SZAKDOLGOZAT BRAUN ZOLTÁN 2008

SZAKDOLGOZAT

BRAUN ZOLTÁN 2008.

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK NAPPALI TAGOZAT NEMZETKÖZI GAZDASÁGELEMZŐ SZAKIRÁNY

AZ EGYSÉGES FARMTÁMOGATÁSI RENDSZER ELŐZMÉNYEI, BEVEZETÉSE ÉS ELLENŐRZÉSE MAGYARORSZÁGON

Készítette: Braun Zoltán

Budapest, 2008.

TARTALOMJEGYZÉK:

1. BEVEZETÉS .............................................................................................................................. 5 2. AZ EGYSÉGES FARMTÁMOGATÁSI RENDSZER (SINGLE PAYMENT SCHEME) ........................... 8 2.1 Az SPS rendszer alapelvei................................................................................................ 8 2.2 A termeléshez kötött támogatások ................................................................................. 12 2.3 A nemzeti tartalék .......................................................................................................... 13 2.4 Moduláció....................................................................................................................... 14 2.5 A támogatás feltétele: a „kölcsönös megfeleltetés” ....................................................... 15 2.6 Speciális támogatási esetek ............................................................................................ 16 2.7 Földhasználat.................................................................................................................. 17 3. A MAGYAR SPS MODELL ....................................................................................................... 18 3.1 Támogatási jogosultságok meghatározása az áttérés évében ......................................... 18 3.2 Támogatási jogosultságok kiosztása a nemzeti tartalékból............................................ 20 3.3 Az SPS jogosultság menete............................................................................................ 20 3.4 Termeléshez kötött jogcímek ......................................................................................... 21 3.5 Az SPS rendszer bevezetésének okai ............................................................................. 22 3.5.1 Miért 2009? ............................................................................................................. 25 3.6 A be nem vezetés következményei: a SAPS alkalmazása 2013-ig ................................ 26 4. KÖLCSÖNÖS MEGFELELTETÉSI RENDSZER (CROSS COMPLIANCE) ......................................... 29 4.1 Mi a kölcsönös megfeleltetés? ....................................................................................... 29 4.2 A kölcsönös megfeleltetés meghatározása..................................................................... 30 4.3 Történelmi előzmények.................................................................................................. 33 4.4 A kölcsönös megfeleltetés bevezetése ........................................................................... 33 4.5 A kölcsönös megfeleltetés alapfilozófiája...................................................................... 33 4.6 A kölcsönös megfeleltetés célkitűzései.......................................................................... 36 4.7 A kölcsönös megfeleltetés bevezetésének lehetséges előnyei ....................................... 38 4.8 A Jogszabályban Foglalt Gazdálkodási Követelmények (JFGK) .................................. 39 4.8.1 Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ) ........................................ 43 4.8.2 A kölcsönös megfeleltetés ellenőrzési rendszere .................................................... 45 4.8.3 A támogatási kérelem.............................................................................................. 45 4.8.4 Ellenőrzések ............................................................................................................ 46 4.8.5 A támogathatóság feltételeinek ellenőrzése ............................................................ 47 4.8.6 A kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó ellenőrzések............................................. 49 4.9 A kölcsönös megfeleltetés be nem tartásának szankciórendszere ................................. 51 3

4.9.1 Támogatáscsökkentés alkalmazása gondatlanság esetén ........................................ 52 4.9.2 Szándékos meg nem felelés esetén alkalmazott támogatáscsökkentések és kizárások .......................................................................................................................................... 53 4.9.3 Néhány példa a kölcsönös megfeleltetéshez köthető gondatlanságból elkövetett szabálytalanságok szankcionálására................................................................................. 54 4.9.4 Példa a kölcsönös megfeleltetéshez köthető ismétlődő és a szándékosan elkövetett szabálytalanságok szankcionálására................................................................................. 57 4.10 A kölcsönös megfeleltetés jövője................................................................................. 58 5. ÖSSZEGZÉS ............................................................................................................................ 59 IRODALOMJEGYZÉK:.................................................................................................................. 61 MELLÉKLETEK: ......................................................................................................................... 64 RÖVIDÍTÉSEK: ........................................................................................................................... 66

4

1. BEVEZETÉS

A Közös Agrárpolitika folyamatos alkalmazkodási kényszer alatt áll. Ezt mind külső hatások (WTO) mind pedig a költséges és sokak által kritizált rendszer gazdasági és társadalmi elvárásokhoz történő folyamatos adaptálásának igénye teszi szükségessé. Az EK szerződésben lefektetett, az ágazattal kapcsolatban megfogalmazott célok ugyan nem változtak, de fokozatosan kiegészültek egy piaci hatásokra jobban reagáló és fenntartható rendszer iránti igénnyel. A folyamatosan változó Közös Agrárpolitika (továbbiakban KAP) reformfolyamatának fontosabb állomásai az 1992. évi McSharry reform, az AGENDA 2000, az utóbbi „felülvizsgálatából” kinövő 2003. évi reform és a jelenleg (2008) is zajló ún. „egészségügyi felülvizsgálat” (health check). Ezen reformok összességének egy konstans eleme a nem WTO-konform ár és termelési támogatások fokozatos átalakítása jövedelemtámogatásokká. Az úgynevezett termeléstől elválasztott jövedelemtámogatás az egységes támogatási rendszer (továbbiakban SPS) bevezetésével jutott el csúcspontjára. A rendszer bevezetését a 2003. évi reform rendelte el. A 2004-ben csatlakozott 10 majd 2007-ben az EU tagjává lett további 2 tagország számára viszont egy átmeneti lehetőséget biztosítottak, az ún. egyszerűsített területalapú támogatást (SAPS). Fontos tudni, hogy annak dacára, hogy a SAPS rendszer fenntartását feltehetően 2013-ig meghosszabbítják, az SPS rendszerhez képest WTO szempontból nehezebben védhető, tekintettel arra a tényre, hogy a földhöz, mint termelési tényezőhöz sokkal közvetlenebb módon kapcsolódik, így 2013 után minden uniós tagország az SPS rendszert kell, hogy alkalmazza. Az EU régi tagországai és az egyszerűsített területalapú támogatással nem élő két új tagország (Szlovénia és Málta) legkésőbb 2007-től a 2003. évi KAP reform szerinti SPS rendszerre kellett, hogy átálljanak. Az SPS rendszert legkorábban 2007., legkésőbb pedig 2013-tól a többi új tagországnak is – köztük Magyarországnak – be kell vezetnie. De mi is az új rendszer lényege? (R. Wilson, 2008) Az SPS rendszer egy olyan jövedelemtámogatást jelent, amelynek alapján a támogatás igénybevétele nem kényszeríti a termelőt a termelésre, hanem a jövedelembiztonság garantálása mellett egy piaci kereslethez igazodó, racionális magatartásra ösztönzi. Nem véletlen, hogy a régi tagországok mindegyike ezt a módszert vezette be, az új tagországok

5

közül kettő szintén erre az útra lépett, és a Független Államok Közösségének volt tagjai is előkészítik az áttérést. Az Európai Unióban ez lesz az általánosan bevezetett rendszer. A támogatásnak nagyon fontos eleme, hogy a sokat kritizált agrártámogatásokkal, már nem csak az agrárosok, hanem a társadalom más része is nyer az SPS rendszerre való átállással, hiszen a támogatás feltétele 19 környezetvédelmi, állatjóléti, élelmiszerhigiéniai előírás maradéktalan betartása. Így az úgynevezett kölcsönös megfeleltetési rendszer, a cross complience az alapja ennek az új támogatási rendszernek, ahol kiegyeznek a termelők és a fogyasztók: a termelés támogatásáért, a jövedelemtámogatásért cserébe biztonságos, egészséges, jó élelmiszert kapnak, és megfelelő környezetkímélés is végbemegy ezen termelési folyamatban. A földtulajdonosra egy biztos, stabil földbérleti piac, és ami Magyarországon nem kevésbé fontos, egy adómentes jövedelem vár; a gazdálkodó biztos jövedelemtámogatást kap 5 évre, pontosan meghatározva, hogy évente mennyi támogatást kap, így előre számolhat a beruházásaival, és előre figyelheti a költségeit, alakíthatja a termelési szerkezetét. A közösségi jogszabályok követelményeivel összhangban Magyarország 2008. július végén jelezte a Bizottságnak, hogy 2009. január 1-jével szeretne erre a rendszerre áttérni. Ebben a levélben azt is közöltük, hogy az ügy komolyságára tekintettel erről a parlament fog dönteni. Szükséges feltétele ennek a törvényi megoldása, a törvény vitája folyik a parlamentben és remélhetőleg olyan döntés fog születni, amely a magyar gazdálkodók érdekeit megfelelően fogja szolgálni. Azóta változott az Európai Bizottság véleménye is az SPS- és a SAPS-rendszer áttéréséről. Úgy döntöttek - és ezt mind a tizenhét miniszter megerősítette -, hogy nem akarnak visszatérni, mert ez a rendszer jól működik, a gazdák tiszta képet látnak maguk előtt és hosszú távon is ezt akarják megvalósítani. A támogatási jogosultság kiosztásának az elve az SPS-modell. Az SPS rendszer rugalmas, az egyes tagállamok modellvariációkból választhatják ki a termelőik számára legelőnyösebb változatot. A tiszta regionális modell jelentené a támogatások legnagyobb mértékű újraelosztását. Ez úgy nézne ki, hogy az összes támogatás osztva a használt hektárterülettel, és mindenkinek egyforma földalapú támogatást lehetne juttatni. A történelmi modell gyakorlatilag megőrzi a támogatási helyzetet, azaz egyedenként kezeli a kialakult történelmi 6

bázisokat, és különböző mértékű támogatásokat kapnak a gazdálkodók, annak megfelelően, hogy állattenyésztésre, dohánytermelésre és néhány kiemelt ágazatra kaptak-e külön támogatást. A két rendszer előnyét ötvözi az úgynevezett hibrid regionális modell, amit mi is szeretnénk bevezetni. Ez a nivelláló területalapú felosztást kombinálja a történelmi referenciákkal. Az újraosztás szempontjából a hibrid modellek természetesen valahol a két alapmodell között helyezkednek el. Ebben az esetben az SPS-boríték egy előre meghatározott komponense a regionális modellhez hasonlóan területi átalányként kerülne kifizetésre, amit mindenki egyformán megkap, míg a fennmaradó rész a történelmi referenciák alapján üzemenként differenciáltan kerül kiosztásra a gazdálkodóknak úgy, hogy a két komponens, a fix és a változó összegezésre kerül, és az első évben bejelentkezett területtel kerül elosztásra.

7

2. AZ EGYSÉGES FARMTÁMOGATÁSI RENDSZER (SINGLE PAYMENT SCHEME)

2.1 Az SPS rendszer alapelvei

Az SPS rendszer bevezetéséig, de legkésőbb 2007-ig az EU-ban számos termékpályához kapcsolódó közvetlen, termeléshez kötött támogatási jogcím képezte az egyes közös piaci szervezetek pénzügyi ösztönző-rendszerét. Ezek a termelési és támogatási kvótákba ágyazott „standard” KAP támogatások a következők: -Szántóföldi növények (GOFR) -Tej -Marha- és borjúhús -Juh- és kecskefélék -Durumbúza -Fehérjenövények -Hüvelyesek -Rizs -Komló -Dohány -Burgonyakeményítő -Vetőmagok -egyebek (olívaolaj, gyapot, szárított szőlő, banán stb.) -Cukor -Zöldség- gyümölcs (paradicsom, barack, körte) -Szárított takarmány A reform ezen jogcímeket integrálta (illetve fogja integrálni) egy egységes támogatási rendszerbe, mely költségvetési szempontból nagyjából semleges (az egyes tagországok az SPS borítékjukban megkapják, amit korábban termékpályánként külön-külön kaptak), viszont a támogatás termeléshez már nem köthető. (Szentirmay, 2008) A KAP reform ugyanakkor bevezetett új speciális termeléshez kötött támogatásokat is, melyek ellentétesek a reform hosszú távú céljaival. Ezen jogcímeket a Bizottság is csak 8

átmenetinek gondolja, így az energianövény támogatást 2010-től, a héjas gyümölcstámogatást pedig az egységes támogatási rendszerbe integrálva kívánják megszüntetni. Az SPS támogatás igénybevételéhez a gazdálkodónak tehát támogatási jogosultsággal és megfelelő méretű mezőgazdasági területtel kell rendelkeznie (1 jogosultság = 1 ha). A mezőgazdasági üzem tulajdonába kerülő támogatási jogosultságok - földterülettel vagy anélkül - értékesíthetők, természetes személy esetében örökölhetők, ajándékozhatók vagy jogi személyek esetében jogutódlással megszerezhető, de csak az adott tagországon vagy régión belül. A jogosultságok bérbe adhatók, de csak megfelelő hektárszámú földterület együttes átruházása esetében, és csak abban az esetben, ha a bérbeadó a jogosultságokat legalább egy évben és legalább 80%-os mértékben felhasználta (lehívta). A támogatási jogosultság vagyoni értékű jognak tekinthető. (2007. évi. XVII. tv, 9. §) Az SPS rendszer fő rugalmassága, hogy többféle modellvariációból biztosít választási lehetőséget az egyes tagállamoknak. Az SPS modellválasztás alapvetően azt jelenti, hogy a támogatási jogosultság milyen elvek szerint kerül kiosztásra, a kiosztás módja pedig befolyásolja a jogosultságok hektáronkénti értékét. A támogatás összegszerű megállapításakor a tagállam számára lefektetett globális támogatási felsőhatárból kell kiindulni (SPS boríték). Ez Magyarország esetében 2013-as 100%-os értéken meghaladja az évi 1,3 milliárd €-t. Ezen összeget először csökkenteni kell a továbbra is termeléshez köthető komponensekkel és a nemzeti tartalékkal (lásd később), mivel ezek nem képezik részét a termelőknek juttatott SPS jogosultságoknak. Az így kalkulált SPS boríték két alapmodell szerint osztható ki. A „történelmi modell” szerint az üzem által igénybevett 2000-2002 évek átlagos (közvetlen) támogatását kell felosztani ugyanezen időszak átlagos jogosult (használt) mezőgazdasági területére, vagy a regionális modell keretében az SPS boríték összegét - a SAPS-hoz hasonlóan - kell a teljes szántó és gyep és ültetvényterületre vetíteni. Az így kapott támogatási jogosultságok fő jellemzője tehát a számuk, ami a történelmi modellben a referencia-időszak hektárszámával, a regionális modellben pedig a rendszer első évében az üzem által bejelentett hektárszámmal egyezik meg. Az így kiosztott támogatási jogosultság az üzem tulajdonába kerül, amit évente a használatában lévő jogosult területtel aktiválhat. Amennyiben - jogosult terület hiányában - az üzem a jogosultságát vagy annak egy részét három (a „health check” javaslat szerint két) évig nem képes lehívni, úgy az a nemzeti tartalékba kerül, vagyis a jogosult számára elvész.

9

A történelmi modell keretében a jogosultságok értékét egy lezárult, múltbeli referenciaidőszakban felvett támogatások értéke alapján határozzák meg. Annak alapján, hogy az egyes kedvezményezettek mekkora összegű támogatást kaptak ebben a referencia-időszakban – az EU-15-ben 2000-2002 –, számukra referencia összegeket állapítanak meg. Ha ezt a referencia összeget elosztjuk a kiosztandó jogosultságok számával, akkor kapjuk meg a jogosultság értékét. A történelmi modell alapján az SPS támogatás olyan arányban kerül szétosztásra, amilyen arányban a kedvezményezettek a referencia-időszakban a közvetlen támogatásokat igénybe vették. A regionális modell keretében a jogosultságok értékét a teljes SPS keretnek az alkalmazás első évében megállapított összes támogatható területre történő vetítésével kapjuk meg. Ez a modell hasonlít leginkább a SAPS rendszerre: a teljes rendelkezésre álló SPS borítékot elosztjuk az összes jogosult földterület mennyiségével, és ebből kapjuk meg a jogosultságonkénti támogatási összeget. A regionális modell ugyanúgy átalánytámogatáshoz (flat rate) vezet, mint a SAPS azaz a jogosultságok értéke termelőkként meg fog egyezni. A regionális modell a támogatási összegeket az SPS bevezetésének évében fennálló földhasználati viszonyok arányában osztja szét, mert mindenkinek egységes értékű jogosultságot ad, de a jogosultságok számát a bevezetés évének földhasználata szabja meg. A két rendszer előnyeinek ötvözésére alkották meg az ún. „hibrid” modellt (1. ábra). Ennek értelmében a Tagállam a rendelkezésre álló SPS borítékot két részre osztja: regionális részre, illetve referencia vagy kiegészítő részre. A regionális részt a regionális modell elvei alapján osztja szét a kedvezményezettek között, míg a kiegészítő részt a történelmi modell elvei alapján. Az így képződött regionális és kiegészítő komponensek összeadásával határozza meg a jogosultságok teljes értékét. A hibrid modell rugalmas megoldást jelent a jogosultságok értékének meghatározására, mivel részben le tudja követni a referencia-időszakban fennálló támogatási viszonyokat, illetve az SPS bevezetés évében fennálló földhasználati viszonyokat is. Hátránya azonban, hogy végrehajtási szempontból meglehetősen összetett. Magyarország a hibrid modell bevezetését tervezi.

10

1. ábra

Hibrid modell: SPS részben történelmi, részben regionális alapon történő kifizetése Teljes nemzeti SPS összeg

Regionális összeg

A bevezetés évében a megállapított területmennyiség alapján kerül meghatározásra

Kiegészítő összeg

A 2006. évi referencia időszakban igénybe vett támogatások alapján kerül meghatározásra

A tisztán regionális modellt egy tagállam sem választotta, viszont a regionális modell dinamikus hibrid és statikus hibrid variánst több. A többi tagország értelemszerűen a történelmi modellt alkalmazza. Az SPS átállásig alkalmazott standard rendszerhez képest a tiszta regionális modell jelentené a támogatások legnagyobb mértékű reallokálását, míg a történelmi modell gyakorlatilag megőrzi a jelenlegi támogatási rendet. A hibrid modellek valahol a két alapmodell között helyezkedhetnek el. Az új tagországok számára a KAP reform a SAPS-hoz való hasonlóság miatt kötelezően a regionális modellt írta elő. (Szentirmay, 2008)

11

2.2 A termeléshez kötött támogatások

Az SPS támogatás alapvetően termeléstől függetlenített jövedelemtámogatást jelent, amely tartalmazza az összes korábban termeléshez kötött támogatásformát úgy, mint a gabona, olaj- és fehérjenövények, vetőmagok, hüvelyesek, durumbúza, dohány, cukorrépa, keményítő burgonya, gyapot, komló, rizs, olíva, szarvasmarha, juh és kecske, tej. A KAP reform elfogadása érdekében kötött kompromisszumok eredménye, hogy továbbra is széles körű lehetőség van a korábbi gyakorlatnak megfelelő termeléshez kötött támogatási komponensek alkalmazására: Az SPS borítékból opcionálisan az alábbi támogatási elemek emelhetők ki - csökkentve a teljes SPS borítékot -, és továbbra is termeléshez kötötten nyújthatók: (Mezőszentgyörgyi, 2008) 1) a GOFR növények támogatásának maximum 25%-a (a „helath check” 2010-től megszüntetné); 2) a) Vágási támogatás (borjú) akár 100%-a és a speciális vágómarha-prémium legfeljebb 75%-a; b) Vágási támogatás (borjú) akár 100%-a és a húshasznú anyatehén-prémium akár 100%-a és a vágási prémium (felnőtt szarvasmarha) legfeljebb 40%-a; c) Vágási támogatások (borjú és felnőtt szarvasmarha) akár 100%-a. A „helath check” javaslat alapján csak az anyatehén támogatás maradhatna termeléshez kötött, míg 2010-től a vágási opciókat meg kellene felezni, majd 2012-től megszüntetni. 3) az anyajuh támogatás legfeljebb 50%-a; 4) a vetőmag támogatás (a „helath check” 2010-től megszüntetné); 5) a dohánytámogatás legfeljebb 60%-a (csak 2009-ig köthető termeléshez, míg a fennmaradó hányad az SPS borítékba kerül beolvasztásra); 6) a komlótámogatás legfeljebb 25%-a (a „helath check” 2010-től megszüntetné); 7) az olívatámogatás legfeljebb 40%-a (a „helath check” 2010-től megszüntetné); 8) az ún. 69. cikk szerinti támogatások: bármely termékhez kötődő támogatás maximum 10%a, bizonyos többlet, nemzeti hatáskörben megállapított minőségi és/vagy környezetvédelmi kritériumok betartása esetén.

12

A támogatás minden ágazatot érintő olyan speciális feltételekhez is köthető, mint pl. biogazdálkodás. Erre a teljes SPS keret max. 10%-a használható fel. A felsorolt termeléshez kötött komponensek alkalmazásáról a tagállam dönt, az ahhoz kapcsolható termeléshez kötött pénzügyi borítékokat viszont a Bizottság állapítja meg csökkentve a tagország SPS borítékát. A termeléshez kötött komponensek tehát kikerülnek az SPS rendszerből, és a támogatás feltételei megegyeznek a standard rendszerével, természetesen a vonatkozó kvóták és támogatási felsőhatárok alkalmazása mellett. Az SPS rendszernek egyenlőre nem része továbbá a durumbúza minőségi támogatás, a fehérjenövény, a rizs, a héjas gyümölcs, az energianövény és a gyapot 35%-ának támogatása. Ezek a támogatásformák továbbra is kötelezően termeléshez kapcsolódnak, viszont a „health check” javaslat 2010-től ezeket is az SPS-be integrálná. A rizstermeléshez kötött támogatását 2010-től megfelezné, míg 2012-től a maradék részt is az SPS-be olvasztaná. Nyilvánvaló, hogy az SPS rendszer bevezetése előtti ágazathoz kapcsolt, üzemsoros támogatási rendszer csak részben tartható fenn a termeléshez kötött opciók fenntartásával, erre inkább az SPS történelmi vagy hibrid modell az alkalmas. A termeléshez kötés fenntartásának ágazatpolitikai, termelésösztönzéssel kapcsolatos okai vannak.

2.3 A nemzeti tartalék

Alapesetben a támogatási felsőhatár legfeljebb 3%-át (a „health check” ennek a feloldására tesz javaslatot) a tagállam visszatarthatja ún. nemzeti tartalék címén. A nemzeti tartalék tartalmazza a támogatási felsőhatár és a támogatási jogosultságok összességének különbségét, amennyiben az utóbbi kisebb. A nemzeti tartalék felhasználása speciális esetekhez köthető. A tagállam a tartalék terhére objektív és diszkriminációmentes feltételrendszer alapján új támogatási jogosultságokat oszthat ki, illetve a meglévők fajlagos értékét növelheti. (Mezőszentgyörgyi, 2008) Nyilvánvaló, hogy bizonyos újonnan belépő termelők ki lennének zárva a támogatási rendszerből, hacsak a mezőgazdasági területük mellé nem képesek támogatási jogosultságot is

13

vásárolni. Nemzeti tartalék hiányában az SPS rendszer relatív zártsága jelentős belépési korlátot jelentene a támogatási jogosultsággal nem rendelkező új termelők számára. A nemzeti tartalék szolgálhat fontos ágazatpolitikai célokat, kapcsolódhat szerkezetátalakítási programokhoz és kezelhet bizonyos vis major és jogszabályban felsorolt egyéb speciális helyzeteket. Az új tagországok a tartalékot a SAPS/SPS átállás következtében előállt speciális esetek kezelésére is felhasználhatják. Ezen speciális alkalmazás esetében az EU-10-ek 3 %ánál nagyobb nemzeti tartalékot is elkülöníthetnek (elkülönített nemzeti tartalék). Az új tagállamok részére fennálló megnövelt nemzeti tartalék lehetővé teheti a SAPS/Top-up rendszer ágazati támogatási preferenciáinak „átmentését” az SPS rendszer idejére, mintegy hibrid modellt végrehajtva. A nemzeti tartalékból kiutalt jogosultságokra - az utóbbi eset kivételével - öt éves elidegenítési moratórium vonatkozik (a „health check” ennek feloldását javasolja). A nemzeti tartalék összege növekszik továbbá a fel nem használt támogatási jogosultságokkal, amelyek automatikusan a nemzeti tartalékra szállnak, és a tagállamok által opcionálisan

alkalmazott,

a

jogosultságok

értékesítéséhez

kapcsolódó

százalékos

elvonásokkal. Magasabb elvonási kulcs alkalmazható pl. föld nélküli jogosultság-elidegenítés esetében. Egész számmal ki nem fejezhető töredék hektárok után töredék jogosultságok kerülnek megállapításra. A szétválások, fúziók, birtokrendezés stb. következtében további töredék hektárok és töredék jogosultságok is keletkezhetnek, amelyeket szintén a nemzeti tartalékon keresztül lehet „konszolidálni”.

2.4 Moduláció

A kötelező moduláció alapján minden 5000 eurót meghaladó közvetlen támogatás - az 5000 eurót meghaladó rész tekintetében - csökkentésre kerül 2007-től 5%-kal. Ezen összegek vidékfejlesztési célokra kerülnek átcsoportosításra. A modulációval elvont összeg az egyes országok mezőgazdasági terület, mezőgazdasági foglalkoztatottság és egy főre eső vásárlóerő paritáson kalkulált GDP adatai alapján kerülnek felosztásra úgy, hogy legalább 80%-ban az adott tagország vidékfejlesztési forrásait növeljék. A moduláció keretében tehát bizonyos forrástranszfer valósul meg elsősorban a déli államok irányába. Az átcsoportosítás az új

14

tagországokat 2013-ig nem érintené. A modulációnak az ún. önkéntes változatát, amely a közvetlen támogatások maximum 20%-át érinthetnék és mind a 25 tagországra vonatkozna, jelenleg a Tanács tárgyalja. A jelenlegi „health check” javaslat viszont egy, tagállamok többsége által erősen vitatott progresszív modulációs javaslattal állt elő. (1. táblázat) 1. táblázat A Tanács progresszív modulációs javaslata üzemméret

2009

2010

2011

2012

250-5000€

0

0

0

0

5000-100000€

7%

9%

11%

13%

100000-200000€

10%

12%

14%

17%

200000-300000€

13%

15%

17%

20%

300000€<

16%

19%

20%

23%

A javaslat alapján a moduláció (pénzátcsoportosítás a közvetlen támogatásoktól a vidékfejlesztésbe) akkortól vonatkozna Magyarországra, mikortól elérnénk az EU 15 szintjét. Így pl. a legmagasabb sávban már 2011-től nem lehetne Top-up-ot fizetni. A korábbi „franchise” rendszernél viszont egyszerűbb, de rugalmatlanabb a végrehajtás. (Szentirmay, 2008)

2.5 A támogatás feltétele: a „kölcsönös megfeleltetés”

Az SPS rendszer talán legtöbb vitát kiváltó eleme az ún. keresztmegfelelés. Míg az általunk jelenleg alkalmazott SAPS támogatás feltétele csupán a termőföld „jó mezőgazdasági és környezeti állapotban” tartása. Az SPS szempontjából ezen feltétel kiegészül további 19 közösségi - környezetvédelmi, haszonállatállat jelölési és jóléti, növényegészségügyi jogszabályból fakadó kötelezettség egyidejű teljesítésével. Ugyanezek a jogszabályok már a nemzeti jogrendek részét képezik, és betartásukat különféle szervek hatósági ellenőrzés keretében vizsgálják, de a közvetlen támogatások folyósításának az SPS rendszer bevezetése előtt nem voltak feltételei. Az SPS rendszerben a fizikai ellenőrzésre kiválasztott kérelmezőket a kifizető ügynökségnek a kölcsönös megfeleltetés követelményei alapján is az érintett szakhatóságok bevonásával - ellenőriznie kell, és az estleges meg nem felelést további szempontok szerint kell súlyoznia, majd megállapítani a támogatás esetleges

15

csökkentésének mértékét vagy a támogatásból történő teljes kizárást. A közösségi jogszabályokban megállapított követelmények esetleges nem teljesítését több szempontból kell vizsgálni. Vizsgálandó, hogy a nem-teljesítés szándékos vagy hanyagságból fakad, ismétlődő vagy alkalomszerű stb. Nyilván nem minden követelmény egyformán releváns minden gazdálkodó esetében, hiszen azok egy része csak bizonyos gazdálkodási profil megléte esetén értelmezhető (állatok jelölésére, elhelyezésére, egyes állatbetegségek bejelentésére vonatkozó előírások, a nitrát direktíva rendelkezései vagy a növényvédő szerek forgalomba hozatalára vonatkozó szabályok stb.) míg mások, (pl. vadon élő állatok védelme) szélesebb körben alkalmazandók, több gazdálkodót érinthetnek. Ugyan a teljes jogszabályi komplexum teljes körű

alkalmazása

követelmény,

üzemenként

változhat

a

kölcsönös

megfeleltetés

szempontjából vizsgálandó, az adott gazdálkodót a gyakorlatban is érintő feltételek összessége. Az egyes „nem-megfelelések” következtében alkalmazandó egyedi szankciókat összegezni kell, és a teljes támogatás vonatkozásában kell megállapítani egy redukciós kulcsot. A feltételrendszert Magyarországnak három lépcsőben kell teljesítenie (2004, 2009, 2011). (A kölcsönös megfeleltetés célkitűzései és rendszerfilozófiája, 2007)

2.6 Speciális támogatási esetek

Fontos, hogy - a SAPS/Top-up rendszerrel ellentétben - támogatási jogosultság csak jogosult területtel együtt eredményez támogatást. Mentességként, bizonyos esetben azok a szarvasmarha és juhtartók, akik támogatási referenciával igen, de megfelelő földterülettel nem rendelkeztek terület nélkül is kaphatnak támogatást, amennyiben állatlétszámuk legalább felét megtartják. Ezen támogatási jogosultságokat „speciális feltételektől függő támogatási jogosultságoknak” hívják, hiszen ezek nem tekinthetők a termeléstől teljesen függetlennek, de mégis az SPS rendszer részét képezik. Mivel ezek a támogatási jogosultságok földterülettől függetlenül is aktiválhatók, a normál jogosultságoktól elkülönülten kell őket kezelni. A speciális

támogatási

jogosultságok

igénybevételének

lehetősége

az

új

tagállamok

területnélküli állattartói részére is fennáll. Sajnálatos módon az új „health check” javaslat a rendszer 2009-től történő megszüntetését kezdeményezi. Magyarországnak ugyanakkor határozott érdeke lenne a lehetőség fenntartása.

16

2.7 Földhasználat

Az üzem tulajdonában lévő támogatási jogosultság a kérelmező használatában lévő mezőgazdasági területtel váltható támogatássá. A jogosult területnek legalább a tárgyévi támogatásigénylésre nyitva álló időszak utolsó napján (június 9.) az üzem használatában kell lennie. A jogosult SPS területbe minden mezőgazdasági terület beleértendő, kivéve az erdőket (ebből kivéve a vidékfejlesztés keretében erdősített mezőgazdasági területeket) és a nem mezőgazdasági hasznosítású területeket (a „health check” ezen utóbbi megkötés korlátozott oldására kezdeményezi). Az SPS modellhez kapcsolódó földhasználat tehát alapvetően a szántó, a legelő és az ültetvény. A SAPS-ban megismert „jó környezeti és mezőgazdasági állapotban” tartás követelménye (2. ábra) az SPS-ben is fennáll. A nem élelmezési vagy energetikai célból termesztett fás szárú energiaültetvények kivételt képeznek, vagyis támogatási jogosultságot kaphatnak. A zöldség-gyümölcs termőterülettel és (szőlő) ültetvénnyel az ágazatok 2007. és 2008. évi reformja óta szabadon aktiválható támogatási jogosultság. A minimálisan támogatható terület 1 ha. Az új tagországok esetében az SPS terület tehát a fás szárú energiaültetvények, az erdősített mezőgazdasági területek és a 0,3-ha és 1 ha közötti ültetvények vonatkozásában térnek el a SAPS területtől. (Szentirmay, 2008) Az állandó legelő és a szántó aránya, a 2003. évi referenciaértékhez viszonyítva az előbbi rovására nem változhat, de az állandó legelő erdősíthető. A regionális modellben az egyes tagállamok eltérő támogatást állapíthatnak meg az állandó gyepterületre, de Magyarország szakmai és végrehajtási megfontolásokból nem él ezzel az opcióval. 2. ábra Szántóföldi művelés a HMKÁ betartásának érdekében

17

3. A MAGYAR SPS MODELL

Magyarország 2009-től az úgynevezett regionális hibrid modellt kívánja bevezetni, mely felváltja az eddigi SAPS/Top-up rendszert. A magyar modell fő elveit az alábbiak szerint lehet összefoglalni: A 1782/2003/EK rendelet 71e cikk (1) alapján: „Az új tagállamok regionális szinten alkalmazzák az egységes támogatási rendszert.” Továbbá ugyanezen cikk (2) bekezdése alapján: „Az egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazó új tagállamok (…) egyetlen régiónak tekinthetők.” A Bizottság megerősítette, hogy a „health check” ezt az elvet nem érinti. Az SPS rendszer regionális modelljének alkalmazása keretében a jogosultságok értékét a teljes SPS keretnek az alkalmazás első évében megállapított összes támogatható területre történő vetítésével kapjuk meg. Ez a modell hasonlít leginkább a SAPS rendszerre: a teljes rendelkezésre álló SPS borítékot elosztjuk az összes jogosult földterület nagyságával, és ebből kapjuk meg a jogosultságonkénti támogatási összeget. A regionális modell ugyanúgy átalánytámogatáshoz vezet, mint a SAPS: azaz a jogosultságok értéke kedvezményezettenként meg fog egyezni. A regionális modell a támogatási összegeket az SPS bevezetésének évében fennálló földhasználati viszonyok arányában osztja szét, mert mindenkinek egységes értékű jogosultságot ad, de a jogosultságok számát a bevezetés évének földhasználata szabja meg.

3.1 Támogatási jogosultságok meghatározása az áttérés évében

A támogatási jogosultságokat az alkalmazás első évében osztják ki 2013. évi 100%-os névértéken. A szerzett jogosultságok hektárra vetített értéke üzemenként eltérő, a támogatás lehívása csak jogosult területtel lehetséges. Az SPS első évében kiosztásra kerülő támogatási jogosultság két komponensből áll. Az első komponens az, amely minden, a tárgyévben bejelentkezett a jogosultsági kritériumoknak megfelelő, jogosult területtel rendelkező földhasználót megillet. Ez a regionális komponens. A regionális komponenshez meg kell állapítani az országos SPS regionális támogatási borítékot, amit elosztunk a bejelentkezett hektárszámmal. Ezt a komponenst úgy kell

18

elképzelni, mint a SAPS támogatás „meghosszabbítását” ahol a jogosult terület a SAPS terület az említett különbségekkel. A második komponens pedig az, amellyel differenciálunk, a kiegészítő komponens. A differenciálás objektív módon kerül meghatározásra, mivel az üzemszintű kiegészítő referenciaösszeg a bázisidőszakban az üzem által igénybe vett ágazat és üzem-specifikus támogatásainak arányában kerül felosztásra. A kiegészítő komponenshez meg kell állapítani az országos kiegészítő SPS borítékot, amely az eltérítések összességét tartalmazza. A kiegészítő borítékból - a modell lényegét jelentő – allokációs mechanizmus segítségével egyéni referenciaösszegeket állapítanak meg, azt elosztják a jogosult hektárszámmal, és az így kapott kiegészítő komponenssel növelik meg a regionális komponens értékét. A termelő jogosultságainak száma a 2009. május 15-ig bejelentett hektárszám lesz, a jogosultságok névértékét pedig a (regionális komponens)+(kiegészítő komponens) összeg adja. A kiegészítő komponens az, amely a nemzeti tartalékból kerül kiosztásra, tehát a nemzeti tartalék arányát országos szinten a (kiegészítő boríték)/(SPS keret) + klasszikus tartalék képlet adja. A közösségi szabályozás a SAPS-ról az SPS-re történő áttérés évében nem korlátozza a nemzeti boríték nagyságát, csak azt rögzíti, hogy az elosztást objektív kritériumok alapján kell megvalósítani. A Top-up keretében megvalósított differenciálás „átültetése” logikus, politikailag képviselhető, a közösségi szabályozás elveivel összhangban levő megoldás. A regionális boríték és a kiegészítő boríték összege megegyezik a hagyományos tartalékkal (0-3%) és a termeléshez kapcsolt komponensekkel csökkentett országos SPS borítékkal. Technikailag tehát két tartalékot képezünk: a) a hagyományos tartalékot (nemzeti tartalék); b) pedig a kiegészítő borítékként szolgáló tartalékot (elkülönített nemzeti tartalék). Ezen utóbbi mértéke nagyjából a teljes keret 39 %-a. (Mezőszentgyörgyi, 2008)

19

3.2 Támogatási jogosultságok kiosztása a nemzeti tartalékból

A támogatási jogosultságok termelői szintű elosztásának, termeléstől való elválasztásának következménye, hogy versenyhátrányba hozza a termelésbe újonnan bekapcsolódókat. Ennek enyhítésére, a további szerkezetátalakítás biztosítása érdekében a tagországoknak lehetőségük van arra, hogy az SPS alkalmazása idején támogatási keretük legfeljebb 3%-át (feltehetően a limit eltörlésre kerül) kitevő tartalékot képezzenek, és abból objektív kritériumok alapján támogatási jogosultságot adjanak. Ez a klasszikus nemzeti tartalék: Jogcímei tehát: a) tagországi hatáskörben definiált szerkezetátalakítás; b) jogszabályban rögzített speciális esetek; c) új belépők, fiatal gazdák és jogosultságok konszolidációja. A SPS-re való áttérés évében és a későbbiekben létrehozott nemzeti tartalék nemcsak mértékében tér el egymástól. Az első évben a nemzeti tartalékból kiosztott támogatási jogosultságra nem vonatkozik korlátozás, hiszen azzal egy korábbi gyakorlatot folytatnak eltérő formában. A későbbiekben folyósított többlettámogatási jogosultságokra – mivel azok kiosztása szerkezetátalakítási, hátrányos helyzet mérséklési célból történik – jelenleg 5 éves elidegenítési korlátozás vonatkozik (a „health check” ennek eltörlését javasolja). (www.fvm.hu)

3.3 Az SPS jogosultság menete

Regionális komponens allokálása A gazdaság/üzem a tárgyévben bejelentkezik SPS területtel a rendszerbe, utána rögzítésre kerül jogosultságainak száma és a regionális referenciaösszegének előzetes értéke. Kiegészítő regionális komponens megállapítása Ezzel egyidejűleg bejelentkezik a nemzeti tartalékból allokálandó többletjogosultságra, amit a referencia-időszak támogatásai alapján a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal

20

(MVH) kiszámol. Az adminisztratív és helyszíni ellenőrzések után a jogosultságok száma véglegesítésre kerül. A kiegészítő SPS boríték esetleges maradványát hozzáadják a regionális borítékhoz, és a teljes összeget vetítik az összes jogosult hektárra. (www.mvh.hu)

3.4 Termeléshez kötött jogcímek

Magyarország 2009-től a kötelező jogcímek mellett opcionálisan termeléshez kívánja kötni: -az anyatehén prémium 100%-át; -az anyajuh támogatások 50%-át; -és amennyiben a „health check” keretében a hét dohánytermelő ország javaslata elfogadásra kerül a dohánytámogatás 60%-át. A 69. cikk alapján a hízott bika és az extenzív szarvasmarha támogatások 10%-ának termeléshez kötését kezdeményezzük, melyek minőségi többletkövetelmények teljesítése esetén lenne igénybe vehető. A termeléshez kapcsolt komponens nemzeti kiegészítése egyszerű, minden jogcímet külön egészítünk ki, az EU–15 adott jogcímre vonatkozó támogatásának maximum 30%-ával 200910-ben, 20%-ával 2011-ben és 10%-ával 2012-ben. Ez az anyatehén támogatásnál az alábbiak szerint néz ki: (2. táblázat) 2. táblázat Anyatehén támogatás €/egyed

2009

2010

2011

2012

2013

EU

120

140

160

180

200

Hazai

60

60

40

20

0

A javasolt megoldás összhangban van a Bizottság által 2007 januárjában ismertetett Topup iránymutatás-kiegészítés c. munkadokumentumával. (Szentirmay, 2008)

21

3.5 Az SPS rendszer bevezetésének okai

A 2009. évi bevezetés nem uniós kötelezettségből, hanem tudatos érdekek alapján, nemzeti gazdaságpolitikai érdekből történik (3. ábra). A rendszer számos előnye közül a legfontosabbak: 3. ábra SPS bevezetés 2009-ben

a) A rendszer stabilizálja a jelenlegi üzemgazdasági és földhasználati struktúrát, azaz előnyös annak a 200 ezer üzemnek, akik a közvetlen támogatás (SAPS/Top-up) rendszerben a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivataltól támogatást igényeltek, vagyis ma a magyar mezőgazdasági termelés „gerincét” adják. Előnyös számukra azért, mert középtávra kiszámíthatóvá teszi a támogatások alakulását, a termelés finanszírozását, ezáltal stabilizálja gazdálkodásukat. A 2009 végén kiállításra kerülő támogatási határozat a teljes időszak várható uniós forrásait feltünteti. b) Az SPS bevezetése leegyszerűsíti a támogatások igénylését, nyilvántartását és kifizetését, hiszen az eddig elkülönített támogatási jogcímek és a hozzájuk szükségesnek ítélt egyedi

22

feltételek teljesítésének vizsgálatára nincs szükség. Az üzem az év egy meghatározott részében egy összegben kapja meg a számára kiszámított támogatást. A gazdálkodó ezzel az összeggel biztosan számíthat, mely gazdálkodásának biztonságát és ezen keresztül versenyképességét is növeli. A rendszer már középtávon is költségmegtakarítást eredményez. c) A rendszer jelentős előnye a jelenlegi SAPS-szal szemben, hogy fékezi a gazdasági szempontból értéktelen, rossz minőségű mezőgazdasági földek rendszerbe való felvételét, fékezi a spekulációt. Az eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy évről-évre több tízezer hektár termelésre alkalmatlan terület kerül be a SAPS rendszerbe, ami viszont azzal a nem kívánatos hatással jár, hogy az egy egységre jutó támogatás összege fokozatosan csökken, rontva ezzel a valóban versenyképes mezőgazdasági termelők jövedelmi viszonyait. Azáltal, hogy az évről évre növekvő fajlagos támogatás kellő ösztönzőt biztosít pótlólagos területek bevonására, nemcsak ágazaton kívüli spekulatív jövedelmek keletkeznek, hanem a felosztható támogatás változatlansága okán az ágazatban hasznosuló támogatás csökken. d) Az áttérés fogyasztói, társadalmi érdekeket is szolgál. Alapkérdés tehát, hogy a támogatások

a

versenyképesség

növelése

mellett,

a

biztonságos

élelmiszerellátás

megteremtésére, az olcsóbb magyar élelmiszerek előállítására irányulnak. A magyar agrárpolitika legnagyobb érdekcsoportja, amelyet a mezőgazdasági politikánknak szolgálni kell, a 10 millió magyar élelmiszerfogyasztó érdeke, akit megfizethető, egészséges és biztonságos termékkel kell ellátni. A hazai árutermelő gazdaságok fokozott támogatása egyben az import élelmiszerek visszaszorításának egy indirekt eszköze. A társadalom szempontjából további fontos elem, hogy a támogatásért „cserébe” a gazdálkodónak egészséges termékeket kell úgy előállítania, hogy közben a környezetet sem károsítja. A támogatás

feltétele

19

környezetvédelmi,

állatjóléti

és

élelmiszerhigiéniai

előírás

maradéktalan betartása. e) Az európai agrárpolitikai rendszer alapvetően földbérleti rendszer. Magyarország földbérleti rendszerében dominál az éves, esetleg kisebb részben a középtávú elem, hosszú távú tíz-ötvenéves konstrukciók ritkák. A gazdálkodói kockázatvállalás, a különböző bevezetések

megalapozása,

az

üzleti

előkészítések

egy

stabilabb,

biztonságosabb

földhasználati rendszert kívánnának meg. Komoly üzleti, fejlesztési döntéseket a mezőgazdaságban tíz-húszéves időszakra kell meghozni, ennek feltétele egy stabil földbérleti rendszer. Ellenkező esetben a magyar mezőgazdaság fejlesztési esélye csökken, a régi 23

tagállamokhoz képest a lemaradás növekedhet. Az ÚMVP, AVOP, NVT, SAPARD uniós agrárgazdasági programok jelentős beruházási lehetőségeket jelentettek és jelentenek az ágazat számára, melyek elvárt hasznosulását nagyban segíti az SPS. f) Az SPS jövedelem kiegészítést biztosít mintegy 1 millió magyar földtulajdonosnak, akik nem kívánnak termelni. Az agrárpolitikának szavatolnia kell, hogy a magyar földtulajdonosok használatba adott földtőkéjük után földtőke jövedelmet élvezhessenek. Ennek eszköze a földbérleti díj. Az SPS kiszámíthatóbb bérleti díjakat tesz lehetővé, mint a SAPS rendszer, mely akár több éven keresztül is tervezhető jövedelmet eredményez. g) A rendszer a földhasználók és földtulajdonosok értelmes megegyezésére épül, mert a támogatási jogosultság föld nélkül alig ér valamit, míg a föld jogosultság nélkül sem olyan értékes. A két vagyonelem feltételezi, „keresi” egymást. A kettő együtt egy egész. A két „fél” egymásra utaltsága várhatóan gyengíti azt a jelenlegi káros társadalmi szembenállást, mely abból a feltételezésből indul ki, hogy földtulajdonos és földhasználó csak egymás rovására képes saját gazdasági érdekeit érvényesíteni. h) Az SPS bevezetése a piaci igényekhez jobban alkalmazkodó gazdálkodási szerkezet ösztönzésén keresztül a szűkös termelési tényezők racionálisabb felhasználását, és ezáltal a hatékonyságot is ösztönzi. A termelés szerkezete jobban követi a területi és földrajzi adottságainkat, az átállást egyenlőre elhalasztó új tagországokkal szemben jelentős versenyelőnyt biztosít. (www.fvm.hu)

24

3.5.1 Miért 2009?

A 2009. évi bevezetés azért célszerű és megalapozott, mert ötéves SAPS/Top-up gyakorlat után egy újabb ötéves változatlan szabályú SPS gyakorlatot kíván meghonosítani. A 1782/2003/EK tanácsi rendelet a bevezetésre jogi lehetőséget teremt. A régi tagállamok, továbbá Szlovénia és Málta az SPS rendszert alkalmazzák. Az Európai Tanács jogszabályalkotó gyakorlata ebből a rendszerből kiindulva fejleszti tovább az uniós szabályozást. A különböző ágazati reformok (cukor, dohány, szőlő- bor, zöldség-gyümölcs stb.) mind az SPS rendszer jogi lehetőségeire épülve születtek. Azok az országok, amelyek SAPS-ban maradnak, egy sor reformintézkedést ezekben az ágazatokban nem tudnak ágazatspecifikusan bevezetni. Fontos, hogy a mostani ún. „health check” javaslat reformjai is az SPS keretei között nyernek elsősorban értelmet. Az SPS rendszer egyik fontos elosztási elve, hogy az átállás szerint a bázisidőszak Top-up támogatásainak elvesztését ellentételezi európai pénzekkel. Minél később vezetjük be a rendszert, a Top-up relatív súlya a pénzügyi borítékon belül annál kisebb. Mind gazdasági, mind társadalmi, mind pedig intézményi-végrehajtási szempontból SPS rendszer 2009. évi bevezetése az adott körülmények között optimális megoldásnak tűnik, mivel ez az utolsó olyan év, amikor ezt az átállást még érdemes megtenni. 2011-ben a jelenlegi uniós jogszabályok szerint, és a Koppenhágai Megállapodás értelmében a mezőgazdasági földpiacot fel kell szabadítanunk. Mezőgazdasági földet vásárolhatnak külföldi magán és jogi személyek egyaránt. A 2011-es földpiaci nyitási kényszer miatt célszerűbb a jogosultságok 2009-ben történő kiosztása, hiszen a földet vásárolni kívánó külföldi magán és jogi személyek számára a földet a jogosultsággal együtt kellene megvásárolni. A vagyoni értékű jog értéknövelő tényező, beépül a föld, az üzem árába is, így az újonnan belépni kívánó külföldi befektetők már egy magasabb belépési korláttal szembesülnek. 2010 pedig a parlamenti választások éve lesz, amikor ilyen rendszer bevezetésére már nincs a kormányoknak kellő figyelmük. A be nem vezetés következményei: a SAPS alkalmazása 2013-ig.

25

3.6 A be nem vezetés következményei: a SAPS alkalmazása 2013-ig

A jelenlegi rendszer SAPS/Top-up (2004-2008) elérte lehetőségei maximumát már 2009től meghaladottá válik. (4. ábra, ill. 5. ábra) 4. ábra A SAPS rendszer maradása 2013-ig

5. ábra Összehasonlítás

26

2007-től az EU szabályok szerint kötelezően meg kellett változtatnunk az addig alkalmazott Top-up rendszert. 2007-ben járt le az az átmeneti időszak, amikor a régi tagállamoknak már teljes egészében az SPS rendszert kellett alkalmazniuk. Az új rendszerhez az új tagállamoknak is alkalmazkodniuk kellett, ezért egyes jogcímeknél a támogatást szintén kötelezően el kellett választanunk a termeléstől. A 2004-2006. között alkalmazott több borítékos, bonyolult Top-up rendszert azért vezettük be, hogy a SAPS mellett az állattenyésztési ágazatoknak és néhány nagy élőmunkaerő igényű ágazatnak (pl. dohány) a régi EU-s standard rendszerhez hasonló kiegészítő támogatást tudjunk nyújtani. A megváltozott helyzetben két választási lehetősége volt Magyarországnak: a) a SAPS-hoz társfinanszírozási formában adja a kötelezően elválasztandó támogatások keretét vagy; b) történelmi bázist hoz létre egy meghatározott referencia-időszak figyelembe vételével. c) Világosan látni kell azonban, hogy a SAPS rendszer további folytatása és a részben bázis alapú Top-up rendszer milyen következményekkel járna. d) 2009-ben még alkalmazhatnánk a max. 30%-kal történő Top-up kiegészítést, ekkor érjük el a Top-up-pal együtt a régi tagállamok 90%-os szintjét (60+30%). e) Mivel a SAPS nemzeti pénzügyi felső határ már évenként jelentős mértékben nő, a Top-up számítás módszertana következtében az állattámogatásoknál az országos kvótához rendelt SAPS területre eső fajlagosan magas támogatás levonás után egyes ágazatokban (főként az anyajuh-támogatást, tejtámogatást érintően) már csökkenne a nyújtható Top-up. f) Ha a „health check” nyomán érvénybe lépő emelt moduláció hatályba lép, akkor a régi tagállamokban már 2010-ben a közvetlen támogatási keret 9%-át kell átcsoportosítani vidékfejlesztésre, vagyis az EU 15-ben a közvetlen támogatások szintje 91%-on lesz, tehát bizonyosan az új tagállamok sem egészíthetik ki a Top-up-ot az akkorra esedékes 100%-ig. Ez azt jelenti számunkra, hogy a SAPS területalapú támogatás ugyan nőni fog, de a Top-up kiegészítés már egyértelmű csökkenést mutatna.

27

g) 2012-re a Top-up teljesen megszűnne. Magyarország ekkor gyakorlatilag csak SAPS támogatást nyújthatna, és az ekkorra esedékes EU forrású 90%-os szint 3%-át már kötelezően vidékfejlesztési célokra kell átcsoportosítani. Vagyis 2012-ben már csak területalapon adható támogatás, melyet az EU 15-ök támogatási szintjének 87%-án befagyasztanak. h) Ha további jogcímeknél is megtörténik a kötelező termeléstől elválasztás, akkor 20102012 között a magyar állattenyésztés drasztikus leépülésével kell számolnunk, hiszen a támogatások azon termelőkhöz jutnak el, akik esetleg csak a kölcsönös megfeleltetési követelményeknek tesznek eleget, de nem feltétlenül folytatnak intenzív termelést. i) A SAPS alkalmazása esetén nincs mód ún. nemzeti tartalék képzésére és az új belépők helyzete sem rendezett. A termelés ösztönzése és az agrárágazatban időszerű generációváltás megvalósítása érdekében azonban ezt a kérdést is meg kell oldani. (House of Commons, 2007)

28

4. KÖLCSÖNÖS MEGFELELTETÉSI RENDSZER (CROSS COMPLIANCE)

4.1 Mi a kölcsönös megfeleltetés?

A közös agrárpolitika (KAP) 2003. évi reformja jelentős változásokat hozott a közvetlen kifizetések terén. Ez alatt nem csupán a szétválasztás (decoupling) továbbvitelét és az egységes gazdaságtámogatás (SPS) kialakítását értjük, hanem a közvetlen kifizetések környezetvédelmi és egyéb feltételekhez való kötését is. Ez utóbbit nevezzük kölcsönös megfeleltetésnek (továbbiakban KM). A közösségi jog, azon belül is a mezőgazdasági jog teremtette fogalom, amelynek az angolban cross compliance (szó szerint: keresztmegfelelés), a franciában conditionnalité (szó szerint: feltételesség) a megfelelője. Első megközelítésben a KM egy motiváló rendszer. Nem tesz mást, mint a közvetlen kifizetések kedvezményezettjeként nyilvántartott mezőgazdasági termelőket ösztönzi arra, hogy a tevékenységükre vonatkozó különböző szabályokat (környezetvédelmi, állatjelölési, állatvédelmi, stb.) betartsák. Ezek a szabályok korábban alkotott, a KM-től függetlenül létező (EU-s és nemzeti) jogforrásokban vannak lefektetve, tehát azoknak a kikényszerítésére – a KM-től függetlenül – megvannak a megfelelő eszközök. (R. Jongeneel, F. Brouver, M. Farmer, K. de Roest, X. Poux, G. Fox, A. Meister, Z. Karaczun, J. Winsten, C. Ortéga, 2007) Technikailag a KM egyszerre jelent: - egy előírás-gyűjteményt; - egy szankcionálási rendszert (támogatáscsökkentés) és - egy ellenőrzési végrehajtási gyakorlatot. Jogalapját a Tanács 1782/2003/EK rendelete képezi. A KM két nagy részből áll össze: a.) Jogszabályban Foglalt Gazdálkodási Követelmények (JFGK) – a Tanács 1782/2003/EK rendelete III. melléklete alapján. Közvetlen hatályú (zömében nem a közösségi mezőgazdasági jog részét képező) közösségi rendeletek és a nemzeti jogba már korábban átültetett irányelvek bizonyos cikkeinek gyűjteménye, amelyek kifejezetten a gazdálkodásra vonatkoznak.

29

b.) Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot előírásai (HMKÁ) – a Tanács 1782/2003/EK rendelete IV. melléklete alapján. Tagállamok határozzák meg a melléklet alapján. A magyar közigazgatási gyakorlatban elterjedt és hivatalos megnevezés („kölcsönös megfeleltetés”) a 1782/2003/EK tanácsi rendelet magyar nyelvű változatában szerepel. Ettől függetlenül az elmúlt években találkozhattunk olyan elnevezésekkel is, mint pl.: „keresztmegfelelés”,

„keresztmegfeleltetés”,

„keresztirányú

megfeleltetés”,

„kapcsolt

előírások” vagy éppen „feltételesség”, amelyek szintén a KM rendszerére utaltak. Meg kell említeni, hogy a „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” (HMKÁ) kifejezés alapja a 4/2004 FVM rendelet. A vonatkozó közösségi jogszabály (1782/2003/EK) magyar fordításában „Jó Mezőgazdasági és Ökológiai Állapot” szerepel, ám a magyarországi szakmai köztudatban a 2004-es FVM rendelet miatt a HMKÁ immár 4 éve elterjedt és általánosan elfogadott. A KM-t (egész pontosan a JFGK-kat) a régi tagállamokban (EU-15) 2005-ben kezdték bevezetni, és a hároméves bevezetési időszak (2005-2006-2007) után 2007-ben már az összes követelményt és előírást rendszeresen ellenőrzik a gazdálkodóknál. A 2004-ben csatlakozott új tagállamokban (EU-10) a bevezetés 2009-ben kezdődik. Ez azt jelenti, hogy 2011-ben válnak teljes körűvé a KM ellenőrzések.

4.2 A kölcsönös megfeleltetés meghatározása

Mi a kölcsönös megfeleltetés? A fogalom meghatározására azért van szükség, mert maga a név: „kölcsönös megfeleltetés” kevéssé árulkodik a jelentés lényegéről, sőt, még kissé félrevezető is lehet (a magyar kifejezés az angol változat szó szerinti, talán nem túl szerencsés fordításával alakult ki). Első megközelítésben meg kell vizsgálni, mit mond a vonatkozó jogszabály, a Közös Mezőgazdasági Politika 2003. évi reformját kodifikáló 1782/2003/EK tanácsi rendelet (preambulum 2. pontja): „A közvetlen támogatás teljes kifizetését a mezőgazdasági földterülettel, a mezőgazdasági termeléssel és tevékenységekkel kapcsolatos szabályok betartásához kell kötni. E szabályok célja a környezetre, az élelmiszer-biztonságra, az állategészségügyre és az állatok kíméletére,

30

valamint a mezőgazdasági földterület jó mezőgazdasági és ökológiai állapotára vonatkozó alapvető előírásoknak a közös piacszervezés keretébe való beillesztése. Ezen alapvető előírások be nem tartása esetén a tagállamoknak arányos, objektív és a progresszivitás elvén alapuló ismérvek szerint részben vagy egészben vissza kell vonniuk a közvetlen támogatást. (…)” Mindebből elsőre az szűrhető le, hogy a KM nem más, mint egy feltételrendszer, amelynek előírásait be kell tartania a Közös Mezőgazdasági Politika potenciális kedvezményezettjeinek ahhoz, hogy hozzájuthassanak a támogatásaik teljes összegéhez. Amennyiben nem tartják be a követelményeket, úgy a támogatási összeget csökkentik, szélsőséges esetben teljes egészében törlik. Intézményi, végrehajtási szempontból a KM-nek három eleme van: •

Előírás rendszer

•

Ellenőrzési rendszer

•

Szankció rendszer

Az

előírás rendszer

tartalmazza

a

környezetre,

az

élelmiszer-biztonságra,

az

állategészségügyre és az állatok kíméletére, valamint a mezőgazdasági földterület jó mezőgazdasági és ökológiai állapotára vonatkozó követelmények és előírások összességét. Mindezen szabályok betartását ellenőrizni kell: az ellenőrzési rendszer tömöríti azokat az ellenőrzési elemeket – az ellenőrzésre szánt ügyfelek kijelölésétől az ellenőrzés eredményeinek kiértékeléséig – amelyeket a vonatkozó közösségi jogszabályok végrehajtani rendelnek. A szankciórendszer pedig az ellenőrzés eredményei alapján, a közösségi jogszabályokban meghatározott módon kalkulálja a potenciális levonás mértékét. Sajnálatos módon esetenként lehet találkozni a KM egy pontatlan, helytelen meghatározásával is: „A kölcsönös megfeleltetés nem más, mint a mezőgazdasági támogatások elnyerésének új feltételrendszere”. A mondat több szempontból sem fedi a valóságot. (A kölcsönös megfeleltetés általános keretrendszere, 2008) A KM feltételrendszere két nagy részre osztható fel: •

a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ) fenntartására vonatkozó előírások

31

•

illetve

a

Jogszabályban

Foglalt

Gazdálkodási

Követelmények

(JFGK)

követelményeinek összességére. A HMKÁ előírásokról a 1782/2003/EK rendelet 4. melléklete ad tájékoztatást, ám azok pontos meghatározását tagállami szinten kell elvégezni. A hazai HMKÁ előírásokat a 4/2004. FVM rendelet tartalmazza. (az előírások átalakítása, illetve új FVM rendelet kiadása folyamatban van, azaz a HMKÁ előírások a 2008. évben módosulni fognak)! A HMKÁ előírásait Magyarországon 2004-től, az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk óta folyamatosan alkalmazzuk a mezőgazdasági támogatások vonatkozásában. Azt is lehet mondani, hogy Magyarországon tulajdonképpen már bevezetésre került a KM, annak feltételei egyelőre azonban a HMKÁ előírásaira korlátozódnak (erre ugyanis a közösségi jogszabályi háttér lehetőséget ad). Mindezek által belátható, hogy a HMKÁ előírásai egyáltalán nem újak, a csatlakozás óta érvényesek és betartandók egyes mezőgazdasági támogatások igénylése során. A Jogszabályban Foglalt Gazdálkodási Követelményeket a 1782/2003/EK rendelet 3. melléklete tömöríti. Összesen 19 darab közösségi rendelet és irányelv egyes rendelkezéseit tartalmazza, a környezetvédelem, élelmiszer-biztonság, állategészségügy és állatvédelem területeiről. Ezeket a jogszabályokat Magyarország legkésőbb a csatlakozáskor átvette, azaz betartásuk 2004-től kezdve kötelező. Tehát a JFGK követelmények sem újak, ma is hatályosak és betartandók, teljesülésüket az illetékes hatósági szervezetek ma is ellenőrzik. A KM bevezetésének egyetlen új eleme legfeljebb az, hogy ha valaki ezen előírásokat nem tartja be, akkor nem csak hatósági bírság veszélyével számolhat, hanem azzal is, hogy a mezőgazdasági támogatási összegét is csökkenteni fogják. (Ez a megközelítés már tisztább képet mutat a „kölcsönös megfeleltetésről”: gyakorlatilag a közösségi joganyag környezetvédelemi, élelmiszer-biztonsági, állategészségügyi és állatvédelemi szabályainak, illetve a mezőgazdasági támogatások odaítéléséről, egymáshoz közelítéséről, egymásnak való megfeleltetéséről van szó). Összességében hogyan lehetne definiálni a kölcsönös megfeleltetést? A kölcsönös megfeleltetés az egyes közösségi mezőgazdasági támogatások teljes összegéhez való hozzájutáshoz betartandó előírások és követelmények összessége, illetve az ezekhez kapcsolódó ellenőrzési és szankciórendszer.

32

4.3 Történelmi előzmények

A KM pontos neve: „kötelező kölcsönös megfeleltetés”. A hangsúly a történeti megközelítés esetében a „kötelező” szón van. Ez azt jelenti, hogy az EU életében korábban már létezett a KM fogalma, de az nem működött kötelező jelleggel. Először az 1992-es MacSharry reformban (azaz már 16 évvel ezelőtt!), majd az Agenda 2000-ben jelent meg önkéntes jelleggel. A lehetőséggel élt pl.: Dánia, Hollandia, Franciaország. A korábbi önkéntes KM rendszerek nem terjednek ki a rendszer egészére. Könnyen összemosódnak az egyéb önkéntes, (és ezért többnyire támogatott) többlet-kötelezettséggel járó termelési rendszer gyakorlatával, mint amilyenek a különböző agrár-környezetvédelmi támogatási

formák

vagy

a

minőségtanúsító

rendszerekben

való

részvétel.

(www.mgszh.gov.hu)

4.4 A kölcsönös megfeleltetés bevezetése

Bár előzményei már korábban is léteztek, a KM rendszere az Európai Unió Közös Mezőgazdasági Politikájának 2003. évi reformja során jött létre. Az Unió Tagállamai elsősorban azzal a céllal hívták életre, hogy a mezőgazdasági termelés fenntartható jellegét erősítsék, illetve a Közös Mezőgazdasági Politika társadalmi elfogadottságát növeljék azon európai adófizetők körében, akik nem részesülnek közösségi mezőgazdasági támogatásból. A KM szabályrendszerét az Unió 2004. előtt csatlakozott tagállamainak már be kellett vezetniük, és azokat teljes körűen alkalmazzák is a mezőgazdasági támogatások kiosztásának folyamatában. A 2004-ben csatlakozott országok nagy többségének, köztük Magyarországnak is a KM-i rendszer teljes bevezetését a 2009. évtől fokozatosan rendeli bevezetni a vonatkozó közösségi jogszabály.

4.5 A kölcsönös megfeleltetés alapfilozófiája

A

KM

alapelve

a

fenntarthatóság

elősegítése.

Nyilvánvaló,

hogy

a

KM

követelményrendszerét adó jogszabályok alanyi hatálya nem csupán a gazdálkodókat fedi le. Viszont azt is ki kell emelni, hogy a szóban forgó jogszabályoknak csupán bizonyos elemei kerültek bele a KM konkrét követelményrendszerébe. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a

33

horizontális

érvényű

környezetvédelmi,

élelmiszer-biztonsági,

stb.

szabályozásokból

kiemeltek részeket, amelyek kifejezetten a gazdálkodásra (farm level) vonatkoznak, s ezeket a KM (mint a motiváció, vagy a kikényszerítés segédeszköze) segítségével próbálják mindinkább érvényre juttatni – a fenntarthatóság jegyében. (6. ábra) 6. ábra A kölcsönös megfeleltetés fenntartása, előnyei és költségei Betartás kikényszerítése (Enforcement) Társadalmi (Public) Hatósági bírság (Legal Sanctioning)

Kölcsönös Megfeleltetés (Cross Compliance)

Előnyök (Benefits) Egyéni (Private)

JFGK-k és HMKÁ előírások (SMR or GAEC Standard)

Érintett gazdálkodó (Affected Farmer)

Megfelelés (Compliance)

Költségek (Costs) Nettó költségek (Net Costs)

Forrás: LEI (Hága, Hollandia) Compliance with mandatory standards in agriculture – A comparative approach of the EU vis-á-vis the United States, Canada and New Zealand című tanulmánya (2007)

A gazdálkodó által betartandó követelmények (SMR or GAEC standard – JFGK-k és HMKÁ előírások) kikényszerítése (enforcement) elsősorban tehát nem a kölcsönös megfeleltetés feladata. A szóban forgó követelmények egyrészt a kötelező KM megjelenése előtt már léteztek és alkalmazni kellett őket, másrészt megvannak a saját, jogszabály által biztosított kikényszerítő eszközeik (hatósági bírság és egyéb jogi következmények – legal sanctioning). Mint azt az ábra is mutatja, a KM „rásegít” a kikényszerítés egyéb eszközeire. A megfelelés (compliance) mértéke tehát remélhetőleg emelkedni fog a KM bevezetésével, de az előírásokat a KM nélkül is be kell tartani. Az előírások betartásából eredő költségek (costs, ill. net costs) akkor is felmerülnének, ha nem létezne a KM. Az viszont bizonyos, hogy az élvezett előnyök (benefits), legyen az társadalmi (public) vagy

34

egyéni (private), magasabb szintre emelkednek a KM figyelemfelhívó, tudatosságot elősegítő és motiváló ereje miatt. Az előbbiekből látható, hogy helytelen az a szemlélet, miszerint a KM bevezetése miatt kell számos gazdálkodónak komoly beruházásokat eszközölnie állattartó telepén vagy földjein. Tény, hogy a KM miatt felszínre kerültek korábban kevésbé tudatosult jogszabályok, de mégis, miben rejlik a KM valódi motiváló ereje? A KM valódi motiváló ereje abban rejlik, hogy: - rendszeres (helyszíni) ellenőrzés tárgyává tesz olyan követelményeket és előírásokat, amelyeket korábban legfeljebb bejelentések alapján vagy egyéb módon ellenőriztek; - a jogsértés (meg nem felelés) következménye nem csupán az eddig ismert hatósági bírság, hanem bizonyos mértékű támogatáscsökkentés; - a – külön erre a célra létrehozandó – mezőgazdasági szaktanácsadó rendszeren keresztül a gazdálkodók nem csak a betartandó követelményekről és előírásokról értesülnek, hanem elméleti segítséget is kapnak ahhoz, hogy gazdaságuk minden szempontból kielégítse a KM keretében ellenőrzött elvárásokat. Tekintsük át röviden, hogy a KM hogyan viszonyul a már ismert egyéb, a gazdálkodói társadalmat érintő ellenőrzési rendszerekhez: - hatósági ellenőrzések: a közösségi és nemzeti jogszabályok által meghatározott jogok és kötelezettségek rendszerében a környezetvédelem, az élelmiszer-biztonság, az állatjelölés vagy az állatvédelem területén minden országban – így hazánkban is – rendszeresen vagy egyéb jelleggel végeznek ellenőrzéseket az ún. hatáskörrel rendelkező hatóságok. Ezek állami szervek, amelyek a törvények és rendeletek betartását felügyelik. A KM ezen ellenőrzésekhez áll a legközelebb: ezen jogszabályok betartására ösztönöz, és gyakorlatilag ezek a hatóságok végzik a KM ellenőrzéseket is a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatallal együttműködve. - agrár-környezetvédelmi intézkedések (vidékfejlesztési támogatások): az EMVA 2. tengelyből finanszírozott agrár-környezetvédelmi programok kedvezményezettjei többlet-kötelezettséget vállalnak gazdálkodásukban azért, hogy olyan externáliákat állítsanak elő, amelyek a társadalom számára hasznosak (élővilág sokszínűsége, védett fajok életterének tiszteletben tartása a gazdálkodás hatékonyságának rovására, stb.), de 35

azokat a fogyasztók nem tudják (vagy nem akarják) piaci alapon kompenzálni a gazdálkodó felé. Ezért ezekért az externáliákért az állam (jelen esetben az EU és az állam közösen) nyújt kompenzációt többlettámogatás formájában. Aki ilyen típusú támogatást vesz igénybe, annál egyrészt ellenőrzi a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal a többlettámogatás feltételéül vállalt kötelezettségek teljesülését, másrészt KM ellenőrzésre is számíthatnak. Egyes tagállamokban van rá példa, hogy az ilyen programokban való részvétel bizonyos KM követelmények és/vagy előírások automatikus teljesülését jelenti. - tanúsító rendszerek és védjegyek: a tanúsító rendszerek és a hozzájuk kapcsolódó védjegyek alapvetően kereskedelmi célokat szolgálnak. Függetlenül attól, hogy minőségi (ISO, Kiváló Magyar Élelmiszer, stb.), környezeti (bio, öko, integrált, stb.) vagy szolidaritási (fair trade, gyermekmunka ellenes, stb.) előnyt jelentenek. Közös jellemzőik, hogy: független harmadik szervezet végzi a tanúsítást, a termelő bízza meg a tanúsítót abban a reményben, hogy a megfelelésből és a tanúsítási eljárásból adódó többletköltségeinél nagyobb felárat tud érvényesíteni az értékesítésnél, valamint a termelő (esetenként a kereskedő) erőfeszítéseit közvetlenül a fogyasztó kompenzálja az áron keresztül. A KM alapvető célkitűzései ehhez hasonlóak, hiszen a mezőgazdasági termékek fogyasztói igényeknek történő megfeleltetése ilyen. További kapcsolat a KM és a tanúsító rendszerek között, hogy több EU tagállam szorgalmazza a tanúsító rendszerek integrálását a KM-be: bizonyos ellenőrzéseket váltson ki, ha valaki részt vesz a szóban forgó vagy hasonló tanúsító rendszerben. (Begsteiger, Kissler, Pichler, 2007)

4.6 A kölcsönös megfeleltetés célkitűzései

A KM vezérlő elve a fenntarthatóság elősegítése a meglévő szabályozás jobb betartásán keresztül. A KM politikai célja az európai mezőgazdasági támogatások társadalmi (adófizetői) és nemzetközi (WTO) elismertségének javítása. A KM célja nem a szankcionálás, hanem a gazdálkodók ismereteinek és tudatosságának erősítése a velük szemben támasztott szakmai és társadalmi elvárásoknak megfelelően. A szükséges ismeretek elsajátításában a gazdálkodó nem marad egyedül: a kötelező KM mellé az EU megteremtette a jogi kereteit egy olyan mezőgazdasági tanácsadó rendszernek (Farm

36

Advisory System) is, amelynek legfőbb célja a KM követelmények és a megfeleléshez szükséges ismeretek eljuttatása a gazdálkodókhoz. A KM a gyakorlatban a tanácsi rendelet által kijelölt szakmai követelménycsoportok gazdálkodói szintű betartását és betartatását jelenti. Fontos megjegyezni, hogy a vonatkozó közösségi jogszabályok jelentős része nem a mezőgazdasági joghoz tartozik, hanem a KM révén közvetve képezi részét annak (a tanácsi rendelet III. mellékletében). Azt is fontos megjegyezni, hogy a KM rendszerébe tartozó közösségi jogszabályok között szép számmal vannak irányelvek is (tehát nem csak közvetlen hatályú rendeletek). Ez azt jelenti, hogy a nemzeti jogrendbe való átültetés módjának viszonylagos szabadsága következtében, jelentős eltérések lehetnek a konkrét nemzeti szintű követelmények tekintetében. A KM ennek ellenére egységes követelményrendszert állít be, mégpedig úgy, hogy meghatározza a közösségi jogban foglalt minimumkövetelményeket, és igyekszik kiiktatni a nemzeti hatáskörben esetlegesen megállapított szélsőséges értékeket. Továbbá egységes szabályokat fogalmaz meg az ellenőrzésre és a szankcionálásra is. Erre azért van szükség, mert a KM egy közös politika integráns része, és mert az egységes piacon indokolatlan versenyhátrányt vagy –előnyt jelentene, ha a különböző tagállamok gazdálkodói a támogatási összeg tekintetében túlzottan nagy eltérésekre számíthatnának a tagállami jogrend szigora vagy puhasága miatt. Fontos szempont volt az is, hogy alapvetően meglévő ellenőrzési sémákat és azok eredményeit kell integrálni az IIER-be, s így azonnal áttekinthető, hogy melyik kedvezményezett gazdálkodó nem tartja be maradéktalanul a gazdálkodásra vonatkozó szakmai követelményeket. A tapasztalat mégis az, hogy tulajdonképpen nagy kihívás a tagállamok hatóságainak a KM ellenőrzések megszervezése, lebonyolítása és eredményeinek összevezetése a támogatási adatbázissal. Mindez jelentős anyagi áldozatokat követel a tagállamoktól. Szintén teher és kihívás a gazdálkodók felé történő kommunikáció, ill. a rendszer elfogadtatása a gazdálkodókkal. Egyre sűrűbben felmerülő elvi és működési kérdés, hogy indokolt-e a kettős szankcionálás a gazdálkodók esetében. Megoldási javaslatként az Európai Parlament azt javasolta, hogy azok

a

gazdálkodók,

akiket

KM-szankcióval

(támogatáscsökkentéssel)

sújtanak,

mentesüljenek a hatósági bírság fizetése alól ugyanazon vétség esetében. (Madarász, 2008) 37

4.7 A kölcsönös megfeleltetés bevezetésének lehetséges előnyei

A KM a legtöbb régi tagállamban jó lehetőséget nyújtott arra, hogy a szakigazgatás több szempontból „közelebb kerüljön” a gazdálkodókhoz. Javult a párbeszéd hatóság és gazdálkodó között, ill. javult a hivatalok együttműködési gyakorlata. Fontos, hogy a KM a növekvő szankcionálás helyett a megelőzésre helyezi a hangsúlyt (fokozatos bevezetés, képzés, de minimális, kisebb jelentőségű jogsértések, stb.). Hazánkban ezt a tényezőt fokozottan kívánják érvényesíteni az átalakult hatósági rend vonatkozásában. A KM segítségével társadalmilag hasznos externáliákat állítanak elő egész Európában a gazdálkodók. Ezekből az előnyökből végső soron maguk a gazdálkodók is részesülnek, mint fogyasztók. Jelenleg több tudományos műhely foglalkozik annak lehetőségeivel, hogy hogyan lehetne a KM teremtette előnyöket hatékonyabban kommunikálni a fogyasztók felé. Más szóval, hogyan lehetne a KM követelményeket és ellenőrzéseket egyfajta tanúsításként használni és védjeggyel társítani, tehát kereskedelmi előnyt kovácsolni belőle. A KM nem csupán megszorításokat jelent. A követelmények nagy része egybevág a gazdálkodói racionalitással, az ésszerű gazdálkodással akár rövidtávon is (pl.: állatbetegségek, tartási körülmények és a hozam kapcsolata, stb.). A mezőgazdasági tevékenységre vonatkozó szabályok ismerete és betartása ráadásul „megmentheti” a gazdálkodót a rendes hatósági ellenőrzés során elszenvedhető büntetésektől. (A kölcsönös megfeleltetés célkitűzései és rendszerfilozófiája, 2007) Ne feledjük!: a döntés joga a gazdálkodóé. Eldöntheti, hogy egyáltalán vesz-e igénybe közvetlen kifizetést. Amennyiben igényel közvetlen kifizetést, még mindig mérlegelhet azáltal, hogy bizonyos követelményeket/előírásokat nem tart be, s ezzel vállalja annak kockázatát, hogy támogatását emiatt csökkentik. De szögezzük le azt is, hogy az előírások és követelmények be nem tartása akkor is bírsággal (vagy egyéb jogkövetkezménnyel) sújtandó hatóságilag, ha nem igényel közvetlen kifizetést.

38

4.8 A Jogszabályban Foglalt Gazdálkodási Követelmények (JFGK)

A 1782/2003/EK rendelet 3. melléklete tartalmazza a Jogszabályban Foglalt Gazdálkodási Követelményeket (JFGK). Az összesen 19 közösségi rendelet és irányelv egyes rendelkezései a környezetvédelem, az élelmiszer-biztonság, az állategészségügy és állatvédelem területeit érintik. Ezt egészíti ki – mintegy 20. JFGK-ként – a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ) betartására vonatkozó szabályozás, melyet a 4. melléklet tartalmaz. E jogszabályok Magyarországon a csatlakozás időpontjától élnek, tehát betartásuk 2004-től kötelező. Ebből következően a követelmények nem újak, ma is hatályosak, teljesülésüket az illetékes hatóságok – nagy részben a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSZH) – ellenőrzik. A szabályozók egy részét 2009. január 1-jétől (HMKÁ és JFGK 1-től 8a-ig), míg a másik részét 2011. január 1-jétől (JFGK 9-től 18-ig) kell ellenőrizni. (1. melléklet, ill. 2. melléklet) A természetvédelmi követelményrendszer (1. és 5. JFGK) két nagy csoportra osztható: a Natura 2000 területeken betartandó követelményekre, illetve a teljes egészében mindenhol érvényesülő előírásokra. A JFGK 1. előírásai a madárvédelmi szempontból lehatárolt Natura 2000 területekre határoznak meg gazdálkodói követelményeket. A vadon élő madarak esetében kilenc követelményt határoztak meg, melyek mindegyikére egy vagy több ellenőrzési kérdést fogalmaztak meg. A JFGK 5. követelményei nem a teljes mezőgazdasági területre vonatkoznak, csak az élőhelyvédelmi szempontból lehatárolt Natura 2000 területekre határoznak meg gazdálkodói követelményeket. A természetes élőhelyek esetében is kilenc követelményt állítottak fel, melyek mindegyikére egy vagy több ellenőrzési kérdést fogalmaztak meg. A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló JFGK ellenőrzésére nyáron kerül sor, ugyanis mindkét JFGK esetében a követelmények jelentős része csak az ellenőrzésen tapasztaltak alapján, ebben az időszakban ítélhető meg. (Várszegi, 2008) Az Európai Unióban már a ’80-as évek előtt felismerték, hogy az intenzív mezőgazdaság elterjedésével megnőtt annak kockázata, hogy a növényvédő szerekből, a tápanyagellátásból, valamint az intenzívebb géphasználatából eredően az értékes felszín alatti vízbázisok elszennyeződjenek. A felszín alatti vizek védelméről szóló jogszabály (2. JFGK) értelmében a

39

gazdálkodónak be kell tartania a jogszabályban meghatározott határértékeket a felszín alatti vizek szennyezőanyag-tartalmára vonatkozóan. Nem szabad továbbá olyan technológiákat kiépíteni, amelyek a szennyezőanyagot közvetlen felszín alatti vízbe vezetik be (pl. szennyező anyag közvetlen bevezetése kútba csővezetéken keresztül). Kiemelt figyelemmel kell kezelni a szennyezőanyag tárolókat, hogy technológiailag megfelelnek-e az előírásoknak. A termelőknek ezen kívül adatszolgáltatási kötelezettségük is van a hatóság felé. A felszín alatti vizek védelmére vonatkozó követelmények minden támogatást igénylő gazdálkodót érintenek. Ezen JFGK-elemet a többi mezőgazdasági területhez kapcsolódó JFGK-val együtt ellenőrzik. Fontos tudni, hogy a kölcsönös megfeleltetés keretében végzett ellenőrzés nem helyettesíti a környezetvédelmi hatósági ellenőrzéseket. A kölcsönös megfeleltetési ellenőrzés csak néhány kiemelt követelményre fokuszál, míg a hatósági ellenőrzés a jogszabályi előírások teljes körű betartására vonatkozik. (Josef Troxler, Christoph Menke, 2006) A kommunális csatornafejlesztési programok hatására a szennyvíz infrastruktúra és ezzel együtt a szennyvízkezelés is jelentősen javult hazánkban az elmúlt évek során. A növekvő szennyvíziszap-mennyiség

felhasználásának

számos

lehetősége

van.

A

tárolás

és

komposztálás mellett a közvetlen mezőgazdasági célú felhasználás is jellemző. A szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása (3. JFGK) Magyarországon mintegy 10 000 hektárra terjed ki. A kihelyezés minden esetben engedélyköteles tevékenység. Az engedély nélküli szennyvíziszap-kijuttatás helyszíni megállapítása szigorú szankcióval párosul. Ha a gazdálkodó rendelkezik ugyan szennyvíziszap kijuttatására jogosító engedéllyel, de nem vagy nem csak az engedélyben foglalt területre történt a kihelyezés, akkor is számíthat szankcióra. Léteznek területi tilalmak is, emellett bejelentési kötelezettsége is van a gazdálkodóknak. A kölcsönös megfeleltetés követelményei összefoglalva a következők: • a szennyvíziszap mezőgazdaságban történő felhasználásához az illetékes talajvédelmi hatóság engedélyére van szükség; • szennyvíziszap csak az engedélyező határozatban szereplő helyrajzi szám szerinti parcellára, az engedélyezett mennyiségben és feltételek mellett juttatható ki; • a szennyvíziszapot a talaj felszíne alá kell juttatni vagy felszíni kijuttatás esetén szikkadás után haladéktalanul be kell dolgozni; • szennyvíziszapot nem lehet termőföldön tárolni. (Harangozó, 2008) A nitrát irányelvvel kapcsolatban a követelmények egy része az állattartó telepekre, másik része pedig a növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságokra vonatkozik (4. JFGK). Mindkét 40

ágazatra egyformán érvényes azonban az, hogy a követelményeket csak a nitrátérzékeny területeken ellenőrzik. A nitrát irányelvvel kapcsolatban a trágya felhasználása került részletes szabályozásra. Évente mezőgazdasági területre szervestrágyával kijuttatott nitrogén hatóanyag mennyisége nem haladhatja meg a hektáronkénti 170 kilogrammos értéket. Az esetleges környezetszennyezés elkerülése érdekében meghatároztak egy téli trágyázási tilalmi időszakot, amely minden évben a november 15. – február 15. közötti intervallumot jelenti. Az állattenyésztő gazdákat érintő legfontosabb követelmény, hogy az állattartó telepen képződött szerves- és hígtrágyát szivárgásmentes, szigetelt, műszaki védelemmel ellátott tárolóban kell gyűjteni, úgy, hogy a trágyatároló kapacitásának 6 havi trágya befogadására kell elegendőnek lennie. A nitrátérzékeny területen gazdálkodónak, és a háztartási igényt meghaladó mértékben állattartást végzőnek folyamatos nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartást

a

Gazdálkodási

Naplóban

vagy

az

ennek

megfelelő

adattartalmú

dokumentációban kell vezetni. A nyilvántartások vezetése mellett további adminisztrációs kötelezettség az adatszolgáltatás. (www.crosscompliance.org.uk) Az állatok nyilvántartásáról és jelöléséről szóló JFGK-k, mely a sertés (JFGK 6), a szarvasmarhafélék (JFGK 7 és JFGK 8), valamint a juh és kecske állatfajok (JFGK 8a) esetében állapít meg követelményeket a már működő TIR és ENAR rendszerekben foglalt követelményeknél többet nem írnak elő. A Tenyészet Információs Rendszer (továbbiakban TIR) az Európai Uniós és a hazai rendeletekben előírt szarvasmarha, sertés, juh és kecske tenyészetekkel

és

tartási

helyekkel

összefüggő

nyilvántartásokat

biztosítja.

(www.crosscompliance.org.uk) Az állatok több mint egy évtizedes múltra visszatekintő Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszerei (továbbiakban ENAR) a támogatási célokon túl tenyésztési, járványügyi nyomozás és piacszabályozási igények kielégítését is szolgálják. A teljes rendszer működtetésének felelőse – szintén az állattenyésztési törvény alapján – a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központja. A KM ellenőrzési rendszere e már működő struktúrára fog épülni. Az adatbázisban nyilvántartott adatok, azok köre és felvételének határideje, illetve az előírások állatfajonként eltérőek. Ennek oka az, hogy az egyes állatfajok esetében az Európai Unió rendelkezései is különbözőek. A sertés ENAR az állatok mozgását regisztrálja. A telepekről el nem mozduló egyedek központi adatbázisban történő nyilvántartása nincs előírva, napra kész tenyészetben vezetett állomány nyilvántartást kell vezetni. Az országos adatbázisnak a sertésszállításokat kell 41

regisztrálnia, információval kell rendelkezzen honnan hová került az állat. (116/2003. (XI. 18.) FVM rendelet). Szarvasmarha (EU Tanácsi és Bizottsági rendeletek) faj esetén a jogi szabályozás teljes körű, egyedi szintű és naprakész adatbázis, valamint az állattartó által vezetett állomány nyilvántartás meglétét követeli meg. A kockázatelemzésen alapuló hatósági ellenőrzés a két nyilvántartás egyezőségét is vizsgálja, mint rizikó faktort. Az egyedek bekerülése-, mozgásaés a rendszerből történő kikerülése, rendelet előírás szerinti határidőn belül a központi adatbázisban meg kell, hogy jelenjen. Magyarországon a fejlesztések 1992 óta folynak, az EU egyik legfejlettebb rendszerét működtetjük. (99/2002. (XI. 5.) FVM rendelet). Juh és kecske (EU rendelet) fajok esetében a szállítások és az éves leltár központi regisztrációja a központi adatbázis alapfunkciója. A tényleges állatállomány a telepi nyilvántartás és a központi adatbázis adatainak együttes ismeretében állapítható meg. Várhatóan elsőként 2010. január 1-től kötelező lesz az elektronikus jelölés bevezetése (47/2005. (V. 23.) FVM rendelet) az uniós országokban. A vonatkozó közösségi és hazai szabályok értelmében csak engedélyezett növényvédő szereket szabad felhasználni, mégpedig az előírt módon, szabályos tárolás mellett. A növényvédő szerek felhasználását permetezési napló vezetésével dokumentálni kell. Az élelmiszer-biztonsági követelmények meglehetősen kiterjedtek. Egyrészt általános szabályokat fogalmaznak meg; ezek közül a legfontosabb, melynek értelmében minden gazdálkodónak nyilvántartást kell vezetnie az általa előállított élelmiszerekről vagy élelmiszer-alapanyagokról (azaz gyakorlatilag az összes mezőgazdasági termékről). A további intézkedések bizonyos higiéniai követelményeket fogalmaznak meg a tej- és tojástermelőkkel szemben (felszerelések, helyiségek megfelelő kialakítása, állatbetegségek megfelelő kezelése, termékek megfelelő tárolása stb.). Amennyiben a gazdálkodó fertőző állatbetegség megjelenését észleli, azonnal be kell jelentenie az illetékes hatóságoknak. Ennek elmulasztása nem csak súlyos hatósági bírsághoz, hanem KM szankcióhoz is vezet. Az

állatjóléti

intézkedések

kapcsán

főképp

az

állattartó

helyekkel

szemben

megfogalmazott követelmények találhatóak (férőhely nagyság, megvilágítás stb.), de vannak szabályok az állatok ellátásának minimális szintjére is (pl. friss vízzel való ellátás). 42

4.8.1 Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ)

A kölcsönös megfeleltetés követelményrendszere két nagy részre osztható szét, mely mind tartalmában, mind szabályozásában eltér egymástól. Egyrészt uniós rendeletekben és irányelvekben foglalt előírásokra - jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményekre -, másrészt a mezőgazdasági földterületek jó mezőgazdasági és ökológiai állapotának fenntartását szolgáló előírásokra. A mezőgazdasági földterületek jó mezőgazdasági és ökológiai állapotának biztosítása érdekében egyes nemzeti és európai uniós jogszabályokban előírt minimális gazdálkodási és környezetvédelmi követelmények meghatározása vált szükségessé. Ezeket az előírásokat nevezzük Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (továbbiakban HMKÁ) előírásoknak. A tagországoknak meg kell határozniuk a 1782/2003/EK rendelet 4. melléklet szerinti keretrendszer alapján a helyes mezőgazdasági és környezeti állapot (HMKÁ) fenntartására vonatkozó előírásokat. Ez a keretrendszer a következőket foglalja magába: 1. Talajerózió elleni védekezés; 2. A talaj szervesanyag-tartalmának megtartása; 3. A talajszerkezet megtartása; 4. A környezetmegőrzés minimális szintjének biztosítása és az élőhelyek károsításának elkerülése. 1782/2003/EK 5. cikk (1) bekezdésében foglaltak alapján: „A tagállamok a IV. mellékletben kialakított keret alapján nemzeti vagy regionális szinten meghatározzák a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó minimumkövetelményeket, figyelembe véve az érintett területek olyan egyedi sajátosságait, mint a talaj- és az éghajlati viszonyok, a meglévő gazdálkodási rendszerek, a földhasználat, a vetésforgó, a gazdálkodási gyakorlat és a mezőgazdasági üzemszerkezet.” Azaz a IV. melléklet tartalmazza a HMKÁ fenntartásának uniós követelményrendszerét felsorolás jelleggel, mint a tagállami szintű, a gazdálkodókra vonatkozó konkrét előírások alapját, amelyet a tagállamok a nemzeti sajátosságaiknak megfelelően alkalmazhatnak.

43

Az uniós követelményekhez konkrét, tagállami szintű előírásokat kell a tagállamoknak meghatározni a nemzeti sajátosságaik, adottságaik figyelembe vétele mellett, ezt követően kell azokat nemzeti jogszabályokban rögzíteni. Az egységes területalapú támogatások és egyes vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendő „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” fenntartásához szükséges feltételrendszerről szóló 50/2008. (IV.24.) FVM rendelet 1. számú melléklete határozza meg az új HMKÁ előírásokat: –

Talajerózió elleni védelemre vonatkozó előírások: o 12%-nál nagyobb lejtésű területen az alábbi kultúrák termesztése tilos: dohány, cukorrépa, takarmányrépa, burgonya, csicsóka. o Erózió ellen kialakított teraszok megőrzése kötelező szőlőültetvények esetében.

–

Vetésváltásra vonatkozó előírások: o Egymás után két évig termeszthető: rozs, búza, tritikálé, árpa és dohány; o Egymás után három évig termeszthető: kukorica; o Több évig termeszthető maga után: évelő kertészeti kultúrák, évelő takarmánynövények, fűmagtermesztés, méhlegelő céljából vetett növények, illetve energetikai hasznosítás céljából vetett többéves növények, valamint a rizs; o Minden egyéb növény egy évig termeszthető.

–

Tarló, nád, növényi maradvány valamint gyepek égetése tilos.

–

Mezőgazdasági területeken vízzel telített talajon mindennemű gépi munkavégzés tilos, kivéve a belvíz, árvíz levezető árkok létesítésekor és értékmentéskor végzendő gépi munkavégzést.

–

A gyepterületek túllegeltetése, valamint maradandó kár okozása tilos.

–

A mezőgazdasági területeket gyommentesen kell tartani.

–

A mezőgazdasági területeken a hasznosítás szempontjából nemkívánatos fás szárú növények megtelepedését és terjedését meg kell akadályozni. (Makovényi, 2008)

44

4.8.2 A kölcsönös megfeleltetés ellenőrzési rendszere

A támogatásokkal kapcsolatos ellenőrzési és szankciórendszert a Bizottság 796/2004/EK rendelete szabályozza, ami – „a KAP keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére megfogalmazott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1782/2003/EK tanácsi rendelet által előírt kölcsönös megfeleltetés, moduláció, valamint integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról” - szól. A támogatások által létrehozott rendszernek hatékony ellenőrzést kell biztosítania a támogatási jogosultságok és a KM vonatkozásában.

4.8.3 A támogatási kérelem

Az ellenőrzés menete elválaszthatatlanul összekapcsolódik a támogatási kérelmek beadásával, az ahhoz kötődő szabályozással. Az SPS rendszerben az a mezőgazdasági termelő, aki valamely területalapú támogatási rendszer keretében támogatást igényel, évente csak egyetlen egységes kérelmet nyújthat be. Az egységes kérelmet az egyes tagállamok által megállapítandó időpontig kell benyújtani, amely nem lehet később május 15-nél. Az említett határidő meghatározása során a tagállamok a támogatás megfelelő adminisztratív és pénzügyi igazgatása érdekében figyelembe veszik az összes vonatkozó adat rendelkezésre állásához szükséges időt, és biztosítják a hatékony ellenőrzések ütemezésének lehetőségét. Az egységes kérelemnek a támogatási jogosultság megállapításához szükséges minden információt tartalmaznia kell, különösen az alábbiakat: a) a mezgazdasági termelő személyazonossága; b) a szóban forgó támogatási rendszer vagy rendszerek; c) a támogatási jogosultságok azonosítása az SPS rendszerre előírt azonosítási és nyilvántartási

rendszerrel

összhangban,

területpihentetési

támogatás

iránti

jogosultságokra és egyéb jogosultságokra lebontva; d) a mezőgazdasági üzem összes mezőgazdasági parcellájának azonosítását lehetővé tehető adatok, hektárban kifejezett területük két tizedes jegy pontossággal, elhelyezkedésük és adott esetben hasznosításuk, valamint arra vonatkozó információ, hogy a mezőgazdasági parcellát öntözik-e;

45

e) a mezőgazdasági termelő nyilatkozata arról, hogy tudatában van a szóban forgó támogatási rendszerre vonatkozó feltételeknek. Az SPS rendszer mellett azonban, a KAP reformjánál említett termékspecifikus támogatások igénylése esetén a gazdálkodónak az egységes kérelemben a rendeletben meghatározott külön követelményeknek megfelelő igazolásokat, kiegészítő információkat kell megadni. Az egységes kérelem benyújtására álló határidő lejárta után lehetőség van egyes olyan mezőgazdasági

parcellák

hozzáadására,

adott

esetben

a

kapcsolódó

támogatási

jogosultságokkal együtt, amelyeket az egységes kérelemben még nem jelentettek be. Amennyiben azonban az illetékes hatóság már tájékoztatta a mezőgazdasági termelőt az egységes kérelmében található szabálytalanságokról, vagy értesítette helyszíni ellenőrzési szándékáról, és ez a helyszíni ellenőrzés szabálytalanságokat tár fel, módosításokra a szabálytalanságok által érintett mezőgazdasági parcellákkal kapcsolatban már nincs lehetőség. Az egységes támogatási kérelem mellett külön kérelmet kell beadni az állatállomány alapú támogatás, valamint a tejtámogatás és az ahhoz kapcsolódó kiegészítő támogatások igénylése esetén. A vis major eseteinek kivételével a támogatás iránti kérelmeknek a vonatkozó határidőt követő benyújtása a kérelem alapján jogosult teljes összegből 1%-os csökkentést eredményez munkanaponként. (Almási, 2007)

4.8.4 Ellenőrzések

Az igényelt támogatások jogosultságának és az előírt KM követelményeinek ellenőrzésére az illetékes hatóság adminisztratív és helyszíni ellenőrzéseket végez. Az érintett támogatási kérelmet elutasítják, ha a mezőgazdasági termelő vagy képviselője megakadályozza a helyszíni ellenőrzés lefolyását.

46

4.8.5 A támogathatóság feltételeinek ellenőrzése

A támogathatóság feltételeinek ellenőrzése adminisztratív és helyszíni ellenőrzéssel történik. Az adminisztratív ellenőrzés a számítógépes adatbázisban található elemek egybevetésével, kereszt ellenőrzéssel folyik. A helyszíni ellenőrzéseket előzetes bejelentés nélkül kell végrehajtani. Azonban, ha az ellenőrzés célját ez nem veszélyezteti, szigorúan a szükséges legrövidebb időtartamra korlátozva előzetes értesítés tehető. Az ilyen értesítés, a kellően indokolt esetek kivételével, nem történhet az ellenőrzés előtti 48 órás időtartamot megelőzően. Annak érdekében, hogy az ellenőrzéseket a termelők minimális háborgatásával folytassák, arra kell törekedni, hogy a helyszíni ellenőrzéseket és bármely más a közösségi szabályokban előírt ellenőrzést egyszerre hajtsák végre. Az évente elvégzett összes helyszíni ellenőrzések számának ki kell terjednie az összes, egységes kérelmet benyújtó mezőgazdasági termelő legalább 5%-ra. A helyszíni ellenőrzésnek alávetett mezőgazdasági termelőket az illetékes hatóság kockázatelemzés és a benyújtott támogatási kérelmek reprezentativitása alapján választja ki. A reprezentativitás biztosítása érdekében a helyszíni ellenőrzésre kijelölt mezőgazdasági termelőknek minimum 20-25%-át véletlenszerűen választják ki. Minden helyszíni ellenőrzésről ellenőrzési jelentést kell készíteni, amely lehetővé teszi az elvégzett ellenőrzések részleteinek felülvizsgálatát. A jelentésben különösen az alábbiakat kell feltüntetni: a) az ellenőrzött támogatási rendszerek és kérelmek; b) a jelen lévő személyek; c) az ellenőrzött mezgazdasági parcellák, a lemért mezőgazdasági parcellák, a mérések eredményei lemért parcellánként, valamint az alkalmazott mérési módszerek; d) a helyszínen talált állatok száma és fajtája, és adott esetben a füljelző-számok, a szarvasmarhafélékre vonatkozó nyilvántartás és számítógépes adatbázis bejegyzései és bármilyen ellenőrzött igazoló okmány, az ellenőrzések eredményei, és adott esetben az egyes állatokkal és/vagy azok azonosítási kódjával kapcsolatos különleges észrevételek; 47

e) az a tény, hogy a mezőgazdasági termelő kapott-e értesítést az ellenőrzésről, és ha igen ez mennyi idővel előzte meg az ellenőrzést; f) az egyes támogatási rendszerek tekintetében végrehajtandó esetleges különleges ellenőrzési intézkedések; g) bármely további elvégzett ellenőrző intézkedés. A mezőgazdasági termelőnek az ellenőrzésen való jelenlétét tanúsítandó, lehetőséget biztosítanak a jelentés aláírására és észrevételei feltüntetésére. Ha szabálytalanságokat találnak, a mezőgazdasági termelő az ellenőrzési jelentésből másolatot kap. Amennyiben a helyszíni ellenőrzést távérzékelés segítségével hajtják végre (7. ábra) és annak során nem találnak szabálytalanságot lehetőség van arra, hogy a mezőgazdasági termelő vagy képviselője ne írja alá az ellenőrzési jelentést. Természetesen amennyiben az ilyen ellenőrzések során szabálytalanságokra derül fény, lehetőséget kell biztosítani a jelentés aláírására. (R. Jongeneel, F. Brouver, M. Farmer, K. de Roest, X. Poux, G. Fox, A. Meister, Z. Karaczun, J. Winsten, C. Ortéga, 2007) 7. ábra Aluligényelt blokk - példa A fizikai blokk támogatható területe: 14,94 ha A blokkban igényelt összes terület: 8,74 ha

Piros vonallal határolt terület – fizikai blokk Világoskékvonallal határolt pöttyözött terület – nem támogatható terület Különböző egyéb színnel határolt terület – gazdálkodók parcellái

48

4.8.6 A kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó ellenőrzések

Több, KM követelmény már eddig is meglévő, eddig is ellenőrzött előíráson, jogszabályon alapul. Ahol lehetséges az ellenőrzéseket a hatósági ellenőrzésekkel egyeztetni kell. A

rendelet

értelmében

a

szakosított

ellenőrző

szervek

(állategészségügyi,

növényegészségügyi, talajvédelmi, élelmiszer-biztonsági, környezetvédelmi stb.) felelősek a szóban forgó, a KM által támasztott követelmények és előírásaival kapcsolatos ellenőrzések végrehajtásáért. A tagállamok azonban dönthetnek úgy, hogy az összes vagy egyes követelmények, előírások, jogi aktusok vagy KM területek ellenőrzését a kifizető ügynökség végezze, feltéve, hogy a tagállam garantálni tudja, hogy az ellenőrzések hatékonysága eléri legalább azt a szintet, amely a szakosított ellenőrző szerv által végzett ellenőrzéseknél tapasztalható. Az ellenőrzés végrehajtásától függetlenül azonban a kifizető ügynökség, Magyarországon a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, felelős a támogatáscsökkentés és a támogatás köréből való kizárás megállapításáért. Az illetékes ellenőrző hatóságnak a hatáskörébe tartozó, támogatási kérelmet benyújtó mezőgazdasági termelők legalább 1%-ára kiterjedő ellenőrzéseket kell végeznie. Amint már említettem a KM követelményei egybeeshetnek más hatósági előírással. Amennyiben az ellenőrzésekre vonatkozóan más jogszabály már rögzítette az ellenőrzés minimális szintjét, abban az esetben azt a szintet kell alkalmazni. Az ellenőrizendő mezőgazdasági üzemek kiválasztását adott esetben az alkalmazandó jogszabályok szerinti kockázatelemzésre, vagy a követelményeknek illetve, előírásoknak megfelelő kockázatelemzésre kell alapozni. A termelők többszöri zavarásának elkerülése érdekében az ellenőrzéseket általában egyetlen ellenőrzési látogatás során szükséges végrehajtani, és azon követelményeknek és előírásoknak való megfelelés ellenőrzéséből állnak, amelyek a látogatás során ellenőrizhetők. Az ellenőrzés célja, hogy feltárják a szóban forgó követelményeknek és előírásoknak való esetleges meg nem felelést, és azonosítsák a további ellenőrzéseket szükségessé tevő eseteket. Az illetékes ellenőrzési hatóság ellenőrzési jelentést készít.

49

A jelentést az alábbi részekre kell felosztani: a) általános rész, amely különösen az alábbi információkat tartalmazza: i.

a helyszíni ellenőrzésre kiválasztott mezőgazdasági termelő;

ii.

a jelen lévő személyek;

iii.

azt, hogy a mezőgazdasági termelő kapott-e értesítést az ellenőrzésről, és ha igen ez mennyi idővel előzte meg az ellenőrzést.

b) egyes előírások tekintetében végzett ellenőrzéseket külön-külön feltüntető rész, amely különösen az alábbi információkat tartalmazza: i.

a helyszíni ellenőrzés során vizsgált követelmények és előírások;

ii.

a végrehajtott vizsgálatok természete és kiterjedése;

iii.

az eredmények;

iv.

azok az előírások, amelyek tekintetében meg nem felelés áll fenn.

c) értékelési

rész,

amely

a

nem

megfelelés

jelentőségét

értékeli

az

egyes

szabálytalanságokat „súlyosság”, „mérték”, „tartósság” és „ismétlődő” jelleg kritériumok alapján, az alkalmazandó támogatáscsökkentés esetleges enyhítéséhez vagy súlyosításához vezető tényezők megjelölésével. A meg nem felelés „súlyossága” különösen a meg nem felelés következményeinek jelentőségétől függ, tekintetbe véve a szóban forgó követelmény vagy előírás célját. A súlyosságot enyhe, közepes és súlyos kategóriák szerint lehet besorolni. A meg nem felelés „mértékét” különösen annak figyelembevételével kell megállapítani, hogy a meg nem felelés csak magára a mezőgazdasági üzemre korlátozódik vagy azon túl is érezteti a hatását. A nem csak a gazdaságot érintő szabálysértést természetesen komolyabb szankció sújtja. Ilyen lehet például a felszín alatti vizek olyan mértékű elszennyezése, amely már az ivóvízbázist is veszélyezteti.

50

Annak eldöntése, hogy valamely meg nem felelés „tartós”-e, különösen attól az időtartamtól függ, ameddig a kiváltott hatás érezhető, vagy a szóban forgó hatás ésszerű eszközökkel történő megszüntetésének lehetőségétől. Az „ismételt” meg nem felelés ugyanazon követelmény, előírás vagy kötelezettség három egymást követő éven belül több mint egy alkalommal megállapított megsértését jelenti, feltéve, hogy a mezőgazdasági termelőt értesítették a korábbi meg nem felelésről, és adott esetben lehetősége volt megtenni a szükséges intézkedéseket az előző meg nem felelés megszüntetésére. A mezőgazdasági termelőt értesíteni kell bármely megállapított meg nem felelésről. Az ellenőrzési jelentést a helyszíni ellenőrzés időpontjától számított egy hónapon belül véglegesítik.

Azonban

kellően

indokolt

esetben

ez

az

időszak

három

hónapra

meghosszabbítható, különösen, ha a kémiai vagy fizikai elemzések ezt szükségessé teszik. Amennyiben az illetékes ellenőrző hatóság nem a kifizető ügynökség, a jelentést a véglegesítést követő egy hónapon belül meg kell küldeni a kifizető ügynökség részére. (Handbuch für die Vor-Ort-Kontrolle, 2007)

4.9 A kölcsönös megfeleltetés be nem tartásának szankciórendszere

Általánosságban elmondható, hogy valamely cselekmény vagy mulasztás közvetlenül annak a mezőgazdasági termelőnek róható fel, aki az adott meg nem felelést okozta, és aki, a szóban forgó meg nem felelés megállapításakor az adott mezőgazdasági üzemért, területért, termelési egységért vagy állatért felelős. Amennyiben a szóban forgó mezőgazdasági üzemet, területet, termelési egységet vagy állatot a meg nem felelés felmerülése után átruházták egy másik mezőgazdasági termelőre, az új tulajdonos ugyanúgy felelős, amennyiben továbbra is fenntartotta a meg nem felelés állapotát, feltéve, hogy ésszerűen felismerhette és megszüntethette volna azt. A meg nem felelést meghatározottnak kell tekinteni, ha a KM előírásainak ellenőrzése során vagy valamely más forrásból (hatósági ellenőrzés) ismertté vált információ nyomán a szabálytalanság az illetékes ellenőrző hatóság tudomására jut. Ennek értelmében, ha egy más irányú ellenőrzés során a KM megszegésére derül fény, akkor azt

51

meghatározottnak kell tekinteni. A támogatásra be nem jelentett területet is nyilván kell tartani, az is ellenőrizhető és szabálysértés, meg nem felelés esetén szankcionálható. A KM-nek a szankciók vonatkozásában négy területe van: a) Környezetvédelem b) Állatok

azonosítása

(JFGK 1-5); és

nyilvántartása,

növényegészségügy

élelmiszer-biztonság,

állat-

és

(JFGK 6-15);

c) Állatjólét

(JFGK 16-19);

d) A Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot

(HMKÁ).

Ezeknek a kategóriáknak az egy termelő üzemben felfedezett több, azonos vagy különálló területen jelentkező szabálysértés szankcionálásánál van szerepe. (Almási, 2007)

4.9.1 Támogatáscsökkentés alkalmazása gondatlanság esetén

Ha a meghatározott meg nem felelés a mezgazdasági termelő gondatlanságából fakad, annak alapján kell a támogatás teljes összegét csökkenteni, amelyet a mezőgazdasági termelő számára a ténymegállapítás naptári éve során az általa benyújtott vagy benyújtandó támogatási kérelmek alapján odaítéltek vagy odaítéltek volna. Ez a támogatáscsökkentés a teljes összeg 3%-a. Azonban a kifizető ügynökség – az illetékes ellenőrző hatóság által elkészített ellenőrzési jelentésben rendelkezésre bocsátott értékelés alapján – határozhat úgy, hogy ezt az értéket a teljes összeg 1%-ára csökkenti vagy 5%-ára növeli. Minimális szabályszegés esetén egyáltalán nem rendel el támogatáscsökkentést. Amennyiben ugyanazon KM terület különböző jogi aktusai és előírásai tekintetében több meg nem felelést határoznak meg, ezeket az eseteket a támogatáscsökkentés meghatározása céljából egyetlen meg nem felelésnek tekintik. Amennyiben a KM különböző területeit érintő több meg nem felelést határoznak meg, a támogatáscsökkentés meghatározására vonatkozó eljárást külön-külön alkalmazzák minden egyes meg nem felelésre. Az eredményként kapott csökkentési százalékok összeadódnak. A támogatáscsökkentés maximális értéke azonban nem haladhatja meg a teljes támogatási összeg 5%-át.

52

Ha ismételt meg nem feleléseket állapítanak meg, az első meg nem felelésre alkalmazandó csökkentési százalékot az első ismétlődés alkalmával megszorozzák hárommal. E célból a kifizető ügynökség meghatározza, hogy a szóban forgó követelmény vagy előírás első megsértése alkalmával milyen százalékot alkalmazott volna. További ismétlődések esetén minden egyes alkalommal a hármas szorzót kell alkalmazni az előző ismételt meg nem felelés tekintetében megállapított támogatáscsökkentés eredményére. A támogatáscsökkentés maximális értéke azonban nem haladhatja meg a teljes összeg 15%-át. A maximális 15%-os érték elérését követően az illetékes hatóság tájékoztatja az érintett mezőgazdasági termelőt, hogy ha még egyszer megállapításra kerül ugyanaz a meg nem felelés, akkor azt szándékos cselekménynek fogják tekinteni. Amennyiben ezt követően további meg nem felelést állapítanak meg, az alkalmazandó támogatáscsökkentés százalékos értékét az előző szorzás eredményének hárommal történő beszorzásával állapítják meg. Abban az esetben, ahol egy ismétlődő meg nem felelés kerül megállapításra egy másik meg nem feleléssel vagy egy másik ismételt meg nem feleléssel az eredményként kapott csökkentési százalékok összeadódnak. A maximális csökkentés azonban nem haladhatja meg a 15%-ot. (Almási, 2007)

4.9.2 Szándékos meg nem felelés esetén alkalmazott támogatáscsökkentések és kizárások

Ha a megállapított meg nem felelést a mezőgazdasági termelő szándékosan követte el, az alkalmazandó támogatáscsökkentés a támogatás teljes összegét érintően 20%. Azonban a kifizető ügynökség - az illetékes ellenőrző hatóság által elkészített ellenőrzési jelentésben rendelkezésre bocsátott értékelés alapján – határozhat úgy, hogy ezt az értéket a teljes összeg nem kevesebb mint 15%-ára csökkenti, vagy adott esetben a teljes összeg 100%-ára növeli. Amennyiben a szándékos meg nem felelés valamely meghatározott támogatási rendszerhez kapcsolódik, a mezőgazdasági termelőt az adott naptári évre kizárják a szóban forgó támogatási rendszerből. A meg nem felelés különösen jelentős mértéke, súlyossága vagy tartóssága esetén, vagy ha ismételt meg nem feleléseket állapítottak meg, a mezőgazdasági termelőt a következő naptári évre is kizárják a szóban forgó támogatási rendszerből.

53

4.9.3 Néhány példa a kölcsönös megfeleltetéshez köthető gondatlanságból elkövetett szabálytalanságok szankcionálására

Többszörös első alkalommal előforduló szabálytalanság Ha több mint egy szabály megsértése történt azonos területen a legmagasabb megállapított csökkentést kell alkalmazni. 1. Példa – szabálytalanság a JFGK 3-nál -1% + a JFGK 4-nél -3% Mivel mindkettő a környezetvédelem területén van és a legmagasabb csökkentést kell alkalmazni, az ebben az esetben 3%. 2. Példa – szabálytalanság a JFGK 2-nél -1% + a JFGK 7-nél -3% Ezek a szabálytalanságok különböző területeket érintenek: környezetvédelem és élelmiszer-biztonság, állat- és növényegészségügy ezért a két csökkentést össze kell adni. A csökkentés így 4 % lesz. 3. Példa - szabálytalanság a JFGK 2-nél -3% + a JFGK 7-nél -3% Ezek a szabálytalanságok különböző területeket érintenek: környezetvédelem és élelmiszer-biztonság, állat- és növényegészségügy ezért a két csökkentést össze kell adni. A csökkentés így 6% lenne, de mivel az első alkalommal történt, a maximum csökkentés 5% lehet.

54

Ugyanaz a szabálysértés a JFGK-t és a HMKÁ-t is érinti Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy ugyanannak a szabálynak a megsértése több területet is érint. Ilyenkor ezt egy szabálytalanságnak kell tekinteni és a magasabb csökkentést kell alkalmazni. Példa – Natura 2000 területen túllegeltetés történik. Ez sérti a JFGK 5-öt -5% és a HMKÁ 5-öt -3% Tulajdonképpen 1 szabály megsértéséről van szó ezért a magasabb, 5%-os csökkentést kell alkalmazni. Többszörös szabálytalanság első és ismétlődő esetekben Abban az esetben, ha ismétlődő szabálytalanság fordul elő együtt egy másikkal vagy egy másik ismétlődővel, a csökkentést össze kell adni. A 15%-os maximum mértéket figyelembe kell venni. 1. Példa - szabálytalanság a JFGK 2-nél, első alkalommal + a JFGK 7-nél, első alkalommal

-1% -3%

+ a HMKÁ 1-nél, második alkalommal -3% (1% x 3) Két első alkalommal elkövetett különböző területet érintő, valamint egy második évben ismétlődő szabálytalanság áll fenn. A két különböző területet érintő csökkentés összeadódik, 4% amihez hozzájön az ismétlődésért járó 3%. Tehát összesen 7% a csökkentés.

55

2. Példa - szabálytalanság a JFGK 2-nél, első alkalommal + a JFGK 4-nél, első alkalommal

-1% -3%

+ a HMKÁ 1-nél, második alkalommal -3% (1% x 3) Két első alkalommal elkövetett azonos területet érintő, valamint egy második évben ismétlődő szabálytalanság áll fenn. A két azonos területet érintő esetén a magasabbat kell figyelembe venni, ez 3% amihez hozzájön az ismétlődésért járó 3%. Összesen 6% lesz a csökkentés. 3. Példa - szabálytalanság a JFGK 2-nél, első alkalommal + a JFGK 7-nél, első alkalommal

-3% -3%

+ a HMKÁ 1-nél, második alkalommal -3% (1% x 3)

Két első alkalommal elkövetett különböző területet érintő, valamint egy második évben ismétlődő szabálytalanság áll fenn. A két különböző területet érintő csökkentés összeadódik, ez 6%, de mivel első alkalommal történt, a maximum csökkentés 5% lehet, amihez hozzájön az ismétlődésért járó 3%. Tehát összesen 8% a csökkentés. 4. Példa - szabálytalanság a JFGK 2-nél, első alkalommal + a JFGK 7-nél, első alkalommal

-3% -3%

+ a HMKÁ 1-nél, második alkalommal -15% (5% x 3) Két első alkalommal elkövetett különböző területet érintő, valamint egy második évben ismétlődő szabálytalanság áll fenn. A két különböző területet érintő csökkentés összeadódik, ez 6%, de mivel első alkalommal történt, a maximum csökkentés 5% lehet, amihez hozzájön az ismétlődésért járó 15%. Ez összesen 20% lenne, de mivel mindhárom esetben gondatlanságból történt a szabálytalanság, a maximum csökkentés 15%.

56

4.9.4 Példa a kölcsönös megfeleltetéshez köthető ismétlődő és a szándékosan elkövetett szabálytalanságok szankcionálására

Példa – szabálytalanság a HMKÁ 1-nél, második alkalommal + a HMKÁ 4-nél, szándékosan

-9% (3% x 3) -30%

A területi elv az ismétlődő és a szándékos eseteknél nem alkalmazható. Ebben az esetben a két csökkentés összeadódik, tehát 39%. (www.mvh.hu)

57

4.10 A kölcsönös megfeleltetés jövője

A Bizottság álláspontja szerint a kölcsönös megfeleltetés meghatározó része a KAP-nak, és az is marad. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a KM ne változna. 2005-ös születése óta jelentős változásokon ment keresztül a rendszer néhány alapszabálya az ún. egyszerűsítés (simplification) keretében. Ezek a változások Magyarországot kedvezőn érintik. Mivel az egyszerűsítés nem csak a KM-re terjed ki, ezért várható, hogy közvetve vagy közvetlenül, de az egyszerűsítés szele ismét eléri majd a KM-t. Napjainkban zajlik a KAP „állapotfelmérése” (health check), amely során számos agrárpolitikai, technikai kiigazítás várható. Ez alól a KM sem kivétel: a Bizottság és a tagállamok egyaránt kiemelt témaként kezelik a tárgyalások során. A fogyasztói magatartás változásának trendjei abba az irányba mutatnak, amelyet a KM is célul tűzött ki: a különböző nem anyagiasult termékjellemzők erősödése (környezet, szolidaritás, állatok jogai, stb.). A közös költségvetés agrárfejezete évek óta össztűz célpontja. Elengedhetetlen, hogy a KAP döntéshozók a jövőben is elkövessenek mindent a mezőgazdasági támogatások létjogosultságának bizonyítására. Várhatóan erősödni fog a kapcsolat a tanúsító rendszerek és a KM között. Vagy úgy, hogy a KM-be valahogyan integrálódnak az ilyen rendszerek eredményei, vagy úgy, hogy maga a KM mozdul el egy „védjegyezhető” irányba.

58

5. ÖSSZEGZÉS

Az SPS-rendszer egy olyan jövedelemtámogatást jelent, amelynek alapján a támogatás igénybevétele nem kényszeríti a termelőt a termelésre, hanem a jövedelembiztonság garantálása mellett egy piaci kereslethez igazodó, racionális magatartásra ösztönzi. Az európai tanácsi rendelet jogi lehetőséget teremt az SPS-rendszer 2009-es bevezetésére Magyarországon. A régi tagállamok éltek ezzel a lehetőséggel, az új tagállamok közül kettő, Szlovénia és Málta csatlakozott a 15 régihez. Az Európai Tanács jogszabályalkotó gyakorlata ebből a rendszerből fejleszti tovább az uniós szabályozást. A különböző ágazati reformok mindegyike az SPS-rendszer jogi lehetőségeire épülve született. Elképzelhetetlen, hogy a 17ekre, a 15 régi és a 2 új tagországra nézve, amelyek Európa mezőgazdaságának a többségét adják, hátrányos jogszabályok szülessenek. Az új rendszer bevezetésétől a támogatások megerősítését várják. Ezzel szemben ez a stabilitás a SAPS/Top-up rendszerben nem áll fenn, hiszen a SAPS felhígul az úgynevezett szófafarmerek bejelentkezésével, akik csak a támogatásokért jelentkeznek be a rendszerbe, de tényleges munkát nem akarnak végezni. A nemzeti kiegészítés lehetősége 2011-től - de a tej esetében 2009-től már csak 60 százalékban lehetséges a Top-up - drasztikusan csökkenni fog. A támogatás fokozatosan átcsoportosításra kerülne az amúgy is nehezebb helyzetben lévő állattenyésztési ágazatokból a földhasználók irányába. A támogatásnak nagyon fontos eleme, hogy a sokat kritizált agrártámogatásokkal a gazdálkodókon túl a társadalom többi része is nyer, hiszen az SPS-támogatás feltétele 19 környezetvédelmi, állatjóléti, élelmiszerhigiéniai előírás teljes mértékű betartása. Így az úgynevezett kölcsönös megfeleltetési rendszer lesz az alapja az SPS-támogatási rendszernek, ahol

kiegyeznek

a

termelők

és

a

fogyasztók:

a

termelés

támogatásáért,

a

jövedelemtámogatásért cserébe biztonságos, egészséges, jó élelmiszert kapnak, és megfelelő környezetkímélés is végbemegy ezen termelési folyamatban. A támogatások versenyképességének a növelése mellett a biztonságos élelmiszerellátást is jobban garantálja, a támogatásért cserébe a gazdálkodók egészséges termékeket állítanak elő úgy, hogy nem szennyezik a környezetüket. A magyar földhasználati rendszer elsősorban a

59

bérleten alapul, tekintettel arra, hogy a földtulajdonosok nagy része - aki alapvetően kis területekkel rendelkezik - bérbe adja a földjét és nem gazdálkodik rajta. Az SPS-rendszer éppenséggel földhasználati stabilitást nyújt, hiszen mind a jogosultságot megkapó földhasználó, mind pedig a bérbe adó földtulajdonos hosszú távú, mindkét fél számára előnyös bérletben érdekelt. Az SPS-sel mindenki jól jár: a földtulajdonosra egy biztos, stabil földbérleti piac a gazdálkodó biztos jövedelemtámogatást kap 5 évre így előre számolhat a beruházásaival. 2011-ben a jelenlegi uniós szabályok szerint, a koppenhágai megállapodás értelmében sajnos a mezőgazdasági földpiacot fel kell szabadítanunk. A 2011-es földpiac-nyitási kényszer miatt még előtte, 2009-ben kell a jogosultságokat kiosztani, hiszen ezeket mind magyar agrárvállalkozók, agrárgazdálkodók tudják megszerezni. Az SPS-jogosultság mint vagyoni értékű jog értéknövelő tényező, beépül a föld, az üzem árába is, a magángazdaság árába is, így az újonnan belépni kívánó külföldi befektetőknek ez már egy nehezebb és magasabb áron való hozzájutást jelent.

60

IRODALOMJEGYZÉK:

1. A kölcsönös megfeleltetés célkitűzései és rendszerfilozófiája, FVM, Budapest, 2007., p.6-18. 2. A kölcsönös megfeleltetés általános keretrendszere, előírásai és követelményei, FVM, Budapest, 2008., p.2-8. 3. Almási István, Kölcsönös megfeleltetés ellenőrzése, FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Központ, Budapest, 2007., p.21-32. 4. Begsteiger, Kissler, Pichler, Cross Compliance – Einhaltung anderweitiger Verpflichtungen, AgrarMarkt Austria, Wien, 2007, p.23-38. 5. Handbuch für die Vor-Ort-Kontrolle, Amt der Burgenländischen Landesregierung, Eisenstadt, 2007, p.1-9. 6. Harangozó Tamás, Szennyvíziszap felhasználása, Magyar Mezőgazdaság, Budapest, 2008. október 1., p.41. 7. Harangozó Tamás, Védelem a nitrátszennyezés ellen, Magyar Mezőgazdaság, Budapest, 2008. október 8., p.42-43. 8. House of Commons, The Delays in Administering the 2005 Single Payment Scheme in England, The Stationery Office, London, 2007, p.29-41. 9. Josef Troxler, Christoph Menke, Handbuch Schweine, Bundesministerium für Gesundheit, Familie und Jugend, Wien, 2006, p.1-66. 10. Madarász István, A kölcsönös megfeleltetés célja, FVM, Budapest, 2008., p.6-10. 11. Makovényi Andrea, Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot, FVM, Budapest, 2008., p.1-8.

61

12. Mezőszentgyörgyi Dávid, A kereszt megfelelősség (Cross Compliance) jelentése és követelményei a juh és kecsketartók számára, MgSZH, Budapest, 2008., p.10-13.; p.19-26. 13. R. Wilson, Law of the Common Agricultural Policy: The Single Payment, Crosscompliance and Enforcement, Jordans Ltd, London, 2008, p.10-18. 14. R. Jongeneel, F. Brouver, M. Farmer, K. de Roest, X. Poux, G. Fox, A. Meister, Z. Karaczun, J. Winsten, C. Ortéga, Compliance with mandatory standards in agriculture, LEI, Hague, 2007, p.55-85. 15. R. Jongeneel, F. Brouver, M. Farmer, K. de Roest, X. Poux, G. Fox, A. Meister, Z. Karaczun, J. Winsten, C. Ortéga, Exploring the synergies between cross compliance and certification schemes, LEI, Hague, 2007, p.22-48. 16. Szentirmay Zoltán, Az egységes farmtámogatási rendszer (SPS), FVM, Budapest, 2008., p.1-20. 17. Várszegi Gábor, Felszín alatti vizek védelme, Magyar Mezőgazdaság, Budapest, 2008. szeptember 24., p.44. 18. Várszegi Gábor, Természetes élőhelyek védelme, Magyar Mezőgazdaság, Budapest, 2008. október 15., p.42-43.

Törvények, rendeletek: 1. 2007. évi XVII. tv., 9. § 2. 1782/2003/EK rendelet 71e 3. 796/2004/EK rendelet 4. 4/2004 FVM rendelet 5. 116/2003. (XI. 18.) FVM rendelet 6. 99/2002. (XI. 5.) FVM rendelet 7. 47/2005. (V. 23.) FVM rendelet 62

8. 50/2008. (IV. 24.) FVM rendelet Internet: www.fvm.hu www.mgszh.gov.hu www.mvh.hu http://www.crosscompliance.org.uk/cms/articles/#cattleidandmovements http://www.crosscompliance.org.uk/cms/Articles/#groundwater http://www.crosscompliance.org.uk/cms/articles/#nvzreg http://www.crosscompliance.org.uk/cms/Articles/#KeepingUptoDate%E2%80%93Changesto CrossCompliancein2008

63

MELLÉKLETEK:

1. melléklet: Tanácsi rendelet

EK irányelv/rendelet

szerinti sorszám 1.

A Tanács 79/409/EGK irányelve (1979. április 2.) a vadon élő madarak védelméről 3. cikk, a 4. cikk (1), (2) és (4) bekezdései, 5., 7. és 8. cikk

2.

A Tanács 80/68/EGK irányelve (1979. december 17.) a felszín alatti vizek egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezés elleni védelméről 4. és 5. cikk.

3.

A Tanács 86/278/EGK irányelve (1986. június 12.) a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről 3. cikk

4.

A Tanács 91/676/EGK irányelve (1991. december 12.) a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezésével szembeni védelméről 4. és 5. cikk

5.

A Tanács 92/43/EGK irányelve 7 (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről 6., 13., 15. cikk és a 22. cikk (b) pontja

6.

A Tanács 92/102/EGK irányelve (1992. november 27.) az állatok azonosításáról és nyilvántartásáról 3., 4. és 5. cikk.

7.

A Bizottság 2629/97/EK rendelete (1997. December 29.) a 820/97/EK tanácsi rendeletnek a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének keretében létrehozott füljelzők, állomány-nyilvántartások és marhalevelek tekintetében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról 6. és 8. cikk.

8.

Az Európai Parlament és a Tanács 1760/2000/EK rendelete (2000. július 17.) a szarvasmarhafélék azonosítási

és

nyilvántartási

rendszerének

létrehozásáról,

továbbá

a

marhahús

és

marhahústermékek címkézéséről, valamint a 820/97/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről 4. és 7. cikk. 8a.

A Tanács 21/2004/EK rendelete (2003. December 17.) a juh- és kecskefélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet, továbbá a 92/101/EGK és 64/432/EGK irányelv módosításáról 3. cikk, 4. cikk és 5. cikk

64

2. melléklet: Tanácsi rendelet

EK irányelv/rendelet

szerinti sorszám 9.

A Tanács 91/414/EGK irányelve (1991. július 15.) a növényvédőszerek forgalomba hozataláról 3. cikk

10.

A Tanács 96/22 EK irányelve (1996. április 29.) a hormon-hatású, tireosztatikus hatású anyagoknak és a β-agonistáknak az állattenyésztésben történő felhasználására vonatkozó tilalomról, valamint a 81/602/EGK, a 88/146/EGK és a 88/299/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről 3., 4., 5. és 7. cikk

11.

Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról 14., 15., a 17. cikk (1) bekezdése, 18., 19. és 20. cikk

12.

Az Európai Parlament és a Tanács 999/2001/EK rendelete (2001. május 22.) az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról 7., 11., 12., 13. és 15. cikk

13.

A Tanács 85/511/EGK irányelve (1985. november 18.) a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről 3. cikk

14.

A Tanács 92/119/EGK irányelve (1992. december 17.) az egyes állatbetegségek elleni védekezésre irányuló általános közösségi intézkedések, valamint a sertések hólyagos betegségére vonatkozó külön intézkedések bevezetéséről 3. cikk

15.

A Tanács 2000/75/EK irányelve (2000. november 20.) a kéknyelv betegség elleni védekezésre és felszámolására vonatkozó külön rendelkezések megállapításáról 3. cikk

16.

A Tanács 91/629/EGK irányelve (1991. november 19.) borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról 3. és 4. cikk

17.

A Tanács 91/630/EGK irányelve (1991. november 19.) a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról 3. cikk és 4. cikk (1) bekezdése

18.

A Tanács 98/58/EK irányelve (1998. július 20.) a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről 4. cikk

65

RÖVIDÍTÉSEK:

AGENDA 2000 – Költségvetési és Csatlakozási Előirányzat AVOP – Agrár- és Vidékfejlesztés Operaív Program EMVA – Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap GOFR – GOFR (gabona, olajos, fehérje, rost) növények IIER – Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer KAP – Közös Agrárpolitika KM – Kölcsönös Megfeleltetés MgSZH – Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal MVH – Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal NVT – Nemzeti Vidékfejlesztési Terv SAPARD – Special Accession Programme for Agriculture and Rural Development – Mezőgazdasági- és Vidékfejlesztési Előcsatlakozási Program SAPS – Single Area Payment Scheme – Egységes Területalapú Támogatási Rendszer SPS – Single Payment Scheme – Egységes Támogatási Rendszer TOP-UP – SAPS támogatás nemzeti szinten való kiegészítése ÚMVP – Új Magyarország Vidékfejlesztési Program

66