BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA SZAK Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány
A VALLONOK ÉS A FLAMANDOK KÖZÖTT FENNÁLLÓ KÜLÖNBSÉGEK INTERKULTURÁLIS ASPEKTUSAI
Készítette: Kalocsa Adriána Budapest, 2007
Köszönetnyilvánítás Szeretnék köszönetet mondani a belső konzulensemnek, Dr. Balogh Katalinnak, valamint a brüsszeli EPHEC-es tanároknak, közülük elsősorban Jean-François Vuylsteke-nek, akinek az óráin nélkülözhetetlen információkhoz jutottam, Thierry Pinet-nek, aki hasznos cikkekkel látott el, és a diákoknak, akik segítettek a kérdőívek kitöltésében.
2
Tartalomjegyzék I Bevezetés............................................................................................................................ 5 II A szakdolgozat céljainak, eszközeinek és eredményeinek bemutatása ............................. 6 III Belgium rövid bemutatása (országméret, lakosság, nemzetközi szervezetekben való részvétel, stb.)............................................................................................................................. 7 IV Történelmi háttér, különös tekintettel a flamand-vallon ellentétre .................................. 10 IV.1 1500-1792: V. Károly uralkodásától az osztrák uralom végéig............................... 10 IV.2 1792-1830: A francia és a holland rezsim uralma alatt............................................ 12 IV.3 1830: A függetlenség kikiáltásától a XXI. századig ................................................ 13 IV.4 Belgium föderalizációjának történelmi körvonalai .................................................. 17 IV.4.1 Az első és a második államreform ................................................................... 17 IV.4.2 A harmadik, a negyedik és az ötödik államreform........................................... 18 IV.5 A modern kori történelem és az aktuális politikai helyzet ....................................... 19 IV.6 Ahogy a vallonok és a flamandok látják a közös történelmi hátterüket................... 22 V Belgium régióinak bemutatása társadalmi és gazdasági szempontból............................. 26 V.1 A régiók összehasonlítása (a népesség, a munkanélküliség, a foglalkoztatottság, a termelékenység alapján ........................................................................................................ 26 V.2 A Flamand Régió ..................................................................................................... 29 V.3 A Vallon Régió......................................................................................................... 31 V.4 A Brüsszel Fővárosi Régió....................................................................................... 34 VI A vallonok és a flamandok között fennálló interkulturális különbségek ......................... 38 VI.1 Nyelvi különbségek.................................................................................................. 38 VI.2 Vallási különbségek ................................................................................................. 41 VI.3 Eltérő tradíciók, ünnepek, népszokások................................................................... 42 VI.3.1 A vallon népszokások, ünnepek ....................................................................... 42 VI.3.2 A flamand népszokások, ünnepek.................................................................... 44 VI.4 Média és művészet ................................................................................................... 45 VI.4.1 Újságírás........................................................................................................... 45 VI.4.2 Televízió és rádió ............................................................................................. 45 VI.4.3 Híres vallonok és flamandok............................................................................ 46 VI.5 Az ország jövőjéről, sorsáról alkotott kép................................................................ 49 VI.6 Mindennapi élet........................................................................................................ 52 VI.7 A belga konyha......................................................................................................... 55 VI.7.1 A flamand konyha ............................................................................................ 57 VI.7.2 Vallon konyha .................................................................................................. 57 VII A kérdőívek elemzése ...................................................................................................... 59 VIII Konklúzió ......................................................................................................................... 66 IX Melléklet........................................................................................................................... 68 IX.1 A kérdőív angol nyelvű példánya............................................................................. 68 IX.2 A kérdőív francia nyelvű példánya .......................................................................... 69 IX.3 A kérdőívek kiértékelése.......................................................................................... 71 IX.3.1 Flamand kérdőívek kiértékelése....................................................................... 71 IX.3.2 Vallon kérdőívek kiértékelése.......................................................................... 78 X Függelék ........................................................................................................................... 87 X.1 A témakörhöz kapcsolódó ábrák, melyek a szakdolgozatban nem kerültek részletes elemzésre.............................................................................................................................. 87 X.2 A szakdolgozat írója által készített képek a témát illetően ...................................... 94 XI Irodalomjegyzék............................................................................................................... 95
3
Ábrajegyzék 1. ábra: Belgium legfőbb jellemzőinek bemutatása ............................................................................ 7 2. ábra: Belgium területi megoszlása hivatalos nyelvek szerint.......................................................... 9 3. ábra: Választási eredmények ......................................................................................................... 20 4. ábra: Tüntetés Brüsszelben Belgium egységéért 2007. november 18-án ...................................... 21 5. ábra: Belgium egységéért tüntetők ................................................................................................ 21 6. ábra: Belgium régiói és tartományai.............................................................................................. 26 7. ábra: Belgium régióinak népessége ............................................................................................... 26 8. ábra: Munkanélküliség Belgium régióiban ................................................................................... 27 9. ábra: Foglalkoztatottság Belgium régióiban.................................................................................. 27 10. ábra: Egy főre jutó GDP.............................................................................................................. 27 11. ábra: Vállalatok száma régiónként .............................................................................................. 28 12. ábra: Export a régiók szerint ....................................................................................................... 28 13. ábra: Import a régiók szerint ....................................................................................................... 28 14. ábra: A flamand zászló ................................................................................................................ 30 15. ábra: A korábbi flamand zászló................................................................................................... 30 16. ábra: 1961-es flamand jobboldali röplap..................................................................................... 31 17. ábra: A vallon zászló ................................................................................................................... 32 18. ábra: Vallon mozgalom ............................................................................................................... 33 19. ábra: Brüsszel-Hal-Vilvorde közigazgatási egység..................................................................... 35 20. ábra: Brüsszeli választási plakát.................................................................................................. 36 21. ábra: A másik hivatalos nyelv ismerete....................................................................................... 39 22. ábra: A másik hivatalos nyelv ismeretének fontossága ............................................................... 40 23. ábra: A másik hivatalos nemzeti nyelvnél fontosabb idegen nyelvek......................................... 40 24. ábra: Blanc-Moussîs .................................................................................................................... 43 25. ábra: Haguète............................................................................................................................... 43 26. ábra: Gilles .................................................................................................................................. 43 27. ábra: Rubens kép Antwerpenben................................................................................................. 46 28. ábra: Szeparatizmus-Unionizmus-Regionalizmus....................................................................... 49 29. ábra: Királyság helyett köztársaság ............................................................................................. 50 30. ábra: A Brüsszel Fővárosi Régió sorsa........................................................................................ 51 31. ábra: A flamand és a vallon háztartások kiadásai........................................................................ 53 32. ábra: Fontos dolgok a mindennapi életben .................................................................................. 54 33. ábra: Belgium gazdasági mutatói ................................................................................................ 87 34. ábra: Belga monarchia................................................................................................................. 87 35. ábra: Király, mint összetartó erő ................................................................................................. 88 36. ábra: Oktatási rendszer összehasonlítása..................................................................................... 88 37. ábra: Mi miatt aggódnak a vallonok és a flamandok? ................................................................. 89 38. ábra: TV nézés, rádióhallgatás, újságolvasás .............................................................................. 89 39. ábra: Környezetvédelem.............................................................................................................. 90 40. ábra: Mit tesznek a környezetvédelem érdekében? ..................................................................... 90 41. ábra: A vallonok véleménye a flamandokról............................................................................... 91 42. ábra: A flamandok véleménye a vallonokról............................................................................... 91 43. ábra: Országgyűlési képviselők................................................................................................... 92 44. ábra: Szenátus.............................................................................................................................. 92 45. ábra: 2003 és 2007 választási eredményeinek összehasonlítása ................................................. 92 46. ábra: Flamand Régió eredményei................................................................................................ 93 47. ábra: Vallon Régió eredményei ................................................................................................... 93 48. ábra: Brüsszel Fővárosi Régió eredményei ................................................................................. 93 49. ábra: Petíció Belgium egységéért ................................................................................................ 94 50. ábra: Egy mindenkiért, mindenki egyért ..................................................................................... 94
4
I
Bevezetés Belgium ugyan mindössze tízmillió lakost számlál, mégis Európa egyik legsokszínűbb
országa. Változatosság jellemzi az építészeti stílusait, a művészeti alkotásait, az ételeit, a söreit, és nem utolsó sorban az itt élő, eltérő kulturális adottságokkal rendelkező népcsoportokat. Mivel Belgium a szlogenek szerint Európa szívében található, az elmúlt évszázadok során számos nép és kultúra fordult meg a területén, ezért már a középkorban kifejlődött az itteni lakosok híres tűrőképessége más népek iránt. Az ország a kelta, római, germán, francia, holland, spanyol és osztrák nép olvasztótégelye, így ebből az örökségből kellett kikovácsolniuk saját megkülönböztető, nemzeti identitásukat. A híres toleranciájukon azonban az elmúlt hónapokban folt esett, ugyanis az ország két fő népcsoportja, a vallonok és a flamandok közötti több évtizedes ellentét most a felszínre került, talán most rajzolódik ki a legélesebben. Jelenleg az ország feszült történelmi pillanatokat él meg. 2007. szeptember 18án épp 100 napja nincsen kormány a föderális monarchia élén. A jelenlegi feszült helyzet kihívást jelent a tűrőképességükről ismert belgák számára. Mint az Európai Unió intézményeinek is otthont adó ország, amelynek a jelmondata „Egységben az erő”, most példát mutathat mind a többnemzetiségű európai országok, mind pedig a sokszínű Európai Unió számára, amely az elmúlt csatlakozások óta szintén identitási válságba került. Ennek a szakdolgozatnak egyrészről az a célja, hogy bemutassa Belgiumot, felvázolja a történelmi hátterét, régióinak sajátosságait, annak érdekében, hogy világosabbá tegye a flamandok és a vallonok között feszülő ellentétek okait. Szeretnék kitekinteni az immár több hónapja föderális kormány nélkül működő ország jelenlegi politikai helyzetére, így annak közvetlen előzményeire, a jelenleg folyó alkudozásokra a két oldal politikai pártjai között, és az esetleges megoldásokra, illetve következményekre. Másrészről a tanulmány szeretne rávilágítani a hétköznapokban megnyilvánuló és a szakirodalomban fellelhető interkulturális különbségekre a két népcsoport között. A szakdolgozat olyan aspektusokból közelíti meg ezeket az eltéréseket, mint a nyelvhasználat, az eltérő tradíciók, önmagukról, illetve egymásról kölcsönösen alkotott kép, különböző mértékű vallásosság, valamint az országuk jövőjének más szemszögből történő megközelítése. A tanulmány legfőbb célja annak kiderítése, hogy vajon a flamandok és a vallonok között fennálló ellentétek valóban olyan mértékűek-e, ami a jövőben meggátolná békés egymás mellett élésüket.
5
II
A szakdolgozat céljainak, eszközeinek és eredményeinek bemutatása Szakdolgozatom célja, hogy bemutassa és elemezze a Belgiumban élő vallonok és
flamandok közötti, a mai napig fennálló, történelmi hagyományokra visszavezethető társadalmi, kulturális ellentéteket. Szakdolgozatomnak az is aktualitást ad, hogy készítésekor Belgiumban politikai válság van, 173 napja nincs kormánya az országnak1, mely „történelmi rekordnak” tekinthető ilyen szempontból. Dolgozatom alapvetően helyzetfelmérő, -bemutató jellegű tanulmány, mely arra keresi a választ, hogy a két említett népcsoport közötti ellentét milyen okokra vezethető vissza, bemutatja a köztük fennálló kulturális különbségeket, valamint a saját magukról illetve az egymásról alkotott szociális, kulturális képet. A tanulmány elkészítése idején Brüsszelben töltöttem egy szemesztert Erasmus ösztöndíjas hallgatóként, így „testközelből” gyűjthettem tapasztalatokat a Belgiumban akkor jelen lévő feszült politikai hangulatról, a népcsoportok között fennálló kulturális ellentétekről. A kutatómunka kiinduló információit a fellelhető szakirodalomból, heti- és napilapok vonatkozó cikkeiből, valamint internetes hírújságokból szereztem be. Ezek mellett megbeszéléseken, konzultációkon vettem részt a brüsszeli EPHEC főiskola tanáraival illetve diákjaival, akik között mind vallon, mind pedig flamand származású személyek voltak. Az információgyűjtés és a konzultációk alapján elkészítettem egy kérdőívet, mely a szakdolgozatomban tárgyalt problémákkal kapcsolatban tesz fel kérdéseket. Ezeket mind vallon, mind pedig flamand személyekkel kitöltettem (összesen beérkezett 11 db vallon, 10 db flamand kérdőív). A kérdőívek kiértékelése alapján kapott eredményeket összefoglaltam a szakdolgozatban.
1
2007. november 30.
6
III
Belgium rövid bemutatása (országméret, lakosság, nemzetközi szervezetekben való részvétel, stb.) Az alábbi táblázat a Belgiummal kapcsolatos legfőbb információkat mutatja be: 1. ábra: Belgium legfőbb jellemzőinek bemutatása
Területe
~30500km2
Népesség
10 479 000 fő (2006)
Aktív népesség
5 000 000 fő (2006)
Népsűrűség
343,5 fő/km2 (2006) Egységben az erő (L’union fait la force;
Nemzeti jelmondat
Eendracht maakt macht)
Zászló és címer
Legfőbb nemzetközi szervezetekben való
ENSZ, NATO, EU
tagság Főváros
Brüsszel (990 000 fő)
Hivatalos nyelvek
holland, francia, német 78,8 év (átlag)
Várható élettartam
75,6 év (férfi) és 81,5 év (nő) Július 21.
Nemzeti ünnep
(I. Lipót 1831-es trónra lépésének évfordulója)
Himnusz
La Brabançonne2
Király
II. Albert
Miniszterelnök
Yves Leterme (felkért jelölt)
Munkanélküliségi ráta
8.4% (~EU átlag) (2005), 7,4% (2006)
2
Megjegyzés: Yves Leterme, a flamand keresztény-demokrata párt elnöke – aki jelenleg a legesélyesebb a miniszterelnöki posztra - 2007. júliusában, amikor felkérték, hogy énekelje el a belga himnuszt, véletlenül a Marsaillaise-t kezdte el dúdolni a Brabançonne helyett, és mint kiderült, nem tudja, hogy miért éppen július 21én ünneplik a belga nemzeti ünnepet.
7
Növekedési ráta
2,7% (2004), 1,2% (2005), 3.2% (2006) 3
GNP
283,7 milliárd euró (2004)
HDI
13. a rangsorban (177 ország közül)4 mezőgazdaság 1%, ipar 24%,
GDP/szektor
szolgáltatások 75%
Belgium 1830-as megalakulása óta alkotmányos királyság és parlamentáris demokrácia, hivatalos nevén Belga Királyság. 1993 óta, a legújabb alkotmány megszületése óta az ország szövetségi alkotmányos monarchia, amit az aszimmetria jellemez. Ez egy elég bonyolult felépítést takar, mivel az ország területi és nyelvi-kulturális alapon is három-három egységre tagolódik. A területi alapon régiókat kell érteni, azaz a Flamand, a Vallon és a Brüsszel Fővárosi Régiót. A nyelvi-kulturális alapon pedig a három egység a Flamand, a Francia és a Német Nyelvű Közösséget fedi. Minden egységnek megvan az önálló képviselete, törvényhozása
és
végrehajtó
hatalma,
azaz
parlamentje
és
kormánya.
Ezek
a
hatalommegosztás elve alapján működnek, ezért csak az országos hatáskörű kérdésekben van a szövetségi parlamentnek és kormánynak hatásköre. Éppen ez ad magyarázatot arra, hogy bár több hónapja nem sikerült szövetségi kormányt alakítani Belgiumban, mégis minden zökkenőmentesen működik, mivel a régiók szintjén rend uralkodik. A Flamand Régióban viszont egybeolvadt a nyelvterületi és a régiós hatalom, így ott nagyobb a politikai egység. A Flamand Régió területileg megegyezik a flamand nyelvterülettel, és Brüsszel Régiót is magába foglalja. A Vallon Régió pedig a vallon és a német nyelvterületet öleli fel. A régióknak a közigazgatásban van fontos szerepük. Brüsszel különleges státuszt élvez, mivel ez kétnyelvű régió: a flamand és a francia is hivatalos nyelv. Belgium három nyelvterülete a flamand, a francia és a német hivatalosan területileg jól elkülönül egymástól. A flamand nyelvterületen a holland, a francián belül a francia, a német nyelvterületen pedig a német, illetve a francia a hivatalos nyelvek. Ez a nyelvi felosztás 1962ben született meg, azonban a nyelvi határ mentén számos probléma forrása.
3 4
Forrás: SPF Economie, Institut des comptes nationaux (Nemzeti Statisztikai Hivatal) Forrás: http://hdr.undp.org/hdr2006/statistics/countries/country_fact_sheets/cty_fs_BEL
8
Az alábbi ábra a nyelvterületeket ábrázolja:5 2. ábra: Belgium területi megoszlása hivatalos nyelvek szerint
holland terület
francia terület
német terület
(lakkosság 59%-a)
(lakosság 40%-a)
(lakosság < 1%-a)
A történelemből, az eltérő kulturális háttérből és a különböző gazdasági fejlettségből következően a vallonok és a flamandok között számos ellentét található. Sokan, főleg a flamandok közül úgy tartják, hogy kevés dolog tartja össze az országot. Így például Yves Letreme, a flamand kereszténydemokrata párt elnöke és aki jelenleg a legesélyesebb a miniszterelnöki posztra, egyik nyilatkozatában kijelentette, hogy véleménye szerint a sörön, a labdarúgáson és a királyon kívül semmi sem köti össze a vallonokat és a flamandokat. A Belgium iránt lojálisak azonban igyekeznek a közös identitás szimbólumait - mint a szürrealista festő, René Magritte, a rajzfilmfigura Tintin, a belga csokoládé vagy a hasábburgonya – kiemelni, és a flamand-vallon különbözőséget is a belgák sajátjának tekinteni. Azonban sokan szkeptikusak Belgium jövőjét illetően, hiszen a két népcsoport közötti ellentét már olyan régóta fennáll, hogy nem tartják valószínűnek, hogy az ország sokáig ellen tud állni ennek a feszültségnek. Eddig mindig a Belgium- és nem pedig a szakadáspártiak győztek, viszont az elmúlt hónapokban a flamand szakadáspártiak egyre elszántabbak. Az alábbi fejezetek mélyebb betekintést tesznek lehetővé a vallonok és flamandok között fellelhető interkulturális ellentétekbe, valamint azok előzményeire, magyarázataira.
5
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Belgium#Demogr.C3.A1fia; szeptember 18.
9
kiegészítés
általam,
letöltve:
2007.
IV
Történelmi háttér, különös tekintettel a flamand-vallon ellentétre Belgium egy alig kétszáz éves múlttal rendelkező ország, ezért csupán az ország
megalakulása, illetve az ezt megelőző három évszázad eseményeitől szeretném megismertetni a történelmi hátterét. Véleményem szerint ennek az ötszáz évnek a bemutatása elegendő lehet ahhoz, hogy feltüntesse a flamandok és a vallonok között jelenleg is megbújó ellentétek gyökereit. S mivel a jelenlegi Belgium területe mindig is az európai népcsoportok találkozóhelye volt, az ország jelenleg is magában hordozza mind a latin, mind pedig a germán eredetű tradíciókat. IV.1 1500-1792: V. Károly uralkodásától az osztrák uralom végéig V. Károly (1500-1555) uralkodása alatt Belgium területe a világ egyik legvárosiasabb régiójának számított. Antwerpen kikötője vezető kereskedelmi központként működött, és később pénzügyi központtá fejlődött. A művészet és a tudomány a gazdasággal párhuzamosan virágzott, s a helyi értelmiségiek Európa-szerte híressé váltak. Ekkor már dúlt a vallási háború, s a király elejét próbálta venni a reformáció további terjedésének a kálvinisták kivégzésével. A XVI. század második felében az itteni lakosok (a belgák6), valamint a hollandok fellázadtak II. Fülöp (1555-1598) spanyol és németalföldi király zsarnoksága ellen. Ez az ellenállás egybefonódott a katolikusok és a protestánsok között folyó harcokkal. Fülöp még apjánál is keményebben lépett fel, bevonta az inkvizíciót is, s 12 ezer állampolgárt kivégeztetett. 1568-ban a felkelés két vezéralakját, Egmont és Hoorn grófokat a brüsszeli főtéren lefejeztette, amiért nagyobb függetlenséget követeltek az országuknak. Halálukat követően a vallási mozgalom szabadságharccá szélesedett, amely 80 évig tartott Németalföldön. A lázadás arisztokrata vezetésének szerepét I. Vilmos, Oránia hercege vállalta magára. Az 1580-as években a Németalföld északi részén élő protestánsoknak sikerült elszakadniuk, ez a terület nagyjából a mai Hollandiával egyezik meg. A spanyol király a déli területeken a katolicizmust tette kötelezővé. Fülöp hadjáratok sorozatával elérte, hogy a déli lázadók egymás után adják meg magukat, s 1585-ben Brüsszelt is visszafoglalta. Létrejött az Arrasi Unió, mely egyesíteni kívánta azokat a tartományokat, melyek elismerték a katolikus királyt uralkodójuknak, ezt a területet ma Spanyol Németalföld néven ismerjük. A leggazdagabb kereskedők és az értelmiségiek északra menekültek, s magukkal vitték a 6
Egyes szerzők használják a „belga” terminust azokra a népekre, akik a jelenlegi Belgium területén éltek az ország megalakulása előtt.
10
tőkéjüket és a tudásukat. Ráadásul a hollandok blokád alá vonták a Franciaországban eredő, az egész mai Belgiumot átszelő és Hollandiában az Északi-tengerbe ömlő Schelde (franciául Escaut) folyó torkolatát egészen 1794-ig. Ez okozta Antwerpen hanyatlását és Amszterdam felvirágzását. Albert ausztriai főherceg és Izabella főhercegné (II. Fülöp lánya) uralkodása alatt Németalföld déli része (a jelenlegi Belgium területe Liège-t kivéve) részben elnyerte önállóságát (1598-1621). Uralkodásuk alatt Brüsszel magmaradt a Spanyol Németalföld fővárosának, lakosai pedig békességben élhettek. A gazdaság rohamos fejlődésnek indult, s virágzott a művészet. Peter Paul Rubens (1577-1640), Európa egyik leghíresebb barokk művésze, a spanyol régensek udvari festője volt. A XVII. század második felében a viszályok tovább folytatódtak. A harmincéves háborút lezáró 1648-as vesztfáliai béke spanyol uralom alatt hagyta a területeket. XIV. Lajos pusztulást hozott Brüsszelre 1695-ben, mikor Brüsszel belekeveredett a franciák és spanyolok között dúló, a század során időről időre megújuló konfliktusokba. A francia király háborúi alatt az ország mélypontot élt át, s a brüsszeli épületek ezrei rongálódtak meg, a Grande Place (Brüsszel gótikus főtere) pedig egyenesen romhalmazzá vált, egyedül a Városháza kerülte el a pusztulást. A spanyol örökösödési háborút lezáró békeszerződések felségjogot biztosítottak az osztrákoknak Spanyol Németalföld felett. Így került az 1713-as utrechti békében DélNémetalföld
osztrák
kézbe.
Az
osztrákok
elkötelezték
magukat
amellett,
hogy
felvirágoztassák a térséget, így elősegítették a kereskedelmet. Mária Terézia idején Belgium soha nem látott fejlődésnek indult, az ipar és a kereskedelem támogatást kapott, és olyan fontos utak épültek, mint a Brüsszelt Béccsel összekötő országút. Az 1720-as években az Oostendei Társaság (Oostende flamand város az Északi-tenger partján) sikeres kereskedelmet folytatott Ázsiával, azonban az osztrák uralkodó más európai monarchiák nyomására kénytelen volt felfüggeszteni a társaság működését. Vallóniában ezalatt az ipari szektort az innováció jellemezte. Ekkor hódított leginkább a csipke divatja, s az iparág egyik legtermékenyebb időszakát élte. A brüsszeli csipkét mindenki viselte, akinek vagyoni helyzete megengedte. Az építészet szintén virágkorát élte. Az arany-kék „belga” porcelán Európa legelőkelőbb porcelánjai közé tartozott. Azonban míg az osztrák kormányzat és a nagyiparosok hatalmas bevételeket könyvelhettek el, a köznép szegény maradt, ami később újabb lázadások kirobbanásához vezetett.
11
1790-től II. József következett a trónon, aki már 1765-től társuralkodó volt. Reformjai felszították az osztrák uralom elleni lappangó indulatokat. József csökkentette a katolikus egyház befolyását, azonban a közigazgatási reformjai egy központosított, német nyelvű birodalom felállításának kísérlete közellenállásba ütközött. A franciaországi forradalmi eseményeken felbuzdulva Brabant tartomány népe 1789-ben fellázadt. Kiűzték az osztrákokat, és 1790. január 11-én, egy hónappal II. József halála előtt kikiáltották a „Belga Egyesült Államokat”. Az új osztrák császár, II. Lipót azonban Belgiumot újra beolvasztotta a birodalomba a mindössze egyévnyi szabadság után. IV.2 1792-1830: A francia és a holland rezsim uralma alatt 1792-ben Ausztria és Poroszország háborúba lépett a forradalmi Franciaország ellen, s a háborúba Dél-Németalföld is belekeveredett. 1792-ben a Francia Köztársaság sikeresen elfoglalta a dél-németalföldi területeket, valamint a Liège-i Hercegséget, de 1793 elején az osztrákok visszafoglalták az országot. Azonban 1794-ben a francia hadsereg új hadjáratot indított, amivel egyszer s mindenkorra véget vetett az osztrák uralomnak. 1795. október 1-jén a jelenlegi Belgium területét képező egykori osztrák Németalföldet és a korábbi Liège-i Hercegséget hivatalosan is a Francia Köztársasághoz csatolták. Ezeken az újonnan szerzett területeken is a Francia Köztársaság intézményeit vezették be. A később Napóleon által bevezetett új polgári törvénykönyvet Code Napoléon néven ismerjük, ami majd a belga polgári törvényhozás alapjává vált. A francia közigazgatási reformok lassanként teljesen szétzúzták az abszolutista rendszert. A francia uralom alatt az ipar fellendült, mivel a kormányzat támogatta a gazdaságot. Gőzmozdonyokat és gőzgépeket telepítettek az országba, és új gyárak épültek. Vallónia Európa legiparosodottabb régiójává nőtte ki magát. Ezalatt Flandriában csak Gent számított ipari városnak. Az antwerpeni kikötő profitált a francia uralomból, mivel a hollandokat a blokád feloldására kötelezték. A francia kormány 1797-től kezdődően kötelezővé tette a hadviselést minden ifjú számára, így sok fiatalt soroztak be, hogy a napóleoni
háborúkban
harcoljanak.
Napóleon
az
összes
politikai
szabadságjogot
felfüggesztette. Flandriában a holland nyelvet tilos volt használni, még a sajtó is óvakodott a holland nyelven való publikálástól. A Napóleon bukását követő bécsi kongresszuson (1814-1815) a szövetséges hatalmak eldöntötték, hogy Franciaország területszerzésének útjába gátakat emelnek. Ebből kifolyólag egyesítették Észak- és Dél-Németalföldet, valamint a Liège-i Hercegséget I. Vilmos uralma
12
alatt. A király elősegítette az ország iparosodását, annak érdekében, hogy előmozdítsa a gépiesítést az iparban, teljes körű fejlesztésbe kezdett, és anyagi támogatást nyújtott a vállalkozásoknak. Lépései egybeestek a vallon és genti nagyiparosok érdekeivel. Azonban Flandria kevésbé gépiesített, vidéki ipara válságba került az új gyárak okozta verseny folytán, ami elégedetlenséghez vezetett. Ezt a vidéki ellenzéket a katolikus egyház támogatta, mert nem volt hajlandó elfogadni egy protestáns királyt. Ráadásul I. Vilmos csökkenteni akarta a papi hatalmat, ami bizalmatlanságot keltett a katolikusok körében. A király politikai kérdésekben már kevésbé volt liberális. Elutasította a hatalom átruházását a kormány minisztereire, amit a liberálisok követeltek, akik több szabadságra vágytak. A nyelvi kérdést illetően, a hollandot akarta bevezetni Flandriában. Azonban a fiatal vallon és flamand gazdagok a franciát beszélték, mint az előkelők nyelvét, és attól tartottak, hogy ez a döntés befolyásolná a karrierjüket. 1828-ban a katolikusok és a fiatal liberálisok uniót alkottak, s közös programmal léptek fel. Végül 1830-ban a déli területeken a helyzet pattanásig feszült. IV.3 1830: A függetlenség kikiáltásától a XXI. századig Bár I. Vilmos politikája jótékony hatással volt a belga polgárság számára, a korszakot mégis végigkísérték az elégedetlenséget jelző megmozdulások. Több incidenst követően, 1830-ban Brüsszelben kitört a forradalom. I. Vilmos csapatait 1830. szeptember 27-én kiűzték. A forradalmárok az agglomeráció önkénteseitől kaptak segítséget. A felkelést követően Belgium különvált Észak-Németalföldtől. 1830. október 4-én egy ideiglenes kormány kikiáltotta Belgium függetlenségét. November 3-án létrehozták a Nemzeti Kongresszust. 1831. február 7-én megszületett az alkotmány, ami a korához képest nagyon haladó szellemben készült el. Az újonnan kialakult Belgiumban a holland és a francia nyelv számos dialektusát beszélték. 1831. november 4-én Londonban megnyílt egy konferencia Belgium jövőjét illetően. Az akkori nagyhatalmak elfogadták Belgium Észak-Németalföldtől való függetlenségét. Az első belga király a Szász-Coburg dinasztiából származó I. Leopold lett (1831-1865). Az 1830-ban létrejövő független Belgium főleg az iparból és kereskedelemből meggazdagodott polgárok műve. Ez a polgárság kizárólag franciául beszélt, így 1831-ben úgy döntöttek, hogy a frissen alakult Belgium egyetlen hivatalos nyelve a francia legyen. Ők mindössze a lakosság egy százalékát alkották, viszont az ő kezükben összpontosult a politikai és gazdasági hatalom, amit a mezőgazdaságból élő, s csupán a holland dialektusait beszélő 13
flamandok felett éppúgy gyakoroltak, mint a különböző helyi nyelvjárásokat használó vallonok felett. Az ország déli részén a kőszén és vas kibányászásának, valamint az üveg- és textiliparnak köszönhetően javult az életszínvonal, így a vallon ipar nemcsak a francia nyelvterületről vonzotta a munkaerőt, hanem Flandriából is. Az ide érkező flamandokat gyakran a vallon családok szállásolták el, s az is előfordult, hogy hozzájuk adták lányaikat. Vallónia már ezekben az évtizedekben megszülettek az érdekvédelmi szervezetek, s ez a régió jelentette a kapitalizmus paradicsomát. Flandriával ellentétben viszont Vallóniában csökkent a termékenységi ráta, míg az előbbinél 55% volt, addig az utóbbinál 45%. Míg Vallónia iparosodott, Flandria továbbra is agrár jellegű maradt. Itt nagyon jelentős volt a katolikus vallást követők aránya. Hátrányos helyzetén az is rontott, hogy a nép nyelvétől eltérő nyelvet használt az uralkodó polgárság, s ráadásul mindezt kérkedve tette. Az uralkodó osztály és az elnyomott nép közötti nyelvi kérdésből fakadó probléma gyorsan megmutatkozott. Így 1836-tól elterjedt az az elmélet, miszerint a nyelv maga a nép. Innentől kezdve évtizedeken keresztül virágoztak a különböző romantikus, nemzetiségi kulturális mozgalmak. Az egyetlen összetartó erő, ami a flamandokat egymáshoz kötötte a nyelv volt. Így a nyelvük használatának előmozdítása segített a flamandul beszélő polgárság kialakulásában. „1840-ben a flamandok petíciót nyújtottak be az uralkodó hatalomnak, amelyben a következőket követelték: 1. A flamand tartományokban flamandul lehessen intézni a közügyeket. 2. Ezekben a tartományokban az ügyintézők ismerjék a flamand nyelvet, és flamandul társalogjanak a flamand ügyfelekkel. 3. Az igazságszolgáltatásban a flamand nyelvet használják, amennyiben flamand az érintettek anyanyelve. 4. Egy Flamand Akadémia létrejöttét. 5. A genti egyetemen és az ország többi közoktatási intézményeiben a flamandot a franciával egyenlőként kezeljék. Valójában az uralkodó osztály kevés információval rendelkezett a különböző tartományok nyelvi helyzetét illetően. «Statisztikai adatok hiányában kevesen rendelkeztek a valóságost megközelítő információval arról, hogy a lakosság milyen arányban beszéli a flamand, illetve a vallon nyelvet. Egészen az 1846-os népszámlálásig kellett várni, hogy
14
kiderüljön, hogy 2 471 248-an beszéltek flamandul és 1 827 141-en vallonul.»7 A népszámlálás során kiderült, hogy az akkori belga népességnek 57%-a flamandul, 42%-a franciául vagy vallonul, 1%-a pedig németül beszélt. Valójában franciául csak egy kisebbség beszélt, akik főleg az ország déli részében éltek, a lakosság mintegy 10-15%-a.”8 Ezalatt az iparosodott Vallóniában a helyzet egészen más volt. Itt nem a nyelv tartotta össze a népet, hanem az egész XIX. századot végigkísérő, a munkakörülmények javítása és a fizetésemelés érdekében folytatott szociális követelések. Az uralkodó osztály ellen a legvéresebb összecsapásra 1886-ban került sor. Ez a polgárság sosem volt a vallon kultúrpolitika előmozdítója, akikre a vallonok támaszkodhattak volna úgy mint ez Flandriában történt, ahol a polgárság inkább intellektuálisnak számított, mint kapitalistának. A flamand kulturális mozgalom hatására a flamand nyelvért és kultúráért 1886-ban létrehozták a Királyi Akadémiát. Ennek következményeképpen 1898-ban a flamand Belgium második hivatalos nyelvévé vált. I. Leopoldot fia, II. Leopold követte a trónon (1865-1909). Uralkodásuk alatt Belgium a második legfontosabb ipari hatalommá vált Európában. Mindkét király elő akarta mozdítani Belgium gazdasági függetlenségét gyarmatok szerzésével, de egyik sem járt sikerrel egészen a 19. század végéig, amikor is II. Leopold támogatta Henry Stanley expedícióit a kongói medencében. A király egyezséget kötött a helyi vezetőkkel, ami végül államszövetséggel zárult. A kezdetekkor azonban Kongó királyi birtoknak számított, s sem a parlamentnek, sem pedig a kormánynak nem volt beleszólása a király ügyeibe Kongót illetően. Mivel II. Leopold az elsők között szerzett területet Közép-Afrikában, ezért az 1884-es berlini kongresszuson erős pozíciót képviselt, s a követeléseinek érvényt tudott szerezni. 1885-ben a belga parlament beleegyezett, hogy II. Leopold legyen Kongó uralkodója. 1908-ban, egy évvel a halála előtt, a király a Belga Államnak adományozta Kongót. Annak ellenére, hogy a nagyhatalmak a függetlenné válásakor arra kötelezték Belgiumot, hogy maradjon semleges, az ország nem tudta elkerülni az első világháborút. I. Albert (1909-1934) parancsnoksága alatt a belga hadsereg vereséget szenvedett a hatalmas német seregtől. Csak az Yser-folyónál sikerült megállítani a németeket. A belgák a háború során sokat szenvedtek. A németek az egész Yser régiót feldúlták. A háborút követő évek is nagyon nehéznek bizonyultak. A nemzetközi gazdasági válság Belgiumba is behatolt. Amikor Adolf Hitler hatalomra került Németországban, felmerült a 7 8
Pirenne, H.: Bibliographie de l’histoire de Belgique, Brüsszel, Maurice Lamertin Kiadó, 1931. p.440. Mabille, 2000, p.128-129, szerző fordítása
15
veszély, hogy Németország ismét felemelkedik, s veszélyt jelenthet Belgium számára. 1936tól Belgium semleges pozíciót foglalt el éppúgy, mint az első világháborút megelőző időszakban. Azonban a németek a II. világháborúban ismét megszállták az országot 1940. május 10-én. A háború során a flamand nacionalisták abban reménykedtek, hogy a németek segíteni fognak nekik, hogy megszabaduljanak a frankofón uralomtól, ezért sokan közülük együttműködtek a német nemzeti szocialista párttal. 18 nappal a német megszállást követően III. Leopold kapitulált. Ez a döntés azonban szakításhoz vezetett a kormánnyal, s a háborút követő évek a királykérdésről szóltak. Ugyanis a belgák többsége elítélte a király döntését. Míg a kormány Nagy-Britanniába menekült, addig a király Belgiumban maradt, ahol német fogságba került, mivel visszautasította a velük való együttműködést. A királyt először egy szászországbeli erődbe, majd onnan a Salzburg melletti Stroblba szállították. A háború után a királyt árulással vádolta meg a belga nép, s 1950-ben népszavazást tartottak annak eldöntésére, milyen alkotmányos jogokkal rendelkezzen az uralkodó. „Országos átlagban a szavazók 58 százaléka egyetértett azzal, hogy a király visszatérjen a trónra. Területek szerint azonban nagy különbségek mutatkoztak a flamand és a vallon országrész között. Flandriában 72 százalék szavazott a király visszatérése mellett, Brüsszelben már csak 48 százalék, míg Vallóniában támogatták legkevesebben a király visszatérését, a lakosság mindössze 42 százaléka.”9 A második világháború után a politikai újraszerveződés nagyon lassú volt, az országot a nyelvi és területi viták jellemezték. A kibontakozott demokratikus rendszer két meghatározó politikai párttal rendelkezett- a katolikusokkal és a liberálisokkal -, s az ország általános választójogú rendszerré vált. A megoldást a királykérdésre az jelentette, hogy a parlament elfogadta a király visszatérését, viszont 1951-ben III. Leopold lemondott a trónról fia, I. Balduin javára. 1958-ban – a város jelképének, az Atomium építésének évében – Brüsszel megkezdte útját az európai hatalom felé, amikor az Európai Gazdasági Közösség székhelye lett. I. Balduin uralkodása alatt, 1960-ban vált függetlenné Kongó, Zaire néven. Az ország a Marshall-tervnek köszönhetően hamar kiheverte a háború okozta károkat, s Európa egyik legfejlettebb államává vált. Antwerpen kikötője komolyabb károk nélkül átvészelte a II. világháborút. A közösségek közötti kapcsolat és a flamand-vallon ellentét kérdése – ami 1962-ben a nyelvi határ meghúzásához vezetett - nagyon fontos szerepet töltött be a huszadik század második felének politikai életében. 1968-ban a louvain-i egyetem kizárólagosan flamand nyelvűnek nyilvánította magát, így jött létre a szintén kizárólagosan francia nyelven 9
Muscat, C.: Brüsszel, Bp., Kossuth Kiadó, 2006. p.32.
16
oktató egyetem Louvain-La-Neuve-ben. Ezt az oktatásban bekövetkezett szakadást gyakran emlegetik jelenleg is. Négy államreformot követően Belgium szövetségi állammá alakult. Az 1970-es és 1980-as évek alkotmánymódosításai azt a célt szolgálták, hogy a különböző népcsoportok megőrizhessék nyelvi, kulturális, életmódbeli és vallási sajátosságaikat. Az integrációs folyamat katonai-politikai szinten is megszilárdult, amikor a NATO Párizsból Brüsszelbe helyezte át székhelyét. I. Balduin haláláig, 1993-ig uralkodott; egész Belgium gyászolta. Őt öccse, II. Albert követte a trónon, ő a belgák hatodik, jelenleg is uralkodó királya. Az ENSZ tagjaként csapatokat küldött békemissziókra, valamint megfigyelőket és tanácsadókat a válság sújtotta övezetekbe, az iraki háborúhoz azonban nem csatlakozott.
IV.4 Belgium föderalizációjának történelmi körvonalai A mai Belgium és történelmi előzményei a kezdetektől a germán és a latin kultúra befolyása alatt álltak. Ezért már a kezdeteket is a kulturális sokszínűség jellemezte. Ez a sokszínűség ott van a nyelvekben, a nyelvjárásokban, a kultúrában, de még az ország különböző részei között is, s ezek a tényezők együttesen vezettek el az államreformokig. A nagy lépést jelentő, a hivatalos nyelvekre vonatkozó nyelvtörvényeket, amelyek lefektetik a nyelvhasználatra vonatkozó szabályokat is 1873 és 1963 között iktatták be. Ezek végeredményképp három hivatalos nyelvet ismernek el: a franciát, a hollandot és a németet. A nyelvtörvények azonban önmagukban még nem reformálnak meg egy országot. Az alkotmányt is meg kellett változtatni. A legutóbbi, régiókat érintő módosítást 2001-ben hajtották végre, azonban a munkálatokat már közel 30 évvel korábban megkezdték. IV.4.1 Az első és a második államreform 1970 óta a francia ajkúaknak azt kellett látniuk, hogy az ország életében hosszú évek során betöltött domináns szerepüket kezdik elveszíteni, hiszen azt aláássa Flandria gazdasági és kulturális újjáéledése. A belga kormány úgy reagált erre az előretörésre, hogy egy sor alkotmánymódosítással egyre nagyobb autonómiát biztosított a régióknak, elsősorban a két nagy rivális közösségnek. Az
1970-es
alkotmánymódosítás
a
három
kulturális
közösség
létrehozását
eredményezte. Jogi szempontból ez jelentette az államreformok kezdetét. A három kulturális közösség megszületése a kulturális függetlenségre utaló jel, bár ezeknek a közösségeknek a
17
hatalma eléggé korlátozott. Ez a reform volt a válasz a flamandok által követelt nagyobb kulturális függetlenségre. Ekkorra fektették le a három régió alapjait is, amelyeknek elsősorban a gazdasági területeken tulajdonítottak hatalmat. A régiók létrehozása a francia anyanyelvűeknek – vallonoknak és a Brüsszelben élő francia nyelvűeknek - adott válasz a nagyobb gazdasági függetlenségre. Az 1970-ben megkezdett reformok folytatásaképp 1980-ban zajlott le a második államreform. A kulturális közösségeket ettől kezdve egyszerűen közösségeknek nevezik. Erre a módosításra azért volt szükség, mert a közösségek nagyobb hatalmat kaptak nemcsak kulturális, hanem szociális és egészségügyi kérdésekben is. Így 1980-tól létezik Flamand, Francia és Német nyelvű Közösség. Mindegyiküknek megvan a saját parlamentje és kormánya. Az 1980-as államreform mindemellett létrehozott még két régiót is: a Flamand Régiót és a Vallon Régiót, amelyek szintén rendelkeznek saját parlamenttel és kormánnyal. Azonban Flandriában a kettő egybeolvadt, így Flandriának csak egy parlamentje és kormánya van. A franciául beszélő népesség azonban nem akarta egyesíteni a közösség és a régió intézményeit. Az 1980-as reform csak két régiót említ annak ellenére, hogy 1970-ben hármat ismertek el. Azonban a Brüsszeli Fővárosi Régió kérdését a következő, harmadik államreformig mellőzték. IV.4.2 A harmadik, a negyedik és az ötödik államreform Az 1988-89-ben lezajló államreform során a Brüsszel Fővárosi Régiót öntötték formába. A másik két régióhoz hasonlóan Brüsszel is területi rangot kapott, és felruházták saját intézményeivel: egy parlamenttel és egy kormánnyal. A harmadik államreform nagyobb hatalmat adott a közösségeknek, és a régiókat is megerősítette. Így ezután a közösségek feleltek az oktatásért, míg a régiók feladata a közlekedés és a közmunkák megszervezése lett. Az 1993-as, negyedik államreform véghezvitte az 1970-ben megkezdett munkálatokat. Az államreformok lépésről lépésre ruházták fel a régiókat és a közösségeket hatásköreikkel. 1993. július 14-én 19:31-kor a belga parlament, ez esetben a szenátus megszavazta a végső államreformot. Az 1994-ben hatályba lépett új belga alkotmány föderációs államberendezkedést alakított ki. Ennek alapján a szövetségi kormányon túl saját kormánya van a Flamand Régiónak, a Vallon Régiónak, a Belgiumi Francia Közösségnek, a Német Közösségnek és Brüsszel Fővárosi Régiónak is. A 18
régiók elsősorban gazdasági, a közösségek pedig kulturális kompetenciákkal rendelkeznek és az illetékességi körükben önállóan alakíthatják nemzetközi kapcsolataikat, és szerződéseket is köthetnek. A belga parlament 2001. június 21-én elfogadta az új, ötödik államreformot, amelynek fő eleme a szövetségi kompetenciák regionalizálása. A reform értelmében a mezőgazdaság, a külkereskedelem, a fejlődő országokkal kapcsolatos segélypolitika (2004-től), valamint a közösségi és tartományi törvények elfogadása regionális hatáskörbe került. Az új szabályozás szerint a régiók módosíthatják a helyhatósági választások szervezését, s jogot kaptak a közigazgatási területek újbóli meghatározására, kivéve a különleges státuszú (nyelvi kisebbségnek
otthont
adó)
kerületeket.
A
reform
rendelkezik
a
közösségek
újrafinanszírozásáról, s megteremti a régiók számára a fiskális autonómia kialakításának lehetőségét is. IV.5 A modern kori történelem és az aktuális politikai helyzet Belgium évszázadokon keresztül Európa egyik csataterének számított. Csak a legutóbbiakat említve: a napóleoni háborúk (Waterloo), valamint a két világháború alatt is zajlottak itt csaták. Azonban a csatatér átadta a helyet a békés EU intézményeknek, s Belgium például szolgált a többnemzetiségű országok számára. Ez a belga modell sokáig működött, viszont aktuálisan káosz uralkodik a politikai életben. Jelenleg Belgiumra az önkormányzatok, a tartományok, a régiók és központosított állami szervek bonyolult rendszere jellemző. Ez a folyamat 1995-ben érte el tetőpontját, amikor a régi és valaha nagy hatalmú Brabant tartományt felosztották flamand és vallon részre, melyek határvonalának közelében helyezkedik el Brüsszel is. A Belgiumban folytatott politikának az a lényege, hogy minden létező kisebbség részesüljön a hatalomból, ennek azonban az a veszélye, hogy a szövetségi állam teljesen felaprózódik. Fontos tudni, hogy Belgiumban nincsenek országos pártok, s nincsen országos lista sem. A szövetségi parlament flamand, vallon és brüsszeli tagjaira a három régió lakói külön-külön szavaznak. A voksolás végeztével a különböző politikai színezetű és nemzetiségű politikusokból kell kormányképes erőt kovácsolni, ráadásul úgy, hogy abban mindhárom régió képviselethez jusson. A belső határ két oldalán működő testvér- vagy tükörpártok, úgymint: flamand és vallon liberálisok, flamand és vallon szocialisták, kereszténydemokraták, zöldek és így tovább, gazdasági és szociális programja még nagyjából megegyezik, de a belga szövetségi rendszer jövőjéről szinte összeegyeztethetetlenül eltérő nézeteket vallanak. Míg a
19
flamand pártok a régiók növekvő önállóságának a hívei, addig a vallonok erről egységesen hallani sem akarnak. Sehol az Európai Unióban nem tapasztalható, hogy az állampolgárok ilyen kevés bizalmat szavaznának a politikusaiknak. Az országról úgy tartják, hogy politikai és jogi rendszerében a családi kapcsolatok fontos szerepet játszanak, és a korrupció a legfelsőbb szinteken is jelen van.10 A tanulmány készítésekor Belgiumnak hónapok óta nincsen kormánya, azaz a 2007. június 3. ábra: Választási eredmények
választások
2007-es föderális választások eredményei (Képviselőház)
40
12
34 41
szövetségi óta.
parlamenti
Flandriában
a
kereszténydemokraták fölényes győzelmet
Szocialista munkáspárt
arattak, az eddig kormányzó szocialisták
Liberálisok
viszont csúfos vereséget szenvedtek, a
Szélső jobb
18
10-ei
liberálisok kisebbet, a zöldek pedig épphogy
Kereszténydemokraták
csak bejutottak a parlamentbe. A flamand
Zöldek
szélsőjobb a várakozásoknak megfelelően szerepelt, és a régió második legnagyobb
Forrás: Vuylsteke, J.F., 2007
pártja maradt. Vallóniában hajszállal győztek a liberálisok az eddig kormányon lévő szocialisták előtt, így megőrizték többségüket az eddigi koalíció pártjai. Harmadik helyen végeztek a kereszténydemokraták, s tőlük csak kevéssel maradtak le a zöldek. Ebből a helyzetből kell jelenleg összeállítani egy szövetségi kormányt. A logikus következtetés az volna, hogy a legtöbb szavazatot kapott flamand kereszténydemokraták – akikre 1,2 millió fő voksolt – alakítsanak kormányt, azonban a testvérpárt Vallóniában csupán a harmadik helyen végzett. Emellett a Vallóniában győztes liberálisok is joggal állíthatják, hogy flamand tükörpártjukkal együtt ők alkotják a parlament legnagyobb politikai pártját, viszont tény, hogy Flandriában kiszavazták a liberálisokat. Felmerült, hogy amennyiben a liberálisok állítanának miniszterelnök-jelöltet az ország élére, annyiban ő csakis vallon lehetne, azonban ezt az elméletet a többségben lévő flamandok elvetették. Érdekes tény, hogy vallon miniszterelnöke több mint harminc éve nem volt az országnak, s akkor is csak néhány hétig. Az is elgondolkodtató, hogy a flamand kereszténydemokraták miniszterelnök-jelöltje, Yves Leterme éppen azzal nyerte meg a választásokat, hogy nagyobb önállóságot ígért a régióknak, amiről a vallonok hallani sem 10
Lásd: A vallon szocialista párt korrupciós botrányba keveredett Charleroi-ban, ennek is köszönhető a 2007-es választásokon elért kedvezőtlen pozíciója, sokan bizalmukat vesztették a párt iránt.
20
akarnak. A szakdolgozat lezártakor11 már 173 napja lejárt a flamand liberális Guy Verhofstadt kormányának megbízatása, így tagjai ügyvivőként látják el feladatukat. Ezalatt az érdemi négypárti koalíciós tárgyalások a flamand és a vallon kereszténydemokraták és liberálisok között éppen csak elkezdődtek. A jelenlegihez hasonló kormányválság csak egyszer fordult elő, 1987-ben, amikor 148 nap kellett a megállapodáshoz. Ami 2006. decemberében csak egy rosszul sikerült vicc volt, a jelenlegi feszült helyzetben akár valósággá is válhat. Ugyanis közel egy éve az egyik flamand tévécsatorna megszakította adását, hogy bejelentse: a flamand parlament egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét. A következő fél órában stratégiailag fontos helyszínekről jelentkeztek a tudósítók, s közölték, hogy a király külföldre távozott, hogy így tiltakozzon az ország széthullása ellen. Brüsszeli villamosokat mutattak a kamerák, amelyekről leszálltak az emberek a város új közigazgatási határánál, hogy átszálljanak a flamand közlekedési társaság járműveire. A híreket komolyan vevő tévénézők Brüsszel belvárosában tüntettek az ország egysége mellett. Külföldi újságok (pl. a franciaországi Le Monde) és tévécsatornák (mint például az amerikai CNBC) ostromolták a kormányt kommentárért. Csak sokára derült ki, hogy mindez csak egy rossz tréfa volt a vallon televízió-csatorna részéről, s szándékosan akarta sokkolni nézőit, hogy a tabunak számító feszültségekről az utána következő vitaműsorban beszéljenek. A tréfa azonban túl jól sikerült, ugyanis politikusok reagáltak a 4. ábra: Tüntetés Brüsszelben Belgium egységéért 2007. november 18-án
hírre, némely szélsőjobboldali politikus pedig az álmai megvalósulásáról beszélt. Ezt a nézők idegeivel játszó műsort azóta is gyakran emlegetik a belgák arra utalva, hogy talán a jelenleg oly feszült politikai légkörnek ez volt a kirobbantója. A nyugtalanság egyre tapinthatóbb Brüsszelben és környékén. A fővárosi épületek homlokzataira, a balkonokra és ablakokba tömegével teszik ki a fekete-
5. ábra: Belgium egységéért tüntetők
sárga-vörös belga lobogót az ország jövőjéért aggódó brüsszeliek.
A
közbeszédet
hónapok
óta
a
függetlenséget vagy legalábbis a jelenleginél szélesebb önállóságot követelő flamand politikai erők uralják. A médiát figyelve valóban az a benyomás támad, mintha az ország bármikor kettészakadhatna. Az emberek 11
A szakdolgozat információinak folyamatos frissítése 2007. november 30-án fejeződött be.
21
véleménye azonban az, hogy bár jelenleg elég nagy a feszültség, egyelőre nem valószínűsítik az ország felbomlását, de a későbbiekben látnak rá esélyt. A francia ajkúaknak, akik Brüsszelben és környékén is sokfelé többségben vannak, sokkal mélyebb a belga identitásuk, mint északon élő honfitársaiknak, a flamandoknak. Ráadásul a flamand politikusok nem győzik hangoztatni, hogy milyen súlyos teher Flandriának Vallónia. Egyes becslések szerint minden flamand naponta 2,5 €-val támogatja a kevésbé versenyképes gazdaságú és jóval nagyobb munkanélküliséggel küzdő francia ajkú régiót.12 Mindennek a közvélemény-kutatások szerint meg is van a hatása: északon egyre inkább nő a függetlenségpártiak tábora, és még ha jelenleg nincsenek is többségben, a megkérdezett flamandok zöme úgy véli, hogy Belgium előbb vagy utóbb kettészakad. Vallóniával ellentétben, Flandriában jelentős számú szélsőséges nacionalista mozgalom működik, akik az elmúlt hónapokban többször vonultak fel szélsőséges jelszavakat skandálva és belga zászlót égetve. (Pl. „Sint-Genesius-Rode városban Flandriában és Waterloo mellett Vallóniában”13). Ha a flamand és a vallonok végül meg is egyeznek, azért jelenleg közöttük mély szakadék húzódik. Jóllehet Belgium mindig is megosztott ország volt, mégis meg tudta őrizni egységét. Ez idáig az alkotmány, a királyi család valamint Brüsszel Európai Unióban betöltött központi szerepe egyesítő erőként hatottak, jelenleg sokan nem érzik a népcsoportok közötti összetartást, s az ország történelme során talán a legmélyebb politikai válságát éli meg. Ezalatt a fővárosban 2007. november 18-án 35 ezer fő vonult fel, hogy kifejezésre juttassák az ország egysége iránti elkötelezettségüket. A tüntetők között a francia ajkúak mellett flamandok is voltak.14 IV.6 Ahogy a vallonok és a flamandok látják a közös történelmi hátterüket A belgák ősei számos nép elnyomását élték át a történelem során. Így a létrejött Belgium a különböző kultúrák olvasztótégelye, ahonnan különböző mozgalmak és irányzatok láttak napvilágot. Az 1950-es évek óta Belgium döntő szerepet játszik a multikulturális Európa felépítésében. Befogadja a külföldieket, s úgy tekintünk rá, mint az Európai Unió 12
Namurben, egy három egyetemi kutatóból álló csoport (Notre-Dame de la Paix) kimutatta, hogy 2005-ben 5,6 milliárd € vándorolt át Flandriából Vallóniába, azaz minden flamand naponta 2,5 €-t fizet a vallonoknak. A tanulmány kimutatta, hogy a flamandok fejenként 929 €-t fizetnek Vallóniának évente. A helyzet nagyot változott az elmúlt fél évszázadban, hiszen 1949-ben Flandriában 19,5%-os volt a munkanélküliség, miközben Vallóniában csupán 5,2%. Forrás: Sud Presse, 2007. szeptember 20. szám 13 Forrás: Vida László: Politikai válság Belgiumban, Szakító szilárdság, =HVG, 2007. október 20. 42. szám, pp. 34-35. 14 Képek: metro (ingyenes belga napilap), 2007. november 19. pp. 1-2.
22
szívére. Ennek ellenére mégis éppen ez az ország küzd a saját nemzetiségei között fennálló, feloldhatatlan feszültségekkel. A nyelvkérdésről több mint 40 éve folyik a vallonok és flamandok között a vita. Néhány politikai párt az ország kettészakadását követeli, míg egy szélsőjobb flamand párt a királyságtól és a királyi családtól szeretne megszabadulni. Érdekes adalék, hogy a II. világháború után éppen a katolikus flamandok ragaszkodtak a királysághoz, míg a szocialista vallonok nem akartak királyt. Mára azonban a flamandok liberálisabbak lettek, és véleményük szerint kitűnően boldogulnának a királyság nélkül is. Készült egy felmérés15, amely azokat a történelmi eseményeket mutatja be, melyekre mind a vallonok, mind a flamandok mint összetartó erőre gondolnak. Ezek az események nagyjából megegyeznek, de a két népcsoport eltérő hangsúlyt fektet rájuk és eltérőek a fontossági sorrendek. A legtöbb megkérdezett flamand a hangsúlyt a flamand kultúra és a flamand nyelv elismerésére helyezi, szemben a vallonokkal, akik elsősorban Belgium függetlenné válását és a két világháborúban betöltött szerepét tartják fontosnak. „Az alábbi felsorolás bemutatja a legfontosabb tíz belga történelmi eseményt: 1. A második világháború (1940-1945) 2. Az első világháború (1914-1918) 3. Az ország függetlenné válása (1830) 4. V. Károly uralkodása (1500-1555) 5. Iskolakötelezettség és a gyerek munkaerő betiltása (1914) 6. A holland, mint második hivatalos nyelv elismerése (1898) 7. Társadalombiztosítási rendszer (1944) 8. A nők szavazati joga (1948) 9. Az aranysarkantyús ütközet Kortrijkban/Courtraiben (1302. május 18.) (flamand győzelem a franciák felett, a flamandok leszedték a csatában elesett francia katonák sarkantyúit; 1793 óta ez a belgiumi flamand közösség hivatalos ünnepnapja) 10. Általános szavazati jog a 21 évnél idősebb férfiaknak (1919)” Ez a felsorolás a belga közvéleményt tükrözi általánosságban, azonban ettől fontossági sorrendben eltérőek a flamand illetve a vallon vélemények: „Az 5 legfontosabb történelmi esemény a vallonok számára: 1. Az ország függetlenné válása 2. A második világháború 15
Forrás: Vuylsteke, J. F., Belgium and Brussels at the Heart of Europe, EPHEC, 2007
23
3. Az első világháború 4. A nők szavazati joga 5. V. Károly uralkodása Mindemellett a vallonok nagy hangsúlyt fektetnek a XIX. századi vallon nehézipar virágzására, valamint a francia forradalomra (1789). Ezzel szemben az 5 legfontosabb történelmi esemény a flamandok számára: 1-2. A holland, mint második hivatalos nyelv elismerése (1898) 1-2. A második világháború 3. Az első világháború 4. Az aranysarkantyús csata Kortrijkban 5. V. Károly uralkodása A flamandok fontosnak tartják még az 1815-ös waterlooi csatát, és az 1567-ben kezdődő vallási háborúkat, amelyek az északi és a déli alföldek különválásához vezettek.” Ebből a felmérésből kitűnik, hogy - ellentétben a flamandokkal, akik előbbre helyezik azokat az eseményeket, amelyek a nemzetiségi jogaik elismeréséhez vezettek – a vallonok nagyobb hangsúlyt fektetnek azokra a történelmi eseményekre, amelyek az egész ország lakosaira egyformán hatással voltak. Ez a tendencia jelenleg is megfigyelhető a népesség gondolkodásában: míg a flamandok hajlamosak a saját érdekeiket előre helyezni, addig a vallonok inkább arra törekszenek, hogy összetartsák az országot. Megfigyelhető, hogy ha egy flamand azt mondja, hogy szereti Belgiumot, egyből flamand-ellenesnek tartja a közössége. Ugyanakkor ha az ellenkezőjét állítja, szélsőségesnek fogják tartani. A fent említett felmérés szerint a flamandok 23%-a szeretne önálló Flamand Köztársaságot. A megkérdezettek arra hivatkoztak, hogy a vallonoknak túl nagy előnyük származik abból, hogy a flamandok keményen dolgoznak, így az északon felhalmozott gazdagságból a vallonok jobban profitálnak. Kiszámolták azt is, hogy annyi pénz áramlik délre, mintha hatévente minden flamand család vásárolna egy vadonatúj autót egy vallon családnak. A vallonok úgy vélik, hogy Belgium nem fog felbomlani, s ezt a felmérésben a következőkkel indokolták: Az ország felosztása nagyon sokba kerülne, s Flandriának kellene visszafizetnie Belgium állami adósságát. Ezen felül északon több az idősebb, akik hamarosan nyugdíjba
24
vonulnak, így Flandriának egyedül kifizetni a nyugdíj-járulékokat sokkal többe kerülne, mint azt a flamandok gondolják. Vallónia a legjelentősebb fogyasztója a flamand ipar termékeinek. Két különálló ország azt eredményezné, hogy a vallonok kevesebbet vásárolnának a flamandoktól, ami kedvezőtlen hatással volna a bővülő flamand gazdaság számára. Brüsszel sosem egyezne bele, hogy egy független Flandria részévé váljon. Brüsszel önálló régiót alkot, s a lakosság túlnyomó többsége francia ajkú. Ráadásul itt találhatóak a nemzetközi intézmények is. A városban sok vallon és flamand dolgozik, akik más régiókból járnak be nap, mint nap. Így egy esetleges szakadás csak megnövelné az adminisztrációs problémák sokaságát. Belgium világhíres a söreiről, csokoládéiról, a sültburgonyáról és a kagylókról. Senki sem hallott még vallon sörről, illetve flamand csokoládéról. A jóléti állam 1944 óta létezik, amire a belgák büszkék lehetnek, és mindannyian részesülnek a szociális ellátórendszerből. Ahhoz hogy ez a rendszer hatékonyan működhessen, a lehető legszélesebb bázisra kell támaszkodni, azaz mind a vallonokra, mind a flamandokra. Egy globális politikai világban egy ország csak úgy képes fennmaradni, ha képes a szomszédaival hatékonyan és békésen együttműködni. Éppen ez volt a belga csoda oly sok évig. A belga szövetséges államra sok ország példaként tekintett, amire a belgáknak büszkének kellene lenniük, nem pedig lerombolni. Így összességében mindenki sokkal többet veszítene, mint amennyi előnyt hozna egy esetleges flamand önálló ország.
25
V
Belgium régióinak bemutatása társadalmi és gazdasági szempontból
V.1 A régiók összehasonlítása (a népesség, a munkanélküliség, a foglalkoztatottság, a termelékenység alapján A Régiók 1980-ban jöttek létre az alkotmány módosításának következményeként. Az alábbi térkép Belgium 3 régióját és 10 tartományát mutatja be: 6. ábra: Belgium régiói és tartományai
•
Brüsszel Fővárosi Régió középen (lilával jelölve) • Flamand Régió öt tartománya északon: Antwerpen Flamand-Brabant Kelet-Flandria Limburg Nyugat-Flandria • Vallon Régió öt tartománya délen: Vallon-Brabant Hainaut Liège Luxemburg Namur
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Belgium, letöltve: 2007. szeptember 30
7. ábra: Belgium régióinak népessége Népesség (m illió fő)
Amint az ábrából kitűnik, Belgiumban a flamandok vannak túlsúlyban, ez azt jelenti, hogy a Flamand Régióban megközelítőleg 6,1
6,1
millió fő él. A népesség alapján a második helyet Vallónia foglalja el 3,4 millió fővel. A
3,4
kétnyelvű Brüsszel Fővárosi Régióban pedig 1
Flandria
Vallónia
mindössze 1 millió fő él. Az ország kis mérete
Brüsszel
ellenére nyelvileg korántsem homogén. A fentieket még tetőzik a Vallon Régióban élő 70
2006-os adat
ezer fős német kisebbség, illetve a különböző
Forrás: HVG
országokból érkező bevándorlók magas száma. „Egy 2000-ben végzett népszámlálás szerint Belgium népességének 9% százaléka külföldi. A külföldiek 60 százaléka az Európai Unió országaiból
érkezett,
főleg
Olaszországból,
Franciaországból,
Hollandiából
és
Németországból. Az EU-n kívülről érkező bevándorlók zöme marokkói (106 822 fő, a
26
bevándorlók 12,4 százaléka) és török (56 172 fő, a bevándorlók 6,5 százaléka).”16 Az egykori gyarmatról, Kongóból a bevándorlók mindössze 1,3 százaléka érkezik. Ha
8. ábra: Munkanélküliség Belgium régióiban Munkanélküliség (%)
19,2
7,40
Flandria
a
három
régió
munkanélküliségi adatait, megállapíthatjuk, hogy Vallóniában
16,5
megnézzük több
mint
kétszer
akkora
a
munkanélküliség, mint Flandriában, Brüsszelben pedig közel háromszor. Ez a tendencia csupán az
Vallónia
Brüsszel
elmúlt évtizedekben vált jellemzővé, korábban épp Flandriában volt magasabb a munkával nem rendelkezők száma. A brüsszeli magas aránynak
2006-os adat
az az oka, hogy elsősorban itt telepednek le a
Forrás: HVG
bevándorlók. A betelepülők zöme azonban muzulmán vallású, és a családok női tagjai otthon maradnak, és nem vállalnak munkát. Ezek az emberek, akik elsősorban az észak-afrikai országokból valamint Törökországból érkeznek, gyakran hivatalosan munkanélküliek, és segélyért folyamodnak, azonban feketén dolgoznak a származási országukból korábban ideérkezett honfitársaiknak. A vallóniai munkanélküliség pedig főként a szén-és acélipar hanyatlásával magyarázható. A munkanélküliségi adatokkal szorosan
9. ábra: Foglalkoztatottság Belgium régióiban Foglalkoztatottság (%)
összefügg
a
foglalkoztatottság.
Ebből
megállapítható, hogy a foglalkoztatottak aránya 65
56
53,4
Flandriában a legmagasabb, itt ugyanis a népesség 65%-a rendelkezik munkával. A vallon
Flandria
Vallónia
Brüsszel
és a brüsszeli arányok hasonlóak, de Brüsszel ez esetben is az utolsó helyet foglalja el a már
2006-os adat
említett okok miatt.
Forrás: HVG
10. ábra: Egy főre jutó GDP GDP (euró/fő)
Azonban az egy főre jutó bruttó hazai termék épp Brüsszelben a legmagasabb,
56104
átlagosan 56104 eurót termel meg minden
28241
20670
brüsszeli polgár évente. Flandriában ez az Flandria
összeg épp a fele, míg Vallóniában még
2006-os adat Forrás: HVG 16
http://www.belspo.be/belspo/home/publ/pub_ostc/agora/ragee058_fr.pdf
27
Vallónia
Brüsszel
kevesebb, csupán 20670 €. (Összehasonlításként megemlíteném, hogy Magyarországon az egy főre jutó GDP 15300 €.) 11. ábra: Vállalatok száma régiónként
Annak ellenére, hogy Brüsszelben a legmagasabb az egy főre jutó jövedelem, itt
Vállalatok száma (ezer)
található a legkevesebb vállalat. Ez azt jelenti,
279
hogy Flandriához viszonyítva harmad annyi 115
Flandria
90
Vallónia
vállalat termeli meg az egy főre jutó GDP kétszeresét. Ráadásul a Brüsszel Fővárosi
Brüsszel
Régióban
a
vállalatok
sokkal
sűrűbben
helyezkednek el, hiszen a területe csak 2006-os adat
töredéke a másik két régióénak. Az is érdekes
Forrás: HVG
tény,
hogy
Vallónia
ugyan
területileg
sokszorosa Brüsszel területének, arányaiban alig található ott több vállalat. Mindezekből világosan látszik, hogy Belgium régiói közül a Vallon Régió gazdaságilag valóban a legszegényebb. A 2004-es export-import adatokat17 megvizsgálva megállapítható, hogy a flamandok hozzávetőleg hatszor
12. ábra: Export a régiók szerint Export (milliárd € )
145,1
annyit exportálnak és importálnak, mint a vallonok. Két régióban, Flandriában és Vallóniában külkereskedelmi többlet halmozódik fel, Brüsszelben viszont az import meghaladja
az
exportot.
Az
általam
készített
felmérésből kiderül, hogy a flamandok kifejezetten fontosnak tartják a külkereskedelmüket. Ez a nagy különbség
részben
a
flamand
27,6 6,3
Flandria
2004-es adat Forrás: HVG
13. ábra: Import a régiók szerint Import (milliárd €)
Antwerpennek, ami Európa harmadik legnagyobb forgalommal rendelkező kikötője, a világon pedig az helyet
aránykülönbséghez
foglalja
el.
hozzájárul
Ehhez a
Brüsszel
kikötőknek
tulajdonítható: Oostendének, Bruggenek és főleg
ötödik
Vallónia
belga
a
136
nagy nemzeti
repülőtér, Zaventem nemzetközi forgalma is, ami szintén a Flamand Régióban található.
21,3
Flandria
Vallónia
13,4
Brüsszel
2004-es adat, Forrás: HVG 17
Vida László: Politikai válság Belgiumban, Szakító szilárdság, =HVG, 2007. október 20., 42. szám, pp. 34-35.
28
V.2 A Flamand Régió A Flamand Régió a már említett öt provinciából áll, ahol a flamandot (Vlaming), a holland nyelv egy dialektusát beszélik. Annak ellenére, hogy ezek a provinciák hivatalosan egynyelvűek, a déli területeken léteznek francia ajkú kisebbségek, akiknek a jogállása községenként eltérő. Az őslakos flamandok a germán törzs, főként a frankok leszármazottai, s gall törzsekkel keveredtek, akik ugyanezen a területen éltek még a Római Birodalmat megelőző időkben. A flamand kultúrára mindenekelőtt a nyugat-germán (holland) nyelvi kapcsolat volt hatással, ami szembe helyezi őket a vallonokkal, akik viszont a latin nyelvcsaládba tartoznak. A közhiedelemmel ellentétben igenis létezik flamand irodalom, és ez a holland irodalmon belül külön kategóriát alkot, s a flamand írók világszerte olvasottak a holland nyelvet beszélők körében. Természetesen azonban kiérződik a kettő között a különbség, ez pedig főként a szókincsben mutatkozik meg. A flamandok (Vlamingen) általában beszélik a flamandhoz igen közel álló hollandot, a franciát, 53% százalékuk pedig angolul is beszél. Flandriában a diákok átlagosan 2-3 vagy akár még több idegen nyelvet beszélnek: középiskolában kettő idegen nyelv a kötelező, általában francia és angol, vagy akár német, és ezeket a nyelveket az átlagos nemzetközi szintnél magasabb színvonalon beszélik. A kozmopolita lét számukra történelmi hagyomány: míg a főleg angolszász orientáció csupán az elmúlt időszakra jellemző, addig egészen az 1960-as évekig Flandriát a francia nyelv és kultúra uralta. Az angol nyelvet tökéletesen beszélők száma az elmúlt időszakban nagyon megugrott, s ezzel egy időben a franciát és németet első nyelvként tanulók száma csökkent. Az egyéb nyelveket magas szinten elsajátítók száma valamelyest nőtt, azonban több német cég felrója, hogy kevés a németül folyékonyan beszélők száma az elmúlt években. A flamandnak számos dialektusa létezik, szinte minden községnek megvan a maga nyelvjárása. Azonban a II. világháborút követően, a televízió, a rádió és a lakosság növekvő mobilitásának hatására a nyelvjárások közötti különbségek lassan eltűntek, használatuk visszaszorult. A helyi dialektusok eltűnőben vannak, viszont kialakulófélben van egy újfajta dialektus, amit úgynevezett „közbülső nyelvnek” (tussentaal) neveznek. Ez a holland nyelv és a letisztult dialektusok egyvelege. Brüsszelben pedig a francia gyakorol olyan mértékű hatást a flamandra, ami a kiejtéstől kezdve a szókincsig nyomot hagy a nyelvben.
29
Flandria jelenlegi területe nem esik egybe a történelmi Flamand Tartománnyal, hiszen az magában foglalt jelenleg Franciaországhoz és Hollandiához tartozó területeket is, azonban az aktuálisan Flandriához tartozó északi és keleti területeket nem. Amióta a közösség és a régió egyesítette a közösségi és régiós intézményeit, azóta csak az egyesített intézmények működnek. Hivatalosan a közösség gyakorolja a régió hatásköreit is, aminek az a szerencsés következménye, hogy így egységesebbek. Az összes flamand intézmény központja Brüsszelben található. Flandria lakossága nem homogén. Már említés esett a francia nyelvű kisebbségekről, azonban jelentős számú török és marokkói származású betelepülő is él itt. A flamandok Belgium megalakulása óta a második világháborút követő évekig harcoltak, hogy a vallonokkal egyenlő jogállást vívjanak ki. A flamandok nagy része az öt flamand provinciában él, s mindössze 2%-uk a fővárosban, ahol is a népességnek csupán 10-15 százalékát alkotják. A francia nyelvű kisebbségnek két változatával találkozhatunk Flandriában: az úgynevezett „Fransquillon”-okkal és a frankofónokkal. Az előbbi kifejezés azokat a flamandokat jelölik, akik affektálva beszélik a francia nyelvet. Ők eredetileg flamandnak születtek, de presztízsből úgy döntöttek, hogy kizárólag francia nyelven beszélnek. A frankofónok pedig azok, akik beszélik a francia nyelvet is a flamand mellett. A Flamand Közösség hivatalos 14. ábra: A flamand zászló
zászlója a sárga alapon lévő fekete
15. ábra: A korábbi flamand zászló
oroszlán, piros körmökkel és piros nyelvvel. A jelenlegi zászlót 1991-ben fogadták el, előtte egy korábbi verziót használtak:
sárga
alapon,
teljesen
fekete oroszlánt. Ezt a jelképet 1162-ben említik először történelmi források. A flamand oroszlánt feltüntették a fegyvereken már az 1302-es aranysarkantyús csatában is. Szinte Belgium megalakulása óta létezik a flamand nacionalista mozgalom (Vlaamse Beweging), mely a flamandok nyelvi és kulturális jogaiért küzd. Az ország függetlenné válása után a francia lett a hivatalos nyelv, s ez ellen harcoltak a flamand ajkúak, főleg a köznép, ugyanis a flamand nagypolgárok szintén a franciát használták.
30
A mozgalom elérte, hogy 1898-ban a flamand is hivatalos nyelv legyen, azonban az első világháborúban még mindig adódtak feszültségek a flamandul beszélő sorkatonák és francia 16. ábra: 1961-es flamand jobboldali röplap
nyelvű tisztjeik között. 1930-ig a flamand lakosokat is csak franciául oktatták, és az igazságszolgáltatás nyelvéül is a franciát használták, így gyakran ítéltek el úgy flamandokat, hogy a tárgyalás során semmit sem értettek. A két közösség közti feszültségek vezettek Belgium 1970-es felosztásához, és a flamand politikusok
1961: Flandria a flamandoknak, Vallónia a vallonoknak (A flamandok előnyben részesítenék Hollandiához csatolásukat) Forrás: a tanulmány írója készítette a brüsszeli BelleVue Múzeumben
lépésről lépésre elérték, hogy a régióknak egyre több hatalma legyen, így a belga szövetségi államnak egyre kevesebb befolyása van. A vallon és a flamand területek közötti status quo a
II. világháború után megváltozott, akkor ugyanis az addig szegényebb Flandria gazdasága fejlődésnek indult, és lekörözte a válságba került déli területek szén-és acéliparát. A Flamand Régió fellendülése a mai napokig tart, s a korábbi helyzettel ellentétben jelenleg Flandria támogatja pénzügyileg a Vallon Régiót. A legnagyobb flamand város Antwerpen 460 ezer lakossal. A város a világ ötödik legnagyobb kikötője forgalmát tekintve, amivel hozzájárul a belga külkereskedelem erős pozíciójához. Antwerpen a gyémántkereskedők központja, ipari csomópont, Rubens városa, s sok divattervező itt telepszik le. Az ország harmadik legnépesebb városa is a Flamand Régióban található, ez pedig a középkori Gent 230 ezer fővel. A város történelmi jelentőségét a posztókereskedelemnek köszönheti, a középkorban virágzott: a XV. században Párizs után a második legnagyobb város az Alpoktól északra. Bruges szintén jelentős város volt a középkorban, egykor még Gent méretét is meghaladta, jelenleg 117 ezer fő lakja. Bruges-t gyakran a flamand városok királynőjének is nevezik, mivel a középkorban a hatalmas burgund hercegek udvarának adott otthont, és ez a város képviselte a pompát és a ragyogást.
V.3 A Vallon Régió Vallónia identitási töltettel rendelkező földrajzi kifejezés Belgium déli, francia nyelvű részére. A Vallon Régióban a francia, a német nyelvterületen pedig a francia mellett a német is fő hivatalos nyelv.
31
17. ábra: A vallon zászló
Hivatalos ünnepnapját 1998 óta szeptember harmadik vasárnapján tartja, amit számos város és falu megünnepel, de a legnagyobb
rendezvények
Namurben,
a
régió
fővárosában
találhatók. Himnuszuk 1977 óta a „Le chant des Wallons” (A vallonok dala), melynek szövegét Theophile Bovy szerezte 1900ban vallon nyelven (Li tchant des walons), a zenéjét pedig Louis Hillier 1901-ben. Hivatalos zászlójuk 1998 óta van, ez pedig a sárga/ aranyszínű alapon egy piros büszke kakas, amit ők „coq hardi”-nak neveznek, s amelyet még 1913-ban tervezett Pierre Paulus. A sárga és piros színek Liège színei, hiszen ez a város volt kezdetekben a vallon öntudat bölcsője. A Vallon Régió jelenti a belga terület 55% százalékát (16 844km2), azonban a lakosságnak csupán egyharmadát, azaz 3,4 millió főt. Ebből következik, hogy ennek a régiónak a flamandénál alacsonyabb a népsűrűsége. A régió hivatalos nyelve a francia és a német. Éppen úgy, mint a flamand és a brüsszeli régióknak, Vallóniának is van saját kormánya és parlamentje, amelyek a következő területeken rendelkeznek döntéshozatali joggal: mezőgazdasági és vidéki felújítások, terület-és városfejlesztés, gazdaság és külkereskedelem, szubvencionált
foglalkoztatás munkák,
sport,
és
szakképzés,
infrastruktúra,
környezetvédelem,
tudományos
kutatás,
lakásépítés,
energiapolitika,
külkapcsolatok, turizmus, kulturális ügyek, regionális közlekedés, egészségügyi és szociális ügyek.18 Ugyan Namur a régió fővárosa, mégsem itt élnek a legtöbben (106 ezer fő). Charleroi ami Brüsszeltől délre terül el – a régió legnépesebb, az ország negyedik legnépesebb városa 200 ezer lakossal. Liège szintén nagyváros, jelentős diákélettel. A Vallon Régió nagyságrendben következő városai: Mons, La Louviere, Tournai, Seraing, Verviers, Mouscron, valamennyi lakossága 50 és 100 ezer fő között van, csökkenő sorrendben. Amennyiben Namur a Vallon Régió politikai fővárosa, Liège a gazdasági, Charleroi a társadalmi, Mons pedig a kulturális főváros. Vallónia agrárjellegű régió, területének több mint 75% százalékát mezőgazdasági területek, szántóföldek, szőlőültetvények foglalják el. 28 ezer fő él közvetlenül a
18
Forrás: Delforge, P.: La Wallonie, Construction d’une région, (Vallónia, egy régió felépítése), Ministère (!) de la Région wallonne, Direction de la Communication, Jambes, 2006. http://hu.wikipedia.org/wiki/Vall%C3%B3nia
32
mezőgazdaságból. Míg Flandriában több gabonát termelnek, és több sertést tenyésztenek, addig Vallóniában több az erdő, és főleg a marhatenyésztésre specializálódnak. A
Flandriában
kifejlődött
nemzetiségi
mozgalom
18. ábra: Vallon mozgalom
hatására jött létre a vallon föderalista mozgalom. Ezt 1905-től, az első vallon kongresszus megalakulásától datálhatjuk. A mozgalom célja az volt, hogy Belgiumból föderalista ország váljék annak érdekében, hogy a törvények a lehető legalacsonyabb hatalmi szinten szülessenek. Ez a mozgalom is
Forrás: Delforge, 2006
például szolgál arra, hogy a vallonok elsősorban belgáknak tartják magukat, s még a mozgalmuk során sem csak a saját érdekeiket helyezik előtérbe, hanem a belga nép, beleértve a flamandok, érdekeit. A mozgalom élén Oscar Colson, Julien Delaite és Émile Jennissen álltak. A vallon mozgalom elérte célját, amikor az államreformok lépésről lépésre regionalizálták az országot, míg végül Belgium 1993-ban föderalista állammá vált. Mint már korábban említésre került, Vallónia ipara egészen az 1960-as évekig megelőzte Flandriáét. Ezt pedig elsősorban acéliparának és szénbányászatának köszönheti. John Cockerill, brit befektető volt az, aki megalapította a Cockerill-Sambre vállalatot, amely Európa egyik fő acélgyártójává vált. A nehézipar ezen ágazatainak jövedelmezősége a XX. század első felétől csökkent, s a krízis fájdalmasan érintette egész Vallóniát. Charleroi és Liège környéke a mai napig nem tudta kiheverni a válságot, azonban a gazdaság napjainban már egyre diverzifikáltabb, és a politikai célkitűzésekben igyekeznek nagy hangsúlyt fektetni a gazdasági fejlődés előmozdítására. Vallóniában számos, a franciához közel álló dialektust beszélnek. 1990-ben Belgium hivatalosan regisztrálta a champenois, gaumais, picard-i és vallon nyelvjárásokat. Ezek az úgynevezett „langues d’oil” csoportba, azaz a franciához közel álló, de mégsem azonos nyelvek közé tartoznak. A vallon szó a kelta „gallo” szóból származik, amit egyes tartományokban „gwallo”-nak ejtettek, és jelentése: gall. A vallon nyelvnek is több, szinte minden községben eltérő változata létezik. A vallon és a pikárd dialektus volt a XX. század elejéig a nép körében a domináns nyelv. Azonban az oktatásban használatos francia nyelv miatt ezek a dialektusok eltűnő félben vannak. A közéletben használatos nyelv azonban szinte teljesen megegyezik a Franciaországban beszélt francia nyelvvel. Csak pár különbség létezik, így például a franciák a hetvenre azt mondják, hogy „soixante-dix” a kilencvenre pedig „quatre-vingts-dix”, míg a belga francia ajkúak azt, hogy „septante” illetve „nonante”. A belga francia ajkúak több idegen nyelvet beszélnek, mint a franciák, azonban elmaradnak a 33
flamandoktól. Míg a flamandok többsége beszél franciául, addig a belgiumi francia ajkúaknak csupán 19 százalékuk beszéli a flamandot. Itt szeretnék említést tenni a 71 ezer főt számláló német közösségről. Ez a nyelvi közösség a Vallon Régió keleti határán található. „A belga-német-holland-luxemburgi négyes határ alig több mint 350 km2-es térségében élő belgiumi németek nem követelnek a jelenleginél nagyobb önállóságot, és elszakadni sem szeretnének. Európában kevés kisebbség élvez náluk nagyobb védettséget. A napóleoni háborúk után Poroszországhoz csatolt észak eupen-i vidék és a déli belga Eifel a versailles-i békeszerződés értelmében került belga fennhatóság alá. 1940-ben a hitleri Németország annektálta, és bár 1945-ben ismét visszakerült Belgiumhoz, a németek csak 1956-ban mondtak le területi igényeikről.”19 A német közösség adminisztratív székhelye Eupen-ben található. Az itteni lakosság gyakran a magasabb fizetések miatt előszeretettel vállal munkát Németországban. A németek között folytatott közvéleménykutatások azt mutatják, hogy ők nem hisznek Belgium felbomlásában, hiszen szerintük Belgium már nagyobb válságokat is átélt a jelenleginél. V.4 A Brüsszel Fővárosi Régió A főváros közel 1 millió főt számlál, és a lakosság 25%-a külföldi. Ez az arány a valóságban talán még magasabb. „Nagyon nehéz megbecsülni az arányokat, ugyanis bármiféle nyelvi alapon történő népszámlálás szigorúan tilos. Csak becslésekre lehet alapozni, s azok szerint Brüsszel lakosságának 50 százaléka francia ajkú, 20 százaléka török és marokkói, 15 százaléka vallon, 10 százaléka flamand, 5 százalékát pedig egyéb, Ázsiából és Európából érkező népek alkotják.”20 Viszont nagyon nehéz megmondani, hogy ki számít külföldinek, és ki nem, hiszen Törökországból és az arab országokból nagy számban érkeztek olyan betelepülők, akiknek a túlnyomó része már megszerezte a belga állampolgárságot. Ez a kulturális sokszínűség egyrészről kényes téma, amiről csak nagyon óvatosan lehet beszélni, mivel senki sem akarja megbántani a másikat, nehogy félreértés váljon belőle. (Erre azonban az életben elkerülhetetlenül adódik példa, így egy csokoládéreklám is kelthet rasszista asszociációkat a fekete lakosság körében.) Másrészről pedig a belgák büszkék arra, hogy be tudják fogadni a különböző kultúrából érkező népeket. A betelepülők kisebbsége könnyen asszimilálódik, azonban túlnyomó többségük Brüsszel meghatározott kerületeiben telepedett 19
Forrás: Vida László: Politikai válság Belgiumban, Szakító szilárdság, =HVG, 2007. október 20. 42. szám, pp. 34-35. 20 Forrás: http://www.arsouye.com/differences/differences.php?l=wal, letöltve: 2007. november 23.
34
le, és a nyugati kultúrába nemigen szándékozik beilleszkedni. Az asszimilálódás ezen hiányának a következménye többek közt a főváros magas munkanélküliség rátája (19,2%21). Az iszlám vallású betelepülők többé-kevésbé nyugodt életvitelt folytatnak, de időnként előfordulnak rendbontások. Egy 2007. október 24-i utcai tüntetés során: törökök támadtak meg buszokat, villamosokat, autókat és üzleteket törtek be, hogy kimutassák a kurdok iránt érzett ellenszenvüket. Az utcai összecsapások a két helyi kisebbség között még pár napig folytatódtak, hiszen a tüntetések betiltása ellenére az érintettek (közel 10 ezer török) az utcára vonultak.22 Azonban nemcsak a betelepülők keltenek némi feszültséget a fővárosban, hanem a „tősgyökeres” belgák is. Nyelvi ellentétek a fővárosban Brüsszel enklávéként ékelődik a Flamand Régióba, ami azért problémás, mert a népesség 90 százaléka francia ajkú, s mindössze 10 százaléka flamand. Ez azért érdekes, mert
19. ábra: Brüsszel-Hal-Vilvorde közigazgatási egység
flamand volt itt a helyi nyelv még nem sokkal Belgium függetlenné válása előtt is, manapság azonban alig lehet flamand szót hallani. A fővárost körülölelő agglomeráció (BrüsszelHal-Vilvorde)
azonban
már
a
Flamand
Régióhoz tartozik, ahol nincsen kétnyelvűség, viszont itt is jelentős számban élnek francia anyanyelvűek (főleg ide betelepült gazdag vallonok).23 Ők követelik, hogy franciául intézhessék a közügyeket, de ezt csak néhány település engedélyezi. Ilyen esetben, ezekben a községekben a vallon állampolgároknak évente kell
engedélyért
folyamodniuk.
Ezt
a
Brüsszel 19 kerülete és Flamand-Brabant tartomány nyugati részében lévő 35 település; a színek a francia ajkú lakosság arányát jelzik Forrás: Courrier International, 2007. nov. 15-21., 889. szám
kivételezést azonban a flamandok igazságtalannak és kifutó szabályozásnak tartják, és követelik, hogy a vallonok tanuljanak meg flamandul, éppen úgy, ahogy a flamandok is megtanulnak franciául. Az itt élő vallonok viszont örökös kiváltságnak tekintik a speciális elbánást. Fordított esetben a vallonok nem engedélyeznek flamand nyelvű ügyintézést, de 21
Forrás: Vida László: Politikai válság Belgiumban, Szakító szilárdság, =HVG, 2007. október 20. 42. szám, pp. 34-35. 22 Forrás: http://www.brusselsjournal.com/node/2588 23 Több információ a témáról (franciául): La Libre Belgique: www.lalibre.be/bhv/index.htm, 2007. november 21.
35
erre nincs is szükség, mert a flamandok általános iskoláskoruktól fogva tanulnak franciául. Így még az alacsony iskolai végzettségűek is beszélnek elvileg franciául, gyakorlatilag már annál kevésbé, de csak a kifejlődött feszült helyzet miatt tiltakoznak ekképp. Így például nem célszerű franciául megszólalni a flamand nyelvterületen, inkább 20. ábra: Brüsszeli választási plakát
használjuk az angolt. A fővárostól 20 percnyire fekvő, tipikus flamand ajkú kisvárosban, Leuvenben például a franciául rendelő vendégtől nem vették fel a rendelést, angolul viszont igen. A flamand nyelvterületen mindig úgy tűnik, hogy készségesebbek az emberek, ha angolul és nem franciául szólítjuk meg őket. Illendő azonban pár kifejezést hollandul is megtanulni. A város francia és flamand nyelvű negyedei közt húzódó
1936-os brüsszeli választási kampány egyik plakátja a francia nyelvhasználatért
összetett nyelvi és kulturális különbségek meghatározzák minden brüsszeli életét. A nyelvi hovatartozás beleszól minden politikai döntésbe, de még az olyan személyes ügyekbe is, mint
az iskola, a sportegyesület, a kórház vagy a kulturális központ kiválasztása. Minden intézményt beárnyékolják a nyelvi korlátok, melyek megkétszerezik az adminisztrációt és a zűrzavart. Így például a tanévkezdés eltér egy iskolán belül a vallon és a flamand diákok számára éppen úgy, mint a szünetek. A sors fintora, hogy „Európa fővárosában” az egyre erősebb egység jelképében, egyre nagyobbak a távolságok a két nyelvi réteg között. Ennek ellenére a brüsszeliek politikai megfontolásból idegenek előtt lebecsülik ezeket a nyelvi ellentéteket, és megpróbálják inkább sokszínűnek felmutatni városukat. A főváros a virágzó Flandria és a stagnáló Vallónia ütközőzónájában fekszik, ezért nem csoda, ha akadnak feszültségek. Az 1989-es államreform során a Brüsszeli Főváros Régió határait nagyon szorosan húzták meg, annak érdekében, hogy elkerüljék a flamand és francia nyelvű közösségek közötti összeütközéseket. 1993-ban a város megkapta azt a rangot, amit a flamand ajkú Flandria és a francia nyelvű Vallónia. A kultúra városa Brüsszel nem csak a belga vicceket és az unalmas bürokráciát adja a civilizációnak. A fővárost gyakran említik úgy, mint Belgium „mostoha gyermekét”. Brüsszel pezsgő művészeti élettel, egy sor múzeummal, zeneszeretettel, sokszínű kulturális törekvésekkel és Európa legsikkesebb szórakozóhelyeivel rendelkezik. A főváros azonban egyfajta kisebbségi 36
komplexussal tekint kulturális életére szemben Párizzsal és Amszterdammal. A városvezetés, sokára ugyan, de felismerte, hogy „Európa fővárosának” örökségét nem lehet továbbra is csak a Manneken Pis-vel, a pisilő kisfiú szobrával népszerűsíteni. Az elmúlt években Brüsszel megpróbált kilépni Párizs és Amszterdam árnyékából. Ennek érdekében igyekszik kiemelni kreativitását és multikulturális jellegét, és megpróbálja meggyőzni magát, hogy kulturális központként fontos szerepet tölt be. A brüsszeliek nagyra értékelik a képzőművészetet, a kiállításokat, a színdarabokat, a táncelőadásokat, a koncerteket és filmvetítéseket. Az itteni lakosok gyakran járnak moziba, és ha úgy adódik, nyelvtudásuknak köszönhetően idegen nyelven is meg tudnak nézni egy-egy filmet. A város nemzetközi jellegéből adódóan széles a külföldi filmek választéka, s ezeket általában eredeti nyelven mutatják be, francia vagy flamand felirattal. Érdekes, hogy ami a színházakat illeti, külön épületek adnak otthont a francia és a flamand nyelvű színdaraboknak. Csak egy-egy példát említve: a Théatre de Poche francia nyelvű kortárs és avantgárd drámákat játszik, míg ha flamand színházba akarunk menni, akkor választhatjuk a Kononklijke Vlaamse Schouwbourg-ot. Brüsszelben virágzik a cirkusz, s a cirkuszművészetek nemzetközi központja lett. A balettről is híres a város, azonban a kulturális ellentétek miatt sok külföldi balett-társulat jobban teljesít, mint a belgák, mivel őket kevésbé köti a politikai korrektség és az egyéb korlátozások. Maurice Béjart nagy lendületet vitt a brüsszeli balettvilágba, és a Théatre Royal de la Monnaie-t (a Királyi Színházat) a kortárs tánc élvonalába emelte, azonban mikor ő Lausanne-ba költözött társulatával, Brüsszel lecsúszott a nemzetközi balett térképéről. Utcabálok, nemzetiségi vásárok és fesztiválok jelentik azokat az alkalmakat, amikor a multikulturális Brüsszel gondolata valóban megvalósul. Egyre gyakrabban szerveznek soknemzetiségű utcai rendezvényeket és művészeti fesztiválokat. A főváros kezdi felfedezni a török, andalúz és afrikai zenészeit. Ezek a kezdeményezések, amelyek kezdetben csak a rasszizmus vádjának elkerülése miatt jöttek létre, egyre inkább a brüsszeli mindennapi élet részét képezik. A változás jórészt a világzene robbanásának köszönhető, azaz a Couleur Café elnevezésű afrikai és karibi zenei fesztiválnak, mely június vége felé kerül megrendezésre, és sikeresen egyesíti a flamand, francia és idegen ajkú lakosokat.
37
VI
A vallonok és a flamandok között fennálló interkulturális különbségek A két népcsoport között fellelhető eltérések egészen a származási gyökerekig nyúlnak
vissza. Míg a vallonok tulajdonképpen franciák, azaz latin népek, addig a flamandok a germán törzsek leszármazottai. Így két olyan, egymástól teljesen különböző népcsoporttal találjuk magunkat szemben, mint a franciák és a németek. A flamandok keményen és sokat dolgoznak, míg a vallonok csak a szükséges minimumot; a flamandok szervezettek és rendezettek, míg ez a vallonokra kevésbé jellemző. Azonban a két népcsoport között számos területen lelhetünk még fel különbséget. Ez a fejezet ezekre az interkulturális eltérésekre koncentrál. A már említett, 2006. decemberi, botrányt okozó televíziós műsort követően két belga, francia nyelvű napilap – a „Le Soir” és a „Vers l’Avenir” - felmérést készített a vallonok és a flamandok között, hogy kiderítsék, mennyire mély közöttük a szakadék. A felmérés több területre kiterjedt, így például a nyelvi tudásukat, országukról alkotott jövőképüket, egymás oktatási rendszeréről alkotott véleményüket, szabadidős elfoglaltságukat mérte fel. Ebben a fejezetben bemutatott ábrákat ezekre az újságokra alapozza a szerző, részletes kifejtésük, elemzésük azonban saját elgondolás. VI.1 Nyelvi különbségek Belgium északi és déli részén nemcsak eltérő nyelvet beszélnek, de ezeknek a nyelveknek is számos dialektusa létezik. A nyelvi határtól délre élők franciát beszélnek, ám a francia ajkúaknak csak egy része vallon. Manapság már a vallonok is franciául beszélnek, s csak elvétve használják a vallon dialektust. Ezzel ellentétben a nyelvi határtól északra élők magukat flamandnak tartják, eltekintve attól, hogy éppen hollandul, vagy annak egy flamand, limburgi, esetleg brabanti dialektusában beszélnek. A hétköznapokban azonban gyakran használják a vallon kifejezést tágabb értelemben, azaz a nem vallon származású francia ajkúakra is. Az alábbi ábra azt ábrázolja, hogy a flamand és a francia ajkúak milyen szintűnek érzik a másik hivatalos nemzeti nyelvi (ez esetben a flamandot és a franciát) ismereteiket:
38
Egyértelműen kiderül, hogy 21. ábra: A másik hivatalos nyelv ismerete százalékban megadva
Fl an dr ia
Va lló ni a
Br üs sz el
12
27
25 6 17
0%
37
24
36
30 59
nem létező 9
18
50%
Flandriában beszélik a legtöbben minimum kielégítő szinten a másik nemzeti hivatalos nyelvet. Itt a
túl gyenge
lakosság 77 százaléka érzi úgy,
kielégítő
hogy
tökéletes
ellentétben a vallonokkal, akiknek
a
csupán
100%
Forrás: Le Soir, 2007. március 26.
franciát 39
jól
százaléka
minimum
kielégítő
flamandot,
azaz
beszéli, beszéli
szinten
a
arányokban
majdnem feleannyian. Ez a helyzet a kétnyelvű fővárosban valamelyest jobb, mint Vallóniában. A flamandoknak mindössze 6 százaléka nem beszél egyáltalán franciául, míg a vallonoknak a negyede vallja ugyanezt a flamandról. Ennek az eltérő nyelvi ismereteknek többféle okai lehetnek. Gyakran utalnak az emberek arra, hogy a francia ajkúak általában nehezebben szánják rá magukat az idegen nyelvek elsajátítására, mert a történelmi tradíciókból kiindulva elvárják, hogy mások tanulják meg inkább az ő nyelvüket. Ez a megállapítás jobban igaz a franciaországi franciákra, mint a Belgiumban élőkre, ahol az elmúlt fél évszázad során megugrott az idegen nyelvet tanulók száma. Ennek egyrészt történelmi okai vannak, miszerint 1898-tól az országnak a flamand is elismert hivatalos nyelve, s az 1960-as évektől felerősödő regionalizációs folyamatok is hozzájárultak a flamand nyelv franciával való egyenrangúvá válásához. A XXI. századi Belgiumban, főleg a kétnyelvű fővárosi régióban már csak mindkét nyelv magas szintű ismeretével
lehet
jó
állásokhoz
jutni.
Másrészről,
szintén
történelmi
okokra
visszavezethetően, a flamandok hosszú évtizedeken rá voltak kényszerülve, hogy a francia nyelvet magas szinten elsajátítsák, így ez náluk az oktatás szerves részévé vált már általános iskolától kezdődően, s ezt a szokást megőrizték. Az elmúlt évek során azonban az a tendencia, hogy egyre több francia ajkú igyekszik megtanulni flamandul, viszont a flamandoknál csökken a franciát tanulók száma, ennek helyét kezdi átvenni az angol. A francia nyelvet tanulók számának a csökkenésére magyarázatul szolgálhat a Flandriában hatalmon lévő szélsőjobb pártok hatása is. Megfigyelhető, hogy a flamandok nemcsak a franciát beszélik jobban, mint a vallonok a flamandot, hanem általában az összes idegen nyelvet. Az eltérő nyelvi tudásnak az is magyarázatául szolgál, hogy míg a televízióban a francia ajkúak minden műsort lefordítanak a 39
saját anyanyelvükre, addig a flamandok eredeti nyelven nézik a filmeket és sorozatokat, s azokat flamandul feliratozzák. Az alábbi ábrából kiderül, hogy milyen fontosnak tartják a vallonok és a flamandok a másik hivatalos nemzeti nyelv ismeretét: 22. ábra: A másik hivatalos nyelv ismeretének fontossága százalékban megadva
Brüsszel
9
Vallónia
10
Flandria
3 0%
6
28
57
10
38
9 10%
41
36 20%
30%
nem fontos
52 40%
50%
nem olyan fontos
60%
70%
inkább fontos
80%
90%
100%
nagyon fontos
Forrás: Le Soir, 2007. március 26. p.2.
Látható, hogy a Brüsszel-főváros régióban a legfontosabb mind a vallon, mind pedig a flamand nyelv ismerete, az itt élők 57 százaléka véli úgy, hogy ez nagyon fontos. Tőlük csak éppen hogy elmaradnak a Flamand Régió lakosai, akiknek 52 százaléka osztja ugyanezt a nézetet. A vallonok azonban jóval elmaradnak, csupán 42 százalékuk tartja kiemelkedően fontosnak a flamand ismeretét. Szintén Vallóniában vélik úgy a legtöbben (a lakosság 20 százaléka), hogy nem, vagy nem annyira fontos a másik nemzeti nyelv elsajátítása, szemben a Flamand Régióval, ahol a lakosságnak csupán 12 százaléka ért ezzel egyet. A következő ábra azt mutatja, hogy az egyes régióban élők számára létezik-e olyan idegen nyelv, amelyet fontosabbnak tartanak a másik nemzeti nyelvnél, s ha ilyen létezik, akkor melyik az a nyelv: 23. ábra: A másik hivatalos nemzeti nyelvnél fontosabb idegen nyelvek százalékban megadva 100 90 80 70
Flandria
60
Vallónia
50 Brüsszel
40 30 20 10 0 angol
német
spanyol
kínai
olasz
Forrás: Le Soir, 2007. március 26. p.2.
40
orosz
Igen
Nem
Érdekes megállapítani, hogy mind a vallonok, mind pedig a flamandok úgy gondolják, hogy létezik fontosabb nyelv a másik nemzeti nyelvnél, azonban míg a vallonoknál ez az arány 87 százalék, addig a flamandoknál ez 10 százalékkal kevesebb. Mindhárom régióban az angol nyelvet tartják elsősorban fontosabbnak, s érdekes, hogy a spanyol nyelvet Vallóniában és Brüsszelben is fontosabbnak jelölték meg, mint a szintén hivatalos német nyelvet. Összességében, a belgák számára az idegen nyelvet illetően a fontossági sorrend: angol, spanyol, német, kínai, olasz, orosz. VI.2 Vallási különbségek Mind a vallonok, mind a flamandok közismerten vallásosak, mégpedig történelmileg római katolikusok, azonban köztudott, hogy a flamandok vallásosabbak a vallonoknál. „A Flamand Régióban az emberek 15 százaléka jár rendszeresen templomba, míg ez az arány a Vallon Régióban csupán 5 százalék.”24 Az idősebb vallonok gyakran tesznek ki az ablakukba Szűz Mária ábrázolását, azonban még ez sem jelenti feltétlenül azt, hogy rendszeres templomba járók. A fiatalabb lakosság is egyre kevésbé vallásos. „A keresztelkedéskor a flamandok 75%-a római katolikus vallást választja, de összességében a lakosság közel fele ateista. Az iszlám, a zsidó, az ortodox, a protestáns vallás és a buddhizmus főleg az etnikai csoportok között fordul elő. Egy 2006-os felmérés alapján kiderül, hogy a flamandok 55%-a tartja magát vallásosnak, és 36%-uk hiszi azt, hogy Isten teremtette a világot.”25 A templomba járók száma az 1960-as évektől rohamosan csökken. Ennek talán az a magyarázata, hogy a lakosság körében elterjedt egy nyitottabb gondolkodásmód, mely lehetővé tette, hogy az emberek maguk döntsék el, hogy vallásosak kívánnak-e lenni, s ha igen, akkor melyik vallást kívánják követni. Ez az eszme mind a társadalmi, mind pedig az egyéni élet szintjén is jelentős elvilágiasodáshoz vezetett. A katolikus egyház intézményei alkalmazkodtak ehhez a változáshoz az emberek gondolkodásmódjában. Ezzel szemben viszont a katolikus szervezetek, amelyek megőrizték korábbi identitásukat, megerősödtek és teret nyertek. Összességében azonban a vallásosság csökkenése a modern nyugati kultúra hatása, melyben az értékrendek átalakulóban vannak. A belgák vallásossága megnyilvánul a különböző vallási eredetű tradíciók, ünnepek megtartásában, amelyeket a településük védőszentjének tiszteletére szerveznek. A leghíresebb
24
Forrás: http://www.arsouye.com/differences/differences.php?l=wal
25
Forrás: Vepec-tanulmány (Vereniging voor Promotie en Communicatie – Promóciós és Kulturális Szervezet), Knack Magazin, 2006. nov. 22, 14. o.
41
ezek közül a „Saint Sang” (Szent Vér), amelyet Bruges-ben tartanak Jézus Mennybemenetele napján. A Vallon Régióban található Beauraing és Banneaux népszerű zarándokhelyek. VI.3 Eltérő tradíciók, ünnepek, népszokások Belgium az élő tradíciók országa. A világ számos pontjáról érkeznek ide bevándorlók, akik magukkal hozzák a kulturális sajátosságaikat, s így Belgiumot valóban multikulturális országgá varázsolják. Azonban ez a fejezet csupán a tradicionálisan vallon és flamand ünnepekre valamint népszokásokra koncentrál. Minden régiónak megvannak a maga tradíciói, vásárai és fesztiváljai. A belgák megőrizték ezeket a régi örökségeket és országszerte évről évre megünneplik. A vásárok kifejezetten nagy népszerűségnek örvendenek mind Vallóniában, mind pedig Flandriában. Ezeket a vallonok „des ducasses”-nak, míg a flamandok „des kermesses”-nek nevezik, s mindkettő eredete a vallásban gyökerezik. Mielőtt konkrétan a vallon és flamand népszokásokra kerülne a sor, érdekes megemlíteni, hogy a belga gyerekek miként várják Mikulás ünnepét. December 5-én cipőiket a tűz mellé teszik, benne vízzel, borral vagy répával, amit Mikulás lovának – angolszász hatásra rénszarvasának – készítenek ki. A belga tradíció szerint Szent Miklós (Saint Nicholas, illetve Sinterklaas), a gyerekek védőszentje Spanyolországból érkezik gőzhajón, s a kéményeken keresztül bemegy a házakba, s apró édességeket, gyümölcsöt hoz a gyerekeknek. Szent Miklós kísérői a Fekete Péterek („Zwarte Piet”), azaz a krampuszok, akik mindig vidámak. Nyugat-Flandriában holland mintára Szent Miklós azonban korábban, novemberben érkezik, s ilyenkor a gyerekek színes, tollakkal díszített sapkát vesznek fel, s palástba bújnak.26 Így Belgiumban a vallon és a flamand gyerekek még a mikulási ajándékot sem egyszerre kapják meg. VI.3.1 A vallon népszokások, ünnepek Az eredeti tradíciókat követő karneválok nagy népszerűségnek örvendenek egész Vallóniában, s ezek egyáltalán nem mesterséges, turistacsalogató látványosságok, hanem valódi népi ünnepségek, amelyekre a családok már hónapokkal korábban megkezdik a készülődést. Stavelot egy kis vallon település Liège tartomány keleti részén. Itt a nagyböjt harmadik csütörtökén körmenetet rendeznek, melyben számos csoport vesz részt. 1449-ben egy új 26
A szakdolgozat készítőjének volt szerencsére részt venni egy ilyen ünnepségen, amelyről pár kép a függelékben megtekinthető.
42
apátot szenteltek fel a stavelot-i apátságban, aki megtiltotta a szerzeteseknek, hogy a néppel együtt részt vegyenek ennek a vallási eredetű ünnepnek a 24. ábra: BlancMoussîs
megünneplésében. A helyiek úgy fejezték ki egyet nem értésüket, hogy csuklyát és hosszú, piros orrú álarcokat öltöttek magukra. A fehérbe öltözött vallonokat „Blancs-Moussîs-nak” hívták. Főleg a diákoknak köszönhető, hogy új életet leheltek a stavelot-i karneválba, amely az óriások, a konfettiágyúk és a hosszú nyelű seprűk tradícióit eleveníti fel.
Szintén a liège-i tartomány keleti részén, a német nyelvi határhoz közel található Malmedy, ahol a „Cwarmê” néven ismert fesztivált rendezik, amely közel tíz jellegzetes karneváli szereplőt vonultat fel, közülük a
25. ábra: Haguète
leghíresebbek a Haguète-ek. Ezek sokszínű strucctollal ékesített, fekete,
háromszögletű
kalapot
és
színes
rojtokkal
díszített
bársonykosztümöt viselnek. Az összeácsolt laposfogó csipeszükkel elkapják a nézelődőket, és addig el sem engedik őket, amíg bocsánatot nem kérnek. Már a húshagyó keddet megelőző négy csütörtökön is bálokat tartanak, de a Cwarmê-t csak farsang szombatján nyitják meg hivatalosan, s a fő attrakció, a Haguète-ek tánca vasárnap kerül megrendezésre. A binche-i karnevál Európa-szerte híres, ez az egyik legősibb karnevál Vallóniában. A 26. ábra: Gilles
szakdolgozathoz készített kérdőívek válaszai között is többen ezt a tradíciót tartották a legfontosabbnak. Belgium más városaiban és külföldön is gyakran rendeznek a binche-i karnevál példájára ünnepségeket. Amint felkel a nap húshagyó kedden, a dobosok elkezdik ütni a ritmust, ami végigkíséri az egész napot, s a táncokat, hiszen a zene olyan lelkesítő, hogy senki sem tud nemet mondani egy táncra. A teljes díszbe bújt jelmezeseket „Gilles”-eknek nevezik, akiknek a kosztümjük több mint 5 méter anyagból készül, s 12 hősi oroszlán, 150 méter hosszú fehér szalag, csipke és egy
vastag, csengettyűkkel ékesített öv díszíti. A karnevál fő produkciója az, amikor a jelmezesek felteszik a nyolc strucctollal díszített koronájukat, s amint táncolnak Binche főterén, a strucctollak hajladoznak a tánc közben. A karneváli előkészületeket már a tél elején elkezdik,
43
ugyanis a dobosoknak rengeteg gyakorlásra van szükségük. A binche-i karnevált az UNESCO 2003-ban a világörökség részévé tulajdonította.27 A karneválok híresek Nivelles-ben, Ath-ban, La Louvière-ben, Wavre-ban, Tournai-ben és Saint-Vith-ben is. VI.3.2 A flamand népszokások, ünnepek „Flandriában a karneválokat a germán hagyományok befolyásolták. A leghíresebb flamand karneválokat Maaseik-ben, Tongeren-ben, Ieper-ben, Hasselt-ben, Genk-ben és Aalst-ban rendezik. Ez utóbbiban a karnevál a böjtöt megelőző vasárnap kezdődik, s a környéken olyan híres eseménynek számít, hogy aki csak teheti, részt vesz rajta. A maszkok minden évben változnak, mivel tükrözik az aktuális eseményeket. A menetbe folyamatosan bekapcsolódnak a csoportok, amelynek az élén két óriás halad, akik a várost és a „Ros Balatum”-ot („Balatum lovat”) szimbolizálják. A Kelet Flandria déli részén található Geraardsbergen-ben minden évben a böjt első vasárnapján régi hagyományokra visszavezethetően ünneplik a „Tonnekensbrand”-ot. A menetben részt vevők középkori jelmezekbe bújnak. Még a druidák is becsatlakoznak a felvonulásba: ezek a férfiak és nők tetőtől talpig fehérbe öltöznek. A menet az egész városon keresztülvonul, s amikor célba érnek a város dombján, a legidősebb polgárt és a polgármestert felköszöntik egy pohár fehérborral, amelyben hemzsegnek a halak. Mindketten isznak a pohárból, s lenyelnek egy-egy halat, a többi vendég is hasonlóan cselekszik. Az ünnepség az egész városban folytatódik, és este a tömeg ismét összegyűlik a dombon, s egy magas árbócon meggyújtanak egy hordót: ezt nevezik „Tonnekensbrand”-nak. Az égő hordó messziről látszódik, és a környező falvak válaszként örömtüzet, máglyát raknak.”28 A flamandok nagyon büszkék a brabanti igáslóra. Ezek a lovakat onnan lehet felismerni, hogy nagyon erősek, zömökek és a farkuk csonka. Még tíz évvel ezelőtt is lehetett ilyen lovakat látni a flamand mezőkön, azonban napjainkban már csak karneválokon és erdészeteknél találkozhatunk velük. Ma már szinte teljesen kihaltak, s helyettük gépeket használnak az emberek. Azonban szerencsére egy flamand sörfőzde Steenhuffel-ben elkötelezte magát a fajta fenntartása mellett. A Habsburg uralkodók katonáinak magas és
27
Bővebb információ a karneválról: http://www.carnavaldebinche.be/page.php?lang=fr&menu=3&sousmenu=25, letöltve: 2007. szeptember 29. 28 Forrás: http://www.belgium.be/eportal/application?languageParameter=en&pageid=contentPage&docId=6849, letöltve: 2007. szeptember. 29.
44
karcsú lovakra volt szükségük, ezért az osztrákok más fajta lovakkal keresztezték a flamand igáslovat, és sajnos sikerrel jártak. VI.4 Média és művészet Belgium egyes régióiban, illetve nyelvi közösségeiben a média teljesen elkülönül, így például Vallóniában és Flandriában különböző újságokat olvasnak, különböző televízióscsatornákat néznek és más rádióállomást hallgatnak. Nem ismerik a másik régió sztárjait, együtteseit, azaz teljesen más hatás éri az embereket az ország déli, illetve északi részén. VI.4.1 Újságírás Minden régiónak, sőt, minden tartománynak megvan a saját sajtója. Például ha általános információkról - mint például a világban, Belgiumban zajlott események, sport – szeretnének tájékozódni, a francia ajkúak a Le Soir, La Libre Belgique, La Dernière Heure – Les Sports, L’Écho, Vers l’Avenir, a flamandok a De Morgen, De Standaard, Het Belang van Limburg, Het Volk, Het Laatste Nieuws napilapok közül választhatnak. A német nyelvterületen élők pedig a Grenz Echo-t olvassák, ami Eupenben jelenik meg. A francia nyelvű hetilapok közül a Le Vif/L’Express és a La Libre Match, a flamand nyelvűek közül pedig a Humo és a Knack a legnépszerűbbek. Nagyon kevés olyan újság akad, amely mind franciául, mind pedig vallonul megjelenik, de Brüsszelben akad rá példa: Metrotime napilap és a Trends-Tendances hetilap. Érdekes, hogy pár évvel korábban, a flamand ás a francia nyelvű Metrotime tartalma teljesen megegyezett, ma már azonban a kettő nem fedi le egymást, a két újság tartalmilag csak a rejtvényekben egyezik meg. Az 1960-as évek óta a vallon nyelvet már csak vidéken, kisebb településeken beszélik, s főleg csak az idősebbek. Ezért csoda, hogy létezik még vallon sajtó. A Francia Nyelvi Közösség éppen azért támogatja a vallon nyelvű sajtót, hogy a vallon nyelv használatát népszerűsítse. Az 1980-as évektől egyre több ilyen folyóirat jelenik meg: Li Chwès, Li Rantoele, El Bourdon, Les Cahiers wallons, La Wallonne. VI.4.2 Televízió és rádió Ugyanúgy, mint az írott médiában különböző nyelvűek az újságok, a televíziózásnál is elkülönülnek a csatornák. Így például a vallonok az RTBF, az RTL és az RTC adásait nézik, addig a flamandok az ATV-t, a VRT Nieuws-t és a VTM-et. Természetesen a német nyelvi közösségnek is van saját televízió-csatornája (BRF). Szintén eltérő rádióállomásokat hallgatnak a vallonok (Ciel FM, Liège), mint a flamandok (Mix FM, Radio Mango Nyugat-
45
Flandria). Van olyan rádióadó is, amelyik az ország mindhárom hivatalos nyelvén és angolul is sugároz műsorokat, ez pedig az RVI, azaz a Radio Vlaanderen Internationaal. VI.4.3 Híres vallonok és flamandok A belga művészek sok területen nagyon termékenyek. Azonban többször előfordul, hogy jóval elismertebbek külföldön, mint hazájukban. A titoknak a nyitját sokan abban vélik felfedezni, hogy a belga művészeknek erőt ad a tudat, hogy Belgium talán egy nap eltűnik a térképekről. Belgium minden közösségének megvan a maga hőse, s hogy kiderítsék, az egyes közösségek kit tartanak a leghíresebb belgának, készítettek egy felmérést. „A felmérésből kiderült, hogy a flamandok a leghíresebbnek a leprás betegeket segítő Damien atyát tartották, második helyen a kémikus Janssen-t, harmadik helyen pedig a biciklibajnok Merckx-t jelölték meg. A vallonok számára a leghíresebb az énekes Jacques Brel. Az utóbb említett két név mind a vallonok, mind a flamandok listáján szerepelt. Viszont míg a flamandok Peter Paul Rubens-t tartják a leghíresebb „belga” festőnek, addig a vallonok a szürrealista René Magritte-ot.”
29
27. ábra: Rubens kép Antwerpenben
Kétségkívül a festők járultak legnagyobb részben hozzá Belgium nemzetközi kulturális elismertségéhez. A XV. századtól a flamand festészet virágzott, ekkor alkotott Jan Van Eyck és Pieter Brueghel, azonban kétség kívül a leghíresebb flamand festő Peter Rubens (1577-1640). A vallon festők közül a leghíresebbek a XX. században alkotó Paul Delvaux és a már említett René Magritte. A flamand és a vallon művészek között mindig is feszültség uralkodott, de ezt főleg az ország megalakulása után fejezték ki. Ettől kezdve ugyanis a flamand művészek a műveikben is kifejezték a flamand identitást. Fontos megemlíteni, hogy sok zsidó él Antwerpenben és környékén, így a flamand művészeti életre némi hatást ők is gyakoroltak. A zenei életben is jól elkülöníthetőek egymástól a vallon és flamand példaképek. A zenészek számára sokszorosan igaz, hogy általában először külföldre kellett exportálniuk a zenéjüket ahhoz, hogy Belgiumban is hallgatottak legyenek. A mai flamand énekesek többnyire angol nyelven énekelnek, a francia ajkúak pedig franciául. A zeneiparban még a mai napig feszültségek vannak a nyelvi kérdés miatt. Érdekes, hogy ha megkérdezünk egy francia ajkú fiatalt Belgiumban, hogy említsen egy flamand együttest, az esetek közel 90 29
Forrás: Vuylsteke, J.F., Belgium and Brussels at the Heart of Europe, EPHEC, 2007, p.46.
46
százalékában azt a választ kapjuk, hogy nem ismeri a másik oldal zenészeit. Általánosságban a belgák azt tartják a zenéjükről, hogy még nem teljesen kifejlett. Csak a példa kedvéért említve, a francia ajkúak Axelle Red-et, Maurane-t, Lara Fabian-t hallgatnak, míg a flamandok K’s Choice-t, K3-t, Hi Tack-et és Isabelle-t. Ez csak egy kis ízelítő abból, hogy mennyire eltérő kulturális életet él a két népcsoport. A belgák büszkék a vallon származású Adolphe Sax-ra, aki a szaxofon feltalálója, s a dzsessz is belga gyökerekre vezet vissza, nagy sikereket ért el ezen a téren Toots Thielemans. A klasszikus zenei életben az Erzsébet Királyné Verseny nemzetközileg nagyon elismert. „A vallonok közül André Grétry (17411813), César Franck (1822-1890) zeneszerzők, valamint Eugène Ysaye (1858 - 1931) zongorista és zeneszerző a leghíresebbek. Peter Benoit (1834-1901) zenetanár, zeneszerző és karmester a flamand nemzetiségi mozgalom lelkes támogatója volt. A flamandok közül Paul Van Nevel (1946-) híres zeneszerző, akinek művészetére Bartók Béla nagy hatással volt. Szintén flamand származásúak Gerard Mortier (1943-) művészeti vezető, Sigiswald Kuijken (1944-) zongorista és karmester, aki a barokk zene elkötelezettje, valamint Philippe Herreweghe (1947-) karmester, akit 1991-ben Európa zenészévé választottak. José Van Dam (1940-) brüsszeli származású neves bariton operaénekes.”30 A vallon és a flamand irodalmi élet háttere nagyon sokban eltér egymástól. A flamandok az irodalmat tudták a művészeti ágak közül a legjobban kihasználni, hogy kifejezzék identitásukat. A flamand írók, mint például Charles de Coster (XVI. század), Hendrik Conscience (XIX. század), Stijn Streuvels , Felix Timmermans és Ernest Claes (XX. század eleje) romantikus érzéseket fejeztek ki, fő témájuk a földműves szegény flamandok élete volt. 1929-ben született a Cobra31 mozgalom egyik alapítója, a híres flamand író, Hugo Claus. Louis Scutenaire (1905-1987) és Henry Michaux (1899-1984) francia nyelven alkotó belga szürrealista írók voltak. A vallonok közül kiemelkedik François Weyergans, aki 2005-ben megkapta a Goncourt díjat, és az 1967-ben, Japánban született Amélie Nothomb. Léteznek azonban mindkét nyelven alkotó írók is, így például a híres fantázia-regényíró Jean Ray (1887-1964), akit a flamandok John Flanders néven ismernek, vagy a krimiíró Georges Simenon (1903-1989), aki később feladta belga nemzetiségét. A belga filmipar nagyon kreatív és magas színvonalú. A vallon filmipart általánosságban az jellemzi, hogy kevés pénzzel rendelkezik, viszont nagyon jó ötletekkel tudnak előállni. Viszonylag könnyebb témákat dolgoz fel, humorosak. Jellemzően 30
Forrás: http://www.belgium.be/eportal/application?origin=indexDisplay.jsp&event=bea.portal.framework.internal.refres h&pageid=contentPage&docId=6665.0, letöltve: 2007. szeptember 24. 31 Copenhagen – Bruxelles – Amsterdam városnevek első betűiből kiolvashatjuk a Cobra elnevezést.
47
együttműködnek a francia filmiparral, és egy új vallon színészgeneráció van kialakulóban (Natacha Régnier, Olivier Gourmet, Marie Gillain, Cécile de France). A flamand filmipar teljesen eltérő sajátosságokkal rendelkezik. Főleg társadalmi problémákat vet fel, mint például a XX. század elején élő ipari munkások életét bemutató filmek. A flamand filmipar a XX. század elejéig a francia nyelvű hatóságok nyomása alatt alkottak. A flamand filmek több esetben flamand írók műveit dolgozzák fel, s a vidéki egyszerű emberek életét is megjelenítik a filmvásznon. A Dardenne fívérek (Luc és Jean-Pierre Dardenne) 2005-ben kapták meg a második Arany Pálma díjat Cannes-ban az alacsony költségvetésű filmjükért, melynek címe: L’Enfant (Gyermek). Az első Arany Pálma díjat a Rosetta c. filmjükért kapták, melyben Émile Dequenne játszotta a főszerepet. A belga építészetet a XIX. század végén és a XX. század elején új hatás érte. Ez az új irányzat az Art Nouveau (új művészet) elnevezést kapta. Legfőbb képviselője a flamand származású Victor Horta, aki főleg Brüsszelben tervezett épületeket. Az új építészeti stílus lényege, hogy több fényt kapjanak a lakások, s ennek érdekében növelte az acélszerkezetek és az üvegfelületek arányát. A bútorok tervezésénél ezt a stílust a flamand Henry Van de Velde képviselte. Belgiumban nagyon népszerűek a képregények. Gyerekek és felnőttek egyaránt olvassák őket, és sokaknak komoly gyűjteményük is van. 1980-ban körülbelül 300 képregényírót tartottak számon, többségük vallon és brüsszeli származású volt, mindössze 50 volt közülük flamand. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a képregények többsége francia nyelvű, hiszen a kiadók általában francia és flamand nyelven is megjelentetik a műveket. Stílusban nagy különbség vehető észre a flamand és a francia nyelvű képregények között. A képregények terén a francia-belga határnak kisebb a jelentősége, mint a belgiumi nyelvi határnak. Ez azonban félreértésekhez vezet, ugyanis a francia nyelvű képregények célközönsége az egész belga lakosság, míg a flamand eredetű képregények – annak ellenére, hogy lefordítják őket francia nyelvre is -, csak a flamandoknak szólnak. Leghíresebb képregényíró talán a brüsszeli származású Hergé, eredeti nevén Georges Remi32 (1907-1983). Ő Tintin megalkotója, 1929től haláláig írta és rajzolta Tintin Kalandjait. Tintin köré egész iparág épült Belgiumban; számos boltot találhatunk szerte az országban, amely Tintin figurákat, képregényeket forgalmaz. A flamand képregényírás atyja Marc Sleen. A flamand képregényírók közül a leghíresebb a „Suske és Wiske” meglkotója, Willy Vandersteen (1913-1990). A
32
Nevének kezdőbetűit fordítva, franciásan kiolvasva (RG) Hergé-t kapunk.
48
Magyarországon oly népszerű Hupikék-Törpikék is belga „találmány”, Pierre Culliford, művésznevén Peyo alkotta meg az égszínkék kis figurákat, már az 1950-es években. VI.5 Az ország jövőjéről, sorsáról alkotott kép Annak ellenére, hogy a belgák egyetértenek abban, hogy a történelem az egyik olyan erő, amely összetartja őket, teljesen eltérő véleménnyel rendelkeznek Belgium jövőjét illetően. A már említett és idézett két napilap az ország jövőjével kapcsolatban is kutatta a flamandok és a vallonok közötti különbségeket. Az alábbi ábra a következők alapján csoportosítja Vallónia és Flandria lakosságának véleményét: -
Flandria elszakad Belgiumtól – Szeparatizmus.
-
Belgium egysége fennmarad, de a régiók nagyobb hatalmat kapnak – Regionalizmus.
-
Belgium egysége fennmarad, de a régiók hatalmát csökkenteni fogják – Unionizmus. 28. ábra: Szeparatizmus-Unionizmus-Regionalizmus százalékban megadva
Szeparatizmus
Regionalizmus
Unionizmus
nincs válasz
Flandria Vallónia 0
20
40
60
80
Forrás: Vers l’Avenir, 2007.március 19. p.3.
Vallónia lakosságának többsége (a megkérdezettek 68 százaléka) egyértelműen azt szeretné elérni, hogy az ország egységes maradjon, mégpedig a régiók hatalmának csökkentésével. Ugyanis főleg a vallonok azok, akik a belga öntudattal rendelkeznek, s egy olyan Belgiumra vágynak, amit nem emészt fel a régiók közti harc. Velük ellentétben a flamandok többsége, azaz a megkérdezettek 55 százaléka a regionalizmus híve. Ők a régiók Belgiumára vágynak, s a jelenlegi politikai helyzet is részben e körül a vita körül zajlik. Míg a flamandok egyre több kompetenciát szeretnének a régiók keretei közt tudni, addig a vallonok ezeket inkább nemzeti kormányzati szinten szeretnék kezelni. Politikai szinten a regionalizmus és az unionizmus közötti arany középút megtalálásáról folyik a vita, azonban az egyik flamand szélsőjobb párt felvetette Flandria függetlenné válásának gondolatát, de ezt egyelőre még a többi jobboldali párt is elutasítja. Születtek olyan eredmények közvélemény-
49
kutatások során, amelyek szerint a flamandok 3933 százaléka Flandria függetlenné válása mellett voksolna. Az elemzésre kerülő napilapok kutatásai szerint azonban a megkérdezett flamandoknak csupán 8 százaléka kíván független Flandriában élni, míg a vallonoknak egy százaléka szeretné a szétválást. Nehéz megítélni, hogy melyik közvélemény-kutatás eredményei a mérvadóak – az esetleg szélsőjobb oldali flamandok között készült felméréseké, vagy két francia nyelvű napilap által szerkesztetté -, azonban a szakdolgozat írója úgy véli, hogy az igazság a kettő között lehet. Felmerült Flandriának Hollandiához való csatolásának a gondolata is, s erről a holland DAG napilap közvélemény-kutatást végzett 2007 novemberében olvasóinak körében. Az eredmény szerint a megkérdezett hollandok 45 százaléka örülne annak, ha Flandriát Hollandiához csatolnák, azonban 49 százalékuk ezzel nem értett egyet. Amikor az újságok rákérdeztek, hogy mi a belgák véleménye arról, hogy a király csak formális feladatokat lásson el, a flamandok 46 százaléka maximálisan egyetértett ezzel, míg a vallonoknak csupán a 19 százaléka. Ezzel szemben a vallonok 33 százaléka azt szeretné, ha a királynak továbbra is több szerepe lenne a politikai életben, azonban a flamandoknak ezt csak 11 százaléka szeretné. A függelékben megtekinthető az az ábra, amely ennek a felmérésnek az alapján készült. A fent említett témakörhöz szorosan kapcsolódik az a kérdéskör, hogy mit szólnának a belgák ahhoz, ha a királyt felváltaná egy köztársasági elnök, és Belgium királyság helyett köztársaság lehetne. A következő ábra az ország három régiójában megkérdezettek véleményét tükrözi: 29. ábra: Királyság helyett köztársaság százalékban megadva
7
természetesen
13 17 13 13
inkább igen
17 18
nem igazán
23 28 49
egyáltalán nem
61
37 0
10
20 Flandria
30 Vallónia
40
50
60
70
Brüsszel
Forrás: Le Soir, 200.7 március 24. és 25., p.2. 33
http://www.echotv.hu/index.php?akt_menu=73&newsid=45595, letöltve: 2007. október 16.
50
Az ábrából az a legszembetűnőbb, hogy mindhárom régió lakói elutasítják ezt a feltevést, azaz a lakosság többsége ragaszkodik a monarchiához és az uralkodóhoz. Azonban az arányok eltérőek a Vallon és a Flamand Régióban. Míg a vallonok 61 százaléka egyértelműen elutasítja a köztársaságot, addig ez az arány a flamandoknál csak 37 százalék. Ha megfordítjuk a gondolatmenetet, akkor is hasonló eredményekhez jutunk: a vallonoknak csak 7 százaléka ért azzal egyet, hogy Belgiumból köztársaság váljon, míg a flamandoknak 17 százaléka helyesli ezt. A „Le Soir” napilap felmérte azt is, hogy a vallonok és a flamandok mit gondolnak arról, hogy a király az alapvető összetartó erő a belga közösségek között. Az erről készült ábra a függelékben található meg. A jelenlegi politikai életben az egyik legfőbb vita a vallonok és a flamandok között a főváros és annak közvetlen környéke. A régiók elemzésénél már szó volt róla, hogy a Brüsszel Fővárosi Régió a Flamand Régióba ékelődik be, ami amiatt okoz komoly gondokat, hogy sok francia nyelvű polgár kíván Brüsszel vonzáskörzetében letelepedni, ami viszont már a Flamand Régió szerves része, s ez a nyelvi kérdés miatt fennakadásokhoz vezet az adminisztrációban. A „Le Soir” napilap felmérést készített a belga lakosság körében erről a témakörről is. Azt a kérdést tette fel, hogy mi legyen a fővárosi régió sorsa a jövőben? •
egy független kétnyelvű régió
•
egy nemzetközi és többnyelvű kerület
•
a Flamand Régió része
•
a Vallon Régió része 30. ábra: A Brüsszel Fővárosi Régió sorsa százalékban megadva
70 60
64
63
54
50
kétnyelvű régió nemzetközi kerület flamand terület vallon terület nincs válasz
40 30 20 10
27
25
24 14 4 4
9 1
2
1
7 1
0 Flandriában
Vallóniában
Brüsszelben
Forrás: Le Soir, 2007. március 24. és 25., p. 2.
51
Brüsszelt illetően a válaszok többsége egybecseng. Mindhárom régió a jelenlegi helyzetet érzi megoldásnak, azaz a független kétnyelvű régió fenntartását. Ezt illetően nincsen nagy eltérés a különböző régiókból beérkezett válaszok között, s abban is megegyeznek, hogy második megoldásként szóba jöhetne egy nemzetközi és többnyelvű terület. Flandriában természetesen voltak, akik arra szavaztak, hogy Brüsszel a Flamand Régióhoz tartozzon, ők a megkérdezettek 14 százalékát képviselték. Ezt az eshetőséget azonban mind Vallóniában, mind pedig a szóban forgó Brüsszelben elutasították. Kevesen ugyan, de a vallon lakosság 9 százaléka és a többségben francia ajkú főváros 7 százaléka szeretné Brüsszelt a Vallon Régió részének tudni. A Flamand Régió lakosságának az a 4 százaléka, aki arra szavazott, hogy a főváros a Vallon Régióhoz tartozzon, valószínűsíthetően francia ajkú lakosok, akik Brüsszel – Hal – Vilvorde vonzáskörzetében laknak, s mindennapi életüket megkönnyítené, ha a lakhelyük vallon területnek minősülne. VI.6 Mindennapi élet A belgák minden társadalmi kötelezettségüknek igyekeznek eleget tenni. Így például a választásokon kötelező a részvétel, s ezt be is tartják. Emellett a vállalkozó szellemükről is ismertek. Ugyanakkor mind a flamandok, mind a vallonok számára nagyon fontos a családi élet. Nagy különbség a két népcsoport között, hogy a vallonok közvetlenebbek, mint a flamandok. Így például a vallon fiataloknál az a szokás, hogy puszit adnak egymásnak, mégpedig az arc jobb felére. Ez a flamandok között nem divat, és ugyanúgy meglepődnek, ha ezzel a szokással találkoznak, mint egy külföldről érkezett fiatal. A vallonoknak és a flamandoknak a fogyasztási szokásaik is eltérőek. Ez abból is következik, hogy a flamand országrészben nagyobb a jólét. Itt az embereknek több pénz marad a zsebükben, miután kifizették tartozásaikat. Az alábbi táblázatból megállapítható, hogy a flamandok gyakrabban járnak éttermekbe, mint a déli honfitársaik. Ők utazásra is többet költenek. A flamandok viszont benzinre átlagosan kevesebbet adnak ki. Ez utóbbi azzal is magyarázható, hogy a flamandok gyakrabban használják a tömegközlekedést. Még ha a vallonoknak rendelkezésükre is áll a tömegközlekedés, ha tehetik, akkor inkább autóval közlekednek, még a közlekedési dugók ellenére is. A későbbiekben még szó esik a két nép étkezési szokásairól, de ebből az ábrából kitűnik, hogy a vallonok többet költenek friss húsra. Míg a flamandok jobban szeretik a halat, addig a vallonok több húst esznek. Az alkoholos italfogyasztásban is vannak eltérések köztük: a vallonok a borra költenek többet, míg a
52
flamandok a sörre. (Ez utóbbi a kérdőívekből is kiderül.) Megfigyelhetjük, hogy Vallóniával ellentétben, Flandriában egy átlagos nő többet költ évente ruházkodásra, mint friss húsra. Ami pedig a vízfogyasztásnál fellelhető különbségre ad magyarázatot, az nem más, mint az eltérő árak a két régióban. A vallonok magasabb adót fizetnek a víz után, mint a flamandok. A háztartások éves átlagos kiadásai hét tételre levetítve: 31. ábra: A flamand és a vallon háztartások kiadásai ezrelékben megadva
vízfogyasztás női ruha hús üzemanyag utazás bor étterem
Vallónia
Flandria
0
20
40
60
Forrás: Le Soir, 2007. március 29. p. 16.
A sport azon kevés dolgok egyike Belgiumban, ami a vallonokat és a flamandokat egyesíti. Nem hiába fordult elő a közelmúltban, hogy Belgium egységéért zajló tüntetéseken a tömeg például a nemzeti labdarúgócsapat hivatalos dalát kezdte el énekelni. Ebből már ki is derült, hogy a belgák legfőbb sportjuknak a futballt tartják, s ha a labdarúgásról van szó, akkor egyből a „Vörös Ördögökre” (Diables Rouges) terelődik a beszélgetés, a nemzeti futballcsapatra. Azonban a sport Belgiumban nemcsak a labdarúgást jelenti. Sokan, de főleg a flamandok a biciklizés elkötelezettjei, s még télen is ezzel közlekednek. Számos nemzetközileg elismert bajnokkal büszkélkedhetnek, közülük jelenleg Eddy Merckx a leghíresebb. Szeretik a motorkrosszt és a dzsúdót, mindkét sportban a világ élmezőnyében foglalnak helyet. Teniszt illetően is fel tudnak mutatni olyan tehetségeket, mint Justina Henin, vagy például Kim Clijsters. Többek között motorversenyzésben, atlétikában, triatlonban, asztaliteniszben, biliárdban és a Franciaországban is elterjedt golyójátékban, a „pétanque”-ban is rendelkeznek bajnokokkal. A flamandokról egyébként az a híresztelés járja, hogy nagyon vendégszeretőek, mindenkit szívesen látnak, feltéve ha nem vallonokról van szó. Ennek ellenére a vallonok
53
többsége a flamand tengerparton tölti szabadságát, míg a flamandok a Vallon Régió déli részén emelkedő Ardennekben keresik a kikapcsolódást. A napilapok felméréséből az is kiderült, hogy a vallonokat inkább a bizonytalanság, a munkanélküliség és a korrupció aggasztja, míg a flamandok a rasszizmustól, az értékeik elértéktelenedésétől és a háborúktól félnek. Az említett újságok azt is felmérték, hogy a flamandok többet olvasnak újságot, többet hallgatják a rádiót, és a televíziót is többet nézik, mint a vallonok. Az alábbi ábrából megtudhatjuk, hogy a mindennapi élet során a vallonok és a flamandok mit tartanak fontosnak. A családjukat? A hozzátartozóikat? A munkájukat? A politikát? A vallást? 32. ábra: Fontos dolgok a mindennapi életben százalékban megadva
32
Vallás (V) Vallás (FL)
22
Politika (V)
21
Munka (FL)
36 28
13
Politika (FL)
Munka (V)
26
36
6 3
31
4 3
Rokonok (V)
13
Rokonok (FL)
12
28
29
13
41
10
43
8
54
38
egyáltalán nem nem igazán inkább igen kétségtelenül
58
25
72
21 9
89
Család (FL)
11 8
90 20%
13
51
Család (V)
0%
28
40%
60%
80%
100%
Forrás: Le Soir, 2007. március 26. p. 2.
Mindkét népcsoport számára kétségtelenül a család a legfontosabb a mindennapi életben. A felmérés szerint a flamandok számára egy árnyalatnyival fontosabb a család, és a rokonság tágabb értelemben. Míg a vallonok 58 százaléka véli úgy, hogy a rokonok nagyon fontosak számukra, addig a vallonoknak 72 százaléka osztja ugyanezt a véleményt. A munka is a legfontosabbak közé tartozik, és itt is csak kis különbség figyelhető meg az ország északi
54
és déli részén élők között a flamandok javára. Ez azért érdekes, mert mindkét nép egyöntetűen azt vallja, hogy a flamandok szorgalmasabbak, többet dolgoznak, viszont a felmérésből ez nem derült ki. A politikát sem Vallóniában, sem pedig Flandriában nem tartják olyan fontosnak, s talán ez Belgium szerencséje. A kérdőívek elemzése során előfordult olyan válasz, amely szerint a vallonok és a flamandok között minden tökéletes egészen addig, amíg a politikáról szó nem esik. Mindkét régióban a megkérdezett lakosság 51 százaléka vélte úgy, hogy a politika fontos, de a vallonoknál 10, míg a flamandoknál 8 százaléka vélte csak úgy, hogy a politika kétségtelenül fontos az életükben. A vallás területén sincsen a két népcsoport között kiugró különbség, a lakosság 41-42 százaléka számára a vallás fontos, azonban Vallóniában magasabb azoknak az aránya, akik számára a vallás egyáltalán nem fontos. VI.7 A belga konyha Mivel Belgiumban mindenből legalább kettő plusz egy van (vallon, flamand és belga), ez az állítás igaz a konyhájára is. Vannak olyan ételek, amelyek megtalálhatóak mind a vallon, mind a flamand gasztronómiai kultúrában, de mégis különböző képen készítik el őket. Gyakran ha Belgiumra gondol az ember, először a belga csokoládék, pralinék, goffrik, sajtok és a több mint 400 féle, minden ízvilágban létező sörök jutnak eszünkbe. Ez talán nem is véletlen, mert ezekre az ételekre mind a vallonok, mind a flamandok úgy tekintenek, mint belga ételek-italokra, amelyek–akármilyen érdekesen is hangzik- az összetartozást szimbolizálják. Így például a tévhittel ellentétben a sült krumpli is belga találmány, nem pedig francia.34 Több százféle sajtot is fellelhetünk a belga gasztronómiában, melyekről joggal állítják, hogy a világ legfinomabb sajtjai között foglalnak helyet. A cikória, az endívia, a spárga és a tenger gyümölcsei is jellemzik összességükben a belga konyhát. Bár általánosan igaz, hogy a flamandok jobban kedvelik a tenger gyümölcseit, a vallonok viszont több húst fogyasztanak. Felmérések bizonyítják, hogy a belgák évről évre egyre több sajtot esznek. „Egy átlagos belga fogyasztó 2004-ben 11,6 kilogramm sajtot vásárolt, 95 € értékben. [...] Az előző évhez képest ez 4 százalékos mennyiségi növekedést és 4,5 százalékos többletköltséget jelent. A gyermekes családok fogyasztották el a legtöbb sajtot, a teljes mennyiség 47 százalékát. A típust illetően a belgák kedvence a Gouda típusú kemény sajt, az összfogyasztás 54 százalékát teszi ki, majd a lágyabb sajtok, a fondu-sajtok és kecskesajtok következnek a sorban. Az 34
Bővebb információ: www.belgianfries.com, 2007. október 5.
55
elfogyasztott sajtmennyiség 20-30 százaléka belga gyártmányú. Míg a flamandok a kemény sajtokat kedvelik, addig a vallonok a lágy sajtokat. A vallon és a brüsszeli átlagpolgár egyébként háromszor annyi sajtot fogyaszt, mint a flamand. A sajtfogyasztás növekedése 2000 óta folyamatos Belgiumban, ahol évek óta egyre nagyobb kultusza van az egészséges életmódnak.”35 Míg Vallóniában megőrizték a tradicionális sajtkészítési eljárásokat, s a szerzetesrendek még mind a mai napig állítanak elő sajtokat, addig Flandriában a II. világháborút követően fejlesztették az eljárásokat, és növelték a kínálatot. Érdekes, hogy a flamandok szeretik a lóhúst, és előszeretettel fogyasztják, a vallonok viszont ezt elítélik. A déliek a lóra úgy tekintenek, mint egy nemes állatra, s még él bennük az a kép, amikor a lovagok lovon közlekedtek. Emellett a ló számukra inkább egy dolgozó állat, és túlságosan is tisztelik ahhoz, hogy az asztalukra kerüljön. A goffri is olyan desszertek közé tartozik, amit egész Belgium területén fogyasztanak, de mégis különböző recept alapján készítik el Vallóniában és Flandriában. Ez az édesség volt eredetileg a belgák fő desszertje a palacsintával együtt, amit régen különleges alkalmakkor, így húshagyókedden (Mardi Gras/Vastenavond) vagy karácsonykor ettek. Az alaprecepthez a flamandok brandyt adnak, míg a vallonok vaníliás cukorral ízesítik. Ami a reggelizést illeti, eltérés mutatkozik a három régió szokásaiban. A brüsszeliek 57% százaléka reggelizik rendszeresen, míg 25% százaléka egyáltalán nem eszik reggel. Ezzel ellentétben a nyugodtabb életvitelű Flandriában és Vallóniában az emberek nagyobb aránya fogyaszt rendszeresen reggelit, és kisebb azok százaléka, akik nem reggeliznek. A belgák egyszerre ínyencek és nagyevők. Az éttermekben gyakran hallani a kérdést: „C’était suffisant?” (Elég volt?). A reformkonyha nem hagyott túl nagy nyomot a régimódi belga szokásokon. A gasztronómia legkiválóbb éttermei nem olcsók, s a bor is nagy bevételt hoz. Egy bisztró-stílusú külső sem jelenti azt, hogy az árak alacsonyabbak volnának, mint egy külsőleg is szabályszerű étteremben. A franciákkal szemben a belgák nem sokat adnak a tálalás külsőségeire, s az árat inkább azon az alapon kérik el, hogy az első osztályú alapanyagokra kell, nem pedig a díszítésért vagy a felszolgálásért. Azonban ha egy étterem elhatározza, hogy valami izgalmassal áll elő, gyakran felülmúlják a franciákat is. De a belgákat a nehéz konyha, a friss alapanyagok, az emberi adagok és egy kis virtuozitás csábítja leginkább el. Ők meghagyják a finom kiszolgálást, a vastag mártásokat és a konyhai 35
Forrás: Eurohírek, A belgák egyre több sajtot fogyasztanak, 2005, http://209.85.135.104/search?q=cache:KALEf1UaQMJ:www.euractiv.hu/modul.asp%3Fname%3Dcikk%26file%3Dprint%26sid%3D2804+vallon+sajt&hl= hu&ct=clnk&cd=2&gl=hu, letöltve: 2007.november 25.
56
eleganciát a párizsiaknak, a televíziós szakácssztárokat a londoniaknak, s csak a főzésre koncentrálnak. VI.7.1 A flamand konyha A flamand konyha „hollandusabb”, mint a vallon, de a vallonhoz hasonlóan a francia konyhából táplálkozik. Így gyakran találkozunk a hármas számmal, vagyis sokszor jelenik meg egyszerre háromféle étel az asztalon, ami a régimódi francia felszolgálást idézi. Jellemző húsételek a sörben pácolt marhahús, a fekete-fehér kolbász (Bloedwo), az ökör nyelv és a Waterzooi, azaz csirke zöldségkrémlevessel. A vad- és csirkeételek közül gyakran találkozhatunk az étlapon a következőkkel: vadnyúlragu hagymával és szilvával és fácán Brabant módra. Kedvelik a halételeket, így például a főtt angolnát zöldkagylóval. Egész évben érik a melegágyi eper, amivel sokszor ízesítik a goffrit csokiöntettel a tetején. Kedvenc zöldségeik a vörös káposzta, a mecheleni spárga (Mechelen Antwerpen tartományban található város, franciául Malines), a kelbimbó és a csicseriborsó. Jellegzetes flamand sütemény a túróval töltött pite, a tejsodós torta, a rizstorta és a flamandok által waffelnek nevezett goffri. Szeretik a különböző édességeket, így a kemény cukorkát, a csokoládéval bevont cukrozott mandulát és mindenféle belga csokoládét gyümölcsökkel. Csak pár példa a legfinomabb flamand sajtokra: Wijnendaele (lágy), Passendale (félkemény sajt, egy flamand azonos nevű falu után elnevezve), Beauvoorde (kemény), Pelgrim (kemény).36 VI.7.2 Vallon konyha A vallon mindennapokat is a francia étkezési szokások határozzák meg. A vallonok reggelire nem esznek sokat, tulajdonképpen délben sem, vacsorára viszont szeretnek kiadós, teljes ételsort fogyasztani. Az étkezés általában aperitiffel kezdődik, s az italvonulat az étkezések során is erősen meghatározó. Bár a gyors és erős aperitif után az ital inkább bor és sör formájában jelenik meg, de az tény, hogy az alkoholos ital rendkívül meghatározó része az étkezésnek. Miután az aperitiffel végeztek, jönnek a könnyedebb előétkek (pl. sonka, saláta, ragu), majd maguk a hideg (pl. garnélarákkal töltött paradicsom tejszínes öntettel, disznósajt vallon módra és vallon káposztalepény), majd meleg előételek – sajtkrokettek (pl. ardenneki), libamájak, saláták, rákok, kagylók (fehérborban párolt feketekagyló), csigák (petrezselymes,
36
Forrás: http://www.eszemiszom.hu/m.asp?D=CI&R=1010, 2007. november 25. Bonose, S.: Sur la route des fromages belges, L’histoire de la Belge à travers les fromages, (A belga sajtok útján, Belgium történelme a sajtokon keresztül), http://www.cuisine.tv/index.cfm?co_id=18763, 2007. november 25.
57
fokhagymamártásos namuri csiga) - formájában. Ezt követik a vaskosabb főételek - a különböző halak és húsok, raguk -, melyekhez köretként a vallonok inkább sokféle burgonyaköretet adnak francia testvéreikkel ellentétben, akik viszont a zöldségeket részesítik előnyben. Jellegzetes, hogy az étkezés főbb fogásai közötti művészi átvezetések különösen nagy közszeretetnek örvendenek. Ezt a célt szolgálják a különböző, alkoholos jégkásák (pl. almabor jégkása-sorbet) és a levesek, amelyek megnyugtatják a gyomrot, mielőtt áttérnének az utolsó fogásokra, a desszertekre. A lakomát általában sajttal fejezik be, vagy desszerttel, néha mindkettővel, hiszen a sajt és a csokisodó például nagyon jól megférnek egymással. A belga praliné és csokoládé-torta pedig világhírű, amihez az alapanyagot, a kakaóbabot egykori gyarmatukról, Kongóból szerzik be. Kiváló sajtok azonban nemcsak Flandriában találhatóak, a vallon sajtok éppoly híresek: herve-i sajt (ez a lágy sajt az egyedüli a sajtok közül, amely kiérdemelte a védett eredetű kitüntetést), orvali trappista sajt (jellegzetes ízű lágy sajt), Le Poteaupré (Chimay, lágy sajt), Charmoix (lágy sajt az Ardennekből), s mindez csak pár példa a több száz féle sajtból.
58
VII
A kérdőívek elemzése A szakdolgozat eszközeinek bemutatása során már említés esett a kérdőíves kutatásról.
A dolgozat készítője a két népcsoport jobb megismerése érdekében kérdőívet szerkesztett, mely mind a politikai, gazdasági, kulturális problémákat, azok okait valamint megoldási javaslatait, mind pedig a népek önmagukról illetve a másik félről alkotott véleményeit, ismereteit kutatja. A kérdőívek harminc-harminc példányban kerültek szétosztásra, eredetileg iskolai végzettség alapján vegyesen megcélozva a felnőtt korosztályt, azonban valamennyi visszaérkezett kérdőív kitöltője felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A kérdőívek választ adnak olyan aktuális kérdésekre, amelyek körül a jelenlegi politikai életben vita folyik. Így kiderül, hogy a két népcsoport mit tart Belgium legerősebb és leggyengébb tényezőinek, mik azok az erők, amik összetartják az országot; valóban kibékíthetetlen-e a feszültség a vallonok és a flamandok között; s hogy milyen is az érintett felek önképe, illetve a másik félről alkotott véleménye. Mindkét kérdőív második részénél a válaszok fontossági sorrendben kerülnek bemutatásra, így az a válasz kerül a felsorolás elejére, amelyet a legtöbbször adták meg a megkérdezettek. A félreértések elkerülése végett fontos megemlíteni, hogy a „vallon” kifejezés alatt a francia ajkú állampolgárokat kell érteni. Ez gyakran vezet félreértéshez, hiszen nem mindenki vallon attól még, hogy franciául beszél. Azonban a köznyelv gyakran használja a terminust általánosságban a belgiumi francia nyelvű népességre, így a flamandok sem tesznek különbséget a vallon és a franciául beszélő egyéb belgák között. A két népcsoport véleménye megegyezik az ország politikai erősségeit illetően. Mind a vallonok, mind a flamandok a demokrácia fontosságát emelték ki, valamint azt a szerencsés földrajzi elhelyezkedést, ami lehetővé tette számukra, hogy Európa politikai központjává váljanak, s így többet nyomnak a latba, mint a hasonló méretű országok. Úgy érzik, hogy Belgium a kontinens szíve, ahogy a külvilág felé is oly gyakran hirdetik magukat: „Belgium at the heart of Europe”. Azt is politikai erősségnek tartják, hogy országuk föderalista állam, amely nagy szabadságot biztosít a régiók számára, bár ezt egyesek gyenge pontnak tartották, mivel némely esetben túlontúl nagy autonómiát kapnak, amely megnehezíti a szövetségi kormány munkáját. Szintén mindkét fél úgy véli, hogy a konszenzuskészségüknek köszönhetik, hogy mind a mai napig képesek voltak megegyezni politikai kérdésekben. Csupán egy flamand vélte úgy, hogy magának Belgiumnak nincsenek politikai erősségei,
59
viszont ez az egy fő a kérdőív minden kérdésére szélsőséges válaszokat adott, reprezentálva azt a flamand szélső jobb oldali kisebbséget, akik önálló Flandriára vágynak. A politikai problémákat illetően már jóval eltérőbb válaszok születtek, viszont abban egyetértenek, hogy nagy hátrányt jelent az ország számára, hogy nincsen kormány, s ennek egyik fő oka, hogy túl bonyolult a rendszer, ami megnehezíti, hogy olyan kormány alakuljon, amely mindenki érdekeit egyformán szolgálná. Teljesen nyilvánvalónak tartják, hogy észak és dél között eltérő politikai érdekek állnak, azonban van, aki azt csak a politikusok által keltett közhangulatnak véli. A vallonok a politika egyik fő gyenge pontjának a flamandok radikalizálódását, a flamand szélső jobb politikai pártok támogatottságát tartják. Ezt el is ismerik a flamandok, sőt belátják, hogy ők valóban intoleránsak, s hogy Flandriában megszűnőben van a föderalista szellem, míg a vallonok ezt kívánják tovább erősíteni. Az egyik flamand válaszadó úgy vélte, hogy a királynak túl nagy a hatalma. Az ország gazdasági erősségeivel kapcsolatban a válaszok túlnyomó többsége hasonlít, de érdekes eltérés, hogy a flamandok – valószínűsíthetően mivel erősebbek gazdaságilag – jóval több gazdasági pozitívumot tudtak felvonultatni, mint a vallonok. Így a vallonok kiemelik a külkereskedelem fontosságát, mivel számukra az stratégiai pozíció. Hazájukat nemcsak politikai, de gazdasági szempontból is Európa központjának tartják. A jól képzett munkaerőt – habár mindkét oldalon említés esik róla – a flamandok tartják fontosnak, úgy mint a magas szintű oktatást és a többnyelvű alkalmazottakat. A flamandok kiemelik a gazdasági dinamizmust, ami Vallóniában jelenleg nem jellemző. Azonban míg a vallonok fontos gazdasági tényezőnek tekintik Brüsszelt, addig a flamandok említést sem tesznek létezéséről. A gazdaság gyenge pontjait illetően egyöntetűen a francia ajkú területek magas munkanélküliségi rátáját adták elsősorban válaszul. A második leggyakoribb válasz az északi és déli területek közötti eltérő gazdasági fejlettségi szint, ennek okául viszont a flamandok a Vallon Régió rossz gazdaságpolitikáját tartják. Az egyik flamand válasz szerint az is probléma, hogy az ország mérete túl kicsi, míg akadt olyan, aki szerint Belgium léte lelassítja mind Vallónia, mind Flandria gazdaságát. Mindkét népcsoport kulturálisan sokszínűnek tartja Belgiumot, s az embereket nyitottaknak más kultúrák felé. A külföldről érkezett hatások sokasága befolyásolja Belgium kulturális életét. A fiatalok nagy hangsúlyt fektetnek a zenei- és táncfesztiválok, valamint a sportrendezvények összekovácsoló erejére. Természetesen a flamandok a barokk festőkre helyezik a hangsúlyt, míg a vallonok a szürrealistákra.
60
A flamandok és a vallonok is problémának tartják, hogy egyes muszlin vallású etnikumok nem akarnak a társadalomba integrálódni. Mindkét fél problémaként értékeli, hogy a flamand pozíció radikalizálódik, s hogy a francia és a flamand ajkúak között egyre több probléma adódik kulturális téren is. A vallonok megemlítették, hogy alacsony költségvetés jut a kultúrának, valamint hogy a kultúrák országon belüli terjedése korlátozott. A flamandok szerint gondot jelent, hogy a vallonok nem tanulják meg a flamand nyelvet. Akadt egy olyan flamand vélemény is, amely szerint attól még, hogy egy ország multikulturális, nem kell válogatás nélkül minden népet befogadnia. Nagyon érdekes, hogy mik azok a tényezők, amikről a vallonok és a flamandok is úgy vélik, hogy összetartják őket, mint belgákat. Első helyen mindkét megközelítésben a királyi család és a monarchia szerepelnek. Összességében így megállapítható – habár ez messze nem egy reprezentatív felmérés -, hogy a belgák túlnyomó többsége még mindig a királypárti. Második helyen a flamandoknál a közös történelem szerepel, míg a vallonoknál a sport, így a labdarúgás37 és a tenisz. A közös történelmet, s főleg az 1830-as forradalmat a vallonok a negyedik helyre rangsorolják, ezt megelőzi az EU és Európa összetartó ereje, ami fontos a flamandok számára is. Brüsszelt szintén mindkét fél erős egységesítő erőnek tartja. A flamandok tisztában vannak vele, hogy a pénzügyek, a gazdaság és a kereskedelem mennyire fontos tényezők egy ország egységének megtartásában. Megfigyelhető tendencia, hogy a fiatal válaszadók közül többen is a zenei fesztiválokra helyezték a hangsúlyt, míg a középkorúak inkább a vegyes házasságokra és a kulináris tradíciókra. Több választ utalt egy bizonyos belga életérzésre, ami megkülönbözteti őket a szomszédaiktól: így a vallonok mások, mint a franciák, és a flamandok is mások, mint a hollandok. Ugyanakkor volt,aki kijelentette, hogy a belga nép márpedig nem létezik, ugyanis mind mentalitásban, mind életvitelben hatalmas különbségek vannak a két nép között, s szerinte, ha van, ami összetartja őket, az nem lehet más csakis a sör vagy a csokoládé. Valamennyi megkérdezett flamand érez feszültséget a Belgiumban jelen lévő népcsoportok között, ez a megkérdezett vallonok túlnyomó többségére is igaz. Tipikus problémának mindkét fél első helyen a közöttük fennálló feszültségeket említik. A második helyen említett problémakör is megegyezik, mégpedig hogy a politikai életben a flamandok egyre szélsőségesebbek, ezt ők el is ismerik. Gondot jelentenek a nyelvek is, a vallonok belátják, hogy a flamandokhoz viszonyítva ők nem eléggé kétnyelvűek. A flamandok úgy
37
2007 november 18-án a Belgium egységéért tüntető 35 ezer fős tömeg hol a belga himnuszt, hol pedig a nemzeti futballcsapat indulóját énekelte. Forrás: Qui veut réellement sauver la Belgique? =Paris Match, 2007. november 22-28., pp. 25-37.
61
tartják, hogy Brüsszelben arrogánsak a francia ajkúak, s akad olyan is, aki kifejezetten ellenzi, ha valaki franciául szólal meg Flandria területén. Mindkét fél kihangsúlyozta az ország északi és déli területei között meglévő jelentős gazdasági különbséget. A problémák okaira adott válaszok hasonlók. Mindkettő fél egyetért abban, hogy sokszor nem is volna feszültség közöttük, ha a politikusok és a média nem keltenék azt. Egybehangzanak a vélemények azt illetően is, hogy a vallonok és a flamandok egy bizonyos fokig érdektelenek a másik fél iránt, nem akarják a másik szemszögéből látni a világot, csak a saját régiójuk érdekeit helyezik előtérbe, s nem tesznek erőfeszítést, hogy megismerjék a másikat. Azonban hajlamosak egymást vádolni a problémák miatt: így a flamandok lustáknak tartják a vallonokat és a szocialista „diktatúra” által uraltaknak. Volt olyan vallon, aki elismerte, hogy túl régóta vannak a szocialisták hatalmon Vallóniában; a vallonok viszont szeretik a flamand szélsőjobbot okolni. Mind a vallonok, mind a flamandok említettek történelmi példákat a jelenleg is fennálló feszült helyzettel kapcsolatban. Általánosságban úgy vélik, hogy ezek a feszültségek végigkísérték a történelmüket, legyen szó a nyelvi- vagy akár a királykérdésről, a flamand
nemzetiségi
mozgalomról,
louvain-i
egyetem
felosztásáról,
az
ország
regionalizálásáról, vagy akár a nyelvi határ megszabásáról. Mindkét oldalon a többség egyetértett abban, hogy a globalizáció nincsen hatással a meglévő problémákra, aki azonban mégis az ellenkezőjét állította, az azzal indokolta, hogy a világ jelenleg Belgiumra figyel, és várja, hogy miként alakul egy eddig példamutató ország sorsa; valamint hogy egy globalizált világban a népek jobban ki kívánják fejezni az identitásukat. A jelenlegi helyzet megoldására adott válaszok közel azonosak; úgy vélik, hogy több párbeszédre, találkozóra volna szükség a felek között annak érdekében, hogy jobban megismerjék egymást, s hogy a különböző felfogásokat elmagyarázva helyrehozzák a félreértéseket. Mindkét fél felvetette a diákcserék gondolatát, hogy a diákok minél fiatalabb korban megtanulják a másik nyelvet. Érdekes, hogy éppen egy flamand említette meg, hogy bizonyos kompetenciákat szövetségi szintre kellene ismét hozni, abban az esetben, ha az a hatékonyságot szolgálná. Az már viszont kevésbé meglepő, hogy az egyik flamand a „régiók Európáját” tekinti megoldásnak. Érdekes annak a megfigyelése, hogy a vallonok és a flamandok mit is gondolnak egymásról, azonban teljes képet csak úgy kaphatunk, ha az egymásról alkotott képet összehasonlítjuk a népek önmagukról alkotott képével. Úgy tűnik, hogy a vallonok önképe reális – azaz a flamandok is egyet értenek - azt tekintve, hogy élvezik az életet38, hogy barátságosak és melegszívűek, valamint hogy jó a
38
Erre mindkét fél a francia „bon-vivant” kifejezést használta.
62
humorérzékük. Ezen kívül a vallonok önmagukat multikulturálisnak, lustának, otthonülőnek, kíváncsinak, türelmesnek – ugyanakkor stresszesnek -, kevésbé gazdagnak, kevésbé szervezettnek,
kevésbé
regionalistának
tartják,
s
véleményük
szerint
hajlamosak
elkomolytalankodni a dolgokat, és kevesebb figyelmet fordítanak a külsőségekre. Ezzel szemben a flamandok úgy vélik, hogy a vallonokat bizonyos passzivitás, naivitás, pragmatikusság, rugalmatlanság, szocialista szellem és másoktól való függés jellemez. Kiemelték azt is, hogy a vallonok kulturálisan felsőbbrendűnek tartják magukat.39 A flamandok önmagukat elsősorban szorgalmasnak, keményen dolgozónak és rendkívül szervezettnek tartják. Fontos számukra a karrier, a hangsúlyt a tudásra, nem pedig az iskolai végzettségre helyezik. Elismerik, hogy időnként arrogánsak, azonban általában nyitottak - ha nem francia ajkúról van szó -, s nagyon barátságosak azokkal, akiket ismernek, és akikben bíznak. Mindemellett azt tartják magukról, hogy modernek, tisztelik a hatóságokat, időnként pesszimisták, jó az alkalmazkodó képességük, és ők is szeretik a jó ételeket. A flamandoknak is jó az önképük, hiszen a vallonok egyet értenek abban, hogy a flamandok egy szorgalmas, keményen dolgozó, szervezett és fegyelmezett nép. A vallonok azt tartják a flamandokról, hogy büszkék a származásukra, érzékenyek a kultúrájukra, tisztaságkedvelők, óvják a környezetüket, szabálykövetők, gazdagok, vállalkozó kedvűek, sokat adnak a külsőségekre, más humorérzékkel rendelkeznek és kedvesek. A vallonok azonban általánosságban több negatívumot hoztak fel a flamandok ellen, mint fordítva. Így többjüknek az a véleménye, hogy a flamandok ellenszenvesek, túl komolyak és ambiciózusak, távolságtartóak, szeparatisták, önzőek, bonyolultak és időről időre bosszúállóak. Egymás szokásait és kulturális hagyományait viszonylag kevésbé ismerik; a felnőtt korosztály több ismerettel rendelkezik e téren, viszont a fiatalok túlnyomó többsége szinte alig tudott példát írni a másik oldal szokásait illetően. Volt olyan a megkérdezettek közül, aki azt állította, hogy „az ég világon semmi különbség sincsen a két nép szokásai között, mindössze annyi, hogy a flamandok több sört fogyasztanak”. A vallonoknak és a flamandoknak is az a véleményük általában, hogy az Európai Unió hatással van a belgiumi politikai életre. A flamandok közül volt, aki azt a választ adta, hogy az EU feleslegessé teheti a nemzeti szintet, s felébresztheti a regionális nacionalizmust. Ugyan ez a válaszadó kijelentette, hogy Belgium hamarosan meg fog szűnni, és ezt az EUnak köszönheti. Volt olyan is, aki az Unió kapcsán megemlítette, hogy az újonnan
39
A dolgozat készítőjének megjegyzése, hogy a hétköznapi életben talán éppen ebből az alacsonyabbrendűségi érzésből fakad, hogy a flamandok szintén lenézik a vallonokat, önmagukat intellektuálisan magasabb rendűnek vélik.
63
csatlakozott országokból érkeznek munkavállalók, akik nem beszélik a flamand nyelvet, és ez őket zavarja. A vallonok teljesen más tényezőket említettek meg az EU kapcsán, így például azt, hogy a szabályozások közel fele uniós szabályozás, Brüsszel az EU fővárosa, valamint fontos a piacok nyitottsága, mivel Belgiumban sokan élnek a kereskedelemből. Ami a Flandria függetlensége és az EU közötti kapcsolatot illeti, a vallonok nem gondolják úgy, hogy az Unió megkönnyítené a flamand függetlenségi mozgalmat, sőt inkább úgy vélik, hogy az EU résen van, nehogy megvalósuljon az elszakadási szándék, mert akkor ez precedensnek számítana a Spanyolországban és Franciaországban élő szeparatistáknak is. A közhittel ellentétben igenis vannak megegyező politikai céljai a két népcsoportnak. A többségük szeretné fenntartani az ország egységét, s szeretnék, ha megalakulna egy olyan kormány, amely mind a két fél érdekeit szolgálja, szolidaritást vállal, s egyenlő lehetőségeket biztosít. A flamand oldalról mindössze egy személy politikai céljai közé tartozik Flamand Köztársaság létrehozása. A vallonok fontosnak tartják a belga identitás megőrzését, az általános szociális problémák megoldását, mint például a munkanélküliség, a nyugdíjak rendezése, a társadalombiztosítás. Akadt olyan is, aki egyszerűen arra vágyik, hogy azt a nyelvet beszélhesse, amelyiket akarja, attól függetlenül, hogy az ország mely területén tartózkodik. A megkérdezettek közül mindössze egy fő említette azt az aktuális témát, mely a Brüsszel Fővárosi Régió és a Flamand Régió viszonyát illeti, s az illető azt szeretné elérni, hogy a fővárosi régió érintse a Vallon Régiót. Ami a politikai pártokat illeti, mind a flamandok, mind a vallonok egyértelműen a saját régiójuk pártjainak elképzeléseit részesítik előnyben. Azonban nagy különbség, hogy míg a flamand oldalon sokkal határozottabban tudják az emberek, hogy melyik pártot támogatják, addig a vallonoknál ez közel sem ilyen egyértelmű. A vallon pártok célkitűzései nagyjából megegyeznek, semmi sem teszi őket egyedivé, így szinte az összes vallon azt a választ adta, hogy nagyjából az összes vallon és brüsszeli politikai párt elképzeléseivel egyet ért. Azt a kényes témát illetően, hogy mi a véleményük a vallonoknak illetve a flamandoknak egy esetleges független Flandria létrejöttéről, számos pro és kontra válasz érkezett. A flamandok előnynek vélik, hogy nem kellene többé pénzügyileg támogatniuk a vallonokat,
kevesebb
energia
menne
el
a
vég
nélküli
vitázásokra,
egyes,
megszabadulhatnának a „tehetségtelen” vallon politikusoktól, nyugodtabb lenne a politikai élet, nem kellene többet megalázkodniuk, nem lenne több nyelvi vita, jobb volna az egészségügyi rendszerük és kevesebb a bűncselekmények száma. Ezekkel az érvekkel a vallonok is többé-kevésbé egyet értenek. Összességében ez azonban nem jelenti azt, hogy a belgák az önálló Flandria hívei volnának. Maguk a flamandok többsége is tisztában van azzal, 64
hogy ennek több hátránya lenne, mégpedig: egy esetleges válás Vallóniától többe kerülne, mint amennyit hozna, a flamand termékek elveszítenék a vallon felvevőpiacot, a déli rész elszegényedne, az ország túl kicsi lenne, gazdaságilag gyengébb lenne, Flandriának évekbe kerülne, amíg kiépíti szociális hálóját, Flandria elveszítené nemzetközi jogait, kisebb lenne a sokszínűség és Brüsszel hovatartozása kérdésessé válna. Egy fő azonban határozottan állította, hogy egy független Flandriának nem lennének hátrányai. A vallonok a hátrányok megemlítésénél főleg saját magukat féltették, így azt, hogy nem részesülnének többet a pénzügyi juttatásokból, még nagyobbak lennének a gazdasági problémák, a munkanélküliség, növekednének a társadalmi különbségek. Ezeken kívül azonban ide sorolták azt is, hogy a flamandokra úgy tekintene a világ, mint szélsőségesekre, s esetleg nevetségesekké válnának külföld előtt, valamint hogy megszűnne a belga identitás és a kultúrák magukba zárkóznának. A kérdőívekből le lehet szűrni, hogy a két nép között nincsenek akkora feszültségek, mint amekkorát a politikusok felvázolnak. A flamand fiatalokra, s közülük is inkább a férfiakra jellemző a szélsőséges mentalitás, de összességében Belgium egységes jövőjét kívánják. A megkérdezettek közül mindössze egy fő kívánja Flandria függetlenségét. A kérdőívek elemzése a dolgozat készítőjében olyan érzetet keltett, mint amikor egy testvérpár csipkelődik egymással: gyakran előtérbe helyezik a másik hibáit, ugyanakkor a háttérben jelen van a barátságos hangvétel.
65
VIII Konklúzió A szakdolgozatban igyekeztem bemutatni a flamand-vallon ellentétek történelmi okait, amelyek az elmúlt évszázadok során bontakoztak ki, főleg Belgium megalakulását követően. Az ellentétek egyrészről kulturális eredetűek, minthogy a vallonok a latin, a flamandok pedig a germán kultúrából táplálkoznak. Másrészről Belgium 1830-as megalakulása után a francia nyelvnek a közéletben való kizárólagos használata miatt kialakult nyelvi feszültségek is a két népcsoport közötti szakadék mélyüléséhez vezettek. A XIX. század második felétől kibontakozó flamand nemzetiségi mozgalomnak köszönhetően a francia és a holland nyelv hierarchiája fokozatosan átalakult, s napjainkban a flamand éppúgy hivatalos nyelv Belgiumban, mint a francia és a német. Belgium híres arról, hogy a kisebbségeit pozitív diszkriminációban részesíti, és az országban jelen lévő népek érdekeit úgy kívánja kielégíteni, hogy azok mindenki legnagyobb megelégedésére váljanak. A belgák éppen ezért nagyon büszkék a demokratikus rendszerükre, amelyben a hatalom decentralizált, s a régiók viszonylag nagy autonómiával rendelkeznek. A Flamand, a Vallon és a Brüsszel főváros régiók között gyakran kompromisszumra van szükség, s ezt a belga kompromisszumkészséget emlegetik oly gyakran a „compromis à la belge-nek”. Jelenleg azonban az egyes régiókban győztes politikai pártok képtelenek megegyezni, s a kormányalakítás 2007. június 10-e óta várat magára. A vallonok és a flamandok között fennálló kulturális, társadalmi és politikai ellentétek ellenére számos tényező tartja össze a két népet. A közös történelmi háttér mellett a király személye, a sport és a tény, hogy a vallon és a flamand kultúra egymást erősítik, kiegészítik, mind az ország egységét erősítik. Más népek úgy tekintenek Belgiumra, mint egy példamutató országra, ahol a különböző kulturális háttérrel rendelkező népek eddig békességben éltek egymás mellett, s demokratikusan rendezni tudták nézeteltéréseiket. Európában, jelenleg több országban is problémát jelentenek a függetlenségükért küzdő kisebbségek, így például Spanyolországban a katalánok és a baszkok, Franciaországban a korzikaiak, NagyBritanniában a skótok és az írek, Szerbiában a koszovói albánok. Az aktuális politikai helyzetnek – melynek során Flandria különválása is felmerült - a kimenetele azért is nagyon fontos, mert a világ tág szemekkel figyeli, hogy a kompromisszumkészségükről elhíresült belgák miként oldják ezt meg. A jelenlegi feszült politikai helyzet azonban nem nyomja rá teljes mértékben a pecsétjét a mindennapi életre. A flamandok és a vallonok általában jól megértik egymást, amíg a politika nem mérgezi meg a közhangulatot. A szakdolgozat készítőjének valóban az a 66
véleménye, hogy vallonok és a flamandok egy csipkelődő testvérpárhoz hasonlíthatók, akik között ugyan gyakran fellángolnak az indulatok, de a szívük mélyén érzik, hogy egy családba, egy nemzetbe tartoznak. A tanulmány lezárásakor Belgiumban még nem alakult meg az új kormány, de remélhetőleg a „compromis à la belge” ezúttal is példát mutathat a világ országainak.
67
IX
Melléklet
IX.1 A kérdőív angol nyelvű példánya Questionnaire I. Part 2. Sex: O Male O Female
1. Your age: O a.) -25 O b.) 25-40 O c.) 40-60 O d.) 603. Domicile (Province and City/Town/Village):
5. Occupation:
4. Level of education: O a.) basic level O b.) secondary school O c.) BSC/MSC II. Part
1. What are the main strengths and problems of Belgium today? Political: strengths:……………………………………………………………………………… problems: ……………………………………………………………………………... Economical: strengths: …………………………………………………………………………. problems: …………………………………………………………………………. Cultural: strengths: ……………………………………………………………………………... problems: ……………………………………………………………………………... 2. What do you consider to be the 5 most important facts that unit Belgian people? 3. Do you feel tension among the different nationalities/language communities living in Belgium? O No O Yes, if yes what are the typical problems? What are the reasons of these problems?
68
Have these problems already come forward in the history of Belgium? When, in what situation? Does the globalization affect these problems? What kind of solutions could you recommend for these problems? 4. What do you consider to be the 5 most typical Flemish: a.) human features:……………………………
b.) cultural traditions: …………………..
5. What do you consider to be the 5 most typical Walloon: a.) human features:……………………………
b.) cultural traditions: …………………..
6. Do you think that the European integration affects the political situation of Belgium? O No O Yes, if yes in which way: 7. What are the political objectives that you would like to achieve? 8. Are they supported by political parties? Which party? 9. What do you think about the possibilities of an independent Flemish country? (advantages/disadvantages) Advantages:…………………………………………………………………………………… Disadvantages:………………………………………………………………………………… 10. List me three typical Flemish food! ☺ Thank you for your help!
IX.2 A kérdőív francia nyelvű példánya Questionnaire Ière partie
2.) Sexe: O Femme O Homme
1.) Votre âge: O A.) -25 69
O B.) 25-40 O C.) 40-60 O D.) 603.) Lieu d’habitation (Région, Province et Ville/Village): 5.) Occupation:
4.) Niveau de l’éducation: O Niveau élémentaire O Niveau secondaire O Haute École/Université IIe. partie
1.) Quels sont les plus importants atouts et problèmes de la Belgique actuelle? Politiques: atouts:……………………………………………………………………………....................... problèmes:………………………………………………………………………......................... Économiques: atouts:…………………………………………………………………………............................ problèmes:……………………………………………………………………............................. Culturels: atouts:……………………………………………………………………………….................... problèmes:…………………………………………………………………………..................... 2.) Quels sont selon vous les 5 plus importants faits qui unissent les Belges? 3.) Est-ce que vous sentez une tension parmi les différentes nationalités/ communautés linguistiques en Belgique? O Non O Oui, si oui, quels sont les problèmes typiques? Quelles sont les causes de ces problèmes? Est-ce qu’on avait déjà rencontré ces problèmes au cours de l’histoire belge? Quand et dans quelle situation? Est-ce que la mondialisation a un effet sur ces problèmes? Quelles solutions pourriez-vous proposer pour résoudre cette situation? 70
4.) Selon vous, quelles sont les cinq: a.) caractéristiques typiques wallonnes?
b.) traditions typiques wallonnes?
5.) Selon vous, quelles sont les cinq: a.) caractéristiques typiques flamandes?
b.) traditions typiques flamandes?
6.) Pensez-vous que l’intégration européenne a une influence sur la vie politique belge? O non O oui, si oui, dans quel sens? 7.) Quels sont les objectifs politiques que vous voudrez obtenir? 8.) Est-ce que ces objectifs sont soutenus par des partis politiques? Si oui, par lesquels? 9.) Que pensez-vous de la possibilité d’un État flamand indépendant? Avantages:……………………………………………………………………………………… Désavantages:…………………………………………………………………………………… 10.) Énumérez trois plats typiquement wallons! ☺ Merci beaucoup pour votre aide!
IX.3 A kérdőívek kiértékelése IX.3.1 Flamand kérdőívek kiértékelése I. rész 1. Kor
<25: 4 fő;
25-40: 4 fő;
40-60: 2 fő
2. Nem
nő: 4 fő;
férfi: 6 fő
3. Helység
Brabant-Flamand 3 fő; Hainaut-Thuin; Kelet-Flandria, Ghent, Mariakerke 3 fő; Antwerpen, Aartselaar 2 fő; Nyugat-Flandria, Oostende
4. Végzettség
alap: 0;
5. Foglalkozás
adminisztratív
közép: 0; menedzser;
felső: 10 fő főiskolai
tanár;
étteremvezető; főiskolai, egyetemi hallgató 6 fő 71
vezetői
tanácsadó;
II. rész 1. A mai Belgium fő erősségei és problémái Politikai erősségek: •
demokrácia, többpártrendszer
•
az EU fővárosa és így Európa központja
•
Sok intézményt hoztak létre – regionálisat és föderálisat – annak érdekében, hogy a demokráciát közelebb hozzák az állampolgárokhoz, valamint hogy egy olyan politikát fejlesszenek ki, amely az egész ország számára a legjobb. Habár ez nagyon összetett, eddig még működik(ött).
•
Az EU intézmények és a kiváló diplomáciai testület miatt Belgium többet nyom a latba a többi, hasonló népességgel rendelkező országnál.
•
kompromisszumra való képesség (eddig)
•
nincs politikai erősség
Politikai problémák: •
teljesen különböző közvélemény, valamint a kommunikáció hiánya a különböző régiók között
•
eltérő érdekek a közösségek közt
•
a flamandok a vallonoktól teljesen eltérően értelmezik ugyanazon tényeket
•
intolerancia, egoizmus, közhelyek alkotása a másik félről
•
északon nincs többé föderalista szellem, inkább regionális gondolkodás a jellemző
•
politikailag nehéz összeegyeztetni a két nép egymás mellett élését (germán és latin kultúra eltérései)
•
a flamand és a vallon politikusoknak eltérő véleményük van az ország (föderális?) jövőjéről
•
bonyolult föderális szerkezet, túl sok számú kormány (6 db)
•
a túlzott bürokrácia lelassítja az országot
•
a királynak túl nagy a hatalma
Gazdasági erősségek: •
jól képzett munkaerő
•
infrastruktúra
•
a befektetéshez rendelkezésre álló tőke
•
központi elhelyezkedés az EU-ban és jó földrajzi elhelyezkedés (Északi-tenger)
•
magas szintű oktatás 72
•
dinamizmus
•
többnyelvű alkalmazottak
•
szolgáltatás túlsúlya
•
gyógyszergyártás
•
sörgyártás
•
kereskedelem
•
jól fizető, biztos munkahelyek
Gazdasági problémák: •
az ország északi és déli része közötti gazdasági különbség
•
a jelenlegi politikai helyzet rossz hatással van a gazdasági életre
•
rossz gazdaságpolitika az ország déli részén
•
munkanélküliség a francia ajkú térségben
•
Belgium léte lelassítja mind Vallónia, mind Flandria gazdaságát
•
államadósság
•
kicsi az ország
•
adórendszer
•
a fizetéseket terhelő magas járulékok
Kulturális erősségek: •
nagyon gazdag múlttal rendelkező festészet, művészet, írók, új kezdeményezések, mint az új operaház Brugge-ben
•
kultúrák keveredése: északi illetve déli hatás
•
sokszínűség, multikulturális ország
•
a flamand és a vallon kultúra komplementer, kiegészítik egymást
•
nyitottak az emberek
•
dinamizmus
•
közösségi élet jelentős
•
zenei és táncfesztiválok
•
sportrendezvények
Kulturális problémák: •
kultúrák közötti egyet nem értés
•
közhelyek alkotása a másikról
•
nyelvek nem elegendő szintű ismerete
73
•
növekvő intolerancia, főleg a flamandok részéről
•
a muszlin közösség nem akar integrálódni
•
a multikulturális ország ténye nem fekete vagy fehér: vannak akik jó dolognak tartják, míg mások azt hiszik, hogy ez azt jelenti, hogy válogatás nélkül mindenkit be kell fogadni
2. A belgákat összetartó legfontosabb tényezők •
király és egyéb jelképek
•
közös történelem
•
pénzügyek, gazdaság, kereskedelem
•
Brüsszel (mindkét fél igényt tart rá), valamint az EU, Európa
•
család (pl. vegyes házasságok)
•
kiegészítik egymást a népcsoportok
•
bizonyos belga életvitel és kultúra
•
a tény, hogy egy esetleges szakadás azt jelentené, hogy még kisebb lenne az ország
•
belga nép nem létezik – nagy különbség van mentalitásban és életvitelben is a két nép között, ha valami mégis összetartaná őket, akkor ez csakis a sör vagy a csokoládé lehet...
3. Van-e feszültség a Belgiumban élő népcsoportok között?
Nem 0;
Igen 10
Tipikus problémák: •
flamandok és vallonok nem jönnek ki egymással, nem ismerik kellően egymás kultúráját
•
flamandok intoleránsak, nacionalisták, szélső jobboldaliak és nem tolerálják, amikor az emberek franciául beszélnek Flandriában
•
vallonok lusták és a szocialista „diktatúra” által uraltak
•
Brüsszelben arrogánsak a francia ajkúak
•
minden rendben megy egészen addig, amíg a politika szóba nem kerül
•
ha keveredve élnek egymás mellett az feszültséget okoz, de szerencsére általában szeparáltan élnek
•
Kelet-Európából, Törökországból és Afrikából érkezők nem beszélik a nyelvüket, nem illeszkednek be
•
más kultúrákkal való konfrontáció megfélemlíti az embert 74
Okai: •
eltérő közvélemény, az eltérő média miatt (újságírás és politika) – pl. az újságírók inkább a nacionalista nézeteket közvetítik, mint a semleges tényeket
•
érdektelenség, nem akarják a másik szemszögéből nézni a dolgokat
•
politikai ambíciók
•
a politikusok befolyásolják a közvéleményt – BHV probléma: a flamandok a terület felosztását választották anélkül, hogy tudták volna a valódi hatását, csak azért mert a politikusok ezt akarták
•
eltérő kultúra: latin vs germán
•
kormány illetve annak hiánya
•
egyes immigránsok szellemileg képtelenek megtanulni a nyelvet
Történelmi példa: •
kulturális problémák a történelem során
•
királykérdés: népszavazás III. Leopoldról (1958)
•
Egmond-paktum (az ország két régióra való felosztása)
•
a flamand identitás a francia ajkú ellenség ellen fejlődött ki, mivel azok túl arrogánsak voltak időnként
•
Belgium regionalizálása 1970-ben
Globalizáció hatással van-e ezekre a problémákra? •
Nem 6;
Igen 4
A globalizáció pozitív hatású: Belgium hamarosan meg fog szűnni az EU-nak köszönhetően. „Nem szabad lekésni azt a vonatot”, amikor Európa régiókra, és nem pedig országokra lesz felosztva. A globalizáció lehetővé teszi, hogy egyik országból a másikba könnyen el lehessen jutni, de nehezen megvalósítható az integrációs program.
•
Az EU újonnan csatlakozott országaiból érkeznek a munkavállalók, akik csak a saját nyelvüket beszélik, ugyanez a helyzet az EU-n kívüli országokkal is.
Megoldási javaslatok: •
bizonyos kompetenciákat újra szövetségi szintre kellene hozni abban az esetben, ha ez hatékonyabb
•
jobb kommunikáció, hogy a félreértéseket helyrehozzák, elmagyarázzák a különböző felfogásokat
•
új föderalista alkotmány
•
kötelező, 1 éves tartózkodás a másik országrészben
•
alkalmazkodás 75
•
a “régiók Európája”
4. Flamand (önkép) Emberi tulajdonságok: •
szorgalmas, sokat dolgozik, karrierista
•
hangsúly a tudáson, nem az iskolai végzettségen van
•
nagyon barátságosak azokkal, akiket ismernek és akikben bíznak
•
kicsit konzervatívak, de etikai kérdésekben pragmatikusak
•
nyitottak, kivéve ha a francia ajkúakról van szó
•
arrogánsak („mi vagyunk a legjobbak és csak a mi megoldásunk a jó”)
•
modern életfelfogásúak
•
nagyon szervezettek, a hatóságokat tisztelik
•
élvezik és szeretik az életet
•
pesszimisták
•
szeretik a jó ételeket
•
képesek alkalmazkodni
Kulturális jellemzők: •
tradíciókövetők
•
katolicizmus
•
nacionalizmus
•
modernizmus
•
nyitottság
•
helyi ügyek kiemelt kezelése
•
biciklizés
5. Flamandok a vallonokról: Emberi tulajdonságok: •
élvezik az életet, nem aggódnak túl sokat
•
nagyon barátságosak
•
kulturálisan felsőbbrendűnek tartják magukat
•
jó a humorérzékük
•
nem rugalmasak (erős érdekszervezetek, sztrájkok)
•
progresszívak etikai kérdésekben 76
•
bizonyos passzivitás
•
szocialista szellem jellemző rájuk
•
naivak
•
pragmatikusak
•
függenek másoktól
Kulturális jellemzők: •
tradíció
•
szocializmus
•
Franciaországot utánozzák
6. EU hatással van-e Belgium politikai helyzetére? •
Nem 4;
Igen 6
az EU feleslegessé teheti a nemzeti szintet és felébresztheti a regionális nacionalizmust
7. Politikai célok •
általánosságban: egyenlő lehetőséget, szolidaritást felelősséggel
•
a flamandok és a vallonok segíthetnék egymást
•
elmagyarázni a vallonoknak a flamand felfogást
•
jöjjön létre egy kormány, ami megoldást talál az aktuális problémákra
•
európai konföderáció
•
Belgium, mint az EU egy tagországa
•
Flamand Köztársaság
8. Politikai pártok
SP.A; Jean-Luc Dehaence; CD&V; Vlaams Belang, Nva
9. Vélemények egy önálló Flamand országról: Előnyök: •
nem kell többé támogatni pénzügyileg a vallonokat (Flandriának pénzügyileg több lehetősége lenne)
•
kevesebb energia a vég nélküli vitázásokra
•
„sosem kellene többet látnunk egyes nagyon tehetségtelen vallon politikusokat”
•
nyugodtabb politikai élet
•
jobb kormány 77
•
nincs több megalázkodás
•
nincs több nyelvi vita
•
nincs több „kapott lecke”
•
több munkalehetőség
•
kevesebb bűncselekmény
Hátrányok: •
egy nagyon nehéz válás Vallóniától többe kerülne, mint amennyit adna
•
túl kicsi, gazdaságilag gyengébb lenne az ország
•
nincs hátrány, a 6 milliós Flandria még mindig nagyobb lakosságszámban, mint pl. Norvégia, Dánia, Írország, stb.
•
kevésbé sokszínű ország
•
Flandria elvesztené az összes nemzetközi jogát
•
Flandriának évekbe kerülne amíg a szociális hálóját kiépítené
•
a flamand termékek elvesztenék a vallon piacot
•
a déli rész elszegényedne (pl. egészségügyi rendszer, oktatás, stb.)
•
Brüsszel hovatartozása kérdéses, mindkét fél igényt tartana rá
IX.3.2 Vallon kérdőívek kiértékelése
I. rész 1. Kor
<25: 5 fő;
25-40: 1 fő;
40-60: 5 fő
2. Nem
nő: 3 fő;
férfi: 8 fő
3. Helység
Brüsszel: 5 fő; Namur: 2fő; Brabant-Flamand, Steenokkerzeel, Tervuren: 1 fő; Hainaut-Luttre: 3 fő
4. Végzettség
alap: 0;
közép: 0;
5. Foglalkozás
irodai alkalmazott: 1 fő; főiskolai tanár : 4 fő; főiskolai hallgató: 6 fő
II. rész 1. A mai Belgium fő erősségei és problémái: Politikai erősségek: •
demokrácia, a polgári osztály megújulása
•
Európa politikai központja
78
felső: 11 fő
•
Brüsszel, mint az EU fővárosa és központja
•
föderalista rendszer, ami nagy autonómiát ad a régióknak
•
szociális juttatások
•
konszenzuskészség
Politikai problémák: •
a kormány illetve annak hiánya
•
a flamand szélső jobb
•
nincs egyetértés a politikai pártok között
•
egyre több hatalmi szint van, így a döntéshozatal lelassul, túl bonyolult rendszer
•
a politikai hatalom hígulása
•
a flamand politikai osztály elszakadási szándéka, radikalizálódás
•
a szocialista párt súlya Vallóniában
Gazdasági erősségek: •
világon az első: export/fő (stratégiai pozíció, külkereskedelmi egyenleg egyensúlyban van)
•
jó földrajzi elhelyezkedés (Északi-tenger)
•
jól képzett munkaerő
•
Brüsszel európai főváros
•
viszonylag gazdag ország
Gazdasági problémák: •
magas munkanélküliségi ráta Brüsszelben és Vallóniában
•
hiány a költségvetésben
•
különbség a flamand és vallon rész között
•
régiónként eltérő sebességű fejlődés, beruházás
•
a szolgáltatási szektor felé való orientáció
Kulturális erősségek: •
kulturális sokszínűség, kulturális hozadékok
•
3 hivatalos nyelv
•
nyitottság kifelé
•
hatások gazdagsága, külföldi kultúrák hatása
•
szürrealista szellem
•
alkotás 79
•
mozi
•
egyszerűség
Kulturális problémák: •
francia és flamand ajkúak között sok probléma
•
a kultúra országon belüli terjedése korlátozott
•
túl alacsony költségvetés, erre jut a legkevesebb pénz
•
a flamand pozíció radikalizálódása
•
etnikumok
2. A belgákat összetartó legfontosabb tényezők: •
királyi család (monarchia)
•
sport: labdarúgás, foci csapat, tenisz
•
EU-ban betöltött alapító szerep
•
közös történelem, pl. az 1830-as forradalom
•
Brüsszel
•
tüntetések
•
nemzeti ünnepek
•
sör és kulináris tradíciók
•
3 régió
•
gazdasági mélypontok
•
I. és II. világháború
•
az állami erőszak megvetése
•
az érzés, hogy mások, mint szomszédaik
•
ideológiák lenézése
•
Balduin király halála
•
turizmus: vallonok a flamand tengerpartra, flamandok az Ardennekbe
•
flamandok kétnyelvűsége
•
pragmatikus szellem
•
kompromisszumkészség
•
szimbólumok: Atomium, Manneken Pis, Grande Place
•
elismertség a képregények világában
•
érzék a gúnyolódáshoz
80
3. Van-e feszültség a Belgiumban élő népcsoportok között?
Nem 2;
Igen 9
Tipikus problémák: •
flamand-frankofón ellentét (a frankofónok először belgák, viszont a flamandok elsősorban flamandok)
•
politikai (radikalizálódás)
•
nyelvi problémák
•
gazdasági különbség észak és dél között
•
egyre nő a flamand szeparatista attitűd néhány flamand környezetben/közösségben
•
az arab és török immigránsok rasszistábbak a belgákkal szemben, mint fordítva
•
félelem, féltékenység
•
a főváros körüli községekben a frankofónok megalázása
Okai: •
nyelvi problémák: mindenki a saját nyelvét akarja beszélni
•
eltérő gazdasági fejlődés északon és délen, észak gazdagabb
•
politikai pártok
•
„tömeghatás”: buzdítják a politikusok a népet
•
túl hosszú szocialista vezetés Vallóniában
•
flamand szélsőjobb
•
minden régió a saját érdekeit helyezi előtérbe (marketing) és nem tesznek erőfeszítést, hogy megismerjék a másikat
•
mentalitás
•
előítéletek
•
a francia ajkúak nem eléggé kétnyelvűek
•
eltérő elbánásban részesített községek miatt adódó feszültségek (a már említett BHV)
•
a mindennapokban fellelhető rasszista asszociációk francia ajkú és flamand között
•
területi követelések
•
flamandok magukba zárkóznak
•
a többségben lévő flamandok kulturálisan kisebbségben voltak
Történelmi példa: •
hivatalos nyelvi kérdés körüli vita az igazságszolgáltatásban és az adminisztrációban a 19 sz. során
•
igen, volt már rá példa, de ennyire élesen még nem bontakozott ki
•
a nyelvi problémák mindig is léteztek, de csak most beszélnek róla 81
•
királykérdés: népszavazás III. Leopoldról
•
1880-tól flamand nemzeti mozgalom
•
louvain-i egyetem felosztása
•
I. világháború után
•
nyelvi határ megszabása
Globalizáció hatással van-e ezekre a problémákra? Nem: 8 •
nem, mert az emberek nacionalisták, így nem érdekli őket, hogy mi történik az országukon kívül
Igen: 3 •
EU és a világ szeme a belgákon van
•
a helyi identitást a népek jobban ki akarják fejezni
•
EU és az euró
•
a vallon gazdasági problémák oka a termelés külföldre történő áthelyezése
Megoldási javaslatok: •
tárgyalások, amíg nem találnak kompromisszumot, amíg a kormány meg nem alakul
•
több találkozót (rendezvények, közös kezdeményezések) szervezni, hogy jobban megismerjük egymást
•
több diákcsere már a lehető legfiatalabb kortól
•
demokratikusan meghallgatni minden véleményt
•
ne az előítéletekből induljanak ki az emberek
•
véget kell vetni annak, hogy Vallóniában az állásokat politikai érdekek alapján töltik be és nem pedig rátermettség alapján
•
jobban meg kellene tanulni egymás nyelvét: kétnyelvűség mindenkinek már az általános iskolától
•
egymás jobb megismerése
4. Vallon (önkép): Emberi tulajdonságok: •
élvezik az életet
•
humorosak
•
multikulturálisak
•
melegszívűek 82
•
stresszesek
•
kevésbé gazdagok
•
nyitottak
•
akcentus
•
ragaszkodnak a területekhez
•
otthon ülők
•
hitetlenek a politikusok iránt
•
mogorvák
•
barátságosak
•
egyszerűek
•
kíváncsiak
•
szocialista hatás túlsúlya
•
kevésbé vállalkozó szelleműek
•
kevesebb figyelmet fordítanak a külsőségekre
•
türelmesek
•
kevésbé regionalisták
•
kevésbé szervezettek
•
a dolgokat hajlamosak elkomolytalankodni
Kulturális jellemzők: •
Binche-i Karnevál
•
a sör ünnepe
•
képregény, helyi sörök
•
karneválok és ünnepek
•
integrációs szellem
•
kagyló, sült krumpli
•
24 órás gyógyfürdőzés
•
Liège-i goffri
•
Forma-1
•
pékségbe menni minden vasárnap reggel
•
elcsalni az adót
•
kávészünet az irodában
•
minden társadalmi esemény alkalmával sört isznak
83
5.Vallonok a flamandokról: Emberi tulajdonságok: •
dolgozók, szorgalmasak
•
büszkék
•
szervezettek
•
tisztaság veszi őket körül
•
elszakadás pártiak
•
szabálykövetők
•
távolságtartóak
•
kétnyelvűek
•
ellenszenvesek
•
komolyak
•
ambiciózusak
•
vállalkozó kedvűek
•
fontos számukra a látszat, sokat adnak külsőségekre
•
bonyolultak
•
élvezik az életet
•
más humorérzék
•
érzékenyek a kultúrájukra
•
jobboldaliak
•
szeparatisták
•
önzők
•
területhez ragaszkodók
•
szeretnek otthon ülni
•
nem hisznek a politikusoknak
•
kedvesek
•
melegszívűek
•
fegyelmezettek
•
környezetüket óvják
Kulturális jellemzők: •
biciklizés
•
zenei fesztiválok
84
•
családszeretet
•
festészet
•
kagyló, sörök
•
ünnepek, fesztiválok
•
könnyebben tanulnak idegen nyelvet
•
„ugyanolyanok, mint a vallonok, csak több sört isznak”
6. EU hatással van-e Belgium politikai helyzetére?
Nem: 3;
Igen: 8
•
a szabályozások közel 50%-a az EU-s intézményekből származnak
•
mivel Brüsszel az EU fővárosa, nemzetközi státuszú város
•
figyelemmel kíséri a változásokat és nyomást gyakorol, hogy ne valósulhasson meg minden elszakadási szándék
•
EU-ban mindenhol ki akarják fejezni az identitásuka, és nagyobb autonómiát szeretnének
•
Flandria azt hiszi, hogy az EU-ban könnyebben nyerheti el függetlenségét
•
a piacok nyitottságának fontossága, mert sokan élnek a kereskedelemből
7. Politikai célok: •
ország egységének fenntartása
•
csökkenteni a politikusok számát, akik folyton kampányolnak
•
politikailag világos helyzet
•
csökkenteni a régiók között fennálló egyenlőtlenséget
•
jó kormány, végre egy kormány
•
azt a nyelvet beszélhessük, amelyiket akarjuk, bárhol legyünk is
•
kevesebb konfliktus
•
az emberek problémái oldódjanak meg: munkanélküliség, társadalombiztosítás, nyugdíj, környezetvédelem
•
Brüsszel főváros régiónak érintenie kell Vallóniát
•
belgának maradni
•
megtartani a nemzeti szolidaritást
8. Politikai pártok:
MR; PS; CDH; FDF; Zöldek
85
Szinte az összes politikai párt Vallóniában és Brüsszelben, Flandriában pedig a zöldek és a flamand szocialista mozgalom/párt 9. Vélemények egy önálló Flandriáról: Előnyök: •
Flandriának több pénze maradna
•
fiskális autonómia a flamand és Vallon Régióknak
•
Flandriában kisebb lenne a munkanélküliségi ráta
•
Vallóniának nem lenne előnye!
•
átmeneti szabadság az önmeghatározásukhoz
•
a flamand mozgalom révbe érése
•
a kispolgárok nemzeti identitásának kifejeződése
•
mindenki a maga ura lenne
•
nem lenne sok előnye, de kevesebb lenne a feszültség
Hátrányok: •
Vallónia nem részesülne többé a pénzügyi juttatásokból
•
nevetségessé válnának a külföld előtt
•
többé semmi sem tartaná össze őket
•
úgy tekintenének rájuk, mint szélsőségesekre
•
Brüsszel kérdése – hova tartozna?
•
Vallónia szegényebb lenne, nagyobb a munkanélküliség
•
Belgium megszűnne
•
jobb lenne, ha nem lennének függetlenek, mert a kisebbségeiknek jogokat kell adniuk
•
a „Flamand márka” kevésbé lesz látványos a világban
•
egy bizalmi kultúra elmélyülése
•
több vég nélküli politikai vita
•
mindennapi nehézségek: közlekedés, vámok, turizmus
•
kultúrák magába zárkózása
•
Vallónia függ Flandriától
•
társadalmi távolságok növekedése (a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lennének)
86
X
Függelék
X.1 A témakörhöz kapcsolódó ábrák, melyek a szakdolgozatban nem kerültek részletes elemzésre 1. Gazdasági különbség a régiók között: 33. ábra: Belgium gazdasági mutatói
Forrás: Bruxelles-Hal-Vilvorde, =Courrier International, 2007. nov. 15-21. 889.szám
2. A belga monarchiáról alkotott vélemény – a három régió összehasonlítása 34. ábra: Belga monarchia százalékban megadva
27
19
egyetért
46 29
inkább igen
26 25 16
inkább nem
22
17 27
egyáltalán nem
33
11 0
10 Flandria
20 Vallónia
30 Brüsszel
Forrás: Le Soir, 2007. március 24-25., p. 2.
87
40
50
3. A király az alapvető összetartó erő a különböző belga közösségek között: 35. ábra: Király, mint összetartó erő százalékban megadva
11
Brüsszel
15
7
Vallónia
10
0%
31
43
17
Flandria
42
40
25
10%
20%
34
30%
egyáltalán nem
40% nem igazán
50%
24
60%
70%
inkább igen
80%
90%
100%
természetesen
Forrás: Le Soir, 2007. március 24. és 25., p. 2.
4. Mit gondolnak a vallonok és a flamandok egymás oktatási rendszeréről: 36. ábra: Oktatási rendszer összehasonlítása
Mit gondolnak a flamandok a vallon rendszerről: pénzügy 2 7
20
motiváció 01
32
9
47
általános minőség 03
30
26
27
4
46
22 8
15
Mit gondolnak a vallonok a flamand rendszerről: pénzügy motiváció általános minőség 0%
21
39
17
41
20 10%
19 27
41 20%
30%
40%
Forrás: Vers L’avenir, 2007. március 19.
88
10 0
25 50%
60%
70%
20 15 0
80%
13
90%
100%
5. Mitől félnek a vallonok, illetve a flamandok? (Rasszizmus, légszennyezés, bizonytalanság, szegénység, munkanélküliség, korrupció, kábítószerek, nyugdíjas évek, morális értékek csökkenése) 37. ábra: Mi miatt aggódnak a vallonok és a flamandok? százalékban megadva
Flandriában
Vallóniában
korrupció
háborúk
nyugdíjas évek
munkanélküliség
kábítószerek
szegénység
bizonytalanság
morális értékek csökkenése
környezet
rasszizmus
40 35 30 25 20 15 10 5 0
Brüsszelben
Forrás: Le Soir, 2007. március 26.
6. Milyen gyakran csinálják az alábbi tevékenységeket? Honnan szerzik az információkat? • TV nézés • Rádióhallgatás • Újságolvasás 38. ábra: TV nézés, rádióhallgatás, újságolvasás százalékban megadva
Újságok (W) Rádió (W) TV (W) Újságok (B) Rádió (B) TV (B) Újságok (FL) Rádió (FL) TV (FL)
0%
20%
40% naponta
60%
hetente
Forrás: Le Soir, 2007. március 28.
89
havonta
80% évente
100%
7. Tesznek a belgák a környezetvédelemért? Azonos mértékben aggódnak a Föld jövőjéért? 39. ábra: Környezetvédelem százalékban megadva
70 60 50 40 30 20 10
Flandriában
Vallóniában
Brüsszelben
nem aggódik
egyéb
üvegházhatás
hulladékkezelés
éghajlat változás
légszennyezés
0
Belgiumban
Forrás: Le Soir, 2007. április 2.
8. Figyelnek a belgák a környezetvédelemre? Mit tesznek a környezetvédelem érdekében? 40. ábra: Mit tesznek a környezetvédelem érdekében? százalékban megadva
egyéb autóhasználat csökkentése semmit
Belgiumban Brüsszelben Vallóniában Flandriában
hulladékok válogatása fűtés csökkentése zöld energia használata tömegközlekedés használata 0
5
10
15
Forrás: Le Soir, 2007. április 2.
90
20
25
30
9. Egymásról alkotott kép 41. ábra: A vallonok véleménye a flamandokról százalékban megadva
55
60
57
52
52
48
50
40
31
31
26
30
24
21 20
11
7
67
10
3
7
5
5
11
11
7
11
6
35
egyetért
inkább igen
szakértő
individualista
toleráns
nyitott gondolkodású
segítőkész
0
inkább nem
egyáltalán nem
nincsen válasz
Forrás: Vers l’Avenir, 2007. március 19., p.3.
42. ábra: A flamandok véleménye a vallonokról százalékban megadva 60
56
52
51
49
50
44
40
24
20
20
12
11 10
31
5
8 4
8
9 5
inkább igen
8
5
inkább nem egyáltalán nem nincs válasz
Forrás: Versl’Avenir, 2007. március.19. p. 3.
91
8 2
individualista
toleráns
nyitott gondolkodású
segítőkész
0
egyetért
10 11
9
szakértő
30
29
28
10. Bonyolult politikai helyzet - a 2007-es választások eredményei A flamand, vallon és német közösségek és régiók polgárainak választási eredményei (a szenátus és az országgyűlés képviselőire) 43. ábra: Országgyűlési képviselők százalékban megadva
Országgyűlési képviselők:
40
Munkáspárt
12
Liberálisok Szélső jobb Kereszténydemokraták
18
Zöldek
34
41 Szenátus:
44. ábra: Szenátus százalékban megadva
11
Munkáspárt
3
Liberálisok Szélső jobb Kereszténydemokraták Zöldek
8
7
11 45. ábra: 2003 és 2007 választási eredményeinek összehasonlítása
2003-2007: Győztesek és vesztesek: Országgyűlési képviselők: 35 30 25 20 15 10 5 0
2003
92
FN
ro en G
Ec ol o
cd H
V & D C
be la ng
V
VL D
M R
PS sp .a -S pi rit
2007
Sikeres emberek a Szenátusban: ☺ ☺ ☺ ☺ ☺
Yves Leterme Guy Verhofstadt Johan Vande lanotte Louis Michel Frank Vanhecke
796.521 szavazat 493355 szavazat 306.949 szavazat 232.328 szavazat 219.218 szavazat
NL NL NL FR NL
CD&V Open VLD SP.A MR V. Belang
46. ábra: Flamand Régió eredményei százalékban kifejezve
Flamand Közösség és Régió:
Groen; 6
N-VA; 6 sp.a; 25
VLD; 25
47. ábra: Vallon Régió eredményei százalékban kifejezve FN; 4
CD&V; 29
V belang; 32
MR; 20
34 Ecolo; cdH; 14
Francia Közösség és Vallon Régió
48. ábra: Brüsszel Fővárosi Régió eredményei százalékban kifejezve
Brüsszel Fővárosi Régió: CD&V; 3
Groen; 1 V Blok; 6
FN; 4
PS; 34
Forrás: Vuylsteke, J-F.: Belgium and Brussels at the Heart of Europe, Brüsszel, EPHEC, 2007.
93
VLD; 4 sp.a; 3 MR; 20
cdH; 14
Ecolo; 3
X.2 A szakdolgozat írója által készített képek a témát illetően
49. ábra: Petíció Belgium egységéért
50. ábra: Egy mindenkiért, mindenki egyért
94
XI
Irodalomjegyzék Könyvek: 1. Lefevre, J.: Traditions de Wallonie, (Vallónia tradíciói), Verviers, Marabout, 1977. 2. Muscat, C.: Brüsszel (Insight City Guide Brussels, London, Insight Guides, 2005), fordította: Kozma Gyula, Budapest, Kossuth Kiadó, 2006. 3. Mabille, X.: Histoire politique de la Belgique (Facteurs et acteurs de changement), (Belgium politikatörténete, A változás tényezői és szereplői) negyedik, kiegészített kiadás, Brüsszel, CRISP (Centre de recherche et d’information socio-politiques), 2000. 4. Pirenne, H.: Bibliographie de l’histoire de Belgique, Brüsszel, Maurice Lamertin Kiadó, 1931. p.440. 5. Vuylsteke, J-F.: Belgium and Brussels at the Heart of Europe, Brüsszel, EPHEC, 2007. Kiadványok, brosúrák: 6. Bouvy, C. - Deglin, J.: A la découvert de la Région wallonne, (A Vallon Régió megismerése), Ministère de la Région wallonne, Division du Secrétariat général, Direction de la Communication, Namur, 2006. 7. Delforge, P.: La Wallonie, Construction d’une région, (Vallónia, egy régió felépítése), Ministère de la Région wallonne, Direction de la Communication, Jambes, 2006. Nyomtatott sajtó: 8. Belpaire, P.: Nostalgie unitaire en Wallonie, pas en Flandre (Nosztalgia az egységért Vallóniában, nem pedig Flandriában), =Vers L’avenir, 2007. március 19. p. 3. 9. Bouffioux, M.: Qui veut réellement sauver la Belgique? (Ki akarja valójában megmenteni Belgiumot?), Paris Match, 2007. november 22-30., pp. 26-37. 10. Dorzée, H.: Famille, amis, loisirs: la trilogie des Belges (Család, barátok, szabadidős elfoglaltságok: A belgák trilógiája), =Le Soir, 2007. március. 26. p.2. 11. Dorzée, H.: L’anglais bien avant nos langues nationales (Az angol jóval megelőzi a nemzeti nyelveinket), =2007. március 28. p. 2. 12. Dorzée, H.: Comment connaissons-nous l’autre? (Hogyan ismerjük a másikat?), =Le Soir, 2007. március 28. p. 3.
95
13. Gilain, A.: „Dans dix ans, les francophones iront toujours manger des crevettes à Ostende” (A frankofónok még tíz év múlva is Ostendebe fognak járni rákot enni), Paris Match, 2007. november 22-28., pp. 20-24. 14. M, J-F.: Les dépenses qui font la différence (A kiadások, amik a különbséget teszik), =Le Soir, 2007. március 29. p.16. 15. Mouton, O.: La Belgique? Oui, mais une autre (Belgium? Igen, de egy másik), =Le Soir, 2007. március 24-25. p.2. 16. Schoune, C.: Des Belges peu actifs face au réchauffement (A belgák keveset tesznek a globális felmelegedés ellen), =Le Soir, 2007. április 2. p. 2. 17. Vida László: Politikai válság Belgiumban, Szakító szilárdság, =HVG, 2007. október 20. 42. szám, pp. 34-35. 18. Bruxelles-Hal-Vilvorde, =Courrier International, 2007. nov. 15-21. 889.szám 19. Question aux Wallons, Question aux Flamands (Kérdés a vallonoknak, kérdés a flamandoknak), =Vers L’avenir, 2007. március 19. p. 5. 20. Vepec-tanulmány (Vereniging voor Promotie en Communicatie – Promóciós és Kulturális Szervezet), =Knack Magazin, 2006. nov. 22. 14. o. Internetes források: 21. Belien, P.: Turcs set cars alight in Brussels (A törökök autókat gyújtanak fel Brüsszelben): http://www.brusselsjournal.com/node/2588 22. Bonose, S.: Sur la route des fromages belges, L’histoire de la Belge à travers les fromages, (A belga sajtok útján, Belgium történelme a sajtokon keresztül), http://www.cuisine.tv/index.cfm?co_id=18763, 2007. november 25. 23. Govaert, S.: La Belgique survivra-t-elle aux élections de 1999? (Belgium túléli-e az 1999-es választásokat?), Le Monde Diplomatique, 1999. június: http://www.mondediplomatique.fr/1999/06/GOVAERT/12096.html, letöltve: 2007. szeptember 27. 24. Klinkenberg, J-M.: La crise des langues en Belgique (A nyelvek krízise Belgiumban), Université de Liège, http://www.cslf.gouv.qc.ca/publications/PubF102/F102ch4.html, letöltve: 2007. október 25. 25. Rioux, C.: La guerre des langues (A nyelvek háborúja), Le Devoir.com, 2007 szeptember 22-23.: http://www.ledevoir.com/2007/09/22/157909.html, letöltve: 2007. szeptember 30.
96
26. Les Belges (A belgák) – Voyage en Belgique (Utazás Belgiumban) http://www.linternaute.com/voyage/belgique/culture-tradition/,
letöltve:
-
2007.
november 21. 27. A belga sültburgonya: www.belgianfries.com, letöltve: 2007. október 5. 28. A belgák egyre több sajtot fogyasztanak - Eurohírek, 2005, http://209.85.135.104/search?q=cache:KALEf1UaQMJ:www.euractiv.hu/modul.asp%3Fname%3Dcikk%26file%3Dprint%26sid %3D2804+vallon+sajt&hl=hu&ct=clnk&cd=2&gl=hu, letöltve: 2007.november 25. 29. Belgium
–
Wikipédia:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Belgium#Demogr.C3.A1fia,
léetöltve: 2007. szeptember 12. 30. Sport Belgiumban - Belgium hivatalos honlapja, http://www.belgium.be/eportal/application?origin=navigationBanner.jsp&event=bea.p ortal.framework.internal.refresh&pageid=indexPage&navId=2623, letöltve: 2007. szeptember 24. 31. Belga művészet - Belgium hivatalos honlapja, http://www.belgium.be/eportal/application?origin=navigationBanner.jsp&event=bea.p ortal.framework.internal.refresh&pageid=indexPage&navId=2518, letöltve: 2007. szeptember 24. 32. Belga zeneszerzők - Belgium hivatalos honlapja http://www.belgium.be/eportal/application?origin=indexDisplay.jsp&event=bea.portal .framework.internal.refresh&pageid=contentPage&docId=6665.0, letöltve: 2007. szeptember 24. 33. Binche-i karnevál: http://www.carnavaldebinche.be/page.php?lang=fr&menu=3&sousmenu=25, letöltve: 2007. szeptember 29. 34. Différences et relations entre Wallons, Flamands, et Bruxellois (Különbségek és összefüggések
a
vallonok,
a
flamandok
és
a
brüsszeliek
között):
http://www.arsouye.com/differences/differences.php?l=wal, letöltve: 2007. október 20. 35. Éleződik a flamand-vallon ellentét: (MTI cikk, 2007, szeptember 24.): http://www.echotv.hu/index.php?akt_menu=73&newsid=45595, letöltve: 2007.10.16. 36. Flandria íze (flamandról fordította Tulipán Ágnes): http://www.eszemiszom.hu/m.asp?D=CI&R=1010, 2007. november 25.
97
37. L’immigration en Belgique (Bevándorlás Belgiumban), 2001-es OCDE jelentés: http://www.belspo.be/belspo/home/publ/pub_ostc/agora/ragee058_fr.pdf, letöltve: 2007. november 10. 38. Karniválok – Belgium hivatalos honlapja: http://www.belgium.be/eportal/application?languageParameter=en&pageid=contentPa ge&docId=6849, letöltve: 2007. szeptember. 29. 39. Qu’impliquerait la scission de „BHV”? (Mivel járna a „BHV” közigazgatási egység szétszakadása?) - La Libre Belgique: www.lalibre.be/bhv/index.htm, 2007. november 21. 40. Statisztikai adatok Belgiumról (Human Development Reports): http://hdr.undp.org/hdr2006/statistics/countries/country_fact_sheets/cty_fs_BEL.html, letöltve: 2007. szeptember 15.
98
