SZAKDOLGOZAT. Turóczi Anita 2010

SZAKDOLGOZAT

Turóczi Anita 2010.

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

Kommunikáció és Médiatudomány Szak Nappali tagozat PR és Szóvivői szakirány

A nők és férfiak közötti bérrés strukturális- és diszkriminatív okainak feltárása

Készítette: Turóczi Anita

Budapest, 2010.

Tartalomjegyzék 1. BEVEZETÉS

5

2. TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS

6

2.1. A feminizmus eszmerendszere

6

2.2. Nők az oktatásban

8

2.3. Nők és a munka

12

2.4. Nők és a család

15

3. POLITIKAI SZABÁLYOZÁS

18

3.1. Európai szociálpolitikai modellek a különbségek csökkentésére

18

3.2. Magyarországon érvényben lévő egyezmények

19

3.2.1. A Gender mainstreaming program

19

3.2.2. A nemek egyenjogúsága

20

3.3. Politikai rendelkezések

22

3.3.1. Nemzetközi egyezmények

22

3.4. Hazai jogi rendelkezések

23

3.5. Női érdekképviselet hazánkban

25

3.5.1.Az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárásának kezdeményezése

25

3.5.2. A MONA (Magyarországi Női Alapítvány) célkitűzései

26

4. NŐK ÉS FÉRFIAK KÖZÖTTI JÖVEDELEMKÜLÖNBSÉGEK

26

4.1.A férfiak és nők bére közötti különbség magyarázó tényezői

28

4.2. Nemek szerinti diszkrimináció a foglalkoztatásban

29

4.3. Strukturális különbségek:

31

4.3.1. Képzettség

31

4.3.2. Földrajzi eloszlás

33

4.3.3. Társadalomban betöltött szerep

34

4.4.Diszkriminációs különbségek

35

4.4.1. Üvegplafon- jelenség5. Nők munkavállalói tulajdonságai

36

-3-

5. Nők munkavállalói tulajdonságai

37

5.1. A nők vezetési stílusa

39

5.2. Nők a tudományos életben

40

5.3. Nők a közéletben

41

6. RENDSZERVÁLTÁSKOR BEKÖVETKEZETT VÁLTOZÁSOK 42 6.1. Rövid háttér

42

6.2. Nők a rendszerváltás munkaerőpiacán

43

7. A NŐK FELZÁRKÓZTATÁSA, MINT A GAZDASÁGI

48

VÁLSÁG MEGOLDÁSA 7.1. Válságban a férfiak

49

8. EGÉSZSÉGÜGY

49

8.1. Háttér

50

8.2. Finanszírozás

51

8.3. Az ágazat sajátosságai

52

8.4. Az egészségügyi dolgozók általános jellemzői

52

8.4.1. Képzettségi adatok

53

8.4.2. Bérezés

54

8.4.3. Munkakörülmények

56

8.4.4. Család

57

8.4.4.1. Családbarát modell program

58

9. ÖSSZEFOGLALÁS

59

Forrásjegyzék

62

Ábrajegyzék

63

-4–

1. BEVEZETÉS A nők társadalmi szerepének megváltozását gazdasági és történelmi események mozdították előre a XIX. századtól kezdődően. Az iparosítással és a világháborúk során tömegesen kezdtek el dolgozni, ami megváltoztatta társadalmi szerepüket is. Ezzel együtt változott a családban betöltött státuszuk és új szemlélet alakult ki bennük az otthonon kívüli sikerek és az önálló pénzkereset okán. A társadalmi felfogás igen lassan változik a nők munkájának megítélését illetően, de az évezred végére egyre több ágazatban bebizonyosodott, hogy megállják a helyüket férfi társaik mellet. A folyamat, amely során közeledik a két nem képviselőinek elismerése azonban még nem fejeződött be. Manapság is vannak olyan gazdasági szektorok és pozíciók, ahol a nők megítélése és ezzel együtt fizetésük is rosszabb. A nők és férfiak bérezése között jelentős különbségek mutatkoznak világszerte. Felmérések szerint hazánk helyzete ezen a téren az európai átlag eredményeit mutatja, az üvegplafon jelensége és a nők gyermekvállaláskor adódó munkahelyi problémái nem mozdulnak jelentősen előre. Néhány jelenleg is dolgozó csúcsvezető nő (womanager) példáján keresztül azonban látható, hogy vannak alternatívák ezen problémák áthidalására. A törvényi szabályozás mellett azonban szemléletváltásra is szükség van a társadalmon belül. Hiszen a nők munkavállalásának kezdete történelmileg nem túl jelentős időtávlatra tekint vissza. Dolgozatomban a rendszerváltás és a globális világválság miatti hazai változásokon keresztül igyekszem bemutatni a nők, mint munkavállalók helyzetét és feltárni azokat a tényezőket, melyek strukturális, illetve értékelési (diszkriminatív) okai a bérek közti eltérésnek. A bérkülönbség okait szemléltetve bemutatom az egészségügyi ellátórendszer emberi erőforrás aspektusait és az intézményekben dolgozó nők kereseti és munkakörülményeit. A betegellátás speciális ágazat abból a szempontból is, hogy az állami és magánszféra részét is képezi, ezzel árnyaltabb képet mutat a bérezés tekintetében a bemutatás során. A vizsgálat során a bérrés alakulását a nők, mint munkavállaló személyek tulajdonságai és társadalmi szerepe szempontjából értékeltem, figyelembe véve az iskolázottsági, gyermekvállalási és életkori adataikat, illetve hogy milyen településen dolgoznak, milyen pozícióban, melyik szektorban helyezkednek el. -5-

2. TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS A történelem során a férfiak és nők társadalmi szerepe és ezzel együtt megítélésük is erősen különbözött. A létfenntartáshoz szükséges mindennapi tevékenységek felosztása nagyrészt fizikai képességeken alapult, a nők tevékenysége a gondoskodásra és a férfiak támogatására szorítkozott. Az iparosodással és a világról alkotott kép megváltozásával a két nem szerepei is változtak. Mára pedig a modern felfogás és a gazdasági helyzet megkívánja, hogy a nők családban, társadalomban és munkaerőpiacon betöltött szerepe gyökeresen eltérjen az évszázadosan berögzült funkcióktól.

„Nő, ébredj fel, az ész vészharangja zúg az egész univerzumban, fedezd fel a jogaidat!” (Olymp de Gauge, 1971)

2.1. A feminizmus eszmerendszere A nők egyenjogúságának igénye már korábban is felmerült, azonban csak a 17. század eszméi mellett bontakoztak ki. A feminizmus elnevezés eredetileg a nők szociális, politikai és kulturális s egyenlőségére törekvő mozgalom, mára jelentősen eltérő, radikális irányultságot jelöl. Az egyenlőségért folyó küzdelem első alakja Olymp de Gauge, aki a francia forradalom idején írta le a nőmozgalom máig is alapmondatának számító sorait (idézet fent) a Nők Jogainak Nyilatkozatában. Egy évvel később jelent meg Angliában Mary Wollstonecraft A Nők jogainak Követelése című műve. A könyvben megfogalmazza, hogy a két nem képviselői ugyanolyan képességekkel rendelkeznek, ezért a nőknek is a férfiakéval azonos képzést és házon kívüli, fizetett munkalehetőségeket kell biztosítani.

-6-

A következő évszázad forradalmi eseményei és a polgári mozgalmak kedveznek a nők szerepének átalakulásában. John Stuart Mill és társa, Henriett Mill 1830-tól publikálják közös munkáikat, melyekben a nők polgári jogi egyenlőségét és gazdasági lehetőségeik kiszélesítését fogalmazzák meg. A jogi egyenlőséget követelők a 1840-től egységes csoport alkotnak, ezzel intézményesítve a mozgalmat. Angliában Emmanlie Pankhurst félmillió embert mozgósított egy tüntetésen, ami mutatja a liberális eszmék egyre terjedő támogatottságát. A szüfrazsettek európai és amerikai képviselői prioritásként törvény előtti egyenlőséget és választójogot követeltek a nőknek. Az Internacionálé első kongresszusán 1866-ban többek között a nők hivatásszerű munkavégzéséről is határozatot fogadtak el, mellyel elismerték a nők munkavállalásához való egyenlő jogait. A Nemzetközi Munkásszövetség második kongresszusa 1899-ben zajlott. A felszólalók között volt Clara Zetkin, aki a nők munkához való jogát, anyák és gyermekek védelmét és a nők közszereplését kívánta beszédében előmozdítani. Hazánkban a Feministák Egyesülete képviselte 200 taggal (melyből 50 férfi volt) a feminizmus polgári irányzatát Bédy-Schwimmer Róza és Glücklich Vilma vezetésével. Emellett működött még a Gárdos Mariska vezette szociáldemokrata irányzat és a Magyar Asszonyok Szövetsége, akik a keresztény- konzervatív vonalat képviselték a mozgalmon belül. A három csoport elméleti hátterének megfelelően talált különböző társadalmi rétegekben támogatottságot. Az aktivisták politikai hangvételű női lapokban publikálták érveiket, olyan aktuális témákban, mint a női választójog, a nők és az oktatás, a koedukáció, női munkavállalás, illetve a szexualitással és prostitúcióval kapcsolatos kérdések. A feminista gondolat súlyát és az akkori társadalmi befogadottságát jelzi, hogy 1911-ben a Férfiliga, melyet a nők politikai jogait támogató férfiak alapítottak. A szervezetek tevékenységének

egyik

fontos

eredményeképp.1

Magyarországon

a

részleges

választójogot 1918-ban kapták meg a nők. A feminizmus második hullámának hazai képviselője Dienes Valéria volt, aki a nőiesség

1

1918. évi I. néptörvény 1. § Nemzetgyűlési választójoga van minden nőnek, aki életének huszonnegyedik

évét betöltötte, legalább hat év óta magyar állampolgár és bármely hazai élőnyelven írni-olvasni tud..

-7-

megkülönböztetését hangsúlyozta és a különbözőségekben rejlő értékeket. A feminizmus ideológiai egységét, mely egy polgári törekvést jelölt Virginia Woolf 1938ban megjelent Három adomány című esszéje bontotta meg. Kiterjesztve a fogalmat a pacifizmus egyik eszközeként értékeli és minden emberre vonatkozóan tárgyalja. Az új eszmekép másik alapműve Simone de Beavoir: A második nem című filozófiai munkája. A nők munkaerőpiaci bevonása gazdasági szükséglet, mégsem biztosítanak azonos elbírálást, ezzel meghagyva a patriarchális társadalmi berendezkedés függő viszonyait. A gyermeknevelés és otthoni gondoskodás strukturális, társadalmi és jogi háttere nem volt biztosított.

A feminizmus második hullámának nevezett ideológia küzdött a nők

helyzetének további javításáért (pl. döntés az abortuszról). A század második felére felnőtt egy generáció, melynek az elért eredmények már adottak voltak, így máshonnan közelítették meg a különbségeket. Egy újfajta értékrend alakult ki, mely szerint a nemi szerepeket nem pusztán a biológiai adottságok határozhatják meg. Egyformán szerepet vállalhat a férfi az otthoni teendőkben és lehet a nő a gazdasági és politikai élet szereplője. Hazánkban az elmúlt rendszer nőpolitikájának hatásaként a rendszerváltás után a társadalom nem nyit a kérdés felé. Két szervezet dolgozik napjainkban a nők helyzetének megváltoztatásán: A NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen), mely a nők elleni erőszakos cselekményeket igyekszik csökkenteni, illetve a MONA (Magyarországi Női Alapítvány), amely a gazdasági és közéleti hátrányok leküzdését próbálja elősegíteni.

2.2. Nők az oktatásban2 A századforduló idején a hazai nőoktatás fejlődése volt jellemző. A Népoktatási törvény 1868-as életbe lépését követően a leánypolgári iskolákban tanulók létszáma nőtt, sőt meghaladta a fiúpolgári iskolákét. A statisztikák az 1912/13-as tanévben 1070 rendes leánygimnáziumi tanulót regisztrálnak. Mellettük 739-en fiúgimnáziumok, 32-en a fiúreáliskolák magántanulói voltak. Ugyanebben az időszakban körülbelül 6800 lány járt felsőbb leányiskolába és mintegy 5200-an látogatták a tanítónőképző intézeteket.

2

A fejezetet Ruth Tudor: Nők a XX. században Tanári kézikönyv osztálytermi felhasználásra c. munkája alapján készítettem

-8-

A korabeli felmérések szerint az iskola elvégzése után a diákok fele mégis a háztartásbeli maradt, a többiek tanítónőképző intézetben tanultak tovább, s csupán elenyésző hányaduk szerzett érettségit. A munkavállalás a kiegyezés miatti vagyonvesztésnek volt köszönhető. A tanítónői pálya népszerűségét okozta, hogy a kor nőideáljához illeszkedett ez a pálya, illetve a legtöbb család számára ezek a képzések voltam megfizethetők. Ennek köszönhetően a negyvenes évekig folyamatosan tartotta növekedett a képzésen részt vevők száma. Az alsóbb társadalmi rétegekben a fiúk iskolázottsága tekintélynövekedéssel járt, ezért a legtöbb család igyekezett kihasználni a társadalmi mobilitásnak ezt a módját. A lányok esetében a főiskolai tanulmányok haszna a műveltség megszerzése volt, mellyel házassági esélyeiket növelhették. Az első világháború alatt - a kényszer szülte munkába állás miatt is- nőtt az egyetemeken tanuló nők száma. A Tanácsköztársaság oktatási politikája segítette a nők helyzetét. Az 1918-ban kiadott rendelet kimondta, hogy a nők ugyanazon feltételek mellett juthassanak be az egyetemek jogi, műszaki és egyéb világi karjaira, mint a férfiak. Az államforma bukásával azonban ezt a megengedő rendeletet is eltörölték, sőt a korábbiakhoz képest is korlátozták a nők bejutását az egyetemekre. Az 1924-ben és 1926-ban kiadott középiskolákra vonatkozó törvények meghatározták az oktatás

intézményrendszerét

is,

mely

szerint

nyolc

évfolyamos

gimnáziumot,

reálgimnáziumot és reáliskolát különböztettek meg. A korábbi törvény a fiúk oktatására vonatkozik, az utóbbi a lányokéra. A rendelkezés egyenjogúságot biztosított a felsőoktatásban résztvevő nőknek, melynek egyetlen kapuja a leánygimnázium volt. Az egyenlő bejutási esélyek azonban nem voltak meg, mivel a fiúk számára mindhárom iskolatípusból kikerülve lehetőség nyílt a felsőbb tanulmányokra. Ahol ugyanazokat a tantárgyakat tanulhatták, mint a fiúk: latin, német és francia nyelv, magyar nyelv és irodalom, történelem, földrajz, természetrajz, kémia, egészségtan, természettan, matematika, filozófia, rajz, ének és testnevelés. A törvény egyrészt létrehozta az úgynevezett leánylíceumot, ahol idegen nyelveket, természettudományokat tanulhattak és művészeti oktatásban vehettek részt. Másrészt a női felsőoktatás intézményét is újjászervezte leánykollégium néven, ahol a női hivatáshoz szükséges magasabb szintű műveltséget sajátíthatták el. Az iskoláztatás alsó korhatára a betöltött 6. év volt, a -9-

négyéves elemi képzés után kerülhettek felsőbb iskolatípusba. 1927-ben kiadott rendelet szabályozta, mely egyetemi karokra kerülhettek nők. Korlátozás nélkül nyerhettek felvételt

a

bölcsészettudományi,

matematikai-

és

természettudományi,

és

az

orvostudományi, gyógyszerészeti karokra, illetve a Testnevelési Főiskolára, művészeti főiskolákra és a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolára. A közgazdaságtudományi kar kereskedelmi és mezőgazdasági osztályára is bejuthattak, azonban nem járhattak a közgazdasági, a közigazgatási és a külügyi osztályára sem. A közgazdasági osztályt a József Nádor Műegyetemen végezhették. A hallgatói létszám 5%-áig nyerhettek felvételt a református és evangélikus hittudományi karokra, valamint a műegyetem építészeti osztályára, de csak abban az esetben, ha nem jelentkezett a keretszámot betöltő férfi. Nem iratkozhattak be viszont római katolikus intézetek hittudományi karára, jog- és államtudományi karokra, a Műegyetem mérnöki, gépészmérnöki, vegyészmérnöki osztályaira és egyetlen képzést sem látogathattak a Bányamérnöki, Erdőmérnöki és Állatorvosi Főiskolákon. Egy 1920-ban végzett felmérés szerint a 20-24 éves korosztályból a férfiak 8,5%-a, a nőknek pedig csupán 2,3%-a szerzett érettségi bizonyítványt,

ennélfogva

a

felsőbb

oktatásban

is

hasonló

arányban

voltak

alulreprezentáltak a nők. A harmincas években a középiskolai változások az egységesítés jegyében zajlottak, 1934ben létrehozták az első egységes középiskola-típust, a gimnáziumot. A fiúk és lányok képzését egységesítették, az iskolák viszont továbbra sem voltak koedukáltak. Az 1938ban kiadott tantervben ugyanazokat a tárgyakat tanulták a fiú és a lánygimnáziumokban is, az eltérés az óraszámokban volt csupán. A háború miatt azonban ennek megvalósítása elmaradt, de 1945-ben ebből kiindulva hozták létre a 8 osztályos általános iskolát. 1946-tól a női jelentkezők részére megnyílt a felsőoktatás valamennyi intézménye. Az 1946. évi rendelkezés kimondja, hogy „a nők az egyetemek valamennyi karára, valamint a főiskolákra hallgatókul a megállapított létszám keretén belül minden korlátozás nélkül felvehetők”. 3 Az új politikai rendszer 1948-ban államosította az iskolarendszert, a következő évtől valamennyi középiskola gimnázium lett, ezzel elmosódott a fiúk és leányiskolák közti

3

Ezer év törvényei, http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=8220 2010.05. 16.

- 10 -

különbség. Az ötvenes években a pártpolitikai irányelvek végrehajtása, a tervgazdálkodás és az ipar gyors fejlesztése a nőkkel szemben komplex elvárásokat támasztott. A korabeli nőkép szerint az anyaság, a műveltség és a munka területén is helyt kellet állniuk. A hatvanas évekre az általános iskolák alsó tagozatán tanuló lányok és fiúk tananyaga - a lányok háztartási ismeret óráitól eltekintve- megegyezett, nemcsak az elméleti órákon, de a testnevelés órai feladatok során és a gyakorlati foglalkozásokon is, az eltérés csupán az óraszámban volt. Az oktatás a munkára nevelést helyezte előtérbe a műveltséggel szemben. Az érettségizettek arányát tekintve azonban ennek ellenére megfigyelhető a korábbi évtizedekhez képest ugrásszerű növekedés. Az érettségivel rendelkezők aránya a 20-24 éves férfiak között 16,8% volt, szorosan felzárkózva, a nők aránya e tekintetben 16,5%-ra nőtt. A nők aránya először tehát a 60-as években érte utol a férfiakét a középiskolai végzettséget tekintve, majd az elkövetkező évtizedekben meghaladta azt. 1. ábra

A népesség legmagasabb iskolai végzettség szerinti arányai nemenként a megfelelő népességszázalékában - 11-

Ez a jelenség valamivel később a felsőoktatásban is végbement, melynek következtében napjainkban a hallgatók között a nők jelentős többségben vannak.

2.3. Nők és a munka Az iparosodás előtti társadalmakban a nők és férfiak éppúgy dolgoztak egymás mellett, csekély volt a különbség az otthon végzett munka és a munkavállalás között, ezek színtere sem különült el legtöbbször egymástól. Az iparosodás hozott tehát változást ezen a téren. A XIX. század végétől a nők aránya gyors ütemben nőtt a munkaerőpiacon, köszönhetően az alsó- és középfokú intézményes nőoktatás lehetőségeinek. Az 1868-as népoktatási törvény4 hívta életre a szegregált polgári iskolákat, ahol a századfordulóra már 27,5 ezer lány tanult. A korabeli adatok szerint ezeknek a lányoknak a fele a tanulmányai befejezése után otthon maradt, a többiek közül a legtöbben tanítóképző intézetekben tanultak és csak igen kis hányaduk tanult tovább érettségit adó középiskolákban. Ezek a számok is mutatják, hogy az oktatásban való részvétel inkább a szellemi fejlődést és ez által a házasság esélyeit növelte a nők körében, s nem a munkaerőpiacon való helytállást segítette. A legnépszerűbb elhelyezkedési forma a nők körében a tanítónői pozíció volt, ennek oka egyrészt, hogy az akkori nőmodell a gyermeket nevelő képpel párosult, másfelől a középosztálybeli családok számára a tanítóképző intézetek voltak megfizethetők. A legtöbb család fiúgyermekét küldte felsőoktatási intézménybe, amely a státusz megnövekedést is jelentette, a nők esetében azonban ellenkező hatása volt. A nők számára az önálló munkavállalás lehetőségét a világháború hozta meg. A hadba lépést követően a nők munkavállalása megnőtt, a hátországi feladatokat kellett biztosítaniuk. A hadianyag szükséglet megnövekedésével egyre több gyárban folyt a fegyverek és lőszerek előállítása, ahol a nők szakképzetlen munkaerőként jelentek meg, ám fizetésük a korábbi civil fizetéshez képest magasabb volt. A háború során az iskolákban, közigazgatásban és a szolgáltatóiparban is egyre több nő vállalt feladatokat, először szükségszerűen, majd egyre elfogadottabbá vált, hogy nők töltik be ezeket a pozíciókat. Ezzel együtt a képzésük is elindult az egyetemeken.

4

Ezer év törvényei, http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5360 (2010. 05. 12.)

- 12 -

A nők azonban a harctér közelében is jelen voltak, többségük ápolónőként szolgált, de volt példa női osztagok felállítására is. A nők megváltozott szerepét azonban csak addig szemlélték pozitívnak a férfiak és férjek, míg a szükség megkívánta feladatokat teljesítették. Azonban erős ellenérzést váltott ki mikor a nők a megszerzett önállóságukat és adott esetben munkahelyi sikereiket meg akarták őrizni férjük frontról való hazatérése után is, illetve tovább akarták vinni a békeidőkre. Ambivalens megítélés volt tehát jellemző a nőkkel kapcsolatban, akik teljesítményét ugyan elismerték, ám a megváltozott szerepüket nem tudták elfogadni. A háború lezárásával azonban újra munkába állhattak a férfiak, ami a nők jelenléte miatt problémás

gazdasági

helyzetet

eredményezett,

melynek

megoldására

a

nők

munkaerőpiacról való kiszorítását látták. A hagyományos családi értékrend azonban így is átalakult, ahogy a családról és a házasságról való felfogás is. A nők érzelmileg és anyagilag is függetlenedtek és ehhez mérten hoztak immár döntéseket házasságról és a munkavállalásról is. A nők képzettségük révén immár jó esélyekkel indultak a munkaerőpiacon, ám már ekkor érzékelhető volt, hogy mely területek azok, amiket a férfiak átengedtek számukra. Ilyen nőies pályák voltak például a tanítónői, könyvtárosi, kereskedői vagy a hivatalokban betölthető alacsonyabb pozíciók, míg a versenyszférában alig találhatunk nőket. A két világháború között a patriarchális családmodell megerősödése volt jellemző és a tradíciókhoz való visszatérés, melynek következményeképp egyre több nő számára okozott gondot az elhelyezkedés. A nők a húszas évekre a nehézségek ellenére is egyre többen vállaltak állást, részint a háború okozta gazdasági nehézségek miatt. Főként az alsó középosztálybeliek között volt nagy a létszámuk, mivel a felsőbb rétegek képviselői számára tekintélyvesztéssel járt a munkavállalás. Magyarországon a Horthy korszakra jellemző, hogy az addig alacsony képzettséggel rendelkező női munkavállalókat felváltotta a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. A diplomás nők nagyarányú foglalkoztatása azonban nem járt együtt gazdasági téren való emancipációjukkal, sőt egyértelműen romlott társadalmi megítélésük és anyagi megbecsültségük. A harmincas években tovább nőtt a munkanélküliség az értelmiségiek

- 13 -

körében. Az egyetemeken ezért korlátozták a felvehető női hallgatók számát. Az orvosi és gyógyszerészeti karokon a nők alacsony reprezentáltságán nem változtatott a rendelkezés, a bölcsészeti karokon lévő magasabb létszámra pedig nem volt hatással. A második világháború után egész Európában az újjáépítés és a gazdasági fejlődés volt jellemző. A politikai rendszer a korábbi munkanélküliség után a társadalom egészét bevonta a munkaerőpiacra. Az első világháború alatt is tapasztalható volt a női munkaerő mozgósítása, mely most a háború után is folytatódott. A nők felsőoktatásban való részvételi aránya megnőtt, a munkahelyeket tekintve azonban a nők azokban az ágazatokban helyezkedtek el, melyeket a férfiak nagy számban hagytak el, így erősödött a szegregáció a két nem között. A foglalkoztatásban lévő hierarchiában így a nők nem foglaltak el előkelő helyet, mivel a feminizálódott pályák a rosszabb fizetések miatt alakultak ki. A női munkavállalók gyermekvállalását nagymértékben befolyásolta a bölcsődék, óvodák száma, a háztartási munkát megkönnyítő technikai újdonságok és az anyák iskolázottsági szintje. A nők helyzete a 70-es évektől változott meg, köszönhetően az egyenjogúság és a felzárkóztatásuk érdekében hozott politikai rendelkezéseknek, segítve a férfiakkal egyenértékű képzési formákban való részvételüket az iskolarendszer minden szintjén. Ezek hatására a hagyományosan férfias szakmákban is egyre több nő jelent meg, számuk azonban még mindig elhanyagolható volt az általuk korábban is preferált bölcsész és gyógyszerészeti szakokon hallgató nőkéhez képest. Az évtized gazdasági visszaesésének eredményeképpen a béreket befagyasztották és nőtt a munkanélküliség. Emiatt szükséges volt egy rugalmasabb foglalkoztatási politika kidolgozása, melynek eleme a részmunkaidős foglalkoztatás és az otthon végezhető munkák terjedése is. Ezek a foglalkoztatási formák a kevesebb fizetéssel is megelégedő nőknek biztosítottak jövedelmet. Ezzel együtt a 80-as évekre a nők munkanélkülisége magasabb volt a férfiakénál. A rendszerváltást követő átalakulás meghatározó eseménye volt a privatizációs folyamat. A magyar vállalkozókat igyekeztek tőkéhez juttatni, majd külföldi tőkét bevonni. A magánosítás 1998-ra nagyjából lezárult, de a piacgazdaságra való áttéréssel járó társadalmi és gazdasági hatások máig érzékelhetőek. Tömegessé vált a munkanélküliség, a forint értéke zuhant, a gazdaság stabilizációját a „Bokros-csomaggal” igyekeztek elérni. - 14 -

A jövedelemkülönbségek nőttek és a korábbi stabil munkaviszony helyett a folyamatos továbbképzés és a versenyképesség megtartására irányuló törekvés érkezett. A munkaerőpiac további változásai, hogy nőtt a szellemi foglalkozásúak és a szolgáltatási szektorban dolgozók aránya, ezzel együtt pedig csökkent a fizikai dolgozóké. A megváltozott munkavállalói magatartás magával hozta a család intézményének átalakulását is: kitolódott a házasságkötések és a gyermekvállalás életkora. Az oktatás terén megkétszereződött a felsőfokú képzésben résztvevők száma.

2.4. Nők és a család5 Az elmúlt évszázad során gyökeres változások zajlottak le a nők társadalmi, politikai helyzetében, ehhez mérten, folyamatosan változott a női ideál és a nők önmagukkal szembeni elvárásaik is. Az otthoni tevékenységeket felváltotta a munkahelyi keresőtevékenység. Szavazati joggal rendelkeznek, akik teljes jogú állampolgárként hoznak döntéseket. Megváltozott az értékrendjük: korábban leginkább a házasságra és a családra fókuszáltak, manapság ezek mellett a sikeresség és a függetlenség vágya is megjelent. A folyamatok hátterében történelmi események és gazdasági hatások is szerepet játszottak, a mai nő számára magától értetődő dolgok pár évtizeddel ezelőtt még távolinak tűnhettek. A változások kihatnak a család, a gyermekvállalás, a házassághoz való hozzáállásra is, ami a szerepek újraértelmezését vetik fel és új igényeket támasztanak a munkaerőpiacon. A család a legalapvetőbb emberi közösség, az együttélés legkisebb egysége, melynek formája sokat változott a történelem során, követve a társadalom változásait. A többgenerációs családmodellt mára felváltotta az úgy nevezett nukleáris család, mely egy férfi, egy nő és gyermekeik által létrehozott érzelmi és gazdasági közösség. A család és a háztartás a változások során összemosódott. A nők tömeges munkavállalásával pedig számos korábbi funkcióját elvesztette, mint például az öregek gondozását, a betegápolást és más szociális feladatokat, melyeket intézményes keretek között helyettesítettek. Alapvető funkciói viszont megmaradtak, olyanok, amelyeket az egyén és a társadalom szempontjából is a család intézménye tud legmegfelelőbben kielégíteni. A gyermekek 5

A fejezetet Pongrácz Tiborné: Nők és a család tanulmánya felhasználásával írtam,

- 15 -

szocializációját ez az élettér befolyásolja leginkább, emellett a státusz, a kultúra generációk közötti közvetítője is. Az iskolázottság és a munkahelyi érvényesülés meghatározója a szülök iskolai végzettsége. Azok a gyermekek, akik alacsony iskolázottságú családból származnak, kevés eséllyel választanak olyan középiskolát, mely a felsőoktatásban való részvétel szempontjából előnyös lenne. Ezt a jelenséget a családon kívüli szociális környezet befolyása sem változtatja meg általában. A család korábban a házasság megkötésével jött létre, manapság azonban kiszélesedett a fogalom az együttélés keretei között fenntartott családi kapcsolattal, amely annak eredménye, hogy az érzelmi kötődésre alapuló kapcsolatok kerültek előtérbe, melyek változása bizonytalan. A nők önálló jövedelmük révén megváltozott családon belüli helyzetük is, a házasfelek egyenjogúvá váltak. A kétkeresős családmodell ezért nem csak a jövedelem szempontjából meghatározó, hanem befolyással van a családon belüli szerepmegosztásra, döntések meghozatalára. Ebben a szimmetrikus családtípusban többnyire mindkét fél egyenrangúnak értékeli a másik munkáját. A közösen megteremtett jövedelmekkel való gazdálkodás is a család funkciói között szerepel, a kiadásoknál a közös és az egyéni szükségleteket is mérlegelik. A rendszerváltás előtt a társadalomban elfogadott értékrend szerint a nő legfontosabb feladata a gyermekvállalás volt, s ezzel együtt a kereső tevékenység mellőzése. A hagyományos családmodellt követve alakultak ki a szerepek a családon belül, ahol a férj a családfenntartó, a feleség pedig az otthoni feladatokat látja el. A ’90-es évek elejére elfogadottá vált a munka és a családdal kapcsolatos tevékenységek összehangolása. A nők többsége elsősorban anyagi kényszer miatt vállalt állást, de sokan saját megfontolásból döntöttek a teljes-, vagy részmunkaidős munkavállalás mellett. A nők tehát a megterhelés és az időbeosztás szempontjából is nehezen kezelhető kettős feladatvállalást választják, ragaszkodva a családban betöltött szerepeikhez. A rendszerváltáskor sokan vesztették el a munkájukat, akik közül csak kevesen tértek vissza a munkaerőpiacra. A megváltozott helyzet, a korábbihoz képest kiszámíthatatlan feltételek másfajta szemléletet követeltek. A felmérések szerint azonban a családcentrikus hozzáállás nem változott az elmúlt évtizedek - 16 -

során, csupán megnőtt az anyagi szempontok súlya a munkavállalás melletti döntésnél, illetve a kétkeresős modell lett elfogadott. Ennek következtében a nők élete során a munkahely és a család szerepének fontossága ciklikusan változik, hol az előbbi, hol az utóbbi javára. A nők döntését a gyermekvállalásról megnehezítik a megváltozott munkafeltételek, illetve a családpolitikai és foglalkoztatási politika nem megfelelően kidolgozott eszközei. Kevés munkahelyen várják vissza szívesen az évekig nélkülözött munkaerőt, a rész –és távmunka lehetőségei pedig még nem elterjedtek hazánkban. A gyermeknevelés időszaka alatt kapható juttatások nem pótolják a keresetkiesést. A családi pótlék, a GYES és a GYED némileg csökkenti a munkavállalók anyagi terheit, ám a legmagasabb segélyezés esetében is az alacsonyabb és közepes szinten kereső munkavállalóknak jelentheti a fizetésük helyettesítését. A körülmények kedvezőtlen alakulása azonban nemcsak a gyermekvállalást érintette, hanem a házasságkötés szándékát is visszavetette. A legtöbben a biztos megélhetés feltételeinek megteremtése után döntenek csak a házasság mellett. A válások száma is megnőtt, köszönhetően a megváltozott értékrendnek, ezzel együtt új együttélési formák jöttek létre, melyek ugyan kevésbé jelentik a stabilitást és a társadalmi megbecsülésük sem azonos, viszont rugalmasabbak mindkét fél számára. A válás után gyermeküket egyedül nevelő szülők (legtöbb esetben nők) száma a 80-as évektől emelkedett, ezzel újfajta szociális problémák kerültek felszínre. A munkavállaló nők számára a mainál vonzóbb feltételekkel lehet segíteni a gyermekvállalást. A ’családbarát munkahely’ kifejezés hazánkban még nem bevett fogalom, ahogy a kismamákat érintő munkahelyi diszkrimináció sem megoldott. A munkáltatók ugyanis nem szívesen alkalmaznak olyan munkaerőt, aki gyermekvállalás miatt otthon marad, ezzel kiesik a gyakorlatból, lemarad továbbképzésekről és hónapokig nélkülözniük kell. A gyermekvállalással együtt jár az is, hogy visszatérve a munka világába a nők gyakrabban hiányoznak a gyermekük miatt, ugyanakkor rugalmatlanabbak a váratlan munkahelyi feladatokkal (túlóra, üzleti út) kapcsolatban is. A gyermekvállalás visszaesése a nők szempontjából a jövedelem mértékével csökken, ha ugyanis jobban fizető munkahelyet kell elhagyniuk a megélhetési

szempont

felértékelődik. Ez az arány a férfiak esetében fordított. A családtervezésnél a magasabb - 17 -

fizetésből élő férfiak esetében kedvezőbb a helyzet a család gyermekvállalását illetően. A hazai gyermekgondozási infrastruktúra az elmúlt évtizedekben jelentősen romlott, csökkent a bölcsődék és óvodák száma, amely nagyobb terhet ró a családokra és szűk környezetükre is. Épp ezért a szociálpolitikai rendelkezések és fejlesztések mellett szükség van a munkahelyen belül is a nők helyzetének megkönnyítő beruházásokra. Kevés, de növekvő számú vállalat veszi be programjába –főként a társadalmi felelősségvállalás keretein belül - ezeket a fejlesztéseket és intézkedéseket.

3. POLITIKAI SZABÁLYOZÁS 3.1. Európai szociálpolitikai modellek a különbségek csökkentésére6 Az EU-ban a közös elvek mellett sokszínű a szociálpolitikai megoldásokat találunk. Az észak európai-országokra jellemző ún. skandináv-modellben az állam jelentős befolyásoló szerepe figyelhető meg. Ezekben az országokban a családok erősítése, valamint a nők függetlenedésének elősegítése érdekében erősen támogatott a tradicionális családi gondozó szerep, így a nagyarányú foglalkoztatottság állami szolgáltatásokkal is kiegészül. A modell rugalmas a társadalmi változásokat illetően: segíti a női munkavállalók helyzetét, a sérülékeny társadalmi csoportokat védi és alacsonyan tartja a diszkrimináció mértékét. Ez a modell az állami segélyezés mértéke miatt költséges, mégsem nagyobb mértékben a másik két modellnél. Míg ezekben az országokban a kiterjesztett szociális háló finanszírozása a magas adókból történik, addig máshol ezek a segélyezések nem tartoznak bele a juttatások és kedvezmények sorába, így az emberek például az egészségügyi ellátást kell, hogy megfizessék, amely összeg nem az adó mértékét növeli. A liberális modell az Egyesült Királyságban és Írországban jellemző. Ennek lényege, hogy az egyéni jóléti ellátását támogatja és korlátozza a piaci kudarcokra adott állami választ. Ez a modell a kirekesztés ellen védi a veszélyeztetett csoportokat, ám mivel a segélyezés jogosultsága munkavállaláshoz kötött, a támogatásokhoz nem jutnak hozzá a 6

A fejezetet Dr. Vanicsek Mária – Dr. Borbély Szilvia: Esélyegyenlőség és béresélyek- Nők és Férfiak c.

tanulmánya alapján készítettem

- 18 -

munkanélküliek, amely a rászorultak egy csoportjának helyzetét még inkább bizonytalanná teszi. Eszerint az állami költségvetést kíméli, viszont tartósítja a legveszélyeztetettebbek leszakadását. A harmadik modell a főként dél-európai országokban működő konzervatív stratégia. A hagyományos családmodellt igyekszik fenntartani, miszerint a férfi a családfenntartó. A munkavállalók szempontjából stabilabb helyzetet teremt, de a foglalkoztatási garanciák merevvé teszik a munkaerőpiacot. A társadalombiztosítás dominanciája révén a családi jólét szerepét biztosítja, ezzel csökkentve a kirekesztés kockázatát, a nők gazdasági függetlenségét azonban gátolja, ennek okán pedig ellentétben a stratégia elképzeléseivel alacsonyabb szülésszámhoz vezet. A rendszer finanszírozásához szükséges adóbevételek nem elegendőek, ha számba vesszük a magas nyugdíjkifizetéseket is. Bármely modell is domináljon az adott országban, az újonnan jelentkező szociális kockázatokkal számolni kell a szociálpolitika kialakításakor, melyek az elöregedés és a nyugdíjrendszerek hosszú távú fenntarthatósága. Ennek megoldása a még ki nem használt női

foglalkoztatottság

mobilizálása

lehet,

melyet

a

nők

munkavállalásának

megkönnyítésével és a munka és a gyermekvállalás összeegyeztethetővé tételével érhetnek el, kialakítva a gondozáshoz szükséges intézményi és segélyezési feltételeket. Emellett az idősebb korú munkavállalók foglalkoztatottságának növelése is fontos szerepet játszhat, mely a rugalmasabb nyugdíjrendszerrel és a nyugdíj korhatár emelésével érhető el.

3.2. Magyarországon érvényben lévő egyezmények 3.2.1. A Gender mainstreaming program7 Az ENSZ ’A Nők Helyzete a Harmadik Világban’ című konferenciájának (Nairobi, 1985) megrendezésekor került először középpontba a gender mainstreaming, mint stratégiai kérdés. Ezt követően az ENSZ nőkről szóló negyedik nemzetközi konferenciáján (Peking,

7

A fejezet Zöldyné Szita Erzsébet: Gender mainstreaming c. tanulmánya alapján íródott

- 19 -

1995) a Cselekvési Program, melyet a konferencia végén fogadtak el, nyíltan pártfogásába vette a gender mainstreaming stratégiáját. A Cselekvési programban megfogalmazódott, miszerint a kormányok és más résztvevők kötelessége, hogy minden programban és intézkedésben aktívan és érzékelhetően előrelendítsék a gender mainstreaming-et, vagyis minden döntés előtt fel kell mérniük annak a nőkre illetve a férfiakra - külön-külön - gyakorolt várható hatásait. A gender mainstreaming tehát politikai eljárások olyan módon történő szervezése, mely során a nemek közti egyenlőség perspektívája beépülhet minden politikába, minden szinten és minden stádiumban, olyan szereplők erőfeszítései által, akik a politikai élet aktív résztvevői.

(Európa

Tanács

által

felállított

gender

mainstreaming-

szakértők

munkacsoportjának definíciója) Annak ellenére, hogy ez világos politikai akarat, továbbá az elméleti keretet és a stratégia megvalósításának szerkezetét is felállították, a tagállamokban még csak kismértékben alkalmazzák

3.2.2. A nemek egyenjogúsága A nemek egyenjogúsága a köz- és a magánélet minden területén a nemek egyenlő arányú jelenlétét, azonos hatalommal való felruházását valamint egyenlő részvételét jelenti. A nemi egyenlőség a nemi egyenlőtlenség ellentéte, és nem a nemi különbségé, célja pedig a férfiak és nők maximális társadalmi szerepvállalásának előmozdítása. (Európa Tanács által felállított gender mainstreaming- szakértők munkacsoportjának definíciója) A nem (gender) férfiak és nők társadalmi szempontból vett definíciója, a biológiai nem társadalmi megjelenése, melyet a társadalomban, a magán- és a közéletben betöltött, férfiaknak illetve nőknek tulajdonított szerepek, feladatok határoznak meg.

(Európa

Tanács által felállított gender mainstreaming- szakértők munkacsoportjának definíciója) A nem (gender) nem pusztán a társadalom női és férfi tagjait jelöli, hanem a két nem egymáshoz való viszonyát is. Ilyen értelemben viszont az élet számos területén - 20 -

megfigyelhető, egyenlőtlen viszonyt ír le, melyben a férfi dominancia és az alárendelt női szerep jelenik meg. A társadalmi értékrendben a férfiak szerepköre magasabbra van értékelve, a férfi normák és a társadalmi normák között szinte egyenlőségjelet tesz ez a férfi-orientált torzulás a nemek megítélésében. A különböző szocializációs folyamatok és politika reprodukálják a nemi egyenlőtlenségeket. A nemek közti egyenjogúság azt jelenti, hogy a nők és férfiak közötti különbségeket és eltérő társadalmi szerepüket egyenértékűnek tekintjük. Ezzel elfogadva a különbözőségük jogát, mely tartalmazza, társadalmi osztályhoz, politikai véleményhez, valláshoz, etnikumhoz, fajhoz vagy szexuális beállítottsághoz fűződő különbséget férfi és nő között. Másrészről a nemek közti egyenjogúság biztosítása érdekében a társadalmi struktúrák megváltoztatása is szükséges, melyek az egyenlőtlenségek fenntartásához hozzájárulnak. Illetve a férfi- és női értékrendek egyensúlyban tartását is célozza. A probléma a hierarchiában és nem a nők helyzetében keresendő, ezért a nemek társadalmi felépítésében kell helyet biztosítani a különbségeknek és kitörölni azt a képet, mely a nőket a férfiak alá helyezi a társadalmi szerepük fogalmában. A két nem képviselőinek együtt kell kialakítani partneri viszonyt és közös felelősségvállalást a magán- és közéletben fellépő egyenlőtlenségek eltűntetése érdekében. A társadalom fejlesztéséhez és problémáinak megoldásához minden állampolgár tehetségére és tudására szükség van, minden emberi erőforrást kihasználva és együttműködve kell megvalósítani azokat. A nemek egyenlőségéért való küzdelemben jelenleg a legfontosabb célok: - a nők jogainak emberi jogként való elismerése, - a képviseleten alapuló demokrácia fejlesztése, mellyel együtt jár a döntéshozatalba való bevonásuk. Hiszen egy társadalom fejlettségét mutatja mennyire támogatott a nők és férfiak azonos arányú bevonása a politikai- és közéletbe. Fontos, hogy a nők és a férfiak különböző élettapasztalataikkal vegyenek rész ezekben a folyamatokban. A kritikus egyharmados arányt elérve tudnak csak az egyes nemek képviselői befolyásoló szereppel élni, és megvalósítani bármiféle változtatást. - az egyén anyagi függetlenségének biztosítása, mely egyenlő fizetést, egyenlő hitellehetőségeket és egyenlő feltételeket jelent a munkaerő piacon. Ezek megléte a magánéletben is meglévő nemi különbségeket is figyelembe vevő egyenlő mértékű - 21 -

tulajdonmegoszlást eredményez. Ebből a szempontból a szegénység elnőiesedése elleni küzdelem is igen fontos. Az anyagi függetlenség mind a férfi, mind a nő számára elengedhetetlen ahhoz, hogy a családi élet és a munka összeegyeztethető legyen. - az oktatás egyenlő feltételeinek biztosítása kulcskérdés a nemek közti egyenjogúság számára, mivel tartalmazza a társadalom által továbbadott normákat, tudást és szakismereteket. - közösen viselt felelősség a társadalmi egyenlőtlenségek megszűntetésének érdekében.

3.3. Politikai rendelkezések A hazai és nemzetközi politikában régóta vannak kezdeményezések

a nők

egyenlőségének érdekében. A fontosabb megállapodások és lefektetett jogok a témával kapcsolatban: 3.3.1. Nemzetközi egyezmények: - Az EU elsődleges joga tartalmazza az elsődleges jogszabályokat, melyek közül az első az Európai Közösség Szerződése, a Romai Szerződés, amely már 1957-ben kimondta, hogy a férfiaknak és a nőknek egyenlő értékű munkáért egyenlő bért kell kapniuk (119. cikk).8 - A Nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló ENSZ Egyezményt (United Nations: Convention on the Elimination of All Forms of Discrimination against Women-1979), a CEDAW- egyezményt Magyarország az 1982. évi 10. törvényerejű rendelettel tette a belső jog részévé.9 - Az ENSZ A Nők Helyzete a Harmadik Világban című konferenciájának (Nairobi, 1985) megrendezése után, új koncepcióként jelent meg először nemzetközi írásokban a Gender mainstreaming. Majd 1986-ban elfogadtak egy, a Nők Helyzetével foglalkozó Bizottság jövőbeni munkájáról szóló határozatot.10

8

http://szochalo.hu/cikkek/950 (letöltve: 2009. 10. 28.) http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=970 (letöltve: 2009. 10. 28.) 10 http://www.menszt.hu/informaciok/emberi_jogok (letöltve: 2009. 10. 28.) 9

- 22 -

- Az ENSZ Nők Pekingi IV. Világkonferenciájának (1995) Cselekvési Programja es a Pekingi Nyilatkozat szintén fontos alapját képezi a hazai gender mainstraemingnek.11 -

A társadalmi nemek politikája (gender mainstreaming stratégia) az alapokmányt

kiegészíti az Amsterdami Szerződésben (1997) önálló és lényegi elemként definiálódik (2., 3., 13. es 141. cikkely). - 2000 márciusában került sor az Európai Tanács lisszaboni csúcsértekezletére. Ezen megerősítették az Amszterdamban lefektetett gender stratégiát: „A tagállamok tegyenek nagyobb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a nemek szerinti közelítésmód beépüljön és láthatóvá váljon valamennyi pillérben.” (EC, 2007) Lisszabonban döntött első ízben a Tanács arról is, hogy számszerűsíti a magasabb foglalkoztatási rátákra vonatkozó EUcélkitűzéseket. - Az Európai Unió Tanácsának 2006. márciusi elnökségi ülésén elfogadott Gender Equality paktum - Az Európai Bizottság által kiadott A Nők és Férfiak egyenlőségéről szóló útiterv 20062010 (Roadmap) kötelezi Magyarországot a nők és férfiak közötti egyenlőség és az egyenlő bánásmód követelményeinek megvalósítására.

3.4. Hazai jogi rendelkezések12 - A nemek közötti megkülönböztetés általános tilalmát az Alkotmány 66. § (1) bekezdése rögzíti: „a Magyar Köztársaság biztosítja férfiak és nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében.” - A nemek szerinti diszkrimináció mellett az Alkotmány 70/A§- ban nevesíti az egyéb különbségtétel tilalmát is. Eszerint: „A Magyar Köztársaság biztosítja a területén 11

www.szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=457 (letöltve: 2009. 10. 28.)

12

A fejezetet Peszlen Zoltán: A férfiak és nők közötti diszkrimináció a munkaügyi jogviszonyban c. tanulménya alapján állítottam össze

- 23 -

tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. - Az Alkotmány 70/E szakasza a szociális jogokat minden egyes állampolgár számára – az ellátáshoz jutás jogi értelemben vett egyenlő esélyeinek megteremtésével –biztosítja. A magyar jog kifejezett rendelkezéssel és közvetett módon is tiltja az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének megsértését. Az Alkotmány 70/B § (2) bekezdése szerint: „az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga”.

- 1982. évi 10. törvényerejű rendelet a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról 1979. december 18-án New Yorkban elfogadott Egyezmény kihirdetéséről (CEDAW- Egyezmény) és a hozzá tartozó 25 általános ajánlás. - A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. XXII./5§ első bekezdése a munkaviszonnyal kapcsolatos hátrányos nemi megkülönböztetésről.

- 2174/1997. (VI. 26.) Kormányhatározat az ENSZ Nők IV. Világkonferenciáján elfogadott Nyilatkozatban megfogalmazott feladatok Magyarországi megvalósítását szolgáló cselekvési programról. - 2001. évi LX. Torvény a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról és a 1979. december 18-án New Yorkban elfogadott Egyezmény Kiegészítő Jegyzőkönyve kihirdetéséről. - A 2003. évi CXXV. Törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról 7. § (1) e, 8. § (1) b, (2) e, (3) b, c.

- 24 -

- 362/2004. (XII. 26.) Kormányrendelet az Egyenlő Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól. - 1089/2006. (IX. 25.) Kormányhatározat a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács létrehozásáról

3.5. Női érdekképviselet hazánkban13 A törvények ellenére nincs visszaszorítva a munkahelyeken a nők hátrányos megkülönböztetése. Az állásinterjúktól kezdve a terhesség miatti elbocsátásokon át a munkabérek alacsonyabb szintjéig nagy számban találkozhatunk törvénybe ütköző esetekkel. Az állásukat és ezzel anyagi biztonságukat féltő nők azonban a legritkább esetben fordulnak jogorvoslatért. A munkahelyi szakszervezetek száma lecsökkent, többségük aktivitása nem terjed ki a női dolgozók problémáira, pedig az ő felelősségük is lenne kivédeni ezeket a helyzeteket. A jogi eljárás során annak bizonyítása, hogy a bérkülönbségnek nem a munkavállaló nemével, hanem a munkavégzéssel összefüggő oka van, minden esetben a munkáltatót terheli. A legtöbb esetben, amikor munkavállaló jogorvoslatért nyújtott be kérelmet a hatóság a munkáltatóval szemben a hatóság elmarasztaló döntést hozott. A panaszosok között található fizikai munkás és felsővezetői pozícióban dolgozó is. A munkavállalók többsége azonban még mindig nem mer elindítani egy jogi procedúrát, abban az esetben sem, amikor nyilvánvaló, hogy mi lenne az ügy kimenetele.

3.5.1.Az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárásának kezdeményezése Munkaügyi jogvita mellett a munkavállaló kezdeményezheti az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárását, amely az Egyenlő Bánásmód Törvény és az Mt. fentiekben hivatkozott szabályai alapján köteles eljárni. Az Egyenlő Bánásmód Törvény hatálya alá tartozó azon jogviszonyok tekintetében, amelyekre nem terjed ki az Mt. 142/A. §-ának hatálya, kizárólag az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárását lehet kezdeményezni.

13

A fejezetet az Egyenlő Bánásmód hatóság anyagaiból állítottam össze http://www.egyenlobanasmod.hu/index.php?g=diszktan.htm (letöltve: 2009. 11. 01.)

- 25 -

Ha az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárása során bebizonyosodik, hogy megsértették az egyenlő bér elvére vonatkozó szabályokat, akkor a hatóság: - elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését, - megtilthatja a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, - nyilvánosságra hozhatja a jogsértést megállapító határozatát, - 50 ezertől 6 millió forintig terjedő bírságot szabhat ki. Ha azt állapítja meg, hogy nem történt diszkrimináció, akkor a hatóság kérelmet elutasítja, vagy megszünteti az eljárást.

3.5.2. A MONA (Magyarországi Női Alapítvány) célkitűzései14 Az 1992 óta működő szervezet a nők gazdasági, szociális és politikai helyzetének javítását tartja küldetésének. Platformot biztosít a tájékoztatásra és a problémák megvitatására, kutatásai során feltárja azok gyökerét és stratégiai terveket dolgoz ki megoldásukra. A női munkavállalók részére tehát információkat ad lehetőségeikről, képzéseket szervez és munkahelykereső stratégiákat dolgoz ki. A munkáltatókat pedig igyekszik befolyásolni, hogy alkalmazzák azokat a foglalkoztatási formákat, melyek figyelembe veszik a női munkavállalók sajátosságait. Ezen felül támogatja a női közszereplők felkészítését, továbbképzését.

4. NŐK ÉS FÉRFIAK KÖZÖTTI JÖVEDELEMKÜLÖNBSÉGEK15 A nők és férfiak között fennálló különbségek tényezői a munkaerő piaci részvétel és a munkanélküliség mellett a kereseti egyenlőtlenség kérdésköre. Az elmúlt évek lassú javulása ellenére a nők foglalkoztatottságának aránya elmarad a férfiakétól, nagyobb 14

http://www.mona-hungary.hu/ alapján (2010. 04. 29.)

15

A fejezetet Rigler András-Vanicsek Mária: Nemi Egyenlőtlenség a Munakerőpaicon Nemek közötti fizetési különbeségek szétválasztása Magyarországon c. tanulmány alapján írtam - 26 -

hányadban fordul elő köztük a munkanélküliség és fizetésük is jelentősen elmarad férfi kollégáikétól. A nemek közötti kereseti egyenlőtlenség a férfiak és nők átlagos bruttó órabérének különbségével mérik a gazdaság egészében és a közszférában. Ezt egészíti ki a kiigazított, nemek közötti kereseti egyenlőtlenségi indikátor, amely figyelembe veszi a férfi és női munkaerő korosztálybeli különbségeit, ágazati hovatartozását és foglalkozásbeli differenciáját. A nemek közötti kereseti egyenlőtlenség strukturális indikátor definíciója: A nemek közötti kereseti egyenlőtlenséget a női és férfi foglalkoztatottak átlagos órabérének hányadosaként határozzák meg, a gazdaság minden szektorában és valamennyi vállalati méretet figyelembe véve. Az órabér számítása úgy történik, hogy a főfoglalkozásból származó havi bruttó keresetet elosztják a főmunkahelyen ledolgozott heti munkaórák négyszeresével. Nem kerül beszámításra a prémium, a nem általános túlmunka és a 13. havi fizetés. A bér tekintetében a férfiakhoz képest a legrosszabb helyzetben lévő nők - Az 55 éven felüliek, - A versenyszférában dolgozók - A részmunkaidőben dolgozók - A férjezettek. A bér tekintetében a férfiakhoz képest a legjobb helyzetben lévő nők - A fiatalok, a munkaerőpiacra frissen belépők - A közszférában dolgozók - A teljes munkaidőben dolgozók - Az egyedülállók (Equalhungary-Bérbarométer felmérése, 2007)

- 27 -

4.1.A férfiak és nők bére közötti különbség magyarázó tényezői16 - Személyes jellemzők: kor, oktatás, családi háttér, gyermekek, munkaerő piaci gyakorlat, korábbi megszakítások a munkaviszonyban. -

Munkahelyi

jellemzők:

foglalkozás,

munkaidő,

szerződés

típusa,

beosztás,

karrierkilátások és munkafeltételek. - Vállalat jellemzői: ágazat, vállalati méret, munkaszervezet, toborzási feltételek, a vállalat munkaügyi politikája. - Nemi megkülönböztetés foglalkozásonként és szektoronként. - Intézményi jellemzők úgy, mint: oktatási és képzési rendszer, béralku, bérformák, adóés jutalmazási rendszer ipari kapcsolatok, szülői kedvezmények és gyermek-elhelyezési lehetőségek iskolás kor előtt. - Társadalmi normák és hagyományok az oktatásban, a munkaerő piaci részvételben, a munkahely megválasztása, karrierminták és a nők és férfiak által dominált foglalkozások jelenléte a társadalomban. Az itt felsorolt személyes, munkahelyi és vállalti tényezők tartósan fennálló és nagyfokú különbségeket okoznak a két nem munkaerő szerinti összetételében. Objektív különbségeket okozhatnak a termelékenységben, mely bérkülönbséghez vezethet, ezen felül az motivációban, a munkához való hozzáállásban, a karrierlehetőségekben is. Ezen tényezők megléte indirekt diszkriminációs folyamatokat szülhet, mely megjelenhet a bérezési politikában, a társadalmi normák között, és a tradíciókban. A diszkrimináció direkt formája ugyanolyan munkapiaci jellemzők és hatékonyság esetén tapasztalható, a nőknek adott alacsonyabb fizetésben nyilvánul meg. Ezért a legnagyobb kihívás, hogy különbséget tegyünk a munkaerő piaci jellemzőkből fakadó béreltérés, valamint a direkt és indirekt diszkrimináció folytán tapasztalható béreltérés között. A fizetések különbségeit többféle elmélet szerint közelíthetjük meg: 16

A fejezetet Rigler András-Vanicsek Mária: Nemi Egyenlőtlenség a Munakerőpaicon Nemek közötti fizetési különbeségek szétválasztása Magyarországon c. tanulmány alapján írtam - 28 -

- Az emberi tőke elmélet szerint a nemek közti bérrés olyan, a termelékenység alakulásához kapcsolódó tényezők miatt alakul ki, mint a képzettség, a munkatapasztalat és a továbbképzésben való részvétel. Eszerint a nők a magas iskolai képzettség megszerzését nem tartják kifizetődőnek, mivel kevesebb ideig lesznek aktívak a munkaerőpiacon a családtervezés miatt. Az alacsonyabb iskolázottság és a kisebb munkatapasztalat következménye a nők alacsonyabb termelékenysége és ezzel együtt alacsonyabb fizetése. Ezt az elméletet megcáfolja azonban, hogy a nők aránya a felsőoktatásban meghaladja a férfiakét, igaz, ha figyelembe vesszük a piacképes diplomát megszerzők arányát a nők csoportján belül, ezeken a nagyobb kereseti lehetőségeket nyújtó területeken jóval kevesebb nő végzi tanulmányait. Az elmélet szerint egy munkás termelékenysége az általa felhalmozott emberi (szellemi) tőke mennyiségétől függ. Az emberi tőke felhalmozása tanulás segítségével történik. - A továbbfejlesztett emberi tőke elmélet szerint a képzettség, továbbképzésben való részvétel és a munkatapasztalat mellett az eltérő foglalkozási orientáció, az eltérő előmenetel és a munkahely nagysága is szerepet játszik a két nem kereseti eltéréseiben.

4.2. Nemek szerinti diszkrimináció a foglalkoztatásban17 Az emberi tőke elmélet alapján akkor beszélhetünk diszkriminációról, ha a férfiak és nők bére közötti különbség vizsgálata során valamennyi fent említett tényező hatását beazonosítottuk, s a beazonosítás után továbbra is jellemző a bérrés. Tehát a diszkriminációs különbség a bérrés azon része, melyet nem a férfiak és nők eltérő termelékenysége, és nem munkahelyük jellemzőinek eltérése okoz. Oxaca-Binder modellje a strukturális és diszkriminációs különbségek szétválasztására (1973):

17

A fejezetet Rigler András-Vanicsek Mária: Nemi Egyenlőtlenség a Munakerőpaicon Nemek közötti fizetési különbeségek szétválasztása Magyarországon c. tanulmány alapján írtam - 29 -

A férfiak és nők bérét külön-külön kerül felmérésre és ezek különbségét vizsgálják megmagyarázott

(strukturális

eltérésekből

adódó)

és

nem

megmagyarázott

(diszkriminációs) részre bontva. Ennek eredménye a megfigyelt nemi jellegből adódó bérkülönbség és az a bérkülönbség, amely a két nem azonos kritériumok alapján való bérezésekor lenne. A modell módszere, hogy a két nem csoportjában azonos tényezőket használ. Számításkor a férficsoport összes strukturális változójának hatását együttesen jeleníti meg, belehelyezve a női csoport egyenletébe, ezzel két homogén csoportot hozva létre, melyek között fennálló különbség a diszkrimináció következménye. Juhn-Murphy-Pierce szétválasztás (1991): A fenti modell továbbfejlesztett változata, ennek a modellnek a segítségével a bérrés országonkénti különbségeit is ki tudják mutatni, egyrészt a nemekre jellemző tényezők, másrészt az egyes országok munkaerő piaci sajátosságaiból fakadó tényezők közötti különbségeket beazonosítva. A modell alaplogikája, hogy mivel a nők a férfiaknál általában kevesebb munkaerő piaci tapasztalatot szereznek az egyes foglalkoztatási körökben, a bérrés a tapasztalat hozamával együtt nő. Az országok közötti felmérésekben is ezt követik. Továbbá, azokban az ágazatokban, ahol nagyobb arányban dolgoznak nők, viszont a férfiak által dominált ágazatban mind a nők, mind a férfiak tekintetében magasabbak a fizetések, az országos szinten megjelenő két nem közötti bérkülönbség jelentős lesz. A béreloszlásra ható tényezők a kereslet és kínálat szerkezete, a technológiai változás és az intézményes tényezők. Az országos vagy ágazati szintű megállapodások hatása enyhítheti a bérkülönbségeket, mivel az ágazatok közötti bérvariációt csökkenti. Ezen felül a minimálbér növelése is előidézi a bérrés csökkenését, mivel a női béreloszlás általában alacsonyabb a férfiakénál. A bérszerkezet alakulása a termelékenység különbségein kívül társadalmi tényezők, vezetői stratégiák, piaci hatások és ezek kölcsönhatásának függvénye is. A női munka általában alulértékelt a társadalmon belül azokban az ágazatokban, ahol a nők száma dominál. Ezek rendszerint alacsonyabban jövedelmeznek, melynek okai az emberi tőke jellemzőit illetően a nemi különbözőségek, a foglalkoztatási szegregáció és a munkaadó által gyakorolt közvetlen diszkrimináció.

- 30 -

Horizontális szegregáció: A két nem képviselői különböző ágazatokban koncentrálódnak, ennek oka lehet az eltérő nemi szocializáció és a nemi szerepeknek való megfelelésre való törekvés. Vertikális szegregáció: A foglalkoztatási hierarchiában való feljebbjutás különbözősége a férfiak és nők számára. Az okok feltárásánál a munkaerő piaci jellemzők és a bérrésre vonatkozó

hivatalos

intézkedések

azonosítása

után

a

nemek

közti

keresleti

egyenlőtlenségek, munkaerő piaci jellemzőik és intézményes változók feltárhatók. Az alacsonyabb bér-paritás, nagyobb mértékben centralizált bérezési rendszer, és az alacsonyabb női munkaerő piaci részvétel összekapcsolódnak a nemek közötti kereseti egyenlőtlenséggel. Másrészt a nagyobb béregyenlőtlenség és a nők kevésbé kedvező fizetési pozíciója nagyobb mértékű nemek közötti kereseti egyenlőtlenséggel társul. A férfiak és nők közötti jövedelemkülönbségek nagysága különböző tényezőktől függ:

4.3. Strukturális különbségek18 4.3.1. Képzettség A nők természetüknél fogva más pályákat preferálnak, ezért már az iskolaválasztásnál is megmutatkozik a különbség, mely a későbbi elhelyezkedésnél más ágazati szektorokat jelent, mint a férfiak esetében. Természetesen arányszámokban kifejezve, hiszen nincsen olyan pálya, ahol kizárólagos lenne a férfiak vagy nők jelenléte, sőt egyre inkább elmosódnak a nőies- illetve férfias szakmák fogalmai. A népesség alakulásának alapján a nők száma jelentősen több a magyar lakosságot tekintve. Az iskolázottsági adatok szerint 1980 és 1990 között megfordult az arány a férfiak és nők között (forrás:KSH): mind az általános iskolai végzettséget, mind az érettségit szerzettek körében nagyobb arányú a nő, mint a férfi. Ez a tendencia azóta is tart. A felsőfokú végzettséget tekinve is történt ugrás a nők javára ugyanebben az időszakban, a diplomás nők száma nagyobb, mint a férfiaké. A nők tehát a rendszerváltást követően egyértelműen felzárkóztak férfitársaikhoz, sőt a számok alapján elméletileg jobb esélyekkel indulnak a munkaerőpiacon. 18

A fejezetet Rigler András-Vanicsek Mária: Nemi Egyenlőtlenség a Munakerőpaicon Nemek közötti fizetési különbeségek szétválasztása Magyarországon c. tanulmány alapján írtam - 31 -

Idetartozik azonban, hogy a nők más területeket preferálnak a férfiakhoz képest. A nők pályaválasztási tendenciái az úgynevezett nőies, feminizálódott szakmák felé mutatnak, ebből következően a két nem képviselői erősen szegregálódnak a gazdasági és társadalmi élet minden területén. A tanárképzésben, művészeti területeken, humántudományok és gazdaságtudományok terén, és az egészségügyben szerzett végzettség elterjedtebb a nők körében, míg a férfiak többsége a jog, a műszaki tudományok területén szerez diplomát. A nők jelenléte a közigazgatásban a bankszektorban a legmarkánsabb. Vezető pozíciókat is általában ezeken a területeken töltenek be nők, ahol ugyancsak női versenytársakkal kell megküzdeniük. A gazdasági eliten belül azonban elvétve találhatunk női vállalatvezetőket. 3. ábra

Nettó átlagbérek és bérrés az egyes ágazatokban Forrás: Bérbarométer adatbázis (2006/2007) A nettó havi jövedelmek nemek szerinti összehasonlítása alapján a legszembetűnőbb különbség az ingatlan- és gazdasági szolgáltatások ágazatában találjuk, a bérrés szerinti - 32 -

skála középvonalában helyezkednek el a feldolgozóipar, pénzügy, illetve a vendéglátás, az egészségügy és az oktatás. Ez utóbbiak elhelyezkedést tekintve nőies pályáknak mondhatók a munkavállalókat illetően, viszont a vezető pozíciókban (mesterszakácsok, kórház-, illetve iskolaigazgatók) mégis férfiakat találunk. A máshová nem sorolt feldolgozóiparban és az építőiparban a nők bére magasabb, mint a férfiaké, ennek magyarázata, hogy ezek esetében a nők szellemi munkát végző pozíciókban helyezkednek el. 4.3.2. Földrajzi eloszlás Különbségeket mutatnak az országon belüli, településenként vagy régiónként végzett felmérések is. Ennek oka lehet, hogy adott régió adottságaihoz mérten eltérő ipari vagy egyéb beruházási területen létesülnek munkahelyek, melyek más-más feltételek szerint jövedelmeznek. 2. ábra

Nettó havi átlagbér és bérrés megyék szerint Forrás:Bérbarométer adatbázis( 2006/2007)

- 33 -

A nettó bérek esetében Budapesten tapasztalható a legnagyobb differencia. Pest, GyőrMoson- Sopron, Vas és Zala, illetve Heves megyében is igen magas a különbség. A legalacsonyabb pedig Veszprém, Tolna, JNK-Szolnok és Fejér megyében. Ezek az adatok alátámasztják, hogy a bérrés nagysága összefügg a térség, uralkodó ipari profiljával és elhelyezkedési lehetőségeivel. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy minél szegényebb egy régió, annál valószínűbb, hogy a nők a férfiaknál nagyobb arányban dolgoznak fizetés nélküli

segítő

családtagként

vagy

alacsony

jövedelmű

önfoglalkoztatóként.

A bérek alakulása nemcsak attól függhet melyik régióban lakunk, nagyban befolyásolja a településtípus is a kereseti lehetőségeinket. A legkedvezőbb feltételek Budapesten és agglomerációjában vannak a munkavállalók számára, mind az álláslehetőségek számát, mind a bérezést tekintve. A másik véglet a községekben élők helyzete, ám a jövedelem különbség ezeken a településeken, illetve a megyei jogú városokban a legkisebb.

4.3.3. Társadalomban betöltött szerep Végül pedig a nők társadalomban betöltött szerepe is befolyásolja karrierjük alakulását és munkaerő piaci megítélésüket. Hiszen a nők a gyermekvállalás miatt nem tudnak azonos mértékben koncentrálni munkájukra a terhesség alatt és a szülést követően. A mai munkaerő-piaci körülmények között nehéz döntés a gyermekvállalás, a legtöbb nő stabil munkaviszonyt épít fel mielőtt gyermeket vállalna, így növelve az esélyét a visszailleszkedésre.

Ennek következtében a házasságkötés és az első gyermek

vállalásának életkora kitolódott. 3. ábra

Hajadonok aránya a 20-40 éves nők között Forrás: Demográfiai évkönyvek, KSH (2008) - 34 -

Ennek ellenére még ma is tapasztalható, hogy a hajadon, vagy szülőképes korú nőket nem szívesen alkalmazzák a munkáltatók, mivel bizonytalan helyzetű munkavállalóknak tartják őket. A terhes nők elbocsátási aránya is igen magas, mivel a legtöbb munkaadó a terhesség alatti munkaerő kiesést és segélyezést igyekszik kikerülni. Az anyák így elesnek a törvényileg szabályozott támogatásoktól, míg a munkáltató ezen járandóságok sokszorosát költi el helyettesítésükre és az új munkaerő beillesztésére, betanítására. A megoldás ezekben az esetekben a rész- illetve távmunka keretein belül megmaradó munkaviszony, melyhez azonban nemcsak a munkaadó, de a gyermeket vállaló nők és családjuk rugalmassága is szükséges volna. A helyzetet nehezíti, hogy csökken a bölcsődék száma is, így míg más országokban már előrehaladottabban kezelik ezt a kérdést, létrehozva vállalati bölcsődéket, itthon csak a szűk környezetre támaszkodhatnak a fiatal, kisgyermekes munkavállaló nők. A Bérbarométer 2008-as adatai szerint az első gyerek születése után az azonos munkát végző nők és férfiak bérkülönbsége 14 százalékra nő, a második gyerek után 25 százalék, a harmadik után pedig már 26 százalékos. Ennek oka, hogy a legtöbb esetben a szülés után a munkaerőpiacra visszatérő nők tisztában vannak azzal, hogy hátránnyal indulnak, ezért alacsonyabb bérigénnyel igyekeznek kompenzálni helyzetüket.

4.4.Diszkriminációs különbségek A felsorolt okok viszont nem magyarázzák azt a jelenséget, mikor két azonos pozícióban lévő ember, iskolázottságukat és teljesítményüket tekintve is hasonlóak, mégis kettejük közül a nő fizetése elmarad a férfiétól. Az Oxaca-Binder-féle dekompozíció segítségével külön tudjuk választani a strukturális és diszkrimináció okozta bérkülönbségeket. A Bérbarométer 2006/2007-es tanulmánya szerint, mely ezeket a tényezőket külön is vizsgálja, a vizsgált időszakban a nők és férfiak fizetésében fennálló bérrés 17,7%-os. Ez az adat európai szinten átlagosnak mondható, azonban a felmérés eredményei szerint ha pusztán a strukturális hatásokat vennénk figyelembe, a nők fizetése magasabb lenne a férfiakénál (7,2%-kal). Ezt a strukturális hatást azonban nemcsak ellensúlyozza, de át is fordítja a diszkriminációs hatás. Ezt az igen erőteljes hatást több tényező váltja ki. A férfiak fizetéséhez képest jóval - 35 -

kisebb ütemben nő azon nők bére, akik magasabb iskolai végzettséggel, több munkatapasztalattal rendelkeznek. A munkahelyen mért nemek közötti arány is erős befolyással van a bérekre, ahol több nő dolgozik, mint férfi ott kisebb a különbség, míg ahol a férfiak vannak túlsúlyban ott nagyobb diszkriminációs hatás jelenik meg. 4.4.1. Üvegplafon- jelenség A nők előmenetelének szinte minden munkaterületen útját állják a szakirodalomban üvegplafonként, üvegliftként és üvegfalként aposztrofált jelenségek. „Az üvegplafon azt jelenti, a nők egy bizonyos vállalati – például középvezetői – szintnél legjobb tudásuk ellenére sem képesek továbblépni, mert útjukat állja egy láthatatlan akadály – az a tradíció, hogy a felső vezetői pozíciókat csak férfiak tölthetik be. Üvegfalról akkor beszélünk, ha a munkavállaló jelenlegi pozíciójával azonos szintű, másik munkakörbe, területre lépne tovább, ám a váltás nem lehetséges számára.” Az üveglift-effektus a főként nőket foglalkoztatók sajátossága. „Ez azt jelenti, hogy a tipikusan elnőiesedett szervezetek-önkormányzatok, hivatalok, oktatási intézmények- élén is rendre a férfiak kerülnek vezető pozíciókba.”19

A rendszerváltást követően a munkanélküliség a nők körében is drasztikusan nőtt, megnőtt az inaktívak aránya is, a férfiak azonos mutatóihoz képest mindvégig alacsonyabb volt ez a szám a nőknél. A fiatal nők jelentős sikereket értek el a gazdasági élet számos területén, míg idősebb társaik között találjuk a legtöbb kényszervállalkozót, akik saját foglalkoztatásukba kellett fogjanak elhelyezkedési lehetőségként. A nők helyzetének változásával megváltozott a családdal kapcsolatos elképzelésük is. Ebben a kérdésben megosztott a közvélekedés: vannak, akik a nők munkaerő piaci felzárkózását örömmel üdvözlik és azt mondják mindenkinek képességei szerint kell érvényesülnie. Más vélemények szerint ugyanakkor a társadalmi stabilitás forog veszélyben, mikor a nők eddigi társadalmi kötelezettségeiket hátrahagyva karriert szeretnének elérni. A különböző felmérések szerint azonban a nők (ahogyan a férfiak is) akkor sikeresek a gazdasági életben, ha a mögöttük álló család stabil erkölcsi, kulturális és anyagi tőkével támogatja őket céljaik elérésében.

19

Nagy Beáta: Vezetési stílusváltás: nõi vezetõk a gazdasági életben 2002. OTKA

- 36 -

A felsővezetői pozíciókig csak elvétve jutnak el a nők, alacsony számukat pedig az előrejutás bizonyos szintjén a megítélésükben törvénybe ütköző módszereket alkalmaznak. A felvételi elbeszélgetéseken a női pályázókat hazánkban szakmai tudásuk mellett legtöbbször személyes életükről is megkérdezik. Mélyen bevésődött tehát az a nézet, hogy a családi terheket szinte kizárólag a nő viseli. A cégek sokszor már az álláshirdetésben kizárnak bizonyos csoportokat, kevés olyan eset fordult elő, amikor ezek ellen tiltakoztak volna, így hallgatólagos beletörődés mellett marad a büntetlen diszkrimináció. A mindezek ellenére sikeresen érvényesülő nők azt vallják: ahhoz, hogy elfogadják és értékeljék őket, kétszer annyit kell bizonyítaniuk, mint férfi kollégáiknak, márpedig ez nem egyszerű feladat, hiszen a családi élet irányítása is elsősorban az ő dolguk. A szakmai életút és a családi élet harmonizálása kizárólag nekik probléma. Nem meglepő, hogy a gazdasági életben jó pozíciót elért nők a magánéletükben is sikeresek, és közülük sokan vallják, “aki vállalatot tud vezetni, az megszervezi egy család életét is”. „A női döntéshozók egyre nagyobb számban történő megjelenése túlságosan lassú folyamat volt. Ha hiszünk a demokratikus értékekben, akkor nem zárhatjuk ki a lakosság felét a hatalomból” – nyilatkozta Vladimír Špidla, az esélyegyenlőségekkel foglalkozó biztos.20

európai

A gazdasági életben uralkodó versenyhelyzetben való érvényesülés érdekében a társadalom felét alkotó nőket, akik képzettségüket és rátermettségüket tekintve nem maradnak le férfitársaiktól nem hanyagolhatják el a szervezetek, hiszen így jelentős erőforrástól esnek el. Jelenleg azonban az állami- és gazdasági döntéshozatalban lévőket tekintve alulreprezentáltak a nők. Pedig a képzésükre fordított állami ráfordítások miatt is indokolt

lenne,

hogy

érvényesüljenek

és

a

férfi

kollégákkal

együttműködve

dolgozhassanak érdemi pozíciókban.

5. Nők munkavállalói tulajdonságai A gazdasági szervezetekben a nők hatalmi pozíciókat ritkán érnek el. A gazdasági változások és a jog általi szabályozás elméletben visszaszorította a diszkrimináció 20

http://ec.europa.eu/magyarorszag/press_room/press_releases/20080307_nok_vezeto_poziciokban_hu.htm (letöltve: 2009. 10. 17.)

- 37 -

mértékét, a gyakorlatban azonban nem történt átütő javulás. A gazdasági szervezetek tradicionálisan patriarchális berendezkedése megmaradt, a felsővezetők között ritkán találhatunk nőket. A férfiak által irányított szervezetek felépítése jellemzően piramis alakot mutat a hatalommegosztást illetően, melynek csak alsóbb szintjein jelennek meg a női munkatársak. A női vezetők az alá- fölérendeltségi viszonyok helyett kollektivitásra törekszenek, igyekeznek bevonni a munkatársakat a döntéshozatalba. Ez a vezetési modell sokkal hatékonyabb működést eredményez. A karrierépítés során manapság is előtérbe helyezik a határozottságot és a céltudatosságot az odafigyeléssel és segítségnyújtással szemben. Ezért a két nem szocializációjából adódóan más esélyekkel indul. A tipikusan nőknek tulajdonított magatartásformák okán a nőket olyan ágazatokban fogadják el ahol nincsen erős verseny, ezzel együtt azonban a fizetések sem magasak. A nők szerepének térnyerése azonban így is halad előre, aminek okaként említik az egyre jobb képzettségüket és a jobb munkahelyek megszerzését, a fizetési különbségek csökkenését, végső soron pedig azt, hogy a vásárlási döntések 70 százalékát ők hozzák meg. A kiadások elhatározásánál a nők más szempontokat részesítenek előnyben: a hosszabb távon jelentkező előnyöket és a fenntarthatóságot keresnek, emellett sokat adnának ki képzésre és az egészségre. A GFK Hungária 2008-as felmérése a magyar nők értékrend szerinti preferenciáit vizsgálta. Eszerint a legfontosabb a család és a szeretteik, ezt követik a jókedv, az anyagi biztonság és a harmónia. A magyar nők nem lázadnak a hagyományos társadalmi nemi szerepek ellen – több mint háromnegyedük egyetért azzal az állítással, miszerint egy férfinak mindenkor gondoskodnia kell családja anyagi biztonságáról (ugyanezen az állásponton van egyébként a tízből nyolc férfi is), és 71 százalékuk véli úgy, hogy elsősorban a nők feladata a háztartás és a család dolgairól gondoskodni. Ezzel egyidejűleg a nők nagyobb arányban érzik úgy, hogy sok lemondással jár a család, nehezebben viselik a stresszt és nagyobb arányban fárasztja őket a napi rutin, mint a férfiakat. Szabadidejük igen kevés, melyet a családdal és a háztartással kapcsolatos teendők töltenek ki. - 38 -

5.1. A nők vezetési stílusa

Még ötven évvel a nők tömeges munkaerő piaci bekapcsolódása után is tartja magát sok – nehezen megmagyarázható – előítélet a nők munkavégzésével, alkalmasságával, teljesítőképességével kapcsolatban. Elterjedt gyakorlat, hogy azonos végzettséggel és kompetenciával rendelkező nő és férfi közül az „erősebb nem” képviselőjét választják szívesebben a meghirdetett állásra. A legtöbb vezető vélemény szerint a nők csak bizonyos – például adminisztratív vagy jobb esetben kommunikációval kapcsolatos – munkakörökben jók, de elképzelhetetlennek tartják, hogy közép-, sőt felsővezetőként is megállhatják a helyüket. A meglévő, nemek közötti egyenlőtlenség viszont számos súlyos társadalmi probléma forrása. Az Amerikai Egyesült Államokban meglepő eredménnyel zárult az a felmérés, amelyet az amerikai nagyvállalatokban végeztek. A kutatók arra voltak kíváncsiak, milyen különbség van a női- és a férfivezetők képességei, eredményei között. A női menedzserek rendszerint jobb eredményeket értek el, mint férfi társaik. A vizsgált vezetői szempontok legtöbbjénél a nők kerültek ki győztesen, és a munkatársak értékelésénél is a női vezetők kaptak kedvezőbb elbírálást. A felmérés szerint a női menedzserek jobbak a csapatmunkában, jobban tudnak másokat motiválni, mások véleményére figyelni, alaposabban átgondolják a döntéseiket, és kevésbé törekednek a presztízs elérésére. Ugyanakkor a stratégiai döntéshozatal és az elemzéskészítés tekintetében kedvezőbb pontozást kaptak a férfiak. Az OECD jelentése is meglepő újdonsággal szolgál, mely szerint egy női vezető kevésbé hajlamos a korrupcióra, mint férfi társa. Emellett a női vezetők sikeresebbek a kapcsolatépítésben és a kapcsolattartásban, diplomatikusabban kezelik a konfliktusokat, de megjegyzi azt is, hogy a tapasztalat szerint a férfivezetők jobb stratégák, és így könnyebben, gyorsabban hozzák meg a döntéseiket. Hátrányként említik viszont, hogy a nők energiáit jobban lekötik a félelmeik vagy az önmaguk elfogadása, és ez bizonytalanságot szül, megnehezítve a karrierépítésüket és az elfogadtatásukat.

A felmérésekből származó, meglepően pozitív eredmények biztatásként szolgálnak az ambiciózus női munkavállalók számára, azonban számolniuk kell az előítéletekkel és a

- 39 -

hagyományos női szerepekről való (részleges vagy teljes) lemondással. Az USA-ban már jelen van a nőkkel szemben gyakorolt pozitív diszkrimináció, számos vállalatnál – az említett előnyöket tudatosan alkalmazva – inkább womanagert (női vezetőt) választanak, mint managert.

5.2. Nők a tudományos életben A nők a kutatás és fejlesztés szektorban csupán jelképes részvétellel vannak jelen a döntéshozatalban, elenyésző számú a női egyetemi vezető, az MTA 270 tagja között is csupán 8 nő található, 1990 óta a Kossuth és Széchenyi díjasok csupán 11%-a került ki közülük. A rendszerváltást követően a tudomány területén is csökkent a nők száma, de arányuk emelkedett, mivel a férfi kutatók száma kevesebb lett. Őket ugyanis a multinacionális cégek felső vezetői pozícióikba hívták. A nők aránya elsősorban a társadalom- illetve bölcsésztudományokban magas, míg számarányuk

rendkívül

alacsony

a

természettudományokban

és

a

mérnöki

tudományokban. Általánosan jellemző, hogy a kutatónők aránya azokon a területeken magas, ahol a legalacsonyabbak a fizetések, és különösen kevés kutatónő dolgozik az iparban, ahol az anyagi feltételek kedvezőbbek. A horizontális szegregáció mellett a szervezethez való hozzáférés is nehezíti a női részvételt és esélyeik egyenlőségét. A parlamentben 2004-ben elfogadott Innovációs törvény egyik célkitűzése az volt, hogy a magánvállalatokat is bevonják a kutatás-fejlesztésbe, a várt eredmény azonban elmaradt, a vállalatoknál a női kutatók iránti kereslet pedig még ezen belül is csekély volt. Kevés kivétel akad a cégek között (pl. L’Oréál), akik elkötelezettek a női kutatók iránt. Annak ellenére, hogy a doktori fokozatot szerzők több mint 40%-a nő, a magasabb beosztásokban egyre kisebb a nők aránya. A nők alacsony reprezentáltságát az is befolyásolja, hogy a női kutatók gyakran hagyják félbe pályájukat a tejesebb családi élet megteremtése érdekében, emiatt egyre kevesebb a tapasztalt és képzett munkaerő. Ennek a jelenségnek a kivédésére néhány vállalat és egyetem rugalmas munkafeltételeket biztosít. A nők helyzetének segítése elsősorban gazdasági kérdés, hogy a társadalom azt a - 40 -

befektetést visszakapja, amit a nők felsőfokú képzésére költ. A kutatásban a női esélyegyenlőség biztosítására, a kutatónők intenzívebb részvételére irányuló törekvések a 2002-ben indult és jelenleg is zajló 6. Keretprogramban is prioritást élveznek.

5.3. Nők a közéletben A nők helyzetének javításához, a férfiakéval egyenlő bánásmódhoz és az azonos munkaerő piaci elbíráláshoz társadalmi szinten történő változás szükséges. Ezt a változást nem várhatjuk el a vállalatok szintjén, amíg az országot irányító szervezetben nem valósult meg. A nők politikai szerepvállalása tehát döntő tényező az egyenlőség kérdésében. Az elmúlt évtizedekben nemhogy a női érdekek érvényesítése, de az esélyegyenlőség gondolatisága is értékét vesztette. A politikai rendszerváltás sem hozta meg a rosszul értelmezett

gondolatok

újraértékelését,

a

társadalom

mélyrétegei

pedig

nem

rokonszenveztek a politikai joggyakorlással. Ma Magyarországon, a parlamentben hasonló képet látunk, mint a vállalatvezetőket tekintve: a nők aránya igen alacsony. Politikai ambícióval rendelkező nők vannak, ám a hagyományosan férfias színtéren szinte alig tudnak érvényesülni. Ennek oka pedig nem tehetségükben keresendő, sokkal inkább a kapcsolati hálók rendszerében, melyekbe nehéz bejutniuk. Ez az oka annak, hogy nem kerülnek fel a pártlistákra, így a parlamentbe is csak elvétve. A nők politikai részvételét segítő kvótarendszer bevezetése közel száz országban használatos. Két típusú kvótarendszer létezik, egyik a nem-semleges, melynek során adott nem képviselői minimum 40%-ban kell, hogy bekerüljenek a döntéshozatalba. A másik módszer a pozitív-diszkriminatív kvóta, melynek célja, hogy a hátrányos helyzetű csoport előnyhöz jusson, csak rájuk vonatkozó minimális részvételi arányt meghatározva. A kvóta tehát nem előnyt biztosít, hanem hátrányt kompenzál, hazánkban azonban még várat magára ennek bevezetése. A magyar választási rendszerben a kvótát a pártlistákon megjelenítve lehet érvényre - 41 -

juttatni, mindkét nem 50%-os reprezentáltságával. Jelenleg azonban csupán egy parlamenti párt alkalmazta a választások során a kvótát, így nem történt jelentős változás a női mandátumokban

Az idei választásokkal a korábbi ciklushoz képest is kevesebb nő került az Országgyűlésbe. Manapság a társadalmi fejlettség egyik mércéjének tartják Európában a nők részvételét a politikai életben. A rendszerváltás óta a nők aránya 7-11% között mozgott a különböző ciklusok során. Jelenleg 35 női képviselő kapott helyet a Parlamentben, akik közül 22 főt a Fidesz-KDNP, 5-5 főt az MSZP és az LMP, a Jobbik pártja pedig 3 képviselőnőt delegál. Ezek után az sem meglepő adat, hogy a második Orbán-kormány miniszterei között egyetlen nő sem lesz. 21 A polgármesterek arányában kissé jobb a helyzet, de a legtöbb nagyvárosban és megyeszékhelyen férfiak foglalják el ezt a pozíciót. A női érdekek érvényesítését nem csak a kisszámú női részvétel gátolja: a politikusnők között is sokan úgy vélik, hogy a parlamenti döntésekben nem szükséges női szempontok érvényesítéséről beszélni, hiszen a törvények minden állampolgárra egyformán érvényesek. Elég tehát jó törvényeket hozni, és azok automatikusan jó hatással lesznek a nőkre és a férfiakra egyaránt. Európai szinten kezdődött kezdeményezés a női kvóta parlamenti bevezetésére, más országok példái azt mutatják, működő program, ha a társadalmat képviselő nők és férfiak közel egyenlő arányban vesznek részt a politikai döntéshozatalban.

6. RENDSZERVÁLTÁSKOR BEKÖVETKEZETT VÁLTOZÁSOK 6.1. Rövid háttér A rendszerváltást követő átalakulás meghatározó eseménye volt a privatizációs folyamat. A magyar vállalkozókat igyekeztek tőkéhez juttatni, majd külföldi tőkét bevonni. A

21

http://www.fn.hu/valasztas2010/20100427/alig_lesz_no_parlamentben/ (letöltve: 2010. 05. 16.)

- 42 -

magánosítás1998-ra nagyjából lezárult, de a piacgazdaságra való áttéréssel járó társadalmi és gazdasági hatások máig érzékelhetőek. Tömegessé vált a munkanélküliség, a forint értéke zuhant, a gazdaság stabilizációját a „Bokros-csomaggal” igyekeztek elérni. A jövedelemkülönbségek nőttek és a korábbi stabil munkaviszony helyett a folyamatos továbbképzés és a versenyképesség megtartására irányuló törekvés érkezett. A munkaerőpiac további változásai, hogy nőtt a szellemi foglalkozásúak és a szolgáltatási szektorban dolgozók aránya, ezzel együtt pedig csökkent a fizikai dolgozóké. A megváltozott munkavállalói magatartás magával hozta a család intézményének átalakulását is: kitolódott a házasságkötések és a gyermekvállalás életkora. Az oktatás terén megkétszereződött a felsőfokú képzésben résztvevők száma.

6.2. Nők a rendszerváltás munkaerőpiacán 22 Az elmúlt rendszer politikájának eredményeképp a foglalkoztatásban résztvevők száma elérte a társadalmilag lehetséges maximumot. A rendszerváltáskor, áttérve a nyílt piaci körülményekre megugrott a munkanélküliség és egyre tartósabbá vált. Legtöbben a korai nyugdíjazást választották az elhelyezkedés lehetetlensége miatt, ez nagyban megterhelte a szociális hálót, lévén a munkaerőpiacot elhagyó réteg szociális juttatásokból és nyugdíjból élt, mely a lecsökkent foglalkoztatottak jövedelméből származik. A nők aránya a munkavállalók körében 44,9%-ről 31,3%-ra zsugorodott. Az európai országok között korábban elfoglalt helyünk a női foglalkoztatás arányait tekintve elvesztettük, és bár nem maradtunk le sokkal az átlagtól, a többi ország fejlődő tendenciájával szemben továbbra is csökkent ez a szám. A munkanélküliséget tekintve a rendszerváltást követő három évben tapasztalható növekedés lassan megállt, majd folyamatosan csökkenni kezdett, a nők és férfiak közti különbség azonban nem változott. Ennek magyarázata az ágazati rendszerekben történt változás. 1993-ig a munkanélküliség fő kibocsátó ágazatai a mezőgazdaság, az építőipar, a kohászat és a fémfeldolgozás voltak. A következő években a munkanélküliségi ráták csökkentek, az inaktív státuszba való áttérés és bizonyos területek fejlődése miatt.

22

A fejezetet Frey: Nők és férfiak a munkaerőpiacon, 2001 c. tanulmánya alapján írtam - 43 -

A munkavállalási korú, inaktív nők aránya megközelítette a 40%-ot, a legtöbben háztartásbeliek lettek, ugyan később, köszönhetően a továbbtanulási lehetőségeknek egy részük újra aktív munkavállaló lett. Az európai átlaghoz képest a részmunkaidős állást betöltők száma hazánkban igen alacsony volt, amely pedig megoldást kínálhatott volna a foglalkoztatás bővítésére és olyan társadalmi csoportokat is mozgósíthatott volna, akik csak ennek révén tudtak volna bekapcsolódni a foglalkoztatottak közé, bár hajlandóság a felmérések szerint mutatkozott, lehetőség annál kevesebb volt. A részmunkaidős állást betölteni szándékozók között a legtöbben a családjuk miatt választanák ezt a pénzkereseti formát, csak kisebb hányaduk vállalná kényszerből, teljes munkaidős állást helyettesítve. A nők gazdasági aktivitásának fontos befolyásoló tényezője a gyermeknevelés, míg a férfiak körében a két tényező nem okoz ilyen szoros összefüggést, de a gyermek megléte növeli a munkavállalási szándékot. A nők esetében a gyermekek számának növekedésével együtt csökken a foglalkoztatási arány, a rendszerváltás előtt az anyák a gyermeknevelés mellett is nagy számban vállaltak munkát. Ebből következően a gyereket nevelő nők voltak a legfőbb vesztesei a versenyképességre épülő munkaerő piaci átalakulásnak.

A nők közül, megváltozott helyzetük miatt egyre többen gondolták úgy, hogy a munkavállalás helyett az otthoni teendők fontosabbak. Az alacsony képzettségűek körében volt legnépszerűbb ez a felfogás, míg a szellemi foglalkoztatásúak között a legalacsonyabb, hiszen ők a képzésükkel megszerzett tudásuk munkaerőpiacon való hasznosulását várták el befektetésükért cserébe. A településenkénti eloszlás ebben a tárgykörben azt mutatja, hogy a községekben élők között volt az otthonmaradást a legnagyobb számban pártolók köre, ahol a munkavállalás elutasítását előidéző okok (mint az alacsonyabb iskolai végzettség) mellett szerepet játszott a vonzó munkahelyek hiánya is. A városokban, még inkább a fővárosban élő nők körében ez az adat jóval alacsonyabb. A gazdasági aktivitás hazánkban tapasztalható drasztikus csökkenése csak részben tulajdonítható a kilencvenes évek elején kialakult tömeges munkanélküliségnek. A - 44 -

foglalkoztatottság zsugorodásában a jóléti ellátórendszer más elemei is meghatározó szerepet játszottak, melyek elősegítették, hogy a feleslegessé vált munkaerő-állomány az inaktivitás különböző csatornáin (öregségi, elő- és korkedvezményes, rokkant nyugdíjazás, gyed, gyes, gyet) keresztül elhagyja a munkaerőpiacot. Az inaktívak állománya négy főcsoportból áll tehát. A legnagyobb számban a nyugdíjasok vannak, a nők esetében ebben az évtizedben a háromszorosára nőtt a számuk. Köztük olyan munkahelyekről mentek nyugdíjba, ahol a munkavégzés nehézségei miatt az átlagosnál alacsonyabb a nyugdíj korhatár, illetve az egészségügyi okok miatti nyugdíjba vonulók száma is jelentős volt. Lehetőség volt korengedményes illetve előnyugdíjazáshoz is folyamodni azoknak, akik a munkaerőpiacról kiszorultak, vagy még meglévő állásukat hagyták el ilyen módon. - A fiatal korosztályokban a későbbi foglalkoztatási esélyeiket javítva egyre többen szereztek közép- és felsőfokú végzettséget. A munkaképes korú, ám az oktatásban való részvétel miatt a munkaerő piacon nem megjelenő réteg a második legnagyobb csoport az inaktívak körében. A nappali oktatásban tanuló nők hányada megelőzte a férfiakét. A gyermeküket otthonnevelő nők a harmadik nagy csoport, akik a gyermekellátási segély segítségével választhatták az inaktivitást. Bár a születések száma csökkent továbbá jövedelem korláthoz kötötték a segély jogosultságát így is jelentős mértékben nőtt azoknak a száma, akik ennek révén kikerültek a foglalkoztatásból. - A negyedik csoportba a háztartásbeli nők tartoznak. A fizetetlen otthoni munkából származó jövedelem értéke nagyban hozzájárul a család boldogulásához. „Különösen érvényes ez az elmaradott térségek kis településein élő, képzetlen munkanélküliekre, ahol a kertben, ház körül megtermelhető élelem értékét nem feltétlenül kompenzálja az egész napi távollétet kívánó, alacsony jövedelmű munkahelyen kapható fizetés.”23 A munkaerőpiacot elhagyók többsége az inaktívak táborát gyarapította, így a munkanélküliség mutatói ugyan javultak, de a gazdasági helyzet nem. Javuló tendencia a női munkavállalók szélesedésében csak 1997-től kezdődött, időben lemaradva a férfi munkavállalóktól, akiknél ez a fordulat korábban bekövetkezett. A munkanélküliségi mélypont 1993-ban következett be, majd lassú javulás mutatkozott, a keresőképes réteg egyre inkább alkalmazkodott az új körülményekhez. A munkaerőpiac 23

https://www.nive.hu/konyvtar/content/edoc/files/10weninger.pdf

- 45 -

változásaival lemorzsolódott tömeg után megmaradt foglalkoztatott réteg összetétele jobb minőségi képet mutat. A tömeges nyugdíjazás miatt a foglalkoztatottak átlagos életkora alacsonyabb lett, az oktatás expanziójával pedig javult az iskolai végzettség szerinti összetétel is. A nők száma az alacsony képesítéssel rendelkezők körében csökkent, növekedett viszont a felsőbb szintűek között. A megszerzett végzettség szerint a nők és a férfiak különböző pályák felé orientálódtak, így később eltérő gazdasági ágakban koncentrálódtak, de ha ugyanazon területen dolgoztak is más munkaköröket töltöttek be. 5. ábra

A foglalkoztatottak szektoriális megoszlásának változása az évtized során felgyorsult. A mezőgazdaságban dolgozó nők aránya lecsökkent, az iparban nem volt ennyire szembetűnő a változás, de kevesebb nő töltött be állást ezen a területen is. Ezzel szemben a tipikusan nőket foglalkoztató textiliparban az elnőiesedés tovább folytatódott, illetve a gépek és berendezések gyártásának területén a nagyarányú fejlődés miatt több munkahely jött létre és a férfiak számához képest is növekedett a nők aránya. Csekély mértékben nőtt még a szolgáltatási szektorban elhelyezkedettek száma. A közigazgatásban és a társadalombiztosítás szervezeteinél dolgozó nők aránya a férfiakéhoz képest jelentősen megnövekedett, részben a már említet képzettségi mutatók miatt. Az évtized végére lecsökkent a női munkavállalók száma a kereskedelemben és a vendéglátóiparban, a pénzügyi szektorban, illetve az ingatlanügyekkel foglalkozó gazdasági társaságoknál. Az elemi foglalkozások szintjén a nők elkülönülése még jobban tetten érhető, ami a - 46 -

horizontális szegregáció tipikus megnyilvánulása. Az ügyviteli, az óvó-, védő-, szülőnői állások, kozmetikusok között szinte csak nők dolgoznak. 99 foglalkozás tartozott az ún. kiegyensúlyozott kategóriába, ahol a nők részesedése 40–60% között mozgott. Példaként említhetők a gazdasági, költségvetési szervezetek funkcionális tevékenységet folytató részegységeinek a vezetői, a társadalomtudományi foglalkozások, a műszaki ügyintézők, a vendéglátó ipari és nyomdaipari foglalkozások, a kommunális szolgáltatások, a jogi foglalkozások, a középiskolai tanárok. Az utóbbiak kapcsán említést érdemel, hogy korábban mind a jogi, mind pedig a tanári pályára az erőteljes elnőiesedés volt a jellemző. Úgy tűnik, hogy mára ez a tendencia megfordult. A nők munkahelyi hierarchiában betöltött szerepe viszont nem változott, továbbra is jellemző, hogy a ranglétrán lefelé haladva nő a számuk a férfiakéhoz képest. A vertikális szegregáció még a foglalkoztatások főcsoportjainak szintjén is megmutatkozik, a foglalkozások társadalmi sokfélesége ellenére is.

Legnagyobb hányadban az irodai

munkát végzők között vannak, a felsőfokú végzettséghez kötött pozíciókban kétharmados aránnyal vesznek részt, kis többséggel fordulnak elő a szolgáltatás jellegű, szakképzettséget nem igénylő foglalkozásokban is. A vezetők között azonban kismértékű a

javulás

a

nők

számát

tekintve.

Az állami illetve magánszektor arányait tekintve nem meglepő eredmény, hogy a nők többsége állami tulajdonú szervezetnél dolgozik (iskolák, kórházak). A 90-es évek közepén a férfi és női keresletek közötti különbség jelentősen szűkült, ennek oka a nem fizikai munka felértékelődése, illetve, hogy bizonyos, alacsony képzettségű munkaerőt az átlagosnál nagyobb arányban foglalkoztató visszaeső ágazatokban a férfiak keresete "lezárkózott” a nőkéhez. Emiatt a bérrés csökkenése nagyobb mértékű lehetett volna, de mivel a férfiak fizetése a magasabb képzettséget igénylő munkafajta esetében jelentősen megnövekedett, ezen felül az ország fejlettebb régióiban ugyanabban a beosztásban és képzettséggel dolgozó férfiak jobb kereseti pozíciókat értek el a nőkhöz viszonyítva. A bérkülönbségek legalacsonyabb szintjét a közszférában működő kötött illetmény- és előmeneteli rendszerben voltak tapasztalhatók, mivel itt a piaci szféra szabad béralkujához képest kisebb tere volt a nemek szerinti különbségtételnek.

- 47 -

7. A NŐK FELZÁRKÓZTATÁSA, MINT A GAZDASÁGI VÁLSÁG MEGOLDÁSA A gazdasági válság hátterét kutatva a vezető pozíciókban dolgozó férfiakat éri a legtöbb támadás. Mivel a férfiak körében az elbocsátás száma nagyobb, sokan úgy vélik a válság esélyt teremtett a nők státuszának javítására a munkaerőpiacon. Egyre erősödni látszik az a felfogás, miszerint a férfivezetők pejoratív értelemben vett maszkulin tulajdonságai vezettek a válság eléréséhez, mint a kockázati tényezők figyelmen kívül hagyása és a birtoklási hajlam. Ezek szerint a válság elkerülhető lett volna, ha a felsővezetők között nagyobb hányadban lettek volna nők. A férfiakra gyakorta jellemző - a lépések és tények egymás utáni sorozatán alapuló, az ok-okozati viszonylatokat szigorúan követő- lineáris gondolkodás, ők jobban érzékelik és készek is vállalni a kockázatokat, eredményesebbek a dolgok keresztülvitelében. A nők ezzel szemben hajlanak a komplexebb gondolkodásra, ha lehet, kerülik a kockázatokat, alaposabban rákérdeznek, kétség esetén inkább lassú menetben haladnak előre. További különbség, hogy a nők inkább a munkatársakra összpontosítva járnak el, míg a férfiakat általában a hatalomvágy vezérli. Ezek szerint női vezetőkkel működő cégek sokkal nagyobb eséllyel vészelnek át olyan időszakokat, mint a mostani gazdasági válság. A nők felzárkóztatásához elengedhetetlen a társadalmi szerepek átértékelése és a berögződések feloldása. A gyes-en, gyed-en lévő nők közül kevesen hiszik, hogy újra találhatnak képességeiknek megfelelő munkát. Másrészt még mindig nagyon sokan vallják azt a konzervatív nézetet, hogy a nőnek otthon a helye. De változtatni kell a munkaadók magatartásán is, el kell érni, hogy ne kockázatot lássanak a női dolgozókban, akik bármikor elmehetnek szülni, hanem elterjedjen az a nézet, hogy a gyermekvállalást támogatni illik és kötelesség. A nők empátiáját rendkívül jó fel tudják használni a vállalatok – hívta fel a figyelmet. Az ügyfelek megszerzésben például sokkal tehetségesebbek lehetnek, hiszen a nők alkotják a legnagyobb fogyasztói csoportot.

- 48 -

7.1. Válságban a férfiak24 A gazdasági válság következtében a férfiak munkanélkülisége nagyobb arányban nőtt, mint a nők körében. Míg ez a szám a férfi munkavállalók esetében egy év alatt 7,7%-ról 10%-ra ugrott, addig a nők mutatói 8,4%-ról 9,4%-ra, mely azt is megmutatja, hogy jelenleg –ha kis különbséggel is- a férfiak munkanélküliségi rátája nagyobb. (forrás: KSH). Egy év alatt a munkanélküli férfiak száma 45 ezerrel, míg a nőké csak 18 ezer fővel nőtt. Ennek oka, hogy a válság azokat az ágazatokat érintette legsúlyosabban, ahol a férfiak aránya nagyobb, ezek az autóipar, fémipar, nehézipar és az építőipar. Emellett a válság első szakasza a jobban fizetett vezetői, középvezetői réteget, illetve a szakképzetlen munkaerőre volt hatással, ezekben a pozíciókban volt legjellemzőbb a munkahelyek elvesztése. A férfiak munkahelyei a válság körülményei között veszélybe kerültek épp a nők hozzájuk mérten alacsonyabb fizetése miatt. Ebben az esetben tehát a diszkriminatív helyzet előnyt jelent a nők számára. Hiszen a munkavállalók a költségcsökkentések miatt hamarabb döntenek a magasabb keresetű dolgozók elbocsátásáról. A rendszerváltáshoz hasonló szituáció alakult ki tehát, mivel akkor is ezekben az ágazatokban történt a legnagyobb számú elbocsátás. A különbség viszont, hogy a most elbocsátottak jóval könnyebben tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, mivel képzettebbek, több munkatapasztalattal bírnak, mint az akkor elbocsátottak. A férfiak családfenntartó szerepe ezekben az esetekben kérdésessé válik, legalábbis átmenetileg. A nők társadalmi szerepvállalásának hosszú ideje zajló átalakulását felgyorsította a gazdasági válság. Egyre kevesebb háztartás engedheti meg, hogy a nő otthon maradjon.

8. EGÉSZSÉGÜGY A dolgozat készítése során olyan ágazatot szerettem volna részletesen bemutatni, amely munkaerőpiaci

szempontból

specifikus,

ezzel

24

kidomborítva

a

strukturális

A fejezetet a következő cikk alapján írtam: http://www.mfor.hu/cikkek/A_nok_huzhatjak_ki_a_godorbol_a_cegeket_valsag_idejen.html (letöltve: 2009. 10. 27.)

- 49 -

és

diszkriminációs különbségek ágazattól független jellemzőit. Ezen felül fontos volt, hogy a nők száma jelentős legyen, rávilágítva arra a jelenségre, hogy adott szakma megbecsültsége és a nők jelenlétének aránya hogyan függ össze. Az egészségügyi szektorban dolgozók száma a KSH 2007-es felmérése szerint valamivel több, mint 26 ezer fő, melyből a női foglalkoztatottak aránya 80%.

8.1. Háttér25 A rendszerváltáskor a kormánynak át kellet szervezni a az egészségügyi rendszert, első sorban a közkiadások csökkentése volt a cél. Az állam visszavonulásával egyenes arányban kényszerültek az állampolgárok az addig ingyenes ellátásért egyre többet fizetni. Az ingyenes állami betegellátás keretében a teljes szolgáltatás díjmentesen volt igénybe vehető, a gyógyszerárakat is alacsonyan tartották állami segélyezéssel. A lakosság mindössze paraszolvenciával járulhatott hozzá az egészségügy működéséhez. A társadalmi átalakulás azonban szükségessé tette az egészségügy finanszírozásának átalakítását is. Az elmúlt rendszer GDP-hez mérten túl magas állami kiadások hátrányának lefaragása több éve tart. A rendszerváltáskor a konzervatív kormánypárti egészségpolitikát a piaci körülményekre való áttérés jellemezte. Törvényi alapokon szabályozták a biztosítási rendszer megváltoztatását, önkormányzati irányítást. 1989-ben létrehozták a Társadalombiztosítási Alapot, melynek fennhatósága alá került egy évvel később az egészségügyi intézmények működési kiadásainak finanszírozása. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat létrehozásával elkülönítették az egészségügyben az állami és önkormányzati feladatokat. 1992-ben bevezették a háziorvosi rendszert, az ezredfordulón pedig privatizálták a működési jogokat az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény meghozatalával. A társadalombiztosítási törvény révén pedig megszűntették az alanyi jogon járó, ingyenes betegellátást. A változtatásokkal bekövetkező várakozásoknak részben felelnek meg az eredmények, a teljesítményelvű finanszírozás bevezetése a szakellátásban nem a kívánt célt érte el, így az átrendeződés sem ment végbe.

25

Ferge Zsuzsa: A rendszerváltás nyertesei és vesztesei. Társadalmi Riport, 41. 4-443 o.

- 50 -

8.2. Finanszírozás26 Az egészségügyi intézményrendszer költségeinek és ehhez kapcsolódva a bérezés feltételeinek megértése miatt érdemes közelebbről megismerni a finanszírozási rendszert. A különböző betegellátási szolgáltatásokban dolgozók kompenzációja más-más ismérvek alapján valósul meg, ezért különbözőképp jelentkezik az egyes szakellátásban dolgozók fizetése. Az egészségügyi ellátás alap-és szakellátásból áll, melynek további részterületei a járó- és fekvőbeteg-ellátás. A háziorvosi finanszírozás és házi gyermekorvosi ellátás a kezelt betegek számától, a biztosítottak korcsoportonkénti bontásától és az orvos szakképzettségétől, illetve a körzet nagyságától függ. Az önkormányzat költségvetése tartalmazza a háziorvosi rendelő fenntartási és fejlesztési költségeit, a működéshez szükséges kiadásokat pedig az Egészségügyi Alapon keresztül kapja. Az egészségbiztosítás által fizetett úgy nevezett fejkvóta adja a háziorvosok jövedelmének nagy részét. Ezen felül két fix összegű juttatást is kapnak, a területi pótlékot és a rendelő fenntartási költségeihez való hozzájárulást. Ezen felül eseti díjat és ügyeleti díjat és dokumentációs térítést is kaphatnak. A háziorvosi finanszírozási rendszer előnye, hogy előre tervezhető és alacsony adminisztrációs költségekkel jár. Népegészségügyi szempontból előnyös betegellátási forma, mivel mindenki szívesebben jár a háziorvosához, mint kórházi vizsgálatra. Hátránya viszont, hogy az orvos nem érdekelt az ellátásban. A járóbeteg-ellátás a nem ágyhoz kötött betegek ellátása, az ilyen intézmények finanszírozási összetevői a feladatfinanszírozás és a teljesítményfinanszírozás. A finanszírozás az elvégzett vizsgálatok és beavatkozások alapján történik. Minden azonos betegséggel rendelkező esetére fix kompenzációt határoz meg, melyet többször túllép az ellátás, ezért a tényleges bevételhez mérten különbség mutatkozik. A rendszer működése nem teljes mértékben megfelelő, mivel a forráselosztás előre meghatározott keretből valósul meg.

26

A fejezetet Kömpf Kornélia: Az egészségügy finanszírozása c. tanulmánya nyomán írtam

- 51 -

Fekvőbeteg-ellátásban működő finanszírozási rendszer lényege, hogy a betegségeket szakmai azonosságuk és költségigényük alapján sorolták csoportokba. A kezelések gyorsabbá és egyszerűbbé tétele volt a cél és a minőségi szolgáltatás nyújtása, költséghatékony szempontokat is mérlegelve az ellátás során.

8.3. Az ágazat sajátosságai27 Az egészségügyben régóta hallhatunk a szakemberek egyre növekvő hiányáról, mind az ápolók, mind az orvosok tekintetében. Az ágazat jellege miatt nem csak a szakmai szempontok, hanem a betegek iránti elkötelezettség, a humánus gondolkodás és a hivatástudat is alapvető tényezők. A dolgozók hiánya minden szakterületen és intézményben jelentkezik, viszont földrajzilag eltérő, hogy hol milyen szakemberre lenne szükség, így az eloszlás egyenetlen, a hiánnyal párhuzamosan pedig egyes földrajzi és strukturális területeken munkaerő fölösleg is megjelenik. A 2007-ben megkezdett egészségügyi reform intézkedéseinek hatása az ágazat újraszervezésére még kérdéses. A szakmában dolgozók számát befolyásolja a képzési rendszerek és intézmények helyzete, a fizetések és juttatások szintjének alakulása, a munkakörülmények és a terhelés mértéke. Hiszen az egészségügyben dolgozók - a járóbeteg-rendelés kivételével- a többi ágazathoz képest eltérő időbeosztásban teljesítenek. Előfordul, hogy 24 órás ügyeletben állnak rendelkezésre a kórházakban vagy a mentőszolgálatnál. A magyar egészségügy ágazati jellemzését nehezíti, hogy ellentmondásos adatok jelennek meg a hivatalos statisztikai adattárak között (KSH, OEP). Ennek oka, hogy az ellátórendszer változásait figyelmen kívül hagyták a vizsgálati módszerek alkalmazása során. A rendszerváltás előtti egységes finanszírozási rendszert mára felváltotta a az eltérő státuszban és jogviszonyban dogoznak, melyek követhetősége és felmérése nehéz.

8.4. Az egészségügyi dolgozók általános jellemzői A 2007-es Bérbarométer felmérése szerint az egészségügyi dolgozók elhelyezkedését tekintve a közszférában dolgozók aránya meghaladja a 80%-ot a non-profit és a 27

A fejezetet és az azt követőeket dr. Borbély Szilvia Górcső alatt a női ágazatok c. kutatása alapján írtam

- 52 -

versenyszférával szemben.

A szektor nagy részében a problémák feltárására és

megoldására tehát központosított rendszer áll rendelkezésre, ami a döntéseket nagyobb súllyal tudja érvényesíteni, viszont a rendelkezésre álló pénzügyi forrásai is meglehetősen korlátoltak. Az életkori megoszlást tekintve a negyven év felettiek vannak a legtöbben, s évről évre tapasztalható tendencia, hogy a fiatalok száma csökken. A nőket vizsgálva a gyermekvállalási korban lévő 25-39 éves korosztály a második legnagyobb réteget képviseli, a legkevesebben közülük pedig a harmincas éveikben járó nők vannak. Az egészségügy elöregedésének okai, hogy a nyugdíjazási kor utáni praktizálás egyre elterjedtebb, a fiatal orvosok és szakápolók pedig nagyobb mobilitásuk révén gyakran mennek külföldre munkát vállalni.

8.4.1. Képzettségi adatok Az ágazatban foglalkoztatott nők legmagasabb végzettségét tekintve az érettségivel rendelkezők aránya a dolgozók fele, felsőoktatási végzettséggel 32%-uk rendelkezik. A férfiak esetében jellemző egyrészt az alacsonyabb végzettség 30%-uk csupán általános iskolai, vagy szakmunkás iskolai bizonyítvánnyal rendelkezik, másrészt a főiskolai vagy egyetemi végzettséggel közülük 37% rendelkezik. A felsőfokú végzettség megszerzésének ideje a diplomás ápolók esetében megegyezik a más irányú főiskolán vagy egyetemen töltött évekével. A képzettségi adatoknak megfelelően alakul az ágazatban betöltött tevékenységi kör is. A 2006-os KSH adatok szerint a férfiak fele fizikai, fele szellemi pozíciókat tölt be, míg a nőknél a fizikai státuszt betöltők aránya 21%-os és 79%-uk szellemi tevékenységi körben foglalkoztatott. Munkaerőpiaci szempontból nézve azonban figyelembe kell vennünk azt is, hogy az orvostanhallgatók oktatásban való részvétele más pályákhoz képest jóval tovább tart. Ennek következtében a nők gyermekvállalással való összeegyeztethetősége is igen bonyolult, amely meghatározza orientációjukat az egészségügyön belül. A medikusképzés az egyetemeken 6 éves, a diploma kézhez vételével azonban nem praktizálhatnak a - 53 -

végzettek, csupán orvoslátogatóként vállalhatnak munkát. A szakorvossá váláshoz további 2 évet kell rezidensként eltölteni kórházi gyakorlaton az orvosi pálya megkezdéséhez. Érdemes azonban plusz 3 évet szakosodni, amely során adott szakterület specialistája lehet a hallgató, megnövelve szakmai esélyeit. Az orvostudomány azonban napról napra fejlődik, a diagnosztikai eszközök és gyógyszerek innovációi miatt a tanulás az egészségügyi dolgozók számára nem áll meg a végzettség megszerzésével (a kötelező jellegű továbbképzéseken való részvétel szinte minden státuszt betöltő munkavállalóra érvényesek). A praktizálás során eltöltött évek tapasztalatával és a továbbképzéseken megszerzett tudással egészülnek ki az egyetemen megszerzett ismeretek, ezzel együtt az elérhető bér is a ledolgozott évek számával, a szakvizsgák és tudományos fokozatok megszerzésével nő. Ennek megfelelően az orvosok karrierjük csúcsát általában az ötvenes éveikben érik el. Az ágazatra jellemző tehát a folyamatos képzés, amely nem csak előmeneteli lehetőségeket nyújt, de vertikális mobilitást is eredményez. Az alapképesítésen túl más képesítést a nők 64%-a és a férfiak 73%-a szerzett.

8.4.2. Bérezés28 Az elmúlt évtizedek során az orvosok jellemzően négyféle jövedelemhez tudtak jutni a praktizálás során: a közalkalmazotti bérek mellet a hálapénz, a gyógyszerkipróbálásokért járó juttatások és a közkórházzal összefonódó magánpraxisból származó bevétel. Mára ezek mellé új lehetőségként csatlakozott a külföldi munkavállalás és a vállalkozási lehetőség. Ez utóbbi esetében az orvosok nem havidíjra vagy órabérre, hanem a tb bevétel adott százalékára szerződnek a betegellátó intézménnyel. Az ilyen formában ügyeletet vállaló orvosok között elvétve találunk nőket.

28

A fejezetet a következő oldal felmérései alapján írtam:http://www.3kconsens.hu/index.php?id=4&PHPSESSID=df399d62e48c90646a31a512cd30739c (letöltve: 2010. 05.08.)

- 54 -

Az egészségügyben dolgozók fizetését nézve az iskolázottsághoz mérten a nők 7% és a férfiak 11%-a kap minimálbért. Az érettségivel, szakvizgával vagy diplomával rendelkezők helyzete bonyolultabb. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében a legnagyobb a nemek közti bérkülönbség. Bár az utóbbi évek során nagymértékben nőttek az átlagbérek, a fizetések még mindig nagyon eltérőek és néhol csak a szakma iránti elkötelezettség tartja a dolgozót a pályán. A legtöbb esetben az alacsony fizetéssel rendelkező munkavállalók több státuszt töltenek be egyszerre, vagy mellékállasban dolgoznak. Az ágazat fizetése függ az adott térség ellátottságától és a szakosodás irányától is, tehát egy intézményen belül is nagy különbségek lehetnek az azonos végzettségűek fizetése között. A hiányszakmákhoz tartozó orvos, mint a röntgenorvos, patológus, aneszteziológus, többszörösét keresheti más szakorvosok fizetésének. A legrosszabb a helyzet az amúgy is gazdaságilag elmaradott régiókban, a hiányszakmákban dolgozókat azonban itt kényszerülnek a leginkább megfizetni, hogy adott területet is ellássák orvosok. A miskolci kórházban például a kórboncnok fizetése a legmagasabb, bruttó 440 ezer forint, míg az átlag orvosi fizetés az intézményben bruttó 320 ezer forint. A kórház vezetősége ilyen esetben a kötelező továbbképzés hozzájárulásából, illetve más területeken dolgozók béréből csoportosít át forrásokat. A rezidensképzésben tapasztalható arányok azt mutatják, hogy a legtöbben a belgyógyászat, aneszteziológia vagy gyermekgyógyászat irányba specializálódnak. A hiányszakmák megfizetése ezért egyenlőtlenségeket okoz, hiszen más „értéket” képvisel a munkaerőpiacon az adott szakképzettség. A legjobban fizetett intézmény a kaposvári Diagnosztikai és Onkológiai Intézet, ahol az átlagkereset bruttó 550 ezer forint. A fővárosban ahol a legtöbb kórház működik a bérek színvonala alacsonyabb, mivel a végzett orvosok többsége is itt akar elhelyezkedni. A kardiológiai intézetekben és idegsebészeten dolgozó orvosok keresnek a legjobban, átlag bruttó 340 ezer forinttal, míg a legalacsonyabb fizetéseket a sportorvosok és a gyermekegészségügyben dolgozók kapják. A nővérek, szakápolók fizetését a földrajzi elhelyezkedés befolyásolja ugyanúgy, de a szakmai orientáció kevésbé hat rá. A fizetések általában igen alacsonyak ezen a pályán, a munkakörülmények rosszak, a ledolgozott órák száma pedig ehhez mérten igen magas. - 55 -

Emiatt általános jelenség a létszámhiány a kórházi ápolónők között. A közalkalmazotti bértábla meglehetősen szűk keretet biztosít az egészségügyben dolgozók megfelelő jövedelmezésére. A béren kívüli juttatások, mint a 13. havi fizetés, túlóradíj, éjszakai ügyeletért járó juttatások sem segítenek nagyban, főleg, hogy intézményenként változik, hogy mennyiben alkalmazzák ezeket. Az étkezés biztosítása mellett nem jutnak hozzá a cafeteria rendszer egyéb kiegészítéseihez. A két nem közti fizetésbeli eltérés az elnőiesedés miatt nem jelentős azonos területen belül, azonban vannak olyan szegmensek ahol a nők szinte alig vannak jelen, mint például a sebészeknél, ahol a fizikai megterhelés igen jelentős.

8.4.3. Munkakörülmények29 A Bérbarométer felmérése szerint a két nem képviselői azonos arányban elégedettek a munkájuk mennyiségével. A fennmaradó százalék viszont szeretne kevesebbet dolgozni (ők

valószínűleg

a

fekvőbeteg

ellátásban

dolgoznak

többnyire).

Az

állami

intézményekben általában előfordul a túlórázás. Ez jelentheti a napi munkaidő túllépését és a kórházak esetében a pihenőnapokat is. Hazánkban törvény írja elő, hogy az ügyeletnek havonta egyszer hétvégére kell esnie. A legtöbben a szellemi fáradtságot és a stresszt tartották nehéznek a dolgozók közül, a férfiak többet panaszkodnak a túlórára. A munkahelyükért való aggodalom a nőknél fordul elő gyakrabban, ami szintén stresszhez vezet. A munkába járás körülményeiről tájékozódva a dolgozók többsége naponta egy órát ingázik lakóhelye és munkahelye között. A nők többsége tömegközlekedéssel utazik, csupán 27%-uk használ autót a munkába járáshoz, míg a férfiaknál az autó a jellemző közlekedési eszköz. A lakóhelytől való távolságot a nők 66%-a ítéli fontosnak, a férfiak esetében ez az arány 59%, ez az előbbi adat miatt alakulhat így, illetve azzal a ténnyel, hogy a nők számára a munkaidő után nem fejeződtek be a feladatok, hiszen az otthoni munka elvégzése is nagyrészt az ő feladatuk. A gyermekes nők esetében az óvodák és iskolák nyitási és zárási ideje is alapvető fontosságú.

29

A fejezetet és az azt követőeket dr. Borbély Szilvia Górcső alatt a női ágazatok c. kutatása alapján írtam

- 56 -

Az egészségügyben a felmérésben részt vevő nők 91%-a és a férfiak 88%-a határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkezik, ami relatív biztonságot jelent számukra. Az intézményekben a teljes munkaidőben foglalkoztatottak vannak többségben, kisebb számban fordulnak elő részmunkaidőben dolgozók. Távmunkások és egyéb alternatív foglalkoztatottak nincsenek. A domináns időbeosztás a nappali műszak, emellett többen két és három műszakos munkaidő-beosztásban vannak. A védőnőknél és a járóbeteg-ellátásban jellemző az egy műszak, a a kórházakban pedig a 12 órázás. A dolgozók hiányzása alacsony mértékű, az okok általánosak (betegség, táppénz), egyszerre körülbelül a foglalkoztatottak 2-20%-a marad el a munkahelyéről intézményenként, a helyettesítéseket minden esetben túlórával oldják meg, vagy részmunkaidősökkel. 8.4.4. Család Az ágazatban dolgozó nők 64%-a, a férfiaknak 73%-a házas. Magas az elvált nők aránya is, illetve a szüleivel élő férfiak száma. A nők 80%-ának és a férfiak 76%-énak van gyermeke. Az elvált nők között 89%-os a gyermekkel rendelkezők aránya. Ez a szám, illetve a gyermeküket egyedül nevelő nők aránya szükségessé teszi az ágazatban ennek tekintetbe vételét, hiszen ezen nők az átlagosnál is nagyobb stressznek vannak kitéve, a család és a munka összeegyeztetése nagy gondot okoz. A nők 42%-a és a férfiak 39%-a szerint a gyermekintézmények fontos szerepet játszanak a munkavállalásnál. Ez az arány a más ágazatokban mérthez magasabb, mely eredmény összefügghet a többműszakos munkavégzés tényével. A kisgyermekes munkavállalókon érződik a munkaidő-beosztás és a munkaszervezés jellege okozta stressz a rugalmatlan munkaidő miatt. Amennyiben a dolgozó nem számíthat szűk környezetére (családi segítségre, illetve a kollégák szolidaritására), vagy azok nem tolerálják munkaidő beosztását az növelheti a stresszt. A kórházi alkalmazottak általában 2,5-3 évre mennek gyes-re, a munkáltatók a huzamosabb ideig kieső munkaerő helyettesítését új munkaerő felvétellel oldják meg, akiket határozott idejű munkaszerződéssel vesznek fel. A kisgyermekes nők sok esetben - 57 -

pályaelhagyókká válnak, mivel a 12órás műszak és a rendszertelen időbeosztás miatt jut elég idejük a családi feladatokra. A munkáltató ebben az esetben áthelyezéssel, vagy részmunkaidős alkalmazással tud segíteni, de ez nem mindig jelent megoldást, mivel a részmunkaidős fizetés igen alacsony és kevesen engedhetik meg maguknak a fennmaradó keresletkiesést. A hosszabb távollét után a visszatérőket általában továbbképzésekkel támogatják az intézmények. Illetve mentorálási rendszerrel támogatják a visszatért dolgozókat, hogy minél hamarabb visszailleszkedhessenek. A bérezés alacsony színvonala és a megterhelés miatt a gyermeket vállaló nők pályaelhagyása gyakori. A legnagyobb hiány műtősnőből és szakápolóból jelentkezik, a fizetések emelését pedig az intézmények nem tudják kigazdálkodni. A hosszú távú gyermekvállalási

kiesés

és

a

külföldi

munkavállalásból

hazatért

munkaerők

visszaillesztését és továbbképzését azonban tudják támogatni.

8.4.4.1. Családbarát modell program30 Európai Uniós támogatással elindult az úgy nevezett családbarát modellprogram, egyenlőre kísérleti jelleggel, melyben hat fővárosi kórház vesz részt. A program a nővérhiányra próbál megoldást találni a gyes-ről, gyed-ről visszatérő kisgyermekes foglalkoztatottak többéves kihagyását igyekszik pótolni, s további karrieresélyeiket javítani. A csatlakozott kórházi intézmények vállalták, hogy családbarát módszerekkel, a munkahelyi

környezet,

munkaszervezési

formák

kidolgozásával

segítik

a

visszailleszkedést dolgozóik számára, valamint vezető ápolónőket mentorrá képeznek, akik segítik a visszatért munkatársakat a folyamatban. Az újból alkalmazásba kerülő ápolónőknek három hónapos napi nyolc órában történő adaptációs gyakorlatot biztosítanak. A program eredményeképp a munkaerő elvesztésének megállítását várják, amely ma érzékenyen érinti a kórházi költségvetést, mivel a távozók helyére érkező új munkaerő beilleszkedéséig csökkent értékű munkát végeznek. A tapasztalt munkaerő elvesztésével pedig értékes emberi erőforrástól esnek el és a rotációval a munkahelyi egység is felbomlik a munkatársak között.

30

A fejezetet a következő cikk alapján írtam: http://www.rezidens.hu/index.php?c=view&type=news&id=485 (letöltve: 2010. 05. 21.)

- 58 -

9. ÖSSZEFOGLALÁS Hosszú idő telt el, amíg a nőket egyenlőnek fogadta el a társadalom, politikailag és jogilag is. A szavazati joggal és a nemeket egyenlően kezelő oktatási rendszerrel azonban még korántsem mondhatjuk, hogy egyenlő esélyeket kaptak volna a nők. Az önálló munkavégzés a családon belül is változásokat okozott, a társadalom hozzáállása a női munkához manapság sem egyértelműen kedvező. A patriarchális rend megbomlása lassú változást jelent, amely során a férfiak veszítettek politikai, gazdasági, társadalmi fölényükből. A munkavégzés szempontjából nem csak az okoz tehát gondot, hogy egyeztethető össze a családi élettel, a gyermekneveléssel töltött idő hátrányt jelent a nők számára a karrierépítésben, sokszor akadályokba ütközik visszailleszkedésük a munkaerőpiacra is. Az ennek megoldását célzó szociálpolitikai rendelkezések hatására elindult egyfajta szemléletváltás, létrejöttek a nőket foglalkoztató alternatív munkavállalási formák. A tényleges felzárkóztatás elmaradásának azonban más okai is vannak. A női munkát az elmúlt évszázad során csupán néhány ágazatban fogadták el, aminek nyomai a mai foglalkoztatási spektrumon is érezhetők. Már a képzésük során is elválnak a két nem képviselői abban a tekintetben, hogy milyen szakokat preferálnak. A nők többsége

a

tanárképzésben,

művészeti

területeken,

humántudományok

és

gazdaságtudományok terén, és az egészségügyben, míg a férfiak többsége a jog illetve a műszaki tudományok területén szerez diplomát. Kérdéses, hogy a nők azért választják ezeket a pályákat, mert korábbi beidegződések hatnak rájuk, illetve a társadalomban elfogadott helyük, vagy ezeken a pályákon tudnak leginkább kiteljesedni eltérő képességeikből adódóan. Hiszen a múlt században szabályozták mely karokra nyerhetnek felvételt a nők, s ezzel együtt milyen pályákon tölthetnek be pozíciót. Ezek a szakmák általában alacsonyabb pénzbeli és társadalmi megbecsültséget élveznek, melynek során a férfiak többsége átpártolt más ágazatokba. Az iskolai nevelés és a társadalomban berögzült kép is a két nem képviselőinek tipizálására nevel (a fiúk erősek, a lányok szépek és gondoskodók). Ezek kialakulása természetesen a magánéletben fontosak, hisz iránymutatók a párkapcsolatokban. A munka világában azonban behatárolja a nők választását. A fizetések további strukturális tényezői, mint a földrajzi megoszlás és az intézmény nagysága, valamint az életkor a két nem lehetőségeire és bérezésére nagyjából azonos hatással vannak, bár egyes ágazatokban lehetnek különbségek. - 59 -

Az utóbbi évtizedekben két jelentős esemény volt legnagyobb hatással a bérek közeledésére, az egyik a rendszerváltás. Az elmúlt rendszer politikájának eredményeképp a foglalkoztatásban résztvevők száma elérte a társadalmilag lehetséges maximumot. A rendszerváltáskor, áttérve a nyílt piaci körülményekre megugrott a munkanélküliség és egyre tartósabbá vált. A nők aránya a munkavállalók körében jelentősen csökkent. A munkaerőpiacot

elhagyók

munkanélküliség

mutatói

többsége ugyan

az

inaktívak

javultak,

de

a

táborát

gyarapította,

gazdasági

helyzet

így

a

nem.

A

munkanélküliségi mélypont elérése után lassújavulás mutatkozott, a keresőképes réteg egyre inkább alkalmazkodott az új körülményekhez. A munkaerőpiac változásaival lemorzsolódott tömeg után megmaradt foglalkoztatott réteg összetétele jobb minőségi képet mutat. A tömeges nyugdíjazás miatt a foglalkoztatottak átlagos életkora alacsonyabb lett, az oktatás expanziójával pedig javult az iskolai végzettség szerinti összetétel is. A foglalkoztatottak szektoriális megoszlásának változása az évtized során felgyorsult. A mezőgazdaságban dolgozó nők aránya lecsökkent, az iparban nem volt ennyire szembetűnő a változás, de kevesebb nő töltött be állást ezen a területen is. Ezzel szemben a tipikusan nőket foglalkoztató textiliparban az elnőiesedés tovább folytatódott, illetve a gépek és berendezések gyártásának területén a nagyarányú fejlődés miatt több munkahely jött létre és a férfiak számához képest is növekedett a nők aránya. A közigazgatásban és a társadalombiztosítás szervezeteinél dolgozó nők aránya a férfiakéhoz képest jelentősen megnövekedett, részben a már említet képzettségi mutatók miatt. A 90-es évek közepén a férfi és női keresletek közötti különbség jelentősen szűkült, ennek oka a nem fizikai munka felértékelődése, illetve, hogy bizonyos, alacsony képzettségű munkaerőt az átlagosnál nagyobb arányban foglalkoztató visszaeső ágazatokban a férfiak keresete "lezárkózott” a nőkéhez. A másik fontos esemény a gazdasági világválság volt, melynek során a férfiak munkanélkülisége nagyobb arányban nőtt, mint a nők körében. Ennek oka, hogy a válság azokat az ágazatokat érintette legsúlyosabban, ahol a férfiak aránya nagyobb, ezek az autóipar, fémipar, nehézipar és az építőipar. Emellett a válság első szakasza a jobban fizetett vezetői, középvezetői réteget, illetve a szakképzetlen munkaerőre volt hatással, ezekben a pozíciókban volt legjellemzőbb a munkahelyek elvesztése. A férfiak családfenntartó szerepe ezekben az esetekben kérdésessé válik, legalábbis - 60 -

átmenetileg. A nők társadalmi szerepvállalásának hosszú ideje zajló átalakulását felgyorsította a gazdasági válság. Egyre kevesebb háztartás engedheti meg, hogy a nő otthon maradjon. Az egészségügy szemszögéből vizsgálva a problémát a különbségek egyrészt a betöltött pozíciókban szembetűnőek. A férfiak a betegellátásban egyrészt fizikai munkát látnak el, másrészt az orvosok és kórházigazgatók között vannak jelen nagy számban. A nők többsége ápolónőként dolgozik, illetve orvosként. Az szakorvosi képzésben és elhelyezkedésben is vannak tipikusnak mondható irányok, itt is tapasztalható, hogy az állami szektoron belül is azokon a helyeken találhatunk többségükben férfi orvosokat, ahol a presztízs és az egyéb jövedelmek lehetősége nagyobb. Ez köszönhető részben az egészségügy finanszírozás rendszerének, részben pedig az orvosi szakma tradicionális kereteinek. A tipikus női pályákon a jövedelem magán praxisban sem érik el sokszor a férfi szakterületek jövedelmét. Az egészségügy területén viszont döntő szerepet játszik a földrajzi elhelyezkedés, mivel városonként és intézményenként változik ugyanannak a szakorvosnak a díjazása, attól függően, hogy a térségben hiányszakmának számít-e. Az ágazatban az állami befolyás miatt jobban érvényesülnek a szociálpolitikai intézkedések, ennek ellenére nehéz helyzetben vannak a női munkavállalók. A fekvőbeteg-ellátásban az időbeosztás miatt sokan nem tudják vállalni a visszatérést gyermekvállalás után.

A nők és férfiak bérének közeledése tehát elindult évtizedekkel ezelőtt, azonban javulás generációnként érzékelhető a fizetéseket és az értékelést illetően. A politikai döntéshozatal és az egyének is egyenlő mértékben tehetnek az egyenlőségért, hiszen a társadalom több, mint felét képező nőkbe fektetett hasznos emberi erőforrástól esik el a munkaerőpiac, ha képességeiket és tudásukat nem bontakoztatják ki.

- 61 -

Forrásjegyzék: Augusztinovics Mária: Tipikus életpályák - Magyarország a rendszerváltás után 2008 (16. o.) Dr. Borbély Szilvia: Helyzetkép a nők és férfiak kereseti helyzetéről alternatív adatbázis alapján 2007. (9-12. o.) Dr. Borbély Szilvia: Górcső alatt a női ágazatok 2009 (166-169. o.) Frey Mária: Nők és férfiak a munkaerőpiacon 2001 (9-28. o.) Lévai Katalin - Kiss Róbert: Nők a közéletben -Parlamenti és önkormányzati választások, 1998 (3-7. o.) Nagy Péter Tibor (2003): A középfokú nőoktatás huszadik századi történetéhez. Iskolakultúra, 2003, 3. szám, 5. o. Peszlen Zoltán: A férfiak és nők közötti diszkrimináció a munkaügyi jogviszonyban 2000 (1-3, 7. o.) Rigler András- Vanicsek Mária: Nemek közötti fizetési különbségek szétválasztása Magyarországon 2008. (2-5., 7-11. o.) Pongrácz Tiborné: A család és a munka szerepe a nők életében, (31-44. o.) Dr. Vanicsek Mária, Dr. Borbély Szilvia: Esélyegyenlőség és béresélyek Nők és Férfiak 2007 (35-42. o.) Zöldyné Szita Erzsébet: Gender mainstreaming 1999 (4-10. o.) http://www.antennamagazin.hu/2004-01/kis.html (Letöltve 2010. 05. 12.) http://www.fn.hu/valasztas2010/20100427/alig_lesz_no_parlamentben/ (Letöltve:2010. 05. 21.) Takács Gabriella: Nagyobb veszélyben a férfiak 2009 05. 04. jobpilot.hu http://rhea.jobpilot.hu/palyacsucs/index.php/munkahelyen/felmondas/43-felmondas/3000nagyobb-veszelyben-a-ferfiak.html (Letöltve: 2009. 11. 08.) http://www.tusarok.org/rovatok/cikk.php?id=2301 (Letöltve:2010.05. 22.)

- 62-

Ábrajegyzék: 1. ábra: A népesség legmagasabb iskolai végzettség szerinti arányai nemenként a megfelelő népességszázalékában Forrás: Életszínvonal, 1988-1997. 2. ábra: Nettó átlagbérek és bérrés az egyes ágazatokban Forrás: Bérbarométer adatbázis (2006/2007) 3. ábra: Nettó havi átlagbér és bérrés megyék szerint Forrás:Bérbarométer adatbázis( 2006/2007) 4. ábra: Hajadonok aránya a 20-40 éves nők között Forrás: Demográfiai évkönyvek, KSH (2008) 5. ábra: A foglakoztatott nők száma és aránya a három fő szektorban Forrás: KSH Munkaerő-felmérés, 1992 és 1998. adattár

- 63 -