BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Tőzsde-pénzintézetek szakirány
AZ OLAJÁR VÁLTOZÁSÁRA HATÓ TÉNYEZŐK A XXI. SZÁZADBAN
Készítette: Szász Anna Budapest, 2009.
1
Tartalomjegyzék Ábrák és táblázatok jegyzéke ........................................................................................... 4 1. Bevezetés ...................................................................................................................... 5 2. Történelmi áttekintés 1980-tól 2000-ig...................................................................... 7 2.1. 1980-tól 1986-ig.................................................................................................... 7 2.1.1. Az OPEC-en kívüli kitermelés ...................................................................... 9 2.1.2. A hosszú távú stratégia megvalósításának hiánya ......................................... 9 2.1.3. A Nemzetközi Energetikai Ügynökség.......................................................... 9 2.2. 1987-től 2000-ig.................................................................................................. 10 3. Az olajár változására ható tényezők áttekintése .................................................... 13 3.1. Kereslet és kínálat ............................................................................................... 13 3.1.1. A keresleti oldal áttekintése......................................................................... 13 3.1.2. A kínálati oldal áttekintése .......................................................................... 14 3.2. A spekulációs tényezők ....................................................................................... 15 3.3. Az amerikai dollár árfolyamváltozása................................................................. 17 4. A kőolajpiac keresleti oldalának változásai ............................................................ 19 4.1. A kereslet növekedésére illetve csökkenésére ható tényezők ............................. 19 4.1.1. A világgazdaság növekedési üteme ............................................................. 19 4.1.2. A kormányrendeletek hatása........................................................................ 21 4.1.3. Az alternatív energiaforrások ára................................................................. 21 4.2. Az Amerikai Egyesült Államok kereslete ........................................................... 22 4.3. Kína kereslete...................................................................................................... 24 4.4. India kereslete ..................................................................................................... 28 5. A kőolajpiac kínálati oldalának változásai ............................................................. 30 5.1. Az OPEC-tagok és az OPEC-en kívüli országok kínálatának áttekintése .......... 30 5.1.1. Az OPEC tagországok kínálati áttekintése.................................................. 30 5.1.2. Az OPEC-en kívüli országok kínálati áttekintése ....................................... 32 5.2. Az OPEC országok kínálata ................................................................................ 34 5.2.1. Szaúd-Arábia ............................................................................................... 34 5.2.2. Irán és Venezuela – a kőolajárak magasan tartása pártján........................... 36 5.2.2.1. Irán....................................................................................................... 36 5.2.2.2. Venezuela............................................................................................. 37 5.2.3. Irak és Nigéria – a kitermelés növelése pártján........................................... 38 2
5.2.3.1. Irak....................................................................................................... 38 5.2.3.2. Nigéria ................................................................................................. 39 5.3. Az OPEC-en kívüli országok kínálata ................................................................ 41 5.3.1. Oroszország ................................................................................................. 41 5.3.2. Brazília ........................................................................................................ 43 6. A kínálat és kereslet változásainak hatása az árra................................................. 44 6.1. „Az árhoz képest minden csak másodlagos” ...................................................... 44 6.2. Áringadozások 2000-től 2008-ig ........................................................................ 46 6.2.1. 2001 szeptember 11..................................................................................... 48 6.2.2. Az iraki háború ............................................................................................ 48 6.2.3. A soha nem látott mértékű volatilitás .......................................................... 49 7. A spekulációs tényezők hatása a kőolajár változására .......................................... 54 7.1. A kőolajpiac futures ügyletei, szereplői és azok tevékenysége........................... 54 7.1.1. A kereskedelmi és nem-kereskedelmi tréderek ........................................... 54 7.1.2. A spekulátorok............................................................................................. 55 7.1.3. A hedge-elők................................................................................................ 56 7.2. A spekuláció és a kőolaj piaci ára közötti kapcsolat ........................................... 56 8. A dollár árfolyamváltozásának hatása a kőolajár változására ............................ 59 8.1. A dollárban árazott kőolaj ................................................................................... 59 8.2. A dollár árfolyamváltozásának közvetett hatásai az olajiparban......................... 60 8.3. A dollár euróval szembeni árfolyamváltozásának hatása.................................... 61 8.4. A kőolaj árváltozásának hatása az euró-dollár árfolyamváltozásra..................... 63 9. Közép és hosszú távú prognózis a kőolaj árára, keresletére és kínálatára.......... 64 9.1. Prognózis a keresleti oldalra ............................................................................... 64 9.2. Prognózis az árakat illetően ................................................................................ 66 9.3. Előrejelzés a kínálati oldalra ............................................................................... 67 10. Összefoglalás............................................................................................................ 69 Mellékletek ..................................................................................................................... 71 Felhasznált irodalom....................................................................................................... 75
3
Ábrák és táblázatok jegyzéke Ábrák 1. ábra: A világgazdaság növekedési üteme 1999-2008 ................................................. 20 2. ábra: A világ kőolajfogyasztása 2001-2008 ................................................................ 20 3. ábra: Az Egyesült Államok kőolajkereslete és kínálata.............................................. 23 4. ábra: Az USA kőolajimportjának megoszlása 2008 májusában ................................. 24 5. ábra: Kína kőolajfogyasztása 1970-2006.................................................................... 25 6. ábra: A yuan/dollár árfolyamváltozás és a kínai kőolajimport ................................... 26 7. ábra: India kőolajfogyasztása 1980-2007 ................................................................... 29 8. ábra: A világ ismert kőolajtartalékainak megoszlása.................................................. 32 9. ábra: Szaúd-Arábia kvótája és kitermelése 2004 január-2007 április......................... 35 10. ábra: A Brent kőolaj ára reálértéken 2000 január-2008 október ............................... 47 11. ábra: A Brent kőolaj ára 2007 január-2008 november .............................................. 50 12. ábra: A Brent kőolaj ára USD-ben az elmúlt egy évben ........................................... 62 13. ábra: EUR-USD árfolyamváltozás az elmúlt egy évben .......................................... 62 14. ábra: A kőolaj iránti kereslet változása régiók szerint 2007-2030 ............................ 65 15. ábra: A kőolajárak jövőbeni alakulása 2008-2030.................................................... 66 Táblázatok 1. táblázat: Granger ok-okozati teszt .............................................................................. 57 2. táblázat: A kőolaj kínálati oldalának előrejelzése régiók szerint 2006-2030.............. 67
4
1. Bevezetés Elemzésem témájául azért választottam az olajár változására ható tényezők vizsgálatát, mert úgy gondolom, hogy a kőolaj napjaink egyik legmeghatározóbb árucikkeként igen jelentőségteljes szereppel bír a világgazdaság motorjának hajtásában, mivel világgazdaságunk energiaigényének 40%-át, üzemanyagigényének pedig 90%-át kőolajból nyeri. Lévén, hogy a gazdasági fejlődéshez az országoknak egyre több és több energiára van szükségük, melynek nagy részét ma még kőolajból nyerik, érdekesnek találtam ezen igen fontos piacnak az elmúlt években mutatott rendkívüli volatilitását. Arra kerestem tehát a választ, hogy milyen tényezők okozzák a piaci ár változásait és vajon ezeknek egyenként milyen mértékű a hatásuk. Szintén érdekesnek találtam ennek a területnek az elemzését azért, mert a kőolajpiac egy igen lényeges dologban eltér más hasonló jelentőségű árucikkek piacától, mégpedig abban, hogy egy szervezet, nevezetesen az OPEC1 szinte teljes mértékben meghatározza a kínálati oldal alakulását, ebből kifolyólag az árakra is képes hatást gyakorolni. Ezt a témát abból a szempontból is rendkívül aktuálisnak találtam, hogy a jövőbeni energiaellátás helyzetét le tudjam szűrni abból, hogy vajon a mai kőolajpiaci rendellenességek csak ideiglenes állapotot mutatnak és az olaj még sokáig az első számú energiaforrás maradhat, vagy esetleg lassan eljön az az idő, amikor más megoldást kell keresnünk? Mivel azonban a kőolajpiac alakulása az elmúlt időkben talán
az
egyik
legnehezebben
előrejelezhető
területté
vált,
ezen
kérdésem
megválaszolásához csupán a szakértők, illetve szervezetek igen csak eltérő véleményére tudtam hagyatkozni. Azonban nemcsak a piac jövőbeni alakulására bizonyult nehéz feladatnak prognózist készíteni, sokszor az egyszerűnek tűnő tényadatok közül sem volt könnyű eldönteni, hogy melyiknek van inkább valóságalapja és melyik az, amely inkább érdekgazdája előnyeit szem előtt tartva kissé eltorzítva adja vissza a valóságot. Az adatok valóságalapjáról való megbizonyosodást az is nehezítette, hogy a legnagyobb készletekkel rendelkező OPEC és az azt követő Oroszország esetében sem lehet teljes biztonsággal megmondani például, hogy mennyi készlettel rendelkeznek, így ennek hiányában az általuk szolgáltatott adatokra voltam kénytelen hagyatkozni, ami az 1 A Kőolajexportáló Országok Szervezete
5
elemzések pontos elvégzését szintén megnehezítette. Dolgozatom célja tehát az olajár változására ható tényezők bemutatása, elemzése, valamint annak mérése, hogy melyik tényezőnek mekkora súlya van a kőolaj árának változásában. A dolgozat legfőképpen az elmúlt néhány év drasztikus olajáremelkedésének okát kívánja felkutatni a korábbi trendekből levont következtetések felhasználásával. Dolgozatomban igazolni fogom azt, hogy az utóbbi időben igen sokat okolt olaj elleni spekulációs tényező hatása csupán másodlagos szerepet játszott az ár növekedésében. A dolgozat nem kíván részletesen kitérni az 1970-es évekbeli két olajválság történeti áttekintésére, azonban mivel a történeti áttekintés az 1980-2000-ig terjedő időszak árváltozási tendenciáit mutatja majd be, így az 1979-es olajválság következményeit érintőlegesen tárgyalni fogja. Dolgozatomban az olajpiac keresleti illetve kínálati oldalát is részletesen elemezni fogom. Mivel ezen két tényező, bármely különösebb elemzés elvégzése nélkül egyértelműen igen meghatározó szerepet játszik az olaj árának alakulásában, így külön fejezetben fogom bemutatni a kereslet illetve a kínálat alakulását valamint tendenciáinak elemzését és ezek hatását az árra. Igazolni kívánom azon állításomat, hogy a keresleti és kínálati oldal egyensúlytalanságai okozták az utóbbi évek kőolajárainak ilyen mértékű volatilitását. Ezek után, már az okok ismeretében kívánom bemutatni az ár alakulását 2000-től napjainkig, elemezve a jelentősebb árkilengéseket és azok okait. A dolgozatban alá fogom támasztani azon álláspontomat, hogy habár a spekulációs tényezők első ránézésre igen nagy szerepet játszanak az ár alakulásában, ezzel szemben a közvélemény híresztelései ellenére tényleges és valós hatásuk minimális a jelenlegi olajár-alakulásra. Ezek után külön fogok foglalkozni az amerikai dollár árfolyamváltozásának hatásával és igazolni fogom, hogy ennek a tényezőnek minimális hatása volt az olajárváltozásra, valamint azt, hogy a kapcsolat ellentétes irányban erőteljesebb, azaz inkább az olajárak alakulása van hatással az amerikai dollár árfolyamának alakulására. Végül pedig hozzávetőleges prognózist próbálok majd adni 2010-ig bezárólag, annak tudatában, hogy az olajpiac az egyik legnehezebben előrelátható terület ilyen szempontból.
6
2. Történelmi áttekintés 1980-tól 2000-ig Az 1979-es második olajválság következtében az 1980-as évek elején igen magas olajár jellemezte a piacot, amely egészen 1986-ig tartott, amikor is az árak rég nem látott mélységbe zuhantak. Ebből kilábalandó, az OPEC 1987-ben bevezette fix árazási rendszerét, melynek következtében a '80-as évek végére ismét normalizálódni kezdtek a kőolaj árak. Az 1990-91 között zajló Öböl-háború ismét a '80-as évek elején tapasztalt magasságokba repítette az árakat, melyet azonban az OPEC a kibocsátás növelésével sikeresen kezelt még '91-ben. Ezt követően 1998-ig viszonylag stabilnak mondhatók voltak az árak, mikor is 1999-ben újabb zuhanás következett, ezt azonban az OPEC és a nagyobb
OPEC-en
kívüli
kőolajtermelő
országok
együttműködve
sikeresen
megoldották. 2.1. 1980-tól 1986-ig Az 1979-es olajválság olyan mértékű kilengést okozott az egyensúlyi állapotból, hogy ténylegesen csak 1981 végére sikerült az OPEC-nek rendbe hozni árstruktúráját és visszaállítani az egyensúlyt. 1979-ben ugyanis az OPEC teljesen elvesztette korábbi befolyását az árak fölött és először egy kétszintű majd egy háromszintű árazási rendszer bevezetésére kényszerült. A válság annak ellenére okozott ilyen mértékű árnövekedést2, hogy az OPEC tagországok mind maximális kapacitás mellett termeltek, valamint, hogy az 1979-es export mennyisége körülbelül napi egy millió hordóval, az összes kitermelt mennyiség pedig közel napi két és fél millió hordóval meghaladta az előző év hasonló időszakának kivitelét illetve kitermelését, míg emellett a világ egészének fogyasztása csupán napi hatszáz-ezer hordóval nőtt 1978 és 1979 között3. A válság tehát lényegében nem valós kínálati hiányon alapult, hanem egy olyan, a nagy olajtársaságok és a spekulátorok által mesterségesen generált helyzet miatt képződött, melynek célja az volt, hogy a magasabb olajárak révén az érintett olajtársaságok profitjának illetve értékének inflálódását előidézze. Az 1981 októberében az OPEC-nek tehát sikerült egységesítenie árstruktúráját, melynek alapjául az SLCO (Arabian Light Crude Oil) 34$-os hordónkénti árát vették.
2 Az árak az egy évvel korábbihoz képest több, mint háromszorosára emelkedtek 3 OPEC Bulletin 1988 árpilis
7
Alig két hónappal később azonban az OPEC-nek újabb kihívással kellett szembenéznie: a csökkenő kereslet mellett az egyre növekvő OPEC-en kívüli kínálat választás elé kényszerítette a szervezetet. Dönteniük kellett, hogy vagy csökkentik a már amúgy is szolidabb mértékű kitermelést az újonnan meghatározott árstruktúra védelmében, vagy csökkentik az árakat annak érdekében, hogy a költségesebb, OPECen kívüli kínálat ne találjon keresletre. A szervezet végül egy év különbséggel mindkét lehetséges
változatot
megvalósította,
először,
1982
márciusában
kitermelését
csökkentette, majd egy évvel később nem csupán hordónkénti olajárát csökkentette 5$ral, hanem kitermelési maximumát még tovább, 17,5 millió hordó/napra csökkentette. Azonban mindez hiába valónak látszott, a keresleti oldal változatlansága, illetve az OPEC-en kívüli kitermelés folyamatos növekedése mellett még az árcsökkentés sem tudta megállítani a OPEC egyre csökkenő világkereskedelmi részesedésének további hanyatlását. 1984 végén a szervezet még további 1,5 millió hordó/napnyival csökkentette maximális kitermelési plafonját, azonban 1985-re már csupán 40%-át adta a világ kőolaj-kitermelésének4. 1985 februárjában az OPEC további 1$-ral csökkentette a kőolaj hordónkénti árát, azonban a tagországok még így is csupán igen nagy nehézségek árán voltak képesek egyébként is csökkentett kitermelésük számára piacot találni. Ennek következtében a szervezet számos tagja korábban példa nélküli árengedményeket vezetett be annak érdekében, hogy megőrizze versenyképességét az OPEC-en kívüli országokkal szemben, akiket természetesen sem meghatározott ár, sem kitermelési kvóta nem akadályozott az értékesítésben. Amikor pedig a szervezet néhány tagja úgy döntött, hogy a folyamatos fejlesztés érdekében egy bizonyos meghatározott piaci részesedést fenn kíván tartani a tagországoknak, sokan úgy vélték, hogy az OPEC “árháború”-val fenyegetőzik. Az árak további csökkenő tendenciát mutatva 1986 júliusára 10$/hordó alá zuhantak, mely egyrészt
az előbb említett elmérgesedett szituációnak tudható be,
másrészt pedig annak a ténynek, hogy az 1986-os év első felében az OPEC-nek továbbra sem sikerült nyílt előirányzatot megfogalmaznia sem az árakat, sem pedig a kitermelést illetően. Ekkor az ár nominál értéken alacsonyabb volt, mint az 1974-es ár, reál értéken pedig mint az 1973 októberi ár. Érdemes megvizsgálni tehát, hogy mely tényezők és milyen mértékben hatottak az 1986-os drasztikus olajárcsökkenésre, illetve mik voltak azok a problémák, melyek azt előidézték. 4 1974-ben még 50%-át
8
2.1.1. Az OPEC-en kívüli kitermelés Az olajárcsökkenést részben előidéző, de mindenképpen igen erőteljesen tápláló és fenntartó tényező az OPEC-en kívüli kőolajtermelő országok maximalizált kitermelése volt. Ezek az országok nem abban voltak hibásak, hogy teljes kapacitással termeltek, hanem abban, hogy úgy ítélték meg, hogy az árak meghatározása és kordában tartása teljes mértékben az OPEC felelőssége és feladatköre. Ennek következtében, nem törődve az esetleges következményekkel, rendszeresen túlárazták a kőolajat amikor a piac szűkösebb volt, illetve igencsak alulárazták azt, amikor a feltételek lazábbak voltak. Ez, valamint kitermelésük elképesztő mértékű növekedése5 volt tehát az 1986-os árcsökkenés elsőszámú forrása. 2.1.2. A hosszú távú stratégia megvalósításának hiánya Érdemes azonban egy másik, szintén igen jelentős és egyáltalán el nem hanyagolható tényezőt is megvizsgálni, azért, hogy kiderüljön, hogy talán az OPEC sem volt teljesen vétlen abban, hogy az árak ilyen mértékben kontroll nélkül maradtak. Habár az OPEC öt alapító tagja6 valamint Algéria már 1978-ban megkezdték egy olyan átfogó, hosszú távú stratégiának kialakítását, melynek alapját az időszakos árkiigazítások valamint az OPEC fejlődő és fejlett országokkal való kapcsolatának és azokhoz való helyzetének meghatározása képezte, ez a stratégia még 1986-ra sem vált a gyakorlatban megvalósítható tervvé. A stratégiából az árkiigazításokat illetően érdemes kiemelni, hogy azt a szervezet három tényezőtől kívánta függővé tenni, tudniillik a főbb kőolaj-felhasználó országok gazdasági növekedésétől, az USD ingadozásától és az OPEC-be irányuló importok árának inflálódásától. Végül azonban 1986-ban, amikor leginkább szükség lett volna egy sikeresen kivitelezhető hosszú távú stratégiára, mely egy rövid távú stabilizációt is elősegíthetett volna, ez senkinek nem állt rendelkezésére. 2.1.3. A Nemzetközi Energetikai Ügynökség Az olajár csökkenésére közvetlenül nem ható, de lényegében folyamatosan problémát okozó tényezőt jelentett még az OPEC számára a Nemzetközi Energetikai 5 1976-1985-ig az OPEC-en kívüli kőolajkitermelő országok kibocsátása közel 134%-kal növekedett, míg az OPEC kitermelése ugyanebben az időszakban alig kevesebb, mint 50%-kal csökkent 6 Szaúd-Arábia, Irán, Irak, Venezuela és Kuvait
9
Ügynökség7 léte. Az OPEC ellensúlyozására az USA kezdeményezésével az OECD országok által 1974-ben létrehozott szervezet legfőbb célja az OPEC-nek mint meghatározó világgazdasági szereplőnek az „ellehetetlenítése” volt8. Véleményem szerint a felsorolt három probléma közül elsősorban az OPEC-en kívüli kőolaj-kitermelő országok túlzott mértékű kitermelése valamint az olajár alakulásának teljes figyelmen kívül hagyása volt az a tényező, mely leginkább okolható az ár ilyen mértékű csökkenéséért. Igaz ugyan, hogy az OPEC elmulasztotta a megfelelő, és már jóval korábban eltervezett stratégia gyakorlatbani megvalósítását, mint ahogy az is igaz, hogy az IEA is megnehezítette a probléma megoldását, ugyanakkor ezt a válságot minden kétséget kizáróan a szervezeten kívüli túlkínálat valamint az árak kordában tartásának hiánya okozta. Az utóbbiról igen fontos megjegyezni, hogy a szabadpiac lelkes hívei abban az időben úgy vélték, hogy a kőolaj ára, keresleti és kínálati oldala minden gond nélkül kezelhető ugyanúgy, mint akármelyik más kimerülhetetlen mennyiségben rendelkezésre álló terméké, vagyis a piac önszabályozó ereje által. 1986-ban azonban bebizonyosodott, hogy egy korlátozottan rendelkezésre álló, stratégiai szempontból elengedhetetlen szerepkörrel bíró javat nem lehet a kitermelés költsége alapján beárazni. A piac stabilitását az OPEC végül 1987-re tudta visszaállítani. 2.2. 1987-től 2000-ig A kőolaj ára 1987-ben az OPEC korábban említett rendelkezéseinek eredményeként növekvő pályára állt és az év végére elérte a 20$/hordós árat, azonban 1988-ban újból csökkenő tendenciát lehetett megfigyelni, habár az 1986-os mélypontra nem esett vissza az ár. 1989 első negyedévében az árak jelentős mértékű növekedésnek indultak, mely részben az OPEC 1986-ban tett intézkedéseinek, részben pedig a növekvő keresletnek volt tulajdonítható. 1989 közepén azután az árak újra lefelé indultak, amikor Kuvait és az Egyesült Arab Emirátusok bejelentette, hogy kitermelési kvótáját 30%-kal meg kívánja emelni. Habár a kvóta emelés megtörtént, az árak ismét felfelé ívelő pályára álltak 1989 végére az erősödő kereslet hatására. 1990 elején az OPEC felemelte kitermelési kvótáját, így az árak ismét csökkenni kezdtek, majd ez a folyamat az év közepén tovább erősödött, egészen addig, amíg júliusban az OPEC nem
7 IEA, vagyis az International Energy Agency 8 OPEC Bulletin, 1988 április
10
csökkentette kitermelési kvótáit. Alig kezdtek el az árak újra növekedni, amikor 1990 augusztusában Irak megszállta Kuvaitot és megkezdődött az Öböl háború9. Így a háború hírének hatására, valamint az érintett és a környező országok által bevezetett export korlátozások hatására az árak rendkívüli mértékben megugrottak. Csupán az iraki és kuvaiti export napi 4 millió hordóval jelentett kevesebb olajat a világ számára. Annak ellenére, hogy az OPEC más tagjai kitermelésük növelésével próbálták nyugtatni a piacot, az árak tovább növekedtek és igen volatilisek is voltak, köszönhetően a háborús fenyegetettség által esetleges további kitermelési kvótacsökkentést magában hordózó légkörnek. 1990 decemberében az OPEC eltörölt mindenféle korábbi kitermelési korlátot és napi 23,22 millió hordóra emelte kibocsátását, melyből legnagyobb mértékben Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok vette ki a részét. 1991 elejére a háború véget értével az árak csökkenni kezdtek, majd az év közepére 18-19$/hordó között állapodtak meg10. Az év további részében, valamint 1992-ben is elmondható volt, hogy az OPEC által megnövelt kitermelés okozta kínálati szint, a még mindig fennálló bizonytalanság és a keresleti oldal mérsékelt növekedése mind nyomottan tartották az árakat11. 1993-ra a kőolaj ára 17$/hordóra csökkent, ami mind az OPEC-en belüli, mind az azon kívüli kínálat magas szintjének valamint a kereslet stagnálásának volt tulajdonítható. 1994-ben az árak tovább csökkentek, míg év végére egészen 15$/hordóra süllyedtek. Az OPEC tagországai a nyomott ár mellett értékesítési gondokkal is küszködtek és miközben egyesek kvótájuk emelését kérvényezték (például Kuvait), másoknak az Amerikai Egyesült Államok által kiszabott embargóval kellett küzdeniük (Irán). A túlkínálat mellett azonban egy másik tényező is okolható volt az árak alacsony szintjéért, mégpedig a spekuláció. Németország egyik nagy ipari vállalatának leányvállalata ugyanis jelentős mennyiségű egy hónapon belüli kötést eszközölt 1992 elejétől körülbelül 1993 közepéig, mely idő során olyan mennyiségben halmozta fel ezeket, amely a vállalatot igen sérülékennyé tette. A vállalat szerencsétlenségére ugyanebben az időszakban híresztelések kezdődtek a kőolaj túlkínálatát illetően, így amikor az árak csökkenni kezdtek a vállalat kénytelen volt pozícióit likvidálni, melyek természetesen még jobban lenyomták az árakat.
9 1990 augusztus - 1991 február 10 Matthies, Klaus: Production cuts to support oil prices, Intereconomics 2001 szeptember/október , 5 Vol 36., Figure 1,2 11 1992 végére az OPEC kitermelési szintje több mint 10 éve nem látott mértékre nőtt, meghaladva a napi 25 millió hordónyi kibocsátási szintet
11
A vélemények megoszlanak arról, hogy ez a spekulációs tényező mekkora hatással volt az árakra. Véleményem szerint a csökkenést tovább gerjesztő hatása volt, azonban semmiképpen sem nevezhető az árcsökkenés fő okozójának. A kereslet-kínálat egyensúlytalanságának állapotból fakadó alacsony árakat azonban kétség kívül tovább csökkentette az előbb említett eset. 1995-ben tovább növekedett a szervezet és az azon kívüli országok kínálata is, amely ekkora már olyan mértékben lenyomta az árakat, hogy az OPEC informális találkozón kérvényezte a szervezeten kívüli egyes kőolaj-kitermelőket, hogy az árak stabilizálása érdekében csökkentsék kitermelésüket. Mivel azonban az érintettek még mindig nem érezték úgy, hogy ez az ő felelősségük lenne, elutasították az OPEC kérését. 1996-ban az árak enyhe növekedésnek indulnak, azután, hogy az Egyesült Államok feloldotta Irak elleni eddigi embargóját12 valamint a kereslet elkezdett közelíteni a kínálathoz. 1996 végére az árak újra elérték, majd meg is haladták a 20$/hordós árat. Az 1997-es év tehát viszonylag nyugodt körülmények között, 20$-os hordónkénti árral kezdődött, azonban a csökkenő kereslet, valamint az OPEC által megnövelt kínálat következtében az év folyamán közel 30%-kal csökkentek az árak. A csökkenő kereslet okozója az Ázsiában '97 júliusában meginduló, majd később Oroszországra is átterjedő gazdasági válság volt, melynek negatív hatását az árakra csak még jobban tetőzte az OPEC napi kitermelési kvótájának 2,5 millió hordóval való megemelése novemberben. Habár az IEA figyelmeztette a piacot, hogy a túlkínálat veszélyeket hordoz magával, mégis süket fülekre talált és így az 1998-as év évek óta nem tapasztalt alacsony olajárakkal indult13. Az 1997-es árcsökkenésnek azonban ismét egy spekulációs tényező is okozója volt, mégpedig az a feltételezés, hogy az év során az OPEC-en kívüli kínálat rekord mértékben fog növekedni. Ez a feltételezés azonban nem volt teljesen alaptalan, mivel az IEA által közzétett negyed éves előrejelzések mindegyike OPEC-en kívüli jelentős kínálati növekedést prognosztizált. Ennek a ténynek az elmaradása ugyancsak negatívan hatott az árakra. 1998 elejére tehát a kőolaj ára 13$/hordóra csökkent. Az ázsiai válság további terjedésével az olajárak egyre csökkentek, míg az év végére csupán 8$-ba került egy hordó olaj. Az alacsony árak tendenciáját csak 1999 elején sikerült megtörnie az OPEC-
12 Irán és Líbia ellen továbbra is fenntartotta azt, valamint azok ellen az országok ellen is, akik egy meghatározott összegnél többet fektetnek be ebben a két országban az olajiparba 13 Simmons, R. Matthew: Facts don´t support weakening market, Energy industry, 2008.10.25. 17:35 http://findarticles.com/p/articles/mi_m3159/is_n2_v219/ai_20464822/pg_1?tag=artBody;col1,
12
nek, amikor is közel napi 4 millió hordóval csökkentette kitermelését. A kínálat visszafogása mellett a kereslet 2,2%-os növekedési üteme is elősegítette az árak új erőre kapását, így ahogy az ázsiai régió kezdett kilábalni a válságból, úgy növekedett újra az olaj iránti kereslete is. Mindezek következtében az év második felére az olajár 15$/hordóra emelkedett. Az OPEC fenntartotta és 2000-re is előirányozta szigorúbb, megszorított kitermelési kvótáit, csökkentve így a korábbi években felhalmozott többlet által okozott negatív hatást a kőolaj árára, melynek eredményeképpen az olaj ára 2000 elejére újra meghaladta a 20$-t.
3. Az olajár változására ható tényezők áttekintése A közelmúlt eseményeinek áttekintése után ebben a fejezetben azt kívánom megvizsgálni, milyen tényezők hatnak tehát az olaj árának változására általánosságban. Természetesen ezeken kívül más okozói is lehetnek vagy lehet, hogy majd később lesznek az árváltozásnak, az itt felsoroltak az én véleményem szerinti legnagyobb hatással rendelkező tényezők. Ezeknek a tényezőknek hatását utána egyenként fogom elemezni, így most csupán egy átfogó képet kívánok adni róluk. 3.1. Kereslet és kínálat 3.1.1. A keresleti oldal áttekintése A legfontosabb két tényező ami az olajár változására kihatással van kétségkívül a kereslet és a kínálat alakulása. A történelem folyamán bármilyen irányú árváltozás ha nem is teljes egészében, de részben biztosan e két tényező valamelyikének volt tulajdonítható. Magától értetődően mint minden más termék esetében, az olajnál is elmondható, hogy a lecsökkent kereslet illetve a túlkínálat az árakra negatív hatással, a növekvő kereslet és a csökkenő kínálat pedig általában pozitív hatással van. A kőolaj esetében azonban nem csupán egy országról, egy régióról vagy egyetlen gazdasági szereplőről van szó, ez a piac az egész világgazdaságra kihatással van. Így a keresleti oldal nem elemezhető csupán egy ország keresletének bemutatásával, legyen akár az egy olyan jelentős fogyasztó, mint az Egyesült Államok. A keresleten így tehát a világgazdaság keresletét értem, jobban mondva az OECD országok valamint 13
Oroszország, Kína és India keresletét. Habár az elemzés nem hajtható végre egyetlen ország megvizsgálásával, érdemesnek tartom külön fejezetben tárgyalni a keresleti oldal jelenlegi, és valószínűleg a közeljövőben is leginkább meghatározó három szereplőjének (USA, Kína és India) hatását. 3.1.2. A kínálati oldal áttekintése A kőolaj piaca olyan szempontból is különlegesnek mondható, hogy habár a kínálati oldal legnagyobb része olyan országokból származik, akik a kitermelt termék többségét exportálják, manapság igen fontossá kezd válni a világgazdaság meghatározó szereplői számára az önellátás is, gondolok itt például Oroszországra, aki 2007 egyes időszakaiban több hordó kőolajat termelt ki naponta, mint Szaúd-Arábia és aki a keresleti és a kínálati oldalon is megjelenik. Vagy például Kínára, aki hatalmas ütemben növekvő keresletét táplálandó egyre több és több kőolajat termel, és ez a kitermelés lehet, hogy még tovább növekszik majd. Ugyanígy megfigyelhető az Egyesült Államokban manapság igen gyakran emlegetett fúrások szükségessége, illetve a tartalékkészletek megnövelése, melynek fő célja természetesen az importtól, és így az olyan országoktól való függetlenedés, mint például Irán, amellyel az Egyesült Államok ideológiai ellentétéből adódóan nem kíván kapcsolatban állni, nem is beszélve a tőle való bármely mértékű függésről. Az olaj piacának kínálati oldala azonban más szempontból is eltér más termékek piacától, mégpedig abban, hogy a kínálati oldal meghatározó szereplője, az OPEC szervezeti egységében személyesül meg, melynek 13 tagja a világ olajkészletének 78%ával rendelkezik, és a világ olajtermelésének 44,9%-át adta 2007-ben14. Ebből kifolyólag az OPEC-nek a kínálati oldal nagy részének biztosítása mellett egy igen jelentős másik szerep is jut, mégpedig az árak kordában tartása, a kínálat növelése vagy visszafogása által. Ez a szerepkör az, ami az OPEC-et a kezdetekbeni csupán szervezeti szerepkörből egy igen fontos világgazdasági szereplővé emelte. A kínálati oldal többi, OPEC-en kívüli szereplőjét elemezve az mondható el, hogy korábban mindenki próbálta a lehető legtöbb olajat kitermelni, ami persze időről időre megnehezítette az OPEC dolgát az árak meghatározásában, illetve bizonyos sávban tartásában. Azonban amikor az árak 1998 végén és 1999 elején rekordmélységbe zuhantak, az OPEC-en kívüli országok is felismerték az együttműködés szükségességét, és az árak normalizálása 14 www.opec.org
14
érdekében néhányan közülük szintén csökkentették kitermelésüket15. A kőolaj piac még egy okból igen eltérő a többi termék piacától és talán ez az a tényező, ami napjaink kőolaj árait ilyen magas szinten tartja. Ez pedig nem más, mint világgazdaságunk egyre növekvő energiaigénye. Kína és India egyre gyorsabb ütemű növekedéséhez a korábban felhasznált energia sokszorosára van szükség és jelenleg ennek legnagyobb részét kőolajból oldják meg. Így annak ellenére, hogy Kína 2007-ben az ötödik helyen volt a legtöbb kőolajat termelők között16, még így is jócskán importra szorul, hogy hatalmas és várhatóan még tovább növekvő energiaéhségét csillapítsa. A kínálati oldalról beszélve pedig azt sem szabad elfelejteni, hogy a világ kőolajkészletei végesek. A vélemények a kőolajkészletek várható tetőzési illetve kifogyási
időpontjáról
igencsak
megoszlanak.
Az
optimistábbak,
valamint
természetesen az OPEC, mint a legnagyobb készletekkel rendelkező résztvevő szerint a szervezet olajkészletei még legalább 80 évig elegendőek, az OPEC-en kívüli olajkészletek azonban már csak 20 évig17. Azonban a pesszimistábbak szerint a tetőzés már megtörtént. Ezt az álláspontjukat azzal igazolják, hogy manapság több olajat használunk fel, mint amennyi új lelőhelyet találnak, míg 1980-as évek végén még ez az arány egyenlő volt, azaz körülbelül annyi új olajat találtak naponta, mint amennyit egyébként fel is használtak18. Akármelyik álláspontnak hiszünk is, egy dolog mindenképpen biztos: az olaj fogyóban lévő energiaforrás, melynek méltó utódjának megtalálása hiányában az utolsó csepp olajért is küzdeni fognak a nagy fogyasztók, természetesen befolyásolva ezzel az árakat is. 3.2. A spekulációs tényezők A spekulátorok illetve maga a spekuláció napjainkban a magas olajárak okozójaként sokak által legkedveltebb bűnbak. Olyannyira, hogy sokan osztják azt az álláspontot, miszerint a pénzügyi intézetek illetve a befektetési alapok ténykedése körülbelül hordónként 70$-ral járult hozzá a 2008 júliusára 140$-t is meghaladó árakhoz19. Azonban érdemes megnézni, hogy kik azok akik a spekulátorokat okolják, illetve milyen érveket hoznak fel ellenük. Ha követjük napjaink sajtóhíreit, azt 15 16 17 18
Oroszország, Mexikó, Norvégia és Omán www.opec.org OPEC World Oil Outlook 2008 1988-ban 23 milliárd hordónyi új olajat találtak és ugyanennyit is használtak fel, míg 2007-ben csupán 8 milliárd hordónyit találtak, azonban 31,5 milliárd hordónyit használtak fel (Farzad, Roben: The Oracle of Oil speaks, Business Week, 2008 július 7.) 19 Pirron, Craig: Restricting speculatiors won´t reduce oil prices, The Wall Street Journal, 2008 július 11.
15
fedezhetjük fel, hogy a leggyakrabban az OPEC illetve az Egyesült Államok vezetői vádolják a spekulátorokat a kőolajpiac magas árainak előidézésével és fenntartásával, valamint a piac manipulálásával20. Természetesen mindkettőjüknek van rá oka: az OPEC uralmát elvesztve a kőolajárak fölött keres valakit, akit hibáztatni lehet, az Egyesült Államok pedig, még mindig a legnagyobb fogyasztóként nem fog amellett állást foglalni, hogy a magas, illetve igen volatilis árak a kereslet és kínálat egyensúlytalanságának eredményei, ezen belül is az utóbbi években igencsak megnövekedett kereslet végtermékei. Lássuk milyen érveket hoznak fel azok, akik a spekulációnak tulajdonítják az áremelkedést. Először is azt állítják, hogy a kőolajárakat a tőzsdei kereskedők manipulálják, azáltal, hogy több futures szerződést kötnek, mint amennyi áru ténylegesen leszállítható lenne, majd azután uzsoraáron eladják a kötéseket az eladóknak, akik nem képesek szállítani. Ez a feltevés egyrészt azért téves, mert ilyen folyamatot az utóbbi időben egyáltalán nem regisztráltak, másrészt pedig azért, mert ha még lett is volna ilyen, annak hatása az árakra igen rövid életű lett volna, tehát a mostani áremelkedési tendencia semmiképp nem tulajdonítható effajta manipulációnak. Másfelől azt állítják a spekulátorokat okolók, hogy a ténylegesen nem kereskedelemmel foglalkozó piaci szereplők száma illetve súlya növekedett a kőolaj piacán, és ezen résztvevők spekulatív felvásárlása körülbelül ugyanannyival növelte a keresletet az utóbbi öt évben, mint Kína egyre inkább csillapíthatatlanná váló energiaéhsége, így az árakat és a megnövekedett keresletet a spekuláció okozta. Ez az állítás is egy igen általános félreértésen alapul, mely szerint a spekulátorok valóban tulajdonukba veszik a terméket. Ez természetesen nem igaz, mert az olajra történő futures kötések elsősorban egy kockázat fedezésére szolgálnak és legnagyobb százalékuknál semmiféle fizikai leszállítás nem történik21, nem úgy mint Kína kőolajvásárlása esetén. Ahhoz, hogy az árakat megnöveljék, a spekulátoroknak ténylegesen birtokukba kéne venni a terméket, de jelenleg semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy a spekulátorok hatalmas olajkészleteket halmoznának fel. Az igaz, hogy a spekulátorok jövőbeni szállításra kötnek ügyletet, de szinte soha nem élnek ezzel a kötés lejártakor, mivel ha az árak emelkednek, értékesítik a kötést és ezzel profitot realizálnak, ha pedig az árak csökkennek, akkor veszteséggel adják el azt. 20 Ezen a két országon kívül természetesen mások is vannak még, akik a spekulátorokat okolják, például India is, most csak egy jelentős keresleti és a legnagyobb kínálati oldali szereplővel kívánom illusztrálni feltételezésemet 21 2003- 2008 májusáig az olaj futures kötések csupán 2%-a végződött fizikai leszállítással (Commodity Futures Trading Commission)
16
A spekulátorok korlátozása, ahogy azt sok amerikai politikus illetve OPECtagország vezetője javasolja nem megoldás az árak csökkentésére. Sőt, nemhogy arra nem jelent megoldást, de ha megnézzük, hogy mi is a futures és a swap piacok tényleges szerepe az kőolajpiac esetében, akkor azt találjuk, hogy kárt is okozhat a fogyasztóknak illetve a befektetőknek. Tudniillik ezeknek a piacoknak a szerepe a termék árkockázatának a kezelése. Vegyünk példaként egy légitársaságot, mely a jövő évi esetleges áremelkedések ellen akarja védeni magát azáltal, hogy egy mai futures kötéssel bebiztosítja a vételi árat a jövő év egy adott hónapjára. A légitársaság az effajta hedging nélkül nem tudná máshogy kezelni az árkockázatot. Ezért tehát a spekuláció korlátozása növelné a légitársaság kockázatfedezési költségét, azáltal, hogy kevesebb piacon lévő kereskedőre oszlana le maga a kockázat. A magasabb kockázatfedezési költségek pedig természetesen magasabb árakat eredményeznének a légitársaság esetén. Hasonlóan levezethető ez a folyamat egy kőolajtermelő esetén is, aki eladási árát kívánja bebiztosítani és akinek esetében a megnövekedett kockázati költség kevesebb befektetést eredményezne, mely hosszú távon szintén magasan tartaná az árakat. Még egy fontos felvetést érdemes megemlíteni a spekuláció hatásáról beszélve, mégpedig azt, hogy a piac sajnos manipulálható tisztességtelen spekulációval. Azonban napjainkban semmi nem bizonyítja azt, hogy a spekulációnak valóban köze lenne az áremelkedéshez. Sőt, más árucikkek, mint például a rizs vagy akár a vas ára ugyanúgy megemelkedett,
ami
hasonlóan
az
olajár-emelkedéshez
számos
tényezőnek
tulajdonítható, melyek közül a legjelentősebb a főként Kína és India által támasztott növekvő kereslet. 3.3. Az amerikai dollár árfolyamváltozása Ismert tény, hogy a kőolaj USD-ben22 van árazva. Ebből a tényből az következik, hogy az olajárak és a dollár árfolyamváltozása között valamiféle kapcsolat kell, hogy legyen. De vajon milyen irányú kapcsolat van a kettő között – a dollár árfolyamváltozása hat az olajárakra vagy fordítva? És egyáltalán ez a kapcsolat elég stabil ahhoz, hogy trendként tekinthessünk rá, vagyis, hogy elmondható legyen, hogy az egyik csökkenése vagy növekvése a másik ellentétes mozgását fogja eredményezni? Ezekre a kérdésekre részletesen külön fejezetben fogok kitérni, most csak általánosságban kívánom bemutatni az árfolyamváltozás elterjedt, de nem bizonyított 22 innentől kezdve dollár alatt az USD-t értem
17
hatását az olaj árára. Általában megállapítható, hogy ha a dollár veszít az értékéből, akkor a kőolaj dollárban mért ára növekszik. Ezen kívül azonban más problémát is okozhat az amerikai valuta értékének csökkenése, mégpedig azt, hogy részleges hatással lehet a kereslet és kínálat alakulására. Azért csak részleges a hatás, mivel az, hogy a nem dollár valutájú országok a dollár értékének csökkenésével olcsóbban jutnak az olajhoz, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy sokkal többet is fognak megvenni belőle. Ugyanígy azokban az országokban, ahol a valuta bármilyen módon a dollárhoz van rögzítve, a dollár értékcsökkenése ugyan megdrágítja az olajat, ez azonban nem feltétlenül csökkenti a keresletet. De ami ténylegesen komolyabb problémát okozhat, az a következőkből ered: az olajexportáló országok dollárban realizálják bevételeiket, majd ezt a bevételt más javak vásárlására fordítják. Ha tehát a dollár veszít az értékéből, az számukra azt jelenti, hogy bevételükből kevesebb javat lesznek képesek venni a nemzetközi piacokon. Így tehát az olajexportálók vásárlóerejük csökkenésének következtében megemelhetik az olaj dollárban megállapított árát. Az ezt az álláspontot támogatók szerint ez történhetett 2002 januárja és 2004 októbere között, amikor az olaj ára dollárban mérve ebben az időszakban 162%-kal nőtt, míg euróban csupán 77%-kal emelkedett ugyanebben a periódusban. Tehát eszerint az olaj ára és a dollár árfolyama között igen szoros kapcsolat van. Azonban vannak olyanok is, akik nem értenek egyet ezzel a felvetéssel. Ők azzal érvelnek, hogy az elmúlt öt évben csupán az esetek körülbelül 20%-ban volt ok-okozati kapcsolatba hozható a kőolaj heti átlagos árváltozása a dollár-euró árfolyam alakulásával. 2008 első félévében ez az arány 40%-osra nőtt, majd április és június között még tovább, 57%osra erősödött23. Szerintük mivel ez az arány az utóbbi időben egyre erősödött, a piac automatikusan ok-okozati kapcsolatot állított fel a kettő között, ami azonban csupán véletlen egybeesés, mivel a két tényező egymástól függetlenül, igaz valóban ellentétes irányba változott. Állításuk szerint azonban valójában a dollár eladások az USA egyre inkább gyengülő gazdasági helyzetéből fakadtak, a kőolaj ára pedig az egyre növekvő kereslet következtében emelkedett. Az amerikai valuta csökkenése egy másik manapság elterjedt megközelítésből is hatást gyakorolhat a kínálat alakulására. Ennek lényege az, hogy mivel a Fed24 folyamatosan kamatlábat csökkentett az elmúlt évben, így az olajtermelők számára a többlet kitermelésből megszerzett profit jóval kevesebb hasznot hozna, mint korábban. 23 http://blogs.wsj.com/marketbeat/2008/06/11/the-dollar-oil-relationship/ 2008.10.13. 18:25 24 US Federal Reserve
18
Ebből kifolyólag tehát teljesen logikus az az olajkitermelők részéről, hogy minél kevesebb, értékéből egyre inkább veszítő dollárt kívánnak felhalmozni, tehát korlátozzák kitermelésüket. Ez a három legfőbb olyan tényező tehát, ami véleményem szerint leginkább hat az olajár változására. Ezek mellett a részletes elemzésekben persze más, hozzájuk kapcsolódó tényezőket is érinteni fogok, de lényegében ezt a három tényezőt kívánom elemezni és ezáltal állításomat igazolni.
4. A kőolajpiac keresleti oldalának változásai Ebben a fejezetben a keresleti oldal változásait kívánom elemezni általánosságban és konkrétan a XXI. századot tekintve is. Meg fogom vizsgálni, hogy milyen tényezők okozhatják (és okozták a múltban) a kereslet növekedését illetve csökkenését, azért, hogy ezek után átfogóbb képet tudjak majd adni a kereslet változás hatásainak súlyáról az olajár növekedését illetően. Ebben a fejezetben fogom elemezni a három legfontosabb keresleti oldali szereplő, az USA, Kína és India keresleti igényeit és tendenciáinak változásait is. 4.1. A kereslet növekedésére illetve csökkenésére ható tényezők 4.1.1. A világgazdaság növekedési üteme Az első és talán a legfontosabb tényező ami csökkentheti illetve növelheti a keresletet, az a világgazdaság általános helyzete illetve növekedési üteme. Nyilvánvalóan ha lassul a gazdasági növekedés üteme vagy nem jók a jövőbeni kilátások, akkor a kereslet negatív irányba fog elmozdulni, ha azonban virágzik a világgazdaság, akkor növekedni fog a kereslet is.
19
1. ábra: A világgazdaság növekedési üteme 1999-2008 (%)
Forrás: www.ereport.ru/en 2008.10.15. 20:18
Vegyük például a 2000-től 2003-ig terjedő időszakot. A grafikonon jól látható, hogy a világgazdaság növekedési üteme a 2000-es 4,5%-ról 2001-re 2,2%-ra zuhant, majd 2002-ben 2,4%-ra nőtt, azonban a 3%-os növekedési ütemet csupán 2003-ban érte el újra. Az alábbi, 2. számú diagramon pedig a világ kőolajfogyasztásának tendenciáit láthatjuk 2001-től 2008-ig az Egyesült Államokra, Kínára illetve az összes többi országra lebontva. A két ábra ebből kifolyólag nem 100%-osan összehasonlítható, mivel külön részletezésre szorul majd Kína illetve az Egyesült Államok növekedési ütemének illetve kőolajfogyasztásának elemzése, az alábbi két ábra célja csupán a trend szemléltetése illetve a két tényező közötti kapcsolat igazolása. 2. ábra: A világ kőolajfogyasztása 2001-2008 (millió hordó/nap és éves növekedési ütem %)
Forrás: www.exxonmobil.com 2008.09.20. 15:22
20
A 2. ábrát 2001-től 2003-ig vizsgálva láthatjuk, hogy 2001-ben az USA negatív növekedési ütemet produkált a fogyasztást illetően, Kína szintén alig növelte éves szinten a fogyasztását és habár a világ többi országa 2001-ben még valahol 0,5 és 1% közötti növekedést produkált a fogyasztás terén, addig 2002-re az ő fogyasztásuk esett vissza drasztikusan, míg az Egyesült Államoké és Kínáé valamelyest növekedett. Az 1. ábrával kapcsolatot keresve tehát megállapíthatjuk, hogy 2001-ben és 2002-ben is a lassú gazdasági növekedés csökkentette az olaj iránti keresletet. A 2. ábrán aztán láthatjuk, hogy 2003-ban Kína kereslete már 0,4% körüli növekedést produkált, még az USA-é már a 6%-ot is elérte és a világ többi országa is már közel 1,5%-kal növelte éves szinten a kőolaj iránti keresletét. A 2002-ről 2003-ra való növekedés arányaiban körülbelül megegyezik az 1. ábrán látható világgazdasági növekedési ütemmel ugyanebben az időszakban, így tehát megállapítható, hogy valóban létezik kapcsolat a világgazdaság növekedési üteme és a kőolaj iránti kereslet alakulása között. 4.1.2. A kormányrendeletek hatása A kereslet alakulására ható másik két tényező közül az egyik közvetlen hatása kevésbé jelentős, azonban közvetett hatása kétségkívül fontos szerepet játszik a kereslet alakulásában. Ez a tényező pedig azon különböző rendelkezések bevezetése a kormányok részéről, melyek vagy az olajimport mennyiségének csökkentését célozzák meg, vagy pedig közvetve arra irányulnak, hogy a fogyasztók más alternatívát is számításba vegyenek az olajon kívül, és azt más energiahordozókkal helyettesítsék. Ennek hatása már kétségkívül igen jelentős lesz a keresletre. Ez a tényező, valamint mindkét lehetséges következménye megfigyelhető manapság az Egyesült Államokban és a fejlettebb európai országokban egyaránt. 4.1.3. Az alternatív energiaforrások ára A harmadik, de csöppet sem elhanyagolható tényező ami a kereslet alakulását befolyásolhatja, az az alternatív energiaforrások árszínvonala. Ha ugyanis ezekből az energiahordozókból túlkínálat van a piacon, amellett, hogy áruk is alacsony, akkor nemcsak hogy az olaj helyettesítőjévé válhatnak, de közvetlenül is hatva a kőolaj árszínvonalára azt is alacsonyabban tartják. Ugyanakkor ha a világpiaci tendencia azt mutatja, hogy a fogyasztók nem kívánnak alternatív energiahordozókat igénybe venni 21
(vagy mert azok túl drágák, vagy mert nem látják szükségesnek a kőolaj helyettesítését), azaz nincsen azokra kereslet25, akkor az növeli a keresletet az egyetlen olcsó energiaforrás, az olaj iránt. De vajon mi történik akkor, ha az olaj ára az egekbe szökken, de nem áll rendelkezésre semmilyen más energiaforrás, ami ténylegesen pótolhatná az olaj szerepét, és amelynek kitermelése illetve felhasználási költsége alacsonyabb az olajénál? Továbbra is nő majd vajon a kőolaj iránti kereslet a gazdasági fejlődés fenntartása érdekében, vagy a fogyasztók illetve gazdasági szereplők visszafogják majd olajigényeiket? Ezekre a kérdésekre majd külön fejezetben térek ki, ahol a keresleti és kínálati oldal már bemutatott változásainak hatását fogom vizsgálni a kőolaj árára. 4.2. Az Amerikai Egyesült Államok kereslete Az Egyesült Államok kétségkívül az olajpiac legmeghatározóbb szereplője. Így volt ez a múltban is, amikor az USA még a világ legnagyobb olajkitermelője volt, de így van ez manapság is, amikor pedig a keresleti oldal legfontosabb résztvevője. Amerika pozíciója, mint a legjelentősebb fogyasztó igen visszás és kényes dolog. Egy részről az ország ki van téve az olajpiac szeszélyeinek, legyen szó akár a kínálatról, akár az árakról. Az a tény, hogy az USA már nem tudja befolyásolni a kínálati oldalt, lévén, hogy kitermelése 1970-ben tetőzött és azóta folyamatosan csökken, kiszolgáltatott állapotba helyezte a világgazdaság vezető országát, mivel nagymértékben importra szorul. Így tehát függőségi viszony alakult ki az Egyesült Államok és az OPEC tagjai között. Másrészről azonban nem csak az USA van rászorulva az arab országokra, hanem azok is rá, lévén, hogy Amerika a legnagyobb fogyasztó, így keresletének kielégítése folyamatos jövedelmet biztosít az olajtermelő országok számára, hatalmas befolyást biztosítva ezzel az Egyesült Államoknak. A 3.ábrán jól látható, hogy az amerikai fogyasztás 1990-től 2000-ig 17 millió hordó/napról 20 millió hordó/napra nőtt. Az Egyesült Államok fogyasztása a 2000-től napjainkig terjedő időszakban lényegében 20 és 22 millió hordó/nap körül mozgott, ez év júniusára 19,5 millió hordó/napra csökkent, azonban az USA még mindig közel egy negyedét fogyasztja el a világon kitermelt olajnak. Ez a hatalmas kereslet az OPEC tagországok számár pedig biztos vevőt jelent kínálatukra. Ezért van az, hogy jóllehet a közel-keleti arab országok ideológiai ellentéteik miatt nem kedvelik az Egyesült 25 Mintahogy az történt a '90-es években, az olaj aranykorában
22
Államokat, mégis, mint ahogy az a 4. ábrán látható szinte mindannyian igyekeznek minél nagyobb részesedést szerezni az amerikai piacon. 3. ábra: Az Egyesült Államok kőolajkereslete és kínálata (1970-2007, millió hordó/nap)
Forrás: Energetikai Információs Ügynökség
És ez az igyekezetük mára azt eredményezte, hogy az OPEC-tagországok összrészesedése az USA importjából meghaladja a 60%-ot. Igaz ugyan, hogy a 4. ábra szerint az USA Kanadából importálja a legtöbb kőolajat26, de ha részletesebben megnézzük az ábrát, akkor az is jól látható, hogy az OPEC országokból származó kőolajimport ugyanakkor közel 2/3-át teszi ki a teljes importált mennyiségnek. Így már érthetőbb, hogy miért nem Kanadától függ az Egyesült Államok. Az OPEC-en kívüli kőolajimport maradék 17%-ából 13% Mexikóból származott 2008 májusában, 4% pedig Brazíliából27.
26 Importjának 1/5-ét 27 Érdekesnek tartom megjegyezni, hogy Mexikó állami tulajdonban lévő olajvállalata, a Pemex azt nyilatkozta, hogy 2008-ban ez idáig 10%-kal csökkent a kitermelés, az export pedig 18%-kal esett vissza és Mexikó visszacsúszott a negyedik helyre az USA kőolajimport listáján. (The New York Times)
23
4.ábra: Az USA kőolajimportjának megoszlása 2008 májusában (%)
Az USA olajimportjának megoszlása (2008 május) Kuvait* 3%
Brazília 4%
Kanada 22%
Algéria* 5% Angola* 5% Kanada
Szaúd-Arábia* 19%
Irak* 7%
Szaúd-Arábia* Mexikó Venezuela*
Nigéria* 10%
Angola* Algéria* Brazília Kuvait*
Nigéria* Irak*
Venezuela* 12% Mexikó 13%
* OPEC tagországok (összes részesedés 61,41%)
Forrás: Energetikai Információs Ügynökség (EIA)
Így tehát érthető, hogy miért figyeli az összes olajexportőr és kereskedő árgus szemekkel az amerikai piac változásait és miért rendelkezik ekkora befolyással az USA a Közel-Keleten. Mindezek ellenére azonban számos, a kőolajtermelő országok befolyásolására tett amerikai kísérlet kudarcba fulladt. Gondolok itt arra például, amikor az USA 2003 őszén megpróbálta rávenni Irakot, hogy lépjen ki az OPEC-ből, mire a szervezet válaszul közel egymillió hordóval csökkentett napi kitermelését, ami 1$-os áremelkedést okozott. Vagy például arra, amikor az OPEC és Oroszország közötti árpolitikai egyeztetési folyamat során az amerikai elnök felkérte Oroszországot, hogy ne fogja vissza kitermelését az árak csökkenésének megállítása érdekében. 4.3. Kína kereslete Kína szerepe igen fontos manapság az olaj piacán, mivel ez az egyre növekvő gazdaság egyre több energiát fogyaszt, és mint minden más ország, ennek az energiának legnagyobb részét ők is a kőolajból nyerik. Kínának nem csak azért van kulcs szerepe a kereslet meghatározásában, és ezáltal esetlegesen az árak alakulásában is, mert a hatalmas gazdaság szomját valahogy csillapítani kell, hanem a jövőbeni keresleti tendenciák nagy részét is tőlük teszik ma függővé. A fejlett ipari gazdaságok jelenlegi 24
tartalékolásával, illetve alternatíva keresésével szemben Kína semmi jelét nem mutatja annak, hogy keresletét vissza kívánná fogni. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy Kína 2008-ban még mindig kevesebb, mint egy tizedét fogyasztotta el a világon kitermelt kőolajnak28, míg az Egyesült Államok ezzel szemben közel egy negyedét. Tehát jóllehet Kína kőolaj iránti kereslete rohamos mértékben növekszik, az USA pedig a rekord kőolajárak beköszöntése óta igencsak visszafogta fogyasztását, Kína még mindig közelében sincs az amerikai hihetetlen mértékben pazarló kőolajfogyasztásnak. Az 5. ábra illusztrálja Kína olaj iránti keresletét 1970-től 2006-ig. Látható, hogy az 1970-es és 1980-as évek lassú növekedés után a '90-es években fellendült a kínai kőolajfogyasztás, majd a XXI. század elején olyan mértékben ugrásszerű növekedésnek indult, hogy például 2002-ről 2004-re 23,5%-os keresleti növekedést produkált az ország. Ebből kifolyólag Kína 2005-re már a világ második legnagyobb kőolajfogyasztójává nőtte ki magát az Egyesült Államok mögött és ezt a pozícióját továbbra is tartja29. 5. ábra: Kína kőolajfogyasztása 1970-2006 (millió hordó/nap) Kína olajfogyasztása (1970-2006) (millió hordó/nap) 8 7,2
7
6,3
6 4,9
5 4,1
4 3,1
3
Fogy asztás (millió hordó/nap)
3,5
2,6
2 1
5,1
1
1,1
1,2
1,4
1,5
1,7 1,65 1,7
2
2,1
2,1
0 70 72 74 76 78 80 82 84 86 88 90 92 94 96 98 00 02 04 06
Forrás: Nemzetközi Energetikai Ügynökség
Korábban már említettem, hogy Kína számít hazai kitermelésére is, nem csupán az importból kívánja fedezni szükségleteit, ami alapvetően természetesen igen jó gondolat, mivel nem kíván függővé válni például az arab országoktól. Azonban az egyetlen probléma ezzel az, hogy a kínai gazdaság olyan mértékben növekszik, hogy a 28 Nemzetközi Energetikai Ügynökség 29 Energetikai Információs Ügynökség
25
fogyasztás már 1993-ban meghaladta a hazai kitermelést30, annak ellenére, hogy Kína kitermelése az 1990-es 2,8 millió hordó/napról 2004-re 3,2 millió hordó/napra nőtt, ami 14% körüli növekedést jelent. Alapjában véve azonban ezzel még nem lenne gond, mert a fogyasztás normális ütemű növekedése mellett a hazai kitermelés legalább egy részét fedezné a keresletnek. Azonban az 5. ábrán jól látható, hogy ugyanebben az időszakban Kína fogyasztása háromszorosára növekedett, amihez képest viszont már elenyésző a 14%-os növekedés a kitermelés terén, nem is beszélve arról, hogy az ország az ismert olajkészleteknek csupán 2%-ával rendelkezik, tehát a kitermelés előreláthatólag nem hogy növekedni nem fog, de valószínűleg már tetőzött is. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy Kína kitermelése éves szinten alig 2%-kal, míg fogyasztása több, mint 7%-kal növekszik, akkor igen valószínűnek kezd tűnni Kína jövőbeni függőségi viszonya az OPEC tagországoktól. Ezek tudatában Kína kőolajimportjának növekedési ütemével kapcsolatosan most egy másik feltevést kívánok megvizsgálni, mely szerint a kínai valuta, a yuan felértékelése nagymértékben növelte a kínai kőolajimportot. 6. ábra: A yuan/dollár árfolyamváltozás és a kínai kőolajimport 2005 június-2008 október USD/Yuan árfolyamváltozás 2005 június-2008 november 9,0008,277 8,000
6,00
8,105 7,020
7,000 6,000 5,000 2,73 4,000
2,61
3,06
6,990
6,899
3,40
3,60
6,863 3,36
5,02 6,857
6,8305,00 4,00 3,00
3,000
USD/Yuan árfolyamváltozás (2005 június-2008 november) Import (Millió hordó/nap)
2,00
2,000
1,00
1,000 0,000
0,00 2005 aug 2008 ápr 2008 júl 2008 okt 2005 jún 2008 márc 2008 jún 2008 aug
Forrás: www.reuters.com, www.chinamining.com, www.exchangerate.com,
www.seekingalpha.com)
Az ábrán jól látható, hogy Kína importtól való függőssége 2005 júniusától 2008 augusztusáig 83%-kal növekedett. Azért ezt az időszakot vettem alapul, mert a kínai valuta felértékelése ennek az intervallumnak az elején kezdődött meg. Ezt pedig azért 30 www.worldwatch.org
26
tartom érdemesnek röviden áttekinteni, mert a felértékelés előtt igen sokan attól tartottak, hogy Kína importja rohamos mértékben meg fog növekedni akkor, ha valutáját felértékeli, mivel így olcsóbban jut majd a dollárban árazott kőolajhoz. Láthatjuk, hogy az import valóban folyamatosan növekedett a vizsgált időszakban, azonban csupán addig követi az USD/Yuan árfolyamváltozás trendjét, amíg az jelentősebb mértékben változik, míg mikor az csupán apróbb léptékben változik, az import mennyisége nem követi a trendet. Így tehát nem feltételezhető, hogy szoros kapcsolat lenne a yuan dollárral szembeni felértékelése és a kínai import mennyiségi változása között31. Kína olaj iránti kereslete jelenleg szinte teljesen rugalmatlannak tűnik minden tényező változásától, legyen az akár valutájának árfolyamváltozása vagy az olajár alakulása. Véleményem szerint csupán a tartósan magas és nem volatilis olajárak tudnák Kínát valamelyest keresletének visszaszorítására rákényszeríteni, így én azoknak az véleményét osztom, akik szerint egyelőre a kínai kereslet folyamatosan tovább fog növekedni. Ezt a feltevésemet részben az 5. ábrán szemléltetett rohamos mértékű keresleti növekedésre, részben pedig a történelem folyamán hasonló növekedés előtt álló országok trendjeire alapozom. Tudniillik Kína jelenleg még nem esett túl azon a folyamaton, amelyen a világ fejlett országai már átestek. Igaz ugyan, hogy míg az USA kőolajfogyasztása 2004-ben 33750 liter/fő volt, addig Kínáé csupán 3600 liter/fő éves szinten32. Ugyanakkor ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy Kínában még csak nemrég kezdett el kialakulni az a réteg, aki már megengedheti magának az autóvásárlást, akkor a rohamos gazdasági növekedésből adódóan valószínűleg egyre többen akarnak majd saját gépjárművet, amelyek nem valószínű, hogy akármelyik új környezetbarát technológiával készülnek majd. Kína fejlődéséhez tehát hatalmas mennyiségű energiára lesz szükség, aminek ha nagy részét továbbra is kőolajból kívánják fedezni, akkor az rövid időn belül súlyosan megboríthatja a világpiac keresleti és kínálati trendjeit. A jövőben Kína tehát ugyanannyira függőségi viszonyba kerülhet az olajpiactól, mint amennyire az Egyesült Államok manapság, és természetesen a függelmi viszony itt is oda-vissza érvényes lehet majd, így Kína esetleges keresleti visszaesése súlyosan érintheti majd a piacot. Emellett a túlzott mértékben növekvő fogyasztás, amely a gazdasági fejlődés velejárója 31 Emellett azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy a yuan 2005 júniusa előtti értékét a szakértők a piaci érték alatt 15-40%-osnak titulálták, így a vizsgált időszakbeli körülbelül 18%-os felértékelés valószínűleg még mindig nem a valós piaci értéket adja 32 Roberts, Paul: Az olajkorszak vége – Egy bizonytalan világ kezdetén, HVG Kiadó Rt., Budapest, 2004. 139-143.o
27
valószínűleg még nagyobb terhet helyez majd a már amúgy is túlfűtött olajiparra. 4.4. India kereslete Habár India ma még nem tartozik a legnagyobb fogyasztók közé, így importjának súlya természetesen nem hasonlítható össze Kínáéval vagy az Egyesült Államokéval, érdemesnek tartom mégis, hogy röviden kitérjek erre a hatalmas ütemben fejlődő országra. India Kína után a második legnagyobb gazdasági növekedést produkáló ország a világon, mely 2006 és 2007 között 9,6%-os ütemben nőtt, 2007 és 2008 között pedig 9%-os GDP növekedést ér majd el várhatóan, akkor, amikor a világgazdaság csupán 3,5 illetve 3,3%-ot ért el, a fejlett OECD országok pedig csupán 2,7 illetve 1,8%-ot voltak képesek produkálni33. A kiemelkedő növekedés táplálására, hasonlóan, mint Kínának, Indiának is rengeteg energiára van szüksége, ahhoz, hogy a közeljövőben is fent tudja tartani az 1994 óta általános 6-7%-os GDP növekedési ütemet. India jelenleg a hatodik legnagyobb energiafogyasztó a világon és ennek a szükségletnek körülbelül 30%-át kőolajból fedezi. Így az elkövetkezendő években az ország számára igen meghatározó lesz az, hogy ezt a kőolajszükségletet milyen arányban tudja hazai forrásokból ellátni, illetve, hogy az importot honnan tudja biztosítani. Jelenleg India kőolajfogyasztása kielégítésére csupán 40%-ban elég az országon belüli kitermelés, a maradék 60%-ot, azaz több, mint napi 1,4 millió hordó kőolajat importálnia kell. A jelenlegi információk szerint ha India nem kezd az alternatív energiaforrások felhasználása felé tendálni, akkor körülbelül 15 éven belül az előbbi arány 90%-osra fog változni az import javára. Ez pedig, a 7. ábra adatait figyelembe véve elkerülhetetlenül hasonló függőségi helyzetbe hozza majd Indiát a kőolajexportáló országoktól, mint ahogy azt láthattuk Kína esetében. A 7. ábra India kőolajfogyasztását mutatja 1980 és 2007 között. Ha csak a 2000től 2007-ig terjedő időszakot vesszük figyelembe, akkor is jól látható, hogy a fogyasztás az említett időszak elejétől számítva kiemelkedő, 31%-os ütemben növekedett. India kereslete 2005-től 2007-ig 12%-os emelkedést produkált, így 2007 végére már közel 2,7 millió hordó olajat fogyasztottak naponta.
33 www.oecd.org, businees.gov.in
28
7. ábra: India kőolajfogyasztása 1980-2007 (1000 hordó/nap)
Forrás: dyn.politico.com 2008.10.17. 21:13
Miből feltételezhető, hogy ez a trend nem törik meg a közeljövőben? Például abból, hogy Indiában most van kialakulóban egy közel százmilliós középosztály, melynek saját autó iránti igénye szinte biztosan nem csökkenti majd a kőolajimport szükségességét, emellett pedig ha figyelembe vesszük azt is, hogy a '90-es években a személyautók száma a háromszorosára növekedett Indiában34 és ez a tendencia nem hogy visszafordulni nem fog, de valószínűleg gyorsabb ütemben növekszik majd, akkor már egyértelművé válik, hogy a keresletről beszélve miért is érdemes, ha csak érintőlegesen is, Indiát megemlíteni. A Nemzetközi Energetikai Ügynökség szerint az elkövetkezendő évtizedben Kínának és Indiának igen meghatározó szerepe lesz a globális energiapiac stabilitását (vagy annak hiányát) illetően. A két fejlődő ország rengeteg tanácsot kap a fejlettektől azzal kapcsolatban, hogy milyen irányvonalat kéne követniük ahhoz, hogy energiát takarítsanak meg, vagy, hogy a légszennyezés ne legyen ilyen mértékű mindkét ország esetében. Kína is és India is azonban azzal védekezik, hogy ők csak igyekeznek felzárkózni a nyugati, fejlett világhoz, valamint, hogy az egy főre jutó energiafogyasztás náluk még mindig sokkal alacsonyabb, mint például az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában. 34 Roberts, Paul (2004) 140-141.o.
29
Így tehát egyenlőre nem változnak jelentősen azok az előrejelzések, melyek szerint a két fejlődő ország energiaigénye 20 éven belül a duplája lesz a mai mennyiségnek, és a két ország a kőolajkereslet növekedésének közel feléért lesz felelős. Kína emellett már most nagyobb mennyiségben bocsát ki szén-dioxidot, mint az Egyesült Államok, és az előrejelzések szerint hamarosan a felhasznált energia mennyiségét illetően is lekörözi majd az USA-t. Indiában pedig, ahol több száz millió embernek még áram sincs a lakásában és ahol a növekedés hatásai még csak most kezdenek érződni, az energia, és ezen belül valószínűleg nagy mennyiségben a kőolaj iránti igény előreláthatólag a mai duplájára fog nőni 20 éven belül35.
5. A kőolajpiac kínálati oldalának változásai Ebben a fejezetben a kínálati oldal 2000 utáni változásait fogom elemezni, főként az OPEC-et illetően, és érintőlegesen ki fogok térni az OPEC-en belüli illetve kívüli labilisabb kőolaj kitermelő országok belső és egymással szemben fennálló, a világpiaci kínálatot nagy mértékben érintő problémáira. Az OPEC tagországait elemző fejezet célja
a
szervezet
meghatározó
tagjainak
kínálatát
egyenként
megvizsgálni,
preferenciáikat és a szervezetben elfoglalt helyüket bemutatni. Ebben a részben azt kívánom igazolni, hogy az előző fejezetben bemutatott keresleti oldali szereplők mellett a kínálati oldali szereplőknek legalább ugyanakkora, ha nem nagyobb hatásuk van a kőolajpiac ingadozásaira illetve változásaira. Mivel a kínálati oldal változásai igen meghatározó szerepet játszanak az árak alakulásában, fontosnak tartom az összefüggések egy részére már ebben a fejezetben rámutatni, azonban részletesebben elemezni azokat csak később fogom. 5.1. Az OPEC-tagok és az OPEC-en kívüli országok kínálatának áttekintése 5.1.1. Az OPEC tagországok kínálati áttekintése A kínálati oldal legmeghatározóbb szereplője az OPEC, mely a 8. ábrán láthatóan a világ kőolajkínálatának 40%-át adja és az ismert készletek 78%-ával rendelkezik36. Az OPEC küldetése “a tagországok közötti kőolaj-kitermelési irányvonalak koordinálása és 35 Nemzetközi Energetikai Ügynökség 36 www.opec.org
30
egységesítése, annak érdekében, hogy stabil és igazságos árakat biztosítson a kőolajtermelőknek; a kőolajkínálat hatékony, gazdaságos és állandó biztosítása a fogyasztók számára; és a kőolajiparba befektetők számára az igazságos tőkemegtérülés biztosítása37”. A szervezet közvetlenül nem határozza meg az árakat, ehelyett időszakosan, az elkészített előrejelzések alapján határozza meg a tagországok által maximum kitermelhető illetve kitermelendő kvótát38, amelyet azonban a piaci változások függvényében évközi általános, vagy szükség esetén rendkívüli gyűlésén módosíthat. A tagországok egy része ugyanakkor ezeket a kvótákat csupán ajánlásnak veszi, és többször előfordult, hogy többet illetve kevesebbet termeltek saját belátásuk függvényében. Az OPEC tehát a kvóták változtatásával tudja befolyásolni a kínálat alakulását, ami természetesen az árakra is hatással van. Ahhoz azonban, hogy egy tagország huzamosabb ideig saját kénye-kedve szerint tudja alakítani a kínálati oldalt senki nem rendelkezik elegendő készlettel. A történelem folyamán persze előfordult, hogy a világ ismert készleteinek közel egy negyedével rendelkező Szaúd-Arábia39 lecsökkent piaci részesedése visszaszerzése érdekében (amely miatt bevételei vészesen alacsony szinthez kezdtek közeledni) 1986ban elárasztotta a piacot olcsó olajjal, aminek azonnali következményei igen, de hosszú távú hatásai nem lettek40. Emellett csupán Irak, Irán és Venezuela rendelkezik még elegendő készlettel ahhoz, hogy hasonló akciónak a végrehajtását akár csak megfontolhassa, azonban lévén, hogy a második legnagyobb készlettel rendelkező Irán csupán a szaúdi készlet felével rendelkezik, ez igen kockázatos húzás lenne még neki is, nem is beszélve a másik kettőről41. Az előző eset ellenkezője is előfordult már 2003 őszén, amikor annak a híresztelésnek az eredményeképpen, mely szerint az Egyesült Államok rá akarja venni Irakot az OPEC-ből való kilépésre, a szervezet együttesen csökkentette napi 1 millió hordóval a kitermelést, ami 1$-os hordónkénti áremelkedést eredményezett, melynek következtében természetesen Irak esetleges kilépése még a tényleges hír stádiumába sem jutott el. Megállapítható tehát, hogy habár az OPEC tagországok közül ma már senki sem rendelkezik elegendő készlettel ahhoz, hogy a kínálati oldalt nagymértékben átalakítsa, 37 38 39 40
www.opec.org, A világ hét legnagyobb kitermelőjének adatai a 3. számú mellékletben találhatók Kivéve Irak számára A szervezet vezéralakja Azonnali következményei azonban igen jelentősnek mondhatók, tudniillik például Venezuela jelentős mértékben korlátozta termelését, ezen kívül pedig az olcsó olaj következtében visszaszorult a költségesebb OPEC-en kívüli kitermelés 41 Irak és Venezuela egyaránt a készletek körülbelül 10-10%-ával rendelkezik (8. ábra)
31
a szervezet egésze azonban teljes mértékben képes a piacot befolyásolni. 8.ábra: A világ ismert kőolajtartalékainak megoszlása az OPEC országok részletezésében (2007)
Forrás: www.opec.org
5.1.2. Az OPEC-en kívüli országok kínálati áttekintése A kínálat 60%-át az OPEC-en kívüli szereplők, azaz Oroszország, az Egyesült Államok, Kína, Mexikó, Kanada, Norvégia és Brazília adják, azonban az ismert tartalékoknak csupán a 22%-ával rendelkeznek (8. ábra). Ezek az országok többnyire teljes kapacitással, mindenfajta önkorlátozás és kvóta nélkül termelik ki a maximálisan előállítható mennyiséget, amely természetesen az OPEC szemszögéből korlátozza a piac kordában és egyensúlyban tartását (mind az árak, mint a kínálat tekintetében), azonban ezen országok szemszögéből saját akaratuk érvényesítését és legtöbbször biztos piacot jelent a kibányászott kőolaj számára42. Az ezen országokban található kőolaj kitermelése és ezáltal a végtermékek is azonban jóval költségesebbek, mint a legtöbb OPEC tagország készletének kibányászása, ezért természetesen a keresleti oldal szereplői leginkább akkor preferálják ezeket a forrásokat, mikor a piaci ár egyébként is magasabb az átlagosnál. Az OPEC és a fent említett országok vezetése között állandó ellentét áll fenn a kínálatot illetően. A szervezet szerint ugyanis ezek az országok ugyanúgy élvezik az 42 A Közel-Kelettől való függés elkerülése érdekében a fejlettebb ipari országok sokszor az OPEC-en kívüli forrásokat preferálják
32
OPEC döntéseinek előnyeit, mint a tagországok, azonban a piac stabilizálásából nem kívánják kivenni részüket, ami lévén, hogy Oroszországot 2007-ben például csak Szaúd-Arábia előzte meg a kibocsátást illetően, igen nagy problémát jelent az OPEC számára, ha például csökkenteni kívánja a kibocsátást azért, hogy megállítsa az árak zuhanását. Az előbb felsorolt országok közül egyedül Brazília az az ország, ahol 2007-ben újra kőolajat találtak és így elmondható, hogy kitermelése még jelentősen növekedhet. Annak ellenére, hogy mind Kanada, mind Oroszország az elmúlt pár évben valamelyest még növelte kitermelését, összességében Kanada, Norvégia és Mexikó kitermelése az elmúlt évtizedben közel napi 2 millió hordóval csökkent43. Ezen kívül azt is fontos megemlíteni, hogy ezen országok lelőhelyei nemcsak hogy kevesebb tartalékot rejtenek, de a kőolaj kitermeléséhez a legtöbb esetben jóval komplexebb és ebből adódóan költségesebb technológia alkalmazása szükséges, mint az OPEC országokban. Az olyan gyors ütemben fejlődő gazdaságok, mint Kína és Brazília esetében pedig az országon belüli,
saját
kereslet
sokszor
nagymértékben
felemészti
a
megtermelt
kőolajmennyiséget, ami az exportot igencsak visszaveti. Így tehát lényegében Oroszország és két szovjet utódállam, Azerbajdzsán és Kazaksztán adják az OPEC-en kívüli termelés nagy részét. Oroszország az EIA előrejelzései szerint 2008-ban napi több száz ezer hordóval kellett volna növelje kitermelését, azonban mostanra úgy tűnik, hogy az orosz kőolaj-kitermelés 2007-hez képest idén stagnál. Ezt főként az új külföldi befektetések hiányával magyarázzák, azonban nem csupán a kibocsátás csökkenése miatt aggódnak az importőr országok. Jobban aggasztja őket az a tény, hogy az orosz kőolajpiac egyre inkább államosítottá válik és, hogy a belső fogyasztás növekedése következtében Oroszország a 2006-ban megtermelt napi 9,6 millió hordó kőolajnak csupán kevesebb, mint a 70%-át exportálta. A két szovjet utódállam közül Kazaksztán az, amelytől az importőrök jelentősebb mennyiségű kitermelést várnak. Teszik ezt azért, mert az EIA jelentései szerint a kazak olajmezők a legígéretesebbek az elmúlt évtized felfedezései közül, lévén, hogy Kazaksztán kitermelése 2000 és 2007 között a duplájára nőtt44.
43 Energetikai Információs Ügynökség 44 700 ezer hordó/napról 1,4 millió hordó/napra
33
5.2. Az OPEC országok kínálata 5.2.1. Szaúd-Arábia Szaúd-Arábia a világ ismert kőolajkészletének több, mint egy negyedével rendelkezik, így nem meglepő vezető pozíciója a szervezeten belül. Amellett, hogy tartalékai ilyen mértékűek, az ott kitermelt olaj minősége is kiváló, bármilyen származék előállítására kiválóan alkalmas és kibányászása is könnyedén kivitelezhető, mivel a készletek hatalmas nyomás alatt vannak, a felszíntől nem túlzottan messze. Mivel ez az olaj egyszerűen kitermelhető, a munka költségi is ezzel arányosan alakulnak, körülbelül csupán 1,5 dollár egy hordó olaj megtalálási és kitermelési költsége, míg ugyanez Mexikóban például 15 dollár vagy még annál is több45. Ennek az adottságnak köszönhetően vált Szaúd-Arábia a világ elsőszámú kőolajexportőrré, aki a mai napig a világgazdaság keresleti mennyiségének közel egy hetedét biztosítja. A kínálat áttekintése során említettem, hogy az OPEC tagországok és a szervezeten kívüliek kínálatának meghatározása között lényegi különbség van, mivel a szervezet tagjai a megadott kvóták szerint termelnek. Így amikor azt halljuk, hogy az OPEC növelte kitermelési kvótáit, feltételezzük, hogy ennek következtében több olaj lesz a piacon. Érdemes azonban megnézni, hogy mennyire fedi a kvóta a valós kitermelést. Ezt pedig, ha talán nem is a leglátványosabban, de mindenképp a legéletszerűbben a kitermelés legnagyobb részét adó Szaúd-Arábián érdemes megvizsgálni46. A 9. ábrán Szaúd-Arábia kitermelését a kék vonal jelzi, az előre meghatározott kvótát pedig a piros vonal ábrázolja, 2004 januárja és 2007 áprilisa között. Jól látható, hogy 2004 januárja és 2006 januárja között a királyság mondhatni közelében sem jár a kvótának, bár bizonyos kapcsolat megfigyelhető a kitermelés és a kvóta között, mégpedig az, hogy az ország konzekvensen körülbelül 400-700 ezer hordóval többet termel, mint amennyit kellene.
45 2004-es adat; Roberts, Paul (2004) 96.o. 46 A többi ország utóbbi három évi kitermelési illetve kvóta adatai: 1. és 2. melléklet
34
9. ábra: Szaúd-Arábia kvótája és kitermelése 2004 januártól 2007 áprilisig (1000 hordó/nap)
Forrás: www.econbrowser.com 2008.10.10. 18:04
2006 januárjától azután újabb, de egy másfajta kapcsolat fedezhető fel a két adatsor között, mégpedig az, hogy a termelés most már a kvóta közelében alakul, azonban hol felette, hol alatta van 100-200 ezer hordónyival. Lényegében tehát túl szoros kapcsolat nem figyelhető meg a két adatsor között, attól eltekintve, hogy a kvóta emelést nem követi a kitermelés visszaesése, és a kvóta csökkentés után sem fedezhetünk fel növekvő kitermelési adatokat, ami azonban csupán magát a kvótát, mint definíciót védi meg. De ha ez így van, akkor vajon miért határoz meg kvótákat az OPEC? És miért egyeznek bele a tagországok a nekik előírt kvótákba, ha egyébként többen saját belátásuk szerint termelnek? Véleményem szerint ennek röviden az a magyarázata, hogy habár az OPEC sosem volt feltétlen összetartásáról híres, tagjai mégis szervezeti keretek között látják jónak megtenni ajánlásaikat a piac felé, illetve tájékoztatni a piacot kitermelési hajlandóságukról, amit láthatóan ők nem tekintenek kötelező érvényűnek. Jó példa erre a közelmúltból Szaúd-Arábia és Irán, a szervezet egy másik, igen befolyásos tagja közötti véleménybeli különbség. Az elmúlt pár hónap kőolaj árainak zuhanása következtében az árak magasan tartása pártján álló Irán a kitermelés csökkentését szorgalmazta, mondván, hogy a piacon túlkínálat van. Ezzel szemben azonban SzaúdArábia a nagy fogyasztók, főként az Egyesült Államok nyomására júliusban napi 9,5 millió hordóra növelte kibocsátását47, ami az elmúlt 25 év rekordja és amelyet a 47 Ez a világ teljes napi 86 millió hordós fogyasztásának több, mint 10%-a és napi fél millió hordóval haladja meg az ország jelenlegi kitermelési kvótáját
35
királyság még az árak zuhanásának hatására sem kívánt sokáig csökkenteni, mondván, hogy a piac kellően van ellátva kőolajjal48. Ebből az esetből következtetésként nem csupán az vonható le, hogy Szaúd-Arábia előre gondolkodva számít arra, hogy ha a kőolajárak túl sokáig maradnak 100 dollár felett, vagy akörül, akkor a világ lassacskán átáll majd más energiaforrás használatára. Emellett azt is fontos kiemelni, hogy a szaúdi álláspont magyarázatát az ország kőolajkészlete is adja. Tudniillik hiába rendelkezik Irán a világ második legnagyobb kőolajkészletével, ha az a szaúdinak csupán fele és kitermelése is jóval több akadályba ütközik. 5.2.2. Irán és Venezuela – a kőolajárak magasan tartása pártján 5.2.2.1. Irán Irán a világ kőolajtartalékainak második legnagyobb készletével rendelkezik, és az OPEC-en belül a második, a világon pedig a negyedik legnagyobb kőolajexportőr, napi 2,5 millió hordó olajat szán export célra49. Ennek ellenére az ország az utóbbi időben igen sok gondot okoz az olaj piacán: a nukleáris fegyverrel való fenyegetés és az Izraellel szemben fennálló kiélezett viszony egyaránt Iránra fordítja a világ tekintetét amikor energiabiztonságról van szó50. Az ország vezetése rendszeresen és igen hangosan kinyilvánítja a nyugat számára azon figyelmeztetését, hogy akár a Perzsa-öböl teljes exportját képes lenne megbénítani. Azonban mindezen fenyegetések és hatalomfitogtatások ellenére az export nagymértékű korlátozása Irán számára is súlyos következményekkel járna, mivel a kőolajexportból származó jövedelem az ország teljes bevételének közel 65%-át teszi ki51. Érdemes megvizsgálni ugyanakkor, hogy annak ellenére, hogy az ország a világ összkészletének valamivel több, mint 10%-ával rendelkezik, miért adja vajon csupán 5%-át a világ kitermelésének? Ennek több oka van. Először is, az új befektetések és a meglévő kutak karbantartásának hiánya az, ami az 1974-es napi 6 millió hordós kitermelés megismétlését leginkább megakadályozza. Másodszor, az iráni kormány igen jelentős állami támogatással illeti a kőolajtermékeket 52, melynek következtében az
48 Blas, Javier: Oil price of $100 a barrel on horizon, Financial Times, 2008 szeptember 3. 49 Az OPEC tagországok kitermelési, kvóta és ismert kőolajkészlet adatai a mellékletben találhatók 50 Irán nemcsak rengeteg kőolajjal rendelkezik, Oroszország után övé a világ második legnagyobb földgázkészlete is 51 Gue, Elliott H.: The energy letter; www.marketoracle.co.uk 2008.10.05. 16:50 52 Melyek nem mellesleg nagymértékben hozzájárulnak az ország hatalmas államadósságához
36
országon belül jócskán megnőtt a kereslet az olaj iránt53. Emellett a 2005 óta hatalmon lévő kormány az olajexportból származó jövedelem nagy részét olyan intézkedésekre költi, mint például a hitel vagy a lakhatási támogatás. Végül pedig a várhatónál alacsonyabb kitermelés szintén jelentős oka, ami a befektetések hiányával szorosan összekapcsolódik, vagyis mondhatni annak oka és okozója egyben, az az ország nukleáris programja körüli bonyodalmak és a terrorizmus ideológiájának támogatása miatti különböző szankciók kivetése a nyugat részéről. Ezek nem csupán pénzbeli büntetés formájában sújtják az országot, hanem a külföldi bankok, pénzintézetek illetve bármilyen befektető kölcsöneinek illetve beruházásainak hiányában is megtestesülnek. Mindezen tényezők változatlansága mellett körülbelül egy évtizeden belül az iráni kitermelés minimálisra fog csökkenni, annak ellenére, hogy az ország ilyen hatalmas mennyiségű és igen impozáns tartalékokkal rendelkezik. Ezen tények ismeretében nem meglepő, hogy miért is képviseli Irán azt az álláspontot, hogy a kőolaj árakat magasan kell tartani, a kitermelési kvótákat pedig csökkenteni kell. Nem lehet csodálkozni tehát azon, hogy Irán az ENSZ Biztonsági Tanácsa által kivetett szankcióknál sokkal súlyosabb problémának tartja az olajárak esetleges zuhanását54. 5.2.2.2. Venezuela Venezuela a világ hatodik legnagyobb kőolajkészletével rendelkezik, az OPEC negyedik és a világ tizedik legjelentősebb kitermelője és Irán mellett a másik nagy befolyású tag, aki az árak magasan tartását tartja a legfontosabbnak. Iránhoz hasonlóan Venezuelának is megvan a maga nézeteltérése a nyugati világgal, de legfőképpen az Egyesült Államokkal. Venezuela nagymértékben az olajra van utalva, exportjának 94%át az olaj teszi ki, és a költségvetés felét az olajbevételek adják. Venezuela tehát, Iránnal egyetemben egyéb javakban jócskán importra szorul. Szintén közös a két országban, hogy hatalmas költségvetési hiánnyal küzdenek, amit Venezuela esetében is a már Iránnál említett költséges intézkedések tömkelege vált ki, úgy mint az ingyenes oktatás, a kiterjesztett szociális háló, az élelmiszer termékek állami támogatása valamint a belföldi fogyasztásra szánt kőolajtermékek mesterségesen alacsonyan tartott ára55. 53 Sokak szerint Irán az országon belüli fogyasztásra “pocsékolja” az olajat 54 Az olajárak 30$-os csökkenése körülbelül 75 millió dollár bevételkiesést jelentene Iránnak naponta. Mufson, Steven: Oil´s dramatic price retreat, The Washington Post, 2008. szeptember 17 55 Venezuelában ez év október 18-án 12 amerikai centbe került egy gallon benzin, míg ugyanezt az USA-ban aznap 2$ körüli összegért lehetett megkapni
37
Az idei első félév soha nem látott magasságban lévő kőolajárainak következtében ezek a kiadások még inkább megnövekedtek, ami az ország eladósodottságát csak tovább növelte. Mindezek finanszírozására tehát mind a két országnak szüksége van a kőolajárak magasan tartására. Míg Szaúd-Arábiának évi átlagos 50$-os hordónkénti ár is elég ahhoz, hogy költségvetése egyensúlyban maradjon, addig Iránnak ugyanehhez már 90 dollár feletti, Venezuelának pedig 100 dollárt meghaladó éves átlagos hordónkénti árra van szüksége. Venezuela csupán ahhoz, hogy import kiadásait fedezni tudja évi átlagos 94$-os hordónkénti árra szorul, míg Irán minimum 75$-osra56. 5.2.3. Irak és Nigéria – a kitermelés növelése pártján 5.2.3.1. Irak Irak a világ kőolajtartalékának harmadik legnagyobb készletével rendelkezik, azonban a kitermelési rangsoron csupán a 13. helyet foglalja el, az OPEC-en belüli kínálati rangsoron pedig csupán a 6. helyet tudta megszerezni a 2008 januártól szeptemberig terjedő időszakban57. Irak az egyetlen olyan stabil illetve hatalmas készletekkel rendelkező tagja a szervezetnek, amely nem rendelkezik előre meghatározott kitermelési kvótákkal58. Ennek, valamint
Irak jelentős készleteinek
kihasználatlanságának oka több dologra vezethető vissza. A kvótahiány oka Irak 1990es Kuvaiti megszállása, melynek kapcsán az ENSZ szankciókat vetett ki az országra, hogy kitermelését korlátozza. Az OPEC ezek után egyenlőre még mindig nem határozta meg az ország kvótáját. Az Irak által biztosított kínálat alacsony szintjének több oka is van. Itt nem csak több befektetésekre és karbantartásra lenne szükség, mint Irán esetében; Irak infrastruktúrája igen csak elavult, a közel három évtizednyi szinte megszakítás nélküli háborúk mind hozzájárultak az úthálózat szinte teljes megsemmisítéséhez. Habár ez a helyzet az utóbbi pár évben sokat javult, még mindig sok nehezen megközelíthető terület van, ami hátráltatja számos, eddig még felfedezetlen, de valószínűsíthetően ott lévő olajmező feltárását. Az infrastruktúra hiánya mellett a biztonsági helyzet is megnehezíti az Irakban befektetni kívánók dolgát. Az elmúlt időszakban ugyan ezen a
56 PFC Energy 57 1., 2. melléklet: OPEC kitermelés és kvóták 58 Angola és Ecuador idén kaptak kvótát, Indonéziának pedig 2009-től tagsága ideiglenes felfüggesztése miatt, mivel importja már meghaladja exportját, kvótáját beszüntetik
38
téren is sokat javult a helyzet, amely az ország valamelyest magasabb, napi 2,4 millió hordó körüli kibocsátásán is látszik, azonban ez az arány nem hogy az 1979-es közel napi 4 millió hordós rekordkibocsátást, de még az amerikai megszállás előtti 2001-es napi 3 millió hordósat sem közelíti meg. Ennek ellenére azonban az iraki olajminiszter napi 6 millió hordós kibocsátásról beszélt augusztusban59. Teheti ezt azért is, mert a geológus szakértők szerint több száz olyan hely van az ország területén, ahol minden kedvez a kőolaj kialakulásához és ahol még soha nem fúrtak kutakat. Ezen felül, hasonlóan a szaúdi készletekhez az iraki olaj is könnyen és olcsón kibányászható. Ennek tudatában lehetséges az, hogy ugyan Iraknak égetően nagy szüksége van a külföldi befektetőkre, egyrészt mivel sem megfelelő szakértelemmel, sem elegendő anyagi forrással nem rendelkezik a kitermeléshez, másrészt pedig azért, mert az ország újraépítéséhez rengeteg bevételre lesz szüksége, mégsem adja könnyen a pályázóknak a gyors és zökkenőmentes lebonyolítás lehetőségét. Irak az egyetlen közel-keleti ország, amely jövőre jelentősen (reményei szerint közel napi fél millió hordóval) kívánja növelni kibocsátását és reményei szerint már 2009 januárjában a nagy vállalatokkal aláírt szerződésekkel tudja majd ezt alátámasztani. Azonban az ország kissé irreális követelései és előírásai valószínűleg lelassítják majd a folyamatot. Példának okáért az iraki kormány a jelenlegi biztonsági helyzetet már olyan jónak ítéli, hogy a szerződés felbontásával kívánja sújtani azt az olajvállalatot, amely esetlegesen biztonsági okokra hivatkozva függeszti fel a munkát60. Szintén abszurdnak tűnik azon kívánsága, hogy az olajvállalatok nagyrészt iraki munkaerőt foglalkoztassanak, lévén, hogy igen kevés képzett szakember található az országban. Irak tehát, Iránnal és Venezuelával ellentétben növelni kívánja kitermelését, emellett azonban a magas árakat is támogatja, mivel Szaúd-Arábiával ellentétben még a látszatát sem mutatja annak, hogy érdekelné a piacon lévő kereslet és kínálat egyensúlya. 5.2.3.2. Nigéria Nigéria az OPEC készletek 4%-ának tulajdonosaként a 8. helyet foglalja el a szervezeten belüli kőolajtartalékok ranglistáján és a hetedik legnagyobb kőolaj59 Ami a 115 milliárd hordós ismert tartalék tükrében elméletileg lehetséges lenne (Iraq: The benefits and the curse of oil, The Economist, 2008 augusztus 16) 60 Swartz, Spencer: Oil is not well yet in Iraq, Dow Jones International News, 2008 Október 21
39
kitermelő az OPEC-en belül, a világon pedig a tizenegyedik. Afrika legnagyobb olajkitermelőjeként a 2006-os évben napi 2,23 millió hordó kőolajat bányászott ki, ami 400.000 hordóval volt több, mint a világ harmadik legnagyobb készletével rendelkező Irak termelése, igaz ugyan, hogy Irak 2007-ben már napi 30.000 hordóval megelőzte Nigériát61. Azonban ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy Nigéria kibocsátási kapacitását napi 3 millió hordóra becsülik, Irak pedig könnyedén akár napi 6 millió hordót is képes lenne kitermelni, akkor már érzékelhető, hogy az ország mennyire teljes gőzerővel termel62. Nigéria Irakhoz hasonlóan tervezi a kibocsátás növelését, amely a már említett napi 3 millió hordót jelenleg nem csupán az infrastruktúra hiánya következtében nem képes teljesíteni. 2005 decembere óta Nigériában folytonossá váltak az olajvezetékek elleni támadások illetve a vandalizmus különböző formáinak megjelenése. A becslések szerint 2007 áprilisa óta több, mint napi fél millió hordó olaj kitermelését akadályozzák különböző csoportok, melynek következtében az ország 2005 vége óta közel 16 milliárd dollár exportbevételtől esett el. A kitermelés akadályozása mellett több érdekcsoport is igyekszik megcsapolni az ország kőolajexportját, azáltal, hogy illegálisan tesznek szert az olajra mielőtt még az az országon belül eljutna az olajtársaságokhoz. A becslések szerint minden egyes nap az ország kitermelésének körülbelül 10%-a illegálisan hagyja el az országot, amely a 2008 szeptemberi árakon számítva közel 20 millió dollár bevételkiesést jelent. Nem véletlen tehát, hogy Nigériát az egyik legkorruptabb országként tartják számon a világon. Úgy tűnik azonban, hogy annak ellenére, hogy több külföldi érdekeltségű vállalat döntött az ország elhagyása mellett, Nigéria más lelőhelyek kitermelésének növelése révén képes volt kielégíteni legnagyobb export partnerének, az Egyesült Államoknak igényeit. A világ tizenegyedik legnagyobb kőolajexportőre ugyanis kibocsátásának körülbelül 40%-át az USA-ba exportálja63. A nigériai kőolaj legnagyobb része a Niger folyó vidékén található, azonban annak ellenére, hogy az ország az elmúlt pár évtizedben dollár milliárdokat zsebelt be a kőolajimportból, ebben a régióban sok helyen még olyan alapvető közszolgáltatások is hiányoznak, mint az áram vagy a tiszta víz. Az ország szinte 100%-ban az olajbevételekre támaszkodik, olyannyira, hogy más ágazatok fejlesztését teljes mértékben elhanyagolta, ami a munkanélküliek hatalmas rétegét csak tovább bővíti. Így 61 1., 2. melléklet: OPEC kitermelés és kvóták 62 Energetikai Információs Ügynökség 63 Energetikai Információs Ügynökség
40
vált Nigéria korábbi agrár országból mára az agrár termékek importőrévé. Emellett természetesen ugyanúgy, mint Irán és Venezuela esetében megfigyelhető, Nigéria is jelentős mértékben eladósodott a gyorsan jött dollármilliárdnyi bevételek mértéktelen pazarlása következtében. Terry Lynn Karl „A bőség zavarában64” című könyvében, melyben az úgy nevezett “Petro State”-ekben65 végbemenő változásokat elemzi, azt állítja, hogy “... az a kiterjedt korrupció, amely Iránt és Venezuelát is jellemezte, járványszerű mértéket öltött Nigériában66”. A szerző szerint mindhárom országban közös az olajtól való nagymértékű függés, amely ördögi körként “... állandósítja ... más fiskális jövedelmek helyettesítését az olajdollárokból származó bevételekkel67”. Tehát az olajból viszonylag könnyen és gyorsan megszerzett bevételeket az országok nem más ágazatok fejlesztésére használják, hanem még több olaj kitermelésére, amely azonban végül az ország iparának és mezőgazdaságának leépüléséhez vezet, és ezután már valóban nem marad más választása az országnak, mint még több olajat termelni. 5.3. Az OPEC-en kívüli országok kínálata 5.3.1. Oroszország Oroszország kőolajtartalékát 60 milliárd hordóra becsülik, ezzel a rangsorban a hetedik helyen áll, viszont az OPEC-en kívüli országok között a második68. Az ország 2007-ben ezzel szemben átlagosan napi 9 millió hordónál is több kőolajat termelt ki, így a kitermelés terén Szaúd-Arábiával felváltva versengenek az első helyért. A kitermelt mennyiség körülbelül 70%-át exportálja az ország, 50%-át Európába és az utóbbi pár évben egyre nagyobb hányadot kap Kína is az orosz exportból. Az orosz kőolajkitermelés az 1998-as válságot követően 2005-ig folyamatosan növekedett69, 20052008-ig azonban már stagnáló tendenciát mutatott és a BP jelentése szerint ha Oroszország továbbra is tartja a 2007-es kitermelési ütemet, akkor közel két évtized alatt teljesen kifogyhat az olajból70. Ez azért lehet, mert a '98-as válság után Oroszország nagyrészt a korábban már használt kutakat élesztette újra (amelyek 64 65 66 67 68 69 70
A magyar cím saját fordítás Olaj államokban Karl, Terry Lynn: The paradox of plenty: Oil booms and petro states, 193.o., 208.o. Karl, Terry Lynn; 213.o. Energetikai Információs Ügynökség 2000-től 2005-ig összességében 45%-kal Ugyanez az előrejelzés Szaúd-Arábia esetében például 70 év, Irán esetében 86 év
41
természetesen már nem tartalmaznak nagy mennyiségű tartalékot), másrészt pedig azért, mert nem tudott új beruházásokba befektetni illetve új technológiákat átvenni a nyugati országoktól, ezért új lelőhelyek kiaknázása egyáltalán nem volt jellemző. Az idei volt az első olyan év '98 óta, amikor az orosz kőolaj-kitermelés (az orosz adatok szerint is) a fél százalékot megközelítő értékben csökkent, az export összességében pedig 10%-kal volt kevesebb, mint egy évvel korábban71. A stagnáló illetve valamelyest csökkenő trendet a szakértők szerint a növekvő kitermelési költségek72
és
a
kimerüléshez
közeledő
olajmezők
okozzák
és
csak
az
infrastruktúrájában szegényes Kelet-Szibéria kiaknázása révén fordítható meg, melyet a jövő évtizedre prognosztizálnak. Oroszország kapcsolata az OPEC-kel egy igen érdekes viszony. Az ország már évek óta megfigyelőként jelen van a szervezet gyűlésein, de csupán egy alkalommal ígért aktív együttműködést a szervezetnek, annak kérésére: 2001 szeptembere után, amikor az OPEC a szervezeten kívüli országokat mind arra kérte, hogy csökkentsék kitermelésüket az árak stabilizálása érdekében. Habár Oroszország ígéretet tett a kibocsátás csökkentésére, annak (vagy hiányának) hatása a piacon minimális volt73. Hasonló cselekedetre próbálta rávenni Oroszországot az OPEC elnöke nemrégiben, azonban ezúttal teljes elutasítást kapott ígéret helyett. Mindezek ellenére Oroszország az utóbbi időben meglepően jó viszonyt ápol két OPEC taggal is74, Venezuelával és Iránnal, főleg miután a Grúziában történtek kapcsán Oroszország ismét kivívta a nyugat nemtetszését. Az oroszok idén segítséget ajánlottak Venezuelának part menti gázlelőhelyek felkutatására, Iránnal pedig, ugyancsak energiaügyben kötöttek megállapodást, melynek tükrében közös projekteken dolgozik majd a két ország.
71 www.commodityonline.com, http://www.eia.doe.gov/emeu/cabs/Russia/Oil.html 2008.11.03. 19:40 72 A már kevesebb tartalékot tartalmazó kutakból csak plusz költség árán lehetséges kitermelni a mélyebben lévő kőolajat 73 Webb, Simon: Russia may boost OPEC clout, Reuters News, 2008 szeptember 30. 74 Talán nem véletlen, hogy ez a két ország a korábban “az árak magasan tartása pártján” című részben említett két OPEC tag
42
5.3.2. Brazília Brazília 2007-ben Venezuela után a második legnagyobb dél-amerikai kőolajkészlet birtokosának mondhatta magát és közel napi 1,76 millió hordó kőolajat termelt ki, melynek nagy része nem szárazföldi lelőhelyről származik. A brazil kibocsátás 2000 és 2007 között körülbelül 30%-kal növekedett, de Brazília még mindig többet fogyaszt, mint amennyit megtermel75. Ez a trend azonban megfordulni látszik, miután 2007-ben Brazília állami tulajdonban lévő olajvállalata, a Petrobras sokkoló hírt tárt a világ elé, miszerint az elmúlt 20 év második legnagyobb felfedezését tette meg, mely a termelés megindulásával Brazíliát a világ 10 legnagyobb kitermelője közé fogja emelni. Az amerikai Energetikai Információs Ügynökség ezek alapján a 2008-as és 2009es évre a kibocsátás növekedését jósolja, és jelentése szerint 2009-re Brazília kibocsátása meghaladja majd fogyasztását. Az elemzők szerint a Brazília déli partjához közel fekvő hatalmas terület az óceán mélyén közel 80 milliárd hordónyi olajat rejt76, amely ha igaznak bizonyul, úgy az ország a világ hetedik legnagyobb készletétével rendelkező államnak mondhatná magát. Azonban azt is fontos megjegyezni, hogy ez az olaj a tengerszint alatt 7 km-rel található egy vastag só réteg alatt, ami a készletet a legmélyebben lévő, technikailag legnehezebben és legköltségesebben kibányászható kőolajforrássá teszi a világon. Becslések szerint a készlet kitermelése harminc év alatt közel 600 milliárd dollárba kerülhet. Az új felfedezésnek köszönhetően Brazília 2008 nyarán meghívást kapott Irántól az OPEC-be77, amit azonban egyenlőre az elutasított, azonban nem zárta ki, hogy a jövőben esetleg mégis csatlakozzon a szervezethez. Mindenesetre az ország egy új korszakra készül, ami várakozásai szerint teljes mértékben átalakítja majd a brazil gazdaságot.
75 Oil and gas journal; Brazília fogyasztási és kitermelési adatait a 4. számú melléklet tartalmazza 76 Luna, Denise: Lula wets his hands in Brazil´s new oil wealth, Reuters News, 2008 szeptember 2. 77 Az OPEC bármely tagja meghívhat egy országot, ha az megfelelő mennyiségű készlettel rendelkezik
43
6. A kínálat és a kereslet változásainak hatása az árra Ebben a fejezetben a korábban bemutatott keresleti és kínálati oldal hatását kívánom megvizsgálni a kőolaj árának alakulására 2000 után. Nem kronológiai sorrendben kívánok minden egyes évet elemezni, hanem az eddig ismertetett változásokkal kapcsolatosan felmerülő kérdéseimre keresem a választ, illetve az elkezdett gondolatmenetek végkifejletét kívánom megmutatni azáltal, hogy bizonyítom e két tényező szinte kizárólagos hatását az árváltozásra. 6.1. “Az árhoz képest minden csak másodlagos78” Paul Roberts az Olajkorszak vége: Egy bizonytalan világ kezdetén című könyvében azt állítja, hogy az olaj világpolitikájának három meghatározó tényezője van: az Egyesült Államok, a Közel-Kelet és az ár, azaz a keresleti oldal, a kínálati oldal és a kőolaj ára. Azt mondja, hogy “az (olaj)ár szabja meg a nemzetközi pénz és politikai befolyás áramlásának irányát és mértékét ... az ár dönti el, milyen gyorsan vagy lassan növekednek egyes gazdaságok ... az ár szabályozza azt is, hogy mennyi energiát használunk fel ...
79
“. Látható tehát, hogy mennyi minden függ a kőolajárak
alakulásától, amiből természetesen az a következtetés vonható le, hogy mindenki igyekszik saját érdekei szerint alakítani és befolyásolni az árakat. Korábban, a keresleti szereplők elemzése kapcsán már említettem, hogy az Egyesült Államok a történelem folyamán többször a diplomácia útján (vagy más alkalmakkal kevésbé diplomatikus módszereket alkalmazva) próbált, több kevesebb sikerrel nyomást gyakorolni a kőolajexportáló országokra, akik pedig a kínálat csökkentésével illetve növelésével próbálták többször kedvük szerint alakítani a piaci árakat. Azonban a történelem során láthattuk, hogy a két oldal komolyabb próbálkozásai legtöbbször háborúkhoz illetve különböző mértékű gazdasági válságokhoz vezettek. Így tehát a XXI. század kezdetén mind a keresleti, mind a kínálati oldal szereplői kezdték felismerni, hogy az árstabilitás mindenki érdekét szolgálja, és ehhez képest minden más tényező csak másodlagos szerepet kap. Annak ellenére azonban, hogy a két oldal egyaránt felismerte az árstabilitás szükségességét, a XXI. század kőolajárai mindennek 78 Roberts, Paul (2004) 90.o. 79 Roberts, Paul (2004) 91.o
44
mondhatók, csak stabilnak nem80. Amikor árstabilitásról beszélünk egy adott, szabad piacon, akkor azon a kereslet és a kínálat huzamosabb ideig fennálló viszonylagos egyensúlyát értjük. Azonban szabad piacnak azt nevezhetjük, amikor az árakat a vevők és eladók közös megegyezés alapján állapítják meg, nem pedig egyik vagy másik önkényesen határozza meg azt. Egy ilyen típusú piacon az árak viszonylag gyorsan és mindenképpen következetesen reagálnak a kínálat illetve a kereslet változásaira. Nézzük meg ezzel szemben a kőolajpiacot. Ha a kőolajpiac teljesen szabadpiac lenne, akkor bármely piaci szereplő annyi olajat vihetne és onnan, ahonnan csak szeretne (természetesen ha van rá pénze), így egyértelmű, hogy mindenki a legolcsóbb olajhoz szeretne legelőszőr hozzájutni és csak azután fordulna a költségesebb áruhoz. A kőolaj ára így az olcsón kitermelhető források megszerzése után elkezdene emelkedni és egészen addig nőne, amíg a fogyasztók úgy nem döntenek, hogy többet már nem hajlandóak fizetni az olajért és inkább átállnak más energiaforrásra. Láthatjuk azonban, hogy a kőolajpiacon nem ez a helyzet, ugyanis az ismert kőolajtartalékok közel háromnegyede az OPEC kezében van, aki szabályozza, hogy tagjai mennyit termeljenek ki belőle és azt is meghatározza, hogy ki az, aki ezt megteheti az adott országokban81. Így tehát a nagy olajvállalatoknak nem volt más választásuk, mint más, jóval drágábban kitermelhető forrásokhoz fordulni82. A költségesebb kitermelési módok természetesen a termék árát is megdrágították, így az OPEC tagországai is ugyanezen az áron tudták értékesíteni sokkal kevesebbért kitermelt kőolajukat. Ennek tudható be tehát az, hogy az olajpiac igen kevéssé kiszámítható, változásai igen nehezen előrejelezhetők és a készletek kimerülési ideje is nehezen jósolható meg. A kőolaj ára azért is külön kategóriaként kezelendő más árucikkektől, mert az olajár meghatározása esetében a határköltség83 már nem lényeges tényező, mivel annak árát nem az határozza meg, hogy egy pótlólagos hordó olaj kitermelése mennyibe kerül. Ez azóta van így, mióta a világgazdaság többet fogyaszt, mint amennyi új készletet találnak, így tehát a határköltség értelmét veszíti, mivel nem beszélhetünk pótlólagos kitermelésről84. Ilyen körülmények között az árucikk költsége addig fog növekedni,
80 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a keresleti és kínálati oldalon álló szereplők erre nem törekednek 81 Az OPEC tagországokban külföldi cégek engedély nélkül nem kutathatnak új lelőhelyek után 82 Így tettek például 1974-es olajembargó és 1979-es iráni forradalom után is 83 A termelés minden egyes szintjén a határköltség a következő kitermelendő egység ára 84 Lowenstein, Roger: What Price Oil?, The New York Times, 2008 október 19.
45
amíg a fogyasztók át nem térnek egy azt helyettesítő másik áru használatára. Ennek tudatában tehát nem meglepő, hogy az egyébként is igen volatilis kőolajpiac egekbe szökő árakkal reagál az egyre növekvő keresletre. 6.2. Áringadozások 2000-től 2008-ig A kőolaj árváltozását vizsgálva 2000 és 2008 között egy dolgot rögtön első ránézésre megállapíthatunk: az árak az elmúlt közel egy évtizedben sokkalta volatilisebbek, mint korábban valaha. Természetesen korábban is voltak kilengések az árak alakulását illetően, melyek azonban mindig jelentősebb válságokat jeleztek, úgy mint a 1974-es illetve 1979-es olajválságok, a '85-ös árzuhanás, a '90-es Öböl-háború vagy a '98-as ázsiai válság. Egy másik szembetűnő dolog is azonnal észrevehető, mégpedig az árszint megemelkedése. A '70-es években a 10-15 dolláros '80-as évek első felében a 30, második felében a 15-20 dolláros és a 90'-es években végig a 20 dolláros árszint volt jellemző85. Az árakat ábrázoló diagramok a 100 dollárt még nem is jelölték, mivel az olaj ára még a 40 dollárt is csak az előbb említett válságok idején érte el. Ezzel szemben jelen évtizedünkben legutoljára 2003 közepén lehetett 30 dollárért kőolajat kapni, azóta az árszint egyre csak emelkedett és 2007 januárjában megkezdte megállíthatatlannak tűnő szárnyalását, mint ahogy az a 10. ábrán is látható. Ez az ábra csupán az általános trend megvizsgálására igazán alkalmas, mivel az adatokat negyedéves, az adott hónapra számolt átlagos szinten tartalmazza86, ezért külön diagrammal fogom majd szemléltetni és ennek segítségével elemezni az elmúlt két év hihetetlen ütemű növekedését.
85 A Brent kőolaj árváltozását 1970-2008 között a 8. számú melléklet illuszrtáljs 86 Minden év januárjára, áprilisára, júliusára és októberére
46
10. ábra: A Brent kőolaj ára reálértéken 2000 januártól 2008 októberig ($/hordó) Brent Crude ár ($/hordó) reál értéken 2000 jan - 2008 okt
160 140 120
USD/hordó
100 80
$/hordó
60 40 20
08júl
07júl
08jan
07jan
06júl
06jan
05júl
05jan
04júl
04jan
03júl
03jan
02júl
02jan
01júl
01jan
00júl
00jan
0
év
Forrás: newsvote.bbc.co.uk Vizsgálataimhoz mindig a Brent kőolajat fogom alapul venni. Habár egyéb elemzések más kőolajtípusokat87 vagy több kőolajtípusból összeállított kosarat88 is felhasználnak, én a következetesség jegyében ezt az egyet kívánom felhasználni az elemzések során. A 10. ábrán látható tehát, hogy 2000 óta egyenlőre még soha nem csökkent az ár 20 dollár alá és az, hogy ez a jövőben valaha is megtörténne a mai árak illetve keresleti és kínálati problémák fényében szinte lehetetlennek tűnik. Az elmúlt közel egy évtized magasabb árszintje a kereslet és a kínálat korábban bemutatott változásaival magyarázható. Általánosan elmondható, hogy a kereslet hatalmas mértékű növekedése, illetve a kínálat végességének az importőrök általi felismerése az olajat egy értékes és korlátozottan hozzáférhető termékké emelte. Igaz ugyan, hogy az új technológiáknak és fejlesztéseknek köszönhetően olyan helyekről is lehetségessé vált olajat kitermelni, ahonnan korábban gondolni sem merték volna és az is igaz, hogy a kutak kitermelhetőségi szintjét is jelentős mértékben növelni tudták, azonban mindez nem ellensúlyozta a kereslet növekedési szintjét, és így a könnyen jött tartalékok könnyen el is mentek. Ami pedig az OPEC tartalékait illeti, habár ezen országok még jelentős 87 Pl. WTI – West Texas Intermediate 88 Az OPEC szinte minden elemzéséhez saját, tagországainak termékeiből összeállított referencia kosarát használja
47
készletekkel rendelkeznek, azok tetőzését is már most meg lehet jósolni. Ezzel részletesen a kínálatra vonatkozó prognózisok kifejtésénél foglalkozom majd. 6.2.1. 2001 szeptember 11. Elemzéseim során érdekesnek tartottam, hogy a kőolaj ára a 2001-es szeptemberi terrortámadás után nemhogy nem emelkedett jelentősen, de még csökkent is. Ez az esemény tehát az olajpiacon nem a pánik keltés és esetleges háborús fenyegetettség által okozott válság előtti állapotot idézett elő, így tehát az árak nem növekedtek. Ehelyett csökkent az olaj iránti kereslet és az árak is valamelyest, melynek következtében az OPEC napi 1 millió hordóval csökkentette kitermelését, azonban még ez sem idézte elő az árak újbóli növekedését és így egészen 2003 elejéig 25-30 dollár körül maradt a kőolaj ára. A szeptember 11-ét követő árcsökkenés sem volt jelentős mértékű, az olaj ára a szeptemberi 25,5 dollárról decemberre 18,6 dollárra csökkent, majd ismét növekedésnek indult89. Tulajdonképpen 2001 decembere volt az a pont, amikor az olaj megállíthatatlannak látszó növekedésnek indult (amely persze azért később néha-néha megtörni látszott), így tehát én ezen a ponton vélem felfedezni a növekvő trend kiindulópontját. 6.2.2. Az iraki háború Az iraki háború a mai napig kényes téma az Egyesült Államokban és a világban egyaránt. Abban mára talán már mindenki egyetért, hogy ez a háború jó részt az olajról szólt és legfőbb célja az volt, hogy az USA számára a jövőben biztosítsa a problémamentes energiaellátást és ezzel a világ vezetői pozíciójának megtartását. Eltérnek azonban arról a vélemények, hogy a háborúnak mekkora hatása volt az olajárak fokozatos növekedésére90. Sokan a 2008 elején látott rekord magas árakat oly mértékben az iraki háború következményének tulajdonítják, hogy 9 trillió dollárban számszerűsítik az energiaárak növekedését a háborúnak köszönhetően91. A háború azonnali hatása Irak kitermelésének visszaesése volt, amit az OPEC a kitermelés növelésével próbált ellensúlyozni, majd mikor az országból újra beindult az 89 http://www.indexmundi.com/commodities/?commodity=crude-oil-brent&months=120 2008.11.05, 18:50 90 Azt, hogy volt hatása, szintén a többség elismeri 91 Természetesen ez nem csupán az olajárakra vonatkozik, azt külön a cikk nem számszerűsíti, Lean, Geoffrey; Bland, Archie: Oil, a global crisis, The independent, 2008. május 25.
48
export, az OPEC a kitermelési kvótát az emelés nagyságával vissza is csökkentette92. Ezután legközelebb 2004 októberében érezhetett valamelyest enyhülést a piac, eddigre az árak körülbelül 23%-kal növekedtek, majd innentől kezdve az év végéig 50$-ról visszaenyhül a kőolajár 40$ körüli értékre, mely részben az OPEC- kitermelés növelésének, részben pedig a világgazdaság fellendülésének volt betudható. 2005 után az árak hosszú távon biztosnak tűnő növekedést mutattak, mint ahogyan az látható volt a 10. ábrán is. Azonban az is megfigyelhető ezen a diagramon, hogy az árak 2005-től kezdve jóval volatilisebbek, mint korábban voltak. Rövidebb idő alatt nagyobb ingadozásokat tapasztalt a piac, mint például 2006 júliusa és 2007 januárja között, amikor fél év alatt közel 70$-os hordónkénti árról csaknem 50$-ra esett a kőolaj ára. Azonban a fejlődő és fejlett országok által támasztott növekvő kereslet és a korábban a kínálati oldal elemzésénél említett problémák következtében 2007 januárja után a trend iránya biztosnak látszott. 6.2.3. A soha nem látott mértékű volatilitás A 2007-es évet a Brent kőolaj valamivel 50$ feletti árral nyitotta és idén november közepén szintén megint akörül jár. Ez így persze mind idilli állapotnak tűnne, azonban ha hozzátesszük azt is, hogy a kőolaj ára idén júliusban a 147$-t is elérte, akkor látható, hogy mekkora áringadozás jellemezte az elmúlt két évet. Ha öt évre visszamenőleg megnézzük a Brent kőolaj árát93, akkor azt láthatjuk, hogy habár már 2002-ben megindult a növekedés, az 2003 közepétől vált gyorsabb ütemben emelkedővé. Azonban ha a 2004-től 2006 végéig terjedő időszakot összehasonlítjuk a 11. ábrán látható 2007 elejétől 2008 november közepéig terjedő időszakkal, akkor azt láthatjuk, hogy míg az első vizsgált időszakban az árak a trend vonaltól legfeljebb plusz-mínusz 15 dollárral mozdultak el, addig a második vizsgált időszaknak már a második hónapjában ennél nagyobb különbség van a trendvonal és a valós ár között. A 11. ábra nagyon jól ábrázolja az árak volatilitását, mivel nemcsak a felfelé ívelő trendet, hanem már annak korábban csak remélt végét is mutatja. A trendvonal és a júliusban elért eddigi rekord kőolajár között körülbelül 45$, a trend és a november közepei ár között pedig még ennél is több, közel 60$ a differencia. Ha
92 Az OPEC kitermelés-növelési kísérlete a már korábban a kvóták révén említett okok miatt nem volt túl sikeres, ugyanis például Venezuela nem kívánta kitermelését növelni annak érdekében, hogy a közel-keleti feszültség valamelyest oldódjon 93 5. számú melléklet
49
belegondolunk abba, hogy négy évvel ezelőtt még meg sem közelítette a kőolaj ára a 45$-t sem, akkor ez a különbség még jelentősebbnek tűnik, jelentősége még inkább felértékelődik. 11. ábra: A Brent kőolaj ára 2007 január – 2008 november (USD/hordó)
Forrás: www.infomine.com/investment (dinamikus ábrák-Brent kőolaj) 2008.11.10. 20:07
De vajon minek köszönhetőek az utóbbi közel két év kőolaj-áringadozásai? A 11. ábrán látható 2007 elejétől 2008 júliusáig tartó növekedési szakasz jórészt a kereslet és kínálat egyensúlytalanságát valamint az amerikai subprime válságból a teljes világra átterjedő pénzügyi válságnak hatásait mutatja, amelyhez egyes elemzők szerint a spekulációs tényezők hatása is hozzájárult, melyről a következő fejezetben fogok részletesebben beszélni. Az amerikai subprime válság hatásai érezhetőek voltak már a vizsgált időszak kezdetén is, azonban a olajárak terén a válságtól való fenyegetettséget ekkor még ellensúlyozta a fejlődő országok által támasztott egyre növekvő kereslet a kőolaj iránt. Az Egyesült Államok mára már visszafogott kereslete 2007-ben még igen jelentős volt, így tehát a 2007-es év folyamán inkább ez és Kína illetve India csillapíthatatlan kőolaj iránti szomja árazta be a piacot, nem pedig a subprime válság hatásai, jóllehet a 50
világgazdaság már lassulóban volt a 2006-os 3,1%-os GDP növekedéshez képest94. A keresleti hatás mellett a kínálati hatás is nyomást gyakorolt a piacra, mivel a növekvő kereslet miatt többen kezdtek el azon aggódni, hogy vajon meddig lesznek elegendőek a készletek és vajon meddig tartható még fent a kereslet megfelelő kielégítése, mikor az újonnan felfedezett kőolajlelőhelyek egyre csak csökkennek és a kitermelés tetőzése sok helyen már régen meg is történt. Eközben az OPEC kibocsátása 2006 végéről 2007 első negyedévéig csökkent ugyan, de közel sem a kvóták szerint meghirdetett mértékben95. 2007 szeptemberében az áremelkedés következtében ugyan az OPEC napi fél millió hordóval megnövelte kitermelési kvótáit, hogy lenyomja az akkorra már 75$/hordó körül járó árat, azonban ennek hatása csupán ideiglenes és minimális enyhülést jelentett, majd az árak növekedése tovább folytatódott, így ez az intézkedés túlságosan késeinek és nem elég nagy volumenűnek bizonyult a folyamatok megfordításához. Mindezen tényezők, valamint a korábban már említett kínálati oldali problémák, úgy mint az OPEC tagországok közötti és azon kívüli ellentétek és feszültségek valamint a válság további terjedése és ennek következtében a világgazdaság lassulása mind ahhoz vezettek, hogy 2008 július 11-én egy hordó kőolaj ára soha nem látott rekordot döntve elérte a 147 dollárt. Az elemzők nagy része 2008 első félévében még azt jósolta, hogy talán 200 dollárig meg sem áll a növekedés, miközben azonban az egyre magasabb kőolajárak miatti egekben szárnyaló benzinárak takarékoskodásra kezdték ösztönözni a fejlett világ országait, de legfőképpen az Egyesült Államokat. Ezalatt az OPEC tagországai boldogan tették zsebre az egyre csak növekvő bevételeket, mivel a fejlődő országok mit sem érezve a válságból továbbra is igényt tartottak az olajra növekedésük táplálásához. Amikor azután 2008 márciusában az árak elérték a hordónkénti 100 dollárt, a piac igencsak kezdett elégedetlenkedni és mindenki bűnbakot keresve egymást kezdte okolni az árak felsrófolásáért. Az importőr országok az OPEC-et vagy a spekulátorokat, az OPEC pedig a fejlődő országokat vagy szintén a spekulációt okolta. Mindenesetre úgy tűnt, hogy bárki vagy bármi is idézte elő az árak ilyen mértékű megugrását, Kína és India továbbra is folyamatosan táplálta ennek növekedését, amiért természetesen lényegében nem voltak hibáztathatók, mivel a hatalmas gazdasági növekedés motorját valamivel el kellett látni. Eközben az OPEC tagországokban és Oroszországban korábban megnövekedett 94 OECD 95 Az OPEC 2006 utolsó negyedévében két fázisban összességében 1,7 millió hordóval csökkentette napi kitermelési kvótáját, azonban tényleges kibocsátása csupán 0,78 millió hordóval csökkent
51
kőolaj iránti belső kereslet sem csökkent, tehát az olyan országok, mint például Venezuela vagy Irán, akik az árak magasan tartása pártján voltak nem növelték exportjukat, gondolván, hogy az árak még huzamosabb ideig hasonló, 100$ körüli szinten maradnak. Ezekben az országokban, mint azt már korábban is említettem a populista kormányok állami támogatásban részesítik az országon belül felhasznált kőolajtermékeket, mint például a benzint. Így fordulhatott elő az, hogy míg a világ legnagyobb importőre már több, mint négy hónapja 100 dollárnál többet fizetett a kőolajért és ennek következtében egy gallon üzemanyagért is sokszor 3,5 dollárnál is többet voltak kénytelenek kiadni az amerikaiak, addig Venezuelában csupán körülbelül 12 centbe, azaz az amerikai árnak kevesebb, mint 4%-ába került ugyanaz a termék. 2007 január vége és 2008 július 11-e között tehát közel megháromszorozódtak az árak. Ezután azonban megkezdődött egy olyan folyamat, amire csak kevesen számítottak. Az árak napról napra csökkenni kezdtek, olyannyira, hogy a júliusi rekordár elérése és november közepe között 66%-kal estek, újra elérve az 50 dollár körüli értéket. Azok, akik korábban a spekuláció nyomát vélték felfedezni az áremelkedésben, most az árak zuhanása kapcsán ismét a spekulátorokat kezdték okolni. Az elemzők többsége azonban lényegében annak tulajdonította a nem várt csökkenést, hogy a válság immár világméreteket öltve közvetve Kína keresletére is megtette hatását. Habár a kínai gazdasági növekedés jelentősen nem lassult96, exportjára igen nagy hatást gyakorolt főleg az amerikai, de az európai gazdaságok lassulása is. A válsággal Kína egyik legjelentősebb exportpiaca került nehéz helyzetbe, ami következésképpen a világ legnépesebb országára is súlyos következményeket gyakorolt. Így tehát a pénzügyi válság további mélyülése, a már világgazdasági szinten is lecsökkent kőolaj iránti kereslet és az OPEC akkor még elmaradt kitermelés-csökkentése lefelé ívelő pályára állította a kőolajárakat. A kőolaj árak csökkenését azonban nem mindenki fogadta kitörő örömmel. Habár az importőrök és a hétköznapi fogyasztók megkönnyebbülést éreztek, látván, hogy az árak valóban csökkenő trendet kezdtek mutatni, a kőolajexportáló országok ugyanakkor egyre inkább aggodalommal figyelték az eseményeket. Az igen nagy költségvetési deficittel rendelkező Irán és Venezuela egyaránt a kitermelés visszafogását kezdte szorgalmazni és úgy nyilatkozott, hogy ezt akár az OPEC nyíltan kifejezett nemtetszése ellenére is hajlandó végrehajtani, ha a szervezet nem dönt erről szeptemberi rendkívüli ülésén. 96 A jövő évi előrejelzések azonban már igen
52
Az OPEC vezéregyénisége, Szaúd-Arábia azonban úgy tűnt, nem kívánja ezt a lépést megtenni, egyrészt a nyugati országok által rá gyakorolt nyomás miatt, mivel azok nem kívánták a 150 dollár körüli árak visszatérését, másrészt pedig azért, mert lévén, hogy a szaúdiaknak nincs olyan mértékű deficitállományuk, mint Iránnak, Venezuelának vagy Nigériának és emellett még ráadásul az ő kőolajuk a legolcsóbban kitermelhető, nekik még az is jövedelmező, ha az árak 50$ körül maradnak. Ezzel szemben Iránnak 90$-os, Venezuelának 100$-os hordónkénti árra van szüksége ahhoz, hogy költségvetése egyensúlyban maradjon97. Ezek után meglepetésként érte tehát a piacot, hogy szeptember 10-ei rendkívüli ülésén az OPEC, Szaúd-Arábia akarata ellenére napi fél millió hordóval csökkentette kitermelését, azért, hogy “megállítsa az elmúlt hetek hirtelen árcsökkenését98. A szervezet ezen döntése ideiglenes növekedést eredményezett, így az árak ismét meghaladták a 100 dollárt, azonban már október elején tovább folytatódott az árcsökkenés. Ennek hatására valamivel több, mint egy hónap múlva ismét csökkentette kitermelését a szervezet, ezúttal azonban napi 1,5 millió hordóval. A két hónapon belüli összességében napi 2 millió hordós kibocsátási visszafogás a Reuters felmérése szerint nagy mértékben Szaúd-Arábia részéről érkezett, mivel a királyság kitermelése ez év augusztus eleje és november közepe között összességében 2,5 millió hordónyival csökkent naponta99. Ezúttal azonban ez a lépés még annyi hatást sem váltott ki a piacon, mint az előző és nemhogy csak rövid ideig nem emelkedtek az árak, hanem éppen ellenkezőleg, még tovább csökkentek, olyannyira, hogy pár napon belül 60 dollár alá esett a Brent kőolaj ára, ami 2007 márciusa óta a legalacsonyabb szint. Habár ezt követően annak hírére, hogy Szaúd-Arábia Ázsiába irányuló exportjának csökkentését tervezi, a világgazdaság pedig összefogást sürget a válság mielőbbi megoldása érdekében, még pár dollárt vissza tudott erősödni az olaj ára, azonban november 20-ára 50 dollár alá zuhant az ár. Ennyiért legutoljára 2007 januárjában lehetett egy hordó kőolajat kapni. Így tehát azok után, hogy az elemzők az év közepén még azt próbálták találgatni, hogy vajon meddig tart még a kőolajár szárnyalása, most arra keresik a választ, hogy vajon mikor ért véget annak zuhanása. Szakértők szerint ez attól függ, hogy mikor leszünk képesek kilábalni a jelenlegi válságból.
97 Lynch, David J.: Falling Oil prices may pinch OPEC, USA Today, 2008. október 20. 98 Mouawad, Jad: OPEC goes by the book, The New York Times, 2008. szeptember 10. 99 Saudi makes significant oil cuts to some buyers, Reuters, 2008. november 4.
53
7. A spekulációs tényezők hatása a kőolajár változására Ebben a fejezetben azt fogom megvizsgálni, hogy a spekuláció mekkora hatással volt az elmúlt két-két és fél évben a kőolajár növekedésére100. Mivel a köznapi értelemben használt “spekulációs tényezők” kifejezés a valóságban igen összetett fogalom, ennek rövid meghatározását mindenképpen fontosnak tartom. Azonban a téma összetettsége miatt nem fogok kitérni a határidős ügyletek részletes elemzésére, csupán a futures ügyletek lényegét foglalom majd össze101. Azt kívánom bizonyítani, hogy a spekuláció felerősítette ugyan az ár növekedését, de önmagában nem okolható azért, így hatása másodlagosnak tekinthető. 7.1. A kőolajpiac futures ügyletei, szereplői és azok tevékenysége A kőolajpiacon, mint ahogy más árucikkek piacán is létezik egy spot (azonnali) ár és egy futures (határidős) ár: a spot ár az azonnali leszállításra, míg a határidős ár egy későbbi, meghatározott időpontbeli leszállításra vonatkozik, előre meghatározott áron, mennyiségben és helyen. A határidős kötéseknél azonban csak akkor történik meg a fizikai leszállítás, ha annak lejártakor a pozíciók még nyitva vannak. Azonban mint ahogyan azt már korábban említettem, ezek a kötések általában a kockázatok kezelésére szolgálnak, így a leszállítás ritkán történik meg102. Mivel a futures kötések az ár kivételével mindenben standardizáltak, így ez a piac az árak tekintetében igen fontos információforrásnak tekinthető103. 7.1.1. A kereskedelmi és nem-kereskedelmi tréderek Hedge-előnek nevezték eredetileg azt, akinek kereskedelmi érdeke fűződött a fizikai áruhoz (kereskedelmi tréder), azaz például az olyan olajtermelőket és olaj vállalatokat, akik kockázataik fedezése céljából voltak jelen a piacon, spekulátornak pedig azt, akinek nem volt ilyen érdeke (nem-kereskedelmi tréder). A gyakorlatban
100 Az elmúlt három és fél hónap árcsökkenéséről még igen kevés elemzés áll rendelkezésre ezen piacokkal kapcsolatban 101 A forward és opciós ügyletekkel itt szintén a téma komplexitása miatt nem foglalkozom 102 A futures kötések csupán 5%-a kerül leszállításra, forrás: www.imf.org 103 Interagency Task Force on Commodity Markets: Interim Report on Crude Oil, 2008 július
54
azonban ezen definíciók már jelentősen megváltoztak, mivel a kereskedelmi tréderek definíciója kibővült a befektetési bankokkal és hedge fund-okkal104. Ennek következtében tehát a kereskedelmi és nem-kereskedelmi tréderek fogalma mára eléggé összemosódott, mivel előbbieket közvetítőként használva az utóbbi csoport is tevékenykedhet kereskedelmi tréderként. Az IMF által készített “A kőolajpiac struktúrája és a magas árszínvonal okai105” című elemzés szerint az “újonnan belépő” hedge fund-ok és egyéb alapok jelentősen diverzifikálták a kőolajpiacot és annak likviditásbővülését okozták. Ezek a piaci szereplők főként portfóliójuk diverzifikálása miatt léptek be az energiapiacokra, azonban befektetéseik jellegéből adódóan a piaci változásokat csupán rövid távon befolyásolhatják. Az elemzés azonban azt is említi, hogy ezen szereplők túlzott piaci aktivitása felerősítheti a jelenlegi és jövőbeni kínálattal kapcsolatos aggodalmak hatását és ez a megnövekedett bizonytalanság növelheti a határidős árakat. 7.1.2. A spekulátorok A spekulátorok között két nagyobb csoportot különböztethetünk meg, attól függően, hogy milyen időintervallumon kereskednek. A rövid távon üzletelő spekulátorok azonnali vételt vagy eladást kínálnak a többi piaci szereplőnek. Céljuk az, hogy vételi pozícióikat valamivel alacsonyabb, eladási pozícióikat pedig valamivel magasabb áron kössék meg, mint a piaci ár, így minden ügyleten minimális, azonban összességében már jelentősebb profitot realizálva. Ha ezen spekulátorok nem lennének jelen a piacon, akkor azon piaci szereplők, akik azonnali eladási vagy vételi pozíciót kívánnak kötni addig kéne várniuk, amíg valaki nem akar az övékkel ellentétes kötést eszközölni. A hosszabb távon üzletelő spekulátorok aszerint kötik pozícióikat, hogy véleményük szerint az árak a jövőben merre fognak elmozdulni. Ezen spekulátorok fontos információforrásként szolgálnak és likviditást biztosítanak például a hedge-elők számára a határidős piacokon106.
104 Olyan speciális, privát, befektetési alap, mely potenciális veszteségeit befektetései különböző, spekulatív típusú fedezésével eszközöli különböző piacokon és melynek ezáltal kockázata és hozama is magasabb, mint más befektetési alapé. (www.sec.gov., www.wikipedia.org) 105 The Structure of the Oil Market and Causes of High Prices. (www.imf.org) 106 ITF Interim Report on Crude Oil, 2008 július
55
7.1.3. A hedge-elők Hedge-elők tehát azok, akik kockázataik csökkentése érdekében a kőolaj iránti fizikai igényüket a határidős piacon fedezik le. Habár a hedge-előket általában nem szokták az árak alakulásával kapcsolatba hozni, mégis igen nagy jelentőséggel bír az, hogy a két fél milyen áron köti meg az ügyletet, mivel ez jövőbeni elképzeléseiket tükrözi107. 7.2. A spekuláció és a kőolaj piaci ára közötti kapcsolat A kapcsolati viszony létezését a CFTC108 által elvégzett Granger ok-okozati viszony megállapítására alkalmas teszt109 segítségével fogom bizonyítani. Ez a modell a napi határidős pozíciók változása és a napi kőolaj árváltozás közötti ok-okozati viszonyt méri, azonban én az 1. táblázatban most csak a kapcsolat létezését és a viszony jelentőségét ábrázoltam. A teszt tehát azt vizsgálja, hogy a pozíció változtatások előzik meg az árváltozásokat vagy fordítva. Ennek vizsgálata azért fontos, mert ahhoz, hogy az árváltozásokból profitra lehessen szert tenni, a pozícióváltásnak nyilván ezt megelőzően kell történnie. Ha ez így történik, akkor az árak reagálni fognak arra a jelzésre, amit a pozíció cseréje közvetít. Ha bizonyos ügyletet kötők csoportja mindig pozíciót váltana a jövedelmező árváltozások előtt, akkor azt a teszt kimutatná. Ebből következően pedig ha az árváltozásák trendszerűen megelőznék a pozícióváltásokat, akkor az arra utalna, hogy egyes csoportok az új információra reagálva utólag ahhoz igazítják pozícióikat.
107 Emellett hatással lehet az árakra például egy olyan piaci szereplő is, aki rendelkezik ugyan készletekkel, de nem kíván short pozíciót kötni a határidős piacon, mely árcsökkentő hatással lehet a piacra 108 Commodity Futures Trading Commission vagyis a Határidős Kereskedelem Felügyelő Bizottsága, a továbbiakban CFTC 109 Granger Causality Test – annak megállapítására használják, hogy vajon egy variáns meghatároz e egy másikat
56
1. táblázat: Granger ok-okozati teszt – a napi határidős pozíciók változása és a napi kőolajár változása között 2003 január – 2008 június (WTI crude110)
Ügyletet kötők osztályozása Összes kereskedelmi (gyártók, kereskedelmi ügyleteket kötők, termelők, egyéb kereskedelmi tréderek, swap ügyletet kötők) Gyártók Kereskedelmi ügyleteket kötők Termelők Egyéb kereskedelmi tréderek Swap ügyletet kötők Összes nem kereskedelmi (Hedge funds, Floor brókerek és tréderek) Hedge funds Floor brókerek és tréderek Összes nem kereskedelmi és Swap ügyletet kötő
Feltételezett ok-okozati viszony iránya A pozíció váltások Az árváltozások irányítják irányítják az a pozíció váltásokat árváltozásokat Irány Irány Jelentős? Jelentős? +
Igen
.
Nem
+ + + . .
Igen Igen Igen Nem Nem
. . . . .
Nem Nem Nem Nem Nem
.
Nem
.
Nem
.
Igen Nem
. .
Nem Nem
.
Nem
.
Nem
Forrás: CFTC
A 1. táblázaton az látható, hogy a vizsgálat azt bizonyította, hogy semmi jel nem utal arra, hogy az árváltozásokat megelőznék a pozícióváltások és ez minden potenciális spekulátor esetében ugyanúgy igaz volt. Ugyanakkor lehetnek olyan körülmények, melyek keretében egyes tréderek pozícióváltása alkalmanként az ár elmozdulását okozza, azonban ennek módszeres előfordulása nem tapasztalható. A teszt ezzel szemben inkább azt bizonyította, hogy számos csoport az árváltozást követő napon annak megfelelően változtat pozícióján. A pozitív jel azt mutatja, hogy az ügyletet kötők pozícióikat növelték az árváltozást követően, a negatív jel pedig azt mutatja, hogy csökkentették azokat. A teszt tehát semmiféle olyan eredményt nem mutatott, mely szerint a tréderek pozícióváltása jelentősebb111 árváltozást okozott volna112. A teszt reprezentatívnak tekintendő és minőségileg hasonló eredményeket mutatott az utóbbi két és fél év rohamos olajár emelkedése során is. Azonban fontos hozzátenni, hogy mint minden más elemzésnél, itt is voltak hiányosságok, mint például 110 111 112
Mivel a teszt a WTI kőolajárakat vette alapul, kivételesen itt én is azt használom 2,3,4 vagy 5 napon át tartó ITF Interim Report on Crude Oil
57
az, hogy az ügyleteket kötőket csoportonként és nem egyénenként vizsgálták, így tehát példának okáért azt nem lehetne kimutatni, hogy esetleg egyes tréderek mekkora hatással vannak az árváltozásra. Az is hiányosságnak tekinthető, hogy a teszt a nap végi pozíciókat használja fel, így egy esetleges nap közbeni ár és pozíció közötti korrelációt nem fedezhet fel. Azonban mindezek ellenére a teszt mindenképpen kimutatta volna, ha egy bizonyos tréder csoport lett volna az előidézője az utóbbi évek áremelkedésének. Az ITF jelentése szerint “míg a teszt nem bizonyította, hogy a napi pozícióváltozások módszeresen árváltozást idéznek elő, egy ilyen eredményből sem feltétlenül vonhatnánk le azt a következtetést, hogy a pozícióváltások okolhatók az utóbbi két és fél év áremelkedéséért. Mindazonáltal annak hiánya mindenképpen jelzés értékű113”. A teszt eredményével egyenértékű következtetésre jutott az IMF fent említett, 2005-ben készült elemzése is, azaz, hogy a spekulációs tevékenység követi, nem pedig megelőzi az árváltozásokat, amely a jelentés szerint azt az álláspontot támogatja, miszerint “a fundamentumok változása a spot árakon keresztül befolyásolja a fizikai piac kondícióinak jövőbeni megítélését114”. Ezen téma vizsgálata során érdekesnek tartottam azt, hogy az áremelkedés során igen sokat emlegetett spekulációs tényezők hatásáról, július óta, azaz mióta az árak zuhanásba kezdtek igen keveset hallani. Azonban ha igaz az a sokak által támogatott álláspont, mely szerint a spekuláció okozta a kőolajár emelkedését, akkor a csökkenést vajon nem ugyanaz kéne előidézze? Így tehát habár a spekuláció valószínűleg felgyorsította az áremelkedést, annak előidézőjének elsődlegesen a kínálati és keresleti oldali problémákat tartom.
113 114
ITF Interim Report on Crude Oil www.imf.org
58
8. A dollár árfolyamváltozásának hatása a kőolajár változására Ebben a fejezetben azt az állításomat igazolom majd, hogy az USD árfolyamváltozásának hatása az elmúlt évek olajárváltozására a spekulációs tényezők hatásához hasonlóan ugyancsak másodlagosnak tekinthető. Így tehát én azon elemzők álláspontját osztom, akik szerint az olajár emelkedése az utóbbi években, majd zuhanása az utóbbi közel fél évben nem a dollár gyengülésének, majd pedig erősödésének tulajdonítható. Véleményem szerint azonban a dollár árfolyamváltozásának közvetett hatásai lehetnek az olajiparra és a kitermelő országokra, így röviden ki fogok térni ezen hatások bemutatására. Azt a feltevésemet is igazolni fogom, hogy habár a dollár árfolyamának alakulása nem hat jelentősen a kőolajárra, fordítva azonban ez igaz lehet. 8.1. A dollárban árazott kőolaj Vajon ugyanannyiba került volna 2008 júliusában is egy hordó kőolaj, mint 2007 elején, ha az nem dollárban, hanem például euróban lenne árazva? És vajon ha euróban lenne kifejezve a kőolaj ára, akkor is ugyanennyien okolnák az árfolyamváltozást az árak ingadozásaiért? Martin Feldstein, a Harvard Egyetem közgazdaságtani professzora “A dollár olajfoltra lépett115” című cikkében azt állítja, hogy “valójában annak a valutának, amiben az olaj árazva van nincs szignifikáns és hosszan tartó hatása a kőolaj árára”. Ezt azzal magyarázza, hogy ha a 2008 májusi 120 dolláros kőolajárat vesszük alapul, akkor az, az akkori árfolyam mellett 75 eurós hordónkénti árnak felelt meg. Ha tehát a kőolaj árát ettől kezdve euróban állapítanák meg, az ár akkor is 75 euró/hordó maradna, azaz 120 dollár. 2007 májusában a kőolaj euróban számított ára 48 euró/hordó volt, így tehát egy év alatt 56%-kal emelkedett az ár euróban számolva, ami alacsonyabb volt, mind a dollárban számított kőolajár emelkedése. Azonban ez akkor is így lett volna, ha a kőolaj euróban van árazva. A dollár értékének csökkenése csak olyan szempontból van hatással a kőolajárakra, hogy azokra mi dollárban árazva tekintünk és a dollár más valutákhoz képest veszített értékéből. Azonban ha a dollár-euró árfolyam 2007 és 2008 májusa között nem változott volna, akkor a kőolaj ára kevésbé emelkedett volna. A lényeg ebből az, hogy a kőolaj euróban számított ára ugyanaz lett volna 2008 májusában, mint egy évvel korábban, a dollárban 115
Feldstein, Martin: The dollar hits an oil slick, www.project-syndicate.org, 2008.11.18. 20:28
59
számított ár pedig 56%-kal emelkedett volna. Így tehát a dollár értékcsökkenésének egyetlen hatása az, hogy megváltoztatja a dollárban számított kőolajárakat az euróban és más valutában számított árakhoz képest. 8.2. A dollár árfolyamváltozásának közvetett hatásai az olajiparban A dollár árfolyamváltozása több szempontból is hatással van a kőolajtermelő országokra. Ez abból adódik, hogy a kőolaj egy adott valutában, dollárban van árazva, így ezek az országok bevételeik nagy részét dollárban realizálják, azonban kiadásaik nem feltétlenül ebben a valutában jelennek meg, mivel számos országból importálnak. Ebből a szempontból azonban nem az a probléma, hogy dollár bevételekkel rendelkeznek, mert ha az olaj euróban lenne árazva, annak árfolyamváltozása is ugyanúgy hatást gyakorolna ezen országokra az előbb említett ok miatt. Ebben az esetben tehát inkább az a probléma, hogy ahogy azt már korábban is említettem ezen országok többsége bevételei igen jelentős százalékát a kőolajexportból teremti elő és emellett például alapvető élelmiszer-alapanyagokban importra szorul. Így tehát a dollár csökkenésének elsődleges hatása ezen országokra az, hogy csökkenti vásárlóerejüket és ezáltal az ország reál jövedelmét is. Ehhez
szorosan
kapcsolódó
másik
fontos
hatása
az
amerikai
valuta
értékvesztésének az olajexportáló országokra az, hogy hosszabb távon kevesebb befektetést és karbantartást eredményez, lévén, hogy az országok kevesebb dollár jövedelmet realizálnak. Ezzel szemben például az, ha a dollár erősödik, mint ahogy azt az utóbbi majdnem fél évben tapasztalhattuk, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az országok több beruházást eszközölnek majd. Jó példa erre Szaúd-Arábia novemberben közzétett híradása, mely szerint az ország minimum fél évre elhalasztja egyik tervezett bővítését, melyet a világpiac bizonytalanságával magyarázott116. Egy másik jelentős hatása a dollár értékvesztésének az, hogy inflációt idéz elő azokban az országokban, melyek valutája bármilyen módon a dollárhoz van rögzítve és melyek nagymértékben olajbevételeikre vannak utalva. Ez ugyanúgy a beruházásokra lehet hatással, mint a vásárlóerő csökkenése.
116 Mouawad, Jad: Agency predicts a return of triple-digit oil prices, The New York Times, 2008 november 7.
60
8.3. A dollár euróval szembeni árfolyamváltozásának hatása A 12. ábrán látható, hogy hogyan változott a Brent kőolaj ára az elmúlt egy évben, majd a 13. ábra mutatja az euro-dollár árfolyamváltozást ugyanebben az időszakban. Látható, hogy a két ábra ellentétes irányúnak tűnik, azonban mégsem nevezhetnénk őket egymás tükörképeinek, valamilyen kapcsolat azonban felfedezhető a két ábra között. Kérdés azonban, hogy ez a kapcsolat elég erős ahhoz, hogy ok-okozati viszony álljon fent a két adatsor között? A Brown Brothers Harriman117 árfolyam stratégiai vezetőjének elemzése szerint 2003 és 2008 eleje között a kőolaj napi százalékos árváltozása
az
esetek
20%-ában
volt
kapcsolatba
hozható
az
euró-dollár
árfolyamváltozással118. Ez az arány azután 2008 első félévében 40%-ra, majd 2008 április és június között 57%-ra erősödött, ami azt jelenti, hogy az esetek csupán valamivel több, mint felében változott ellentétes irányba a kőolaj ár és az árfolyam. Ez valamiféle kapcsolatnak esetleg, de ok-okozati viszonynak semmiképpen nem nevezhető. A 12. és 13. ábrát összehasonlítva az is látható, hogy a kőolaj árváltozása egy adott intervallumban sokkal nagyobb mértékű, mint az euró-dollár árfolyamváltozás, illetve sokkal gyorsabban is változik, jóval volatilisebb, mint az árfolyam alakulása. Példának okáért 2008 első félévében a kőolaj ára 47%-kal növekedett, míg ugyanebben az időszakban az euró-dollár árfolyam csupán 7%-kal csökkent. Az ábrákon is igen jól látszik, hogy míg a kőolaj ára januártól júliusig igen erőteljesen felfelé ível, addig az euró-dollár árfolyam sokkal kevésbé csökken, sőt márciustól júliusig szinte alig változik.
117 118
A legrégebbi magántulajdonban lévő bank Amerikában blogs.wsj.com
61
12. ábra: A Brent kőolaj ára USD-ben az elmúlt egy évben (2007 dec. 1 – 2008 dec. 1)
Forrás: www.livecharts.co.uk 2008.12.01. 21:15
13. ábra: EUR-USD árfolyamváltozás az elmúlt egy évben (2007 dec. 1 – 2008 dec. 1)
Forrás: www.exchangerate.com 2008.12.01 20:10
62
2008 második félévében ezzel szemben az olvasható le az ábrákról, hogy a kőolaj ára 76%-kal csökkent, míg a dollár 27%-kal erősödött az euróval szemben. Habár ebben az időszakban a két ábra inkább egymás ellentettjének tűnik, véleményem szerint mégsem a dollár erősödése okozta a kőolajárak csökkenését. Mint már azt korábban említettem, véleményem szerint az olajárak csökkenése a világszinten visszaesett kereslet eredménye. A dollár utóbbi fél évben mutatott erősödése pedig több tényezőnek is tulajdonítható, ilyenek például az Egyesült Államokból indult pénzügyi válság egyre nagyobb mértékű átterjedése Európára és a világ többi részére, vagy például az amerikai gazdaságélénkítő programok. 8.4. A kőolaj árváltozásának hatása az euró-dollár árfolyamváltozásra Habár arra utaló bizonyítékot nem találtam, hogy a dollár árfolyamváltozása szignifikáns hatással lenne a kőolaj árának változására, azt is érdemesnek tartottam megvizsgálni, hogy vajon fordítva sem létezik-e ez a kapcsolat, azaz vajon az olajár hatással lehet a dollár árfolyamváltozására? Ebben az esetben azt találtam, hogy a kapcsolat létezik, sőt igen szignifikáns hatással van a kőolaj árváltozása a dollár árfolyamváltozására. Ennek magyarázata az, hogy ahogy nőnek az olajárak, úgy nő az Egyesült Államok külkereskedelmi mérlegének deficitje, mivel az olajimport megdrágul. 2001-ben az USA külkereskedelmi deficitjének még csak 21,8%-át tette ki a kőolajimport, míg 2007-ben már 36%-át119. Ennek hatása figyelhető meg az ábrázolt elmúlt egy év első felében. A 2008-as év második felében azután, ahogy a kőolajárak a kereslet csökkenésének hatására lefelé kezdtek ívelni, valamint az európai és ázsiai gazdasági növekedés is egyre lassult, úgy erősödött egyre a dollár, mivel ezúttal az USA importja is olcsóbb lett. Ez a trend kivehető az Egyesült Államok
külkereskedelmi mérlegének
elemzéséből is. Az Amerikai Kereskedelmi Kamara októberi jelentése szerint 2002 óta a növekvő kőolaj és egyéb petróleum termékek importja 90%-ban járult hozzá az USA külkereskedelmi mérlegének deficitjéhez120. A hiány 2008 első felében körülbelül 7 milliárd dollárral volt magasabb, mint az egy évvel korábbi hasonló időszakban, úgy, hogy a nem petróleum termékek importja által okozott deficit 70 milliárd dollárral csökkent, a petróleum termékek által okozott deficit pedig 100 milliárd dollárral nőtt az 119 120
www1.eere.energy.gov 6. és 7. számú melléklet
63
előző évhez képest121. Ezek után az év második felében a külkereskedelmi hiány 2008 augusztusi 59,1 milliárd dollárról szeptemberre 56,5 milliárd dollárra csökkent, mely nagyrészt a növekvő exportnak, a csökkenő importnak és a lefelé tendáló olajáraknak volt köszönhető. Ennek hatása látható tehát a 13. ábrán is, azaz a dollár árfolyamváltozására valóban hatással van az olajár alakulása.
9. Közép és hosszú távú prognózis a kőolaj árára, keresletére és kínálatára Ebben a fejezetben előrejelzést kívánok adni a kőolajpiacról, tudatában annak, hogy ennek a piacnak a prognosztizálása igen nehéz feladat. Vizsgálataim során három különböző előrejelzési forrást használtam, az IEA-ét, az EIA-ét és az OPEC-ét122. Természetesen a három szervezet véleménye a változás irányát tekintve ugyan hasonló, azonban részleteiben igen különböző123, így a véleményeket ütköztetve próbáltam kialakítani a prognózist, úgy, hogy a kereslet, a kínálat és az árak jövőbeni alakulásának előrejelzésére mindig a három szervezet egyikének véleményét ábrázoltam. Egy dologban mind a hárman kétséget kizáróan egyetértenek, mégpedig abban, hogy a kőolaj még jó darabig a világgazdaság meghatározó energiaforrása lesz. 9.1. Prognózis a keresleti oldalra A kőolaj iránti világgazdasági kereslet a 2007-es napi 85 millió hordóról az IEA előrejelzése szerint 2030-ra napi 106 millió hordóra, az OPEC szerint napi 103 millió hordóra, az EIA szerint pedig napi 99 millió hordóra fog növekedni, ami éves átlagos szinten a kereslet valamivel kevesebb, mint 1%-os emelkedését jelenti. Ez a szám azonban valószínűleg csökkenhet még, ha az árak újra megközelítik az idén júliusban tapasztalt magasságokat és a gazdasági növekedés hasonlóan alacsony szinten marad. Azonban ha az árak a jelenlegi alacsony szinten maradnak, akkor még a legkevesebbet előrejelző EIA is napi 113 millió hordós keresletet lát megvalósulni. 121 US Chamber of Commerce (Amerikai Kereskedelmi Kamara) 122 IAE World Energy Outlook 2008, EIA International Energy Outlook 2008, OPEC World Oil Outlook 2008 123 Lévén, hogy az IEA a Világbank és a Valutaalap számára készít előrejelzéseket, azok adatainak felhasználásával, az EIA az Egyesült Államok kormányszerve, így annak adatait használva dolgozik, az OPEC pedig a piac meghatározó szereplője
64
A három jelentés keresleti előrejelzésének összehasonlításakor jól látható, hogy az IEA sokkal kevésbé számol a kereslet csökkenésével, mint az OPEC vagy az EIA. Az OPEC középtávon a kereslet évi 1,3 millió hordó/napos növekedését látja valószínűnek, amely azonban 1% alá csökken majd hosszú távon. Amint az a 14. ábrán látható, a megnövekedett keresletet teljes egészében az OECD-n kívüli fejlődő országok adják majd, úgy mint Kína, India és a közel-keleti országok, az OECD országok keresletére pedig csökkenést prognosztizál az IEA. Ezzel szemben az OPEC jelentése szerint a fejlődő országok kereslete 2030-ra megduplázódik majd, de a Kőolajexportáló Országok Szervezete az OECD országok részéről is keresleti növekedést prognosztizál, melynek legnagyobb hányadát a közlekedési szektor adja majd. Az OPEC szerint a 2030-ig történő keresleti növekedés 90%-át ugyan a fejlődő országok adják majd124, azonban a 2030-as kőolaj iránti kereslet 57%-át még mindig az OECD országok és Oroszország illetve a szovjet utódállamok teszik majd ki, illetve ezen országokban az egy főre jutó kőolajfogyasztás ötszöröse lesz a fejlődő országok beli adatoknak. 14. ábra: A kőolaj iránti kereslet változása régiók szerint 2007-2030 (millió hordó/nap)
Forrás: www.worldenergyoutlook.org 2008.11.28. 17:34
124
Ezen belül ennek 60%-át az ázsiai fejlődő országok
65
9.2. Prognózis az árakat illetően Napjainkban a világ energiaigényének még közel 37%-át nyeri kőolajból, azonban 2030-ra az IEA szerint már csupán 30%, az OPEC és az EIA szerint pedig 33% lesz ez az arány. Az IEA előrejelzés szerint jelentős befektetésekre lesz szükség ahhoz, hogy a kőolaj kitermelése a jövőben hasonló szinten folytatódhasson. A szervezet 2008 és 2015 közötti előrejelzéseit 100 dolláros átlagárral számolva125 készítette, 2015 és 2030 között pedig 120 dolláros átlagárral kalkuláltak. Nominál értéken számolva a szervezet 200 dollár feletti árakat jelez előre 2030-ra és az odáig vezető utat számításai szerint az olajár elmúlt években tapasztalt volatilitása fogja továbbra is jellemezni, különösképpen az elkövetkezendő pár évben. Ezzel szemben az OPEC 2030-ig 70-90 dolláros nominális hordónkénti árat, míg az EIA 100-110 dollár körüli nominál árat jelez előre. 16. ábra: A kőolajárak jövőbeni alakulása az EIA előrejelzése szerint 2008-2030 (USD/hordó)
EIA kőolajár előrejelzés 2008-2030 (USD/hordó) EIA előrejelzés 120,0
113,1
100,6
USD/hordó
100,0 80,0
80,0
77,9
60,0 40,0 20,0 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020 2021 2022 2023 2024 2025 2026 2027 2028 2029 2030
0,0
Év Forrás: EIA International Energy Outlook 2008
Az IEA véleményével ellentétben az EIA előrejelzése szerint középtávon az árak viszonylagos enyhülése várható, amint az a 16. ábrán is látható, köszönhetően az orosz és brazil kitermelés növekedésének. Így 2015-ra az amerikai szervezet 70 dollár körüli hordónkénti árat lát valószínűnek126, míg hosszú távon azonban 110 dollár fölötti árat prognosztizál. A diagramon látható, hogy az áremelkedés csak 2016 után indul meg, és 125 126
2007-es dollár reálértéket alapul véve 2006-os dollár értékkel számolva
66
viszonylag egyenletes ütemben, évente körülbelül 3 dolláros növekedést produkálva éri el 2030-ra a 113 dolláros értéket. 9.3. Előrejelzés a kínálati oldalra Az IEA szerint 2030 előtt nem várható a világ kőolaj-kitermelésének tetőzése, azonban az újonnan talált kőolaj lelőhelyek nem lesznek képesek a régi kutak kimerülésével kieső mennyiséget pótolni. A napi 106 millió hordós keresletet kielégítő kínálat nagy részét az OPEC adja majd127, melynek részesedése a világ kitermeléséből a mai 40% körüli értékről az IEA szerint 2030-ra 51%-ra, az EIA szerint pedig 46%-ra nő majd. Az OPEC országok készleteik mennyisége alapján ennél nagyobb kitermelési növekedést is elősegíthetnének, azonban befektetések hiányában ez várhatóan elmarad majd. 2. táblázat: A kőolaj kínálati oldalának előrejelzése régiók szerint 2006-2030 (millió hordó/nap)
Forrás: OPEC World oil outlook 2008
127
Ezen belül is meghatározó lesz Szaúd-Arábia kitermelés-növelése
67
Ami az OPEC-en kívüli kínálatot illeti, annak jelentős csökkenését az IAE 2015 körülre teszi, illetve azokban az országokban, ahol még nem történt meg a kitermelés tetőzése, azt 2030 előttre jósolja. A 2. táblázaton látható a kínálati oldal előrejelzése az OPEC szemszögéből nézve. Érdemes megvizsgálni az OPEC azon prognózisát, miszerint a szervezet részesedése a világ kőolaj-kitermeléséből 2030-ra a mai 40% körüli szinten marad majd, mivel a szervezet mind az OPEC-en belüli, mind az azon kívüli úgy nevezett nem hagyományos (azaz nem kőolaj) források növekedésétől várja a magasabb kereslet kielégítését128. Az OPEC-en kívül olyannyira csak ezen forrásokkal számol a szervezet, hogy a kőolajkitermelés napi 0,1 millió/hordós csökkenésére számít. Az OPEC jelentése szerint a szervezet által kitermelt kőolaj illetve a nem konvencionális források összességében 2030-ra a világ olajkitermelésének 47%-át adják majd. A megnövekedett jövőbeni kereslet kielégítésére azonban nem lesz elég az OPEC kitermelésének növelése. Az IEA jelentése szerint emellett 2015-ig szükség lesz még körülbelül napi 30 millió hordónyi, 2030-ig pedig napi 60 millió hordónyi kitermelési kapacitásbővítésre, amit a megfelelően időzített és kellő értékű befektetésekkel lehetséges realizálni. Az EIA szerint ezzel szemben 2030-ig csupán 28 millió hordónyi bővítésre lesz szükség a megnövekedett kereslet kielégítésére. Az OPEC jelentése szerint ezen elengedhetetlen befektetések értéke 2020-ig körülbelül 400 milliárd dollár kell legyen129. Ennek hiányában rövid távon nem, de hosszú távon azonban jelentős problémák jelentkezhetnek az olajpiacon. Az IEA szerint a jelenlegi fogyasztás mellett a világ 3,5 trillió hordónyi felhasználható olajkészlete130 2050-ig lesz elegendő. Ennek a mennyiségnek ez idáig csupán kevesebb, mint harmadát termelték ki, másik harmadát még nem fedezték fel, de számítások szerint ennek nagy része a Közel-Keleten és Oroszországban található. Ezen a ponton megegyezik mind az IEA, mind az OPEC véleménye, ami valószínűleg nagyban annak is betudható, hogy a hosszú távú készletek kiszámíthatatlansága miatt mindkét szervezet a USGS131 adataira támaszkodott jelentése elkészítésekor. Azonban abban mindenképpen optimistábbnak nevezhető az OPEC, hogy jelentése szerint az olajiparnak már sokkal korábban meg kellett tanulnia együtt élni a
128 Ilyen például a kanadai úgy nevezett olaj homok (oil sand), vagy a NGL-ek (Natural Gas Liquids = a földgázt alkotó elemek, mint például a propán vagy a bután) általában 129 2007-es dollár értékkel számolva 130 Ide számítva az ismert és lehetséges készleteket a már felfedezett kőolajmezőkről, a készletek növekedését és a még meg nem talált olajat is 131 Az Egyesült Államok Geológiai Kutatóintézete
68
készletek csökkenésének gondolatával, mivel a kőolaj természetéből fakadóan végesen rendelkezésre álló erőforrás, így tehát a készletek tetőzése nem is különösebben foglalkoztatja a szervezetet. A jelentés ehhez még azt is hozzáteszi, hogy egyes szakértők korábban azt jósolták, hogy az olajkorszak vége már a XXI. század elején eljöhet, azonban ezzel szemben ma még mindig a kőolaj a legmeghatározóbb energiaforrása, így tehát az OPEC az olyan manapság hangoztatott félelmeket, mint például, hogy a kőolaj még maximum 30 évig lesz elegendő, sem tekinti vészjósló jelnek.
10. Összefoglalás A kőolaj napjaink meghatározó energiaforrása és ezt a státuszát előreláthatólag még jó néhány évtizedig meg fogja őrizni. Ezen tulajdonságából adódóan pedig igen jelentős befolyással rendelkezik a világgazdaság egészére, ezért árának alakulása illetve az arra ható tényezők elemzése kiemelt figyelmet érdemel. A kőolaj árának változására a XXI. században elsődlegesen a keresleti és kínálati oldal eseményei hatottak. Habár a világgazdaság legnagyobb kőolajfogyasztója, az Egyesült Államok az elmúlt közel egy évben érdemben csökkentette olaj iránti igényeit, az ázsiai fejlődő országok, ezen belül Kína és India hatalmas ütemű gazdasági növekedése korábban soha nem tapasztalt magasságokba repítette az olajárakat. Emellett a kínálati oldal egyeduralkodójának titulált OPEC-ben jelentkező illetve már korábban is meglévő problémák csak súlyosbították az árak alakulásának helyzetét. Egyes kőolajexportáló országok eladósodottságuk révén már képtelenek voltak teljesíteni a szervezet által megszabott kitermelést, így az OPEC-nek az új évezredben már nem csupán a szervezeten kívüli olajkitermelő országokkal, hanem saját tagjaival is sokszor meg kellett küzdenie az olajpiac egyensúlyban tartásához. Habár a kőolajárak tartós emelkedése már 2003 elején megkezdődött, mégis 2007 eleje tűnt annak a fordulópontnak, amikor ez a folyamat visszafordíthatatlanná vált. Innentől kezdve az olajárakat egyetlen szóval lehetett jellemezni: volatilitás. Az ezt részben előidéző, az Egyesült Államokból induló válság a világ egészére átterjedő pénzügyi krízissé nőtte ki magát, amely a kereslet és kínálat korábbi viszonylagos egyensúlyát teljesen felborította. A válság további terjedése és az a tény, hogy az abból lehetséges kiutat a mai napig homály övezi nagymértékben visszavetette a gazdasági 69
növekedést és ezzel az olaj iránti keresletet is, így kezdetét vette az árak elképesztő gyorsaságú zuhanása. Azonban nem mindenki tartotta az előbb említett tényezőket felelősnek az olajárak emelkedéséért. Sokan a spekuláció mértéktelen terjedését és az amerikai dollár árfolyamváltozását okolták, és jelölték meg, mint a kőolaj szárnyalásának elsődleges okozója. Véleményem szerint azonban az, hogy az árak most közel két éve nem tapasztalt alacsony szinten vannak, végső soron bizonyítja, hogy az emelkedés sokkal kevésbé köszönhető a spekulátorok összeesküvésének, mint amennyire tulajdonítható volt a folyamatosan növekvő keresletnek, a stagnáló kitermelésnek és a kőolajtermelő országok némelyikében fennálló aggasztó instabilitásnak.
70
Mellékletek 1. számú melléklet: Az OPEC tagországok éves átlagos kitermelés és kvóták 2006 szeptember - 2008 szeptember (millió hordó) OPEC éves átlagos kitermelés és kvóták 10 9 8 7 6
2006 szept-dec
5 4
2007
3
2008 jan-szept
2 1 0 SA IQ IR KW VE AE DZ
ID LY NG QA AO EC
2006 szept-dec
Forrás: www.opec.org
2. számú melléklet: Az OPEC tagországok kitermelésének eltérése a kvótáktól 2006 szeptember – 2008 szeptember (millió hordó) OPEC kitermelés és kvóták 10 9 Kitermelés 2006 szeptdec Kitermelés 2007
millió hordó/nap
8 7 6
Kitermelés 2008 janszept Kvóta 2006 szept-2007 dec Kvóta 2008
5 4 3 2 1 0 SA
IQ
IR
KW VE AE DZ
ország
ID
LY NG QA AO EC
Forrás: www.opec.org
71
3. számú melléklet: A világ ismert kőolajkészlete 2007 január 1-én (milliárd hordó) A világ ismert kőolajkészlete 2007 január 1
Russia
60
Venezuela
79,7
ország
UAE
97,8
Kuwait
101,5
Iraq
M illiárd hordó
115
Iran
132,4
SA
259,9
0
50
100
150
200
250
300
milliárd hordó
Forrás:www.saudiaramco.com 2008.10.08. 20:32
4. számú melléklet: Brazília kőolajfogyasztása és kitermelése 1997-2007 (1000 hordó/nap)
Forrás: EIA országok szerinti energia profil
72
5. számú melléklet: A Brent kőolaj árának alakulása reál értéken 2004 január – 2008 október (USD/hordó)
Forrás: newsvote.bbc.co.uk 2008.11.03. 19:46
6. számú melléklet: Az USA külkereskedelmi mérlege 2006 szeptember – 2008 szeptember (milliárd dollár)
Forrás: www.finfacts.ie 2008.11.12. 18:43
73
7. számú melléklet: A kőolaj részesedése az USA külkereskedelmi hiányából 2001 – 2007 (milliárd dollár) 2001 Commodity Category
2001
2002 2002
Share Petroleum Total
2003 2003
Share
2004 Share
92,95
21.8%
93,169
19.3%
120,402
22.0%
163,831
427,188
100.0%
482,895
100.0%
547,552
100.0%
665,477
2004
2005
2005
2006
2006
Commodity Category
2007 2007
Share
Share
Share
Share
Petroleum
24.6%
229,191
29.3%
270,862
32.3%
293,379
36.0%
Total
100.0%
782,74
100.0%
838,271
100.0%
815,369
100.0%
Forrás: US. Department of Commerce
8. számú melléklet: A Brent kőolaj árváltozása és az arra ható legfőbb események 1970 – 2008 január (USD/hordó)
Forrás: BP/Bloomberg 2008.11.21. 19:03
74
Felhasznált irodalom Felhasznált könyvek 1. Karl, Terry Lynn (1997): The paradox of plenty: oil booms and petro-states, University of California Press, Ltd, London, England, (A bőség zavarában: olajárrobbanások és olajállamok) 2. Roberts, Paul: Az olajkorszak vége – egy bizonytalan világ kezdetén, HVG Kiadó Rt., Budapest, 2004. (Eredeti cím: The end of oil) Felhasznált folyóiratok, cikkek, tanulmányok 1. Blas, Javier: Oil price of $100 a barrel on horizon, Financial Times, 2008 szeptember 3. (100 dolláros hordónkénti kőolajár a láthatáron) 2.
EIA International Energy Outlook 2008 (Energetikai Információs Ügynökség 2008-as előrejelzése)
3. Farzad, Roben: The Oracle of Oil speaks, Business Week, 2008 július 7. (Az olaj jós beszél) 4. IAE World Energy Outlook 2008 (A Nemzetközi Energetikai Ügynökség 2008as előrejelzése) 5. Interagency Task Force on Commodity Markets: Interim Report on Crude Oil, 2008 július (Az CFTC időközi jelentése a kőolajról 2008-ban) 6. Lean, Geoffrey; Bland, Archie: Oil, a global crisis, The independent, 2008. május 25 (Olaj, egy globális válság) 7. Lowenstein, Roger: What Price Oil? The New York Times, 2008 október 19 (Mik hatnak az olaj árára?) 8. Luna, Denise: Lula wets his hands in Brazil´s new oil wealth, Reuters News, 2008 szeptember 2 (Lula bemártja kezeit Brazília új olajvagyonába) 9. Lynch, David J.: Falling Oil prices may pinch OPEC, USA Today, 2008. október 20 (A kőolajárak esése megszoríthatja az OPEC-et) 10. Matthies, Klaus: Production cuts to support oil prices, Intereconomics 2001 szeptember/október , 5 Vol 36., 273.o.: Figure 1,2 (Kitermelés csökkentés az olajárak kordábantartására) 11. Mouawad, Jad: Agency predicts a return of triple-digit oil prices, The New York 75
Times, 2008 november 7 (Az Ügynökség a három számjegyű olajárak visszatérését jósolja) 12. Mouawad, Jad: OPEC goes by the book, The New York Times, 2008. szeptember 10 (Az OPEC az elvárásoknak megfelelően cselekedett) 13. Mufson, Steven: Oil´s dramatic price retreat, The Washington Post, 2008. szeptember 17 (Az olajár drasztikus változása) 14. OPEC Bulletin Vol XIX. No. 3. 1988 árpilis, 12-17.o., Vol XVII. No. 8. 1986 október, 10-13.o. 15. OPEC World Oil Outlook 2008 (Az OPEC előrejelzése 2008-ra) 16. Pirron, Craig: Restricting speculatiors won´t reduce oil prices, The Wall Street Journal, 2008 július 11 (A spekulátorok korlátozása nem fogja csökkenteni az olajárakat) 17. Reuters: Saudi makes significant oil cuts to some buyers, 2008. november 4 (Szaúd-Arábia csökkenti exportját egyes partnerei irányába) 18. Swartz, Spencer: Oil is not well yet in Iraq, Dow Jones International News, 2008 Október 21 (Az olaj kérdés még nincs rendben Irakban) 19. Webb, Simon: Russia may boost OPEC clout, Reuters News, 2008 szeptember 30 (Oroszország növelheti az OPEC bajait) Internetes források 1. http://blogs.wsj.com/marketbeat/2008/06/11/the-dollar-oil-relationship/ 2008.10.13. 18:25 2. businees.gov.in 3. http://findarticles.com/p/articles/mi_m3159/is_n2_v219/ai_20464822/pg_1?tag= artBody;col1 4. newsvote.bbc.co.uk 5. www.eia.doe.gov 6. www1.eere.energy.gov 7. www.commodityonline.com, http://www.eia.doe.gov/emeu/cabs/Russia/Oil.html 2008.11.03. 19:40 8. www.ereport.ru/en 9. www.exxonmobil.com 10. www.federalreserve.gov 76
11. Feldstein, Martin: The dollar hits an oil slick, www.project-syndicate.org, 2008.11.18. 20:28 (A dollár olajfoltra lépett) 12. www.finfacts.ie 13. Gue, Elliott H.: The energy letter; www.marketoracle.co.uk 2008.10.05. 16:50 (Az energia levél) 14. www.iea.org 15. www.imf.org 16. http://www.indexmundi.com/commodities/?commodity=crude-oilbrent&months=120 2008.11.05, 18:50 17. www.oecd.org 18. www.ogj.com 19. www.opec.org 20. www.saudiaramco.com 21. www.sec.gov 22. Simmons, R. Matthew: Facts don´t support weakening market, Energy industry, 2008.10.25. 17:35 (A tények nem támasztják alá a piac gyengülését) 23. www.uschamber.com 24. www.worldwatch.org
77
