DR. SALLAI CSILLA ROVATA

k

Számviteli és adózási szaktájékoztató

T A R T A L O M dr. Sallai Csilla Adminisztrációs terhek csökkenése könyvelôi szemmel (1. rész) | KATA, KIVA | Pénzforgalmi áfa | A mikrogazdálkodói beszámoló | A távolléti díj új szabályai

1

Gottgeisl Rita Az adózás rendjérôl szóló törvény új elôírásai 2013. évre (2. rész) | Az áfa gyakorított igénylése | Az ellenôrzés megkezdése – önellenôrzési korlát | Eljárás a szociális hozzájárulási adóból és a szakképzési hozzájárulásból igénybe vehetô kedvezményekhez

4

Suller Krisztina A termékdíj és a könyvelô 7 | A termékdíj alá történô bejelentés | Általános szabályok szerinti kötelezett | Termékdíjátalány | Nyilvántartási kötelezettség, termékdíjbevallás | Hogyan kezeljük a termékdíjat a számvitelben?

Bonácz Zsolt Az áfa-bevallásban teljesítendô 10 adatszolgáltatási kötelezettség Egyszerûsített adattartalmú 11 számla kibocsátásának lehetôségei | Az elôlegfizetés szabályai | Teljesítésig megtörtént készpénzes fizetés | Közösség más tagállamának területén teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás | Harmadik államban teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás | Egyszerûsített adattartalmú számla adattartalma | 100 eurót meg nem haladó ellenérték fejében teljesített értékesítések

l

V. évfolyam 2. szám, 2013. február

DR. SALLAI CSILLA ROVATA

Adminisztrációs terhek csökkenése könyvelôi szemmel (1. rész) Szinte minden jogszabályváltozásnál hallhatjuk, hogy a törvényalkotói szándék – többek között – a vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentése. Könyvelôként talán azért nem érezzük ennek az állandó adminisztrációstehercsökkentésnek a következményeit, mert a törvényalkotó általában csak a vállalkozások adminisztrációs terheiben tud gondolkodni. A könyvelôk feladatainak és terheinek mérlegelése viszont rendre kimarad a jogszabályalkotásból. Így általában a vállalkozásokhoz is az esetleges jobbító szándék, a kevesebb adminisztráció ígérete jut el. Ebbôl egyenesen következik is a gondolat, hogy ha adminisztrációsteher-csökkenés, akkor bizonyára kevesebbet kell a könyvelônek is dolgoznia, tehát még akár a könyvelési díj is mérséklôdhet. Akik könyveléssel foglalkoznak, bizony tudják, hogy a szép szavak mögött sokszor nem is annyira adminisztrációstehercsökkenés, hanem épp az ellenkezôje áll – még több analitika, még bonyolultabb bevallások, több adatot magában foglaló adatszolgáltatások. Ezek teljesítéséhez pedig még több felkészülés, még részletesebb nyilvántartások, még drágább szoftverfrissítések szükségesek, mint eddig. A vállalkozókat a legtöbb esetben nem érdekli, hogyan végzi a munkáját a könyvelô, milyen szakmai nehézségekkel kell nap mint nap megküzdenie. Általában arról sincs fogalmuk, hogy az év fordulóján milyen hatalmas jogszabálydömpinggel kell a könyvelônek szembenéznie, s abból ki kell válogatnia azokat, amelyek ôrá vagy az ügyfeleire vonatkoznak. A napi gyakorlatból tudjuk, milyen komoly feladat a tetemes új és változtatott jogszabály átlátása, illetve ebbôl a számunkra fontos jogszabályok kigyûjtése, megértése és alkalmazása. (Ehhez szemléltetésül: 2012. évben a Magyar Közlöny terjedelme összesen 39 048 oldal volt...) Ha az évközi változásokat és azok hatálybalépését is górcsô alá vesszük, akkor azt láthatjuk, hogy egy-egy jogszabálynak egy év alatt sokszor több szövegváltozatával is számolni kell. És hogy egy adott jogszabálynak egy adott idôpontban éppen melyik változata van hatályban, az ma már

jogtár használata nélkül nem megállapítható. (Vegyük például az adózás rendjérôl szóló törvényt, amelyre vonatkozóan 2012-ben összesen 17 változat található a jogtárban. Lehet, hogy az elôzô verzióhoz képest csak egy szó vagy egy bekezdés változott, de éppen elég az, ha érint egy ügyfelet.) S akkor már a megjelenési formáról jobb nem is beszélni – már teljesen elfogadott az ún. „salátatörvény”, amely több, sokszor több tucat törvényt és rendeletet is változtat. Ember (szakember) legyen a talpán, aki egy ilyen salátatörvényt olvasva azonnal be tudja illeszteni a változást a jogi környezetébe, s akkor még a különbözô, egy jogszabályon belüli vagy a különbözô jogszabályok közötti hivatkozásokat nem is említettem. Ráadásul nem maradhatnak el egyéb feladatok sem: a jogszabályok megértését segítô állásfoglalások áttanulmányozása, szakmai cikkek elolvasása, elôadásokon való részvétel. Mind sok pénzbe és még több idôbe kerül – és ezzel a könyvelô még nem „termelt” semmit sem, csupán készült a feladat elvégzésére. Nem térek itt most ki az ügyfelek jelentôs részében lévô érdektelenségre, nemtörôdömségre. Általában a könyvelôk tájékoztatják ügyfeleiket a vállalkozásokat érintô – nem csupán adózási és számviteli – lehetôségekrôl, kötelezettségekrôl, fel-

A megszerzett tudás és a gyakorlat összhangja

2

könyvelôk lapja

adatokról. Ezt az ügyfelek gyakorta vagy természetes szolgáltatásként elvárják a könyvelôtôl, vagy még háborgatásnak is veszik, mert a könyvelô sokszor a „rossz hír hozója”. Gyakran vélik (vagy hangoztatják), hogy ha a könyvelô úgy is tudja, mit kell csinálni, csinálja is meg – akár a vállalkozás helyett is. Így tud a könyvelô a kívánatos partneri viszonyból áldozattá válni... E kicsit hosszúra nyúlt helyzetértékelés után – a teljesség igénye nélkül – nézzük meg, milyen új feladatok és nehézségek álltak és állnak a könyvelôk elôtt 2013 elején!

KATA A 2012-es év törvény- és jogszabályváltozásai sok vállalkozás számára teremtettek új lehetôségeket. Ennek egyik, várva várt elemei a kisadók voltak. A kisadózó vállalkozások tételes adójával (a továbbiakban: KATA) a törvényalkotó olyan adózási formát igyekezett megalkotni, amely a vállalkozások számára egyszerû, elôre kiszámítható a vele kapcsolatos adóterhelés. A tömegtájékoztatásban folyamatosan az jelent meg, hogy azért is jó a KATA, mert a kisvállalkozásoknak már nem is lesz szükségük könyvelôre. A könyvelônek hosszan – sokszor ingyenes tanácsadás keretében – kellett tájékoztatni az ügyfelet arról, milyen lehetôségek és milyen könynyebbségek érhetôk el a KATÁ-val. Könyvelôi oldalról viszont érdekes helyzet alakult ki. Neki kellett volna bebizonyítania az ügyfele részére, miért nem lesz az ô könyvelôi munkájára szükség... Mi, könyvelôk azonban tudjuk, hogy számos olyan pontja van a törvénynek, amely nem nélkülözhet szakmai segítséget. Ilyenek – a teljesség igénye nélkül – a következôk: • Amennyiben a KATA alanya nem jelentkezett ki az áfa-körbôl, továbbra is idôszakonként – akár havonta is – áfabevallást kell benyújtania. • A KATA-alanyok az SZJA alól, az EVÁ-ból vagy a társasági adó alól kerültek át a KATÁ-ba. Ez azt jelenti, hogy az új – KATA – idôszak elôtt szükségessé válik az elôzô idôszak törvényi elôírásai szerinti számviteli és adózási zárása. Az áttérés akár év végével, akár év közben történik meg, ezt meg kell tenni. • A KATA nem kötôdik szorosan a naptári évhez, így év közben be lehet lépni, vagy abból ki lehet lépni. Ebbôl következik, hogy a KATA-idôszak után újra szakember szükségeltetik a könyvelés elkezdéséhez és folytatásához. Az áttérés akár év végével, akár év közben történik meg, ezt meg kell tenni. • A munkaügyi, illetve társadalombiztosítási ügyek intézése továbbra is szakember segítségét igényli. (Nem elha-

nyagolandó az arra fordított idô sem, hogyan lehet adott esetben a KATAalanyiságnál biztosítani, hogy az ne váljék színlelt munkaszerzôdéssé.) • A bevételekrôl nyilvántartást kell vezetni, amely alapján „nyilatkozatban vagy bevallásban adatot szolgáltat bármely más adóalany (ide nem értve az egyéni vállalkozónak nem minôsülô magánszemélyt) nevérôl és címérôl, az adóalanytól a naptári évben megszerzett bevétel összegérôl, ha a kisadózó vállalkozás bevételébôl az adóalanytól megszerzett számla szerinti része a naptári évben az 1 millió forintot meghaladja.” [2012. évi CXLVII. törvény 11. § (5)] A fenti feladatok közül a KATA alá történô belépés és az onnan történô kilépés számviteli és adózási jellegû feladatai nagyon komoly szakmai kihívások elé állítják a könyvelôket. E munkák mennyiségérôl és az esetleges hibaforrásokról, valamint azok kockázatairól az ügyfelek általában semmit sem tudnak! (Sokszor még maga a könyvelô sem látja ezt át, illetve nincs ennek tudatában!) S az adminisztrációs teher igazán a KATA-alanyok számláit befogadó vállalkozásoknál jelent pluszterheket. Minden vállalkozásnak olyan számviteli vagy analitikus gyûjtést kell kialakítani, amelyben biztosítható, hogy „Az Art. szerinti adózó (ide nem értve az egyéni vállalkozónak nem minôsülô magánszemélyt és a kisadózók tételes adójának alanyát) a tárgyévet követô év január hónapra vonatkozó, az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallásában adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére a kisadózó vállalkozás nevérôl, címérôl, adószámáról, a kisadózó vállalkozás részére a naptári évben juttatott összegrôl, továbbá termékértékesítés esetén errôl a tényrôl, szolgáltatásnyújtás esetén a szolgáltatás, szolgáltatások TESZOR számáról, ha annak a költségnek, ráfordításnak, kiadásnak az együttes összege, amely a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá tartozó vállalkozás részére juttatott ellenérték következtében felmerül, a naptári évben meghaladta az 1 millió forintot. [2012. évi CXLVII. törvény 13. § (5)] Ahhoz nem fér kétség, hogy a könyvelési rendszer keretében lehet a szükséges adatokat gyûjteni. Többletmunkaként jelenik meg: • vagy kézi analitikát (pl. Excel táblázatot) vezet a könyvelô a partnerekrôl és a forgalomról, • vagy a könyvelési rendszerbôl igyekszik a szükséges információkat kinyerni. Ez esetben: – a könyvelési rendszer partnertörzsében kell jelölni, hogy mely partner KATA-alany, ez külön paraméterezést jelent minden partner esetén, – megváltozik a megszokott könyvelés a készpénzes tételeknél, mert azokat

is partnerre kell rögzíteni az egyszerûbb, folyószámla nélküli rendszernél vagy az egységes „Készpénzes partner” használatnál, – azoknál a szállítóknál, amelyek nem egész évben voltak a KATA alanyai, az adatszolgáltatáshoz az éves listából ki kell válogatni azokat a tételeket, amelyeket jelenteni kell. S függetlenül a kézi vagy gépi nyilvántartás vezetésétôl, jelentôs többletterhet jelent majd, hogy az év közbeni nyilvántartásból nyert adatokat – vélhetôen statisztikai okok miatt – csoportosítani kell a TESZOR számok alapján is. Ahhoz, hogy csoportosítani lehessen a szükséges számokat, az analitikus nyilvántartásba e számokat szintén fel kell vezetni, vagy év végén kell az aktuális partnerek számláit a fôkönyvi könyvelés alapján beazonosítani.

KIVA Szerencsére a kisvállalati adó kapcsán (a továbbiakban: KIVA) legalább nem lehetett az adminisztrációs terhek csökkenésérôl annyi félrevezetô információt hallani. Az adó és a hozzá tartozó adminisztráció bonyolultságát sejteti, hogy az eredeti határidôig, s utána a meghosszabbított január 15-ei idôpontig igen kevés vállalkozó választotta azt. Szakmai problémát sok könyvelô számára a törvény logikája okoz, amely a kettôs könyvvitelbe helyezi be a pénzforgalmi szemléletû eredmény-meghatározást. Ebbôl is adódott a belépés körüli bizonytalanság: megéri-e belépni, vagy sem. A kérdés eldöntéséhez általában nem volt elég egy évre kivetíteni az elszámolás eredményét; legalább 2–3 éves ciklusra kellett megtervezni a vállalkozás teljes mûködését. Ehhez a könyvelônek, de sok esetben még az érintett vállalkozásnak sem lehetett elégséges információja a döntéshez – gondoljunk csak a vállalkozás beruházásának tervezésére, tervezhetôségére. A helyes döntéshez struktúrájában kellett megérteni a KIVÁ-t, azaz • eredményágon a 10% társasági adó helyett 16%-kal adóztat, • szociális hozzájárulás ágon kellett a társasági adó és a KIVA közötti 6%-ot behozni, s további adóelônyt szerezni ahhoz, hogy megérje átlépni. Tehát a döntés elôkészítése – függetlenül attól, hogy valaki választotta-e, vagy sem – jelentôs értelmezési és tanácsadói munkát jelentett. Kétlem, hogy a könyvelôk ezt a befektetett idôt és energiát érvényesíteni tudták az ügyfelükkel szemben. (Fôleg azért, mert a KIVA célcsoportjába esô vállalkozások igen költségérzékenyek, s nehezen fogadják el, hogy az adott kérdés mérlegelése utáni nemleges eredmény esetén azért fizessenek pénzt, amibôl nekik nem lesz kézzelfogható elônyük.) Azoknál a vállalkozásoknál, akik beléptek a KIVA alá – a teljesség igénye nél-

könyvelôk lapja

kül – a következô többletmunkával kell számolni: • Számlatükör, számlarend átalakítása annak érdekében, hogy év végén a szükséges korrekciós tételeket biztosítani lehessen. Ezek elsôsorban azok a mérlegszámlák, amelyek azokat a pénzmozgásokat kezelik, amelyek nem az eredménnyel állnak szoros kapcsolatban. Felvetôdhetnek olyan kérdések is, amelyek a számviteli politika módosítását teszik szükségessé. • Vannak olyan esetek (pl. EVA bevételi nyilvántartásból jövô KIVA-alany), ahol jelentôs áttérési feladatok vannak – vissza kell térni a számviteli törvény hatálya alá, s ezt nyitómérleggel, könyvvizsgálattal kell megtenni. • A KIVA rendszerében az adóelôleg megállapítása jelentôs adminisztrációs terhet jelent minden egyes elôlegmegállapításkor, hiszen biztosítani kell a szinte naprakész folyamatos könyvvezetést. Ellenkezô esetben nem állapítható meg a pénzeszközök változása, ami a KIVA-elôlegszámítás egyik komponense. • Az elôleghez kapcsolódóan a decemberi zárlati feladatokat is át kell szervezni, hiszen – függetlenül a számviteli politikában rögzített mérlegkészítési idôponttól – már meg kell tenni a devizás pénzeszközök mérlegfordulónapi átértékelését, hogy helyes legyen a bázis pénzkészlet nagysága. Talán az egyik legnehezebb feladat, s a legtöbb pluszmunkát jelent annak biztosítása, hogy: „A (2) bekezdés alkalmazásában a pénzforgalmi szemléletû eredmény meghatározása során figyelmen kívül kell hagyni a) az olyan bevételt, kiadást, amelyet az adózó az adóévet megelôzô idôszakra vonatkozó eredménykimutatásban bevételként, ráfordításként számol el”. [2012. évi CXLVII. törvény 20. § (13)] Ez az elôírás nem mond ki mást, mint hogy az elôzô – társaságiadó-idôszakban – már figyelembe vett bevételek és költségek KIVA-idôszak alatti pénzügyi teljesítéseit ki kell venni a rendszerbôl. Erre két megoldás kínálkozik: • Minden pénzforgalmi fôkönyvi számlát (összes pénztár és bank) ketté kell bontani a könyvelésben, s külön kell könyvelni a tárgyévet érintô, illetve a KIVA-idôszak elôtti tételeket. A két alszámla együttes egyenlege fogja megadni az adott pénzeszköz tényleges egyenlegét. Addig kell így külön könyvelni a tételeket, amíg van olyan vevôi vagy szállítói tétel, amely a KIVA elôtti idôszakra vonatkozóan még nyitott. • A másik lehetôség az, hogy minden egyes tételnél (pl. munkaszámmal) analitikusan jelölni kell, hogy az adott tétel a KIVA vagy még a társaságiadóidôszakot érinti.)

Természetesen bármelyik megoldást is választja a könyvelô, az többletmunkát fog jelenteni. Azt azonban nem tartom kivitelezhetônek, hogy utólag próbálja meg a tételeket szétszedni, s így végezze el a szükséges korrekciókat. A fenti konkrét többletmunkákon kívül arról sem szabad megfeledkezni, hogy mennyivel több odafigyelést igényel, és sajnos jóval több hibaforrást jelent, ha egy könyvelôirodának vagy könyvelônek nem csak egy módszer szerint kell könyvelnie. Elvileg ezt a pluszenergiát is az ügyfél érdekében végzi a könyvelô, tehát valahol az árban ennek is érvényesülni kellene – bár belátom, hogy ez már szinte elképzelhetetlen a mai körülmények között.

Pénzforgalmi áfa Valóban dicséretes a törvényalkotói szándék, hogy a kisebb vállalkozások, akik jobban ki vannak téve a fizetési problémáknak, csak akkor legyenek a teljesítményük utáni áfa-fizetésre kötelezettek, amikor az összeget megkapják. A rendszerbôl értelemszerûen következik, hogy e vállalkozások a levonandó áfa tekintetében is pénzforgalmi szemlélettel mûködnek. Az is érthetô, hogy az áfatörvény nem engedheti meg, hogy olyan áfa kerüljön levonásra, amelyet a másik oldalon nem fizettek be. Mivel nem mindenki kötelezett a pénzforgalmi szemléletû áfa-bevallásra, sok esetben fordulhat elô, hogy egy ügylet szállítója pénzforgalmi áfa alanya, míg vevôje a hagyományos elszámolást alkalmazza. Ebben a rendszerben a vevô a számlában feltüntetett áfa levonására csak akkor jogosult, ha azt a számlát kifizette. Tehát csak annak az elôzetesen levonható áfának a levonására jogosult, amelyhez tartozó ellenértéket a szállítónak megfizette. A törvényalkotó elôírja, hogy aki pénzforgalmi áfa-elszámolást választott, a számlájára köteles ráírni, hogy „pénzforgalmi elszámolás”. Azt azonban nem írta elô, hogy a számla mely részén, milyen módon kell ennek szerepelnie. Hogy ez miért gond? Sajnos már elôre látható, mennyivel több idôt jelent majd a könyvelés számára egy-egy számla rögzítése, hiszen az eddigieknél is sokkal alaposabban kell azt átnézni, szerepel-e rajta a „pénzforgalmi elszámolás” megjegyzés. Remélem, mindenkinél gyorsan ki fog alakulni a gyakorlat erre vonatkozóan, de a könyvelôi oldalon megnôtt a hiba forrásának lehetôsége: • a megjegyzés kerülhet a számlára kézzel („macskakaparással”), amit nehéz elolvasni, • géppel kiállított számla esetén elôfordulhat a normál méretû betûtôl eltérô pici betûkkel, • kerülhet a számla bármely rovatába a legtetejétôl a legaljáig,

3

• a számlát kiállító meg is feledkezhet a megjegyzésrôl, és – remélhetôleg ilyen nem fordul elô, de – akár az is elôfordulhat, hogy egy számla egyik példányán szerepel, a másik példányán viszont nem, • az sem biztos, hogy a számlakiállító teljesen tisztában van a szabályokkal, s olyan számlán is szerepelteti a szöveget, amelyen nem lenne szabad – tehát a könyvelônek még a gazdasági eseményt, esetleg annak elôzményeit is mérlegelni volna célszerû annak érdekében, hogy helyesen kezelhesse a tételt, • a könyvelô is ember, napi több száz számla kezelése során nagyon könnyû tévedni. Tehát könyvelôként – sasszemmel – végig kell minden egyes számlát pásztázni, hogy azon a „pénzforgalmi elszámolás” szöveget megtaláljuk. Gyanítom, hogy arra sem a törvényalkotó, sem az ügyfelek nem gondolnak, hogy ez mennyi többletmunka, többletidô a könyvelô számára. Ki fogja ezt a könyvelô részére megtéríteni? Arról nem is beszélve, hogy e szabály miatt egy esetleges idô elôtti levonás jelentôs adókockázatokat is rejt magában. A könyvelôi kockázatok csökkentése céljából e helyzet kezelésére mindenképpen felelôsségbiztosításra van a könyvelônek szüksége, s ez bizonyára többletköltséget jelent számára.

A mikrogazdálkodói beszámoló Tény, hogy a vállalkozások csak egy igen csekély része választotta a sajátos egyszerûsített éves beszámolót. De az esetek többségében valójában nem is a vállalkozások döntöttek ennek a választásáról, hanem a könyvelô, hiszen azok a Bt.-k, Kkt.k, amelyek élhettek a sajátos egyszerûsített éves beszámoló készítésének lehetôségével, sok esetben nem is voltak tisztában ennek a beszámolónak a sajátosságaival, elônyével, esetleges hátrányaival. A sajátos egyszerûsített éves beszámolót a mikrogazdálkodói beszámoló váltja fel, amely már szélesebb körben alkalmazható. A Bt., Kkt. mellett a Kft.-k egy része is élhet ezzel a lehetôséggel, amennyiben belefér az értékhatárokba. A mikrogazdálkodói beszámoló választásában is – az esetek többségében – a könyvelô fogja a cég számára a lehetôséget felkínálni. Ahhoz, hogy a választásra vonatkozó döntés megalapozott legyen, a könyvelônek alaposan át kell tanulmányozni a mikrogazdálkodói egyszerûsített éves beszámolóról szóló 398/2012 (XII. 20.) Korm. rendelet elôírásait. A beszámolót elsô alkalommal a 2013-as gazdasági évrôl lehet összeállítani. Ahhoz azonban, hogy a mikrogazdálkodói beszámolót összeállíthassa a társaság a 2013. évre vonatkozóan, a rende-

4

könyvelôk lapja

let által elôírt számlatükröt kell alkalmazni a könyvelés során: 2. § (2) A mikrogazdálkodó mentesül az Szt. 161. §-a szerinti számlarend-készítési kötelezettség alól, ha fôkönyvi elszámolásait a 3. melléklet szerinti számlatükör szerint vezeti. A fôkönyvi könyvelés során a 3. melléklet szerinti számlatükör számláinak neve határozza meg azok tartalmát. A 3. melléklet szerinti számlatükör alkalmazása esetén azok számláinak tagolásától nem lehet eltérni. Nem minôsül eltérésnek a 3. melléklet szerinti fôkönyvi számlák továbbrészletezése. Tehát nem kötelezô a megadott számlatükör alkalmazása, ha a társaság rendelkezik a számviteli törvény elôírásainak megfelelô számlarenddel. Ha könyvelôiroda által könyvelt cégeknek csak egy része – fôleg, ha csak egy kis része – tér el az eddig megszokott fôkönyvi könyveléstôl (számlaszámok), illetve az alkalmazandó értékelési módoktól, eljárásoktól, elszámolási lehetôségektôl, akkor ez a feladat a könyvelônek nemhogy kevesebb munkát, hanem jóval több odafigyelést, koncentrálást igényel. Tehát ami a törvényalkotói szándékban munkacsökkenést jelentett, az lehet, hogy a valóságban a ráfordított idô növekedését fogja eredményezni. S akkor még nem is beszéltem arról, kinek a felelôssége a mikrogazdálkodói beszámolóra való áttérésre vonatkozó döntés. Ha az ügyfél nincs olyan számviteli ismeretek birtokában, hogy saját maga mérlegelni tudja a mikrogazdálkodói beszámolóban alkalmazott elveket, eljárásokat, illetve a cégére gyakorolt hatásokat, akkor nem is tud reális döntést hozni. A döntés meghozatala érdekében a könyvelô • vagy elmagyarázza az alkalmazandó eljárásokból eredô potenciális elônyöket és esetleges hátrányokat a vállalkozó számára – ez akár többórás oktatást, tanácsadást is jelenthet, • vagy saját maga hozza meg a mikrogazdálkodói beszámoló választására vonatkozó döntést. Addig nem is lesz probléma a döntés meghozatala miatt, amíg a vállalkozás nyereséges, és megfelelô tôkepozícióval rendelkezik. Ha azonban a vállalkozás eredménye a mikrogazdálkodói beszámolói idôszakban veszteséges lesz, elképzelhetô, hogy hitelfelvételnél vagy támogatáson, pályázaton való indulásnál a vállalkozás hátránnyal indul, vagy egyáltalán nem tud többletforrást bevonni. A hagyományos kettôs könyvviteli rendszer olyan választási lehetôségeket biztosít a vállalkozás számára, amelyekkel az eredményt számvitelileg és adózásilag optimalizálni lehet. Tehát a könyvelô nem vállalhatja fel, hogy az ügyfél helyett dönt a mikrogazdálkodói beszámoló választására vonatkozóan – még akkor sem, ha ez ne-

ki sokkal kényelmesebb megoldás lenne. E helyett olyan döntési helyzetbe kell hozni a vállalkozást, amelyben képes belátni a vállalkozására váró elônyöket és hátrányokat. Ez természetesen feltételezi, hogy a könyvelô • a mikrogazdálkodói beszámolóra vonatkozó szabályokat olyan mélységig megismeri, ami alapján megfelelôen tudja az ügyfél döntését moderálni, • biztosítja az ügyfele számára azt a konzultációs lehetôséget, amely szükséges a döntés meghozatalához. Mindkét dolog sok idôt vesz igénybe a könyvelônél. Ennek megtérítése a könyvelô és az ügyfél közötti megállapodás alapján történhet.

A távolléti díj új szabályai A januári bérszámfejtésnél a könyvelôk, bérszámfejtôk, illetve a bérszámfejtô szoftvert író programozók élete alaposan felbolydult. Az új Munka törvénykönyve hatálybalépését követôen az elsô alkalommal történô bérfizetésnél derült ki, hogy a havidíjas dolgozók esetén az alapbér távolléti díjra esô részét úgy kell kiszámolni, hogy a havi alapbér összegét osztani kell 174 órával. A távolléti díj az alapbérrész egy napra esô összege az így kiszámított (174-gyel osztott) egy órára jutó öszszeg és a napi munkaidô szorzata. A számolási módból következik, hogy lesznek olyan hónapok – a naptári rendtôl függôen –, amikor a dolgozó a havi fix bérnél többet, más hónapokban viszont kevesebbet fog fizetésként kapni. A könyvelôk elôször megdöbbenve álltak a helyzethez, majd számtalan fórumon, szakirodalomban, elôadáson próbálták a helyes megoldást megtalálni. Szintén sok idôt – sok megfizetetlen idôt – vett el az életükbôl, hogy ezt a törvényi anomáli-

át megpróbálták az ügyfeleiknek, a dolgozóknak elmagyarázni, s a keletkezett indulatokat kezelni. Ezt az idôt sem tudták a partnereikkel szemben érvényesíteni – kidobott idô volt. Ezek az eltérések a törvény kötelezô számítási módszerébôl következtek. Azt nagyon nehéz elfogadtatni az ügyféllel, hogy éves szinten ezek a tételek valamelyest kiegyenlítôdnek. Az új Munka törvénykönyve megengedi, hogy a kollektív szerzôdéssel el lehet térni a távolléti díj számításánál a törvény elôírásaitól akár a munkavállaló javára, akár a munkavállaló hátrányára. Kollektív szerzôdés viszont csak a nagy cégeknél van, a kkv-szektorban nem jellemzô. Itt a törvény azon megengedô szabályával lehetne élni, miszerint a munkaszerzôdésben el lehet térni, de csak a munkavállaló javára. Ezt viszont a vállalkozások nem fogadják el. Akár a magyarázkodás, akár valamilyen megoldás (pl. a kiesés prémiummal történô kompenzálása) nagyon sok pluszenergiát vett el a könyvelôktôl. Sajnos azoknak a pluszmunkáknak, többletfeladatoknak a sora még nem ért véget, amelyekkel a könyvelôknek meg kellett ismerkedniük az elmúlt egy évben. A következô számban folytatom a felsorolást. De hogy – mint a mesében – ennek az áttekintésnek is pozitív vége legyen, kitérek arra is, mely pontokon egyszerûsödött a számviteli törvény, s ezzel talán a könyvelôk munkája is. Az olvasóra bízom, hogy megalkossa saját idô- és feladatmérlegét, amely alapján ügyfeleinek 2013-ban a lehetô legoptimálisabb energiaráfordítással a lehetô legnagyobb segítséget tudja biztosítani. Dr. Sallai Csilla

GOTTGEISL RITA ROVATA

Az adózás rendjérôl szóló törvény új elôírásai 2013. évre (2. rész) Az elôzô számban már írtunk néhány változásról; szóltunk a köztartozásmentes adatbázisról, a bejelentési kötelezettségrôl, a készpénzfizetés korlátozásáról és az évfordulót követô teendôkrôl – most pedig a további tudnivalókkal folytatjuk a sort.

Az áfa gyakorított igénylése [Art. 2. sz. melléklet 2. b] Az adóbevallások gyakoriságát minden évben újra kell indítani. Ez azt jelenti, hogy nem biztos, hogy ugyanolyan gyakorisággal kell áfa-bevallást készítenie egy vállalkozásnak 2013. évben, mint kellett 2012-ben.

Az áfa-bevallásokat negyedévente kell teljesíteni, kivéve, ha a vállalkozás • a tárgyévet megelôzô második év áfabevallásai alapján éves vagy éves szintre számított elszámolandó adója elérte a befizetendô 1 millió Ft-ot, • csoportos áfa-alany, • közvetített vámjogi képviselô.

könyvelôk lapja

A felsorolt vállalkozásoknak havonta kell az áfát bevallani. 2013-ban havi bevalló az a vállalkozás, aki 2011-ben elérte az 1 millió Ft befizetendô áfát. Az érték kiszámításánál kizárólag a tárgyév forgalmát kell figyelembe venni, nem számít bele az áthozott követelés értéke. Viszont figyelembe kell venni azokat az önellenôrzéseket és utólagos adómegállapításokat, amelyek jogerôre emelkedtek a tárgyévet megelôzô év utolsó napjáig (idén 2012. december 31-ig), és a tárgyévet megelôzô második évre (2011. adóévre) vonatkoznak. A tárgyévben beadott, valamely korábbi évre vonatkozó önellenôrzés, illetve az utólagosan beadott bevallás már nem érinti a tárgyévi adóbevallás gyakoriságát. A kezdô vállalkozások negyedéves áfa-bevallók lesznek. Így kezdi adókötelezettségét az a vállalkozó/vállalkozás is, aki az év elejével áttért az EVA adónemrôl a társasági adóra, és áfa-alanyiságot választott. Annál, aki majd a KATÁ-ról fog visszatérni a társasági adó alá, ettôl nem fog változni az áfa-bevallás gyakorisága. Annak az adózónak, akinek az elszámolandó adója nem éri el abszolút értékben a 250 ezer Ft-ot, évente kell adóbevallást benyújtani. Itt tehát mind a befizetendô 250 ezer Ft alatti összeg, mind a visszaigényelhetô, mind az átvihetô 250 ezer Ft alatti összeg alapján éves adóbevalló lesz a vállalkozás. A közösségi adószámmal rendelkezô adóalany nem lehet éves adóbevalló, hanem vagy havi, vagy negyedéves. Ha valakinek év közben állapítanak meg közösségi adószámot, és addig éves adóbevalló volt, az adószám-megállapítás negyedévének utolsó napjáig lesz éves adóbevalló, a következô negyedév elsô napjától pedig már negyedévente kell adóbevallást tennie. Hasonlóan kell eljárni, ha értékhatárt lép át a vállalkozás. Fontos erre figyelni, és az éves bevallónak is évközben, negyedévente meg kell állapítani az elszámolandó adóját. Ezt meg kell tenni az év utolsó negyedévében is, és ha ekkortól lesz éves bevalló helyett negyedéves bevalló, a bevallást már január 20-áig meg kell tenni. Az éves bevallás határideje a tárgyévet követô év február 25. napja. Ha egy vállalkozásnál az értékesítés alacsonyabb adókulcsú, mint a beszerzés, akkor pénzügyileg nagy terhet jelent a negyedéves/éves bevallási gyakoriság. Ezért sok, alapvetôen negyedéves áfa-bevalló szeretne havi áfa-gyakorításra áttérni vagy éves bevallóként negyedéves bevalló lenni. Ilyen vállalkozás az, ahol a bevétel jelentôs része exportból származik, vagy fôleg belföldi fordított adózás alá tartozó szolgáltatásokat (építôipar) végeznek, vagy jelentôs beruházást hajtanak végre. A gyakorított áfa-bevallás engedélyezését kérelemre adja meg az adóhatóság.

Erre a kérelemre még nincs nyomtatványminta, így ezt levélben kell kérni. A levélnek tartalmaznia kell minden azonosító adatot és a kérelem indokát alátámasztó információt. Mi már évek óta a következô formát alkalmazzuk: NAV ............. Regionális Igazgatósága ......................Adóigazgatósága Postacím: Tisztelt Hivatal! Hivatkozással az adózás rendjérôl szóló 2003. évi XCII. törvény 2. sz. mellékletének 2. b. pontjában foglaltakra, kérem a Tisztelt Hivatal engedélyét az általános forgalmi adó havonkénti bevallására. A társaság azonosító adatai: név, székhely, adószám Társaságunk az általános forgalmi adóról szóló törvény alapján 2011. évi áfa-bevallásainak figyelembevételével 2013. évre negyedéves áfa-bevallói körbe tartozna. A társaság 2012. évi forgalma a következôképpen alakult: Fordított adózás alá tartozó árbevétel: Exportárbevétel: Adóköteles értékesítés: Belföldi anyag/áru beszerzés nettó értéke: A társaság számára a belföldi beszerzésekbôl jelentôs visszaigényelhetô áfa keletkezik. Társaságunk tevékenységét az építôiparban végzi, termékeit exportra értékesíti, ahol az értékesítés ellenértékének megfizetése 60–90 nap. Így az elôzetesen felszámított általános forgalmi adó negyedévenkénti visszaigénylési lehetôsége jelentôs pénzügyi többletterhet róna vállalkozásunkra. Ezért kérem, szíveskedjenek „X” Kft. részére a 2013. adóévre a havi áfa-bevallási lehetôséget megadni. ..................................., 2013. február Cégszerû aláírás Amennyiben a kérelemben szereplô indokok valósak, és összhangban vannak az adóbevallásban szereplô adatokkal, az adóhatóság határozatban engedélyezi a gyakorított adóbevallást. A határozat alapján a gyakorított bevallási lehetôség mindig az adóév végéig szól, ezért kell majd a következô évre ismét kérelmezni. A határozat kézhezvételét követôen, az abban

5

szereplô határidôig kell elôször beadni a bevallással még le nem fedett idôszakról az adóbevallást. A február elején beadott kérelemre már március elején megérkezik a válasz, és ekkor a január hónapról mint még bevallással nem lefedett idôszakról kell beadni a bevallást, míg a februári bevallást már határidôben, március 20-áig kell teljesíteni. Az adóhatóság akkor tagadja meg a gyakoribb bevallás engedélyét, ha • a vállalkozó/vállalkozás adószámát a kérelem benyújtását megelôzô két éven belül felfüggesztették vagy törölték, • jogerôsen mulasztási bírságot szabtak ki rá a számla-/nyugtaadás elmulasztása miatt, • végrehajtás folyik ellene 25 millió Ftot meghaladó adótartozás miatt, • szerepelt az adóhatóság azon listáján, melyen az adótartozással szereplô adózók adatait teszi közzé. [Art. 55. § (3)–(5)] Az elôbb említett kizáró okok mellett is megadhatja az adóhatóság az engedélyt, ha különös méltányosságra okot adó körülményekkel támasztja alá kérelmét az adózó. Errôl a kérdésrôl tett részletes tájékoztatást közzé az adóhatóság a 3003/2013 NAV útmutatóban.

Az ellenôrzés megkezdése [Art. 93. § (1)] – önellenôrzési korlát Az adóhatóság az ellenôrzést többféle módon hozza az adóalany tudomására. Ilyen például, hogy telefonon megkeresik az adózó képviselôjét, esetleg a bevallás benyújtóját. Nagyobb adóalany esetén levélben értesítik arról, hogy vizsgálatot kívánnak tartani nála. Mind a két esetben még nem kezdôdött meg az ellenôrzés. Az ellenôrzés a megbízólevél kézbesítésével vagy egy példányának átadásával kezdôdik meg. Önellenôrzést akkortól nem lehet benyújtani, amikortól megindult az ellenôrzés. Miután az ellenôrzés a megbízólevél átadásával kezdôdik meg, amíg ez a dokumentum nincs az adózó vagy képviselôje birtokában, addig lehetséges önellenôrzést benyújtani. A telefonon történô megkeresés nem jelenti a megbízólevél átadását, így a megbeszélést követôen szintén lehetséges önellenôrzést benyújtani. Amire figyelni kell, hogy a telefonon egyeztetett idôpontban átvételre fog kerülni a megbízólevél, tehát azt a napot megelôzô napon kell legkésôbb beadni az önellenôrzést és befizetni a keletkezô adókülönbözetet. Az ellenôrzés megkezdésekor pedig be kell mutatni az önellenôrzési jegyzôkönyvet és a beadott, önellenôrzési bevallást. Mi a helyzet, amikor levélben történik az értesítés? Itt a levél már tartalmazza az megbízólevél iktatószámát, de még itt sem

6

könyvelôk lapja

történt meg a megbízólevél átvétele. Ettôl függetlenül itt már ismert a megbízólevél tartalma, bár majd csak a megadott idôpontban fogja a megbízólevelet az adózó vagy az általa meghatalmazott képviselô átvenni. Véleményünk szerint ebben az esetben is van lehetôség az önellenôrzésre, de ekkor is figyelni kell arra, hogy az a megbízólevél átvételét megelôzô napon történjen meg. Akinek kétségei vannak afelôl, hogy még beadhatja az önellenôrzést, vagy bármilyen okból nem tudta a megadott határidôig ezt megtenni, annak javasoljuk, hogy az ellenôrzés megkezdésekor jelentse be az adóhatóságnak, hogy ô már feltárta a hiányosságot. Ekkor az ellenôrök a jegyzôkönyvben meg szokták jegyezni, hogy az adózó maga tárta fel a hiányosságot, és ezt úgy kezelik, mint a bírság kivetésénél figyelembe vehetô méltányosságra okot adó körülményt. Ha ez nem történne meg, javasoljuk, hogy a határozat ellen fellebbezéssel éljenek, melyben kérjék az adóhatóságot, hogy határozatát saját hatáskörben megváltoztatni, a megállapított adóbírságot törölni, illetve másodsorban mérsékelni szíveskedjen. Ennek indokaként lehet megírni, hogy a határozatban foglalt megállapításokat nem vitatják, azt elfogadják, de a megállapított adóhiányt társaságuk a vizsgálat megkezdése elôtt feltárta, önellenôrzésre elôkészítette. Errôl az adóhatóságot képviselô revizorokat a vizsgálat megkezdésekor azonnal tájékoztatták. Úgy gondolják, ebben az esetben, az Art. 171. § alapján lehetôség van az adóbírság mérséklésére, esetleg mellôzésére, miután társaságuk az adott helyzetben elvárható körültekintéssel járt el. Az adóhiányt minden esetben meg kell fizetni, a mérséklés az adóbírságra vonatkozik. A késedelmi pótlékot nem érinti az adóbírság mérséklése, azt az esetleges méltányosság esetében is az általános szabályok szerint fogják kiszámítani és elôírni. Persze ez nem minden esetben alkalmazható. Fontos, hogy az adózó egyébként olyan magatartást tanúsítson, amelynek során adókötelezettségeit rendszeresen teljesíti, bevallási és adófizetési kötelezettségei tekintetében nincs elmaradása, a vizsgálat során együttmûködik a revizorokkal, és az adóhiány nem adóelkerülés okán keletkezett. Mindig adóelkerülési célúnak értelmezik, ha az adózó a bevételét titkolja el, elmulasztja a számla- vagy nyugtaadási kötelezettségét, meghamisítja, vagy nem vezeti a könyveit. Nem minôsül ilyennek, amikor téves jogértelmezésbôl fakad a keletkezett adóhiány. Amikor az adó megállapításakor még más értelmezése volt az adott törvényi elôírásnak, mint akkor, amikor az ellenôrzés történik. Valljuk be, minden új elôírás bevezetésekor többféle értelmezés létezik, majd az alkalmazás folyamatában

konszenzus alakul ki, és ettôl kezdve lehetünk biztosak abban, hogy megfelelünk mind a törvényi elôírásoknak, mind az errôl szóló adóhatósági jogértelmezésnek. Amikor felkészülünk egy ellenôrzésre, akkor látjuk magunk is, hogy az adott elôírás alkalmazásának kezdetekor mi magunk nem úgy jártunk el, mint azt ma már tennénk. Ekkor, ha van még lehetôségünk, adjuk be az önellenôrzést, ha már nincs, akkor módunk van arra, hogy mi magunk tárjuk fel a hibát a revizoroknak.

A mulasztási bírság speciális esete [Art. 172. § (14)] A változások között figyeltünk fel arra, hogy módosult a belcímben említett törvényhely. Amikor utánajártunk, megállapítottuk, hogy mindössze annyi változott, hogy hatályon kívül került a 2012. január 1-jén bekerült kiegészítés a bizonytalan adójogi helyzetrôl. Tehát továbbra is az eredeti tartalma maradt érvényben: „(14) Ha a munkáltató (kifizetô) adólevonási, vagy az adóbeszedésre kötelezett adóbeszedési kötelezettségét részben vagy egészben elmulasztotta, vagy a beszedett, illetve megállapított és levont adót nem fizette meg, késedelmi pótlék mellett 50%-ig terjedô mulasztási bírságot fizet. A bírság alapja a beszedni, levonni, illetôleg megfizetni elmulasztott adó összege.” – 2011. december 31-ig érvényes szöveg. „(14) Ha a munkáltató (kifizetô) adólevonási, vagy az adóbeszedésre kötelezett adóbeszedési kötelezettségét részben vagy egészben elmulasztotta, vagy a beszedett, illetve megállapított és levont adót nem fizette meg, késedelmi pótlék mellett 50%-ig terjedô mulasztási bírságot fizet. A bírság alapja a beszedni, levonni, illetôleg megfizetni elmulasztott adó összege. A bizonytalan adójogi helyzet jogszerû bejelentése hatálya alá tartozó adómegállapítási idôszakra vonatkozó adóbevallás ellenôrzése alapján az adólevonási, illetôleg az adóbeszedési kötelezettség elmulasztása esetében a mulasztási bírság kiszabásának nincs helye, ha a mulasztás kizárólag az adózó által elfogadott (a bevallás alapjául szolgáló jegyzôkönyvben rögzített) jogszabály-értelmezés következménye.” – 2012. január 1-je és 2012. február 29-e között érvényes szöveg. „(14) Ha a munkáltató (kifizetô) adólevonási, vagy az adóbeszedésre kötelezett adóbeszedési kötelezettségét részben vagy egészben elmulasztotta, vagy a beszedett, illetve megállapított és levont adót nem fizette meg, késedelmi pótlék mellett 50%-ig terjedô mulasztási bírságot fizet. A bírság alapja a beszedni, levonni, illetôleg megfizetni elmulasztott adó összege.” – 2012. március 1-jétôl jelenleg is érvényes szöveg. Ennek kapcsán gondolkodtunk el azon, mennyire fontos, hogy ha a pénzügyi lehetôségeink nem teszik lehetôvé teljes adókötelezettségünk teljesítését, figyeljünk er-

re az elôírásra, és elôször a levont adókat fizessük be. Ezek a levont szja, a levont nyugdíjbiztosítási járulék, valamint az egészségbiztosítási és munkaerô-piaci járulék. Érdekességként mutatjuk be, mi volt a törvényváltozás indoklása, vagyis miért került ki a törvénybôl a bizonytalan adójogi helyzetre való hivatkozás lehetôsége. A jogalkotó úgy gondolta, hogy az eltelt rövid idô (pontosan két hónap) alatt számára beigazolódott, hogy az adózók nincsenek felkészülve ennek alkalmazására, és az adóhatóság szolgáltatásai mellett nincs is szükség ilyesmire. Azért sem, mert kapacitást vonna el más területekrôl, és a megnövekedett adminisztrációs terhek nem állnának arányban az elérhetô elônyökkel. Milyen jó lenne, ha néha az elôírásokat az adóalanyok nézôpontjából is megvizsgálnák, és tudomásul vennék, hogy a legfontosabb egy jogszabály bevezetésekor, hogy az elérhetô eredmény álljon arányban a ráfordított munkával! Ez jelentené az adminisztráció tényleges csökkenését...

Eljárás a szociális hozzájárulási adóból és a szakképzési hozzájárulásból igénybe vehetô kedvezményekhez A munkahelyvédelmi akcióterv alapján a szociális hozzájárulási adóból adókedvezményeket lehet igénybe venni bizonyos feltételeknek megfelelô természetes személyek foglalkoztatásakor. Kedvezmény jár: • életkorhoz kötötten: – 25 év alatti foglalkoztatottak esetén, – 55 év feletti foglalkoztatottak esetén; • szakképzettséget nem igénylô munkakörben foglalkoztatottak után; • gyermeknevelési támogatást követôen munkába állók után; • 25 év alatti pályakezdôk foglalkoztatása után. Nincs szükség semmilyen külön igazolásra az életkorhoz kapcsolódó kedvezmények igénybevételéhez; miután minden munkavállaló születési dátuma ismert a foglalkoztató számára, amelyik hónapban betöltik a megadott életkort, vagy amelyik hónapig alatta marad a koruk, akkortól/addig igénybe vehetik a kedvezményt. Az 55 év felettiek és a 25 év alattiak foglalkoztatásához 100 ezer Ft bruttó bérig 14,5% kedvezmény jár (részfoglalkoztatás esetén arányosítani kell a 100 ezer Ft-ot). Bizonyos esetekben a kedvezmények igénybevételéhez külön igazolásra van szükség: ezek gyermeknevelési támogatás után visszatérôk és a 25 év alatti pályakezdôk foglalkoztatása.

Gyermeknevelési támogatást követôen munkába állt dolgozók kedvezménye A munkáltatót terhelô szociális hozzájárulási adóból adókedvezmény érvényesíthetô 2013. január 1-jétôl a gyermekgondozá-

könyvelôk lapja

si díj folyósítását követôen, vagy a gyermekgondozási segély, valamint a gyermeknevelési támogatás (együtt: anyasági ellátások) folyósítása alatt, vagy azt követôen munkaviszonyban foglalkoztatott személyt foglalkoztató kifizetônél. A kifizetô az után a kisgyermekes munkavállaló után is jogosult lehet a kedvezményre, akit 2012. december 31-én már foglalkoztatott. A kedvezmény a munkavállaló bruttó bére után fizetendô szociális hozzájárulási adóból teljes foglalkoztatás esetén • 100 ezer Ft 27%-a az elsô két évben, • 100 ezer Ft 14,5% -a a 3. évben. A 100 ezer Ft feletti jövedelem után az általános szabályok szerint kell fizetni az adót. Amennyiben a foglalkoztatás nem teljes munkaidôben történik, a 100 ezer Ft arányos részét kell figyelembe venni a kedvezmény számításához. Az adókedvezménnyel érintett idôszak 45 hónap, ezen belül a kifizetô az adókedvezményt az anyasági ellátások folyósításának megszûnését követô hónaptól számított 45. hónap végéig, de legfeljebb három évig érvényesítheti. A folyósítás megszûnésének hónapja az a hónap, amelyre az igénylôt az anyasági ellátások valamelyike megillette. Egymást követô több ellátás esetében (pl. gyermekgondozási díj lejártát követôen gyermekgondozási segélyben részesült), a határidôt a legkésôbb folyósított anyasági ellátás folyósításának megszûnése napjától kell számolni. A kedvezményt tehát azok után a korábban anyasági ellátásban részesült (vagy jelenleg részesülô) munkavállalók után lehet igénybe venni, akiknek az ellátása 45 hónapon belül (2009. március 31-e után) járt le, illetve kevesebb mint három éve (2010. január 1-jét követôen) kezdték el foglalkoztatni (újra foglalkoztatni).

A kedvezményt a munkáltató a feltételek fennállását igazoló, az anyasági ellátást folyósító egészségbiztosítási szerv, társadalombiztosítási kifizetôhely, kincstár vagy családtámogatási kifizetôhely által, az ellátásban részesülô kérelmére kiállított igazolás birtokában érvényesítheti. Ha a GYED volt az utolsó folyósított ellátás, az EAT_1_WORLD.doc nyomtatványt kell beküldeni az ellátást folyósító szervnek. A nyomtatvány letölthetô innen: http://www.oep.hu/portal/page?_pageid= 34,35358&_dad=portal&_schema=PORT AL, a lap alsó részén található menüpontban. Ha az Országos Egészségbiztosítási Pénztár volt a GYED folyósítója, innen kapott igazolást az abban részesülô, akkor a következô címre kell küldeni: Budapest Fôváros Kormányhivatala Egészségbiztosítási Pénztári Szakigazgatási Szerve. Székhelye: 1139 Budapest, Teve utca 1/A–C. Postai címe: 1387 Budapest, Pf. 27 Ha a GYES, GYET volt az utolsó folyósított ellátás, az igazoláskérô_Eat_ módosított_2013_01_03.doc nyomtatványt kell beküldeni arra a címre, ahonnan az ellátást folyósították. A nyomtatvány letölthetô innen: http://www. allamkincstar. gov.hu/ kincstar/2740. Ha a Budapesti és Pest Megyei Magyar Államkincstár volt a folyósító: MÁK Családtámogatási Ügyfélszolgálat 1139 Budapest, Váci út 71.; 1388 Budapest, Pf. 74 Az adókedvezményt a munkáltató érvényesítheti, a folyósító szerv által kiadott igazolás birtokában. Ezért elengedhetetlen, hogy a munkavállaló a megkapott igazolást a számfejtést megelôzôen átadja a munkáltatójának. Javasoljuk minden munkáltatónak, hogy tájékoztassa errôl a dol-

SULLER KRISZTINA ROVATA

A termékdíj és a könyvelô Amikor elôször találkoztam a termékdíjjal, mert úgy éreztem, az jövô egyik slágertémája lesz, könyvelôként elszörnyülködtem a dolgon, de végigültem a továbbképzést. Ennek már lassan hét vagy nyolc éve is talán. Majd teltekmúltak az évek, amikor is a téma újra elôkerült, és sürgetô problémává vált ügyfelek és kolleganôim, ismerôseim körében is. Ekkor elhatároztam, megtanulom, amit lehet, hogy végre értsem, amirôl a vámos szakemberek számomra érthetetlen nyelven beszélnek…

Vállaljuk-e a termékdíj könyvelését, vagy sem? Elôrebocsátom, hogy sok termékdíjjal érintett termék esetében annak meghatározása is nehézkes, hogy van-e egyáltalán kötelezettség „csak” könyvelôként, tarifaismeret nélkül. Véleményem szerint nem képezi a számviteli szolgáltatás részét, így ha nem csináljuk, zárjuk ki a szerzô-

désben vagy az általános feltételeinkben. Ha mégis vállaljuk, kezeljük külön tételként, semmi esetre se számítsuk bele a könyvelési díjba, és nézzük meg a felelôsségbiztosításunkat, nyújt-e fedezetet az ilyen jogcímen megállapításra kerülô esetleges joghátrányok ellen. Javaslom, hogy az ügyfeleket irányítsuk termékdíjas ügyintézô vagy vámügyintézô szakképzettség-

7

gozóit, hogy kérjék meg ezt az igazolást. A kedvezményt olyan dolgozók foglalkoztatása után is érvényesíteni lehet, akik a gyermeknevelési támogatás folyósítását követôen másik munkáltatónál kezdtek dolgozni. Amikor munkahelyet váltanak, az igazolást magukkal kell vinni, vagy kérniük kell egy újat. A kiadott igazolásokról a kiállítók folyamatosan adatot fognak szolgáltatni a NAV-nak a tárgyhót követô hónap 5. napjáig. Ez alapján fogja ellenôrizni az adóhatóság, jogosan veszik-e igénybe a foglalkoztatók az adókedvezményt. A társadalombiztosítási kifizetôhelyek is jogosultak ilyen igazolás kiadására az általuk kifizetett ellátások alapján. Ennek következtében nekik is teljesíteni kell ezt a kontroll adatszolgáltatást.

Huszonöt év alatti pályakezdôk után érvényesíthetô adókedvezmény Kedvezményezett az a munkavállaló, aki 25 év alatti és még nem volt 180 napot elérô munkaviszonya. Ezt a tényt az adóhatóság által kiadott, 15 napnál nem régebbi igazolással kell bizonyítani. A kedvezmény mértéke, hasonlóan az elôzôekhez, az elsô 100 ezer Ft munkabér után 27% a foglalkoztatás elsô két évében, de legfeljebb addig, míg a munkavállaló betölti a 25. életévét. A kedvezmény a teljes foglalkoztatás esetén áll fenn, amennyiben részmunkaidôben történik a foglalkoztatás, akkor arányosan kell figyelembe venni a 100 ezer Ft-ot. Részmunkaidô, ha a foglalkoztatás nem éri el a munkakörre elôírt törvényes munkaidôt. Amikor valaki hatórás munkaviszonyban áll, akkor a 75 ezer Ft jövedelem után jár a 27% kedvezmény. Gottgeisl Rita, Láng Noémi gel rendelkezô szakemberhez, illetve megoldás lehet még könyvelôirodai szinten egy szakember megkeresése, és a vele történô együttmûködés. Véleményem szerint sokkal jobb, ha mi keresünk szakembert, mert ebben az esetben tudjuk, mivel számoljunk, esetleg egyszerûbb kérdésekben fordulhatunk hozzá. Amire tanulmányaim során rájöttem, az az, hogy a termékdíjas kérdés specifikus terület, „csak” könyvelôként úgy gondolom, a nyelvezet miatt megértetni lehetetlen. Úgyhogy most megpróbálom lefordítani... Vágjunk hát bele!

Hogyan döntsük el az ügyfelünkrôl, hogy van-e termékdíjjal érintettsége? A termékdíjköteles termékek köre: • akkumulátor, • csomagolószer, kereskedelmi csomagolószer, • egyéb kôolajtermék, • elektromos, elektronikai berendezés,

8

könyvelôk lapja

• gumiabroncs, • reklámhordozó papír. Általánosságban elmondható, hogy egy adott termékhez termékdíj-kötelezettség kapcsolódhat, ha vámtarifaszáma szerepel a vámtarifalistán vagy a termék maga nem, de annak része, összetevôje igen, a termék csomagolószerként szerepel a csomagolószer-katalógusban, a külföldrôl behozott termék megfelel a csomagolás definíciójának. Ami a mi ügyfélkörünkben nem nagyon fordulhat elô, az az egyéb kôolajtermék. Az összes többiben viszont érintettek lehetünk! A legjelentôsebb kategóriát mindenképpen a csomagolószer és a kereskedelmi csomagolószer jelenti, így erre igyekszem ezt az írást kiterjeszteni. A kötelezett személye általában – a teljesség igénye nélkül: • elsô belföldi forgalomba hozó, tehát ha behoztam külföldrôl (nem releváns, hogy az unióból vagy harmadik országból), • saját célú felhasználó.

A termékdíj alá történô bejelentés Ha tudjuk azt, hogy ügyfelünk kötelezetté vált, be kell jelentkezni a termékdíj hatálya alá. 2013-tól ezt a 13TKORNY nevû nyomtatvány segítségével tehetjük meg. 2013-tól a VPID-szám meglétét nem követeli meg a rendszer, hiszen adóügy lett a termékdíjból is január 1-jétôl. És itt álljunk meg kicsit: Ha könyvelôként van már mindenre kiterjedô T180-as regisztrációnk, tehát ha klasszikusan bejelöltük annak idején, hogy az újonnan megjelenô valamennyi elektronikusan intézhetô adóügyre is jogosultságunk van, akkor ezt a kört 2013. január 1-jét követôen „megnyertük” mint kötelezettséget. A VPID-számra visszatérve, akinél a termékdíj kérdése az idén felmerül, annál szinte biztos, hogy a korábbiakban is felmerült. A korábbi évek KT- (környezetvédelmi termékdíj) bevallásai azt tartalmazzák, tehát annak ellenére, hogy már nem kötelezô a kiváltása, mivel nem kerül semmibe, és egy esetleges ellenôrzéskor kötelezést is kaphatunk, javaslom továbbra is kérni a VPID-számot, amit mindenki a saját változás-bejelentôjén tud megtenni (T201, T101, T101E). Ha már VPID, akkor az adatlap is kérdezi, hogy EORI vagy nem EORI. Az EORI a VPID-nek azon változata, amit uniós szinten nyilvántartanak. Tehát akinél valószínûsíthetô, hogy lesz kapcsolat ilyen tekintetben, ott válasszuk rögtön az EORI-t. E kis kitérô után térjünk vissza a bejelentôlapra. Elmondható, hogy általában a nálunk elôforduló mikro- és kisvállalkozások zömét az egyéni hulladékkezelés nem érinti, így arra most nem térek ki. Nagyon fontos dolog viszont a bejelentkezô lap D blokkjában szereplô megfe-

lelô kötelezetti státusz választás. Két státuszról érdemes szólni.

Általános szabályok szerinti kötelezett Ebben az esetben a termékdíj-fizetési kötelezettség a saját célú felhasználás vagy a forgalomba hozatal napján keletkezik. Saját célú felhasználás a kötelezett szükséglete kielégítésére való felhasználás vagy megsemmisítés, minden más, ami saját termelésû készlet létrehozását eredményezi (nem csak a számviteli törvény értelmében saját termelésû készletet kell ideérteni!), valamint – és ez nagyon fontos – a csomagolás elválasztása a terméktôl, anyagtól. Ebben az esetben elvileg a termékdíj-nyilvántartásomnak olyannak kell lennie, ami biztosítani tudja, hogy minden egyes bekerülô készletrôl tudjam, mikor használtam fel. Kis- és mikrovállalkozások esetében ez igencsak lehetetlen feladat, de nagyobb cégeknél jól jöhet, illetve olyanoknál, ahol jelentôs mennyiséget képez a termékdíjjal érintett termékek köre. Ahol ez nem jellemzô, ott válasszuk inkább a készletre vétellel történô termékdíjfizetést. Ekkor a raktáramba bekerüléskor, azaz a készletre vételkor (nyilvántartásba vételkor) keletkezik a termékdíj-fizetési kötelezettség, jóval egyszerûbb nyilvántartást eredményezve. Azonban a készletre vétellel történô termékdíjfizetés választásának feltételei vannak: minden évben tárgyév január 15éig választhatjuk ezt vagy a friss termékdíj-kötelezetti kör az elsô idôpontot követô 15 napján belüli bejelentéskor. Tehát amennyiben Termékdíjfizetô Kft. 2013. június 3-án rádöbben, hogy ô közel két éve hoz be mondjuk Németországból fonalat, és az fóliában, majd kartonban és a kartonok raklapon érkeznek, akkor ô a visszamenôleges kötelezettségei miatt csak általános szabályok szerinti termékdíj-fizetési kötelezettséget választhat, mert a január 15-ei határidô jogvesztô. Ebben az esetben ilyen státuszba jelentsük ôt, és hogy egyszerûbb legyen, nem nagy menynyiségnél tulajdonképpen a csomagolások megbontásával (azaz elválasztás a terméktôl) keletkezhet a termékdíj-kötelezettség akár a készletre vétellel egyidejûleg, de el is válhatnak egymástól. Nagyobbacska tétellel érintett cégeknél likviditási szempontból jobb lehet az általános szabályok szerinti választás, mivel így a termékdíj-kötelezettség keletkezése késôbbre tolódhat. Amennyiben viszont Termékdíjfizetô Kft. 2013. június 3-án hoz be életében elôször külföldrôl árut, akkor év közben mint új kötelezett tud bejelentkezi, és ô a 15 napos bejelentési idôn belül választhatja a készletre vétellel történô fizetést. Ezek átgondolása után a 13TKORNY bejelentôlapot – ha az általános T180-as regisztrációnk teljes körû – benyújthatjuk,

minden további nélkül fogadja az adóhatóság rendszere. Amennyiben nincs teljes körû T180-as meghatalmazásunk, akkor azon elôször egy módosítást kell eszközölni, jelölve a 13TKORNY és célszerûen a KT-bevallások jelölô kódkockáit.

Termékdíjátalány A termékdíjátalány is választható mezôgazdasági ôstermelônek, illetve csekély mennyiségû csomagolást kibocsátónak. A mezôgazdasági ôstermelônél elég egyértelmû a szabály; ha ezt választja, akkor a törvényben meghatározott tételes adót megfizeti, sem bevallási, sem nyilvántartási kötelezettsége nincs. A taxatív besorolás náluk az elôzô évi árbevétel alapján történik, az átalánydíjat a követô év január 20-áig köteles megfizetni. Ilyen esetben, ahol a csomagolóanyagot megveszi, ott nyilatkozik, hogy átalányfizetésre jogosult. Csekély mennyiségû csomagolást kibocsátónál nyilvántartási, bevallási és befizetési kötelezettség áll fenn, azonban csak évente egyszer vall és fizet, január 20-áig. Csekély mennyiségû csomagolást kibocsátónak az jelentkezhet be, aki legfeljebb tárgyévi 3000 kg üveg, 300 kg (mûanyag bevásárló-/reklámtáska nélkül számított) mûanyag, 75 kg mûanyag bevásárló/reklámtáska, 300 kg társított vagy rétegzett (tipikusan: italos-) karton, 500 kg papír, fa, természetes alapú textil, 300 kg fém, 300 kg egyéb, de mindösszesen az üvegen kívül 1000 kg csomagolást hoz forgalomba, és nincs más termékdíjköteles tétele. Ha évközben értékhatár-túllépés következik be, akkor a TKORNY nyomtatványon jelenti ezt be, és normál kötelezetté válik. Lássunk egy példát! Almaszedô Kft.-nél csak csomagolás van, más termékdíjköteles tétele nincs. Az almáit erre a célra kiképzett mûanyag tartókba, majd ezeket kartonba és végül raklapra csomagolja. Egy év alatt összesen 50 kg mûanyagot, 230 kg faanyagot és 170 kg kartont használ fel csomagolási célra. Ebben az esetben jogosan választja az átalányt. De ha 50 kg mûanyagot, 300 kg faanyagot és 225 kg papírt használ fel, akkor már nem lehet átalánydíjas, mert átlépte az egy típusú (jelen esetben a papír- és faanyagra vonatkozó) tömegértéket. Annak a tételnek a nyilvántartásba vételi dátumával, amivel az értékhatárt átlépi, változásbejelentési kötelezettsége keletkezik, és az általános szabályok szerint válik kötelezetté. Ha 290 kg mûanyagot, 300 kg fát, 290 kg papírt és 290 kg egyéb csomagolóanyagot használ fel, akkor az 1170 kg-os összsúly miatt lépi át a határértéket és válik általánosan kötelezetté. A TKORNY E-blokkjában azokat a tételeket kell bejelölni, amiben érintettek vagyunk.

könyvelôk lapja

Nyilvántartási kötelezettség, termékdíjbevallás 2012-tôl termékdíj tekintetében mindenki negyedéves bevallónak minôsül (kivéve átalánydíjas). A termékdíjtörvény és a hozzá kapcsolódó kormányrendelet a termékdíj-bejelentkezési és -bevallási kötelezettségen kívül még más kötelezettségeket is ró a vállalkozóra, melynek egyik legfontosabbja a nyilvántartási kötelezettség. Ez az a pont, ahol vállalkozóinknak csak a kezét vezethetjük, de helyettük a nyilvántartást nem tudjuk elkészíteni, hiszen ennek ott kell lennie, és folyamatosan vezetni szükséges. Negyedévente kérjük el tôlük a termékdíjbevallás megfelelô kitöltéséhez, különösen azért, mert tömegalapú adatokra van szükségünk ahhoz, hogy a tényleges termékdíj-kötelezettséget meghatározhassuk. Ennek minimális adattartalmát a kormányrendelet 5. számú melléklete tartalmazza, véleményem szerint legegyszerûbb táblázatba foglalni a minimális követelményeket. A minimális adattartalom felsorolásából emeljünk ki néhány dolgot, ami talán nem egyértelmû: Csk-kód: a csomagolószer-katalógus tartalmazza, a kormányrendelet 1. számú melléklete szerint. KT-kód: a termékdíjtörvény tartalmazza, szerkezetileg hasonló felépítésben a „csomagolóanyagokon” kívüli tételeknél (pl. elektronikai berendezés, akkumulátor). Nézzünk rá a csomagolószer-katalógusra. A sorszámot a vámtarifaszám követi, amit a 2010. január 1-jén érvényes vámtarifa alapján kell meghatározni termékdíjas szempontból. Ezt az alábbi linken lehet elérni: http://eur-lex.europa.eu/ hu/index. htm. Itt a Bizottság 948/2009 EK rendeletét kell megkeresni. A közel kilencszáz oldalas dokumentum elsô ránézésre ijesztô lehet. Mivel tarifálást a könyvelô nem tanul, ez csak igen nehézkesen alkalmazható, ezért aki csak tud, kérjen ez ügyben segítséget. Akik segíthetnek: termékdíj ügyintézôk, vámügyintézôk, esetleg jövedéki ügyintézôk. Ha nincs segítség, de valamely tétel gyanús, akkor a legjobb a rendelkezésre álló lista tarifaszámait használni, ám tudjuk, ez nem lehet pontos, mert a konkrét tarifaszám általában nyolc számjegyig bontott. Ha átrágtuk magunkat a legalább négy számjegyes vámtarifaszámon, akkor a Cskkód meghatározása következik. A kód elsô karaktere ún. típusjelölô karakter. Elsô körben el kell döntetnünk, hogy ami nekünk van, csomagolóeszköz, kereskedelmi csomagolóeszköz, csomagolóanyag vagy csomagolási segédanyag. Ezek a fogalmak a termékdíjtörvény értelmezô rendelkezései között találhatóak meg. Jellemzôen csomagolóanyag a csomagolóeszköz elôállítására, illetve ideiglenes védôburkolat kialakítására alkalmazható anyag. Csomagolóeszköz a raklap, valamint a termék egységbe fogására kialakított védôburkolat. A csomagolási segéd-

anyagok körébe a csomagolást kiegészítô tételek tartoznak, például a címke. A kereskedelmi csomagolószer nagyon leegyszerûsítve mûanyag bevásárló-/reklámtáska és kereskedelmi csomagolás létrehozására alkalmas termék. A kereskedelmi csomagolás fogalma a törvény értelmezô rendelkezései között szerepel. És elôkerülnek megint a vámtarifaszámok – sajnos amit belecsomagolunk, jól meg kell tudjuk határozni, mert például egy mûanyag palack, amelybe almalevet töltünk, kereskedelmi csomagolás, míg ugyanaz a mûanyag palack, ha abba étolajat töltünk, „sima” csomagolás. A kereskedelmi csomagolás termékdíja mindig magasabb. Ha nem tudunk tarifálni, akkor általánosságban elmondható, hogy gyümölcslé, zöldséglé, hozzáadott alkohol tartalom nélkül, cukorszirup, víz, ásványvíz, ízesített víz, malátából készítet sör, vermut, szôlôbôl készült más bor, más erjesztett ital (pl. almabor), ezek keverékei, szesz, likôr és más szeszes ital elsôdleges (azaz a palack) csomagolása kereskedelmi csomagolás. A jó hír az, hogy termékdíj-kötelezettség elsôsorban a gyártóknál keletkezik, így aki kizárólag belföldön szerez be bármit is, azután a termékdíjat megfizetettnek kell tekinteni, akkor is, ha a számlán nincs záradék! De ha saját vagy továbbforgalmazási célra külföldrôl hozok be terméket, arra vonatkozóan nálam lép fel kötelezettség, mert nincs belföldi személy elôttem a sorban. Amennyiben viszont külföldrôl hozok be bármit is, akkor nekem keletkezik termékdíj-kötelezettségem, és figyelem: a termékdíj sajnos alapja az áfának, tehát aki termékdíjat mulasztott el bevallani, bizonyos esetekben számolnia kell a termékdíjból eredô áfa-bevallás korrekciójával is. Az áfatörvény szerint „70. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak: a) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelezô jellegû befizetések, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót”. A termékdíjat célszerû a számlában külön tételsoron kimutatni, ám ez nem kötelezô. Tartalmazhatja az egységár, de akkor az egységárnak a termékdíjtételt illik meghaladnia. A termékdíjat tartalmazó számla záradékolása kötelezô az elsô belföldi forgalomba hozatalkor, ha a vevô kéri, illetve nyilatkozat esetén annak tényét a számlán szükséges feltüntetni. Minden ilyen esetben a végrehajtási rendelet közli a számlán szereplô megfelelô záradékszöveget, melynek használata kötelezô!

Hogyan kezeljük a termékdíjat a számvitelben? A termékdíj a bekerülési érték részét képezi a számviteli törvény 47. § (2) bekezdés d) pontja alapján. Még akkor is, ha zavaró lehet az a tényezô, hogy idôben máshol le-

9

het a termékdíj-kötelezettség keletkezése, mint például a behozott készleté. De nézzünk egy példát! Gépbázis Kft. behoz egy elektronikai berendezést Németországból, amelyet ô fog használni gyártáshoz. Tegyük fel, hogy ez a gép kötelezett az elektronikai eszközök között termékdíjfizetésre. Ekkor a gép beszerzésekor elkezdjük gyûjteni az aktiválásig felmerült költségeket, próbaüzem stb. Ez a gép, ahogy kicsomagolom a dobozából, saját célú felhasználás címén annak idôpillanatában termékdíj-kötelezett lesz, és a kiszámított termékdíj a bekerülési értékébe bele kell kerüljön, tehát azzal növelt értéken kerül aktiválásra. Csomagolóeszköz és -anyag termékdíja egyes esetekben átvállalható szerzôdéssel vagy akár nyilatkozattal is. Jelenleg is él az ún. Retro szabály, tehát szerzôdésben átvállalhat a csomagolószer elsô belföldi vevôje, ha csomagolást hoz létre a csomagolószerbôl (azaz ez a 2012 elôtti szabály, amikor az volt a kötelezett, aki csomagolási célra használta fel a csomagolószert), valamint abban az esetben is lehetséges az átvállalás szerzôdésben, ha a csomagolóanyag elsô belföldi vevôje csomagolóeszközt hoz létre csomagolóanyagból. Ez a két jogcím csak csomagolószereknél értelmezhetô. Csomagolószerekre értelmezhetô a szerzôdéses átvállalás valamennyi általános passzusa is: elsô belföldi vevô igazoltan külföldre értékesíti a termékdíjas tételek legalább 60%-át, bérgyártás vagy termelôi szervezôdés esetén. Átvállalással a termékdíj-kötelezettség keletkezése idôben eltolódhat, tehát ez likviditási problémáknál nagy mennyiség esetén jelentôs könnyebbséget jelenthet. Az átvállalási szerzôdés tényét az átvállalónak annak létrejöttétôl számított 15 napon belül be kell jelenteni a TKORNY nyomtatványon. A csomagolószerekrôl leírtak csupán a legegyszerûbb eseteket szemléltetik, tehát saját cégünk termékdíjkötelezettségeinek minôsítése során ezt vegyük figyelembe. Fussuk át a többi termékáram legfôbb jellemzôit, a teljesség igénye nélkül, hogy keresési irányt adjon! Gumiabroncs: belfölditôl beszerzett esetén fel sem merülhet, külföldrôl behozott esetén, ha a saját cégautómra hozom be, keletkezik kötelezettség. Akkumulátor: hasonló, mint a gumiabroncsnál; itt fôleg a külföldrôl behozott gépek, de játékok esetén is gyakran elôfordul, hogy akkumulátorral együtt hozzák be. Ilyenkor ha maga a termék nem is, a benne lévô akkumulátor mindenképpen köteles! Reklámhordozó papír: itt 2012 legnagyobb újdonsága, hogy a nyomdák fizetik, mégpedig úgy, hogy nyilatkoztatniuk szükséges partnereiket arról, hogy a ter-

10

könyvelôk lapja

mék reklámhordozó papírnak minôsül-e. Idôszaki nyilatkozat is adható. Továbbá minden általuk gyártott nyomtatványból meg kell ôrizniük egy példányt egy esetleges ellenôrzés esetére, ezt viszont megtehetik elektronikus formában is. A nyomdát köti a nyilatkozat, tehát a felelôsség a megrendelônél van ebbôl a szempontból. Amennyiben viszont reklámhordozóként értékesít, kötelezô számlazáradék van, ráadásul a záradékban szerepelnie kell a termékdíj pontos összegének. A számlazáradék szövege a végrehajtási rendeletben kötött szövegként jelenik meg, azt alkalmazni kötelezô. Amennyiben a reklámhordozó papír a csomagolószer funkciónak is megfelel, a csomagolószer funkció az elsôdleges, az alapján kell besorolni (pl. saját márkás csomagolópapír). Elektromos, elektronikai berendezések: Figyeljünk oda, hogy eseti jelleggel ez bárkinél elôfordulhat. Termékdíjköteles az elektromos, elektronikai berendezés, ha a termék az értelmezô rendelkezés „elektronikai berendezés” fogalmának megfelel, és a termék szerepel a termékdíjtörvény 1. számú mellékletében. Termékdíj keletkezhet akkor is, ha a termék nem, de alkatrésze, részegysége önálló vámtarifaszámával szerepel a vámtarifalistában. A kötelezettség keletkezése a csomagolószernél vázol-

takkal egyezô. Számlán átvállalás nem, csak szerzôdéses átvállalás lehetséges.

Összegzés Összefoglalva tehát, termékdíjbevallás a megfelelô KT-bevalláson történik, jelenleg is negyedévente, a negyedévet követô 20-áig. Eltérés a bejelentkezéskor megadott keletkezési dátum miatt lehet. A harmadik negyedévben mindenkinek termékdíjelôleget kell bevallania, melyet december 20-áig kell megfizetni a termékdíj-bevételi számlára. A termékdíj átalányértéke megegyezik az elsô három negyedévi termékdíj összesen adatának 80%-a harmadrészével. A termékdíjelôleggel az elszámolás a negyedik negyedévi bevallásban történik. Amennyiben pótlólagos visszamenôleges bevallások benyújtása válik szükségessé, az adott évi BEJKE nyomtatványon tudunk bejelentkezni, az adott évre vonatkozó termékáramok megjelölése mellett. Ennek feldolgozása után pótlólag benyújthatók a KT-bevallások. EÜC regisztráció már nem szükséges pótlólagos bevallás esetén sem, az adóhatóság tájékoztatása szerint. A fentiek alapján kitûnik, hogy a termékdíjban navigálni könyvelônek nagyon nehéz, így javaslom ügyfelünk biztatását megfelelô szakember megkeresése ügyé-

BONÁCZ ZSOLT ROVATA

Az áfa-bevallásban teljesítendô adatszolgáltatási kötelezettség 2013. január 1-jétôl kell alkalmazni az adózás rendjérôl szóló 2003. évi XCII. törvény – 2011. évi CLVI. törvénnyel 2013. január 1-jei hatálytól megállapított – 31/B §-át, amely alapján az áfa-bevallásban nyilatkozni kell a belföldön teljesített – egyenes adózású – és az elôírt értékhatárt elérô termékértékesítésekkel, szolgáltatásnyújtásokkal, továbbá termékbeszerzésekkel, szolgáltatás-igénybevételekkel összefüggô számlák adatairól. A nyilatkozat megtételére a 1365A fôlap, a 1365A–01–05. számú összesítôlap, valamint partnerenkénti 1365M fôlap és a hozzá tartozó 1365M–01., 1365M–02., 1365M-01-K, 1365M–02–K számú részletezô lapok szolgálnak. A számla kibocsátójának akkor áll fenn adatszolgáltatási kötelezettsége, ha az áfatörvény szerinti teljesítési idôpont 2012. december 31-ét követi, és az adóalany részére kiállított számlában áthárított adó összege eléri vagy meghaladja a 2 millió forintot, függetlenül attól, hogy abból a számla befogadója milyen összeget jogosult levonni. A 1365M–01. számú nyomtatványban meg kell adni a számla sorszámát, a teljesítés idôpontját, valamint az adóalap és az adó összegét ezer forintban. A számla befogadójának akkor keletkezik adat-

szolgáltatási kötelezettsége, ha olyan számla alapján von le áfát – függetlenül annak összegétôl –, amelyben az áthárított adó összege eléri vagy meghaladja a 2 millió forintot. A 1365M–02. számú nyomtatványban meg kell adni a számla sorszámát, a teljesítés idôpontját, az adóalap és az adó összegét ezer forintban. Amennyiben a számla, pozitív elôjelû módosító számla befogadója az adott adóbevallási idôszakban ugyanazon kibocsátótól származó több számla és/vagy pozitív elôjelû módosító számla alapján összevontan 2 millió forintot vagy annál magasabb összeget helyez levonásba, akkor a 1365M lap 06. sorában azon számlák adótartalmát kell összevontan szerepeltetni, amelyeknél a 1365M–02-s nyomtatványon tételes adatszolgáltatási kötelezettséget nem kell teljesíteni.

ben. Még jobb és mûködôképesebb, ha esetleg könyvelôirodai szinten van megállapodásunk egy termékdíj ügyintézôvel vagy vámügyintézôvel. Rendkívül fontos dolog – különösen most, amikor a hulladékgazdálkodási törvény új alapokra helyezôdött –, hogy szem elôtt tartsuk: a termékdíj megfizetése nem mentesít a hulladékhasznosítási és kezelési kötelezettség alól, illetve a nem termékdíjköteles termékek esetében is felmerülhet a hulladékkezelési kötelezettség. Egyes esetekben a keletkezô hulladék veszélyes hulladéknak minôsülhet! Mindezekrôl az illetékes Környezetvédelmi Felügyelôségnél kell érdeklôdni, de ez már csak nem is súrolhatja a könyvelô által ellátott feladatkört, viszont egy figyelemfelhívást mindenképpen megér. Összegezve mindenképpen megállapítható, hogy termékdíjkezelést könyvelôi szerzôdés keretein belül kizárólag csak a tiszta, egyszerûen levezethetô esetekben szabad felelôsséggel felvállalni. Ettôl függetlenül viszont tapasztalataim azt mutatják, hogy ha a könyvelônek eleinte van kitôl segítséget kérnie, megtanulható és kezelhetô a termékdíj is mint adónem. Suller Krisztina (Év Könyvelôje 2012) Pozitív elôjelû módosító számla esetén a 1365M–02–K számú nyomtatványban meg kell adni a módosított számla sorszámát, a teljesítés idôpontját, az adóalap és az adó összegét ezer forintban. A módosított számla kelte megadható, de nem kötelezô. A nyomtatvány következô sorában meg kell adni a módosító számla számát, keltét, az azon feltüntetett teljesítési idôpontot, az adóalap és az adó összegének változását elôjelhelyesen ezer forintban kifejezve, valamint az eredeti számla számát. Ha egy számla több alkalommal került módosításra – azt az esetet is figyelembe kell venni, ha valamely módosító számlát érvénytelenítették –, akkor a 1365M–02–K számú nyomtatványban valamennyi korrigáló számlát szerepeltetni kell. Ebben az esetben a szóban forgó nyomtatványban meg kell adni az eredeti számla sorszámát, a teljesítés idôpontját, az adóalap és az adó összegét ezer forintban, a kelet megadható, de nem kötelezô. Továbbá az ezt követô sorokban valamennyi módosító számla – ideértve a módosító számlát érvénytelenítô számla – számát, keltét, azon feltüntetett teljesítési idôpontot, az adóalap és az adó összegének változását elôjelhelyesen ezer forintban kifejezve, valamint az eredeti számla számát meg kell adni. A 1365M lap 06. sorában csak akkor kell adatot szerepeltetni, ha a több (módosító) számlán áthárított adó összege együttesen elérte vagy meghaladta a 2 millió forin-

könyvelôk lapja

tot, de a befogadó ezek alapján 2 millió forintnál kisebb összeget helyezett levonásba. Módosító számlával összefüggésben akkor keletkezik a feleknek adatszolgáltatási kötelezettsége, ha a módosítás következtében az áthárított adó eléri, vagy meghaladja a 2 millió forintot, továbbá ha ennek következtében az áthárított adó 2 millió forint alá csökken. Elôállhat olyan eset is, amikor a második vagy többedik módosítás eredményezi azt, hogy az áthárított adó eléri vagy meghaladja a 2 millió forintot. Ugyancsak adatszolgáltatási kötelezettség áll fenn, ha az áthárított adó összege a módosítást megelôzôen már elérte vagy meghaladta a 2 millió forintot, s ez a helyzet a módosítás után sem változik meg. A módosító számla kibocsátójának a 1365M–01–K számú, a befogadójának a 1365M–02–K számú nyomtatványban kell megadni az eredeti számla sorszámát, a teljesítés idôpontját (a kelet is megadható, de nem kötelezô), az adóalap és az adó összegét ezer forintban. Továbbá a nyomtatvány következô soraiban valamennyi módosító számla számát, keltét, azokon feltüntetett teljesítési idôpontot, az adóalap és az adó összegének változását elôjelhelyesen ezer forintban kifejezve, valamint az eredeti számla számát kell feltüntetni. Érvénytelenítô számlával összefüggésben, akkor keletkezik a feleknek adatszolgáltatási kötelezettsége, amikor az érvénytelenített számlában – ideértve azt az esetet is, amikor a módosító számlát érvénytelenítették – az áthárított adó elérte vagy meghaladta a 2 millió forintot. Az érvénytelenítô számla kibocsátójának a 1365M–01–K, a befogadójának a 1365M–02–K nyomtatványt kell kitölteni a módosító számlánál leírt szabályok szerint. A számla, módosító számla, érvénytelenítô számla kibocsátójának abban az adóbevallásban keletkezik adatszolgáltatási kötelezettsége, amelyben a számla, pozitív elôjelû módosító számla adótartalmát elszámolta, illetve a negatív elôjelû módosító számla és/vagy érvénytelenítô számla alapján fizetendô adóját csökkentette. A számla, pozitív elôjelû módosító számla befogadójának a fentiekben említett esetekben akkor áll fenn adatszolgáltatási kötelezettsége, ha az adott számlára, pozitív elôjelû módosító számlára alapozva áfa-bevallásában levonható adót számolt el. Amennyiben a negatív elôjelû számla, érvénytelenítô számla alapján annak befogadója az adott áfa-bevallásban a korábban elszámolt, levonható adót csökkentette a negatív elôjelû számlában, érvénytelenítô számlában foglalt áfa-különbözet fizetendô adóként történô elszámolásával, az elôzôekben említett esetekben adatszolgáltatási kötelezettsége is keletkezik. Pénzforgalmi elszámolást választó adóalanynak az elôzôleg leírtak szerint

adatszolgáltatási kötelezettsége keletkezik az általa kibocsátott, illetve befogadott számlákhoz kapcsolódóan, de ez a kötelezettség az általa kibocsátott, illetve befogadott módosító és/vagy érvénytelenítô számlához kapcsolódóan nem terheli. Amennyiben az áfa-bevallás helyesbítésére, önellenôrzésére kerül sor, annak adatszolgáltatási részében a helyesbített, önellenôrzött bevallás adatszolgáltatásában szerepeltetett helyes adatokat ismételten fel kell tüntetni. Az adatszolgáltatást a kibocsátott és befogadott számlákról, a módosító/érvénytelenítô számlákról összevontan, valamint

11

minden üzleti partnerre vonatkozóan külön-külön kell benyújtani, amelyben a tételes adatszolgáltatással nem érintett befogadott számlák adótartalmát összevontan, valamint partnerenként egy összegben kell megadni. Az elôzôekben említett esetekben az ismertetett szabályok alapján az egyszerûsített vállalkozói adó alanyának a 2013. évre vonatkozó bevallásában adatot kell szolgáltatni az általa kibocsátott számlákkal, módosító és érvénytelenítô számlákkal kapcsolatban. Bonácz Zsolt

Egyszerûsített adattartalmú számla kibocsátásának lehetôségei Az Áfa tv. 176. §-ában felsorolt esetekben a normál adattartalmú [Áfa tv. 169. §] számla helyett egyszerûsített adattartalmú számla is kibocsátható. Az Áfa tv. 176. § (2) bekezdése pontosan meghatározza, hogy egyes esetekben milyen adat hagyható el. Nyomdai úton, illetve számlázóprogrammal elôállított számla esetében az ún. készpénzfizetési számla egyszerûsített adattartalmú számlának minôsül. Az egyszerûsített adattartalmú számla alkalmazása csak lehetôség, nem kötelezettség, azaz a számlázásra kötelezett adóalany saját döntése alapján kibocsáthat normál adattartalmú számlát, annak ellenére, hogy lehetôsége lett volna egyszerûsített adattartalmú számla kibocsátására is. A következôkben azokat az eseteket tekintjük át, amelyeknél lehetôség van egyszerûsített adattartalmú számla kibocsátására. Ezek önállóan értékelendô jogállások, egymással semmiféle kapcsolatba nem hozhatók. Ebbôl adódóan elôállhatnak olyan esetek, hogy az egyszerûsített adattartalmú számla kibocsátására több jogcímen egyaránt lehetôség nyílik.

Elôlegfizetés Elôlegfizetés forintban adóalany vagy nem adóalany jogi személy vevô által Az adóalany vagy nem adóalany jogi személy által fizetett elôlegrôl az Áfa tv. 159. § (2) bekezdés a) pontja alapján kötelezô a számla kibocsátása. A normál adattartalmú számla helyett csak akkor bocsátható ki egyszerûsített adattartalmú számla, ha az elôleg fizetésére forintban került sor. A számla adattartalmára vonatkozó egyszerûsítés a következô: • az adóalap helyett az ellenérték adót is tartalmazó összege, valamint • az adó mértéke helyett az alkalmazott

adómértéknek megfelelô, a 83. § szerinti százalékérték (21,26%, 15,25%, 4,76%) feltüntetése kötelezô a számlán, továbbá • az áthárított adó összegére vonatkozó adat, azaz az áthárított adó összege; valamint a 27%, 18%, 5% adómérték a számlán nem tüntethetô fel. Egyszerûsített adattartalmú számla esetében az ellenérték adót is tartalmazó összegébôl a vevô állapítja meg annak adótartalmát a 83. § szerinti, elôbb említett százalékérték alkalmazásával.

Elôlegfizetés forintban nem adóalany vevô által Az egyszerûsített számla kibocsátására szintén akkor kerülhet sor, ha a számlán szereplô adatok egyébként forintban kifejezettek. Az Áfa tv. 159. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján kötelezô a számla kibocsátása, ha az adóalany részére nem adóalany és nem is jogi személy 900 000 forintot elérô vagy azt meghaladó összegû elôleget fizet. A bb) alpont értelmében szintén kötelezô a számla kiállítása, ha a nem adóalany és nem is jogi személy, szervezet által átadott elôleg összege nem éri el a 900 000 forintot, de az elôleg átadója kéri a számla kibocsátását. Mindkét esetben lehetôség van egyszerûsített adattartalmú számla kibocsátására. A számla adattartalmára vonatkozó egyszerûsítés az elôzô részben leírtak szerint valósul meg.

12

könyvelôk lapja

Az elôleg számlázására vonatkozó szabályok

Harmadik államban teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás

A fent tárgyalt esetekben kötelezô legalább egyszerûsített adattartalmú számla kibocsátása. Az Áfa tv. 159. § (2) bekezdés a) és b) pontja alapján általános esetben a számlát a fizetett elôlegrôl kell/lehet kibocsátani. Az egyszerûsített adattartalmú számla kibocsátása esetében is érvényesül ez a rendelkezés, azaz az elôleg fizetését megelôzôen nem bocsátható ki. Az egyszerûsített adattartalmú számla sem szolgálhat arra, hogy annak kibocsátása útján az elôlegre jogosult az elôleg összegét „bekérje” az elôleg fizetésére kötelezett személytôl.

Egyszerûsített adattartalmú számla kibocsátására kizárólag akkor van lehetôség, ha adózónak az áfatörvény irányadó rendelkezése szerint harmadik országban teljesítettnek minôsülô ügylet teljesítésével legközvetlenebbül érintett gazdasági célú letelepedési helye belföldön van, gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön.

Teljesítésig megtörtént készpénzes fizetés A termék beszerzôje, a szolgáltatás igénybevevôje az ellenérték adót is tartalmazó összegét legkésôbb a teljesítésig készpénzzel, készpénz-helyettesítô fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítô eszközzel maradéktalanul megtéríti, és számla kibocsátását kéri. A termék vevôje, a szolgáltatás igénybevevôje egyaránt lehet adóalany vagy adóalanynak nem minôsülô személy. Erre vonatkozó korlátozó rendelkezés hiányában az egyszerûsített adattartalmú számla egyaránt kibocsátható adóalanynak vagy nem adóalanynak minôsülô személynek, szervezetnek is. Az adóalany vevô részére teljesített értékesítés esetén a számla kibocsátása mindenképpen kötelezô, de a számlázási kötelezettség egyszerûsített adattartalmú számlával is teljesíthetô, ha a teljesítésig az ellenérték készpénzzel történô megfizetésére sor került. A számla adattartalmára vonatkozó egyszerûsítést lásd Elôleg fizetése forintban adóalany vagy nem adóalany jogi személy vevô által rész szerint.

Egyszerûsített adattartalmú számla adattartalma Az elôzôleg leírtak alapján a belföldi székhelyhez, állandó telephelyhez kötôdôen teljesítettnek minôsülô, az áfatörvény szerint más tagállamban adóalany vagy harmadik országban adóalany, illetve nem adóalany felé teljesítettnek minôsülô ügyletek esetében van lehetôség egyszerûsített adattartalmú számla kibocsátására. Az ilyen számla kibocsátásának az is a feltétele, hogy az Áfa tv. 158/A § alapján a számla kibocsátásánál az áfatörvény rendelkezései legyenek az irányadóak. Az egyszerûsített adattartalom azt jelenti, hogy a 169. §-ban felsorolt adatok közül csak az a)–f) pontokban megjelöltek kitöltése kötelezô, tehát a kibocsátás kelte, a számla sorszáma, értékesítôi/vevôi adatok, a termék vagy szolgáltatás megnevezése, mennyisége, továbbá az i) pontban foglalt adatok (az adó alapja, az adó nélküli egységár, az árengedmény) helyett az ellenérték pénzben kifejezett összegének feltüntetése kötelezô. Nem szükséges külön teljesítési idôpont feltüntetése akkor sem, ha az nem egyezik meg a számlakibocsátás dátumával – bár annak feltüntetése célszerû –, továbbá nem kell a számlán szerepeltetni a mentességre, illetve a fordított adózásra történô utalást.

Az áfatörvény területi hatályon kívül teljesített értékesítések

100 eurót (25 000 forintot) meg nem haladó ellenérték fejében teljesített értékesítések

Közösség más tagállamának területén teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás

Egyszerûsített adattartalmú számla bocsátható ki, ha a számla adóval növelt végösszege nem haladja meg a 100 eurónak megfelelô pénzösszeget, feltéve, hogy a számla kibocsátását megalapozó ügylet(ek) nem sorolható(k) az Áfa tv. 29. §-a szerinti távolsági értékesítés vagy az Áfa tv. 89. §-a szerinti adómentes közösségi termékértékesítés, illetve az elôzô részben említett területi hatályon kívül teljesített értékesítések körébe. Az áfatörvény az egyszerûsített adattartalmú számla kibocsáthatóságát ezen túl egyéb feltételhez nem köti. Ebbôl adódóan egy másik belföldi adóalany felé teljesített értékesítés esetében is lehetôség van egyszerûsített adattartalmú számla kibocsátására, ha az adott ügyletrôl kibocsátandó számlában szerepeltetendô – adóval növelten számított – végösszeg nem halad-

Egyszerûsített adattartalmú számla kibocsátására akkor van lehetôség, ha adózónak az áfatörvény irányadó rendelkezései szerint a Közösség más tagállamában teljesítettnek minôsülô ügylet teljesítésével legközvetlenebbül érintett gazdasági célú letelepedési helye belföldön van (gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön), és a termék beszerzôje vagy a szolgáltatás igénybevevôje a teljesítés helye szerinti tagállamban adófizetésre kötelezett személy. E körbe a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalanyok vagy adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személyek tartoznak.

ja meg a 100 eurót. Az értékhatárt meg nem haladó ellenérték esetén az egyszerûsített adattartalmú számla devizában vagy a forintban egyaránt kiállítható. A 100 eurós értékhatár átszámításánál az Áfa tv. 256. § (1) bekezdése szerint kell eljárni. Az euróban meghatározott pénzösszegnek megfelelô forintösszeg megállapításához a 2003. évi uniós csatlakozási szerzôdést kihirdetô törvény hatálybalépésének napján érvényes, az MNB által közzétett hivatalos forint/euró devizaárfolyamot (252,19 forint/euró) kell alkalmazni. Az átváltás eredményeként kapott pénzösszeget – a matematikai kerekítési szabályok alkalmazásával – 100 000 forintra, illetôleg ha az átváltás eredményeként kapott összeg nem haladja meg a 100 000 forintot, 1000 forintra kell kerekíteni. Ebbôl adódóan a 100 eurónak megfelelô pénzösszeg 25 000 forint. A számla adattartalmára vonatkozó egyszerûsítést lásd Elôleg fizetése forintban adóalany vagy nem adóalany jogi személy vevô által rész szerint. A 100 euró értékhatárt meg nem haladó értékesítések esetében egyszerûsített adattartalmú számla kibocsátására kizárólag 2013. január 1-jétôl van lehetôség. Ez az új lehetôség nem korlátozza, hanem bôvíti az egyszerûsített adattartalmú számla kibocsátásának eseteit. Ebbôl adódóan az elsô három részben említett esetekben nemcsak akkor van lehetôség egyszerûsített adattartalmú számla kibocsátására, ha a számlázott – általános forgalmi adót is tartalmazó – végösszeg nem haladja meg az értékhatárt. Bonácz Zsolt

k

l

Számviteli és adózási szaktájékoztató

Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft. 1139 Budapest, Hajdú u. 11. Tel.: (06-1) 236-0635, Fax: (06-1) 236-0037 www.vezinfo.hu E-mail: [email protected] Felelôs kiadó, fôszerkesztô: Tóth Csaba Szakmai szerkesztô: Horváth Géza Szerkesztôk és szerzôk: Bonácz Zsolt, Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna, dr. Csátaljay Zsuzsanna, Gottgeisl Rita, Láng Noémi, dr. Sallai Csilla, Suller Krisztina Kiadói szerkesztô: Kövesdi Edit Nyomdai munkák: Prime Rate Kft. © 2009–2013 Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. ISSN 2061-3008 Minden jog fenntartva! A KÖNYVELÔK LAPJA szaktájékoztató tartalma jogvédett. A szaktájékoztatóban közzé tett cikkek, hírek, információk másolása, többszörözése, fordítása, közreadása és publikációs célokra történô felhasználása csak a kiadó, illetve a szerzô írásbeli hozzájárulásával megengedett. A szakmai információkat, híreket a legmegbízhatóbb forrásokból merítjük és ellenôrizzük; a megjelenés idôpontjában meglévô köteles gondosságunk ellenére átvett téves értesülésekért felelôsséget nem vállalunk.