SZAKDOLGOZAT
Készítette: Medve Anita 2015
3
MISKOLCI EGYETEM BARTÓK BÉLA ZENEMŰVÉSZETI INTÉZET
A harsona szerepe a XX. századi zeneszerzők műveiben
Konzulens tanár: Bakos Tibor
Készítette: Medve Anita
óraadó tanár
harsona
MISKOLC
2015
2
TARTALOMJEGYZÉK
Bevezető ........................................................................................................................ 3 Harsona kialakulása ...................................................................................................... 4 A harsona története ....................................................................................................... 6 Emory Brace Remington ............................................................................................... 8 Vladislav Mihajlovics Blazhevich ................................................................................ 8 Maurice Ravel ............................................................................................................. 10 Bartók Béla.................................................................................................................. 11 Paul Hindemith............................................................................................................ 13 Nino Rota .................................................................................................................... 14 John Cage .................................................................................................................... 15 Hidas Frigyes .............................................................................................................. 16 Kurtág György ............................................................................................................ 17 Balogh Sándor ............................................................................................................. 19 Dubrovay László ......................................................................................................... 20 Hollós Máté ................................................................................................................. 21 Sugár Miklós ............................................................................................................... 22 George Gershwin ........................................................................................................ 23 Napjaink dzsessz zenéje .............................................................................................. 23 Malek Miklós .............................................................................................................. 24 Felhasznált irodalom ................................................................................................... 25
3
Bevezető Szakdolgozatom célja összegyűjteni azon XX. századi zenekari- illetve szóló műveket, amelyekben jelentős szerepet játszik a harsona. Véleményem szerint elengedhetetlen egy jól képzett és tájékozott harsonás számára, hogy ismerje a harsona irodalom meghatározó darabjait. Fontosnak tartom, hogy ne csak olyan a műveket játszunk, melyeket már jól ismerünk, merjünk új területekre lépni. Ezen művek összegyűjtése komoly feladat volt számomra. Magyar nyelvű megbízható forrást, mely a témával részletesen foglalkozik, egyáltalán nem találtam, leginkább idegen nyelvű hivatkozásokból tudtam dolgozni. A magyar rézfúvós kultúra is nagy múlttal rendelkezik, ezért sajnálatos, hogy nincsenek ehhez hasonló vagy ilyen jellegű magyar nyelvű hivatkozások. Mielőtt azonban ezeket bemutatnám, ahhoz, hogy megértsük hogyan is jutottunk el a XX. századhoz, röviden végig kell kísérnünk a harsona kialakulásának, fejlődésének útját, mind szerkezet és stílus szempontjából.
4
Harsona kialakulása A harsona vagy pozan, puzón (latin: buccina) a tölcséres fúvókájú, más néven a rézfúvós hangszerek közé tartozik. Hangfekvése a trombita és a tuba között van. Jellegzetes vonása az „U” alakú mozgatható csőszakasz, a tolócső, amellyel a hangszer csőrezonátorának hosszát, azaz hangmagasságát lehet változtatni. A buccina vagy bucina etruszk eredetű, a rómaiak által katonai jelzőeszköznek használt tölcséres fúvókájú hangszer.A buccina korai változat, a buccina marina spirálisan csavart formájú kónikus kagylókürt volt, rendszerint tritonok vagy tengerészek kezében ábrázolták. A későbbiekben szaruból, talán fából és fémből is készítették, a kagylóformát utánozva. A többi tölcséres fúvókájú hangszerhez hasonlóan a buccina hangja a zenész fúvókához szorított ajkainak szorított ajkainak rezgéséből fakad. Hangkészlete a natúrkürthöz, natúrtrombitához hasonlóan csak a csövébe zárt levegőoszlop természetes rezonanciáiból áll, valószínűleg csak néhány hangból álló szignálokat, fanfárokat játszottak rajta. Az arab nafir mellett ez a hangszert is a trombita és a harsona ősének tekintik, annyi bizonyos, hogy a buccina szóból származik a francia busine, a német posaune, azaz pozan, puzón szó. A tölcséres fúvókájú hangszerek rézfúvós hangszerek néven is ismertek, mai változataik leggyakrabban rézötvözetből is készülnek. A különbségük más fúvós hangszerekhez képest nem anyagukban, hanem megszólaltatási módjukban van. E hangszerek elsődleges hangforrását a hangszerjátékos átpréselt levegő által rezgésbe hozott ajkai alkotják. A hangkeltés legtöbbször egy tölcsér- vagy csészeformájú fúvóka segítségével történik, de egy egyszerű nyílás is betöltheti ezt a szerepet. Ez a rezgés egy gyakran összetett formájú, változó keresztmetszetű hangszertest, rezonátorcső különböző sajátrezgéseit, rezgési móduszait képes gerjeszteni, így zenei hangokat, hangsorokat lehet létrehozni. A keletkező hangokat ezen kívül esetenként hanglyukkal (pl.: cink), tolócsővel (pl.: harsona) szelepekkel (pl.: trombita) is lehet módosítani. A hangszereknek ezt a kategóriáját szokás még (tágabb értelemben vett) kürtök néven is nevezni. A hangszerek Hornbostel-Sachs rendszertana az aerofon hangszereken belül a trombiták fogalmát használja erre a hangszercsaládra. A tölcséres fúvókájú hangszerek rezonátora – a legtöbb fúvós hangszerekhez hasonlóan – egy cső, amelynek levegőoszlopában a fúvóka gerjesztése nyomán állóhullámok jönnek létre. A cső a legegyszerűbb esetben állandó keresztmetszetű, hengerszerű, vagy lehet egyenletesen táguló, kónikus. de a legtöbb esetben összetett formájú. A túlnyomórészt hengerszerű furattal rendelkező hangszereket (trombita, harsona)
5 trombitaféléknek is szokás nevezni, a táguló, kúpszerű furatú hangszereket (sófár, kürt, szárnykürt) kürtöknek. A hangkeltés nyelvsíp jellege miatt a cső akusztikailag egyik végén zártnak tekinthető. A hengeres cső esetén az alaphang páratlan rendszámú részhangjai rezonálnak csak benne, kúpos furat esetén a teljes felhangsor. A rezonátor részeinek aránya néhány hangszernél: (hosszúság) fúvóka rész
trombita kürt 21% 11%
harsona 9%
hengeres cső
29%
61%
52%
tölcsér
50%
28%
39%
A fejlett tölcséres fúvókájú hangszerek csőrezonátora az alábbi négy részre osztható: -
a fúvóka a maga üregével
-
fúvóka után következő táguló csőszakasz
-
állandó keresztmetszetű hengeres csőszakasz
-
a tölcsérszerűen kitáguló rész
Ezeknek a részeknek az aránya a különböző fajtájú hangszereknél eltér. A trombita jellegzetesen fényes, érces hangját hagyományosan szűk keresztmetszetű, nagyrészt hengerszerű csövének köszönheti. A harsona tolócsövének teleszkópszerű működése mechanikailag megköveteli, hogy a csőrezonátor java része szintén cilindrikus, állandó keresztmetszetű legyen. De minden szelepekkel ellátott hangszernél, még ha amúgy kónikus, kúpszerű furattal rendelkezik is, a szelepek által beiktatott csőszakaszoknak szükségszerűen állandó keresztmetszetűnek kell lenniük. Ebből az a kellemetlen tény következne, hogy e hangszerek rezonanciája nem felelnek meg a természetes felhangsornak, ahogy a zenei szempontból kívánatos lenne, hiszen az egyik végén zárt hengeres cső csak alaphangjának minden második felhangjára rezonál.
6 A hangszertörténet kutatása sokat köszönhet a társművészeteknek. Gyakran festmények és szobrok vizsgálata során nyer bizonyítást a hiteles zene- és hangszertörténeti kép.Magyarország bővelkedik a rézfúvós hangszereket ábrázoló képzőművészeti alkotásokban. A Szépművészeti Múzeum, Nemzeti Múzeum, Párizsi udvar, Operaházunk, színházaink, művészeti intézményeink és templomaink homlokzatai, oltárképei és díszítőszobrai és fafaragásai európai összehasonlításban is jelentősek. Freskók a Magyar Állami Operaházból. (Caravaggio, XVI. század, festmény részlet)
A harsona története A harsona a tolótrombitából alakulhatott ki a 15. század folyamán. Ez egy olyan trombita volt, amelynél a fúvóka meghosszabbított csövét játék közben teleszkópszerűen ki-be lehetett húzni, megváltoztatva ezzel az alaphangot 1 – 3 félhanggal. Ezt a kapcsolatot valószínűsíti, dokumentálja a harsona trombone, trompone (olasz, francia 'nagy trombita') elnevezése vagy régi francia szövegekben a trompette saique-boute ('húzó-toló trombita') kifejezés. A saqueboute (sacqueboute, sacabuche, sackbutt) a korai harsonák elnevezése maradt a jellegzetes U alakú tolócső elterjedése után, az 1530-as évektől. Ezt a megoldást a mélyebb hangtartományok elérése tette szükségessé, így lehetővé vált, hogy a kéz adott mértékű elmozdulása – amely az emberi test anatómiája miatt behatárolt – kétszeres mértékben hosszabbítsa meg a hangszer csőhosszúságát. A 16. században már teljes hangszercsaláddá fejlődött, szoprán, alt, tenor, kvart- és kvintbasszus, kontrabasszus változatban épült. Mindenféle műfajban polgárjogot nyert, az egyházi és udvari zenében ugyanúgy, mint a városi toronyzenében. A kor harsonája, a saqueboute a mainál lágyabb, halkabb hangú volt, a vonósokhoz, a csendesebb fúvós
7 hangszerekhez is alkalmazkodni tudott, így a kamarazenében is helyet kapott. Mai jellemző, harsány katonazenekari beosztását csak a francia forradalom során kapta meg. A harsona önálló zenei feladatokat legelőször a 18. század operazenéjében kapott Gluck kezdeményezése nyomán, de a hangversenyzenébe ekkor még csak kivételes pillanatokra kapott bebocsátást. Kezdetben Beethoven is kihagyta a harsonákat szimfonikus műveiből, de végül az 5. szimfónia utolsó tételében olyan döbbenetes hatással szólaltak meg, hogy ettől kezdve biztosított volt a helyük a hangversenytermekben is. Ezzel együtt a zeneszerzők továbbra is módjával, óvatosan bántak e hangszerrel, többnyire csak a művek legünnepélyesebb, legemelkedettebb pillanataiban szólaltatták meg. A 20. század során némileg módosult a hangszer feladatköre, kevésbé fennkölt, hétköznapibb szerepekben is kipróbálták, sőt, felfedezték a benne rejlő groteszk természetet is, amelyet különleges megfúvási módokkal vagy a tolócső folyamatos mozgatásával képzett fel- és lekonyuló hangokkal, glissandókkal lehet előcsalogatni. A szórakoztató zene és a dzsessz pedig megmutatta, hogy ez a sokoldalú hangszer a virtuóz, könnyed, improvizatív zenében is tökéletesen megfelel. A 20. században a ritmus szervesen és elválaszthatatlanul összefonódott a dallammal és a polifóniával, a gazdag harmóniavilággal, és ennek eredményeként friss, vérbő, életerős művek születtek. A XX. században, magyar vonatkozásban, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Lajta László,Ránki György, Szokolai Sándor, Kocsár Miklós, Farkas Ferenc, Durkó Zsolt, Lendvai Kamilló, Farkas Antal, HidasFrigyes, Dubrovay László, Ligeti György, Kurtág György, Eötvös József, Vukán György, Malek Miklós műveikben a rézfúvós hangszerek eddig soha nem tapasztalt technikai nehézségűszólisztikus feladatokat kaptak (Táncszvit, Csodálatos mandarin, Concerto, Fából faragott királyfi, Háry János, Budavári Te Deum, Galántai táncok). Nemzetközi viszonylatban pedig Gustav Mahler, Paul Hindemith, John Cage, Emory Brace Remington, Vladislav Mihajlovics Blazhevich, Nino Rota, George Gershwin, Igor Stravinsky, Eugene Bozza műveikben.
8
Emory Brace Remington Egyedülálló módszere tette az egyik legismertebb és legbefolyásosabb harsona pedagógussá a történelemben.Tagja volt a Rochester Philharmonic Orchestra-nak és az rochesteri Eastman School of Music karának. Kifejlesztett egy rendszert a legato befújási technikát (Remington Warm-up Studies), amely napjainkig hatást gyakorol a harsonás társadalomra.Remington szerette az éneklést, és órái közben együtt énekelt növendékeivel. Arra biztatta tanulóit, hogy keressenek olyan zenét, mely kívül áll a harsona hagyományos irodalmán, különösen olyan zenét, mely javítaná harsonajátékuk éneklő jellemzőit. Hangsúlyt fektetett, mind a bemelegítés és a gyakorlás során, a pihenésre, valamint egy „társalgó” és „éneklő” stílusra. Ez egészen más volt a kor hagyományosabb harsona módszereihez képest, melyek olyan marcato tanulmányokra fókuszáltak, mint amilyen az Arban módszer. Remington másik hozadéka volt az Eastman Harsona Kórus (Eastman Trombone Choir). Egy nagy együttesnyi harsonás gyűlt össze több harsonára komponált vagy más forrásokból átírt zenét játszani, mint például Johann Sebastian Bach koráljai. A módszeréből válogatott részek magukban foglalják a gyakorlatokat, melyek célja a kitartott, hosszú hangok, biztonság magas regiszterben, a legato technika, a rugalmasság vagy „száj-flexibilitás”, és „minta skálák” (melyek lehetővé teszik, hogy a harsonás egyformán gyakorlott legyen az összes hangnemben). 1954-ben Remington elkészült munkájával a C.G. Conn Ltd.-vel együttműködésben, kifejlesztve a C. G. Conn 88H tenor harsonát. A hangszert egyedülálló hangszíne és dinamikai tartománya tette népszerűvé harsonás körökben, és hozzájárult folyamatos gyártásához 1954-es bemutatásától napjainkig. Remington 49 évig tanított az Eastman School-ban, számtalan hallgatót oktatva, akik közül néhányan a történelem legjobb harsonásai lettek.
Vladislav Mihajlovics Blazhevich Tregubovkoban született 1881-ben. Harsonás, tanár, karmester és zeneszerző. Blazevich volt az alapítója a szovjet harsona és tuba iskolának. Remek előadóművész, kiváló tanár és nagyszerű zeneszerző. Mint zeneszerző többféle műfajban is alkotott. Meg kell említenünk a „Kollektív Játékmód Fúvós Hangszerekre”, amit 1939-ben írt, továbbá a Harsona és Tuba metódját és 13 concertos, előadási darabok és gyakorlatok különböző
9 hangszerekre és fúvós zenekarra. Munkássága fontos lépcsőfok a harsona és tuba játékosok számára előadás mód fejlődéséhez, mindazonáltal elengedhetetlen kelléke egy főiskolai könyvtárnak.
Gustav Mahler 1902-ben írt levelében Richard Straussnak a III. szimfóniájának megírása után a következőket írta: „… kevesen tudnak megbirkózni a művemmel, amely nem felel meg a szabványnak, ezt jól tudom. Csak nézd meg a kottát! Akárhogy is, az első harsonának kiemelkedőnek kell lennie eget rengető hangjával. A berliniek első harsonása, akiről sok dicséretet hallottam megbirkózna a feladattal?” (Mahler levelezések: 70.) Szintén ebben az évben, 1902-ben íródott Alexandre Guilmant Morceau Symhonique című alkotása. Gustav Mahler III. szimfóniájának első tételét írta meg utoljára. Ősbemutatóján is sikert aratott a hatalmas mű, melynek amszterdami bemutatóján 230 tagú női kar és hat betanítóval felvezetett gyermekkar szerepelt. A zenei költeménynek nevezett művet 1896-ban fejezte be, bemutatóján állva ünnepelte őt a közönség. A mellékelt képen látható G. Mahler III. szimfóniájából kiragadott 1. harsona szólama. Ahogyan Mahler is mondta: „kevesen tudnak megbirkózni a művemmel”, helytálló megfogalmazás, gyakran okoz nehézséget a harsonás „társadalomnak” az eljátszása, amely rendszerint része egy zenekari próbajáték anyagának. Nehézsége legfőképp dinamikájában rejlik, amely túlzott forszírozása esetén a ritmusértékek pontatlanná válhatnak. Ebben az esetben a dinamikai jelzések inkább a hangszínre és annak tónusára vonatkoznak.
10 1905-ben Claude Kopprash megírta: 60 Válogatott tanulmány harsonára (1. és 2. kötet). Szintén ebben az évben íródott Sigismond Stojowski: Fantaisie is. 1906-07-ben Mahler megírta a VIII. szimfóniáját, amelyben hét harsonais helyet kapott. Az első világháborút követően1919-ben Pierre de la Nux megírtaa Solo de Concours-t. Majd 1922-benCamille Saint-Saëns elkészültCavatine című művével, szintén ebben az évben írta Poulenc Trio-Szonátáját kürtre, trombitára és harsonára.
Maurice Ravel „Sohasem törekedtem a kompozíciós és a harmóniai szabályok megdöntésére” – Ravelnek ezt a gondolatát mottóul állíthatjuk egész életműve elé. Ravelnak nem idegenek a durvább, élesebb effektusok sem például: az osztinátók, a jazz-ütőhangszer hatásai (Bolero). 1924-Maurice Ravel ismeretségekötöttLeoVauchant harsona művésszel, akijól ismert volt magasságáról, kiválójazz játékáról. RavelésVauchantrendszeresen találkoztak4 éven át, hosszasan megvitatva a jazz-el kapcsolatos nézeteiket.Vauchantrólúgy gondolják, hogybefolyásoltaRaveltkésőbbiírásaiban, amiaharsonát illeti, különös tekintettela Bolero-ban lévő szólókra.
A mellékelt kotta részletéből jól látható, hogy viszonylag magas regiszterben szólal meg a főtéma az első harsonán, ezért is szinte minden zenekari próbajáték kötelező anyagát képezi.
11 1928-ban Alexandre Guilmant, megalkotta egyik legismertebb művét, aMorceau Symphonique- ot. Néhány év elteltével, 1933-ban született Henri Büsser ma is gyakran játszott műve:Phoebus Variations, op. 87.
Bartók Béla Bartók Béla 1881-ben született magyar zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára. A 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű. Bartók Béla gyermekkorának két jellemző vonása volt: visszahúzódó természete és zenei érdeklődése. mindig nagy érdeklődéssel hallgatta, illetve biztatta éneklésre a körülötte levőket. Figyelmét leginkább a hangszerek kötötték le, valóságos tanulmányokat végzett a vonós hangszereken. 1899-ben sikeres felvételit tett a pesti Zeneakadémiára, 1901-től a Zeneakadémia zongora és zeneszerzés szakát együtt végezte. Amíg zongoristakarrierje felfelé ívelt, zeneszerzőként sokáig stagnált, s csak Richard Strauss zenéje hatott rá igazán (például az Imígyen szóla Zarathustra 1902-es budapesti bemutatója). Az 1900-as évek elején Zeneszerzői munkáját még a közönség és a kritikusok részéről erős elutasítás jellemezte. 1911-es operáját, A kékszakállú herceg várát nem is mutatták be. Az erősen individualista, disszonáns hangzások, melyek mögött egyre erőteljesebb parasztzenei hatások is hallhatóak, műveinek egyre jellegzetesebb stílust adtak. Kudarcaiban Kodály állt mellé, ám az általuk életre hívott Új Magyar Zeneegyesület – támogatók híján – képtelen volt fennmaradni. Első nagyobb sikereit, mint zeneszerző 1917. május 12-én aratta. A fából faragott királyfit, rá egy évre, 1918. május 24-én A kékszakállú herceg várát mutatták be az Operában. A történelmi események folyamatosan hatással voltak Bartók életére. Mind az első világháború kitörése, majd Magyarország veresége, mind a Tanácsköztársaság is megjelent az alkotó és művész Bartók mindennapjaiban. A Tanácsköztársaság idején a zenészek direktóriumaibanvett részt, de hamarosan visszavonult. A csodálatos mandarin befejezése erre az időszakra tehető. 1920 elején kivándorlási terveket fontolgatott, de végül a maradás mellett döntött. Külföldi koncertjein többek között megismerkedett Igor Stravinskyvel, Maurice Ravellel és Karol Szymanowskival is, valamint egyre
12 többször jelent meg a színpadon saját műveivel. Anglia, Hollandia és elsősorban Németország voltak utazásainak legfőbb állomásai, de a húszas évek végén előbb az Egyesült Államokba, majd a Szovjetunióba is eljutott. 1936 fontos év a pályájában, annak csúcsa: ekkor vált véglegesen a Magyar Tudományos Akadémia tagjává. Művészete egyre tisztult, s került közel egy ideális emberi, erkölcsi, racionális rendhez, amely kora világával szemben állt. Zenéjében egyre gyakrabban kapcsolódott egybe a klasszikusok hagyománya és a paraszti népzene, hídszerű, tükörelv szerinti művei éppúgy születtek ekkor, mint klasszikus szonátaforma szerintiek. Művészetének ezt az irányát „zseniális egyszerűség”-nek nevezte el. 1938-tól kezdődően, a nemzetiszocializmus európai és magyar felerősödésével párhuzamosan erősödött fel benne a kivándorlás gondolata. 1940-ben végleg le is telepedett az USA-ban, de soha sem kért állampolgárságot. Hosszas betegeskedés után 1945. szeptember 26-án hunyt el. Műveinek teljes jegyzékét Szőllősy András zenetörténész alkotta meg, az új „BB” számozás folyamatban van. Bartók Béla, Csodálatos Mandarin. A darabbanerőteljesen és megfelelően használja a szerző a harsonákat, mondta SimonWills, "többharsonaglissandóval találkozunk, mint a legtöbb zenekari műben.” (Wills, Frontiers 174) Tánc-szvit (I. Moderato; II. Allegro molto; III. Allegro vivace; IV. Molto tranquillo; V. Comodo; VI. Finale [Allegro])
Bartók Béla 1931-ben írott levele Octavian Beunak: "Felfogásom a következő: magyar zeneszerzőnek tartom magamat... Ön vagy más tudósok helyesebben tennék, ha mellőznék ezt a megjelölést (compositorul român)... Nos, ha már benne vagyok az őszinteségben, hadd mondjam el Önnek néhány idevágó gondolatomat: Az én zeneszerzői munkásságom, épp mert e háromféle (magyar, román és szlovák) forrásból fakad, voltaképpen annak az integritás-gondolatnak a megtestesüléseként fogható fel, melyet ma Magyarországon annyira hangoztatnak. Természetesen ezt nem azért írom Önnek, hogy ennek hangot adjon, és Ön bizonyára óvakodni is fog ettől, hiszen ilyesmi nem való a román sajtóba.” 1923-ban, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének félévszázados jubileumát Bartók a Táncszvit komponálásával ünnepelte meg. A darabot a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara mutatta be Dohnányi Ernő vezényletével.
13 A darab valamennyi tétele Bartók eredeti invenciója, bár zenei anyaguk sokszor úgy hat, mintha népdalból származna. Ezzel a hanggal és ezzel a zeneszerzői magatartással Bartók voltaképpen pályája delelőjére érkezett, érett mesterkorszakába lépett. 1944 nyarán egy amerikai magyar újság (The American Hungarian Observer) hasábjain a zeneszerző úgy nyilatkozott, hogy a Tánc-szvit a maga népzenegyűjtői múltjának tapasztalatait foglalja össze; az első és negyedik tánc az arab zene területén végzett kutatómunkájának reminiszcenciája, a második, harmadik és a ritornell szellemükben magyarosak, az ötödik pedig a román népdalok sajátságos természet-közelségét árasztja; mindezeknek szintézisét a finálé adja. A mű kezdete sötét és baljós, tematikus anyaga a minimumra korlátozott. A rákövetkező közjáték (ritornell) ezzel szemben vidám és derűs. A második táncot vezeti be, amely erőteljes és darabos, sokban emlékeztet a II. vonósnégyes második tételére. Ismét a ritornell hangzik fel, hogy előkészítse a harmadik táncot, amely pentaton dudamotívummal indul. A darab második része különösen szertelen és vad zene. A negyedik tánc nyugodt darab, vonósok és változó összetételű fúvós hangszerek párbeszédéből bontakozik ki. Ezután a ritornell csak jelzésszerűen fordul elő, s nyomban az ötödik tánc következik. Ez a rövid darab, amely lényegében csupa ostinato-képletből áll, közvetlenül vezet a fináléhoz, amelyben nagyszabású csúcspontját éri el a darab. Ezen a csúcsponton(a negyedik tánc kivételével) valamennyi tétel tánctémája a ritornellel együtt ismét felhangzik.A művet Bartók zongoradarab formájában is közreadta. Talán nem belemagyarázás: alig három évvel a történelmi Magyarország fölbomlása után Bartók a Tánc-szvit rejtett mondanivalójával az ideális hazára utal, amely nemcsak népzenei és népzenekutatói paradicsom: valamennyi egyenrangú népének, nemzetiségének közös otthona.
Paul Hindemith 1895-ben született német zeneszerző, brácsaművész, karmester és pedagógus volt, a szónak legtágabb értelmében. Mint zeneszerző igen sokfélével kísérletezett. Korai műveiben gyakran sokkoló zenei formákat alkalmazott, és sokkolóak voltak témái is, mint például a gyilkosság és a szexualitás, de hatással volt zenéjére a dzsessz és
14 azéjszakai bárok zenéje is. Gyakorlatilag a haláláig aktív karmester volt.Műveinek mennyiségét tekintve a század egyik leggazdagabb életművét hozta létre. Trombone Sonata tételei: -
Allegro moderato maestoso,
-
Allegretto grazioso
-
Swashbuckler’s Song: Allegro pesante,
-
Allegro moderato maestoso
A Német Katonai Zenész Újság harsonása Paul Weschke idézete 1935-ből: „Mivel egy tökéletesen tiszta technikát harsonán nehezebb elérni, mint a többi zenekari hangszeren, a harsonásnak elsősorban a tonális szépségre kell törekednie. Ennek érdekében a harsonásnak állandóan gyakorolnia kell a skálákat, hangképzést, majd elsősorban az opera áriákat és dalokat, azok kottába lejegyzett frazeálása szerint.” (Lenthe) 1939-ben Adam Carse történész a következőket írjaa kortársstílusúharsonaelőadásról: "Ahangszer felépítése mellettajátékstílusváltozott a legtöbbet. Minden okunk megvanazt hinni, hogya modern zenekarokban a múlt század előtt még ismeretlen volt, hogy túlzottforte-tvagyfortissimo-t játszanak aharsonák. Amennyiben ilyenhangokat produkáltak volna, rosszallóan nézték volna rájuk, mintelviselhetetlenüldurva ésművészietlen hangszerekre." (Carse, Musical 261) Eugene Bozza 1944-ben megkomponáltaBallade-ját, miközbenMagyarországon Bartók BélaConcerto-ja született meg. 1949-ben Andre Lafosse megírta:School of Sight Reading and Style for Tenor Trombone című művét, az ezt követő évben pedig Henri Dutilleux aChoral, Cadence et Fugato-t.
Nino Rota Nino Rota 1911. december 3-án született egy zenészcsalád gyermekeként Milánóban. 1929-ben Rómában tanult a Santa Cecillia konzervatóriumban Alfredo Casellától. Közben híres zeneszerzővé és karmesterré vált Milánóban. Első oratóriumát még ma is
15 játsszák Milánóban és Párizsban is a L’infanzia di San Giovanni Battistá-t, valamint az Il Principe Porcaro című komédiáját. Az 1940-es években kezdett el filmzenéket komponálni a leghíresebb olasz rendezők munkáihoz, többek között dolgozottFellinivel, Castellanival ésZeffirellivel is. Olyan mesterművek zenéjét szerezte, mint Az édes élet (1960), a 8 és 1/2 (1963), a Rómeó és Júlia (1968), valamint A Keresztapa (1972). Élete talán legnagyobb műve a Francis Ford Coppola által rendezett maffiatrilógia első két részének zenéje. Az első részért még nem, a másodikért azonban már átvehette az Oscar-díjat (Carmine Coppolával megosztva). Díjai: Golden Globe-díj (1973) A Keresztapa, Grammy-díj (1973) A Keresztapa, Oscardíj (1975) A Keresztapa II., David di Donatello-díj (1977) Casanova. Concerto per Trombone e Orchestra in C (1966) három tételes mű, egyike a legfontosabb klasszikus repertoárnak. Tételei: -
Allegro giusto
-
Lento, ben ritmato
-
Allegro moderato
John Cage John Cage Los Angelesben született 1912. szeptember 5-én és New Yorkban halt meg 1992. augusztus 12-én. Avantgárd zeneszerző. Cage édesapja feltaláló volt, talán innen ered fia zenei találékonysága is. Kaliforniában nevelkedett, 1928-ban elvégezte a Los Angeles High Schoolt, mint az iskola történetének legjobb növendéke. Korábbi tanára Cage Buhling hatására szinte teljes egészében a zenének kezdte szentelni magát, ekkori műveit a kromatikus ellenpontozás és az atonális stílus jellemzi. Schönberg hatása felbecsülhetetlen jelentőségű. Ekkortájt kompozícióiban már megjelenik az a csak rá jellemző rigorózus atonális rendszer, amelynek hatása mind a mai napig erőteljes. A zen buddhista gondolatkörrel való bensőséges viszonynak köszönhetően Cage a negyvenes években az intenciómentes művészet érdekében tevékenykedik: a művészet nem valamely cél érdekében létrehozott alkotásokat eredményez, hanem maga az alkotás a
16 cél. 1949-ben Európába utazik, ahol P. Boulez révén megismerkedik az európai avantgárddal. Pályája során a világ minden táján tartott koncerteket és előadásokat. A vasfüggöny mögötti országokba tett látogatásai idején fellépéseivel (például az 1963-as Zágrábi Zenei Biennálén, vagy a Varsói Őszi Fesztiválon, 1964-ben) nem csak zeneszerzőkre, hanem számos fiatal képzőművészre is nagy hatással volt Kelet- és Közép-Európában. Cage a művészi alkotás részévé tette a véletlen és az előre meghatározatlanság elvét, olyan elveket, amelyek a politikailag és ideológiailag determinált kelet-európai mentalitásban nem csak művészeti értelemben jelentettek egyet a szabadsággal. Cage kottáit számos alkalommal állították ki művészeti galériákban és múzeumokban, életének utolsó két évtizedében alkotott grafikái és vízfestményei pedig zenei kompozícióinak a szerkezetét tükrözik. Harsonát is megszólaltató művei: - Ryoanji (1983, bőgő, harsona, oboára, ének, ütő, kamarazenekar) - Improvisation A+B (1986, ének, klarinét, harsona, ütő, zenekar) - Seven2 (1990, basszus fuvola, basszus klarinét, basszus harsona, két ütős meghatározhatatlan hangszerekkel, cselló, bőgő) - Eight (1991, fuvola, oba, klarinét, fagott, kürt, trombita, tenor harsona és tuba) - Two5 (1991, zongora, tenor harsona) - Five3 (1991, harsona, vonós négyes) - Ten (1991, fuvola, oboa, klarinét, harsona, ütő, zongora, 2 hegedű, brácsa, cselló) - Thirteen (1992, fuvola, oboa, B klarinét, fagott, C trombita, tenor harsona, tuba, 2 ütő, 2 hegedű, brácsa, cselló) - Sixteen (befejezetlen 1992, fuvola, oboa, klarinét, fagott, kürt, trombita, harsona, basszus harsona, zongora, 2 ütő, 2 hegedű, brácsa, cselló, bőgő) - Solo for sliding trombone (1958)
Hidas Frigyes Hidas Frigyes (Budapest, 1928. május 25. – Budapest, 2007. március 7.) magyar zeneszerző. Az életműve zömét adó fúvós hangszerekre írott művei révén világszerte az egyik legjátszottabb 20. századi magyar komponista. Igyekezett a hangszercsalád
17 valamennyi tagját előadási és pedagógiai célú darabokkal ellátni. Díjai: Erkel Ferenc-díj 1958 és 1982), Érdemes művész 1987, Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj 1993. Művek, melyekben szerepet kap a harsona, ill. basszusharsona: Rapszódia (1986, basszusharsonára és fúvószenekarra) Birthday Concerto(1998, Harsonára és Szimfónikus zenekarra) Academic Quintet for Brass Quintet (1986, 2 trombita, kürt, harsona, és tuba) Signal (1973, 4 trombita, (5+4) harsona, tuba) Septettino (1995, 3 trombita, 2 harsona és tuba, rézfúvós kvintett felállásban is) Sestettino (1995, 3 trombita, 2 harsona és tuba) Trombone Quartet (1996) Meditation (2006, basszusharsonára) 1+5 (1989, fuvolára, oboára, klarinétra, kürtre, fagottra és basszusharsonára) 5x5 rézfúvós kvintettre(1986, 2 trombita, kürt, harsona, tuba) Alteba trio (1987, alt-,tenor-, basszusharsonára) 188 Bars for Brass – for 12 Horns, 12 Trumpets, 10 Trombones, 2 Tubas and Percussion Dedicated to the Synagogue of Szeged (1995) Hét bagatell 12 harsonára Fantasia per trombone Movement for trombone Trio for horn, trombone and tube Interludio per tre tromboni Quartettino (2 harsona, 2 trombita) 1984 Frigyes Hidas, Baroque Concerto for Alto Trombone and String Orchestra.
Kurtág György Kurtág György Lugoson született 1926. február 19-én. Kétszeres Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zongoraművész és kamarazene-tanár. Kurtág Györgyöt a zenei élet az egyik legjelentősebb kortárs zeneszerzőként tartja számon, aki elsősorban a kamarazene területén tudta kibontakoztatni tehetségét. Kamarazene darabjaival alkotott igazán újat. Művészete Bartók zenéjéből indult ki, de nagy hatást gyakorolt rá az osztrák
18 zeneszerző, Anton Webern impresszionista hangzásvilága is. Műveire jellemző nagy koncentráció, az eszközök és a formavilág tömörsége. Legismertebb alkotásai között tartják számon az 1973–1976 között komponál Játékok zongorára című, négy füzetből álló sorozatot. A négy füzetben található darabok a Mikrokozmoszhoz hasonlóan, a zongorán tanuló növendékeket egyre nagyobb technikai nehézségek elé állítják. Ismertebb művei: Hat darab harsonára és zongorára A Játékokból készült átiratok, a következő tételrendben: Fanfár I.- Sirató I.- Verés I. Sirató II. - Fantár II. - Hommage a Paganini (La nuova campanella) - Függelék: Verés II. Kurtág ezt az 1978-ban írt művét Bereczki Erika harsonaművésznek ajánlotta; bemutatóját Steven Kovács Tickmayer közreműködésével, 1997-ben tartották Amsterdamban. A kis csáva Op. 15/b. Hölderlin-Gesänge Op.35 1951-ben két jelentős mű keletkezett: Michel SpisakConcertino, valamint Paul CrestonFantasy for Trombone and Orchestra 1953-ban Eugene Bozza két művet is alkotott, mindkettőt basszus harsonára:Allegro et finale és Prélude et allegro. Jean-Michel DefayeDeux Danses és Kazimierz SerockiSonatina-járól nem szabad elfeledkeznünk, amelyek 1954-ben keletkeztek. 1955-ben mutatták be először a közönség előtt Lars-Erik Larsson Concertino-ját. Szintén ebben az évben, Walter Piston hangszerelési tankönyvében a következőket mondja: „A harsonákahagyomány szerint csoportban használt hangszerek, szólisztikus szerep helyett igen gyakranháromszólamban, végreegyharmonikushátteret adnak, hasonló funkcióban,mint a kürtök...Alegmegfelelőbbdallamokaharsonák számára azok a dallamok, amelyekegyfajtatudatosméltóságot ésaz ünnepélyességet fejeznek ki, vagyegykoráltípus, amely több hangszeren szólal meg.”
Egy évvel később, 1956-ban Carter Harman a„Popular History of Music”-ban azt mondta, “A réz kar tenorjai és baritonjain a harsonák. Néha hengeres harsonák, de legismertebb típusa a toló harsona, mint a középkorban akárcsak a saqueboute. A harsonák kevésbé virtuózak, mint például a trombiták, azért mert időbe telnek a
19 fekvések közötti váltások és részben azért, mert sokkal vastagabb a harsona hangszíne. Hangja testes, nemes, olykor harcias és néha humoros (a glisszandók miatt). Több mint bármelyik zenekari hangszer, hangja hasonlít az emberi hangra. ” 1956-os évben több olyan remekmű is íródott, amelyet méltán játszanak ma is, mint például: Henri TomasiConcerto-ja, illetve Gordon Jacob Concerto-ja. Mialatt hazánkban forradalom dúlt, Eugene Bozza elkészült etűdjeinek gyűjteményével, amely Treize Etudes Caprices de Grande Difficulte pour Trombone a Coulisse- címmel jelent meg.
1958-ban CasteredemegkomponáltaSonatine-ját.
Balogh Sándor 1958-ban született, Sátoraljaújhelyen. Diplomáját a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerezte 1982-ben. 1980-tól 1992-ig a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának, majd 1992-től 2009-ig a Budapesti Fesztiválzenekar tagja. Rendszeresen dolgozott Luxemburgban az Európai Szólisták zenekarában, valamint 20 évig az osztrák-magyar Pro Brass együttesben. A Hőna Harsona Quartet alapító tagja. Zeneszerzőként is aktív, különösen sikeresek a vonósnégyestől a nagyzenekarig terjedő apparátusokra átírt és hangszerelt könnyűzenei feldolgozásai. Díjai: Bartók-Pásztory-díj (a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara tagjaként), Emerton díj Nemzetközi zeneszerző-versenyek díjai: 1995 Monte Carlo – nagydíj, 1997 Brno – II. díj, 2001 Sanghaj – III.díj Harsonára írott darabjai: -Balogh Sándor: Variációk F. David „Concertino Harsonára” című darabjára -Zöld füzetecske
1959-ben Joseph Wagner a következőket mondja hangszerelési írásában: “A zeneszerzők Gluck óta, néhány kivételtől eltekintve folyamatosan három harsonára írtak, mint egy „akkord hangszeregység”
20 Hector Berlioz, nagyszabású művében az „Értekezés a hangszerelésről ” - ben a harsonákat, mint „csoportos hangszereket” említi. Ennek eredményeként homogén a hangzásuk és kicsi az intonációs ingadozásuk az egész tartományukban. A harsonások általában akkor hibáznak, amikor szélsőséges hangtartományban kell játszaniuk. ” (Wagner, Orchestration 226). Egy vita keretében 1954-ben Igor Stravinsky a következőket mondja a hangszerekről: „Milyen hangszereket szeretek? Bárcsak több olyan jó basszus klarinét, kontra basszus klarinét, alt harsona (mint a threni és a bergi), gitár, mandolin és cimbalom játékos volna. Van olyan hangszer, amit nem szeretek? Nos, nem annyira a két legszembetűnőbb hangszert a Lulu zenekarban, a vibrafont és az alt szaxofont” (Stravinsky and Craft 30). Később megjegyezte: „ És ne felejtsük elazt a tényt, hogy a hagyományos szimfonikus zenekari hangszereknek, mint a trombitáknak és a harsonáknaksokkal változatosabbartikulációikéshangszíneik vannak, ha jazz muzsikusok szólaltatják meg őket.” (Stravinsky and Craft 31). Ezzel egy időben a Párizsi Konzervatóriumban Frank Martin megalkottaBallad-ját.
Dubrovay László 1943. március 23-án született Budapesten. Munkásságának elismeréseként 1985-ben Erkel-díjat, 1996-ban Bartók-Pásztory-díjat, 1999-ben Érdemes Művész címet, 2001ben Magyar Művészetért Díjat, 2013-ban pedig Kossuth-díjat kapott.Szinte valamennyi műfajban alkotott, így operát, táncjátékot, zenekari, kamara-, szólóhangszeres, fúvószenekari, kórus-, illetve elektronikus és komputerzenei műveket is komponált. Harsonára írott művei: -Ördögűző harsonanégyesre -Versenymű kürtre és harsonára -Solo No. 12 : basszusharsonára -Solo No. 2 : harsonára -Quintetto (rézfúvós kvintettre)
21 -Quintetto No. 2 (rézfúvós kvintettre)
Hollós Máté Hollós Máté írók, költők családjában született 1954-ben Budapesten. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakát 1980-ban fejezte be. Kompozíciói többsége kamarazene, de írt oratóriumot, szimfonikus és vonószenekari darabokat, kórusműveket is. Nagyobb megrendeléseket kapott az USA-ból, Kanadából, de műveit a legtöbb európai országban is bemutatták. Franciaországból és Angliából, például felkérték egy zongoraverseny megkomponálására az ENSZ alapításának 50. évfordulójára. Számos művészeti egyesület tagja, illetve vezetője. Az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület vezetőségének 1999 óta tagja, 2012-től a Magyar Zenei Tanács alelnöke. 1992-ben a Magyar Rádió éves seregszemléjén a Közönség Díját nyerte el, 1997-ben Erkel-díjjal, 1998-ban Bartók BélaPásztory Ditta-díjjal, 2004-ben Lajtha László-díjjal, 2006-ban Juhász Frigyes-díjjal tüntették ki. Hollós Máté: Trombondine Az ötperces egytételes darab tenor- illetve basszusharsonán egyaránt előadható (mindkét leírást tartalmazza a kiadvány). A mű a Corpus Harsona Kvartett versenyére, annak megrendelésére készült. Mindeközben nemzetközi viszonylatban számos alkotás született: 1962-ben Eugene Bozza megalkotta talán legismertebb művét, a New Orleans-t (basszus harsona), 1963-65 Ligeti György megírta a Requiemjét, amiben 3 harsonát használ. 1971-ben Denis Wick elkészült harsona iskolájával Trombone Technique címmel. Egy évvel későbbpedig megjelent Thom Ritter George Concerto-ja (basszus harsonára és zenekarra). 1974-ben olyan művek láttak napvilágot, mint Launy Grondahl Concert-ja, Tommy Pederson: Etűdök Basszus harsonára és Takemitsu: Garden Rain rézfúvós kvintettre.
22
Sugár Miklós Sugár Miklós 1952-ben Budapesten született Erkel Ferenc-díjas, Bartók–Pásztory-díjas zeneszerző és karmester. 1971-ben nyert felvételt a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiára. Először karmesteri, majd zeneszerzői tanulmányokat folytatott Kórodi Andrásnál és Petrovics Emilnél. 1978-84-ig a Honvéd Művészegyüttes Szimfonikus Zenekarának karmestere volt és 1991-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított. Magyar Zeneszerzők Egyesülete Fiatal Zeneszerzők Csoportjának tagja, majd annak titkára volt. A Békéscsabai Szimfonikus Zenekar karmestereként működött, majd a Magyar Rádió zenei osztályának szerkesztője. 1991-ben a Nemzeti Filharmónia menedzsere. Ugyanebben az évben az EAR együttes alapítója: céljuk kortárszenei, elektro-akusztikus törekvések megvalósítása. Számos hazai és nemzetközi verseny díjazottja, ösztöndíjasa. 2010-ben Bartók-Pásztory díjat kapott.
Híresebb alkotásai harsonára: -Sugár Miklós:Musica a quattro (Corpus Quartet) -Sugár Miklós: Rondó
1982-ben Stephen Burton a hangszerelési írásában összefoglalja a harsona karakterét és hangszínét: „A harsona hangja ünnepélyes és méltóságteljes, bár kevésbé ragyogó, mint a trombita. Az alsó regiszterben a hangja sötét és testes. A hangszín rendkívül sima az egész tartományban. A harsonának van a legnagyobb dinamikai tartománya az egész zenekarban, a leghangosabb Fortississiomo-tól, ahol a szóló harsona uralja a zenekari tuttit, a legszebb és leghalkabb pianissimo-ig…” (Burton 173). Folke Rabe:Basta című művét meg kell említenünk, mely szintén1982-ben jelent meg.
1982-benFrankSinatraazt mondja: "A legnagyobb hatást Tommy Dorsey harsona játéka gyakorolta rám...Az én ötletem volt, hogy a hangomolyan legyen, mint aharsonáé, vagy a hegedűé, de nem a hangszínem, hanem a hangom játékossága (ShepherdésNancySinatra).
23
A 80-as években 1986-ban Thom Ritter GeorgeSonata for Alto Trombone and Piano és Derek Bourgeois 1989-esTrombone Concerto darabja szintén lényeges mű. A 90-es években 1990-ben Jan SandströmA Short Ride on a Motorbike, 1993-ban Christopher Rouse’s Trombone Concerto-val Pulitzer díjat nyert. Eric Ewazen 3 művével az 1998-as Sonata for Trombone and Piano és Rhapsody for Bass Trombone és az ezt követő év Ballade for Bass Trombone-val zárja a XX. századot.
George Gershwin Az ifjú Gershwint a jazz szinkópás ritmusai is vonzották, 1913-ban, amikor Gershwin 15 éves, New Yorkban már ismerik a New Orleans-i stílust. Az első jazz lemezeket az Original Dixieland Jazz Band fehér muzsikusokból álló együttese készítette. A fehérek terjesztették elsőnek ezt a zenét, amelyet a más szellemben játszó feketék is jól ismertek: ezek a fehér jazz zenészek jelentik a kapcsolatot a Gershwin és az afroamerikai zene között. Első műve 1916-ban jelent meg, 1919-ben aztán sikerül bekerülnie a Broadway színházi világába, végül első musicalje La la Lucille meghozza a közönségsikert. Egyre inkább foglalkoztatta az amerikai dzsessz és a klasszikus zene egyesítésének a gondolata. 1922-ben készült el Blue Monday Blues című dzsesszoperájával, s innen már csak egy lépés volt a Rhapsody in Blue (helytelen magyar fordításban Kék rapszódia).
Napjaink dzsessz zenéje A dzsessz stílusbeli sokszínűsége napjainkra sem csökkent, a kezdetekhez képest. A zene minden ága hatással van rá a világzenétől az avantgárd klasszikusokig, beleértve az afrikai ritmusokat és a hagyománykövető zenéket. Jellemzője az ismétlődés, a kromatikus skála gyakori használata. 1920-ban Fortunato Sordillo írt egy korai harsona metód könyvet, „Art of Jazzing for the Trombon, a Complete Treatise upon the Possibilities of the Slide” címmel.
24 Az 1970-es években az ECM kiadó megteremt egy új stílust, amit chamber music-nak neveztek el. Ebben a művészek akusztikus hangszereket használva igyekeztek világzenét teremteni. Ezt a stílust gyakran nevezik a dzsessz európai lábának is. Sajnos a hallgatóság egyre fogyatkozott, mert csak az idősebbek kedvelték a „hagyományos” dzsesszt. Ezért kisebb-nagyobb csoportok folyamatosan próbálkoztak új stílusirányzat kialakításával vagy más-más hangszer összeállítással. Így kerültek előtérbe például az elektromos hangszerek is, majd az elektronikus zene is a 80-as 90-es években. Napjainkban újra és újra előtérbe kerül egy-egy ismertebb csapat által valamely régebbi dzsessz stílus vagy ennek egyes jegyeit képviselő együttes. Kezdve a New Orleans-i dzsessztől a 50-es 60-as dzsesszén át, a bebop, latin dzsessz, szabad dzsessz, dzsessz fusion és még sorolhatnánk tovább és tovább.
Malek Miklós Malek Miklós zeneszerző, hangszerelő és karmester 1945. június 3-án született Budapesten. Kettősség jellemzi zeneszerzői pályáját, bár munkássága elsősorban a populáris zenei műfajokhoz köthető, rendszeresen készít nagyzenekari hangszereléseket, és komponál szimfonikus műveket is. Eredeti képzettsége trombitaművész, ezt a hivatást ugyan évtizedek óta nem gyakorolja, de ennek ellenére különösen intenzíven foglalkoztatják a rézfúvós hangszerekben rejlő technikai és zenei lehetőségek. Művei: -Harsonaverseny (2002) - Koncert etűd harsonára (2015) - 2015 tavaszán kerül megrendezésre a Corpus Quartet IV. Corpus Országos Szakközépiskolai és Főiskolai Harsonás Találkozó és Versenye. Malek Miklós koncert etűdjét erre az alkalomra komponálta a kvártett kérésére. A verseny célja többek között, hogy újabb művek szülessenek harsonára, amellett, hogy összetartsák a harsonás „társadalmat” is.
25 Véleményem szerint, ez egy nagyszerű kezdeményezés, mely a hagyományteremtés mellett lehetőséget ad mindenki számára, hogy bővítse és fejlessze magyar kortárs zenei tudását. Remélem, hogy munkám hasznos lesz kollégáim számára, részletes áttekintést nyújt a harsona XX. századi szerepéről szimfónikus, jazz és szólisztikus művekben egyaránt.
Felhasznált irodalom
The New Grove – Dictionary Of Music And Musicians (Stanley Sadie) Michael Jacobs - Fejezetek a jazz történetéből (All That Jazz) Van der Meer, John Henry. Hangszerek az ókortól napjainkig. Zeneműkiadó Darvas Gábor. Évezredek hangszerei. Zeneműkiadó Brockhaus Riemann zenei lexikon II. (G–N). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó http://info.bmc.hu/muveszek/ http://info.bmc.hu/zenemuvek/ http://fidelio.hu/fidipedia/klasszikus/zeneszerzok http://kimballtrombone.com/trombone-history-timeline/trombone-history-20th-century
