VIII. évfolyam 5. szám, 2016. május
A megszerzett tudás és a gyakorlat összhangja
TARTALOM 2 Dr. Sallai Csilla Az évzárásnál gyakran előforduló hibák | Immateriális javak, tárgyi eszközök, befektetett pénzügyi eszközök | Készletek, követelések | Értékpapírok, pénzeszközök | Saját tőke, céltartalékok, kötelezettségek | Időbeli elhatárolások
7 Bonácz Zsolt Egyes számviteli események kezelése az áfában | A vevő által el nem ismert, illetve részben elismert követelés | Behajthatatlan követelés | Értékvesztés, selejtezés, leltárhiány
10 Bacsó Imre Az Uber-sofőrök adózása – jövedelemadózás | Személyi jövedelemadózás egyéni vállalkozóként | Tételes költségelszámolás, átalányadózás, kata- vagy eva-adóalanyiság | Az egyéni vállalkozók fő járulékfizetési szabályai
16 Perjési Judit A bérpótlékok útvesztőjében | Jogszabályi környezet | A bérpótlékok számítási alapja | Vasárnapi pótlék, munkaszüneti napra járó pótlék, műszakpótlék | Éjszakai pótlék, rendkívüli munkavégzésre járó pótlék | Ügyelet és készenlét
Számviteli és adózási szaktájékoztató
DR. SALLAI CSILLA ROVATA
AZ ÉVZÁRÁSNÁL GYAKRAN ELŐFORDULÓ HIBÁK
Itt vagyunk a beszámolók finisében, s ilyenkor a nagy sietségben hajlamosabb az ember hibázni. Sokéves könyvvizsgálói munka után már látjuk a típushibákat. Ezekre igyekszünk most – természetesen elővigyázatosságból, és a teljesség igénye nélkül – ráirányítani a figyelmet. Hátha még nem késő… Könyvvizsgálóként jellemzően két hibacsoporttal szoktunk találkozni a zárlattal kapcsolatosan: valami nem kerül elszámolásra, amit a beszámolóban figyelembe kellene venni, vagy olyan gazdasági események, elszámolások kerülnek be a zárlati tételekbe, amelyek nem az adott időszakot érintik, vagy nem jogos a beszámolóban való szerepeltetésük. Ezenkívül természetesen vannak téves számolásból eredő hibák, nem megfelelő helyre könyvelt tételek, s ebből eredő téves besorolások, illetve alapbizonylatok helytelen tartalmából eredő hibák. Célszerű a mérlegkészítésnél egy ellenőrző listát alkalmazni, amelyben át lehet tekinteni a beszámoló (pontosabban főkönyvi kivonat) sorait, tételeit. Érdemes ezt a listát évről évre minden vállalkozásra aktualizálni. A beszámoló elkészítése után célszerű beleírni azokat a tapasztalatokat, megjegyzéseket, amelyek a következő évi beszámoló elkészítése előtt és közben segíthetnek abban, hogy ne maradhassanak ki tételek, ne kelljen időt fordítani évente ugyanannak a problémának az elejétől történő áttekintésére, továbbá emlékeztessenek a problémás tételekre. Ahhoz, hogy ne maradhasson a beszámolóban hiba, szisztematikusan végig kell gondolni minden mérleg-, illetve főkönyvi pozícióra vonatkozó állítást. Legalább gondolati síkon fel kell tenni bizonyos kérdéseket, s ezeket meg is kell válaszolni. Ehhez nyújthat segítséget a könyvelők számára is a könyvvizsgálatnál alkalmazott módszer. (315. Témaszámú standard – A lényeges hibás állítás kockázatának azonosítása és felmérése a gazdálkodó egység és környezetének megismerésén keresztül) A beszámolási időszaki ügyletcsoportokra és eseményekre vonatkozó állítások:
2
Előfordulás – a rögzített ügyletek és események felmerültek és a gazdálkodó egységgel kapcsolatosak. Teljesség – minden ügyletet és eseményt, amelyet rögzíteni kellett volna, rögzítettek. Pontosság – a rögzített ügyletekre és eseményekre vonatkozó összegeket és egyéb adatokat megfelelően rögzítették. Elhatárolás – az ügyleteket és az eseményeket a helyes számviteli időszakban rögzítették. Besorolás – az ügyleteket és az eseményeket a megfelelő számlán rögzítették. Az időszak végi számlaegyenlegekre vonatkozó állítások: Létezés – az eszközök, a kötelezettségek és a tőkeérdekeltségek léteznek. Jogok és kötelmek – a gazdálkodó egység birtokolja vagy ellenőrzi az eszközök feletti jogokat, valamint a kötelezettségek a gazdálkodó egység kötelmei. Teljesség – minden eszközt, kötelezettséget és tőkeérdekeltséget, amelyet rögzíteni kellett, rögzítettek. Értékelés és felosztás – az eszközök, a kötelezettségek és a tőkeérdekeltségek megfelelő összegben szerepelnek a pénzügyi kimutatásokban, és bármely bekövetkező értékelési vagy felosztási helyesbítést megfelelően rögzítettek. A bemutatásra és közzétételre vonatkozó állítások: Előfordulás, valamint jogok és kötelmek – a közzétett események, ügyletek és egyéb ügyek felmerültek és a gazdálkodó egységgel kapcsolatosak. Teljesség – minden közzétételt, amelyet a pénzügyi kimutatásokban szerepeltetni kellett, szerepeltettek. Besorolás és érthetőség – a pénzügyi információkat megfelelően mutatják be és ismertetik, és a közzétételeket érthetően fejezték ki. Pontosság és értékelés – a pénzügyi és egyéb információkat valósan s a megfelelő összegekben teszik közzé. E munkamódszertani segédlet után – talán mindenki meg tudja állapítani, hogy „hol sántít” az általa
KÖNYVELŐK LAPJA
készített beszámoló, de azért az alábbiakban bemutatunk néhány típushibát, amivel gyakran találkozunk. Az alábbi felsorolás természetesen nem tartalmazza a lehetséges hibák teljességét, illetve abban ne keressünk fontossági sorrendet, hiszen minden vállalkozásnak mások a jellemzői, így a hiba előfordulása, illetve annak súlya is eltérő.
Immateriális javak Hiba: minden szoftverbeszerzést a szellemi termékek közé sorolnak be. Magyarázat: a számviteli törvény (a továbbiakban: Szt.) előírásai szerint csak azok a szoftverek szellemi termékek, amelyek direkt a vállalkozás számára íródtak, illetve, amelyeknek a tulajdonjogát (forráskódját) is megvásárolta a gazdálkodó. Az egyéb szoftvereket a vagyoni értékű jogok között kell kimutatni. Ilyenek: a használati jog, a szellemi termékek felhasználási joga, a licencek. [Szt. 25. § (6)–(7)] Hiba: a beszámolóban a még használatba nem vett szellemi termékeket a beruházások között, s így a tárgyi eszközök mérlegsoron mutatják ki. Magyarázat: az Szt. előírása szerint a Szellemi termékek közé sorolandók a) az iparjogvédelemben részesülő alkotások (különösen: szabadalom, használati minta, formatervezési minta, know-how, védjegy, földrajzi árujelző, kereskedelmi név); b) a szerzői jogvédelemben részesülő szerzői művek és szomszédos jogok (különösen: szoftvertermékek, műszaki tervek); c) a jogvédelemben nem részesülő, de titkosságuk révén monopolizált szellemi javak, függetlenül attól, hogy használatba vették-e azokat vagy sem. [Szt. 25. § (7)]
Tárgyi eszközök Hiba: a beruházás bekerülési értékébe nem kerül be minden olyan tétel, amelyet aktiválni kellett volna, így azok a költségek, ráfordítások között kerülnek elszámolásra, és ezzel jelentős adókockázatot jelentenek. Magyarázat: beruházásként kell elszámolni a tárgyi eszköz beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történő előállítása, a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése, rendeltetésszerű használatbavétele érdekében az üzembe helyezésig, a rendeltetésszerű használatbavételig végzett tevékenység során felmerült ráfordításokat. Idetartoznak a tárgyi eszköz beszerzési értékén kívül a szállítás, a vámkezelés, a
KÖNYVELŐK LAPJA
közvetítés, az alapozás, az üzembe helyezés, továbbá mindazon tevékenységek ráfordításai is, amelyek a tárgyi eszköz beszerzéséhez kapcsolhatók. Beruházásként kell elszámolni a tervezést, az előkészítést, a lebonyolítást, a hitel-igénybevételt, a biztosítást is. Nem szabad megfeledkezni az ezen ráfordításokhoz kapcsolódó, realizált és év végi árfolyam-különbözetek ide történő elszámolásáról sem, függetlenül attól, hogy azok nyereség- vagy veszteségjellegűek, illetve a beruházáshoz kapcsolódó kamatról sem – természetesen ezen tételek beruházásként történő elszámolása csak az aktiválás időpontjáig tartozik ide. [Szt. 3. § (4) 7. pont] Hiba: tárgyi eszközök aktiválásánál nem megfelelő a maradványérték meghatározása, így nem valós értéket mutatnak a könyvek. Magyarázat: az Szt. szerint maradványérték alatt az eszköz meghatározott, a hasznos élettartam végén várhatóan realizálható értékét értjük. Ezt az értéket a rendeltetésszerű használatbavétel, az üzembe helyezés időpontjában és a rendelkezésre álló információk alapján, a hasznos élettartam függvényében kell meghatározni. Akkor lehet a maradványérték nulla, ha annak értéke valószínűsíthetően nem jelentős – s hogy mit tekint az adott gazdálkodó ebben a tekintetben jelentősnek, azt a számviteli politikában kell meghatározni. [Szt. 3. § (4) 6. pont] Hiba: felújítások és karbantartások összekeverése. Ezzel a hibával jelentős adókockázatok is együttjárhatnak. Magyarázat: a felújítás az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állagának (kapacitásának, pontosságának) helyreállítását szolgáló, időszakonként visszatérő olyan tevékenység. Ennek eredménye: az adott eszköz élettartama megnövekszik, eredeti műszaki állapota, teljesítőképessége megközelítően vagy teljesen visszaáll; az előállított termékek minősége vagy az adott eszköz használata jelentősen javul és így a felújítás pótlólagos ráfordításából a jövőben gazdasági előnyök származnak; a korszerűsítés, ha az a korszerű technika alkalmazásával a tárgyi eszköz egyes részeinek az eredetitől eltérő megoldásával vagy kicserélésével a tárgyi eszköz üzembiztonságát, teljesítőképességét, használhatóságát vagy gazdaságosságát növeli; a rendszeres karbantartás mellett a tárgyi eszköz elhasználódottságának visszaállítása. A karbantartás: a használatban lévő tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási tevékenység. Idetartozik a tmk. (tervszerű megelőző karbantartás), a nagyjavítás.
3
Sok esetben könyvelőként – a technológiai folyamatok és a végzett tevékenység eredményének ismerete nélkül – nem lehet megállapítani, hogy felújításról vagy karbantartásról van szó, ezért célszerű szakemberekhez fordulni segítségért, s kérni a későbbi ellenőrzési bizonyításhoz való megfelelő dokumentálást. [Szt. 3. § (4) 8-9. pont]
Hiba: nem veszik figyelembe, hogyan változik (alapvetően csökken) a más vállalkozásban való részesedések értéke. Magyarázat: a más gazdasági társaságban lévő részesedés értékének meghatározásához számos információt lehet figyelembe venni. Ilyenek: a társaság tartós piaci megítélése, a piaci megítélés tendenciája; a befektetés (felhalmozott) osztalékkal csökkentett tőzsdei, tőzsdén kívüli árfolyama, annak tartós tendenciája; a gazdasági társaság saját tőkéjéből a befektetésre jutó rész; a megszűnő gazdasági társaságnál a várhatóan megtérülő összeg. A fenti mérlegelési pontok alapján az értékvesztést el kell számolni, ha a befektetés könyv szerinti értéke és piaci értéke közötti – veszteségjellegű – különbözet mutatkozik, és az tartósnak mondható. [Szt. 54. § (1)-(2)]
meglévő eszközeit és forrásait, mennyiségben és értékben. [Szt. 69. § (1)] Ennek módszereit és részletszabályait a leltározási szabályzatban kell rögzíteni. Hiba: az alvállalkozói teljesítményeket és közvetített szolgáltatásokat év végén nem veszik készletre. Magyarázat: ezeket a teljesítményeket éppen úgy kell kezelni, mint az árukat – fel kell venni leltárba, és a bekerülési értékükkel a készletek között kell őket szerepeltetni, hiszen ráfordításkénti elismertségük csak akkor várható, amikor azt a teljesítményt elismerik, amelyekhez igénybe vették őket. Abban az esetben, ha a szolgáltatáshoz még további munkafázis kapcsolódik, úgy kell kezelni, mint a befejezetlen termelést. [Szt. 28. § (2)] Hiba: elmarad a tartósan használaton kívüli tárgyi eszközöknek a készletek közé történő átvezetése. Magyarázat: ha egy adott tárgyi eszköz használata megváltozik, mert az a tevékenységet, működést tartósan már nem szolgálja, akkor annak besorolását meg kell változtatni, azaz át kell sorolni a készletek közé. Az átsorolást legkésőbb a mérlegkészítés időszakában, a mérlegfordulónapra vonatkozóan meg kell tenni. Fordított átsorolás is lehetséges, amikor egy eredendően készletként beszerzett eszközt – szintén a használat megváltozása miatt – át kell sorolni a forgóeszközök közül a befektetett eszközök közé. [Szt. 23. § (5)] Az átsorolások előtt fontos meggyőződni a valós használatról, és a nyilvántartási dokumentumokat is az átsorolásnak megfelelően kell módosítani.
Készletek
Követelések
Hiba: a készletértékek nem valós leltározáson alapulnak. Magyarázat: az eszközöket és a kötelezettségeket leltározással ellenőrizni és értékelni kell. Ez egy kétlépcsős folyamat: A mennyiségi felvétellel és/vagy egyeztetéssel megállapításra kerülnek a tételek. Az Szt.-ben megengedett és/vagy előírt értékelési eljárásokkal kell meghatározni az értéket. A különböző időpontokban beszerzett, előállított, általában csoportosan nyilvántartott, azonos paraméterekkel rendelkező eszközöknél alkalmazható módszerek: az átlagos beszerzési (előállítási) áron, a FIFO (first in first out) módszerrel. [Szt. 46. § (3)] Az év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez, a mérleg tételeinek alátámasztásához olyan leltárt kell összeállítani, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a vállalkozónak a mérleg fordulónapján
Hiba: olyan kiszámlázások is bekerülnek a követelések közé, amelyeket a vevő nem ismert el, illetve nem a beszámolási időszakban ismert el; ezzel a valóságostól nagyobb eredményt mutat ki a vállalkozás (általában annak érdekében, hogy elkerülje a veszteséget, illetve a saját tőke kritikus értékét). Magyarázat: az Szt. előírásai szerint a vevőkövetelések közé csak a vállalkozó által teljesített – a vevő által pedig elismert – termékértékesítésből, szolgáltatásnyújtásból származó követelés kerülhet. [Szt. 29. § (2)] Hiba: követelésekre nem képeznek értékvesztést, annak ellenére sem, hogy nyilvánvaló bizonyítékok vannak arra, hogy a kötelezett nem fog fizetni. Ilyen bizonyíték lehetnek a nyilvános cégadatok, ahol látszik, hogy a vevő felszámolási eljárás vagy kényszertörlési eljárás alatt áll, de akár egy aktív fizetési meghagyás is erre enged következtetni. Magyarázat: a mérlegtételek értékelése során figyelembe kell venni azokat az adatokat, információkat,
Befektetett pénzügyi eszközök
4
KÖNYVELŐK LAPJA
amelyek a mérleg fordulónapján meglévő eszközöket érintik és amelyek a mérlegkészítés időpontjáig ismertté váltak. Ezek alapján értékvesztést kell elszámolni, ha a könyv szerinti érték kisebb, mint a piaci érték (követeléseknél ez a várható megfizetés). Az információk mérlegelésénél fontos, hogy azok tartósnak minősüljenek, azaz a múltbeli tények vagy jövőbeni várakozások legalább egy évig fennálljanak, illetve azokat véglegesnek lehessen tekinteni. [Szt. 46. § (4)] Hiba: a vevői értékvesztés megállapítása csak a folyószámla korosításán alapul. Magyarázat: az Szt. előírásai szerint az értékvesztést a vevő, az adós minősítése alapján kell elvégezni. A mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján, az adott partnerrel szembeni összes követelésre ugyanazzal a mértékkel el kell számolni az értékvesztést, függetlenül attól, hogy azok egyedileg milyen lejárati idővel voltak esedékesek. Tehát a partnert kell minősíteni, s nem a különböző egyedi követelt tételeket. [Szt. 55. § (1)]
Értékpapírok Hiba: a rövid lejáratú értékpapíroknál a mérleg fordulónapjára vonatkozóan elszámolják a hozamot. Magyarázat: az Szt. előírásai szerint a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között a realizáláskor kell kimutatni a forgóeszközökből származó hozamokat. Ezt az óvatosság számviteli elve támasztja alá. Ennek megfelelően a) a forgóeszközök között kimutatott tulajdoni részesedést jelentő befektetések (ideértve a saját részvényt, a saját üzletrészt is) értékesítésekor az értékesített befektetés eladási ára és könyv szerinti értéke közötti különbözetet az értékpapír kivezetésekor; b) a forgóeszközök között kimutatott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír eladási ára és könyv szerinti értéke közötti különbözetet az értékesítéskor; c) a forgóeszközök között kimutatott hitelviszonyt megtestesítő kamatozó értékpapír névértéke és könyv szerinti értéke közötti különbözetet a beváltásakor; d) a diszkont értékpapírnál a kamatbevételként elszámolt összeggel csökkentett névérték és a vételár közötti különbözetet a beváltásakor kell eredményként kimutatni. Tehát nem lehet ezen eredményeket a beszámolóban, mint értékelési tételeket a meglévő értékpapírokra figyelembe venni. [Szt. 84. § (6)] Hiba: amennyiben a saját üzletrész visszavásárlása nem a névértéken történik, akkor azt – a visszavá-
KÖNYVELŐK LAPJA
sárlási érték helyett – a névértéken veszik nyilvántartásba. Magyarázat: A saját részvények, saját üzletrészek a vállalkozó által visszavásárolt (megszerzett) tulajdoni részesedést jelentő saját befektetései, amelyeket a megszerzéstől az alaptőke kötelező leszállításának cégbírósági bejegyzéséig kell az értékpapírok között tartani. [Szt. 30. § (4)] A gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetés bekerülési (beszerzési) értéke a vásárláskor a részvényért, üzletrészért, egyéb társasági részesedésért fizetett ellenérték (vételár), függetlenül attól, hogy az saját üzletrész vagy más társaságban meglévő részesedés. [Szt. 49. § (3)]
Pénzeszközök Hiba: nem a valós készpénzkészlet kerül be a beszámolóba. Magyarázat: ez a probléma azoknál a gazdálkodóknál (jellemzően kkv.) merül fel, ahol a gazdálkodó és a management (tulajdonosok, ügyvezetés) pénzmozgásai a gyakorlatban nem különülnek el. Az Szt. hatálya alá tartozó vállalkozásoknak rendelkezniük kell ún. pénzkezelési szabályzattal, amelyben szabályozzák a pénzmozgásokat érintő folyamatokat, s azok dokumentálását. A szabályzatokban foglaltak betartásáért, így a kimutatott készpénzmennyiség és a nyilvántartások különbözőségéért az ügyvezetés a felelős. A könyvelőknek – mindezek ellenére – rá kell világítani a gazdálkodásban és az adminisztrációban rejlő hibákra, hiányosságokra, illetve ezeknek a beszámolóra gyakorolt hatására, és a bennük rejlő kockázatokra. [Szt. 14. § (8)] Hiba: negatív bankszámlaegyenleg esetén (pl. folyószámlahitel) csökkenti a beszámolóban szereplő pénzeszközök értékét. Magyarázat: A folyószámlahitel tartalmát tekintve egy kötelezettség, függetlenül attól, hogy azt átvezetjük-e a kötelezettségek közé, vagy sem. A mérlegtételeket valós tartalmuk szerint kell besorolni a beszámolóba.
Saját tőke Hiba: a jegyzett tőke változása nem került a könyvekben átvezetésre, s így a beszámolóban is helytelenül szerepel. Magyarázat: sok korlátolt felelősségű társaság már 2015 folyamán megemelte a jegyzett tőkéjét az új Ptk.-ban foglaltaknak való megfelelés végett. A tőkeemelésről azonban a könyvelő nem minden esetben kap külön tájékoztatást, ezért záráskor nélkülöz-
5
hetetlen annak a cégjegyzés adataival való egybevetése. Fontos a megfelelő időpontban való könyvelés – a jegyzett tőke felemelése, illetve leszállítása miatti jegyzett-tőke-változást a cégjegyzékbe való bejegyzés alapján, a bejegyzés időpontjával kell a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni. [Szt. 35. § (3)–(4)] Hiba: nem minden kötelezően előírt jogcím miatt történik meg a lekötött tartalékba történő átvezetetés a tőketartalékból, illetve az eredménytartalékból. Magyarázat: a köztudatban főleg az adózási megfontoláson alapuló értékelési tartalék miatti átvezetés él. Az Szt. azonban még további átvezetéseket ír elő – ezzel is védve a gazdálkodó vagyoni helyzetét az alaptalan osztalékdöntésektől. A tőketartalékból kell lekötni és a lekötött tartalékba átvezetni a) szövetkezetnél a fel nem osztható vagyon értékét, b) a más jogszabály szerint vagy a vállalkozó saját elhatározása alapján lekötött – kötelezettségek fedezetét jelentő – tartalékot, c) a tőketartalékba helyezett összeg (pl. bizonyos támogatások) azon részét, amelyet a jogszabályban, szerződésben, megállapodásban rögzített feltételek nem teljesítése esetén részben vagy egészen vissza kell fizetni. Az eredménytartalékból kell lekötni és a lekötött tartalékba átvezetni a) a visszavásárolt saját részvények, saját üzletrészek, továbbá a visszaváltható részvények könyv szerinti értékét, b) az alapítás-átszervezés aktivált értékéből, továbbá a kísérleti fejlesztés aktivált értékéből még le nem írt összeget, c) az árfolyamveszteség elhatárolása esetén nem realizált árfolyamveszteség és ezen címszó alapján képzett céltartalék különbözetének összegét, d) a gazdasági társaság tulajdonosánál (tagjánál) a veszteség fedezetére – az arra illetékes testület által megszavazott, de még nem teljesített – fizetendő pótbefizetés összegét, e) más jogszabály szerint vagy a vállalkozó saját elhatározása alapján lekötött – kötelezettségek fedezetét jelentő vagy saját céljait szolgáló – tartalékot. Az eredménytartalékból történő átvezetéseket akkor is meg kell tenni, ha ezzel az eredménytartalék negatívvá válik, vagy ha negatív egyenlege nő. [Szt. 38. § (3)–(5)]
pezni. A valamilyen terméket előállító gazdálkodóknál szinte biztos, hogy felmerül a garanciális kötelezettség. Magyarázat: céltartalékot kell képezni azokra a múltbeli, illetve a folyamatban lévő ügyletekből, szerződésekből származó, harmadik felekkel szembeni fizetési kötelezettségekre, amelyek a mérlegfordulónapon valószínű vagy bizonyos, hogy fennállnak, de összegük vagy esedékességük időpontja még bizonytalan, és azokra a vállalkozó a szükséges fedezetet más módon nem biztosította. Idetartozik különösen a jogszabályban meghatározott garanciális kötelezettség. Ezen túl sok vállalkozásnál fordul elő olyan tevékenység, amelyhez kapcsolódik jövőbeni környezethelyreállítási kötelezettsége. Számukra is fennáll a céltartalékképzési kötelezettség, ha nincs jövőbeni biztos forrás a megvalósításhoz. A céltartalék képzésének a szükséges mértékét – vélhetően – a könyvelő nem tudja megállapítani, ehhez a gazdálkodó hozzáértő segítségét kell kérnie, igénybe vennie. Azonban az a könyvelő feladata, hogy a céltartalékképzési kötelezettségre és az eredményre gyakorolt hatására felhívja a management figyelmét. [Szt. 41. § (1)]
Céltartalékok
Időbeli elhatárolások
Hiba: gyakran maradnak ki olyan céltartalékképzések a beszámolóban, amelyeket kötelező lenne megké-
Hiba: Gyakran fordul elő, hogy összekeverik a passzív időbeli elhatárolásokat és a kötelezettségeket.
6
Kötelezettségek Hiba: a tagi kölcsönt automatikusan besorolja a hátrasorolt kötelezettségek közé. Magyarázat: az Szt. előírása szerint azonban csak az a kölcsön tekinthető hátrasoroltnak, amelyre vonatkozó szerződés tartalmazza a kölcsönt nyújtó fél egyetértését arra vonatkozóan, hogy az általa nyújtott kölcsön bevonható a vállalkozó adóssága rendezésébe, valamint a kölcsönt nyújtó követelése a törlesztések sorrendjében a tulajdonosok előtti legutolsó helyen áll, azt a vállalkozó felszámolása vagy csődje esetén csak a többi hitelező kielégítése után kell kiegyenlíteni, a kölcsön visszafizetési határideje vagy meghatározatlan, vagy a jövőbeni eseményektől függ, de eredeti futamideje öt évet meghaladó lejáratú, a kölcsön törlesztése az eredeti lejárat vagy a szerződésben kikötött felmondási idő előtt nem lehetséges. Ebből következően a tagi kölcsön – a fenti szerződés és feltételek nélkül – a rövid- vagy hosszúlejáratú kötelezettségek közé tartozik.
KÖNYVELŐK LAPJA
K
ja után történik meg (jobbára azért, mert a szolgáltatás átnyúlik a beszámolási időszakon). Ezekben az esetekben a szolgáltatásról szóló bejövő számlát a beszámolási időszak után iktatjuk, vesszük nyilvántartásba és könyveljük kötelezettségként, de azt a költségrészt, amely az előző időszakot érintette paszszív időbeli elhatárolással, az előző évben figyelembe vesszük.
Válasz
Magyarázat: a két mérlegtétel megkülönböztetésének a módszere viszonylag egyszerű. Azt kell mérlegelni, hogy az adott teljesítményt polgári jogi értelemben mikor tekinthetjük teljesítettnek. A polgári jogi megközelítés azt jelenti, hogy az adott teljesítményt (általában szolgáltatást) a nyújtó fél a szerződésben foglaltak szerint teljesítette és azt az igénybevevő fél pedig elfogadta, nem élt semmilyen kifogásolással az ellen. Amennyiben a teljesítés és az elfogadás a mérleg fordulónapját megelőzte, akkor az igénybevevőnél beáll az ellenszolgáltatási (fizetési) kötelezettség, s így a tételt a kötelezettségei között kell szerepeltetnie – függetlenül attól, hogy az arra vonatkozó számlát a mérleg fordulónapja után állították ki, illetve ő azt követően kapta meg. (Arról már nem is beszélve, hogy szolgáltatások egy jelentős részénél a kiszámlázást az áfaelőírások is befolyásolják, legalábbis a teljesítés időpontjaként nem a Ptk. szerinti teljesítést kell a számlán szerepeltetni, hanem az áfatörvény előírásai szerinti napot, aminek jószerivel semmi köze sincs a valós polgári jogi teljesítés dátumához.) Passzív időbeli elhatárolásként azokat a tételeket kell figyelembe venni, ahol a polgári jogi teljesítés, azaz a teljesítmény elfogadása a mérleg fordulónap-
Milyen összefüggés van a mérlegtételek és az eredménykimutatás hibái között? Az eredménykimutatásban jellemzően a mérlegtételekben (eszközökben és forrásokban) bekövetkező változások hatásait rögzítjük. Tehát, ha hibás a mérlegtétel, annak jellemzően van eredményhatása. Így, ha javítjuk a mérlegtételt, akkor az eredményelszámolás is változni fog.
Dr. Sallai Csilla
BONÁCZ ZSOLT ROVATA
EGYES SZÁMVITELI ESEMÉNYEK KEZELÉSE AZ ÁFÁBAN
A mérleg elkészítését megelőzően el kell végezni az üzleti évre vonatkozó könyvelés zárását, amelynek keretében a követeléseket értékelni kell, szükséges esetben értékvesztést kell elszámolni, a selejtezést és a leltárhiányt a könyvekben rögzíteni kell. A cikkben azt tárgyalom, hogy az említett számviteli elszámolásokhoz kapcsolódóan általános forgalmi adó tekintetében fizetési kötelezettség felmerülhet-e. A vevő által el nem ismert, illetve részben elismert követelés A számviteli törvény szerint követelések azok a különféle típusú szerződésekből jogszerűen eredő, pénzértékben kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert ügylethez kapcsolódnak.
KÖNYVELŐK LAPJA
A számviteli törvény értelmében értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni a vevőnek a szerződésben meghatározott feltételek szerinti teljesítés alapján kiállított, elküldött, a vevő által elismert, elfogadott számlában, nyugtában, illetve egyéb számviteli bizonylatban feltüntetett – általános forgalmi adót nem tartalmazó – ellenértéket. E jogszabályi rendelkezés szerint a könyvekben követelésként a
7
Tipp
8
A számlán vevőként feltüntetett személy által tett, a teljesítés hiányára vonatkozó jognyilatkozat és annak a számlakiállító általi elfogadása önmagában még nem támasztja alá a teljesítés hiányát, illetve a számlakiállító részéről a teljesítés hiányát. Az Áfa tv. 77. §-a nem tartalmaz (korábban sem tartalmazott) olyan rendelkezést, amely alapján az említett körülmény következtében az adóalap utólag csökken. A Kúria jogértelmezése szerint (Kfv.V.35.554/ 2012/7. számú ítélet) a vállalkozás részéről el-
ismerten végzett gazdasági esemény jogkövetkezménye az adófizetési kötelezettség. Ha a számlát kiállító vállalkozás álláspontja szerint teljesített, akkor a számlában felszámított áfa megfizetésére kötelezett, függetlenül attól, hogy a számla alapján a számviteli szabályok miatt követelés, árbevétel nem mutatható ki.
T
másik fél által elfogadott, elismert teljesítés pénzügyileg nem rendezett ellenértéke mutatható ki, az általános forgalmi adót nem tartalmazó összeg árbevételként számolandó el. Előfordulhat azonban, hogy a vállalkozás által kiállított számlán vevőként feltüntetett személy a teljesítés tényét nem ismerte el, a számlát nem fogadta be, ezért a számlázott összeg követelésként, az áfa nélküli összeg értékesítés nettó árbevételeként nem számolható el. Amennyiben a kiállított számla alapján árbevétel, követelés kimutatásra került, akkor a vállalkozások általában a könyvviteli rendezés érdekében érvénytelenítő számlát állítanak ki. Azonban a számla érvénytelenítésével, illetve módosításával összefüggésben nem a számviteli törvény az irányadó, hanem az áfatörvény (a továbbiakban: Áfa tv.) vonatkozó rendelkezései alapján kell eljárni. Az említett esetben a számlát kiállító vállalkozás kétféle magatartást tanúsíthat: elismeri a teljesítés, vagy teljesítésének hiányát, illetve álláspontja szerint részéről a teljesítés megtörtént. Az Áfa tv. önmagában a számlán vevőként feltüntetett személy teljesítés hiányára vonatkozó nyilatkozata alapján nem teszi lehetővé a számla kiállítója számára a számla érvénytelenítését (stornírozását), valamint nem biztosít mentesítést a kiszámlázott általános forgalmi adó bevallásának kötelezettsége alól, továbbá nem engedi meg a számla alapján bevallott fizetendő adó utólagos törlését sem. Az Áfa tv. 55. § (2) bekezdése értelmében adófizetési kötelezettség keletkezik akkor is, ha a teljesítés hiánya ellenére számlakibocsátás történik. Az említett jogszabályhely szerint az adófizetési kötelezettség alóli mentesüléshez a számla kiállítójának mindenképpen bizonyítania kell, hogy nem történt teljesítés, vagy az nem részéről valósult meg.
Ha a fizetendő áfa mástól nem követelhető, akkor az 2015-ig rendkívüli, 2016-tól pedig egyéb ráfordításnak minősül.
Előfordulhat, hogy a vevő (megrendelő) a teljesítés tényét elismerte, de a számlázott összeget kifogásolta, mivel álláspontja szerint a szerződésben meghatározottnál alacsonyabb ellenérték fizetésére kötelezett. Amennyiben az eladó álláspontja szerint a számlázott ellenérték illeti meg, akkor az adóalap az Áfa tv. 77. §-a szerint nem csökken, hiszen a szerződést a vevő egyoldalúan nem módosíthatja. A ténylegesen megtörtént, a vevő által is elfogadott teljesítés következtében az adóalap csökkenésének hiányában az eladó az általa kiállított számla módosítására nem jogosult.
Behajthatatlan követelés A vállalkozás a zárási munkálatok során megállapíthatja, hogy a könyvekben kimutatott követelése a számviteli törvény értelmező rendelkezése alapján behajthatatlan, ezért annak könyv szerinti értékét leírja (egyéb ráfordításként elszámolja). Behajthatatlan követelés a mérlegben nem szerepeltethető. A behajthatatlan követelés mögött a vevő által elismert teljesítés húzódik meg, hiszen ennek hiányában a követelés sem lett volna kimutatható. A teljesítés következtében a számla érvénytelenítése (stornírozása) nem jöhet szóba. Az Áfa tv. a követelés behajthatatlanságát nem minősíti (minősítette) olyan körülménynek, amely alapján az adóalap utólag csökkenne. Ennek következtében a bevallott (bevallani elmulasztott) fizetendő adó utólag nem csökkenthető a behajthatatlanság megállapítása miatt.
Értékvesztés A számviteli törvény szerint a vevő minősítése alapján az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rende-
KÖNYVELŐK LAPJA
Selejtezés A vállalkozások a felesleges eszközeiket (tárgyi eszköz, anyag, áru) könyveikből kivezetik, mennyiségben és értékben törlik. A kivezetés folyamatát nevezzük selejtezésnek. Felesleges vagyontárgyak azok a tárgyi eszközök és készletek, amelyek gazdasági tevékenységhez már nem szükségesek; eredeti rendeltetésüknek már nem felelnek meg; rongálás, megrongálódás, természetes elhasználódás miatt rendeltetésszerű használatra már nem alkalmasak; gazdaságosan nem javíthatók, szavatossági idejük lejárt. A selejtezés nem értékelhető olyan módon, hogy ezáltal a vállalkozás az eszközt (terméket) kivonja a gazdasági tevékenységéből. Ennek következtében önmagában a selejtezéssel az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésében, a 14. § (1)-(2) bekezdésében foglalt tényállás nem valósul meg, így tehát adófizetési kötelezettség akkor sem keletkezik, ha a selejtezett eszköz vagy annak alkotórészének beszerzéséhez kapcsolódóan felmerült áfa részben, vagy egészben levonható volt.
KÖNYVELŐK LAPJA
Tipp
Az adóhatóság a gazdasági tevékenységből történő kivonás tényállását állapítja meg akkor is, ha nem tartja tényszerűnek a vizsgálat alá vont vállalkozás által alkalmazott selejtezési arányt, s a vállalkozás a selejtezett termékek fizikai meglétét, vagy annak vállalkozáson belüli megsemmisítését nem igazolja. A vállalkozás az év során 10 000 darab műszaki berendezést vásárolt továbbértékesítési céllal, és 1000 darab beszerzési értékét selejtezett készletként számolta el arra hivatkozva, hogy azok a tárolás során megsérültek, így nem voltak értékesíthetők. Ezzel szemben az adóhatóság álláspontja szerint a reális selejtezési hányad legfeljebb 5%, így ténylegesen maximum 500 darab műszaki berendezés selejtezésére kerülhetett sor. A különbözetként jelentkező 500 darab műszaki berendezés esetében az adóhatóság a gazdasági tevékenységből való kivonást állapítja meg, kivéve, ha a vállalkozás az 500 darab sérült műszaki berendezést bemutatja, illetve igazolja okszerű és életszerű indokok alapján történt megsemmisítését.
Leltárhiány Mérlegkészítéskor a fordulónapra vonatkozóan feltárt leltárhiányt a könyvekben el kell számolni. A leltárhiány mennyiségi eltérést jelent. Az általános forgalmi adó tekintetében a leltárhiány kezelése attól függ, hogy az milyen okból keletkezett. Az Európai Bíróság C–435/03. és C–550/11. ítélete egyértelműen leszögezi, hogy lopás esetén adófizetési kötelezettség nem keletkezhet. A Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.35.042/2009/5. számú ítéletében ugyanilyen értelemben foglalt állást. Tipp
zett követelésnél a mérlegkészítésnél értékvesztést kell elszámolni, ha a követelés várhatóan megtérülő összege kisebb a könyv szerinti értéknél, feltéve, hogy ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű. Ha a vásárolt, saját előállítású készlet (anyag, áru) bekerülési (beszerzési), illetve könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert tényleges piaci értéke, valamint a készlet a vonatkozó előírásoknak (szabvány, szállítási feltétel, szakmai előírás stb.), illetve eredeti rendeltetésének nem felel meg, ha megrongálódott, ha felhasználása, értékesítése kétségessé vált, vagy ha feleslegessé vált, akkor mérlegkészítéskor értékvesztést kell elszámolni. A követeléssel kapcsolatos értékvesztés elszámolását az Áfa tv. nem minősíti (minősítette) olyan körülménynek, amely alapján az adóalap utólag csökkenne (az értékvesztés visszaírása sem növeli), ezért a bevallott (bevallani elmulasztott) fizetendő adó utólag nem csökkenthető. Az említett indokok alapján értékvesztés elszámolása következtében a készletet a vállalkozás nem vonja ki a gazdasági tevékenységéből (mennyiségi csökkenés nem következik be), ezáltal adófizetési kötelezettség sem keletkezhet.
A vállalkozásnak a nyomozóhatóságtól és/vagy bíróságtól származó dokumentumokkal igazolnia kell, hogy a leltárhiány, vagy annak egy része lopásra vezethető vissza.
Amennyiben a leltárhiányt a vállalkozás saját felróható magatartása vagy mulasztása okozta, illetőleg az árukészletben bekövetkezett hiányt nem a vállalkozás akaratán kívül bekövetkező események, hanem a működésén belüli körülmények, tényezők okozták, amelyekről a vállalkozásnak tudomása, azokra ráhatása volt, akkor az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége köréből történt kivonás tényállása állapítható meg (Legfelsőbb Bíró-
9
a kár elhárítása, illetve csökkentése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható. Amennyiben a vállalkozás a kár elhárítása, illetve csökkentése érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható, akkor az Áfa tv. 11. § (1) bekezdését kell alkalmazni, feltéve, hogy az eszköz vagy alkotórészének beszerzéséhez kapcsolódó adó részben, vagy egészben levonható volt. Abban az esetben, ha vállalkozás az eszközt gazdasági érdekéből kifolyólag semmisítette meg (pl. a kiselejtezett eszköz további tárolása költségekkel járna), akkor a gazdasági tevékenységből való kivonás nem valósul meg.
Tipp
ság Kfv.V.35.042/2009/5. számú ítélet). Ha a hiányzó termék vagy annak alkotórészének beszerzéséhez kapcsolódóan az áfa részben, vagy egészben levonható volt, akkor az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése szerint fizetendő adó keletkezik. Bizonyos termékek mennyisége sajátos jellegük (pl. illékony vegyi anyagok) folytán folyamatosan csökken, s emiatt feltétlenül leltárhiány merül fel. A Legfelsőbb Bíróság ítéletében megfogalmazott rendező elv alapján nem valósul meg a gazdasági tevékenységből történő kivonás tényállása, ha a hiány „szokásos” mértékű (a legnagyobb gondosság esetén is bekövetkezik). Ezzel szemben, ha a hiány a „szokásos” mérték feletti, akkor már megállapítható a gazdasági tevékenységből való kivonás tényállása a „szokásos” mérték feletti hiány tekintetében, mivel az azért keletkezett, mert a vállalkozás nem tett meg minden tőle elvárható intézkedést. A leltárhiány abból is adódhat, hogy valamely ok (pl. káresemény) következtében a vállalkozás tárgyi eszköze, készlete (anyag, áru) fizikailag megsemmisült. Elemi károk (természeti katasztrófák) esetén adófizetés nem merülhet fel, tekintettel az esemény elháríthatatlanságára. Más típusú káresemény következtében sem keletkezhet fizetendő áfa, feltéve, hogy a vállalkozás
Amennyiben az adóhatóság az adóellenőrzés során az eszköz fizikai megsemmisülését, megsemmisítését alátámasztó dokumentumokat hiteltelennek minősíti, akkor az eszköz gazdasági tevékenységből történő kivonásának tényállását állapítja meg. Ezen értékelés alapján, ha az eszköz vagy annak alkotórészének beszerzéséhez kapcsolódóan az áfa részben, vagy egészben levonható volt, akkor az adóhatóság az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése alapján a „kivonáskori” piaci érték alapján fizetendő adót ír elő.
Bonácz Zsolt
BACSÓ IMRE ROVATA
AZ UBER-SOFŐRÖK ADÓZÁSA – JÖVEDELEMADÓZÁS
A közelmúltban számos cikk jelent meg arról, hogy a budapesti taxis társadalom mennyire ellenzi az Uber (a továbbiakban Uber és kapcsolódó vállalkozásai, valamint a szolgáltatás egésze értendő alatta) működését, s ennek tüntetéssel, blokáddal is hangot adtak. A nyilatkozatokban több alkalommal hangzott el az a kijelentés, hogy az Uber-sofőrök nem adóznak. Jelen cikk egy két részből álló sorozat második része, amely az Uber-sofőrök tevékenységének jövedelemadózási oldalára, illetve az ezzel összefüggő járulékfizetésre koncentrál. (A témával kapcsolatos forgalmi adózási szabályokról az Áfa&Számlázás 2016. márciusi számában olvashattak.) Miután az Uber-sofőr a cikksorozat előző részében leírtak szerint választott, hogy mely áfaszabályokat alkalmazza, a várhatóan megmaradó nettó bevé-
10
tel alapján azzal kapcsolatosan is meg kell hoznia a döntést, hogy a jövőben hogyan állapítja meg a jövedelemadót.
KÖNYVELŐK LAPJA
Ennek egyéni vállalkozóként több módja is lehetséges, például:
vállalkozói jövedelemadózás; szja szerinti átalányadózás; kisadózók tételes adója; egyszerűsített vállalkozói adó.
Személyi jövedelemadózás egyéni vállalkozóként Az Uber-sofőr tehát egyéni vállalkozóként választhatja a személyi jövedelemadó szerinti adózást. Amennyiben ennek alkalmazása mellett dönt, úgy a jövedelmét kétféle módszer szerint állapíthatja meg. Az egyik a vállalkozói jövedelemadózás, a másik pedig az átalányadózás. Képletekkel leegyszerűsítve: vállalkozói jövedelem szerinti adózás: bevételek – számlával igazolt költségek = jövedelem átalányadózás: bevételek – törvény alapján meghatározott átalány mértékű költség = jövedelem Továbbá a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján az alábbi adófizetési kötelezettségei keletkeznek az egyéni vállalkozónak: összevont adóalapra megállapított adó: a vállalkozói kivétre (az egyéni vállalkozó személyes munkavégzése címén elszámolt összeg); vállalkozói szja: a vállalkozó adóalapja után; osztalékadó: vállalkozói osztalékalapja, mint osztalékból származó jövedelem alapján. Valamint járulékfizetési kötelezettség is felmerül az alábbiaknak megfelelően: 10% nyugdíjjárulék; 7% egészségbiztosítási járulék; 8,5% egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék; 1,5% munkaerőpiaci járulék (ezt nem kell fizetnie annak, aki közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytat, vagy heti 36 órát meghaladó munkaviszonnyal is rendelkezik, illetve nyugdíjas); 27% szociális hozzájárulási adó. Amennyiben nincs az egyéni vállalkozónak biztosítási jogviszonya (vagyis nincs heti 36 órát meghaladó munkaviszonya, főállása), akkor legalább egy – járuléktípusonként eltérő mértékben – megnövelt minimálbérnek megfelelően kell a járulékot megállapítania és megfizetnie. Vagyis az egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékot legalább a minimálbér 1,5-szerese, a szociális hozzájárulási adót 112,5%-a után kell megfizetni.
KÖNYVELŐK LAPJA
Azonban mivel itt szakképzettséget igénylő munkáról van szó, a járulékok alapja nem a minimálbér, hanem a garantált bérminimum, ami 2016-ban 129 000 forint. A fentieket összesítve tehát havonta legalább 68 531 forint járulékot kell megfizetni. A fenti adó- és járulékkötelezettségekről havonta kell járulékbevallást benyújtani, illetve negyedévente személyi jövedelemadó-előleget fizetni, amennyiben az eléri a 10 000 forintot. Ez a rendelkezés valamennyi adóalanyra vonatkozik. Azoknak, akiknek van munkaviszonyuk, csak a ténylegesen elért jövedelmük után kell bevallást benyújtaniuk, illetve a kiegészítő tevékenységet folytatóknak negyedévente kell adóelőleget és nyugdíjjárulékot bevallaniuk és fizetniük.
Vállalkozói jövedelemadózás – tételes költségelszámolás egyéni vállalkozóként Az egyéni vállalkozók adózásának általános szabálya a vállalkozói személyi jövedelemadózás, amely szerint az egyéni vállalkozó adókötelezettségét a vállalkozói kivét, a vállalkozói adóalap és a vállalkozói osztalékalap alapján határozza meg. A vállalkozói kivét az önálló tevékenységből származó jövedelmek közé tartozik. A vállalkozói adóalap és annak adója A vállalkozói jövedelmet a vállalkozói bevételből tételes költségelszámolással kell meghatározni. A költségek levonása és a különböző korrekciós tételek után maradó jövedelem adja a 19%-os, illetve a 10%-os vállalkozói jövedelemadó alapját. [Szja tv. 49/B. § (9)] Vállalkozói bevételként a vállalkozó a tevékenysége keretében, vagy azzal összefüggésben befolyt összegeket számolja el. Az adótörvény nem sorolja fel tételesen a bevételeket, csupán a leggyakrabban előforduló bevételekről tesz említést, illetve a jellemzően bevételnek számító összegeket határozza meg. Így például bevétel a tevékenység ellenértékeként, vagy ezek előlegeként megkapott készpénz vagy bankszámlán jóváírt összeg, illetve bármilyen ezek helyett adott vagyoni érték, kapott kamat, kötbér vagy fogyasztói árkiegészítés. A vállalkozói bevételt különböző növelő és csökkentő tételekkel kell korrigálni. Az egyéni vállalkozó csak a vállalkozással összefüggésben felmerülő, a tevékenység folytatása érde-
11
kében ténylegesen kifizetett, igazolt kiadást számolhatja el a költségei között. A költségek elszámolása alapvetően pénzforgalmi szemléletben történik, a törvény is minősítheti az egyes tételeket költségnek (pl. értékcsökkenési leírás). A törvény csak a jellemzően előforduló költségeket sorolja fel, illetve az elszámolhatóságukra vonatkozó szabályokat tartalmazza. Az egyéni vállalkozó a módosított bevételéből számolhatja el a vállalkozási tevékenységgel összefüggésben felmerült költségeket. Költségként csak a ténylegesen kifizetett és szabályszerűen bizonylatolt kiadásait számolhatja el, amely a bevétel megszerzése, a jövedelemszerző tevékenység folytatása érdekében merült fel az adóévben. Így tipikusan az alábbi vállalkozói költségek merülhetnek fel: az anyag- és árubeszerzésre, szállításra fordított kiadás, az adott előleg; a kizárólag üzleti célt szolgáló tárgyi eszközök; az alkalmazott részére kifizetett bér és annak közterhei; a 16. életévét betöltött segítő családtag részére adott juttatás és annak közterhe; az olyan biztosítási díj, amelynek biztosítottja az alkalmazott; az alkalmazott javára az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás, a kifizetőt terhelő adó mellett adható juttatás és annak közterhe; a megfizetett cégautóadó; a tevékenységgel összefüggő biztosítási díj; a pénzintézettől felvett üzleti hitelre fizetett kamat, kivéve azt a kamatot, amely a tárgyi eszköz beszerzési árának részét képezi; hivatali, üzleti utazás esetén felmerült utazási- és szállásköltség, valamint külföldre történő utazás költsége; a kötelezően fizetendő adók és járulékok; a telefon, a rádiótelefon beszerzési és beszerelési költsége (a lakásban lévő telephely esetében a telefon beszerzésére és beszerelésére a kiadásoknak csak az 50%-a minősül költségnek); az internethasználat díjának a 100%-a, azzal, hogy ha a lakás és a telephely nem különül el, akkor a díj 50%-a az elismert költség; az úthasználat díja az úthasználatra jogosultság időszakában a díjköteles útszakaszon történt üzleti célú futásteljesítmény arányában; a vállalkozói kivét; a tárgyi eszközök értékcsökkenése.
12
A fentiekhez kapcsolódóan a vállalkozó alkalmazhatja a veszteségelhatárolás szabályait, mely szerint az adott évi veszteség a következő évek jövedelmével szemben elszámolhatóvá válik. Az előzőekben megállapított módosított bevételből a költségek levonása, valamint esetlegesen az elhatárolt veszteség levonása (az előző évről áthozott veszteség a tárgyévi jövedelemmel szemben a jövedelem 50%-ig vehető figyelembe) után maradó rész a jövedelem, vagyis a vállalkozói adóalap. A jövedelemminimum meghatározása Amennyiben az egyéni vállalkozó bevételének és költségeinek különbsége nem éri el a vállalkozói bevétel 2%-át, azaz a jövedelemminimumot, akkor választása szerint az adóbevallásában az Art. szerint nyilatkozatot kell tennie, vagy a jövedelemminimumot tekinti adóalapnak. Az adó mértéke A vállalkozói személyi jövedelemadó mértéke: 19%. [Szja tv. 49/B. § (9)] A vállalkozói személyi jövedelemadó mértéke 10% a vállalkozói adóalap 500 millió forintot meg nem haladó összege után, ha az egyéni vállalkozó megfelel a törvényben előírt feltételeknek. A 10%-os adómérték alkalmazása esetén az egyéni vállalkozó köteles a vállalkozói adóalap 9%-ának megfelelő összeget a bevallásában tájékoztató adatként feltüntetni, és elszámoláskötelezettség mellett nyilvántartásba venni. A nyilvántartott adókülönbözet, adómegtakarítás csak a törvényben meghatározott célokra fordítható. Az egyéni vállalkozó adózás utáni (adózott) jövedelme Az egyéni vállalkozó adózás utáni jövedelme egyenlő a vállalkozói adóalap és a kisvállalkozói kedvezmény együttes összegének a fizetendő adó levonása után maradó részével. A vállalkozói osztalékalap és annak adója A vállalkozói osztalékalapot az adózott vállalkozói jövedelemből kell kiszámítani. Az adózott vállalkozói jövedelmet különböző tételekkel módosítani kell. A vállalkozói osztalékalap után az adó mértéke 15%, valamint 14% egészségügyi hozzájárulás [az
KÖNYVELŐK LAPJA
egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 3. § (3) c) pontja alapján]. Az adót a magánszemély a bevallásában megállapítja, bevallja, valamint a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizeti.
Átalányadózás Az átalányadózást választó egyéni vállalkozó vállalkozói adóalapjának meghatározása eltérő a fentiektől, ugyanis a törvény nem enged a bevétellel szemben kedvezményt elszámolni, továbbá a költségekre vonatkozóan is a törvény által meghatározott átalányköltség-hányadokat lehet figyelembe venni. (Az általános mérték: 40%, kiegészítő tevékenység folytatása esetén 25%. A különböző arányszámokat az Szja tv. 53. §-a tartalmazza.) Az átalányadó lényege, hogy nem kell a költségekkel tételesen elszámolni, hanem a jövedelmet a bevételekből kiindulva, azok meghatározott hányadában kell megállapítani. Az átalányadózást az az egyéni vállalkozó választhatja, akinek az adóévet közvetlenül megelőző adóévben és az éppen aktuális adóévben a vállalkozói bevétele a 15 millió forintot nem haladta meg, vagy akinek kizárólag az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló kormányrendelet szerinti kiskereskedelmi tevékenységből az átalányadózást közvetlenül megelőző adóévben a vállalkozói bevétele a 100 millió forintot nem haladta meg. Az átalányadózás a kezdő egyéni vállalkozók számára is választható, év közben időarányosan kell a bevételi korlátokat figyelembe venni. Ha az átalányadózás megszűnik (saját kérésre, vagy a bevételi értékhatár átlépése miatt), akkor a megszűnés évét követően legalább 4 adóévnek kell eltelnie, hogy ismét élhessen az átalányadózás választásának lehetőségével a vállalkozó. Tehát az Uber-sofőrökre vonatkoztatva évi 15 millió forint nettó (áfa nélküli) bevételig választható az átalányadózás, és mivel az Szja tv. 53. § (3) g) pontja alapján, ha az 53. § (1) b) pontjának megfelelően csak a 49.39.01 Egyéb m. n. s. (máshová nem sorolt) szárazföldi személyszállítást végzi az egyéni vállalkozó, akkor részére 80% az elismert költséghányad, így az adóztatandó jövedelem a bevétel 20%-a. Amennyiben nyugdíjasként végzi a tevékenységét, akkor a bevétel 25% -a a jövedelem. Az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozók bevételi nyilvántartást vezetnek, amennyiben
KÖNYVELŐK LAPJA
áfalevonási jogot nem érvényesítenek, egészen addig, ameddig megfelelnek az átalányadózás feltételeinek. Abban az esetben, ha az átalányadózás feltételei már nem állnak fenn, akkor év közben visszamenőlegesen kell a vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazniuk. Az átalányadózás időszakában az elhatárolt veszteség évenkénti 20-20%-át, a költségeket és az időszakra jutó értékcsökkenési leírást elszámoltnak kell tekinteni. Az átalányadózónak a felmerült kiadásokról szóló számlákat és más bizonylatokat is az adó utólagos megállapításhoz való jog elévüléséig meg kell őriznie.
Kisadózók tételes adója (kata) (a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény szerint) Főállású egyéni vállalkozóként ezen adónem öszszege 50 000 forint havonta, amennyiben azonban heti 36 órát meghaladó munkaviszonya van az adóalanynak, akkor csak 25 000 forint/hó. Amennyiben az éves jövedelem meghaladja a 6 millió forintot, akkor az ezt meghaladó összeg 40%-át kell még befizetni. Ha az adóalany év közben kezdi tevékenységét, akkor időarányosan veendő figyelembe a bevételi korlát. Főállású kisadózóként lehetőség van havi 75 000 forint adót fizetni, amely azonban csak emelt összegű ellátásokra (táppénz, nyugdíj stb.) jogosít, a 6 millió forint bevételi határ nem emelkedik. Ezzel az adónemmel valamennyi jövedelemadóés járulékkötelezettséget bevallottnak és megfizetettnek kell tekinteni, és elegendő a bevételi nyilvántartás, amelynek eleget tesz akár a számlatömb is. Az adóévről a következő év február 25-ig kell bevallást benyújtani. Tehát így akár 10%-ra is le lehet szorítani az adóterhet, és feltehetően az adminisztrációs költségek is kedvezően alakulnak. Azonban megszűnik a kata-adóalanyiság, ha a kisadózó nettó módon számított adótartozása a naptári év utolsó napján meghaladja a 100 000 forintot, illetve akkor is, ha nyugta- vagy számlaadási kötelezettségének nem tesz eleget. Továbbá még egy lényeges kötelezettség van, a kiállított számlán fel kell tüntetni azt, hogy „kisadózó”, ennek elmulasztása az adóhatóság részéről mulasztási bírsággal sújtható.
13
Tekintettel arra, hogy ez rendkívül kedvező adózási lehetőség, így a törvényalkotó bevezetett egy olyan korlátozást, hogy a kata-adóalanyiság megszűnésétől számított 24 hónapban az adóalanyiság ismételten nem választható. Az egyéni vállalkozóknak lehetőségük van arra, hogy azon hónapokra, mikor nem folytatnak gazdasági tevékenységet, valamint bevételt sem szereznek, bejelentsék ezt a tényt az adóhatóságnak, s így ezen időszakra mentesülnek az adófizetési kötelezettségek alól. A szünetelés minimum 1 hónap maximum 5 év lehet. Kisadózók esetében ennek arányában kell a 6 millió forintos bevételi határt megállapítani, így ha például 3 hónapot szüneteltet az egyéni vállalkozó, akkor 9 hónapra 4,5 millió forint felett kell a 40%-os különbözeti adót megfizetni. Amennyiben az egyéni vállalkozó egész évben szüneteltette tevékenységét, úgy bevallási kötelezettsége sem keletkezik.
Eva-adóalanyiság egyéni vállalkozóként (az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény szerint) Az egyszerűsített vállalkozói adó szerinti adómegállapítást választhatja egyéni vállalkozó, egyéni cég, közkereseti társaság, bt., kft., szövetkezet, lakásszövetkezet, végrehajtó iroda, ügyvédi iroda, közjegyző iroda, valamint erdőbirtokossági társulat és szabadalmi ügyvivő iroda. Az eva alapja az áfával növelt bevétel, mértéke 37% 30 millió forintig, fölötte 50%. A belépési korlát: az adóévet megelőző mindkét évben nem szabad meghaladni a 30 millió forint bevételt. Ebből következően már legalább két éve egyéni vállalkozóként kell tevékenykedni. Továbbá a 30 millió forint elérése az evaalanyiság megszűnését okozza. Az adóalany az evaalapját évenként állapítja meg, s vallja be. Bevallási határidő az adóévet követő év február 25-e. Ám aki ezt az adózási formát választotta, az a negyedévet követő hónap 12-éig adóelőleget fizet. Az eva megfizetésével teljesített adókötelezettségek az alábbiak: áfa, szja, vállalkozói osztalékalap-adó. Az adóalany az általa munkaviszony keretében foglalkoztatott magánszemély után, a foglalkoztatás minden megkezdett hónapjára fizet járulékokat,
14
valamint szakképzési hozzájárulást, amelynek mértéke magánszemélyenként havonta a tárgyhónap első napjára érvényes minimálbér kétszeresének 1,5%-a. A szakképzési hozzájárulást negyedévenként kell megállapítani (a kötelezettség-csökkentés figyelembe vehető a megállapításkor), valamint az egyes negyedévekre megállapított adóelőleget az adóévre vonatkozó evabevallásban kell bevallani. A szakképzési hozzájárulást (kivéve az utolsó negyedévre megállapított szakképzési hozzájárulást) a negyedévet követő hónap 12. napjáig, az adóév utolsó negyedévére megállapított szakképzési hozzájárulást pedig az eva megfizetésére előírt határidőig kell megfizetni. Eva-adóalanyként fizetendő különféle járulékok Főfoglalkozású adóalany esetében 27% szociális hozzájárulási adó fizetendő a minimálbér vagy a garantált bérminimum 112,5%-a után. A garantált bérminimum után 10% nyugdíjjárulék, illetve a garantált bérminimum 150%-a után 7% egészségbiztosítási járulék és 1,5% munkaerőpiaci járulék terheli a jövedelmet. 36 órás munkaviszony mellett az evaalap 4%-a után 27% szociális hozzájárulási adó, 10% nyugdíjjárulék, valamint 7% egészségbiztosítási járulék fizetendő. Kiegészítő tevékenységű (nyugdíjas) eva-adóalany esetén 10% nyugdíjjárulék az evaalap után, valamint 7 050 forint egészségügyi szolgáltatási járulék a fizetendő kötelezettség.
Az egyéni vállalkozókra vonatkozó fő járulékfizetési szabályok rövid értelmezése Az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonya az egyéni vállalkozói nyilvántartásba való bejegyzés napjától egészen az egyéni vállalkozói nyilvántartásból való törléséig tart. Vagyis a tényleges munkavégzésnek, illetve a tevékenység megkezdésének nincs jelentősége. Biztosított (főfoglalkozású) az az egyéni vállalkozó, aki egyidejűleg nem áll legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban, nem folytat tanulmányokat közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében,
KÖNYVELŐK LAPJA
nem minősül kiegészítő tevékenységet folytatónak, egyéni vállalkozó, és egyidejűleg társas vállalkozóként is biztosított, főszabályként egyéni vállalkozói jogviszonyában minősül főfoglalkozásúnak (ez esetben a társas vállalkozásnál fennálló járulékfizetési kötelezettség alapja a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem), továbbá akkor ha a foglalkoztatása más foglalkoztatónál egyidejűleg nem munkaviszonyban történik, (pl: megbízási, vállalkozási jogviszony). Másodfoglalkozású az egyéni vállalkozó, ha a vállalkozás folytatásával egyidejűleg munkaviszonyban is áll, és abban foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, vagy közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat. Kiegészítő tevékenységet folytató az egyéni vállalkozó, ha saját jogú nyugdíjas, vagy özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. A biztosított egyéni vállalkozó a járulékalapot képező jövedelme után 10% nyugdíjjárulékot, 8,5% egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékot fizet a garantált bérminimum 150%-a után. Nem fizet a fenti 8,5% egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékból 1,5% munkaerőpiaci járulékot az az egyéni vállalkozó, aki közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytat, vagy a vállalkozói tevékenysége mellett munkaviszonynyal is rendelkezik, illetve saját jogú nyugdíjas, vagy a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. Az egyéni vállalkozó nem köteles nyugdíjjárulékot, valamint egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékot fizetni az alábbi időtartamokra: ha táppénzben, baleseti táppénzben, csecsemőgondozási díjban, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül (kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermekgondozást segítő ellátás, az ápolási díj folyósításának tartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja);
KÖNYVELŐK LAPJA
ha katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona; ha fogvatartott. Amennyiben az egyéni vállalkozó legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll, vagy közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat, akkor a 4% természetbeni egészségbiztosítási járulékot, a 3%-os mértékű pénzbeli egészségbiztosítási járulékot és a 10% nyugdíjjárulékot a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem után vallja be és fizeti meg. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó 7050 forint (napi 235 forint) összegű egészségügyi szolgáltatási járulékot és 10% nyugdíjjárulékot fizet. A nyugdíjjárulék alapja a vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányban megállapított jövedelem. Az egyéni vállalkozó saját maga után szociális hozzájárulási adó fizetésére kötelezett. Az adónak nem alanya: a saját jogú nyugdíjas egyéni vállalkozó; az özvegyi nyugdíjban részesülő olyan egyéni vállalkozó, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltötte.
Rövid összefoglalás Az Uber-sofőr munkavégzését bármikor megszakíthatja az adóév során, így jövedelemmaximalizálás és adóhatékonyság szempontjából egyéni vállalkozóként akkor jár a legjobban, ha tevékenységének megkezdésekor alanyi adómentességet választ az általános forgalmi adó tekintetében, valamint kataadóalanyiság alá jelentkezik be, s mindezek mellett a bruttó bevétele nem haladja meg az évi 6 millió forintot. Ezen határ átlépése esetén ugyanis már az elérhető jövedelem az adott adóévben az öszszeghatár feletti bevétel 21,26%-ával csökken, míg a következő adóévtől a teljes bevétele csökken ilyen mértékben. A sofőr jövedelemadó-szempontból ezen öszszeghatár elérésével akár 10%-ra csökkentheti az adóterhelést, míg az összeghatár átlépése esetén az ezt meghaladó összeg már azonnal 40%-os kulccsal adózik, így az átlag adóterhelés azonnal emelkedésnek indul.
Bacsó Imre
15
PERJÉSI JUDIT ROVATA
A BÉRPÓTLÉKOK ÚTVESZTŐJÉBEN
Amikor a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényt megalkották, hogy felváltsa az 1992. évi XXII. törvényt, cél volt, hogy egyszerűsítsék a munka világának szabályozását. Elmondható, hogy vannak területek, ahol ez sikerült, viszont jócskán vannak olyanok is, ahol nem. A hatálybalépés óta eltelt időszakban az új törvényt már többször módosították, pontosították, de egyszerűbbé, egyértelműbbé nem sikerült tenni. Emellett a munka törvénykönyve egy kerettörvény, amelynek alkalmazása során további jogi állásfoglalások szükségesek és esetenként egy-egy kérdésben a szakemberek véleménye is eltérő. Ez nem könnyíti meg a benne foglalt szabályok mindennapi alkalmazását. Az új törvény megalkotásával a bérpótlékokat is egyszerűsíteni, számukat csökkenteni kívánták. Az egyszerűsítés nem egészen sikerült, ha csak azt nézzük, hogy például a bérpótlékok alapját képező, egy órára jutó alapbér osztószámát is többször megváltoztatták. Jelen cikkemben megpróbálok áttekintést adni a bérpótlékokról a mindennapi élet egyszerűsítése érdekében.
A bérpótlékokra vonatkozó jogszabályi környezet Az Mt. 139–145. §-aiban kerültek meghatározásra a különféle bérpótlékok, azok mértékei, illetve a számítási alapok. Említést kell tenni az ezen részhez tartozó, a 165. §-ban olvasható lehetséges eltérő megállapodásokról is. Itt találhatjuk például azt a kogens szabályt, hogy a bérpótlék – kivéve a készenlét és az ügyelet idejére fizetett pótlék – a munkavállalót az alapbérén felül illeti meg, ettől sem kollektív szerződésben, sem munkaszerződésben nem lehet eltérni [165. § (1) bekezdés d. pont]. Vannak azonban a törvényben olyan helyek, amelyek bizonyos esetekben lehetőséget biztosítanak az eltérésre. Így például, ha a munkáltatónál van kollektív szerződés, akkor a 277. § (2) bekezdése alapján a pótlékok tekintetében bizonyos esetekben akár a munkavállaló hátrányára is eltérhet. Vagyis amellett, hogy szem előtt tartja a munkáltató, hogy a pótlék a munkavállalót az alapbérén felül illeti meg, a kollektív szerződésben meghatározhat akár a törvényben előírtaknál kisebb pótlékmértéket is. Ha nincs a munkáltatónál kollektív szerződés, akkor a bérpótlékok alkalmazásánál a munkaszerződésben csak a munkavállaló javára lehet eltérni. [43. § (1) bekezdés] Érdemes szót ejteni a 145. §-ról is, ami megengedi a munkáltatónak és a munkavállalónak, hogy – a készenlétre és az ügyeletre fizetendő bérpótlékon kívül – a bérpótlékot is magában foglaló alapbért állapítsanak meg.
16
További lehetőség, hogy a munkaszerződésben a bérpótlék helyett, illetve készenlét és ügyelet esetén a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot is magában foglaló havi átalány kerüljön meghatározásra. Utóbbi esetben azonban követelmény, hogy az átalány megállapításával a tételes elszámoláshoz képest a munkavállaló nem kerülhet lényegesen, illetve aránytalanul kedvezőtlenebb helyzetbe.
A bérpótlékok számítási alapja A bérpótlék számítási alapja – eltérő megállapodás hiányában – a munkavállaló egy órára jutó alapbére. Havibéres munkavállaló esetén a bérpótlék alapjául szolgáló, egy órára jutó alapbér kiszámításakor a 136. § (3) bekezdését kell alkalmazni, és teljes munkaidő esetén a havi alapbért az adott hónapban irányadó általános munkarend szerinti ledolgozandó munkaórák számával kell elosztani. A bérpótlék meghatározásakor ettől eltérően kell eljárni. Ebben az esetben az egy órára jutó pótlék kiszámításához a havi bért teljes munkaidő esetén 174 órával kell elosztani. Abban az esetben, ha a munkavállalót részvagy az általánostól eltérő teljes napi munkaidőben foglalkoztatják, úgy mind az egy órára jutó alapbér, mind a bérpótlék számítása esetén az osztószámot a munkaszerződésben foglalt napi munkaidő figyelembevételével kell számolni. Ha például egy biztonsági őrt készenléti jellegű munkakörben foglalkoztat a munkáltató, és a munkaszerződése szerinti napi munkaideje 12 óra, a bérpótlék számításánál az osztószám nem 174 óra, hanem 261 óra lesz.
A bérpótlékok fajtái vasárnapi pótlék, munkaszüneti napra járó pótlék,
KÖNYVELŐK LAPJA
műszakpótlék, éjszakai pótlék, rendkívüli munkavégzésre járó pótlék, készenléti pótlék, ügyeleti pótlék.
Vasárnapi pótlék Ahogy a cikk elején is említettem, a munka törvénykönyvét hatálybalépését követően többször is módosították. Tették ezt legutóbb 2016 áprilisában, amikor a vasárnapi zárva tartás hirtelen eltörlésével szükségessé vált az Mt. módosítása is. Ekkor nem csak a kereskedelemben dolgozók vasárnapra történő beosztása vált újra lehetségessé, de a vasárnapi pótlék tekintetében is visszaállították az eredeti, 2015. március 15-e előtti állapotot. A vasárnapi pótlék témája azóta is napirenden van, így elképzelhető, hogy a közeljövőben ismét változtatják annak jogszabályi hátterét. Amennyiben a munkavállaló vasárnap rendes munkaidőben végez munkát, úgy részére 50% bérpótlék (vasárnapi pótlék) jár abban az esetben, ha a vasárnapi munkavégzésre kizárólag az alábbi feltételek alapján kötelezhető: több műszakos tevékenység keretében, készenléti jellegű munkakörben, a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató-, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál. Vagyis például előfordulhat, hogy nem jár vasárnapi pótlék annak a munkavállalónak, aki ugyan készenléti jellegű munkakörben dolgozik, de mindezt egy, a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál teszi, és vasárnapi rendes munkaidőben történő munkavégzésre az utóbbi feltétel alapján is beosztható. Ettől a rendelkezéstől a munkáltató természetesen pozitív irányban eltérhet. Ha a vasárnapi munkavégzésre rendkívüli munkaidő elrendelése alapján kerül sor, úgy az 50% vasárnapi pótlék a fenti esetekben szintén jár, valamint jár azoknak a munkavállalóknak is, akik egyébként vasárnapra rendes munkaidőben nem oszthatók be. Munkaszüneti napra járó pótlék Emlékeztetőül, munkaszüneti napra rendes munkaidő kizárólag a következő esetekben rendelhető el: a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, vagy munkakörben, az idényjellegű, a megszakítás nélküli tevékenység keretében,
KÖNYVELŐK LAPJA
a társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés esetén, külföldön történő munkavégzés során. Munkaszüneti napra rendkívüli munkaidő a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható munkavállaló számára rendelhető el. Egyéb esetben csak baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása érdekében. A munkavállalót munkaszüneti napon történő rendes, illetve rendkívüli munkavégzés esetén is 100% bérpótlék illeti meg. Munkaszüneti nap valamennyi „pirosbetűs” ünnep, beleértve a húsvét és a pünkösd vasárnapot is. Amennyiben egy munkaszüneti nap vasárnapra esik, abban az esetben is a munkaszüneti napra járó pótlékot köteles fizetni a munkáltató. Műszakpótlék Az Mt. 141. § (1) bekezdése alapján 18 és 6 óra között 30% műszakpótlék jár a munkavállalónak, ha a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változik. Mit tekintünk rendszeresnek? A jelenlegi szabályozás szerint a változás rendszeres, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmadában eltér, és a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább 4 óra eltérés van. Nézzünk például egy munkavállalót, akit ha két héten keresztül 8 órától délután 16 óráig osztanak be rendes munkaidőre dolgozni, a következő két hétben pedig 14 órától este 22 óráig, akkor megvalósul mindkét feltétel, és a 18 és 22 óra közötti munkavégzésre jogosult a műszakpótlékra. Ha ugyanezt a munkavállalót a következő hónapban három héten át 8 órától 16 óráig osztják be és csak egy héten keresztül 14 órától 22 óráig, akkor abban a hónapban nem lesz jogosult műszakpótlékra a 18 és 22 óra közötti időszakban. Ha a munkavállalót két héten át 10 órától 18 óráig osztják be, a következő két hétben pedig 13 órától 21 óráig, akkor ugyan megvalósul, hogy a munkaidő kezdési időpontja a munkanapok legalább egyharmadában eltér, de a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között nincs legalább 4 óra, így nem jogosult műszakpótlékra. Figyeljünk arra, hogy a munkáltató többműszakos tevékenysége és a munkavállaló műszakpótlékra való jogosultsága független egymástól. Ugyanis a műszakpótlékra való jogosultságnak nem feltétele, hogy a munkáltató tevékenysége többműszakos legyen (a munkáltató tevé-
17
kenysége akkor többműszakos, ha annak tartama hetente eléri a 80 órát). Ha például a munkáltató hétfőtől péntekig 8 órától 22 óráig működik, akkor nem minősül több műszakosnak, mert a működése nem éri el a heti 80 órát. A munkavállaló mégis jogosult lehet műszakpótlékra. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a munkáltató tevékenysége eléri a heti 80 órát és így többműszakosnak minősül, azonban a munkavállalót mégsem illeti meg a műszakpótlék, mert az ő munkaidő-beosztására a fenti két feltétel nem teljesül, mert például minden nap 6 órától 14 óráig végez munkát. Ha a munkavállaló jogosulttá válik a műszakpótlékra, akkor az nem csak a rendes munkaidőben végzett munka után, hanem a rendkívüli munkavégzés esetén, vasárnap, illetve a munkaszüneti napon végzett rendes, illetve rendkívüli munka esetén is megilleti 18 és 6 óra között. Éjszakai pótlék Az Mt. 142. §-ában foglaltak alapján a munkavállalót – kivéve a műszakpótlékra jogosult munkavállalót – éjszakai munkavégzés esetén az alapbérén felül 15% éjszakai pótlék illeti meg abban az esetben, ha a 22 és 6 óra közötti időtartamban végzett munkája meghaladja az egy órát. Ebből következően az a munkavállaló, aki műszakpótlékra jogosult 18 óra és 6 óra között, nem jogosult további 15% éjszakai pótlékra a 22 és 6 óra közötti munkavégzésére tekintettel. Az Mt. meghatározza az éjszakai munkavégzés fogalmát is, melyet a 89. §-ban találunk. Eszerint éjszakai munka a 22 és 6 óra közötti időszakban teljesített munkavégzés. Rendkívüli munkavégzésre járó pótlék Az Mt. 107. §-ában található a rendkívüli munkaidő meghatározása. Eszerint rendkívüli munkaidő a munkaidő-beosztástól eltérő, a munkaidőkereten felüli, az elszámolási időszak alkalmazása esetén az ennek alapjául szolgáló heti munkaidőt meghaladó munkaidő, továbbá az ügyelet időtartama. A 143. § (1) bekezdése kimondja, hogy rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésért a munkavállalót az alapbérén felül pótlék illeti meg, melynek mértéke az alábbiak szerint alakul. Amennyiben a rendkívüli munkavégzésre a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan, a munkaidőkereten felül, vagy az elszámolási időszakon felül kerül sor, a bérpótlék mértéke 50%, vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály, vagy a mun-
18
káltató és a munkavállaló megállapodása alapján a pótlék helyett szabadidő jár (tehát a munkáltató erről nem dönthet egyoldalúan). Ebben az esetben a szabadidő mértéke nem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő tartamánál. [143. § (2)-(3) bekezdés] Fontos megjegyezni, hogy szabadidővel csak a pótlékot lehet kiváltani, a ledolgozott rendkívüli munkaidő óráira a munkavállaló részére az alapbére arányos részét ki kell fizetni! Ezenkívül arról sem szabad elfelejtkezni, hogy a rendkívüli munkavégzésért járó szabadidőre is jár az alapbér arányos része! Vagyis a pótlék szabadidővel történő megváltása összességében nagyobb költséget jelent a munkáltatónak, hiszen olyan időszakot is fizetnie kell alapbérrel a munkavállalónak, amely alatt az nem végez munkát. Amennyiben a rendkívüli munkavégzést a heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) rendeli el a munkáltató (ez érvényes akkor is, ha a rendkívüli munkaidő a munkaidőkereten felül keletkezik, de a munkaidőkeretben kiadott pihenőnapok száma kevesebb, mint az általános munkarend szerinti pihenőnapok száma ugyanezen időszakban), a pótlék mértéke 100%, vagy 50%, ha a munkáltató másik pihenőnapot (heti pihenőidőt) biztosít [143. § (4) bekezdés]. Ebben az esetben a munkáltató dönthet arról, hogy a 100% pótlékot fizeti a munkavállalónak, vagy 50% pótlékot és emellett másik pihenőnapot (heti pihenőidőt) biztosít részére. Az Mt. nem ír elő arra vonatkozóan kötelezettséget, hogy a munkáltató által biztosított másik pihenőnapra (heti pihenőidőre) külön díjazás illetné meg a munkavállalót. Azonban mivel ezt a másik pihenőnapot (heti pihenőidőt) egy olyan napon veszi majd igénybe a munkavállaló, ami számára egyébként munkanapnak minősül, így a távolléte fizetett távollét lesz. Így ebben az esetben is igaz, hogy a pótlék felének pihenőnappal (heti pihenőidővel) történő megváltása többletköltséget jelent a munkáltatónak (mert olyan napra is fizet alapbért a munkavállalónak, amikor az nem végez munkát). Különösen akkor érdemes mérlegelnie a munkáltatónak, hogy melyik pótlékfizetést választja, ha a pihenőnapon a munkavállaló napi munkaidejénél kevesebb óraszámban rendel el rendkívüli munkaidőt. Ugyanis, az 50% pótlék fizetése mellett ebben az esetben is egy teljes másik pihenőnapot kell biztosítania a munkavállaló részére. Abban az esetben, ha a heti pihenőnap (heti pihenőidő) vasárnapra esik, és erre a napra rendel el rendkívüli munkaidőt a munkáltató, a fenti pótlékokon kívül az 50% vasárnapi pótlékra is jogosult a munkavállaló, ha egyébként jogosult vasárnapi pótlékra. Munkaszüneti napra csak szigorú feltételek mellett lehet rendkívüli munkaidőt elrendelni (a munkaszüneti napra járó pótléknál erről már esett szó).
KÖNYVELŐK LAPJA
Amennyiben a munkavállaló munkaszüneti napon végez rendkívüli munkát, a heti pihenőnapon (heti pihenőidőben) végzett rendkívüli munkáért járó pótlék illeti meg. Előfordulhat olyan eset, hogy a munkavállaló rendes munkaidőben dolgozik munkaszüneti napon (pl. egy pincér egy étteremben), és ha ez a munkavállaló ezen a munkaszüneti napon végez például egy óra rendkívüli munkát, azt a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidejét meghaladóan végzi. Erre az esetre azonban az Mt. nem fogalmaz meg külön szabályozást, így ebben az esetben is a pihenőnapi pótlékmértéket kell fizetnie a munkáltatónak, vagyis 100%-ot (vagy 50%-ot, és biztosítani egy másik pihenőnapot). Véleményem szerint ebben az esetben a 100% pótlék fizetése a járható út a munkáltató részére. Amennyiben a munkavállaló munkaszüneti napon végez rendkívüli munkát, az alapbérén, a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésért járó pótlékon felül minden esetben megilleti a munkaszüneti napon történő munkavégzésért járó 100% bérpótlék is. Természetesen a rendkívüli munkavégzésért járó pótlékon felül a munkavállalót megilleti a műszakpótlék, ha egyébként jogosult rá, és 18 és 6 óra között végez munkát, vagy az éjszakai pótlék 22 és 6 óra közötti munkavégzés esetén. Abban az esetben, ha a munkáltató szabadidőt vagy másik heti pihenőnapot (heti pihenőidőt) biztosít, azt legkésőbb az elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzést követő hónapban; egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén legkésőbb a munkaidőkeret vagy elszámolási időszak végéig; a munkaidőkereten felül végzett munka esetén a szabadidőt legkésőbb a következő munkaidőkeret végéig kell kiadni. [143. § (6)]. Az Mt. lehetőséget biztosít a munkáltatónak és a munkavállalónak, hogy megállapodjanak arról, hogy a munkáltató az így keletkezett szabadidőt legkésőbb a tárgyévet követő év december 31. napjáig adja ki [143. § (7) bekezdés]. Azzal azonban fontos tisztában lenni, hogy az így keletkezett szabadidőt a munkáltató köteles kiadni, és nem a munkavállaló veszi ki.
állásra kötelezhető, melynek formái [110. § (4) bekezdés]: ügyelet: ha a munkáltató meghatározza a rendelkezésre állás helyét; készenlét: ha a rendelkezésre állási kötelezettség tartama alatt a munkavállaló határozhatja meg a tartózkodási helyét. Az ügyelet esetén meg kell jegyeznünk, hogy az időtartam szempontjából rendkívüli munkaidőnek számít (107. § d. pont), azonban – amennyiben az ügyelet alatt tényleges munkavégzés nem történik –, díjazás szempontjából nem minősül rendkívüli munkaidőnek. A munkavállalót ügyelet esetén 40%, készenlét esetén 20% pótlék illeti meg. Az Mt. ezeket a pótlékokat is a bérpótlékok között sorolja fel, azonban lényeges különbség a többi bérpótlékhoz képest, hogy mivel az ügyelet és a készenlét alatt rendelkezésre állási és nem munkavégzési kötelezettsége van a munkavállalónak, a pótlékon felül alapbérre nem jogosult. Természetesen más a helyzet, ha az ügyelet vagy a készenlét alatt tényleges munkavégzés történik. Amennyiben a munkavállaló az ügyelet vagy a készenlét időtartama alatt nem csak rendelkezésre áll, hanem munkát is végez, erre a munkavégzésre mindenképp a munkavállaló beosztása szerinti napi munkaidején kívül, vagy a heti pihenőnapján (heti pihenőidejében) kerül sor. Ebben az esetben a tényleges munkavégzés időtartamára a munkavállaló az alábbi díjazásra válik jogosulttá [144. § (2) bekezdés]: a rendes munkaidőre járó alapbérére, a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésért járó pótlékra (viszont a készenlétért járó 20% vagy az ügyeletért járó 40% pótlék nem jár), ha a feltételek fennállnak, akkor egyéb bérpótlékra (műszakpótlék, éjszakai pótlék, vasárnapi pótlék, munkaszüneti napra járó pótlék). Ügyelet időtartama alatti munkavégzés díjazásakor eltérő szabályt kell alkalmazni abban az esetben, ha a munkavégzés tartama nem mérhető. Ebben az esetben a munkavállalót az ügyelet teljes tartamára 50% pótlék illeti meg.
Perjési Judit
Ügyelet és készenlét Az Mt. 110. § (1) bekezdés alapján a munkavállaló a beosztás szerinti munkaidején kívül rendelkezésre Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft. 1139 Budapest, Hajdú u. 11. Tel.: (06-1) 236-0635 Fax: (06-1) 236-0037 E-mail:
[email protected] www.vezinfo.hu
Felelős kiadó, főszerkesztő: Tóth Csaba Szakmai szerkesztő: Horváth Géza Kiadói szerkesztő: Koczka Erika Nyomdai munkák: Prime Rate Kft. © 2010–2016 Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. ISSN 2061-3008
Szerzők, szerkesztők: Dr. Andor Ágnes, Bacsó Imre, Bonácz Zsolt, Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna, Dr. Csátaljay Zsuzsanna, Gottgeisl Rita, Karácsony Imréné, Dr. Kelemen László, Perjési Judit, Dr. Sallai Csilla, Tóth Mihály
Minden jog fenntartva! A Könyvelők Lapja szaktájékoztató tartalma jogvédett. A szaktájékoztatóban közzétett cikkek, hírek, információk másolása, sokszorosítása, fordítása, közreadása és publikációs célokra történő felhasználása csak a kiadó, illetve a szerző írásbeli hozzájárulásával megengedett. A szakmai információkat, híreket a legmegbízhatóbb forrásokból merítjük és ellenőrizzük; a megjelenés időpontjában fennálló köteles gondosságunk ellenére átvett téves értesülésekért felelősséget nem vállalunk.
KÖ
ÁLLAMI ÉS EURÓPAI UNIÓS TÁMOGATÁSOK ELSZÁMOLÁSA
N ÁN AJ YV LÓ
Számvitel – Adózás – Jogi háttér
SzerzēN: Y£U0µQLND(JUL5HWH]L.DWDOLQ Egri István Iván Megjelenés: 2016. május 5. FormátuP terjedelem: B/5, 152 oldal 7DUWDOmi felépítés: -2*Ζ+775 – EU-s szabályozás – Hazai szabályozás 6=09Ζ7(/ – 7£PRJDW£VRNW¯SXVDL«VFVRSRUWRV¯W£VXN – (J\HVW£PRJDW£VW¯SXVRNN¸Q\YYLWHOLHOV]£PRO£VD – 0ijN¸G«VLF«OUDNDSRWWW£PRJDW£VRN – .DPDWW£PRJDW£VRN – 0£VY£OODONR]µWµOPDJ£QV]HP«O\WēONDSRWWW£PRJDW£VRN – Ártámogatás – 6DM£WRVW£PRJDW£VRN – 7£PRJDW£VRNKR]KDVRQOµV]ROJ£OWDW£VRNV]£PYLWHOLHOV]£PRO£VD – $GRWWW£PRJDW£VRN $'=6 – ÁFA-elszámolás – .¸]YHWHWWDGµUHQGV]HUHQNHUHV]W¾OQ\¼MWRWWW£PRJDW£VRN – &VHN«O\¸VV]HJij GHPLQLPLV W£PRJDW£VRNQ\LOY£QWDUW£VD
Kedvezményes ár a.¸Q\YHOēN/DSMDelēȴ]HWēineN: 5.000 Ft* *Az összeg az áfát és aSostázási és csomagolási díjat nem tartalmazza.
Megrendelés DNLDGó webolGDlán: www.vezinfo.hu További s]DNN¸QyveND Vezinfónál ΖGēV]DNLHOV]£PRO£V¼ IRO\DPDWRVDQ WHOMHV¯WHWW ¾J\OHWHN¼MV]£PO£]£VL «V£IDV]DE£O\DL 6]HU]ēN Dr. Csátaljay Zsuzsanna, 'U.HOHPHQ/£V]Oµ 0HJMHOHQ«V 2016. január 15. )RUP£WXPWHUMHGHOHP B/5, 180 oldal
*D]GDV£JLW£UVDV£JRN«V V]¸YHWNH]HWHN£WDODNXO£VD -RJLK£WW«UȂ6]£PYLWHOȂ$Gµ]£V 6]HU]ē Egri Retezi Katalin, Egri István Iván 0HJMHOHQ«V 2016. január 25. )RUP£WXPWHUMHGHOHP B/5, 236 oldal
.¸UQ\H]HWY«GHOPLWHUP«NG¯M 6]DE£O\R]£V%HYDOO£V(OOHQēU]«V 6]HU]ē Kelemen István 0HJMHOHQ«V 2016. március 7. )RUP£WXPWHUMHGHOHP B/5, 256 oldal
6]£PYLWHO -HOHQWēVY£OWR]£VRNDV]£PYLWHOL törvényben 6]HU]ēN Dr. Andor Ágnes, 7µWK0LK£O\ 0HJMHOHQ«V 2016. január 15. )RUP£WXPWHUMHGHOHP B/5, 204 oldal
