VII. évfolyam 10. szám, 2015. október
A megszerzett tudás és a gyakorlat összhangja
TARTALOM 3 Dr. Sallai Csilla Újrakönyvelni – miért, mikor, hogyan? (1. rész) | Hibajavítás | A bizonylatok rögzítésének határideje | Az újrakönyvelés lépései
6 Perjési Judit Tudnivalók a munkaidőről (2. rész) | A munkaidő-beosztás vasárnapra vagy munkaszüneti napra
10 Bonácz Zsolt A piaci ár megállapítása és az adóhatóság szakértői kirendelése Az adótartozás megfizetésére kötelezhető magánszemély fellebbezési joga
15 Karácsony Imréné A termőföld értékesítéséből származó jövedelem adókötelezettsége | Termőföld-átruházás | Termőföld-értékesítéskor érvényesíthető kedvezmény | A termőföldszerzéshez kapcsolódó illetékmentességek
Számviteli és adózási szaktájékoztató
KÉ PZ ÉS KI EM EL T
ADÓVÁLTOZÁSOK + SZÁMVITEL 2015–2016
Idēpont: 2015. november 25–26., szerda–csütörtök, 09.00–16.30; regisztráció 8 órától
Helyszín: MOHA Ház (1143 BudaSest, Gizella út 42–44.)
EOēadó: Gottgeisl Rita DGµV]DN«UWēN¸Q\YYL]VJ£Oµ$GµWDQ£FVDGµN(J\HV¾OHW«QHNDOHOQ¸NH Dr. Sallai Csilla N¸Q\YYL]VJ£OµDGµV]DN«UWē0DJ\DU.¸Q\YYL]VJ£OµL.DPDUD.¸Q\YHOēL7DJR]DW£QDNHOQ¸NH .¸Q\YHOēN 16 kredit Y£OODONV]DNQRY NUHGLWQHPV]£PYLWHOLQRY NUHGLWV]£PYLWHOLW«PDN¸U $GµWDQ£FVDGµN RNO DGµV]DN«UWēN 16 kredit QRY NUHGLWQRY NUHGLW KönyvYL]VJ£OµN 6 kredit QRY NUHGLWQRY NUHGLW
1HKDJ\MDD]XWROVµSHUFUHDN¸WHOH]ēNUHGLWSRQWRNPHJV]HU]«V«W7HOMHVHQ¼MWHPDWLN£N0LQGHQHJ\ KHO\HQDPLWD¸V«VRVDGµ«VV]£PYLWHOLY£OWR]£VRNUµODJ\DNRUODWEDQWXGQLNHOO 0HJK¯YMXNQW DQDSRV N¾O¸QN¾O¸QQDSUDLVOHKHWMHOHQWNH]QL NRQIHUHQFL£UD
5«Vzv«WHli díj a.¸Q\YHOēN/DSMDelēȴ]HWēinek: már 15.625 )W-tól*
$]összeg k«W vagy több U«Vztvevē együttes jelentkez«VH HVHW«n «Uv«nyes, eJ\QDSUD«VHJ\IēUH szól, «V az áIát nem tartalmazza.
Jelentkezés a kiadó weboldalán: www.ve]LQIo.Ku További szakmai napok a Vezinfónál 1
2015. november 4. Belföldi ügyletek ÁFA-ja és számlázása 2015–2016 ElēDdó: Dr. Csátaljay Zsuzsanna Kreditpontok!
2
2015. november 5. Nemzetközi ügyletek ÁFA-ja és számlázása 2015–2016 ElēDdó: Dr. Csátaljay Zsuzsanna Kreditpontok!
3
4
2015. november 11. Változik a Munka Törvénykönyve MDQX£UWēO (OēDGµN 'U+RUY£WKΖVWY£Q Dr. Tánczos Rita
5
2015. november 11. ]OHWLV]HU]ēG«VHNDGµMRJL«V számviteli megközelítése (OēDGµN 9DG£V]ΖY£Q 'U'LWUµL7µWK=VX]VD
6
7
2015. november 16. .¸YHWHO«VNH]HO«VDGµ]£VL és számviteli kérdései (OēDGµN 9DG£V]ΖY£Q 'U'LWUµL7µWK=VX]VD
8
2015. november 17. )HON«V]¾O«VD]DGµHOOHQēU]«VUH DGµSHUUH (OēDGµ 'U)¾O¸S3«WHU
9
2015. november 5. 2VKRUHKDO£ODEDQNWLWRNY«JH +RJ\DQWRY£EE" ElēDdó: 'U)¾O¸S3«WHU
2015. november 16. Elektronikus számlázás 2016 ElēDdó: Czöndör Szabolcs
2015. november 24. ΖGēV]DNLHOV]£PRO£V¼¾J\OHWHN ¼MV]£PO£]£VLV]DE£O\DL (OēDGµ 'U&V£WDOMD\=]X]VDQQD
DR. SALLAI CSILLA ROVATA
ÚJRAKÖNYVELNI – MIÉRT, MIKOR, HOGYAN? (1. RÉSZ)
Sok könyvelő panaszkodott már arra, hogy „csúnyán belefutott” egy újrakönyvelésbe, pedig ő csak segíteni szeretett volna. Egyáltalán megengedett-e az újrakönyvelés? Kétrészes cikksorozatunkban erre a kérdésre igyekszünk választ találni. Mindenekelőtt tisztázni kell a vonatkozó számviteli szabályokat. A Számviteli törvény tartalmazza a bizonylati elv és bizonylati fegyelem előírásait. A számvitel egyik fontos elvárása szerint minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve a források állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani, a gazdasági eseményekről pedig folyamatosan, időrendben és tartalmában tükröző könyvviteli nyilvántartást kell vezetni. Tehát elsődlegesek a gazdasági események, s ezekről az eseményekről, amennyiben eredendően nincs külső bizonylat, belső bizonylatot kell készíteni. A számvitelben csak bizonylat alapján szabad adatot rögzíteni, azaz könyvelni. Ezt nevezzük bizonylati elvnek. A számviteli előírások szerint csak szabályszerű bizonylatok alapján lehet könyvelni. A bizonylatok köre nagyon tág, nemcsak a számlákat kell bizonylatként tekinteni, hanem a számvitelben bizonylatként szolgálhatnak a szerződések, megállapodások, feladások, elszámolások, egyéb dokumentumok. Szabályszerű az a bizonylat, amely egy adott gazdasági eseményre vonatkozóan megfelel az előírt bizonylat általános alaki és tartalmi követelményinek. Az előírt követelményeket a számvitel nem sorolja fel, csupán utal arra, hogy más jogszabályban előírt adatokat – amennyiben ilyenek vannak – a bizonylatnak tartalmaznia kell. Az alaki és tartalmi követelményeknél a számláknál, a számlát helyettesítő okiratoknál és a nyugtáknál az áfatörvényre gondolok, amely részletesen és pontosan tartalmazza ezeket. A vonatkozó tartalmi elemek az Áfa tv. 169–178. §-ában találhatók. A tartalmi elemek függetlenek attól, hogy a számla elektronikusan vagy papír alapon kerül kibocsátásra. Az áfatörvény tartalmi előírásai mellett jogos elvárás, hogy a bizonylatoknak meg kell felelniük a valóságnak. Tehát a bizonylatoknak olyan gazdasági ese-
KÖNYVELŐK LAPJA
ményekről, illetve cselekményekről, műveletekről kell szólniuk, amelyek a valóságban megtörténtek, illetve úgy történtek meg, ahogy azok a bizonylatokon rögzítve vannak. A számvitel sem zárja ki a hibázás, tévedés, a bizonylat helytelen kiállításának lehetőségét. Hiba esetén előírásszerű javítást lehet csak elfogadni. A javítás gépi számláknál – a helyesbítő számla; kézi számláknál – minden példányon végigvezetett javítás egyszeri áthúzással, s a jó adat feltüntetésével. (Tehát nincs radírozás, lefestés, ragasztás, satírozás stb.). A javítás mellett a javítást végző szignója is szükséges, hogy megállapítható legyen, ki készítette azt. Egyéb gazdasági eseményeknél a javítás a számlákhoz hasonló módon történik, illetve a bizonylat jellegének megfelelően. A számviteli fegyelem a bizonylati követelményeken túl a bizonylatok számviteli nyilvántartásokban történő rögzítését is magában foglalja. Erre vonatkozóan is a számviteli törvény ad iránymutatást. A bizonylatok feldolgozási rendjének kialakításakor a következő határidőket kell figyelembe venni: A pénzeszközöket érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait késedelem nélkül kell a könyvekben rögzíteni. Ez azt jelenti, hogy készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg kell a könyvekben rögzíteni; a pénzeszközök közül a bankszámlaforgalom esetén a pénzintézeti értesítés megérkezésekor történik a rögzítés; egyéb pénzeszközöket érintő tételeket legkésőbb a tárgyhót követő hó 15-ig kell a könyvekben rögzíteni. Az egyéb gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait a gazdasági műveletek, események
3
megtörténte után, de legalább negyedévenként a számviteli politikában meghatározott időpontig kell könyvelni. Ez az időpont azonban nem lehet később, mint a tárgynegyedévet követő hó vége. Látjuk, hogy a pénzmozgással járó gazdasági eseményeknél nagyon szigorúak a szabályok. Ebből következik, hogy olyan számviteli rendet kell kialakítani, amelyben ezek az időbeni elvárások teljesíthetőek. Sok könyvelő ilyenkor széttárja a karját: „Ezt nem lehet megoldani…” Nincs itt semmilyen megoldhatatlan feladat! A számvitel ún. „könyvekről” beszél. A könyvelés az analitika és a főkönyv kettősségének az egységét jelenti. Ebből következően a pénzmozgással járó gazdasági eseményeket legalább az analitikában szükséges rögzíteni. A pénzeszközök analitikája a pénzkezelő személynél (lásd pénzkezelési szabályzat) van. Így a kiszervezett könyvelés esetén sem okozhat problémát az előírás betartása, hiszen a gazdálkodónak a pénzmozgásokat az időszakos pénztárjelentésben mint analitikában kell(ene) elsődlegesen, azok megtörténtekor rögzítenie. Ebből az is következik, hogy az időszaki pénztárjelentés utólagos könyvelési rendszerben történő előállítása nem felel meg a számviteli előírásoknak. Az a kkv-s gyakorlat, amikor a gazdálkodó borítékban ömlesztve adja át a könyvelőnek a pénztárbizonylatokat azzal a felszólítással, hogy „könyveld le, amit jónak látsz”, teljesen helytelen! Az ilyen ügyfeleknél a könyvelő feladata elmagyarázni a pénzkezelés lényegét. Valójában minden vállalkozás érzékeny a pénzügyeire, így az ilyen esetekben a gazdálkodó vagyonbiztonságával sikeresen lehet érvelni: „jó, ha tudja, mennyi pénzének is kellene lennie a kasszában”. Bizonyára sok könyvelő találkozott már pénztárellenőrzéssel, amikor az adóellenőr kéri a folyamatos pénztári nyilvántartást, sőt akár pénztári rovancsra is felszólítja a vállalkozást. Ennek az ellenőrzésnek csak akkor lehet megfelelni, ha a dokumentáció (a pénztár bevételei és kiadásai) a gazdálkodónál kerülnek be az analitikus nyilvántartásba. A főkönyvi könyvelés az analitika után a másodlagos – a könyvelő időszakonként (hetente, dekádonként, havi szinten) utólag rögzíti a tételeket a főkönyvi nyilvántartásban. Ez egyben ellenőrzési pont is, mert amennyiben hibát, eltérést tapasztal, ezt jelzi, s valaki (vagy a könyvelő vagy a gazdálkodó) javítja az adott tételt. A javítás ott történik meg, ahol a hiba, az eltérés oka a valóságban keletkezett. Az egyéb gazdasági események rögzítésére gyakorlatilag akár egy negyedév is rendelkezésre állhat.
4
Ez azonban nem jelenthetné azt, hogy negyedévente kell a könyvelést végezni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az ügyvezetésre vonatkozó kötelmeket, amelyek azon alapulnak, hogy a folyamatos könyvelésből, a könyvelési outputokból reálisan látja a vállalkozás pénzügyi vagyoni helyzetét. Az új Ptk. az ügyvezetés számára a következőket írja elő: 3:189. § [A taggyűlés kötelező összehívása] „(1) Az ügyvezető késedelem nélkül köteles összehívni a taggyűlést vagy annak ülés tartása nélküli döntéshozatalát kezdeményezni a szükséges intézkedések megtétele céljából, ha tudomására jut, hogy a) a társaság saját tőkéje veszteség folytán a törzstőke felére csökkent; b) a társaság saját tőkéje a törzstőke törvényben meghatározott minimális összege alá csökkent; c) a társaságot fizetésképtelenség fenyegeti vagy fizetéseit megszüntette; vagy d) ha vagyona tartozásait nem fedezi.” Az ügyvezetőnek a vállalkozás érdekeit kell képviselnie ebben az esetben – még akkor is, ha ő egyben a cég tulajdonosa, résztulajdonosa. Tulajdonosi minőségében pedig a következő feladatokat kell teljesíteni: „(2) Az (1) bekezdésben megjelölt esetekben a tagoknak határozniuk kell pótbefizetés előírásáról, a törzstőke mértékét elérő saját tőke más módon való biztosításáról vagy a törzstőke leszállításáról; mindezek hiányában a társaság átalakulását, egyesülését, szétválását vagy jogutód nélküli megszüntetését kell elhatározni. A taggyűlés ezzel kapcsolatos határozatait három hónapon belül végre kell hajtani.” [Részvénytársaságok esetén a törzstőke 1/3 rész elvesztése után áll be a fenti szabály – 3:270. §] Az ügyvezető a könyvelésből tájékozódik arról, hogy az alultőkésítettségi helyzet beállt-e, vagy sem. Éppen ezért fontos a könyvelés naprakészsége. A fenti szabályban foglaltakat akkor is meg kell tennie az ügyvezetőnek, ha ő egyben tulajdonos(társ), hiszen ebben a helyzetben külön személyként kell őt figyelembe venni, hiszen a Ptk. is más szankciókat, következményeket terhel az ügyvezetőre és a tulajdonosra. S hogy ez miért fontos? Amennyiben később az eredménytelen gazdálkodás után egy esetleges felszámolási eljárásra kerülne sor, bizonyítania kell úgy az ügyvezetőnek mint a tulajdonosnak, hogy ő a jogszabályi előírások szerint járt el, azaz mindent megtett annak érdekében, hogy megállítsa a vállalkozásban beállt negatív folyamatokat. Ha ezt akár ügyvezetőként, akár tulajdonosként nem tette meg, vagy nem tudja
KÖNYVELŐK LAPJA
bizonyítani, hogy megtette, akkor rá súlyosabb felelősségi szabályok vonatkoznak.
Az újrakönyvelés lépései Jogos a kérdés: ha a könyvelés a fenti jogszabályoknak megfelelően folyamatosan működött, miért kerülhet sor újrakönyvelésre? A számviteli jogszabályok azért nem szólnak az újrakönyvelés lehetőségről, mert valójában minden elkövetett hibát a felfedezés időpontjában lehetne, illetve kellene a számvitelben javítani, korrigálni: A még elfogadott beszámolóval le nem zárt évek hibáinak javítását a még nyitott könyvelési rendszerben lehet megoldani. A tulajdonosok által elfogadott beszámolóval már lezárt üzleti évek hibáinak javítására a Számviteli törvény lehetőséget biztosít azzal, hogy definiálja a jelentős összegű hiba fogalmát, illetve lehetőséget teremt az ún. „háromoszlopos beszámoló” készítésére. Az újrakönyvelés akkor szokott szóba kerülni lehetőségként, amikor olyan nagy mennyiségű hiba és átláthatatlan bizonylathalmaz jön össze, amit már nagyon nehezen lehet a tárgyévben átlátható módon rendezni a könyvelésben. Általában könyvelőváltásnál merül fel lehetőségként az újrakönyvelés, amikor az új könyvelő nem tudja elfogadható és folytatható módon megnyitni, folytatni az átvett könyvelést. Ennek okai általában a következők: ellenőrizhetetlen követelések, kötelezettségek, kideríthetetlen tartalommal rendelkező egyenlegek, a pénzeszközök (jellemzően bankkivonatok) záró egyenlege nem egyezik meg a könyvelésben átvett értékkel, nincs megfelelő analitika, például tárgyi eszköz analitika, amelyből folyamatosan lehetne tovább vezetni az eszközök értékcsökkenését, adózási kapcsolatokban olyan jelentős eltérés van az adófolyószámla és a könyvelés között, amelynek okát más módon nem lehet megállapítani (nem lehet tudni, hogy a könyvelési érték a helyes vagy a benyújtott bevallások értéke, s így az adófolyószámla egyenlege). Első megközelítésre azt lehetne gondolni, hogy egy előkészített anyagban már „csak” az adatokat kell az új számítógépes könyvelési rendszerbe felvinni, de a helyzet nem ennyire egyszerű… Első lépésben – még az újrakönyvelési munkák megkezdése előtt – a következő feladatok állnak fent:
KÖNYVELŐK LAPJA
Ugyanúgy szükséges a bizonylatokat rendezni, s meg kell állapítani, hogy azok hiánytalanul rendelkezésre állnak-e. Az indulásnál meg kell nézni, hogy az alkalmazott számlatükör megfelelő-e, az alábontások kellően szolgálják-e a vállalkozás, illetve a hatóságok információigényeit. Meg kell győződni arról, mely zárlati időpont adatai elégségesek és megfelelőek az újrakönyvelés indításához, tehát mikortól kell a céget újrakönyvelni. Át kell vizsgálni a szabályzatokat: számviteli politika, pénzkezelési szabályzat, leltározási szabályzat, és az újrakönyvelésnek ezekkel is összhangban kell lennie. Amennyiben szükséges, lehetőség van a szabályzatok szabályszerű módosítására (életbeléptetés, bizonyos szabályok hatályának meghatározása), és ennek megfelelően kell az újrakönyvelést elvégezni. A menedzsmenttel tisztázni kell az újrakönyveléssel kapcsolatosan felmerülő elvárásokat. Előzetesen célszerű megállapodni az újrakönyvelés díjáról. Bár könnyű lenne azt mondani, hogy előre látjuk a bizonylat mennyiségét, de – a későbbiekben látni fogjuk – akár jelentősen több időráfordítást is igényelhet az újrakönyvelés, mint egy eredeti könyvelés. Az újrakönyvelés folyamán minden egyes bizonylaton ellenőrizni kell a kontírozást; amennyiben szükséges, az új számlatükörnek megfelelően korrigálni kell, ugyanúgy, mint az eredeti könyvelésnél, ellenőrizni kell a bizonylat formai és tartalmi elemeit, annak valóságtartalmát, a hozzá kapcsolódó további bizonylatokat (pl. teljesítésigazolás), a könyvelés során ugyanazokat a kontroll eljárásokat kell alkalmazni, mint egy eredeti könyvelésnél; ennek keretében folyamatosan ellenőrizni kell a főkönyvi kivonatban az egyezőségeket, illetve át kell tekinteniaz eredménnyel kapcsolatos kölcsönhatások eredményét. Az újrakönyvelés végén át kell tekinteni az eredeti könyvelési outputok és az újrakönyvelés eredménye közötti különbségeket – szinte biztos, hogy nem ugyanazt az eredményt, eszköz-, illetve forrásállományt és összetételt fogja az újrakönyvelt főkönyvi kivonat mutatni, mint az eredeti könyvelés (hiszen ezért kellett újrakönyvelni), meg kell nézni az adózási viszonyok változását is – át kell tekinteni, hogy az eredeti bevallásokat
5
alátámasztó analitikus nyilvántartások (már, ha voltak ilyenek) és az újrakönyvelés utáni analitikák mennyiben térnek el egymástól; amennyiben eltérés tapasztalható, önellenőrzésre lesz szükség, a különbözetek alapján – amennyiben szükséges – új beszámolót kell összeállítani,
a menedzsmentet az újrakönyvelés folyamán is, de mindenképpen annak végén tájékoztatni kell az elvégzett feladatokról, annak eredményéről, az esetleges következményekről. Innen folytatjuk a második részben.
Dr. Sallai Csilla
PERJÉSI JUDIT ROVATA
TUDNIVALÓK A MUNKAIDŐRŐL (2. RÉSZ)
Az előző részben kiveséztük a munkaidőt és az ahhoz kapcsolódó fogalmakat. Ebben az írásban a munkaidő-beosztáshoz kapcsolódó ismeretek elsajátításán a sor. Főszabályként a 2012. I. törvény 96. § (1) bekezdése a munkaidő-beosztás szabályait, vagyis a munkavállaló munkarendjét a munkáltató állapítja meg. És bizony előfordul, hogy a munkáltató a munkaszerződésben a napi munkaidőn túl feltünteti a munkavállalóra irányadó munkarendet is. Ennek hátrányára már az előző cikkben felhívtam a figyelmet, azonban nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ezt ne tegye. Mivel a munkaszerződés kétoldalú megállapodás, azt kizárólag mindkét fél hozzájárulásával lehet módosítani. Ezért kerülendő az olyan feltételek belefoglalása, melyek nem kötelező elemei a munkaszerződésnek, és amelyek későbbi módosítását – ha az nem szerepel a munkaszerződésben – a munkáltató saját döntése alapján is megteheti, és erről csak tájékoztatási kötelezettsége van a munkavállaló felé. Ilyen például a munkarend is. Az új Mt. vezette be a kötetlen munkarend fogalmát. Abban az esetben, ha a munkavállalónak lehetősége van a munkavégzés önálló megszervezésére, a munkáltató írásban átengedheti a teljes munkaidő beosztásának jogát a munkavállaló számára. Ekkor beszélünk kötetlen munkarendről. A munka megszervezésének átengedése a munkavállaló részére a munkáltató saját döntése és egyoldalú intézkedése, ezért azt nem kell és nem is tanácsos a munkaszerződésbe foglalni. Elegendő, ha a munkáltató a döntéséről írásban tájékoztatja a munkavállalót. Fontos azonban körültekintően eljárnia a munkáltatónak, hogy mely munkakörökben dönt úgy, hogy azt kötetlenné nyilvánítja. Nem életszerű, hogy például egy bolti pénztáros kötetlen munkarendben dolgozzon, ugyanakkor egy
6
területi képviselő esetében a kötetlen munkaidő-beosztás megállja a helyét. Kötetlen munkarend esetén is előfordulhat, hogy a munkavállaló a munkaköri feladatok egy részét sajátos jellegüknél fogva meghatározott időpontban vagy időszakban teljesíti. Például a területi képviselők részére minden héten hétfőn reggel értekezletet tartanak a munkáltató központjában. Ez nem érinti a munkarend kötetlen jellegét. A munkáltatónak érdemes megfontolni a kötetlen munkarend alkalmazását az erre alkalmas munkakörökben, mert nagy szabadságot biztosít. Kötetlen munkarend esetén nincs munkaidőkeret, nincs megtiltva a vasárnapi és munkaszüneti napon történő munkavégzés, nem kell alkalmazni a munkaközi szünet, a napi és a heti pihenőidő szabályait, valamint nem beszélhetünk rendkívüli munkaidőről, ügyeletről, készenlétről. A munkáltatónak nem kell nyilvántartania a munkavállaló rendes és rendkívüli munkaidejét, készenlétét. Kötetlen munkarend esetén csak a szabadságot köteles nyilvántartani a munkáltató. Főszabály szerint a munkáltatónak a munkavállaló munkaidejét hétfőtől péntekig kell beosztani, ekkor beszélünk általános munkarendről. Ezt az Mt. 97. § (2) bekezdése határozza meg. Az általános munkarendtől eltérő foglalkoztatásra akkor van lehetősége a munkáltatónak, ha munkaidőkeretet vagy elszámolási időszakot alkalmaz (a cikkben a munkaidőkeret adta lehetőségekre térek ki). Ebben az esetben a munkaidő a hét minden napjára (természetesen a vasárnapi és a munkaszüneti napra vonatkozó korlátozó szabályok fi-
KÖNYVELŐK LAPJA
gyelembevétele mellett) vagy az egyes munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható. Abban a speciális esetben, ha a munkavégzés ugyan hétfőtől péntekig tart, ami a 97. § (2) bekezdés alapján általános munkarendnek minősül, de ezen belül hétfőtől csütörtökig hosszabb munkaidőt ír elő a munkáltató a munkavállalóknak, melyért cserében pénteken korábban hazamehetnek, egyhetes munkaidőkeretet kell alkalmazni. Amennyiben a munkáltató munkaidőkeretet alkalmaz, és az általánostól eltérő munkarendet használ, munkaidő-beosztást köteles kiadni a munkavállalók részére. A 97. § (4) bekezdése szerint a munkáltatónak a munkaidő-beosztást legalább hét nappal korábban és legalább egy hétre előre írásban kell közölnie. Amennyiben ezt elmulasztja, az érvényben lévő utolsó munkaidő-beosztás lesz irányadó. Mit is jelent az írásban közlés? Írásban közöltnek kell tekinteni, ha a helyben szokásos módon tájékoztatja a munkáltató a munkavállalót a munkaidő-beosztásról, így például kiteszi a bárki által elérhető faliújságra. Az új Mt. munkaidőkeret alkalmazása esetén lehetővé teszi a munkáltató számára, hogy ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, legalább négy nappal korábban módosíthatja az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztást [97. § (5)]. Ilyen eset lehet például, ha egy termelő cégnél a már megkötött szerződés alapján fennálló megrendelés esetén a vevő korábbi időpontra kéri a termék leszállítását. Gyakran jogosan merül fel a kérdés, hogy négy napon belül is megváltoztatható-e a kiadott munkaidőbeosztás. A jogszabály minden fejezet végén felsorolja azokat a rendelkezéseket, amelyektől sem a felek megállapodása, sem kollektív szerződés alapján nem lehet eltérni. A 97. § (4)–(5) bekezdései nem szerepelnek ebben a felsorolásban, amiből az következik, hogy ezektől a rendelkezésektől el lehet térni. A munkáltatónak és a munkavállalónak azonban erről írásban meg kell állapodni.
2.
3.
4.
5.
6.
A munkaidő-beosztás vasárnapra vagy munkaszüneti napra Általános munkarend alkalmazása esetén a munkaidőt vasárnapra és munkaszüneti napra nem lehet beosztani. Az Mt. a 101. § (1) bekezdésben sorolja fel azokat az eseteket, amelyben a munkáltatónak lehetősége van munkaidőkeret alkalmazása mellett a rendes munkaidőt vasárnapra beosztani: 1. A rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben
KÖNYVELŐK LAPJA
7.
Vagy a tevékenység igénybevételére ehhez a naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján – ilyen például egy ajándékbolt a Budai Várban, vagy a munkavégzésre baleset, elemi csapás, súlyos kár, egyészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása vagy vagyonvédelem érdekében kerül sor. Az idényjelleggel folytatott tevékenység során Például mezőgazdasági, turisztikai tevékenységben vagy fesztiválszezonban történő munkavégzés. A megszakítás nélküli tevékenység során A törvény 90. §-a alapján többes feltételnek kell megfelelni. Így megszakítás nélküli a munkáltató tevékenysége, ha naptári naponként 6 órát meg nem haladó tartamban vagy naptári évenként kizárólag a technológiai előírásban meghatározott okból és az ott előírt időszakban szünetel és társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás biztosítására irányul (pl. közműszolgáltatók, egészségügy), vagy a termeléstechnológiából fakadó objektív körülmények miatt gazdaságosan vagy rendeltetésszerűen másként nem folytatható a tevékenység (pl. egy hűtőház). A több műszakos tevékenység keretében történő foglalkoztatás A törvény adta definíció szerint a munkáltató tevékenysége akkor több műszakos, ha annak tartama eléri a heti 80 órát. A készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében A fogalmat a törvény 91. §-a határozza meg, részletes értelmezése az előző, munkaidőről szóló részben található. Korlátozó feltétel, hogy amenynyiben a munkavállaló részére vasárnapra rendes munkaidőt osztottak be, számára a közvetlenül megelőző szombatra nem osztható be rendes munkaidő. A kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére Társadalmi közszükségletet kielégítő vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés esetén Társadalmi közszükségletet elégít ki például a közösségi közlekedés. Külföldre történő szolgáltatásnál példaként hozhatók fel azok a szolgáltató központokban lévő call-centerek, amelyek más országból érkező hívásokat kezelnek, így a másik ország időbeosztásához kell alkalmazkodniuk.
7
8. Külföldön történő munkavégzés során 9. A 2005. évi CLXIV. kereskedelmi törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint a kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folyatató munkáltatónál E pont alkalmazásánál figyelemmel kell lenni a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvény rendelkezéseire. Munkaszüneti napra szigorúbb feltételek mellett osztható be rendes munkaidő, a fenti esetek közül az alábbiak esetén: a rendeltetése folytán munkaszüneti napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben, az idényjelleggel folytatott tevékenység során, a megszakítás nélküli tevékenység során, társadalmi közszükségletet kielégítő vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés esetén, külföldön történő munkavégzés során. Az Mt. alapján az alábbi napok számítanak munkaszüneti napnak: január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25–26. A jogszabály a bizonytalanság eloszlatására kimondja, hogy a húsvétvasárnap és a pünkösdvasárnap is munkaszüneti napnak minősül a munkaidő-beosztás szempontjából. Ennél a témakörnél még egy rendelkezést szükséges megemlíteni. A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter minden év október 31-ig adja ki a következő naptári évre az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalók munkaidő-beosztásának a munkaszüneti napok miatti változtatását. Ennél a rendelkezésnél két szempont érvényesül. Az egyik, hogy vasárnap nem nyilvánítható munkanappá, és az áthelyezett munkanapnak ugyanarra a hónapra kell esnie, mint az eredeti munkanap esett. A munkaidő-beosztáshoz kapcsolódóan szót kell ejteni a kötelező szünetekről, pihenőidőkről. Ezek az Mt. 103–106. §-aiban találhatók és a következők: a munkaközi szünet, a napi pihenőidő, a heti pihenőnap és a heti pihenőidő. A munkavállaló részére munkaközi szünet jár, melynek mértéke 20 perc, ha napi munkaideje (az elrendelt rendkívüli munkaidővel együtt) meghaladja a 6 órát, és további 25 perc, ha annak időtartama meghaladja a 9 órát. Kollektív szerződésben, illetve a felek megállapodása alapján lehetőség van arra, hogy a munkáltató legfeljebb 60 perc munkaközi szünetet
8
biztosítson a munkavállaló részére. A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával kell kiadni, aminek legalább 3, de legfeljebb 6 óra munkavégzést követően kell megtörténnie. A munkaközi szünet főszabály szerint nem tartozik a napi munkaidőbe, vagyis a munkaközi szünet időtartamával meghosszabbodik a munkahelyen töltött idő, de ettől kollektív szerződés pozitívan eltérhet, és kimondhatja, hogy a munkaközi szünet a napi munkaidő része. A munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a következő napi munkakezdés között legalább 11 óra egybefüggő napi pihenőidőt kell biztosítani. A következő esetekben azonban elégséges a legalább 8 óra napi pihenőidő biztosítása: osztott munkaidőben, a megszakítás nélküli, több műszakos, illetve idényjellegű tevékenység keretében, és a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetén. Különös odafigyelést igényel ez a szabály a munkáltató részéről, mert abban az esetben, ha például a munkavállaló a napi rendes munkaidejét követően rendkívüli munkát teljesít, a napi pihenőidőt a rendkívüli munka befejezése és a következő napi munkavégzése között kell részére biztosítani. Ha például a munkavállaló rendes napi munkaideje 17 óráig tart, de részére rendkívüli munkavégzést („túlórát”) írnak elő 21 óráig, akkor a következő napon legkorábban 8 órakor kezdheti a munkát. Hasonló a helyzet akkor, ha a munkavállaló a napi rendes munkaidejét követő készenlét ideje alatt munkát végez (és csak akkor). Ez rendkívüli munkavégzésnek minősül, és a befejezését követően a munkavállaló részére a szabály szerint jár a napi pihenőidő. A munkavállalót hetente 2 pihenőnap illeti meg, melyeknek szombatra és vasárnapra kell esnie általános munkarend esetén. Ha a munkáltató munkaidőkeretet alkalmaz, a munkaidőt egyenlőtlenül is beoszthatja (a hét minden napjára vagy az egyes munkanapokra), ebből következően a heti pihenőnapok is beoszthatók egyenlőtlenül. Amennyiben a munkáltató így jár el, további szabályokat kell figyelembe vennie: A munkavállaló számára 6 nap munkavégzést követően egy heti pihenőnapot ki kell adnia (ez alól kivétel a megszakítás nélküli, a többműszakos és az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló, ahol ezt a szabályt nem kell alkalmazni). Havonta legalább egy heti pihenőnapot vasárnapra kell beosztani (kivéve a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalóknál).
KÖNYVELŐK LAPJA
A munkaidőkeret átlagában a munkavállalónak meg kell kapnia a heti 2 pihenőnapot. Így, ha az egyik héten csak egy pihenőnapot biztosít számára a munkáltató, kell lennie olyan hétnek, amikor 3 pihenőnapja van. A munkáltatónak lehetősége van arra, hogy a heti pihenőnapok helyett a heti pihenőidő intézményét alkalmazza. Ebben az esetben a munkavállalót hetente legalább 48 órát kitevő, megszakítás nélküli heti pihenőidő illeti meg, és a munkavállalónak havonta legalább egy vasárnapot kell kapnia (kivéve a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók esetében). A munkáltatónak joga van arra is, hogy hetenként csak legalább 40 órát kitevő és egy naptári napot magában foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidőt biztosítson, de ebben az esetben is havonta legalább egy vasárnapot kapnia kell a munkavállalónak, illetve a munkaidőkeret átlagában ki kell jönnie a legalább heti 48 óra megszakítás nélküli pihenőidőnek. A munkaidő-beosztás témakörénél szót kell ejteni a rendkívüli munkaidőről is. Főszabály szerint a rendkívüli munkaidő elrendelhető szóban is, mivel a jogszabály kimondja, hogy azt a munkavállaló kérése esetén kell írásban elrendelni. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy javasolt az írásbeli elrendelés, mert ez bizonyítékul szolgálhat egy esetleges ellenőrzés során. Rendkívüli munkaidőről akkor beszélünk, ha a munkavállaló: a munkaidő-beosztástól eltérően (napi rendes munkaidőn felül vagy heti pihenőnapon), a munkaidőkereten felül végez munkát, illetve az ügyelet tartama. Rendkívüli munkaidő elrendelése esetén a munkaszüneti napokra kell a munkáltatónak kiemelten figyelni, mert ezekre a napokra csak azon munkavállalók részére lehet rendkívüli munkaidőt elrendelni, akik ezen a napon rendes munkaidőben is foglalkoztathatók. A többi munkavállaló részére csak baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása érdekében rendelhető el rendkívüli munkaidő ezeken a napokon. A rendkívüli munkaidő elrendelése esetén a különböző időkorlátok betartása fontos követelmény, mivel ezeket a munkaügyi ellenőrzések során is kiemelten ellenőrzik: Teljes napi munkaidő esetén a munkavállaló részére legfeljebb évi 250 óra rendkívüli munkaidő rendelhető el. Ha a munkáltató rendelkezik kollektív szerződéssel, az legfeljebb évi 300 óra rendkívüli
KÖNYVELŐK LAPJA
munkaidőt határozhat meg. Az éves óraszámot az alábbi esetekben arányosítani kell: – Részmunkaidő esetén a napi munkaidő arányában kell meghatározni (például napi 4 órás részmunkaidő esetén évente legfeljebb 125 óra rendkívüli munkaidő rendelhető el). – Ha a munkaviszony év közben kezdődik (például egy július 1-jén belépő teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére 125 óra rendkívüli munkaidő rendelhető el abban az évben). – Határozott munkaszerződés esetén (például a munkaszerződés március 1-től augusztus 31-ig tart, az elrendelhető rendkívüli munkaidő tartama az éves keret fele). Naponta a munkavállaló legfeljebb 12 órát foglalkoztatható, melybe a rendkívüli munkaidő időtartama is beletartozik. A heti munkaidő legfeljebb 48 óra lehet, melybe a rendkívüli munkaidő időtartama is beletartozik. Itt is érdemes megemlíteni a munkaidőkeret alkalmazásának előnyét, mert ezt a szabályt munkaidőkeret esetén úgy kell alkalmazni, hogy a heti munkaidőt a munkaidőkeret átlagában kell teljesíteni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkavállaló az egyik héten akár 6 egymást követő napon minden nap 12 órára is beosztható rendes munkaidőre. Ennek kiegyenlítésére azonban kell olyan hétnek lenni, ahol kettőnél több pihenőnapot kap, illetve kell, hogy legyen kevesebb óraszámú munkanapja (legalább 4 órára ekkor is be kell osztani), vagy biztosítani kell részére további szabadnapokat. A munkavállaló a beosztás szerinti napi munkaidején kívül rendelkezésre állásra kötelezhető. Ez alatt az idő alatt a munkavállaló köteles munkára képes állapotát megőrizni és, ha szükséges, a munkáltató utasítása szerint munkát végezni. Amennyiben a munkáltató meghatározza a munkavállalónak a rendelkezésre állás helyét (pl. az irodában), akkor ügyeletről, ha ezt a helyet a munkavállaló jogosult meghatározni, akkor készenlétről beszélünk. A készenlét és az ügyelet tartamát legalább egy héttel korábban és egy hónapra előre kell közölni a munkavállalóval. A munkavállaló kérésére kell írásban elrendelni, de javasolt ezt minden alkalommal megtenni. A rendelkezésre állás elrendelése esetén is figyelemmel kell lenni az alábbi időkorlátokra: Főszabályként legfeljebb 4 óra rendelkezésre állás rendelhető el a munkavállaló részére. Ennél többre csak az alábbi esetekben van lehetőség: – társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás folyamatos biztosítása (pl. egészségügy),
9
– baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése, elhárítása, – technológia biztonságos, rendelkezésszerű alkalmazásának fenntartása (pl. számítástechnikai rendszergazda). Az ügyelet tartama nem haladhatja meg a 24 órát, melybe az ügyelet megkezdésének napjára beosztott rendes, illetve elrendelt rendkívüli munkaidő is beletartozik. A készenlét havi tartama nem lehet több 168 óránál, amelyet munkaidőkeret alkalmazása esetén annak átlagában kell figyelembe venni. Készenlét legfeljebb havonta 4 heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) rendelhető el. Végül ejtsünk szót azokról a rendelkezésekről, melyeket egyes munkavállalói csoportok esetében szükséges alkalmazni a munkaidő beosztása során. A heti pihenőnapok nem oszthatók be egyenlőtlenül, nem rendelhető el rendkívüli munkaidő és készenlét a munkavállaló részére: 1. várandóssága megállapításától gyermeke 3 éves koráig, 2. a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló esetén gyermeke 3 éves koráig, 3. egészségkárosító kockázat esetén.
A fenti munkavállalók részére csak hozzájárulásukkal lehet egyenlőtlenül beosztani a munkaidőt. Ezen túlmenően az 1–2. pontokban lévő munkavállalók részére éjszakai munka nem rendelhető el, a 2. pontban szereplő munkavállaló részére rendkívüli munkaidő és készenlét csak hozzájárulásával rendelhető el gyermeke 3 éves korától 4 éves koráig. Különös odafigyelést igényel, amikor fiatal munkavállaló munkaidejét osztja be a munkáltató, ebben az esetben: éjszakai munka és rendkívüli munkaidő nem rendelhető el, napi munkaideje több munkaviszony esetén is öszszesen legfeljebb 8 óra lehet, legfeljebb egy heti munkaidőkeretet lehet elrendelni, a pihenőnapok egyenlőtlenül nem oszthatók be, 4,5 óra beosztás szerinti napi munkaidő esetén legalább 30 perc, 6 órát meghaladó napi munkaidő esetén legalább 45 perc munkaközi szünetre jogosult, a napi pihenőidő mértéke legalább 12 óra.
Perjési Judit
BONÁCZ ZSOLT ROVATA
A PIACI ÁR MEGÁLLAPÍTÁSA ÉS AZ ADÓHATÓSÁG SZAKÉRTŐI KIRENDELÉSE
Az adóhatóság áfa-ellenőrzések során következetesen alkalmazott elvi megközelítése, hogy a vizsgálat alá vont adózó által befogadott, az áfa levonását alátámasztó számla tartalmilag hiteltelennek minősül, ha a valós forgalmi értéktől jelentősen eltérő vételárat tartalmaz. Röviden ismertetek a Kúria által hozott két ítéletet: az egyikben a Kúria leszögezte, hogy az adóhatóságnak szakkérdés felmerülése esetében szakértőt kell kirendelni, ennek hiányában az általa hozott határozat jogsértő, a másikban kimondta, hogy az ellenérték nagyságrendjének minősítése szakértői kérdés. Nagy értékű ügyleteknél az ellenőrzés általában a vizsgálat fókuszába helyezi annak tisztázását, hogy a számlázott ellenérték reálisnak tekinthető-e, vagy
10
sem. Ugyanis a bíróság több ügyben arra az álláspontra helyezkedett a jogerős másodfokú határozattal szemben benyújtott kereset elbírálása során, hogy
KÖNYVELŐK LAPJA
már önmagában a feltűnő értékaránytalanság megállapíthatósága megalapozza a számla fiktívvé történő minősítését, ezáltal az adólevonási jog elutasítását is. Ezért az adóhatóság ellenőrzési gyakorlata is ilyen irányban mozdult el. Az adóhatóság logikája szerint, ha az ügylet értékaránytalanságára alapozva már elutasítható az adólevonási jog, a tényállás egyéb vonatkozásban történő tisztázása már „fölösleges”, ezáltal a vizsgálat is hamarabb lezárható. Ez a szempont az adóhatóság számára nagyon lényeges, tekintettel arra, hogy ezáltal az ellenőrzés költséghatékonysága nagyobb, valamint a meglévő revizori kapacitás több ellenőrzés lefolytatását teszi lehetővé. Ezek alapján nagy értékű ügyleteknél a beszerzőnek kiemelt figyelmet kell fordítania annak dokumentálására, hogy az ügyleti érték nem tért el a reális piaci értéktől. Ennek alapvető eszköze a szakértői vélemény. Nagy értékű ügyleteknél mindenképpen javasolt, hogy a felek által meghatározott ügyleti érték életszerűségét szakértői vélemény is alátámassza. Természetesen a szakértői vélemény akkor bír bizonyító erővel, ha az ügylet valós tartalmát és körülményeit vette figyelembe, és tényszerű adatokon alapult. Ingóságok, ingatlanok jelentős ellenérték fejében megvalósult adásvételénél az ellenőrzés mindenképpen vizsgálja, hogy az eladó az ügylet tárgyát képező ingóságokat, ingatlanokat mikor és milyen vételár fejében szerezte be, s az eladónál felmerült beszerzési ár hogyan viszonyul az eladási árhoz, valamint az eladó milyen nagyságrendű értéknövelő beruházást és/vagy más jellegű ráfordítás felmerülését képes igazolni. Amennyiben az ellenőrzés azt tárja fel, hogy az ingóságot, ingatlant rövid időn belül és jelentős értékkülönbözettel értékesítették, valamint az eladó értéknövelő ráfordítást nem végzett, az ellenőrzés az ügyleti értéket várhatóan irreálisnak minősíti. Előfordulhat, hogy bizonyos esetekben rövid időn belüli továbbértékesítés esetén is jelentős értékkülönbözet realizálható. Ha az eladó az általa értékesített ingóságot, ingatlant felszámolás alatt álló gazdasági társaságtól szerezte meg, akkor a fizetett vételár lényegesen kisebb is lehetett a piaci árnál, ettől független a továbbértékesítésnél alkalmazott vételár már megegyezett a piaci árral. Amennyiben az eladó olyan árukészletet értékesített, amelyet olyan cégtől szerzett, akinél az már elfekvő (régóta értékesítetlen) árukészletként funkcionált, a beszerzési ár vélhető-
KÖNYVELŐK LAPJA
en kedvezőbb volt a piaci árnál, míg az eladás piaci áron történt. Tapasztalataim szerint az ellenőrzés „hajlamos” elmulasztani a tényállás teljes körű tisztázását, amely véleményem szerint magában foglalja azt is, milyen körülmények között eszközölte az eladó a beszerzést. Ez azt eredményezheti, hogy az ellenőrzés döntésénél csupán azt veszi figyelembe, miszerint az eladótól beszerzett információk vagy az eladónál lefolytatott ellenőrzés során feltártak alapján megállapításra került: a beszerzési ár lényegesen kisebb volt az eladási árnál. Ebből az ellenőrzés azt a következtetést vonja le, hogy az eladási ár irreális, ezáltal színlelt, ezért az ügyletről kiállított számla nem hiteles, így arra a vevő adólevonási jogot nem alapozhat. Ilyen értelmű adóhatósági megállapításokkal szembeni védekezés, hogy a jogorvoslat eredményessége érdekében a vevő dokumentálja azokat az általa ismert körülményeket, amelyek alátámasztják, hogy a részére történt értékesítéshez kapcsolódó beszerzés a piaci árnál kedvezőbb vételáron történt/történhetett. Azonban az esetek többségében a kapott számla alapján adólevonási jogot gyakorló vevő nem rendelkezik azzal kapcsolatos információkkal, hogy az eladó a részére értékesített termékeket kitől és milyen körülmények között, milyen ellenérték fejében szerezte be. Ettől függetlenül a vizsgálati jegyzőkönyvben leírtakból következtetést lehet levonni arra vonatkozóan, hogy az adóhatóság vizsgálta-e az eladónál a beszerzést körülményeit, s ha igen, ezt kellő alapossággal tette-e meg, vagy sem.
A Kfv.V.35.502/2014/6. számú ítélet Az adóhatóság a szerencsejáték-szervezés és az 1991. évi XXXIV. törvény hatálya alá tartozó egyéb tevékenységek hatósági felügyeletét látja el, többek között a szerencsejáték-piac zavartalan és eredményes működése, a szerencsejáték-szervezők joggyakorlásának elősegítése és a szerencsejáték-piac folyamatos felügyelete érdekében. Az adóhatóság e jogkörében eljárva a felperesnél hatósági eljárást folytatott le, amelyben szakértő bevonását mellőzte, s a felperes terhére jogszabálysértésre hivatkozva mulasztási bírságot szabott ki. A felperes a Kúriához benyújtott felülvizsgálati kérelmében kifogásolta az adóhatóság magatartását, amely a szakértő igénybevételének mellőzésében merült ki. A Kúria ítéletében leszögezte, hogy az adóhatóság által folytatott hatósági eljárásban olyan releváns kérdés merült fel, amely csak informatikai szakértői
11
A Kfv.I.35.762/2014/4. számú ítélet A felperes konyhai eszközöket vásárolt „N” Kft.-től, amelytől 14 773 610 Ft + 3 509 301 Ft áfa összegben fogadott be számlát, és az áthárított áfát levonta. „N” Kft. a felperes felé értékesített eszközöket részben „P” Kft.-től, részben „S” Kft.-től szerezte be. „S” Kft. képviselője egyben a felperesi társaság képviselője is. „P” Kft. további beszállítóktól szerezte be az árut, de ezeken a számlákon is feltüntetésre került a felperes képviselője mint ügyintéző, kapcsolattartó. Az értékesítési láncolat adatait értékelve az elsőfokú adóhatóság azt állapította meg, hogy a piaci ár többszörösén számlázták ki a felperesnek az eszközöket, kizárólag az első értékesítésről kiállított számla felel meg az eszközök valós piaci értékének, ezt követően irreálisan magas összegben túlszámlázás történt. Az első fokú adóhatóság megállapította, hogy a feltárt értékesítési láncolaton keresztül történő beszerzés rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősült, a jogügyletek létrehozásának célja nem a piacon elérhető gazdasági előny, hanem kizárólag vagy döntően a kölcsönösen vagy egyoldalúan elérhető adómegtakarítás volt. „N” Kft. beiktatása a láncolatba azt a célt szolgálta, hogy a gépek irreálisan magas összegben történő továbbszámlázásával a felperes jelentős öszszegű áfát vonhasson le. Az „N” Kft.-től befogadott számlák fiktívek, az azokon szereplő gazdasági események nem a számlán feltüntetett felek között valósultak meg. A másodfokú adóhatóság helybenhagyó határozatában kiemelte, hogy a beszerzési láncolat szereplői
12
az eszközöket változatlan formában értékesítették tovább, azokon értéknövelő beruházást nem végeztek. A szereplők láncolatba történő beiktatása az eszközök magasabb összegen történő továbbszámlázását szolgálta. Ennek következtében a gazdasági esemény tehát a felek között nem a számlán feltüntetett öszszegben jött létre, amelyről a felperes tudomással bírt. A másodfokú adóhatóság az elsőfokú adóhatóság határozatának indokolását annyiban korrigálta, hogy a gazdasági esemény felek közötti megtörténte nem vitatható, és az eszközök továbbra is a felperes birtokában vannak. A felperes a jogerős másodfokú határozattal szemben benyújtott keresetében kifejtette, hogy nézete szerint az adóhatóság nem jogosult az ügyletben részt vevő felek árképzését minősíteni és a gazdasági esemény valós értékét megállapítani, mivel az szakkérdés. A bíróság az adóhatóság jogerős határozatát hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatására utasította. A bíróság álláspontja szerint önmagában arra alapozva nem lehet a számlán feltüntetett vételár hitelességét megkérdőjelezni, hogy a piacon ugyanazon termék jelentősen alacsonyabb áron is beszerezhető, még akkor sem, ha erről a vevő tudomással bírt. A Kúria a bíróság ítéletét az adóhatóság felülvizsgálati kérelmének elbírálása során jogszerűnek minősítette. Leszögezte, hogy bár az adóhatóság által kifogásolt árkülönbözet az eljárás adatai alapján láthatóan valóban jelentős volt, annak megítélése, hogy – akár feltűnően nagy értékkülönbség mellett is – mi minősül az adott helyzetben reális kereskedelmi haszonnak, olyan szakkérdés, ami szakértő igénybevétele nélkül nem állapítható meg.
Tipp
vizsgálata alapján dönthető el. A hatóság határozata indokolása szerint a Ket. 72. § (1) bekezdés e) pontja alapján tartalmaznia kell a tényállást, az ennek alapjául elfogadott bizonyítékokat, az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást, és a mellőzés indokait, azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a döntést hozza. A határozat indokolásának alapvető célja, hogy a döntést ténybelileg és jogilag is megalapozza. A Kúria álláspontja szerint az adóhatóság nem tett eleget a Ket. 72. § (1) bekezdésének, mivel az adóhatóság által elbírálandó tényállásban a döntéshez informatikai szakértői vizsgálat szükséges. Erre alapozva a Kúria az adóhatóság jogerős határozatát megsemmisítette, s új eljárás lefolytatását rendelte el, amelyhez kapcsolódóan az adóhatóság részére előírta, hogy köteles informatikai szakértőt igénybe venni.
Az Art. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint az ellenőrzésnek a vizsgálat alá vont adózót a szakértő kirendeléséről értesíteni kell. Az adózónak többek között joga van az ellenőrzés során keletkezett iratokba betekinteni, bizonyítási indítványokat előterjeszteni. Az ellenőrzés során elvégzett iratbetekintés során a szakértői kirendelés tényéről, a kirendelt szakértő személyéről, a szakértő megbízásának részleteiről információkat lehet szerezni. Az ellenőrzés közben benyújtott bizonyítási indítvány keretében kezdeményezhető szakértő kirendelése, ha az a vizsgálat alá vont adózó álláspontja szerint szükséges lenne.
Bonácz Zsolt
KÖNYVELŐK LAPJA
BONÁCZ ZSOLT ROVATA
AZ ADÓTARTOZÁS MEGFIZETÉSÉRE KÖTELEZHETŐ MAGÁNSZEMÉLY FELLEBBEZÉSI JOGA 2014. január 1-jétől az Art. 136/B §-a szerint az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja alapján az adó megfizetésére kötelezett magánszemély a fizetésre kötelező, első fokú adóhatósági határozat elleni fellebbezésben vitathatja a helytállási kötelezettségét megalapozó, a felszámolással megszűnt adózóra a felszámolási eljárás időtartama alatt hozott, utólagos adómegállapítás tárgyában kiadott határozatot, ha azt bíróság nem vizsgálta felül. Az adóhatóság az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja alapján meghozott első fokú határozat közlésével egyidejűleg az adó megfizetésére kötelezettnek megküldi a felszámolással megszűnt adózóra a felszámolási eljárás időtartama alatt hozott, utólagos adómegállapítás tárgyában kiadott első és – ha másodfokú határozat meghozatalára sor került – másodfokú határozatot, valamint az utólagos adóellenőrzés megállapításairól felvett jegyzőkönyvet. Az Art. 136/B §-a értelmében az adóhatóság által az adó megfizetésére kötelezett személynek a következő lehetőségei vannak: fellebbezése keretében kizárólag az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja alapján hozott határozat jogszerűségét vitatja; fellebbezése keretében egyaránt vitatja az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja alapján hozott határozat, valamint az utólagos adómegállapítás tárgyában kiadott jogerős (első vagy másodfokú) határozat jogszerűségét. Az Art. 136/B § (1) bekezdése szerint az utólagos adómegállapítás tárgyában kiadott jogerős határozatot az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja alapján hozott határozat ellen benyújtott fellebbezés keretében vitathatja. E rendelkezésből az következik, hogy önmagában az utólagos adómegállapítás tárgyában kiadott jogerős határozatot nem vitathatja az adó megfizetésére kötelezett személy, csak az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja szerint hozott határozat vitatásával együtt. Ez viszont fordít-
KÖNYVELŐK LAPJA
va nem igaz, azaz az adó megfizetésére kötelezett személy önmagában vitathatja a fizetésre való kötelezettség jogszerűségét, anélkül, hogy az utólagos adómegállapítás tárgyában kiadott jogerős határozat jogszerűségét vitatná. Amennyiben az adó megfizetésére kötelezett a helytállási kötelezettségét megalapozó utólagos adómegállapítás tárgyában hozott határozatot is vitatja fellebbezésében, a fellebbezést elbíráló másodfokú adóhatóság elsőként az utólagos adómegállapítás jogszerűsége kérdésében dönt. Ha a felettes szerv megállapítja, hogy az utólagos adómegállapítás részben vagy egészben jogszabálysértő, a fellebbezést benyújtó adó megfizetésére kötelezettel szemben a jogszabálysértő adómegállapítás tekintetében az adóvégrehajtáshoz való jogot korlátozza vagy megszünteti. Az utólagos adómegállapítás jogszerűsége, a végrehajtási jog korlátozása és az adó megfizetésére kötelezés tárgyában a másodfokú adóhatóság egy határozatban dönt. A határozat meghozatalára nyitva álló határidő az iratoknak a másodfokú adóhatósághoz történő megérkezését követő naptól számított 60 nap. A fellebbezés jogerős elbírálásáig a tartozás behajtására az adóhatóság nem jogosult, függetlenül attól, hogy a magánszemély a fizetésre való kötelezése jogalapját kifogásolta fellebbezésében, vagy emellett az utólagos adómegállapítás jogszerűségét is.
13
Ha a másodfokú adóhatóság megállapítja, hogy az utólagos adómegállapítás részben vagy egészben jogszabálysértő, a jogszabálysértő adómegállapítást nem szedheti be, annak végrehajtására nem jogosult. Az adó megfizetésére kötelezett magánszemély a fellebbezését elbíráló, annak részben vagy egészben helyt nem adó másodfokú jogerős határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezheti. A bíróságnál is lehet kezdeményezni a végrehajtás felfüggesztését, de a bíróságok joggyakorlata alapján nagyon kis esélye van annak, hogy a bíróság a végrehajtást felfüggeszti. Álláspontom szerint az Art. 136/B §-ával teljes mértékben nem orvosolta az adó megfizetésére kötelezhető magánszemély joghátrányát, amely abból fakad, hogy az utólagos adómegállapításhoz kapcsolódó ellenőrzési folyamatban, valamint azt követő hatósági eljárásban képviseleti joggal nem rendelkezik. Az adótartozás megfizetésére az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja szerint kötelezhető személynek 2014. január 1-jét követően sem áll módjában az a felszámolási eljárás időszakában lefolytatott ellenőrzés, valamint a hatósági eljárás folyamatában ügyfélként jogorvoslattal élni, hiszen az Art. szerint képviseletre továbbra is kizárólag a felszámoló jogosult. A felszámoló – kevés kivételtől eltekintve – a jegyzőkönyvvel szemben észrevételt, az első fokú határozattal szemben fellebbezést nem nyújt be, tehát érdemi képviseletet nem gyakorol az adóhatóság által tett megállapításokkal szemben. A Kúria Kfv.V.35.518/2013/4. számú ítélete alapján a felszámolás alatt álló betéti társaság volt beltagját akkor illeti meg a cég adóügyében a fellebbezés joga, ha a határozat rá rendelkezést tartalmaz. Az Art. 136/B §-a által biztosított utólagos fellebbezési jog következtében a tartozás megfizetésére kötelezett személy nyilvánvalóan hátrányosabb helyzetbe kerül, mintha az ellenőrzés, valamint a hatósági eljárás során illetné meg jogorvoslati jog azon az alapon, hogy a jegyzőkönyvben és/vagy határozatban tett megállapítás jogerőre emelkedése esetén fennáll annak lehetősége, hogy annak megfizetésére az adóhatóság őt kötelezi. Amennyiben a tartozás megfizetésére kötelezhető személy tudomást szerez arról, hogy a felszámolási eljárás során az adóhatóság ellenőrzést folytat le, mindenképpen javasolt a felszámolótól kikérni a birtokában levő ellenőrzési iratok, valamint az ellenőrzés által kiadott jegyzőkönyv és első fokú határozat másolatát. Álláspontom szerint, ha a jegyzőkönyv és az első fokú határozat tartalma alapján a magánszemélyt az adóhatóság fizetésre kötelezheti, s a magánszemély
14
véleménye szerint az adóhatóság jogsértő megállapításokat tett, mindenképpen javasolt azokat vitató beadványt benyújtani az adóhatósághoz – lehetőség szerint minél korábban –, függetlenül attól, hogy az abban foglaltakat – a magánszemély képviseleti jogának hiányára hivatkozva – az adóhatóság esetleg érdemben nem is vizsgálja meg. Azonban nem zárható ki, hogy az adóhatóság a beadványban foglaltak áttekinti, s azok megalapozottságának elfogadása folytán az első fokú adóhatóság saját hatáskörben megváltoztatja a vizsgálati jegyzőkönyvet, illetve az első fokú határozatot. A gyakorlatban előfordultak – várhatóan a jövőben is elő fognak – olyan esetek, amikor a felszámolás útján megszűnt adózó tartozásainak megfizetésére az adóhatóság az adott személyt nem az ellenőrzés lezárását követő hatósági eljárás jogerős lezárását követően kötelezi, hanem esetleg csak hónapokkal, évekkel később. Ebben az esetben, megítélésem szerint, a tartozás megfizetésére kötelezett személy jogorvoslathoz fűződő joga mindenképpen csorbul. Ugyanis az időmúlás következtében a bizonyítás lehetősége jelentősen csökkenhet (például már nem áll módjában felvenni a kapcsolatot egyes személyekkel, mivel hollétük már nem állapítható meg, utólag már nem rekonstruálhatók egyes helyzetek, tényállási elemek stb.). Olyan eset is előfordulhat, hogy amikor az adó megfizetésére kötelezett személyt az adóhatóság a fizetésre kötelezi, az utólagos adómegállapítással érintett egyes bevallási időszakok vonatkozásában az adómegállapításhoz való jog már elévült. Az Art. 136/B § (1) bekezdése alapján az adó megfizetésére kötelezett személy akkor is benyújthat fellebbezést, ha a felszámolással megszűnt adózóval szemben az adómegállapításhoz való jog már elévült. Ez azt jelenti, hogy ha a másodfokú adóhatóság vagy a bíróság jogsértőnek minősítené a jogerős határozatot, az első fokú adóhatóságnak új eljárás lefolytatására már nem lenne lehetőség. Tudomásom van egy olyan értelmű bírósági döntésről, amely ilyen tényállás esetén a jogerős adóhatósági határozatban foglalt megállapítások közül azokat törölte, amelyeket az ellenőrzés azon időszakokra tett, amelyek esetében az adó megfizetésére kötelezett személy által benyújtott fellebbezést megelőzően az adómegállapításhoz való jog elévült, s azon időszakra tett megállapításokat jogszerűnek minősítette, amely vonatkozásában az adómegállapításhoz való jog nem évült el. Megítélésem szerint a bírósági ítélet nem vezeti le egyértelműen azt, hogy erre a döntésre a bíróság milyen alapon jutott. Emiatt saját véleményemre hagyatkozhatom.
KÖNYVELŐK LAPJA
Az Alkotmánybíróság ítélete Az AB (Alkotmánybíróság) 20/2015. (VI.16.) határozata szerint az Alaptörvénybe ütközik, ha adó megfizetéséért mögöttes felelősséggel bíró személy nem gyakorolhatja az utólagos adóellenőrzés megindításától, valamint a bírósági felülvizsgálat során az adózót megillető azon jogokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a helytállási kötelezettségét érintő adótartozás jogalapját és összegszerűségét vitathassa. A kormány az AB határozatában foglaltakat figyelembe véve az Országgyűléshez benyújtott T/6636. számú törvényjavaslatában kezdeményezte az Art. 136/B § (1)–(2) bekezdésének módosítását 2016. január 1-jétől, amely következtében az Art. 35. § (2) bekez-
dés f) pontja alapján hozott határozattal szemben benyújtott fellebbezés keretében nemcsak a felszámolási eljárás során lefolytatott utólagos adóellenőrzéshez kapcsolódón meghozott jogerős határozat megállapításai vitathatóak. Az AB határozata szerint az adóhatóság eljárása jogsértőnek minősül(t) 2016. január 1-je előtt, ha az adótartozás megfizetésére kötelezett személynek azon az alapon nem biztosít(ott) fellebbezési jogot, mert az utólagos adóellenőrzés nem felszámolási eljárás során történt. A törvényjavaslat elfogadása esetén sem biztosított a mögöttes felelős számára az, hogy az utólagos adóellenőrzés és az azt követő hatósági eljárás során jogorvoslattal éljen, miközben ezt az AB határozata szerint az Alaptörvény alapján biztosítani kellene. Álláspontom szerint az AB határozata alapján a Kúria Kfv.V.35.518/2013/4. számú ítélete nem helytálló.
Tipp
Álláspontom szerint a bíróság azon az alapon hozta meg döntését, hogy az adótartozás megfizetésére kötelezett személynek nem állt módjában fellebbezési jogot gyakorolni az adómegállapításhoz való jog elévülésén belül. A bíróság vélhetően úgy gondolkodott, hogy a fellebbezés joga a jogbiztonság olyan garanciája, amely semmiképpen sem sérülhet. Ebből fakadóan, ha az adó megfizetésére kötelezett személynek nem volt lehetősége az adómegállapításhoz való jog elévülésen belül fellebbezést benyújtani, akkor az utólagos adómegállapítás során hozott jogerős határozatnak az elévült időszakokra vonatkozó megállapításai nem tekinthetők jogszerűnek.
Álláspontom szerint a Kúria Kfv.I.35.842/2014/7. számú ítéletében foglaltak alapján az adóhatóság korlátolt felelősségű gazdasági társaság tagja részére az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontjában foglaltak alapján akkor írhat elő fizetési kötelezettséget, ha polgári bíróság jogerős döntése a tag korlátolt felelősségét áttörte, ezáltal a társaság tartozásaiért a tagot korlátlan felelősség terheli.
Bonácz Zsolt
KARÁCSONY IMRÉNÉ ROVATA
A TERMŐFÖLD ÉRTÉKESÍTÉSÉBŐL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM ADÓKÖTELEZETTSÉGE
Korábbi számainkban bemutattuk a magánszemélyek ingatlanszerzésével, -értékesítésével kapcsolatos ügyletek adóvonzatait. Jelen írásunkban a termőföld átruházásával, valamint a birtokösszevonási célú földcserével kapcsolatos adózási tudnivalókat foglaljuk össze. Termőföld-átruházás A termőföld átruházásából származó jövedelmet az ingatlanértékesítésre vonatkozó szabályok sze-
KÖNYVELŐK LAPJA
rint kell megállapítani, azonban a jövedelem meghatározott esetekben adómentes, illetve a jövedelem után nem minden esetben kell az adót megfizetni.
15
Az Szja törvény szerint termőföldnek minősül a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvényben meghatározott mező-, erdőgazdasági hasznosítású föld [Szja tv. 3. § 29.]. Eszerint az Szja törvény értelmében a föld fekvésétől (belterület, külterület) függetlenül valamennyi olyan földrészlet, amely az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő és fásított terület művelési ágban van nyilvántartva, továbbá az olyan művelés alól kivett területként nyilvántartott földrészlet, amelyre az ingatlan-nyilvántartásban Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg van feljegyezve, minősül termőföldnek. Korlátozott adómentesség Adómentes a termőföld átruházásából származó jövedelem összegéből az évi 200 ezer forintot meg nem haladó rész, ha a magánszemély a termőföldet regisztrációs számmal rendelkező olyan magánszemélynek adja el, aki azt egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként legalább 5 évig hasznosítja, vagy a termőföldet regisztrált mezőgazdasági társas vállalkozás olyan alkalmazottjának adja el, aki azt az őt alkalmazó mezőgazdasági társas vállalkozásnak legalább 10 évre bérbe adja. Összeghatártól független adómentesség Összeghatártól függetlenül adómentes a termőföld átruházásából származó jövedelem, ha az átruházás a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény szerinti részarány-tulajdon megszüntetését eredményezi, és a magánszemély a termőföldet – regisztrációs számmal rendelkező olyan magánszemélynek adja el, aki azt egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként legalább 5 évig hasznosítja, vagy – a termőföldet regisztrált mezőgazdasági társas vállalkozás olyan alkalmazottjának adja el, aki azt az őt alkalmazó mezőgazdasági társas vállalkozásnak legalább 10 évre bérbe adja. Szintén a jövedelem teljes összege adómentes, ha a magánszemély a termőföldet – regisztrációs számmal rendelkező állattenyésztést folytató olyan magánszemélynek
16
adja el, aki a termőföldet egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként legalább 5 évig az állattartó telep takarmánytermelése céljából használja, vagy – azt az őt alkalmazó mezőgazdasági társas vállalkozásnak az állattenyésztés takarmánybiztosítása érdekében legalább 10 évre bérbe adja. Abban az esetben is adómentes a jövedelem, ha az átruházás – magánszemély részére birtokösszevonási céllal, vagy – települési önkormányzat részére külön jogszabályban meghatározott szociális földprogram céljából, vagy – a Nemzeti Földalap javára történik. Az előzőekkel kapcsolatban a következőkre kell figyelni: – A birtokösszevonási cél akkor valósul meg, ha az átruházás eredményeként már az ügyletet megelőzően is a vevő tulajdonában álló termőföld és az ügyletben megvásárolt termőföld – a település közigazgatási határától függetlenül – egymással szomszédossá válik. Az egy naptári éven belül megkötött és ezen időtartamon belül az ingatlanügyi hatósághoz benyújtott ingatlan adásvételi szerződések hatását együttesen kell vizsgálni. Szomszédos termőföldeknek minősülnek azok a földrészletek is, amelyeket önálló helyrajzi szám alatt nyilvántartott út, árok, csatorna választ el. – A termőföldnek a települési önkormányzat részére külön jogszabályban meghatározott szociális földprogram céljából történő átruházása esetén az adómentesség feltétele, hogy az átruházásról szóló szerződésben fel kell tüntetni a szociális földprogramra vonatkozó, a rászorultságra tekintettel meghatározott feltételeket is szabályozó önkormányzati rendelkezés számát. Az adómentesség egyéb feltételei Azokban az esetekben, amikor az adómentesség feltétele hasznosítás időtartamához is kötött, az 5 vagy 10 éves időszak kezdőnapja a birtokbaadás napja, de legkésőbb az adásvételi szerződés keltét követő 12. hónap utolsó napja. Az eladó a termőföld eladásából származó jövedelmére akkor alkalmazhatja az adómentességet,
KÖNYVELŐK LAPJA
ha legkésőbb a bevallás benyújtásakor rendelkezik a vevő közjegyző által készített vagy ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglalt nyilatkozatával, amely tartalmazza a vevő természetes azonosító adatait, adóazonosító jelét, valamint a vevő kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy az adómentesség feltételeinek megfelel. Ezt a nyilatkozatot az eladónak az adó megállapításához való jog elévüléséig (2015. évi átruházás esetén 2021. december 31-ig) meg kell őriznie. Amennyiben a vevő valótlan tartalmú nyilatkozatot tett, vagy a nyilatkozatban foglaltakat nem teljesíti, az emiatt keletkező adóhiányt és jogkövetkezményeit az adóhatóság a vevő terhére állapítja meg. Ekkor bármely feltétel hiányának beálltával a termőföld megszerzésének alapjául szolgáló szerződésben meghatározott ellenértéket kell termőföld átruházásából származó jövedelemnek tekinteni, azaz a vevőnek a kifizetett ellenérték után kell 16% szja-t fizetnie.
Termőföld-értékesítéskor érvényesíthető kedvezmény Ha a kárpótlásról szóló törvények alapján eredeti jogosult magánszemély a kárpótlási eljárás során a vételi jogának gyakorlásával megszerzett termőföldjének – ideértve azt az esetet is, ha azt mezőgazdasági vállalkozási támogatás címén kapott utalvány felhasználásával (is) vásárolta – értékesítéséből származó jövedelmét az átruházás napjától számított egy éven belül belföldön vagy az Európai Unió bármely tagállamában mezőgazdasági művelésű külterületi termőföld tulajdonának a megszerzésére fordítja, a jövedelme után nem kell adót fizetnie. A jövedelem meghatározásánál a termőföld megszerzésére fordított összegként a vételi jog gyakorlása során vételárként szereplő összeget kell tekinteni. Ez a kedvezmény vonatkozik a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvény szerint részarány-földtulajdonosnak minősülő magánszemély azon termőföldjének átruházására is, amelyet részére önálló ingatlanként kiadtak. A kedvezmény az adóbevallásban vagy – ha a földvásárlásra az adóbevallás benyújtása után kerül sor – adó-visszaigényléssel érvényesíthető. Mindkét esetben be kell jelenteni az adóhatósághoz a tulajdonszerzést, és az ingatlanügyi hatósághoz benyújtott, iktatott szerződéssel kell igazolni.
KÖNYVELŐK LAPJA
A termőföldszerzéshez kapcsolódó illetékmentességek Visszterhes vagyonátruházási illetékmentesség Birtokösszevonási célú földcsere keretében létrejött megállapodáson alapuló termőföldtulajdon szerzése mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól. Szintén illetékmentes az ilyen ügylethez kapcsolódóan haszonélvezet, használat jogának alapítása, abban az esetben, ha az elcserélt földrészletet azonos jogosult javára haszonélvezet, használat joga terhelte. Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a termőföldnek a földműves általi, ellenérték fejében történő megszerzése, feltéve, ha a birtokbaadástól, de legkésőbb az illetékkötelezettség keletkezését követő 12. hónap utolsó napjától számítva 5 évig a termőföld tulajdonjogát nem idegeníti el, a termőföldön vagyoni értékű jogot nem alapít, és a termőföldet egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként vagy családi gazdálkodóként mező-, illetve erdőgazdasági tevékenység céljára hasznosítja. Nem minősül elidegenítésnek a kisajátítás, a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra történő elidegenítés és a birtokösszevonási célú földcsere, továbbá nem minősül vagyoni értékű jog alapításának a termőföld használatának, hasznosításának közeli hozzátartozó javára történő átengedése, feltéve, hogy a közeli hozzátartozó a vagyonszerző helyett földművesként mező-, illetve erdőgazdasági tevékenység céljára hasznosítja a termőföldet, és az 5 éves időtartam hátralévő részében az említett feltételeket vállalja. A feltételek vállalásáról a vagyonszerzőnek legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell nyilatkoznia az adóhatóságnál. Ha a vagyonszerző az eredetileg vállalt 5 év letelte előtt a termőföldet elidegeníti, a termőföldön – használatának, hasznosításának a közeli hozzátartozója javára, az ott meghatározott módon történő átengedése kivételével – vagyoni értékű jogot alapít, vagy a termőföldet saját maga vagy közeli hozzátartozója igazolhatóan nem mező-, illetve erdőgazdasági tevékenység céljára hasznosítja, akkor az egyébként járó illeték kétszeresét kell megfizetnie, kivéve a vagyonszerző elhalálozásának az esetét. Ha a vagyonszerző vagy a közeli hozzátartozója által vállalt feltételek csak a termőföld meghatáro-
17
zott tulajdoni hányada tekintetében teljesültek, az egyébként járó illeték kétszeresét kizárólag azon tulajdoni hányad vonatkozásában kell megfizetni, amelyre a feltételek nem teljesültek.
Szja tv. 1. számú mellékletének 9.5.1./a) pontját kell alkalmazni, az adómentes jövedelemrészt is a tulajdoni hányadok arányában megosztva kell figyelembe venni.
Öröklési és ajándékozási illetékmentesség
A magánszemély 2006-ban örökléssel szerzett termőföldet értékesít 2015-ben 1,5 millió forintért. A vevő regisztrációs számmal rendelkező mezőgazdasági őstermelő, közjegyző előtt nyilatkozik arról, hogy a termőföldet mezőgazdasági őstermelőként legalább 5 évig hasznosítja. A hagyatéki leltárban az ingatlan értéke 500 ezer forint volt, a szerzéssel, eladással kapcsolatban a magánszemélynek 150 ezer forint kiadása keletkezett. Adókötelezettsége a következők szerint alakul:
Válasz
Közös tulajdonban lévő termőföld értékesítése esetén regisztrációs számmal rendelkező őstermelőnek történő értékesítése esetén a 200 ezer forint adómentes rész külön-külön megilleti a tulajdonosokat? Az Szja tv. 4. § (6) bekezdése értelmében közös tulajdon esetén – a tulajdonosok eltérő rendelkezése vagy tulajdonjogi korlátozások hiányában – az ingatlan átruházásából származó jövedelem után a magánszemélyt a tulajdoni hányada arányában terheli adókötelezettség. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az átruházásra az Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft. 1139 Budapest, Hajdú u. 11. Tel.: (06-1) 236-0635 Fax: (06-1) 236-0037 www.vezinfo.hu E-mail:
[email protected]
Bevétel Szerzési érték Átruházással kapcsolatos költségek Költségek összesen Számított összeg (bevételköltség) A számított összegből a tulajdonban tartás időszakára tekintettel levonható (40%) Jövedelem Adómentes rész Adóköteles jövedelem
Példa
Kérdés
Az egyenes ági rokonokra, illetve a házastársra vonatkozó öröklési és ajándékozási illetékmentesség mellett, speciális illetékmentességek, kedvezmények vonatkoznak termőföld ajándékozással, illetve öröklés útján történő megszerzése esetén: Termőföld tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának öröklése, ajándékozása esetén az egyébként járó öröklési illeték felét kell megfizetni. Ha a termőföld örököse családi gazdálkodó, akkor az egyébként járó öröklési illeték egynegyedét kell megfizetni. E kedvezményre való jogosultságról a vagyonszerzőnek a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell nyilatkoznia. Öröklés esetén azt az örököst, aki a hagyatékból ráeső termőföldet (tulajdoni hányadot) családi gazdálkodó örököstársának ellenszolgáltatás fejében átengedi, az átengedett termőföld (tulajdoni hányad) után öröklési illeték nem terheli. Abban az esetben, ha az általános mértékű öröklési/ ajándékozási illeték alá eső vagyontárgyak között termőföld is van, a termőföld után egyébként fizetendő illeték megállapítása során az általános mérték alá tartozó összes vagyont kedvezmény nélkül terhelő illetékből olyan arányt kell figyelembe venni, mint amilyen arányt az általános mértékű illeték alá tartozó összes vagyon értékében a termőföld értéke képez.
1 500 000 Ft 500 000 Ft 150 000 Ft 650 000 Ft 850 000 Ft 340 000 Ft 510 000 Ft 200 000 Ft 310 000 Ft
Amennyiben a vevő regisztrációs számmal rendelkező állattenyésztést folytató olyan magánszemély, aki közjegyző előtt arról nyilatkozik, hogy a termőföldet mezőgazdasági őstermelőként legalább 5 évig az állattartó telep takarmánytermelése céljából használja, a teljes jövedelem adómentes. Ha a vevő – bármely esetben – nem tartja be a nyilatkozatban foglaltakat, az 1,5 millió forint után kell az adót megfizetnie.
Karácsony Imréné
Felelős kiadó, főszerkesztő: Tóth Csaba Szakmai szerkesztő: Horváth Géza Kiadói szerkesztő: Kövesdi Edit Nyomdai munkák: Prime Rate Kft. © 2010–2015 Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. ISSN 2061-3008
Szerzők, szerkesztők: Bonácz Zsolt, Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna, dr. Csátaljay Zsuzsanna, Gottgeisl Rita, Karácsony Imréné, Láng Noémi, Perjési Judit, dr. Sallai Csilla
Minden jog fenntartva! A Könyvelék Lapja szaktájékoztató tartalma jogvédett. A szaktájékoztatóban közzé tett cikkek, hírek, információk másolása, többszörözése, fordítása, közreadása és publikációs célokra történő felhasználása csak a kiadó, illetve a szerző írásbeli hozzájárulásával megengedett. A szakmai információkat, híreket a legmegbízhatóbb forrásokból merítjük és ellenőrizzük; a megjelenés időpontjában meglévő köteles gondosságunk ellenére átvett téves értesülésekért felelősséget nem vállalunk.
KÖ N LÓ
a könyvviteli, könyvvizsgálati, adótanácsadási szolgáltatások 2015. július 1-je utáni számlázásához
ÁN AJ YV
SZÁMLÁZÁSI SEGÉDLET Szerzē: Dr. Kelemen László (adószak«UWē)
Megjelenés: 2015. július 1.
Formátum, terjedelem: B/5, 70 oldal A folyamatos elszámolás szabályainak 2014. július 1-j«Wēl tervezett módosításait az utolsó pillanatban visszavonták, azonban 2015. július 1-Wēl és 2016. január 1-Wēl (más módon) ismét változtak az ezzel kapcsolatos áfa-szabályok. Könyvünk célja, hogy gyakorlati kérdésekben is próbáljon eligazodást nyújtani azoknak, akik a jogszabály-módosítással érintettek. A szerzē tisztázza a szabályozás alkalmazási körét, ismerteti a jogszabályi rendelkezéseket, majd – gyakorlati jogalkalmazási szempontokat ȴJ\elembe véve – esettanulmányokon keresztül bemutatja az új szabályok alkalmazását.
Kedvezményes ár a.¸Q\YHOēN/DSMDelēȴ]HWēinek: 2.000 Ft* *Az összeg az áfát és a postázási és csomagolási díjat nem tartalmazza.
Megrendelés a kiadó weboldalán: www.vezinfo.hu További szakkönyvek a Vezinfónál Belföldi ügyletek ÁFA-ja és számlázása Nagy ÁFA kézikönyv II. Szakmai szerkeszWē szerzē: Dr. Csátaljay Zsuzsanna Megjelenés: 2015. április Formátum, terjedelem: 2 kötet, B/5, 1530 o. 2 kreditpont!
Adózás/Számvitel 2015 Szaklektor: Siklós Márta Szakmai szerkeszWē: Jancsa-Pék Judit Megjelenés: 2015. április Formátum, terjedelem: B/5, 270 o. 2 kreditpont!
EKÁER 2015 a március 1-jei és április 1-jei változásokkal Szaklektor: Dr. Csátaljay Zsuzsanna Szerzē: Fábián Dorottya Megjelenés: 2015. május Formátum, terjedelem: B/5, 214 o. 2 kreditpont!
Nonproȴt szervezetek 2015 Civil törvény a gyakorlatban SzerzēN Gottgeisl Rita, /£ng Noémi Megjelenés: 2015. február Formátum, terjedelem: B/5, 268. o. 2 kreditpont!
A gazdasági szakkönyvek webáruháza adózás - számvitel - tb - jog ȬIRO\DPDWRVDQEēY¾Oē N¯Q£ODW ȬUHQGV]HUHVDNFLµN NHGYH]P«Q\HN ȬYLOO£PJ\RUVK£]KR] V]£OO¯W£V
Fehér Ferenc „könyvkirály” 1992 óta
www.szakkonyv.net
