BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Tőzsde-pénzintézetek szakirány

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Tőzsde-pénzintézetek szakirány

A KIEGÉSZÍTŐ BIZTOSÍTÁSOK HELYE, SZEREPE A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYBEN

Készítette: Erdős Judit

Budapest 2009

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés ............................................................................................................... 5 2. A magyar egészségügyi rendszer problémái ............................................ 7 3. Az egészségügyi reform: Milyen javaslatok voltak, és mi valósult meg ezekből?.............................................................................................................. 14 3.1 A javaslatok............................................................................................... 14 3.2 Mi valósult meg a tervekből? .................................................................. 17 3.2.1 A reform első szakasza ................................................................................ 19 Egészségbiztosítási Felügyelet létrehozása ........................................................ 19 Vizitdíj és kórházi napidíj ................................................................................... 20 Gyógyszer-gazdaságossági törvény.................................................................... 20 Kórházfejlesztés .................................................................................................. 20 Ágyszámcsökkentés ............................................................................................. 21 Várólisták szabályozása...................................................................................... 21 Jogosultság ellenőrzés ........................................................................................ 21 3.2.2 Egészségbiztosítási reform .......................................................................... 22 Biztosítási csomagok........................................................................................... 22 Pénztárak ............................................................................................................ 22

4. Az egészségügyi piac sajátosságai .............................................................. 25 4.1 A piaci kudarcok....................................................................................... 25 4.2 A szereplők és a köztük lévő kapcsolatrendszer.................................... 29 4.3 A keresleti és kínálati oldal az egészségügy piacán ............................... 31 4.3.1 Közösségi finanszírozás ............................................................................... 31 4.3.2 Magánfinanszírozás ..................................................................................... 31

5. Magánbiztosítás ................................................................................................ 33 5.1 A magánbiztosítás működése .................................................................. 36 5.2 A közösségi és a magánbiztosítás különbsége ........................................ 37 5.3 Magánbiztosítások főbb jellemzői........................................................... 37 5.4 A magánbiztosítás vélt és valós előnyei, hátrányai................................ 37

6. A jövő: milyen irányok és megoldási javaslatok vannak? ................ 42 6.1 A meglévő rendszer ésszerűsítése............................................................ 42

3

6.2 Regionális decentralizáció ....................................................................... 44 6.3 Kiegészítő biztosítások ............................................................................. 45

7. Kiegészítő biztosítások ................................................................................... 45 7.1 Miért van szükség öngondoskodásra? Miért nem elegendő a tb? ....... 45 7.2 Kiegészítő biztosítás a hárompilléres egészségbiztosítási modellben .. 45 7.3 Miért csak az üzleti biztosítók?............................................................... 48 7.4 Kik kötnének kiegészítő biztosítást? Mi az elterjedésének alapja?..... 49 7.5 Milyen szolgáltatások miatt lennének népszerűek a kiegészítő biztosítások?.................................................................................................... 52 7.6 A kiegészítő biztosítások lehetséges területei Magyarországon ........... 54 7.7 Mennyi pénzt áldoznának kiegészítő biztosításokra? ........................... 54 7.8 A kiegészítő biztosításokkal kapcsolatos problémák ............................ 56 7.9 Javaslat, alternatíva ................................................................................. 57 7.10 A jelenleg megvásárolható egészségbiztosítási termékek az üzleti biztosítók kínálatában .................................................................................... 59 7.11 Következtetések ...................................................................................... 65 7.12 Jövőkép.................................................................................................... 65

8. Összegzés ............................................................................................................. 66 9. Mellékletek ......................................................................................................... 68 10. Irodalomjegyzék ............................................................................................... 71 11. Ábrajegyzék ....................................................................................................... 74 12. Táblázatjegyzék ................................................................................................ 74

4

1. Bevezetés Egészségünk a legfontosabb kincsünk, mégis keveset foglalkozunk vele. Nemcsak az egészséges életmódot, hanem az ellátórendszert is meg kell ismernünk ahhoz, hogy ezt a kincset megőrizzük. Érdeklődésem azért fordult az egészségpolitika irányába, mert bár saját bőrömön eddig még nem kellett megtapasztalnom a magyar egészségügyi rendszer hiányosságait, de közeli rokonaimon keresztül mégis érintetté váltam a témában. Az elkövetkezendő években olyan változásokat várok, melyek elfogadható egészségügyi rendszert eredményeznek. Egy olyan rendszert, amelyben megfelelő bánásmódban részesülve vehetjük igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, amely ténylegesen méltányos, jól működő, magas színvonalú és biztonságérzetet nyújt. Biztonságban érezhetjük magunkat, mert tudjuk, mit várhatunk el, és mit kapunk a pénzünkért. Ebben meglátásom szerint szerepet kell, hogy kapjanak a magánbiztosítások, mert az állam már nem képes egyedüliként az összes szociális probléma megoldására El kell fogadnunk, hogy szükség van az öngondoskodásra. Ez alatt, pedig nem csak a nyugdíjas éveinkre, hanem például az aktív korban bekövetkező betegségekre történő felkészülést is értjük. Ez a téma azért is nagyon aktuális, mert gyorsan változó világunkban szükségünk van egy biztos pontra, melyben bízhatunk, támaszkodhatunk rá. Ha egészségi állapotunk megromlik, nem várhatunk a csodára. Ha külső segítséget szeretnénk kapni, annak előtte meg kell fizetnünk az árát. Gondolnunk kell a jövőre is. Ehhez a legjobb megoldást a kiegészítő biztosítások jelenthetik. Dolgozatomban alá szeretném támasztani, hogy szükség van kiegészítő biztosításokra, mivel ezek hatékonyan képesek kiegészíteni a társadalombiztosítás rendszerét. A köz és a magán eddigi merev szétválasztása helyett a köz és a magán együttélését kellene elősegíteni. Célom volt továbbá a kiegészítő biztosítások lehetséges szerepét és jelenlegi helyzetét bemutatni.

5

Témaválasztásom további indoka, hogy a gazdaság szempontjából sem mellékes a lakosság egészségi állapota. Az egészségügyi állapot befolyásolja a gazdasági növekedést, egyik tényezője lehet a fejlett nyugat-európai országokhoz történő gazdasági felzárkózásnak. A kutatások azt mutatják, hogy a népesség egészségi állapotát elsősorban a gazdasági-társadalmi tényezők és az életmódbeli jellemzők együttese befolyásolja, nem pedig az egészségügyi ellátás, de természetesen nem elhanyagolható a szerepe. Az egészségügy fejlesztése a gazdasági növekedés hosszú távú megalapozása szempontjából is nagyon fontos. Az egészségüggyel kapcsolatban fennálló tévhitek: a verseny automatikusan jobb minőséget jelent, az egészségügyi rendszer nagymértékben meghatározza az egészségi állapotot, ha több pénzt fordítunk az egészségügyre, az jobb egészségi állapotot hoz magával. Ezeket a feltevéseket azonban nem lehet semmivel alátámasztani, sőt több szakember megcáfolta őket. A gazdasági fejlődés nem hozza magával szükségszerűen az életminőség, ezen keresztül az egészségi állapot javulását. Az a nézet, hogy a gazdasági fejlettség alapvetően meghatározza az egészségi állapotot nem feltétlenül igaz. Adott gazdasági fejlettségi szinten ugyanis nagyon eltérő lehet az egyének egészségi állapota. A gazdasági fejlettség tehát csak egyike, de nem meghatározója az egészségi állapotnak. Az egyének egészsége elsősorban a genetikai adottságoktól, kortól, az életmódtól, a környezettől, a társadalmi közegtől és a jövedelmek szintjétől és eloszlásától függ. „A gazdasági növekedés önmagában és automatikusan nem eredményezi a jólét növekedését. Nem biztos, hogy az egészségügyi ellátásra fordított minden egyes forint jól hasznosul. Ennek ellenére fontos cél az egészségügyi rendszer, az egészségügyi kiadások hatékonyságának növelése.”1 A magyarok átlagéletkora körülbelül hat évvel marad el a fejlett országok népességének átlagéletkorától. Erre nem csak az a magyarázat, hogy elhanyagoljuk egészségünket, hanem számos egyéb tényező is, melyeket a második fejezetben ismertetek. A magyar egészségügyi rendszer problémáit sorolom fel kiindulási pontként értekezésemhez. A problémákból szeretném kibontani a megoldási lehetőségeket, melyek közül a kiegészítő egészségbiztosításoknak kiemelkedő szerepet kellene kapnia. A harmadik fejezetben az egészségügyi reform főbb elemeit mutatom be, melyeknek sajnos nem 1

Orosz Éva: Lehetséges-e egészségpolitikai paradigmaváltás?; http://www.freeweb.hu/eszmelet/53/orosz53.htm; [letöltés ideje:2009.március]

6

sikerült maradéktalanul megoldani a fennálló gondokat. A negyedik fejezet az egészségügyi

piac

magánfinanszírozás

sajátosságairól témakörét,

szól.

melyre

Ezen az

keresztül

ötödik

közelítem

fejezetben

térek

meg

a

ki.

A

magánfinanszírozás kategóriájába tartoznak többek között a magánbiztosítások is. A hatodik fejezet tartalmazza a jövőbeni megoldási lehetőségeket. Dolgozatom fő témája, a kiegészítő magánbiztosítások a hetedik fejezetben kerül tárgyalásra, mint lehetséges megoldás. Kifejtem a felmerülő problémákat, előnyöket, hátrányokat és alternatívákat. Végső következtetéseimet a nyolcadik fejezetben vonom le.

2. A magyar egészségügyi rendszer problémái A közelmúltban végzett közvéleménykutatások szerint a lakosság a szakemberhiányt, a forráshiányt és a várólistákat tartja a mai magyar egészségügy legnagyobb problémáinak. A Psyma Hungary2 piackutató cég által az Union Biztosító megbízására készített felmérésből az derült ki, hogy az emberek mindössze elégséges osztályzatot adnának az egészségügyi rendszernek. Ennek ellenére sokan és gyakran veszik igénybe az egészségügyi ellátórendszert. A megkérdezettek 27,6 százaléka volt kórházban az elmúlt két évben. Minden második beteg nem is egyszer, és legalább 6 napot töltött el ott. A megkérdezettek 72,4 százaléka járt az elmúlt két évben szakorvosnál, 51,7 százalék legalább kétszer, 36,4 százalék pedig még többször. „A megkérdezett, 25 és 55 év közöttiek fele (49,3 százaléka) rossznak, illetve nagyon rossznak látja a helyzetet, és csak kevesebb, mint tizede (8,6 százaléka) véli úgy, hogy a magyar egészségügy jól vagy nagyon jól működik. Az egészségügy legfőbb problémáiként a megkérdezettek 30,1 százaléka elsősorban általános okokat - a pénzhiányt és az ellátás színvonalát - nevezett meg. A várakozási időt és a várólistákat 13,6 százalék, az orvos- és ápolóhiányt 11,6 százalék, az infrastrukturális hiányosságokat 9,9 százalék, a beteggel való emberi törődés hiányát pedig 9,4 százalék említette. A további okok között szerepelt még a szervezetlenség, a betegszállítás problémái és a gyógyszerek magas ára, de csak kevesen (4,3 százalék) említették a hálapénzt.”

2

Kettesre értékelik az egészségügyet a magyarok; http://www.origo.hu/itthon/20090130-psyma-hungaryelegsegesre-ertekilik-az-egeszsegugyi-rendszert-az-emberek.html; [letöltés ideje: 2009. február]

7

Összefoglalva tehát a legégetőbb problémák: a) Infrastrukturális hiányosságok Ez a probléma még a szocializmus időszakából ered, ugyanis az akkori ideológia szerint fontos volt a kórházak számának növelése. Ez egy bizonyos ponton túl alacsonyabb felszereltséget eredményezett, ami a mai napig fennáll. Tehát több, de kevésbé felszerelt intézmény jött létre. b) Orvos- és ápolóhiány Az egészségügyi ellátórendszer külső és belső tartalékai kimerültek. Az intézményekben folyamatosan nő mind a külső (kifizetetlen számlák), mind a belső (fejlesztések hiánya) eladósodás. A finanszírozási gondok már napi szinten is megjelentek a gyógyításban, így a szakmai színvonal is kezd egyenetlenné válni, mert a rendszer utolsó tartaléka, az egészségügyi dolgozók morális tartása is kimerülőben van. c) Várakozási idők d) Betegszállítás problémái e) Gyógyszerellátás problémái f) Megelőzés hiánya, szűrővizsgálatok hiánya A magyar egészségügyben hiányzik egy átfogó program, mely segítene a gyógyító és az egészségmegőrző tevékenység helyét és szerepét megszabni. Az egészségmegőrzés gyakran kimerül a szűrővizsgálatokban, pedig a megelőzés olcsóbb lenne, mint a betegség gyógyítása. g) Paraszolvencia A betegek megváltozott fogyasztói magatartása és az egészségügyben fellépő hiánygazdálkodás vezettek oda, hogy a betegek elégedetlenné váltak a számukra nyújtott szolgáltatással. A hálapénzt legtöbbször a többletigények kielégítésére használják. Ezek a többletigények azonban sokszor csupán a normális bánásmódot, ellátást és a hiányzó biztonságtudat pótlását jelentik. A betegek

8

nagy része úgy érzi, hogy hálapénz nélkül nem kaphat megfelelő ellátást. A paraszolvencia tehát az ingyenesnek mondott egészségügyet kétszeresen is fizetőssé teszi. Egyszer ugyanis tisztán, járulék formájában, másodszor pedig feketén, hálapénz formájában fizetünk az egészségügyi szolgáltatásokért. A hálapénz-rendszer tehát igazságtalan, mivel a beteg olyanért kényszerül fizetni, aminek már a járulékfizetés során megfizette az árát. A paraszolvencia az orvostársadalmat is megosztja, feszültséget szül, mivel vannak olyan orvosok, akiknek nincs lehetősége hozzájutni. Az orvosok jelentős része európai összehasonlításban nagyon keveset keres, egy kisebb részük viszont rendkívül magas összeget tesz zsebre hálapénz gyanánt. Becslések alapján csupán az orvostársadalom egyötöde jut ehhez az adómentes jövedelemhez. A hálapénz ellehetetleníti a gyógyításhoz szükséges bizalmi viszonyt. Nem lehetünk biztosak benne, hogy nem olyasmiért fizetünk-e, ami egyébként is járna. A jelenlegi magyar rendszer nem számonkérhető, a szolgáltatások minősége sem egységes, a kórházak minőségi, illetve szakmai mutatói, pedig csak 2007 óta lettek nyilvánosak, így a betegek nem tudják ezeket az adatokat figyelembe venni döntéseik meghozatalakor. A mai rendszer nem védi a betegek érdekeit, így azok kiszolgáltatottá, bizonytalanná válnak. Ez pedig alapot teremt az egészségügy feketepiacának, azaz a hálapénzrendszernek. Jelenleg átlagosan havi 4300 forintot költ a lakosság hálapénzre- derült ki a WEBBeteg.hu egészségportál és a Szinapszis Kft. 2008 végén készített közös felméréséből.3 Az egészségtudatosságot és egészségügyi kiadásokat vizsgáló kutatásban a felnőtt lakosság 23 százaléka nyilatkozott úgy, hogy kisebb-nagyobb összegben szokott hálapénzt adni. „Területi megoszlásban ez az arány legmagasabb a fővárosban (27%),

míg

a

legalacsonyabb

Nyugat-Magyarországon,

illetve

a

megyeszékhelyeken (19%). Életkort tekintve az idősebb, 65 év feletti korosztály fizet leggyakrabban (26%), ám összességében a paraszolvenciára költők aránya nem változott a korábbi évhez képest. A hálapénz havi összege pár száz forinttól 30 000 forintig terjed. Megfigyelhető, hogy a krónikus betegek magasabb 3

Tavaly kevesebbet költöttünk hálapénzre - Kétezer forinttal fizettünk többet a vényköteles gyógyszerekért 2008-ban; http://www.euroastra.hu/node/22806; [letöltés ideje: 2009. január]

9

összeget fizetnek ki (4700 Ft/hó), mint az akut betegségben szenvedők (3800 Ft/hó). Ha a teljes lakosságra nézve vizsgáljuk meg a hálapénz összegét, azaz beleszámítjuk azokat is, akiknek nincs ilyen jellegű költésük, azt tapasztaljuk, hogy a havi átlagos kiadás 400 forint. A paraszolvencia átlagos havi összege csökkent 2007-hez képest, akkor 4 800 forint körül volt.” Tehát összességében maga a hálapénz nem olyan jelentős hányada a magán egészségügyi kiadásoknak. Azonban az „out of pocket” kifizetések aránya az összes egészségügyi kiadásokból az egyik legmagasabb az európai államok között.(1.ábra)4 h) Rossz járulékfizetési morál Ma mintegy 3,5 millió magyar állampolgár fizet járulékot és körülbelül félmillióra tehető azok száma, akik úgy veszik igénybe az egészségügyi rendszer szolgáltatásait, hogy nem fizetnek vagy nincsenek benne a nyilvántartásban annak ellenére, hogy fizetnek járulékot. A nem-fizetőket potyautasnak nevezzük. Szükség lenne egy olyan elkülönített számlára, amelyen ellenőrizhető, hogy ki után mennyit fizettek be vagy fizetett be ő maga. Ma csak azt tudjuk, hogy mennyit kéne a cégeknek befizetni az alkalmazottaik után, de azt nem tudjuk, hogy valójában mennyit fizettek be. Az, pedig szintén ismeretlen, hogy a munkában eltöltött évek alatt, a különböző jogviszonyok után, mennyit fizettek be egy-egy biztosított után. A biztosítással rendelkezők közel fele csak minimálbér után fizeti a járulékot, megpróbálnak kibújni a jövedelemarányos közteherviselés alól, ennek ellenére ők is elvárják a maximális szolgáltatást az egészségügytől. Mindez oda vezet, hogy a becsületesen fizetők állják a csalók ellátásának költségeit is. Így viszont egyre növekednek a költségek, és egyre többen próbálnak meg kibújni a járulékfizetési kötelezettség alól. Ördögi kör. Nem utolsósorban ettől olyan drága a rendszer. i) Kórházközpontú ellátás A rendszerben komoly hatékonysági problémák is fennállnak. A kórházi ellátások nagy része már kiváltható lenne ambuláns kezeléssel, de a kórházközpontúság akadályokat hárít ezen törekvések elé. A legtöbb kórház arra 4

1. ábra: Egészségügyi kiadások finanszírozási forrása 2006-ban az 1. számú mellékletben található.

10

törekszik, hogy ne járó, hanem fekvőbetegként lássa el a beteget, mert így sokkal nagyobb összeget finanszíroz az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Gyakran előfordul, hogy a kórház valójában csak papíron fekteti be a beteget, mert így elszámolhatja a biztosító felé, megkapja a költségtérítést a közösből, de megspórolja a betegen a kérdéses összeget. Nyugat-Európában már jóval több egynapos műtétet végeznek, mint Magyarországon, mert azzal is jelentős összegeket lehet megspórolni, hiszen az aktív fekvőbeteg-ellátás a legdrágább ellátási forma. Egyetlen kórházi ágy fenntartása évente 5,45 millió forintunkba kerül. A kórházak anyagi érdeküktől vezérelve mégis ezt az ellátási formát választják a legtöbbször, és a krónikus betegek ápolását is így oldják meg, hiába kerülne a krónikus és rehabilitációs ágyak fenntartása csupán fele annyiba. A jelenleg aktív kórházi ellátásban részesülő betegek körülbelül 20%-a ellátható lenne járóbetegként is. Magyarországon az aktív kórházi ágyak közel 1/3-a kihasználatlan, miközben az ápolásra szorulókat legálisan szinte lehetetlen színvonalas ellátóhelyre bejuttatni.5 j) Ellátórendszer aránytalanságai A jelenlegi ellátórendszer torz és igazságtalan. Az igazságtalanságok legfőbb oka az egészségügyi kapacitások torz területi eloszlása. Az országnak vannak olyan részei, ahol az egy orvosra jutó betegek aránya jobb, mint az európai átlag, de van olyan terület is, ahol lényegesen rosszabb. Az 10.000 lakosra jutó gyakorló orvosok száma 2005 végén a fővárosban 87,7 volt, szemben a 28,5-as vidéki átlaggal.6 Az egészségügy teljesítőképessége azokban a régiókban a legalacsonyabb, ahol a legrosszabb az egészségügyi állapot. k) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár mindezidáig nem töltötte be megfelelően a neki szánt ügynökszerepet Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, neve ellenére nem biztosítóként, csak kifizető hivatalként működik. Nem képviseli megfelelően a betegek érdekeit, szerepe főként a számlák technikai kezelésére korlátozódik. „Az OEP ma az 5

Zöld Könyv; http://www.magyarorszag.hu/zoldkonyv/letoltheto/zoldkonyv.pdf; [letöltés ideje: 2009. január] 6 Zöld Könyv; http://www.magyarorszag.hu/zoldkonyv/letoltheto/zoldkonyv.pdf; [letöltés ideje: 2009. január]

11

állami felosztó-kirovó rendszer adminisztratív eleme, minisztériumi szervként működik, nem tekinthető társadalombiztosítónak, még kevésbé biztosítónak a fogalom szakmai értelmében.”7 Ha biztosítóként funkcionálna, akkor életre szóló kockázattal kellene számolnia. Ehelyett pénztárként működve nem számol kockázattal, mert a kormány törvényi kötelessége az egészségügyi pénztár mindenkori deficitjét kifizetni. Itt érvényesül az ország egyik legnagyobb méretű puha költségvetési korlátja. Az OEP nem rendelkezik olyan nagy tőkével, mint amivel egy valódi biztosítónak rendelkeznie kell, mert csupán egy évre szóló kasszaként működik. Súlyos problémát jelent, hogy nincsenek tartalékai, miközben a társadalom öregszik, ami hosszú távon is a költségek emelkedésével jár. A biztosításnak az lenne a lényege, hogy veszélyközösséget képezzünk, ami hosszú távra, egész életre érvényes. A hosszú távú kiadásoknak meg kellene egyeznie a hosszú távú bevételekkel. Ezt nevezzük ekvivalencia elvnek. Tehát véleményem szerint a pénztárszemléletű megoldást biztosítószemléletűnek kellene felváltania, meg kellene szervezni egy valódi társadalombiztosítást. A jelenlegi ugyanis nem a társadalom biztosítása, az elnevezés is megtévesztő. A fogalom tényleges tartalma a szociális biztosítást takarja. l) „orvos–beteg találkozók” európai viszonylatban is kiugróan magas száma Az orvos-beteg találkozások száma kétszer akkora, mint az uniós átlag, így az egy esetre jutó összeg az indokoltnál jóval alacsonyabb. Ugyan a vizitdíj miatt egy ideig kevesebben keresték fel orvosukat, mint korábban, így ez a kiemelkedően magas szám 15-20 százalékkal visszaesett.8 m) Szervezetlenség Az egészségügyi rendszer jelenlegi szerkezete torz és pazarló. Az igények folyamatosan növekednek, míg a források apadnak. A programszerű működés hiányának következtében a rendelkezésre álló forrásokat az egészségügy nem képes hatékonyan felhasználni. A 2006-ban készült Zöld Könyv kijelenti, nem arról van szó, hogy keveset költenénk, hanem arról, hogy nem hatékonyan 7

Donkáné Verebes Éva-Oberfrank Ferenc: „Vigyázó szemetek…”: A magyar egészségbiztosítási változások; Egészségügyi gazdasági szemle, 44. évfolyam 4-5-6. sz. 22-29. oldal 8 Az egészségügyi reform két éve; http://www.magyarorszag.hu/ShowBinary/repo/root/mohu/hirkozpont/hatteranyagok/reform20080424; [letöltés ideje: 2009. február]

12

költjük el a forrásainkat. Minden 100 forintból 8-at egészségügyre költünk. 2006-ban, hazánkban a bruttó hazai termék 8,3 százalékát9 fordítottuk egészségügyi kiadásokra, ami alig marad el a harminc OECD tagország 8,9 százalékos átlagától. Azonban nem a GDP-hez viszonyított aránnyal van a baj, hanem az összeggel. Hiszen a hasonló százalékkal büszkélkedő országokban jelentősen magasabb a GDP, mint Magyarországon. Az OECD adatai szerint az Egyesült Királyságban minden lakosra 1882, Dániában 2293, Olaszországban 1800, míg Japánban 1750 euró egészségügyi kiadás jut, s ha mi is ebbe a kategóriába tartoznánk, sokkal kevesebb problémánk lenne. De az egy főre jutó egészségügyi kiadás nálunk csak 995 eurót tesz ki. Ez ugyan jelentős összegnek tűnhet, de főként a magánkiadások miatt, mert azok nélkül csupán 695 euró lenne. 2. ábra: Egészségügyi kiadások 2004-ben 5000 4500 4000

euró/fő

3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 USA Svájc Norvégia Dánia Németország Franciaország Svédország Ausztria Hollandia Írország Egyesült Királyság Japán Finnország Olaszország Spanyolország Görögország Portugália Magyarország Korea Csehország Szlovákia Mexikó Lengyelország Törökország

0

Forrás: OECD Health Data 2008 (saját szerkesztés) A jelenlegi egészségügyi szolgáltatói struktúra nem a valós igényekhez illeszkedik. A betegek nagy része indokolatlanul magas ellátási szinten jut kezeléshez. Azok pedig, akiknek folyamatos ápolásra, krónikus kezelésre, rehabilitációs ellátásra van szükségük, nem pedig akut gyógyításra, nem jutnak megfelelő kezeléshez. Ennek oka, hogy az

9

OECD Health Data 2008; http://stats.oecd.org/wbos/Index.aspx?DatasetCode=CSP2009

13

ilyen típusú intézmények száma nem elegendő és a meglévők is kapacitáshiánnyal küszködnek. Hiányoznak a szociális háttérintézmények, amelyeket legtöbbször kórházi ágyakkal váltanak ki. Tovább ront a helyzeten, hogy nem jellemző a menedzseri gyakorlattal és szemlélettel rendelkező vezetők alkalmazása, valamint a közalkalmazottként való foglalkoztatás. Végül, de nem utolsó sorban a magyar egészségügy belső tehetetlensége, a reformokkal kapcsolatos ellenállás, egyes szakmai érdekcsoportok mohósága és a politikai érdekek is nehezítik a kialakult helyzet megoldását. Az világos, hogy egy-egy kormányzati ciklus négy éve alatt nem megoldható az egészségügy reformja, azonban erre hajlandóság sem mutatkozik a pártok részéről. A 2007-es reformok bukása után, egyelőre nincs aki újra felvállalná ezt a hálátlan feladatot.

3. Az egészségügyi reform: Milyen javaslatok voltak, és mi valósult meg ezekből? 3.1 A javaslatok A felsorolt problémák megoldására 2006-ban mutatkozott elegendő politikai akarat, így megkezdődött az egészségügyi reform előkészítése. A közvélemény emlékezetében szorosan összefonódik az egészségügyi reform a következő kérdéssel: “Egy vagy több biztosító?” Pedig a program nem csupán erről szólt. A döntés előtt több alternatívát is megvizsgáltak. Öt modellt vázoltak fel: 1. „regionális kasszák, kistérségi ellátásszervezéssel 2. önkéntes kiegészítő biztosítások 3. kötelező kiegészítő biztosítások 4. OEP nélküli versengő biztosítók 5. OEP versenytársakkal”10

10

Dr. Kökény Mihály: Molnár után-reform közben; http://www.medinfo.hu/new3/publ/eloadasok/2007/ZellamSee_2007/KM%20MOLNAR%20UTANREFORM%20KOZBEN.pps; [letöltés ideje: 2009. február]

14

Ezen öt lehetőség közül végül a koalíciós partnerek, azaz a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége, egy kompromisszumos modellt fogadtak el a következő tartalommal: 1. „A kötelező társadalombiztosítás keretei között értelmezett átalakulás. A járulékok mértékét és az egészségbiztosítási szolgáltatások körét változatlanul a parlament állapítja meg. 2. Kezdetben 5-8, úgynevezett kötelező egészségbiztosítási pénztár alakul arra a feladatra, hogy az OEP helyett gyakoroljon közvetlen irányítási jogot az összességében mintegy 1100 milliárd forintot kitevő Egészségbiztosítási Alap felett. 3. A kötelező egészségbiztosítási pénztárak gazdasági társaság formájában működnek. 4. Az ellátásra jogosult polgárok bő fél éven keresztül válogathatnak a tagtoborzásban részt vevő pénztárak között. A pénztárat nem választó polgárok az egyes térségekbe sorolt pénztárakhoz kerülnek. 5. Az OEP 2008-ban megszűnik, a járulékok begyűjtése azonban változatlanul központi kézben marad. Az OEP helyére lépő pénztárak az Egészségbiztosítási Alapból létszámarányosan, korrigált fejkvóta alapján kapják meg az adott térségekhez tartozó alapokat, amelyek felett gyakorolhatják az irányítási jogot. 6. A pénztárakhoz a magánbiztosítók, egyéb magánbefektetők kisebbségi tulajdonosként (maximum 49 százalékban) szállhatnak be. “11 A javaslat további elemei Az OEP a jelenlegi formájában megszűnik. Az állami egészségbiztosítóból egy úgynevezett Alapkezelő jön létre a járulékokból befolyó összegek kezelésére. „Az Egészségbiztosítási Alap állami garanciával működik. Fő bevételi forrását a járulékokból származó bevételek jelentik, melyet 1999 óta az APEH szed be. A járulékok mértékét és megoszlását az egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási alapok között az Országgyűlés törvényben határozza meg.”12 Az Alapkezelő fizet az ügyfelek után a pénztáraknak, az ügyfél nemétől, korától, egészségügyi kockázatától függően.

11

Sinkó Eszter: Új alapokon a társadalombiztosítás egészségbiztosítási rendszere; Esély 2007/5 A magyar társadalombiztosítás története; http://www.oep.hu/portal/page?_pageid=34,32914&_dad=portal&_schema=PORTAL; [letöltés ideje: 2009. január]

12

15

Vagyis például egy fiatal férfi után kevesebbet, egy idős nő után többet. A pénztárak az ügyfeleik után kapott pénzből gazdálkodnak. A sürgősségi ellátást bárhol igénybe lehet venni és a társadalombiztosítás által finanszírozott

szolgáltatásokat

az

új

biztosítók

is

finanszírozzák.

Az

új

biztosítótársaságok megyénként szerveződnek, azonban valószínűleg nem jön létre annyi új biztosító, mint ahány megye van, mert egy társaság csak legalább félmillió, legfeljebb kétmillió taggal alakulhat meg. A legsűrűbben lakott középső régióban és a főváros környékén négy biztosító alakulására lehetett számítani. Szakértői várakozások szerint 7-10 társaság kezdi meg a működést 2009-ben. Ezek közül mindenki szabadon választhat, aki nem él ezzel a lehetőséggel, azt a területileg illetékes biztosítóhoz sorolják. A pénztárak nem utasíthatnak vissza senkit, sőt, a jelentkezők egészségügyi állapota felől sem érdeklődhetnek. A tagok által fizetett járulékok azonban továbbra is egy közös kasszába folynak be, a pénztárak onnan kapják meg a tagjaik ellátási igényeit figyelembe vevő fejkvótát. Mindenki évente egyszer válthat biztosítót, költözés esetén többször is. Az állam mögöttes felelősségvállalása is javaslatként szerepelt. Ez azt jelenti, hogy ha a pénztár nem tudja kifizetni a kezelés költségét, akkor az állam megteszi helyette. Az új pénztárak kötelesek minden tagjuk háziorvosával szerződést kötni, ezen kívül még szerződhetnek területükön lévő kórházakkal és más egészségügyi szolgáltatókkal is, akikhez továbbküldhetik a betegeket szükség esetén. Egy kórház vagy súlyponti ellátó intézmény több biztosítóval is szerződhet. A betegutak meghatározásánál a biztosítót két cél vezérli: egyrészt a beteg mihamarabbi gyógyulása, másrészt az, hogy a beteg a lakóhelyéhez legközelebbi egészségügyi intézményben gyógyuljon, mert ez a legkevésbé drága. A megalakuló új pénztárak részvényeinek maximum 49 százalékát a magánbiztosítók vehetik meg. A szolgáltatások hatékonyabb megszervezésével és a jobb egészségügyi ellátás nyomán a biztosítók profitot is termelhetnek, ezt azonban az első három évben nem lehet kivenni az üzletből. Ennek letelte után is csak abban az esetben, ha megfelelő céltartalékot képeznek és nincsenek hosszú várólisták. Ezen feltételek teljesülése esetén is csak a fejkvótából származó bevétel maximum 2 százaléka lehet a kivehető nyereség. Ezen még osztoznia is kell a magánbefektetőknek az állammal, ugyanis 51 százalék a többségi tulajdonost, az államot illeti. Ezt a pénzt az egészségügyi ellátás fejlesztésére 16

fordítanák. Ezen feltételek mellett kérdéses volt, hogy mely üzleti biztosítók vállalják fel a piacra lépést, hiszen biztos veszteség várt volna rájuk- számításaik szerintkörülbelül 15 évig. A pénztárak működését ellenőrző Egészségbiztosítási Felügyelet köteles közzétenni az intézmények minősítését. A pénztárak versenyeznek a betegekért, és versenyre késztetik a szolgáltatókat is, mivel nem kötelesek minden szolgáltatóval szerződést kötni. A jól teljesítő kórházakkal, szakrendelőkkel valószínűleg minden pénztár szerződne, így ezek több pénzt kapnának, ami a további fejlesztéseket is elősegítené. Azoknak a szolgáltatóknak pedig, akiket egyik pénztár sem választ, javítaniuk kell a minőségen, különben

tönkremennek.

A

pénztárak

ingyenes

szűrővizsgálatokat,

megelőző

eljárásokat, illetve bizonyos feltételek mellett a vizitdíj kifizetését is felajánlhatják tagjaik számára. Abban is versenyezhetnek, hogy jobb környezetet nyújtanak a gyógyuláshoz, többlettámogatást adhatnak gyógyszerekhez, jobb szervezéssel rövidebb várakozási időket biztosítanak, referenciaként kínálhatnak a biztosítottaknak velük szerződött egészségügyi szolgáltatókat, amelyeknek különlegesen jó mutatóik vannak egy-egy betegségcsoport kezelésében. A kétszintű verseny jobb ellátáshoz és az átlátható finanszírozáson keresztül a hálapénz eltűnéséhez vezetett volna a törvényalkotók szándékai szerint. A megkérdezettek többsége támogatta volna a több-biztosítós rendszer bevezetését, feltéve, ha megmarad az állami egészségpénztár is – derült ki a Medián Közvéleményés Piackutató Intézet 2007. június végén készített, reprezentatív felméréséből.13 A lakosság 47 százaléka támogatott volna egy vegyes egészségbiztosítási modellt, amelyben megmarad az állami biztosító, és aki akar, szerződhet magánbiztosítóval. Ez a szám 2007 februárjában még 55, áprilisban, pedig 54 százalék volt. Az elbizonytalanodás részben a téma politikai felértékelődésének volt köszönhető.

3.2 Mi valósult meg a tervekből? Magyarországon mindenkinek kötelező biztosítottnak lennie, ezen alapul a társadalombiztosítás. A nemzeti kockázatközösség megmaradt. Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi ellátásra szolgáló pénzt a társadalom tagjai jövedelmük egy részéből 13

Több-biztosítós rendszer: még mindig többségben a reform hívei; http://www.median.hu/object.89b447d5-a7a3-4187-953a-1aa7cd18f4b0.ivy; [letöltés ideje: 2009.február]

17

gyűjtik össze. Az így befolyó pénzt osztják vissza az orvosi ellátás, a gyógyszerek, a műszerek költségeinek kifizetésére. Ez a rendszer tehát szolidáris, hiszen a munkaképesek,

módosabbak

pénzéből

a

szegények

is

azonos

színvonalon

gyógyulhatnak. Akinek nincs jövedelme, mert 18 évnél fiatalabb, nyugdíjas, munkanélküli vagy munkaképtelen, az után az állam fizet. Egy jól kereső állampolgár fizetésének havonta 6 százalékát vonja le az APEH, egy munkanélküli viszont semmit sem fizet, mégis teljesen ugyanaz az orvosi ellátás jár mindkettőnek. Az Egészségügyi Alap és az OEP esetében elkülönítették a vásárló és szolgáltató funkciókat. „Az OEP szerződéses kapcsolatban áll az egészségügyi szolgáltatókkal. Az egészségügyi intézmények beruházási- és fejlesztési költségei nem az Egészségügyi Alap

költségvetését

terhelik,

ezeket

az

intézmények

tulajdonosai

(helyi

önkormányzatok, egyetemek, vagy az országos intézetek esetében az állam) fedezik. Magyarországon

napjainkban

az

egészségügyi

intézmények

98

százaléka

önkormányzati tulajdonban van. Az OEP természetbeni és pénzbeli ellátásokat nyújt a biztosítottaknak. A természetbeni ellátások tartalmazzák az egészségügyi szolgáltatásokat, mint a megelőzés célú vizsgálatok, az egészségügyi alapellátás, fekvőbeteg ellátás, járóbeteg-ellátás, fogászati ellátás bizonyos esetei, a rehabilitáció, betegszállítás és baleseti ellátás. Szintén a természetbeni ellátások köréhez tartoznak az ártámogatások, így a gyógyszerártámogatás, a gyógyászati segédeszközök ártámogatása, a fürdőgyógyászati ellátások árához nyújtott támogatás, az útiköltség térítés és egyéb, méltányossági alapon történő támogatás. Bizonyos szolgáltatások esetében a biztosítottak térítési díjat fizetnek, ilyen számos fogászati ellátás, az orvosválasztás, az extra egyéni igényeket kielégítő kórházi ellátás és elhelyezés, valamint a szanatóriumi kezelés. Az OEP által nyújtott pénzbeli ellátások a táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, a baleseti ellátások (például baleseti táppénz).”14 A finanszírozási technikák is változtak (fejkvóta, HBCS). A HBCS mozaikszó, a Homogén Betegségcsoportok módszerét takarja. Ez az esetfinanszírozás leggyakoribb technikája. A betegségeket költségesség és szakmai szempontok alapján homogén 14

A magyar társadalombiztosítás története; http://www.oep.hu/portal/page?_pageid=34,32914&_dad=portal&_schema=PORTAL; [letöltés ideje: 2009.január]

18

csoportokba sorolják, és minden csoporthoz hozzárendelnek egy átlagos kezelési költséget, melyet az adott csoportba tartozó betegségek ellátására a kórházaknak térít az OEP. A beteget tehát a diagnózis felállításakor besorolják egy betegségcsoportba, melynek alapján a kórház utólagos fix összegű térítést kap a finanszírozótól. Nagyon elterjedt módszer, a legtöbb OECD országban használják. 15 Az OEP feladata, hogy az egészségbiztosítás és az egészségpolitika céljait finanszírozási eszközökkel segítse. A biztosítottak esélyegyenlősége és az ésszerű egyensúly létrejötte az alapellátás és szakellátás között alapvető fontosságú. Az alapvető célkitűzések:

az

alapellátás

minőségének

javítása,

a

gyógyszerfelhasználás

racionalizációja, a szakellátási struktúra ésszerűsítése, a szakmailag és gazdaságilag hatékony gyógyítás és a betegek jogainak tiszteletben tartása. „Az új finanszírozási rendszer következtében a kórházak 60 százaléka a csökkent kapacitások mellett is több forráshoz jut, és csak a 25 százalékuk kap arányosan kevesebbet.”16 3.2.1 A reform első szakasza Egészségbiztosítási Felügyelet létrehozása A betegjogok felett őrködő Egészségbiztosítási Felügyelet az egészségbiztosítás hatósági felügyeletéről szóló 2006. évi CXVI. törvény elfogadása óta működik. Tulajdonképpen ez a betegek fogyasztóvédelmi szervezete, mivel feladatai közé tartozik, hogy nyilvánossá tegye a kórházak minőségi mutatóit és a várólistákat. Ezen kívül ellenőrzi, hogy mindenki megfelelő ellátásban részesül-e, és a kórházak megfelelően használják-e fel a biztosítottak pénzét. A Felügyeletet feladata, hogy védje a betegek érdekeit, vigyázzon a biztosítottak pénzére, őrködjön annak hatékony és szabályszerű elköltése felett. Fontos feladata a biztosítottak tájékoztatása. A Felügyelet honlapján megtalálhatók az intézmények várólistái, és az intézmények első minőségi indikátorai is.

15

Veress József: A gazdaságpolitika nagy elosztórendszerei, 2. fejezet: Az egészségügy (Typotex, 2007, Budapest) 16 Az egészségügyi reform két éve; http://www.magyarorszag.hu/ShowBinary/repo/root/mohu/hirkozpont/hatteranyagok/reform20080424; [letöltés ideje: 2009. február]

19

Vizitdíj és kórházi napidíj 2007. februárban vezették be a vizitdíjat és a kórházi napidíjat. Az alapelv az volt, hogy a beteg az önrészfizetés által szembesüljön azzal, hogy az orvosi ellátás nem ingyen van. Célja volt az is, hogy visszaszorítsa a hálapénzrendszert, és megszüntesse az indokolatlan

orvoshoz

járást,

amely

felesleges

költségeket

generál

az

egészségbiztosítónál. Mintegy 4 millióan részben vagy egészben mentesültek a vizitdíj megfizetése alól. A kórházaknak nyugtát kellett adniuk a betegeknek arról, milyen ellátásokat számoltak el utánuk és ezek mennyibe kerültek az egészségbiztosítónak. A vizitdíj egy orvosnál havi 100-200 ezer forint bevételt jelentett, a kórházak pedig a kórházi napidíjból akár havi több millió forintos bevétellel is számolhattak. A pénz az ellátónál maradt, amelyet a dolgozók bérezésére és eszközök vásárlására lehetett fordítani. Az intézkedés okán azonban jelentősen megnövekedtek az adminisztrációs terhek, amit sokan kifogásoltak. A bevezetett intézkedések közül a vizitdíjról és a kórházi napidíjról szóló törvényt a kormány a 2008. március 9.-i népszavazást követően visszavonta. Gyógyszer-gazdaságossági törvény Eltörölték a patikaalapítás korlátait és bizonyos vény nélküli gyógyszerek árusítása kikerült a gyógyszertárakból. A törvény árversenyre kényszeríti a gyártókat, ennek eredményeként jelentős mennyiségű készítmény ára és térítési díja csökkent. A törvény hozzájárult a gyógyszerkassza hiányának megszűnéséhez. A gyógyszerkiadások jelentősen csökkentek: havi egymillió vénnyel váltottak ki kevesebbet, mint egy évvel korábban. A felesleges orvos-beteg találkozások csökkenése is visszaszorította a gyógyszerfogyasztást, így a társadalombiztosítás kiadásai is csökkentek. Kórházfejlesztés Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. Törvény 2007 áprilisától jelentősen megváltoztatta a hazai egészségügyi rendszert. A kórházi struktúra nagy volumenű átszervezése szükségessé vált, mivel sok volt az üresen álló ágy, és az ehhez kapcsolódó kórházi osztály és személyzet, illetve nagyon egyenetlen a kapacitások eloszlása. A legfőbb cél az volt, hogy minden betegséget a megfelelő szinten lássanak el: a háziorvos utalja a beteget rendelőintézetbe vagy a megfelelő kórházba. Meghatározták, hogy 39 kiemelt kórház lesz, amelyek a bonyolultabb és 20

költséges beavatkozásokat végzik, ezekben koncentrálódik a megfelelő szakmai tudás is. Az egyszerűbb feladatokat a területi kórházak végzik, számos intézményt pedig a krónikus betegek ápolására szakosítottak, így több kórház megszűnt, másokat pedig összevontak. Meglátásom szerint ez a folyamat egyszerűbben mehetett volna végbe, ha beengedték volna a magánbiztosítókat a piacra, akik maguk kényszerítették volna ki ezeket az intézkedéseket. Ágyszám-csökkentés Az egy főre jutó kórházi ágyak túl magas száma miatt közel 16 ezerrel (26,1 százalékkal) csökkentették az aktív ágyak számát, míg hétezerrel nőtt a krónikus (49,5 százalékkal), rehabilitációs (25,9 százalékkal) és ápolási (48,6 százalékkal) ágyak száma a 2006. szeptember 30-ai állapothoz képest. A 173 fekvőbeteg gyógyintézet közül 6-ban (3,4 százalék) szűnt meg a fekvőbeteg-szakellátás közfinanszírozása, 12-ben (5,8 százalék) pedig az aktív fekvőbeteg-szakellátás közfinanszírozása. 33 intézménynél szűnt meg egy vagy több aktív szakmacsoport közfinanszírozott ellátása. A 100 ezer lakosra jutó aktív kórházi ágyak száma 439 lett, míg a 100 ezer lakosra jutó krónikus kórházi ágyak száma 270.17 Várólisták szabályozása 2007. január 1-jétől minden kórháznak kötelező közzétenni a szabályozott kialakítású és működésű, ellenőrzött és nyilvános várólista rendszert. Jogosultság ellenőrzés 2007. április 1.-je óta az egészségügyi szolgáltatóknak kötelességük elvégezni a jogosultság-ellenőrzést a potyautasok kiszűrésére. „Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár éveken át nem tudta nyilvántartani ki fizet, és ki nem fizet járulékot. A nem fizetők, illetve a rendezetlen jogviszonnyal rendelkezők száma több mint egymillió volt. Az OEP becslése szerint 2006-ban a járulékot nem fizetők „ingyenes" ellátása közel 50 milliárd forintjába került az egészségbiztosítónak. Április 1-jétől levelet kaptak a nem fizetők, akik 2007 végéig rendezhették jogviszonyukat. Kiderült, hogy sok esetben 17

Egészségügyi reform 2006-2007: Az Egészségügyi Minisztérium egy éves tevékenységének összefoglalója; https://www.magyarorszag.hu/ShowBinary/repo/root/mohu/hirkozpont/hatteranyagok/eu_reform; [letöltés ideje: 2009. március]

21

állami cégek vagy egyetemek nem teljesítették járulékfizetési kötelezettségüket. 2008tól a biztosítással nem rendelkezők ugyan minden további nélkül megkapják az orvosi ellátást, de az APEH rajtuk behajtja a be nem fizetett járulékot”.18 3.2.2 Egészségbiztosítási reform Biztosítási csomagok Meghatározásra kerültek az ellátási csomagok: 1. Alapcsomag: minden, jogszerűen Magyarországon tartózkodó személynek jár biztosítási jogviszonytól függetlenül. 2. Biztosítási csomag: az az ellátási kör, amit a biztosítottak térítésmentesen vagy részleges térítés mellett vehetnek igénybe. 3. Kiegészítő csomag: az önkéntes díjfizetés, biztosítás útján megvásárolható többletszolgáltatások.

Ezzel

a

csomaggal

a

pénzünkért

alapvetően

kényelmet, gyorsabb gyógyulást, és nem egészséget vásárolunk. Ez jelenti például a különszobát, a választott orvost, az esztétikai célú plasztikai műtétet. Erre a három csomagra épül a hárompilléres egészségbiztosítási modell, melyre a 7. fejezetben szeretnék kitérni. Pénztárak 22 regionális pénztár szerveződött meg 440 millió forint alaptőkével. „A regionális egészségbiztosítási pénztárak az OEP területi igazgatási szervei, amelyek az OEP főigazgatójának irányítása alatt állnak. A regionális egészségpénztárak önállóan gazdálkodó, az előirányzatok felett részjogkörrel rendelkező költségvetési szervek. Az igazgatási szerv élén az OEP főigazgatója által kinevezett igazgató áll.”19 Az országgyűlés hosszas viták után fogadta el azt a törvényt, amely változtat az egészségügy finanszírozásának modelljén. A korábbi egyetlen pénzosztó szerv, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár helyett megyei illetékességű egészségpénztárakat 18

Az egészségügyi reform eddig; http://index.hu/belfold/egref2549/ [letöltés ideje: 2009.február] A magyar társadalombiztosítás története; http://www.oep.hu/portal/page?_pageid=34,32914&_dad=portal&_schema=PORTAL; [letöltés ideje: 2009. január]

19

22

hozott létre, amelyekbe kisebbségi tulajdonosként magánbefektetők is beszállhattak. Az új egészségbiztosítási pénztárak azonban nem alakultak meg, erre a későbbiekben került volna csak sor, a tervek szerint 2009 elejéig. A magánbiztosítók részéről nem mutatkozott jelentős érdeklődés, hiszen olyan nagy volt a bizonytalanság és a társadalmi, illetve politikai ellenállás, hogy a magánbefektetők a kivárás stratégiáját választották. A népszavazás után pedig már nem is volt kérdéses a reform ezen része, hiszen a törvényt visszavonták. „Az Egészségbiztosítási Alap 2007-ben, történetében először nem volt veszteséges, hanem 28 milliárd forint pozitívummal zárt. Ebben szerepet játszott, hogy a potyautasok kiszűrésével és a jogviszonyok rendezésével 2007-ben 109 milliárd forinttal több folyt be a kasszába, mint 2006-ban. “20 Bokros Lajos szerint „A gyógyszer-gazdaságossági törvény, a gyógyszerforgalmazás részleges liberalizálása, a kórházi ágyak számának csökkentése, súlyponti kórházak kijelölése hozott fontos eredményeket, noha nem ért el áttörést a minőség javulása, a verseny érdemi kibontakozása, a betegek helyzetének megerősítése tekintetében. Erre a több biztosítós finanszírozási modell lett volna hivatott, aminek alapjául szolgáló törvényt a magyar parlament két ízben is elfogadott, majd 2008 májusában a márciusi népszavazást követően visszavont.”21 A kormány szerint az OEP pazarlóan és nem hatékonyan működött, működik. A versenytől és magánbefektetők bevonásától azt várták, hogy ügyfélbarátabbá és hatékonyabbá teszik az egészségügyet, megszüntetik a pazarlást, és jobban gazdálkodnak a járulékokkal. A magánbefektetőnek és az államnak abból lehetett volna haszna, ha a pénztár megtakarítást ér el úgy, hogy aki beteg, azt meg is gyógyítja. Sokan attól tartottak, hogy később emelni kell a járulékokat vagy csökkenteni a befizetett tb-ért járó ellátások körét, hogy a haszon megmaradjon. A kormány azonban kijelentette, hogy a pénztárak a mai ellátási csomagnál nem nyújthattak volna kevesebbet.

20

Az egészségügyi reform eddig; http://index.hu/belfold/egref2549/; [letöltés ideje: 2009. február] Bokros Lajos: A reformok kritikus tömege; http://www.es.hu/?view=doc;21945; [letöltés ideje: 2009. március]

21

23

Hiába történtek meg tehát ezek az intézkedések, érdemiekben nem javítottak az egészségügy alulfinanszírozottságán és nem segítettek a problémák forrásának megszüntetésében sem. Egy igen jelentős kérdést továbbra sem sikerült megoldani, miszerint az alapvető egészségügyi ellátás fogalma nem kielégítően tisztázott. Az 1997. évi LXXXIII. Törvény, azaz a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény szerint a térítésmentesen igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások: I. A betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatások II. Gyógykezelés céljából végzett ellátások 1. háziorvosi ellátás 2. fogászati ellátás 3. járóbeteg-szakellátás 4. fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás III. Egyéb egészségügyi szolgáltatások 1. szülészeti ellátás 2. orvosi rehabilitáció 3. betegszállítás, mentés Az egészségbiztosítási törvény 19. § (1) értelmében: „Az egészségügyi ellátás keretében a biztosított a kezelőorvos által gyógyító céllal rendelt, az egészségügyi miniszter által az adott finanszírozott ellátásra meghatározott vizsgálati és terápiás eljárási rend szerinti szolgáltatásokra jogosult. Ha a biztosított állapota és a gyógyítás szempontjai indokolják, a kezelőorvos a gyógyítás eredményessége érdekében a vizsgálati és terápiás rendben foglaltaktól eltérhet. Amennyiben az adott ellátás tekintetében az egészségügyi miniszter nem határoz meg vizsgálati és terápiás eljárási rendet, a biztosított a kezelőorvos által gyógyító céllal rendelt, a szolgáltatónál rendelkezésre álló mindazon finanszírozott vizsgálati és terápiás ellátásra jogosult, amely egészségi állapotának helyreállításához szükséges.”

24

Az alapcsomag definiálatlansága több problémát is felvet. Egyrészt nem tudhatjuk, pontosan mi jár a befizetéseinkért, másrészt a túl tág és rosszul definiált alapcsomag elveszi a teret a kiegészítő biztosítások elől, így a kormányzat költségcsökkentésre irányuló terveit hátrányosan érinti. A szolgáltatási csomag pontosabb meghatározása megteremti az alapot a kiegészítő biztosítások piacának, hiszen egyben a csomag szűkítését is jelentené. Az intézkedés azzal az előnnyel is járna, hogy az egészségi állapotra semmiféle káros kihatása nem lenne. A kiegészítő biztosítások terjedésének elősegítése, mint lehetséges stratégia szerepel a megoldási javaslatok között. Véleményem szerint ezek egyfajta megoldást jelenthetnek az egészségügyi rendszerünk számára.

4. Az egészségügyi piac sajátosságai Ahhoz, hogy az egészségbiztosítások piacát jobban megértsük, előbb meg kell ismernünk annak sajátosságait, szereplőit és a finanszírozás formáit. Az egészségügy piaca nem szokványos piac, sok tekintetben különbözik a gazdaság egyéb területeitől, a hagyományos jószágpiacoktól. Az egészség nem termék, nem lehet vele kereskedni, unikális értéke van az emberek számára. Az élet pótolhatatlan, az egészségi állapotot nem lehet csak úgy megjavítani vagy kicserélni.

4.1 A piaci kudarcok Az egészségügyi piacon a keresletet a fogyasztó vagy a vásárló jelenti, a kínálatot, pedig az eladó vagy szolgáltató biztosítja. Az áru, pedig maga az egészségügyi szolgáltatás. Az erőforrások végesen állnak csupán rendelkezésünkre, ezért szükség van olyan mechanizmusokra, melyek hatékonyan osztják szét ezeket. A tökéletes piaci környezetben megvalósul a szűkösen rendelkezésre álló erőforrások Pareto-hatékony22 allokációja. Ennek számos feltétele van: -

A piaci szereplők racionális önérdekkövetők legyenek.

-

A résztvevőknek tökéletesen informáltnak kell lenni termékekről, árról, alternatívákról.

22

Ez azt jelenti, hogy az elosztás révén, ha az egyik személy jobban jár, akkor szükségszerűen egy másik rosszabbul kell, hogy járjon.

25

-

A jószágok homogének legyenek.

-

A piacon sok egymástól független eladó és vevő legyen.

-

A piacra lépés és a piacról való kilépés akadálytalan legyen.

-

Az árnak a tranzakcióval kapcsolatos összes költséget és hasznot tartalmaznia kell.23

A kompetitív piac feltételei az egészségügy területén nem teljesülnek, ezért piaci kudarcok állnak fenn: a) A verseny hiánya A verseny csak korlátozottan van jelen a szolgáltatók között. Ennek több oka is lehet, például az egészségügy szolgáltatás jellegéből adódó tulajdonságok. A szolgáltatások termelése és fogyasztása időben és térben egybeesik. Ebből kifolyólag jellemzőjük a megfoghatatlanság, tárolhatatlanság. A szolgáltatás maga nem szállítható, nem lehet exportálni vagy importálni. A belső piacon viszonylag kevés szereplő található. A piacra lépés illetve a piacról történő kilépés korlátozott. Így az egészségügyi szolgáltatások piaca oligopolisztikusnak tekinthető. b) Tökéletlen informáltság Az egészségügyi piacon szereplők közül egyik fél sem tökéletesen informált. A beteg nem tudja melyik kezelés lenne a legjobb neki, gyakran a szolgáltató, az orvos sem lehet előre teljesen biztos benne, hogy a javasolt beavatkozás hozza meg a legjobb eredményt. Természetesen a rendelkezésre álló információk alapján mindig a legoptimálisabb megoldásra törekszik a szolgáltató. A finanszírozónak az az érdeke, hogy minél költséghatékonyabban működjön a rendszer, a beteg pedig „csak” meg szeretne gyógyulni és a pénzéért a legjobb szolgáltatást kapni. Ezek az érdekek gyakran ellentétbe kerülnek egymással.

23

Dr. Szabó Alexandra- Dr.Gilly Gyula: Több biztosító jelenléte az egészségbiztosításban, az egészségügyi piac kudarca tükrében; Egészségügyi Gazdasági Szemle 42. évfolyam 1. szám 51-61. oldal

26

c) Aszimmetrikus informáltság Azt jelenti, hogy az egyik fél többletinformációval rendelkezik a másikhoz képest. Minden olyan piacon jelentkezik, ahol az eladó többet tud a tranzakció tárgyáról, mint a vevő, de az egészségügy piacán még erőteljesebben érvényesül, mint máshol. Bár az eladó, azaz a szolgáltató informáltsága sem tökéletes, de a vevőnél szinte minden esetben többet tud a kezelés hatásosságáról, költségigényéről és persze magáról a betegségről. Azonban az egészség nem áru, nem tárgy, nem lehet pénzben kifejezni az értékét. Egészségügyi szolgáltatás vásárlása esetén nagyobb a kockázat, mint egy áru vásárlásakor. A vevők igyekszenek a kockázat csökkentése céljából minél szélesebb körű információt szerezni a döntés előtt. d) Heterogén jószágok Az egészségügyi szolgáltatások nem homogén jószágok. Előfordulhat, hogy ugyanazt a betegséget két különböző orvos eltérően diagnosztizálja. Az is megtörténhet, hogy ugyanazon diagnózis esetén eltérnek a javasolt terápiák. Ehhez párosul még a tökéletlen informáltság is, ami nagy valószínűséggel eredményezi, hogy a vevő nem tud választani a szolgáltatások közül. A beteg nem tudja eldönteni, hogy a magasabb ár jobb minőséget jelent-e. Mint tudjuk, az összefüggés nem mindig egyértelmű. e) Az egészségügyi szolgáltatások egy része tiszta közjószág, illetve vegyes jószág Tiszta közjószág alatt értjük azokat a jószágokat, melyek fogyasztásából nem lehet és nem célszerű kizárni senkit. Tipikus példa rá a honvédelem. Nem tiszta, azaz vegyes közjószág, melynél az egyik feltétel már nem érvényesül. Magánjavak esetében, pedig lehet és célszerű is a kizárás. Mivel a tiszta közjavak fogyasztásából nem lehet a nem fizetőket kizárni, ezért sok esetben jelentkezik a potyautas effektus. Ezen okból kifolyólag a társadalom közjavakkal történő ellátása állami feladat. Az egészségügy besorolása azonban vitatott téma. Bizonyos szolgáltatások, például a népegészségügy tekinthetők tisztán közjavaknak. Ebbe a kategóriába tartoznak például a védőoltások, melyet

27

a lakosság túlnyomó többsége megkap. Vannak tisztán magánjavak is, például a CT és az MRI eljárások. A szolgáltatások nagy része azonban átmenetet képez. f) Externáliák A külső gazdasági hatások széles körben érvényesülnek. Megkülönböztetünk negatív és pozitív externáliákat. Előbbire példa a fertőző betegségek, amelyek könnyen terjedhetnek az emberek között. Pozitív externáliának számít, amikor egy személyre jótékony hatással van, ha egy másik fogyasztó vesz igénybe egészségügyi szolgáltatást. Például megnyugtatja a tudat, hogy a legtöbb ember be van oltva kanyaró ellen. g) A beteg kiszolgáltatottsága Az eladó és a vevő nem egyenrangúak, mert az orvosnak hatalma van a beteg felett azáltal, hogy többletinformációval rendelkezik. A beteg a tökéletlen és aszimmetrikus informáltsága miatt arra kényszerül, hogy elfogadja az orvos által javasolt terápiát. Nem akar kockáztatni, hiszen az egészség egyedi értéket képvisel mindenki számára. Sokszor nincs is döntési helyzetben, például, ha eszméletlen. A kiszolgáltatottság a fogyasztói szuverenitás korlátozásához vezet. „A szuverén döntéshozatal hiánya az egyik oka annak, hogy a közgazdasági törvényszerűségek

miért

csak

korlátozottan

érvényesülhetnek

az

egészségügyben.”24 h) A származékos kereslet A szolgáltatók képesek a kereslet irányítására, hiszen a vevő kiszolgáltatott, aszimmetrikusan és nem tökéletesen informált, nem tudja, mi lenne a legjobb kezelés számára. Ezért nem is rendelkezik a választás lehetőségével. Az orvos ilyen módon befolyásolni tudja a keresletet egyes egészségügyi szolgáltatások iránt.

Ez,

pedig

ellentmond

a

tökéletes

piacon

működő

versenymechanizmusoknak. A szolgáltatók teljesítmény alapú finanszírozása is hozzájárul ennek a problémának a fennmaradásához, mert ha nincs kereslet az egyes intézmények fölös kapacitásai iránt, akkor azt az orvosok maguk teremtik

24

Mihályi Péter: Bevezetés az egészségügy közgazdaságtanába (Veszprémi Egyetemi Kiadó, 2003, Veszprém)

28

meg azt. Így sokszor felesleges beavatkozásokat végeznek mind a beteg, mind a finanszírozó szempontjából.25 Mihályi Péter nem a piaci kudarcok felől közelíti meg az egészségügy közgazdaságtanát, hanem az élet unikális értéke felől. Az egészség nem tárgy, ami tönkremenetel esetén pótolható. Ezért a betegség kezelésére fordítható összeg elméletileg nem maximalizálható. Így azonban nem lehet gátat szabni az egészségügyi kiadásoknak. Ha az egyén vagyona jelentené a felső határt, az ellentétes volna a szolidaritás elvével. Tehát az állami beavatkozás indokolt az alapellátás biztosításában, vagyoni helyzettől függetlenül. A piaci kudarcok megszüntetése mindig háttérbe kerül a szolidaritás elvének megvalósításával szemben. Mihályi szerint az állami beavatkozás még akkor is indokolt lenne, ha nem állnának fenn piaci kudarcok. Ezt a kijelentést két indokkal támasztja alá. Egyrészt, ha nem köteleznék az embereket, hogy egészségügyi biztosítást kössenek, akkor sokan nem kötnének, és akár ellátás nélkül maradhatnának. Másrészt a fogyasztók akkor is hozhatnak rossz döntést, ha teljesen informáltak. Amit a kormányzat kötelezően előír, azt meritórikus, azaz önmagukban értékes javaknak nevezzük, így állami szabályozással az egészségügyi szolgáltatások is meritórikus javak lesznek.26

4.2 A szereplők és a köztük lévő kapcsolatrendszer Alapvetően három szereplőt különböztethetünk meg az egészségügy piacán. A köztük lévő kapcsolatrendszert egy egyszerűsített ábrán mutatom be Stiglitz felosztása alapján.27

25

Veress József: A gazdaságpolitika nagy elosztórendszerei, 2. fejezet: Az egészségügy (Typotex, 2007, Budapest) 26 Dr.Mihályi Péter: Az egészségügyi és egészségbiztosítási piacok sajátos vonásai; Egészségügyi Gazdasági Szemle 40. évfolyam 5. szám, 509-524. oldal 27 Joseph E.Stiglitz: A kormányzati szektor gazdaságtana: 11.fejezet: Az egészségügy, 310.oldal

29

pénz FOGYASZTÓ (beteg)

SZOLGÁLTATÓ

szolgáltatás biztosítás

igénylés

pénz (tb-járulék, adó, biztosítási díj)

pénz (fejkvóta, szolgáltatásfinanszírozás, HBCS) FINANSZÍROZÓ (harmadik fél)

3.ábra: Az egészségügyi piaci szereplők kapcsolatrendszere

Az egészségügy piacának sajátossága, hogy a fogyasztó és a vásárló elkülönülhet. Ezt nevezzük third-party-paymentnek, azaz „harmadik fél fizet” típusú finanszírozásnak. Ez a harmadik fél, aki a szolgáltatást kifizeti a fogyasztó helyett, lehet az állam, a társadalombiztosító vagy magánbiztosító is. A rendszer előnye a kockázatmegosztásban rejlik, hiszen a magas költséggel járó kezeléseket csak a leggazdagabbak lennének képesek kifizetni. Ez is azt mutatja, hogy szükség van a szolidaritáson és a teljesítőképesség függvényében történő teherviselésen alapuló állami beavatkozásra. A finanszírozás a rendszer súlypontjában áll. A third-party-payment az egészségügy finanszírozásában, mind a forrásteremtésben, mind a forrásallokációban fontos szerepet játszik. A finanszírozó, adó vagy járulék fizetéséért cserébe, átvállalja a fogyasztó betegségéből adódó pénzügyi kockázatát. A finanszírozó az orvosok, kórházak működését finanszírozza. A fogyasztó a szolgáltatás igénybevételekor fizet teljes, részleges vagy névleges összeget.

30

A forrásteremtés módjai

Magánfinanszírozás

Közösségi finanszírozás

Társadalombiztosítás

Állami költségvetés

Magánbiztosítás

Out of pocket payments

Third-party-payment rendszerek28 4. ábra: A forrásteremtés módjai az egészségügyi piacon

4.3 A keresleti és kínálati oldal az egészségügy piacán A kínálati oldal a szolgáltatókat jelenti, a keresleti oldal, pedig egyrészt a beteget, másrészt a finanszírozót. A finanszírozásnak két alaptípusát különböztethetjük meg: a közösségi finanszírozást és a magánfinanszírozást. 4.3.1 Közösségi finanszírozás 1. Állami költségvetés: az egészségügyi szolgáltatást az állami költségvetés finanszírozza az általános adóbevételekből, tehát nincsenek külön erre a célra elkülönített alapok. 2. Társadalombiztosítás: az egyén törvényes kötelezettsége biztosítást kötni. Jelenleg Magyarországon ez a rendszer áll fenn. 4.3.2 Magánfinanszírozás 1. Magánbiztosítás: az egyén üzleti biztosítást köt egy biztosítóintézettel. Jelenleg Magyarországon három fajtája létezik.

28

Veress József: A gazdaságpolitika nagy elosztórendszerei, 2. fejezet: Az egészségügy (Typotex, 2007, Budapest)

31

MSA

a) Megállapodás a tb-vel: azok, akiknek nem kötelező a részvétel az állami társadalombiztosításban, járulék fizetése ellenében önként beléphetnek, hogy jogosultak legyenek a társadalombiztosítás egyes juttatásaira. Ilyen személyek például a külföldi állampolgárok vagy a Magyarországon tanuló külföldi diákok. b) Önkéntes

egészségbiztosítási

pénztárak:

1993

óta

léteznek

Magyarországon. A pénztárak széleskörű jogosultságokkal rendelkeznek: jogosultak fedezni a közvetlenül nyújtott szolgáltatások kiadásait, továbbá finanszírozhatják a vele kötött szerződések alapján más természetes vagy jogi személyek által nyújtott szolgáltatásokat. c) Kereskedelmi biztosítóintézetek29 Egyelőre nem a magánbiztosítások rendelkeznek domináns szereppel a magánfinanszírozáson belül. Véleményem szerint ezt a helyzetet kellene megváltoztatni a finanszírozási problémák enyhítése érdekében. 2. Egészségügyi előtakarékossági számlák (MSA= Medical Savings Accounts): Magyarországon még nem került bevezetésre. 3. Out-of-pocket payments: zsebből fizetett ellátás, közvetlen egyéni fizetés. Maga a beteg fizeti az ellátást vagy annak egy részét saját zsebből, közvetlenül a szolgáltatónak. Ebbe a csoportba tartoznak: -

A nem támogatott ellátásokért (például fogászati kezelések, plasztikai műtétek) a beteg legálisan és nyíltan fizet a legális magánpraxisban dolgozó orvosnak.

-

Hálapénz.

-

Támogatott ellátások költségmegosztása (cost-sharing): A költségek megosztása az állam, a társadalombiztosítás, a magánbiztosító és a beteg között. A finanszírozó a költségek egy részét a betegre hárítja. Ez lehet: ƒ

Önrészesedés (deductible) A beteg egy bizonyos összeghatárig maga fizeti az ellátás teljes költségét, csak akkor lép be a finanszírozó, ha túlhaladja ezt a határt.

29

Kornai János: Az egészségügy reformjáról, (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1998, Budapest), 61.oldal, 98-102.oldal

32

ƒ

Százalékos hozzájárulás (co-insurance) A beteg az ellátás bizonyos százalékát maga fizeti.

ƒ

Fix összegű hozzájárulás (co-payment) A beteg minden ellátás költségéből egy megadott fix összeget maga fizet. Az egészségügyi magánkiadások jelentős hányadát teszi ki a lakossági térítési díj, az úgynevezett co-payment. Ezt a díjat minden esetben meg kell fizetni ahhoz, hogy az egyes egészségbiztosítási szolgáltatásokat igénybe

lehessen

venni,

például

gyógyszer

vagy

gyógyászati

segédeszköz vásárlásakor. Ezek a típusok nem csak önmagukban fordulhatnak elő, lehet kombinálni őket. Például, ha egy bizonyos összeghatárig önrészesedést fizet a fogyasztó, a felett, pedig százalékos hozzájárulást.30 Ezekre a technikákra azért van szükség, hogy a beteget érdekeltté tegyék a költségek visszafogásában, és tudatos vásárlóvá neveljék a lakosságot. Figyelmemet a továbbiakban a magánbiztosításokra fordítom, a dolgozat további részében ezzel szeretnék részletesebben foglalkozni.

5. Magánbiztosítás Az egészségbiztosítás előnye elsősorban abban áll, hogy biztonságot nyújt betegség miatti jövedelem-kiesés esetére, valamint a felmerülő többletköltségek fedezésére is szolgál. Ezek a termékek így tervezhető öngondoskodási formát jelentenek, széles körű szolgáltatást

nyújtanak

kiszámítható,

fix

díjakon.

„A

biztosítás

kollektív

pénztakarékosság, kollektív gondoskodás meghatározott vagy véletlen károk fedezésére, kompenzálására.”31 “Az egészségbiztosítást az ügyfél egészségi állapotának váratlan, komoly anyagi terheket jelentő leromlásának esetére kötik. A ma elérhető egészségbiztosítások közül csak elvétve található olyan, amelyik az OEP által finanszírozott szolgáltatásokat fedezi. 30

Veress József: A gazdaságpolitika nagy elosztórendszerei, 2. fejezet: Az egészségügy (Typotex, 2007, Budapest) 31 A társadalombiztosítás és a magánbiztosítás kapcsolata, az együttműködés lehetőségei a múltban és a jelenben; http://www.biztositas.hu/Hirek-Informaciok/Biztositasi-szemle/2008-augusztus/Atarsadalombiztositas-es-a-maganbiztositas.html; [letöltés ideje: 2009. március]

33

Az ezt bevállaló biztosítók a jelentős mértékű díj ellenében csupán a velük leszerződött intézményben biztosítanak ellátást, a szerződés megkötése előtt, pedig komoly egészségügyi vizsgálatokon kell átesni.”32 Magyarországon kiemelkedően magasak a lakosság egészségügyi magánkiadásai, az egészségüggyel kapcsolatos magánbiztosítások száma azonban nagyon alacsony. Az OECD felmérése szerint 2006-ban Magyarországon a lakosság kevesebb, mint egy százaléka rendelkezett magánbiztosítással és az összes egészségügyi kiadás csupán 1,4 százalékát fedezték a magánbiztosítók. Jelenleg a teljes egészségügyi ellátás finanszírozásának 70-80 százaléka közkiadás, a fennmaradó 20-30 százaléknyi részt viszont zsebből fizetjük (out-of-pocket payments).33 A közkiadások aránya az egyik legalacsonyabb az EU tagállamok között és az OECD átlagnál is alacsonyabb. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a magánbiztosítási piac még nem jelentős méretű Magyarországon. A nyugat-európai országokban ettől eltérő képet mutat a piac. A magánbiztosítások száma és a teljes egészségügyi kiadásokhoz történő hozzájárulása jóval meghaladja a magyar értékeket. A magánkiadások szerepe a jövőben feltehetően nálunk is tovább fog nőni.

16,5

14 13

12

15 83 Dánia

5 23

19,5 75 Finnország

6 22 71 Spanyolország

9,512 77 Németország

31

13 7 79 Franciaország

egészségügyi közkiadás egyéb magánjellegű kiadás

83 Norvégia

73 Szlovénia

88 Csehország

70 Magyarország

Svájc

59

9

666 82

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

Hollandia

5. ábra: Egészségügyi kiadások finanszírozási forrásai 2006-ban

magán egészségbiztosítás "out of pocket" kifizetés

Forrás: OECD Helth Data 2008 (saját szerkesztés)

32

Segíts magadon, ha a tb nem segít?; http://www.weborvos.hu/egeszsegpolitika/segits_magadon_ha_tb/115438/; [letöltés ideje: 2009.február] 33 Orosz Éva: Nem a biztosítóktól javul az orvosi ellátás; http://www.fn.hu/belfold/20070502/nem_biztositoktol_javul/; [letöltés ideje: 2009.március]

34

6. ábra: Egészségügyi közkiadások és magán egészségügyi finanszírozás a GDP százalékában, 2006-ban

Hollandia

Csehország

Magyarország

Dánia

Finnország

Spanyolország

Svájc

Németország

Franciaország

14 12 10 8 6 4 2 0

egészségügyi közkiadás a GDP százalékában magán egészségügyi kiadás a GDP á lékáb

Forrás: OECD Health Data 2008 (saját szerkesztés) A grafikonon is látható, hogy a magyar egészségügyi közkiadások a GDP 6 százalékát tették ki 2006-ban és jelenleg is ez az arány áll fenn. A magán egészségbiztosítások aránya a teljes egészségügyi kiadásokhoz képest Magyarországon elenyészőnek számít. Amit ma zsebből fizetünk, annak egy részére nyújthatnának kiegészítő biztosítást az üzleti biztosítók. Például a gyógyszerek térítési díját vagy olyan szolgáltatásokat is fedezhetnének, amelyeket magánorvosnál, magánklinikákon vesznek igénybe a biztosítottak. Ilyenek például a fogászati ellátások, kórházi hotelszolgáltatás, kiemelt nővéri ellátás vagy a szabad orvosválasztás. Néhány szakember, köztük Orosz Éva megfontolandónak tartja a gyógyászati segédeszközök vagy a gyógyfürdő-szolgáltatás bevételét is a kiegészítő biztosítás formájában finanszírozható szolgáltatások körébe.34 A következő diagramon szerepel, hogy az egészségügyi magánkiadások hogyan oszlanak meg az egyes szolgáltatások között.

34

Orosz Éva: Nem a biztosítóktól javul az orvosi ellátás; http://www.fn.hu/belfold/20070502/nem_biztositoktol_javul/; [letöltés ideje: 2009.március]

35

7. ábra: A felnőtt korú lakosság egészségügyi magánkiadásainak százalékos megoszlása

4

3

gyógyszer

1 2 2 2

fogorvos optika

7

hálapénz magánorvos

7 59 13

gyógyfürdő utazás természetgyógyászat segédeszközök vizitdíj

Forrás: Medián; Az öngondoskodás esélyei A Generali-Providencia Zrt. megbízásából a Medián közvélemény-kutató által 2007-ben készített felmérésből35 kitűnik, hogy a felnőtt magyar lakosság a kutatást megelőző 12 hónapban körülbelül 385 milliárd forintot költött egészségügyi kiadásokra. Az összes kiadás csaknem 60 százalékát gyógyszerre költötték. Ez átlagosan évi 27.860 forintot jelent. A második legnagyobb tétel a fogászati kezelések, a hálapénz azonban csak 7 százalékot tett ki. Ezek a magas közvetlen egészségügyi kiadások jó alapot teremtenek a kiegészítő biztosítások piacának kiterjesztéséhez.

5.1 A magánbiztosítás működése A biztosítási díj nem a teljesítőképesség alapján, hanem az ekvivalencia elv szerint alakul. Ez azt jelenti, hogy a betegség személyes kockázatát, a káresemény bekövetkezési valószínűségét és annak költségeit veszi figyelembe a biztosító. Ennek az a hátránya, hogy a szociálisan hátrányosabb helyzetben lévők kiszorulhatnak a magánbiztosítási piacról. Erre megoldásként az állami szabályozás kínálkozik. 35

Az öngondoskodás esélyei, www.median.hu/object.3fdb237e-ef68-4043-8de7-74d206b19e2e.ivy; [letöltés ideje: 2009. február]

36

5.2 A közösségi és a magánbiztosítás különbsége Magánbiztosítás A fogyasztó szuverén döntése, hogy köt-e vagy sem. (fakultatív részvétel) A biztosítási díjat a kockázat nagysága alapján állapítják meg.

Társadalombiztosítás Törvényi kötelezettség a lakosság egészére nézve. Nem a kockázattól, azaz az egészségi állapottól függ a díj, hanem a fizetőképességtől, ami a jövedelem egy bizonyos százalékát jelenti. Az egyik legnagyobb hátránya, hogy a Az állami beavatkozás hatásai: lakosság jelentős része maradhat ki a • Keresletnövekedés biztosításból. • Kiadások korlátozásának képessége. 1. táblázat: A magánbiztosítás és a társadalombiztosítás közötti különbségek

5.3 Magánbiztosítások főbb jellemzői -

A biztosítási díj független a biztosított keresetétől, jövedelmi és vagyoni helyzetétől.

-

A biztosítási díj legalább részben kockázatarányos.

-

A biztosítók lehetnek akár non-profit, akár for-profit vállalkozások.

-

A bevételek és a kiadások időbeli hullámzása miatt a biztosítóknak jelentős vagyontartalékot kell képezni.36

5.4 A magánbiztosítás vélt és valós előnyei, hátrányai 1. Előnyök a) Költségáthárítás (cost-shifting) A

kormányzatok

a

társadalombiztosítás

terheinek

csökkentését

várják

a

magánbiztosítás elterjedésétől. Ez csak remélt előny, nemzetközi példák nem támasztják alá ezeket a várakozásokat. Az OECD államokban nem érzékelhető jelentős költségáthárítás, mert még a jelentősebb magán egészségbiztosítási piaccal rendelkező országokban sem sokkal kisebbek a GDP arányos közösségi egészségügyi kiadások, mint a magánbiztosítással kevésbé rendelkező országoknál. Sőt, a magánbiztosítások a közösségi kiadások növekedését is okozhatják, például, ha a kiegészítő biztosítások csökkentik a betegek költségtudatosságát.

36

Mihályi Péter: Az egészségbiztosítás reformjának fogalmi keretei; Esély 2007/5, 14. oldal

37

b) Hatékonyság Vélt előny. A hatékonyság nagyon nehezen mérhető az egészségügyben. Az egészségi állapot és a kiadások között nem áll fenn egyértelmű összefüggés, hiszen nem ott a legjobb az egészségi állapot, ahol a legtöbbet költik rá. Az elégedettség sem mutatja a hatékonyság mértékét, mert nem biztos, hogy ahol a legtöbbet költik, ott a legelégedettebbek az emberek az egészségüggyel. A magánbiztosítás mellett érvelők szerint az ügyfelekért folyó verseny miatt a magánbiztosítók érdeke valódi vevőként fellépni az egészségügyi szolgáltatások piacán. Ez azt jelenti, hogy csak azokkal a szolgáltatókkal kötnek szerződést, amelyek megfelelő minőségben és áron kínálják a szolgáltatásaikat, azaz hatékonyak. Nemzetközi példák sem támasztják alá, hogy jobban működne a rendszer, ha a magánbiztosítóknál is köthető biztosítás az alapszolgáltatásokra. Ennek két oka lehet. Egyrészt a biztosítók inkább a kockázatok terén versenyezhetnek és nem a kiadások leszorításában, ezen kívül nem akarják korlátozni az ügyfeleket a szabad orvosválasztásban azzal, hogy csak szelektíven kötnek szerződést a szolgáltatókkal. Másrészt a magas tranzakciós és adminisztrációs költségek is a költséghatékonyság ellen hatnak. c) Ellátáshoz való hozzáférés javítása és a fogyasztói preferenciák jobb kielégítése Szintén vélt előny. Ugyancsak nem támasztja alá sem hazai, sem nemzetközi tapasztalat. A biztosítók folyamatos innovációval próbálják a célcsoportjuk igényeihez alakítani a szolgáltatásaikat. Ez növeli a választás lehetőségét és a fogyasztói szuverenitást. Azonban közvetett lefölözéshez vezet, mert a biztosítók arra használhatják a termékdifferenciálást, hogy javítsák a kockázati portfóliójukat. Másrészt a túlzottan diverzifikált biztosítási piac megnehezíti a biztosítási termékek összehasonlítását, ezen keresztül a racionális fogyasztói döntéseket. Végső soron a magánbiztosítások segíthetnek az ellátáshoz való hozzáférés javításán, de csak korlátozott mértékben. Bővíthetik az igénybe vehető ellátások körét, csökkenthetik a költségmegosztás terheit és segíthetnek a várólisták megkerülésében.

38

2. Hátrányok d) Lefölözés Valós hátrány. A biztosító érdeke az lenne, hogy magas jövedelmű és alacsony kockázatú ügyfelei legyenek. A lefölözés azt jelenti, hogy a biztosító ki tudja szűrni a magas költségű és kockázatos ügyfeleket, és csak a kedvező paraméterekkel rendelkezőkkel köt biztosítást. e) Kontraszelekció Más néven káros szelekció. A jelenség lényege a következő: a szerződő felek egyike, a biztosított, az információs aszimmetria alapján eltitkolja kockázatának valós mértékét a másik fél, azaz a biztosító elől. Ebből a biztosítónak vesztesége származhat, mert ilyenkor az indokoltnál alacsonyabb díjat tud csak beszedni. A biztosító nem képes az információs aszimmetria miatt költségmentesen különböző kockázati kategóriákba besorolni az ügyfeleket. Ha a piacon átlagostól eltérő, azaz alacsony és magas kockázatú egyének is találhatók, de a biztosító csak a biztosítottak átlagos kockázatát kifejező díjon értékesíti a termékeit, akkor lehetséges, hogy csak a magas kockázattal rendelkezők kötnek biztosítást, hiszen nekik jobban megéri. Azok azonban, akik úgy érzik, hogy ők az átlagosnál alacsonyabb kockázati szinttel rendelkeznek, túl magasnak tartják a díjat és kilépnek a rendszerből, ezzel rontva a biztosító kockázati portfólióját. A csoport átlagos kockázati szintje így nő, és ismét lesznek, akik túl magasnak találják az új átlag alapján fizetendő díjat. A folyamat vége az, hogy csak a legmagasabb kockázatú egyének maradnak. Tehát a kisebb kockázatú ügyfelek kilépnek, a szegényebbek, pedig kiszorulnak a rendszerből. Erre a problémára az jelenti a legjobb megoldást, ha a biztosító kerüli a magas kockázatokat, magasabb díjat határoz meg rájuk, csökkenti az információs aszimmetriát vagy viszontbiztosítást vesz igénybe. Azzal is gátat lehet szabni a káros folyamatnak, ha az állam kötelezővé teszi a biztosítást, mint például az egészségbiztosítás esetében.

39

f) Kétszintű ellátás Ez a valós hátrány összefüggésben áll azzal, hogy a szegényebbek maradnának az állami rendszerben, és a gazdagabbak engedhetnék csak meg maguknak a magánbiztosítók csomagjainak megvásárlását. Ez, pedig még inkább növelné a társadalmi elégedetlenséget és a rést a két réteg között. g) Információs aszimmetria Valós hátrány. A biztosítóknak azzal a problémával is meg kell küzdeniük, hogy az ügyfél eltitkolja valós egészségi állapotát, hogy alacsonyabb biztosítási díjat érjen el. A biztosító ez ellen úgy védekezhet, hogy orvosi vizsgálatnak veti alá az ügyfelet, de kisebb-nagyobb mértékben mindig fenn fog állni az aszimmetria. h) Erkölcsi kockázat (moral hazard) A

biztosítás

meglétének

ténye

visszahat

a

kár

bekövetkezésének

valószínűségére, mivel a biztosítással rendelkező egyén kevésbé törekszik a kár elkerülésére, hiszen van biztosítása, azaz védve van a megbetegedéssel járó pénzügyi terhek ellen. Ha az egyén rendelkezik biztosítással, akkor előnyösebb számára, ha saját forrásból kevesebbet áldoz a kár megelőzésére, mintha nem lenne biztosítása. Ugyanakkor ez a hozzáállás káros lehet a társadalom egészére nézve. Mivel nem költségérzékeny sem a szolgáltató, sem a biztosított, ezért mindkét fél hajlamos a költségesebb kezelést választani. Így gyakran szakmailag indokolatlanul magas szintű ellátásban részesül a beteg és a költségeket teljesen figyelmen kívül hagyják. Minél teljesebben fedezi az egészségügyi biztosítási rendszer a felmerülő költségeket, annál inkább úgy gondolja a beteg és az orvos, hogy ezek a költségek átháríthatók a biztosítás többi résztvevőjére, és így nem is törekszenek a kordában tartásukra. Az erkölcsi kockázat fogalmába beletartozik azon cselekedetek kockázata is, amelyeket a biztosított ügyfél a kompenzáció reményében követ el. A kármegelőzést várhatóan annál inkább hanyagolják az ügyfelek, minél költségesebb a biztosító számára a megfigyelésük. Az erkölcsi kockázat csökkentése érdekében a biztosítók gyakran megkövetelik ügyfeleiktől, hogy a veszteség egy részét ők maguk állják, azaz fizessenek önrészt. A biztosító szempontjából megoldást jelenthet még a biztosítási díjak emelése, a

40

tapasztalati díjszabás alkalmazása (experience rating), és a törekvés a károk elkerülésére, megelőzésére. Ezen hátrányok megakadályozzák a biztosítási piacok hatékony és tökéletes működését. Magánbiztosítás

esetén

kialakulhat

az

egészségügyi

szolgáltatások

túlzott

igénybevétele, de az a hátrány is felmerülhet, hogy létrejön egy olyan csoport, akik nem kötnek biztosítást, mert nem tudják megfizetni a díjat, ez, pedig súlyos terheket róhat a társadalom egészére. Mivel az állam törekszik arra, hogy minden állampolgár számára elérhetővé tegye az egészségügyi

szolgáltatást

egészségbiztosítás

egyelőre

anyagi nem

helyzettől játszik

függetlenül,

jelentős

szerepet

ezért az

a

magán

egészségügy

finanszírozásában. Magyarországon a magánbiztosítók számára jelenleg csak a kötelező biztosítást

kiegészítő

biztosítások

értékesítésére

van

lehetőség,

azaz

a

társadalombiztosítás által nem finanszírozott szolgáltatásokra nyújthatnak csak fedezetet. A magán egészségbiztosítás még nem játszik jelentős szerepet az egészségügy finanszírozásában, részesedése az összes egészségügyi kiadásból a legújabb felmérések szerint csupán 1,4 százalékra tehető. 37 A közfinanszírozás dominanciája nem jelenti azt, hogy csakis közfinanszírozásnak kellene lennie. Az eltérő társadalmi igények kielégítésére a magánfinanszírozás, azaz az önkéntes pénztárak, co-payment és az üzleti biztosítók jelenthetnek megoldást. Ahhoz, hogy egy megfelelő együttműködés alakulhasson ki a köz- és magánfinanszírozás között, először tisztázni kell, hogy a magánfinanszírozás megmaradjon csak kiegészítő szerepben, vagy egyre inkább a magánszektorra háruljon az egészségügyi piac átalakítása. Az utóbbi esetben a fogyasztói szuverenitás és a magánbiztosítók profitjának maximalizálása lenne a fő célkitűzés. A közfinanszírozás szereplői által vezérelt átalakításban a rendszer hatékonyságának és minőségbeli javításának lenne kiemelt szerepe. Ebben fontos szerepet játszhat a megfelelően szabályozott magánszolgáltatói szektor. „A köz

37

OECD Health Data 2008

41

domináns szerepe a finanszírozásban párosulhat a magán domináns szerepével a szolgáltatási szféra számos területén.”38 A magán egészségbiztosítás piacának kiszélesedése összefüggésben áll az állami rendszerben bekövetkező változásokkal. A közösségi finanszírozás által szabadon hagyott rések jelölik ki a magánbiztosítás lehetőségeit. A társadalombiztosítási alapcsomagban található szolgáltatások körének csökkenésével növekszik az igény a kiegészítő biztosításokra. A piacbővítés esetleges módjai: bizonyos ellátások kizárása a kötelező

fedezetből,

állami

rendszerből

való

kilépés

lehetősége,

magán

egészségbiztosítás vásárlásakor nyújtott adókedvezmények.

6. A jövő: milyen irányok és megoldási javaslatok vannak? 6.1 A meglévő rendszer ésszerűsítése Az egészségbiztosítási törvény hatályon kívül helyezésével új utakat, megoldási lehetőségeket

kell

keresnünk.

A

társadalombiztosítás

meglévő

rendszerének

ésszerűsítése lenne az első és legfontosabb feladat. A közkiadások visszafogása az első és legfontosabb lépés. Az egészségpolitikának ehhez direkt és indirekt eszközök is rendelkezésére állnak. Ezek az eszközök a következők: a) a

technológiai

fejlődés

hátrányainak

kezelése,

a

szükségtelen

ellátások

visszaszorítása Ez egyrészt a szolgáltatások árának és a gyógyszeráraknak a szabályozása, másrészt szakmai protokollok kidolgozása és betartása révén érhető el. b) az ellátás progresszivitásának fokozása A betegutak szabályozásának szigorítása, tehát a háziorvosok kapuőri funkciójának növelése. A beteg csak alsóbb szintről történő beutalással kerülhet magasabb

38

Orosz Éva: Lehetséges-e egészségpolitikai paradigmaváltás?; http://www.freeweb.hu/eszmelet/53/orosz53.htm; [letöltés ideje: 2009.február]

42

szintre. Erre azért van szükség, hogy csak indokolt esetekben kerüljön a beteg az ellátás magasabb szintjére, hogy ne terhelje feleslegesen a rendszert. c) fölös kapacitások visszaszorítása A kórházi ágyak számának csökkentése már elkezdődött, de szükség van a beruházások nagyobb kontrolljára, és ha szükséges, a dolgozók létszámának csökkentésére is. d) a társadalom elöregedéséből fakadó terhek csökkentése Az ápolási és a szociális funkciókat el kell választani az egészségügyi ellátórendszertől, mert az ápolási tevékenység az aktív kórházi ágyakon nagyon költséges, lefoglalja a kapacitásokat, és plusz terhet ró a közösségi finanszírozásra. Az ápolási tevékenységet az arra szakosodott intézmények olcsóbban el tudják látni. e) a kórházközpontú ellátás visszaszorítása A betegek nagy részét nem kellene fekvőbetegként ellátni, a jóval olcsóbb járóbeteg ellátásban is kezelhetők lennének. Ez jelentős kiadáscsökkentést eredményezne az Egészségbiztosítási Alap számára. f) a szolgáltatók finanszírozási mechanizmusának átalakítása, hogy még inkább hatékonyságra ösztönözzék őket g) társadalombiztosítás vagy az állami egészségügyi hatóság ügynökszerepének fokozása A társadalombiztosítás tudatos vásárlóként történő fellépésének célja a szolgáltatók közötti verseny erősítése a szelektív szerződéskötéssel, ezen keresztül pedig kvázipiac teremtéssel. h) költségvetési korlát A társadalombiztosítás kiadáskorlátot szabhat meg az intézményeknek, vagy akár a teljes egészségügyi kiadásokra. Ezzel azonban akár minőségi romlást is előidézhet. i) a kiadások részleges áthárítása a magánfinanszírozásra (cost-shifting), azaz a közfinanszírozás visszavonulása 43

A költségmegosztás (cost-sharing) szerepének növelése, a magánbiztosítások terjedésének

ösztönzése,

a

támogatott

gyógyszerek körének

szűkítése,

a

közösségileg finanszírozott ellátások körének szűkítése.39 Szükség van az ellátásszervezés jobb koordinációjára, hogy ki tudják alakítani az egyes betegségek hatékony ellátását biztosító "optimális betegutakat". Összehangolt változtatások szükségesek az egészségügy információs rendszerében, a szolgáltatók finanszírozási módszereiben, a minőségbiztosítási rendszerekben és az intézményi feltételek területén. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár modernizálása már megkezdődött. Ezt példázza az Egészségbiztosítási Felügyelet létrehozása és a szigorú járulékellenőrzés is. A kórházak működési formáját több szakértő szerint gazdasági társaságokká kellene alakítani, a regionális egészségügyi tanácsoknak, pedig stratégiai tervező és koordináló szerepet kellene adni.

6.2 Regionális decentralizáció A regionális decentralizáció azt jelenti, hogy megmaradnának a társadalombiztosítás keretei, az Egészségbiztosítási Alap, mint egy egységes pénzalap szintén megmaradna. Ezt az alapot lehetne felosztani regionális biztosítók között a demográfiai viszonyokat és a lakosság egészségi állapotát figyelembe véve. Orosz Éva szerint egy-egy régió szintjén lehet a legjobban átlátni a rendszert, alkalmazkodni az igényekhez, és alkalmazni egy egységes minőségbiztosítási rendszert. A térség leghatékonyabb egészségügyi ellátásának érdekében ösztönözni kell a regionális biztosítókat. Ha hatékonyan működnek a kórházak és megtakarítást érnek el, akkor ez az összeg a régióban maradna, és nem kerülne szétosztásra az egész országban, ahogy ez most történik. Így több forrás jutna a fejlesztésekre, ezáltal a szolgáltatások minősége is javulna. A rendszer ösztönzőleg hatna a megelőzésre fordított kiadásokra is, mivel a biztosítónak érdeke lenne a betegségek megelőzése, hiszen végső soron a saját költségeit csökkentené a későbbiek folyamán. „A versengő üzleti biztosítók esetében ez megkérdőjelezhető, hiszen a biztosítottak bármikor más társasághoz vándorolhatnak, a megelőzés hosszú távú haszna így nem feltétlenül az arra pénzt áldozó cégnél csapódik

39

Veress József: A gazdaságpolitika nagy elosztórendszerei, 2. fejezet: Az egészségügy (Typotex, 2007, Budapest)

44

le.”40 Orosz Éva hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nemzetközi tapasztalatok alapján is a szolgáltatások

minőségének

javítása,

az

intézmények

hatékonyabb

működése

elsősorban biztosítási rendszeren kívüli változtatásokat igényel, de persze szükséges a biztosító érdekeltségének megteremtése is. „A társadalom differenciált igényeinek a kielégítésében fontos az önkéntes pénztárak és üzleti biztosítók szerepe az önkéntes, kiegészítő biztosítások terén. Megfontolandó, hogy lehetővé váljon-e az átfedés a társadalombiztosítás és az önkéntes biztosítások által nyújtott szolgáltatások között.”41 Erre a gyakorlatra például szolgálhat Németország,

ahol

a

magánbiztosítók

alapszolgáltatást

is

nyújthatnak

az

egészségbiztosítási piacon.

6.3 Kiegészítő biztosítások A kiegészítő biztosítások témakörét külön fejezetben tárgyalom, mivel dolgozatom további részében csak ezekkel foglalkozom.

7. Kiegészítő biztosítások 7.1 Miért van szükség öngondoskodásra? Miért nem elegendő a tb? Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár csakis az egészségügyi alapellátás körébe tartozó gyógyítási és rehabilitációs szolgáltatásokat téríti. Az OEP által finanszírozott szolgáltatások köre azonban egyre szűkül, ami bizonyos területeken sorban állást eredményezhet. Ez a tendencia növeli a magánklinikai, magánkórházi igényeket.

7.2 Kiegészítő biztosítás a hárompilléres egészségbiztosítási modellben A magán egészségbiztosítás alternatív és kiegészítő biztosítási funkciót tölthet be. A külföldiek számára alternatív, mert nekik nem kötelező az OEP-pel szerződni. A magyar állampolgároknak azonban csak kiegészítő jellegű, az OEP által nem

40

Nem a biztosítóktól javul az orvosi ellátás; http://www.fn.hu/belfold/20070502/nem_biztositoktol_javul/ [letöltés ideje: 2009. február] 41 Népszabadság, 2007. március, Orosz Éva: Magyar egészségügy: mi várható és mi nem az üzleti biztosítóktól?

45

finanszírozott szolgáltatásokra nyújthatnak fedezetet az üzleti biztosítók. Az alábbi ábra szemlélteti a kiegészítő biztosítások helyét a mai magyar egészségügyi rendszerben. egészségpénztár kiegészítő üzleti biztosító társadalombiztosítás alap 8. ábra: A hárompilléres egészségbiztosítási modell Három alapvető finanszírozás formát különböztethetünk meg, azaz hárompilléres egészségbiztosítási modellről beszélhetünk ma Magyarországon. Ezek együttesének kell egy

kiegyensúlyozott

egészségügyi

rendszert

létrehozni.

Az

első

pillér

a

társadalombiztosítási alapcsomag. A második pillér az előbbit kiegészítő funkciók, melyek kiegészítő finanszírozást nyújtanak az alapellátási csomagban részlegesen finanszírozott elemekhez. A harmadik pillér a speciális, rétegigényeket kielégítő funkciókat jelenti. Az első pillér az állam által finanszírozott vagy államilag garantált, mindenkinek

járó

alap

egészségügyi

szolgáltatásokat

jelenti.

Erre

épül

a

társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló biztosítási csomag, amit csak a járulékot fizetők vehetnek igénybe. A piramis csúcsán a kiegészítő biztosítás áll. Ennek szakmai fogalma egyelőre nem teljesen tisztázott. A szakértők még nem határoztak meg konszenzuson alapuló, egységes definíciót. Mindenki másként értelmezi a kiegészítő biztosítások körét. Dolgozatomban Dr. Kóti Tamás és Szabó Boglárka értelmezéséből indultam ki, az ő fogalomrendszerüket tettem magamévá. Így a következő felosztást fogadtam el alaptételként: Magyarországon

kiegészítő

magán

egészségbiztosításra

jelenleg

intézményrendszeren keresztül van lehetőség: -

üzleti biztosítók

-

önszerveződő, nonprofit egészségpénztárak. 42

42

Dr. Kóti Tamás, Szabó Boróka: A kiegészítő egészségbiztosítások helye, szerepe a hazai betegellátásban; Egészségügyi Menedzsment 2003. május-június 53-56. oldal

46

két

eltérő

A rendszerváltás óta nem sikerült a kiegészítő biztosításoknak akkora teret nyerni, hogy számottevően részt tudjanak venni az egészségügy finanszírozásában. A piacgazdaság nehezen tört be erre a területre. Az, hogy mégis sikerült az üzleti biztosítóknak megvetni a lábukat a piacon, annak köszönhető, hogy az állam is érdekelt a magánfinanszírozás elterjedésében. A kiegészítő magán egészségbiztosítást elsősorban azért támogatná az állam, hogy a társadalombiztosításra költségvisszatartó hatást gyakoroljon. Ezt a hatást azonban nehéz felmérni. A kormány szeretné a közkiadások hányadának csökkentését elérni és betömni a rést, mely a teljes egészségügyi kiadások kasszájában keletkezett. A kiegészítő biztosítások alapvetően a többletigények kielégítésére jöttek létre. Kincses Gyula- a magánfinanszírozásról szóló tanulmányában43- három csoportba sorolja feladataikat: 1. Közösségi, egészségfejlesztési célú rendszerek finanszírozása (prevenció) 2. Szolgáltatásfinanszírozás a. A co-payment költségeinek finanszírozása (gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök stb.) b. A differenciált igények kielégítésének finanszírozása (szolgáltatásvásárlás a szabadpiacon) 3. Pénzbeli ellátások finanszírozása Az első csoportba tartozó szolgáltatásokat az önkéntes egészségpénztárak, a szolgáltatásfinanszírozást és a pénzbeli ellátásokat, pedig elsősorban az üzleti biztosítók kínálják. Rékassy

Balázs

meghatározása

szerint

a

kiegészítő

biztosítások

alatt

a

közfinanszírozású csomaghoz kapcsolódó, azt kiegészítő, vagy részben helyettesítő szolgáltatásokat értjük. Az ő felosztása más szempontrendszert követ. Három csoportba sorolja a kiegészítő biztosítások feladatait: 43

Kincses Gyula: A keresleti oldal élénkítésének lehetősége az egészségügyi magánszolgáltatások piacán: A magánfinanszírozás kérdései az egészségügyben; Egészségügyi gazdasági szemle 38.évfolyam 5.szám, 483-492.oldal

47

1. A kötelező co-payment finanszírozása 2. Közfinanszírozási intézményben a közfinanszírozott ellátás mellett igénybevett szolgáltatások (szabad orvosválasztás, intézményválasztás, hotelszolgáltatások stb.) 3. Nem közfinanszírozott intézményben igénybevett szolgáltatások a. Az

ellátási

csomagba

tartozó

ellátások

nem

közfinanszírozású

intézményben történő eseti igénybevétele b. Az ellátási csomagba nem tartozó szolgáltatások finanszírozása (fogászat, alternatív gyógymódok stb.)44

7.3 Miért csak az üzleti biztosítók? Dolgozatomban elsősorban az üzleti biztosítókkal szeretnék foglalkozni, mert véleményem szerint ezek jelenthetik a jövőt és belátható időn belül megfelelő segítséget tudnak majd nyújtani a lakosság differenciált igényeinek kiszolgálásában, a fogyasztókat érintő fontosabb problémák megoldásában. Jelenleg csak azért népszerűbbek az önszerveződő egészségpénztárak, mert adókedvezmény vehető igénybe a befizetések után. A pénztártag által, vagy javára befizetett tagdíj 30 százaléka levonható az adóalapból. Ez az összes pénztári befizetések esetében nem lehet több mint 100 ezer forint. Szász András, a Közgazdasági Továbbképző Intézet Biztosítási szakvezetője szerint az egészségpénztárakkal alapvetően az a legnagyobb probléma, hogy nem rendelkeznek megfelelő mennyiségű tőkével ahhoz, hogy biztosítóként működhessenek. Tőke hiányában nem tudják finanszírozni potenciális veszteségeiket, nem tudnak kockázatot vállalni, így nem tudnak valódi egészségügyi tevékenységet folytatni. Az egészségpénztárak csupán egészségmegőrző, prevenciós tevékenységek finanszírozására alkalmasak. Ezzel szemben a biztosítás valódi kockázat-áthárítás. A biztosító, a biztosítási jogviszony hosszától függetlenül finanszírozza a költségesebb egészségügyi kiadásainkat is, amire egy egészségpénztár nem lenne képes, mert csak annyi pénzt tudunk kivenni a pénztárból, amennyit betettünk.

44

Dr. Rékassy Balázs: Magán és kiegészítő egészségbiztosítások lehetőségei Magyarországon (ESKI, Budapest, 2006)

48

7.4 Kik kötnének kiegészítő biztosítást? Mi az elterjedésének alapja? Felmérések szerint az emberek egyre inkább hajlandóságot mutatnak arra, hogy fizessenek a többletszolgáltatásokért. Például, hogy kikerülhessék a várólistákat, és gyorsabban bejussanak a háziorvoshoz és a szakrendelésekre. Az érdeklődés növekedése ellenére egyelőre még kevesen kötnek ilyen jellegű biztosítást. Az üzleti biztosítók üzleti titokként tartják nyilván az ügyfeleik számát, de a GKI-EKI45 becslései szerint körülbelül 95 ezer kiegészítő biztosítás volt érvényben 2007 végén, és további 645 ezer embernek vásárolt hasonló szolgáltatást a munkahelyi egészségpénztárakon keresztül a munkáltatója. A Generali által 2008 novemberében készíttetett Szinapszis felmérés a kiegészítő biztosítások célcsoportjainak megállapítására irányult. Ehhez először az orvoshoz járási szokásokat mérték fel, melyekből a megfelelő következtetések levonhatók. Az orvosi szolgáltatásokat három csoportra osztották a kérdőíven: háziorvosi, szakorvosi és magánorvosi szolgáltatásokra. Háziorvosi rendelés A felmérésben megkérdezettek 29,1 százaléka havonta többször felkeresi a háziorvosát. Ők leginkább 46 év felettiek, alapfokú végzettségűek, az átlagos havi nettó jövedelmük, pedig nem haladja meg a nettó 90 ezer forintot. 28,5 százalék csak egészségügyi probléma esetén megy orvoshoz, 14,8 százalék pedig negyedévente. A többiek ennél is ritkábban, vagy sosem. Az orvoshoz ritkán vagy egyáltalán nem járók meggyőzése a kiegészítő biztosítások vásárlásáról kevésbé sikeres, ezért ők nem tekintendők célcsoportnak. Szakrendelés Szakrendelésre az emberek többsége évente, vagy csak egészségügyi gond felmerülése esetén jár. Félévente, vagy gyakrabban a nyugdíjasok, a munkanélküliek, valamint a havi nettó 50 ezer forint alatti jövedelemmel rendelkezők járnak szakrendelésre az átlagnál nagyobb arányban.

45

Nő a kiegészítő egészségbiztosítások száma; http://dental.hu/dentalnet-hirek/frisshirek/hirek/20080326/no-a-kiegeszito-egeszsegbiztositasok-szama; [letöltés ideje: 2009. március]

49

Magánrendelés A lakosság közel kétharmada egyáltalán nem jár magánrendelésre. Ők alacsony jövedelemmel rendelkeznek és alacsony végzettségűek. A felsőfokú végzettségű, legalább havi 150 ezer forint jövedelemmel rendelkező, jellemzően 26-46 év közöttiek, valamint a budapestiek és a szakmunkások jelentik a magánrendelések igénybevevőinek bázisát. Alternatív gyógymódokra a vezető beosztásúak, a 250 ezer forint feletti jövedelemmel rendelkezők valamint a budapesti lakosok költik az átlag többszörösét, míg paraszolvenciára a legtöbb pénzt különös módon a munkanélküliek és a 200 ezer forint körüli jövedelemmel rendelkezők, valamint a budapesti lakosok költik. Összefoglalva tehát a felmérés eredményei egyértelműen azt mutatják, hogy a 26-46 éves, felsőfokú végzettségű, 200 ezer forint feletti keresettel rendelkező, főként budapesti lakosság veszi igénybe magánorvosok szolgáltatásait. Ez azt jelenti, hogy ők tekinthetők a leginkább célcsoportnak a magánbiztosítások területén. Az üzleti biztosítóknak elsősorban őket kell megcélozniuk termékeikkel, az ő igényeiket kell felmérni és a kínálatot ahhoz igazítani. Így tehát olyan termékekre van szükség, melyek a magánorvosokra fordítandó kiadásokat fedezik. A magánrendelésre nem járó megkérdezettek 16 százaléka úgy gondolja, hogy nincs számára olyan, jelenleg térítéses egészségügyi szolgáltatás, amiért kiegészítő biztosítási szerződést kötne acélból, hogy ingyenesen igénybe vehesse az adott szolgáltatást. Úgy gondolják, hogy eleget fizetnek a tb-nek ahhoz, hogy megfelelő ellátást kapjanak, nem hajlandóak plusz pénzt áldozni arra, hogy előbb sorra kerüljenek. Ugyanakkor a magánrendelésre nem járó válaszadók negyede igénybe venné a magán egészségügyi szolgáltatásokat,

ha

megengedhetné

magának,

15

százalékuk

akkor

menne

magánklinikára, ha szakmailag a legjobbat szeretné, 10 százalékuk, pedig csak akkor, ha valamilyen komoly egészségügyi problémája lenne, vagy, ha gyors ellátásra lenne szüksége. Ez is azt mutatja, hogy még azok is tekinthetők célcsoportnak, akik eddig nem vettek igénybe magánorvosi szolgáltatásokat. A biztosítás-kötési hajlandóságuk azonban nagyban függ a termék díjától. A Szinapszis felmérés arra a kérdésre is kitért, hogy ha lehetőség volna kilépni a társadalombiztosítás keretei közül, akkor vajon milyen arányban tennék ezt meg az

50

emberek. Az eredmények azt mutatják, hogy a lakosság nagy része, 62,6 százalék nem lépne ki a jelenlegi rendszerből, ugyanakkor 5 százalékuk egészen biztos magánbiztosításra térne át, az ingadozók aránya, pedig a társadalom közel harmadára tehető, ami szintén jelentős potenciált sejtet. Ma Magyarországon egyre több embernek, köztük sok külföldinek van igénye magán egészségbiztosításra. Magas színvonalú, jól szervezett, széles körű költségfedező, azaz szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosítást keresnek. Az érdeklődők közül legtöbben családtagjaik részére is kötnének ilyen jellegű biztosítást, főleg, ha alternatív vagy megfelelő kiegészítő fedezettel nem rendelkeznek. Tehát a piac egyik kitörési lehetőségét a külföldiek jelenthetik, a másikat, pedig azok, akik elégedetlenek a társadalombiztosítás szolgáltatásaival és magasabb színvonalú szolgáltatásra vágynak. Megállapításra került, hogy a meglevő, egyéb biztosítási termékekkel kapcsolatban fennálló bizalom, a nagyvárosi lakóhely, a relatíve jónak ítélt egészségi állapot és öngondoskodó csoportok hajlamosabbak biztosítást kötni, mint a társadalom többi része. Az is kitűnik emellett, hogy a családi fizetési hajlandóságot nem csak a diploma, de az érettségi bizonyítvány megléte is növeli, valamint, hogy a szabadon összeállítható csomagra vonatkozó egyéni fizetési hajlandóságra a kockázatvállaló attitűd is pozitív hatással van. Összefoglalva, a Szinapszis felmérés eredményei azt mutatják, hogy a megkérdezettek 40 százaléka kötne, 60 százalék, pedig nem kötne kiegészítő egészségbiztosítást. A vezető beosztásúk (66%), az alkalmazottak (58%), a 150 ezer forint nettó jövedelemmel rendelkezők az átlagosnál nagyobb százalékban kötnének kiegészítő biztosítást, de rendkívül sokrétű az indíttatás és a potenciális, illetve tényleges ügyfelek köre.

51

7.5 Milyen szolgáltatások miatt lennének népszerűek a kiegészítő biztosítások? Ebben az alfejezetben főként a már többször idézett Medián felmérésre46 támaszkodtam annak meghatározásában, hogy mely szolgáltatások lennének legkeresettebbek a kiegészítő biztosítások kínálatában. Egészségügyi szolgáltatás igénybevételekor leginkább a hosszú várakozási idővel és az orvosok

hozzáállásával

elégedetlenek

az

emberek.

Ezen

a

területen

lenne

létjogosultsága a kiegészítő biztosításoknak. A várólisták kikerülése lehetne az egyik legvonzóbb tulajdonsága ezeknek a biztosításoknak. Ezek mellé természetesen szükség van plusz szolgáltatások nyújtására is, mert csupán a várakozási idő csökkentése vagy megszüntetése nem elég a betegek meggyőzésében, hogy érdemes kiegészítő biztosítást kötni. A várakozási idővel egyébként minden második megkérdezett elégedetlen volt, ami komoly piacot jelenthet az erre épülő konstrukcióknak. Hiányosságként említették még

a

megkérdezettek

az

ellátás

színvonalát,

a

zsúfolt

várótermeket,

a

személytelenséget, a személyzet alacsony létszámát és az elvárt hálapénzt is. Az a meglátásom, hogy a kiegészítő biztosítások, ezen belül is a szolgáltatásfinanszírozó biztosítások segíthetnének kiszorítani a hálapénzt, mert a biztosító rendezné a számlát a szolgáltatóval, így a betegnek semmilyen pénzügyi kötelezettsége nem lenne közvetlenül az orvossal szemben. A három leggyakrabban felkeresett magán egészségügyi szolgáltató a fogorvos, a nőgyógyász és a szemész, de a bórgyógyászok és gyógymasszőrök is igen keresettek. A megkérdezettek közel fele félévente vagy évente felkeresi ezeket a szakembereket. Ezen magánorvosok szolgáltatásaira lehetne építeni az üzleti biztosítók termékkínálatát. Közülük is főként a fogorvosi szolgáltatások jelentenének olyan extra többletet, amiért hajlandóak

lennének

a

megkérdezettek

kiegészítő

biztosítást

kötni.

Plusz

szolgáltatásként lehetne kínálni a gyakori ingyenes szűrővizsgálatokat, illetve különféle egészségmegőrző szolgáltatásokat, úgymint gyógyfürdő, gyógymasszőr, gyógytornász.

46

Medián; Az öngondoskodás esélyei; http://www.median.hu/object.3fdb237e-ef68-4043-8de7-

74d206b19e2e.ivy; [letöltés ideje: 2009. február]

52

9. ábra: A kiegészítő csomag elemeinek megítélése 50% 45%

15 25 30

30%

16

legfontosabb

első háromban

13

9

természetgyógyászat

hotelszolgáltatás

4

4

16

külföld

8

17

wellness

9

18

szülés

6

12

10

20

magánorvos

4 kórházi napidíj

rövidebb várakozási idő

0%

6 gyógyszer

5%

11

szemüveg

12

25

12

technológia

17 18

21

12

vizitdíj

15%

20 28

20% 10%

17

fogászat

25%

26

kieső bér

35%

szabad szakorvosválasztás

40%

elképzelhető

Forrás: Medián; Az öngondoskodás esélyei A diagram a válaszadók preferenciáit mutatja. A legnépszerűbbek a várólisták elkerülésére irányuló kiegészítő biztosítások lennének, a megkérdezettek 18 százaléka elsősorban erre kötne kiegészítő biztosítást.

Ezt követné a gyógyszerek árának

részleges támogatására és a szabad orvosválasztásra, illetve a kieső jövedelem pótlására vonatkozó biztosítás. Mivel a felmérés 2007-ben készült, a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlését is eredményező népszavazás előtt, a kérdőívben még szerepeltek ezek a tételek. Abból a szempontból, hogy milyen szolgáltatásokra kínáljanak kiegészítő biztosítást az üzleti biztosítók, ezen két pontot már nem kell figyelembe vennünk. Egy újabb felméréssel lehetne kideríteni, hogy mit választanának helyette a potenciális ügyfelek. A kiegészítő biztosítás vonatkozhat különleges anyagok alkalmazására is bizonyos műtétek esetén, például a szemlencseműtétnél. A hagyományos eljárásban az OEP egy alacsonyabb árkategóriájú lencsét térít, ha a beteg a magasabb árkategóriájút szeretné, akkor neki kell a különbözetet állnia. Ha viszont rendelkezik kiegészítő biztosítással, akkor a biztosítója fizeti a költségesebb eljárást.47 Ez az opció a felmérésben a költségesebb technológia választhatósága címszó alatt szerepelt, amely szintén

47

Népszabadság: Nő a kiegészítő egészségbiztosítások száma, 2008.03.26

53

fontosnak ítéltetett a megkérdezettek számára, mert összességében a válaszadók több mint 30 százaléka választotta volna be a kiegészítő biztosítási csomagjába.

7.6 A kiegészítő biztosítások lehetséges területei Magyarországon -

A tb által hagyományosan nem támogatott, illetve önrészköteles ellátások. Például a fogászati ellátások, gyógyszerár-támogatás, szanatórium, ápolás stb.

-

Várólisták elkerülése, egyes esetekben soronkívüliség

-

Eljárásrend megkerülése, azaz az ellátás beutaló nélküli igénybevétele

-

Szokásostól eltérő rendelési idő igénybevétele

-

Orvosválasztás bizonyos esetei

-

Hotelszolgáltatások

-

Készpénzellátás kórházi kezelés, illetve általában betegség esetén48

7.7 Mennyi pénzt áldoznának kiegészítő biztosításokra? A Medián felmérésben megkérdezettek 38 százaléka nem kötne, 62 százalékuk, pedig maximum havi 1000 forintos díjat fizetne kiegészítő biztosításra. Kicsit kevesebb, mint 25 százalék fizetne egy általa reálisnak mondható díjat. Akik fogorvosi kezelésre, külföldi ellátásra, várólisták elkerülésére és szabad orvosválasztásra kötnének biztosítást, azok hajlandók lennének magasabb díjat is vállalni. Az sem mindegy, hogy szabadon választott csomagot vagy a jelenlegi magánkiadásokat fedező csomagot lehetne megvásárolni. A szabadon választott csomag iránt nagyobb lenne az érdeklődés. A következő diagram bemutatja, hogy a megkérdezettek milyen arányban és mekkora maximális összeget fizetnének havonta kiegészítő biztosításért.

48

Kincses Gyula: A keresleti oldal élénkítésének lehetősége az egészségügyi magánszolgáltatások piacán: A magánfinanszírozás kérdései az egészségügyben; Egészségügyi gazdasági szemle 38. évfolyam 5.szám, 483-492.oldal

54

10. ábra: Fizetési hajlandóság a kiegészítő biztosításokért 0

38%

max 1000

62%

forint havonta

max 2000

48%

max 3000

33%

max 4000

24%

max 5000

23%

max 6000

9%

max 7000

4%

max 8000

2%

max 9000

1% 0%

10%

20%

30%

szabadon választott csomag

40%

50%

60%

70%

minden jelenlegi magánkiadás

Forrás: Medián; Az öngondoskodás esélyei A felmérés szerint a 30-45 éves korosztály körülbelül 1500-2000 forintot fizetne havonta kiegészítő egészségbiztosításra. A biztosítók szerint azonban a 3-6 ezer forint lenne a reális. Az alulbiztosítottság egyébként is jellemző a magyar lakosságra. A balesetbiztosítások egyelőre még népszerűbbek, mint az egészségbiztosítások, mert az emberek reálisabb veszélynek érzékelik a baleseteket, főként fiatalabb korban. Mivel adókedvezmény nem vehető igénybe az üzleti biztosítók által kínált magán egészségbiztosításokra, ezért nem jellemző, hogy a munkáltatók kötnének dolgozóikra külön kiegészítő egészségbiztosítást.49 A Szinapszis által készített kutatás szerint a legtöbben 20 és 50 ezer forint közötti éves díj fizetését tudnák elképzelni. Akik biztosan kötnének ilyen biztosítást, azok átlagosan évi 29 ezer forintot szánnának rá. A legtöbbet a 46 és 55 év közöttiek, a vezető beosztásúak, a munkanélküliek, a szakmunkások, valamint az egyéb foglakozásúak lennének hajlandóak fizetni. Esetükben az átlagos éves díj a 35 ezer forintot is meghaladhatja. Azok a családok, amelyeknek a havi költségvetésében az egészségügyi szolgáltatásokra fordított kiadások is szerepelnek, átlagosan 1900 forintot költenek havonta magánorvosi 49

Farkas Barbara, Világgazdaság: Felfutó egészségbiztosítások, 2007.05.10

55

rendelésre, természetgyógyászatra 584 forintot, míg a paraszolvencia havonta átlagosan 925 forinttal szerepel a kiadási tételek között.50 Ez is azt bizonyítja, hogy az éves 20-50 ezer forintos díj reálisnak tekinthető. Akik kötnének biztosítást, azok fele a havi díjfizetést preferálná, 27 százalék csak akkor fizetne, ha igénybe veszi a szolgáltatást, 21 százalék, pedig a kettő kombinációját tartaná elfogadhatónak.

7.8 A kiegészítő biztosításokkal kapcsolatos problémák A kiegészítő biztosításokkal kapcsolatos problémák, melyek akadályozzák elterjedését: 1. Nincs definiálva az alapcsomag Magyarországon alapvető probléma, hogy nincs definiálva az alapcsomag. Dolgozatomban

már

utaltam erre

a

hiányosságra51,

ami

leszűkíti

a

magánfinanszírozás térnyerésének lehetőségét. Mivel az egészségbiztosítási törvény52 értelmében, néhány meghatározott szolgáltatási körön kívül, minden szolgáltatás térítésmentesen jár, ezért a magánfinanszírozás szereplői nem tudnak

sok

többletszolgáltatást

nyújtani

a

társadalombiztosítás

által

fedezettekhez képest. Pontosítani kell az igénybe vehető ellátások szakmai tartalmát, igénybevételi rendjét, hogy a kiegészítő biztosítások szerepe növekedhessen. 2. Nem működik a biztosítás alapelve Az alapcsomag definiálatlanságára lehet visszavezetni ezt a problémát. Ha túlságosan laza a meghatározás és tág az alapszolgáltatások köre, akkor nagy eséllyel csak azok veszik igénybe a biztosításokat, akik előre tudják, hogy szükségük is lesz ezekre a szolgáltatásokra. Ebben az esetben azonban biztosításmatematikailag nem működőképes a helyzet, mert nincs meg a megfelelő méretű kockázatközösség és a káresemény bekövetkezésének véletlenszerűsége.

50

Generali belső anyag, Szinapszis 3. fejezet, 21. oldal 52 1997. évi LXXXIII. Törvény 19. § (1) 51

56

3. Magas a fajlagos működési költség Mivel a tagok létszáma még viszonylag alacsony, ezért az egy főre jutó fajlagos működési költség magas. Ebből következik az is, hogy magasak a díjak. 4. A hálapénzrendszer Amíg ez a rendszer él, addig a kiegészítő biztosítások nem fognak elterjedni, mert feketén olcsóbban megvásárolható a szolgáltatás, mint kiegészítő biztosítással. Amíg ezek a problémák fennállnak, addig a kiegészítő biztosítások nem tudják betölteni a nekik szánt szerepet az egészségügy finanszírozásában.

7.9 Javaslat, alternatíva Ha

lehetne

egészségpénztári

számla

terhére

egészségbiztosítást

kötni

üzleti

biztosítóknál, akkor ezekre a biztosításokra is érvényes lenne az adókedvezmény. A már említett Szinapszis felmérésben a megkérdezettek 27 százaléka kötne ilyen módon kiegészítő biztosítást, de az összegről nem tudtak nyilatkozni, 19 százalék pedig csak lehet, hogy kötne ilyet. Akik kötnének és az összegről is tudtak nyilatkozni, azok átlagosan havi 4180 forintot fordítanának erre a szolgáltatásra. 11.ábra: Egészségpénztári számla terhére történő kötési hajlandóság biztosan nem kötne ilyet

19% 46%

nem nyitna egészségpénztári számlát lehet, hogy kötne ilyet, de nem tudja, milyen összegben

27% 8%

lehet, hogy kötne ilyet

Forrás: Generali belső anyag, Szinapszis felmérés

57

Ha tehát életbe lépne egy ilyen szabályozás, akkor az üzleti biztosítók számára az egészségpénztári tagok is potenciális ügyfélkört jelentenének. Az egészségpénztárak hozzávetőlegesen 800 ezer taggal rendelkeznek, de ez a gyakorlatban körülbelül 3,5 millió embert jelent, mert a családtagok is igénybe vehetik az egészségpénztárak szolgáltatásait. Így arra a megállapításra juthatunk, hogy a lakosság 36 százaléka szerződéses viszonyban áll önkéntes egészségpénztárral. Ez jelentős potenciált jelentene az üzleti biztosítóknak. A lakosság majdnem harmada azonban nem tagja semelyik egészségpénztárnak sem. A vezető beosztásban dolgozók, illetve azok közvetlen családtagjai 60 százalékos arányban állnak szerződéses viszonyban valamelyik egészségbiztosítási pénztárral. A jövedelemviszonyok tekintetében, pedig általános érvényű, hogy a nettó fizetés növekedésével nő az önkéntes egészségbiztosítási tagsági arány is. Regionális bontásban vizsgálva az adott kérdést azt láthatjuk, hogy Budapesten a legkevesebb az önkéntes egészségbiztosítási pénztárba belépettek aránya. 12.ábra: Egészségpénztári befizetés forrása 61

régió

Nyugat-Magyarország

59

Kelet-Magyarország

18

54

Budapest

12

foglalkozás

12

8

15

15

15

23 23

12

76

16

52

14

0%

10%

20%

csak munkahelyi befizetés

9

19

30%

40%

50%

60%

munkahely és egyedi befizetés

Forrás: Generali belső anyag, Szinapszis felmérés

58

8 2

29

59

mintaátlag

3

32

57

vezető beosztás

12

14

62

vállalkozó

12

12

18

szakmunkás

5

17

21

alkalmazott

7

17

76 50 44

7

12

11

63

közalkalmazott/köztisztviselő

3

14

67

nyugdíjas

6

21

61

egyéb

7

16

58

tanuló

9

28

65

91-150 ezer Ft

munkanélküli

8

42

63

151-200 ezer Ft

50 ezer Ft alatt

15 9

25

50-90 ezer Ft

7

36

33

201-250 ezer Ft

16

28

57

250 ezer Ft felett

jövedelem

16

70%

14 80%

csak egyedi befizetés

5 8

90%

100%

nincs válasz

A diagramon láthatjuk, hogy az egészségpénztári számlára történő befizetés forrása javarészt csak a munkahely által fizetett juttatás (59%), de a pusztán egyedi befizetések aránya több mint duplája az átlagosnak a vállalkozók esetében (32%), valamint a 201 és 250 ezer forint közötti keresettel rendelkezőknél (42%). Tehát a tagok körében nem jellemző az egyéni befizetés, leginkább csak a munkahely által befizetett összeggel rendelkeznek. A felmérés azt mutatja, hogy ha bevezetésre kerülne a javasolt alternatíva, miszerint egészségpénztári számla terhére is lehetne kiegészítő magánbiztosítást kötni, akkor érdemes lenne a vállalkozókra koncentrálni, mert ők jelentik az egyéni befizetők legnagyobb csoportját. Ha a jövedelmi felosztást tekintjül alapnak, akkor a 200 ezer és 250 ezer forint közötti jövedelemmel rendelkezők lehet a célcsoport és a vidékiek inkább, mint a budapestiek. 2008-ban átlagosan mintegy 9 300 Ft befizetés érkezett az egészségpénztári számlára havonta. Az egyéni befizetések pedig 10900 forintot tettek ki havonta átlagosan. A mintaátlag közel 9000 forint volt. Ennek tükrében tehát feltételezhető, hogy kiegészítő biztosításra is szánnának ennyit az emberek havonta, ha megfelelő ösztönzőkkel támogatnák ezen biztosítási forma felfutását.

7.10 A jelenleg megvásárolható egészségbiztosítási termékek az üzleti biztosítók kínálatában Végül szeretném röviden bemutatni, hogy a gyakorlatban mit jelent mindez. Ha tehát valaki elhatározza, hogy kiegészítő magánbiztosítást szeretne kötni, akkor hova fordulhat, mit érdemes mérlegelnie, és milyen lehetőségek közül választhat. Két lehetőség adódik. Egyrészt, ha az illető már rendelkezik életbiztosítással, akkor a biztosítójánál köthet kiegészítőket a főbiztosítása mellé. Ha nincs még életbiztosítása, és nem is szeretne, akkor külön egészségbiztosítási terméket is kereshet. Ez azonban nem található meg mindegyik üzleti biztosító kínálatában. A 2009-ben Magyarországon működő üzleti biztosítók közül jelenleg hét magánbiztosítónál találunk önállóan köthető egészségbiztosítási terméket. Ha az

59

ügyfélnek erre van igénye, akkor a következő biztosítókhoz fordulhat, és a következő termékek közül választhat: Biztosító Generali-Providencia

Union Uniqua ING Axa Allianz Aegon

Egészségbiztosítási termékek • TestÖr • MedHotel • Exkluzív • Az egészség útja • MultiConto PrivateMed • Med Help • Vitalitás • Medicina • Kamilla kórházi napi térítés • Kamilla műtéti térítés • Medicina • Medicina Extra • GyógyForrás 2. táblázat: Önállóan köthető egészségbiztosítási termékek

Az egészségbiztosítások legtöbbször csak megtakarítási főmódozat mellé, kiegészítő biztosításként köthetők. A legnépszerűbb kiegészítő biztosítások: a) Műtéti térítés: a szerződés tartama alatt bekövetkezett betegség vagy baleset miatt szükséges műtét vagy egyéb sebészi beavatkozás esetén nyújt egyösszegű anyagi támogatást. A térítés mértéke függ a műtét súlyosságától és a szerződésben szereplő biztosítási összegtől. Átlagosan 50-100 ezer forint között mozog a biztosítási fedezet. b) Kórházi napi térítés: a biztosító egy előre meghatározott összeget fizet a kórházban töltött napokra, mely független a kórházi költségektől. Átlagosan 2-3 ezer forint a biztosítási fedezet. c) Rettegett betegségekre (kiemelt kockázatú betegségek) kötött biztosítások: a biztosító akkor fizeti ki az előre meghatározott biztosítási összeget, ha a szerződés időtartama alatt súlyos betegséget diagnosztizálnak a biztosítottnál. Ez a biztosítás általában a magas ápolási költséggel járó, a munkaképességet tartósan és jelentősen befolyásoló betegségekre vonatkozik. Ilyenek például a koszorúér-betegségek,

daganatos

betegségek,

60

szervátültetések,

krónikus

veseelégtelenség, AIDS stb. A 40 év felettiek körében a legnépszerűbb. A biztosító átlagosan 500 ezer és egymillió forint közötti összeget fizet. d) Gyógyulási támogatás: a műtét utáni felépülés, a rehabilitáció idejére nyújt anyagi támogatást. Betegség idején csökken a jövedelem, hiszen a táppénz nem a teljes fizetés összege. A kisebb bevétel és a megnövekedett kiadások terhe okozta nyomás késleltetheti a gyógyulás folyamatát. A gyógyulási támogatás segíthet ennek leküzdésében. e) Végleges, 100 százalékos munkaképesség-csökkenés f) Keresőképtelenségi napi térítés: biztosított betegsége vagy balesete esetén akkor nyújt szolgáltatást, ha a biztosított keresőképtelen állományba kerül. g) TB I. és II. rokkantság

Ezeket a kiegészítőket jóval több biztosító kínálatában megtaláljuk. Ha az ügyfél életbiztosítást köt, akkor e mellé akár kötelezően is előírhat neki a biztosító bizonyos kiegészítő biztosításokat. A másik eset, amikor a biztosítók úgy próbálják meg egyes termékeiket vonzóbbá tenni, hogy kínálnak melléjük kiegészítő biztosításokat is. Ezzel az ügyfélben azt az érzést kelthetik, hogy két legyet üt egy csapásra, hiszen mindenképp kötött volna életbiztosítást. Csupán annyi különbség adódik, hogy az ügyfél számára szükséges néhány kiegészítőt is belefoglalják a szerződésbe, természetesen plusz díj fejében. Így a vevőnek nem kell külön terméket keresnie, és valószínűleg a díj is kedvezőbb lesz. Tehát, ha úgy dönt az ügyfél, hogy főbiztosítást is szeretne, akkor az alábbi biztosítókat keresheti fel. Biztosító OTP Garancia

Ahico

Életbiztosítás mellé köthető kiegészítő biztosítások - Kórházi szolgáltatásokra - Rokkantság esetére - Keresőképtelenség esetére - Rettegett betegségek esetére - Díjfizetés átvállalására - Kórházi napi térítésre - Műtéti térítésre - Kritikus betegségekre - Rokkantság esetén díjmentesítésre - Orvosi konzultációra 61

Aviva

-

Gyerekek egyes súlyos betegségeire Díjmentesítés rokkantság esetén K&H TB I-II. rokkantságra Munkaképesség-csökkenésre szóló Csonttörésre Kórházi napi térítésre Műtéti térítésre Kritikus betegségekre Signal Betegség eredetű kórházi napidíjra Műtéti térítésre Csonttörés vagy egyéb súlyos sérülés esetén nyújtandó azonnali szolgáltatásokra - Munkaképtelenség esetére - TB I-II. rokkantságra - TB III. rokkantsági csoportra ING - Főnix II. kritikus betegségekre, illetve halálesetre szóló biztosítás - Műtéti térítésre szóló biztosítás - Kórházi napi térítésre szóló kiegészítő biztosítás - Rokkantsági járadék kiegészítő biztosítás Generali-Providencia - Kórházi napi térítésre - Műtéti térítésre - Kritikus betegségekre 3. táblázat: Kiegészítő egészségbiztosítások Ezek a kiegészítő egészségbiztosítások már havi néhány ezer forinttól elérhetőek. A havi költség függhet az életkortól, nemtől, egészségi állapottól. A kiegészítő biztosítások közkórházak elkülönített, emelt színvonalú részlegén biztosítják az ellátást. Magasabb díjtétel fizetése esetén még külön orvos, ápolónő is jár a beteg számára. A biztosítók megszervezik a kórházi tartózkodást és a kezeléseken való részvételt, így a betegeknek sehol sem kell várakozniuk. Leginkább foglalkozástól függ, hogy kik egészítik ki életbiztosításukat és milyen típusú kiegészítővel. A veszélyesebb foglalkozást űzők, vagy a nagyobb egészségügyi kockázatnak kitettek körében népszerű a műtéti térítés és a rokkantságra vonatkozó biztosítás. Nem feltétlenül csak a felsőfokú végzettségűek keresik ezt a biztosítási formát, gyakoriak a szakmunkások, középfokú végzettségűek is az ügyfelek között. Sőt, ők jobban tartanak a balesettől, sérüléstől, ezért nagyobb a kötési hajlandóságuk is.

62

Ha úgy döntenek, hogy kiegészítő magánbiztosítást kötnek, először számba kell venni az igényeket, mivel nem elégedettek, miért van szükségük a tb-n kívüli szolgáltatásra, mennyit hajlandóak áldozni rá. A magyarok nagyon költségérzékenyek, de az egészségügy területén ez visszafogottabban jelentkezik. Több biztosításban jártas szakemberrel folytatott beszélgetésem során kiderült, hiába ajánlják a biztosítók vagy az ügynökök a kiegészítőket havi pár ezer forintért, ha magának az életbiztosításnak sem magas a díja, mert akkor még ez a kisebb összeg is soknak tűnik. Tehát, bár már elég sokan érdeklődnek a kiegészítő egészségbiztosítások iránt, még mindig széles körben tartja magát az a nézet, hogy jobban megéri hálapénzzel jobb minőségű szolgáltatást vásárolni az állami egészségügyi rendszerben, mint havonta fixen kifizetni több ezer forintot. Az üzleti biztosítóknak csak akkor éri meg befektetni az egészségbiztosításokba, ha a szolgáltatások nem vásárolhatók meg hálapénzért. A hazai magánbiztosítók termékskálája ennek ellenére bővül, és több szakértő szerint robbanásszerű keresletnövekedéssel lehet számolni. Paál Zoltán, a Generali-Providencia ügyvezető igazgatója szerint is egyre nagyobb lesz az egészségbiztosítások szerepe, mivel az emberek már nincsenek megelégedve az állami egészségügyi szolgáltatás színvonalával. Úgy gondolják, hogy ha hálapénzt adnak, akkor sem kapnak jobb ellátást, ezért inkább magánkórházban kezeltetnék magukat. Az üzleti biztosítók által kínált szolgáltatás átalakulóban van, egyre inkább a piaci igényekhez alkalmazkodik. A legtöbb biztosítónál összegbiztosítási csomagot lehet vásárolni, de már megjelentek az úgynevezett szolgáltatásfinanszírozó biztosítások is. A piac abba az irányba halad, hogy az összegbiztosítást pár éven belül felválthatja a szolgáltatásfinanszírozás. A kettő között az a különbség, hogy míg az összegbiztosítás esetében a beteg a biztosítási feltételekben rögzített esemény bekövetkezésekor egy előre meghatározott összeget kap a biztosítótól, addig a szolgáltatásfinanszírozásnál a biztosító fizeti ki a vele szerződött ellátó intézménynek a kezelés költségét. A biztosító állja a beteg által bemutatott számlát, melyet előzőleg a kórház állít ki. A szolgáltatásfinanszírozó termékek különböző színvonalú egészségügyi szolgáltatásokra nyújtanak fedezetet, adott esetben az amúgy komoly költségekkel járó magánkórházi gyógykezelésekre is. A biztosítóval szerződött magánkórházakban a biztosító átvállalja a kórházi fekvőbeteg ellátás és a műtéti beavatkozás tényleges költségeit, kivéve

63

azoknak a beavatkozásoknak a költségét, melyekre nem terjed ki a biztosítási védelem. Ilyen például a plasztikai műtét, mesterséges megtermékenyítés, szülés. Jelenleg három biztosítónál köthető ilyen típusú biztosítás. Magyarországon először az ING kínált szolgáltatásfinanszírozó kiegészítő egészségbiztosítást. Az ügyfeleknek magas színvonalú hotelszolgáltatást kínál a MÁV-kórház Vitalitás osztályán. A Generali-Providencia rendelkezik még hasonló csomaggal. A MedHotel kórházi hotelszolgáltatás három kórházban vehető igénybe: a Kútvölgyiben, a Szent Imre Kórházban és a Miskolci Megyei Kórházban. A havi díj attól függ, hogy milyen szolgáltatásokat vesz igénybe az ügyfél. A Generali rendelkezik egy másik szolgáltatásfinanszírozó termékkel is, mely az Exkluzív nevet kapta. Ez a konstrukció széles körű és magas színvonalú egészségügyi ellátások költségeinek finanszírozását teszi lehetővé, egy egészségügyi szolgáltatóhoz kapcsolódik és évente személyenként akár tízmillió forintos összeghatárral is rendelkezhet. A következő táblázat foglalja össze a szolgáltatásfinanszírozó termékekre vonatkozó fontosabb adatokat.

GeneraliProvidencia

Termék MedHotel

Belépési kor 14-60, lejáratkor max. 65 év

Exkluzív

ING

Union

Biztosítás tartama Min. 5 év

3-60, lejáratkor 1-20 év max. 65 év Vitalitás 18-55 év, lejáratkor 5-35 év max. 75 év 55 év felett plusz orvosi vizsgálattal (55-60 évesig) „Az egészség útja” 6 hónap-65 év, 10 év lejáratkor max.75 év MultiConto 6 vagy 9 év PrivateMed 6 hónap-59 év, lejáratkor max.65 év 4. táblázat: Szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosítási termékek

64

7.11 Következtetések Összefoglalóan az alábbi megállapításokat tehetjük a biztosítási hajlandósággal és a magánbiztosításokkal kapcsolatosan: a) A keresleti oldalon: -

jelentős csoport nem kötne semmilyen áron

-

az öngondoskodók kevésbé kötnének

-

a kötési hajlandóság függ attól is, hogy mennyire prioritás az ügyfél számára a saját egészsége

b) Jövedelem elhanyagolható szerepe c) Kockázatviselés szerepe vs. előrelátás d) A korábbi biztosítás: -

fizetési hajlandóságot növel

-

ugyanakkor növeli az autoszelekciós hajlamot is

e) Biztosítási ár autoszelekciót csökkentő szerepe.

7.12 Jövőkép 1. Tendenciák a. Az egészség, mint érték felértékelődik b. Költségnövekedés az egészségügyben c. Preferencia lesz az előtakarékosság 2. Magánbiztosítók pozíciója a. Összegfizető b. Költségtérítő c. Szolgáltatásszervező/szolgáltató 3. Magánbiztosítók üzleti potenciálja a. Külföldi

adatok

szerint

a

piac

10

százaléka

rendelkezhetne

magánbiztosítással, ami Magyarország esetében körülbelül 70-100 milliárd forint piaci potenciált jelent.53

53

Generali belső anyag

65

b. A kiegészítő szolgáltatások aránya tovább növekszik, ezen belül azonban csökken az out-of-pocket típusú finanszírozás c. A

kiegészítő

finanszírozások

egyenrangúsodása:

megszűnik

az

egészségpénztárak és az üzleti biztosítók közötti jogi különbségtétel

8. Összegzés Három domináns stratégiát megkülönböztettem meg arra vonatkozólag, hogy az emberek hogyan óvják egészségüket, hogyan készülnek egy-egy váratlan, nagyobb pénzösszeget igénylő betegségre, beavatkozásra. Ezek: • különböző biztosítási termékekkel való rendelkezés vagy egészségpénztári tagság • biztos anyagi háttér, magas stock és/vagy flow pénzállomány • kapcsolati tőke A Generali által készíttetett felmérés tanúsága szerint az emberek közel 70 százaléka nem rendelkezik egyetlen előtakarékossági formával sem, tehát sem élet-, baleset- és egészségbiztosítási termékkel, illetve önkéntes egészségpénztárnak sem tagjai. Életbiztosítással 23 százalék, balesetbiztosítással 14 százalék, míg egészségbiztosítással mindössze 3 százalék rendelkezik. A pénztártagok aránya 7 százalék. Megállapíthatjuk továbbá, hogy a kérdezettek 19 százaléka egyféle, 9 százaléka pedig kétféle biztosítás jellegű termékkel rendelkezik.54 Az anyagi háttér vizsgálata kapcsán kiderült, hogy a megkérdezettek 21 százaléka rendelkezik valamiféle megtakarítással, további 16 százalék nem rendelkezik ugyan megtakarítással, de az ő esetükben az egy főre eső jövedelem magasnak tekinthető. Tehát összesen 37 százalék rendelkezik biztos anyagi háttérrel, melyet fel tud használni, ha egészségi állapota azt megkívánja. Az egyes stratégiákkal kapcsolatban kapott eredményeket az alábbiakban foglalhatjuk össze: az első stratégiát a lakosság 11 százaléka, a másodikat 37 százaléka, a harmadikat, pedig 63 százalék használja. Aggasztó adat, hogy a lakosság közel negyede 54

Generali belső anyag

66

semmilyen módon nem készül, semmilyen stratégiával nem rendelkezik egészségének megőrzésére vonatkozóan. Ezen adatot árnyalja az a tény, hogy 26 százalék két, 4 százalék, pedig három stratégiát alkalmaz egyidejűleg, azaz két vagy három lábon áll. Az alábbiakat állapíthatjuk meg: • Hazánkban a magán egészségbiztosítás nem játszik jelentős szerepet az egészségügy finanszírozásában. 2008-as adataink szerint Magyarországon az üzleti biztosítók közel 60.000 kiegészítő egészségbiztosítási szerződést tartanak számon (13.ábra)

55

. Míg a magyar rendszerben ez az egészségügyi kiadások

finanszírozásának 1,4 százalékát teszi ki, addig Franciaországban és Németországban jóval jelentősebb, több mint 10 százalékos finanszírozási forrást jelentenek a magán egészségbiztosítások. (1. ábra)56 Azt hozzá kell tennünk azonban, hogy Franciaországban maga az alaprendszer hívta életre őket. •

Habár a Biztosítási törvény lehetőséget ad kiegészítő egészségbiztosítási termékek értékesítésére, a hazai biztosítók, kevés kivételtől eltekintve nem helyeznek elegendő hangsúlyt ezen üzletágukra, a létező termékek is jóval kevésbé szofisztikáltak, mint a nyugat-európai biztosítótársaságok hasonló biztosításai. A biztosítótársaságoknak még nem jelent nagy profitot ez az üzletág, sokszor csupán marketing-szempontok miatt vannak jelen a piacon egészségbiztosításokkal is, hogy teljes legyen a szolgáltatási palettájuk.

•

A piac kvázi nem-létét azonban nem kizárólag a kínálati oldal hiányosságaiban kell keresnünk, a keresleti oldal felől sincs meg az erőteljes igény a magánbiztosítások kötésére. Egy átfogó tájékoztató programra lenne szükség, mely informálja az embereket arról, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésükre és miért érdemes a társadalombiztosítást kiegészíteni önkéntes egészségpénztári tagsággal vagy az üzleti biztosítók egészségbiztosítási termékeivel.

55 56

MABISZ; www.mabisz.hu; a 13. ábrát a 2. számú melléklet tartalmazza 1. számú melléklet

67

9. MELLÉKLETEK

68

1. számú melléklet

14

16,5

13

12 23

15

6

5

3

22

31

9,5

19,5

77 Németország

80%

12

13 79 Franciaország

7

6 6 6

90%

82

100%

Hollandia

1. ábra: Egészségügyi kiadások finanszírozási forrása 2006-ban

9

70% 60%

73

83

88 70

83

75 Finnország

59

30%

71

40%

Spanyolország

50%

20% 10%

egészségügyi közkiadás egyéb magánjellegű kiadás

Norvégia

Szlovénia

Csehország

Magyarország

Dánia

Svájc

0%

magán egészségbiztosítás "out of pocket" kifizetés

Forrás: OECD Health Data 2008, http://stats.oecd.org/wbos/Index.aspx?DatasetCode=CSP2009

69

2. számú melléklet 13. ábra: Egészségbiztosítási szerződések darabszáma 60000

darab

55000 50000 45000 40000 35000 2002

2003

2004

2005

Forrás:MABISZ; www.mabisz.hu

70

2006

2007

2008

10.

Irodalomjegyzék

1. Az egészségügyi reform két éve; http://www.magyarorszag.hu/ShowBinary/repo/root/mohu/hirkozpont/hatterany agok/reform20080424 2. Az egészségügyi reform eddig; http://index.hu/belfold/egref2549/ 3. A magyar társadalombiztosítás története; http://www.oep.hu/portal/page?_pageid=34,32914&_dad=portal&_schema=PO RTAL 4. Az öngondoskodás esélyei, www.median.hu/object.3fdb237e-ef68-4043-8de774d206b19e2e.ivy 5. A társadalombiztosítás és a magánbiztosítás kapcsolata, az együttműködés lehetőségei a múltban és a jelenben; http://www.biztositas.hu/HirekInformaciok/Biztositasi-szemle/2008-augusztus/A-tarsadalombiztositas-es-amaganbiztositas.html 6. Boncz Imre: Magán egészségbiztosítások az európai országok egészségügyi rendszerében; Egészségügyi Menedzsment, 4. évf. 2. szám 56-60. oldal 7. Bokros Lajos: A reformok kritikus tömege: http://www.es.hu/?view=doc;21945 8. Colombo-Tapay: Private Health Insurance in OECD Countries: The Benefits and Costs for Individuals and Health Systems; OECD Health Working Papers, 15. szám 9. Donkáné Verebes Éva- Oberfrank Ferenc: „Vigyázó szemetek…”: A magyar egészségbiztosítási változások; Egészségügyi gazdasági szemle, 44. évf. 4-5-6. szám 22-29. oldal 10. Egészségügyi reform 2006-2007: Az Egészségügyi Minisztérium egy éves tevékenységének összefoglalója; https://www.magyarorszag.hu/ShowBinary/repo/root/mohu/hirkozpont/hatteran yagok/eu_reform 11. Farkas Barbara: Felfutó egészségbiztosítások; Világgazdaság 2007.05.10 12. Kameniczky István: Mi tartozzon az alapvető szolgáltatások csomagjába?; Egészségügyi Menedzsment, 2002. 4. évf. 2. szám, 48-50. oldal

71

13. Kettesre értékelik az egészségügyet a magyarok; http://www.origo.hu/itthon/20090130-psyma-hungary-elegsegesre-ertekilik-azegeszsegugyi-rendszert-az-emberek.html 14. Kincses Gyula: A keresleti oldal élénkítésének lehetősége az egészségügyi magánszolgáltatások piacán: A magánfinanszírozás kérdései az egészségügyben; Egészségügyi gazdasági szemle 38. évfolyam 5. szám, 483-492. oldal 15. Kornai János: Az egészségügy reformjáról 61. oldal, 98-102. oldal; (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1998, Budapest) 16. Dr. Kóti Tamás, Szabó Boróka: A kiegészítő egészségbiztosítások helye, szerepe a hazai betegellátásban; Egészségügyi Menedzsment 2003.május-június 53-56.oldal 17. Dr. Kökény Mihály: Molnár után-reform közben; http://www.medinfo.hu/new3/publ/eloadasok/2007/ZellamSee_2007/KM%20M OLNAR%20UTAN-REFORM%20KOZBEN.pps 18. Mennyit költünk az egészségügyre?; http://mkdsz.hu/content/view/2473/200/ 19. Mihályi Péter: Bevezetés az egészségügy közgazdaságtanába (Veszprémi Egyetemi Kiadó, 2003, Veszprém) 20. Mihályi Péter: Az egészségügyi és egészségbiztosítási piacok sajátos vonásai; Egészségügyi gazdasági szemle 40. évfolyam 5. szám, 509-524. oldal 21. Mihályi Péter: Magyar egészségügy: Diagnózis és terápia, 22. Mihályi Péter: Az egészségbiztosítás reformjának fogalmi keretei; Esély 2007/5 14. oldal 23. Nő a kiegészítő egészségbiztosítások száma; http://dental.hu/dentalnethirek/friss-hirek/hirek/20080326/no-a-kiegeszito-egeszsegbiztositasok-szama 24. Orosz Éva: Lehetséges-e egészségpolitikai paradigmaváltás?; http://www.freeweb.hu/eszmelet/53/orosz53.htm 25. Orosz Éva: Nem a biztosítóktól javul az orvosi ellátás; http://www.fn.hu/belfold/20070502/nem_biztositoktol_javul/ 26. Orosz Éva: Magyar egészségügy: mi várható és mi nem az üzleti biztosítóktól?; Népszabadság, 2007. március 27. Dr. Rékassy Balázs: Magán és kiegészítő egészségbiztosítások lehetőségei Magyarországon; Budapest, 2006 28. Segíts magadon, ha a tb nem segít?; http://www.weborvos.hu/egeszsegpolitika/segits_magadon_ha_tb/115438/ 72

29. Sinkó Eszter: Új alapokon a társadalombiztosítás egészségbiztosítási rendszere; Esély 2007/5 30. Joseph E.Stiglitz: A kormányzati szektor gazdaságtana: 11.fejezet: Az egészségügy, 310.oldal 31. Dr. Szabó Alexandra- Dr.Gilly Gyula: Több biztosító jelenléte az egészségbiztosításban, az egészségügyi piac kudarca tükrében; Egészségügyi gazdasági szemle 42. évfolyam 1. szám 51-61. oldal 32. Tavaly kevesebbet költöttünk hálapénzre - Kétezer forinttal fizettünk többet a vényköteles gyógyszerekért 2008-ban; http://www.euroastra.hu/node/22806 33. Több-biztosítós rendszer: még mindig többségben a reform hívei; http://www.median.hu/object.89b447d5-a7a3-4187-953a-1aa7cd18f4b0.ivy 34. Veress József: A gazdaságpolitika nagy elosztórendszerei, 2. fejezet: Az egészségügy (Dombi Ákos, 2007, Typotex, Budapest) Intézményi és testületi dokumentumok: 35. Zöld Könyv; http://www.magyarorszag.hu/zoldkonyv/letoltheto/zoldkonyv.pdf 36. Generali belső anyag, Szinapszis 37. MABISZ; www.mabisz.hu 38. OECD Health Data 2008; http://stats.oecd.org/wbos/Index.aspx?DatasetCode=CSP2009 39. OECD Health Data 2003 3rd Edition; Colombo-Tapay (2004) Jogszabályok: 1997. évi LXXXIII. Törvény 19. § (1)

73

11. Ábrajegyzék 2.ábra: Egészségügyi kiadások 2004-ben ....................................................................... 13 3.ábra: Az egészségügyi piaci szereplők kapcsolatrendszere......................................... 30 4.ábra: A forrásteremtés módjai az egészségügyi piacon ............................................... 31 5.ábra: Egészségügyi kiadások finanszírozási forrásai 2006-ban................................... 34 6.ábra: Egészségügyi közkiadások és magán egészségügyi finanszírozás a GDP százalékában 2006-ban ........................................................................................... 35 7.ábra: A felnőtt korú lakosság egészségügyi magánkiadásainak százalékos megoszlása36 8.ábra: A hárompilléres egészségbiztosítási modell ....................................................... 46 9. ábra: A kiegészítő csomag elemeinek megítélése....................................................... 53 10.ábra: Fizetési hajlandóság a kiegészítő biztosításokért.............................................. 55 11.ábra: Egészségpénztári számla terhére történő kötési hajlandóság .......................... 57 12.ábra: Egészségpénztári befizetés forrása ................................................................... 58 1. ábra: Egészségügyi kiadások finanszírozási forrása 2006-ban................................... 69 13.ábra: Egészségbiztosítási szerződések darabszáma ................................................... 70

12. Táblázatjegyzék 1.táblázat: A magánbiztosítás és a társadalombiztosítás közötti különbségek ............... 37 2.táblázat: Önállóan köthető egészségbiztosítási termékek ............................................ 60 3.táblázat: Kiegészítő egészségbiztosítások ................................................................... 62 4.táblázat: Szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosítási termékek ................................ 64

74