimádás" nyomait eltüntette. A korabeli forrásokból annyi kiderült, hogy az iszlám előtti arab világ erkölcsi szabályai alapját a „muruva” (a lélek nemessége) képezte, amely a félnomád törzsek életére jellemző vérbosszút, a férfiasságot és a vendégszeretetet tette meg legfőbb morális követelményekké. (Az iszlám főbb irányzatait a 2. sz. melléklet tartalmazza.) Maga az iszlám szó az „sz-l-m” tőből ered, ugyanabból, amelyből a béke (szelám) is. Vallási jelentése röviden összefoglalható az Egy Igaz Isten akaratának való önalávetés, megadás, megbékélés Allah akaratával megközelítésekkel. Az az ember, aki teljes mértékben aláveti magát Isten akaratának, a muszlim vagy muzulmán (utóbbi kevésbé ajánlott, a szó török eredete miatt). Európában szokás mohamedánokról, mohamedanizmusról beszélni, sok muszlim azonban nem kedveli ezt a megjelölést. Ők ugyanis úgy tartják, hogy Mohamed nem alkotott új vallást, hanem az Ádám óta létező ősvallásnak megadta a legmagasabb rendű és végleges formáját. A Korán szerint Ádám, Ábrahám, Mózes, János és Jézus is helyes úton jártak, az igaz hitet vallották, de csupán Mohamed tanításait készítették elő, a kutatók szerint így a gyökerek az arab ősvalláson kívül a zsidó és keresztény vallásig is visszanyúlnak. Az iszlám a vallással kapcsolatban két alapfogalmat, a hitet (ímán) és a vallásgyakorlatot (dín) különbözteti meg. A hit Istenben, egyedüliségében, és abban, hogy csak ő méltó imádatra (tavhid), hit a Prófétákban (nabí) és a Küldöttekben (ruszul), az Isten által leküldött könyvekben (kutub), az angyalokban (malaika), a Végső Napban (kimaja) és hit az elrendelésben (kadar) minden muszlim számára születéstől fogva az élet alapköveit jelentik. A hétköznapi életben, a vallás gyakorlásában pedig az iszlám ún. „5 oszlopa” segít számukra, melyeket a 3. sz. mellékletben bővebben kifejtek. Egyes kutatók a vallás öt alappillére után hatodiknak tartják a dzsihádot. Ez a közismert, de félrefordított, „szent háborúként” értelmezett fogalom az iszlámban kettős jelentéssel bír. Az ún. "nagy dzsihád" az ember belső lelki, erkölcsi küzdelmét jelenti a kísértésekkel szemben, az ún. "kis dzsihád" pedig az iszlám közösség önvédelmét jelenti. Mindegyik egy életen át tartó, offenzív tevékenység a rossz ellen, melynek során a hívő önmagát, és a környezetét is

63

megpróbálja tökéletesíteni. Tehát a dzsihád nem végcél, hanem egy folyamat, mely során az igaz muszlim nem ragad fegyvert. Azonban „nem annyira az a döntő az iszlám vallási jelenségeinek helyes megítélése során, hogy mit mond a Korán és a hagyomány, hanem hogy ezek kijelentéseit és értelmét a közösség hogyan értelmezi.” Talán ennél nyomatékosabban nem is fogalmazható meg az iszlám kettős arcának jelensége. (Rostoványi Zsolt „Háború és béke az iszlámban” című tanulmányában idézi Goldziher Ignác megállapítását.) A vallási előírások, szabályok a Koránban testesülnek meg, mely egy olyan a magatartást, a társadalmi együttélést, az egyénnek más egyénekkel és a közösséggel szemben kötelességeit, illetve jogait szabályozó törvénykönyv, melytől eltérni halálos bűn. Az „al-kuran” arab tanítás, olvasmány, illetve a hirdetés szóból eredeztethető a kifejezés. Szent erővel rendelkező könyvnek tartják, melynek tanításait a muszlimok szerint Mohamed kapta Gábriel arkangyal közvetítésével Allahtól. Mivel Mohamed a források szerint írástudatlan volt, ezért íródeákja Zajd ibn Thábit jegyezte le Mohamed kijelentéseit és tanításait. Ezek a történetek képezik a Korán alapját, melyeket Mohamed halála után rendszereztek, végső formáját Othmán kalifa uralkodása idején, 650-656 körül nyerte el. Szövegét mechanikusan szerkesztették össze, ugyanis történetileg, kronológiailag a keletkezés sorrendjében nem tudták elhelyezni a szövegeket, így hosszúságuk alapján rendezték el; a leghosszabbak kerültek előre, a végén pedig a rövidebb lélegzetvételűek találhatók. A muszlim teológusok a művet fejezetekre, azaz 114 szúrára osztották, a szúrákat pedig versekre (ájára) bontották; keletkezési helyük alapján 90 medinai és 24 mekkai szúrát különböztettek meg. A Korán tartalmilag elég vegyes képet mutat: varázsszövegek, imádságok, Allahot magasztaló himnuszok, vallási, erkölcsi és jogi szabályok, látomások, eszkatológikus (világvégére vonatkozó) jövendölések, mitikus, legendás elbeszélések egyaránt találhatók benne, melyek gyorsan megjegyezhetőek, ugyanis a muszlimok sokkal fontosabbnak tartják, hogy a szövegeket recitálni tudják, semmint értelmét tanulmányozzák. A Koránon kívül a saria, mely a muszlimok életét teljes mértékben meghatározó isteni eredetű törvények összessége. Nemcsak az európai értelemben vett jogot és vallási szabályokat tartalmazza, hanem megszabja az iszlám szerinti igaz út követését, mindenestül átfonva a magánélet valamennyi lehetséges megnyilvánulását. Egyrészt igen aprólékosan megmagyarázza a vallási előírások betartásának és teljesítésének módját, másrészt eligazítást ad az emberek egymás közötti családi, társadalmi, gazdasági és politikai, az iszlám szerint helyes kapcsolataiban.

64

„Röviden úgy fogalmazhatunk, hogy a saría az emberek földi életviteléről rendelkezik, mondhatnánk, hogy Allah adta protokoll könyv. „

IV. 2. A diplomáciai, üzleti élet és a „szürke hétköznapok” Bármilyen jellegű külföldi tartózkodás a nyelvi, földrajzi és egyéb szakmai ismereteken kívül a sajátos helyi illemszabályokban való jártasságot is megkívánja. A viselkedési sajátosságokban való járatlanság turistaként még bocsánatos bűnnek számit, azonban üzletemberként, diplomataként a tárgyalások kimenetelét vagy akár az ország pozitív megítélését is veszélyeztetheti a tudatlanság. A társadalmi érintkezés nem tekinthető egyoldalúan úgy, mint a közösségi lét terméke és eszköze. Tudnunk kell, hogy az eszköz megválasztása mindig visszahat a munka, a kommunikáció eredményére, így az érintkezési szabályok pontos ismerete, helyes megválasztása lényegesen segítheti társadalmi, üzleti érvényesülésünket, vagy ellenkező esetben annak akadálya lehet. Azzal, hogy időt szánunk ezek megismerésére, már tettünk egy lépést a végső cél felé, mely az, hogy zavartalanná tudjuk tenni az érintkezést környezetünkkel. ”Ha Rómában vagy, viselkedj úgy, mint a rómaiak”, de milyen szokásokat, szabályokat kell akkor betartanunk, ha bárminemű célból arab országba látogatunk? Milyen legyen a magatartásunk az iszlám országokból érkező vendégekkel, hogyan tárgyaljunk az üzleti partnerekkel, s közben milyen jelekre figyeljünk? Az üzleti, diplomáciai életben illetve a mindennapi életben alkalmazott előírásokat egyértelműen a vallás szabályozza; de nem annyira kifinomult teológiai rendszere vagy az általa felkínált spirituális élmények miatt hat a muszlimok életére, hanem a gyakorlatiassága, az élet minden területére kiterjedő normarendje miatt. A világ bármely pontján járjunk is, akarva akaratlanul vonunk le másokról következtetéseket ruházatuk alapján. Kiindulópont ilyenkor mindig saját elképzelésünk, ízlésvilágunk, mely hajlamossá tesz bennünket arra, hogy bárkit önkényesen bekategorizáljunk, eldöntve – esetleg tévesen - társadalmi helyzetét, személyiségét. Napjainkban sajnos már érvényét vesztette a „nem a ruha teszi az embert” mondásunk. A megjelenés fontos szerepet játszik az araboknál a tekintély megítélésében. Amikor arab országba utazunk kevésbé számit a divat vagy a márkajelzés, sőt! Nőként elsősorban a „vallási jó ízlés” határait kell ismernünk és betartanunk. Ügyeljünk arra, hogy a karokat, vállat szabadon

65

hagyó, nagyon rövid ruha magamutogatásnak számit, a mély dekoltázs pedig a „sátán ablaka”, ezért kerüljük az ilyen darabokat bármennyire is meleg van az adott országban. Nem ízléses nők számára a nadrágviselet sem, szoknyából pedig a térd alá érőt részesítsük előnyben. Lehetőleg ne viseljünk népművészetinek számító ruhadarabot, mert ezt nemzettel szembeni provokációnak tarják. Ha az utcán a férfiak megfordulnak utánunk, abból tudhatjuk, hogy nagy baj van megjelenésünkkel. Hogy megérthessük a szigorú szabályokat, csak fel kell lapoznunk a Koránt. Megtaláljuk a szúrák között, hogy Allah a nők számára illő öltözetnek a „híjab”-ot tartja. A fejet és kebleket egy kendővel (khimar), a testet pedig laza ruhával (jilbab) kell borítani. A hijab feladata, hogy a nőt „megóvja” a férfitól, hogy kirívó öltözéke helyett inkább eszéért, bölcsességéért tisztelje. Másrészt ez a teljes testet fedő ruha védi önmagától is, hisz nem lesz a tükör rabja, nem esik a hiúság, kevélység bűnébe. Általános előírás, hogy a hijab nem lehet figyelemfelkeltő, túl színes vagy túl mintás, kerülni kell a férfiakra jellemző színeket is; nem lehet átlátszó vagy selyemből készült, azaz a hajnak és a testnek nem szabad átsejlenie alóla, és a köpeny nem lehet túl szűk sem, nem villanthatja meg a nő alakját. Ezen túl a színvilágra, anyagra és a stílusra nincsenek kikötések, régiónként változhatnak. Ezzel magyarázható, hogy a szaúdarábiai nők ún. abaya-t hordanak, a perzsák chador-t, a pakisztániak niqab-ot, a malájok, indonézok a hijab egy speciális változatát, az észak-afrikaiak pedig a buibui-t. A leggyakoribb szín mindenütt a fekete – a nyugati közhiedelemmel ellentétben ez a szín nem kötelező, de leginkább távol van attól, hogy kihívó vagy feltűnő legyen, ezért sok nő teszi le voksát e mellett. (További részleteket a 4. sz. melléklet tartalmaz.) A parfüm használata tiltott az arab nők számára, próbáljuk meg mi is mérsékelni vagy teljesen elhagyni. Azt is tudnunk kell, hogy az arab nők egyedül nem mozoghatnak az országban, és nem vezethetnek gépkocsit. Az utcán a férfi mindig a nő előtt halad és előtte megy be az ajtón, nyilvános közlekedési eszközökön nők nem ülhetnek idegen férfiak mellett, ezért ha nem akarunk megjegyzések tárgya lenni, mi se ragaszkodjunk megszokott jogainkhoz. Egy arab férfinak mindig férfias megjelenésűnek kell lennie, nem hordhat fülbevalót; és tiltott számára mindennemű arany ékszer. A szakáll eléggé elterjedt, de a közhiedelmekkel ellentétben nem kötelező. Otthon, a hivatalban vagy az utcán a hagyományoknak megfelelően öltözködnek a férfiak, rájuk is vonatkoznak az alap előírások, nekik is törekedniük kell a visszafogottságra és az egyszerűségre. Ahogy a nőknél a fejtől a bokáig kötelező a test takarása, úgy ez a férfiaknál a köldök vonalától a térdig érvényes. Azonban ők külföldön igyekeznek

66

európai ruházatot ölteni. A színek közül a zöldet tartják az iszlám színének. A zöld a tavasz, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője. Az éghajlati adottságok miatt nem csoda, hogy a természet zöldje az arabok és sok más nép számára is a szerencsét, a bőséget, a fiatalságot is jelenti. Míg Európában, a kereszténységben a reményt, a feltámadást szimbolizálja, az iszlámban a Prófétára és a Paradicsom ígéretére utal. A Koránban is többször felbukkan a zöld szín, és minden egyes esetben a természet bőkezűségével, a szerencsével, a sikerrel, valamiféle pozitív ígérettel kapcsolódik össze. Az is megfigyelhető, hogy minél idősebb, vallásosabb vagy konzervatívabb valaki, annál sötétebb színű ruhákat visel. A kiutazó férfiak számára legünnepélyesebb alkalomra is elég egy sötét öltöny és nyakkendő. Találkozáskor kézfogás a szokásos üdvözlési forma összekötve a hát megveregetésével, lelkes köszöntéssel, ez a „ceremónia” távozáskor azonban gyakran elmarad. Barátok között nem ritka, hogy kétszer arcon csókolják egymást, de ez csak azonos neműek között megengedett! Férfi és nő soha nem adhat nyilvánosan egymásnak csókot! A nők csak rövid fejbólintással köszönnek. Egyes területeken érintési tilalom van férfiak számára, ezért az európai üzletasszony várja meg, amíg az arab férfi nyújtja a kezét. Az arab férfiak szeretik a közvetlen testi kontaktust, előfordul, hogy kézen fogva mennek, és közben beszélgetnek. Ezt a szokást nem szabad félreérteni, náluk ez a barátság jele. Kedvelik a kedves, meleg fogadtatást és a harmónia megteremtését a találkozások alkalmával. „Beszélj, hogy lássalak!”- mondta Szókratész, a görög bölcs és valóban igaza van, hiszen a külső megjelenés csak az egyik összetevője az első benyomásnak. Akkor válhatunk igazán sikeressé, mind a magán, mind az üzleti életben, ha el tudjuk sajátítani a beszélgetés és a hallgatás művészetét is. A társalgás tartalmi vonatkozásaiban vannak hagyományosan tabu témák. Nem ajánlott bármilyen megjegyzés, amely a bel-, vagy a külpolitikára, a politikai pártokra, a társadalmi berendezkedésre, a vallási rendszerre, a cég üzleti politikájára, kereskedelmi kapcsolataira, külföldi cégekkel való együttműködésére vonatkozik. A kereset és a megélhetési források vagy a vagyoni helyzet firtatása, a családi és magánügyek, mások vallási, politikai vagy egyéb meggyőződésének kritizálása illetlenség; harmadik, azaz jelen nem lévő személyekre tett negatív vagy magánéletbe vágó megjegyzések is kerülendők. Az arab országokban vallási hagyományaik miatt nem megengedett férfitól felesége vagy a család nőtagjai iránt érdeklődni. Ne lepődjünk meg és ne is hozzuk szóba a többnejűség (poligámia) jelenségét. A Korán szerint Mohamed a muszlim férfiaknak négy feleséget engedett meg, ezzel

67

gátolta a többférjűség korabeli szokását, másrészt a csatában elhunyt muszlim férjek feleségei sem maradtak támogatás nélkül. A többnejűség ma főleg a nagyon szegény és a nagyon gazdag családokban fordul elő. A férj kötelessége mindegyikükkel minden szempontból egyenlő módon bánni. A feleség hogyléte, a többnejűség (poligámia) és a családi élet társalgás közben erősen kerülendő témák. Megfelelő, ha az egészségről, utazásunkról, sporteseményekről beszélgetünk; ők maguk szívesen viccelődnek lassan és körülményesen működő bürokráciájukról, de mi semmiképp ne nyilvánítsunk véleményt. Mi, európaiak hajlamosak vagyunk arra, hogy kizárólag a hatalom és a profit nyelvén beszéljünk az arab világban folytatott üzleti tárgyalások során. Kultúránk az arabokéval ellentétben kontextus szegény, ami azt jelenti, hogy nálunk sokkal nagyobb hangsúlyt kap a szó, mint a beszédkörnyezet, amelyben maga a közlés létrejön. Az ilyen kultúrákban gyorsan kötnek meg minden üzletet. Ott viszont, ahol a közlés környezete is fontos, a tárgyalás menete sokkal több időt vesz igénybe. Úgy tartják, hogy adott állítás kontextusa és jelentéstartalma között rendkívül szoros összefüggés van; különösen érzékeny „szenzoraikkal” még az apró rezdülésekről is tudják, hogy azok mit jelentenek, beszélgetés közben folyamatosan kódolnak. A szem, pontosabban a pupilla mozgásából is olvasnak, ezért tárgyaláskor rendszerint sötét szemüveget viselnek. Amennyiben nem rejtik el szemüket, akkor végig tartják partnerükkel a szemkontaktust, és ezt viszont is elvárják. Átlagos távolsági zónájuk sokkal kisebb, mint a miénk, a megközelítőleg 60 cm-t ne vegyük tolakodásnak. Figyelnek az illatokra, sőt a testhőmérsékletet is érzékelik, ezért is érintik meg egymást olyan sokszor. A pontosság nem az erősségük, hiszen a „kérelmezőket” meg kell várakoztatni, de mi azért tartsuk a megbeszélt időpontokat, főleg Kuvaitban. A társalgás mindig udvariaskodással kezdődik, ezért meg kell tanulni hosszasan csevegni, mert számukra fontos, hogy megismerjék a partnert vagy a vendéget; érzelmeket alakítsanak ki vele kapcsolatban. Üzletkötéskor csak a kávé elfogyasztását követően térnek rá a tárgyra. Arab specialitás az ún. beduin kávé, amely nagyon erős az európai szervezetnek; csak néhány cseppet töltenek az alj nélküli csészébe, melyet nem szabad letenni, és kétszer, ha ízlik, ha nem repetázni kell belőle, viszont többször már illetlenség. A harmadik kínálást megelőzve vissza kell adni annak, aki kínálta. Ezek után kezdődik csak el a komoly tárgyalás, az arab partnerek bőbeszédűek, mindig sok kérdést tesznek fel. Nagyobb csoportokban szeretnek tárgyalni, de a döntéshozó mindig egy magas beosztású férfi lehet, aki a végleges választ mindig a közösséggel egyetértésben adja meg. Az egyén mindig alárendelődik a

68

család, nagyobb közösség és a cég akaratának, érdekeinek. Azzal tisztában kell lennünk, hogy az arab igen, csupán az üzlet lehetőségét hordozza magában. Tárgyalás közben gyakran telefonok, családtagok vagy barátok látogatása zavarhatja meg a folyamatokat, ezért legyünk türelmesek. Tanuljunk meg alkudozni, hiszen ez az üzletkötések velejárója még a szukban, a bazárban is, sőt ha utazni akarunk a taxi viteldíjban is előre kell megállapodni. Ülés közben, bárhol is legyünk, ügyeljünk arra, hogy a cipőtalpunkat még véletlenül se mutassuk, mert számukra ez az agresszió jele. Ők még arra is ügyelnek, hogy a mecsetbe való belépéskor egymás felé fordítsák a cipőtalpakat, nehogy megsértsenek valakit. A másodszorra felszolgált kávé a tárgyalás végének közeledtét jelzi, ilyenkor a külföldiekre való tekintettel dohányozási szünetet is beiktatnak. Ha cigarettát kínálnak számunkra, akkor azt nem a dobozból teszik, hanem egy szálat kivesznek és átnyújtják; figyeljünk arra, hogy dohányzás közben udvariatlanságnak számit, ha beszélünk. A tárgyalóasztalon található dobozokból kihúzható papírzsebkendő csak és kizárólag kéztörlésre használatos. Az „általános” vendéglátás rendszerint étteremben, klubban történik. Közvetlenül az otthonba szóló meghívás nagy megtiszteltetésnek számit. Ilyenkor nem szükséges ajándékot vinni, illetve virágot küldeni a feleségnek, mert a virágot errefelé inkább esküvői és temetési kellékként értelmezik. A házba való belépéskor külön kérés nélkül vegyük le cipőnket. Ha a feleség nem jelenik meg a vendégek érkezésekor, nem illik érdeklődni holléte felől. Ha jelen van, általában nem mutatja be a házigazda, ezért mi se tegyük. A család nő tagjait nem illik hosszasan bámulni és lehetőség szerint bókokkal se halmozzuk el őket. Előfordulhat, hogy a házigazda a vendégek között lévő hölgyeket megkéri, hogy csatlakozzanak a háziasszonyhoz, e kérésnek feltétlenül

eleget

kell

tenni.

Hagyományos szokás

szerint

a

vendéglátó

magasabb

ülőalkalmatosságon foglal helyet, mint a vendégek és valószínűleg több vendéglátó lesz jelen, mint vendég. A lakásban vagy az irodában látott dolgokat nem szabad megdicsérnünk, mert azt az ősi szokás szerint fel kell ajánlani a vendégnek. A vendég vissza is jöhet hozzánk és akkor ezt hasonlóképpen kell viszonozni! Fontos tudni, hogy a jobb kezes szemlélet miatt a fővendég helye a vendéglátó jobb oldalán lesz. A kínált üdítőt, beugasirit (ásványvizet) visszautasítani sértésnek számit, viszont utolsó cseppig kiinni a pohárból illetlenség. Vendégségben sok helyen nem étkeznek evőeszközzel, és ahogyan az italnál, az ételnél is hagyjunk keveset a tányéron, ezzel jelezve, hogy az étel finom volt és jóllaktunk.

69

Az iszlám tiltja a hivalkodást, az anyagi javakkal való kérkedést, ezért ne várjuk, hogy a gazdag Keleten nemesfém étkészletben tálalnak. Ez ellentmondásnak tűnhet, hiszen a nők nemesfémből, drágakőből készült ékszereket viselhetnek. Az ellentmondás azonban csak látszólagos. A Korán szerint a nemesfém étkészlet használata értelmetlen és céltalan, hiszen az étel íze ettől nem fog megváltozni, és a harám (tiltott) táplálék sem lesz tőle halal (tiszta). Az ékszerek viselésének viszont van értelme és célja, az, hogy a nő szép és kívánatos legyen, de csakis a férjének. „Biszmilah!” – „Allah nevében”! Az araboknál minden komoly dolog ezzel a köszöntéssel kezdődik, a tárgyalás, a tanítás, és az étkezés is. Az ételt Allah egyik legnagyobb áldásának tartják és az ő előírásai biztatnak a „megengedett” és a „jó” ételek élvezetére, míg óva intenek a „tilosak” és a „tisztátalanok” fogyasztásától. Tilos a sertés húsa, vagy bármely része, a vaddisznó, a vér, az elhullott állatok húsa, pogány istenségnek áldozott vagy pogány istenség nevében leölt állatok húsának fogyasztása. A megengedett állatok levágását is előírások szabják meg: isten nevének említésével kell az állat nyaki ütőerét elvágni, majd kivéreztetni. A húsboltok csak a vallás előírásainak megfelelően levágott állatok húsát árulhatják. Főként birka, csirke a jellemzően fogyasztott hús, melyhez többnyire mandulával ízesített rizst tálalnak; az étkezés hosszas beszélgetéssel kezdődik előétel mellett, aminek arab neve a mezze. A legfinomabb falatokat a házigazda saját kezével veszi ki a tálból és teszi a vendég szájába, ez magasfokú megtiszteltetésnek számit. Kinek, milyen sorrendben és mely falatot kínálja: az árulkodik arról, hogy az asztaltárs milyen helyet foglal el a társadalomban, a családban és a házigazda vagy a családfő szívében. Az események fontosságát az ételekkel fejezik ki. Minden esemény (lakodalom, körülmetélés, vallási ünnep) megkövetel egy bizonyos ételt, de akár egy sor ételkülönlegességet is. Ez azonban vidékenként változhat. Például Marokkóban ramadán havában a napnyugta utáni első étkezéskor mindig a csicseriborsóból, lencséből főtt levest, a harirát kanalazzák, s hozzá friss fügét, datolyát, ramadáni mézes süteményeket csipegetnek. Ebéd után pedig elmaradhatatlan a pihenés, a szunyókálás - még vendégségben is kedvesen nógatják erre az étkezésbe belefáradt vendéget. Ha a szállodánkban vagy étteremben étkezünk minden szolgáltatásért külön díjazás jár. A borravaló jobb helyeken 10-15%, a számla végösszegében szerepel, de ezen kívül elvárják az asztalon hagyott aprót is. A hagyomány szerint Haszan, Mohamed unokája foglalta össze az étkezés tizenkét alapszabályát, melyek a következők:

70

1. Tudnod kell, hogy az ételt Allah adta neked! 2. Elégedj meg azzal, amit számodra adott! 3. Mielőtt hozzáfognál az evéshez, mondd: "biszmilláh" (Allah nevében)! 4. Étkezés után mondd: "alhamdulilláh" (Allahnak hála)! 5. Étkezés előtt moss kezet! 6. Az asztal bal oldalán foglalj helyet! 7. Jobb kezed három ujjával egyél! 8. Ha befejezted az evést, nyald meg az ujjaidat! 9. Egyél a közvetlenül előtted lévő tálból, annak is a feléd eső részéből! 10. Végy kis falatokat! 11. Jól rágd meg az ételt! 12. Ne bámuld a veled együtt étkezőket! Alkoholos italokat ne is próbáljunk meg rendelni vagy az ország területére bevinni, mert nem megengedett a részegítő italok élvezete. Fogyasztását Szaúd-Arábia, Kuvait és Líbia területén keményen büntetik, de másutt engedélyezett és kedvelt például a datolya pálinka, az arak. Bor is tiltott ital, de az iszlám újév ünnepén, a Navroz idején speciális ételek mellé megengedett a fogyasztása. De ennek ellenére tilos bort kínálni vagy ajándékba adni, még főzéshez sem használják. Ügyeljünk arra, hogy bal kézzel sehol ne fogjunk meg élvezeti cikkeket, dolgokat, még gesztikulálni se használjuk bal kezünket. Kezet fogni, ételhez nyúlni, illetve bármit átnyújtani csak jobb kézzel szabad. Beszéd közben ujjunkkal ne mutogassunk partnerünkre, és ha gesztikulálunk, ujjainkat csukjuk össze, hiszen egy ujjal mutogatni sértés. Néhány gesztus, melyek eltérnek a nálunk használatostól, ezért legyünk tisztában jelentésükkel: 9 Ujjak összezárva, felfelé megrázva a türelem jele; ugyanez, de lefelé a „gyere ide!” felhívása 9 Kéz az állhegyen „szégyelld magad!” 9 Csendkérés gesztusa, ugyanolyan, mint nálunk, mutatóujj a száj előtt, azonban csak idősebb vagy nagyobb hatalmú személyek használhatják.

71

9 Mutatóujj hüvelykujj összeérintésével mi az ételt dicsérjük, az araboknál ez azt jelenti, hogy megkapod a magadét. 9 Sajnálom: jobb és bal tenyér egymást követően egyszer belecsap a másikba. 9 Befejezés érzékeltetése a két kéz tenyerének dörzsölésével 9 Figyelem felhívása: Ázsiában a felhívó a jobb kezével megveregeti hallgatójának közelebb eső vállát, Afrikában pedig jobb kézzel a mellkas felső részét ütögetik 9 „Nyugi, várj még egy percet!” magunk felé fordított tenyér ujjainak a hüvelykujjhoz való érintésével jelezhetjük 9 Ciccegés: nemtetszést jelent, ehhez még gyakran az állát is megpöccintheti a tárgyaló fél. Bőséges vendéglátás megköszönésére vagy reprezentációs ajándék választása előtt legyünk tekintettel arra, hogy az iszlám vallású országokban nem szabad embert vagy állatot ábrázoló képet adni ajándékba. Az iszlám tiltja Allah, az angyalok, Mohamed és társai, illetve az élővilág, főként a kutya képi ábrázolását, ezért például a középkori perzsa és török miniatúrákon Mohamed arca előtt mindig fátyol van. A tilalom miatt az arab kalligráfia és díszítőművészet is sajátos fejlődésnek indult, és különleges művészeti ággá vált. Tipikusan iszlám vallási jelkép – az absztrakt alakzatok iránti fogékonyság ellenére – csak egy van, a vallási épületek tetején messziről is látható holdsarló, amelynek az eredete és jelentése máig vitatott. Nem árt, ha külföldre utazás előtt a Gergely - naptártól merőben eltérő időszámítással és nemzeti ünnepekkel is ismerkedünk egy kicsit. A próféta Mekkából Medinába való "futásának" időpontja - a hidzsra - a hagyomány szerint 622. július 16-a volt. Ez a dátum lett az iszlám vallás hívei számára az időszámítás kezdete. Az iszlám naptár holdhónapokat számlál, az év ugyanúgy tizenkét hónapból áll. A kilencedikben veszi kezdetét a nagyböjt, a Ramadán és a tizedik hónap első napján ünnepséggel és hatalmas lakomával ér véget. Az ünnepet Aid-el Kebirnek KisBayram, Kis ünnepnek nevezi (a keresztényeknél szokásos nagyszombati lakomához hasonlító). A tizenkettedik holdhónap első, hetedik és kilencedik napjai szintén ünnepnapok, ez a Nagy Bayram. Az ünnepi lakomákra általában pénteken kerül sor. Mohamed születéséről és mennybemeneteléről a muszlimok mindenhol megemlékeznek, de nem minden országban engedik az ünneplést. A szunnitáknak két fő vallási ünnepe van: az 'Eid al-Fitr, amely a Ramadán havi böjtöt zárja le közös imádsággal, illetve a zarándoklat utáni, három napos 'Eid al-Adha. Ez

72

utóbbin arról emlékeznek meg, hogy Ábrahám feláldozta Ismaelt, de az Úr angyala visszaadta az életét; az ünnep állatáldozattal is jár. A síitáknak saját ünnepeik is vannak, amelyek közül a legjelentősebb az Asura gyászünnep Muharram hónap 10-én. Ekkor arra emlékeznek, hogy 680ban a 6. szunnita kalifa, Muávija a karbalai csatában legyőzte és lefejeztette Mohamed unokáját, Ali fiát, Husszeint. A síiták az együttérzésként bizonyítékaként extázisba korbácsolják magukat. A negyven nappal később tartott Arba'en ünnepen pedig Husszein családjának további szenvedéseire emlékeznek. A napok és a hetek beosztása is más, mint a miénk. A napot az öt ima tagolja szigorú szakaszokra, a heti szent nap pedig a péntek, de nem pihenőnap. Az ima után általában szünetel a munka, azt azonban, hogy a hét egy napján ne lehessen dolgozni, az iszlám nem tanítja. Izraelben a munkahét vasárnappal kezdődik, szombaton pedig vallási okok miatt nem ülnek autóba. Üzletfelünket, hivatalos partnerünket ne hívjuk fel délután 2 és 4 között, és ne kezdeményezzünk kapcsolatfelvételt vallási ünnepeken, főleg ne Ramadán idején. Ha kikapcsolódásra vágyunk egy arab országban, tudnunk kell, hogy megvetik a számunkra hétköznapi szórakozásmódokat. Az országban mozik, színházak nem működnek, nyilvános helyeken tilos a tánc és a zene. Az iszlám szigorúan tiltja a szerencsejáték minden formáját, úgy vélik azonos a ribával, vagyis az uzsorával, hiszen nem egyenlő értékek cserélnek gazdát, s valaki a résztvevők közül munka nélkül megtollasodik. Tiltottnak minősül minden így szerzett vagyon. Nemcsak a kaszinókban, játéktermekben űzött szerencsejátékokkal nem fogunk találkozni

az

országban,

hiszen

hazárdjátéknak

minősül

a

lottózás,

a

totózás,

a

nyereménysorsolás, a tombola, a megvásárolt áruhoz ajándékként csatolt sorsjegy, még akkor is, ha jótékony célokat szolgál. Bizonyos korlátok között az iszlám engedélyezi a versenyt, ilyenek a hagyományos teve- és lóverseny, a céllövészet, a vallási vetélkedők és az olyan sportversenyek,, amelyek mentesek a tiltott dolgoktól és nem az imádkozás ideje alatt zajlanak. A közösségi élet központja a dzsámi („összejöveteli hely”), az olvasás, imádkozás, elmélkedés és tanácskérés helye. A nagy „mecsetek” (maszdzsíd = „a leborulás helye”) a közösségi imádság helyszínei, a „medreszék” (madrasza) pedig oktatási intézmények. A fotózás és videózás ezeken és a nyilvános helyeken, az utcán, bevásárló központokban nem ajánlatos. Ennek elsősorban vallási, másodsorban biztonsági okai vannak. A hivatalos program összeállításakor nekünk a napi ötszöri imaidőt kell figyelembe vennünk. Külföldi látogatáskor külön imaszobát és a mekkai imairány mindenkori

73

meghatározását amennyiben igénylik, akkor legyünk udvariasak és teremtsük meg ennek lehetőségét.

V. Összegzés Elsősorban globalizációról gazdasági összefüggésekben, politikai életre vonatkozóan szokás beszélni, pedig végbemegy az élet megannyi területén. A határokat nem ismerő technikai vívmányoknak köszönhetően napjaink információs társadalmának polgárai a Föld különböző pontjain élnek ugyan, de szinte pillanatok alatt tudomást szerezhetnek hatalmas távolságokban zajló eseményekről. A mobilizáltság, a magán és üzleti utazások lehetőségének kibővülése segít abban, hogy megismerjünk más kultúrákat. Országunk részvétele egyes nemzetközi szervezetekben szintén hozzájárul ahhoz, hogy az egységes protokollszabályok betartásán túl különböző országok kultúrái saját arcukat is megmutathassák. Egyrészt hálásak lehetünk a globalizáció jelenségének, hiszen a kultúrák találkozásai új kapukat nyitnak meg az élet minden területén, egy-egy utazás alkalmával pedig tágíthatjuk látókörünket, bővíthetjük ismereteinket. Azonban hosszabb távon végbemegy, végbe mehet az eltérő kultúrák egyfajta homogenizálódása, ami néhol eltűnteti a helyi szokásokat, és a népek közti kulturális sokszínűséget is csökkentheti. A kommunikációs globalizáció következményének tekinthetjük a kultúrák közeledését, összeolvadását, de még ennek ellenére továbbra is a kultúra marad az emberi csoportok közti legjelentősebb megkülönböztető jegy. Dolgozatomban elsősorban azt kívántam bemutatni, hogy egyes számunkra ismert vagy kevésbé

ismert

országok

szokásai

mennyiben

térnek

el

az

általunk

megszokottól.

Magánemberként, üzleti vagy diplomáciai úton, mik azok a hétköznapi kapaszkodók, vallási vagy társadalmi konvenciók, melyek ismeretével könnyebben boldogulhatunk egy számunkra idegen

világban.

Miközben

rácsodálkozunk

egyes

kultúrák

misztikumára,

érdekes

mindennapjaikra, rá kell ébrednünk, hogy ugyan olyan fontos saját kulturális identitásunk, értékeink ápolása, megőrzése, mint képesség az empátiára, hogy elfogadjuk azt a „másságot”, az egzotikusabb, némely esetben érthetetlenül szigorú szabályokat, amiket megismertünk. Amennyiben képesek vagyunk arra, hogy elfogadjuk a különbözőséget, és megpróbáljuk egyfajta érdekességként kezelni, akkor már tettünk egy lépést a másik kultúra megismerése felé.

74

VI. Mellékletek 1. sz. melléklet Öltözködöm, tehát vagyok!? Vegyük sorra a legfontosabb ruhadarabok, kiegészítők eredetét és használatuk szabályait: Kalap: 9 honfoglaló eleinknél a sisak védelmet biztosított a harcban, levétele az önkéntes megadást jelképezte 9 feudalizmusban tekintély kifejezésének eszköze volt 9 férfiak kötelesek levenni, ha belépnek valahová 9 nők nem veszik le, csak hosszabb tartózkodás esetén, kivétel ez alól II. Erzsébet angol királynő, akinek a jelenlétében kötelező minden hölgynek kalapot viselni Ékszer: 9 lehetőleg ne legyen feltűnő eleme öltözködésünknek, a „kevesebb néha több” elvet tartsuk be 9 méret, minőség összhangjára figyeljünk 9 férfiak esetén a jegygyűrű, pecsétgyűrű, és mandzsettagomb bőven elegendő 9 a fülbevaló először férfi viselet volt, matrózok viselték, most már női privilégium Nyakkendő: 9 horvát regiment XIV. Lajos idejében színes sálszerűségben átmasírozott Párizs utcáin és utánozni kezdték, kravátli néven vált ismertté 9 ma a hossz, a csomó, és a kötési mód is változó lehet, de ügyeljünk arra, hogy ne tűrjük be a nadrágba, sem az ingbe 9 Amennyiben nyakkendőt viselünk, az ing felső gombja legyen begombolt, e nélkül viszont kigombolt ingnyak a javasolt. Kesztyű: 9 ha a rendezvény jellege megköveteli, a férfiak frakkhoz fehér bőrkesztyűt viseljenek, és kézfogáskor mindig húzzák le 9 a hölgyek nem húzzák le, főként nagyestélyihez kötelező kellék, ami könyökön felül ér

75

Fehérnemű: 9 honfoglaló őseink már a IX. században ismerték a fehérneműt, míg másutt csak a XII. században honosodott meg az alsóing, trikó 9 1830 körül: kívánatossá vált, hogy a telt karcsú hölgyek használjanak fűzőt 9 1900 körül: megjelent a melltartó majd a kombiné 9 1940 körül: az USA-ból érkezett hozzánk a harisnya, melynek viselete hölgyek számára minden alkalomkor, munkahelyen kötelező Cipő: 9 színben, formában öltözethez illő legyen 9 a női cipő a hivatali életben zárt elöl és hátul is 9 férfiaknak fűzős, bőr cipő Nadrág: 9 keletről származik, Európában a germánok, gallok hozzák be 9 XII. század előirt férfi viselet a harisnyanadrág volt, majd felváltotta a XV. Században a buggyos nadrág 9 Francia forradalom idején jelent meg a pantalló, az egyenes szárú nadrág Zakó: 9 olasz nyelvből származik, eredetileg katonai kabát volt 9 egysoros gombolásút nem kell bekapcsolni, kétsoros gombolásút viszont igen 9 mellény felső gombját illik kikapcsolni, míg az alsó két gombját leülés előtt kell kikapcsolni 9 vendéget begombolva illik fogadni, kivéve az előbb említett mellény felső gombját A hölgyeknél a nőies eleganciát kell kombinálni a munkahelyi elvárásokkal. Sok helyen már hivatali viselet lett a farmernadrág, kényelmes, bár véleményem szerint nem nőies. A túl rövid szoknya, a túl mély dekoltázs, az átlátszó ruházat, a vastag pulóver, a papucs, a tornacipő sem megfelelő választás. A kiegészítőket – óra, öv, táska, cipő, esernyő – a nőknél még szigorúbban

76

ítélik meg, mint a férfi kollegák esetében. A cipő legyen mindig ép sarkú, tiszta, ne legyen kopogó fémsarkú, és színben harmonizáljon az öltözék egészéhez! Amennyiben egy rendezvényre, tárgyalásra meghívót kapunk, és a vendéglátó megszabja az elvárt öltözetet, a következők feliratokkal találkozhatunk: 9 Informal vagy business casual: délelőtt illetve délutáni rendezvényre hivatali öltözetünk megfelelő 9 Semiformal = black tie (cravate noir): szmoking, fehéring, fekete nyakkendő, fekete lakkcipő, szertartáson kalap, hölgyeknek kisestélyi 9 Formal = white tie (cravate blance): legelegánsabb öltözet, frakk, fehér mellény, fehér keményített ing, fehér csokornyakkendő, fekete lakkcipő (cilinder), hölgyeknek nagyestélyi, hosszú ruha és könyökön túl érő kesztyű, az eseményen a pincér mindig fordítva öltözik) 9 slacks = sportos megjelenés, akár farmer 9 coat no tie = öltöny garbóval vagy hölgyeknél pedig nadrágkosztümöt jelent Ha nincs a meghívón öltözetre való előírás: 9 félünnepélyes alkalmakra (pl. délutáni koktélparti): sötét öltöny, fehér ing, nem élénk színű nyakkendő, sötét zokni és cipő, nappal kosztüm (szoknya, nadrág) vagy egybeszabott ruha, este kisestélyi vagy rövidebb koktél ruha ajánlott, 9 ünnepélyes alkalmakra (pl. állófogadás): fekete öltöny, fehér ing, szürke vagy sötét nyakkendő, nappal kosztüm, este nagyestélyi (hosszú ruha, kesztyű) javasolt.

77

2. sz. melléklet Az iszlám irányzatai

Az iszlám irányzatai hagyományosan három fő csoportba sorolhatók be: I. A szunniták A

szunnához

(szokás,

rendelkezés,

hagyomány)

ragaszkodók.

A

szunna

Mohamed

kijelentéseivel, tevékenységével és életével kapcsolatos hagyományait jelenti (melyeket a hadithok tartalmaznak). A Koránnal együtt a szunna szolgál arra, hogy a muszlim tudja cselekedeteinek korlátait. Ez az irányzat a muszlimok kb. 83%-át alkotja manapság. A szunnita irányzaton belül is különböző iskolák különíthetők el: a hanafiták, a sáfiiták, a malikiták és a hanbaliták iskolája. Intézményes szétválásukról ugyan nem beszélhetünk, az egyes irányzatok határai nem húzhatók meg pontosan, sokszor átfedik, áthatják egymást. Az egyes iskolák kölcsönösen elismerik egymást. A különbségek az egyes iskolákhoz tartozó értelmezőknél, vallástudósoknál nem feltétlenül a vallásjogi tételek különbözőségében, hanem az elfogadott értelmezési módszerek különbözőségében mutatkozik meg. A szunnita muzulmánok spirituális vezetője a Kairóban lévő al-Azhar Mecsetegyetem nagysejkje, Szajjid Tantávi. Ő az „iszlám pápája”, az õ gondolatait több mint100 millió ember követi. II. A síiták Síitáknak a Sia (Ali pártja) követőit nevezik. A síiták csak Mohamed vér szerinti leszármazottait tekintik alkalmasnak a kalifa tisztség betöltésére. Egyedül Alit (656-661), Mohamed unokatestvérét és vejét, illetve a próféta lányával, Fatimával való házasságából származó, vér 78

szerinti sarjait ismerik el a próféta jogos utódaiként és a közösség vezetőjeként. Emiatt Alikidáknak is nevezik őket. Az első három -szunniták által elfogadott- kalifát trónbitorlónak tartják. A síiták szerint Mohamed halála előtt unokatestvérét és vejét, Alit beavatta a végső tanokba, ő pedig továbbadta ezt az ezoterikus tudást családjának. Vér szerinti utódai ezért imámnak, azaz a titkos tudás letéteményesének számítanak. Ezáltal az iszlám öt oszlopához hatodiknak hozzáteszik az imámátust, melynek lényege, hogy az imámok tévedhetetlenek. A különböző imám-láncolatok mentén az egyes síita irányzatok intézményesen is különváltak. Az egyes irányzatok sok esetben nem ismerik el egymást síitaként, egyes esetekben még muszlimként sem. A főbb irányzatok a következők: Ötös síiták (zajditák), Hetes síiták (iszmáiliták), Tizenkettes síiták (dzsafariták) és az Alaviták. Nevüket onnan kapták, hogy hány imámot ismernek el. Ma a síiták az muszlimok kb. 15 %-át képviselik. III. A szakadárok (kháridzsiták) A kháridzsiták (a harcra kivonulók) a legrégibb iszlám hitirányzat, alapvetően politikai síkon különülnek el az iszlám más irányzataitól, és erősen hatalomellenes felfogást képviselnek. Eredetileg a 4. kalifát, Alit követték, de a sziffini csata után (657) csalódtak benne, mert a fegyveres döntés istenítélete helyett a választott bíróság emberi ítélkezését fogadta el, s ezáltal méltatlannak ítélték a kalifa címre. Szigorú erkölcsi követelményeket vallanak, miszerint nincs hit cselekedet nélkül, aki súlyos bűnt követ el, az aposztatává, hitehagyottá válik. A kalifát a közösség választja a címre leginkább méltóak közül, a vérségi, származásbeli szempontokat figyelmen kívül hagyva. IV. Egyéb irányzatok Koraniták A Szunnát elutasító, forrásként kizárólag a Koránt elfogadó felfogás. Bár e megközelítés a múltban több muszlim gondolkodónál is megjelenik, önálló irányzatként csak az ÉszakAmerikában, Rashid Khalifa által alapított "Submitters" csoporttal öltött testet. Afro-amerikai irányzatok A XX. század elejétől több, az iszlám gyökerű, de az iszlám alapvető tanításaitól nagyban eltérő ahhoz sokszor csak névleg hasonló elsősorban afro-amerikaiakat vonzó irányzat alakult ki. Ezek

79

közül a legfontosabbak a Moorish Science, a Nation of Islam, illetve az abból kivált Five percenters irányzat.

3. sz. melléklet Az iszlám öt oszlopa I. Hitvallás (saháda) A hit Istenben, egyedüliségében, és abban, hogy csak ő méltó imádatra (tavhid), hit a Prófétákban (nabí) és a Küldöttekben (ruszul), az Isten által leküldött könyvekben (kutub), az angyalokban (malaika), a Végső Napban (kimaja) és hit az elrendelésben (kadar) minden muszlim számára születéstől fogva az élet alapkövei jelentik. II. Imádkozás (szalát) Istentisztelet vagy imaszertartás, mely mozdulatok és leborulások meghatározott sorából áll, mely előtt minden alkalommal rituális tisztálkodást (wudú) kell végezni. Mindezt arccal a mekkai Kába felé fordulva hajtják végre, s közben rövid Korán-idézeteket mondanak. Naponta ötször, szinte percre pontosan meghatározott időpontban végzik az imádkozást, s a müezzin a minaretről kiabálva hívja a híveket imára. A férfiaknak ajánlatos csoportosan, nyilvánosság előtt imádkozni, a nők általában ezt otthon teszik. Péntek délben minden felnőtt férfi a mecsetbe kell, hogy menjen, ugyanis ekkor a gyülekezeti imát a prédikáció követi, néha pedig fontos, közösséget érintő bejelentések is itt és ekkor hangzanak el. Turistaként ügyeljünk arra, hogy imádkozó ember előtt nem szabad elhaladnunk. III. Böjt (szaum) Ramadan hónapban tartják, mely szeptemberben kezdődik. Ekkor napkeltétől napnyugtáig tartózkodnak az evéstől, az ivástól, a dohányzástól, fürdéstől és a nemi érintkezéstől. Ha valaki a Ramadan idején beteg vagy hosszabb úton van, akkor a böjt egy részét vagy egészét elhalaszthatja alkalmasabb időpontra. A gyermekes, várandós anyák, a szolgálattevő katonák és a súlyos betegek mentesülnek a böjt alól. A böjt testileg, lelkileg megedzi a muszlimokat, erősíti a

80

vallási öntudatukat és hívek közötti köteléket. Végét ünnepség és lakoma jelzi a tizedik hónap első napján. IV. A szegényadó (zakát) Eredetileg a szűkölködők ellátásának fedezésére, segítésére szolgált, s minden muzulmán fizette. Ezzel igyekezett Mohamed a túlságosan nagy vagyoni különbségeket némileg enyhíteni. A muszlimok jövedelmük vagy vagyonuk egy meghatározott részét, 2, 5 százalékát adták, s eredetileg nem is alamizsna, hanem adótípus volt, amit az umma minden felnőtt tagja fizetett, de ma már a legtöbb arab államban megszüntették. Manapság a zakáttal egyenértékű jótékony adományt illik tenni. Az iszlám elismeri a vallási kisebbségeket is az országaiban. Ezért az itt élő kisebb csoportoknak a jólétét és létbiztonságát egy másik speciális adó (dzsizjah) biztosítja, mely fizetése felmenti őket a katonáskodás terhe alól is, és a befolyt adóból szintén a szegényebb rétegeket támogatják. V. Zarándoklat (háddzs) A muzulmán év 12. hónapjában tett mekkai zarándoklat, mely még a pogány kor emlékeit, szokásait is őrzi. Minden olyan muzulmánnak életében legalább egyszer részt kell vennie a zarándoklaton, aki fizikailag (egészségileg) és anyagilag képes rá. A zarándoklók kétlepedőnyi, varratlan fehér vászonba burkolózva végzik a szertartást, ezzel fejezik ki Isten előtti egyenlőségüket. A nők ezzel szemben hétköznapi ruhában, de fátyolban jelennek meg. A két szent városban, Mekkában és Medinában nem szívesen látott vendég a turista, sőt a zarándoklat rítusát még csak nem is láthatja idegen szeme. Mindeddig csupán két európai járhatta meg az utat, közülük a magyar származású Germanus Gyula többször is. A zarándoklat idején tilos a vadászat, amikor a hívők felszentelt állapotban vannak, viszont megengedett a tengeren a halászat.

81

4. sz. melléklet A muszlim nők öltözködésének szabályai A ruházat Az öltözködéssel az elsődleges cél a muszlimák számára a test eltakarása, hiszen ez Allah akarata. Ennek megfelelően terjedt el a nyaknál záródó, bokáig egybeszabott ruha. Ennek teljesen zárt változata a dszibáb, az elől nyitott pedig az abaya. Fekete színben az Öböl országaiban jellemző, míg a színes dzsibábot Egyiptom és Szíria környékén hordják. A konzervatív Afganisztán területén az arcot is eltakaró bokáig érő ruha, a burka az elfogadott. Közkeletű viselet továbbá az Európában csadornak nevezett ruhadarab, mely Iránban egy nagy, négyszögletes anyag, melybe technikásan bújnak bele. A pakisztáni és hindu asszonyok az úgynevezett salwar kameezben élik mindennapjaikat, melyhez egy hosszú buggyos nadrág és egy – a nők arcát eltakaró - kendő is párosul. Ez a viselet még az egyiptominál is színesebb.

dzsibáb

abaya

A kendő Egyiptomban, illetve az Arab-félsziget északi részén amina-hidzsáb és a khimár névvel illetik a fejkendőt, ami egy nagy négyzet alakú kendő háromszög alakúra hajtogatva és olyan hosszú, hogy leér viselője hasáig is. A visszafogottabb Öbölben az amina-hidzsáb viselete illetlenség, és a khimárt is csak a csador alá veszik fel. Az itt elterjedt kendőviselet a seyla, ami egy hosszúkás, fekete vagy színes selyemkendő, ami csak a hajat és a nyakat takarja. Iránban elterjedt a magneh,

82

ami az amina-hidzsábra hasonlít, hosszúságában viszont a khimárral vetekszik. A siita irányzat muszlimái az úgynevezett aymi-hidzsábot hordják, ennél a kendőt nem áll alatt, hanem az állnál zárják össze.

amina-hidzsáb

aymi-hidzsáb

khimár

Az arcfátyol Ennek viselete nem kötelező, minden muszlim asszony egyénileg választhatja. A legelterjedtebb talán az Öböl országaiban, ahol főként abayával és seylával hordják a fátyolt, a niqábot. Ez egy olyan fátyol mely csak a szemet hagyja szabadon. A szaudi burqa a niqábnak egy szigorúbb fajtája, melynek lényege, hogy a szem felett található egy vékonyabb fekete fátyol, melyet alkalmasint a szem elé lehet helyezni. A siiták tiltják azt a fajta fátylazást, melynél a szem kilátszik, így ezek az asszonyok az úgynevezett busiyát hordják, mely a szemet is teljes mértékben eltakarja.

burqa

busiya

83

VII. Felhasznált irodalom 1. Fernández-Armesto, Felipe: Európa népei. Budapest: 1995, Corvina 2. Hill, Richard: Mi, európaiak. Budapest: 1999, Geomédia Kiadói Rt. 3. Dr. Sille István: Illem, etikett, protokoll. Budapest: 2003, KJK-Kerszöv. Jogi és Üzleti Kiadó Kft. 4. Ottlik Károly: Protokoll; Budapest: 1994, Protokoll ’96 Kiadó Protokoll extra; Budapest: 1996, Protokoll ’96 Kiadó Protokoll A – Z; Budapest: 1997, Protokoll ’96 Kiadó Protokollkódex; Budapest: 2000, Dinasztia Kiadó 5. Fábri Anna szerkesztésében: A művelt és udvarias ember (A társas viselkedés szabályai a magyar nyelvű életvezetési és illemtankönyvekben); Budapest: 2001, Mágus Kiadó 6. D.Robinson: Az üzleti élet illemtana ; Budapest: 2001, Perfekt Kiadó 7. I. Uffelmann: Mindentudó illemtudó; Budapest: 1995, Panoráma Kiadó 8. I. Wolf: Nagy illemkódex; 1995, Trivium 9. Oszti Judit: A keresztény és az iszlám kultúra viszonyának elemei a konfliktusokhoz és a háborúhoz; Kard és toll: 2006/3. 177-181. oldal 10. Rostoványi Zsolt: Az iszlám a 21. század küszöbén. Budapest: 1998, Aula Kiadó

84