k
Számviteli és adózási szaktájékoztató
T A R T A L O M Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna A számviteli törvény változásai
1
| Mikrogazdálkodói egyszerûsített éves beszámoló | Osztalék negatív tárgyévi eredmény esetén | Hibahatárok új szabályai | Támogatásból beszerzett eszközök felújítása | A skontó várva várt módosítása | Készletek | Eszközök értékvesztése | Anyagköltségként elszámolt rezsi | A számvitel és az új adók kapcsolata
Gottgeisl Rita 2013. évi adóváltozások
3
| Biztosításokkal kapcsolatos változások | Az adóalap-kiegészítés megszûnése | A béren kívüli juttatások | Társadalombiztosítási változások
Bonácz Zsolt Az áfatörvény 2013. évi változásai
5
| Üzletág értékesítésének adózása | Adómentes, Közösségen belüli termékértékesítéshez kapcsolódó változások | Fordított adózással kapcsolatos módosítások | Elektronikus számla | A számlamegôrzés szabályai | Alanyi adómentesség értékhatárának emelése | Számla elôírt adattartalmának változásai | Gyûjtôszámlára vonatkozó szabályok
dr. Sallai Csilla Az év végi tôkeproblémák megoldását segíti a Gt. változása | Alultôkésítés | Tôkeemelés | Pótbefizetés | Értékhelyesbítés | Új elôírás alultôkésítés esetére | Ügyvezetôi felelôsség | Az igazgatóság felelôssége | Év végi árfolyam átértékelések hatása
9
l
IV. évfolyam 12. szám, 2012. december
BÖRÖCZKYNÉ VEREBÉLYI ZSUZSANNA ROVATA
A számviteli törvény változásai Év végén nagyobb hangsúlyt kapnak az adótörvények módosításai. Pedig a helyes adóalap megállapításához egy tökéletes számviteli elszámolás szükséges. Nem mindegy tehát, hogy az adózás elôtti eredményt terhelô gazdasági események elszámolása rendben van-e. Nézzük, milyen módosításokat tartalmaz a számviteli törvény.
Mikrogazdálkodói egyszerûsített éves beszámoló 2012-re lehet utoljára sajátos egyszerûsített éves beszámolót készíteni. Ezt az egyszerûsítési módszert felváltja a mikrogazdálkodói egyszerûsített éves beszámoló, amely hasonló könnyítéseket tartalmaz elôdjénél, de a vállalkozók szélesebb köre alkalmazhatja majd. A mikrogazdálkodói egyszerûsített éves beszámolóra vonatkozó – 2013-tól alkalmazható – szabályok egy kormányrendeletbe kerülnek, ami várhatóan még 2012 decemberében nyilvánossá válik. Egyszerûsített éves beszámolóját saját választása alapján az a könyvvizsgálatra nem kötelezett vállalkozó készítheti el a kormányrendeletben szabályozott módon, akinél két egymást követô üzleti évben a mérleg fordulónapján a nagyságot jelzô alábbi három mutatóérték közül bármelyik kettô nem haladja meg a határértékeket: a) a mérlegfôösszeg a 100 millió forintot, b) az éves nettó árbevétel a 200 millió forintot, c) az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma a 10 fôt. Az értékhatárt és a könyvvizsgálati kötelezettségét is figyelembe véve tehát bárki választhatja. Ezzel a lehetôséggel már Kft. is élhet, míg a sajátos egyszerûsített éves beszámolót csak jogi személyiséggel nem rendelkezô társaság választhatta. További különbség, hogy a mikrogazdálkodói egyszerûsített éves beszámoló választása esetén a vállalkozó
választásától leghamarabb három, mikrogazdálkodói egyszerûsített éves beszámolóval lezárt üzleti év után térhet el. (A sajátos beszámoló alól nem lehetett kijelentkezni.) A mikrogazdálkodói beszámoló részletes szabályai kormányrendelet hiányában még nem ismertek, de az elôzetes szakmai tervezet szerint az azt választók beszámolási kötelezettsége lényegesen egyszerûsödik. A beszámoló csak mérlegbôl és eredménykimutatásból áll, kiegészítô mellékletet nem tartalmaz. A beszámoló elkészítése során és a könyvvezetésben sincsenek a mikrogazdálkodó döntését, választását igénylô lényeges elemek, ezért a mikrogazdálkodó nem készít számviteli politikát, fôkönyvi könyvelése pedig rögzített számlatükör alkalmazásával történik. Az értékelési kötelezettség is jelentôsen egyszerûsödik, számos, számítást igénylô tétel nem lesz az eszköz bekerülési értékének része, néhány mérlegtétel kimutatása nem engedélyezett, a rövidebb idôszakot átfogó, üzleti évek közötti tételek idôbeli elhatárolási kötelezettsége megszûnik. Nem lesz külön „szabályzatuk” az értékcsökkenésre, hanem a társaságiadótörvény szerinti kulcsokat kell alkalmazniuk. Ez elôny és hátrány is lehet, ezért véleményem szerint a magasabb számviteli eredményben érdekelt vállalkozások maradnak a hagyományos módszer mellett. A javaslat (hangsúlyozom, javaslat és nem elfogadott szabály) szerint az
A megszerzett tudás és a gyakorlat összhangja
2
könyvelôk lapja
Sztv. 60. § (2) bekezdésétôl eltérôen a valutapénztárban lévô valutakészlet, a devizaszámlán lévô deviza, a külföldi pénzértékre szóló követelés, befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír, illetve kötelezettség forintértékét az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozóan nem kell átszámítani. Azaz nem kell az év végi átértékelés hatásával számolni.
Osztalék negatív tárgyévi eredmény esetén A gyakorlatban nem volt egységes az eljárás negatív tárgyévi eredmény melletti osztalékfizetés esetén. Véleményem szerint eddig is az volt a helyes megoldás, amit most a törvény is tartalmaz, de a kétkedôk számára most már egyértelmû a feladat. Arról van szó, hogy negatív tárgyévi adózott eredmény esetében, amennyiben történik osztalékfizetés, és ahhoz a szabad eredménytartalékból is használnak fel összeget, az eredménytartalékból felhasznált, eredménykimutatásban bemutatott összeg az osztalékként az eredménykimutatásba beállított összeggel egyezik meg. Ezáltal a mérleg szerinti eredmény a negatív tárgyévi adózott eredménnyel azonos összegû lesz. Hibahatárok új szabályai A nagyobb méretû, magas mérlegfôösszeggel rendelkezô társaságok számára a számviteli törvény jelentôs összegû hibára vonatkozó, 500 millió forintos alsó korlátja a többi vállalkozáshoz képes lényegesen kevesebb. A módosítás szerint annál a vállalkozásnál, amelynél a mérlegfôösszeg 2%-a nem haladja meg az 1 millió forintot, a „középsô oszlopos” beszámoló az 1 millió forintos hibánál lép be. A várakozások szerint ez mind a nagyobb, mind a kisebb vállalkozások adminisztrációs terheit csökkenti. Az változatlan, hogy a hibákat és hibahatásokat abszolút értéken – elôjel nélkül – kell az összeszámításnál figyelembe venni. Ha ugyanolyan összegû eredményt növelô és eredményt csökkentô hibát találunk, ennek eredményre gyakorolt hatása nulla ugyan, de a hibahatást kétszeresen kell figyelembe venni. Ezzel egy idôben hatályon kívül helyezôdik a lényeges hiba definíciója. Egy hibánál tehát csak azt kell megállapítani, hogy az jelentôs-e vagy sem. Azt már nem kell vizsgálni, hogy a jelentôs hiba lényeges-e vagy sem. Így a korábbi beszámolók ismételt közzététele teljesen megszûnik.
Támogatásból beszerzett eszközök felújítása A támogatásból beszerzett, illetve a térítés nélkül kapott eszközökhöz a számvitelben halasztott bevétel-elszámolás kapcsolódik. Ezen eszközök késôbbi esetleges felújításakor, illetve átalakulás során történô felértékelésekor jelenleg is sok vita van a szakemberek között is, hogy a felértékelés során keletkezô többletet figyelembe kell-e venni a halasztott bevétel feloldása során. A módosítás szerint a többletértéket egyértelmûen nem kell figyelembe venni a feloldás során, tekintettel arra, hogy ez esetben elválna az eszköz eredeti bekerülési értéke és a hozzá kapcsolódó halasztott bevétel. Ha figyelembe vennénk a bruttó érték változását, akkor új feloldási arányok alakulnának ki. Ezzel bonyolultabbá válna a halasztott bevétel feloldásának szabálya, jelentôs adminisztrációt eredményezne, és ezt évek óta – több vagy kevesebb sikerrel – próbálja a törvényalkotás elkerülni. A módosítás azt is tartalmazza, hogy ha a hasznos élettartam a halasztott bevétel képzésekor tervezettekhez képest meghosszabbodik, akkor a halasztott bevétel feloldásánál az eredeti hasznos élettartamot kell figyelembe venni, a hasznos élettartam meghosszabbítását figyelmen kívül kell hagyni. Azt javaslom, a beruházás aktiválásakor, illetve a támogatás folyósításakor tervezzük meg a támogatás feloldásának ütemét is úgy, mint ahogy az értékcsökkenést is. Ehhez már biztosan nem kell hozzányúlni, és minden év végén csak elôvesszük a táblázatot, és lekönyveljük az arra az évre jutó támogatási összeget. A skontó várva várt módosítása Az Sztv. 84. (7) bekezdés o) pontjában és 85. § (3) bekezdés o) pontjában a „legfeljebb a késedelmi kamattal arányos” szövegrész helyébe az „a szerzôdésben meghatározott, a pénzügyileg rendezendô ellenérték 3%-át meg nem haladó” szöveg lép. Mit jelent ez? Eddig a skontó esetében a késedelmi kamattal arányos részt a pénzügyi mûvelet ráfordításaként, míg az azt meghaladó részt rendkívüli ráfordításként kellett elszámolni. A gyakorlatban a skontó mértéke azonban a késedelmi kamat mértékétôl szinte minden esetben és lényegesen több volt. Ezért a törvény módosítása a gyakorlatban kialakult helyzetet tartalmazza. A jövôben a pénzügyi mûveletek eredményeként kell elszámolni a 3% vagy annál kisebb mérté-
kû engedményeket. Nem kell tehát azt vizsgálni, hogy hány napos fizetési határidô helyett hány napon belül utalnak.
Készletek A számviteli törvény 2012-ig hatályos szövege alapján nem sorolhatók be egyértelmûen azok az eszközök, amelyeket a vállalkozó értékesítési célra szerez be, de átmenetileg használatba veszi azokat. Az adóhatósági ellenôrzések kapcsán hallottam olyan esetrôl is, hogy átsoroltatták ôket a tárgyi eszközök közé, de olyat is, hogy azt készletként kell kimutatni. Idetartozhatnak például az autókereskedések által használt bemutató autók, reprezentációs célú autók (tesztautók), egyes kereskedelmi, bemutatási, kipróbálási célt szolgáló berendezések vagy egyes speciális, egyedi megrendelésen alapuló munkafolyamat elvégzéséhez szükséges gépek, gyártó eszközök, informatikai eszközök. Ezeket az eszközöket a késôbbiekben általában beszerzési értékük alatt, de az eredeti beszerzési ár közelében értékesítik. A módosítás az egyértelmû besorolás érdekében ezen eszközöket a készletek közé, áruként rendeli elszámolni, függetlenül attól, hogy ezen eszközök beszerzése, elôállítása és értékesítése között megvalósul azok használata. A készletek közötti kimutatás természetesen így kizárja az értékcsökkenés elszámolását, illetve értékesítéskor egyértelmûen az eladott áruk beszerzési értéke között kell kimutatni. Eszközök értékvesztése Vannak olyan eszközök, ahol a vállalkozó rendelkezésére álló információk alapján a piaci érték (a várhatóan megtérülô érték) tartósan és jelentôsen a könyv szerinti érték alatt van. Az értékelés idôpontjában a múltbeli adatok, illetve jövôbeni várakozások szerint is meg lehet állapítani a piaci értéket. Egyértelmûsíti a számviteli törvény, hogy az olyan beszerzett eszközöknél, ahol ez a különbözet nem támasztható alá legalább egyéves adatokkal, az értékváltozás tartóssága akkor is megállapítható, ha az értékkülönbözet véglegesnek mondható. Anyagköltségként elszámolt rezsi Már 2012-tôl hatályos az a módosítás, hogy a bekerülési (beszerzési) érték részét képezi, azaz az anyagköltségek között elszámolhatók a földgáz, a villamos energia és az ivóvíz beszerzése esetén a külön jogszabály szerint kötelezôen fel-
könyvelôk lapja
számított díjak, tételek – viszont csak akkor, ha a földgáz egyetemes szolgáltató, a földgázkereskedô, a villamos energia egyetemes szolgáltató, az ivóvíz-szolgáltató számlázza ki a földgáz, a villamos energia, az ivóvíz végfelhasználójának (fogyasztónak). A földgáz, a villamos energia beszerzéséhez kapcsolódó díjak egyszerûsített elszámolását viszont indokolt az egyetemes szolgáltatótól való beszerzés mellett a földgázkereskedôtôl, a villamosenergia-kereskedôtôl történô beszerzés esetére is kiterjeszteni, tekintettel arra, hogy számos fogyasztó (végfelhasználó) nem egyetemes szolgáltatóval, hanem ener-
giakereskedôvel van szerzôdéses kapcsolatban.
A számvitel és az új adók kapcsolata Talán érdemes még kapcsolatokat keresni a 2013-as év újdonságaival, a KATÁval és a KIVÁ-val. A KATA esetén a Bt. és a Kkt. kikerül a számviteli törvény hatálya alól. Abban az esetben, ha megszûnik a KATA alanyisága, akkor – az evásokhoz hasonlóan – visszakerül a számviteli törvény hatálya alá, és nyitómérleg készítésére kötelezett. Ami az evásokhoz képest viszont különbség, az az, hogy nekik a nyitómérle-
GOTTGEISL RITA ROVATA
2013. évi adóváltozások Idén ismét különös kihívást jelentenek a törvényváltozások, mert a 2010 elôtti 45 nap 30-ra csökkentéséhez talán hozzászoknánk, de hogy még e sorok írásakor is van a Parlament elôtt elfogadásra váró törvénytervezet, az nagyon megnehezíti a felkészülésünket. Jelen cikkben a már elfogadott törvényben szereplô, érdeklôdésre számot tartó személyijövedelemadó-változásokat mutatjuk be, azaz a biztosításokkal, a szuperbruttóval és a béren kívüli juttatásokkal kapcsolatos tudnivalókat.
Biztosításokkal kapcsolatos változások Az üzleti biztosítók a biztosítások különbözô formáit alkották meg a vállalkozások számára. Alapvetôen ezek célja a kockázat mérséklése és/vagy a hosszú távú öngondoskodás fedezetének biztosítása volt. Azonban egyre több esetben lehetett tapasztalni, hogy a biztosításokat adómegtakarításra ajánlották azok értékesítôi. Erre az adóhatóság is felfigyelt, és a mostani törvényváltozás keretében szabályozta az egyes biztosítások személyi jövedelemadózásának elôírásait. Ennek következtében az Szja törvény több elôírása módosult; átfogalmazták ôket, és más helyre kerültek a törvényben. A másik lényeges változás az, hogy 2013-tól egyes meghatározott juttatásként adózik a kifizetô által megfizetett adóköteles biztosítási díj. 2012-ben összevonandó jövedelemnek minôsült az ilyen jövedelem. Az új megfogalmazás szerint a biztosítás lehet: • kockázati biztosítási célú, • befektetési-megtakarítási célú. Adóköteles biztosítási díj, ha más személy fizet a magánszemély biztosítottra kötött biztosítási szerzôdés alapján biztosítási díjat. Jellemzôen ez történik, amikor a munkáltató-kifizetô köt a ma-
gánszemély (munkavállaló) biztosítottra biztosítási szerzôdést. A díjat a munkáltató fizeti, a magánszemély a kedvezményezett [Szja tv. 3. § 89.]. Ekkor az adókötelezett a magánszemély. Ettôl eltérôen ez nem minôsül bevételnek a magánszemélynél, ha a biztosító szolgáltatására a díjat fizetô lesz jogosult. Ebben az esetben a biztosítási esemény bekövetkeztekor a díjat fizetô munkáltató kapja a biztosító kifizetését. [Szja tv. 7. § (1a)] Azonban ez utóbbi esetben, ha a biztosítási szerzôdés késôbb úgy módosul, hogy a biztosító teljesítésére a biztosított vagy más, de nem a díjat fizetô válik jogosulttá, akkor a szerzôdésmódosítás idôpontjáig megfizetett díj a módosítás idôpontjában, egy összegben lesz adóköteles biztosítási díj. Az adókötelezettséget semmissé teszi, ha a jogosulttá váló magánszemély megtéríti a más által megfizetett díjat. Nézzük ezt egy példával! A kifizetô olyan biztosítást köt, melyben a biztosított az ügyvezetô. A biztosításnak van egy kockázati része; halál esetén a kedvezményezett az ügyvezetô felesége. Ha 10 éven belül nem lesz biztosítási esemény, azaz nem hal meg az ügyvezetô, akkor ún. lejárati szolgáltatásra a kifizetô jogosult. A ha-
3
get nem kell könyvvizsgálóval hitelesíteniük. A KIVÁ-t választó vállalkozások egyértelmûen a számviteli törvény hatálya alatt maradnak, hiszen az adóalap megállapítása számviteli elszámolás eredményeképpen határozható meg. Míg az elôbb a bevétel adóztatása történik, ezért elegendô a bevételi nyilvántartás, a KIVA a pénzforgalom változását, azaz a bevételek és kiadások különbségét adóztatja (a személyi jellegû kifizetések mellett), ezért számviteli elszámolásra van szükség. Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna
lál esetére szóló rész kockázati biztosításnak minôsül, így ez adómentes. A lejárati szolgáltatás (ideértve a visszavásárlási jogot is) alapján sem lesz adókötelezettsége az ügyvezetônek, mert erre nem ô jogosult, hanem a kifizetô. Ha idôközben változtatnak a szerzôdésen, és a lejárati szolgáltatásra az ügyvezetô lesz jogosult, akkor a szerzôdésmódosítás idôpontjában adóköteles jövedelemmé válik az addig megfizetett biztosítási díj, a kockázati rész kivételével. A jövedelem egyes meghatározott juttatásnak minôsül, és az adót a kifizetô fizeti. Ha a kifizetô nem minôsül belföldinek, akkor a magánszemély összevont adóalapba tartozó jövedelme lesz, és eszerint kell az adókötelezettséget megállapítani. Új fogalomként került a törvénybe a kockázati biztosítás meghatározása. A kockázati biztosítás olyan személybiztosítás, amelynek nincsen lejárati szolgáltatása, és nincs visszavásárlási értéke. Idetartozik bármely biztosításba foglalt, kockázatra elkülönített rész. Ezek azok a vegyes biztosítások, melyek ugyan életbiztosításként kezdôdnek, mert az a céljuk, hogy halálesetkor történjen a szolgáltatás, de ezzel együtt van olyan tartalmuk is, hogy ha egy bizonyos idôtartam eltelik, és a biztosított életben van, akkor is fizet a biztosító. Ezekben az esetekben kiemelten fontos, hogy a szerzôdés elkülönítve tartalmazza, mekkora a haláleseti kockázatra jutó díj. [Szja tv. 3. § 91.] Személybiztosítások [Szja tv. 3. § 90., 92–96.]: • életbiztosítás, • balesetbiztosítás, • betegségbiztosítás. Életbiztosítás: a biztosító szolgáltatása a természetes személy halálakor, megha-
4
könyvelôk lapja
tározott életkor elérésekor történik. A szolgáltatás lehet egyösszegû kifizetés vagy meghatározott idôszakban történô járadékfolyósítás. Nyugdíjbiztosítás: olyan életbiztosítás, amikor a biztosító szolgáltatása a nyugdíjjogosultság megszerzésekor lesz esedékes, és a szerzôdés már legalább 10 éve fennáll. Betegségbiztosítás (vagy egészségbiztosítás): a biztosított betegsége esetén nyújt szolgáltatást a biztosító, ez a szolgáltatás lehet az egészségügyi szolgáltatások költségeinek megtérítése is. Balesetbiztosítás: a biztosító baleset miatt bekövetkezett halál, egészségkárosodás vagy rokkantság esetén fizet egy összegben, akár járadék formájában vagy nyújt egyéb szolgáltatást. Járadékbiztosítás: olyan életbiztosítás, melynek során a járadékot legalább 10 évig biztosítják, nem csökkenô összegben és legalább évente egyszeri kifizetéssel. A kockázati biztosítások díja adómentes a minimálbér 30%-át meg nem haladó értékben [Szja tv. 1. számú melléklet 6.3.]. Az értékhatárt meghaladóan fizetett biztosítási díj egyes meghatározott juttatásnak minôsül, és ennek megfelelôen kell utána az adót és az egészségügyi hozzájárulást megfizetni. 2012. december 31-ig értékhatár nélkül adómentes a kockázati biztosítás díja, a visszavásárlási értékkel nem rendelkezô baleset- és betegségbiztosítás, és összevonandó jövedelemnek minôsül az adóköteles biztosítás. Nem lesz adómentes a biztosítás, ha a biztosító a szerzôdésben meghatározott jogcímeken a biztosítási díj 30%-át meghaladó engedményt nyújt. Ennek egy speciális esete – és adómentesnek minôsül –, ha az engedményre a díjat fizetô jogosult. Ez utóbbi adómentességet nem lehet azzal kijátszani, hogy a kedvezmény igénybevételére a díjfizetô helyett késôbb mégis a magánszemély lesz jogosult. A kedvezmény megszerzésének idôpontjában válik az addig megfizetett díj egy összegben adóköteles biztosítási díjjá. A kedvezményezett személyében bekövetkezett változás idôpontjában áll be az adókötelezettség. Amennyiben a biztosítást már 2012. december 31-e elôtt megkötötték, és akkor adómentesnek minôsült, úgy az arra teljesített biztosítói szolgáltatásra 2013. január 1-je után is lehet alkalmazni a 2012. december 31-én hatályos elôírásokat, amennyiben azok a magánszemély számára kedvezôbbek.
A biztosító teljesítésének, szolgáltatásának adókötelezettsége Adómentes a biztosító szolgáltatása, ha a biztosító: • a biztosítóintézetekrôl és a biztosítási tevékenységrôl szóló törvényben meghatározott, • belföldön székhellyel vagy fiókteleppel rendelkezô, vagy • olyan államban székhellyel rendelkezô, ezen állam joga szerinti biztosító, amely állammal Magyarországnak hatályos egyezménye van a kettôs adóztatás elkerülésére a jövedelemés vagyonadók területén. Adómentes a halál esetére, a baleset- és a betegségbiztosítás alapján nyújtott szolgáltatás. Az adómentesen fizetett baleset- és betegségbiztosítás alapján járó, jövedelmet pótló kifizetés összegébôl a napi 15 000 forintot meg nem haladó rész lesz adómentes. Az értékhatár feletti rész adókötelezettségét az elmaradt jövedelmek adózása szerint kell megállapítani, ha ilyen nincs, akkor egyéb jövedelemként fog adózni. Teljes összegében adómentes a költségek fedezetére történô kifizetés, akkor is, ha a költségek a jövedelem megszerzése céljából merültek fel. Adómentes minden biztosítói szolgáltatás, ha a magánszemély volt a szerzôdô, és ô fizette a biztosítási díjat. Nem keletkezik a magánszemélynek bevétele a díjat fizetô kártérítési felelôsségi körébe tartozó, a kockázat elhárítására kötött biztosítási díj megfizetése során. Ezek jellemzôen a felelôsségbiztosítások, amikor a biztosító szolgáltatására nem a díjfizetô jogosult. Adóköteles: • a jövedelmet helyettesítô felelôsségbiztosítás alapján fizetett jövedelmet pótló kártérítés, • a személybiztosítás alapján nyújtott olyan szolgáltatás, amely nem minôsül halál esetére szóló biztosítási, nyugdíjbiztosítási, járadékbiztosítási, balesetbiztosítási vagy betegségbiztosítási szolgáltatásnak, • az olyan biztosítási szerzôdés alapján nyújtott szolgáltatás, amelynek díját vagy díjának egy részét magánszemély költségként elszámolta. A biztosításból származó kamatjövedelem A kockázati biztosításnak nem minôsülô biztosítások esetén, ha a biztosító szolgáltatása nem adómentes (például nem halálesetre szóló), kamatjövedelem keletkezik.
A kamatjövedelem alapja a biztosító kifizetésének a befizetett biztosítási díjat meghaladó része. A számítás során figyelmen kívül kell hagyni a kockázati biztosítási díjat (ha volt ilyen tartalma a biztosításnak). [Szja tv. 65. § (1) d] A kockázati rész, a számviteli szabályok szerint elkülönítetten nyilvántartott díj. Amennyiben nincs külön nyilvántartás, akkor a rendszeres díj 10%-a minôsül ennek. Egyszeri díjfizetés esetén a biztosítási díj 1%-a. [Szja tv. 65. § (6a)] A kamatjövedelem után sem kell megfizetni az adót, mert nem keletkezik jövedelem, ha a biztosító kifizetésekor • egyszeri díjas biztosításnál a szerzôdés megkötését követôen eltelt 5 év, • rendszeres díjfizetés esetén a szerzôdés megkötésének évét követôen eltelt 10 év. A kamatjövedelem fele után kell adót fizetni, ha a biztosítói kifizetés idején: • egyszeri díjas biztosításnál a szerzôdés megkötését követôen eltelt 3 év, de még 5 éven belül van, • rendszeres díjfizetés esetén a szerzôdés megkötésének évét követôen eltelt 6 év, de még nem telt el 10 év. A kamat kedvezményes adózása nem alkalmazható, ha a rendszeres díjon felül ún. eseti díjfizetés történt. Idetartozik a rendkívüli, a soron kívüli díjfizetés is. Amennyiben külön tartja nyilván a biztosító az eseti befizetéseket, akkor ezeket úgy kell tekinteni, mint önálló biztosításokat. Ha nem valósul meg az elkülönített nyilvántartás, a kedvezményes adózás akkortól alkalmazható, amikortól az utolsó eseti befizetést követôen eltelt az elôírt idôtartam. Ezek az elôírások is csak a 2013. január 1-je után megfizetett díjakra vonatkoznak. Az utóbbi idôk leggyakoribb biztosításai, az ún. teljes életre szóló biztosítások. A szerzôdések alapján halál esetén szolgáltat a biztosító. Ezenfelül a szerzôdés tartalmaz elérési szolgáltatást is, valamint lehetôség van visszavásárlásra. Továbbra is adómentes a biztosításra rendszeresen fizetett díj. A rendszeres díj az, amit a szerzôdés alapján legalább évente egyszer kell fizetni. Összege évente csak a KSH által, a díjnövelés évét két évvel megelôzôen közzétett fogyasztói áremelkedés 30%-ával nô. (2014 során a 2012. évre közzétett fogyasztói áremelkedés alapján kell számolni.) A rendszeres díjról adatszolgáltatási kötelezettsége van a kifizetônek [Szja tv.
könyvelôk lapja
1. számú melléklet 9.6]. Az adatszolgáltatást az Art. 31. § (2) bekezdése szerint kell havonta a jövedelmekrôl szóló adatszolgáltatással együtt teljesíteni. Az adatszolgáltatás tartalma: • magánszemélyenként elkülönítve az adómentesen megfizetett összeg, • a biztosító neve és székhelye. A rendszeres díjtól eltérô befizetés adóköteles jövedelem. A befizetés idôpontjában kell megállapítani az adókötelezettséget, az egyes meghatározott juttatásokra vonatkozó elôírások figyelembevételével. A teljes életre szóló biztosítások visszavásárlása esetén a biztosító teljesítése, átalakítás vagy módosítás esetén a díjtartalék egyéb jövedelemként válik adókötelessé. A személyi jövedelemadó mellett van eho-kötelezettség is, és ezt is a magánszemélynek kell megfizetni. Az eho mértéke 27% a biztosítás megkötését követô 10 évig. Ezt követôen 14%. A 2012. december 31-én meglévô szerzôdések esetén a 2013. január 1-je elôtt megfizetett díjakra és az azokhoz kapcsolódó teljesítésekre a 2012. december 31-ig érvényes szabályokat kell alkalmazni, ha azok a magánszemély számára kedvezôbbek.
Az adóalap-kiegészítés megszûnése Mint azt már 2011-ben elfogadták, 2013-tól kivezetésre került az adóalapkiegészítés. Ez azt jelenti, hogy minden jövedelem után 16% a személyi jövedelemadó. Ehhez kapcsolódóan megszûnik a nyilatkozattételi kötelezettség a várható éves jövedelem nagyságáról. Ahogy azt már többször megírtuk, ez az évi 2 424 000 forint felett keresôknek jelent többletjövedelmet. A béren kívüli juttatások A béren kívüli juttatások keretében több fontos és lényeges változás történt. Az adómérték változása A fizetendô szja mellett 14% ehót kell fizetni. A változás alapján bekerülési értékre vetítve 35,70% az adóteher – 1,19 x (0,16 + 0,14) = 0,357. Ez 4,76% adóemelkedést jelent. Ahol a kifizetô nem tudja átvállalni, ott a dolgozók fognak alacsonyabb értékben juttatásokat kapni. Amennyiben a kifizetô 100 értékben ad a dolgozóknak juttatást úgy, hogy az érték tartalmazza az adóterhet is, 2012-ben 76,37 egység juttatást kaphatott valaki, míg 2013-ban csak 73,69-et.
A juttatásokkal kapcsolatos változások Az Erzsébet utalványt 8000 forint értékben adható béren kívüli juttatásként, és 2013-ban is lehet majd meleg étkezésre felhasználni. A keretösszeg felett adott Erzsébet utalvány továbbra is egyes meghatározott juttatásnak minôsül. Munkahelyi étkezés A munkahelyi étkezôhelyen történô fogyasztáshoz utalványt lehet biztosítani, akkor is, ha a munkavállalónkon kívül más is étkezik ott. Ezek lehetnek vendégek vagy más ott dolgozó munkáltatók munkavállalói. Fogyasztásra kész étel vásárlására szóló utalvány Megszûnt, hogy ezeket az utalványokat egyes meghatározott juttatásként lehessen adni a munkavállalóknak, amennyiben minden magánszemély azonos értékben kapott ilyet, vagy belsô szabályzat alapján a munkavállalók választása mellett történt a juttatás. 2013. január 1-jétôl összevonandó jövedelem lesz, ha ilyen juttatást kap a magánszemély. A munkavállaló bérként fogja leadózni, hozzátartozója pedig egyéb jövedelemként. Kulturális szolgáltatás igénybevétele Adómentesen adhat a kifizetô a magánszemélynek évente 50 000 forint értékben kulturális szolgáltatás igénybevételére szóló belépôjegyet, bérletet. Az értéket a sporteseményre szóló jegy, bérlet értékével kell egybeszámítani. Kulturális szolgáltatásnak minôsülnek az alábbiak:
5
• múzeumlátogatás, • kiállítóhely megtekintése, • belépôjegy színházi elôadásra, cir-
kuszba vagy zenemûvészeti elôadásra, • közmûvelôdési tevékenységet folytató szervezet által nyújtott kulturális szolgáltatásra szóló belépôjegy és könyvtári beiratkozási díj.
Társadalombiztosítási változások Mint azt már megszokhattuk, az szjaváltozások mellett figyelnünk kell a járulékváltozásokra is, bár az idén kevés módosítás érte ezeket a törvényeket. Bedolgozói jogviszony Ez a jogviszony kikerült a Tbj. törvénybôl, és kizárólag a Munka törvénykönyve szabályozza. Ezt azt jelenti, hogy a bedolgozó biztosítását a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni, tehát nem az adott idôszak alatt elvégzett munka ellenértéke alapján kell minôsíteni. Egészségügyi szolgáltatási járulék A kiegészítô tevékenységet folytató vállalkozó által fizetendô egészségügyi hozzájárulás havi összege 6660 forint/hó, napi összege 222 forint. Megszûnik a nyugdíjjárulék felsô határa A 2013. január 1-je utáni idôszakra kifizetett jövedelmek esetében nem lesz járulékplafon, így a teljes jövedelembôl levonásra kerül a 10% nyugdíjbiztosítási járulék. Gottgeisl Rita, Láng Noémi
BONÁCZ ZSOLT ROVATA
Az áfatörvény 2013. évi változásai Az elôzô éveknek megfelelôen 2012 végén is elfogadták az egyes adótörvények és azzal összefüggô egyéb törvények módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII. törvényt (a továbbiakban: Módosító tv.) – megjelent a Magyar Közlöny 159. számában 2012. november 29-én –, amely az áfatörvény rendelkezéseit is több ponton módosította 2013. január 1-jei hatállyal. Ha az adott rendelkezés más idôponttól lép hatályba, ezt külön jelezzük. A pénzforgalmi szemléletû áfaelszámolás szabályairól nem esik szó, mivel azt a múlt havi számban részletesen ismertettük.
Üzletág értékesítésének adózása Az üzletág adózási fogalmát az Áfa tv. 259. § 25/A pontja határozza meg.
E rendelkezés szerint az üzletág a vállalkozásnak olyan szervezeti egysége, amely szervezeti szempontból függet-
6
könyvelôk lapja
lenül, a hozzá tartozó vagyonnal alkalmas az önálló gazdasági tevékenység tartós folytatására is. Az üzletág értékesítése nem jár adófizetési kötelezettséggel abban az esetben, ha • az üzletág keretében kizárólag adólevonásra jogosító gazdasági tevékenység végezhetô; és • az eladó által értékesített vagyon olyan ingatlan(rész)t tartalmaz, amelyre vonatkozóan az eladó az adókötelessé tételt választotta, vagy annak értékesítése egyébként adóköteles lenne; és • a vevô az ingatlanok értékesítésére az adókötelessé tételt választotta. A vevônek az adókötelessé tétel választására vonatkozó bejelentést legkésôbb a teljesítés idôpontjában kell megtenni.
Teljesítés helye közlekedési eszközök bérbeadásánál Közlekedési eszköz hosszú idôtartamú bérbeadása vízi közlekedési eszköz esetében 90 napot, egyéb közlekedési eszköznél 30 napot meghaladó idôtartamú bérletet jelent. Figyelemmel a hatályba léptetô rendelkezésre a közlekedési eszközöknek nem adóalany részére teljesített hosszú távú bérbeadásánál a teljesítés helyét a vevô állandó lakhelye, szokásos tartózkodási helye határozza meg. Tekintettel a hatályba léptetô rendelkezésre, a kedvtelési célú hajók – e fogalmat az áfatörvény értelmezô rendelkezés keretében nem szabályozza – hosszú idôtartamú bérbeadásánál a teljesítés helye a használat helye, ha ez a hely azonos a bérbeadó székhelyével, illetve a teljesítéssel legközvetlenebbül érintett állandó telephelyével. E szabályt elsô ízben olyan bérbeadással kapcsolatban kell alkalmazni, amelynél az elszámolási (bérleti) idôszak kezdete, valamint az esedékesség idôpontja 2012. december 31-ét követô napra esik. Adómentes, Közösségen belüli termékértékesítéshez kapcsolódó változások A 2012. december 31-ig hatályos szabályozás alapján az adómentes, Közösségen belüli értékesítéshez kapcsolódóan a vevô által fizetett elôleg tekintetében az általános adózási szabályokat kell alkalmazni. Ennek következtében az elôlegrôl számlát kell(ett) kibocsátani, valamint a kapott elôleg összegét a pénzmozgás idôpontja szerinti bevallásban el kell(ett) számolni, továbbá az összesítô nyilatkozatban is szerepeltetni kell(ett).
2013. január 1-jétôl az adómentes, Közösségen belüli termékértékesítéshez kapcsolódóan a vevôtôl átvett elôlegrôl számlát nem kell kibocsátani, annak összegét a bevallásban (összesítô nyilatkozatban) nem kell szerepeltetni. Amennyiben az adómentes, Közösségen belüli termékértékesítés esetén a teljesítés idôpontját az Áfa tv. 58. §-a alapján kell megállapítani, továbbá az elszámolási idôszak meghaladja az egy naptári hónapot, akkor a naptári hónap utolsó napja részteljesítési idôpontnak minôsül. Ebbôl adódóan az adott naptári hónaphoz kötôdô ellenértéket az áfabevallásban (összesítô nyilatkozatban) is el kell számolni. Nem minôsül Közösségen belüli vagyonmozgatás jogcímén adómentes, Közösségen belüli termékértékesítésnek a termék más tagállam területére történô kivitele szakértôi értékelés céljából, továbbá a rendeltetés helye szerinti tagállamban sem értékelhetô a termék bevitele Közösségen belüli termékbeszerzésnek.
Az Európai Központi Bank által közzétett árfolyam alkalmazásának lehetôsége A külföldi pénznemben kifejezett ügyletekhez kapcsolódó adóalap forintban történô megállapításánál az adóalanyok 2013. január 1-jétôl választhatják a belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkezô hitelintézet által jegyzett árfolyam helyett az Európai Központi Bank által jegyzett árfolyamot is. A választáshoz kapcsolódó szabályok ugyanazok, mintha az adózó az MNB árfolyamának alkalmazását választotta volna. Kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás adózása Az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés l) pontja alapján ingatlan(rész) bérbeadása, haszonbérbe adása változatlanul adólevonási joggal nem járó adómentes szolgáltatásnyújtásnak minôsül. Azonban 2013. január 1-jétôl olyan bérbeadás nem tekinthetô adólevonási joggal nem járó adómentes szolgáltatásnyújtásnak, amely tartalmában megfelel a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatásnak, függetlenül attól, hogy a szolgáltató e tevékenységérôl nem tette meg a vonatkozó jogszabályban elôírt bejelentéseket. A Módosító tv. e rendelkezéssel kapcsolatban külön hatályba léptetô rendelkezést nem tartalmaz, ezért ez
minden olyan esetben alkalmazható, amelynél a teljesítés (esedékesség) idôpontja 2012. december 31-ét követô napra esik, függetlenül attól, hogy a tényleges teljesítés idôszaka részben vagy egészben 2012. évre esett.
Személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához kapcsolódó szolgáltatásokat terhelô adó levonása A Módosító tv. által beiktatott 124. § (4) bekezdés értelmében nem vonható le a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatást terhelô elôzetesen felszámított adó 50%-a. Az elôzetesen felszámított adó 100%-a levonásba helyezhetô, ha az igénybe vett szolgáltatás legalább 50%-a közvetített szolgáltatásként [Áfa tv. 15. §] továbbszámlázásra került. Ugyancsak levonható az elôzetesen felszámított adó 100%-a, ha a szolgáltatás igénybevételével érintett személygépkocsi bérbeadás tárgyát képezi, valamint az igénybe vett szolgáltatás teljes egészében vagy túlnyomó részben (legalább 90%-os mértékben) közvetlen anyagjellegû ráfordításként a bérbeadás adóalapjába beépül. Fordított adózással kapcsolatos módosítások A fordított adózás szabályai alapján a termék beszerzôje, a szolgáltatás igénybevevôje kötelezett adófizetésre: • termék Közösségen belüli beszerzésénél; • belföldön gazdasági letelepedéssel nem rendelkezô külföldi adóalany által belföldön teljesített szolgáltatásnál – ideértve az elôleg fizetését is, ha az Áfa tv. 140. § a) pontja szerint kötelezett adófizetésre az igénybevevô; • az Áfa tv. 142. §-a szerinti ügyleteknél; • önadózás útján adózható termékimportnál; • saját vállalkozásban végzett beruházásnál; • az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pontja szerinti esetben. Amennyiben a fenti ügyletekhez kapcsolódóan a fizetendô adót valamely bevallási idôszakban utólagosan növelni vagy csökkenteni szükséges, ehhez kapcsolódóan a levonható adó növelését vagy csökkentését ugyanazon bevallási idôszakban kell elvégezni. A Módosító tv. megváltoztatta az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés f) pontjának
könyvelôk lapja
szövegezését, amelynek eredményképpen a hitelezô által kijelölt harmadik személy kötelezett az adófizetésre az adóstól megvásárolt termék tekintetében, feltéve, hogy a termék dologi biztosítékként került átadásra és az értékesítés a lejárt követelés kielégítése érdekében történik, továbbá mindkét fél belföldön nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett személy.
rendszeres adatszolgáltatási kötelezettséget ír elô. E jogszabályi rendelkezés szerint a külön jogszabály lehetôvé teheti azt is, hogy az adóhatóság a pénztárgép mûködését hírközlô eszköz és rendszer útján felügyelje, s ebben az esetben az adatszolgáltatás közvetlen adatlekérdezéssel is megvalósítható. E rendelkezés 2013. április 1. napjával léphet hatályba.
Elektronikus számla Elektronikus számlának az a számla minôsül, amelynek kibocsátása és befogadása elektronikus formában történik. Az elektronikus számla eredetének hitelessége és adattartalmának sértetlensége (az adatokat nem változtatták meg a küldés közben) bármilyen módszerrel biztosítható. Elektronikus számlán idôbélyegzôt nem kell elhelyezni. Az elektronikus számlázáshoz a felek erre vonatkozó elôzetes és írásos megállapodása szükséges, kivéve, ha az elektronikus számlázást kötelezô jelleggel törvény írja elô. Elôfordulhat, hogy ugyanannak a számlabefogadónak a kibocsátó több elektronikus számlát tartalmazó számlaköteget küld meg vagy bocsát rendelkezésére. Ebben az esetben elegendô a különbözô számlák azonosító adatait egyszer feltüntetni, ha minden számla esetében a teljes információ elérhetô.
Különbözeti adózással kapcsolatos választás idôbeli hatálya Ha a viszonteladó az egyedi nyilvántartás helyett globális nyilvántartáson alapuló módszerrel kívánja megállapítani a fizetendô adóját, akkor ezt elôzetesen köteles bejelenteni az adóhatóságnál, s e választásától a bejelentést követô év utolsó napjáig nem térhet el. Amennyiben a viszonteladó nem az egyedi árrésbôl, hanem az árréstömegbôl kívánja megállapítani fizetendô adóját, akkor ezt elôzetesen köteles bejelenteni az adóhatóságnál, s e választásától a bejelentést követô második év utolsó napjáig nem térhet el. Abban az esetben, ha a viszonteladó nem kívánja a különbözet szerinti adózás szabályait alkalmazni, hanem fizetendô adóját az általános szabályok szerint állapítaná meg, akkor ezt elôzetesen köteles bejelenteni az adóhatóságnál, s e választásától a bejelentést követô második év utolsó napjáig nem térhet el. Amennyiben a viszonteladó az adóhatóság részére nem tesz bejelentést az említett idôszak végéig, automatikusan ismételten egy, illetve két évvel meghosszabbodik az az idôszak, amelyben választásától nem térhet el.
A számlamegôrzés szabályai Papír alapú bizonylat esetében fôszabály szerint a kibocsátónak a másolati példányt, a befogadónak az eredeti példányt kell megôrizni. Papír alapon kibocsátott bizonylat elektronikus formában is megôrizhetô. Elektronikus számla kizárólag elektronikus formában ôrizhetô meg az eredet hitelességének és az adattartalom sértetlenségének biztosításával, s ezeket a követelményeket akkor is teljesíteni kell, ha a kibocsátás formátuma esetleg egy vagy több alkalommal megváltozik. Az elektronikus formában történô megôrzés esetén elektronikusan kell megôrizni a számla eredetének hitelességét és az adattartalom sértetlenségét biztosító adatokat is. Pénztárgép mûködtetésével összefüggô adatszolgáltatási kötelezettség A Módosító tv. 2013. január 1-jével beépítette a törvény szövegébe az Áfa tv. 178. § (1a) bekezdését, amely a pénztárgépet használók részére a jövôben megalkotandó külön jogszabály alapján az állami adóhatóság felé fennálló
Gyógyászati segédeszközöket terhelô adó mértéke 2013. január 1-jétôl 5%-os adó terheli azt a gyógyászati segédeszközt, amelynek beszerzésére 98, vagy 90%-os mértékû támogatás vehetô igénybe. Okirat pótlólagos bemutatásának lehetôsége adóraktározási eljárásnál Az adóraktárba beraktározó a beraktározási vagy a beraktározott termék utolsó igazolt értékesítô kiraktározója a kiraktározási okmányhoz kapcsolódó okiratot utólagosan is bemutathatja, ha a beraktározási okmány – a számla sorszámának hiányában is - egyértelmûen tartalmazza a beraktározást eredményezô ügylet adatait. Az utólagos bemutatásra legkésôbb az adójogi helyzet rendezésével összefüggô igazolás be-
7
nyújtására szolgáló 90 napos határidôn belül meg kell történnie. A pótlásra vonatkozó határidôt az egyszerûsített adóraktározási engedélyben is rögzíteni kell.
Alanyi adómentesség értékhatárának emelése 2012. december 31-ig megtett bejelentés útján 2013. évre vonatkozóan akkor választható alanyi adómentesség, ha az áfatörvény tárgyi hatálya alá tartozó – az alanyi adómentesség értékhatárába beletartozó – összes termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértéke – forintban kifejezett és éves szinten göngyölített – összege sem 2012. naptári évben ténylegesen, sem a 2013. naptári évben várhatóan nem haladja meg a 6 000 000 forintot. Amennyiben az adózó 2012. év folyamán kezdte meg tevékenységét, akkor a 2012. évben teljesített, az Áfa tv. tárgyi hatálya alá tartozó – az alanyi adómentesség értékhatárába beletartozó – termékértékesítéseinek, szolgáltatásnyújtásainak ellenértéket éves szintre kell hozni, s így kell megállapítani a 6 000 000 forint értékhatár esetleges meghaladását. Az adózó 2013. évre akkor is választhatja az alanyi adómentességet, ha 2012. évben az 5 000 000 forintos értékhatár túllépése folytán alanyi adómentes státusza megszûnt, feltéve, hogy az áfatörvény tárgyi hatálya alá tartozó összes termékértékesítéseinek, szolgáltatásnyújtásainak ellenértéke azonban a 6 000 000 forintos értékhatárt nem haladta meg. Amennyiben az egyszerûsített vállalkozói adó alanya 2013. január 1-jétôl e státusát meg kívánja szüntetni, akkor 2012. december 20-ig ki kell jelentkeznie az egyszerûsített vállalkozói adó hatálya alól. A kisadózás, kisvállalati adózás hatálya alá történô bejelentkezés nem helyettesíti az egyszerûsített vállalkozói adó hatálya alól történô kijelentkezést. Az egyszerûsített vállalkozói adó alanya nem minôsül áfa-alanynak, ezért az egyszerûsített vállalkozói adóalanyisága megszûnését követô naptól új áfa-adóalanynak kell tekinteni. Ebbôl következôen abban az esetben választhatja az alanyi adómentességet, ha az áfatörvény tárgyi hatálya alá tartozó – az alanyi adómentesség értékhatárába beszámító - összes termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának ellenértéke 2013. naptári év-
8
könyvelôk lapja
ben várhatóan nem fogja meghaladni a 6 000 000 forintot. Ehhez kapcsolódóan felvetôdik az a kérdés, hogy az az egyszerûsített vállalkozói adóalany is választhatja-e az alanyi adómentességet, aki (amely) 2012ben 6 000 000 forintnál jóval nagyobb áfa nélküli bevételt ért el. E kérdés megválaszolásánál az Art. 2. § (1)–(2) bekezdésében rögzített rendeltetésszerû joggyakorlás elvét kell figyelemben venni. A rendeltetésszerû joggyakorlás elve alapján nem választhatja az alanyi adómentességet az a kisadózás hatálya alá 2013. január 1-jétôl bejelentkezô egyszerûsített vállalkozói adóalany, aki (amely) nem valószínûsítheti, hogy az áfatörvény tárgyi hatálya alá tartozó – az alanyi adómentesség értékhatárába beszámító – összes termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának ellenértéke 2013. naptári évben várhatóan nem fogja meghaladni a 6 000 000 forintot. Az adóhatóság honlapján 2012. december 12-én megjelent tájékoztatás szerint (Az alanyi adómentesség értékhatárának vizsgálata az Eva tv. hatálya alól kikerült és az áfatörvény hatálya alá visszatért adóalanyok vonatkozásában.) az áfatörvény hatálya alá visszatért adóalany a visszatérés kapcsán az alanyi adómentesség választására vonatkozó nyilatkozatát az Art. 22. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltak alapján teheti meg, amely rendelkezés szerint az általános forgalmi adó alanya az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével egyidejûleg nyilatkozik arról, hogy alanyi adómentességet választ. Ebbôl adódóan az Eva tv. hatálya alól kikerült adóalanynak az áfatörvény hatálya alá történô visszatérés bejelentésével egyidejûleg kell megtennie az alanyi adómentesség választására vonatkozó nyilatkozatát.
Számla elôírt adattartalmának változásai A számlán az „önszámlázás” kifejezést kell feltüntetni, ha a számlát az azon feltüntetett vevô (igénybe vevô) állította ki az ügyletet teljesítô adózóval kötött megállapodás alapján. A számlán a „fordított adózás” kifejezést kell szerepeltetni, ha adófizetésre a számlán feltüntetett vevô (igénybe vevô) kötelezett. Az Áfa tv. XV. fejezetében meghatározott különös adózási szabályok szerinti utazásszervezési szolgáltatásról kibocsátott számlára a „különbözet szerinti szabályozás – utazási irodák” kifejezést
kell felvezetni. Az Áfa tv. XVI. fejezetében meghatározott különös adózási szabályok szerinti adózó ügyleteknél a következô szöveget kell a számlán feltüntetni: • használt ingóságok értékesítése esetén a „különbözet szerinti szabályozás – használt cikkek”; • mûalkotások értékesítésénél a „különbözet szerinti szabályozás – mûalkotások”; • régiségek és gyûjteménydarabok értékesítése során a „különbözet szerinti szabályozás – gyûjteménydarabok és régiségek”. Az Art. 172. § (1) bekezdés e) pontja alapján magánszemély adózó 200 000 forintig, más adózó 500 000 forintig terjedô mulasztási bírsággal sújtható, ha bizonylatait az elôírásoktól eltérôen állítja ki. Az Art. 172. § (1) bekezdés e) pontja értelmében a fentiekben említett, kötelezô tartalmú szöveg feltüntetésének elmulasztása, illetve nem elôírt szövegezéssel történô feltüntetése esetében elviekben lehetôsége van az adóhatóságnak mulasztási bírság kiszabására. Az adóhatóságnak a mulasztási bírságot a jogsértés súlyához igazodóan kell kiszabnia. Ebbôl adódóan, ha az említett esetekben az adózó nem pontosan az elôírt szöveget tünteti fel a számlán, de a felvezetett szöveg tartalmilag ugyanazt az információ tükrözi, akkor álláspontom szerint az adóhatóság részérôl kizárólag „jelképes” összegû mulasztási bírság kiszabásának lehet helye. Pénzforgalmi szemléletû elszámolás választása esetén a kibocsátott számlára a „pénzforgalmi elszámolás” megjegyzést kell feltüntetni. Ha a pénzforgalmi szemléletû elszámolást választó vállalkozás az általa kibocsátott számlára ezt a szöveges megjegyzést nem tünteti fel, akkor az Art. 172. § (1) bekezdés e) pontja elvi szinten alkalmazható. Azonban az adóhatóság részérôl mulasztási bírság kiszabása véleményem szerint nem tekinthetô méltányos eljárásnak, hiszen ebben az esetben a számlát kibocsátó – egyébként a pénzforgalmi szemléletû elszámolás alkalmazására jogosult – adózó adófizetési kötelezettségét az általános szabályok szerint köteles teljesíteni. Ebbôl adódóan ez a helyzet akként értékelhetô, hogy adózó az ôt megilletô jogosultsággal nem kívánt élni, amely magatartás mulasztási bírsággal nem szankcionálható. A jogszabályi rendelkezésekbôl arra lehet következtetni,
hogy a számlára a „pénzforgalmi elszámolás” megjegyzés utólagosan nem vezethetô fel. Ezzel szemben az adóhatóság részérôl jogosnak minôsíthetô a mulasztási bírság kiszabása, ha a számlát kibocsátó adózó nem választotta a pénzforgalmi szemléletû elszámolást, de ennek ellenére a számlára felvezette a „pénzforgalmi elszámolás”, vagy más ilyen értelmû megjegyzést.
Számlázási határidô Az adómentes, Közösségen belüli termékértékesítésrôl kibocsátott számlát legkésôbb a teljesítés napját követô hónap 15. napjáig kell kibocsátani. Ugyanez a számlázási határidô irányadó olyan szolgáltatásnyújtásokról kibocsátott számlánál is, ahol adófizetésre a szolgáltatás igénybevevôje kötelezett. E körbe azok a szolgáltatások tartoznak, amelyeknél a teljesítés helye nem belföld, továbbá a szolgáltatást nyújtó belföldi adóalany a teljesítés helye szerinti tagállamban, illetve országban nem rendelkezik a teljesítéssel legközvetlenebbül érintett állandó telephellyel. Minden más olyan esetben, amikor a számla áthárított adót nem tartalmaz, illetve annak áthárított adót nem kellene tartalmaznia, az áfatörvény továbbra sem ír elô konkrét számlázási határidôt. E körbe az Áfa tv. 142. §-a szerinti fordítottan adózó termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások, továbbá az alanyi adómentes adóalany által e minôségében teljesített ügyletek tartoznak. Gyûjtôszámlára vonatkozó szabályok Gyûjtôszámla kibocsátására alapesetben az adott naptári hónapban ugyanannak a személynek, szervezetnek teljesített termékértékesítésekrôl, szolgáltatásnyújtásokról van mód. Ettôl eltérôen gyûjtôszámla naptári hónapon túli idôszakra vonatkozóan is kibocsátható, de ennek idôtartama nem haladhatja meg a kibocsátóra vonatkozó adóbevallási idôszakot, feltéve, hogy az adott gyûjtôszámlában nem tüntet fel adómentes, Közösségen belüli termékértékesítést vagy olyan szolgáltatást, amely után az igénybevevô kötelezett adófizetésre. E szabályok alapján naptári hónapot meghaladó idôtartamra vonatkozóan gyûjtôszámlát negyedéves, illetve éves bevallás benyújtására kötelezett kibocsátó állíthat ki. A naptári hónapra, illetve ennél hosszabb idôre gyûjtôszámla változatlanul kizárólag akkor bocsátható ki, ha abban a felek
könyvelôk lapja
elôzetesen megállapodtak. A számlázási határidôt az adott naptári hónap, ennél hosszabb idôszak esetében az adóbevallási idôszak utolsó napját követô naptól kezdve kell számítani.
Egyszerûsített adattartalmú számla alkalmazhatósága Egyszerûsített adattartalmú számla bocsátható ki 100 eurót (az Európai Unióhoz történô csatlakozás idôpontjában érvényes 250 forint/euró árfolyamán alapulvételével 25 000 forintot) meg nem haladó – az áfát is magában foglaló – pénzösszeg fejében teljesített termékértékesítésrôl, szolgáltatásnyújtásról a következô feltételek együttes teljesülése esetében: • a számlázott ügylet nem távértékesítés; és
• a számlázott gazdasági esemény nem adómentes, Közösségen belüli termékértékesítés; és • a számla nem más tagállamban, vagy harmadik országban teljesítettnek minôsülô, belföldi gazdasági letelepedéssel legközvetlenebbül érintett termékértékesítést, vagy szolgáltatást dokumentál. Számlázásnál irányadó jogszabályok A számlát alapesetben azon tagállam szabályai alapján kell kiállítani, amely területére a teljesítés helye esik. Ez a szabály érvényesül abban az esetben is, ha a teljesítés helye más tagállam területére esik, valamint a teljesítés helyén a termék értékesítôje, a szolgáltatás nyújtója nem rendelkezik székhellyel, állandó telephellyel, és a számlát a ter-
DR. SALLAI CSILLA ROVATA
Az év végi tôkeproblémák megoldását segíti a Gt. változása Egyértelmûen látszik, hogy a törvényhozás ismeri és megérti a vállalkozások – s ezen belül is a kkv szektor – problémáit, a fejlôdésük gátjait, a rájuk nehezedô terheket. Az ún. „kisadók” elsô felbukkanása óta a tömegtájékoztatás, a vállalkozások és a szakma is szinte csak ezzel foglalkoznak, pedig a mûködési környezetbe bekerül még számos olyan elem, amely vagy további lehetôséget teremt a kisvállalkozások számára, vagy megszabadítja ôket bizonyos terhektôl. Ez utóbbi kategóriába sorolhatóak az alábbiakban ismertetett változások is. A könyvelôk, adótanácsadók és könyvvizsgálók sokat panaszkodnak arról, hogy a vállalkozások tulajdonosi háttere és vezetése nincs tisztában azokkal a felelôsségi kérdésekkel, amelyek az álaluk birtokolt és/vagy vezetett gazdasági társaságra vonatkoznak. Ma Magyarországon nincs semmilyen iskolai végzettséghez, képzettséghez kötve sem egy cég részbeni vagy egészbéli tulajdonlása, sem annak vezetése. De az alapítás után sincsenek a vállalkozások valamilyen vállalkozási alapismeret elsajátítására kötelezve. (Meg kell jegyezni, hogy már egyre több olyan információforrás és képzési lehetôség van a vállalkozások tulajdonosi köre és vezetésre számára, ahonnan a szükséges alapismereteket el tudnák sajátítani. Az már más kérdés, hogy mennyien élnek ezzel a lehetôséggel… )
A gyakorlat azt mutatja, hogy a kkv szektor túlnyomó részére az a jellemzô, hogy amennyiben a cég alapításakor vagy a cégben lévô tulajdonrész megszerzésekor a közbenjáró ügyvéd nem világosítja fel az érintetteket, akkor a könyvelô próbálja azokat az alapismereteket átadni a vállalkozás tulajdonosai, menedzsmentje részére, amelyek elengedhetetlenek a megalapozott gazdasági döntések meghozatalához. Azt is meg kell itt jegyezni, hogy sajnos az ügyvédek jelentôs része – tisztelet a kivételnek – sincs tisztában olyan számviteli és adózási definíciókkal, eljárásokkal, amelyek fontosak lennének egy gazdasági döntés jogi elôkészítéséhez. Tehát marad a könyvelô, adótanácsadó, adószakértô, aki a vállalkozásokat igyekszik tájékoztatni az adózáson túlmutató kérdésekben is.
9
mék beszerzôje, a szolgáltatás igénybevevôje bocsátja ki a termék értékesítôjével, a szolgáltatás nyújtójával kötött megállapodása alapján. Az alapszabálytól eltérôen a számla kibocsátásánál a terméket értékesítô, a szolgáltatást nyújtó gazdasági letelepedésének helye szerinti tagállam rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a termék értékesítôje, a szolgáltatás nyújtója a teljesítés helyén nem rendelkezik gazdasági letelepedéssel és adófizetésre a termék beszerzôje, a szolgáltatás igénybevevôje kötelezett. Ugyancsak a terméket értékesítô, a szolgáltatást nyújtó gazdasági letelepedésének helye szerinti tagállam rendelkezései az irányadóak, ha a teljesítés helye harmadik ország területére esik. Bonácz Zsolt
Ilyen szabályokat pedig a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban Gt.) szép számmal tartalmaz.
Alultôkésítés A Gt. felelôsségi szabályai közül a számvitellel legjobban összefüggésben lévô szabály az ún. alultôkésítési szabály. Ez gyakran már szinte csak a szabály helyének felemlítésével nevezzük, azaz a Gt. 51. §, amely így szól: „51. § (1) Ha a gazdasági társaság a számviteli törvény szerinti beszámolójában foglaltak alapján egymást követô két teljes üzleti évben nem rendelkezik a társasági formájára kötelezôen elôírt jegyzett tôkének megfelelô összegû saját tôkével és a társaság tagjai (részvényesei) a második év számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tôke biztosításáról nem gondoskodnak, a gazdasági társaság köteles e határidô lejártát követô hatvan napon belül elhatározni más gazdasági társasággá való átalakulását, vagy rendelkeznie kell jogutód nélküli megszûnésérôl.” Ennek az elôírásnak a betartására rendszeresen felhívjuk az ügyfelek figyelmét – annak fontossága miatt. E szerint a beszámoló elfogadásakor azt is vizsgálnia kell a tulajdonosoknak, hogy a beszámolóban szereplô saját tôke értéke egymást követô két teljes üzleti évben hogyan alakul. Fontos, hogy itt nem esetleges adóévekrôl van szó, hanem számviteli értelemben vett teljes üzleti évrôl. Az adott
10
könyvelôk lapja
társasági formára vonatkozó minimálisan elôírt jegyzett tôke értékéhez kell a saját tôkét viszonyítani. Fontos tehát, hogy nem a társaság társasági szerzôdésében vagy alapító okiratában megjelölt jegyzett tôke értékét kell itt figyelembe venni, hanem Kft.-nél 500 000 forintot, Zrt.-nél 5 000 000 forintot. Amennyiben a második évben fordul elô, hogy a saját tôke ezen elôírt minimum érték alatt van, akkor a törvény intézkedésre szólítja fel a tulajdonosokat. Erre a törvény 90 napot biztosít. Melyek is lehetnek ezek a tôkepótlási intézkedések?
Tôkeemelés A tôkeemelés történhet pénzbefizetéssel, apporttal, meglévô tagi hitel „beapportálásával” vagy ázsiós tôkeemeléssel. Amennyiben a negatív saját tôke rendezése pénzben megvalósított tôkeemeléssel történik, akkor tényleges tôkebevonás útján a vállalkozás valós többletforráshoz jut. Ez a befizetés történhet készpénzben a házipénztárba vagy pedig bankszámlára történô utalással. Arra felhívom a figyelmet, hogy házipénztárba történô befizetés csak akkor lehetséges, ha ezt a társaság pénzkezelési szabályzata is megengedi. (Tehát ilyen esetben elôzetesen már érdemes a szabályzatot is módosítani.) A tôkeemelés a társasági szerzôdés vagy alapító okirat módosítása, cégbíróságra történô benyújtása következtében, annak elfogadása után, a cégbírósági bejegyzés napjával valósul meg. A cégbírósági bejegyzés napjával szûnik meg az alultôkésítettség. A Gt. lehetôséget biztosít arra, hogy a tag a vagyoni hozzájárulását részben nem pénzbeli hozzájárulás, azaz apport formájában teljesítse. A nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel rendelkezô dolog, szellemi alkotáshoz fûzôdô vagy egyéb vagyoni értékû jog lehet. Ide lehet érteni az adós által elismert vagy jogerôs bírósági határozaton alapuló követelést is [Gt. 13. § (2)]. Ennek alapján a társaság tagja a társaság részére elôzetesen nyújtott kölcsönbôl származó követelését tôkeemelés keretében nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként, azaz apportként a gazdasági társaság részére rendelkezésre bocsáthatja. Ennek feltétele a társasági szerzôdés módosítása, a nem pénzbeli hoz-
zájárulásnak a társaság rendelkezésére bocsátása, továbbá a törzstôke változásának a cégjegyzékbe történô bejegyzése. Az átvett tagi követelést a társasági szerzôdés módosításában meghatározott értéken a vállalkozásnál állományba kell venni. Számviteli feladat ez esetben a vállalkozás oldaláról a követelés átvételét követôen a követelés és az eredeti kötelezettség egymással szemben történô kivezetése. Ázsiós tôkeemelésrôl akkor beszélünk, ha a tôkeemelés a névértéknél (a jegyzett tôke emelésének mértékénél) magasabb kibocsátási értéken történik és a gazdasági társaság a névérték és a kibocsátási érték közötti különbözetet – azaz az ázsiót – tôketartalékba helyezi. Meg kell jegyezni, hogy jogi értelemben a tôkeemelés (e különbözet ellenére) visszterhes jogügyletnek minôsül. Mivel azonban az illetékszabályok szerint a visszterhes vagyonátruházási illetékekre vonatkozó rendelkezések a pénzre mint ingóra nem terjednek ki, ezért az ügylet után nem keletkezik illetékfizetési kötelezettség. Az ázsiós tôkeemelés alapbizonylata a társasági szerzôdés, annak módosítása, illetve az azokról szóló taggyûlési határozat, amelynek a jegyzett tôkén felül a tôketartalékra vonatkozó adatokat is tartalmaznia kell. A jegyzett tôke emelése, illetve a tôketartalék növekedése a cégbírósági bejegyzés jogerôre emelkedésével valósul meg. Tehát ezzel az idôponttal kell könyvelni a jegyzési érték és a névérték különbözetének összegében meghatározott és ténylegesen rendelkezésre is bocsátott, a társasági szerzôdésben is rögzített tôketartalék-növekedést is. Felhívom a figyelmet arra, hogy a számvitelrôl szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) értelmében a tôketartalékba csak úgy lehet pénzeszközt helyezni, ha egyidejûleg a társaság jegyzett tôkéjének emelésére is sor kerül [Sztv. 35. § (1)]. Azokban az esetekben, amikor „csak” pénzeszközátadás történik, s nem történik meg a jegyzett tôke emelése, az nem könyvelhetô közvetlenül sem a tôketartalékba, sem az eredménytartalékba, mert ekkor valójában végleges pénzeszközök átadása történik, amely majd az éves eredmény-elszámolás keretébe – a mérleg szerinti eredmény sorban – kerül be a saját tôkébe. Sôt arról sem szabad megfeledkezni, hogy ennek az ügyletnek még illetékjogi következményei is vannak!
Pótbefizetés A társasági szerzôdés feljogosíthatja a taggyûlést arra, hogy a veszteségek fedezésére pótbefizetési kötelezettséget írjon elô a tagok számára. A társasági szerzôdésben meg kell határozni azt a legmagasabb összeget, amelynek befizetésére a tag kötelezhetô, továbbá a pótbefizetés teljesítésének módját, gyakoriságát, ütemezését, valamint a visszafizetés rendjét [Gt. 120. § (1)]. A pótbefizetés összege a tag törzsbetétjét nem növeli – ha a társasági szerzôdés ettôl eltérôen nem rendelkezik –, a törzsbetétek arányában kell meghatározni és teljesíteni. A pótbefizetés csak pénzbeli befizetés lehet. A pótbefizetés tartalmilag nem más, mint a tag által rendelkezésre bocsátott kölcsön, amelynek alapja nem kölcsönszerzôdés, hanem a Gt. kötelezô elôírásai. Mivel a pótbefizetés a saját tôke rendezésére vonatkozó ideiglenes eszköz, így amennyiben arra már tovább nincs szükség, az a tagoknak visszajár. Éppen ez a pótbefizetés nagy elônye, tehát a veszteséges gazdálkodás megszûntekor minden további nélkül visszafizethetô az azt teljesítô tag részére. A számviteli szabályozás követi a befizetés rendeltetését. Mivel a pótbefizetés a veszteség fedezetére történik, s a veszteséget az eredménytartalék tartalmazza, a pótbefizetést is az eredménytartalékba kell helyezni. Azért azonban, hogy azt más célra – esetleg osztalékfizetésre – ne lehessen igénybe venni, a veszteség fedezetére kapott pótbefizetés összegét a lekötött tartalék növekedéseként kell kimutatni. Értelemszerûen a pótbefizetés visszafizetett összege a lekötött tartalék csökkenéseként könyvelendô. Értékhelyesbítés Mivel az értékelési tartalék a saját tôke része, az értékhelyesbítés az értékelési tartalékon keresztül a vállalkozás saját tôkéjét is növeli. Az értékhelyesbítésre az adhat alapot, hogy a befektetett eszközöket piaci értéken lehet a beszámolóban kimutatni. Fontos felhívni a figyelmet, hogy ez lehetôség, mert alapesetben az eszközök a számviteli szabályok szerinti bekerülési értékükön vannak a könyvekben nyilvántartva. Az értékhelyesbítések alkalmazásához szükséges a piaci érték szakértô általi meghatározása és dokumentálása, majd a piaci érték folyamatos nyomon követése. Amennyiben az
könyvelôk lapja
adott eszköz piaci értéke – valamilyen oknál fogva – csökken, ezt az értékhelyesbítés és az értékelési tartalék párhuzamos csökkentésével követni kell a számvitelben is.
Új elôírás alultôkésítés esetére Az Országgyûlés 2012. október 1-jén fogadta el a munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CXLVI. törvényt, amely a Gt. 51. §-ába egy új – (4) számú – bekezdést iktatott. A változás 2012. október 16-ától vált hatályossá. Az új bekezdés a következôképpen szól: „(4) Mentesül a gazdasági társaság az (1) bekezdés szerinti kötelezettség alól, ha a második év számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül, három hónapnál nem régebbi mérlegfordulónapra összeállított közbensô mérleggel igazolni tudja, hogy az (1) bekezdés szerinti intézkedésekre okot adó körülmény már nem áll fenn.” Az új szabály szerint nem kell intézkedni a fentiekben leírt tôkepótlásról, tehát nem kell egyik lépést sem megtennie a vállalkozásnak akkor (de csak akkor!), ha a második évi beszámoló elfogadását követôen adott idôszakon – három hónapon – belül egy adott idôpontra vonatkozóan már nem állnak fenn az alultôkésítettség feltételei. Tehát a második évre vonatkozó beszámoló elfogadásától számított három hónapon belül kell találni egy olyan napot, amelyre mint fordulónapra vonatkozóan összeállított közbensô mérleg adatai ezt biztosítják. A könyvelô – amennyiben tisztában van a fenti szabályokkal – már a második éves beszámoló készítésekor is tud a vállalkozásnak információkkal segíteni. Például a beszámolót elfogadó taggyûlés idôpontjának meghatározásánál is célszerû figyelembe venni ezt a három hónapos határidôt. Az Sztv. pontos szabályokkal határozza meg a közbensô mérleg fogalmát, illetve az összeállítására vonatkozó szabályokat: „21. § (1) Ha jogszabály közbensô mérleg készítését írja elô, akkor a közbensô mérleget – a jogszabály eltérô rendelkezése hiányában – a vállalkozó által meghatározott fordulónapra vonatkozóan kell – a legutolsó beszámolóval lezárt üzleti év mérlegfordulónapját követô nap és a közbensô mérleg fordulónap-
ja közötti idôszak gazdasági eseményeinek figyelembevételével – az e törvény szerinti beszámolóra vonatkozó szabályok szerint elkészíteni. (2) A közbensô mérleget – ha jogszabály eltérôen nem rendelkezik – a fordulónapra vonatkozó analitikus és fôkönyvi nyilvántartások adatai alapján, a mérlegtételek üzleti év végi értékelésére vonatkozó elôírásainak figyelembevételével, eredménykimutatással alátámasztottan, utólag is ellenôrizhetô módon – leltár alapján – kell összeállítani. (3) A leltárnak tartalmaznia kell az analitikus, illetve a fôkönyvi nyilvántartásokból az eszközöknek és a forrásoknak a közbensô mérleg fordulónapjára vonatkozó adatait, továbbá azoknak az üzleti év végi értékelése során alkalmazandó korrekcióit (terven felüli értékcsökkenés, értékvesztés elszámolás, céltartalékképzés, idôbeli elhatárolások), az azokat alátámasztó számításokat. (4) A közbensô mérleg fordulónapjára vonatkozóan az analitikus és a fôkönyvi nyilvántartásokat nem lehet lezárni, azokat folyamatosan vezetni kell. A mérlegtételek értékelésére vonatkozó (3) bekezdés szerinti korrekciókat az analitikus és fôkönyvi nyilvántartásokban nem lehet szerepeltetni, azokat csak a közbensô mérleg elkészítésénél lehet figyelembe venni. (5) Amennyiben a vállalkozónál a könyvvizsgálat a 155. § szerint kötelezô, a könyvvizsgálati kötelezettség a jogszabály által elôírt közbensô mérlegre is vonatkozik.”
Ügyvezetôi felelôsség A bevezetôben említettem, hogy a vállalkozók (tulajdonosok, ügyvezetés) jelentôs része nincs tisztában azokkal a felelôsségi szabályokkal, amelyeket a különféle jogszabályok ráruháznak. Ezek között kiemelten fontos szabályokat tartalmaz a Gt. A Kft.-k tulajdonosi grémiumát az ügyvezetô köteles összehívni. A Gt. két esetet is nevesít, amikor kötelezô összehívni a taggyûlést: „143. § (1) A taggyûlést – ha törvény vagy a társasági szerzôdés másként nem rendelkezik – az ügyvezetô hívja össze. (2) E törvényben vagy a társasági szerzôdésben meghatározott eseteken kívül a taggyûlést akkor is össze kell hívni, ha az a társaság érdekében egyébként szükséges. Az ügyvezetô haladéktalanul köteles, a szükséges intéz-
11
kedések megtétele céljából, összehívni a taggyûlést, ha tudomására jut, hogy a) a társaság saját tôkéje veszteség folytán a törzstôke felére csökkent, vagy b) a társaságot fizetésképtelenség fenyegeti, vagy fizetéseit megszüntette, illetve, ha vagyona tartozásait nem fedezi. Sajnos nagyon sok olyan esettel lehet találkozni, amikor az ügyvezetés a fenti kötelezettségének nem tesz eleget. Ennek több oka is lehet, de a leggyakoribb két eset, hogy • az ügyvezetô nem ismeri ezt a kötelezettségét, • a vállalkozás könyvelésétôl, számviteli háttérétôl nem kap arra vonatkozóan információt, hogy valójában hogyan is áll a vállalkozás eredményessége. Ez utóbbihoz annyit fûznék hozzá, hogy a könyvelés csak akkor tud a vállalkozásnak megfelelô képet adni a mindenkori eredményrôl, ha az folyamatos. Fontos, hogy a könyvelés ne „csak” az adózáshoz kapcsolódó tételeket rögzítse folyamatosan a rendszerében, hanem a többi, a pénzmozgással nem járó gazdasági eseményeket is rendszeresen le kell könyvelni, mert azok eredményre gyakorolt hatása jelentôs lehet. Ilyen tételek – a teljesség igénye nélkül – a következôk: • értékcsökkenés havi szintû elszámolása; • értékesített eszközökhöz tartozó nettó értékek kivezetése; • bérköltségek és járulékok fôkönyvi rendszerbe történô átvétele; • végleges eszközátadások könyvelése; • adott, kapott támogatások idôarányos elszámolása; • idôbeli elhatárolások feloldása, képzése; • realizált árfolyam-különbözetek elszámolása; • kamatok, bírságok, pótlék elszámolása. Tehát ezeket már akkor le kell könyvelni, amikor az azokra vonatkozó, hitelt érdemlô információk rendelkezésre állnak, s a bizonylatok a vállalkozáshoz, illetve a könyvelôhöz megérkeznek. E mellett természetesen a képet folyamatosan lehet bôvíteni, mint például az adók idôarányos figyelembevételével stb. Csak a fentiek alapján biztosítható az ügyvezetés folyamatos tájékoztatása a vállalkozás mindenkori eredmé-
12
könyvelôk lapja
nyérôl. Az ügyvezetô ez alapján tudja a számára kötelezôen elôírt feladatot teljesíteni, azaz a Kft. taggyûlését összehívni. Eddig a Gt. elôírásai szerint a fenti esetek miatt összehívott taggyûlésnek határoznia kellett a társaság további sorsáról. E szerint: „(3) A (2) bekezdésben megjelölt esetekben a tagoknak határozniuk kell különösen a pótbefizetés elôírásáról vagy – ha ennek lehetôségét a társasági szerzôdés nem tartalmazza – a törzstôke más módon való biztosításáról, illetve a törzstôke leszállításáról, mindezek hiányában a társaságnak más társasággá történô átalakulásáról, illetve jogutód nélküli megszüntetésérôl. A határozatokat legkésôbb három hónapon belül végre kell hajtani.” A vállalkozás pénzügyi, vagyoni és jövedelmi helyzetének – feltételezett – naprakészségén alapulva ad mentesítést a törvényalkotó. A fenti (3) bekezdés a következôképpen egészült ki: „(3) A (2) bekezdésben megjelölt esetekben – amennyiben a taggyûlés idôpontját legfeljebb egy hónappal megelôzô mérlegfordulónapra összeállított közbensô mérleg szerint azok fennállnak – a tagoknak határozniuk kell (...)” Tehát, amennyiben a tôkevesztés vagy fizetôképesség beállta miatt összehívott taggyûlés idôpontját megelôzô egy hónapon belül van olyan idôpont, amelyre nem állnak fenn a
k
l
Számviteli és adózási szaktájékoztató
Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft. 1139 Budapest, Hajdú u. 11. Tel.: (06-1) 236-0635, Fax: (06-1) 236-0037 www.vezinfo.hu E-mail:
[email protected] Felelôs kiadó, fôszerkesztô: Tóth Csaba Szakmai szerkesztô: Horváth Géza Szerkesztôk és szerzôk: Bonácz Zsolt, Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna, dr. Csátaljay Zsuzsanna, Gottgeisl Rita, Láng Noémi, dr. Sallai Csilla Kiadói szerkesztô: Kövesdi Edit Nyomdai munkák: Prime Rate Kft. © 2009–2012 Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. ISSN 2061-3008 Minden jog fenntartva! A KÖNYVELÔK LAPJA szaktájékoztató tartalma jogvédett. A szaktájékoztatóban közzé tett cikkek, hírek, információk másolása, többszörözése, fordítása, közreadása és publikációs célokra történô felhasználása csak a kiadó, illetve a szerzô írásbeli hozzájárulásával megengedett. A szakmai információkat, híreket a legmegbízhatóbb forrásokból merítjük és ellenôrizzük; a megjelenés idôpontjában meglévô köteles gondosságunk ellenére átvett téves értesülésekért felelôsséget nem vállalunk.
feltételek (azaz a tôkevesztés adott mértéke, illetve a fizetôképtelenség), s ezt a taggyûlés megállapítja, akkor nincs szükség a további intézkedések megtételére. Ez azt feltételezi, hogy egy újabb közbensô mérleget is kell készíteni arra az idôpontra, amikor a vállalkozás megfelel az elvárt kritériumoknak. Ez is csak a pontos és naprakész könyvvezetéssel biztosítható. A közbensô mérlegek mellett a taggyûlésrôl készített jegyzôkönyv lesz az alultôkésítettségre vonatkozó lépések megtételének, illetve elvetésének alapdokumentuma.
Az igazgatóság felelôssége Némi változtatással az elôzôekben a Kft. ügyvezetésére vonatkozó szabályok a részvénytársaságokra is vonatkoznak. Az Rt.-knél nem az ügyvezetô a társaság vezetôje, hanem az igazgatóság (amely lehet egyszemélyes igazgató), s rá vonatkoznak a következô elôírások: „245. § (1) Az igazgatóság köteles nyolc napon belül – a felügyelôbizottság egyidejû értesítése mellett – a szükséges intézkedések megtétele céljából a közgyûlést összehívni, ha tudomására jut, hogy a) a részvénytársaság saját tôkéje a veszteség következtében az alaptôke kétharmadára csökkent, vagy b) saját tôkéje a 207. § (1) bekezdésében meghatározott összeg alá csökkent, vagy c) a részvénytársaságot fizetésképtelenség fenyegeti, vagy fizetéseit megszüntette, illetve ha vagyona tartozásait nem fedezi.” Kiemelem, hogy az Rt.-nél a saját tôke 2/3 részére való csökkenésnél már beáll a közgyûlés összehívása. (Természetesen az Rt.-nél a taggyûlés helyett közgyûlésrôl beszélünk.) Itt akkor is beáll az összehívási kötelezettség, ha az Rt. saját tôkéje a minimumérték, azaz az 5 000 000 forint alá csökken, illetve – a Kft.-hez hasonlóan – a fizetôképtelenség esetén. A szabályozás itt is hasonló – beépült a jogszabály szövegébe annak a lehetôsége, hogy akkor nem kell a további intézkedések felôl dönteni, amennyiben az Rt. közgyûlésének idôpontját megelôzô egy hónapon belül már nem állnak fenn a fenti feltételek. A kiegészített bekezdés a következôképpen szól: „(2) Az (1) bekezdésben megjelölt esetekben – amennyiben a közgyûlés idôpontját legfeljebb egy hónappal megelôzô mérlegfordulónapra összeál-
lított közbensô mérleg szerint azok fennállnak – a részvényeseknek határozniuk kell az alaptôke biztosításáról, illetve annak módjáról, így különösen a részvényesek által történô befizetés elôírásáról, illetve az alaptôke leszállításáról, továbbá a társaságnak más társasággá történô átalakulásáról, ezek hiányában pedig a társaság megszüntetésérôl.”
Év végi árfolyam átértékelések hatása A Gt. Hatályba léptetô és átmeneti rendelkezések alcíme a következô, 336/F §-sal egészül ki: „336/F § Az 51. § (1) bekezdése, a 143. § (2) bekezdés a) pontja, valamint 245. § (1) bekezdés a) és b) pontja alkalmazásában a saját tôke hiányának megállapítása során a 2011-ben, valamint a 2012-ben induló üzleti évrôl készített számvitelrôl szóló 2000. évi C. törvény szerinti beszámolóban kimutatott, a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek számviteli törvény 60. § (3) bekezdés a) pontja szerint elszámolt összevont árfolyamvesztesége 2014. május 31-éig figyelmen kívül hagyható.” Ennek alapján a fentiekben vázolt három ún. „alultôkésítettségi helyzet” figyelembevételénél lehetôség van a mérlegre hatást gyakorolt árfolyamátértékelések hatásának a figyelmen kívül hagyására. A Gt. 51. §-a esetén a 2011. és 2012. évre vonatkozó év végi beszámolóban szereplô mérleg szerinti eredményt – természetesen csak a feltételek fennállásának a vizsgálatához – vissza lehet korrigálni az év végén elszámolt árfolyam-átértékelések összegével. Ez nem jelent sok többletmunkát, hiszen az év végén az összevont árfolyam-különbözet egyetlen összeg, amit vagy az árfolyamnyereség vagy az árfolyamveszteség számlára könyveltünk. (Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy helytelen az az eljárás, amikor az év végi – s csak az év végi – árfolyamkülönbözetet tételesen könyveljük azok elôjelétôl függôen az árfolyamnyereség vagy árfolyamveszteség számlára. Az Sztv. összevont árfolyam-különbözetrôl rendelkezik a beszámoló összeállításakor, tehát az egyedi különbözeteket technikai számlán kell gyûjteni, s egy tételben kerülnek lekönyvelésre az eredmény terhére vagy javára.) A fentiekhez hasonlóan kell eljárni az árfolyamhatás figyelembevételénél a Gt. 143. és 245. §-ainál is. Dr. Sallai Csilla
