Zalaegerszegi Intézet
8900 Zalaegerszeg, Gasparich u. 18/a, Pf. 67. Telefonközpont: (06-92) 509-900 Fax: (06-92) 509-930
FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK (felhasználási engedély) Ez a dokumentum a Budapesti Gazdasági F iskola Pénzügyi és Számviteli F iskolai Kar Zalaegerszegi Intézete Könyvtárának online szakdolgozat-archívumából származik. A szerz i és egyéb jogok a dokumentum szerz jét/tulajdonosát illetik. Ha a szerz vagy tulajdonos külön is rendelkezik a szövegben a terjesztési és felhasználási jogokról, akkor az megkötései felülbírálják az alábbi megjegyzéseket. Ugyancsak a felel s azért, hogy ennek a dokumentumnak az elektronikus formában való terjesztése nem sérti mások szerz i jogait. Az archívum üzemeltet i fenntartják maguknak azt a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad terjesztésének lehet ségét illet en, akkor töröljék azt az online szakdolgozattár állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthet , de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jelleg alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelel hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerz /tulajdonos engedélyét kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig benne kell maradnia. A szakdolgozat szerz je a dokumentumra vonatkozóan az alábbi felhasználási engedély-nyilatkozatot tette: „Alulírott, a Budapesti Gazdasági F iskola Pénzügyi és Számviteli F iskolai Kar Zalaegerszegi Intézete végz s hallgatója kijelentem, hogy fent nevezett oktatási intézmény, oktatási és tudományos, non-profit célokra számítógépes hálózaton (pl. interneten) vagy egyéb számítógépes adathordozón közzéteheti az intézménynél benyújtott szakdolgozatomat. Jelen nyilatkozat a hatályos szerz i jogszabályok értelmében nem kizárólagos, id tartamra nem korlátozott felhasználási engedély. A felhasználás, terjesztés a kutatást végz felhasználók számára, magáncélra – ideértve a másolatkészítés lehet ségét is - történhet úgy, hogy az a felhasználó(k) jövedelemszerzése vagy jövedelemfokozása célját közvetve sem szolgálhatja és nem-kereskedelmi jelleg alkalmazásokhoz is csak változtatások nélkül és a forrásra való megfelel hivatkozással használható. A szerz i és tulajdonosi jogok, valamint az üzleti célú felhasználási lehet ségek továbbra is fent nevezett szerz t illetik. Hozzájárulok, hogy azonos feltételekkel a fenti felhasználási, terjesztési jogokat az oktatási intézmény harmadik személyre – els sorban az Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárára – ruházhassa át. Kijelentem, hogy nyilatkozatommal csak saját valós jogaimat gyakoroltam, így ez a gesztusom mások jogviszonyát és érdekeit nem csorbítja szakdolgozatommal kapcsolatban.”
BUDAPESTI GAZDASÁGI F ISKOLA PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI F ISKOLAI KAR
A Transtank Nemzetközi Tankautó Fuvarozási Kft. deviza elszámolási-, nyilvántartási rendszerének vizsgálata és továbbfejlesztési feladatai
Küls szakmai konzulens: Czoma Brigitta
Operatív konzulens: Lóos Attila
Tóth Edina Nappali tagozat Számvitel szak Vállalkozás szakirány
2003.
2
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés 1.1. A téma aktualitása 1.2. A fuvarozásról, szállítmányozásról általában... 1.2.1. Idevonatkozó szabályozások 1.2.2. A piac nagysága és az ágazat helyzete 1.2.3. Úton az Unió felé 1.2.3.1. A kombinált szállításról 1.3. A TRANSTANK KFT bemutatása 1.3.1. Az ADR-r l 1.3.2. A Kft. adatszolgáltatási kötelezettségér l 2. Az újrakodifikált Szt. el=tti és utáni deviza elszámolási és nyilvántartási rendszer összehasonlítása 2.1. A Szt. változásának indokai 2.2. A külföldi pénzértékre szóló eszközök és források bekerülési értékének meghatározása 2.3. Mérlegfordulónapi értékelés 2.4. Gazdasági eseményen keresztüli bemutatás 3. A Transtank Nemzetközi Tankautó Fuvarozási Kft. deviza elszámolási és nyilvántartási rendszerének a bemutatása 3.1. A külföldi pénzértékre szóló eszközök és források 3.1.1. Bekerülési érték meghatározása 3.1.2. Üzleti bankkártya-rendszer kialakítása 3.1.3. Euró bevezetésével járó feladatok 3.1.4. Társaságnál el forduló gazdasági események 3.1.5. Mérlegfordulónapi értékelés 3.1.6. Devizabetétszámla vezetése 3.2. Beruházások elszámolása 3.3. Adótörvény és az Szt. el=írásainak eltéréséb=l adódó különbségek és ezek kezelése 4. A Transtank Kft-nél alkalmazott rendszer összefoglalása és javaslatok a továbbfejlesztésre
3 3 4 5 10 12 13 14 17 18 20 20 27 32 36 41 41 42 43 46 47 54 56 58 60 63
3
1. Bevezetés 1.1. A téma aktualitása A rendszerváltozás elmúlt 12-13 esztendeje a piacgazdaság fokozatos kiépítésének - a piac liberalizációjának, az Európai Unióhoz való csatlakozás el készítésének - jegyében telt el. A törvényhozás, a jogharmonizáció keretében, számos törvényt és rendeletet hatályon kívül helyezett, módosított és fog módosítani a közeljöv ben. Ez els sorban a nemzeti
és
nemzetközi
jogszabályok
összehangolását
célozta
-
célozza.
A
vállalkozásoknak, bármely ágazathoz tartoznak is, a változó környezethez folyamatosan alkalmazkodniuk kell. Hatványozottan igaz ez egy nemzetközi piacon tevékenyked gazdasági társaságra, hiszen a még nem teljesen konform nemzeti és nemzetközi szabályozásokat is figyelembe kell vennie. Az azonban tagadhatatlan, hogy ezen cégek számára a csatlakozásra való felkészülés nem okoz akkora gondot, mint a kizárólag belföldi piacon tevékenyked knek. Az Európai Unióhoz való integráció számos kérdést vet fel: milyen hatása lesz a magyar vállalkozásokra?, talpon tudnak-e maradni a csatlakozást követ en?, milyen arányban tudnak részesedni a nemzetközi piac felvev képességéb l? stb. Valószín@síthet , hogy egyrészt pozitív változást hoz, hiszen a piacra jutás lehet sége mindenkinek adott lesz, másrészt a nemzeti jogszabályokban korábban meglév
korlátozások ún.
„véd hálóként” való funkcionálása a közeljöv ben meg fog sz@nni a jogharmonizáció keretében. Szakdolgozatom
témájaként
egy
nemzetközi
fuvarozással,
szállítmányozással
foglalkozó vállalkozáson keresztül szeretném bemutatni a 2001. január 1-jével hatályba lépett új számviteli törvény hatását a deviza nyilvántartási-elszámolási rendszerre mennyiben könnyített a gazdálkodók adminisztrációs terhein, különösen hogy mennyiben változott és egyszer@södött a devizás követelések, kötelezettségek, deviza- és valutakészletek nyilvántartása és értékelése; a változásoknak milyen hatása van a vállalkozási eredményre és a vagyonra. Továbbá szó kell, hogy essék arról is: az új számviteli törvény mennyire konform az Európai Unió számviteli irányelveivel, és milyen változások várhatóak a közeljöv ben. E témához úgy gondolom szervesen hozzátartozik a csatlakozás feladatainak; a devizaliberalizáció, az euro bevezetése következményeinek
4
bemutatása;
valamint
a
fuvarozás
és
szállítmányozás
nemzeti
és
nemzetközi
szabályozásának, a piaci környezetnek ismertetése - globálisan és konkrétan a Transtank Kft-vel kapcsolatban. 1.2. A fuvarozásról, szállítmányozásról általában... Mindenekel tt a hétköznapi szóhasználatban egymás szinonimáiként használt szállítás, fuvarozás, szállítmányozás fogalmakat érdemes tisztázni. Nézzük meg tehát a f különbségeket! A szállítás olyan árutovábbítás, amely során saját árujának helyváltoztatását, saját szállítóeszközzel, maga a szállítóeszköz tulajdonosa végez el - lehet
a termel vagy a
fogyasztó / felhasználó. Szerz dést önmagával nem köt, díjat nem számol fel. Költségei keletkeznek ugyan, de annak megvan a maga nyilvántartási és elszámolási rendje. Így a szállítás nem vállalkozás jelleg@ tevékenység, hanem saját célú árutovábbítás. A fuvarozás - ezzel szemben - mások árujának saját fuvareszközzel, díjazás ellenében, történ továbbítása. Üzletszer@en végzett tevékenységet jelent, amely megbízhatóságot és felel sséget igényel, hiszen más árujának továbbításáról van szó. Ezért a fuvarozásban résztvev felek fuvarozási szerz dést kötnek. A fuvarozási szerz dés alanyai: a fuvarozó (aki elvállalja a fuvarozást, azaz átveszi a küldeményt, megszervezi annak továbbítását, megóvja a küldemény épségét és hiánytalanul kiszolgáltatja rendeltetési helyén); a fuvaroztató / megbízó (aki az árut vagy küldeményt fuvarozásra felkínálja - feladó; illetve megérkezéskor átveszi az árut - címzett; és a fuvardíjat kiegyenlíti - költségvisel ). A fuvarozási szerz dés a fuvarozás elvállalásával jön létre, jogszabály azonban kimondhatja, hogy csak a küldemény átvételét követheti a fuvarvállalás. Szerz déskötés történhet szóban, írásban, de ez utóbbi a gyakoribb, amely a fuvarlevél kiállításával valósul meg. A szállítmányozás
a fuvarozásnál
b vebb
szolgáltatást foglal magába. A
szállítmányozó általában nem foglalkozik fuvarozással, beépül a fuvarozó és a feladó közé, szakértelmével, ügyességével összehangolja a fuvarozók és a fuvaroztatók érdekeit, így mindkét fél számára megtakarítást tud biztosítani. Saját nevében megbízója árujára és költségére megköti a fuvarozási szerz déseket a szállítmányozási (bizományosi) szerz dés
5
(megbízás) alapján, szállítmányozói jutalék ellenében. Amennyiben a fuvarozónak állandó, rendszeres nagy mennyiségre szóló megbízója, számíthat arra, hogy állandó vev ként fuvardíjkedvezményeket, visszatérítéseket kap, illetve üzletszerzési jutalékot (refakcia). Ezért érdemes a feladóknak szállítmányozóval megköttetni a fuvarozási szerz déseket, mert a mennyiségi kedvezményeket egy-egy áru után
k nem tudnák megszerezni.
Szállítmányozót tehát rendszerint akkor érdemes igénybe venni, ha a fuvarozási feladathoz szükség van szakértelmére és/vagy fuvardíj-megtakarítást tud biztosítani. A szállítmányozási szerz dés alanyai: szállítmányozó, akinek feladatai: az árutovábbítás optimális módjának megtervezése (a küldemény útvonalának, a közlekedési ágnak és a járm@nek a megválasztása); a megbízás végrehajtása (járm@megrendelés, a fuvarozási szerz dés megkötése, a fuvarokmány kitöltése); küldeménykövetés; az esetleges károkkal kapcsolatos jegyz könyvvezetés; és a megbízó helyett, a fuvaroztatóval szembeni, különböz eljárás ellátása. megbízó, az a gyártó vagy forgalmazó, aki hozzá nem értés vagy gazdaságosság miatt végezteti el a termék eladását, fuvarozását vagy raktározását. [10] 1.2.1. Idevonatkozó szabályozások A belföldi fuvarozást a KÁSZ (Közúti Árutovábbítási Szerz désekr l szóló 88/1990. MT rendelet) és a Ptk. (els sorban a megbízásról, és a fuvarozásról szóló fejezetei) együttesen szabályozza. (Fontos azonban megjegyezni, hogy a KÁSZ el írásait a gyakorlatban már nem alkalmazzák, bár még hatályban vannak). [6] A belföldi szállítmányozásra az el z eken túlmen en a Ptk. XLIII. fejezetének el írásai, mögöttes joganyagként pedig a bizományra vonatkozó szabályok az irányadók. Amennyiben adott kérdést így sem lehet eldönteni a kötelmi jog általános szabályai, illetve az általános polgári jogi alapelvek figyelembevételével kell a vitás kérdéseket elbírálni. Természetesen mind a fuvarozásnál, mind a szállítmányozásnál els dlegesen a felek megállapodásában foglalt feltételek szerint kell eljárni. [1] A fent említett jogszabályok tartalmazzák a felek jogait, kötelezettségeit, felel sségét. Fuvarozási szerz=dés esetén például a feladó kötelezettsége kiterjed: a küldemény megfelel csomagolására; a küldemény továbbításához szükséges okmányok biztosítására; a fuvarokmányok megfelel
kitöltésére. A fuvarozó pedig köteles a fuvareszközt a
megfelel id ben és helyen, fuvarozásra alkalmas állapotban kiállítani és a fuvarozást
6
megkezdeni, illetve minden esetben köteles a gazdaságosságot és a küldemény biztonságát szem el tt tartani. Késlekedés esetén a megbízó elállhat a szerz dést l és követelheti kárának illetve többletköltségeinek megtérítését. A fuvarozónak a fuvarozás elkezdését követ en értesítési kötelezettsége van az árutovábbítás körülményeir l a megbízó felé. [6] A szállítmányozónak a fuvarozó vagy más szállítmányozó megválasztásában, útirány megállapításában és egyéb kötelezettségeinek teljesítésében szintén a gazdaságosság és a küldemény biztonságának figyelembevételével kell eljárnia. Ha az egyik követelmény csak a másik rovására juttatható érvényre a szállítmányozónak a megbízó érdekeit legjobban szolgáló megoldást kell választania. A megbízót mindenkor ún. utasítási jog illeti meg, a szállítmányozó azonban köteles a megbízó figyelmét felhívni, ha az utasítás szakszer@tlen vagy
a
küldemény
továbbítását
veszélyezteti.
Ennek
elmulasztása
kártérítési
konzekvenciákat von maga után, ám ha ennek ellenére a megbízó írásban ad szakszer@tlen utasítást, azt végre kell hajtani és nincs olyan szabály, amely az utasítás megtagadására kötelezné a szállítmányozót, ellentétben a fuvarozási szerz déssel. A fuvarozási szerz dés esetén is csak akkor tagadható meg az utasítás, ha annak végrehajtásával veszélyeztetné mások személyét ill. megkárosítaná mások vagyonát. F szabály szerint a szállítmányozó közvetlenül felel az általa választott szállítmányozó (alszállítmányozó), fuvarozó tevékenységéért. Mind a megbízó, mind az alszállítmányozó kizárólag a szállítmányozóhoz fordulhat igénye érvényesítése végett (megbízó és alszállítmányozó/fuvarozó nem állnak egymással közvetlen kapcsolatban). A szállítmányozó és a fuvarozó kárfelel ssége között is jelent s különbség van. A fuvarozó a küldeményben bekövetkezett bármilyen kárért felel (objektív kárfelel sség). A szállítmányozó ezzel szemben a fuvarozáskor bekövetkezett kárért csak akkor vonható felel sségre, amennyiben: maga fuvarozta a küldeményt, vagy a küldeményt mások küldeményeivel együtt, ugyanazzal a szállító eszközzel, el nem különítve továbbította és a kár ennek során keletkezett (általános kárfelel sség). A szállítmányozási és a fuvarozási szerz dés alapján támasztható igények is egy év alatt évülnek el. [1] [4] A nemzetközi fuvarozás szabályozása többszint@: els szabályozás, amelynek csak „kisegít
szintje a belföldi jogi
szerep” jut, és amelyet a nemzetközi közúti
áruszállítás végzésének egyes feltételeir l szóló 13/1992. KHVM rendelet testesít meg, a
7
második szintet a kétoldalú megállapodások, a harmadik szintet a nemzetközi egyezmények jelentik. A kétoldalú közúti fuvarozási egyezményekben két ország kormánya az ket érint fuvarozási kérdéseket rendezik, és ezekr l állapodnak meg szerz dés formájában. Magyarország több, mint 30 országgal kötött ilyen megállapodást, els sorban európai országokkal, de van érvényes szerz dés néhány közel-keleti és afrikai országgal is. A megállapodások általában két célt tartanak fontosnak mindkét fél számára: igazgatási szabályozást - engedélyezési rendszer egyszer@sítését, egységesítését; az engedélykontingensek meghatározását és a forgalom lebonyolításával kapcsolatos rendelkezéseket jelenti; meghatározott gazdasági el nyök biztosítását - pl. adócsökkentést; adómentességet. [10] A kétoldalú közúti fuvarozási megállapodásoknak megfelel en az idegen országokban történ árutovábbítást árufuvarozási engedélyhez köthetik (természetesen lehetnek olyan megállapodások is, amelyekben a szerz d
országok egymás gépjárm@veire, ill. a
fuvarozásokra engedélymentességet állapítanak meg). Az éves szinten kiadható kontingenst az egyezmények határozzák meg. Hazánkban ezt a közlekedési engedélyt a Közlekedési F felügyelett l lehet beszerezni. A fuvarozók érdeke, hogy annyi útengedélyhez jussanak, amennyi az egész évi fuvarozási teljesítményeikhez szükséges. Az ország érdeke viszont az, hogy a rendelkezésre álló útengedélyeket azok a fuvarozók kapják, akik a leghatékonyabban a legtöbb, legjobban „fizet ” áruval és visszfuvarral tudják felhasználni. Megnövekszik tehát a spedit rök szerepe, akik a fuvareszközök jobb kihasználását segítik el a fuvarpiac feltárásával, áruakvirálással (árugy@jtéssel), visszfuvar szerzésével stb. Nemzetközi egyezmények nem általánosan, hanem csak meghatározott fuvarozási tevékenységeket szabályoznak. Külön szabályok vonatkoznak a vasúttal végzett fuvarozásra (COTIF), a közúti fuvarozásra (CMR) és így tovább. A Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerz désr l szóló egyezményhez (CMR) Magyarország 1971. április 29-én csatlakozott. A szerz d
felek a nemzetközi árufuvarozási szerz désekre vonatkozó
feltételeket illet en - különösen a fuvarozáshoz használt okmányok és a felek felel sségének kérdésében - egységes szabályozást hoztak létre. A CMR nem kíván minden a fuvarozás során el forduló esetre szabályozást felállítani, hanem teret biztosít a felek
8
megállapodásának illetve a nemzeti jogszabályoknak, amennyiben azok nem ellentétesek a CMR szabályozás elveivel. [7] Nézzünk meg milyen okmányok szükségesek a nemzetközi fuvarozáshoz! A "Közúti jármC alkalmassági bizonyítványa" tanúsítja, hogy a járm@ vámzár alatt történ
nemzetközi fuvarozásra alkalmas. A bizonyítványt a gyártó adhatja a járm@
vásárlásakor, vagy a vámszervekt l szerezhet be. A vámzár alatt történ nemzetközi fuvarozás vámokmánya a TIR-Carnet, amelyet a TIR egyezmény ír el . Az igazolvány a fuvarozó a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületét l vásárolhatja meg. Minden fuvarfeladathoz kell egy példány, azaz egy oda-vissza út esetében két igazolványra van szükség, amelyeknek bels lapjainak száma a határátlépések számától függ. A CMR fuvarlevél használata minden nemzetközi fuvarozási feladat során kötelez . A fuvarlevél biztosítékul szolgál a fuvarozási szerz dés megkötésére, a szerz dés feltételeire és arra nézve, hogy a fuvarozó az árut átvette, a címzett részére kiszolgáltatta (hiánytalanul és sérülés mentesen), ezzel a szerz dést teljesítette. A CMR egyezmény a fuvarlevél tartalmára vonatkozóan rendelkezik, nem ír el azonban alaki követelményeket, csak azt, hogy a fuvarlevelet három eredeti példányban állítják ki és azt a feladó és a fuvarozó aláírja. A fuvarlevél els példánya a feladót illeti meg, második példánya az árut kíséri (a címzett példánya) és a harmadikat a fuvarozó tartja meg. A veszélyes áruk fuvarozását szabályozó ADR egyezmény (részletesen kés bb esik szó róla) a következ okmányok meglétét írja el a már említetteken kívül: •
A CMR fuvarlevélen rögzíteni kell az áru megnevezésén túlmen en az ADR osztályba
sorolását, a csomagolásra, illetve a szállíthatóságára vonatkozó megjegyzéseket. Ez nem egy újabb okmány, hanem a már említett dokumentumnak egy lényeges kiegészítése. •
A Veszélyes áru feladási (vagy más néven felel sségi) nyilatkozatban a feladó kijelenti,
hogy az áru továbbítandó. •
Az Írásbeli utasítás tartalmazza a váratlan esemény bekövetkezésekor szükséges
teend ket. A feladó tájékoztatja a fuvarozót az áru veszélyességér l. •
A Járm'jóváhagyási igazolás a gépjárm@ okmánya. Megléte esetén igazolt, hogy a
gépjárm@ megfelel az ADR egyezmény feltételeinek. •
A járm@ vezet jének ADR bizonyítvánnyal kell rendelkeznie veszélyes áru fuvarozása
esetén. A bizonyítvány megszerzése ADR vizsgához kötött.
9
•
Veszélyes áru fuvarozását végz , tartállyal rendelkez járm@nek az üres futás során
Tisztítási bizonylattal kell rendelkeznie. Ennek hiányában az üres tartály is veszélyes árunak min sül, és ekkor az ADR egyezményben el írtak rá is vonatkoznak. A bizonylat birtokában a gépjárm@ mentesül az el írásban rögzítettek alól. •
Az Útvonalkijelölési határozat tartalmazza azon útvonalak leírását, amelyeken a
veszélyes áru, a szükséges engedélyek birtokában fuvarozható. Az Áru eredet igazolása (származási bizonyítvány) az áru vámolásakor kaphat szerepet. A célország vámtörvényei szerint az áru származási helye, összetétele, min ségi esetleg mennyiségi paraméterei alapján a kiszabott vám mértéke különböz . A vev érdeke, hogy a származási ország gazdasági kamarájától beszerezze az eredetigazolást. A dokumentum neve EUR1 vagy EUR2, tartalmazza az áru részletes leírását, olyan mélységig, hogy azt az azonos típusú és fajtájú árutól is meg lehessen különböztetni, semmilyen más áruval ne lehessen felcserélni. Az említetteken kívül a származási okmányoknak még két fajtája létezik. A származási nyilatkozatot az áru export re, el állítója készíti, hatóság nem hitelesíti. A származási igazolást az el z höz hasonlóan szintén az export r, el állító készíti, de hatóság vagy arra illetékes más szerv - vámhatóság, kereskedelmi vagy iparkamara stb. - hitelesíti. A származási bizonyítvány csak akkor szükséges, ha azt a jogszabály el írja. A származás függvényében kedvezmény vehet igénybe, esetleg szankciókra lehet számítani. A Tartózkodási igazolással a járm@ vezet je igazolja a be- és kirakodással töltött id t. A kifizetések alapjául vagy be nem tartott határid k magyarázatául szolgálhat. Az
áruk/vámáruk
vámkezelésére
írásbeli
nyilatkozatként
az
Egységes
Vámárunyilatkozat (EV), illetve az ehhez tartozó pótlap szolgál. Az EV az Európai Unióban használatos SAD-okmány (Single Administrative Document) mintájára készült. Az Egységes Vámárunyilatkozat okmány egy 8 példányos garnitúrát tartalmaz, de ehelyett különösen, ha az árunyilatkozat elektronikus úton kerül átadásra - lehet ség van négy példányos EV használatára is. A Kereskedelmi számlát az eladó küldi a vev nek, de a vám megállapításához szintén elengedhetetlen. Gy@jt fuvarozás esetén a Rakományjegyzék tartalmazza a járm@be berakott áruk felsorolását és legfontosabb adataikat. A rakományjegyzék a fuvarlevéllel együtt kezelend , hiszen a fuvarlevélen az áru megnevezése mellett csupán a "gy@jt áru" megnevezés olvasható.
10
A Nemzetközi közúti árufuvarozási engedélyeket (Tevékenységi engedély) a Közlekedési F felügyelet adja ki a fuvarozónak járm@venként. Ez jogosítja fel a fuvarozót, hogy járm@vével nemzetközi forgalomban részt vehessen. Közlekedési engedélyt csak akkor kaphat, ha rendelkezik ezzel a tevékenységi engedéllyel. Ez tehát szükséges, de nem elégséges feltétele a nemzetközi árufuvarozásnak. A gépjárm@-tulajdonosoknak a járm@re érvényes kötelez= biztosítással kell rendelkezniük és ez alól a nemzetközi közúti fuvarozás járm@vei sem kivételek. [24] Nemzetközi szállítmányozásra alkalmazni kell a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerej@ rendeletet és irányadók a nemzetközi szokványok, hiszen nemzetközi szállítmányozást eddig még nem szabályozták nemzetközi egyezményben, így nem is beszélhetünk a fuvarjoghoz hasonló nemzetközi szállítmányozási jogról. Els sorban a felek határozzák meg ( a szerz désben vagy azt követ en ), hogy viszonyukban melyik állam joga az irányadó. Ennek hiányában a szerz désekre vonatkozó jog annak az államnak a joga, amelyben a szerz dés megkötésének id pontjában a fuvarozónak, illetve szállítmányozónak a lakóhelye, szokásos tartózkodási helye, illetve székhelye vagy telephelye van. [1] [13] 1.2.2. A piac nagysága és az ágazat helyzete A közúti közlekedés adja a GDP 7%-át, és az sem mellékes, hogy valamivel több, mint 200 ezer embernek kenyérkereseti lehet séget biztosít. Nézzük meg tehát milyenek a kilátások? A belföldi közúti fuvarozási piacról általában elmondható, hogy telített ( kb. 27,5 ezer fuvarvállalkozót tartanak nyilván ), ebb l következ en pedig nyomott árszint jellemzi. A közúti árufuvarozók többsége képtelen kigazdálkodni a fejl déshez szükséges t két, hiszen a megbízás érdekében önköltségi áron vagy ezalatt kénytelen fuvarozni. Mindeközben az ország földrajzi helyzetét kihasználandó egyre több nagy logisztikai szolgáltató települ Magyarországra - tovább csökkentve a fuvarhoz jutás esélyét, lenyomva az árakat. A „nagy bumm” 1989 után következett be; a magánfuvarozók száma közel 450%-kal megn tt, ennek oka az volt, hogy sokan más kereseti lehet ség hiányában választották ezt a szakmát. Ez a kör - a szakma kb. 2/3-a - az évek során nem tudott illetve nem is akart növekedni, csak a túlélés volt a célja, elavult gépjárm@ parkkal rendelkezik és nyomott áron dolgozik. Sok esetben pedig a fuvarvállalást kizárólag kiegészít tevékenységként
11
végzi. A fennmaradó 1/3-nak sikerült csupán kihasználnia az 1994-1998 közti gazdasági fellendülést. Ezt a fuvarozói kört korszer@ járm@park és kiépített, stabil kapcsolatrendszer jellemzi. A szállítási teljesítmény 1999 óta ismét mélyponton van és a fellendülés jelei egyel re nem tapasztalhatók. Ez a mélypont gépjárm@ parkot illet en azt jelenti, hogy a fuvarozásban résztvev 80 ezer gépjárm@nek legalább a 30%-a felesleges. A kormányzat ezen tények ismeretében 2001-ben jogszabályban rögzítette - az egyébként EU konform - piacra jutás 3-as kritériumrendszerét, amely úgymond szakmai sz@r ként fejtené ki hatását. Ezek a megbízhatóság, szakmai alkalmasság és pénzügyi megfelelés. A pénzügyi követelmény t@nik els látásra a legkeményebbnek: eszerint a vállalkozónak az els haszongépjárm@ után 2,5 millió, majd minden további után 1,4 millió forintos saját t két kell igazolnia. Ez azonban bankgaranciával vagy a biztosítótársaságok által kibocsátott fedezetigazolással is megoldható. Ennél sokkal er sebb szelekciós kritériumot jelentenek a jogszabály m@szaki és környezetvédelmi el írásai, eszerint 2002. január 1-jét l már csak Euro3-as haszongépjárm@vek helyezhet k magyarországi forgalomba (ennek már a három illetve négy éves nyugati járm@vek sem felelnek meg). A nemzetközi fuvarozást végz
vállalkozásoknak a belföldön m@köd
társaikkal
szemben helyzeti el nyük van, még pedig az, hogy tevékenységük engedélyhez kötött, azaz korlátozott: a nagytömeg@ (20 tonna feletti) gépjárm@veik külföldi használata belföldi engedélyhez kötött, így jelenleg 4950 magyar rendszámú járm@ dolgozhat külföldi utakon, törekedve a maximális kihasználtságra. A nemzetközi piacon m@köd
fuvarcégek ily
módon akár 6-8%-os nyereséget is realizálhatnak Ez a keretszám azonban évr l - évre n illetve n het, az Uniós csatlakozást követ en pedig ez a „véd háló” megsz@nik, a nemzetközi fuvarozás teljesen liberalizálttá válik. A konkurencia növekedése pedig valószín@leg csökkenteni fogja a nyereségességet. A nemzetközi fuvarozók egy másik csoportja – körülbelül ezerkétszáz vállalkozás, ötezer autóval – a 3,5 tonna alatti „szabadpiacon” tevékenykedik. Körükben egy felkészült vállalkozónak ma még van esélye arra, hogy áraiba beépítse a növekedéséhez szükséges hozamot, de a csatlakozást követ en valószín@leg nagy részük le fog morzsolódni és ismét a - már eleve telített - belföldi piacot célozza meg. Fontos megjegyezni, hogy a csatlakozást követ en - várhatóan 2009-t l - a kabotázs piacot megnyitják, s ez tovább nehezíti a hazai vállalkozók helyzetét. Fél ugyanis, hogy a velünk együtt csatlakozó országok szolgáltatói a fuvarokat elviszik a hazai
12
fuvarozók el l. A piaci koncentrációt mutatja az is, hogy az el bb említett 4950 fuvarengedély mindössze 907 vállalat kezében van, ezek majdnem fele pedig 40 cégnél koncentrálódik. Ugyancsak a fuvarpiac átrendez dését okozza az Egyesült Államokban, a TávolKeleten vagy a nyugat-európai országokban egyre elterjedtebb logisztikai kiszervezés (outsourcing), amikor a küls céget a teljes logisztikai tevékenység (beszerzés, raktározás, értékesítés) elvégzésével bízzák meg, a nagy logisztikai vállalatok pedig jellemz en saját eszközeikkel végzik a fuvarozási tevékenységet is. Sajnálatosan ma már a magyar exportimport kevesebb, mint felét szállítják hazai autók. [14] [11] 1.2.3. Úton az Unió felé Az ágazat helyzetét elemz
részben már esett szó a csatlakozásról és az ágazat
kilátásairól. Ebben a részben az infrastruktúra helyzetér l, a gépjárm@park általános állapotáról, a közlekedési fejezet lezárásáról és az unió által preferált kombinált fuvarozásról szeretnék pár szót ejteni. Tranzit szerepéb l következ en Magyarországon a tíz összeurópai közlekedési folyosó közül négy halad át. Ezen folyosók az Unió közlekedési hálózatának legfontosabb irányait hosszabbítják meg Európa többi része felé, ezért az EU-nak is létérdeke a magyar infrastruktúra
fejlesztésének
támogatása.
Becslések
szerint
Magyarország
uniós
csatlakozási felkészülése a közlekedési és áruszállítási szektorban 2006-ig legalább 1600 milliárd forint fejlesztést követelne meg - ebb l az útépítés és javítás - 600-700 milliárdot, a járm@park cseréje pedig több mint 200 milliárd forintot igényelne (a fennmaradó rész a vasút és többi ágazat fejlesztését célozza). Ám ha ezek az összegek rendelkezésre állnának is, a csatlakozási normák teljesítésének az id szabna határt. Az autópark nagyjából fele cserére érett, miközben a verseny hatására a szállítási tarifák rendre kevésbé emelkednek, mint a költségek. Az Országgy@lés által még 1996-ban elfogadott közlekedéspolitikai stratégia iránya az Európai Unióhoz való csatlakozás el segítése volt. Közlekedéspolitikánk ennek érdekében fontos feladatként jelölte meg a hazai közlekedési joganyag harmonizációját a Közösség jogszabályaival. A dokumentum ugyanakkor leszögezi, hogy a magyar közlekedési piac szerepl inek korlátozott versenyképessége miatt, versenyesélyünk javítása érdekében a jogharmonizáció során szükség van a fokozatosság, az átmenet biztosítására. Éppen ezért
13
kért átmeneti mentességet a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium a Brüsszelben folyó közlekedési tárgyalásokon. A közlekedési fejezetet végül 2001.december 21-én sikerült lezárni. A tárgyalási álláspontban Magyarország az alábbi 7 területen nyújtott be ún. átmeneti mentesség iránti igényt: a közúti kabotázs piac (nem honos fuvarozók által végzett belföldi szállítási tevékenység) megnyitása; közösségi gépjárm@adó minimumszint alkalmazása 2005-ig; „túlsúlyos" gépjárm@vekre kivetett díj és útvonal-engedély rendszer fenntartása, belvízi hajózásnál a selejtezési kényszer bevezetése, a vasúti infrastruktúrához való szabad és megkülönböztetés nélküli hozzáférés, légiközlekedési piac megnyitása, meghatározott zajnormákat nem teljesít légijárm@vek forgalmának engedélyezése. (Szkeptikus szakért k a közlekedési fejezet lezárását nem a magyar fél által elért eredménynek, sokkal inkább Brüsszel jól felfogott érdekének tartják. Hiszen az Unió fuvarozói joggal féltik piacukat az olcsóbb magyar konkurenciától.) A közlekedési fejezet tartalmazza ezentúl a bels
felkészülés egyes elemeit is: a
jogharmonizációt, a gazdaság- illetve intézményfejlesztést. Ez utóbbiakra ISPA és Phare támogatásokat vehetünk igénybe. Az ISPA források 2006-ig mintegy 300 millió eurót tesznek ki és a közlekedés fejlesztésére fordíthatóak, a Phare pénzek pedig az ehhez szükséges intézményi háttér biztosítását szolgálják. [23] Az uniós csatlakozás kapcsán a gazdaság minden szektorára igaz lesz a lemorzsolódás, különösen a szállítmányozókra illetve fuvarozó cégekre. Alátámasztani látszik ezt, hogy a nettó árbevétel - a korábbi évek valódi növekedésével szemben - 2001-ben csak az infláció mértékével n tt, összességében pedig csökkent a nyereségük, ez valószín@leg sokak kedvét fogja szegni, illetve sokakat a cs d szélére fog sodorni. Az új trend: egyre több, nagyobb részben külföldi tulajdonú társaság kéri felvételét a szövetségbe. Ez el revetíti a szállítmányozó ipar jöv jét is, melyben megjelennek a t keer s, nemzetközi spedit r hálózatokhoz kapcsolódó, a logisztikai folyamatokba beépülni tudó szállítmányozók, mert a hagyományos szállítmányozói szolgáltatások iránti keresletnövekedést csak korszer@ logisztikai és disztribúciós szolgáltatásokkal lehet elérni. [15] [11] 1.2.3.1. A kombinált szállításról
14
Magyarországon az utóbbi esztend kben jelent sen megn tt a közúti forgalom részaránya, növelve az úthálózat terhelését, a zaj- és légszennyezést. Ezen hatások mérséklésének fontos eszköze a kombinált szállítás fejlesztése, amelyet az Európai Megállapodás 81. cikk 1. pontja is el ír. A kombinált szállítási igényekben változás következett be, a hagyományos konténeres árutovábbítás átmeneti visszaesése (1990-es évek eleje) után ismét emelked tendenciát mutat, ugyanakkor a megnövekedett keletnyugati irányú kamion forgalom és a nyugat-európai országok közúti forgalom korlátozó intézkedései indukálta a további kombinált áruszállítási módok alkalmazása iránti igényt is. Fontos el ny például, hogy a kombinált fuvarozás segítségével csökkenthet ek a változó költségek az üzemanyag-, gumi- és javítási költségek, nem lebecsülend a személyzeti költségek redukciója sem. A fuvarozók a legtöbb országban megtakarításokat érhetnek el a gépjárm@ adón is, a szabályozás mögött meghúzódó elv szerint a kombinált fuvarozás felhasználója hozzájárul az úthálózat terheltségének csökkentéséhez, így a vállalkozó jogot szerez a közúthálózat „nem-használatából” ered megfelel adótömeg visszaigénylésére is. Társadalmi el nyei egyértelm@ek: a légszennyezés, zajártalom és a közúti balesetek csökkenése. Magyar viszonylatban a kombinált áruszállításnak 3 változata használatos: az ún. Ro-La, „ gördül országúti forgalom”, amikor a kamionokat vasúton továbbítják a célállomásra úgy, hogy a speciális kocsikon a kamionok, egy kísér kocsiban a gépkocsivezet k utaznak; az ún. „nem kísért forgalomban (huckepack)” az áru menetrend szerinti zárt vonatokon (konténerekben, félpótkocsikban) érkezik a kombiterminálra; az ún. Ro-Ro forgalomban a kamionokat vízi úton szállítják speciális bárkákon a fogadásukra kialakított kiköt be. [7] 1.3. TRANSTANK KFT bemutatása Az 1980-as években a Hungarocamion monopol helyzetben volt a nemzetközi fuvarozási piacon, majd az ágazat liberalizációját követ en a Volán társaságok is fokozatosan bekapcsolódhattak a nemzetközi fuvarozásba. A megbízások számának növekedésével 80-as évek végére id szer@vé vált, hogy a különböz
ágazati
tevékenységeket különválasszák, és ellátásukat az e célra létrehozott leányvállalatokra bízzák. A Transtank a veszélyes áruk fuvarozására specializálódott, és els jelent sebb
15
partnere a Mol Rt. volt, amelyt l bitumen-, f@t olaj-, paraffin fuvarozás jogára kapott megbízást. A Transtank jogel djét betéti társaságként hozták létre 1989-ben. 1990-ben, részben külföldi (német illetve osztrák) t ke bevonásával joint venturré, majd korlátolt felel sség@ társasággá alakult át, de a Volán Rt mindvégig meg rizte többségi részesedését (tulajdonosi megoszlás ekkor: Schenker: 20%, Mineralimpex:8%, Chemolimpex: 8%, Mineralkontrol és Interchemol: 2-2%, Volán: 60%). Ma tisztán magyar tulajdonú cégként m@ködik (70% Volán, 30% menedzsment). A Kft. Szervezeti és M@ködési Szabályzata többek között rögzíti a társaság szervezeti felépítését. Legf bb szerve a taggy'lés, amely akkor határozatképes, ha a törzst ke 70%-a képviselve van. Hatáskörébe tartozik: a mérleg és eredmény kimutatás elfogadása; pótbefizetések elrendelése; üzletrészek bevonása; ügyvezet , felügyel bizottsági tagok visszahívása; tag kizárása; olyan szerz dések megkötése, amelynek értéke meghaladja a törzst ke 1/4-ét; társasági szerz dés módosítása. A felügyel3 bizottság a társaság ellen rz
szerveként funkcionál, megvizsgálja a
társaság mérlegét, vagyonkimutatását, valamint a taggy@lés elé kerül
valamennyi
dokumentumot, vizsgálatainak eredményér l pedig jelentést tesz a taggy@lésnek. Határozatképességének feltétele a 100%-os jelenlét. Ellen rzi a társaság ügyvezetését, részt vesz a taggy@lésen, amelyet, ha a társaság érdeke úgy kívánja össze is hívhat. A határozathozatal egyszer@ szótöbbséggel történik, szavazategyenl ség esetén az elnök szavazata dönt. A társaság üzleti könyveinek ellen rzésére és hitelesítésére könyvvizsgálót köteles választani. Személyére a tulajdonosok tesznek javaslatot a taggy@lésnek, amely dönt megbízásáról. A Kft további szervezeti felépítését az alábbi ábra mutatja: ügyvezet igazgató m@szaki
gazdasági
kereskedelmi forgalmi
adminisztratív
vezet
vezet
vezet
ügyintéz k
könyvel , gazdasági
számlázó
vezet k gépjárm@vezet k
16
ügyintéz k, A vállalat f
profilja a folyékony vegyi anyagok, olajipari származékok,
veszélyességükt l függ en ADR 3., 6.1., 8., 9. osztályba sorolt áruk, valamint bitumen és ipari f@t olaj szállítása nemzetközi és belföldi viszonylatban is. Tevékenységi körébe tartozik továbbá a szállítmányozás; az áruk, m@szaki-szellemi termékek és szolgáltatások külkereskedelme (ez utóbbiak nem min sülnek jelent snek az árbevételt illet en sem). A társaság tevékenységét az ISO 9001:2000 min ségbiztosítási szabvány és az SQAS követelményeinek megfelel en végzi. F partnerei olyan jelent s vállalatok, mint a Borsodchem, a Shell Rt, a Mol Rt, az Esso Hungária Kft, a Gartner Intertrans Hungária Kft. A cég jelent s alvállalkozói körrel rendelkezik, bár az általuk lebonyolított forgalom nem jelent s, mindössze 30-36 millió Ftot tesz ki éves viszonylatban. Ennek f oka a magas kockázat és a min ségi kérdések. A cég közel 1 milliárd Ft-os árbevételének nagy részét nyugat-európai relációban bonyolítja le, de a környez országokban és belföldön sem elhanyagolható a forgalom nagysága (fuvarok 80-90%-a az Európai Unió országaiba irányul, ezen belül is els sorban Ausztriába, Németországba illetve a Benelux államokba). Az 5. sz. melléklet/3. és 5. sz. melléklet/4. diagramjai a behozatal és a kivitel országonkénti megoszlását mutatja 2001ben. Itt is jól látható, hogy mind a behozatalt, mind a kivitelt illet en Németország és Ausztria mellett Hollandia volt a legjelent sebb célország. Fuvarozási tevékenységéb l származik a vállalkozás bevételének mintegy 90%-a, szállítmányozásból a fennmaradó 10%. A 5. sz. mellékletben található táblázat és annak adatai alapján készült diagram a nemzetközi áruszállítás évenkénti megoszlását mutatja tonnában (5. sz. melléklet/2.). A diagramból jól látható, hogy a behozatal 1997 és 2001 között folyamatosan n tt, míg a kivitel változásának tendenciája éppen ellenkez leg alakult - 1997 és 2000 között ugyan valamelyest emelkedett a kivitel, de 2001-ben nagy mértékben visszaesett. A kft gépjárm@parkja elismerésre méltó, 40 db saját szerelvénnyel rendelkezik. Speciális h szigetelt tartályfélpótkocsikkal, valamint vontatókkal Magyarország egyik legjelent sebb speciális járm@parkját jelentik (a járm@vek 42,5%-a az Euro3-as környezetvédelmi normáknak megfelel - ez országos viszonylatban is kiemelked ) , de szükség esetén alvállalkozóik jelent s háttérkapacitását is igénybe tudják venni.
17
Gépjárm@veik mindegyike mobiltelefonnal felszerelt, így a teljesítésr l mindenkor pontos információkkal rendelkeznek. 1.3.1. Az ADR-r l Mivel a Kft. f tevékenységi köre a veszélyes anyagok nemzetközi fuvarozása, ezért érdemes pár szót ejteni ennek nemzetközi szabályozásáról. A jogi szabályozás alapja a valamennyi közlekedési alágazatra vonatkozó „ENSZ Sárga könyv”, amely az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Szociális Tanácsának Ajánlása. Erre az ajánlásra épülnek a jogi normákat is el író, közlekedési alágazatok szerint kidolgozott egyezmények (pl. ADR közút, RID - vasút). A veszélyes árukkal kapcsolatos tevékenységre vonatkozó el írások terjedelmesek, rendkívül bonyolultak és a technika fejl désének megfelel en folyamatosan korszer@sítik, b vítik ket a szállítás során bekövetkezett balesetek és egyéb rendkívüli események tapasztalatai, valamint a gyártási, csomagolási vagy fuvarozási folyamatok szabályozásában felfedezett hiányosságok alapján. Az ADR utolsó módosítására 2001. június 1-jével került sor, de már elfogadásra kerültek az újabb, 2003. január 1-jét l hatályos változások. Az ADR az alapmegállapodásból, egy „A” és egy „B” mellékletb l áll. Az alapmegállapodás foglalkozik a fuvarozásra vonatkozó el írásokkal, rendelkezik a megállapodás hatályba léptetésér l és a megállapodáshoz való csatlakozás feltételeir l. Az ADR „A” és „B” melléklete 9 részre van osztva. Az „A” melléklet az 1-7. részb l, a „B” melléklet a 8. és a 9. részb l áll. Minden rész fejezetekb l áll, minden fejezet szakaszokat és bekezdéseket tartalmaz. Az egyes részeken belül a rész sorszáma kapcsolódik az egyes fejezetek, szakaszok és bekezdések sorszámához. Az „A” melléklet a fuvaroztató számára tartalmaz el írásokat, így pl. a veszélyes anyagok besorolásáról, a csomagolási, és a fuvarokmányok kitöltésére vonatkozó el írásokról; függelékei pedig a veszélyességi bárcák ábráit (ld. 2. sz. mellékletet) és ezek jelentését mutatja be. A „B” melléklet az általános és az egyes veszélyességi osztályokra érvényes különleges el írásokat taglalja, ezek els sorban a gépjárm@ gyártókat, a fuvarozókat és a gépjárm@vezet ket érintik, többek között tartalmazza a szállítóeszközre és felszereléseire, az áru kezelésére, szállítására vonatkozó el írásokat. Az ADR ezeken túlmen en meghatározza a veszélyes anyag fogalmát illetve a veszély mibenlétét: amely lehet t@z- illetve robbanásveszély; egészségkárosító hatás és
18
környezetszennyez hatás. Ezt követ en a veszélyes anyagokat 9 veszélyességi osztályba sorolja (a radioaktív anyagokat pl. a 7. osztály képviseli, ld. a 1. sz. mellékletet). Minden anyag csak egy osztályba sorolható, még akkor is ha tulajdonságai alapján többféle veszélyt is hordoz. Az ADR osztályok két nagy csoportra bonthatóak: kizárólagos osztályokra, ide azon veszélyes anyagok tartoznak, amelyek csak akkor szállíthatóak - szigorú feltételekkel - amennyiben az ADR „A” vagy „B” mellékletében név szerint szerepelnek. Ha azonban tulajdonságaik alapján ezen veszélyességi osztályok valamelyikébe beletartoznak, de ott név szerint nem szerepelnek, ez azt jelenti, hogy ki vannak tiltva a közúti fuvarozásból; szabad osztályokra, amelyek azon anyagokat tartalmazzák, amelyek csoportosan vagy név szerint ide vannak besorolva és meghatározott feltételekkel szállíthatók, továbbá azon anyagok, amelyek tulajdonságuk alapján ide sorolhatók be, de összetételük folytán mégsem érik el a veszélyesség fokát. Ez utóbbi anyagok minden további megkötés nélkül szállíthatóak. Az ADR az anyagokat a szállíthatóság szempontjából is csoportosítja, e három csoport a fuvarozásból kizárt; feltételesen fuvarozható; különleges feltétel nélkül fuvarozható anyagok. Tételesen felsorolja a veszélyes áruk szállítási módjait (ömlesztett szállítás; konténeres szállítás; tartányosszállítás stb.), valamint a közúti fuvarozásban résztvev szállítóeszközök m@szaki feltételeit. [10] [12] 1.3.2. A Kft. adatszolgáltatási kötelezettségér l A TRANSTANK Kft-nek - leányvállalat lévén - adatszolgáltatási kötelezettsége van anyavállalata, a VOLÁN Rt. felé. Rendelkezésre kell bocsátania az auditált éves beszámolóját; a könyvvizsgálói jelentést; a tárgyi eszközök, készletek konszolidációs körön belüli forgalmazásából származó állományi adatait; a konszolidációs körön belüli árbevételek és ráfordítások forgalmi adatait; vev - és szállítói állomány konszolidációs körön belüli szállításaiból származó záró állományát; jóváhagyott osztalékainak összegeit és azok pénzügyi ütemezései; a tulajdonosokra és a jegyzett t kére vonatkozó, a konszolidáció szempontjából jelent s információkat. A KSH felé havonta, negyedévente illetve évente köteles adatokat szolgáltatni a vállalat az 1993. évi XLVI. törvény útmutatása alapján. A törvényhez szervesen kapcsolódó 173/2000. és a 198/2001. évi
kormányrendelet tételesen felsorolja és
19
meghatározza az adatszolgáltatási kötelezettség nyilvántartási számát; címét; gyakoriságát; az adott témában adatszolgáltatásra kötelezett jogi személyek ill. jogi személyiséggel nem rendelkez gazdálkodó szervezetek meghatározását jellemz ik alapján és a beérkezési id t. A Transtank Kft-nek havonta, negyedévente és évente kell gazdaságstatisztikai jelentést készítenie, negyedévente a közúti teherszállítás teljesítményeir l; évenként a folyó környezetvédelmi ráfordításokról és beruházásokról; az információs és kommunikációs technológiák állományáról és felhasználásáról; az áruszállításról árunemenként; a közúti és egyéb szárazföldi szállítás adatairól illetve az anyagok felhasználásáról és készleteir l kell adatokat szolgáltatnia. Az adatokat az erre a célra sokszorosított formanyomtatványokon kell eljuttatni a Hivatalhoz. A statisztika célja és feladata, hogy valóságh@ és tárgyilagos képet adjon a társadalom, a gazdaság, a tulajdonviszonyok, a környezet állapotáról és változásairól az államhatalmi és a közigazgatási szervek valamint a társadalom szervezetei és tagjai számára. A törvény el írja, hogy a KSH-nak a kapott információkat bizalmasan kell kezelnie, a társaságra nézve pedig tiltja a valótlan adatok közlését, az adatszolgáltatás megtagadását illetve a késedelmes adatszolgáltatást pedig szankcionálja - büntet - illetve szabálysértési eljárást helyez kilátásba.
20
2. Az újrakodifikált Szt. el=tti és utáni deviza elszámolási és nyilvántartási rendszer összehasonlítása 2.1. Az Szt. változásának indokai A 2000. évi C. törvény - továbbiakban új Szt. - az 1991. évi XVIII. törvényre, illetve annak id közben bekövetkezett változásaira épül, annak újrakodifikált, kiegészített változata, amely azonban az alapelveket tekintve változatlan maradt. A rendszerváltozást megel z en a számvitel a gazdasági irányítás céljainak volt alárendelve, az „adózás szolgálóleánya” volt. A piac szerepl i számára a beszámolóban szerepl adatok nem voltak hozzáférhet ek. A piacgazdaság kialakulása és fejl dése, a tulajdonviszonyok megváltozása, az EU integráció és a jogharmonizáció kívánalmai tették szükségszer@vé a törvényi változásokat, így 1992 óta beszámolók már els sorban a gazdaság szerepl i számára készülnek és csak másodsorban a hatóságok részére. A 2000. szeptember 5-én elfogadott új Szt. az eddiginél még teljesebb összhangba hozta a hazai szabályokat az EU számviteli irányelveivel. A megváltozott nemzeti és nemzetközi környezethez igazodva nagyobb mozgásteret biztosít a gazdálkodóknak; jobban szolgálja a számviteli információs rendszer f feladatát: miszerint a beszámoló megbízható és valós összképet mutasson a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmez ségi
helyzetér l
a
gazdaság
szerepl i
számára
(befektet knek,
tulajdonosoknak, hitelez knek) és egy vezet i döntést megalapozó fontos információs bázis legyen. Ennek megfelel en a legnagyobb hangsúlyt a valódiság elve kapta a számviteli alapelvek közül, és valamelyest háttérbe szorult az óvatosság elve (például a terven felüli értékcsökkenést, illetve értékvesztést vissza kell írni, ha az alacsonyabb értékelés okai teljesen vagy részlegesen megsz@nnek; vagy a mérlegfordulónapon a külföldi pénzértékekre szóló követeléseket, a deviza- és valutakészletet a külföldi pénzértékre szóló kötelezettségekkel azonos árfolyamon kell értékelni). A f bb változások: a törvény el írásaitól kivételes esetekben el lehet térni, ha ezzel a megbízható, valós összkép jobban biztosítható; a mérleg, eredménykimutatás sorai összevonhatóak, illetve tovább tagolhatóak;
21
pontosításra kerültek az eszközök és források értékelési szabályai; az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni érték@ jogok az immateriális javak közül átkerültek a tárgyi eszközök közé; a kapcsolt vállalkozásokkal kapcsolatos mérleg- és eredménykimutatási tételek kiemelt kezelése; saját t kén belül a lekötött tartalék kimutatása, meghatározva azt is milyen esetben, milyen forrásból kell a lekötött összeget elkülöníteni; a
hosszú
lejáratú
kötelezettségek
közül
kiemelésre
kerültek
a
hátrasorolt
kötelezettségek; a használatbavételkor az értékcsökkenési leírásként egy összegben elszámolható tárgyi eszközök értékhatára 30 ezer forintról 50 ezer forintra emelkedett, és a szellemi termékek is bekerültek ebbe a körbe; b vültek a kiegészít mellékletben bemutatandó tételek; lényegesen b vültek a pénzpiaci m@veletekhez kapcsolódó fogalmak, elszámolások; a bizonylatokkal szembeni követelmények b vültek. [2] Külön szeretnék kitérni a deviza értékelések változására, els sorban arra, hogy mi indokolta. 2001 el tt a külföldi pénzértékre szóló eszközöket devizavételi, a kötelezettségeket pedig devizaeladási árfolyamon kellett értékelni. 2001. évet követ en a törvény választási lehet séget biztosít a vállalkozónak abban, hogy milyen árfolyamot használ ezen tételek nyilvántartására (lásd kés bb), de a lényeg az, hogy az eszközöket és kötelezettségeket azonos árfolyamon kell értékelnie (ez jelent sen lecsökkentette az adminisztrációt). A korábban hatályos értékelési mód eleget tett az akkori számviteli törvény által preferált óvatosság elvének: a devizás kötelezettségeket magasabb árfolyamon kellett nyilvántartani, azaz fel kellett értékelni; a devizás eszközöket pedig alacsonyabb árfolyamon, azaz leértékelni. A mai szabályozás a valódiság elvének megfelel en engedi illetve megköveteli az azonos árfolyamon való szerepeltetést. Másik magyarázata a devizaértékelési szabályok megváltozásának az a felismerés lehet, hogy a devizavételi és devizaeladási árfolyam közti különbség nem jelent s, ezek eredményre gyakorolt hatása a forintra történ
átváltáskor illetve a forintért történ
vásárláskor kiegyenlít dik, addig pedig elhanyagolható. Az tehát pusztán technikai kérdés, hogy az eszközök és források nyilvántartása milyen árfolyamon történik. És valóban: az árfolyamkülönbözetek nem abból adódnak, hogy devizavételi, vagy -eladási árfolyamon
22
értékeli-e eszközeit és kötelezettségeit a vállalkozás, hanem abból, hogy a teljesítéskori és kiegyenlítéskori árfolyam eltér egymástól. Harmadrészt - nem utolsó sorban - a költség-haszon számviteli alapelv érvényesítésére tekintettel az egyszer@sítés szándéka is vezette a törvényalkotókat. (Itt szándékosan nem említem a devizaliberalizációt, amelyr l kés bb lesz szó!) Összegezve a módosítás f célja els sorban az volt, hogy az új számviteli törvény nemzetközileg harmonizált legyen. Már az 1991. XVIII. évi tv. is az EU számviteli irányelveit, ezek módosításait, kiegészít
magyarázataiban megfogalmazottakat vette
figyelembe, ha pedig az EU számviteli irányelvei és magyarázatai valamely kérdésre nem adtak kielégít
választ, akkor a Szt-be a nemzetközi számviteli standardok (IAS -
International Accounting Standards) ajánlásai, illetve az Unió tagállamai számviteli gyakorlatának tapasztalatait építették be úgy, hogy ez természetesen nem lehetett ellentétes az Unió számviteli irányelveivel. Az új Szt. inkább csak a magyar és az uniós illetve a magyar és a nemzetközi szabályozás közötti technikai, formai eltéréseket korrigálta és számos területet egyszer@sített. A magyar törvényi szabályozás „EU-konformizálása” azonban korántsem fejez dött be, hiszen az - ellentétben a nemzetközi gyakorlattal - sokkal részletesebb, alaposabb el írásokat tartalmaz még ma is. Ennek alapvet oka az, hogy Magyarországon a jogi, bírói, adózási, ellen rzési gyakorlat a standardokat, mint jogszabályt ma még nem fogadja el, mivel csak a jogszabályi el írások betartása kötelez . Az elkövetkez id szak fontos feladata lesz tehát, hogy Magyarországon is kidolgozzák a számviteli standardokat, amelyek kötelez
erejét a társadalmi elfogadottságát biztosítja és amelyek az adott
szakterületet meghatározó, a szakma által önként vállalt feladatokat, kötelezettségeket, módszereket tartalmazzák. S melyeket a felhasználók és a szakterületen kívülállók is elfogadnak. Ehhez természetesen meg kell teremteni a szükséges jogi feltételeket, biztosítani kell anyagi-technikai feltételeket, ki kell dolgozni a standardok elfogadásának szabályait. [2] Devizaliberalizáció és az euro bevezetése: E fejezeten belül szeretnék kitérni két idevágó témára a devizaliberalizációra és az euro bevezetésére, hiszen mindkett jelent s változásokat hozott a nemzetközi környezetben tevékenyked gazdasági társaságokra, és utólag indokolt néhány számviteli változást. Az új Szt. devizaértékelést érint szabálymódosulásai el revetítették a devizakorlátok lebontását célzó 2001. évi CXIII. törvényt (devizaliberalizációt). A korábbi rendelkezések
23
szerint ugyanis a külföldi pénzértékre szóló eszközöket és kötelezettségeket nem egyazon árfolyamon kellett értékelni (sem bekerüléskor, sem a mérlegfordulónapi értékeléskor): az eszközöket
devizavételi, a kötelezettségeket pedig devizaeladási árfolyamon. Ennek
gyakorlati magyarázata - a fent említetteken túl - az volt, hogy (elvileg!) a gazdálkodó szervezeteknek a meglév
valuta- és devizakészletüket 2001-ig fel kellett ajánlani
megvételre a MNB-nek, ezáltal valuta- és devizaigényüket is csak MNB-t l való valuta-, és devizavásárlásból tudták kielégíteni. A devizaliberalizációval ez az indok megsz@nt és utólag „rábólintott” az új Szt. módosulásaira. Másrészt a devizaliberalizáció eredményeként ma már nemcsak külföldre, illetve külföldr l történhet értékesítés, illetve beszerzés devizáért, hanem belföldiek egymás közötti kapcsolatában is lehetséges, hogy a szerz désben az ellenértéket devizában határozzák meg, a szerz dés alapján devizában számlázzanak és az ellenértéket devizában egyenlítsék ki. Így a devizaértékelési szabályok alkalmazására egyre szélesebb körben van szükség, ezért az egyszer@sítés szándéka is indokolt volt. (Ehhez a témához pedig az Áfa törvény is kapcsolódik, err l részletesen a 3.3. alfejezetben lesz szó.) A magyar gazdaságban a megszerzett deviza, valuta birtokban tartása, felhasználása hosszú ideig szigorú szabályokhoz volt kötve. A magyar állam a harmincas évek elejének válsága, a kötött devizagazdálkodás bevezetése óta korlátozta kisebb-nagyobb mértékben a nemzetközi deviza- és valutam@veleteket, és az illegális valutatartás azóta számított szabálysértésnek, illetve b@ncselekménynek. A korlátozás a tervgazdaság idején volt a legszigorúbb, amikor a külkereskedelem az állam monopóliuma volt, és kizárólag erre szakosodott vállalatokon keresztül zajlott. A devizaliberalizáció folyamata 1988-ban kezd dött, ez id t l bárki nyithatott devizaszámlát, az ott elhelyezett összeg eredetét pedig nem firtatták. (A jogszabály szerint azonban az MNB árfolyamlapján szerepl
valutát elvileg 2001. júniusáig fel kellett
ajánlani az államnak megvételre, s egy meghatározott összegnél többet otthon sem lehetett tartani.) További jelent s el relépés volt, amikor a forintalapú bankkártyák korlátlanul használhatóvá váltak külföldön. 1995 óta a magyar állampolgárok fokozatosan b vül körben
fektethettek
be
külföldön:
kezdetben
OECD-országokban
kibocsátott
állampapírokat, "A" besorolású társaságok részvényeit vehették, kés bb már a gyengébb min sítés@
értékpapírokra
is
kiterjedt
a
jogosultság,
részesedést
társaságokban, és bejelentési kötelezettség mellett ingatlant is vásárolhattak.
szerezhettek
24
A piacgazdaságra való áttéréssel a gazdálkodó szervezetek számára valamivel gyorsabb volt a devizaliberalizáció. A külföldi befektet knek már 1990 óta szavatolják, hogy forintban képz dött profitjukat átválthatják és hazautalhatják, valamint a befektetett t két is kivonhatják. A magyar vállalkozások pedig - amennyiben tevékenységi körükben a külkereskedelem szerepel - exportjuk ellenértékét devizabetétszámlán helyezhetik el, és felhasználhatják például importhoz, s t külföldön be is fektethetik. A rendszerváltozás óta a piacgazdaság kiépülésével és meger södésével tehát létrejött egy olyan gazdasági háttér, amely lehet vé teszi a devizagazdálkodási rendszer központi irányításának teljes megszüntetését a piac szabályozó szerepére és makrogazdasági mechanizmusokra hagyva az ország devizaháztartásának szabályozását. [9] A Magyar Nemzeti Bank 2001. május 3-án a Kormány egyetértésével döntött a forint intervenciós árfolyamsávjának kiszélesítésér l ±2,25%-ról ±15%-ra. Ez a lépés a devizakorlátok lebontásának felgyorsítását tette lehet vé és szükségessé. A szélesebb árfolyamsáv ugyanis a deviza árfolyamtól függ
gazdasági tevékenységek kockázatát
jelent s mértékben megnöveli, a határid s piacok megfelel
m@ködése azonban
lehet séget teremt arra, hogy széles árfolyamsáv mellett is biztonsággal tervezhessék a szállításaik ellenértékeként kapott összegek alakulását. Egy jól m@köd , sokszerepl s határid s piachoz pedig elengedhetetlen volt az addig hatályos devizakorlátozások feloldása. A kormány 2001. június 5-ei (2001. évi CXIII. tv.) ülésén döntött a devizakorlátozások teljes megszüntetésér3l és a forint teljes konvertibilitásáról. [3] Nézzük meg mit is jelent konkrétan a devizakorlátozások megszüntetése: a devizaliberalizáció következtében mind a devizakülföldiek, mind a devizabelföldiek teljes köre - így a természetes személyek, szervezetek, vállalkozások, beleértve a pénzügyi közvetít rendszert is - számára nemcsak a folyóm@veletek, hanem minden t kem@velet tekintetében elhárultak a forint átválthatóságának devizajogi korlátai. Mindezzel összhangban a jegybank is közölte: a külföldiek számára is elérhet vé teszi a piacon lev rövidebb, 3 hónapos futamidej@ kötvényeit. Az új szabályozás folytán: megsz@nt a korábbi deviza/valuta hazahozatali kötelezettség, lehet ség nyílt a belföldiek számára, hogy külföldön devizahatósági engedély nélkül nyissanak forint- és devizaszámlát,
25
a devizabelföldiek belföldi devizaszámláján bármilyen jogcímen szerzett deviza/valuta, ideértve az idegenforgalmi szolgáltatók bevételeit is, okmányvizsgálat nélkül jóváírható és korlátozás nélkül felhasználható lett, a természetes személyen kívüli devizabelföldiek is korlátlanul birtokukban tarthatnak valutát, normatív feltétel nélkülivé és bejelentésmentessé vált a külföldi közvetlen vállalkozás szerzés, minden téren, denominációtól függetlenül megsz@nt a devizahatósági engedélyezési, illetve bejelentési kötelezettség, így - többek között - a rövid lejáratú portfolió m@veletekre, köztük a fedezeti ügyletekre, lejárattól függetlenül a hitelm@veletekre, pénzügyi biztosítékokra, engedményezésre, tartozás átvállalásra vonatkozó korlátozások, szabaddá vált a devizakülföldiek részére történ ajándékozás, a külföldi és hazai fizet eszközt devizabelföldiek és devizakülföldiek korlátozás nélkül hozhatnak be az országba, illetve vihetnek ki onnan, lehet vé vált belföldön a devizában, valutában való fizetés is a devizabelföldiek egymás közötti, illetve a devizabelföldiek és devizakülföldiek közötti ügyleteknél, azzal, hogy a törvényes fizet eszköz Magyarországon változatlanul a forint, ett l eltérni csak a felek megállapodása alapján lehet. / A devizakorlátozások felszámolása ugyanakkor nem érinti a más ágazati jogszabályok (pl. biztosítási, külkereskedelmi, a pénzügyi és befektetési, vám törvény) el írásait, az ezekben foglalt korlátozások változatlanul érvényben vannak. / Ezen intézkedések a devizaliberalizáció befejezésének tekinthet k. A magyar pénz- és t kepiac hetven év után ismét teljes mértékben integrálódhatott a nemzetközi pénz- és t kepiacokba, és gyakorlatilag teljesen akadálytalan lett a határokon átível pénzmozgás, függetlenül attól, hogy magyar vagy idegen állampolgárok, illetve társaságok tranzakcióiról van szó. [9] A már 1999. január 1-jét l számlapénzként funkcionáló euró ténylegesen 2002. január 1-jével - bankjegy és érme formájában - került bevezetésre az unió közös valutájaként. El nyeit
(a nemzeti valuták közti árfolyam ingadozások, árfolyam kockázatok
megsz@nése; tranzakciós költségek csökkenése) nemcsak az euró-övezet országai élvezhetik, hanem az ezekkel az országokkal gazdasági és egyéb kapcsolatban álló államok is. Hiszen a magyar vállalatok számára az euró-övezetbe irányuló export, illetve az onnan
26
származó
import
tekintetében
szintén
költségmegtakarítást
eredményezhet
az
árfolyamkockázat kivédésének egyszer@södése. Magyarország külkereskedelmének kétharmadát az euró-régióval bonyolítja, ezért számunkra rendkívül fontos volt a sikeres alkalmazkodás. A multinacionális társaságok euróban számláznak és beszállítóiknak is ehhez kellett alkalmazkodni. A magyar bankoknak versenyben maradásuk érdekében szintén jól felfogott érdekük volt, hogy startra készen legyenek és a brüsszeli bizottság ajánlásával összhangban álljanak ügyfeleik rendelkezésére. Az európai gyakorlatot követ bankok felajánlották, hogy ingyen átváltást biztosítanak a nemzeti valutában és euróban fennálló számlák között. Az MNB 2002. év elején rendeletben tiltotta meg a magyar kereskedelmi bankoknak, hogy január 15-ét l a megsz@n nemzeti valutákat forgalmazzák. De a még be nem vont megsz@nt valutákat a nemzeti bankok némelyike még 30 év múlva is hajlandó befogadni. A bankoknak a nemzetközi forgalomból kivonandó pénznemeket február 15-éig kellett még az 1998 utolsó napján nemzetközileg rögzített árfolyamkulccsal - elfogadniuk a hazai ügyfelekt l. [8] A különböz devizanemekben vezetett számlákat a bankok 2001-ben automatikusan átváltották euróra, ez valós gazdasági eseményt jelentett, az euró-devizaszámlára került az euró, az egyéb devizaszámlák pedig megsz@ntek. A bankok felhívták a társaságok figyelmét arra, hogy 2001. februárja után már ne fogadjanak be és ne állítsanak ki számlákat a kés bb megsz@n valutákban, devizákban. A vállalkozásoknak is át kellett térniük
bankjukhoz
hasonlóan
az
euró
alapú
könyvelésre,
mert
enélkül
összeegyeztethetetlen lett volna a banki és a társasági nyilvántartás. Ehhez technikai megoldásra volt szükség - a megsz@n valutát át kellett konvertálni euróra, hiszen arra nem volt mód évközben, hogy a könyveket lezárják. A gyakorlatban ez a következ módon történt: az átváltás napjára vonatkozó - választott - euró árfolyamon kellett a jóváírt eurót forintra átszámítani és az euró devizabetétszámlán könyvelni, ugyanakkor az azóta megsz@nt devizákhoz kapcsolódó deviza betétszámlákat meg kellett szüntetni. Ez az jelentette, hogy a megsz@nt deviza betétszámlákon lév forintösszeget át kellett vezetni a 389. átvezetési számlára, a jóváírt euró forintértéket pedig a 389. számlával szemben kellett könyvelni az euro deviza betétszámlára, és a 389. átvezetési számlán mutatkozó esetleges különbözetet a pénzügyi m@veletek egyéb bevételei illetve ráfordításai között kellett árfolyamnyereségként (T:389. K:9761.) illetve árfolyamveszteségként (T:8761. K:389.) elszámolni.
27
2.2. A külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek bekerülési értékének meghatározása Az új Szt. bevezetése el tt a valuta- és devizaértékelés szabályozása bonyolultabb volt. A gazdálkodó szervezetek jóval kisebb mozgástérrel rendelkeztek. Nem volt lehet ségük arra, hogy a számukra kedvez bb értékelési eljárást válasszák, hiszen a törvény egyértelm@ rendelkezései nem adtak erre lehet séget. A külföldi devizás eszközök és kötelezettségek terén végzett tranzakcióknál alkalmazott árfolyamok dokumentálása pedig általában munkaigényes eljárást jelentett, és jelent s adminisztrációs terhet rótt a gazdálkodókra. A 2001. évt l kezd d en az értékelési szabályok jelent sen megváltoztak, vonatkozik mindez a külföldi
pénzértékben fennálló eszközök és kötelezettségek nyilvántartásba
vétele, az üzleti év közbeni mozgások, a beszámoló összeállítása során alkalmazott értékelési eljárásokra. Az összehasonlító vizsgálat által érintett tételek közé tartoznak: külföldi pénzértékre szóló követelések (ezen belül: immateriális javakra adott el legek, beruházásokra adott el legek, készletekre adott el legek, vev kkel szembeni követelések, váltókövetelések, egyéb követelések, 2001. évt l a kapcsolt és egyéb részesedési viszonyban lév vállalkozásokkal szembeni követelések); lejáratú
kötelezettségek,
külföldi pénzértékre szóló kötelezettségek (ezen belül: hosszú rövid
lejáratú
kötelezettségek,
2001.
évt l
hátrasorolt
kötelezettségek) valutapénztárban lév3 valutakészlet; devizaszámlán lév3 deviza; valamint a külföldi pénzértékre szóló befektetett pénzügyi eszközök és értékpapírok. Tekintsük át el ször ezen tételeknél a bekerülési érték megállapításának f különbségeit az új Szt. és a korábbi rendelkezések alapján el ször vázlatosan, majd részletesen: 1. bekerüléskor alkalmazható árfolyam, 2. árfolyamnyereség, illetve - veszteség elszámolása pénzügyi teljesítéskor, 3. valuta-, devizaárfolyam kezelése, alkalmazhatóságának feltétele. • külföldi pénzértékre szóló követelések és kötelezettségek bekerülési értéke : A korábbi szabályozás szerint a külföldi pénzértékre szóló követelések, befektetett pénzügyi eszközök és az értékpapírok bekerüléskori értékének átszámításánál általánosan a devizam@veletek végzésére felhatalmazott - az adott ügyletet lebonyolító - hitelintézet által
28
meghirdetett a teljesítés napján érvényes devizavételi árfolyamot kellett alkalmazni. Ez az értékelési mód a már említett óvatosság elvét tartotta szem el tt. Kivételt jelentett ez alól egyrészt a devizam@veletek végzésére felhatalmazott hitelintézet által nem jegyzett (és nem is transzferálható) helyi valutákban megállapított külföldi követelés, amikor a szabadpiaci árfolyam volt az irányadó (ez ma is igaz). Másrészt importbeszerzéskor, ha az ellenérték kiegyenlítése exportáruval történt, az els
ügylet teljesítésekor érvényes, MNB által
közzétett hivatalos deviza-középárfolyamon átszámított forintértéken kellett értékelni (barter ügyletek). [16] A külföldi pénzértékre szóló kötelezettségek nyilvántartásba vételi értékének meghatározása általánosan a szerz dés szerinti teljesítés napjára vonatkozó, a devizam@veletek végzésére felhatalmazott - az adott ügyletet lebonyolító - hitelintézet által meghirdetett devizaeladási árfolyamon történt. Kivételt jelentettek ez alól, egyrészt a már említett eset, amikor a devizam@veletek végzésére felhatalmazott hitelintézet által nem jegyzett (és nem is transzferálható) helyi valutákban állapították meg a külföldi kötelezettséget, ilyenkor szintén a szabadpiaci árfolyam az irányadó. Másrészt amikor a külföldi vev t l valutában, devizában kapott és még a külföldi vev vel el nem számolt el leg forintértékét a pénzügyi teljesítés napjára vonatkozó valuta-, devizavételi árfolyamon kellett meghatározni. Harmadrészt, amikor a tartozások kiegyenlítésére felhasznált saját deviza, valuta esetén a forintérték a meglév valuta, deviza könyv szerinti értéke alapján átszámított forintérték volt; illet leg importbeszerzés esetén, amikor az ellenérték kiegyenlítése exportáruval történt, az els ügylet teljesítésekor érvényes, MNB által közzétett hivatalos deviza-középárfolyamon átszámított forintértéken kellett értékelni (barter ügyletek). [16] Az új Szt. tv. szerint az egyszer@sítés érdekében a devizás eszközöket és kötelezettségeket ugyanazon árfolyamon kell nyilvántartani. A külföldi pénzértékre szóló eszközök illetve kötelezettségek forintra történ átszámításánál a gazdálkodó választhat, hogy a bekerülés napjára illetve a szerz dés szerinti teljesítés napjára vonatkozóan: • a választott hitelintézet által meghirdetett devizavételi és devizaeladási árfolyam átlagát, vagy, • az MNB által közzétett, hivatalos árfolyamot használja, de, ha a megbízható és valós összkép követelménye indokolja, a külföldi pénzértékre szóló eszközök és források értékelhet ek vagy csak devizavételi vagy csak devizaeladási árfolyamon. Az el bbit akkor alkalmazzák a gazdálkodók, amennyiben devizás
29
eszközállományuk jelent sebb vagy kizárólag devizás eszközökkel rendelkeznek - ha a cég f leg exportál; utóbbit, ha devizás forrásuk van több, illetve kizárólag devizás forrással rendelkeznek - ha f ként importál; ez utóbbi két esetben az általános szabályoktól eltér módszerek okozta különbségeket természetesen a kiegészít
mellékletben szerepeltetni
kell. E módszerrel egyébként megspórolható sok árfolyamkülönbözet-kimutatás is. [17] Itt fontos megjegyezni, hogy a választható devizaértékelési módszerekhez kapcsolódó devizaárfolyamok közötti eltérés nem jelent s. Alátámasztható ez azzal, hogy például az MNB hivatalos árfolyama úgy kerül megállapításra, hogy a tíz legaktívabb devizapiaci tevékenységet folytató belföldi hitelintézet által közölt EUR/HUF árfolyamadatokból a legmagasabb és legalacsonyabb 2-2 érték elhagyásával számított súlyozatlan számtani átlag képezi az aznapi EUR/HUF hivatalos devizaárfolyamát. Az USD/HUF hivatalos devizaárfolyam meghatározása az EUR/HUF és az EUR/USD keresztárfolyam alapján történik. A további devizák árfolyamait a számított USD/HUF és a nemzetközi devizapiacon kialakult fixált keresztárfolyamok alapján állapítja meg az MNB. A hitelintézet, illetve az MNB által nem jegyzett és nem konvertibilis valuta esetén a valuta szabadpiaci árfolyamán kell azt a választott hitelintézet vagy az MNB által jegyzett devizára átszámítani, majd az így átszámított devizát kell a vállalkozó által választott devizaárfolyam
alapján
forintosítani.
A
devizabelföldi
ügyfelek
devizaalapú
elszámolásainál szintén a külföldi pénzértékre szóló követelések, illetve kötelezettségek értékelési szabályait kell alkalmazni, azaz a vállalkozó által választott devizaárfolyamon kell forintra átszámítani. A külföldi vev k tartozásának kiegyenlítésekor a régi szabályozás szerint a pénzügyi teljesítés id pontjában érvényes, a m@veletet végz devizavételi
árfolyamon
kellett
a
forintértéket
pénzintézet által meghirdetett
megállapítani,
akár
rendelkezett
devizaszámlával a gazdálkodó, akár forintban történt meg a követelés ellenértékének jóváírása (külföldi szállító kiegyenlítése esetén devizaeladási árfolyamon). Azonnali készpénzfizetés esetén pedig a valutaárfolyamot kellett alkalmazni (ez persze a gyakorlatban nagyon ritkán fordult és fordul el ). [16] A 2001. évi rendelkezések szerint a pénzügyi teljesítéskori forintérték meghatározása az alábbiak szerint történik: ha a gazdálkodó rendelkezik devizabetétszámlával és a pénzügyi rendezés az ezen történ jóváírással valósul meg, akkor a pénzügyi teljesítés napján érvényes választott árfolyam alapján kell az átszámítást elvégezni;
30
ha forintban történik meg a követelés ellenértékének jóváírása , akkor a ténylegesen forintban jóváírt összeg a követelés pénzügyileg rendezett értéke. A pénzügyi teljesítéskor keletkez
ténylegesen realizált árfolyamnyereséget vagy
árfolyamveszteséget korábban egyéb bevételként, illetve egyéb ráfordításként kellett elszámolni a követelésekkel és kötelezettségekkel szemben. A 2000. évi C. tv. módosításaként a realizált árfolyamnyereséget a pénzügyi m@veletek egyéb bevételei, a keletkez
árfolyamveszteséget a pénzügyi m@veletek egyéb ráfordításai között kell
kimutatni. Az árfolyamnyereség és árfolyamveszteség megállapítása nem változott. A devizás követelések esetén árfolyamnyereség keletkezik, ha a pénzügyi teljesítéskori árfolyam magasabb, mint a bekerüléskori; árfolyamveszteség pedig, ha a teljesítéskori árfolyam alacsonyabb, mint a bekerüléskori. Kötelezettségeknél értelemszer@en fordított a helyzet. • Devizabetétszámla és valutapénztár: Mind az új Szt., mind az ezt megel z en hatályban lév Szt. rendelkezései alapján a devizában, különböz
külföldi pénznemekben rendelkezésre álló pénzeszközöket a
vállalkozások devizabetétszámlán kötelesek elkülöníteni, a devizakészletek növekedéseit és csökkenéseit elszámolni. Külön kell kimutatni: a devizaszámlán lév , nem törzsbetétb l származó, valamint a devizatörzsbetét-számlán lév összegeket, külföldi pénznemenkénti bontásban. A 2000. év el tti Szt. szerint a deviza állományát növel tételeket általánosan a hitelintézet által meghirdetett a hitelintézet számlakivonata alapján a pénzügyi teljesítés (átutalás) napja szerinti devizavételi árfolyamon kellett nyilvántartani, ezek különösen a külföldi érdekeltségb l kivont eredmény; a devizában jóváírt követelés; befektet k deviza átutalása, osztalék visszaforgatása; kapott devizakamat; adott kölcsön törlesztése; kapott devizahitel. Kivételt képzett ez alól a külföldi részvétellel m@köd GT külföldi tagjának törzsbetét befizetése, amelyet a befizetéskor érvényes deviza középárfolyamon kellett nyilvántartásba venni, s felhasználásig átértékelni nem lehetett, a zárlati teend k során sem. Az új szabályozás szerint bármely deviza bekerülési értéke azonos a külföldi pénzértékre szóló követeléseknél ismertetettekkel. Kivételt képez - természetesen - ez alól a forintért vásárolt deviza, amely a devizaeladási árfolyamán, a valutáért vásárolt deviza, amely a valuta könyv szerinti értékén kerül a könyvekbe, valamint az egyik deviza másik devizára
31
való átváltása esetén, az átváltott (régi) deviza könyv szerinti értékén vették nyilvántartásba a „új” devizát (ezen utóbbi tételek bekerülési értéke értelemszer@en korábban és ma is így kerül elszámolásra). A devizaállomány csökkenésének elszámolása nem változott, a deviza könyv szerinti értékén történt korábban és történik ma is. A gazdálkodó választhat, hogy súlyozott átlagos beszerzési áron vagy tényleges beszerzési áron (FIFO-, LIFO-módszerrel) teszi mindezt (a jelenleg érvényes számviteli szabályozás ezen utóbbiak közül a FIFO-módszert fogadja el). Az adott gazdálkodó szervezet szabadon dönthet arról, hogy melyik változatot preferálja és alkalmazza. Megítélésem szerint az adminisztrációt illet en jelent s különbség nincs a két módszer között. A súlyozott átlagárfolyam használata esetén mindenegyes devizaállománynövekedésnél átlagárfolyamot kell számítani (mivel az átlagárfolyam csak állománynövekedés esetén változik), a FIFO-módszernél pedig a különböz id pontokban jóváírt devizákat külön kell nyilvántartani és ügyelni kell arra, hogy terheléseknél az „id rend be legyen tartva”. Másrészt viszont a magyar inflációs környezet leginkább a FIFO-módszer alkalmazása mellett szól, így összességében a mérleg nyelve ez utóbbi javára billen. A deviza forintra való átváltása esetén is igazak a fentiek, de a forintszámlán való jóváírás a bank devizavételi árfolyamán történik. A f bb csökkenési jogcímek jellemz en: külföldi szállítók kiegyenlítése; deviza befektetések; devizahitel törlesztése; átutalás valutapénztárba; egyéb csökkenések ( pl. külföldi szolgálatot teljesít k járandóságai stb.). A valutapénztárban lév valutakészletek nyilvántartásba vételi értékének (kapott valutáról van szó - pl. vev követelés kiegyenlítése) meghatározása általánosan a devizam@veletek végzésére felhatalmazott, az adott ügyletet lebonyolító pénzintézet által meghirdetett, a bekerülés napjára vonatkozó valutavételi árfolyamon történt az el z számviteli törvény szerint. A devizam@veletek végzésére felhatalmazott pénzintézetek által nem jegyzett és nem transzferálható helyi valutát a bekerülés napjára vonatkozó szabadpiaci árfolyamon átszámított forintértéken kellett értékelni. A forintért vásárolt valutát a fizetett összegben kellett nyilvántartani. Az új Szt. szerint a valutakészletek nyilvántartásba vétele gazdálkodó által választott értékelési módszer valamelyike alapján történik. Kivéve, ha devizáért illetve forintért vásárolt valutáról van szó, mert ebben az esetben bekerülési értéke megegyezik az átváltott deviza könyv szerinti értékével illetve a forint értékével. Az állománycsökkenésekkel kapcsolatos elszámolások megegyeznek a devizabetétszámlánál leírtakkal. [16] [17]
32
Az új Szt. 165.§-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében a pénzeszközöket érint gazdasági m@veletek bizonylatainak adatait késedelem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidej@leg, illetve bankszámlaforgalomnál a hitelintézeti értesít megérkezésekor kell a könyvekbe rögzíteni. [19] Az új Szt. a folyószámla meg rzésének el írásait is rögzíti. A folyószámlát megsz@nése id pontjától számított 8 évig olvasható formában kell meg rizni. Egy társaság vev ként, szállítóként nyitja meg és vezeti, vev ivel, szállítóival a kapcsolata reményei szerint soha nem sz@nik meg, akkor a folyószámlát nemcsak a társaság megsz@néséig, hanem a megsz@nést követ további 8 évig kell meg rizni. [21] A hangsúly az új törvényi szabályozás szerint azon van, hogy a gazdálkodók a piac többi szerepl je felé biztosítsák a beszámolóik adatainak valódiságát és - amennyiben a törvény engedi - a számukra kedvez bb lehet séget választhassák. 2.3. Mérlegfordulónapi értékelés A külföldi pénzértékre szóló eszközök és források év végi értékelésénél szintén az óvatosság elvét tartotta szem el tt a korábbi számviteli szabályozás. A nehézséget az jelentette, hogy nemcsak az adott üzleti évben, hanem a mérleg fordulónapja és a mérlegkészítés id pontja között történ pénzügyi teljesítéseket is szerepeltetni kellett a mérlegben. Nézzük meg el ször a külföldi pénzértékre szóló követelések mérleg fordulónapi értékelését a 2001 el tti rendelkezések alapján: könyv szerinti értéken (teljesítéskori devizavételi árfolyamon) akkor kerülhetett a mérlegbe, ha a mérleg készítésig a pénzügyi teljesítésre nem került sor és a devizavételi árfolyam nem változott; ha a pénzügyi teljesítésre a mérleg készítésének id pontjáig nem került sor és a deviza árfolyama csökkent, akkor az adott ügyletet lebonyolító hitelintézet által meghirdetett, az év utolsó napjára vonatkozó devizavételi árfolyamon kellett kimutatni a követelést, az árfolyamveszteséget pedig egyéb ráfordításként kellett elszámolni (ez utóbbi nem volt kötelez , ha az értékelésnek a követelésre illetve eredményre gyakorolt hatása nem jelent s vagy várhatóan ellentételez dik a következ év(ek)ben); ha a pénzügyi teljesítés a mérlegkészítés id pontjáig megtörtént, akkor a mérlegben a számlát vezet hitelintézet által ténylegesen jóváírt forint összegben illetve számlán történ
33
jóváírás esetén adott ügyletet lebonyolító hitelintézet által meghirdetett, a pénzügyi teljesítés napján érvényes devizavételi árfolyamon kellett a követelést szerepeltetni, az esetleges
árfolyamveszteség
összegét
az
egyéb
ráfordítások,
az
esetleges
árfolyamnyereséget az egyéb bevételek között kellett elszámolni; behajthatatlan követeléseket korábban sem lehetett a mérlegben szerepeltetni, azokat az eredmény terhére - egyéb ráfordításként vagy rendkívüli ráfordításként - kellett elszámolni; A külföldi pénzértékre szóló kötelezettségek év végi értékelése a következ képpen történt. A kötelezettségekre szóló tartozás forintértékét az adott ügyletet lebonyolító hitelintézet által meghirdetett, a szerz dés szerinti teljesítés napjára vonatkozó devizaeladási árfolyam alapján, illetve a kötelezettség keletkezésekor meglév , a kötelezettség kiegyenlítésére szánt deviza könyv szerinti forintértékének megfelel
értékben kellett meghatározni,
kivéve: ha devizaeladási árfolyamon történt az értékelés és a pénzügyi teljesítés a mérleg fordulónapja után a mérlegkészítés id pontjáig megtörtént, akkor a tartozást a mérlegben a ténylegesen forintban fizetett összegben kellett szerepeltetni; ha a mérleg fordulónapján a vállalkozó rendelkezik devizaszámláján a tartozás kiegyenlítéséhez részben vagy egészben elegend összeg@ devizával, akkor a kötelezettség összegét a kiegyenlítéshez felhasznált deviza könyv szerinti forintértékének megfelel értéken kellett a mérlegben szerepeltetni; ha a tartozás kiegyenlítése a devizaszámláról a mérlegfordulónap és a mérlegkészítés id pontja között a mérlegfordulónap után megszerzett és a devizaszámlán elhelyezett devizából történt, a kötelezettség összegét akkor is a kiegyenlítéshez deviza könyv szerinti forint értékének megfelel értéken kellett a mérlegben szerepeltetni; ha a devizaeladási árfolyamon történt az értékelés és a pénzügyi teljesítés a mérlegkészítés id pontjáig nem történt meg és a devizaeladási árfolyam nem változott vagy csökkent, akkor a mérlegben a könyv szerinti (azaz a teljesítés napján érvényes devizaeladási árfolyamon átszámított) forintértéket kellett szerepeltetni; ha a devizaeladási árfolyamon történt az értékelés és a pénzügyi teljesítés a mérlegkészítés id pontjáig nem történt meg és a devizaeladási árfolyam emelkedett, akkor a mérlegben az év utolsó napján érvényes, az adott ügyletet lebonyolító hitelintézet által meghirdetett devizaeladási árfolyamon átszámított forintértéket kellett kimutatni (nem volt kötelez az év utolsó napjára vonatkozó árfolyamon történ értékelést alkalmazni, ha az
34
értékelésnek a kötelezettségekre illetve az eredményre gyakorolt hatása nem jelent s, vagy várhatóan ellentételez dik a következ év(ek)ben); ha az importbeszerzésb l illetve az importszolgáltatásból származó kötelezettségek értékelése a meglév , kiegyenlítésre szánt deviza, valuta könyv szerinti árfolyama alapján történt, akkor a kötelezettséget a pénzügyi rendezésig a nyilvántartásba vételkor meglév deviza, valuta könyv szerinti árfolyama alapján kellett kimutatni. A nem realizált árfolyamveszteséget egyéb ráfordításként kellett elszámolni. Nem volt kötelez
azonban abban az esetben, ha az értékelésnek a devizás eszközök illetve
kötelezettségek értékére illetve az eredményre gyakorolt hatása nem volt jelent s, vagy várhatóan az a következ
év(ek)ben ellentételez dik. Az árfolyamnyereséget ezzel
szemben nem lehetett elszámolni - szintén az óvatosság elvéb l következ en. A 2000. évi C. tv. az egyszer@sítés szándékával és a valódiság elvét szem el tt tartva a következ képpen módosította a mérlegfordulónapi értékelésre vonatkozó el írásokat: a devizás követeléseket és kötelezettségeket azonos - a vállalkozó által választott devizaárfolyam - a mérlegfordulónapján érvényes árfolyamán kell forintra átszámítani, amennyiben nem került sor a mérleg fordulónapjáig (a mérleg fordulónapját követ teljesítések már a következ üzleti évhez kapcsolódnak) a fenti tételek kiegyenlítésére. A mérlegfordulónapi értékelést megel z en el ször az értékvesztést és annak esetleges visszaírását kell meghatározni és elszámolni (azoknál az eszközöknél, ahol a számviteli törvény ezt megengedi). Az értékvesztés és a visszaírt értékvesztés összegét el ször devizában kell megállapítani, majd a bekerülési devizaárfolyamon kell forintosítani. Ezt követ en az érintett eszközök és források minden tételére vonatkozóan meg kell állapítani az
üzleti
év
mérleg
fordulónapjára
vonatkozó,
a
vállalkozó
által
választott
devizaárfolyamon átszámított forintértéket és az értékelésb l adódó különbözetet. A tételesen meghatározott különbözeteket (összes devizás tétel ideértend !) össze kell vonni. Ha a könyv szerinti érték és a mérlegfordulónapi árfolyamon számított érték különbözete összevontan jelent s, akkor azt tételesen könyvelni kell, ha nem jelent s, akkor nem kell könyvelni. Ha a különbözet összevontan jelent s és összevontan veszteség, azt a pénzügyi m@veletek egyéb ráfordításaiként kell elszámolni. Ha a különbözet összevontan jelent s és összevontan nyereség, azt a pénzügyi m@veletek egyéb bevételei között kell elszámolni, majd a következ év(ek) árfolyamveszteségének fedezetére id belileg el kell határolni (passzív id beli elhatárolás), amely a következ évek esetleges veszteségei esetén oldható
35
fel. (Ha a forint árfolyama n , akkor els sorban exportáló cégeknél el fordulhat, hogy évekre befagyaszthatja az elhatárolt árfolyamnyereséget. Erre megoldást a 2003-ban bevezetésre kerül változtatás hoz, mely az árfolyamnyereség id beli elhatárolását nem teszi kötelez vé, azaz elszámolhatóvá válik adott évben.) A társaság számviteli politikájában rögzíti, hogy mi min sül jelent s árfolyamkülönbözetnek, ezt általánosan vagy a mérlegf összeg vagy az üzleti eredmény meghatározott %-ában határozzák meg. A devizabetétszámlán lév deviza- és a valutakészletek év végi értékelésénél korábban az árfolyamnyereséggel nem lehetett az értéket növelni, az árfolyamveszteséggel viszont csökkenteni
kellett
-
a
követelésekhez
és
kötelezettségekhez
hasonlóan.
Az
árfolyamveszteség illetve árfolyamnyereség elszámolása pedig megegyezett a devizás követeléseknél ismertetettekkel. A valutakészleteknél is azonos módon történt az év végi értékelés, viszont nem a deviza-, hanem a valutaárfolyamok változását kellett figyelembe venni. Változott az árfolyamkülönbözetek elszámolására vonatkozó el írás is. Korábban a deviza, valutakészletekkel kapcsolatos árfolyamnyereséget illetve árfolyamveszteséget a kamatjelleg@ bevételek, illetve kamatjelleg@ ráfordítások között kellett elszámolni. Ma a el z ekben tárgyalt tételekhez hasonlóan pénzügyi m@veletek bevételei illetve ráfordításai között. A mai szabályozás szerint valutakészlet esetén a valutaárfolyam csak abban az esetben alkalmazható az év végi értékelésnél, amennyiben a vállalkozás nem rendelkezik devizás eszközökkel csak valutával; amennyiben valuta és deviza is van a birtokában, úgy - a megbízható és valós összkép érdekében - mindkett t valamely választott devizaárfolyamon kell értékelni. Érdemes megjegyezni, hogy az év végi értékeléskor - az eredményre gyakorolt hatás szempontjából - nem mellékes melyik módszerrel történik deviza- illetve valutakészlet állománycsökkenésének
elszámolása.
Súlyozott
átlagárfolyam
alkalmazása
esetén
valószín@síthet en (bár nem feltétlenül) nagyobb árfolyameltérés illetve -különbözet adódik, mint FIFO-módszer esetén. Amennyiben adott társaságnál jelent s devizamozgás bonyolódik
évközben,
meglehet
hogy
jelentékenyen
befolyásolja
az
összevont
árfolyamkülönbözet év végi alakulását. Az állománycsökkenésekre alkalmazott módszer (súlyozott átlagárfolyam, FIFO-módszer) hatása az eredményre önmagában nem vizsgálható, hiszen az állománynövekedésekre választott módszer (MNB árfolyam,
36
választott hitelintézet átlagárfolyama, vagy csak devizavételi-, vagy csak devizaeladási árfolyam alkalmazása) ugyanúgy befolyásol, és a kett együttesen a meghatározó. [16] [17] 2.4. Gazdasági eseményen keresztüli bemutatás A fentiekben (elméletben) leírt 2001. év el tti és utáni devizaértékelés eltéréseit (bekerülési érték, pénzügyi teljesítés, mérlegfordulónapi értékelés szempontjából) érdemes egy egyszer@ példán keresztül felvázolni! A külföldi vev felé számlázott összeg:
1000 USD
(Teljesítés id pontja: VIII.8.) (Mérlegkészítés id pontja: II.15.) Variációk: 1. A pénzügyi rendezésre X.15-én került sor. 2. A pénzügyi rendezésre II.13-án került sor. 3. A pénzügyi rendezésre mérlegkészítésig nem került sor. A társaság deviza betétszámlával rendelkezik, a vev kiegyenlítést ezen írják jóvá. Az új Szt. szerint a társaság a megbízott hitelintézet átlagárfolyamán tartja nyilván illetve értékeli meglév devizás eszközeit, forrásait. Devizaárfolyamok(HUF/USD) Id=pont
Devizavételi
Devizaeladási
Átlagárfolyam
VIII.8.
241
249
245
X.15.
243
251
247
XII.31.(1.változat)
244
252
248
(2.változat)
238
250
244
242
248
245
II.13. Megoldás:
37
1. Bekerülési érték: 1.1. Korábbi Szt. szerint: a követelés az adott ügyletet lebonyolító hitelintézet által meghirdetett, a szerz dés szerinti teljesítés napjára vonatkozó devizavételi árfolyamon kerül forintosításra, 1000USD*241HUF/USD =241E HUF árbevétel elszámolása: T: külföldi vev
241E HUF
K: export árbevétel
241E HUF
1.2. 2001. évet követ3 Szt. szerint: a követelés a választott hitelintézet átlagárfolyamán kerül a könyvekbe: 1000USD*245HUF/USD =245E HUF árbevétel elszámolása: T: külföldi vev K: export árbevétel
245E HUF 245E HUF
Értelemszer@en a devizavételi árfolyam adott hitelintézet esetében alacsonyabb, mint a devizavételi- és devizaeladási árfolyam átlaga, így a követelés bekerülési értéke és az export árbevétel az utóbbi esetben lesz magasabb (Eredménykülönbség: +4E HUF). 2. Pénzügyi teljesítés:
( X.15.)
2.1. Korábbi Szt. szerint: befolyt összeg: 1000USD*243 HUF/USD =243E HUF árfolyam különbözet: 1000USD*(243-241)HUF/USD =2E HUF T: devizabetétszámla 243E HUF K: külföldi vev
243E HUF
T: külföldi vev
2E HUF
K: egyéb bevétel
2E HUF
Eredményhatás:+2E HUF
2.2. 2001. évet követ3 Szt. szerint: befolyt összeg: 1000USD*247 HUF/USD =247E HUF árfolyam különbözet: 1000USD*(247-245)=2E HUF T: devizabetétszámla 247E HUF K: külföldi vev T: külföldi vev
247E HUF 2E HUF
K: realizált árfolyamnyereség 2E HUF
Eredményhatás:+2E HUF
38
A fentiekben említettek miatt a devizában befolyt és jóváírt devizaösszeg forintértéke a második esetben a magasabb, az eredményt illet en a keletkez
árfolyamnyereség ez
esetben megegyezik ( Eredménykülönbség: 0). 3. Év végi értékelés: (1.változat) 3.1. Korábbi Szt. szerint: ha a mérlegkészítésig nem kerül sor a pénzügyi rendezésre, akkor az óvatos értékelés miatt a realizálatlan árfolyamnyereség nem mutatható ki. A mérlegben a követelések közé a teljesítéskori érvényes vételi árfolyamon számított forintértékét kell beállítani. B/II./1.
241 E HUF
Eredményhatás: 0
3.2. 2001. évet követ3 Szt. szerint: fordulónapi átlagárfolyam: 1000 USD*248 HUF/USD =248E HUF árfolyamnyereség: 248E HUF-245E HUF= +3E HUF
Eredményhatás: +3E HUF
amennyiben az összes devizás tétel árfolyam összevontan árfolyamnyereség, úgy az egyedi eszközöket egyedileg át kell értékelni, az árfolyamnyereséget a pénzügyi m@veletek egyéb bevételei között kell elszámolni, majd id belileg el kell határolni halasztott bevételként. T: külföldi vev
3E HUF
K: nem realizált árfolyamnyereség
3E HUF
T: nem realizált árfolyamnyereség
3E HUF
K: halasztott bevétel
3E HUF
B/II./1.
248 E HUF
F/3.
3 E HUF
Eredményhatás: 0
(2.változat) 3.3. Korábbi Szt. szerint: ha a mérlegkészítésig nem kerül sor a pénzügyi rendezésre, akkor az óvatos értékelés miatt árfolyamcsökkenés esetén nem a teljesítéskori árfolyamon, hanem a XII.31-én
érvényes
árfolyamveszteséget
devizavételi pedig
a
árfolyamon
mérleggel
lezárt
kell év
kimutatni
a
követelést,
eredménykimutatásban
az
egyéb
ráfordításként kell elszámolni. Nem kötelez az év utolsó napjára vonatkozó árfolyamon történ
értékelést alkalmazni, ha az értékelésnek a követelésre, illetve eredményre
39
gyakorolt hatása nem jelent s, vagy várhatóan ellentételez dik a következ év(ek)ben. Ez esetben a mérlegbe állítható követelés értéke megegyezik követelés bekerülési értékével. 1000 USD*(241-238)HUF/USD =3E HUF T: egyéb ráfordítás
3E HUF
K: külföldi vev
3E HUF
B/II./1. A/VIII.
238E HUF (mérleg) 3E HUF (eredménykimutatás)
Eredményhatás: -3E HUF
3.4. 2001. évet követ3 Szt. szerint: ha az év végi értékelés során a devizás tételek összevontan jelent s árfolyamveszteség keletkezik, az egyes tételeket egyedileg át kell értékelni, majd ezt követ en az árfolyamveszteség összegét a pénzügyi m@veletek egyéb ráfordításai között kell elszámolni: 1000 USD*(245-244)HUF/USD =1E HUF T: nem realizált árfolyamveszteség 1E HUF K: külföldi vev B/II./1. B/IX./21.
1E HUF 244 E HUF 1 E HUF
Eredményhatás: -1E HUF
Az árfolyamveszteség a második esetben lesz kisebb, ennek oka az, hogy az árfolyamcsökkenés mértékét tompítja az átlagszámítás (Eredménykülönbség: +2E HUF). 4. Pénzügyi teljesítés II.13. : 4.1. Korábbi Szt. szerint: ha a külföldi vev
a mérlegkészítésig (jelen esetben a
mérlegfordulónapot követ en) átutalja tartozását, akkor a mérlegben követelésként a pénzügyi teljesítéskor érvényes devizavételi árfolyamon számított értéket kell kimutatni. A pénzügyi teljesítéskor keletkez
árfolyamveszteséget pedig a mérleggel lezárt év
eredménykimutatásban egyéb ráfordításként kell elszámolni. 1000USD*242HUF/USD=242E HUF T: devizabetétszámla 242 E HUF K: külföldi vev
242 E HUF
árfolyamnyereség: 1000USD*(242-241)=1 E HUF
40
T: külföldi vev
1E HUF
K: egyéb bevétel
1E HUF
B/II/1. A/II.
242E HUF (mérleg) 1E HUF (eredménykimutatás)
Eredményhatás: +1E HUF
4.2. 2001. évet követ3 Szt. szerint: a következ év gazdasági eseménye lesz.
41
3. A Transtank Nemzetközi Tankautó Fuvarozási Kft deviza elszámolási nyilvántartási rendszerének bemutatása 3.1. Külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek A Transtank Kft, amint az a bemutató részb l kiderült, alapvet en nemzetközi környezetben tevékenykedik. Els sorban az Európai Unió tagállamaiba és tagállamaiból szállít - részben hazai, részben külföldi jogi személyiség@ társaságok megbízásából. Ennek megfelel en vev követeléseinek és szállítói tartozásainak egy jelent s hányada külföldi pénzértékre szól, és els sorban euró a pénzneme. Tevékenységüknek megfelel en kimen számláik legnagyobb része fuvardíjakat és szállítmányozási díjakat, bejöv számláik pedig a külföldön igénybevett szolgáltatásokból (tankolás, tartálytisztítás, autópálya díjak, útadók, spedit ri költségek, alagút díjak, parkolás, vámkezelés, esetleges javítások stb.) származó díjtételeket tartalmaznak. A tevékenységük folytatásához elengedhetetlenül szükséges tárgyi eszközeik (nyergesvontatók, tartályfélpótkocsik) bizonyos hányadát Németországból szerzik be, ennek megfelel en beruházási szállítói kötelezettségeik külföldi pénzértékre is szólnak. Devizás befektetett pénzügyi eszközökkel és forgatási célú értékpapírokkal a cég nem rendelkezik, ennek els dlegesen az árfolyamkockázat az oka, s mivel a vállalkozás pénzügyi tevékenységében is a biztonságra törekszik, így els sorban magyar állampapírok vannak a birtokában. Az ideiglenesen úm. felesleges pénzkészleteiket pedig kamatnyereség reményében lekötött bankszámlán helyezik el. A társaság devizabetétszámláját a HVB bank (a korábbi Creditanstalt) és a K&H bank vezeti. Valutapénztárt jelenleg nem m@ködtet a kft., mert a gépjárm@vezet k 1999. január 1-je óta üzleti bankkártyával rendelkeznek és fizetnek külföldön, ellátmányukat is e kártyával veszik fel. (Korábban - a kártyarendszer bevezetése el tt, a Gartner Intertrans Hungária Kft. - a vele kötött szolgáltatási szerz dés alapján - végezte a valuta-elszámolást). A kártya rendszer m@ködtetésével kapcsolatos teend ket a HVB bank bonyolítja le. A szakdolgozat hátralév
részében a kft devizális eszközeinek és forrásainak
számviteli nyilvántartásával, értékelésével szeretnék foglalkozni.
3.1.1. Bekerülési érték meghatározása
42
A külföldi pénzértékre szóló követelések és kötelezettségek nyilvántartásba vétele az MNB által közzétett, hivatalos - a teljesítés, illetve a szolgáltatás igénybevételének napjára vonatkozó - árfolyamon történik (a választás utólag szerencsésnek bizonyult az új Áfa törvény rendelkezése szempontjából, miszerint 2002-t l, ha devizabelföldiek között a szerz dés devizában jön létre, úgy az adóalapot és az adó összegét is ezen az árfolyamon kell forintosítani és befizetni a költségvetésbe). [5] Az üzleti év során pénzügyileg realizálódott árfolyamkülönbözetek elszámolása a törvényi rendelkezésekkel összhangban valósul meg: a külföldi pénzértékre szóló vev tartozások kiegyenlítésekor a devizaszámlára befolyt összeg forintosítása szintén MNB árfolyamon történik. Árfolyamnyereség keletkezik abban az esetben, ha a bekerüléskori / teljesítéskori MNB hivatalos árfolyama alacsonyabb, mint a pénzügyi teljesítéskori MNB árfolyam. Árfolyamveszteség keletkezik abban az esetben, ha a bekerüléskori / teljesítéskori MNB hivatalos árfolyama magasabb, mint a pénzügyi teljesítéskori. Az árfolyamnyereséget a pénzügyi m@veletek egyéb bevételei, az árfolyamveszteséget a pénzügyi m@veletek egyéb ráfordításai között kell elszámolni a vev követeléssel szemben. A devizás szállítói tartozások kiegyenlítése a deviza betétszámláról, a deviza könyv szerinti értékén történik, a társaság súlyozott átlagárfolyamon forintosítja azokat. (Nem jellemz , de el fordulhat az az eset is, amikor forintban egyenlítik ki a kötelezettséget, ekkor a ténylegesen forintban fizetett összeg a kötelezettség pénzügyileg rendezett értéke.) A súlyozott átlagárfolyam a devizaszámlán lév deviza forintértékének és a tényleges devizaértéknek a hányadosa. A kiegyenlítéskor a súlyozott átlagárfolyamon forintosított szállítói tartozást össze kell vetni a bekerüléskori MNB árfolyamon forintosított értékkel. Az árfolyamveszteséget (bekerüléskori MNB árfolyam alacsonyabb, mint a pénzügyi teljesítéskori súlyozott átlagárfolyam) a pénzügyi m@veletek egyéb ráfordításai, az árfolyamnyereséget
(bekerüléskori
MNB
árfolyam
magasabb,
mint
a
pénzügyi
teljesítéskori súlyozott átlagárfolyam) a pénzügyi m@veletek egyéb bevételei között kell elszámolni, mint realizált árfolyamkülönbözetet. El fordulhat olyan eset is, amikor a társaság és partner cége egymással szemben fennálló tartozását kompenzációval rendezi, azaz kölcsönösen beszámítják egymással szembeni követeléseiket. Az eset akkor a legérdekesebb, ha nem ugyanazon devizanemben van a követelés (pl. BPH-ban), illetve a kötelezettség (pl. EUR-ban). Adott esetben a Ptk. 296.§-a
43
szerinti beszámításról van szó: „a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynem@ és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett vagy bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A beszámítás erejéig a kötelezettségek megsz@nnek.” Ha a Ptk. szerinti fenti követelmények teljesülnek, akkor az erre vonatkozó szerz désben rögzíteni kell, hogy milyen konkrét követelés beszámításáról van szó, ez például mennyi BPH érték@ (legyen 750 BPH, melynek nyilvántartási árfolyama 450 Ft/BPH), illetve ezt ellentételezend en milyen konkrét kötelezettség áll fenn és az mennyi EUR érték@ (például 1460 EUR, mely 241 Ft/EUR árfolyamon szerepel a könyvekben). Amennyiben teljes összegükben beszámításra kerülnek, akkor a beszámításra kerül
követelés forintértékét (335,7 E Ft) és a beszámításra kerül
kötelezettség
forintértékét (351,86 E Ft) össze kell vezetni (a kisebbik értéket, adott esetben a követelést kell a másik számlára átvezetni), majd az összevetés utáni egyenleget mint árfolyam különbözetet a pénzügyi m@veletek egyéb bevételei illetve ráfordításai között kell elszámolni (jelen esetben árfolyamnyereség keletkezik). Kölcsönös beszámítás, azaz kompenzáció esetén tehát mindig a követelések, kötelezettségek könyv szerinti árfolyamán számított forintértékét kell összevezetni, igaz ez abban az esetben is, ha azonos devizanemben áll fenn a követelés és a kötelezettség. Az árfolyam különbözet két dologból adódik: egyrészt, hogy a beszámításra kerül követelés, illetve kötelezettség általában nem ugyanazon a napon keletkezik (ez csak azonos devizanem esetén lehet indok), másrészt a különböz devizák konvertálásából adódik (ez a magyarázat különböz devizák esetén él). [22] A devizabetétszámlával kapcsolatos elszámolásokról, vezetésér l, év végi értékelésér l külön alfejezetben szólok. 3.1.2. Üzleti bankkártya - rendszer kialakítása Az üzleti bankkártya-rendszer kialakítását megel z en, a gépjárm@vezet k valutaellátmányának biztosítása körülményesebb eljárást igényelt - 1995-öt megel z en devizahatósági engedélyre is szükség volt. Nézzük meg, hogyan történt korábban és hogyan zajlik ma az ellátmány biztosítása a gépjárm@vezet k részére! A társaság nemzetközi árufuvarozási tevékenységének végzése során munkavállalóit rendszeresen vagy esetenként kiküldi külföldre meghatározott feladatok ellátására. A feladatok teljesítéséhez szükséges szolgáltatások igénybevételére kerülhet sor külföldön,
44
melynek
pénzügyi
rendezésére
felhasználható
valuta
rendelkezésre
bocsátását,
felhasználását és elszámolását korábban - a mára hatályát vesztett - 161./1995. Kormány rendelet szabályozta. Eszerint a kiküldetés id pontja el tt 3 munkanappal a valutaigénylést névre szólóan, valutanemenként a kiküldött, illetve gépkocsivezet kiküldetése esetén a forgalom vezet
a gazdasági ügyintéz
részére leadta, akinek ez alapján el kellett
készítenie a valutaigénylést szintén a 161/1995. Kormány rendelet alapján és felhatalmazással vehette fel a bankból a valutát - esetlegesen devizahatósági engedélyre is szükség volt, ezután kaphatta meg a gépjárm@vezet valutaellátmányát. A kiküldött illetve a gépjárm@vezet
a kiküldetés befejezését követ
8 munkanapon belül köteles volt a
valutaellátmánnyal elszámolni - számlák és egyéb igazolások benyújtásával, az elszámoltatást a forgalmi vezet k végezték el ellen rizve a valutafelhasználás jogosságát. A valutamaradvány a következ 161/1995.
sz.
Kormány
járatokra került ellátmányként kiadásra szintén a
rendeletben
foglaltak
alapján.
A
valuta
összegéb l
valutanemenként kiadásra kellett, hogy kerüljön a valuta kivitelhez szükséges tanúsítvány. Év végén meg kellett állapítani a gépjárm@vezet knél kint lév
valutaellátmányt
valutanemenként, visszavételezni azokat, majd értékelni. Ezt a rendszert váltotta fel az 1999. január 1-jével bevezetett üzleti kártyarendszer. Amelynek m@ködési mechanizmusa a következ : a gépjárm@vezet ket a külföldi kiküldetéshez a társaság üzleti kártyával látja el. A kártya igénylést a forgalom vezet k javaslata alapján a gazdasági ügyintéz készíti el. Az üzleti kártyákat a gépjárm@vezet k részére a forgalom vezet adja át, és arról nyilvántartást vezet. A gépjárm@vezet
kártyáját a külföldön igénybe vett szolgáltatások pénzügyi
rendezésére használhatja (kártyával fizet). A kártyával készpénzt csak a forgalom vezet vel történt egyeztetés, és a társaság engedélye alapján vehet fel a gépjárm@vezet . A forgalom vezet a várható feladatoktól függ en ad utasítást a felvehet összegr l. Ha a gépjárm@vezet munkaviszonya megsz@nik, a kártyát az utolsó munkanapján köteles leadni a forgalom vezet nél. A kártya használatáért a leadásig a gépjárm@vezet teljes anyagi felel sséggel tartozik. A kártyákat évente cserélni kell, új dolgozóknál pedig 3 hónap próbaid után igényel a kft üzleti kártyát. Kártyaigényléskor belépési díjként 5000 Ft-ot kell átutalni a HVB banknak, amely vagyoni érték@ jogként kerül a társaság könyveibe. Az üzleti kártya euró alapú, de az eurón kívül - szükség esetén és engedéllyel - még bármilyen más valutanem is felvehet , értékeléskor ezen valuták forintosítása a következ
45
módon történik: keresztárfolyamon állapítják meg a felvett összeget euróban, majd a gépjárm@vezet k számlájának terhelései és jóváírásai alapján számított súlyozott átlag árfolyamon kerül forintosításra. Ezen üzleti kártyák limitált összegekre szólnak (maximális összeg illetve keret, amelyet elhelyeznek rajta, 280 euró), amely limit bármikor, a társaság kérésére, megemelhet . A kártyaszámla-feltöltéseit az euró f számláról bonyolítják, ezek az összegek a f számla súlyozott átlagárfolyamán kerülnek forintosításra. A kártyát jellemz en tankolásra, tartálytisztításra, autópálya használati díj kifizetésére használják. Két lehet ség van: a gépjárm@vezet készpénzt vesz fel a kártyáról - ez a költségesebb, vagy kártyával fizet. Készpénzfelvétel esetén ATM-költséget számítanak fel a bankok az éves kártyahasználati díj mellett. Valutás költségeiket - meghatározott jogcímenként - a gépjárm@vezet k kötelesek vezetni a járati elszámoló lapokon csatolt számláik alapján. A valutás költségek feladására havonta kerül sor. Ezeket a költségeket a Sped2000 számítógépes rendszerben a teljesítésnapjára vonatkozó MNB hivatalos árfolyamon forintosítják. A kiforintosítást követ en kerül sor a költségek elszámolására gépjárm@vezet k által csatolt számla alapján. A pénzügyi terhelés elszámolása illetve az árfolyamkülönbözetek megállapítása pedig a bank által küldött devizaszámla kivonata alapján történik súlyozott átlagárfolyamon számított forintértéken. Az árfolyamkülönbözet elszámolása a pénzügyi teljesítéskori és a bekerüléskori érték összevetésével történik. Év végén kerül sor a valutaellátmány egyeztetésére valutanemenként - a nyilvántartásokat vetik össze a tényleges pénzmozgásokkal. A gépjárm@vezet k üzleti kártyarendszerét a HVB bank m@ködteti a Transtank kft-vel kötött megbízási szerz dés alapján. 2002-ben a szellemi dolgozók kiküldetésekor használható forint alapú üzleti kártyát szerzett be a cég, de ennek részletes bemutatása kívül esik a szakdolgozat keretein. Érdemes szót ejteni a DKV, Shell, ÖMV tankolási kártyákról is (mágnes kártyák), amelyek Európa szinte valamennyi országában, a kijelölt benzinkutakon használhatók fel benzin-, gázolajvásárlásra, tartálytisztításra, autópálya díjak fizetésére, spedit ri díjakra. A kártya beszerzésekor a Kft-nek kauciót kellett letennie, amelyet a szerz dés megsz@nésekor kap vissza. A tankolások költségeit havonta kétszer bankon keresztül utalják át. A tankolási kártyák el nye, hogy különféle kedvezményeket biztosítanak ügyfeleiknek, használatuk egyszer@ és kényelmes.
46
3.1.3. Euró bevezetésével járó feladatok Az euró el ször, mint számlapénz került bevezetésre 1999. január 1-jén, a bankok ekkor kiküldött számlakivonataikban tájékoztató adatként már közölték az összeget euróban is, 1999 novemberét l pedig áttértek euró alapra, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy csupán tájékoztató adatként közölték a pénzmozgást a kés bb megsz@n valutákban (DEM-ben, ATS-ben stb). 1999. január 1-je és 2002. január 1-je között devizamozgást kétféle devizában (euróban, és pl. DEM-ben) való nyilvántartás jelent s plusz terhet jelentett a társaság számára is, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a 2001 el tt még a korábbi számviteli törvény volt érvényben, melynek értékelési szabályai szerint minden követelést és kötelezettséget az adott ügyletet lebonyolító hitelintézet devizavételi illetve eladási árfolyamán kellett nyilvántartani. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy például 2001-ben egy német partner DEM-ben átutalt tartozását, a magyar bank euróban írta jóvá a Transtank Kft. deviza betétszámláján, a keresztárfolyamot pedig a számlakivonaton közölte. A nehézséget az jelentette, hogy a követelés DEM-ben volt nyilvántartva, az árbevétel ellenben euróban került jóváírásra. A probléma áthidalásaként technikai megoldást kellett alkalmazni: a DEM-ben fennálló vev követelést ki kellett vezetni a könyvekb l a DEM-es devizabetétszámlával szemben, mely azt az átvezetési számlán keresztül a forintértékét az MNB által közzétett hivatalos árfolyamon és az euró deviza betétszámlára könyvelni. 2002. január 1-jét l az Európai Unió 12 tagállamában megsz@nt a nemzeti valuta és helyüket az euró most már bankjegy formájában is átvette. Ez már számviteli illetve nyilvántartásbeli változást nem jelentett. Az átállásnak azonban voltak bizonyos költségei. Ezek a költségek az adminisztráció megtervezését l, a számítógépes programok módosításán és a munkatársak képzésén túl a vev k informálásáig terjedtek - ezek a jelent sebb költségeket jelentették. Ezentúl az érmék beváltásánál is keletkeztek veszteségek - nem 100%-on váltották be, illetve a készpénz befizetésnek voltak társasági szinten költségei - a gépjárm@vezet k nem mindegyike tudta beváltani márkáját, schillingjét 2002. január 1-jéig, nekik a megsz@nt valutákat be kellett fizetniük számlájukra és a bank átkonvertálta euróra.
47
3.1.4. Társaságnál el forduló gazdasági események Ebben az alfejezetben egy teljes fuvarfeladat elszámolásának menetét szeretném bemutatni egy konkrét járati elszámolólap segítségével: a valutás és forintos költségek elszámolásától és feladásától a pénzügyi teljesítés rögzítésén át az árbevétel elszámolásáig, és ezáltal az eredményre gyakorolt hatás is érzékelhet vé válik. Ezúttal csak a devizában lezajlott gazdasági eseményekre szeretnék szorítkozni. A járati elszámoláshoz kapcsolódó dokumentáció tartalmazza a menetlevelet, a járati indító lapot, a járat-elszámolást, a költségeket igazolandó a gépjárm@vezet által csatolt számlákat, a járati költségelszámoló lapokat (valutás és forintos), illetve a számlázó által csatolt
vev /kimen
számla
eredeti
példányának
másolatát.
Az
elszámolások
bemutatásához ezeken túlmen en szükség van a szállítók által kiküldött tételes számlákra, az
utalandó
napidíjakat
tartalmazó
bels
bizonylatra,
a
pénzügyi
teljesítések
elszámolásához pedig a bankszámlakivonatokra: az adott gépjárm@vezet üzleti bankkártyájának bankszámlakivonatára, ugyanis az err l felvett valutából fizeti a kés bb felmerül , készpénzzel fizetett költségeket - adott esetben egyedül a vámkezelés kiegyenlítése történt valutából, a hitelezett illetve átutalással kiegyenlített számlákhoz kapcsolódó tranzakciókat pedig a társaság f számlája tartalmazza. /Az MNB árfolyamai pedig a kötelezettségek forintosításához szükségesek (6. sz. Melléklet/17.)/ A menetlevél (6. sz. Melléklet/1.) megléte nélkülözhetetlen egy adott fuvarfeladat elvégzéséhez, tartalmazza a járatszámot, a gépjárm@ és vezet je adatait, az áru megnevezését, paramétereit (pl. ADR besorolását), indulás és érkezés id pontjait, a célállomást, km-óra állását, üres és rakott km-t, vezetési id t stb. A járati indítólap (6. sz. Melléklet/2.) tájékoztat a fel- és lerakóhelyr l és a járatra kiadott okmányokról (napijegyek, nemzetközi menetlevél, TIR igazolvány stb.). A járati költség elszámoló lapok (6. sz. Melléklet/3.) tartalmazzák a járat azonosító adatain túl a gépjárm@vezet által rögzített kifizetéseket (készpénzes illetve nem készpénzes kifizetéseket a számla sorszámával és dátumával együtt), és a gépjárm@vezet nél lév
nyitó és a fuvarfeladat befejezésekor
megmaradt záró készpénz készletet. A fuvarfeladat befejezését követ en, a gépjárm@vezet visszaérkezésekor leadja a nála lév okmányokat, a csatolt számlákat és ez alapján a forgalmi osztály elkészíti a járat elszámolást (6. sz. Melléklet/6.). Ebben rögzítik a
48
gépjárm@vezet
teljesítményét, a neki járó napidíjat, a feladat elvégzésekor felmerült
költségeket, a gépjárm@vezet nél kint lév valutaösszegeket illetve -ellátmányt, amelyet nem vételeznek vissza, hanem amely felhasználható lesz majd a következ járatnál. Ezt követ en kerül sor a gazdasági események rögzítésére a bizonylatok, számlák és okmányok alapján. 1. A bankszámlakivonat (6. sz. Melléklet/7.) tanúsága szerint 200 EUR felvételére 2002.06.02-án került sor, ezen összeget súlyozott átlagárfolyam alapján forintosították (nyitó devizaösszeg forintértéke osztva a deviza összeggel). könyvelési tétel: T: dolgozóval szembeni követelés K: devizabetétszámla
48.971,8 Ft 48.971,8 Ft
(200EUR*244,859HUF/EUR=48.971,8) 2. A következ
lépést a felmerült költségek elszámolása jelenti, a szállítói számlák
beérkezését követ en. Itt csak a devizában felmerült költségek elszámolására szeretnék szorítkozni (6. sz. Melléklet/4.,5.,8.,9.,10.,11.): • adott járaton csak egyetlen készpénzes költség merült fel: a gépjárm@vezet 2002.10.02-án vámkezelés címén 10 EUR-t fizetett ki, amelynek forintosítása az adott napra vonatkozó MNB hivatalos árfolyamán történt, így árfolyamkülönbözet is keletkezett: könyvelési tétel: T: igénybe vett szolgáltatások költségei K: dolgozóval szembeni követelés
2436,2 Ft 2436,2 Ft
(10EUR*243,62HUF/EUR=2436,2) árfolyamnyereség: T: dolgozóval szembeni követelés
12,39 Ft
K: realizált árfolyamnyereség
12,39 Ft
• az osztrák napijegyeket a társaság az MKFE-t l (Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete) szerzi be és átutalással forintban fizeti ki. A két napijegy (8-8EUR), a könyvekbe a számlán közölt 2*1913 Ft összegben kerül könyvelésre. könyvelési tétel: T: igénybe vett szolgáltatások költségei K: belföldi szállító
3826 Ft 3826 Ft
• az autópálya matricák díja, azaz az EU-napijegyek a DKV társaság által hitelezett, azt havonta kétszer kell átutalással kiegyenlíteni. Két napijegy kerül itt elszámolásra, az els t (32EUR) 2002.10.02-án vették igénybe, így az erre a napra vonatkozó MNB által közzétett, hivatalos árfolyamon számítandó a forintértéke: könyvelési tétel: T: igénybe vett szolgáltatások költségei
7795,84 Ft
49
K: külföldi szállító
7795,84 Ft
(32EUR*243,62HUF/EUR=7795,84) A másik napijegy (16EUR) a visszaúton került felhasználásra, így ezen kötelezettség bekerülési forintértéke a 10.07-i MNB árfolyam és a devizaösszeg szorzatával lesz egyenl : könyvelési tétel azonos az el z vel
3906,24 Ft
(16EUR*244,14HUF/EUR=3906,24) • a 10.04-én igénybevett tartálytisztítás szintén hitelezett számla alapján történt, melyet utólag átutalással egyenlít ki a társaság. A kötelezettség bekerülési értéke illetve a költség összege a fenti napra vonatkozó MNB árfolyamán kerül forintosításra: könyvelési tétel szintén azonos az el z kkel
19.758,33 Ft
(81EUR*243,93HUF/EUR=19.758,33) • hajtóanyag vételezés a gépjárm@vezet knél lév
Shell és ÖMV mágneskártyák
segítségével történik, és szintén bankon keresztüli utalásokkal „egyenlít dnek ki”. Az átutalás mind a Shell, mind az ÖMV esetében forintszámlán történik, azonban a Shell kiküldött számláján forintban, míg az ÖMV devizában (EUR-ban) közli a fizetend összegeket - így az ÖMV kártya használata esetén a társaság forintosítja ki az egyes tankolások költségeit (itt ez utóbbit mutatom csak be). A gázolaj 20%-os külföldi adója visszaigényelhet , így költségként csak a teljes összeg 80%-a számolható el (adott napra vonatkozó MNB árfolyamon számított forintértéken): 10.02. gázolaj adó nélkül: T: anyagköltség K: szállítók
56.588,05 Ft 56.588,05 Ft
(232,28EUR*243,62HUF/EUR=56.588,05) visszaigényelhet külföldi adó: T: egyéb követelés
11.318,59 Ft
K: szállítók
11.318,59 Ft
(46,46EUR*243,62HUF/EUR=11.318,59) 10.03. gázolaj adó nélkül: T: anyagköltség K: szállítók (216,82EUR*245,16HUF/EUR=53.155,59)
53.155,59 Ft 53.155,59 Ft
50
visszaigényelhet külföldi adó: T: egyéb követelés
10.630,14 Ft
K: szállítók
10.630,14 Ft (43,36EUR*245,16HUF/EUR=10.630,14)
Az külföldön igénybevett szolgáltatások után fizetett adó viszonosság alapján visszaigényelhet . A külföldi adó visszaigénylését a Transtank Kft. az Általános Értékforgalmi Bank közvetítésével bonyolítja. Negyedévente van mód az adó visszaigénylésére, illetve ha meghatározott összeg@ visszaigényelhet adó „gy@lik össze” (ez országonként változó). A bank intézi az adminisztrációt, felveszi a kapcsolatot az adott állam adóhatóságával, benyújtja a szükséges formanyomtatványokat. A bank számlájára utalt visszaigényelt adóösszeget pedig tovább utalja a társaságnak forintban. Ezután kerül elszámolásra az árfolyamkülönbözet (még nem történt meg). 3. A gépjárm@vezet részére kifizetend adómentes napidíj elszámolására 10.14-én került sor (6. sz. Melléklet/12.) a 153EUR összeget az adott napi MNB árfolyamon forintosították: könyvelési tétel: T: egyéb személyi jelleg@ kifizetés
37.488 Ft
K: október havi kereset elszámolási számla
37.488 Ft
(153EUR*245,02HUF/EUR=37.488 Ft) A napidíj átutalására 10.17-én került sor (6. Sz. Melléklet/13.), mivel forintszámláról történt, így a devizaösszeget a bank devizaeladási árfolyamán terhelték a kft-re: könyvelési tétel: T: október havi jövedelem elszámolási számla K: devizabetétszámla
37.796,95 Ft 37.796,95 Ft
(153EUR*247,0389HUF/EUR=37.796,95) Árfolyamveszteség: T: külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek pénzügyileg rendezett árfolyamvesztesége K: október havi jövedelem elszámolási számla
308,95 Ft 308,95 Ft
4. 10.14-én számlázták ki a nemzetközi fuvardíj összegét a vev nek (6. sz. Melléklet/14.). A követelés kiszámlázása a CMR alapján, forintosítása pedig a teljesítés napjára (10.09.) vonatkozó MNB árfolyama alapján történt: könyvelési tétel: T: külföldi vev K: nemzetközi árbevétel
458.821 Ft 458.821 Ft
51
(1865,58EUR*245,94HUF/EUR=458.821) A vev követelés kiegyenlítésére a szakdolgozat készítéséig nem került sor. Amennyiben a fordulónapig sem kerül kiegyenlítésre a fenti követelés a Szt. szabályai alapján kerül értékelésre a fordulónapra vonatkozó MNB árfolyam alapján. 5. Ezt követ en a szállítói tartozások pénzügyi teljesítésének elszámolása következett, ezen tételeket a bankszámlakivonat megérkezésekor lehet könyvelni: • tartálytisztítás kiegyenlítése (6. sz. Melléklet/15.) 11.05-én a HVB banknál lév devizaszámláról történt, ennek megfelel en súlyozott átlagárfolyamon került forintosításra: könyvelési tétel: T: külföldi szállítók K: devizabetétszámla
19.623,06 Ft 19.623,06 Ft
(81EUR*242,26HUF/EUR=19.623,06) árfolyamnyereség elszámolása: T: külföldi szállítók
135,27 Ft
K: külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek pénzügyileg rendezett árfolyamnyeresége
135,27 Ft
(19.758,33 Ft-19.623,06 Ft=135,27 Ft) • átutalás a DKV-nak az EU-napidíjakért 11.12-én történt a társaság K&H-nál vezetett forintszámlájáról, a bankszámlakivonat tartalmazza a bank által alkalmazott árfolyamot (eladási), majd ezt követ en el kell számolni az árfolyamkülönbözetet (6. sz. Melléklet/16.): könyvelési tétel: T: szállítók K: devizabetétszámla
7680,96 Ft 7680,96 Ft
(32EUR*240,30HUF/EUR=7680,96) árfolyamnyereség: T: szállítók
114,88 Ft
K: külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek pénzügyileg rendezett árfolyamnyeresége
114,88 Ft
(7795,84Ft-7680,96 Ft=114,88 Ft) A másik EU-napijegy (16EUR): T: szállítók
3840,48 Ft
K: devizabetétszámla
3840,48 Ft
52
(16EUR*240,030HUF/EUR=3840,48) árfolyamnyereség: T: szállítók
65,76 Ft
K: külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek pénzügyileg rendezett árfolyamnyeresége
65,76 Ft
(3906,24 Ft-3840,48 Ft=65,76 Ft) • ÖMV tankolások kiegyenlítése (11.18.) szintén a K&H forintszámláról történt, a bank által közölt devizaeladási árfolyamon számított forintértékben, majd a bekerüléskori és a pénzügyi teljesítéskori árfolyamkülönbözet elszámolása (6. sz. Melléklet/16.): könyvelési tétel: T: szállító K: devizabetétszámla
67.195,85 Ft 67.195,85 Ft
(278,74EUR*241,070HUF/EUR=67.195,85) árfolyamnyereség: T: szállító
710,79 Ft
K: külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek pénzügyileg rendezett árfolyamnyeresége
710,79 Ft
(67.906,64 Ft-67.195,85 Ft=710,79 Ft) 10.08-i tankolás pénzügyi teljesítéskori elszámolása: T: szállító
62.721,59 Ft
K: devizabetétszámla
62.721,59 Ft
(260,18EUR*241,070HUF/EUR=62.721,59) árfolyamnyereség: T: szállítók
1064,14 Ft
K: külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek pénzügyileg rendezett árfolyamnyeresége
1064,14 Ft
(63.785,73 Ft-62.721,59 Ft=1064,14 Ft) A hozzávet leges (forintos árbevétel, költségek és az egyéb nem közvetlenül felmerül költségek, ráfordítások nélküli) eredményhatást a vev követelés beérkezését és az árfolyamkülönbözet meghatározását követ en lehet megállapítani: árbevétel, költségek,
53
árfolyamnyereségek, árfolyamveszteségek összesítésével. Itt az eddig összesíthet teljesítményt tudom csak összefoglalni: Nettó árbevétel:
458.821 Ft
Anyagköltség (gázolajvásárlás):
109.744 Ft
Igénybevett szolgáltatások költségei: Anyagjelleg' ráfordítások:
37.735 Ft 147.479 Ft
Egyéb személyi jelleg@ kifizetés:
37.488 Ft
Személyi jelleg' ráfordítások:
37.488 Ft
Üzleti tevékenység eredménye: Realizált árfolyamnyereség: Realizált árfolyamveszteség:
273.854 Ft 2.103 Ft 309 Ft
Pénzügyi mCveletek eredménye:
1.794 Ft
Szokásos vállalkozási eredmény:
275.648 Ft
Adózás el=tti eredmény:
275.648 Ft
54
3.1.5. Mérlegfordulónapi értékelés A Szt. szellemében a társaság a külföldi pénzértékre szóló követeléseinek mérlegkészítéskori értékelése során - ugyanúgy, mint a belföldi követeléseknél - els lépésként a követeléseket min síti az alábbi szempontok szerint: a követelés várhatóan realizálható összege hogyan viszonyul annak könyv szerinti forintértékéhez, megfelel-e a követelés a számviteli törvény behajthatatlan követelés kritériumának, nem történt-e meg a követelés elengedése. A követelések mérlegfordulónapi állományának értékelése során be kell tartani egy bizonyos sorrendet. El ször, amennyiben szükséges, el kell számolni a hitelezési veszteséget a behajthatatlan és elengedett követeléseknél. Behajthatatlan követeléseket az egyéb ráfordítások között kell elszámolni a nyilvántartás szerinti árfolyamon, amely a társaság esetében a bekerüléskori MNB árfolyamot jelenti. Az elengedett követeléseket szintén a könyv szerinti értéken, a rendkívüli ráfordítások közötti elszámolással kell leírni. Ezt követ en a vev k és adósok min sítése alapján, ha szükséges értékvesztést kell elszámolni, amennyiben a könyvekben szerepl
követelés összege meghaladja a
kés bbiekben pénzügyileg realizálható összeget. Devizás követeléseknél el ször devizában kell az értékvesztés összegét megállapítani és ezt a bekerüléskori MNB árfolyamon kell forintosítani. A korábbi év(ek)ben elszámolt értékvesztés visszaírására akkor van mód, amennyiben a követelés várhatóan megtérül összege jelent sen meghaladja a követelés könyv szerinti értékét. A követelés visszaírt értékvesztéssel megnövelt összege azonban nem haladhatja meg az eredeti bekerülési értéket. A külföldi pénzértékre szóló kötelezettségek év végi értékelésénél el ször az esetlegesen elengedett kötelezettségeket számolják el a bekerülékori MNB árfolyamon, amelyet a rendkívüli bevételek közötti elszámolással rendeznek. És ezután kerülhet sor az értékelésre. A mérleg fordulónapján meglév külföldi vev követeléseket és szállítói tartozásokat át kell értékelni a mérleg fordulónapján érvényes az MNB által közzétett, hivatalos árfolyam szerint, feltéve, hogy az összevont árfolyamkülönbözet összege jelent s. Hogy mekkora összeg@ árfolyamkülönbözet számít jelent snek ezt a számviteli politikában kell a társaságnak rögzítenie. A társaság esetében jelent snek min sül az árfolyamkülönbözet, ha a várható üzleti eredmény 1%-át meghaladja, ez december 20-án, a társasági adóel leg
55
feltöltésekor kerül megállapításra. Amennyiben a devizás tételek mérlegfordulónapi átértékeléséb l származó összevont árfolyamkülönbözet nem jelent s, akkor minden egyes devizás tétel a mérlegbe a bekerülési (könyv szerinti) árfolyamon számított forintértékben fog változatlanul szerepelni (azaz ilyen esetekben a nem jelent s összevont árfolyamkülönbözet nem könyvelend , kiszámítása annak bizonyítására szolgál, hogy az átértékelést nem kellett elvégezni). A devizás tételek mérlegfordulónapi értékelésével kapcsolatos számítások lépései a következ k: egyedi devizás eszközönként és forrásonként meg kell határozni azok könyv szerinti forintértékét, egyedi devizás eszközönként és forrásonként meg kell határozni azok mérlegfordulónapi MNB árfolyammal átszámított forintértékét, egyedi devizás eszközönként és forrásonként meg kell határozni a devizás tételek mérlegfordulónapi értékeléséb l származó nem realizált árfolyamkülönbözet összegét, meg kell határozni a devizás tételek mérlegfordulónapi értékelése során keletkezett összevont nem realizált árfolyamkülönbözet összegét, min síteni kell a jelent s érték szempontjából a devizás tételek összevont nem realizált árfolyamkülönbözetét, amennyiben a devizás tételek mérlegfordulónapi értékelése során keletkez összevont nem realizált árfolyamkülönbözet összege jelent s, akkor végre kell hajtani az egyedi devizás eszközök és források átértékelését, s az összevont átértékelési különbözet összegét el kell számolni jellegének megfelel en az eredmény terhére vagy javára. Amennyiben az összevont nem realizált árfolyamkülönbözet árfolyamveszteség, akkor azt a pénzügyi m@veletek egyéb ráfordításai között kell az eredmény terhére elszámolni. Amennyiben az összevont nem realizált árfolyamkülönbözet árfolyamnyereség, akkor azt a pénzügyi m@veletek egyéb bevételei között kell az eredmény javára elszámolni, majd ezzel egyid ben - az óvatosság elve és a realizációs elv alapján - azonnal id belileg el kell határolni a passzív id beli elhatárolások között, mint halasztott bevételt. (A 2003. év elejét l hatályos új számviteli el írások szerint nem kötelez
az árfolyamnyereség
elhatárolása, az a tárgyévi eredmény javára elszámolhatóvá válik, akár 2002-ig visszamen leg is.) A devizás eszközök és kötelezettségek mérlegfordulónapi értékelése során összevontan keletkezett nem realizált árfolyamnyereség elhatárolt összegét kizárólag a kés bbi üzleti év
56
vagy évek devizás tételeinek mérlegfordulónapi értékelése során összevontan keletkezett nem realizált árfolyamveszteségek ellentételezésére lehet és kell felhasználni. A Szt. ezen el írásából
következ en
árfolyamveszteségek
ezen
elhatárolt
ellentételezésére,
összeg
amelyek
nem
használható
realizált
fel
olyan
árfolyamveszteségnek
min sülnek. 3.1.6. Devizabetétszámla vezetése A társaság kizárólag eurós devizaszámlákkal rendelkezik, melyeket két bank vezet, a K&H és a HVB bank. A HVB bank bonyolítja ezenkívül a gépjárm@vezet k részére kialakított euró alapú üzleti bankkártya rendszert is. A bankok a tranzakciót követ napon küldik a devizás számlakivonatokat: az ún. eurós f devizaszámlát és a gépjárm@vezet k üzleti kártyaszámláinak devizamozgásait mutató bankszámlakivonatokat. A f
számla
nyitása azért is volt célszer@, mert a kártya feltöltések könnyebben végrehajthatóak így, mintha azok a forintszámláról történnének és az adminisztrációt is könnyebbé teszi. Az euró devizabetétszámlán közlik a külföldön felvett készpénz után fizetend
ATM
költséget, az átutalt napidíjakat, az éves kártyahasználatért felszámított összeget, valamint az AZV-jutalékot, amelyet a külföldi partnerek felé történ terhelnek a társaságra. Legjellemz bb jogcímek az euro f számlán: jóváírások: vev átutalások, kapott kamatok, átvezetések a K&H banknál vezetett devizaszámláról; terhelések: üzleti kártyaszámla feltöltések, szállítói tartozások kiegyenlítése, napidíjak utalása, AZV-jutalék, ATM költség, átvezetés a K&H banknál vezetett devizabetétszámlára stb.
átutalások végrehajtásáért
57
A devizaszámla állománynövekedéseinek forintra történ
átszámítása az MNB által
közzétett hivatalos árfolyamon; az állománycsökkenések, azaz a terhelések elszámolása pedig súlyozott átlagárfolyamon történik. A gépjárm@vezet k üzleti kártyaszámláinak jellemz jóváírásai: a feltöltés, amely a f számláról kerül átvezetésre (a f devizabetétszámla súlyozott átlagárfolyamán kerül forintosításra), másik gépjárm@vezet számlájáról történ átutalás. Legjellemz bb terhelések: pénzfelvétel, gázolaj vásárlás, szolgáltatások igénybevétele, átvezetés vissza a f számlára, vagy átvezetés másik gépjárm@vezet számlájára. Az f számláról az üzleti bankkártyára utalt euró összegek (számlafeltöltések) forintosítása a társaság devizabetétszámlájának súlyozott átlagárfolyamán történik, a gépjárm@vezet k számláinak devizacsökkenését (pl. készpénz felvétel) a „saját” bankszámlájának súlyozott átlagárfolyamán számítják át forintra. A devizaszámlán lév devizakészlet mérlegfordulónapi értékelése a Szt. el írásai alapján történik. A f könyvi kivonat alapján a devizatételek értékelése a mérlegfordulónapon érvényes MNB által közzétett hivatalos árfolyamon számított forintértéken történik, amelyet össze kell vetni a könyv szerinti forintértékkel. Amennyiben az összes devizás tétel összevont árfolyam különbözete jelent s úgy a devizabetétszámlák is átértékelésre kerülnek, árfolyamnyereség esetén az árfolyamnyereség összegét a pénzügyi m@veletek egyéb bevételei között kell elszámolni a devizabetétszámla egyidej@ felértékelésével, árfolyamveszteség
esetén
a
pénzügyi
m@veletek
egyéb
ráfordításai
között
a
devizabetétszámla egyidej@ leértékelésével. Ha nem jelent s az év végi összevont árfolyamkülönbözet úgy a devizabetétszámla a könyv szerinti forintértéken kerül a mérlegbe.
58
3.2. Beruházások elszámolása A társaság tevékenysége folytatásához szükséges tárgyi eszközeinek (nyergesvontatók, tartályfélpótkocsik) egy részét Németországból szerzi be. Beruházásokból származó szállítói tartozásait általában saját devizából egyenlíti ki - erre fedezetet els sorban a visszaforgatott nyereség, az eredménytartalék; valamint az értékcsökkenés biztosít. Devizahitelt
illetve
-kölcsönt
a
társaság
nem
vesz
igénybe,
els sorban
az
árfolyamkockázatok miatt. A hiányzó forrást szükség esetén forinthitelb l biztosítja. Az elmúlt évben - 2001-ben - a társaság a Daimler Chrysler AG-t l 1 darab Mercedes vontatót szerzett be. A szerz déskötéskor a Transtank Kft-nek 10% el leget kellett befizetnie,
amelyet
saját
devizából
teljesített
(súlyozott
átlagárfolyamon
került
forintosításra), és ezen az árfolyamon került könyvelésre is (T:352. K:38585.). (Az el leg elszámolása történhet az el z ekben leírt módon is, de a Szt. jelenlegi el írásai szerint az el leget a pénzügyi teljesítés napján érvényes választott árfolyamon kell a könyvekbe vezetni (a társaság esetében ez az MNB árfolyamot jelentené), és a ténylegesen
kifizetett
saját
deviza
súlyozott
átlagárfolyamával
összevetve
az
árfolyamkülönbözetet is el kell számolni (T:352. K:38585. és T:8761. K:38585. vagy T:38585. K:9761.).) A gépjárm@veket a Mercedes magyarországi képviseletére szállították le, itt zajlott le az átvétel is - ez utóbbi jelentette a teljesítés id pontját. A vételárat az elismert, az elfogadott deviza összegének és az adott devizának a szerz dés szerinti teljesítés napján (az importbeszerzéskor) érvényes (az importbeszerzés napjára vonatkozó) MNB által közzétett, hivatalos árfolyam szorzataként határozták meg. Ezt követte a beszerzés elszámolása (T:161. K:4442.), majd pedig a beruházási szállítói tartozás és az el leg összevezetése (T:4552. K:352.). Összevezetéskor, amennyiben súlyozott átlagárfolyamon került a könyvekbe az el leg, el kell számolni az árfolyamkülönbözetet, amely az el leg bekerüléskori súlyozott átlagárfolyama és az összevezetéskori MNB árfolyam között keletkezik. A következ lépést a „maradék” tartozás kiegyenlítése jelentette. A külföldi beruházási szállítóval szembeni kötelezettség fennmaradó részét (90%) kétharmad részben a
társaság
devizaszámláján
devizakötelezettség
lév
könyvelésére
devizából a
egyenlítette
bankértesítéskor
került
ki.
A
kiegyenlített
sor:
a
kiegyenlített
devizakötelezettség forintértékét az adott deviza összegének és a súlyozott átlagárfolyam
59
szorzataként állapították meg. Ezt követte a kötelezettség könyvelése (T:4552. K:38585.), majd teljesítéskori (import beszerzéskori) és pénzügyi teljesítéskori árfolyam eltéréséb l adódó árfolyamveszteség elszámolása (T:8672. K:4552.). Természetesen a külföldi kötelezettség kiegyenlítésére felhasznált deviza könyv szerinti árfolyama és a devizakötelezettség kiegyenlítésére történ
felhasználáskori MNB árfolyama közötti
különbözettel is el kell számolni, amely szintén veszteség jelleg@ volt (T:8762. K:38585.). A fennmaradó - egyharmad - részt a bank által a cég elszámolási betétszámláján jóváírt forinthitelb l egyenlítették ki (T:3841. K:445., T:4552. K:3841.). Itt is keletkezik árfolyamkülönbözet (hiszen bár forinthitelt adott a bank, de devizában teljesíti a tranzakciót) mégpedig a bank devizaeladási árfolyama és a kivezetésre kerül szállítói kötelezettség könyv szerinti árfolyama között (T:8762. K:4552. vagy T:4552. K:9762.). A hitel kamatának üzembehelyezésig felmerült, arányos része és a hitelhez kapcsoló költségek is aktiválandók és a bekerülési érték részét képezik (T:161. K:531., T:161. K:445.). A bekerülési érték a következ (Euro
3-as
gépjárm@vek
üzembehelyezésig felmerült tételekb l áll: vételár,
behozatala
vámmentes),
környezetvédelmi
termékdíj,
környezetvédelmi vizsgálat díja, üzembehelyezés költsége, rendszámtábla, új árufuvarozási engedély, érvényesít címke, belföldi árufuvarozási engedély alapdíja, nemzetközi közúti járm@ min ségvizsgálat, ADR igazolás érvényesítése, illeték, aktiválásig felmerült CASCO és gépjárm@ felel sségbiztosítása, illet leg a hitelfelvétellel kapcsolatos ráfordítások: bankgarancia díja, hitelbírálati díj, kezelési költség, üzembehelyezésig felmerült hitelkamat, szerz dés közjegyz i hitelesítés költsége. A gépjárm@vek a beruházási számláról üzembehelyezéskor kerülnek át a tárgyi eszköz számlára (T:131. K:161.). Ezt követ en kerül megállapításra a használati id , a maradványérték és az éves értékcsökkenés mértékének meghatározása (T:571. K:139.). [20] Maradványérték meghatározásáról is érdemes pár szót ejteni. A maradványérték az új Szt. szerint: egyrészt „a hasznos élettartam végén várhatóan realizálható érték (ami lehet a várható eladási ár, esetleg a haszonanyag-, illetve a hulladékérték)”; másrészt amelyet „a rendeltetésszer@ használatbavétel, az üzembehelyezés id pontjában rendelkezésre álló információk alapján lehet/kell meghatározni”. Nulla lehet a maradványérték, ha annak értéke valószín@síthet en nem jelent s. Ennek nagyságát számvitel-politikai döntéssel indokolt alátámasztani és az üzembe helyezési dokumentumban kell rögzíteni. Azt, hogy maradványérték meghatározásához milyen forrásból származó adatokat használtak fel, azt
60
az értékelési szabályzatban kell rögzíteni. A küls
forrásból származó információ (a
könyvvizsgáló által javasolt forgalmazótól, eladótól beszerzett információ) önmagában nem lehet elegend (legfeljebb tájékoztató adat), hiszen nem tudja figyelembe venni az adott eszköz használatának körülményeit (amelyek nemcsak a hasznos élettartamot, de a maradványértéket is jelent sen befolyásolhatják). [18] A társaság járm@veinek maradványértékét általánosan 10%-ban állapítja meg. 3.3. Adótörvény és a Szt. el=írásainak eltéréséb=l adódó különbségek, ezek kezelése A devizaliberalizáció - 2001. júniusától - lehet séget biztosít arra, hogy belföldiek egymás közötti kapcsolatukban devizában szerz djenek, devizában számlázzanak és az ellenértéket devizában egyenlítsék ki. 2001-ben, amikor az áfa törvényt még nem hozták összhangba az új számviteli törvénnyel, a devizabelföldiek közt devizában kötött szerz déshez kapcsolódó áfa elszámolás problematikus volt az érintett gazdasági szervezeteknek. Az akkor hatályos szabályok szerint ugyanis az adó alapjának megállapításakor az adófizetési kötelezettség keletkezésének, a halasztás lejáratának id pontjában érvényes, a külföldi fizet eszköz vételére és eladására felhatalmazott pénzintézet vagy gazdálkodó szervezet által jegyzett árfolyamot kellett alkalmazni. A 26.§. értelmében, ha az adófizetésére a szolgáltatást saját nevében megrendel
adóalany
kötelezett, ekkor az áfa alapjának és az adónak a megállapítására adott deviza-, vagy valutaeladási árfolyamot kellett alkalmazni. Egyéb esetekben - termékértékesítéskor, szolgáltatásnyújtáskor - a deviza- illetve valutavételi árfolyam volt az alkalmazandó. A Szt. szerint viszont 2001. év eleje óta a külföldi pénzértékre szóló követeléseket és kötelezettségeket a szerz dés teljesítésének napjára vonatkozó, a választott hitelintézet átlagárfolyamán vagy az MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani. A könyveket pedig - néhány kivételt l eltekintve - forintban kell vezetni, és az adókat is forintban kell fizetni. Ebb l a két eltér
törvényi rendelkezésb l adódott a
probléma: hogyan lehet biztosítani, hogy a partnerek azonos áfát valljanak be - el zetesen felszámítottként illetve levonhatóként. A számla kiállítójára hárult a kötelezettség, hogy a számlát úgy készítse el, hogy azonos áfát valljon a számla befogadója is. Ennek kétféleképpen tudott eleget tenni, egyrészt úgy, hogy a számlán feltüntette az adó alapját és az áfa összegét devizában illetve az áfa törvény szerint átszámított forintösszegben. Másrészt úgy, hogy a deviza összegek mellett információként megadta a számlavezet je
61
által jegyzett deviza/valuta árfolyamot. Kötelez
el írás hiányában mindkét változat
elfogadható volt. Az áfa és a számviteli törvény el írásainak csak úgy tehettek eleget egyid ben, ha kétféle nyilvántartást vezettek - egy áfa nyilvántartást, ez alapján került befizetésre az adó. A másikat pedig a számviteli törvényeknek megfelel en. Konkrétan ez mit jelentett? A devizában kiállított számla a kiállítójánál az áfa nyilvántartásba az áfa törvény szerinti árfolyamon számított forintértéken került, ez alapján kellett a fizetend adóját bevallani és befizetni. Azonban a vev -analítikában illetve a f könyvben a vev számlákon nem az áfa nyilvántartásba felvett összeggel, hanem a középárfolyamon került kimutatásra a számla értéke. A két nyilvántartás tehát különböz fizetend áfa értéket adott, amely különbséget meg kellett szüntetni - ezért a könyvelésben a fizetend áfát azonos forintértéken kellett beállítani, mint amely az áfa nyilvántartásba szerepelt. Értelemszer@en a vételi árfolyamon kimutatott áfa és a középárfolyamon (vagy MNB árfolyamon) szerepeltetett nettó árbevétel összege a vev követelésként kimutatott összegnél alacsonyabb, így fiktív árfolyam különbözet keletkezett. Ezt árfolyamnyereségként kellett elszámolni - jobb megoldás hiányában. A számla befogadójánál hasonló volt a helyzet. A kapott számlán feltüntettek szerint az áfa analitikába felvételre került az adóalap és a levonható áfa. A szállítói számlán és az analitikában a kötelezettség az általa választott hitelintézet átlagárfolyamán (vagy MNB árfolyamon) került felvételre, míg a levonható áfa az áfa kimutatás szerinti forintösszegben. A költséget, illetve ráfordítást ugyancsak közép vagy MNB árfolyamon könyvelték. Itt tehát logikusan itt fiktív árfolyamveszteség keletkezett. A 2002. évt l az alábbiak szerint módosult az áfa törvény, mely változást a 28.§.(2) tartalmazza: „Ha az általános forgalmi adó és a fogyasztási adó alapjának megállapításához szükséges értéket külföldi fizet eszközben fejezték ki, akkor az adó alapjának megállapításakor: a) az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban áfatörvény) 19.§-a szerinti halasztásra jogosult adóalanynak a halasztás lejáratának id pontjában, b) folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás [áfa-törvény 13.§ (1) 23. pont ] esetében a bizonylat kibocsátásának napján, c) egyéb esetekben az adófizetési kötelezettség napján érvényes, a MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyamát kell alkalmazni.”
62
A fentiekb l következ en a devizában kiállított számlákon többé nem kell feltüntetni az adóalapot és az adó összegét forintban, vagy a kibocsátó által választott hitelintézet devizaeladási árfolyamát, mivel az MNB hivatalos árfolyamán kell forintosítani az pedig mindenki számára elérhet . Azonban a kett s nyilvántartást a továbbiakban sem lehet elkerülni: egyrészt azért, mert a választott devizaárfolyam nem feltétlenül azonos az MNB hivatalos devizaárfolyamával, másrészt azért, mert a számviteli elszámolások szerinti teljesítés id pontja nem azonos az
áfa-törvény
szerinti
teljesítési
id ponttal
(halasztott
fizetésnél,
folyamatos
termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál). A leírtak alapján tehát egyértelm@, hogy a devizában számlázott tételeknél a fizetend , illetve a levonható áfa alapjának meghatározásához most is külön nyilvántartás szükséges. (A kett s nyilvántartás abban az esetben lehetne elkerülhet , ha mindkét fél számvitelében is az MNB árfolyamot alkalmazná.) Az ezen nyilvántartás alapján meghatározott fizetend , illetve levonható áfa és a devizában kiállított számlák - számviteli el írások szerint forintra átszámított áfaértéke közötti különbözetet az áfa bevallással egyidej@leg árfolyamnyereségként, illetve árfolyamveszteségként kell elszámolni (T:467.- K:9762. vagy T:8762. - K:467., illetve T:466. - K:9762. vagy T:8762. K:466. ) [25]
63
4. A Transtank Kft-nél alkalmazott rendszer összefoglalása és javaslatok a továbbfejlesztésre A Transtank Kft. deviza nyilvántartási rendszerér l összességében elmondható, hogy a törvényi el írásoknak megfelel en m@ködik. Az elszámolási rendszer átlátható és világos, de vannak hiányosságok a nyilvántartás-vezetés technikai feltételeit illet en. Az alapvet
problémát az jelenti, hogy a devizanyilvántartás vezetése (a
devizaállomány változásainak rögzítése és a súlyozott átlagárfolyam számítása) manuálisan történik, tehát a potenciális hibalehet ség nagyobb. Így els dleges feladat egy megfelel számítógépes program létrehozása illetve megvásárlása lenne. Els ként említeném a súlyozott átlagárfolyamok számítógépes nyilvántartásának bevezetését a manuálisan történ rögzítés helyett. A számítógépes program lehet séget biztosítana bizonyos ellen rzési pontok beépítésére is: pl. a súlyozott átlagárfolyam csak akkor mozdulhat el, ha adott devizabetétszámlán jóváírás is történik. Másrészt a folyószámla nyilvántartási program alkalmas lenne arra is, hogy a devizatörzsben az aktuális MNB árfolyamot illet leg a súlyozott átlag árfolyamot is felrögzítsék és összekötve a könyvelési programmal az automatikusan lehívható lenne. Másodsorban
megemlíthet
a
gépjárm@vezet k
üzleti
bankkártyás
fizetései
könyvelésének kérdése is. A kártyával fizetett számlák kikontírozása és könyvelése manuálisan történik a gépjárm@vezet k által
átadott bizonylatok alapján, majd a
bankszámlakivonat megérkezését követ en az árfolyamkülönbözetek megállapítása szintén kézzel történik. E körülményes módszer helyett a számlák könyvelése történhetne a kimen számlákhoz hasonlóan, mégpedig úgy, hogy a Likvid könyvelési programot összekötik a Sped2000 rendszerrel, amely automatikusan átküldi feldolgozásra a könyvelési rendszernek. Ahhoz, hogy a rendszer felismerje és a megfelel felmerül
helyre könyvelje a
költségeket, a költségek f könyvi számlákkal való paraméterezésére van
szükség. A valutás költségek külföldi adótartalmának megállapítása szintén kézzel történik, megoldás itt is a Speed2000 és Likvid rendszer összekötése lehet - automatikus könyvelés (paraméterezés, jogcímek). A Sped2000-ben a valutás költségek pl. tartálytisztítás bruttó módon vannak nyilvántartva és ebb l kell visszaszámolni a nettó összeget és az adót. Ezért
64
a Sped2000 rendszert úgy kell átalakítani, hogy automatikusan különválassza az adóalapot és az adót. Megoldható lenne az év végi értékelés automatizálása is, ehhez az MNB árfolyamokat folyamatosan vezetni kellene a könyvelési rendszerben, nemcsak a Sped2000 programban. A számítógépes könyvelési program így az év végi árfolyam különbözeteket meg tudná állapítani, összesíteni tudná és esetlegesen a megfelel paraméterek megadásával azt is meg tudná állapítani jelent s-e ez az összeg. Az értékvesztések év végi elszámolásához jelent s segítséget nyújtana egy a vev k teljesítését figyel rendszer létrehozása. Egyrészt jelezné az esetleges fizetési késedelmet, és a megadott feltételeknek megfelel en késedelmi kamatot számolna. Másrészt az év végi értékeléskor a rendszer segítségével egyszer@södne az egyes vev k besorolása és így az esetleges értékvesztések elszámolása is egyszer@bb feladatot jelentene. Végezetül pedig a külföldön igénybevett szolgáltatások pénzügyi kiegyenlítése el nyösebb lenne, ha a gépjárm@vezet k üzleti bankkártyájukkal és nem a kártyáról felvett valutával fizetnének. Egyrészt a társaság számára olcsóbb megoldást jelentene (ATM költség megtakarítása), másrészt az adminisztrációt is megkönnyítené. Ehhez azonban a külföldi partner fogadókészségére is szükség lenne. A fentiekben felsorolt továbbfejlesztési javaslatok gyakorlati megvalósítása esetleges, hiszen meg kell teremteni a megfelel anyagi és technikai feltételeket, bevezetésük pedig meglehet sen id igényes lehet. A cél, a nyilvántartási rendszer egyszer@sítése, ezzel egyid ben az adminisztrációs terhek csökkentése, érdekében felmerült költségek és ráfordítások hosszú távon a társaság számára megtérülnek.
65
Felhasznált irodalom: [1] Bubla Margit: Szállítmányozás (Internet: www.cegnet.hu) Complex CD jogtár: [2] 2000. évi C. tv. (számvitelr l) [3] 2001. évi CXIII. tv. [4] Ptk. [5] Áfa tv. [6] Dr. Cseh Lajos: A szállításról, fuvarozásról (Internet: www.pointernet.pds.hu) [7] Dr. Cseh Lajos: Nemzetközi közúti fuvarozás (Internet: www.pointernet.pds.hu) [8] Euro a közös pénz (Internet: www.euroinfo.hu) [9] Folytatódik a devizapiac liberalizációja (Internet: www.frisshirek.hu) [10] Hodosy Hideg Annamária: Fuvarozási és szállítmányozási ismeretek [11] Hódító közút (Internet: www.menedzsmentforum.hu) [12] Kézikönyv a veszélyes anyagok szállításáról [13] Nemzetközi szállítmányozás és logisztika (Internet: www.gm.hu) [14] Seb=k Orsolya: Piacvédelem vagy liberalizáció? (Internet: www.piacesprofit.hu) [15] Szállítmányozás lépéskényszerben (Internet: www.cegnet.hu) [16] Számviteli kézikönyv 1994 [17] Számviteli kézikönyv 2001 Számviteli Levelek: [18] I. évfolyam 2. Szám ( A maradványérték-kiszámítás alátámasztása ) [19] I. évfolyam 3. szám ( A pénzmozgások bizonylatainak rögzítése ) [20] I. évfolyam 4. Szám ( Deviza elszámolások ) [21] I. évfolyam 10. szám ( A folyószámla meg rzése ) [22] I. évfolyam 24. szám ( Devizára szóló követelések - kötelezettségek beszámítása ) [23]Tájékoztató az EU-csatlakozási tárgyalások közlekedési fejezetének lezárásáról (Internet: www.volun.hu) [24] Tranzit (nemzetközi okmányok) (Internet: www.dhl.hu) [25] Zara László: Devizában történ számlázás áfájának és számviteli elszámolásának szabályai (Internet: www.matav.hu)
66
Mellékletek: 1. Veszélyes árut szállító közúti járm@vek megjelölése 2. Veszélyességi bárcák (3) 3. Az ADR áruosztályai 4. A veszélyes anyagok veszélyeire/kockázataira utaló R mondatok (2) 5. Tehergépjárm@vek nemzetközi áruszállítása a Transtank Kft-nél 1997 és 2001 között (4) 6. Egy fuvarfeladat elszámolásához kapcsolódó dokumentáció (17)
BUDAPESTI GAZDASÁGI F ISKOLA PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI F ISKOLAI KAR ZALAEGERSZEGI INTÉZET KÖNYVTÁRA 8900 ZALAEGERSZEG, GASPARICH U. 18/A PF.: 67. TEL.: (92) 509-940 (OLVASÓSZOLGÁLAT), 509-938 (VEZET ) FAX: 509-930 Web: http://www.pszfz.bgf.hu/konyvtar E-mail:
[email protected]
________________________________________________________________________
FIGYELMEZTETÉS Az archívumból a mellékletek hiányoznak, a hallgató által leadott digitális példány azokat nem tartalmazta. A hiányzó mellékletek csak a nyomtatott változatban tekinthet ek meg!
