k
Számviteli és adózási szaktájékoztató
T A R T A L O M Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna Az elôlegek
1
| Elôleget fizetünk, vagy elôre törlesztünk? | Elôleg vagy foglaló? | Az óvadék is elôleg? | Az elôleg számviteli nyilvántartása | A foglaló számviteli elszámolása | Beruházásokra adott elôlegek | Devizában elszámolt elôlegek | Elszámolásra kiadott elôlegek
dr. Csátaljay Zsuzsanna Az elôlegek áfa-elszámolása
3
| Az elôleg áfatörvény szerinti meghatározása | Az elôleg összehasonlítása a részteljesítéssel és az idôszaki elszámolású ügyletekkel
A kifizetetlenséghez 5 kapcsolódó áfa-visszaigénylési korlát megszüntetése | A jövôre vonatkozó módosítás | Az elmúlt idôszakokban felgyülemlett áfa visszaigénylése | Az ismételt ellenôrzés fogalma
Gottgeisl Rita Ellátások keresôképtelenség esetén
6
| Ki minôsül keresôképtelennek? | Táppénz | A jogosultság alapfeltételei | Baleseti táppénz | Gyermekápolási táppénz
dr. Sallai Csilla Gazdasági bûncselekmények
9
| A gazdasági bûncselekmények fajtái | A gazdálkodási kötelességeket és a gazdálkodás rendjét sértô bûncselekmények | A pénz- és bélyeghamisítással kapcsolatos bûncselekmények | Pénzügyi bûncselekmények | A költségvetési csalás minôsített esetei
l
III. évfolyam 10. szám, 2011. október
BÖRÖCZKYNÉ VEREBÉLYI ZSUZSANNA ROVATA
Az elôlegek Az elôlegek speciális szabályozása már régóta megtalálható a vonatkozó jogszabályokban, ám mind a számviteli törvény, mind az áfatörvény rejt különlegességeket. Cikkünkben nem az újdonság erejével szeretnénk hatni az Olvasóra, célunk inkább az összefoglalás és az ismétlés. Elôleget fizetünk, vagy elôre törlesztünk? Ahhoz, hogy helyesen meg tudjuk határozni a gazdasági eseményt, ismerjük meg a két fogalom közötti különbséget! Elôlegrôl beszélünk, amikor a teljesítést megelôzôen a vételárba beszámító pénzösszeget adunk át az eladónak vagy veszünk át a vevôtôl. Ezzel szemben az elôre fizetés szóösszefüggést akkor használjuk, ha már megtörtént a teljesítés, de az ehhez kapcsolódó fizetési határidô elôtt kiegyenlítjük a tartozásunkat vagy kapjuk meg követelésünket. Mind számvitelileg, mind pedig az áfa oldaláról nézve jelentôs különbség van a kettô között. Az elôleg a tényleges teljesítés elôtti pénzmozgás, tehát itt az elôlegjóváírás napja áfa-szempontból fizetési kötelezettséget eredményez. Az elôre fizetés már a tényleges teljesítés után következik be, tehát itt ez a nap már nem eredményez áfa-fizetési kötelezettséget, hiszen azt az ügylet jellege alapján már meghatároztuk. Elôleg vagy foglaló? Az elôleg és a foglaló közötti különbség nem számviteli és nem adójogi kérdés. Sôt! Ebbôl a megközelítésbôl a kettô között nincs különbség. Az eltérést akkor fogalmazzuk meg, amikor az az ügylet, amelyre az elôleget vagy a foglalót adják, nem valósul meg. Amennyiben a felek az adott összeget foglalónak nevezik, abban az esetben a szerzôdés meghiúsulásáért felelôs fél elveszíti ezt az összeget. Azaz ha a vevô (vagy bérleti jogviszony esetében a bérlô) hibájából és neki felróhatóan nem jön létre a szerzôdés, akkor a tulajdonos megtarthatja a foglaló összegét. Ha viszont a tulajdonos nem kívánja a foglaló átvétele után az ügyletet továbbvinni (tehát a tulaj-
donos nem tud teljesíteni), abban az esetben köteles azt kétszeresen visszafizetni vevôje részére. Létezik egy harmadik eset a szerzôdés-meghiúsulással kapcsolatban, amikor egyik fél sem felelôs, tehát abszolút rajtuk kívülálló ok miatt nem tud létrejönni a megállapodás, vagy mindketten egyformán okolhatók. Ebben az esetben a foglaló összege szimplán visszajár a vevô részére, és mindenféle következmény nélkül megszûnik a szerzôdés. Ha elôleg esetében nem jön létre a szerzôdés, akkor sincs dupla visszafizetési kötelezettség; egyszerûen az átvett pénzösszeget vissza kell adni, és nincs további jogkövetkezmény. Az óvadék is elôleg? Az óvadék (latinul: kaució) nem minôsül elôlegnek, tekintettel arra, hogy a kauciónak egy biztosítási pénzletét funkciója van, vagyis a szerzôdésnek megfelelô magatartás esetén a kaució visszajár a letevônek. Például szörfkölcsönzés esetén, ha a bérlô sérülésmentesen visszahozza a szörföt, a kaució visszajár neki. Ha nem hozza vissza az eszközt (eltulajdonítja), akkor a bérbeadó kártérítés jogcímén tarja meg a kauciót, de a kártérítés nem képez adóalapot. Ha sérülten hozza vissza az eszközt, akkor a sérülés miatt az eszközben keletkezett kár kerül megtérítésre a kaucióból, így szintén kártérítés jellegû a megtartott rész, vagyis nem képez adóalapot. Rendszeresen kötnek ki óvadékot, kauciót az ingatlan bérleti szerzôdésekben, és az ezekben kikötött kaució sem képez adóalapot, mivel annak összege csak a nem szerzôdésszerû magatartásból eredô követelések megtérülését biztosítja (például a bérlô nem fizeti az esedékes díjat, vagy kárt okoz az ingatlanban).
A megszerzett tudás és a gyakorlat összhangja
2
könyvelôk lapja
Amennyiben olyan kitételek is szerepelnek a szerzôdésben, hogy az óvadékot beszámítják a szerzôdésszerû teljesítés ellenértékébe, akkor a szerzôdést a valós tartalma alapján kell minôsíteni, és nem zárható ki, hogy ez esetben az óvadék átadása elôlegnek minôsül. Célszerû a feleknek tudatosan fogalmazni a szerzôdésben, annak érdekében, hogy a bizonytalanul megfogalmazott szerzôdéses akaratot a hatóság ne értékelhesse a felektôl eltérô módon, az Art. 1. § (7) bekezdése alapján. Az elôleg számviteli nyilvántartása Az elôleg nyilvántartásba vétele a bankbizonylat alapján történik. Az elôleg elôre kiszámlázásának problematikájáról késôbb még írok, most röviden annyit, hogy ez a gazdasági esemény a banki jóváírással egy idôben merül fel. Tehát könyvelni is ez alapján szükséges. A kapott elôleg könyvelése a jóváírás idôpontjával megegyezôen (= számlakibocsátás):
Az elôleg áfájának visszavezetése: T 467. Fizetendô általános forgalmi adó K 369. Elôleg áfa átvezetési számla
A foglaló számviteli elszámolása Ha egy értékesítés kapcsán foglalót kapunk, azt ugyanúgy kell könyvelni, mint az elôleget. Nincs különbség akkor sem, ha az ügylet teljesítésbe megy át. Ha az értékesítés az eladó elállása miatt nem jön létre, a foglaló nettó értékét kétszeresen kell visszafizetni: T 453. Vevôktôl kapott elôleg T 86/88. Egyéb/Rendkívüli ráfordítás K 38. Pénzeszközök
A foglalóval átvett áfa visszafizetése helyesbítô számla alapján: T 453. Vevôktôl kapott elôleg K 38. Pénzeszközök
A foglaló áfájának rendezése a vevô által átvett (!) helyesbítô számla alapján:
T 384. Elszámolási betétszámla K 453. Vevôktôl kapott elôlegek K 467. Fizetendô általános forgalmi adó
T 467. Fizetendô általános forgalmi adó K 369. Elôleg áfa átvezetési számla
A vevôktôl kapott elôleget az Sztv. szerint bruttó (áfával növelt) értékben kell kimutatni, ezért az áfa összegét külön nyilvántartásba kell venni:
Ha az értékesítés a vevô elállása miatt nem jön létre, a foglalót meg lehet tartani, és annak áfa nélküli része egyéb bevétel lesz:
T 369. Elôleg áfa átvezetési számla K 453. Vevôktôl kapott elôlegek
T 453. Vevôktôl kapott elôleg K 969. Egyéb bevétel
Az értékesítés teljesítését követôen a teljes ellenértékrôl számlát kell kibocsátania az eladónak, mégpedig oly módon, hogy a pénzügyileg teljesítendô végösszegbôl levonja az elôlegszámla adatait. Ne feledjük, hogy egy áfa-kulcs változása esetén mindig a hatálybalépés és a teljesítés idôpontjának függvényében számítjuk fel az adót. (Ilyen már volt korábban is, és lehet, hogy az év végi módosítások miatt is aktuális lesz. Emiatt tehát nem lehet az elôlegszámlát másként kezelni!) Az értékesítés könyvelése (teljes ellenérték):
A foglalóval átvett áfa visszafizetése helyesbítô számla alapján:
T 311. Belföldivevô-követelések K 911. Értékesítés nettó árbevétele K 467. Fizetendô általános forgalmi adó
Ezzel egyidejûleg történik az elôleg átvezetése (a vevôktôl kapott elôlegszámla már az elôleg bruttó értékét tartalmazza): T 453. Vevôktôl kapott elôlegek K 311. Belföldivevô-követelések
T 453. Vevôktôl kapott elôleg K 38. Pénzeszközök
A foglaló áfájának rendezése a vevô által átvett (!) helyesbítô számla alapján: T 467. Fizetendô általános forgalmi adó K 369. Elôleg áfa átvezetési számla
Beruházásokra adott elôlegek A mérlegben a tárgyi eszközök között kell kimutatni az alábbiakat: 1. Ingatlanok és kapcsolódó vagyoni értékû jogok 2. Mûszaki berendezések, gépek, jármûvek 3. Egyéb berendezések, felszerelések, jármûvek 4. Tenyészállatok 5. Beruházások, felújítások 6. Beruházásokra adott elôlegek 7. Tárgyi eszközök értékhelyesbítése
Gyakran felmerül kérdésként, hogy a beruházásra adott elôlegeket miért számoljuk el követelésként, ha a mérlegben a befektetett eszközök között szerepelnek. Az Sztv. 26. §-ának (8) bekezdése szerint beruházásokra adott elôlegként kell kimutatni a beruházási szállítónak, importbeszerzésnél az importálást végzô vállalkozónak fizetett, az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékû jog eladójának átutalt – a levonható elôzetesen felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó – összeget. A beruházásokra adott elôleget a számviteli elôírások alapján a mérlegben a tárgyi eszközök között – külön mérlegsoron – kell kimutatni. Ezt az indokolja, hogy a pénzügyi teljesítés (az elôleg adása) a tárgyi eszközök növelése (beszerzése) érdekében történt, az elôlegként adott összegbôl jellemzôen tárgyi eszköz lesz. A mérlegbe beállított és a valós információhoz szükséges elôlegtételeket az Sztv. szabályainak megfelelôen kell értékelni. A beruházásokra adott elôleget azonban nem lehet a tárgyi eszközökre érvényes elôírások szerint értékelni, tekintettel arra, hogy az mindaddig a szállítóval szembeni követelést jelenti, amíg a szállító a megrendelést nem teljesíti. Ezért a beruházásokra adott elôlegek értékelésénél a követelések értékelésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, és ezeket a könyvviteli nyilvántartásokban a követelések között kell kimutatni, mindaddig, amíg azzal a kedvezményezett el nem számol, vissza nem fizeti, vagy behajthatatlan követelésként le nem írjuk. A fôkönyvben tehát követelés, míg a mérlegben tárgyi eszköz. Hasonló a logikája a készletekre adott elôlegnek is. A mérlegben a készletek között külön soron szerepelnek a készletekre adott elôlegek. Ezek, bár tartalmukat tekintve követelés jellegû tételek, s általában a 3. számlaosztályban kerülnek könyvelésre, mégis a készletek között szerepelnek a mérlegben. Az Sztv. alapján „a készletekre adott elôlegként az anyag-, az áruszállítónak, a közvetített szolgáltatást nyújtónak, importbeszerzésnél az importálást végzô vállalkozónak ilyen címen átutalt – a levonható elôzetesen felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó – összeget kell kimutatni.” Az elôleg és az áfa Az elôleg átadása után adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, ha az elôleg alapjául szolgáló ügylet adóköteles és az eladó adómegállapításra és adófizetésre kötelezett. Vagyis az olyan ügylet elôlegénél, amelyet az áfatörvény mentesít az adó alól, nem kell adót fizetnie a teljesítésre kötelezettnek az elôleg átvételekor.
könyvelôk lapja
Ha az adó megfizetésére a vevô kötelezett, akkor sem keletkezik adófizetési kötelezettség az elôleg átadásakor. Ilyen ügylet lehet például az építôiparban alkalmazandó fordított adózás, az ingatlanértékesítésnél alkalmazandó fordított adózás, a közösség más tagállamából történô termékbeszerzés vagy a külfölditôl igénybe vett szolgáltatás, ha a belföldi igénybe vevô az adófizetésre kötelezett. Azon ügyletek esetén, amikor az eladó adófizetésre kötelezett, és az ügylet adóköteles, az elôleg is adóköteles, az adófizetési kötelezettség a pénzösszeg átvételének, illetve jóváírásnak idôpontjában keletkezik. Mivel a teljesítésre kötelezett nem tudhatja elôre, hogy vevôje pontosan mikor fogja átadni, átutalni az elôleget, célszerû, ha az elôlegrôl a számlát akkor állítja ki, mikor tudomást szerez a pénzöszszeg átvételérôl, ezen okból elterjedt gyakorlat, hogy elôlegbekérô iratot küld a szállító a vevôjének az elôlegrôl. Ha készpénzben adják át az elôleget, akkor a számlát az adott napon kell kiállítani, ha utalják az elôleget, akkor a jóváírást követô 15 napon belül kell kiállítani az elôlegszámlát. Sokan helytelenül az elôlegrôl már akkor is számlát állítanak ki, amikor még nem történt meg annak pénzügyi teljesítése. Ekkor nem tudjuk helyesen feltüntetni a számla teljesítési idôpontját, ezért adóelszámolásra nem alkalmas. Ebben az esetben a számlát a helyes teljesítési idôpont feltüntetésével helyesbíteni kell. Devizában elszámolt elôlegek Ha devizában kapunk elôleget egy vevôtôl, akkor azt a pénzügyi teljesítés napján, a teljesítés idôpontjában érvényes árfolyamon kell nyilvántartásba venni. Amikor az az ügylet, amelyre az elôleget kaptuk, végteljesítésbe megy át, figyelni kell arra, hogy ennek az egyetlen teljesítésnek több áfatörvény szerinti teljesítési idôpontja is lesz. Hiszen az elôleg esetében is jelentkezik adófizetési kötelezettség, és a végszámla esetében is. Az ezekhez kapcsolódó áfa-kérdést is így kell kezelni. Helytelen az a gyakorlat, hogy a végszámlában a teljesítés teljes értékére alkalmazzuk a teljesítés napján érvényes árfolyamot. Ezzel tulajdonképpen az elôlegre jutó részt is átértékelnénk. Az elôleg teljesítési idôpontja az a nap, amikor azt a jogosult részére jóváírták, és ez késôbb sem változhat meg. Az ügylet elôlegre esô részét tehát az elôleg pénzügyi teljesítésének napján érvényes árfolyamon kell elszámolni, míg az elôleg feletti részt a tényleges teljesítés napján érvényes árfolyamon. A devizás elôlegek kapcsán azonban még ennél is több probléma merül fel. Az
áfát ugyanis az egyik fél áthárítja, a másik pedig levonásba helyezheti. Ha az áfát devizában hárítjuk át a vevôre, akkor is fel kell tüntetni a számlán a forintban kifejezett ellenértékét. Ennek oka, hogy a vevô ezt a forintösszeget helyezheti levonásba. Ha például beruházásra adunk elôleget, és errôl az eladó áfás számlát állít ki, akkor a beruházást a saját árfolyamunkon kell elszámolni, míg az áfát az eladó árfolyamán. És ugyanezt kell megcsinálni a végteljesítéskor is az elôleg feletti részre. Elszámolásra kiadott elôlegek Sok vállalkozó és sajnos sok könyvelô sem érez éles különbséget az „elszámolásra kiadott összeg” és az „adott kölcsön” között. Talán van, akinek ismerôs az a jelenség, hogy a cég tulajdonosai rendszeresen vesznek fel a cég pénztárából több millió forintot elszámolásra. Bizonyos idô múlva ezt ugyan visszavételezik, de a felvett öszszegnél kisebb összegû vásárlásokat produkálnak. Így az elszámolásra kiadott öszszeg folyamatosan nô. Ugye látjuk a sorok között, hogy ez nem jó így? Az Sztv. 29. §-ának elôírásai alapján a munkavállalóknak, tagoknak elszámolásra kiadott összegeket a követelések között kell kimutatni. Nyilvánvalóan az elszámolásra kiadott összegek között csak meghatározott jogcímen teljesített kifizetések lehetnek, például a kiküldetési rendelvényhez kapcsolódóan adott útielôleg, a kisebb beszerzésekre adott elôleg vagy az üzemanyag-vételezéshez szükséges elôleg, amelyekbôl egyértelmûen következik azok összegszerûsége és az elszámolás idôpontja is. Hogy milyen tételek tartozhatnak az adott társaságnál ide, azt egy belsô szabályzatban kell meghatározni, amelyben elô kell írni a maximálisan adható összeget is, továbbá az elszámolás végsô határidejét (ami általában 8–10 nap, legfeljebb 30 nap lehet). (Az idevonatkozó elôírásokat a pénzkezelési szabályzat részeként is meg lehet határozni.)
3
Amennyiben nem ilyen körülmények között történik a pénzeszközök átadásának elszámolása, akkor az kölcsönnek minôsül, és az elsô naptól kezdve kamatkötelezettség terheli. Ha nem fizet kamatot, a magánszemélynek az Szja tv. 72. §-ában elôírt módon kamatkedvezménybôl származó jövedelme keletkezik, amelyet SZJA és EHO is terhel. Kanyarodjunk vissza a valódi elszámolásra kiadott elôlegekhez! A kiadott elôleg összegét az egyéb követelések között tartjuk nyilván. Amikor a munkavállaló a felvett elôleggel elszámol, általában hozza a vállalkozás nevére szóló számlákat és a megmaradt valutát. Vannak még, akik iskolai tanulmányaikból fakadóan úgy könyvelik az elszámolást, hogy visszaveszik a teljes összeget, és kiadásként könyvelik a felmerülô költségeket. Valójában két módszer lehetséges az elszámolás könyvelésére: • Az egyik módszer, hogy a ténylegesen visszafizetett összeget vételezzük vissza az elszámolásielôleg-számlával szemben, és a kiadásokat ezzel az elszámolásielôleg-számlával szemben könyveljük vegyes tételként. • A másik módszer (a klasszikus iskolapélda): amikor a magánszemély elszámol a pénzösszeggel – a kiadott összeget „képletesen” viszszavételezzük, – a költségeket pedig elszámoljuk a számlák alapján. Szakemberek között is vitatott, hogy ez a módszer alkalmazható-e, azaz hogy lehete „képletesen” kezelni egy pénzmozgást. Vannak viszont olyan cégek, ahol a sok ehhez hasonló elszámolás miatt ez a célravezetôbb megoldás. Nagyobb vállalkozásoknál pedig nem is tudnának másféle módszert alkalmazni, hiszen egy zárt, integrált rendszerben a pénztáros nem tud vegyes tételt könyvelni. Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna
DR. CSÁTALJAY ZSUZSANNA ROVATA
Az elôlegek áfa-elszámolása Az áfatörvény szabályai szerint az elôleg átvételéhez sajátos számlázási és áfaszabályok kapcsolódnak. Ahhoz, hogy helyesen járjunk el, meg kell tudnunk különböztetni az elôleget a részteljesítés ügyleteitôl és az idôszaki elszámolású ügyletektôl is. Írásunkban ezt a témát járjuk körbe. Az elôleg fogalma [Áfa tv. 59. §]: az áfa szerinti teljesítési idôpont elôtt adott pénzösszeg, amelynek átadásában a felek-
nek elôre meg kell egyezniük (ebben különbözik az erre utaló megegyezés nélkül, korábban, esedékesség elôtt utalt ellenér-
4
könyvelôk lapja
téktôl, amely nem adózási pont). A másik lényeges ismérve az áfa szempontbóli elôlegnek, hogy csak az ügylet ellenértékébe beleszámítandó pénzösszeget lehet elôlegnek tekinteni. (A részteljesítéstôl abban különbözik, hogy részteljesítés esetén nem, illetve nem csupán az ellenérték megfizetésére kerül sor az értékesítés, szolgáltatás teljesítése – megvalósítása – elôtt, hanem maga a teljesítés történik több részletben.) Az elôleggel kapcsolatos további fontos szabály, hogy az áfatörvény értelmében elôlegnek minôsül minden teljesítés elôtt átadott pénzösszeg (így a foglaló is), elôleg fizetésére egy adott jogviszony keretében tehát több alkalommal is sor kerülhet. Az elôleg áfatörvénybeli definíciójából következik továbbá, hogy az is elôlegnek számít, ha a teljesítés idôpontja elôtt a teljes ellenértéket átadják, és a teljesítéskor már nem történik fizetés. Ilyen esetekben a teljesítéskor elvileg nulla adóalappal végszámlát kell kiállítani, ha viszont ez elmarad, az áfa-kockázattal nem jár, hisz adóhiány nem keletkezik, csupán mulasztási bírság merülhet fel, illetve az a megfelelô számviteli kezelés szempontjából lehet problémás. Az elôleg további jellemzôje, hogy ha szerzôdésszerû a teljesítés, akkor az ellenértékbe beleszámít. Ezért van az, hogy a letétbe átvett pénzösszeg nem elôleg az áfában, és az olyan klasszikus kaució, óvadék sem, amelyet – ha nem történik semmi szerzôdésszegô esemény (káresemény, nem fizetés) – hiánytalanul vissza kell adni. Az elôleg a pénzösszeg tényleges átvételének, bankszámlán történô jóváírásának az idôpontjában áfa-kötelezettséget keletkeztet az elôleg átvevôjénél az értékesítés, szolgáltatás áfa-kulcsával. (Ez azt jelenti, hogy ha az ügylet 25%-os, akkor az elôleg is olyan áfa-kulcsú, ha 18%-os, akkor az elôleg is annyi. Amennyiben exportelôlegrôl vagy közösségi mentes ügyletre adott elôlegrôl van szó, az elôleg is mentes, feltéve, hogy szerzôdéssel megalapozott a várakozása, hogy majd az értékesítés következményeként a terméket kiszállítják.) Az elôlegrôl számlát kell kiállítani, amelyen szerepeltetni kell azt, hogy elôleg, valamint hogy milyen ügyletre vonatkozik. A számlán teljesítési idôpontként az elôleg átvételének idôpontját kell feltüntetni, és az abban az idôpontban érvényes áfa-kulccsal kell számlázni. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az elôleg átvétele és a végteljesítési idôpont között változik az áfa-kulcs, akkor általában az a követendô eljárás, hogy az elôlegre még a korábbi áfa-kulcs vonatko-
zik, és csak az elôleggel csökkentett maradék ellenértékrészre vonatkozik az új áfa-kulcs. A fordított adózású ügylet elôlege nem adózási pont, mivel az elôleg csak a pénzösszeget átvevônél keletkeztethet áfa-kötelezettséget, a fordított adózásnál pedig éppen a vevô, megrendelô, azaz a pénzösszeg átadója kötelezett áfa-fizetésre. Ezért az elôlegrôl nem számlát, hanem a pénzösszeg átvételét igazoló számviteli bizonylatot kell kibocsátani, és áfát sem kell fizetni, azonban a végszámla alapján (a teljes, elôleg összegét is tartalmazó ellenérték után) keletkezik a fordított adózás szabályai szerint a vevônél, megrendelônél áfa-kötelezettség. Ehhez hasonlóan az importszolgáltatásra – belföldön gazdasági letelepedettséggel nem rendelkezô külfölditôl igénybe vett szolgáltatásra – fizetett elôleg után sem keletkezik annak átutalási idôpontjában áfa-kötelezettség. Ugyanezen okból – minthogy az elôlegfizetésre vonatkozó elôírás a 2008-tól hatályos törvénybôl már kimaradt – az általános szabályok alapján a közösségi termékbeszerzésre fizetett elôleg sem adózási pont. Hasonlítsuk össze az elôleget a részteljesítéssel és az idôszaki elszámolású ügyletekkel! A részteljesítés olyan szolgáltatások vagy értékesítések (például vállalkozási, építési, megbízási jellegû szolgáltatások) esetén értelmezhetô, amelyek egyébként valamilyen komplex feladatra irányulnak, illetve amelyek fizikailag, feladat-meghatározásban részekre bonthatók, és így a részfeladatokat külön-külön is lehet teljesíteni. A részteljesítés általában valamilyen részeredmény elérésére irányul, akkor van teljesítés, ha az elôre meghatározott részeredmény létrejött. Amennyiben ezeknek a részfeladatoknak a mibenlétét a szerzôdésben meghatározzák, azokat elkülönítik a többi részfeladattól, és azokhoz külön-külön ellenértéket határoznak meg, akkor ezek teljesítése részteljesítésként számlázandó. Vigyázat, itt nem a fizetés esedékessége – mint a határozott idejû elszámolásos, késôbb ismertetendô ügyleteknél –, de nem is a tényleges fizetés – mint az elôlegnél – a számla teljesítési idôpontja, hanem az adott részfeladatnak a tényleges teljesítése, és ettôl a naptól számítódik a 15 napos számla-kibocsátási határidô is. A részteljesítésnél tehát van teljesítés, annak a meghatározott résznek a teljesítése, azonban az elôleg mindig teljesítés (részteljesítés) elôtt adott pénz. A részteljesítésnél soha nem kizárólag csak a fizetés halasztódik, hanem maga a teljesítés is részletekben történik. Csak
akkor jár az ellenérték, ha az adott eredmény létrejött. Fontos megjegyeznünk, hogy részteljesítésre komplex, részekre osztható szolgáltatásoknál elvileg mindig lehetôség van, azonban az, hogy a szóban forgó konkrét esetben részteljesítést kell-e számlázni, attól függ, hogy a konkrét szerzôdésben ezt a részekre osztást (a konkrét részeredmény, teljesítés megjelölésével és a részellenérték meghatározásával) megtesszük-e. Elszámolási idôszakos termékértékesítéseknél, szolgáltatásnyújtásoknál a részkifizetés esedékessége idôpontjában keletkezik az adókötelezettség. Elszámolási idôszakosnak azon jogviszonyok minôsülnek, melyek során a felek a megvalósult teljesítésekrôl az általuk megállapított idôszakokra vonatkozóan összevontan számolnak el. Az elszámolási idôszakos teljesítések közé tartoznak például a közüzemi szerzôdésen alapuló teljesítések, az átalánydíjas ügyletek, illetve a bérbeadás azon esetei, amikor a bérleti jogviszony alapján az idôszakok hossza szerint történik fizetés a felek között, vagy az az eset is, amikor a felek a rendszeresen, folyamatos jelleggel beszerzett termékekrôl nem szállításonként, hanem meghatározott periódusokban számolnak el úgy, hogy a periódus végén összesítik, egyeztetik az értékesített termékek mennyiségét, összetételét, minôségét. A 2008-tól hatályos áfatörvény az elszámolási idôszakhoz kötött szolgáltatások tekintetében egységesíti a korábbi gyakorlatot, és általános jelleggel úgy rendelkezik, hogy minden olyan esetben, amikor a felek részletfizetésben vagy határozott idôre szóló elszámolásban állapodnak meg, az adófizetési kötelezettség az adott elszámolás vagy átalánydíj-fizetés esedékességekor keletkezik, azaz nem az elszámolás vagy a termék/szolgáltatás tényleges értékesítésének/nyújtásának napja, hanem a fizetési határidô lesz a teljesítés idôpontja. Mivel így az adófizetési kötelezettség keletkezésének (a teljesítésnek) az idôpontja elválik a felek ténylegesen végzett tevékenységétôl, a köztük lévô elszámolások idôpontja, azok összege és a fizetési esedékességek meghatározása szabadon – a szerzôdési szabadság polgári jogi elvének megfelelôen – rendezhetô. A vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján az áfatörvény alkalmazásában elôlegrôl csak abban az esetben beszélhetünk, ha a beszerzô vagy igénybe vevô adóalanynak szerzôdéses vagy jogszabályon alapuló kötelezettsége van a teljesítést, illetve az áfatörvény szerinti teljesítési idôpontot megelôzôen az ellenérték egy meghatározott részét, esetleg egészét
könyvelôk lapja
megfizetni. Az áfatörvény határozott idôre szóló elszámolásra vonatkozó szabályának a lényege ugyanakkor éppen az, hogy az adott ügylet vonatkozásában az ügyletre vonatkozó bármely fizetési határidô teljesítési idôpontnak minôsül. Az ilyen ügyletek során „elôlegként” megfizetésre kerülô összegnek is – értelemszerûen – van fizetési határideje, amely egyben azt is jelenti, hogy az elôre átadott összeg nem elôleg, hanem az adott elszámolási idôszakra vonatkozó, a végfizetési határidôtôl különbözô másik fizetési határidôben térítendô összeg, azaz tulajdonképpen egy újabb fizetési esedékesség, teljesítési idôpont, ezért nem elôlegszám-
5
lát; a pénzösszeg átvételével mint teljesítési idôponttal, hanem normál számlát; a fizetési határidôvel mint teljesítési idôponttal kell kiállítani. Következésképpen, ha a felek részletfizetésben vagy határozott idôre szóló elszámolásban állapodnak meg, az elôlegre vonatkozó speciális teljesítési idôpontot meghatározó szabály nem alkalmazható, illetve értelmezhetô. A gyakorlatban többször problémát okoz az idôszaki elszámolás [Áfa tv. 58. §] és a részteljesítés [Áfa tv. 57. §] megkülönböztetése is. Ez korántsem mindegy, hiszen idôszaki elszámolás esetében a fizetés esedékessége a teljesítés
idôpontja és az áfa-kötelezettség a másik oldalon a levonási jog keletkezési idôpontja, míg részteljesítésnél a részmunka elkészültének a napja. Talán úgy lehet a kettô közti különbséget a legszemléletesebben megvilágítani, hogy részteljesítést csak akkor lehet számlázni, ha a felek által a szerzôdésben elôre meghatározott részmunka elkészül, a részeredmény létrejön. Míg idôszaki elszámolás esetén a naptári idôszak vége adja a számlázási idôszak végét, azaz a számlakiállítás apropóját, hiszen a naptári idôszakban teljesített ügyleteket kell összegezni a számlában.
A kifizetetlenséghez kapcsolódó áfa-visszaigénylési korlát megszüntetése
ség miatt, akkor azt bármelyik áfa-bevallásban pótlólag visszaigényelheti, legelôször tehát az október 20-áig esedékes bevallásban. Nem kell tehát önellenôrzést benyújtani. Fontos megkötés azonban, hogy a múltban keletkezett kifizetetlen beszerzésekbôl csak azon áfa-tartalom igényelhetô most utólag vissza, amely a törvénymódosítás hatálybalépését megelôzôen utoljára esedékes bevallásban (ez praktikusan havi bevallónál a szeptember 20-áig beadandó bevallást, míg negyedéves bevallónál a július 20-áig beadandó bevallást jelenti) pénzügyileg ki nem egyenlített követelések adójaként szerepeltetett. (Ehhez nem szükséges külön kérelem, „normál módon” a bevallásban kerülhet feltüntetésre.) Ha tehát az utolsó bevallásban az adózó nem szerepeltetett pénzügyileg ki nem egyenlített követelésként adóösszeget, mert eleve nem akart visszaigényelni, vagy más okból, nem kizárólag a kifizetetlenség miatt nem volt az adó visszaigényelhetô, akkor azt nem lehet most utóbb sem visszaigényelhetôként szerepeltetni, a késôbbiekben is csak a fizetendô adó csökkentésére lehet fordítani, tehát csak el lehet „fogyasztani”. A másik lehetôség ugyanígy, a korábban keletkezett kifizetetlen számlák vonatkozásában, hogy nem a bevallásban szerepelteti az adózó az összeget, hanem egy erre rendszeresített külön kérelemben. Ennek a kérelemnek azonban szigorúan jogvesztô határideje október 20-a. Az adózó választásától függ, hogy melyik módszert választja, de a havi és a negyedéves áfa-bevallónak értelemszerûen felesleges külön kérelmet benyújtani, tekintve, hogy a bevallásban is ugyanezen benyújtási esedékességgel hozzájut. (Egyedül a kiutalási határidô lerövidítése miatt lehet esetleg megfontolni a külön kérelemben igénylést, ugyanis 1 millió forint alatt igényelt összeg esetében 30 nap a kiutalásra
Az áfatörvény 2011. szeptember 23-án kihirdetett módosításával hatályon kívül helyezték a jogszabálynak a kifizetetlen beszerzésekre vonatkozó visszaigénylést korlátozó rendelkezését [Áfa tv. 186. § (2)–(4) bekezdés], amely módosítás a kihirdetést követô napon már hatályba is lépett. Mint ismeretes, az áfatörvény lényegében 2000 óta hatályos szabályozása értelmében, ha a beszerzéseket terhelô áthárított adó meghaladja az értékesítések (szolgáltatások) után fizetendô adót, a különbözetet csak abban az esetben lehetett visszaigényelni, ha a beszerzô bizonyítani tudja, hogy ténylegesen kifizette a beszerzések ellenértékét. Ez technikailag úgy valósult meg, hogy az áfa tényleges visszaigényléséhez a tárgyidôszakban kimutatott negatív elszámolandó adót csökkenteni kellett a bevallásban a pénzügyileg ki nem egyenlített követelések adója sorban szereplô összeggel. Ebben a sorban kellett szerepeltetni mindazon számlák áfa-tartalmát, amelyeket a bevallás benyújtásának esedékességéig nem egyenlítették ki, és a tartozás egyéb módon sem szûnt meg. A szabályozás nyomán • egyrészt voltak olyan esetek, amikor csak egy késôbbi idôszakban tudta az adóalany az áfát visszaigényelni (azt görgetnie kellett a kifizetés idôpontjáig, amely gyakran hónapokkal késôbb történt meg), • másrészt voltak olyan áfa-összegek, amelyeket sohasem tudott visszaigényelni, mert például nem tudta igazolni a kifizetettséget. Az Európai Bíróság 2011. július 28-ai ítélete (C–274/10) értelmében a fenti szabá-
lyozás – amely az adó-visszaigénylési jog megnyíltát a beszerzések kifizetettségétôl teszi függôvé – ellentétes az uniós joggal. Erre a döntésre tekintettel módosította a jogalkotó a magyar áfa-szabályozást. Hogyan szól a módosítás? A jövôre vonatkozó módosítás Az áfatörvény módosítását követôen már nem lesz akadálya az áfa-visszaigénylésnek az, hogy egy számla ellenértéke nincs kifizetve a szállítónak. A kifizetetlenség ellenére a számla áfa-összegét visszaigényelhetô adóként lehet kimutatni a jövôben, tehát az áfa miatt már nem kell a kifizetetlen számlákat nyilvántartani, arról analitikát vezetni. Az elmúlt idôszakokban felgyülemlett áfa visszaigénylése A szabályozás a múltra nézve is megengedi a kifizetetlenség miatt eddig vissza nem igényelhetô áfa visszaigénylését az alábbiakban leírtak szerint. 1. Korábbi adóhatósági megállapítással nem érintett esetek Amennyiben elévülési idôn belül, tehát öt évre visszamenôleg az adóalanynak volt olyan áfa-összege, amelyet a mai napig nem tudott visszaigényelni a kifizetetlen-
dr. Csátaljay Zsuzsanna
6
könyvelôk lapja
nyitva álló határidô, azonban valószínûleg az adóhatóság nagyobb számban vonja ellenôrzés alá a külön kérelemmel történô igényléseket.) A külön kérelemmel történô visszaigénylés alkalmazása az éves bevallóknál javasolt, hiszen ennek hiányában csak a következô év február 15éig esedékes bevallásban tudják visszaigényelni korábbról gyûjtögetett kifizetetlen beszerzéseik áfa-tartalmát. Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy elvileg mindkét esetben lehetôsége van az adóhatóságnak ellenôrzés indítására, de ez nem feltétlenül szükségszerû, ugyanakkor nyilvánvaló – mint ahogy azt az adóhatóság is megígérte –, hogy minél nagyobb számban igyekszik ellenôrzés alá vonni az igényléseket. 2. Adóhatósági megállapítással érintett ügyek Arra is lehetôséget ad a szabályozás, hogy azon idôszakok felülvizsgálatát is kérje az adózó, amelyet már az adóhatóság levizsgált, és a kifizetetlenség miatt már jogerôssé vált határozatában szank-
ciót állapított meg bármikor elévülési idôn belül. Ezen áfa-tartalmak tekintetében az emiatt kiszabott adóbírság és késedelmi pótlék kérhetô vissza. (Az adó összege értelemszerûen nem, hiszen azt a soron következô bevallásban egyszer már figyelembe vették következô idôszakra átvihetô követelésként.) Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezt nem utalja hivatalból vissza az adóhatóság; külön kérelmet kell benyújtani erre vonatkozóan, amelynek szintén október 20-a a jogvesztô határideje. Ezen határidôt követôen a korábbi, adóellenôrzési megállapítással lezárt idôszakok tekintetében nem nyújtható be kérelem. Ugyanakkor arra is figyelemmel kell lenni, hogy ezen kérelem alapján sem automatikus a pénz visszautalása, ugyanis a kérelemnek adóhatósági ismételt ellenôrzés megindítására kell irányulnia. Mit takar az ismételt ellenôrzés fogalma? Az ismételt ellenôrzés az Art. 115. §-ában szabályozott jogintézmény, amelynek az
GOTTGEISL RITA ROVATA
Ellátások keresôképtelenség esetén Gyakran elôfordul, hogy a munkavállaló valamilyen jogszabályban meghatározott oknál fogva nem tudja ellátni a munkáját. Ezt hívjuk keresôképtelenségnek. Nézzük meg, melyek azok a lényeges szempontok, amelyekre nem kifizetôhelyként érdemes tekintettel lennünk az ügyintézés gördülékenységét és az ellátások alapjául szolgáló jövedelmet illetôen! Keresôképtelennek minôsülhet az, aki • saját betegsége miatt, • gyermeke betegsége okán, • terhessége, szülése miatt nem tud, vagy • közegészségügyi okokból nem jelenhet meg a munkahelyén. A társadalmi közös kockázatviselés, illetve a járulékfizetés alapján az egészségbiztosítás az emiatt kiesô jövedelem egy részét az arra jogosultaknál különbözô pénzbeli ellátásokkal igyekszik pótolni. A keresôképtelen állományba vételt, a folyamatos felülbírálást, illetve a kere-
sôképessé válást mindig orvosnak kell igazolnia, az ezzel kapcsolatos eljárást a 102/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet szabályozza. Az igazolást kizárólag az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott területileg illetékes egészségügyi szolgáltató arra jogosult orvosa állíthatja ki, tehát magánorvos nem. A kórházi kezelés idôtartamát, illetve a pszichiátriai betegek alkalmazkodó (adaptációs) szabadságát a kórház (a betegség mellett az „adaptációs szabadság” megjelöléssel), az egynapos sebészeti, illetve a kúraszerû ellátásokat a háziorvos igazolja.
Keresôképtelenség
Pénzbeli ellátás
saját betegség miatt gyermek betegsége miatt terhesség, szülés miatt közegészségügyi okok miatt
táppénz, baleseti táppénz gyermekápolási táppénz táppénz, terhességi gyermekágyi segély táppénz
adózó kérelmére történô indításának akkor van helye, ha az adózó által feltárt új tény, körülmény tisztázása a korábbi ellenôrzés megállapításainak megváltoztatását eredményezné, feltéve, hogy az új tény, körülmény korábban nem állt, és jóhiszemû eljárás esetén nem is állhatott az adózó rendelkezésére, illetve arról az adózó jóhiszemû eljárás esetén nem tudhatott. Az áfatörvény módosítása tehát a kifizetettségi szabály módosítását végeredményben olyan új ténynek értékeli, amely alkalmas arra, hogy a korábbi ellenôrzési megállapítás alapját utólag kétségbe vonja. A kérelem alapján tehát az adóhatóság a korábban már terhelô megállapítással lezárt idôszakot újra ellenôrzés alá fogja vonni, amelynek során minden esetben megvizsgálja a kérelem jogosságát, amely ellenôrzés minden esetben határozattal fog végzôdni, és csak annak jogossága megállapítását követôen utalja ki a pénzösszeget. dr. Csátaljay Zsuzsanna
Ha a keresôképtelenség idôtartama a hét napot nem haladja meg, az „Orvosi igazolás a keresôképtelen (terhességi) állományba vételrôl” címû (nagyalakú) nyomtatványt kell kiállítani. Kórházi kezelés idôtartamának igazolására külön nyomtatvány áll rendelkezésre. Az igazoláson fel kell tüntetni a keresôképtelenség kezdô idôpontját (kivételes esetben visszamenôleg is megállapítható!), illetve a keresôképtelenség kódját. A kódok jelentése a következô: 1. üzemi baleset 2. foglalkozási megbetegedés 3. közúti baleset 4. egyéb baleset 5. beteg gyermek ápolása 6. terhesség/szülés miatti keresôképtelenség (kizárólag akkor, ha a szülô nô terhességi gyermekágyi segélyre nem jogosult!) 7. közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltás, hatósági elkülönítés 8. egyéb keresôképtelenség 9. veszélyeztetett terhesség Beteg gyermek ápolása miatti keresôképtelenség esetén az igazoláson rajta kell, hogy legyen nemcsak a gyerek, hanem a szülô TAJ-száma, neve, születési ideje és anyja neve is, illetve a kórisme rovatban a gyerek betegsége. Az igazolást el kell látni az intézmény és az orvos személyes pecsétjével is, az orvos aláírásával és az intézmény címével. Hét napot meghaladóan az orvosnak, az „Orvosi igazolás folyamatos keresô-
könyvelôk lapja
Az OEP által javasolt mintatartalom: Igazolás a pénzbeli ellátásokra vonatkozó igény és az igazolások átvételérôl: ...................................... (a biztosított neve) táppénz/baleseti táppénz/terhességi gyermekágyi segély/gyermekgondozási díjra vonatkozó igényét az alábbi igazolással együtt ........ év .......... hó ...... napon átvettem: ................................................................................................................. Kelt, ........................... ....... év ...... hó ...... nap .................................................................................... A foglalkoztató bélyegzôlenyomata és aláírása
képtelenségrôl” címû nyomtatványt (táppénzutalvány/kutyanyelv) kell legalább kéthetente kiállítani, és a beteg részére átadni. Sok felesleges munkától szabadulunk meg, ha a fentiek alapján ellenôrizzük a nálunk leadott igazolásokat. Az ellátás iránti kérelmet a munkáltatónál kell beadni. Ennek módja, hogy az orvosi igazolásokat át kell adni a munkáltatónak. Az átadásra nem ír elô határidôt a törvény, de a foglalkoztató köteles az igazolások és a kérelem átvételét (beérkezését) hitelt érdemlô módon igazolni, és ennek egy példányát a biztosított részére átadni. Ha munkavállalónk külföldön válik keresôképtelenné, és az adott országgal van kétoldalú szociálpolitikai egyezményünk, akkor jár el helyesen a dolgozó, ha a keresôképtelenség igazolására az ottani jogszabályok szerint szükséges igazolásokat beszerzi, majd a hazatérését követôen, amennyiben a keresôképtelensége még fennáll, az elsô adandó alkalommal felkeresi háziorvosát, aki ezt a továbbiakban igazolja. Az ellátás igényléséhez szükség lesz a külföldön kapott keresôképtelen igazolás fordítására. Ha a keresôképtelenség olyan állam területén állt be, amellyel nincs egyezményünk, a magyar jogszabályok szerint kell eljárni. A munkáltató a bejelentett kérelmet öt napon belül köteles továbbítani a székhely szerint területileg illetékes egészségbiztosítási szakigazgatási szervnek. A 2011. július 1-je után érvényes szabályok értelmében kizárólag az OEP honlapján közétett számítógépes programmal tölthetôk ki és állíthatók elô az igényléshez szükséges „Foglalkoztatói Igazolás” és az „Igénybejelentés táppénz, gyermek ápolása címén igényelt táppénz, terhességi gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, baleseti táppénz igényléséhez” elnevezésû nyomtatvá-
nyok. A nyomtatványokat beadhatjuk személyesen, de postai vagy elektronikus úton is beküldhetôk. Ahhoz, hogy a foglalkoztató az ellátás iránti igényt Ügyfélkapun keresztül, elektronikus úton tudja beküldeni, külön kell regisztrálni az illetékes egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szervnél. Ebben az esetben a benyújtandó igazolásokat papír alapú digitalizált nyomtatványként lehet a kérelemhez csatolni, kivéve a jövedelemigazolás nyomtatványt és az OEP-igazolványt (ezekre akkor van szükség, ha a biztosított az irányadó idôszakban munkahelyet váltott); ezeket mindenképpen postára kell adnunk (vagy személyesen is be lehet mutatni ôket). Az elektronikusan csatolt igazolások adattartalmának helyességéért a beküldô felel, az igazolások eredeti példányát a kérelem benyújtásától számított 5 évig meg kell ôrizni. Az ellátásokat az igény bejelentésének napjától visszamenôleg 6 hónapra lehet kérelmezni. Az igénybejelentés napja szóbeli vagy elektronikus beterjesztés esetén a kérelem benyújtásának napja, postai úton való küldés esetén a postára adás napja. A kérelmet annak beérkezését követô 30 napon belül bírálja el az arra illetékes szerv, a hiánypótlásra felhívás azonban felfüggeszti azt, annak teljesítéséig. Az ellátásokat az elbírálást követôen utólag folyósítják, a tárgyhónapot követô 10-éig. Ha a folyósító szerv késedelembe esne, kamatfizetési kötelezettsége keletkezik, amennyiben a kamat összege az ezer forintot meghaladja. A kamat mértéke minden naptári nap után a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. Abban az esetben, ha a keresôképtelen személy ugyanazon jogviszony alapján egyidejûleg több ellátásra is jogosult lenne, saját választása szerint csak az
7
egyikkel élhet. A választott új ellátás iránti kérelmet az újonnan választott ellátásra illetékes szervhez kell benyújtani a folyósítás alatt álló, régi ellátás beszüntetésére vonatkozó kérelemmel együtt. Ha a két ellátás folyósítására különbözô szervek az illetékesek, egymás között elrendezik az ügyeket, a túlfolyósított ellátást az új ellátás elsô összegének kifizetésekor levonják. A választás napjának 2011. január 1-je óta az igénylô által megjelölt napot kell tekinteni, feltéve, hogy ezen a napon már jogosult volt az új ellátás igénybevételére. Ez a helyzet gyakran áll elô, ha a biztosított a GYED vagy GYES folyósítása idején ismét gyermeket szül. Táppénz A betegség miatti keresôképtelenség elsô napjára a munkavállaló betegszabadságot vehet igénybe, mely kizárólag saját betegsége esetén évi 15 munkanap. A betegszabadság idôszakára járó juttatást a munkáltató fizeti, melynek összege a távolléti díj 70%-a és adó- és járulékköteles. Nem jogosult betegszabadságra a bedolgozó, az egyéni vállalkozó, a segítô családtag, a társas vállalkozás tagja (kivéve, ha munkaviszony keretein belül végez munkát), a megbízás alapján munkát végzô, a szakmunkástanuló, a munkaviszony megszûnése után keresôképtelenné váló személy. Üzemi baleset miatt bekövetkezett keresôképtelenség esetén elsô naptól táppénz jár, illetve 2011. április 30-át követôen a veszélyeztetett terhesként gondozásba vett nôre is ugyanez a szabály érvényes. A betegszabadság lejártát követô naptól jár a táppénz az arra jogosultnak az igazolt keresôképtelenség idôszakára, legfeljebb azonban a biztosítási jogviszony fennállásának idôtartama alatt egy éven át, amennyiben a jogosultnak van legalább egyéves folyamatos biztosításban töltött ideje (kivéve a pályakezdôket), és nincs táppénzelôzménye. Az elôzôek miatt kiesô napok csökkentik a táppénzjogosultság idôtartamát. A jogosultság három alapfeltétele • a biztosítási jogviszony fennállása (megszûnt az ún. passzív táppénz), • a jövedelem után fizetett pénzbeli egészségbiztosítási járulék (2011ben 2%) megléte, • igazolt keresôképtelenség és jövedelem-kiesés. Nem jár táppénz • a bérrel ellátott idôszakra, csak annak elmaradt része után,
8
könyvelôk lapja
• amikor a biztosítás szünetel, illetve a fizetés nélküli szabadság idejére, • a betegszabadság leteltét követô szabadnapra és pihenônapra, ha az azt követô munkanapon már dolgozik a munkavállaló, • GYES folyósításának idejére, kivéve, ha az emelletti munkaviszonyból jogosult erre a biztosított, • elôzetes letartóztatás, szabadságvesztés idôtartamára, • saját jogú nyugdíj folyósításának idôtartamára. A táppénz összegét a következô tényezôk befolyásolják: • a táppénz megállapításánál figyelembe vehetô irányadó idôszak, • a táppénz alapját képezô jövedelem, • az ezekbôl számított napi átlagkereset, • a táppénz százalékos mértéke a biztosítási idôtôl és az ápolás formájától függôen, • a maximum korlát. Az irányadó idôszak a táppénzre való jogosultság kezdô napját (tehát nem a keresôképtelenség kezdô napját!) megelôzô naptári év elsô napjától a kezdônapot megelôzô napig tart, ha ez alatt az idôszak alatt a biztosítás folyamatos volt, azaz 30 napnál hosszabb idôre nem szakadt meg. A 30 napba nem számít bele a táppénz, a baleseti táppénz, a TGYÁS, a GYED, a GYES folyósítási ideje. Ha a biztosítás az elôzôek szerint megszakadt az irányadó idôszakban, a megszakítást megelôzô idôszakban keletkezett jövedelmet nem lehet figyelembe venni. A figyelembe vehetô jövedelem tekintetében vizsgálni kell, hogy rendelkezik-e a jogosult legalább 180 napi rendszeres jövedelemmel • a megelôzô naptári évben → elôzô évi jövedelem, • a kezdô napot megelôzô naptól az elôzô év elsô napjáig visszafelé számítva → 180 nap jövedelme, • nincs közvetlenül megelôzôen 180 napi jövedelme → minimálbér vagy szerzôdés szerinti, illetve tényleges jövedelem, ha ez a kevesebb, DE ha azért nem volt 180 napi jövedelme, mert táppénzben, TGYÁS-ban, GYED-ben részesült, a korábbi ellátás megállapításának alapját képezô jövedelmet kell figyelembe venni, feltéve, hogy az kedvezôbb, mint a minimálbér. A táppénz alapjánál figyelembe vehetô juttatások azok a rendszeres illetve, nem rendszeres jövedelmek, melyek után a biztosított pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett volt. A nem rendszeres jövedelmeket kizáró-
lag azzal az idôtartammal arányosan lehet figyelembe venni, melyre tekintettel azt adták. A megszûnt biztosítási jogviszonyból származó jövedelmet akkor lehet figyelembe venni, ha a jogviszony az irányadó idôszakban szûnt meg, és a rendszeres jövedelmet erre az idôszakra vonatkozóan fizették ki, a nem rendszerest pedig ebben az idôszakban fizették ki. A jövedelem naptári napi átlagát a rendszeres és nem rendszeres jövedelmekre külön-külön kell kiszámítani, és ezek összege adja majd a táppénz alapját. A rendszeres jövedelemnél az irányadó idôszakban elért jövedelmeket osztják a biztosításban töltött napok számával, a nem rendszeres jövedelmeknél pedig azoknak a napoknak a számával, melyre tekintettel a jövedelmet kifizették, de ez nem lehet kevesebb, mint a rendszeres jövedelemnél figyelembe vett napok száma. A táppénz mértéke kétéves folyamatos biztosítási jogviszony esetén a napi átlagkereset 60%-a, két évnél rövidebb biztosítási jogviszony esetén 50%a. A biztosítási idô hosszától függetlenül kórházi vagy egyéb fekvôbeteg gyógyintézeti ápolás esetén a napi átlagkereset 50%-a. 2011. április 30-át megelôzôen keletkezett keresôképtelenség esetén a táppénz maximális napi összege a minimálbér 400%-ának 30-ad része (10 040 Ft), az ezt követô keresôképtelenségek esetén a minimálbér 200%-ának 30-ad része (5020 Ft). Ha valaki a naptári év folyamán ismételten keresôképtelenné válik, bizonyos esetekben nem kell újra megállapítani az ellátás alapját, de ha április 30-át követôen lett újra keresôképtelen, a maximálisan folyósítható táppénz csökkentése ôt is érinti. Változatlanul a magasabb összeget kapja az, aki az április 30át megelôzô idôszak óta folyamatosan keresôképtelen. Baleseti táppénz Annak a biztosítottnak jár, aki a biztosítás fennállása alatt vagy a biztosítás megszûnését követô legkésôbb harmadik napon üzemi baleset következtében válik keresôképtelenné (passzív jogon is folyósítható). Üzemi balesetnek minôsül az a baleset, amely a biztosítottat • a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri (munkabaleset), • munkába menet vagy onnan hazafelé tartva éri (úti baleset), • közcélú munkavégzése közben éri,
• egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri. A baleset üzemi jellegének elbírálásakor nincs jelentôsége, hogy az miért, kinek a hibájából történt, kivéve, ha azt a sérült szándékosan okozta. Nem üzemi baleset továbbá az ittasság, munkahelyi rendbontás, engedély nélkül végzett munka esetén bekövetkezett baleset, illetve az úti balesetek esetén, ha a közlekedés nem a legrövidebb útvonalon történt, illetve indokolatlan megszakítást tartalmazott. Az üzemi balesetrôl munkabaleseti vagy üzemi baleseti jegyzôkönyvet kell felvenni, melynek minôsítése a baleseti táppénz megállapítására jogosult szerv feladata, melyrôl határozatot hoz. Baleseti táppénz kizárólag a határozat alapján kérelmezhetô. A sérült kérésére a keresôképtelenséget nem okozó balesetet is jegyzôkönyvezni kell, és be kell jelenteni a regionális egészségbiztosítási pénztárnál. Foglalkozási megbetegedés miatt igényelt baleseti táppénz esetén a baleset napjának a betegség orvos általi megállapításának napját kell tekinteni. Az orvos a határozat meghozataláig 3-as vagy 4-es kóddal veszi keresôképtelen állományba a munkavállalót, ennek megfelelôen táppénzt fog kapni, és majd utólag, a határozat meghozatalát követôen kapja meg a táppénz és a baleseti táppénz különbözetét, és ekkor kaphat már 1-es kódot. A baleseti táppénzre való jogosultság idôtartama független az elôzetes biztosítási idôtôl, a keresôképtelenség idôtartamára, de legfeljebb egy évre kapható, de amennyiben szükséges, egy évvel meghosszabbítható. Itt is van elôzményvizsgálat, de csak az éven belül folyósított baleseti táppénz idôtartamát kell csökkentô tételként figyelembe venni, a táppénzét nem. Ha a biztosított ugyanazon balesetbôl származó keresôképtelenség miatt újabb kérelmet nyújt be az elôzô ellátás igénybe vételét követô 180 napon belül, akkor a baleseti táppénz összege nem lehet kevesebb, mint a korábban megállapított összeg. A baleseti táppénz alapját képezô jövedelem a táppénzszabályoktól eltérôen az elôzô havi elvégzett munkáért kifizetett pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képezô jövedelem. Ha ebben az idôszakban nem rendszeres jövedelme is volt, azt is be kell számítani ugyanúgy, ahogy a táppénznél. Ha ily módon nem állapítható meg a napi átlagjövedelem, akkor a baleseti táppénz alapja a tényleges jövedelem. Ha ez sem
könyvelôk lapja
volt, akkor a szerzôdés szerinti jövedelem. Van néhány olyan jövedelem, amelybôl ugyan pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetése kötelezô, de mégsem lehet a baleseti táppénz alapjába beszámítani. Ezek • az átlagkereset, a távolléti díj címén kifizetett jövedelmek, kivéve, ha munkaszüneti napra fizették és az az idôtartam, amire kifizették, • a törzsgárdajutalom, a jubileumi jutalom, a végkielégítés, valamint azon juttatások, amelyek nem a végzett munkáért kerültek kifizetésre. Ha valakinek többes jogviszonya van, és ebbôl az egyik 36 órát meghaladó, akkor a többi jogviszonyában nem kell járulékot levonni tôle. Ha üzemi balesetet szenved, minden jogviszonyában keresôképtelen lesz, de baleseti táppénzre csak abból jogosult, ahol ezt elszenvedte. Ha ez az a jogviszony, ahol a bérébôl nem került levonásra járulék, azt a jövedelmét kell figyelembe venni, amely után a foglalkoztató megfizette a pénzbeli egészségbiztosítási járulékot. Abban a jogviszonyában, ahol vonták tôle a járulékot, táppénzre lesz jogosult. A baleseti táppénz mértéke az alapját képezô jövedelem 100%-a, úti baleset esetén 90%-a. Gyermekápolási táppénz A jogosultság szabályai megegyeznek a táppénzre jogosultság feltételeivel, és összegét is a táppénzszabályok szerint számítják. A gyermekápolási táppénz tekintetében keresôképtelennek minôsül: • az anya, akinek egyéven aluli gyermekét kórházban ápolják, és ôt szoptatja,
• a szülô, ha 12 évesnél fiatalabb saját háztartásban nevelt beteg gyermekét ápolja. Szülônek minôsül a vér szerinti, az örökbefogadó (már akkor is, ha az eljárás még csak folyamatban van), a szülôvel együtt élô házastárs, nevelôszülô, helyettes szülô, gyám. Ha a gyerekre való tekintettel az egyik szülô már valamilyen pénzbeli vagy családtámogatási ellátásban részesül, ugyanazon gyerek után a másik szülô gyermekápolási táppénzre nem jogosult. Gyermekápolási táppénzt csak akkor kaphat ebben az esetben, ha a másik gyerek a beteg. A GYES idôtartama alatt gyermekápolási táppénz csak akkor járhat, ha a szülô a GYES mellett végez munkát. A folyósítás idôtartama a gyerek korától függ, illetve attól, hogy a szülô egyedül neveli-e ôt. Egyedülálló az, aki hajadon, nôtlen, özvegy, elvált vagy házastársától külön él, kivéve, ha élettársa van. Egyéb esetekben is egyedülállónak kell tekinteni az ellátásban részesülôket, ezeket is megtalálhatjuk a végrehajtási rendelet 27. §-ában. Ez az idôszak egy év alatti gyermek esetén korlátozás nélküli, a nagyobb gyerekeknél 84 naptól indul, és csökken az életkor elôrehaladtával 14 napra. Méltányosságból lehet kérni a maximális idôkorláttól való eltekintést. Az egy évnél idôsebb gyerekek esetén vizsgálni kell a táppénzelôzményt, csak itt nem a naptári napra vonatkozóan kell a csökkentést elvégezni, hanem a két betöltött életkor közötti egy évre járó napokra. Több gyerek egyidejû betegsége esetén természetesen nem jár megtöbbszö-
DR. SALLAI CSILLA ROVATA
Gazdasági bûncselekmények Gyakran felmerül a kérdés: Nem elég nekünk könyvelôknek csak az adózási és számviteli törvényben foglaltakat ismerni? Miért kellene gazdasági joggal, mi több, büntetôjoggal foglalkoznunk? Azért vannak a jogászok, ügyvédek, hogy amennyiben ilyen kérdések felmerülnek, megválaszolják azokat, illetve megoldják az ügyfelek aktuális problémáit. E válaszok akkor lehetnének helytállóak, ha minden vállalkozásnak volna olyan jogi (jogtanácsos, ügyvéd) háttere, amellyel napi szinten érintkezik, ahol tudnak a vállalkozás minden egyes lépésérôl, ismerik a keletkezett bizonylatokat, s ezekkel kapcsolatosan folyamatosan felvilágosítanák a vállalkozást. Mivel azonban csak a nagyobb méretû cégek engedhetik meg ma-
guknak, hogy ilyen jogi hátteret tartsanak fenn, a kkv-szektorban pedig szinte senki sem, ezért sokszor a könyvelô az egyetlen szakember egy adott vállalkozás mögött, aki képes felmérni és megítélni egyes tranzakciók esetleges kockázatait. A könyvelôk túlnyomó többsége viszont nem rendelkezik jogi végzettséggel. (Bár már találkoztam nem is egy olyan köny-
9
rözve az ellátás, a szülô dönthet, hogy melyik gyerek után veszi igénybe. A betegszabadság, illetve a táppénz igénybevétele alatt a munkáltatónak lehetôsége van, hogy a munkavállalója keresôképtelenségét felülvizsgáltassa az OEP-nél [102/1995. (VIII. 25) Korm. rendelet]. A felülvizsgálat eredményét a munkáltatóval írásban fogja közölni a felülvizsgálatot végzô szerv. A döntéssel szemben mindkét fél (a foglalkoztatott és a foglalkoztató) is felülvizsgálatot kezdeményezhet. A felülvizsgálat térítésköteles, a munkáltatónak eljárási díjat kell fizetni. A díj az 50/1996. (XII. 27.) NM rendelet alapján 15 800 Ft munkavállalónként. A díjat az OEP 10032000-01301005-00000000 számú bankszámlájára kell átutalni. A közlemény rovatban fel kell tüntetni a „keresôképtelenség felülvizsgálata” megnevezést, és a keresôképtelen személyek TAJ-számát. A díj befizetését követôen az igazoló bizonylat másolatát el kell juttatni a területileg illetékes OEP hivatalhoz. A 102/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet kötelezettséget fogalmaz meg a keresôképtelen személy számára is. Ez alapján megszüntethetô a táppénzfolyósítás, ha a biztosított a gyógyulását tudatosan késlelteti, nem tartja be az orvos utasításait, nem jelenik meg az elrendelt vizsgálatokon, vagy a táppénzfolyósítás idején tartózkodási helyét nem jelenti be. A cikket a terhességgel és a szüléssel összefüggô ellátásokkal a következô számban folytatjuk. Gottgeisl Rita, Láng Noémi
velôvel, aki – látva a szakmai kockázatokat, s a két terület együttes ismerete adta üzleti lehetôségeket – posztgraduális jogi végzettséget szerzett!) Ennek ellenére az adózási és számviteli jogszabályok mellett vannak olyan törvények, amelyek ismerete a könyvelôk számára is nélkülözhetetlen. Ezek – természetesen a teljesség igénye nélkül – a következôk: • Polgári Törvénykönyvrôl szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.); • Büntetô Törvénykönyvrôl szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.); • A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.); • A Munka Törvénykönyvérôl szóló 1992. évi XXII. törvény. (Mt.) És sajnos nem elég a törvények egyszeri átolvasása sem; a változásokat is folyamatosan figyelemmel kell kísérni.
10
könyvelôk lapja
A gazdasági bûncselekmények fajtái A gazdasági bûncselekmények körét három csoportra osztja a Btk. Az elsôbe tartoznak a gazdálkodási kötelességeket és a gazdálkodás rendjét sértô bûncselekmények. Az ebbe a csoportba tartozó kategóriákkal a könyvelô is nap, mint nap találkozik, olykor nem is gondolja, hogy bizony valamely tényállást az ügyfél vagy éppen ô maga követi el. A gazdálkodási kötelességeket és a gazdálkodás rendjét sértô bûncselekmények A számvitel rendjének megsértése [Btk. 289. §]: Aki a számvitelrôl szóló törvényben vagy a felhatalmazásán alapuló jogszabályokban elôírt a) beszámoló-készítési, könyvvezetési, könyvvizsgálati kötelezettségét megszegi, b) bizonylati rendet megsérti, és ezzel a vagyoni helyzetére vonatkozó áttekintést, illetôleg ellenôrzést megnehezíti, vétséget követ el, és két évig terjedô szabadságvesztéssel büntetendô. Csôdbûncselekmény [Btk. 290. §]: Az követi el, aki a gazdasági tevékenysége körében bekövetkezett fizetésképtelensége esetén hitelezôi kiegészítését részben vagy egészben meghiúsítja a következô – együtt vagy külön alkalmazott – módszerekkel: • A tartozás fedezetéül szolgáló vagyont elrejti, eltitkolja, megrongálja, megsemmisíti, használhatatlanná teszi, • színlelt ügyletet köt, vagy kétes követelést ismer el, • az ésszerû gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon veszteséges üzletbe kezd, azt tovább folytatja, • az ésszerû gazdálkodás követelményeivel ellentétesen vagyonát más módon ténylegesen vagy színleg csökkenti. A cselekmény öt évig terjedô szabadságvesztéssel büntethetô, ha viszont a bûncselekmény súlyos következményekkel jár, akkor kettô és nyolc év közötti szabadságvesztéssel sújtható az elkövetô. Rossz minôségû termék forgalomba hozatala [Btk. 292–294. §]: Három évig terjedô szabadságvesztéssel büntethetô az, aki rossz minôségû terméket jó minôségû termékként értékesít, használatba ad, illetve forgalomba hoz, vagy ezek érdekében intézkedik. Ugyanez a büntetés vár arra is, aki megszegi a minôség megállapítására vonatkozó szabályokat, és ezzel lehetôvé teszi, hogy a terméket a ténylegesnél jobb minôségûként értékesítsék, forgalmazzák, adják használatba. A kötelezôen alkalmazandó nemzeti szabály ha-
tálya alá tartozó termék akkor rossz minôségû, ha a szabványban meghatározott legalacsonyabb minôségi követelménynek sem felel meg. Ilyen elôírás hiányában rossz minôségû az a termék, amely rendeltetésszerûen nem használható, vagy használhatósága jelentôs mértékben csökkent. Aki nem szándékosan, hanem a kellô körültekintés hiányában, gondatlanságból követi el az említett cselekményt, egy évig terjedô szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel sújtható. Minôség hamis tanúsítása [Btk. 295. §]: Aki a minôséget tanúsító okiratban jelentôs mennyiségû vagy értékû termék minôségérôl valótlan adatot tanúsít, három évig terjedô szabadságvesztésre ítélhetô. Kisebb érték, illetve mennyiség esetén ez a rendelkezés nem alkalmazható. Áru hamis megjelölése [Btk. 296. §]: Aki nagyobb mennyiségû árut olyan jellegzetes külsôvel, csomagolással, megjelöléssel hoz forgalomba, amelyrôl versenytársa, illetve annak jellegzetes tulajdonsággal rendelkezô áruja ismerhetô fel, három évig terjedô szabadságvesztéssel büntethetô. A büntetôjog tárgya a nagyobb mennyiségû áru. Ez azonban nem zárja ki, hogy a fogyasztó vagy a versenytárs akár egyetlen hamis megjelölésû áru miatt is polgári pert indítson. A fogyasztó megtévesztése [Btk. 296/A §]: Ha valaki az áru kelendôségének fokozása érdekében nagy nyilvánosság elôtt az áru lényeges tulajdonságáról valótlan tényt állít, valós tényt megtévesztésre alkalmas módon közöl, vagy az áru lényeges tulajdonságáról megtévesztésre alkalmas tájékoztatást ad, két évig terjedô szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntethetô. Versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban [Btk. 296/B §]: Aki a közbeszerzési eljárás, illetve a koncesszióköteles tevékenységre vonatkozóan kiírt pályázat eredményének befolyásolása érdekében az árak, díjak vagy egyéb szerzôdési feltételek rögzítésére megállapodást köt, vagy más összehangolt magatartást tanúsít, és ezzel a versenyt korlátozza, öt évig terjedô szabadságvesztéssel büntetendô. Tartozás fedezetének elvonása [Btk. 297. §]: Öt évig terjedô szabadságvesztéssel büntethetô az, aki a gazdasági tevékenységbôl származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyont elvonja, és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja. Ha viszont a tartozást a vádirat benyújtásáig kiegyenlítik, az elkövetô nem büntethetô. Hitelezési csalás [Btk. 297/A §]: Három évig terjedô szabadságveszéssel bün-
tethetô az, aki gazdasági tevékenység gyakorlásához folyósítandó hitel nyújtásának, megszüntetésének vagy feltételei megváltoztatásának kedvezô elbírálása érdekében valótlan tartalmú okiratot használt fel. Engedély nélküli külkereskedelmi tevékenység [Btk. 298. §]: Aki engedélyhez kötött külkereskedelmi tevékenységet engedély nélkül fejt ki, vagy árut a kiviteléhez, behozatalához szükséges engedély nélkül exportál vagy importál, bûntettet követ el, és három évig terjedô szabadságvesztéssel büntetendô. Gazdálkodó szervezet vezetô állású személyének visszaélése [Btk. 298/A §]: Két évig terjedô szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel sújtható a gazdasági társaság vezetô tisztségviselôje (Kft. ügyvezetôje, Rt. igazgatósági tagja), illetôleg üzletvezetésre jogosult tagja (Kkt. tagja, Bt. beltagja), aki a társaság tagjait a társaság vagyonát illetôen megtéveszti. Saját tôke csorbítása [Btk. 298/B §]: Az a jogi személyiséggel rendelkezô gazdálkodó szervezet (Kft., Rt.) vezetô állású személye, aki a társaság saját tôkéjét részben vagy egészben jogtalanul elvonja, három évig terjedô szabadságvesztéssel büntetendô. Jogosulatlan pénzügyi tevékenység [Btk. 298/D §]: Aki törvényben elôírt engedély nélkül a) pénzügyi szolgáltatást b) befektetési, árutôzsdei szolgáltatási, befektetésialap-kezelési, kockázati tôkealap-kezelési, tôzsdei, c) biztosítási, biztosításközvetítési, d) önkéntes kölcsönös biztosító pénztári, nyugdíjpénztári tevékenységet végez, három évig terjedô szabadságvesztéssel büntetendô. Gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása [Btk. 299. §]: Ha egy gazdálkodó szervezetben a vezetôje állású személy közremûködik abban, hogy a) a gazdálkodó szervezet a székhelyén (telephelyén, fióktelepén) ne legyen fellelhetô, vagy b) közhitelû nyilvántartásba olyan személy kerüljön a gazdálkodó szervezet képviseletére jogosult személyként bejegyzésre, akinek lakóhelye ismeretlen, három évig terjedô szabadságvesztéssel büntetendô. Bennfentes kereskedelem [Btk. 299/A §]: Aki bennfentes információ felhasználásával pénzügyi eszközre vonatkozó ügyletet köt, három évig terjedô szabadságvesztéssel büntetendô. Tôkebefektetési csalás [Btk. 299/B §]: Aki másokat hamis informáci-
könyvelôk lapja
ókkal tôkebefektetésre vagy befektetéseivel való tranzakcióra késztet, bûntettet követ el. A megtévesztô adatok vonatkozhatnak a vállalkozás vagyoni helyzetére, pénzügyi eszközeire. A büntetés három évig terjedô szabadságvesztés lehet. Piramisjáték szervezése [Btk. 299/C §]: Aki mások pénzének elôre meghatározott formában történô és kockázati tényezôt is tartalmazó módon való összegyûjtésén és szétosztásán alapuló olyan játékot szervez, amelyben a láncszerûen bekapcsolódó résztvevôk a láncban elôttük álló résztvevôk számára közvetlenül vagy a szervezô útján pénzbefizetést vagy más szolgáltatást teljesítenek, bûntettet követ el, és három évig terjedô szabadságvesztéssel büntetendô. Gazdasági titok megsértése [Btk. 300. §]: Az egyes gazdasági területekre a köztudatban is létezik a titok fogalma. Ilyen a bank-, értékpapír-, pénztár-, biztosítási vagy foglalkoztatói titok. Akinek ilyen a birtokába kerül, köteles azt megtartani. A titok felhasználásából származó jogtalan elônyszerzés, másnak vagyoni hátrány okozása vagy illetéktelen személy részére való hozzáférhetôvé tétele bûncselekményt jelent, amelyet három évig terjedô szabadságvesztéssel lehet büntetni. Számítástechnikai rendszer és adatok elleni bûncselekmény [Btk. 300/C §]: Egy év szabadságvesztéssel büntetendô az, aki számítástechnikai rendszerbe az annak védelmét szolgáló intézkedés megsértésével vagy kijátszásával jogosulatlanul belép, vagy a belépési jogosultsága kereteit túllépve, illetôleg azt megsértve bent marad. Számítástechnikai rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása [Btk. 300/E §]: Ez az eset az elôzôekben vázolt cselekmény érdekében merülhet fel. Ehhez az kell, hogy valaki a kijátszást lehetôvé tevô számítástechnikai programot, jelszót, belépési kódot vagy számítástechnikai rendszerbe való belépést lehetôvé tevô adatot készítsen, szerezzen meg, hozzon forgalomba. A vétség két évig terjedô szabadságvesztéssel büntetendô. Árdrágítás [Btk. 301. §]: Akkor követi el valaki, ha az általa értékesített árura hatósági ár vagy egyéb kötelezô ár vonatkozik, így két évig terjedô szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel sújtható. Pénzmosás [Btk. 303–303/C §]: Talán ez az a bûncselekmény, amelyet a legnehezebb felismerni a különbözô adózási vétségek közül. A Btk. szerint pénzmosásról akkor beszélhetünk, ha valaki más által elkövetett, szabadságvesztéssel bün-
tetendô cselekménybôl származó dolog (fôleg pénz) eredetének leplezése céljából a) a dolgot átalakítja vagy átruházza, gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja, b) a dolgon fennálló jogot vagy azt a helyet, ahol a dolog található, eltitkolja, c) a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, vagy pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe. A felismerés végett a követendô eljárást szabályzatban kell rögzíteni, s az esetleges észlelést jelezni a bûnüldözési hatóságnak. Aki a pénzmosást elköveti, öt évig terjedô szabadságvesztéssel büntetendô. A pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása [Btk. 303/B §]: A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelôzésérôl és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény írja elô, hogy annak, aki észleli a pénzmosást, milyen nyilvántartásba vételi és jelentési kötelezettségei vannak. Ha ezeket nem teljesíti, elköveti a szóban forgó bûncselekményt, és két évig terjedô szabadságvesztés szabható ki rá. A pénz- és bélyeghamisítással kapcsolatos bûncselekmények A gazdasági bûncselekmények második csoportját a Btk. összefoglalóan a pénzés bélyeghamisítás névvel illeti, s idetartoznak a következô esetek: • Pénzhamisítás; • Pénzhamisítás elôsegítése; • Hamis pénz kiadása; • Bélyeghamisítás. Pénzügyi bûncselekmények A harmadik csoport a pénzügyi bûncselekmények köre, amelybe az alábbi cselekmények tartoznak: • Visszaélés társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással; • Költségvetési csalás; • Készpénz-helyettesítô fizetési eszköz hamisítása; • Készpénz-helyettesítô fizetési eszközzel való visszaélés; • Készpénz-helyettesítô fizetési eszköz hamisításának elôsegítése. 2011. június 14-én fogadta el az Országgyûlés a Btk. azon módosítását, amelyben kiegészültek a pénzügyi bûncselekmények. Az új szabályok 2012. január 1-jével lépnek életbe. Visszaélés társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással [Btk. 309. § (1)–(2)]: Aki társadalombiztosítási ellátás vagy az államháztartás alrendszereibôl jogszabály alapján, természetes személy részére nyújtható pénzbeli vagy természetbeni juttatás megszerzése
11
vagy megtartása céljából mást tévedésbe ejt, tévedésben tart vagy a valós tényt elhallgatja, és ezzel kárt okoz, vétséget követ el. Ez a bûncselekmény két évig terjedô szabadságvesztéssel büntetendô. Korlátlanul enyhíthetô annak a büntetése, aki az okozott kárt a vádirat benyújtásáig megtéríti. Ebbe a kategóriába sorolhatók a táppénzzel kapcsolatos visszaélések. Bár ezekben az esetekben az elkövetô inkább az a magánszemély, aki munkaképes állapota ellenére betegállományba, illetve táppénzre megy, hiszen a vállalkozásnak – az esetek többségében – nem érdeke dolgozóinak minél hosszabb ideig tartó táppénzes állományban tartása, mert ô köteles a táppénz 1/3-ad részét a költségvetésbe befizetni. Ide sorolhatók még azok az esetek is, amikor a dolgozó a bérszámfejtés részére olyan megtévesztô igazolást ad, olyan, a valóságnak nem megfelelô nyilatkozatot tesz, amely alapján a munkáltató vagy kifizetô valamilyen juttatást jogosnak ítél meg részére. Éppen ezért célszerû majd a törvény életbe lépését követôen, hogy a vállalkozás felhívja a munkavállalók figyelmét a valótlan adat közlése és a nem helytálló nyilatkozat tétele miatti kockázatokra. Sok tekintetben a dolgozóktól (iskolázatlanságuk, hozzá nem értésük miatt) nem lehet elvárni, hogy tisztában legyenek az esetleges kockázatokkal, s még kevésbé a szankciókkal. Költségvetési csalás [Btk. 310. § (1)–(8)]: Az követi el a vétséget, aki a) a költségvetésbe történô befizetési kötelezettség vagy a költségvetésbôl származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart vagy a valós tényt elhallgatja, b) költségvetésbe történô befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt jogtalanul vesz igénybe, c) költségvetésbôl származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérôen használ fel. A vétség elkövetésének feltétele továbbá, hogy az elkövetô azzal a költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz. Ez a bûncselekmény két évig terjedô szabadságvesztéssel büntetendô. A gyakorlatban a könyvelô a fenti esetekkel a vállalkozások gazdálkodásának szinte minden területén találkozhat. Ezek közül talán az egyik legfontosabb a támogatások elszámolása. Ebben az esetben akár mind a három tényállást is elkövetheti a vállalkozás. A támogatások dokumentációjának elkészítésénél a vállalkozások nagyban támaszkodnak a könyvelô segítségére. Kérdés azonban, hogy a könyvelô valóban tisztában van-e azokkal a reálfo-
12
könyvelôk lapja
lyamatokkal, amelyeket azután a pályázati anyagokban, a támogatáshoz tartozó számításokban, a dokumentációkban öszszeállít. (Ez a kérdés akár az elôzetes anyagokra, akár az utóellenôrzésekre felvethetô.) Ennek függvényében már egy adott projekt kezdetekor célszerû megállapodni arról, ki, mit, azaz milyen munkafolyamatok elkészítését vállalja, és ezekért ki és milyen mértékben lesz felelôs. A támogatások és pályázatok dokumentálása – „normál” körülmények között – nem része a könyvelési szerzôdésnek, a vállalt feladatokra célszerû külön megállapodást kötni. Ha a könyvelô részt vesz a pályázati elszámolás dokumentálásában, akkor nélkülözhetetlen, hogy a pályázat kiírásával kapcsolatos feltételekrôl megfelelôen tájékozódjon, legyen lehetôsége a támogatási szerzôdés teljes szövegének megismerésére, és meggyôzôdése ellenére vagy kellô bizonyosság nélkül ne tegyen semmilyen nyilatkozatot! Mielôtt megnéznénk a költségvetési csalás minôsített eseteit, célszerû megismerkedni két (sajnos elég gyakran hallott) fogalommal: • Bûnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy a bûncselekményeket szervezetten követi el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bûncselekmény elkövetését megkísérlik. A bûnszövetség megítélése enyhébb, mint a bûnszervezeté. Ez utóbbi már három vagy több személybôl álló, hosszabb idôre szervezett, össze-
k
l
hangoltan mûködô csoport, amelynek célja olyan bûncselekmények elkövetése, amelyeket a Btk. külön nem nevesít, de amelyek ötévi, vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendô szándékos bûncselekmények. • Üzletszerûen követi el a bûncselekményt az, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegû bûncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. A büntetés a bûntett miatt három évig terjedô szabadságvesztés, ha – a költségvetési csalás nagyobb vagyoni hátrányt okoz, vagy – a költségvetési csalást bûnszövetségben vagy üzletszerûen követik el. A büntetés öt évig terjedô szabadságvesztés, ha – a költségvetési csalás jelentôs vagyoni hátrányt okoz, – a nagyobb vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bûnszövetségben vagy üzletszerûen követik el. A büntetés két évtôl nyolc évig terjedô szabadságvesztés, ha – a költségvetési csalás különösen nagy vagyoni hátrányt okoz, – a jelentôs vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bûnszövetségben vagy üzletszerûen követik el. A büntetés öt évtôl tíz évig terjedô szabadságvesztés, ha – a költségvetési csalás különösen jelentôs vagyoni hátrányt okoz, – a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bûnszövetségben vagy üzletszerûen követik el.
Számviteli és adózási szaktájékoztató
Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft. 1139 Budapest, Hajdú u. 11. Tel.: (06-1) 236-0635, Fax: (06-1) 236-0037 www.vezinfo.hu E-mail:
[email protected] Felelôs kiadó, fôszerkesztô: Tóth Csaba Szakmai szerkesztô: Horváth Géza Szerkesztôk és szerzôk: Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna, dr. Csátaljay Zsuzsanna, Gottgeisl Rita, Láng Noémi, dr. Sallai Csilla Kiadói szerkesztô: Kövesdi Edit Nyomdai munkák: Prime Rate Kft. © 2009–2011 Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. ISSN 2061-3008 Minden jog fenntartva! A KÖNYVELÔK LAPJA szaktájékoztató tartalma jogvédett. A szaktájékoztatóban közzé tett cikkek, hírek, információk másolása, többszörözése, fordítása, közreadása és publikációs célokra történô felhasználása csak a kiadó, illetve a szerzô írásbeli hozzájárulásával megengedett. A szakmai információkat, híreket a legmegbízhatóbb forrásokból merítjük és ellenôrizzük; a megjelenés idôpontjában meglévô köteles gondosságunk ellenére átvett téves értesülésekért felelôsséget nem vállalunk.
A költségvetési csalás minôsített esetei A minôsített esetekben a vagyoni hátrány nagysága lehet nagyobb, jelentôs, különösen nagy vagy különösen jelentôs. Ezek a relatív kategóriák mindig az adott cselekménytôl függnek, s az eljárás során a nyomozóhatóság, majd késôbb a bíróság minôsíti az esetet. A fenti büntetések vonatkoznak azokra is, akik a jövedéki adóról szóló törvényben, illetve az ehhez kapcsolódó egyéb jogszabályokban elôírtakat nem tartják be. Ilyen bûntett lehet az engedély nélkül jövedéki termék elôállítása, megszerezése, tartása, forgalomba hozatala, kereskedelme, ha ezzel a költségvetésnek vagyoni hátrányt okoznak. Korlátlanul enyhíthetô annak a büntetése, aki a fenti cselekménnyel okozott vagyoni hátrányt a vádirat benyújtásáig megtéríti. Ez a lehetôség azonban nem áll fenn, amennyiben a cselekményt bûnszövetségben vagy üzletszerûen követi el.
Öt évig terjedô szabadságvesztéssel büntetendô, aki költségvetésbôl származó pénzeszközökkel kapcsolatban elôírt elszámolási, számadási vagy az elôírt tájékoztatási kötelezettségének nem, vagy hiányosan tesz eleget, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy valótlan tartalmú, hamis vagy hamisított okiratot használ fel. Erre az esetre azonban nem igaz, hogy a kár megtérítése után lehetôség van a szankció enyhítésére! A bûncselekmény megfogalmazása igen tág. Az elkövetôi körbe tartozhatnak a különbözô önkormányzatok, az azok által alapított és mûködtetett további szervezetek, illetve az összes állami alapból részesülô szervezet – függetlenül annak szervezeti formájától. A költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenôrzési kötelezettség elmulasztása [Btk. 310/A]: A jogalkotó azokat is bünteti, akik a költségvetési csalás büntettet észlelhették vagy megakadályozhatták volna. Ezek a személyek a következôk lehetnek: • gazdálkodó szervezet vezetôje, • ellenôrzésre vagy felügyeletre feljogosított szervezet tagja vagy dolgozója. Ez a bûncselekmény öt évig terjedô szabadságvesztéssel büntetendô. Bár a fenti bûncselekményeket sok esetben nem a könyvelô követi el, könynyen bajba kerülhet, ha valamilyen módon közremûködik a cselekményben. A jog elkövetôknek tekinti a tettest, a közvetett tettes és a társtettest, valamint a felbujtót és a bûnsegédet. E két utóbbit részeseknek is nevezik, s rájuk is a tettesekre megállapított büntetési tételt alkalmazzák. Tettes az, aki a bûncselekmény törvényi tényállását megvalósítja. Közvetett tettes az, aki a szándékos bûncselekményt tévedésben lévô személy felhasználásával valósítja meg. Társtettesek azok, akik a szándékos bûncselekmény törvényi tényállását, egymás tevékenységérôl tudva, közösen valósítják meg. Felbujtó az, aki mást bûncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. Bûnsegéd az, aki a bûncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt. Ahhoz, hogy a könyvelô ne kerüljön a fenti kategóriákba, körültekintôen kell a munkáját végezni, az ügyfelek ténykedését a szakmai szkepticizmussal kell szemlélni, s elôrelátó módon, átgondolt szerzôdéses feltételek között kell az ügyfél és a könyvelô közötti együttmûködést szabályozni. dr. Sallai Csilla
