SZAKDOLGOZAT Schunk Mónika 2010

SZAKDOLGOZAT

Schunk Mónika 2010

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KOMMUNIKÁCIÓ ÉS MÉDIATUDOMÁNY SZAK Levelező tagozat Public relations szakirány

A NYUGAT ÉS AZ ISZLÁM TALÁLKOZÁSA

Készítette: Schunk Mónika Budapest, 2010 2

Tartalomjegyzék

I.Fejezet: Bevezetés

4

II.Fejezet: Tévhitek és sztereotípiák

8

Szabadság vagy elnyomás?

8

A terrorizmus és az iszlám

22

Emberi jogok az iszlámban

26

III. Fejezet: Az iszlám Magyarországon

31

Történelmi áttekintés

31

Iszlám a mai Magyarországon

34

IV. Fejezet: Az iszlám Európában

38

Európa vallásossága

38

Iszlám jelenlét Európában

43

Az iszlám megoldása a modern kor társadalmi problémáira

49

Az alkoholizmus

49

A család védelme

58

Hátrányos megkülönböztetés

59

V. Fejezet: Összegzés-jövőbeli kilátások

63

3

I. fejezet: Bevezetés A világ, melyben napjainkban élünk, egy többszörösen összetett, bonyolult és szövevényes világ. Tér és idő összeszűkült, az ismeretek és lehetőségek száma rendkívüli módon megemelkedett, s mindemellett az elérhetőség és a hozzáférhetőség egyre több helyen adott, már-már természetes. Hatalmas mennyiségű információ áll rendelkezésünkre szinte bármilyen témában mind írott, mind pedig elektronikus formában – beleértve a hanganyagokat, képanyagokat és audiovizuális forrásokat is. Részben az említett jelenségek miatt, részben pedig történelmi események okán napjainkra kialakultak az úgynevezett multikulturális társadalmak. Különböző kulturális háttérrel rendelkező csoportok élnek ugyanabban a környezetben, ugyanabban az országban. Egyetlen egységen belül léteznek, ugyanakkor – első látásra – igen eltérő világnézettel bírnak. Európa és a nyugati világ egyik legnagyobb és leggyorsabban növekedő kisebbségi csoportja az itt élő muszlimokból1tevődik össze. Mégis, a legtöbb európai ember számára az iszlám egy távoli, misztikus és megfoghatatlan, félelmetes, erőszakkal teli és elnyomó vallás képében jelenik meg. Talán éppen emiatt rengeteg embert foglalkoztatnak az iszlámmal kapcsolatos témák, és kiemelten nagy az érdeklődés a nőkkel kapcsolatos kérdések iránt. Mai világunkban nagyon sok tévhit és hiedelem terjed az iszlám vallásról, a muszlimokról, és a hit tanításairól, nem kis mértékben a nőkkel kapcsolatban. Mi lehet ennek az oka? Európában az emberek nem ismerik az iszlámot, illetve ismereteiket nem hiteles forrásból szerzik. Amit az ember nem ismer, attól fél, és gyakran ellenségesen viselkedik vele szemben. A tévhitek elterjedésének másik oka az, hogy olyat látunk muszlim emberek és egyes szélsőséges csoportok viselkedésében, ami nem egyezik az iszlámmal, vagy egyenesen ellenkezik azzal. Ugyancsak itt kell megemlíteni a történelem során Európában általánosan kialakult és mélyen beivódott ellenséges érzést az iszlámmal szemben.

1

Muszlimnak (esetleg muzulmánnak) nevezzük az iszlám vallású embert. A mohamedán kifejezés helytelen, mert azt sugallja, hogy a Prófétát Istenként tiszteli a valláskövető ember, holott Isten mellett mást szolgálni, vagy mellé társítani bármit, illetve bárkit, az ellenkezik az iszlámmal.

4

Dolgozatomban a Nyugati kultúra és az Iszlám életmód, hasonlóságaira, egyező értékeire szeretnék rámutatni az iszlám vallás és életmód lényegének leírásán, a két említett kultúra vizsgálatán keresztül. Léteznek-e közös értékek, és ha igen, melyek azok? Mi a haszna a két kultúra együttélésének? Emellett szeretném kiemelni a témán belül a muszlim nőkkel kapcsolatban elterjedt dilemmákat, tévhiteket és sztereotípiákat, és ezek magyarázatát, illetve helyesbítését. Hogyan befolyásolja az iszlámhoz való politikai hozzáállás és a média a hazai és európai muszlimok integrációját vagy elszigetelődését?

Az iszlám és a nyugat kapcsolatának témája kiemelten fontos számomra, mert muszlim vagyok, magyar vagyok, európai vagyok. Magyarországon születtem, magyar szülők gyermekeként, s már felnőtt fejjel határoztam úgy, hogy teljes meggyőződéssel, szabad akaratomból – a muzulmán vallás megismerése után – az iszlám hitre térek. Fontosnak tartom, hogy a nyugati világ – benne Európa és hazánk – hiteles forrásokból ismerje meg hitemet, az iszlámot, amely megannyi szépséget, logikát, általános és örökérvényű igazságot és értéket hordoz magában, melyek többnyire a nyugat szemére boruló „propaganda-fátyol” miatt rejtve maradtak. Szükségesnek tartom , hogy egy rövid összefoglalóban szóljak az iszlám vallásról2, a hit alapjairól, hiszen nehéz lenne csupán kiragadni az egészből egy témát anélkül, hogy valamennyire átlátnánk azt. Ha megvizsgáljuk az arab nyelv szótárait, akkor azt fogjuk találni, hogy az iszlám szó jelentése: alávetés, odaadás, engedelmesség, vagyis „egy felsőbb parancsoló utasításainak és tiltásainak való, feltétel nélküli engedelmesség”. Az iszlám tehát nem más, mint Isten akaratába való teljes belenyugvás, illetve a teljes odaadás és engedelmesség Istennek.3 A muszlimok azt tartják, hogy az egyetlen Isten a legjobb tudója és

2

Az iszlám több, mint vallás; életmódként, kultúraként lehet tekinteni. A szó másik jelentése: béke. Eszerint igazi testi és lelki békét csak az Istennek való odaadás és engedelmesség által érhet el az ember. Az ilyen engedelmes élet belső nyugalmat ad az egyéneknek, és ezzel lefekteti az egész

3

5

ismerője teremtményeinek és a teremtmények szükségleteinek, mert Ő az, aki létrehozta, megalkotta azokat. Egy szerkezetet akkor tudunk a legmegfelelőbben működtetni, ha elolvassuk a használati utasítást, amelyet az alkotója készített, és betartjuk a leírt utasításokat. Az ember tehát akkor lesz a leghatékonyabb és legsikeresebb az evilágon és a túlvilágon, ha követi Megalkotója útmutatását – vallják az iszlám hívei. „Mondd: bizony az imádkozásom, az áldozásom (áldozati állatom), az életem és a halálom, mind Allahot illetik meg, a Teremtmények Urát. Nincs társa Neki. Ennek (megvallására) lettem felszólítva és én vagyok az első azok között, akik alávetik magukat (Allah akaratának).”4 Az iszlám a három monoteista világvallás közé tartozik, így – a közhiedelemmel ellentétben – nem különbözik sokban a zsidó és keresztény vallásoktól5. Hitünk szerint ez utóbbi kettő is a kinyilatkoztatásuk idején iszlámnak tekinthető, azaz Istentől származik, így egyértelmű, hogy mindannyian, akik ezeket a vallásokat gyakoroljuk, ugyanazt az Istent imádjuk. A muszlimok úgy hiszik, hogy minden prófétát – Ádámot, Ábrahámot, (…) Mózest, Jézust és Mohamedet (blv)6 is – azért küldte Isten, hogy a hit útjára szólítsa az embereket, és kijavítsa az emberek által megváltoztatott és elferdített részeket a vallásban. Az iszlám nem csupán egy vallás, hanem életmód és kultúra is egyben. Tanításai az élet minden területére kiterjednek, legyen szó családi-, vagy magánéletről, társadalomról, jogról, gazdaságról, vagy akár politikáról. Az iszlám hit pillérei alapján mi muszlimok hiszünk az egyetlen Istenben, Aki nem nemzett és nem nemzetett – nincsenek felmenői és utódai – hiszünk Isten angyalaiban, akiket fényből teremtett, és akik mindenben és mindig engedelmeskednek Uruk parancsának, hiszünk Allah7 prófétáiban, akiket egyenlő tisztelet övez Ádámtól, Mohamedig (blv). Hiszünk Isten leküldött Könyveiben: a Koránban, Mózes Tórájában, Ábrahám Leveleiben, Dávid Zsoltáraiban, és Jézus evangéliumában. Fontos itt megjegyezni, hogy (a Korán kivételével) ez utóbbi Szentírásoknak az eredeti változata elveszett, ami pedig megmaradt belőlük, azokban sok részt megmásítottak az emberek. Isten egyetlen, eredeti és teljes, változtatás nélkül, betűről-betűre megőrzött, jelenleg is létező könyve a Korán. Az iszlám vallás és életmód társadalom igazi békéjének alapkövét is. (Abu-l-Álá Mawdudi: Az iszlám alapelvei, Magyarországi Muszlimok Egyháza, 2007) 4 Korán 6:162-163 5 A zsidó és keresztény hívőket a Korán a „Könyv népe” elnevezéssel illeti, ezzel is megkülönböztetve őket a többistenhívőktől, és kiemelve, hogy ők is megkapták az isteni kinyilatkoztatást. 6 „Béke legyen vele.” Ezt mondjuk a próféták neve után, tiszteletünk és szeretetünk jeleként. 7 Allah: arab szó, aminek jelentése: az egyetlen Isten. Héber nyelven Eloah-nak nevezik, míg Jézus nyelvén az Alaha szó jelentette Istent. Az Allah szó Isten helyes arab elnevezése, mert ez az egyetlen kifejezés az arab nyelvben, amelynek nincsen többes száma és neme. (Abu-l-Álá Mawdudi: Az iszlám alapelvei, Magyarországi Muszlimok Egyháza, 2007)

6

szabályainak forrása a Korán mellett a Szunna. Ez utóbbi magába foglalja Mohamed (blv) mondásait, cselekedeteit, intéseit a nép számára8. Hiszünk az Ítélet Napjában, amelynek időpontját csak Isten ismeri, és amikor Allah igazságot fog szolgáltatni minden teremtménye számára. És végül, de nem utolsó sorban, hiszünk a Sorsban, azaz az Isten általi elrendelésben, tehát hisszük, hogy Allah ismeri a teremtményeit és az ő természetüket, illetve tudja mi fog történni velük, és ez elkerülhetetlen. Ezek voltak tehát a hit pillérei. Az iszlám pillérei pedig a következők. A tanúságtétel arról, hogy nem létezik más isten az egyetlen Istenen kívül, és Mohamed az Ő prófétája. A napi öt ima, amelyeket naponta meghatározott időintervallumokon belül, minden muszlimnak kötelező elvégezni. (Kivéve menstruáló és gyermekágyas nőknek, akik ezen időszakok alatt fel vannak mentve az ima kötelezettsége alól). A napi öt imához jellegzetes mozdulatok, és meghatározott Koránszövegrészek recitálása tartozik. Így a muszlimok nem csak a szájukkal, de egész testükkel imádkoznak, ezzel is kihangsúlyozva az ima, az istentisztelet fontosságát. Ha valaki nem képes az ima mozdulatait elvégezni, számára megengedett ülve, vagy – állapotától függően – akár fekve is imádkozni. Meg kell említeni azt is, hogy az iszlámban az ima elnevezés a napi kötelező öt imádságot jelenti, és nem keverendő össze a fohásszal, amelyben a hívő saját szavaival kér Istentől. Az iszlám következő pillére a Ramadan havi böjt, ami az iszlám naptár szerinti kilencedik hónap összes napján hajnalhasadástól naplementéig tart, és ekkor nem veszünk magunkhoz ételt, italt, illetve tartózkodunk a házasélettől is. Természetesen a betegeknek, a várandósoknak, szoptatós édesanyáknak, és mindazoknak, akik életét veszélyezteti a böjtölés, nem kötelező megtenniük ezt. A betegség, a terhesség, vagy szoptatás végeztével azonban a böjtöt be kell pótolni. Tartósan betegek számára a böjt kiváltható szegény emberek etetésével annyi napon át, amennyi napig a kötelező böjt tartott. A negyedik pillér az adakozás a szegényeknek, az ötödik pedig a zarándoklat Mekkába, amit minden muszlimnak – akinek egészsége és anyagi helyzete engedi – élete során egyszer teljesítenie kell.

8

Minden prófétai mondás, intés, és jóváhagyás, amely a Szunna részét képezi, isteni sugallat útján jött Mohamedhez, tehát a próféta soha nem tett vagy mondott olyat, ami az Isten akaratával ellenkezett volna.

7

II. fejezet: Tévhitek és sztereotípiák 1.) Szabadság vagy elnyomás? A legfontosabb dolog tudni azt, hogy minden, amit dolgozatomban a vallással vagy a nőkkel kapcsolatban leírok, az iszlám vallásjognak megfelelő, illetve a Korán és a Szunna szerint van. Itt szeretném megemlíteni az első, és talán a legelterjedtebb, legsúlyosabb téveszmét, amely az egész iszlám világra rányomja bélyegét. Ez a tévhit kiváló alapot szolgáltat ahhoz, hogy további félreértéseknek és negatív előítéleteknek adjon helyt az iszlámmal kapcsolatosan. Nem szabad összekeverni bizonyos országok világi törvényeit, egyes személyek vagy csoportok politikai és más befolyás általi indíttatásait, az emberi gonoszságot, illetve a radikalizmust, fundamentalizmust a tiszta vallással! Mai világunkban nem létezik valódi iszlám állam, mert vallásilag csak azt az országot tekinthetjük annak, amelynek törvényei az Istentől származnak. Ha a ma létező iszlám vallási többségű országokban valóban a Sariah9 szerint élnének az emberek, akkor az állampolgárok, beleértve a nőket is, a lehető legnagyobb szabadságot élveznék. Egyes országokban megtörtént sajnálatos események alapján nem szabad általánosítani. Nem a vallás tereli az embereket a helytelen útra, éppen ellenkezőleg, csakúgy, mint a keresztény hit, az iszlám is erkölcsös életvitelre szólítja a hívőket.

Sajnálatos módon a nyugati világban, így Európában is széles körben elterjedt az a nézet – amelyet akár már meggyőződésnek is nevezhetünk – amely szerint az iszlám ideológiával összeegyeztethető, sőt kívánatos és előírt a nők elnyomása és a férfiak 9

Sariah=iszlám jog, iszlám törvénykezés.

8

magasabbrendűségének hangoztatása. Ez egy negatív sztereotípia, amely részben a fent említett okra vezethető vissza, részben pedig félreértésekből fakad. Melyek azok a megnyilvánulások, vallási szabályok és előírások, amelyek félreértésekhez vezetnek, amelyeket a nyugati ember a nők elnyomásaként, vagy megalázásaként értelmezhet? Ide tartozik a muszlim nők öltözéke, a házassággal és válással kapcsolatos tévhitek, egyes vallási szertartásokkal kapcsolatos tévhitek, illetve a jogok és kötelezettségek megosztásával kapcsolatos téveszmék. A Korán állásfoglalása és a korai muszlimoktól fennmaradt írásos emlékek tanúsítják azt a tényt, hogy a nő legalább olyan létfontosságú személy, mint a férfi, és, hogy nincs a férfinak alárendelve, nem alacsonyabb rendű teremtmény. Lényeges azonban tisztázni az egyenlőség és azonosság fogalmai közti különbséget. Az egyenlőség az emberek között azt jelenti, hogy azonos jogokkal rendelkeznek az élet minden területén, így az egyenlőség kívánatos. Az azonosság viszont azt jelenti, hogy az emberek minden szempontból egyformák, ugyanolyanok. Tehát, az emberek nem lehetnek azonosak, – szinte még az egypetéjű ikrek sem teljesen – viszont egyenlők igen. Az iszlám figyelembe veszi a nők és férfiak testi különbségeit, és azt, hogy mire képesek, fogékonyak inkább, és ennek alapján osztja fel a jogokat és kötelességeket. Ami az egyiknek a joga, az a másiknak kötelessége, és fordítva. Így érvényesül a nemek egymást kiegészítő funkciója. (Alapvető emberi jogok természetesen mindkét nemet egyaránt megilletik). A tudósok azt mondják, hogy a nő és a férfi egyenlő, de nem azonos emberi lény. Különbségek vannak az érzelmi központok elhelyezkedésében,

az

agy

bizonyos

struktúráiban,

a

vizuális

érzékelésben,

hormonháztartásban, verbalitásban stb. Mint azt előzőleg már említettem, egy szerkezethez leginkább a megalkotója ért, tudja hogyan működik, és mi a legjobb számára. Mindenki követi a mellékelt használati utasítást, hogy a lehető legjobban működjön a berendezés. Így a Teremtő az, Aki legjobban ismeri teremtményeit, – a nőt és férfit – ezért csakis Ő az, Aki a legjobb „használati utasítást” adhatta a nőnek és férfinak, hogyan éljék az életüket. Térjünk tehát vissza a sztereotípiákhoz és tévhitekhez. A nők lealacsonyítását sugalló legszembetűnőbb és legfélreértelmezettebb, egyben az európai szem számára legszokatlanabb jelensége a muszlim nő ruházata. Miért is járnak a muszlim nők kendőben és egész testüket elfedő hosszú ruhában, függetlenül attól, hogy melyik országban élnek, miközben körülöttük a legtöbben a legújabb divatnak hódolva öltik magukra falatnyi ruháikat, sminkelik az arcukat, beállítják a hajukat, hogy még kívánatosabbak és gyönyörűbbek legyenek. A muszlim társadalom a családra épül, ezért nagyon nagy hangsúlyt fektetünk az új generáció 9

erkölcsös nevelésére, az erkölcs fenntartására. Itt, Magyarországon és Európában még fokozottabb figyelemmel kell lennünk a helyes erkölcs megtartására, hiszen egyre inkább elterjedőben van az a fajta szabadosság, amelyet már rengeteg nem muszlim magyar és európai kezdett sérelmezni az utóbbi időben. Ebben a fontos feladatban a férfi és a nő közösen vesznek részt, egyenlő társakként. Egyenlő – de nem azonos – jogok, kötelezettségek és értékes tulajdonságok járulnak hozzá ehhez mind a nő, mind a férfi részéről. Az iszlámban a nőket megilleti a tisztelet és a megbecsülés, minden körülmények között, a médiában gyakran emlegetett elnyomás és megaláztatás helyett. Ezért az iszlám nagy hangsúlyt fektet az erkölcsösségre (a morális elvárások azonban a férfiakra is vonatkoznak)10. Ez az erkölcsi tartás és tisztaság fejeződik ki a muszlim nő öltözékében. Azzal, hogy testünket eltakarjuk az idegen férfiak elől, elsősorban Isten parancsának engedelmeskedünk, nem a férjünk, vagy más hozzátartozónk dönt öltözködésünkről, hanem mi magunk. Ez a viselkedés egyben elősegíti egy stabil, bizalomteljes, boldog házasság megvalósulását, és a család védelmét is. Az, hogy a muszlim nők eltakarják szépségüket az idegen férfiak elől11, nem azt jelenti, hogy soha sem öltöznek szép és divatos12 ruhába. Nagyon fontos, hogy férjünk és családunk előtt csinosak, a lehető legszebbek legyünk. Mi is viselünk szép, vagy rövid ruhát, sminket, parfümöt, ékszereket, csak a megfelelő helyen, a megfelelő társaságban: otthon, férjünk, családunk társaságában. A nyugati világban ezzel ellentétben általában azt tapasztaljuk (tisztelet a kivételnek, természetesen), hogy a nők szépen kifestve, parfümtől illatozva, kihívó öltözetben mennek az utcára minden férfi szeme láttára. Munka után fáradtan hazaérve lemossák a festéket és bő, nem túl vonzó ruhában vannak otthon a férjük előtt, aki biztosan igényelné, hogy felesége előtte a legszebb legyen. Mivel ezt nem tapasztalja, a munkahelyen, szórakozóhelyeken, vagy az utcán sétálva más nők közül válogat… A muszlim nő és a teste is egy értékes gyöngyszem az iszlámban, amelyre vigyázni kell, és becsben tartani. A muszlim nő öltözékével kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a ruha 10

Kevesen tudják, hogy a muszlim férfiakra is vonatkoznak öltözködési szabályok. Minimum térdüktől köldökükig takarniuk kell magukat, tehát nem húzhatnak térd fölé érő rövidnadrágot, és jobb, ha a vállaik is fedettek maradnak. 11 A muszlim nők testének eltakarása tehát – az arc és a kéz kivételével – csak az idegen férfiak előtt szükséges. Nők társaságában, és közeli férfi rokonok előtt nem kell. 12 Megjegyzem, hogy az iszlám szerinti női öltözetnek, a ruháknak és kendőknek is igen változatos divatja van, mind a fazont, színeket és formákat tekintve is.

10

nem kihívó, nem szűk és nem átlátszó, az arc és a kézfejek kivételével takarja a testet, mégis szolidan elegáns. Tükrözi az ápoltságot és tisztaságot, ami ugyancsak nagyon fontos az iszlámban.13 A nő iszlám ruházata tehát szabadságot ad a nőknek, de elveszi az erkölcstelenség szabadságát, és azt, hogy a férfiak eszközévé váljanak. A muszlim nők öltözéke kapcsán meg kell említeni a test teljes takarásának szokását is. Számos nyugati társadalomban elterjedt gondolat, hogy a muzulmán nők számára kötelező az egész testüket fekete fátyollal eltakarni olyan módon, hogy az arcuk, sőt, még a szemük sem látszódhat ki. Az iszlám jog szerint a nőnek el kell takarni idegen férfiak előtt testének ékességeit az arc és a kéz kivételével. A ruha színe azonban nincsen megszabva. Léteznek ugyan olyan országok, ahol elterjedt szokássá vált az arcot is eltakaró, úgynevezett niqab, vagy himar viselése, de tudni kell, hogy ez csak ajánlott, de nem kötelező a vallásjog szerint. (Ezeket a ruhadarabokat is széles színválasztékban találhatjuk egyes országokban.) A muszlim nők saját vallási meggyőződésükből kifolyólag, saját döntésük alapján viselik a kendőt. Az iszlámban a tetteknél fontosabb a szívben rejlő szándék. Ha valaki nem tiszta szívből, őszinte hittel és meggyőződéssel, Isten tetszésének elnyerése céljából takarja el szépségét, az olyan, mintha nem is tette volna azt meg. Így nincs értelme a kényszerből megtett cselekedeteknek, arról nem is szólva, hogy az iszlám szerint ez nem megengedett. A hívő muszlim nők szeretik öltözéküket, büszkén, mégis alázattal viselik azt, és kifejezetten szabadságuk jelképeként értelmezik. Gondoljunk csak a néhány évvel ezelőtti franciaországi, vagy a kevésbé ismert, de hasonló törökországi eseményekre. A demokrácia és egyenlőség nevében, Franciaországban betiltották a vallási jelképek használatát, viselését az iskolákban. A muszlim nők fejkendőjét is a vallási jelkép kategóriába sorolták. Igaz, hogy a kendő elárulhatja viselőjének vallási hovatartozását, mégsem tekinthető jelképnek, emellett nem csupán a kendő vált tilalmassá a francia iskolákban, de a haj mindennemű eltakarása is, történjen bár sapkával, vagy nagyobb méretű hajpánttal. A kendő viselése – pontosabban fogalmazva a nő ékességeinek, így hajának is eltakarása – vallási előírás, nem jelkép, nem hasonlítható a kereszthez és a Dávidcsillaghoz sem. Továbbá, hogyan beszélhetünk így egyenlőségről, vallásszabadságról és demokráciáról, amelyek – megtalálhatóak az iszlámban is – nyugati értékeknek számítanak.

13

A nők öltözködéséről a Korán mellett a Biblia is szól: előírja az erkölcsös öltözéket és a fej betakarását is, (Pál 1. levele a Korinthusiakhoz) hiszen a nő ékességei közé tartozik a haj is. Gondoljunk csak bármilyen festményre, vagy szoborra, amely Jézus anyját, Szűz Máriát ábrázolja. Mindig takarva van hosszú ruhával és kendővel.

11

Egy hívő muszlim nő számára elképzelhetetlen és megalázó kendő nélkül mutatkozni idegen férfiak előtt. A következő pontban az iszlám házassággal és válással kapcsolatban elterjedt téveszméket szeretném tisztázni. A család a társadalom építőköve, ezért fontos, hogy kiegyensúlyozott, jól működő, és erkölcsös legyen. A házasság a család létrejöttének feltétele az iszlámban. Az iszlám házasság egy szerződés Isten előtt, hogy a férj és feleség egymás személyét és egymás jogait tiszteletben tartva, kötelességeiket ellátva, szeretetben és harmóniában, Allah parancsainak megfelelően élnek együtt és nevelik gyermekeiket. Egy férfi és egy nő, szabad akaratukból, Isten megelégedését keresve határoznak úgy, hogy összekötik életüket, és családot alapítanak. A házasulandók beleegyezése az iszlám házasság egyik pillére. Az előre elrendezett, vagy a kizárólagos szülői döntés szerint megkötött házasságok nem helyesek és nem is érvényesek az iszlám szerint. Népszerű a nyugati világban az a nézet, hogy a leendő feleséget a vőlegény a menyasszony apjától pénzért, aranyért, vagy jószágért egyszerűen megvásárolja, mint egy eladó portékát. A tévhit abból alakulhatott

ki,

hogy

az

iszlám

házasság

egyik

alapvető és elengedhetetlen

feltétele,

jegyajándék, amely nélkül a

házasság nem érvényes. A

jegyajándék

meghatározott

lehet

egy

pillére

a

pénzösszeg,

ékszer, lakás, vagy csupán

egy rész a Koránból, amit a

férj megtanít a feleségének

az esküvő után. Ez attól

függ, hogy miben egyeznek

meg a házasulandó felek, de

jobb szem előtt tartani azt,

hogy a legnagyobb áldás

akkor van egy házasságon,

ha

nem

nehezítik

a

megkötését

teljesíthető

feltételek

–

például hogy

nehezen

túl a

nagy

értékű

jegyajándékot

jegyajándék. A legfontosabb,

a

feleség kapja, nem pedig az

édesapja, így az a nő tulajdonát fogja képezni. Egyes muszlim többségű országokban azonban az – iszlámmal ellenkező gyakorlat szerint – sajnos valóban a fent említett szokásoknak megfelelően házasítják meg lányaikat, okot szolgáltatva így a világnak arra, hogy e gyakorlatokat a valláshoz kapcsolva ítéletet hozzanak felette.14

14

Fontos megjegyezni, hogy gyakran egyes országok muszlim lakói sincsenek tisztában azzal, hogy az általuk gyakorolt szokások az iszlám vallással ellenkeznek.

12

Az iszlám szerinti házasság nő és férfi között tehát csak akkor jöhet létre, ha mindkettőjük beleegyezése szabad akaratukból történt, a férj jegyajándékot biztosított feleségének, illetve, ha a menyasszonynak van egy úgynevezett képviselője, vagy gyámja. A Képviselő lehet a feleség édesapja, férfi rokona, vagy ismerőse, tanára, egy olyan muszlim férfi, akiben a nő teljes mértékben megbízik. A bizalom azért kiemelten fontos itt, mert a képviselő az, aki a feleség érdekeit képviseli, szükség esetén segít jogainak érvényesítésében a házasságban. Képviselőnek, gyámnak lenni megtiszteltetés, ugyanakkor hatalmas felelősség is Isten előtt. Amennyiben a házasság során olyan probléma merül fel a házaspár között, amelyet úgy érzik, nem tudnak ketten megoldani, akkor – elsősorban – a képviselő segít annak elrendezésében. A család és a házasság megtartása fontos, törekedi kell tehát, a gondok kiküszöbölésére, az egység megtartására, hogy ne a válás legyen a legelső és egyetlen lehetséges megoldás egy probléma esetén. Európában, így Magyarországon is, a nem muszlim lakosság körében minden második házasság válással végződik, még a muszlimok között ez koránt sem ennyire gyakori. Sokan gondolják, hogy az iszlámban nem megengedett a válás. Amellett, hogy az iszlám kiemelten támogatja a házasságot, a családot, és felszólítja a hívőket a házasságkötésre, a közhiedelemmel ellentétben a válás megengedett, sőt, talán a legegyszerűbb módja a válásnak az iszlámban van.15A házasság felbontását pedig nem csak a férj, de természetesen a feleség is kezdeményezheti. A házasság kapcsán elérkezünk a következő ponthoz, melyben a jogokról, kötelezettségekről, és a férfi és nő közötti feladat megosztásról, illetve az ezekből fakadó téveszmékről, sztereotípiákról lesz szó. Dolgozatomban már említettem, hogy az iszlámban, tehát Isten előtt, a nő és a férfi egyenlő. Allah egyazon anyagból teremtett férfit és nőt, így egyik sem lehet magasabb rendű a másikhoz képest. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az iszlámban nem létezik sem az eredendő bűn, sem a női természetből fakadó gonosz. A keresztény és a zsidó vallás szerint volt egy fa, amelynek gyümölcse tilalmas volt az első emberpár, Ádám és Éva előtt. A Sátán folytonosan győzködte őket, hogy egyenek a gyümölcsből, ám sikertelenül járt Ádámnál. Évát azonban sikerült rávennie, aki ez után meggyőzte Ádámot is, hogy ő is fogyasszon belőle. Mikor Isten kérdőre vonta Ádámot, ő Évát okolta saját tettéért. 15

A válás megtörténtnek tekinthető, ha a válni szándékozó szóban, háromszor kijelenti, hogy elvált házastársától. Természetesen csak a megfontolt szándékkal, eltökéltséggel kijelentett szavak vonják maguk után a tényleges következményeket. A hirtelen felindulásból kimondottak természetesen nem tekinthetők válásnak. Itt is, mint az iszlám minden területén, a legfontosabb a hívő szándéka.

13

„Az ember így válaszolt: Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért tettem.”16 „Az asszonyhoz pedig így szólt: Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad.”17 Ádám büntetése pedig az, hogy élete során mindenért keményen meg kell dolgoznia. A bibliai Éva alakja rendkívül negatív hatással volt a nők megítélésére és a nőkhöz való hozzáállásra a zsidó és keresztény kultúrákban, mondhatni a nyugati kultúrában. Az ortodox zsidó férfiak, a mai napig hálaimát mondanak reggelente Istennek azért, hogy megköszönjék, hogy nem nőnek teremtette őket. Szent Tertullianus szavai alapján, minden nőben Éva lakozik, tehát megbízhatatlan és a Sátánhoz vezető út megtestesítője. Szent Augustinus is hasonlóképpen vélekedik, Aquinói Szent Tamás pedig azt állítja, hogy a nő természeténél fogva tökéletlen és értéktelen. Luther szerint a nő létezésének egyetlen értelme, hogy gyermekeket szül. Az sem számít, ha belehal, hiszen földi létének ez az egyetlen értelmes célja. A Korán története a bűnbeesésről egy kissé eltér a Bibliában olvasottakétól. Itt Ádám és Éva egyenlő mértékben felelősek tetteikért, mindketten azért, amit saját maguk követtek el. Az iszlám szerint Isten nem büntet senkit mások vétkeiért. Ádám és Éva is bocsánatot kért Istentől, és Ő megbocsátott nekik. Így a terhesség és szülés nehézségeiért sem okolható Éva. Isten így szól a Koránban: „A muszlimoknak és a hívőknek, és azoknak, akik alázatosan alávetik magukat, akik az igazat mondják, akik állhatatosak, akik szerények, akik alamizsnálkodnak, akik böjtölnek, akik szemérmükkel (ön)megtartóztatók, akik gyakorta megemlékeznek Allahról, mindezeknek, legyenek ők férfiak avagy nők Allah megbocsátást és óriási fizetséget készített elő.”18 „Aki jótettet cselekszik, lett légyen ő férfi, avagy nő, és (amellett még) hívő, azt bízvást jó életre fogjuk életre kelteni! És a fizetségüket a legjobb tetteik szerint fogjuk viszonozni.”19

16

Biblia: Teremtés könyve, 3:12 Biblia: Teremtés könyve, 3:16 18 Korán: 33:35 19 Korán: 16:97 17

14

„Aki rosszat cselekszik, annak a fizetsége ugyanannyi lesz csupán. Aki ellenben jóravalóan cselekszik – lett légyen férfi avagy nő – és hívő, azok belépnek a Paradicsomba, ahol gondoskodásban részesülnek számadás nélkül.”20 Az Utolsó Napon tetteink, szándékaink, hitünk szerint ítéltetünk, és nem a nemünk alapján. A férfi és a nő, mindketten Isten teremtményei, mindkettőjük célja, hogy Istennek engedelmeskedve, Neki tetsző életet éljenek, hogy jótetteket vigyenek véghez és elkerüljék a rosszat. A nő természeténél fogva nem tökéletlen, vagy értéktelen, sőt, a Korán követendő példaképként is állít nőket a hívők elé: Szűz Máriát és a fáraó feleségét, Asiat.21 A férfi és a nő, személyes és közös felelősségeik vállalásában is egyenlők: „És meghallgatta őket az ő Uruk [felelvén nekik]: „Én nem hagyom veszendőbe menni egyetlen munkálkodó művét sem, lett légyen ő férfi, avagy nő, hiszen egyesek közületek a többiektől vannak…””22 A leánygyermek, a szégyen forrásaként jelenik meg a Bibliában. Az Ószövetség szerint a szülőanya kétszer olyan hosszú ideig marad tisztátlan leánygyermek szülése után, mint fiúgyermek születésekor. „Az Úr azt mondta Mózesnek: Hirdesd ki Izrael fiainak. Ha az asszony szül és gyermeke fiú, akkor hét napig tisztátalannak számít, mint ahogy tisztátalan havi vérzése idején. A nyolcadig napon metéljék körül a gyermek előbőrét. De ő még harminchárom napig maradjon otthon, hogy megtisztuljon vérétől. Ne érintsen semmit, ami szent, és ne közeledjen a szentélyhez, amíg le nem telt tisztulásának ideje. Ha leánygyermeket szül, maradjon tisztátalan két hétig, éppúgy, mint havi vérzése idején, és még hatvanhat napig maradjon otthon, hogy megtisztuljon vérétől.”23 A leánygyermek fájdalmas teher, születése veszteség, ezzel ellentétben a fiú különleges bánásmódot érdemel. (Lásd: Jézusnak, Sirák fiának a könyve, 22:3, 30:3, 42:11) Az iszlám előtti arab társadalomban is hasonlóképpen vélekedtek a leánygyermekekről, gyakran az elsőszülött leányt megölték. A Korán azonban egyértelműen szól ebben a kérdésben is. Az iszlám véget vetett ennek a gyilkos szokásnak, és bizonyította, hogy a fiú és a leány egyaránt értékes Isten előtt. 20

Korán: 40:40 A gondolat, iszlám kulturális, családi, periodikus magazin, II. évfolyam/4, április; Anwar Zsuzsa: Nők az iszlám, a keresztény és a zsidó vallásban 22 Korán: 3:195. 23 Biblia: A leviták könyve, 12:2-5 21

15

„Allahé az egek és a föld országlása. Azt teremt, amit akar. Leány(utódokat) ajándékoz annak, akinek akar, és fiúkat ajándékoz annak, akinek akar.”24 Az iszlám szerint nők és férfiak között nem lehet kapcsolat a házasságon kívül. Ennek erkölcsi, egészségvédelmi, családvédelmi okai vannak. Ide tartozik a többnejűség témája is. (A poligámiáról csak nagyon röviden szólok, mert igen összetett témáról van szó, ezért a teljes kidolgozása túlmutat e dolgozat keretein.) Nyugati szemmel nézve érthetetlennek és ijesztőnek hat, hogy egy férfinak több felesége is lehet, és egyben elnyomásként, a nők lealacsonyításaként tekint a nyugat az iszlám poligámiára. Először is, tudni kell, hogy a férfinak, aki több feleséget vesz el, egyenlően és igazságosan kell bánnia feleségeivel, ami nagyon nehéz feladat. A Korán is azt írja, hogy a lehetőség megvan, de a feltételeket a férfi nem fogja tudni teljesíteni, tehát jobb az istenfélelem. „Ám ha féltek, hogy nem tudtok igazságosak lenni (egyszerre többhöz), akkor vegyetek feleségül csak egyet (…). Ezzel tudjátok leginkább elkerülni azt, hogy igazságtalanul cselekedjetek.”25 „Képtelenek lesztek arra, hogy igazságosak legyetek asszonyaitok iránt, bármennyire is törekednétek erre.”26 Gondoljunk csak bele, hogy a nyugati világban mennyi házasság megy tönkre azért, mert a férjnek „szeretője” van. Nem is beszélve a szerető státuszáról, aki szinte egy használati tárgynak tekinthető. A feleség és a szerető is megaláztatástól szenved, mindkettőjüket kihasználja a férfi, és hazugságban, feszültségben élnek mindannyian. Az iszlámban a többnejűségnek szigorú szabályai vannak az igazságosságon kívül is. Természetesen a férjnek el kell tartania összes feleségét, külön lakást, külön háztartást kell biztosítania számukra, és egyenlő időt kell velük töltenie. Egyik feleség sem szenvedhet hiányt sem tiszteletben, sem igazságosságban. Visszatérve a nők jogaihoz a házasságban. Korábban már említettem, hogy a nő szabadon, saját akaratából választhatja meg a férjét. Ha olyan kérője akad, akit nem szeretne férjének, - bármilyen okból, legyen az akár hitbeli hiányosság, akár egyszerű szimpátiahiány, vagy nemtetszés – nő jogában áll elutasítani őt. A Korán azt mondja, hogy Isten szeretetet és könyörületet tett a férj és feleség közé.

24

Korán: 42:49 Korán: 4:3 26 Korán: 4:129 25

16

„És a jelei közé tartozik az, ahogy saját magatokból feleségeket teremtett nektek, hogy velük lakozzatok. És szeretetet és irgalmat rendelt el közöttetek. Bizony jelek vannak ebben azok számára, akik elgondolkodnak.”27 Ebből a megható részből is érzékelni lehet, mennyire szeretetteljes és kiegyensúlyozott a nő és férfi kapcsolata a házasságban, ha az iszlámra épül. Ez a kiegyensúlyozottság a nemek közötti feladatmegosztásnak is köszönhető. Isten úgy osztotta a jogokat és kötelességeket, hogy azok leginkább megfeleljenek a nő, illetve a férfi önmagából – nőiességéből, férfiasságából – fakadó adottságaival. Így a nők elsődleges feladata az „otthon melegének” biztosítása: a család összetartása, a gyermekek nevelése. A gyermeknevelés hatalmas felelősség – ebbe természetesen az édesapák is besegítenek – hiszen ezen múlik a jövő generációinak, a jövő társadalmának milyensége. Az iszlám tehát magas és igen fontos pozícióba helyezte a nőt.

A feleségnek joga van ahhoz, hogy férje eltartsa, ellássa étellel, ruhával, hogy lakást biztosítson számára. Ez, a feleség vagyonától függetlenül minden férj kötelessége, azonban a férfi sem kötelezhető arra, hogy a lehetőségein felül költekezzen. A feleségnek joga van a kedves, szeretetteljes és emberséges bánásmódhoz a férjétől. Mohamed próféta (blv) azt mondta: „A legjobbak közületek azok, akik a legjobban bánnak feleségükkel.”28 Már említettem, hogy az iszlámban tilos a házasságon kívüli kapcsolat. Nők és férfiak azonban egyaránt igénylik a társat, szükségük van egymásra, és vannak szexuális vágyaik is: ezért ezeket a házasságban elégíthetik ki. Egyik fél sem tagadhatja meg magát a másiktól sem testileg, sem lelkileg, hiszen a boldogságot és kielégülést kizárólag egymástól kaphatják meg. 27 28

Korán: 30:21 Prófétai tanítás (hadith)

17

A jogokkal természetesen kötelességek is járnak. A muszlim feleség megtartja férje titkait, védelmezi ezzel a házasság bensőségességét. A feleség feladata, hogy vigyázzon és gondoskodjon férje tulajdonáról, ellássa az otthoni teendőket, nevelje a gyermekeket. A feleség együttműködik a férjével, (és fordítva) és engedelmeskedik neki, amennyiben férje kérése nem ellenkezik az iszlámmal. A nők feladata kiemelt fontosságú, ám ők azok, akik különleges kiváltságokkal is rendelkeznek, olyanokkal, amelyekkel férfiak nem. Például havi vérzés és gyermekágy idején fel vannak mentve bizonyos vallási kötelezettségek alól (imádkozás, böjtölés). A nőknek nem kötelező – de megengedett – részt venni a pénteki istentiszteletben. Fel vannak mentve minden közösségi és anyagi kötelezettség alól (bár a lehetőség itt is megvan). Különlegesen nagy tiszteletet, megkülönböztetett figyelmet kapnak az iszlámban az édesanyák. A Korán és a prófétai tanítások több helyen is szólnak erről. „A mennyország az anyák lábánál van”29 Egyszer Mohamed próféta (blv) idejében az egyik kortársa megkérdezte a prófétát, hogy ki az, aki a leginkább méltó a szép bánásmódra. A próféta erre azt válaszolta, hogy „az édesanyád”. A kortárs még kétszer kérdezte ugyanezt, és a válasz is ugyanaz maradt. Csak miután negyedszerre is megkérdezte, akkor válaszolta a próféta, hogy „az édesapád”. A Korán azt mondja: „Meghagytuk az embernek szüleivel kapcsolatban – [hiszen] az édesanyja kínos-keservesen hordozta őt s az elválasztásig két év telt el -, hogy „légy hálás nekem és a szüleidnek!” Hozzám jut el [végül] minden.”30 Egyenlő a műveltséghez, tudáshoz való jog. A tudásra való törekvés minden muszlim férfinak és nőnek kötelező, jutalma hatalmas. „…aki a tudomány keresése kedvéért útra kel, annak Allah könnyűvé teszi az utat a Paradicsomba….”31 Itt természetesen a tudás nem csupán a vallási tanulmányokat jelenti. Az iszlám támogatja a különböző tudományok minél szélesebb körű elsajátítását is férfiak és nők számára egyaránt. Bizonyíték erre, hogy a legelső rész, amely a Koránból kinyilatkoztatott, így szól:

29

Prófétai tanítás (hadith) Korán: 31:14 31 Prófétai tanítás (hadith) 30

18

„Olvass az Urad nevével, aki teremtett!”32 Az „olvass” felszólítás a tanulást jelenti. A muszlim nőnek joga van a véleményének szabad kinyilvánítására, munka vállalására, akár közéleti, politikai tisztségek viselésére is. A történelemből és a Koránból számos példát ismerünk, amelyek szerint muszlim nők csatlakoztak hadseregekhez, ápolták a sebesülteket, vagy akár egy egész népet vezettek, országot kormányoztak. Gondoljunk csak Pakisztán volt miniszterelnökére: Benazir Bhutto-ra. Tudni kell azonban, hogy a munka vállalása a muszlim nő számára nem kötelező, csak egy lehetőség, hiszen a család eltartása nem az ő feladata, hanem a férfiaké. Amennyiben egy nő úgy dönt, hogy munkát vállal, és ezzel is szolgálni kívánja a társadalmat, úgy a megkeresett fizetéséről, vagyonáról egyedül ő – a nő – dönthet. Férjének, vagy más férfi rokonának sincs joga beleszólni pénzügyi döntéseibe, illetve tilos követelniük a dolgozó nő vagyonát33, pénzét bármilyen célra. Természetesen, ha a nő úgy dönt, hogy segíti pénzével a családot, az lehetséges, hiszen ez is a saját döntése. Az iszlámban adott a nők joga a szerződéskötéshez, vállalkozáshoz, független birtokláshoz, és örökléshez. Az iszlám előtti arab társadalmakban a nők nem örökölhettek, sőt ők voltak azok, akik örökölhetők voltak, tárgyakként kezelték őket. Ezt az iszlám megtiltotta, és öröklő lényekké, emberré tette az addig örökölhető „tárgyakat”. Az öröklést az iszlám jog szigorúan szabályozza. A jogosultak nem zárhatók ki az örökségből, illetve az örökség megoszlásának alapjául az eltartottak száma és a rászorulók szükségletei szolgálnak. Elterjedt nézet a nyugati világban, hogy az iszlám jog igen kemény, durva büntetéseket szab ki egyes vétkek elkövetőire, és kiemelt szigorral súlyt le a női bűnösökre. Az iszlám jog nem tesz különbséget az elkövetők neme szerint. A tévhittel ellentétben a muszlim férfiakra is ugyanazok a törvények és szabályok érvényesek, mint a nőkre. Itt visszautalnék egy korábbi megjegyzésre, mely szerint az iszlám és a muszlim többségű országok, egyes emberek és csoportok szokásai és cselekedetei semmi szín alatt nem összetévesztendők. Az iszlám jog szerint, ugyanúgy, mint a nyugaton, a bűnösöket törvényes bíróság elé kell állítani, és jogszerűen kihallgatni, bizonyítékokat felvonultatni ellenük, és, csak bűnösségük bizonyos megállapítása után lehet ítéletet hozni, illetve a kirótt büntetést

32

Korán: 96:1. Ha egy muszlim nő vagyonnal rendelkezik, akár saját munkájával kereste meg, akár örökölte, az a vagyon kizárólag az övé, egyedül ő dönthet pénze sorsa felől.

33

19

végrehajtani. Olyannyira fontos az iszlámban a bűnösség minden kétséget kizáró bizonyítása, hogy ítéletet hozni és büntetést kiszabni, végrehajtani csak abban az esetben lehetséges, ha a szóban forgó bűntett elkövetése pillanatában négy szavahihető tanú saját szemével látta az elkövetőt tette véghezvitele közben. Például, ha valaki házasságtörést, paráznaságot követett el, csak akkor lehet megbüntetni, ha négyen látták magát az aktust, „mint ahogyan a cérna befűződik a tűbe”. Az iszlám védelmezi az ártatlanokat. A nyugati világban is mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, egészen addig, még az ellenkezőjét nem bizonyították. Az iszlám szerint, ha valakit ártatlanul megvádolnak, és a vádló nem tudja bizonyítani a megvádolt személy bűnösségét, akkor őt magát fogják hamis vádaskodásért megbüntetni. A Koránban, a 24. Szúrában a következőket olvashatjuk: „Aki tisztes férjes asszonyoknak kelti rossz hírét, és azután nem hoz négy szemtanút, azt korbácsolják meg nyolcvan korbácsütéssel, és ne fogadjatok el tőle tanúságtételt soha többé! Ők a bűnösök, kivéve azokat, akik megbánást tanúsítanak, és megjavulnak. Allah megbocsátó és könyörületes.”34 Megesik,

hogy

a

muszlim

nők

elnyomásaként értelmeznek a nyugaton néhány olyan

szabályt

szertartásokhoz

is,

amely

egyes

kapcsolódva

a

vallási nőkre

vonatkozik. Ide tartoznak például a napi öt ima elvégzéséhez

tartozó

előírások.

Az

imát

minden muszlimnak, férfiaknak és nőknek is kötelező elvégezni, naponta ötször, meghatározott időintervallumokon belül.35 A pénteki ima fontos esemény a muszlimok számára, amely minden pénteken, a déli ima idejében egy rövid, vallási témájú beszéddel egybekötött közös imádság a mecsetben. Férfiak számára kötelező részt venni ezeken a pénteki alkalmakon. A közhiedelem azt tartja, hogy a nőknek tilos részt venni a pénteki imákon, illetve, ha más alkalmakkor közös imán vesznek részt, akkor is kizárólag a férfiak mögötti, hátsó sorokban tehetik meg azt. Először is, a pénteki ima nem tilalmas a nők számára, ha van idejük és lehetőségük, természetesen részt vehetnek a szertartáson. Figyelembe kell azonban venni két dolgot. A nőknek több jutalom jár azért, ha 34

Korán: 24:4-5 A kötelező öt ima a hajnali, a déli, a délutáni, a naplementei és az esti imák időpontjai az év során a Nap járásával összhangban kerülnek meghatározásra. Ugyanígy állapítják meg Ramadan hónapjában, hogy a böjt a nap mely órájától és percétől kezdődik, illetve, hogy meddig tart. (Pontosan a hajnali ima kezdetétől a naplementei ima kezdetéig tart.)

35

20

otthonukban imádkoznak, férfiaknak pedig azért, ha a mecsetben, imahelyen végzik akár a napi öt, vagy a pénteki imát. Emellett nem szabad elhanyagolnunk azt a tényt sem, hogy esetenként a mecset, vagy az imahely mérete meghatározza a résztvevők számát, főleg Európában, ahol inkább jellemzőek a kisebb mecsetek, vagy még inkább a néhány helyiségből álló imahelyek. Szem előtt tartva tehát, hogy a férfiak számára kötelező jelleggel elő van írva a pénteki imán való részvétel, az előbb említett megállapítás értelmében logikus, hogy miért vannak a nők minimális létszámmal, vagy egyáltalán nem, a pénteki istentiszteletek során. Másodszor, néhány szóban a nők helyéről az imádkozás alatt. Teljes mértékben igaz, hogy a nők mindig a férfiak mögötti sorokban kell, hogy elvégezzék imájukat. Mi lehet ennek az oka? Sokak gondolhatják azt, hogy a nő másodrendűsége, a férfiakénál alacsonyabb státusza kényszeríti őt a hátsó sorokba, ezzel is jelezvén, „hogy hol a helye az asszonynak”. Az imádság egy közeledés Istenhez, Neki való engedelmesség és alázat, meghajlás és leborulás a Mindenható előtt, emelkedett, áhítattal átszőtt hangulattal, őszinte, hittel telt lelkülettel. Imádság alatt a hívő Istenre koncentrál, és átéléssel végzi a mozdulatokat, odaadással recitálja a Koránból Isten szavait. Azt is tudjuk, hogy a muszlimok imájához nem csak szavak, hanem mozdulatok is tartoznak. A meghajlások és leborulások során a nők is olyan pozíciókban lennének láthatók, amelyeknek figyelemelterelő hatása esetenként igen nagy lehetne a férfiak számára. Így tehát érthetővé válik, hogy miért is jobb a nőknek a férfiak mögötti sorokban elvégezni az ima mozdulatait. A nők számára eszerint ez nem megaláztatás, hanem az erkölcs és tisztaság tisztelete. Gondoljuk csak meg. Elképzelhető, hogy esetenként nem csak a rossz példa, a hiányos tudás, vagy a média híresztelései vezethetnek a különböző tévhitek kialakulásához. Minden kultúrának megvan a saját világnézete, eszmerendszere és gondolatvilága. Érdekes kérdés, hogy vajon miért a szabadság, egyenlőség értékeit hirdető nyugati világban születnek azonnali elítélő gondolatok bizonyos viselkedésformák láttán, ahelyett, hogy előbb megpróbálkoznánk a látottak, hallottak miértjén, logikus magyarázatán eltöprengeni. Hiszen sokszor a látszat csal, s a legfurcsább megnyilvánulás mögött is megeshet, hogy valódi bölcsesség lakozik.

21

2.) A terrorizmus és az iszlám Manapság az „iszlám” és a „terror”, illetve az „iszlám” és az „öngyilkos merénylő” szavak igen gyakran kerülnek együtt említésre. A „muszlim terrorista”, és hasonló kifejezések pedig már szinte közhelynek számítanak. Nap, mint nap hallhatunk és láthatunk legalább egy olyan hírt, amelyben az említett szavak szerepelnek, amelyben arról tudósítanak, hogy „iszlamista szélsőségesek”, az Al-Kaida, vagy Oszama bin Laden emberei „Allah nevében”, „szent kötelességből” újabb szörnyűséget követtek el valahol. Vitathatatlan tény, hogy a közelmúltban nem egyszer történtek ilyen, az egész emberiséget megrázó és felháborító események a világ különböző tájain. Azon kívül, hogy sokszor magukat muszlimnak mondó – valós vagy valótlan – személyek hozhatók összefüggésbe a megtörtént eseményekkel, létezhet-e kapcsolat az iszlám vallás és a terror között? Helyénvaló lehet a terrorra utaló bármely kifejezést az iszlámra vonatkoztatni? Az iszlám vallás forrásai, a Korán és a Szunna adhatnak, adnak-e felhatalmazást a tömegpusztítások végrehajtására? Mit is jelent valójában a dzsihád? „A muszlimoknak határozottan ki kellene jelenteniük, hogy az igazi iszlámban nem létezik terrorizmus”

–

mondta

M.

Fethullah

Gülen,

iszlámtudós, kiemelkedő egyéniség a vallásközi párbeszéd és az oktatás fejlesztésének területein. Az iszlám szerint egyetlen ember életének kioltása is hatalmas bűn. Senki nem tehet ilyet, aki muszlimnak vallja magát. Ártatlanokat, nőket, gyermekeket és időseket még háború idején sem szabad bántalmazni, sem megölni. Senkinek nincs jogosultsága még hivatalos nyilatkozatot sem (úgynevezett fatwa-t) kiadni, vagy felszólítani akár egyetlen személy meggyilkolására is.36 Emellett lényeges megemlíteni azt is, hogy az iszlámban a cél nem szentesíti az eszközt, tehát legyen bármilyen nemes is a cél, megvalósulásának érdekében kizárólag megengedett, törvényes eszközöket szabad alkalmazni. Térjünk hát vissza az emberölés bűnéhez. Az iszlámban a gyilkosság a hét legfőbb – úgynevezett pusztító – bűnök egyike37, a bíróság 36

Dr. Ergün Capan: Terror és öngyilkos merényletek az iszlám szemszögéből (válogatott esszék), Dialógus Platform, 2008 37 A hét legsúlyosabb bűn: más imádata Isten mellett, vagy helyett; jogtalan emberölés; mágia; kamatszedés; az árva gyermek vagyonának elvétele; meghátrálás az ellenség elől a háborúban; tisztességes muszlim nők rágalmazása.

22

halálbüntetést szabhat ki arra a személyre, aki kiolt egy ártatlan emberi életet. Mégis, a mára legelterjedtebb nézet az iszlámmal kapcsolatban az öldökléssel, erőszakkal és pusztítással kapcsolatos. Ez az „iszlám egyenlő terrorizmus” sztereotípiája. Az iszlám a béke és a tolerancia vallása. Nézzük, mint mond a Korán, és mit üzen a Történelem. Mohamed (blv) volt az első próféta, akit Isten azzal a hatalmas és megtisztelő feladattal tüntetett ki, hogy az egész emberiséget szolgálja. „Valamennyi emberhez küldünk el téged, hogy örömhír-hozó és intő légy. A legtöbb ember azonban nem tudja (ezt).38 „És csupán a teremtmények iránti irgalomból küldtünk el téged.”39 Hogyan is lehetne valaki a gonoszság és az erőszak híve, miközben „örömhír-hozó és intő” nem csupán az emberek, de Isten összes teremtménye számára is. Miért is buzdítana öldöklésre, mikor a Korán 5. Szúrájának 32. versében azt olvashatjuk, hogy aki kiolt egy ártatlan életet, az olyan, mintha az egész emberiséget lemészárolta volna. Igaz, létezik egy méltatlanul elhíresült rész a Koránban, amelyet rendszerint félreértelmeznek a nyugati világban, illetve néhány saját vallását sem ismerő „muszlim” csoportosulásban, így gyakran az iszlám elvetemültségének méltó bizonyítékaként szerepeltetik, vagy éppen erre alapozzák tettük isteni parancsolatának magyarázatát. Gyakran a „kard versének” is nevezik a 9. Szúra 5. versét, amely a következőképpen szól: „Ha tehát a szent hónapok letelnek, akkor öljétek meg a pogányokat, ahol csak föllelitek őket! Fogjátok el őket! Ostromoljátok meg őket! Állítsatok nekik csapdát az összes leshelyről! Ha azonban megbánással fordulnak (Allahhoz), elvégzik az istentiszteletet és zakátot40 adnak, akkor hagyjátok őket szabadon az ő útjukon! Allah megbocsátó és kegyes.” Ezt a verset legtöbbször hiányosan, a szövegkörnyezetet mellőzve értelmezik, ebből származik a félreértés. A teljes változat és a kinyilatkoztatás körülményeinek tanulmányozása során viszont nyilvánvalóvá válik, hogy a vers egyetlen meghatározott szituációra, egy adott történelmi eseményre vonatkozó felszólítás. Mohamed próféta (blv) tevékenységét törzse, a Qurais már kezdetektől fogva heves ellenszenvvel fogadta. A Qurais pogány arab népe folyamatosan szidalmazta és gúnyolta a Prófétát. Hamarosan rájöttek azonban, hogy ez nem elegendő ahhoz, hogy meggátolják, hogy emberek tömegei térjenek a muszlim hitre, ezért hamar az elnyomás és a kínzás eszközeihez folyamodtak. Maga a Próféta is átélt néhány An-Nawawi által gyűjtött Negyven hadísz (Fordítás és magyarázat), Magyarországi Muszlimok Egyháza, 2008 38 Korán: 34:28 39 Korán: 21:107 40 Zakat= kötelező adakozás, alamizsnálkodás

23

ellene irányuló gyilkos merényletet. Tíz nehézséggel teli esztendő után a Próféta (blv) és a korai muszlimok Mekkából Medinába vándoroltak, ahol örömmel fogadták őket és hitüket. Medina lett az első iszlám városállam Mohamed szellemi és politikai vezetése alatt. A mekkai pogányok azonban továbbra is ellenségesen viselkedtek a muszlimokkal szemben, és más arab törzsekkel szövetkezve többször is megtámadták a muszlimokat, megpróbálták meggyilkolni a Prófétát is. Ezek a törzsek szinte minden ok nélkül megtámadták a muszlimokat, amikor csak lehetőségük nyílt rá, és annyi embert öltek meg közülük, amennyit csak tudtak, gyermekekre, nőkre, és idősekre tekintet nélkül. Ebben az ellenséges időben lett kinyilatkoztatva a 9:5-ös vers, így a parancs a Medinát körülvevő, kegyetlen arab törzsekre vonatkozott. Az iszlám, a történelem során is gyakran bizonyította, hogy a béke és a tolerancia mellett foglal állást. Lássunk néhány példát. „Nincs kényszer a vallásban!...”41 Ez a mondat a Koránból megalapozza a más vallásúakkal szembeni toleráns viselkedést. A muszlimok megengedték, sőt, elfogadták, hogy az irányításuk alá tartozó területek lakói gyakorolják

saját

vallásukat.

Mecsetek,

templomok

és

zsinagógák álltak egymás közvetlen közelében. Így volt ez például Córdobában az Andalúziai Umayyad uralom alatt42, és ez derül ki egy urfai keresztény történész szavaiból is, aki egy Meliksah nevű muszlim uralkodód dicsőít, annak igazságossága és bölcsessége miatt. „Ha ez az idők folyamán némely muszlim (többségű) ország vagy muszlim egyén esetében meg is szűnt, annak valójában semmi köze az igazi iszlámhoz. Ezekben az esetekben érdemes inkább, valamely társadalmi, (politikai), pszichológiai, földrajzi, vagy egyéni okokat keresni.”43 Az élethez való jog, a vallásgyakorlás szabadsága, más nyelvek, kultúrák, jogrendszerek és öltözködések elfogadása, melyet a muszlimok a nem muszlim lakosság irányában tanúsítottak, magából az iszlámból fakad. A következőt mondja ki az a hadísz, ami előírja, hogy a muszlim vezetők jól bánjanak a nem muszlimokkal: „Bárki, aki egy nem muszlimot házasságtöréssel rágalmaz, büntetésül tűzzel korbácsoltatik meg az Ítélet Napján.” 41

Korán:2:256 Mehmet Özdemir: Andalúziai muzulmánok, Ankara, 1994 43 Dr. Ibrahim Canan, A hadísz professzora, Terror és öngyilkos merényletek az iszlám szemszögéből,(válogatott esszék), Dialógus Platform, 2008 42

24

Ugyancsak a fentiek alátámasztásaként megemlítendő egy császári rendelet, melyet III. Musztafa, ottomán szultán írt nagyvezérének: „A Moldáviából és Havasalföldről érkező panaszokból úgy tűnik, nem foglalkoztál megfelelően az ott élő keresztény népek problémáival, azokban az időkben, mikor épp új helytartókat igyekszünk küldeni Morába és Hidzsászba, azt várom el a Nagyvezéremtől, hogy olyan emberek közül válasszon, akiknek a becsületessége közismert. Nem akarom azt látni, hogy nem fektetsz megfelelő hangsúlyt erre a kérdésre, csak azért, mert az itt élő népeknek más a vallása és a nyelve. Tekintettel rá, hogy ők az alattvalóim, tudatom veled, hogy őket is ugyanazok a jogok illetik meg, mint isztambuli alattvalóimat. Legyen rá gondod, hogy egyiküket se érje bántódás…”44 Egy másik rész a koránból ugyancsak a Könyv Népével való szép viselkedésre inti a muszlimokat: „És ne szállj perbe az Írás népével csak úgy, ahogy az a legjobb – kivéve azokkal, akik vétkesek közöttük! És mondjátok: Hiszünk abban, ami leküldetett hozzánk és hozzátok! A mi istenünk és a ti istenetek egy. És mi alávetjük magunkat neki.”45 A muszlimoknak tilalmas háborút kezdeményezni, ezért csak akkor mehetnek harcba jogos önvédelmet gyakorolva, ha megtámadták őket, vagy, ha szabadságharc megvívására kényszerülnek. Mindemellett a háborúban is érvényesek bizonyos szabályok, amelyek az ártatlanok védelmét szolgálják. Abu Bakr, az iszlám első kalifája, a következő szavakat intézte a Szíriába induló Uszamához: „Uszama! Ne légy csaló, igazságtalan, fosztogató! Ne gyaláz meg holttesteket! Ne ölj gyermekeket, nőket és időseket! Ne vágd ki, vagy égesd fel a fákat a datolyakertekben! Ne vágj ki fákat, melyek gyümölcsöt teremnek! Ne öld meg a birkákat, a marhákat, a tevéket, hacsak nem élelem céljából van rájuk szükség. Az utadon találkozhatsz emberekkel, akik kolostorokba vonultak vissza, ne érintsd őket, ne zavard őket hitük gyakorlásában…” Láthatjuk hát e néhány, ám koránt sem teljes példa-soron keresztül, hogy az iszlám elítéli az értelmetlen erőszakot, és teljes mértékben elhatárolódik az emberöléstől, így lehetetlen, hogy a valódi iszlám a „terror vallása” legyen. Ezen a ponton érdemes még említést tenni egy ide illő közhely-szerű kifejezésről, amely szintén egy elterjedt félreértés forrása. Mit is jelent valójában a dzsihád, illetve létezik44 45

idézet a Tercüman nevű újság 1983. február 9.i számából Korán:29:46

25

e „szent háború”? A dzsihádot nyugaton általában szent háborúnak fordítják, ami egyrészt tévedés, másrészt a középkori keresztes hadjáratokat hívták így. Az iszlám szerint a kényszerből tett cselekedeteknek nincs értelme, nincs jutalma, ezért a fegyverrel térítés teljes mértékben értelmetlen, felesleges, illetve tilalmas a vallás szerint. A dzsihád szó nem is jelent háborút, hanem erőfeszítést, törekvést, küzdelmet. A háborút az arab nyelvben a harb, a fegyveres küzdelmet, a harcot pedig a kitál szavakkal jelölik. Az iszlám jogban a háborút sosem nevezik szentnek, esetleg igazságosnak, jogosnak tartják abban az esetben, ha önvédelemről, vagy szabadságharcról van szó. A muszlim vallástudósok legalább négyféle dzsihádot különböztetnek meg. Ezek az úgynevezett kifelé irányuló dzsihádok: létezik szóval, írótollal, vagyonnal és fegyverrel folytatott dzsihád,(természetesen itt is az önvédelem és a szabadságharc küzdelméről lehet csak szó) de a legnagyobb dzsihád egy belső folyamat, amely az ember lelkében zajlik. Ez, az ember saját gonoszsága elleni szellemi küzdelem, törekvés a bennünk rejlő rossz legyőzésére, a jóság és az Istennek legjobban tetsző alázatos, szelíd viselkedés elérésére.46 3.) Emberi jogok az iszlámban Úgy

tartják,

hogy

az

emberi

jogok

alapgondolata elsőként az 1215-ben kiadott Magna Carta-ból

származik, bár a nyugati társadalmakban

egészen a XVII. Századig nem létezett az emberi jogok, illetve az állampolgári jogok fogalma. Az amerikai és a francia alkotmány helyezte gyakorlatba, és ezt követően jelentek meg különböző országok alkotmányaiban az alapvető emberi jogokra való hivatkozások. Egészen a múlt század közepéig azonban ezek a jogok leginkább csak papíron és elméletben léteztek, a mindennapi életben nem igazán lehetett őket érvényesíteni. 1948. december 10.-én az ENSZ elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, és a XX. Század második felére egyre több ország vallotta magáénak az emberi jogok elismerésének és biztosításának gyakorlatát.

46

An-Nawawi által gyűjtött Negyven hadísz (Fordítás és magyarázat), Magyarországi Muszlimok Egyháza, 2008

26

Amikor emberi jogokról beszélünk az iszlámban, akkor az Isten által az embereknek adományozott és garantált jogokról van szó. Ezek a jogok nem valamelyik király, uralkodótestület, kormány vagy diktátor tollából származnak, hanem a Mindenható ruházott fel velük bennünket, embereket, így nincs olyan törvényhozó testület, vagy kormány a világon, amelynek joga lenne ezeket megváltoztatni, hatályon kívül helyezni, vagy eltörölni. Minden muszlimnak kötelessége elfogadni, betartani ezeket, és kiállni az emberi jogok mellett. Azok a muszlimok, akik elutasítják, megmásítják, vagy figyelmen kívül hagyják ezeket a jogokat, nem nevezhetők hívőknek. A Korán így szól róluk: Akik nem az aszerint ítélkeznek, amit Allah (kinyilatkoztatás gyanánt) leküldött, azok a hitetlenek. (…) azok az (igazi) vétkesek!”47 Az Isten szentesítette jogok örökérvényűek, megmásíthatatlanok. Az iszlám már több, mint 1400 éve (!) biztosítja ezeket a jogokat az emberiség számára. Az emberi jogok azért illetnek meg bennünket, mert emberi lények vagyunk, függetlenül nemtől, nemzetiségtől, bőrszíntől, vallási hovatartozástól stb. Fontos, hogy minden muszlimnak kötelessége elismerni az emberi jogokat és teljesíteni ez irányú kötelezettségeiket. Lássunk tehát néhány példát egy kicsit részletesebben: Az élethez való jog: a legfontosabb alapvető jog az emberi élet tisztelete. A terrorizmus és az iszlám című részben már említettem, hogy az iszlámban (is) mennyire lényeges az emberi élet védelme, és mekkora bűn kioltani azt. Halálbüntetést is csak megfelelő és hozzáértő bíróság szabhat ki – amilyen napjainkban nincsen, hiszen annak feltétele, az iszlám állam sem létezik. Ennek feltételeiről, a kétséget kizáró bizonyítékokról és a szavahihetőség fontosságáról is említést tettem a fent meghatározott részben. Senkinek, semmilyen körülmények között nincs joga, hogy önkényesen emberi életet oltson ki akár bosszúból, akár rossz tett okozása miatt. A Próféta (blv) azt mondta: „A legnagyobb bűn: az Istennel való társítás és az emberi lélek megölése.”48 A Koránban és a Próféta tanításaiban is az arab lélek szó (nefsz) határozatlan esetben, részletezés nélkül szerepel, ez is azt mutatja, hogy a rendelkezés minden emberre vonatkozik. Az élet megmentéséhez való jog: Közvetlenül az élethez való jog kinyilvánítása után, az Isten azt mondja a Koránban: „(…)Aki ellenben életben tart valakit, olyan az, mintha az összes embert életben tartotta volna.”49 47 48

Korán: 5:44-45 Prófétai tanítás (hadith), At-Tabarani)

27

Tehát, ha a muszlim ember megtudja, hogy egy embertársának segítségre van szüksége, akkor lehetőségeihez mérten kötelessége segíteni rajta. Az élet alapvető feltételeihez való jog: Az ide vonatkozó parancs Mekkában, a (medinai) iszlám városállam megalapítása előtt jött le, amikor a muszlimok főleg nem muszlimokkal álltak kapcsolatban. „és javaikban jogos része volt a koldusnak és a szűkölködőnek”50 Az idézet kifejezi, hogy bárkinek, aki segítséget kér, és bárkinek, aki nélkülözéstől szenved, jogos része van a muszlim ember tulajdonában, vagyonában. Ha valaki képes segíteni, akkor az kötelességgé válik számára. Ez azt jelenti, hogy ha létezne iszlám állam, akkor a nélkülözők ellátásáért mindenki, tehát maga az állam is felelne. Az egyén joga a szabadsághoz: Az iszlám egyértelműen és határozottan megtiltja,

hogy

foglyul

ejtsenek,

rabszolgává

vagy

eladjanak

tegyenek,

szabad

embert

rabszolgaként. Mohamed (blv) azt mondta erről: „Háromféle ember van, akiknek a vádlója leszek a Feltámadás Napján. Ezek közül az egyik az, aki rabszolgává tesz egy szabad embert, azután eladja, és megeszi ezt a pénzt.”51 A Próféta tanításai is általánosak, nem csak egy meghatározott nemzetre, népre vagy vallásra vonatkoznak, hanem minden emberi lényre. Európa büszkén állítja, hogy eltörölte a rabszolgaságot a világon, annak ellenére, hogy még a XIX. Század közepén is részt vett a rabszolga kereskedelemben. A nyugati hatalmak leigázták Afrika nagy részét, foglyul ejtették az embereket, rabszolgasorba kényszerítették és gyarmataikra szállították őket, akik az állatokénál is rosszabb bánásmódban részesültek. Az iszlám megoldotta a rabszolgaság problémáját a korabeli Arábiában: rabszolgáik felszabadítására buzdította az embereket. Ennek hatására 30-40 év alatt rendeződött a rabszolga kérdés Arábia területén. Ezt követően –

49

Korán: 5:32 Korán: 51:19 51 Prófétai tanítás, Al-Bukhari 50

28

a medinai iszlám állam korában – a háborúk során fogságba esett katonákat, harcosokat az iszlám kormány tartotta el (emberhez méltó körülmények között) addig, amíg ki nem cserélték őket fogságba esett muszlimokra, vagy ki nem váltották őket. Azokat az embereket, akiket az államuk nem cserélt ki, vagy nem váltott ki, a muszlim kormány kiosztotta azok között a muszlim katonák között, akik elfogták őket. Ez emberibb megoldás volt a foglyok legyilkolása, vagy kényszermunkára fogása, illetve a nők prostitúcióra kényszerítése helyett. A foglyok így családokhoz kerültek, amelyeket a muszlim állam kötelezett a megfelelő, emberséges bánásmódra.52 Ennek a politikának a hatására a muszlimokhoz került foglyok többsége önszántából, szabad akaratból felvette az iszlám vallást, így leszármazottaik között számos jelentős tudóst, államférfit és hadvezért találunk. Az igazsághoz (méltányossághoz) való jog: Ez egy kiemelkedően fontos és értékes jog, amellyel az iszlám minden embert felruházott.

A Szent Korán azt Írja: „(…) Ne indítson benneteket túlkapások elkövetésére (bizonyos) emberek iránti gyűlöletetek. (…) És ne indítson benneteket (bizonyos) emberek iránti gyűlöletetek arra, hogy ne legyetek igazságosak! Legyetek igazságosak! Ez közelebb áll az istenfélelemhez. (…)”53 Egy másik helyen pedig megerősíti: „Ti hívők! Ha Allah előtt tanúkként léptek föl, legyetek sziklaszilárdak a méltányosságban (…)”54 A muszlimoknak nem csupán barátaikkal, hanem még ellenségeikkel is igazságosnak kell lenniük. Az iszlám által megkövetelt igazságosság és méltányosság is, mint az itt említett jogok összessége, kiterjed az egész emberiségre. A muszlimok tehát elleneznek minden fajta igazságtalanságot, de kötelességük támogatni minden olyan tettet vagy megmozdulást, amelyek igazságosak, a jó érdekében történnek, az erkölcs és társadalom helyzetét javító, előmozdító törekvések.

52

Rabszolgaság ugyan létezik az iszlámban, de nem hasonlítható semmilyen szempontból a nyugati ember gondolataiban és ismereteiben létező „Úlvilág” típusú rabszolgatartáshoz. Ennek részletezése azonban túlmutat a jelen dolgozat keretein. 53 Korán:5:2 és 5:8 54 Korán: 4:135

29

Az együttműködés a „jó ügyben” kiemelten fontos lehet a mai nyugati világban. Számos romboló erejű társadalmi probléma enyhítésében, megoldásában lehet a muszlim közösség a nyugati civilizációk segítségére. Ilyen problémák például: a bűnözés, prostitúció, a súlyos depresszió és az alkoholizmus, a drogfogyasztás és a különböző káros szenvedélyek, a hátrányos megkülönböztetés, az igazságtalanság, az elnyomás és a munkaerő kihasználása, túlhajszolása (stb). Az iszlám előtti arab társadalmakban kimondottan súlyos probléma volt a túlzott alkoholfogyasztás, amelyre hatékony megoldást biztosított az iszlám lejövetele. Erről a témáról részletesen olvashatunk a IV. fejezetben. Az emberi jogok kapcsán kell említést tenni az egyenlőséghez, az egyenlő bánásmódhoz való jogról. A nők és férfiak egyenlőségéről már esett szó a Szabadság vagy elnyomás című részben. Az iszlám szerint az emberek bőrszíntől, származásuktól, nemzetiségüktől, nemüktől függetlenül is egyenlők. Isten az egyenlőség jogát az ember veleszületett jogaként adta meg.

30

III. fejezet Az iszlám Magyarországon 1. ) Történelmi áttekintés:

A magyarok történetében már a honfoglalás korától fogva – vagy még ez előtt is – jelen volt az iszlám, illetve a különböző muszlim törzsek és népek kereskedelmi, szomszédsági, vagy szövetségi kapcsolatokat ápoltak a korabeli magyarsággal. Muszlim törzsek még Levédiában, később az Etelközben is csatlakoztak elődeinkhez, és az akkori muszlim utazók is hatással voltak őseinkre. A honfoglaló magyarokkal együtt vándorló kabarok között muszlimok is voltak, akikkel együtt érkeztek a Kárpát – medencébe. A Kazár Birodalom, ahol a magyarság hosszabb ideig (200 évig) tartózkodott, valószínűleg nagy hatással volt a magyar közgondolkodásra. A kazár nemesség egy része ugyanis muszlim volt. A hét magyar törzzsel szövetséges kabarok szintén az iszlámot követték. Például Aba Sámuel kabar származású volt. A kabarok követték őseinket a Kárpát-medencébe, sőt a magyarok kalandozásaiban is részt vettek, és ők voltak a gyepük őrzői, a mai értelembe vett határőrök is. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár „De administrando imperio” című, i. sz. 950 körül írt munkájában részletesen szól a kabarokról vagy kavarokról, és a kálizokról. A kabarok vagy kálizok a történelmi irodalomból ismert nyolcadik55törzsként, a honfoglalókkal együtt beköltözött, legrégebbi muszlim népcsoporttal azonosíthatók. A hét magyar törzs vezetői között is lehettek muszlimok, erre vonatkozóan azonban egyelőre nincsenek megbízható adataink.

56

896 után a muszlim lakosság számát volgai bolgár és iráni

néptöredékek gyarapították. A XI. század után az észak ázsiai arab és a török muszlim bevándorlók mellett még áttérő magyarok is szaporították az iszlám magyarországi híveit. Ezek a muszlimok legtöbbször magas rangú állami tisztviselők – íjászok, várvédők, gyepűőrzők – vagy nagy tiszteletnek örvendő kereskedők voltak. Számuk igen magas volt, s komoly gazdasági és politikai befolyásra is szert tettek.

55

De az is lehet, hogy 8-9-10. törzsként, mint ahogy ezt Dienes Ö. István megrajzolta és László Gyula könyvének 921. oldalán látható. 56 Ferenci Demeter: A magyarok és az iszlám, Pécs-Miskolc-Budapest, 2002-2004

31

A magyarok ősei egyistenhívők voltak, egy Istent imádtak, a világegyetem teremtőjét. Egyedül hozzá fohászkodtak, és csak neki mutattak be áldozatokat. Theophylaktosznál ezt olvassuk: „A turkok (magyarok) csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette.” Ibn Fadlan pedig azt írja, hogy „a magyarok az égben lakozó Istent mindeneknél feljebbvalónak tartják.” Ősi egyistenhitünk bizonyítéka, hogy összes hittel kapcsolatos szavunk török, belső-ázsiai eredetű (Isten, lélek, imád, menny, ül, megszentel, boldog, böjt, vétek, bűn, bocsát, búcsú, hisz, hit, teremt, örök stb.). De ezek közé tartozik például az elfelejtett íd (ünnep jelentésű) szavunk is.57 A magyarok ősvallása sem volt más, mint mindazon belső-ázsiai népeké, akik ugyanazokon a területeken mozogtak, ahol őseink. A vallások története tanúsítja, hogy egyazon éghajlat alatt, hasonló természeti benyomások közepette, egyforma életmód mellett, a műveltség egyazon fokán, hasonlóképpen alakul a népek vallásos szemlélete. Ezért is keverik össze az európai szerzők a népneveket és beszélnek a szkítákról, a hunokról, az avarokról, a „türkökről”, mint a magyarokkal azonos népekről. A magyarság olyan kultúrkörből érkezett Európába, amelynek népei magasrendű istenélménnyel, egyszerű és tiszta hitvilággal rendelkeztek. Az ősi magyar hitvilágban világos rend volt, az égi hatalmak és az evilági élet rendje megegyezett. Pontosan ugyanúgy, mint ahogyan az iszlámban is van. Mivel Európa a háborúkban nem tudta legyőzni a magyarságot, azt az erőt kellett elpusztítania, ami összetartotta múltját és ősi hitét (vallását). A magyarság megnyerése vagy elvesztése a katolikus egyház számára létkérdés volt. Egy olyan erős nép, mint a honfoglaló magyar, mindenképpen „térképformáló erővel” rendelkezett. A Gesta Hungarorumban olvashatjuk, hogy „Árpád a mindenható Isten kegyelmét kérte, hogy az Úr azt a földet engedje nekik örökre”. „Isten” szavunk ótörök eredetű („Ősök Istene” = Es-Ten, ami egyes török népeknél osten változatban fordult elő).58 A muszlimok térnyerése II. András és IV. Kun László király idején már politikai bonyodalmakhoz vezetett. Az uralkodók, az egyház és egyéb belső ellenzékek nyomására kénytelenek voltak adminisztrációs intézkedéseket hozni ellenük. Az Anjou királyok szívós térítési munkájának eredményeképpen a muszlimok fényes középkori pályafutása véget ért, a XIV. század végére legtöbben ők is katolizáltak, szinte teljes mértékben beleolvadtak a keresztény magyarságba.

57 58

László Gyula: Múltunkról utódainknak. Püski Kiadó. Bp. 1999. Ferenci Demeter: A magyarok és az iszlám, Pécs-Miskolc-Budapest, 2002-2004

32

Nagy Lajos király uralkodása után kb. 150 évig csak muszlim kereskedők, átutazók fordultak meg hazánkban, miközben a déli országrészekben egyre gyakoribbá váltak az oszmán-török behatolások. 1541-től aztán, közel 150 éven keresztül az Oszmán Török Birodalom részeként, Magyarország középső harmadában az iszlám volt az uralkodó vallás. A muszlimok legnagyobb részét a török hódítók tették ki, a magyar népesség legfeljebb 1%-a volt iszlám hitű. A török uralom végeztével a teljes muszlim népesség nem hagyta el az országot, hanem egy részük itt maradt és kikeresztelkedett. Az

1870-es

évektől

kezdődően

Magyarországon divattá vált a törökbarátság, az úgynevezett

„turkofília”,

közvéleménye

egyre

ezért

nagyobb

az

ország

szimpátiát

tanúsított az iszlám iránt. Az azóta híressé vált török-magyar Habsburg

barátságot

Birodalommal

megalapozta és

a

vezetőséggel

szembeni közös ellenszenv is. Kossuth Lajos és társai a Török Birodalomban találtak menedéket és ideiglenes letelepedést a szabadságharc leverése után. Bem tábornok (Iszkander pasa), Guyon Richárd, Kmetty tábornok és még sokan mások felvették az iszlám vallást. Ugyancsak az iszlám hitre tért a legnagyobb magyar fia, Széchenyi Ödön, – aki Törökországban pasai rangot is kapott – és megalapította az isztambuli tűzoltóságot. Az első világháború kirobbanása után pedig a magyarok és a török katonák egy szövetségben harcoltak Galíciában és Piavénél. 1910-ben a budapesti városházán Havass Rezső képviselő lelkes beszédben követelte, hogy a főváros építsen imaházat a muszlimoknak. A Fővárosi Tanács a javaslatot 1916. április 4.-én határozatban elfogadta, és így megalakult a Mecsetépítő Bizottság, báró Perényi Zsigmond elnökletével. A Múzeum Körutat ekkor nevezték el Mehmed Körútnak. Az Országgyűlés pedig 1916 januárjában hivatalosan elismert vallássá nyilvánította az iszlámot Magyarországon. Ebben az időben Budapesten kb. 2000 muszlim élt. A két világháború között tovább folytatódott az iszlám virágzása hazánkban. Ebben az időszakban történt, hogy Durics Hilmi Huszein, a Monarchia volt tábori főlelkésze nyolcvanöt muszlim

társával

együtt

csatlakozott

Preónay

Pál,

antant-,

és

bolsevikellenes

különítményéhez, és részt vettek a nyugat-magyarországi felkelésben, amelynek egyik 33

eredménye, hogy Sopron városa jelenleg is Magyarországhoz tartozik. 1931. augusztus 2.-án a Gül Baba türbénél megalakult a Gül Babáról elnevezett Budapesti Autonóm Iszlám Egyházközség, amely a korabeli magyarországi muszlim közösséget képviselte. Durics Hilmit választották meg budai főmuftivá, és mellette dolgozott egy török származású imám, Abdul Latif is. Az akkori muszlim közösséghez tartozott az 1979-ben elhunyt híres orientalista, kelet-kutató, és író, Germánus Gyula, aki könyveivel sokat tett az iszlám vallás hazai népszerűsítéséért. 1988-ban jegyezték be a volt Állami Egyházügyi Hivatalnál – Miklós Imre aláírásával – a Magyar Iszlám Közösséget. A szervezetet húsz magyar származású, magyar állampolgárságú alapító tag hozta létre. Tulajdonképpen ők képviselték akkor az országban az iszlámot, a magyarok közül ők muszlimnak vallották magukat. Később különféle diákegyesületek és alapítványok jöttek létre. 2.) Iszlám a mai Magyarországon A 2000. év második felében bejegyzésre került a Magyarországi Muszlimok Egyháza, amelyet kb. 150 muszlim kezdeményezett.59 2003 tavaszán, Budapesten, a Bartók Béla úti Dar Asz-Szalam (magyarul: a Béke Háza) Mecsetben megalakult az ország legnépesebb vallási csoportja, az Iszlám Egyház. A mintegy 150-170 m2-es imateremben a pénteki istentiszteleten átlag 250-300 muszlim vesz részt. Az egyházhoz azonban valószínűleg ennél jóval többen kötődnek. A mecset rendszeres látogatói között – a magyarokon kívül – van például afgán, arab, berber, kurd, török, tatár, mongol, pakisztáni, szudáni is. A magyarországi muszlimok körében gyakoriak a vegyes házasságok. 60 Dolgozatomban már korábban említettem, hogy az iszlám kiemelten fontosnak tartja, és a muszlimok számára kötelezővé teszi az együttműködést más muszlimokkal, illetve nem muszlimokkal a „jó ügy” érdekében. A társadalom hasznára lenni kötelesség, a közös erkölcsi értékek, a társadalmi jólét és felemelkedés, a gazdasági fejlődés és környezetvédelem támogatásával, ezek előrehaladását szolgáló ügyekben

való

munkálkodással.

A

Magyarországon működő iszlám szervezetek egyik kiemelt feladata tehát a kapcsolattartás más szervezetekkel és alapítványokkal a fent nevezett tevékenységek megvalósulásának céljából.

A

másik

lényeges

tevékenységük

59

pedig

a

hazánkban

élő

muszlimok

Kultúra és közösség (művelődéstörténeti folyóirat), III. folyam, V.-VI. évfolyam, 2001. IV.-2002. I. szám, Anwar Musztafa: Az iszlám 60 Ferenci Demeter: A magyarok és az iszlám, Pécs-Miskolc-Budapest, 2002-2004

34

vallásgyakorlatának elősegítése, a hívők vallási, és nyelv oktatása, illetve az iszlám iránt érdeklődő nem muszlimok számára ismeretterjesztő anyagok és előadások biztosítása. A Magyarországi Muszlimok Egyházának (a továbbiakban MME) tagjaként, e szervezet munkásságán keresztül szeretnék hiteles képet nyújtani az iszlám építő jellegű jelenlétéről hazánkban. Az MME felmérése szerint Magyarországon hozzávetőlegesen 30000 muszlim él, és közülük kb. 3000 magyar.61 Az Egyház megalakulása óta vesz részt képviseletéven különböző hazai és nemzetközi vallási párbeszédeken és konferenciákon. A tavalyi évben például a MME rendszeresen részt vett a Bálint Zsidó Közösségi Házban különböző vallási témákban – a nyári hónapok kivételével – havonta megrendezett, „Papolás” című kerekasztal-beszélgetésen. 2009. március 16.-án az MME képviselete részt vett a Budapesti Egyetemi Templom által, katolikus fiatalok számára szervezett beszélgetésen, amelynek témája az iszlám volt. Az Egyház jelen volt a NEMA (Új Muszlimok Európai Szervezete) által szervezett nemzetközi konferencián Törökországban, ahol az Európában, illetve nyugaton élő új muszlimok helyzetéről, szükségleteikről, problémáikról és azok megoldási lehetőségeiről hangzottak el előadások. Az elmúlt év májusában az Oktatási Minisztérium szervezett konferenciát „Antidiszkrimináció a vallásokban” címmel. A hazai egyházak képviseletei mellett a határon túli vallási közösségek küldöttségei is jelen voltak az eseményen.

A Magyarországi Muszlimok Egyháza rendszeresen tartja a kapcsolatot különböző minisztériumokkal. Az Egyház képviselőit gyakran kérik fel interjúk adására rádióban, televízióban. Az MME elnöke többször is adott interjút a Magyar Televízió 1-es csatornájának „Sokszínű Vallás” című műsorába különféle vallási témákról, illetve az 61

Magyarországi Muszlimok Egyháza, 2009

35

Egyetemi Rádió számára, valamint részt vett a Civil Rádió szervezésében megrendezésre került beszélgetésben a Világvallások Együttműködési Fóruma (VEF) témájában az Unitárius Egyház és a Magyarországi Krisna Tudatú Hívők Közössége képviselőivel együtt. Az Egyház – iszlám kulturális központ lévén – szerepet vállal az iszlám kultúrához és művészetekhez kötődő ismeretterjesztő, illetve kulturális rendezvényeken. Például az MME ott volt a 2009. július 29.-én megrendezett keszthelyi kalligráfia kiállításon, de aktív résztvevője volt a VEF szervezésében 2009 novemberében megrendezésre került „Világvallások Hete” című programnak is, amelynek keretében az egyházak képviselői a hét minden napján más-más vallás központjait, imahelyeit látogatták meg. A Magyarországi Muszlimok Egyháza nyitva áll az iszlám iránt érdeklődők előtt, szívesen fogadja a látogatókat. Az érdeklődők egyénileg, vagy csoportokban is felkereshetik az Iszlám Központot. Sokszor előfordul, hogy középiskolai osztályok látogatnak el az Egyházba tanóra keretében, de igény szerint az MME képviselői szívesen tartanak előadást az iszlámról az iskolákban is. Egyetemi vagy főiskolai végzős hallgatók számára, akik az iszlám témájában írják szakdolgozatukat, készséggel állnak rendelkezésre az egyház tagjai, illetve háttéranyagokkal, konzultációs lehetőséggel nyújtanak segítséget a diákoknak. Az Egyház hozzájárul az iszlám vallás hiteles ismertetéséhez könyvek, szórólapok, ismeretterjesztő füzetek kiadásával, és az Új gondolat című családi, periodikus magazin megjelentetésével. Az MME minden esetben képviseli az iszlám valós álláspontját a világban zajló iszlámmal és muszlimokkal kapcsolatos események, történések kapcsán, és véleményét nyilatkozatok formájában teszi közzé. Az Iszlám Központ a muszlim közösség részére is számos lehetőséget és programot biztosít. Rendszeresek a vallás-, és arab nyelvórák, szervezésre kerülnek meghatározott vallási témájú tanfolyamok. Korán iskola (felnőtteknek és gyermekeknek) és nyári iskola (gyermekeknek) működik az Egyháznál, illetve az év során többször is, évszaknak megfelelően az MME táborozási lehetőséget biztosít a hazai muszlim gyermekek számára, számos más gyermekprogram mellett. A Központban havonta sor kerül muszlim női és ifjúsági diáktalálkozókra. Természetesen a mecsetben minden nap lehetőségük van a hívőknek az imádságok elvégzésére, és péntekenként a közösségi imán való részvételre. Emellett az Egyház részt vesz az iszlámhoz kapcsolódó vallási ünnepek megszervezésében a többi hazai iszlám szervezettel együtt. A MME képviselője rendszeresen látogatja a börtönöket, ahol a muszlimok és az iszlám felé fordulók oktatását, lelki gondozását végzi. A 36

Magyarországi Muszlimok Egyháza tevékeny részt vállal a Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010 részeként májusban megrendezésre kerülő "Utazás a török félhold körül" programsorozat A

egyes

Magyarországi

eseményeinek Muszlimok

szervezésében

Egyháza

és

tevékenységeivel

lebonyolításában.62 elősegíti

céljainak

megvalósulását. Ide tartozik az iszlám vallás és a muszlimok megismertetése és elismertetése. A muszlimok és a nem muszlimok kapcsolatának erősítése, s ez által a társadalmi és a gazdasági kapcsolatok fejlesztése, illetve a jóság, az erkölcsösség terjedésének elősegítése a magyar társadalomban. A békés egymás mellett élés és a társadalmi béke előmozdítása, részvétel a társadalmi életben. 63

62 63

www.iszlamweb.hu www.iszlamweb.hu

37

IV. fejezet Az iszlám Európában 1.) Európa vallásossága Számos nehézségbe ütközik mindaz, aki az európai földrész vallási helyzetét próbálja meghatározni. A jelenlegi állapot megismerése s a jövő horizontjának kikémlelése egy olyan törekvés, amely rögtön maga előtt találja az európai kontinens sokszínűségét. Európában a szekularizációs és modernizációs folyamatok eredményeképpen a vallás a társadalmi szintről először a magánszférába került, majd visszahúzódott az egyének magánéletéből a templomok falai közé. Ezért, az egyes személyek hitéletét igen nehezen lehet pontosan megismerni, megítélni, hiszen a vallás mélyen rejlő dologgá vált. A szekuláris társadalomban élők vallási érzületeit tehát bonyolult feltérképezni. Ugyancsak a helyzetet nehezíti, hogy az adott világias társadalom milyen mértékben engedi érvényesülni, avagy mennyire nyomja el tagjainak vallási érzületeit, mennyiben szab határt azok megnyilvánulásainak. „Megfigyelhető, hogy a fentieket igenis igyekeznek elfojtani. Az ember már nem a templomban talál nyugalmat, boldogságot, hanem más helyeken, főleg a fogyasztásban.” – állítja Maria Jepsen, az evangélikus egyház püspöke.64 Az olyan kérdések felbukkanása, mint például „Hiszel-e Istenben?” komoly problémákat takarnak. Olyan fogalmi zavarokat tárnak fel, mint hit, vallás, modern kor, világias tudás stb., továbbá mutatják a hittel és a vallással kapcsolatos egységes álláspont hiányát. Az is kiviláglik, hogy az emberek elvesztették az egyház által nyújtott tanítások, elképzelések iránti bizalmat, különösen, amikor a fenti kérdésre „Nem tudom”, „Hiszek, de…”, és ehhez hasonló válaszokat adnak. A helyzetet még bonyolultabbá teszi, hogy az elemzők megfigyelései a hit, vallásosság meghatározásának tekintetében is pontatlanok, s eltérnek egymástól. Maguk az egyes országok, társadalmak és közösségek is más és más módon látják ezt a kérdést, sőt ennek megítélése generációról generációra változik. A „vallás visszatérése” sokak számára például a családi és közösségi élet tiszteletének visszatérését jelenti, mások szemében viszont a „sötét középkort” idézi fel, vagy pedig a „civilizációk összeütközésének” jeleit látják benne. Mindezek után még az a dilemma is felvetődik, hogy vajon az individuum vallásossága egy állandó, vagy egy ingadozó állapot?

64

Zeit (német hetilap), 2001/ 52. szám

38

Társadalomkutatók szerint a modern kor előrehaladtával egyre vallástalanabbak leszünk. Európában két fő szekuláris irányt különböztethetünk meg. Létezik szekularizáció az állami szervek szintjén, ahol elválasztják a vallást az élet többi részétől, s így a politika, a gazdaság, a művészet, az oktatás és a kultúra terén is érezteti hatását. És létezik szekularizáció az egyén szintjén, azaz, a világi tudat kialakításában. Ide tartozik a bűntudattól való megszabadulás – amely megszabadítja az embert attól az érzéstől, hogy Isten megfigyeli őket – és a bűntudat érzésének teljes kiirtása.65

Sok tényező játszott szerepet a hit

elhalványulásában, de ezek közül a legjelentősebb a „modern kor támadása”, amely a XX. Században érte el csúcspontját. A megszokott, elavult dolgok az újak érdekében egyre inkább háttérbe szorultak, már-már szinte kitörölték azokat a köztudatból. Mindezek ellenére mégis úgy tűnik, hogy a vallás és a modern kor küzdelme veszített hevességéből és egyre többen gondolják Európában, hogy a hit és az újszerű, modern világ nem mond egymásnak ellent, sőt jól megfér egymással. Ők az amerikai modellt hozzák fel elsődleges példaként, ahol a modern kultúra és a vallás egyaránt virágzik.

Európában ma már egyre kevésbé fogadják el a vallás és a szekularizáció közötti konfliktus elméletét, hiszen itt, maga a világiasodás mértéke sem egységes, illetve a kapcsolata a vallással bonyolult és szövevényes. Európa egyes országai számos forradalmat szenvedtek el az Egyház hatalmának visszaszorítása érdekében. Ezekben az országokban a szekularizáció a vallás tagadásával párosult, így a szekularizáció fogalmát eltérő módon értelmezik Európa szerte. Egyes európai országok költségvetése például a hitoktatásra is kiterjed, míg máshol teljesen megvonják az egyházaktól az állami támogatást.

65

Hermann Denz: Die Europaische Seele, Leben und glauben in Europa, Bécs, 2002

39

Annak ellenére, hogy a vallás szerepe az utóbbi időben lényegesen lecsökkent, a valláshoz kapcsolódó hagyományok megmaradtak. Megfigyelhető, hogy a szekularizáció és a modern társadalom érdekében a nyugati világ sokféleképpen és intenzíven felhasználja ezeket. Hogyan történik ez? Először. Az európai és a nyugati társadalmak, mint „keresztény társadalmak” vannak számon tartva. Ennek a sajátosságnak fontos szerepe van, mivel azt gyakorta használják az európai identitás, vagy egy ország nemzeti identitásának alátámasztására és definiálására. Így a vallás fontos megkülönböztető jegy lehet, s még az új, világi társadalom sem tud lemondani erről. Ennek kapcsán jelentette ki a korábbi francia miniszterelnök, Lionel Jospin, amikor az európai integrációs terv jövőjével szembesülő kihívásokról beszélt: „Szükség van a sokszínűség elvének erősítésére az európai színtéren, s ez követeli a sokféle kultúra megvédését”. Hangsúlyozta, hogy: „Európa tudatában van ezeknek a kihívásoknak”, továbbá kiemelte a vallás szerepét, mint az európai kultúrák alapelemét, mely megelőzi a filozófiát, az irodalmat, a zenét és művészetet. Kijelentette, hogy „ezek az elemek építették föl közös örökségünket, (…) s ez identitásunk része”. 66 Másodszor. A szekuláris államokban élő társadalmak is megőrízték a valláshoz kapcsolódó hagyományaikat, szokásaikat annak ellenére, hogy e hagyományok eredeti jelentése, jelentősége már igencsak elhalványult. A vallások számos ünnepet, jeles alkalmat kínáltak követőik számára, s erősen összekapcsolódtak identitásukkal, történelmükkel. Feltehetjük a kérdést: milyen ehhez hasonlót tud az új, szekuláris állam felmutatni? Annak ellenére, hogy több különleges alkalmat és ünnepnapot hoztak létre, a vallási hagyomány olyan lehetőségeket nyújt a világi társadalomnak, melyekről az nem tud lemondani. A piaci kereslet élénkülése, a gazdasági fellendülés sokszor vallási hagyományokhoz kötődik, amelyek napjainkra többnyire termelési és fogyasztási ünnepekké váltak (karácsony, húsvét, szilveszter). Harmadszor: a vallási távlat kihasználása a társadalom megerősítésére. Amikor az emberek nehézségekkel találják szembe magukat, például konfliktusok idején, vagy amikor tragédiákat, csapásokat élnek át, mindig újra előtérbe kerül a vallás, a hit. Ez az a tényező, ami a leginkább képes a léleknek megnyugvást, vigaszt nyújtani, s összefogni egy ország, egy

66

Részlet Lionel Jospin 2001. május 28.-án mondott beszédéből, lásd: www.premier-ministre.gouv.fr

40

közösség tagjait, így ebből valamilyen formában maga a világi állam is igyekszik hasznot húzni. A politikai vezetés hatalmának szilárdítása érdekében gyakran hoz fel vallási eredetű hivatkozásokat, jelszavakat. Gondoljunk például a hidegháború korszakára, amikor a Nyugat az emberi jogok, a vallásszabadság védelmezőjeként lépett fel a „hitetlen” Keleti Blokkal szemben. Az eddig említettek mellett általános nézet, hogy világméretű vallási élénkülés, felvirágzás, a „vallások

visszatérése”

avagy

„visszatérés

a

vallásokhoz” néven vált ismertté. A modern világ által biztosított, újdonság erejével ható dolgok lassan elvesztették kezdeti fényüket, és ez tükröződni kezdett a hitélethez való folyamatos visszatérésben is. A vallás új visszatérését azonban gyakorta megfertőzték a modernizáció betegségei, és a haszon, a profit forrásává, vagy szertartásává vált. Akadtak olyanok, akik előre jelezték a vallásos lelkület felvirágzását, és ezek közül talán Matthias Horx a leginkább figyelemre méltó. Ő volt az, aki 1995-ben kijelentette, hogy a lelki élethez való visszatérés lesz a ’90-es évek Európájának átalakulását kísérő egyik legfontosabb jelenség.

67

E feltételezés helyességének igazolásaként, érdemes szemügyre venni a 90-es évek végének néhány ilyen irányú tanulmányát. Először 1982-ben végeztek megfigyeléseket, majd azt 1990-ben megismételték, a harmadik alkalomra pedig 1999-ben került sor. 68 A tanulmány az európai társadalmak számos értékét és normáját érintette. A vallásra vonatkozóan pedig megállapították, hogy Európa vallási szempontból nem tekinthető egységes kontinensnek. Míg a történelem elsősorban a kereszténységhez köti, addig a jelenlegi helyzet jelentős változást mutat. A tanulmány megállapítja, hogy manapság a vallásszabadságnak nagy jelentőséget tulajdonítanak, és ez részt vesz a vallási színtér formálásában a teljes hitélet szabad megválasztásának lehetőségén keresztül. Tovább sorolva a kapott eredményeket, az előrejelzések azt mutatják, hogy Európa jövője nem lesz mentes a vallástól, de a visszatérési folyamatok ugyanakkor nem vezetnek újra egy tisztán keresztény Európához. Az eredmények

67 68

Düsseldorf, 1995, Matthias Horx, Trendbüro, Trendbech 2, Megatrends für die spaten 90-en jehren. Hermann Denz: Die Europaische Seele, Leben und glauben in Europa, Bécs, 2002

41

azt is mutatják, hogy az utóbbi években nőtt a vallásosság számos európai fővárosban, ezzel szemben csökkenést tapasztaltak vidéken.69

69

A vallásosság Európában és a modernizáció, A gondolat, IV. évfolyam/8. szám

42

2.) Iszlám jelenlét Európában „ A bevándorolt muszlimok gyermekeinek többsége a letelepedést választja, és hajlik arra, hogy beilleszkedjen abba a társadalomba, amelyben él és alkalmazkodjon hozzá. Megértették ugyanis, hogy ez az ő társadalmuk, amelyet nem helyettesíthet más társadalom. E folyamat azonban távolról sem akadálymentes: a muszlimok között magas a munkanélküliség, az európai társadalom egyes rétegei a muszlimokkal szemben előítéleteket táplálnak, jelen vannak az európai szélsőségesek, továbbá a muszlimok között is nézeteltérések vannak, amelyek – a Keletről magukkal hozott – etnikai, vallási-irányzati vagy mozgalmi hovatartozásukból fakadnak.” 70 Az 500 milliós lakosságú Európai Unióban a muszlimok száma elérheti az 55 milliót.71 Más források szerint a Nyugat-Európában élő muszlimok száma megközelítőleg 14 300 000 fő.72 Ország

Muszlimok száma Lakosság %-a

Franciaország

6 000 000

10

Hollandia

980 000

6

Dánia

270 000

5

Ausztria

385 000

4.7

Svájc

330 000

4.3

Belgium

400 000

4.0

Svédország

351 000

3.9

Németország

3 300 000

3.9

Nagy-Britannia

1 600 000

2.7

Muszlimok Nyugat-Európában73 Kétségtelen, hogy mai Európánk vallási és kulturális sokszínűségéhez nagyban hozzájárul az iszlám, mi több ez a legdinamikusabban és leggyorsabban terjedő hit a nyugati világban. Egyes becslések szerint néhány évtized múlva akadnak majd a kontinensen olyan 70

Ahmed Ar-Rawi: Muszlimok a kibővült Európai Unióban, Új gondolat, III. évfolyam/1., p.24, Budapest, 2005 www.evangelikus.hu 72 www.mta.hu/fileadmin/2007/.../Európai%20iszlám%20identitás.ppt 73 www.mta.hu/fileadmin/2007/.../Európai%20iszlám%20identitás.ppt 71

43

országok, ahol a muszlimok száma elérheti a lakosság 50%-át is. (Bizonyos körökben e jóslatokat „borúlátó előrejelzésként” élik meg.)74Érdekességképpen megjegyzendő, hogy az áttérő muszlimok között többségben vannak a nők! Dolgozatom második fejezetében az iszlámról elterjedt népszerű tévhitekről és sztereotípiákról írtam, kihangsúlyozva, hogy a vallásnak csekélymértékben sincsen köze azokhoz a vádakhoz, amelyet róla gondolnak és mondanak. Mégis, éppen e félreértések kapcsán erősödött az iszlám iránti évszázados ellenszenv fenyegető, esetenként már-már beteges iszlamofóbiává. Erről az új keletű, divatos fogalomról a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnöke, Sulok Zoltán a következőket mondta: „Mi az iszlamofóbia? Minden fóbia hátterében valamilyen dologtól való alaptalan félelem, s emiatt az adott dolog teljes elutasítása áll. Ehhez hasonlóan az iszlamofóbia az Iszlám vallással szemben táplált alaptalan félelmeket, továbbá az Iszlám, mint vallás, életmód és közösségszervező tényező teljes elutasítását jelenti.”75 A modern kori iszlamofóbia megjelenésének okai között szerepel a II. világháború után, a nyugati világban bekövetkezett gazdasági növekedés, majd ennek hirtelen abbamaradása, bizonyos világpolitikai események, a negatív propaganda, illetve egyes muszlimok vagy csoportosulások helytelen és elítélendő viselkedése. A gazdaság hosszan tartó élénkülése következtében szükség volt a munkaerőre, amely a gyarmatokról, vagy Európa kevésbé fejlett részeiről érkezett, s legnagyobb részük muszlim volt. Később, a gazdaság hanyatlása során egyre súlyosabb problémává vált a munkanélküliség, így a helyi lakosok megélhetési lehetőségeiket féltve, egyre nyilvánvalóbb és fokozottabb ellenszenvvel viseltettek a bevándorlókkal szemben. A kétpólusú világrend megszűnését követően egyre nagyobb mértékben és globálisan is előtérbe került a terrorizmus jelensége. Ezt az ellenérzésekkel teli hangulatot még fokozta a média által megvalósított negatív propaganda, amely végképp rányomta az iszlámra bélyegét. A terror, a veszély, az ellenség és gonoszság fogalma eggyé olvadt az iszlámmal. A kialakult helyzetet csak még jobban fokozza egyes muszlimok vagy csoportosulások helytelen, iszlámnak ellentmondó viselkedése. A nyugati világban élő muszlimoknak és a különböző Európai iszlám szervezeteknek elsődleges feladatai közé tartozik tehát, hogy megpróbálja mérsékelni az iszlamofóbia terjedését azáltal, hogy a valódi iszlám torzítatlan formáját ismertetik meg az emberekkel, és a jó erkölcs, a becsület példaképeiként viselkednek. Az iszlám üzenete a társadalmi jólét 74 75

www.mta.hu/fileadmin/2007/.../Európai%20iszlám%20identitás.ppt Új gondolat, II. évfolyam/ 2. szám, p.22.

44

előmozdításában, a tisztesség és jóakarat terjesztésében teljesedik ki. Az iszlám szervezeteknek fel kell mérniük, és elemezniük kell környezetüket, saját helyzetüket és tevékenységeiket, majd hatékony stratégiát kell felépíteniük az iszlámról kialakult ellenséges hozzáállás megváltoztatására. Az Európában élő muszlimoknak egységet kell alkotniuk abban, hogy szavaikkal és tetteikkel az említett iszlám üzenetet támasztják alá.76 Miközben a közvélemény az iszlamofóbia mellett szól, a keresztény egyház korábban már próbálkozott oldani a fezsültséget, és a két vallást – az iszlámot és a kereszténységet – azonos forrásból származónak ismeri el, sőt követendő példaként hozza fel a muszlimokat. Az 1965-ös vatikáni zsinat kijelentette, hogy nagyra becsüli az iszlámot, mint vallást, s hogy a muszlimok „ugyanúgy az Egy Istent imádják”. Megerősítette azt is, hogy „az egyház tisztelettel tekint a muszlimokra, hiszen az Egyedüli Örökkön Élő Istent imádják, Aki Önmagában létezik, Aki az Erős, az Irgalmas, a Föld és az Ég Teremtője”. Az iszlám nagy hangsúlyt fektet a vallási párbeszéd megvalósulására, ezért jelentős eseménynek számított az 1976-ban, a Bécshez közeli Mödlingenben, a Vatikán által megrendezett „Muszlimok Európában” című konferencia, amelynek résztvevői keresztény és muszlim közösségek képviselői voltak. Az 1978-as salzburgi – „Az Egyház és európai miszlim jelenlét” – konferencia is kiemelkedő eredményekkel járt, Megalakult az „Iszlám Európában Bizottság” és létrehozták a frankfurti székhelyű Keresztény-Muszlim Találkozás és Bizalom Központját is. 1984-ben újabb vallásközi találkozóra került sor, ezúttal Sankt Pöltenben, Ausztriában, „Hit Istenben a muszlimoknál és a keresztényeknél a szekuláris Európában” címmel. A konferencia történelmi jelentősége abban rejlik, hogy a Vatikán ez alkalomból adta ki nyilatkozatát az európai iszlám jelenléttel kapcsolatban, melynek címe „Az Egyház álláspontja más vallások követőivel szemben”. A svájci Losanne-i Egyetem professzora, Jean-Claude Basset véleménye szerint a muszlimok egyre érezhetőbb jelenléte a svájci mindennapokban jelentős kulturális és vallási változások előidézője lett az országban, és a korábbi konfliktus-kerülés sikeressége ellenére, a 76

Sulok Zoltán: Iszlamofóbia az Európában működő iszlám szervezetek szemszögéből, Új gondolat, II. évfolyam/ 2. szám

45

jövőben számítani lehet iszlám ellenes reakciókra, összeütközések sorozatára, különösen konzervatív keresztények és világi gondolkodású aktivisták kezdeményezésére. Jean-Claude Basset azt is hangsúlyozta, hogy surlódási pontok mindig is létezni fognak, de az egész társadalom érdeke az, hogy ezeket próbáljiuk elkerülni az egymás iránti kölcsönös jóindulat kimutatásával. 77A kutató meglátása érvényes lehet az egész európai kontinensre és a nyugati világra egyaránt. A belga Püspöki Kar vezetője, Gottfried Daniels rávilágított arra a figyelemreméltó tényre, hogy az iszlám, mint élő vallás megerősödött, és a mai napig sem maradt abba ennek folyamata. Minden bizonnyal ez a jelenség indította arra, hogy a következő kijelentéssel éljen: „Mindennek ellenére a muszlimok élő példák a keresztények számára, akiket követni lehet.” A „Le Soir” című lapnak így nyilatkozott: „Az iszlám képes segíteni minket abban, hogy visszatérjünk a hit valódi jelentéséhez.”78 Az Európai Unió alá tartózó Rasszizmust és Idegenellenességet vizsgáló Európai Központ 2001-es tanulmánya szerint Európában meghatározó jelenség az idegenek elfogadásának megtagadása, az elfogadás és megbocsátás képességének hiánya. Európa lakosságának 14%-a tartozik ide, 56%-uk a teljes asszimilációt támogatja, azaz meggyőződésük, hogy a bevándorlóknak és idegeneknek fel kell adniuk vallásukat, kultúrájuk egy részét ahhoz, hogy a társadalom valamilyen szinten elfogadóbb legyen irányukba. Csupán a lakosság 21%-a tartozik az „elfogadók” közé.

79

A totális beolvadást a muszlimok

elhanyagolhatóan kevés hányada választja. Legtöbben az integráció, a vallás megtartása melletti beilleszkedést választják, az adott társadalom hasznos tagjai kívánnak lenni iszlám hitük gyakorlása mellett, a helyi törvények megtartásával, lakóhelyük, országuk és honfitársaik tiszteletével. Nem is szólván a második és harmadik (vagy többedik) generációs muszlimokról és az áttért európaiakról, akik már Európában születtek, tehát számukra nem létezik egy második otthon, és európai muszlim identitásukkal az integráció fogalma is feleslegessé válik. 2004-ben lehetőségem volt részt venni egy muszlim-keresztény vallási párbeszéden Görögországban, melynek címe „Sztereotípiák legyőzése” volt. A konferenciára különböző európai országokból érkeztek keresztény és muszlim fiatalok saját vallási szervezetük

képviseletében.

Egy

asszimilációról

77

és

integrációról

szóló

előadás

Jean-Claude Basset: Aux Sources de l’antiislamisme en Svisse, Musulmans en Svisse, Tagramm Nr.7: Bulletn de la Commission Federale contre le racisme, 1999, október 78 Le Soir, 1999, október 79 A gondolat, IV. évfolyam/ 8. április, 2003

46

megbeszélésekor az egyik keresztény résztvevő feltett nekem egy igen furcsa kérdést, mégpedig azt, hogy miként képzelem el, vagy hogyan zajlott az integrációm a magyar társadalomba?

Mire én azt válaszoltam, hogy miért is kellene integrálódnom a saját

szülőhazám társadalmába?! Az iszlámmal szembeni negatív megítéléshez nagymértékben – a mai napig is – hozzájárul az európai és a nyugati világ, oktatásban alkalmazott irodalma, az iskolai tankönyvek. Az erre a problémára irányuló érdeklődés az utóbbi évtizedekben lényegesen megnőtt, az illetékes Európai szervek nyíltan elismerték a probléma létezését, mégis, érdembeli változás ez ügyben nem történt. A diákok még mindig ugyanazokból a torzításokkal, fél-információkkal és sztereotípiákkal teli történelem, környezetismeret és földrajz

tankönyvekből

tanulnak, iszlám

mint

azelőtt. A nyugat az

terjedését

fenyegetésként

meg, amely vallásuk

és

irányul,

hangoztatják

ezért

is

kultúrájuk

éli ellen az

említett könyvekben,

hogy az iszlám csak

erővel, erőszakkal –

„szent háború” vagy

dzsihád

terjed.80

útján

–

Így

szándékosan, vagy akaratuk ellenére, de folyamatosan megerősítik az iszlámról kialakult negatív előítéleteket, sőt, beépítik azt a fiatalok véleményébe is. Mikáné Szolnoki Zsuzsanna tanulmánya arról számol be, egy a Nevelés című módszertani lapban, hogy a mai magyar történelem tankönyvekben kizárólag Európa-centrikus gondolkodásmód figyelhető meg, s az arab-iszlám világ története – jelentőségéhez képest – igen elhanyagolható mértékben van jelen bennük. A tankönyvek többsége torzítja az iszlám valódi jellegét, s az arab kultúra jelentős és pozitív hatásairól pedig vagy egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben szólnak. Napjaink eseményei tükrében tragikus, hogy azért állnak értetlenül a diákok, mert a harmadik világ történelme szinte csak kiegészítő anyagként van jelen a tankönyvekben.81 Tény, hogy a 2001. szeptember 11.-i események – és az ezt követő további tragikus és sajnálatos megnyilvánulások is – nagyban hozzájárultak (hozzájárulnak) Európa és a nyugati

80

A dzsihádról, és annak valódi jelentéséről egy korábbi fejezetben már volt szó. Mikáné Szolnoki Zsuzsanna: Az arab világ és az iszlám – a magyar középiskolai történelmi tankönyvek összehasonlító elemzése, 2003

81

47

világ iszlámmal szembeni hozzáállásához. Ezért vannak, akik szívesebben fogadnának egy, a mai európai kereszténységhez hasonló, úgynevezett „szekuláris iszlámot”. A legtöbb muszlim számára azonban ez a kifejezés érthetetlen és értelmezhetetlen, hiszen – mint korábban már említettem – az iszlám nem egyszerűen „csak” vallás, hanem kultúra és életmód is egyben. Arról nem is beszélve, hogy a vallásukat ismerő, az előírásokat betartó és – az európai normákkal egyező – erkölcsöknek megfelelően élő muszlimok nem is értik, miért nem látja a nyugat a különbséget egy értékekkel teli hit és a fundamentalizmus között. Az egyes európai országokban már a törvényhozás által is korlátozott hívők azok, akik elszenvedik a vallási fanatikusok tetteinek következményeit, még a valódi bűnösök mit sem érzékelnek az egészből. Például Franciaországban, Törökországban (!) és Németország bizonyos részein a törvény szerint tilos fejkendőben megjelenni oktatási és közigazgatási intézményekben. A napokban pedig felreppent a hír, hogy a franciáknál mindenhol tilalmas lesz a „khimar”, azaz a teljes arcot elfedő ruhadarab viselése is. Itt azért zárójelben megjegyezném, hogy az iszlám arra szólítja fel követőit, hogy ruházatukban – természetesen a megengedett vallási határokon belül – próbáljanak igazodni a helyi szokásokhoz. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy az arc és a kézfej kivételével takarják el szépségüket az idegen tekintetek elől, a saját ízlésüknek megfelelő bővebb szabású, átlátszatlan ruhával. Lehet ez akár egy hosszú szoknya és blúz, kosztüm, nadrág és hosszú fazonú tunika egy csinos kendővel kiegészítve. Visszatérve a „khimar” kérdéséhez, mindemellett a személyes véleményem az, hogy az öltözködésben is biztosítani kellene mindenhol, természetesen a jó ízlés határain belül, a szabadságot. Amennyiben pedig a személyazonosság igazolásáról lenne szó, természetesen ilyen esetben ez is megoldható a hatóság női képviselői által. Hazánkban a fentiekhez hasonló törvényi előírások egyelőre még nem léteznek, mégis a muszlimok – különösen a nők – számtalan nehézségbe ütköznek, sok kellemetlenséggel találkoznak mindennapjaikban és ügyeik intézése során is éppen az említett negatív megítélésnek köszönhetően. Samuel Huntington: „A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása” című művében pedig azt hangoztatja: „Az iszlám és a muszlimok veszélyt jelentenek Európa és értékrendszere számára”. A tévhitek és sztereotípiák minimalizálása, illetve az általános megítélés pozitív irányba fordítása elsősorban a nyugaton élő muszlimok közösségének és a nyugati, európai iszlám szervezetek elsődleges feladata most és a jövőben is. A nyugati világban egyre nagyobb mértékben elterjedő és egyre fenyegetőbb társadalmi problémák kezelésében nagy segítséget nyújthat az iszlám és a muszlim közösségek,

48

központok és szervezetek. Így, az európai értékrendszernek nemhogy az ellensége az iszlám, de a visszaállítója és támogatója is lehet! Lássuk ennek lehetőségeit a következő pontokban. 3.) Az iszlám megoldása a modern kor társadalmi problémáira 3.1.) Az alkoholizmus A második fejezetben említettem, hogy az iszlám hatékony megoldást nyújtott az alkoholizmusban szenvedő korabeli népek számára. Ez hasznára válhat a mai nyugati társadalmaknak is, hiszen az ide tartozó országok közül soknak – köztük Magyarországnak is – hatalmas problémát jelent a túlzott alkoholfogyasztás és az alkoholfüggőség. Meg kell jegyezni azt is, hogy az iszlám hatékony partnere lehet a kereszténység az alkoholizmus mértékének csökkentésében, hiszen a Biblia is szól a mértéktelen alkoholfogyasztás káros mivoltáról. „A bor csúfolódóvá tesz,a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog.”82 Lássuk tehát, az iszlám segítségével miképpen zajlott a folyamat a korabeli Arábiában. Az iszlám előtti pogány arabok lelkes szesz gyártók, szeszkereskedők és fogyasztók voltak. Ennek egyik jele, az a közismert tény, amely szerint az arabok pároltak először alkoholt, vagyis a tömény alkoholok gyártása is az arabokhoz fűződik. A széles népréteget érintő alkoholizmus kialakulásáért felelős ma ismert szinte összes tényező adott volt az arabok iszlám előtti társadalmában. Ilyen faktor volt például az arabok iszlám előtti társadalmára jellemző törzsi szerveződés és a bálványimádathoz kapcsolódó egészségtelen, torz értékrend. Az egyéni és a törzsi büszkeség, illetve annak megőrzése mindennél fontosabb érték volt. Hirtelen vérmérsékletűek voltak, túlzott mértékben torolták meg az apró, jelentéktelen, előbb említett értékeket sérteni látszó megjegyzéseket83. Az uralkodó törzsi rendszert jellemzi a következő korabeli mondás: „Segítsd (törzs) testvéredet akár ő követ el igazságtalanságot, akár mások igazságtalanok vele.” 84 Ez a hibás attitűd sok konfliktushoz, és értelmetlen, rengeteg emberáldozatot követelő háborúkhoz vezetett. Az előbbiekben említett értékeket tovább erősítette az arabok gyönyörű, híres és veszélyes versei. Ezek a 82

Biblia: Példabeszédek 20:1 Safi-ur-Rahman Al-Mubarakpuri: Ar-raheeq al-makhtum, Bibliogra phy of the noble prophet, Dar-us-Salam Publications, Riyadh, Saudi Arabia, 1979 84 Nadawi, Abul-Hassan: Matha Khasira Al-Alam Binhitati AlMuslimeen, Dar-Al-Qalam Publishers, Kuvait, 1970 83

49

versek, amelyek dicsérni, ugyanakkor szidni is tudtak egyben, az arab világ minden szegletébe eljutottak, és könnyen népszerűvé is váltak. Könnyűszerrel válhatott tehát, egyik pillanatról a másikra egy köztiszteletben álló törzs vagy személy, megalázott szolgává egy apró félreértés, illetve egy belőle kiinduló háború, vagy akár egy jól sikerült, közkedveltté vált vers miatt. Egy ilyen törzs tagja ezek után már soha sehol sem járhatott emelt fővel.85 Az előbbiekben leírt társadalmi feszültséget, az átlag ember számára elérhetetlennek tűnő értékeket, illetve azok megőrzése felől való jogos aggodalmakat és kilátástalanságot, a társadalmi bizonytalanságot az alkoholizmushoz vezető legfontosabb makroszociális faktorok között tartja számon a szakirodalom.86 A társadalmi bizonytalanságért, és ezen keresztül az alkoholizmusért az arabok iszlám előtti társadalmában uralkodó családstruktúra (férj és feleség viszonya) is felelős volt. A nőkkel való embertelen bánásmód a következőkben nyilvánult meg. A nő nem örökölhetett a férje után. Házastársa halála után, hacsak nem volt a legidősebb fiú anyja, egy árucikk vált belőle, amit a legidősebb fiú örökölt, aki automatikusan asszonyává tehette, de akár pénzért feleségül is adhatta valakinek.87 A férjnek joga volt büntetésből határozatlan időre bizonytalanságban tartani a feleségét. Nem vált el tőle, de nem is engedte meg neki, hogy a feleségeként éljen. Gyakori volt a válás, és a családalapítás is gyakran a szülők szeszélyén múlt. Az egészségtelen családstruktúra (férj feleség kapcsolat) és az alkoholizmus viszonyával számos szakirodalom foglalkozik.88 A már említett családpatológiához jelentős mértékben hozzájárult a kor erkölcsére jellemző széles körben elterjedt és közkedvelt prostitúció és promiszkuitás, amely – többek között a hatékony fogamzás gátló hiányában – elképzelhetetlen következményekkel járt.89 A legbrutálisabb, és feltehetően a legkárosabb, iszlám előtti arabokra jellemző szokás azonban a leány csecsemő megölésének bevett gyakorlata volt. A kivégzés sokszor az apa egyéb elfoglaltságainál fogva későbbre halasztódott. Gyakran akkor került sor rá, amikor a kislány 85

Nuwairi, Shihabu Adeen: Nihayat Al-Arab Fee Funoon al-Adab, Dar Al-Kutub Almasriya, Kairó, 1924 Buda Béla: Az Alkohológia új távlatai, Alkoholizmus Elleni Bizottság, Budapest, 1992 87 Altabari: Tefszir Altabari. 88 Orford, J Harvis: J. Alkohol and Family Croom Helm, London, 1982 89 Sunan, Abi Dawood: Almaktaba Al-tagiria Alkubra (Aisa hadiszainál, 2. kiad.) Assa’ada Press, Kairó, 1950 86

50

már elég idős volt ahhoz, hogy átérezze a rá váró szörnyűséget. Az anyának és a fiúgyermekeknek ugyancsak át kellett élni ezt a hihetetlen mértékű lelki megrázkódtatást, testvérük, leányuk meggyilkolását. Sok tragikus történet maradt fent ebből a korból.90 A nők kilátástalan helyzetének és stresszel teli életének ismeretében válik érthetővé a nők széleskörű alkoholizálása. A fiúgyermek is – akire az apa oly büszke volt – gyakran részesült durva, érzelem nélküli bánásmódban. Az előbbiekben vázolt családpatológia közismerten kiemelkedő szerepet játszik a gyermek alkoholizmushoz vezető személyiségtorzulásában.91 A kiemelkedően magas színvonalú ősi arab irodalom sok helyütt magasztalja az ősi arab isteneket, a mértéktelen alkoholfogyasztást és a szerencsejátékot. Az alkoholárusok, akiknek boltjai mindig nyitva álltak, nagy köztiszteletnek örvendtek.92 A mértéktelen alkoholfogyasztás előbbiekben kifejtett pozitív társadalmi megítélése, illetve annak szokásához kapcsoló társadalmi, nemzeti hagyományok, és az azokhoz kapcsolódó szociális, szuggesztív effektus, amelynek eredményeként az alkohol a feszültségoldás szimbólumává válik, az alkoholizmus pszicho-szociológiájában komoly irodalommal bír.93 Érthető tehát, hogy a mértéktelen alkoholfogyasztás miért volt olyan nagyon elterjedt94. Míg az iszlámra át nem tért araboknál megmaradt ez a probléma, a kialakuló iszlám társadalomban, Medinában fokozatosan eltűnt. Ez arra utal, hogy minden bizonnyal az iszlám a felelős ezért. A következőkben azokat a főbb tényezőket szeretném kifejteni, amelyek feltehetően szerepet játszottak a korabeli emberek személyiségének hihetetlen mértékű átformálásában és az alkoholfogyasztói szokásaik teljes megváltoztatásában, az absztinencia kialakításában. Az alkoholra vonatkozó első koráni utalások a mekkai időszak vége felé nyilatkoztattak ki. Az iszlám a muszlimokat (akik nagy része akkor még arab volt) fokozatosan, három év alatt, először lazább megszorításokkal, majd pedig egyre keményebb előírásokkal, végül pedig teljesen – a minimális mennyiségű alkoholivást is tiltó paranccsal – 90

Nuwairi, Shihabu Adeen: Nihayat Al-Arab Fee Funoon al-Adab, Dar Al-Kutub Almasriya, Kairó, 1924 T Parsons, R. F. Balces: Family Socilalization and Interaction proces The free press New York, 1955; Stierlin H.: Delegation und Familie Beitrage zum Heilderberg familien dynamischen Koncept Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 1978 92 Nadawi, Abul-Hassan : Matha Khasira Al-Alam Binhitati AlMuslimeen, Dar-Al-Qalam Publishers, Kuvait, 1970 93 D. J. Pittman, C. R. Snyder: Society Culture and Drinking Patterns, Willey, New York, 1962; H. H. Hyman, E. Singer: Reading in Reference Group Theory and Research, The Free Press, New York, 1967 94 Nuwairi, Shihabu Adeen: Nihayat Al-Arab Fee Funoon al-Adab , Dar Al-Kutub Almasriya, Kairo, 1924 91

51

szoktatta le az alkoholról. Azonban az alkoholfogyasztói szokások megváltoztatása nem az erre utaló első Korán-idézetek lejövetelével vette kezdetét. Mint az közismert, az alkoholról való leszokásban kiemelkedő szerepet játszik a belső motiváció. Attól kezdve, hogy valaki felvette az iszlámot, teljesen azonosult az (akkor még) új hittel, már nem volt ugyanaz az ember. Isten, az angyalok, a Paradicsom, a Pokol létezése igaz, reális valósággá vált számára. A Mekkában eltöltött időszak 13 évében a kinyilatkoztatások a Magasztos, Magasságos Istenben, állandó jelenlétében és nagyszerű tulajdonságainak, evilági és a túlvilági jutalmában és büntetésében való szilárd hit megalapozására irányultak.95 Azzal, hogy az arabok a kétség halvány árnyéka nélkül hittek, egyben az új társadalomi normák alapjai is lefektettettek, ugyanis ez volt a kezdete annak, hogy később teljes egészében alávethessék magukat Isten – Mohamed (blv) által közvetített – parancsának, amely egyben az új társadalmi normák elfogadását is jelentette. Vagy másképpen: az után, hogy a bálványimádatba vetett hitet az iszlám teljesen lerombolta, a régi, romlott társadalmi normák terebélyes fájának gyökerei lettek kivágva. Ezek után a régi társadalmi normákat már csak, mint egy haldokló fa elszáradt ágait, könnyen le tudta nyesni az iszlám. Az vallás ezen szilárd hitre, életfelfogásra épülő életmódjának, teljes, egészséges új társadalmának, ez utóbbi újszerű moráljának, egyike volt csupán az alkoholtól való távolmaradás. Az iszlám első 13 évében kinyilatkoztatott sugallatok e hit sziklaszilárd megalapozására irányultak, és gyökereikben változtatták meg az embereket. A sziklaszilárd hit és az iszlám szerinti életfelfogás – amely egyben magát az emberképet is átformálta – az előbbiekben említett új, probléma- és érzelemközpontú stratégiájú konfliktuskezelésre, kognitív átstrukturálásra képes személyiséget hozott létre. Az ilyen személyiség aztán az először aktív cselekvéssel kontrollálhatatlannak vélt szituációkon anélkül képes keresztül jutni, hogy valamilyen szenvedélybetegség, illetve tágabb értelemben pszichoszomatikus betegség áldozatává válna.96 Tehát véleményem szerint, e személyiség kifejlesztése nagyon fontos védőfaktort jelent a szenvedélybetegségek kialakulását illetően. A mekkai 13 év tehát, a korabeli arabokat az alkoholizmushoz vezető pszichológiai problémáik megszüntetésével is előkészítette az alkoholról való leszokásra.

95

„Megteremtettük hajdan az embert és tudjuk hogy mit sugall neki a lelke. Mi közelebb vagyunk hozzá mint a nyaki ütőere.” (50:16), „Nála vannak a rejtett dolgok kulcsai, rajta kívül senki nem ismeri azokat. Ő tudja, hogy mi van a szárazföldön és a tengerben még egy levél sem hullik le anélkül hogy ő ne tudna róla. És nincs egy mag sem a föld homályában és nincs semmi, ami nedves, és semmi, ami száraz, hogy ne lenne feljegyezve egy nyilvánvaló Írásban.” (6:59) Simon féle Korán értelmezés. 96 Dr. Kopp Mária: Orvosi Pszichológia, Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Képzés-kutató, Oktatástechnológiai Dokumentációs Központ, Budapest, 1994

52

A 13 év alatt ugyanakkor, a szenvedélybetegségek kockázati

tényezőinek

jelentős

része,

mint

például

a

tudatlanságból adódó hagyományok is felszámolásra kerültek. Ezek legjelentősebbike az arab családok bizonytalanságát okozó tényezők, amelyek közül számosat megszüntetett az iszlám. Így tehát, az iszlám előtti időkben bevett szokásnak, a leány csecsemők meggyilkolásának megtiltásán túl, a Korán keményen kritizálja

azokat,

akikben

leánycsecsemőjüket

illetően

szégyenérzet támadt97. Ezen túlmenően, az iszlám sok más, családi és női szerepet és struktúrát érintő problémát megszüntetett. Néhányat említsünk meg: megtiltotta a házasságon kívüli nemi kapcsolatokat, megengedetté vált a nőknek, hogy a maguk számára férjet válasszanak, joguk lett örökölni, és a halott apa feleségének fiára történő öröklődése is szigorúan megtiltatott (ezek a szabályok természetesen gyakorlatban is megvalósultak), míg azelőtt ezek elképzelhetetlenek voltak. Ezen túl az iszlám nagy hangsúlyt fektetett a gyermeket körülölelő, biztonságot sugárzó, szerető család kialakítására, amely a régi

társadalomból

ugyancsak

hiányzott.

Az

iszlám

előtti

Arábia

társadalmi

bizonytalanságáért, és ezzel az alkoholizmus kifejlődéséért felelős fanatikus törzsi háborúkat és rendszert a Korán az emberek származástól független egyenlőségéről szóló verse alapjaiban ingatta meg: „Ti emberek! Férfitől és nőtől teremtettünk benneteket s (törzs)szövetségekké és törzsekké tettünk benneteket, hogy (leszármazásotok alapján) ismerjétek meg egymást! Allah előtt (azonban) az a legnemesebb közületek, aki a legistenfélőbb. Allah (minden) tud és (mindenről) tudomása van.”98 Az iszlám alapját képző napi öt kötelező közös ima (istentisztelet) is jelentős szerepet játszik az alkoholtól való távol maradásban. A leírhatatlan boldogság, nyugalom, amit az ima nyújt, és ezzel együtt a spirituális transzcendentalitás általános érzése ugyanis teljesen összeférhetetlen a részegség vágyakozásával. Emellett az ima erőt is nyújt a bűnös dolgoktól való távolmaradáshoz, és fegyelemre szoktat rendszerességével. Ha az imára a transzcendentális meditáció (TM) szempontjából tekintünk, akkor az ima különleges megvilágításba kerülhet, ugyanis számos orvos beszámolt az alkohol betegek terápiájában 97

„Amikor a Nap felgöngyölődik, a csillagok elhomályosulnak,…ás megáradnak a tengerek és a lelkek a (testükkel) egyesülnek, és amikor az élve eltemetett kislányt megkérdezik: Miféle bűnért öletett meg?” (81:1-9) Simon féle Korán értelmezés 98 Korán: 49:13

53

alkalmazott TM nagyfokú hatékonyságáról.99 Ha a TM jótékony hatásait a feltételezéseknek megfelelően bizonyos szavak ismétlésének (mantra) tulajdonítjuk, melynek során az egyén belemerül a mély meditációba, akkor az ima minden bizonnyal hasonló pszichológiai segítséget nyújt a gyakorló muszlim számára, ugyanis a napi öt ima alatt, és közvetlenül utána az átlag muszlim legalább 33-szor ismétli meg az „Allahu Akbar” (Isten a leghatalmasabb) szót, mialatt Isten hatalmasságáról elmélkedik. A Korán megnyitó, első versét pedig minimum 17-szer mondja el egy nap. Láthatjuk tehát, hogy az imának is nagy szerepe volt és van a muszlimok absztinens magatartásának fenntartásában illetve, a kialakításában. Az ima, az említett folyamatban játszott másik jelentős szerepe a Korán azon tanításában nyilvánul meg, amelyben Isten megtiltja, hogy valaki részegen végezze el az imát. Ez egy nagyon izgalmas parancs, amely kitűnő modellként szolgál arra, hogy bemutassuk, miként hat a csoportnorma és egy meglévő, már belsővé vált felsőbbrendű érték egy – azelőtt pozitív, de most – negatívvá váló érték, az alkoholizmus elvetésének belsővé alakítására. A parancs nemcsak a részegséget tiltja (ha valaki berúg a kijózanodásáig legalább egy imát ki kell hagynia a napi öt imából), hanem azt az iszlám egyik jelentős, a muszlimok számára oly kedves és nagy boldogságot jelentő pillérével, az imádsággal állítja szemtől szembe. A korabeli krónikus alkoholisták minden bizonnyal ebből meríthettek erőt alkoholról való leszokásukhoz. Itt azonban egy másik jelentős pszichológiai illetve, társadalmi hatást is meg kell említeni, mégpedig a szégyenérzetet, amely egy részeg emberben keletkezett, amikor a társai a napi öt kötelező közös imáról való távolmaradása okaként komoly betegséget feltételezve meglátogatták, és azt tapasztalták, hogy a részegsége miatt nem tudott részt venni e jelentős eseményen. Az ilyen ember sokat veszthetett az otthoni és a medinai társadalombeli presztízséből, ugyanakkor a vallásos testvériség barátságos befolyása, és a csoportkényszer átsegítette ezen a nehéz perióduson. A szociális támogatás gondolata rámutat a következő leszokásban jelentős tényezőre, mégpedig a csoport közvéleményre és kohézióra. Ahhoz,

hogy

a

társadalomban

rejlő

meggyőző

erők

faktorait

megértsük,

mindenképpen tudnunk kell, hogy az újonnan létrejött állam alapja az iszlám testvériség volt. Az iszlám mekkai üldöztetése miatt, csupán a Könyörületes szeretetének elnyerése végett Medinába vándorló, vagyonukat hátrahagyó mekkaiak, és az iszlám állam megalkotására kész medinaiak között nagyon szoros lelki, gyakorta még a vérségi köteléknél is erősebb kapcsolat

99

H. Blooffield et. al: T.M. discovering inner energy and overcoming stress, Delacorte, 1975

54

alakult ki. Egyfajta szociálisháló is volt ez egyben, sok medinai kész volt megosztani vagyonát a Próféta (blv) által számára kijelölt mekkai hittestvérével. Jól illusztrálja ez, hogy milyen erős kötelék tartotta össze a hívőket, akik a Megkönyörülő államának (parancsait a Földön megvalósító társadalomnak) létrehozását tűzték ki célul, amelynek többek közt az antialkoholizmus is a része volt. A Korán 59: 8-9100versében az igazakként és a boldogulókként tesz említést róluk. E társadalom komoly hatást gyakorolhatott egy korabeli alkoholistára azáltal, hogy beláttatta vele a hibáját, és elfogadtatta vele a többség meggyőződését. Számos tanulmány mutatja az efféle társadalmi meggyőzés hatékonyságát.101 Ismerve ezt az erős összetartást, Mohamednek (blv) engedelmeskedő közvéleményt, és a Próféta által közvetített isteni vezetést, amelyek fontos szerepet játszanak abban, hogy a csoport teljesítse a neki szánt tanítást, érthetővé válik, hogy a medinai iszlám állam muszlimjai, hogyan voltak képesek ilyen kollektív engedelmeskedésre az alkohol tiltását illetően. Az imént említett társadalmi hatáshoz járult hozzá a napjainkban alkalmazott viselkedés terápiából már ismert averziós terápia. Ehhez többféle eszköz volt használatban. Mohamed próféta (blv) azt parancsolta, hogy az elkövetőt megüssék, máskor azonban azt mondta a társainak, hogy dorgálják meg, megint máskor földet dobott az elkövető arcába. Ugyanakkor arról is tudomásunk van, hogy a próféta (blv) megóvott egy alkohol ivásért már többedszer elkapott embert a szidalmazástól, nehogy segítséget nyújtsanak az ördögnek, hogy az elkövetőt további bűnözésre ösztökélje. A fizikai büntetés sem volt mindig azonos. Volt, amikor csak gyengébben verték meg az elkövetőt kézzel, papuccsal, ruhával, de olyan is volt, hogy pálcával, vagy pálmaággal próbálták leszoktatni őt. Tehát, amint látjuk, a kirótt büntetések nagyon változatosak voltak.102 Láthatjuk tehát, hogy az iszlám kétféle módszert alkalmaz az alkoholfogyasztás kontrolljára illetve, a tőle való távolmaradás megőrzésére. Az első egy erős társadalmi hatás, ami abból állt, hogy beláttatta az elkövetővel hibáját, és elfogadtatta vele a többség

100

„ …a szegény mekkaiaké, akik miután, lakhelyeikről és javaikból elűzettek, Az Isten kegyét és tetszését áhitozzák, és segitik …a küldöttét. Ők az igazak. Akik a (medinai?) hajlékban és a hitben még őelőttük leltek otthonra, azok szeretik azokat, akik elvégezték a hidzsrát –Mekkából Medinába való emigráció- és nem éreznek szükséget a keblükben azután, ami azoknak adatott. (Sőt előnyben részesitik őket magukkal szemben még akkor is, ha szükséget szenvednének. Akik saját kapzsiságuktól mentesek, ők azok akik boldogulnak.” Simon féle Korán értelmezés 101 L. Festinger: A Theory of social comparison Processes ,Human Relations, 1954 102 Ibni Katheer: Tafseer Al-Qu’ran Al-Azem, Dar-Al-Fikr, Beirut, 1970

55

meggyőződését. Ez számos modern kutatás szerint egy igen hatékony csoport kényszer.103 Büntetéseinek célja, hogy megmutassák az elkövetőnek a hiba komolyságát és a tett mélységes elvetését függetlenül attól, hogy maguk a büntetések undort kiváltó fizikális stimuláción alapultak. Megjegyzendő, hogy a viselkedésterápiában használt elektromos áramütés illetve, alkohol undort kiváltó gyógyszerek alkalmazása sem jelent finomabb kezelési módot. A fizikai büntetés hatásosságát a nyilvános megalázás miatti szégyen tovább fokozta. Ismerve, hogy az iszlám e két módszert alkalmazta, világossá válik, hogy miért voltak olyan változatosak a büntetések. Ennek oka az volt, hogy az első módszer a pszichikai csoportnyomás és a társas nevelés bizonyos időben erősebb volt, így kevésbé volt szükség a fizikai büntetésre. Mikor azonban a muszlimok kevésbé voltak pszichikailag motiváltak az alkoholtiltást illetően, s így az imént említett hatások kevésbé érvényesültek, a fizikai büntetés meggyőzésének eszközét kellett fokozottabban igénybe venni.

Ne felejtsük el a meglévő erős társadalmi felelősség igen komoly hatását, amely abból állt, hogy csírájában még azelőtt fogta meg a problémát, hogy az illető saját magát, és egész családját tönkretette volna részegeskedésével. Azzal, hogy magát az ivást tiltotta meg a társadalom, az emberek nem engedték, hogy közülük bárki is alkoholt igyon, és ezzel elindulhasson lefelé a lejtőn, ugyanis, ez az egész társadalom ügye volt. (Ha egy ember alkoholista, azzal az egész családját tönkre teszi, és ezzel hosszú távon, valamilyen szinten az egész társadalom károsodik.) És végül, de nem utolsó sorban, amint készen állt az antialkoholizmus bevezetésére az újdonsült muszlim társadalom, azonnal rendszabályba lépett ez az intézkedés, egy Istentől 103

L. Festinger: A Theory of social comparison Processes , Human Relations, 1954

56

jövő parancs formájában, még mielőtt tömeges visszaesésekkel kellett volna számolni. Ez több szempontból is nagyon fontos volt, ugyanis megszüntette a lehetőséget, a felbujtást és a rossz példát, amiket az alkoholizmus fő okaiként tartanak számon.104 Gazdasági oldalát tekintve, azzal hogy az iszlám fokozatosan tiltotta meg az alkohol fogyasztását, lehetőséget adott az ebből élőknek, hogy átálljanak, és valamilyen más megélhetési forrást keressenek maguknak. Az alkoholhoz kapcsolódó összes tevékenység megátkozása ugyancsak az alkoholgyártásban gazdaságilag érdekelteket kedvetlenítette el foglalkozásuk további űzésétől. Ezáltal az alkoholfogyasztás növelése már gazdaságilag sem volt érdeke senkinek, amely a megelőzés, és a visszaesések megakadályozásában jelentős szerepet játszik, főleg napjaink reklámokban úszó világában. Ehhez adódik még hozzá a szer elérhetőségének nehézsége105, ami az iméntiekből egyértelműen következett. Minden bizonnyal tehát, az iszlám volt az, amely a szinte folyamatos, és nagymértékű alkoholfogyasztástól és szerencsejátékaitól megrészegült, prostitúciójáról, hevességéről elhíresült, „gőgös csürhe csoportot”, antialkoholista, házasságon kívüli nemi kapcsolatoktól távol maradó, igazságos, Isten előtt alázatos, szerény, jól szervezett néppé formálta, amely aztán rövid időn belül a világ kulturális, gazdasági és politikai szempontból is vezető hatalmává vált. Az alkoholfogyasztási szokások megváltoztatásában szerepet játszó legfontosabb tényezők tehát a következők: társadalmi igazságosság, biztonság, iszlám testvériség és társas segítő kapcsolatok, egészséges családstruktúra, kis mértékű alkohol fogyasztás, negatív társadalmi megítélésének, csoport kényszer, belső motiváció megteremtése. Ugyancsak szerepet játszott az imádság és annak hatalmas lelki akaraterőt adó hatása, az emberekben újfajta konfliktus kezelő mechanizmusok kialakítása, averziós terápia szerepét betöltő, alkohol fogyasztásért járó fizikai büntetés, a szabály betartása irányában működő egyszerre segítő és egyszerre könyörületes társadalmi segítség megteremtése, és az alkoholgyártásra irányuló mindenféle gazdasági és nem gazdasági érdekek megszüntetése. Ha a fenti tényezőket nézzük, érthetővé válik, hogy hogyan változtatta meg az iszlám az arabok alkoholfogyasztási szokását. Ami azonban mégis különleges, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen mértékű, és ennyire szerteágazó változást tudott eredményezni ennyi ember szívében, ezért szerintem ez az iszlám egyik legnagyobb csodája, amelyet jelen társadalmunkban sem szabad 104 105

N. Kessel, H. Walton: Alkoholizm , Penguin Book, London, 1975 Tringer László: A Pszichiátria tankönyve, Semmelweis Kiadó, Budapest, 1999

57

elvesztegetni. Az alkoholhoz hasonlóan az iszlámban minden olyan tevékenység és függőséget okozó káros szenvedély, amely az egészség súlyos, visszafordíthatatlan károsodásához vezet, mint például a drogfogyasztás és a dohányzás, az alkohol tiltásának analógiájára ugyancsak tilalmas. Így az absztinenciához vezető módszerek a további káros szenvedélyektől való megszabadulásban is hasznosak lehetnek. 3.2.) A család védelme Az iszlám vallás kiemelt figyelemmel tekint a családra, mint a társadalom legalapvetőbb építőelemére. Az iszlám szerint a család Isten elrendelésének megfelelően az egyén legmegfelelőbb élettere, létének kiteljesítését a család egységén belül érheti el. A társadalom értékrendjét, egységét pedig építőelemeinek értékrendje és egysége határozza meg. A mai nyugati társadalmakban egyre inkább háttérbe szorul a család intézménye az „emancipáció”, a karrier, a túlságosan felgyorsult életritmus, a világias életszemlélet és az individualizmus térhódítása miatt. A családok felbomlanak, vagy nem is jönnek létre, ezért a társadalmak alapjai meggyengülnek, az egykor figyelemreméltó értékrendszer meggyengül, az erkölcsi normák fellazulnak. Végső soron a társadalom – látszólag saját tudta nélkül – önmaga ellen fordul, lassú önpusztításba kezd. Az iszlám a szilárd, kiegyensúlyozott, és erkölcsös család modelljét hozta létre, s célja ennek összetartása és hasznossá tétele minden társadalom számára. A muszlim szervezetek, mint civil szervezetek nagyban hozzájárulnak az említett család-modell kialakításához és megtartásához, a helyes életmódra neveléssel, amely figyelembe veszi a modern társadalom kihívásait, és káros hatásait. A Próféta (blv) életmódját tanulmányozva azt fogjuk találni, hogy az általa közvetített értékrendszer megfelel annak, amit a nyugati ember magáénak mond, mégis itt (a nyugaton) már halványulni látszik. Mohamed (blv) tisztelettel és könyörülettel bánt az idősekkel és a gyermekekkel is, a nőket előkelő pozícióba emelte: megadta jogaikat és egyenlővé váltak a férfiakkal. Fontos kiemelni a család témáján belül a szeretet és a szerelem kérdését. Ezek az érzések minden ember számára nagy jelentőséggel bírnak, és az iszlám szerint is magasztos emberi értékeknek számítanak. Sajnos a nyugati világban kezd elhomályosulni a szeretet és szerelem valódi értelme, és gyakran a nemi élettel azonosítják azokat. Az iszlám szerint a nemi élet nem egy alantas dolog. Lényeges azonban, hogy kizárólag házasságon belül 58

történhet. A házasságon kívüli szexuális kapcsolatok lealacsonyítják, kiszolgáltatottá teszik az embert, sőt, sok esetben tönkre is teszik a házasságot, szétzúzzák a családokat. Nem is beszélve arról, hogy a napjainkban egyre fenyegetőbb mértékben terjedő STD-k106 magát az életet is nagy mértékben veszélyeztetik. A korábbi fejezetekben említett, házasságra, családra, jogok és kötelezettségek megosztására vonatkozó szabályok mind a család összetartása és védelme érdekében jöttek létre, a családi harmónia és egység megőrzését tartják szem előtt, s végső soron az egész társadalom erkölcsi és szociális jólétének előmozdítása a cél. Minimalizálni kell a modern, fogyasztói világ buktatóinak látszólagos csábítását egy nemesebb, feljebbvaló cél magvalósítása érdekében. 3.3.) Hátrányos megkülönböztetés Az iszlám nem fogadja el a hátrányos megkülönböztetést, és az előítéleteket. A bőrszín, a vallás vagy a nemek különbözősége nem lehet az előítéletesség alapja, hiszen Isten minden embert egyenlőnek teremtett, és a teremtményeknek nincs joguk ezt felülbírálni, vagy figyelmen kívül hagyni. A

Korán

figyelmezteti

a

muszlimokat,

hogy

igazságosan viselkedjenek másokkal szemben: „(…) És ne indítson benneteket (bizonyos) emberek iránti gyűlöletetek arra, hogy ne legyetek igazságosak! (…)107 Dr. Ahmed Jabellah, a párizsi Humán Tudományok Intézetének igazgatója szerint a megkülönböztető és idegengyűlölő magatartás közvetlen okait a túlzott önzésre és önszeretetre lehet visszavezetni, amely megakadályozza az egyént abban, hogy elviseljen másokat. Hozzátette, hogy az önszeretet egy természetes emberi tulajdonság, a baj akkor következik be, ha ez már túlzott méreteket ölt és mások gyűlöletébe, ellenséges viselkedésbe torkollik. Ekkor már egy jellembeli devianciáról van szó, amely az ember folyamatos

106 107

STD=Sexually Transmitted Disease=szexuális úton terjedő betegség Korán: 5:8

59

kudarcélményei kapcsán alakulhat ki, amelyektől nem tud szabadulni, és ezeket az érzéseket másokra vetítve képtelen racionális és igazságos lenni. A jellem egyensúlya tehát felborult. 108 Az egyensúly helyreállítására és megtartására az iszlám egy sor követendő magatartásformát

tár elénk az egymással

történő kapcsolattartás

szabályaival és

értékrendszerével alátámasztva. A kinyilatkoztatás által az Isten megparancsolta a hívőknek az emberek közötti együttműködő, egymást támogató magatartást, és hangsúlyozza a szerény, megbocsátó

és

könyörületes

bánásmódot.

Megtiltotta

az

igazságtalanságot,

az

ellenségeskedést, a zsarnokságot, az irigységet, a gyűlölködést, a gúnyolódást, a lenézést, a pletykálkodást, a csúfolódást, a beképzeltséget és a fennhéjazást. Ezeket az elveket érdemes már gyermekkorban elsajátítani, hogy a felnőtté válás során már rögzült, kiforrott értékekként alakítsák a személyiséget. Az igazságosság, szerénység, a nyitottság, sokszínűség stb., a nyugati világban és Európában is tiszteletre méltó értékekként szerepelnek, mégis egyre nagyobb problémák adódnak az idegengyűlölet felélénküléséből. (Megjegyezném, hogy a Keleten is hasonló a helyzet, de ne térjünk el a vallás témájától.) Amennyiben az említett értékeket nem sikerül időben elsajátítani, az élet különféle körülményei hatására könnyen elcsúszhat az ember a rasszista, gyűlölködő magatartás felé. Ezért az iszlám hangsúlyosan támogatja a hagyományos oktatás mellett a hitbéli, nevelési és erkölcsi oktatást is. Dr. Jabelleh felsorolt még néhány tényezőt, amelyek hozzájárulhatnak a negatív viselkedésformák kialakulásához. Ide tartozik a másik emberről vagy embercsoportról alkotott ellenséges felfogás, illetve görcsös ragaszkodás a kialakult véleményhez. A fenyegetettség érzése, a nyugtalanság, az anyagiasság és az anyagi javak hajszolása, a bizonytalanság, avagy a jövőtől való félelem mind az alaptalan gyűlölet gerjesztő tényezői lehetnek. A modern kor emberét állandó jelleggel foglalkoztatják ezek a problémák, sehogy sem talál kiutat ebből a zsákutcából, ezért inkább a felületesen vagy egyáltalán nem ismert idegenre hárítja a felelősséget, az identitás védelme és a társadalmi béke megóvásának jelszavai mellett. Az iszlám a megkülönböztetés minden formáját tiltja. Nem szabad megkülönböztetni az embereket nemzeti hovatartozásuk, vallásuk, bőrszínük, életkoruk vagy nemük alapján. Kiemelten kell szólni az idegengyűlölet és hátrányos megkülönböztetés egyik legszélsőségesebb formájáról, az úgynevezett etnikai tisztogatásokról. Dolgozatomban korábban már említettem az iszlám álláspontját az emberöléssel, a gyilkosságokkal és a

108

Dr. Ahmed Jabellah: Az iszlám nem fogadja el a rasszizmust, A gondolat, IV. évfolyam/8. szám, április, 2003

60

terrorizmussal kapcsolatban. Logikus tehát, hogy a népirtások tekintetében is ugyanez a helyzet, az iszlám kategorikus tilalma vonatkozik rá. Szomorú, hogy a II. Világháború alatt elkövetett szörnyűségek után még a mai világban is akadnak helyek, ahol hasonló események zajlottak és zajlanak napjainkig is. A holokauszt, a srebrenicai mészárlás, és a mai napig tartó Palesztin-izraeli konfliktus modern világunk szégyenfoltjai. Ezek közül, a BoszniaHercegovinában történt események európai muszlimokat érintettek. A

Boszniai

háború

egyik

legvéresebb

eseménye a srebrenicai mészárlás volt, amelyet a Volt Jugoszlávia Nemzetközi Bűnügyi Bírósága háborús

bűncselekménynek

nyilvánított.

1995

júliusában Srebrenica környékén, Ratko Mladic vezetésével a Szerb Köztársasági Hadsereg (Vojska Republike Srpske, VRS) több mint 8700 boszniai muszlimot gyilkolt meg. A bűncselekményben a VRS mellett a „Skorpiók” néven elhíresült szerb katonai alakulat is részt vett. A II. világháború óta Európában ez volt a legvéresebb tömegmészárlás, amit elkövettek. A hágai székhelyű Volt Jugoszlávia Nemzetközi Bűnügyi Bírósága – és a Hágai Nemzetközi Bíróság határozata értelmében is – a srebrenicai mészárlást népirtásnak minősítette egyhangú határozata alapján az elkövetők különleges szándékára (dolus specialis) hivatkozva. Theodor Meron bíró szerint:„A boszniai szerb erők népirtást követtek el, amikor a boszniai muszlimok, azaz a bosnyákok megsemmisítésére törekedtek. Céljuk a Srebrenicában élő negyvenezer boszniai muszlim kiirtása volt, egy olyan népcsoporté, amely az egész boszniai muszlim közösséget szimbolizálja. A férfi muszlim foglyokat, katonákat, civileket, időseket és fiatalokat megfosztották minden személyes tárgyuktól, azonosításra alkalmas iratuktól, majd előre megfontoltan és módszeresen kivégezték őket, pusztán a hovatartozásuk alapján.”109A népirtást tehát kimondottan azzal a szándékkal hajtottak végre, hogy az adott területen élő minden boszniai muszlimot elpusztítsanak. A szörnyűség elkövetésekor 400 felfegyverzett holland békefenntartó is a területen tartózkodott, és az ENSZ előzőleg már „biztonságos területté” nyilvánította Srebrenicát, mégsem akadályozták meg a vérengzést. A mészárlás során kiskorú gyermekek, nők és idősebbek is áldozatul estek. 2009. január 15-én az Európai Parlament július 11-ét a Srebrenicai mészárlás Európai Emléknapjává nyilvánította.

109

www.wikipédia.hu

61

A rasszizmus, az idegengyűlölet és hátrányos megkülönböztetés ellen össze kell fogniuk az európai polgároknak és az európai civil szervezeteknek. Szorgalmazniuk kell egymás

megismerése

és

elfogadása

érdekében

a

folyamatos

kapcsolattartást,

együttműködést és a párbeszédet, amelyet a Korán is számos helyen hangsúlyoz.

62

az

V. fejezet Összegzés-jövőbeli kilátások Dolgozatomban áttekintettem az iszlámról a nyugati világban elterjedt leggyakoribb tévhiteket és sztereotípiákat, dióhéjban összefoglaltam a magyarok történelmi kapcsolatait a muszlim világgal, illetve a mai Magyarország és Európa iszlám vonatkozásait, majd kiemeltem néhány területet, (a teljesség igénye nélkül) ahol az iszlám elvei és értékei a nyugati társadalmak hasznára lehetnek. Az iszlám kultúra és a nyugati világ vizsgálatán keresztül nyilvánvalóvá vált, hogy egy közelebbi és pontosabb betekintés után számos olyan pont van a két rendszer múltjában és jelenében is, ahol értékrendszerük megegyezik, céljaik közösek. Ennek tükrében alaposan meg kell fontolnunk a jövőnkért, illetve a közös jövőnkért való kollektív felelősségünket. Az emberi méltóság megőrzése, a társadalmi jólét és értékrendszer visszaállítása, illetve a békés jövőbeli együttélés érdekében sürgető kötelességünk még jobban közeledni egymáshoz, és minél hitelesebben, pontosabban megismerni egymást. A média, a politika, a gazdaság és a személyes érdekek vezérelte – mindkét oldali – negatív propaganda megállítására az egyetlen hatékony, ugyanakkor végtelenül egyszerű megoldás a már korábban is gyakran említett párbeszéd. Fontos, hogy mindkét kultúra képviselői száz százalékban nyitottak és előítéletektől mentesek legyenek a cél elérése érdekében. A párbeszéd módszerével felszámolható a tudatlanság, eloszlathatók a téveszmék, mentesülhetünk a félreértelmezésekből és sztereotípiákból fakadó félelmeinktől, gátlásainktól. A valós és hiteles kép bemutatásával megszüntethetők a negatív előítéletek, és ennek kapcsán tisztázódhat, hogy az iszlám és a nyugati kultúra nem egymást kizáró és egymással elvi harcban álló felek. A párbeszéd további haszna pedig, a békés együttélésre való törekvés és ennek elérése mellett, az összefogás a realizált közös értékek és célok mentén. Korábban már szóltam arról, mennyire kiemelt fontosságú és kötelező jellegű a muszlimok számára a közös, követendő jó ügyekben való együttes munkálkodás. Az iszlám civil szervezeteknek ezért kötelességük felvenni a kapcsolatot más iszlám és nem muszlim szervezetekkel is a közösségi érdekek képviseletében, a társadalmi jólét, s végső soron az országos, majd a globális társadalmi fejlődés érdekében.

63

A párbeszéd sikerességének és hatékonyságának kulcsa néhány íratlan szabály betartásában rejlik, amelyeket mindkét félnek illik tiszteletben és szem előtt tartani. A párbeszéd nem hittérítés, és nem lehet, hogy a felek saját igazuk bizonygatására használják azt fel. A párbeszéd nem lehet a színtere a másik fél lealacsonyításának, megalázásának, kigúnyolásának vagy kritizálásának. Ebben az esetben a párbeszéd alapvető értelmét és lényegét veszítené el. A találkozók alkalmával tartózkodni kell a támadó-védekező magatartásról, és a feleknek saját álláspontjukat kell képviselniük, ezeket kell megállapodás útján, lehetőség szerint közös mederbe terelni, hiszen a cél a közös pontok és értékek megtalálása, a közös területek és megoldási lehetőségek feltérképezése.

A nyugati, európai kultúra és az iszlám együttélésének vizsgálata során kiderült, hogy e két kultúra vallási, erkölcsi és társadalmi értékrendszere a nagy mértékben elterjedt hiedelmekkel ellentétben számos ponton megegyezik egymással. A közös értékek és célok értelmében folytatott együttes munkálkodás kiemelhetné Európát a félelmekkel teli légkörből, s az iszlám és a nyugat együttéléséből fakadó együttműködés talán hatékony választ adhatna a terrorizmus és a szélsőségesség problémájára is. Bízom abban, hogy dolgozatommal – igen csekély mértékben ugyan, de – hozzájárulhattam egy jövőbeli, bizalomteljesebb kapcsolat kialakításához a nyugati és az iszlám civilizáció között.

64

Irodalomjegyzék •

Abdulati, Hammudah: Fókuszban az iszlám, Aluakf Iszlám Alapítvány, Miskolc, 1995

•

A Gondolat, iszlám, kulturális, családi, periodikus magazin, II. évfolyam, 1. szám, április, 2001

•

A Gondolat, iszlám, kulturális, családi, periodikus magazin, II. évfolyam, 2. szám, augusztus, 2001

•

A Gondolat, iszlám, kulturális, családi, periodikus magazin, IV. évfolyam, 8. szám, április, 2003

•

Al-Hashimi, Muhammad Ali, Dr.: A muszlim személyisége – A Korán és Szunna megfogalmazása szerint, Magyarországi Muszlimok Egyháza, Budapest, 2007

•

Al-Mubarakpuri, Safi-úr-Rahman: Ar-raheeq al-makhtum, Bibliography of the noble prophet, Dar-us-Salam Publications, Riyad, Saudi Arabia, 1979

•

Altabari: Tefszir Altabari

•

Anwar, Musztafa, Dr.: Az iszlám, Kultúra és Közösség, művelődéselméleti folyóirat, III. folyam V.-VI. évfolyam 2001. IV.-2002. I. szám, Vallás és közösség

•

Armstrong, Karen: Mohamed – Az iszlám nyugati szemmel, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1998

•

Badawi, Jamal A., Dr : Woman under the shade of islam (A nő az iszlám árnyékában), Organization of islamic conference, London, 1998

•

Basset, Jean-Claude: Aux Sources de l’antiislamisme en Svisse, Musulmans en Svisse, Tagramm Nr.7: Bulletn de la Commission Federale contre la racisme, 1999, oktober

•

Blooffield, H.: T.M. discovering inner energy and overcoming stress, Delacorte, 1975

•

Buda, Béla: Az Alkohológia új távlatai, Alkoholizmus Elleni Bizottság, Budapest, 1992

•

Capan, Ergün, Dr. (szerkesztő): Terror és öngyilkos merényletek az iszlám szemszögéből, Dialógus Platform, 2008

•

Denz, Hermann: Die Europaische Seele, Leben und glauben in Europa, Bécs, 2002

•

Dirks, Jerald F.: The cross and the crescent (A kereszt és a félhold), International Islamic Publishing House, Riyadh (Saudai Arabia), 2008

•

Ferenci, Demeter: A magyarok és az iszlám, Pécs-Miskolc-Budapest, 2002-2004

•

Festinger, L.: A Theory of social comparison Processes ,Human Relations, 1954

•

Good News Bible, American Bible Society, New York, 1992 65

•

Harvis, Orford, J: Alkohol and Family Croom Helm, London, 1982

•

Horx, Matthias, Trendbüro, Trendbech 2, Megatrends für die spaten 90-en jehren, Düsseldorf, 1995

•

Huntington, Samuel P.: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2008

•

Ibn Katheer: Tafseer Al-Qu’ran Al-Azem, Dar-Al-Fikr, Beirut, 1970

•

Islamoglu, Mustafa: Allah, a Világok Ura (felismerni-megismerni-megérteni), LNN Kft., Budapest, 2008

•

Kessel, N.; Walton,H.: Alkoholizm, Penguin Book, London, 1975

•

Kopp, Mária, Dr.: Orvosi Pszichológia, Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Képzés-kutató, Oktatástechnológiai Dokumentációs Központ, Budapest, 1994

•

László, Gyula: Multunkról utódainknak, Püski Kiadó, Budapest, 1999

•

Le Soir, 1999, oktober

•

Maududi, Abu-l-Ála: Az iszlám alapelvei, Magyarországi Muszlimok Egyháza, Budapest, 2007

•

Maududi, Abu-l-Ála: Iszlám életmód, Magyarországi Muszlimok Egyháza, Budapest, 2007

•

Mikáné Szolnoki, Zsuzsanna: Az arab világ és az iszlám-a magyar középiskolai történelmi tankönyvek összehasonlító elemzése, 2003

•

Nadawi, Abul-Hassan: Matha Khasira Al-Alam Binhitati Al Muslimeen, Dar-alQalam Publishers, Kuvait, 1970

•

Nuwairi, Shihabu Adeen: Nihayat Al-Arab Fee Funoon al-Adab, Dar Al-Kutub Almasriya, Kairó, 1924

•

Özdemir, Mehmet: Andalúziai muzulmánok, Ankara, 1994

•

Parsons, T. ; Balces, R. F.: Family Socilalization and Interaction proces The free press New York, 1955; Stierlin H.: Delegation und Familie Beitrage zum Heilderberg familien dynamischen Koncept Suhrkamp Verlag, Frankfurt, 1978

•

Pittman, D. J.; Snyder, C. R.: Society Culture and Drinking Patterns, Willey, New York, 1962; H. H. Hyman, E. Singer: Reading in Reference Group Theory and Research, The Free Press, New York, 1967

•

Robinson, Danielle: Az iszlám, Kossuth Kiadó, Budapest, 2000

•

Rostoványi, Zsolt: Az iszlám világ és a Nyugat, Corvina Kiadó Kft., 2004

•

Rostoványi, Zsolt: Mit kell tudni az iszlámról, Kossuth Könyvkiadó, 1983 66

•

Salamon, András-Abdul Fattah, Munif: Saria, Allah törvénye, Az iszlám jog különös világa, PressCon Kiadó, 2003

•

Shubail, Mohamed Eisa, Dr. (összeállította):An-Nawawi által gyűjtött Negyven hadísz, Fordítás és magyarázat, , Magyarországi Muszlimok Egyháza, Budapest, 2008

•

Simon, Róbert (fordító): A Korán, Helikon Kiadó, Budapest, 2001

•

Sunan, Abi Dawood: Almaktaba Al-tagiria Alkubra, Assa’ada Press, Kairó, 1950

•

Tercüman, (török lap) 1983, február 9.

•

Tringer, László: A Pszichiátria tankönyve, Semmelweis Kiadó, Budapest, 1999

•

Új gondolat, iszlám, kulturális és családi folyóirat, II. évfolyam, 2. szám, július, 2004

•

Yassin, Muhammad Na’im, Dr.: Faith – Al iman, International Islamic Publishing House, Riyadh (Saudi Arabia), 1990

•

Zeit, (német hetilap), 2001/ 52. szám

•

Zulquarnain, Muhammad Husain: Woman and family life in islam, Dawah Academy, International Islamic University, Islamabad (Pakistan), 1998

•

www.iszlamweb.hu

•

www.premier-ministre.gouv.fr

•

www.evangelikus.hu

•

www.mta.hu

•

www.wikipedia.hu

67