GOTTGEISL RITA ROVATA

k

Számviteli és adózási szaktájékoztató

T A R T A L O M Gottgeisl Rita Az adózás rendjérôl szóló 1 törvény új elôírásai 2013. évre | Köztartozásmentes adatbázis, adóigazolások kiadása | Bejelentési kötelezettség | A készpénzfizetés korlátozása | Teendôk az évfordulót követôen

Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna Üzletrészekkel kapcsolatos 4 események | Üzletrész-értékesítés | Saját üzletrészek visszavásárlása | Mi lehet a saját üzletrészek sorsa? | Elidegenítés | Térítés nélküli átadás | Tôkebevonás

Bonácz Zsolt Példák a pénzforgalmi áfa elszámolás szabályainak alkalmazására | Példák | Áfa-elszámolás levezetése | Javasolt könyvelés

6

dr. Sallai Csilla A KATA és a gyakorlati élet | Kettôs jogviszony | Szolgálati idô nyugdíjhoz | Színlelt munkaszerzôdés | Az ügyvédi irodák bevételei | Bevétel devizában | Az osztalék elszámolása | Könyvelôi feladatok

9

l

V. évfolyam 1. szám, 2013. január

GOTTGEISL RITA ROVATA

Az adózás rendjérôl szóló törvény új elôírásai 2013. évre Amikor az adótörvény-változásokat számba vesszük, mindig azokkal foglalkozunk behatóbban, melyek döntéseinket befolyásolhatják. Figyelünk arra, ha kedvezôbb lehetôséget választhatunk, esetleg elôrehozott döntést hozunk annak érdekében, hogy ne kelljen a következô évben több adót fizetnünk. Az adózás rendjérôl szóló törvény változásai általában nem jelentenek ilyen sürgôs lépéseket, így nem szoktunk elmélyülten foglalkozni velük. Ebben az írásban néhány olyan elôírást szeretnénk bemutatni, amivel igen gyorsan kapcsolatba kerülhetünk.

Köztartozásmentes adatbázis, adóigazolások kiadása Az adóigazolást az adóhatóság a kérelem beérkezésétôl számított 6 napon belül adja ki. Azok az adózók, akik szerepelnek a köztartozásmentes adózói adatbázisban, sokszor kerültek szembe azzal, hogy közbeszerzési és egyéb pályázatokon nem fogadták el ezt a tényt, hanem külön kellett ún. nullás igazolást kérniük. Most a 85/A § (7) pont kimondja, hogy a köztartozásmentes adatbázisban szereplô adózónak nem szükséges külön igazolás errôl a tényrôl. Ezzel sok felesleges igazolás kiadásától kímélik meg a hivatalt, de az adózók számára is egyszerûbbé válik az eljárás. (Egyedül a pályáztatóknak fog némi többletterhet jelenteni, mert nekik is meg kell nézni ezt a nyilvántartást, és mint tudjuk ôk mindenrôl külön másolatot szerettek csak látni, és nem kívánták az egyébként közhiteles nyilvántartásokban szereplô adatokat megtekinteni… ) Ezt a változást, az ún. Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési program intézkedési terve alapozta meg. A terv sok egyszerûsítést ígér, reméljük, minél több meg is valósul majd belôle. Ehhez kapcsolódik, hogy 2013-ban új nyomtatványon kell kérni a felvételt az adatbázisba. Ez az ún. KOMA nyomtatvány, amelyet kizárólag elekt-

ronikusan lehet benyújtani az adóhivatalba. Az adatbázis minden hónap 10. napján frissül, így azt mondhatjuk, közel aktuális adatokat tartalmaz. Annak, aki benne van az adatbázisban, figyelnie kell arra, hogy általában ne legyen adótartozása, de a hónap utolsó napjáig biztosan fizesse be minden elmaradását. Itt nem kizárólag a NAVnál fennálló tartozásokat kell figyelembe venni, hanem az önkormányzati adótartozásokat is és az egyéb, más hatóságoknál nyilvántartott adókötelezettségeket is. Az adóhatóság igazolást is kiad a köztartozásmentes adózói minôségrôl, amely azonos értékû lesz az együttes adóigazolással. Változás még, hogy az elektronikusan beadott kérelemre adott igazolásokat személyesen és postai úton is át lehet majd venni. A személyes átvételrôl és a postai kiküldésrôl is küld a hatóság elektronikus üzenete. Eddig csak az elektronikus úton megérkezô igazolásokról kaptunk elektronikus üzenetet. Ez a változás egyértelmûen kényelmes lesz, hiszen régóta hiányoltuk, hogy a hatóság nem használja ki kellôen az elektronikus adattovábbítás lehetôségét.

Bejelentési kötelezettség Az egyszerûsítést szolgálja az is, hogy mostantól nem bejelentendô adat az édesanya neve annál, akinek van adó-

A megszerzett tudás és a gyakorlat összhangja

2

könyvelôk lapja

azonosító jele. Ezt a 16. § (4) bekezdés változása teszi lehetôvé. Ebben a pontban szerepel, hogy a biztosítás megkezdésének bejelentését legkésôbb a jogviszony elsô napján, de még a foglalkoztatás megkezdése elôtt kell megtenni. Sokszor fordul elô, hogy a munkavállaló nem adja meg az adatait a munkáltatónak, csak amikor a belépését intézi. Ebben az esetben csak a bejelentést követôen lehetséges, hogy munkába álljon. Ha például a bejelentés 9 órakor történt meg, a munkát csak ezt követôen veheti fel a dolgozó, és ekkortól jár számára a munkabér. Pontosítja a törvény azt is, hogy a jogviszony megszûnésének, szüneteltetésének bejelentését a megkezdést követô 8 napon belül kell teljesíteni. A bejelentési kötelezettséget már a foglalkoztatók zöme pontosan tudja, és betartja. Azt azonban, hogy hónap közben a jogviszony szüneteltetését is határidôben lehessen bejelenteni, nem tartják fontosnak. Ezeket az adatokat a foglalkoztatók és maguk a foglalkoztatottak is késedelmesen hozzák az adatbejelentést végzôk tudomására. Kétségtelen, hogy az ellenôrzések során is kizárólag a jogviszony kezdetének bejelentését ellenôrzik, de egy idô múlva egyéb adatszolgáltatást is ellenôrzés alá vonhatnak. Az új Mt. tartalmazza azt a lehetôséget, amikor egy munkavállalót több munkáltató alkalmaz. Ennek során a munkáltatók kötelesek maguk közül egy munkáltatót kijelölni, akinek a feladata lesz az adókötelezettségek teljesítése. A kijelölt munkáltató személyérôl a munkavállalót tájékoztatni kell. A kijelölt fogja bejelenteni a nála létesített jogviszonyt és a többi foglalkoztatónál lévô jogviszonyt is. Egyszerûsítést jelent, hogy a társadalombiztosítási szerv nem fog minden kifizetésrôl igazolást adni, hanem csak az ellátási idôszak végén, vagy ha a naptári év végével nem fejezôdik be az idôszak, akkor a naptári év végével, az évet követôen január 31-ig. Itt fontos lesz, hogy az igénylésen helyes lakcím szerepeljen, mert ha nem érkezik meg, rövid idô fog rendelkezésre állni annak pótlólagos beszerzésére, különösen az egyéni vállalkozóknak.

A készpénzfizetés korlátozása Ez régóta a feketegazdaság elleni küzdelem egyik eszköze szeretne lenni. Jól tudjuk, hogy a fiktív számlák ellenértéke általában készpénzben mo-

zog. 2013-as évtôl érvényes elôírás, hogy aki pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó, az ugyanilyen jogállású, azaz pénzforgalmi számla nyitásra kötelezett adózónak kizárólag banki átutalással teljesíthet kifizetést, ha az összeg egy naptári hónapban átlépi az 1,5 millió forintot [Art. 38. § (3a)]. Az összeg akkor sem lehet több, ha általános forgalmi adót is tartalmaz. [Art. 38. § (2)] Nem minden esetben érvényes a korlát; akkor kell figyelembe venni, ha a pénzmozgás a két adóalany közötti szolgáltatásnyújtás és/vagy termékértékesítés ellenértéke. Ekkor kell az azonos szerzôdésbôl fakadó, egy naptári hónapon belüli pénzmozgásokat egybeszámítani. Az egy idôszak alatt, azonos felek közötti több készpénzmozgás esetén azt kell vizsgálni, hogy az egyes fizetések azonos szerzôdés alapján történtek-e. Itt figyelemmel kell lenni arra, hogy nem lehetséges csak azért két egybetartozó szerzôdésrészt különválasztani, hogy elkerüljék az adókötelezettséget. A szerzôdések ebbôl a célból történô különbontásának megállapításához figyelnünk kell arra, hogy a szerzôdéseket a valódi tartalmuk szerint kell minôsíteni. Az adójogviszonyokban nem minôsül rendeltetésszerû joggyakorlásnak, az olyan jogügylet, melynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése [Art. 2. § (1)]. Ennek megfelelôen az adóhatóságnak joga lesz arra, hogy az „erôszakosan” szétválasztott jogügyleteket az ellenôrzés során összevonja, és ennek megfelelôen állapítsa meg, hogy a külön kezelt készpénzfizetések valójában egybetartoznak. Milyen szankciója lehet annak, ha az értékhatárt meghaladóan történik készpénzfizetés? A mulasztási bírságok között új elôírás, hogy a pénzforgalmi számla nyitásra kötelezett adóalanyoknak az azonos ügyletbôl származó, 1,5 millió forint feletti készpénzmozgás alapján 20% mulasztási bírságot kell fizetni. Ezt a bírság nemcsak a kifizetést teljesítôt sújthatja, hanem azt az adóalanyt is, aki a készpénzt befogadja. Tehát a mulasztási bírság valójában az összeg 40%-a, amelynek mind a két résztvevô a felét fizeti meg. A mulasztási bírságot az adóhatóság fogja kiszabni. Ebben az esetben, véleményünk szerint az adóhatóság nem fog méltányosságot gyakorolni, hiszen ez az elô-

írás mindkét fél elôtt ismert volt, és valójában csak szándékosan lehetett megsérteni. Nem lehet arra hivatkozni, hogy mindenki a tôle elvárható gondossággal járt el. Kik a pénzforgalmi számla nyitására kötelezettek? A belföldi jogi személyek, a jogi személyiséggel nem rendelkezô gazdasági társaságok, és az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélyek. Ez azt jelenti, hogy kizárólag az alanyi mentes egyéni vállalkozók azok a vállalkozók, akiknek nem kötelezô belföldön bankszámlával rendelkezniük. Az áfaalany magánszemélynek is szükséges, hogy legyen pénzforgalmi bankszámlája, amely nem lehet azonos a lakossági folyószámlájával. A bankszámlát kifejezetten vállalkozói bankszámlaként kell nyitni. Egyedül az alanyi mentes magánszemély áfa-alanyoknak van lehetôségük arra, hogy a magánszemélyként (nem vállalkozóként) nyitott bankszámlájukat használják adóbefizetésre és a vállalkozással kapcsolatos pénzmozgásra. A készpénzfizetési korlát nem vonatkozik a külföldi jogi személyeknek történô kifizetésekre. Bár megjegyezzük, nem jó gyakorlat, ha külföldieknek készpénzben és forintban fizetünk, és nem is sokszor fordul elô. Ugyancsak nincs korlát a belföldi magánszemélyeknek történô kifizetések során. A készpénzfizetéseket továbbra is be kell jelenteni a 40-es számú „Bejelentés a készpénzfizetésrôl” elnevezésû nyomtatványon [Art. 17. § (9)]. A bejelentést a készpénzmozgást követô 15 napon belül kell megtenni. Ezt a bejelentést a készpénz kifizetôje, tehát a vevô teszi meg. A bejelentésnél más értékhatár van, mint a mulasztási bírságnál. Itt kapcsolt vállalkozások esetén 1 millió forint az értékhatár, egyéb esetekben 2 millió forint értéket meghaladóan írja elô a törvény a bejelentési kötelezettséget. A bejelentést természeten csak a vállalkozásoknak kell megtenniük, az egyéni vállalkozók kivételével, a magánszemélyeknek nem. Tehát ha magánszemély fizet 2,5 millió forintot egy adott dolog megvásárlásakor, ôt nem terheli ez az adatszolgáltatási kötelezettség. És nem is kell majd egy NAV ellenôrzést követôen mulasztási bírságot fizetnie az eladónak sem. Azonban ha ezt vállalkozás fizeti egy másik vállalkozásnak, akkor már bejelentés-kötelezett a készpénzmozgás, és várható a mulasztási bírság kiszabása is.

könyvelôk lapja

Az adatszolgáltatás annyiban is eltér a mulasztási bírság kiszabásánál írtaktól, hogy itt egy napon teljesített készpénzmozgás kell bejelenteni. Ha több napon történik az értékhatárt meghaladó készpénzmozgás, akkor minden napról külön bejelentést kell készíteni és beadni a NAV-hoz. Ezen a jelentésen meg kell adni a pénz befogadójának azonosító adatait, és ha kapcsolódik hozzá áfa-tartalom, akkor az áfa-adatokat is. Ezt a bejelentést is akkor kell megtenni, ha a pénzmozgás szolgáltatás igénybevételéhez vagy termékbeszerzéshez kapcsolódik.

Teendôk az évfordulót követôen Talán sokan érezzük úgy, hogy minden év végén és elején a mi szakmánk ki van zárva abból, hogy kényelmesen várja a naptárfordulót, és nyugodtan felkészülhessen az újévi teendôkre. Ezt persze nagymértékben az okozza, hogy ebben az év eleji és elôzô év végi idôszakban mintha két idôsíkban kellene mozognunk. Minden gondolatunkat úgy kell kezdeni, hogy melyik évi elôírások alapján tesszük meg a megállapításainkat, látjuk el feladatainkat. Különösen ilyen a munkavállalóktól bekérendô nyilatkozatok és kiadandó igazolások helyzete. Ha a munkáltató vállalja a munkáltatói adó megállapítását, akkor a magánszemélynek lehetôsége ezt igénybe venni. Ha nem vállalja, akkor köteles errôl tájékoztatást adni, ezzel egyidejûleg ismertetnie kell az adónyilatkozat és az egyszerûsített adóbevallás benyújtásának lehetôségeit. A 2012. évi jövedelmeirôl a munkavállaló 2013. január 31-ig igazolást kap. Ennek és egyéb kapott igazolásoknak a figyelembevételével az szjabevallást négy formában lehet megtenni: • önadózás (1253), • munkáltatói adómegállapítás (12M29), • egyszerûsített bevallás adóhatósági közremûködéssel (1253E), • adónyilatkozat – egyszerûsített önadózás (1253Adónyilatkozat). Önadózás választása esetén a 12NY30as nyilatkozatot kell aláírni és a munkáltatónak átadni 2013. január 31-ig. Ekkor a munkavállalónak a kapott igazolások alapján magának kell megtennie adóbevallását az adóhatóságtól kapott vagy az interneten letöltött 1253as nyomtatványon 2013. május 21-ig. A munkavállaló 2013. január 31-ig kérheti a 12NY29-es nyilatkozattal

munkáltatójától a munkáltatói adómegállapítást. A magánszemélynek erre akkor van lehetôsége, ha az adóévben adóköteles jövedelmet kizárólag munkáltatójától vagy egymást megszakítás nélkül követô több munkaviszonyából szerezte, és az adó megállapításához szükséges igazolásokat március 20-ig munkáltatójának átadja. Ennek léteznek kizáró okai, melyek a teljesség igénye nélkül a következôk: • a munkáltatón kívül máshonnan is részesült jövedelemben, • bármely jövedelmével szemben tételesen kíván költséget elszámolni, • évek között megosztandó végkielégítésben részesült, • alkalmi munkavállalói könyvvel történô foglalkoztatásból jövedelmet kapott, • az elôzô években valamilyen kedvezmény miatt levont adó növelt összegû visszafizetésére kötelezett (pl. lakáscélú kedvezmény, biztosítások kedvezménye, önkéntes kölcsönös egészségpénztári kedvezmény), • tôzsdei ügyletbôl származó jövedelme volt, • értékpapír árfolyamnyereségébôl származó jövedelme volt, • ingatlan-bérbeadásból származó jövedelme volt, • ingatlant értékesített, • osztalékot kapott, • mezôgazdasági ôstermelô volt, és nem tett egyszerûsített bevallási nyilatkozatot, • egyéni vállalkozó, • fizetô vendéglátóként tételes átalányadózást választott, • nem belföldi illetôségû magánszemély, • az adóévben olyan adóköteles bevétele volt, amely alapján a jövedelem külföldön (is) adóztatható, vagy a jövedelemszerzés helye szerint nem belföldrôl származott, • adókedvezményt kíván érvényesíteni. A munkavállalók munkáltatói adómegállapítási kérelme jogilag adóbevallásnak minôsül. A munkáltatói adómegállapítás elkészítésének határideje 2013. május 21-e. Az adó és a már megfizetett adóelôleg különbözetét a május havi bérfizetéskor fogjuk levonni. Az adóhátraléklevonás nem haladhatja meg a nettó munkabér 15%-át. Amennyiben az adóhátralékot nem lehet egy öszszegben a

3

május havi fizetésbôl levonni, további két hónap fizetésébôl kerül levonásra. Az ezek után is fennmaradó összegrôl értesítjük az adóhatóságot, és a további adóbeszedés ügyében ôk fognak eljárni. Ugyancsak értesíteni kell az adóhatóságot, ha az adóhátralék levonását azért nem lehet teljesíteni, mert a munkavállaló munkahelyet változtatott. A munkáltatói adómegállapítást választó magánszemélyekrôl 2013. február 12-ig nyilatkozni kell a 08-as bevalláson. Tavaly sok gondot okozott, hogy a magánszemélyek megtették a nyilatkozatukat, bár nem tehették volna meg. Véleményünk szerint a munkavállaló nyilatkozata a munkáltatói adómegállapítás választásáról adóbevallásnak minôsül. Fel kell hívni a figyelmet erre, és aki nem biztos abban, hogy minden adatot ismer, amikor megteszi a nyilatkozatát, annak javasoljuk, hogy inkább válassza az önadózást. Ha a nyilatkozat ellenére elkészíti a munkavállaló az adóbevallást, az adóhatóság felhívására, a felhívás kézbesítésétôl számított 15 napon belül igazolhatja, hogy munkáltatói adómegállapítás választására nem volt jogosult. Amennyiben a magánszemély a felhívásra határidôn belül nem válaszol, vagy nem igazolja, hogy munkáltatói adómegállapítás választására nem volt jogosult, az adóhatóság a magánszemély által benyújtott adóbevallást abban az esetben sem dolgozza fel, ha annak benyújtása megelôzte a munkáltatói adómegállapítás adóhatósághoz továbbításának idôpontját. Ha a magánszemély a felhívásra igazolja, hogy munkáltatói adómegállapítás választására nem volt jogosult, az adóhatóság az adózó bevallását feldolgozza azzal, hogy a kiutalásra nyitva álló határidôt az igazolás benyújtásának napjától kell számítani. Lehetôség van még az ún. egyszerûsített adóbevallásra adóhatósági közremûködéssel. Aki ezt választja, a 12NY30-as nyilatkozatot kell aláírva a munkáltatónak átadnia 2012. január 31-ig. Választásáról 2012. február 15ig nyilatkoznia kell az adóhatóság felé a 1253NY nyomtatványon. Ezzel egyidejûleg nyilatkoznia kell az adóhatóság nyilvántartásában nem szereplô adatokról, tényekrôl, körülményekrôl is. Gottgeisl Rita, Láng Noémi

4

könyvelôk lapja

BÖRÖCZKYNÉ VEREBÉLYI ZSUZSANNA ROVATA

Üzletrészekkel kapcsolatos események Ha egy magánszemély üzletrésszel rendelkezik, valójában befektetéssel rendelkezik. Ennek hozama az osztalék, melyet már sok cikkben tárgyaltunk. Jelen írásban annak adózását és elszámolását nézzük meg, amikor a befektetéstôl megválunk, és az eladási árban szeretnénk érvényesíteni a hozamunkat. Ki az, aki a befektetésébôl ne várna hasznot? Klasszikus esetben egy társaságban is azért rendelkezünk üzletrésszel, hogy abból hasznot szerezzünk. Amennyiben ez a befektetésünk nem hozza a kívánt eredményt, elképzelhetô, hogy megválunk tôle, azaz eladjuk. Természetesen a gyakorlatban nem minden fekete és fehér. Létrehozunk egy társaságot, amelybe adózott pénzünkbôl befizetjük az alaptôkét. Ezzel üzletrész-tulajdonosokká váltunk, melytôl akkor sem akarunk megválni, ha az nem hoz osztalékot – legalább van munkánk és jövedelmünk havonta. Van egy „hely”, ahol biztosítottakká válhatunk. Elmondhatjuk tehát, hogy sok egyéb tényezô és körülmény befolyásolja üzletrészünk sorsát. Az üzletrészek tulajdonosainak változása több ok miatt bekövetkezhet. Ezek egy része befolyásolja a társaság jegyzett tôkéjének összegét is, de elôfordulhat az is, hogy nem kell változást rögzíteni. Nem változik a jegyzett tôke összege például, ha • egy tulajdonos üzletrészét eladja egy másik tulajdonosnak, • a társaság saját üzletrészt vásárol (ekkor ugyan már van könyvelési tétel, de a jegyzett tôke még nem változik). Nézzünk példát a másik esetre is! Megváltozik a jegyzett tôke • tôkeleszállításkor, • saját üzletrész bevonásakor.

Üzletrész-értékesítés Ezekben az esetekben egy tulajdonos befektetését eladja egy másik tulajdonosnak. Mindösszesen annyi történik, hogy a társasági szerzôdésben a tulajdonos személyének a módosítását rögzíteni kell, és azt természetesen valamennyi tagnak alá kell írni. Nem változik a jegyzett tôke nagysága még akkor sem, ha az adásvételi szerzôdés nem névértéken történik. Az adókötelezettséget a keletkezett árfolyamnyereség mint jövedelem után kell fizetni. Annál az értékesítô magánszemélynél keletkezik adókötelezettség,

aki befektetését drágábban adta el, mint amennyiért szerezte. Tegyük fel például, hogy egy magánszemély 50%-os tulajdonosa egy 500 ezer forint jegyzett tôkéjû társaságnak. Üzletrészét még az alapításkor szerezte, 250 ezer forint alaptôke befizetésével. Az értékesítéskor befektetését 1 millió forintért adta el. Az értékesítés kapcsán a jövedelem után keletkezik adókötelezettsége. Jövedelem a bevétel és a szerzési érték különbsége (1 000 000 – 250 000 Ft = 750 000 Ft). A fizetendô adó mértéke: • szja: 750 000 × 16% = 120 000 Ft • eho: 750 000 × 14% = 105 000 Ft Nagyon gyakori az üzletrészek névértéken történô értékesítése. Ez esetben természetesen nem keletkezik adófizetési kötelezettség, hiszen jövedelem sincs, csupán a bevitt adózott pénzünket kapjuk vissza. Az eladónak tisztában kell lennie azzal, hogy a korábbi évek eredménye (amit a társaság eredménytartalékában mutatnak ki) terhére fizetendô osztalék is majd az új tulajdonost illeti meg, hiszen az osztalék mindig azé, aki annak jóváhagyása napján a tagjegyzékben szerepel. Az eladási ár meghatározásakor tehát figyelemmel kell lenni az ezáltal „lemondott” további hasznokról. Mindenképpen javasolt, hogy az értékesítés során rendezzük a már elhatározott (kötelezettségként kimutatott), de még ki nem fizetett osztalék sorsát is. Miután a törvény erre nézve nem tartalmaz kötelezô elôírást, fontos, hogy az átruházási szerzôdésben rendelkezzünk, egyértelmûsítve a felek akaratát. Ha a szerzôdésben nem térünk ki rá, akkor azt illeti meg, aki az elhatározásakor a tulajdonos volt. Tisztázandó még az illeték kérdése. Az ellenérték fejében történô üzletrész megszerzése esetén illetékfizetési kötelezettség nem terheli egyik felet sem. Ajándékozás esetén már felmerül az illetékfizetési kötelezettség. Mivel az illetéktör-

vény fogalmi rendszerében ingónak minôsül az értékpapír is, ezért az üzletrész ajándékozása illetékfizetési kötelezettséget keletkeztet az üzletrészt megszerzô félnél. Az üzletrész tulajdonjogának megszerzését be kell jelentenie az adóhivatal felé az Itv. 91. § (2) bekezdése alapján: „A vagyonszerzési illeték tárgyát képezô, de ingatlan-nyilvántartási eljárást nem igénylô jogügyletet a szerzôdô felek – a 76. §-ban említett eset kivételével – közvetlenül az állami adóhatóságnak kötelesek bejelenteni. A bejelentést az illetékkötelezettség keletkezését követô 30 napon belül, a vagyonszerzést rögzítô irat eredeti és másolati példányának benyújtásával kell teljesíteni. Az ilyen másolatot az állami adóhatóság illetékmentesen hitelesíti.” A bejelentéshez az adóhatóság rendszeresített egy nyomtatványt, amelynek pontos neve „Ingó vagyontárgy és ingóhoz kapcsolódó vagyoni értékû jog ajándékozás során történt megszerzésének bejelentésére szolgáló adatlap”. Ezt az adatlapot a vagyonszerzônek kell kitölteni, de használata csak ajánlott, nem kötelezô. Lehetséges hasonló adattartalommal nyilatkozatot tenni az adóhatóságnak. Ha az üzletrész eladása névérték felett történik, a különbözet után (a névérték és az eladási ár között) 16% személyi jövedelemadót és 14% egészségügyi hozzájárulást kell fizetni az eladónak (a jövedelem szerzôjének). Vannak szakértôk, akik szerint névértéken történô értékesítés nem lehetséges, ha a társaság saját tôke/jegyzett tôke aránya ennél magasabb piaci értéket eredményezne. Ezen vélemények szerint az ajándékozásnak minôsülô ügylet illetékfizetési kötelezettséget vonhat maga után. Véleményem szerint a felek szerzôdéses szabadsága határozza meg az ügylet értékét, és amennyiben az nem ingyenes, nem minôsül ajándékozásnak. Ehhez sem a Ptk., sem a Gt. nem tartalmaz elôírást arra nézve, hogy üzletrész-átruházás esetén mennyi lehet a minimális vételár. A saját tôke/jegyzett tôke aránya egyébként sem adna megfelelô értékelést az üzletrészek értékének meghatározására. Fontos például annak ismerete is, hogy a saját tôke nagysága növekvô tendenciájú vagy éppen csökkenô. Továbbá milyen a Kft. piaci megítélése, a piaci megítélés tendenciája, van-e termékeinek piaca, szolgáltatásait értékesíteni tudja-e vagy sem stb. Az eladó által meghatározott eladási árat továbbá az is meghatározza, hogy neki milyen gyorsan van

könyvelôk lapja

szüksége az ellenértékre. Ezeket és még számos szubjektív okot lehetne figyelembe venni annak érdekében, miért is ennyi lett az eladási ár. Röviden tehát azért, mert a felek így állapodtak meg.

Saját üzletrészek visszavásárlása Láttunk-e már olyan cégkivonatot, ahol a társaság tulajdonosai között szerepelt maga a társaság is? Ez akkor fordulhat elô, ha a társaság saját üzletrészét visszavásárolja. A saját üzletrész megszerzése bármilyen üzleti okból történhet. Elkerülhetô például ezzel az, hogy a társaság részére nemkívánatos tag lépjen be, de nem tiltott az üzletrész felvásárlása nyereségszerzés (spekuláció) céljából vagy egyéb más üzleti okból sem. Az 1997. évi Gt. a saját üzletrész megszerzését csak legfeljebb a törzstôke egyharmadáig tette lehetôvé, és az így megszerzett üzletrészeket egy éven belül el kellett idegeníteni. Az új, 2006. évi Gt. mindkét területen liberálisabb szemléletû szabályozást vezet be: a megszerezhetô saját üzletrész mértékét nem köti a törzstôke arányához, illetôleg a feleknek az egyévi határidôtôl a társasági szerzôdésben eltérést enged. Annak ellenére, hogy a társaság saját üzletrészt szerezhet, mégsem tekinti ôt a törvény valóságos tagnak. Kimondja ugyanis, hogy szavazati jogot nem gyakorolhat a tulajdonába került üzletrész alapján, és éppen ezért a határozatképesség megállapításánál is figyelmen kívül kell hagyni. A saját üzletrészt egy idô után a társaságnak el kell idegeníteni. A határidôre nézve a Gt. annyit mond, hogy ennek – amennyiben a társasági szerzôdés másként nem rendelkezik – egy éven belül kell megtörténni. Ez a határidô tehát kevesebb is, több is lehet egy évnél. Ha az elidegenítésre valamilyen okból nem kerül sor, azt a tagoknak vagy törzsbetéteik arányában térítés nélkül át kell adni, vagy pedig a saját üzletrészt a törzstôke-leszállítás szabályainak alkalmazásával be kell vonni. Rövid távon a legnagyobb elônye, hogy a saját üzletrészek vásárlásával azonnal megoldhatjuk a pénztárban felhalmozódott pénzkészlet sorsát. Nem kell várni a cégbírósági bejegyzésre, hiszen a saját üzletrész vásárlásával egyidejûleg azt nyilvántartásba kell venni, azaz pénzeszközbôl értékpapírba kell átkönyvelni a vételárat. Ezt az üzletrészt további sorsára való tekintettel a forgóeszközök között kell ki-

mutatni, hiszen annak sorsáról általában egy éven belül dönteni kell. Ezzel egyidejûleg az Sztv. 38. § (3) a) pontja szerint az eredménytartalékból le kell kötni és a lekötött tartalékba kell átvezetni a visszavásárolt saját üzletrész könyv szerinti értékét. Ha a társaság a tulajdonos magánszemélytôl névértéken vásárol, akkor nincs az ügyletnek adóterhe. Ha viszont a társaság az üzletrészt névérték felett vásárolja meg, a magánszemélytôl a szerzôdés szerinti ár és a névérték közötti különbözet utáni adót és ehót le kell vonnia. Ez az eset a magánszemély oldaláról valójában értékesítés, ezért az adóterhe az elôbbi pont alatt tárgyalt esetekkel azonos.

Mi lehet a saját üzletrészek sorsa? A saját üzletrésznek tehát három további sorsa lehet: • a társaság elidegeníti, • a tagoknak törzsbetéteik arányában térítés nélkül átadja, • a törzstôke-leszállítás szabályai szerint bevonja. Természetesen megoldás még az is, hogy tovább marad a társaság tulajdonában, de ennek határidejérôl a társasági szerzôdésben kell rendelkezni. A megszerzést követô – általában – egy éven belül a társaság megpróbálja elidegeníteni. Így ugyan visszakerül a pénzeszközök közé ennek eladási ára, de az értékesítés során szerzett pénzt a bankszámlára is be lehet fizetni, így az nem a pénztár értékét növeli. Ennek a gazdasági eseménynek már az eredményre is hatása van. A szerzéskori értéket pénzügyi ráfordításként, az eladási árat pénzügyi bevételként számoljuk el, a kettô közötti különbség tehát a tárgyévi eredményt módosítja. Ha nem sikerül eladni a társaságnak a saját üzletrészt, akkor azt a tagoknak térítés nélkül át lehet adni. A „térítés nélküli átadás” kifejezés már önmagában adózási „bomba”, így ebben az esetben is arra számítunk: nem ez lesz a legjobb megoldás. Nézzük meg mindkét fél részérôl ennek hatását: az értékpapírt átadó társaság oldaláról és az értékpapírt ingyen szerzô magánszemély oldaláról! Korábban a társaságoknak a Tao tv. 8. § (1) bekezdés n) pontjában leírtak alapján kellett eljárni, ezt a szabályt azonban 2010-tôl hatályon kívül helyezték. Ezután jött a Tao tv. 3. számú melléklete, miszerint nem elismert költség az adóévben térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke. A társaság tehát adóalapot emel a

5

rendkívüli ráfordítások közé elszámolt értékkel. Ezt még úgy is értelmezhetnénk, hogy adófizetési kötelezettség nincs, de a nyilvántartási értéket sem számolhatjuk el költségként. Azaz adóhatása semleges. Az értékpapírt ingyenesen szerzô magánszemély jövedelménél az Szja tv. 77/A § (1) bekezdése az irányadó: „A magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték esetében jövedelemnek minôsül az értékpapírnak a megszerzése idôpontjára megállapított szokásos piaci értékébôl az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított igazolt kiadás (érték) és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. A bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek (a magánszemély és az értékpapírt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelôen kell a kifizetôt, illetôleg a magánszemélyt terhelô adókötelezettségeket (ideértve különösen a jövedelem, az adó, az adóelôleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást) teljesíteni.” Ezek szerint, ha személyesen nem közremûködô tag részesül a juttatásban, akkor a magánszemélynél egyéb jövedelem keletkezik, a társaságnál pedig 27%os eho-kötelezettség áll fenn. Személyesen közremûködô tag esetében pedig nem önálló tevékenységbôl származó összevonandó jövedelemként adózik az értékpapír-juttatás szociális hozzájárulási adó megfizetése mellett. A saját üzletrész harmadik lehetséges sorsa a tôkebevonás. Ez a megoldás a pénztárt csökkentô lépésünket is véglegesítheti, a kérdés az, milyen adókötelezettséggel jár. A Gt. 137. §-a kimondja, hogy az üzletrész bevonására csak akkor van lehetôség, ha azt a társasági szerzôdés kifejezetten megengedi; a bevonás elrendelésével a törzsbetét megszûnik, értékével a törzstôkét csökkenteni kell. A jegyzett tôke tehát a nyilvántartásokban már csak akkor csökkenthetô, ha a cégbíróság a törzstôke csökkentését bejegyezte. Ennek a megoldásnak a számviteli nyilvántartása megváltozott. Eddig a bevételre és a ráfordításra kellett könyvelni. 2012-tôl él viszont az a szabály, hogy a saját üzletrész bevonásával kapcsolatos tételeket az eredménytartalékkal szemben kell elszámolni. Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna

6

könyvelôk lapja

BONÁCZ ZSOLT ROVATA

Példák a pénzforgalmi áfa elszámolás szabályainak alkalmazására Az áfatörvény sajnálatos módon az egyszerûnek tûnô adózási kérdésekkel kapcsolatban nem ad egyértelmû eligazítást. Erre hozható fel példaként az a kérdés, hogy a pénzforgalmi elszámolást választó áfa-alanynak fel kell-e tüntetnie az általa kibocsátott számlával egy tekintet alá esô okiratra a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést. Cikkünkben ezt a kérdést járjuk körbe, valamint ismertetjük azokat a szabályokat, amelyek alapján – a pénzforgalmi áfa elszámolás rendelkezései szerint – a módosító, illetve érvénytelenítô számla adótartalmát el kell számolni. Az Áfa tv. 170. § (1) bekezdése – amely a számlával egy tekintet alá esô okirat kötelezô adattartalmát szabályozza – nem tartalmaz olyan értelmû rendelkezést, amely szerint a módosító, érvénytelenítô számlára kötelezô rávezetni az Áfa tv. 169. § h) pontjában elôírt „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést. A (2) bekezdés szövege a következôképpen szól: „A számlával egy tekintet alá esô okiratra egyebekben e törvénynek a számlára vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelôen alkalmazni azzal, hogy a 163. §-ban említett ésszerû idôt a módosításra [(1) bekezdés e) pontja] jogalapot teremtô tény, egyéb körülmény bekövetkeztétôl kell számítani.” Az „egyebekben” kitétel azt jelenti, hogy a számlával egy tekintet alá esô okiratra annak adattartalmára vonatkozó szabályokon túl más – az áfatörvényben elôírt – szabályok irányadóak. Tehát az Áfa tv. 170. § (2) bekezdésében foglaltak alapján sem jelenthetô ki, hogy a módosító, érvénytelenítô számlára kötelezô rávezetni az Áfa tv. 169. § h) pontjában elôírt „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést. Mindezektôl függetlenül tételes tiltás hiányában nincs akadálya annak, hogy a kibocsátó a módosító, érvénytelenítô számlára megjegyzésként rávezesse azt, miszerint a módosított, érvénytelenített számlán felszámított adó elszámolásánál a pénzforgalmi elszámolás szabályait kellett alkalmazni. Ebbôl a módosító, érvénytelenítô számla befogadója ismételten – feltételezve, hogy a módosított, érvénytelenített számlán is feltüntetésre került a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés – információt szerez arról, hogy a kibocsátótól a módosító, érvénytelenítô számla adó-

tartalmának elszámolására vonatkozóan a pénzforgalmi áfa elszámolás szabályait kell alkalmazni. Az Áfa tv. 196/B § (2) bekezdés ca) és cb) pontja szerint a módosító, érvénytelenítô számla adótartalmának kezelésénél alkalmazandó szabályokat az a körülmény határozza, hogy a módosított, érvénytelenített számlára a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés felvezetésre kerül. Elôfordulhat az az eset, hogy a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés a módosító, érvénytelenítô számlán feltüntetésre került, azonban a módosított, érvénytelenített számlán ez nem történt meg. Ebben az esetben az Áfa tv. 196/B § (2) bekezdés ca) és cb) pontja alapján egyértelmûen belátható, hogy ezzel a kibocsátó nem pótolja mulasztását, tehát sem a számla, sem annak adattartalmát korrigáló módosító, érvénytelenítô számla adótartalmának elszámolására nem alkalmazhatóak a pénzforgalmi áfa elszámolás szabályai. Ugyanis az Áfa tv. 196/B § (2) bekezdés ca) és c) pontja nem tartalmaz arra vonatkozó utalást, miszerint a módosító, érvénytelenítô számla adótartalmának elszámolásánál bármilyen relevanciája lenne annak, hogy a módosító, érvénytelenítô számlán a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés feltüntetésre került-e vagy sem. A vállalkozás által kibocsátott – a pénzforgalmi elszámolás szabályai szerint kezelendô – számla, módosító és érvénytelenítô számla szabályszerû kezelése érdekében mindenképpen javasolt technikai számlát nyitni, melynek az a funkciója, hogy azon kerüljön nyilvántartásra a vevôre áthárított áfa, továbbá annak korrekciója mindaddig,

amíg azt fizetendô adóként nem kell elszámolni, illetve azzal a fizetendô adóként elszámolt áfát nem lehet növelni vagy csökkenteni. A módosító, valamint érvénytelenítô számla adótartalmának pénzforgalmi áfa elszámolás szabályai szerinti elszámolásánál szem elôtt kell tartani, hogy nem minden esetben kapcsolódik a negatív elôjelû módosító számla, illetve érvénytelenítô számla összegéhez pénzmozgás. Elôfordulhat, hogy a módosító, érvénytelenítô számlához csak részben kapcsolódik pénzmozgás. Ekkor is a pénzmozgás alapján kell elszámolni a fizetendô adó korrekcióját. A technikai számla közbeiktatásával könyvviteli szempontból ez a helyzet is kezelhetô. Lényeges szabály, hogy az Áfa tv. 196/B § (2) bekezdés ca) pontja szerint a fizetendô adó csökkentését e rendelkezésben meghatározott idôpontot magában foglaló áfa-bevallásban kell elszámolni. Tehát a fizetendô adó csökkentése nem számolható valamely soron következô áfa-bevallásban. A fentieket az alábbi példák szemléltetik. A példákban abból indultam ki, hogy a vállalkozás 2013. január 1-jétôl a pénzforgalmi elszámolást választotta, továbbá a számlákra, módosító és érvénytelenítô számlákra a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést feltüntették.

1. példa A negyedéves áfa-bevallás benyújtására kötelezett vállalkozás az általa értékesített termékek ellenértékérôl 2013. január 9-én kibocsátotta a számlát 500 000 Ft + 135 000 Ft áfa összegben. A vevô a számla összegébôl 2013. február 14-én 80 000 Ft-ot megfizetett. A vállalkozás a számlát 2013. március 13án módosította, amelynek következtében követelése 200 000 Ft + 54 000 Ft áfa összeggel növekedett. A vevô 2013. március 29-én 200 000 Ft-ot, 2013. április 17-én a fennmaradó tartozását átutalta a vállalkozásnak. Áfa-elszámolás levezetése és javasolt könyvelés: A 2013. január 19-én kibocsátott számla javasolt könyvelése: T 311 Vevôk – K 911 Értékesítés nettó árbevétele 500 000 Ft T 311 Vevôk – K 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla 135 000 Ft

A vevô által 2013. február 14-én teljesített fizetésre tekintettel 17 008 Ft-ot

könyvelôk lapja

(80 000 Ft x 0,2126) át kell vezetni a fizetendô áfa fôkönyvi számlára: T 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla – K 4671 Fizetendô áfa

17 008 Ft

A 2013. március 13-én kibocsátott módosító számla javasolt könyvelése: T 311 Vevôk – K 911 Értékesítés nettó árbevétele 200 000 Ft T 311 Vevôk – K 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla 54 000 Ft

A vevô által 2013. március 29-én teljesített fizetésre tekintettel 42 520 Ft-ot (200 000 Ft x 0,2126) át kell vezetni a fizetendô áfa fôkönyvi számlára: T 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla – K 4671 Fizetendô áfa

42 520 Ft

A vállalkozás 2013. I. negyedéves áfabevallásában 59 528 Ft-ot (17 008 Ft + 42 520 Ft) köteles elszámolni fizetendô adóként. A 46799. számú fôkönyvi számla 2012. március 31-én fennálló 129 472 Ft követel egyenlege azt fejezi ki, hogy a vevôre áthárított 189 000 Ft áfából ezt az összeget még fizetendô adóként nem kellett elszámolni. A vevô által 2013. április 17-én teljesített fizetésre tekintettel 129 472 Ftot (609 000 Ft x 0,2126) át kell vezetni a fizetendô áfa fôkönyvi számlára: T 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla – K 4671 Fizetendô áfa 129 472 Ft

A vállalkozás 2013. II. negyedéves áfabevallásában 129 472 Ft-ot köteles elszámolni fizetendô adóként.

2. példa A negyedéves áfa-bevallás benyújtására kötelezett vállalkozás az általa értékesített termékek ellenértékérôl 2013. január 9-én kibocsátotta a számlát 200 000 Ft + 54 000 Ft áfa összegben. A vevô a számla összegébôl 2013. február 14-én 100 000 Ft-ot megfizetett. A vállalkozás a számlát 2013. március 13-án módosította, amelynek következtében követelése 80 000 Ft + 21 600 Ft áfa összeggel csökkent. A vállalkozás részére a vevô 2013. április 17-én 52 400 Ft-ot átutalt. Áfa-elszámolás levezetése és javasolt könyvelés: A 2013. január 9-én kibocsátott számla javasolt könyvelése: T 311 Vevôk – K 911 Értékesítés nettó árbevétele 200 000 Ft T 311 Vevôk – K 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla 54 000 Ft

A vevô által 2013. február 14-én teljesített fizetésre tekintettel 21 260 Ft-ot (100 000 Ft x 0,2126) át kell vezetni a fizetendô áfa fôkönyvi számlára: T 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla – K 4671 Fizetendô áfa

21 260 Ft

A 2013. március 13-én kibocsátott módosító számla javasolt könyvelése: T 911 Értékesítés nettó árbevétele – K 311 Vevôk T 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla – K 311 Vevôk

80 000 Ft 21 600 Ft

A vállalkozás 2013. I. negyedéves áfa bevallásában 21 260 Ft-ot köteles elszámolni fizetendô adóként. A 46799. számú fôkönyvi számla 2013. március 31-én fennálló 11 140 Ft követel egyenlege azt fejezi ki, hogy a vevôre áthárított 32 400 Ft áfából ezt az összeget még fizetendô adóként nem kellett elszámolni. A vevô által 2013. április 17-én teljesített fizetésre tekintettel 11 140 Ft-ot (52 400 Ft x 0,2126 ) át kell vezetni a fizetendô áfa fôkönyvi számlára: T 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla – K 4671 Fizetendô áfa

11 140 Ft

A vállalkozás 2013. II. negyedéves áfa bevallásában 11 140 Ft-ot köteles elszámolni fizetendô adóként.

T 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla – K 4671 Fizetendô áfa

7

31 890 Ft

A 2013. március 13-én kibocsátott módosító számla javasolt könyvelése: T 911 Értékesítés nettó árbevétele – K 311 Vevôk 100 000 Ft T 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla – K 311 Vevôk 27 000 Ft

A vállalkozás 2013. I. negyedéves áfa bevallásában 31 890 Ft-ot köteles elszámolni fizetendô adóként. A 46799. számú fôkönyvi számla 2013. március 31-én fennálló 22 110 Ft követel egyenlege azt fejezi ki, hogy a vevôre áthárított 54 000 Ft áfából ezt az összeget még fizetendô adóként nem kellett elszámolni. A vevô által 2013. április 17-én teljesített fizetésre tekintettel 22 110 Ft-ot (104 000 Ft x 0,2126) át kell vezetni a fizetendô áfa fôkönyvi számlára: T 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla – K 4671 Fizetendô áfa

22 110 Ft

A vállalkozás 2013. II. negyedéves áfa bevallásában 22 110 Ft-ot köteles elszámolni fizetendô adót csökkentô tételként.

3. példa A negyedéves áfa-bevallás benyújtására kötelezett vállalkozás az általa értékesített termékek ellenértékérôl 2013. január 9-én kibocsátotta a számlát 300 000 Ft + 81 000 Ft áfa összegben. A vevô a számla összegébôl 2013. február 14-én 150 000 Ft-ot megfizetett. A vállalkozás a számlát 2013. március 13-án módosította, amelynek következtében követelése 100 000 Ft + 27 000 Ft áfa összeggel csökkent. A vevô 2013. április 17-én a különbözetként jelentkezô 104 000 Ftot átutalta a vállalkozás részére.

4. példa A negyedéves áfa-bevallás benyújtására kötelezett vállalkozás az általa értékesített termékek ellenértékérôl 2013. január 9-én kibocsátotta a számlát 200 000 Ft + 54 000 Ft áfa összegben. A vevô a számla végösszegét 2013. február 14-én teljes egészében megfizette. A vállalkozás a számlát 2013. március 13-án módosította, amelynek következtében a vállalkozás követelése 100 000 Ft + 27 000 Ft áfa összeggel csökkent. A vállalkozás 2013. április 17-én az általa kibocsátott módosító számla végösszegét visszautalta a vevônek.

Áfa-elszámolás levezetése és javasolt könyvelés: A 2013. január 9-én kibocsátott számla javasolt könyvelése:


T 311 Vevôk – K 911 Értékesítés nettó árbevétele 300 000 Ft T 311 Vevôk – K 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla 81 000 Ft


A vevô által 2013. február 14-én teljesített fizetésre tekintettel 31 890 Ft-ot (150 000 Ft x 0,2126) át kell vezetni a fizetendô áfa fôkönyvi számlára:


8

könyvelôk lapja


54 000 Ft


81 000 Ft

A 2013. március 13-én kibocsátott módosító számla javasolt könyvelése:

A 2013. március 13-én kibocsátott módosító számla javasolt könyvelése:

T 911 Értékesítés nettó árbevétele – K311 Vevôk 100 000 Ft T 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla – K 311 Vevôk 27 000 Ft

T 911 Értékesítés nettó árbevétele – K 311 Vevôk 100 000 Ft T 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla – K 311 Vevôk 27 000 Ft

A vállalkozás 2013. I. negyedéves áfabevallásában 54 000 Ft-ot köteles elszámolni fizetendô adóként. A 46799. számú fôkönyvi számla 2013. március 31-én fennálló 27 000 Ft tartozik egyenlege azt fejezi ki, hogy a vevô részére kibocsátott módosító számla adótartalmát még fizetendô adót csökkentô tételként nem lehet elszámolni. A vevô részére 2013. április 17-én teljesített visszafizetésre tekintettel 27 000 Ft-ot (127 000 Ft x 0,2126) át kell vezetni a fizetendô áfa fôkönyvi számlára:

A vevô részére 2013. március 17-én teljesített visszafizetésre tekintettel 10 630 Ft-ot (50 000 Ft x 0,2126) át kell vezetni a fizetendô áfa fôkönyvi számlára:

T 4671 Fizetendô áfa – K 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla 27 000 Ft

A vállalkozás 2013. II. negyedéves áfa bevallásában 27 000 Ft-ot köteles elszámolni fizetendô adót csökkentô tételként.

5. példa A negyedéves áfa-bevallás benyújtására kötelezett vállalkozás az általa értékesített termékek ellenértékérôl 2013. január 9-én kibocsátotta a számlát 300 000 Ft + 81 000 Ft áfa összegben. A vevô a számla végösszegét 2013. február 14-én teljes egészében megfizette. A vállalkozás a számlát 2013. március 13-án módosította, amelynek következtében a vállalkozás követelése 100 000 Ft + 27 000 Ft áfa összeggel csökkent. A vállalkozás 2013. március 17-én 50 000 Ft-ot, 2013. június 22-én az általa kibocsátott módosító számla végösszegébôl fennmaradó 77 000 Ftot visszautalta a vevô részére.

T 4671 Fizetendô áfa – K 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla 10 630 Ft

A vállalkozás 2013. I. negyedéves áfa bevallásában 70 630 Ft-ot (81 000 Ft – 10 630 Ft) köteles elszámolni fizetendô adóként. A 46799. számú fôkönyvi számla 2013. március 31-én fennálló 16 370 Ft tartozik egyenlege azt fejezi ki, hogy a vevô részére kibocsátott módosító számla adótartalmából ezt az összeget még fizetendô adót csökkentô tételként nem lehet elszámolni. A vevô részére 2013. március 17-én teljesített visszafizetésre tekintettel 16 370 Ft-ot (77 000 Ft x 0,2126) át kell vezetni a fizetendô áfa fôkönyvi számlára: T 4671 Fizetendô áfa – K 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla 16 370 Ft

A vállalkozás 2013. II. negyedéves áfabevallásában 16 370 Ft-ot köteles elszámolni fizetendô adót csökkentô tételként.


6. példa A negyedéves áfa-bevallás benyújtására kötelezett vállalkozás az általa értékesített termékek ellenértékérôl 2013. március 9-én kibocsátotta a számlát 300 000 Ft + 81 000 Ft áfa összegben. A vállalkozás a számlát 2013. április 13-án érvénytelenítette az ügylet meghiúsulása folytán. A vevô nem teljesített fizetést a vállalkozás részére az ügylet meghiúsulásáig. A vállalkozás 2013. április 17-én kibocsátotta az érvénytelenítô számlát, amelyre hivatkozva nem teljesített fizetést a vevônek, hiszen a vevô részérôl sem történt fizetés.


Áfa-elszámolás levezetése és javasolt könyvelés: A 2013. március 9-én kibocsátott számla javasolt könyvelése:



A vállalkozás 2013. I. negyedéves áfabevallásában pénzmozgás hiányában nem köteles elszámolni fizetendô adót. A 46799. számú fôkönyvi számla 2013. március 31-én fennálló 81 000 Ft követel egyenlege azt fejezi ki, hogy a vevô részére kibocsátott számlában áthárított adó összegébôl egyáltalán nem kellett fizetendô adót elszámolni. A 2013. április 17-én kibocsátott érvénytelenítô számla javasolt könyvelése: T 911 Értékesítés nettó árbevétele – K 311 Vevôk 300 000 Ft T 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla – K 311 Vevôk 81 000 Ft

Az érvénytelenítô számla könyvelését követôen a technikai számla már nem mutat egyenleget. A vállalkozás 2013. II. negyedéves áfa-bevallásában pénzmozgás hiányában fizetendô adót csökkentô tételt nem számolhat el.

7. példa A negyedéves áfa-bevallás benyújtására kötelezett vállalkozás az általa értékesített termékek ellenértékérôl 2013. január 9-én kibocsátotta a számlát 300 000 Ft + 81 000 Ft áfa összegben. A vevô a számla összegébôl 2013. február 14-én 200 000 Ft-ot megfizetett. A vállalkozás a számlát 2013. március 13án érvénytelenítette az ügylet meghiúsulása folytán. A vállalkozás 2013. április 17-én a vevôtôl kapott összeget visszautalta. Áfa-elszámolás levezetése és javasolt könyvelés: A 2013. január 9-én kibocsátott számla javasolt könyvelése: T 311 Vevôk – K 911 Értékesítés nettó árbevétele 300 000 Ft T 311 Vevôk – K 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla 81 000 Ft


42 520 Ft

A vállalkozás 2013. I. negyedéves áfabevallásában 42 520 Ft-ot köteles elszámolni fizetendô adót. A 46799. számú fôkönyvi számla 2013. március 31-

könyvelôk lapja

én fennálló 39 480 Ft követel egyenlege azt fejezi ki, hogy a vevô részére kibocsátott számlában áthárított adó öszszegébôl ezt az összeget még nem kellett fizetendô adót elszámolni. 2013. április 17-én kibocsátott érvénytelenítô számla javasolt könyvelése: T 911 Értékesítés nettó árbevétele – K 311 Vevôk 300 000 Ft T 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla – K 311 Vevôk 81 000 Ft

A 46799. számú fôkönyvi számla könyvelés után kimutathatott 42 520 Ft tartozik egyenlege azt fejezi ki, hogy a vevô részére kibocsátott érvénytelenítô számla adótartalmából ezt az összeget még fizetendô adót csökkentô tételként nem lehet elszámolni. A vevô részére 2013. április 17-én teljesített visszafizetésre tekintettel 42 520 Ft-ot (200 000 Ft x 0,2126) át kell vezetni a fizetendô áfa fôkönyvi számlára: T 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla – K 4671 Fizetendô áfa

42 520 Ft

A 2013. II. negyedéves áfa-bevallásában 42 520 Ft-ot köteles elszámolni fizetendô adót csökkentô tételként.

8. példa A negyedéves áfa-bevallás benyújtására kötelezett vállalkozás az általa értékesített termékek ellenértékérôl 2013. január

9-én kibocsátotta a számlát 300 000 Ft + 81 000 Ft áfa összegben. A vevô a számla végösszegét 2013. február 14-én teljes egészében megfizette. A vállalkozás a számlát 2013. március 13-án érvénytelenítette az ügylet meghiúsulása folytán. A vállalkozás 2013. április 17-én az általa kibocsátott érvénytelenítô számla végösszegébôl 150 000 Ft-ot, 2013. július 24-én a fennmaradó 231 000 Ft-ot visszautalt a vevônek. Áfa-elszámolás levezetése és javasolt könyvelés: A 2013. január 9-én kibocsátott számla javasolt könyvelése: T 311 Vevôk – K 911 Értékesítés nettó árbevétele 300 000 Ft T 311 Vevôk – K 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla 81 000 Ft


81 000 Ft

A 2013. március 13-én kibocsátott érvénytelenítô számla javasolt könyvelése: T 911 Értékesítés nettó árbevétele – K 311 Vevôk 300 000 Ft T 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla – K 311 Vevôk 81 000 Ft

DR. SALLAI CSILLA ROVATA

A KATA és a gyakorlati élet Túl vagyunk a kisadók adta elsô információs sokkon. A könyvelôk megadták az alaptájékoztatást az érdeklôdô ügyfeleknek. Most merülnek fel rendre azok a szakmai kérdések, amelyeket a gyakorlati élet produkál, s amelyekre a törvényalkotó sem gondolt minden esetben elôre. Ahhoz, hogy a felmerülô kérdések egy részét helyesen tudjuk megválaszolni, tisztában kell lenni a kisadózókról szóló törvény megalkotását motiváló törvényalkotói céllal. A kormány szándéka, hogy a Munkahelyvédelmi Akció kedvezményeit minél szélesebb körben alkalmazzák a vállalkozások, ezáltal hozzájárulva a munkahelyek megôrzéséhez, a foglalkoztatás bôvítéséhez, a kisadózók talpon maradásához, illetve a kis- és középvállalkozások dinamikus fejlôdéséhez. Az Országgyûlés „abból a meggyôzôdésbôl kiindulva, hogy a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés

záloga és egyben a társadalmi jólét forrása egyfelôl az értékteremtô munka, másfelôl a vállalkozások, kiemelten a kis- és közepes vállalkozások adózási feltételeinek javítása,” alkotta meg a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvényt. A kisvállalkozások tételes adója (KATA) a legkisebb mikrovállalkozásoknak jelenthet megoldást arra a problémára, hogy e vállalkozói kör számára folyamatos kihívást jelent az adókötelezettségek teljesítése mind adminisztrációs, mind anyagi okok-

9

A vállalkozás 2013. I. negyedéves áfabevallásában 81 000 Ft-ot köteles elszámolni fizetendô adóként. A 46799. számú fôkönyvi számla 2013. március 31-én fennálló 81 000 Ft tartozik egyenlege azt fejezi ki, hogy a vevô részére kibocsátott módosító számla adótartalmát egyáltalán nem lehet fizetendô adót csökkentô tételként elszámolni. A vevô részére 2013. április 17-én teljesített visszafizetésre tekintettel 31 890 Ft-ot (150 000 Ft x 0,2126) át kell vezetni a fizetendô áfa fôkönyvi számlára: T 4671 Fizetendô áfa – K 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla 31 890 Ft

A vállalkozás 2013. II. negyedéves áfabevallásában 31 890 Ft-ot köteles elszámolni fizetendô adót csökkentô tételként. A vevô részére 2013. július 24-én teljesített visszafizetésre tekintettel 49 110 Ft-ot (150 000 Ft x 0,2126) át kell vezetni a fizetendô áfa fôkönyvi számlára. T 4671 Fizetendô áfa – K 46799 Pénzforgalmi áfa technikai számla 49 110 Ft

A vállalkozás 2013. III. negyedéves áfa bevallásában 49 110 Ft-ot köteles elszámolni fizetendô adót csökkentô tételként. Bonácz Zsolt

ból. E két probléma együttes megoldására egy rendkívül egyszerû, választható adózási módot kínál a KATA. Így a KATA igazán komoly segítséget nyújthat az egészen kicsi, az önfoglalkoztató vállalkozások számára is. Tehát a törvényalkotói szándék nem az volt, hogy a már meglévô vállalkozások úgy alakítsák át cégformájukat, tulajdonosi struktúrájukat, szerzôdéses rendszerüket, ami által ki tudják használni a KATA elônyeit. A könyvelôktôl a vállalkozások egy jelentôs része most azt várja el, hogy abban adjanak tanácsot, hogyan tudják a tevékenységüket vagy annak egy részét a KATA hatálya alá beterelni. Ezekben az esetekben nagyon nehéz elkülöníteni az adóoptimalizálást és az adóelkerülést. Könyvelôi oldalról sokszor jogos lehet a kérdés, hogy az ilyen irányú tanácsadás mennyire etikus. Erre vonatkozóan a szakmai sajtóban is megjelent – kérdés-felelet formában –

10

könyvelôk lapja

a Nemzetgazdasági Minisztérium, illetve az adóhatóság álláspontja.

Kettôs jogviszony Gyakori, hogy egy magánszemély több társaságban, illetve vállalkozásban is részt vesz. Ilyen esetben lehetôség van arra, hogy a vállalkozó egyik státuszában fôállású egyéni vállalkozóként vagy betéti társaság ügyvezetôjeként a KATA hatálya alá bejelentkezik, s így kisadózó vállalkozóként megfizeti a havi 50 ezer forintot, emellett azonban egy másik társas vállalkozás, például egy Kft. közremûködô tagjaként is tevékenykedik. Kérdésként merül fel, hogy ez utóbbi esetben – a Kft. közremûködô tagjaként – járulékminimumot kell-e fizetnie maga után vagy a tényleges járulékalap után kell megfizeti a járulékokat. A Nemzetgazdasági Minisztérium az Adózónának küldött válaszában a következôket írta: „Ha a vállalkozó egy KATAalany vállalkozásban vesz kisadózóként részt, és utána 50 ezer forint közterhet fizetnek, akkor ezután a személy után még a minimálbérig sem fizetik meg a járulékokat (hiszen a fôállású kisadózó ellátási alapja csak 81 300 forint, kevesebb, mint a minimálbér). Éppen ezért, ha a kisadózó vállalkozó más vállalkozásban is közremûködik egyéni vagy társas vállalkozóként, akkor utána ebben a második vállalkozásban a kötelezôen elvárt járulékterheket – függetlenül a KATA-alany vállalkozásában fennálló biztosítási jogviszonyától – teljesítenie kell.” A minisztérium indoklásában azt írja: „A Tbj.-ben nincs arra vonatkozó elôírás, hogy a KATÁ-s fôállású jogviszony melletti további vállalkozásra (amelyik a Tbj. hatálya alá tartozik) ne az általános szabályok vonatkoznának. Ha tehát a kisadózónak nincs heti 36 órás munkaviszonya és nem nyugdíjas vagy nappali tagozatos tanuló, akkor az általános rendelkezések [Tbj. 27–29/A §] szerinti járulékokat fizeti meg a nem KATÁ-s vállalkozásában – ez azt jelenti, hogy legalább a minimum járulékalap után kell járulékokat fizetnie.” A minisztérium válaszában azt is kiemeli: „A KATA bevezetésével a kormány a 6 millió forint alatti bevétellel rendelkezô mikrovállalkozásoknak, önfoglalkoztatóknak akart segítséget nyújtani. A 6 millió forintos határt lényegesen meghaladó bevételû vállalkozások számára a kormány nem kívánta azokat a kedvezô szabályokat biztosítani, mint a legkisebb mikrovállalkozásoknak. Ezért az, hogy a kisadózóként megszerzett

biztosítotti jogállás nem mentesít a további vállalkozói jogviszonyok után fizetendô járulékok alól, azt a célt is szolgálja, hogy a nagyobb vállalkozások ne darabolják fel a tevékenységüket, így kihasználva a KATA nyújtotta elônyöket.” (Forrás: Adózóna.hu – NGM a katáról: járulékminimumot kell fizetni többes jogviszonyban – 2013. január 3.)

Szolgálati idô nyugdíjhoz A tételes adó megfizetésével a fôállású kisadózó biztosítottnak minôsül, ellátásra 81 300 forintos alapon jogosult. Ez az ellátás úgy az egészségügyi ellátásra, mint a nyugellátásra vonatkozik. A nem fôállású kisadózó nem minôsül biztosítottnak, társadalombiztosítási és álláskeresési ellátásra jogosultságot nem szerez. A 81 300 forintos ellátási alap azonban nem éri el a minimálbér összegét, illetve a járulékminimumot. Éppen ezért a 2012. december 22-én kihirdetett 2012. évi CCVIII. törvény beemelte a Tny. 39. § (2) bekezdésébe, hogy az arányos szolgálati idôt a kisadózó vállalkozásra is alkalmazni kell. Ez azt jelenti, hogy a KATA hatálya alá tartozó vállalkozó nem teljes, hanem csak a Tny. 39. § (1) bekezdésében meghatározott arányos szolgálati idôt szerez. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény Arányosan elismerhetô szolgálati idôrôl szóló része a következôképpen fogalmaz: „39. § (1) Ha a biztosítottnak a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a)-b), g) pontja és a (2) bekezdése szerinti biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében (...) elért nyugdíjjárulék-alapot képezô keresete, jövedelme a külön jogszabályban meghatározott minimálbérnél kevesebb, akkor a 20. §ának alkalmazása során (...) a biztosítási idônek csak az arányos idôtartama vehetô szolgálati idôként figyelembe. Ebben az esetben a szolgálati idô és a biztosítási idô aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képezô kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes minimálbér arányával.” Színlelt munkaszerzôdés Azért, hogy a KATA mint adózási mód ne válthassa fel az egyébként munkaszerzôdésként mûködô jogviszonyt, a törvényalkotó viszonylag egyértelmûen rögzíti azokat a tényezôket, amelyeket vizsgálni kell a tevékenységgel kapcsolatosan: „14. § (1) A kisadózó vállalkozással kötött szerzôdést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk

szerint, a rendeltetésszerû joggyakorlás feltételére figyelemmel kell minôsíteni. Ha a kisadózó vállalkozással kötött szerzôdés, ügylet tartalma szerint a kisadózó és harmadik személy közötti munkaviszonyt leplez, akkor az adózási és egyéb jogkövetkezményeket e törvénytôl eltérôen a munkaviszonyra irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani.” Akkor nincs szó színlelt munkaviszonyról, ha az alábbi körülmények közül egynél több megvalósul: • a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette; • a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50%-át nem ugyanazon vállalkozástól/személytôl szerezte; • a vizsgált kapcsolatban érintett személy/vállalkozás nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan; • a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll; • a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem a vizsgált kapcsolatban érintett személy/vállalkozás bocsátotta a kisadózó rendelkezésére; • a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg. Ahhoz, hogy a színlelt munkaviszonyt ki lehessen zárni, a kérdést két oldalról kell megközelíteni. Egyrészrôl olyan vállalkozási vagy megbízási szerzôdést kell kötni a kisadózó vállalkozás és a szolgáltatását megrendelô vállalkozás között, amely egyértelmûen bizonyítja, hogy a mögöttes teljesítmény nem a munkajog alá tartozó szolgáltatás. (Itt azért csak a szolgáltatásokat érdemes górcsô alá vonni, mert azoknál merülhet fel a színlelt munkaszerzôdés kérdése.) Másrészrôl ténylegesen olyan természetes tevékenységi viszonyokat kell kialakítani, amelyek nem értelmezhetôek munkaviszonyként. Egy ellenôrzés ugyanúgy a szerzôdés tartalmát, mint a tényleges tevékenység jellegét is vizsgálja. Csak e kétoldalú megközelítés biztosíthatja, hogy késôbb egy adóhatósági ellenôrzés nem fogja a jogviszonyt színlelt munkaszerzôdésnek minôsíteni, s majd emiatt adóhiányt megállapítani. A kisadókról szóló törvény indokolása szerint „a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá bejelentkezô vállalkozások által kiállított számlát más adóalanyok költségként elszámolhatják. Annak érdekében, hogy a

könyvelôk lapja

tételes adót fizetô vállalkozások ne állítsanak ki fiktív számlákat (melyek kisadózó vállalkozások számára pótlólagos adófizetési kötelezettséget nem eredményeznek, de a számlát befogadó társaság adóalapját eltüntethetik), a törvény arról rendelkezik, hogy ha a kisadózó ugyanazon adóalanynak éves szinten együttesen 1 millió forintot meghaladó értékû számlát állít ki, akkor mind a kisadózó, mind az üzleti partner adatszolgáltatásra köteles. További garanciális szabály az, hogy amennyiben a kisadózó vállalkozás ugyanazon adóalany számára éves szinten együttesen 1 millió forintnál nagyobb összegben állít ki számlát, akkor nem az adóhatóságnak, hanem a kisadózónak kell azt bizonyítania, hogy nem színlelt munkaviszonyról van szó.” Tehát arra vonatkozóan, hogy kisadózó és a számlát befogadó vállalkozás között nem munkaviszony jött létre, az adózókat terheli a bizonyítási kötelezettség. A gyakorlatban az adóhatóság fôleg az évi 1 millió forint számlaellenérték feletti kifizetéseket fogja vizsgálni, hiszen azokról két oldalról is (a kisadózó részérôl, illetve a partner részérôl) információt kap az adóévet követôen. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy évi 1 millió forint alatt nem kell odafigyelni a fenti jellemzôkre. Ezekben az esetekben is joga van az adóhatóságnak a szerzôdést annak valós tartalma szerint átminôsíteni. A különbség „csak” abban áll, hogy az évi 1 millió forint számlaérték alatt a bizonyítási kötelezettség nem az adózót, hanem az adóhatóságot terheli, míg az éves szinten számított 1 millió forint számlaérték felett a kisadózón van a bizonyítási teher. A megbízási vagy vállalkozási szerzôdések tartalmát és formáját a valós viszonyokra kell alapozni. A szerzôdésekre vonatkozóan nemcsak a polgárjog szabályait, hanem az egyes szolgáltatásra, szakmára vonatkozó külön szabályokat is érdemes figyelembe venni. Ilyen tipizálható, speciális szabályokat találunk – a teljesség igénye nélkül – a következô területeken: • személy- és vagyonvédelmi tevékenység, • egészségügyi szféra, orvosok tevékenysége, • oktatási tevékenység, • informatikai tevékenység, • könyvelés, adótanácsadás, egyéb üzletviteli tanácsadás, • ügyvédi szolgáltatás.

Az interneten és egyéb szakmai fórumokon már lehet találkozni a fenti felsorolt területekre vonatkozóan bizonyos szerzôdésmintákkal, amelyek a KATÁ-t választó vállalkozók számára készülnek. Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy ezek a szerzôdésminták nem bizonyítják önmagukban 100%-osan az ügyletet, s így nem is adhatnak abszolút bizonyosságot. Ezeket a szerzôdésmintákat mindenképpen aktualizálni kell, s emellett figyelembe kell venni a teljesítés konkrét körülményeit is.

Az ügyvédi irodák bevételei Az egyéni ügyvéd a KATA hatálya alá jelentkezhet be, az ügyvédi iroda pedig a KIVA alanya lehet. Az ügyvédi iroda tevékenységének egyik jellemzôje, hogy jelentôs mennyiségben vannak olyan bevételei is, amelyek nem számítanak a vállalkozás bevételének, mert azok ideiglenes jelleggel letétként kerülnek az ügyvédhez. Ezek a tételek a KATA alá tartozó egyéni ügyvédnél nem jelentenek problémát, mert azokat nem kell kiszámlázni, nem képezik az egyéni ügyvéd bevételét, így a 6 millió forintos értékhatárba sem számítanak bele. Az ügyvédi iroda KIVA alatti pénzforgalmi eredményébe elvileg beletartoznak az ügyvédi letétbe kapott bevételek is. Azonban a törvényalkotó a törvény életbelépése elôtt észlelte, hogy ezeknek a pénzbevételeknek a pénzforgalmi eredményben való megadóztatása nem lenne szerencsés, ezért a kisadókról szóló törvény szövege az alábbiak szerint változott. A 20. § (2) bekezdése a következô szöveggel lép hatályba: „Az ügyvédi iroda az e rendelkezésben foglaltakat azzal az eltéréssel alkalmazza, hogy nem minôsül pénzeszköznek az ügyvédi letétként kezelt pénzeszköz.” Bevétel devizában A KATA hatálya alá bejelentkezett vállalkozások bevételeik elszámolását tekintve nem tartoznak sem a számviteli törvény, sem a személyi jövedelemadó törvény hatálya alá. Így a KATA alanyok azon bevételeire, amelyek devizában keletkeznek, nincs meghatározva, hogy milyen árfolyammal kell bevételként figyelembe venni. Azoknál a tételeknél, amelyek a vállalkozás bankszámláján forintban lesznek jóváírva, nincs gond, mert azokat a jóváírás összegével kell a bevételek között figyelembe venni.

11

A valutában megszerzett bevételeknél, illetve a külföldi bankszámlára utalt devizás tételeknél viszont nincs a törvényben meghatározva, hogy milyen árfolyam kell a bevételt elszámolni. Egy vállalkozásnak külföldön is lehet bankszámlája, s a devizaliberalizáció miatt még át sem kell azt forintra váltani. Tehát a jelenlegi szabályozás szerint ezeknek a bevételeknek a forintosítása nem szabályozott. Azoknál a vállalkozásoknál, amelyek bevétele nem éri a 6 millió forintot, az árfolyamnak nincs jelentôsége, de akkor, amikor a bevétel eléri vagy meghaladja a 6 millió forintot, már adózási kockázatokat is rejt az árfolyamkérdés.

Az osztalék elszámolása A betéti társaságok kültagja, illetve a közkereseti társaság tagja lehet ún. „csendestárs”. A csendestárs az a befektetô, aki egy adott vállalkozás mûködéséhez csak pénzzel járul hozzá, semmilyen érdemleges egyéb gazdasági tevékenységet nem végez. A csendestárs a társasági szerzôdés szerinti arányban részesedik az adózott eredménybôl elhatározott osztalékból. A társasági szerzôdés szerinti arány lehet a jegyzett tôke szerinti tulajdonosi arány, de a tulajdonosok megfogalmazhatnak attól elérô arányt is. (Gyakorta találkozni olyan megoldással, ahol a tulajdonosok jelentôsen eltérítik az osztalék arányát a tulajdonosi részesedéstôl.) A KATA alá belejelentkezett betéti társaság és közkereseti társaság kikerült a számviteli törvény hatálya alól. Tehát nincs kettôs könyvviteli rendszerben vezetett könyvvitel, aminek eredményeként megállapításra kerülne az adózott eredmény, amely alapján a tulajdonosok dönthetnének az osztalék mértékérôl. A KATA adózási mód alá bejelentkezett Bt. és Kkt. esetében nem értelmezhetô az a csendestárs, aki semmilyen tevékenységet nem végez a vállalkozásban, és nincs bejelentve kisadózóként sem. Ezekben az esetekben célszerû a társaságon belüli viszonyokat a társasági szerzôdés módosításával vagy a tulajdonostársak közötti polgárjogi szerzôdéssel – legalább a KATA adózási mód idejére – rendezni. Könyvelôi feladatok A törvényalkotó a KATA adózási móddal kapcsolatosan kétoldalú adatszolgáltatási kötelezettséget állított fel. Egyrészrôl a kisadózó vállalkozás az éves

12

könyvelôk lapja

nyilatkozatában köteles adatot szolgáltatni: „11. § (5) A kisadózó vállalkozás az (1)–(3) bekezdés szerinti nyilatkozatban vagy bevallásban adatot szolgáltat bármely más adóalany (ide nem értve az egyéni vállalkozónak nem minôsülô magánszemélyt) nevérôl és címérôl, az adóalanytól a naptári évben megszerzett bevétel összegérôl, ha a kisadózó vállalkozás bevételébôl az adóalanytól megszerzett számla szerinti része a naptári évben az 1 millió forintot meghaladja.” Másrészrôl azokra az adózókra, akik a kisadózó számláját befogadják, adatszolgáltatási kötelezettség hárul – bizonyos feltételek esetén: „13. § Az Art. szerinti adózó (ide nem értve az egyéni vállalkozónak nem minôsülô magánszemélyt és a kisadózók tételes adójának alanyát) a tárgyévet követô év január hónapra vonatkozó, az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallásában adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére a kisadózó vállalkozás nevérôl, címérôl, adószámáról, a kisadózó vállalkozás részére a naptári évben juttatott összegrôl, továbbá termékértékesítés esetén errôl a tényrôl, szolgáltatásnyújtás esetén a szolgáltatás, szolgáltatások TESZOR számáról, ha annak a költségnek, ráfordításnak, kiadásnak az együttes összege, amely a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá tartozó vállalkozás részére juttatott ellenérték következtében felmerül, a naptári évben meghaladta az 1 millió forintot.”

k

l

Számviteli és adózási szaktájékoztató

Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft. 1139 Budapest, Hajdú u. 11. Tel.: (06-1) 236-0635, Fax: (06-1) 236-0037 www.vezinfo.hu E-mail: [email protected] Felelôs kiadó, fôszerkesztô: Tóth Csaba Szakmai szerkesztô: Horváth Géza Szerkesztôk és szerzôk: Bonácz Zsolt, Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna, dr. Csátaljay Zsuzsanna, Gottgeisl Rita, Láng Noémi, dr. Sallai Csilla Kiadói szerkesztô: Kövesdi Edit Nyomdai munkák: Prime Rate Kft. © 2009–2013 Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. ISSN 2061-3008 Minden jog fenntartva! A KÖNYVELÔK LAPJA szaktájékoztató tartalma jogvédett. A szaktájékoztatóban közzé tett cikkek, hírek, információk másolása, többszörözése, fordítása, közreadása és publikációs célokra történô felhasználása csak a kiadó, illetve a szerzô írásbeli hozzájárulásával megengedett. A szakmai információkat, híreket a legmegbízhatóbb forrásokból merítjük és ellenôrizzük; a megjelenés idôpontjában meglévô köteles gondosságunk ellenére átvett téves értesülésekért felelôsséget nem vállalunk.

A fentiekbôl látszik, hogy az adatszolgáltatás ugyanarra az adatállományra vonatkozik, struktúrájában szinte azonos, csak két oldalról: a számlát kiállító és a számlát befogadó oldaláról. Ez a rendszer biztosítja azt, hogy a kisadózói nyilatkozatok és számlabefogadói adatszolgáltatások különbözôsége esetén az adóhatóság vizsgálja (vizsgálhatja) valamely fél gazdálkodását. A nyilatkozat és az adatszolgáltatás arra a számlaállományra vonatkozik, amelyben a kisadózó vállalkozás által kiállított számla szerinti bevétel ugyanazon adóalanytól együttesen a naptári évben meghaladja az 1 millió forintot. Ez a jelentési kötelezettség – a könyvelôk, vállalkozók részére – többletadminisztrációs terheket is jelent. A kisadózónak nyilvántartását úgy kell kialakítani, hogy abból a partner szerinti csoportosítás megoldható legyen, s leszûrhetôek legyenek az évi 1 millió forintnál nagyobb forgalmak. A számlabefogadóknak a számviteli rendszerét úgy kell kialakítani, amelybôl kiszûrhetôek a KATAalanyok, valamint a számukra történt kifizetések. Ez történhet akár a könyvelési rendszer keretei között, akár külön nyilvántartásban. Minden elôforduló KATÁ-s vállalkozást be kell venni a nyilvántartásba, mert év elején még nem lehet tudni, hogy az év végéig azzal az adóalannyal mekkora forgalmat fog a vállalkozás lebonyolítani. Ha a számlára nincs feljegyezve, hogy „Kisadózó”, akkor az a tétel – vélhetôen – nem fog bekerülni a nyilvántartásba, mert sem adószámból, sem más jelbôl nincs további megerôsítés. Így minden adatszolgáltatási alapdokumentációban van némi kockázat arra nézve, hogy bizonyos tételek nem kerültek be, s ez a számlabefogadónál esetleges ellenôrzést generálhat. A törvény nem határozza meg, hogy a számla mely részén és hogyan szerepeljen a „Kisadózó” megjelölés. A számlán szereplô szövegek egyébként is sokszor nehezen olvashatóak. Ezt követôen az adatszolgáltatáshoz még tüzetesebben kell a számlát átvizsgálni, mint eddig. (Eddig ugyanis elég volt a tartalmi ellenôrzés, illetve az áfa-visszaigényléshez szükséges szempontok figyelembevétele.) Befogadói oldalon nem lehet csak partnerhez kötni a kigyûjtést, mert a kisadózó vállalkozás év közben is kikerülhet a KATA hatálya alól, így számláinak

egy része beletartozik az adatszolgáltatásba, míg másik része nem. Befogadói oldalon további kérdést vetnek fel a készpénzes számlák. A könyvelésben a készpénzes számlákat általában egy partnerre rögzítik a könyvelôk. Az adatszolgáltatásra vonatkozó év közbeni adatgyûjtés miatt a készpénzes, „Kisadózó” megjelöléssel ellátott számlákat vagy partnerenként külön-külön kell könyvelni, vagy egy másik munkafolyamatban külön analitikát kell ezekrôl a partnerekrôl vezetni. Befogadói oldalon el kell dönteni, hogy ki vezeti ezt az új analitikus nyilvántartást. A könyvelô? Ezért a többletmunkáért a könyvelô vajon el tud-e több pénzt kérni a vállalkozástól? A könyvelési szerzôdésben (vagy ÁSZF-ben vagy a könyvelési munkát meghatározó egyéb dokumentumban) kell kitérni erre az újabb feladatra. Az adatszolgáltatásnak az alábbi adatokat kell majd tartalmaznia (tehát ezeket az adatokat kell a befogadói oldalon a könyvelési rendszerben vagy az analitikus nyilvántartásban rögzíteni): • a kisadózó vállalkozás neve, • címe, • adószáma, • a kisadózó vállalkozás részére a naptári évben juttatott összeg, • termékértékesítés esetén ezt a tényt, szolgáltatásnyújtás esetén a szolgáltatások TESZOR (Termékek és Szolgáltatások Osztályozási Rendszere) számát. S akkor még egy további munkaszervezési kérdés: Kinek kell beazonosítania a szolgáltatásokat a TESZOR rendszerébe? Azt egyetlen jogszabály sem írja elô, hogy a számlán fel kellene tüntetni a szolgáltatás TESZOR számát. Az áfatörvény – azon belül is a számla tartalmi kellékei közötti utalás – szerint csak azon esetekben kell a tevékenység besorolását a számlán szerepeltetni, amely termékek, szolgáltatások áfabeli beazonosításához az szükséges. A KATA és KIVA hatálya alá bejelentkezett vállalkozások könyvelésével kapcsolatos többletmunkák – vagy munkacsökkenés – miatt mindenképpen mérlegelni kell, hogy az addigi könyvelôi szerzôdés tartalma mennyiben felel meg az új körülményeknek. A szükséges módosításokat új szerzôdéssel vagy a meglévô módosításával kell megtenni. A valóságos viszonyok szerinti szerzôdés mind a könyvelô, mind a vállalkozó érdeke. Dr. Sallai Csilla

GOTTGEISL RITA ROVATA

Recommend Documents