SZAKDOLGOZAT
Veres Judit 2008
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Gazdaságdiplomácia és nemzetközi menedzsment SZAK ÚD tagozat EU kapcsolatok szakirány
A MAGYARORSZÁGI VÁLLALKOZÁSOK ÜZLETI KÖRNYEZETE – különös tekintettel a kis- és közép méretű vállalkozásokra –
Készítette: Veres Judit Budapest, 2008
3
Tartalomjegyzék I.
Bevezetés........................................................................................................ 4
II. A magyar kis- és középvállalatok helyzete és problémái.......................... 7 II.1 A kis- és középvállalatok meghatározása, gazdasági jelentősége ..............................7 II.2 A Világbank 2007-es üzleti környezet jelentése („Doing Business 2008 Report”) és a magyar KKV-k működési feltételei...................................................................................10 II.3 A „Doing Business” jelentés és a gazdasági átalakulás ...........................................12 II.4 Magyarország és az EU-15 üzleti környezete a Doing Business jelentés tükrében .22 II.4.1 Vállalkozás indítása..........................................................................................23 II.4.2 Hatósági eljárások ............................................................................................24 II.4.3 A munkaerő rugalmassága ...............................................................................26 II.4.4 Tulajdonjog bejegyzése ....................................................................................27 II.4.5 Hitelhez jutás ....................................................................................................28 II.4.6 Befektetők védelme ..........................................................................................30 II.4.7 Az adófizetés lebonyolítása ..............................................................................32 II.4.8 A külkereskedelem lebonyolítása.....................................................................34 II.4.9 Szerződések érvényesítése................................................................................34 II.4.10 A vállalkozás megszüntetése ............................................................................36 II.5 Magyarország és a környező országok helye ...........................................................39 II.6 A Doing Business jelentés alapján levonható következtetések a magyarországi üzleti környezetre nézve .......................................................................................................47
III. A magyar kis- és középvállalkozások javaslatai az üzleti környezet javítására............................................................................................................ 52 III.1. A vállalatok körében végzett felmérések tanulságai ............................................52 III.1.1. A GKI Gazdaságkutató Zrt. felmérésének tapasztalatai...................................52 III.1.2. Vállalkozásbarát adórendszer; a PTE Közgazdaságtudományi karának kisvállalati felmérésen alapuló tanulmánya......................................................................55 III.1.3. Kopint-Tárki Zrt. és a GKI Gazdaságkutató Zrt. innovatív KKV-k körében végzett felméréseinek tapasztalatai ..................................................................................57 III.1.4. Egyéni vállalkozóként szerzett tapasztalataim a magyarországi üzleti környezet minőségéről ......................................................................................................................58 III.2. A Doing Business 2008 jelentés a vállalkozók körében végzett felmérések tükrében és a magyar vállalkozási környezet szükséges feltárása........................................61
IV. Összefoglalás ............................................................................................... 63 Irodalomjegyzék ....................................................................................................................... 65 Az ábrák és táblázatok jegyzéke............................................................................................... 67 1. sz. melléklet: A WEF üzleti környezet minőségét mérő mutatójának komponensei ........... 68 2. sz. melléklet: A Doing Business 2008 jelentés adatai a vizsgált országokról...................... 69 3. sz. melléklet: A World Economic Forum adatai a vizsgált országokról .............................. 75 4. sz. melléklet: Az egy főre jutó nemzeti jövedelem a vizsgált országokban ......................... 76
4
I. Bevezetés A magyar tudományos publikációkat 2005 óta be kell vinni egy publikációs adatbázisba, amennyiben közpénzből finanszírozták őket. Ebben az adatbázisban meg kell jelölni a publikáció tudományági besorolását is. Ennél a szakdolgozatnál természetesen nincs szó tudományos publikációról, és a munkát sem támogatták kormányzati források. A kutatás megtervezésénél azonban ugyancsak felmerült a szakterületi besorolás kérdése. Az elemzés jellege miatt itt a közgazdasági és üzleti tudományok határterületéről van szó. A tudományágat illetően egy olyan területre gondoltam, amely az üzleti és vállalkozási képzésben inkább csak tantárgyként, de nem kifejezett kutatási diszciplínaként szerepel. Ez az üzleti gazdaságtan, amely a közvélekedés szerint általában csak afféle könnyített elméleti közgazdaságtan az üzleti szférába készülő szakemberek felkészítésére. A szakdolgozat készítésekor azonban meggyőződtem arról, hogy ezen a szakterületen is lehetséges az önálló kutatómunka, s alaposabb felkészültséggel, nagyobb kutatói tapasztalattal talán a saját tudományos eredmények sem elképzelhetetlenek. Ezekkel az általános gondolatokkal ajánlom tehát üzleti gazdaságtani munkámat az érdeklődő olvasónak. A magyar vállalkozási szféra üzleti környezetének minősége hosszú ideje vitatott, mégsem teljesen megértett kérdés. Maga az üzleti környezet is, mint fogalom, többféle szempontból értelmezhető. Elsődlegesen az állami és önkormányzati szervek valamint a szabályozási környezet vállalkozásokra gyakorolt ösztönző vagy akadályozó hatása határozhatja meg. Ugyanakkor egyre inkább előtérbe kerülnek az államtól független, a magánszféra kompetenciájába tartozó jellemzők, mint például a vállalkozások által igényelt szolgáltatások
elérhetősége,
vagy
a
vállalkozások
mindennapi
tevékenységében
megnyilvánuló szokások, normák és gyakorlati technikák. Az üzleti környezet értelmezése a „külső” és „belső” megítélés miatt is összetett, hiszen a felgyorsult globalizációs folyamatok következtében egy ország üzleti környezetének minőségét önmagában már nem tekinthetjük „jónak” vagy „rossznak”. A fizikai határok elmosódásával az árukhoz és szolgáltatásokhoz hasonlóan egy ország e tényezővel is részese a nemzetközi versenynek, tehát az üzleti környezet minősége szoros összefüggésben van az adott ország versenyképességével. Különösen igaz ez egy kis és nyitott gazdaságú ország esetében, mint Magyarország, amely a schengeni csatlakozást követően egy olyan gazdasági közösség minden szempontból teljes jogú tagjává vált, ahol az országok közötti áruk, szolgáltatások és személyek szabad
5 mozgása alapvetően szükségessé teszi az üzleti környezet versenyszemléletét. A magyar döntéshozók egyre fogékonyabbak a nemzetközi összehasonlítások iránt, sőt egyre erősebb az a tendencia, hogy a kormányzati intézkedések hatásait nem a gazdaságban mérhető eredményekkel, hanem a nemzetközi mutatók változásával igyekeznek igazolni. 1 A nemzetközi versenyben való helytállás és a nemzetközi rangsorok helyezései közé azonban korántsem tehetünk egyenlőségjelet, mivel az ilyen elemzések szempontjai és kritériumai – a felmérés összehasonlíthatósága érdekében – nem térhetnek ki az adott ország társadalmigazdasági sajátosságaira és a mutatók által jelzett intézkedések valós eredményeire. A nemzetközi szervezetek által rendszeresen publikált rangsorok és elemzések iránytűként szolgálhatnak a multinacionális nagyvállalatok számára abban a tekintetben, hogy melyik országban érdemes terjeszkedniük, telephelyet létesíteniük. Mivel pedig ezek a vállalatok a kormányok befektetésvonzó politikájának fő célpontjai, a gazdasági szabályozás kialakításakor sokszor elsőbbséget is élveznek. Magyarország gazdaságában a multinacionális vállalatok kétség kívül nagy súllyal szerepelnek, de a főképp magyar tulajdonban lévő kis- és középvállalatok gazdasági jelentősége meghaladja ez előbbiekét mind a foglalkoztatás, az árbevétel és hozzáadott érték tekintetében.2
Ezen kívül a kis- és középvállalatok
érzékenyebben reagálnak az üzleti környezet változásaira – egy bármilyen előjelű intézkedést követően sokkal hamarabb mutatnak fel a gazdaság számára is érzékelhető jeleket, például a foglalkoztatási létszám növelésével, vagy csökkentésével – ezért az általuk fontosnak tartott szempontok figyelembevétele még inkább indokolt. Dolgozatomban egy mára igen divatossá vált nemzetközi felmérés, a Világbank Doing Business jelentését vettem alapul a magyarországi vállalkozások, különös tekintettel a kis- és középvállalkozások helyzetének feltárásához, valamint a szükséges beavatkozási pontok meghatározásához. Tettem ezt több okból; egyrészt kíváncsi voltam, hogy a Doing Business jelentés szerint mitől vált annyira kedvezővé a magyarországi vállalatok működési környezete, hogy egy év alatt (2006-ról 2007-re) 21 helyet lépjünk előre a rangsorban, másrészt, hogy megvizsgáljam, a jelentés valóban használható-e az üzleti környezet minőségének átfogó elemzésére és a vállalkozások működésének sikerességéhez szükséges tényezők mérésére. Az ötletet a Doing Business 2008 jelentés publikációját követő 2007 októberében rendezett magyarországi konferencia adta, amelyen a szerzőkön túl megjelentek az üzleti 1
Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (2007): Világbank Doing Business Jelentés 2008 http://www.gkm.gov.hu/print/sajtoszoba/sajtoanyagok/2007/07szept/doing.html (2008-04-03 21:01) 2 SMEs and entrepreneurship in the EU, Statistics in focus 24/2006
6 világ, a közgazdász szakma és a kormányzat képviselői is. Nyilvánvalóan, a kormányzati álláspont a jelentésben szereplő rendkívüli javulást volt hivatott képviselni, amivel a többi meghívott nem tudott maradéktalanul egyetérteni, kritizálva a jelentés módszertani hátterét. A Doing Business jelentés megállapításait ezért összevetettem más felmérésekkel is, mint például a World Economic Forum „Quality of the national business environment ranking” 3 (2007), az IMD Versenyképességi évkönyve (2007), a Trancparency International magyarországi Ország Integritás jelentése (2007), és a GKI-Microsoft Versenyképességi évkönyve (2007). Az elemzés során végig arra törekedtem, hogy minden jelentés és rangsor egy időszakra – a 2007-es évre – vonatkozzon, hogy a mutatók az összehasonlítás során ne torzuljanak. 4 Több üzleti környezetről szóló jelentés és felmérés teljességgel nélkülözi az üzleti környezet minősége által leginkább érintett, és azt nagymértékben befolyásoló szektornak, a vállalkozóknak a véleményét. Én ezt a hibát nem szerettem volna elkövetni, ezért dolgozatomban kitérek több, például a GKI vagy a Pécsi Tudományegyetem által végzett vállalati felmérés eredményeire, valamint saját – egyéni vállalkozóként szerzett – tapasztalataimra is. Célom ezzel annak feltárása, hogy amennyiben tényleges helyzetünket szeretnénk látni az üzleti környezet minőségét illetően, és ezen a téren valós – a Magyarországon működő vállalkozások által érzékelhető – javulást szeretnénk elérni, nem tekinthetünk el attól, hogy az üzleti környezetet „kívülről” – a világ szemével, és „belülről” – a vállalkozók szemével egyaránt nézzük.
3
„A nemzeti üzleti környezet minősége rangsor” A Doing Business jelentés kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy bár a jelentés neve Doing Business 2008, de a kiadásának időpontja 2007. szeptember, és a 2006. júniusától 2007. júniusáig terjedő időszakot fedi le. 4
7
II.
A magyar problémái
II.1 A kis- és jelentősége
kis-
és
középvállalatok
középvállalatok
helyzete
meghatározása,
és
gazdasági
2005. január 1. óta az uniós szabályozásnak megfelelően a kis- és középvállalati kategóriába a 2004. évi XXXIV. törvény értelmében az alábbi meghatározásoknak megfelelő vállalkozások tartoznak: (1) KKV-nak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg. (2) A KKV-kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg. (3) A KKV-kategórián belül mikrovállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg. (4) Nem minősül KKV-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése – tőke vagy szavazati jog alapján – külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25 százalékot. 1. Táblázat: A kis és középvállalkozások kategóriái
Meghatározás Középvállalat Kisvállalkozás Mikrovállalkozás
Foglalkoztatotti Árbevétel létszám (millió €) 50< >250 <50 10< >50 <10 <10 <2
Forrás: saját táblázat a 2004. évi XXXIV. törvény alapján
E besorolás alapján a magyarországi vállalkozások 99,9 százaléka minősült kis és középvállalatnak a 2005. évi KSH adatok szerint. A nagyvállalatokkal szembeni számbeli fölényből még nem következne egyenesen a szektor gazdasági súlya, hiszen egy multinacionális nagyvállalat piaci ereje, bevétele, foglalkoztatotti létszáma nem mérhető egy kisebb – akár egy fős vállalkozáséhoz, holott számbelileg egy-egynek felel meg mindkettő. A kis- és középvállalkozások azonban Magyarországon – és az Európai Unióban is – jelentős hányadát adják a foglalkoztatásnak és az árbevételnek, valamint kisebb többségét a hozzáadott értéknek. (2. táblázat)
8 2. Táblázat: A vállalkozások helyzetét jellemző legfontosabb mutatók megoszlása méretkategóriák szerint 2005-ben (%)
Megnevezés Vállalkozások száma* Alkalmazottak* Árbevétel Export Hozzáadott érték Saját tőke
0–1 fő
2–9 fő
10–49 fő
50–249 fő
kkv összesen
250 főnél nagyobb
összesen
75,6
20,2
3,6
0,6
99,9
0,1
100,0
6,0 7,4 5,9
21,9 14,4 5,5
21,6 19,7 10,3
19,5 18,1 13,5
68,9 59,6 35,3
31,1 40,4 64,7
100,0 100,0 100,0
6,0
10,9
16,4
18,7
52,0
48,0
100,0
8,9
11,9
14,6
15,8
51,2
48,8
100,0
Forrás: GKM A kis- és középvállalkozások fejlesztésének stratégiája 2007-2013, p.18
A fenti ábra tanúsága szerint egyedül az exporthajlandóság az, amelyben a KKV szektor elmarad a nagyvállalati szektortól. Fontos még kiemelnünk az innovációs hajlandóság tényezőjét is, amely a KKVszektor esetében ugyancsak jelentősebb, mint a nagyvállalatok körében. A GKI 2008-ban készült üzleti környezettel kapcsolatos tanulmánya 5 részletesebben foglalkozik az innováció témájával, s arra a megállapításra jut, hogy hasonlóan az európai országok többségéhez, Magyarországon a kis-és középvállalatok „kiemelt szerepet játszanak az ún. csendes vagy rejtett
tudás
elterjesztésében,
gyarapításában
és
kommercializálásában,
vagyis
az
innovációban”. Annak okát, hogy ez a statisztikákban miért nem jelenik meg, abban látják, hogy az innováció „láthatóvá tétele” adminisztratív terheket von maga után, ezen kívül pedig – különösen a kisebb vállalatok – az innováció eredményeinek egyetlen védelmét abban látják, ha eltitkolják. Tudniillik a szellemi tulajdonjog védelme nem kielégítő. A KKV szektor gazdasági jelentősége a fentieken túl gyors reakciókészségében rejlik, amellyel az üzleti környezet bármilyen csekélynek tűnő változásához viszonyul. A változás jellege nem befolyásolja ezt a készséget, legyen akár piaci eredetű – egy hirtelen fellépő keresletnövekedés valamilyen termék iránt 6 , vagy kormányzati eredetű – például a szabályozás változása, stb. Ugyanez a reakciókészség azonban a szektornak a gyengéje is – a kedvezőtlen gazdasági folyamatoknak általában ők az első „áldozatai”.
5
GKI Gazdaságkutató Zrt. (2008): Az üzleti környezet a szakmai szervezetek, szövetségek és a vállalkozók véleményének tükrében 6 A hirtelen fellépő keresletnövekedésre adott gyors kisvállalkozói reakcióra személyes környezetemből tudok példával szolgálni; 2008 februárjában egy őstermelő saját készítésű sajtjával jelent meg a nyíregyházi piacon. A termék ár-minőség viszonya sokkal kedvezőbb volt a kiskereskedelmi forgalomban kapható sajtokénál. A termelő minden igyekezete ellenére sem tudott lépést tartani az ugrásszerűen megnövekedett kereslettel, így 1-2 hónapon belül Nyíregyháza vonzáskörzetében sorra bukkantak fel újabb kisvállalkozók és termelők, akik kifejezetten csak erre a piaci résre szakosodtak.
9 Mindezeken túl a KKV szektor jobban tud alkalmazkodni a helyi igényekhez, amelyek nagyvállalati szinten – a globalizáció következtében – nem jelenhetnek meg a hatékonyabb működés érdekében standardizált eljárások miatt. A KKV szektor üzleti környezetének elemzésekor nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy a gazdaság egy olyan szektoráról beszélünk, amelynek több szempontból nehezebb a helyzete a nagyvállalatokénál. A KKV szektor főbb problémái a kormányzat 2007-2013-ra szóló stratégiája egyik alapjául szolgáló, a GKM által végzett 2007-ben készült reprezentatív vállalati felmérés szerint a következők 7 : 1. Szabályozási környezet: − Közteherviselés − Adminisztrációs terhek − Gazdálkodási- és jogbiztonság 2. Finanszírozás: − Pénzpiaci termékek − KKV-k felhalmozása − KKV-k likviditása 3. Tudás − Vállalkozók és alkalmazottaik ismeretei − Vállalkozói készség 4. Infrastruktúra − IKT infrastruktúra − Üzleti és K+F infrastruktúra Azt már a KKV-k üzleti környezetének javulásának egyik biztató jeleként tekinthetjük, hogy a kormányzat fontosnak tartotta külön a szektorra vonatkozó stratégia megalkotását. Az alapos és részletesen kidolgozott anyag azonban nem tekinthető minden szempontból hiánytalannak; a nemzetközi összehasonlító rangsorokról csak érintőlegesen tájékozódhatunk, és a vállalkozók által megfogalmazott kritikák kormányzattal szemben – mint például a hatóságok együttműködésének hiánya (mind a különböző állami szervek, mind a vállalatok tekintetében), a korrupció mértéke és a politikai környezet kiszámíthatatlansága, valamint azok orvoslása is csak igen árnyaltan és óvatosan szerepel benne.
7
Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (2007): A kis- és középvállalkozások fejlesztésének stratégiája 20072013, p.31
10
II.2 A Világbank 2007-es üzleti környezet jelentése („Doing Business 2008 Report”) és a magyar KKV-k működési feltételei A Világbank nemzeti üzleti környezet jelentése 2006 után másodízben 2007-ben tett kísérletet arra, hogy az egymástól – jogi és szabályozási értelemben mindenképp – elszigetelt nemzetgazdaságok üzleti feltételeit, illetve ezek összességeként felfogható úgynevezett üzleti környezetét objektív módszerekkel hasonlítsa össze egymással. Egy ilyen jellegű vállalkozási környezeti összehasonlítás természetesen korántsem csak a KKV-k számára lehet hasznos. Jó iránytűt jelenthet minden olyan nagyobb vállalkozás számára, amely külföldön telephely létesítésében gondolkodik. Azt ugyanakkor látnunk kell, hogy az ilyen és hasonló nemzetközi üzleti környezeti összehasonlítások jelentős részben a KKV-k működési feltételeit írják le, illetve szemléltetik. Az üzleti környezeti felméréseket megalapozó mintavételekben ugyanis aránylag – ha nem is a valós számarányuknak megfelelő – súllyal szerepelnek a KKV-k, emiatt az eredmények feltétlenül erősen tükrözik az ő szempontjaikat. Az is igaz persze, hogy a nem túlszabályozott, s igazi versenykörnyezetben működő piacgazdaságokban a KKV-k működési problémái kevésbé jelentősek, mint az EU új tagállamaiban, ahol a KKV-k tömeges működésének nincsenek hosszú és töretlen hagyományai. Gondoljunk a német „Mittelstand” fogalomra, ami ugyanúgy jelenti a társadalomban a középosztályt, mint a gazdaságban a versenyképes, általában családi tulajdonú és vezetés alatti kisebb középvállalatokat, amelyek akár évszázada működnek szűken meghatározott, részben saját maguk által kialakított piaci résekben. Saját tapasztalataim szerint számos ilyen cég van például a fogászati berendezések gyártásában, az autóipari beszállítók között, vagy akár a minőségi bútoriparban. Míg a KKV-nak a belföldi üzleti környezet nemzetközi összehasonlító értékelése inkább stratégiai döntéseik meghozatalához fontos, addig a nagyobb, ezeken belül pedig a multinacionális vállalatok számára a lehetséges nemzetközi telephelyek közötti rangsorolás egyik fontos segédeszköze. A 2007-es „Doing Business” jelentés értékelése a továbbiakban a KKV-k szempontjait veszi figyelembe, de esetenként kitér a nagyobb vállalkozások üzleti környezettel kapcsolatos érdekeire. Ennek oka, hogy az üzleti környezet alakításához időnként szükséges lobbizásra, akár politikai nyomásra a nagyobb cégek sokkal inkább képesek, mint a kicsik. Természetesen ez utóbbiak is megpróbálkozhatnak az üzleti környezetet alakító politikai döntések befolyásolásával, de erre külön-külön nincs esélyük. Csak akkor, ha az
11 adott országban hatékony KKV-érdekképviseleti rendszer működik. Ezt Magyarország esetében csak korlátozott mértékben mondhatjuk el, mert az igazán befolyásosnak mondható vállalkozói érdekképviseleti szervezetek (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, Magyar Gyáriparosok Szövetsége vagy a nagy külföldi kamarák) elsősorban nem kis- és középvállalkozókat képviselnek. Jelentős KKV-érdekképviseleti szervezetnek inkább csak a kilencvenes évek eleje óta szinte folyamatosan csökkenő befolyású Vállalkozók Országos Szövetsége tekinthető.
12
II.3 A „Doing Business” jelentés és a gazdasági átalakulás A jelentés Kelet-Európára (beleértve a volt Szovjetunió országait) hízelgő összefoglaló következtetést fogalmaz meg 8 , amely vonatkozik Magyarországra is. Később látni fogjuk, hogy 2006-hoz képest a listán Magyarország is látványosan javította helyezését. Ugyanakkor nem szabad, hogy elkerülje a figyelmünket, hogy a kelet-európai vállalkozási környezet javulására csak egy kiemelt régióval szemben utal a jelentés, s az anyagba alaposan betekintve nem is tapasztalhatjuk azt, mintha Kelet-Európa a világgazdaságban manapság sok szempontból mintának tekintett Délkelet-Ázsiát meg is előzte volna a vállalkozási környezet tekintetében. A két régió országainak átlagos helyezése lényegében egyenlő (76., illetve 77.), azaz itt inkább csak a kelet-európai vállalkozási környezet relatív javulásának dinamikáját, nem pedig egy valóban kedvező vállalkozási környezet gyors kialakulását láthatjuk. Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy Délkelet-Ázsiában csak helyenként, (például Szingapúrban vagy Hongkongban) van valóban kiemelkedően jó vállalkozási környezet, különösen a KKV-k számára. Több más fontos gazdaságban (Kínában, Dél-Koreában vagy akár Tajvanon és Japánban) a Doing Business jelentés és egyéb szakirodalmi források tanúsága szerint is az üzleti környezet egyes elemei változó minőségűek. Kínában például a korrupció és a helyi (tanácsi) ügyintézés lassúsága és bonyolultsága okoz komoly gondokat, ráadásul az elmaradottabb, a tengertől távolabbi régiókban a szabályozás korszerűsítése is lassabban halad. Dél-Koreában a szabályozás több tekintetben kifejezetten nagyvállalat-barát. Ebben az országban az üzleti környezet javítását és a szabályozás liberalizálását nehezíti az is, hogy az ország mintegy hat évtizede lényegében hadiállapotban van és az állandó észak-koreai katonai fenyegetés miatt például a mobilitás, a letelepedés vagy az építkezés szabályozása – különösen a határ menti övezetekben, amelyekbe a főváros, Szöul is beletartozik – meglehetősen bonyolult. Ugyancsak hadiállapotban van Tajvan, ami szintén rontja az üzleti környezetet az országban, Japán esetében pedig világszerte ismert a viszonylag nehezen működő ingatlanpiac, a bürokratikus – a felvételeket és az elbocsátásokat igen részletesen szabályozó – munkajog és az igen aprólékos környezeti, egészségügyi, fogyasztóvédelmi szabályozás.
8
„This year Eastern Europe and the former Soviet Union surpassed East Asia in the ease of doing business” (p. 1). /Az idén Kelet-Európa és a korábbi Szovjetunió országai megelőzték Kelet-Ázsiát az üzleti tevékenységek megkönnyítésében/
13 Mindez azt jelenti, hogy a Délkelet-Ázsiához képesti pozíciójavulás kedvező hír ugyan, de nem értékelhető úgy, mintha a kelet-európai országok máris az üzleti környezet szerinti él- vagy akár csupán a felső középmezőnybe kerültek volna a világon. A fentiekből közvetve látható egyébként a Doing Business jelentés egyik fontos koncepcionális gyengéje – legalábbis kelet-európai szemmel. Míg ugyanis a vállalkozók általában az üzleti környezet minőségére – annak állapotára – kíváncsiak, a világbanki jelentés sokkal inkább változást mér. Jó példa erre az, hogy a jelentés kifejezetten magasra helyezi Grúziát, amely nyilvánvaló módon még mindig messze van az európai üzleti környezeti követelményektől 9 , bár kétségtelenül komoly fejlődést mutatott 2006-ról 2007-re. A másik, hasonlóan fontos tartalmi gond a jelentéssel, hogy az üzleti környezetet javító reformokat inkább formálisan, mint tartalmilag értékeli, s magasabbra helyezi azt az országot, amely több területen valósított meg aránylag felszínes szabályozási reformokat, mint azt, ahol kevesebb területen, de valóban mély és lényegi átalakulás történt. Példa 10 erre az Egyiptomról tett megállapítás: „a 2006/2007-es üzleti évben a világ vezető reformere Egyiptom volt, amely a megvizsgált 10 terület közül 5-ben ért el javulást 11 ”. Ebben az értelmezésben Magyarország benchmarkja a Harmadik Világ, hiszen ezekben az országokban (Egyiptom, Ghána, Kolumbia, Örményország, Kína) zajlott le – szám szerint – a legtöbb reform. Ugyanakkor a magyar vállalkozások üzleti környezetét ezekhez az országokhoz képest javítani nem túl ambiciózus törekvés, a valódi benchmarknak továbbra is az EU-15 országait érdemes tekinteni. Úgy tűnik, mintha a jelentés készítőinek gondolkodásában erős lenne az angolszász formális jogi szemlélet. Ez onnan is látható, hogy az üzleti környezet javulásában nagy szerepet tulajdonítanak a jogi szabályozás átalakulásának, de sokkal kevésbé annak, hogy ez az átalakulás valóban megjavította-e a vállalkozások gazdálkodási feltételeit. Ez a szemlélet tehát Kelet-Európában talán irreális mértékben tekinti szorosnak a jogalkotás és a jogalkalmazás kapcsolatát. E különbségtétel jelentőségét épp a kelet-európai, közöttük a magyar vállalkozók ismerhetik, akik számára az igazságszolgáltatás lassúsága akkor is a vállalkozási környezetet rontó tényező, ha az EU új tagállamaiban egyébként a nyugat-európai normákkal (formálisan) konform jogrendszer működik. (lásd: 1. ábra). 9
Gondoljunk csak a világsajtóban nagy teret kapott, jó okkal botrányosnak tartott grúz elnökválasztásra 2007 végén. 10 Török Ádám (2007): „Doing Business” vis-à-vis Competitiveness http://www.gkm.gov.hu/sajtoszoba/sajtoanyagok/2007/07okt/db2007.html 11 „Egypt is the top reformer for 2006/2007, improving in 5 of the 10 areas studied by DB” Doing Business 2008, p.2
14
1. ábra: A jogbiztonság állapota nemzetközi összehasonlításban (1=teljesen hiányzik; 10=teljes) 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 PT
BG
PL
RO
SK
SL
CZ
HU
EU27 GR
EE
IL
FR
US
UK
JP
IE
FI
DE
AT
Forrás: GKI-Microsoft Versenyképességi Jelentés 2007. p.72
A jelentésben általában megfigyelhető egy olyan szemlélet, amelyet – saját használatra,
tehát
nem
a
szakirodalomban
elterjedt
terminológia
szerint
–
„reformfetisizmusnak” tekinthetünk. Ez annyit jelent, hogy a jelentés általában magasra értékeli a reformnak nevezett (nem mindig valóban tartalmi jellegű) intézkedéseket az üzleti környezet szabályozásában, sokkal kevésbé díjazza viszont azt, ha már létező szabályozások hatékonyságát javítják. A különbségre a Gazdasági Versenyképesség Kerekasztal gyakorlatából 2008-as, tehát igen friss magyar példát hozhatunk, mégpedig a fiskális szabályozás területéről. Nem biztos, hogy a vállalkozók számára a kulcsokat átalakító s így fiskális terheket újraelosztó adóreform jelentené az üzleti környezet valóban lényeges javulását. Széles körük számára sokkal többet érhetnek az olyan pusztán technikai jellegű átalakítások, amelyek nem csökkentik ugyan a formális (nominális) adóterhelést, viszont nagyban javítják az üzleti környezetet azzal, hogy csökkentik az adófajták számát és a bevallással/befizetéssel kapcsolatos, ugyancsak többletköltséget jelentő adminisztratív terheket. A reform, mint jelző használata a jelentésben egyébként is néha félrevezető a keleteurópai – vagy akár az EU-beli olvasó számára. Reformlépésnek 12 tekintik például a vállalkozás-alapítás ugyancsak technikai jellegű megkönnyítését 13 , vagy azt, hogy
12
Török Ádám (2007): „Doing Business” vis-à-vis Competitiveness http://www.gkm.gov.hu/sajtoszoba/sajtoanyagok/2007/07okt/db2007.html 13 „Easing business entry is the most popular reform” Doing Business 2008 p.3
15 Oroszországban új vállalkozási hitelintézetet nyitottak 14 . Az utóbbi esetben azonban azzal már nem foglalkozott a jelentés, hogy ez az új pénzintézet mennyire gördülékenyen és milyen költségek mellett tudja kiszolgálni a vállalkozásokat, kiváltképp a folyamatos finanszírozásra jobban rászoruló KKV-kat. Magyar vállalkozói szemmel ugyancsak zavaró lehet a jelentés azért, mert az üzleti környezet javulásában nagy szerepet tulajdonít az új intézmények megjelenésének, de működésüket már nem vizsgálja. Külön szerepel benne, s a magyar összpontszámot komolyan javította például az új budapesti földhivatali kirendeltség megnyitása, de a szerzők arra már nem figyeltek oda, hogy ezzel nem járt együtt a földhivatali ügyintézés költségeinek csökkentése és a bejegyzési bürokrácia egyszerűsítése. A jelentés szakmai színvonalára rossz fényt vetnek az olyan apró tárgyi tévedések, mint az, ahol az ingatlantulajdon változásának bejegyzési igényéről szólnak 15 . A bejegyzés időigényének „60-90”-ről „30-90” napra való csökkenése ugyanis statisztikai értelemben igen homályos bizonyíték lehet a földhivatalok korábbinál inkább vállalkozásbarát működésére. A Doing Business jelentés 2007. szeptember 26-i közzétételét követően több törvénymódosítás született, amely a magyar rangsor két leghátrányosabb komponensét, a befektetővédelmet és az adózást javíthatná. A befektetők védelmében 2007. december 1-től lépett hatályba a 2007. évi CXXXVIII. törvény. Az adózás területén is keletkeztek új törvények, amelyekben azonban az előzetesen hangoztatott adózási adminisztrációcsökkentésnek nyomát sem találhatjuk, sőt, a gyakorlatban ismét tovább növekedtek a vállalkozók amúgy is magas adminisztrációs terhei. Például az egyéni vállalkozók havi járulékbevallása 16 58 sorról 89-re duzzadt, miközben a bevallási kötelezettséget késedelmesen teljesítők, vagy elmulasztók bírsága akár félmillió forintra is rúghat 17 . Számos olyan törvény született és születhet még, amely elvben és a Doing Business jelentés szerint javíthatja a Magyarországon működő vállalatok üzleti környezetét, de jelentős előrelépés nem történhet addig, amíg az a filozófia van érvényben, hogy „az állampolgár, a vállalkozó felelősségre vonható, de a hatóságok sohasem”. A törvényi szabályozás hiányosságai miatt a jogérvényesítés nehézkes maguk az állampolgárok és a vállalkozók között is, az állammal és az állami intézményekkel szemben viszont szinte lehetetlen. Különösen a KKV-k számára, amelyeknek nincs állandóan működő jogi részlegük, hanem 14
„Russia established a new credit bureau” Doing Business 2008 p.3 „time to …register a title decreased from 60-90 to 30-90 days” (http://www.doingbusiness.org/Reformers/ECA.aspx) 16 APEH, 2007-es nyomtatvány: 0758, 2008-as nyomtatvány: 0858 17 APEH portál; Szigorodó szankciók az adózásban http://www.apeh.hu/regiok/delalfold/aktualis/szigorodo_szankciok.html?query=b%C3%ADrs%C3%A1g 15
16 jóval magasabb fajlagos költségekkel kell – egyedi jelleggel – igénybe venniük külső jogi szakértői segítséget. Ez az egyoldalúság közvetlenül és közvetve is károsítja a gazdaságot. Számos példa van a vállalkozások közvetlen veszteségeire az egyoldalú jogi szabályozás miatt. Az egyik ilyen tipikus jelenség, amikor az APEH befizetési rendszerében az átfutás késedelmesen történik meg, és egy már korábban befizetett összegre inkasszót vetnek ki a vállalkozó számlájára. Ez esetben a vállalkozó természetesen visszakapja később az adott összeget, de arra – ellentétben az adózói tartozással – nem számítanak fel kamatot, arról nem is beszélve, hogy egy nagyobb összeg „hirtelen eltűnése” zavarokat okozhat a működésében vagy akár fontos üzletek megkötésétől is eleshet az adott vállalkozás. A „túlbuzgó” eljárások indokolatlanul növelik a vállalkozások adminisztrációs kiadásait, hiszen még abban az esetben is tanácsos szakembert fizetniük, ha a törvényi szabályozásból egyenesen következik, hogy a hivatal hibázott. Természetesen a tévedés feltárása ismét nem jelenti azt, hogy a hatóságok megtérítenék a vállalkozás ebből kifolyólag keletkezett többletköltségeit. Arról már nem is beszélve, hogy ha egy hatósági eljárás folyamán egy vállalat jó hírében tesznek kárt indokolatlanul, az adott vállalat még kárenyhítésre sem számíthat, nemhogy kárpótlásra. Az egyoldalú felelősség közvetett kára a gazdaságra és a vállalkozásokra nézve az, hogy még a lehetőségét is kizárja annak, hogy a hatóságok javítsák intézkedéseik hatékonyságát. Ha az állami és önkormányzati intézményeket is ugyanúgy szankcionálnák hibás, késedelmes teljesítés, vagy mulasztás esetén, s a vállalkozásokhoz és az állampolgárokhoz hasonlóan ugyanúgy terhelhetné őket akár tetemes bírság is, akkor a költségvetés védelmében ezek az intézmények is rászorulnának a hatékonyabb működésre, pontosabb teljesítésre. Így tehát megállapíthatjuk, hogy az egyoldalú felelősség kérdése is többek között olyan, az üzleti környezetet – károsan – befolyásoló tényező, amelyet a Doing Business jelentés nem tud feltárni. A rangsor mutatói között számos olyan indikátort találunk, amely a hatósági eljárásokra vonatkozik, de egyik sem alkalmas arra, hogy ezek hatékonyságát explicit módon mérje, mert a fent említett példákból származó többletkiadást, időkiesést sem tudja jelezni. A magyarországi hatósági eljárások hatékonysági problémáinak és az egyoldalú felelősség további vetülete, hogy a valós szabálysértések, bűncselekmények üldözése még mindig nem különül el a becsületes vállalkozók zaklatásától. A hatóságok – bevétel orientáltságuk miatt – nem azt vizsgálják, hogy egy vállalkozás általában véve megfelel-e a
17 törvényi szabályozásnak, hanem azt, hogy fel tudnak-e fedezni olyan hibát vagy tévedést, amely bírsággal sújtható. A legnagyobb hátulütője ennek az üzleti környezet szempontjából az, hogy gátolja az üzleti etika javulását, hiszen arányaiban véve a becsületesek mindig rosszabbul járnak, mint a szabályokat kijátszani próbálók, mert amellett, hogy viselik a magas adóterheket, ugyanúgy szenvedő alanyai a kiszabott büntetéseknek és bírságoknak. S itt érdemes megemlíteni azt a széles körben nem hangoztatott, de burkoltan sokszor megnyilvánuló nézetet, hogy a hatóságoknak bevételi szempontból érdemesebb a nyereséget felmutató (tehát nem bújtatott jövedelmű), vállalkozásokat ellenőrizni. Ezek esetében ugyanis sokkal nagyobb esélye van annak, hogy a kiszabott büntetést/bírságot be is tudják hajtani, mivel ezeknek a vállalkozásoknak
egyrészt
érdekükben
áll
együttműködni
a
hatóságokkal
további
működésüket biztosítása érdekében, másrészt – ha esetleg mégsem hajlandók kifizetni a büntetést, mivel kimutatható jövedelmük, és/vagy létező eszközállományuk van, egy esetleges inkasszó kivetése, vagy az állomány lefoglalása kedvezőbb eredménnyel kecsegtet, mint az önmagukat veszteségesnek feltüntető vállalkozások esetében. A behajthatóság kérdésével egy újabb olyan területhez érkezünk el a Doing Business jelentést illetően, amelyet csak részlegesen tárnak fel a mutatók; a vállalati és magánfelelősség és elszámoltathatóság elkülönüléséhez. A befektetők védelme (6) index ugyan érintőlegesen foglalkozik ezzel a problémával, de kizárólag a részvényesek szempontjait figyelembe véve, holott a részvényeseken túl egy vállalatvezető hanyag, vagy öncélú tevékenykedésének számos egyéb károsultja is lehet – hitelezők, ügyfelek, az állam stb., akik a magyarországi esetek (Postabank, Il Ferro, stb.) tanulsága szerint legtöbbször hiába várják kártalanításukat. Ugyanakkor a törvényi szabályozásban semmilyen előrelépést nem tapasztalhatunk ennek megoldására. A felelősséget illetően ott kezdődnek a gondok, hogy már a megállapítása sem egyszerű, mert a vállalatok az üzleti titkok védelmét gyakran használják a transzparencia elleni kifogásnak. Nem foglalkozik a Doing Business mutató a feketegazdaság méretével sem, amely viszont meghatározó eleme egy ország üzleti környezetének. Gondoljunk csak arra, hogy tisztességes társaival szemben mekkora költségelőnyt érhet el egy olyan vállalat, amely feketén foglalkoztatja, vagy minimálbérre jelenti be dolgozóit (amely mentes a személyi jövedelemadó alól) és a fennmaradó összeget „zsebbe” fizeti – adó és járulékmentesen. A munkajövedelem adójának elkerülésén kívül a feketegazdaság arányát növeli az áfacsalás és a tőkejövedelem adójának különféle elkerülési módjai.
18 A Magyar Nemzeti Bank által 2007 szeptemberében kiadott tanulmány szerint a fent említett adóelkerülések miatt körülbelül a GDP egynegyedének megfelelő adóalap esik ki 18 (3. táblázat). Magyarországon a feketegazdaság megléte kétféle szempontból is negatívan befolyásolja az üzleti környezetet. Egyrészről az adóelkerülők miatt nagyobb teher hárul a fizetőkre, másrészről sokkal nehezebb számukra a piaci versenyben való helytállás azokkal szemben, akik az adóelkerülést választják. 3. Táblázat: Az adóelkerülés miatt kieső adóalap illusztratív megoszlása (a GDP százalékában)
Áfakiesés összesen Importeltitkolás Nem jogos visszaigénylés (pl. magánfogyasztás) Belföldi forgalomeltitkolás = jövedelemeltitkolás + áfa Jövedelemadó kiesés összesen Jövedelemeltitkolás = forgalomeltitkolás – áfa Magánfogyasztás kimutatása termelőfelhasználásként Összesen
Áfakiesés alapján 14 1 1
Jövedelemadóból 18,8 1 1
12
16,8
11 10 1 25,0
15,0 14 1 33,8
Forrás: MNB
A fenti adatok szerint Magyarországon a leginkább elterjedt adóelkerülési formák a belföldi forgalomeltitkolás és a jövedelemeltitkolás. Tekintve, hogy az MNB számításai 2005ös adatokon alapulnak, elképzelhető, hogy a jelenlegi helyzet már valamivel kedvezőbb az általuk felvázoltnál, köszönhetően a kifehérítés érdekében hozott intézkedéseknek, mint például az elvárt adó, vagy a minimum járulék alap. Amennyiben a Doing Business jelentés mérné a feketegazdaság méretét és a felszámolása érdekében történt változásokat a szabályozási környezetben, valószínűleg Magyarország ezen a téren tett reformjai előrelépést jelentenének a korábbi évek helyezéseihez képest. A vállalatok és a vállalkozások bizonyos része azonban nem csak az állammal szemben jár el etikátlanul, hanem a gazdaság többi szereplőjével szemben is. Az üzleti etika állapota ismét egy olyan jellemző, amelyet a Doing Business jelentés készítői nem vettek figyelembe az országok rangsorolásában, pedig egy vállalkozás létesítésénél aligha elhanyagolandó körülmény, hogy az adott országban működő többi vállalkozás hogyan viszonyul az íratlan jog szabályaihoz. Igaz, ez nem is mérhető könnyen, de közvetett adatokból lehetne dolgozni, mint ahogyan a GKI Microsoft Versenyképességi jelentésében is
18
Krekó Judit – P. Kiss Gábor, (2007), p.27
19 megfigyelhetjük, s nem csak az alábbi ábrán. 19 A jelentés készítői elviekben hivatkozhatnak arra, hogy a jogrendszer – amelynek hatékonyságával kapcsolatosan szintén nem túl részletes a felmérés - majd megoldja, de az egyáltalán nem mindegy, hogy egy adott országban kötött szerződések arányában hányszor kell bírósághoz fordulni a jogérvényesítés érdekében. Magyarország és az újonnan csatlakozott EU tagállamok az üzleti etikát illetően meglehetősen rosszul állnak a Világgazdasági Fórum 2007-es jelentése alapján (2. ábra). 2. ábra: A cégek etikai kultúrája 2007 7
6
5
4
3
2
1 RO
BG
HU
PL
SK
GR
CZ
EE
SL
PT
IL
EU27
US
FR
JP
IE
AT
UK
DE
FI
1=a világ legrosszabbjai között van; 7=a világ legjobbjai között van Forrás: GKI-Microsoft Versenyképességi Jelentés 2007. p.71
A fenti ábra elég szomorú képet fest a magyarországi vállalatok hozzáállásáról az üzleti etika színvonalát tekintve, amelyen általánosságban a tiszta versenyre való törekvést és a társadalmi felelősségvállalást; a munkavállalói esélyegyenlőség biztosítását, valamint a környezetvédelmi szempontok figyelembevételét értjük 20 . Az alacsony szintű etikai normák bár összefüggenek a korrupció mértékével, mégsem jelentenek egyet azzal, tehát e kettőt külön érdemes vizsgálni az üzleti környezetről alkotott hitelesebb kép érdekében. A korrupció definíciója a Transparency International szerint a közhatalommal való visszaélés privát haszonszerzés céljából. Szélesebb értelmezésben minden olyan esetet a korrupció megnyilvánulásának tekinthetünk, amelynek során egy döntéshozó saját céljainak érdekében a rábízott hatalommal nem felhatalmazásának megfelelően él. Számos, az üzleti környezet minőségével is foglalkozó nemzetközi jelentés fontosnak tartja a korrupciós szint vizsgálatát, többek között az IMD World Competitiveness Yearbook (Világ Versenyképességi 19 20
GKI-Microsoft (2007): Versenyképességi Jelentés, 69-71. o. GKI-Microsoft (2007): Versenyképességi Jelentés, 71. o.
20 Évkönyv) és a WEF; Global Competitiveness Report (Globális Versenyképességi Jelentés). A TI ezeket a felméréseket is figyelembe veszi saját rangsora kialakításánál. A Doing Business jelentés, amely az országokat nem a versenyképesség, hanem kizárólag az üzleti környezet alapján kívánja rangsorolni, valamilyen okból kifolyólag nem tartotta fontosnak eddig a korrupció vizsgálatát. A korrupció szintje viszont nagyon is meghatározza, hogy mely országban érdemes vállalkozást alapítani, vagy működtetni, mert a közigazgatás három szintjén túl (törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás) áthatja az üzleti életet is. A Doing Business jelentés szerint például Grúziában (18. helyezés) csaknem háromszor olyan kedvező az üzleti környezet minősége, mint Csehországban (56. helyezés). Ha viszont egy vállalatnak arról kellene döntenie, hogy melyik országba települjön, valószínűleg nem hagyhatná figyelmen kívül azt az aprócska tényt, hogy Grúzia a Transparency International által mért korrupciós indexe - bár az elmúlt években folyamatosan javuló tendenciát mutat 21 , még mindig csak 3,4 (1=erős korrupció; 10=nincs korrupció), helyezése 79. (!), míg Csehországé 5,2, az országok korrupciós rangsorában helyezése pedig 41. 22 Magyarország 39. helyezése a korrupciós szint 5,3-as értékelésével ugyan véletlenül megfelel a Doing Business rangsorban elfoglalt helyének, de ezzel az értékkel aligha lehetünk elégedettek. 3. ábra: A korrupció érzékelt szintje 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 BG PL
RO SK CZ
GR PT
HU
IL
SL
JP
EE
US
DE
FR
IE
UK
AT
FI
1=erős korrupció; 10=nincs korrupció Forrás: saját ábra a GKI-Microsoft Versenyképességi Jelentés 2007. és a Transparency International Corruption Perception Index 2006 adatai alapján
Az fenti ábrán (3. ábra) két különböző felmérés eredményeit láthatjuk a korrupció érzékelt szintjéről. A halványrózsaszín oszlopok a GKI-Microsoft 2007-es Versenyképességi 21 22
2003-1,8; 2004-2,0; 2005-2,3; 2006-2,8; 2007-3,4 www.transparency.org CPI Transparency International www.transparency.org CPI 2007
21 jelentésében találhatók 23 , az adatok forrása az IMD 2007-es Versenyképességi évkönyve, a sötétzöld oszlopok a Transparency International 2007-es jelentésének korrupciós indexe 24 adatai alapján kerültek ábrázolásra. A két különböző adatsor kiválasztásával annak érzékeltetése volt a célom, hogy bármely korrupciós skálát is vegyünk figyelembe, az üzleti környezet minősége, a gazdasági teljesítmény nagyon is függ attól, hogy milyen a korrupció mértéke az adott országban. Az ábrán jól látható, hogy bármelyik korrupciós indexet is vesszük alapul, a magasabb jövedelmű, versenyképesebb, és az üzleti környezet minőségét illetően élen járó országokban kisebb a korrupció mértéke is, míg például az EU-hoz újonnan csatlakozott országok esetében inkább közepes, vagy erős. Ebből következően az üzleti környezet minőségének elemzésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a korrupció tényezője milyen mértékben akadályozza a vállalatok közötti tisztességes versenyt. A KKV-k szempontjából azonban a korrupció magas szintje a tisztességes verseny akadályozásán túl még egy meglehetősen prózai okból is hátrányos; kisebb méretük, befolyásuk és anyagi lehetőségeikből következően kevésbé eredményesen tudnak részt venni a „korrupciós versenyben”, mint nagyobb társaik. A Doing Business jelentés minden hiányosságát figyelembe véve is valódi fejlődésnek tekinthetjük Magyarország előrelépését tavalyi 66. helyéről a 45-re, és számíthatunk arra hogy ez a trend a 2009-es jelentésben is folytatódik, köszönhetően az egyablakos ügyintézés bevezetésének és az egyéb adminisztratív tehercsökkentő intézkedéseknek. Érdemes azonban megvizsgálni Magyarország összpontszámát és egyes területeken elért eredményeit a benchmarknak és a versenytársaknak számító országok viszonylatában.
23 24
GKI-Microsoft (2007): Versenyképességi Jelentés 69. o. lásd 17.
22
II.4 Magyarország és az EU-15 üzleti környezete a Doing Business jelentés tükrében Bár a több felzárkózó ország, így Egyiptom, Grúzia, Makedónia és Bulgária is kiemelt helyet kap a Doing Business 2008 jelentésben, mint fő reformerek, mégsem hasznos ezeket az országokra, mint benchmarkokra tekinteni Magyarországgal kapcsolatban. A fenti országok közül egyedül Grúzia helyezése jobb, mint Magyarországé, de Grúziának az üzleti környezet szempontjából alapvetően fontos demokratikus berendezkedését a korábban említett elnökválasztással kapcsolatos visszásságok megkérdőjelezik. Számunkra elsősorban az EU15-ök országai szolgálhatnak követendő példával, amelyek előkelő rangsorolásában talán kevésbé kételkedhetünk, tekintve, hogy ezekben sokkal hosszabb ideje stabilan működik a demokratikus alapokon nyugvó piacgazdaság. Még e 15 ország között is akad azonban olyan, amelynek az üzleti környezetéről szóló jelentés több elemet illetően még a magyarországinál is rosszabb feltételeket tükröz – Olaszország és Görögország – ezért ezeket a számításokból és a Magyarország számára fejlődési irányokat meghatározni szándékozó összehasonlító elemzésekből kihagytam. (4. ábra) 4. ábra: Az EU-15 és Magyarország a Doing Business 2008 jelentés szerint
140 120 100
Helyezés
EU-15 Magyarország
80 60 40 20 0
Összesí tett rangsor
1.
2.
3.
4.
5.
EU-15
21
38
40
96
62
30
57
51
21
27
18
Magyarország
45
67
87
81
96
26
107
127
45
12
53
6.
7.
8.
9.
10.
Rangsor komponensek Forrás: saját ábra a Doing Business 2008 jelentés alapján. EU-15; Görögország és Olaszország kivételével. Rangsor komponensek: 1. Vállalkozás indítása, 2. Hatósági eljárások, 3. Munkaerő rugalmassága, 4. Tulajdonjog bejegyzése, 5. Hitelhez jutás, 6. Befektetők védelme, 7. Adófizetés lebonyolítása, 8. Külkereskedelem lebonyolítása 9. Szerződések érvényesítése, 10. Vállalkozás megszüntetése
23 A fenti adatsorból világosan látszik, hogy a magyar üzleti környezet lényeges lemaradásban (>30 helyezés) van az EU 15 kiemelt országaihoz képest a hatósági eljárások (2), a tulajdonjog bejegyzése (4), a befektetők védelmében (6), az adózásban (7) és a vállalkozás megszüntetésében (10). Kisebb lemaradás (<30 helyezés) tapasztalható a vállalkozás indítása (1) és a külkereskedelem tekintetében (8), és a Doing Business rangsora alapján valamelyest előrébb járunk a munkaerő rugalmassága (3), a hitelhez jutás (5) és a szerződések érvényesítése (9) terén. Ez utóbbiban elért meglepően jó, 12. helyezés ugyanakkor meglehetősen kérdéses, hiszen ez a terület egyike azoknak, amelyeket a magyar vállalkozók a legproblémásabbnak tartanak. Az EU-15 kiemelt országai átlagának összpontszámához mért lemaradásunk 24 hely. Érdemes azonban megvizsgálni a rangsor tíz elemének szubkomponenseit is.
II.4.1 Vállalkozás indítása Az üzleti környezet minőségének meghatározására egy vállalkozás indításánál a Doing Business a következő szempontokat veszi figyelembe: -
a cégalapításhoz szükséges eljárások száma,
-
az eljárás kezdetétől a cégbírósági bejegyzésig/adószám kiadásáig eltelt napok száma,
-
az eljárás költsége az egy főre jutó nemzeti jövedelem százalékában és
-
az alapításhoz szükséges tőke az egy főre jutó nemzeti jövedelem százalékában.
Bár a helyezés tekintetében is már meglehetős hátrányban vagyunk, Magyarország és az EU-15-ök kiemelt országai között elsősorban a vállalati eljárások finanszírozásának oldaláról figyelhető meg jelentős különbség (5. ábra). 5. ábra: Vállalkozás indítása 80 70 60 EU-15 (13)
50
M.o.
40 30 20 10 0 Költség (GNI/fő %-a)
Minimum tőke (GNI/fő %-a)
16
4
27
16
18
65
Helyezés
Eljárások száma
Idő (nap)
EU-15 (13)
38
6
M.o.
67
6
Forrás: saját ábra a Doing Business 2008 jelentés alapján. EU-15; Görögország és Olaszország kivételével. Megj.: Az értéktengely megnevezése nem volt lehetséges, tekintve, hogy különböző adatok (helyezés, napok száma, százalék) kerültek rajta megjelölésre.
24 Míg a cégalapítás költsége 4% és a szükséges alapítótőke 27% százalék az EU-15 esetében, addig a magyarországi vállalkozásoknak az egy főre jutó nemzeti jövedelem arányában ezeknek 2-4-szeresét kell előteremteniük – cégalapításra 18%-ot kell fordítaniuk, míg a minimum tőke a GNI/fő 65%-a. Abszolút értéken valószínűleg a magyarországi vállalatalapítás sem tekinthető költségesnek, viszont a jövedelmek differenciáltsága mégis azzá teszi. Összehasonlításképp: 4. Táblázat: A cégalapítás költségei
GNI/fő
Cégalapítás
Minimum tőke
Cégalapítás
Minimum
USD
költsége
(a GNI/fő %-a)
költsége
tőke
(USD)
(USD)
(a GNI/fő %-a) EU-13
41 341
4
27
1 654
11 162
Magyarország
10 950
18
65
1 971
7 118
Forrás: saját számítások a Doing Business 2008 adatai alapján
A fenti számításokból világosan látszanak a magyarországi vállalkozásokra háruló többletterhek: míg az egy főre jutó jövedelem mindössze negyede az EU-13 átlagának, addig cégalapításra abszolút értéken 20%-kal kell többet fordítaniuk, míg az alapításhoz szükséges minimum tőke 36%-kal kevesebb csak, mint az EU-13 országaiban. A Magyarországon a vállalatindítás kiugróan magas költségei az alulfinanszírozott és tőkeszegény kis- és középvállalati réteget sújtja nagyobb mértékben. Pozitívumként értékelhetjük ugyanakkor, hogy az eljárások számát és időigényét tekintve megfelelünk az EU-15-ök kiemelt országai átlagának, olyan országokat magunk mögött tudva, mint például Ausztria, Németország vagy Spanyolország, sőt, a kormányzat tervei szerint 2008. június 1-től lehetőség nyílik akár egyetlen nap alatt bejegyeztetni egy vállalkozást. 25
II.4.2 Hatósági eljárások A hatósági eljárások kulcsterületei a minimum tőke kivételével egyeznek a „Vállalkozás indítása” indikátoraival. A jelentés készítői az építőiparban működő vállalatok összes olyan eljárására vonatkozóan végezték a felméréseket, amelyeket a törvényi szabályozás szerint teljesíteni kell egy átlagos áruraktár megépítéséhez, kezdve az építkezési tervektől egészen a közművek bevezetéséig. Magyarországon az eljárások száma több mint
25
Pénzügyminisztériumi forrásaink szerint ugyanakkor még kérdéses, hogy ennek a változásnak időben meglesznek-e az informatikai feltételei.
25 duplája (31) az EU-15-ök kiemelt országai átlagának (14), az eljáráshoz szükséges napok száma pedig csaknem 30 százalékkal magasabb (6. ábra). Az eljárások költsége ugyanakkor meglepően alacsony, kevesebb mint hatoda az uniós országok átlagának. A hatósági eljárások hatékonyabbá tételére a közelmúltban számos intézkedés született, mint például az online-, vagy az egyablakos ügyintézés, de ahhoz, hogy az EU-15-ökkel lépést tudjunk tartani, szükség van az eljárások átfogó felülvizsgálatára és reformjára. 6. ábra: Hatósági eljárások 250
200 EU-15 (13) M.o.
150
100
50
0 Helyezés
Eljárások száma
Idő (nap)
Költség (GNI/fő %a)
EU-15 (13)
40
14
166
63
M.o.
87
31
211
10
Forrás: saját ábra a Doing Business 2008 jelentés alapján. EU-15; Görögország és Olaszország kivételével. Megj.: Az értéktengely megnevezése nem volt lehetséges, tekintve, hogy különböző adatok (helyezés, napok száma, százalék) kerültek rajta megjelölésre.
A Doing Business által indikált helyezésünkkel a hatósági eljárásokat tekintve nagyjából egyet is érthetünk, azonban a költségeket illetően aligha. Sajnálatos módon a magyar hatóságok működését mind a mai napig egy meglehetősen torz, bevétel-orientált szemlélet uralja 26 , amely a vállalkozásokat két szempontból is sújtja. Először is, ha egy eljárásra hatvan napot ír elő a törvény, akkor azt az adott hatóságnak nem áll érdekében hamarabb lefolytatni, mert nem a befejezett eljárások, hanem az azokkal eltöltött napok száma szerint finanszírozza őket a költségvetés. Másrészről – és ez főképp igaz az ellenőrzésekre – amennyiben a hivatal jár el egy vállalkozóval szemben, annak szinte bizonyosan bírság a vége, még ha egyszerű szúrópróbáról is legyen szó. Ismerőseim körében akadnak olyan vállalkozók, akik – bár 26
Török Ádám (2007): A versenyképesség egyes jogi és szabályozási feltételei Magyarországon, Közgazdasági Szemle, LIV. évf., 2007. december p.6
26 állami kötelezettségeiknek etikusan és a szabályok szerint igyekeznek megfelelni – évente bizonyos összeget félretesznek azzal, hogy „úgyis megbírságolnak”. Ha egy vállalkozó elkülönít a jövedelméből egy „bírság alapot”, azzal biztosíthatja zavartalan működését, de mi van azokkal, akik ezt nem tehetik meg? Ismét az üzleti környezet egy olyan hátrányával állunk szemben, amely elsősorban a kis- és középvállalati szektort sújtja. A nagyvállalatok – már csak méretüknél fogva is - kevésbé érintettek, sőt akadnak köztük olyanok is, amelyek esetében a bírság nemhogy fennakadást okozna működésükben, de még arra sem alkalmas, hogy megakadályozza őket a jogszabályok következetes áthágásában. 27
II.4.3 A munkaerő rugalmassága A Doing Business jelentés hat komponense 4-5 további elemre oszlik, míg a munkaerő rugalmassága (3), az adózás (7) és a külkereskedelem (8) külön-külön hat alkomponenst számlál. A munkaerő rugalmasságának vizsgálatához az alábbi mutatókat használja a jelentés: - a munkaerő-felvétel bonyolultsága (indexszám), - a munkaidő rugalmatlansága (indexszám), - az elbocsájtás bonyolultsága (indexszám, az előző három elem összesítése), - az alkalmazás bonyolultsága (indexszám), - béren kívüli munkaerőköltségek (a fizetés százalékában), - az elbocsájtás költségei (a fizetett hetek száma). Az indexszámok 0-100-ig jelölik a rugalmatlanság/bonyolultság fokát, a szám nagysága a rugalmatlanság fokát hivatott jelezni. A
munkaerő
rugalmassági
komponens
módszertanát
tanulmányozva
ismét
rábukkanhatunk a jelentés helyenkénti torzításainak okára, mégpedig arra, hogy egy olyan anyagról beszélünk, amely bár a vállalkozások üzleti környezetét hivatott bemutatni, maguk a vállalkozók véleményét számos ponton figyelmen kívül hagyja. A 3. komponens adatai helyi jogászok és állami hivatalnokok által kitöltött felmérésből származnak, valamint munkaügyi törvények és szabályozások anyagaiból. Magyarországon a munkaerő rugalmassága szignifikánsan kedvezőbb az EU-15 kiemelt országainak átlagához képest az összponszámot, és a hatból három elemet tekintve (7. ábra).
27
Index (2006): Százmillióért hazudott a Tesco http://index.hu/gazdasag/magyar/tesc060706/ (2008-04-11)
27 7. ábra: A munkaerő rugalmassága 120 100 80
96 81
80
EU-15 (13) M.o.
60 48 40
37
34
31
20
30
34
33 35
25
10 0
0 1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
Forrás: saját ábra a Doing Business 2008 jelentés alapján. EU-15; Görögország és Olaszország kivételével. 1. Helyezés, 2. A munkaerő-felvétel bonyolultsága, 3. A munkaidő rugalmatlansága, 4. A elbocsátás bonyolultsága, 5. Az alkalmazás bonyolultsága, 6. béren kívüli munkaerőköltségek (a fizetés százalékában), 7. az elbocsájtás költségei (a fizetett hetek száma) Megj.: Az értéktengely megnevezése nem volt lehetséges, tekintve, hogy különböző adatok (helyezés, napok száma, százalék) kerültek rajta megjelölésre.
A felvételi index „0” bonyolultsági fokát egyedül Dániában tapasztalhatjuk, az elbocsátás bonyolultságát illetően a 13 vizsgált országból 10 országnál kedvezőbb a helyzetünk, míg az alkalmazás összesített indikátorát tekintve 4 ország előz meg bennünket. Az elbocsátás költségeit illetően hasonló szinten áll Magyarország az EU-15 országok átlagával. A munkaidő rugalmatlanságában viszont jelentős a magyar szabályozás hátránya, ami azt jelenti, hogy Magyarországon kétszer olyan szigorú a szabályozás az éjszakai és a hétvégi munkavégzés, a heti munkanapok és munkaórák száma valamint az éves szabadság tekintetében. A béren kívüli költségek – a járulékok és a munkaadói költségek átlagosan 26%kal magasabbak, amely az egyre inkább kiéleződő közteherviselési versenyben súlyos korlátja lehet az üzleti szféra bővülésének.
II.4.4 Tulajdonjog bejegyzése Magyarországon a Doing Business rangsora alapján az adózás és a befektetők védelme mellett a tulajdonjog bejegyzésével kapcsolatban felmerülő problémák akadályozzák a vállalkozásokat a sikeres működésben. A komponens három összetevőjét mindössze egyben, az eljárások számában felelünk meg az európai standardnak. A magyarországi vállalkozóknak
28 EU-15-béli társaiknál átlagosan 22 nappal, 35%-kal több időt kell fordítaniuk az eljárásra, bár ez a 2007-es jelentéshez képest javuló tendenciát mutat 28 (8. ábra). 8. ábra: Tulajdonjog bejegyzése 120 96
100
EU-15 (13) M.o.
80 63
62
60 41
40 20 5
6
4
11
0 Helyezés
Eljárások száma
Idő (nap)
Költség (ingatlan érték %)
Forrás: saját ábra a Doing Business 2008 jelentés alapján. EU-15; Görögország és Olaszország kivételével. Megj.: Az értéktengely megnevezése nem volt lehetséges, tekintve, hogy különböző adatok (helyezés, napok száma, százalék) kerültek rajta megjelölésre.
Ennél sokkal súlyosabb teher, hogy az ingatlan értékéhez mérten csaknem kétszeresét kell kifizetniük az ügyintézés költségeire Ez a felmérés alapjául szolgáló hipotetikus standard ingatlanérték esetében a következőt jelenti: egy főre jutó nemzeti jövedelem * 50 = USD 10 950*50 ≈ HUF 87 600 000 29 EU-15 (13) átlag: 6%= 5 256 000 Magyarország: 11%= 9 636 000 Tehát egy magyarországi vállalkozó több mint 4 millió forinttal többet kénytelen kiadni az eljárás hivatali költségeire egy átlagos ingatlan bejegyzésekor, mintha a vizsgált EU tagországok szabályozása szerint fizetne.
II.4.5 Hitelhez jutás A hitelhez jutás, mint az üzleti környezet minőségének egy tényezője az alábbi összetevőkből épül fel: -
A „hitelezők jogai index” mutatja, hogy a zálogbiztosítékok érvényesítése és csődvédelemről alkotott szabályozás mennyiben védi a hitelfelvevők és a hitelnyújtók
28 29
A Doing Business 2007 jelentés (2006) szerint az eljáráshoz szükséges napok száma 78 volt. Hivatalos MNB deviza-középárfolyamok 2008.04.14 HUF/USD: 159,93
29 jogait. Mértéke 0-10-ig terjed, minél magasabb az érték annál jobban szavatolja a törvényi szabályozás a hitelhez való hozzáférést. -
A
„hitelinformációk
mélysége
index”
a
hitelinformációk
tartalmáról
és
hozzáférhetőségéről nyújt tájékoztatást, 0-6 skálán, ahol a magasabb értékek jelölik a több és hozzáférhetőbb információt. -
Az állami hitel regiszter indikátor azoknak az egyéneknek/vállalkozásoknak a száma, amelyek hiteltörténetéről, kifizetetlen hiteleiről, és hitelkintlévőségeiről naprakész információ áll rendelkezésére az állam tulajdonában lévő intézményeknek.
-
A magán hitel regiszter indikátor ugyanezen adatok magánkézben lévő intézetek rendelkezésére álló információra vonatkozik.
Magyarország, bár a rangsorban megelőzi a vizsgált EU országokat (9. ábra), tavalyi teljesítményéhez (21. helyezés) képest rosszabbul szerepel a Doing Business 2008-as jelentésében (26. helyezés). 30 9. ábra: Hitelhez jutás 45
42,1
40 35 30
EU-15 (13)
30
M.o.
26
25 20 15
15 10
7
6
5
5
6,9
5 0
0 Helyezés
Hitelezők jogai
Hitelinformációk Állami hitel Magán hitel mélysége regiszer (a felnőtt regiszter (a lakosság %) felnőtt lakosság %)
Forrás: saját ábra a Doing Business 2008 jelentés alapján. EU-15; Görögország és Olaszország kivételével. Megj.: Az értéktengely megnevezése nem volt lehetséges, tekintve, hogy különböző adatok (helyezés, napok száma, százalék) kerültek rajta megjelölésre.
A hitelhez jutás komponensében a Doing Business 2008 jelentés szerint nem hogy megfelelünk, de előrébb járunk, mint a kiemelt EU-tagországok átlaga. A WEF versenyképességi jelentése szerint viszont éppen a hitelhez jutás jelenti Magyarország egyik
30
Doing Business 2007
30 versenyhátrányát. 31 Az ellentmondás valószínűleg – legalábbis részben – csak látszólagos. Arról lehet szó, hogy a hitelhez jutás könnyű volta (vagy nehézsége) egyfelől javítja, másfelől rontja a vállalkozások, különösen a kevésbé tőkeerős kis- és középvállalkozások üzleti környezetét. Nem mindegy, hogy a két oldalt hogyan súlyozzák egymáshoz képest az üzleti környezeti vagy a versenyképességi felmérésekben. A hitelhez jutás csekély adminisztratív akadályai mellett ugyanis magasabb lehet a nem teljesítő adósok aránya (azaz a „bedőlt” hiteleké), ami viszont áttételesen, de kimutatható módon megnöveli a hitelezési költségeket és végső soron a jól fizető adósok terheit. Tehát valószínűsíteni lehet, hogy a vállalkozások hitelezéssel kapcsolatos költségterhei nem térnek el jelentősen egymástól egy szigorúbb vagy egy enyhébb hitelszabályozási környezetben, csak éppen a megoszlásuk lehet más. A szigorúbb környezetben az adminisztrációs jellegű költségterhek lehetnek nagyobbak, a hitelhez közvetlenül kapcsolódóak pedig kisebbek, s fordított arány képzelhető el ott, ahol enyhébb a hitelezési szabályozás. Mindenesetre a magyar kormányzat a kis-és középvállalkozások 2007-2013-ra szóló fejlesztési stratégiájában további garanciális eszközökkel szándékozik javítani a szektor hitelhez jutási feltételeit. 32
II.4.6 Befektetők védelme Magyarországon a befektetők védelme, amely a kisebbségi részvénytulajdonosok védelmét jelenti a vállalatvezetők személyes haszonszerzésével szemben, a második azon három komponens közül, amelyek leginkább rontják az üzleti környezet versenyképességét. A komponens alábbi mutatóinak mindegyikében lemaradás tapasztalható a vizsgált EU tagországokhoz viszonyítva: -
Nyilvánosságra hozatal mértéke: a kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek átláthatósága, ahol az átláthatóság mértéke (0-10) az indexszám nagyságával egyenesen arányos.
-
A vállalatvezetők felelősségének mértéke (0-10) jelzi, hogy a részvényes felperesek által felelősségre vonható-e a vállalatvezetés, a vállalatnak kárt okozó tranzakció érvényes bírósági döntést követően semmisnek nyilvánítható-e, a vállalatvezetők anyagi felelősséggel tartoznak-e az általuk okozott kárért, a tranzakcióból származó
31
A jelentés Magyarországot a hitelhez jutás feltételeit illetően az 51. helyre rangsorolta http://www.gcr.weforum.org 32 Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (2007): A kis- és középvállalkozások fejlesztésének stratégiája 20072013 p.82
31 jövedelem követelhető-e rajtuk, a kárt okozó vállalatvezető büntethető-e bírsággal és/vagy börtönnel, valamint hogy a felperes részvényeseknek joguk van-e közvetlenül vagy közvetve beperelni őket. -
Részvényesi perek kivitelezhetőségének indikátora (0-10) jelzi, hogy a szabályozás mennyiben segíti a kisebbségi részvényeseket jogaik bíróság előtti érvényesítését. A mutató alapjául szolgáló felmérések célja annak feltárása, hogy a felperes részvényesek
számára
milyen
feltételek
adottak
érdekeik
bíróság
előtti
érvényesítéséhez, például jelen lehet-e a vádlott és a tanúk meghallgatásán, hozzáférhet-e a hivatkozó dokumentumokhoz, lehetősége van-e a hatósági vizsgálat kérésére és a tranzakció dokumentumainak vizsgálatára a feljelentés megtételét megelőzően. -
Befektetők védelmi indexe a fenti három indikátor átlaga.
Magyarország a nem túl előkelő 107. hellyel kénytelen beérni, míg a vizsgált EU tagországok átlagos helyezése 57. Ha külön-külön megvizsgáljuk a 6. rangsor-komponens mutatóit, egyértelműen látszik, hogy lemaradásunk egyik fő oka a nyilvánosságra hozatal hiánya (10. ábra). 10. ábra: Befektetők védelme 10 9 8 7 Index
6 EU-15 (13) M.o.
5 4 3 2 1 0 Nyilvánosságra hozatal mértéke
Vállalatvezetők felelősségének mértéke
Részvényesi perek Befektetők védelmi kivitelezhetősége indexe (0-10)
EU-15 (13)
6,6
4,8
6,0
5,8
M.o.
2,0
4,0
7,0
4,3
Forrás: saját ábra a Doing Business 2008 jelentés alapján az EU-15; Görögország és Olaszország kivételével.
A vezetők felelősségének mértékében nincs szignifikáns lemaradás az EU-15 viszonylatában, ugyanakkor meg kell említenünk, hogy az általuk elért 4,8-as indexérték sem tekinthető túlzottan befektető-barátnak. A részvényesi perek kivitelezhetőségében valamivel jobb a helyzet mind az EU-15, mind Magyarország esetében, amely 1 ponttal meg is haladja ez előbbiek átlagát.
32
II.4.7 Az adófizetés lebonyolítása Az adófizetés bonyolultsága, az adóterhek nagysága és egyenlőtlen eloszlása ma Magyarországon az egyik legtöbbet vitatott téma a szakemberek körében. A helyzet súlyosságát ezúttal nagyon is jól tükrözi a Doing Business jelentésben Magyarország 127. helyezése, amellyel az üzleti környezet szempontjából Vietnám, vagy épp Oroszország tőszomszédságában találjuk magunkat, s a benchmarkként tekintett EU-15 szinte fényévnyi távolságra van az előkelőnek még szintén nem számító 52. helyen. Ezen a ponton azonban kétségeinket kell kifejeznünk az elemzés objektivitásával kapcsolatban. Az orosz vagy a vietnami üzleti környezet ismerői számára ugyanis ez irreális helyezés. Magyarországon valóban igaz, hogy az adózás aránytalanul sok erőforrást von el a KKV-któl, viszont ennek a bonyolult rendszernek a jogi feltételei civilizált módon szabályozottak, és léteznek – igaz, ugyancsak fáradságosan kihasználható – jogorvoslati lehetőségek. Ezzel szemben az orosz vagy különösen a vietnami üzleti környezet épp azért sokkal rosszabb a magyarnál, mert ott a hatóságoknak jóval tágabb lehetőségeik nyílnak a jogi szabályozás önkéntes interpretálására, és ezzel összefüggésben magasabb a korrupció foka is. Az adófizetés technikai részleteit – a befizetések számát és az adminisztrációra fordított időt tekintve – kétszer akkor teher nehezedik a magyarországi vállalkozásokra, mint EU-15-béli társaikra átlagosan. Magyarországon egy közepes méretű vállalat éves szinten 24 befizetésre kötelezett, s az adminisztrációra fordított ideje átlagosan 340 óra. Ugyanezek az EU-15 átlagában 13 befizetés és 171 adóadminisztrációval töltött óra. 33 A jelentés nem tér ki a vállalkozások adminisztratív költségeire, amelyek Magyarországon – köszönhetően az adójogszabályok bonyolultságának – szintén jelentős tételként szerepelnek egy vállalat, különösen kis- vagy középvállalkozás éves kiadási között. 34 Természetesen az adminisztratív költségek negatív gazdasági hatása vitatható, hiszen egyszerűbb jogszabályok alkalmazásával a jelenleg virágzó könyvelői-, könyvvizsgálói- és adótanácsadói üzletág nehéz helyzetbe kerülne Magyarországon. Itt azonban fontos különbséget tenni a transzparencia-követelmény érvényesítése és az adózási adminisztráció egyszerűsítése között. Az előbbiből ugyanis a jelenlegi nemzetközi trendek szerint az EU-ban sehol sem fognak engedni, mert a pénzmosás elleni fokozott harc, illetve az amerikai Sarbanes-Oxley törvényben megfogalmazott szigorúbb vállalatirányítási (corporate governance, „vállalatkormányzás”) szabályok elterjedése feltartóztathatatlan 33
Doing Business 2008, EU-15 (Görögország és Olaszország kivételével) átlag: saját számítás a Doing Business 2008 adatai alapján 34 Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi kar (2007): Vállalkozásbarát adórendszer p.5
33 folyamatnak látszik az egész világon35 . Ez a körülmény pedig akkor is további jelentős piacot biztosít a könyvvizsgálói/tanácsadói üzletágnak, ha az adózási rendszer egyszerűsítése esetleg csökkenti a megrendeléseit. A magyar közteherviselési rendszer amellett, hogy bonyolult, meglehetősen igazságtalan is. Az szinte már közhelynek számít, hogy az alkalmazásban lévők számát tekintve kevesebb mint 4 millió állampolgárnak kell (saját magán kívül) még 6 milliót eltartania, aminek eredményeképp a „fizetőkre” jutó adóteher az Európai Unió tagországai közt a legmagasabbak között van. Ennek egyik oka a minimálbér adómentessége, amelynek bevezetése látszólag kedvező szociális hatású intézkedés volt 2002-ben, valójában azonban jelentősen szűkítette az adóbázist Magyarországon. A Doing Business jelentése is ezt az állapotot tükrözi Magyarország és az EU-15-ök viszonylatában. (11. ábra) 11. ábra: Adóterhelés 60
55
50
48
EU-15 (13) M.o.
39
40
% 30 20
27
18
8
10
8 3
0 Nyereségadó (%)
Munkát terhelő adók és járulékok (%)
Egyéb adók (%)
Összesített adóterhelés (%)
Forrás: saját ábra a Doing Business 2008 alapján. EU-15 Görögország és Olaszország kivételével
Míg a magyarországi társasági nyereségadó mindössze fele az EU-15 átlagának, addig munkát terhelő adók és járulékok szintje 12 százalékponttal magasabb – jelentős terhet róva ezzel a munkáltatókra. Az összesített adóterhelést illetően 7 százalékponttal „vezetünk” az EU-15 országaihoz képest. A magas elvonási szint Magyarország jelenlegi helyzetében – a költségvetés konszolidációja miatt – indokolt, de hosszú távon nem tartható fent, mert a gazdasági növekedést rendkívüli mértékben visszafogja; a 2006-os 4%-ot követően 2007-ben 1,3%-ra esett vissza. 36 35
Radu Vranceanu (2005): Financial Architecture and Manager Dishonesty: Lessons from US Corporate Scandals, Acta Oeconomica, Volume 55, Number 1 / March 2005 36 KSH adat
34
II.4.8 A külkereskedelem lebonyolítása A Doing Business jelentés a külkereskedelem lebonyolításának mércéjeként három indikátort határozott meg mind a behozatal, mind a kivitel területén: -
az eljáráshoz szükséges dokumentumok száma,
-
az eljáráshoz szükséges napok száma, valamint
-
az eljárás költsége 1db meghatározott méretű (20 láb hosszú) konténert illetően. 37
A külkereskedelem lebonyolítását illetően Magyarország helyezése megegyezik az országok rangsorában elfoglalt helyével. Az EU-15-höz mért lemaradásunk itt is jelentős – a különbség 24 hely. (5. táblázat) 5. Táblázat: A külkereskedelem lebonyolítása
Export dokumentumok száma
Exportra fordított idő (nap)
Költség (USD/ konténer)
EU-15 (13)
4
9
882
Magyarország
5
18
975
Import dokumentumok száma
Importra fordított idő
Import költség (USD/ konténer)
EU-15 (13)
5
9
968
Magyarország
7
17
975
Export
Import
Forrás: Saját számítás a Doing Business 2008 alapján. EU-15; Görögország és Olaszország kivételével
Ennek nyilvánvaló oka – tekintve, hogy sem a szükséges dokumentumok számát, sem pedig a költségeket illetően nem tapasztalhatunk jelentős különbséget – az eljárásokra fordított idő, amely kétszerese az EU-15 átlagának. Ezen a ponton ismét a hatósági eljárások már korábban említett hatékonysági és bevétel orientáltsági problematikájával találjuk szemben magunkat. Ennek a szabályozási anomáliának a kiküszöbölése azért is fontos lenne, mert Magyarországon különösen alacsony az exportorientáció foka a KKV-szektorban.38
II.4.9 Szerződések érvényesítése A szerződések érvényesítés terén Magyarország a meglepően előkelő 12. helyezést kapta a Doing Business 2008 jelentés szerzőitől, ezzel maga mögött hagyva a vizsgált 13 EU tagországot Ausztria (6), Finnország (7) és Luxemburg (2) kivételével. A 13 EU tagország helyezésének átlaga 27. 37
http://www.doingbusiness.org/MethodologySurveys/TradingAcrossBorders.aspx - Doing Business Methodology 38 2005-ös adat szerint mindösszesen 13% Dr. Kállay László (2008): A hazai kis- és középvállalkozások exportképessége, akadályozó tényezők
35 6. Táblázat: Szerződések érvényesítése
Eljárások száma
Időigény (nap)
Költség (a követelés %-ában)
EU-15 (13)
30
430
19
Magyarország
33
335
13,0
Forrás: saját számítások a Doing Business 2008 adatai alapján; EU-15: Görögország és Olaszország kivételével
Érdemes azonban ennek a mutatónak az összetevőit jobban megvizsgálnunk. Egyrészt annak feltárása érdekében, hogy a Doing Business jelentés készítői milyen kritériumok alapján tartották Magyarországot ennyire eredményesnek a szerződések érvényesítése terén, míg az általános vélekedés szerint a magyarországi vállalatoknak ezzel kapcsolatosan nem feltétlenül jók a tapasztalatai. Másrészről, a Doing Business tíz rangsor komponense közül ebben a mutatóban elért 12. helyezésünk magasan kiemelkedik a többi kilenc közül, amelyekben elért helyezéseink átlaga 77 (!). Összesített helyezésünket tekintve ez az egy komponens (amelynek realitásában joggal kételkedhetünk) talán túlzottan is ellensúlyozza a más területeken elért rosszabb eredményeinket, amelyek nem csak a Doing Business szerint akadályozzák az országban működő vállalkozásokat. (például az adózás, a befektetők védelme és a tulajdonjog bejegyzése). A szerződések érvényesítése indikátor az alábbi módszertan39 alapján készül. Kiindulópontja egy kereskedelmi tárgyú bírósági per, a vizsgálat tárgya pedig az, hogy ennek folyamán milyen hatékonysággal jár el az illetékes bíróság. Az elsőszámú forrás mindig az adott ország polgári törvénykönyve és a vonatkozó szabályozás. Elviekben – ha feltételezzük, hogy egy törvény megléte egyenlő annak betartatásával – ezt még el is fogadhatnánk. Tekintve azonban a magyar jogrendszer visszásságait, különösen az érvényesítés terén, meg kell állapítanunk, hogy a törvényekből csupán azt olvashatjuk ki, hogy például egy bírósági per esetén mi a lehető legjobb, amire számíthatunk. A vállalkozók és az egyszerű állampolgárok számára a bírósági per egy olyan eszköz a jogérvényesítésre, amelyhez már csak végső esetben folyamodnak, mivel legtöbbjük számára nem jelent mást, mint egy hosszan elnyúló rendkívül költséges parttalan huzavonát, amelynek a végén korántsem biztos, hogy az igazság győzedelmeskedik. A szerződések érvényesítése mutató azonban az írott szabályokon túl más forrásra is támaszkodik: a helyi ügyvédek és az országok egynegyedében a helyi bírók által kitöltött kérdőív alapján készült felmérésekre. Való igaz, elviekben ők ismerhetik legjobban a peres 39
http://www.doingbusiness.org/MethodologySurveys/EnforcingContracts.aspx
36 folyamatokat, de talán attól a ténytől nem szabadna eltekintenünk, hogy ők egyben az ilyen perek elhúzódásának legnagyobb haszonélvezői. Sajnálatos módon, maguknak a vállalkozóknak a véleményét, tapasztalatait ez a mutató sem veszi figyelembe, holott nagyon valószínű, hogy a magyarországi vállalatok szerződéseinek jogérvényesítéséről egészen más képet kaphatnánk. Az indikátor csupán azt jelzi, hogy a lefolytatott perek milyen eredménnyel zárultak, de arról már nem szól, hogy mi a helyzet azokkal a vitás ügyekkel, jogsérelmekkel, amelyek bíróság elé sem kerülhetnek, mivel a sértett, vagy károsult – tudván, hogy esélye sincsen a kárt okozóval szemben jogait érvényesíteni – nem is indít eljárást. Ezen a ponton szemben találjuk magunkat a Doing Business jelentés egy olyan hiányosságával, amely egy ország üzleti környezetének feltérképezésében alapvető tényezőnek kellene lennie: az üzleti etikával, a vállalkozók egymással és ügyfeleikkel szembeni etikus magatartásával. A tisztább kép érdekében a szerződések érvényesítése terén szerzett 12. helyünket érdemes összevetni a World Economic Forum Global Competitiveness Report 40 vonatkozó helyezéseivel; •
Cégek/vállalkozók etikus magatartása: 85. helyezés
•
Jogrendszer hatékonysága: 57. helyezés
•
Bírói függetlenség: 49. helyezés
Amennyiben az etikus magatartást nem tekintjük ez esetben irányadónak, még akkor is csak az 50. hely megcélzása tűnik reálisnak – bár véleményem szerint egy olyan országban, ahol a jogrendszer következetes, és az etikai normák betartását az üzleti világ szereplőinek döntő többsége közérdeknek tekinti, ott nem éri meg etikátlannak lenni. A jogérvényesítés terén a kis- és középvállalatok ismét kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mint nagyobb társaik; a jogi tanácsadáshoz és képviselethez - méretük és a vállalati struktúra következtében – sokkal nagyobb valószínűséggel kell igénybe venniük külső segítséget, ami tovább növeli költségeiket. Ezen kívül az általuk kötött szerződések anyagi vonzata és a peres eljárás költségeinek aránya (és kimenetelének kétségessége) következtében inkább állhatnak el a kérdéses ügy jogi útra terelésétől.
II.4.10
A vállalkozás megszüntetése
A vállalkozások megszüntetése indikátor a Doing Business egyik leginkább specifikált, éppen ezért az átlagra legkevésbé alkalmazható mutatója. Alapja egy olyan korlátolt felelősségű vállalat megszüntetésének eljárása, amelynek 201 alkalmazottja és 51 40
http://www.gcr.weforum.org (lásd Magyarországra vonatkozó 2007-es jelentés)
37 beszállítója van, éves jövedelme az egy főre jutó nemzeti jövedelem ezerszerese, a felette ellenőrzést gyakorló testület elnöke egyben a vállalat 51%-os többségi tulajdonosa, és a vállalat veszteségei, valamint a felvett hitelek miatt csődeljárásra kényszerül. 41 Ezen kritériumok miatt az indikátor értelmezésénél már eleve kizárhatjuk a KKV-k többségét, hiszen a 201 fős alkalmazotti létszám már inkább közelít a nagyvállalatok szintjéhez, de amennyiben érvényesnek tekintjük az összes középvállalkozásra, még akkor sem tekinthető alkalmazhatónak a magyarországi vállalkozások 93%-ra. A vállalkozás megszüntetése mutató által indikált állapot szerint a magyarországi üzleti környezetben tevékenykedő vállalkozásoknak sokkal nehezebb a helyzete EU-15-béli társaiknál amennyiben arra kényszerülnek, hogy megszüntessék vállalkozásukat. (7. táblázat) 7. Táblázat: A vállalkozás megszüntetése
Helyezés
Időigény (év)
Költség
Behajtott
(a vagyon
követelés
%-ban)
aránya
EU-15
18
1
9
74
M.o.
53
2
15
38
Forrás: saját számítás a Doing Business 2008 jelentés adatai alapján. EU-15: Olaszország és Görögország kivételével
A megszüntetéssel kapcsolatos eljárásokra fordított idő és költség is mintegy kétszerese az EU-15 átlagának, míg a vállalattal szembeni követeléseknek alig több, mint fele hajtható be. Ugyanakkor a jelentés kiemeli, hogy a tavalyi állapothoz képest kedvezően javult a hitelezők helyzete a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény módosítása következtében. Magyarországi viszonylatban a vállalkozások megszüntetésének nehézkességéhez még egy faktort tehetünk hozzá. Az a vállalkozó, aki vállalkozása megszüntetése mellett dönt – legyen bár tisztességes és szabálykövető, a vállalkozás megszüntetésének terhein túl még tarthat az APEH ellenőreinek látogatásától is. A folyamatosan változó jogszabályi feltételeknek az esetek többségében még a külön jogi és számviteli részleggel rendelkező nagyvállalatok sem tudnak maradéktalanul megfelelni. A kisebb vállalkozások pedig még nagyobb valószínűséggel követnek el bírsággal sújtható adminisztratív hibákat, mivel főképp külsős könyvelőcéget bíznak meg, vagy pedig „házon belül” - akár a megfelelő szaktudás nélkül – próbálnak megfelelni kötelezettségeiknek. 41
http://www.doingbusiness.org/MethodologySurveys/ClosingBusiness.aspx
38 Véleményem szerint ez a tényező is hozzájárul ahhoz, hogy Magyarországon magas a nyereséget felmutatni nem tudó kis és közepes vállalatok aránya 42 , mivel ha egy vállalkozás már nem működik sikeresen, még akkor is érdemes kivárni az 5 év „tünetmentes” időszakot a megszüntetéséig – figyelembe véve, hogy az APEH a hatályos jogszabályok szerint ennyi időre visszamenőleg folytathat vizsgálatot. A Doing Business 2008 jelentés szerint Magyarország üzleti környezetének minősége az EU-15 országai viszonylatában a legtöbb komponensben lemaradást mutat, és sajnos akadnak olyan indikátorok is, amelyekben a jelentés hiába mér Magyarország szempontjából kedvezőbb feltételeket, ezt sem a tapasztalatok, sem más nemzetközi mutatók nem támasztják alá. 43
Legnagyobb hátrányunk a befektetők védelme és az adózás terén mutatkozik, s
figyelembe véve, hogy ezeken a területeken az EU-15 átlaghelyezése sem túl jó (57 és 51), mindenképp megoldást kell találni javításukra.
42
GKM számításai szerint körülbelül 1/3. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (2007): A kis- és középvállalkozások fejlesztésének stratégiája 2007-2013 p.23 43 Lásd szerződések érvényesítése (p.35)
39
II.5 Magyarország és a környező országok helye Egészen más képet kapunk, ha a magyarországi adatokat a versenytársként emlegetett kelet-európai országokéval vetjük egybe. (12. ábra) Az átlag számításához Bulgária, Csehország, Horvátország, Románia, Szerbia, Szlovákia és Szlovénia adatai kerültek figyelembevételre, tekintve, hogy a balti államok, Lengyelország és Oroszország a méretkülönbség miatt, Bosznia-Hercegovina és Ukrajna pedig jelentős gazdaságfejlettségi lemaradásuk miatt torzíthatták volna az összehasonlítást. 12. ábra: Magyarország és a környező országok a Doing Business 2008 jelentés alapján
Magyarország és a környező országok a Doing Business 2008 alapján Környező országok átlaga Magyarország
140 120 Helyezés
100 80 60 40 20 0
Össz pont szám
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
Környező országok átlaga
60
85
100
107
80
27
65
98
67
71
73
Magyarország
45
67
87
81
96
26
107
127
45
12
53
Rangsor kompone nse k
Forrás: Saját ábra a Doing Business 2008 adatai alapján Rangsor komponensek: 1. Vállalkozás indítása, 2. Hatósági eljárások, 3. Munkaerő-szabályozás, 4. Tulajdonnyilvántartás, 5. Hitelhez jutás, 6. Befektetők védelme, 7. Adózás, 8. Külkereskedelem 9. Szerződések érvényesítése, 10. Vállalkozás megszüntetése Országok: Bulgária, Csehország, Horvátország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia
A felsorolt országok adatainak átlagához viszonyítva Magyarország nemhogy lemaradásban van, de a komponensek többségét és az összpontszámot illetően is jó helyezést ért el. Ugyanakkor a tulajdon-nyilvántartás (4), s különösen a befektetők védelme (6) és az adózás (7) terén jelentős a hátrányunk a környező országokkal szemben, bár korántsem akkora, mint az EU-15-ök viszonylatában. A környező országok átlagának összpontszámához képest Magyarország 15 helyezéssel jobb. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a fenti
40 adatok ismét csak az egyes reformlépések megtételét helyezik középpontba, s az általuk jelzett pozitívumokat igencsak megkérdőjelezik az egyes országok makrogazdasági adatai – melyekben tulajdonképpen kifejeződik az adott gazdaság, s ezzel az ott folyó üzleti tevékenység sikeres avagy sikertelen mivolta. Magyarország és a környező országok mutatóinak érdekes összefüggésére figyelhetünk fel, amennyiben az adatokat nem oszlopokon, hanem görbéken ábrázoljuk (13. ábra). 13. ábra: Magyarország és a környező országok Doing Business 2008 mutatóinak átlaga
Környező országok/Magyarország
Környező országok átlaga Magyarország
0 He lye zé se k
20 40 60 80 100 120
ez és
ie lj á ka rá e so 4. rő k -s Tu z ab la jd ál on yo -n zá yi s lv án ta 5. rt H ás it el 6. h Be ez fe ju kt tá et s ők vé de lm e 7. 8. Ad K 9. óz ül Sz ás k er er es ző ke dé 10 de se .V k le ál m é rv la én lk oz ye ás sí té m se eg sz ün te té se
la pí tá s
3. M un
2. En g
ed él y
1. Cé ga
Ö
ss
zp on ts z
ám
140
Forrás: saját ábra a Doing Business 2008 adatai alapján. Vizsgált országok: Bulgária, Csehország, Horvátország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia
A görbék hasonló dinamikája alapján feltételezhetjük, hogy Magyarország és a környező országok valamelyest hasonlítanak egymásra üzleti környezetük erősségeit és gyengeségeit illetően, s ezt a korrelációs együttható 0,58-as értéke viszonylag jól alá is támasztja. A számítás szerint valóban van összefüggés, méghozzá pozitív, de nem különösebben erős.
41 A felsorolt országok közül érdemes külön megvizsgálni Csehországot és Szlovákiát, mivel talán erre a két országra hivatkoznak a legtöbbet mostanság, mint olyan országokra, amelyeket például a 2001-2002-es WEF jelentés szerint versenyképességi szempontból még megelőztünk 44 , viszont a 2007-2008-as szerint 45 már lemaradás tapasztalható hozzájuk képest. A pozícióváltásban az a legfigyelemreméltóbb, hogy az ő helyzetük szinte semmit sem változott - Csehország valamelyest javított pozícióján, Szlovákia pedig még egy helyezéssel hátrébb is került, vagyis egyértelműen Magyarország helyzete romlott. A Doing Business 2008 indikátorai szerint viszont más a helyzet; a csehországihoz képest az összesített rangsor szerint 10 helyezéssel jobb, a szlovákhoz képest pedig két alkomponenst illetően jelentősen (külkereskedelem és a szerződések érvényesítése), egy esetében (vállalkozás indítása) egy kevéssel kedvezőbb a magyar üzleti környezet. (14. ábra) 14. ábra: Csehország, Magyarország és Szlovákia Doing Business 2008 indikátorai
Szlovákia Magyarország Csehország
0
Helyezések
20 40 60 80 100 120 140 Össz. 1. helyezés
122 127 2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
Forrás: saját ábra a Doing Business 2008 adatai alapján Rangsor komponensek: 1. Vállalkozás indítása, 2. Hatósági eljárások, 3. Munkaerő-szabályozás, 4. Tulajdonnyilvántartás, 5. Hitelhez jutás, 6. Befektetők védelme, 7. Adózás, 8. Külkereskedelem 9. Szerződések érvényesítése, 10. Vállalkozás megszüntetése
44
Helyezések: Magyarország – 28., Csehország – 37., Szlovákia – 40. http://www.weforum.org/pdf/Gcr/GCR_01_02_Executive_Summary.pdf 45 Helyezések: Magyarország – 47., Csehország – 33., Szlovákia – 41.
42 Csehország üzleti környezetének vizsgálata a fent említetteken túl azért is lehet érdekes Magyarország szempontjából, mert a két ország lakossága csaknem megegyezik. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem is hasonló szintű, bár ebben Csehország már korábban megelőzött bennünket 46 . A Gazdasági Versenyképesség Kerekasztal 2007-es munkája során többször felmerült a két ország foglalkoztatási rátájának különbsége, amely a 2004-ben 8,5% volt. 47 A Pénzügyminisztérium kutatói szerint a csehországi kedvezőbb adatok a középfokú végzettségűek magasabb arányának köszönhető. A Doing Business indikátorai szerint Magyarország szabályozási környezete kedvezőbb feltételeket biztosít a vállalkozások számára a vállalkozás indítása (1), a szerződések érvényesítése (9) és a vállalkozás megszüntetése (10) terén. E három területen felmutatható előnyünk még korántsem lenne elegendő ahhoz, hogy az összesített rangsorban 11 hellyel megelőzzük Csehországot, ha az egyes területek közötti különbség nem lenne olyan robosztus 48 . Nagyságrendileg hasonló a teljesítményünk az engedélyezési eljárások (2), valamint a hitelhez jutás (5) terén, és kisebb lemaradásunk van a külkereskedelem (8) és az adózás (7) területén. A csehországi üzleti környezet szignifikánsan jobb a munkaerőpiac rugalmassága (3), a tulajdon-nyilvántartás (4) és a befektetők védelmében(6). Mindent összevetve Csehország az elmúlt évek egyik legsikeresebb közép-keleteurópai országa több éve tartó 6% fölötti GDP növekedésével és magas tőkevonzó képességével 49 . A Doing Business 2008 szerint Magyarországhoz képest mért lemaradása pedig valószínűleg a jelentés sajátosságából következik, amely az üzleti környezetet inkább szabályozási szempontból definiálja, és úgy tűnik, Csehország még nem tette meg a szükséges lépéseket a bürokratikus akadályok leépítését illetően. A magyarországi tanulság a két ország viszonylatában fordított; kevésnek bizonyul bármilyen kísérlet a vállalatokat akadályozó bürokratikus korlátok leépítésére, amennyiben a gazdasági környezet nem stabil, s a jogszabályi környezet kiszámíthatatlan. Magyarország Szlovákia üzleti környezetével történő egybevetése azért szolgálhat hasznos információkkal, mert a Doing Business 2008 jelentés alapján 32. helyezésével a régió egyik kiemelkedő országa, s ez a helyezés a Doing Business 2007 tanúsága szerint nem egy 46
Lakosság: Csehország - 10 218 425, Magyarország - 10 056 252; GNI/capita: Csehország - 12 680 USD, Magyarország - 10 950 USD Doing Business 2008 47 Scharle Ágota (2007): Melléklet: A cseh és a magyar foglalkoztatási ráta eltéréséről (a Gazdasági Versenyképesség Kerekasztal 2007. június 11-i ülésének összefoglalója) 48 Szerződések érvényesítése: 85(!) helyezésnyi különbség, vállalkozás megszüntetése: 55 helyezésnyi különbség 49
Kopint-Tárki Konjuktúrakutató Intézet Zrt (2008): A közép-európai országok tapasztalatai az üzleti környezet
javításáról és a magyarországi fejlesztési lehetőségek 2008 29. o.
43 egyszeri ugrás, hanem egy folyamatos reformtörekvés eredménye. 50 A két ország üzleti környezetének komponenseit vizsgálva a következő megállapításokat tehetjük (14. ábra); Szlovákia az összesített helyezést tekintve 13 hellyel előzi meg Magyarországot, a tízből hét komponenst illetően jobb a helyezése, ezek közül különösen nagymértékű az eltérés a tulajdon-nyilvántartás (91[!] helyezés különbség) és az engedélyezési eljárások (37 helyezés különbség) terén. A vállalkozás alapítása mutatót illetően Magyarország üzleti környezetének minősége kis mértékben (5 helyezés különbség), a külkereskedelem és a szerződések indikátorát tekintve pedig jelentősen (45 és 38 helyezés különbség) jobb. Az adatok figyelmesebb vizsgálatát követően viszont érdekes felfedezést tehetünk. Szlovákia, amelyet szinte „adóparadicsomként” emlegetnek főképp Magyarországgal való összehasonlításban, az adózás komponensében eléggé hátul kullog a maga 122. helyezésével 51 , míg Magyarország mindössze 5 hellyel lemaradva követi a 127. helyen 52 . Jelentős különbség nem fedezhető fel a két ország között sem az adókulcsok mértéke, sem pedig az adóadminisztrációval töltött órák számában, sőt, az egy évre jutó fizetési alkalmak száma Szlovákiában közelítőleg 30%-kal magasabb. 53 Ezekből az adatokból a következőket vonhatjuk le: a szlovák adóreform mégsem volt annyira sikeres, vagy esetleg a Doing Business készítői nem méltányolták eléggé ezt az egyébként nemzetközileg kiválóan kommunikált reformot. Sajnos annak is fennáll a veszélye, hogy az általuk végzett mérés nem pontosan fedi a valóságot, mint ahogyan azt Magyarország esetében is tapasztalhattuk több mutatót illetően. A legvalószínűbb magyarázat az lehet – s egyúttal a jelentés szakszerűségének védelmében is ezt hangsúlyozhatjuk – hogy Szlovákiát valójában az erősen preferált külföldi befektetők tartják „adóparadicsomnak”, a belföldi vállalkozók véleménye viszont ettől eltérő lehet. A szlovák gazdaság igen erős területi különbségei is a magyarázat része lehetnek. Az ország három fő régiója („kraj”) közül ugyanis a nyugati (Pozsony székhellyel) már most magasabb fejlettségű az EU-27 átlagánál, a keleti (Kassa központtal), viszont súlyosan elmaradott. A vállalkozókat kiszolgáló adminisztrációs, benne adóhivatali infrastruktúra is sűrűbb a nyugati, mint a keleti országrészben, hiszen ügyfeleinek a száma is sokkal nagyobb. 50
„Slovakia took a different approach, reforming in steps.” – Szlovákia más megközelítésben látott neki a reformoknak; lépésenként. Ezt követően az országban 2003-ban indult reformlépések felsorolása következik. Doing Business 2007 p.11. 51 Doing Business 2008 p.149 52 Doing Business 2008 p.125 53 Adóadminisztrációra fordított órák száma/év: HU:340/SK:344 Összesített adóterhelés: HU:55,1%/SK:50,5% Befizetések száma: HU:24/SK:31 Forrás: Doing Business 2008
44 Így pedig a keleti, vagy akár a középső (Besztercebánya székhelyű) régióra is aránylag jelentős súllyal kiterjedő felmérés nehézkesebb adózási adminisztrációra utalhat, mint ha csak a nyugati országrészt vennék számba. A jelentés a felsorolt három mutató egyikét nem definiálta eléggé precízen. Ez „a befizetések száma”. A Gazdasági Versenyképesség Kerekasztal számára készített vállalati felmérésekből ugyanis jól tudjuk, hogy a vállalkozások számára nem az adók befizetése, hanem azok bevallási adminisztrációja jelent komoly költségterhet is, s a Doing Business jelentés itt nem mutatja meg jól a számottevő magyar hátrányt. A magyar kis- és középvállalkozásoknak ugyanis a rájuk elvben kötelező csaknem 60 adónem jelentős részéből – vagy méretük, vagy pedig szektorális profiljuk miatt – minden évben eleve „nullás” bevallást kell beadniuk. Csakhogy ezt sem mulaszthatják el s a pontos adminisztrációra is ügyelniük kell a büntetés veszélye miatt. Ezzel kapcsolatban javasoljuk az uniós versenypolitikában bevált úgynevezett „csoportmentességi rendszer” sajátos változatának bevezetését a magyar adóigazgatásba. Ez annyit jelenthetne, hogy az adózási adminisztrációs kötelezettségeik csökkentésében érdekelt magyar kis- és középvállalkozások általában nyilatkozhatnának arról, hogy – ellentétes értelmű bejelentésükig – milyen adónemekből nem tartják indokoltnak a bevallás benyújtását, hiszen az tevékenységükből következően eleve „nullás” lenne. Így minden adónemre kialakulhatna egy „mentességi csoport” a kis- és középvállalkozásokból. Az adóhatóság pedig regisztrálja a bejelentést és szúrópróbaszerűen ellenőrzi az egyes mentességi csoportokba tartozó vállalkozásokat, hogy valóban jogosan vették-e igénybe az adminisztrációs mentesítési kedvezményt. Végül fontos arra is gondolni, hogy az összesített adóterhelés mutatójában megfigyelhető 5 százalékpontos szlovák előny nagyon komoly költségcsökkenést jelent a vállalkozások számára Magyarországhoz képest, hiszen az EU-országok nagy többsége a 40 és az 55% közötti mezőnyben található (felfelé Belgium, lefelé Írország és az Egyesült Királyság jelentős kivétel), azaz itt a magyar és a szlovák adóterhelés között egyharmadnyi a távolság. Azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy 1. az adóadminisztráció időigényének, 2. az összesített adóterhelésnek és 3. a befizetések – átlagos – számának mutatója közül a második az egyedüli, amely valóban kiállja a pontos mérhetőség kritériumát. Ez ugyanis kiszámítható mutató, a másik kettő értékét viszont „bemondásra”, azaz megkérdezésekből nyert és ismeretlen megbízhatóságú adatok átlagolásával lehet megkapni egy-egy országban.
45 Visszatérve a Csehország és Szlovákia esetében tapasztalható ellentmondásokra, a tisztább kép érdekében érdemes megnézni, hogy a Doing Business 2008 által jelzett helyzet mennyiben felel meg például a WEF 2007-2008-as üzleti környezet minőségét vizsgáló jelentésének a közép-kelet-európai országokat illetően (15. ábra). A két felmérés közötti alapvető különbség, hogy míg a Doing Business 10 szubkomponenst használ 178 ország helyezésének meghatározásához, addig a WEF 43-at 131 ország rangsorolásához. 15. ábra: A Világbank Doing Business és a Világgazdasági Fórum üzleti környezetet vizsgáló helyezéseinek eltéréseinek eltérése
120 97
100
86 77
Helyezés
80
44
40
74
45 46
46
61
58 57
56
55
60
90
48 34
32
32
20 0 SK
HU
BG
RO
SL
CZ
Átlag
SB
CR
Forrás: saját ábra a Doing Business 2008 ■ és a WEF Quality of the national business environment ranking ■ adatai alapján.
Amennyiben nem Magyarország üzleti környezete lenne vizsgálatunk fő tárgya, gondban lennénk a fenti táblázat elemzésével. A magyar üzleti környezet helyezése – valamilyen véletlen folytán – mindkét üzleti környezet minősége alapján rangsoroló mutatót illetően szinte pontosan megegyezik. A környező országokhoz képest viszont teljesen más a helyzet. A felsorolt országok üzleti környezetének rangsora a két mutató alapján a következő: World Bank, Doing Business 2008 1. Szlovákia (32), 2. Magyarország (45), 3. Bulgária (46), 4. Románia (48), 5. Szlovénia (55) 6. Csehország (56), 7. Szerbia (86), 8. Horvátország (97) WEF, Quality of the national business environment ranking 2007-2008 1. Csehország (32), 2. Szlovénia (34) 3. Szlovákia (44), 4. Magyarország (46), 5. Horvátország (61), 6. Románia (74), 7. Bulgária (77) 8. Szerbia (90)
46 Míg a Doing Business mutatói alapján a felsorolt nyolc ország viszonyában másodikak vagyunk, addig a WEF mutatóját illetően már csak a negyedikek, a környező országok rangsora pedig egészen más képet mutat. A rangsor különbségek egyben utalnak a két indikátor közötti szemléleti különbségre. A Doing Business jelentés elsősorban azt veszi figyelembe, hogy a vizsgált ország milyen törvényi, szabályozási feltételekkel biztosítja az üzleti környezet sikerességét. A WEF mutatója alapján viszont ezeknek a gyakorlati megvalósításukról is képet kaphatunk, valamint az üzleti környezet minőségének nem szabályozási eredetű aspektusait illetően is. Ezt támasztja alá Románia és Bulgária, valamint Csehország és Horvátország esete. A Doing Business szerint az előbbi kettőben kedvezőbb az üzleti környezet minősége, azonban – a mutatót ismerve – valószínűleg abból a szempontból, hogy mindkét ország – Románia és Bulgária – jelentős, vagy legalábbis számos szabályozási reformot hajtott végre. Horvátország helyezése a 10 komponensből hatot illetően 100 körüli, vagy jóval afölötti, ugyanakkor a jelentés, mint top reformert említi a 3 területen végrehajtott kisebb-nagyobb reformok miatt. Csehországra a korábbiakban már bővebben kitértünk, egy sikeres, dinamikusan fejlődő gazdaság, némi javítanivalóval a szabályozási területet illetően, a vizsgált nyolc ország rangsorában betöltött 6., illetve a 174 ország közötti 56. helyezésével. A WEF üzleti környezet minőségét vizsgáló felmérés által indikált helyzet jóval árnyaltabb az előbbinél. Itt az üzleti környezet sikeresnek nyilvánításához már nem elegendő a szabályozási háttér megléte vagy reformjai. A jelentés rangsorában betöltött helyezések mögött ott van az adott ország infrastruktúrájának fejlettsége, a korrupció üzleti költségei, stb. 54 Mindent összevetve megállapíthatjuk, hogy a WEF jelentése – amely szerint Románia vagy Bulgária már korántsem szerepel olyan jól, s Csehország és Horvátország lényegesen jobb helyezést ért el – komplexebb és hitelesebb képpel szolgál arról, hogy melyik országban lehet hatékonyabban működtetni egy vállalkozást. Hiába van lehetőség például egy nap alatt elindítani egy vállalkozást, ha az adott országban nincs fizetőképes kereslet, fejletlen vagy rossz minőségű az infrastruktúra, vagy a korrupció olyan mértékben átszövi a gazdaságot, hogy a tisztességesen szerzett piaci előny mit sem ér, s ugyanígy nem tud egy vállalkozás előnyt kovácsolni a munkaerő-felvétel rugalmasságából, ha az adott népességen belül alacsony a szakképzettek aránya.
54
Lásd 1. sz. melléklet
47
II.6 A Doing Business jelentés alapján levonható következtetések a magyarországi üzleti környezetre nézve A Doing Business jelentésben szereplő információkkal - annak ellenére, hogy az üzleti környezet egyre szélesebb körben elterjedt mércéje, s kormányzati szinten is egyre szívesebben hivatkoznak rá (különösen, ha valamilyen pozitívumról van szó), következő hiányosságai miatt nem árt körültekintően bánni.
A mutatókat alátámasztó adatok forrása: Bár a jelentés üzleti környezetről szól, de annak szereplői, résztvevői, „elszenvedői” – a vállalkozók, vállalatok – véleményét, tapasztalatait teljes mértékben figyelmen kívül hagyja. A mutatók elsődleges forrása legtöbb esetben az írott szabályozási környezet, valamint a szabályalkotók és szabályalkalmazók – ügyvédek, jogászok, bírók, állami hivatalnokok – körében végzett kérdőíves felmérések. A tíz vizsgált terület közül mindösszesen egy területen, a hatósági eljárások (2) esetében végeztek olyan felméréseket, amelyekben a vállalatok is szerephez jutottak, azonban itt sem a vállalatok véleményére, vagy tapasztalataira voltak kíváncsiak, hanem a tevékenységükhöz szükséges szabályozási háttérre. Ez a fajta szemlélet egy sajátosan egyoldalú megközelítést eredményez; A Doing Business mutatóit abban az esetben tekinthetjük érvényesnek, ha az írott és alkalmazott szabályok közé egyenlőségjelet teszünk, amely még a demokrácia, jogrend, etika és transzparencia legmagasabb fokán álló országokban is kétséges. Érvényesnek tekinthetnénk a mutatókat akkor is, ha azt feltételezhetnénk, hogy az írott és alkalmazott szabályok minden országban egyenlő mértékben térnek el egymástól, az viszont nem túl hihető, hogy például Németországban és Oroszországban ugyanolyan ereje lenne a törvényi szabályozásnak.
A vállalati struktúra nem megfelelő reprezentáltsága A jelentés számos területen nemhogy a vállalatok véleményét, de a vállalati struktúrát sem veszi figyelembe. Magyarországon és a benchmarknak tartott EU-15 országaiban a kis-és középvállalkozások meghatározó súllyal szerepelnek számuk, az általuk foglalkoztatottak és GDP-hez való hozzájárulásuk arányát tekintve is, ugyanakkor a Világbank mutatói között találhatunk olyat (10. Vállalkozás megszüntetése), amelyből – tekintve hogy alapjául egy 201 fős alkalmazotti létszámmal rendelkező vállalatot választottak – a KKV szektorra bajosan tudunk messzemenő következtetéseket levonni.
48
Mennyiség kontra minőség További kételyekre ad okot a korábban már említett „reformfetisizmus”; minél több területen hajt végre egy ország reformokat, annál jobb lesz az összhelyezése, bármily sekélyesek, vagy eredménytelenek legyenek is azok, s a régebb óta stabilan jól teljesítő országok hátrányba kerülhetnek – a mutató szerint, amennyiben nem hajtanak végre látványos intézkedéseket. Hasonló egyenlőtlenségeket fedezhetünk fel amennyiben csak egy ország mutatóit vesszük sorra. A kedvező és kedvezőtlen gazdasági intézkedések inkább számukat, semmint a gazdaságot segítő avagy sújtó mivoltukat tekintve kerülnek figyelembevételre. Magyarország esetében erre tökéletes példa, hogy miközben a költségvetési egyensúly helyreállítása érdekében tett megszorító intézkedések szinte mozdulatlanná dermesztették a gazdaságot, addig a vállalkozás indítása, a tulajdonjog bejegyzése valamint a vállalkozás megszüntetése terén történt reformok elegendőek voltak ahhoz, hogy ilyen súlyos helyzetben 21 helyezéssel repítsék előre a magyarországi üzleti környezet megítélését. A Magyarországról szóló jelentés 5. oldalán lévő, reformokat listázó táblázatot akár mókásnak is mondhatnánk, ha a 2007-ben nem egy olyan évet zártunk volna, amikor a gazdasági növekedés a rendszerváltás óta nem tapasztalt mélypontra zuhant. A táblázat magyar egyenlege: három pozitív reform, mínusz egy negatív; egyenlő két pozitív. Matematikailag még stimmelne is, csakhogy a három pozitív intézkedés (a vállalkozásindítás könnyebbé tétele, új földhivatal nyitása és a csődtörvény módosítása) együttesen sem elegendőek ahhoz, hogy az adórendszer okozta hátrányokat ellensúlyozzák, nemhogy különkülön.
Több, az üzleti környezet minőségére erős befolyással bíró indikátor hiánya A Doing Business által meghatározott rangsor abból a szempontból sem teljes, hogy számos olyan tényezőt egyáltalán nem, vagy csak közvetve mér, amelyek nagyon is befolyásolják a vállalatok sikeres működését. Ilyen például a korrupció mértéke, a feketegazdaság mérete, az üzleti etika állapota és nem utolsó sorban a makrogazdasági stabilitás, amelynek hiánya hazánkban nem csak magas adóterheléssel sújtja a vállalkozói szférát, de a helyreállítására irányuló számos jogszabály-módosítással járó kísérletezés a vállalkozói terheket rövid távon is kiszámíthatatlanná teszi, megakadályozva ezzel a stratégiai tervezést. Úgy tűnik azonban, hogy a 2009-es jelentésben már lehetőség nyílik a transzparencia
hiányának
(avagy
országonkénti összehasonlítására.
meglétének)
és
az
infrastruktúra
fejlettségének
49 A Világbank üzleti környezet ranglistája számos kritikát kapott a magyar gazdasági sajtóban is. A legélesebbet talán épp egy fiatal közgazdásztól, Muraközy Balázstól, aki a következő megállapítást tette 55 , miután a Doing Business Magyarországra vonatkozó mutatóit összevetette a Világgazdasági Fórum által mért, már korántsem annyira kedvező helyzettel: „Nem biztos, hogy annál jobb a világnak, minél több index van – akinek két órája van, az sem tudja sohasem, mennyi a pontos idő. A túl sok, könnyen félreérthető vagy átláthatatlan index megnehezíti a gazdaság valós teljesítményének megítélését. A gazdaságpolitikusok jó eséllyel mindig azt a mutatót emelik ki, amely szerint az adott ország éppen a legjobban teljesít.” Muraközy kritikája a fogalmazás látszólag informális jellege és a megjelenés meglepő helye ellenére komoly szakmai alapokon áll. A közgazdasági irodalomban ugyanis a rangsorolás problematikája egyre nagyobb szerepet kap 56 , és mind jobban terjed az a nézet, hogy közgazdasági jelenségek összehasonlító elemzésénél nagyon óvatosan kell bánni a különféle – szakmailag nem is mindig szorosan együvé tartozó – mutatók súlyozási arányain keresztül erősen manipulálható rangsorokkal. A dilemma egyik lehetséges, ám kielégítően még nem elemzett megoldása lehet, ha a rangsorok alapos tartalmi elemzése után „benchmark” rangsorokat használunk, s azokkal vetjük össze saját rangsorainak eredményét. Országok különféle szempontú összehasonlításaiban gyakori „benchmark” rangsor például a vásárlóerő-paritással korrigált GDP/fő mutató, amely a gazdasági fejlettség egyfajta indikátora. Nem értelmetlen dolog például az üzleti környezet rangsorainak a hátterébe állítani ilyen fejlettségi ranglistát, hiszen intuitív alapon könnyen belátható, hogy a gazdasági fejlettség és az üzleti környezet minősége között szoros korrelációnak kell lennie. Kivétel persze van: a magas GDP/fő mutatójú olajországokban – például Szaúd-Arábiában vagy Líbiában – nem éppen barátságos az üzleti környezet. Csakhogy ezekben az országokban a GDP/fő nem is a tényleges fejlettség, hanem sokkal inkább az éves, az olajárak ingadozásaitól nagyban függő összesített fejenkénti kibocsátás mutatója. A fejlettség azonban sokkal komplexebb fogalom, amely magában foglalja például a szellemi tőke, az egészségügyi és oktatási intézményrendszer, a jogi szabályozás és az infrastruktúra minőségét is.
55
Muraközy Balázs: A nagy ugrás, Magyar Narancs 2007/41 A frissebb forrásokból lásd: Ádám Török (with Balázs Borsi and András Telcs, 2005): Competitiveness in R&D. Comparisons and Performance. Edward Elgar, Cheltenham, UK – Northampton, MA, USA. 2005. 251 p.; Török, Ádám (2006): Stratégiai ágazat stratégia nélkül? A magyar kutatás-fejlesztés teljesítménye és versenyképessége nemzetközi összehasonlításban. Savaria University Press, Szombathely, 2006. 252 p.; Török, Ádám (2006): Az európai felsőoktatás versenyképessége és a lisszaboni célkitűzések. Mennyire hihetünk a nemzetközi egyetemi rangsoroknak? Közgazdasági Szemle, LIII. évf. 2006. április. 310-329. 56
50 Mindezek figyelembevételével a Világbank rangsorát a magyar üzleti környezet feltérképezésére
és
más
országokkal
történő
összehasonlítására
a
következőképp
használhatjuk: 1. Tájékozódhatunk az üzleti környezet szabályozási hátterének írásos anyagairól, a eljárások átlagos költségeiről, az eljáráshoz szükséges napok számáról, illetve arról, hogy szabályozási téren hogyan állunk a nemzetközi versenyben. Az egyes rangsorkomponensekhez tartozó törvényeket és rendeleteket megtalálhatjuk a Doing Business honlapján minden vizsgált országot illetően. 2. A Doing Business jelentés külön figyelmet szentel azoknak az országoknak, amelyek valamilyen reformot hajtottak végre – azonban az országokat és reformlépéseket érdemes különválasztani és úgy vizsgálni. Tehát kerülendő, hogy a „top reformer” kiemelés miatt akár Egyiptomra vagy Grúziára úgy tekintsünk 57 , mint Magyarország benchmarkjára, de érdemes megvizsgálni, hogy az általuk végrehajtott reformok Magyarországon mennyiben valósíthatóak meg, és mennyire szolgálnák az üzleti környezet javulását. Viszonyítási küszöbnek („benchmarknak”) – bár mint reformerekről keveset olvashatunk róluk – továbbra is az olyan fejlett országokat érdemes tekinteni, amelyekben évtizedek óta stabilan működik a demokratikus alapokon nyugvó piacgazdaság. 3. Információkat kaphatunk arról, hogy egy ország mely területeken hajtott végre szabályozási reformokat a megelőző időszakban. Itt azonban mindig érdemes alaposabban megvizsgálni a reform alapjául szolgáló intézkedést vagy módosítást, mert mint azt már fent láttuk, egy-egy új intézmény megnyitása is reformnak minősül, akkor is, ha nincs arról információ, hogy valóban működik-e és javított-e az adott ország üzleti környezetén. A Doing Business jelentés rendkívül jól használható az üzleti környezet egy aspektusa, a szabályozási háttér vizsgálatához. Amennyiben észben tartjuk, hogy a jelentés nem alkalmas az üzleti környezet minőségének átfogó mérésére, hasznos nemzetközi példákkal szolgálhat a szabályozási akadályok felszámoláshoz. Jelenlegi módszertanával és tartalmi elemeivel a jelentés inkább segítheti a kormányzati döntéshozatalt, mint a vállalatok tájékozódását. A jelentésnek a tartalmi hiányosságokon túl viszont van egy nagyon nagy előnye a többi nemzetközi jelentéshez képest; a Doing Business internetes oldala rendkívül 57
Török Ádám (2007): „Doing Business” vis-à-vis Competitiveness http://www.gkm.gov.hu/sajtoszoba/sajtoanyagok/2007/07okt/db2007.html
51 felhasználóbarát, a jelentésben szereplő információkhoz, és a módszertanhoz nagyon könnyen hozzá lehet jutni. A vizsgált országok és a komponensek szinte bármilyen formában csoportosíthatók, s a kiválasztott adatok Excel-táblázatban importálhatók a weboldalról, megspórolva ezzel a felhasználónak azt az időt, hogy egy több száz oldalas dokumentumból bogarássza össze a számára szükséges információt, s mindezt ráadásul ingyen 58 teheti meg. Ez egy olyan aspektusa a jelentésnek, amely kifejezetten hasznos lehet a kisebb vállalkozások szempontjából is, amelyek nagy valószínűséggel nem áldoznának pénzt és időt arra, hogy nemzetközi jelentéseket tanulmányozzanak.
58
A Doing Business jelentésért csak abban az esetben kell fizetni, ha nyomtatott formában szeretnék megrendelni a kiadótól. (Ami természetesen érthető is; figyelembe véve az anyag- és postaköltséget.)
52
III. A magyar kis- és középvállalkozások javaslatai az üzleti környezet javítására III.1. A vállalatok körében végzett felmérések tanulságai A dolgozatomban ismertetett vállalati tapasztalatok és vélemények elsősorban a Gazdasági Versenyképesség Kerekasztal 59 megrendelésére készült tanulmányok eredményein alapulnak, mert ezek többsége fél évnél nem régebbi, s fókuszukban speciálisan azok a problémák
állnak,
amelyek
jelenleg
Magyarország
legtöbb
gazdasági
szereplőjét
foglalkoztatják. III.1.1. A GKI Gazdaságkutató Zrt. felmérésének tapasztalatai A GKI Gazdaságkutató Zrt. 2008-ban „Az üzleti környezet a szakmai szervezetek, szövetségek és a vállalkozók véleményének tükrében” címmel készített egy többek között vállalati felméréseken alapuló tanulmányt a Gazdasági Versenyképesség Kerekasztal üzleti környezettel kapcsolatos munkájához. A tanulmány egyes megállapításai egy olyan kis- és középvállalatok körében végzett felmérésen alapulnak, amely ugyan nem reprezentatív, de mégis sokat árul el a szektor problémáiról. A GKI abból a feltevésből indult ki, hogy a KKV szektor üzleti környezetével kapcsolatos álláspontok az egyes szakmai szövetségeknél integráltan halmozódnak, ezért az általuk végzett 25 mélyinterjú közül 21-et szakmai szervezeteknél, szövetségeknél folytattak, 4-et pedig innovatív kisvállalatoknál. A felmérés egyik meglepő eredménye az volt, hogy a romló gazdasági körülmények ellenére is szép számmal vannak sikeresen működő vállalkozások a magyar gazdaságban. Az interjú során feltett kérdések első köre a magyar gazdaság általános állapotára vonatkozott, amely a megkérdezettek többsége szerint romlott elsősorban a politika instabilitása és a megfelelő munkaerő hiánya következtében. Arra a kérdésre, hogy mi akadályozza jelenleg legjobban a vállalkozásokat a sikeres működésben és a lehetőségeik kiaknázásában, a válaszadók többsége a tőkehiányt, a megfelelő munkaerő hiányát, és az állami bürokráciát említette. Ez utóbbihoz többen hozzátették, hogy nem csupán az adminisztratív költségek, korlátok hátráltatják a vállalkozások sikeres működtetését, hanem kifejezetten a hatóságok vállalkozókkal történő együttműködésének hiánya. 59
www.versenykepesseg.magyarorszagholnap.hu
53 Ezen a ponton érdemes egy kicsit visszatérnünk a Doing Businessről írt főbb kritikáink egyikéhez, mégpedig, hogy nem méri a hatósági eljárások hatékonyságát. Az eljárások száma és a lefolytatásukhoz szükséges idő tartama törvényileg szabályozott – tehát ez alól nem bújhatnak ki a hatóságok sem. A „hatóságok együttműködésének hiánya” viszont nem törvényben szabályozható tétel, hanem magatartásforma. Elviekben magatartásformákat nem, vagy csak korlátozott módon szabályozhat a törvény, viszont hozzájárulhat azok előfordulásának növeléséhez, vagy csökkentéséhez. Ez pedig nem más, mint a hatékonyság kérdése; amennyiben az eljáró hatóságot bármilyen szabályozás kényszerítené arra – akár bírság kivetésével, hogy ugyanolyan felelősségi viszonyok mellett folytassa le az eljárást, amely a vállalkozótól elvárható 60 , akkor a hatóságoknak érdekében állna, hogy együttműködjenek a vállalkozóval az eljárás folyamán, mivel az ügy mihamarabbi és sikeres lezárása kölcsönös érdek lenne. A fenti magatartásforma gyökerei szerteágazóak és mélyre nyúlnak le. Elsődlegesen úgymond a szocializmusból ránk maradt „örökség” része, amely szerint a hatóság „mindenható és mindenek fölött álló”, éppen ezért szinte bármit megtehet. Valamivel újabb keletűek a vállalkozók megítélésével kapcsolatos problémák, ugyanis nemcsak a hatóságok, de az egyszerű állampolgárokban is az a kép él, hogy a vállalkozó tisztességtelen, ezért minél keményebb (és igazságtalanabb) fellépést érdemel. A társadalomban a vállalkozókról kialakult vegyes kép problémájával több szerző is foglalkozik. 61 Visszatérve a GKI felmérésére, a vállalatok további akadályozó tényezőként említették az adminisztratív terhek nagyságát. Ezzel kapcsolatosan az interjúk készítőinek azzal kellett szembesülniük, hogy a vállalkozók többsége még csak közelítőleg sem tudja megbecsülni, hogy számára a túlszabályozás mennyi felesleges kiadással jár, s többek között emiatt sincsenek tisztában a vállalkozók azzal, hogy a kormányzat milyen további eszközökkel kívánja csökkenti a terheket. Az GKM a szabályozás javítását célzó „Üzletre hangolva” programja a megkérdezettek többsége előtt ismeretlen volt, aki pedig már hallott róla, az úgy nyilatkozott, hogy nem tapasztalta ez idáig semmilyen érezhető hatását. A felmérés egyik kérdése arra irányult, hogy az üzleti környezet felsorolt négy eleme közül (a versenyfeltételek korrektsége, a különböző szabályok, előírások teljesíthetősége, a munkaerő mennyisége és minősége, az infrastruktúra minősége) közül melyik az a kettő, 60
Ez alatt azt értem, hogy a vállalkozó részéről számos olyan kötelezettség van egy eljárás folyamán, amelyet ha nem teljesít, bírsággal sújtható (határidők, formai, tartalmi követelmények, a tájékoztatás teljes körűsége, stb.), s ugyanezeket az elvárásokat kellene alkalmazni az eljárás hatósági résztvevőire is. 61 Szerb László, Kocsis-Kiss Antal Orsolya: A vállalkozói kultúra Magyarországon két napilap tükrében, Közgazdasági szemle, LV. évfolyam, 2008. március 243-261
54 amelyik leginkább akadályozza a vállalatok normális működését. A válaszadók szerint a versenyfeltételek korrektsége, a különböző szabályok, előírások teljesíthetősége, valamint a munkaerő mennyisége és minősége körülbelül azonos mértékben akadályai a működésnek. Az üzleti környezet infrastrukturális hátteréről nem érkeztek negatív visszajelzések. A versenyfeltételek megjavítása a válaszadók többsége szerint a korrupció és a feketemunka visszaszorításával lenne lehetséges. Ez utóbbit illetően a tanulmány az egyik interjúalany nagyon is lényegre törő mondatát idézi: „Egyre több a szabály, ami elvben a „fehérek” előnyét szolgálná, ha a „feketék” nem mindezek terhe nélkül működnének”. Az interjúk során a vállalkozókat megkérdezték az általuk igényelt szolgáltatások elérhetőségéről és minőségéről is. Ezzel kapcsolatosan a felmérésben résztvevő vállalkozók pozitív tapasztalatokkal szolgálhattak, véleményük szerint a szükséges szolgáltatások elérhetőek. Gondot inkább a kiválasztásuk okoz, valamint megfizethetőségük. Általános javaslat volt, hogy a vállalkozásoknak hasznos lenne a szolgáltatások közötti jobb eligazodást segítő adatbázis létrehozása. Az üzleti környezet állami beavatkozást igénylő területeiként a következőket tartották a
legfontosabbnak
a
megkérdezettek:
elsődlegesen
a
szakképzett
munkaerőhiány
problémájának megoldását, majd az adóterhelés csökkentését, az infrastruktúra javítását és az adminisztráció egyszerűsítését. A vállalkozók ezen túl fontosnak tartották a nyelvi képzés ösztönzését, valamint, hogy a képzés inkább gyakorlati jellegű legyen. A KKV-k által elérhető pályázatokkal kapcsolatosan felmerült egy olyan igény, hogy a pályázati pénzeket az állam egy elkülönített alapból biztosítsa, mert jelenleg a nyertes pályázóknak több esetben csak jelentős késéssel utalják el a díjat. A GKI tanulmánya a vállalati felméréseken túl az üzleti környezet egyik kiemelten fontos szegmensét, az adminisztrációt illetően végzett nemzetközi kutatásokat. Magyarország a vállalkozásokra háruló adminisztratív terhek tekintetében rendkívül rosszul áll, a GDP 6,8%-át teszik ki a szabályozásból eredő költségek 62 , amivel az EU tagállamok között a legmagasabbak között van. A bonyolult szabályozási háttér mellett, ezt meglehetősen prózai okokra is vissza tudjuk vezetni; mint az a vállalati felmérésekből is kiderült, a vállalkozók nincsenek tisztában azzal, hogy mennyi felesleges kiadásuk keletkezik az adminisztráció miatt, úgy állami szinten sincsenek erről pontos információk. Uniós felmérések szerint Magyarországon a szabályozási területek többségét illetően nem folytatnak méréseket az adminisztratív terheléssel kapcsolatosan. Csehországban, ahol az adminisztratív terhek GDP
62
http://ec.europa.eu/enterprise/admin-burdens-reduction/admin_burdens_en.htm
55 arányos mértéke közepesnek mondható, minden szabályozási területre vonatkozóan mérik ezeket a terheket. Abból kiindulva, hogy „amit mérünk az javulni fog” első lépésként Magyarországon is érdemes lenne bevezetni ennek mérését, annál is inkább, mivel a számítások szerint az adminisztratív terhek 25%-os csökkentése önmagában 2,6% GDP növekedést eredményezne 2025-ig 63 .
III.1.2. Vállalkozásbarát adórendszer; a PTE Közgazdaságtudományi karának kisvállalati felmérésen alapuló tanulmánya A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi karának tanulmánya ugyan nem a teljes magyar üzleti környezet feltérképezését hivatott szolgálni, de annak olyan területével foglalkozik, amely kiemelt fontosságú napjainkban; az adózási adminisztrációval, mely az összes adminisztrációs kötelezettség mintegy felét teszi ki. Az adózás lebonyolítása az üzleti környezetet vizsgáló mutatók szinte mindegyikének fontos komponense, így a Doing Business 2008 jelentésnek is. Mint azt a korábbi fejezetekben már tárgyaltuk, a Doing Business jelentés 10 rangsorkomponense közül az adózás terén kapta Magyarország a legrosszabb helyezést (127). Ennek oka nemcsak a magas adókulcsokban keresendő, hanem a bevallások számában és az adózási adminisztrációra fordított időben is. A Vállalkozásbarát adórendszer című tanulmány 100 kisvállalkozó körében végzett felmérés eredményein alapul. Az interjúk célja annak feltárása volt, hogy egy 10-50 millió forint közötti árbevételű vállalatnak éves szinten mennyi idejébe és pénzébe kerül az adójogszabályokban előírt kötelezettségeinek teljesítése. A felmérés eredményei alapján az átlagos adózó éves adminisztratív terhelése a következő: 64 o
Évi 72 óra szükséges az adózással kapcsolatos feladatok teljesítéséhez.
o
Évi 190 óra az adózással kapcsolatos szabályok nyomon követése érdekében.
o
Évi 217 200 Ft közvetlen kiadás, amit a könyvelőcégnek fizet egy vállalat.
o
Évi 134 100 Ft direkt közvetlen adózással kapcsolatos kiadást visel el.
o
Összesen évi 262 óra és 351 300 Ft. Ez a 351 300 Ft az éves árbevétel cc. 1,88%-át
teszi ki. A felmérés eredményei alapján a szerzők a következő megállapításokra jutottak: az adózással kapcsolatos adminisztratív feladatok nem a legkisebb cégeket sújtják leginkább,
63 64
http://ec.europa.eu/enterprise/admin-burdens-reduction/admin_burdens_en.htm Vállalkozásbarát adórendszer, PTE Közgazdaságtudományi kar, 2007 5. oldal
56 hanem a mikro és kisebb méretű vállalatokat, mert az adófajták száma a cégmérettel növekszik, alkalmazott felvétele során pedig ugrásszerűen nő meg. A tanulmány szerzőinek a felmérés eredményei alapján tett javaslatai egyszerűek, rövidek és világosak, ezért mindenféle körítés nélkül, szó szerint idézem őket. 65 − Az adónemek számának csökkentése, összevonása – 3-4 fajta adónem maradjon − A kitöltések egyszerűsítése – kivételek drasztikus csökkentése – ehhez már hozzákezdett a PM. − A felesleges adminisztráció megszűntetése, nyilvántartási kötelezettség szűkítése – átfedések feltárása, egy adatot egyszer kérdezünk elv alkalmazása − Egyszerűsített adózás kiterjesztése – a kirovó vagy önadózó rendszerben az egyszerűsített adózás körének kiszélesítése − Az adórendszer stabilitásának biztosítása – a gyakori változtatások károsabbak, mint a bonyolult adórendszer! − A direkt költségek csökkentése – egy APEH számlára utalás és negyedévenkénti bevallás, fizetés. 2007 decemberében a Pécsi Tudományegyetem Vállalkozásbarát adórendszer c. tanulmányával párhuzamosan készült a Gazdasági Versenyképesség Kerekasztal számára egy másik tanulmány is szintén adórendszeri témában, „Az adózási és számviteli adminisztráció egyszerűsítése” 66 . Ez a tanulmány nem vállalati felmérésen alapult, az adórendszert inkább számviteli szempontból, vagyis a könyvelők oldaláról közelíti meg. Az ok, ami miatt itt mégis szeretném megemlíteni az a tanulmány egyik legvaskosabb és legtriviálisabb következtetése az adórendszerrel kapcsolatos adminisztráció és az adójogszabályok összefüggéséről. „Az adózási adminisztráció egyszerűsítésének legfőbb akadálya magának az adózási rendszernek az összetettsége(…) 67 ” Vagyis; hiába szeretne a kormányzat bármely területen adminisztráció-csökkentésbe kezdeni, ameddig magukat a jogszabályokat nem változtatják meg, hiszen ha egyszer törvény írja elő, hogy például egy egyéni vállalkozó havi járulékait hogyan kell kiszámítani és milyen költségvetési helyek között kell elosztani, addig ezeket a tételeket nem lehet kihagyni a bevallásból sem. Ez alapján egy nagyon egyszerű végkövetkeztetésre juthatunk a vállalkozókra háruló összes (nemcsak adózási) adminisztratív teher kapcsán: az 65
Vállalkozásbarát adórendszer, PTE Közgazdaságitudományi kar, 2007. 5-6. oldal Az adózási és számviteli adminisztráció egyszerűsítése, Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kar Pénzügyi és Számviteli Intézet, Pénzügyi Számvitel Tanszék 2007. 67 Az adózási és számviteli adminisztráció egyszerűsítése, Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kar Pénzügyi és Számviteli Intézet, Pénzügyi Számvitel Tanszék 2007. 3. o. 66
57 adminisztratív terhelés nem különálló részét képezi az állam és a vállalkozások kapcsolatának, hanem mindössze tünete a túlbonyolított jogszabályi háttérnek. Éppen ezért ameddig a jogszabályok nem egyszerűsödnek, addig esélye sincsen annak, hogy a vállalkozások adminisztratív terhelése érzékelhetően csökkenjen.
III.1.3. Kopint-Tárki Zrt. és a GKI Gazdaságkutató Zrt. innovatív KKV-k körében végzett felméréseinek tapasztalatai 2007 őszén két felmérés is készült az innovatív kis- és középvállalkozások körében a Gazdasági Versenyképesség Kerekasztal K+F és innováció munkacsoportjának felkérésére. A Kopint-Tárki széles vállalati mintán végzett felmérése 68 elsősorban arra kereste a választ, hogy mik azok az általános okok, amelyek akadályozzák az innovációt. A GKI felmérése 69 a vállalatok szűkebb körében végzett mélyinterjúk alapján kívánta feltárni, hogy az innovatív kis- és középvállalkozások milyen feltételek mellett tudnák innovációs intenzitásukat növelni, vagy kiterjeszteni. Hagyományos értelmezésben az innovációs környezet inkább tartozik egy ország versenyképességi helyzetéhez, mint üzleti környezetének minőségéhez. Azonban az innovatív KKV-k körében végzett felmérések által feltárt problémák sok esetben érintenek olyan szabályozási kérdéseket, amelyek az egész magyar KKV szektor működésében akadályokat jelenthetnek. A magyarországi üzleti környezet minőségét és sarkalatos pontjait illetően mindkét tanulmány eredményei és tapasztalatai nagyon hasonlítottak azoknak a felméréseknek az eredményeire, amelyeket nem kifejezetten innovatív vállalati körben végeztek 70 . A felmérésben résztvevő vállalatok szerint az állam kívánatos beavatkozási területei a következők: − megfelelő keretfeltételek biztosítása a tisztességes üzlethez és intenzív versenyhez − a szellemi tulajdon védelmének érvényesítése − színvonalas és a való élethez közeli problémák megoldását előtérbe helyező oktatás fenntartása, az idegen nyelvek oktatásának erősítése − a korrupció visszaszorítása 68
Vállalati felmérés: az innovatív vállalatok jellemzői, az innovációt hajtó és akadályozó tényezők vállalati felméréssel történő feltárása, Kopint-Tárki Konjuktúrakutató Intézet Zrt., 2007. 69 Innovatív magyar vállalatok a kormányzat innováció-politikai szerepéről, GKI Gazdaságkutató Zrt., 2007. 70 Tekintve, hogy dolgozatomnak nem témája a KKV-k innovációja, ezért a javaslatok közül kihagytam azokat, amelyek kifejezetten a K+F+I politikáról, a támogatások rendszeréről, adókedvezményekről, stb. szólnak
58 − a szabályozási környezet egyszerűsítése A fenti javaslatokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Magyarországon a kis- és középvállalatok sikeres működésének valamint a KKV szektor innovációjának akadályai között jelentős átfedések vannak. Tehát, amennyiben a kormányzatnak sikerül érezhető javulást elérni az üzleti környezet minőségében, azzal egyúttal hozzájárul az innováció bizonyos mértékű elősegítéséhez – vagy legalábbis az akadályozó tényezőinek lebontásához. III.1.4. Egyéni vállalkozóként szerzett tapasztalataim a magyarországi üzleti környezet minőségéről
Egyéni vállalkozásomat 2002-ben alapítottam, a legtöbb magyarországi egyéni vállalkozóhoz hasonlóan azért, hogy foglalkoztatásomról gondoskodni tudjak. A vállalkozói lét választását az alkalmazotti státusszal szemben korántsem az motiválta, hogy a későbbiekben tovább bővítsem tevékenységemet és nagyobb méretű vállalkozást hozzak létre. Egyszerűen csak egy olyan foglalkoztatási formára vágytam, ahol viszonylag szabadabb feltételek között végezhetek munkát. Főtevékenységem besorolása „felnőtt oktatás”, amelynek keretében nyelvet oktatok, az utóbbi években elsősorban vegyipari vállalatok dolgozóinak. A magyarországi üzleti környezettel kapcsolatos tapasztalataimat az egyszerűség és átláthatóság kedvéért a WEF versenyképességi jelentésének kutatásai alapján „a vállalatok működtetésének legfontosabb akadályozó tényezői” 71 szerint rangsoroltam. 1. Rossz hatékonyságú állami bürokrácia Vállalkozóként számomra ez még az adózásnál is súlyosabb teher volt, tekintve, hogy bármilyen ügy elintézésére az utazással és a várakozással együtt minimum fél napot kellett rászánnom, s a kiesett jövedelmet nem tudtam pótolni. A helyzet valamelyest javult az online ügyintézés, valamint a telefonos ügyfélszolgálat bevezetésével, azonban ennek is megvannak a hátulütői. Például, ha valamilyen kérdéssel fordultam az illetékes hatóságok felé, akkor annyiféle választ kaptam, ahány módon érdeklődtem, vagyis mást mondott a hivatal telefonos ügyfélszolgálatának munkatársa, mást a hivatali ügyintéző és megint mást az, aki a hivatal illetékes osztályán az általam benyújtott iratokkal foglalkozott. Természetesen a hibát elkövető és ezzel kárt okozó ügyintézők felelősségre vonása fel sem merült. Egy esetben,
71
http://www.weforum.org/en/initiatives/gcp/Global%20Competitiveness%20Report/index.htm
59 amikor az iránt érdeklődtem, hogy mégis hogyan igazodhatnék el ennyiféle egymásnak ellentmondó információ között, azt a választ kaptam, hogy „hát a kollégák néha tévednek”. 2. Adószabályozás Viszonylag alacsony bevételeim miatt magam próbáltam teljesíteni a vállalkozásra háruló adójogszabályi kötelezettségeket, illetve időnként igénybe vettem egyik rokonom segítségét, aki könyveléssel foglalkozik. Vállalkozásom indításakor már elkezdtem gazdasági tanulmányaimat, de az egyéni vállalkozói adózás átláthatatlan, felfoghatatlan, irracionális és mértéktelenül igazságtalan rendszernek tűnt számomra egészen addig, amíg átléphettem az EVÁ-ba. Különösebben nem foglalkoztattak az adórendszerbe beépített szociális és egyéb társadalompolitikai célokat szolgáló ösztönzők, konkrétan az érdekelt, hogy ha keresek ezer forintot, akkor abból mennyit kell félre tennem adóra és járulékra, és mennyi marad meg nekem. De ez a tárgyév lezárásáig nem derült ki, mert addig lehetett „gyűjtögetni” a számlákat, vagy azt eldönteni, hogy fizeti-e a vállalkozó maga után a járulékokat, vagy inkább érintetlenül hagyja az adóalapot és a nyeresége után adózik, a pénztári kivétről már nem is beszélve. Az EVA rendszerébe való átlépés elsősorban nem a kisebb adóék miatt jelentett pozitív változást, hanem azért, mert egyértelműen kiszámíthatóvá vált a jövedelmem, s ez megkönnyítette számomra az előretervezést is. Végre világosan kalkulálhattam, hogy milyen órabéreket érdemes kialkudnom, mennyi az az ideális óraszám, amely még nem terhel meg, de biztosítja az általam igényelt jövedelmi szintet. A fent sorolt előnyök ellenére még az EVA sem tekinthető igazán egyszerű adózási formának, mivel a havi bevallás 89 sora nem éppen a meghirdetett egyszerűségről árulkodik. 3. Adóráták A magyarországi adócentralizáció mértéke Európában nincsen a legmagasabbak között, ennek ellenére én igazságtalannak éreztem, hogy a bevételeim igen magas százalékát kell befizetnem adóra és járulékokra. Természetesen itt is célszerű különválasztani az EVÁ-t az egyéni vállalkozók adózásától, hiszen az áfacsökkentés és az EVA kulcs emelését követően is még mindig az egyik legkedvezőbb adózási forma – a szakemberek szerint talán túlságosan is az.
60 4. Gazdaságpolitikai instabilitás A WEF által felsorolt, a vállalkozások működését rontó 14 tényező közül én csak az előző hármat tapasztaltam meg. Vállalkozói tevékenységem meglehetősen szűk körre korlátozódott, így nem kellett szembesülnöm olyan problémákkal, mint például a korrupció, a nem megfelelően képzett munkaerő, vagy a nem megfelelő infrastruktúra. A gazdasági instabilitás is csak azért kerülhetett fel az általam felállított listára, mert hatással volt arra a környezetre, amelyben vállalkozói tevékenységem végeztem. A gyógyszerészeti és vegyészeti nagyvállalatok javarészt külföldi tulajdonban vannak, vagy pedig jelentős export-tevékenységet folytatnak, amihez egyre inkább nélkülözhetetlenek a nyelveket beszélő munkatársak. A 90-es évek közepétől egyre nagyobb számban fizették be dolgozóikat a nyelviskolák által a vállalat telephelyén tartott tanfolyamokra. A vállalat számára ez azért volt hasznos, mert a dolgozók nyelvoktatása miatt kiesett munkaidő kizárólag a nyelvórán való részvétel idejére korlátozódott, ezen kívül pedig a nyelvoktatásra fordított összeget levonhatták a szakképzési hozzájárulásból. Azonban a közelmúltban meghozott, a gyógyszerágazatot különösen sújtó törvények miatt (ágazati különadó, orvoslátogatók után fizetendő egyszeri hozzájárulás, stb.) a nyelvi képzésre fordítható források szűkösebbek lettek, így az igényelt tanfolyamok száma is csökkent. Elviekben ezen törvények meghozatala még nem utal szükségszerűen a gazdaságpolitika instabilitására. Ismerve viszont a költségvetés helyzetét, valamint a konvergencia-programban vállalt kötelezettségeket, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a korábbi hibák egy részének következményeit a húzóágazatokra mért teherrel próbálja valamelyest ellensúlyozni a kormányzat. Itt tehát az üzleti környezet egy olyan kedvezőtlen változásáról van szó, amelyet kizárólag a gazdaságpolitika következetlensége indokolhat. Összességében tehát az üzleti környezet minőségét befolyásoló tényezők közül a fent említett négyet illetően érzékeltem azt, hogy akadályoz a sikeres tevékenység folytatásában. Azonban a fenti rangsor helyezései nem teljesen fedik az általam tapasztalt hátrányokat, ezért ha 10-es skálán osztályoznom kellene ezeket, akkor a rossz hatékonyságú állami bürokrácia 9et, az adószabályozás 7-et, az adóráták 6-ot és a gazdaságpolitikai instabilitás 4-et kapna az akadályoztatás mértékét illetően.
61
III.2. A Doing Business 2008 jelentés a vállalkozók körében végzett felmérések tükrében és a magyar vállalkozási környezet szükséges feltárása A magyar üzleti környezet minőségének vizsgálatánál jelenleg nem tudunk igazán szemléletes összehasonlító elemzést készíteni a nemzetközi felmérések és a magyar vállalati vélemények különbségéről. Ennek oka, hogy nem áll rendelkezésünkre olyan vállalati felmérés, amely naprakész és képviseli a vállalatok többségének üzleti környezetről alkotott véleményét. Ennek hiányában a fejezetben korábban említett vállalati felméréseket tudjuk az összehasonlítás alapjául venni, azzal a megjegyzéssel, hogy az így kapott kép korántsem lesz teljes. A vállalati vélemények és a Doing Business 2008 jelentés eltéréseit két pontban összegezhetjük. 1. Az üzleti környezet minőségének olyan tényezői, amelyeket a magyarországi vállalkozók másképp érzékelnek, mint a Doing Business jelentés készítői: Tekintve, hogy a legtöbb tényezőt illetően nem áll rendelkezésünkre pontos adat, a Doing Business 2008 jelentés egy komponenséről tehetünk említést; a szerződések érvényesítéséről (9) (lásd 33-34. o.) 2. A jelentés által nem, vagy csak részben mért, de a vállalkozók szerint az üzleti környezet minőségét jelentősen befolyásoló elemek:
szakképzett munkaerő jelenléte/hiánya
az állami bürokrácia hatékonysága
a versenyfeltételek biztosítása
a korrupció mértéke
a feketegazdaság mérete
a szabályozás bonyolultsága
a szellemi tulajdon védelme
a gazdaságpolitika és a szabályozási rendszer stabilitása és kiszámíthatósága
A vállalati vélemények tükrében megállapíthatjuk, hogy a Doing Business 2008 jelentés több tényezőt illetően is támpontot adhat az üzleti környezet javításához, viszont az üzleti környezet átfogó mérésére nem alkalmas. Azonban a Doing Business jelentés csak egy
62 az olyan nemzetközi jelentések közül, amelyek az országok üzleti környezetével foglalkoznak, s a magyar kormányzat részéről csak azért kapott kiemelt szerepet, mert 2007ben pozitív elmozdulásokat mért. Hitelesebb képpel szolgálhat a WEF „Quality of the national business environment” rangsora, amely 43 72 olyan tényezőt mér, amely meghatározhatja a vállalkozások sikeres működésének feltételeit. Ezzel párhuzamosan szükségesnek tartom, hogy készüljön a magyarországi vállalkozások körében is éves rendszerességgel olyan felmérés, mely − naprakész (egy évnél nem régebbi) − nagy számú- (minimum 1000) és reprezentatív vállalati mintán alapul − szerepel benne minden olyan tényező, amely az üzleti környezet minősége szempontjából meghatározó (mint például a fent említett 43 tényező) Ehhez hasonló felmérésen alapuló statisztikákról és következtetésekről egyedül a GKM „A kis- és középvállalkozások stratégiája 2007-2013” c. anyagban olvastam. A GKM által végzett felmérést a szerzők szerint rendszeresen végzik, és reprezentatív vállalati mintán alapul, viszont a mindenki számára hozzáférhető stratégiai anyag csak részben ismerteti ennek eredményeit, így más elemzések elvégzésére nem használható.
72
1. sz. melléklet
63
IV. Összefoglalás Napjainkban bizonyított tényként tekinthetünk arra a megállapításra, hogy egy országot elsősorban a területén működő vállalkozások tehetnek gazdaggá. A mindenkori kormányoknak ezért kiemelt felelősségük, hogy a vállalkozások számára minél kedvezőbb feltételeket biztosítsanak. Magyarország gazdaságában 2007-ben és az azt megelőző években olyan változások történtek, melyek elkerülhetetlenek voltak a gazdaság szereplői által alapvető fontosságúnak tartott makrogazdasági egyensúly helyreállításához. Ugyanakkor ezek a változások hátrányosan érintették a vállalkozói szférát és ezen belül a KKV szektort, mely számos tekintetben a magyar gazdaság gerincét képezi. Dolgozatomban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy a magyar vállalkozási szféra üzleti környezetét mely tényezők határozzák meg, és javítását milyen módon segíthetik a különböző nemzetközi és hazai felmérések, kutatások. A vizsgálódás eredményeképp arra a megállapításra jutottam, hogy az üzleti környezet minőségéről csak akkor kaphatunk viszonylag pontos képet, ha figyelembe vesszük egy vállalkozás működését befolyásoló összes faktort, és elfogadjuk, hogy ezek között szép számmal vannak olyanok is, melyek a hagyományos „hard” mutatókkal nem mérhetők. A szubjektív, vagy „soft” mutatók bevonásával természetesen bonyolultabbá válik a felmérésekben tapasztalt igények/problémák kormányzati intézkedéssé történő átalakítása. Ezeknek a mutatóknak az alkalmazásával ugyanakkor az üzleti környezet minőségének átfogóbb mérése és javítása válik lehetővé. Kiemelten fontosnak tartom az egyes tényezők meghatározásán túl azt is, hogy az üzleti környezet minőségéről naprakész (egy évnél nem régebbi) információk álljanak rendelkezésre mind a „külső”, mind pedig a „belső” megítélést illetően. A „külső”, vagyis nemzetközi jelentésekben nincs hiány, itt inkább arra kell figyelmet fordítani, hogy a kiválasztott felmérés valóban teljes körűen fedje le az üzleti környezet minőségét befolyásoló tényezőket. A „belső”, vagyis a hazai vállalkozások véleményéről jelenleg nem teljes a kép; nincs olyan rendszeresen publikált, nagy számú-, reprezentatív vállalati mintán végzett felmérés, amelynek eredményei és módszertana a nemzetközi jelentésekhez hasonlóan bárki számára hozzáférhető lenne. A jelenleg elérhető anyagok vagy nem teljesek a fenti kritériumokat illetően, vagy csak valamilyen szűrőn keresztül jutnak el a nyilvánossághoz. Az
üzleti
környezet
állapotáról
szóló
minél
szélesebb
körű
tájékoztatás
hozzájárulhatna a vállalkozói tudatosság növeléséhez, melyre leginkább a kis- és
64 középvállalkozásoknak lenne szüksége. A KKV szektor nagyobb részének még a fejlesztésüket célzó intézkedésekről, vagy az általuk megpályázható forrásokról sincsen tudomásuk a felmérések tanúsága szerint. Amennyiben viszont folyamatos információkat kaphatnának saját szektoruk főbb problémáiról és kilátásairól, az segíthetné őket abban, hogy felismerjék azokat a területeket, ahol bármilyen beavatkozás szükséges, és érdekeiket jobban érvényesíthetnék akár az állammal, akár a nagyvállalatokkal szemben.
65
Irodalomjegyzék APEH (2007, 2008): 0758, 0858 adóbevallási nyomtatvány, APEH (2008): Szigorodó szankciók az adózásban http://www.apeh.hu/regiok/delalfold/aktualis/szigorodo_szankciok.html?query=b%C3%ADrs %C3%A1g (2008-04-04 20:45) Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kar Pénzügyi és Számviteli Intézet, Pénzügyi Számvitel Tanszék (2007): Az adózási és számviteli adminisztráció egyszerűsítése Dr. Kállay László (2008): A hazai kis- és középvállalkozások exportképessége, akadályozó tényezők Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (2007): A kis- és középvállalkozások fejlesztésének stratégiája 2007-2013 Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (2007): Világbank Doing Business Jelentés 2008 http://www.gkm.gov.hu/print/sajtoszoba/sajtoanyagok/2007/07szept/doing.html (2008-04-03 21:01) GKI Gazdaságkutató Zrt. (2008): Az üzleti környezet a szakmai szervezetek, szövetségek és a vállalkozók véleményének tükrében GKI Gazdaságkutató Zrt. (2007): Innovatív magyar vállalatok a kormányzat innovációpolitikai szerepéről GKI-Microsoft (2007): Versenyképességi jelentés Európai Bizottság (2007): Adminisztratív terhek http://ec.europa.eu/enterprise/admin-burdens-reduction/admin_burdens_en.htm (2008-04-11) Index (2006): Százmillióért hazudott a Tesco http://index.hu/gazdasag/magyar/tesc060706/ (2008-04-11) Kopint-Tárki Konjuktúrakutató Intézet Zrt (2008): A közép-európai országok tapasztalatai az üzleti környezet javításáról és a magyarországi fejlesztési lehetőségek Kopint-Tárki Konjuktúrakutató Intézet Zrt. (2007): Vállalati felmérés: az innovatív vállalatok jellemzői, az innovációt hajtó és akadályozó tényezők vállalati felméréssel történő feltárása Központi Statisztikai Hivatal Krekó Judit – P. Kiss Gábor (2007): Adóelkerülés és a magyar adórendszer, MNBtanulmányok 65
66 MNB (2008): Hivatalos deviza-középárfolyamok 2008.04.14 www.mnb.hu (2008-04-14 18:03) Muraközy Balázs (2007): A nagy ugrás, Magyar Narancs 2007/41 Pécsi Tudományegyetem Közgazdasági kar (2007): Vállalkozásbarát adórendszer Radu Vranceanu (2005): Financial Architecture and Manager Dishonesty: Lessons from US Corporate Scandals, Acta Oeconomica, Volume 55, Number 1, 2005. március Scharle Ágota (2007): Melléklet: A cseh és a magyar foglalkoztatási ráta eltéréséről, A Gazdasági Versenyképesség Kerekasztal 2007. június 11-i ülésének összefoglalója Szerb László, Kocsis-Kiss Antal Orsolya: A vállalkozói kultúra Magyarországon két napilap tükrében, Közgazdasági szemle, LV. évfolyam, 2008. március 243-261 The World Bank Group (2007): Doing Business 2008 www.doingbusiness.org (2008-04-02 12:30) Török Ádám (2007): A versenyképesség egyes jogi és szabályozási feltételei Magyarországon, Közgazdasági Szemle, LIV. évf., 2007. december Török Ádám (2007): „Doing Business” vis-à-vis Competitiveness http://www.gkm.gov.hu/sajtoszoba/sajtoanyagok/2007/07okt/db2007.html (2007-10-28 17:00) Török, Ádám (2006): Stratégiai ágazat stratégia nélkül? A magyar kutatás-fejlesztés teljesítménye és versenyképessége nemzetközi összehasonlításban. Savaria University Press, Szombathely, 2006. 252 p.; Török, Ádám (2006): Az európai felsőoktatás versenyképessége és a lisszaboni célkitűzések. Mennyire hihetünk a nemzetközi egyetemi rangsoroknak? Közgazdasági Szemle, LIII. évf. 2006. április. 310-329. Ádám Török (with Balázs Borsi and András Telcs, 2005): Competitiveness in R&D. Comparisons and Performance. Edward Elgar, Cheltenham, UK – Northampton, MA, USA. 2005. 251 p.; Transparency International: Country Corruption Index (2007) www.transparency.org (2008-04-08 13:30) World Economic Forum (2007): Global Competitiveness Report http://www.gcr.weforum.org (2008-04-10 23:00)
67
Az ábrák és táblázatok jegyzéke 1. ábra: A jogbiztonság állapota nemzetközi összehasonlításban ............................................ 14 2. ábra: A cégek etikai kultúrája 2007...................................................................................... 19 3. ábra: A korrupció érzékelt szintje......................................................................................... 20 4. ábra: Az EU-15 és Magyarország a Doing Business 2008 jelentés szerint.......................... 22 5. ábra: Vállalkozás indítása..................................................................................................... 23 6. ábra: Hatósági eljárások........................................................................................................ 25 7. ábra: A munkaerő rugalmassága .......................................................................................... 27 8. ábra: Tulajdonjog bejegyzése ............................................................................................... 28 9. ábra: Hitelhez jutás ............................................................................................................... 29 10. ábra: Befektetők védelme ................................................................................................... 31 11. ábra: Adóterhelés................................................................................................................ 33 12. ábra: Magyarország és a környező országok a Doing Business 2008 jelentés alapján ...... 39 13. ábra: Magyarország és a környező országok Doing Business 2008 mutatóinak átlaga ..... 40 14. ábra: Csehország, Magyarország és Szlovákia Doing Business 2008 indikátorai .............41 15. ábra: A Világbank Doing Business és a Világgazdasági Fórum üzleti környezetet vizsgáló helyezéseinek eltéréseinek eltérése .......................................................................................... 45 1. Táblázat: A kis és középvállalkozások kategóriái.................................................................. 7 2. Táblázat: A vállalkozások helyzetét jellemző legfontosabb mutatók megoszlása méretkategóriák szerint 2005-ben (%) ....................................................................................... 8 3. Táblázat: Az adóelkerülés miatt kieső adóalap illusztratív megoszlása............................... 18 4. Táblázat: A cégalapítás költségei ......................................................................................... 24 5. Táblázat: A külkereskedelem lebonyolítása ......................................................................... 34 6. Táblázat: Szerződések érvényesítése....................................................................................35 7. Táblázat: A vállalkozás megszüntetése ................................................................................ 37
68
1. sz. melléklet: A WEF üzleti környezet minőségét mérő mutatójának komponensei World Economic Forum Quality of the national business environment Index Components 1. Intellectual property protection 2. Presence of demanding regulatory standards 3. Internet users per 10 000 inhabitants 4. Stringency of environmental regulations 5. Local supplier quality 6. Freedom from corruption 7. Mobile telephones per 100 inhabitants 8. Business costs of corruption 9. Property rights 10. Overall infrastructure quality 11. Quality of electricity supply 12. Buyer sophistication 13. Local availability of research and training services 14. Quality of primary education 15. Venture capital availability 16. Effectiveness of antitrust policy 17. University-industry research collaboration 18. Reliability of police services 19. Laws relating to ICT 20. Ease of access to loans 21. Efficiency of legal framework 22. Financial market sophistication 23. Quality of scientific research institutions
24. Quality of port infrastructure 25. Judicial independence 26. Favoritism in decisions of government officials 27. Prevalence of trade barriers 28. Absence of market dominance by business groups 29. Quality of management schools 30. Air transport infrastructure quality 31. Local supplier quantity 32. Railroad infrastructure 33. Patents per capita 34. Efficacy of corporate boards 35. Quality of telephone/fax infrastructure 36. Intensity of local competition 37. Availability of scientists and engineers 38. Gov’t procurement of advanced tech products 39. Quality of math and science education 40. Local availability of process machinery 41. Local equity market access 42. Cooperation in labor-employer relations 43. Centralization of economic policymaking
Forrás: The Global Competitiveness Report - © World Economic Forum Chapter 2 page 15
69
2. sz. melléklet: A Doing Business 2008 jelentés adatai a vizsgált országokról A Doing Business 2008 számításokhoz használt táblázatok – 1. Vállalkozás indítása, 2. Hatósági eljárások Economy
Ease of Doing Business Rank
1. Starting a Business Rank
Procedures (number)
Time (days)
Cost (% of income per capita)
2. Dealing with Licenses Min. capital (% of income per capita)
Rank
Procedures (number)
Time (days)
Cost (% of income per capita)
Austria Belgium Denmark Finland France Germany Ireland Luxembourg Netherlands Portugal Spain Sweden United Kingdom Average
25 19 5 13 31 20 8 42 21 37 38 14 6 21
83 19 18 16 12 71 5 41 41 38 118 22 6 38
8 3 4 3 5 9 4 6 6 7 10 3 6 6
28 4 6 14 7 18 13 26 10 7 47 15 13 16
5,4 5,3 0.0 1.0 1,1 5,7 0,3 2,3 6,0 3,4 15,1 0,6 0,8 4
55,5 20,1 40,7 7,7 0,0 42,8 0,0 20,5 52,9 34,7 13,7 31,1 0,0 27
40 37 6 39 17 16 20 36 84 112 46 17 54 40
13 14 6 18 13 12 11 13 18 20 11 8 19 14
194 169 69 38 137 100 185 217 230 327 233 116 144 166
73,7 63,7 61,8 122,3 24,9 63,1 19,8 19,4 76,0 54,0 64,9 106,4 64,6 63
Bulgaria Croatia Czech Republic Romania Serbia Slovak Republic Slovenia Average
46 97 56 48 86 32 55 60
100 93 91 26 90 72 120 85
9 8 10 6 11 9 9 9
32 40 17 14 23 25 60 30
8,4 11,7 10,6 4,7 8,9 4,2 8,5 8
56,3 18,4 34,9 1,5 8,0 34,1 49,8 29
103 162 83 90 149 50 62 100
22 22 36 17 20 13 15 21
131 255 180 243 204 287 208 215
499,9 722,4 18,5 124,3 2713,1 14,9 113,9 601
Hungary
45
67
6
16
17,7
65,1
87
31
211
10,4
70
A Doing Business 2008 számításokhoz használt táblázatok – 3. A munkaerő rugalmassága, 4. Tulajdon bejegyzése 3. Employing Workers Rigidity of Employme nt Index
Nonwage labor cost (% of salary)
40 10 10 40 40 40 20 40 70 50 30 40 10 34
37 20 10 48 56 44 17 62 42 48 56 39 7 37
31 55 1 26 47 19 11 13 18 24 33 32 11 25
2 16 0 26 32 69 24 39 17 95 56 26 22 33
30 161 39 17 159 47 79 116 22 65 42 7 19 62
3 7 6 3 9 4 5 8 2 5 4 1 2 5
32 132 42 14 123 40 38 29 5 42 18 2 21 41
4,5 12,7 0,6 4,0 6,1 5,2 10,2 10,2 6,2 7,4 7,1 3,0 4,1 6
60 40 40 80 40 60 60 54
10 50 20 40 30 30 50 33
29 50 31 66 46 36 63 46
23 17 35 31 18 35 19 25
9 39 22 8 25 13 40 22
62 99 54 123 115 5 99 80
9 5 4 8 6 3 6 6
19 174 123 150 111 17 391 141
2,3 5,0 3,0 2,8 5,4 0,1 2,0 3
80
10
30
34
35
96
4
63
11,0
Rank
Difficulty of Hiring Index
Rigidity of Hours Index
Austria Belgium Denmark Finland France Germany Ireland Luxembourg Netherlands Portugal Spain Sweden United Kingdom Average
62 36 10 127 144 137 37 164 92 157 154 107 21 96
11 11 0 44 67 33 11 67 17 33 78 17 11 31
60 40 20 60 60 60 20 80 40 60 60 60 0 48
Bulgaria Croatia Czech Republic Romania Serbia Slovak Republic Slovenia Average
57 139 55 145 110 75 166 107
17 61 33 78 67 17 78 50
81
0
Economy
Hungary
4. Registering Property
Difficulty of Firing Index
Firing costs (weeks of wages)
Rank
Procedures (number)
Time (days)
Cost (% of property value)
71
A Doing Business 2008 számításokhoz használt táblázatok – 5. Hitelhez jutás, 6. Befektetők védelme Economy
Rank
Legal Rights Index
5. Getting Credit Credit Public registry Information coverage (% Index adults) 6 1,3 4 57,2 4 0,0 5 0,0 4 24,8 6 0,7 5 0,0 0 0,0 5 0,0 4 67,1 6 44,9 4 0,0 6 0,0 5 15
Private bureau Disclosure Rank coverage Index (% adults) 40,6 122 3 0,0 12 8 11,5 19 7 14,9 51 6 0,0 64 10 98,1 83 5 100,0 5 10 0,0 107 6 78,1 98 4 11,3 33 6 8,3 83 5 100,0 51 6 84,6 9 10 42 57 7
6. Protecting Investors Director Shareholder Liability Suits Index Index 5 4 6 7 5 7 4 7 1 5 5 5 6 9 4 3 4 6 5 7 6 4 4 7 7 7 5 6
Investor Protection Index 4,0 7,0 6,3 5,7 5,3 5,0 8,3 4,3 4,7 6,0 5,0 5,7 8,0 6
Austria Belgium Denmark Finland France Germany Ireland Luxembourg Netherlands Portugal Spain Sweden United Kingdom Average
26 48 13 26 36 3 7 97 13 68 13 36 1 30
5 5 8 6 6 8 8 6 7 4 6 6 10 7
Bulgaria Croatia Czech Republic Romania Serbia Slovak Republic Slovenia Average
13 48 26 13 13 7 68 27
6 6 6 7 7 9 6 7
6 3 5 5 5 4 2 4
25,4 0,0 4,2 4,1 0,1 1,2 2,5 5
3,0 72,4 53,0 10,9 51,3 56,0 0,0 35
33 122 83 33 64 98 19 65
10 1 2 9 7 3 3 5
1 5 5 5 6 4 8 5
7 6 8 4 3 7 8 6
6,0 4,0 5,0 6,0 5,3 4,7 6,3 5
Hungary
26
6
5
0,0
6,9
107
2
4
7
4,3
72
A Doing Business 2008 számításokhoz használt táblázatok – 7. Adófizetés lebonyolítása 7. Paying Taxes
Austria Belgium Denmark Finland France Germany Ireland Luxembourg Netherlands Portugal Spain Sweden United Kingdom Average
80 65 13 83 82 67 6 17 36 66 93 42 12 51
22 11 9 20 23 16 9 22 9 8 8 2 8 13
170 156 135 269 132 196 76 58 180 328 298 122 105 171
15,1 5,4 28,0 17,0 8,3 21,6 14,2 16,7 26,0 15,2 23,7 16,5 21,3 18
34,5 57,1 2,5 29,7 52,1 21,7 12,1 16,7 15,8 26,8 37,6 36,4 11,3 27
5,0 1,8 2,7 1,0 5,8 7,5 2,6 1,9 1,6 2,8 0,8 1,7 3,2 3
Total tax rate (% profit) 54,6 64,3 33,3 47,8 66,3 50,8 28,9 35,3 43,4 44,8 62,0 54,5 35,7 48
Bulgaria Croatia Czech Republic Romania Serbia Slovak Republic Slovenia Average
88 43 113 134 121 122 63 98
17 28 12 96 66 31 22 39
616 196 930 202 279 344 260 404
6,6 11,4 5,9 10,9 11,7 9,0 14,3 10
26,6 19,4 39,5 33,9 20,2 39,7 22,0 29
3,5 1,7 3,2 2,1 3,9 1,8 2,9 3
Hungary
127
24
340
7,9
39,4
7,9
Economy
Payments (number)
Rank
Time (hours)
Profit tax (%)
Labor tax and contributions (%)
Other taxes (%)
Other taxes (%)
Total tax rate (%)
5,0 1,8 2,7 1,0 5,8 7,5 2,6 1,9 1,6 2,8 0,8 1,7 3,2 3
54,6 64,3 33,3 47,8 66,3 50,8 28,9 35,3 43,4 44,8 62,0 54,5 35,7 48
36,7 32,5 48,6 46,9 35,8 50,5 39,2 41
3,5 1,7 3,2 2,1 3,9 1,8 2,9 3
36,7 32,5 48,6 46,9 35,8 50,5 39,2 41
55,1
7,9
55,1
73
A Doing Business 2008 számításokhoz használt táblázatok – 8. Külkereskedelem lebonyolítása 8. Trading Across Borders Economy
Rank
Documents for export (number)
Time for export (days)
Cost to export (US$ per container)
Documents for import (number)
Time for import (days)
Cost to import (US$ per container)
Austria Belgium Denmark Finland France Germany Ireland Luxembourg Netherlands Portugal Spain Sweden United Kingdom Average
12 48 2 5 25 10 20 32 14 31 47 6 27 21
4 4 4 4 4 4 4 5 4 6 6 4 4 4
8 8 5 8 11 7 7 6 6 16 9 8 13 9
843 1600 540 420 1028 740 1090 1250 880 580 1000 561 940 882
5 5 3 5 5 5 4 4 5 7 8 3 4 5
8 9 5 8 12 7 12 6 6 16 10 6 13 9
843 1600 540 420 1148 765 1139 1250 1005 994 1000 619 1267 968
Bulgaria Croatia Czech Republic Romania Serbia Slovak Republic Slovenia Average
89 96 30 38 58 90 69 67
5 7 5 5 6 6 6 6
23 22 16 12 12 25 20 19
1329 1200 775 1075 1240 1015 971 1086
7 8 7 6 6 8 8 7
21 16 18 13 14 25 21 18
1377 1200 860 1075 1440 1050 1019 1146
Hungary
45
5
18
975
7
17
975
74
A Doing Business 2008 számításokhoz használt táblázatok – 9. Szerződések érvényesítése, 10. A vállalkozás megszüntetése 9. Enforcing Contracts Economy
Procedures (number)
Rank
10. Closing a Business
Time (days)
Cost (% of debt)
Rank
Time (years)
Cost (% of estate)
Recovery rate (cents on the dollar)
Austria Belgium Denmark Finland France Germany Ireland Luxembourg Netherlands Portugal Spain Sweden United Kingdom Average
6 22 30 7 14 15 39 2 36 49 55 53 24 27
26 27 34 33 30 33 20 26 25 35 39 30 30 30
397 505 380 235 331 394 515 321 514 577 515 508 404 430
12,7 16,6 23,3 10,4 17,4 11,8 26,9 8,8 24,4 17,7 17,2 31,3 23,4 19
21 9 7 5 32 29 6 46 8 20 17 19 10 18
1,1 0,9 1,1 0,9 1,9 1,2 0,4 2,0 1,1 2,0 1,0 2,0 1,0 1
18 4 4 4 9 8 9 15 4 9 15 9 6 9
72,4 85,5 87,0 88,2 47,4 53,4 87,1 41,6 86,7 74,0 76,9 74,7 84,6 74
Bulgaria Croatia Czech Republic Romania Serbia Slovak Republic Slovenia Average
90 45 97 37 101 50 79 71
40 38 27 32 36 30 32 34
564 561 820 537 635 565 1350 719
22,2 13,8 33,0 19,9 28,4 25,7 18,6 23
72 78 108 81 103 36 34 73
3,3 3,1 6,5 3,3 2,7 4,0 2,0 4
9 15 15 9 23 18 8 14
32,4 30,2 21,3 28,9 23,1 45,2 46,6 33
33
335
13,0
53
2,0
15
38,4
Hungary 12 Forrás: The World Bank Group, Doing Business 2008
75
3. sz. melléklet: A World Economic Forum adatai a vizsgált országokról Economy
Quality of the national Business environment 2007
Global Competitiveness Index 2007-2008 Rank
Score
Rank
Austria Belgium Denmark Finland France Germany Ireland Luxembourg Netherlands Portugal Spain Sweden United Kingdom Average
15 20 3 6 18 5 22 25 10 40 29 4 9 16
5,23 5,10 5,75 5,49 5,18 5,51 5,03 4,88 5,40 4,48 4,66 5,74 5,41 5,22
7 29 27 4 11 13
Bulgaria Croatia Czech Republic Romania Serbia Slovak Republic Slovenia Average
79 57 33 74 91 41 39 59
3,93 4,20 4,58 3,97 3,78 4,45 4,48 4,20
77 61 32 74 90 44 34 59
Hungary
47
4,35
46
Forrás: World Economic Forum, The Global Competitiveness Report 2007-2008 p.10, 62-63
9 16 5 3 18 2 24
ia Bu lga ria Ro ma n ia Cr oa tia Slo va k ia Hu Cz ng ec h R ary ep ub lic Slo ve n ia Po rtu ga l Sp ain Fra nc e Ge rm an y Be lgi um A Un us tria ite dK ing do m Fin lan Ne d th e rla nd s Sw ed en Ire lan d De nm ark Lu xe mb ou rg
Se rb
10
Forrás: Doing Business 2008
20
30
40
50
60
51,70
45,58
43,58
42,67
40,65
40,18
39,59
38,60
36,62
36,55
27,57
18,10
18,89
12,68
10,95
9,87
9,33
4,85
3,99
3,91
ezer USD 80
76,04
76
4. sz. melléklet: Az egy főre jutó nemzeti jövedelem a vizsgált országokban
70
0
