BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA KÜLKERESKEDELMI FİISKOLAI KAR
Külgazdasági szak Nappali tagozat Tızsde, pénzintézetek szakirány
A CHILEI ÉS A MAGYAR MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁR SZEKTOR FEJLİDÉSI TENDENCIÁI KÖZÖTTI PÁRHUZAM
Készítette: Kovács Ildikó
Budapest, 2009
TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS.......................................................................................................... 5 1.1 A nyugdíjrendszerek sebezhetısége ...................................................................... 5 1.2 A chilei és a magyar nyugdíjrendszer .................................................................... 5 2. A NYUGDÍJRENDSZEREKRİL ÁLTALÁBAN ............................................. 8 2.1 A nyugdíjrendszerek kialakulásának fıbb állomásai............................................. 8 2.2 Kitekintés a világ fıbb nyugdíjrendszereire .......................................................... 9 2.2.1 Az Amerikai Egyesült Államok nyugdíjrendszere ..................................... 9 2.2.2 A svájci nyugdíjrendszer........................................................................... 10 2.2.3 Nyugdíjrendszer Angliában ...................................................................... 11 2.2.4 Nyugdíjpénztárak szabályozása az Európai Unióban ............................... 12 3. CHILE................................................................................................................... 14 3.1. A reformot megelızı állapot .............................................................................. 14 3.2 Az 1981-es reformok alapjai................................................................................ 14 3.3. A pénztárszektor felépítése ................................................................................. 16 3.4 A chilei nyugdíjreform sikere .............................................................................. 17 3.5 Az átállás költsége és problémái ......................................................................... 18 3.6 Hozamok alakulása .............................................................................................. 19 3.7 A portfoliók fejlıdése .......................................................................................... 20 3.8 A 2006-os reformig vezetı út .............................................................................. 21 3.8.1 Átlépések, költségek és pénztárak száma közötti összefüggések ............. 21 3.8.2 Az információáramlás problémái.............................................................. 23 3.8.3 A várható nyugdíjjáradékok nemek közötti eltérése................................. 23 3.8.4 Az alacsony lefedettség problémája.......................................................... 24 3.9 A 2006-os reformok ............................................................................................. 24 3.10 A nyugdíjreform költségei: ................................................................................ 29 4. MAGYARORSZÁG ............................................................................................ 30 4.1. A magyar nyugdíjrendszer története ................................................................... 30 4.1.1. Önkéntes segélyegyletek.......................................................................... 30 4.1.2. A törvényes keretek megteremtése .......................................................... 31 4.1.3. A II. világháborútól 1997-ig .................................................................... 32 4.2 Az 1997-es nyugdíjreform alapja......................................................................... 33 4.3 Az új nyugdíjrendszer felépítése.......................................................................... 34 4.2 A pénztárak rendszere .......................................................................................... 36 4.3 A pénztárak gazdálkodása.................................................................................... 37 4.4 A pénztárak portfoliójának alakulása................................................................... 38 4.5 Hozamok alakulása .............................................................................................. 39 4.6 Díjszerkezet.......................................................................................................... 43 4.6.1 Díjterhelést befolyásoló tényezık ............................................................. 43 4.6.2 A pénztári díjak típusai ............................................................................. 43 4.6.3 A 2007-es szabályozás .............................................................................. 46 4.7 A pénztárak közötti átlépések tendenciája ........................................................... 48 4.8. A gazdasági válság hatása a magyar magánnyugdíjpénztár szektorra................ 50 4.9. A választható portfoliós rendszer........................................................................ 51 4.10. A magyar és chilei szektor összehasonlítása..................................................... 52
-3-
4.10.1 Közös problémák .................................................................................... 53 5. KÖVETKEZTETÉSEK LEVONÁSA............................................................... 54 5.1 Felvetések a rendszer mőködési hatékonyságának javítására.............................. 55 Irodalomjegyzék....................................................................................................... 59
ÁBRÁK ÉS GRAFIKONOK JEGYZÉKE 1.sz. ábra: A nyugdíjpénztárak és a gazdasági növekedés közötti kapcsolat............. 15 A chilei nyugdíjrendszerre és magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó grafikonok: 1.sz. grafikon: Reálhozamok alakulása...................................................................... 19 2.sz. grafikon: Portfoliók diverzifikáltsága................................................................ 20 3.sz. grafikon: Nyugdíjpénztárak számának alakulása .............................................. 22 4.sz. grafikon: Átlépések és a taglétszám aránya....................................................... 22 5.sz. grafikon: Demográfiai adatok............................................................................ 24 A magyar nyugdíjrendszerre és a magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó grafikonok: 6.sz. grafikon: Demográfiai adatok............................................................................ 36 7.sz. grafikon: A pénztárszektor egészére számított hozamok .................................. 40 8.sz. grafikon: Mőködési alap a befizetések százalékában (pénztárak átlaga) .......... 47 9.sz. grafikon: Pénztárak közötti mozgás................................................................... 48 A chilei és magyar pénztárszektort összehasonlító grafikon: 10.sz. grafikon: Tagok átlépési arányának változása ................................................. 55
TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE A chilei nyugdíjrendszerre és a magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó táblázatok: 1.sz. táblázat: A 2006-os chilei nyugdíjreform pontjai .............................................. 25 2.sz. táblázat: A 2006-2008-as chilei nyugdíjreform költségei ................................. 29 A magyar nyugdíjrendszerre és a magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó táblázatok: 3.sz. táblázat: A magyar nyugdíjrendszer összetétele a reform után ......................... 35 4.sz. táblázat: A pénztárak tıkéjének eszközcsoportonkénti megoszlása (2007) ...... 39 5.sz. táblázat: A magyar nyugdíjpénztárak hozamai (2003-2007)............................. 42 6.sz. táblázat: A magánnyugdíjpénztárak díjterhelésének alakulása ......................... 45 7.sz. táblázat: A befizetések alapok közötti megoszlása (2007) ................................ 47 8.sz. táblázat: Tagok mozgása pénztárak szerinti bontásban ..................................... 49 9.sz. táblázat: A magyar magánnyugdíjpénztárak rangsora....................................... 56 -4-
1. BEVEZETÉS 1.1 A nyugdíjrendszerek sebezhetısége A nyugdíjrendszer – tágabb értelemben véve a társadalombiztosítási rendszer – a világ szinte minden országának sebezhetı pontja. Ha csak a fejlett országok rendszereit nézzük, láthatjuk, hogy azok mind olyan lábakon állnak, melyeknek hosszú távú hatékonyságát alapjaiban kérdıjelezi meg az öregedı társadalom, az egyre késıbb munkába álló, diákéveit elnyújtó fiatalság, a gyermekvállalási hajlandóság csökkenése, a feketegazdaság, és ezeken kívül még számos tényezı. Az 1980-as évektıl az ezredfordulóig végbemenı nyugdíjreformokkal az addigi rendszerek felépítését gyökereikben változtatták meg. A legnagyobb változtatás az volt, hogy az addigi, többségében az állami költségvetésre támaszkodó rendszerekben új szereplıként megjelentek a piaci alapon szervezıdött, és az államtól teljesen különálló intézmények, a magánnyugdíj pénztárak. Ekkor úgy tőnt, hogy a reformokkal hosszú távú megoldást biztosítottak az országok korunk társadalmi jellegzetességeinek a nyugdíjrendszerre gyakorolt negatív hatásának a kiküszöbölésére. Azonban néhány év elteltével már jelentkeztek az új rendszerek hiányosságai, valamint mőködési problémái, melyeket a 2008-ban kibontakozó és azóta egyre inkább elmélyülı világgazdasági válság tovább halmozott. A gyenge politikai és makroökonómiai háttérrel rendelkezı országok nyugdíjrendszerei köztük Magyarországé is - nem tudják rugalmasan kezelni a jelentkezı problémákat, így szükségessé vált azok újbóli megreformálása, a törvényes keretek átdolgozása. Az átalakított rendszerekben e téren különösen nagy felelısség hárul a magánnyugdíjpénztárakra. Szakdolgozatomban a magyar nyugdíjrendszert a chilei rendszerrel párhuzamba állítva tárom fel a magánnyugdíj szektort érintı negatív hatásokat, mőködési problémákat, és a lehetséges változtatások alternatíváit. A téma idıszerősége és a probléma egész társadalmat érintı jellege miatt döntöttem a téma választása mellett. 1.2 A chilei és a magyar nyugdíjrendszer Chile és Magyarország nyugdíjrendszere hasonló felépítéső. A 1997-es magyar nyugdíjreformot, más közép-kelet-európai ország reformjával együtt chilei mintára a Világbank javaslatával és a Világbank által készített tanulmányokra alapozva
-5-
valósították meg. A két ország pénztárszektora hasonló makrokörnyezetébıl és azonos gyökereibıl eredıen hasonló pályát fut/futott be mőködése során, így a két rendszerben megjelenı problémák is közel azonosak. Chilében 1982-ben váltotta fel a tisztán felosztó-kirovó rendszert a hárompilléres rendszer. A mőködése alatt eltelt 26 év alatt már megreformálták az eredeti alapokat a jelentkezı problémák megoldása érdekében. Magyarországon még csak 10 éve mőködik a három-pilléres rendszer, viszont egyes területeken már megjelentek a chilei rendszert korábban sújtó problémák. Szakdolgozatomban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a magyar pénztárszektor problémái és az elıtte álló kihívások hogyan küzdhetık le, mely területeken van szükség átalakításra és hogyan kellene a jövıben a pénztárak mőködését és a mőködésre vonatkozó szabályozásokat megváltoztatni ahhoz, hogy idıben kezelni tudja, vagy elkerülje azokat a problémákat, melyeket a chilei rendszer már átélt, és azokat több-kevesebb sikerrel ki is küszöbölte. A témával foglalkozó szakirodalom és szakcikkek kritikái alátámasztják azt a nézetet, hogy a pénztárak – a profitorientált mőködési szemlélet miatt – nem az ügyfél érdekeit, hanem a bennük rejlı hasznot tartják szem elıtt. Pedig a pénztárak vannak az ügyfelekért, nem pedig fordítva. Ezt bizonyítja, hogy hárompilléres rendszer kialakításának fı motivációja az volt, hogy az ügyfél – a ma még járulékfizetı – a jövıben, nyugdíjas évei alatt is megtarthassa az általa addig megalapozott életszínvonalat. Dolgozó évei alatt az összegyőjtött pénztári vagyonáról folyamatosan pontos információt kapjon, tudja hol, milyen környezetben, milyen mértékben gyarapodik majdani nyugdíja. Dönthessen arról, hogy mekkora kockázatot vállal a vagyon gyarapodása érdekében, és hogy a nyugdíjas éveiben mikor, milyen formában szeretne a járadékaihoz jutni, ahhoz hogy nyugodt körülmények között, pénzét biztos kezekben tudva, megöregedni. Mindez a felesleges mőködési költségek lefaragásával, a pontos és idıben történı tájékoztatással,
a
pénztárszektor
„megtisztításával”,
élesebb
versenyhelyzet
kialakításával és a törvényes szabályozások szigorúbb és pontosabb elıírásaival lehetséges. Dolgozatom a téma kifejtésének céljából négy nagyobb részre tagolódik:
A bevezetést követıen a második fejezetben a társadalombiztosítási rendszerek, ezen belül a nyugdíjrendszerek kialakulásának és fejlıdésének fıbb
állomásait
mutatom
be. -6-
Majd
a
világ
legjellemzıbb
nyugdíjrendszereinek rövid áttekintése következik egy-egy példa országon keresztül – Amerikai Egyesült Államok, Svájc és Anglia –. Mivel az Európai Uniós tagság, az unió tagállamainak nyugdíjbiztosítási szabályozására és fejlesztésére egyre nagyobb hatást gyakorol, ezért érdemesnek tartottam a fejezet végén néhány szót ejteni a Biztosítási- és Nyugdíjpénztári Felügyeletek Európai Bizottságának mőködésérıl is.
A harmadik fejezetben Chile nyugdíjrendszerének mőködést és átalakulásait mutatom be, a magánnyugdíj ág fejlıdését középpontba helyezve 1981-tıl napjainkig.
Elsıként
a
hárompilléres
rendszer
kidolgozásának
és
felépítésének áttekintésére, valamint az átalakítás társadalmi és gazdasági hatásainak a vizsgálatára kerül sor. Majd a mőködés rejtette problémák és az újabb átalakításig vezetı út leírása következik. Végül a 2006-os reform részletes bemutatására kerül sor.
A negyedik fejezet hazánk nyugdíjrendszerét mutatja be a kezdetektıl egészen máig. A magyar nyugdíjrendszer történetének áttekintése után az 1997-es reform leírása következik. A fejezet különös tekintettel foglalkozik a magánnyugdíjpénztárak mőködésével és a mőködésben rejlı problémák feltárásával. Ezt követıen a magyar és a chilei rendszer összehasonlítására, a rendszerek közös problémáinak felsorakoztatása kerül sor.
Az utolsó fejezetben a következtetéseimet összegzem magánnyugdíjpénztár szektor mőködésével kapcsolatban, valamint javaslatokat teszek a hazai rendszer mőködési hatékonyságának javítására.
-7-
2. A NYUGDÍJRENDSZEREKRİL ÁLTALÁBAN 2.1 A nyugdíjrendszerek kialakulásának fıbb állomásai A német szociális biztosítási rendszer, a Bismarcki rendszer volt az elsı, ami a legnagyobb hatást jelentette Európában. A rendszer a betegbiztosítás, az üzemi baleseti biztosítás, és az öregségi valamint a rokkantási biztosítás szabályait foglalta össze a XIX. század nyolcvanas éveiben. Fıbb jellemzıje az volt hogy kötelezıvé tette minden ipari munkás, és minden alkalmazott számára a járulékok fizetését. A hozzájárulás nagysága a munkabérrel volt arányos és rajtuk kívül a munkáltató is köteles volt járulékot fizetni. A biztosítottak nyugdíjas éveik alatt a korábbi béreikkel arányos összeget kaptak ellátásként, amire az állam garanciát vállalt. A bismarcki modell, átfogó intézkedései miatt, a társadalombiztosítási rendszerek klasszikus példájává vált. A fejlıdés következı állomása az Amerikai Egyesült Államok szociális rendszerének kiépítése volt 1935-ben. A szövetségi kormány felismerte, hogy a szociális rendszer hatékony mőködésének kialakításához elsıként gazdaságpolitikai intézkedésekre van szükség. Ennek megfelelıen a gazdasági rendszert is módosítani kellett, hogy az be tudja fogadni az új szociális elemeket. Az USA szabályrendszere az öregek és a hátramaradottak számára kötelezı biztosítást szervezett, amit kiterjesztett az összes bérbıl élı munkásra és alkalmazottra. Néhány évvel késıbb, 1938-ban, Új-Zélandon vezettek be átfogó szociális rendszert, amely az összes állampolgár ellátását tőzte ki célul, és biztosítási alapok helyett inkább szociális alapokra kívánta helyezni az egészségügyi s nyugdíjellátásokat. A szociális ellátórendszerek fejlıdésének következı állomása az angol Lord Beveridge terve volt, melyet 1942-ben dolgozott ki. Tanulmányában kifejtette, hogy a kedvezményezettek körét az egész munkaképes korú népességre terjesszék ki. Ezen kívül dolgozzanak ki egy minden állampolgára kiterjedı minimum ellátást biztosító szociális
ellátórendszert.
Ennek
kialakításához
egységes
intézményi
háttér
megvalósítását szorgalmazta egy szociális rendszert felügyelı minisztérium létrehozásával.
-8-
A szociális rendszerekkel foglalkozó szakemberek szerint az európai kontinens országainak társadalombiztosítási rendszerei alapvetıen a felsorolt modellek ötvözetébıl jöttek létre.1 2.2 Kitekintés a világ fıbb nyugdíjrendszereire A nyugdíjrendszerek a világban a XIX. századtól különbözı felépítési és mőködési elvek alapján szervezıdtek. Azonban a történelem folyamán változásokon mentek keresztül, egymásra hatást gyakorolva formálódtak, alakultak át. Így mára az egyes típusok között átfedések, részben vagy egészben azonosan mőködı, néhány kérdésben identitásukat megırzı rendszerek jöttek létre. Mára már a fejlett országok rendszereinek szinte mindegyikére a „vegyes összetétel” jellemzı. Azaz az állami nyugdíjalapok mellett, tıkefedezeti alapok bekapcsolása és azok egyre nagyobb szerephez juttatása figyelhetı meg. Ahhoz, hogy hazánk nyugdíjpénztár szektorának helyzetét jól lássuk, szükséges a világban
mőködı
áttekintése,
fıbb
valamint
nyugdíjrendszerek az
Európai
alapvetı
Unió
tulajdonságainak
nyugdíjpénztárakra
rövid
vonatkozó
szabályozásának megismerése.
2.2.1 Az Amerikai Egyesült Államok nyugdíjrendszere „a kétpilléres modell példája” Az USA nyugdíjrendszere két pillérre oszlik. Az elsı az úgynevezett OASDI (Old Age Survivors and Disability Insurance), ami a kötelezı, állami nyugdíjrendszert képviseli. Ez a pillér garantálja a minimális nyugdíj összegét. A második pillér a három alrendszerre bontható:
üzemi nyugdíjbiztosítás
közszolgálati alkalmazottak kiegészítı nyugdíjbiztosítása
magán biztosítótársaságokkal kötött nyugdíjbiztosítási szerzıdések
Az üzemi nyugdíjbiztosítás nem kötelezı, a munkavállalók általában kollektív szerzıdés alapján vesznek részt benne. A közalkalmazottak biztosítását a helyi önkormányzatok
szervezik
meg,
akik
privát
biztosítótársaságokkal
kötött
szerzıdések alapján biztosítják a közalkalmazotti szféra dolgozóit. Az USA 1
Barta Judit (2000): A magyar nyugdíjrendszer reformja, különös tekintettel a rendszer második pillérét képezı magánnyugdíjpénztárakra http://kvt99.lib.uni-miskolc.hu:8080/servlet/eleMEK.server.fs.DocReader?id=160&file=de_2267.pdf [letöltés ideje: 2009.04.17]
-9-
magánnyugdíjrendszere
több
évtizeddel
megelızve
a
világ
többi
nyugdíjrendszerének önkéntes alapon szervezıdı pillérét már 1875-ben megalakult. Az önkéntes rendszerben való részvétel meghatározott járulékfizetéshez kötött. Az ellenırzı feladatokat az Internal Revenue Service, azaz az Adóhivatal és a Munkaügyi Minisztérium látja el. Az elsı-pillérbe fizetendı nyugdíjjárulék mértéke a kereset 11%-a, melyet a munkavállaló és a munkáltató fele-fele arányban fizet. Az egyéni vállalkozók maguk után fizetik a teljes járulékot. A második pillérbe befizetendı összeg a biztosítás fajtájától függ, így lehet összegszerően vagy a bérek százalékában meghatározott. Éppen ezért a befizetések mértéke széles skálán mozog. A nyugdíjkorhatár nıknél és férfiaknál egyaránt 65 év, amelyet 2020-ig fokozatosan 67 évre emelnek. A nyugdíjjogosultsághoz 10 év munkaviszonyra van szükség.2
2.2.2 A svájci nyugdíjrendszer „a hárompilléres rendszer példája” A svájci nyugdíjrendszer a klasszikus hárompilléres rendszeren példája. A központi felosztó-kirovó alrendszernek van a legnagyobb szerepe. A központi költségvetésbe a dolgozók nyugdíjjárulék címen bruttó fizetésük 10,1%-ot kötelesek fizetni. A magánnyugdíj ág képezi a második pillért, melynek mőködési feladatait a piaci alapon szervezett pénztárak látják el. A pénztárak tıkefedezeti alapon mőködnek, szakmai vagy munkahelyi alapon szervezıdnek, és erıs állami felügyelet alatt állnak. A pénztárak bevételei a biztosítottak bérébıl levont járulékok. Ennek mértékét jogszabály határozza meg: 7-18% között mozog.3 A befizetési kötelezettség a ledolgozott évek számával növekszik. A pénztárak az összegyőjtött járulékokat befektetik, majd a haszon egy részét jóváírják a befizetık számláira. A haszon másik részét saját mőködésükre fordítják. A harmadik pillér önkéntességen alapul, és a szerzıdı felek szabad akaratára épül. Az önkéntes pénztárakba történı befizetések mértékét a pénztártag saját maga határozhatja meg – természetesen minden pénztár meghatároz egy minimum, kötelezıen fizetendı összeget. 2
Barta Judit (2000): A magyar nyugdíjrendszer reformja, különös tekintettel a rendszer második pillérét képezı magánnyugdíjpénztárakra 189-192.o 3 Credit Suisse: The Swiss Pension System (A svájci nyugdíjrendszer) https://entry.credit-suisse.ch/csfs/p/b2c/en/vor_vers/vorsorge/vorsorgesystem.jsp [letöltés ideje: 2009.04.19.]
- 10 -
A nyugdíjak mértékét a biztosítottak összegyőjtött tıkéje adja. A biztosított a nyugdíjba vonulás után az állami nyugdíjon felül a magánpénztárban összegyőjtött tıke és kamatainak a járadékaira jogosult. Ha önkéntes pénztári tagsággal is rendelkezik, akkor annak az összege is hozzáadódik havi járandóságához. A nyugdíjkorhatár férfiaknál 65, nıknél 62 év. A svájci nyugdíjrendszerrıl megállapítható, hogy erısen szolidáris alapokon mőködik. 4 Annak ellenére, hogy Magyarországon a nyugdíjjáradékok kiszámításához svájci indexálást használnak, az a nézet, miszerint a magyar nyugdíjrendszer a svájci mintájára jött létre tévesen van jelen a köztudatban.5 Bár megállapítható, hogy a svájci rendszer áll a legközelebb a magyar hárompilléres rendszerhez, azonban azt csak 1985-ben vezették be, a chilei rendszer átalakítása után néhány évvel. Így az elsıdleges példa, amelyre a World Bank tanulmányai is támaszkodnak, LatinAmerikából származik.6
2.2.3 Nyugdíjrendszer Angliában „a sok lábon álló rendszer” A nyugdíjrendszer Angliában jóval összetettebb a már bemutatott amerikai vagy svájci nyugdíjrendszernél. Kétféle állami, 14 fajta szakszervezeti és számos magánnyugdíj létezik. Összefoglalóan három alapvetı formába csoportosíthatjuk az angol nyugdíjrendszert alkotó elemeket: állami, kiegészítı vállalati és magán nyugdíjak. Az állami nyugdíj felosztó kirovó rendszerben mőködik, egy alapnyugdíjból és egy kiegészítı nyugdíjból áll. Az kaphat alapnyugdíjat, aki a ledolgozott évek legalább 1/3-ban fizette járulékait a Nemzeti Biztosítási Alapba. Aki nem teljesíti e kötelezettségét, az nem jogosult az alapnyugdíjra. A „második” állami nyugdíj a járulékfüggı nyugdíjrendszer. Ahogyan a neve is mutatja a befizetett járulékok határozzák meg, hogy nyugdíjas éveikben a biztosítottak mekkora járadékra számíthatnak. Az állami nyugdíjalapba a munkáltató és a munkavállaló is köteles fizetni a bruttó bér után, melynek mértéke mindkét fél részérıl 6,1%. Az állami 4
Barta Judit (2000): A magyar nyugdíjrendszer reformja, különös tekintettel a rendszer második pillérét képezı magánnyugdíjpénztárakra 199-201.o 5 Svájci indexálás: 50%-ban az infláció, 50%-ban az országos nettó keresetemelkedés határozza meg a mindenkori nyugdíjemelés mértékét 6 World Bank tanulmány: Monika Queisser, Dimitri Vittas (2000): The Swiss Multi-Pillar Pension System (A svájci több pilléres nyugdíjrendszer) [letöltés ideje: 2009.04.10] http://www.thinkswiss.org/documents/social_security/WB%20Swiss%20Pension%20System.pdf
- 11 -
nyugdíj nagyságrendileg a jövedelem átlagának 20%-át teszi ki. Azonban a két állami nyugdíj az egykori jövedelem körülbelül 25%-át teszi ki, ami még a létminimumhoz sem elegendı. Ezért szükséges egyéb kiegészítı nyugdíjak párhuzamos mőködése is. A vállalati nyugdíjak a legtöbb munkavállaló számára kedvezı lehetıséget kínálnak. Két fı formája van, a járulékkal (defined contribution) és a járadékkal (defined benefit) meghatározott nyugdíjszolgáltatás. A járulékkal meghatározott nyugdíj hasonlít a magánnyugdíjhoz, mértéke a befizetésektıl függ. A hozzájárulást a munkáltató (a bruttó bér 2-8%-át), és a munkavállaló (a bruttó bér 2-4%-át) is fizet. A járadékkal meghatározott rendszer esetén a majdani nyugdíjszolgáltatás mértéke van elıre meghatározva. Ez egyfajta garanciát jelent a munkavállalónak. Viszont ahhoz, hogy az elıre rögzített összeg biztosított legyen, a hozzájárulás mértéke évenként változik (infláció valamint egyéb korrekciós tényezık mértékével). A járadékkal meghatározott rendszert választók esetén a munkavállalók átlagosan jövedelmük 5-7%-át, a munkáltatók a bruttó bér 10-15%-át fizetik be alkalmazottaik után a nyugdíjalapba. 7 A közszolgálati kiegészítı nyugdíjbiztosítás is mőködik Angliában, amely a közszférában dolgozókat illeti meg. A magánnyugdíjak rendszere jóval összetettebb az európai országok többségében mőködı magánnyugdíj pilléreknél. A munkavállalók szabadon dönthetnek afelıl, hogy belépnek-e magánpénztárakba illetve arról is, hogy a belépés után véglegesen átlépnek az állami rendszerbıl a magánnyugdíjrendszerbe. A magánnyugdíj alapokba befizetett összeg után adókedvezmény jár. Az összegyőjtött tıke egy részét, általában 25%-át egy összegbe felveheti a járulékfizetı, a fennmaradó összeg életjáradék formájában kerül kifizetésre. 8
2.2.4 Nyugdíjpénztárak szabályozása az Európai Unióban 2003-ig
az
Európai
Unióban
nem
volt
egységes
nyugdíjalapokra
és
nyugdíjpénztárakra vonatkozó szabályozás, a Római Szerzıdésben megfogalmazott alapokon kívül csupán néhány közlemény foglalkozott a témához kapcsolódó 7
Jarna Bach, Sini Laitinen-Kuikka, Mika Vidlund (2004): Pension Contribution level in certain EU countries (Nyugdíjjárulékok mértéke bizonyos Európai Uniós országokban) http://www.etk.fi/Binary.aspx?Section=41096&Item=20000 [letöltés ideje: 2009.04.17.] 8 Barta Judit (2000): A magyar nyugdíjrendszer reformja, különös tekintettel a rendszer második pillérét képezı magánnyugdíjpénztárakra 202-207.o
- 12 -
kérdésekkel. Az európai nyugdíjrendszerek átalakítása, és azok jövıbeni tervezett összehangolása miatt szükség volt egy uniós szintő szervezet létrehozására. Ennek az elvárásnak eleget téve 2003. november 24-én kezdte meg mőködését a CEIOPS (Committee of European Insurance and Occupatinal Pension Supervisors; azaz a Biztosítási- és Nyugdíjpénztári Felügyeletek Európai Bizottsága). A CEIOPS az EU-tagállamok biztosítási- és nyugdíjpénztár felügyeleteinek magas szintő képviselıibıl áll. Összefoglalóan a CEIOPS az alábbi feladatokat látja el:
Javaslatokat tesz az Európai Bizottság felé a biztosítás, viszontbiztosítás és a nyugdíjpénztárak vonatkozásában a jogszabály elıkészítések kapcsán.
Hozzájárul az EU-direktívák következetes beépítéséhez a tagállamok Felügyeleteinek gyakorlatába.
Fórumot biztosít a Felügyeletek együttmőködéséhez, beleértve a folyamatos információcserét is.
Foglalkozik a biztosítók és nyugdíjpénztárak tagországokon belüli felügyeleti rendszereinek közelítésével.
A fenti feladatok elvégzéséhez a testület részt vesz más, a mőködéséhez kapcsolódó európai intézmények munkájában, mint például a Gazdasági- és Pénzügyi Bizottság, vagy a Pénzügyi Szolgáltatások Bizottságának tevékenységeiben. Az átlátható tevékenység biztosítása érdekében a CEIOPS köteles konzultálni a piac résztvevıivel, ami a kínálati és a fogyasztói oldal képviseletét egyaránt jelenti. Így konzultációs lehetısége van többek között az európai biztosítók központi szövetségének (CEA).
9
9
Lencsés Katalin (2005): Új döntéshozatali mechanizmus az európai biztosítási piac szabályozásában http://www.biztositas.hu/Hirek-Informaciok/Biztositasi-szemle/2005-junius-julius/Lencses-KatalinUj-donteshozatali-mechanizmus-az-europai-biztositasi-piac-szabalyozasaban.html [letöltés ideje: 2009.03.10.]
- 13 -
3. CHILE 3.1. A reformot megelızı állapot A chilei rendszer a klasszikus, kizárólag állami költségvetésen alapuló felosztókirovó alapon mőködött 1952-tıl. Az 1970-es évekre azonban világossá vált, hogy a felosztó-kirovó rendszer csıdállapot közelébe jutott, ezért gyökeres változtatásra van szükség. A chilei diktatúra még javában fénykorát élte, amikor Augusto Pinochet tábornok 1981-ben megindította a korábbi rendszerrel radikálisan szakító nyugdíjreform kidolgozását.10 3.2 Az 1981-es reformok alapjai A chilei nyugdíjreform kidolgozói felismerték, hogy a nyugdíjrendszer és az ország gazdasági folyamatai között szoros kapcsolat teremthetı egymásra pozitív hatást gyakorolva. A szakértık piaci alapon kívánták felépíteni az új nyugdíjrendszert, melynek mozgatórugója a verseny, ez viszi elıre, formálja, tökéletesíti, szem elıtt tartva mind a szolgáltatást nyújtók – pénztárak –, mind az igénybe vevık – járulékfizetık, jövıbeni nyugdíjasok – érdekeit.
Ezen elvek alapján az 1981-es
reformot három irányból közelítették meg: 1.) Egyéni megtakarítások ösztönzése, a dolgozókat érdekeltté téve saját nyugdíjuk alakulásában 2.) Az ország pénzpiacának fejlesztése 3.) A munkaerıpiac hatékony mőködésének megteremtése Ezek a tényezık együttesen járulnak hozzá a gazdasági növekedéshez. 1.) Egyéni megtakarítások ösztönzése A megtakarítások alakulása és a nyugdíjpénztárak bevezetése közötti pozitív kapcsolat csak abban az esetben mutatható ki egyértelmően, ha a pénztárakba való belépés kötelezı alapon mőködik. Chile esetében a felmérések azt mutatják, hogy a lakossági megtakarítások növekedését 45%-ban befolyásolta a nyugdíjpénztári rendszer bevezetése, a többi 55% a gazdaság egyéb szerkezeti változásának és a makrokörnyezet átalakulásának volt köszönhetı.
10
Augusztinovics Mária (2000): Körkép reform után; Tanulmányok a nyugdíjrendszerekrıl Katharina Müller: A magyar nyugdíjreform politikai gazdaságtana
- 14 -
2.) Pénzpiaci fejlesztés Egyértelmően
kimutatható
viszont
a
nyugdíjpénztárak
mőködésének
pénzpiacra tett pozitív hatása. Mivel a pénztárak állománya befektetési alapokba, részvényekbe, kötvényekbe vándorol, közvetlen hatással lesz a hazai befektetések alakulására. Ez az új forrás helyettesíteni tudja a külföldi mőködı tıke egy részét, ezzel segítve a gazdasági növekedést új termékek, új munkahelyek, privatizációs folyamatok
finanszírozásával. Az alapok
hosszabb távú finanszírozási formát jelentenek, mint az egyéni vagy intézményi források, hiszen az alapok akár 30-40 évig is gazdálkodhatnak a tagok pénzével. Így csökkenthetı az ország tıkekitettsége és a tıkeköltség is. Az egyes tényezık közötti kapcsolatot a következı ábra szemlélteti: A nyugdíjpénztárak és a gazdasági növekedés közötti kapcsolat 1.sz. ábra Nyugdíjpénztárak bevezetése
Növekvı megtakarítások
Pénzpiaci fejlıdés
Növekvı megtakarítások
Munkaerıpiac hatékonyságának növekedése
Össztermelékenység növekedése
Torzulások csökkenése Növekvı befektetések Gazdasági növekedés
Kedvezı hatás a nyugdíjrendszer pénzügyi helyzetére Forrás: Mehdi Bem Braham (2007): Structural Pension Reform: The Chilean experience (Strukturális nyugdíj reform: A chilei tapasztalat)
- 15 -
3.) Munkaerıpiac hatékonyságának növelése Végül, mivel a tıkefedezeti rendszer bevezetése kapcsolatot teremt a járulékfizetések és a jövıbeni kifizetésre kerülı nyugdíjak között, a munkáltató érdekeltté válik a gazdasági életben való aktívabb részvételben, ezzel fehérítve ki a munkaerıpiaci folyamatokat. A munkaerıpiac területén így nemcsak gazdasági, hanem morális szemszögbıl is pozitív hatás figyelhetı meg.11 3.3. A pénztárszektor felépítése Az elızıekben ismertetett elvek alapján Chile három-pilléres nyugdíjrendszert dolgozott ki. Elsı pillér Az elsı pillér három elembıl áll. Az elsı elem az úgynevezett PASIS (Pensiones Asistanciales), mely a legszegényebb, rászoruló rétegnek nyújt nyugdíjellátást. A második eleme az állam által garantált nyugdíj egy meghatározott legkisebb összege, azok részére, akik legalább 20 évig fizették járulékaikat a költségvetésbe. A harmadik elem a járulékfizetés alapján meghatározott állami nyugdíj, melyet az INP (Institution de Normaliztion Provisionnal: Állami Nyugdíjalap) finanszíroz. Az INP mőködtette a régi PAYG – „pay as you go” - azaz felosztó-kirovó rendszert, mely mára már nem elérhetı az újonnan munkaerı piacra lépık számára. Második pillér A második pillér a nyugdíjalapokhoz való kötelezı csatlakozást jelenti. A dolgozók nyugdíjpénztári tagságát az AFP (Administratoras de fondas de Pensiones: Nyugdíjalap Vagyonkezelı) felügyeli és ellenırzi. Azok a dolgozók, akik a régi felosztó-kirovó rendszerhez tartoztak választási lehetıséget kaptak: maradhattak az INP rendszerben vagy átléphettek az új AFP rendszerbe. Aki az átlépést választotta, államkötvényt kapott az addig befizetett járulékaiért cserébe. Ezek nem átruházható kötvények, és évi 4%-os kamatot fizetnek. A kötvények összege – azon hónapok alapján számolva, amelyekre járulékfizetés történt – megfelel az addigi juttatások elvi összegének. A létrehozott nyugdíjalapokba való belépést pedig kötelezıvé tették minden
újonnan
munkaerı
piacra
lépı
11
számára,
a
vállalkozókat
Berstein Solange (2006): The Chilean pension system: Facts and challenges (A chilei rendszer: Tények és kihívások)
- 16 -
és
a
szabadfoglalkozásúakat kivéve. A belépı munkavállalók minden hónapban fizetésük 12,3%-át kötelesek az általuk választott nyugdíjalapba befizetni. Rokkantsági és hozzátartozói nyugdíjhoz további 3,6%-ot kötelesek fizetni. Mindkét összeg adómentes. Harmadik pillér A második és harmadik pillér alapjaiban megegyezik, a különbség csak az, hogy a harmadik önkéntes alapon mőködik. Azokra a munkavállalókra vonatkozik, akik a kötelezıen nyugdíjalapba fizetett járulékon felül további befizetésre hajlandók a jövıbeni magasabb nyugdíjjáradék érdekében.12 A pénztárak által nyújtott szolgáltatások fajtái 1. öregségi nyugdíj: férfiak esetében 65, nık esetében 60 éves kortól 2. kedvezményes nyugdíj: feltétele, hogy a nyugdíj meghaladja az 50%-át az utolsó tíz év átlag jövedelmének, továbbá eléri az állam által garantált minimális nyugdíj 10%-át 3. rokkantsági és özvegyi nyugdíj Nyugdíjak típusai az új rendszerben 1. Az egyéni számláját a tag nyugdíjba vonulása után is meghagyja, és errıl havonta vehet ki járadékot. 2. A nyugdíjba vonuló a megtakarított pénzen üzleti biztosítótól vásárol életjáradékot. 3. Idıszakos járadék halasztott életjáradékkal: az idıszakos járadékot a tag a pénztártól kapja, a halasztott járadékot egy életbiztosítótól. A szolgáltatás megkezdése elıtt tehát a tagok választhatnak: a pénztárnál hagyják a számlájukon lévı összeget vagy átviszik egy életbiztosítóhoz vagy a kettı kombinációját is választhatják. 3.4 A chilei nyugdíjreform sikere Három oka van annak, hogy a chilei nyugdíjreform példa értékővé vált:
12
Mehdi Ben Braham (2007): Structural Pension Reform: The Chilean experience (Strukturális nyugdíj reform: A chilei tapasztalat) http://www.networksfinancialinstitute.org/Lists/Publication%20Library/Attachments/89/2007-WP20_Ben%20Braham.pdf [Letöltés ideje: 2008.10.14.]
- 17 -
1.) Megszüntette a korrupcióval mőködı és fizetésképtelenség felé sodródó állami nyugdíjrendszert 2.) Az új rendszer egyéni megtakarításokon alapszik, így védettebb a politikai kockázattal szemben 3.) A rendszer állam által garantálja a nyugdíj egy meghatározott legkisebb összegét. Ez az összeg a mindenkori átlagbér 25%-a. 13 Chile az új rendszer kiépítésében úttörı szerepet játszott, ezért késıbb az 1981-es reformok más latin-amerikai és kelet-európai országnak is például szolgáltak saját nyugdíjrendszerük átalakításában. Az elsı pozitív eredmények magabiztosságot adtak az új Chilei rendszernek. Mivel azonban egy rendszer sem tökéletes, az évek során problémák merültek fel a mőködésében, melyek végül a 2006-os reformokat eredményezték. 3.5 Az átállás költsége és problémái A régi felosztó-kirovó rendszerrıl tıkefedezeti-rendszerre való átállás átmeneti költséget eredményez. A kormánynak továbbra is fizetnie kell a nyugdíjasok járadékait, amellett, hogy egyre kevesebb a költségvetésbe nyugdíjjárulékot fizetı dolgozó, mert egyre nagyobb arányban vannak azok, akik a magánnyugdíj rendszerhez csatlakoznak. Így felmerül a kérdés, hogy a csökkenı befizetések mellett mibıl fedezik majd a nyugdíjakat? Elméletileg több mód is van átállási költségek megteremtésére:
Az,
Állami kiadások csökkentése vagy átcsoportosítása
Adók növelése
Hitel felvétele
Állami tulajdonú cégek privatizációjából befolyó összeg felhasználása hogy
egy-egy ország
melyik
megoldást
választja
a
finanszírozásra
makroökonómiai, munkaerı piaci és egyéb tényezıtıl is függ. A chilei kormány egyes állami - egészségügyi és közoktatási - kiadások csökkentésével, a nyugdíjkorhatár emelésével, számos befektetésének megszüntetésével teremtette meg az átálláshoz szükséges pénzügyi hátteret. Az átállás folyamán azonban a finanszírozáson felül egyéb problémák is felmerültek: a chilei reform kimondja, hogy a második pillérhez való csatlakozás nem kötelezı a 13
Monica Queisser (1998): The second generation pension reform in Latin-America (A második generációs nyugdíjreformok Latin-Amerikában) 68.o.
- 18 -
vállalkozóknak. A bevezetés évétıl kezdıdıen, ezt kihasználva egyre többen távoztak alkalmazotti státuszukból és lettek vállalkozók. 1990-ben pedig már több regisztrált vállalkozó volt Chilében, mint alkalmazásban álló dolgozó. A szakértık a következı megoldást találták a helyzet javítására: adókedvezményekkel kell ösztönözni a nyugdíjjárulékot nem fizetıket a rendszerhez való csatlakozás érdekében, és ugyanezzel a módszerrel serkenteni a kötelezı minimum feletti, önkéntes (3. pillér) befizetéseket is. Részletesebben kidolgozott tervet ezzel a problémával kapcsolatosan a 2006-os reform hozott.14 3.6 Hozamok alakulása A nyugdíjalapok reálhozamának alakulása képet ad arról, hogy az új rendszerhez csatlakozók milyen nyugdíjjáradékra számíthatnak a jövıben, továbbá azt is megmutatja, hogy az alapok befektetései mennyire dolgoznak hatékonyan. Bár meg kell jegyezni, hogy a megfigyelt idıszak, vagyis a rendszer bevezetése óta eltelt idı még nem elég hosszú messzemenı következetések levonására. A nyugdíjalapok hozamgörbéjén jól megfigyelhetı a gazdasági folyamatok hatása, melyet a következı grafikon szemléltet. 1.sz. grafikon Reálhozamok alakulása %
30 25 20 15 10 5 0 19 81 19 83 19 85 19 87 19 89 19 91 19 93 19 95 19 97 19 99 20 01 20 03 20 05
-5
év Forrás: Braham (2007)
Az 1996-1999 közötti periódus jól mutatja a latin-amerikai válság, alapokra gyakorolt negatív hatását. 1990 és 1995 közötti kivételesen magas hozamok pedig két tényezıvel magyarázhatók: 14
Mehdi Ben Braham (2007): Structural Pension Reform: The Chilean experience (Strukturális nyugdíj reform: A chilei tapasztalat)
- 19 -
1. A ’90-es években a nagy állami infrastrukturális és koncessziós beruházások jelentıs részét kötvényvásárlásokon keresztül a nyugdíjalapok finanszírozták, melyekbıl késıbb jelentıs profitot realizáltak. 2. Az egyéb hazai befektetések értéke pedig szintén a 90-es évek elejére ugrott meg az infláció csökkenése miatt. 3.7 A portfoliók fejlıdése Az évek folyamán a befektetési szabályok egyre lazábbak lettek, ezzel szabadabb kezet adva az alapoknak befektetési stratégiájuk kidolgozásában. A korlátozások lebontásával az alapok megindulhattak a pénzügyi és a külföldi szektor irányába. Befektetési portfóliójuk ma már jóval diverzifikáltabb, mint a ’80-as évek elején. Viszont meglepı, hogy ennek ellenére a külföldi befektetések aránya továbbra is alacsonyabb a szabályozás által megengedett szintnél. Az alapok vagyona az indulás óta megháromszorozódott. A nyugdíjpénztárak jelenleg összesen 60 milliárd USD vagyont kezelnek. 2005-ben a nyugdíjalapok OECD adatok alapján Chile GDP-jének 64,9 %- át tették ki, ezzel válva jelentıs szereplıjévé a hazai pénzpiacnak. 2.sz. grafikon Portfoliók diverzifikáltsága 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%
külföld pénzügyi szektor vállalati szektor állampapír
1996
1998
2000
2002
2004
Magyarázat:
Külföld: kötvények, részvények
Pénzügyi szektor: bankbetétek és banki értékpapírok
Vállalati szektor: hazai vállalati részvények és kötvények
Állampapír: kötvények, kincstárjegyek Forrás: FIAP éves jelentései alapján saját szerkesztés http://www.fiap.cl/prontus_fiap/site/edic/base/port/inicio.html
- 20 -
3.8 A 2006-os reformig vezetı út Az új nyugdíjrendszer bevezetése után néhány évvel már jelentkeztek a rendszer hatékonyságát megkérdıjelezı problémák, melyeket a mőködtetı, felügyelı és szabályozó szervek és intézmények ideiglenes megoldásokkal igyekeztek hárítani. A 2000-es évek elejére azonban már a Világbank és az OECD is felfigyelt a rendszer rendellenességeire és különbözı tanulmányokban hívta fel a figyelmet a Chilére váró reformfeladatokra. A chilei rendszer fıbb problémái:
Túl sok pénztár jelenléte a piacon;
Magas adminisztrációs és kezelési költségek;
Pénztárak közötti átlépések számának intenzív növekedése;
Tájékoztatási és információáramlási hiányosságok;
Várható nyugdíjjáradékok nemek közötti eltérése;
Alacsony lefedettség. 15
3.8.1 Átlépések, költségek és pénztárak száma közötti összefüggések A rendszer 22 pénztárral kezdte meg mőködését 1981-ben, és a piacon való megmaradás érdekében hatalmas harcot indítottak a tagok kegyeiért. A pénztárak nemcsak a munkaerı piacra lépıket célozták meg, hanem azokat is, akik már elkötelezték magukat egy másik pénztár mellett. A verseny magas marketing kiadásokhoz
vezetett,
amit
a
tagok
befizetéseibıl
finanszíroztak.
Ezzel
tulajdonképpen megrövidítették a befizetık tartalékait, csökkentve jövıbeni nyugdíjjáradékaikat. A tagok toborzására és átcsábítására szakosodott értékesítık egészen a ’90-es évek végéig jelentıs jutalékot tehettek zsebre egy-egy tag megszerzése után. Az értékesítıkre fordított kiadások a mőködési költség 30-40%-át tették ki. Ahogyan csökkent a pénztárak száma – összeolvadások, felvásárlások, megszőnések által -, úgy csökkent az értékesítık fizetése is. 2004-re a mőködési költség már csak 10%-a vándorolt hozzájuk. Az ügynöki jutalékok évrıl évre, azóta is folyamatosan csökkennek.16 15
Gonzalo Reyes Hartley (2006):The Chilean pension system: 25 years after (A chilei nyugdíjrendszer 25 évvel késıbb) 16 Rafael Rofman, Eduardo Fajnzylber, German Herrera (2008): World Bank tanulmány Reforming the pension reforms: The recent initiatives and actions on pensions in Argentina and Chile (A
- 21 -
3.sz. grafikon Nyugdíjpéntárak számának alakulása 25 20
db
15 10 5
19 81 19 83 19 85 19 87 19 89 19 91 19 93 19 95 19 97 19 99 20 01 20 03 20 05
0
Forrás: Braham (2007)
Jelenleg 6 nyugdíjpénztár van jelen a chilei piacon, melybıl 3 felel a befizetések 80%-áért. 4.sz. grafikon Átlépések és a taglétszám aránya
20 05
20 03
20 01
19 99
19 97
19 95
19 93
19 91
19 89
19 87
45,00% 40,00% 35,00% 30,00% 25,00% 20,00% 15,00% 10,00% 5,00% 0,00%
Forrás: Braham (2007)
A két grafikon összehasonlításával jól megfigyelhetı, hogy az átlépések száma és a pénztárak számának alakulása fordított arányban vannak egymással. Az évek során a pénztárak megerısödtek, az általuk kezelt állomány megsokszorozódott, pénzügyi hátterük stabilabbá vált, így a tagokra kirótt mőködési költség csökkentése mellett is fent tudták tartani agresszív marketing-stratégiájukat, és ezzel az átlépések intenzitását is. Ahogyan az ábra is mutatja 2005-re a pénztárat váltók aránya elérte az összes pénztártag számának 41%-át, azaz 1.600.000 fıt.
nyugdíjreformok megreformálása: újabb kezdeményezések és intézkedések az argentin és a chilei nyugdíjrendszerben)
- 22 -
3.8.2 Az információáramlás problémái Egy 2002-es felmérés során kiderült, hogy a pénztártagok 93%-ának semmilyen információja nincs arról, hogy választott pénztára mire költi a befizetésekbıl levont mőködési költséget, továbbá, hogy havi befizetése milyen arányban oszlik meg a fedezeti, mőködési és likviditási alapok között. A tagok 80%-a úgy vélte, hogy nincsenek megfelelıen tájékoztatva arról, hogy valójában mi történik a befizetett járulékokkal. A felmérés arra is rávilágított, hogy a dolgozók általában véve kevés érdeklıdést mutatnak nyugdíj-megtakarításuk alakulása iránt. Sokan nem tudják, hogy mekkora megtakarítást halmoztak már fel az évek során, és választott pénzáruk hozam tekintetében milyen eredményeket ér el. A megkérdezettek három fı problémát jelöltek meg ennek okaként: 1. Nehéz megérteni a nyugdíjpénztár rendszer mőködését. 2. Hosszú az idıbeni távolság a befizetések és a jövıbeni kifizetések között. 3. A tagokat nem vonják be a pénztár egészét befolyásoló döntésekbe.17 A tájékoztatás teljes körővé tétele, a tagok döntési mechanizmusba való bevonása így vált a 2006-os reformok egyik kulcspontjává.
3.8.3 A várható nyugdíjjáradékok nemek közötti eltérése Latin-Amerika egészére jellemzı, hogy a nık nyugdíja általában alacsonyabb a férfiakénál. Ennek oka a következıkre vezethetı vissza:
Azonos pozíció betöltése esetén a nık fizetése alacsonyabb a férfiakénál.
A nık nyugdíjkorhatára 5 évvel alacsonyabb, mint a férfiaké, ezáltal a nık kevesebb ideig győjthetik megtakarításaikat a nyugdíjalapokba.
A nık ezen felül még átlagosan 5-6 évig kivonják magukat a járulékfizetések alól, míg gyermeket nevelnek.
A nık születéskor várható élettartama magasabb a férfiakénál.
A nyugdíjpénztárak „unisex” életkor táblákat használnak, mely alapján a nık havi befizetésének mértéke megegyezik a férfiakéval, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a nık átlagosan 5-8 évvel tovább élnek, ezáltal nyugdíjat is hosszabb ideig kell nekik fizetni. Ezek alapján a nık nyugdíja átlagosan 20-30%-al alacsonyabb, mint a férfiaké.
17
Berstein Solange (2006): The Chilean pension system: Facts and challenges (A chilei rendszer: Tények és kihívások)
- 23 -
Az önkéntes pénztárak már felismerték ezt a problémát, és nemek szerint eltérı életkor táblát használnak a befizetések kalkulálásához.18
3.8.4 Az alacsony lefedettség problémája Chilében a munkaerıpiac szerkezete nagymértékben befolyásolja a munkavállalók részvételi arányát a nyugdíjalapokban. A foglalkoztatottak csupán 60%-a rendelkezik nyugdíjpénztári tagsággal, melynek a vállalkozókra érvényes kivételek mellett a másik oka a feketén dolgozók nagy aránya. Megfigyelhetı, hogy az alacsonyabb jövedelmő, a munkaerıpiac kevésbé szabályozott felében dolgozó munkavállalók jelentıs része nem tagja az alapoknak, vagy tagként nem takarít meg. Az alsó jövedelmi sávba tartozó munkavállalók közötti lefedettség a chilei rendszerben csak 30% körül van. Így a pénzári tagságot nem vállalók magas száma csökkenti rendszer mőködési-hatékonyságát. 5.sz. grafikon Demográfiai adatok 18 000 000 16 000 000 14 000 000 12 000 000 10 000 000 8 000 000 6 000 000 4 000 000 2 000 000 0
népesség munkaképes korúak foglalkoztatottak
19 87 19 89 19 91 19 93 19 95 19 97 19 99 20 01 20 03 20 05
pénztártagok
Forrás: APF elemzések alapján saját szerkesztés
3.9 A 2006-os reformok A piaci alapon szervezett nyugdíjrendszer bevezetésétıl eltelt 25 év tapasztalata azt mutatta, hogy a verseny nem képes a tıle elvárt hatást elérni egy olyan szektorban, ahol a szolgáltatás nyújtása kötelezı, az átlagfogyasztó számára a rendszer rendkívül összetett és sok esetben átláthatatlan, és ahol a megszerzett haszon csak hosszú idı elteltével realizálódik. A 2006-os választások után az új miniszterelnök, Michelle
18
Carmelo Mesa-Lago (2001):Reassessing pension reform in Chile and other countries in Latin America (A chilei és más latin-amerikai országok nyugdíjreformjának újragondolása)
- 24 -
Bachelet, egy 15 tagból álló szakértıi bizottságot hozott létre a reformprogram kidolgozására. A programot várhatóan 2008 és 2009 folyamán, szakaszosan vezetik be. 1.sz. táblázat A 2006-os chilei nyugdíjreform pontjai TÁRGY
REFORM
Idıskori elszegényedés megakadályozása
A. Szolidaritási Nyugdíjalap (PBS) létrehozása B. Portfolióválasztás (Multifondos) C. Vállalkozók és szabadfoglalkozásúak járulékfizetési engedményeinek megszüntetése D. Alacsony keresető fiatal munkavállalók támogatása Járulékfizetések szigorúbb felügyelete E. Kollektív Önkéntes Megtakarítások Ösztönzı Rendszerének (APVC) létrehozása
A második pillért érintı módosítások
A harmadik pillért érintı szabályozások
F. Születéstámogatás
Nyugdíjpénztárak befektetési rendszerét
G. A felhalmozott nyugdíj-megtakarítások újraelosztása válás esetén Halál esetén férj és feleség örökölheti házastársa nyugdíját H./1. Mőködési költségek csökkentése H./2. Akvizíció szabályozása H./3. Tevékenységek kiszervezésének engedélyezése Díjstruktúra egyszerősítése Pénztárak rugalmasabb befektetési politikája
érintı változtatások
I. Külföldi befektetések növelésének engedélyezése
A várható nyugdíjjáradékok nemek közötti eltérésének kiküszöbölése
A nyugdíjpénztárak közötti ár alapú verseny ösztönzése
J. Tagok Bizottságának létrehozása K. Nyugdíj Oktatási Alap létrehozása L. Információszolgáltatási kötelezettség A. Integrált Nyugdíjsegélyezı Center (CAPRIs) Intézményrendszer fejlesztése létrehozása Forrás: World Bank tanulmány (Reforming the pension reforms) alapján saját szerkesztés
Részvétel, Információ és Oktatás
A reform fıbb pontjai: A.
PBS – Szolidaritási Nyugdíjalap
A PBS egy segélyezı alap, mely azon dolgozóknak nyújt segítséget, akik nem tudnak nyugdíjas éveikre pénzt megtakarítani. Mőködése a lakosság legszegényebb 40%-t érinti. Az alap 2008-tól havi 115 USD-t utal át a rászorulóknak. A reform kidolgozói ezt az összeget az infláció mértékével kívánják minden évben növelni. 2017-re már a lakosság legszegényebb 60%-át tervezik segíteni az alapból. A
- 25 -
Szolidaritási Nyugdíjalap mőködéséhez szükséges adminisztrációs feladatokat az Integrált Nyugdíjsegélyezı Centerekben (CAPRIs) fogják végezni, mely hálózatának kiépítése szintén a program része. Ezekben a központokban várják azok jelentkezését, akik szeretnének kérelmet benyújtani a Szolidaritási Nyugdíjalapból való részesedéshez. B.
Portfolióválasztás - „Multifondos”
1981-ben a nyugdíjrendszer átalakulásakor csak egyféle befektetési portfolió volt elérhetı a tagok számára, és az egyes pénztárak portfoliói között minimális volt az eltérés. Ennek oka az alapok befektetéseinek magas fokú korlátozása volt. A késıbbi szabályozásbeli engedmények azt eredményezték, hogy a 2006-os reform már engedélyezte, hogy a pénztárak különbözı, kockázatukban és megtérülésükben eltérı portfoliót ajánljanak fel a tagoknak, melyek közül ık szabadon választhatnak. C.
Vállalkozók és szabadfoglalkozásúak engedményeinek megszüntetése
A vállalkozók és szabadfoglalkozásúak a pénztárak megalakulása óta mentességet élveztek a kötelezı csatlakozás alól. Sokan ki is használták ezt a lehetıséget és vállalkozásba kezdtek, nem gondolva arra, hogy idıs korukra nyugdíj nélkül maradnak. Ebben a nyugdíjpénztárak is hibásak, mert nem agitálják kellıen ezt a réteget.
Mivel
havi
rendszeres
jövedelmük
bizonytalan,
így
bizonytalan
tagdíjfizetésük is, ami kedvezıtlen a pénztárak számításait illetıen. Ezen a helyzeten kíván a reform változtatni a következı módszerrel: a vállalkozókat a befizetett adóik alapján jövedelemkategóriákba sorolják, és az éves adóbevallásuk alapján lesznek kötelesek maguk után nyugdíjjárulékot fizetni. D.
Támogatott nyugdíjjárulék fizetés fiatal munkavállalók részére
A statisztikák azt bizonyítják, hogy a társadalom 18 és 35 év közötti korosztálya, kevesebb százalékban fizet nyugdíjjárulékot, mint az idısebb munkavállalói réteg. Ennek két oka van: ebben a rétegben magas a munkanélküliek aránya és kevés a bejelentett dolgozó. Annak érdekében, hogy a fiatalok körében csökkentsék a munkanélküliséget, és növeljék a legálisan foglalkoztatottak számát, egy speciális támogatási formát dolgoztak ki. Azokat a munkáltatókat, akik 18 és 35 év közötti munkavállalókat alkalmaznak, az állam 24 hónapon keresztül a minimális nyugdíjjárulék 50%-ának megfelelı összeggel támogatja. A munkáltatók akkor jogosultak erre az összegre, ha az alkalmazott a minimálbér 1,5-szeresénél nem keres
- 26 -
többet. Ezen felül a fiatal munkavállalók is kapnak ösztönzıt: a munkába állástól számítva 24 hónapon át a munkáltatókkal azonos összegő támogatásra jogosultak. E.
APVC – Kollektív Önkéntes Megtakarítások Ösztönzı Rendszere
Az APVC rendszer azon dolgozóknak kíván önkéntes megtakarításaikhoz segítséget nyújtani, akik egyébként alacsony keresetük miatt a kötelezı nyugdíjjárulék befizetésén felül nem tudnak idıs korukra megtakarítani. Az APVC egy speciális életbiztosítást és befektetést ötvözı lehetıséget kínál, mely elérhetı minden nyugdíjpénztárnál, banknál és néhány egyéb pénzintézetnél is. Lényege, hogy az alacsony keresető munkavállalók részére munkáltatójuk kollektív APVC számlát nyithat, és az erre havi rendszerességgel utalt összeget leírhatja az adóból. Ezen felül az állam az éves befizetések 15%-át bónuszként jóváírja a megtakarítási számlán. F.
Születéstámogatás
Mivel a nık 20-30%-al kevesebb nyugdíjra számíthatnak idıskorukban, mint a férfiak, ezért a reformot kidolgozók a nık támogatására is kerestek megoldást. Végül a „születéstámogatás” javaslat állta meg a helyét a végsı döntésnél: a nık minden egyes gyermekük születésénél vagy gyermek örökbefogadásánál bónuszt kapnak, ezzel kiegészítve addigi megtakarításaikat. A bónusz összege a mindenkori minimum nyugdíjjárulék 18 szorosa felszorozva a nyugdíjalapok átlaghozamával a gyermek születése és az anya nyugdíjba vonulása közötti idıszakra. G.
A felhalmozott nyugdíjmegtakarítások újraelosztása válás esetén
Válás esetén a bíró elrendelheti, hogy férj és feleség házasság alatt felhalmozott nyugdíj-megtakarításainak 50%-át újra felosszák a két fél között. H.
Mőködési költségek csökkentése és az akvizíció szabályozása
A reformprogram szerint a mőködési költségek csökkentésének módja a pénztárak közötti verseny erısítése, és az átlépések szabályozása. A verseny elsısorban a tagok átlépésén, akvizícióján keresztül zajlik. A tagok akvizíciója azonban jelentıs költségekkel jár, és nem feltétlenül eredményezi azt, hogy a jobb teljesítményő alapok pozíciói javulnak. Az akvizíciós kampányokban számos visszaélés történik (teljesítmények nem megfelelı prezentálása, átlépésért juttatott különbözı formájú elıny stb.), ezért szükségszerővé vált az akvizíciós tevékenység szabályozása is. A költségek csökkentésére a következı tervet dolgozták ki a szakértık: a pénztáraknak kötelezı kétévente költségtervet készíteni, melyben többek között
- 27 -
meghatározzák a tagok befizetéseibıl elvont mőködési költséget. Az a pénztár, amelyik a legalacsonyabb mőködési költséget kalkulálja a következı kétéves periódusra, automatikusan leszerzıdtetheti az összes újonnan munkapiacra lépı dolgozót 24 hónapon át. A költségek csökkentése érdekében továbbá minden pénztár élhet egyes tevékenységek kiszervezésével, melyek után ÁFA kedvezményt vehet igénybe. I.
Külföldi befektetések növelésének engedélyezése
A reform értelmében a nyugdíjpénztárak vagyonuk maximum 80%-át fektethetik be. Ezen belül a Nemzeti Bank dönt arról, hogy külföldi eszközökbe mekkora arányban történhet a befektetés. Ez az arány a limitált vagyon 30-80%-ig terjedhet. J.
Tagok bizottsága
A rendszer hatékonyságának és a pénztárak mőködésének folyamatos felügyelete, valamint a dolgozók állandó tájékoztatása érdekében egy olyan bizottság megalakulásáról döntöttek, mely havi rendszerességgel megvitatja az aktuális felvetéseket és problémákat. Tagjai az állam, a pénztárak és a dolgozók képviselıi. K.
Nyugdíj Oktatási Alap
Az alap tájékoztatási és oktatási célú kampányok szervezését támogatja majd a jövıben. Célja, hogy a munkapiacra belépı korosztálytól kezdve az aktív dolgozókon keresztül a nyugdíjkorhatár elıtt állókig mindenki folyamatosan és teljes körően tájékoztatva legyen a nyugdíjrendszer mőködésérıl, saját megtakarításairól és az ıt érintı változtatásokról. A tervek szerint az alapot állami hozzájárulásból és adományokból mőködtetnék. L.
Pénztárak információszolgáltatási kötelezettsége
A pénztárak kötelesek részletes, magyarázattal ellátott éves kimutatást küldeni a tagoknak
megtakarításaik
alakulásáról,
továbbá
minden,
a
tagokat
és
megtakarításukat érintı változtatással kapcsolatban, pontos és gyors tájékoztatást nyújtani.19
19
The World Bank (2008): Reforming the pension reforms: The recent initiatives and actions on pensions in Argentina and Chile (A nyugdíjreformok megreformálása: újabb kezdeményezések és intézkedések az argentin és a chilei nyugdíjrendszerben)
- 28 -
3.10 A nyugdíjreform költségei: A táblázat a nyugdíjreformmal kapcsolatos várható kiadásokat tartalmazza. Mivel a reform bevezetésének elsı évében még nem jelenik meg minden költség, ezért azok összessége 2008-ban csak a GDP 0,07%-át fogja kitenni. Becslések szerint 2025-re ez az érték eléri majd az 1%-ot. 2.sz. táblázat A 2006-2008-as chilei nyugdíjreform költségei (ezer USD-ban) 2008
2009
2010
2011
2012
Szolidaritási Nyugdíjalap finanszírozása Infrastruktúra fejlesztése Nıknek járó születéstámogatás Fiatal munkavállalók támogatása Önkéntes megtakarítások ösztönzése Információszolgáltatás és oktatás Közalkalmazottak biztosítási hozzájárulásának támogatása Vállalkozók kompenzációja ÁFA kedvezmény a pénztárak kiszervezett tevékenységei után
62.127 283.061 514.747 690.016
903.420
Összesen:
96.247 428.441 707.736 923.954 1.202.057
A GDP %-ban:
0,07%
10.242 0 10.632 10.301 1.100
6.251 11.258 44.486 41.915 2.202
3.582 23.872 46.285 43.130 2.287
3.940 37.593 71.856 44.296 2.295
4.068 52.793 98.762 45.467 23.463
0
33.637
68.136
68.194
68.251
608
626
644
660
677
1.237
5.005
5.053
5.104
51.56
0,30%
0,47%
0,58%
0,70%
Forrás: Chilei Központi Bank adatai alapján: The World Bank (2008): Reforming the pension reforms:
The recent initiatives and actions on pensions in Argentina and Chile 47.o
„A reform finanszírozásának forrásai a következık: •
Nyugdíj Tartalék Alap (2006-ban alapították, és a költségvetési többlettel gazdálkodik);
•
Adótartozások kiegyenlítésébıl befolyó összegek;
•
Újraelosztásból, költséghatékonyságból és gazdasági növekedésbıl eredı költségvetési források;
•
20
Állami tulajdonban lévı pénzeszközök kamatai (az elsı 3 évben).”20
The World Bank (2008): Reforming the pension reforms 48.o.
- 29 -
4. MAGYARORSZÁG 4.1. A magyar nyugdíjrendszer története
4.1.1. Önkéntes segélyegyletek A magyar nyugdíjrendszer a társadalombiztosítási rendszer szerves részeként fejlıdött és változott a történelem során. Az egészségbiztosítással közös gyökerei az 1300-as évekre vezetek vissza. A XX. századig együttesen formálódtak, és csak a törvényes keretek megteremtésével váltak szét különálló intézményeké. A hagyományos értelembe vett társadalombiztosítás története a XIII. századra nyúlik vissza. A kor legveszélyesebb foglalkozását őzık, a bányászok hoztak létre elıször önsegélyezı szervezeteket, ún. bányatársládákat. Az elsı bányatársláda 1490-es években alakult. Ez a munkaadó és a bányászai önkéntes elhatározásából létesült intézmény, amelyet a bányászlegénység kezelt. Bevétele a tagok által vállalt járulékokból és a bányatulajdonos hozzájárulásából tevıdött össze. Minden társládatag bányász jogosult volt a segélyezésre: betegség esetén a pénzbeli támogatást, az orvosi kezelést, gyógyszert, temetési segélyt kaptak. A munkaképtelen tagnak, valamint az elhunyt bányászok özvegyeinek és árváinak rendszeres ellátást folyósítottak. 1778-tól a kincstári bányákban és magánbányákban is meg kellett szervezni a társpénztárakat. Az évszázad végére a kereskedelemben és az iparban alkalmazott segédek és munkások védelmében egyre több önsegélyezı szervezetet hoztak létre. „1846-ban megalapították az elsı önkéntes társuláson alapuló intézményt, a Budapesti Kereskedelmi Nyugdíj- és Betegápoló Egyesületet, majd 1870-ben létrehozták az Általános Munkásbetegsegélyezı és Rokkant Pénztárat. Célkitőzése az volt, hogy a munkást „betegségében illıen segélyeztessék, rokkantság esetére fenntartassék és halála esetén temetkezési járulékot, hátramaradottainak gyámolítást nyújtson”. Az alapszabály szerint rendes és pártoló tagjai voltak. A tagokat természetbeni és pénzbeli ellátás illette meg.”21
21
Országos Egészségbiztosítási Pénztár http://www.oep.hu/portal/page?_pageid=34,32914&_dad=portal&_schema=PORTAL [letöltés ideje: 2009.04.17.]
- 30 -
4.1.2. A törvényes keretek megteremtése A munkások betegség esetére szóló biztosításáról Magyarországon elsınek - törvényi szinten - az 1884. évi XVII. törvénycikk, az ipartörvény rendelkezett. A törvénycikk felkérte az ipartestületeket segélypénztárak létesítésére, de még nem tette teljes körően kötelezıvé azok létrehozását. Ezért a biztosítás csupán önkéntes elhatározáson alapult. A segélyegyletek létrehozásában a céhek érdekvédelmi munkájának volt jelentıs szerepe. Átfogó, európai színvonalú szabályozás „az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezésérıl szóló” 1891. évi XIV törvénycikk megalkotásával kezdıdött, amit az 1907-es, a társadalombiztosítás mőködésének legfontosabb alapelveit rögzítı törvény fejlesztett tovább. E törvényre építve jött létre az Országos Munkásbetegsegélyezı és Balesetbiztosító Pénztár (Országos Pénztár) és annak helyi szervei, a munkásbiztosító pénztárak. A törvény négy alapelvet fogalmazott meg, mely a társadalombiztosítás további fejlıdése szempontjából meghatározó:
a biztosítás kötelezı;
a biztosítás szervezete országos, központosított;
a biztosítást ellátó szervek önkormányzati alapon mőködnek;
paritás a pénztárak vezetésében.
A munkaadók és a munkások egyenlı részvételével 1927-ben kerültek egységesítésre a balesetbiztosítás és betegbiztosítás szabályai, amely kiegészült a foglalkozási betegségben szenvedık ellátásáról való gondoskodással. A társadalombiztosítás köre a prevenció, az öregek és a hátramaradott családtagok ellátásával illetve a szolidaritás elvével bıvült. A reform keretében számolták fel az Országos Munkásbiztosítási
Pénztár
összes
helyi
szerveit.
Jogaik
az
Országos
Munkásbiztosítási Intézetre, mint jogutódra szálltak át. 1928-ban került sor az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) megszervezésére. Az öregségi és rokkantsági biztosítás bevezetésével – 1928. évi XL. törvény – öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvasági járadék-ellátást nyújtottak. Ezzel a szociális gondoskodás és egészségügyi ellátás területén olyan alapokat és modern szervezetet hoztak létre, ami Közép-Európában sehol sem érvényesült. Az 1928-as nyugdítörvénnyel a társadalombiztosításon belül kettévált az egészség- és a nyugdíjbiztosítás.22 22
Dr. Besze Katalin: A háziorvosi ellátás finanszírozása az egészségügy-finanszírozás rendszerében http://www.euuzlet.hu/halapenz/besze.html [letöltés ideje: 2009.04.16.]
- 31 -
Bár az ügyviteli teendıket egyazon szervezet látta el, amivel jelentıs összeget lehetett megtakarítani. A nyugdíjrendszer intézményei önkormányzati alapon mőködtek, közgyőlése, igazgatósága, bizottságai 50-50 százalékban a munkaadók és munkavállalók küldötteibıl álltak. Szavazategyenlıség esetén a kormányt képviselı elnök döntött. Felügyeletét a belügyminiszter látta el. A munkások biztosítási teendıit
az
Országos
Társadalombiztosítási
Intézet
(OTI)
végezte,
a
magánalkalmazottakét a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete (MABI). Az OTI lett Magyarország legnagyobb biztosítóintézete. A munkások nyugdíjjáruléka 3,5 százalék,
az
alkalmazottaké
4,3
százalék
volt,
ezt
a
munkáltatók
a
betegségbiztosítással együtt fizették oly módon, hogy felét a munkavállalók bérébıl levonták. A nyugdíjkorhatár 65 év volt. 1944-ben megalapozatlan jogkiterjesztéseket hajtottak végre: a korhatárt 60 évre szállították le, a járadékokat radikálisan, a négyszeresére emelték, és a biztosítási alapból fizették az ország fegyverkezését.
4.1.3. A II. világháborútól 1997-ig A II. világháború után kidolgozták az intézményrendszer egységesítését. 1947-ben a kormány elrendelte a nyugdíjrendszer felosztó-kirovó elven alapuló mőködésre való áttérését. 1949-ben az OTI és a MABI összevonására került sor a Központi Nyugdíjpénztár létrehozásával.
Az 1951. évi 30. számú törvényerejő
rendelet minden dolgozó és hozzátartozó számára azonos feltételek szerint biztosított ellátásokat. A törvény szerint legalább 10 év szolgálati idı kellett ahhoz, hogy valaki öregségi nyugellátásban részesülhessen. A törvény továbbá rendelkezett a kettıs nyugdíjkorhatár bevezetésérıl: férfiak esetében 60 évre, a nıknek 55 évre változott a korhatár. Az 1951-es törvény után 1954-ben, majd 1958-ban rendelkeztek új nyugdíjtörvények megalkotásáról, melyek fıként összegszerő és jogosultsági kérdésekben hoztak változást. A nyugdíjrendszer további egységesítésére és korszerősítésre 1975-be került sor – 1975. évi II. törvény –. A törvény jelentısége kiemelkedı volt, mert az addigi társadalombiztosítási jogszabályokat újraszabályozta és egységesítette, valamint emelte az ellátások színvonalát. A következı 15 évben, a rendszerváltásig jelentısebb változtatás nem történt, bár a kedvezıtlen nemzetközi és makrogazdasági körülmények, egyre nagyobb terhet róttak a nyugdíjrendszerre. Mivel a nyugdíjak finanszírozása a központi költségvetésbıl, állami garanciával történt, ezért az egyre mélyülı pénzügyi feszültség az államháztartás egészérnek jelentett egyre nagyobb nehézséget. A rendszerváltás után ismét megjelentek a
- 32 -
nyugdíj reform törekvések. 1989-ben megszüntették a központi költségvetés és a társadalombiztosítás közvetlen kapcsolatát, a társadalombiztosítás önálló Alapként mőködött tovább. 1992-ben elválasztották egymástól nyugdíjbiztosítási és az egészségbiztosítási alapot, így két különálló pénzügyi alapkánt mőködtek tovább. Ezzel a lépéssel az alapok mőködés átláthatóbbá vált. 23 A gazdaságban végbemenı változások, a demográfiai okok, a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságában megjelenı ellentmondások miatt egyre nagyobb volt a nyomás egy átfogó reform kidolgozására és megvalósítására. Erre a lépésre hosszas elıkészületek után végül 1997-ben került sor a többpilléres nyugdíjrendszer megteremtésével. 4.2 Az 1997-es nyugdíjreform alapja A kilencvenes évek eleje óta világszerte az érdeklıdés középpontjában állt, hogy hogyan, milyen alapokat felhasználva, legyen felépítve a kívánatos, hatékony és hosszútávon fenntartható nyugdíjrendszer. A viták egyik fontos eleme volt a különbözı alternatív megoldások elınyıs és hátrányos vonásainak mérlegelése. A ’90-es évek elejére – elsısorban a demográfiai és foglalkoztatási változások hatására – sürgetıvé vált a nyugdíjrendszerek hosszú távú fenntarthatóságának elemzése. Az elemzések közül az egyik legnagyobb hatású a World Bank (1994) kutatási tanulmánya, amely a probléma részletes feltárásán túlmenıen javaslatokat fogalmazott meg a kívánatos nyugdíjrendszerre vonatkozóan. A világbanki javaslat központi eleme a chilei mintára alapozó, ún. többpilléres rendszer (multipillar system), amely a kötelezı felosztó-kirovó rendszer mellé bevezetni ajánlja a kötelezı, tıkefedezeti (fully-funded), azaz a járulékkal meghatározott (defined contribution) módon mőködı második pillért és az önkéntes alapon mőködı (voluntary contribution) harmadik pillért. A világbanki ajánlás több közép-kelet európai ország mellett a magyarországi nyugdíjreformra is meghatározó befolyást gyakorolt egyes hazai sajátosságokkal e koncepció alapján alakult ki a magyar hárompilléres rendszer is.24
23
Augusztinovics Mária: Körkép reform után, Tanulmányok a nyugdíjrendszerekrıl Szabó Sándorné Csemniczki Katalin: Nyugdíjrendszerünk 1929-tıl 1997-ig http://www.kszemle.hu/kiadvany/Augusztinovics_-_Korkep_reform_utan/ch02.html [letöltés ideje: 2009.04.17.]
24
Dr. Czajlik István, Szalay György (2006): A magánnyugdíjpénztárak mőködése és szabályozása; MNB tanulmányok 48. szám
- 33 -
4.3 Az új nyugdíjrendszer felépítése Magyarországon a hárompilléres új nyugdíjrendszer 1998-ben kezdte meg mőködését. Az átalakítás következtében a kötelezı nyugdíjrendszer kétpilléressé vált, melynek egyik eleme a felosztó-kirovó finanszírozású társadalombiztosításinyugdíjrendszer, másik eleme a tıkefedezeti finanszírozású magánnyugdíjpénztár rendszere lett. A második pillér fı funkciója, hogy egyenként érvényesül az a különbség, ami az állampolgárok eltérı életpályájából és jövedelmi viszonyaiból következik, míg a hagyományos felosztó-kirovó rendszer a szolidaritás elvén alapult. Továbbá a második elem nem kapcsolódik az állami költségvetéshez, bevételeit és kiadásait saját maga finanszírozza. A magánnyugdíjakról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvényben foglaltak helyezték le a nyugdíjpénztárak mőködésének alapjait. A törvény célja az volt, hogy egységesen szabályozza az állampolgárok tagfizetésen és egyéni számlán alapuló magánnyugdíját és magánnyugdíjpénztár rendszerét. Ezen kívül a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások
fedezetérıl
szóló
1997.
évi
LXXX.
törvény
valamint
a
társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény együttesen teremtették meg a többpilléres rendszer mőködésének törvényes kereteit. Mindhárom törvény 1998. január 1-jén lépett hatályba, ezzel indítva el a nyugdíjrendszer reformját. A törvények hatályba lépését követıen két évig, azaz 1999. augusztus 31ig, a kötelezı nyugdíjbiztosításban résztvevık kétféle nyugdíj mellett dönthettek: választhatták a régi nyugdíjellátást vagy áttérhettek a vegyes finanszírozású rendszerre. A fizetési kötelezettségek tekintetében a két rendszer között csupán árnyalatnyi eltérés van, viszont a szolgáltatások oldalán jelentıs különbségek mutatkoznak:
Az elsı pillér az öregségi nyugdíjon felül rokkantnyugdíjat, baleseti rokkantsági nyugdíjat és hátramaradotti – özvegyi, árvaellátási, szülıi és baleseti hozzátartozói – nyugellátást nyújt.
A második pillér, vagyis a magánpénztárak rendszere az egyéni számlán megvalósult felhalmozási folyamat eredményeként jelentkezı fedezet függvényében nyújt idıskori ellátást. A nyugdíjazás elıtt elhalálozott egyén számláján a felhalmozott tıke örökölhetı.
A pályakezdık számára a magánnyugdíjpénztárakba való belépés kötelezı.
- 34 -
A kötelezı nyugdíjrendszert az öngondoskodási formák egészítik ki: a nonprofit alapon mőködı önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak és profitorientált üzleti biztosítóktól vásárolható élet- és nyugdíjbiztosítási szerzıdések.25 A reform által létrehozott új nyugdíjrendszerhez nemcsak a társadalombiztosítás, a tıkefedezeti pénztár, az önkéntes pénztár, és a magánbiztosítás tartozik, hanem egy úgynevezett állami segélyrendszer is. Az állami segélyrendszer minimális jövedelmet nyújt azoknak a polgároknak, akik valamelyik feltétel hiánya miatt nem jogosultak az öregségi nyugdíjra. Ez az 5 elem adja összesen a nyugdíjrendszert. 3.sz. táblázat A magyar nyugdíjrendszer összetétele a reform után 1. pillér
2. pillér
3. pillér
finanszírozás módja
felosztó-kirovó
tıkefedezeti
tıkefedezeti
finanszírozó
biztosított+foglalkoztató
belépés
kötelezı
kötelezı/választható
önkéntes
tagdíjfizetés
kötelezı
kötelezı
önkéntes
tagdíj mértéke
kötelezı
kötelezı+kiegészíthetı
egységes tagdíj felett szabadon
átlépés
csak egyszer, 1999.09.01.-ig
szabad
szabad
kilépés
nem szabad
nem szabad, egyszer visszalépés a TB-be
a várakozási idı után szabad
jövedelmek újraelosztása
generációk között+ azonos generációba tartozó személyek között
halasztott fogyasztás (csak idıbeli, nem személyek közötti)
halasztott fogyasztás (csak idıbeli, nem személyek közötti)
szolgáltatást nyújtó intézmény
TB
magánnyugdíjpénztár /biztosító
önkéntes nyugdíjpénztár
választható szolgáltatásfajták
csak egyszerő életjáradék
többféle életjáradék+ egy összegő (törvényben rögzített)
életjáradékok/ járadékok+egy összegő
jogosultság az egyéni számla összegére
nyugdíjkorhatár
nyugdíjkorhatár
nyugdíjkorhatár/10év*
örökölhetı
nem, de vannak hozzátartozói ellátások
igen
igen
adókedvezmény
mérsékelt
mérsékelt, a tagdíj kiegészítésre magasabb
jelentıs
garanciavállaló
állam
pénztár/garanciaalap/ állam
nincs
pénztártag+foglalkoztató pénztártag+munkáltató
*A 10 év várakozási idı letelte után, de még a nyugdíjkorhatár elérése elıtt felvett pénz nem minısül szolgáltatásnak, ezért csak egy összegő kifizetés lehetséges. Forrás: N-N Nyugdíjszolgáltató Rt. kézikönyve 1998. 30.o. 25
Simonovics András: Az új magyar nyugdíjrendszer és problémái Közgazdasági Szemle XLV. évfolyam 1998. július-augusztus
- 35 -
Az új rendszer életbe lépésével szám szerint 38 db magánnyugdíjpénztár kezdte meg mőködését. Az elmúlt években a magánpénztári taglétszám és vagyon folyamatos emelkedése mellett a piaci szereplık számának csökkenése volt megfigyelhetı, a pénztárak száma tevékenységük megkezdése óta – döntıen fúziók és beolvadások következtében – 2007 végére 18-ra csökkent. 26 6.sz. grafikon Demográfiai adatok 12 000 000 10 000 000 népesség
8 000 000
munkaképes korúak 6 000 000
foglalkoztatottak
4 000 000
pénztári taglétszám
2 000 000 0 2003
2004
2005
2006
2007
Forrás: KSH adatai alapján saját szerkesztés
4.2 A pénztárak rendszere A pénztárak alapvetıen két feladatot látnak el: kezelik és befektetik a pénztártagok tagdíjait, és számukra illetve kedvezményezettjeik számára nyugdíjszolgáltatást nyújtanak. Mivel a nyugdíjpénztár kötelezı tagdíjbevételeket kezel, ezért a törvény gazdálkodását szigorú szabályokhoz köti. A tagsági viszony a pénztár és a tag közötti szerzıdéskötéssel jön létre. A belépık kötelesek tagdíjukat fizetni. A tagdíj alapja: a pénztártag adóköteles jövedelme; a tagdíj mértéke: 2004-tıl 8%. A tagdíjat a pénztártag vagy javára egy más személy pl. a munkáltatója 10%-ig kiegészítheti.27 Amennyiben a tag nem teljesíti befizetését, az elmaradt összeg adó módjára behajtható. A kölcsönösség és az öngondoskodás elve alapján a pénztártagok közösen teremtik meg a pénztár mőködésének és szolgáltatásainak fedezetét, így a felhalmozási idıszak alatt befektetıi és biztosítási kockázatközösséget alkotnak.
26
Dr. Czajlik István, Szalay György (2006): A magánnyugdíjpénztárak mőködése és szabályozása; MNB tanulmányok 48. szám 27
ING (2008): Hasznos tudnivalók a magánnyugdíjpénztárról https://www.ing.hu/static/online3/download/mnyp_ht.pdf [letötés ideje:2009.02.17.]
- 36 -
Ezzel a tagok a pénztárok tulajdonosává válnak, a pénztár irányítását a tagok választott szerveiken keresztül látják el. „A nyugdíjszolgáltatások fajtái: 1.) Élethosszig tartó járadék: a tag számára élete végéig havonta elıre folyósított járadék; 2.) Elején meghatározott idıtartamos járadék: olyan életjáradék, amelyet a pénztár a nyugdíjszolgáltatás megkezdésének idıpontjától számított, elıre meghatározott idıtartam lejártáig a pénztártagnak vagy örökösének folyósít; 3.) Végén határozott idıtartamos életjáradék: olyan életjáradék, amelyet a pénztár a pénztártag részére élethosszig folyósít, majd annak halála után kedvezményezett részére a pénztár a szolgáltatási szabályzatában elıre meghatározott idıtartam lejártáig folyósít; 4.) Kettı, vagy több életre szóló életjáradék: a pénztártag és kedvezményezettjei részére járó nyugdíjszolgáltatás, amit addig folyósítanak, ameddig legalább egyikük életben van. Minimumszabály, hogy a pénztáraknak legalább életjáradékot és valamelyik hozzátartozóra is kiterjedı járadékot nyújtania kell.”28 4.3 A pénztárak gazdálkodása A pénztárak gazdálkodásának célja a nyugdíjszolgáltatás pénzügyi feltételeinek megteremtése.
A
bevételeket
a
pénztártagok
kötelezı
befizetései,
és
a
befektetésekbıl származó hozam képezi. A pénztárak kiadásainak szerkezete ennél jóval összetettebb. A pénztárakat terhelı költségek fajtái:
Tagdíjak begyőjtésének, a befolyt összegek ellenırzésének, az elmaradt tagdíjak behajtásának költségei;
Számlavezetéssel és a tagokkal való kapcsolattartással felmerülı költségek;
A befektetési szolgáltatásokkal kapcsolatos költségek;
Akvizíciós és marketing (A&M) költségek;
Jogi költségek;
Kezdeti mőködési költségek.29
28
Barta Judit (2000): A magyar nyugdíjrendszer reformja, különös tekintettel a rendszer második pillérét képezı magánnyugdíjpénztárakra 121.-122.o 29 Dr. Czajlik István, Szalay György (2006): A magánnyugdíjpénztárak mőködése és szabályozása;
- 37 -
A mőködéssel kapcsolatos költségek felelısek a kiadások túlnyomó részéért, melyek szintén a befizetett tagdíjakat terhelik. „A mőködési költségek nagyobb figyelmet érdemelnek, mint a többi költség mivel:
Jelentıs hatással vannak a nyugdíj-megtakarítások szintjére.
Növelik
a
minimális
nyugdíjra
és
egyéb
nyugdíjhoz
kapcsolódó
kötelezettségekre vonatkozó állami feltételes kötelezettségvállalások értékét, mivel a magasabb költségszint alacsonyabb átlagos nyugdíjat jelent, és ez hatással lehet a garanciák igénybevételére.
Különösen a nyugdíjrendszerek indulását követı idıszakban bizonytalan, hogy a verseny milyen hatást tud gyakorolni a költségszintre, mivel ekkor a piac gyorsan bıvül és jelentıs egyszeri költségek merülnek fel.”30
A mőködés költséghatékonyságát díj és költségmutatókon keresztül vizsgálják. 4.4 A pénztárak portfoliójának alakulása A pénztárak a kockázatok mérséklése és az egyoldalú függıség mellızése érdekében, befektetéseit
kötelesek
eszközcsoportok
szerint
megosztani.
A
pénztár
állampapírokba korlátozás nélkül fektethet. Egyéb kibocsátók esetén kibocsátóként a pénztári eszközök legfeljebb 10 %- át fektetheti be, de nem szerezheti meg az egy kibocsátó által kibocsátott értékpapírok 10%-ot meghaladó mértékő részét. Pénzeszközeit kizárólag elismert értékpapírpiacokon forgalmazott értékpapírba fektetheti.
Külföldi
értékpapírba
a
pénztárak
eszközállományuk
30%-áig
fektethetnek be. A hazai magánpénztárakra jellemzı, hogy konzervatív, alacsony diverzifikáltsági fokú befektetési összetétellel rendelkeznek. A jelentısebb befektetési költségek következtében a részvényekbe, valamint külföldi eszközökbe allokált megtakarítási hányad döntı hányada befektetési alapokba kerül elhelyezésre. Az állampapírok portfólión belüli túlsúlya nemzetközi összehasonlításban is egyértelmően megmutatkozik. 31
MNB tanulmányok 48. szám 30 Dr. Czajlik István, Szalay György (2006): A magánnyugdíjpénztárak mőködése és szabályozása; MNB tanulmányok 48. szám 10.o. 31 Dr. Bozsik Sándor, Paczolai Szabolcs (2007): Nyugdíjpénztárak
- 38 -
4.sz. táblázat A pénztárak tıkéjének eszközcsoportonkénti megoszlása 2007 (%) Pénztár neve Aegon Magyarország Magánnyugdíjpénztár Allianz Hungária Nyugdíjpénztár (magán ág) Aranykor Magánnyugdíjpénztár AXA Magánnyugdíjpénztár Budapest Kötelezı Magánnyugdíjpénztár Dimenzió Magánnyugdíjpénztár Életút Magánnyugdíjpénztár Erste Bank Magánnyugdíjpénztár Évgyőrők Magánnyugdíjpénztár Honvéd Magánnyugdíjpénztár ING Magánnyugdíjpénztár MKB Nyugdíjpénztár (magán) OTP Magánnyugdíjpénztár Postás Magánnyugdíjpénztár Premium Magánnyugdíjpénztár Quaestor Magánnyugdíjpénztár Vasutas Magánnyugdíjpénztár VIT Magánnyugdíjpénztár Átlag: Szórás:
pénzeszköz
részvény
állampapír és kötvény
befektetési jelzálog egyéb jegy -levél
0,73
21,08
57,89
13,58
0,46
6,26
-
23,01
76,98
-
-
0,01
0,17 2,58
13,81 20,23
79,91 72,91
1,7 2,21
4,41 -
2,07
-
16,75
73,5
2,53
1,8
5,42
0,4 -
17,37 16,3
65,3 71,4
15,58 11,9
0,95 -
0,4 0,4
0,44
9,76
85,54
2,37
1,89
-
1,5 0,54 0,26 7,64 0,43 4,3 0,68 na 1,64 2,25
17,7 13,7 4,28 11,11 23,16 11,3 52,5 21,23 14,27 na 18,09 10,22
59,3 73,21 75,12 73,67 39,58 77,8 35,9 53,29 77,33 na 67,57 13,98
13,4 8,72 18,34 5,96 29,95 9,1 7,3 13,29 na 10,40 7,58
6,1 3,83 2 1,62 10,58 1,8 5,11 na 3,38 2,86
2 -3,7* 6,4 8,4 na 2,77 3,74
*= kötelezettség értékpapír ügyletekbıl, határidıs ügyletek
Forrás: Magánnyugdíjpénztárak beszámolói alapján egyéni szerkesztés
4.5 Hozamok alakulása Ha visszatekintünk az elmúlt 8 év eseményeire, azt tapasztalhatjuk, hogy a dezinfláció felgyorsulásával összhangban a pénztárak egyre jobb teljesítményt tudtak nyújtani. A Forint elleni spekulációs válság elmúltával párhozamosan elkezdıdhetett a kamatcsökkentés, ami 2004 és 2007 között igen kiemelkedı teljesítményt hozott a pénztárak számára. 2007-ben azonban a jelzálogpiaci válság hatása már meglátszott a pénztárak teljesítményében, majd 2008-ban a piac eddigi legrosszabb évét zárta. (a világgazdasági válságról bıvebben a 4.8-as fejezet szól) Összességében nézve a magánnyugdíjpénztárak által eddig nyújtott átlagos nettó hozamok elmaradnak a várakozásoktól, és nemzetközi összehasonlításban is alacsonynak számítanak. Azonban a rossz teljesítményért nemcsak a pénztárak befektetési politikája okolható, hiszen a hozamok alakulása a portfóliók hatékony kezelésén kívül, nagymértékben
- 39 -
függ az ország makrogazdasági környezetétıl is. A The Economist közgazdászai ezzel kapcsolatosan a következıképpen fogalmaznak: „ A magánnyugdíjpénztári rendszer mőködı-képességéhez az ország szilárd makro és fiskális háttere elengedhetetlen.” tehát szükséges az egészséges makrokörnyezet ahhoz, hogy a hozamok kedvezıen/az elvárásoknak megfelelıen alakuljanak. A pénztárak
befektetési
portfoliójának
döntı
hányadát
kitevı
állampapír
befektetések elmúlt ötévi átlagos bruttó reálhozama elmaradt a hasonló nyugdíjrendszereket
mőködtetı
latin-amerikai
országokhoz,
valamint
Lengyelországhoz képest, ami jelentıs mértékben magyarázza a hazai pénztári hozamok alacsonyabb szintjét nemzetközi összehasonlításban. Amennyiben a hozamteljesítmény nem javulna, számítások szerint a vegyes rendszer által biztosított nyugdíjak nemcsak az elızetes várakozásoktól, de a tiszta társadalombiztosítási rendszer által folyósított nyugdíjak összegétıl is elmaradnának. A befektetési teljesítmény fokozása érdekében 2006-tól a pénztárak portfólió diverzifikáltság növelésének eszközét vetették be. A pénztárak befektetési magatartására vonatkozó jelenlegi szabályozásból azonban még mindig hiányoznak azok az ösztönzık, amelyek az életpályaciklusokhoz igazodóan valóban a megtakarítások hosszú távú jellegét erısítenék.32 7.sz. grafikon %
Pénztárszektor egészére számított hozamok
20,00 15,00 10,00
nettó hozam infláció
5,00
reálhozam
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
1999
-5,00
1998
0,00
Forrás: a magánnyugdíjpénztárak beszámolói alapján készített egyéni kalkuláció
Taglétszám alapján a pénztárak között 2007-ben élmezınyben végzı OPT, Aegon, ING és Allianz közül az OTP hozta a reálhozamok ötéves átlagában a legjobb 32
Dr. Czajlik István, Szalay György (2006): A magánnyugdíjpénztárak mőködése és szabályozása; MNB tanulmányok 48. szám
- 40 -
eredményt 4,17%-al. Eközben az Aegon és az Allianz csak 3 százalék körüli reálhozamot tudott elérni 2003-2007 között, ami egyelıre arra enged következtetni, hogy akik átléptek a régi tb-rendszerbıl a magánnyugdíjpénztárakba, azok rosszabbul jártak, még akkor is, ha 30 év múlva mennek csak nyugdíjba. Azok viszont, akik akkor léptek át a magánnyugdíjpénztárba, amikor már csak 15-20 év maradt a nyugdíjkorhatár eléréséig, kifejezetten rosszul döntöttek, bár a pénztárak teljesítményét akkor elıre még nem láthatták. „A tíz év átlagában a legjobban teljesítı pénztár járadékával sem jár jól az, aki 1998-ban 45 évesen vagy annál idısebben átlépett az állami nyugdíjon alapuló egypilléres rendszerbıl a kétpilléres, vegyes rendszerbe. A magánpénztártól és a tb-tıl közösen járó nyugdíja ugyanis nem éri el azt az összeget, amelyet akkor kapna, ha maradt volna az állami nyugdíjrendszerben.” 33 Az MNB számításai szerint ahhoz, hogy ténylegesen megérje a vegyes rendszert választani a régebbi tisztán tb-rendszer helyett, minimálisan 3,2 százalékos nettó reálhozamot kellene a kötelezı magánnyugdíjpénztáraknak elérniük, és ez a megállapítás is csak akkor lenne helytálló, ha az ügyfél 2048 után válik nyugdíjjogosulttá, vagyis az aktív életpályáját a vegyes rendszerben töltötte.34 A jelenlegi állás szerint pedig ennek a követelésnek a 18 pénztárból csak 9 felel meg. 2007-ben néhány kivétellel az összes pénztár mínuszos reálhozamot produkált, így nem csoda, hogy tavaly 8.000 pénztártag döntött úgy, hogy visszalép a tisztán társadalombiztosítási rendszerbe. 1998 óta egyébként összesen 135.500-an léptek vissza az állami rendszerbe. Azok, akik önkéntes döntésük alapján váltak pénztártaggá, minden indoklás nélkül, 2000.
december
31-ig,
egyszer
visszaléphettek
a
társadalombiztosítási
nyugdíjrendszerbe. Ezen túlmenıen 2012. december 31-ig azok a magánnyugdíjpénztár tagok is visszaléphetnek az állami nyugdíjrendszerbe, akiknél a következı feltételek teljesülnek:
120 hónapot meg nem haladó magánnyugdíjpénztári tagsági jogviszony
33
Teher alatt csökken - Pénzügyi vagyonok átértékelıdése HVG 16. szám - 2009. április: 77.o Dr. Czajlik István, Szalay György (2006): A magánnyugdíjpénztárak mőködése és szabályozása; MNB tanulmányok 48. szám 34
- 41 -
a megállapítható magánnyugdíjpénztári járadékszolgáltatás várható összege nem éri el a pénztártag társadalombiztosítási nyugdíj megállapítási szabályai szerinti nyugellátásnak 25 százalékát
saját jogú nyugellátásra való jogosultság35 5.sz. táblázat A magyar nyugdíjpénztárak hozamai (2003-2007) Taglétszám
Pénztár neve Aegon Magyarország Magánnyugdíjpénztár Allianz Hungária Nyugdíjpénztár (magán ág) Aranykor Magánnyugdíjpénztár AXA Magánnyugdíjpénztár Budapest Kötelezı Magánnyugdíjpénztár Dimenzió Magánnyugdíjpénztár Életút Magánnyugdíjpénztár Erste Bank Magánnyugdíjpénztár Évgyőrők Magánnyugdíjpénztár Honvéd Magánnyugdíjpénztár ING Magánnyugdíjpénztár MKB Nyugdíjpénztár (magán) OTP Magánnyugdíjpénztár Postás Magánnyugdíjpénztár Premium Magánnyugdíjpénztár Quaestor Magánnyugdíjpénztár Vasutas Magánnyugdíjpénztár VIT Magánnyugdíjpénztár Átlag Szórás
Nettó pénztári hozam (%) 2003 2004
2005
2006 2007
5 éves átlag
Reálhozam 5éves átlag
530 054
1,31 15,86 13,61
8,56
4,85
8,84
3,02
367 126
3,60 16,43 11,30
6,44
5,51
8,66
2,84
76 670
0,59 15,56 10,75
7,33
5,75
8,00
2,18
72 568
2,77 14,55
9,70 10,38
8,12
9,10
3,28
35 427
2,23 16,27 11,14
6,33
6,40
8,47
2,65
13 112
4,83 17,79 15,82
9,96
5,67
10,81
4,99
3,80 17,40 11,40 10,10
8,08
10,16
4,34
48 518
1,46 15,65 10,18
7,44
4,92
7,93
2,11
115 209
4,37 15,74 12,44
8,60
6,61
9,55
3,73
22 514
2,95 16,50 13,86
9,08
6,08
9,69
3,87
422 835
3,92 19,98 11,89
8,05
5,30
9,83
4,01
32 346
2,78 15,82 12,31
7,04
6,28
8,85
3,03
804 927
3,94 16,77 14,11
8,44
6,69
9,99
4,17
23 910
0,68 14,88 11,70
7,97
5,73
8,19
2,37
2 747
-
-
-
6,96
-
-
7 689
4,00 14,03
7,44
7,43
4,92
7,56
1,74
8 520
2,30 17,96 12,88
8,46
6,02
9,52
3,70
8 834 -
1,56 17,67 12,41 2,77 16,40 11,94 1,32 1,45 1,92
8,81 8,26 1,20
6,33 6,12 0,95
9,36 9,09 0,89
3,54 3,28 0,89
23 903
-
Forrás: Privátbankár: Magánnyugdíjpénztárak összehasonlítása http://www.privatbankar.hu/html/bef/6021.php
35
Privátbankár: Sárba tiporja az öngondoskodást a kormány http://www.privatbankar.hu/html/cikk/cikk.php?kommentar=28443 [letöltés ideje: 2009.04.20.]
- 42 -
4.6 Díjszerkezet A megtakarításokat számos különbözı levonás terheli a megtakarító pályafutása során. 4.6.1 Díjterhelést befolyásoló tényezık
A díjterhelés alakulását befolyásolja a pénztárak alapítási idıpontja. Az alapítás elsı éveiben ugyanis természetszerőleg nagyobb a díjterhelés, mivel az új tagdíjak aránya a vagyon mértékéhez képest jelentıs (és így a mőködési/likviditási
célú
tagdíjlevonás
vagyonarányosan
nagyobb
díjterhelést eredményez).
A díjterhelés alakulását befolyásolja a pénztárak felfutása, növekedése. Dinamikus növekedés esetén az új tagdíjak aránya szintén jelentıs, így a mőködési/likviditási célú tagdíjlevonás mértéke nagyobb.
Az esetleges fúziók hatása is befolyásolhatja a pénztári díjterhelés mértékét, mivel különbözı életpályán lévı pénztárak - különbözı díjterheléssel egyesülnek.
A banki/biztosítói/munkáltatói csoportok esetenként direkt vagy indirekt módon finanszírozták a pénztár indításával kapcsolatos költségeket, amit a késıbbi díjstruktúrájuk kialakítása során figyelembe vettek.
A díjterhelést befolyásolják a munkáltatói háttér által esetenként átvállalt mőködési költségek is, mivel ez által kedvezıbb terhelési mutató érhetı el.
A díjterhelés esetenkénti hullámzását a fentieken túl okozhatja a tagdíjmegoszlási arányszámok változása, illetve az adott évben kifizetett jelentısebb összegő vagyonkezelési sikerdíj is.36
4.6.2 A pénztári díjak típusai Mőködési költség A pénztárak valamennyi befizetett pénzt három különbözı tartalék között osztanak meg. A majdani nyugdíj fedezete a fedezeti alapba kerül, a költségek finanszírozására a mőködési alap szolgál, míg e két alap likviditásának biztosítására egy likviditási tartalékban győjtenek külön forrást. A rendszeres befizetések pénztár által meghatározott része (százaléka) kerül a mőködési tartalékba, amelybıl a
36
Dr. Bozsik Sándor, Paczolai Szabolcs (2007): Nyugdíjpénztárak
- 43 -
folyamatos mőködést finanszírozzák. Mőködési költséget nem is lehet máshonnan fedezni, s a nyugdíj is csak a fedezeti tartalékból folyósítható (zárt gazdálkodás elve). Vagyonkezeléssel kapcsolatos költségek Ezek közé sorolhatjuk a vagyonkezelési és a letétkezelési díjakat, valamint a befektetési ügyletek kapcsán felmerülı különbözı kereskedési (brókeri) díjakat. A vagyonkezeléssel összefüggı költségek speciálisak, amennyiben a pénztári tagok a többi költségtípus mértékét közvetlenül megismerhetik (például az ügyfélszolgálat, az internet révén), a tényleges vagyonkezelési költségekrıl viszont csak közvetve szerezhetnek tudomást. Belépési költség Akkor merül fel, amikor valaki belép egy pénztárba. A magánnyugdíjpénztárak az egyhavi (a bér meghatározott százalékát képviselı) tagdíjból a mőködésre és a likviditás biztosítására rendszeresen levont rész kétszeresét számíthatják fel, de csak egy alkalommal, viszont felsı összeghatár nélkül. Átlépési költség Akkor merül fel, amikor valaki az egyik pénztárból átlép egy másikba. Az önkéntes nyugdíjpénztár alapszabálya szerinti mérték levonható az elsı befizetésekbıl, de ennek maximuma nem lehet nagyobb a kéthavi egységesen kötelezı minimális tagdíjnál és 4000 forintnál sem. A magánnyugdíjpénztárak a ténylegesen felmerülı költséget számíthatják fel azzal a megkötéssel, hogy az nem lehet nagyobb a másik pénztárba átvitt követelés egy ezrelékénél. Kilépési költség Akkor jelentkezik, amikor valaki úgy hagyja el a pénztárát, hogy nem lép át egy másikba (például tíz év tagsági viszonyt követıen felveszi az önkéntes nyugdíjpénztárban halmozódó pénzét, és megszünteti a számláját). Maximális mértéke megegyezik az átlépési költségével. Portfólióváltás költsége A nyugdíjpénztárak portfolió váltáskor díjat számítanak fel. Jogszabály nem rögzíti ennek maximumát, de a díjnak tükröznie kell a ténylegesen felmerülı költségeket.
A díjterhelések három funkcionális csoportja:
felhalmozási idıszak költségei közé tartoznak az adminisztráció és a vagyonkezelés díjai.
- 44 -
a befizetés összegének változása, illetve alapváltás esetén fizetendı díjak a módosítási költségek.
a nyugdíjjáradék megvásárlásának is költsége van, ez a járadékköltség.37
Amennyiben képet akarunk alkotni arról, hogy mindezek a költségek az átlagos megtakarítási idı tartamára vetítve milyen hatással vannak a pénztári tagok majdani ellátására, akkor leegyszerősítve azt látjuk, hogy a belépési /átlépési /kilépési /portfólióváltási költség hatása elenyészı, a meghatározó a mőködési költség és még inkább a vagyonkezelési díj. 6.sz. táblázat A magánnyugdíjpénztárak díjterheléseinek alakulása (%) év 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006
Teljes díjterhelés Mőködési díjterhelés rész 3,44 3,07 2,66 2,72 2,35 2,00 1,76
2,64 2,25 1,86 1,92 1,56 1,20 1,00
Befektetési díjterhelés rész 0,80 0,82 0,79 0,80 0,79 0,80 0,76
Forrás: PSZÁF közlemény (2007): A nyugdíjpénztári tagok díjterhelése
A táblázat alapján megállapítható, hogy a díjterhelés évrıl évre csökken, de a csökkenés nem a díjak/költségek mérséklıdésébıl adódik. Az elmúlt évek tendenciái alapján az a következtetés vonható le, hogy a pénztárak méretgazdaságosságának javulásával a díjterhelés évrıl évre csökken. Ez azonban nem abból fakad, hogy a mőködési célú tagdíjlevonások vagy a vagyonkezelési díj mértéke nominálisan egyre kisebb lenne. „A vagyonkezelési díjak, mőködési költségek szintje nominálisan gyakorlatilag stagnál, reálértelemben véve – vagyis infláció nélkül számolva – viszont emelkedik. A pénztárak részérıl a méretgazdaságosság fokozódása révén elvárható lenne, hogy jelentısen visszafogják költségeiket. Mivel ezt nem teszik meg, a pénztárak gyakorlatilag pusztán a költség/díjstruktúra fenntartásával évrıl évre latens díjemelést hajtanak végre.”38
37
Összeállítás az egyes nyugdíjpénztárak díjainak leírásából Erdıs Mihály, Gaál Attila: Mennyibe kerül a nyugdíjunk? Bank és Tızsde (2006) 9.-10. szám: 32.o
38
- 45 -
4.6.3 A 2007-es szabályozás A vázolt tapasztalat, miszerint önmagában a piac nem feltétlenül alakítja ki a versenyszerő díjstruktúrát, Magyarországon is arra késztette a jogalkotókat, hogy maximalizálják a pénztári tagokat terhelı mőködési, vagyonkezelési költségeket. Ennek értelmében 2007-ben a következı szabályozások léptek életbe. A mőködési költség limitálása A nyugdíjpénztáraknak – mind a magán-, mind az önkéntes pénztáraknak – a jogszabályban foglalt elıírások értelmében 2007-tıl a befizetések minimum 94%-át jóvá kell írniuk tagjaik egyéni számláján, azaz a mőködési célú levonások nem haladhatják meg a befizetések 6%-át. Ez a korlátozás csak kevés pénztár jövıjére nézve okoz ténylegesen gondot, mivel nagy részük eddig is több mint 94%-ot írt jóvá a számlákon. Önmagában ettıl a változástól tehát nem várható a díjterhelés lényeges csökkenése, de hosszú távon egyébként sem a mőködési célú levonások a dominánsak. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy az elfogadott szabályozás szerint a magánnyugdíjpénztáraknak 2008-tól már a befizetések minimálisan 95,5%-át kell jóváírniuk az egyéni számlákon. A vagyonkezelési díj limitálása A vagyonkezelési díjak maximalizálása annyit jelent, hogy 2007-tıl a magánnyugdíjpénztári vagyonnak évente maximum 0,9%-a, 2008-tól pedig 0,8%-a fizethetı ki vagyonkezelési díjként. Annak érdekében, hogy a vagyonkezelık a pénztár érdekeit szolgáló befektetési ügyletek számát ne korlátozzák, a maximumkeretet nem terhelik a kereskedési költségek (brókeri jutalékok). 39 Döntés született a választható portfoliós rendszer 2 éven belül történı bevezetésérıl is. (Lásd 4.9.-es fejezet) Megállapítható, hogy a 2007-es szabályozások a járulékfizetık érdekeit szolgálják, mert a befizetéseket terhelı díjak csökkenésével nagyobb százalék vándorol a fedezeti alapba, így növelve a felhalmozási idıszak végén a nyugdíjuk alapját adó vagyonösszeget. A magyar magánnyugdíjpénztárak esetében a befizetések megoszlása 2007-ben a következıképpen alakult:
39
Portfolió összeállítása (2007): Merre tartanak a magánnyugdíjpénztárak? http://portfolio.hu/tool/print/5/80041 [letöltés ideje: 2008.11.20.]
- 46 -
7.sz. táblázat A befizetések alapok közötti megoszlása (2007) Pénztár neve
fedezeti mőködési likviditási
Aegon Magyarország Magánnyugdíjpénztár Allianz Hungária Nyugdíjpénztár (magán ág) Aranykor Magánnyugdíjpénztár AXA Magánnyugdíjpénztár Budapest Kötelezı Magánnyugdíjpénztár Dimenzió Magánnyugdíjpénztár Életút Magánnyugdíjpénztár Erste Bank Magánnyugdíjpénztár Évgyőrők Magánnyugdíjpénztár Honvéd Magánnyugdíjpénztár ING Magánnyugdíjpénztár MKB Nyugdíjpénztár (magán) OTP Magánnyugdíjpénztár Postás Magánnyugdíjpénztár Premium Magánnyugdíjpénztár Quaestor Magánnyugdíjpénztár Vasutas Magánnyugdíjpénztár VIT Magánnyugdíjpénztár Átlag:
95 94,5 94,5 94 94,5 94,5 94,5 94,5 94,5 96 94,52 94,8 94 95 94 94 94 93 94,43
5 5,4 5 5,9 5 5 5 5,4 5,95 3,5 5,33 4,8 5,7 4,5 5,5 5 5,9 6 5,22
0 0,1 0,5 0,1 0,5 0,5 0,5 0,1 0,05 0,5 0,15 0,4 0,3 0,5 0,1 1 0,1 1 0,36
Forrás: Privátbankár online tájékoztatója alapján saját szerkesztés
8.sz. grafikon Mőködési alap a befizetések százalékában ( pénztárak átlaga) 8,00% 6,00% 4,00% 2,00% 0,00% 2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
Forrás: MNB 2006-os tanulmánya (A magánnyugdíjpénztárak mőködése és szabályozása) alapján saját szerkesztés
A grafikon szemlélteti a befizetésekbıl mőködési alapba kerülı százalék alakulását az elmúlt 8 évre vonatkozóan. Megfigyelhetı, hogy 2002-ig növekedési tendencia volt jellemezı, amely magyarázható a pénztárak felfutó marketing tevékenységével. Utána pedig megindult a lassú csökkenés. A szabályozások következtében 2003-tól a pénztárak kénytelenek voltak a mőködési alap elkülönítéseit csökkenteni, de saját százalékaikat mindig csak minimálisan a határvonal alá igazították.
- 47 -
4.7 A pénztárak közötti átlépések tendenciája A nyugdíjpénztárak megalakulását követı 2-3 évben megtörtént a piac felosztása. A megtakarítókért folyó verseny ma már nagyrészt az ügynökök akvizíciós tevékenységén keresztül zajlik. Ennek következtében az alapok ügynökhálózatot hoztak létre, hogy piaci pozíciójukat megırizzék, illetve erısítsék azt. „Azonban az ügynökhálózat mőködtetése nem feltétlenül vezet optimális eredményre. Ugyanis a pénztárak közti átléptetések kapcsán az ügynökök, illetve áttételesen megbízott brókercégek részére kifizetett magas jutalékok jelentıs költség-növelı tényezıt jelentenek, viszont a pénztárak mőködési hatékonyságát érdemben nem javítják. A jelenlegi jogszabályok szerint pedig nagyon egyszerő az átlépés.”40 A 2007-es szabályozás alapján minimálisra csökkent az átlépéssel kapcsolatos adminisztráció. Egy interneten is elérhetı formanyomtatványt kell kitölteni, a munkáltatóval aláíratni, a többit egymás között elintézik a pénztárak. Az átlépés minimális költséggel jár, általában az aktuális megtakarítás egy ezrelékét vonják le. 2000-ig nem volt számottevı az átlépések aránya. A teljes biztosítotti állomány 1-2 százaléka döntött évente a váltás mellett Ennek, oka, hogy a reformok bevezetése utáni 4-5 évben az emberek még csak ismerkedtek a rendszerrel, nem tudták, hogy a második pilléren belül mozgási lehetıségeik vannak. A pénztárak egyre agresszívabb marketing és ügynöki tevékenysége miatt azonban 2005-ben már tizenöt-ezren, 2006-ban negyvenöt-ezren, 2007-ben már közel kilencven-ezren döntöttek a pénztárváltás mellett, és a tendencia folytatódni látszik. 9.sz. grafikon Pénztárak közötti mozgás
100000 80000 60000 fı 40000 20000 0 2005
2006
2007
Forrás: A magánnyugdíjpénztárak éves beszámolói alapján saját szerkesztés
40
Dr. Czajlik István, Szalay György (2006): A magánnyugdíjpénztárak mőködése és szabályozása; MNB tanulmányok 48. szám 34.o
- 48 -
8.sz. táblázat Tagok mozgása pénztárak szerinti bontásban (fı) belépık más pénztárakból
Pénztár neve 2005 Aegon Magyarország Magánnyugdíjpénztár Allianz Hungária Nyugdíjpénztár (magán ág) Aranykor Magánnyugdíjpénztár AXA Magánnyugdíjpénztár Budapest Kötelezı Magánnyugdíjpénztár Dimenzió Magánnyugdíjpénztár Életút Magánnyugdíjpénztár Erste Bank Magánnyugdíjpénztár Évgyőrők Magánnyugdíjpénztár Honvéd Magánnyugdíjpénztár ING Magánnyugdíjpénztár MKB Nyugdíjpénztár (magán) OTP Magánnyugdíjpénztár Postás Magánnyugdíjpénztár Premium Magánnyugdíjpénztár Quaestor Magánnyugdíjpénztár Vasutas Magánnyugdíjpénztár VIT Magánnyugdíjpénztár Összesen:
átlépık más pénztárakba
2006
2007
2005
2006
2007
na
18.572
27.637
na
7.669 16.490
5.617
5.876
12.828
3.996
6.302 15.572
114 na
na 624
150 701
2.063 1.329
na 6.192
4.809 1.817
na
154
185
na
959
1.987
na 24 na 288 548 4.549 44 na na 19 na na 11.203
141 70 3.338 252 833 7.127 78 4.952 48 4.186 21 na 722 46.994
208 na 5.369 5.518 1.485 16.522 687 5.899 78 12.621 21 na 550 90.459
na 107 142 49 123 na na 736 2.652 806 662 2.248 138 151 150 5.733 6.404 10.927 101 153 844 na 14.479 24.670 482 754 na 187 264 827 645 na na 210 101 32 114 14.580 45.278 84.218
na: nincs rendelkezésre álló adat Forrás: A magánnyugdíjpénztárak éves beszámolói alapján saját szerkesztés
Az átlépık nem feltétlen a pénztárak teljesítményét vizsgálják, hanem az üzletkötık személyes megkeresése és a pénztárak által kínált akciók miatt döntenek a váltás mellett. Néhány példa a 2008-as akciós ajánlatok közül: az MKB-nál DVD lejátszó, Budapest Kötelezı Magánnyugdíjpénztárnál 5000 Ft-os könyvutalvány, az Erste- nél pedig túrahátizsák és egy autó nyereménysorsoláson való részvétel jár az átlépıknek.41 Fontos az ügyfélszerzési tevékenység szabályozása is, mivel komoly veszélye van annak, hogy az alapkezelık nem a nettó hozamok alapján, hanem egyéb „meggyızésen” alapuló akvizíciós stratégiákkal versenyeznének, ami jelentısen megnöveli a rendszer költségeit, mely éves szinten akár milliárdos nagyságrendőre is becsülhetı. Az ügyfélszerzési költségek ésszerő korlátozásával elkerülhetı lehetne a nagyarányú tagi fluktuáció a rendszerben. 41
Az MKB Nyugdíjpénztár és az Erste Bank Magánnyugdíjpénztár átlépésre ösztönzı szóróanyagai
- 49 -
Az ügyfelek tájékozatlansága és az ügynökök gyakran nem teljes körő információ szolgáltatásával is magyarázható, hogy évrıl évre növekszik az átlépések száma. Viszont egyáltalán nem biztos, hogy az ügyfelek a váltással hosszútávon jól járnak, ezért az ı érdekükben mindenképpen szükséges lenne az összes költséggel korrigált hosszú távú hozammutató bevezetése.42 A mutató bevezetésekor elıre meg kellene határozni, hogy mely költségekkel történik a kalkulálás. A vagyonkezelési díjakat a mutatóban mindenképp szerepeltetni kellene, mivel ez a költség nem része a mőködési alapnak, és jelenleg sehol nem jelenik meg az ügyfelek tájékoztatására. Ezt a hozammutatót kellene megjeleníteni a közzétételekben, a tagok számára a számlaértesítıben elküldeni, valamint a termékértékesítés során kötelezıen bemutatni. Ezen túlmenıen szükséges olyan mutatók megalkotása is, amelyek a költségek és hozamok szintjének hosszú távú hatását szemléltetik. 4.8. A gazdasági válság hatása a magyar magánnyugdíjpénztár szektorra „A magyarországi magán- és önkéntes nyugdíjpénztárakban – csakúgy, mint az Európai Unió fejlett gazdaságú tagországainak pénztáraiban - felhalmozott vagyon döntı hányada hazai és külföldi állampapírokba, vállalati kötvényekbe, részvényekbe és ingatlanokba kerül befektetésre. Így a piaci válságfolyamatok természetesen nem kerülték el a pénztári befektetéseket sem:
nyugdíjpénztártól,
portfoliótól,
és
portfolió-összetételtıl
függetlenül
árfolyamveszteségek, negatív hozamok jellemezték a pénztári portfoliókat.”43 Az OTP tájékoztatója így vezeti fel a pénztártagoknak azt a jelenséget, mellyel a gazdasági világválság sújtja megtakarításaikat. A magyar magánnyugdíjkasszák felhalmozott vagyona egy év alatt a válság hatására 400 milliárd Forintot meghaladó összeggel értékelıdött le. A hazai vagyonkezelık mínusz 20%-os egyenleggel zárták a 2008-es évet. A Közép-Kelet Európai szektorban ezzel a legrosszabb eredményt elérve: a lengyel nyugdíjalapok 14%-os, a szlovák alapok 6,7%-os befektetési vesztesége jóval kisebb volt a magyarokénál.44
42
A hosszú távú hozammutató bevezetését a magánnyugdíjpénzár szektor problémáival fogalakozó szakcikkek 90%-a megemlíti 43 OTP pénztárak Pénztártagi tájékoztató (2009január) https://www.otpbank.hu/otppenztarak/file/penztartagi_tajekoztato.pdf [letöltés ideje: 2009.04.19.] 44 Papp Emília: Leértékelıdı nyugdíjpénztári vagyonok; Irreálhozam HVG 12. szám - 2009.március: 72.-73.o
- 50 -
Természetesen nemcsak a pénztárakat érinti a negatívan a válság, hanem általánosságban
minden
megtakarítási
és
befektetési
formát.
Viszont
a
nyugdíjpénztárak vagyonvesztése a leglátványosabb, mivel minden más befektetési formánál
nagyobb
tömeget,
csaknem
3
millió
embert
érint.
„A
magánnyugdíjpénztárak 2007 végén 1980 milliárd forintra taksált befektetései tavaly év végén – az elızetes adatok szerint – csaknem 110 milliárddal kevesebbet értek, miközben a tagok az év folyamán mintegy 360 milliárd forintot fizettek be. Miután a nyugdíjaskort elérıknek kifizetett 2,6 milliárd forint elhanyagolható mértékő, azt lehet mondani, hogy a kötelezı nyugdíjcélú megtakarítások csaknem 450 milliárd forinttal leértékelıdtek, így a 2,9 millió magánkasszatag átlagban 160 ezer forintot veszített tavaly.”45 A magánnyugdíjpénztárak vagyona így 2340 milliárd Forintról 1890 milliárd Forintra csökkent egyelten év alatt. 4.9. A választható portfoliós rendszer A választható portfoliós rendszer bevezetése több európai országban hamarabb történt meg, mint hazánkban - Észtországban, Litvániában, Szlovákiában -, sıt Szlovákiában eleve így indították a hárompilléres rendszert. Magyarországon a választható portfoliós rendszer bevezetésérıl 2007-ben született döntés értelmében minden magánnyugdíjpénztárnak legkésıbb 2009. január 1-vel be kell vezetnie azt. A pénztártagok a törvényi elıírásoknak megfelelıen három befektetési csomag közül választhatnak. Az 5 éven belül nyugdíjba menıknek a legfeljebb 10 százalékos részvényarányt tartalmazó "klasszikus" portfolió, akiknek a nyugdíjazásig 15 évnél kevesebb van hátra, a 10-40 százalék közötti részvényarányú "kiegyensúlyozott" csomag, a fiataloknak pedig a 40 százalék feletti részvényarányú "növekedési" portfolió ajánlott. A választható portfoliós rendszer bevezetésre azért volt szükség, mert a nemzetközi tapasztalatok szerint eredményesebb a vagyonkezelés, ha a pénztár a befektetéseket a pénztártagok életpályájához, hozamelvárásához és kockázatvállalási hajlandóságához igazítja, hosszabb távon pedig 1-2 százalékpontnyi hozamkülönbség is jelentısen befolyásolja a nyugdíj mértékét. A tagoknak minden év december1-jéig van lehetısége a portfolióválasztásra, ezt 45
Pénzügyi vagyonok átértékelıdése; Teher alatt csökken HVG 16. szám - 2009. április: 76-78.o
- 51 -
követıen legfeljebb hathavonta lehet változtatni. Azon kívül, hogy a tagok várhatón jobban odafigyelnek majd a nyugdíj-megtakarításaikra, azzal is tisztába kell lenniük, hogy választott portfoliójuk, nem fog egyenletesen teljesíteni. Lesznek rosszabb hozamú évek is, fontos, hogy a tagok olyankor ne meneküljenek át más portfolióba, mert ha rosszkor szállnak ki a befektetésbıl, a váltás sokkal többe kerül az átváltási díjnál. Akik nem választanak portfoliót, azokat a pénztár a törvényi elıírások szerint, a nyugdíjkorhatárig hátralévı éveik száma alapján automatikusan besorolja a megfelelı portfolióba. 46 2008-ban 13 pénztár, 2009 év elején a maradék 5 pénztár is bevezette a választható portfoliós rendszert. 4.10. A magyar és chilei szektor összehasonlítása A két ország nyugdíjrendszerének felépítése és mőködése között csak árnyalatnyi eltérések vannak. Lényegesen különbözik azonban az állami nyugdíjalapok költségvetésének szerkezete. Chilében az új rendszer bevezetésével azok a dolgozók, akik a nyugdíjkasszák mellett döntöttek már csak saját, választott alapjukba fizetnek járulékot: 12,3%-ot. A munkáltatók nem fizetnek járulékot dolgozóik után. Az állami kasszából pedig már csak azon nyugdíjas korba lépık kaphatnak járadékot, akik kizárólag az államnak fizettek aktív éveik alatt. Így Chilében költségvetési kiadások átcsoportosításával és számos állami befektetés megszüntetésével teremtik meg a keretet a nyugdíjak kifizetésére. Magyarországon a felosztó-kirovó pillér a nyugdíjalapok megjelenésétıl függetlenül a dolgozói társadalomból él. A dolgozók még ma is fizetnek az államnak nyugdíjjáradék címen, igaz a 9,5%-ból csupán 1,5%ot, a többi 8% a nyugdíjalapokhoz kerül. A munkáltatók által fizetett 24%-os járulék viszont teljes egészében az állami nyugdíjalap bevétele. Ezekbıl a forrásokból történik nyugdíjak kifizetése. Különbség
még,
hogy
míg
Chilében
a
vállalkozóknak
nem
kötelezı
nyugdíjalapokhoz csatlakozni, addig Magyarországon rájuk is ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint más munkáltatóra és munkavállalóra.
46
Világgazdaság Online (2007):OTP Magánnyugdíjpénztár: Januártól választható portfolió http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=188943 [letöltés ideje: 2009.04.10.]
- 52 -
Chilében magasabb a feketén dolgozók aránya, mint itthon, így az ottani szektornak nagyobb erıfeszítéseket kell tennie a rendszert kikerülık bevonására. Erre szolgál például a 2006-os reformban megjelenı fiatal munkavállalók támogatási programja.
4.10.1 Közös problémák A nyugdíjrendszerek közös gyökereibıl és a két ország hasonló makrokörnyezetébıl adódóan
a
pénztárszektor
mőködésével
kapcsolatos
problémák
is
közel
megegyezıek.
Az országok pénztárszektoraiban nincsen igazi verseny, ugyanis számottevı különbség sem a pénztárak hozamai között, sem a költségek területén nincs, így nem indokolt az átlépések tendenciájának növekedése.
A mőködési költségek magas szintje sem indokolt a két vizsgált ország egyikében sem. Mindkét rendszer a felhalmozási idıszakban van. A chilei pénztáraknál még csak most kezdıdik az aktív szolgáltatási szakasz, Magyarországon pedig még minimum egy évtizednek el kell telnie ahhoz, hogy a járadékfizetéseket megkezdjék - mivel a magánnyugdíjpéztáraktól járadékot csak az kaphat, aki legalább 15 éven át fizette a tagdíjat, a többiek egyösszegő kifizetésekre jogosultak -. A kifizetésekkel járó adminisztrációs feladatok csak akkor fognak megjelenni. Kérdés, hogy a pénztárak mibıl fogják ezeket, a plusz költségeket fizeti, hiszen emelésre a szigorodó szabályozások miatt nem lesz módjuk.
A tájékoztatási és információáramlási hiányosságok hazánkban is akkora problémát jelentenek, mint Chilében. A tagok tájékozatlansága közömbössé teszi ıket megtakarításaik alakulásában. Továbbá könnyebb ıket másik pénztárba csalogatni, ha nincsenek tisztában a rendszer mőködésével, hozamok, költségek alakulásával.
A várható nyugdíjjárulékok nemek közötti eltérése nemcsak a vizsgált két országban, hanem világszerte problémát jelent. A 2006-os chilei reformok azonban jó irányba mutatnak a probléma küszöbölése terén.
- 53 -
5. KÖVETKEZTETÉSEK LEVONÁSA Az dolgozatban felsorolt mőködési problémákkal már a tavalyi Pénztárkonferencia (2008. november) is foglalkozott. A pénztárak és kapcsolódó intézmények – biztosítók, befektetési alapkezelık, vagyonkezelık és egészségpénztárak – együttmőködési megállapodást írtak alá. Az összefogás egyik célja, hogy a kasszák és a pénzügyi szféra többi szereplıje közösen kialakított állásfoglalásokkal nyújtson szakmai támogatást a törvények elıkészítése során, másik célja pedig az intenzívebb információcsere az egyes szereplık és a lakosság között. A pénzárak közötti mozgás tendenciája, mint probléma is felmerült a konferencián. Megoldásként az ügynökök aktivitásának korlátozását és a mőködési költségek leszorítását vetették fel a résztvevık.47 A Stabilitás Pénztárszövetség 2009 elején elkészített törvénymódosítási javaslata is ezekre a problémákra fókuszál. „A javaslat a "megélhetési" tagszervezık kiszőrését célozza a rendszerbıl. A változtatás lényege lenne, hogy egy-egy pénztárban a minimálisan eltöltendı idıt a jelenlegi hat hónapról két évre, az átlépés költségét pedig háromezer forintra emelnék.”48 Ez a módosítás a piaci verseny enyhe korlátozása mellett, nagymértékben szolgálná a pénztártagok érdekeit, mivel így felelısségteljesebb döntést hozhatnának az átlépéskor. Véleményem szerint ezáltal jobban rá lennének kényszerítve arra, hogy pontos és teljes információt győjtsenek a választott pénztárról. A pénztárak lehetıségei a verseny területén más szempontból is beszőkülni látszanak. Már szinte mindent bevetettek az ügyfelek megszerzése érdekében: 24 órás ügyfélszolgálat, interneten elérhetı saját megtakarítási oldal stb., így idıvel kénytelenek lesznek az információ és a költségek területén is kiélezni a versenyt. Bár ez érzékeny terület a számukra, ami érthetı is: nem akarnak saját kárukra cselekedni. A piac szerkezetének jelenlegi állapota szerint úgy tőnik, hogy a tagok vannak a pénztárakért és nem pedig fordítva, mint ahogy az egy szolgáltatásszektor területén evidens lenne. A verseny alakulásában és a piac mőködésében inkább a pénzügyi csoportok, mintsem a tagok érdekei tükrözıdnek.
47
Világgazdaság napilap (2008.11.12.) : Pénztárkonferencia Siófokon Népszabadság Online - Hámor Szilvia: Kockázatkerülı út nyugdíj elıtt http://nol.hu/lap/gazdasag/lap-20090416-20090416_befektetes-3 [letöltés ideje: 2009.04.17.]
48
- 54 -
5.1 Felvetések a rendszer mőködési hatékonyságának javítására Véleményem szerint a hazai nyugdíjrendszer hatékonyabb mőködése érdekében felhasználható lenne hazánkban a chilei reform néhány eleme.
A költségek csökkentése érdekében a hazai szektorban is mesterséges eszközökkel lehetne megversenyeztetni a piaci szereplıket. A chilei reform alapján az a pénztár, amelyik a legalacsonyabb mőködési költséget kalkulálja a következı 2 évre, az kapná meg a munkapiacra lépı összes dolgozót 24 hónapon keresztül. A szabályozás mindenképp a pályakezdık érdekeit szolgálná, mivel az elsı néhány évben az ı befizetéseik inkább érzékenyek a költségekre, mint a hozamok alakulására.
Az átlépések szabályozása és korlátozása is indokolt a hazai szektorban. A magyar rendszerben tapasztalható átlépési arány még elmarad a chilei aránytól, viszont érdemes megjegyezni, hogy a hárompilléres rendszer bevezetésétıl eltelt 10 év alatt a magyar szektor közel ugyanazt az utat járta be, mint egykor a chilei.
A követezı grafikon a chilei és a magyar szektorban tapasztalható átlépési trendet mutatja: 10.sz. grafikon Tagok átlépési arányának változása 45,00% 40,00% 35,00% 30,00% 25,00% 20,00% 15,00% 10,00% 5,00% 0,00%
chilei pénztárszektor
23 .
21 .
19 .
17 .
15 .
13 .
11 .
9.
7.
5.
magyar pénztárszektor
a nyugdíjreform bevezetésétıl eltelt év
Forrás: a chilei és a magyar pénztárak adatai alapján egyéni szerkesztés
Látható, hogy 2007-ben (a többpilléres rendszer bevezetéstıl eltelt 9. évben) a magyar szektorban közel 3,5%-os volt az átlépések aránya. Chilében ugyanez az arány 1988-ban (a bevezetéstıl eltelt 6. évben) volt tapasztalható. A chilei rendszernek még meg kellett élnie 15 évet, hogy felismerjék a problémát és
- 55 -
korlátozzák a fluktuációt. A reformdöntések meghozásáig az átlépési arány 41%-osra emelkedett. Viszont az addig bekövetkezett pénztárváltások alatt a tagok vagyona a megtakarításokat terhelı költségek miatt jelentısen megcsappant. A járulékfizetık érdekében hazánkban ezt a folyamatot kellene megelızni, és még idıben szabályozni az átlépéseket. A következı ábra mutatja, hogy az egyes pénztárak esetén hogyan alakult a belépık száma, és ehhez képest a pénztár teljesítménye milyen volt az elızı évben.
9.sz. táblázat A magyar magánnyugdíjpénztárak rangsora belépık más pénztárakból (2007)
nettó hozam (2006)
költségterhelé s (2006)
1
7
4
2
10
5
3
16
6
4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 na na
9 6 12 4 1 15 5 3 17 14 11 13 2 8
8 9 11 7 1 10 3 12 4 4 4 2 4 4 10
Aegon Magyarország Magánnyugdíjpénztár ING Magánnyugdíjpénztár Allianz Hungária Nyugdíjpénztár (magán ág) Premium Magánnyugdíjpénztár OTP Magánnyugdíjpénztár Évgyőrők Magánnyugdíjpénztár Erste Bank Magánnyugdíjpénztár Honvéd Magánnyugdíjpénztár AXA Magánnyugdíjpénztár MKB Nyugdíjpénztár (magán) VIT Magánnyugdíjpénztár Dimenzió Magánnyugdíjpénztár Budapest Kötelezı Magánnyugdíjpénztár Aranykor Magánnyugdíjpénztár Postás Magánnyugdíjpénztár Quaestor Magánnyugdíjpénztár Életút Magánnyugdíjpénztár Vasutas Magánnyugdíjpénztár
Forrás: a pénztárak éves beszámolói alapján saját szerkesztés
A rangsor a dolgozat korábbi részeiben bemutatott táblázatok adatai alapján lett összeállítva. Látható, hogy sem a hozamok, sem a költségek alakulása nem indokolná egyes pénztárak akvizíciós sikerét. Valószínősíthetı, hogy az átlépık nem lettek teljes körően tájékoztatva, mielıtt a váltásról döntöttek. Az átlépések csökkentése érdekében szükség lenne az összes költséggel korrigált hosszú távú hozammutató bevezetése (lásd 4.7.-es rész), így a tagok tisztábban látnák az egyes pénztárak teljesítményét, és az ügynökök sem tudnának valótlant - 56 -
állítani saját pénztárukkal kapcsolatban. Továbbá olyan mutatók megalkotása is indokolt, melyek a költségek és hozamok szintjének hosszú távú hatását szemléltetik, ezzel segítve a tagok tájékozódását és átlépési döntéseit. Az ügyfélszerzési költségek ésszerő korlátozása szintén csökkentené a nagyarányú tagi fluktuációt.
A pénztárak az ügynöki tevékenység helyett, az ügyfélszolgálati tevékenységükkel
versenyezhetnének:
melyik
nyújt
teljesebb
körő
információt? Melyik rendszere átláthatóbb? Ehhez a tagokat érdekeltebbé kellene tenni saját megtakarításaik alakulásában, hogy folyamatosan nyomon kövessék mit miért és hová fizetnek a jövıbeni nyugdíjukkal kapcsolatban. Véleményem szerint tudatosítani kell az emberekben, hogy a nyugdíjuk csak akkor fog gondoskodni róluk a jövıben, ha odafigyelnek a pénzügyeik alakulására a jelenben. Erre figyelmeztet az Ernst&Young Nyugdíjtervezési útmutatója, melynek fı mottója „Take care of your finances now… and they’ll take care of you later!”49 Erre megoldás lehet a chilei reformban szereplı Nyugdíj Oktatási Alaphoz hasonló szervezet létrehozása.
Az akvizíciók és megszőnések ellenére, még mindig sok a szereplı a magyar pénztárpiacon. A jelenlegi 2.617.000 tagot 18 pénztár szolgája ki, míg Chilében a 4.000.000 tagra 8 pénztár jut. látható tehát, hogy a magyar piacon a pénztárak még nem érték el az optimális üzemméretet, és ebbıl következıen fölösleges ennyi intézményt „eltartania” a járulékfizetıknek. További piaci átrendezıdés várható a jövıben.
A várható nyugdíjjáradékok nemek közötti eltérésének kiküszöbölésére hatékony megoldás lehet a születéstámogatás valamint a megtakarítások újraelosztása válás esetén.
A megtakarítások kitettségét a pénzpiaci kilengésekre és esetleges válságokra a következı módon lehetne mérsékelni: Azok a pénztártagok, akik a nyugdíjkorhatár elérése után is aktív dolgozók, a kifizetések megkezdése helyett dönthetnének a további felhalmozás mellett, így amikor véglegesen otthagyják pályájukat, magasabb nyugdíjalappal indulnának. Különösen indokolt lenne ez a megoldás válságok idején, mikor a pénztári hozamok 1-2 éves mélyrepülése után a nyugdíjkorhatár elıtt álló tagok megtakarításának értéke nem lenne kielégítı.
49
Ernst&Young’s Retirement planning guide (1997) (Az Ernst&Young Nyugdíjtervezési útmutatója)
- 57 -
Ugyancsak a pénzpiaci kilengések hatásának csökkentése érdekében lenne indokolt a pénztártagok portfolióválasztásának kibıvítése, és a jelenlegi három mellé (lásd 4.9.-es rész) egy negyedik, kockázatmentes portfolió bevezetése. A kockázatmentes portfolió választása 5 évvel a nyugdíjba menetel elıtt lenne ajánlatos a tagoknak.
Meglátásom szerint a nyugdíjrendszer és ezen belül a második pillér hatékony mőködése érdekében mindhárom érintett szereplı: az Állam, a pénztárak és a biztosítottak együttmőködı és tudatos hozzáállása szükséges. Ehhez az Állam a rugalmas, de egyben
a biztosítottak érdekeit védı szabályozási keretek
megteremtésével, a pénztárak – a profitorientáltság mellett a felelısségteljes mőködést és a társadalmi elvárásokat is szem elıtt tartva – az arany középút megtalálásával, a pénztártagok, azaz a majdani nyugdíjasok a megtakarításaik alakulásának nyomon követésével és teljesebb körő tájékozódásával vezet az út a sikerhez.
- 58 -
Irodalomjegyzék 1)
A chilei FIAP éves jelentései: (http://www.fiap.cl/prontus_fiap/site/edic/base/port/inicio.html)
2)
A magyar magánnyugdíjpénztárak honlapjai és éves beszámolói: -
Aegon Magyarország Magánnyugdíjpénztár http://www.aegonnyugdij.hu/
-
ING Magánnyugdíjpénztár https://www.ing.hu/static/online3/hu/magannyugdijpenztar.jsp
-
Allianz
Hungária
Nyugdíjpénztár
(magán
ág)
https://www.allianz.hu/www/hu/magannyugdijpenztar.html
-
Premium Magánnyugdíjpénztár http://www.premiumpenztar.hu/
-
OTP Magánnyugdíjpénztár https://www.otppenztarak.hu/hu/mny_index.html
-
Évgyőrők Magánnyugdíjpénztár http://www.evgyuruk.hu/
-
Erste Bank Magánnyugdíjpénztár http://www.erstebank.hu/hu/10005724.html
-
Honvéd Magánnyugdíjpénztár http://www.hnyp.hu/
-
AXA Magánnyugdíjpénztár http://www.axa.hu/
-
MKB Nyugdíjpénztár http://www.mkbnyp.hu/
-
VIT Magánnyugdíjpénztár http://www.vitnyp.hu/aktualis
-
Dimenzió Magánnyugdíjpénztár http://www.dimenziocsoport.hu/magannyugdijpenztar/magannyugdijpenztar
-
Budapest Kötelezı Magánnyugdíjpénztár http://www.budapestbank.hu/szolgaltatas/lakossag/nyugdijp-magan-belepes.php
-
Aranykor Magánnyugdíjpénztár http://www.aranykornyp.hu/
-
Postás Magánnyugdíjpénztár http://www.postas-magannyugdij.hu/
-
Quaestor Magánnyugdíjpénztár http://www.quaestor.hu/index.phtml?ow_page_number=1818
-
Életút Magánnyugdíjpénztár http://www.netpenztar.hu/index3.php?penztar=nyug
3)
Vasutas Magánnyugdíjpénztár http://www.vasutaspenztar.hu/
Augusztinovics Mária (2000): Körkép reform után, Tanulmányok a nyugdíjrendszerekrıl;
Szabó
Sándorné
Csemniczki
Nyugdíjrendszerünk 1929-tıl 1997-ig (http://www.kszemle.hu/kiadvany/Augusztinovics__Korkep_reform_utan/ch02.html)
- 59 -
Katalin:
4)
Augusztinovics Mária (2000): Körkép reform után; Tanulmányok a nyugdíjrendszerekrıl; Katharina Müller: A magyar nyugdíjreform politikai gazdaságtana
5)
Jarna Bach, Sini Laitinen-Kuikka, Mika Vidlund (2004): Pension Contribution level in certain EU countries (Nyugdíjjárulékok mértéke bizonyos Európai Uniós országokban) (http://www.etk.fi/Binary.aspx?Section=41096&Item=20000 )
6)
Barta Judit (2000): A magyar nyugdíjrendszer reformja, különös tekintettel a rendszer második pillérét képezı magánnyugdíjpénztárakra (http://kvt99.lib.unimiskolc.hu:8080/servlet/eleMEK.server.fs.DocReader?id=160&file=de_2267.pdf)
7)
Dr. Besze Katalin: A háziorvosi ellátás finanszírozása az egészségügyfinanszírozás rendszerében (http://www.euuzlet.hu/halapenz/besze.html)
8)
Dr. Bozsik Sándor, Paczolai Szabolcs (2007): Nyugdíjpénztárak
9)
Mehdi Bem Braham (2007): Structural Pension Reform: The Chilean experience
(Strukturális
nyugdíj
reform:
A
chilei
tapasztalat)
(http://www.networksfinancialinstitute.org/Lists/Publication%20Library/Attachments/89/2007WP-20_Ben%20Braham.pdf)
10) Dr. Czajlik István, Szalay György (2006): A magánnyugdíjpénztárak mőködése és szabályozása; MNB tanulmányok 48. szám 11) Credit Suisse: The Swiss Pension System (A svájci nyugdíjrendszer) (https://entry.credit-suisse.ch/csfs/p/b2c/en/vor_vers/vorsorge/vorsorgesystem.jsp) 12) Erdıs Mihály, Gaál Attila: Mennyibe kerül a nyugdíjunk? Bank és Tızsde (2006) 9.-10. szám 13) Ernst&Young’s Retirement planning guide (1997) (Az Ernst&Young Nyugdíjtervezési útmutatója) 14) Hámor Szilvia- Népszabadság Online: Kockázatkerülı út nyugdíj elıtt (http://nol.hu/lap/gazdasag/lap-20090416-20090416_befektetes-3)
15) Gonzalo Reyes Hartley (2006):The Chilean pension system: 25 years after (A chilei nyugdíjrendszer 25 évvel késıbb) 16) ING (2008): Hasznos tudnivalók a magánnyugdíjpénztárról (https://www.ing.hu/static/online3/download/mnyp_ht.pdf)
- 60 -
17) Carmelo Mesa Lago (2001): Reassessing pension reform in Chile ad other countries in Latin America (A chilei és más latin-amerikai országok nyugdíjreformjának újragondolása) 18) Lencsés Katalin (2005): Új döntéshozatali mechanizmus az európai biztosítási piac
szabályozásában
(http://www.biztositas.hu/Hirek-Informaciok/Biztositasi-
szemle/2005-junius-julius/Lencses-Katalin-Uj-donteshozatali-mechanizmus-az-europaibiztositasi-piac-szabalyozasaban.html)
19) N-N Nyugdíjszolgáltató Rt. kézikönyve 1998. 20) Országos Egészségbiztosítási Pénztár (http://www.oep.hu/portal/page?_pageid=34,32914&_dad=portal&_schema=PORTAL)
21) OTP
pénztárak
Pénztártagi
tájékoztató
(2009
január)
(https://www.otpbank.hu/otppenztarak/file/penztartagi_tajekoztato.pdf)
22) Papp Emília: Leértékelıdı nyugdíjpénztári vagyonok; Irreálhozam; HVG 12. szám - 2009.március 23) Pénzügyi vagyonok átértékelıdése; Teher alatt csökken; HVG 16. szám - 2009. április 24) Portfolió összeállítása (2007): Merre tartanak a magánnyugdíjpénztárak? (http://portfolio.hu/tool/print/5/80041)
25) Privátbankár: Magánnyugdíjpénztárak összehasonlítása (http://www.privatbankar.hu/html/bef/6021.php)
26) Privátbankár: Sárba tiporja az öngondoskodást a kormány (http://www.privatbankar.hu/html/cikk/cikk.php?kommentar=28443)
27) PSZÁF közlemény (2007): A nyugdíjpénztári tagok díjterhelése 28) Monica Queisser (1998): The second generation pension reform in LatinAmerica (A második generációs nyugdíjreformok Latin-Amerikában) 29) Monika Queisser, Dimitri Vittas: (2000): World Bank tanulmány: The Swiss Multi-Pillar Pension System (A svájci több pilléres nyugdíjrendszer) (http://www.thinkswiss.org/documents/social_security/WB%20Swiss%20Pension%20System.p df)
30) Rafael Rofman, Eduardo Fajnzylber, German Herrera (2008): World Bank tanulmány: Reforming the pension reforms: The recent initiatives and actions - 61 -
on pensions in Argentina and Chile (A nyugdíjreformok megreformálása: újabb kezdeményezések és intézkedések az argentin és a chilei nyugdíjrendszerben) 31) Simonovics
András:
Az
új
magyar
nyugdíjrendszer
és
problémái;
Közgazdasági Szemle XLV. évfolyam 1998. július-augusztus 32) Berstein Solange (2006): The Chilean pension system: Facts and challenges (A chilei rendszer: Tények és kihívások) 33) Teher alatt csökken - Pénzügyi vagyonok átértékelıdése HVG 16. szám - 2009. április 34) Világgazdaság napilap (2008.11.12.) : Pénztárkonferencia Siófokon 35) Világgazdaság Online (2007):OTP Magánnyugdíjpénztár: Januártól választható portfolió (http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=188943)
- 62 -
