k
Számviteli és adózási szaktájékoztató
T A R T A L O M Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna Cégautók értékesítése az áfa 1 szempontjából | Ha nem emlékszünk már arra, hogy kitôl vettük az autót | Ha alanyi mentesként értékesítünk | Ha eva-alanyként értékesítünk | Ha korábban lízingelt autót értékesítünk | A lízingelt autók számvitele | A lízingdíjak könyvelése
dr. Sallai Csilla Üzleti terv 3 | Kinek szól? | Ki készítse el? | Milyen a jó üzleti terv struktúrája? Meg fogja-e kapni a cégem 6 a hitelt? | A hitelbírálat célja | A fôkönyvi kivonat pénzügyi mutatói | A fôkönyvi kivonatban megjelenô „árulkodó" egyenlegek
Bonácz Zsolt Érdemi információt nem 7 tartalmazó adóhatósági értesítések | Tájékoztatás belföldi jogsegély kérésérôl | Tájékoztatás kapcsolódó ellenôrzés elrendelésérôl | Tájékoztatás külföldi adóhatóság megkeresésérôl
Gottgeisl Rita Szoba kiadó – avagy a 8 vendégfogadás buktatói | A mûködés megkezdése, feltételei | Építmény- és kommunális adó | Idegenforgalmi adó | Áfa és számlázás | Jövedelemadó | Adózás önálló tevékenységet végzôként | Tételes átalányadózás | Egészségügyi hozzájárulás
l
V. évfolyam 9. szám, 2013. szeptember
BÖRÖCZKYNÉ VEREBÉLYI ZSUZSANNA ROVATA
Cégautók értékesítése az áfa szempontjából A személygépkocsi az egyik olyan terület az áfatörvényben, ahol mindig történik valami. Szinte nincs év, amikor ne változna valami ezek elszámolásával kapcsolatban. Ez az egyik olyan szabály, amelyik a 2008-tól hatályos törvénybe került bele – szerintem messze a legizgalmasabb a többihez képest. Ez a szépségdíjas elôírás pedig nem más, mint a személygépkocsi értékesítésekor felszámítandó áfa. Azaz, hogy egyáltalán fel kell-e számítani áfát vagy nem. Természetesen olyan esetekrôl beszélek, amikor az autó az áfaalany vállalkozásunkban tárgyi eszközként van nyilvántartva. Mert az autókereskedôknél kimutatott árukészlet továbbértékesítési céllal beszerzett áru, így itt nem kérdés, hogy beszerzéskor az áfát levonjuk, míg értékesítéskor azt áfásan adjuk el. Tehát azokat az eseteket kell tisztázni, amikor az autót mint használati tárgyat szereztük be. Ebben az esetben egy kivételesen bonyolult rendszer sok éven keresztül borzolta a kedélyeket, de szerencsére mára már egy kicsit bogozódik a csomó.
Mi a probléma? A galibát az okozta, hogy az Áfa tv. 87. § b) pontja szerint mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben, ha az értékesítést megelôzôen a termékhez kapcsolódó elôzetesen felszámított adó a tételes tiltás miatt nem vonható le. És itt a lényeg! Az adómentes értékesítés csak akkor volt értelmezhetô és alkalmazható, ha a beszerzés során tényszerûen volt áthárított adó, amelyre az adólevonási tilalom beállt. 2013. április 21-étôl kiegészült a 87. § egy c) ponttal. Eszerint mentes az adó alól a személygépkocsi értékesítése abban az esetben is, ha az értékesítést megelôzôen a termékhez elôzetesen felszámított adó kapcsolódott volna, az a 124. § (1) bekezdés d) pontja szerint nem lenne levonható.
Talán egy példán keresztül érthetôbb lesz ez a mondat: Ha a személygépkocsi-beszerzés magánszemélytôl történt – aki ugye nem hárított át áfát –, ott nem mondhatjuk, hogy a tételes tiltás miatt nem tudtuk az áfát visszaigényelni. Eddig tehát ezeket az eseteket áfa felszámítása mellett kellett értékesíteni. Tavasz óta viszont mondhatjuk azt, hogy ha a magánszemély értékesítéséhez kapcsolódott volna áfa, akkor sem tudtuk volna levonni, a tételes tiltás miatt. Azaz a magánszemélytôl adómentesen vásárolt autót is eladhatjuk adómentesen.
És ha nem emlékszünk már arra, hogy kitôl vettük az autót? Ha a beszerzés nagyon régen volt, és a számlát már nem kell ôrizni, nehéz eldönteni, hogy az értékesítéskor kell-e áfát fizetni. Mit is kell csinálni, ha elévülési idôn túl adjuk el az autót, és már nem rendelkezünk a beszerzéskor kapott számlával? Ki tudunk-e bújni az áfa alól azért, mert egyszerûen azt mondjuk, hogy korábban nem éltünk adólevonási joggal, de már nincs meg a számla? Sajnos az adóhatóság a gyakorlatában úgy jár el, hogy a beszerzéshez kapcsolódó áfa sorsát az adóalanynak kell bizonyítani. Azaz, ha nem tudjuk igazolni, hogy korábban valamilyen ok miatt nem éltünk levonási joggal, akkor az értékesítéskor áfát kell felszámítani. Az idei módosítással az értékesítések zöme adómentes lesz, mégis elôfordulhat, hogy például az autót adó-
A megszerzett tudás és a gyakorlat összhangja
2
könyvelôk lapja
köteles bérbeadáshoz hasznosítottuk, és – ha részben is, de – éltünk levonási jogunkkal.
Ha alanyi mentesként értékesítünk Az Áfa tv. 193. § (1) bekezdés a) pontja szerint az alanyi adómentes vállalkozásoknak tárgyieszköz-értékesítésük kapcsán az általános szabályokat kell alkalmazniuk. Lehet, hogy az általános szabály is az adómentességhez vezet, de a lényeg, hogy nem az alanyi mentességre tekintettel kerüljük el az áfát. Az elôbbi következtetések tehát vonatkoznak az egyébként alanyi adómentes jogállású adóalanyokra is. Ha egy alanyi adómentes vállalkozás a tárgyi eszköznek minôsülô saját célra beszerzett olyan személygépkocsit értékesít, amelynél a korábbi beszerzés során áfát hárítottak át, az adómentes lesz. Ha áfa-mentesen vásárolt, például egy magánszemélytôl, akkor pedig azért lesz adómentes az értékesítés, mert akkor sem lett volna levonási joga, ha az ár tartalmazott volna áfát. Itt tehát szinte soha nem fog elôfordulni áfás értékesítés. Sôt. Miután nem az alanyi mentesség miatt mentesül a számla az áfa alól, hanem a tárgyieszköz-értékesítés speciális szabálya miatt, ezt az értékesítést a 6 000 000 Ft-os értékhatárba bele sem kell számítani. Ha eva-alanyként értékesítünk Itt sincs új a nap alatt. Az értékesítendô személygépkocsit az eva-alany is saját célra, saját tevékenységéhez vásárolja, tárgyi eszközei között állományba veszi. Az áfát az Áfa tv. 124. § (1) bekezdésének d) pontja alapján nem vonta le, függetlenül attól, hogy mint evás sem vonhatta le. Vagy nem is volt a számlában áfa, és ezért nem vonta le. A lényeg, hogy a beszerzéskor nem élt adólevonási joggal. Tehát az értékesítéskor itt is az Áfa tv. 87. §-ának b) vagy c) pontja alapján kell eljárni. Így mentes az adó alól a személygépkocsi értékesítése abban az esetben, ha az értékesítést megelôzôen a termékhez kapcsolódó elôzetesen felszámított adó nem vonható le. Már nem meglepô, hogy az áfa-mentes beszerzést itt is áfa-mentes értékesítés követi. Mert ha lett volna áfa a beszerzési számlában, azt sem tudtuk volna levonni. Az evásoknál persze mindez eddig sem jelentett automatikusan adóterhet. Az eva alapjába ugyanis az áfát is tartalmazó ellenérték tartozik, tehát itt is ezután kell az evát megfizetni. Az értékesítés tehát akár nettó, akár áfás, az eva alapja az eladási ár.
Meggyôzôdésem, hogy az a sok eset, ami a tavaszi módosítással áfamentessé vált, valódi elônyt jelent a vállalkozóknak. Egy személyautó eladási árát minden esetben úgy határozzák meg, hogy az a bruttó lesz, akár tartalmaz áfát, akár nem. Egy evásnak csak akkor merülhet fel áfa-fizetési kötelezettsége tárgyi eszköz után, ha például egy ellenérték nélküli ügylet keretében az eszközt a bevételszerzô tevékenységbôl kivonjuk. Ilyen lehet például a megszûnés.
Ha korábban lízingelt autót értékesítünk A kérdés azért izgalmas, mert a lízingdíjak (mint bérleti díjak) áfája 2012 óta ismét levonásba helyezhetô. Vajon következik-e ebbôl az, hogy akkor az értékesítés is áfa-köteles lesz? Ehhez egy kicsit bele kell ásnunk magunkat a mostanában olyan népszerû nyílt végû pénzügyi lízingek rejtelmeibe. Amikor elkezdjük fizetni a lízingdíjakat, nem a tulajdonszerzés árát fizetjük meg, hanem az egyes hónapok használati díjait. Itt tehát lehet levonási jogunk, de még ebben a fázisban nem merülhet fel az autó értékesítése, hiszen arra még nem szereztünk jogosultságot. Amikor a lízing futamideje lejár, és az adózó dönthet, hogy az autót megvásárolja-e maradványértéken vagy sem, akkor ezzel azt a lehetôséget is megvásárolta, hogy az autót saját nevében értékesíti. A maradványértékhez kapcsolódó áfa viszont nem levonható, mert ez már a tulajdonszerzésre irányul, és így az áfatörvény tiltása alá esik. Ha viszont az autó beszerzéséhez áfa-levonási jog nem párosul, akkor az értékesítés is áfa-mentes lesz. Ennek hosszas magyarázatát már nem írom le még egyszer, hiszen az elôzô részekben szinte minden esetben erre a következtetésre jutottunk. A lízingelt autók számvitele Tudom, hogy a cikk címében áfa-szabályokat ígértem, de a lízingekkel kapcsolatban érdemes ennek számviteli részével is foglalkozni. A számviteli elszámolás egy igazi „mindent bele” szabály. Nincs a tulajdonunkban az autó, mégis pénzügyi lízingrôl beszélünk. A számviteli törvény pedig nem különbözteti meg a pénzügyi lízingeknél azt, hogy a tulajdonszerzés mikor történik, egyáltalán megtörténik-e. Az áfatörvény pont arra hivatkozik, hogy ez egy bérleti konstrukció, a számviteli törvény mégis saját eszközként kívánja kimutatni, azaz be kell könyvelnünk az 1-es számlaosztályba. Igen, nem tévedés. A nyílt vé-
gû pénzügyilízing-szerzôdéssel használt eszközöket a befektetett eszközök között kell kimutatni, és ennek következtében értékcsökkenést kell rá elszámolni. És ha az eszközt költségként az értékcsökkenésen keresztül fogjuk elszámolni, akkor a lízingdíj már nem lehet költség. Könyveléstechnikailag tehát nem történik más, mint egy zárt végû pénzügyilízing-szerzôdés esetében. Mielôtt bemutatnám a könyvelési tételeket, néhány „apróságra” fel szeretném hívni a figyelmet: Ha kötünk egy nyílt végû pénzügyilízing-szerzôdést például 3 éves futamidôre, akkor a számvitelben a várható használati idô nem lehet más, mint 3 év! Mert ha 5 évre tervezzük a várható használati idôt, akkor ezzel ellentmondtunk annak a ténynek, 3 év után nem biztos, hogy meg akarjuk venni. És ez jelenthet problémát az áfa visszaigénylésében. És még egy tanács: Remélhetôleg a lízingszerzôdésben a maradványérték a futamidô végére várható piaci érték lesz. Legyen a számviteli elszámolásunkban is ez a maradványérték, és csak a maradványérték feletti részre számoljunk el értékcsökkenést. Természetesen a társaságiadó-törvény a bekerülési érték 20%-át elismeri az adóalap terhére, tehát az adózásban nem ér hátrány akkor sem, ha a szerzôdés szerinti idôtávra és maradványértékre tervezzük a számviteli elszámolást.
A lízingdíjak könyvelése A lízingszerzôdés megkötésekor, az autó értékérôl számviteli bizonylatot kapunk. Nem számlát, hiszen az autót nem kell az elején leszámlázni. Ez kizárólag a számviteli elszámolás bizonylataként fog szolgálni. Ezt a beruházások számlára kell könyvelni a lízingcéggel szembeni kötelezettségként. (T 1 – K 45) A beruházások számlára ezenkívül tovább gyûjtögetjük az autóval kapcsolatos egyéb költségeket is, mint például az eljárási illetéket, az üzembe helyezési költséget (T 1 – K 38/45). Ezeknek az áfája nem levonható, még akkor sem, ha számlát kapunk róla. Ez már személygépkocsihoz kapcsolódó egyéb szolgáltatásnak minôsül, ami tételes tiltás alá esik. Amikor megérkezik az elsô lízingdíj, ez a lízingcéggel szembeni kötelezettséget fogja csökkenteni. Illetve ennek az áfa-tartalma levonásba helyezhetô, de csak olyan arányban, ahogyan az üzleti és a magáncélú utak aránya várhatóan engedélyezi. A havonta érkezô lízingdíjakról szóló számla már összetettebb, mint az
könyvelôk lapja
elsô lízingdíj. Tartalmaz tôkerészt rá esô áfával, illetve kamatrészt, amit viszont nem terhel áfa. Ha a lízingszerzôdés devizaalapú, tartalmazhat árfolyam-különbözetet is. A havi lízingdíj-számlák könyvelése, egyelôre szállítói tartozásként: • a tôkerész a lízingcéggel szembeni kötelezettséget csökkenti T 45. Lízing kötelezettség – K 454. Szállítók • az áfa arányos része levonásba helyezhetô T 466. Levonható áfa – K 454. Szállítók • a le nem vonható része egyéb ráfordítás lesz
T 86. Egyéb ráfordítás – K 454. Szállítók • a kamatot a pénzügyi ráfordítások közé kell könyvelni T 87. Kamatráfordítás – K 454. Szállítók • devizás ügylet esetén az árfolyamkülönbözet pedig pénzügyi bevétel vagy pénzügyi ráfordítás lesz T 87. Árfolyamveszteség – K 454. Szállítók vagy T 454. Szállítók – K 97. Árfolyamnyereség • és természetesen a vége a szállítói számla kiegyenlítése
DR. SALLAI CSILLA ROVATA
Üzleti terv Amikor egy vállalkozásnál felmerül az üzleti terv készítésének feladata, a vezetés agyában rögtön az jelenik meg, hogy „majd a könyvelô összedob valamit, mert oda úgyis csak számokat kell írni”. Ez igen nagy tévedés, hiszen egy hitel odaítélése vagy egy befektetô, üzlet megnyerése nagymértékben függ az üzleti tervtôl. Az üzleti terv készítésére szakosodott vállalkozások eredményes közremûködése bizonyítja, hogy csak profi módon, szakértôk által elkészített üzleti tervvel lehet komolyan pályázni. S a könyvelô – bármilyen gyakorlott is a számvitelben – nem ismeri az üzleti terv sikerének összes titkát. Arról már nem is beszélve, hogy minden vállalkozásnak szüksége lenne üzleti tervre, hiszen idônként a menedzsmentnek (tulajdonosok, vezetôk) át kellene gondolni bizonyos dolgokat. De ahhoz, hogy egy könyvelô megalapozottan mondhassa, az üzleti terv összeállítása nem a könyvelés feladata, tisztázzunk néhány alapkérdést.
Mi is az üzleti terv? Az üzleti terv olyan írásos anyag, amelyben a vállalkozás az érdeklôdôk (hitelnyújtó, befektetô, üzleti partner) számára általánosságban és célirányosan tájékoztatást ad. Leegyszerûsítve azt is szokták mondani, hogy „az üzleti terv a vállalkozás története, jelene és jövôje”, mert az alábbi kérdéskörökre ad választ: • Milyen kezdeti céllal (vízióval, üzletfilozófiával) alakult a vállalkozás, s mennyire tudott megfelelni ennek a múltban? • Melyek a jelenlegi helyzet jellemzôi? • Melyek a vállalkozás jövôre vonatkozó céljait, s azokat hogyan szeretné elérni? Az üzleti tervet nem szabad összekeverni az üzleti jelentéssel. A számvitelrôl szóló 2000. évi C. törvény (a to-
vábbiakban: Sztv.) rendelkezik az üzleti jelentésrôl: „Az éves beszámoló mérlegbôl, eredménykimutatásból és kiegészítô mellékletbôl áll. Az éves beszámolóval egyidejûleg üzleti jelentést is kell készíteni.” [Sztv. 19. § (1)] Tehát minden, éves beszámolót készítô vállalkozás kötelezett üzleti jelentés készítésére, míg üzleti tervet a vállalkozások valamilyen meghatározott céllal készítenek. Fontos kiemelni: az üzleti jelentés nem része az éves beszámolónak, „csak” el kell készíteni. A beszámolóközzétételi kötelezettség „csak” a beszámolóra vonatkozik, ebbôl következik, hogy az üzleti jelentést nem is kell közzétenni. (Nem is lenne célszerû, hiszen egy szabályosan összeállított üzleti jelentésbôl például a konkurencia sok belsô információt, titkot is megtudhatna.) Az Sztv. konkrétan rendelkezik arról, milyen információkat kell az üzleti jelentésnek tartalmaznia: (1) Az üzleti jelentés célja, hogy az éves beszámoló adatainak értékelésével úgy mutassa be a vállalkozó vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetét, az üzletmenetet, a vállalkozó tevékenysége során felmerülô fôbb kockázatokkal és bizonytalanságokkal együtt,
3
T 454. Szállítók – K 38. Pénzeszközök És így kell eljárni hónapról hónapra, a futamidô végére pedig a lízingcéggel szembeni kötelezettségszámlán már csak a maradványértékkel egyezô egyenlegnek szabad maradni. Ha élünk vételi jogunkkal, kifizetjük, és az 1-es számlaosztályban ilyen értéken kimutatott autót tovább értékcsökkentjük. Ha nem szeretnénk megvásárolni, akkor mind az eszközt a kimutatott maradványértéken, mind pedig a lízingcéggel szembeni kötelezettséget meg kell szüntetni. Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna hogy ezekrôl – a múltbeli tény- és a várható jövôbeni adatok alapján – a tényleges körülményeknek megfelelô, megbízható és valós képet adjon. (2) Az üzleti jelentésnek a vállalkozó üzletmenetének fejlôdésérôl, teljesítményérôl, illetve helyzetérôl átfogó, a vállalkozó méretével és összetettségével összhangban álló elemzést kell tartalmaznia. (3) A (2) bekezdés szerinti elemzésnek tartalmaznia kell – a vállalkozó fejlôdésének, teljesítményének vagy helyzetének megértéséhez szükséges mértékben – minden olyan pénzügyi és ahol szükséges, minden olyan kulcsfontosságú, nem pénzügyi jellegû teljesítménymutatót, amely lényeges az adott üzleti vállalkozás szempontjából. [Sztv. 95. § (1)–(3)] De térjünk vissza az üzleti tervhez!
Kinek szól az üzleti terv? Akkor sem túlzok, ha azt írom, hogy elvileg minden vállalkozásnak kellene legyen üzleti terve, mert ha nincs, akkor felmerül a kérdés, miért is mûködik a vállalkozás. Azt számos – nem csupán a vállalkozási kultúrára vonatkozó – kutatás kimutatta, hogy csak akkor lehet az elképzelés eredményes, ha azt írásban is rögzítik. Tudom azonban, hogy a mai adminisztrációval terhelt világban ez sokszor feleslegesnek tûnik. Vannak viszont olyan esetek, amikor az írásbeliség elkerülhetetlen: • egy ötlet megvalósításának vizsgálata (például új termék fejlesztése, technológiai kialakítása, piaci terjeszkedés stb.); • külsô forrás bevonásához hitelezôk meggyôzése érdekében (bank, lízingcég); • üzleti partnerek tájékoztatása végett; • tulajdonostársak vagy lehetséges befektetôk meggyôzésére.
4
könyvelôk lapja
Ki készítse el az üzleti tervet? Ha már a bevezetôben azt mondtam, hogy ez nem könyvelôi feladat, akkor jogos a fenti kérdés. Ha a könyvelôt kizártuk, mert nem kompetens a vállalkozás jövôjére vonatkozó elképzelésekben, talán joggal mondhatjuk, hogy a vállalkozás (ügyvezetés) feladata lehet. A menedzsmentnél is fennáll azonban a kockázat, hogy nincs tisztában az elôírt vagy elvárt formai és tartalmi követelményekkel, s ezért a nem megfelelô üzleti tervvel kockáztatja a cél eredményességét. Éppen ezért gondolom úgy, hogy érdemesebb megbízni egy ezzel foglalkozó, erre specializálódott céget. Egy olyan cég, amelyik ezzel foglalkozik, sokkal inkább tisztában van azzal, hogyan célszerû elkészíteni az üzleti tervet a cél minél biztosabb eléréséhez. Ezért nem érdemes – „Mekk Elek módjára” – barkácsolni, és ezzel a projekt sikerét kockáztatni. S nem szabad elfelejteni, egy külsô szemlélô egészen másképp látja a vállalkozást, mint az, aki benne van, s netán elfogult azzal szemben, vagy valamilyen formában függ a vállalkozástól. Tény, hogy egy jó üzleti terv elkészítése nem éppen kis kiadást, anyagi megterhelést jelent egy – fôleg kezdô – vállalkozás számára. Viszont mérlegelni kell, hogy az adott befektetés sikerével, a hitel megszerzésével elérhetô likvid eszköz vagy nyereség mit jelent a vállalkozás számára – s ebben a konstellációban már a sok sem lesz olyan sokk. A vállalkozásnak be kell látnia, hogy az üzleti tervre való ráfordítást befektetésként kell kezelni. S ha már itt járunk, akkor azt sem árt áttekinteni, számvitelileg mit is jelent ez a kiadás. Az üzleti tervet jellegétôl függôen kell megítélni: • amennyiben egy adott beruházáshoz közvetlenül kapcsolható, akkor ezt is lehet a bekerülési érték részeként kezelni, s aktiválható a beruházással együtt; • amennyiben a vállalkozási tevékenység indításával, megkezdésével vagy a meglévô tevékenységnek, a kapacitásoknak jelentôs bôvítéséhez, átalakításához, átszervezéséhez kapcsolható, akkor ennek megfelelôen kell az immateriális javak között nyilvántartani; • azok az üzleti tervek vagy részeik, amelyek jogvédelemben nem részesülnek, de titkosságuk révén monopolizált szellemi javak, a szellemi termékek közé tartoznak; • ha a folyó tevékenységhez tartozik, s a terv(módosítás) nem tartós jel-
legû, akkor a költségek között is el lehet számolni. Az üzleti terv készítésénél a könyvelôt azért nem lehet teljesen kihagyni sem, mert az alapadatokat a könyvelés tudja biztosítani a menedzsment és a külsô szakértô számára. Fontos technikai kérdésnek tartom, hogy amennyiben a vállalkozás és a könyvelô szerzôdésében nincs külön nevesítve az ilyen jellegû információk szakértô részére történô kiadása, akkor a könyvelô mindenképpen kérjen egy erre az esetre vonatkozó felmentést a titoktartási kötelezettsége alól.
Milyen elvek alapján lehet jó üzleti tervet készíteni? Bár látjuk, hogy a jó üzleti terv attól függ, eléri-e vele a vállalkozás a kívánt célt, például megkapja-e a hôn áhított hitelt, mégis vannak olyan alapelvek, amelyeket az üzleti terv készítôjének és olvasójának is figyelembe kell venni. A könyvelôknek ezek az elvek azért fontosak, mert csak ezek ismeretében tudnak megfelelô adatokat szolgáltatni – fôleg egy vállalkozást még nem vagy nem átfogóan ismerô külsô szakértô számára. Az elvek között vannak szakmai jellegûek, amelyek közül a legfontosabbak a következôk: • Célorientált – az üzleti terv készítésénél figyelembe kell venni, hogy kinek és milyen céllal készül, s ennek megfelelôen kell a hangsúlyokat kitenni. • Megalapozott – a megfogalmazott következtetések legyenek tényekkel alátámasztva (belsô és külsô statisztikák, könyvelési outputok stb.). Még jobb, ha nemcsak egy oldalról vannak felsorakoztatva a tények, hanem több, egymástól független forrásból. Gyakori hiba, hogy az üzleti terv „karácsonyi vágyálmok listája” lesz csak. • Realitás – fontos, hogy az üzleti terv ne legyen sem túl optimista, sem túl pesszimista. Bár nehéz dolog a helyzetet mindig reálisan értékelni, de éppen ezért jó a külsô szakértôi vélemény, amely a vállalkozástól független. • Szakszerûség – fontos, hogy az üzleti terv készítôje ismerje az adott területet, iparágat, szakmát. Csak ekkor tudja annak fogalmi rendszerét, nyelvezetét megfelelôen használni, s csak így lehet az üzleti terv az olvasó számára is hiteles. • Teljesség – nem elég csak a piac, a vállalkozás, az adott projekt bemutatása, azt a lehetô legszélesebb
környezetébe kell illeszteni. Fontos ismertetni a mikro- és makrogazdasági trendeket, piaci tendenciákat, a jogszabályi környezetet, a gazdasági gyakorlatot stb. • Konformitás – azt jelenti, hogy a különbözô területekre vonatkozó megállapítások számszakilag és logikailag összhangban legyenek a vállalkozás céljaival, illetve az üzleti tervben fókuszált területtel. • Dinamizmus – az üzleti terv nem statikus állapotbemutatás, a környezeti, mûködési változásokat is figyelembe kell vennie. Célszerû múltbéli adatokra támaszkodni, piaci trendeket figyelembe venni, s erre építeni a jövôbeli feladatokat, azok lehetséges körülményeit. Nem szabad megfeledkezni bizonyos formai követelményekrôl sem: • Világosság – kerülni kell a mellébeszéléseket. Nem a terjedelem a fontos, hanem a tartalom. • Igényesség – az alapos információgyûjtés, a színvonalas összeállítás, a lényeg megfelelô kiemelése sokat lendít az üzleti terv megértésén és elfogadásán. • Lényeg – akik üzleti tervek olvasására szakosodnak, hamar ki tudják szûrni a lényeget vagy a lényeg elhallgatását. Rossz struktúrájú, félrevezetô anyaggal több kárt lehet okozni a vállalkozásnak, mint gondolnánk. Az üzleti terv ne ötletelések tárháza legyen, hanem fôleg konkrétumokat tartalmazzon. • Idôsík – fontos elem a dátum, így tudja az olvasó, hogy mikorra is vonatkoznak a tények és tervek. • Felelôsségvállalás – aki készítette, vállalja is érte a felelôsséget nevével és aláírásával. Amennyiben ez külsô cég, akkor még hitelesebb az üzleti terv, ha azt az adott vállalkozás képviselôje, ügyvezetôje is aláírásával igazolja, esetleg még tulajdonosi határozat csatolása is mutathatja a vállalkozás célok melletti elkötelezettségét.
Milyen a jó üzleti terv struktúrája? Mára már kialakult egy egységes és elvárt tartalom és forma. Ez szinte mindenki számára hozzáférhetô, ezt érdemes betartani, mert sokat segít az üzleti terv elfogadásában. A következôkben az üzleti terv részeit sorolom fel – felhívva a figyelmet az abban legkritikusabbnak ítélt kérdésekre, illetve az elvárásokra. 1. Elôlap Mivel az üzleti terv általában nyomtatott, kötött-fûzött anyag, törekedni kell
könyvelôk lapja
arra, hogy már kézbevételkor megnyerô és elegáns legyen. Pontos névvel, címmel, logóval tükrözze a vállalkozás imázsát.
2. Tartalomjegyzék Az üzleti tervet is pont úgy veszi az ember a kezébe, mint bármilyen könyvet – megnézi, hogy mit is van benne. Ezt a tájékozódást segíti a tartalomjegyzék. Elôfordulhat, hogy valaki csak az üzleti tervnek bizonyos részét szándékozik elolvasni, ezért a tartalomjegyzék alapján könnyen megtalálható a keresett rész. (Bár célszerû minden elvárt tartalmi részt precízen kidolgozni, azzal azonban mégis tisztában kell lenni, hogy sokszor az a személy, aki a hitelrôl, pályázatról dönt, csak célirányosan olvassa el az üzleti terv bizonyos részeit.) 3. Vezetôi összefoglaló Ez a rész tulajdonképpen az üzleti terv egyik, ha nem a legfontosabb része. (Általában itt dönti el az olvasó, érdemes-e az egész anyagot elolvasnia vagy „kuka”. Ez olyan, mint a regénynél a fülszöveg, a bevezetô vagy a rezümé.) Azért is nevezik vezetôi összefoglalónak, mert alapvetôen a vállalkozás vezetése, a menedzsment szempontjából kell a vállalkozást bemutatni. Célszerû itt jelezni, hogy mennyiben oszt meg a vállalkozás bizalmas információkat az olvasóval, s az esetleges kiszivárogtatott információkból eredô károkért kit és milyen felelôsség terhel. (Ennek szakszerû és számon kérhetô megfogalmazását célszerû jogi végzettségû szakemberre bízni.) Be kell mutatnunk a vállalkozást – alapítás, tulajdonosi háttér, jogi státusz, különbözô beazonosítási lehetôségek. Manapság nagy divat (de egyben érthetô elvárás is), hogy egy vállalkozásnak legyen ún. víziója. Ebben fogalmazza meg az elhivatottságát és az elérendô célt. E mellett az üzleti filozófia is erôsítheti az olvasóban a vállalkozás komolyságának képét. Ismertetni kell a vállalkozás struktúráját és mûködését. Ennek keretében külön ki kell térni a vállalati menedzsment szinte személyre szóló bemutatására, hogy az olvasó láthassa, milyen szakmaisággal rendelkezô személyek kézében van a vállalkozás. A hitelbírálatnál sokat nyom a latba, ha látják, hogy a vezetés biztos kezekben van, nem csupán egy emberen nyugszik az egész vállalkozás, hanem
csapatmunka folyik. Ez a tudat csökkenti a befektetôk kockázatát, így a pozitív elbírálás irányába viszi az üzleti terve. Vázolni kell a menedzsment feladatait és terveit. Ugyan olyan fontosak a rövidtávú intézkedési tervek, mint a közép- és hosszú távú elképzelések. Be kell mutatni a vállalkozás által elôállított termék- és/vagy szolgáltatáspalettát. Fontos ismerve a vállalkozásnak, hogy alkotják a fô piacokat, s kik a konkurensek. Miben jobbak a vállalkozás termékei, szolgáltatásai, mint a piac többi szereplôjéi, s ezt a piac hogyan kezeli. Egyértelmûen meg kell határozni, hogy a vállalkozás milyen fejlôdési szakaszban van: termékfejlesztés, prototípus-elôállítás, késztermék piacra vezetése, már piacon lévô termék értékesítésének növelése. (Csak emlékeztetôül: a 2013/július–augusztusi összevont számban a termelési ciklusokat, illetve a termék-életgörbét vettük végig.) Be kell mutatni, hogy a termelés milyen bevételekkel, költségekkel, nyereséggel (fedezeti hányad) mûködik, illetve milyen tôke-invesztíció szükséges az adott volumenhez, milyen a tôke megtérülési mutatója stb. Ezek azok a gazdasági számítások, amelyeket a könyvelés biztosította adatokból kell elvégezni. Ilyen jellegû számítások nélkül az üzleti terv teljes mértékben megalapozatlannak tûnik az olvasó számára. (Ezért vérzik el nagyon sok kkv-s hiteligénylés és pályázat, mert ezek a számítások vagy nem megfelelô eredményt mutatnak, vagy egyáltalán nincsenek is meg.) Külön kiemelném az üzleti terv céljának megfelelô, azt alátámasztó pénzügyi helyzetelemzés fontosságát. Ezt is – természetesen – a vállalkozás szemszögébôl kell összeállítani. S itt nem csupán a múlt számainak elemzése fontos, hanem itt szerepelnek a forrásbevonás utáni elképzelések is. Szemléletesen be kell mutatni, menynyiben fog eltérni a vállalkozás gazdálkodása, cash flow-ja a pótlólagos erôbevonás, fejlesztés után. Itt igen fontos a külsô forrásbevonás után a vállalkozás által vállalható ütemezés kalkulálása, bemutatása. A pótlólagos üzleti tervnél le kell írni, a forrásbevonás után mennyiben fog változni a vállalkozás helyzete, s arról az állapotról van-e további elmozdulási cél. (Ezek tulajdonképpen a vállalkozás hosszú távú, illetve stratégiai tervei.)
5
4. A vállalkozás általános bemutatása Sok kutatási eredmény mutatja azt, hogy elsôsorban a kkv-szektor vállalkozásai számára a jelentôsebb kihívás saját belsô mûködésük átalakítása és racionalizálása. Pedig szinte minden vállalatnagyságnál – a kkv-szektorban pedig fokozottan – igaz, hogy az áhított siker csak a vállalat belsô életének újjászervezésével, innovációval, együttmûködések fokozásával lehetséges. A vállalkozás bemutatásánál ügyelni kell a mindenre kiterjedô és pontos információk biztosítására. Ennek keretében részletesen be kell mutatni a vállalkozás adatait, melyek egy része a cégjegyzékben megtalálható. Meg kell nevezni a vállalkozás jogi képviselôjét és az egyéb tanácsadókat. (Ezért sem mindegy hogy a vállalkozás milyen háttérapparátussal dolgozik, mert például már a könyvelô személye is megítélési pont lehet.) Itt van lehetôség a már régebben mûködô vállalkozás történetének bemutatására – például idôszalag segítségével. Mi volt a vállalkozás alapításának célja? A sima tényeken kívül nem árt a sikerek vagy kudarcok megemlítése sem, mert ebbôl az olvasó az önkritikát láthatja. Egy befektetô számára pozitív, ha látja, hogy a cég nehéz helyzetben is talpon tud maradni, vagy valahonnan fel tud állni. Az esetleges kudarcokat nem érdemes titkolni, mert azt mindenki tudja, hogy egy vállalkozás életében vannak kevésbé sikeres idôszakok és nem eredményes lépések. Ha ezeket a vállalkozás letagadja, hamar hiteltelenné válhat. A vezetôi összefoglalónál részletesebben be kell mutatni a jelenleg napirenden lévô fejlesztéseket, valamint a jövôrôl szóló elképzeléseket. Fôleg a rövid múlttal rendelkezô vállalkozásoknál kell egyértelmûen megjelölni a kockázati tényezôket és azt, mit tesz vagy mit fog tenni a vállalat ezek elhárítására. Itt talán még fontosabbak a meggyôzô érvek, mert a vállalkozásnak nincs olyan múltja, amely alapot adhatna a bizalomra. 5. A vállalkozás üzleti mûködése Ebben a részben mutatjuk be a konkrét termék, szolgáltatás szintû információkat. Igazán ezek is azok az adatok, amelyekhez a könyvelô igen kevés adattal rendelkezik. A vállalkozás menedzsmentje – ahol külön is van, ott a szakmai vezetése – rendelkezik megfelelô információkkal. Itt kell ismertetni a konkrét vállalkozási elképzelés megvalósításának megítélése szempontjából elégséges
6
könyvelôk lapja
mélységben az ágazat helyzetét, a tendenciákat. Célszerû kitérni a piacra lépés vagy piaci jelenlét növelésének szellemi és anyagi forrásigényére. A termék vagy szolgáltatás marketingértékének bemutatása is fontos – hogyan kívánja a vállalkozás magát pozícionálni a piacon? A saját cég ismertetésen kívül a piaci versenytársak és együttmûködô partnerek (beszállítók) bemutatása sem maradhat el, mert ez azt bizonyítja, hogy a vállalkozás ismeri a saját piacát. Bár szigorúan titkos és belsô információnak tûnik, de egy potenciális befektetô számára igen fontos momentum, hogyan határozza meg az adott vállalkozás terméke vagy szolgáltatása árát. Ilyen információk például az árképzési módszerek, elô- és utókalkuláció ténye és annak módszere. Pontosan az ilyen jellegû adatok miatt hangsúlyoztam, hogy a vetetôi összefoglalóban ki kell kötni az üzleti jelentésben megszerzett adatok és információk felhasználását.
6. A vállalkozás technológiai mûködése Ez a rész elsôsorban a termelô vállalkozásoknál lényeges. Ennek részletessége attól függ, hogy az üzleti terv olvasója mit és milyen mélységben igényel. Arra is van lehetôség, hogy
részletes technológiai leírások, fényképek stb. a mellékletbe kerüljenek be.
7. Pénzügyi beszámoló és terv Az üzleti terv olvasója ezt a fejezetet biztosan nem hagyja ki, mert itt találhatók a legfontosabb információk. Azok a vállalkozások, amelyeknek már jelentôs múltja van, természetesen elônyben részesülnek, mert az elmúlt évek nehéz gazdasági helyzete miatti esetleges eredmény- vagy eszközcsökkenés ellenére tudnak hivatkozni a hosszabb tendenciákra. Újonnan alapított vállalatnak itt van szüksége a legtöbb szakmai segítségre. Bár a vállalatok jelentôs részénél, s fôleg a kkv-szektor vállalkozásainál elsôsorban ún. „adókönyvelés” folyik, ilyenkor derül ki, hogy a számvitel eszköztárának megfelelô alkalmazása (például céltartalékolás; megtervezett értékcsökkenés, Sztv. adta választási lehetôségek kihasználása) jelentôsen módosíthatja a számviteli eredményt. E fejezet részeként kell bemutatni többek között: • az eddigi és a tervezett cash-flow-t, • az indulóköltségeket, • a mûködô költségeket, • a mérleget, • az eredményt, • a fedezeti és megtérülési pontot grafikonon.
Meg fogja-e kapni a cégem a hitelt? Az elôzô cikkban láthattuk, hogy egy jó üzleti terv már fél siker a hitelbírálatnál – önmagában azonban nagyon kevés! Ahogy utaltunk is rá, az üzleti tervnek az elôzô évek közzétett beszámolóin, s a naprakész könyvelésen, illetve ezek tartalmán és összhangján kell alapulnia. Bankosokkal beszélgetve az ember hamar rájön, nem is ördöngösség a hitelbírálat – szinte már a fôkönyvi kivonatból is meg lehet mondani, mennyire hitelképes az adott vállalkozás, fog-e számára a bank hitelt nyújtani. A bank azért végez hitelbírálatot, mert meg akar bizonyosodni arról, hogy • a vállalkozás vissza tudja-e majd fizetni a kihelyezett összeget; • meg fogja-e kapni a kihelyezett pénze után azt a hozadékot (kamat, kezelési költség stb.), amelyet elvár; • elsôsorban az ún. „megpántlikázott” hitelek esetén a hitelt tényleg arra fogja-e fordítani a vállalkozás, amelyre azt szánták (például kor-
mányzati szándék, uniós elôírás stb.). A hitelbírálat során a bank igyekszik minél több információt megszerezni: • a hitelt kérô személyérôl, annak jogi státuszáról, mert ezek nagymértékben determinálják a hitellel, annak visszafizetésével kapcsolatos esélyeket; • pénzügyi kultúrájáról, bankkapcsolatairól az adott pénzintézetnél és más bankoknál; • az elmúlt idôszak gazdálkodásáról – hiszen a múltbeli tendenciákból elôre lehet vetíteni, hogyan reagál az adott vállalkozás az egyes gazdasági változásokra, • a vállalkozás jelen állapotáról; • a jövôbeli tervekrôl.
S itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezeknek a számoknak a legnagyobb mértékben összhangban kell lenniük a könyvelés számaival! Azért emelem ezt ki, mert például a bankok külön kérik be a beszámolókat, fôkönyvi kivonatokat és a különféle analitikus nyilvántartásokat, s hitelbírálatnál ô maguk is elvégzik a szükséges számításokat – még akkor is, ha azokat az üzleti terv tartalmazza. Percek alatt válhat egy üzleti terv hiteltelenné (s a bele fektetett munka feleslegessé), ha a benne szereplô számszaki adatok nincsenek a könyveléssel összhangban.
8. Melléklet Ahogy fentebb, az elvek összefoglalása során már megfogalmaztuk, nagyon fontos szerepe van a világosságnak, átláthatóságnak. A szövegbe applikált sok táblázat, grafikon, kép, lábjegyzet, megjegyzés stb. elviszi az olvasó figyelmét, s a tartalmat nem hogy erôsítené, hanem pont ellenkezôleg hat. Ezeket az anyagokat célszerû a mellékletbe tenni, s az anyagban pedig egy zárójeles hivatkozással utalni rá. Persze önmagában a legjobban összeállított üzleti terv sem biztosíték egyetlen hitelre, pályázatra sem. Ahhoz még számos feltételnek kell teljesülni. Dr. Sallai Csilla A kért információk formájukat tekintve: • kérdôívvel és egyéb dokumentumok alapján készített interjúk, a projektek dokumentumok által történô bemutatása; • elôzô idôszakokra vonatkozó beszámolók, könyvi kivonatok, analitikus nyilvántartások bekérése; • szûkebb és tágabb idôszakot átfogó üzleti tervek (gazdasági, technológiai, piaci) összeállíttatása, A pénzintézeteknél általában külön apparátus foglalkozik a hitelbírálatokkal. Ennek elônye, hogy az ott dolgozók hozzáférhetnek az ügyfél teljes banki forgalmához, abból elemzéseket és következtetéseket tudnak leszûrni, e mellett nagy gyakorlatra tesznek szert a vállalkozások átvilágításában. (Persze sokan találkoztunk már olyan – fôleg fiatalabb – bankos munkatárssal, akinek el kellett mondani alapvetônek tûnô számviteli vagy adózási evidenciákat. Ilyenkor bár józan ésszel belátjuk, hogy mindenkinek voltak a saját szakmájában kezdô botladozások, de amikor ez már sokadszorra történik meg, vagy amikor éppen a magyarázgatás miatt fontosabbnak tûnô dolog
könyvelôk lapja
marad el, netán e miatt kell túlórázni, s mindennek tetejében ezt még az ügyfél nem is tudja, nem is érti meg, akkor bizony a könyvelôi társadalom nehezen tolerálja a helyzetet...) Az elkövetkezôkben áttekintjük, milyen sok információhoz juthat a bank akár már egy fôkönyvi kivonatból is. Mindenekelôtt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a számvitelrôl szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 165. § (3) bekezdése írja elô, hogy a könyveket folyamatosan kell vezetni. Tehát a legalapvetôbb követelmény egy fôkönyvi kivonattal szemben, hogy abban legyen benne az adott idôszakig rendelkezésre álló bizonylaton alapuló összes gazdasági esemény. (S akkor is alapkövetelmény lenne, ha nem akarná a vállalkozás hitelkérelemhez felhasználni a kivonatot...) Olyan evidenciákat szinte már említeni sem lenne szabad, hogy a beszámolót fôkönyvi kivonatnak kell alátámasztania, amibôl egyértelmûen kiolvashatónak kellene lennie, hogy az egyes mérleg- és eredménykimutatáspozíciók milyen egyedi tételekbôl állnak, illetve a fôkönyvi kivonatban szereplô értékeknek az analitikus nyilvántartások értékével összhangban kellene lenniük (nyitott vevôk, nyitott szállítók, befektetési tükör, adófolyószámla, bankkivonatok, pénztári forgalom és egyenleg stb.) A fôkönyvi kivonat értékeit a bank a bírálat során önmagában is nézi, de az abból leszûrhetô mutatószámokat is. A pénzügyi mutatók a következôk lehetnek: • a vagyoni helyzet elemzésének mutatói: eszköz- és forrás-összetétel vizsgálat; • a pénzügyi helyzet elemzésének mutatói: likviditási mutatók, adóssági- és hitelképesség mutatók, tôkeszerkezeti mutatók; • jövedelmezôségi mutatók; • hatékonysági, eszközhasznosítási mutatók (teljesítmény és forgási sebesség mutatók); • piaci értékelés mutatói (osztalékfizetési ráta, osztalékhozam). A fôkönyvi kivonatban „árulkodó” egyenlegek a következôk: Talán a legszembeötlôbb, ha a pénztárban jelentôs készpénzt mutat ki a vállalkozás. Ekkor jogosan merül fel a kérdés: miért van szüksége hitelre, a ilyen tetemes készpénze van – „Talán a valóságban nincs is meg ez a készpénz a vállalkozás házipénztárában?” A követelések összetétele nagyon fontos. Ha követelések között kölcsönök szerepelnek, akkor joggal vizsgál-
ja a bank, nem egy láncfinanszírozáshoz akar-e a vállalkozás hitelt felvenni. A vevôkövetelések értéke már nagyságában is igen informatív, de a korosításból látszik a vevôk fizetési hajlandósága is. A reális eredmény kimutatásához a valós készletet kell szerepeltetni a fôkönyvi kivonatban. Azoknál a vállalkozásoknál, ahol nincs a készletekre vonatkozóan év közben sem mennyiségi, sem értékbeni nyilvántartás, csak évente egyszer, a mérleg fordulónapján van készletleltározás. Ezeknél a vállalkozásoknál az évközi készlet megegyezik a nyitó értékkel. Az év végi kimutatott készletek értékénél az év közbeni valóság azonban lehet lényegesen kisebb vagy nagyobb, így az év közbeni valós eredmény is jelentôsen eltérhet a kimutatott egyenlegtôl. A bank ilyen esetben (is) szemlevételezéssel vagy egyéb alternatív módszerekkel igyekszik meggyôzôdni a valós készletértékrôl és az eredményrôl. A saját tôke összértéke és minden eleme fontos információkat hordoz. Az év közbeni fôkönyvi kivonatoknál
7
gyakori hiba, hogy a saját tôke nyitó rendezési tételei nincsenek lekönyvelve, így a mérleg szerinti eredmény egyenlege nincs átvezetve az eredménytartalékba. (Sôt, azt csak elrettentésként írom le, hogy találkoztam már olyan mérleg szerinti eredménynyel is, amely még az elôzô évre vonatkozó jóváhagyott osztalékot is tartalmazta.) Ez nagyon megtévesztô, s egyúttal nem is ad megnyugtató képet a vállalkozás számviteli hátterérôl. A kötelezettségek között a tulajdonosokkal szembeni kötelezettségek értéke igen fontos. Azt is meg kell nézni, mit finanszírozott ebbôl a vállalkozás. Ha valamilyen beruházás áll a háttérben, s tényleges befizetésrôl van szó, ezt a bank is akceptálja. Abban az esetben, amikor a tagi kölcsön veszteséges termelés finanszírozását fedezi, szinte biztos az elutasítás. (Vannak olyan hitelkonstrukciók is, amelyek a tagi kölcsön kiváltását célozzák.) A fentieken túl bármelyik tétel – ha nem reális egyenleget mutat – megkérdôjelezheti a hitelnyújtást. Dr. Sallai Csilla
BONÁCZ ZSOLT ROVATA
Érdemi információt nem tartalmazó adóhatósági értesítések A vizsgálat alá vont adózónak az eredményes jogorvoslat érdekében lényeges, hogy információja legyen az adóhatóság által a vizsgálat során elvégzett ellenôrzési cselekmények tartalmáról. Ezt az adóhatóság vélhetôen taktikai megfontolások alapján nem mindig segíti elô. Ezen adóhatósági gyakorlat tükrözôdhet az írásunkban felhozott helyzetek elôfordulásánál. Az adóhatóság ilyen jellegû eljárásával szemben jogorvoslatnak van helye, amelyet a cikkben szintén tárgyalunk. Utólagos – ellenôrzéssel lezárt idôszakot teremtô – adóellenôrzések során számos esetben elôfordul, hogy a vizsgálat alá vont adózó az adóhatóságtól olyan tájékoztatásokat kap, amelyekbôl érdemi információ(k)hoz nem jut.
Tájékoztatás belföldi jogsegély kérésérôl Az adóhatóság az ellenôrzés során kérhet belföldi jogsegélyt. A belföldi jogsegélykérelem postára adásának napjától a válasz megérkezésének napjáig eltelt idôtartamot, de legfeljebb 30 napot az ellenôrzés határidejé-
nek számításánál figyelmen kívül kell hagyni, azzal, hogy az adóhatóság a szünetelés idôtartama alatt az ellenôrzést folytathatja. Az adóhatóság köteles az adózót értesíteni a szünetelés kezdô és befejezô idôpontjáról. Amennyiben az adóhatóság a vizsgálat alá vont adózóval mindössze annyit közöl, hogy szükségessé vált belföldi jogsegély kérése, akkor abból a vizsgálat alá vont adózó érdemi információhoz nem jut, mivel nem áll módjában beazonosítani az adóhatóság által megkeresett szervet, valamint a megkeresés célja sem válik ismertté számára.
8
könyvelôk lapja
Tájékoztatás kapcsolódó ellenôrzés elrendelésérôl Az adóhatóság az adózó ellenôrzése során a tényállás tisztázása érdekében más adózó ellenôrzését rendelheti el (kapcsolódó vizsgálat), a kapcsolódó vizsgálat idôtartama az ellenôrzés határidejébe nem számít bele. A kapcsolódó vizsgálattal egy tekintet alá esik az adózónál vagy a vele szerzôdéses kapcsolatban állt vagy álló adózónál már folyamatban lévô ellenôrzés, feltéve, hogy annak eredménye a tényállás tisztázásához szükséges. Ekkor a kapcsolódó vizsgálat kezdô napja az ellenôrzési határidô szünetelésérôl szóló értesítés postára adásának, illetve a az értesítés átadásának napja. Az adóhatóság a kapcsolódó vizsgálat idôtartama alatt az ellenôrzést folytathatja. Az adóhatóság az adózót köteles értesíteni a kapcsolódó vizsgálat kezdô és befejezô idôpontjáról. Ha az adóhatóság a vizsgálat alá vont adózóval mindössze annyit közöl, hogy kapcsolódó ellenôrzés elrendelésére került sor, akkor az adóhatóság érdemi tájékoztatást nem nyújt. Ugyanis a vizsgálat alá vont adózónak nem áll módjában beazonosítani a kapcsolódó vizsgálattal érintett személyt, valamint a kapcsolódó ellenôrzés elrendelésével elérni kívánt célt sem ismerheti meg. Nem beszélve arról, hogy a vizsgálat alá vont személy kiléte ismeretének hiányában az adózó azt sem vizsgálhatja meg, hogy az adóhatóság által elrendelt ellenôrzés valóban kapcsolódó ellenôrzésnek minôsíthetô-e.
Tájékoztatás külföldi adóhatóság megkeresésérôl Az adóhatóság az adókötelezettség megállapításához szükséges tény vagy körülmény tisztázása érdekében nemzetközi egyezmény, illetve az Európai Unió adóügyi együttmûködési szabályai alapján külföldi adóhatóságot kereshet meg. Az adóhatóság a vizsgálat alá vont adózót köteles értesíteni a külföldi adóhatóság megkeresésérôl és a külföldi adóhatóság válaszának megérkezésérôl. A külföldi adóhatóság megkeresésének idôtartamába nem számít bele az ellenôrzési határidô, amelynek idôszakában az adóhatóság az ellenôrzést mindenféle korlátozás nélkül folytathatja. Amennyiben az adóhatóság a vizsgálat alá vont adózóval mindössze annyit közöl, hogy az adókötelezettség megállapításához szükséges tény és/vagy körülmény tisztázása érdekében nemzetközi egyezmény, illetve az Európai Unió adóügyi együttmûködési szabályai alapján külföldi adóhatóság megkeresésére került sor, akkor az adóhatóság részérôl érdemi tájékoztatás nem történik. A vizsgálat alá vont adózónak nem nem áll módjában beazonosítani az adóhatóság által megkeresett külföldi adóhatóságot, valamint azt a külföldi személyt, illetve ügyletet, amelylyel összefüggésben a külföldi adóhatóság megkeresése megtörtént, valamint a külföldi adóhatóság megkeresésének indokoltságát sem vizsgálhatja.
GOTTGEISL RITA ROVATA
Szoba kiadó – avagy a vendégfogadás buktatói Hogyan keressünk könnyen, gyorsan egy kis mellékest? A csapból is ez folyik: ha van egy üres lakásod, szobád vagy akár egy kanapéd, dobj fel róla egy-két jó fotót és egy rövid leírást a netre valamelyik ingyenes szálláskeresô közösségi oldalra és csodák-csodája tömött sorokban fognak jelentkezni a jól fizetô külföldi turisták, akik akár többszörösét kifizetik éjszakánként annak az árnak, amennyit egyébként egy albérlô fizetne. Igaz, a turista után mosni meg takarítani kell, de hát valamit, valamiért... Hogy engedély meg adózás? Ugyan! Nézzük, mit kockáztat az, aki úgy gondolja, a hatóságok nem elég felkészültek arra, hogy utánajárjanak egy interneten hirdetett lakás kiadási körülményeinek. Nagyvonalakban az alábbi büntetési tételekre számíthatunk lebukás esetén, a teljesség igénye nélkül:
• engedély nélkül üzemeltetett egyéb szálláshely: 100 000 Ft [239/2009. Korm. rend. 14. §]; • mulasztási bírság tételenként 200 000 Ft értékig, melyek a következô események elmulasztásához kapcsolódhatnak:
Érdemi információt nem tartalmazó tájékoztatás kiegészítése kérhetô Amennyiben a vizsgálat alá vont adózó nem kapott érdemi tájékoztatást az adóhatóságtól, jogában áll kiegészítést kérni. Álláspontom szerint az adóhatóság köteles a következôkrôl tájékoztatni a vizsgálat alá vont adózót (a felhozott eseteket alapul véve): • mely szervet keresett meg belföldi jogsegély útján, a megkeresésnek mi volt a tartalma; • kinél rendelt el kapcsolódó ellenôrzést, a kapcsolódó ellenôrzés mely ügylet(ek) ellenôrzésére irányul; • mely külföldi adóhatóság megkeresése történt meg, a megkeresésre mely – az adókötelezettség megállapításához szükséges – tény(ek) és/vagy körülmény(ek) tisztázása érdekében történt. Véleményem szerint az adóhatóság a tájékoztatás kiegészítésétôl nem zárkózhat el arra hivatkozva, hogy a vizsgálat alá vont adózónak az ellenôrzés során bármikor joga van a vizsgálat iratanyába betekinteni. Az adóhatóság az ellenôrzés során jogait oly módon köteles gyakorolni, hogy az az adózó gazdasági tevékenységét a lehetô legkisebb mértékben korlátozza [Art. 97. § (2)]. Ebbôl adódóan az adóhatóság nem „kényszerítheti” a vizsgálat alá vont adózó képviselôjét/meghatalmazottját arra, hogy személyesen járjon el az általa jogszerûen kért információ beszerzése érdekében, ha ehhez más módon is lehetôsége lenne hozzájutni. Bonácz Zsolt – adószámhoz kötött tevékenység anélküli folytatása [Art. 172. § (1) d)], – bejelentési, adatszolgáltatási, bevallási kötelezettségét nem teljesíti (NAV: szja, eho; önkormányzat: idegenforgalmi adó, építményadó) [Art. 172. § (1) c)], – jogszabályban elôírt nyilvántartások vezetésének elmulasztása [Art. 172. § (1) e)]; • mulasztási bírság számla-, nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt 1 000 000 Ft [Art. 172. § (2)]; • adóbírság a bevétel eltitkolása miatt a megállapított adóhiány 200%a [Art. 171. § (1)]; • késedelmi pótlék a jegybanki alapkamat kétszeresével számítva. Most nézzük, mindez legálisan menynyibe kerülne, figyelmen kívül hagyva az idôt és fáradtságot, amelybe az ügyek intézése kerül. Kizárólag a leggyakoribb, a magánszemély ré-
könyvelôk lapja
szére nyújtott szálláshely-szolgáltatás (fizetôvendéglátás) ügyletekkel kapcsolatos jogszabályokat tekintjük át. Ha valaki üzletszerû gazdasági tevékenység keretében, nem huzamos jellegû, éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magába foglaló tartózkodás céljára szálláshelyet és ezzel összefüggô szolgáltatást (például takarítás, ágynemû mosása, internethasználat stb.) nyújt, ún. szálláshely-szolgáltatást végez. [2005. évi CLXIV. tv. 2. § 23.] Nem tartozik ide tehát a lakás tartós használatba adása, a Ptk. szerinti bérleti szerzôdés alapján. A szálláshely-szolgáltatás olyan gazdasági tevékenység, melynek végzése magánszemélyként kizárólag külön adószám birtokában lehetséges, a szálláshely fekvése szerinti jegyzô szálláshely-üzemeltetési engedélyével rendelkezô szálláshelyen. Elsô lépésben tehát fel kell keresnünk az önkormányzatot mûködési engedély kérelem tárgyában. Ha a kiadásra kerülô lakás vagy szoba eredendôen nem szálláshely céljára épült, és a hasznosításra kerülô szobák száma legfeljebb 8, az ágyak száma legfeljebb 16 db, egyéb szálláshelynek minôsül. Mint ilyen, az alábbi feltételeknek kell megfelelnie, hogy mûködési engedélyt kapjunk [239/2009. Korm. rend. 1. sz. melléklet VI/A]: • szobák mérete, ágyak száma: – az egyágyas szoba mérete legalább 8 m2, – a két-, háromágyas szobák mérete legalább 12 m2, – maximum ágyszám szobánként 4 db, de ehhez már legalább 16 m2-es szobával kell rendelkezni (a gyerekek számára emeletes ágy használata megengedett), • vizesblokk: a vendégek számára elkülönített fürdôszobát, zuhanyzót vagy mosdót, továbbá elkülönített vécét kell biztosítani, • teakonyha: kávé-, tea fôzésére, reggeli jellegû ételek készítésére alkalmas berendezéssel (fôzôlap, mosogató, asztal, szék) és felszereléssel (edények) a vendégek számára elkülönített hûtôszekrényhasználattal rendelkezô konyhát kell kialakítani. További feltételek az üzemeltetés során: • ügyelet: a szállásadónak vagy megbízottjának a helyszínen vagy telefonszám megadásával ügyeletet kell biztosítani, melyet kis táblán a külsô bejáratnál (kapucsengônél) az apartman elnevezésével ki kell helyezni,
• kulcsok: a helyszíni ügyeleti idôn kívül a vendégek számára belépési lehetôséget kell biztosítani, • takarítás: a vendégszobákat legalább hetente egyszer – ágynemûhuzat- és törülközôcserével (ágynemû: 1 db paplan, 1 db párna személyenként; törülközô: 1 db kéztörlô, 1 db nagyméretû törülközô személyenként) egyidejûleg, új vendégek érkezése elôtt minden esetben takarítani kell, továbbá a közösen használt helyiségek takarításáról mindennap gondoskodni kell. Ha mindezen feltételnek megfelelünk, a lakás fekvése szerinti jegyzônél kell kérelmeznünk a mûködési engedély kiadását. A kitöltött kérelemhez csatolni kell, • ha nem a tulajdonos/haszonélvezô a kérelmezô, a használat jogcímére vonatkozó igazoló okiratot, • ha több tulajdonos/haszonélvezô van, a tulajdonos-/haszonélvezôtárs hozzájárulását, • egy, a lakásról készült szabadkezes rajzot, ahol az ablakok elhelyezkedése, és a helyiségek nagysága fel van tüntetve, • 3000 Ft illetékbélyeget (az eljárás díja). A mûködés feltételeit az önkormányzat mûszaki osztálya, illetve az ÁNTSZ ellenôrzi. Fontos, hogy ezeknek a feltételeknek a mûködés teljes idôtartama alatt meg kell felelni! A jegyzônek 30 napja van arra, hogy az engedélyrôl a határozatot meghozza, melyet az elsô 30 nap lejárta elôtt 30 nappal meghosszabbíthat. Ebben az eljárásban érvényesül a hallgatás-beleegyezés elv, azaz ha nem születik határozat a megadott idôn belül, a tevékenységet el lehet kezdeni. Ehhez azonban szükségünk van egy adószámra, melyhez leggyorsabban személyesen a NAV Ügyfélszolgálatán juthatunk hozzá a _ _T101 jelû nyomtatvány kitöltésével (ezt persze Ügyfélkapun keresztül is megtehetjük). A nyomtatvány kitöltésekor néhány fontos dologra oda kell figyelni, mert utólag nehezen vagy csak késôbb lehet módosítani azokat. Az adószámot tehát a fôlap 2. blokkban elhelyezett X-szel kérhetjük, melyhez kapcsolódóan ki kell tölteni az A01 lapon, hogy nem egyéni vállalkozóként szeretnénk adóköteles tevékenységet végezni (6. blokk 3),az ÖVTJ kódot, mely egyéb szálláshely-szolgáltatás esetén 559001, a mûködési engedély számát és keltét. Szintén ezen a lapon, a 12. blokkban kell nyilatkozni arról, hogy téte-
9
les adózást választunk-e az szjaban (ennek feltételeirôl késôbb). Még egy fontos pont van, ahol az áfa-kötelezettség teljesítésérôl hozott döntésrôl kell nyilatkozni, az F01-es lapon (errôl szintén lentebb). Az adószám birtokában kezdhetjük meg a tevékenységet. Az adószámot haladéktalanul be kell jelenteni a jegyzônek mint adatainkban történt változást (korábban az adóazonosító jelünkre kapjuk a mûködési engedélyt). 15 napon belül be kell jelentkeznünk az önkormányzat adóosztályán az idegenforgalmi adó alá, illetve ha szükséges, módosítani kell az építményadó bevallásunkat, hiszen ha például eddig mentességet élveztünk a lakás célú használat (benne lakás) miatt, az most megszûnik a kiadott részre. Az iparûzési adónak nem alanya az adószámos magánszemély, mert nem minôsül a törvény szerinti vállalkozónak. Miután a helyi adókról szóló 1990. évi C. tv. 1. § (1) bekezdése felhatalmazást ad a települési önkormányzatoknak arra, hogy illetékességi területükön más helyi adókat is bevezessenek, elôfordulhat, hogy további helyiadó-fizetési kötelezettsége is keletkezik a szállásadónak (például kommunális adó). Ezekrôl minden esetben helyben kell tájékozódni az adott települési vagy a fôváros esetén a kerületi önkormányzatnál. Fontos ez azért is, mert a Htv. 6. § c) pontja alapján a hasznos alapterület szerint meghatározott építményadóban, a magánszemély kommunális adójában és a vendégéjszakák és a tartózkodási idô szerinti idegenforgalmi adóban, azaz a tételes adóösszegben meghatározott adónemek esetén az önkormányzatnak lehetôsége van arra, hogy a törvényben rögzített felsô határtól az infláció mértékével az ezen jogszabályhelyben leírtak szerint eltérjen. Így a törvény által meghatározott maximumértékek csak alapjául szolgálnak a maximum adómérték kiszámításához. Nézzük, hogy általánosságban mit kell tudnunk ezekrôl a helyi adókról az egyéb szálláshely-szolgáltatással kapcsolatban (részletesebben a helyi rendeletekben)!
Építmény- és kommunális adó Ennek a két adónemnek az alanya az, aki az adóév elsô napján az építmény tulajdonosa, több tulajdonos esetén a tulajdoni hányada arányában. Az építményadó alapjának meghatározásakor az önkormányzat két le-
10
könyvelôk lapja
hetôség közül választhat: vagy az építmény négyzetméterben kifejezett hasznos alapterületét vagy annak korrigált forgalmi értékét adóztathatja meg. [Htv. 15. §] A meghatározáshoz kapcsolódó legfontosabb fogalmakat az alábbi jogszabályhelyek tartalmazzák: • hasznos alapterület [Htv. 52. § 9.], • melléképület, melléképületrész [Htv. 52. § 50.], • korrigált forgalmi érték [Htv. 52. § 13.]. Az adó mértékének jelenlegi felsô határa a területi alapú adóztatásnál 1100 Ft/m2 (2013-ban 1722 Ft/m2), a forgalmi értéken alapulónál 3,6%. A kommunális adó alapja az adótárgyak darabszáma, az adó mértékének felsô határa adótárgyanként legfeljebb 17 000 Ft/év (2013-ban 26 628 Ft/év). Az adókat kivetés alapján félévente, két egyenlô részletben kell megfizetni az önkormányzati adóhatóságnak: az adóév március 15-éig, illetve szeptember 15-éig. A vállalkozásszerû tevékenységet végzô magánszemélyek számára adómentességet vagy adókedvezményt nem állapít meg a törvény, de a helyi rendeletek ettôl eltérôen kedvezôbb szabályokat hozhatnak. Az adókötelezettséget érintô változást a következô év elsô napjától kell figyelembe venni. Az adókötelezettség az év utolsó napjával szûnik meg abban az évben, amikor az építmény megszûnik (ha ez az elsô félévben történik, a második félévre már nem kell fizetni). A használat szünetelése az adókötelezettséget nem érinti.
Idegenforgalmi adó Az adókötelezettség azt a 18 évet betöltött magánszemélyt terheli, aki az adott önkormányzat illetékességi területén nem állandó lakosként legalább egy vendégéjszakát eltölt [Htv. 30. §]. Néhány adó alóli mentességet a 31. § felsorolásában találunk. Az adó alapjának meghatározásakor szintén két lehetôség közül választhat a helyi rendeletet hozó testület. Az adó alapja lehet a megkezdett vendégéjszakák száma, a megkezdett vendégéjszakákra esô szállásdíj vagy azért bármilyen más jogcím alapján fizetett ellenérték. Az adó mértékének felsô határát szintén meghatározza a törvény: vendégéjszakánként maximum 300 Ft/fô (2013-ban 469 Ft/fô), illetve a szállásdíj (üdülôhasználati jog, üzemeltetési költség) összegének maximum 4%-a. Az adó beszedésére a szállásadó kötelezett, tehát a vendég neki és nem közvetlenül a helyi adóhatóságnak fi-
zeti be azt. A szállásadó viszont akkor is kötelezett az adó megfizetésére, ha ô azt a vendégtôl elmulasztotta beszedni. A helyi rendelet szerinti nyilvántartás vezetése is kötelezô az adó beszedésérôl, mely vagy a jegyzô által ingyenesen rendelkezésre bocsátott, szigorú számadású nyomtatványon (Idegenforgalmi Adó Nyilvántartó Könyv) vagy az arra alkalmas számítógépes programmal valósítható meg – errôl a gyártó nyilatkozatával rendelkezni kell. A nyilvántartásnak általában az alábbi adatokat kell tartalmaznia: • sorszám, • a vendég által igénybe vett szoba száma, apartman neve, • a vendég vezeték- és utóneve, • a vendég születési ideje, • a vendég lakóhelye, • a vendég személyazonosító okmányának azonosítója, • a szálláshelyre érkezés dátuma, • a szálláshelyrôl távozás dátuma, • az eltöltött vendégéjszakák száma, • az idegenforgalmiadó-mentesség oka, • az idegenforgalmiadó-kötelezettség, • az adóköteles vendégéjszakák száma, hónap szerinti bontásban, • az adómentes vendégéjszakák száma, hónap szerinti bontásban. Bevallást is a szállásadó tesz a nyilvántartása alapján minden hónap 15éig (akkor is, ha adófizetetési kötelezettség nem keletkezett az adott hónapban) az arra rendszeresített nyomtatványon, és az adó befizetését is meg kell tennie a bevallás benyújtásával együtt. Még egy adatszolgáltatási kötelezettség van a jegyzô felé: statisztikai célokból az adott naptári évre vonatkozóan az évet követô január 31-éig írásban adatot kell szolgáltatni a fogadott vendégek és a vendégek által a szálláshelyen töltött vendégéjszakák számáról. Az adatokat összesítve, valamint magyarországi lakóhellyel rendelkezô és nem rendelkezô vendégek szerinti bontásban kell közölni. Az adatszolgáltatás személyes adatokat nem tartalmazhat, formája kötetlen. Ha a tevékenység befejezésérôl dönt a szállásadó, 8 napon belül köteles azt bejelenteni a jegyzônek a mûködési engedély leadásával. A bevallással még nem fedezett idôszakról 30 napon belül soron kívüli bevallást kell tenni.
Áfa és számlázás A kereskedelmi szálláshely-szolgáltatást végzô személy az áfa alanyává
válik, azaz mindenki, aki nem lakhatási célú, fôként turisztikai jellegû szolgáltatást végez szállásbiztosítás formájában, függetlenül annak idôtartamától és szja adózási módjától. Ide tartozik különösen a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosítása, azaz az egyéb szálláshely-szolgáltatás is. [Áfa tv. 86. § (2) a)] Nem kell ettôl megijedni, mert az adóalany jogosult adómentességet választani, ha bevétele az elôzô évben nem haladta meg és a jelen adóévben várhatóan nem haladja meg a 6 000 000 Ft-ot [Áfa tv. 188. § (2)]. Az adóalany elôször a bejelentkezéskor nyilatkozhat errôl a _ _101-es nyomtatványon. Késôbb mindig december 31-ig nyilatkozhat a következô adóév vonatkozásában. Ha nem választ(hat)ja az alanyi mentességet, az általános szabályok szerint kell eljárnia az adókötelezettség megállapításakor, az adó mértéke 18%. [Áfa tv. 3/A sz. melléklet II.] A szállásadó az áfatörvény számlázásra vonatkozó általános szabálya szerint köteles számlát kibocsátani az általa teljesített szolgáltatásról. Ez alól a következô esetekben lehet mentesülni: • a teljes ellenérték nem éri el a 900 000 Ft-ot, ÉS • a szolgáltatást igénybevevô nem adóalany személy, ÉS • az ügylet ellenértékét a teljesítés napjáig készpénzzel, készpénzhelyettesítô fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítô eszközzel megtéríti, ÉS • a számla kibocsátását nem kéri. Ha a szállásadó mentesül a számlakiállítási kötelezettség alól, még mindig terheli a nyugtaadási kötelezettség (melyet számlaadással kiválthat). A gépi nyugtaadásra a TEÁOR 55.9 alá tartozó egyéb szálláshely-szolgáltatás nem kötelezett, így az adóalanynak lehetôsége van nyomdai úton elôállított nyugtával teljesíteni a kötelezettségét.
Jövedelemadó A magánszemély egyéb szálláshelyszolgáltatásból (fizetôvendéglátás) származó jövedelme a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozik. Két adózási mód közül választhat az ezen tevékenységet végzô adószámos magánszemély: önálló tevékenységbôl származó jövedelemként adózik, az összevont adóalap részeként, de lehetôsége van a tételes átalányadózás választására is, azonban ekkor már mint külön adózó jövedelem adózik.
könyvelôk lapja
Ismérv
Önálló jövedelemként adózás
Bevétel – költség = jövedelem Tételes vagy 10% költséghányad alapján Családi kedvezmény Érvényesíthetô Az adó mértéke 16% Eho-kötelezettség A jövedelem 27%-a
Tételes adózás
Az adó alapja Költségelszámolás
Szobák száma Nincs
Adóelôleg-fizetés
Nem érvényesíthetô 32 000 Ft/szoba/év A tételes átalányadó 20%-a (6400 Ft/szoba/év) Negyedévente a tárgynegyedévet követô hó 12-éig A _ _53-os nyomtatványon tárgyévet követô év május 20-áig
Bevallás
Negyedévente a tárgynegyedévet követô hó 12-éig A _ _53-as nyomtatványon tárgyévet követô év május 20-áig
Az utóbbi adózási módot természetesen csak az elôírt feltételek megléte esetén választhatja az adózó. Ha van választási lehetôségünk, minden szempontot figyelembe véve kell dönteni. Mik ezek? (Lásd a fenti táblázatot.) Nincs egyformán jó megoldás. Minden információra szükség van a döntéshez, hiszen egy látszólag nagyon kedvezô tételes adózás választásával is rosszabbul járhatunk adott esetben, ha van annyi máshol figyelembe nem vehetô családikedvezmény-lehetôségünk, amely kedvezménnyel a magas eho-kötelezettség mellett is kedvezôbb adózási konstrukció állhat fel.
1. Adózás önálló tevékenységet végzôként Az adó alapja a jövedelem, melyet a bevételbôl a költségek levonásával határozunk meg. Az adó mértéke 16%. Mivel a szolgáltatás igénybevevôje magánszemély, a szállásadónak kell az önálló tevékenységbôl származó jövedelem szabályai szerint a megállapított adóelôleget negyedévenként a negyedévet követ hó 12-éig az adóhatósághoz megfizetnie, ha az meghaladja a 10 000 Ft-ot. Az adóelôleget mindig az év elejétôl az adott negyedév végéig megállapított (kumulált) jövedelem után kell megállapítani, melynek során már figyelembe vehetik az ôt megilletô adó- és adóalapcsökkentô kedvezményeket. Az így kiszámított adóelôleg megfizetésekor figyelembe kell venni az adóévben már az elôzô negyedévekben megfizetett elôlegeket. Önálló tevékenységbôl származó bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték [Szja tv. 4. § (2)], melyet e tevékenységével összefüggésben kap vagy megszerez. [Szja tv. 16. § (3)]
A költségek meghatározása tekintetében is van döntési lehetôségünk: • a költségek tételes elszámolását választjuk, melyek lehetnek – igazolt, – igazolás nélkül elismert, – átalányban meghatározott költségek; vagy • a bevétel törvényben meghatározott hányadát (10%) tekintjük költségnek. A költséghányad alkalmazásának módszere teljesen egyértelmû: akkor válasszuk, ha a 10% minden ténylegesen felmerült költséget fedez, vagy nem haladja meg annyival, hogy érdemes lenne a tételes költségelszámolással járó adminisztrációt vállalni. A tételes költségelszámolás során csak a bevételszerzô tevékenységgel közvetlenül összefüggô, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen kifizetett, szabályszerûen igazolt kiadást (elismert költség) lehet figyelembe venni [Szja tv. 4. § (3)], legfeljebb a tevékenységbôl származó bevétel erejéig, azaz adószámos magánszemély veszteséget nem határolhat el [Szja tv. 17. § (3)]. Az elszámolható és el nem számolható költségeket az Szja tv. 3. számú melléklete tartalmazza. Elszámolható költségek lehetnek például: • 100 000 Ft érték alatti eszközbeszerzések, melyek a tevékenység végzését szolgálják, • az önálló tevékenységet végzô által foglalkoztatott magánszemély bére, közterhei (például aki a gondnoki teendôket, takarítást ellátja), • érdekképviseletet ellátó szervezetnek fizetett tagdíj, • a központi költségvetésbe, helyi önkormányzathoz befizetett, kizárólag a tevékenységhez kötôdô adó (kivéve szja), illeték, hatósági díj stb.,
11
• lakás fûtése, világítása, más energia költsége, oda telepített telefon, internet stb. mûködéssel arányos része, • igénybe vett szolgáltatás díja (például reklámköltség, honlap költségei, mosatás, javítás stb.) • a saját vagy házastárs tulajdonában lévô (vagy zárt végû lízingbe vett) jármû tevékenység ellátásához való használata esetén az üzemanyag és az elhasználódás költsége (útnyilvántartás vezetése mellett, választható elszámolási módszerek alapján). Biztosan nem vehetôk figyelembe: • nem a tevékenység ellátása érdekében felmerült kiadások, • hatósági ellenôrzés során feltárt adóhiány megfizetése, az ezzel kapcsolatos bírság, késedelmi pótlék stb., • szja, • biztosítási díjak, • megállapodás vagy nem megállapodás alapján fizetett nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék, • egyszerûsített foglalkoztatottnak a napi minimálbér kétszeresét meghaladó kifizetés. A tételes költségelszámolást választónak lehetôsége van a 100 000 Ft értéket meghaladó tárgyi eszközök esetén átalány-értékcsökkenést is elszámolni az Szja tv. 17. § (3) ab) alapján. Mit jelent ez röviden? Az értékcsökkenés elszámolásához az 5. számú melléklet szerinti nyilvántartást kell vezetni, mely a tárgyi eszköz azonosításra alkalmas megnevezését, beszerzési (elôállítási) árát – mint nyilvántartási értéket –, továbbá a beszerzés (elôállítás) és a használatbavétel idôpontját tartalmazza, valamint azt, hogy kizárólag e tevékenység érdekében használják, vagy csak részben. Épület esetén, • ha ahhoz telek is tartozik, azt leválasztva lehet értékcsökkenést elszámolni, melynek alapja az ingatlanszerzésre fordított összeg és a beszerzést követô számlával igazolt értéknövelô beruházásokra fordított összeg, amennyiben az máshol nem volt még költségként elszámolva, • a leírási kulcs az ingatlan jellegétôl függ (2–6%), lásd 11. sz. melléklet, • a magánszemélyként végzett egyéb szálláshely-szolgáltatás esetén akkor is elszámolhatnak értékcsökkenést, ha a hasznosított épületet vagy a használatbavételi engedélyt 3 évnél régebben szerezték meg,
12
könyvelôk lapja
• ha a tevékenység nem az épület egészében, vagy nem egész évben valósul meg, a kiszámított értékcsökkenés összegébôl csak az alapterülettel arányos részt, az idôszakkal arányos részt vagy mindkét arányosítást figyelembe véve meghatározott részt lehet érvényesíteni. Gépek, berendezések, felszerelések esetén, • a leírási kulcs a 11. sz. melléklet elôírásai szerint, az alap a beszerzési érték, • kizárólag a 3 évnél nem régebben beszerzett tárgyi eszközöket és nem anyagi javakat lehet a nyilvántartásba felvenni. Az Szja tv. 3. számú melléklet III/2. pontja tartalmazza, hogy az így kiszámított értékcsökkenésbôl a szállásadó egy átalányt számolhat el értékcsökkenési leírásként. Az átalányösszege több ilyen eszköz használata mellett is legfeljebb az éves bevétel 1%-áig, ezen belül is az említett nyilvántartásban szereplô eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50%-áig terjedhet. Egy adott nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló eszköz értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehetô figyelembe ez az átalány. Látható tehát, hogy a tételes költségelszámolás jóval nagyobb adminisztrációs terhet ró a szállásadóra, de ha a költségek jóval meghaladják a bizonylat nélkül elszámolható 10%-os határt, megérheti ezzel bíbelôdni.
2. Tételes átalányadózás Az egyéb szálláshely-szolgáltatást végzô magánszemély adóévenként tételes átalányadózást választhat, ha szolgáltatását • ugyanannak a személynek adóévenként 90 napot meg nem haladó idôtartamra, • a tulajdonában vagy haszonélvezetében lévô egy darab lakásban vagy üdülôben folytatja. A tételes átalányadó összege szobánként 32 000 Ft, melyet egyenlô részletekben a negyedévet követô hó 12éig kell megfizetni. A lehetôség választása egy évre szól, de nem kell adóévenként megerôsíteni. Elôször az adóalanyként való bejelentkezéskor, szintén a _ _T101-es nyomtatványon lehet kérni, a késôbbiekben az _ _53-as bevalláson lehet nyilatkozni a választásról vagy a tételes átalányadózás megszüntetésérôl. Amennyiben az adózó jogszerûen választotta ezt az adózási módot, de
annak feltételeiben év közben keletkezett változás, a változás negyedévét megelôzô negyedévre a tételes átalányadó arányos részét kell megfizetni, a változás negyedévének elsô napjától pedig mint önálló tevékenységet végzô adózik. Az év közbeni lehetôség-megszûnést a változás bekövetkezésétôl számított 15 napon belül be kell jelenteni a _ _T101-es nyomtatványon. Magának a tevékenységnek az évközi megszûnése esetén 15 napon belül kötelezô a tételes átalányadó megfizetése az egész évre. Itt nincs arányosítás! Akármelyik adózási módot is választja a szállásadó, az adókötelezettség megállapításának alapjául szolgáló nyilvántartásokat úgy kell vezetnie, hogy azok az adó alapjának és összegének megállapítására és utólagos ellenôrzésére alkalmasak legyenek. Attól függôen, hogy milyen adózási módot választ, az Szja tv. 5. sz. melléklete szerinti alapnyilvántartást kell vezetnie ezek meghatározása céljából. Az adóévre megállapított adót az _ _53-as nyomtatványon kell bevallani, melynek benyújtási határideje május 20-a, az áfa fizetésére kötelezett magánszemélyek esetében február 25-e.
Egészségügyi hozzájárulás Belföldinek minôsülô szálláshelyszolgáltató esetén • az önálló tevékenységre vonatkozó adózást választóknál az adóelôleg kiszámítása során figyelembe vett jövedelmet az elsô forinttól 27% eho terheli, • a tételes átalányadózónál az eho összege a tételes átalányadó 20%a (leegyszerûsítve 6400 Ft/szoba). A közösségi rendelet hatálya alá tartozó, másik tagállamban biztosított személy jövedelme után nem kell egészségügyi hozzájárulást fizetni. Az eho-fizetési kötelezettség alóli mentességet a természetes személy az illetékes külföldi hatóság által kiállított, a másik tagállamban fennálló biztosítást tanúsító igazolással igazolja. [Eho tv. 5. § (3)] Az ehót az szja-hoz hasonló módon negyedévenként elôlegként kell megfizetni és az éves _ _53-as nyomtatványon bevallani. Az ehóval kapcsolatban két dolgot kell tisztán látnunk: • az egyéb szálláshely-szolgáltatást nem szabad összekeverni az ingatlan-bérbeadással, itt nem lehet alkalmazni a 14%-os eho mértéket, sem az 1 000 000 Ft-os mentességi határt, illetve
• az eho-fizetés nem keletkeztet biztosítási jogviszonyt, így tehát ha a szállásadónak nincs más jogviszonya, fizetnie kell maga után az egészségügyi szolgáltatási járulékot. Bár célunk az volt, hogy meggyôzzük a szállásadókat, megéri adózni, legálissá tenni a szállásadásból származó jövedelmüket, a cikk végigolvasása után újra legyinthetnek: ez túl nagy macera. Ennek elkerülésére, számokkal mutatjuk be mennyi lehet a fizetési kötelezettség: Ha van egy 60 m2-es kétszobás lakásunk, amit kiadnánk, ezt megtehetjük évi 180 120 Ft adóteher mellett (szja: 64 000 Ft, eho: 12 800 Ft, épa: max. 103 320 Ft). Ha feltételezzük, hogy évi 120 napon ki tudjuk adni, az éves rezsi költség 200 000 Ft, az egy éjszakáért kapott szállásdíj 5000, 10 000 vagy 15 000 Ft, az elért haszon már a legkisebb szállásdíj esetén is 37%, a következônél 71%, a legmagasabbnál pedig 79%. Igen, mint minden vállalkozás elindításakor, itt is kicsit nehezebb az elején, de csak egyszer kell jól megcsinálni, elindítani a tevékenységet és az adminisztrációhoz kapcsolódó folyamatokat. Így aztán mindenki nyugodtabban alszik, és mi is lehet ennél fontosabb egy szállásadónak. Szép álmokat! Gottgeisl Rita, Láng Noémi
k
l
Számviteli és adózási szaktájékoztató
Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft. 1139 Budapest, Hajdú u. 11. Tel.: (06-1) 236-0635, Fax: (06-1) 236-0037 www.vezinfo.hu E-mail:
[email protected] Felelôs kiadó, fôszerkesztô: Tóth Csaba Szakmai szerkesztô: Horváth Géza Szerkesztôk és szerzôk: Bonácz Zsolt, Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna, dr. Csátaljay Zsuzsanna, Gottgeisl Rita, Láng Noémi, dr. Sallai Csilla Kiadói szerkesztô: Kövesdi Edit Nyomdai munkák: Prime Rate Kft. © 2009–2013 Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. ISSN 2061-3008 Minden jog fenntartva! A KÖNYVELÔK LAPJA szaktájékoztató tartalma jogvédett. A szaktájékoztatóban közzé tett cikkek, hírek, információk másolása, többszörözése, fordítása, közreadása és publikációs célokra történô felhasználása csak a kiadó, illetve a szerzô írásbeli hozzájárulásával megengedett. A szakmai információkat, híreket a legmegbízhatóbb forrásokból merítjük és ellenôrizzük; a megjelenés idôpontjában meglévô köteles gondosságunk ellenére átvett téves értesülésekért felelôsséget nem vállalunk.
