SZAKDOLGOZAT. Készítette: Halmos Judit 2008

SZAKDOLGOZAT

Készítette: Halmos Judit 2008.

KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi kommunikáció szak Nappali tagozat EU kapcsolatok szakirány

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖLTSÉGVETÉSÉNEK REFORMTÖREKVÉSEI ÉS JELENLEGI KIHÍVÁSAI

Készítette: Halmos Judit Budapest, 2008.

-2-

Tartalomjegyzék 1.BEVEZETÉS..........................................................................................................................5 2. MIBŐL TEVŐDIK ÖSSZE AZ EURÓPAI UNIÓ KÖLTSÉGVETÉSE? .....................7 2.1. A költségvetés bevételi oldala .......................................................................................7 2.1.1. Hagyományos saját források...........................................................................8 2.1.2. HÉA - alapú forrás..........................................................................................8 2.1.3. GNI - alapú forrás ...........................................................................................9 2.1.4. Egyéb bevételek..............................................................................................9 2.2. A költségvetés kiadási oldala.......................................................................................10 3. AZ UNIÓS KÖLTSÉGVETÉS TÖRTÉNETI HÁTTERE ............................................12 3.1. Az éves költségvetési tervek időszaka a Római Szerződéstől 1969-ig........................12 3.2. 1970-1987 közötti időszak ...........................................................................................14 3.3. 1988-1999 közötti pénzügyi perspektívák ...................................................................15 3.3.1. Delors I. csomag............................................................................................15 3.3.2. Delors II. csomag ..........................................................................................17 3.4. 2000-2006 közötti pénzügyi perspektíva .....................................................................19 4. A 2007-2013 KÖZÖTTI PÉNZÜGYI PERSPEKTÍVA ELFOGADÁSÁT KÍSÉRŐ VITÁK.....................................................................................................................25 4.1. Bővítések következtében kialakult helyzet.................................................................25 4.2. Közös agrárpolitika - Brit visszatérítés vitája.............................................................26 4.3. Kiadások felső határa..................................................................................................27 4.4. Tagállami érdekcsoportok ..........................................................................................29 4.5. A 2007-2013-as pénzügyi perspektíva elfogadásának folyamata...............................32 4.5.1. Az Európai Bizottság javaslata .....................................................................32 4.5.2.Az Európai Tanács javaslatai - Kompromisszumkényszer idő hiányában .....35 4.5.3. A 2007-2013-as időszakra elfogadott pénzügyi perspektíva ........................37 4.5.4. 2008/2009 évi felülvizsgálati klauzula .........................................................42

-3-

5. A 2014-2020-AS PÉNZÜGYI PERSPEKTÍVA LEHETSÉGES ALAKULÁSA .........44 5.1. A 2011-es magyar elnökség által elérhető célmaximumok .........................................44 5.2.Kompromisszumkeresés ...............................................................................................46 5.3. Bevételi oldal forrásainak növelése .............................................................................47 5.4. Forrásátcsoportosítás a kiadási oldalon .......................................................................51 5.4.1. A fenntartható fejlődés..................................................................................55 5.4.2. A dán mezőgazdasági modell .......................................................................56 5.4.3. Uniós polgárság, szabadság, biztonság és jog érvényesülése, valamint az Unió globális szerepe ...............................................................................59 6. KONKLÚZIÓ .....................................................................................................................61 7. FELHASZNÁLT IRODALOM................................................................................... 64-74

-4-

Bevezetés 2007 őszén értesültem arról, hogy a Külügyminisztérium meghirdetett egy országos diákkonferenciát és tanulmányi versenyt, melyre 4 különböző, a 2011-es magyar elnökség feladataival kapcsolatos témában lehetett jelentkezni. A TézEusz 2011Tézisek az EU elnökségi stratégiához elnevezésű verseny célja az volt, hogy bevonjon minket, hallgatókat a magyar elnökség előtt álló nagy jelentőségű, összeurópai ügyek megvitatásába. Ezen a háromfordulós versenyen én is részt vettem, és a 2008 tavaszán megrendezett országos döntőben megosztott második helyezést értem el. Témámnak az Európai Unió 2014-2020 közötti pénzügyi perspektíváját választottam, pontosabban azt, hogy a 2011-es magyar elnökség milyen javaslatokkal segíthetné az Európai Uniót a következő költségvetési időszak meghatározásában. A tanulmányi verseny kapcsán elkezdtem foglakozni azokkal a kérdésekkel, melyekkel a 2011-es magyar elnökség is találkozhat, és volt alkalmam meghallgatni több előadást is, melyek e témáról szóltak1. A verseny után pedig úgy döntöttem, folytatom munkámat annak érdekében, hogy rájöjjek, hogyan lehet az Európai Unió költségvetését a leghatékonyabb módon alakítani annak érdekében, hogy az európai uniós polgárok elégedettek legyenek, az Európai Unió hatékonyan működhessen, és a versenyképesség a különböző területeken fenntartható legyen. Az Európai Unió elnöki tisztségét 2011 első felében Magyarország tölti be. Ez nagy megtisztelés, de ezzel együtt nagy felelősséget és sok feladatot is jelent. A megtisztelés magától értetődő. A felelősség abban áll, hogy az Unió előtt álló feladatok közül a magyar elnökség kiválassza azt, ami a legsürgetőbb, és megpróbáljon erre a problémára választ találni. Feladat van bőven, ám nem könnyű a legmegfelelőbbet kiválasztani. Többek között mivel a reformszerződés az ír népszavazás miatt nem léphetett érvénybe, az intézményrendszer további fejlesztésre szorul. 1

Dr. Fazakas Szabolcs: Az Európai Unió költségvetéséről szóló előadása (2008. február 11. Budapesti

Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kar) valamint Dr. Kengyel Ákos: Gondolatok az EU költségvetésének kívánatos struktúrájáról című előadása - A Lisszaboni szerződés az Európai Unió új korszakának megindulása című szakmai konferencián (2007. december 13. Gellért Hotel, Budapest)

-5-

Ezen kívül fontos feladat a Gazdasági és Monetáris Unió kiterjesztése legalább az új tagállamokra annak érdekében, hogy a piaci egységet még tovább fokozzuk. Mindemellett

meghatározó

az

energiapolitika,

a

versenyképesség

növelés,

környezetvédelem, kohézió, a bevándorlás kérdése és még sok más roppant fontos téma, amiben egy jelentősebb előrelépés kívánatos lenne. Én azonban mégsem ezekkel, hanem a költségvetéssel szeretnék foglalkozni. Ez az egyik legjelentősebb kérdés. A költségvetést is meg kellene újítani annak érdekében, hogy megfelelő választ tudjunk adni a globalizációs kihívásokra és az Unió előtt álló feladatokra. A magyar elnökségnek nem csak a kompromisszumkeresésben kell jeleskednie. Fontos cél lehet egy gyors költségvetési újítás kidolgozása, ami a 20142020 közötti időszakra, és a középtávú kihívásokra egyaránt választ próbál adni. Ez azért is fontos, mert ez által sok olyan szakpolitikában serkenthetnénk az előrelépést, ahol az igen kívánatos lenne. Szakdolgozatban felvázolok több olyan célmaximumot, amelyek mentén orientálódva a magyar

elnökség

aktívan

közreműködhet

a

2014-2020

közötti

költségvetés

összeállításában. Kísérletet teszek arra, hogy a forrásnövelés körül keringő nehéz kérdéseket megválaszoljam, valamint megmutassam, hogy egy kicsi forrásnöveléssel mekkora előrelépés érhető el. Emellett szeretném bemutatni az uniós költségvetés történetét, a Római Szerződéstől napjainkig bezáróan. A költségvetés jelenlegi, 20072013-as pénzügyi perspektíváját érintő kihívásokkal is foglalkozni szeretnék szakdolgozatomban, mivel az akkor elmaradt reformok a 2014-2020-as költségvetés elfogadásának idejére maradtak. Ezen kívül a jelenlegi pénzügyi perspektíva elfogadását kísérő viták a következő pénzügyi terv tárgyalásai során is hasonlóan jelentkezni fognak.

-6-

2.Miből tevődik össze az Európai Unió költségvetése? 2 2.1. A költségvetés bevételi oldala Az Európai Uniónak bevételekre van szüksége azért, hogy a különböző területekre szánt összegeket fedezni tudja. A közös célkitűzések elérésének érdekében a tagállamoknak hozzá kell járulniuk a költségvetés finanszírozásához, márpedig azért, hogy az Unió biztosítani tudja számukra a közös politikák megfelelő és hatékony működését. Már az európai integráció kezdetén, az Európai Szén-és Acélközösség létrejöttekor létrehozták a saját források elvét, ami azonban 1970-ig nem került alkalmazásra. 1958-1970 között a Közösség bevételei a tagállamok meghatározott arányú hozzájárulásaiból származtak. Kezdetben jól működött a tagállamok hozzájárulásain alapuló bevételi rendszer, de idővel a Közösség is egyre nagyobb forrásokat igényelt, amit azonban kizárólag a tagállamok befizetéseiből már nem tudott volna fedezni. Majd 1970-ben a luxemburgi Európai Tanács ülésén úgy döntött, bevezeti az úgynevezett saját források rendszerét. A saját források rendszere mind a mai napig meghatározza az Európai Unió költségvetésének bevételi oldalát. A költségvetésnek négy fő forrása van. 16%-át a vámok és a mezőgazdasági lefölözések, további 16%-ot a hozzáadottérték-adó (HÉA) egységes kulcsa adja. A legnagyobb részét, 67%-ot, a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmének meghatározott százaléka alkotja. 1% folyik be az alkalmazottak hozzájárulásaiból és a korábbi évek megmaradt összegeiből. Az 1. ábrán láthatjuk, hogy 1996 óta a saját források aránya nagymértékben megváltozott. Míg korábban az áfa-alapú hozzájárulások domináltak a költségvetés bevételi oldalán, ma már a bruttó nemzeti jövedelem-alapú források alkotják a bevételek legnagyobb részét. Így a tagállamok hozzájárulásai egyre igazságosabbá váltak az elmúlt 12 évben.

2

2008 - as év EU költségvetési bevételei alapján

-7-

2.1.1. Hagyományos saját források Jelenleg a közös költségvetés bevételeinek 16%-át alkotják tradicionális saját források. Ezek a vámok közvetlen bevételi források és kívülálló, harmadik országokból származó import utáni vámokat, valamint a mezőgazdasági vámokat és a cukorilletéket jelentik. A tradicionális saját forrás tisztán uniós bevétel, de ennek ellenére ezeket a tagállamok szedik be. A vámunió létrehozásáról a Római Szerződésben döntöttek, és 1968-ban bevezetésre került, melynek értelmében a tagországok közötti vámokat eltörölték, és közös külső vámtarifában állapodtak meg. A harmadik országokból érkező áruk után befizetett vámokat pedig a mai napig a tagállamok maguk szedik be, és továbbítják a közös uniós költségvetésbe. Azonban a tagállamok a beszedett összegek 25 százalékát visszatarthatják a beszedés költségeinek finanszírozására.3 Saját forrásnak számítanak a mezőgazdasági vámok is, amelyeket kezdetben mezőgazdasági lefölözésnek hívtak. A lefölözés egy folyamatosan változó összeg volt, amely arra szolgált, hogy a magasabb közösségi árak és az alacsonyabb világpiaci árak közötti különbséget kiegyenlítse.4 Ezt az összeget az importőrnek kellett fizetnie, amikor az árut a Közösség területére hozta. De ez a lefölözés 1995-ben megszűnt, miután a GATT Uruguayi fordulója értelmében ezeket a mezőgazdasági termékeket is vámosítani kellett. Erre azért volt szükség, mert ez a lefölözés nagymértékben korlátozta a szabad versenyt. Egyedül a cukor illetve izoglükóz és inulin esetében nem szűntették meg a lefölözést, így a cukorilleték máig létezik.

2.1.2. HÉA - alapú forrás A hozzáadottérték-adó (angolul VAT, a magyar rendszerben ez az ÁFA) alapú forrás nem tekinthető valódi közösségi saját forrásnak, mivel nem közösségi politikák eredményeképpen keletkezik. A tagállamoknak a hozzáadottérték-adó alapjának egy meghatározott százalékát kell befizetniük.5 3

2001-től 25% (előtte 10%)

4

A Közösségen belüli árakat úgynevezett küszöbárnak vagy határárnak nevezték, melyek sokkal

magasabbak voltak, mint a piaci árak. 5

1999-től 1%-ra, 2002-től 0,75%-ra, 2004-től 0,5%-ra, 2007-től 0,3%-ra csökkentették.

-8-

Azonban torzító hatással van a befizetésekre az, hogy általában a szegényebb tagállamokban magasabb a fogyasztás aránya, ezért a közös költségvetés kiszámításakor meghatároztak egy felső határt, és csak a GNI 50%-ig veszik figyelembe a hozzáadottérték-adó alap nagyságát. 6 Jelenleg a hozzáadottérték-adó alapú befizetések a közös költségvetés bevételeinek 16%-át teszi ki.

2.1.3. GNI - alapú forrás A GNI - alapú forrást az 1988. június 24.-ei határozat hozta érvénybe, mint új saját forrást.7 Ezt a tagállamokban egységes kulcs alkalmazásával számolják ki. Ezt a forrást azért hozták létre, hogy mindenképp fedezni tudják a felmerülő kiadásokat, még akkor is, ha a másik két fő bevételi forrás nem elegendő. Jelenleg a GNI alapú hozzájárulások teszik ki a közös költségvetés legnagyobb bevételének legnagyobb részét. Ez a bevételi forrás a legigazságosabb, mivel minden tagállam gazdasági helyzetének megfelelően, nemzeti jövedelme arányában járul hozzá a közösségi költségvetéshez. Ez a bevételi forrás nem olyan torzító hatású, mint a hozzáadottérték-adó alapú források. Jelenleg a GNI- alapú forrás a költségvetés bevételi oldalának 67%-át teszi ki.

2.1.4. Egyéb bevételek Ezek a bevételek egyrészt az Európai Unió intézményeiben dolgozó alkalmazottak jövedelemadóiból származnak. De idesorolható például a nem Európai Unió tagállamainak hozzájárulásai az egyes EUprogramokhoz, valamint a versenyjogot vagy egyéb jogszabályokat megsértő vállalatokra kirótt büntetések. És ugyancsak idekerülnek a korábbi év fel nem használt összegei az EK-szerződés 202. cikke alapján. Így teljesülhet a költségvetési egyensúly elve. Ezek a különféle források együttesen körülbelül 1,3 milliárd eurót tesznek ki, azaz a költségvetés mintegy 1%-át.

6

Iván Gábor (2007)

7

1988-as bevezetése idején még GNP-alapú forrás, 2001-től GNI- alapú forrás

-9-

1.

ábra: Az EU saját forrásainak összetétele

100 95 90 85 80 75 70 65 60 55 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 Hagyományos saját forrás

HÉA‐alapú forrás

GNI‐alapú forrás

Forrás: Európai Bizottság (2004)

2.2. A költségvetés kiadási oldala A költségvetés kiadásait 6 nagyobb csoportba lehet osztani, és e nagy csoportokon belül több kisebb szakpolitikát és kiadási témakört, területet találhatunk. A fenntartható növekedésre (ide tartozik az oktatás, kutatás, energiaügy, versenyképesség, kohézió) jelentős anyagi forrásokat költ az Unió. A kohéziós politika célja a kevésbé jómódú régiók felzárkóztatásának elősegítése, valamint a regionális versenyképesség és foglalkoztatás javítása. A Strukturális és a Kohéziós alapok forrásai biztosítják a felzárkózatást. A fenntartható növekedés biztosításának másik elengedhetetlen eszköze - 10 -

a versenyképesség elősegítése az Európai Unió tagállamaiban. Ebből az alfejezetből olyan jelentős területek kerülnek finanszírozásra az Európai Unióban, mint a kutatás és fejlesztés, a közlekedési- és energiahálózatok, és az oktatás, valamint a kultúra. A második legnagyobb fejezet, a természeti források támogatása is jelentős összegeket igényel a büdzséből. Ide tartozik a környezetvédelem, mezőgazdaság, valamint a vidékfejlesztés támogatása. Az Unió költ továbbá a szabadság, biztonság, jog érvényesülésére és az uniós polgárságra. A 3. fejezet rendelkezésre álló összegeiből támogatják a migrációs áramlások kezelését az uniós országokban, az alapvető jogok és a jog érvényesülését, valamint a biztonság és szabadságjogok megőrzését. Ezen kívül az uniós polgárság védelmére, megfelelő színvonalú tájékoztatására, közegészségügyi és fogyasztóvédelmi programra is biztosít forrásokat az Európai Unió. Az Unió globális szerepe is külön fejezetben jelentik meg a költségvetés kiadásai oldalán. A rendelkezésre álló összegekből kerül finanszírozásra a tagjelölt és szomszédos országok támogatása, a humanitárius segítségnyújtás, a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a fejlesztési és együttműködési eszköz és a stabilitási eszköz. Az igazgatás az 5. nagy kiadási fejezet. Ide tartoznak az intézmények működéséhez szükséges kiadások, valamint az ott dolgozó alkalmazottak nyugdíjainak kifizetése.

- 11 -

3. Az uniós költségvetés történeti háttere 3.1. Az éves költségvetési tervek időszaka a Római Szerződéstől 1969-ig A Római Szerződés aláírásával létrejött az Európai Gazdasági Közösség, amely céljául tűzte ki a közös piac létrehozását, valamint a Monetáris Unió kiépítését annak érdekében, hogy a Közösség előmozdíthassa a fenntartható fejlődést, a gazdaság hatékony működését, az életszínvonal megfelelő növekedését, valamint a gazdasági, társadalmi kohéziót és a szolidaritást a tagállamok között.8 A Római Szerződésben meghatározott célokat közös politikák létrehozásával kívánta a hat alapító ország (Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, valamint Luxemburg) megvalósítani. A Római Szerződésben számos közös politika megvalósításáról döntöttek. Lefektették a közös kereskedelmi, közös mezőgazdasági és halászati, közös közlekedési, és a közös környezetvédelmi politika alapjait. Emellett többek között célul tűzték ki az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad mozgását, döntöttek a transz-európai hálózatok kiépítéséről, a gazdasági és társadalmi kohézió erősítéséről, és az Európai Szociális Alap létrehozásáról. Ezen kívül fontosnak tartották a kutatás és műszaki fejlesztés előmozdítását, és a közösségi ipar versenyképességének növelését. Mindezen területeket pedig a tagállamok egymáshoz közelítő jogszabályi rendszerével próbálták megvalósítani.9 Azonban ahhoz, hogy ezeket a kiadásokat finanszírozni tudják, mindenképpen bevételekre volt szüksége a Közösségnek. A Római Szerződésben lefektetett alapelvek szerint a Közösség költségvetésének kiadási és bevételi oldalát is előre meg kell tervezni és minden felmerülő kifizetett, illetve befolyó összeget fel kell venni a költségvetésbe.

8

Római Szerződés: Alapelvek 2. cikkely (1957)

9

Római Szerződés: Alapelvek 3. cikkely (1957)

- 12 -

A Római Szerződés keretszerződésként lefektette a költségvetés alapjait, de nem tartalmazott pontos összegeket, számokat, részletes megvalósítást. Ez a közösségi intézmények feladatává vált. A Bizottság, az Európai Tanács és a Parlament közösen hozza meg a döntéseket. Az egy éves költségvetési időszakra szánt pontos összegek meghatározásához már a kezdetektől szükség volt a Közösség szerveinek és intézményeinek előzetes becslésére. A Római Szerződés lefektette a költségvetési eljárás menetét és időrendjét is. A kezdetekben még nem készítettek előre többéves pénzügyi tervet, csak egy évre előre határozták meg a kiadásra szánt és a bevételi forrásokból származó összegeket.10 Így az intézményeknek illetve a tagállamoknak minden évben új közösségi költségvetésről kellett gondoskodniuk. Az egy éves költségvetést pedig január 1. és december 31. közötti időszakban határozták meg. A Római Szerződésben meghatározott alapelv szerint a költségvetés bevételi és kiadási oldalának egyensúlyban kell lennie. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a költségvetési egyensúly elve eltér a nemzeti költségvetésektől. Míg a nemzeti költségvetés rendelkezhet a költségvetési év végén hiánnyal, a Közösség költségvetésében ez nem lehetséges. A bevételeknek teljes mértékben fedezniük kell a kiadásokat. A költségvetési év végén fennmaradó plusz összegek pedig a következő évi költségvetés bevételi oldalán kerülnek jóváírásra. A Római Szerződésben ezzel kizárták annak a lehetőségét, hogy a Közösség kiadásait hitelfelvétellel fedezze. A Közösség első 12 éve a különböző közösségek különböző költségvetéseinek időszakát jelentette. Ebben az időszakban a tagállamok befizetéseiből tudott működni a Közösség. Érdekesség, hogy az ESZAK esetében már a kezdetektől létezett egy szupranacionális jellegű adó, melyet a szén-és acéltermékekre vetettek ki. De a Közösség bevételeit 1958-tól 1969-ig bezárólag a tagállamok hozzájárulásaiból fedezték. Az 1970. április 22-én Luxemburgban aláírt, majd 1971. január 1-én hatályba lépett költségvetési szerződés hozott változást a közös költségvetés finanszírozásának rendszerébe. E szerződés értelmében függetlenítették a közösségi költségvetés bevételeit a tagállamok hozzájárulásaitól, és bevezették a saját források rendszerét.

10

Római Szerződés: Pénzügyi rendelkezések 199. cikkely; 202. cikkely (1957)

- 13 -

3.2. 1970-1987 közötti időszak Az 1970. évi költségvetési szerződés hatályba lépésével létrejött a saját források rendszere. Saját források voltak az Európai Közösség közös külső kereskedelmi határain túlról beérkező áruk után beszedett vámok, mezőgazdasági lefölözések, és a cukorilleték. Így létrejött a Közösség egységes költségvetése. Ennek eredményként a Közösség büdzséje kevésbé függött a tagállamok finanszírozási hajlandóságától, ami nagy eredménynek bizonyult. A szerződés az Európai Parlament hatáskörébe utalta a saját forrásokon alapuló rendszer működésének ellenőrzését. Ezt erősítette meg az 1975. évi szerződés, amely nagyobb mozgásteret hagyott a Parlament számára költségvetési ügyekben. Ennek következtében az Európai Parlament kétharmados többséggel akár el is utasíthatta a költségvetést. A Közösség folyamatos bővítése azonban egyre jobban megterhelte a költségvetést. 1973-ban csatlakozott Dánia, Írország, valamint NagyBritannia a Közösséghez. Ezt követően, 1976-ban pedig létrejött a brit visszatérítési mechanizmus, melyet Nagy-Britannia kiharcolt magának. Ezt a visszatérítést NagyBritannia kompenzációként kapta, mivel jelentős költségvetési hozzájárulása ellenére csekély

mértékben

részesült

a

Közösség

által

biztosított

mezőgazdasági

támogatásokban. A hetvenes években pedig a költségvetés kiadásainak 70-80%-át a mezőgazdaságra szánt kiadások alkották. Bár a kezdetekben ezt a rendszert nem tervezték hosszú távra, a mai napig létezik.

De a többi tagország - mint például

Németország - nem nézte (illetve nézi) jó szemmel e mechanizmus meglétét. Mivel az ún. tradicionális saját forrásokból származó bevételek a későbbi időszakban nem voltak képesek kielégíteni a Közösség növekvő igényeit, ezért 1979. január 1.-től bevezettek egy új forrást a költségvetésbe. Ez a hozzáadottérték-adó meghatározott százalékán alapuló bevételi forrás volt. Ezzel próbálták meg növelni a költségvetés bevételeit. A nyolcvanas években dél-európai országokkal bővült a tagállamok sora. 1981-ben Görögország, 1986-ban pedig Spanyolország és Portugália csatlakoztak a Közösséghez. Az évtized végére a kibővült Közösségnek szembe kellett néznie a tagállami érdekellentétek egyre élesebb jelenlétével. Mivel ebben az időszakban évente újra és újra meg kellett állapodniuk a tagállamoknak a következő évi költségvetésről, annak bevételi és kiadási oldaláról, ezért nagyon nehezen született megállapodás. Ezt az is bizonyítja, hogy a Parlament a hetvenes évek végétől a nyolcvanas évekig három - 14 -

alkalommal is elutasította a költségvetés elfogadását. Ez a probléma azonban felvetette a többéves költségvetési periódus létrehozásának gondolatát.

3.3. 1988-1999 közötti pénzügyi perspektívák Az első, 1988-ban létrejött intézményközi megállapodást megelőzően a tagállamok számára egyre nagyobb gondot okozott az éves költségvetés időben való elfogadása. Elsősorban a tagállamok teherviseléseinek különbözősége élezte ki a vitát, de a mezőgazdasági kiadások túlságosan nagy méretével, és a strukturális, kohéziós kiadások mértékével kapcsolatban is érdekellentétek alakultak ki. Míg 1962-től a közös mezőgazdasági politikára költött összegek domináltak a költségvetés kiadási oldalán, az Egységes Európai Okmány létrejöttével nagyobb hangsúlyt kapott a korábbiakhoz képest a kohéziós politika. Az Egységes Európai Okmány fő célkitűzése az egységes belső piac megteremtése volt 1992. december 31-ig. Az integráció elmélyülése, valamint a kihívásoknak való megfelelés érdekében a Közösség 1988-ban létrehozta az első többéves pénzügyi keretet.

3.3.1. Delors I. csomag11 1988. február 11.-12. közötti brüsszeli csúcson létrejött az első, több évre szóló költségvetési csomag, amely Jacques Delors az Európai Bizottság akkori elnökéről kapta nevét. Ez a pénzügyi terv 5 évre szólt, amely lefedte az 1988-1992 közötti időszakot. A Delors I. csomag létrejöttével az intézmények számára könnyebbé vált az éves költségvetés meghatározása, mivel a többéves pénzügyi keret meghatározta a költségvetés egészére és a főbb kiadási fejezetekre vonatkozó kiadások felső határait, így keretet biztosítva az 5 éves periódusra. Így már kevésbé állt fenn annak veszélye, hogy a Tanács és a Parlament nem tud időben megállapodni a költségvetésről. A Delors I. csomag nagy előrelépés volt mind a kiadási, mind a költségvetés bevételi oldalát illetően. Egyrészről az 5 éves időszakban növelték a kifizetési előirányzatokat. 11

A Delors I. csomagra vonatkozó számadatok forrása: Iván Gábor: Az Európai Unió pénzügyi keretterve

2007-2013- Infúzió bekötve, Közgazdasági Szemle LIII. évfolyam 2006. május (434.o.) www.epa.oszk.hu (2008. 12.06. 11:17)

- 15 -

1988-ra a GNP 1,12%-át, 1992-re a közösségi GNP 1,17%-át irányozták elő. Megállapították a kiadási fejezetek szerkezetét, mely meghatározta, hogy az Unió milyen politikák támogatását tartja szükségesnek. Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garancia Részlegére szánt kiadások domináltak a költségvetés kiadási oldalán. A mezőgazdasági kiadások növekedésének megfékezését rendkívül fontosnak tartották, ezért a tagállamok állam-és kormányfői megegyeztek, hogy az EMOGA Garancia Részlegére szánt kiadások nem nőhetnek nagyobb mértékben, mint a közösségi GNP növekedésének 74%-a. 1988-ban a mezőgazdasági kiadásokra 27,5 milliárd ECU-t szántak, és e terület kiadásait 1992-re 29,6 milliárd ECU-ben határozták meg.12 A strukturális támogatásokra szánt összegek azonban jelentős növekedtek az 1988-1992 közötti időszakban. Ide tartoztak az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap kiadásai. 1988-ban 7,79 milliárd ECU jutott a szegényebb tagállamok felzárkóztatására, de 1992-ben már 13,45 milliárd ECU-ből gazdálkodhatott a költségvetés a strukturális támogatások területén. Ez 72,66%-os növekedést jelentett az 1988-as kiadásokhoz képest. A költségvetésből támogattak olyan többéves programokat is, mint a kutatás-fejlesztés, valamin az integrált mediterrán programok. A többéves programokra szánt kiadások 1988-ban 1,21 milliárd ECU-t tettek ki, de 1992-ben már ennek majdnem kétszerese, 2,4 milliárd ECU jutott e területek finanszírozására. Az egyéb, nem kötelező kiadással járok programok közé tartozott a közlekedés, a környezetvédelem, és a harmadik országok támogatása. 1988-ra 1,646 milliárd ECU-t, 1992-ben viszont már 1,97 milliárdot irányoztak elő az egyéb programok finanszírozására. A költségvetésben monetáris tartalékra minden évben 1 milliárd ECUt szántak 1988-tól 1992-ig. Az ötéves pénzügyi keret a kiadásokra 1988-ban 45,303 milliárd ECU-t szánt, de 1992-ben már 52,8 milliárd ECU-t irányozott elő. Ez 16,5%-os növekedést jelentett 1988-hoz képest. Így összesen az öt évre 242,838 milliárd ECU-t szántak. A költségvetés saját forrásainak felső határát a GNP 1,20 %-ában határozták meg 1992-re, melyet a saját források 1988-tól kezdődő fokozatos növelésével kívántak elérni. A saját források reformja így többletforrást biztosított a költségvetés számára. 12

1988-as árakon

- 16 -

Emellett a saját források reformjának kiemelkedő eleme volt a GNP-alapú forrás bevezetése. Ezzel a lépéssel oldották meg az Unió kialakulóban lévő finanszírozási gondjait, és ennek segítségével tudták szinte megkétszerezni a strukturális támogatásokra szánt összegeket. Az volt a legfontosabb szempont a költségvetés elfogadásánál, hogy a kiadások megfelelően szolgálják az Egységes Európai Okmányban megfogalmazott egységes belső piaci célokat. Az első pénzügyi tervről egyértelműen megállapítható, hogy ebben az időszakban a közösségi politikák, nem a tagállamok érdekérvényesítése határozta meg a közös költségvetés alakulását. Ez mindenképpen pozitívum, kiváltképp, ha figyelembe vesszük a költségvetés további alakulását a 2000.évi időszaktól kezdve, amikor sokkal inkább a tagállamok érdekei, és nem a közösségi politikák támogatási igényei szabták meg a költségvetés nagyságát.

3.3.2. Delors II. csomag13 A Delors II. csomag az 1992 decemberén megrendezett edinburgh-i csúcson került elfogadásra. Ez a költségvetési csomag már hosszabb időre, hét évre előre határozta meg a költségvetés kereteit. Erre az időszakra további növekedést irányoztak elő a kiadási

kategóriák

megfelelő

finanszírozása

érdekében.

Míg

az

összes

kötelezettségvállalási előirányzatot 1993-ra 69,177 milliárd ECU-ben határozták meg, addig 1999-re ez elérte a 84,089 milliárd ECU-t. Ez nagymértékű, 21,6%-os növekedést jelentett. A kifizetési előirányzatok plafonját 1993-as 1,2%-os szintjéről 1999-ig a GNP 1,27%-ára kívánták emelni. Ezt a rendelkezésre álló pluszforrást pedig nagyrészt a strukturális és kohéziós politikák támogatására fordították. Ezen a kiadási területen nagyarányú növekedés volt érzékelhető az 1993-1999 közötti időszakban. Mindemellett 1993-ban létrehozták a Kohéziós Alapot, amelyre kezdetben 1,5 milliárd ECU-t, 1999ben pedig már 2,6 milliárd ECU-t szántak. Összesen a hétéves időszakban 15,1 milliárd ECU-t irányoztak elő a Kohéziós Alap finanszírozására.

13

A Delors II. csomagra vonatkozó számadatok forrása: Iván Gábor: Az Európai Unió pénzügyi keretterve

2007-2013- Infúzió bekötve, Közgazdasági Szemle LIII. évfolyam 2006. május (434.o.) www.epa.oszk.hu (2008. 12.06. 11:17)

- 17 -

A kiadási fejezetek szerkezetén csak kis mértékben változtattak a Delors II. csomag elfogadásakor. Továbbra is az Európai Mezőgazdasági és Garancia Alap Garancia Részlegére fordították a kiadások legnagyobb részét, az 1999-es évben az összes kötelezettségvállalási előirányzat 45,65%-át. Az EMOGA Garancia Részlegére az első hétéves pénzügyi terv során összesen 255,57 milliárd ECU-t szántak. Azt figyelembe véve, hogy a hét évre tervezett összes kötelezettségvállalási előirányzat összege 529,885 milliárd ECU-t tett ki, megállapíthatjuk, hogy az EMOGA Garancia Részlegére jutó kiadások hatalmas méreteket öltöttek. Azonban ebben az időszakban egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a strukturális támogatások. Mint ahogyan azt korábban említettem, a strukturális alapok mellett megjelentek ezen a fejezeten belül a Kohéziós Alap támogatásai is. A Kohéziós Alapot főként Görögország, Írország, Spanyolország, valamint Portugália felzárkóztatásának céljából hozták létre. A belső politikák fejezetben jelent meg a kutatás-fejlesztés, az energia- és a közlekedési politika támogatásai. E területek fejlesztésére a Közösség a hét éves időszak alatt összesen 31,587 milliárd ECU-t irányozott elő. A külső politikák fejezethez a mediterrán programok tartoztak, és ekkor jelent meg a PHARE program is. Ezekre a külső akciókra a hét éves pénzügyi periódust tekintve a belső politikák támogatásához képest kicsit többet, 32,409 milliárd ECU-t szántak a költségvetés egészéből. Az igazgatási kiadások finanszírozása összesen a hét év alatt pedig mintegy 25,48 milliárd ECU-t igényelt. A hatodik fejezet alá pedig a tartalékalapok tartoztak, melyekből a monetáris tartalékot, a külső akciókat és a gyorssegélyeket finanszírozták. Ezekre összesen a hét éves periódus alatt 8,5 milliárd ECU-t kívántak fordítani. Azonban nem csak a kiadási oldalt sikerült növelni, hanem a saját források rendszerében is reformokat hozott a Delors II. pénzügyi csomag. Bár a saját források reformja kisebb mértékű volt, mint ahogy azt a Bizottság eredetileg javasolta, ennek ellenére a hét év alatt a GNP 0,07%-val növelni kívánták a saját források felső plafonját. Emellett a Delors II. csomag igyekezett arra törekedni, hogy a tagállamok költségvetési befizetései arányban legyenek a tagállamok fizetőképességével. Ez rendkívül fontos volt abból a szempontból, hogy a tagállamok igazságosnak érezzék befizetéseiket és a költségvetésből való részesedésüket.

A

Bizottság úgy próbálta meg elérni ezt, hogy az ÁFA-alap 55%-os GNP arányos plafonját 50%-ra kívánták csökkenteni. A GNP-alapú forrást pedig ezzel arányosan növelni szerették volna. Ez azért volt igazságosabb, mivel a GNP-alapú forrás sokkal inkább tükrözi a tagállamok tényleges helyzetét, fizetési képességeit. - 18 -

Úgy gondolom, hogy mind a Delors I., mind a Delors II. csomag nagy előrelépést hozott a költségvetés addigi alakulásához képest, ebben a 12 éves időszakban folyamatosan növekedett a saját források felső plafonja, valamint a kiadási oldalon előirányozott összegek is. A közös mezőgazdasági politika támogatása mellett egyre kiemelkedőbb szerepet kaptak a strukturális és kohéziós támogatások, amelyek elősegítették az Egységes Európai Okmányban foglalt egységes belső piac kiépítésére vonatkozó célok megvalósítását. A költségvetés véleményem szerint kedvező irányba mutatott, ám - mint ahogy azt a későbbi fejezetek során láthatjuk – a folyamatos változtatások idővel elhomályosították az eredetileg megvalósítani kívánt szerkezetet. Úgy gondolom, hogy a Delors I. és a Delors II. költségvetési csomagok idején kedvező volt az a szemlélet, miszerint a közösségi politikáknak kell meghatározniuk a költségvetés nagyságát. Tehát először azt kell meghatározni, hogy a közösségi politikák milyen mértékben igényelnek támogatást annak érdekében, hogy az Unió stabil, fejlődőképes rendszert tudjon fenntartani. Ez a szemléletmód a közös költségvetés elfogadásakor sajnos a 2000-től kezdődő időszakban már nem volt jellemző. 2000-től kezdődően sokkal inkább a tagállami érdekek érvényesítésére koncentrálódott a költségvetés elfogadása, amely véleményem szerint rendkívül megnehezítette az új reformok bevezetését, valamint a közösségi politikák megfelelő arányú finanszírozását. Bár a későbbiekben több alkalommal is változtatásra került a rendszer, ennek ellenére nem született minden közösségi, illetve tagállami problémát áthidaló reform.

3.4. 2000-2006 közötti pénzügyi perspektíva A Delors II. csomag 1999-ig határozta meg a költségvetés prioritásait, bevételi és kiadási oldalát. Ezt követően az Európai Uniónak újabb pénzügyi tervet kellett elfogadnia. Az Unió várható bővülése szükségszerűvé tette a közösségi költségvetés szerkezetének átgondolását. A kibővülni készülő Uniónak természetesen figyelembe kellett vennie a lehetséges új tagállamok strukturális és kohéziós politikából való részesülési igényét, mivel ezek a országok kivétel nélkül alacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkeztek, mint az uniós átlag. De a csatlakozni kívánó tagállamok többsége fontos mezőgazdasági szektorral rendelkezett, ezért a mezőgazdaságot érintő támogatásokat is újra kellett gondolni. Azonban a 2000-től kezdődő pénzügyi - 19 -

perspektíva meghatározásánál nagy nehézséget okozott, hogy az Európai Unió számára még nem volt nyilvánvaló, hogy hány csatlakozni kívánó ország nyer majd felvételt az Európai Unióba. Emellett azt sem tudták pontosan, hogy ezeknek az országoknak pontosan mikor esedékes uniós tagállammá válásuk. 1998. március 31-én az Európai Unió hat tagjelölt országgal folytatott csatlakozási tárgyalásokat, így hat új tagállam 2002-ben esedékes csatlakozásával számoltak az Agenda 2000 elfogadásakor.14 Az Európai Tanács az 1999. decemberi helsinki csúcsértekezleten úgy döntött, hogy további hat tagjelölttel kezdi meg a csatlakozási tárgyalásokat: Bulgáriával, Lettországgal, Litvániával, Máltával, Romániával és Szlovákiával. A velük való tárgyalások 2000 februárjában kezdődtek. De ezzel a hat tagjelölttel az Agenda 2000 elfogadásakor még nem számoltak. A 2000-2006 közötti pénzügyi perspektíva elfogadását rendkívül megnehezítették a tagállamok érdekérvényesítési törekvései. Az Európai Unió 15 tagállama két határozottan elkülöníthető csoportra vált szét. Az egyik csoport, a nettó befizetők csoportja egyértelművé tette, hogy a saját nettó pozíciójuk javítására törekednek. Ez a hozzáállás rányomta bélyegét nem csak a 2000-2006-os pénzügyi tervre, hanem az azt követő 2007-2013 közötti pénzügyi perspektívára is. A másik csoportot pedig a nettó haszonélvezők alkották, akik mindinkább a nekik járó támogatások megőrzésére, illetve növelésére törekedtek. Ezek az országok Spanyolország, Portugália, Görögország és Írország voltak. A két ország csoport érdekei szemben álltak egymással, így nehéznek ígérkezett az Agenda 2000 elfogadása. A legnagyobb problémát a tagállamok közötti vitában tehát az jelentette, hogy a nettó befizetők és haszonélvezők nem a közösségi politikák igényeit vették figyelembe, nem a lehetséges reformokat helyezték előtérbe, sokkal inkább a saját érdekeik érvényesítésére törekedtek. Véleményem szerint ez megakadályozta a költségvetés alapvető reformját, és rendkívül megnehezítette azt, hogy a kibővülni kívánó Unió teljes mértékben felkészülhessen az új tagállamok uniós színvonalra segítésére.

14

Ez a hat ország Ciprus, Csehország, Észtország, Magyarország, Lengyelország és Szlovénia volt.

- 20 -

Mivel az 1998-1999 közötti költségvetési viták idején még nem volt nyilvánvaló, hogy hány tagállam fog csatlakozni, és pontosan mikor esedékes Unióba való belépésük, ezért két pénzügyi perspektíva került elfogadásra. Ezek csak kis mértékben tértek el egymástól. Az egyik pénzügyi perspektíva 15 tagállammal, a másik pedig 21 tagállammal számolt a 2000-2006 közötti időszakban. Így összességében a 15 tagállamot alapul vett hét éves pénzügyi perspektíva kötelezettségvállalási előirányzata 646,19 milliárd eurót tett ki. A 21 tagállammal számolt pénzügyi terv pedig ennél nagyobb összeggel, összesen 702,78 milliárd euróval számolt. A költségvetés kiadási szerkezete nem sokat változott az 1993-1999-as fejezetekhez képest. Az első fejezetet, mely még mindig a legnagyobb összeget igényelte a költségvetés kiadási oldalán, a mezőgazdasági támogatások alkották. A mezőgazdasági politikával kapcsolatban ugyan felmerültek reformtörekvések, ennek ellenére megbukott az a javaslat, miszerint társfinanszírozást kellene bevezetni a közvetlen termelői támogatások esetében.15 E javaslat értelmében az Unió 75%-os támogatást biztosított volna, a fennmaradó 25%ot pedig a tagállamoknak maguknak kellett volna fedezniük. Azonban Franciaország ellenezte ennek bevezetését, és erőteljes ellenállása miatt nem is került megvalósításra. A mezőgazdasági támogatások élvezői ragaszkodtak a támogatások szinten tartásához. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy szükséges a mezőgazdaság reformja, és hosszútávon nem jelentheti a költségvetés legfőbb kiadásait. Míg 1999-ben 38,389 milliárd ECU-t tettek ki a mezőgazdasági kiadások, 2000-ben 40,92 milliárd eurót, 2002-ben 43,9 milliárd eurót, 2006-ban viszont már csak 41,66 milliárd eurót szántak erre a fejezetre. Tehát ebben a hét éves időszakban nem folyamatosan növekvő tendenciát mutattak a mezőgazdasági kiadások, hanem csökkentették az erre szánt összegeket 2002. évi kiadásokhoz viszonyítva. A második fejezetben a strukturális kiadások jelentek meg. Ezeket a kiadásokat változatlanul hagyták az előző pénzügyi perspektíva utolsó évéhez, 1999-hez képest. A kohéziós politikát illetően nagy viták folytak a költségvetés elfogadása idején. A Kohéziós Alapot azért hozták létre, hogy az euró bevezetésével kapcsolatban felmerülő nehézségeket ellensúlyozni tudják.16 A nettó befizető tagállamok már elérték azt a szintet, ami nem indokolta a tagállamoknak járó kohéziós támogatásokat. De a nettó kedvezményezettek mindenképpen annak további fenntartását szorgalmazták. 15

Szemlér Tamás: EU-költségvetés 2007-2013: Érdekek és álláspontok (2004)

16

Iván Gábor: Bevezetés az Európai Unió költségvetésébe (2007)

- 21 -

Végül a Kohéziós Alap fennmaradt a 2000-2006 közötti költségvetési periódusban, és a hét év alatt összesen 18 milliárd eurót irányoztak elő ennek finanszírozására. Míg 1999ben 2,6 milliárd euró volt a Kohéziós Alap kiadása, 2006-ban már csak 2,51 milliárd eurót szántak erre. A strukturális alapok kiadásai 2000-2003 között változatlan reálértéken maradtak fenn, majd ezt követően csökkenő tendenciát mutattak. Összesen a hét évre 195,010 milliárd eurót szántak a strukturális politika támogatására. Ez nagyobb összeg volt, mint az 1993-1999-es időszakban erre fordított kiadások nagysága, de ennek ellenére 2006-ban 0,74 milliárd euróval kevesebb támogatás jutott erre az alfejezetre, mint 1999-ben. A harmadik fejezet alá tartoztak a belső politikákat érintő kiadások. Az erre szánt összegeket megemelték, így a hét év alatt 43,83 milliárd euró állt az Unió rendelkezésére e fejezet támogatására. Ez 12, 243 milliárd euróval meghaladta az 19931999 között belső politikákra előirányzott kiadásokat. A külső akciókra szánt kiadások csökkentek az előző hét éves időszakhoz képest. 1999-1999 között 32,409 milliárd ECU-t szántak erre a területre, de az Agenda 2000 elfogadásakor ez az összeg 32,06 milliárd euróra csökkent. Az igazgatási kiadások az 5. fejezetben jelentek meg a költségvetés kiadási oldalán. Az erre szánt összegeket összesen 8,18 milliárd euróval emelték az 1993-1999 közötti pénzügyi perspektívához képest, így az elfogadott Agenda 2000 összesen 33,66 milliárd eurót szánt az igazgatási költségek fedezésére. A 6. fejezetben jelentek meg a tartalékok, melyekre az Európai Unió 4,85 milliárd euróval kevesebbet tett félre az előző hét éves periódushoz képest. Így a tartalékokra 3,65 milliárd eurót szánt a 20002006 közötti időszakban az Európai Unió. Ami változást hozott a költségvetés kiadási oldalának szerkezetében, az a 7. illetve a 8. fejezetben jelent meg. A 7. fejezet az előcsatlakozási támogatásokat tartalmazta. Ide tartoztak a SAPARD, az ISPA és a PHARE programok. Ezeket az 1999 márciusában megrendezett berlini csúcson emelték be a költségvetésbe. A SAPARD (Community Support Regulation for Pre-Accession Measures for Agriculture and Rural Development) program a tagjelölt országoknak nyújt segítséget a mezőgazdasági és vidékfejlesztési felzárkóztatás céljából. Erre a programra az Európai Unió költségvetéséből összesen 3,64 milliárd eurót szántak a 2000-2006 közötti időszakban. Az ISPA (Instrument for Structural Policies for PreAccession) programból strukturális támogatásokat finanszíroztak a tagjelölt országok számára. Az ISPA programra összesen 7,28 milliárd eurót irányoztak elő a hét éves - 22 -

pénzügyi perspektíva keretösszegéből. A PHARE (Poland-Hungary: Assistance for Restructuring the Economy) programra költötték az előcsatlakozási alapokból a legnagyobb összeget, összesen a hét év alatt 10,92 milliárd eurót szánt az Európai Unió erre az alfejezetre. Kezdetben ez a program Lengyelország és Magyarország gazdasági felzárkóztatásának céljából jött létre, ám a támogatott országok köre kiszélesedett, és a későbbiekben már 13 ország számára biztosították ezeket a támogatásokat. A 10 tagjelölt országon kívül Albánia, Bosznia-Hercegovina, valamint Macedónia is részesült az előcsatlakozási alapokból. Így tehát összesen az Agenda 2000 az előcsatlakozási támogatásokon

keresztül

21,84

milliárd

eurót

szánt

a

tagjelölt

országok

felzárkóztatására. Mivel az Agenda 2000 elfogadásakor nem volt még nyilvánvaló, hogy mikor fognak a tagjelöltek csatlakozni, és az is csak később derült ki, hogy nem hat, hanem tíz új tagállammal kell számolnia az Európai Uniónak, ezért nem egy, hanem két pénzügyi perspektíva került elfogadásra. Az egyik a 15 uniós tagállam igényeivel számolt, a másik pedig 21 tagállammal. A két pénzügyi perspektíva adatai nem tértek el egymástól az 1.-től a 7. fejezetig bezáróan, de a 21 tagállammal számolt pénzügyi perspektíva bevezetett egy 8. fejezetet is a kiadási oldalon. Ez a 8. fejezet tartalmazta a kibővítés költségeit. Ezen belül a strukturális fejlesztések kerültek a középpontba, de a mezőgazdaság, a belső politikák támogatására és az igazgatás finanszírozására is nagy szerepet kapott. Ezeket a kifizetéseket viszont csak 2002-től bocsátották volna az új tagállamok részére, mivel a hat tagállam 2002. évi csatlakozásával számoltak. Ezekre a támogatásokra összesen a 2002-2006-os időszakban 58,07 milliárd eurót szántak. Az Agenda 2000 elfogadásakor sokkal nagyobb figyelmet kapott a kiadási oldal, mint a saját források rendszere. A saját források felső határát végül az uniós GNP 1,27%-ban maximalizálták. Tehát a saját források felső határát változatlanul hagyták a hét éves pénzügyi periódusban az 1999. évi plafonhoz képest. A saját források rendszerét érintő viták kapcsán felmerült egy új, uniós adókon alapuló rendszer létrehozása,

amely

függetleníteni

tudná

az

uniós

költségvetést

a

nemzeti

költségvetésektől. Ennek 2000-2006 közötti pénzügyi periódusban való bevezetését azonban nem tartották reálisnak. A saját források reformjának másik lehetőségét az áfaalapú hozzájárulás GNP-alapú forrással történő leváltásában látták. Bár tény, hogy ez nagymértékben leegyszerűsítette volna az uniós hozzájárulásokat, de túlságosan - 23 -

függővé tette volna az Uniót a nemzeti költségvetésektől.

A brit visszatérítés az

Agenda 2000-rel sem szűnt meg, de 25%-ra mérsékelték Németország, Hollandia, Ausztria, valamint Svédország hozzájárulásait a brit visszatérítés finanszírozásához. Így tehát a bevételi oldalon sem valósult meg átfogó reform a 2000-2006-os időszakban. Tehát megállapíthatjuk, hogy az Agenda 2000 elfogadásakor új trend kezdődött. Már nem volt jellemző, hogy a kiadások folyamatosan, minden területen növekedtek. Ez viszont ahhoz vezetett, hogy a kiadások mozgástere beszűkült, és több terület támogatása is csökkent. Emellett ez volt az első olyan pénzügyi perspektíva, ahol nem a közösségi politikák határozták meg, hogy milyen arányú támogatást igényelnek, sokkal inkább a tagállamok érdekérvényesítő képessége alapján dőlt el, mely területek milyen mértékű finanszírozásban részesülhetnek. Véleményem szerint ez a felfogás nagyban hátráltatja az Európai Unió előtt álló kihívásoknak való megfelelést. Az Agenda 2000 elfogadásakor egyértelmű volt, hogy az eddigi legnagyobb bővítéssel néz szembe az Unió, éppen ezért lett volna fontos a mezőgazdaság átfogó reformja, illetve a strukturális támogatások növelése. Úgy gondolom, hogy az Agenda 2000 elfogadásával olyan irányba indult el a tagállamok felfogása, amelyet mindenképpen meg kellene változtatni annak érdekében, hogy az Európai Unió továbbra is meg tudjon felelni a kihívásoknak, és tovább tudja mélyíteni az integrációt.

- 24 -

4. 2007-2013 közötti pénzügyi perspektíva elfogadását kísérő viták 4.1. Bővítések következtében kialakult helyzet Az Európai Unió 2002. december 13.-án a koppenhágai csúcson lezárta a 10 országgal folytatott csatlakozási tárgyalásokat, és ezek a tagországok (Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia) 2004. május 1-én az Európai Unió tagjaivá váltak. A következő bővítésre 2007. január 1-én került sor, amikor is Bulgária és Románia nyert felvételt az Unió országai közé. Ez a döntés nyilvánvalóvá tette, hogy a költségvetésben is meghatározó változásokra van szükség. A legnagyobb problémát az jelentette ebben a kérdéskörben, hogy a 10, majd 12 tagállam messze elmaradt a korábbi 15 tagállam gazdasági fejlettségétől. A bővítést követően az uniós tagállamok nemzeti jövedelmének átlaga 12,5%-kal csökkent. Románia és Bulgária csatlakozásával az uniós átlagjövedelem 75%-át el nem érő régiókban élő lakosság száma pedig 80 millió fővel nőtt a tizenötökhöz képest.17 Ez azt is maga után vonta, hogy a bővítés előtt szegényebb tagállamok a bővítést követően statisztikailag jobb helyzetbe kerültek, habár fejlettségi szintjük nem változott. Ez a helyzet Spanyolország esetében volt a legszembetűnőbb, de Görögországra, Portugáliára és Olaszország déli régióira is érzékenyen hatott. Ezek a tagállamok a 2004-es bővítés előtt a kohéziós politika kedvezményezettei voltak, és csak viszonylagosan (az új tagállamokhoz képest) javult helyzetük. A déli országok természetesen a kohéziós támogatásokra való jogosultságukat nem szerették volna elveszíteni. De a nettó befizető államok el szerették volna kerülni azt, hogy nagyobb teher háruljon rájuk. Ez az érdekcsoport legfőképpen szerkezeti átalakítást sürgetett, méghozzá a kohéziós politika és a közös agrárpolitika területén. A harmadik érdekcsoportot pedig az új tagállamok alkották, akik természetesen minél nagyobb arányban szerettek volna részesülni a kohéziós támogatásokból. 17

Iván Gábor: Bevezetés az Európai Unió költségvetésébe (2007)

- 25 -

Ennek következtében három fő csoport alakult ki, amelyek mint saját érdekeiket akarták érvényesíteni a kohéziós politikáról folyó vitában.18 Az új tagállamok jelentős mezőgazdasági szektora miatt csak úgy kerülhetett sor felvételükre, hogy csatlakozásuk előtt, 2002 októberében a tizenötök brüsszeli csúcstalálkozójukon megegyeztek a közös agrárpolitika keretében nyújtott piaci és közvetlen kifizetések összegének arányáról.19 Ennek értelmében az újonnan csatlakozott tagállamok 2013-ban férnek hozzá a mezőgazdasági támogatások 100%-hoz. Emellett megszabtak egy felső határt, miszerint 2007-től az agrárpiaci támogatások összege abszolút értékben maximum 1%-kal növekedhet évente.20

4.2. Közös agrárpolitika - Brit visszatérítés vitája A közös agrárpolitika területén fellépő érdekkülönbségek rendkívül kiéleződtek a 2007-2013-as pénzügyi perspektíva elfogadása idején. A vita érthető ezen a területen, hiszen a közös agrárpolitikára szánt támogatások hatalmas összegeket emésztenek fel, de a mezőgazdaság csak az Európai Unió GDP-jének 4%-át adja. 21 Központi kérdéssé vált a közös agrárpolitikára szánt kiadások mérséklése. Az Egyesült Királyság nagyban hozzájárul a mezőgazdasági illetve a strukturális támogatásokhoz, de nem részesül azokból. Mezőgazdasági szerepe nem jelentős, így sokkal kevesebbet kap vissza más tagországokhoz képest. Ennek kompenzálására vezették be a hetvenes években a visszatérítés rendszerét. Majd 1984 júniusában Fontainebleau-ban az államés kormányfők megállapodtak a brit visszatérítési mechanizmusról.22 Ennek ellenére az Egyesült Királyság továbbra is a második legjelentősebb összeggel járul hozzá a közösségi kiadásokhoz. A korrekció költségét a többi tagállamnak kell állnia. A 2007-2013-as költségvetési vita során az Egyesült Királyság nem egyezett bele sem a brit visszatérítés csökkentésébe, sem a szüneteltetésébe. 18

Lásd: 5.4. Tagállamai érdekcsoportok című alfejezet

19

Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról (2005) (418-420.oldal)

20, 21

Marján Attila: Az Európai Unió Gazdasága (2006) - Kroll Eszter: A 2007-2013-as pénzügyi

perspektíva c. fejezet 22

88/376/EGK

határozat 4. cikk (1988) A Tanács határozata a Közösségek saját forrásainak

rendszeréről www.eur-lex.europa.eu (2008.08.13. 16:09)

- 26 -

Csak abban az esetben lennének hajlandóak lemondani erről a kompenzációról, ha a közös agrárpolitika megreformálásra kerülne. Mindenképpen kitartottak a mezőgazdasági támogatások csökkentése mellett, és a nemzeti társfinanszírozás gondolata is álláspontjukat képezte. A legtöbb tagállam egyetértett azzal, hogy az Uniónak a közös agrárpolitika kiadásait nem szabad tovább növelnie, és inkább a versenyképességre kell nagyobb hangsúlyt fektetnie. De Franciaország

és

azok

a

tagállamok,

melyek

jelentősen

érdekeltek

az

agrártámogatásokban, megnehezítik a reform elfogadását. A 2007-2013-as időszakban nem kerülhetett sor az agrárpolitika tényleges reformjára, mivel a 2002. októberi döntések meghatározták 2013-ig annak alakulását. Így a reform a 2014-2020-as pénzügyi perspektíva központi kérdésköre lesz.

4.3. Kiadások felső határa 2003 decemberében hat nettó befizető állam (Ausztria, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Németország és Svédország) közös levelet továbbított az Európai Bizottságnak, melyben közölték, hogy a következő (2007-2013 közötti) pénzügyi keret kiadásait a GNI 1%-ában, illetve 1% körül kívánják maximalizálni.23 „Ebben a kontextusban nem látjuk helyét az EU költségvetésének a jelenlegi saját forrás plafon mellett. Az átlagos kiadást a következő költségvetési időszakban véleményünk szerint a jelenlegi kiadási szintek körül kellene stabilizálni, és az nem kellene, hogy meghaladja a GNI 1.0%-át, beleértve a mezőgazdasági kiadásokat is a 2002-ben az Európai Tanács által meghatározott határig. Ez még mindig lehetővé tenné az EU költségvetésének évenkénti növelését jóval a legtöbb Tagállam nemzeti költségvetésének gyarapodási mértékén felül, és kellő sávot engedne a bővített Unióban a politikák megvalósításához.” (Hatok levele) Ezt a maximumot a 2000-2006-os pénzügyi perspektíva idején a GNP 1,27-ában (a GNI 1,24%-ában) határozták meg. 23

Európai Parlament: 2. Munkadokumentum: A saját források jelenlegi rendszere - Problémák és

hiányosságok (2005.) www.europarl.europa.eu (2008.08.13. 20:37)

- 27 -

Tehát a hat nettó befizető tagállam a kötelezettségvállalási szint24 nagyságának csökkentését javasolta az Európai Unió számára a következő költségvetési terv idejére. Ez azonban több szempontból is kivitelezhetetlennek bizonyult. Egyrészt a tagállamok száma 25-re (majd 27-re) bővült, mely országokat nem lehetett kihagyni a kohéziós illetve a mezőgazdasági támogatásokból. A bővítés miatti közösségi GNP csökkenés miatt kieső tagállamoknak pedig továbbra is támogatásokat kellett nyújtani. A lisszaboni stratégia elérése a kiadások csökkentésével még reménytelenebbé vált volna. Ez a csökkentés veszélybe sodorná a különböző közösségi politikákat, valamint a jövőbeni bővítéseket. Ebben az esetben az Uniónak csökkentenie kellene a vidékfejlesztési támogatásokat, amely többek között a versenyképesség romlásához vezetne. Emellett az Uniónak egyes területeken (pl.: K+F) növekedő tendenciát kellett elérnie a finanszírozás területén annak érdekében, hogy az Európai Unió ne növelje lemaradását a versenyképesség területén az Egyesült Államokkal szemben. A kiadási oldal felső határának csökkentésére tett tagállami javaslat pedig rávilágított arra a problémára, hogy új tendencia alakult ki az Agenda 2000 elfogadásától számítva, miszerint a kiadási előirányzatok nagyságának kell meghatároznia a közösségi politikákat. Ez azonban pontosan fordítva lenne ideális, mivel a közösségi politikáknak, az Unió előtt álló kihívásoknak kellene megszabniuk, hogy mekkora összegeket szánjanak a különböző fejezetekre. A Bizottság számára nyilvánvaló volt, hogy a hat nettó befizető tagállam kérésének teljesítése veszélyeztetné a közösségi politikák megfelelő finanszírozását. A nettó befizető tagországok fő motivációja az volt, hogy saját nettó pozíciójukat javítsák, és minél kevesebb terhet kelljen vállalniuk. De ez a szemléletmód jellemző volt a nettó kedvezményezett tagállamokra is, mivel ők a számukra elérhető maximális támogatásokat próbálták kiharcolni. Tehát ők ugyanúgy nettó pozíciójuk javítására törekedtek. Ez a vita azonban rányomta bélyegét a 2007-2013-as pénzügyi perspektíva elfogadására, amely jelentős mértékben

megnehezítette

a

kompromisszum

megszületését.

Mindemellett

a

költségvetés nagyságát érintő vita elnyomta, és másodlagos fontosságúvá tette a többi nagy jelentőségű kérdések megvitatását.

24

A kötelezettségvállalási előirányzatok a folyó évben tett jogi kötelezettségvállalások összes költségét

jelentik. Marján Attila: Az Európai Unió gazdasága (2006.) - Kroll Eszter: A pénzügyi perspektíva fogalma, története, jelene c. fejezet

- 28 -

4.4. Tagállami érdekcsoportok25 A tagállamok érdekei korántsem mutattak azonosságot a 2007-2013-as pénzügyi perspektíva elfogadásakor. Kialakultak különböző érdekcsoportok, melyek vagy valamely közösségi politikára szánt kiadások megtartásában illetve növelésében voltak érdekeltek, vagy a túlzott befizetései miatt e közösségi politikák megreformálásában. A különböző tagállamok a költségvetés bevételeihez eltérően járulnak hozzá, és annak kiadásaiból is rászorultságuk függvényében részesülhetnek. Így már az első pénzügyi perspektívák idején (Delors I. és Delors II. csomag) is különböző érdekkülönbségek okozta vitákkal kellett szembenéznie a költségvetésnek. De a 2007-2013-as költségvetési terv elfogadása idején már az új tagállamok is bekapcsolódtak az érdekérvényesítési vitába. Korábban a fő nettó befizetők és a nettó kedvezményezettek között folyt a vita, ám a bővítés még élesebb vitát szított. A hat nettó befizető tagország (Ausztria, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia és Németország) érdeke, mint ahogy azt 2003. decemberi levelükben is közzé tették, nettó pozíciójuk javítása volt. Hollandia és Svédország nettó egyenlege (GNI százalékában) a legrosszabb a tagállamok között. De az Egyesült Királyság is sokkal negatívabb helyzetben lenne a visszatérítés nélkül. A nettó befizető országok (Franciaország kivételével) a mezőgazdaság megreformálása mellett állnak. Az Egyesült Királyság pedig nem engedett abból az álláspontjából, miszerint a brit visszatérítés felülvizsgálatára csak abban az esetben lát lehetőséget, ha az agrárpolitika átalakításra kerül. A brit visszatérítés megtartását azonban több tagállam is rossz szemmel nézte (Franciaország, Belgium, Ciprus, Csehország, Dánia, Finnország, Görögország, Hollandia, Lengyelország, Lettország, Magyarország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország, Szlovákia és Szlovénia). Az Egyesült Királyság annak ellenére kitartott a brit visszatérítés mellett, hogy a 2007-2013-as pénzügyi perspektívára tett luxemburgi javaslat tartalmazta a visszatérítés csökkentését, illetve esetleges befagyasztását. A kohéziós támogatások növelésében azonban nem érdekelt, és álláspontja szerint nincs szükség a kohéziós politikára szánt összegek növelésére. 25

Iván Gábor: Tagállami motivációk a 2007-2013-as pénzügyi perspektíva vitájában Európai Tükör

(2006. május) www.mfa.gov.hu (2008.04.22 20:50)

- 29 -

Így szembekerült a kohéziós politika kedvezményezetteivel, mivel az Egyesült Királyság szerint a csatlakozás következtében fellépő többletterhet a kohéziós politika eddigi haszonélvezőinek (Görögország, Spanyolország, Portugália) kell viselnie. Franciaország jelentős agrárpiaccal rendelkezik, ezért utasítja el az erre irányuló reformtörekvéseket. De ezen kívül Franciaország a strukturális alapokból is részesül. A közös agrárpolitikát érintő változások miatt azonban korábbi nettó haszonélvezői pozícióját már nem tudja visszaszerezni, ezért azt tartja fontosnak, hogy a közös költségvetéshez való hozzájárulását csökkentse.26 Emellett Franciaország nem volt hajlandó elfogadni azt, hogy a brit visszatérítési mechanizmus szorosan összekapcsolódik a közös agrárpolitika reformjával. Ezt a nézetét azzal indokolta, hogy 2002 októberében egyhangúan megállapodtak a tagállamok az agrárpolitika 2013-ig szóló finanszírozásáról, és így kerülhetett sor a 2003-as agrárreformra is.27 Mint ahogy az látszik, a nettó befizetőknek sem teljesen azonosak az érdekeik. Ennek következtében az 2005. Európai Tanács június 16-17-i ülésén szembefordultak egymással ezen tagországok, mivel az Egyesült Királyság, Hollandia és Svédország nem fogadta el a luxemburgi elnökség javaslatának kiadási részét. Ekkor a vita már nem a kohéziós támogatásokra szánt összegek megállapításáról, és nem a költségvetés főösszegéről

szólt,

hanem

a

nettó

befizető

tagországok

hozzájárulásainak

csökkentéséről, akaratuk érvényesítéséről. Ez nagyban hátráltatta a költségvetés időben való elfogadását. A következő érdekcsoportot a kohéziós politika által támogatásban részesülő tagországok csoportja alkotja. Ide tartoznak az újonnan csatlakozott tagországok és a régi kedvezményezett tagállamok (Görögország, Spanyolország, Portugália), minél nagyobb arányban kívántak részesülni a strukturális és kohéziós támogatásokból. Közös céljukat azonban beárnyékolta az a tény, hogy a 12 új tagállam csatlakozása után jelentősen csökkent az Európai Unión belüli egy főre jutó jövedelem, melynek következtében a régi kedvezményezett tagországok a támogatási küszöbérték fölé

- 30 -

26

Borkó Tamás-Fodor Krisztina-Oszlay András: Törésvonalak az Európai Unió költségvetési forrásainak

elosztásában, a 2007‐2013 pénzügyi keretmegállapodás kapcsán www.icegec.hu (2007) (2008. 08.17.

14:16) 27

Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról (2007)

kerülnek. Ez azt jelenti, hogy ezekben a régiókban az egy főre jutó jövedelem meghaladja az uniós átlagjövedelem 75 százalékát. A kohéziós támogatásokkal kapcsolatban azért alakult ki vita a nettó befizetők és a kohéziós politika kedvezményezettei között, mivel a nettó befizetők úgy gondolták, hogy e támogatások növelése nem szolgálná kellő mértékben a lisszaboni célok megvalósítását. Úgy vélték, hogy nem eredményezi a versenyképesség növekedését, éppen ezért nem szabad rá túlzott forrásokat biztosítani.28 Nyilvánvalóvá vált, hogy a 2007-2013-as költségvetési időszakban az 1a. Fenntartható növekedés fejezeten belül a versenyképesség támogatására van a legnagyobb szükség. A nettó befizető tagországok a kohéziós támogatások növelése helyett sokkal inkább fontosnak és szükségesnek gondolták a kutatás és a műszaki fejlesztés elősegítését, a közlekedésiés energiahálózatok támogatását, a megfelelő minőségű oktatást, valamint a szociális politika erősítését. Visegrádi négyek alkották a 2007-2013-as költségvetési vitában a harmadik fő érdekcsoportot. Az új tagállamoknak sok tekintetben azonos, illetve hasonló érdekeik voltak a költségvetéssel kapcsolatban, ám korántsem mondható, hogy teljes egyetértés volt közöttük. A négy visegrádi ország (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) azonban szorosan együttműködött a 2004-es csatlakozásuk óta a költségvetési kérdésekben. Ezek az országok (és rajtuk kívül Észtország, Szlovénia és Litvánia) elfogadták a kohéziós támogatások 4 százalékos GDP arányos felső határát. Ez részükről kompromisszumnak tekinthető, mivel a berlini módszer szerint több (56%-os) GDP arányos támogatásban részesültek volna. Emellett Lengyelország és Magyarország a közös agrárpolitika kérdésében a francia álláspontot támogatta. A különböző tagállamoknak eltérő érdekeik voltak, ami nagyban megnehezítették a költségvetés időben való elfogadását. A nettó befizetők és a nettó kedvezményezettek is - 31 -

a saját pozíciójuk javítására törekedtek. A nettó befizetők hozzájárulásaik csökkentésével próbáltak maguknak kedvezőbb helyzetet kialakítani. A kohéziós politika kedvezményezettei, illetve a visegrádi négyek pedig támogatásaik megőrzésére, illetve növelésére törekedtek. 28

Iván Gábor: Bevezetés az Európai Unió költségvetésébe (2006)

A tagállamok nettó pozíciója körüli vita pedig elhalványította az igazi reformok bevezetését, illetve a lisszaboni célkitűzések elérését szolgáló versenyképességre szánt összegek nagyarányú növekedését.

4.5. A 2007-2013-as pénzügyi terv elfogadása29 4.5.1. Az Európai Bizottság javaslata Az Európai Bizottság 2004. február 10-én mutatta be költségvetési tervezetét a 2007-2013-as pénzügyi perspektívára vonatkozóan. A Bizottság reagált a hat nettó befizető tagállam levelére, és közölte, hogy a közös kiadások 1%-os GNI szintjére való korlátozása nem lehetséges az Unió előtt álló kihívások és a csatlakozó országok nagyfokú támogatási igénye miatt. A Bizottság ezért a 2007-2013 közötti periódusra a GNI 1,14 százalékában határozta meg javaslatában a közös kiadások felső szintjét. Emellett a saját források felső szintjére is tett javaslatot az Európai Bizottság, mely tervezet érelmében a GNI 1,24%-ának kellene lennie a saját források felső határának. A Bizottság javaslatot tett arra, hogy új szerkezetet vezessenek be a fejezeteket illetően. A Mezőgazdaság fejezete már nem dominál a 2007-2013-as időszakban, helyét felváltotta a Fenntartható növekedés fejezete. Ez azt jelentette, hogy ettől a pénzügyi periódustól kezdve már nem a mezőgazdasági támogatásokra szánt összegek voltak a legmagasabbak. A mezőgazdaság, strukturális intézkedések, belső politikák, és a külső tevékenységek elnevezéseket felváltották a Fenntartható növekedés, a Természeti erőforrások, a Polgárság, szabadság, biztonság, jog érvényesülése, valamint Az EU mint globális partner címek. A Bizottság által benyújtott tervezetében a legnagyobb összeget az 1. fejezetre szánta, azaz a fenntartható növekedésre. A versenyképesség növelését azért tartotta a Bizottság egyik legfontosabb prioritásának, mivel ez a lisszaboni célok elérését szolgálja. Az 1a., - 32 -

azaz a versenyképesség fejezet alá tartozik a kutatás és a műszaki fejlesztés támogatása annak érdekében, hogy az Európai Unió be tudja hozni az Egyesült Államokkal szembeni technológiai és kutatási lemaradását. 29

Számadatok: Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról (289.oldal 7.6. Táblázat) (2007)

Ezen kívül ebbe a fejezetbe sorolható az oktatás színvonalának emelése, és a foglalkoztatás-, illetve a szociális politika támogatása. A Bizottság 2006-hoz képest megháromszorozta volna az 1a. fejezetre szánt kiadásokat. Így 2013-ban 25,825 milliárd euró került volna kifizetésre a versenyképesség növelése céljából az 1a. fejezetre. Ez a hét évre szánt pénzügyi kiadások 12,95%-a lett volna. A kohézió támogatására a Bizottság ugyancsak jelentős emelést javasolt, mivel ez is a lisszaboni célok elősegítésére szolgált. A kohéziós politikára szánt összegek képesek a különböző régiók közötti különbségek csökkentésére, amelynek következtében növelhető e régiók versenyképessége. A Bizottság 2007-re 2006-hoz képest egy jelentős emelést javasolt. Míg 2006-ban 38,791 milliárd eurót szánt az Európai Unió a konvergencia célkitűzésekre, a Strukturális és a Kohéziós Alapra, valamint a regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzésre összesen, 2007-re a Bizottság már 47,57 milliárd eurót biztosított volna. Ez az általa tervezett hét éves pénzügyi terv kötelezettségvállalásainak 33,65%-a volt. Bár ezt követően 2013-ig évente már csak kisebb növekedést javasolt erre a területre. Így 2013-ban 50,96 milliárd összegű kohéziós támogatás jutott volna a tagországok szegényebb régióinak. Tehát 2007-hez viszonyítva 2013-ban csak 3,39 milliárd euróval növelte volna a kohéziós politikára szánt összegeket. De a fejezetek közül a hét éves periódusban mégis kohéziós támogatásokra szánta a Bizottság a legnagyobb kiadásokat. A Bizottság tisztában volt azzal, hogy a 2. fejezet, azaz a természeti erőforrások megőrzése és kezelése kiadási kategória keretein nem lesz alkalma jelentős módosításokat végezni, mivel 2002 októberében elfogadták a tagországok az mezőgazdaság kiadásainak 2013-ig tartó évenkénti 1%-os növekedési plafonját. Ezen kívül meghatározó volt a 2003-ban született agrárreform is. E fejezeten belül a vidékfejlesztés támogatását tartotta fontosnak a Bizottság. Erre az alfejezetre 88,75 milliárd eurót javasolt. Az Európai Bizottság költségvetési tervezetében az Uniós polgárság, szabadság és jog érvényesülése című fejezetre szánt a legkevesebb összeget, a hétéves költségvetési periódus kiadásainak 1,8%-át, azaz a hét évre összesen 18,505 milliárd eurót. - 33 -

Ennek

ellenére ez az összeg nagy emelést jelentett volna 2006-hot képest. Míg 2006-ban a tagállamok 1,381 milliárd eurót költöttek erre a fejezetre, a Bizottság javaslatában a 2013-as évre már 3,620 milliárd eurós összeg szerepelt a 3. kiadási kategóriában. Mivel az Európai Unió határai kitolódtak, ezért a külső határok védelmére is nagyobb figyelmet kell szentelnie az Uniónak, melynek hatékony ellenőrzésével a migrációt is könnyebben kordában tarthatja. Ezen kívül a Bizottság fontosnak tartotta az európai kultúra és sokszínűség megőrzését, valamint a polgár közeliség megteremtését, fokozását. A 4. kiadási fejezetre szánt összegeket is mindenképpen növelte volna a Bizottság. Míg 2006-ban az Unió 11,232 milliárd eurót szánt összesen a 2007-2013-as időszakban az Unió globális szerepére, addig 2013-ban ez az összeg 15,740 milliárd euró lehetett volna a Bizottság javaslata szerint. Az előcsatlakozási támogatási politikára, az európai szomszédság és partnerség politikára, a fejlesztési együttműködési és gazdasági együttműködési politikára, valamint a közös kül- és biztonságpolitikára kívánta a Bizottság ezt az összeget költeni. Az ötödik fejezetre, azaz az igazgatásra a Bizottság javaslata szerint az intézmények adminisztratív kiadásai 2013-ra 4,5 milliárd eurós összeget érjenek el. Így a hét év alatt összesen 28,62 milliárd euró, azaz a összes kötelezettségvállalások 2,79%-a kerülne az Európai Unió intézményeiben felmerülő, illetve egyéb adminisztratív kifizetésekre. Tehát a Bizottság 2004 februárjában bemutatott javaslati csomagjában előtérbe helyezte a mezőgazdasági támogatások rovására a versenyképesség növekedését célzó politikák, fejezetek kiadásainak nagyszabású emelését. A költségvetési vita során túlságosan kevés figyelmet kapott a saját források rendszerének megreformálása. Az Európai Bizottság is csak 2004 júliusában tette közzé javaslatait a saját források rendszerét illetően, és annak megvitatására csak a luxemburgi elnökség végén került sor. A Bizottság felvetett több lehetőséget is a saját források reformjával kapcsolatban.30 Egyrészt felvázolta annak lehetőségét, hogy az Agenda 2000 saját forrásokra vonatkozó rendszerét változatlanul hagyják. Emellett megfontolandónak tartotta egy tisztán, GNI alapú finanszírozási rendszer bevezetését, illetve felvetette új adók bevezetését is. Az utóbbit azért tartotta lehetségesnek a Bizottság, mivel az áfa-alapú forrás évről évre csökkenő arányát valamilyen formában pótolni kívánták. De hozzá kell tenni, hogy a költségvetési vita során sokkal inkább a tagállamok nettó pozíciója került előtérbe ezen - 34 -

a területen, így a saját források rendszerének megreformálására nem kerülhetett sor a 2007-2013-as költségvetési periódusban.

30

Európai Bizottság: Az Európai Unió finanszírozása- A Bizottság jelentése a saját források rendszerének

működéséről COM(2004) 505final http://eur-lex.europa.eu (2008. 09.02. 22:55)

Bár a tagállamok döntöttek egy felülvizsgálati klauzula 2008/2009-ben való esedékességéről, amely központi kérdésévé teszi a saját források rendszerét, illetve a kiadási szerkezetet, de a költségvetés elfogadásánál nyilvánvalóvá vált, hogy e reformok 2013 előtti bevezetése nem válhat valóra.

4.5.2. Az Európai Tanács javaslatai – Kompromisszumkényszer idő hiányában A Bizottság javaslatai nagyon megosztották az Európai Unió tagállamait. A vita kezdett kiéleződni, mivel minden tagállam a saját nettó

pozícióját

féltette,

és

így

nyilvánvalóvá vált, hogy rendkívül nehéz lesz kompromisszumot kötni. A tagállamok állam-és kormányfőinek 2005. első félévig bezáróan döntenie kellett volna a költségvetésről, azonban ez a határidő meghiúsult a tagállamok közötti viták következtében. 2005. év első félévében született meg a luxemburgi soros elnökség utolsó tervezete, amelyben jelentős csökkenést javasolt a Bizottság tervezetéhez képest annak érdekében, hogy a tagállamok időben el tudják fogadni a 2007-2013-as költségvetés tervezetét. Amíg a Bizottság a GNI 1,14 százalékában kívánta maximalizálni a kiadások felső korlátját, addig a luxemburgi elnökség a közösségi GNI 1,06%-ára tett javaslatot. Ez a szint már közelebb volt a hat nettó befizető tagállam 2003. decemberi levelében javasolt GNI 1%-os felső határához. A luxemburgi elnökség nagymértékben kívánta csökkenteni a versenyképességre szánt összegeket. Míg a Bizottság a hét éves költségvetési periódusra összesen 132, 755 milliárd eurós keretet biztosított volna, az Európai Tanács 72 milliárd euróra csökkentette volna az 1a. fejezet kiadásait. Ez összesen 50 milliárd eurós eltérést mutatott a Bizottság javaslatához képest. Emellett a kohéziós politika kiadásait 38 milliárd euróval kívánták csökkenteni a hét éves periódust tekintve. A mezőgazdaságra szánt kiadásokat a 2002. októberi agrárpiaci megállapodás miatt viszont csak kis mértékben, 6 milliárd euróval kívánták - 35 -

csökkenteni a 2007-2013-as időszakban. A harmadik kiadási fejezetnél a Bizottság javaslatához képest 7 milliárd euróval akarták csökkenteni a szabadság, biztonság, jog érvényesülésére szánt összegeket. Az Európai Unió globális szerepére a Bizottság 95,590 milliárd eurós javaslatát 44 milliárd eurós javaslatra mérsékelte. Így kevesebb, mint felére csökkentek a 4. kiadási fejezetre szánt összegek. Ezt a javaslatot a tagállamok hajlandóak lettek volna elfogadni, és még a déli államok sem ellenezték Spanyolország kivételével.31 Az Európai Tanács 2005. június 15-16-i csúcstalálkozója azonban mégis kudarcba fulladt, nem sikerült a költségvetési tervezet elfogadása. Ennek oka az volt, hogy a költségvetési viták során túlságosan előtérbe került a tagállamok nettó pozíciója. Ennek következtében a viták már nem is a költségvetés előtt álló olyan fontos feladatok körül forogtak, mint a kibővült Unió költségvetési igényei, vagy az Európai Unió előtt álló kihívásokhoz való alkalmazkodás. Egyértelművé vált, hogy a 2000-2006-os pénzügyi perspektíva elfogadásánál érzékelt tendencia ismét folytatódni fog, amely szerint a költségvetés kerete szabja meg a közösségi politikákat, és nem a közösségi politikák finanszírozási igényei határozzák meg a költségvetés nagyságát.

Emellett a brit

visszatérítés csökkentéséről és az agrárpolitika reformjáról sem tudtak megegyezni a tagállamok. A luxemburgi elnökség idején tehát nem született kompromisszum a költségvetés elfogadását illetően. A luxemburgi elnökséget pedig a brit elnökség követte. A brit elnökség számára kiderült, hogy hiába van szükség az agrárpolitika reformjára, arról a 2013-ig érvényben lévő 2002. évi megállapodás és a 2003. évi agrárreform miatt nem dönthetnek. Igaz, hogy a nettó befizető tagállamok, mint ahogyan az Egyesült Királyság is, a kohéziós támogatások nagymértékű növelése ellen voltak, de a brit elnökségnek szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy a kibővült Európai Unió szegényebb régióinak szükségük van a felzárkóztatásra. A tagállamok közötti kompromisszum azonban égetően szükségessé vált annak érdekében, hogy az Európai Tanács időben megállapodást tudjon kötni az Európai Parlamenttel. Ahhoz, hogy 2007-ben érvénybe lépjen az új pénzügyi perspektíva, mindenképpen döntést kellett hoznia a tagállamoknak 2005. év végéig bezáróan. Tehát a brit elnökségnek mindenképpen törekednie kellett a kompromisszumra, amely viszont megnehezítette a reformok bevezetést. A brit elnökség a kiadások további megnyirbálásával kívánta a tagállamok közötti - 36 -

kompromisszumot elősegíteni. A kötelezettségvállalási előirányzatok felső szintjét már csak a GNI 1,03 százalékában javasolta maximalizálni. 31

Parlamenti

Szemle:

Az

Európai

Unió

vitája

a

2007-2013-as

költségvetésről

(2006)

www.corvinusembassy.com/ep/index.php (2008. 09.27. 21: 21)

Ez a vidékfejlesztésre szánt összegek, a kohéziós támogatások és a belső politikák kiadásait is jelentősen csökkentette volna. A brit javaslatot azonban már az új tagállamok, a déli kohéziós országok, és több nettó befizető is kritizálta. Így végül 2005. december 15-16-i Európai Tanács ülésén ennél magasabb arányban, a GNI 1,045 százalékában határozták meg a kötelezettségvállalási előirányzatok felső szintjét.32

4.5.3. A 2007-2013-as időszakra elfogadott pénzügyi perspektíva A 2007-2013-as pénzügyi perspektíváról végül 2005. december 16-án jutottak megállapodásra a tagállamok az Európai Tanács ülésén. Az intézményközi megállapodás az Európai Bizottság, az Európai Tanács és az Európai Parlament között pedig 2006 áprilisában született meg. Bár a brit elnökség elutasította a luxemburgi javaslatot, saját javaslatát csupán az Európai Tanács ülése előtt két héttel ismertette a tagállamokkal. Végül a soros brit elnökség harmadik tervezete került elfogadásra. Az elfogadott hétéves pénzügyi terv kötelezettségvállalásainak felső szintjét a GNI 1,045 százalékában maximalizálták. Ez a hét éves periódusban 2004-es áron számítva összesen 862,36 milliárd eurót jelentett az Unió számára.33 2006. április 4-én pedig a Tanács, a Parlament és a Bizottság úgy döntött, hogy a 2005. december 16-i kiadási főösszeghez képest 4 milliárd euróval többet használhat fel az Európai Unió a következő hétéves időszakban.34 Így a módosítást követően a kötelezettségvállalások szintje elérte a 864,316 milliárd eurót, azaz a bruttó nemzeti jövedelem 1,048 százalékát. Ez jelentős csökkenés volt a Bizottság javaslatához képest (16%-os), azonban meghaladta az Európai Tanács luxemburgi elnöksége idején született javaslat mértékét.

- 37 -

32

Európai Tanács: A 2007-2013-as időszakra vonatkozó pénzügyi terv - CADREFIN 268 Brüsszel (2005.

december 19.) www2.pm.gov.hu (2008.11.09 22:56) 33

Iván Gábor-Hetényi Géza: Az Európai Unió költségvetési prioritásainak változása a 2007-2013-as

pénzügyi keretekről létrejött megállapodás tükrében (2006) web.ceu.hu/cens/assets/files/Ivan_Hetenyi (2008.04.17. 13:20) 34

Interinstitutional Agreement between the European Parliament, the Council and the Commission on

budgetary discipline and sound financial management. Brussels, (11 April 2006) 8350/06 CADREFIN 91 www.register.consilium.eu (2008.11.09. 22:42)

Így az elfogadott hétéves pénzügyi terv tekinthető kompromisszumnak, melyet a tagállamok idő hiányában kénytelenek voltak elfogadni. Mivel az intézményeknek a költségvetési eljárás idején nem sikerült kellő mértékben a közösségi politikák finanszírozási igényét összeilleszteni a kibővült Unió kihívásaival, illetve a lisszaboni célkitűzések elérésének szükségességével, ezért a tagállamok a 2007-2013-as pénzügyi perspektíva 2008/2009-es felülvizsgálatáról döntöttek.

1. Táblázat: A 2007-2013 közötti pénzügyi terv (millió euróban, 2004-es árakon)

- 38 -

(Forrás: Borkó-Fodor-Oszlay (2007)) Ezzel nyitva hagyták a lehetőséget, hogy a későbbiekben változtassanak a kiadások mértékén, illetve elindítsák a saját források reformját. Bár a kiadások mértéke jelentősen csökkent a Bizottság javaslatához képest, a költségvetés szerkezete alapvetően változatlan maradt. Az 1. Táblázat szemlélteti, hogy a 2007-2013-as pénzügyi perspektíva kiadásait milyen arányban osztották el.35 A legnagyobb kiadásokat, azaz 382,139 milliárd eurót az intézményközi megállapodás eredményeképpen a fenntartható növekedésre szánták, amely a hétéves pénzügyi terv 44,24%-át jelentette. A Bizottság javaslatában nagyobb prioritást élvezett ez a fejezet. Mint ahogy azt a 2. Táblázat is bizonyítja, hogy 20%-kal - 39 -

kisebb keret áll rendelkezésre a fenntartható növekedés elősegítésére a 2007-2013-as időszakban, mint a Bizottság által tervezetett költségvetésben. A Fenntartható növekedés fejezeten belül a versenyképesség támogatására 19,39%-ot, míg a kohéziós politikára 80,61%-ot szántak. A versenyképességen belül a kutatás és technológiai fejlesztés rendkívül nagy szerepet kapott, és 2007-től 2013-ig 75%-os növekedést irányoztak elő ezen a területen.

De a versenyképesség területén volt

érzékelhető a második legnagyobb, (44,18%-os) csökkentés a Bizottság javaslatához képest. Az 1. fejezeten belül a legnagyobb összeget a kohéziós támogatásokra kívánták elkölteni, amely összesen 308,041 milliárd eurót jelentett. A kohézió alfejezet kiadásai a 2007-2013-as költségvetésre szánt összegek 35,64%-át teszik ki. Ez hatalmas kiadást jelentett, azonban 10,69%-kal elmaradt a Bizottság 344,910 milliárd eurós javaslatától. De ettől függetlenül ez az összeg jelentősen hozzájárult az új tagállamok felzárkóztatásához. E kiadási fejezet esetében alakultak ki a tagországok között a legnagyobb érdekellentétek. De a strukturális és a kohéziós kiadások is emelkedtek 2006-hoz képest. A strukturális alapok három célkitűzése közül a konvergencia célkitűzés aránya lett a legmagasabb: 81,9%. A regionális versenyképesség és foglalkoztatás elősegítésére a strukturális alapok 15,7%-a, míg a területi együttműködés célkitűzésre 2,4%-a jutott.36

35

Borkó Tamás-Fodor Krisztina-Oszlay András: Törésvonalak az Európai Unió költségvetési forrásainak

elosztásában,

a

2007‐2013

pénzügyi

keretmegállapodás

kapcsán

(1.

Táblázat

6.

oldal)

icegec.hu/hun/_docs/munkafuzetek/munkafuzet_20.pdf (2008.04.11. 19:37) 36

Iván Gábor: Bevezetés az Európai Unió költségvetésébe (2007)

A 2. fejezetre, a természeti erőforrásokra, a mezőgazdaságra a hét éves költségvetés 42,96%-a jutott, amely 371,344 milliárd eurót jelentett. Ebből a piachoz kötődő kiadások és közvetlen kifizetések a 293,105 milliárd eurót tesznek ki. A közös agrárpolitikára szánt kiadási összegek a 2007-2013-as periódusban még mindig nagyon magasak annak ellenére, hogy több ország is hangsúlyozza e fejezet radikális átalakítását,

reformját,

és

ezzel

párhuzamosan

a

mezőgazdaság

kiadásainak

csökkentését. Amíg a Bizottság a hétéves költségvetés 39,48%-át kívánta a természeti - 40 -

erőforrások megőrzésére és kezelésére fordítani, addig a 2007-2013 közötti időszakra elfogadott pénzügyi tervben 42,96%-os lett e terület finanszírozásának aránya. Ezen kívül nagy összegeket emészt fel a brit visszatérítés finanszírozása, amelynek csökkentése illetve megszüntetése viszont csak a mezőgazdaság reformjával érhető el. A 2002. évi agrárpiaci megállapodás azonban késlelteti e fejezet valódi reformját. Tehát ezen a területen az Európai Uniónak nem sikerült érdemi eredményt felmutatnia a 20072013-as pénzügyi tervről szóló viták során. De pozitívumnak minősíthető, hogy a vidékfejlesztés támogatására 69,25 milliárd eurós összeget szántak, melyből a tagállamok részesülhettek. Az uniós polgárság, szabadság, biztonság és jog érvényesülésének részaránya a hétéves pénzügyi terv egészéből 1,25%, azaz 10,77 milliárd euró. Ez az összeg is elmarad a Bizottság által javasolt kiadásoktól, amely a hét évre összesen 18,505 milliárd eurót jelentett volna. De mégis növekedést könyvelhet el az Unió ezen a területen 2006-hoz képest. Míg 2006-ban 1,381 milliárd eurót költöttek erre a fejezetre, a költségvetés Polgárság, szabadság, biztonság és jog érvényesülése című fejezetre szánt kiadásai 2013-ban elérik az 1,988 milliárd eurót. A 4. fejezetre, az Európai Unió globális szerepére végül a 2007-2013-as időszakban 49,463 milliárd eurót kívántak költeni a közös költségvetésből. Ez is jóval kevesebb, mint a Bizottság javaslatában szereplő összeg, amely 95,590 milliárdos keretet nyújtott volna. Végül a Bizottság javaslatához képest erre a fejezetre szánt kiadásokat nyirbálták meg a legnagyobb mértékben, azaz 48, 26%-kal. Az igazgatás volt az egyetlen fejezet, melynek kiadásait a Bizottság javaslatához képest nem csökkentették, hanem növelték, méghozzá 74%-kal. Tehát – mint ahogy azt a 2. táblázat is mutatja - megállapíthatjuk, hogy a Bizottság javaslatához képest jóval szerényebb pénzügyi tervet fogadtak el a tagállamok 2005. december 15-16-i csúcstalálkozójukon. Így a 2014-2020-as költségvetési viták idejére tolódott ki a költségvetés reformja.

2. Táblázat: A 2007-2013-as elfogadott pénzügyi terv összehasonlítása a Bizottság javaslatával Kötelezettségvállalási előirányzatok

Bizottsági javaslat

Elfogadott pénzügyi terv

Összesen 2007-2013 - 41 -

Különbség

Millió euró,

Millió euró,

(%)

2004-es árakon

1.Fenntartható növekedés

2004-es

(%)

árakon

477 665

46,59 382 139

44,21 -20%

132 755

12,95 74 098

8,57

344 910

33,65 308 041

35,64 -10,69%

404 655

39,48 371 344

42,96 -8,23%

301 074

29,37 293 105

33,91 -2,65%

18 505

1,81

10 770

1,25

-41,79%

4. Az EU mint globális szereplő 95 590

9,33

49 463

5,72

-48,26%

5. Igazgatás

28 620

2,79

49 800

5,76

+74,00%

-

-

800

0,09

-

1025 035

100

864 316

100

-15,68%

1a. Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért 1b. Kohézió a növekedésért és foglalkoztatásért 2. Természeti erőforrások megőrzése és kezelése Ebből: piachoz kapcsolódó kiadások és közvetlen kifizetések 3. Polgárság, szabadság, biztonság és jog érvényesülése

6.Kompenzáció új tagállamoknak KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSOK ÖSSZESEN

-44,18%

(Forrás: Számadatok: Horváth Zoltán - Kézikönyv az Európai Unióhoz (2007), illetve saját számítások)

4.5.4. 2008/2009 évi felülvizsgálati klauzula 37 Igaz, 2005 decemberében a tagállamok döntöttek a költségvetés 2008/2009 évi felülvizsgálatáról, melyről 2006. június 14-én intézményközi megállapodás38 született az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács között, de ez nem tette lehetővé, hogy 2013 előtt reform születhessen akár a mezőgazdaság, akár a kohéziós politika tekintetében. A felülvizsgálat nem vonatkozik a 2007-2013 közötti pénzügyi - 42 -

perspektívára, csak az azt követő időszakra. Ez a felülvizsgálat azt a célt szolgálja, hogy minél korábban elkezdjenek a tagállamok az Unió költségvetésének jövőjével, esetleges reformjával foglalkozni. Az Európai Tanács megbízta a Bizottságot, hogy 2008-2009 között felülvizsgálatot végezzen a 2007-2013-as költségvetésről hozott döntésekkel kapcsolatban, de a felülvizsgálat eredménye csak a következő pénzügyi perspektíva vitájánál kerülhet előtérbe. Az intézményközi megállapodás 3. nyilatkozata kijelentette, hogy a Bizottság teljes körű vizsgálatot fog végezni az uniós kiadásokkal és bevételekkel kapcsolatban, valamint az Egyesült Királyság visszatérítését is felülvizsgálja 2008-2009 között. Azonban a Bizottság 2008/2009. évi jelentésében nem tesz javaslatot a 2014-es pénzügyi perspektívára vonatkozóan. A célja sokkal inkább annak meghatározása, hogy az Unió hosszútávon hogyan tudja a leghatékonyabb eredményeket elérni. Emellett elfogulatlanul, a tagállamok vitáinak, ellentétes érdekeinek kiiktatásával megvizsgálja az Unió jövőbeli kiadási szerkezetét, irányát, valamint ezek finanszírozásához szükséges források legjobb módját. A 2008/2009. évi felülvizsgálat tulajdonképpen azért jött létre, mivel csak így voltak hajlandóak a tagállamok megegyezni a 2007-2013 közötti pénzügyi perspektíváról. Az utolsó pillanatig nem tudtak megegyezni a költségvetés nagyságáról, a különböző fejezetekre jutó összegekről, valamint a bevételi oldal forrásairól. A felülvizsgálat viszont biztosította a tagállamokat a felől, hogy a költségvetés átfogó elemzésen fog átesni, amely meg fogja határozni a költségvetés további jövőjének irányát. Emellett a felülvizsgálat elfogadásával a tagállamok elismerték, hogy a jelenlegi helyzet nem fenntartható, és mindenképpen változtatásokra van szükség mind a bevételi, mind a kiadási oldalon. Úgy gondolom, hogy az első pénzügyi perspektíva létrehozása után 20 37

Intézményközi megállapodás az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési

fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről – Nyilatkozatok (2006/C 139/01) www.eur-lex.europa.eu (2008.11.20.19:27) 38

Európai Bizottság: www.ec.europa.eu (2008. 11.20 17:12)

évvel eljött az ideje egy részletes, és átfogó áttekintésnek. A költségvetés szerkezete alapjában véve 1988-as reform óta nem sokat változott, viszont az Unió elé egyre nagyobb kihívások tornyosultak. Véleményem szerint ez a rendszer újabb reformok nélkül nem lesz képes hatékonyan működni. A bővítések, a globalizációs kihívások, a lisszaboni céloknak való megfelelés, valamint a belső piac erősítése további terheket jelentett az Unió számára, mely nehézségek leküzdéséhez mindenképpen szükség van a költségvetés bevételi és kiadási oldalának megreformálására. A költségvetés reformjára - 43 -

azért is szükség van, mivel az elmúlt 20 évben a költségvetés kiadási oldalának fő szerkezete változatlan maradt. Igaz, hogy fokozatosan csökkentették az elmúlt években a mezőgazdasági támogatások arányát a költségvetésben, de alapvető reform oldhatná csak meg a mezőgazdasági politika problémáit. Emellett többek között a kutatás és fejlesztés, a versenyképesség növelése, és a környezetvédelem is sokkal fontosabbá vált az utóbbi években. A változó környezethez, a bővítésekhez és az új kihívásokhoz pedig az Európai Unió költségvetésének is alkalmazkodnia kell. Az Bizottság átfogó elemzésének célja, hogy több időt biztosítson a lehetséges reformok átgondolásához. Erre azért is szükség van, mivel a 2007-2013-as pénzügyi perspektíva vitái rendkívül elhúzódtak, és csak az utolsó pillanatban sikerült konszenzusra jutniuk. A tagállamok kiéleződött érdekellentétei pedig megakadályozták egy átfogó reform létrejöttét. A Bizottság feladata, hogy értékelje a költségvetés jelenlegi működését, és meghatározza az Európai Unió hosszú távú prioritásait. A cél nem az, hogy rövidtávon orvosolja a problémákat, hanem hogy biztosítani tudja az Unió hosszú távú hatékony működését. Az Európai Bizottság elemzésében kitér a költségvetés kiadási és bevételi oldalának részletes vizsgálatára. Úgy gondolom, hogy a Bizottságnak mindenképpen nagy hangsúlyt kell fektetnie a mezőgazdasági politika jövőjére, mivel annak túlzott támogatása és hatékonyságának hiánya rendkívül nagy összegeket emészt fel az Unió költségvetéséből. Ehhez kapcsolódóan pedig át kell gondolnia a brit visszatérítés jelenlegi helyzetét, és esetleges felfüggesztését a mezőgazdasági reformmal párhuzamosan. Az Unió bevételi oldalán pedig azt kellene megvizsgálnia a Bizottságnak, hogy melyek azok a közép- illetve hosszútávon bevezethető források, melyek kellő mértékben tudják finanszírozni a költségvetési prioritásokat, és emellett igazságos befizetéseknek számítanak. Úgy gondolom, hogy a 2008/2009-es

felülvizsgálat

jó

kezdet

a

költségvetés

átfogó

reformjának

átgondolásához.

5. A 2014-2020-as pénzügyi perspektíva lehetséges alakulása 5.1. A

2011-es

magyar

célmaximumok - 44 -

elnökség

által

elérhető

Magyarország 2011 első felében, január 1. és június 30. között első alkalommal tölti be az Európai Unió soros elnöki tisztségét. Hazánk Spanyolországgal és Belgiummal közösen látja el az úgynevezett csoportos elnökséget. Spanyolország 2010. első felében, míg Belgium 2010. második felében lesz az Európai Unió Tanácsának elnöke, de a három tagállam szoros együttműködésére lesz szükség annak érdekében, hogy a 18 hónapon keresztül tartó csoportos elnökség sikeresen zárulhasson. Magyarország számára a soros elnökség nagy megtiszteltetés, de ezzel együtt nagy felelősséget és sok feladatot is jelent. Megtisztelés, hiszen e jelentős tisztég betöltését egy régi tagállam is nagyra értékeli, nekünk pedig, mint egy újonnan csatlakozott tagállam, talán még nagyobb érték, hiszen ezzel esélyünk nyílik rá, hogy megmutassuk, hogy mire is vagyunk képesek.39 Nagy felelősség abban a tekintetben, hogy minden elnökség, annak ellenére, hogy csak fél év áll rendelkezésére, kitűz egy célt, amit az elnökségi idő alatt el akar érni. A felelősség abban áll, hogy e megvalósítandó célt a lehető legjobban kell kiválasztani és minden erőnkkel, azon kell lenni, hogy ezeket el is tudjuk érni. Ám ne felejtsük, hogy sok feladatot is ró ránk az elnökség. Nem csak abból a szempontból, hogy intézményileg fel kell készülnünk az ezzel együtt járó feladatok ellátására, hanem, hogy azon sok feladat közül, ami most az Unió előtt tornyosul, kiválasszuk azt, ami talán a legfontosabb és egy precíz és megvalósítható tervet készítsünk egy ilyen jelentős területről és minden erőnkkel, azon kell lenni, hogy ezt megvalósítsuk. Tehát a soros elnökség hatalmas kihívást is jelent Magyarország számára. Feladat van bőven, ám a legmegfelelőbbet kiválasztani nem is olyan könnyű.

39

Míg Belgium 11, Spanyolország pedig 3 soros elnökséget látott már el, Magyarország számára ez lesz

az első alkalom.

Az intézményrendszer a reformszerződés elfogadása ellenére további fejlesztésre szorul, ott van még a Gazdasági és Monetáris Unió kiterjesztése legalább az új tagállamokra annak érdekében, hogy a piaci egységet még tovább fokozzuk. Mindemellett olyan fontos területekkel kell foglalkoznia az Európai Uniónak a jövőben, mint az energiapolitika, a versenyképesség növelése, környezetvédelem, a kohézió, a bevándorlás kérdése, és még sok más roppant fontos téma, amiben egy jelentősebb előrelépés kívánatos lenne. - 45 -

A 2014-2020 közötti pénzügyi perspektíva azonban központi kérdés lesz a magyar elnökség idején. Hiszen ez az egyik legjelentősebb kérdés, mivel a költségvetést is meg kellene reformálni annak érdekében, hogy megfelelő választ tudjunk adni a globalizációs kihívásokra és az Unió előtt álló feladatokra. Itt nem arra gondolok, hogy a magyar elnökségnek a kompromisszumkeresésben kellene elsősorban jeleskednie. Ugyan ez is nagyon fontos, de van még ennél jelentősebb is. Jelentősebb cél lehet egy költségvetési reform kidolgozása, ami rövid, tehát a 2013-2020 közötti időszakra, és középtávú kihívásokra próbál választ adni. Ez nem csak azért fontos, mert a költségvetés egésze nem éppen egy modern konstrukció, hanem azért is, mert ez által sok olyan szakpolitikában serkenthetnénk az előrelépést, ahol az igen kívánatos lenne. Meglátásom szerint ebben a témakörben a magyar elnökség nagy eredményeket tudna elérni. Arra azonban mindenképpen figyelnie kell a magyar elnökségnek, hogy nem helyezheti előtérbe nemzeti érdekekeit javaslatai összeállításában. Ez rendkívül fontos, mivel egy nemzeti érdekeket hangsúlyozó elnökség nem lehet hatékony. Egyrészt azért, mivel ez rossz viszonyt alakítana ki a többi tagállammal, másrészt pedig ez a viselkedés nem szolgálná az Európai Unió hosszú távú érdekeit. Ha a magyar elnökség öncélúan próbálná felhasználni a soros elnökség adta lehetőségeket, akkor semmiképpen sem lenne sikeres elnöksége. Éppen ezért a magyar elnökségnek semleges megközelítéssel kell javaslatait benyújtania a többi tagállam felé. Nagy jelentősége lesz ennek a fél éves periódusnak Magyarország megítélése szempontjából. Ha jól kidolgozott programot állítunk össze, az hatással lesz az Európai Unióban való szerepünkre. A dolgozatban felvázolok több olyan célmaximumot, amelyek mentén orientálódva a magyar

elnökség

aktívan

közreműködhet

a

2013-2020

közötti

költségvetés

összeállításában.

A 2014-2020 közötti költségvetéssel kapcsolatban a magyar elnökségnek három fontos területre kell koncentrálnia. Ezt a három differenciált területet, mint célmaximumok állítottam össze. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a célmaximumokban foglaltak nem csak rövidtávra, azaz a 2014-2020 közötti költségvetésre, hanem középtávra is megpróbálnak iránymutatást nyújtani annak érdekében, hogy a költségvetés távlatokban nézve is egy jól felépített koncepció jeleit mutassa, hiszen ez elengedhetetlen az Unió további fejlődéséhez. Másrészt, mint ahogy a nevében is benne - 46 -

van, ezek maximumok. Ugyan minden egyes célkitűzés teljesülése kívánatos lenne, de ehhez jókora politikai akarat is szükséges. Ennek hiányában azonban a célkitűzések összessége nem teljesíthető, de már egy-két lényeges pontról való megegyezés és ezek megvalósítása is nagy előrelépést jelentene. A

célmaximumok

tehát

a

következők:

költségvetés

elfogadását

célzó

kompromisszumok keresésének elkezdésébe, bevételi oldal forrásainak növelése, kiadási oldalon egy esetleges forrásátcsoportosítás, ill. a kiadási összegek megújítása. Ezen három címszó mentén orientálódva tud Magyarország és a magyar elnökség hatékonyan közreműködni a soron következő költségvetés elfogadásában.

5.2. Kompromisszumkeresés A magyar elnökség idején már javában fog folyni a költségvetés elfogadását célzó kompromisszumok keresése. Magyarországnak ebbe a folyamatba aktívan be kell kapcsolódnia, és vezető szerepet kell vállalnia. Mindenképpen ügyelni kell arra, hogy a politikai csatározás ne húzódjon el, és ez ne veszélyeztesse a költségvetés elfogadásának idejét. Továbbá azért szükséges az aktív részvétel, mert ha e dolgozat forgatókönyve megvalósul, akkor mélyreható változások elé néz a költségvetés, melyek érvényesítése hosszú előzetes egyeztetés nélkül elképzelhetetlen. Kicsit talán korainak tűnhet elkezdeni előkészíteni a 2014-2020 közötti költségvetést 2011-ben, de a mostani pénzügyi terv elfogadásának lefolyása mindenkit rádöbbentett arra, hogy idejében el kell kezdeni a munkát, hogy eredményeket tudjunk felmutatni és mindenki számára elfogadható kompromisszumot nyújtani annak érdekében, hogy a költségvetést menetrend szerint el lehessen fogadni. A 2007-2013-as időszakban pontosan azért nem jöhetett létre a költségvetés reformja, mivel a tagállamok saját érdekeinek érvényesítését előrébb helyezték, mint az Unió előtt álló kihívások megfelelő, hosszú távú kezeléséhez szükséges források biztosítását. A magyar elnökségnek arra kell törekednie, hogy a tagállamok nettó pozíciója helyett a közösségi politikák megfelelő támogatásán legyen a hangsúly a költségvetési viták idején. Várhatóan Magyarország soros elnöksége idején kezdődik meg a 2014-2020 közötti költségvetési keretterv vitája, mivel a Bizottság 2010 végén, vagy 2011 elején terjeszti elő javaslatát. A magyar elnökség kompromisszum keresésének azért van nagy jelentősége, mert a következő pénzügyi terv elfogadásához hosszú út vezet, viszont - 47 -

időben korlátozva van az Európai Unió. A tagállamok érdekei és álláspontjai túlságosan eltérőek, ezért a magyar elnökségnek törekednie kell arra, hogy a tagállamok között konszenzus

születhessen

a

következő

pénzügyi

perspektívával

kapcsolatban.

Kompromisszumra van szükség a közös agrárpolitika területén, a kohéziós támogatásokat illetően, a brit visszatérítéssel, saját források rendszerével kapcsolatban, valamint sok egyéb területen is. Emellett arra is törekednie kell a magyar elnökségnek, hogy a Bizottsággal és a Parlamenttel is konszenzus alakulhasson ki a költségvetés elfogadásának ideje alatt. A magyar elnökségnek olyan kompromisszumot kell találnia, amellyel a tagállamok is egyetértenek, és az Unió megfelelő működését is biztosítja.

5.3. Bevételi oldal forrásainak növelése A saját források rendszere a 2014-2020-as periódusban mindenképpen reformra szorul. A költségvetés bevételi oldala túl kevés figyelmet kapott a jelenlegi hétéves költségvetés elfogadása idején, így ez biztosan a magyar elnökség egyik kiemelt fontosságú témaköre lesz. A bevételi oldal forrásainak alakulását, ill. nagyságát az időbeliség, valamint az integrációs szint határozza meg. Ennek megfelelően vizsgálom ezt a témát rövid, közép, ill. hosszú távú időintervallumban, fordított kronológiában, az integrációs szint figyelembevételével annak érdekében, hogy e területen felmerülő minden kérdést tisztázni tudjak. Hosszú táv alatt a mostanihoz képest 2. vagy 3. költségvetési ciklust értem, ami 20-25 évet jelent, de számolni kell azzal is, hogy a hosszú távú periódus ennél is jobban kitolódhat. Hosszú távon várhatóan túllépjük a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) szintjét, és lassan kezdjük kiépíteni az integráció utolsó fokozatát, a politikai integrációt. Ezt azért fontos megemlíteni, mert meglátásom szerint csak a politikai integráció szintjén vagyunk képesek valódi új forrásokat beemelni a költségvetésbe. Sokan állítják, hogy az EU-nak új forrásokat kellene bevezetnie, mint például egy valódi uniós ÁFA- t, különböző közlekedéssel kapcsolatos adókat, egyes termékeket az üzemanyagot vagy az alkoholt- terhelő különadót, vagy esetleg a társasági- és a személyi jövedelemadó egy meghatározott százalékát, mely az Uniót illetné. Ezek az Uniós adók feltehetőleg gyógyírt jelentenének a költségvetés forrásproblémáira, de a - 48 -

GMU szintjén bevezetésük elképzelhetetlen. Ennek oka az, hogy a politikai integráció szintje alatt a tagállamok nem fognak hajlandóságot mutatni arra, hogy feladják fiskális politikájuk egy részét. Már nagy eredmény volt az is, hogy a monetáris politikájukról lemondtak annak érdekében, hogy a GMU létrejöhessen. Ezen adók túl korai bevezetése nem jelentene semmi jót az Unióra nézve, hiszen akkor ezek ráterhelődnének a tagállami adókra, azaz mint pluszadóként jelennének meg, így összességében nőnének az adóterhek, amik csökkentenék az Unió versenyképességét és visszafognák a fejlődést. Továbbá azt sem szabad elfelejteni, hogy egyelőre az egységes piac nem is olyan egységes, hiszen a bővítések folytán olyan tagállamok lettek a közösség részei, akik jóval alacsonyabb fejlettségi szinttel rendelkeznek, mint az eddigiek. Tehát, míg az egységes piac nem lesz tökéletesen egységes, a nettó haszonélvezők és nettó befizetők konfliktusát se tudjuk feloldani, hiszen a fejlettebbek ilyen források bevezetése esetén is többet fognak befizetni. Vitathatatlan, hogy a fent említett adók meg tudnák reformálni a közösség költségvetését, de a politikai integrációs szintje alatt ezek bevezetése szinte lehetetlen, így hát ezekre az adónemekre ténylegesen csak, mint hosszú távú megoldás tudok gondolni. De akkor mi a megoldás közép-, ill. rövidtávra? Mi az, ami a jelenlegi integrációs szinten megvalósítható, ami nem növeli a lakosság terheit, és nem csökkenti a versenyképességet, ami segíti a ténylegesen egységes piac kiépítését, a GMU további bővítését és stabilizálását, ami a következő integrációs szintre való továbblépés záloga, de egyben stabil és elegendő forrást biztosít az Unió költségvetésének? Ez szerintem a GNI- forrás. A WTO folyamatos nyomására az EU a belső piacot védő vámokat lassan, fokozatosan le fogja bontani, így a vámokból és mezőgazdasági lefölözésekből származó bevételek folyamatos csökkenésével kell számolni. A hozzáadottérték-adóból származó bevétel ugyan az Uniós költségvetés második legfontosabb alkotóeleme- 15% körül mozog ezen bevételek nagysága-, de ez sem tekinthető alternatívának a növelés szempontjából. Így hát nem marad más, mint a bruttó nemzeti jövedelemből származó forrás. Jelenleg a költségvetés majd 70%-a ebből tevődik össze, minden tagállam a bruttó nemzeti jövedelmének meghatározott százalékát, legfeljebb 1,24%-ot fizet be a költségvetésbe.

- 49 -

Közép és rövid távú megoldást a fent említett okok miatt csak a GNI- forrás növelése jelenthet. A GMU integrációs szintjén ennek lassú fokozatos emelésével

7,69

202 132 930 74

,32

39 063 161 290

+30%

0,32

168 163 161 29

0

129 100 000 00

0,32

125 560 161 29

86 497 000 000

2008

biztosítanám a kellő forrásokat egészen addig, míg feljebb nem lépünk és nem nyílik rá

esély, hogy más forrásokat is bevezethessünk. Középtávon a GNI- forrást 2,2%-ra, rövidtávon, azaz a 2014-2020 közötti költségvetési időszakban, 1,8%-ra növelném, és ez által biztosítanám a költségvetés számára a kellő forrásokat. A növelés mellett a fent említett, most érvényben lévő forrásokat továbbra is megtartanám. A költségvetéssel szemben megfogalmazott elvek a növelés után is teljesülnének. Ez a megoldás minden tagállamtól 0,56%-os többletbefizetést jelent a bruttó nemzeti jövedelemből, ami szerintem egy reális és elfogadható szint, és jelentős előrelépés érhető el vele. Egy ekkora növelés a 2008-as költségvetésben több mint 39 milliárd euró többletet biztosítana, így a végösszeg 129,1 milliárdról 168,1 milliárdra növekedne, amivel elérnénk, hogy a fontos területekre elegendő anyagi forrás jusson. A 3. táblázat mutatja, hogy az elmúlt 6 évben ennek a növelésnek köszönhetően mekkora többletforrásokkal rendelkezhettünk volna. A magyar elnökségnek tehát mindezek ismeretében arra kell törekednie - ha a költségvetés bevételeit növelni szeretné-, hogy a befizetett GNI- forrás százalékát 1,24ről 1,8-ra emelje. Ez egy reális, megvalósítható cél, amivel bőségesen tudnánk emelni a rendelkezésünkre álló forrásokat, így biztosítva egy nagy előrelépést a kiadási oldalon a 2014-2020 közötti költségvetési időszakra.

3. Táblázat: Az Unió költségvetésének alakulása az elmúlt hat évben a megnövelt GNI- forrás tükrében (euró) - 50 -

(Forrás: Eur-lex, illetve saját számítások)

5.4. Forrásátcsoportosítás a kiadási oldalon

2008-ban az Unió költségvetése 129,1 milliárd euróból gazdálkodik. Ez az összeg

folyamatosan növekedni fog, főleg akkor, ha sikerül a forrásokat a fent említettek

alapján növelni. A rendelkezésre álló összeg nem csekély, de figyelni kell arra, hogy

ezeket a forrásokat az Unió a lehető legoptimálisabban használja fel. Rendkívül fontos,

hogy az Európai Unió rendelkezésre álló forrásait olyan területek támogatásába

- 51 -

341,77

285,33

összesen

6 éves plusz

822,1

euróban

150,77

,67

34 575 791 089

33 099 420

22 844 591

Többlet

+33%

+33%

+27,4%

288,67

429,77

777,22

138 812 890

132 088 951

%- os többlet

végösszeg

623,38

117 099 949

854 185

80 668

2006

931,45

116 096 370

499 975

79 977

2007

8,38

36 431 095 43

+32%

420,38

147 209 371

6,45

36 118 870 95

+31%

192,45

151 230 893

98 989 531 279 104 237 099 199 110 778 275 982 115 112 022 236

106 142 056

955,12

végösszeg Módosított

83 297 464

359,67

111 136 471

106 390 993

310 463 73 486 902

2005

76 560 680 270

2004

73 291 573 191

50 624

Eredeti

GNI 1,8%

GNI 1,24%

2003

fektesse, melyek segítségével biztosítani tudja versenyképességét, és hatékony működését. Ebben a fejezetben tehát azt próbálom bemutatni, hogy hogyan nyernék a jelenlegi költségvetésből középtávon pluszforrást, ami átcsoportosítható lenne, valamint, hogy a rövidtávon bekövetkező forrásnövekedést mire és hogyan lehetne elkölteni a következő költségvetési ciklusban. Ennek szemléltetésére a 2008-as költségvetést veszem alapul, számolva a GNI- forrás 1,8%-os növelésével, és ezen keresztül próbálom bemutatni azt, hogy mire mennyit költenék. Így egy olyan sémát kívánok megalkotni, ami vonalvezető lehet a következő költségvetési ciklus kiadásainak felállításánál, amiben remélhetőleg Magyarország és a magyar elnökség is aktív szerepet vállal majd. Lényeges kérdés, hogy a GNI- forrás növelésével rendelkezésünkre álló pluszforrást mire és hogyan költenénk el. A fent említett kritériumok alapján a 4. táblázat tartalmazza az erre vonatkozó pontos adatokat. Ha 2008-ben növelném a GNI kulcsot 1,24-ről 1,8-ra, akkor több mint 39 milliárd euró plusz állna rendelkezésre. Ez nem kevés összeg, de mégis csak 0,56%-os GNI forrás növelés eredménye. Nézzük tehát, hogy ez pontosan mit jelent, illetve hogy én ezt a többletet milyen területek támogatására fordítanám.

4. Táblázat: Az Unió 2008-as költségvetésének kiadásai és ezek elosztása a GNI- forrás 0,56%-os emelése esetén (euró)

Kifizetési előirányzatok

FENNTARTHATÓ

Eredeti pénzügyi

Módosított

keret 2008

pénzügyi keret 2008

EUR

EUR

EUR

57 963 941 445

85 308 154 348,22

27 344 212 903,22

- 52 -

Különbözet

Különbözet %

+47%

NÖVEKEDÉS (mozgástér) Versenyképesség a növekedésért és

11 086 000 000

22 804 948 387

11 718 948 387

+105%

6 090 262 000

9 605 946 516

3 515 684 516,1

+57%

1 941 925 200

4 285 714 877

2 343 789 677,4

+120%

- Oktatás

997 278 000

4 512 962 516

3 515 684 516,1

+352%

- Szociálpolitika

173 720 000

408 098 967,7

234 378 967,74

+134%

500 000 000

1 437 515 870,96

937 515 870,96

+187%

411 845 800

997 793 219,35

585 947 419,35

+142%

46 877 941 445

62 503 205 961,12

15 625 264 516,12

+33%

37 037 101 181

48 756 049 568

11 718 948 387 ,09

+31%

- Kohéziós alap

8 155 051 978

11 280 104 881

3 125 052 903 ,22

+38%

- Strukturális alap

28 882 049 203

37 475 944 686

8 593 895 483, 86

+29%

8 592 457 050

12 499 773 179

3 906 316 129 ,03

+45%

55 041 123 496

58 947 439 625

3 906 316 129

+7%

foglalkoztatásért (mozgástér) - Kutatás és a műszaki fejlesztés elősegítése - A fenntartható uniós közlekedési és energia-hálózatok támogatása

- Európai alap a globalizációhoz való alkalmazkodás elősegítésére - Versenyképesség és innováció Kohézió a növekedésért és foglalkoztatásért (mozgástér) - Konvergencia célkitűzések

- Regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés TERMÉSZETI

- 53 -

ERŐFORRÁSOK MEGŐRZÉSE ÉS KEZELÉSE (mozgástér) - Mezőgazdasági kiadások és közvetlen

40 562 340 000

40 562 340 000

0

0%

0

3 125 052 903,2

3 125 052 903,2

100%

12 932 731 889

13 713 995 114,8

781 263 225,8

+6%

1 342 887 000

5 249 203 129

3 906 316 129

+290%

728 034 000

3 462 455 290,3

2 734 421 290,3

+375%

392 500 000

1 759 710 645

1 367 210 645

+348%

614 843 000

1 786 737 838,7

1 171 894 838,7

+190%

200 026 000

785 973 419

585 947 419

+292%

104 180 000

455 748 451,4

351 568 451,4

+337%

támogatások - Mezőgazdasági szaktanácsadási rendszer kiépítése - Vidékfejlesztés

UNIÓS POLGÁRSÁG, SZABADSÁG, BIZTONSÁG ÉS A JOG ÉRVÉNYESÜLÉS E (mozgástér) Szabadság, biztonság és jog érvényesülése (mozgástér) - Szolidaritás és a migrációs áramlások kezelése Uniós polgárság (mozgástér) - Az európai kultúra és sokszínűség támogatása - Média

- 54 -

- Tájékoztatás az európai szakpolitikákról és

94 130 000

328 508 967,6

234 378 967,6

+248%

7 311 218 000

11 217 534 129

3 906 316 129

+53%

1 440 233 000

1 830 864 312,9

390 631 612,9

+27%

1 564 619 000

3 908 408 677,4

2 343 789 677,4

+149%

2 253 190 000

2 643 821 312,9

390 631 612,9

+17%

285 250 000

1 066 513 225,8

781 263 225,8

+273%

7 283 860 235

7 283 860 235

0

0

129 100 000 000

168 163 161 290,32

39 063 161 290,32

+30%

jobb kapcsolat a polgárokkal AZ EURÓPAI UNIÓ MINT GLOBÁLIS PARTNER (mozgástér) - Előcsatlakozási eszközök - Európai szomszédsági és partnerségi eszköz - Fejlesztési együttműködési eszköz - Közös kül- és biztonságpolitika IGAZGATÁS (mozgástér)

ÖSSZESEN

(Forrás: Európai Bizottság – Az Európai Unió általános költségvetése a 2008-as pénzügyi évre, illetve saját számítások)

5.4.1. Fenntartható fejlődés A Fenntartható fejlődés című fejezet alá tartozó politikákra a pluszforrás 70%-át költeném. Azért fordítanám a legjelentősebb összeget e fejezet támogatására, hogy az Európai Unió a jelenlegi gazdasági helyzetben is képes legyen megfelelni a globális kihívásoknak. A versenyképességre szánt forrásokat 105%-al megemelném, mert úgy - 55 -

gondolom, hogy az egész közösség hosszú távú dinamikus fejlődésének ez a záloga. Ez a versenyképesség kiadásait tekintve 11,718 milliárd euró többletet jelentene. Ebből az összegből olyan területek fejlődését lehetne ösztönözni, mint a kutatás és a fejlesztés, az uniós közlekedési- és energiahálózatok, a szociálpolitika, a globalizációhoz való jobb alkalmazkodás, a versenyképesség és az innováció. Kutatás-fejlesztésre 2008-as kiadásokhoz képest 57%-kal többet költenék, így biztosítva azt, hogy e téren rövid időn belül behozzuk versenytársainkat. Az uniós közlekedési és energiahálózatra 120%-kal több, a szociálpolitikára 134%-kal több forrást biztosítanék, valamint az eddigi forrás 142%-át biztosítanám Versenyképesség és Innovációra. Ami még talán ennél is fontosabb, hogy a „Globalizáció kihívásaihoz való alkalmazkodásra” 187%-kal többet szánnék annak érdekében, hogy kivédhessük a globalizáció, ránk nézve káros hatásait. Az oktatásra azért költenék 352%-kal többet, mert a jól képzett szakemberekre a gazdaság minden területén szükség van és lesz is, és ez nagyban meghatározza az Unió jövőjét, hiszen a magas képzettséget igénylő ágazatokban rejlik az Európai Unió jövője. Arra kell törekednünk, hogy ezeken a területeken növeljük versenyképességünket, mert csak így érhető el jelentős fejlődés. A fenntartható fejlődés másik nagy alfejezetére, a kohézióra 33%-kal költenék többet. Így az Unió 15,625 milliárd euróval nagyobb összegből gazdálkodhatna. Ezen belül a Kohéziós Alapra plusz 38%-ot, a Strukturális Alapra plusz 29%-ot, a „Regionális Versenyképesség és Foglalkoztatásra” pedig plusz 45%-ot biztosítanék. Ezen forrásnöveléseknek az a céljuk, hogy növeljék a Közösség versenyképességét azáltal, hogy minden tekintetben egységesíti a belső piacot, továbbá ez stabilizáló hatást fejtene ki a GMU-ra, valamint megteremtené az integráció további elmélyítésének feltételeit is.

5.4.2. A Dán mezőgazdasági modell A Természeti erőforrásokban előirányzott 7%-os növekedést nem mezőgazdasági támogatásra, hanem - a Dán modell vívmányainak bevezetése esetén- a szaktanácsadói rendszer kiépítésére biztosítanám.

- 56 -

Európában a mezőgazdaság igen fontos szerepet tölt be, hiszen sok vidéki uniós polgár megélhetését biztosítja, a gazdaság egészét nézve is jelentős szerepe van, valamint a lefektetett minőségi garanciáknak köszönhetően az Unióban mindenki relatív olcsó és jó minőségű mezőgazdasági terményekhez juthat. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság különböző ágazatai hatékonyan, rentábilisan és biztonságosan tudjanak működni, 1962ben létrehozták a Közös Agrárpolitikát, a KAP-ot. Ez az előre lefektettet célokat, a termelők számára kielégítő életszínvonal biztosítását, a fogyasztók méltányos áron minőségi áruhoz való juttatását, valamint a vidék fejlesztését hivatott különböző pénzügyi eszközökkel teljesíteni. A KAP létrejötte után sokat változott a mezőgazdaság valamint annak környezete, ám a folyamatos reformok ellenére a KAP támogatások és prioritások struktúrája nem követte dinamikusan ezeket a változásokat. A kiadásoknál a mezőgazdasággal kapcsolatos kérdéseket mindig kiemelten kezelik. Az elmúlt években kirívóan sokat költött az Unió a mezőgazdaságra, igaz, az integráció ezen a területen a legmélyebb, ennek ellenére túlfinanszírozott. Az utóbbi években a KAP kiadásai lassan csökkentek ugyan, de ez nem jelent megoldást. A források fenntartásával a költségvetés kerül nehéz helyzetbe, azok csökkentésével pedig a mezőgazdaság. Úgy gondolom, hogy az uniós agrárpolitikának mélyreható reformra, és olyan új rendszerre van szüksége az agrárpolitika területén, ami megoldást kínál a mezőgazdaság jelenlegi problémájára. A reformot pedig a Dán modellként híressé vált szövetkezeteken alapuló mezőgazdasági rendszerből átvett elemekkel tudom elképzelni, méghozzá úgy, hogy a Dán mezőgazdasági modell vívmányait, a szaktanácsadási rendszert és a termelői, feldolgozói, értékesítési szövetkezeteket kiterjesztjük az egész Közösségre. Átmenetet a következő költségvetési ciklus jelentene, ahol még fenntartanám a közös agrárpolitikára szánt kiadásokat, de fokozatosan megkövetelném a szövetkezetek létrehozását, valamint a szaktanácsadási rendszer kiépítését, amire külön forrást biztosítanék, és egy idő után csak az részesülne támogatásban, aki ezeknek eleget tesz. Ez a rendszer azért jó, mert ez által integrálni tudjuk a mezőgazdaságot a piaci rendszerbe, versenyképessé tudjuk tenni, és így középtávon már csökkenthetjük az erre szánt forrásokat, hiszen nem lesz rá szüksége az ágazatnak. Ezáltal ugyan nem szabadul fel több forrás 2014-2020 között, de középtávon jelentős pluszt eredményez, 2008-as árakon számítva, középtávon akár 20 milliárd euró is lehet ez az összeg, amit utána át - 57 -

tudunk csoportosítani, másra tudunk költeni, de csak akkor, ha a KAP reformja 2014ben megkezdődik. A Dán modell egyik legnagyszerűbb vívmánya a szövetkezeti rendszer. Ezt a szövetkezeti rendszert az Európai Uniónak is ki kellene terjesztenie Európa szerte annak érdekében, hogy az uniós mezőgazdaság lépést tudjon tartani környezete változásaival, és képes legyen ezekre gyorsan és hatékonyan reagálni. Nem ágazati, hanem lokális szövetkezeteket hoznék létre, melyek demokratikusak és önkéntesek, valamint nem csak termelnek, hanem feldolgoznak, majd értékesítenek is. Ezen szövetkezetek létrejöttét támogatásokkal, ill. azok megvonásával kényszeríteném ki. Az a gazda, aki egy meghatározott türelmi időn belül nem lép be egy szövetkezetbe, fokozatosan, ám lényegesen kevesebb támogatásban részesülne. Így el lehetne érni, hogy olyan mezőgazdasági szövetkezetek jöjjenek létre központilag lefektetett kritériumok, szabályok alapján, melyek garantálják azok szabad és demokratikus jellegét. Ezek a szövetkezetek nem csak termelnének, hanem értékesítenének is, valamint ha minden adott, ezekhez feldolgozóüzemeket is nyithatnának, és az általuk megtermelt terményből előállított kész, félkész termékeket értékesíthetnének, ami végeredményben extraprofitot teremtene a gazdák számára. Ez sokkal gazdaságosabb lenne a termelő gazdák számára, hiszen a késztermék ára jóval meghaladja a feldolgozatlan áru értékét. A Dán mezőgazdasági modellben külön elemként szereplő szaktanácsadói rendszert én nem választanám külön, hanem a szövetkezetekhez kapcsolnám, azokkal együtt hoznám létre és azokon belül működtetném őket. Ez a megoldás egyrészt költséghatékonyabb lenne, másrészt így a szakember közvetlen kapcsolatot tudna tartani a gazdákkal, többen vennék igénybe szolgáltatásait, ami végeredményben ezen intézmény hatékonyságát növelné. A szaktanácsadói rendszer kiépítése azért szükséges, mivel a gazdák csak úgy tudnak gazdaságosan és hatékonyan termelni, ha felkészültek, és képzettek. A szaktanácsadási rendszer segítené a gazdákat könyvelési, pénzügyi, illetve hitelekkel kapcsolatos ügyeikben is. A kötelező képzést Uniós szinten is megvalósítanám. Nem egy 5 éves diplomára gondolok itt, hanem csak egy-két éves szakmai kiegészítő képzésre, amivel a mezőgazdaságban tevékenykedni kívánók egy általános tudást sajátíthatnak el, ami

- 58 -

elengedhetetlen munkájuk végzéséhez, de a részletkérdésekért a szaktanácsadás felel majd. Azonban a Dán mezőgazdasági modellnek vannak olyan elemei is, melyeket nem szabad átemelnie az Európai Uniónak. Minden olyan elemet elhagynék a megvalósítandó rendszerből, ami a Dán modellben az egygenerációs mezőgazdaság létrejöttével fenyeget. Az új generációnak, a fiataloknak örökölhetővé tenném a termőföldet, nem kényszeríteném őket arra, hogy piaci áron vegyék meg szüleiktől azt, hiszen már a jelen árak mellett is világos, hogy így senki nem fogja tudni a családi vállalkozást folytatni, még akkor sem, ha szeretné, mert nincs elég rendelkezésre álló szabad tőkéje. Eltörölném azt a korlátozást is, hogy csak a lakóhelyhez közel és csak meghatározott nagyságú földje legyen egy gazdának. Hisz az elfogadhatatlan és káros a versenyre nézve, hogy azt, aki jól gazdálkodik, lekorlátozzák, nem hagyják tovább növekedni. Az általam létrehozni kívánt rendszer tehát a mezőgazdaságban dolgozó egyének szoros, lokális szövetkezetére épül, mely nem csak termel és értékesít, hanem lehetőség szerint feldolgoz is. Ha a szövetkezetek szaktanácsadással is foglalkoznának, valamint ha a gazdáknak képzésen kellene részt venniük, akkor feltehetően nőne a termelékenység, a hatékonyság. Mindenki azt termelné, amire szüksége van a piacnak, amit a szövetkezet közösen, nagy mennyiségben tud értékesíteni. Ezáltal a gazdák életkörülményei is javulnának, mert nem lenne felesleg, nem lenne eladhatatlan termény, de hiány sem. Ha az egyes szövetkezetek egymással is összedolgoznak, felmérik egymás igényeit, terményeit, még hatékonyabb lehet mind a termelés, mind az értékesítés. A feldolgozás azért nagyon fontos, mert egyrészt extraprofitot jelent a gazdának, mivel a feldolgozó az ő szövetkezete tulajdonát képezi, az ő szövetkezete értékesít, és az így létrejövő profit is hozzá kerül, nem egy közvetítő személyhez vagy szervezethez. Továbbá, ha például a gazda az általa termelt takarmány egy részét nem adja el, hanem saját állatai számára eledelként hasznosítja, majd az állatokból húst, majd abból készterméket állít elő, és ezt értékesíti, ez az extraprofit mellett a munkahelyteremtést is elősegíti. A szövetkezet és a hozzá tartozó feldolgozóüzemeknek köszönhetően vidéken, falvakban, kisvárosokban is munkahelyeket lehetne teremteni,

- 59 -

ami ugyan távolról sem oldja meg a vidéki munkanélküliség problémáját, ám jelentősen csökkentheti a munkanélküliek számát. Ezen rendszer kiépítése az Unióra és a tagállamokra vár, vagyis a közös agrárpolitika kiadásait egyelőre nem lehet, nem szabad csökkenteni. Ebből kell finanszírozni azt, hogy egy 5 éves átmeneti periódusban a gazdák létre tudják hozni ezeket a szövetkezeteket. Aki belép a szövetkezetekbe, továbbra is kapná a támogatásokat, aki nem, annak a támogatása csökkenne. Egy újabb 5-8 éves periódus után, miután ezen szövetkezetek működésbe léptek, az üzemeltetés a gazdák feladatává válna, és mivel ezen szövetkezeti struktúra kiépülése és működése révén nem lesz szükség a mezőgazdaság ma ismert nagymértékű támogatásához, így az Uniós költségvetés közös agrárpolitikára fordított forrásait fokozatosan ám jelentősen csökkenteni lehet úgy, hogy a KAP létrejöttekor lefektetett kritériumok nem sérülnek. Megítélésem szerint a 2011-es magyar elnökségnek ezen a vonalon kellene továbbgondolnia a mezőgazdasági reformot. Ha ezt meg lehetne valósítani, mindenki nyerne vele, a termelő, a fogyasztó, a vidék és az uniós költségvetés. Ezzel a rendszerrel úgy lehetne a közös agrárpolitikát megújítani, hogy annak minden eddigi vívmányát megtartjuk és a mainál egy hatékonyabb, rugalmasabb rendszert hoznánk létre.

5.4.3. Uniós

polgárság,

szabadság,

biztonság

és

jog

érvényesülése, valamint az Unió globális szerepe A Szabadság, biztonság és jog érvényesülésére azért költenék 375%-kal többet, mert ezen belül nyílik lehetőség a migrációs áramlások kezelésére, ami véleményem szerint egy nagyon fontos kérdés, és sok tagállamot érintő probléma. Az Európai Unió határai kitolódtak, és ezeket az új, külső határokat ellenőrzés alá kellett vonni. A menekültügyi és a bevándorlási politika pedig csak abban az esetben kezelhető, ha az Unió megfelelően felkészült a bevándorlók áramlásaira. Nagyon lényeges, hogy a tagállamok összehangolt együttműködésre legyenek képesek ezen a területen. Bár igaz, hogy ezen a területen még nem született meg egy közös, valódi uniós bevándorlási és menekültügyi politika az Unión belül. Véleményem szerint ahhoz, hogy a szervezett bűnözéssel szemben az Unió kellő mértékben és kellő hatékonysággal fel tudjon lépni, valamint hogy a migrációs problémákat kezelni tudja, több anyagi forrásra lenne szüksége. - 60 -

Az uniós polgárságra szánt forrásokat annak érdekében emelném 190%-kal, hogy csökkentsem az Unió és az emberek közötti „távolságot” és fejlesszem a tájékoztatást. Ezt azért tartom fontosnak, mivel a tagállamokon belül nagyon sok olyan uniós polgár van, akik nem ismerik az Unió működését, felépítését, alapvető céljait, de még az előttük álló Unió adta lehetőségeket sem. Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy a tagállamok, az ott élő polgárok támogassák az Európai Uniót, mindenképpen ismerniük kell annak működését. Sokan csak a rájuk, vagyis az országukra nehezedő terheket látják, de nem ismerik pontosan az Unióban rejlő lehetőségeket, és nem tudják, hogy pontosan milyen területek támogatására kerülnek a bevételek. Úgy gondolom, hogy ezt a problémát az Unió népszerűsítésével, megfelelő tájékoztatással lehet elérni. Az Európa, mint globális partner című fejezet forrásait azért emelném 53%-kal, hogy a Közösség globális tevékenységét serkentsem, valamint a szomszédságpolitikára szánt 149%-os növekedéssel az Unió és szomszédjai közötti kapcsolatokat javítanám. Nagyon

fontosnak

tartom

az

Unió

nemzetközi

szerepvállalását,

amelynek

finanszírozására megnövekedett forrásokra van szüksége az Uniónak. Láthatjuk tehát azokat a jelentős területeket, amikre a forrásnövelés következtében többet kellene a közösségnek költeni annak érdekében, hogy az integrációt elmélyítse, fejlődését, főleg gazdasági fejlődését, és ez által az Unió jövőjét biztosítsa. Ezek tehát azok a területek, amikre egy esetleges forrásnövelés után véleményem szerint az Európai Uniónak többet kellene költenie. A megadott százalékos növeléssel pedig azt szerettem volna illusztrálni, hogy melyik területet mennyire tartom fontosnak a 2014-2020 közötti időszakban.

6. Konklúzió

- 61 -

Láthatjuk tehát, hogy a költségvetéssel kapcsolatban a magyar elnökségnek bőven lesz feladata. Prioritásként kell kezelni a rendelkezésre álló források növelését, valamint ezt követően e pluszforrások optimális elköltésére kell a hangsúlyt helyezni a 2014-2020 közötti költségvetésben. Vitán felüli, hogy a forrásokat növelni kell, és hogy van számtalan olyan terület, amelyekre a pluszforrásokat fordítani lehetne. Nem szabad elfeledkezni azonban arról, hogy az egyeztetéseket, már csak az előirányzott változások miatt is, időben el kell kezdeni. A magyar elnökség számíthat arra, hogy ha az uniós költségvetést kiemelt területként kezeli, akkor sikereket könyvelhet majd el. Egy sikeres elnökség pedig hazánk számára nagy jelentőségű lenne az Unióban való megítélés szempontjából. Úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak mindenképpen előtérbe kell helyeznie a reformokat, mivel eljött az ideje, hogy a tagállamok újragondolják a költségvetés szerkezetét. A jelenlegi helyzet nehezen tartható fenn, és nem felel meg kellő mértékben az Unió előtt álló kihívásoknak. A mezőgazdaság elmaradozó reformja miatt pedig túlságosan nagy arányban részesül a mezőgazdasági politika a rendelkezésre álló forrásokból. Úgy gondolom, hogy a tagállamoknak szembe kell nézniük a változásokkal, és erőteljesebb együttműködésre van szükség annak érdekében, hogy az Unió versenyképessége erősödhessen, és hozzáadott érték keletkezhessen az Európai Unión belül. Tisztában vagyok vele, hogy a tagállamok éles érdekellentétei miatt rendkívül nehéz feladat lesz a reformok bevezetése, és a tagállamok valószínűleg nem szeretnék majd befizetéseiket növelni sem. Valószínűleg amíg konszenzussal döntenek a tagállamok, addig nagyon nehéz lesz átfogó reformokról döntést hozni, de ha belátják, hogy ez közös érdeket szolgál, akkor képes lesz az Európai Unió az integráció további mélyítésére. Az Európai Uniónak költségvetésének olyan területekre kell koncentrálnia, amelyek segítik az új tagállamok integrálását, felzárkóztatását az uniós színvonalra. Véleményem szerint az Európai Uniónak arra kell törekednie, hogy a Gazdasági és Monetáris Uniót teljes mértékben ki tudja terjeszteni az összes uniós tagállamra. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az Agenda 2000-től kialakult szemléletmódon változtassanak a tagállamok. Az előző, és a jelenlegi pénzügyi perspektívát is sokkal inkább a tagállami érdekérvényesítő képességek határozták meg, mint a közösségi politikák. A nettó befizető tagállamok terheik mérséklésére törekedtek, a nettó haszonélvezők és az új tagállamok pedig minél nagyobb arányban szerettek volna részesülni a támogatásokból. Tehát a tagállamokat saját nettó pozíciójuk sokkal inkább - 62 -

foglalkoztatta, mint az, hogy a közösségi politikáknak, valamint a kihívásoknak kellene meghatározniuk a költségvetés nagyságát. Úgy gondolom, hogy ez az irány nem folytatható, mivel szükség van a tagállamok kompromisszumra való hajlandóságára. Elkerülhetetlennek tartom az Európai Unió hatékony működésének érdekében, hogy a tagállamok szakítsanak a nettó pozíció szemléletmóddal. Uniós, közös érdekeket kellene szem előtt tartaniuk a tagállamoknak ahelyett, hogy saját, nettó pozíciójuk javításán fáradoznának. Ezen természetesen nagyon nehezen lehet változtatni, politikai akaratra van szükség a tagállamok részéről. Emellett láthatjuk, hogy egy kis forrásnöveléssel mekkora eredményeket érhetnénk el a közösségi politikák tekintetében. Úgy vélem, hogy ennyi forrásnövelés nagy hatással lenne a különböző politikák fejlődésére. Azért döntöttem a GNI- alapú forrás növelése mellett, mivel ezt sokkal igazságosabb bevételi forrásnak tekintem, mint a hozzáadottérték-adó alapú forrásokat. Mivel a hagyományos saját források emelését nem tartom lehetségesnek, ezért döntöttem a GNIalapú forrás emelése mellett. Úgy gondolom, hogy a különböző uniós adók bevezetése még korai lenne az integráció jelenlegi fokán, és valószínűleg nagy ellenkezést váltana ki a tagállamok részéről egy új uniós adó bevezetése. De hosszútávon elképzelhetőnek tartom, hogy a költségvetés nagy része közösségi adókból kerül majd finanszírozásra. Úgy gondolom, hogy a költségvetés kiadási oldala is megérett a reformra. Azonban mindenképpen nagy hangsúlyt kell fektetni a tárgyalások időben való elkezdésére, mivel a 2007-2013-as pénzügyi perspektíva heves vitái megakadályozták a költségvetés reformját, azt csak továbbgörgették a 2014-2020 közötti periódusra. A tagállamok természetesen a saját érdekeiket kívánják képviselni, de ha időben elkezdik a megfelelő tárgyalásokat, nagyobb az esélye annak, hogy időben sikerül megegyezniük a következő pénzügyi perspektíváról. Véleményem szerint a közös agrárpolitika jelenlegi helyzete fenntarthatatlan, és alapvető változásokra van szüksége annak érdekében, hogy versenyképesebbé válhasson az agrárszektor. Tisztában vagyok azzal, hogy a mezőgazdasági politika reformja hatalmas vitákat váltana ki a költségvetési tárgyalások idején, de a tagállamoknak fel kell ismerniük a modernizálás szükségességét. Hatalmas összegeket áldoz az Európai Unió költségvetéséből erre a területre, de ez az összeg nem fog megtérülni, ha a rendszer nem működik elég hatékonyan. Az Európai Uniónak arra kell törekednie, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben is megállja helyét, és növelni tudja - 63 -

gazdasági pozícióját a világban. Olyan területek, mint a kutatás és fejlesztés, a versenyképesség, az oktatás, az energiapolitika, és a közlekedéspolitika, mind olyan prioritások, melyekre nagy hangsúlyt kell fektetnie az Uniónak. E területek fejlesztése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az Európai Unió tovább mélyítse az integrációt. De emellett az Uniónak meg kell felelnie a bővítés okozta kihívásoknak is, márpedig ekkora méretű bővítésre 2004 előtt nem volt példa. 10, majd 2007-től 12 tagország felzárkóztatását vállalta el az Unió, amely nem kis feladat. Úgy gondolom, hogy a felzárkóztatás 2013-ban nem ér véget, mivel e tagállamok egy főre jutó jövedelme jóval alul marad az uniós átlagjövedelemnél. Éppen ezért tartom fontosnak a kohéziós politika támogatásait, mely nem csak az új tagállamok érdeke. Úgy vélem, hogy a 2014-2020 közötti pénzügyi perspektívának nem szabadna a jelenlegi irányvonalat követnie. A reformra szükség van, és ezt a 2008/2009 közötti felülvizsgálat is igazolni fogja. Véleményem szerint fontos, hogy a tagállamok megértsék, hogy a közösségi érdekeket kell szem előtt tartaniuk, ha azt szeretnék, hogy az Európai Unió sikeresen működjön, versenyképes legyen, és biztosítani tudja tagállamai számára a hozzáadott értéket. Éppen ezért remélem, hogy a következő pénzügyi perspektívák idején a költségvetés kiadási és bevételi oldala is átgondolásra kerül, és sikerül az Európai Uniónak a közösségi politikák segítségével megfelelni az előtte álló kihívásoknak, emellett remélem, hogy dolgozatommal egy alternatívát kínálok a számtalan megoldások sorában.

- 64 -

Felhasznált Irodalom Könyvek: 1. Artner Annamária- Búzás Gábor: A közös költségvetés nagy nettó haszonélvező országainak álláspontja című fejezet - Szemlér Tamás (szerk.): EU-költségvetés 2007-2013: Érdekek és álláspontok-MTA Világgazdasági Kutatóintézet 2004 2. Bakács András-Novák Tamás- Túry Gábor: Csehország, Szlovákia és Szlovénia álláspontja, érdekei, javaslatai című fejezet: Szemlér Tamás (szerk.): EUköltségvetés

2007-2013:

Érdekek

és

álláspontok-MTA

Világgazdasági

Kutatóintézet 2004 3. Bakács András- Wisniewski Anna: Lengyelország álláspontja, érdekei, javaslatai című fejezet- Szemlér Tamás (szerk.): EU-költségvetés 2007-2013: Érdekek és álláspontok-MTA Világgazdasági Kutatóintézet 2004 4. Horváth Zoltán – Kézikönyv az Európai Unióról hvgorac Kiadó, Budapest, 2005 5. Horváth Zoltán- Kézikönyv az Európai Unióról (286.-300.oldal) hvgorac Kiadó, Budapest, 2007 6. Inotai András: Az Európai Unió költségvetése és Magyarország: Elvárások, érdekek, hazai teendők és befolyásolási lehetőségek című fejezet: Szemlér Tamás (szerk.): EU-költségvetés 2007-2013: Érdekek és álláspontok-MTA Világgazdasági Kutatóintézet 2004 7. Inotai András- Szemlér Tamás: A 2004-ben csatlakozó országok és az EU 20072013-as közös költségvetése című fejezet: Szemlér Tamás (szerk.): EUköltségvetés

2007-2013:

Érdekek

és

álláspontok-MTA

Világgazdasági

Kutatóintézet 2004 8. Iván Gábor: Bevezetés az Európai Unió költségvetésébe Osiris Kiadó, Budapest, 2007 65

9. Kende Tamás- Szűcs Tamás: Bevezetés az Európai Unió politikáiba című könyv -KJK KERSZÖV Kiadó, Budapest, 2005 10. Marján Attila – Az Európai Unió Gazdasága (519.-747.oldal) HVG Kiadó, Budapest, 2006 11. Somai Miklós: A speciális érdekekkel rendelkező nagy tagországok álláspontja, érdekei, javaslatai című fejezet - Szemlér Tamás (szerk.): EU-költségvetés 2007-2013: Érdekek és álláspontok-MTA Világgazdasági Kutatóintézet 2004 12. Szemlér Tamás: A közös költségvetés nagy nettó befizető országainak érdekei című fejezet-- Szemlér Tamás (szerk.): EU-költségvetés 2007-2013: Érdekek és álláspontok-MTA Világgazdasági Kutatóintézet 2004

Folyóiratok: 13. Iván Gábor: Az Európai Unió pénzügyi keretterve 2007-2013- Infúzió bekötve, Közgazdasági Szemle LIII. évfolyam 2006. május (434.o.) http://www.epa.oszk.hu/00000/00017/00126/pdf/03eu-ivan.pdf (2008. 12.06. 11:17)

Tanulmányok: 14. Ábel

Csaba:

Az

Európai

Unió

Tanácsa

elnökségének

feladatai

az

alapszerződések szerint (2007.09) Európai Tükör (80.-83.oldal) http://www.mfa.gov.hu/NR/rdonlyres/4377D46B-6578-4A6C-A5799AD1451E8892/0/et_2007_09.pdf (2008.04.12. 18:47) 15. Balázs Péter: Magyarország érdekei az Európai Unió közös költségvetésének reformfolyamatában (Közép-Európai Egyetem) www.mta.hu/fileadmin/2007/11/MeH-MTA%20IV_220-234.pdf (2008. 04.10. 20:35)

66

16. Borkó Tamás-Fodor Krisztina-Oszlay András: Törésvonalak az Európai Unió

költségvetési

forrásainak

keretmegállapodás

elosztásában,

kapcsán

(1.

a

2007‐2013

Táblázat

pénzügyi

6.

oldal)

icegec.hu/hun/_docs/munkafuzetek/munkafuzet_20.pdf (2008. 08.17. 14:16)

17. Dezséri Kálmán: Az EU pénzügyi perspektívájának egyes kritikus kérdései, megoldatlan problémái – a 2008–2009. évi felülvizsgálat Európai Tükör (2008.02.)

(35.-51.oldal)

http://www.mfa.gov.hu/NR/rdonlyres/E11794B5-

6995-49C1-A0FC-53EA7A107320/0/et_2008_02.pdf (2008.04.11.23:19) 18. Forgács Imre: Uniós források- közigazgatási kapacitások című tanulmányForgács Imre (szerk.): Európai Tükör Jubileumi évkönyv 1996-2006 19. Gottfried Péter: Hogyan tovább-a pénzügyi perspektíváról szóló megállapodás után című tanulmány- Forgács Imre (szerk.): Európai Tükör Jubileumi évkönyv 1996-2006 20. Hetényi Géza – Iván Gábor – Juhász Tamás: Magyarország hosszú távú érdekei az Európai Unió közös költségvetésének átalakítása során Budapest, 2007. http://web.ceu.hu/cens/assets/files/Ivan_Hetenyi2 (2008.03.16. 16:42) 21. Inotai András - Szemlér Tamás: Az EU-költségvetés átfogó reformja http://www.mta.hu/fileadmin/2007/11/MeH-MTA%20IV_201-219.pdf 22. Iván Gábor-Hetényi Géza: Az Európai Unió költségvetési prioritásainak változása a 2007-2013-as pénzügyi keretekről létrejött megállapodás tükrében Budapest, 2006 http://web.ceu.hu/cens/assets/files/Ivan_Hetenyi (2008.04.17. 13:20)

67

23. Iván Gábor: Az elnökségi felkészülés legfontosabb feladatai, az előttünk álló kihívások (2007.07-08.) (82.-90. oldal) Európai Tükör http://www.mfa.gov.hu/NR/rdonlyres/D9190BB0-7E99-46FD-BB83EB810A71F209/0/et_2007_0708.pdf (2008.04.12. 01:05) 24. Iván Gábor: Az Európai Unió költségvetése a közösségi politikák tükrében Ph. D. Értekezés, Budapest, 2005 http://phd.lib.uni-corvinus.hu/116/01/ivan_gabor.pdf (2007. 08.15. 18:55) 25. Iván Gábor: Stratégiai irányok a spanyol - belga - magyar EU-elnökség programjában és a trió együttműködésének más területein (2008. 11.) Európai Tükör

(84.-91.oldal)

http://www.mfa.gov.hu/NR/rdonlyres/55470247-0B78-

4A11-8038-517C3BBC6B62/0/et_2008_11.pdf (2008.11.14. 15:12) 26. Iván Gábor: Tagállami motivációk a 2007-2013-as pénzügyi perspektíva vitájában

Európai

Tükör

(2006.

május)

(9.-25.oldal)

http://www.kulugyminiszterium.hu/NR/rdonlyres/1885616D-5B88-4C0E-9298C97E332D9E5A/0/et_2006_05.pdf (2008.04.22 20:50) 27. Kulcsár Kálmán: Az Európai Unió átalakulásának problémái című tanulmányForgács Imre (szerk.): Európai Tükör Jubileumi évkönyv 1996-2006 28. Losoncz Miklós, Vértes András: Új ötletek vagy kontinuitás: Költségvetési perspektívák az EU-ban 2013 után www.mta.hu/fileadmin/2008/11/19-otletek.pdf (2008. 11.12. 23:56) 29. Sárdi Péter: A magyar Országgyűlés felkészülése a 2011 első félévében esedékes magyar EU-elnökségre (2008.10.) Európai Tükör (84.-88.oldal) http://www.mfa.gov.hu/NR/rdonlyres/2982B460-6F4B-4E43-841753D1AEABF50D/0/et_10.pdf (2008. 11.14. 15:12) 30. Somai Miklós: Az EU korábbi bővülései és a közös költségvetés változásai a bővülések

idején

2002. 68

december

http://www1.pm.gov.hu/web/home.nsf/(PortalArticles)/72D3A98488BB4EE9C 1256F5F00297CFB/$File/SOMAI.pdf?OpenElement (2008. 04.11. 20:22)

31. Dr. Szigeti Cecília:

Közös költségvetés finanszírozásának fenntartható

stratégiája www.kuttanar.hu/dokumentumok/afa_szigetic.doc (2008.09.16. 15:34) 32. Török Ádám: Iparfejlődési lehetőségek, versenyképesség és jövőkép (ipar- és versenypolitika az Európai Unióban 1995 után) című tanulmány- Forgács Imre (szerk.): Európai Tükör Jubileumi évkönyv 1996-2006 33. Varga Gyula: A magyar agrárgazdaság útja és jövője az Európai Unióban című tanulmány- Forgács Imre (szerk.): Európai Tükör Jubileumi évkönyv 1996-2006 34. Veress József: Fejlesztéspolitika a gyakorlatban című tanulmány- Forgács Imre (szerk.): Európai Tükör Jubileumi évkönyv 1996-2006

Előadások: 35. Dr. Fazakas Szabolcs: Az Európai Unió költségvetéséről szóló előadása (2008. február 11. Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kar) 36. Dr. Kengyel Ákos: Gondolatok az EU költségvetésének kívánatos struktúrájáról című előadása- A Lisszaboni szerződés az Európai Unió új korszakának megindulása című szakmai konferencián (2007. december 13., Gellért Hotel, Budapest)

Internetes források: 37. Agrárgazdasági

Kutató

Intézet:

Agrárgazdaság

az

Unióban

http://www.fvm.hu/doc/upload/200601/agrargazdasag_unioban.pdf (2008.05.03.16:29)

69

(2005)

38. Agrárgazdasági Kutató Intézet: Agrárgazdasági Statisztikai Zsebkönyv 2006 (2007) http://www.fvm.hu/doc/upload/200709/2006_agszsebkonyv.pdf (2008.04.27. 22:28)

39. Bruxinfo: Elkezdődött a vita a KAP jövőjéről http://www.bruxinfo.hu/index.php?lap=dokument/dokument&dok_id=24833 (2008.11.29.23:47) 40. Eur-lex: Az Európai Unió Hivatalos Lapja: A Tanács határozata a Közösségek saját forrásainak rendszeréről 88/376/EGK határozat 4. cikk (1988) http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:01:01:31988D0376:HU:PDF http://eur-lex.europa.eu/hu/treaties/index.htm#founding (2008.08.13. 16:09) 41. Eur-lex: Az Európai Unió Hivatalos Lapja: Az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre vonatkozó 4. számú költségvetés módosításának végleges elfogadása (2008) L208/151http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:208:0151:0170:HU:P DF (2008.10.17.23:51) 42. Eur-lex: Az Európai Unió Hivatalos Lapja: Euratom szerződés http://eur-lex.europa.eu/hu/treaties/dat/12006A/12006A.htm (2008.10.17. 23:49) 43. Eur-lex: Az Európai Unió Hivatalos Lapja: Intézményközi megállapodás az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről – Nyilatkozatok (2006/C 139/01) http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2006:139:0001:01:HU:HT ML(2008.11.20.19:27)

70

44. Eur-lex: Az Európai Unió Hivatalos Lapja: Saját Források (2005-2003) http://eur-lex.europa.eu/budget/data/P2005_VOL1/HU/nmc-titleNOM1051709454845-5/index.html (2007.09.04. 17:34)

45. Eur-lex: Az Európai Unió Hivatalos Lapja: Saját Források (2007-2005) http://eur-lex.europa.eu/budget/data/AP2007_VOL1/HU/nmc-title42960935838204/index.html (2007.09.04. 17:34) 46. Eur-lex: Az Európai Unió Hivatalos Lapja: Saját Források (2007-2009) http://eur-lex.europa.eu/budget/data/P2009_VOL1/HU/nmc-title42960935838204/index.html (2008.11.08. 21:17) 47. Európai Bizottság: 2006-os költségvetés számokban http://ec.europa.eu/budget/library/publications/budget_in_fig/dep_eu_budg_200 6_hu.pdf (2007.08.18. 19:46) 48. Európai Bizottság: 2007-es költségvetés számokban http://ec.europa.eu/budget/library/publications/budget_in_fig/dep_eu_budg_200 7_hu.pdf (2007.08.18. 19:45) 49. Európai Bizottság: A költségvetés reformja, változások Európában –Nyilvános konzultációs dokumentum a költségvetés 2008-2009. évi felülvizsgálata kapcsán SEC

(2007)

1188

final

http://ec.europa.eu/budget/reform/library/issue_paper/consultation_paper_hu.pdf (2008.02.03.18:12) 50. Európai Bizottság: Az Európai Unió általános költségvetése a 2005-ös pénzügyi évre http://ec.europa.eu/budget/library/publications/budget_in_fig/syntchif_2005_hu. pdf (2007. 08.22. 17:39)

71

51. Európai Bizottság: Az Európai Unió általános költségvetése a 2006-os pénzügyi évre http://ec.europa.eu/budget/library/publications/budget_in_fig/syntchif_2006_hu. pdf (2007. 08.22. 16:27)

52. Európai Bizottság: Az Európai Unió általános költségvetése a 2007-es pénzügyi évre http://ec.europa.eu/budget/library/publications/budget_in_fig/syntchif_2007_2_ hu.pdf (2007. 08.22. 16:29) 53. Európai Bizottság: Az Európai Unió általános költségvetése a 2008-as pénzügyi évre http://ec.europa.eu/budget/library/publications/budget_in_fig/syntchif_2008_hu. pdf (2008. 02.16. 19:35) 54. Európai Bizottság: Az Európai Unió finanszírozása- A Bizottság jelentése a saját források

rendszerének

működéséről

COM(2004)

505final

http://ec.europa.eu/budget/library/documents/revenue_expenditure/own_resourc es/fin_own_res_com_505_vol_%201_hu.pdf (2008. 09.02. 22:55) 55. Európai

Bizottság:

Az

Európai

Unió

költségvetése

dióhéjban

http://ec.europa.eu/budget/library/publications/budget_in_fig/dep_eu_budg_200 8_hu.pdf (2008. 02.03. 19:55) 56. Európai

Bizottság:

Az

EU

2008.

évi

költségvetése

http://ec.europa.eu/budget/library/publications/budget_in_fig/dep_eu_budg_200 8_hu.pdf (2008. 02.03. 20:27) 57. Európai Bizottság: Az EU közös agrárpolitikájának bemutatása (2007) http://ec.europa.eu/agriculture/publi/capexplained/cap_hu.pdf (2008.04.16. 18:47)

72

58. Európai Bizottság: Az Európai Unió 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi

terve

http://ec.europa.eu/budget/library/publications/financial_pub/investing_20072013_hu.pdf (2007.08.22. 19:17) 59. Európai Bizottság: Honnan jön a pénz? -A költségvetés reformja, változások Európában http://ec.europa.eu/budget/reform/budget_glance/where_from_hu.htm (2007.09.26 9:32) 60. Európai Bizottság: Költségvetési felülvizsgálat - A költségvetés reformja, változások Európában http://ec.europa.eu/budget/reform/issues/issues_hu.htm (2008.10.18. 00:07) 61. Európai Bizottság: Mire költik a pénzt és milyen célokat szolgál? – A költségvetés reformja, változások Európában http://ec.europa.eu/budget/reform/budget_glance/what_for_hu.htm (2007.08.17.18:26) 62. Europäische Kommission: Das Eigenmittelsystem: Ursprung und Reformen (Európai Bizottság: A saját források rendszerének eredete és reformja) http://ec.europa.eu/budget/budget_detail/orig_develop_de.htm (2008. 05.12. 23:09) 63. Európai Parlament: 2. Munkadokumentum: A saját források jelenlegi rendszere -

Problémák

és

hiányosságok

(2005)

www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=//EP//NONSGML+REPORT+A6-2007-0066+0+DOC+WORD+V0//HU (2008.08.13. 20:37) 64. Európai

Parlament:

Szakértői

meghallgatás

2005.

március

3-án

http://www.europarl.europa.eu/comparl/tempcom/finp/hearings/20050303/5578 93hu.pdf (2007.09.04.18:15) 73

65. Európai Tanács: A 2007-2013-as időszakra vonatkozó pénzügyi terv CADREFIN 268

Brüsszel

(2005.

december

19.)

http://www2.pm.gov.hu/web/home.nsf/(PortalArticles)/6811F2ABD3854146C1 2570F40038EE86/$File/Cadrefin+268+-+Final+agreement++HU.pdf?OpenElement (2008.11.09 22:56) 66. Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium: A Magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar

számokban,

2007

http://www.fvm.hu/doc/upload/200711/magyarmezszamokban2007b.pdf (2008.03.01. 16:28) 67. Interinstitutional Agreement between the European Parliament, the Council and the Commission on budgetary discipline and sound financial management (Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti intézményközi megállapodás a költségvetési fegyelemről és a megfelelő pénzügyi gazdálkodásról) Brussels, (11 April 2006) 8350/06 CADREFIN 91 http://register.consilium.eu.int/pdf/en/06/st08/st08350.en06.pdf (2008.11.09. 22:42) 68. Kapronczai István – Agrárinformatikai rendszerek és gyakorlati alkalmazásuk az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézetben (2004) http://odin.agr.unideb.hu/magisz/rendezveny/Eagrarium2004/nyari_egyetem/Bemutato/E5-Kapronczai_Istvan_ppt.pdf (2008.02.13.21:34) 69. Központi Főosztálya:

Statisztikai

Hivatal

Mezőgazdasági

Magyarország

és

mezőgazdasága,

Környezetstatisztikai 2005

(2006)

http://193.6.201.253/06200/06253/06253.pdf (2008.04.19. 20:28) 70. Lisszaboni Szerződés http://www.euractiv.hu/intezmenyek-jovo/linkdossziek/a-lisszaboni-szerzdes 74

(2008.04.05 22:55)

71. Nász Adrienn: Az Európai Unió vitája a 2007-2013-as költségvetésről Európai Parlamenti Szemle, 2006. október 17. www.corvinusembassy.com/ep/index.php?page=7&corvina=7&content=56&lev el=3 - 61k – (2008. 09.27. 21:21) 72. Szabó G. Gábor – Az európai mezőgazdasági szövetkezeti modell fejlődés Dánia és Hollandia példáján bemutatva http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf2626.pdf (2008.02.19. 01:21) 73. Szemlér

Tamás

–

Az

EU

költségvetése

2013-on

túl

http://www.mta.hu/fileadmin/2007/05/SZEMLER_20070427.ppt (2007. 09.05 17:56) 74. Szeremley

Béla

-

A

dán

http://www.valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk&cazon=560&lap=0 (2008. 02.16. 19:45) 75. Szeremley Béla- A Dán szövetkezeti modell http://www.talaljuk-ki.hu/index.php/article/articleview/858/1/3/ (2008.02.12. 23:51)

75

modell

76