VII. évfolyam 11. szám, 2015. november
A megszerzett tudás és a gyakorlat összhangja
TARTALOM 3 Gottgeisl Rita – Láng Noémi Karácsony – meglepetések nélkül | Rendezvények | Ajándékozás
9 Dr. Sallai Csilla Újrakönyvelni – miért, mikor, hogyan? (2. rész) | Adózás – önellenőrzés | A beszámoló önellenőrzése | Könyveljünk újra?
12 Dr. Horváth István Munkába menet – Miként ítélt az Európai Bíróság a munkaidő kezdetéről? | A munkaközi szünet és az utazások | Mettől kezdve „ketyeg” a munkaidő?
15 Tóth Mihály Számviteli változások 2016-tól (1. rész) | A 2013/34/EU irányelv átvétele | Az IFRS-ek hazai alkalmazása egyedi beszámolási célokra
17 Karácsony Imréné A termőföldből átminősített ingatlan elidegenítésekor keletkező jövedelem adókötelezettsége
Számviteli és adózási szaktájékoztató
= 6 .Ζ (0 (/ 7 . 3
ADÓVÁLTOZÁSOK + SZÁMVITEL 2015–2016
Idēpont: 2015. december 16–17., szerda–csütörtök, 09.00–16.30; regisztráció 8 órától
Helyszín: MOHA Ház %XGapest, Gizella út 42–44.)
EOēadók: Gottgeisl Rita DGµV]DN«UWēN¸Q\YYL]VJ£Oµ$GµWDQ£FVDGµN(J\HV¾OHW«QHNDOHOQ¸NH Tóth Mihály N¸Q\YYL]VJ£OµIēRV]W£O\YH]HWē1HP]HWL)HMOHV]W«VL0LQLV]W«ULXP .¸Q\YHOēN NUHGLW (vállalk. szak/dec. 16.: 8 kredit nemV]£PYLWHOLGHF NUHGLWV]£PYLWHOLW«PDN¸U $GµWDQ£FVDGµN RNO DGµV]DN«UWēN NUHGLW GHF NUHGLWGHF NUHGLW .¸Q\YYL]VJ£OµN NUHGLW (dec. 16.: 4 kredit + dec. 17.: 2 kredLW (] LWW V]LQWH D] XWROVµ OHKHWēV«J KRJ\ EHQ PHJV]HUH]]H D KL£Q\]µ NUHGLWSRQWRNDW 7HOMHVHQ ¼M WHPDWLN£N0LQGHQHJ\KHO\HQDPLWD¸V«VRVDGµ«VV]£PYLWHOLY£OWR]£VRNUµODJ\DNRUODWEDQ WXGQLNHOO0HJK¯YMXNQWDN«WQDSRVNRQIHUHQFL£UD N¾O¸QN¾O¸QQDSUDLVOHKHWMHOHQWNH]QL
5«Vzv«WHOLG¯Ma.¸Q\YHOēN/DSMDelēȴ]HWēinek: már 15.625 )W-tól*
$]összeg k«W vaJ\több U«Vztvevē eJ\¾ttesMelentkez«VH HVHW«n «Uv«Q\es, eJ\QDSUD«VHJ\IēUH szól, «V az áIát nem tartalmazza.
Jelentkezés a kiadó weboldalán: www.ve]LQIo.KX További szakmai napok a Vezinfónál
2015. november 30. 1RQSURȴW &LYLO ElēDdó: Gottgeisl Rita
2015. december 1. %HOI¸OGL¾J\OHWHN)$MD «VV]£PO£]£VD (OēDGµ 'U&V£WDOMD\=VX]VDQQD Kreditpontok!
3
2015. december 2. 1HP]HWN¸]L¾J\OHWHN)$MD «VV]£PO£]£VD (OēDGµ 'U&V£WDOMD\=VX]VDQQD Kreditpontok!
4
2015. december 3. 7%-£UXO«NRN6]MD&DIHWHULD 0XQND¾J\ (OēDGµN )DUNDVQ«*RQGRV.ULV]WLQD )XWµ*£ERU+RUY£WKΖVWY£Q .DU£FVRQ\ΖPU«Q«
5
2015. december 7. 0XQNDMRJȂ M0XQND7¸UY«Q\N¸Q\YH (OēDGµN 'U+RUY£WKΖVWY£Q 'U7£QF]RV5LWD
2015. december 8. $57 9£OWR]LND]DGµ]£VUHQGMH (OēDGµ 'U)HNHWH=ROW£Q7LWXV]
7
2015. december 8. 6]£PO£]µSURJUDPRN¼M V]DE£O\DLMDQX£UWēO (OēDGµ &]¸QG¸U6]DEROFV
8
2015. december 9. .¸Q\YHOēLIHOHOēVV«J V]HU]ēG«VHN (OēDGµ 'U6DOODL&VLOOD Kreditpontok!
9
2015. december 10. .¸UQ\H]HWY«GHOPLWHUP«NG¯M Ȃ (OēDGµ .HOHPHQΖVWY£Q
GOTTGEISL RITA ROVATA
KARÁCSONY – MEGLEPETÉSEK NÉLKÜL
Közeledik az év vége, a karácsonyi vacsorák, rendezvények és az ajándékozás időszaka. A vállalkozások körében is elterjedt szokás, hogy ilyenkor ajándékokkal lepik meg egymást, saját munkavállalóikat és vásárlóikat. Az ötleteknek nincs határa, a marketingesek viszont meglepetten fogadják, hogy a számvitel és/vagy adó oldalról történő megközelítés a tényleges költségek mellett egyéb terhekkel is számol. Az előrelátó tervezést megkönnyítendő szeretnénk bemutatni néhány ide vonatkozó jogszabályi előírást. Rendezvények A cégek általában karácsony előtt tartanak egy olyan öszszejövetelt, amelyen vendégül látják a számukra fontos partnereket, elbúcsúztatják az óesztendőt, és bemutatják az eltelt év jelentősebb eredményeit. Függetlenül attól, hogy ezen a rendezvényen a saját munkavállalók mellett az üzleti partnerek is részt vesznek, vagy ezt csak az egyik vagy csak a másik csoportnak szervezik, ugyanaz a jogszabály határozza meg az adózást. Szintén nincs hatással az adózási szabályokra, hogy a rendezvényt külső helyszínen tartják, vagy saját székhelyükön/telephelyükön kerül megrendezésre. Egy rendezvény adójogi megítélése valójában attól függ, hogy ezt a tevékenységet hivatali, üzleti minőségben rendezik, vagy kizárólag a szórakozás a célja. Reprezentáció A reprezentáció körébe azok a rendezvények tartozhatnak, amelyek a juttató tevékenységével összefüggő, meghatározott célokra (üzleti, hivatali, szakmai) szerveződnek. Röviden azt mondhatjuk, hogy üzleti eseményhez kapcsolódnak, azaz illik rájuk az Szja tv. 3. § 26. bekezdésében megfogalmazott reprezentáció fogalma. Miután ezek a rendezvények a cég működésével kapcsolatba hozhatók, hivatali rendezvényeknek tekinthetők. Ez tehát az Szja tv. szerint úgynevezett egyes meghatározott juttatás. [Szja tv. 70. § (2)] „3. § 26. Reprezentáció: a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti rendezvény, esemény keretében, továbbá az állami, egyházi ünnepek alkalmával nyújtott vendéglátás (étel, ital) és a rendezvényhez, eseményhez kapcsolódó szolgáltatás (utazás, szállás, szabadidőprogram stb.) azzal, hogy az előzőek nem minősülnek reprezentációnak, ha a juttatásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél,
KÖNYVELŐK LAPJA
tartózkodási hely és idő, a tényleges szakmai, illetve hitéleti program és a szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme akár közvetve is megállapítható.” „70. § (2) Egyes meghatározott juttatásnak minősül az adóévben reprezentáció juttatása alapján meghatározott jövedelem azzal, hogy a jövedelem meghatározásánál figyelmen kívül kell hagyni az e törvény előírásai szerint adómentes juttatásokat.” Nézzük az ilyen rendezvényekkel kapcsolatban felmerülő lehetséges költségeket: az olyan költségeket, amelyek a rendezvény, esemény lebonyolításának feltételeit képezik (terembérleti díjak, bemutató eszközök használati díjai, hangosítás költségei) a reprezentáció értékébe nem kell beszámítani; az üzleti rendezvényen meghívottként résztvevők utazási és szállásköltsége reprezentációnak minősül, míg a rendezvény szervezésében résztvevők ilyen jellegű költségeit a hivatali üzleti utazásra vonatkozó rendelkezések szerint kell elszámolni; amennyiben az üzleti rendezvényen szabadidős programokat is szerveznek (előadóművészek fellépése, zenekarok közreműködése, tűzijáték stb.), azok költségei szintén a reprezentáció körébe tartoznak. Egyéb rendezvények Más a minősítés abban az esetben, ha a rendezvényen semmilyen hivatalos, üzleti esemény nincs, annak célja kizárólag a szórakozás. Erre az esetre az Szja tv. 70. § (3) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni. „70. § (3) Egyes meghatározott juttatásnak minősül b) az egyidejűleg több magánszemély (ideértve az üzleti partnereket is) számára szervezett, ingyenes vagy kedvezményes rendezvénnyel, eseménnyel összefüggésben (ha a rendez-
3
vény, esemény a juttatás körülményeiből megítélhetően döntő részben vendéglátásra, szabadidőprogramra irányul) a kifizető által viselt költség (beleértve az ilyen rendezvényen, eseményen a résztvevőknek adott ajándéktárgyra fordított kiadást is, feltéve, hogy az ajándéktárgy egyedi értéke személyenként nem haladja meg a minimálbér 25 százalékát).” Ide tartozónak tekintjük például az olyan csapatépítő tréninget, amelynek nincsen szakmai vonatkozása (szabaduló szoba, közös bowlingozás, golfozás stb.); ha egy szakmai kongresszuson nem kizárólag szakmailag érintett munkavállalók vesznek részt, az ő utazással kapcsolatos költségeik (konferencia részvételi díja, szállás, utazás költsége) egyes juttatásnak, míg a szakmai résztvevőké hivatali, üzleti utazásnak minősül, kivéve az étkezést, mert az mindenki számára egyes meghatározott juttatásnak számít az Szja tv. 70. § (1) a) pontja szerint.
Ajándékozás Az adózás szempontjából az a fontos, hogy az ajándék juttatója és az abban részesülő milyen viszonyban áll egymással. Nem mindegy, hogy azt üzleti partnereknek, vevők széles tömegének vagy saját munkavállalóknak, egyéb közreműködőknek adják. Lényegesek továbbá a juttatás körülményei, hogy annak kerete egy nyilvánosan meghirdetett kampány, valamilyen céges esemény vagy üzleti kapcsolat. Üzleti ajándék Üzleti partnereknek ingyenesen átadott termék vagy szolgáltatás az Szja tv. 3. § 27. bekezdése szerint üzleti ajándéknak tekinthető. Külön szeretnénk kiemelni, hogy az ingyenesen nyújtott szolgáltatás is üzleti ajándéknak minősül. Ilyen üzleti ajándéknak tekintjük a partnereknek adott jutalomutazást, akár belföldön, akár külföldön kerül erre sor. „3. § (27) Üzleti ajándék: a juttató tevékenységével öszszefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti kapcsolatok keretében adott ajándék (ingyenesen vagy kedvezményesen adott termék, nyújtott szolgáltatás, valamint a kizárólag erre szóló utalvány).” „70. § (2) Egyes meghatározott juttatásnak minősül az adóévben üzleti ajándékok juttatása alapján meghatározott jövedelem azzal, hogy a jövedelem meghatározásánál figyelmen kívül kell hagyni az e törvény előírásai szerint adómentes juttatásokat.”
Itt két jogszabályhely játszhat szerepet: az egyik a rendezvényen adott, ahhoz kapcsolódó ajándékot érinti [Szja tv. 70. § (3) b)], amelynek egyedi értéke nem haladhatja meg a minimálbér 25%-át, a másik pedig a kizárólag a munkáltató által, azonos feltételekkel és módon, ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termékre vagy nyújtott szolgáltatásra vonatkozó jogszabályhely (ehhez kapcsolódhat választhatóság, és nincs értékhatár) [Szja tv. 70. § (1) a)]. Az első esetre példa, ha a karácsonyi rendezvényen mindenki kap egy rúd bejglit és egy üveg bort. „70. § (3) Egyes meghatározott juttatásnak minősül b) az egyidejűleg több magánszemély (ideértve az üzleti partnereket is) számára szervezett, ingyenes vagy kedvezményes rendezvénnyel, eseménnyel összefüggésben (ha a rendezvény, esemény a juttatás körülményeiből megítélhetően döntő részben vendéglátásra, szabadidőprogramra irányul) a kifizető által viselt költség (beleértve az ilyen rendezvényen, eseményen a résztvevőknek adott ajándéktárgyra fordított kiadást is, feltéve, hogy az ajándéktárgy egyedi értéke személyenként nem haladja meg a minimálbér 25 százalékát).” A második esetben a munkáltató év végén a raktáron maradt, inkurrens termékekből lehetőséget biztosít vásárlásra 100 forintos egységáron a munkavállalók számára. „70. § (1) a) Egyes meghatározott juttatásnak minősül a) a munkáltató által aa) valamennyi munkavállaló (ideértve a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint a munkáltatóhoz kirendelt munkavállalót is), vagy ab) az előbbiek és/vagy elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, nyugdíjban részesülő magánszemély – ha nyugdíjazását megelőzően a munkáltatónál vagy annak jogelődjénél volt munkavállaló –, vagy ac) az előbbiek és/vagy közeli hozzátartozóik részére azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás (kivéve a fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító utalvány) révén juttatott adóköteles bevétel (ideértve azt az esetet is, ha a termék, a szolgáltatás azonos értékben meghatározott keret terhére valamennyi, az előzőekben említett, juttatásban részesülő magánszemély számára ugyanazon termék vagy szolgáltatáskörből azonos feltételekkel választható), feltéve, hogy a termék megszerzése (választása), illetve a szolgáltatás igénybevétele (választása) bármelyikük számára ténylegesen is elérhető.” Csekély összegű ajándék
Egyéb juttatások Annak ellenére, hogy az adóterhe azonos, mégis eltérő törvényi előírás alapján kell minősíteni a munkavállalóknak adott „ajándékokat”.
4
Ez a juttatás a minimálbér 10%-át meg nem haladó értékben adható, tulajdonképpen bárkinek. Ez lehet csekély összegű ajándék akár a munkavállalónak, akár az ő közeli hozzátartozójának, illetve bárkinek, akinek az adóévben
KÖNYVELŐK LAPJA
a juttatótól nem származott jövedelme. Erre az adóévben személyenként három alkalommal van lehetőség, ezért nyilvántartást kell vezetni az ilyen címen adott juttatásokról. A nyilvántartásnak mindenképpen tartalmaznia kell a juttatásban részesülő személyes azonosító adatait és az adó megállapításához szükséges adatokat, arra az esetre, ha a későbbiekben mégis adókötelezettség merülne fel. „70. § (3) Egyes meghatározott juttatásnak minősül a) a legfeljebb évi három alkalommal – az erre vonatkozó nyilvántartás vezetése mellett – csekély értékű ajándék révén juttatott adóköteles jövedelem, ha azt aa) a munkáltató a munkavállalójának, a munkavállaló, az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozójának, ab) a szakszervezet a tagjának, a nyugdíjas tagjának, a tag, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli hozzátartozójának, ac) a volt munkáltató vagy annak jogutódja a nyugdíjban részesülő magánszemélynek és közeli hozzátartozójának, ad) a kifizető a szakképző iskolai tanulónak, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgatónak juttatja, továbbá az aa)–ad) pontban nem említett esetben akkor, ha a juttatás olyan magánszemélynek történik, akinek a kifizetőtől az adóévben nem származik más jövedelme.” „70. § (5) E § alkalmazásában a) csekély értékű ajándék: a minimálbér 10 százalékát meg nem haladó értékű termék, szolgáltatás.” Nem merülhet fel a magánszemélyek adókötelezettsége, ha olyan keretek között történik a juttatás, amelynek során egyszerre több magánszemély részesül (részesülhet) a juttatásban és a juttató (kifizető) számára nem lehetséges megállapítani azt, hogy az egyes magánszemélyek milyen értékben részesültek belőle. Ilyen esetben az Szja tv. 70. § (3) b) pontja alapján minősülhet az ilyen juttatás egyes egyéb juttatásnak. „70. § (3) Egyes meghatározott juttatásnak minősül b) az olyan ingyenes vagy kedvezményes termék, szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, amelynek igénybevételére egyidejűleg több magánszemély jogosult, és a kifizető – jóhiszemű eljárása ellenére – nem képes megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerzett jövedelmet.” Itt fontos figyelni arra, hogy a törvény használ egy olyan szófordulatot, hogy a kifizető eredendően jóhiszeműen jár el, de a körülmények nem teszik lehetővé a részesülés értékének megállapítását. Amennyiben itt lehetőség lenne a nyilvántartás vezetésére, akkor nem teljesülne a jóhiszeműség elve. Azt gondoljuk, hogy a rendezvény/esemény lebonyolításának körülményei támaszthatják alá a jóhiszeműséget. Például nehezen lehet alátámasztani egy előzetes regisztrációhoz kötött, vagy csak meghívottak által látogatható rendezvényen adott juttatás esetén a nyilvántartás hiányát, ami alapján meg lehetne állapítani, hogy ki milyen juttatásban részesült.
KÖNYVELŐK LAPJA
Üzletpolitikai (reklám) célú ajándék „70.§ (3) Egyes meghatározott juttatásnak minősül d) az olyan adómentesnek, üzleti ajándéknak nem tekinthető üzletpolitikai (reklám) célú juttatás, amely nem tartozik a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá, azzal, hogy a kifizető rosszhiszemű vagy jogszerűtlen eljárása esetén a kiszabható mulasztási bírság az adóalap 50 százaléka.” Nem csak karácsony előtt, de akkor gyakrabban, nagyobb tömegben fordul elő, hogy a cégek valójában reklám céljából juttatnak magánszemélyeknek valamit (terméket, szolgáltatást). Ebben az esetben vizsgálnunk kell, hogy a juttatás módja nem tartozik-e a szerencsejátékról szóló törvény hatálya alá. Ha nem tartozik, mint az előbbiek, ez is egyes meghatározott juttatásnak minősül és aszerint adózik. Az egyéb juttatások keretében tárgyalt eseményekkel kapcsolatosan szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy amennyiben a kifizető jogszerűtlen eljárása vagy rosszhiszeműsége bizonyítást nyer, akkor a kiszabható mulasztási bírság az adóalap 50%-a. Adóterhek Az előbbiekben felsorolt minden egyes juttatás, amennyiben a feltételeknek megfelel, az Szja tv. 69. §-a szerint adózik. Az adó alapja a juttatás értékének 1,19-szerese. Az adó mértéke 16% és fizetendő még 27% egészségügyi hozzájárulás is. Szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a havi 08-as bevallásban a különböző egyes juttatásokhoz kapcsolódó személyi jövedelemadót eltérő sorokban kell feltüntetni az 1508A-01-01-es lapon. A 05-ös sorba kerül a reprezentációhoz és az üzleti ajándékokhoz kapcsolódó szja, és a 02-es sorba kerül az egyéb egyes meghatározott juttatások után fizetendő szja. Ha az előbbiekben bemutatott körülmények egyike sem áll fenn a juttatással kapcsolatban, akkor a magánszemély összevonandó jövedelmének kell tekinteni a juttatást. Nyeremény Az előbbiektől teljesen elkülönítve kell kezelni azt az esetet, amikor az üzletpolitikai (reklám) célú ajándék a juttatás körülményei miatt a szerencsejátékról szóló törvény hatálya alá tartozó ajándéksorsolásnak minősül. „1. § (1) Szerencsejáték minden olyan játék, amelyben a játékos pénz fizetése, vagy vagyoni érték nyújtása fejében, meghatározott feltételek fennállása vagy bekövetkezése esetén pénznyereményre, vagy más vagyoni értékű nyereményre válik jogosulttá. A nyerés vagy a vesztés kizárólag, vagy túlnyomórészt a véletlentől függ.” „23. § (1) Aki rendszeresen, saját nevében áruk, szolgáltatások értékesítését végzi, engedély nélkül rendezhet és bo-
5
nyolíthat le vásárlással vagy szolgáltatás igénybevételével egybekötött ajándéksorsolásos akciót (a továbbiakban: ajándéksorsolás), amelyben a vásárlónak a meghatározott értékű, mennyiségű vagy fajtájú áru megvételekor vagy szolgáltatás igénybevételekor kapott sorsjegy nyilvános kihúzása esetén áru vagy szolgáltatás formájában nyereményt kell adni.” Egy ajándéksorsolással végződő akcióhoz ugyan nem szükséges a Szerencsejáték Felügyelet engedélye, de annak lebonyolítása során a Szerencsejáték tv. 23. § (2) bekezdésében foglalt szabályok szerint kell eljárni. Az ajándéksorsolással kapcsolatban játékadó fizetési kötelezettség nincs, viszont a kisorsolásra kerülő nyeremények forgalmi értékének 1 ezreléke, de legalább 5 ezer, legfeljebb 500 ezer forint szerencsejáték felügyeleti díjat kell fizetni. „23. § (2) Ajándéksorsolás lebonyolítása során az 1. § (8) bekezdését, a 11. § (7a)–(10) bekezdéseit, a 15. § (2) bekezdését, a 16. § (2) bekezdését és a 17–19. §-okat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy pénznyeremény sorsolására nincs lehetőség, a 11. §-ban szabályozott nyeremény igénylés alatt pedig a nyeremény átadását kell érteni. (4) A 16. § szerinti sorsolásos játék, valamint a 23. § szerinti ajándéksorsolás, a lóversenyfogadás a játékadó fizetési kötelezettség alól mentes.” „36/C. § (1) Az állami adóhatóság felügyeleti tevékenységéért a szerencsejáték szervező, az ajándéksorsolást szervező és a játékautomata üzemeltető (a továbbiakban együtt: kötelezett) szerencsejáték felügyeleti díj (a továbbiakban: felügyeleti díj) fizetésére köteles. c) ajándéksorsolás esetén a kisorsolásra kerülő nyeremények forgalmi értékének 1 ezreléke, de legalább 5 ezer forint, legfeljebb 500 ezer forint.” A nyeremény adózása az Szja tv. 76. §-a alapján történik. Az adó alapja pénzben kapott nyeremény esetén a nyeremény összege, míg a nem pénzben kapott nyereménynél a szokásos piaci értékének 1,19-szerese. A szokásos piaci érték az Szja tv. 3. § (9) bekezdés szerint az az érték, amelyet független felek, összehasonlítható körülmények között egymás felé érvényesítenek, vagy érvényesíthetnek. Pénznyereménynél az adó a kifizetett összegből kerül levonásra, míg a nem pénzbelinél a juttató fizeti meg. Az adót a juttatás hónapjára vonatkozó 1508-as bevallás 1508A-01-01 lap 06. sorában kell bevallani. Az adó mértéke 16%, egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség nem áll fenn. „76. § (1) A nyeremény esetében – ha az nem tartozik a kamatjövedelemre vonatkozó rendelkezések hatálya alá – a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvényben meghatározott engedélyhez kötött sorsolásos játékból, az ajándéksorsolásból, valamint a fogadásból származó nyeremény (a továbbiakban: adóköteles nyeremény) címén kapott bevétel egészét jövedelemnek kell tekinteni. (2) Pénzbeli nyeremény esetén az adót a magánszemélyeknek kiosztandó teljes nyereményösszegből egy tételben kell a kifizetőnek levonnia, és befizetnie.
6
(3) Ha a nyeremény nem pénz, hanem más vagyoni érték, a kifizetőt terhelő adó alapja a nyeremény szokásos piaci értékének 1,19-szerese. (4) Nem számít jövedelemnek a jogszerűen szervezett, a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény 16. §-a alapján engedélyhez nem kötött sorsolásos játékból, a sorsjátékból, a játékkaszinóból, a bukmékeri rendszerű fogadásból, a lóversenyfogadásból, a bingójátékból, a kártyateremben szervezett kártyajátékból, valamint a távszerencsejátékból származó nyeremény. (5) A (3) bekezdés rendelkezését kell alkalmazni a nyilvánosan, bárki számára azonos feltételekkel meghirdetett vetélkedő, verseny nem pénzben kapott díjára, ha az egyébként nem minősül az (1) bekezdésben említett nyereménynek.” Adómentes juttatásnak minősülő ajándék Gyakran felmerül a kérdés, lehetséges-e a teljes rendelkezésre álló költségkeretet a juttatásokra fordítani. Az alábbiakban szeretnénk bemutatni néhány juttatást, amelyek a karácsonyi időszakban is adhatók. Az adómentes juttatásokat az Szja tv. 1. sz. mellékletében találjuk. Az üzletpolitikai (reklám) célú ajándékot a következő feltételek mellett lehet adómentesen adni: nyilvánosan meghirdetett kampány során nyújtják, a juttatás formája – adott árengedmény vagy – a konkrét áruhoz, szolgáltatáshoz kapcsolódó kedvezmény (például „egyet fizet, kettőt kap” akció, mosógéphez mosópor, karácsonyi CD ajándékba). „8.14 A kifizető, kifizetőnek nem minősülő külföldi személy által a) üzletpolitikai (reklám) céllal magánszemélyek széles körében nyilvánosan meghirdetett kampány keretében, a juttatás feltételének – ha az nem vetélkedő, nem verseny és nem a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó sorsolás eredménye – megfelelő magánszemély számára adott aa) árengedmény, ab) visszatérítés vagy áru, szolgáltatás vásárlásához kapcsolódó más kedvezmény, ideértve, ha az – megjelenési formájától függetlenül – árura vagy szolgáltatásra váltható érték.” Lehet adómentesen sportrendezvényekre szóló belépőjegyeket ajándékozni. Ez a juttatást korlátozás nélkül adható bármilyen értékben, bármennyiszer, bárkinek. A törvény tételesen nem hivatkozik rá, a szakmai gyakorlat szerint – a sportról szóló törvény olvasatában – ez lehet belföldi sportrendezvényre szóló belépőjegy vagy bérlet, illetve külföldi eseményre szóló, amennyiben azon magyar sportoló is szerepel. A sportrendezvényekéhez hasonlóan, kulturális szolgáltatások igénybevételére szóló belépőjegyet is lehet
KÖNYVELŐK LAPJA
adómentesen adni bárkinek. Itt viszont a törvény értékkorlátot határoz meg: egy magánszemély egy kifizetőtől egy évben 50 ezer forint értékig részesülhet adómentesen a juttatásban. Ebbe a körbe tartoznak: fesztivál- és koncertbelépők, színházjegyek és/vagy bérletek, múzeumok, kiállítóhelyek látogatására szóló jegyek, tánc- és cirkuszművészeti előadásra szóló belépőjegyek és a könyvtári beiratkozási díj is. Ez alapján a cég megvalósíthatja adómentesen a karácsonyi rendezvényét egy színházi előadás megvásárlásával (zártkörű rendezvényként), amennyiben annak költsége nem lépi túl a résztvevőnkénti 50 ezer forintos értéket. (Természetesen az étel-ital nem értendő bele a kulturális szolgáltatás tartalmába.) „8.28 Az ingyenesen vagy kedvezményesen a) juttatott, a sportról szóló törvény hatálya alá tartozó sportrendezvényre szóló belépőjegy, bérlet; b) a kifizető által ugyanazon magánszemélynek az adóévben legfeljebb 50 ezer forint értékben juttatott, kulturális szolgáltatás igénybevételére – muzeális intézmény és művészeti létesítmény (kiállítóhely) kiállítására, színház-, tánc-, cirkuszvagy zeneművészeti előadásra, közművelődési tevékenységet folytató szervezet által nyújtott kulturális szolgáltatás igénybevételére – szóló belépőjegy, bérlet, továbbá könyvtári beiratkozási díj, ide nem értve a Széchenyi Pihenő Kártya szabadidő alszámlájára utalt munkáltatói támogatást.” Áfa-kapcsolat Az áfa szempontjából az előbbiekben felsorolt esetekhez kapcsolódóan vásárolt termékek és szolgáltatások előzetesen felszámított áfája nem levonható. Külön kiemelnénk, hogy az Áfa tv. tételes levonási tiltást tartalmaz az élelmiszerekre, az italokra, a vendéglátó-ipari szolgáltatásokra és a szórakoztatási célú szolgáltatásokra vonatkozóan. [Áfa tv. 124. § (1) j), k), (2) g), h)] Amennyiben a juttatás az Áfa tv. 11. § (1)–(2) vagy 14. § (1)–(2) figyelembe vételével értékesítésnek minősül, akkor áfafizetési kötelezettség terheli, amelynek alapja a juttatás nettó (áfamentes) piaci értéke. Ebben az esetben viszont a kapcsolódó, előzetesen felszámított adó levonható. Ha a juttatás célja üzletpolitikai (reklám), az ingyenes juttatás vállalkozási célúnak minősül, így nem merül fel az utólagos áfafizetési kötelezettség. Ajándékozás másképp A társadalmi felelősségvállalás keretében a cégek az év végi ajándékozásra szolgáló pénzügyi keretüket mostanában gyakran civil kezdeményezések, civil szervezetek javára fordítják pénz, termék vagy szolgáltatás formájában,
KÖNYVELŐK LAPJA
és erről hírt is adnak az elektronikus és/vagy a nyomtatott médiában. Ennek a jó szándéknak és nemes cselekedetnek is lehet azonban néhány buktatója az áfa és a társasági adó terén. A Tao tv. 3. számú melléklet B) 17. pontja szerint a juttatás csak akkor minősülhet elismert költségnek (így nem kell megemelnünk vele az adóalapot), ha az megfelel a Tao tv. 4. § 1/a. pontjában szereplő adomány fogalmának, és az adományozó rendelkezik a közhasznú szervezet, az egyház, a közérdekű kötelezettségvállalás szervezője által az adóalap megállapítása céljából kiállított igazolással, amely tartalmazza a kiállító (adományban részesülő) és az adományozó – megnevezését, – székhelyét, – adószámát, – az adomány összegét és – a támogatott célt. Adománynak minősül: a közhasznú szervezet számára közhasznú tevékenysége támogatására, az egyház számára alaptevékenysége támogatására, közérdekű kötelezettségvállalás céljára visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyvszerinti értéke, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke azzal, hogy az nem jelent vagyoni előnyt az adományozónak, adományozó tagjának, vezető tisztségviselőjének, felügyelő bizottsága vagy igazgatósága tagjának, könyvvizsgálójának illetve ezen személyek közeli hozzátartozójának. (Itt nem jelent vagyoni előnyt az adományozó nevére, tevékenységére való utalás.) Az egészet megfordítva a Tao tv. 3. számú melléklet A) 13. pontja szerint nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek az adott támogatás, juttatás, a véglegesen átadott pénzeszköz, a térítés nélkül átadott eszközök könyvszerinti értéke, a nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, az ellenérték nélkül átvállalt kötelezettség ráfordításként elszámolt összege, amennyiben a juttatás nem minősül adománynak, azt külföldi illetőségű támogatott részére nyújtják, vagy a belföldi illetőségű támogatott részéről nem rendelkezik a támogató annak igazolásával (tehát már nem kell a beszámolóval igazolni!), hogy a juttatás nélkül sem lenne negatív a tárgyévi eredménye. Vigyázat! Nem lehet ráfordításként figyelembe venni például azt a juttatást, amit nem belföldi szervezetnek adunk,
7
amelyet nem közhasznú szervezetnek adunk, amelyet ugyan egy közhasznú szervezetnek adunk, de nem a közhasznú tevékenysége céljára, még akkor sem, ha egyébként ez nem minősül az ő vállalkozási tevékenységének. A két utolsó esetben, ha rendelkezünk a „vállalkozási tevékenységet nem végez nyilatkozattal”, vagy vállalkozási tevékenységet is végzőnél a „pozitív eredmény nyilatkozattal” akkor nem kell megemelnünk az adóalapot a juttatás értékével. Bizonyos adományokhoz kapcsolódóan adóalap-kedvezménnyel élhet az adományozó a Tao törvény 7. § z) pontja alapján, ha rendelkezik az adományban részesülő előzőekben ismertetett igazolásával [7. § (7)]. Ezek a következők lehetnek (zárójelben az adomány értékének figyelembe vehető része): közhasznú szervezetnek közhasznú tevékenysége támogatására (20%), közhasznú szervezetnek tartós adományozási szerződés alapján közhasznú tevékenysége támogatására (20+20%), a Magyar Kármentő Alapnak (50%), a Nemzeti Kulturális Alapnak (50%) vagy felsőoktatási intézménynek a felsőoktatási támogatási szerződés keretében (50%) nyújtott adomány, de az ilyen módon figyelembe vett adóalap-kedvezmények együttesen nem haladhatják meg az adózás előtti eredményt. Vigyázat! Itt tehát az adomány fogalmában még szereplő egyházak és a közérdekű kötelezettségvállalás kimaradnak, támogatásuk értékét nem lehet adóalap-csökkentő tételként figyelembe venni az adóalap kiszámításakor. „4. § E törvény alkalmazásában 1/a. adomány: a közhasznú szervezet részére törvényben meghatározott közhasznú tevékenysége támogatására, valamint az egyházi jogi személy részére törvényben meghatározott tevékenysége támogatására, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás céljára az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke feltéve, hogy az nem jelent az e törvényben meghatározottakon túl vagyoni előnyt az adományozónak, az adományozó tagjának vagy részvényesének, vezető tisztségviselőjének, felügyelőbizottsága vagy igazgatósága tagjának, könyvvizsgálójának, illetve ezen személyek vagy a természetes személy tag vagy részvényes közeli hozzátartozójának azzal, hogy nem minősül vagyoni előnynek az adományozó nevére, tevékenységére történő utalás.” „3. sz. melléklet B) 13. az adózó által (a közhasznú szervezet kivételével) az adóévben nem adomány céljából, visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, véglege-
8
sen átadott pénzeszköz, a térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke (ide nem értve az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti árumintát), az adózó által ellenérték nélkül átvállalt kötelezettségnek az adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt összege, az adóévben térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, valamint e juttatásokkal kapcsolatban ráfordításként elszámolt általános forgalmi adó, ha a juttatás külföldi személy vagy az üzletvezetés helye alapján külföldi illetőségű részére történik vagy az adózó nem rendelkezik a juttatásban részesülő nyilatkozatával, amely szerint a juttatás adóévében az eredmény e juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív, amelyet a beszámoló elkészítését követően nyilatkozat útján igazol.” „3. sz. melléklet A) 17. az adóévben adomány jogcímen visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, feltéve, hogy az adózó rendelkezik a közhasznú szervezet, az egyházi jogi személy, a közérdekű kötelezettségvállalás szervezője által az adóalap megállapítása céljából kiállított igazolással, amely tartalmazza a kiállító és az adózó megnevezését, székhelyét, adószámát, az adomány összegét és a támogatott célt.” Ha az adomány nem pénzben kerül átadásra, és az Áfa tv. 259. § 9/A. pontja alapján közcélú adománynak minősül, akkor ez az ingyenes átadás nem keletkeztet adóköteles értékesítést, azaz áfa felszámítására nem kerül sor. Közcélú adománynak a közhasznú szervezet részére törvényben meghatározott közhasznú tevékenysége támogatására, az oktatási intézmény részére alapító okiratában meghatározott tevékenysége támogatására, valamint az egyházi jogi személy részére törvényben meghatározott tevékenysége támogatására fordított termék, szolgáltatás minősül feltéve, hogy az ügyletre vonatkozó okirat, egyéb körülmény valós tartalma alapján nem állapítható meg, hogy az nem vagy csak látszólag szolgálja a közhasznú, a közérdekű, továbbá az egyházi jogi személy esetében törvényben meghatározott tevékenységét, az nem jelent vagyoni előnyt az adományozónak, az adományozó tagjának vagy részvényesének, vezető tisztségviselőjének, felügyelőbizottsága vagy igazgatósága tagjának, könyvvizsgálójának, illetve ezen személyek vagy a természetes személy tag vagy részvényes közeli hozzátartozójának azzal, hogy nem minősül vagyoni előnynek az adományozó nevére, tevékenységére történő utalás, és az adományozó rendelkezik a közhasznú szervezet, illetve az egyházi jogi személy által kiállított olyan igazolással, amely tartalmazza az adományozó és az adományozott nevét, székhelyét vagy állandó lakóhelyét,
KÖNYVELŐK LAPJA
adószámát, adószám hiányában egyedi azonosítására szolgáló jelét és a támogatott célt. Ha a termék vagy szolgáltatás beszerzése direkt közcélú adományozás céljából történik, az Áfa tv. 120. § előírásai szerint a számlában felszámított adó nem helyezhető levonásba, viszont ha egy később közcélra felajánlott terméket korábban a tevékenység érdekében szereztek be vagy állítottak elő, akkor utólag nem kell módosítani a beszerzéskor jogszerűen érvényesített adólevonást. [Áfa tv. 153/D. §] Amennyiben a juttatásban részesülő vagy a támogatott cél
nem felel meg az előzőekben tárgyaltaknak, a kivétel szabályok nem érvényesek, akkor az ingyenes ügyletekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni az áfa szempontjából történő megítélés során. Reméljük, sikerült felvillantani néhány kérdést, amelyeket át kell gondolni az ünnepi időszak közeledtével, és felhívni rájuk az illetékesek figyelmét, hogy karácsonykor mindenkit csak kellemes meglepetések érjenek.
Gottgeisl Rita – Láng Noémi
DR. SALLAI CSILLA ROVATA
ÚJRAKÖNYVELNI – MIÉRT, MIKOR, HOGYAN? (2. RÉSZ)
Sok könyvelő panaszkodott már arra, hogy „csúnyán belefutott” egy újrakönyvelésbe, pedig ő csak segíteni szeretett volna. Egyáltalán megengedett-e az újrakönyvelés? Kétrészes cikksorozatunkban erre a kérdésre igyekszünk választ találni. Adózás – önellenőrzés Az önellenőrzés megkezdése előtt célszerű a teljes adózási rendszert áttekinteni, s csak azután belekezdeni az önellenőrzési folyamatba. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) biztosítja a vállalkozás számára az önellenőrzési jogot. „Az adózó önadózás esetén jogosult az önellenőrzésre, ha e törvény másként nem rendelkezik. A jogkövetkezmények alkalmazása során az önellenőrzéssel esik egy tekintet alá, ha az adózó a bevallása elfogadásával kivetett adó utólagos módosítását kéri, adóbevallásának módosításával.” [Art. 13. § (1)] Az Art. szerint, ha az adózó az adóhatósági ellenőrzés megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adóalapját, az adót vagy a költségvetési támogatást nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, vagy bevallása – számítási hiba vagy más eljárás miatt – az adó vagy a költségvetési támogatás alapja vagy összege tekintetében hibás, a bevallását önellenőrzéssel módosíthatja. Nagyon fontos szabály, hogy nem minősül önellenőrzésnek, ha a társaság az adóbevallását késedelmesen nyújtotta be, és a késedelmét nem igazolta, vagy az igazolási kérelmet az adóhatóság elutasította. Akkor sincs helye önellenőrzésnek, ha a gazdálkodó a különböző jogszabályokban megengedett választási lehető-
KÖNYVELŐK LAPJA
ségekkel élt, és ezt az önellenőrzéssel szeretné megváltoztatni. Az önellenőrzésnél van lehetőség az adókedvezmény utólagos igénybevételére is – természetesen csak akkor, ha fennállnak annak jogszabályi feltételei. Abban az esetben, ha már megkezdődött az adóhatósági ellenőrzés, az arra az időszakra vonatkozó adóbevallás már nem helyesbíthető. 2012. január 1-je óta van életben az a szabály – s talán még sokan emlékeznek rá, hogy annak idején milyen nagy vihart kavart –, hogy a vizsgálat alá vont adót és időszakot érintő helyesbítés akkor minősül az ellenőrzés megkezdését megelőzően elvégzett önellenőrzésnek, ha az önellenőrzésről szóló bevallást legkésőbb a megbízólevél kézhezvételének napját megelőző napon benyújtották az adóhatósághoz. Tehát mindenképpen még a megbízólevél átvétele előtti napon kell az önellenőrzést benyújtani. Ez az esetek többségében elektronikusan történik. Ahol azonban papír alapon kell az adót bevallani (pl. egyes települések iparűzési adója), ott a postára adás napját kell figyelembe venni. Ha a megbízólevél kézbesítése előzetesen nem történik meg, akkor a megbízólevél átadásának napját megelőző napig lehet önellenőrzést benyújtani. Az önellenőrzést, illetve az önelellenőrzéssel megállapított új adóalapot, adót vagy költségvetési támogatást a kötelezettség eredeti időpontjában hatályos szabályok szerint kell megállapítani, illetve ennek megfelelően kell az önellenőrzést benyújtani.
9
Önellenőrzésre az eredeti adómegállapításhoz való jog elévüléséig van mód. Tehát gyakorlatilag erre – s így az újrakönyvelésre is – 5+2 évig van lehetőség. Ez a határidő, illetve lehetőség a számviteli beszámoló iratőrzési időszakával is megközelítőleg összhangban van, ami 8 év. Az önellenőrzés során feltárt adót és költségvetési támogatást a feltárás időpontjában nyilvántartásba kell venni. A nyilvántartásba vételre az úgynevezett önellenőrzési napló szolgál, amely időrendi sorrendben tartalmazza a fellelt hibákat és azok javítását. A nyilvántartásból ki kell tűnnie: az eredeti bevallási kötelezettség és a helyesbítés időpontjának, a helyesbített adó és költségvetési támogatás időpontjának és összegének. A nyilvántartáshoz mellékelni kell a helyesbítés szöveges indoklását is, amely az úgynevezett önellenőrzési jegyzőkönyv. Ha az önellenőrzés többletként fizetendő adót vagy visszafizetendő költségvetési támogatást tartalmaz, akkor az önellenőrzés mellett önellenőrzési pótlék megállapítási kötelezettséget is előír az Art. Ha azonban a helyesbítés a gazdálkodó javára kerül kimutatásra, akkor a pótlékot sem felszámítani, sem megfizetni nem kell. Az önellenőrzés benyújtására az adóbevalláshoz hasonló, vagy annak módosított nyomtatványa szolgál. Az önellenőrzés időpontjának a meghatározásánál mindenképpen célszerű figyelembe venni az alábbiakat: Mivel az önellenőrzés során a feltárt többletadó-fizetési kötelezettség és a hozzá kapcsolódó önellenőrzési pótlék az önellenőrzési nyomtatvány benyújtásával esedékessé válik, ezért célszerű a gazdálkodó (az újrakönyvelt cég) pénzügyi lehetőségeiről, fizetési hajlandóságáról egyeztetni az önellenőrzés benyújtása előtt. Arra azonban figyelni kell – a fentiekben már említettek miatt – hogy az önellenőrzés bele ne fusson egy ellenőrzésbe. Ott, ahol az ellenőrzésnek nagyobb a valószínűsége, nehogy hamarabb kerüljön az ellenőrzés megindítására sor, mint ahogy az önellenőrzési bevallás benyújtásra kerül. Az önellenőrzési pótlék mértékére is az Art. ad választ. „Az önellenőrzési pótlékot a késedelmi pótlék 50%-ának, ugyanazon bevallásnak ismételt önellenőrzése esetén 75%ának megfelelő mértékben kell felszámítani a bevallás benyújtására előírt határidő leteltét követő első naptól az önellenőrzés benyújtásának napjáig. Ha az önellenőrzés pótlólagos adófizetési kötelezettséget nem eredményezett, mert az adózó adóját az eredeti esedékességkor vagy korábbi önellenőrzés során hiánytalanul megfizette, a fizetendő pótlék összeget az általános szabályok szerinti mértékkel kell meghatározni, de az 5 ezer forintot, magánszemély esetén az 1 ezer forintot meghaladó összeget nem kell bevallani, és megfizetni.” [Art. 168. §. (3) ]
10
Az Art. pontosan meghatározza az önellenőrzési pótlékban is hivatkozott késedelmi pótlék mértékét. „A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmi pótlék után késedelmi pótlékot felszámítani nem lehet.” [Art. 165. §. (2) ] Tehát alapvetően az önellenőrzési pótlék megegyezik a mindenkori jegybanki alapkamattal, amely mostanság igen alacsony mértékű. Ez is inspirálhatja a vállalkozásokat adóbevallásaik megfelelő korrekciójára. Azzal, hogy a cég önellenőrzéssel állapította meg és helyesbítette az adóalapot, az adót vagy a költségvetési támogatást, mentesül az adóbírság és a mulasztási bírság alól, a helyesbített, meg nem fizetett adó, a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás, továbbá az önellenőrzési pótlék megfizetésével pedig az önellenőrzés időpontjáig esedékes késedelmi pótlék alól. S ha már a következményeknél tartunk, az adóbírság az, ami tetemes lehet akkor, amikor az önellenőrzésre nem kerül sor. „Adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke – ha e törvény másként nem rendelkezik – az adóhiány 50% pont az adóbírság mértéke, az adóhiány 200%-a, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze. Adóbírságot állapít meg az adóhatóság akkor is, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be támogatási, adó-visszatérítési kérelmét, vagy igénylésre, támogatásra, visszatérítésre vonatkozó bevallását, és a jogosultság hiányát az adóhatóság a kiutalás előtt megállapította. A bírság alapja ilyen esetben a jogosulatlanul igényelt összeg.” [Art. 170. §. (1) ] És térjünk vissza a számvitelhez is, mert az Art. mulasztási bírsággal is sújthatja a vállalkozásokat a nem megfelelő számviteli fegyelem miatt, így ezt is figyelembe kell venni az esetleges újrakönyvelés mérlegelésénél. Ezek szerint: „A magánszemély adózó 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha e) A jogszabályokban előírt bizonylatok kiállítását, illetve könyvek, nyilvántartások vezetését elmulasztja, a bizonylatokat az előírásoktól eltérően állítja ki, a könyveket, nyilvántartásokat hiányosan vagy az előírásoktól eltérően vezeti, a számviteli törvény alapján összeállítandó szabályzatokban foglaltaktól eltérően jár el… továbbá, ha a közzétett beszámolója a beszámoló szempontjából lényegesnek minősülő információkat nem tartalmaz, vagy tévesen mutat be (lényegesnek minősül a beszámoló szempontjából minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása – az ésszerűség határain belül – befolyásolja a beszámoló adatait felhasználók döntéseit).” [Art. 172. §. (1) ] Úgy vélem, hogy nem is annyira a számviteli fegyelem megsértése miatti mulasztási bírság, mint az adóbírság az a motiváló tényező, amely miatt a vállalkozás az önellenőrzést választja.
KÖNYVELŐK LAPJA
A beszámoló önellenőrzése Az újrakönyvelés következtében – vélhetően – az új főkönyvi kivonat jelentősen, azaz számos pozíciójában és viszonylag nagy összegekkel, el fog térni az eredeti főkönyvi kivonattól (rosszabb esetben, már ha egyáltalán volt ilyen). Így az új főkönyvi kivonat alapján összeállítandó új beszámoló is nagymértékben eltérő képet mutat az eredeti, közzétett beszámolótól. Az eltérésekről a külvilágot (ún. harmadik feleket) tájékoztatni kell. Ehhez a Számviteli törvénynek (Szt.) a beszámoló ellenőrzésére vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Ezzel is többször és részletesen foglalkoztunk már a Könyvelők Lapja hasábjain, de az újrakönyveléssel kapcsolatosan nem árt felidézni a szabályokat. A Számviteli törvény nevesíti az ellenőrzés-megállapítás fogalmát. Ez is – ahogy fentebb kiemeltük – csak a beszámolóval lezárt év(ek)re vonatkozik: „az ellenőrzés során feltárt, az eszközöket-forrásokat, az eredményt, a saját tőkét érintő hibák és hibahatások, amelyek a beszámolóval lezárt üzleti évvel (évekkel) kapcsolatosak, a hatályos jogszabályi előírások nem vagy nem megfelelő alkalmazásából, helytelen értelmezéséből, vagy nem megengedett, tiltott cselekmény elkövetéséből származnak. Ilyen hibának és hibahatásnak minősül a szerződésmódosítással, a számviteli bizonylatok módosításával dokumentált, beszámolóval lezárt üzleti évet, éveket érintő gazdasági események könyvviteli elszámolásban rögzítendő jellemzőinek utólagos módosítása is.” [Szt. 3. §. (3)] Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a 2015. évtől került be a szövegbe a szerződésmódosítás, illetve a számviteli bizonylatok módosítása. Ez azt jelenti, hogy eddig jobbára csak az adózással kapcsolatos javításokra terjedt ki az önellenőrzés számviteli fogalma, mára viszont már jóval tágabb a kör – és számos esetleges újrakönyvelési ok is beletartozhat a fogalomba. A beszámoló javítására – az újrakönyvelés ellenére – a feltárás évében kerül sor. A javításra az ún. „háromoszlopos beszámoló” forma szolgál abban az esetben, ha jelentős összegű hibáról beszélünk, azaz: „ha a hiba feltárásának évében, a különböző ellenőrzések során, egy adott üzleti évet érintően (évenként különkülön) feltárt hibák és hibahatások – eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő – értékének együttes (előjeltől független) összege meghaladja a számviteli politikában meghatározott értékhatárt. Minden esetben jelentős összegű a hiba, ha a hiba feltárásának évében az ellenőrzések során – ugyanazon évet érintően – megállapított hibák, hibahatások eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő értékének együttes (előjeltől független) összege meghaladja az ellenőrzött üzleti év mérlegfőösszegének 2 százalékát, illetve ha a mérlegfőösszeg 2 százaléka nem haladja meg az 1 millió forintot, akkor az 1 millió forintot.”
KÖNYVELŐK LAPJA
Gyakran mondjuk azt, hogy „a számviteli jelentős hiba meghatározásánál az eredendő hiba dupláját kell figyelembe venni”. Ez a szakmai zsargonban használt kifejezés az esetek túlnyomó részében megállja a helyét, és így a pontos számítások nélkül is már előre sejthető, hogy a tárgyévre vonatkozóan háromoszlopos beszámolót kell készíteni. Amennyiben az újrakönyvelésből eredő különbözetek alapján megállapított hibák és hibahatások összessége nem jelentős, akkor számviteli javításra nem kerül sor. A különbözeteket a következő beszámoló tárgyévi oszlopa fogja tartalmazni. (Ha azonban ilyen kicsi a hibák nagysága, akkor utólag el lehet gondolkodni azon, miért is kellett újrakönyvelni a céget – ez nem az erőforrások pazarlása?) Az adózási és számviteli korrekció közötti nagy különbség, hogy míg az adózás terültén a régi, helytelenül beadott bevallást kell módosítani, addig a számvitelben az eredetileg közzétett – helytelen – beszámoló továbbra is nyilvános marad. Újrakönyvelés címszó alatt tehát nem lehet az e-beszámoló portálról eltávolítani, hanem a számviteli szabályok szerint a tárgyévi (tehát amikor az újrakönyvelés megtörtént) beszámolóban kell szerepeltetni. 2012 óta nem lehet ismételten közzétenni a beszámolót, mert megszűnt a lényeges hiba fogalma. A háromoszlopos beszámoló kiegészítő mellékletében is be kell mutatni a beszámoló ún. középső oszlopában szereplő értékek hátterét, az eltérés indokát.
Könyveljünk újra? A fentiekből látszik, hogy egy újrakönyvelés jelentős többletmunkát igényel. Előzetesen fel kell mérni, hogy milyen számviteli és adózási feladatok várnak a könyvelőre. Az időráfordítást jelentősen megnöveli, hogy mindig meg kell állapítani, hogy az eredeti könyveléstől, az eredeti adóbevallásoktól, az eredeti beszámolótól mennyiben tér el az újrakönyvelés utáni helyzet. Ez mind-mind jelentős időtényező. Óhatatlanul is felmerül a kérdés már a könyvelési tételek szintjén, hogy az előző könyvelő „vajon miért csinálta így”. Ez a gondolat még akkor is előjön, ha az ügyfél úgy véli, hogy nem kell az előző könyveléssel foglalkozni. Az újrakönyvelésnél mindig ott van a kétely: „lehet, hogy az előző könyvelő valamilyen többletinformációval rendelkezett, amivel az újrakönyvelést végző nem?” Ezeket a tényezőket is figyelembe kell venni akkor, amikor a könyvelő egy esetleges újrakönyvelésre vonatkozóan árajánlatot ad. Előre fel kell készíteni az ügyfelet a többletköltségekre, az önellenőrzésből eredő fizetendő adókra és járulékokra, valamint a könyvelés részéről várható információigényekre. Csak nagyon konkrét megállapodás alapján szabad könyvelői oldalról belevágni az újrakönyvelésbe.
11
S ha nem újrakönyvelés útján, akkor hogyan javítsa ki a könyvelő az előző időszak problémáit? Az újrakönyvelésen kívüli másik lehetőség, hogy a könyvelő tételesen nyitóleltárt készít a társaság eszközeiről és forrásairól a rendelkezésére álló információk alapján. Ezekkel az adatokkal azonban nem nyithatja meg a könyveket, mert ekkor is érvényes a folytonosság számviteli alapelve, amely szerint az üzleti év nyitóadatainak meg kell egyezniük az előző üzleti év megfelelő záróadataival. Ebben az esetben a leltárkülönbözetet a könyvelésben kell az eredmény terhére vagy javára elszámolni – mindezt úgy, hogy a könyvelési tételekből utólag megállapítható legyen, hogy a hibák és hibahatások jelentősnek mondhatóak-e vagy sem. Tehát újrakönyvelés nélkül, a könyvelés-
ben megfelelően elkülönített adatok alapján (munkaszámokkal vagy egyéb megkülönböztetésekkel) kell az adózási és beszámolási területen – a fentiekben leírt módon – javítani az előző időszak(ok) hibáit. Abban az esetben, amikor az új könyvelő nem ismeri az előző könyvelési időszakot, az annak során történt bevallások mint a vállalkozással kapcsolatos kockázatok merülnek föl. A könyvelés átvételénél ezeket a kockázatokat helyesen kell felmérni és ezekről az ügyféllel megfelelő módon kell tárgyalni. Egyértelművé kell tenni, hogy az előző időszak gazdálkodásának kockázatai (értsd alatta a könyvelést és az adózást is) teljes mértékben a vállalkozást terhelik.
Dr. Sallai Csilla
DR. HORVÁTH ISTVÁN ROVATA
MUNKÁBA MENET – MIKÉNT ÍTÉLT AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG A MUNKAIDŐ KEZDETÉRŐL?
Felesleges lenne bizonygatnom az Olvasónak: nem tekintendő munkaidőnek, amíg munkába menet a reggeli dugóban a volán mögött bosszankodik, vagy a buszon a tegnapi híreket olvassa. Írásunk témája: változik-e az említett utazás munkajogi megítélése, ha a kocsi vagy a busz otthonról egyenesen az aznapi első ügyfélhez visz? A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) általános szabálya a munkavégzéssel kapcsolatban álló időtartamok közül nem tekinti munkaidőnek a) – a készenléti jellegű munkakört kivéve – a munkaközi szünetet, továbbá b) a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartamát. [Mt. 86. § (3)]
A munkaközi szünet és az utazások Így például nem része a munkaidőnek a legalább 20 perces ebédszünet (munkaközi szünet), még akkor sem, ha az íróasztalnál vagy a cég büféjében étkezünk. Kivétel ez alól a készenléti jellegű munkakör, amelyben éppen e minősítés okán (a rendes munkaidő legalább egyharmadában a munkavállaló csupán a munkáltató rendelkezésére áll, vagy a munkavégzés az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár) a munkavállaló a munkaidő kifejezett megszakítása nélkül is szünetet tarthat. Szá-
12
mos munkáltató munkaszervezési okok miatt a munkaközi szünetet – mivel azt a munkaidő megszakításával kell kiadni – a munkaidő részeként, tehát díjazottan biztosítja. Erre példa a háromműszakos tevékenység, figyelembe véve azt, hogy a nyolcóránkénti műszakváltások máshogy nem szervezhetők meg. Arra ugyanis nincs a munkáltatónak jogszerű lehetősége, hogy a munkaidő (a műszak) végén adja ki a munkaközi szünetet. Egyrészt azért, mert azt legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kell kiadni, másfelől, mert a munkaközi szünetet a munkaidő alatt, annak megszakításával szükséges biztosítani [Mt. 103. § (4)–(5)]. A munkahelyre történő utazás, valamint a hazautazás időtartama sem minősül munkaidőnek. Így nem munkaidő az az időtartam sem, amíg a készenlétet teljesítő munkavállaló – amikor berendelik a készenlét alatt a munkahelyére – otthonról éjjel a vállalat központjába autózik. Ugyancsak nem számít munkaidőnek az, amikor a munkavállaló a munkaszerződésben foglaltaktól eltérő munkavégzési helyre, egy külföldi városba köteles utazni, mert a cég anyavállalatánál továbbképzésen kell részt vennie.
KÖNYVELŐK LAPJA
Amennyiben a munkavállaló a munkahelyéről utazik máshová munkavégzés céljából (pl. a szerelő otthonról bemegy a szervizbe, majd felveszi az aznapi megrendeléseket, valamint a munkaeszközöket és az alkatrészeket, és innen indul az első ügyfélhez), ez az utazási idő munkaidőnek minősül. Az Európai Bíróság „friss” döntése nyomán kérdés, hogy milyen munkajogi minősítést kap az az időtartam, amely alatt a munkavállaló a lakásáról közvetlenül az ügyfélhez utazik.
Európai ügy – Mettől kezdve „ketyeg” a munkaidő? Az Európai Bíróság 2015. szeptember 10-én döntött az ún. Tyco ügyben (C-266/14.), amelynek tényállása szerint a munkáltató megtagadta annak elismerését, hogy az az idő, amit munkavállalóik a lakóhelyük, valamint a munkáltatójuk által kijelölt első és utolsó ügyfél között mindennapos utazással töltenek, munkaidőnek minősül. Az előzetes döntéshozatali eljárás – Miként „köthet ki” egy tagállami bíróság előtti ügy Luxembourgban? Az ügyben előzetes döntéshozatali eljárásban spanyol bíróság kereste meg a luxembourgi székhelyű Európai Bíróságot. Ezen eljárás lényege: az Európai Bíróság mellett a nemzeti bíróságok (pl. a magyar közigazgatási és munkaügyi bíróság) is kapcsolatba kerülhetnek egy-egy konkrét perben az uniós joggal. A nemzeti bíróságok közösségi jogalkalmazásának megkönnyítése érdekében az Európai Bíróság előzetes döntést hozhat – többek között az EU irányelveinek – értelmezéséről. Erre teremt lehetőséget a magyar bíróságoknak is a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.). A hazai szabály szerint az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezéséről – amelyet a peres felek is indítványozhatnak – a bíróság végzéssel határoz, s ezzel egyidejűleg a per tárgyalását felfüggeszti. A bíróság a végzésben meghatározza azt a kérdést, amely az Európai Bíróság előzetes döntését igényli, valamint – a feltett kérdés megválaszolásához szükséges mértékben – ismerteti a tényállást és az érintett magyar jogszabályokat [Pp. 155/A. §]. Esetünkben a spanyol bíróság azért élt az előzetes döntéshozatal lehetőségével, mert egy per eldöntéséhez szükség volt a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) munkaidő fogalmának értelmezéséhez. A munka- és a napi pihenőidő uniós fogalma Az Irányelv szerint munkaidő az az időtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi a nemzeti jogszabályoknak, gyakorlatnak megfelelően. Pihenőidő: az az
KÖNYVELŐK LAPJA
időtartam, amely nem minősül munkaidőnek. Ezen belül napi pihenőidő a munkavállalót 24 órás időtartamonként megillető 11 összefüggő órából álló minimális pihenőidő [Irányelv 2–3. cikk]. A spanyol tényállás és az Európai Bírósághoz intézett kérdés A Tyco Integrated Security és a Tyco Integrated Fire & Security Corporation Servicios Társaságok (Tyco) a legtöbb spanyol tartományban biztonsági rendszerek üzembe helyezésével és karbantartásával kapcsolatos tevékenységet végeznek. 2011-ben a Tyco bezárta a vidéken lévő irodáit, és minden munkavállalóját a madridi központhoz rendelte. A Tyco munkavállalói szolgálati járművel rendelkeznek, amellyel naponta a lakóhelyükről azon helyekre utaznak, ahol a Tyco említett profiljába tartozó feladatokat kell ellátniuk. A munkanap végén szolgálati autóval térnek vissza lakóhelyükre. A lakóhely és a munkavégzés helye közti távolság naponta változik, alkalmanként a 100 kilométert is meghaladhatja. A per tényállása szerint megtörténik, hogy a csúcsforgalom miatt a lakóhely és az ügyfelek közötti utazással töltött idő három óra. A munkavállalóknak mobiltelefon áll rendelkezésükre, ezzel kommunikálnak a madridi központtal. A munkanapjukat megelőző napon mobilon megkapják a felkeresendő ügyfelek listáját – az elérésükhöz szükséges útitervvel és a velük egyeztetett találkozók időpontjával. A Tyco nem számítja be a lakóhely és az ügyfelek közötti utazással töltött időt a munkaidőbe, ezt pihenőidőnek tekinti. Így munkaidőként csak a napi első ügyfélhez való megérkezésétől az aznapi utolsó ügyfél elhagyásáig tartó időszakot számolja el. Azaz, munkaidőként kizárólag az ügyfeleknél a helyszínen történő feladatok elvégzéséhez, valamint az egyik ügyféltől a másik ügyfélig megtett közbenső utazásokhoz szükséges időt veszi figyelembe. Ezzel szemben a vidéki irodák említett bezárása előtt a Tyco munkavállalóinak napi munkaidejét az irodákba való megérkezésüktől az oda történő visszatérésük időpontjáig számította. A Spanyolországban indított perben eljáró bíróság a következő kérdéssel fordult az Európai Bírósághoz: az Irányelvet hogy kell értelmezni abban az esetben, amikor a munkavállalók nem rendelkeznek állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel? Munkaidőnek minősül-e a lakóhely és az ügyfelek közötti utazással töltött idő? A Tyco vitatja, hogy a lakóhely és az ügyfelek közötti utazási idő munkaidőnek tekinthető, mivel ezen időszak alatt a munkavállalók nem látják el munkaköri feladataikat. Nemzetközi aggályok Az eljárás során a Tyco – és tekintettel az eljárás uniós dimenziójára a spanyol mellett az Egyesült Királyság kormánya
13
A Tyco érvelését az Európai Bíróság nem tartotta eléggé megalapozottnak. A munkavállalók utazása – annak érdekében, hogy a munkáltatójuk által kijelölt ügyfelekhez eljussanak – ahhoz szükséges, hogy munkáltatójuk szolgáltatásait az ügyfeleknél biztosíthassák. Ha ezen utazásokat nem tekintenék munkaidőnek, a Tycóhoz hasonló munkáltatók követelhetnék: csak az ügyfeleknél ellátott feladattal kapcsolatos idő tartozzon az Irányelv „munkaidő” fogalmába. Az a tény, hogy a Tyco vidéki irodái bezárása előtt a munkavállalók ügyfelekhez és ügyfelektől történő utazásait munkaidőnek tekintette, bizonyítja: a szolgálati járművek vezetése (az irodától az első ügyfélig, valamint az utolsó ügyféltől az irodáig) korábban e munkavállalók munkaköri feladatainak részét képezte. Márpedig ezen utazások jellege a regionális irodák bezárása óta nem változott. Az utazásoknak csak a kiindulópontja módosult. Ilyen feltételek mellett az ismertetett esethez hasonló helyzetben lévő munkavállalókra úgy kell tekinteni, hogy azok munkaköri tevékenységüket végzik a lakóhely és az ügyfelek közötti utazással töltött idő alatt is. Az Irányelv „munkaidő” fogalmának második alkotóeleme a munkavállaló munkáltató részére történő rendelkezésre állása. Ezzel kapcsolatban az Európai Bíróság megállapította: a munkavállaló köteles fizikailag jelen lenni a munkáltató által kijelölt helyen, és ott ez utóbbi rendelkezésére állni, hogy szükség esetén azonnal képes legyen feladatai ellátására. Ezért ahhoz, hogy a munkavállaló munkáltatója rendelkezésére állhasson, olyan helyzetben kell lennie, amelyben köteles munkáltatója utasításait teljesíteni. A Tyco a munkavállalóknak kötelezően meghatározza az ügyfelek listáját és a találkozók időpontját. Az Európai Bíróság megállapította: a munkavállalók utazásaik alatt munkáltatójuk említett utasításaitól függnek, amely szerint megváltoztatható az ügyfelek sorrendje, törölhetők egyes találkozók, esetleg új ügyfél is „beszervezhető”. Összességében a munkavállalók utazási idejük alatt a munkáltató rendelkezésére állnak. Az Irányelv „munkaidő” fogalmának harmadik alkotóelemét illetően, amely szerint a munkavállalónak a munkaidőben dolgoznia kell, a Bíróság megállapította: ha a munkavállaló nem rendelkezik állandó munkavégzési hellyel, az ügyfélhez vagy az ügyféltől teljesített utazás során a fela-
14
A lehetséges magyar következmény Az Európai Bíróság döntése szerint a cikkünkben bemutatott ügyhöz hasonló körülmények között dolgozó, állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel nem rendelkező munkavállalók esetében munkaidőnek minősül az az utazási idő, amelyet e munkavállalók a lakóhelyük, valamint a munkáltatójuk által kijelölt első és utolsó ügyfél közötti mindennapos utazással töltenek. Az Európai Bíróság döntése nyomán a Munka Törvénykönyvében (Mt.) sem tartható fenn általános jelleggel az írásunk bevezetőjében szereplő szabály, miszerint nem munkaidő a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére történő utazás tartama. A Nemzetgazdasági Minisztérium honlapján kéziratom lezárásakor is még olvasható az Mt. 2016-os módosításának tervezete (http:// www.kormany.hu/hu/dok?page=2&source=8&type=302#! DocumentBrowse). Kérdés, hogy a jogalkotó módosítja-e az Európai Bíróság döntése nyomán a munkaidő definícióját, mivel a törvénytervezetben erről nincs rendelkezés.
Kérdés
Az „európai” válasz – a munkaidő értelmezésének három dimenziója
datait végzi, így ezen utazás alatt is dolgozik. Amennyiben az utazások az állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel nem rendelkező munkavállalói minőség velejárói, a munkavégzés helye nem korlátozható a munkáltató ügyfeleinél történő feladatellátás helyére. Az eljárásban érintett munkavállalók egyébként – a Tyco regionális irodáinak bezárásával – nem maguk határozzák meg a lakó- és munkahelyük közti távolságot, az kizárólag a munkáltatótól függ, hogy – utasítása szerint – a munkanap első ügyfeléhez hová kell utazniuk.
Válasz
is – kifejezte azzal kapcsolatos aggályát, hogy az eljárással érintettekkel azonos módon munkába járó munkavállalók a nap elején és végén a személyes elfoglaltságaikat intézik. Az Európai Bíróság ugyanakkor ítéletében rámutatott: ez az aggály nem érintheti az utazásra fordított idő jogi minősítését, az eljárásban szereplővel hasonló helyzetben lévő munkáltató feladata, hogy megteremtse a szükséges ellenőrzési eszközöket az esetleges visszaélések elkerülése érdekében.
Jár a műszakpótlék? Mit jelent az, hogy rendszeresen változik a munkaidő kezdete? Munkáltatónk háromműszakos rendben működik. Nem egyértelmű számunka a műszakpótlékra való jogosultság törvényi szabályozása, miszerint a napi munkaidő kezdetének változását akkor kell rendszeresnek tekinteni, ha a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van. Ezek szerint, ha csak egy alkalommal a havi munkanapok egyharmadában legalább négy óra különbség van a munkakezdések között, már jár arra a hónapra műszakpótlék? A Munka Törvénykönyve 141. §-a alapján a munkavállalónak, ha a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változik, a tizennyolc és hat óra közötti időtartam alatt történő munkavégzés esetén harminc százalék bérpótlék (műszakpótlék) jár. A változást akkor kell rendszeresnek tekinteni, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, valamint a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van.
KÖNYVELŐK LAPJA
A hétvégi kötelező csapatépítő tréning rendkívüli munkaidőnek minősül? Munkáltatónknál hétfőtől péntekig dolgozunk napi 8 órában. Az elmúlt hétvégén egy Balaton parti szállodában főnöki utasításra szombaton és vasárnap csapatépítő tréning volt. Kiváló volt a koszt, érdekesek voltak a programok, de cserében le kellett mondanom egy azon a hétvégén tartott családi születés-
napot. „Kárpótlásként” kérhetem-e, hogy ezt a szombatot és vasárnapot tekintsék túlórának és kapjak is erre a két napra fizetést?
Válasz
Kérdés
Megítélésünk szerint a két idézett törvényi feltétel konjunktív, azaz együttesen kell érvényesülniük. Mindezt azért is hangsúlyozzuk, mert létezik ettől eltérő értelmezés is. Így a műszakpótlékra való jogosultsághoz nem elegendő, ha a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, és ezek közül akár csak egy esetben is négy órás eltérés van a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között. Ez ugyanis végképp nem lenne többműszakos munkarend, hanem csupán a munkavállaló munkakezdésének időpontja változna. (Olyan lenne, mint a szocializmus idején bevezetett lépcsőzetes munkakezdés, amely azt a célt szolgálta, hogy tehermentesítsék a fővárosi tömegközlekedést.) Így a műszakpótlékra jogosító változást akkor kell rendszeresnek tekinteni, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, és a munkanapok legalább egyharmadában a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van.
A munkáltató által elrendelt csapatépítő tréningen való kötelező részvétel olyan utasítás a munkáltató részéről, mintha munkavégzést rendelne el. Ezért ennek ideje munkaidőnek számít, amelyre a munkavállalót munkabér illeti meg. A csapatépítő tréning idején – bármennyire is „papírízűnek” tűnik – tekintettel kell lenni a munkaidőre vonatkozó szabályokra. Mivel Ön általános munkarendben dolgozik, és hétfőtől péntekig már 40 órát munkában töltött, az érintett hétvégére csapatépítő tréning – mint kötelező rendkívüli munkavégzés – a munkaidőkeret alkalmazásának hiányában nem rendelhető el, ha e két napon a tréning kötelező programjainak tartama meghaladta a 8 órát [Mt. 99. § (2) és (5)]. A csapatépítő tréning az Mt. 107. § a) pontja alapján rendkívüli munkaidőnek minősül, mivel arra a beosztástól eltérő munkaidőben került sor – tekintettel arra, hogy Önök általános munkarendben, hétfőtől péntekig dolgoznak. A tréning kötelező programjainak tartama tekintendő rendkívüli munkaidőnek, és mivel ez a heti beosztás szerinti pihenőnapjaikat érintette, alapbérük mellett az Mt. 143. § (4) bekezdése szerint 100%-os bérpótlék is jár. A fakultatív programokra (pl. éjszakai csónakázás a Balatonon) díjazás nem jár, mivel annak tartama nem minősül „túlórának”.
Dr. Horváth István
TÓTH MIHÁLY ROVATA
SZÁMVITELI VÁLTOZÁSOK 2016-TÓL (1. RÉSZ)
2016-ban két jelentős változás kerül a számviteli törvénybe. Több évtized után újult meg a számvitelt szabályozó európai uniós irányelv, amelyet hazánknak is át kell ültetnie a szabályozásba, valamint megkezdődik a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS-ek) egyedi beszámolókra való alkalmazásának egyre táguló körű engedélyezési folyamata. Erről szól cikksorozatunk első része. A 2013/34/EU irányelv átvétele Hosszas előkészítő munka után 2013. június 29-én hirdették ki az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelvét, amely a meghatározott típusú vállalkozások éves pénz-
KÖNYVELŐK LAPJA
ügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (a továbbiakban: új számviteli irányelv)
15
címet viseli. Az új számviteli irányelv az egyedi beszámolóról szóló 78/660/EGK (negyedik) tanácsi irányelvet és a konszolidált beszámolóról szóló 83/349/EGK (hetedik) tanácsi irányelvet hatályon kívül helyezte, mivel azok előírásait módosított és kibővített formában önmagában egyesíti. Az új számviteli irányelvet – a hatálybalépését követő két éven belül – 2015. július 20-ig kellett a tagállamoknak a nemzeti jogba átültetniük. Magyarországon az új számviteli irányelv átültetésére a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény és egyes pénzügyi törvények módosításáról szóló 2015. évi CI. törvénnyel került sor, amelyet 2015. július 3-án hirdettek ki, és július 4-én lépett hatályba. Az új számviteli irányelv megengedi a módosított rendelkezések 2016. január 1-jén, vagy a 2016. naptári év során kezdődő üzleti évekre vonatkozó éves pénzügyi kimutatásokra történő első használatát, így azokat elsőként a 2016. január 1-jén, vagy azt követően induló üzleti évre kell alkalmazni. A módosítás azt is rögzítette, hogy a 2015-ben indult üzleti évre még a korábbi, a 2015. július 3-án hatályos rendelkezések érvényesek, tehát az új előírásokat tilos a 2015ben indult üzleti évre alkalmazni. Az új szabályok közül válogatni sem szabad, azokat egyszerre kell használni. Ez azt jelenti, hogy ha például egy vállalkozás új üzleti éve 2015. október 1-jén indult, akkor a 2015. október 1. és 2016. szeptember 30. közötti üzleti évére még a korábbi, a 2016. október 1-jén induló üzleti évére viszont már az új szabályok érvényesek. Az új előírások hatályba lépése és első kötelező alkalmazása között feszülő ellentét miatt érdemes felhívni a figyelmet, hogy a különböző jogtárak és jogszabálygyűjtemények 2015. július 4-étől már az új előírásokat mutatják hatályos joganyagként. Ezért fontos, hogy a 2015. üzleti év gazdasági eseményeinek elszámolásával, az üzleti év zárásával és a beszámoló készítésével kapcsolatos szabályozást még a számviteli törvény 2015. július 3-án hatályos időállapota szerint kövessük, szükség esetén a jogszabálygyűjtemény időállapotát visszaállítva erre az időpontra.
Az IFRS-ek hazai alkalmazása egyedi beszámolási célokra A nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002/EK rendelet alapján 2005-től az Európai Unió tagországaiban kötelező az EU által befogadott IFRS-ek szerint összeállítani azon társaságok összevont (konszolidált) éves beszámolóit, amelyek hitelviszonyt vagy tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség valamely államának szabályozott piacára bevezették (a továbbiakban: tőzsdén jegyzett társaságok). Emellett a tagállamok megengedhetik vagy előírhatják az EU által befogadott IFRS-ek alkalmazását a hivatkozott szabályozott piacokon nem jegyzett társaságok összevont éves beszámolóinak összeállításánál és valamennyi társa-
16
ság egyedi éves beszámolójának összeállításánál is. Magyarországon a tőzsdén jegyzett társaságok számára kötelező az IFRS-ek alkalmazása az összevont (konszolidált) éves beszámolójuk összeállításakor, míg a tőzsdén nem jegyzett társaságoknak is adott a törvényi lehetőség, hogy összevont (konszolidált) éves beszámolójukat az IFRS-ek szerint állítsák össze. Az egyedi éves beszámolókra vonatkozóan ugyanakkor jelenleg nincs lehetőség arra, hogy a hazai szabályok helyett az IFRS-eket alkalmazza bármely társaság. Ennek bevezetésére a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok egyedi beszámolási célokra történő hazai alkalmazásának bevezetéséhez kapcsolódó, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat elfogadásával és kihirdetésével kerül sor, amely még ebben a hónapban várható, és amely 2016. január 1-jén lép hatályba. A törvényjavaslatnak a számviteli törvényt módosító rendelkezései szerint az IFRS-ek bevezetése több lépcsőben történik úgy, hogy a bizonyos szektorokban működő gazdálkodók számára biztosítják a választás lehetőségét, míg más gazdálkodók számára kötelező érvényű lesz. A törvényjavaslat szerint már 2016. január 1-jétől megengedett az IFRS-ek alkalmazása azon vállalkozások számára, amelyek értékpapírjainak tőzsdei kereskedelme engedélyezett, továbbá azon társaságok számára, amelyek közvetlen vagy közvetett anyavállalata jelenleg is az IFRS-ek szerint állítja össze éves beszámolóját, valamint a koncessziós tevékenységre jogosult vállalkozásoknak és a koncessziós társaságoknak. Az MNB által felügyelt intézmények körében a tőzsdei kibocsátók, valamint a hitelintézetek és az azokkal egyenértékű szabályozás alá tartozó pénzügyi vállalkozások esetében a 2017. üzleti évtől kötelező, a többi felügyelt intézmény számára pedig (kivéve a pénztárakat és Szolvencia II szabályozás alá nem tartozó biztosító egyesületeket) szintén a 2017. üzleti évtől kezdődően választható az IFRS-ek alkalmazása. A szövetkezeti hitelintézeteknél, valamint a szövetkezeti hitelintézetek integrációjában részt vevő szövetkezeti hitelintézeteknél és egyéb hitelintézeteknél, továbbá egyes kisebb méretű (5 milliárd forint mérlegfőösszeget el nem érő) hitelintézeteknél, valamint a Takarékbank Zrt.-nél és a Magyar Export-Import Bank Zrt.-nél még egy év halasztással, 2018-tól teszik kötelezővé az átállást. Ugyancsak választhatóként vezetik be az IFRS-eket a 2017-es üzleti évtől a bizonyos nagyságrend feletti vállalkozások számára, amelyet a könyvvizsgálati kötelezettség értékhatárához kötöttek. Könyv a változásokról – Szerzőnk, Tóth Mihály és Dr. Andor Ágnes tollából hamarosan az összes változást részletesen, példákkal, számlakerettel és kontírozással tárgyaló könyv jelenik meg a Vezinfó Kiadó gondozásában, Számvitel 2016 címmel.
Tóth Mihály KÖNYVELŐK LAPJA
KARÁCSONY IMRÉNÉ ROVATA
A TERMŐFÖLDBŐL ÁTMINŐSÍTETT INGATLAN ELIDEGENÍTÉSEKOR KELETKEZŐ JÖVEDELEM ADÓKÖTELEZETTSÉGE
Az adórendszer többletadó formájában külön szankciókat tartalmaz a termőfölddel kapcsolatos „spekulációkra”, azaz az olyan ügyletekre vonatkozóan, amelyek során valamelyik piaci szereplő termőföldet vásárol azzal az előre látható szándékkal, hogy annak művelési ágát átminősítsék, és ennek következtében hirtelen gyors árnövekedést érhessen el. Cikkünkben az ilyen ingatlan, illetve az ilyen ingatlant tulajdonló társaságban való részesedés elidegenítésekor szükséges adózási tudnivalókat foglaljuk össze. Termőföldből átminősített ingatlan értékesítése Az ingatlanértékesítésből származó jövedelem megállapításának általános szabályaitól eltérő rendelkezés azokra az esetekre vonatkozik, amikor a termőföldből átminősített ingatlan értékesítéséből származó jövedelem meghaladja az Szja tv. 62/A. §-ában rögzített szabályok szerint megállapított szokásos hozamot. Az Szja tv. szerint termőföldből átminősített ingatlannak minősül a művelésiág-változás ingatlannyilvántartási átvezetéséről szóló döntés meghozatalának napjától számított 5 éven keresztül az az ingatlan, amely a művelésiág-változás átvezetése eredményeként az ingatlan-nyilvántartásban külterületen található termőföldből művelés alól kivett területté vált (ideértve az ingatlan alrészletében bekövetkező ilyen jellegű változást is). Nem számít azonban ilyennek az az ingatlan, amely az átminősítés előtt legalább 5 évig a magánszemély tulajdonában volt. A termőföldből átminősített ingatlan értékesítése esetén a jövedelemmegállapítás speciális szabályai a következők: Meg kell vizsgálni, hogy a költségekkel (szerzési érték + értéknövelő beruházás + egyéb költségek) csökkentett bevétel (hozam) nagyobb-e, mint a tulajdonban tartás időszakára kiszámított szokásos hozam. – A tulajdonban tartás napjainak száma: a megszerzésről és az átruházásról szóló szerződés
KÖNYVELŐK LAPJA
közötti időszak, beleszámítva megszerzésről és az átruházásról szóló okirat keltének napjait is. – Szokásos hozam: az elszámolható költség 0,3%-a szorozva a tulajdonban tartás napjaival (költségek × 0,003 × napok száma). Amennyiben a hozam kevesebb a szokásos hozamnál, akkor az adóalapot az általános szabályok szerint kell megállapítani. Amennyiben a hozam nagyobb, mint a szokásos hozam, az adóalapot a következők szerint kell meghatározni: a szokásos hozamhoz hozzá kell adni a hozamnak a szokásos hozamot meghaladó részének háromszorosát [szokásos hozam + (hozam − szokásos hozam) × 3]. Ebben az esetben nincs lehetőség a tulajdonban tartás éveire tekintettel további csökkentésre. Mindez azt jelenti tehát, hogy ilyen esetben a jövedelemből a szokásos hozammal megegyező összeget 16 százalékos mértékű adó terheli, míg az azt meghaladó rész lényegében 48 százalékkal adózik. Így kell megállapítani az adóalapot akkor is, amikor az értékesítés gazdasági tevékenység keretében történik. Az eltérő szabályozás tulajdonképpen egy 10 éves időhorizonton belül érvényesül: ebből az első 5 évben, az átminősítést (a termőföld végleges más célú hasznosításának engedélyezéséről szóló ingatlanügyi hatósági döntés jogerőre emelkedését) megelőző 5 évben a tulajdonjog megszerzésére, míg a második (az átminősítéstől számított) 5 évben az átruházásra
17
vonatkozik. Amennyiben ezen az időhorizonton belül több tulajdonosváltás is történik, minden átruházásnál alkalmazni kell e rendelkezéseket. Nem kell azonban alkalmazni a termőföldből átminősített ingatlan átruházására vonatkozó rendelkezéseket abban az esetben, ha a magánszemély a termőföldből átminősített ingatlant örökléssel szerezte. Erről a magánszemélynek az adóévről szóló bevallásában kell nyilatkoznia és az általános ingatlanértékesítés szabályait kell követnie.
Termőföldből átminősített ingatlant tulajdonában tartó részesedéskivonása
9 708 000 Ft 14 472 000 Ft
Karácsony Imréné
A számított összeg meghatározása: Bevétel 10 000 000 Ft Szerzési érték 1 500 000 Ft Átruházással kapcsolatos költségek 500 000 Ft Költségek összesen 2 000 000 Ft 8 000 000 Ft Hozam A tulajdonban tartás napjainak kiszámítása: 2012-ben 31 2013-ban 365 2014-ben 365 33 2015-ben Összesen: 794
Példa
762 240 Ft 1 553 280 Ft 2 315 520 Ft
Az általánostól eltérő szabályozás kiterjed az árfolyamnyereség, illetve a vállalkozásból kivont jövedelem megállapítására is azokban az esetekben, amikor a termőföldből átminősített ingatlant tulajdonában tartó társaságban részesedéssel rendelkező magánszemély tag a részesedését ellenérték fejében átruházza, illetve azt a társaságból kivonja. A termőföldből átminősített ingatlanvagyont tulajdonában tartó társaság fogalmát a Tao tv. határozza meg. Eszerint az a társaság, amelynek beszámolójában az eszközök mérlegforduló-napi értékének a követelések, értékpapírok és pénzeszközök összegének figyelembe vétele nélkül számított összegéből a belföldön fekvő, termőföldből átminősített ingatlan értéke több mint 75 százalék. Ebben az esetben a szokásos hozamot meghaladóan keletkező árfolyamnyereség, illetve a vállalkozásból kivont jövedelem kétszeresével kell az adó alapját növelni, vagyis a meghaladó rész lényegében háromszoros súllyal szerepel az adóalapban, tehát ezt a részt ebben az esetben is 48 százalékos mértékű adó terheli. Részesedés átruházása vagy kivonása esetén szokásos hozamnak a részesedés megszerzésére fordított érték (ideértve a részesedéssel kapcsolatos járulékos költségeket is) 0,3 százalékának a tulajdonban tartás naptári napjaival megszorzott összege minősül. A tulajdonban tartás naptári napjainak kiszámítása során a megszerzésről, illetve az átruházásáról szóló okirat keltének napját kell – e napokat is beleszámítva – irányadónak tekinteni. Amennyiben a részesedés szerzése több időpontban történt, részleges átruházás vagy kivonás esetén a régebben szerzett részesedés átruházását vagy kivonását kell figyelembe venni.
Példánkban a magánszemély 2013. december 1-jén vásárolt egy termőföldet 1 millió 500 ezer forintért. Művelési ágból kivetette, ennek költsége 500 ezer forint volt. Később az ingatlant 2015. február 2-án értékesítette 10 millió forintért. Az adókötelezettséget a következők szerint kell meghatározni.
A szokásos hozam megállapítása (költségek × 0,003 × tulajdonban tartás napjai): A szokásos hozamot meghaladó, felettes rész A felettes rész emelt összege (3 236 000 × 3) Az adó alapja (4 764 000 + 9 708 000)
4 764 000 × 0,16 3 236 000 × 0,48 Összesen
4 764 000 Ft 3 236 000 Ft
Az adó (16%): 2 315 520 Ft A példából látható, hogy a szokásos hozamot 16%-os, a felettes részt 48%-os adó terheli: Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft. 1139 Budapest, Hajdú u. 11. Tel.: (06-1) 236-0635 Fax: (06-1) 236-0037 www.vezinfo.hu E-mail:
[email protected]
Felelős kiadó, főszerkesztő: Tóth Csaba Szakmai szerkesztő: Horváth Géza Kiadói szerkesztő: Koczka Erika Nyomdai munkák: Prime Rate Kft. © 2010–2015 Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. ISSN 2061-3008
Szerzők, szerkesztők: Bonácz Zsolt, Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna, Dr. Csátaljay Zsuzsanna, Gottgeisl Rita, Dr. Horváth István, Karácsony Imréné, Láng Noémi, Dr. Sallai Csilla, Tóth Mihály
Minden jog fenntartva! A Könyvelők Lapja szaktájékoztató tartalma jogvédett. A szaktájékoztatóban közzétett cikkek, hírek, információk másolása, többszörösítése, fordítása, közreadása és publikációs célokra történő felhasználása csak a kiadó, illetve a szerző írásbeli hozzájárulásával megengedett. A szakmai információkat, híreket a legmegbízhatóbb forrásokból merítjük és ellenőrizzük; a megjelenés időpontjában fennálló köteles gondosságunk ellenére átvett téves értesülésekért felelősséget nem vállalunk.
KÖ N
KÖRNYEZETVÉDELMI TERMÉKDÍJ 2015
ÁN AJ YV LÓ
Szerzē: Kelemen István WHUP«NG¯MV]DN«UWēYH]HWēWDQ£FVDGµ*UHHQ7D[&RQVXOWLQJ
Megjelenés: P£MXV Formátum, terjedelem: B/5 240 ROGaO EHQ O«Q\HJHV Y£OWR]£VRN YROWDN D WHUP«NG¯M W¸UY«Q\EHQ 0LQGHQ WHUP«NG¯MW«WHO PµGRVXOW WRY£EE£ WēO WHUP«NG¯MN¸WHOHVQHN PLQēV¾OQHN D] LURGDL SDS¯URN D V]DSSDQRN D mosókészítmények, egyes kozmetikai termékek, illetve több korábban nem díjköteles elektronikai berendezés. $ W¸UY«Q\ PHJIHOHOē DONDOPD]£VD D J\DNRUODWEDQ komoly kihívást jelent a sajátos termék-besorolási rendelkezések, a díjcsökkentésre alkalmas stratégiák összetett szabályai, illetve a nyilvántartás és bevallás követelményei miatt.$V]DNN¸Q\YF«OMDKRJ\DMRJV]DE£O\L HOē¯U£VRNDW «V D] DNWX£OLV KDWµV£JL «UWHOPH]«VHNHW gyakorlati S«OG£NRQ NHUHV]W¾O HOHPH]YH VHJ¯WV«JHW Q\¼MWVRQ D F«JHNQHN D N¸WHOH]HWWV«J¸Q£OOµIHOP«U«V«KH]DN¸OWV«JHNRSWLPDOL]£O£V£KR] «VDNDSFVROµGµDGPLQLV]WU£FLµVWHHQGēNPHJIHOHOēWHOMHV¯W«V«KH]
KeGYezméQ\es £U a.¸Q\YHOēN/DSMDeOēȴ]HWēLQek: 2.500 Ft* *Az összeJaz £f£W és aSRVW£z£VLés FVRPDJRO£VLG¯MatQem tartaOmazza.
Megrendelés a kiadó weboldalán: www.Ye]LQIRhX További szakkönyvek a Vezinfónál Belföldi ügyletek ÁFA-ja és számlázása NaJ\FA ké]LNöQ\YΖΖ. Szakmai szerkeszWē szerzē: Dr.&V£WDOMa\=sX]saQQa Megjelenés: 2015. £SrLOLs Formátum terjedelem: 2 k¸WHW B/5 1530 ROGDO 2 kreditpont!
Transzferár a gyakorlatban 2015 9£OWR]£VRN6]DE£O\R]£V(OOHQēU]«V 6]HU]ē %HU«Q\L0DULDQQ Megjelenés:£SULOLV )RUP£WXPWHUMHGHOHP %ROGDO 2 kreditpont!
EKÁER 2015 a P£UFLXs 1-jeLés £SrLOLs 1-jeLY£OWRz£VRkkaO Szaklektor: Dr.&V£WDOMa\=sX]saQQa Szerzē: )£EL£Q'RURWW\a Megjelenés: 2015. P£MXs Formátum terjedelem: B/5 214 ROGDO 2 kreditpont!
)$HOOHQēU]«V .¸WHOH]ēROYDVP£Q\1$9HOOHQēU]«V HOēWW 6]HU]ē 9LUD6£QGRU Megjelenés:P£UFLXV )RUP£WXPWHUMHGHOHP %ROGDO 2 kreditpont!
A gazdasági szakkönyvek webáruháza adózás - számvitel - tb - jog ȬIRO\DPDWRVDQEēY¾Oē N¯Q£ODW ȬUHQGV]HUHVDNFLµN NHGYH]P«Q\HN ȬYLOO£PJ\RUVK£]KR] V]£OO¯W£V
Fehér Ferenc „könyvkirály” 1992 óta
www.szakkonyv.net
