SZAKDOLGOZAT
Szabó Kata 2010
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR Nemzetközi gazdálkodás szak Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány
A MAGYAR TEJÁGAZAT MÚLTJA ÉS JELENE. LESZ-E HOLNAP?
Budapest, 2010. Készítette: Szabó Kata
Tartalomjegyzék BEVEZETÉS .................................................................................................................................................... 6 I. A MAGYAR TEJFELDOLGOZÁS- ÉS GAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE .......................................... 8 I.1. 1990 ELŐTT ............................................................................................................................................. 8 I.2. A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN – AZ EZREDFORDULÓIG .............................................................................. 10 I.2.1 A rendszerváltástól a privatizációig .............................................................................................. 10 I.2.2 A piacgazdaságra való áttérés első évtizede ................................................................................. 12 I.2.3 Kísérletek a problémák kezelésére ................................................................................................. 19 I.3. AZ EU-CSATLAKOZÁS ÉS A TEJIPAR - HARMONIZÁCIÓ ÉS TÁRGYALÁSOK ............................................ 21 I.3.1 A Európai Unió tejpiaci szabályozása ........................................................................................... 22 I.3.2 Kérdések és tennivalók a magyar tejipar EU-harmonizációja jegyében ....................................... 25 I.3.3 A csatlakozási tárgyalások eredményei ......................................................................................... 28 I.4. TEJÁGAZAT HELYZETE AZ EU-CSATLAKOZÁS UTÁN: A 2008-AS GAZDASÁGI VÁLSÁGOT MEGELŐZŐ IDŐSZAKIG ................................................................................................................................................... 30 II. 2008-2010-ES HELYZETKÉP ÉS A GAZDASÁGI VÁLSÁG HATÁSAI ......................................... 35 III. VÁLSÁGKEZELÉSI TECHNIKÁK .................................................................................................... 41 III.1. DEMONSTRÁCIÓK ............................................................................................................................... 41 III.2. KÖZVETLEN ÉRTÉKESÍTÉS .................................................................................................................. 41 III.2.1 Tejeskocsi .................................................................................................................................... 41 III.2.2 Tejautomata ................................................................................................................................ 42 III.2.3 Házhozszállítás ........................................................................................................................... 43 III.2.4 Iskolatej program ........................................................................................................................ 43 III.3. TÁMOGATÁSOK, ENGEDMÉNYEK ........................................................................................................ 43 III.3.1 Az összevont gazdaságtámogatási rendszer (SPS) ...................................................................... 44 III.3.2 Etikai kódex................................................................................................................................. 45 III.4. MARKETING........................................................................................................................................ 46 III.4.1 Magyar Áruk Webáruháza .......................................................................................................... 46 III.4.2 „Vedd a magyar tejet!” mozgalom ............................................................................................. 46 III.5. FELDOLGOZÁS .................................................................................................................................... 47 III.6. VÁLSÁGKEZELÉSI TECHNIKÁK AZ EURÓPAI UNIÓ MÁS TAGÁLLAMAIBAN .......................................... 47 III. 6.1 Németország, .............................................................................................................................. 48 III. 6.2 Franciaország ............................................................................................................................ 49 III. 6.3 Olaszország ................................................................................................................................ 50 III.6.4 Európai összefogás ..................................................................................................................... 50 IV. MAGYARORSZÁG LAKOSAINAK TEJTERMÉK VÁSÁRLÁSI SZOKÁSAI, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A MAGYAR TERMÉKEKRE ....................................................................................... 53 IV.1. KUTATÁS ÉS CÉLKITŰZÉSEK ............................................................................................................... 53 IV.2. EREDMÉNYEK ..................................................................................................................................... 54 IV.2.1 Alapadatok .................................................................................................................................. 54 IV.2.2 Tej- és tejtermékvásárlás befolyásoló tényezői ........................................................................... 56 IV.2.3 Tej- és tejtermékek vásárlási gyakorisága .................................................................................. 60 IV.2.4 Tej- és tejtermékvásárlás közvetlen értékesítésből ...................................................................... 62 IV.2.5 Tej- és tejtermékvásárlás különös tekintettel a márkákra ........................................................... 63 IV.3. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK ..................................................................................................... 72 V. JÖVŐKÉP, ÖSSZEGZÉS ....................................................................................................................... 74 IRODALOMJEGYZÉK ..................................................................................................................................... 77 1. SZÁMÚ MELLÉKLET..................................................................................................................................... I 2. SZÁMÚ MELLÉKLET.................................................................................................................................. VI
3
Táblázat- és ábrajegyzék 1. TÁBLÁZAT: A FŐBB MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK TERMELÉSE ÉS A FEJLETT ORSZÁGOK ÁTLAGÁHOZ VISZONYÍTOTT MÉRTÉKE (%) .................................................................................................................. 9
2. TÁBLÁZAT: AZ IPARSZERŰEN ÜZEMELŐ TEJTERMELŐ TELEPEK HOZAMSZINT SZERINTI MEGOSZLÁSA 1981BEN ......................................................................................................................................................... 9
3. TÁBLÁZAT: A HAZAI TEJTERMELÉS, FELHASZNÁLÁS ÉS AZ EXPORT-IMPORT FORGALOM ALAKULÁSA (MILLIÓ LITER) ................................................................................................................................................... 10
4. TÁBLÁZAT: A TEJIPAR 1993. ÉV VÉGI TULAJDONI SZERKEZETE .................................................................... 7 5. TÁBLÁZAT: ÜZEMTÍPUSOK ARÁNYA A TEJTERMELÉSBEN ............................................................................. 8 6. TÁBLÁZAT: A SZARVASMARHA- ÉS TEHÉNÁLLOMÁNY VÁLTOZÁSA (1000 EGYED) .................................... 13 7. TÁBLÁZAT: AZ ÖSSZES SZARVASMARHA- ÉS TEHÉNÁLLOMÁNY VÁLTOZÁSA GAZDASÁGI SZERVEZETENKÉNT 1993-94. ÉVEKBEN (1000 EGYED) ........................................................................................................ 14 8. TÁBLÁZAT: A 2004-BEN CSATLAKOZÓ ÁLLAMOKNAK ÍTÉLT KVÓTAMENNYISÉGEK ................................... 23 9. TÁBLÁZAT: A 2004-BEN CSATLAKOZÓ ORSZÁGOKRA MEGHATÁROZOTT SPECIÁLIS ÁTSZERVEZÉSI TARTALÉKOK ...................................................................................................................................................... 23
10. TÁBLÁZAT: A 2004-BEN CSATLAKOZÓK ÁTLAGOS ORSZÁGOS REPREZENTATÍV ZSÍRTARTALMA.............. 24 11. TÁBLÁZAT: A 2004-BEN CSATLAKOZÓ ÁLLAMOK SZÁMRA MEGHATÁROZOTT KIEGÉSZÍTŐ TÁMOGATÁSOK ............................................................................................................................................................. 25 12. TÁBLÁZAT: A TEJ ÉS TEJTERMÉK IMPORT EXPORT ALAKULÁSA FŐBB TERMÉKCSOPORTONKÉNT A KSH ADATBÁZISA ALAPJÁN .......................................................................................................................... 31
13. TÁBLÁZAT: TEJSZEKTOR 2000-2007 ........................................................................................................ 27 14. TÁBLÁZAT: NYERSTEJ TERMELŐI ÁTLAGÁRA (FT/KG) ............................................................................. 31
1. ÁBRA: AZ EGY FŐRE JUTÓ TEJ- ÉS TEJTERMÉK FOGYASZTÁS ALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON (1980-2005) 11 2. ÁBRA: A TEJ TERMELŐI ÁRA FORINTBAN (2008. JANUÁR - NOVEMBER) ........................................................ 36 3. ÁBRA: TEJAUTOMATA................................................................................................................................... 42 4. ÁBRA: TEJ-SZÍV LOGÓ ÉS OVÁLKÓD .............................................................................................................. 47 5. ÁBRA: A VÁLASZADÓK MEGOSZLÁSA LAKÓHELY SZERINT (MEGYE; %; N=195)........................................... 55 6. ÁBRA: A VÁLASZADÓK MEGOSZLÁSA LAKÓHELY SZERINT (TELEPÜLÉS; %; N=195) .................................... 55 7. ÁBRA: A VÁLASZADÓK ISKOLAI VÉGZETTSÉGÉNEK MEGOSZLÁSA (%; N=195) ............................................. 55 8. ÁBRA: A VÁLASZADÓK MEGOSZLÁSA NETTÓ JÖVEDELEM SZERINT (%; N=195) ........................................... 56 9. ÁBRA: MILYEN MÉRTÉKBEN BEFOLYÁSOLJÁK AZ EGYES TÉNYEZŐK A TEJ- ÉS TEJTERMÉKVÁSÁRLÁST? (N=195) .................................................................................................................................................. 56 10. ÁBRA: A TEJ- ÉS TEJTERMÉKVÁSÁRLÁST BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK SORRENDJE A BEFOLYÁSOLÁS MÉRTÉKE SZERINT (N=195) ....................................................................................................................................
57
11. ÁBRA: MAGYAR TERMÉK, MINT VÁSÁRLÁSNÁL DÖNTŐ TÉNYEZŐ MEGOSZLÁSA TELEPÜLÉSENKÉNT (%; N= 195) ........................................................................................................................................................ 58
4
12. ÁBRA: AZ ÁR, MINT VÁSÁRLÁSNÁL DÖNTŐ TÉNYEZŐ MEGOSZLÁSA TELEPÜLÉSENKÉNT (%; N=195) ......... 58 13. ÁBRA: A MAGYAR TEJTERMÉKET VÁSÁRLÓK ÉS NEM VÁSÁRLÓK MEGOSZLÁSA (%; N=195) ...................... 59 14. ÁBRA: MAGYAR TERMÉK, MINT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐ MEGOSZLÁSA NETTÓ JÖVEDELEM SZERINT (%; N=195) ...................................................................................................................................................
60
15. ÁBRA: TEJ ÉS TEJTERMÉKEK VÁSÁRLÁSI GYAKORISÁGA (%; N=195) ......................................................... 60 16. ÁBRA: A KÜLÖNBÖZŐ TEJTERMÉKEKET NAPONTA VÁSÁRLÓK ARÁNYA (N=195) ....................................... 61 17. ÁBRA: A KÜLÖNBÖZŐ TEJTERMÉKEKET EGYÁLTALÁN NEM VÁSÁRLÓK ARÁNYA (N=195) ......................... 61 18. ÁBRA: A HÁZI TEJET VÁSÁRLÓK ÉS NEM VÁSÁRLÓK MEGOSZLÁSA (N=195) ............................................... 62 19. ÁBRA: A TEJAUTOMATÁBÓL VÁSÁRLÓK ÉS NEM VÁSÁRLÓK MEGOSZLÁSA (N=195) .................................. 63 20. ÁBRA: MELY MÁRKÁK KERÜLNEK A BEVÁSÁRLÓKOSARAKBA, MELYEK MAGYAR TERMÉKEK? – TEJ (N=195) .................................................................................................................................................. 64 21. ÁBRA: MELY MÁRKÁK KERÜLNEK A BEVÁSÁRLÓKOSARAKBA, MELYEK MAGYAR TERMÉKEK? – VAJ (N=195) .................................................................................................................................................. 65 22. ÁBRA: MELY MÁRKÁK KERÜLNEK A BEVÁSÁRLÓKOSARAKBA, MELYEK MAGYAR TERMÉKEK? – VAJKRÉM (N=195) .................................................................................................................................................. 65 23. ÁBRA: MELY MÁRKÁK KERÜLNEK A BEVÁSÁRLÓKOSARAKBA, MELYEK MAGYAR TERMÉKEK? – TEJFÖL (N=195) .................................................................................................................................................. 66 24. ÁBRA: MELY MÁRKÁK KERÜLNEK A BEVÁSÁRLÓKOSARAKBA, MELYEK MAGYAR TERMÉKEK? – SAJTOK (N=195) .................................................................................................................................................. 67 25. ÁBRA: MELY MÁRKÁK KERÜLNEK A BEVÁSÁRLÓKOSARAKBA, MELYEK MAGYAR TERMÉKEK? – KEFIR (N=195) .................................................................................................................................................. 68 26. ÁBRA: MELY MÁRKÁK KERÜLNEK A BEVÁSÁRLÓKOSARAKBA, MELYEK MAGYAR TERMÉKEK? – TEJSZÍN (N=195) .................................................................................................................................................. 68 27. ÁBRA: MELY MÁRKÁK KERÜLNEK A BEVÁSÁRLÓKOSARAKBA, MELYEK MAGYAR TERMÉKEK? – TÚRÓ (N=195) .................................................................................................................................................. 69 28. ÁBRA: MELY MÁRKÁK KERÜLNEK A BEVÁSÁRLÓKOSARAKBA, MELYEK MAGYAR TERMÉKEK? – JOGHURT (N=195) .................................................................................................................................................. 70 29. ÁBRA: MELY MÁRKÁK KERÜLNEK A BEVÁSÁRLÓKOSARAKBA, MELYEK MAGYAR TERMÉKEK? – TEJDESSZERT (N=195) ....................................................................................................................... 71 30. ÁBRA: MELY MÁRKÁK KERÜLNEK A BEVÁSÁRLÓKOSARAKBA, MELYEK MAGYAR TERMÉKEK? – ÍZESÍTETT TEJ (N=195) ....................................................................................................................... 72
5
Bevezetés 2008. szeptember 15. Az Amerikai Egyesült Államok két nagy múltú befektetési bankjának bukásáról adott hírt a világsajtó: a Lehman Brothers csődvédelmet kért, a Merrill Lynchet pedig 50 milliárd dollárért felvásárolta a Bank of America. A világ gazdasága bizonyíthatóan elindult a lejtőn. Mivel a világ pénzpiaci központjának az USA tekinthető, és mert a bankszektor a világgazdaság leginkább globalizált ágazata, várható volt a válság továbbgyűrűzése. A válság a világ többi részén nagyobb problémát okozott, mint kiindulási helyén, hiszen az Egyesült Államok mentőcsomagját külföldi tőkéből finanszírozza. A kezdeti „optimizmus” ellenére Magyarországot nemcsak „oldalszél”, hanem közvetlen hatások is érték. Bár a magyar gazdaság szerkezete a rendszerváltás óta radikális változáson ment keresztül, a mezőgazdaság szerepe még ma is meghatározó, különösen a vidéki területeken. Dolgozatom megírására a gazdák 2009 óta különösen nagy hangot kapó tüntetései ösztönöztek és, hogy bemutassam, a 2008-ban bekövetkezett pénzügyi válság hatásai milyen állapotban találták a magyar élelmiszeripart, elsősorban pedig a tejgazdálkodást. Ezekben a válságos időkben szerencsére egyre gyakrabban felmerül az emberekben, milyen fontos is a magyar mezőgazdaság szerepe. Megfigyelhető a tudatos vásárlói kör bővülése, amely mára egyre inkább előnyben részesíti a magyar terméket, mint az olcsót; ez azonban sajnos még csupán kis mértékben figyelhető meg a fogyasztási szerkezetben. A tejtermékek pozitív egészségügyi hatásai is még mindig az ár után szerepelnek a vásárlásnál felállított fontossági sorrendben. Mindezek igazolására dolgozatomban egy általam végzett kutatómunka eredményeit is ismertetem, melynek elsődleges célja a hazai fogyasztók különböző tej és tejtermékhez fűződő fogyasztói magatartásainak és vásárlási szokásainak megismerése volt. A kutatás kérdőíves megkérdezésen alapult és primer marketingkutatást, azon belül is túlnyomórészt kvantitatív módszert alkalmaz. Egyes kérdéseim azonban feltáró jellegűek, hogy a „miért”ekre is választ kapjak. Kutatómunkám megkezdése előtt természetesen hipotéziseket állítottam fel, melyek a fentieket alapul véve a következők voltak: A kistelepülések lakosai nagyobb mértékben vásárolnak magyar termelőktől származó tejet.
6
A városi lakosság bevallása szerint odafigyel, hogy magyar tejterméket vásároljon, a valóságban viszont vásárlási döntésüket inkább az ár határozza meg. A közvetlen értékesítési formák igen kedveltek a lakosság körében. A tejautomata elterjedőben van hazánkban. A közép- és felsőosztályokba tartozó lakosság körében „sikk” magyar terméket vásárolni. Témaválasztásom nem is lehetne aktuálisabb, hiszen napjainkban dőlhet el akár az is, hogy Magyarország tejtermelés nélkül marad-e vagy sem. A cselekvés égetően szükséges, mivel a hazai mezőgazdaság talán legérzékenyebb ágazata került végveszélybe. Nem tehetjük meg, hogy sorsára hagyjuk, hiszen ezzel a vidék megélhetését is kockára tesszük. A tejipar problémái 2008 szeptemberénél persze jóval régebbre (és mélyebbre) vezethetőek vissza; azokat a válság csak felerősítette. Ahhoz, hogy megtudjam, mi is „folyik” itt valójában, vissza kellett nyúlnom egészen a rendszerváltás előtti időkig. Elemzésem során bizonyítani szeretném, hogy a ma történései több tényező együttes hatásaként alakultak ki. Nagy hangsúlyt fektetek arra, milyen lehetséges megoldásai vannak a legfontosabb problémáknak, mi a legvalószínűbb jövőkép a magyar tejtermelés és feldolgozás számára. Mindehhez, mondanivalóm alátámasztására átfogó leíró-bemutató és prognosztizáló elemzést készítettem, továbbá neves szakembereket hívtam segítségül szekunder kutatás, illetve egy kvalitatív interjú formájában Dancs Lászlóval, a Körös-Maros Biofarm Kft. projektmenedzseréjével. Európai uniós társaink is keresik a kiutat, munkámban az általuk felvázolt lehetőségekkel is foglalkozom. A szekunder kutatáshoz az Agrárgazdasági Kutatóintézet, valamint az Országos Mezőgazdasági Könyvtár könyv- és adatállománya szolgált alapul.
7
I. A MAGYAR TEJFELDOLGOZÁS- ÉS GAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE I.1. 1990 előtt Az 1989-1990. előtti szocialista rendszer időszakában a magyar tejgazdaságot érintő kormányzati ágazatpolitikai lépéseket gyakorlatilag csupán mennyiségi célok vezérelték. Az árpolitika, mely adminisztratív ármegállapításban valósult meg, lehetetlenné tette a természetes ármechanizmust: az árak mindössze annyiban reagáltak a kereslet és a kínálat változásaira, amennyit abból az árhatóság érvényre juttatott. Mindezt persze meglehetős késéssel. Piaci szabályozó eszközök csak korlátozottan juthattak érvényre. A közvetlen irányítás eszközeként a Tejipari Vállalatok Trösztje működött, amely az állami tejipar vállalatait fogta össze. Közöttük tehát aligha beszélhetünk versenyről, az egyes eladási területeket ugyanis szigorúan elhatárolták. A központi ármegállapításhoz hasonlóan nagy szerepet kaptak a támogatások és a fogyasztói árkiegészítés. Az előbbi a felvásárlási ár ötven százalékát is megközelíthette, míg az utóbbi bérkiegészítő, és fogyasztási struktúra átalakító célt szolgált, illetve segítette a feldolgozás elvárható jövedelmezőségének fenntartását. Az 1960-as években a hazai tejtermékfogyasztás még meglehetősen alacsony szintű volt, majd a ’70-es években meghirdettek egy szarvasmarha-programot1, melynek melléktermékeként sikerült növelni a saját termelésből való fogyasztást. Ennek eredményeképpen sikerült önellátásra is áttérni, az alacsonyan tartott árakkal pedig fogyasztói elégedettséget és magas fogyasztási szintet elérni. (Ezért volt szükség aztán árdotációkra, mert a termelési költség magasabb volt a fogyasztói árnál.) Az intézkedés azért is tűnt ésszerűnek, mert habár a főbb mezőgazdasági termékek egy főre eső termelésében messze meghaladtuk a fejlett országokat (egyedül ebben), és devizahiányos külkereskedelmi mérlegünk javításában az agrárexport többlete volt a legnagyobb tétel, az egy főre jutó tejtermelés ez alól kivételt képezett. Nemzetközi összehasonlításban
1
A program fő célja a magyar húsexport fellendítése volt. Kezdetben a Közösség is támogatta, ám a megállapodást 1973-ban felmondták. Nem vettek több többlet húst, csak a termelés csökkentését támogatták. Hamarosan megindult a hazai szarvasmarha állomány csökkenése.
8
e területen már ekkor elmaradtunk sok országtól. (A KGST-államok átlagának például kb. 70%-át jelentette a magyar mennyiség.2) 1. Táblázat A főbb mezőgazdasági termékek termelése és a fejlett országok átlagához viszonyított mértéke (%)
Forrás: Horn Péter: Agrárgazdaság - EU-kitekintéssel. In: http://www.mindentudas.hu/mindentudasegyeteme/horn/20030224horn16.html
Az iparszerűen üzemelő tejtermelő telepek hozamszintjét elemző táblázatból is kitűnik, hogy zömmel kisüzemek vettek részt a tejtermelésben. A szarvasmarha-programmal a politikai vezetés ezen a helyzeten is változtatni kívánt. 2. Táblázat
Az iparszerűen üzemelő tejtermelő telepek hozamszint szerinti megoszlása 1981-ben Hozamszint (liter) Telepek száma 3000 és alatta 28 3001-4000 139 4001-5000 216 5001-6000 64 6001 és felette 5 Forrás: Dr. Szajkó László: Szakosított tejtermelés (Mezőgazdasági Kiadó; Budapest, 1984.; 26. oldal, 8. táblázat alapján saját szerkesztés)
Az 1960–1980 között hazánk agrárexportja nőtt, importaránya pedig jelentősen visszaesett és az itthon nem termelhető termékekre korlátozódott. A kivitel növekedését olyan körülmények segítették, mint a termelés bővülése, az alacsony hazai termelői árak, a környező szocialista országok óriási piaca, a ’70-es évek világpiaci áremelkedése vagy a kivitel támogatottsága („az exportot évi 6–8 milliárd forinttal - az export értékének körülbelül 20%ával - támogatta az állam”)3. „A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek mintegy 15– 20%-át külpiacokon értékesítették.”4 Mindezek ellenére a tejágazat volt az egyetlen kivétel az általános növekedés alól, a hetvenes évek elején az import nőtt, az export visszaesett. A 2
Dr. Szajkó László: Szakosított tejtermelés (Mezőgazdasági Kiadó; Budapest. 1984.; 14. oldal) Szabóné Medgyesi Éva: Az agrártermékek külkereskedelme. In: Kollega Tarsoly István: Magyarország a XX. században. In: http://vmek.oszk.hu/02100/02185/html/332.html 4 Szabóné Medgyesi Éva: Az agrártermékek külkereskedelme. In: Kollega Tarsoly István: Magyarország a XX. században. In: http://vmek.oszk.hu/02100/02185/html/332.html 3
9
’80-as években tapasztalható javulás után viszont újból a korábbi tendencia volt megfigyelhető. 3. Táblázat
A hazai tejtermelés, felhasználás és az export-import forgalom alakulása (millió liter) Termelés
Belföldi Behozatal Kivitel Ebből felhasználás tehéntej 1961-65 1843 1171 74 179 1736 1971-75 1921 1856 150 128 1943 1981-85 2676 2666 59 236 2506 1986-90 2758 2748 69 222 2577 1991-95 2107 2094 130 248 1974 Forrás: Dr. Farkas György, Bécsy László: Felkészülés az EU-csatlakozásra a magyar tejágazatban (Európai Agrárpolitika Kft.; Budapest, 2000.; 47. oldal, 27. sz. táblázat alapján saját szerkesztés) Év
Összesen
A politika legnagyobb hibájaként a diszfunkcionalitás említhető: a legtöbb támogatott tevékenység ugyanis szubvenció nélkül, vagy jelentősen kisebb összegből is elvégezhető lett volna, a szociális szempontokat tekintve pedig éppen a vagyonosabbaknak jutott belőle. Mindennek köszönhetően létrejött és stabilizálódott egy piaci viszonyok között életképtelen rendszer.
I.2. A rendszerváltás után – az ezredfordulóig I.2.1 A rendszerváltástól a privatizációig A piacgazdasági átmenet egyszeri sokkjaként tekinthetünk az 1990-1991-ben jelentkező súlyos értékesítési válságra, melyet a fogyasztási igényektől független növekedési orientáció eredményezett. A tejfelvásárlások ez idáig jórészt éves szerződések nyomán történtek, ám a válság idején a feldolgozók egyoldalúan felmondták ezeket, és nem vették át a szerződött mennyiséget. A hazai kereslet beszűkült, míg a piacot a túlkínálat jellemezte. 1991-ben a Földművelésügyi Minisztérium (FM) a további esetleges túlkínálat megelőzése érdekében vágási prémiumokat írt ki a termelőkkel és a feldolgozókkal egyetértésben. Növelték az exporttámogatást (az exportképes termékek köre igen gyorsan szűkült, de devizabevételre szükség volt), termelői önkorlátozás lépett érvénybe, illetve maximált termelői árat vezettek be a nyerstejre (… stb.). Az intézkedések többsége azonban nem tartott tovább néhány hónapnál, hiszen a kilencvenes évek eleje a dereguláció jegyében telt: eltörölték mind a támogatásokat, mind pedig az adminisztratív ármegállapítást. 1992 márciusában a fogyasztói tej kiskereskedelmi árát is felszabadították a központi ármegállapítás alól.
10
A tejágazat válsága mégis tovább mélyült: 1992-ben a tejtöbblet helyett már tejhiány fenyegetett, visszatérő problémaként jelentkezett a szezonális túl-, illetve alulkínálat, a támogatási kiadások pedig egyre csak nőttek. A rendszerváltásig az élelmiszerek között a tejtermékek kapták a legnagyobb ártámogatást, így érthető, hogy a fogyasztókat szinte sokkolták az új, piaci szintű árak. Ennek következménye, hogy 1989 után a magyar tejiparra a tőkehiány mellett a drasztikusan csökkenő fogyasztás is nagy terhet rakott. „A piac- és rendszerváltás elkerülhetetlen átállási veszteségei oda vezettek, hogy a magyar tejgazdaság a belső piaca csaknem egynegyedét elveszítette. Ez a kedvezőtlen folyamat már a `80-as évek végén elkezdődött, és az elmúlt évtized közepére oda jutott, hogy az 1987. évi közel 200 kg/fő tej- és tejtermékfogyasztás 130 kg/fő értékre csökkent.”5
1. ábra: Az egy főre jutó tej- és tejtermék fogyasztás alakulása Magyarországon (1980-2005) Forrás: Balogh Viktória: Az élelmiszerfogyasztás tendenciáinak vizsgálata Magyarországon. In: http://www.animalwelfare.szie.hu/cikkek/200802/Marketing-okonomia/AWETH2008494506.pdf
A fogyasztás csökkenése magával vonta a tejtermelés csökkenését, aminek okán a tejipar termelése is fokozatos csökkenésnek indult. 1990-ben megszűnt a Tejipari Tröszt és az általa felügyelt tizenöt megyei tejipari nagyvállalat függetlenné vált. 1992-ben lassú, decentralizált privatizáció kezdődött, mely alapvetően megváltoztatta a cégek viselkedését. A szakágazat magánkézbe adása a többi élelmiszeripari ágazathoz képest viszonylag elhúzódott. A külföldi befektetők 1992-től jelentek meg: elsőként az olasz Parmalat szerzett tulajdonjogot, mikor megvásárolta a Fejér és Komárom Megyei Tejipari Vállalatokat. Né-
5
Dr. Nábrádi András - Dr. Szűcs István - Grasselli Norbert: A tejtermelés gazdasági helyzete és kilátásai II. In: http://www.mezohir.hu/2004-05/27.html
11
hány éven belül pedig többek között az Avonmore (Pásztó), a Bongrain (Veszprémtej, répcelaki sajtüzem), a Nutricia (Hajdútej), a Danone (Budapesti Tejipari Vállalat kelet-pesti gyár, marcali tejüzem) és az ERU (Budapesti Tejipari Vállalat budafoki üzem) is megszerezték a legnagyobb magyar tejipari vállalatokat. Hazai tulajdonosoké lett a Zalatej Rt., Tolnatej Rt., Szabolcstej Rt., Budapesttej Rt., Mosonmagyaróvári Sajtüzem Rt. és az Északtej Rt.. A külföldi tulajdon aránya az ágazatban 1996-ban már megközelítette a 60%-ot, ami egyben az élelmiszeripari átlag fölé emelkedést jelentette (53%).6 1999-re a feldolgozó üzemeket teljes egészében privatizálták, állami tulajdon pedig már csak a tejtermelésben volt. Hamarosan megsokszorozódott az egymástól független piaci szereplők száma és a megjelenő, korszerű marketing ismeretekkel és jelentős tőkével rendelkező külföldi befektetők igencsak megváltoztatták az iparág képét. A verseny országos méretűvé szélesedett, mely a magyar gyártókat is fejlesztésekre ösztönözte. A piaci részesedések is fokozatosan átrendeződtek.
I.2.2 A piacgazdaságra való áttérés első évtizede A rendszerváltás küszöbén a Tejipai Tröszt vállalatai végezték a feldolgozás körülbelül 85%-át. A mezőgazdasági termelők - gyakorlatilag mind termelőszövetkezetek - tulajdonában működő tejüzemekre az összes feldolgozás 7%-a jutott, míg a szövetkezetek és az állami tejipari vállalatok közös vállalkozásaként működő üzemekre további 8%.7 A tejipar tulajdonosi szerkezete 1993-ra viszont meglehetősen átalakult. 4. Táblázat
A tejipar 1993. év végi tulajdoni szerkezete A tulajdonforma jellege részesedése %-ban Magántulajdon 4,0 Szövetkezeti tulajdon 4,9 Állami tulajdon 43,7 Külföldi 40,3 Egyéb 7,1 Összesen 100,0 Forrás: Szenes Endréné DR. (szerkesztő): Tejfeldolgozás kisüzemben (INTEGRA-PROJEKT Kft, Budapest, 1995., 18. oldal; 1.2. táblázat)
6
Flórián Zoltán: Tejipar: Tejföl nélkül, avagy válaszút előtt a magyarországi tejipar (Rabobank Hungária Rt, Budapest, 1997. március, 10. oldal) 7 Szabó Márton: Vertikális koordináció az Európai Unió és Magyarország tejgazdaságában (AKII, Budapest, 1999. 9. szám, 55. oldal)
12
A strukturális átalakulás a tejtermelő gazdaságokat sem kerülte el. A gazdasági társaságok aránya meghaladta a 30 %-ot, a szövetkezeteké 40 % alá csökkent, s kismértékben emelkedett a magángazdaságok száma. 5. Táblázat
Üzemtípusok aránya a tejtermelésben 1989 1996 Állami gazdaságok 21,1% Társaságok 32,2% Termelőszövetkezetek 55,5% Szövetkezetek 39,8% Magán/háztáji gazdaságok 23,4% Magángazdák 28,0% Összesen 100% 100,0% Forrás: Szabó Márton: Vertikális koordináció az Európai Unió és Magyarország tejgazdaságában (AKII, Budapest, 1999. 9. szám; 36-37. oldal, 5. és 7. táblázatok alapján saját szerkesztés)
Meg kell említeni a szövetkezetek szerepének csökkenését a tejgazdaságban. A szocialista rendszer elmúltával az emberek igyekeztek minden, az 1990 előtti időkre emlékeztető dologtól megszabadulni. Ezek közé tartoztak a termelőszövetkezetek is, hiszen az új, szabad világban sokan gondolkodtak úgy, hogy miért is kellene megosztani másokkal azt, ami végre tényleg az enyém. Jelentőségük csökkenése talán ezzel magyarázható. Nem úgy Nyugat-Európában, ahol 1999-ben is a tejtermelő és feldolgozó szövetkezetek aránya volt a meghatározó (70%-os) a tejértékesítésben. Persze a tagállamok között is komoly különbségek voltak e téren. Csaknem 100%-os volt a szövetkezetek aránya Dániában, Írországban, Finnországban, Svédországban és az Egyesült Királyságban. Dominánsak voltak (71-90%-os) Portugáliában, Luxemburgban, Hollandiában és Ausztriában. Akkori arányukat közepesnek mondhatjuk (40-60%) Olaszországban, Németországban, Franciaországban és Belgiumban és viszonylag alacsonynak (18-20%) Spanyolországban és Görögországban. Ezekben az országokban a szövetkezetek élen jártak a fúziókban, hiszen ily módon növelhették befolyásukat, piacismereteiket és a fejlesztésre, reklámozásra fordítható eszközöket.8 Hazánkban az államtól függetlenedő tejipari vállalatok privatizációját nem kis várakozás előzte meg, a privatizációs célok között ugyanis a termelők előnyben részesítése nagy hangsúlyt kapott. Az események viszont máshogy alakultak. A tejiparban a multinacionális cégek szereztek számottevő részesedést, a hazai tejtermelők pedig korábbi pozícióikat sem tudták megtartani: részesedésük 10% alatti szintre került.9
8
Flórián Zoltán: Élet, erő, versengés, avagy pozícióharc a magyar tejpiacon (Rabobank Hungária Rt., Budapest, 1999. június, 12. oldal) 9 Flórián Zoltán: Tejipar: Tejföl nélkül, avagy válaszút előtt a magyarországi tejipar (Rabobank Hungária Rt, Budapest, 1997. március, 10. oldal)
13
1997 végére a tejipar 23,4 milliárd forintnyi jegyzett tőkéjéből a szövetkezetek részesedése 697 millió Ft volt, azaz 3%. A mezőgazdasági termelők többségi tulajdonában működő üzemek jellemző módon kis- és közepes méretű vállalkozások voltak, 20-140 millió forintos jegyzett tőkével (pl.: Jásztej, Drávatej, Abaújtej, Gic, Lajoskomárom, Kunszentmiklós, Kunszentmárton, Kiskunfélegyháza, Gelej, Óvár). Az ő részesedésük összesen csak 2,4% volt.10 Magyarországon a termelői érdekeltségű feldolgozás aránya 1999-ben még az 5%-ot sem érte el.11 Az, hogy a tejtermelőknek a feldolgozásban való részesedése a privatizációt követően olyan alacsony szintre süllyedt több tényezővel is magyarázható. Ilyen például, hogy a kárpótlási jegyeket a szövetkezetek javarészt későn kapták kézhez vagy, hogy az egyes szövetkezeti feldolgozók társasági formában önállósultak. A külföldi többségi tulajdonba került üzemekben rögtön megindították a fejlesztéseket, a nyereséget rendszeresen visszaforgatták. Mindennek köszönhetően jelentősen javult a termékminőség, a csomagolástechnika színvonala; a piacot a bővülő választék jellemezte és az eltarthatósági idő is növekedett. A tulajdonosok az első években viszont aligha számíthattak osztalékra. Ebből ered a következő magyarázat: a kis tulajdonosi hányadot mégiscsak megszerző termelők likviditási gondjaik miatt előbb-utóbb eladták részvényeiket. Kisebbségi tulajdonosként pedig amúgy is kevesebb beleszólási joguk volt a vállalatok üzletpolitikájába. A nagyipari feldolgozásból kiszorult tejtermelők helyzetét az érdekeik mellőzésével végrehajtott privatizáció igencsak megnehezítette. Ekkor merült fel egy sor, még ma is érvényes probléma, melyek nem csak a termelők által irányított feldolgozókat sújtották. A kis- és közepes méretű vállalatok is hasonló gondokkal küzdöttek (és küzdenek ma is): tőkehiány (akadályt jelent a technológiai korszerűsítésnél és az árversenyben; a rövid lejáratú kötelezettségekre a forgóeszközök általában nem nyújtanak fedezetet) kapacitás feleslegek (mivel túl sok a piaci szereplők száma) a fogyasztás csökkenése
10
Szabó Márton: Vertikális koordináció az Európai Unió és Magyarország tejgazdaságában (AKII, Budapest, 1999. 9. szám, 56. oldal) 11 Szabó Márton: Vertikális koordináció az Európai Unió és Magyarország tejgazdaságában (AKII, Budapest, 1999. 9. szám, 63. oldal)
14
a méretgazdaságosság hiánya (egyes termékek gyártása a nagyüzemekben alacsonyabb önköltséggel történik, különösen, ha a rövid lejáratú forgóeszközök finanszírozását hitelekből fedezik a termelők) nem tudnak elég biztosítékot nyújtani a banki kölcsönökhöz alacsony nyereségtartalmú termékszerkezet (a termékek gyártásával több vállalat is foglalkozik, és nehezen márkázhatóak) gyenge marketing, kevés szakértelem elszigeteltség (nem, vagy csak kis mennyiségben értékesítenek a kiskerekedőkön keresztül, akik pedig érzékelik a fogyasztói igényeket) kiszorulás (a külföldi tulajdonban lévő feldolgozók a piacvezetők, akik részesedésüket a kisebb, hazai tulajdonú vállalkozások rovására növelik) a kistermelői tej gyengébb minősége (1997-től a nyerstej felvásárlási árát egy 5 osztályú higiéniai minősítési rendszer alapján határozzák meg, így ösztönözve a termelőt a minőség javítására.) Mindezek mellett fokozták a problémákat a hazai agrárfinanszírozást általánosan jellemző és a tejszektorban halmozottan megjelenő gondok. Például: a keleti piacok elvesztése a beruházások és fejlesztések hosszú átfutási ideje a termelői árak tartósan alacsony szintje, magas input árak és ebből következően az agrárolló nyílása reáljövedelmek csökkenése, infláció a bankok számára egyéb, kedvezőbb megtérülésű kihelyezési lehetőségek. Az 1998-1999-ben ismételten megjelenő tejtöbblet is a feldolgozók alkupozícióját erősítette a termelőkével szemben. A termelők rosszabb alkupozícióját több tényező is indokolja, mint például a korlátozott mobilitás vagy, hogy a termelésbe befektetett eszközök alig hasznosíthatóak más célokra (és egyéb, a termelésből való kilépési korlátok). Nem elhanyagolható okok továbbá az olyanok sem, mint, hogy az árakban nem tudják érvényesíteni a költségek emelkedését, vagy a vásárlóerő csökkenése és az ebből adódó általános kínálati többlet, a tejtermékek keresletének magas árrugalmassága… stb. Ezidőtájt kezdett nőni az áruházláncok szerepe is az értékesítési csatornák között. Leginkább azért, mert a koncentrálódó forgalom a tejipar számára egyre megbízhatóbb információkkal szolgált a fogyasztói igényekről. Mi több, tárgyalási pozíciójuk oly mértékben erő-
15
södött, hogy a feldolgozóktól már-már a saját maguk által diktált árakon vásároltak. Megjegyzendő viszont, hogy a megfigyelhető jövedelemátrendeződés nem csak a kereskedelmi szféra javára történt. A feldolgozók részesedése az 1989-es 18%-ról 1994-re 32%-ra, a kiskereskedelemé pedig 10%-ról 17%-ra nőtt öt év alatt, míg tejtermelők részesedése 71%ról 50% körülire mérséklődött12. A termelők romló helyzetéért és a termelés ciklikusságáért persze nem minden esetben okolhatjuk csak a piacgazdaságot: a kormányzati politika döntéseinek változékonysága, a kérdéskörök halogató, ellentmondásos kezelése is megnehezítette a stabilitás megvalósulását. Ezen ad hoc intézkedések közé sorolhatjuk többek között azt is, amikor a túlkínálattól való félelem okán 1991-ben bevezetett, néhány hónapig érvényes maximált termelői ár után, 1992-ben már a tejhiánytól tartva minimális termelői árakat vezettek be, hogy ezáltal ösztönözzék a termelést. Az ár ellenben olyan alacsony volt, hogy nagymértékben képtelen volt a piac befolyásolására. 1993-tól az azévi Agrárrendtartási törvény értelmében új ösztönzőket vezettek be, 1996 után pedig garantált árat kellett fizetni azon termékekre (extra minőségű és I. osztályú tej), amelyeket a piac magasabb áron nem vett át. Az ágazat exportja 1991-ben még teljes körűen 35 százalékos szubvencióban részesült, 1996-ra azonban ez leszűkült a sajtokra vonatkozó 20 Ft/kg-ra, 1997-re pedig teljesen megszűnt.13 A kivitel veszteségessé válásával nehezebb lett a feleslegek értékesítése, a versenytárssá vált importáruk megjelenésével pedig maga a hazai értékesítés. A rendkívül dinamikusan növekvő tejtermékimport ugyanis nemzetgazdasági szempontból igen kedvezőtlen: piaczavaró hatást fejt ki, növeli a költségeket (hiszen konvertibilis fizetőeszközzel kell fizetni az árukért), munkanélküliséget eredményez, nem a hazai erőforrásokat használjuk fel… stb. Ekkorra lett szembetűnő a hatékony importvédelmi rendszer hiánya. Felszínes intézkedésnek tekinthető az is, hogy az említettek ellensúlyozására, és a rendszeresen jelentkező nyári tejtöbblet levezetésére pályázatos többlet-exporttámogatásokat hirdettek meg.
12
Flórián Zoltán: Tejipar: Tejföl nélkül, avagy válaszút előtt a magyarországi tejipar (Rabobank Hungária Rt, Budapest, 1997. március, 14. oldal) 13 Flórián Zoltán: Tejipar: Tejföl nélkül, avagy válaszút előtt a magyarországi tejipar (Rabobank Hungária Rt, Budapest, 1997. március, 13. oldal)
16
A megállapított minimális felvásárlási irányárakat fokozatosan emelték. Szükség is volt rá, hiszen a tejtermékeket az üzletek rendszeres leárazzák, ami pedig folyamatos árnyomást jelent. Ám az irányárak és a támogatások megállapításakor sokszor nem vették figyelembe a piaci viszonyokat. Így nem csupán az ármechanizmus terét szűkítették le, de a termelőkben is túl nagy elvárásokat keltettek. Elsősorban az így beinduló termelésbővítés vezetett az 1999-ben ismét jelentkező túlkínálathoz. A Tej Terméktanács koordinációs és piacszabályozó munkája Az 1993-as Agrárrendtartási törvény háromszintű vertikális koordinációról rendelkezett a tejszektorban: legfelső szint: Földművelésügyi Minisztérium, majd 1998-tól a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM; ma Vidékfejlesztési Minisztérium) középső szint: tárcaközi bizottság (állandó tagok: FM/FVM és az IKIM (Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium) – ma NGM (Nemzetgazdasági Minisztérium) - képviselői, valamint a termelők, feldolgozók és érintett nagykereskedelmi vállalatok két-két képviselője, de csak tárgyalási felhatalmazással, továbbá hasonló mandátumú képviselők a fogyasztók részéről). Feladata az FM/FVM tájékoztatása. Szavazati jog nélkül egyéb szervezetek is részt vehetnek az üléseken. harmadik szint: az illetékes terméktanács (tanácsadó testület) A Tej Terméktanács 1992-ben alakult, a kormány pedig 1994-ben ismerte el. Önálló jogi személyiségű non profit társadalmi szervezet, melynek fő feladata az érdekképviselet: a tej termékpálya szereplőinek érdekegyeztető fóruma. Emellett „célja a tej-tejtermékpiac öszszehangolása a tejvertikum tagjai (tejtermelők, tejfeldolgozók, kereskedők, tejgyűjtők, fogyasztók) által a piacgazdaság és az Európai Uniós szabályozás feltételei között.”14 1998 óta folytat cég- és márkasemleges marketing tevékenységet a tej- és tejtermék fogyasztás ösztönzésére, és az egészséges táplálkozásra szoktatás céljából. Ugyanebben az évben kezdte működtetni a tejtermék monitoring ellenőrzési rendszert, mely által nyomon követheti a hazai termékek minőségének alakulását. „Az Agrárrendtartási törvény adta lehetőséggel élve a Terméktanács már 1995-től kezdte megismertetni a tejtermelőket az ún. közvetlenül szabályozott termékek piacánál alkalmazott kvótával, amely a termelhető tejmennyiséget jelenti.
14
Tej Terméktanács: A Terméktanács bemutatkozik. In: http://www.tejtermek.hu/magunkrol
17
A gazdák eleinte nehezen barátkoztak azzal a gondolattal, hogy tevékenységüket láthatóvá kell tenni, a tevékenységükről adatot kell szolgáltatni, és számot kellett arról is adniuk, hogy az általuk igényelt kvótát milyen mértékben használták ki, mennyi tejet értékesítettek. A Terméktanács széleskörű kommunikációjának hatására 2000. évre közel 26.000 termelő jelentkezett be a terméktanácshoz, és míg korábban ingyen, ebben az évben már 10 Ft/liter áron igényelt kvótát, hogy a szabályozott termékpálya keretében működjön.”15 Szarvasmarha- és tehénállomány A magyar tejágazat helyzetére a szarvasmarha-állomány számszerű csökkenése is jelentős hatással van, mely bizonyíthatóan 1980-tól napjainkig folyamatosan zajlik. A rendszerváltás előtti és utáni éveket tekintve csupán a csökkenés mértékében van eltérés. Az alábbi táblázatok adatai alapján látható, hogy a szarvasmarha és a tehénállomány is jelentősen csökkent 1985-1994. között. Az állomány zsugorodása az 1994-1996 közötti stagnálást követően is folytatódott, sőt, a rendszerváltás évtizedében rendkívüli módon felgyorsult. A legnagyobb mértékű csökkenés a szövetkezeteknél figyelhető meg. Az állatállomány jelentős visszaesése következtében számottevően csökkent a tejágazat kibocsátása is. 6. Táblázat
A szarvasmarha- és tehénállomány változása (1000 egyed) Évek Szarvasmarha Tehén 1985 1766 688 1990 1571 630 1991 1420 559 1992 1159 497 1993 999 450 1994 910 415 1995 928 421 1996 909 414 Forrás: Merényi Imre, Lengyel Zoltán (szerkesztők): Tejgazdasági kézikönyv (GAZDA Kistermelői Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 1996.; 368. oldal, 53. táblázat alapján saját szerkesztés)
15
Tej Terméktanács: Tejágazati helyzetkép és várható tendenciák. In: http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/agraragazat/2006/04/20060508173402870000000425.html
18
7. Táblázat
Az összes szarvasmarha- és tehénállomány változása gazdasági szervezetenként 1993-94. években (1000 egyed) Vállalatok és gazd. társaságok
Szövetkezetek
Egyéb gazdálkodók
Szarvasmarha 252 494 253 összesen 1993 253 416 242 1994 110 208 132 Ebből tehén 1993 114 181 120 1994 Forrás: Merényi Imre, Lengyel Zoltán (szerkesztők): Tejgazdasági kézikönyv (GAZDA Kistermelői Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 1996.; 369. oldal, 54. táblázat alapján saját szerkesztés)
A csökkenés legfőbb okának tekinthető, hogy a gazdaságok többsége csak ez által tudta fenntartani likviditását. Ez a fajta pénzszerzési eszköz azonban nem csak a gyors likvid pénzhez jutás pozitívumával társul. Továbbra is csökken a kibocsátás és a tehénállomány azáltal, hogy elmarad a selejtezésre kerülő tehenek utánpótlása. Az pedig, hogy a kiöregedett teheneket nem állítják ki a termelésből, csökkenti a hatékonyságot és a hozamot. Az állománycsökkenés okaként megemlíthetők továbbá az olyan, fentebb már felsorolt problémák is, mint a koncepciótlan kárpótlás, a termelők érdekeit figyelmen kívül hagyó és politikai indíttatású tulajdonosváltások, a fogyasztás csökkenése, vagy az import erősödése.
I.2.3 Kísérletek a problémák kezelésére Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány16, 17 A PHARE-program keretében 1991-ben jött létre nyugat-európai kezdeményezésre. Ez volt Magyarország első hitelgarancia intézménye, mely napjainkban is arra hivatott, hogy megkönnyítse a magyar vidéki vállalkozók hitelfelvételét. Az alapításban részt vett a Földművelésügyi Minisztérium, valamint öt pénzintézet: Agrobank Rt., Budapest Bank Rt., Magyar Hitelbank Rt., Mezőbank Rt., Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. Az agrárágazat kis-és középvállalkozásainak nyújt készfizető kezességet azok kötelezettségvállalásaihoz (pl.: hitelek, bankgaranciák, faktoring és pénzügyi lízing ügyletek, illetve nem megfelelő biztosítéki háttér esetén).
16 17
Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány: Cégismertető. In: http://www.avhga.hu/pid104/ Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány: Cégismertető. In: http://www.avhga.hu/pid103/
19
Iskolatej-program Magyarországon az iskolatej hagyománya egészen 1927-ig vezethető vissza, amikor is fogyasztását elősegítendő és termelését fejlesztendő elindították az első iskolatej-akciót. Ezt a folyamatot azonban a háború megszakította. Tényleges iskolatej-program legközelebb csak 1991-ben indult meg a fővárosban (a Soros Alapítvány támogatásával), majd 1998-tól már más megyékben is. 2003-ben mindez veszélybe, vagyis helyi szintű szervezésbe került, mikor az intézményi fenntartókra bízták, hogy az intézményi étkeztetésre fordítható összegből milyen minőségű ellátást biztosítanak. 2004-ben aztán kijött az FVM rendelete, mely szerint az óvodák, illetve általános iskolák IVIII. évfolyamaira beiratkozott tanulók részesülhetnek a programból. 2005-től a középiskolákat is bevonták az akcióba. Ezt részben az Unió, részben pedig a magyar költségvetés finanszírozza. 2007 szeptemberétől átalánytámogatás van érvényben az unió részéről. Az iskolatej program azonban továbbra is csak félmegoldás, mert a finanszírozásba az önkormányzatoknak is be kell szállniuk, amelyek a csökkenő források és a növekvő költségek miatt egyre kisebb számban vesznek részt a programban.18 Piaci intervenciós alap19 „Elkülönített állami pénzalap, amely a piaci folyamatok fejlődését tartósan vagy időszakosan gátló körülmények elhárítását, a piaci folyamatokban jelentkező átmeneti zavarok mérséklését, a lakossági áruellátás zavartalanságát segíti elő.” Az Alapból jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, illetve egyéni vállalkozók kaphatnak támogatást „átmeneti vagy tartós készletek, tartalékok képzésére, termékek gyártására vagy forgalmazására. Az Alapból vissza nem térítendő támogatás, illetve kamatmentes, kedvezményes kamatozású vagy a jegybanki refinanszírozási kamatlábbal azonos kamatozású támogatás is nyújtható.” Többek között az esetleges többlettej belföldi piacról történő kivonását is az intervenciós alap segítségével igyekeznek megoldani. Az intézkedések sikeressége nagyban függ a termelők és a feldolgozók literenkénti befizetéseitől, valamint ezek hatékony felhasználásától.
18
Az Európai Unióban 1977-ben vezették be az iskolatej támogatását főként a fogyasztás ösztönzése végett. 1992. évi LXXXIII. törvény egyes elkülönített állami pénzalapokról. In: http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=8936 19
20
Szociális tejjegy program A tejjegy három éves korig járt a gyermekek után, így biztosítva ingyen tejet a családoknak. Az erre fordítandó költségvetési kiadás 1991-ben 4,2 milliárd forint volt.20
I.3. Az EU-csatlakozás és a tejipar - harmonizáció és tárgyalások Az Európai Unió tagországai (különösen Olaszország és Németország) a rendszerváltás előtt is jelentős piacot képeztek agrártermékeinknek. Az agrárpolitika alapelveit először a Római Szerződésben (1957/58) fogalmazták meg, ám ekkor még nem tudták, hogy az ágazat valójában milyen nagymértékű védelemre szorul a versenytársakkal szemben. A Közös Agrárpolitika 1963-ban kezdte meg működését egy a gabonarendtartásról szóló rendelettel és az EMOGA (Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap) létrejöttével. Életbelépése hátrányosan érintette a magyar mezőgazdaságot az elkövetkező évek árstabilizáló (pl.: irányár, intervenciós ár, küszöbár), védelmi (minősítési rendszer, importnaptár rendszer… stb.) és támogatási (normatív, feldolgozási és exporttámogatás… stb.) eszközeinek köszönhetően. Magyarország főként a GATT által került kapcsolatba a Közösséggel, melyhez 1973-ban csatlakoztunk. Ez azonban nem jelentette azt, hogy az EK Magyarországot a többi tervgazdaságú országtól megkülönböztetné. A nyugati országoknál a ‘80-as években jelentkező túltermelési válság még nehezebb helyzetet teremtett a magyar export számára. 1988-ban megszületett ugyan egy magyar-EK Kereskedelmi és Gazdasági Együttműködési Megállapodás, mely rögzítette a diszkriminációmentességet, ám továbbra sem nyújtott kedvezményeket a közösségi agrárpiacon. Ez először 1990. január 1-jén történt meg, mikor is az EK a PHARE program részeként kiterjesztette Magyarországra az Általános Preferenciarendszert (GSP). 1992-től életbe léptek a társulási szerződés agrárkereskedelemre vonatkozó rendelkezései, mely úgy tűnt, igen kedvező számunkra. A látszólagos előnyök ellenére viszont az igazi nyertes az Unió volt, aki jelentősen növelte a hazánkba irányuló élelmiszer exportját. A mezőgazdaság Magyarország esetében is, csakúgy, mint a többi tagjelölt országban, a csatlakozási tárgyalások egyik legkritikusabb területe volt. Az EU-csatlakozás egy ágazatban sem váltott ki annyi ellentmondást és kétséget. Noha a szektorban jelentkező problémák fellelhetőek a tejágazatban is, ez utóbbinak akkori helyzete még kedvezőnek mondható. A hazai termelői és feldolgozói struktúra átalakulása a ’90-es évek közepén ugyanis 20
Juhász Péter. In: http://www.parlament.hu/naplo34/148/1480020.html
21
elindított egyfajta minőségi fejlődést, mely megkönnyítette az EU-hoz való alkalmazkodást. A kormányzat intézkedéseinek folyamatosan pozitív üzeneteket kellett közvetítenie Brüszszel felé, nehogy esetleg lassítsuk a csatlakozási folyamatot. Az FM irányításával 1996-ban a csatlakozás előkészítésére EU Harmonizációs Munkacsoportokat alakítottak ki. Mindegyik csoport egy-egy ágazat felkészítésével foglalkozott, létrejött tehát egy „Tej-, tejtermék munkacsoport” is. 1997-1998-ban pedig egy ún. akciótervben foglalták össze az ágazati tennivalókat. Az FM (1998-tól FVM) már 1998-2001-re félévekre lebontott elvégzendő teendőkről szóló feladatcsomagot dolgozott ki, az FVM tárgyalás-előkészítési helyzetértékelése pedig a technikai-adminisztratív feladatokat részletezte. A felkészülési folyamatot az EU tejpiaci szabályozásának megismerésével kellett kezdeni, hogy azt aztán összevethessük az itthoni helyzettel.
I.3.1 A Európai Unió tejpiaci szabályozása Az Európai Unió minden tagállamában egységes és kötelező érvényű piacszabályozás működik, amely rendszer csatlakozásunk után a mi jogrendünket is fel kellett váltsa. A csatlakozási tárgyalások előrehaladtával így egyre sürgetőbbé vált, hogy a mezőgazdaság szereplői megismerjék az Unió szabályozását a fentebb már említett okokból: az előnyök kihasználása és a kötelezettségek teljesítése céljából. Az Európai Unió tejpiaci szabályozása gyakorlatilag a tejre és az elsődleges feldolgozottsági fokú tejtermékekre terjed ki (pl.: vaj, sovány tejpor, sajtfélék), a feldolgozott élelmiszerekre nem. Az Európai Unióban a tejágazatra érvényes szabályozási elemek a következők: belpiaci szabályozás (árrendszer, kvótarendszer, belpiaci támogatások) közvetlen termelői támogatások intervenció külkereskedelmi szabályozás A tejágazat szabályzói közül csak a tejkvóta rendszer, valamint a közvetlen termelői támogatások vonatkoznak közvetlenül a termelőkre. Az olyan piaci beavatkozások, mint például az intervenciós felvásárlás és a tejtermékek felhasználásához nyújtott különféle támogatások, a feldolgozók szintjén érvényesülnek, és csak közvetetten hatnak ki a termelőkre.
22
Árrendszer Az Európai Unió árrendszerét a piaci árstabilitás biztosítása, valamint a szezonális ingadozások mérséklése érdekében hozták létre. „A közös tejpiaci politika egyik meghatározó irányelve, hogy a tejtermelők megfelelő szintű jövedelemhez jussanak a termelői áron keresztül. Ennek érdekében minden – július 1-jétől következő és június 30-ig tartó – gazdasági évre három intézményes árat határoznak meg”: a tejre irányárat, a vajra és a sovány tejporra pedig intervenciós árat.21 Az irányár nem garantált, csupán egyfajta tájékoztató ár, melynek kiszámításához a legkedvezőtlenebb termelési feltételeket vették alapul. Ha pedig a belső piaci árak az intervenciós ár szintje alá kerülnek, az Európai Unió az intervenciós áron felvásárolja a terméket, amelyek tulajdonjoga ezáltal az Európai Bizottságra száll át. A felvásárlási árat a Bizottság állapítja meg, amely nem lehet alacsonyabb az intervenciós ár 90 százalékánál. A tej-kvótarendszer A termelés mennyiségi korlátozását az egyre növekvő piaci feleslegek miatt vezették be 1984-ben. Ezáltal a korlátlan termelésre szóló árgaranciát és a kötelező intervenciót meghatározott kvótára korlátozták. „A kvótaév – a gazdasági évtől eltérően – április 1-jétől a következő év március 31-ig tart. A tejkvótának alapvetően két típusát különböztetjük meg: az ún. feldolgozói kvóta a feldolgozók felé történő értékesítésre, az ún. közvetlen értékesítési kvóta pedig a fogyasztók felé eladott mennyiségekre vonatkozik. Tejet csak az adhat el, aki rendelkezik kvótával, és csak annyit, amennyit a rendelkezésre álló kvótamennyisége lehetővé tesz. A kiosztott kvóták mellett fenn kell tartani egy nemzeti kvótatartalékalapot, ami arra ad lehetőséget, hogy mindkét kvótatípus esetében további kvóták kerülhessenek kiosztásra. A termelők a kvóta feletti mennyiségben is termelhetnek tejet, ha azt nem értékesítik, tehát ha például otthon vagy a gazdaságban található állatok takarmányozására használják fel. Ha a kvótán felül megtermelt tejet értékesítik, büntetést kell fizetni, melynek mértéke a tej irányárának 115 százaléka”22 volt. 2004. április 1-jétől azonban az EU már fix összegben határozza meg a bírságot. A többletet okozók így járulnak hozzá a piaci zavarok levezetésének költségeihez. Egy tagországnak csak a nemzeti kvóta túllépése esetén kell a központi költségvetésbe befizetnie. A Közösség a tejtermelésre használt birtok területéhez köti a tejkvótát, amely feletti tulajdonjog önállóan is forgalomképes. 21
Klimits Gabriella, Dr. Popp József: Közös piaci rendtartások hazai alkalmazása - Tej és tejtermékek (Perfekt Tanácsadó Oktató és Kiadó Rt.; Budapest, 2003., 11. oldal) 22 FVM K.M.: Tej és tejtermék piacának szabályozása az Európai Unióban (Termékmix, Budapest, XII. évfolyam, 4. szám; 2004. május, 22. oldal)
23
Egy termelésszabályozó kvótarendszer már az uniós rendszer előtt is létezett Magyarországon: bevezetését 1996-ban kezdeményezték a termelők a piac szabályozása céljából. „A kvótákat (negyedéves bontásban) az előző év tényleges szállításai arányában állapították meg (bizonyos tartalékokat is figyelembe véve), összesen 1,8 milliárd liter tejre.”23 Kvótát csak a Tej Terméktanács tagjaira állapítottak meg. A kvóta transzferálható volt és +/- 5%os eltérést is megengedtek tőle. Megállapítását, illetve a szállítások és felvásárlások ellenőrzését a Tej Terméktanács végezte, amely „2004. május elsején már egy letisztult, közel 10.000 tagot számláló, 1.803 millió liter tejkvótával rendelkező adatállományt adott át az MVH-nak, miután ez időponttól a kvóta kezelés az MVH feladatkörébe került.”24 Belpiaci támogatások25 „A belpiaci intézkedésekkel a tejtermékek feldolgozását és a Közösségen belüli értékesítését támogatják. A támogatás meghirdetése nem a piaci zavar fellépéséhez kötődik, hanem a feldolgozott termékmennyiséghez kapcsolódik.” Belpiaci támogatások például a következők: Takarmányozásra szánt fölözött tej és sovány tejpor támogatása Kazein és kazeinát előállításra felhasznált sovány tej támogatása Nonprofit szervezetek vajbeszerzési támogatása Tejszín, vaj, és vajkoncentrátum édesipari termékekbe történő bedolgozásának támogatása Iskolai tanulók tejjel és tejtermékkel történő ellátásának támogatása Közvetlen termelői támogatások A közvetlen termelői támogatásokat 2005-től vezették be ágazatban azzal a céllal, hogy mivel „a tej és tejtermékek közösségi fogyasztásának és nemzetközi piacokon való versenyképességének javítása érdekében” csökkenteni kell a piaci támogatásokat, ezzel párhuzamosan „a termelők részére jövedelemtámogatási intézkedéseket kell bevezetni”.26 Ilyenek például a tejkvóta támogatási kiegészítés és a területalapú támogatás.
23
Dr. Farkas György, Bécsy László: Felkészülés az EU-csatlakozásra a magyar tejágazatban (Európai Agrárpolitika Kft., Budapest, 2000., 59. oldal) 24 Tej Terméktanács. In: http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/agraragazat/2006/04/20060508173402870000000425.html 25 Klimits Gabriella, Dr. Popp József: Közös piaci rendtartások hazai alkalmazása - Tej és tejtermékek (Perfekt Tanácsadó Oktató és Kiadó Rt.; Budapest 2003., 19. oldal) 26 Klimits Gabriella, Dr. Popp József: Közös piaci rendtartások hazai alkalmazása - Tej és tejtermékek (Perfekt Tanácsadó Oktató és Kiadó Rt.; Budapest 2003., 25. oldal)
24
Külkereskedelmi szabályozás27 A külkereskedelem szabályozása csupán közvetetten érinti a termelőket. Eszközei az importengedélyezés és az export visszatérítés. „Az import mennyiségének és az árak alakulásának nyomon követése és nyilvántartása érdekében az EU-ba kizárólag importengedély beszerzését követően lehet tejterméket bevinni. Az export és import engedélyeket meghatározott mennyiségre és teljesítési határidőre, pályázatos rendszerben, letét ellenében adják ki. A tejágazatban minden import (a kis mennyiségeket kivéve) engedélyköteles. A kis mennyiség 150 kg vajat vagy sajtot és 300 kg egyéb tejterméket jelent.” „Exporttámogatásban (export-visszatérítésben) részesül szinte valamennyi tejtermék. Az EU e támogatás fizetésével fedezi a tejtermékek belső és világpiaci árai között fennálló különbséget. A támogatás mértéke minden tagállamban megegyezik, azonban egyes termékek esetében célországonként eltérhet.”
I.3.2 Kérdések és tennivalók a magyar tejipar EU-harmonizációja jegyében A jogharmonizáció terén még 2003-ban is jelentős lemaradás volt tapasztalható. 2003 decemberében például még nem hirdették ki a tejkvóta szabályozásra vonatkozó hazai jogszabályt, pedig 2004. április 1-jétől a magyar tejtermelők is eszerint termelhettek. Feldolgozóiparunknak versenyhátrányt jelentett „a kialakult üzemi és vállalati méret, a szakosodás hiánya, az utóbbi évek fejlesztései után még mindig konzervatív termékszerkezet és heterogén technológiai szint, az automatizáltság és anyaggazdálkodás hiányosságai, a higiéniai és környezetvédelmi problémák.”28 A nagyobb gazdaságokban az előállított és forgalmazott nyers tej minőség-ellenőrzése és osztályozása általában megfelelt az EU követelményeknek, ám ezen gazdaságok száma még kevés volt. Az EU minőségi követelményeinek pedig csak az extra minőségű tej felelt meg. Ez viszont nemigen fordult elő azon nagyszámú gazdaságokban, melyek még magyar viszonylatban is kisméretűnek, fejlődni és versenyben maradni képtelennek számítottak. Pedig a kompetitív piac díjazta a jobb minőséget (amit az átlagos felvásárlási árak is tük-
27
Klimits Gabriella, Dr. Popp József: Közös piaci rendtartások hazai alkalmazása - Tej és tejtermékek (Perfekt Tanácsadó Oktató és Kiadó Rt.; Budapest 2003., 30-31. oldal) 28 Dr. Mile Sándor: Az EU-csatlakozás várható hatása a magyar tejgazdaságra (Tejipari Hírlap, Budapest, XXX. évfolyam, 5. szám, 2003. október; 5. oldal)
25
röztek). Mellesleg még a nagyobb tejtermelő gazdaságok jelentős hányada is technológiailag elavultnak számított. Új program készült tehát a higiéniai feltételek szigorítására, és a minőségellenőrző rendszer korszerűsítésére. Az általános minőségjavítási igények ellenére azonban kijelenthető, hogy az EU-ba ekkor irányuló magyar export esetében már érvényesültek a nyerstejről és a feldolgozás körülményeiről rendelkező uniós előírások, hiszen azok különösen megkerülhetetlenek voltak. A csatlakozás előkészítése keretében EU-konform módszerekkel végzett elemzéseknek köszönhetően egyre pontosabb ismereteink lettek a hazai agrárgazdaság egészéről. Egyik legfőbb tennivalónk volt a tejtermékek külkereskedelmének szabályozása és a lehetséges EU-támogatások feltételeinek közzététele is. Azért e két tényezőt emelném ki elsősorban, mert ezek területén volt a legnagyobb a lemaradásunk. A rendszerváltást követően például a magyar élelmiszergazdaság sokáig nem rendelkezett megfelelő importvédelmi rendszerrel. A jogharmonizációs terv a mezőgazdaságban (hiszen a tejágazatot nem lehet teljesen elkülönülten kezelni tőle) így kitért az importszabályozás fejlesztésére is. A magyar tejtermelőknél pedig az adatközlési fegyelem volt igencsak elmaradott, pedig a támogatások igénybevételének legfőbb feltétele a teljes körű adatszolgáltatás és az évekre előre meghatározott termelési terv voltak. (Pontatlan adatok közlése esetén ugyanis a termelők szankciókkal is sújthatók.) Mindezek ellenére jelentős lemaradás volt tapasztalható „az export-import engedélyezést, az export-visszatérítést és a tejpor és vaj intervenciós felvásárlását , annak ügyrendi kérdéseit, a tej-termékpályát érintő különböző támogatások elnyerését szabályozó joganyag kiadásában”, illetve „az uniós agrártámogatásokat kezelő ügynökség, valamint az Integrált Igazgatási és Ellenőrző Rendszer kiépítésében”29. A tanulási és tervezési folyamatot volt hivatott elindítani a SAPARD program is, melyre 2002 novemberétől 2004 áprilisáig lehetett pályázatokat benyújtani. Ekkor ütött ki a pályázati jártasság hiánya. „A program egyik legfőbb jellemzője, hogy ez volt az első kezdeményezés az agrár- és vidékfejlesztési politikák egy komplex programban történő integrálására.”30
29
M. S.: Tejgazdaságunk felkészülése az EU-tagságra (Tejipari Hírlap, Budapest, XXX. évfolyam, 6. szám, 2003. december, 1. oldal) 30 Weisz Miklós – Kovács László: Agrár- és vidékfejlesztési programok Magyarországon (2007-2013) – elért és várható eredmények (Gazdálkodás, Budapest, 2007., 51. évfolyam, 4. szám, 60. oldal)
26
Fontos kérdés volt, hogy mekkora tejkvóta mennyiségre és milyen mértékű közösségi termeléstámogatásra számíthatunk majd, illetve, hogy a termelési kvótának megfelelő menynyiségeket el lehet-e majd helyezni a piacon. Itt pedig ismételten vissza kell térnünk az elhibázott kormányzati intézkedésekhez. Az rossz stratégiai célkitűzések teljesítésére elfolyt összegeket ugyanis tényleges fejlesztési célokra is költhettük volna. Újra előkerült például a termelés mennyiségi szemlélete, mikor „a 2,8 milliárd liter EU-s tejkvóta elérése érdekében minden igénylőnek fejlesztési támogatást”31 adtak tejkvóta nélkül. Célul kellett kitűzni a magyar termelőknek a menedzsment ismeretek terén való fejlődést, hogy az egységes piachoz való kapcsolódás nyújtotta lehetőségeket a többi tagállamhoz hasonlóan mi is ki tudjuk használni. A csatlakozás után ugyanis lehetőség nyílt többek között az export-visszatérítés, az intervenciós felvásárlás és a magántárolás közösségi költségvetésből való finanszírozására. Nem utolsó sorban pedig át kellett állnunk az EU-konform, vagyis a július 1-től június 31ig tartó gazdasági év, valamint az április 1-től március 31-ig tartó kvótaévre.
31
M. S.: Tejgazdaságunk felkészülése az EU-tagságra (Tejipari Hírlap, Budapest, XXX. évfolyam, 6. szám, 2003. december, 2. oldal)
27
I.3.3 A csatlakozási tárgyalások eredményei A fejezetben csupán azon legfontosabb 2002-ben elért eredményeket említem meg, amelyek aztán bekerültek a csatlakozási szerződésbe is. „Tejkvóta A 2002. december 13-án lezárult csatlakozási tárgyalások során a csatlakozó országok a következő kvótamennyiségeket kapták 2004. május 1 – 2008. március 31-ig:” 32 8. Táblázat
A 2004-ben csatlakozó államoknak ítélt kvótamennyiségek Feldolgozói kvóta Közvetlen értékesítési kvóta (tonna) (tonna) Cseh Köztársaság 2613239,000 68904 Észtország 537118,000 87365 Ciprus 141337,000 3863 Lettország 468943,000 226452 Litvánia 1256440,000 390499 Magyarország 1782650,000 164630 Málta 48698,000 Lengyelország 8500000,000 464017 Szlovénia 467063,000 93361 Szlovákia 990810,000 22506 Forrás: Klimits Gabriella, Dr. Popp József: Közös piaci rendtartások hazai alkalmazása - Tej és tejtermékek (Perfekt Tanácsadó Oktató és Kiadó Rt., Budapest, 2003., 9. oldal, 2. táblázat) Tagállam
Speciális átszervezési tartalék A csatlakozó országok számára az EU meghatározott egy tartalékot (amit leghamarabb 2006. április 1-től használhattunk volna fel, amennyiben kvótamennyiségünket 100%-osan kihasználjuk), melynek felszabadításáról és felosztásáról (feldolgozói és közvetlen értékesítési kvótára) az Európai Bizottság dönt. 9. Táblázat
A 2004-ben csatlakozó országokra meghatározott speciális átszervezési tartalékok Tagállam
Speciális átszervezési tartalék (tonna)
Cseh Köztársaság 55787 Észtország 21885 Lettország 33253 Litvánia 57900 Magyarország 42780 Lengyelország 416126 Szlovénia 16214 Szlovákia 27472 Forrás: Klimits Gabriella, Dr. Popp József: Közös piaci rendtartások hazai alkalmazása - Tej és tejtermékek (Perfekt Tanácsadó Oktató és Kiadó Rt., Budapest, 2003., 10. oldal, 3. táblázat)
32
Klimits Gabriella, Dr. Popp József: Közös piaci rendtartások hazai alkalmazása - Tej és tejtermékek (Perfekt Tanácsadó Oktató és Kiadó Rt.; Budapest 2003., 9. oldal)
28
Reprezentatív zsírtartalom A felvásárlókhoz beszállított tej átlagos országos reprezentatív zsírtartalma 3,85% lett Magyarország számára.33 10. Táblázat
A 2004-ben csatlakozók átlagos országos reprezentatív zsírtartalma Tagállam Referencia zsírtartalom % Cseh Köztársaság 4,21 Észtország 4,31 Ciprus 3,46 Lettország 4,07 Litvánia 3,99 Magyarország 3,85 Lengyelország 3,90 Szlovénia 4,13 Szlovákia 3,71 Forrás: Klimits Gabriella, Dr. Popp József: Közös piaci rendtartások hazai alkalmazása - Tej és tejtermékek (Perfekt Tanácsadó Oktató és Kiadó Rt., Budapest, 2003., 10. oldal, 4. táblázat)
Fogyasztói tej zsírtartalma A fogyasztói tej zsírtartalmára vonatkozólag derogációs javaslatot terjesztettünk be. Az EU-szabvány értelmében az Unióban csak a 0,5, 1,5 és a 3,5%-os zsírtartalmú tej tekinthető fogyasztói tejnek, így csak ezek hozhatók forgalomba. Magyarország ezzel szemben a csatlakozás után is gyártani kívánta a 2,8%-os zsírtartalmú tejet. Ennek forgalmazását az Unió 2004. május 1-jétől még 5 évig átmeneti mentességgel engedélyezte: megfelelő megjelölés biztosítása mellett és csak Magyarországon (illetve harmadik országba történő exportnál). Megjegyzendő, hogy a 2004-es bővülés előtt „csatlakozott három ország34 mindegyike lehetőséget kapott, hogy egy hároméves, illetve azóta további két évre meghoszszabbított időszak során, belső piacán forgalmazhasson az EU- szabványoktól eltérő tejet, azzal a kitétellel, hogy ilyen típusú fogyasztói tejet az EU-n belül más országokba nem szállíthatnak.”35 „Kiegészítő támogatás A kiegészítő támogatás az egyes tagországok számára meghatározott keretösszeg mértékéig jelent saját hatáskörben felhasználható támogatási lehetőséget. A támogatási feltételek
33
Klimits Gabriella, Dr. Popp József: Közös piaci rendtartások hazai alkalmazása - Tej és tejtermékek (Perfekt Tanácsadó Oktató és Kiadó Rt.; Budapest 2003., 10. oldal) 34 Ausztria, Finnország és Svédország 35 Dr. Farkas György, Bécsy László: Felkészülés az EU-csatlakozásra a magyar tejágazatban (Európai Agrárpolitika Kft.; Budapest, 2000., 77. oldal)
29
tagországi meghatározásával lehetőség adódik az ágazati sajátosságokhoz igazított támogatások nyújtására, az alábbiak szerint.”36 11. Táblázat
A 2004-ben csatlakozó államok számra meghatározott kiegészítő támogatások 2007 és az azt követő naptári évek (millió euró) Cseh Köztársaság 6,90 13,87 20,80 Észtország 1,60 3,20 4,85 Ciprus 0,40 0,750 1,10 Lettország 1,80 3,6 5,40 Litvánia 4,25 8,50 12,80 Magyarország 5,00 10,10 15,10 Málta 0,13 0,25 0,38 Lengyelország 23,10 46,30 69,60 Szlovénia 1,45 2,90 4,35 Szlovákia 2,60 5,20 7,90 Forrás: Klimits Gabriella, Dr. Popp József: Közös piaci rendtartások hazai alkalmazása - Tej és tejtermékek (Perfekt Tanácsadó Oktató és Kiadó Rt.; Budapest, 2003., 11. oldal, 5. táblázat) Tagállam
2005 (millió euró)
2006 (millió euró)
Egy tudatosabb agrárpolitikával (pl. szakemberek vezetésével) ez lehetett volna az az időszak, amikor megteremthettük volna a hosszú távú jövedelmező tejtermelés feltételeit, amennyiben sikerül kihasználni előnyeinket a tejtermelés költségeit, a munkabéreket, a viszonylag alacsony takarmányköltségeket és a tehénállományt illetően. Már ekkor látható volt ugyanis, hogy a csatlakozás újabb importversenyt indukál, melynek hatékonyabb volta és árelőnye akár meg is szüntetheti a hazai tejszektor viszonylagos ár-versenyképességét. Kedvezőbb helyzetben várhattuk volna a csatlakozást, amennyiben a támogatásokat reális célok elérésére fordítjuk.
I.4. Tejágazat helyzete az EU-csatlakozás után: a 2008-as gazdasági válságot megelőző időszakig A csatlakozással részei lettünk egy közel félmilliárd fogyasztót számláló egységes piacnak. Ez már önmagában növelte értékesítési lehetőségeinket, ám a nagyobb verseny és mezőgazdaságunk korábbi gyengeségei inkább piacvesztéshez és strukturális feszültségekhez vezettek. 2005-re elvesztettük előnyünket a termelési költségek tekintetében és a mezőgazdasági termelők tömegesen hagytak fel a termeléssel. (2005-re mintegy 10%-kal csökkent a termelés, ugyanúgy a tehénlétszám is.37) Már uniós tagságunk első éve termelői bizonytalanságot, likviditási problémákat és importnövekedést hozott. Feltételeztük, hogy a csatlakozás után növekedni fog az importter36
Klimits Gabriella, Dr. Popp József: Közös piaci rendtartások hazai alkalmazása - Tej és tejtermékek (Perfekt Tanácsadó Oktató és Kiadó Rt.; Budapest 2003., 10. oldal) 37 (L-U): Egy év az Unióban (Tejipari Hírlap, Budapest, XXXII. évfolyam, 2. szám, 2005. április, 3. oldal)
30
mékek behozatala - hiszen nem volt titkolt a fejlett tagállamok tejipari vállalkozóinak szándéka az új piacokra való betörést illetően -, de senki nem számított ilyen drasztikus számokra. Hazánk tejgazdaságbeli szereplőinek a magyar piacon kellett volna legelőször versenyelőnyre szert tenniük. A csatlakozás előtti években hazánk agrárexportja ingadozott, majd csatlakozásunk után stabil fejlődést tapasztalhattunk. Annak ellenére, hogy az importnövekedés is felgyorsult, az ágazat külkereskedelmi egyenlege továbbra is pozitív maradt. Hamarosan átalakult a hazai tejágazat exportjának szerkezete: többszörösére emelkedett a folyadéktej-kivitel aránya. Kivitelünk egyik elsődleges célpontja (még 2008-ban is) például Olaszország volt: az ide irányuló exportunk folyamatosan növekedett, mert az ország évtizedek óta tejimportra szorul, mivel csatlakozása idején alábecsülte tejigényét, így alacsony kvótát kapott. A fokozódó nyerstej-kivitel főleg a tejtermelőknek kedvezett, hiszen az alacsony hazai felvásárlási árakkal ellentétben külföldön többet kaptak a tejért (Olaszország például magasan feldolgozott, márkás termékeket állít elő, tehát a hazai feldolgozóknál magasabb árat tudtak adni), a nem feldolgozott formában exportált termékek miatt viszont itthon csökkent a feldolgozás. A következő táblázat is mutatja a (2008-ban bekövetkezett gazdasági válságig) folyamatosan bővülő külkereskedelmi forgalmat: 12. Táblázat
A tej és tejtermék import export alakulása főbb termékcsoportonként a KSH adatbázisa alapján Áruosztály*
2003. év 4003 3990 12070 4792 1663 12719
0401 0402 0403 0404 0405 0406 Forgalom (e 64963 USD) *Áruosztályok:
Import nettó súly (tonna) 2004. 2005. 2006. év év év 29427 54580 72916 4058 4375 6090 18573 22062 25521 4665 5181 12851 4356 3430 5200 18315 20047 32555
2007. év 123980 6375 34282 9750 5636 39175
140103
356637
191046
232856
2003. év 45587 11806 971 3784 2677 23594
Export nettó súly (tonna) 2004. 2005. 2006. év év év 49386 104940 228309 1157 852 1807 1680 542 6040 14745 16148 21571 2252 1869 2007 19694 17109 13654
2007. év 273855 2671 22595 43164 1922 11240
92204
90519
218204
118331
144590
0401 Tej, tejszín nem sűrítve, édesítő anyag nélkül; 0402 Tej, tejszín sűrítve; 0403 Író, aludttej, tejföl, joghurt, kefír, sűrítve is, édesítve ízesítve; 0404 Tejsavó, m.n.e. természetes tej alkotórészeket tartalmazó készítmény, sűrített; 0405 Vaj és tejből nyert más zsír és olaj; 0406 Sajt és túró Forrás: Tej Terméktanács: Tejpiaci figyelő (Tejipari Hírlap, Budapest, XXXV. Évfolyam, 5. szám; 2008. október, 4. oldal)
31
A harmadik országokba irányuló tejtermék-export azonban csak keveseknek térült meg a nyomott világpiaci árak és a csökkenő export-visszatérítési támogatás miatt. A legfőbb hiba talán az volt, hogy sokféle, valós beltartalmi érték nélküli kétes terméket is beengedtünk az országba. A hazai ipar által gyártott jó minőségű tejtermékek ezáltal jelentős mértékben értékesítési hátrányba kerültek. (2003-ban a felvásárolt tej már kb. 90 százaléka volt extra minőségű.) A tejfeldolgozók már 2006-ban is nehezen bírták a versenyt az alacsony áras, gyenge minőségű termékekkel. Az pedig, hogy az üzletláncok rendre saját márkás termékeiket helyezik előtérbe, vagy, hogy inkább az olcsóbb külföldi árut veszik meg, még inkább megnehezítik a hazai gyártók helyzetét. Az ágazat válságát mutatta a tej felvásárlási árának drasztikus csökkenése is, amely tendencia csak 2007-ben fordult meg. A hazai a termelők és feldolgozók versenyhelyzetét különösen a lengyel és a szlovák tej fenyegette, melyek akkor 45-47 forintba kerültek literenként. Az árak 2006-ra viszont nagyjából kiegyenlítődtek: a szomszédos országokban emelkedtek, nálunk pedig tovább csökkentek. 13. Táblázat
Tejszektor 2000-2007 Év 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007.
Tehéntej termelés Tehéntej felvásárlás Tehéntej felvásárlási Tehéntej felvásárlási (millió kg) (millió kg) ár (€/100 kg) ár (Ft/kg) 2080,5 1686,2 24,2 63 2079,8 1674 26,7 68,5 2067,8 1736 26,7 64,8 1977,3 1636,8 28,2 71,4 1844,8 1544,9 25,9 62,9 1878 1495,7 24,8 64,3 1796 1296,8 24,4 63,8 1800 1434,8 28,7 72,7 Forrás: Csongrád Megyei Agrárkamara: Tej ágazat helyzete 2008 novemberében. In: www.csmak.hu/public/download.php?file_id=500
De nem csak mi küzdtünk efféle gondokkal. A legtöbb uniós országban válságos helyzetbe kerültek a tejtermelők. Azzal, hogy a kereskedelmi láncok az előállítási költség alá nyomták az átvételi árakat, a feldolgozók is egyre kevesebbet ajánlottak a gazdáknak. Az általános forgalmi adó kedvezményes kulcsának 15%-ról 20%-ra történt emelése tovább fokozta a tejszektor problémáit. Az áruházláncok ugyanis nem emelték meg áraikat az adókulcs mértékével, hanem azt a beszállítókra hárították. (Összehasonlításképp, 2006ban Írországban, Cipruson, vagy az Egyesült Királyságban a tejtermékek áfa-kulcsa nulla
32
volt, de a szomszédos országokban is alacsonyabb volt az általános forgalmi adó mértéke.38) Amint azt már említettem, az árak csökkenő tendenciája 2007-ben megváltozott. Az ekkor végbemenő áremelkedések okai főként a szárazság (és ezáltal az ausztrál és új-zélandi kínálat csökkenése), az élénkülő kínai és indiai kereslet, a magas takarmány- és üzemanyagárak (így az önköltség emelkedése), és a korábbi uniós túltermelés visszafogása voltak, továbbá, hogy az elmúlt években csökkent a termelők száma, és a tehénállomány. A kereslet jócskán meghaladta a kvóták mennyiségét és jelentős tejhiány lépett fel. A tejhiány miatt pedig a cégek igen magas literenkénti árat is kifizettek az azonnali üzletekben. A 2004es csatlakozás küszöbén az EU tagországainak tejpiacán pedig még jelentős volt a túlkínálat és a bővüléssel alig változott a helyzet. A fogyasztás általánosan emelkedett. „A ’90-s évek közepén elért mélypontot követően a tejtermék-fogyasztás lassú növekedésnek indult: 2004-ben már 160 kg/fő-höz közelített, amivel az EU akkori szintjének 55-60%-át tette ki.”39 A csatlakozás első pillanatától a hazai gazdák is ugyanazon jogokat élvezhették, mint a többi EU-tagállam, legalábbis a kisebb súlyt képviselő piaci támogatások (piaci intervenció, piacstabilizálás, exportszubvenció) előnyeit illetően. A közvetlen támogatásokat viszont csak fokozatosan vezették be. „A magyar gazdákat 2004-ben az EU direkt szubvencióinak csupán 25%-a, 2005-ben 30%-a, 2006-ban 35%-a illette meg; 2007-ben 40% járt, és 2008-tól az éves növekedés már 10%. Így a közösségi forrásokból finanszírozott közvetlen támogatások 2013-ban érik el a 100%-os szintet.”40 A Közös Agrárpolitika (KAP) átvétele növelte ugyan a termelési biztonságot (a kiszámítható közvetlen támogatások, intervenció, belpiaci intézkedések miatt) és növekedtek az elérhető támogatások is, viszont hátrányt is jelentett, mert meghatározta a termelés volumenét, a fejlesztések irányát és az előírások betartása következtében nőttek a termelési ráfordítások. Mivel a KAP finanszírozása viszi el a közösségi költségvetés legnagyobb részét, az Unió sorozatos reformok keretében igyekszik ennek arányát csökkenteni. Ezen intézkedésekhez 38
(ujvári): Tiltakoznak az áfa-emelés ellen a tejtermelők és feldolgozók (Tejipari Hírlap, Budapest, XXXIII. évfolyam, 4. szám, 2006. augusztus, 1. oldal) 39 Dr. Nábrádi András - Dr. Szűcs István - Grasselli Norbert: A tejtermelés gazdasági helyzete és kilátásai II. (MezőHír, Kecskemét, VIII. évfolyam, 2004. 05., május). In: http://www.mezohir.hu/2004-05/27.html 40 Udovecz Gábor, Popp József, Potori Norbert: Alkalmazkodási kényszerben a magyar mezőgazdaság (Agrárgazdasági tanulmányok, AKII, Budapest, 2007. 7. szám, 11. oldal)
33
sorolható például az intervenciós árak csökkentése, a belső piaci támogatások mérséklése és a WTO megállapodásoknak megfelelően az export-visszatérítések 2013-ig történő teljes leépítése. Mindez Magyarországot is igen hátrányosan érinti, a tejtermelők jövedelme ugyanis jórészt a támogatásokból származik. „A KAP egymást követő reformjai miatt mára már elveszítette stabilitását. A tejpiaci szabályozás egyik legnagyobb változását a 2015-ben megszűnő tejkvótarendszer jelenti majd, amiről a 2008. évi felülvizsgálat (Health Check) során döntött az Európai Bizottság.”41 A termékek versenyképességének fokozása érdekében az Unió célul tűzte ki a fogyasztói tej piacának liberalizálását, mely lehetővé teszi a különböző zsírtartalmú tejek kiskereskedelmi értékesítését. 2007 óta tehát a hatályos uniós rendelettől eltérő zsírtartalmú tej is forgalmazható, így megmaradhatott Magyarországon a 2,8%-os zsírtartalmú fogyasztói tej. Az erre vonatkozó 2009. április 30-ig tartó kizárólagos gyártási és forgalmazási derogációnk azonban hatályát vesztette.
41
Dr. Nyárs Levente: Közös piaci szabályozás és a tejpiac. In: http://www.mmgpiac.hu/node/39
34
II. 2008-2010-ES HELYZETKÉP ÉS A GAZDASÁGI VÁLSÁG HATÁSAI A 2007-ben a nemzetközi piacon tapasztalt jelentős áremelkedés 2008 első felében sem állt meg: „a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az agrártermékek termelői ára 2008 első két hónapjában 34,9 százalékkal növekedett”. Ezen belül „az állati termékek termelői ára átlagosan 29,9 százalékkal emelkedett”, amin belül „a tej termelői ára 38,4 százalékkal nőtt” az előző év első két hónapjához képest. (Nemzetközi összehasonlításban a magyar árak azonban továbbra is elmaradtak az uniós tagállamok áraitól, csak Bulgáriát és Romániát előztük meg.)42 2008 nyarán a forint árfolyama 230 forint alá is került az euróval szemben, mely jelentős veszteséget okozott az exportáló tejipari vállalatoknak, az áremelkedés ugyanis nem ellensúlyozta a forint erősödésével járó bevételkiesést. A tejtermékeket importáló vállalkozások sem jártak valami jól: az exportból kivont termékek itthoni értékesítésével ugyanis nőtt a hazai belföldi kínálat. Az áremelkedések következtében olyan országok is növelték tejtermelésüket, melyek amúgy nem voltak exportorientáltak. A kínálat hamarosan már meghaladta a világpiaci keresletet. A növekedés lassulását az ázsiai piacok korábbinál sokkal kevesebb tejporigénye, ezáltal a lassan halmozódó készletek is jelezték. A 2008-ban jelentkező gyengülő gazdasági növekedés pedig még tovább csökkentette a tej és tejtermékek iránti keresletet. Az árak csökkenni kezdtek. „A tej árának csökkenésére kényelmes magyarázattal szolgálhat a” 2008-ban bekövetkező „pénzügyi és gazdasági válság, azonban annak szerepe a tejpiacon elenyésző volt. A tej árának visszaesése elsősorban az azt megelőző drasztikus áremelkedéssel magyarázható.”43
42
(mti): Drasztikus áremelkedés (Tejipari Hírlap, Budapest; 2008. április, XXXV. évfolyam, 2. szám; 3. oldal) 43 Dr. Nyárs Levente: Közös piaci szabályozás és a tejpiac. In: http://www.mmgpiac.hu/node/39
35
2. ábra: A tej termelői ára forintban (2008. január - november) Forrás: Kopint – Tárki: Az agrárium helyzete és kilátásai 2008/2009 telén. In: http://fmcgpiackutatasok.blogspot.com/2009/02/az-agrarium-helyzete-es-kilatasai.html
„Az EU tejágazatát már a kvótarendszer bevezetésekor is túltermelés jellemezte, mivel a termelés nem igazodott a fogyasztáshoz és az export- visszatérítésben nem részesült kivitt mennyiségekhez. Így, az EU Számvevőszéke már 2001-ben javaslatot tett a tejkvóták eltörlésére. A tejtermékek iránti globális kereslet növekedése kedvező helyzetet teremtett az EU számára, hogy
a
tejkvóta-rendszert a
2014/2015.
kvótaévig fokozatosan
kivezesse
(soft landing)."44 Az Európai Bizottság tehát a már egy ideje csökkenő tejárak ellenére (egy újabb, 2007-es javaslat alapján) először 2008 áprilisában határozott 2 százalékos tejkvóta emelésről, majd 2008. november 20-án a 2008/09-2013/14 időszakra vonatkozóan újabb, évi 1 százalékos kvótaemelést irányzott elő. Az emelés olyan országoknak kedvezett, amelyek túlteljesítettek, vagy jelentős importra kényszerültek. Nem úgy Magyarországnak, aki a számára kiszabott kvóta 90 százalékát sem tudta kihasználni és, akinek a kvótaemelések hatására – különösen, hogy Olaszország az első öt évre egyszerre kapta meg az évi 1 százalékos kvótaemelést - romlott a hazai nyerstej-exportja. Az egyébként is versenyképesebb uniós tejtermékek elhelyezési lehetőségei a magyar piacon tovább javultak. 2009-ben ismét tejtöbblet ütötte fel a fejét Európában. A nyers tej felvásárlási ára az előző év „januári, literenkénti 94-96 forintról az év végére 70 forint környékére süllyedt”, 2009 januárjában pedig már „átlagosan 60-65 forintot adtak a feldolgozók 1 liter tejért. Legalábbis szerződött partnereiknek.”45 A tejipari szerződéssel nem rendelkező gazdák és kister44
Dr. Nyárs Levente: Közös piaci szabályozás és a tejpiac. In: http://www.mmgpiac.hu/node/39 Kelemen Zoltán: Görbe bögre (Heti Világgazdaság, Budapest, XXXI. évfolyam, 4. szám; 2009. január 24., 64. oldal) 45
36
melők ugyanis még nehezebb helyzetbe kerültek: „esetükben a literenkénti értékesítési átlagár gyakran csupán 45 Ft körül” alakult.46 Ezzel szemben a Németországi árak a 85 forintot is megközelítették. 14. Táblázat
Nyerstej termelői átlagára (Ft/kg) 2008. január 94
Változás
Extra
2009. január 66
Osztályon kívüli
57
80
-28,8%
Összesen
66
94
-29,8%
-29,8%
Forrás: Haszon Agrár, Budapest, III. évfolyam, 2009/2 március, 6. oldal
2009-ben „a hazai és az uniós nyers tej árak közti különbség az első negyedévben megnőtt a forint gyengülése miatt, ugyanakkor áprilistól a hazai valuta erősödése közeledést eredményezett. Hazánkban a nyers tej árának csökkenési üteme mérséklődött májusban, ami hozzájárult a két ár közötti rés csökkenéséhez.”47 „A nyári mélypont, vagyis az 55 forint alatti literenkénti ár után megállt a csökkenés:” 2009 őszének elején „57-58 forintot kínáltak a 3,5 százalékos nyers tejért”.48 Idén, 2010-ben „a nyerstej termelői átlagára 64,42 Ft/kg volt az első félévben az AKI PÁIR adatai szerint.”49 Ez azonban még mindig jóval a 75-80 forintos önköltségi ár alatt van. „A termelői ár erőteljes, 11%-os emelkedésénél kisebb mértékben, átlagosan 2%-kal nőtt a tej és tejtermékek feldolgozói értékesítési ára az egy évvel korábbihoz viszonyítva.”50 Már a 2008 áprilisi kvótaemelésből származó feleslegek is a közép-kelet-európai térséget árasztották el: különösen a német, francia és lengyel termelők zúdították ránk termékeiket. De nemcsak nálunk, az egész régióban tarthatatlan a helyzet: Szlovákiában és Csehországban is a nyomott áru nyugati termékeket részesítik előnyben az üzletek, tönkretéve ezzel az ottani ágazatot. Magyarországon is megtermelik a hazai fogyasztásnak megfelelő mennyiséget (még ha az áruházláncok arra is hivatkoznak, hogy a magyar termelés és feldolgozás 46
Varga Gábor: Csökkenő vágósertés- és baromfi-, növekvő tej- és tojásértékesítés (Kistermelők lapja, Budapest, 53. évfolyam, 2. szám, 2009. február, 32. oldal) 47 Munkatársunktól: Számok, tények az agrárgazdaságból (Magyar Állattenyésztők Lapja, Budapest, XXXVII. évfolyam, 8. szám; 2009. augusztus, 12. oldal) 48 Gyükeri Mercédesz: Tej: Újabb uniós támogatás (Világgazdaság, Budapest, 41. évfolyam, 202. (10214) szám; 2009. október 20., 8. oldal) 49 Mándi-Nagy Dániel: Agrárpiaci jelentések, Tej és tejtermékek (XIII. évf., 7. szám, 9. oldal). In: www.aki.gov.hu 50 Mándi-Nagy Dániel: Agrárpiaci jelentések, Tej és tejtermékek (XIII. évf., 7. szám, 9. oldal). In: www.aki.gov.hu
37
sem mennyiségben, sem minőségben nem tud eleget tenni a kívánalmaknak), ám ehhez jön még „a kínálat 30 százalékát kitevő import, melyet a nagy áruházláncok bonyolítanak le”.51 „A tejtermékek külkereskedelmi egyenlege továbbra is negatív,” 2009-ben „az export 21%-kal volt kevesebb az egy évvel korábbihoz képest”.52 A 80 forintos német tejet például körülbelül 110 forintért kínálják a boltok. Ez az ár elméletileg magában foglal olyan költségeket, mint a doboz ára, a kereskedő haszna, vagy a feldolgozási, raktározási és szállítási költségek. A 45-65 forintos magyar tejből viszont 243-300 forintos áru válik. Tudjuk, hogy a régi tagországok termelői több támogatásban részesülnek és, hogy mi a forrásokhoz is drágábban jutunk hozzá. És noha az áruházak stratégiai termékként tekintenek a tejtermékekre és igyekeznek azokat minél olcsóbban kínálni a vevők becsalogatása céljából, érthetetlen, hogy a német, sőt lengyel, szlovák és cseh importtej nyomott árából fakadó veszteséget miért a magyar tejtermékeken hajtják be. A problémát nem tudhatjuk be hazánk feldolgozóinak sem. Hiszen míg 2008-tól „egy év alatt a tej felvásárlási ára 33 százalékkal esett vissza, addig az az ár, amelyen a tejfeldolgozók átadják az árut a kereskedelemnek, 14 százalékkal csökkent”.53 Az árcsökkenések fő nyertesei továbbra is a kereskedelem szereplői. Pedig a nagy mennyiségben beáramló áruk sokszor meg sem felelnek a magyar Élelmiszer Könyv előírásainak. A hazai termelőknek azonban nemcsak ezzel okoz problémát a kereskedelmi hálózat szereplőinek viselkedése. A szuper- és hipermarketek helyzetét erősíti, hogy szerepük évek óta nő; a kisebb élelmiszerboltok részesedése ezzel szemben egyre csökken. Hazánk éttermeiben a feldolgozott tejtermékek kínálata még mindig szerénynek mondható, és a gyorséttermekből is szinte teljesen hiányoznak a tej- és tejtermékek. A jelen gazdasági helyzet miatt azonban ezen termékekre nincs is akkora kereslet, mint korábban. Gazdasági válság hatására megugrott munkanélküliség csökkenő vásárlóerőt, ami pedig csökkenő fogyasztást eredményezett. „Hazánkban az egy főre eső évi tejfogyasztás ma sem éri el a kétszáz litert. Európa fejlett országaiban 300-350 liter a tej- és tejtermékfogyasztás egy főre vetítve.”54
51
O. Horváth György: Tejet és veszteséget fejnek (Szabad Föld, Budapest, 65. évfolyam, 11. szám; 2009. március 13., 15. oldal) 52 Agroland: Fogynak a tejtermelők, nem érezhető a tej alacsonyabb áfája. In: http://www.agroland.hu/?hir=5865 53 O. Horváth György: Tejet és veszteséget fejnek (Szabad Föld, Budapest, 2009. március 13., 65. évfolyam, 11. szám, 15. oldal) 54 Cselényi György: Bottyán Imre: „A tejgazdaság helyzete 1992 óta csak romlott, azóta a magyar táj nagyrészt jószágmentesé vált” (Tejipari Hírlap, Budapest, 2010, XXXVII, évfolyam, 1. szám, 5. oldal)
38
„A hitelfelvételi lehetőségek is bonyolódtak,” még 2010-ben is „lényegesen kevesebb a gazdasági válság miatt rendelkezésre álló pénzügyi keret, és egyre kevesebb a fedezetet felmutatni képes igénylő.”55 A nehezebb finanszírozási környezet hatására bonyolultabb hitelhez jutni, és kisebb a beruházások mértéke is. 2009. július 1-jétől a normál áfa kulcs 20-ról 25%-ra nőtt, ám bevezettek egy új, kedvezményes 18 százalékos áfa kulcsot, amely alá tartozó termékek körébe sorolták a tej, és bizonyos tejtermékeket is (a kenyér, a péksütemények, továbbá a távhő- és kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás mellett).56 Az ÁFA 2%-os csökkenése azonban érdemben nem különösebben befolyásolta a piacot. A szarvasmarha ágazat statisztikái sem mutatnak javulást. Az egykori kétmillióról 1995-re kevesebb, mint egymillió lett szarvasmarha állományunk, mely szám 2008-ban – a KSH adatai szerint – már csak 700 ezer volt. Ebből a tehénállomány, amely 900 ezerről az 1990es évek közepére 400 ezerre apadt, 2008-ra már csak 325 ezret számlált.57 „2009 decemberében a szarvasmarha-állomány stagnált, míg a tehénállomány 4%-kal csökkent az egy évvel korábbihoz viszonyítva.” 58 Az alacsony felvásárlási árak okozta veszteséget ugyanis „az ágazat csak úgy tudja elviselni, hogy felszámolja önmagát”: a teheneket eladják, „ezzel tovább csökken a szarvasmarha-állomány, csökken a minőségi színvonal is, hiszen az új genetikát, a nagyobb termelőképességű, fiatal, reményteljes állományt eladjuk.”59 Az ellenőrzött tehénállomány és tulajdonosainak aránya is „meglehetősen furcsa, szinte egyedi szerkezetet mutat. Az összes tulajdonos mintegy 3-5%-a bírja a tehénállomány 7275%-át, és ezek az állatok termelik meg a Magyarországon előállított tehéntej 83-85%át.”60 A magyar kormányzat az élelmiszertermelők érdekeit még a rendelkezésére álló jogi és hatósági eszközökkel sem védi igazán. A magyar tejtermelők és feldolgozók egyre kiszol-
55
NZ.: A víznél is olcsóbb már a tej (Mezőhír, Kecskemét, XIII. évfolyam, 2009. augusztus, 113. oldal) Munkatársunktól: Számok, tények az agrárgazdaságból (Magyar Állattenyésztők Lapja, Budapest, XXXVII. évfolyam, 8. szám; 2009. augusztus, 12. oldal) 57 dr. Mészáros Gyula, Keresztes Júlia: Az ellenőrzött tehénállomány mutatói 2008 – 2. rész (Agro Napló, Pécs, XIII. évfolyam, 2009/6. szám., 2009. június; 82. oldal) 58 Mándi-Nagy Dániel: Agrárpiaci jelentések, Tej és tejtermékek (XIII. évf., 4. szám, 8. oldal). In: www.aki.gov.hu 59 Cselényi György: Bottyán Imre: „A tejgazdaság helyzete 1992 óta csak romlott, azóta a magyar táj nagyrészt jószágmentesé vált” (Tejipari Hírlap, Budapest, 2010., XXXVII. évfolyam, 1. szám, 5. oldal) 60 dr. Mészáros Gyula, Keresztes Júlia: A tejtermelés-ellenőrzött tehén-állományunk telepenkénti létszáma és tulajdonosi szerkezete (Agro Napló, Pécs, 2009. augusztus, XIII. évfolyam, 2009/8. szám., 86. oldal) 56
39
gáltatottabb helyzetbe kerülnek a multinacionális kereskedelmi láncokkal szemben.61 A termelők kapják a haszon legkisebb hányadát, utánuk következnek a feldolgozók, a profit legnagyobb részét pedig a kereskedelem sajátítja ki. A tejágazat helyzetét csak az Európai Unió lenne képes megoldani. Részéről azonban csak folyamatos ígérgetések hangzanak el. A valós tettek egyelőre váratnak magukra.
61
Dancs László (interjú)
40
III. VÁLSÁGKEZELÉSI TECHNIKÁK
III.1. Demonstrációk Habár egy demonstráció ténylegesen nem jelent válságkezelést, mégis azért sorolnám a technikák közé, mert mindenképpen serkentik a válságkezelési megoldások kidolgozását. Inkább nevezném tehát egyfajta passzív, válságkezelési kényszernek. Az elmúlt években a legjellemzőbb követelések közé tartozott például, hogy az EU emelje meg a kvótaalapú támogatásokat, csakúgy az export-visszatérítéseket, hogy az áruházláncok tartsák be a beszállítók felé a 30 napos kifizetési határidőt, hogy a régi és új tagállamok támogatási rendszere kiegyenlített legyen, továbbá követelték, hogy a tisztességtelen piaci magatartást szigorúbban szankcionálják, induljon egy kedvező hitelprogram a termelők számára, egyes adókat engedjenek el számukra… stb. A felvonuláson kívül egyéb demonstráló eszközök is szóba jöhetnek. Ennek egyik formája többek között a „FAIRONIKA” is, amely egy közel életnagyságú műtehén, amely egy adott ország nemzeti színeibe öltözve olyan tej átvételi árért demonstrál némán, amely megtéríti a termelők költségeit.
III.2. Közvetlen értékesítés Az élelmesebb termelők és feldolgozók tüntetések helyett közvetlen piaci, házi értékesítésüket növelik. Ez a vásárlónak a boltinál jobb minőséget (nyers, teljes értékű, nem átalakított tejet) és általában olcsóbb terméket kínál, a termelők és a feldolgozók pedig nemcsak magasabb jövedelemhez jutnak, de közelebb is kerülnek a fogyasztókhoz.
III.2.1 Tejeskocsi Az ország egyre több részéről jön a hír, hogy a környékbeli termelők településről településre járva kínálják a friss tejet. A boci-mobilként is emlegetett tartálykocsik rendszerint minden nap, de legalábbis többször egy héten, ugyanabban az időpontban, ugyanott megállva várják a mára már kialakult vásárlói kör tagjait, akik 150-160 forintos áron juthatnak a házi tejhez. (Ez az ár persze eltér az ország egyes területein: ahogy interjúalanyom is említi, a náluk, Békés megyében realizálható ár nettó 127 Ft.) A kereslet láthatóan adott, az egy kocsi által kiszállított mennyiség azonban így is csak töredéke a megtermeltnek. Magát a tejeskocsi árát (kb. 12 millió forint) leszámítva további 41
költséget jelent a benzin, a sofőrök bére és az autók fenntartása. A tejeskocsi leparkolásához ráadásul külön engedélyt kell kérni, majd közterület használati díjat kell fizetni azért az időért, amíg folyik az árusítás. A költségek tehát elviszik a bevétel nagy részét, ám még így is jobban megéri akár több száz kilométert autózni, mint 50-60 forintért eladni a feldolgozóknak. „Érdemi nyereséget havi 12-15 000 liter feletti értékesítés esetén lehet realizálni.”62
III.2.2 Tejautomata A direkt értékesítés másik formája a tejautomata, melynek használata Nyugat-Európában már elterjedt, és lassan hazánkban is egyre többet láthatunk belőlük. A körülbelül 200-600 liter űrtartalmú gépeket többnyire pékségeknél és kenyérboltoknál állítják fel.
3. ábra: Tejautomata http://www.brunimat.hu/images/p013_1_01.jpg
A termelői tej ezáltal „tartálykocsiban vagy speciális tartályokban kerül az automatákba, amikből azután PET- vagy üvegpalackokban a vásárló tetszés szerinti mennyiséget vihet haza”63, a bedobott összegnek megfelelően. Habár a berendezés meglehetősen drága, az így történő értékesítésnek a tartálykocsis eladásnál alacsonyabb költségek mellett az is előnye, hogy „emberi munkaerőre csak a kiszállításhoz, feltöltéshez és karbantartáshoz van szükség”.64 Ugyanakkor a készülék a nap 24 órájában kiszolgálja a vásárlókat, és „rendhagyó reklámhordozó is egyben. Feliratával,
62
Dancs László (interjú) Dr. Klenk Zsolt: Tejet – az automatából (Mezőhír, Kecskemét, 2009. április, XIII. évfolyam, 4. szám, 86. oldal) 64 Dr. Klenk Zsolt: Tejet – az automatából (Mezőhír, Kecskemét, 2009. április, XIII. évfolyam, 4. szám, 86. oldal) 63
42
alakjával, mintegy menedzseli is a benne lévő tejet, s még akciós árengedményt vagy polcpénzt sem kér.”65
III.2.3 Házhozszállítás Hogy a termelők minél kedvezőbb szolgáltatást nyújtsanak potenciális vásárlóiknak, hűtött kocsin, vagy éppen nyitott kisteherautón házhoz szállítják a megrendelt tejet. Az ilyen típusú értékesítés általában teljesen illegálisan történik, a vásárlók nyugtát nem kapnak, a bevétel a feketekasszát gyarapítja, ilyenformán főként a kistermelők kedvelt eszköze. A hatóságok többféle szempont mérlegelése alapján legtöbbször nem igyekeznek megszüntetni a kialakult házhozszállítási gyakorlatot, annak ellenére, hogy a nyári hőségben nyitott teherautón 3-400 liter tej házhoz szállításakor a termék hőmérséklete messze van az ideálistól, vagy a szabályostól.66 Ugyanakkor a vásárlók számára ez még mindig olcsóbb, mint a bolti tejvásárlás. Legális változatánál az áru rendszerint ellenőrzött minőségű, mely nem bír kétes beltartalmi értékekkel.
III.2.4 Iskolatej program Bár létezik az iskolatej támogatási program, az országban egyre kevesebb helyen jelent piacot a termelőknek. Az önkormányzatoknak is részt kell vállalniuk ugyanis a finanszírozásból, (amennyiben nem számítanak hátrányos helyzetűnek) ezt pedig alig néhány helyen tudják vállalni. Pedig a gyerekenként számított napi 2 dl tej, vagy annak megfelelő tejtermék komoly segítséget jelentene a kistermelőknek. Nem is beszélve arról, hogy az „iskolatej program” elnevezés is félrevezető: azt a látszatot kelti, hogy az óvodákra nem vonatkozik a támogatás. Sok óvoda ezért nem is igényli az ingyenes tejet, ami pedig meglehetősen növelné az értékesítési mennyiségeket.
III.3. Támogatások, engedmények A Mezőgazdasági Piacok Közös Szervezésével Foglalkozó Irányító Bizottság (Single CMO) 2009. január 22-i ülésén elfogadott bizottsági rendelet értelmében ismételten lehetőség nyílt egyes tejtermékek pályázatos rendszerű export visszatérítésére, illetve standard
65
Kovács Zoltán: Ráfizetés helyett feldolgozás (Kistermelők lapja, Budapest, 2009. február, 53. évfolyam, 2. szám, 23. oldal) 66 Dancs László (interjú)
43
export visszatérítésre az összes tejtermék esetében.67 2009. március 1-től pedig megnyílt az uniós szintű tejpiaci intervenciós felvásárlás. Az agrártárca 2009. január végén mintegy 2,5 milliárd forintos támogatási csomag keretében a tejágazat megsegítése érdekében több intézkedést is hozott. Ezek körébe tartozott például, hogy a tejtermelők 2009-ben mentesülhettek „a szarvasmarhalevél és –útlevél kiállításának költségei, valamint a szarvasmarha-füljelzők előállítási költségei alól, továbbá a szállítási költségeket is” elengedték számukra. Hamarosan pedig már a tejfeldolgozók is részesülhettek az élelmiszer deminimis támogatásból (uniós rendelet alapján kizárólag tovább feldolgozott termékekre, a nyers- és folyadéktej kivételével, 3 évre szólóan). A leginkább rászoruló társadalmi rétegek tagjai pedig az Unió által is támogatott élelmiszer-segély program keretében tejet is kapnak majd (mindezt az intervenciós készletekből).68 2009 júniusában már az a hírt közölte az agroland.hu, hogy az agrártárca 18 milliárd forintos programot dolgoz ki a válság enyhítésére. Szeptemberben pedig már a tejkvótatámogatás őszi kifizetésének ígéretével tartották a lelket a termelőkben. Mindezen intézkedések persze csupán ideiglenes tűzoltások. Hozzánk hasonlóan a többi tagállam is igyekszik megtalálni a kiskapukat a tejágazat segítésére, amíg az Unió tényleges lépéseket nem tesz az ügy érdekében. Bizonyossá vált, hogy nem célszerű a kvóták 2015. évi eltörlése, és szükség van a tejpiac szabályozására, különben egészen elszabadulhatnak az árak. Azonnali és határozott intézkedésekre lenne tehát szükség az egyensúly helyrebillentése érdekében.
III.3.1 Az összevont gazdaságtámogatási rendszer (SPS) Hazánkban még 2010-ben sem váltja fel az egyszerűsített területalapú támogatási rendszert (SAPS) az összevont területalapú támogatási rendszer (SPS), melynek lényege, „hogy a termelés és a támogatás különválik egymástól, az utóbbi vagyoni jellegű jogosultsággá válik és forgalomképes lesz.”69 „Az SPS a magyar gazdálkodók számára az eddiginél kedvezőbb, kiszámíthatóbb támogatást, forrásokat jelent 2013-ig. Az SPS a földtulajdonnal és bérlettel rendelkező, a földjüket 67
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium: Tejpiaci helyzet, intézkedések. In: http://www.holstein.hu/hirek/tej%20fvm.pdf 68 NZ.: Ismét mélyponton a tejágazat (Mezőhír, Kecskemét, 2009. március, XIII. évfolyam, 134. oldal) 69 (u): 2009-től kerül bevezetésre az SPS rendszer (Tejipari Hírlap, Budapest, 2008. április, XXXV. évfolyam, 2. szám, 3. oldal)
44
művelő gazdálkodók számára biztosít forrásokat”70, kizárva a földdel rendelkező, azokat csak bérbeadó tulajdonosokat. Bevezetését az indokolná, hogy 2009-re lejárt az átmeneti tagállami működésünk ideje és, hogy a magyar gazdák versenyfeltételeit közelítsék a régi tagállamokban gazdálkodókéhoz, ahol a rendszer már sikeresen működik. A mezőgazdasági termelők az új rendszer bevezetésével kétféle módon juthatnának a támogatásokhoz. Az egyik támogatási forma az ún. regionális komponens lenne, „amely a támogatás nagyobbik hányadát, mintegy 70 százalékát teszi majd ki. Ez a jelenlegi számítások szerint hektáronként mintegy 30-32 ezer forint körüli összeg lehet. A másik az úgynevezett történelmi alapon kiszámított pénzügyi támogatási forma. Amennyiben egy adott évben a mezőgazdasági termelő mezőgazdasági tevékenységet folytatott – ez jelen esetben a 2006-os év lehet -, úgy tevékenysége után további támogatásra lesz jogosult.”71 A rendszer meglehetősen megosztja a hazai mezőgazdaság érdekképviseleteit.
III.3.2 Etikai kódex 2009. április 9-én a termelői, feldolgozói és kereskedői szakmai, valamint az érdekképviseleti szervezetek megbízottai aláírták az élelmiszer etikai kódexet, amely értelmében július 1-jétől 80 százalékra emelkedett volna a magyar áruk aránya a nagy áruházláncok polcain a jelenlegi közel 75 százalékról. Még a magyar termék kérdéskörről is egyezség született. „E szerint magyar terméknek kell lennie a közvetlenül a mezőgazdasági termelőtől az üzletekbe került árunak, azaz például a zöldségnek, gyümölcsnek. Továbbá az úgynevezett homogén, azaz egykomponensű termékek - például a sajtfélék - alapanyagának is Magyarországról kell származnia. A többkomponensű termékek esetében Magyarországon kell gyártani azt, amit magyar terméknek tekintenek, továbbá a komponensek között magyar alapanyagnak is lennie kell.”72 A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a kódex elfogadását követően azonban "versenykorlátozó megállapodások tilalmának feltételezett megsértése" okán versenyfelügyeleti eljárást kezdeményezett a kódex aláírói ellen azzal az indokkal, hogy a kódex egyes „pontjai eltérően kezelik a belföldi, illetve más tagállamból származó termékeket”, „korlátozva ezzel az
70
(u) 2009-től új támogatási rendszer kerül bevezetésre: az SPS (Tejipari Hírlap, Budapest, 2008. augusztus, XXXV. évfolyam, 4. szám, 3. oldal) 71 (u): 2009-től kerül bevezetésre az SPS rendszer (Tejipari Hírlap, Budapest, 2008. április, XXXV. évfolyam, 2. szám, 3. oldal) 72 MTI: Élelmiszer etikai kódex, a Lidl még gondolkodik. In: http://www.origo.hu/uzletinegyed/magyargazdasag/20090410-alairtak-az-elelmiszer-etikai-kodexet.html
45
utóbbiak értékesítési lehetőségeit”. (Pedig a kódex önkéntes önkorlátozáson alapul, amit az EU elvileg nem tilt.)73 Mindennek következményeként a kereskedők úgy döntöttek, hogy nem tesznek eleget a megállapodás egyes pontjainak. A kódexnek pedig ezzel lényegében befellegzett.
III.4. Marketing „A hazai előállítású áruk - a kutatók szerint - az üzletek polcain akkor jelennek meg nagyobb mennyiségben, és akkor lehet jelenlétüket magas szinten garantálni, ha a fogyasztók tudatosan választják a hazai termékeket.”74 A tudatos fogyasztói magatartás erősítésének feltétele pedig a jó kommunikáció és a nyilvánosság.
III.4.1 Magyar Áruk Webáruháza A webáruház célja, hogy „összefogja azokat a kis- és középméretű élelmiszeripari vállalkozásokat, amelyek egyedülálló minőséget állítanak elő, ám nem tudnak bejutni a nagy áruházláncokba. A belépő tagok” „díjmentesen kínálhatják termékeiket a weboldalon, de lehetőségük van – térítés ellenében – a közös logisztikai központot is igénybe venni. Az egyesület a virtuális bolton kívül jelenleg négy valós üzlettel is rendelkezik, és célja, hogy hálózattá szerveződjön. Ezt franchise rendszerrel kívánják megvalósítani. A termékpalettát folyamatosan szélesítik; a partnereik között már most is van pék (Gere Pékség), pincészet (például a Dobosi Pincészet), de megtalálhatók kecskesajt-, sütemény- és ivólégyártók is. Vásárlóik egyelőre szállodák, vendéglátóipari egységek, de keresik a közvetlen utat a fogyasztókhoz.”75
III.4.2 „Vedd a magyar tejet!” mozgalom Az országban néhány helyen találkozunk a fenti felszólítást tartalmazó plakátokkal. Mivel azonban nem sikerült országos hálózatot szervezni a magyar tej népszerűsítésére (a „Futás a hazaiért!” nyereményjáték is csupán gyenge próbálkozás, és amely televíziós reklám kísértetiesen hasonlít egy Olaszországban hirdetett zsírszegény tej kampányához), a hatás is
73
Gazdasági Versenyhivatal Kommunikációs Csoport: A GVH vizsgálja az élelmiszer etikai kódexet. In: http://www.gvh.hu/gvh/alpha?null&pg=72&m5_doc=5848 74 MTI: Törvényszerű volt az élelmiszer etikai kódex bukása. In: http://www.fogyasztok.hu/cikk/20090828/forian_zoltan_torvenyszeru_volt_az_elelmiszer_etikai_kodex_buk a-sa 75 Bihari Tamás: Felvásárlás az önköltségi ár alatt – Új utakat keresnek a tejtermelők (Haszon Agrár, Budapest, 2009/2 március, III. évfolyam, 46. oldal)
46
esetleges. Az egész országra kiterjedő sikeres kampányt viszont csak kormányzati támogatással lehet megvalósítani. Ehhez pedig sem szándék, sem forrás nem látszik.
4. ábra: Tej-szív logó és oválkód http://www.tejbar.hu/
III.5. Feldolgozás A többség számára inkább csak elméletben létező válságkezelési technika. A napi finanszírozási gondokkal küzdő gazdálkodók nem képesek megteremteni a fejlesztés feltételeit, annak ellenére sem, hogy 40 %-os vissza nem térítendő pályázati támogatáshoz juthatnak. Igaz, hogy ez a támogatás csakis a feldolgozott tejtermékek előállítása esetén vehető igénybe új üzem létesítésére. A kis feldolgozók ténylegesen növelhetnék versenyképességüket, ha nem olyan termékek gyártásával foglalkoznának, amiben a nagyüzemek jóval eredményesebbek (pl. folyadéktej-előállítás). A gazdasági válság miatt viszont nehéz hitelhez jutni, melyből pedig akár a termelők is finanszírozhatnák feldolgozó üzemek létesítését, ám ehelyett, jelentős bevételkieséseik miatt sorra, szinte reménytelen helyzetbe kerülnek. Pedig a jobb minőségű, vagy éppen prémiumtermékeket előállító kisfeldolgozók növelhetnék az ágazat eredményességét.
III.6. Válságkezelési technikák az Európai Unió más tagállamaiban Egyre több állam ismeri fel a tényt, hogy a mezőgazdasági vállalkozások megerősítéséhez a belső eszközök, valamint a saját erőforrások és tartalékok mozgósítása szükséges; a belső piacokat kell megteremteni. Mindezek mellett persze senki sem áll ki nyíltan (az USA-t és Kínát leszámítva), különösen nem az európai uniós tagállamok. Szinte mindenütt megfigyelhetőek azonban az erre utaló intézkedések.
47
III. 6.1 Németország76,77 Németországban például a német versenyhatóság jóváhagyta több nagy tejipari cég (pl. 2009 július-augusztusban a Humana/Niedergrafschafter és a Nordmilch/Dargun, idén pedig a Humana/Nordmilch) egyesülését mondván, hogy az aktuális kerettörvények teljes mértékben engedélyezik a nagyobb tejüzemek összeolvadását. Mindez lehetővé teszi, hogy a feldolgozó szektor szereplői szorosabb együttműködés kereti között megerősítsék piaci pozícióikat. A német tejpiaci szereplők a tavalyi évben egyre hangoztatták egy minimumár bevezetésének szükségességét (francia mintára). Ezt azonban megakadályozta a német kartelltörvény és bevezetését az Európai Bizottság is kizártnak tartotta. Az ár- és mennyiségi megállapodások szerintük ugyanis a piacgazdasági elvekkel összeegyeztethetetlenek. A hivatalos álláspont szerint, amennyiben az érdekszövetségek költségszámítás alapján tesznek árajánlatot, az versenyjogi szempontból megengedhető lehet. Nem úgy, ha az ármeghatározást már szerződéses egyezség is alátámasztja. A német versenyhivatal arra is emlékeztetett, hogy a Bizottság tejpiaci beszámolójában leszögezte a versenykorlátozó intézkedések (mint az ármegállapodások és termeléskorlátozások) tilalmát. Az sem elhanyagolható, hogy 2010 szeptemberében közel 40.000, árcsökkenések sújtotta tejtermelő üzemnek nyújtott 25,3 millió eurós támogatást a német kormány: tehenenként 21 eurót.78 Németországban – de az EU más tagországaiban is – elterjedtek továbbá a regionális, vagy prémium termékekre kiterjesztett márka védjegyek. Ezek lényege, hogy bizonyos termékekre „regionális (bajor-, sváb- stb.) termék”, vagy „regionális ökotermék” azonosító címke kerül az illető régió nevével. Ezt a címkét csakis olyan termék kaphatja, melyet az adott régióban termelt alapanyagból állítottak elő. Komoly (köz)pénzeket fordítanak marketingre, növelve a megjelölt termékek értékesítési esélyeit. Ez az EU által tiltott versenykorlátozás egy elegáns – és szemmel láthatóan eltűrt – gyakorlata.79
76
Bundeskartellamt: Fallbericht (Allgemeines Marktumfeld der Milchwirtschaft und aktuelle Fragen zu den rechtlichen Rahmenbedingungen. In: http://www.bundeskartellamt.de/wDeutsch/download/pdf/Fusion/Fusion09/Kurzberichte/B2-88-09Fallbeschreibung.pdf 77 Milch: Kartellrecht reicht aus. In: http://www.dlz-agrarmagazin.de/?redid=309885 78 Kuhprämie für Milcherzeuger wird ausgezahlt. In: http://www.dlz-agrarmagazin.de/praemie 79 Dancs László (interjú)
48
III. 6.2 Franciaország 2009. június elején a francia gazdáknak és feldolgozóknak sikerült megegyezniük abban, hogy a termelők átlagosan 28 euro centet kapnak a tej literjéért. Ám amint bejelentették a kompromisszum eredményét, a termelők tűntetni kezdtek ellene. Kevesellték az összeget, eredetileg ugyanis 30,5 euro centes literárat követeltek (pedig ha azt nézzük, hogy a feldolgozók nem voltak hajlandók 26,7 centnél többet fizetni, a döntés valóban kompromiszszumos megoldásnak tűnik).80 A szerződésben foglaltakat viszont a feldolgozók nagy része nem is teljesítette, így az nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 2009 július elején világossá vált, hogy Bruno Le Maire, francia agrárminiszter milyen célokat tűzött ki az európai tejpiacokat illetően. Többek között olyan pontok mellett foglalt állást, mint a 2010-re tervezett 1 százalékos kvótaemelés felfüggesztése (Ilse Aigner, német agrárminiszterrel egyetemben), 2013 után szoros együttműködés Németországgal a Közös Agrárpolitika ügyében folyatott vitákban, vagy a termelők, feldolgozók és a kereskedelem közötti szerződéses alapok továbbfejlesztése.81 Le Maire mindezek mellett három fő „frontvonalat” jelölt meg a tejágazat problémáinak kezelésére: 1. „A lezuhant tejár miatt pénzügyileg meggyengült gazdaságok terheinek könnyítése.” (Ez ügyben szeptemberben fogadta a bankok képviselőit, valamint a Mezőgazdasági Társadalombiztosítási Intézet elnökét.) 2. „A tejtermelés szerződéses rendszerbe való terelése. Cél a tejtermelők és a tejfeldolgozók között egy olyan etikus szerződéses viszony kialakítása, amellyel legalább középtávon kiszámítható tejárakkal kalkulálhatnak az egyes szereplők.” 3. A harmadik frontvonal pedig Európa, melynek elsődleges célja Lengyelország meggyőzése a közös német-francia piacszabályozási elgondolásokhoz, amely egy új tejpiaci szabályozás „irányába mozdítaná el az EU tagállamait.”82 Közös német és francia intézkedések83 Németország és Franciaország, úgy érezve, hogy az uniós tejpiaci intézkedések nem elegendőek, hogy a szektor megbirkózzon a kihívásokkal, közös javaslatokat dolgoztak ki. 80
Milchpreis-Kompromiss in Frankreich. In: http://www.agrarheute.com/?redid=303953 Was der französische Landwirtschaftsminister wirklich plant. In: http://www.agrarheute.com/?redid=306164 82 Pallaga Viktória (FVM): Tovább tüntetnek a tejtermelők Franciaországban. In: http://www.agroline.hu/hir/tovabb-tuntetnek-tejtermelok-franciaorszagban 83 Deutschland und Frankreich kündigen eigene Vorschläge an. In: http://www.dlzagrarmagazin.de/?redid=308003 81
49
Mindenekelőtt a vajra, a tejporra és a sajtra vonatkozó export-visszatérítések emelését követelték anélkül (persze), hogy ez hátrányosan érintené a fejlődő államok érzékenyebb piacait. Aigner és Le Maire felvetették az intervenciós árak átmeneti emelésének, továbbá közösségi szinten az 1 százalékos kvótaemelés célirányos befagyasztásának lehetőségét is. Az Unióval szemben támasztott további követeléseik közé tartozott még például: egy a tejszektorral foglalkozó gazdasági szervezet létrehozása, hogy garantálják a termelők stabil és megfelelő szintű jövedelmét, illetve, hogy biztosítsák a fogyasztóknak az ellátás biztonságát. Mindezt egy a vállalatok és a termelők közötti önkéntes szerződésesben kellene rögzíteni. a szektor versenyképességének javítása az innovációs, kutatási és befektetési területeken meghozott intézkedésekkel az átláthatóság és a fogyasztói tájékoztatás javítása különösen egy önkéntesen alkalmazandó jelzéssel. A válság leküzdésére kidolgozott követelések mellé sikerült megnyerni Lengyelország és Olaszország támogatását is, mely az eredményesség tekintetében kulcsfontosságú kérdés volt.
III. 6.3 Olaszország Olaszország amellett, hogy együttműködik Németországgal és Franciaországgal, 2009 júliusában egy olyan javaslattal állt elő, melyben arra kérte a Bizottságot, hogy 600 millió euróval támogassa a kisebb gazdák termelésből való kilépését.84 Luca Zaia agrárminiszter továbbá egy a tej- és tejtermékek eredetét igazoló kötelező címkézés bevezetését tervezte hazájában, melyet később szeretett volna uniós szintre emeltetni. Véleménye szerint ez nem csak az áru jó minőségéről adna bizonyosságot, de átláthatóbbá is tenné a piacot.85
III.6.4 Európai összefogás 2009. október 5-én az Európai Unió tagállamai informális agrárminiszteri tanácsülést tartottak Brüsszelben a tejágazat válsága ügyében. Annak ellenére, hogy csak húsz tagállam támogatta az uniós tejpiaci rendtartás átalakítását, a Bizottság beleegyezett a kérdés kivizsgálásába. A Bizottság vállalta továbbá az eddigieknél hatékonyabb piacszabályozó intézkedések kidolgozását a hosszú távú egyensúly megteremtése érdekében, viszont ismét el84
Italy Pushes EU to Pay Milk Farmers to Quit. In: http://www.flex-newsfood.com/console/PageViewer.aspx?page=24912&str=ITALY 85 Italy Drafts Milk Origin Label Decree for EU-Agmin. In: http://www.flex-newsfood.com/console/PageViewer.aspx?page=25262&str=ITALY
50
utasította az arra irányuló követeléseket, hogy megemeljék a kvótalapú és exporttámogatásokat, illetve befagyasszák a kvótaemelést. Mariann Fischer Boel akkori agrárbiztos azt hangsúlyozta, hogy „csak a tagállamok nyújthatnak pótlólagos támogatást a gazdasági válság miatt átmenetileg nehéz helyzetbe jutott tejtermelőknek”, mely kijelentésével „nemzeti hatáskörbe utalta vissza az ágazat problémáinak megoldását”.86 2009. október 12-én Bécsben aztán húsz Európai Uniós tagállam87 agrárminisztere találkozott, hogy megfogalmazzák közös követeléseiket az Európai Bizottsággal szemben. A találkozón nem képviseltette magát sem a Bizottság, sem pedig az EU miniszteri tanácsának soros elnöki tisztségét betöltő Svédország. A követelések listája többek közt olyan intézkedéseket tartalmazott, mint: 88 az iskolákban kiosztott tej mennyiségének növelése – az uniós iskolatej-program kiterjesztése (nagyobb támogatás, több termék, több kedvezményezett) a fogyasztói tájékoztatás fokozásával értékesítési támogatás kiépítése harmadik országokba irányuló export támogatása az ottani termelés veszélyeztetése nélkül a zsíros tej- és tejporfelhasználás támogatásának újbóli bevezetése a takarmánynövényt termesztők esetében az intervenció és a magántárolás kiterjesztése, illetve az ezekre kiterjedő időszak meghosszabbítása a piac átláthatóságának javítása a termelők és feldolgozók helyzetének erősítése a kereskedelemmel szemben… stb. A miniszterek egy 2010-től juttatandó, körülbelül 300 millió eurós anyagi támogatást is követeltek az európai tejtermelők közvetlen megsegítésére.89 Az Unió hajlandó is volt elkülöníteni az összeget ez évi költségvetéséből. A Világgazdaság című lap akkor a következőket írta: a 2009. október 19-i luxemburgi csúcs eredményei alapján „az összesen 120 milliárd eurósra tervezett büdzséből mintegy 64 milliárdot fordítanának a versenyképesség javítására és vidékfejlesztésre. Amennyiben az Európai Tanács is elfogadja az EP javasla-
86
VG: Nincs azonnali segítség (Világgazdaság, Budapest, 2009. október 6., 41. évfolyam, 192. (10204.) szám, 5. oldal) 87 Ausztria, Belgium, Bulgária, Németország, Észtország, Finnország, Franciaország, Írország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Lengyelország, Portugália, Csehország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Magyarország. 88 20 EU-Länder wollen schnellere Maßnahmen. In: http://www.dlz-agrarmagazin.de/?redid=320836 89 Beschlüsse und Forderungen auf einen Blick. In: http://www.agrarheute.com/index.php?redid=320840
51
tát, a tejágazat problémáinak kezelésére 749 millió euró áll rendelkezésre 2010-ben, ebből 300 milliót tenne ki az új tejalap.”90 „A tagállamok között az összeget a 2008/09-es kvótaévre (2008. április – 2009. március) vonatkozó tejtermelés alapján” osztották el. „A pénzt elsősorban az alacsony tejárak miatt likviditási nehézségekkel küzdő tejtermelők” kapták. Úgy tervezték, hogy „a kifizetésre 2010. június vége előtt kerül sor. Magyarország számára 3,57 millió eurós támogatást határoztak meg.”91 „A legnagyobb összeget, 61,2 millió eurót a német tejágazat” kapta, „a németeket követik a franciák (51,13 millió euró), a britek (29,26 millió) és a hollandok (24,59 millió). A legkisebb összeg, 80 ezer euró Máltának” jutott.92
90
VG: „Gyanús” reformok a költségvetésben (Világgazdaság, Budapest, 2009. október 26., 41. évfolyam. 205. (10217.) szám, 5. oldal) 91 Mándi-Nagy Dániel: Agrárpiaci jelentések, Tej és tejtermékek (XII. évfolyam, 12. szám, 4. oldal). In: www.aki.gov.hu 92 Bruxinfo: Papíron kiosztották a tejpénzt a tagállamok között. In: http://www.bruxinfo.hu/cikk/20091207papiron-kiosztottak-a-tejpenzt-a-tagallamok-kozott.html
52
IV. Magyarország lakosainak tejtermék vásárlási szokásai, különös tekintettel a magyar termékekre
IV.1. Kutatás és célkitűzések Mint ahogy azt már korábban említettem: „A hazai előállítású áruk - a kutatók szerint - az üzletek polcain akkor jelennek meg nagyobb mennyiségben, és akkor lehet jelenlétüket magas szinten garantálni, ha a fogyasztók tudatosan választják a hazai termékeket.”93 Azonban a gyártóknak is ismerniük kell hazánk lakosainak tejtermék fogyasztási és vásárlási szokásait. Kutatásom elsődleges célja a hazai fogyasztók különböző tej és tejtermékhez fűződő fogyasztói magatartásainak és vásárlási szokásainak megismerése volt. Kutatómunkám megkezdése előtt hipotéziseket állítottam fel, melyekre különösképpen választ kerestem a kérdőívem által, és melyek a következők voltak: A kistelepülések lakosai nagyobb mértékben vásárolnak magyar termelőktől származó tejet. A városi lakosság bevallása szerint odafigyel, hogy magyar tejterméket vásároljon, a valóságban viszont vásárlási döntésüket inkább az ár határozza meg. A közvetlen értékesítési formák igen kedveltek a lakosság körében. A tejautomata elterjedőben van hazánkban. A közép- és felsőosztályokba tartozó lakosság körében „sikk” magyar terméket vásárolni. Kutatómunkám a kérdőíves megkérdezésen alapult és primer marketingkutatást, azon belül is túlnyomórészt a kvantitatív módszert alkalmaztam, hogy kérdéseimre megbízható, számszerűsített válaszokat kapjak. Egyes kérdéseim azonban feltáró jellegűek, hogy a „miért”-ekre is választ kapjak. A fogyasztók cselekedeteinek indítékaira csak beépített kvalitatív kérdésekkel deríthettem fényt. Az elkészült kérdőív jellemzően zárt kérdésekből áll.
93
MTI: Törvényszerű volt az élelmiszer etikai kódex bukása. In: http://www.fogyasztok.hu/cikk/20090828/forian_zoltan_torvenyszeru_volt_az_elelmiszer_etikai_kodex_buk a-sa
53
A kérdőív a következő témák köré épült fel: A vásárlási szokások vizsgálata keretében többek között azt elemeztem, hogy tejtermék vásárlások alkalmával mely tényezők, milyen mértékben befolyásolják a termékválasztást. Mindezt egy ötfokozatú skálán jelölhették be a válaszadók Fontosnak tartottam tisztázni, hogy a válaszadók vásárlásaik során mely márkák képviselőit teszik kosaraikba, hogy választásuk mennyire tudatos, ismerik-e a magyar termékeket. A kérdőívben bejelölhető márkák két hipermarket, a Tesco és Interspar áruházak kínálatát tükrözik. Éppen ezért, az ezen üzleteket nem, vagy más boltokat is látogatók válaszadását elősegítve bejelölhető volt egy „Egyéb, éspedig” kategória, mely során nyitott kérdést alkalmaztam, hogy a táblázatban esetlegesen nem szereplő márkák is megjelenítésre kerülhessenek. Vizsgálatom kitért a tej és tejtermékek fogyasztási gyakoriságára is. A megkérdezettek egy hatfokozatú skálán jelölhették be, hogy egy évben hány alkalommal vásárolnak a felsorolt termékekből. Ugyancsak vizsgáltam a hazánkban egyre elterjedő közvetlen értékesítési lehetőségek ismertségét, elfogadottságát és kedveltségét. A kérdőív online került kiküldésre, mely során 195 fő töltötte ki. Így a minta, ha nem is reprezentatív, de jellemző, hiszen az ország különböző régióiban élő és különböző anyagi háttérrel rendelkező fogyasztókat talált meg. A kérdőíves megkérdezés 2010. szeptember és november között történt.
IV.2. Eredmények IV.2.1 Alapadatok A kérdőívet 149 nő, és 46 férfi töltötte ki. A legidősebb válaszadó 67, a legfiatalabb 13 éves volt. A válaszadók megoszlása lakóhely szerint a következőképpen alakult:
54
Bács-Kiskun Baranya Békés 1%
Budapest
1%
Csongrád
2%
Fejér 12% 1%
Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar
46%
Heves 23% 2%
3% 1% 1% 2%
Jász-Nagykun-Szolnok Nógrád
3% 1% 1%
Pest Somogy Vas Veszprém
5. ábra: A válaszadók megoszlása lakóhely szerint (megye; %; n=195)
Megyeszékhely 31% 45%
Város Falu, község, kisközség
24%
6. ábra: A válaszadók megoszlása lakóhely szerint (település; %; n=195)
A legtöbben, a válaszadók 46%-a Veszprém megyei lakos, a második legtöbb válaszadót adó megye Fejér megye, majd Budapest. Zala, Tolna, Szabolcs-Szatmár-Bereg, BorsodAbaúj-Zemplén és Komárom-Esztergom megyékből nem töltötte ki senki a kérdőívet. A budapesti lakosokat nem számolva a megkérdezettek 45%-a megyeszékhelyen, 24%-a városban, 31%-a pedig falvakban, községekben és kisközségekben él. A válaszadók iskolai végzettségét tekintve az érettségivel, illetve felsőfokú oklevéllel rendelkezők voltak túlsúlyban: 2%
Nyolc általánosnál kevesebb
2%
Nyolc általános
8% 41%
Szakiskolai Érettségi 47%
Felsőfokú (főiskolai, egyetemi)
7. ábra: A válaszadók iskolai végzettségének megoszlása (%; n=195)
55
A válaszadók megoszlása nettó jövedelem szerint igen vegyes képet mutatott: 0- 73500 Ft 73501- 120.000 Ft
20%
26%
120.000- 200.000 Ft 5%
200.001 Ft felett
33%
16%
Nincs jövedelmem (diák vagyok)
8. ábra: A válaszadók megoszlása nettó jövedelem szerint (%; n=195)
IV.2.2 Tej- és tejtermékvásárlás befolyásoló tényezői A megkérdezetteknek egy ötrészes skálán (Egyáltalán nem fontos – Nagyon fontos) kellett bejelölniük, hogy tej- és tejtermékvásárlás alkalmával a felsorolt tényezők milyen mértékben befolyásolják abbéli döntésüket, hogy melyik terméket választják. 3% 8%
15%
4%
2% 8%
1% 4% 13%
6%
9%
10%
6%
5%
6%
21%
45%
35%
37%
1% 3%
40%
21% 43% 9%
7%
10%
Nem fontos Nem tudom
47%
37% 46%
17% 42%
45% Fontos
44%
41% 40%
38%
50%
Nagyon fontos 15%
40%
26% 27%
18%
25% 11%
12%
6%
11%
17%
11% 3% 2%
17%
2%
C
so m
A
ag ol ás
cs a
lá d
ez ts ze re A ti já nl ás
(h og ya Á r n n A E é bo gé z k sz i) ltb an sé g es ez ka ph at ó M G ag yá ya rt rt ó er m ék M á M eg rka sz ok ás M in ős R ek K is ég lá z K m e , h ülfö re ld lés ird i et és term ,m é ar k k Zs et írt ing ar ta lo m
4%
Egyáltalán nem fontos
46%
8%
9%
4%
26%
14%
18%
57%
40%
9%
25% 31%
11% 50%
3%
3%
27%
21% 27%
4%
9. ábra: Milyen mértékben befolyásolják az egyes tényezők a tej- és tejtermékvásárlást? (n=195)
Az ábra adatai alapján a válaszadók egyöntetűen a „Fontos” vagy „Nagyon fontos” kategóriába sorolták az ár, egészség, minőség, kiszerelés és zsírtartalom tényezőket. A legtöbbeket ezek befolyásolják vásárlásuk során. Hasonló súlyt jelent a döntésnél a megszokás, illetve, hogy az adott termék magyar-e és, hogy azt mely gyártó állította elő. Megállapítható továbbá, hogy sokan azért vásárolnak hűen egy-egy terméket, mert családjuk azt kedveli, vagy a boltban csak az az adott termék kapható. 56
Általánosságban megállapítható, hogy ami az ajánlást illeti, a tényező nem játszik különösebb szerepet a tej- és tejtermékválasztásban. A válaszadók többségének állítása szerint a termék reklámozottsága, illetve az, hogy egy termék külföldi-e, nem számít a vásárlás során hozott döntésüknél. Nem ilyen egységesek azonban a válaszok a csomagolást és a márkát illetően. A termék csomagolása a válaszadók egy részének fontos, míg körülbelül ugyanannyinak nem az. Ugyanez a helyzet a márkát illetően. A következő ábrán a felsorolt tényezők sorrendje aszerint alakult ki, hogy azt a válaszadók hány százaléka vélte „Nagyon fontos” vagy „ Fontos” döntési tényezőnek az adott tényezőt. 93% 90%
100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%
85% 84% 63% 62% 62%
55% 53% 53%
46% 42% 30% 5%
Ki Ár sz M e re ag lé ya s rt er m Zs írt ék ar ta A lo bo Me gs m ltb z an o ez kás ka ph C at so ó m G ag yá ol rtó ás (h M og á R ya rka ek n lá né m ,h z k ird Aj i) et á és , m nlás Kü ark et lfö in ld g it er m ék
A
cs
Eg
M in
ős és ég z al ád ség es ez ts ze re ti
13%
10. ábra: A tej- és tejtermékvásárlást befolyásoló tényezők sorrendje a befolyásolás mértéke szerint (n=195)
Az ábra adatai alapján tehát ismét megállapítható, hogy a magyar lakosság körében a tejtermékvásárlás alkalmával legfontosabb döntési tényezők sorrendben a minőség (93%) és a termék egészséges (90%) volta. A harmadik legfontosabb tényező, hogy a vásárló olyan terméket tegyen kosarába, melyet családja szeret (85%), és csupán ezután következik az ártényező (84%). Sajnálatos módon az, hogy a vásárolt termék magyar-e (62%), csak a hatodik a sorban, közvetlenül a kiszerelés (63%) után. A felállított sorrend a következő tényezőkkel folytatódik: zsírtartalom (62%), megszokás (55%), a boltban ez kapható (53%), gyártó (53%), márka (46%), csomagolás (42%), ajánlás (30%). A reklámozás (13%) és, hogy a termék külföldi-e (5%) pedig a legkevésbé befolyásoló tényezők. A lakosság számára az egészséges táplálkozás tehát vélhetőleg egyre fontosabbá válik. Az ár azonban még mindig fontosabb tényező, mint hogy magyar terméket vásároljanak.
57
Egyéb fontos tényezőként a válaszadók a következőket említették meg: Tartósítószer Cukortartalom Állag Szavatosság Kutatómunkám megkezdése előtt a következő hipotézist állítottam fel: „A városi lakosság bevallása szerint odafigyel, hogy magyar tejterméket vásároljon, a valóságban viszont vásárlási döntésüket inkább az ár határozza meg.” A hipotézis beigazolódását a következő két ábra is szemlélteti: 120% 100% 37%
80%
41%
58%
65%
60% 40%
63%
59%
20%
Nem fontos/ Nem tudom Fontos
42%
35%
Város
Budapest
0% Falu, község, kisközség
Megyeszékhely
11. ábra: Magyar termék, mint vásárlásnál döntő tényező megoszlása településenként (%; n= 195)
120% 100%
80%
35%
39%
42%
46% Nem fontos/ Nem tudom
60%
Fontos
40% 65%
61%
58%
54%
Város
Budapest
20% 0% Falu, község, Megyeszékhely kisközség
12. ábra: Az ár, mint vásárlásnál döntő tényező megoszlása településenként (%; n=195)
A válaszadók közül a városi lakosság 42%-ánál befolyásoló tényező, hogy egy termék magyar-e, ám a termék árát többen, a városi lakosság 58%-a tartja fontosnak. Ugyanezen megoszlás a budapestiek esetében 35% - 54%. A megyeszékhelyek esetében megfigyelhető 63% - 58%-os arány pedig nem olyan kirívó, hogy egyértelműen állíthassuk, az itt élők döntését az ár kevésbé befolyásolja.
58
Az ábra adataiból az is kiderül, hogy a falvak, községek és kisközségek lakosai számára a legfontosabb a magyar termék tényező. 120% 97%
100% 82% 74%
80%
IGAZ
60%
HAMIS
40% 20%
26% 18% 3%
0% Tejtermék-vásárlásnál Tejtermék-vásárlásnál, Tejtermék-vásárlásnál mindig magyar amennyiben az nem sosem választok terméket választok. drágább, magyar magyar terméket. terméket választok.
13. ábra: A magyar tejterméket vásárlók és nem vásárlók megoszlása (%; n=195)
Az ábra adatai alapján összességében elmondható, hogy a válaszadók 82%-a mindig magyar terméket választ tejtermékvásárlásnál, és csupán 3%-uk állítja, hogy sosem választ magyar terméket. Ugyanerre a kérdésre azonban más válaszok születnek, ha belevesszük az ártényezőt is: a válaszadóknak már csak 72%-a részesíti előnyben a magyar termékeket az olcsóbb tejtermékekkel szemben. Kíváncsi voltam, hogy a válaszadók miért tartják fontosnak a magyar termék tényezőt vásárlási döntésük meghozatalakor. A válaszok valamennyien egyöntetűen hangzottak: a megkérdezettek úgy vélik, ezzel támogathatják a magyar (mező)gazdaságot, a magyar termelőket, és hozzájárulhatnak a munkahelyek megtartásához is. A legtöbben a magyar termékeket egyszerűen ízletesebbnek találják. Sokak szerint a magyar termékek minősége magasabb színvonalú, abban jobban bíznak, mert szigorúbban ellenőrzöttnek tartják őket. Továbbá többen említették ezek mellett, hogy a magyar termékek vásárlásával valamivel hozzájárulhatnak a környezetterhelés csökkentéséhez is. A hazai termékek boltokba szállítása ugyanis rövidebb ideig tart, a teherautók véleményük szerint így kevésbé szennyezik a környezet, a termékek ráadásul frissebbek is. A következő kérdésemre, hogy az egyes válaszadók miért tartják fontosnak a külföldi termék tényezőt teljes mértékben egybehangzó válaszok születtek: azért fontos befolyásoló tényező, mert odafigyelnek, nehogy külföldi legyen az adott termék. Arra a hipotézisemre, miszerint a közép- és felsőosztályokba tartozó lakosság körében „sikk” magyar terméket vásárolni, azt hiszem méltó választ ad a következő ábra:
59
120% 100% 22%
33%
80%
Nem fontos/ Nem tudom
60%
Fontos
40%
78%
67% 20% 0% 120.000 - 200.000Ft
200.000 Ft felett
14. ábra: Magyar termék, mint befolyásoló tényező megoszlása nettó jövedelem szerint (%; n=195)
A nettó 120.000- 200.000 forintos nettó jövedelemmel rendelkezők 65%, a 200.000 Ft feletti nettó jövedelemmel rendelkezőknek pedig 78%-a vallja, hogy fontos számára a magyar termék tényező vásárlási döntésének meghozatalakor.
IV.2.3 Tej- és tejtermékek vásárlási gyakorisága A megkérdezetteknek egy hatrészes skálán kellett bejelelniük, hogy a felsorolt termékeket milyen gyakorisággal vásárolják. 70% 60% Naponta 50%
2- 3 naponta
40%
Hetente Havonta
30%
Évente
20%
Soha
10% 0% Tej
Vaj (nem margarin)
Vajkrém
Tejföl
Sajtok
Kefir
Tejszín (tejalapú kávé-, hab-, főző-)
Túró
Joghurt Tejdesszert Ízesített tej (natúr, (kakaó, gyümölcs, karamellás ízesített) ital)
15. ábra: Tej és tejtermékek vásárlási gyakorisága (%; n=195)
Megállapítható, hogy tejet általában naponta, de legkevesebb hetente vásárolunk. Vajkrémet, tejszínt és túrót a legtöbben havonta tesznek a kosarukba, míg tejfölt hetente. Igen kedveltek a különféle sajtok is a lakosság körében, hiszen vásárlásukra többnyire hetente kerül sor. Vajat általánosan hetente vagy havonta, joghurtot pedig 2-3 naponta, hetente vásárolunk. Ami a kefir és tejdesszert vásárlást illeti, a lakosság igencsak megosztott: vannak, akik 2-3 naponta szerzik be ezen termékeket, míg sokan sosem vásárolnak belőlük. A sort mondhatni az ízesített tej zárja, a legtöbben egyáltalán nem vásárolják meg őket, melynek legfőbb oka feltehetően az, hogy bármelyikük könnyedén elkészíthető otthon is, saját ízlés szerint. 60
Kutatásom során az is kiderült, hogy a válaszadók legkevesebb évente fogyasztanak sajtokat, túrót pedig maximum 2-3 naponta. A leggyakrabban vásárolt termék pedig a tej. Megállapítható tehát, hogy a lakosság többsége vásárol, és feltehetően fogyaszt is valamilyen tejterméket. 30% 24%
25% 20% 13%
15% 10% 5% 0%
1%
1%
2%
3%
4%
5%
4%
6%
Te j
Sa j to k s, íz es íte tt)
(n at úr
,g yü m öl c
Ke f ir Te jd es sz er t Jo gh ur t
Va jk (te ré ja m la Íz pú es íte ká Te tt vé te jfö -, j( ha l ka b ka -, ó, fő ző ka -) ra m Va el lá j( s ne ita m l) m ar ga ri n )
Te js zí n
Tú ró
0%
16. ábra: A különböző tejtermékeket naponta vásárlók aránya (n=195) 45%
39%
40% 35% 30% 23%
25% 17%
20% 13%
15% 8%
10% 5%
14%
0%
2%
1%
2%
3%
Va (te j( ja ne Tú la m pú ró m ká ar vé ga -, ri n ha ) b,f őz ő) Va jk Íz ré es m íte tt te Ke j( Te f ir ka ka jd es ó, sz ka er ra t m el lá s ita l)
Te s, j íz es íte tt) Te js zí n
Jo gh ur t
(n at úr
,g yü m öl c
Te jfö l
Sa j to k
0%
17. ábra: A különböző tejtermékeket egyáltalán nem vásárlók aránya (n=195)
A fogyasztási gyakoriságok értékelésénél felfigyeltem arra, hogy az „Egyéb, éspedig” választási lehetőséget kihasználva sokan jelezték rajongásukat a túró rudi, a krémtúró vagy
61
éppen a fagylalt iránt. Ez arra enged következtetni, hogy a lakosság nagy része nincs tisztában azzal, hogy mely tejtermékek is tartoznak valójában a tejdesszert megnevezés alá.
IV.2.4 Tej- és tejtermékvásárlás közvetlen értékesítésből A hipotézisem, miszerint a közvetlen értékesítési formák igen kedveltek a lakosság körében, csak részben igazolódott be. 90%
80%
80% 70%
78%
67%
63%
61%
60% 50% 40%
37%
30%
IGAZ
39%
33%
HAMIS 20%
22%
20% 10% 0% Környékünkön Vásároltam már Rendszeresen Szívesen Idegenkedem a kapható házi, házi, vásárolok házi, vásárolnék házi, házi tejtől. közvetlenül a közvetlenül a közvetlenül a közvetlenül a termelőtől termelőtől termelőtől termelőtől származó tej. származó tejet. származó tejet. származó tejet.
18. ábra: A házi tejet vásárlók és nem vásárlók megoszlása (n=195)
Az ábra adataiból kiderül, hogy a válaszadók 67%-a vásárolt már házi, közvetlenül a termelőtől származó tejet, ám csak 20%-uk rendszeres vásárló. Ez feltehetően abból fakad, hogy a megkérdezettek „csupán” 63%-a lakik olyan helyen, amelynek környékén kapható lenne házi tej. Véleményem szerint azonban a döntő ok a megkérdezettek tájékozatlansága, hiszen, ha nincs is tehenészet minden településen, vagy nem is jár mindenhol tejeskocsi, a piacokon és vásárcsarnokokban rendszerint megtalálhatóak ezen termékek. A válaszadók 39%-a viszont nem is vásárolna szívesen házi tejet, sőt, 22%-uk idegenkedik is attól. Többeknek egyszerűen nem ízlik, mert már hozzászoktak a „bolti” tej ízéhez, sokan panaszkodnak a magas zsírtartalomra, ám a legtöbben mégis a minőségét kérdőjelezik meg, már ami higiéniát, a hőkezelést, a tartósítást, a szállítást és a tárolást illeti. A megkérdezettek úgy érzik, nem lehetnek biztosak a termék eredetét illetően, azokat ellenőrizetlennek tartják. Az elmondottakból levonható az a következtetés, hogy a vásárlói-fogyasztói tájékoztatás növelésével fokozni lehetne a házi tej kedveltségét, ami gyakoribb és esetleg több fogyasztáshoz is vezethetne.
62
A közvetlen értékesítés egy másik ágára, a tejautomatán keresztül történő eladások kedveltségére vonatkozó hipotézisemet a válaszadók sajnos cáfolták. 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%
95% 85% 71%
69% 47%
53%
IGAZ
31%
29%
HAMIS
15% 5% A környékünkön Még sosem Vásároltam már Rendszeresen található találkoztam tejautomatából. vásárolok tejautomata. tejautomatával. tejautomatából.
Sosem vásárolnék tejautomatából.
19. ábra: A tejautomatából vásárlók és nem vásárlók megoszlása (n=195)
A feltételezés, miszerint a tejautomata elterjedőben van hazánkban, azonban megállja a helyét: az ábra adataiból kiderül, hogy a válaszadók 31%-ának lakókörnyezetében megtalálható a közvetlen értékesítés ezen formája. Elmondható, hogy a lakosság közel fele (53%) már találkozott tejautomatával. Az ebből történő vásárlás azonban egyelőre nem túl népszerű: a megkérdezetteknek csupán 15%-a vásárolt már ilyen módon, és csak 5%-uk rendszeres vásárló. Sajnálattal tapasztaltam, hogy a válaszadók 29%-a nem is vásárolna szívesen tejet automatából. Ennek oka feltehetően szintén a korábban már említett ellenőrzöttségi és higiéniai kifogásokkal lehet összefüggésben.
IV.2.5 Tej- és tejtermékvásárlás különös tekintettel a márkákra Kutatásom során szerettem volna kideríteni, hogy a lakosság milyen márkájú tejtermékeket is tesz a kosarába. Pontosan arra kerestem a választ, hogy ha azt állítják, odafigyelnek, hogy mely termékeket választják, mert fontos számukra a magyar termelők támogatása, az a gyakorlatban is így van-e. Tudják-e ténylegesen, hogy mely tejtermék magyar tejtermék? Mindezekre a következő kérdésekkel próbáltam fényt deríteni: A felsorolt márkák közül: A. Melyeket vásárolta már? B. Melyeket vásárolja rendszeresen? C. Melyeket vásárolná meg szívesen? D. Ön szerint melyik magyar termék? 63
A kutatásomban a magyar tejtermék kifejezés a magyar gyártók által magyar alapanyagból előállított termékekre vonatkozott. Tej 80% 70% 60% 50%
Vásárolta már Rendszeresen vásárolja Szívesen vásárolná Magyar terméknek vélt
40% 30% 20%
Tolle
Zöldfarm
Pilos
Parmalat
Mlieko Milk
Mizo
Minna
MagicMilk
Magyar tej
Jásztej
Landmilch
Garabonciás
Fittej
Farmer
Alpiland
Cserpes
Alföldi tej
0%
Saját márkák
10%
20. ábra: Mely márkák kerülnek a bevásárlókosarakba, melyek magyar termékek? – TEJ (n=195)
A válaszadók több mint fele vélte helyesen úgy, hogy a Cserpes (65%), Garabonciás (70%), Jásztej (66%) és Zöldfarm (51%) márkák magyar terméket rejtenek, és csak egy kicsivel kevesebb szavazatot kaptak az Alföldi (43%) és Magyar tej (49%) márkák. Kevesen tudták viszont, hogy az általam történt megfogalmazásban magyar termék a Tolle (25%), a Minna (15%), a MagicMilk (17%), a Fittej (32%), valamint a saját márkák nagy része, többek között a SPAR Budget tej (15%) is. A többi felsorolt termék viszont tévesen kapott szavazatot. A leggyakrabban vásárolt márkák a Tolle (54%), a Parmalat (50%), a Mlieko Milk (57%), a Landmilch (60%), valamint a saját márkák (53%). Elmondható, hogy a válaszadók többsége nem hű egy-egy márkához, már ami a rendszeres vásárlásokat illeti. A „szívesen vásárolná”-verseny győztese a MagicMilk. Egyéb, a válaszadók által vásárolt márka a Sissy, amely azonban a Penny Market üzletlánc saját márkája.
64
Vaj (nem margarin) 80% 70% 60%
Vásárolta már
50%
Rendszeresen vásárolja
40%
Szívesen vásárolná
30%
Magyar terméknek véli
20% 10% Nádudvari
Montice
Mizo
Milli Perfecto
Meggle
Magyar teavaj
Lurpak
Kunsági
Kerrygold
Cserpes
Bakony
Saját márkák (pl.: Spar
0%
21. ábra: Mely márkák kerülnek a bevásárlókosarakba, melyek magyar termékek? – VAJ (n=195)
A leggyakrabban vásárolt vajmárkák a saját márkák (56%), a Meggle (55%), a Milli (41%) és a Mizo (43%). A vaj esetében sem mondható el, hogy a vásárlók kiemelten ragaszkodnának egy-egy márkához, a rendszeresen vásárolt márkák közül egy sem emelkedik ki szembetűnően. A válaszadók többsége tekint helyesen a Cserpes (69%), a Kunsági (52%) és a Nádudvari (57%) márkákra, mint magyar termékekre, kevesebb szavazatot kapott viszont a Bakony (40%), illetve a Magyar teavaj (44%), a saját márkákat pedig csak a válaszadók 13%-a véli magyarnak. A többi felsorolt márka nem magyar terméket rejt. A vásárlók a legszívesebben Montice vajat tennének kosaraikba. Vajkrém 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Saját márkák (pl.: Spar Budget, Tesco Value… stb.)
Alföldi
Créme Bonjour
Medve
Milli Life+
Parmalat
Sole Gustoso
Vásárolta már
Rendszeresen vásárolja
Szívesen vásárolná
Magyar terméknek véli
22. ábra: Mely márkák kerülnek a bevásárlókosarakba, melyek magyar termékek? – VAJKRÉM (n=195)
65
A megkérdezettek többsége helyesen vélte az Alföldi (51%) márkát magyarnak, azt viszont kevesen tudták, hogy a Medve (35%) és a saját márkák (13%) is ebbe a körbe tartoznak. A többi felsorolt márka nem magyar termék. A leggyakrabban vásárolt márkák a saját márkák (53%), a Créme Bonjour (54%) és a Parmalat (43%). A rendszeresen vásárolt márkák közül talán a saját márkákat (24%) és a Medvét (21%) mondhatjuk kiemelkedőnek. A válaszadók legszívesebben a Sole Gustoso márkát vásárolnák meg. Tejföl 80% 70% 60% Vásárolta már
50%
Rendszeresen vásárolja
40%
Szívesen vásárolná
30%
Magyar terméknek véli
20% 10%
Zöldfarm
Tolle
Mizo
Minna
Milli Perfecto
Magyar tejföl
Kunsági
Farmer
Dráva (kancsós
Danone
Cserpes
Bakony
Alföldi
Saját márkák
0%
23. ábra: Mely márkák kerülnek a bevásárlókosarakba, melyek magyar termékek? – TEJFÖL (n=195)
A leggyakrabban vásárolt tejfölök a saját márkák (49%), a Danone (50%), a Minna (43%), a Mizo (47%) és a Tolle (46%), a rendszeres vásárlásokat tekintve pedig a saját márkák (36%) emelkednek ki. A válaszadókat nem vonzza különösen egyik márka megvásárlása sem, talán a Milli (30%) és a Zöldfarm (30%) mondható kissé kiemelkedőnek. A válaszadók többsége helyesen vélte úgy, hogy a Cserpes (69%), a Dráva (65%), a Kunsági (55%), a Magyar tejföl (54%), valamint a Zöldfarm (64%) márkák magyar termékek. A megkérdezettek 42%-a gondolja jól továbbá, hogy az Alföldi és a Bakony tejfölök is ezen kategóriába tartoznak, ám 40%-uk nem elég informált, hiszen a Farmer tejfölt is ide sorolták. Ismét kevés szavazatot kaptak a magyar Tolle (30%), Minna (30%), valamint a saját márkák (9%). A többi felsorolt márka nem magyar termék. Egyéb, a válaszadók által említett márkák: Pilos, Jásztej (amely magyar termék), Sissy.
66
Sajtok 80% 70% 60%
Vásárolta már Rendszeresen vásárolja Szívesen vásárolná Magyar terméknek véli
50% 40% 30% 20% 10%
Tolle
Tihany
Szarvasi
Sole Zorba
Président
Pannónia
Medve
Mackó
Lapka
Karaván
Garabonciás
Fitaki
Egedius
Cserpes
Camping
Bakony
Saját
0%
24. ábra: Mely márkák kerülnek a bevásárlókosarakba, melyek magyar termékek? – SAJTOK (n=195)
A leggyakrabban vásárolt sajtmárkák a saját márkák (53%), a Fitaki (52%) és a Lapka (58%); tőlük csupán kevéssel marad le a Camping (47%), a Karaván (47%), a Mackó (40%), a Président (45%) és a Tolle (49%). A rendszeresen vásárolt márkák terén a legtöbben a Medve (24%) sajthoz, illetve a saját márkákhoz (26%) ragaszkodnak. A megkérdezett vásárlók legszívesebben az Egedius (47%) és Président (45%) márkákat próbálnák ki. A válaszadók helyesen vélték a Cserpes (73%), a Garabonciás (74%), valamint a Szarvasi (52%) sajtmárkákat magyarnak. Meglepett viszont az elemzés során, hogy a Tolle (21%), a Tihany (38%), a Pannónia (38%), a Medve (30%), a Mackó (36%), a Karaván (25%), az Egedius (29%), a Bakony (38%) és a saját márkák (15%) olyan kevés szavazatot kaptak. A többi felsorolt terméket tévesen vélik a fogyasztók magyar terméknek. A Président márka egy válaszadó szerint sem magyar terméknek. Egyéb, a válaszadók által említett márka a Füredi sajt, mely a Kuntej Zrt. által gyártott magyar termék.
67
Kefir 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Saját márkák (pl.: Spar Budget, Tesco Value… stb.)
Alföldi
Bakony
Vásárolta már
Cserpes
Kunsági
Danone
Rendszeresen vásárolja
Milli
Mizo
Szívesen vásárolná
Parmalat
Magyar terméknek véli
25. ábra: Mely márkák kerülnek a bevásárlókosarakba, melyek magyar termékek? – KEFIR (n=195)
A leggyakrabban vásárolt kefir márkák a saját márkák (48%), a Danone (48%) és a Milli (44%). Rendszeresen vásárolt márkák terén a legtöbben a saját márkákat (29%) teszik kosaraikba. A vásárlók kiemelkedően egyik márka iránt sem érdeklődnek. Magyar márkának véli (helyesen) a válaszadók többsége a Cserpes (74%) és a Kunsági (64%) márkákat, melyektől kevés szavazattal maradnak csak el az Alföldi (49%) és a Bakony (44%) márkák. Jóval kevesebben tudják azonban a saját márkákról (17%), hogy nagy részük magyar termék. Tejszín (kávé-, hab-, főző-) 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Saját márkák (pl.: Spar Budget, Tesco Value… stb.)
Completa
Cserpes Habtejszín Hochw ald
Vásárolta már
Hulala
Meggle
Rendszeresen vásárolja
Milkland
Oké
Milli Perfecto
Szívesen vásárolná
Président
Turm
Magyar terméknek véli
26. ábra: Mely márkák kerülnek a bevásárlókosarakba, melyek magyar termékek? – TEJSZÍN (n=195)
A válaszadók több mint fele vélte helyesen úgy, hogy a Cserpes (77%) márka magyar terméket rejt, jóval kevesebb szavazatot kaptak viszont a saját márkák (20%). A többi felsorolt termék tévesen kapott szavazatot. A válaszadók a Turm, a Président, a Milkland és a Hochwald márkákról tudták biztosan állítani, hogy nem magyar termékek.
68
Elmondható, hogy a válaszadók többsége nem hű egy bizonyos márkához, egyiket sem vásárolták kiemelkedően sokan rendszeresen. A „szívesen vásárolná”-verseny győztesei a Président (85%) és a Turm (86%) márkák. Egyéb, a válaszadók által vásárolt márkák a Parmalat és a Smetana, melyek közül egy sem magyar termék. Túró 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Saját márkák (pl.: Spar Budget, Tesco Value… stb.)
Bryndza
Cserpes
Garabonciás
Vásárolta már
Kisteleki
Milkland
Rendszeresen vásárolja
Mizo
Montice
Szívesen vásárolná
Nádudvari
Zöldfarm
Magyar terméknek véli
27. ábra: Mely márkák kerülnek a bevásárlókosarakba, melyek magyar termékek? – TÚRÓ (n=195)
A leggyakrabban vásárolt túrómárkák a saját márkák (54%), a Bryndza (43%), és a Mizo (45%). A túró esetében sem mondható el, hogy a vásárlók kiemelten ragaszkodnának egy-egy márkához: a leginkább rendszeresen vásárolt márkák a saját márkák (30%), a Milkland (29%) és a Bryndza (26%). A válaszadók többsége tekint (helyesen) a Cserpes (68%), a Garabonciás (77%), a Kisteleki (75%) és a Zöldfarm (63%) márkákra, mint magyar termékekre, kevesebb szavazatot kapott viszont a Nádudvari (45%), a saját márkákat pedig csak a válaszadók 11%-a véli magyarnak. A Montice márkáról a válaszadók biztosan állították, hogy nem magyar termék és a többi felsorolt márka sem magyar terméket rejt. A vásárlók a legszívesebben Montice túrót tennének kosaraikba. Egyéb, a válaszadók által vásárolt márkák a Farmer, a Magyar túró, az Alföldi, az Oké és a Bakony, melyek közül a Farmer és az Oké nem magyar termékek.
69
Joghurt (natúr, gyümölcs, ízesített) 90% 80% 70% 60%
Vásárolta már
50%
Rendszeresen vásárolja
40%
Szívesen vásárolná Magyar terméknek véli
30% 20%
Szívecske
Sole Flört
Seraph
Pro-X
Müller
Mövenpick
Kistejes
Jogobella
Garabonciás
FruFru
Fasten
Cserpes
Saját márkák (pl.:
0%
Danone (Activia,
10%
28. ábra: Mely márkák kerülnek a bevásárlókosarakba, melyek magyar termékek? – JOGHURT (n=195)
A megkérdezettek többsége helyesen vélte a Cserpes (66%), a Garabonciás (77%) márkákat magyarnak, azt viszont kevesen tudták, hogy a saját márkák (17%) is ebbe a körbe tartoznak. A többi felsorolt márka nem magyar termék, még az oly sok szavazatot kapott Kistejes sem, amely szlovák szomszédunktól származik. A válaszadókat valószínűleg a magyaros márkanév tévesztette meg. A leggyakrabban vásárolt joghurtmárkák a saját márkák (59%), a Jogobella (57%), a Mövenpick (54%), a Müller (59%) és a Sole Flört (51%). A rendszeresen vásárolt márkák közül a Danone (37%) termékei emelkednek ki. A válaszadók legszívesebben a Fasten (50%) és a Por-X (55%) márkákat vásárolnák meg. Egyéb, a válaszadók által vásárolt márkák a Milfina és a Milli, melyek közül egyik sem magyar termék.
70
Tejdesszert 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20%
Vásárolta már
Rendszeresen vásárolja
Szívesen vásárolná
Nesquik (Mousse… stb.)
Zott (Monte, Szívecske puding,
Prima Tornado
Hochwald (Grízpuding… stb.)
Alföldi (Krémtúró… stb.)
Milli Mia (Krémtúró, Piruet, Túróvarázs,
Müller (Milchreis… stb.)
Sole (Update puding… stb.)
Danone (Danonino, Krémtúró, Danette,
Kistejes (Kakaós desszert,
Bakoma (Sonata, Bakus… stb.)
Maroni (GesztenyeMarci…
Marolli Gesztnyerúd
Mizo (TúróRudi… stb.)
Milka (SuperRudi… stb.)
Pöttyös (TúróRudi, Pont2, Guru… stb.)
Kinder (Pingui, MaxiKing,
Milkland (Tejberizs, Puding… stb.)
Saját termékek (pl.: Spar Budget
0%
Cserpes (vaníliás krémtúró… stb.)
10%
Magyar terméknek véli
29. ábra: Mely márkák kerülnek a bevásárlókosarakba, melyek magyar termékek? – TEJDESSZERT (n=195)
A leggyakrabban vásárolt tejdesszertek a saját márkák (64%), a Milkland (53%), a Kinder (52%), a Milka (60%), a Müller (50%), a Milli Mia (50%), a Zott (65%) és a Nesquik (53%). A rendszeres vásárlásokat tekintve egy márka sem emelkedett ki különösebben. A válaszadók legszívesebben a Bakoma (78%), a Hochwald (59%), valamint a Prima Tornado márkákat próbálnák ki. A megkérdezettek többsége helyesen vélte úgy, hogy a Cserpes (65%) és az Alföldi (54%) márkák magyar termékek, nem voltak már viszont ilyen biztosak a Maroni (44%) márkát illetően. A megkérdezettek 72%-a viszont a Kistejes tejdesszerteket is a magyar termékek közé sorolták, tévesen. Ismét kevés szavazatot kaptak a saját márkák (17%), továbbá a Marolli Gesztenyerúd (32%), mely magyar termék. A többi felsorolt márka nem az. Egyéb, a válaszadók által említett magyar márka a Kockás túrórúd.
71
Ízesített tej 90% 80% 70% 60%
Vásárolta már
50%
Rendszeresen vásárolja
40%
Szívesen vásárolná
30%
Magyar terméknek véli
20% 10%
Zöldfarm Bio kakaó
Tolle
Oké (kakaó, karamella
Mizo (Boci, Kakaó)
Fittej
Cserpes
Saját márkák (pl.: Spar
0%
30. ábra: Mely márkák kerülnek a bevásárlókosarakba, melyek magyar termékek? – ÍZESÍTETT TEJ (n=195)
A válaszadók több mint fele vélte helyesen úgy, hogy a Cserpes (80%), a Fittej (53%) és a Zöldfarm (71%) márkák magyar terméket rejtenek. Jóval kevesebb szavazatot kapott viszont a Tolle (43%), valamint a saját márkák (31%). A többi felsorolt termék az általam történt megfogalmazásban nem magyar termék. A leggyakrabban vásárolt márkák a saját márkák (46%), valamint az Oké (42%), de egy márka sem emelkedett ki a rendszeresen vásárolt kategóriában. Legszívesebben vásárolt márka sincs tulajdonképpen, a legtöbb voksot a Fittej (26%) és a Zöldfarm (25%) kapta. Egyéb, a válaszadók által vásárolt márkák a Milli, az Alföldi, a Mars, a Dove, a Milky és a Bakony, melyek közül a Bakony és az Alföldi magyar termékek.
IV.3. Következtetések, javaslatok A lakosság tejtermék vásárlás során a minél jobb minőséget keresi a lehető legkedvezőbb áron. Ez, azt hiszem kutatás nélkül is egyértelmű. A magyar tejtermékek marketingjének erősítésével, azok valós beltartalmi értékeiről való jobb tájékoztatással és oktatással, ha a piac nem is bővíthető, de átstrukturálható: egy tudatos fogyasztó réteg „kinevelésével” növelhető lenne a fogyasztás, mely mind a hazai tejipari vállalatoknak, mind a termelőknek egyaránt kedvezne. Különösen igaz ez a gazdasági válságból való kilábalás jelenlegi, kezdeti szakaszára: az emberek, úgy vélem egyre többet mernek költeni.
72
Az emberek nagy része nincs tisztában azzal, hogy mely termékek a magyarok valójában: kérdőívem márkákat érintő kérdéseit illetően egy alkalommal sem állította a válaszadók 100%-a, hogy az adott termék magyar termék. Napjainkban elegendő, ha az előállítási fázis valamely része Magyarországon zajlik, máris ráütik a csomagolásokra: „Magyar termék”. A fogyasztók jelentős része abban a hiszemben vásárol egyes márkákat, hogy magyar terméket fogyaszt: elegendő egy magyar hangzású márkanév, vagy egy „Magyar minőség” felirat, a vásárlókat már ezzel is könnyű megtéveszteni. Mindenekelőtt szükség lenne egy egységes magyar termék-jelzésre, mely egyértelműen bizonyítaná, hazai terméket fogyasztunk.
73
V. JÖVŐKÉP, ÖSSZEGZÉS Ebben az évtizedben jelentős változásokat tapasztalhattunk a tejtermelés és –értékesítés területén. Napjainkban már sem a hazai tejtermelés, sem a feldolgozás nem tartozik a sikeres és kifizetődő tevékenységek közé. A csökkenő árak, a csökkenő tehénszám, a felmondott szerződések miatt nem vethető a termelők szemére, ha csökkentik vagy megszüntetik veszteséges tevékenységüket. Ez azonban további jelentős létszámleépítéshez vezethet, az elbocsátott dolgozók pedig nehezen tudnak majd újra elhelyezkedni. A mindenkori magyar kormánynak jóval erőteljesebb érdekérvényesítő politikát kellene folytatnia a magyar mezőgazdaság, ezen belül a tejágazat gondjainak megoldása érdekében. A tejágazat válsága ugyanis a problémák együttes kezelésével oldható csak meg. Több oldalról kell segíteni mind a gazdálkodókat, mind pedig a feldolgozókat: 1. „Termelői oldal: -
gazdálkodási feltételek javítása (bonyolult szabályozórendszer egyszerűsítése, kedvezőbb, kiszámítható adózási feltételek, hitelhez jutási feltételek javítása, direkt értékesítési rendszerek támogatása),
-
átlátható, bürokrácia- és politikamentes támogatási rendszer kialakítása,
-
helyben termelt élelmiszerek értékesítését segítő jogszabályi háttér megteremtése.
2. Feldolgozói oldal: -
exporttámogatási rendszer feltételeinek javítása,
-
hazai termékek marketingjének erősítése.
3. Fogyasztói oldal: -
egészséges élelmiszerek fogyasztására irányuló központi kampányok,
-
fenntartható fejlődést, tudatos vásárlói szokások terjedését megcélzó képzések, oktatások támogatása,
-
iskolatej program kiszélesítése… stb.” 94
A tej termelése, feldolgozása és fogyasztása egy olyan speciális terület, amely az EU jogszabályok, előírások megtartása mellett is támogatható. Ki kell használni azokat a lehető-
94
Dancs László (interjú)
74
ségeket az ágazat megsegítése érdekében, melyek a tudatos vásárlói szokások, a környezet fejlődésének fenntarthatósága, az emberi egészség védelme fejlesztésének területein rendelkezésre állnak. A tudatos vásárlói szokások terjedését megcélzó képzésekkel és oktatásokkal növelhető lenne a közvetlen értékesítési formák ismertsége és kedveltsége, mely egyelőre szinte minimális szinten áll. Különösen szükség lenne egy egyensúlyteremtő szabályozásra a tejpiaci szereplők között; ennek hiánya vezet ugyanis a szélsőséges árakhoz, valamint az import erősödő káros hatásaihoz. Az áruházláncoktól nem várhatjuk el, hogy profitorientált szervezet lévén a drágább termékeket vásárolják fel, ha azt máshonnan olcsóbban is beszerezhetik. Ugyanez a helyzet a hazánkban jórészt külföldi tulajdonú tejfeldolgozókkal: nemzeti érdekeink oldalán nem feladatuk fellépni. A gazdaságos és eredményes gazdálkodás viszont tisztességes felvásárlási árakat feltételez. Csakis állami (illetve uniós) segítségben bízhatunk tehát; abban, hogy sikerül az Európai Unió szabályaival nem összeférhetetlen megoldásokat találni. De bízhatunk-e valójában? Gondoljunk csak a privatizációs időszakra, hogy a magyar érdekeket hogyan lökték félre politikusaink a külföldi befektetők útjából. Pozitívumként értékelhetőek-e a nyújtott anyagi és egyéb költségcsökkentő támogatások? Az uniós támogatások odaítélését is talán minél inkább függetleníteni kellene a politikusok döntéseitől. Ezáltal csökkenhetne a pályázatokkal foglalkozó nagyszámú hivatali apparátus, akik révén jelentősen kisebb összegek jutnak el azokhoz, akiket az ténylegesen megillet. Nem is beszélve a visszaélésekről. Tény viszont az is, hogy „a támogatásokhoz szokott piacon csak akkor van fejlesztés, ha van támogatás.” 95 Ez az állítás különösen igaz egy átlagos magyar gazdára, aki „azt várja, hogy mikor lesz újra támogatás, s akkor majd beruház. Ha nincs támogatás, akkor megáll az élet a fejlesztések terén.”96 Ez sem tovább járható út. Ami a kvótaemeléseket illeti, fontos szem előtt tartani, hogy azok a kvótarendszer 2015-ös megszűntetését célozzák, mellesleg az országok zöme nem is tudja kitölteni kvótáit. „A kvótarendszer már egyáltalán nem tölti be termelésszabályozó szerepét, ez alól csak né-
95
Boródi Gábor: Dilemmák a beruházási támogatások körül (Tejipari Hírlap, Budapest, 2009. június, XXXVI. évfolyam, 3. szám, 2. oldal) 96 Boródi Gábor: Dilemmák a beruházási támogatások körül (Tejipari Hírlap, Budapest, 2009. június, XXXVI. évfolyam, 3. szám, 2. oldal)
75
hány kisebb EU tagállam jelent kivételt.”97 Márpedig valamilyen szabályozó rendszerre továbbra is szükség lenne. Természetesen az sem segít, hogy a gazdasági válság hatására mérsékeltté váló fizetőképes kereslet következtében kicsi a hazai vásárlóerő és az ő érdeklődésük is inkább az olcsóbb külföldi termékek irányába fordult. A vidéki lakosság inkább odafigyel arra, hogy magyar tejterméket vásároljon, ellentétben városi társaikkal. Összességében persze a vásárlási döntéseket inkább az ár határozza meg. Ez alól talán csak a közép- és felsőosztályokba tartozó lakosság a kivétel, akik megengedhetik maguknak a drágább termékeket. A külföldi gyártókat is meg lehet érteni, hogy többlettermelésükhöz az újabb tagországokban keresnek piacot: inkább nálunk értékesítenek olcsón, mint hogy saját hazájukban nyomják le az árakat. De nem nyelhetjük le folyton mi a békát! Egyértelmű, hogy a magyar ágazat minőség, hozam, hatékonyság és költségek tekintetében bármikor versenyképes az európaival. „Magyar tejterméket kell vásárolni és fogyasztani, az összes engedéllyel és uniós támogatással rendelkező iskolatej programot pedig az önkormányzatokkal együtt meg kell végre valósítani. Emellett pedig empatikusabbnak kell lenni a magyar termelőkkel. Nem szabad hagyni elfogadni – és főleg nem előidézni – a magyar termelés további csökkenését, esetleges megszűnését, mert attól még nem lesz tartósan olcsó a helyébe lépő import.”98
97
Dr. Nyárs Levente: Közös piaci szabályozás és a tejpiac. In: http://www.mmgpiac.hu/node/39 Nagy Z.: Remény ébred a tejágazat szereplőiben (Mezőhír, Kecskemét, 2009 június, XIII. évfolyam, 6. szám, 122. oldal) 98
76
Irodalomjegyzék BIHARI Tamás: Felvásárlás az önköltségi ár alatt – Új utakat keresnek a tejtermelők. Haszon Agrár, 2009 március, Budapest, III. évfolyam, 2. szám, 46. oldal. BORÓDI Gábor: Dilemmák a beruházási támogatások körül. Tejipari Hírlap, 2009. június, Budapest, XXXVI. évfolyam, 3. szám, 2. oldal. CSELÉNYI György: Bottyán Imre: „A tejgazdaság helyzete 1992 óta csak romlott, azóta a magyar táj nagyrészt jószágmentesé vált”. Tejipari Hírlap, 2010, Budapest, XXXVII. évfolyam, 1. szám, 5. oldal. Dr. FARKAS György - BÉCSY László: Felkészülés az EU-csatlakozásra a magyar tejágazatban, Európai Agrárpolitika Kft; 2000., Budapest, 47., 59. és 77. oldal. FLÓRIÁN Zoltán: Tejipar: Tejföl nélkül, avagy válaszút előtt a magyarországi tejipar, Rabobank Hungária Rt., 1997 március, Budapest, 10., 13. és 14. oldal. Flórián Zoltán: Élet, erő, versengés, avagy pozícióharc a magyar tejpiacon, Rabobank Hungária Rt., 1999. június, Budapest, 12. oldal. FVM K.M.: Tej és tejtermék piacának szabályozása az Európai Unióban. Termékmix, 2004. május, Budapest, XII. évfolyam; 4. szám, 22. oldal GYÜKERI Mercédesz: Tej: Újabb uniós támogatás. Világgazdaság, 2009. október 20., Budapest, 41. évfolyam, 202. (10214) szám, 8. oldal. HASZON AGRÁR, 2009. március, Budapest, III. évfolyam; 2. szám, 6. oldal. KELEMEN Zoltán: Görbe bögre. Heti Világgazdaság, 2009. január 24., Budapest, XXXI. évfolyam, 4. szám, 64 oldal. Dr. KLENK Zsolt: Tejet – az automatából. Mezőhír, 2009. április, Kecskemét, XIII. évfolyam, 4. szám, 86. oldal. KLIMITS Gabriella - Dr. POPP József: Közös piaci rendtartások hazai alkalmazása - Tej és tejtermékek, Perfekt Tanácsadó Oktató és Kiadó Rt., 2003, Budapest, 9., 10., 11., 19., 25., 30-31. oldal. KOVÁCS Zoltán: Ráfizetés helyett feldolgozás. Kistermelők lapja, 2009. február, Budapest, 53. évfolyam, 2. szám, 23. oldal. MERÉNYI Imre - LENGYEL Zoltán: Tejgazdasági kézikönyv, GAZDA Kistermelői Lapés Könyvkiadó Kft., 1996; Budapest, 368. és 369. oldal. Dr. MÉSZÁROS Gyula - KERESZTES Júlia: Az ellenőrzött tehénállomány mutatói 2008 – 2. rész. Agro Napló, 2009. június, Pécs, XIII. évfolyam, 6. szám, 82. oldal. Dr. MÉSZÁROS Gyula - KERESZTES Júlia: A tejtermelés-ellenőrzött tehén-állományunk telepenkénti létszáma és tulajdonosi szerkezete. Agro Napló, 2009. augusztus, Pécs, XIII. évfolyam, 8. szám, 86. oldal. Dr. MILE Sándor: Az EU-csatlakozás várható hatása a magyar tejgazdaságra. Tejipari Hírlap, 2003. október, Budapest, XXX. évfolyam, 5. szám, 5. oldal. M.S.: Tejgazdaságunk felkészülése az EU-tagságra. Tejipari Hírlap, 2003. december, Budapest, XXX. évfolyam, 6. szám, 1. és 2. oldal. MUNKATÁRSUNKTÓL: Számok, tények az agrárgazdaságból. Magyar Állattenyésztők Lapja, 2009. augusztus, Budapest, XXXVII. évfolyam, 8. szám, 12. oldal. 77
NAGY Z.: Remény ébred a tejágazat szereplőiben. Mezőhír, 2009. június, Kecskemét, XIII. évfolyam, 6. szám, 122. oldal. NZ.: Ismét mélyponton a tejágazat. Mezőhír, 2009. március, Kecskemét, XIII. évfolyam, 3. szám, 134. oldal. NZ.: A víznél is olcsóbb már a tej. Mezőhír, 2009. augusztus, Kecskemét, XIII. évfolyam, 8. szám, 113. oldal. O. HORVÁTH György: Tejet és veszteséget fejnek. Szabad Föld, 2009. március 13., Budapest, 65. évfolyam, 11. szám, 15. oldal. SZABÓ Márton: Vertikális koordináció az Európai Unió és Magyarország tejgazdaságában, AKII, 1999. 9. szám; 36-37., 55, 56. és 63. oldal. Dr. SZAJKÓ László: Szakosított tejtermelés. Mezőgazdasági Kiadó; Budapest, 1984.; 14. és 26. oldal. Dr. SZENES Endréné: Tejfeldolgozás kisüzemben, INTEGRA-PROJEKT Kft, 1995., Budapest, 18. oldal. TEJ TERMÉKTANÁCS: Tejpiaci figyelő. Tejipari Hírlap, Budapest, 2008. október, XXXV. évfolyam, 5. szám, 4. oldal. UDOVECZ Gábor - POPP József - POTORI Norbert: Alkalmazkodási kényszerben a magyar mezőgazdaság. Agrárgazdasági tanulmányok, AKII, Budapest, 2007., 7. szám; 11. oldal. VARGA Gábor: Csökkenő vágósertés- és baromfi-, növekvő tej- és tojásértékesítés. Kistermelők lapja, Budapest, 2009. február, 53. évfolyam 2. szám, 32. oldal. VG: Nincs azonnali segítség. Világgazdaság, Budapest, 2009. október 6., 41. évfolyam, 192. (10204.) szám, 5. oldal. VG: „Gyanús” reformok a költségvetésben. Világgazdaság, Budapest, 2009. október 26., 41. évfolyam, 205. (10217) szám, 5. oldal. WEISZ Miklós – KOVÁCS László: Agrár- és vidékfejlesztési programok Magyarországon (2007-2013) – elért és várható eredmények. Gazdálkodás, Budapest, 2007., 51. évfolyam, 4. szám, 60. oldal. (L-U): Egy év az Unióban. Tejipari Hírlap, Budapest, 2005. április, XXXII. évfolyam, 2. szám, 3. oldal. (MTI): Drasztikus áremelkedés. Tejipari Hírlap, Budapest, 2008. április, XXXV. évfolyam, 2. szám 3. oldal. (U): 2009-től kerül bevezetésre az SPS rendszer. Tejipari Hírlap, Budapest, 2008, április, XXXV. évfolyam, 2. szám, 3. oldal. (U): 2009-től új támogatási rendszer kerül bevezetésre: az SPS. Tejipari Hírlap, Budapest, 2008. augusztus, XXXV. évfolyam, 4. szám, 3. oldal. (UJVÁRI): Tiltakoznak az áfa-emelés ellen a tejtermelők és feldolgozók. Tejipari Hírlap, Budapest, 2006. augusztus, XXXIII. évfolyam, 4. szám, 1. oldal.
78
Horn Péter: Agrárgazdaság EU-kitekintéssel. http://www.mindentudas.hu/mindentudasegyeteme/horn/20030224horn16.html 2009. augusztus 23.)
In: (letöltve:
Szabóné Medgyesi Éva: Az agrártermékek külkereskedelme, in: Kollega Tarsoly István: Magyarország a XX. században. In: http://vmek.oszk.hu/02100/02185/html/332.html (letöltve: 2009. augusztus 9.) Balogh Viktória: Az élelmiszerfogyasztás tendenciáinak vizsgálata Magyarországon. In: http://www.animalwelfare.szie.hu/cikkek/200802/Marketingokonomia/AWETH2008494506.pdf (letöltve: 2009. augusztus 23.) Dr. Nábrádi András - Dr. Szűcs István - Grasselli Norbert: A tejtermelés gazdasági helyzete és kilátásai II. In: http://www.mezohir.hu/2004-05/27.html (letöltve: 2009. augusztus 15.) Tej Terméktanács: A Terméktanács bemutatkozik. In: http://www.tejtermek.hu/magunkrol (letöltve: 2009. augusztus 12.) Tej Terméktanács: Tejágazati helyzetkép és várható tendenciák. In: http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/agraragazat/2006/04/2006050817340287000000042 5.html (letöltve: 2009. augusztus 12.) Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány: http://www.avhga.hu/pid104/ (letöltve: 2009. augusztus 17.)
Cégismertető.
In:
Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány: http://www.avhga.hu/pid103/ (letöltve: 2009. augusztus 17.)
Cégismertető.
In:
1992. évi LXXXIII. törvény egyes elkülönített állami pénzalapokról. http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=8936 (letöltve: 2009. augusztus 17.)
In:
Juhász Péter. In: http://www.parlament.hu/naplo34/148/1480020.html (letöltve: 2009. augusztus 17.) TEJ TERMÉKTANÁCS In: http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/agraragazat/2006/04/2006050817340287000000042 5.html (letöltve: 2009. szeptember 10.) Csongrád Megyei Agrárkamara: Tej ágazat helyzete 2008 novemberében. In: http://www.csmak.hu/public/download.php?file_id=500 (letöltve: 2009. augusztus 27.) Dr. Nyárs Levente: Közös piaci szabályozás és http://www.mmgpiac.hu/node/39 (letöltve: 2010. szeptember 4)
a
tejpiac.
In:
Kopint – Tárki: Az agrárium helyzete és kilátásai 2008/2009 telén. In: http://fmcgpiackutatasok.blogspot.com/2009/02/az-agrarium-helyzete-es-kilatasai.html (letöltve: 2009. szeptember 10.) Agroland: Fogynak a tejtermelők, nem érezhető a tej alacsonyabb áfája. In: http://www.agroland.hu/?hir=5865 (letöltve: 2009. szeptember 10.) Mándi-Nagy Dániel: Agrárpiaci jelentések, Tej és tejtermékek (XIII. évf., 4. szám, 8. o.) In: www.aki.gov.hu (letöltve: 2010. szeptember 18.) Mándi-Nagy Dániel: Agrárpiaci jelentések, Tej és tejtermékek (XIII. évf., 7. szám, 9. o.) In: www.aki.gov.hu (letöltve: 2010. szeptember 18.) Mándi-Nagy Dániel: Agrárpiaci jelentések, Tej és tejtermékek (XII. évf., 12. szám, 4. o.) In: www.aki.gov.hu (letöltve: 2010. szeptember 18.) 79
Bruxinfo: Papíron kiosztották a tejpénzt a tagállamok között. http://www.bruxinfo.hu/cikk/20091207-papiron-kiosztottak-a-tejpenzt-a-tagallamokkozott.html (letöltve: 2010. szeptember 18.)
In:
BRUNIMAT KS 1300 DUO. In: http://www.brunimat.hu/images/p013_1_01.jpg (letöltve: 2009. október 12.) Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium: Tejpiaci helyzet, intézkedések. In: http://www.holstein.hu/hirek/tej%20fvm.pdf (letöltve: 2009. október 15.) MTI: Élelmiszer etikai kódex, a Lidl még gondolkodik. http://www.origo.hu/uzletinegyed/magyargazdasag/20090410-alairtak-az-elelmiszeretikai-kodexet.html (letöltve: 2009. október 16.)
In:
Gazdasági Versenyhivatal Kommunikációs Csoport: A GVH vizsgálja az élelmiszer etikai kódexet. In: http://www.gvh.hu/gvh/alpha?null&pg=72&m5_doc=5848 (letöltve: 2009. október 16.) MTI: Törvényszerű volt az élelmiszer etikai kódex bukása. In: http://www.fogyasztok.hu/cikk/20090828/forian_zoltan_torvenyszeru_volt_az_elelmiszer_ etikai_kodex_bukasa (letöltve: 2009. október12.) Tej-szív logó és oválkód. In: http://www.tejbar.hu/ (letöltve: 2009. október 24.) Bundeskartellamt: Fallbericht (Allgemeines Marktumfeld der Milchwirtschaft und aktuelle Fragen zu den rechtlichen Rahmenbedingungen). („Jelentés - A tejgazdaság általános környezete és aktuális kérdések a jogi keretfeltételekről”) In: http://www.bundeskartellamt.de/wDeutsch/download/pdf/Fusion/Fusion09/Kurzberichte/B 2-88-09-Fallbeschreibung.pdf (letöltve: 2009. október 22.) Milch: Kartellrecht reicht aus. („A kartelltörvény nem akadály”) In: http://www.dlzagrarmagazin.de/?redid=309885 (letöltve: 2009. október 22.) Kuhprämie für Milcherzeuger wird ausgezahlt. („Kifizetik a tehenek után járó juttatást”) In: http://www.dlz-agrarmagazin.de/praemie (letöltve: 2010. október 21.) Milchpreis-Kompromiss in Frankreich. („Kompromisszum a tejárakról Franciaországban”) In: http://www.agrarheute.com/?redid=303953 (letöltve: 2009. október 22.) Was der französische Landwirtschaftsminister wirklich plant. (A francia földművelésügyi miniszter tényleges tervei”) In: http://www.agrarheute.com/?redid=306164 (letöltve: 2009. október 22.) Pallaga Viktória (FVM): Tovább tüntetnek a tejtermelők Franciaországban. In: http://www.agroline.hu/hir/tovabb-tuntetnek-tejtermelok-franciaorszagban (letöltve: 2009. október 22.) Deutschland und Frankreich kündigen eigene Vorschläge an. („Németország és Franciaország javaslatokat jelentenek be”) In: http://www.dlz-agrarmagazin.de/?redid=308003 (letöltve: 2009. október 23.) Italy Pushes EU to Pay Milk Farmers to Quit. („Olaszország nyomása az Unióra: a tejgazdálkodással felhagyó gazdák kifizetése”) In: http://www.flex-newsfood.com/console/PageViewer.aspx?page=24912&str=ITALY (letöltve: 2009. október 21.)
80
Italy Drafts Milk Origin Label Decree for EU-Agmin. („Olasz tervek: uniós rendelet a tej eredetét igazoló címke bevezetésére”) In: http://www.flex-newsfood.com/console/PageViewer.aspx?page=25262&str=ITALY (letöltve: 2009. október 21.) 20 EU-Länder wollen schnellere Maßnahmen. („20 uniós ország követeli a gyorsabb intézkedést”) In: http://www.dlz-agrarmagazin.de/?redid=320836 (letöltve: 2009. október 21.) Beschlüsse und Forderungen auf einen Blick. In: http://www.agrarheute.com/index.php?redid=320840 (letöltve: 2009. október 21.)
81
Szabó Kata FFYIJB
A magyar tejágazat múltja és jelene. Lesz-e holnap?
1. számú melléklet
Interjú Dancs Lászlóval, a Körös-Maros Biofarm Kft. projektmenedzserével
1. A Körös-Maros Biofarm Kft-nél Önök mennyire érzékelik a kedvezőtlen tejpiaci helyzetet és a pénzügyi válságot? Stabilnak érzi a piacon betöltött helyüket? Társaságunk a magyar biotej-előállítás piacvezető cége. Piaci részesedésünk meghaladja az 50 %-ot, ötmillió litert meghaladó éves termelésünkkel helyzetünk stabilnak mondható. A megtermelt tejet két hazai feldolgozó és német, illetve olasz partnerek számára szállítjuk. A biotej után felárat fizetnek a feldolgozók, ami általában a konvencionális tej átlagárának 40 %-a. Ezzel a felárral kompenzálják az ökogazdálkodás magasabb termelési költségeit. A felvásárlási árak közel két éve tartó folyamatos csökkenése komoly gondokat okoz minden termelőnek, így nekünk is. A helyzetet bonyolítja, hogy a pénzügyi válság miatt egyre nehezebb hitelhez jutni, ilyen módon a finanszírozási problémák még élesebben jelentkeznek.
2. Mennyiért adják a tejet? Illetőleg mennyiért veszik Önöktől? 2007 decemberében a felvásárlási ár literenként 121 Ft volt, míg 2009 augusztusában 78 Ft. Ez a felvásárlási ár már nem nyújt fedezetet a termelési költségekre. A különbség 43 Ft, ami az éves tejmennyiséget figyelembe véve 215 millió Ft árbevétel kiesést eredményez. Külföldre lényegesen kedvezőbb feltételekkel szállítunk, a 28 eurocentes literenkénti exportárat azonban csak a megtermelt mennyiség csekély hányadánál tudjuk elérni, az export üzletek megkötése ugyanis egyre nehezebb. Direkt értékesítést is folytatunk kis mennyiségben (kb. évi 150 000 liter), az itt realizálható ár nettó 127 Ft. Az ország más területein magasabb a direkt értékesítésű tej ára, de itt figyelembe kell vennünk, hogy Békés megye Magyarország egyik legszegényebb vidéke.
I
Szabó Kata FFYIJB
A magyar tejágazat múltja és jelene. Lesz-e holnap?
3. Meddig lehet veszteségesen termelni? Az elmúlt években nagyon sok szarvasmarha telepet szüntettek meg. 2007 táján ebben volt némi javulás, a viszonylag magasabb felvásárlási áraknak köszönhetően. 2008 második félévétől azonban a felvásárlási árak gyakorlatilag ismét a mélypontra estek, a tej előállítása veszteséges lett. Ilyenkor az első lépés a termelőtől a költségek radikális visszafogása, ami a takarmányozásban jelenik meg, s a hozam csökkenését eredményezi. Ám ez nem megoldás. Kétségtelenül csökkennek a költségek, de az árbevétel is. Második lépés a finanszírozást segítő hitel. A pénzügyi válság miatt ez egyre rosszabb feltételek mellett oldható meg. Ezután az életükért küzdő termelők megszabadulnak a nélkülözhető vagyontárgyaktól. Az utolsó lépés pedig a felszámolás. Mint látszik, ez egy hosszabb folyamat, s a gazdálkodó társaság nagyságától, vagyonától függ, hogy mennyi ideig tart. Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy megállapítsuk: 2010-re jelentősen csökkenni fog a tejtermelő gazdaságok száma. Az európai gazdák morognak, hogy a 30 cent helyett csak 28 centet kapnak egy liter tejért. A mienkénél lényegesen magasabb támogatással azért kihúzzák valahogy. De mit tegyen a magyar termelő a 18 eurocent körüli felvásárlási árral? A hosszabb válságot csak a nagyobb vagyonnal rendelkező társaságok élik túl, vagy azok, akik speciális terméket – mondjuk biotejet – állítanak elő. Nagyon sok múlik azon, hogy a termelőnek van-e egyéb bevétele a tej előállításán kívül, hiszen ebben az esetben az ott képződő nyereségét is visszaforgatja a veszteségek finanszírozásába. A Körös-Maros Biofarm mindezek mellett több nagyszabású kutatási projektben vesz részt, s ennek köszönhető, hogy ezekben a vészterhes időben is milliárdos nagyságrendű fejlesztések történnek nálunk. Abban bízunk, hogy a válság egyszer csak véget ér.
4. Ha minden termelő kihordaná házakhoz a tejet, az tömeges méretekben is működőképes lenne? A kisebb településeken, városokban egészen biztosan. A fogyasztók jobb minőségű áruhoz jutnának, a termelők több jövedelemhez. Persze beruházásokra lenne szükség, hogy az eljuttatás módja biztosítsa a megfelelő minőséget. Az adóhatóság egészen biztosan nem örülne, hiszen ezt a fajta értékesítést nagyon nehéz kontrollálni. Itt csak valami olyasmi megoldás jönne szóba, hogy bizonyos termékek vásárlásának igazolása esetén adókedvezményt, vissza-
II
Szabó Kata FFYIJB
A magyar tejágazat múltja és jelene. Lesz-e holnap?
térítést kapnának a fogyasztók. Talán ilyen módon ki lehetne kényszeríteni a nyugtaadási kötelezettséget. De nem örülnének a feldolgozók sem, hiszen jelentős mennyiségű nyerstejtől esnének el, ami elengedhetetlenül szükséges a feldolgozott tejtermékek előállításához. Ők egészen biztosan kitalálnának valamit, amivel akadályozni lehet ennek a módszernek a tömeges elterjedését.
5.
Léteznek-e még olyan tartalékok a hazai tejiparban, melyek javíthatnának a helyzetén? Az átlagos tejhozamokban, a költségek és hatékonyságot illetően még mindig le vagyunk maradva?
Az ágazat az elmúlt évek válságaiban felélte a tartalékait. A tejtermelők a hozam, hatékonyság, költségek tekintetében semmivel sincsenek rosszabb helyzetben, mint a nyugat-európai gazdák. Csak mi sokkal kevesebb támogatást kapunk, s lényegesen alacsonyabbak a felvásárlási árak is. Lehetőségünk az export növelésében van, de válságban, az erősödő versenyben, a közelmúltban megemelt európai kvóták mellett ez egyre nehezebben. A feldolgozók sincsenek hátrányban a termelési költségek és a hatékonyság tekintetében versenytársaikkal szemben, hiszen túlnyomó többségük multinacionális cégek tulajdonában van, akik elvégezték a szükséges korszerűsítéseket.
6. Mi a véleménye a kvótákról? Szabályozási rendszerre szükség van. Hogy ez a jelenlegi formában a leghatásosabb-e, azt sokan vitatják. Az kétségtelen tény, hogy a legutóbbi uniós kvótarendezés minket hátrányosan érintett. A hagyományos magyar exportpiacnak számító olaszok kvótanövekedése csökkentette a magyar exportot, ami hozzájárul a válsághoz. A hazai piacon nincsenek feszítő kvótagondok, mert a nekünk juttatott mennyiség fölötte van a jelenlegi lehetőségeknek, tehát nem is tudjuk teljes egészében kihasználni.
7. Hogyan látja a jövőt? Várható-e eredmény a hazai marketing-akcióktól? Nem látok komoly kormányzati szándékot, hogy a rendelkezésre álló lehetőségek között érdemi forrásokat biztosítsanak a magyar termékek marketingjére. Az ember néha hajlamos
III
Szabó Kata FFYIJB
A magyar tejágazat múltja és jelene. Lesz-e holnap?
arra gondolni, hogy van egy olyan kör a tejtermelés területén, akik közel állnak a politikai döntések meghozatalához, s számukra a válság elnyújtása komoly üzleti lehetőségeket eredményez. Kormányzati oldalról tehát nem látok érdemi megoldást. Az egyetlen esélyt a civil szféra jelentené, itt viszont nincsenek olyan háttérrel és forrásokkal rendelkező szervezetek, amelyek egy országos mozgalom, vagy kampány megszervezését meg tudnák oldani. A jövő valószínűleg nagyobb mértékű centralizációt hoz majd a tejtermelés területén. Az erős, a válságot túlélni képes termelők megerősödve kerülnek ki a nehéz helyzetből, s felvásárolják a csődbe menő kevésbé szerencséseket. Ez nem feltétlenül baj az ágazat szempontjából, főként, ha a nemzetközi versenyképességet tekintjük. Lokálisan, egy-egy konkrét térségben azonban komoly gondolat okoz majd, különösen a foglalkoztatás terén.
8. A biotejé a jövő vagy szükség van az egyszerűen előállítható, kis munkaráfordítást igénylő termékekre? A biotej egy speciális termék, melyet elsősorban a tudatos vásárlók fogyasztanak. Kétségtelen tény, hogy folyamatosan emelkedik a biotermékek piaci részaránya, de a konvencionális tömegtermékeket sohasem fogják kiszorítani. Még akkor se, ha a multinacionális cégek kezdik uralni az ökopiacot is. Mind a kettőre szükség van, mind a kettő megmarad a piacon. Az arányok fognak kismértékben változni. Nem szabad azt a tényt sem figyelmen kívül hagyni, hogy a biotermékek ára lényegesen magasabb, mint a konvencionálisé, ez erőteljesen körülhatárolja a vásárlói kört.
9. A nagyobb üzemek lesznek életképesek vagy van esély a tanyák újjáéledésére? Egyértelmű, hogy a jövő a nagyobb üzemeké. Van egy optimális mérete a tejtermelésnek is, az alatt nem lehet hatékonyan termelni. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a tanyák ne éledhetnének újjá. Csak speciális, sok ráfordítást, kézimunkát igénylő prémium termékeket kell előállítani. Ebben az esetben ugyanis nem érvényesek a fentiek. Másik megoldás lehet a kis méretben termelő, de a piacot kikerülő, direkt értékesítést végző tanyás gazda. Ők is életképesek lehetnek. De a piac szempontjából ők soha nem lesznek már meghatározók.
IV
Szabó Kata FFYIJB
A magyar tejágazat múltja és jelene. Lesz-e holnap?
10. Mit üzenne a ma tejpiaci szereplőinek? Talán azt, hogy ne várjanak az égiektől segítséget. Áldozzanak az innovációra, igyekezzenek olyan gondolkodó szakembereket megnyerni, akik segítik a fejlesztéseiket. Ahogyan sok más területen (pl. bor-, pálinka fogyasztás), úgy a tejtermékek piacán is jelentős átalakulás várható. Az új termékek biztosíthatják a piacukat. És próbáljanak összefogni. Áldozzanak a közös marketingre, a magyar termékek reklámozására, a direkt értékesítés szélesítésére, mert ez az egyik nagy esélyük a megmaradásra.
Köszönöm!
V
Szabó Kata FFYIJB
A magyar tejágazat múltja és jelene. Lesz-e holnap?
2. számú melléklet
Kérdőív Magyarország lakosainak tejtermék vásárlási szokásai, különös tekintettel a magyar termékekre 1. Neme? □ □
Nő Férfi
2. Születési ideje: ________ 3. Lakóhelye (megye)? □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □
Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Budapest Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala
4. Lakóhelye (település), amennyiben nem budapesti lakos? □ □ □
Megyeszékhely Város Falu, község, kisközség
5. Iskolai végzettsége? □ □ □ □ □
Nyolc általánosnál kevesebb Nyolc általános Szakiskolai Érettségi Felsőfokú (főiskolai, egyetemi)
VI
Szabó Kata FFYIJB
A magyar tejágazat múltja és jelene. Lesz-e holnap?
6. Körülbelül milyen mértékű nettó jövedelemmel rendelkezik? □ □ □ □ □
0- 73500 Ft 73501- 120.000 Ft 120.000- 200.000 Ft 200.001 Ft felett Nincs jövedelmem (diák vagyok)
7. Tejtermék-vásárlásnál a következő tényezők milyen mértékben befolyásolják abbéli döntését, hogy melyik terméket választja? (Választását kérem, jelölje X-szel!) Tényezők
Nagyon fontos
Fontos
Nem tudom
Nem fontos
Egyáltalán nem fontos
A család ezt szereti Ajánlás Ár Csomagolás (hogyan néz ki) Egészséges A boltban ez kapható Gyártó Magyar termék Márka Megszokás Minőség Kiszerelés Külföldi termék Reklám, hirdetés, marketing Zsírtartalom Egyéb, éspedig:
8. Amennyiben a „Külföldi termék” tényezőt a „fontos” vagy „nagyon fontos” kategóriába sorolta, választását kérem, indokolja: ....................................................................................................................................................... ....................................................................................................................................................... 9. Amennyiben a „Magyar termék” tényezőt a „fontos” vagy „nagyon fontos” kategóriába sorolta, választását kérem, indokolja: ....................................................................................................................................................... .......................................................................................................................................................
VII
Szabó Kata FFYIJB
A magyar tejágazat múltja és jelene. Lesz-e holnap?
10. Milyen rendszerességgel vásárolja a következő tejtermékeket? (Választását kérem, jelölje X-szel!) Termék
Naponta
2- 3 naponta
Hetente
Havonta Évente Soha
Tej Vaj (nem margarin) Vajkrém Tejföl Sajtok Kefir Tejszín (tejalapú kávé-, hab-, főző-) Túró Joghurt (natúr, gyümölcs, ízesített) Tejdesszert Ízesített tej (kakaó, karamellás ital) Egyéb, éspedig:
Jelen esetben a „magyar termék” kifejezés a magyar gyártó által magyar alapanyagból előállított termékekre vonatkozik! 11. A felsorolt márkák közül: A. Melyeket vásárolta már? B. Melyeket vásárolja rendszeresen? C. Melyeket vásárolná meg szívesen? D. Ön szerint melyik magyar termék?
VIII
Szabó Kata FFYIJB
A magyar tejágazat múltja és jelene. Lesz-e holnap?
Tej Márka Saját márkák (pl.: Spar Budget tej, Tesco Value tej, CBA tej… stb.) Alföldi tej Alpiland Cserpes Farmer Fittej Garabonciás Jásztej Landmilch MagicMilk Magyar tej Minna Mizo Mlieko Milk Parmalat Pilos Tolle Zöldfarm biotej Egyéb, éspedig:
A
B
C
D
Vaj Márka Saját márkák (pl.: Spar Budget, Tesco Value… stb.) Bakony Cserpes Kerrygold Kunsági Lurpak Magyar teavaj Meggle Milli Perfecto Mizo Montice Nádudvari Egyéb, éspedig:
A
B
C
D
IX
Szabó Kata FFYIJB
A magyar tejágazat múltja és jelene. Lesz-e holnap?
Vajkrém Márka Saját márkák (pl.: Spar Budget, Tesco Value… stb.) Alföldi Créme Bonjour Medve Milli Life+ Parmalat Sole Gustoso Egyéb, éspedig:
A
B
C
D
Márka Saját márkák (pl.: Spar Budget, Tesco Value… stb.) Alföldi Bakony Cserpes Danone Dráva (kancsós tejföl) Farmer Kunsági Magyar tejföl Milli Perfecto Minna Mizo Tolle Zöldfarm Egyéb, éspedig:
A
B
C
D
Tejföl
X
Szabó Kata FFYIJB
A magyar tejágazat múltja és jelene. Lesz-e holnap?
Sajtok Márka Saját termékek (pl.: Spar Budget, Tesco value… stb.) Bakony Camping Cserpes Egedius Fitaki Garabonciás Karaván Lapka Mackó Medve Pannónia Président Sole Zorba Szarvasi Tihany Tolle Egyéb, éspedig:
A
B
C
D
Kefir Márka Saját márkák (pl.: Spar Budget, Tesco Value… stb.) Alföldi Bakony Cserpes Danone Kunsági Milli Mizo Parmalat Egyéb, éspedig:
A
B
C
D
XI
Szabó Kata FFYIJB
A magyar tejágazat múltja és jelene. Lesz-e holnap?
Tejszín (kávé-, hab-, főző-) Márka Saját márkák (pl.: Spar Budget, Tesco Value… stb.) Completa Cserpes Habtejszín Hochwald Hulala Meggle Milkland Milli Perfecto Oké Président Turm Egyéb, éspedig:
A
B
C
D
Márka Saját márkák (pl.: Spar Budget, Tesco Value… stb.) Bryndza Cserpes Garabonciás Kisteleki Milkland Mizo Montice Nádudvari Zöldfarm Egyéb, éspedig:
A
B
C
D
Túró
XII
Szabó Kata FFYIJB
A magyar tejágazat múltja és jelene. Lesz-e holnap?
Joghurt (natúr, gyümölcs, ízesített) Márka Saját márkák (pl.: Spar Budget, Tesco Value… stb.) Cserpes Danone (Activia, Görög, könnyű és Finom… stb.) Fasten FruFru Garabonciás Jogobella Kistejes Mövenpick Müller Pro-X Seraph Sole Flört Szívecske Egyéb, éspedig:
A
B
C
D
Tejdesszert Márka Saját termékek (pl.: Spar Budget TúróRudi/ puding… stb.) Cserpes (vaníliás krémtúró… stb.) Milkland (Tejberizs, Puding… stb.) Kinder (Pingui, MaxiKing, Tejszelet… stb.) Pöttyös (TúróRudi, Pont2, Guru… stb.) Milka (SuperRudi… stb.) Mizo (TúróRudi… stb.) Marolli Gesztnyerúd Maroni (GesztenyeMarci… stb.) Bakoma (Sonata, Bakus… stb.) Kistejes (Kakaós desszert, Madártej… stb.) Danone (Danonino, Krémtúró, Danette, Nap mint nap puding… stb. Sole (Update puding… stb.) Müller (Milchreis… stb.) Milli Mia (Krémtúró, Piruet, Túróvarázs, Cream Puding, Family dessert… stb.) Alföldi (Krémtúró… stb.) Hochwald (Grízpuding… stb.) Prima Tornado
A
B
C
D
Zott (Monte, Szívecske puding, Liegois… stb.) Nesquik (Mousse… stb.) Egyéb, éspedig:
XIII
Szabó Kata FFYIJB
A magyar tejágazat múltja és jelene. Lesz-e holnap?
Ízesített tej Márka Saját márkák (pl.: Spar Budget, Tesco Value… stb.) Cserpes Fittej Mizo (Boci, Kakaó) Oké (kakaó, karamella ital) Tolle Zöldfarm Bio kakaó Egyéb, éspedig:
A
B
C
D
12. A következő állítások igazak, vagy hamisak az Ön esetében? (Választását kérjük, jelölje X-szel!) Állítás IGAZ HAMIS Tejtermék-vásárlásnál mindig magyar terméket választok. Tejtermék-vásárlásnál, amennyiben az nem drágább, magyar terméket választok. Tejtermék-vásárlásnál sosem választok magyar terméket. Környékünkön kapható házi, közvetlenül a termelőtől származó tej. Vásároltam már házi, közvetlenül a termelőtől származó tejet. Rendszeresen vásárolok házi, közvetlenül a termelőtől származó tejet. Szívesen vásárolnék házi, közvetlenül a termelőtől származó tejet. Idegenkedem a házi tejtől. A környékünkön található tejautomata. Még sosem találkoztam tejautomatával. Vásároltam már tejautomatából. Rendszeresen vásárolok tejautomatából. Sosem vásárolnék tejautomatából. 13. Amennyiben az „Idegenkedem a házi tejtől.” állítást igaznak jelölte, választását kérem, indokolja: ....................................................................................................................................................... .......................................................................................................................................................
Köszönöm, hogy kitöltötte a kérdőívet!
XIV
