SZAKDOLGOZAT
Torma Ildikó 2008
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK NAPPALI tagozat MÉDIAMENEDZSMENT szakirány
TABUTÉMÁK A MÉDIÁBAN
Készítette: Torma Ildikó Budapest, 2008
2
1. Bevezetés ...................................................................................................................... 5 2. A tabu története............................................................................................................. 8 2.1 A tabu jelentése....................................................................................................... 8 2. 2 A polinézektől Európáig ........................................................................................ 8 2. 3 A természeti törzsek mindennapi tabui.................................................................. 9 2. 4 A tabu Freud szemével ........................................................................................ 10 2. 5 A tabuk jelentősége.............................................................................................. 13 3. Írott szabályok a médiában ......................................................................................... 14 3. 1 A sajtótörvény szerint .......................................................................................... 14 3. 2 A médiaszabályozás szükségessége a társadalom szempontjából ....................... 14 3. 3 A médiatörvény szerint........................................................................................ 17 3. 4 Összegzésként...................................................................................................... 17 4. Újságírás a XVIII. századi abszolutizmusban ........................................................ 19 4. 1 Az uralkodók hatalma a sajtón............................................................................. 19 4. 2 A sajtó helyzete Magyarországon........................................................................ 19 4. 3 II. József cenzúrarendelete és hatásai .................................................................. 20 4. 4 Összegzésként...................................................................................................... 21 5. A századforduló és a két világháború ..................................................................... 22 5. 1 A századfordulótól az I. világháborúig................................................................ 22 5. 2 A két világháború között...................................................................................... 22 5. 3 A II. világháború.................................................................................................. 23 6. A Kádár-korszak tabui ............................................................................................ 25 6. 1 A „3 T”................................................................................................................. 25 6. 2 A sajtó helyzete és szerepe .................................................................................. 26 6. 3 A televízió jelentősége......................................................................................... 27 6. 5 A Rádió szerepe ................................................................................................... 28 6. 4 A Magyar Távirati Iroda szerepe ......................................................................... 29 6. 6 A Kádár-korszak vége ......................................................................................... 29 7. A tabu, mint fogalom értelmezése .......................................................................... 30 7. 1 Tabu a mindennapi életben .................................................................................. 31 7. 2 Tabu-e a halál?..................................................................................................... 32 8. Tabuk az etikettben és a protokollban .................................................................... 34 9. Tabutémák ma a médiában ..................................................................................... 35 9. 1 Téma-meghatározás elmélet ................................................................................ 35 9. 2 A média lehetőségei............................................................................................. 35 10. Politikai tabuk ......................................................................................................... 37 10. 1 A rendszerváltás után......................................................................................... 37 10. 2 Trianon kérdése.................................................................................................. 38 10. 3 Gazdaság, mint politikai tabu ............................................................................ 39 10. 4 Politikai nyomásgyakorlás a sajtóra .................................................................. 40 10. 5 Szükség van a politikai hatalom korlátozó erejére?........................................... 40 10. 6 Tabu a homoszexualitás a politikában? ............................................................. 41 11. Családon belüli erőszak, mint tabu ......................................................................... 42 12. A kisebbség, mint tabu............................................................................................ 45 12. 1 Csoportok egymás mellett ................................................................................. 45 12. 2 Európai helyzetkép ............................................................................................ 46 12. 3 A magyarországi helyzet ................................................................................... 46 12. 4 Határon túli magyarok ....................................................................................... 48 12. 5 A zsidók kérdése................................................................................................ 49 12. 6 Összegzésként.................................................................................................... 50
3
13. A nők helyzete is tabu a médiában?........................................................................ 51 13. 1 A nők helyzete a világban.................................................................................. 51 13. 2 Nők a magyar médiában .................................................................................... 52 13. 3 Politikusnők a médiában.................................................................................... 52 13. 4 A prostitúció ábrázolása a médiában ................................................................. 53 13. 5 A feminizmus a médiában ................................................................................. 54 14. Ideiglenes tabuk? .................................................................................................... 55 14. 1 Az abortusz ........................................................................................................ 55 14. 2 Az eutanázia....................................................................................................... 56 14. 3 A halálbüntetés .................................................................................................. 56 14. 4 Az emberkísérletek ............................................................................................ 57 15. Befejezés................................................................................................................. 58 16. Irodalomjegyzék ..................................................................................................... 60
4
1. Bevezetés Szakdolgozatom témájául a média világában jelen levő és az azt meghatározó tabukat választottam. Választásom azért esett erre a témára, mert úgy gondolom, bárki számára érdekes lehet, hogy jobban megismerje azokat a tilalmakat, mely társadalmunkból, szokásainkból, a magyar történelemből eredően korlátozzák a médiát, és így a tájékoztatást is. Fontos megismerni azokat a témákat, témaköröket, melyek nem szerepelnek olyan gyakran a televízióban, újságokban, melyekről nem hallani mindennap a rádióban. Vagy ha mégis, akkor is csak a felszínről tájékoztatnak minket, a részletek a ködbe vesznek. Dolgozatom első részében annak próbálok utána járni, hogy honnan erednek ezek a tabuk. Már az ősemberek barlangjaiban, majd később a görög istenek korában is léteztek ezek a vallásos tilalmak. Tehát ebben a fejezetben a taburól, mint egy minden korban létező fogalomról fogok írni, főként Freud és Frazer munkásságára hivatkozva. A szakdolgozat második fejezete azokra a rendelkezésekre fókuszál, melyek törvényi keretek között szabályozzák, korlátozzák a médiát. Így kitérek majd a sajtótörvényre, a médiatörvényre. Ezt követően azokról a történelmi időkről lesz szó, melyben az újságírás éppen csak megvetette lábát Magyarországon, mialatt a nyugati országokban már komoly politikai eszközként vetették be a cikkeket. Azért fontos ezt a kort is ábrázolni, mert nagyon jól kirajzolódik az, hogy már a XVIII. században is főként az uralkodó volt az, akinek a legnagyobb befolyása volt a sajtón, és így az emberek tájékoztatásán. Az 5. fejezetben a századforduló és a két világháború sajtópolitikájának vizsgálata következik. Ez a korszak azért lényeges a dolgozat szempontjából, mert a rádió és később a televízió megjelenésével a tömegkommunikáció hihetetlen méreteket öltött. Ezzel arányosan nőtt a befolyásoló ereje is, melyet a mindenkori politikai irányítás igyekezett mindig a saját hasznára fordítani. Már ekkor is látszott, hogy az Magyar Távirati Irodának milyen nagy szerepe volt abban, hogy mi az, amit a nagy tömegek számára láthatóvá tesznek.
5
A dolgozat következő részében a Kádár-rendszer tabuiról fogok írni. Kiemelve abból is a rendszerváltást megelőző éveket. Köztudott, hogy ebben az időben mindent az államnak rendeltek alá. A párt határozott meg mindent, így azt is, hogy az embereket miről tájékoztassák, miről szabad és miről tilos tudniuk, vagy beszélniük. Azért is tartom fontosnak kiemelni ezt a korszakot és hosszabban foglalkozni vele, mert véleményem szerint sok, ma is létező tabu ered ebből az időszakból. Ezen tabuk megértéséhez pedig fontos a közeli történelmünket meghatározó íratlan szabályait is megismerni. Így foglalkozom majd a 3T-vel, illetve a nyomtatott sajtóval, televízióval és a rádióval is. A diplomamunka hetedik fejezete azokat a jelenségeket vizsgálja, melyek a hétköznapi életünkben, mint tabuk vannak jelen. Azért tartom fontosnak ezeket is bemutatni pár gondolatban, mert ezek a mindennapi életünket is meghatározzák, befolyásolják. Ezután az üzleti életben jelenlevő néhány tabut emelném ki. Úgy vélem, ezek ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy a későbbiekben sikereket érjünk el, akár a média területén is. A szakdolgozat kilencedik fejezete foglalkozik majd részletesen korunk azon tabuival, melyek a mai médiában vannak jelen. Ezek azok a témák, melyek általában meghatározzák a médiát. Megpróbálok okokat találni arra, hogy ezek miként és miért alakultak ki. Ezért a következő három fejezet egy-egy témakört fog jobban bemutatni. Így részletesen foglalkozom majd a politikai tabukkal, a családon belüli erőszakkal, a kisebbség helyzetével és a nők médiában való ábrázolásával. A témák feldolgozásánál a nyomtatott és elektronikus sajtót is megpróbálom figyelembe venni. Igyekszem bemutatni néhány rendszerváltás körüli politikai tabut, a magyarországi kisebbségek és a határon túli magyarság médiaábrázolását, hogy mennyire számítanak ma ezek a témák tabunak a médiában. A nőkkel kapcsolatosan pedig szeretném kiemelni a prostitúciót, a feminizmust és a politikusnőket. Úgy gondolom, hogy egyik téma sem kap elegendő figyelmet ma sem az újságokban, sem a televízióban. Az utolsó fejezetben az abortuszról, az eutanáziáról, a halálbüntetésről és az emberkereskedelemről lesz szó. Ezek azok a témák, melyek időről időre
6
felbukkannak a hírek között. Azonban a köztes időkben semmit sem lehet róluk hallani. Ezért fontosnak tartom foglalkozni ezekkel az ideiglenes tabukkal is. Megpróbálok választ találni arra, hogy a különböző médiumokra különböző tabuk jellemzőek-e, és hogy a régi rendszer tabui mennyiben hatnak a médiában ma meglévő tabukra. Érdemes lehet megvizsgálni, hogy vajon jogos-e, ha ennyire korlátozzák az emberek információhoz, tájékoztatáshoz való jogát. Hogy vajon lehet-e ennek bármilyen következménye, akár negatív, akár pozitív. Mindenképpen érdekes választásnak tartom ezt a témát. Mégpedig azért, mert sokan lehetnek, akik úgy gondolják, hogy szabadon élünk, és semmi sem korlátoz bennünket. Mindez azonban nem így van. És itt nem csak az állami korlátozó eszközökről -mint a törvények, a rendeletek- van szó, hanem a médiáról is.
7
2. A tabu története 2.1 A tabu jelentése Az Új Magyar Lexikon definíciója a következő a taburól: a szentnek tartott fogalmak, személyek, tárgyak egyenes megnevezésére, érintésére, ill. a velük való kapcsolatra vonatkozó vallási jellegű babonás tilalom, illetve maga az ilyen szó, név. A primitív embernek a természetfölötti hatalmaktól való félelméből eredő hagyomány. Főként a polinézek között elterjedt, de fellelhető a legtöbb kezdetleges társadalomban élő népnél, s csökevényei a fejlettebb vallásokban is tovább élnek. A régi zsidóknál például tabu volt Jehova neve; a manysik (vogulok) és hantik (osztjákok) körülírásokkal nevezték meg a szent állatnak tekintett medvét.1 Az előbbi fogalom-magyarázat a valóságban éppúgy megállja helyét, mint így leírva. Már az ókori világban, de valószínűleg jóval előtte is, alakultak ki tabuk, tiltott dolgok. Gondolhatunk itt akár az olimpiára is, ahol köztudott, hogy nőként tilos volt a játékokon való részvétel, de a sportesemény megtekintése is. Szinte minden istenhez köthető valami tabu. Monda szól Virbiusról is, Hippolütosz, Diana (a vadászat istennője) kedvencének és pártfogoltjának fiáról. Eszerint harcolt Aeneasszal és a trójai seregekkel a latinok oldalán. Egy pap templomot is szentelt neki, ahol képmását tilos volt megérinteni. 2
2. 2 A polinézektől Európáig Sigmund Freud, a 20. század egyik legnagyobb gondolkodója. Totem és tabu című művében vizsgálta a tabu szó eredetét, és azt, hogy a különböző természeti népek számára mit jelentett ez. Kutatásai alapján a tabu polinéz eredetű szó, azonban a két fogalom nem jelenti teljesen ugyanazt. A ma használatos jelentését már feljebb ismertettem. A polinézeknél és a többi természeti népnél ez a fogalom abban tért el, hogy önmagukat tiltották. Ezeknek a tilalmaknak az eredete ismeretlen, néha értelmetlen is.3 A szót James Cook kapitány hozta magával a 18. század végén. A Polinéz-szigetek kultúráiban találkozott a tabu-rendszerrel, melynek célja a társadalmi rend fenntartása volt szigorú ellenőrzésekkel. Fontos, hogy ez a szó 1
Új Magyar Lexikon 6. kötet, 343. o. Akadémiai Kiadó Bp., 1962 Frazer: Az Aranyág 13. o., Osiris Kiadó Bp., 1998 3 Sigmund Freud: Totem és tabu 24. o., Göncöl Kiadó Bp., 1990 2
8
akkoriban a „primitív társadalmak” jellemzésére szolgált Európában, és csak jóval később, a pszichoanalízis segítségével jöttek rá, hogy ez az európai civilizált társadalmat is jellemzi. Így Frazer, a viktoriánus kor egyik kiemelkedő etnológusa a természeti népeknél vizsgálta a fogalom jelentését és jelentősségét, Freud pedig a pszichológia segítségével ezen népek lelkületét elemezte.
4
2. 3 A természeti törzsek mindennapi tabui Frazer a brit etnológia egyik legnagyobb képviselője. Munkássága során a primitív társadalmak vizsgálatát összekötötte az antik kultúrák és a paraszti folklór vizsgálatával. Az aranyág című munkájában az emberi gondolkodás fejlődését vázolja a mágián és a valláson keresztül a tudományig.
5
Az aranyágban külön fejezeteket szentel a tabu alatt álló cselekményeknek, személyeknek, tárgyaknak és szavaknak. A primitív embereknél jelen volt az evés-ivás tabuja. Ugyanis attól féltek, hogy miközben kinyitják szájukat, hogy magukhoz vegyék az ételt, a lélek kijön a szájukon. Ezért az étkezések alatt az egész házat lezárták, hogy ott tartsák a lelket. A másik, a cselekményekhez kapcsolódó tabu az étel otthagyásának tabuja. A primitív törzseknél úgy tartották, hogy az ételét meghagyó ember sebezhetővé válik a maradékon keresztül. Ezért nem csak a maradékot, hanem azt az edényt is, amiben benne volt, elásták a földbe, hogy senki ne árthasson azokkal az illető személynek. A királyok, törzsfőnökök, a menstruáló és a szülő nők tartoztak a tabu alatt álló személyek közé. A királyokat és törzsfőnököket övező tabuk közül a leggyakoribb az evés tabuja. Azonban ezek olyan komoly méreteket öltöttek, hogy ha valaki véletlenül evett a főnök maradékából, az még aznap meghal, gyakorlatilag a tudat öli meg. Egy új-zélandi törzsnél is ez történt, amikor egy magas rangú főnök az ételmaradékát az út mellett hagyta. Egy éhes rabszolga pedig arra járt, és megette az ételt. Miután kiderült számára, hogy kinek az ételét ette meg, a nap végére iszonyatos gyomorkínok közepette meghalt. A menstruáló nőkre vonatkozó tabuknak szinte azonos jelentőségük van, mint az uralkodók tabujának. Ha egy szent főnök megérint egy ruhát, vagy tárgyat, akkor a hozzáérőket megölik, ugyanez 4 5
Bakró-Nagy Marianne: A tabu születése 2-8. o, 2008 (http://fgroszt.nytud.hu/bakro/tabu.pdf) http://www.miskolclive.hu/konyv/james-george-frazer-az-aranyag-35030.php (2008.október 08.)
9
vonatkozik azokra is, akik egy menstruáló nő által érintett dolgot fognak meg. Az ausztráliai nőknek például halálbüntetés jár, ha ilyen állapotban férfiak által használt dolgokat fognak meg. A szülés során használt eszközöket pedig elégetik. Némely törzseknél pedig úgy gondolták, hogy a terhes nő rendkívül veszélyes az emberekre, ezért míg másállapota el nem múlt, el kellett magát takarnia a nyilvánosság elől. A primitív népek mindennapi életében az éles fegyverek is tabuk alatt álltak. Ez leggyakrabban halálesetekhez köthető. Az eszkimóknál például a temetés napján, és az azt követő három napon a gyászoló rokonok nem dolgozhattak, különösen tilos volt számukra, hogy bármiféle éles eszközt a kezükbe fogjanak. Erre azért volt szükség, hogy a halott lelkét ne sértsék meg, mert ha véletlenül ez megtörténne, akkor az bajt hozna a rokonságra. A tabu alatt álló szavak a személynevek voltak. Ugyanis a primitív törzsekben élők úgy gondolták, hogy a név és a személy, vagy tárgy között elválaszthatatlan kötelék van. És mint ilyen szoros kapocs, a neveken keresztül ugyanúgy lehet mágiát gyakorolni, mint a tárgyakon. Vannak olyan indián törzsek, melyek olyannyira saját személyiségük részének tekintik a nevüket, hogy úgy tartják, káruk származhat abból, ha valaki azt negatív értelemben használja. Némely ausztrál törzsek pedig annyira félnek attól, hogy bajuk származik a nevük említéséből, hogy egyszerűen nem mondják ki azt. A királyok és más szent személyek nevei is tabu tárgyát képezik. Ez azon a félelmen alapul, hogy az uralkodónak ne lehessen ártani a nevén keresztül. Ezért előfordul, hogy azt titokban tartják, helyette csak hangzatos jelzőkkel utalhattak arra, hogy egy magas rangú személyről beszélnek.
6
2. 4 A tabu Freud szemével Az elkövetkezőkben nagyrészt Freud Totem és tabu című könyvére fogok hagyatkozni.
A
témában
folytatott
kutatásaim
során
ezeket
találtam
a
leghasznosabbnak, és alaposabbnak, ezen kívül a témában kutatók is szívesen hivatkoznak rá és műveire. Freud pszichoanalízisen alapuló kutatásaiban azt mondja, hogy a kényszerbetegeket akár tabu-betegeknek is nevezhetjük, azonban ebben az esetben hasonlóság csak külsőleg lehet. Úgy vélekedik, hogy a tabuban és a kényszer 6
Frazer: Az aranyág 136. o., Osiris Kiadó Bp. 1998
10
betegségben az a közös, hogy egyszer felléptek, és azóta is leküzdhetetlenül fennállnak. Megszegésük pedig bajhoz vezet. A kényszertilalmak valamilyen összefüggés segítségével akár terjedhetnek is egyik tárgyról a másikra. Azáltal, hogy valaki megérinti, vagy megsérti a tabut, önmaga is tabuvá válik. Erre egy, a maori törzs életéből vett példát hoz fel: eszerint a maori-főnök olyannyira szent, hogy még a tüzet sem élesztheti fel saját maga, ugyanis a lélegzetén keresztül a tűznek átadott ereje a fazékra, majd az ételre, végül az azt elfogyasztóra szállna, akinek aztán emiatt meg kellene halnia. 7 Freud kutatásai során azt találta, hogy ezek a tilalmak olyannyira erősen vannak jelen az egyes törzseknél, hogy több generáción át fennmaradtak, és így mármár vele született eszmékké, hagyományokká váltak. Tudat alatt pedig a félelem mellett egyszerre van jelen a tabu iránti vágyódás is, azonban a félelem felülkerekedik a vágyon. Az egyik legősibb tabu a totemizmus, amely a totemállat megölését és az ellenkező nemű totemtársakkal való közösülést foglalja magába. A totemizmus a legegyszerűbb megfogalmazás szerint a természeti népeknél jelenlévő vallásos hit a totemekben. A totem leggyakrabban valamilyen állat, ritkábban növény, vagy természeti erő. A tisztelet az állatős iránt arra is jó, hogy általa megkülönböztessék magukat a különböző ősöktől származó idegen, ellenséges törzsektől. Az egy totemhez tartozók a totemjük nevét veszik fel. A totemtársak számára tilos a totemjüket megölni és annak húsából fogyasztani. Nagyon ritka, de az is előfordul bizonyos törzseknél, hogy a tisztelet tárgyát képező állatot rituálék alkalmával szent természete miatt elfogyasztják. Ugyanakkor tilos az ugyanahhoz a totemhez tartozóak közötti nemi viszony, vagy értelemszerűen a házasság. Ebből következik az egyik ma is érvényben lévő tilalom már jelen volt azoknál a népeknél is, ahol a totemizmus érvényben volt. Ez pedig nem más, mint az incesztus, azaz a vérfertőzés, a közeli rokonok egymással való nemi kapcsolata.
8
Érdekes, hogy ez a ma is
érvényben lévő tabu már a természeti népeknél is kialakult. Ráadásul az ezért járó büntetés rendkívül kemény. Ausztrál törzseknél például halállal büntetik ezt a bűnt. Indiában még ma is életben van a szent tehenek tisztelete, mely a totemhitre
7 8
Sigmund Freud: Totem és tabu 32. o., Göncöl Kiadó Bp. 1990 Freud: Totem és tabu 10. o., Göncöl Kiadó Bp. 1990
11
vezethető vissza. Érdekességképp leírom, hogy ma a törzsi vallások követőinek számát körülbelül 100-200 millió főre becslik. 9 Érdekes, hogy az az ember, aki áthágja a tabut, maga is tabu lesz, vagyis önmaga is kerülendővé válik a többi ember számára. De ugyanezt a hatást érheti el akkor is, ha olyan helyzetben van, mely a többi ember számára irigylésre méltó. Ilyen például a király személyét övező tabu, melyet a társadalmi különbségek miatt a nép csak nehezen tud befogadni, ezért szükség van egy közvetítőre a két réteg között. Ez a csatorna a miniszter is lehet, hiszen itt már nem olyan nagy a szakadék. Ez a fajta elhatárolódás talán a mai társadalmunkban is fennáll és létezik. Például, ma Magyarországon a közvetítő szerepet a polgárok, és a köztársasági elnök között a parlament tölti be. Ugyanakkor ez azzal is jár, hogy minden dolog okozójának látja az emberek nagy része a parlamentet. Visszatérve a tabukra, bizonyos tilalmak átlépése akár az egész társadalomra is veszélyes lehet. Azonban ezek az áthágások jóvátehetőek bizonyos megtisztulási rituáléval vagy vezekléssel.10 Freud három tabut emel ki és egyben át is veszi azokat Frazer Aranyág című művéből. Ezek az ellenséggel való bánásmód, a főnökhöz és a halottakhoz kapcsolódó tabuk. Több észak-amerikai törzs, például a dakoták, a megskalpolt ellenséget hónapokig úgy gyászolja, mintha a barátjuk lett volna. Valószínűsíthető, hogy itt a babonáktól való félelem a mozgatórugó, hiszen így gondolják elérni azt, hogy az áldozatokat barátokká és őrzőkké formálják. Ez akár a „Ne ölj” parancsolat korai megjelenésére is utalhat. Az uralkodók tabujára, ezen belül is az érintés tilalmára már leírtam korábban egy példát. Azonban még a királyt, vagy annak tulajdonát is tabuk övezik. Ezért nem egyszer előfordult, hogy a magas rangú személyeket, vagy akiket veszélyesnek tartottak, elkülönítették, így megközelíthetetlenné téve őket. Ez a fajta aggódás és törődés azzal is összefüggésbe hozható, hogy ezeknek az embereknek tulajdonították a világ irányítását is. Vagyis ha őket baj éri, akkor „hét szűk esztendő” következik. 11
Azonban előfordul olyan szélsőséges példa is, amikor annyira féltik az uralkodót,
9
Horváth Pál: Vallástörténet - http://www.fil.hu/uniworld/vt/valltort/ (2008. október 09.) Freud: Totem és tabu 38. o., Göncöl Kiadó Bp. 1990 11 Utalás a Bibliából jól ismert történetre, melyben az egyiptomi hét bő esztendőt hét szűk esztendő követte. 10
12
hogy méltóságon alulinak tartják számára azt is, ha lábával megérinti a földet, vagy testét napfény éri. Ez volt a jellemző a régi japán mikádókra
12
is.13
A halottakra vonatkozó tabuk a legtöbb primitív népnél jelen vannak. Ehhez a témakörhöz a halottak megérintése és a gyászolókkal való bánásmód tartozik. Tongában például, aki megérintette a halott törzsfőnököt önmaga is tisztátalanná vált. A Fülöp-szigetek egyik törzsénél az özvegy a halált követő egy hétig nem hagyhatja el a kunyhóját. Mert ha valaki ránéz, rögtön halálos veszélybe kerül. De azt is mondják, hogyha ütögeti a fákat, akkor azok rögtön kiszáradnak. A természeti törzseknél tabu tárgyát képezheti a halott nevének kiejtése is. Ezt általában nagyon szigorúan kezelik. Vannak olyan dél-amerikai törzsek, ahol ez a halott családjának legmagasabb fokú megsértése. Kényszerű megoldásként némely népek ezt úgy küszöbölik ki, hogy más nevet adnak az elhunyt rokonnak, amely nem hozható vele összefüggésbe. Ahhoz, hogy ezt a fajta tabut megértsük, fontos megemlíteni, hogy ezeknél a csoportoknál a név a személy és annak személyiségének nagyon lényeges részét képezte, gyakorlatilag, mint tulajdont kezelték.
14
2. 5 A tabuk jelentősége Az eddig olvasottakból arra a következtetésre juthatunk, hogy a primitív népek tisztelete a természet és uralkodóik iránt maximális volt. Babonás hiedelmeikben gyakran tulajdonítanak isteni szerepet egyes férfiaknak, akikről úgy tartják, irányítani tudják a természetet. Nagyon sok tabu köthető ezekhez a személyekhez. Ez azért volt, mert igazából érdekük fűződött ezekhez az emberekhez, hiszen társadalmuk szerint rajtuk múlt a törzs biztonsága, az étel, ami a tányérokra került. Látható, hogy ezek a tabuk a társadalmak szokásaiból alakultak ki leginkább, és ez a mai társadalmakat meghatározó tabukra is igaz. Hiszen egy nemzet történelmében kell valami súlyos dolognak történnie, ami aztán a későbbiekben tabutémává válik, érzékenyen érintve a jelenkor társadalmát.
12
Mikádó: a japán császár középkori elnevezése. Ma már főleg csak külföldön használják a japán tennó szó helyett. - Új Magyar Lexikon 5. kötet 8. o., Akadémiai Kiadó Bp. 1962 13 Freud: Totem és tabu 43. o., Göncöl Kiadó Bp. 1990 14 Freud: Totem és tabu 52. o., Göncöl Kiadó Bp. 1990
13
3. Írott szabályok a médiában 3. 1 A sajtótörvény szerint Ma Magyarországon az érvényben lévő sajtótörvény szerint, mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon a szűkebb környezetét, a hazáját és a világot érintő kérdésekben. A sajtó feladata a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás. A sajtó elősegíti a társadalmi jelenségek közötti összefüggések megértését. A sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekményre való felhívást, nem sérthet közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével. Ezt az állami szervek, a társadalmi szervezetek és az egyesületek a saját kezdeményezéseikkel, továbbá a szükséges felvilágosításoknak és adatoknak a sajtó rendelkezésére bocsátásával kötelesek elősegíteni. Meg kell tagadni a felvilágosítást, ha az az előbb felsorolt tilalmakba ütközik, illetőleg ha az állami, a szolgálati, üzemi (üzleti) vagy magántitkot sért és a titoktartás alól az arra jogosult szerv vagy személy nem adott felmentést. 15 Az 1986. évi II. törvény, az ún. sajtótörvény idetartozó részletének ismertetése azért fontos a dolgozat szempontjából, hogy tisztában legyünk a törvényi keretekkel. Hiszen már ez a törvény is korlátozza valamilyen szinten a sajtószabadságát. De úgy gondolom, hogy ez a korlátozás a társadalom által elfogadható, hiszen magába foglalja az egyének, és az egyének személyiségének a védelmét is. Véleményem szerint mára elfogadottá vált, hogy vannak bizonyos jogi korlátai a médiumoknak és így korlátai a személyek teljes körű tájékoztatásának. Vannak olyan nézetek is, miszerint demokratikus közvélemény csak teljes körű és tárgyilagos tájékoztatás mellett alakulhat ki. 16
3. 2 A médiaszabályozás szükségessége a társadalom szempontjából A médiaszabályozás azonban fontos, hiszen egy természetes határt állít fel mások jogai védelmében. Ez a tartalomszabályozás azért lényeges, mert a mai
15
1986. évi II. törvény a sajtóról, egységes szerkezetben a végrehajtására kiadott 12/1986. (IV. 22.) MT rendelettel. I. fejezet Alapvető rendelkezések http://www.hullamvadasz.hu/ftpterulet/jog/torveny/sajtotv.htm 16 Gálik Mihály- Polyák Gábor: Médiaszabályozás 67. o., KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Bp. 2005
14
társadalomra jellemző, hogy háttérzajként kapcsolja be a televíziót vagy a rádiót, azonban így nem kerüljük el teljesen azokat a műsorokat, melyeket nem szeretnénk látni vagy hallani. Ezért indokolt az egyén fokozott védelme. Ennek egyik formája, például a kiskorúak védelme érdekében elfogadott besorolása a műsoroknak, vagy a műsorszámok tartalma szerinti sugározási idő. Így a törvény szerint bizonyos műsorszámokat csak akkor sugározhatnak a csatornák, amikor kiskorúak már valószínűleg nem néznek televíziót. A széleskörű tájékozódáshoz való jog hozzátartozik a kommunikációs szabadsághoz, hiszen e nélkül nem alakulhatna ki az egyéni vélemény, vagy a közvélemény. Azonban a rend fenntartásához nyilvánvalóan szükséges egy szabályzati rendszer, mint például a versenyszabályozás. 17 Ráadásul a médiumok a tájékoztatás mellett olyan befolyásoló erővel is bírnak az olvasóra, tévénézőre, rádióhallgatóra, mint a véleményalakítás és magatartásformálás. Ezek pedig egyáltalán nem elhanyagolható tényezők. A média közönségre gyakorolt hatásából veszélyek jelentkezhetnek, amelyek összefüggésben vannak a politikai tartalommal, a kiskorúak fejlődésére ártalmas erőszakos és szexuális tartalmakkal és a sértő reklámüzenetekkel. 18
17
Gálik Mihály- Polyák Gábor: Médiaszabályozás 28. o., KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Bp. 2005 18 Gálik Mihály- Polyák Gábor: Médiaszabályozás 70. o., KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Bp. 2005
15
1. TÁBLÁZAT A televíziózásra fordított idő napi átlaga – 2008 szeptemberében
19
(Forrás: AGB Nielsen Médiakutató Kft.)
A fenti táblázatból kiderül, hogy naponta a tévénézésre szánt átlagos idő a négy éveseknél idősebbek körében 4 óra 3 perc. Ami egy átlagos napot tekintve a 8 óra munka és az átlagosan 8 órás alvás mellett elég sok időt elvesz az egy nap rendelkezésre álló 24 órából. Így egyáltalán nem mindegy, hogy milyen műsorokat kínálnak számunkra a televízióba. Hiszen ha naponta ilyen sok időt töltünk tévénézéssel, akkor az nagy mértékben befolyásol minket, és alakítja véleményünket. A táblázatból látható, hogy a 4-17 évesek átlagosan 2 óra 47 percet töltenek a képernyő előtt, attól is függően, hogy hány magyar nyelvű csatornához van elérésük. Ez az adat a 2008. augusztusi adatokhoz képest 28 perccel kevesebb.20 Ez a különbség valószínűleg a tanév megkezdésének tulajdonítható. Azonban elkeserítő,
19
AGB Nielsen Media Research http://www.agbnielsen.net/whereweare/dynPage.asp?lang=local&country=Hungary&id=108 (2008. október 09.) 20 http://cs.agbnmr.com/Uploads/Hungary/stat_havi_200808_atv_prof2.pdf (2008. október 10.)
16
hogy mindössze napi alig fél órával néznek kevesebb televíziót a gyerekek az iskola mellett. A felnőtt lakosság körében (18 év felett) a televízió előtt eltöltött idő 3 óra 38 perc és 4 óra 43 perc volt a szeptemberi felmérés szerint, ez annak függvényében növekedett, hogy az illető milyen végzettséggel rendelkezett (8 általános, érettségizett, vagy diplomás). Mindezek miatt nagy szükség van arra, hogy ha minimális szinten is, de korlátozzák a médiakínálatot.
3. 3 A médiatörvény szerint Ahhoz, hogy jobban átlássuk, mi az amivel nem találkozhatunk a médiában, érdemes ismerni a rádiózásra és televíziózásra vonatkozó törvényi szabályozás, az 1996. évi I. törvény ide vonatkozó részét. Ezzel a szabályozással ugyan korlátozva van a tájékoztatásunk, de úgy gondolom e nélkül olyan emberi vélemények, és indulatok kapnának nyilvánosságot, mely a társadalmat hátráltatná, fejlődési lehetőségét veszélyeztetné. A médiatörvény kimondja, hogy Magyarországon a műsorszolgáltató a törvényes kereteken belül, önállóan határozza meg a műsorszolgáltatás tartalmát, és azért felelősséggel tartozik. A műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas, a személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére. A műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére. 21
3. 4 Összegzésként El kell fogadnunk, hogy saját védelmünk és biztonságunk érdekében nem kaphatunk mindenről részletes tájékoztatást. Ide tartozik az államtitok 22, a szolgálati
21
1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról http://www.hullamvadasz.hu/ftpterulet/jog/torveny/mediatv.html (2008. október 10.)
17
titok (a minősítésre felhatalmazott személy határozza meg, érvényességi ideje az adat minősítésétől számított maximum 20 év), az üzleti titok 23, a személyes adatok. A személyes adatokkal kapcsolatban az Alkotmánybíróság úgy határozott, hogy az állami tisztségviselők és más közszereplő politikusok védelme érdekében személyes adataik ismeretére is szükség lehet, amennyiben azok funkciójukkal vagy közszereplésükkel összefüggenek.24
22
„Az az adat minősíthető ~-ká, amellyel való visszaélés a Magyar Köztársaság törvényen meghatározott honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési vagy bűnmegelőzési, központi pénzügyi, külügyi vagy nemzetközi kapcsolataival összefüggő, valamint igazságszolgáltatási érdekeit közvetlenül sérti, vagy veszélyezteti. - Gálik Mihály- Polyák Gábor: Médiaszabályozás KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Bp. 2005 23 Kivételt képeznek a közpénzt és közvagyont érintő üzleti titkok, melyeket közérdekből nyilvános adattá minősítettek. - Gálik Mihály- Polyák Gábor: Médiaszabályozás KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Bp. 2005 24 Gálik Mihály- Polyák Gábor: Médiaszabályozás 93. o., KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Bp. 2005
18
4. Újságírás a XVIII. századi abszolutizmusban Ebben a fejezetben a cenzúra szempontjából egyik lényeges korszakot, a XVIII. századi abszolutizmust mutatom be. A feudális állam egyik fő feladatának tekintette, hogy a sajtó tájékoztató és véleményformáló funkcióját csak bizonyos kereteken belül érvényesíthesse.
4. 1 Az uralkodók hatalma a sajtón A XVIII. században a királyi udvarok mindenáron befolyásuk és ellenőrzésük alá akarták vonni a sajtót. Ennek az volt az oka, hogy attól tartottak, hogy az emberek minél szélesebb körű tájékoztatása a felvilágosultság elterjedésével járna és a nem kívánatos eszméket hirdetné. Ez ellen pedig a cenzúrával védekeztek, illetve a hírlapokat főként arra használták fel, hogy a rendeletekről és közleményekről tudósítson. Az
abszolutizmus
korában
a
folyóiratok
adtak
teret
a
politikai
véleménynyilvánításnak, mivel a hivatalos sajtó számára tilos volt, hogy politikai kérdésekkel foglalkozzon. Ennek volt példája a korabeli francia publicisztika is, hiszen a haladó eszméket még a hagyományokhoz való ragaszkodás sem tudta megakadályozni
abban,
hogy
teret
hódítsanak.
Ennek
tükrében
Molière
társadalomkritikájának is csak színházi előadásokban, írott és nyomtatott levelekben volt lehetősége arra, hogy nyilvánosságot kapjon. A társadalmi feszültség levezetésére a társadalomszatírák, és a folyóiratokban megjelenő kritikák szolgáltak. Azonban Richelieu bíboros irányítása alatt a Gazette című újság lett a francia udvar hivatalos lapja. Ráadásul a szigorú ellenőrzés mellett nem volt lehetőség más lapok kiadására, kivéve az illegális és emigrációs újságokat.25
4. 2 A sajtó helyzete Magyarországon Magyarországon a XVIII. század elején kezdődött el az időszaki sajtó története. Ezeknek a lapoknak az volt a sajátossága, hogy kizárólag kül- és belföldi 25
Az európai sajtó kibontakozása a 17. században - http://mek.oszk.hu/04700/04727/html/7.html (2008. október 12.)
19
jelentésekről szóló híreket tartalmaztak. Azonban az abszolutizmus korában megpróbálták késleltetni ennek fejlődését. A magyarországi időszaki sajtó kibontakozását az is késleltette, hogy állandó függésben álltunk a bécsi udvartól. Ez a függőség pedig a sajtóban is megmutatkozott. Ennek az volt az oka, hogy a birodalom egyes országaiban megjelenő újságok igazából csak a bécsi kiadványok fiókkiadásai voltak. A folyóiratok és újságok cenzúrájában is a bécsi cenzúra volt az irányadó. Így ezek szabták meg az újságok fejlődését Magyarországon is. A sajtó korlátozása a közvéleménytől való rettegésre vezethető vissza. Mária Terézia uralkodása alatt hozzájárult ahhoz, hogy a cenzúra világi kézbe kerüljön. Így az 1770-es években állami szerv lett a cenzúrabizottság, melynek tagjai között továbbra is voltak egyházi személyek. A cenzúra továbbra is betöltötte a felvilágosodás elleni harc eszközének szerepét, így hatáskörébe tartozott az is, hogy megakadályozza a Habsburg-ellenes és a nem katolikus művek megjelenését. Van Swieten báró szakemberekre akarta bízni a művek cenzúrázását. Az általa megvalósított kemény cenzúra ellen II. József is felszólalt 1765-ben.
4. 3 II. József cenzúrarendelete és hatásai II. József cenzúrarendelete 1781-ben jelent meg, az alapszabályok egységesítését, és néhány enyhítést tartalmazott, főként vallási tekintetben. Azonban a politikai kérdésekben továbbra is a legszigorúbb cenzúrát kellett alkalmazni. A vallás tekintetében nem engedélyezte azokat a kiadványokat, melyek gúnyt űznek vagy támadják a vallást. A politikát nézve a szigorú és kemény cenzúrára azért volt szükség, mert féltek a felkelésektől, attól, hogy tanítók, újságírók a forradalom aktív szereplői lehetnek. Ez volt az oka annak is, hogy a kéziratos újságokat beszüntették. II. József a szigorú cenzúra mellett is annyira félt és tartott a sajtó erejétől, hogy megtiltotta az állam belső viszonyaira vonatkozó hírek leközlését. Ez történt például 1781-ben is, amikor egy bécsi újság egyik cikkében a galíciai népszámlálás statisztikai adatairól írtak. Emiatt a király vizsgálatot indított, és végül csak azért nem vonta felelősségre az újságot, mert az adatokat a cenzúra engedélyével egy berlini
lapból
vették
át.
Ez
azonban 20
nemtetszést
váltott
ki
a
bécsi
cenzúraközpontban, miszerint ilyen adatokat nem lehet eltitkolni. Ennek hatására II. József enyhítette rendeletét, miszerint az állam hatalmával kapcsolatos írásokról megjelentetés előtt ki kell kérni az illetékes hatóság véleményét.26 A politikai elit számára akkoriban kényelmetlen kérdésekről is tilos volt akkoriban írni. Nyilván nem akarták, hogy egy hír az emberek szemében kisebbítse a hatalom befolyását, vagy negatív tetteket, lázadásokat váltson ki belőlük. Egyszóval féltették a hatalmukat. Valószínűleg ez lehetett a magyarázat az erdélyi román parasztfelkelésről való tudósítások szigorú cenzúrázására is. Oly mértékben szigorították a cenzúrázás intézményét, hogy az újságokat 24 órával a nyomdába küldés előtt ellenőriztetésre kellett küldeni. 1784-től kezdve továbbra is szigorúan kellett vizsgálni azokat az írásokat, melyek sértették az államot, az uralkodót, a vallást, és erkölcsileg is vitathatóak voltak. A következő évben az összes olyan cikket is ki kellett venni az újságokból, melyek az állam biztonságát veszélyeztették. 27
4. 4 Összegzésként Itt megemlíteném azt a hasonlóságot, mely majd egy későbbi fejezetben válik bizonyossá. Ez alapján azt a következtetést vonnám le, hogy már a XVIII. században is meg voltak az akkori uralkodó osztály saját tabui, melyekről nem engedte tájékoztatni az ország lakosságát. Mindezeket a tabukat azért kellett felállítani, hogy az uralkodó réteg megvédhesse a betöltött pozícióját és megvédhesse azt az esetleg kibontakozható felkelésektől, lázadásoktól. II. József uralkodásával kapcsolatban azonban érdekes megjegyezni, hogy halálos ágyán (1790) visszavonta közel 6000 rendeletét, három kivételével (jobbágyság, vallási türelem, lelkészállítás), így cenzúrarendeletét is.28
26
Buzinkay Géza- Kókay György: A magyar sajtó története 1705-1848 169. o., Akadémiai Kiadó Bp. 1979 27 Buzinkay Géza- Kókay György: A magyar sajtó története 1705-1848 174. o., Akadémiai Kiadó Bp. 1979 28 265 éve született II. József, a kalapos király - Http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=9195&pIdx=2 (2008. október 13.)
21
5. A századforduló és a két világháború 5. 1 A századfordulótól az I. világháborúig A 19. század végét már jellemző szervezett közoktatás révén jelentősen megnőtt az olvasni tudók száma. Így a lapkiadás gyors fejlődésnek indulhatott. A politikai lapok mellett megjelent a bulvársajtó is. A századforduló után gróf Tisza Istvánnak sikerült kialakítania a kormánypárti sajtót, amire korábban nem volt igény. Egyre több bonyodalmat okozott, hogy a sajtótörvény hiányosságai miatt az újságok
visszaéltek
befolyásoló
erejükkel.
Ahhoz,
hogy
ezt
a
helyzetet
megváltoztassák, egy 1848-as törvényt kellett volna módosítani, ezt pedig senki sem merte. Végül 1914-ben lépett életbe az új törvény, megszorításokat is tartalmazva. Így például a közerkölcsöt veszélyeztető hirdetéseket tilos volt közzétenni. Az 1912es LXIII. törvénycikk pedig a háborús cenzúra bevezetéséről rendelkezett. 29
5. 2 A két világháború között Az I. világháborút követően Magyarország lakossága harmadára csökkent (ti. Trianon), így az újságok olvasótábora is jelentősen megfogyatkozott. Ugyan a háborús cenzúrát 1918-ban eltörölték és visszaállították a sajtószabadságot, továbbra is léptettek életbe cenzúra-típusú megszorításokat, a sajtónak pedig politikai szerepvállalást is kellett tanúsítania. Az 1919-es alkotmány szerint a sajtónak a szocialista eszme elterjedését kell szolgálnia. Ez gyakorlatilag szigorú sajtóellenőrzést jelentett, például a vicclapok teljes körű betiltását. A Tanácsköztársaság leverése után újra bevezették az utólagos ellenőrzést, azaz a nyomtatás után legalább három órát kellett várni a terjesztéssel. Ez 1921-ig volt érvényben. A Bethlen-kormány inkább liberális eszméket vallott a sajtóval kapcsolatban, így nem fogadták el a sajtószabadságot korlátozni kívánó új sajtótörvény-javaslatokat sem.
29
Buzinkay Géza- Kókay György: A magyar sajtó története I. 152-189. o., Ráció Kiadó Bp, 2005
22
A zsidótörvényeknek „köszönhetően” a sajtóéletből folyamatosan zárták ki a zsidókat, gyakorlatilag teljesen kivonták őket. Ez volt az időszaka az új médiumok megjelenésének is, mint például a rádió és a film. A Magyar Rádió 1925. december 1-től jelentkezett állandó műsorral. Egy év alatt körülbelül megháromszorozódott a rádióelőfizetők száma. Kozma Miklós, az MTI akkori elnöke, a rádiót a magyar kultúra erős fegyvereként aposztrofálta. Gömbös miniszterelnöksége alatt a rádiót teljesen politikai propaganda eszközzé akarták alakítani. Ezzel azonban Kozma szembeszállt. A magyar rádiózás hamar tömegek szórakozása lett, és ezen keresztül a politikusok beszédei is több emberhez, nagyobb tömegekhez jutottak el.
30
Kozma Miklós 1924-ben azt mondta, hogy a Magyar Távirati Iroda a kormány „félhivatalosa”. És hogyha illetékes vagy hivatalos helyről jelentettek valamit, akkor az MTI nem tudott mást tenni, mint közvetíteni azt.31 A hangosfilmnek köszönhetően pedig felértékelődött a mozi szerepe is, hiszen a harmincas években már komoly propagandaszerepet szántak neki. Így a filmhíradón kívül már náci tömeggyűléseket és náci sikereket is mutattak.
5. 3 A II. világháború A nyomtatott sajtó A második világháború kitörését követően Teleki sorra adta ki rendeleteit, majd vonta vissza azokat. Így például 1939 szeptemberében bejelentette a kivételes állapotot, és visszaállította a sajtócenzúrát, egyúttal csökkentette az újságok terjedelmét. A külföldi lapok ellenőrzésére pedig külön hivatalt állítottak fel Budapesten. Ezen kívül korlátozták a politikai lapok terjedelmét is, ráadásul nyomdai megszorításokat is érvénybe helyezett. Az év decemberében azonban visszavonta a cenzúrát és a szerkesztőkre bízta, hogy mit küldenek be ellenőrzésre a cenzúrahatóságnak. Arra azonban nagyon vigyáztak, hogy se a nyilasoknak, se a 30 31
Buzinkay Géza- Kókay György: A magyar sajtó története I. 191. o., Ráció Kiadó Bp., 2005 Ágoston Vilmos: Médiapolitika, vagy politikai média http://www.ahet.ro/dossziek/media/mediapolitika-vagy-politikai-media-1099-101.html (2008. november 14.)
23
náci Németországnak, se a baloldali sajtónak ne legyen nagy mozgástere. 1940-ben aztán a már több ezredik rendelet kiterjesztette a cenzúrát az összes sajtótermékre. A kormány célja gyakorlatilag az volt, hogy megszilárdítsa pozícióját. A
sajtóhelyzet
a
hintapolitikának
köszönhetően
bonyolulttá
és
kiszámíthatatlanná vált. Hiszen mind a német szövetségeseknek, mind az angolszász hatalmaknak is eleget kellett tenni és bizonyítani a hozzájuk való lojalitást. Majd 1940-ben engedtek a német nyomásnak, és a főszerkesztők a Németország mögé való felzárkózás szellemében adták ki utasításaikat. A cenzúra csak azokat a külpolitikai híreket engedhette megjelenni, melyeket a külügyi sajtófőnök is engedélyezett. 32 A rádió A világháború kitörése után is tovább folytatták a rádió propaganda célokra való felhasználását, így továbbra is a náci és nyilas eszméket közvetítették. 1944. április 2-tól egy miniszteri rendelet megtiltotta a külföldi rádiók adásainak hallgatását. Így tehát nem magát a rádióadások tartalmát, hanem magukat a külföldi rádiókat, mint tömegmédiumokat tabusították az emberek számára. 1948-tól pedig a Magyar Rádió a politikai vezetőség kezébe került, hiszen például a Rákosi Mátyással készített interjúk kérdéseit maga az interjúalany cenzúrázta meg és írta át, ha ez szükséges volt.
32 33
33
Buzinkay Géza- Kókay György: A magyar sajtó története I. 201. o., Ráció Kiadó Bp, 2005 Buzinkay Géza- Kókay György: A magyar sajtó története I. 199. o., Ráció Kiadó Bp, 2005
24
6. A Kádár-korszak tabui Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy megértsük a médiában ma jelenlévő tabukat, ismernünk kell azokat, melyek meghatározták a szocializmust, azon belül is a Kádár-kort. Már A tabu története című 2. fejezetben levontam azt a következtetést, hogy az egy-egy nép életében jelenlevő tabuk nagyban hagyatkoznak a nemzet hagyományaira, történelmére. Így van ez a magyar médiában jelenlevő tabukkal is. Hiszen ha nem ismerjük a múltunkat, vagy jelen esetben a közel múltat, a tabuk előfordulásának miértjét sem érthetjük meg. A következőkben tehát a szocialista Kádár-korszakban jelenlevő tabukat emelném ki. Mindenki, aki tanulta az 1956 és a rendszerváltás közötti magyar történelmet, tisztában van azzal, hogy a politikai vezetők, azaz a pártirányítás határozott meg mindent, amiről beszélni és tájékoztatni lehetett az embereket. A szocialista ideológia hivatalos úton határozta meg a tömegtájékoztatást, az oktatást és a művelődést, szabályozta az állami élet rendjét. A vallásnak például az ideológia szerint ki kellett volna halnia, azonban a 70es, 80-as években, mikor az ezzel kapcsolatos nézetek liberálisabbá váltak, kiderült, hogy az emberek többsége vallásosnak vallotta magát. 34 A sajtónak, mint propaganda eszköznek, a legfontosabb feladata az volt, hogy népszerűsítse az MSZMP Központi Bizottság politikájának követését. Újságíró is csak akkor lehetett valaki, ha a Magyar Újságírók Szövetségének tagja volt, ez pedig pártirányítás alatt állt. 35
6. 1 A „3 T” Aczél György, a pártvezetés egyik legbefolyásosabb elvtársa 1958-ban létrehozta a „3T” besorolási rendszert. Ez a 3T a tilt, tűr, támogat kifejezéseket foglalta magába. Ezekbe a csoportokba sorolták be a filmeket, az irodalmi alkotásokat. De a rádiós és televíziós műsorokra is érvényes volt, így például nem
34
Életmód és mindennapok a Kádár-korszakban http://www.eretlenek.hu/tetelek/emelt/2005/tortenelem/eletmod_es_mindennapok_a_kadar_korszakban (2008. október 14.) 35 A cenzúra Magyarországon- XX. század http://hatvan.blog.hu/2008/10/07/a_cenzura_magyarorszagon_xx_szazad (2008. október 14.)
25
tájékoztatták
az
embereket
Hruscsov
leváltásáról,
vagy
a
csehszlovákiai
bevonulásról és annak előzményeiről. A filmek esetében például gyakran már a forgatókönyvnél megpecsételődött a mű sorsa. Ez a magyarázata annak, hogy csak néhány tiltott film maradt fenn, hiszen a többi el sem készülhetett. 36 Ahhoz, hogy egy-egy alkotás elkészülhessen, a 3 T közül legalább a második kategóriájába kellett, hogy essen. Az 1960-as években a költők kaptak legkönnyebben publicitást. Ugyanis a versek tartalma ködös, többféleképpen értelmezhető. Éppen ezért a költők nagyon gyakran használtak szabad asszociációkat, jelképeket. A prózai műveket tekintve úgy gondolták, hogy azokban az igazságot nehezebb úgy megírni, hogy abból ne legyen botrány.37 Éppen ezért volt sokszor kérdéses, hogy a három kategória közül melyikbe sorolják be azokat. Erre az időszakra már jellemző, hogy engedélyezték az irodalmi esteket, rendeztek könyvhetet és a Költészet napját is megünnepelték. De ugyanúgy erre a korra jellemző, hogy a pártpolitikával ellentétes irodalom egyáltalán nem állt rendelkezésre.
6. 2 A sajtó helyzete és szerepe A sajtó helyzete és szerepe a párthatározatok által volt meghatározva. A szerkesztőségek pedig elvileg önállóan dolgozhattak, a gyakorlatban viszont ugyanúgy ellenőrizték őket is, mint bárki mást akkor. Az egyik ilyen ellenőrzés a főszerkesztői értekezleteken zajlott. Itt bírálták a sajtóban megjelent anyagokat. Ahhoz, hogy a bírálások számát minimalizálják, az újságírók az öncenzúra eszközével éltek. Ennek a gyakorlatban négy fajtájával éltek. Az első az elhallgatás volt, mely a kényesebb kérdésekről való hallgatást jelentette. Második a csomagolás volt, mely a vezetők által nem támogatott gondolatok, kérdések, bírálatok elfogadható formában való prezentálását jelentette. Ebben az esetben gyakran fogalmaztak kétértelműen, úgy, hogy a sorok között ki lehessen olvasni az író véleményét. A harmadik típus a hivatkozás volt. A máshol megjelent anyagokkal a magyar újságírásban főként cáfolatként foglalkoztak. 36
Az öncenzúra aktív
Betiltott filmek és cenzori mellékfogások - http://www.multkor.hu/20080401_betiltott_filmek_es_cenzori_mellefogasok (2008. október 14.) 37 Molnár Adrienne: A „hatvanas évek emlékezete 100. o., 1956-os Intézet Bp. 2004
26
gyakorlása miatt nem is állítottak fel cenzori hivatalt. Gyakori eljárás volt az is, hogy az esetlegesen a negatív elbírálásba eső ügyekkel inkább pozitívan foglalkozzanak, és ne bírálják azt. 38 Barth István (az Európa Kiadó egykori munkatársa) úgy fogalmazott, hogy a nem létező cenzúra 39 „mégis hibátlanul és tökéletesen működött, mert nem volt cenzúra hivatal, ahol egy pecsételő ember ült volna, aki rátette a pecsétjét a kéziratra, de nem is volt rá szükség. A rendszer úgy volt megcsinálva, hogy mindazonáltal kiszűrt mindent”. 40 Az egyik legnagyobb tabu a szocializmusról való beszéd, tájékoztatás volt. Egyáltalán, nem lehetett kimondani, hogy az akkori rendszer szocializmus volt, és a Szovjetunióval való barátságról is hallgatni kellett. A kádári cenzúra ugyanis minden olyan alkotóra lesújtott, aki bírálni merészelte az akkori rendszert. Az újságírók tisztában voltak azzal, hogy a rendszert nem volt szabad kritizálni, nem lehetett ’56-ról, a személyi kultuszról írni, az újságokban megjelent anyagokban tilos volt a demokrácia, az autonómia követelése. Ha minimálisan is, de lehetett írni a nyugati magyarságról, vagy a rossz társadalmi közéletről is.
41
Itt megemlítem,
hogy Magyarországon a személyi kultusz Kádár időszakában már nem bírt akkora jelentőséggel, mint Rákosi korában.
6. 3 A televízió jelentősége A Magyar Televízió (MTV) 1957 tavaszán kezdte sugározni műsorát. A pártvezetőség tisztában volt azzal, hogy a hatalmat nem fogják tudni hosszú távon megtartani diktatórikus eszközökkel, szükségük lesz a kommunikáció bevetésére is. A televízió politikai célja az volt, hogy feledtesse a közelmúlt történéseit, és sugározza azt, hogy érdemes és lehet is Magyarországon élni. A televízió az idők folyamán egyre nagyobb tömegekhez tudott szólni, így felelőssége és jelentősége is egyre nagyobb lett. Így viszont nem csak a politikai elit 38
Takács Róbert: Sajtóirányítás és újságírói öncenzúra az 1980-as években http://www.mediakutato.hu/cikk/2005_01_tavasz/04_sajtoiranyitas/02.html (2008. október 15.) 39 Cenzúra: a nyomtatásra szánt irodalmi, művészeti filmművek előzetes (néha utólagos) politikai szempontú felülvizsgálása, olykor a postai küldeményeké is. Idegen szavak és kifejezések szótára 129. o., Akadémiai Kiadó Bp. 1986 40 Világirodalom és könyvkiadás a Kádár korszakban - http://kulturport.hu/tart/rcikk/f/0/34503/1 (2008. október 15.) 41 Takács Róbert: Sajtóirányítás és újságírói öncenzúra az 1980-as években http://www.mediakutato.hu/cikk/2005_01_tavasz/04_sajtoiranyitas/ (2008. október 15.)
27
tömegkommunikációjának volt az egyik legfontosabb eszköze, hanem a véleményét kinyilvánítani akaró újságírói szakmának is. A televízió pedig vizualitása révén kiváló eszköz volt erre. Ugyanis a képek cenzúrázhatósága nehezebb feladat, mint az írott szövegeké. Ennek segítségével olyan dolgokat is képesek voltak ismertetni a képernyőn keresztül, melyek kifejezésére más módon nem lett volna lehetőség. Hasonlóan a nyomtatott sajtóhoz, itt is a főszerkesztői értekezletek voltak azok az események, melyek az irányítás szempontjából a legfontosabbak voltak. A 60-as, 70-es években egyre több volt a Kádár Jánossal készült interjú. Ezekben lehetőség volt arra, hogy a létező problémákról kérdezzék a pártfőtitkárt. Ezekben a beszélgetésekben már nem csak a politikai vezetés által meghatározott témakörök kerültek elő, hanem azok a dolgok, melyek akkoriban a lakosságot foglalkoztatták. De továbbra is tabu maradt néhány dolog, így nem szabadott 1956ról beszélni, a Szovjetuniót bírálni és a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetői szerepét megkérdőjelezni.
42
Ebben az időszakban már voltak élő műsorok is a televízióban. Ezek közül a nézőket leginkább a belpolitikával foglalkozó adások érdekelték, hiszen ezekben ők tehettek fel kérdéseket a minisztereknek, a központi bizottsági titkároknak. Ezekben a műsorokban nem volt lehetőség a cenzúrára. Úgyhogy az egyes adások előtt a nemzetközi politikában illetékes központi bizottsági titkárral átvették azokat a kérdéseket, melyekre a műsorban számítani lehetett. 43
6. 5 A Rádió szerepe Az 1925 óta működő Magyar Rádiónak a Kádár korszakban is kiemelkedő szerepe volt. A 60-as évek közepéig a szoros együttműködés jellemezte leginkább a rádió hírszerkesztőségének és az MTI kapcsolatát. A belpolitikai hírműsorokban főként a kádári rendszer ideológiáját, a szocialista rendszer eszmeiségét és célját támogatták. Többnyire csak azokat a híreket lehetett beolvasni, melyeket az MTI már cenzúrázott.
42
Babiczky László: Szabadság tér 17.- A Magyar Televízió tündöklése és … 38. o., Ráday Könyvesház, Bp. 2007 43 Babiczky László: Szabadság tér 17.- A Magyar Televízió tündöklése és … 44. o., Ráday Könyvesház, Bp. 2007
28
A 60-as évek végétől már több információt engedtek a nyilvánosság elé. Azonban a műsorokban tilos volt a politikai állásfoglalás. A 70-es évektől kezdve a reformpolitikában már azt akarta a politikai vezetőség bizonyítani, hogyha látszólag is, de „szabad” a sajtó. Így már szabad volt kritizálni a rendszert, a szocializmust, az egypártrendszert. Azonban szigorúan tilos volt ezek létét megkérdőjelezni. Tehát már nem volt jellemző a félelem, de azért a rádiós újságíróknak nagy volt az önkontrollja. A 80-as években aztán megjelentek az élő, telefonos műsorok, melyek jelezték, hogy a Rádiót már nem lehet a diktatúra eszközeivel irányítani. 44
6. 4 A Magyar Távirati Iroda szerepe A központi tájékoztató iroda egyik legfontosabb feladata az volt, hogy még időben megakadályozza a hatalom szempontjából nem kívánatos tények elterjedését, ezek leggyakrabban a külpolitika hírei voltak. Ebben legfontosabb szerepe a Magyar Távirati Irodának (MTI) volt.45 A televíziós híradásokat tekintve elmondhatjuk, hogy a 60-as, 70-es években csakis a Távirati Irodától átvett híreket közölhették le. Így például botrány kerekedett abból is, hogy 1968-ban a csehszlovák váltásról a Tanjug Hírügynökség által leadott hír adásba került. Annak ellenére, hogy a hír igaz volt, nem szabadott volna leadni, hiszen nem az MTI-től származott. 46
6. 6 A Kádár-korszak vége A rendszerváltást megelőző években a politikai hatalom már olyannyira engedékeny lett, hogy 1989-ben beszüntették a cenzúra minden formáját, addigra már a Tájékoztatási Hivatalt is megszüntették. Tehát gyakorlatilag 1990-re helyreállt a sajtószabadság, a cenzúra már egyáltalán nem létezett. De továbbra is tilos volt a szabadságjogok megsértése és a szólásszabadság korlátozása.
44
47
Magyarország a XX. században III. – szerk.: Kollega Tarsoly István 406-411. o., Babits Kiadó, Szekszárd 1998 45 Hegedűs István: Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_01_tavasz/04_sajto_es_iranyitas/07.html (2008. október 14.) 46 Babiczky László: Szabadság tér 17.- A Magyar Televízió tündöklése és … 38. o., Ráday Könyvesház, Bp. 2007 47 Ágoston Vilmos: Médiapolitika, vagy politikai média http://www.ahet.ro/dossziek/media/mediapolitika-vagy-politikai-media-1099-101.html (2008. november 14.)
29
7. A tabu, mint fogalom értelmezése Egészen a tabu eredetétől kezdve kezdtük meg az ismerkedést a dolgozat témájával kapcsolatban. Így betekintést kaptunk a természeti népek életét meghatározó, abban nagy jelentőséggel bíró tabuk, tilalmak világába. Majd a magyar sajtó történetét meghatározó XVIII. századi újságírást ismertem meg. Végül a XX. századi tömegkommunikáció fontos állomásait tekintettem át, így például a közelmúltunk életében jelenlevő, az előző rendszert meghatározó tabukat. Mindezek alapján én azt vonom le, hogy az egy nép vezetőjét körülölelő tabuk nem a modern társadalom „vívmányai”, hanem már a primitív emberek közösségi életében is jellemző dolog volt. Ráadásul már a felvilágosodás korabeli Magyarországon is, amikor az újságírás még éppen, hogy csak megvetette lábát az országban, az uralkodó réteg volt az, amelyik befolyásolta a sajtóban megjelenő cikkeket, megszabta, hogy melyek azok a témakörök, kérdések, melyek kényesek lehetnek az állam számára, és így nem kaphatnak sajtónyilvánosságot. Ma, amikor azt mondjuk, hogy a média bizonyos kérdéseket tabuként kezel, fontos hozzátenni, hogy nem mindegy melyik médiáról van szó, ki szerkeszti azt, ki a célcsoport, milyen politikai befolyás alatt áll, vagy nem áll. Ez azért lényeges, mert nem ugyanaz a fogalom, dolog jelenti a tabut minden társadalmi csoportnak, politikai pártnak, érdekcsoportnak, műsorszolgáltatónak, újságnak, ugyanúgy ahogy nem mindenki számára azonosak azok a dolgok, melyekről egyáltalán nem, vagy nem szívesen beszélnek. Igazából úgy is fogalmazhatnék, hogy mindenkinek meg vannak azok a témák, területek, melyekről nem szívesen beszél, vagy ha mégis beszél, akkor is csak kis társaságban, olyanokkal, akikben teljesen megbízik, és nem fél a kiközösítéstől. Ráadásul a mai társadalomban, ha valaki olyan dologról ír vagy beszél nagy nyilvánosság előtt, mely a többség által nem elfogadott, azt megbüntetik. Ez a büntetés megnyilvánulhat kirekesztésben is, ami viszont már megakadályozhatja a kirekesztett illetőt abban, hogy továbbra is társadalom aktív résztvevőjeként éljen. Véleményem szerint a dolgozat fontos részét képezi az, hogy megismerjük a tabu fogalmának mai értelmezését is. Azt, hogy miként vélekedhetnek emberek erről
30
az érdekes fogalomról, kinek milyen gondolatai ébrednek, ha meghallják ezt a szót. Ezért ebben a fejezetben erre helyezem a hangsúlyt. Hirschler Richárd viszont úgy fogalmaz, hogy ma a médiában nincsenek tabutémák, mindenről lehet írni. Azonban vannak olyan dolgok, melyekhez az újságíró nem képes hozzáférni, és így nem lehet róla információhoz jutni. Azt mondta, hogy ez tarthatatlan, és az információhoz való hozzájutást ki kellene kényszeríteni.48
7. 1 Tabu a mindennapi életben Juhász Zsuzsanna Megdöntött és visszavágyott tabuk című írásában abból a nézetből közelít a tabuk felé, hogy mik azok a tiltások, melyek a szüleink, nagyszüleink generációjának életét határozták meg, még a rendszerváltás előtt, ugyanakkor lehet, hogy fontos lenne, ha még ma is tabuk lennének ezek a dolgok. Érdekes ez a fajta közelítés a tabu fogalmához, hiszen olyan dolgokról ír, melyek ma is ugyanúgy nagyon fontosak, sőt, aktuálisak. Írásában feltételezi, hogy a mai világ tabutlan, ráadásul ezt mi magunk teremtettük meg. Érdekes feltevés az írótól, hogy világunkra a tabutlanság jellemző, hiszen ezzel azt üzeni, hogy ma bármit megtehetünk, bármiről beszélhetünk anélkül, hogy azzal valakit vagy valamilyen csoportot megsértenénk, és emiatt bármiféle büntetésben sértődöttségét
részesülnénk, azonban
kivéve
nyilván
talán
nem
a
tudjuk
saját
lelkiismeretüket.
elkerülni.
A
szerző
Mások ezt
a
sértődékenységet, mint egy lehetséges tabu kezeli. Cikkében szó van arról is, hogy míg régen a házasság is tabu volt, addig a mostani húsz-, harmincéveseknek újra az lett. Hiszen nagyon sokan úgy vannak vele, hogy előbb inkább legyen biztos egzisztencia, jól fizető állás. Amíg ezek nem teljesülnek, addig a házasság sem kerül szóba. Viszont ezekre az emberekre, amíg nincs gyerekük, mert nem akarnak, vagy nem lehet, „életformát megkérdőjelező jelenség” gyerekfelügyeletet bízni. Ezeknek az embereknek ez jelenti, jelentheti a tabut. Holott régen ez, mint probléma, fel sem merült.
48
Tabuk helyett elzárt vagy manipulált információk - http://www.emasa.hu/cikk.php?id=4195 (2008. október 15.)
31
A házassággal, a mindennapi élettel kapcsolatos tabukat a munkaerőpiacon jelenlévő tabukhoz hasonlítja. Mégpedig abban a kontextusban, hogy ha az előfordulhat, hogy valaki öregnek számít bizonyos munkákhoz, vagyis számára tabu az a munka, akkor ehhez hasonlóan a családi életben is tabu dologként kezelik a kort. Fel is teszi a kérdést, hogy vajon miért nem jó öregnek lenni ma. Miért van az, hogy ma az emberek miért nem mernek öregnek lenni, amikor majd arra kerül sor. A szerző, mint tabu szól a családon belüli erőszakról. Miért van az, hogy azok a nők, akiket bántalmaznak, hallgatnak? (Erről a témakörről a dolgozat egy másik fejezetében bővebben lesz szó.) Az író véleménye a gyerekek és tabuk kapcsolatáról, az hogy, vannak olyan dolgok, melyek a gyerekek szerint jobb lenne, ha inkább tabuk lennének az ő életükben. Ilyen például a szülők szerelmi élete, munkahelyi problémák. Azonban ezeken a dolgokon kívül a gyerekek közösségének életét, mindennapjait igenis, hogy meghatározzák a tabuk. Számukra az egyik legnagyobb tabu a barátság, ugyanis ők mernek kiközösíteni valakit, ha az illető tabut sért, például lop a társától. 49
7. 2 Tabu-e a halál? Ezzel a kérdéssel, témakörrel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Pro és kontra próbálom ismertetni a különböző véleményeket. Úgy gondolom, nem feladatom eldönteni, hogy valóban korunk egyik nagy tabujáról van-e szó. Mindenki maga tudja csak eldönteni, hogy miként vélekedi ezzel a témával kapcsolatban. Kárpáthy Ágnes A gyász szociológiája címmel írt egy tanulmányt a társadalom halállal való kapcsolatáról. Azt írja, hogy a mai társadalom hozzáállása a halálhoz már megváltozott. Úgy fogalmaz, hogy „haláltagadó társadalomban” élünk, mely tabuként közelít ehhez az amúgy természetes és elkerülhetetlen dologhoz. És annak ellenére, hogy szinte minden nap találkozunk a halál valamilyen formájával, gondoljunk a gyászhírekre az újságokban, vagy a gyilkossági esetekre a televízióban, az egyén és a társadalom szintjén továbbra is tabuként kezelik. A tanulmányban szó van arról, hogy mivel a társadalmunk nem tudja ezt a jelenséget kezelni, a média a „fogyaszthatóság” szintjén kezeli azt. Úgy vélekedik a szerző, hogy a társadalom halálhoz való viszonyát a társadalom valósághoz való viszonya 49
Juhász Zsuzsanna: Megdöntött és visszavágyott tabuk, Fordulópont, 2004/I. 30-47. o.
32
befolyásolja. Azt gondolja, hogy átveszi a másik nagy tabu, a szexualitás szerepét, hiszen ezt a témát egyre nyíltabban kezeljük, egyre nagyobb nyilvánosságot kap. Az AIDS ráadásul ötvözi ezt a két dolgot. Ráadásul úgy, hogy általa a szexuális tudatlanságunk, a testünk nem ismerése ölt formát. 50 Egy ezzel ellenkező vélemény szerint a halál egyáltalán nem tabu a mai kor embereinek. Hozzátartozik az életünkhöz, ugyanúgy, mint a születés vagy az élet. Annak ellenére, hogy nem, vagy csak keveset beszélünk róla, még éppen úgy jelen van. A gyerekek például a különböző számítógépes játékok segítségével folyamatosan kapcsolatban állnak vele. De az orvos-beteg kapcsolatban sem tabu többé, hiszen az orvos figyelmeztet rá, ha közeleg. Így segítve a beteg és családjának felkészülését. Ezen kívül az úgynevezett „hospice-mozgalom” is azért jött létre, hogy visszaadja a halál méltóságát, segítse a beteget és családját a nehéz időszakban. Régebben a haláleset utáni teendőket a gyászoló család végezte el. Ők mosdatták le és öltöztették fel a halottat. Ma a halálesetet rögtön kell jelenteni, már nem a mi feladatunk, hogy felöltöztessük, de ma már ez a társadalom által elfogadott eljárás. 51
50
Kárpáty Ágnes: A gyász szociológiája - http://mek.oszk.hu/02000/02010/02010.htm (2008. október 18.) 51 Ügyetlenül küszködünk - http://www.depresszio.hu/reszletes.php?id=99 (2008. október 18.)
33
8. Tabuk az etikettben és a protokollban Nagyon fontosnak tartom azt is ismertetni, hogy az üzleti életben mik azok a témák, melyeket jobb, ha elkerülünk. Ez azért is fontos, hogy se magunkat, se az általunk képviselt vállalatot, intézményt ne hozzuk kínos helyzetbe. Érdemes tisztában lenni ezekkel a témakörökkel, hogy ezáltal is valamilyen előnyhöz jussunk az üzleti életben. Illedelmességünk akár egy új szerződést, vagy megbízatást is jelenthet a cégünk számára. Ezért lényeges, hogy birtokában legyünk a jó modornak, az udvariasságnak, a figyelmességnek és a mások iránti tapintatnak. Az etikett és a protokoll alapvető elemeinek ismeretét akár taktikai eszközként is használhatjuk, például időnyerésre vagy a partnerrel való kapcsolat elmélyítésére. Nagyon fontos, hogy hogyan nyilvánulunk meg másokkal szemben, hogyan viselkedünk. Hiszen tisztában kell lennünk azzal, hogy ez alapján ítélnek meg minket. Tapintatlanságunkkal, például a másik fél számára kényes téma felhozatalával, akár azt a negatív képet is sugallhatjuk magunkról, hogy nem vagyunk jól felkészültek, hanem sokkal inkább megbízhatatlanok. Ilyen az, amikor mondatainkkal megsértjük a mások embert. Egy tárgyalást követő társalgáson elméletileg bármiről eshet szó, bármiről lehet beszélni. Azonban vannak olyan témák, melyeket jobb, ha nem említünk. Ilyen tabutéma például az egészségi állapotra, a vagyoni és pénzügyi helyzetre vonatkozó kérdések. De ugyanígy nem ajánlott beszélgetést kezdeményezni a családi ügyekről, magánügyekről, illetve a magánjellegű problémákról. Tiltott témának számítanak még a politikai és vallási meggyőződésre, a szexre és a jelen nem lévőkre vonatkozó kérdések és megjegyzések. Ezek a témák kerülendők. A tabutémák mellett vannak olyan szleng, vagy nyomdafestéket nem tűrő szavak is, melyeket tilos egy-egy ilyen alkalom esetén használni. Ezen kívül az sem kelt rólunk és az általunk képviselt vállalatról pozitív benyomást, ha tudálékosak vagyunk (például gyakran használunk idegen nyelvű szakkifejezéseket), vagy ha hanghordozásunk nagyon eltér a hozzánk illőtől. 52
52
Protokoll- Egyetemi jegyzet – Szerk.: Bácskai István 26. o., Magyar Protokollosok Klubja Országos Egyesület Győr, 2004
34
9. Tabutémák ma a médiában 9. 1 Téma-meghatározás elmélet Griffin téma-meghatározás elmélete szerint ma az emberek azokat a dolgokat tartják fontosnak, melyek a médiában megjelennek. A sajtó nagymértékben képes befolyásolni azt, hogy az emberek miről beszéljenek és miről ne. Az elmélet szerint azt, hogy az emberek miről gondolkodjanak, szintén a média határozza meg. Az utóbbi években azt a következtetést is levonták, hogy a média az emberek gondolkodási módját is képes befolyásolni, meghatározni. 53
9. 2 A média lehetőségei A világról alkotott képünket nagyon befolyásolja a média. Tehát így azok a műsorok, hírek, tartalmak is, melyek a médiában jelen vannak. Fontos tudnunk, hogy azok a tartalmak, melyek megjelennek egy-egy műsorban sok ember együttes munkájának az eredménye, sok ember együttes véleménye. Nem mindenkié. Pont ezért érdemes több oldalról megvizsgálni azokat a témaköröket, melyek tabuként is felmerülhetnek a médiában. Hibás lenne azt állítani, hogy a társadalmunk minden tagjának ugyanazok a fogalmak, dolgok jelentenék a tabut. Ez már csak a személyiségünk különbözősége, családi gyökereink, tradícióink sokszínűsége miatt sem lehetne igaz. Ugyanez a változatosság, Az ezekkel a témakörökkel való foglalkozás vagy éppen nem foglalkozás valójában az emberek számára adja meg a lehetőséget, hogy választhassanak a különböző médiumok között. Lehetőséget nyújt arra, hogy az emberek több szemszögből láthassák meg, vizsgálhassák meg a dolgokat, és hogy ők maguk választhassák ki azt, ami valójában érdekli őket. Véleményüket pedig ne csak egy, hanem több más információforrás alapján formálhassák meg.
53
A tömegkommunikáció alapvető kérdései - http://tmpk.bmf.hu/letoltes/tant-kommunikacio02_a_tomegkomm_alapveto_kerdesei.pdf (2008. október 20.)
35
A következő táblázat azt mutatja, hogy melyek azok a témák, melyeket a hírműsorok a leggyakrabban tárgyalnak. 2. TÁBLÁZAT A harminc leggyakrabban előforduló hírműsor téma- 2008. július 54
(Forrás: ORTT)
Ebben
a
táblázatban
látható,
hogy
az
egyes
médiumok
tartalomszolgáltatásában főként belpolitikai, vagy katasztrófáról szóló hírek szerepeltek. Azonban az olya témakörök, mint szociális, önkormányzati vagy kulturális események kevesebb médiahangsúlyt kapnak.
54
ORTT: A hírműsorok tartalomelemzése http://www.ortt.hu/elemzesek/12/13/1224083028hirmusor_2008-07.pdf (2008. november 05.)
36
10. Politikai tabuk Az eddig leírtak azt mutatják, hogy a tabukat a társadalom érdekében állítják fel. Ha ez tényleg így van, akkor ezek a tabuk elválaszthatatlanok a közügyektől? Azaz a tabuk elválaszthatatlanok a politikai élettől? Akár, mint eszközök is bevethetőek? A politikai pártok felhasználhatják bizonyos témák elhallgatását, ahhoz hogy nagyobb tömegeket győzzenek meg? Ebben a fejezetben azokat a politikai szempontból fontos tabukat próbálom ismertetni, melyek nem, vagy nem megfelelő mértékben kapnak sajtónyilvánosságot. Még mielőtt elkezdeném a politikai tabuk ismertetését, fontosnak tartom bemutatni és ismertetni a politikai titok fogalmát és értelmezését. A külső politikai titkok általános titkok, melyek súrolják a nyilvánosságra hozás határát. Belső politikai titoknak pedig a politikai tabukat nevezzük, melyek valamilyen konkrét titkot jelentenek. Ezek a konkrétumok pedig a hatalom és a hatalomnélküliség határát jelentik. Ennek az egyik fajtája az enigma, mely a politikai folyamatok okát és természetét rejtélyként kezeli, megoldásuk azonban alapos kutatómunka árán megszerezhető. Azonban ha valakinek a tudomására jut ilyen titokként kezelt ismeret, az politikailag felelőssé válik. A másik fajtája a cenzúra. Ez lehet egy olyan illetékes hivatal, mely a tiltott dolgokat intézkedésekkel, hivatalnokokkal, szervezetekkel tartja kézben. Ezek a tilalmak pedig gyakran olyan dolgok, melyekről az emberek nem tudnak. 55
10. 1 A rendszerváltás után Hegyi Gyula Sajtó és szabadság című cikkében a sajtó rendszerváltás utáni feladatairól ír. Elismerően ír arról, hogy a magyar sajtó milyen gyorsan és könnyen tudott reagálni a nyitottabb világ által kínált lehetőségekre, ugyanakkor elismeri, hogy vannak korlátok is. Ezeket a korlátokat pedig a rendszerváltáskor, illetve az után állította fel a politika. Hegyi Gyula azon a véleményen van, hogy a „mértékadó sajtó” nem szól azokról a körülményekről, melyek a politikai-gazdasági elit hatalomra jutását elősegítették. Itt azokra a tárgyalásokra gondol, melyek során ez az elit kialakította azt a többpártrendszert és piacgazdaságot, melyben az ő kezében van 55
Politikai titok - http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b170/ch10s02s04.html (2008. november 15.)
37
a hatalom. Az újságíró véleménye szerint a rendszerváltáskor és utána is tabu volt a sajtó számára a kapitalizmus szó. Helyette szívesebben használták a függetlenség, demokrácia, keresztény értékek kifejezést. Ráadásul, mint írja, a társadalom bizonytalan volt a politikai vezetőkkel kapcsolatban, hiszen saját bőrükön, a mindennapi életükben tapasztalták meg, hogy a szocializmusból kapitalizmus lett az országban. A politikusok azonban meg akarták nyerni a társadalom támogatását, ezért „helyettesítő jelszavakat” használtak. Így sikerült elérniük, hogy az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos ellenvélemények továbbra is tabuk legyenek a sajtóban. A Bős-Nagymaros vízlépcsőt említi példaként. Azt mondja, hogy ugyan egy környezetbarát energiaforrásról van szó, felépítése azonban rengeteg, a környezetre rossz hatással lévő veszéllyel járt. Azt írja, hogy nagyon sokáig tabu volt megkérdőjelezni a vízerőmű energiapolitikai, környezetvédelmi jogosságát. Úgy fogalmaz, hogy aki kételkedett, azt „megbélyegezték”. De ugyanakkor fontosnak tartja azt is, hogy a médiában az ellenérvek is lehetőséget kapjanak a megnyilvánulásra. Azonban veszélyes az, ha a politikai elit beleavatkozik a szakmai kérdésekbe, és nem hagyja, hogy a hozzáértők nyíltan megvitassák azt. Hegyi Gyula ebben látja a magyar-szlovák ellentét egyik okát.
56
10. 2 Trianon kérdése Ha meghalljuk azt a szót, hogy „Trianon”, ez vagy az, de mindenkinek eszébe jut valami. A leggyakrabban az, hogy „Nagy Magyarország”, mint földrajzi terület megszűnt létezni. Viszont a tény, hogy mindenki találkozott már a névvel, jó esetben a történelmi vonatkozásokat is ismeri, felveti a kérdést, hogy a média valóban tabuként kezeli-e ezt a témát, mint politikai fogalmat. Horváth János a Fidesz parlamenti képviselője szerint Trianon tiltott terület a magyar társadalom számára, hiszen olyan dolgokat is eltitkolnak előlünk, mint a szerződés utóélete. Például azt, hogy az akkori miniszterelnök (Nagy Ferenc) személyesen ment el azért Moszkvába tárgyalni, hogy kérje a határok kiigazítását. Úgy fogalmaz, hogy „belevágott a kormány”, mert érezte azt, hogy az embereknek ez nagyon fontos, és át kellene engedni nekik ezt a fajta tudást. Szerinte ahhoz, hogy az emberek tudják mit akarnak, meg kell ismerniük saját történelmüket. Az így 56
Hegyi Gyula: Sajtó és szabadság - Kritika, 1993. 2. szám, 31-33.o.
38
kialakult azonosságtudatuk segítségével már tudni fogják, hogy kik is ők és mit is akarnak.57 Széky János, az Élet és Irodalom szerkesztője szerint az 1947-es párizsi békeszerződések után évtizedekig tabu volt Trianon témája és még mind a mai napig fennáll tabu jellege. Azt mondja, hogy még a jobb oldal is csak nagyon ritkán beszél erről. Így alig kerül a komoly parlamenti viták szintjére. Manapság sem hallunk sokat arról, hogy a trianoni békekötésnek vannak-e máig tartó következményei, mint például a határon túli magyarság helyzete és problémái. Nincsenek fogalmaink arról, hogy az országhatárokon túli magyar kisebbség hogyan élik meg Trianon következményeit, hogyan kezelik azokat. Jeszenszky Géza történész szerint Trianon tragédiája trauma a magyar társadalom számára, amit mind a mai napig nem tudott feldolgozni. 58
10. 3 Gazdaság, mint politikai tabu Parragh László, gazdasági szakértő szerint a politikai életben továbbra is tabunak
számít
a
Bős-Nagymaros
vízlépcső,
a
paksi
erőmű
üzemidő
meghosszabbítása és a szénbányák újranyitása. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben egyre növekedő és bizonytalanabb olajárak miatt újra kellene gondolni ezeket a nagyon is fontos dolgokat. Úgy látja, hogy az ebben kompatibilis emberek nem foglalkoznak ezzel a lényeges dologgal. És így nem beszélnek arról, hogy hogyan fog alakulni Magyarország energia ellátása tíz év múlva. Hiszen már most is rá vagyunk kényszerítve az importálásra. 59 Vannak olyan vélemények is, mely szerint nem csak Magyarország energiaellátása, hanem a vízenergia helyzete is tilos dolognak számít, mind a politikában, mind a médiában. Magyarországon 2003-ban a nem megújuló energiaforrásokat használták az esetek 98 %- ában, míg például a megújuló vízenergia csak 0, 46 %- t tett ki. Holott ismeretes, hogy a vízből nyert energia 57
Sinkovics Ferenc: Szerezzük meg történelmünket! http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=152154 (2008. november 10.) 58 Kettéhasadt társadalmak- http://www.talaljuk-ki.hu/index.php/article/articleview/934/1/7/ (2008. november 09.) 59
Szent Korona Rádió: Parragh László szerint kevés uniós pénzt szereztünkhttp://szentkoronaradio.com/belfold/2008_09_30_parragh-laszlo-szerint-keves-uniospenzt-szereztunk (2008. november 09.) 39
segítségével környezetkímélő módon lehet villamos energiát termelni. Az erről nyilvánosságra kerülő információk azonban nem helytállóak, és csak felületesek. Magáról a problémáról egyáltalán nem esik szó, sem a televízióban, sem az újságokban.60
10. 4 Politikai nyomásgyakorlás a sajtóra A magyarországi újságírás egyik problémája a politikai nyomás, befolyás. Azok, akik osztják ezt a véleményt, az internettől várják a segítséget. Vannak olyan újságírói vélemények, melyek szerint már előfordult az, hogy politikai csoportok nyomást gyakoroltak a szerkesztőkre, újságírókra annak érdekében, hogy egy cikk ne jelenhessen meg, vagy annak módosítsák a tartalmát. Ráadásul ez a fajta hatalomgyakorlás gyakrabban fordul elő a vidéki újságoknál. Ez azért fordulhat elő, mert sokkal inkább kiszolgáltatottak a hatalomnak és a hirdetőknek, mint a nagy fővárosi vagy országos lapok. Ugyanis sokkal kisebb az a célözönség, melyre koncentrálni tudnak. Épp ezért egészen addig nem közölnek le semmit, amíg nem bizonyosodnak meg annak valóságtartalmáról száz százalékosan. A magyar emberek általában korruptnak tartják az újságírókat. Ennek ellenére egy, a Soma Alapítvány által, újságírók körében végzett felmérés szerint a korrupció ma tabutémának számít. Ez megerősíti egy korábbi, Vásárhelyi Mária által végzett felmérés eredményét, melynek első helyén állt a korrupció a tabutémák között. Ugyanakkor a főszerkesztők szerint az emberek bizalmatlanságát tovább növeli az a tény, hogy az interneten megjelenő hírek tartalma gyakran nem ellenőrzött az egyre fokozódó versenyhelyzet miatt.
61
10. 5 Szükség van a politikai hatalom korlátozó erejére? Csudai Endre Bővülnek a szómágusok című cikkében írja, hogy Lamperth Mónika fogalmazott úgy, hogy „jól működő jogállamban nincs korlátozás nélküli hatalom”. Ez alatt azt érti, hogy a korlátozott hatalom korlátozott demokráciát jelent.
60 61
Nálunk miért tabu? - http://nyuz.elte.hu/archiv30/3010/cikk12 (2008. november 15.) Hermann Irén- Wild Judit: Betegség vagy állapot? – Médiakutató, Újságírás rovat 2007. tavasz
40
Kovács László szerint pedig az antiszemitizmus, a rasszista nézetek károsak lehetnek a magyarországi demokrácia számára.
62
Azonban tényleg igaz ez? Vagyis a magyar demokráciában a nyugalom megtartása érdekében korlátozni kell magát a demokrácia intézményét? És ezáltal az embereket, és az ő véleményüket is? Széles Gábor szerint azonban ma már nem tehet olyat egy médium sem, hogy valamit elhallgat. Ugyanis, ha például egy jobboldali újságban megjelenik egy cikk, akkor annak a témájáról egy baloldali lapban is be kell számolni, különben hiteltelenné válna, és elpártolnának tőle az olvasók. Ráadásul még akkor is meg kell ezt tenni, ha olyan témákról van szó, melyek azelőtt nem jelenhettek meg egy ilyen politikai beállítottságú lapban.
63
10. 6 Tabu a homoszexualitás a politikában? Egy 2005-ös felmérés eredménye szerint a magyar lakosság intoleránsnak bizonyult a homoszexualitás társadalmi elfogadásának kérdésében az európai országokhoz viszonyítva. A magyar politikai életet tekintve elmondhatjuk, hogy eddig mindössze néhányszor fordult elő az, hogy egy politikus felvállalta másságát. Ezt a liberálisok üdvözölték, a baloldal viszont kifejezte kétségeit, hogy a nyilvánosságnak bármilyen köze is lenne a politikusok magánéletéhez. 64A két oldal álláspontja ismét azt bizonyítja, hogy nem mindenki számára (jelen esetben politikai pártok) jelenti ugyanazt a tabu fogalma.
62
Csudai Endre: Bővülnek a szómágusok (2008. november 10.) - http://www.polgarikor.hu/hirek/hirek.php?mit=bovebben&kat=5&id=2843 (2008. november 10.) 63 Széles Gábor: Türelemre van szükség - http://www.ertunk.hu/nyilvanossag/?p=63 (2008. november 17.) 64 Meleg-vita a politikában - http://www.hatter.hu/archivum/?q=node/3786 (2008. november 12.)
41
11. Családon belüli erőszak, mint tabu A családon belüli erőszak magába foglalja a gyerekbántalmazást, illetve a nők és a férfiak ellen elkövetett bántalmazást a családon belül. Ez a bántalmazás megnyilvánulhat fizikai, szóbeli, érzelmi, szexuális és gazdasági formában is.65 A családon belüli erőszak tehát azt jelenti, hogy valaki veszélyezteti valamely hozzátartozójának
testi-lelki
épségét,
vagy
korlátozza
(szexuális)
önrendelkezésében, vagy testi erőszakot követ el rajta, illetve azzal fenyegeti.66 Ebben a fejezetben azt szeretném bemutatni, hogy ez a téma mennyire kap ma nyilvánosságot, és milyen következményei lehetnek. Ugyanakkor fontosnak tartom azt is hangsúlyozni, hogy ezt a témát valóban nem lenne szabad elhanyagolni. Igenis foglalkozni kell vele, és a nagyobb tömegek tájékoztatása érdekében a média hatalmát, befolyásoló erejét és segítségét is igénybe kellene venni. Az embereket meg kell győzni arról, hogy ez nem egy társadalmilag elfogadott módja a családon belüli konfliktusok kezelésének. A nyilvánosságra hozott adatok is ezt bizonyítják; ezek szerint 2001-ben a 377 emberölés 47, 8 százalékában valamely családtag volt az áldozat. A szexuális bűncselekményeknél is hasonló magas volt az arány.
67
A családon belüli erőszak még mind a mai napig tabutémának számít. Ennek egyik oka, hogy az elkövetőn kívül az áldozat sem beszél az őt ért sérelmekről, támadásokról. Ráadásul a társadalom nem veszi figyelembe ezt a problémát, semmisnek tekinti. Ugyanakkor foglalkoztatja is az embereket, hiszen ez egy nagyon negatív jelenség a társadalom életében. Már maguk a kiváltó okok, mint például az alkoholizmus, a veszekedések, az állandó konfliktushelyzet sem elfogadottak az emberek többségének. Mégis előfordul, hogy a családon belüli bántalmazás az élet részévé vált. És meg is marad a magánélet szintjén, kizárva a nyilvánosságot. Egy jó lehetőség lenne a probléma megoldására, legalábbis az esetek számának csökkentésére, ha a rendőrség által tartott tájékoztatókat a témával kapcsolatban figyelembe vennék az emberek. 65
http://www.regionaplo.hu/motor/php/index.php?f=6&a=121&c=2279&o=0&t=1&portal=kk&lang=1& PHPSESSID=4a4c7bf0906377e00a91ee46811f578f (2008. november 11.) 66 Prokai Judit: Családon belüli erőszak - http://www.palfalva.hu/csaladeroszak.htm (2008. november 23.) 67 A családon belüli erőszak megelőzése - http://irm.gov.hu/csaladonbelul/?ri=484&ei=41 (2008. november 23.)
42
Azonban a fiatalok véleménye is megoszlik a dologról. Vannak olyan magyarázatok, hogy hiszen „gazdaságilag ki vannak szolgáltatva apunak”. A rendőrség véleménye szerint már a tájékoztatókon ki lehet szűrni a szótlanság segítségével, hogy kik azok, akik érintettek a témában. A cél az lenne, hogy sikerüljön megértetni velük azt, hogy nem szégyen az, ha beszélnek erről a problémáról. Ráadásul minél korábban derül ki a szomorú valóság, annál hamarabb lehet segíteni a helyzeten. A jövőre nézve azért is lehet nagyon káros, ha nem sikerül tudatosítani az emberekben a megelőzést, mert a fiatalok, akik ezt átélik, tovább viszik későbbi családjukba is ezt az otthonról hozott nevelési mintát. 68 A családon belüli erőszak áldozatai leggyakrabban a nők. Azonban kérdés, hogy miért tűrik az állandó bántalmazást. A leggyakoribb válaszok között a szégyenérzet, a gyerekek, a félelem, a bűntudat van. 69 De vajon igazuk van-e az olyan bántalmazott anyáknak, feleségeknek, akik úgy gondolják, hogy nekik kell bűntudatot érezniük? Jogos a félelmük, hogyha beszélnek az ellenük elkövetett erőszakról, a társadalom kirekeszti őket? Nem a társadalomnak kellene, hogy lelkiismeret furdalása legyen amiatt, hogy ez ma előfordulhat? Hogy csak akkor értesülünk egy-egy esetről, amikor már valóban vér folyik, és rendőrségi közbeavatkozásra van szükség? James Higginson, amerikai művész szerint, aki maga is a családon belüli erőszak áldozata, az embereknek meg van a lehetősége arra, hogy eldöntse továbbörökíti-e ezt a szerinte máig tabunak gondolt dolgot. Szerinte fontos az, hogy beszéljünk a sérelmeinkről, és hogy ezt a témát megismertessük nagy tömegekkel. 70 Ma Magyarországon körülbelül minden ötödik nőt érint ez a probléma. Nekik vagy volt már olyan párkapcsolatuk, melyben verték őket, vagy lesz, esetleg jelenleg is ilyenben élnek. Lamperth Mónika szerint azt kell elérni, hogy a bántalmazott nők, a családi erőszaknak kitett gyerekek érezzék és tudják azt, hogy a hatóságoktól, 68
Heller László: Családon belüli erőszak: még mindig tabu http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/csaladon_beluli_eroszak_meg_mindig_tabu/2075877/ (2008. november 03.) 69 Tm: Ne legyünk néma tanúk! - http://www.kormend.hu/?ugras=hirolvaso&hirszama=12995 (2008. november 11.) 70 K.R.: Tabu a falakon kívül - http://nol.hu/archivum/archiv-361316 (2008. november 11.)
43
illetve a civil szervezetektől bármikor kaphatnak segítséget, és hogy ne hallgassák el a problémáikat. 71 Azonban nagy probléma, hogy ha az érintettek mégis kérnek valamilyen segítséget, később valamilyen oknál fogva mégis meggondolják magukat, és nem kérnek a jó szándékból. Holott az Európa Tanács döntése értelmében a tagországoknak
gondoskodnia
kellene
a
jogi
tanácsadásról,
pénzügyi
és
pszichológiai segítségről és az áldozatok védelméről. A médiának például hatókörén belül korlátoznia, csökkentenie kellene az erőszakos
cselekedetek
ábrázolását
és
közvetítését.
Ezen
kívül
olyan
médiakampányokat is lehetne készíteni, melyek megfelelő módon tájékoztatnak a segítségkérés lehetőségeiről, azokról a fórumokról, melyekhez ilyen esetben bátran lehet fordulni. Olyan műsorokat is lehetne készíteni, melyek kifejezetten ilyen problémákkal foglalkoznak és így a megfelelő csoportokhoz juttathatnák el az információkat, tudnivalókat. 72
71 72
MTI - http://www.nonprofit.hu/hirek/egyhir/612600.html (2008. november 11.) A családon belüli erőszak megelőzése - http://irmhttp://irm.gov.hu/csaladonbelul/?ri=484&ei=41 (2008. november 23.)
44
12. A kisebbség, mint tabu Ebben a fejezetben a nemzeti és etnikai kisebbségek médiában történő ábrázolását szeretném bemutatni. Úgy gondolom, hogy mivel a Magyarországon élő kisebbségek száma az ország lakosságához képest elég magas
73
, nagyon is fontos ezzel a témával a
médiában is rendszeresen foglalkozni.
12. 1 Csoportok egymás mellett A médiában kiemelkedően fontos szerepe van abban, hogy milyen módon ábrázolja a kisebbségeket. Például egy-egy rémhír akár lázadást vagy lincselést is kiválthat némely csoportoknál. Ezek a rémhírek felkeltik a lázadó csoportok figyelmét. Azonban a rendőrség számára akár „hasznosak” is lehetnek ezek a hírek, hiszen ha idejében felfigyelnek rájuk, akár meg is akadályozhatják az erőszakot. Amerikában, a 40-es években egy, feketék által szervezett rémhír terjedt el, melyet egy ünnepély időpontjára időzítettek. Ennek az lett volna valószínűleg a hatása, hogy ellenséges érzületű fehér tömegek is az utcára vonultak volna. A rendőrség azonban az információ birtokában gondoskodni tudott a feketék védelméről, így megelőzték a bajt.74 Ezek tudatában kijelenthető, hogy a rémhírek terjesztése a csoportok közötti ellenségeskedés és gyűlölet keltésére, fokozására alkalmasak, így talán jobb is, ha nem találkozunk ilyenekkel a hírműsorokban. Sztereotípiák hatása Társadalmunkat, hétköznapjainkat meghatározzák a sztereotípiák. Vannak negatív sztereotípiák. Ezek többnyire ellentmondanak a tényeknek, eltúlozzák, kiélezik azokat. A pozitív sztereotípiák pedig inkább hangsúlyozzák, kiemelik a jó tulajdonságokat.
Számos
sztereotípia
vonatkozik
73
például
a
zsidókra,
A 2001-es népszámlálás adatai szerint az ország lakosságának 3%-a vallotta magát valamelyik kisebbséghez tartozónak, ez kb. 314 ezer fő. De becslések szerint ez a valóságban 8-10%. A legnagyobb létszámban a romák, a németek, szlovákok, horvátok, románok és ukránok élnek Magyarországon. - http://www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/04/tartalom.html (2008. november 12.) 74 G. W. Allport: Az előítélet 100-103. o., Osiris Kiadó Bp., 1999
45
a
leggyakrabban ezek negatívak, de vannak pozitívak is. Így van, akik szerint pénzsóvárak, kapzsik, de van olyan vélemény is, miszerint kitartóak, családszeretők. A problémát az jelenti, hogy a médiumok csak felerősítik ezeket a sztereotípiákat, így azok rögzülnek az emberek fejében, társadalmilag elfogadottá válnak. Ráadásul ezek a műsorok, cikkek a negatív sztereotípiákra helyezik a hangsúlyt, így többnyire negatív, például bűnözési hírekben foglalkoznak egy-egy csoporttal (Magyarországon többnyire ilyen helyzetbe a romák kerülnek). Ilyen esetek történtek például Amerikában is. Gyakran előfordult, hogy déli államok újságjai csak kis „N” betűvel írták le a néger szót, ez pedig azt az érzést kelti, hogy nem nagyon veszik őket a fehér bőrszínű emberekkel egy sorba. Ez a fajta megkülönböztetés például egyértelmű, hogy történelmi gyökerekkel rendelkezik. Az idő haladásával azonban a legtöbb sztereotípia megváltozik, megenyhül.75
12. 2 Európai helyzetkép Az európai helyzetet tekintve a médiafogyasztók egyre nagyobb hányadát teszik ki a valamely kisebbséghez tartozók. Ezért a médiumoknak egyre nagyobb szerepe kellene, hogy legyen abban, hogy a kisebbségek reprezentálása magasabb szintű legyen. A médiának a nemzeti kultúrák közötti párbeszédben is fontos szerepe van, illetve kellene, hogy legyen. Hiszen társadalmi felelőssége, hogy széles rétegekhez szóljon. Ezáltal sokszínűségre törekedjen. Azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy a kisebbségek viszonylag „láthatatlanok” a médiában. Ez arra enged következtetni, hogy a médián keresztül megnyilvánuló társadalmi intoleranciát minimalizálni kell, és lehetőleg teljes mértékben el kellene törölni. Ennek fontos eleme lenne az, hogy tiszteletben tartsuk a kisebbségek és jogaik érvényesülését. 76
12. 3 A magyarországi helyzet Magyarország történelméből és területi elhelyezkedéséből adódik, hogy egy többnemzetiségű országgá vált. És így a kulturális másságot kezelnie kell valamilyen formában, azonban ez egy bonyolult kérdés. Azonban a kisebbségek joggyakorlása a többségi társadalomban negatív, sokszor diszkriminatív reakciókat 75 76
G. W. Allport: Az előítélet 255-257. o., Osiris Kiadó Bp., 1999 Ed Klute: Egy másféle EuroVízió http://fra.europa.eu/fra/material/pub/ev/ev20/ev20_eurovision_hu.pdf (2008. november 12.)
46
vált ki. Egy hat műsorra kiterjedő vizsgálat azt mutatta ki, hogy a kisebbségekkel való előítéletesség mögött gyakran tapasztalható az, hogy nem elég érzékenyek és óvatosak a témával kapcsolatban. A kisebbségekről való véleményalkotás eltérő. Közszolgálati magazinműsorokban például olyan korlátokba ütközik a téma bemutatása, mint a felületesség vagy az általánosítás. Ezt valószínűleg a fogyaszthatóság és a téma érzékenysége befolyásolja leginkább. Ráadásul ezekben a riportokban többnyire a sajnálatra és a nemzeti és etnikai kisebbségek kiszolgáltatottságára építenek, nagyon ritkán fordul elő, hogy pozitív kontextusban jelenítenék meg őket.77 Ezt mutatja egy, a Figyelő c. hetilapban megjelent cikk is. Mely szerint a kereskedelmi televíziókat már büntette meg az ORTT, azért mert, megsértették a roma kisebbséget. Az indok az volt, hogy rendkívül veszélyes az, ha egy humorosnak tartott, vagy véleménynyilvánító műsor a kisebbségről alkotott nézeteit negatív sztereotípiákkal fűszerezve adják elő. A probléma az, hogy az etnikai kisebbségeket a média többnyire konfliktusos helyzetekben, mint azok szereplőit ábrázolja. Ráadásul a híradásokban is alig találkozunk olyan példával, melyben a kisebbségekről lenne szó. Ez alól kivételt a roma kisebbség képezi, de őket is az esetek többségében botrányos és problémás helyzetekben mutatják be. A Magyarországon élő többi nemzeti kisebbséggel a magyar média gyakorlatilag nem foglalkozik. Ha esetleg mégis előfordul, akkor az valamilyen nemzetiségi önkormányzati
botránynak
köszönhető.
A
nemzetiségektől
eltekintve,
a
bevándorlókkal is hasonló a helyzet. Róluk még kevesebbet ír a sajtó, pedig többek között törökök, kínaiak, afgánok is élnek Magyarországon, mint bevándorlók.78 Egy 2006-ban végzett kutatás a kisebbségek és bevándorlók médiában való ábrázolását figyelte meg. A felmérés szerint a médiumoknak, lévén, hogy a társadalom részei, feladatuk, hogy közvetítsék a társadalomban történő eseményeket. Érdekes feladat feltárni a média és a nemzetiségi csoportok közötti kapcsolatot. A kutatást végzők szerint a rendszerváltás után továbbra is maradtak fenn olyan problémák, melyek a kisebbségekhez köthetők. Így ez a témakör továbbra is aktuális. Ezen kívül köztudott, hogy a médiumoknak véleményformáló ereje van, 77
ORTT: A kisebbségek bemutatásának néhány diszkriminatív eleme a magyarországi elektronikus médiában - http://www.ortt.hu/elemzesek/20/1149623703ortt_tanulmany_kulsos.pdf (2008. november 12.) 78 Szluka Eszter: Másság a képernyőn – Figyelő 2008/01. szám 35-36. o.
47
ezért is fontos vizsgálni azt, hogy bármilyen módon is foglalkoznak-e a kisebbségekkel. A tanulmány szerint a legnézettebb szórakoztató műsorokból általában kimaradnak a kisebbségek. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy egyre több megnyilvánulási lehetőséget kapnak ezek a kisebbségek, bár az esetek döntő hányadában ezzel csak a kisebbség él. És a médiában a Magyarországon élő tizenkettő másik kisebbség gyakorlatilag nincs jelen. Itt megemlíteném, hogy például a szlovákiai sajtót tekintve, a magyarok, mint kisebbség szinte napi szinten van jelen. Továbbra is igaz a magyar írott sajtóra, hogy javarészt csak a cigánysággal kapcsolatosan jelennek meg tartalmi anyagok. Ráadásul ezekben a sajtó által közölt írásokban a kisebbséggel többnyire csak a baj van. A vidéki lapok esetében valamivel jobb a helyzet. Ezek az orgánumok szívesebben közölnek helyi érdekeltségű cikkeket. Bár tény, hogy inkább az olyan anyagok a gyakoribbak, melyek egy-egy kisebbségi híresség életét, botrányait mutatja be. A tanulmány azt a következtetést vonja le, hogy valószínűleg nem is tudnánk arról, hogy az országban kisebbségek is élnek, ha a civil életben nem találkoznánk velük nap, mint nap. Hiszen egyszerűen alig találunk híreket, információkat róluk. 79 Ugyanakkor én fontosnak tartom megjegyezni, hogy míg a társadalom nagyobb része valóban alig kap információt ezekről az emberekről, mintha direkt el lenne vágva közöttünk a kapcsolódási lehetőség, a kapcsolódási pont, addig a kisebbségek
önmaguk
informálása
miatt
hoztak
létre
maguknak
saját
sajtótermékeket. Ezekben pedig tudnak híreket közölni a saját csoportjuk életéről, problémáiról. Tehát azokról a dolgokról, melyeket a magyarországi lakosság többsége elől gyakorlatilag el vannak zárva.
12. 4 Határon túli magyarok Úgy gondolom ez mind a politikában, mind a sajtó számára kényes téma. Ezért is tartom fontosnak, hogy ebben a szakdolgozatban foglalkozzak a témával. A mai magyar médiában csak nagyon rendkívüli esetek kapcsán adnak hírt a határon túli magyarokról. Annak ellenére, hogy a mindenkori magyar kormány 79
Ligeti György: Kisebbségek és bevándorlók a médiában http://www.mediakutato.hu/cikk/2007_03_osz/02_kisebbsegek_bevandorlok_media (2008. november 12.)
48
fontosnak tartja az ezekkel a szomszédos országokkal való jó kapcsolat kialakítását és ápolását. Feltételezem, hogy a magyar kisebbség számára is csak előnyös lehetne ez a jó kapcsolat. És ezért nem lenne mindegy, hogy a sajtó milyen képet közvetít róluk. Ráadásul, ahogy a Magyarországon élő kisebbségek elvárják, jogosan, az egyenlő bánásmódot, úgy az ország határain kívül, kisebbségben élő magyarok is joggal várhatják el ugyanezt. A határon túli kisebbségeket persze nem lehet ugyanolyan módon kezelni, hiszen nyilván különböző körülmények és feltételek mellett élnek például Ausztriában és Ukrajnában. Romániai példát nézve, egy felmérés szerint az ott élő magyarok alulértékelik magukat és helyzetüket a román nemzetben; bűntudatot, szégyent éreznek. Azonban a románok több mint fele szerint a békés egymás mellett élés egyik feltétele a közös történelem. Mégsem neveztek meg a románok a magyarokkal közös nemzeti ünnepet. Érdekes, hogy a magyar válaszadók inkább negatív jellemvonásokkal ruházták fel a románokat és a többi más nemzetiségű lakost, míg az erdélyi románok többek között az intelligens, segítőkész jelzőkkel illették az erdélyi magyarokat.80 Talán emiatt nem is kell csodálkozni, hogy nem sikerült felhőtlenül beilleszkedniük a román társadalomba.
12. 5 A zsidók kérdése G. W. Allport, amerikai pszichológus szerint sok olyan csoport létezik, melyek valamilyen negatív diszkriminációtól vagy előítélettől szenvednek. Ilyenek például a zsidók, akik szinte a világ összes országában élnek. Mégis sokan úgy tekintik őket, mint idegen test a nemzetekben. Holott ezek az emberek annak az országnak a polgárainak tekintik magukat, melyben élnek. Számos sztereotípia, negatív gondolat van a zsidókról, miszerint alap beállítottságuk a pénz körül forog, az üzleti életben csalnak és tisztességtelenek, hivalkodóak, sértődékenyek. 81 A fenti negatív jelzők adhatják meg a választ arra a kérdésre, hogy miért hallunk a médiában alig a zsidóról. A hírek között sem szerepelnek, nincsen kifejezetten nekik, vagy róluk szóló műsor. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogyha 80
Csepeli György: Nemzetek egymás tükrében - http://epa.oszk.hu/00400/00462/00002/5.htm (2008. november 22.) 81 G. W. Allport: Az előítélet 163-172. o., Osiris Kiadó Bp., 1999
49
például kiemelnék egy-egy közéleti szereplőről, hogy zsidó, akkor a műsor sok támadást kapna a társadalom azon csoportjaitól, melyek megvetik ezeket az embereket. Így talán a műsorszerkesztők is jobbnak látják nem feszegetni ezt a témát. Vagy pedig semleges témakörökben, mint például a zsidók hétköznapjai, vagy ünnepei, mutatják be ezt az amúgy nagy hagyományokkal rendelkező csoportot.
12. 6 Összegzésként Érdekes lehetne megvizsgálni, hogy van-e, lesz-e arra valamilyen esély, hogy a különböző csoportok egyszer békésen, nyugodtan tudnak majd együtt, egymás mellett élni. És így akár minden fenntartás nélkül kaphatunk rólunk megfelelő, hiteles tájékoztatást. Allport szerint minél nagyobb egy csoport, annál kevésbé kötődünk hozzá személyesen. Az emberek többsége úgy vélekedik egy más csoporthoz tartozóról, hogy felrúgja a szokásaikat. Ez pedig kellemetlenségeket okozhat, hiszen az emberek sokszor ódzkodnak azoktól, akik nem a mi szokásainkat követik, vagy megtámadják azokat. Ez pedig oda is vezethet, hogy nehézségeink, konfliktusaink támadnak valamely csoporttal, vagy akár nemzetiséggel.82 Ez pedig talán akkor a legnehezebb, ha egy országban élünk velük.
82
G. W. Allport: Az előítélet 76-81. o., Osiris Kiadó Bp., 1999
50
13. A nők helyzete is tabu a médiában? Úgy gondolom érdekes kérdés felvetni, hogy tabutémát jelent-e ma a média számára a nők helyzete. Hiszen naponta találkozunk velük minden fórumon, vezetnek híradót, különböző műsorokban is szerepelnek. De vajon a média hogyan ábrázolja őket? Pozitív vagy inkább negatív szerepben? Vagy tényleg nem beszél róluk, vannak olyan helyzetek, amikor inkább a férfiak szereplését erőltetik? Kevés információt kaphatunk róluk? Ebben a fejezetben ennek próbálok utánajárni.
13. 1 A nők helyzete a világban A magyar kormány 1995-ben, az ENSZ világkonferenciáján egy olyan programot írt alá, melynek egyik pontja a Nők a médiában címet viselte. A programban résztvevő országoknak tíz év múlva jelentést kellett készíteniük arról, hogy a vállalt kötelezettségükből mit sikerült teljesíteniük, mit tettek a nők érdekében. Az egyik pont lényege az
volt, hogy növelni kell a nők
véleménynyilvánítási lehetőségét és a döntéshozatalban nagyobb teret kell nekik engedni a médiában. Ezen kívül hangsúlyozták, hogy a nők médiában való ábrázolását sztereotípiáktól mentessé kell tenni. A magyarországi eredménybeszámoló szerint a nemekről kialakított sztereotípiák csak nagyon lassan változnak a magyar társadalom körében. Azonban az 1996-os médiatörvény szerint a médiumokat felügyelő kuratóriumokba a nők érdekképviseleti szervei egy főt delegálhatnak. A találkozón hangsúlyozták, hogy a nők számára egyenlő esélyeket kell biztosítani, ezen kívül a nők elrablását kizsákmányolás céljából meg kell szüntetni. Felhívták a figyelmet arra is, hogy a leghatékonyabb megoldás az országok közötti közös fellépés lehet.
83
A világ másik felében, az úgynevezett fejlődő országokban azonban korántsem ilyen derűs a helyzet. Ugyanis a legtöbb ilyen országban kulturális sajátosság például a nők nemi szervének megcsonkítása. Ilyen hagyományok mellett nincs is mit csodálkozni azon, hogy a nők továbbra is hátrányban vannak a férfiakhoz képest.84 83
Muosz.hu: Peking + 10 - http://www.muosz.hu/cikk.php?page=szakosztalyok&id=267&fo=6&iid=44 (2008. november 12.) 84 Egyenlő nők, egyenlőbb férfiak - http://www.globalance.hu/node/41 (2008. november 12.)
51
13. 2 Nők a magyar médiában Egy 2005-ös tanulmány szerint a magyar médiában, a hírekben a nők körülbelül 10%-os arányban szerepeltek. Ráadásul nem a vezető hírekben, vagy a címlapokon szerepeltek, hanem a kevésbé fontos híreknek fenntartott oldalakon. Ugyanis a címoldalakra azok a gazdasági, politikai hírek kerülnek, melyek a férfiakhoz köthetőek. Ezen kívül a nőket csak nagyon ritkán ábrázolták úgy, mint valami nagyon komoly pozíciót betöltő személyeket, sokkal inkább civilként szerepeltek. A tanulmány szerint ennek az egyik oka például a nők politikai szempontból való alulreprezentálása. Kiemelendő az is, hogy nőket csak nagyon ritka esetekben szólaltatnak meg, mint szakértőket. A kutatás szerint a médiumok vezetőin nem csak az múlik, hogy kit kérdeznek meg egy-egy témáról, hanem az is, hogy a társadalom milyen képet alakít ki a nemekről, és azok társadalmi szerepéről. A dologhoz hozzátartozik az is, hogy a médiumok nem elemzik a hírek nemekre gyakorolt hatását. Ráadásul a női megközelítésből való bemutatása egy eseménynek is sokkal valószínűtlenebb. Fontos lenne tehát, ha a nőket fontosabb szerepekben is bemutatnák és nem csak a nőkkel szembeni sztereotípiák további erősödését segítenék elő.85
13. 3 Politikusnők a médiában Választások idején szinte az összes médium, mint tiltott dolog kezelik a női politikusokat. A hírműsorokból, az újságok címlapjairól egyik napról a másikra eltüntetik őket. Ez alól csak olyan kivételeket említhetünk meg, mint azok a nők, akik egy párt élén vannak. Egy elemzés szerint annak ellenére, hogy a legutóbbi pártprogramok mindegyike foglalkozik a női esélyegyenlőséggel és a nők hátrányos megkülönböztetésének problémájával, a médiumok nem adnak szót a politikus nőknek a választási kampányok során. Ha mégis előfordul, akkor is csak néhány mondat jut a nőknek. Azonban elenyésző, mindössze alig 5% a női politikusok médiában
való
megszólalási
aránya
a
férfiakéhoz
képest.
Így
azonban
megkérdőjelezhető a média kiegyensúlyozott tájékoztatása. 86
85
Sáfrány Réka: Hiányoznak a nők - http://www.mediamixonline.hu/index.php?pg=news_20_93 (2008. november 12.) 86 Rimay Andrea: Ha nem lett volna Dávid Ibolya http://www.mediakutato.hu/cikk/2006_02_nyar/02_david_ibolya (2008. november 12.)
52
13. 4 A prostitúció ábrázolása a médiában A prostitúciót gyakorta szokás a legősibb mesterségnek titulálni. Ennek ellenére ma Magyarországon e „foglalkozás” űzése a türelmi zónákon kívül nem engedélyezett. Egy tanulmány szerint a sajtónak is nagy szerepe van abban, hogy a közvélemény deviánssokként kezeli a prostituáltakat. Mivel a sajtótermékek véleményformáló orgánumok is, így ezek a megjelent cikkek csak tovább erősíti ezt a közvéleményt. Ebben a sajtó hibájának azt róják fel, hogy nem beszél azokról az okokról, amiért türelmi zónákat (Budapesten és Miskolcon) kellett kijelölni, illetve a politikusok felelősségéről sem ír a prostitúcióval kapcsolatban. Ráadásul a cikkekben ezek az emberek nem teljes értékű állampolgárokként jelennek meg. A Siva alapítvány (a prostituáltak szervezete) sérelmezi azt is, hogy a sajtó nem informál a prostituáltak azon céljáról, hogy szexuális munkásokként, törvény által szabályozott munkakörülményekben tevékenykedhessenek. Azokban a médiumokban ahol mégis szó esik erről a dologról, az ilyen nőkről, mint szexuális és nemi betegségek terjesztőiről, beszélnek. Fel sem merül az, hogy ezek az emberek nem feltétlenül önmaguktól kerültek az utcára, hanem például szexrabszolgának adták el őket külföldön. Azonban nagyon sokszor a szegénység a fő motivációja ezeknek a nőknek, hogy jobb feltételeket tudjanak a családjuk számára biztosítani. A tanulmány szól arról is, hogy a sajtóban megjelenő cikkek a futtatókról vagy az ügyfelekről sokkal kevésbé negatív képet alakítanak ki. Ráadásul csak nagyon ritkán jelennek meg ezekben a történetekben, ha pedig mégis, akkor nem, mint valamely csoport tagjai, hanem mint külön személyiségek. 87 Azt gondolom, hogy azért is fontos írni erről a témáról, mert ez egy létező probléma. És valóban igaz, hogy társadalmunk számára a prostitúció nem egy elfogadott dolog. A médiának pedig nagyon nagy felelőssége van, vagy lenne abban, hogy hogyan vélekedünk ezekről a nőkről. Fontos, hogy ne csak egy nézőpontból közelítsenek a téma felé, hanem valóban teljes körűen tájékoztassanak minket erről. Így talán sokkal nagyobb társadalmi összefogással lehetne fellépni a nők kiszolgáltatott helyzete ellen. 87
Margit Patrícia: Megalázó szavak fogságában http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_03_osz/02_megalazo_szavak (2008. november 18.)
53
13. 5 A feminizmus a médiában Egy tanulmány arra a kérdésre kereste a választ, hogy a rendszerváltás utáni sajtóban a feminizmus kifejezés hogyan jelenik meg a különböző újságokban, illetve, hogy a nyomtatott sajtó mennyiben ad lehetőséget e fogalom megjelenítésére, értelmezésére. A tanulmányban arra a következtetésre jutottak, hogy az 1990-es években a politika ahelyett, hogy támogatta volna a feminizmus térnyerését, sokkal inkább az ez elleni véleményeknek adott nagyobb nyilvánosságot. Így például a feministák lejáratásának, és az ellenük való gyűlölködésnek. A feminizmus kizárása a nyomtatott médiából pedig azért történhet meg, mert a feminizmus ellenzőinek és az alig szóhoz jutó reform-feminista pozíció is a sajtó hetero jellegének fenntartásában érdekelt. Azokban az esetekben, amikor néhány sajtótermék mégis cikkezett a feminizmusról (1990. január és 2001. december között mindössze 52 eset), többnyire lejárató hangvétellel tette ezt. Itt most eltekintenék azoktól a cikkektől, melyekben feminista kutatók szólaltak meg valamilyen témában. Az ilyen negatív hangvételű cikkekben a legtöbb esetben arról írtak, hogy miért is nincs szükség a feminizmusra. 88
88
Barát-Pataki-Pócs: Gyűlölködni szabad (?) http://www.mediakutato.hu/cikk/2004_01_tavasz/03_gyulolkodni_szabad (2008. november 18.)
54
14. Ideiglenes tabuk? A médiában vannak olyan témák, melyek időről időre bukkannak fel. Többnyire akkor, amikor valamilyen hír nagy társadalmi visszhangot, vagy nem tetszést vált ki. Az ilyen esetek között eltelt időben azonban a különböző médiumok hallgatnak ezekről a témáról. Úgy tekintenek rájuk, mintha nem is léteznének. Én ezek közé sorolnám az abortusz, az eutanázia, a halálbüntetés és az emberkísérletek kérdését. Ennek az is lehet az oka, hogy ezekről a kérdésekről az emberek többségének meg van a saját szilárd véleménye. A média pedig nem látja jónak bolygatni ezeket a komoly dolgokat, a végeláthatatlan viták elkerülése miatt. Ebben a fejezetben erről a négy dologról szeretnék írni.
14. 1 Az abortusz A szocializmus időszakában nem volt lehetőség szexszel kapcsolatos cikkek megjelenítésére. Ugyanis a cenzúra azokat a nyugati szexuális szabadság elterjedése miatt nem engedte volna nyomtatásba. Kizárólag olyan negatív írások jelenhettek meg az abortuszról, melyek politikai érdekeket szolgáltak, mint például a társadalom ellen elkövetett bűn. 89 A szexualitás ábrázolása, az erről való beszéd manapság már nem tilos sem a képernyőn, sem a nyomtatott sajtóban. Egyre több fórumon beszélnek arról, hogy mennyire fontos a mindennapi életben az intimitás, így a szexualitás is. Azonban a következményekről nem sok szó esik. Így a sokszor nem kívánatos terhességet, a nemi betegségeket és az abortuszt nem hangsúlyozzák eléggé. Holott a fiatalok számára az egyik legjobb felvilágosító eszköz a média lehetne. A KSH adatai alapján 2007-ben több mint 40 000 terhesség megszakítást végeztek el, ami az előző évekhez képest alacsonyabb, de azért még így is magas. Ahhoz, hogy ezeket a számokat csökkenteni lehessen, a médiának is tennie kellene valamit. Bíró László püspök szerint a sajtó alig tudósít erről a dologról, ha mégis szóba kerül, akkor olyan rendkívüli esetek kapcsán, mely a társadalmat az abortusz elfogadása 89
Libor Stloukal: A közép- és kelet-európai „abortusz kultúra” megértése http://www.epa.oszk.hu/00000/00036/00040/pdf/07.pdf (2008. november 18.)
55
felé fordítaná. Hozzáfűzném, hogy az egyház számára a mai napig nem elfogadott dolog a művi terhesség megszakítás. Ugyanis az erről szóló törvénynek is az élet szentségét kellene szolgálnia. Az egyház véleménye alapján a megoldás a gyerek örökbeadása lenne.90
14. 2 Az eutanázia Az abortuszhoz hasonlóan az eutanázia is megosztja a társadalmat. Sokszor felmerül a kérdés, hogy van-e olyan eset, amikor a kegyes halál lenne az egyetlen emberséges megoldás. Ugyanakkor ellenvélemények szerint az eutanázia nem több mint emberölés, ami sem a betegnek, sem a családnak nem jó. Legutoljára talán 2001-ben akkor foglalkozott nagyon sokat ezzel a témával a média, amikor egy nővér, bizonyos „Fekete Angyal” révén egy kórházban 20-30 beteg halálozott el. Az eutanáziáról azért is nehéz beszélni, és így írni is, mivel egy etikai kérdésről van szó. Egy orvos esetében például mennyire etikus valakit hozzásegíteni a halálhoz, vagy hagyni, hogy meghaljon. Valószínűleg ez nem csak a társadalomban, de a médiában is végeláthatatlan vitákhoz vezetne.
14. 3 A halálbüntetés Magyarországon a rendszerváltás előtti időszakban nem volt ritka a halálbüntetés. Azonban ezt az Alkotmánybíróság megalakulása után eltörölte (1990).
91
Itt hozzáfűzném, hogy az azt követő évben körülbelül 50 %-kal nőtt a szándékos emberölések száma. Vannak
olyan
vélemények
is,
miszerint
ha
a
rendszerváltáskor
a
tömegmédiumok nem támogatták volna olyan nyíltan a halálbüntetés eltörlését, akkor több száz gyilkosság áldozatát lehetett volna megmenteni.
92
Felmerül a kérdés, hogy
vajon a média azért nem beszél erről a dologról, mert bűnösnek tekinti magát, és fél attól, hogy felelősségre vonják? 90
Jezsó Ákos: A társadalomnak morális megújulásra van szüksége http://www.freeweb.hu/mkdsz1/arh/nm0405.htm (2008. november 17.) 91 Sólyom László: Az alkotmány őrei - http://www.mindentudas.hu/solyomlaszlo/20050523solyom1.html (2008. november 18.) 92 http://www.parlament.hu/naplo35/182/1820006.htm (2008. november 19.)
56
Az Amnesty International, emberi jogi szervezet a halálbüntetést, mint az „élet állami segédlettel történő kioltása” definiálta. Egyúttal felszólította a világ államainak kormányait, hogy töröljék el ezt a büntetést. 93 Talán azért is tartozik ez a kényes témák közé, mert nem zárható ki száz százalékosan a tévedés lehetősége egy ítélet meghozatalakor. És így soha nem lehetnek teljes mértékben biztosak abban a döntéshozók, hogy megfelelő ítéletet hoztak.
14. 4 Az emberkísérletek Közismert, hogy a második világháború alatt folyamatosan végeztek embereken kísérleteket. Ezekről a tényekről mindenki tanult vagy halott már. És arról is, hogy a mai társadalmunkban is jelen van ez a folyamat. Gondoljunk például a génkezelt zöldségekre és azok fogyasztására. Az ebből származó információkat, adatokat a későbbiekben fel is lehetne használni. Mégpedig olyan következtetések levonására, mint az, hogy milyen hatással volt ezen zöldségek hosszú távú fogyasztása az emberekre. Azonban azokról a kísérletekről, melyek napi szinten, közvetlenül folynak egyegy kísérleti alanyon, hallgat a sajtó. Az emberi klónozás sincs hetente-havonta a médiában. Nem lehet azt állítani, hogy rendszeresen foglalkoznak a témával. Ráadásul, amikor pár évvel ezelőtt szó volt róla a sajtóban, akkor is, mint olyan szenzációt ábrázolták, amelynek gyakorlatilag nincs jó oldala. Nyilván ott van az attól való tartás is, hogy mi történne, ha szabadon lehetne erről bármikor beszélni, vagy írni. Hasonló indulatokat válthatna ki, mint például az abortusz. Valószínűleg heves vita alakulna ki az egyház és a politika között, melynek színtere az újságok hasábjai, vagy a televízió képernyője lenne.
93
MTI http://www.fidesz.hu/index.php/wwwjfszhu/eng/pics/media/nagy/nyomtathato.php?Cikk=112621 (2008. november 18.)
57
15. Befejezés A szakdolgozatból levonható a következtetés, miszerint minden korban, minden kultúrában voltak és vannak is tabuk. Ezek a dolgok sajátosságai egy-egy kisebb, vagy nagyobb csoportnak. Hiszen családon belül is akadnak olyan dolgok, melyek említése régi sebeket téphet fel. Ugyanez igaz lehet a barátságra is, vagy ha tovább bővítjük a kört, akkor a városunkra, régiónkra, országunkra. Azonban külön hangsúlyoznám, hogy egy tabu létezése a társadalomban még nem jelenti azt, hogy az tabu az összes társadalomban élő embernek vagy csoportnak. Sokszínű emberek és az ő sokszínű, sokrétű gondolkodásuk alkotják és formálják állandóan a társadalmat. Épp ezért nem is kell csodálkozni ezen a változatosságon. Ugyanúgy, ahogy a világ többi országában, Magyarországon is sok olyan tabu van, mely a történelmünkből ered. Azt hiszem, hogy ezek a hagyományaink ápolása szempontjából is lényegesek. Nyilván az idő múlásával néhány tabu megdől, vagy több nyilvánosságot kap. De mindig lesz helyettük valami más, amiről újfent tilos lesz beszélni, vagy említeni azt a médiában. Hiszen
1990-ben
a
sajtótörvény
módosításaival
helyreállították
a
sajtótörvény, és végleg eltörölték a cenzúrát. Azonban ez nem jelentette azt, hogy megszűntek a tabuk. Van, ami megmaradt, legalábbis a rendszerváltást követő években, voltak olyanok is, melyek megdőltek, de újak is keletkeztek. A szakdolgozatból kiderült, hogy a különböző diktatúrák jellemző módon nemcsak a rádióműsorokat akarták irányítani, hanem a rádióhallgatást is. Elég, csak arra gondolni, hogy a háború idején feljelentést vonhatott maga után, ha valaki nyugati adókat, mint például a Szabad Európa Rádiót, hallgatta. Hiszen a politikai hatalom mindent korlátozott, mindent ellenőrzött. Így nem csak a Magyar Rádióban voltak megkötések, hanem a televízióban, az újságokban is. Gyakorlatilag ezek a médiumok a politikai vezetőség szócsövei voltak, azt közvetítették, amit a kezükbe adtak. Csak azt lehetett közvetíteni a nyilvánosság felé, amit a hivatalos helyről jelentettek.
58
A rendszerváltás után ez a szigor látványosan indult. Azonban nem múltak el nyomtalanul az előző rendszer tabui, hiszen a rendszerváltás körülményei a mai napig tiltott terület a média számára. Konklúzió Ma Magyarországon az adóknak, függetlenül attól, hogy kereskedelmi vagy közszolgálatiról van szó, nagyon fontos, hogy olyan műsorokat készítsenek, melyek sok emberhez eljutnak, így sokakat meg tudnak szólaltatni. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, kiegyensúlyozott híreket, műsorokat kell kínálni. Azonban, ha ezekben feszegetik a tabutémákat, akkor sokan lesznek, akik elpártolnak majd tőlük. Ezt pedig nem engedhetik meg maguknak. Így nem sok lehetőségük maradt. Az egyik az, hogy egyáltalán nem írnak ezekről a témákról. A másik pedig, hogy ha meg is említik, akkor csak felületesen teszik, esetleg az ilyen műsorokat olyan késői időpontokban rejtik el, mikor már csak nagyon kevesen vannak ébren. Azonban
ez
nem
kisebbíti
a
média
azon
felelősségét,
miszerint
véleményformáló hatása nagyban kihat a mai társadalom gondolkodására. Így arra is például, hogy hogyan viszonyulunk a kisebbségekhez. Azonban a médiának abban is felelőssége van, hogy kielégítse az emberek információ igényét. De abszolút nem mindegy, hogy ezt milyen formában teszi. Hiszen helytelen az a társadalmi kommunikációs gyakorlat, ami visszatartja a szükséges információkat. Még úgy is, hogyha az információszükséglet már a társadalom több rétegében megjelent. Ilyenkor ugyanis olyan híreket közvetítenek, melyekre
jellemző,
hogy
„házilag”
előállított
információk,
rémhírek,
ellenőrizhetetlen szóbeszédek, pánikkeltő híresztelések. Így az emberekben zavar és meglepetés léphet fel, amelyek miatt társadalmi válság is kialakulhat.94 Ebben a szakdolgozatban igyekeztem arra rávilágítani, hogy annak ellenére, hogy sajtószabadság van, mégis van, amiről nem írnak, nem beszélnek a médiában. Úgy gondolom, hogy az újságírók önkontrollja a rendszerváltás óta eltelt 20 évben folyamatosan meghatározta és határozza meg ma is a médiát.
94
Csepeli György: Az ismeretek terjesztése és terjedése Jel-kép, 1986/I. 41-48. o
59
16. Irodalomjegyzék 1. 1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról http://www.hullamvadasz.hu/ftpterulet/jog/torveny/mediatv.html (2008. október 10.) 2. 265 éve született II. József, a kalapos király - Http://www.multkor.hu/cikk.php?id=9195&pIdx=2 (2008. október 13.) 3. A cenzúra Magyarországon- XX. század http://hatvan.blog.hu/2008/10/07/a_cenzura_magyarorszagon_xx_szazad (2008. október 14.) 4. A családon belüli erőszak megelőzése http://irm.gov.hu/csaladonbelul/?ri=484&ei=41 (2008. november 23.) 5. AGB Nielsen Media Research http://www.agbnielsen.net/whereweare/dynPage.asp?lang=local&country=Hungary &id=108 (2008. október 09.) 6. Ágoston Vilmos: Médiapolitika, vagy politikai média http://www.ahet.ro/dossziek/media/mediapolitika-vagy-politikai-media-1099101.html (2008. november 14.) 7. A tömegkommunikáció alapvető kérdései - http://tmpk.bmf.hu/letoltes/tantkommunikacio-02_a_tomegkomm_alapveto_kerdesei.pdf (2008. október 20.) 8. Az európai sajtó kibontakozása a 17. században http://mek.oszk.hu/04700/04727/html/7.html (2008. október 12.) 9. Babiczky László: Szabadság tér 17.- A Magyar Televízió tündöklése és … 38., 44. o., Ráday Könyvesház, Bp. 2007 10. Bakró-Nagy Marianne: A tabu születése 2-8. o, 2008 (http://fgroszt.nytud.hu/bakro/tabu.pdf) 11. Barát-Pataki-Pócs: Gyűlölködni szabad (?) http://www.mediakutato.hu/cikk/2004_01_tavasz/03_gyulolkodni_szabad (2008. november 18.) 12. Betiltott filmek és cenzori mellékfogások - http://www.multkor.hu/20080401_betiltott_filmek_es_cenzori_mellefogasok (2008. október 14.) 13. Buzinkay Géza- Kókay György: A magyar sajtó története 1705-1848 169., 174. o., Akadémiai Kiadó Bp. 1979 14. Buzinkay Géza- Kókay György: A magyar sajtó története I. 152-189., 191., 199., 201. o., Ráció Kiadó Bp, 2005 15. Csepeli György: Az ismeretek terjesztése és terjedése Jel-kép, 1986/I. 41-48. o 16. Csepeli György: Nemzetek egymás tükrében http://epa.oszk.hu/00400/00462/00002/5.htm (2008. november 22.) 17. Csudai Endre: Bővülnek a szómágusok (2008. november 10.) - http://www.polgarikor.hu/hirek/hirek.php?mit=bovebben&kat=5&id=2843 (2008. november 10.) 18. Ed Klute: Egy másféle EuroVízió http://fra.europa.eu/fra/material/pub/ev/ev20/ev20_eurovision_hu.pdf (2008. november 12.) 19. Egyenlő nők, egyenlőbb férfiak - http://www.globalance.hu/node/41 (2008. november 12.) 20. Életmód és mindennapok a Kádár-korszakban http://www.eretlenek.hu/tetelek/emelt/2005/tortenelem/eletmod_es_mindennapok_a _kadar_korszakban (2008. október 14.) 60
21. Frazer: Az Aranyág 13., 136. o., Osiris Kiadó Bp., 1998 22. Gálik Mihály- Polyák Gábor: Médiaszabályozás 28., 67., 70., 93. o., KJKKERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Bp. 2005 23. G. W. Allport: Az előítélet 76-81., 100-103., 163-172., 255-257. o., Osiris Kiadó Bp., 1999 24. Hegedűs István: Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_01_tavasz/04_sajto_es_iranyitas/07.html (2008. október 14.) 25. Hegyi Gyula: Sajtó és szabadság - Kritika, 1993. 2. szám, 31-33.o. 26. Heller László: Családon belüli erőszak: még mindig tabu http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/csaladon_beluli_eroszak_meg_mindig_tabu/20 75877/ (2008. november 03.) 27. Hermann Irén- Wild Judit: Betegség vagy állapot? – Médiakutató, Újságírás rovat 2007. tavasz 28. Horváth Pál: Vallástörténet - http://www.fil.hu/uniworld/vt/valltort/ (2008. október 09.) 29. http://cs.agbnmr.com/Uploads/Hungary/stat_havi_200808_atv_prof2.pdf (2008. október 10.) 30. http://www.hullamvadasz.hu/ftpterulet/jog/torveny/sajtotv.htm (2008. október 12.) 31. http://www.miskolclive.hu/konyv/james-george-frazer-az-aranyag-35030.php (2008.október 08.) 32. http://www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/04/tartalom.html (2008. november 12.) 33. http://www.parlament.hu/naplo35/182/1820006.htm (2008. november 19.) 34. http://www.regionaplo.hu/motor/php/index.php?f=6&a=121&c=2279&o=0&t=1&p ortal=kk&lang=1&PHPSESSID=4a4c7bf0906377e00a91ee46811f578f (2008. november 11.) 35. Idegen szavak és kifejezések szótára 129. o., Akadémiai Kiadó Bp. 1986 36. Jezsó Ákos: A társadalomnak morális megújulásra van szüksége http://www.freeweb.hu/mkdsz1/arh/nm0405.htm (2008. november 17.) 37. Juhász Zsuzsanna: Megdöntött és visszavágyott tabuk, Fordulópont, 2004/I. 30-47. o. 38. Kárpáty Ágnes: A gyász szociológiája - http://mek.oszk.hu/02000/02010/02010.htm (2008. október 18.) 39. Kettéhasadt társadalmak- http://www.talaljukki.hu/index.php/article/articleview/934/1/7/ (2008. november 09.) 40. Kiegyensúlyozottság és kampány a médiában (szerkesztő: Bajomi-Lázár Péter, Kotroczó Róbert, Sükösd Miklós) 29. o., 2007 L’Harmattan Kiadó 41. K.R.: Tabu a falakon kívül - http://nol.hu/archivum/archiv-361316 (2008. november 11.) 42. Libor Stloukal: A közép- és kelet-európai „abortusz kultúra” megértése http://www.epa.oszk.hu/00000/00036/00040/pdf/07.pdf (2008. november 18.) 43. Ligeti György: Kisebbségek és bevándorlók a médiában http://www.mediakutato.hu/cikk/2007_03_osz/02_kisebbsegek_bevandorlok_media (2008. november 12.) 44. Magyarország a XX. században III. – szerk.: Kollega Tarsoly István 406-411. o., Babits Kiadó, Szekszárd 1998 45. Margit Patrícia: Megalázó szavak fogságában http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_03_osz/02_megalazo_szavak (2008. november 18.)
61
46. Meleg-vita a politikában - http://www.hatter.hu/archivum/?q=node/3786 (2008. november 12.) 47. Molnár Adrienne : A „hatvanas évek emlékezete 100. o., 1956-os Intézet Bp. 2004 48. MTI http://www.fidesz.hu/index.php/wwwjfszhu/eng/pics/media/nagy/nyomtathato.php? Cikk=112621 (2008. november 18.) 49. MTI - http://www.nonprofit.hu/hirek/egyhir/612600.html (2008. november 11.) 50. Muosz.hu: Peking + 10 http://www.muosz.hu/cikk.php?page=szakosztalyok&id=267&fo=6&iid=44 (2008. november 12.) 51. Nálunk miért tabu? - http://nyuz.elte.hu/archiv30/3010/cikk12 (2008. november 15.) 52. ORTT: A hírműsorok tartalomelemzése http://www.ortt.hu/elemzesek/12/13/1224083028hirmusor_2008-07.pdf (2008. november 05.) 53. ORTT: A kisebbségek bemutatásának néhány diszkriminatív eleme a magyarországi elektronikus médiában http://www.ortt.hu/elemzesek/20/1149623703ortt_tanulmany_kulsos.pdf (2008. november 12.) 54. Politikai titok - http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b170/ch10s02s04.html (2008. november 15.) 55. Prokai Judit: Családon belüli erőszak - http://www.palfalva.hu/csaladeroszak.htm (2008. november 23.) 56. Protokoll- Egyetemi jegyzet – Szerk.: Bácskai István 26. o., Magyar Protokollosok Klubja Országos Egyesület Győr, 2004 57. Rimay Andrea: Ha nem lett volna Dávid Ibolya http://www.mediakutato.hu/cikk/2006_02_nyar/02_david_ibolya (2008. november 12.) 58. Sáfrány Réka: Hiányoznak a nők http://www.mediamixonline.hu/index.php?pg=news_20_93 (2008. november 12.) 59. Sigmund Freud: Totem és tabu 10., 24., 32., 38., 43., 52. o., Göncöl Kiadó Bp., 1990 60. Sinkovics Ferenc: Szerezzük meg történelmünket! http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=152154 (2008. november 10.) 61. Sólyom László: Az alkotmány őrei http://www.mindentudas.hu/solyomlaszlo/20050523solyom1.html (2008. november 18.) 62. Szent Korona Rádió: Parragh László szerint kevés uniós pénzt szereztünkhttp://szentkoronaradio.com/belfold/2008_09_30_parragh-laszlo-szerint-kevesunios-penzt-szereztunk (2008. november 09.) 63. Széles Gábor: Türelemre van szükség - http://www.ertunk.hu/nyilvanossag/?p=63 (2008. november 17.) 64. Szluka Eszter: Másság a képernyőn – Figyelő 2008/01. szám 35-36. o. 65. Takács Róbert: Sajtóirányítás és újságírói öncenzúra az 1980-as években http://www.mediakutato.hu/cikk/2005_01_tavasz/04_sajtoiranyitas/02.html (2008. október 15.) 66. Tabuk helyett elzárt vagy manipulált információk http://www.emasa.hu/cikk.php?id=4195 (2008. október 15.) 67. Tm: Ne legyünk néma tanúk! http://www.kormend.hu/?ugras=hirolvaso&hirszama=12995 (2008. november 11.)
62
68. Új Magyar Lexikon 6. kötet, 343. o., 5. kötet, 8. o. Akadémiai Kiadó Bp., 1962 69. Ügyetlenül küszködünk - http://www.depresszio.hu/reszletes.php?id=99 (2008. október 18.) 70. Világirodalom és könyvkiadás a Kádár korszakban http://kulturport.hu/tart/rcikk/f/0/34503/1 (2008. október 15.)
63
