Általános forgalmi adó a hazai és nemzetközi gyakorlatban
T A R T A L O M dr. Csátaljay Zsuzsanna rovata A tételes áfa-bevallás
1
| Mi a rendelkezés célja? | A nyilatkozat formája | Mirôl kell bevallást tenni a számlakibocsátónak? | Mirôl ad jelentést a számla befogadója? | Példa az értékhatár számítására és az összesítô jelentésben történô szerepeltetésre | A számlakorrekciók és érvénytelenítô (stornó-) számlák | Elôlegbevallás az összesítô jelentésben | Idôszaki elszámolás | A pénzforgalmi adózás és a tételes áfa-bevallás
Vira Sándor rovata Pénzforgalmi áfa 2013-tól
6
| A pénzforgalmi adózás választásának feltételei, alkalmazásának megszûnése | Adófizetési kötelezettség keletkezése | Levonási jog gyakorlása | A számla kiállítása | Adóáthárítással nem járó ügyletek
Bonácz Zsolt rovata A fordított adózás speciális kérdései | A számlakibocsátó nem adóalany | A számlában feltüntetett gazdasági esemény fiktív | A gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között jött létre | Az irányelv fiktívszámla-esetei és a fordított adózás
9
III. évfolyam 10. szám, 2012. október
DR. CSÁTALJAY ZSUZSANNA ROVATA
A tételes áfa-bevallás 2013-tól az adózás rendjérôl szóló törvény (Art.) új, 31/B §-sal bôvül, és az eddigi áfa-bevallásokon felül egy újabb bevallási kötelezettséget ír elô, melyet azon eredeti alapszámlák tekintetében kell elôször alkalmazni, ahol az adókötelezettség és a levonási jog keletkezése 2012. december 31-ét követi. E szerint az áfa-alanynak tételesen, számlánként kell adatot szolgáltatnia azon belföldi termékértékesítéseirôl, szolgáltatásnyújtásairól, illetve termékbeszerzéseirôl, szolgáltatás-igénybevételeirôl, amelyekre vonatkozó adóösszeg egy meghatározott értékhatárt, a 2 millió forintot meghaladja. Az erre vonatkozó bevallástervezetet már közzé is tették az adóhatóság honlapján. Jelen cikk keretében a törvényszöveg és a bevallás, valamint annak útmutatója alapján – figyelembe véve az eddig felmerült elôzetes gyakorlati kérdéseket – próbálunk segítséget nyújtani a szabály értelmezéséhez, a rendszerek elôkészítéséhez. Mi a rendelkezés célja? Mivel ez az új bevallás nem csupán a partnerekrôl és a partnerenkénti összesített forgalomról ad számot (mint a közösségi összesítô nyilatkozat), hanem számlaszintû adatszolgáltatást ír elô, elvileg ezentúl lehetôsége lehet arra az adóhatóságnak, hogy az áfa-levonási jogot érvényesítô befogadó oldaláról kiindulva – helyszíni ellenôrzés nélkül, illetve az elôtt – a nála rendelkezésre álló adatokból informálódjon, hogy az adott számla áfa-összegét a számlakibocsátó is szerepeltette-e az áfa-bevallásban. Amennyiben nem, ez a tény már egyfajta kiválasztási szempont lehet az ellenôrzésnél a fiktív, teljesítés nélküli számlák kiállítására szakosodott számlázási láncok felderítéséhez. Ilyen módon eljutva a számlakibocsátóhoz további olyan cégekre nézve nyerhetôk ki adatok, amelyek a szóban forgó számlakibocsátó által kiállított számla alapján eszközöltek adólevonást. Így a megindított ellenôrzések nagyobb eséllyel tudnak majd eredményesebben, valóban a „számlagyárak” felderítésére összpontosítani. Tehát az ellenôrzésre történô célirányos kiválasztást segíti elô. Ez azonban csak elmélet marad addig, amíg az adóhatóságnál nem ké-
szül el ennek informatikai háttere is, amely nemcsak az adatok fogadását és feldolgozását igényli – amely már feltehetôen január 1-jétôl megteremtôdik –, hanem ilyen hatalmas adatállományban különféle paraméterekre történô keresést is, azaz az összes adózó összes bevallására vonatkozó adatok összekapcsolását egy zárt rendszerré. A már kihirdetett szabályozásból azt a következtetést lehet levonni, hogy ennek legkésôbb július 1-jére el kell készülnie, ugyanis ettôl az idôponttól kezdôdôen – nagyon fontos garanciális szabályként – az adózóknak lehetôségük lesz arra, hogy tájékoztatást kérjenek az adóhatóságtól, valószínûleg elektronikus lekérdezés formájában arról, hogy adószám szerint mely adózók szerepeltettek adatot rájuk vonatkozóan a tételes áfabevallásukban. Ez nyilvánvalóan csak akkor lesz lehetséges, ha a már említett összekapcsolt rendszer kiépül, viszont ekkortól már értelemszerûen az adóhatóság is hatékonyan fel tudja használni az ellenôrzésre történô kiválasztásnál ezt a rendszert. A rendszer amellett, hogy hatékony lehet az adócsalások megakadályozására a prevenció által és a tényleges, célirányos ellenôrzöttségi szint
A megszerzett tudás és a gyakorlat összhangja
2
áfa&számlázás
növelésével, a jogkövetô adóalanyok számára jelentôs adminisztrációs terhet jelent.
A nyilatkozat formája A nyilatkozat neve összesítô jelentés, amely a 65-ös áfa-bevallás melléklete lesz („M” jelzéssel), és ugyanazon gyakorisággal kell beadni, mint az áfa-bevallást. Az „A” jelzésû fôlapon az adózónak összesítenie kell, hogy tárgy bevallási idôszakban összesen hány partnerrel hány darab számla alapján összesen milyen adóalap- és adóöszszegben teljesített, illetve vett igénybe termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, külön sorban nyilatkozva az alapszámlák és a korrekciós számlák öszszesített adatairól. A részletezô lapokon kereskedelmi partnerenként kell jelentést tenni számlaszintû bontásban az adott számla számáról, teljesítési idôpontjáról, az adóalap és az adó összegérôl, külön lapokon a beszerzésekrôl és külön az értékesítésekrôl. Ezenkívül külön lapon kell nyilatkozni szintén partnerenként azokról a számlakorrekciókról, illetve érvénytelenítô (stornó-) számlákról, amelyeknél akár az eredeti számlán szereplô áthárított adóösszeg, akár a korrekciós számlán áthárított adóösszeg eléri vagy meghaladja a jelzett 2 millió forintos összeghatárt. A korrekciós számlák tekintetében nyilatkozni kell elôször az eredeti számla adatairól, annak számáról, teljesítési idôpontjáról (a számla kelte rovat kitöltése az eredeti számlánál nem kötelezô), az adó alapjáról és az adó összegérôl. A következô sorban kell szerepeltetni a korrekciós számla számát, a korrekciós számla tényére való utalást, továbbá a teljesítési idôpontot, az elôzmény számla számát, a számla keltét, a különbözet adóalapját és -összegét elôjellel. Amennyiben már volt az eredeti számlának a szóban forgó módosítást megelôzôen korrekciója, azt is szerepeltetni kell. Minden korrekcióhoz tehát minimum két sorban tartozik adat. Mirôl kell bevallást tenni a számlakibocsátónak? Elôször tisztázzuk, hogy amikor az adóalany számlakibocsátó pozícióban van, milyen ügyletekrôl és melyik bevallási idôszakban kell bevallást adnia! A számlakibocsátónak mindazon kibocsátott számlákról összesítô jelentést kell beadnia, amelyen sze-
replô áthárított áfa-összeg eléri vagy meghaladja a 2 millió forintot. Ebbôl következôen nem kell nyilatkozni a tárgyi mentes, az alanyi mentesség alá tartozó, illetve a fordított áfás számlákról. (Az más kérdés, hogy a mezôgazdasági fordított adózású ügyletekrôl másik bevallási nyomtatvány keretében kell nyilatkozatot tenni.) Nem kell (nem is lehet) továbbá szerepeltetni azokat a számlákat, amelyeken feltüntetett adóösszeg nem éri el a jelzett összeghatárt. Gyûjtôszámlánál sem (tehát amikor a felek külön elôzetes írásbeli megállapodás alapján a több, egyedileg teljesített és elkülönülô ügyletet a bevallási idôszakon belül egyetlen gyûjtôszámlába foglalják) az egyedi ügyletek áthárított adóösszege számít, hanem a számla összesített adóösszege, és egyetlen sorban kell a nyilatkozatban is szerepeltetni, függetlenül attól, hogy több egyedi ügyletrôl állítják ki a gyûjtôszámlát. Mivel a gyûjtôszámlán több ügylet szerepel, amelyeknek általában eltérô a teljesítési idôpontja, kérdésként felmerül, hogy melyik teljesítési idôpontot kell szerepeltetni a tételes áfa-bevallásban. Erre vonatkozóan nem ad támpontot az áfatörvény; jelenleg hivatalos hatósági álláspontot sem tettek közzé, álláspontom szerint ezért bármelyik idôpont megfelelô lehet, de talán a legutolsó ügylet teljesítési idôpontját érdemes választani. Az adókötelezettség keletkezési idôpontja, azaz a teljesítés idôpontja szerinti tételes áfa-bevallásban kell szerepeltetni az adott számla adatait. Az adót tartalmazó számlákról csak akkor kell nyilatkozni, ha a számla befogadója is adóalany. A nem áfa-alany magánszemély vagy az eva-alany felé kibocsátott számlákról tehát nem kell adatot szolgáltatni. Ha azonban a számlakibocsátó eva-alany – tekintve hogy az áfatörvény szabályai szerint áthárított áfa-összeget tartalmazó számlát kell kibocsátania –, neki is adatot kell szolgáltatnia az áfaalany felé kiállított számláiról évente, az eva bevallásával egyidejûleg. A különleges adómegállapítási eljárást alkalmazó áfa-alanyok közül a használt ingóságra vonatkozó különbözet szerinti eljárást alkalmazóknak nem kell jelentést tenniük, hiszen nem állíthatnak ki áthárított adót tartalmazó számlát. Az idegenforgalmi árrés adó-
zást alkalmazó adóalany ugyan kiállít áfát tartalmazó számlát, de ha nem adóalany magánszemély az utas (márpedig fôszabály szerint az – adóalany csak akkor lehet, ha saját nevében saját javára veszi igénybe a szolgáltatást), akkor az igénybe vevô személye miatt nem kell jelentést tenni. Fontos, hogy a számlakibocsátónak nem kell összevonnia az értékhatár számításánál az ugyanazon vevô felé teljesített ügyleteket, csak azokat a számlákat kell szerepeltetnie, amelyeken feltüntetett adóösszeg számlánként eléri az értékhatárt. Az adatszolgáltatás megkönnyítése érdekében – tekintve, hogy adószám alapján kell adatot szolgáltatni a kereskedelmi partnerrôl – 2013-tól azoknál a számláknál, amelyeken az áthárított adóösszeg eléri vagy meghaladja a jelzett összeghatárt, kötelezô lesz feltüntetni a vevô adószámát, így a számlán szereplô adatokból kinyerhetô lesz ez az információ is az összesítô jelentés elkészítésekor.
Mirôl ad jelentést a számla befogadója? A számla befogadójának a számlakibocsátóhoz hasonlóan összesítô bevallást kell adnia azon számlákról, amelyeken szereplô áthárított adóösszeg eléri vagy meghaladja a 2 millió forintos összeghatárt. Ezen számlákról neki is tételesen, kereskedelmi partnerek szerinti bontásban szerepeltetni kell az egyes számlák számát, teljesítési idôpontját, adóalapját, adóösszegét. Az ügylet megnevezésérôl (a szolgáltatás, termékértékesítés tartalmáról) tehát sem számlakibocsátói, sem befogadói pozícióban nem kell nyilatkozni. A számlabefogadónak ezenfelül van egy többletkötelezettsége: olyan számlákról is nyilatkoznia kell, amelyekrôl a kibocsátójának nem. Ha ugyanis ugyanazon bevallási idôszakban vesz figyelembe ugyanazon számlakibocsátótól több számla alapján levonható adót, és a számlákban áthárított adóösszeg egyenként nem is éri el az értékhatárt, amennyiben öszszeszámítva eléri vagy meghaladja azt, akkor ezekrôl a számlákról is adatot kell szolgáltatni. Azonban ezekrôl a számlákról csak partnerenkénti öszszesített adóösszeget kell megadni, nem kell feltüntetni a 65M–02-es számú lapon, nem kell sem számlaszámo-
áfa&számlázás
kat, sem teljesítési idôpontokat, sem az adóalap összegét szerepeltetni. Fontos figyelemmel lenni arra, hogy az összeszámításra csak akkor kerül sor, ha az ugyanazon számlakibocsátótól származó számlákat ugyanabban a bevallási idôszakban állítja be levonhatóként az adóalany, függetlenül a számlán szereplô teljesítési idôponttól. (Értelemszerûen a számlán szereplô teljesítési idôpontnál korábbi bevallásban nem szerepeltetheti a befogadó a számlát, csak késôbbiben, de elévülési idôn – 5 éven – belül tetszôlegesen bármelyik késôbbiben.) Ezért tulajdonképpen az összevont tételek szerepeltetését tudatosan el tudja kerülni az adóalany a levonható adókénti szerepeltetés eltolásával egy olyan idôszakra, amelyben nincsen az értékhatárt együttesen elérô egyéb számla. Éppen ezért félô, hogy az áfa-csalók éppen ezt a lehetôséget fogják kihasználni, és kisebb adóösszegû számlákat fognak kiállítani, amelyek ide-oda rakosgatásával próbálják majd elkerülni, hogy a számlakapcsolataik az adóhatóság látókörébe kerüljenek. Ez pedig nagyon nagy probléma lenne, hiszen ennek a tisztességes adózókat is sújtó hatalmas többlettehernek éppen az lehetne egyedül a hozadéka, hogy ezeket a szereplôket kiszûrik. A számlabefogadónál csak azon számlák tekintetében merül fel egyáltalán a szerepeltetés, amelyek nem elég, hogy áthárított adót tartalmaznak, de az az adó – akár csak részben is – levonható, sôt csak akkor kell szerepeltetni, ha ténylegesen figyelembe is vette az adóalany a 65-ös áfa-bevallásban levonható adóként. Azokról az ügyletekrôl kiállított számlák, amelyekre tételes levonási tiltás vonatkozik (pl. saját célú személygépkocsi, lakóingatlan, jacht, 125 cm3-t meghaladó motor stb. nem továbbértékesítési, bérbeadási célú beszerzése), nemcsak az áfa-bevallásban, hanem az összesítô jelentésben sem szerepeltetendôek. Ugyanezért nem kell jelentést tenni a kizárólag tárgyi mentes tevékenységhez kapcsolódó (vagy magáncélú) beszerzésekrôl sem. Ezekre az ügyletekre is igaz, hogy a számlakibocsátó öszszesítôjében fognak szerepelni, de a befogadónál nem. (Persze ha a személygépkocsi a 87. § miatt eleve tárgyi mentesen értékesül, a számlakibocsátó sem nyilatkozik róla.)
Problémásabb azoknak az ügyleteknek a megítélése, amelyekben foglalt adóösszeg részben levonható, például valamilyen arányosítási, megosztási módszerrel. Ezekre a számlákra vonatkozóan kell adatot szolgáltatni a tételes áfa-bevallásban (feltéve természetesen, hogy egyéb kitételeknek megfelel, és az adóalany levonhatóként figyelembe vett arra vonatkozóan adatot a normál áfa-bevallásban. További kérdés, hogy milyen összegben szerepeltesse a számlabefogadó a tételes áfa-bevallásban. Tekintettel arra, hogy a jogszabály az adóalanyra áthárított adóösszeg szerepeltetését kéri, továbbá a leggyakrabban alkalmazott arányosítási módszerek nem is ismernek számlánkénti arányosítást, csak bevallási idôszakonkéntit, álláspontom szerint az adóalanyra áthárított teljes áfa-összeget és adóalapot jelenteni kell, függetlenül attól, hogy abból az arányosítás módszerével mennyi volt levonható. Ebben az esetben a partner összesítô bevallásával megegyezik ugyan a tételes áfa-jelentés, azonban a saját 65-ös bevallásban szereplô adattal nem. Tekintettel arra, hogy a számlakibocsátónak a teljesítési idôpont szerinti bevallásban kell feltüntetnie a számlán szereplô tételt, míg a befogadó attól számítva bármikor, egyértelmû, hogy ez a bevallás az ellenoldali adatok ugyanazon bevallási idôszakra vonatkozó számszaki összevezetésére nem feltétlenül alkalmas, arra azonban igen, hogy a partneri hálózatot és az egy-egy partnerrel bonyolított üzleti kapcsolatok nagyságrendjét felmérje az adóhatóság, illetve a késôbbiek folyamán a rendszer kiépülésével a számlaszintû nyomon követésre is megfelel.
Példa az értékhatár számítására és az összesítô jelentésben történô szerepeltetésre Tegyük fel, hogy „A” számlakibocsátó „B” befogadó részére februári teljesítési idôponttal 3 darab számlát állít ki, egyenként 2 100 000, 300 000 és 500 000 forint adóösszeggel. A számlakibocsátó csak a 2 100 000 adóösszegû számláról ad nyilatkozatot, de arról részletesen: a számlaszámról, teljesítési idôpontról, adóalapról és adóösszegrôl. Ha feltételezzük, hogy a számlabefogadó mindhárom számla alapján ôt
3
megilletô levonási jogát februárban gyakorolja, akkor mindhárom számláról jelentést kell tennie, csak eltérô módon: mivel a 2 100 000 forint adótartalmú számla önmagában is meghaladja a jelzett összeghatárt, arról tételesen kell jelentést tennie a számlabefogadónak, azaz a számlaszám mellett a teljesítési idôpontról, adóalapról és adóösszegrôl. A másik két számla adóösszege sem egyenként, sem összeadva nem éri el az értékhatárt, így ha február hónapban „A” számlakibocsátótól csak ezen két számla áfa-tartalmát helyezné levonásba, akkor nem kellene errôl a két számláról adatot szolgáltatni. Azonban a február havi bevallásban még szerepel a 2 100 000 forintos számla is szintén „A” számlakibocsátótól, így az értékhatár számításánál ezt a számlát is hozzá kell számítani, annak ellenére, hogy annak adóösszege már önmagában eléri az értékhatárt. Az összeszámítás eredményeképpen a három számla együttes adóösszege is – értelemszerûen – meghaladja az értékhatárt, ezért a másik két számla adóösszegét is szerepeltetni kell az összesítô jelentésben. Mivel azonban e két számla adóösszege egyenként nem éri el az összeghatárt, nem kell tételesen külön számlaszám, teljesítési idôpont, adóalap szerepeltetésével adatot szolgáltatni, csak az összevont adóösszeget (800 000 forint) kell szerepeltetni az adott kereskedelmi partner vonatkozásában. Ha a két kisebb összegû számla áfa-tartalmát például a következô hónapban (márciusban) venné figyelembe a befogadó, és abban a hónapban nem lenne „A” számlakibocsátótól más olyan levonható adóként figyelembe vett számla, amellyel együtt már elérnék az értékhatárt, akkor ezen számlák tekintetében még azok összesített adóösszegérôl sem kellene jelentést tenni.
A számlakorrekciók és érvénytelenítô (stornó-) számlák Mint korábban szó volt róla, a helyesbítô számla, korrekciós számla, számlával egy tekintet alá esô okirat, továbbá a stornó- és érvénytelenítô számla – azaz valamennyi adóeltérést eredményezô számla – módosítását szerepeltetni kell az összesítô jelentésben, feltéve, hogy akár a módosítást megelôzôen, akár azt követôen eléri vagy meghaladja a 2 millió forintot. Ennek a szabálynak az értelmezése körül le-
4
áfa&számlázás
hetnek bizonytalanságok. A törvény szövegébôl arra lehet következtetni, hogy akkor is kell jelentést tenni, ha az eredeti számla adóösszege nem is haladja meg a jelzett összeghatárt, de a módosítás eredményeképpen már meghaladja azt. (Például egy 1 600 000 forint áfa-összegû eredeti számlán megnövelik a fizetendô adót 500 000 forinttal a módosítás során.) A módosítások és érvénytelenítések kezelése az útmutató-tervezet szerint úgy fog történni, hogy ugyanabban a táblázatban az elsô sorban az eredeti számlára vonatkozóan kell adatot szerepeltetni, a következô sorban pedig a módosító számlára. Ha például az eredeti számlán szereplô adóösszeg 1 100 000, amely a módosítás eredményeképpen 800 000-re csökken, akkor arról a második, módosítást tartalmazó sorban a módosító számla sorszáma, elôzmény számla sorszáma, a bizonylat korrekciós jellegének valamint az ügylet teljesítési idôpontjának és a módosító számla keltének feltüntetése mellett nem a 800 000 forintot és az arra vonatkozó adóalapot kell feltüntetni, hanem a 300 000 forintos különbözetet negatív elôjellel. Ha a szóban forgó eredeti számlának a mostani korrekció vagy érvénytelenítés elôtt is volt már korrekciója, azt is szerepeltetni kell-e az elôzmény számlák között külön sorokban, ami egyes esetekben egész hoszszú történetfelsorolást eredményezhet, az elôzmény számlaszámok többszörös ismétlésével. Még áttekinthetetlenebbé és bonyolultabbá teszi a helyzetet a nyomtatvány szerencsétlen szerkesztése, amely ugyanabba a táblázatba folytatólagosan egymás alá kéri feltüntetni az eredeti számlák ismétlését (amely adatról már értelemszerûen az eredeti idôszaki tételes összesítôben szolgáltatott az adóalany adatot) és az új, módosító számlán szereplô tételt. Kérdéses, hogy azokat a számlakorrekciókat is kell-e szerepeltetni az összesítôben akár a tárgyidôszakban, akár elôzményként, amelyek során nem az adóalapban és/vagy az -összegben történt módosítás, csupán egyéb adatban. A korrekciós és az érvénytelenítô számlára vonatkozó adatszolgáltatást ahhoz a bevalláshoz kapcsolódóan kell megtenni, amelyikben a módosítás hatását szerepeltetni kell. Ez a
számlakibocsátónál mindig az eredeti teljesítés idôpontjára vonatkozó önellenôrzést jelenti, ha a korrekció eredményeképpen nô a fizetendô adó, és az azt tartalmazó bevallás már esedékes volt. (Az idôszaki elszámolásos ügyletekrôl külön szólok.) Ha a fizetendô adó csökken, akkor az Áfa tv. 77–78. §-ai szerinti esetekben ez azt jelenti, hogy önellenôrzés nélkül lehet korrigálni abban az idôszakban, amikor a korrekciós számla a vevô személyes rendelkezésére áll. A hatályos jogszabály alapján ez szinte az összes esetet felöleli, csak egy-két nem tipikus kivétel van. (Ilyen kivétel például, amikor kapcsolt felek közötti, konkrét korábbi egyedi értékesítések ára csökken pénzügyi kiegyenlítéssel is járó, felek közötti transzferár-korrekció miatt, vagy amikor a felek a szerzôdésükben elôzetesen átalány ellenértékben egyeztek meg, amelyet a teljesítést követôen a tényleges adatok függvényében történô elszámolás során utólag lecsökkentenek stb.) A korrekciós számla befogadójának pedig bármilyen irányú korrekció esetén a számla kézhezvételének idôpontja szerinti bevallásban kell figyelembe venni a különbözetet. Több problémát indukál a törvényi szabályozás, illetve a nyomtatvány. Az egyik a teljesítési idôpont kérdése. Az Áfa tv. 170. §-a szerint a korrekciós számlának nem kötelezô tartalmi eleme a teljesítési idôpont, mint ahogy a gazdasági esemény szereplôinek adatai sem és semmilyen olyan adat, amely az eredeti számlához képest nem tartalmaz módosítást. Ez teljesen érthetô is, hiszen a korrekciós számla az eredeti számlával együtt tartalmazza az adókötelezettséget, így a változatlan adatokat nem kell a korrekciós számlán megismételni. (Természetesen nem kifogásolható, ha mégis megismétlik ezeket is, mivel több adatot lehet szerepeltetni a törvényben elôírtnál, csak kevesebbet nem.) Ezért nagyon helyesen maga a törvényszöveg sem írja elô az összesítô jelentésben a korrekciós számla teljesítési idôpontjának szerepeltetését, csak az eredeti számla tekintetében elôírás ez az adat. A törvényszövegen túlterjeszkedve azonban a bevallás nyomtatványtervezete a korrekciós számla tekintetében is kötelezô adatként kéri a teljesítési idôpont szerepeltetését, amely-
rôl elô is írja, hogy nem különbözhet az eredeti számla teljesítési idôpontjától. Ez a legtöbb esetben elviekben igaz is, hiszen a gazdasági esemény az eredeti idôpontban megtörtént, nem hozza késôbbre a teljesítést, ha a számlán valamilyen más adatot javítunk. Azonban a legtöbb nemzetközileg használt program – egyébként a magyar szabályozás és logika szerint helytelenül – nem tud a kibocsátás dátuma elôtti napra teljesítési idôpontot generálni. Így ha a tételes összesítôben megjelenik a korrekciós számla tekintetében a kibocsátás napja mint teljesítési idôpont, az eredeti számlán pedig az eredeti teljesítési idôpont, a bevallás kitöltése során valószínûleg hibaüzenet fog megjelenni. Az pedig csupán a programalkotókon múlik, hogy ez olyan súlyos hibának fog-e minôsülni, amely nem is engedi kitölteni az összesítôt, vagy csak olyannak, amelyet majd az adóhatóság javít ki hivatalból a feldolgozás keretében megtörténô hibajavítás során. Mindenesetre ha így marad a nyomtatvány, nagyon úgy néz ki, hogy a nemzetközi számlázási rendszereket alkalmazóknak is meg kell oldaniuk, hogy a korrekciós számlán az eredeti számlával megegyezô teljesítési idôpontot tudjanak feltüntetni. Más kérdés, hogy a bevallás-útmutató alapján nem kezelhetôek megfelelôen azok a korrekciós számlák, amelyek éppen a teljesítési idôpontot (is) korrigálják (mondjuk az adóalap mellett). Ilyenkor értelemszerûen nem egyezhet meg az eredeti számla teljesítési idôpontja a korrekciós számláéval. Esetleg ennek következtében a tételes áfa-bevallási nyomtatvány oly módon megpróbálná bekorlátozni megint csak a törvényen túlterjeszkedve a számlakorrekciót, hogy egy korrekciós számlán csak egyfajta hiba korrigálható? Nyilvánvalóan ez nem lenne jogszerû (megint csak „a nyúl viszi a vadászpuskát” vagy „a farok csóválja a kutyát” szindróma), ezért csak reménykedni tudok, hogy az útmutatóban szereplô összefüggés megsértése elengedô hiba lesz a bevallásfeldolgozó rendszerben. A másik probléma lehet az adómegállapítási idôszak kérdése azokban az estekben, amikor a korrekciós számla kibocsátójának a fizetendô adó csökkenése miatt nem kell önellenôrzést végezni, hanem a tárgyidôszakban
áfa&számlázás
figyelembe veheti a különbözet összegét fizetendô áfát csökkentô tételként. Az áfatörvény szövege 2008-tól úgy szól, hogy ilyen esetben csak abban a bevallási idôszakban szerepeltetheti a számlakibocsátó a különbözetet, amikor a korrekciós számla a befogadó személyes rendelkezésére áll, azaz amikor a befogadó a számlát kézhez veszi (és nem feltétlenül akkor, amikor kibocsátja.) A törvény pontosan ugyanezt az idôpontot írja elô a számlabefogadó számára, amikor a korrekciós számla következtében keletkezô levonhatóadó-csökkenést figyelembe kell vennie az áfa-bevallásában (amit bevallás technikailag fizetendôadóemelkedésként kell kezelni), és ennek eredményeként a tételes áfa-összesítô jelentésben. Mivel ez a két idôpont azonos a törvény szerint – és ez esetben elvileg egyik félnél sem fordulhatna elô ennél késôbbi vagy korábbi idôpont –, az összesítô áfa-bevallásban is ugyanazon adómegállapítási idôszakban kellene szerepeltetni az eltérést a korrekciós számla kibocsátójánál és a befogadónál. Ez a gyakorlatban azonban nincs feltétlenül így. Amikor 2008-ban az említett áfatörvénybeli rendelkezés hatályba lépett, a felesleges adminisztráció elkerülése érdekében – egyébként helyesen – egyedi hatósági állásfoglalásokkal és az adóhatósági ellenôrzési gyakorlattal is szentesítve olyan adózói gyakorlat alakult ki, amely nem feltétlenül várja el a számlakibocsátótól, hogy a fizetendôadó-csökkenést eredményezô korrekciók elszámolásához minden számlánál beszerezze a befogadó kézhezvételt igazoló nyilatkozatát, hanem amennyiben a postára adást tudja igazolni, akkor ô saját érdekkörében már mindent megtett annak érdekében, hogy a módosítás ellentétjét a számla címzettje elszámolja a bevallásában, ha esetleg rajta kívül álló okból mégsem érkezik meg a korrekciós számla (például a postán elkallódik, vagy a címzett nem veszi át); az az áfa-rendszer mûködési elveibôl következôen már nem eshetne az ô terhére. Most viszont azzal, hogy 2013-tól adatot kell szolgáltatni a korrekciókról, a bevallási idôszak végén elkészített és feladott korrekciós számláknál az elôbb kifejtett gyakorlat következtében esetlegesen elôforduló idôszak-eltérés könnyen tetten érhetô. Ha például a havi bevalló korrekciós
számlakibocsátó március 28-án kibocsát egy fizetendôadó-csökkenést eredményezô korrekciós számlát, amelyet 30-án postára is ad, elôfordulhat, hogy a befogadó csak áprilisban veszi kézhez. Ilyenkor jellemzôen a számlakibocsátó még a márciusi bevallásban számolja el a fizetendôáfacsökkenést, viszont a befogadó csak az áprilisiban a -növekedést. Kérdés, hogy az adóhatóság menynyire rugalmasan fogja kezelni ezt az eltérést, egyáltalán figyelni fogja-e. (2013 elején még várhatóan nem is lesz arra képes a rendszer, hogy az egyes partnerek szövevényét összekapcsolja.) Véleményem szerint az lenne a helyes gyakorlat, ha az adóhatóság ezt a kérdést is rugalmasan kezelné a fent említettek szerint. Mindenesetre a rendszerfejlesztôknek fel van adva a lecke, milyen dátumra állítsák be a bevallásba szerepeltetést. (A korrekciós számla kibocsátási dátumára, bevállalva az idôszak végén kiállított számlák kockázatát, vagy a kibocsátás dátumára ráhagyva pár napot, esetleg a vevô általi írásos visszaigazolást elvárva annak megérkezéséhez igazítva?) A korrekciós számlákra vonatkozó jelentéstételi kötelezettség azokra a számlákra vonatkozik elôször, amelyek eredeti számlái alapján teljesített adókötelezettség is már 2012. december 31-e után keletkezik.
Elôlegbevallás az összesítô jelentésben Az elôleg szerepeltetésének idôpontja és az értékhatár számítása tekintetében úgy tûnik, hogy a hatóságnál is bizonytalanság uralkodik; egyelôre nincs kialakult álláspont és a törvénynek is lehetnek eltérô olvasatai. Levezethetô olyan értelmezés is a jogszabályból, hogy az elôleg mint önálló számlakiállításra és a befogadónál áfalevonásra jogalapot teremtô ügylet – függetlenül attól, hogy még nincs teljesítés és a tényleges teljesítésrôl kiállítandó számlához tartalmában szervesen kapcsolódik – az alapszámlához hasonlóan, amely áfa-szempontból új teljesítés, önállóan esik számításba az értékhatár figyelésénél, és abban a tételes áfa-bevallásban kell figyelembe venni, amelyben az adókötelezettség, a levonási jog keletkezett, tekintet nélkül az alapszámlára. Elképzelhetô azonban a tételes áfa-bevallás szempontjából valamilyen gyûjtögetés is,
5
hogy a végteljesítésig ne szerepeljen a tételes áfa-bevallásban. Csak reménykedni tudok, hogy ez a kérdés hamarosan tisztázódik…
Idôszaki elszámolás Az Áfa tv. 58. §-a szerinti ügyleteknél a fizetés esedékessége a teljesítési idôpont, és az ennek megfelelô áfa-bevallásban is kell szerepeltetni a számlakibocsátónál és a -befogadónál is. Ugyanez igaz a tételes áfa-bevallásban történô szerepeltetésre is. Amennyiben az eredetileg kiszámlázotthoz képest nô az ellenérték, akkor az nem számlakorrekció, hanem új teljesítés, arról nem korrekciós számlát, hanem új, eredeti számlát kell kiállítani egy eljövendô esedékességi, teljesítési idôpontot megjelölve. Ezért ez a módosítás nem jár együtt önellenôrzéssel, és a tételes áfa-bevallást sem kell módosítani, hanem az új esedékesség szerinti idôszakban kell – nem a korrekciós lapon, hanem az új számla lapon – szerepeltetni. Abban az esetben, ha a korrekció fizetendôadó-csökkenést eredményez, a számla kibocsátójának korrekciós számlát kell kiállítania, vagyis a korrekciós számlákra rendszeresített lapon kell szerepeltetni arra vonatkozóan adatot az összesítô jelentésben. Fôszabály szerint nem kell önellenôriznie, hanem a korrekciós számla vevô általi kézhezvételének áfa-bevallásában és tételes összesítô jelentésében kell figyelembe venni a különbözetet. A pénzforgalmi adózás és a tételes áfa-bevallás A jövô évtôl választható pénzforgalmiáfa-adózónak a tételes áfa-bevallását is a normál adóbevallásához igazodva kell beadni, vagyis abban az idôszakban kell a kibocsátott számláiról tételesen bevallást adnia, amikor az ellenértéket kézhez veszi, a levonható adót tartalmazó számlák szerepeltetését is a normál áfa-bevallásban való figyelembevétel idôszaka határozza meg. Az értékhatár számítására vonatkozó szabályokat ennél az adózói körnél is alkalmazni kell. Pénzforgalmi adózótól beszerzô adóalany ugyanúgy csak abban az összesítô áfa-jelentésben szerepeltethet adatot, amelyben az ellenértéket megfizette. dr. Csátaljay Zsuzsanna
6
áfa&számlázás
VIRA SÁNDOR ROVATA
Pénzforgalmi áfa 2013-tól Az országgyûlés a munkahelyi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosítását tartalmazó jogszabályban elfogadta az áfatörvény olyan irányú módosítását, hogy a kisebb gazdasági potenciállal rendelkezô gazdálkodók áfa-kötelezettségüknek akkor tegyenek eleget, amikor értékesítésük ellenértékét megkapják. Az új szabály bevezetésére a ’90-es évek közepétôl várnak a magyar vállalkozók. Az adózási mód alkalmazása esetén elkerülhetôek lesznek az olyan felszámolási eljárások, amelyek abból adódnak, hogy a vevôk nemfizetése esetén a teljesítésekbôl adódó áfa-fizetési kötelezettség olyan mértékûre növekszik, amely a vállalkozó által finanszírozhatatlannak minôsül. A szabály bevezetése továbbá azt eredményezi, hogy a gazdálkodás finanszírozásához kevesebb pénzeszköz szükséges, amely a jelenlegi drága hiteleket, valamint a hitelképességgel szemben támasztott fokozott követelményeket figyelembe véve igen kedvezô hatással lehet a gazdálkodásra. Az viszont nem ismert, hogy a költségvetés tervezésekor figyelemmel voltak-e a szabály állami büdzsére gyakorolt kedvezôtlen hatására. Nyilvánvaló, hogy a vállalkozásoknál (ideiglenesen) hagyott adó a költségvetés bevételeire kedvezôtlen hatással lesz. Hasonló (nem azonos) hatású intézkedés volt, amikor a teljes import áfát önadózóvá tették a törvényben, azonban néhány hónap múlva szükségessé vált a szabály módosítása a kedvezôtlenül alakuló áfa-bevételek okán (akkor nem számoltak a bevezetésbôl adódó költségvetési kieséssel). A bevezetés elsô hónapjaiban vélhetôen csökkeni fog az áfa-bevétel. A pénzforgalmi adózási technika lényege, hogy az eladó akkor fizet adót, amikor megkapja az értékesítés ellenértékét, és olyan mértékben, amilyen mértékben az ellenértéket megkapta. A vevô ennek tükörképét alkalmazza: akkor vonhatja le az adót, amikor kifizeti az ellenértéket, és olyan mértékig, amilyen mértékig megfizette az ellenértéket.
A pénzforgalmi adózás választásának feltételei A pénzforgalmi adózási technika választható adómegállapítási módszer.
Bárki élhet vele, aki megfelel az alábbiakban részletezett feltételeknek. Sôt kijelenthetô, hogy nem választható, hanem kötelezôen alkalmazandó a gazdálkodás finanszírozásának törvényszerûségeire figyelemmel. Megjegyzem, elôfordulhat, hogy a vevô ragaszkodik ahhoz, hogy a beszállítója ne alkalmazza, ne válassza a pénzforgalmi adózást, hiszen választása esetén a vevô a jelenlegi helyzetnél kedvezôtlenebb pénzügyi pozícióba kerül. A pénzforgalmi adózást akkor választhatja az adóalany a tárgyévre (elôször 2013-ra), ha a tárgyév elsô napján a 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkv tv.) rendelkezései szerint kisvállalkozásnak minôsül. Kisvállalkozásnak az a vállalkozás minôsül, akinek mérlegfôösszege vagy árbevétele 10 millió eurónál alacsonyabb, és foglalkoztatotti létszáma 50 fônél kevesebb. Az adatokat az utolsó beszámolóval lezárt év alapján kell vizsgálni (2013-ra történô választás esetén a 2011. évi mérlegadatokból kell kiindulni, a forint/euró átváltásánál a 2011. december 31-ei MNB árfolyammal kell számolni). Az értékek vizsgálatánál az adózó, valamint a partner és kapcsolódó vállalkozásainak adatait összevontan (konszolidáltan) kell figyelembe venni [Kkv tv. 5. §]. A választást megelôzôen a kapcsolt és partnervállalkozásoknak alapos vizsgálatot szükséges folytatni a feltétel teljesülésének vizsgálatára, hiszen lehetséges, hogy az adózó önmagában megfelel a kritériumoknak, de a kapcsolódó vállalkozásokkal együttesen már nem. Továbbá az olyan cég, amelyben az állam vagy az önkormányzat 25%-nál nagyobb részben tulajdonos, nem minôsül kisvállalkozásnak, így a pénzforgalmi adózást nem választhatja (az állami és önkormányzati részesedés vizsgálata során
figyelemmel kell lenni az említett törvény 19. §-ában foglaltakra). További feltétele a pénzforgalmi adózásnak, hogy az adózó bevétele a tárgyévet megelôzô évben (2012ben) és várhatóan a tárgyévben (2013-ban) ne haladja meg a 125 millió forintot (ez esetben már nem kell a partner- és kapcsolódó vállalkozások adatait összesíteni). Vélhetôen a bevételi korlát jelent igazi korlátot a választás szempontjából az adóalanyok tömegénél, és nem a mérlegfôösszeg vagy az alkalmazotti létszám. A bevételek számbavételénél nem kell számolni a befektetett eszközök értékesítésébôl származó bevétellel, a közérdekre tekintettel adómentes bevételekkel, valamint a 86. § (1) bekezdés a)–g) pontjában említett adómentes tevékenységek bevételével. Nem számít bele az értékhatárba a közösségi adómentes termékértékesítés bevétele sem. A jogszabály nem foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, álláspontom szerint azonban a kapott elôleg (ha nem a kivételekhez kapcsolódik) beleszámít az összeghatárba az áfatörvény logikájából adódóan. Nem választhatja a pénzforgalmi adózást az, aki csôd- és felszámolási eljárás hatálya alatt áll. Továbbá nem választhatják a pénzforgalmi adózást azon külföldi vállalkozások, akiknek belföldön nincs telephelyük, kizárólag adószámmal rendelkeznek. A pénzforgalmi adózást a tárgyévet megelôzô év utolsó napjáig kell választania az adóalanynak (2013-ra történô választást 2012. december 31ig kell bejelenteni). A már kialakult hagyományoknak megfelelôen az év közben alakult adóalanyok is választhatják az adózási módot akkor, ha várhatóan tárgyévben idôarányosan alatta maradnak az értékhatárnak. Az adóalany a pénzforgalmi adózást tárgyévre választja, de amennyiben a tárgyévet követô évben is alkalmazni kívánja, nem kell ismételten bejelentenie – hasonlóan az egyéb különös adózási szabályokhoz.
A pénzforgalmi adózási szabályok alkalmazásának megszûnése Megszûnik a pénzforgalmi adózás, ha az adott évet követôen az adóalany nem kívánja alkalmazni, és az adott év végén errôl bejelentést tesz az adóhatóságnak (például, ha 2014-re
áfa&számlázás
nem kívánja a szabályt alkalmazni, 2013. december 31-ig kell ezt bejelentenie). Megszûnik a pénzforgalmi adózás az arra jogosító értékhatár év közbeni túllépése esetén, azon a napon, ami követi az értékhatár túllépésének napját. A jogszabályból nem derül ki, melyik napra gondol, amikor az értékhatár túllépésének napjáról beszél. A törvény szövege alapján eldönthetetlen polémia, hogy az adott számla kiállítási napjára vagy teljesítési idôpontjára gondol a jogszabályalkotó, amikor a túllépés napjáról beszél. Véleményem szerint általános teljesítési idôpontú szerzôdés esetén a teljesítési idôpontot kell a túllépés napján érteni, míg határozott idôszaki elszámoláskor a számlakiállítás idôpontját. Mivel a jogszabály nem rendezi a kérdést, álláspontom kizárólag véleménynek minôsül. Ezen vélemény is okozhat problémákat, azonban az általános teljesítési idôpontú ügyletek és a határozott idôszaki elszámolású ügyletek e szempontból történô azonos kezelése beláthatatlan értelmezési anomáliákhoz vezethet. Amennyiben a határérték túllépése miatt szûnik meg a pénzforgalmi elszámolás lehetôsége, az adóalany a megszûnést követô két évben nem választhatja újra ezt az elszámolási módot. Megszûnik a pénzforgalmi elszámolás lehetôsége, ha az adott év elsô napján az adóalany nem minôsül kisvállalkozásnak. Az elôírásból adódóan a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalanynak minden évet megelôzô év decemberében szükséges a korábbiakban említett vizsgálatot elvégezni a Kkv törvény elôsírásainak figyelembevételével. A fentiekben említett bármelyik okból szûnik meg a pénzforgalmi elszámolás alkalmazási lehetôsége, a megszûnést megelôzôen kiállított számlák esetében továbbra is az ellenérték beérkezésekor keletkezik az adókötelezettség. Például, ha az adóalany 2013. december 15-ei teljesítési idôponttal állít ki számlát a pénzforgalmi elszámolás idôszakában, és ennek ellenértéke 2014. február 8-án folyik be, és 2014-re bejelenti, hogy nem kívánja a különös szabályt alkalmazni, akkor a kiállított számla után, ha februárban folyik be az ellenérték,
februárban kell adót fizetnie az adóalanynak, függetlenül attól, hogy ebben az idôpontban már nem alkalmazza a különös szabályt. Megszûnik a pénzforgalmi elszámolás alkalmazási lehetôsége, ha az adóalany csôd- vagy felszámolási eljárás hatálya alá kerül. Ez esetben azon teljesítések után, amelyek esetében kifizetetlenség okán még nem fizetett adót, a tevékenységet záró adóbevallásban kell a számlák adótartalmát fizetendô adóként szerepeltetnie. Akkor sem alkalmazható a különös szabály, ha az adóalany szünetelteti a tevékenységét. Ekkor azon teljesítések után, amelyek esetében kifizetetlenség miatt még nem fizetett adót, a tevékenység szünetelése okán benyújtott, soron kívüli adóbevallásban kell a számlák adótartalmát fizetendô adóként szerepeltetnie. Nem él az adóalany a pénzforgalmi elszámolás lehetôségével akkor sem, ha jogutód nélkül megszûnik – ez nyilvánvaló. Ez esetben azon teljesítések után, amelyekkel kapcsolatban kifizetetlenség okán még nem fizetett adót, a tevékenységet záró adóbevallásban kell a számlák adótartalmát fizetendô adóként szerepeltetnie. Amennyiben a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalany áfatörvény szerinti jogállása olyan módon változik meg, hogy tôle adófizetés nem követelhetô (például a következô évre alanyi adómentességet választ), azon teljesítései után, amelyek esetében kifizetetlenség miatt nem fizetett adót, a jogállásának megváltozását megelôzô napon keletkezik adókötelezettsége.
Adófizetési kötelezettség keletkezése a pénzforgalmi elszámolás esetében A pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalanynak az általa teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás után akkor keletkezik adófizetési kötelezettsége, amikor teljesítménye ellenértékét megkapja. Vagyis nem a számlára írt teljesítési idôpontot magában foglaló adómegállapítási idôszakban kell szerepeltetni a számla adótartalmát, hanem abban az idôpontban amikor a követelésként számon tartott ellenérték befolyik a pénztárába, vagy jóváírják a bankszámláján. Az ellenérték megfizetésének minôsül, ha engedményezés, elengedés,
7
tartozásátvállalás vagy bármilyen egyéb okból szûnik meg a követelés. Álláspontom szerint a jogalkotónak továbbra sem állt szándékában a behajthatatlan követelések esetében a fizetendô adót elengedni. Vagyis, ha a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalany vevôjét felszámolják, mivel a követelést nem egyenlítette ki, akkor a behajthatatlanság megállapításakor a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalanynak adófizetési kötelezettsége keletkezik a kiegyenlítetlen számla adótartalma után. A pénzforgalmi elszámolásra vonatkozó különös adómegállapítási szabály nem alkalmazható részletre értékesített termékek esetében [Áfa tv. 10. § a)]. Ha a különös szabályt alkalmazó adóalany részletre értékesít terméket, úgy jár el, mint minden más adóalany, vagyis rendre a termék birtokba adásakor keletkezik az adófizetési kötelezettsége. Nem vonatkozik továbbá a különös szabály a közösségi adómentes termékértékesítésre sem. Ha az adóalany az Áfa tv. 89. §-a szerinti adómentes értékesítést végez, az értékesítés ellenértékét a számla kiállításának napját magában foglaló idôszakban szerepelteti a bevallásában, és az öszszesítô nyilatkozatában, de legkésôbb (ha a számlát nem állították ki) a teljesítést követô hó 15. napját magában foglaló adóelszámolási idôszakban. Nem alkalmazható a különös szabály akkor, ha az adóalany a következô adózási módok valamelyikét alkalmazza az adott értékesítésre: • utazásszervezési szolgáltatásra, • használt ingóságokra, mûalkotásokra, • befektetési aranyra vonatkozó különös szabály. A tiltás nem azt jelenti, hogy a pénzforgalmi szabályt nem alkalmazhatják azon személyek, akik a felsorolt különös szabályok valamelyikét választották, hanem azt, hogy kizárólag arra az egyedi értékesítésre nem szabad alkalmazni, amely az említett különös szabályok alapján adózik. Az elôzôek alapján látható, hogy az adófizetési kötelezettség rendre a teljesítési idôpontot követôen keletkezik a különös szabályt alkalmazó adóalanynál, ha a teljesítési idôponthoz képest halasztott fizetésrôl van szó. Elôfordulhat azonban, hogy a különös
8
áfa&számlázás
szabályt alkalmazó személynek korábban kell adót fizetnie, mint a teljesítési idôpont. Ez akkor lehetséges, amikor határozott idôszaki elszámolású ügylet esetében (ahol a teljesítési idôpont a fizetési határidô) a vevô korábban fizet a fizetési határidônél, így a teljesítési idôpontot megelôzôen kapja kézhez az ellenértéket az eladó, ennek következtében korábban keletkezik nála adókötelezettség, mint a teljesítési idôpont. Amennyiben a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany nem egy összegben, hanem részletekben kapja meg teljesítésének ellenértékét, akkor az egyes részleteknél a részletek erejéig keletkezik adókötelezettsége. (Figyelemmel a korábban kivételként említett, a termék részletre történô értékesítésére, ahol a teljes érték után a birtokba adáskor kell adót fizetni!) A pénzforgalmi elszámolás megszûnése okán keletkezô adókötelezettség idôpontját az elôzô részben foglaltak tartalmazzák.
Levonási jog gyakorlása a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalany esetében A pénzforgalmi elszámolást gyakorló adóalany a beszerzései során számára felszámított adót olyan mértékben vonhatja le, amilyen mértékben megfizeti az ellenértéket. A levonási jog az ellenérték megfizetésekor, illetve részbeni megfizetésekor keletkezik. Nyilvánvaló, hogy az idôpontot követôen bármikor lehetséges elévülési idôben gyakorolni a levonási jogot. Részben megfizetett ellenérték esetében a részlet adótartalmát a visszafelé (felülrôl) számított adókulcs alkalmazásával lehet meghatározni. Megfizetésnek számít, ha a kötelezettség engedményezés, tartozásátvállalás vagy más módon szûnik meg. Amennyiben a pénzforgalmi adózást alkalmazó adóalany megszûnik, tevékenységét szünetelteti, felszámolás, végelszámolás alá kerül, vagy jogállása olyan módon változik meg, amelynek következtében adót nem vonhat le, a kifizetetlenség miatt le nem vont adót a záró, soron kívüli bevallásában, illetve a jogállásának megváltozását megelôzô napot tartalmazó adóelszámolási idôszakról benyújtott bevallásában igényelheti vissza vagy vonhatja le.
Levonási jog pénzforgalmi elszámolású számla esetében az általános szabályok szerint adózó vevônél Az általános (nem pénzforgalmi) szabályok szerint adózó adóalany akkor gyakorolhatja adólevonási jogát a pénzforgalmi elszámolású számla esetében, amikor a számla ellenértékét megfizeti. Amennyiben egy adott elszámolási idôszakban csak részben fizeti ki az ellenértéket, az adólevonási jog is csak részben gyakorolható. Kifizetésnek számít a korábban említettek szerint minden olyan gazdasági aktus, amellyel a tartozás megszûnik. Elôfordulhat, hogy a vevô nem kíván olyan adóalannyal szerzôdni, aki a pénzforgalmi elszámolást választja, hiszen így a levonási jogot például egy 90 napos fizetési határidô esetében jóval késôbb gyakorolhatja, mint az általános esetben. Ha a vevô ragaszkodik az általános szabályok szerinti számlához, ez olyan módon teljesíthetô, hogy a pénzforgalmi utalást nem tüntetjük fel. Ennek hatására mind az adófizetési kötelezettség, mind a levonási jog a teljesítési idôpontban keletkezik. A probléma másik oldala, hogy e „mulasztás” esetén a számlát kiállító adóalany mulasztási bírsággal sújtható (de minek?). A számla kiállítása A pénzforgalmi szabályt alkalmazó adóalany a számláját ugyanolyan módon állítja ki, mint a többi adóalany (az eddig megszokott módon), azonban a számlán feltünteti, hogy a pénzforgalmi elszámolás szabályait alkalmazta, például „pénzforgalmi elszámolású számla”. A számlán a teljesítési idôpont feltüntetése az általános szabályok alapján szükséges, ugyanakkor megállapítható, hogy gyakorlati haszna nincs a feltüntetett idôpontnak az áfa-elszámolás tekintetében. Számviteli szempontok alapján az idôpont szükségese nem kérdôjelezhetô meg. Fontos, hogy amennyiben a számlán nincs utalás a pénzforgalmi elszámolásra, az adott számla áfa-tartalmát az általános szabályok szerint kell megállapítani. Ha a kiegyenlített vagy részben kiegyenlített pénzforgalmi elszámolású számlát módosítják vagy stornózzák, és ennek hatására az áthárított adó csökken, akkor a módosítás vagy a stornó hatását mind a számlakiállító, mind a befogadó akkor veszi figyelembe, mikor az ellenértéket visszafizették.
Ha a pénzforgalmi elszámolású számlát úgy módosították, hogy annak hatására az áthárított adó növekszik, a számla kiállítójának adókötelezettsége és a vevô adólevonási joga a korrigált adóösszeg esetében akkor keletkezik, amikor a vevô megfizeti a számlakorrekció értékét. Értelemszerûen a kiegyenlítetlen pénzforgalmi elszámolású számla csökkenô irányú módosítása nem eredményez bevallási korrekciót, hiszen annak adótartalmát még sem a vevônél, sem az eladónál nem vallották be a kifizetetlenség okán.
Adóáthárítással nem járó ügyletek pénzforgalmi elszámolást választó adóalany esetében Azon ügyleteknél, ahol a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany olyan számlát állít ki, amelyen nem szerepel adó, az általános szabályok szerint kell a számla adóalapját a bevallásban feltüntetni. Közösségi adómentes értékesítés esetén a számla dátumát tartalmazó adóelszámolási idôszakban, egyéb adómentes ügylet és fordított adózású ügylet esetén a teljesítési idôpontot tartalmazó adóelszámolási idôszakban kell az ügyletet szerepeltetni. Amennyiben a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany olyan számlát kap, amely után neki kell az adót fordított adózással megfizetni, szintén az általános szabályok szerint ját el. Közösségi termékbeszerzés esetén a számla dátuma szerinti idôszakban, az Áfa tv. 37. § (1) bekezdése szerinti szolgáltatás esetében a teljesítési idôpontban, míg egyéb fordított adózású ügyletnél a számla kézhezvételekor, az ellenérték megfizetésekor vagy a teljesítést követô hónap 15. napján keletkezik adókötelezettség annak függvényében, hogy melyik a korábbi idôpont. Jelen írás a jogszabály elsô olvasata alapján készült, és elsôsorban azt a célt szolgálja, hogy az új adózási mód alapjait megismertesse az olvasóval. A jogszabály alkalmazási anomáliái (amelyek vélhetôen számos esetben fordulnak majd elô) az elsô olvasat során nem kerültek felszínre, illetve amelyek mégis, azok tárgyalása csak az érthetôség rovására lett volna lehetséges, így ezektôl eltekintettem. Vira Sándor (Saldo Zrt. igazgatóhelyettes)
áfa&számlázás
BONÁCZ ZSOLT ROVATA
A fordított adózás speciális kérdései Tekintettel arra, hogy 2008. január 1-jétôl új törvény lépett hatályba, az adóhatóság kiadta a kiutalás elôtti áfa-ellenôrzések elvégzésének elôsegítésérôl szóló 7006/2008. (AEÉ 12.) APEH irányelvet, amely a hatályát vesztett törvényhez kapcsolódó 7003/2002. (PK. 21.) PM irányelvet váltotta fel. Cikkünkben azt tárgyaljuk, miként kell alkalmazni a fordított adózás szabályait, ha a termék beszerzôje, a szolgáltatás igénybevevôje által befogadott számlát az adóhatóság az irányelvben foglaltak szerint fiktívnek minôsíti. Az alábbi ügyleteknél az áfát a termék beszerzôje, szolgáltatás igénybevevôje fizeti, feltéve, hogy a felek mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany – ideértve az eva hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is –, valamint egyik félnek sincs olyan, az áfatörvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tôle adó fizetése ne lenne követelhetô: a) az Áfa tv. 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés esetében; b) szolgáltatásnyújtásnak minôsülô olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bôvítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására – ideértve az ingatlan bontással történô megszüntetését is – irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bôvítése, átalakítása vagy egyéb megváltoztatása építési hatósági engedélyköteles, amelyrôl a szolgáltatás igénybevevôje elôzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának; c) az a) és b) pontban említett termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz munkaerô kölcsönzése, kirendelése, illetôleg személyzet rendelkezésre bocsátása esetében; d) a 6. számú mellékletben felsorolt termékek értékesítése esetében; e) a 86. § (1) bekezdésének j) és k) pontja alá tartozó termékértékesítés esetében, ha az értékesítô adóalany élt a 88. §-ban említett választási jogával; f) az adós és hitelezô viszonylatában olyan termék értékesítése esetében, amely dologi biztosítékként lejárt követelés kielégítésének érvényesítésére irányul; g) a vállalkozásban tárgyi eszközként használt termék és egyéb, a teljesí-
tésekor szokásos piaci árát tekintve 100 ezer forintnak megfelelô pénzösszeget meghaladó termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetében, ha az értékesítô adóalany felszámolási vagy bármely más, fizetésképtelenségét jogerôsen megállapító eljárás hatálya alatt áll; h) üvegházhatású gáz kibocsátására jogosító forgalomképes vagyoni értékû jog (kibocsátási egység) átruházása; i) a 6/A számú mellékletben felsorolt termékek értékesítése esetében. Amennyiben az adós és hitelezô viszonylatában ingatlanértékesítésre kerül sor, valamint felszámolási vagy bármely más, fizetésképtelenségét jogerôsen megállapító eljárás hatálya alatt álló adóalany tárgyi eszköznek minôsülô ingatlant értékesít, a fordított adózás szabályait akkor kell alkalmazni, ha az értékesítô az adókötelessé tételt választotta. Az ügylet teljesítésében érintett bármelyik fél kérheti a többi érintett féltôl, hogy a következôkkel kapcsolatban nyilatkozzon, továbbá az adóhatóság honlapján információkat szerezhet az alábbiakra vonatkozóan: • a másik fél belföldön nyilvántartásba vett adóalany-e – ideértve az eva hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is, • a másik félnek nincs-e olyan, az áfatörvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tôle adó fizetése ne lenne követelhetô, továbbá • ingatlanértékesítés esetén az értékesítô adóalany élt-e és milyen terjedelemben az adókötelessé tétel választásának lehetôségével. Az állami adóhatóság az adózót terhelô adókötelezettség jogszerû tel-
9
jesítéséhez, a költségvetési támogatás jogszerû igénybevételéhez a honlapján eddig is közzétett adatok körét kibôvítette a fordított adózás alkalmazásához kapcsolódó információkkal is. Ennek alapján az adóhatóság folyamatosan közzéteszi az adókötelessé tétel idôpontjának megadásával, ha az áfa-alanynak minôsülô adózó (ideértve a csoportos áfa-alanyt is) az Áfa tv. 88. § (1) bekezdése alapján az adómentes ingatlanértékesítés vagy bérbeadás tekintetében az adókötelessé tételt választotta. Az Áfa tv. 142. §-ának alkalmazáshoz nem szükséges az adóalanyok ingatlan bérbeadással összefüggôen tett választásra vonatkozó nyilatkozata, de ez az információ a gazdasági kapcsolatok során az érintetteknek hasznos információ lehet. Az ingatlanértékesítéssel, bérbeadással összefüggô adókötelessé tétel választására vonatkozó adatok lekérdezésére az Adatbázisok/Adatbázislekérdezések/Adóalanyok listái/Áfaalanyok útvonalon van lehetôség. Az ingatlannal összefüggô adókötelessé tétel választására vonatkozóan adat csak akkor jelenik meg az egyes áfaalanyok lekérdezése során, amennyiben ilyen irányú választást az adóalany az adóhatóságnak bejelentett. Az Áfa tv. 2008. január 1-jétôl hatályba lépett rendelkezéseit figyelembe véve az adóhatóság kiadta a kiutalás elôtti áfa-ellenôrzések elvégzésének elôsegítésérôl szóló 7006/2008. (AEÉ 12.) APEH irányelvet (a továbbiakban: irányelv). Az adóhatóság az irányelv kibocsátásával kettôs célt kívánt elérni: egyrészt a kiutalás elôtti áfa-ellenôrzések preventív hatásainak erôsítését, másrészt annak megakadályozását, hogy a kiutalás elôtti ellenôrzések indokolatlanul ne akadályozzák a vállalkozások folyamatos gazdasági tevékenységét. Az irányelv III. részének 2. pontja foglalkozik a fiktív számla fogalmával és eseteivel. Nézzük most meg ezeket az eseteket!
A számlakibocsátó nem adóalany Az irányelv szerint tartalmilag feltétlenül hiteltelennek minôsül az a számla, amely nem adóalanytól származik. Az irányelv hivatkozik az Áfa tv. 5. § (1) bekezdésére, amely a saját néven folytatott gazdasági tevékenysé-
10
áfa&számlázás
get írja elô az adóalanyiság feltételeként. Az irányelv hivatkozik arra, hogy a számlakibocsátóként feltüntetett társaság adóalanyisága tehát a Gt. szabályai és a cégbírósági nyilvántartás adatai alapján bírálható el. A Gt. 15. § (1) bekezdése alapján a gazdasági társaság elôtársaságként mûködhet a társasági szerzôdés ellenjegyzésének vagy közokiratba foglalásának napjától a cégbíróság jogerôs bejegyzése napjáig. Ha valamely gazdasági tevékenység gyakorlását jogszabály hatósági engedélyhez köti, e tevékenységet a gazdasági társaság csak engedély birtokában kezdheti meg, illetve végezheti. Az irányelv értelmében nem minôsül adóalanynak a számlakibocsátó különösen az alábbi esetekben: a) A magát gazdasági társaságként feltüntetô számlakibocsátó a Cégbírósághoz bejegyzési kérelmet nem nyújtott be, továbbá attól az idôponttól kezdôdôen, hogy a bejegyzési kérelmét jogerôsen elutasították, a cégeljárást jogerôs végzéssel megszüntették [Gt. 16. § (3)]. Ezekben az esetekben ugyanis a társaság (elôtársaság) az errôl való tudomásszerzést követôen saját nevében nem szerezhet jogokat és nem vállalhat kötelezettségeket, illetve köteles mûködését haladéktalanul megszüntetni.
A cégbejegyzési eljárás idôtartama alatt a Gt. 16. § (1) bekezdése szerint a társaság a saját nevében kötelezettségeket vállalhat, gazdasági tevékenységet folytathat, tehát az adóalanyiság a társasági szerzôdés kelte és a bejegyzést elutasító végzés jogerôre emelkedésének idôpontja között fennáll. A társaság ezen idôszakban kibocsátott számláján feltüntetett elôzetesen felszámított adó a törvényben foglalt egyéb feltételek fennállása esetén levonható, amennyiben a gazdasági esemény teljesítése megtörtént. b) A céget a Cégbíróság a cégjegyzékbôl jogerôsen törölte. A gazdasági társaság a cégjegyzékbôl való jogerôs törlést követôen nem minôsül létezô jogalanynak, így adóalanynak sem. Ezekben az esetekben – fogalmilag is – hiányzik a saját név alatt folytatott gazdasági tevékenység feltétele. c) Az Art. 24/A §-ában szabályozott esetekben és eljárás szerint a számlakibocsátóként feltüntetett adózó adószámát a felfüggesztést követôen az adóhatóság jogerôs határozattal törölte. A felfüggesztést elrendelô, valamint az azt megszüntetô határozatot, illetve az adószám törlését elrendelô határozatot az Art. 54. § (5) bekezdés b)–c) pontjaiban foglaltak alapján az adóhatóság honlapján is közzéteszi.
d) A számlakibocsátóként feltüntetett cég fiktív, mert cégbejegyzésére hamis vagy lopott okiratok alapján került sor. Ez esetben a társasági szerzôdés semmis és a bûncselekmény következményeképpen bejegyzett társaság számlája a kiállítás idôpontjától függetlenül, fiktívnek minôsül. e) Természetes személy saját nevében folytatott gazdasági tevékenysége alapján adóalanynak akkor minôsül, ha eleget tett a vonatkozó törvényi kötelezettségnek. Az Art. 16. § (1) és (2) bekezdés szerint adóköteles tevékenységet csak adószámmal rendelkezô adózó folytathat, illetve az adóköteles tevékenységet folytatni kívánó adózó adószám megállapítása végett köteles az adóhatóságnál bejelentkezni. Nem minôsül hiteles dokumentumnak – tehát adólevonásra sem jogosít – a természetes személy által jogosulatlanul kiállított számla, amelyen valótlan adószám, tevékenységi kör és egyéni vállalkozói minôség közlésével áthárított adót tüntetnek fel.
A számlában feltüntetett gazdasági esemény fiktív Az irányelv szerint a gazdasági esemény vonatkozásában az értékesítés tárgyát képezô termék, szolgáltatás teljesítését igazoló tények, körülmények, bizonylatok (készlet-nyilvántar-
Extra szolgáltatások elôfizetôinknek Ingyenes e-mailes tanácsadó szolgáltatás: Szerkesztôségünk szakértôink közremûködésével 7 munkanapon belül válaszol adózási-számviteli kérdésére. (A kérdés terjedelme maximum 1000 karakter lehet szóközökkel együtt.) Szakmai kérdését a következô e-mail címre juttathatja el:
[email protected] VEZINFÓ-KLUB online hírlevél: Szakmai cikkekkel, amelyek a szaktájékoztató írásaihoz képest rövidebb, célirányosabb tartalmak, és a gyakoribb megjelenés miatt hatékonyan lefedik az újság egy-egy száma között eltelt idôszak számviteli, adózási, jogi változásait. Kedvezmények: 30–40% kedvezmény a kiadó nyomtatott és elektronikus szakkönyveibôl, 20% kedvezmény szakmai elôadásaink részvételi díjából. JÖN! Hamarosan elkészül a szaktájékoztató önálló honlapja, ahol kedvére böngészhet a korábbi tartalmakból – cikkekre, szerzôkre, témákra, idôszakra szûrve.
áfa&számlázás
tások, leltárak, szállítás, tárolás, továbbértékesítés vagy vállalkozási célú felhasználás bizonylatai stb.) alapján állapítható meg, hogy a számlában feltüntetett teljesítés a valóságban megtörtént, megtalálható és bizonyítható, vagy sem. Az irányelv alapján a gazdasági esemény fiktív különösen akkor, ha: a) A számlán szereplô felek viszonylatában egyáltalán nem jött létre gazdasági esemény [Áfa tv. 9–15. §]. A tartalmi helytállóság egyik követelménye, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a számlában feltüntetett személyek között menjen végbe. b) Az irányelv alapján jellemzôen a fiktív ügyletek körébe sorolható, amikor az ún. értékesítési láncolat esetében a gazdasági láncolatban szereplô árualap eredete nem lelhetô fel, valamint ha a szállítási, illetve tárolási, raktározási kapacitás, a valós mûködéshez nélkülözhetetlen likvid pénzeszköz hiánya miatt megállapítható, hogy az adózó a tisztázatlan eredetû, nagy volumenû árut az általa megnevezett szállítóitól nem szerezhette be, melybôl következôen az esetleges továbbértékesítés(ek) ténye sem igazolt. c) A felek között létrejött szerzôdés semmis, színlelt szerzôdés, jogszabályba ütközô megállapodás. d) A valós gazdasági esemény nem azonos a számlában feltüntetett értékesítéssel, illetve szolgáltatással. A számlán szereplô gazdasági eseményhez képest a valóságban más esemény jött létre. Az irányelv leszögezi, hogy kizárólag hiteles számla szerinti gazdasági esemény adhat alapot az adólevonási jog gyakorlására, így a számlán feltüntetett valótlan ellenérték is tartalmi hiteltelenséget eredményezhet, a hiteltelen számla hitelességét a számla esetleges kijavításával sem lehet orvosolni.
A gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között jött létre Az irányelv felhozza azt az eset is, amikor a megtörtént gazdasági eseményrôl kiállított számlában feltüntetett – egyébként adóalanynak minôsülô – számlakibocsátó bizonyítottan nem állt üzleti kapcsolatban a számla
címzettjével. Az irányelv alapján ebben az esetben a számlát olyan ismeretlen személy állította ki, aki más nevében jogtalanul kötött szerzôdést, tehát hiányzik az adóalanyiság egyik feltétele, a saját nevében folytatott gazdasági tevékenység megléte. Az irányelv szerint fiktív számla alapján akkor sem gyakorolható levonási jog, ha utóbb ismertté válik, hogy a számlán feltüntetett gazdasági esemény ténylegesen kik között ment végbe. Az irányelv kizárja a számla hitelességének annak javításával való helyreállítását. Ennek következtében tételesen kimondja, hogy a fiktív számlás ügyekben az érintett bizonylatok tekintetében sem a javítás, sem a helyesbítés nem lehetséges, ezért ilyen számlára adólevonási jog nem alapítható. Az irányelv alapján nem tekinthetô fiktívnek a számla abban az esetben, ha a vizsgálat megállapítása szerint a gazdasági esemény megtörtént, de a számlában feltüntetettel ellentétben csak részben valósult meg (pl. mennyiségi eltérés). Az irányelv leszögezi: hibás adattartalmú számla, attól függôen, hogy a korrekció érinti-e az adó alapját, helyesbítéssel vagy kijavítással orvosolható, továbbá nem lehet automatikusan az adólevonás jogosulatlanságát megállapítani, hanem fel kell hívni a számlabefogadó adózót a számla hibájának korrigálására. A következôkben azt tekintem át, hogy az irányelvben említett fiktívszámla-alesetek adóhatósági megállapítása esetén a fordított adózással kapcsolatos szabályok milyen módon érvényesülnek.
Az irányelv fiktívszámla-esetei és a fordított adózás Amennyiben a számlán feltüntetett kibocsátó az irányelvben foglaltak alapján nem tekinthetô adóalanynak, az adóhatóság nyilvántartásában sem szerepel az adóalanyok között. Ennek következtében a fordított adózás alkalmazásához nélkülözhetetlen feltétel nem áll elô, amely szerint az Áfa tv. 142. § (1) bekezdésében felsorolt ügyletben részt vevô felek mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany – ideértve az eva hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is. Ebbôl adódóan az ügyletre nem lehet irányadó a fordított adózás; az
11
ügyletet ténylegesen teljesítô személy az egyenes adózás szabályai szerint kötelezett az adófizetésre, még akkor is, ha a teljesített ügylet egyébként az Áfa tv. 142. § (1) bekezdése alá sorolható. A számla befogadója nem kötelezhetô adófizetésre, amely folytán adólevonási joga sem keletkezhet. Abban az esetben, ha a számla befogadója ugyanazon bevallás keretében a fizetendô adót, és az adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységhez történô kizárólagos használat folytán ezzel egyezô összegû levonható adót is elszámolt, s az adóhatóság a vizsgálat során feltárja, hogy a számlakibocsátó az irányelv szerint nem minôsíthetô adóalanynak, akkor a fizetendô és a levonható adót egyaránt csökkentenie kell, de ebbôl a számlabefogadó terhére, illetve javára nem jelentkezhet adókülönbözet. Az Áfa tv. 142. § (1) bekezdésében felsorolt – ténylegesen megvalósult – gazdasági eseményekrôl kibocsátott, áthárított adót nem tartalmazó számla befogadása az adózók szempontjából még akkor sem jár adókockázattal – feltéve, hogy a fizetendô és a levonható adó ugyanazon bevallásban került elszámolásra –, ha az adóhatóság az irányelv szerint a kibocsátó adóalanyiságának hiányát állapítja meg. Ugyanis az adóhatóság erre alapozva terhére adókülönbözetet nem írhat elô, valamint a számla tényleges kibocsátója részére nem fizetett meg áfa címén pénzösszeget, amelynek levonhatóságát az adóhatóság vélhetôen elutasítaná. Abban az esetben, ha a számlabefogadó kizárólag, illetve részben adólevonásra nem jogosító gazdasági tevékenységéhez hasznosította a számlán feltüntetett – ténylegesen megvalósult – termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, akkor érdekében áll, hogy az ellenôrzés tárgyát képezze az is, miszerint a számlakibocsátó nyilvántartott adóalanynak tekinthetô-e. Az irányelv természetes személy adóalanyiságára vonatkozó pontja (lásd A számlakibocsátó nem adóalany alcím alatti e) pontot) ellentétes a 2006/112/EK rendeletben foglaltakkal. Az Európai Bíróság a C–324/11. számú ügyben hozott ítéletében – amely a Legfelsôbb Bíróság megkere-
12
áfa&számlázás
sésére elôzetes döntéshozatali eljárásban született – egyértelmûen leszögezte, hogy az a magánszemély is adóalanynak tekinthetô, aki ténylegesen gazdasági tevékenységet végzett, de a számlakibocsátás idôpontjában nem szerepelt az egyéni vállalkozók nyilvántartásában. Ezáltal adólevonásra jogosít az a számla, amelynél az azt kibocsátó természetes személy egyéni vállalkozói igazolványát a szolgáltatások nyújtását vagy a vonatkozó számla kibocsátását megelôzôen visszavonták, feltéve, hogy a számla az irányelv 226. cikkében megkövetelt valamennyi – különösen a hivatkozott számlákat kiállító személy és a nyújtott szolgáltatások jellegének meghatározásához szükséges – adatot tartalmazza. Az ítélet alapján adólevonásra jogosít az a számla is, amelyet az egyéni vállalkozók nyilvántartásából törölt természetes személy bocsátott ki az általa teljesített termékértékesítésrôl, szolgáltatásnyújtásról, feltéve, hogy a számla az irányelv 226. cikkében megkövetelt valamennyi adatot magában foglalja. Az Európai Bíróság ítélete az elôzôekben leírtak vonatkozásában nem releváns, mivel a természetes személy nem tekinthetô az adóhatóság által nyilvántartott adóalanynak. Abban az esetben, ha a számlán feltüntetett – az Áfa tv. 142. § (1) bekezdésében említett – gazdasági esemény egyáltalán nem valósult meg, a számla befogadója nyilvánvalóan nem lehet kötelezett adófizetésre, és adólevonási jog sem illeti meg. Elôfordulhat az az eset, hogy a számlán feltüntetett termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás nem sorolható az Áfa tv. 142. § (1) bekezdésében felsoroltak közé, de a felek között ténylegesen valamely az Áfa tv. 142. § (1) bekezdésében említett gazdasági esemény valósult meg. Ekkor a számla befogadója adófizetésre kötelezett, feltéve, hogy az Áfa tv. 142. §-a alá sorolható ügyletet ténylegesen teljesítô – a számlát más tartalommal kibocsátó – személy nyilvántartott adóalany. A számlabefogadó adólevonáshoz fûzôdô jogára nem hat ki, hogy a számlán nem a felek között ténylegesen megtörtént gazdasági esemény szerepel.
Az Áfa tv. 127. § (1) bekezdés bb) alpontja alapján fordított adózás esetén az adólevonási jog tárgyi feltétele az adóalany nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla, illetôleg – ha a fizetendô adó megállapításakor számla nem áll rendelkezésére – mindazon okiratok, amelyek a fizetendô adó összegszerû megállapításához szükségesek. Tekintettel arra, hogy a felhozott esetben a számla nem a ténylegesen megtörtént ügyletet tartalmazza, nem tekinthetô az ügylet teljesítését tanúsító számlának. Ennek következtében az adólevonási jogot alátámaszthatják mindazon egyéb iratok, dokumentumok is, amelyek alapján a fizetendô adó összege meghatározható. Egyébként az Európai Bíróság több ítéletében is leszögezte, hogy fordított adózás hatálya alá tartozó ügylet esetében a fizetendô adó elszámolása teremti meg az adólevonás jogát, amely adminisztratív módon nem korlátozható. Az irányelv szerint a fiktív számla harmadik típusa az, amikor a gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között jött létre. Tegyük fel, hogy a számlán feltüntetett termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás besorolható az Áfa tv. 142. § (1) bekezdésében felsoroltak közé, de azt ténylegesen nem a számlán feltüntetett kibocsátó teljesítette. Ebben az esetben azt kell tisztázni, hogy a számlán feltüntetett termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást – amely szerepel az Áfa tv. 142. § (1) bekezdésében felsoroltak között – ténylegesen ki teljesítette. Amennyiben a ténylegesen teljesítô személy nem nyilvántartott adóalany, a fordított adózás alkalmazásának nélkülözhetetlen feltétele nem áll elô, amely szerint az Áfa tv. 142. § (1) bekezdésében felsorolt ügyletben részt vevô felek mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany – ideértve az eva hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is. Ebbôl adódóan az ügyletre nem lehet irányadó a fordított adózás; az ügyletet ténylegesen teljesítô személy az egyenes adózás szabályai szerint kötelezett az adófizetésre, még akkor is, ha a teljesített ügylet egyébként az Áfa tv. 142. § (1) bekezdése alá sorolható. Ennek megfelelôen a számla befogadója nem kötelezhetô adófizetés-
re, amely miatt adólevonási joga sem keletkezhet. Abban az esetben, ha az ügyletet ténylegesen teljesítô személy nyilvántartott adóalany, a fordított adózás szabályai az irányadóak, tehát adófizetésre a termék beszerzôje, a szolgáltatás igénybevevôje kötelezett, függetlenül attól, hogy a számlán kibocsátóként más személy szerepel. Az Áfa tv. 127. § (1) bekezdés bb) alpont alapján fordított adózás esetén az adólevonási jog tárgyi feltétele az adóalany nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla, illetôleg – ha a fizetendô adó megállapításakor számla nem áll rendelkezésére – mindazon okiratok, amelyek a fizetendô adó összegszerû megállapításához szükségesek. A felhozott esetben a számla a ténylegesen megtörtént ügyletet tartalmazza, ezért az ügylet teljesítését tanúsító számlának minôsíthetô, függetlenül attól, hogy azon kiállítóként nem a ténylegesen teljesítô személy került feltüntetésre. Erre az esetre is vonatkoztathatók az Európai Bíróság azon ítéletei, amelyek szerint fordított adózás hatálya alá tartozó ügylet esetében a fizetendô adó elszámolása teremti meg az adólevonás jogát, amelyet adminisztratív módon nem lehet korlátozni. Bonácz Zsolt
Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft. 1139 Budapest, Hajdú u. 11. Tel.: (06-1) 236-0635, Fax: (06-1) 236-0037 www.vezinfo.hu E-mail:
[email protected] Felelôs kiadó, fôszerkesztô: Tóth Csaba Szakmai szerkesztô: Horváth Géza Szerzôk, szerkesztôk: Bonácz Zsolt, dr. Csátaljay Zsuzsanna, Sike Olga, Vadász Iván, Vira Sándor Kiadói szerkesztô: Kövesdi Edit Nyomdai munkák: Prime Rate Kft. © 2010–2012 Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. ISSN 2061-7275 Minden jog fenntartva! Az Áfa&Számlázás szaktájékoztató tartalma jogvédett. A szaktájékoztatóban közzé tett cikkek, hírek, információk másolása, többszörözése, fordítása, közreadása és publikációs célokra történô felhasználása csak a kiadó, illetve a szerzô írásbeli hozzájárulásával megengedett. A szakmai információkat, híreket a legmegbízhatóbb forrásokból merítjük és ellenôrizzük; a megjelenés idôpontjában meglévô köteles gondosságunk ellenére átvett téves értesülésekért felelôsséget nem vállalunk.
