SZAKDOLGOZAT Balogh Judit 2004

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

SZAKDOLGOZAT

Balogh Judit 2004 1


Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Gazdaságdiplomácia és Nemzetközi Menedzsment szak Alap, Nappali tagozat EU Üzleti Tanulmányok szakirány

SPANYOLORSZÁG ÉS MAGYARORSZÁG MEZŐGAZDASÁGI HELYZETE ÉS AGRÁRTÁMOGATÁSAI AZ EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSKOR

Készítette: Balogh Judit Budapest, 2004. december 6. 2


TARTALOMJEGYZÉK I. BEVEZETÉS ......................................................................................................................... 5 II. A KÉT ORSZÁG MEZŐGAZDASÁGA A CSATLAKOZÁSKOR ..................................... 7 II.1. SPANYOLORSZÁG MEZŐGAZDASÁGI HELYZETE AZ EGK-HOZ VALÓ CSATLAKOZÁSKOR ................................................................................................ 7 II.1.1. GAZDASÁGI FESZÜLTSÉGEK ......................................................................... 7 II.1.2. SPANYOLORSZÁG MEZŐGAZDASÁGA A CSATLAKOZÁSKOR.............. 7 II.1.3. A CSATLAKOZÁS HATÁSAI ............................................................................ 9 II.2. MAGYARORSZÁG CSATLAKOZÁSA ÉS A KELETI BŐVÍTÉS................... 10 II.2.1. MAGYARORSZÁG MEZŐGAZDASÁGA A CSATLAKOZÁSKOR............. 11 II.2.2. ÁGAZATI PROBLÉMÁK AZ EU KÜSZÖBÉN TÚL....................................... 13 III. AZ AGRÁRPIACI SZABÁLYOZÁS A KÖZÖS MEZŐGAZDASÁGI POLITIKÁBAN ................................................................................................................. 15 III.1. AZ ELSŐ HÁROM ÉVTIZED .............................................................................. 15 III.2. A KAP ELSŐ HÁROM ÉVTIZEDÉNEK HATÁSAI ......................................... 15 III.3. A KAP 1992-ES REFORMJA ................................................................................ 16 III.3.1. A KÖZVETLEN TÁMOGATÁS....................................................................... 18 III.4. A KAP 2003-AS REFORMJA ................................................................................ 19 III.5. A KAP DÖNTÉSHOZATALI RENDSZERE....................................................... 21 III.5.1. A KAP DÖNTÉSHOZATALI RENDSZERÉHEZ KAPCSOLÓDÓ SZERVEK SPANYOLORSZÁGBAN .................................................................................. 22 III.5.2. A KAP DÖNTÉSHOZATALI RENDSZERÉHEZ KAPCSOLÓDÓ HAZAI SZERVEK ........................................................................................................... 24 IV. AGRÁRPOLITIKÁK A CSATLAKOZÁS UTÁN ............................................................ 26 IV.1. A SPANYOL AGRÁRPOLITIKA ......................................................................... 26 IV.1.1. AZ ÁTMENETI IDŐSZAK............................................................................... 27 IV.1.2. A KLASSZIKUS ÁTMENET............................................................................ 27 IV.1.3. SPANYOLORSZÁG AGRÁRTÁMOGATÁSA AZ 1992. ÉVI SZINTEN ..... 28

3


IV.1.4. GYÜMÖLCSÖK- ÉS ZÖLDSÉGFÉLÉK ......................................................... 29 IV.1.5. ZSIRADÉKANYAGOK, NÖVÉNYI OLAJOK, OLAJNÖVÉNYEK ............. 31 IV.1.6. CUKOR ÉS IZOGLUKÓZ ................................................................................ 32 IV.1.7. GABONANÖVÉNYEK..................................................................................... 33 IV.1.8. BORÁSZAT ....................................................................................................... 35 IV.1.9. TEJ ÉS TEJTERMÉKEK................................................................................... 36 IV.1.10. SERTÉSHÚS.................................................................................................... 37 IV.1.11. SZARVASMARHA ......................................................................................... 38 IV.1.12. TOJÁS ÉS BAROMFI-ÁGAZAT.................................................................... 40 IV.2. A KAP ALKALMAZÁSA MAGYARORSZÁGON ............................................ 41 IV.2.1. A TISZTÁN NEMZETI KIEGÉSZÍTŐ TÁMOGATÁSOK ............................. 42 IV.2.2. A JELENLEG ÉRVÉNYBEN LÉVŐ TÁMOGATÁSI JOGCÍMEK ............... 43 IV.2.3. ÁLLATTENYÉSZTÉSI ÁGAZATOK.............................................................. 43 IV.2.4. A KÖZVETLEN KIFIZETÉSEK ÉS A NEMZETI KIEGÉSZÍTŐ TÁMOGATÁS HATÁSA AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSI ÁGAZATOKBAN .... 44 IV.2.5. NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÁGAZATOK ......................................................... 48 IV.2.6. A KÖZVETLEN KIFIZETÉSEK ÉS A NEMZETI KIEGÉSZÍTŐ TÁMOGATÁS HATÁS A NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÁGAZATOKBAN...... 49 IV.2.7. ELŐREHOZOTT NEMZETI KIEGÉSZÍTŐ TÁMOGATÁSOK..................... 53 V. VIDÉKFEJLESZTÉS ........................................................................................................ 55 V.1. VIDÉKFEJLESZTÉS SPANYOL PÉLDÁRA....................................................... 55 V.1.1. A TÁMOGATÁSI IDŐSZAKOK....................................................................... 56 V.2. VIDÉKFEJLESZTÉS MAGYARORSZÁGON..................................................... 59 V.2.1. NEMZETI VIDÉKFEJLESZTÉSI TERV (NVT) ............................................... 59 V.2.2. AZ AGRÁR ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI OPERATÍV PROGRAM (AVOP)...... 61 VI. ZÁRSZÓ ............................................................................................................................ 63 VI.1. A NÖVÉNY- ÉS ÁLLATÁGAZAT TENDENCIÁI SPANYOLORSZÁGBAN................................................................................. 67 VI.1.1. SERTÉSÁGAZAT TENDENCIÁI SPANYOLORSZÁGBAN...................... 68 VI.1.2. ZÖLDSÉG-GYÜMÖLCSSZEKTOR TENDENCIÁI..................................... 69

4


IRODALOMJEGYZÉK........................................................................................................... 72

5


I. BEVEZETÉS A „Spanyolország és Magyarország mezőgazdasági helyzete és agrártámogatásai az Európai

Unióhoz

való

csatlakozáskor”

című

szakdolgozatomban

először

néhány

mezőgazdasági mutatószám segítségével ismertetem a két ország integrációját megelőző mezőgazdasági helyzetét. Spanyolország vonatkozásában a bemutatás az 1980-as évek eleji helyzetet, míg Magyarország esetében a csatlakozás előtti évek mezőgazdasági állapotát tükrözi. Bár a két ország között méretét és lakosainak számát tekintve hatalmas különbség van, mégis egyes mezőgazdasági mutatószámuk és az integrációt kísérő körülményeik tekintetében a hasonlóság jelentős. A

folytatásban

részletesebben

bemutatom

Spanyolország

és

Magyarország

országspecifikus mezőgazdaságát és támogatási rendszereit közvetlenül csatlakozásuk után. Mivel az Unió agrárpolitikája a spanyol 1986-os integráció óta két nagyobb reformot is megélt, ezért lényeges néhány szót ejteni a Közösségi Agrárpolitika (KAP) 1992-es és 2003as reformjáról is. Mivel a spanyol mezőgazdaság támogatási rendszere az 1992-es KAP reformot megelőzően lényegesen különbözött a mai hazai agrártámogatási rendszertől- lévén még a csatlakozás utáni spanyol átmeneti időszak is tartott- a közösségi agrártámogatás mértékét a két országban legkorábban a spanyol 1992. évi adatok alapján célszerű összehasonlítani, amire a dolgozatom zárórészében kerül sor. Ugyanakkor pont a két ország mezőgazdasági mutatóinak periodusokban és százalékban mért változói terén megállapított megegyezések miatt nem láttam célszerűnek csupán a spanyol és a magyar adatok összehasonlítását, viszonyszámok felállítását. Mindenesetre az integrációk utáni, különböző támogatási rendszerek jellemzése lehetővé teszi azt, hogy a két ország kiindulási agrárpozícióját és az ahhoz kapcsolódó uniós tolerancia-szintet megvizsgáljuk, valamint azt, hogy átlássuk, hogy az Unió agrárpolitikai döntéseinek hatásai hogyan szolgálták a mezőgazdaság,

illetve

annak

egyes

ágazatainak

a

fejlődését,

különösképpen

Spanyolországban. A két ország vidékfejlesztését érintő támogatások bemutatásánál Spanyolország esetében nem törekedtem arra, hogy az elmúlt másfél évtized vidék- és területfejlesztési programjait részletesen megvizsgáljam, inkább arra szeretném a spanyol esettel felhívni a figyelmet, hogy az uniós agrártámogatásoknak csupán milyen csekély töredékét teszik ki a vidékfejlesztésre szánt pénzek és ezért mennyire lényeges a közösségi támogatások

6


kiegészítését szolgáló nemzeti hozzájárulás, valamint arra, hogy az eredmények optimalizálása érdekében a kooperáció mind nemzeti és regionális, mind közösségi szinten elengedhetetlen. A zárszóban az előzőekben bemutatott mezőgazdasági országjellemzések és agrártámogatási rendszerek alapján több szempontból is párhuzamot állítok fel a két ország integrációjának gazdasági- és a mezőgazdasági ágazataira kifejtett hatásai között. Arányszámok felállításával és egyéb statisztikai adatok segítségével összemérem a két ország támogatottsági szintjének mértékét, valamint két mezőgazdasági ágazat, a zöldséggyümölcsszektor és a sertéságazat spanyol fejlődési tendenciái alapján bemutatom, hogy milyen összefüggés van az uniós támogatás mértéke és az adott ágazatban elért eredmények között. A zárszóval röviden azt vizsgálom, hogy a spanyol mezőgazdaság mekkora utat tett meg máig az EK csatlakozás óta, valamint azt, hogy valójában ezt a közösségi támogatásnak köszönhette-e vagy sem.

7


II. A KÉT ORSZÁG MEZŐGAZDASÁGA A CSATLAKOZÁSKOR

II.1. SPANYOLORSZÁG MEZŐGAZDASÁGI HELYZETE AZ EGK-HOZ VALÓ CSATLAKOZÁSKOR

II.1.1. GAZDASÁGI FESZÜLTSÉGEK A spanyol csatlakozásról folyó tárgyalások vontatottan haladtak előre, hiszen Spanyolország csatlakozása a Közös Piachoz számtalan gazdasági feszültség további éleződéséhez vezetett. Ennek egyik oka az volt, hogy ez a dél-európai ország mind a gazdasági súlyát, mind mezőgazdasági termelési volumenét és fejlettségét tekintve megelőzte csatlakozó partnereit. Másik oka abban rejlett, hogy a Közösségen belül főként Francia- és Olaszországot érintette érzékenyen a csatlakozás, mivel ezek az országok szintén érdekeltek voltak a mediterrán termékek előállításában. Harmadrészt pedig a csatlakozás után a közösségi költségvetési kiadások növekedésével is számolnia kellet az EGK többi tagállamának, és a közös agrárpolitika anyagi vonzatának egyenlőtlen megoszlása- így a kiadások emelkedése- további ellentmondásokat eredményezett. Az 1986-os csatlakozások tovább erősítették a mezőgazdaság súlyát a 10 tagú közösségben. A dél-európai országok belépésével a Közös Piac területe 48-, a lakossága 21,8-, az aktív mezőgazdasági népesség száma pedig 70 %-kal gyarapodott, míg a mezőgazdasági termelők jövedelme csökkent.

II.1.2. SPANYOLORSZÁG MEZŐGAZDASÁGA A CSATLAKOZÁSKOR Spanyolország területe 50 478 ezer ha, lakosainak száma 1981-ben 37 535 ezer fő volt. Az ország észak-nyugati részére az Atlanti-óceáni éghajlat a jellemző, a csapadék mennyisége 1000-1500 mm közötti. Ezeken a területeken jelentős az állatállomány, sok a rét és a legelő. Az ország középső részein azonban meglehetősen kevés a csapadék, gyakori az aszály, így itt főként szőlőműveléssel és gabonatermeléssel foglalkoznak. A déli területeken igen kedvező az időjárás, magas az évi középhőmérséklet, ezért itt a mezőgazdasági termelés

8


nagy részét a zöldség- és gyümölcsfélék adják. A Kanári-szigetek éghajlata szubtropikus, itt még a banán is megterem. 1981-ben az aktív lakosság 16,5 %-a a mezőgazdaságban dolgozott, amely 1970-ben még az aktív lakosság 26 %-át foglalkoztatta. A földbirtokok megoszlása egyenlőtlen volt. Az ország északi részén sok törpe- és kisbirtok létezett, ami gyakran még a megélhetést sem biztosította. Azonban más országrészeken a nagybirtokok domináltak. Az ország összes gazdaságának 0,5 %-át képviselő 500 ha-nál nagyobb birtokok az összes terület 37,3 %-át foglalták el. A mezőgazdasági gépesítettség foka ekkor messze elmaradt a többi EGKtagországétól: 100 ha mezőgazdasági területre 2,6 traktor jutott. A termelési technika és az eredmények is különbözőek voltak: az északi törpebirtokokon volt tapasztalható a legnagyobb lemaradás. Ugyanakkor a spanyol mezőgazdaság helyzetére ekkor még általánosan jellemző az infrastruktúra hiánya. A csatlakozás küszöbén súlyos problémát jelentett Spanyolország számára a nagyfokú munkanélküliség. Sok mezőgazdasági dolgozó veszítette el munkáját az 1970-es években végbement gépesítés eredményeként, illetve a mezőgazdasági területekről történt elvándorlás oda vezetett, hogy számottevően megnőtt a mezőgazdasági dolgozók átlag életkora: 1978-ban a mezőgazdasági dolgozók 42 %-a 50-60 év közötti volt. Az 1980-as évek elején a mezőgazdasági dolgozók jövedelme alacsony volt, olyannyira, hogy az a többi gazdasági ágazatban dolgozókénak a felét sem érte el. A mezőgazdasági termelés legjelentősebb tételét a zöldség- és gyümölcsfélék alkotják, Spanyolország a világ legnagyobb narancs-, olívaolaj- és bortermelői közé tartozik, illetve számottevő még a gabonafélék termelése is. Összességében elmondható, hogy a növénytermelés súlya nagyobb, mint az állattenyésztésé, amely legelmaradottabb területét a szarvasmarhatartás jelenti. Az ország mezőgazdasági külkereskedelmének szerkezete jól tükrözte a termelés megoszlását, amelyet az alábbi táblázat is mutat.

9


Spanyolország külkereskedelmi forgalma áruszerkezet szerint, 1980 Megnevezés Import (ezer $) Export (ezer $) Teljes külkereskedelmi forgalom 34 265 030 20 877 727 Mezőgazdasági és élelmiszeripari 4 401 355 3 555 608 termékek Élelmiszerek 2 240 456 2 429 423 Ebből: Élő állatok 18 242 15 752 Hús és húskészítmény 122 043 46 803 Tejtermékek 131 207 44 976 Gabonafélék 944 070 80 973 Zöldség-gyümölcs 192 624 1 976 394 Cukor, méz 18 538 32 719 Kávé, tea, kakaó, fűszerek 704 986 122 358 Takarmányfélék 57 298 41 391 Egyéb termékek 51 448 77 057 Ital és dohány 397 087 490 170 Állati és növényi olajok 139 387 471 556 Forrás: FAO Production Yearbook 1981. vol. 35. Food and Agriculture Organization of the United Nations, Rome, 1982.

A mezőgazdaság külkereskedelmi mérlege deficites volt, ami elsősorban a takarmánygabona, a szója és az állati termékek importjából adódott. Ugyanakkor az EGK vonatkozásában Spanyolországnak jelentős mezőgazdasági külkereskedelmi többletet halmozott fel a zöldség-, gyümölcs- és borexport szempontjából. Ekkor a teljes agrárexport 60 %-a irányult az EGK-ba, míg az import csupán 10 %-a származott onnan. A spanyol mezőgazdasági termelésben 1977-es adatok szerint a növénytermelés részaránya 58 %, míg az állattenyésztésé 42 % volt. A zöldség- gyümölcstermesztés az összes mezőgazdasági termelés negyedét tette ki, a mediterrán jellegű növények termelése pedig a 34 %-át. A hústermelés 25 %-kal részesedett az összes mezőgazdasági termelésből. Az egy főre jutó fogyasztás nagyobb volt az EGK-átlagnál gabonából, borból, burgonyából, rizsből, gyümölcsből és olívaolajból, azonban kisebb volt cukorból, húsból és a tejtermékekből.1

II.1.3 A CSATLAKOZÁS HATÁSAI

1

Harsa Lajos, Mátyás László, Popp József: Az Európai Gazdasási Közösség agrárpolitikájának főbb jellemzői az 1970-es évek második felében és az 1980-as évek fordulóján, Agrárgazdasági Kutató Intézet, Budapest, 1983, pp. 77-82

10


Az 1980-as évek elején készített elemzésekből kiderül, hogy Spanyolország csatlakozása után a mezőgazdasági termelését illetően nagy változásokat jósoltak a szakértők, mivel a spanyol mezőgazdaság jelentős fejlődési tartalékokkal rendelkezett. A legfontosabb exportcikkek esetében a belső árak alatta maradtak a közöspiaci árszintnek, így a gazdaságosság javulása a termelés növekedésére ösztönzött. Az árak növekedése azonban a fogyasztás átmeneti csökkenését eredményezte, ami ugyanakkor tovább bővítette az exportkészleteket. Az olívaolaj-termelők a belépéstől számítva kétszeres árat realizálhattak, a termelés jövedelmezőbbé vált és újabb területeket vontak művelés alá. A bortermelés esetében a borárak jóval alatta maradtak a közösségi árszintnek, így az árak emelkedtek, ami ugyancsak ösztönzőleg hatott a termelésre, azonban a közösségi piacokon éleződött a konkurenciaharc. A túltermelés veszélye fenyegetett a zöldség- és gyümölcstermesztés területén. Ugyanakkor a konkurenciaharc erősödésével kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek a kontinentális növényeket termelők és az állattartók, illetve az utóbbi esetében az országon belüli differenciálódás tovább folytatódott. Spanyolország csatlakozása tehát nem ígérkezett zökkenőmentesnek, az átmeneti időszakot 7-10 évre becsülték.2

II.2. MAGYARORSZÁG CSATLAKOZÁSA ÉS A KELETI BŐVÍTÉS A 2004. évi keleti bővítés az Unió mezőgazdasági területét 50 %-kal, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számát pedig legalább kétszeresére növelte. A lakossága, vagyis a fogyasztók száma ugyan 30 %-kal bővült, azonban az új belépők vásárlóereje az EU15 állampolgárainak egyharmadát éri csak el. Magyarország és az Unió között zajló társulási tárgyalások 1991 novemberében lezárultak és 1991. december 16-án Magyarország aláírta a Társulási Megállapodást, majd 1994 áprilisában benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz. A 2002. december 13-án Koppenhágában megtartott Csatlakozási Konferencia keretén belül az Unió lezárta mind a tíz tagjelölt országgal a csatlakozási tárgyalásokat. Magyar részről a 31 tárgyalási fejezetet már a koppenhágai értekezlet előtt sikeresen lezárták, azonban a tárgyalások menetét lényegesen lassították a mezőgazdaságot érintő kérdések, mint az állat- és növényegészségügy, valamint a termőföld probléma-köre. Magyar részről a

2

Arató Katalin, Mátyás László: Spanyolország csatlakozása az EGK-hoz, Gazdálkodás, XXVII. évfolyam, 9. szám, Budapest, 1983, pp. 64-65

11


közvetlen kifizetésekkel kapcsolatos átmenet hosszának rövidítéséért küzdöttek, az EU pedig kifogásolta

a

KAP

rendszerhez

való

adaptálódáshoz

szükséges

magyarországi

intézményrendszer felkészültségét. Magyarország a Csatlakozási Szerződést 2003. április 16án írta alá Athénban és 2004. május 1-én az hatályba lépett.3 A következő években elválik, hogy a magyar mezőgazdaság ki tudja-e használni a 450 milliós piac kínálta lehetőségeket, be tudja-e hozni évtizedes technológiai hátrányát.

II.2.1. MAGYARORSZÁG MEZŐGAZDASÁGA A CSATLAKOZÁSKOR Magyarország területe 93 030 négyzetkilométer, lakosainak száma 2003-ban 10 101 ezer fő volt. Az aktív lakosság 5,5 %-a a mezőgazdaságban dolgozik (1996-ban ez az arány még 8,3 % volt). Magyarországon eredményesen megtermelhető a mérsékelt égövi kultúrnövények többsége és adottságai jónak bizonyultak a világban, a legszélesebb körben elterjedt haszonállatok tenyésztésében is. Az összes mezőgazdasági földterület 2003-ban Magyarországon 5 867 ezer ha volt, az egy lakosra jutó mezőgazdasági földterülettel hazánk Európa legjobb földellátottságú országai közé tartozik. Azonban a magyar mezőgazdaság tőkehiányát jól jellemzik, hogy 2000-ben az egyéni gazdálkodók esetében közel 10 gazdaságra jutott 1 traktor. 4 Mezőgazdasági terület művelési ágankénti megoszlása Magyarországon, 2003

Forrás: KSH, Magyarország mezőgazdasága 2003

3 4

http://www.gkm.hu/dokk/main/printable/tajekoztato_lezaras.html KSH adatok

12


Különösen magas a szántó aránya, az ország szántóföldi növénytermesztésében vezető helyen a gabonafélék- a búza, kukorica, rozs, árpa, zab- állnak. A búza tulajdonképpen a magyar mezőgazdaság hagyományos növénye, vetésterülete a kukoricáéval váltakozva első vagy második helyen áll, legfontosabb termelési körzetei a Tiszántúlon, valamint Magyarország déli megyéiben és a Kisalföldön alakultak ki. A rizs termőterülete visszaszorulóban van, leginkább a Tisza-völgy középső szakaszán termelik. Az egy lakosra jutó kukoricatermelésben Magyarország Európai szinten az élmezőnyben helyezkedik el. A hazai állattenyésztésnek, elsősorban a sertés és baromfi takarmányellátásának a kukorica az alapja. Az állatállomány állatfajok szerinti összetétele Magyarországon, 2003*

Forrás: KSH, Magyarország mezőgazdasága 2003 Megjegyzés *: Számosállat-egyenérték alapján

A mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdaságok megoszlása termelési típusok szerint, régiónként különböző. A növénytermesztő és állattenyésztő gazdaságok aránya kiegyenlítődik Dél- és Észak-Alföldön, illetve Közép-Magyarország területén, míg Közép-, Nyugat-, Dél- és Észak Dunántúl, valamint Észak-Magyarország vidékein szignifikánsan növénytermesztő gazdaságok működnek. 2003-ban a mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdaságok száma 773,4 ezer volt Magyarországon, amely alig több mint az 1991-ben működő gazdaságok fele. Magyarországon 2004. augusztusáig több mint 210 ezer gazda kérelmezett uniós támogatást. A Központi Statisztikai Hivatal gyorsjelentése szerint idén az első öt hónapban 903 millió euró értékű élelmiszergazdasági terméket exportáltak, ami az összes kivitel 5,4 %-át

13


jelentette, illetve 668 millió euró értékű agráreredetű terméket importáltunk, ami a behozatal 3,5 %-át tette ki.5 Külkereskedelmi forgalom, „Élelmiszerek, italok, dohány” folyó áron

Behozatal Kivitel Forrás: KSH

Milliárd HUF 171,2 231,9

2004. január-május Millió USD Millió EUR 795,3 1085,6

667,5 902,9

Előző év azonos időszaka = 100,0 HUF USD EUR adatokból számítva 131,0 136,8 124,6 105,4 110,8 100,1

A behozatal legjelentősebb tétele zöldség és gyümölcs volt, az előző években vezető helyen álló takarmánynövények a második helyre szorultak. A behozatali mennyiséget tekintve a harmadik helyet a gabonafélék foglalták el, amelyek nettó exportja mindössze 33 millió euró értékű volt. A kivitel több mint egynegyedét a hús és húskészítmények tették ki, a második helyen a zöldség és gyümölcs állt. E két termékcsoport adta az idei export majdnem felét. A külkereskedelmi forgalom áruszerkezet szerint, millió forint,2003 BEHOZATAL ÁRUCSOPORT Élelmiszerek, italok, dohány 327 144,8 Élő állat 4 774,7 Hús és húskészítmény 16 998,6 Tejtermék és tojás 18 738,8 Hal, rák, puhatestű állat 8 294,3 Gabona és gabonakészítmény 27 759,6 Zöldség és gyümölcs 70 196,0 Cukor, cukorkészítmény és méz 9 342,9 Kávé, tea, kakaó, fűszer 41 122,4 Állati takarmány (gabona nélkül) 67 536,2 Egyéb, táplálkozásra alkalmas termék és 35 238,8 készítmény Ital 18 085,0 Dohány és dohányáru 9 057,6 Forrás: KSH Külkereskedelem. 2003. december

KIVITEL 630 256,5 28 487,9 160 271,7 30 545,3 1 899,8 110 812,0 140 108,9 25 547,9 25 311,4 59 880,1 15 673,7 28 456,1 3 261,6

II.2.2. ÁGAZATI PROBLÉMÁK AZ EU KÜSZÖBÉN TÚL A magyar mezőgazdaság az EU-hajrában oxigénhiánnyal küszködött. Magyarországon kevés olyan sertéstelepet találni, amely megfelelne minden EU-s követelménynek. Bár 5

Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország mezőgazdasága 2003, Budapest, 2004

14


pályázni lehet a felújításra, azonban a jelenlegi piaci körülmények között a sertéstartók a szükséges önrész előteremtését is csak állami segítséggel tartják megvalósíthatónak. A helyzet azért is drámainak tűnik számukra, mivel 2003-ban bár a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) 19 milliárd forint támogatást folyósított a sertéstenyésztőknek az eredetileg tervezett 11 milliárd helyett, azonban ezzel sem sikerült egyensúlyban tartani az adott piacot. A baromfifeldolgozók tavaly a 2002-es évnél 2 milliárd forinttal több, 8,7 milliárd forint veszteséget könyvelhettek el, negyven vágóhídból 12 volt ráfizetéses. Az EUhoz való csatlakozás után kevesebb lesz az exporttámogatás összege, mivel jelenleg az EUban nem a mi releváns exportcikkeinkre jár export-visszatérítés. Így jelenleg csak bizonyos sertés- és baromfitermékekre jár támogatás.6 A szarvasmarha-állománnyal rendelkezők azt viszont a csatlakozási tárgyalásokon résztvevő magyar tárgyalódelegáció hibájának tartják, hogy a tárgyalások során nem vették figyelembe, hogy a magyarországi húsállomány 70 %-a nem felel meg az EU szabályainak, tehát nem is támogatható (azonban a magyarországi húshasznosítási céllal tartott szarvasmarhák részesülhetnek közvetlen támogatásban7). A tejtermelőkre tavaly az FVM kényszerítette rá a termeléscsökkenést, ebben az évben pedig a piac. A tejtermékek belföldi fogyasztása 2004-ben 3 %-kal csökkent, jórészt a külföldi import miatt, amely „áron alul” kerül a boltok polcaira. A csőd is elér majd több tejüzemet, azokat, amelyek nem bírják a piacaik zsugorodását, ami a felesleg lenullázódása, illetve az élesebb piaci verseny miatt következik be. A feldolgozók száma az EU higiéniai előírásai miatt is csökkenni fognak. 8

6

Kartali János: A főbb agrártermékek piacra jutásának feltételei az EU-csatlakozás küszöbén, II. kötet,, Állati termékek, Agrárgazdasági Tanulmányok, 2004. 2. szám, AKII, Budapest, 2004, pp. 76. 7 Popp József véleményezése alapján 8 Kelemen Zoltán: A magyar mezőgazdaság EU-hajrája, HVG, Budapest, 2004.01.10.

15


III. AZ AGRÁRPIACI SZABÁLYOZÁS A KÖZÖS MEZŐGAZDASÁGI POLITIKÁBAN

III.1. AZ ELSŐ HÁROM ÉVTIZED Az 1962-től működő Közös Mezőgazdasági Politika elsősorban ártámogatásokon keresztül valósult meg, melyet a céljai elérése érdekében a közösségi árak világpiaci áraktól való függetlenítésével szilárdítottak meg. A KAP keretében a különböző termékekre egységes nagykereskedelmi árakat, úgynevezett határárakat vagy küszöbárakat határoztak meg, amelyek esetenként kétszer, háromszor is magasabbak voltak a világpiaci áraknál. Ezért az importőrnek, a közösségi termelők védelme érdekében, a közösségi kasszába be kellett fizetnie az importár és a küszöbár közötti különbséget, amelyet lefölözésnek neveztek. A termékek jelentős részénél a Közösség felvásárlási intervenciós kötelezettséget is vállalt. Ez azt jelentette, hogy amennyiben az adott termék ára egy bizonyos intervenciós ár alá esett, akkor a Közösség ezen az áron automatikusan felvásárolta a termelők feleslegeit. Mivel a világpiaci árak általában alacsonyabbak voltak a belső termelői áraknál, így a Közösség erősen szubvencionálta az exporttevékenységet.

III.2. A KAP ELSŐ HÁROM ÉVTIZEDÉNEK HATÁSAI A Közösség mezőgazdasági termelékenysége és a termelés volumene folyamatosan nőtt, a mezőgazdasági kereskedelmi egyenlege azonban továbbra is negatív maradt. A gazdálkodók jövedelme a hetvenes évek végéig nagyjából ugyanolyan ütemben emelkedett, mint más foglalkoztatási csoportok jövedelme, azonban később inkább elmaradt azoktól, mindemellett a hatvanas évek eleje óta erőteljesen csökkent mind a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, mind a mezőgazdaság GDP-ben elfoglalt aránya. Az intervenciós árak biztosítása inkább a nagyobb termelőknek és a gazdagabb országoknak, míg a támogatott termékek köre egyértelműen a hat alapító tagállamnak kedvezett. Nemzetközi szinten pedig a KAP jelentős mértékben hozzájárult a mezőgazdasági világpiac torzításához, így a

16


Közösségnek a nemzetközi piacokon egyre több konfliktussal kellett szembenéznie. El kellett ismerni azt is, hogy a KAP egyre inkább veszteségfinanszírozó tevékenységet folytatott.

17


III.3. A KAP 1992-ES REFORMJA A KAP reformját szolgáló MacSharry-tervet a Tanács 1992 májusában fogadta el. A közösségi árakat egy hároméves periódus során jelentős mértékben csökkentették annak érdekében, hogy azok közelítsenek a világpiaci árakhoz. Az árak mérséklésével párhuzamosan bevezették az úgynevezett jövedelemkompenzációs rendszert, amely fő előnye az ártámogatással szemben az, hogy nem ösztönöz a termelés növelésére. A kompenzációs kifizetéseket a gabona szektor esetében ahhoz kötötték, hogy a gazdálkodók fölterületeik egy részét pihentessék, azaz ugaroltassák. A kötelező területpihentetés nem vonatkozik azokra a gabonaféléket, olajos magvakat, és fehérje- és rostnövényeket (GOFR-növények) előállító kistermelőkre, akik a régió referenciahozamai alapján legfeljebb 92 tonna gabona termesztéséhez szükséges területre (magyar viszonylatban ez 19,45 hektár földterületet jelent) igényelnek támogatást, mert az egyszerűsített szabályozás értelmében területpihentetés nélkül is jogosultak közvetlen jövedelemtámogatásra. Az árutermelő gazdaságok viszont az általános szabályozás

szerint

GOFR-növények

termelése

esetében

akkor

kapnak

közvetlen

jövedelemtámogatást, ha részt vesznek a kötelező területpihentetési programban (a pihentetett területre is jár közvetlen jövedelemtámogatás). Továbbá a KAP támogatja azokat a gazdákat, akik a termelés során figyelembe veszik a környezetvédelmi szempontokat, illetve azon tagállamokat,

amelyek

lehetővé

teszik

a

mezőgazdasági

foglalkoztatottjainak

a

korengedményes nyugdíjazást.9 A közösségi agrárpiaci intézkedések típusai: import védelem, exporttámogatás, a termelési kapacitás szabályozása (kvóta, termőterület, állatlétszám), intervenció, export-árkiegészítés, illetve a közvetlen támogatás. A Közösség minden, piaci szempontból fontos mezőgazdasági terméke a KAP hatálya alá esik. A szabályozott ágazatok és termékkörök a következők: -

szántóföldi növények (gabonafélék, olajos magvak, fehérje tartalmú növények, rostnövények),

-

cukor,

-

mezőgazdasági alkohol előállítás,

-

komló,

-

zöldség-gyümölcs (friss-, feldolgozott-, citrusfélék),

9

Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Ötödik kiadás, Magyar Országgyűlés, Budapest, 2002, pp. 266-273.

18


-

szőlészet-borászat,

-

marha, juh, kecske,

-

tej és tejtermék,

-

sertéshús,

-

baromfi,

-

méztermelés,

-

selyemhernyó tenyésztés,

-

szárított takarmány,

-

élelmiszerszabályozás és a feldolgozott termékek kereskedelmének szabályozása.

Csak azokon a részterületeken van helye a nemzeti szabályozásnak, amelyeket közösségi jogforrás előír, megenged, illetve nem szabályoz. A KAP finanszírozása az 1962-ben létrehozott Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapból (EMOGA) történik a jogi keretet az 1258/1999 Tanácsi Rendelet teremtette meg, a költségvetés végrehajtásáért a Bizottság, a végrehajtás ellenőrzéséért az Európai Számvevőszék a felelős. A 2000-2006-ig terjedő költségvetési periódus kiadásainak részleteit mutatja az alábbi táblázat.10 Fontos megjegyezni, hogy a 2000-2006-os költségvetési periódus már érinti a KAP 2003-as reformját is.

10

FVM Tagállam Működési Főosztály, Irányító Hatósági Főosztály: Európai Uniós Agrár Abc, Agroinform Kiadó, Budapest, 2004, pp. 6.

19


Az Agenda 2000 pénzügyi kerete (1999-es árakon 2000-2006 között) Millió EUR 2000 40 920 36 620

2001 42 800 38 480

2002 43 900 39 570

2003 43 770 39 430

2004 42 760 38 410

2005 41 930 37 570

2006 41 660 37 290

4 300

4 320

4 330

4 340

4 350

4 360

4 370

32 045

31 455

30 865

30 285

29 595

29 595

29 170

29 430 2 615 5 900 4 550 4 560 900 3 120 520 1 040 1 560

28 840 2 615 5 950 4 560 4 600 900 3 120 520 1 040 1 560

28 250 27 670 27 080 2 615 2 615 2 515 6 000 6 050 6 100 4 570 4 580 4 590 4 700 4 800 4 900 650 400 400 3 120 3 120 3 120 520 520 520 1 040 1 040 1 040 1 560 1 560 1 560 6 450 9 030 11 610 1 600 2 030 2 450 3 750 5 830 7 920 730 760 790 370 410 450 91 995 93 385 100 102 103 255 035 075 Forrás. Európai Tanács- Berlini csúcs záródokumentum (1996. március 26.). Megjegyzés: még hat új tagállammal számolva.

27 080 2 515 6 150 4 600 5 000 400 3 120 520 1 040 1 560 14 200 2 930 10 000 820 450 104 995

26 660 2 510 6 200 4 610 5 100 400 3 120 520 1 040 1 560 16 780 3 400 12 080 850 450 107 040

1.Mezőgazdaság KAP kiadások (vidékfejlesztés nélkül) Vidékfejlesztés és kapcsolódó intézkedések 2.Strukturális műveletek Strukturális alapok Kohéziós alap 3.Belső politikák 4.Külső tevékenység 5.Adminisztratív kiadás 6.Tartalékok 7.Előcsatlakozási segély SAPARD ISPA PHARE 8.Bővítés Mezőgazdaság Strukturális műveletek Belső politikák Adminisztratív kiadás Összes kiadás

III.3.1. A KÖZVETLEN TÁMOGATÁS Az EU a KAP 1992. évi reformja és az Agenda 2000 keretén belül a bázisterület és a referenciahozam meghatározásával a korábbi magas ártámogatás helyett a közvetlen jövedelemtámogatásra helyezte a hangsúlyt. A közvetlen jövedelemtámogatásban részesíthető területet az EU a bázisterület meghatározásával korlátozta. A mértéket adott tagországra vagy annak régióira állapították meg az 1989-1991 közötti időszak GOFR-növények előállítására használt, és/vagy tagországi területpihentetési programban szerepelt terület átlaga alapján. A bázisterületen belül a közvetlen jövedelemtámogatásra jogosult egyes növények maximális vetésterületét az olajos magvakon kívül nem szabályozták. Ha a termelők túllépik a közvetlen jövedelemtámogatásra jogosult bázisterületet, akkor a túllépéssel arányosan csökkentik a támogatást. A támogatások kiszámításához minden tagállamban (egyes tagállamokban külön termelési régiónként) regionális átlaghozamot, azaz referenciahozamot számítottak ki az

20


1986/87-1991/92 közötti időszak termelési eredményei alapján, de figyelmen kívül hagyták a legjobb és legrosszabb termésátlagot mutató két évet. A referenciahozamokat használják a támogatások összegének kiszámításához.11

III.4. A KAP 2003-AS REFORMJA A 2003. szeptember 29-én végrehajtási szinten elfogadott KAP reformok legfontosabb intézkedései az 1992-es reformokkal szemben az volt, hogy minél inkább függetleníteni tudják a közvetlen támogatásokat a termeléstől. Az általános uniós túltermelés miatt döntöttek az egységes gazdaságtámogatási rendszer mellett (Single Payment Scheme: SPS). A közvetlen támogatási rendszer átalakításának egyes elemei, mint a piaci beavatkozások már 2004-ben, más elemei pedig, mint az egységes gazdaságtámogatás vagy a degresszió és moduláció csak 2005-2007-ben, folyamatosan kerül bevezetésre. Az elfogadott reform előtérbe helyezi a mezőgazdaság versenyképességének növelését, a termelés ösztönzése helyett a termelők támogatását, illetve a termelési funkció és a vidékfejlesztési célok közötti harmónia erősítését. Az egységes gazdaságtámogatás összegének kalkulációja során a referencia-időszakban kifizetett alábbi támogatásokat veszik figyelembe: -

GOFR-növények területalapú támogatása,

-

durumbúza kiegészítő támogatásai,

-

rizs területalapú támogatása,

-

hüvelyes növények területalapú támogatása,

-

keményítőburgonya támogatásának 40 %-a,

-

szárított takarmányok új, termelői támogatása,

-

vetőmagtermelés támogatása,

-

szarvasmarha prémiumok,

-

juh- és kecske-prémiumok,

-

tejprémiumok,

-

dohányprémium,

-

komlótermelés támogatása,

11

Popp József, Potori Norbert, Udovecz Gábor: Agrárgazdasági Tanulmányok 2004. 5. szám, A Közös Agrárpolitika alkalmazása Magyarországon, AKII, Budapest, 2004, pp. 9.

21


-

gyapottermelés támogatása,

-

olívatermelés támogatása.

Azonban fontos megemlíteni, hogy a szándéktól függetlenül a támogatásokat nem sikerült teljes mértékben elszakítani a termeléstől. Egyes kompromisszumok eredményeként számos választható és kötelezően termeléshez kötött támogatási jogcím maradt érvényben. Az egységes gazdaságtámogatás mellett tehát a termeléshez kötött termékspecifikus támogatások alkalmazására is sor kerül az alábbiak szerint: -

durumbúza minőségi támogatása,

-

rizs termék-specifikus támogatása,

-

fehérjenövények területalapú kiegészítő támogatása,

-

rostnövények feldolgozói támogatásai,

-

keményítőburgonya támogatásának 60 %-a,

-

szárított takarmányok feldolgozói támogatása,

-

héjas gyümölcsök területalapú támogatása,

-

energianövények támogatása,

-

gyapot területalapú támogatása.

A reform értelmében a közvetlen támogatásokra nemzeti felső határértéket fognak meghatározni, amelynek 1-3 %-a a nemzeti tartalékalapba kerül, hogy abból támogassák a kezdő, fiatal gazdákat, illetve rendkívüli esetekben vésztartalék funkcióként szolgálhat. A területpihentetés továbbra is kötelező lesz, valamint a jövedelmek igazságosabb elosztása és a vidékfejlesztési törekvések erősítése végett bevezetik a degressziót és a modulációt. Ennek értelmében az 5 ezer eurónál több támogatást élvező gazdaságoktól közvetlen támogatásaiknak 2005-ben 3 %-át, 2006-ban 4, valamint 2007-2013 között 5 %-át elvonják. A modulációból történő megtakarítás legalább 80 %-a visszakerül az érintett tagországba és 20 %-a pedig a közösségi vidékfejlesztési pénzeket növeli. Azonban a támogatások átcsoportosítása a két pillér között nem jelent nagy változásokat a támogatási arányban, mivel a modulációból származó megtakarítások 2013-ban sem jelentenek majd többet, mint legfeljebb 1,2 milliárd euró pótlólagos finanszírozást. A vidékfejlesztés keretén belül

22


várhatóan nagyobb figyelmet fordítanak majd a környezetvédelmi előírásoknak való megfelelésnek.12

III.5. A KAP DÖNTÉSHOZATALI RENDSZERE Az Európai Unió döntéshozatali és működési mechanizmusáért alapvetően három szerv felelős: a Tanács, a Bizottság és a Parlament. A Miniszterek Tanácsa az EU gyakorlatában a legmagasabb jogalkotó szerv, tagjai a tagállamok miniszterei és összetétele témakörök szerint változik. A mezőgazdasági kérdéseket az agrárminiszterekből álló Mezőgazdasági és Halászati Tanács tárgyalja, többnyire havonta ülésezik. Üléseinek napirendjén szereplő javaslatok, dokumentumok előkészítésében alapvetően két bizottság játszik szerepet, az Állandó Képviselők Bizottsága (COREPER I) és a Mezőgazdasági Különbizottság (SCA). A COREPER I minden héten ülésezik, elsősorban a horizontális ügyekkel, az állat-, növényegészségüggyel, élelmiszerbiztonsággal és pénzügyi kérdésekkel foglalkozik, míg az SCA, amely rendszerint hétfőnként ülésezik, inkább a klasszikus termelési, piacszabályozási agrárpolitikai kérdéseket tárgyalja. A COREPER II csoport a mezőgazdasági vonatkozású kérdésekben nem játszik szerepet. A Mezőgazdasági és Halászati Miniszterek Tanácsában a mindenkori agrárminiszter látja el a képviseletet, távollétében az államtitkár, illetve a nagykövet helyettesíti őt. A Mezőgazdasági Különbizottságban az integrációs ügyekért felelős vezető látja el a képviseletet, akadályoztatása esetén a brüsszeli Állandó Képviselet mezőgazdasági csoportjának vezetője helyettesíti. Az Európai Bizottság az EU operatív munkájáért felelős, a KAP területén jogalkotó hatáskörrel rendelkezik. A mezőgazdasággal és az élelmiszeriparral foglalkozó két bizottság a Mezőgazdasági Főigazgatóság és az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság, munkájuk előterjesztéséért

a

tagállamok

képviselőiből

álló

szakbizottságok

a

felelősek.

A

szakbizottságok ülésezhetnek, hetente, kéthetente, illetve havonta. Az Európai Parlament alapvetően csupán szűk körben társ jogalkotó, a KAP területén is a fogyasztóvédelem és az állategészségügy kivételével csupán véleményező szerepe van. A tagállamok illetékes minisztériumai felelősek az EP képviselőkkel való kapcsolattartásért, hogy őket megfelelően 12

Popp József, Potori Norbert, Udovecz Gábor: Agrárgazdasági Tanulmányok 2004. 5. szám, A Közös Agrárpolitika alkalmazása Magyarországon, AKII, Budapest, 2004, pp. 11-18.

23


felkészítse a tárcát érintő témakörökből, és hogy szükség esetén a minisztériumi képviseletet biztosítsák az EP-ben.13

13


24


III.5.1. A KAP DÖNTÉSHOZATALI RENDSZERÉHEZ KAPCSOLÓDÓ SZERVEK SPANYOLORSZÁGBAN Az állami adminisztráció és bürokrácia Spanyolországban decentralizált, így négy szintből áll, nemzeti, regionális, tartományi és helyi szintekből, amelyeken belül minden szint saját felelősségi és kötelezettségi körrel rendelkezik. A nemzeti szintet a madridi központi adminisztratív rendszer és a provinciális fővárosok hivatalai képviselik. A nemzeti kormányzat 1978 óta átruházza és felosztja a hatalmát, illetve felelősségét és gazdaságihumánerőforrásait a 17 regionális kormány között. Mindemellett minden tartomány rendelkezik saját kormányzattal, helyi szinten pedig mintegy 8 000 helyi hatóság működik az országban.14 Spanyolországban 19 Kifizető Ügynökség (KÜ) működik, a Központi FEGA Kifizető Ügynökség (Fondo Español de Garantía Agraria, azaz Agrárgarancia Alap) nemzeti szinten kezeli az EMOGA Garancia Szekcióból származó támogatásokat. A halászati és egyéb tengeri termékek intervenciójával szintén központi szinten a FROM (Fondo de Regulación y Organización del Mercado de Productos de la Pesca y Cultivos Marinos, vagyis a Halászati és Tengeri Termékek Piacszabályozási és Szervezési Központja) ügynökség foglalkozik. Továbbá a 17 tartomány mindegyikében található egy úgynevezett Agencia de las CCAA (Comunidades Autónomas, Autonóm Tartomány) nevű kifizető ügynökség. A FEGA egy pénzügyi autonómiával rendelkező, független állami ügynökség, amelyen belül 7 aligazgatóság működik: az Agrártermékek-, az Állati Eredetű Termékek-, a Tej Kvóta Menedzsment-és a Gazdasági, Pénzügyi Aligazgatóság, valamint külön aligazgatóságot hoztak létre a külkereskedelem kezelésére, a koordinációs feladatok ellátására és a belső ellenőrzés végzésére. Spanyolországban az igazoló szerv a FEGA és a FROM esetében a Mezőgazdasági, Halászati és Élelmezésügyi Minisztérium Intervenciós Kirendeltsége, az illetékes hatóság pedig értelemszerűen a Mezőgazdasági, Halászati és Élelmezésügyi Minisztérium. A tartományi ügynökségeknél az igazoló szerv feladatát a tartományi közigazgatási hivatalok látják el, míg az illetékes hatóságét különböző tartományi tanácsok.15 A spanyol régiók pénzügyeit az 1980-as „Autonóm régiók finanszírozásáról szóló törvény” (LOFCA) szabályozza. A törvény kimondja, hogy a különböző régiók legfőbb 14

Csurgó Bernadett: Vezetés és helyi hatalom az európai vidékfejlesztésben 2., Spanyolország, Agrár Európa VII. évfolyam 10. szám, Budapest, 2003, pp. 39. 15 http://www.aik.hu/DOMO-5TQDFH_files/spanyolorszag_nyomt.pdf

25


finanszírozója a központi kormány, az állam bevételeiből az adott régió népessége, földrajzi nagysága, illetve az egy főre jutó jövedelme és adóbevételei szerint részesedhet. A regionális kormányok csak bizonyos tevékenységek után, illetve meghatározott területeken jogosultak adószedésre, valamint saját jövedelmi források behajtására. Azonban a régiók alapvetően, elenyésző saját bevételeik mellet, a központ transzfereiből tartják el magukat. Az infrastruktúra terén a legkevésbé fejlett régiókat a Területközi kompenzációs Alapból (ICA) segítik és ugyancsak fontos szerepet játszanak az ERFA alapból a központi kormányon keresztül juttatott összegek is.16 Ami az agrár és vidékfejlesztést illeti, minden regionális kormány a szükségleteinek és lehetőségeinek megfelelő rendszert és módszert alkalmazhat, figyelmen kívül hagyva az általános modellt. A nemzeti szint, avagy a spanyol kormány feladata, hogy az EU szabályokat jóváhagyja és azokat megfelelő nemzeti szintre adoptálja. A szabályokat a regionális kormányzatoknak is el kell fogadniuk, alkalmazásuk azonban a saját szabályainak megfelelően történik, kihasználva az EU adta manőverezési lehetőségeket. Amikor egy regionális kormány a javaslatokat egyezteti, akkor az adott tárgyalássorozaton gyűlésen a nemzeti kormány agrárminisztere is részt vesz, hogy a nemzeti érdekeket a regionális mellett szem előtt tarthassa. A javaslatok, amelyeket a regionális kormány az agrárminiszter részvételével alkot, a Bizottság elé kerülnek elbírálásra. Amennyiben egy javaslatot a Bizottság elfogad és azt felveszi a Támogatási Alapba, akkor a strukturális alapok elfogadásának az adott fejlesztési terv lesz az alapja.17 A régiók finanszírozási helyzete és a központtal való koordináció sok kivetnivalót hagy maga után. 1980 és 1992 között például a regionális kormányzati kiadások a nemzeti GDP-ben 10 %-kal nőttek, mialatt a központi kormány kiadásai változatlanok maradtak. A decentralizáció

hatásaként

ugrásszerűen megemelkedett a közalkalmazottak és az

adminisztrátorok száma, vagyis az államigazgatásban foglalkoztatottak száma 1981-ről 1991re a duplájára nőtt, valamint a közalkalmazottak fizetése is gyors ütemben emelkedett. Mindez komoly hatással volt a költségvetési deficit alakulására, 1991-re az államháztartás hiányának 32 %-a regionális és helyi eredetű volt. Ennek eredményeképp 1992-ben a központi kormány és a régiók között létrejött az Autonóm Finanszírozási Szerződés, ami

16

Demendy Nóra, Éltető Andrea: Spanyolország és Portugália az EU strukturális támogatási rendszerében, MTA Műhelytanulmányok 39. szám, Budapest, 2002, pp. 9. 17 Csurgó Bernadett: Vezetés és helyi hatalom az európai vidékfejlesztésben 2., Spanyolország, Agrár Európa VII. évfolyam 10. szám, Budapest, 2003, pp. 40.

26


1996-ig szabályozta a régiók kiadásit, valamint célul tűzte ki az autonóm régiók közötti és a központtal való koordináció javítását és így hatékonyabbá tételét.18 III.5.2. A KAP DÖNTÉSHOZATALI RENDSZERÉHEZ KAPCSOLÓDÓ HAZAI SZERVEK Magyarországon a 1007/2004. sz. (II. 12.) Kormányhatározat szabályozza az Európai Unió döntéshozatali tevékenységében való részvételt és az ehhez kapcsolódó kormányzati koordinációt. A határozat 2004. március 1-től lépett hatályba. A döntéshozatalban a legfőbb szerv a Kormány. A Kormány elé kerülő EU-val kapcsolatos ügyek csak úgy tárgyalhatók a hetente sorra kerülő Kormányüléseken, ha azok az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság (EKTB), illetve a Közigazgatási Államtitkári Értekezlet (KÁÉ) napirendjén már szerepeltek és jóváhagyásra kerültek. Fennmaradó nézetkülönbségek esetén az EKTB azt a KÁÉ, vagy az Integrációs Kabinet hatáskörébe utalhatja. Az Integrációs Kabinet létrehozásáról a 1107/2002. sz. (VI. 28.) Kormányhatározat rendelkezik. Vezetője a mindenkori külügyminiszter, állandó tagjai között szerepel többek között a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, akit akadályoztatása esetén a politikai államtitkár képvisel. A Kabinet az EU tagságunk stratégiai kérdéseit vitatja meg, illetve nagy jelentőségű, a nemzeti álláspontot érintő vitás kérdésekben foglal állást. Az EKTB elnöke a mindenkori európai integrációs ügyek koordinációjáért felelős tárca nélküli minisztere, feladatait és hatáskörét a 70/2003. sz. (V. 19.) Kormányrendelet részletezi. Értekezik a Magyar Köztársaság integrációs politikáját vagy érdekeit érintő minden jelentős kérdésben, kivéve a kül- és biztonságpolitikai kérdésekben. Alapvető feladata a tanácsi ülések előkészítése és a képviselendő magyar álláspont pontos meghatározása a COREPER I, az SCA és a tanácsi munkacsoportok számára, illetve kezdeményezheti az Integrációs Kabinet, valamint a KÁÉ állásfoglalását. Üléseire általában keddenként, a COREPER I ülését megelőző napon kerül sor, azokról emlékeztető készül, amelyet az FVM vezetősége és az egyes napirendi pontokban érdekelt szakértők részére a Tagállami Működési Főosztály továbbít, illetve az emlékeztetőt a KÁÉ is megkapja. Az EU-s kérdéseket tekintve az FVM a Parlament két állandó bizottságában érintett, az Európai Integrációs Ügyek

18

Demendy Nóra, Éltető Andrea: Spanyolország és Portugália az EU strukturális támogatási rendszerében, MTA Műhelytanulmányok 39. szám, Budapest, 2002, pp. 9-10.

27


Bizottságában és a Mezőgazdasági Bizottság EU csatlakozási és külkereskedelmi albizottságában. Az AVOP-nál a tervezési feladatokat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumon belül a Fejlesztési Főosztály látja el, a végrehajtásáért az Irányító Hatósági Főosztály a felelős. Az NVT esetében a tervezésért a Vidékfejlesztési Főosztály, míg a végrehajtásért az Irányító Hatósági Főosztály a felelős. Az ellenőrzést mindkét program esetében az Ellenőrzési Főosztály végzi. A két program általános koordinációját az FVM-en belül a Vidékfejlesztési Bizottság látja el. Az Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program irányító hatósága (IH) a hazai és az uniós szabályozással összhangban teljes körű felelősséggel rendelkezik az Operatív Program végrehajtásáért, és a vonatkozó EU-s jogszabályok szerint egyes feladatait delegálhatja közreműködő szervezetekre, ennek értelmében a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalra is.19 A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a spanyol Mezőgazdasági, Halászati és Élelmiszeripari Minisztérium együttműködési szerződést kötött 1999-ben annak érdekében, hogy Magyarország minél sikeresebben tudjon felklészülni az európai uniós csatlakozásra a vidékfejlesztés területén. A közös munka célja az volt, hogy elkészüljön a programozás-módszertani készségek fejlesztése során egy olyan dokumentumtervezet, amely tartalmazza mindazokat az intézkedéseket, amelyek Magyarország az EMOGA Orientációs és Garancia alapból kíván finanszírozni a csatlakozás után.20

19

FVM Tagállam Működési Főosztály, Irányító Hatósági Főosztály: Európai Uniós Agrár Abc, Agroinform Kiadó, Budapest, 2004, pp. 11. 20 http://www.omgk.hu/EA0009/vfv.html

28


IV. AGRÁRPOLITIKÁK A CSATLAKOZÁS UTÁN

IV.1. SPANYOL AGRÁRPOLITIKA A CSATLAKOZÁS UTÁN Amikor Spanyolország csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez, a Közösség volt legfőbb kereskedelmi partnerük. Az összes kivitelük közel 70 %-a a Közös Piacra irányult és innen származott az agrár-élelmiszeripari termékek importjának majdnem 50 %-a Spanyolországban. Bár a gabonafélék esetében, így a kukorica és szója tekintetében főleg az Egyesült Államokból és Argentínából importált és a ’80-as évek végéig kereskedelmi megállapodást kötöttek Kubával a cukorimport tekintetében- így pótolva a belföldi piacon kialakult hiányt- legfőbb élelmiszeripari beszállítója a Közösség volt. Ennek következtében a spanyol szabályozás egyre inkább közelített az EU-normatívához, különösen az 1970. évi, a Spanyolország és a Közös Piac közötti Kétoldalú Megállapodást követően. Azonban bármekkora hasonlóságot mutatott az ország agrárszektorokat érintő szabályozási mechanizmusa a Közösségéhez, a fő agrártermékek exportja és importja állami vagy más adminisztratív döntés restriktív kereskedelmi rendszerének volt alárendelve. Ez volt talán a legnagyobb eltérés a spanyol és a közösségi piac között. A csatalakozási tárgyalások során az agrártárgyalások bizonyultak a legnehezebbnek. A spanyol küldöttség gyors integrációra törekedett az agrárszektor tekintetében, míg lassú integrációra az ipariban, azonban az akkori Tízek mindezt pont fordítva gondolták. A tárgyalások eredményeképp globális csomag jött létre, mindenki számára egyforma hosszúságú átmeneti időszakról határoztak, mind az ipar-, mind az agrárszektor számára. Az átmeneti alapidőszak időtartalmát 7 évben állapították meg, a nehézségekkel terhelt termékek esetében ezt további három évvel meghosszabbíthatták, illetve ahol nem merültek fel érdemi problémák, e periódust rövidebbre szabhatták. A Csatlakozási Szerződésben 88 cikkely foglalkozik a mezőgazdasági tárgyalásokkal, továbbá 8 függelék, 6 közös nyilatkozat és a Közösség egy nyilatkozata.

29


IV.1.1. AZ ÁTMENETI IDŐSZAK A Csatlakozási Szerződés a spanyol mezőgazdaságra nézve kétféle átmenetet vett figyelembe. Klasszikus átmenet volt érvényben valamennyi szektorra nézve, valamint specifikus átmenet nehézségekkel küzdő termékek körében.

IV.1.2. A KLASSZIKUS ÁTMENET Az árközelítés mechanizmusa során a spanyol árakat hét éven keresztül tervezték folyamatosan közelíteni a Közös Piacon szereplő árakhoz. Abban az esettben, ha azok között minimális eltérés (3 %) mutatkozott, akkor a belépés évfordulójával kezdődően már a közösségi árat alkalmazták Spanyolországban. Amennyiben viszont a spanyol ár valamelyest magasabb volt a közösséginél, akkor az előbbit befagyasztották mindaddig, amíg a közösségi árak ahhoz fel nem zárkóztak. Ha a spanyol ár lényegesen és tartósan magasabbnak bizonyult az utóbbinál, akkor a Bizottság a negyedik év elteltével elemezte az áremelkedést, majd javaslatokat dolgozott ki az árak tíz éves periódus alatti közelítésére. A spanyol támogatások közelítését a közösségiekhez hasonló intervallum alatt tervezték megvalósítani. Az átmeneti időszak alatt Spanyolország csak akkor tarthatta fent a nem harmonizált belföldi mezőgazdasági támogatásait, ha azok hirtelen megvonása a szektortól súlyos és visszafordíthatatlan hatással lettek volna a termelői és fogyasztói árszintre. Amennyiben ilyen támogatást fenntarthatott, akkor azoknak csökkenő mértékűnek kellet lenniük és az átmeneti időszak végére meg kellet szűnniük. Ha Spanyolországban nem volt a Közösségihez hasonló típusú támogatás érvényben a csatlakozás időpontjában, akkor az első évben az adott közösségi támogatás egyhetedét kapta meg támogatásként, majd ezt az összeget arányosan, hét éven keresztül emelték. A

csatlakozási

kompenzációs

összegeket

az

EMOGA

Garancia

Alapjából

finanszírozták. A kompenzációs összegek célja az volt, hogy elkerülhetővé tegyék a Tízek és Spanyolország közti áruforgalom során az árkülönbségekből adódó esetlegesen fellépő zavarokat. Gyakorlatilag a kompenzációs összegek egyenlők voltak a spanyol intézményes és a közösségi árak különbözetével.

30


A szabad áruforgalom és vámlebontás tekintetében Spanyolország 1986. március 1-től a közösség vámrendszerét alkalmazta. A kényes termékeke esetében azonban életbe lépett a csatlakozási kompenzációs összegek alkalmazása, illetve a kiegészítő cseremechanizmus. A kiegészítő cseremechanizmust a kölcsönösen érzékeny mezőgazdasági ágazatok és termékeik érdekében dolgozták ki. A rendszer célja az volt, hogy az áruforgalmat Spanyolország és az EGK között a különféle piaci lehetőségeknek megfelelően fokozatosan harmonizálják. A cseremechanizmus rendszere többféle változót is figyelembe vett, így a termelést, az árak és a fogyasztás alakulását, a harmadik országból származó importforrásokat, készleteket, stb. A Közösség mezőgazdasági termékekre vonatkozó külkereskedelmi rendszerének teljes alkalmazása alól ugyancsak felmentést kapott Spanyolország. 1989. december 31-ig az ország fenntarthatott

bizonyos

mennyiségi

korlátozásokat

harmadik

országból

származó

agrárterméke, így a karfiol, sárgarépa, karórépa, hagyma, paradicsom, citromfélék, szőlő, alma, körte, sárga- és őszibarack vonatkozásában, 1995. december 31-ig pedig bizonyos húsfélékre és aprólékokra, úgy mint a házinyúl-hús, búzaliszt, búzadara-félék, keményítő és búzasikér tekintetében.21

IV.1.3. SPANYOLORSZÁG AGRÁRTÁMOGATÁSA AZ 1992. ÉVI SZINTEN A mezőgazdasági támogatások megoszlása Spanyolországban 1992-ben STRUKTURÁLIS ALAPOK SZERINT

MILLIÓ ESP

MILLIÓ EUR*

1 FŐRE JUTÓ EUR

1 MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓRA22 JUTÓ EUR 1394,92

GDP23 %-ÁBAN

461 155,4 2 771,6 70,16 EMOGA Garancia Szekció 74 630,1 448,6 11,36 225,78 EMOGA Orientációs Szekció 4 127,4 24,8 0,63 12,48 Egyéb források 784,8 4,7 0,12 2,37 ESZA Összesen 540 697,7 3 249,7 82,26 1635,54 Forrás: Ministerio de Agricultura, Pesca y Alimentación, Spanyolország; KSH adatok; saját számítások Megjegyzés*: 1998-as árfolyamon számolva 21

Európa Füzetek: Spanyol tapasztalatok az EK-csatlakozás előkészítésében, Bevezető Előadás, ITD Hungary, Budapest, 1997, pp. 49-52. 22 23

KSH adatok alapján: az aktív lakosság 10,1 %-a dolgozott a mezőgazdaságban KSH adatok alapján: 463,3 milliárd euró

31

0,598 0,097 0,005 0,001 0,701


A mezőgazdasági támogatások túlnyomó része, azaz valamivel több mint 85 %-a az EMOGA Garancia Részlegéből származott, míg a mezőgazdasági területek és a vidék fejlesztésére az EMOGA Orientációs Részlegéből folyósított összegek nem tettek ki többet 13,8 %-nál. Az összes agrártámogatás 1992-ben Spanyolországban a GDP 0,7 %-a volt Ugyanakkor a GDP vonatkozásában érdemes megjegyezni, hogy Spanyolországban az 1992. évi GDP növekmény (alig több mint 2 %) bizonyult a legalacsonyabbnak az 1989-1998-as tíz éves periódus viszonylatában. Egy spanyol mezőgazdasági dolgozóra 1 635 euró jutott, az összlakosságot tekintve az egy lakosra jutó összeg kevesebb, mint 83 ezer eurót jelentett. A nemzeti finanszírozás mértékét az alábbi táblázat szemlélteti. A táblázatban az az öt spanyol régió szerepel, melyek a legnagyobb közösségi támogatást élvezhették 1992-ben. Regionális

mezőgazdasági

támogatások

megoszlása

támogatási

szint

szerint

Spanyolországban 1992. évben, millió EUR RÉGIÓ

EMOGA GARANCIA* 731,6

REGIONÁLIS TÁMOGATÁS* 35,5

ÁLLAMI TÁMOGATÁS* 23,7

ÖSSZESEN

Andalúzia 370,2 19,9 24,2 Kasztília-La Mancha 242,5 10,4 14,1 Extremadura 192,9 40,1 31,0 Kasztília-León 148,6 21,4 21,6 Aragónia Forrás: Ministerio de Agricultura, Pesca y Alimentación, Spanyolország; saját számítások Megjegyzés*: 1998-as árfolyamon számolva

790,8 414,2 266,9 263,9 191,7

A leginkább támogatott régiók nemzeti kiegészítő támogatásai csekélyek, Andalúzia estében el sem éri az össztámogatások 8 %-át és Extremadura nemzeti támogatásai alig haladják meg a 9 %-os arányt. Legmagasabb nemzeti támogatást 1992-ben Kasztília-León tartománya kapott, mind regionális, mind állami szinten, a nemzeti támogatás részaránya a régiónak folyósított támogatások tekintetében majdnem 27 %. Spanyolország regionális kormányai és a központi kormányzat által folyósított támogatások 1992-ben nagyjából azonos mértékűek voltak.

IV.1.4. GYÜMÖLCSÖK- ÉS ZÖLDSÉGFÉLÉK

32


A zöldség-gyümölcságazat terén Spanyolországban nem léteztek az EK-ben akkoriban érvényben lévő értékesítési szabályokhoz és intervenciós mechanizmushoz hasonló belső szabályozások. Ennek következtében az adott szektorra nézve specifikus átmeneti időszakot állapítottak meg a csatlakozási tárgyalások során. Az átmeneti időszakot két részre osztották fel, az első periódus a „konvergencia-ellenőrzés” során valósult meg. Spanyolország 1989. december 31-ig mennyiségi korlátozásokat tarthatott fent a Közösséggel szemben a következő termékekre: karfiol, sárgarépa, vöröshagyma, fokhagyma, paradicsom, narancs, egyes mandarinfajták, étkezési szőlő, alma, körte, sárga- és őszibarack. Az e termékekre megállapított mennyiség a kezdetekkor a hagyományos áruforgalom átlaga, vagy a spanyol termelés 3 %-a volt. Egyes Spanyolországban különösen érzékeny termékre behozatali naptárat, valamint az adott időszak alatt importálható mennyiséget meghatározó százalékpontot határoztak meg.

Behozatali naptár és importhányad mutatók TERMÉK

SZEZON

Alma

IX. 16-XII. 15 VII. 16-XII. 31 V. 15-VII. 31 VI. 15-IX. 15

Körte Kajszibarack Őszibarack

AZ IMPORT ARÁNYA (%) 15 25 25 25

A konvergencia-ellenőrzés első négy évében a Spanyolországra alkalmazható vámilletékek a zöldség-gyümölcságazatban évi 10 %-kal csökkentek. A második szakasz klasszikus átmeneti mechanizmusokat tartalmazott és 1995. december 31-én ért véget. Spanyolországban a második periódus során már teljes mértékben alkalmazták a termelők szervezése, a kilépési árak és a közösségi intervenciók témáját érintő közösségi normatívát.24 1992-ben a következőképpen nézett ki a zöldség-gyümölcságazat támogatása Spanyolországban Gyümölcs és zöldségtámogatások az EMOGA Garancia Szekcióból, Spanyolország, 1992 TÁMOGATÁSFAJTA

ÉRTÉK MILLIÓ

24

Európa Füzetek: Spanyol tapasztalatok az EK-csatlakozás előkészítésében, Ötödik Előadás, Mezőgazdasági Politika, ITD Hungary, Budapest, 1997, pp. 53-55.

33

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. EUR* Összes támogatás 122,9 Nagyüzemi támogatás 49,2 Raktározási támogatás 0 Termelési támogatás 55,5 Export visszatérítés 18,2 Forrás: Ministerio de Agricultura, Pesca y Alimentación, Spanyolország; saját számítások Megjegyzés*: 1998-as árfolyamon számolva

1992-ben a zöldség-gyümölcságazat támogatása alig haladta meg a 4 %-os részesedést az egyéb mezőgazdasági ágazatok között. Ez a részesedés 2003-ban közel a felére, 2,6 %-ra csökkent. Az EU zöldség-gyümölcstermelésének közel 60 %-át három déli tagállam, Olaszország, Franciaország és Spanyolország adja, azonban az Unió exportjának több mint fele Spanyolországból és Hollandiából származik. Az ország déli részén az utóbbi évtizedben a zöldségágazat is nagy mértékben fejlődött. Az EU-ban folyamatosan koncentrálódik a zöldség-gyümölcságazatban működő kiskereskedelem, 1970 és 1990 között több mint negyedére csökkent a kiskereskedelmi árusítóhelyek száma, azonban a zöldség-gyümölcs nagykereskedelem is átalakulóban van. A friss áruk egyre elenyészőbb része fordul meg a nagykereskedelmi piacon, Németországban ez 30 %-ot, Spanyolországban viszont 60 %-ot jelentett 1996-ban. Spanyolországban az 1990-es években 12 friss zöldség-gyümölcsfélét regisztráltak az eredet-megjelölés és a földrajzi árujelző keretén belül, ugyanakkor létezik egy „Agricultura controlada”, azaz „ellenőrzött termesztésből” nevű országos védjegy, ami a spanyol termékek speciális minőségét hangsúlyozza, külön kiemelve a környezetvédelmi szempontok fontosságát.25

IV.1.5. ZSIRADÉKANYAGOK, NÖVÉNYI OLAJOK, OLAJNÖVÉNYEK E

termékek

körében

jelentős

szabályozásbeli

különbségek

jelentkezetek

Spanyolország s a Közösség között. A spanyol olíva- és napraforgóolajat igyekeztek megóvni attól a konkurenciától, amit a szójaolaj jelenthetett volna számukra. Ezért bár a takarmányozás miatt szükség volt a szójalisztre, valamint a szójababra, az importált nagy mennyiségű szójababnak csak csekély részét lehetett a spanyol piacon forgalmazni, az olaj zömét közvetlenül exportálni kellett, vagyis a spanyol normatíva egyenesen megtiltotta az 25

http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/agraragazat/2002-ev/02-februar/agrarag-15.html

34


importszójából kinyert olaj belföldi piacon való forgalmazását. E termékekre vonatkozólag tíz évig tartott az átmeneti időszak, bár a különböző olajok esetében eltérő módon valósult meg a két piac és szabályozásainak egymáshoz való közelítése. Az olívaolajnál a spanyol árszint tíz év alatt évente 5 %-kal közeledett a közösségihez, míg a megtermelt repcemag, karórépamag, és napraforgómag vonatkozásában speciális garanciaküszöböt határoztak meg, mindig az utolsó három év legmagasabb terméseredményét figyelembe véve. Az olajos magvak és termések esetében a vámlebontás arányos szakaszokban, tíz év alatt valósult meg, a többi növényolajra, margarinra és állati eredetű olajra a vámlebontás 1991-ben kezdődött és 1996. január 1-én ért véget, tehát hat esztendőt vett igénybe. 1992-ben az olívaolaj támogatása volt a legmagasabb Spanyolországban, az össztámogatások több mint 16 %-a ebbe a szektorba irányult.26 Olívaolaj-támogatások az EMOGA Garancia Szekcióból, Spanyolország, 1992 TÁMOGATÁSFAJTA

ÉRTÉK MILLIÓ EUR* Összes támogatás 475,9 Nagyüzemi támogatás 4,2 Raktározási támogatás 31,9 Termelési támogatás 431,8 Export visszatérítés 8,0 Forrás: Ministerio de Agricultura, Pesca y Alimentación, Spanyolország; saját számítások Megjegyzés*: 1998-as árfolyamon számolva

Az EU 1996-ban 15,6 millió euró értékben importált olajnövényeket, megőrizve vezető importőr szerepét. Spanyolország a világ legnagyobb olívaolaj termelője, a világ termelésének több mint egynegyedét, évente mintegy 550 ezer tonnát állít elő. Így nem véletlen, hogy Spanyolország napjainkig élvezi az olívaszektornak folyósított uniós, bőkezű támogatást, amely a spanyol gazdaságnak juttatott össztámogatások 16,6 %-át tette ki 2003-ban. Ennél csak a gabonanövények támogatottsági aránya volt ugyanekkor nagyobb, vagyis 18 %.

IV.1.6. CUKOR ÉS IZOGLUKÓZ

26

Európa Füzetek: Spanyol tapasztalatok az EK-csatlakozás előkészítésében, Ötödik Előadás, Mezőgazdasági Politika, ITD Hungary, Budapest, 1997, pp. 56.

35


Spanyolország 1995. december 31-ig belföldi, nem harmonizált támogatási rendszert tarthatott fent a cukorrépa-termesztők számára. Ez a támogatás nem léphette túl a Közösség által az egyes értékesítési kampányok során meghatározott cukorrépa alapár 23,64 %-át.27 Ezek alapján 1992-ben a következőképp alakult a közösségi támogatás a spanyol cukorágazatban:

27

Európa Füzetek: Spanyol tapasztalatok az EK-csatlakozás előkészítésében, Ötödik Előadás, Mezőgazdasági Politika, ITD Hungary, Budapest, 1997, pp. 57.

36


A cukorágazat támogatása az EMOGA Garancia Szekcióból, Spanyolország, 1992 TÁMOGATÁSFAJTA


1992-ben Spanyolországban a cukorágazat támogatása az össztámogatások viszonylatában 2,06 %-os volt, alig kétszer kevesebb csak, mint a nagy presztízsű zöldség-gyümölcságazaté. 1995-ben EU parlamenti vitát váltott ki a cukorágazatban a természeti vagy szerkezeti okokból kedvezőtlen körülmények között gazdálkodóknak juttatott nemzeti támogatások mértéke és azok lehetséges következményei. Néhány felszólaló úgy vélte, hogy a cukorágazatot támogató Olasz-, Spanyol-, Németország és Nagy-Britannia ezzel a tevékenységgel torzítja a versenyviszonyokat. Spanyolország a cukorgazdaságot 1993/94 és 1995/96 között 45,6 millió ECU-vel támogatta, amely az uniós támogatásoknak mintegy a felét tette ki.28 IV.1.7. GABONANÖVÉNYEK A csatlakozást követő három évben korlátozást vezettek be az árpa azon minimális fajsúlyára nézve, amely intervenciót von maga után. Ez a fajsúly első évben 60kg/Hl, a második évben 61kg/Hl és a harmadik évben pedig 62kg/Hl volt. Ugyanakkor alkalmazták ez időszak alatt az intervenciós ár 4, illetve 3 %-os csökkentését is. A kiegészítő cseremechanizmus keretén belül érzékeny termékként kezelték a közönséges kenyérbúzát, így a csatlakozást követő hat évre megállapították a kenyérbúzából tervezett importmennyiség határát 175 ezer tonnában. Azonban egy közös nyilatkozat alapján nem kellett a közönséges kenyérbúzát a cseremechanizmusnak alávetni, amennyiben a közösségi rendszernek megfelelően azt denaturálták, illetve azt nem kenyérsütésre használták fel.29 Az 1992. évi

28

http://193.224.162.52/EU9511/eue2.html Európa Füzetek: Spanyol tapasztalatok az EK-csatlakozás előkészítésében, Ötödik Előadás, Mezőgazdasági Politika, ITD Hungary, Budapest, 1997, pp. 57.

29

37


GOFR-szektorba tartozó növényfajok hektáronkénti fajlagos támogatásának mértékét a következő táblázat foglalja össze. A földhasználat alapján meghatározott fajlagos támogatások az EU-ban 1992-ben FÖLDHASZNÁLAT MÓDJA Gabona (szemes és szilázs) Olajmagvak Fehérjenövények Olajlen Területpihentetés Forrás: FVM Megjegyzés *: folyó áron

TÁMOGATÁS MÉRTÉKE* 54,34 ECU/t 433,5 ECU/ha 78,49 ECU/t 105,1 ECU/t 68,8 ECU/t

A fajlagos támogatás és az adott régióra jellemző referenciahozam szorzata adta a teljes támogatás összegét. A területpihentetés miatt bekövetkező jövedelem-kiesés kompenzálására a termelő jogosult volt a támogatásra, amely összegét a regionális átlaghozam és a területpihentetési

kompenzáció

szorzata

adta.30

Összességében

a

gabonaszektor

támogatottsága 1992-ben Spanyolországban meghaladta az össztámogatások 10 %-át. A gabonaszektor támogatásai az EMOGA Garancia Szekcióból, Spanyolország, 1992 TÁMOGATÁSFAJTA


1997-ben Spanyolország 4 000 ezer tonna búzát, 7 000 ezer tonna árpát és 3 600 ezer tonna kukoricát termelt, ezzel a mennyiséggel a tizenöt tagállam erős középmezőnyében helyezkedik el.31 A Bizottság 1998-ban korlátozta a támogatásban részesített durumbúza vetésterületét a hagyományos termelési körzetekben, mivel véleménye szerint az 1996. évi 358,6 ECU/ha támogatás a gazdákat csupán a vetésre ösztönözte, az aratásra viszont nem. Ezt 30 31

http://www.omgk.hu/TAVOKTAT/AGRREND/bori.html http://www.omgk.hu/gabur.htm

38


Spanyolország esete is jól szemlélteti, ahol 1988 és 1991 között a durumbúza támogatott vetésterületének felső határa 1995-re több mint háromszorosa lett.32 2003-ban az EMOGA Garancia szekciójából folyósított spanyol támogatások közel 18 %-át a gabonaszektor, míg 2,4 %-át az olajnövények és 0,74 %-át a fehérjenövények szektora kapta.

IV.1.8. BORÁSZAT Spanyolországban az asztali fehérborra alkalmazható irányárat úgy állapították meg, hogy az a kötelező felvásárlási ár és az irányár 50 % legyen. Mivel akkoriban a Közösségben a minimális garanciális árak az irányár 82 és 90 %-a között mozogtak, ezért Spanyolországban a csatlakozástól kezdve 1991-ig folyamatosan növelnie kellett a korábbi százalékot. Az irányárak közelítése is hét éven keresztül valósult meg. Az asztali borok Spanyolország és a Közösség közötti forgalmára lefölözési összegek mechanizmusát dolgozták ki, amely megegyezett a spanyolországi és a közösségbeli irányárak közti különbözettel. E rendszer alkalmazása során persze a minőség függvényében vették figyelembe a piaci árak helyzetét a különféle borkategóriákban. Ugyanígy lefölöző árat alakítottak ki a Közös piacról Spanyolországba irányuló borexportra, mindezzel biztosítva a kiegyensúlyozott forgalmat és azt, hogy az importtermékek sem okoztak zavart a belpiacon. Érdekességnek számít, hogy csupán spanyol területen engedélyezték 1989-ig a vörös- és fehérborok házasításából származó borok értékesítését.33 1992-ben Spanyolországban a borok nagyobb támogatásnak örvendhettek, mint a gabonaszektor. Támogatottságuk majdnem elérte az össztámogatások 14 %-át, ezzel az adott évben a negyedik legtámogatottabb agrárszektorrá nőtte ki magát a borászat.

32

http://www.omgk.hu/EA601/cikk.html Európa Füzetek: Spanyol tapasztalatok az EK-csatlakozás előkészítésében, Ötödik Előadás, Mezőgazdasági Politika, ITD Hungary, Budapest, 1997, pp. 58-59.

33

39


A borágazat támogatásai az EMOGA Garancia Szekcióból, Spanyolország, 1992 TÁMOGATÁSFAJTA


Mivel az ibériai félszigeten 1995-ben nagy volt a szárazság, az 1995. évi termés az előző két év után ismét átlagon aluli maradt Spanyolországban, a fölösleges készletekből kifogytak és a hordós borok beszerzése is akadozott. Spanyolország kénytelen volt Olaszországból és a tengerentúli országokból bort importálni saját szükségletek fedezésére, mindez persze korlátozta a kínálatot és felhajtotta az árakat, pont akkor, amikor az irányárak közelítése megvalósult Spanyolország és a Közösség között.34

IV.1.9. TEJ ÉS TEJTERMÉKEK A vaj és a porított fölözött tej árközelítése is hét év alatt valósult meg, méghozzá úgy, hogy az eltérés a negyedik közelítési lépésben éppen a kezdeti különbség felére csökkenjen. A spanyolországi termelési kvótákat úgy állapították meg, hogy a tejüzemeknek 4 650 ezer tonna tejet lehetett leadni, míg 750 ezer tonnát közvetlenül termelési célra lehetett értékesíteni. Spanyolország 1986. december 31-ig fenntarthatta a tejüzemeknek nyújtott országos kizárólagossági koncessziókat. Egyes tejtermékek piaci érzékenysége miatt hat évig szerepeltek

a

kiegészítő

cseremechanizmus

célmennyiséggel, amelyek a következők voltak: Tejtermékek a kiegészítő cseremechanizmusban TERMÉK

IMPORT CÉLMENNYISÉG (EZER TONNA)

Tej és tejszín Vaj 34

200 1

http://193.224.162.52/Eu9512/euh.html

40

rendszerében

meghatározott

import

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Sajt

14

A továbbiakban a tejtermékek esetében a három ezt követő évben 10, 12,5 és 15 %-os kumulatív növekedésben egyezett meg Spanyolország és az EK, míg a vaj és a sajtok mennyisége folyamatosan 15 %-kal emelkedett.35 Tejtermék-támogatások az EMOGA Garancia Szekcióból, Spanyolország, 1992 TÁMOGATÁSFAJTA


1992-ben a spanyol tejtermékek közel 30 %-kal kevesebb támogatásban részesedhettek, mint az azt megelőző évben. Így a szektor csak 5 %-os arányban részesedett az 1992-es Spanyolországnak folyósított agrártámogatásokból. Spanyolország tejtermelése 1991-ben 5 829 ezer tonna volt, ami 1996-ra 5 100 tonnára esett vissza. Az Unión belül az éves tejtermelése elenyésző, a Tizenötök tejtermelését 1996-ban 112,7 millió tonnára becsülték.36 Minderre tekintettel mégis meglepően nagy arányban részesedik a tejágazat a közösségi támogatásokból. 1995-ben a tej termelői ára a közösségen belül Spanyolországban volt a legalacsonyabb, 27,11 ECU/100 kg.37

IV.1.10. SERTÉSHÚS A

bármilyen

eredetű

sertésimporttal

kapcsolatban

Spanyolországnak

1989.

decemberéig korlátozó intézkedések bevezetésére volt módja annak érdekében, hogy elkerüljék a tömeges méretű raktározási vagy közbeszerzés célú intervenciók veszélyét. A kompenzációs összeg mértékét a húsra a takarmánygabonákra alkalmazandó kompenzációs 35

Európa Füzetek: Spanyol tapasztalatok az EK-csatlakozás előkészítésében, Ötödik Előadás, Mezőgazdasági Politika, ITD Hungary, Budapest, 1997, pp. 57. 36 http://193.224.162.52/EU9604/eue3.html 37 http://www.omgk.hu/EU9606/cikk3.html

41


összegek függvényében számították ki, azonban az első négy év alatt ezt az összeget nem alkalmazták.38 A sertéságazat támogatásai az EMOGA Garancia Szekcióból, Spanyolország, 1992 TÁMOGATÁSFAJTA


A sertéshizlalók támogatása 1992-ben gyakorlatilag említésre sem méltó, az össztámogatások csupán 0,28 százaléka irányult az ágazatba, export-visszatérítés és raktározási támogatás formájában. Az Európai Közösségek Statisztikai Hivatalának számításai szerint a Tizenötök bruttó sertéstermelése 1995. év harmadik negyedében csak 0,5 %-kal csökkent, azonban a negyedik negyedévben a visszaesés már 2,8 %-ra emelkedett. A kínálat 1991-1994. évi emelkedéséhez képest ez a csökkenés mérsékeltnek tekinthető, az önellátás mértéke az Unión belül még így is 105 %-os volt. A csökkenés Spanyolországban volt a legnagyobb 7,8 %kal.39 Az elmúlt évtizedben az Unión belül azonban mégis Spanyolországban emelkedett legjobban a sertsétermelés.

IV.1.11. SZARVASMARHA A spanyolok a csatlakozáskor az élő szarvasmarha-, illetve a marhahús és feldolgozott készítményeinek ágazatát érzékeny területnek minősítette. A marhahús-ágazat termékeinél a vámilletékek progresszív módon, a csatlakozást követő nyolc év során évenként 12,5 %-os mértékben folyamatosan csökkentették a teljes leépülésükig. Egyes termékek ebből az ágazatból is bekerültek a kiegészítő cseremechanizmus rendszerébe, az első hat évre a következő import célmennyiségekben állapodtak meg kölcsönösen: 38

Európa Füzetek: Spanyol tapasztalatok az EK-csatlakozás előkészítésében, Ötödik Előadás, Mezőgazdasági Politika, ITD Hungary, Budapest, 1997, pp. 51-57. 39 http://193.224.162.52/EU9602/eue2.html

42


43


Szarvasmarha-ágazat a kiegészítő cseremechanizmusban TERMÉK Marhahús Ebből: Élőállat Friss és fagyasztott hús

IMPORT CÉLMENNYISÉG 20 ezer t 12 ezer db 2 ezer t

A hús és az élőállat vonatkozásában az ezt követő három évre ugyancsak 10, 12,5 és 15 %-os kumulatív növekedésben állapodtak meg.40 Szarvasmarha-állomány

támogatottsága

az

EMOGA

Garancia

Szekcióból,

Spanyolország, 1992 TÁMOGATÁSFAJTA


A szarvasmarha-állomány közösségi támogatása 1992-ben gyakorlatilag a harmada volt a juhés kecske-állomány támogatásának, Spanyolországban az össztámogatásoknak az 5 %-át sem érte el (a juh- és kecskehús piaci szervezetére fordított kiadások 1986 óta robbanásszerűen megnőttek, számokban kifejezve 600 millió ECU-ről 2 milliárd ECU-re az 1995. évben, azonban mindez csak részben magyarázható Spanyolország és Portugália csatlakozásával ). 1996-ban Spanyolországban a marha- és borjúvágások száma 1995-höz képest 2,9 %-kal, valamint szarvasmarha-állománya is 3,7 %-kal nőtt, ellentétben a tagállamok többségével, illetve az Európai Közösségi Statisztikai Hivatal is mind az állatállomány méretében, mind a vágásokban csökkenést mért a Tizenötök átlagában.41 1996-2002 között a marhahús termelés egytizedével növekedett, miközben az EU-ban 8 %-kal csökkent a kibocsátás.42

40

Európa Füzetek: Spanyol tapasztalatok az EK-csatlakozás előkészítésében, Ötödik Előadás, Mezőgazdasági Politika, ITD Hungary, Budapest, 1997, pp. 52-53. 41 http://193.224.162.52/EU9512/cikk2.html 42 http://www.agronaplo.hu/?o=cikk&cikkID=1514

44


IV.1.12. TOJÁS ÉS BAROMFI-ÁGAZAT A kompenzációs összegeket a takarmánygabonákra alkalmazható kompenzációs összegek függvényében számították ki a csatlakozást követően.43 A baromfiágazat Spanyolországban az 1992-es támogatási szint mellett a tönk szélére került, sem a termelés, sem a nagyüzemi gazdaságok nem részesedtek támogatásban. Az országos mezőgazdasági támogatásoknak a 0,1 %-át tették ki az adott évben az ágazatnak juttatott közösségi pénzek. A baromfiágazat támogatásai az EMOGA Garancia Szekcióból, Spanyolország, 1992 TÁMOGATÁSFAJTA


A spanyol pecsenyecsirke-ágazat az 1995-ös esztendőt több millió euró veszteséggel zárta, mindez részben a vállalatok közötti éles verseny révén alakult ki, amely nagymértékben lenyomta az eladási árakat, így a termelési árak lényegesen elmaradtak a termelési költségek mögött. 1995-ben az egy főre vetített baromfihús-fogyasztás 15,8 kg volt, amelyet úgy szándékoztak növelni, hogy új termékeket- darabolt baromfit, konyhakész baromfit, félkész ételeket- kínáltak a piacon.44 2002-ben baromfihúsból azonban Spanyolországban 38 %-kal termeltek többet az 1996. évinél, míg az Unió termelésbővülése csak a 8 %-ot érte el.45 A tojáspiac tulajdonképpen már 1994-ben telítődött, így az 1995-ös évben a tojásárak 11-33 %kal voltak alacsonyabbak az Európai Unióban, mint az előző évben, valamint Spanyolországban is visszaestek az árak, azonban csak 11-12 %-kal.46

43

Európa Füzetek: Spanyol tapasztalatok az EK-csatlakozás előkészítésében, Ötödik Előadás, Mezőgazdasági Politika, ITD Hungary, Budapest, 1997, pp. 58. 44 http://193.224.162.52/EU9606/cikk3.html 45 http://www.agronaplo.hu/?o=cikk&cikkID=1514 46 http://193.224.162.52/EU9604/euh.html

45


IV.2. A KAP ALKALMAZÁSA MAGYARORSZÁGON Az új tagállamokban a Csatlakozási szerződés átmeneti időszakot ír elő a közvetlen kifizetési rendszer fokozatos bevezetésére, 2004-ben a támogatottsági szint még csupán a 25 %-ot éri el, majd fokozatosan, 2013-ra éri el a közvetlen kifizetés a 100 %-os szintet. A 3098/2003 számú Kormányhatározat alapján Magyarország az egyszerűsített területalapú támogatási rendszert (SAPS) vezette be a csatlakozás időpontjától. Magyarország közösségi költségvetésből finanszírozott közvetlen támogatásai (2005-2013) Millió EUR Év

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013

350,8 408,7 495,1 Összeg Forrás: 583/2004/EK tanácsi rendelet

618,5

741,9

865,2

988,6

1 111,9

1 235,3

A magyar termelőknek 2004-ben közvetlen jövedelemtámogatásként kifizethető brüsszeli források összesen 305,8 millió eurót tesznek ki. Ezen összeget a 2003. június 30. állapot szerint kultúrállapotban tartott mezőgazdasági területre vetítve az egyszerűsített területalapú támogatás fajlagos összege 2004-ben legfeljebb 70,22 euró/ha. E termeléstől függetlenített szubvenció szántó-, ültetvény-, kert- és gyepterületek után egyaránt felvehető, amennyiben a támogatási kérelem legalább 1 ha-t lefed (ha szőlő- és gyümölcsterületről van szó, akkor ez az érték minimum 0,3 ha) és a parcellák nagysága eléri a 0,3 ha-t. A SAPS közösségi támogatásokra jogosult terület nagyságát úgy kell meghatározni, hogy jogilag teljesen egyértelmű, vitákra alapot nem adó legyen országos, üzemi és parcella szinten egyaránt. Fontos a támogatásra való jogosultság, illetve kizárás pontos kritériumainak, az ellenőrzés módszerének pontos meghatározása. A SAPS keretében adható támogatás éves összegét (nemzeti boríték) a Bizottság a Csatlakozási Szerződésben foglalt kvóták, és bázisterületek alapján határozza meg.47

47

Popp József, Potori Norbert, Udovecz Gábor: A Közös Agrárpolitika alkalmazása Magyarországon, Agrárgazdasági Tanulmányok 2004. 5. szám, AKII, Budapest, 2004, pp. 65.

46


2004-ben az egyszerűsített kifizetésre jogosult földterületek Magyarországon Mennyiség: Ha MEGNEVEZÉS

ÖSSZES MG-I FÖLDTER ÜLET 5 853 922

SZÁNTÓ

GYEP

ÜLTETVÉ NY

KERT

4 493 793

1 051 219

205 848

2001 2002 2003 (előzetes adat) < 0,3 ha parcellák 0,3-1,0 ha közötti területek < 1 ha alatti területek összesen

5 738 170 5 867 303

4 378 985 4 505 653

1 061 158 1 063 104

198 777 198 530

101 622 97 752 98 482

5 865 769 589 509 186 119 775 628

4 505 653 438 569 131 953 570 522

1 063 104 0 54 166 54 166

198 530 52 458 0 52 458

98 482 98 482 0 98 482

Mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, erodált, erősen szennyezett területek

730 887

198 215

532 672

0

0

4 100

0

0

2000

Repülőterek, katonai gyakorlóterek, vásárterek 2003. június 30-án kultúrállapotban nem tartott területek összesen SAPS támogatásra nem jogosult terület összesen SAPS támogatásra jogosult terület összesen Forrás: FVM és KSH

4 100 734 987

198 215

536 772

0

0

1 510 615

768 737

590 938

52 458

98 482

4 355 154

3 736 916

472 166

146 072

0

A támogatás kifizetésére évente egy alkalommal, december 1. és április 30. között kerülhet sor, mindez azt jelenti, hogy a támogatást a tagállamnak először meg kell előlegezni, mivel a Bizottság a részletes elszámolás benyújtását követő két hónapon belül utalja csak a támogatást.

IV.2.1. A TISZTÁN NEMZETI KIEGÉSZÍTŐ TÁMOGATÁSOK A Csatlakozási Szerződés arra is lehetőséget ad, hogy az új tagállamok a közvetlen kifizetéseket kiegészíthessék az átmeneti időszak alatt. 2004-ben az aquis szerinti szint maximum 55 %-áig tehetik ezt meg, tehát még további 30 %-kal „megfejelhetik” a közvetlen jövedelemtámogatást a Bizottság jóváhagyásával. A tejtermékek esetében 60 %-os kiegészítő szintet állapítottak meg, tehát 2004-ben lehetőség nyílik az aquis szerinti szint 85 %-os 47


támogatására. A nemzeti kiegészítő támogatásoknál azonban fontos megjegyezni azt is, hogy az nem folyósítható azon mezőgazdasági támogatások esetében, amelyek az érvényes uniós jogrend szerint nem részesülnek közvetlen támogatásban.

IV.2.2. A JELENLEG ÉRVÉNYBEN LÉVŐ TÁMOGATÁSI JOGCÍMEK A jelenlegi termelési struktúra és bizonyos stratégiai megfontolások alapján az agrárpolitika az állattenyésztési ágazatokon belül összesen 6, a növénytermesztési ágazaton belül pedig 4 támogatási jogcím mellett döntött, amelyek a következők: -

hízott hímivarú szarvasmarhák támogatása,

-

húshasznú tehenek támogatása,

-

extenzifikációs kiegészítő támogatás,

-

tehéntej-támogatás,

-

anyajuh-támogatás,

-

anyajuhtartás kiegészítő támogatása a kedvezőtlen adottságú területeken,

-

Burley típusú dohány támogatása,

-

Virginia típusú dohány támogatása,

-

rizstámogatás,

-

szántóföldi növények támogatása. 48

IV.2.3. ÁLLATTENYÉSZTÉSI ÁGAZATOK Az egyedek, valamint a tejkvóta után igényelhető maximális támogatási összeg meghatározásának alapelve- ez alól kivételt képez az anyajuhtartás kiegészítő támogatásaminden esetben ugyanaz: az egyes jogcímekre elkülöníthető nemzeti forrásból le kell vonni az ágazathoz

az

Európai

Bizottság

által

tömegtakarmány-termelő

területre

kalkulált

egyszerűsített támogatás, majd a maradványt az adott jogcím alapján támogatásban részesíthető állatlétszámmal, illetve kvótával el kell osztani. A hízott hímivarú szarvasmarhák 48

Popp József, Potori Norbert, Udovecz Gábor: A Közös Agrárpolitika alkalmazása Magyarországon, Agrárgazdasági Tanulmányok 2004. 5. szám, AKII, Budapest, 2004, pp. 67.

48


esetében a támogatást az Unión belüli vágásra vagy más tagállamba, illetve harmadik országba értékesített egyedek után lehet igényelni. A Koppenhágai Megállapodásban e támogatás felső létszámhatáraként 94 620 egyedet állapítottak meg és a szubvenciók összege 55 %-os szinten 15,09 millió euró. A számítást elvégezve megkapjuk a 2004. évi támogatás maximumát, egyedenként 136,09 eurót. A húshasznú tehenek támogatását nőivarú szarvasmarhák után lehet igényelni, a támogatás összege 55 %-os szinten 19,10 millió euró, a 2004-es támogatás maximuma egyedenként 124,25 euró. Azok a gazdálkodók, akik a hízott hímivarú

szarvasmarhákra

és/vagy

húshasznú

tehenekre

támogatást

vesznek

fel,

szarvasmarha- és anyajuh-támogatást élvező juhállományuk általuk használt, nemzeti kiegészítő támogatásban nem részesülő tömegtakarmány-termő területre vetített sűrűsége nem éri el az 1,4 NE/ha értéket, továbbá nemzeti kiegészítő támogatásban nem részesülő tömegtakarmány-termő területük legalább 50%-a gyepterület, extenzifikációs kiegészítő támogatást is igényelhetnének. Mindez számokban kifejezve 2004-ben egyedenként 45,85 eurót jelent. E jogcím létszámhatára 211 620 egyed és pénzügyi határa az 55 %-os szinten 1,16 millió euró. Pénzügyi forrása az extenzifikációs prémium. A tehéntej után járó támogatást a tejkvóta regisztrációban szereplő, tejkvótával rendelkező gazdák igényelhetik az 1 947 280 tejkvóta támogatás felső határáig, amelyre az idei keretösszeg 22,81 millió euró, mindez tonnánként 8,71 euró támogatást jelent. A már legalább egy ízben ellett vagy 12 hónaposnál idősebb nőivarú juhok után lehet anyajuh-támogatást igényelni, a Koppenhágai Megállapodásban rögzített 1 146 000 egyed támogatási felső létszámhatáráig. E szubvenciók összege 55 %-os szinten 13,90 millió euró, amely egyedenként 6,28 eurót jelent. Azok a gazdálkodók, akik anyajuh támogatást vesznek fel, és gazdaságuk fölterületének legalább 50 százaléka kedvezőtlen adottságú régióban helyezkedik el, azok anyajuh után kiegészítő támogatásban részesülhetnek. E jogcím pénzügyi forrása a Rural World prémium, amely összege 55 %-os szinten 1,16 millió euró és felső létszámhatára 300 000 egyed. Mindez egyedenként 2004-ben 3,85 euró támogatást jelent.49

49

Popp József, Potori Norbert, Udovecz Gábor: A Közös Agrárpolitika alkalmazása Magyarországon, Agrárgazdasági Tanulmányok 2004. 5. szám, AKII, Budapest, 2004, pp. 67-72.

49


IV.2.4. A KÖZVETLEN KIFIZETÉSEK ÉS A NEMZETI KIEGÉSZÍTŐ TÁMOGATÁS HATÁSA AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSI ÁGAZATOKBAN Az AKII Agrárpolitikai Kutatások és Ágazati Ökonómiai Osztályain készült számítások és az összegző táblázatok alapján elemezhetővé válik a közvetlen kifizetések és a nemzeti támogatások által gyakorolt hatás az egyes mezőgazdasági ágazatokra, illetve a termékekre nézve Magyarországon. A táblázatok a költség és bevétel függvényében vizsgálják az adott ágazatokat, majd a támogatások mértékétől függően nyilvánvalóvá válik, hogy a vizsgált mezőgazdasági tevékenység a jelenlegi támogatási szinten jövedelmező, vagy ráfizetéses-e a magyar gazdák számára. A költségtényezőnél kiderül, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk mekkora terhet ró az adott ágazatra, amely növekedéséért a legtöbb esetben a szigorú EU állatjóléti és környezetvédelmi előírásoknak való megfeleléshez szükséges beruházási költségek időarányos része a felelős. A kisebb állománnyal rendelkező tehéntartók számára a jövőben megoldást jelenthet a húsmarhatartásra történő átállás. Egyik oka az, hogy az egyirányú húshasznosítás a jó húsminőséggel rendelkező magyartarkára épül, amely állomány döntő hányada amúgy is kistermelőknél található. Másik érv a húsmarhatartásra történő átállás mellett az, hogy bár 2005-ben egyedenként majdnem 7 000 Ft-tal csökken a nemzeti támogatás mértéke, ez az ágazat a tejtermeléssel szemben még így is mindig ígéretesebb alternatívának tűnik. Számítások szerint ugyanis a tejtermelő társas vállalkozások már 2004-ben egyedenként 4 700 Ft körüli vesztséget könyvelhetnek el, nagyrészt a termelési költségek növekedése és a nyomott felvásárlási árak miatt, a közvetlen támogatás emelkedésének köszönhetően az ágazat jövedelmezősége javul 2005-ben. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni az extenzifikációs támogatásban rejlő lehetőségekről sem. Marhahízlalás Költség és bevétel alakulása MEGNEVEZÉS Költség (Ft/egyed) Termelés értéke (Ft/egyed) Jövedelem I. (Ft/egyed) Közv. nemz. tám. (Ft/egyed) Bevétel (Ft/egyed) Jövedelem II. (Ft/egyed) Jövedelem II.(Ft/t) Átlagsúly (kg/egyed)

2000. ÉVI ADATOK 50 362 39 548 - 10 814 0 39 548 - 10 817 - 60 770 178

2001. ÉVI ADATOK 63 890 55 505 - 8 385 0 55 505 - 8 385 - 39 182 214

50

2002. ÉVI ADATOK 80 885 82 871 1 986 2 416 85 287 4 402 15 232 289

2004. ÉVI PROGNÓZIS 79 785 113 612 33 827 34 700 148 312 68 527 237 118 289

2005. ÉVI PROGNÓZIS 82 028 113 31 584 31 584 37 082 150 694 68 666 237 600 289

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. EU minimálár (Ft/t) 393 120 393 120 Értékesítési átlagár (Ft/t) 222 190 259 360 310 440 393 120 393 120 Forrás: Az AKII Költség- és Jövedelemelemzési Osztályának tesztüzemi adatai alapján az AKII Agrárpolitikai Kutatások és Ágazati Ökonómiai Osztályain készült számítások

51


Tehéntej Költség és bevétel alakulása 2000. ÉVI 2001. ÉVI 2002. ÉVI 2004. ÉVI 2005. ÉVI ADATOK ADATOK ADATOK PROGNÓZIS PROGNÓZIS MEGNEVEZÉS Költség (Ft/egyed) 59 922 65 203 67 593 67 096 68 349 Termelés értéke (Ft/t) 69 266 77 456 80 331 64 372 65 506 Jövedelem I. (Ft/t) 9 344 12 253 12 738 - 2 724 - 2 843 Közv. nemz. tám. (Ft/t) 619 2 329 2 402 2 000 5 155 Bevétel (Ft/t) 69 885 79 785 82 733 66 372 70 661 Jövedelem II. (Ft/t) 9 963 14 582 15 140 - 724 2 312 Átlaghozam (kg/egyed) 6 080 6 144 6 515 6 515 6 515 Értékesítési átlagár (Ft/t) 63 329 71 719 75 045 64 372 65 506 Forrás: Az AKII Költség- és Jövedelemelemzési Osztályának tesztüzemi adatai alapján az AKII Agrárpolitikai Kutatások és Ágazati Ökonómiai Osztályain készült számítások

Hosszabb távon a hazai tejágazat jövőjét az határozza majd meg, hogy a hazai ágazati vállalkozások

képesek

lesznek-e

itthoni

versenyelőnyüket

megőrizni

a

fejlettebb

technológiával és nagyobb tőkeerővel rendelkező tagállamokkal, illetve az ár- és költségelőnnyel

rendelkező

újonnan

csatlakozott

országokkal

szemben.

Ugyancsak

hangsúlyozni kell a hazai fogyasztás növekedésében rejlő lehetőségeket. A húshasznosítású tehéntartáshoz hasonlóan a juhtartás jövedelmezősége már 2004-ben jelentősen javul a gyepterületek után felvehető egyszerűsített támogatásoknak köszönhetően. 2005-ben azonban már romlik az ágazat jövelempozíciója a termelési költségek várható emelkedése, elsősorban az EU állatjóléti szabályozásának szigorodása és a legelőterületek bérleti díjának emelkedése miatt. Anyajuh Költség és bevétel alakulása 2000. ÉVI 2001. ÉVI 2002. ÉVI 2004. ÉVI 2005. ÉVI ADATOK ADATOK ADATOK PROGNÓZIS PROGNÓZIS MEGNEVEZÉS Költség (Ft/egyed) 25 730 20 413 n.a. 21 373 21 812 Termelés értéke (Ft/egyed) 19 855 11 304 n.a. 22 057 22 103 Jövedelem I. (Ft/egyed) - 5 875 - 9 109 n.a. 684 291 Közv. nemz. tám. (Ft/egyed) 578 1 370 n.a. 1 600 1 644 Bevétel (Ft/egyed) 20 433 12 674 n.a. 23 657 23 747 Jövedelem II. (Ft/egyed) - 5 297 - 7 739 n.a. 2 284 1 935 Forrás: Az AKII Költség- és Jövedelemelemzési Osztályának tesztüzemi adatai alapján az AKII Agrárpolitikai Kutatások és Ágazati Ökonómiai Osztályain készült számítások

Az ágazat életképességének megőrzéséhez elengedhetetlennek látszik a szerkezet-átalakítás, amely a kistermelők helyzetén javítana, illetve a szakosodott feldolgozóipari struktúra kialakítása és működtetésének segítése. 52


Az abrakfogyasztó állattenyésztési ágazatok, azaz a vágósertés, a vágócsirke és az étkezési tyúktojás esetében azonban más a helyzet. Az átlagosnál rosszabb hatékonysággal termelő sertéshizlalóknak 2004. április 30-ig folyósított, a haszonállat-tartási előírások betartásához kapcsolódó 2 000 Ft/egyed támogatás sem jelentett megoldást. Az ágazatra a legnagyobb terhet a környezetvédelmi előírásoknak való megfeleléshez szükséges beruházási költségek helyezik olyannyira, hogy jövedelempozícióján még az sem segít, hogy 2005-ben az ágazat felvásárlási ára emelkedni fog. A legnagyobb versenyhátrányt az jelenti, hogy a vertikum

szervezettsége

és

koncentráltsága

jelentősen

elmarad

sertéshús-termelő

tagországoktól, így várható az is, hogy a jövőben nagyobb mennyiségben fog sertéshús érkezni a többi tagországból hazánkba. A piac megnyitása akár négy-hat évig elhúzódó hullámvölgyet okozhat a szektorban. Ugyanez vonatkozik a csirkehízlalással foglalkozó társas gazdaságokra, hozzátéve azt is, hogy a hazai gazdaságok nagy része már 2002-ben a behozott csirkehús importára feletti önköltséggel állította elő a pecsenyecsirkét. A szektor várhatóan tovább koncentrálódik majd, kiszorítva a felesleges vágókapacitásokat, valamint komoly fenyegetést jelent az EU-ból egyre nagyobb mennyiségben érkező olcsó pulyka- és csirkecomb. Az étkezési tyúktojás termelési költsége a sertéshizlaldákhoz hasonlóan olyan mértékben megemelkedett, hogy az már meghaladja az értékesítési árat 2004-ben, illetve az ágazat várhatóan 2005-ben is veszteséges lesz. A tyúktojás-termelőknek az állatvédelmi és környezetvédelmi előírásokon túl költeniük kell tojásosztályozó és csomagoló kapacitások létrehozására is, amely persze további kiadásokat jelent számukra.50

Vágósertés Költség és bevétel alakulása MEGNEVEZÉS Költség (Ft/t) Termelés értéke (Ft/t) Jövedelem I. (Ft/t) Közv. nemz. tám. (Ft/t) Bevétel (Ft/t) Jövedelem II. (Ft/t) Értékesítési átlagár (Ft/t)

2000. ÉVI ADATOK

2001. ÉVI ADATOK

2002. ÉVI ADATOK

228 870 250 350 21 480 3 990 254 340 25 440 250 350

285 050 319 260 34 210 3 880 323 140 38 090 319 230

260 980 277 110 16 130 7 620 284 730 23 750 277 100

50

2004. ÉVI PROGNÓZ IS 285 356 259 018 - 26 338 20 000 279 018 - 6 338 259 018

2005. ÉVI PROGNÓZ IS 275 386 273 289 - 2 097 273 289 - 2 097 273 289


53

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Forrás: Az AKII Költség- és Jövedelemelemzési Osztályának tesztüzemi adatai alapján az AKII Agrárpolitikai Kutatások és Ágazati Ökonómiai Osztályain készült számítások

Vágócsirke Költség és bevétel alakulása 2004. ÉVI 2005. ÉVI PROGNÓZ PROGNÓZ IS IS Költség (Ft/t) 173 970 192 000 187 850 198 389 201 785 Termelés értéke (Ft/t) 169 390 195 780 189 080 192 261 192 671 Jövedelem I. (Ft/t) - 4 580 3 780 1 230 - 6 128 - 9 114 Közv. nemz. tám. (Ft/t) 9 630 11 490 14 080 9 500 Bevétel (Ft/t) 179 020 207 270 203 160 201 761 192 671 Jövedelem II. (Ft/t) 5 050 15 270 15 310 3 372 - 9 114 Értékesítési átlagár (Ft/t) 169 390 195 780 189 080 192 261 192 671 Forrás: Az AKII Költség- és Jövedelemelemzési Osztályának tesztüzemi adatai alapján az AKII Agrárpolitikai Kutatások és Ágazati Ökonómiai Osztályain készült számítások MEGNEVEZÉS

2000. ÉVI ADATOK

2001. ÉVI ADATOK

2002. ÉVI ADATOK

2001. ÉVI ADATOK

2002. ÉVI ADATOK

Étkezési tyúktojás Költség és bevétel alakulása MEGNEVEZÉS

2000. ÉVI ADATOK

2004. ÉVI PROGNÓZ IS 235 751 234 625 - 1 126

2005. ÉVI PROGNÓZ IS 239 654 236 444 - 3 210

Költség (Ft/t) 217 266 223 720 222 910 Termelés értéke (Ft/t) 251 132 260 598 248 598 Jövedelem I. (Ft/t) 33 866 36 878 25 688 Közv. nemz. tám. (Ft/t) 206 1 006 2 327 Bevétel (Ft/t) 251 338 261 604 250 925 234 625 236 444 Jövedelem II. (Ft/t) 34 072 37 884 28 015 - 1 126 - 3 210 Értékesítési átlagár (Ft/t) 231 351 254 995 238 444 234 625 236 444 Forrás: Az AKII Költség- és Jövedelemelemzési Osztályának tesztüzemi adatai alapján az AKII Agrárpolitikai Kutatások és Ágazati Ökonómiai Osztályain készült számítások

IV.2.5. NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÁGAZATOK A területre igényelhető maximális támogatási összeg meghatározásának alapelve hasonló az állattenyésztési ágazatok nemzeti kiegészítő támogatásainál alkalmazottakhoz: az egyes jogcímekre elkülöníthető nemzeti forrásból levonandó az ágazathoz rendelt területre kalkulált egyszerűsített támogatás, majd a maradványt az adott jogcím alapján támogatásban részesíthető területtel kell elosztani. A dohányágazat szempontjából a támogatások összege 55 %-os szinten 5,25 millió euró a Burley típus esetében és 11,48 millió euró a Virginia típus esetében, ami 2 552,43 eurót a Burley és 3 224,85 euró támogatást jelent hektáronként a 54


Virginia dohány számára 2004-ben. A rizstámogatás pénzügyi forrását a Koppenhágai Megállapodás értelmében 3 222 ha bázisterületre rögzítették, ami 55 %-os szinten 972 ezer euró támogatást jelent, hektáronként 231,56 eurót. A szántóföldi növények esetében összesen 3 520 790 ha-nyi termőterületre igényelhető támogatás, amely 2004-ben 574,77 millió eurót jelent, hektáronként pedig 93,03 eurót. Itt fontos azonban megjegyezni, hogy mivel a 2004ben nemzeti kiegészítő támogatásokra szánt 91 milliárd Ft költségvetési forrás nem elegendő az összes nemzeti kiegészítő támogatás maximális szinten történő finanszírozására, és mivel a GOFR- növények területalapú közvetlen támogatása az összes közvetlen jövedelemtámogatás 88 százalékát teszi ki, ezért a szántóföldi növények borítéka csak azon összeget tartalmazza, ami a 91 milliárd Ft forrásból történő támogatásból megmarad. Mindez számokban kifejezve összesen 284,81 millió euró, ami hektáronként 80,89 eurót jelent.51

IV.2.6. A KÖZVETLEN KIFIZETÉSEK ÉS A NEMZETI KIEGÉSZÍTŐ TÁMOGATÁS HATÁSA A NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÁGAZATOKBAN A gabonafélék hazai piacát hosszabb távon a stagnáló humán- és ipari felhasználással, illetve az átmenetileg visszaeső takarmánykereslettel szemben várhatóan a növekvő kibocsátás jellemzi. A magyar gabona versenyképessége csak bizonyos szállítási távolságban, elsősorban a dunai uszályszállítás hatókörében értelmezhető. A magyar búzának mindenek előtt ki kellene szolgálnia a hazai és esetleg a régió malomiparát. A GOFR-ágazatok közül várhatóan a kukoricatermesztés jövedelmezősége lesz a legmagasabb, 2004-ben a búzatermelés jövedelmének több mint 110 %-a, 2005-ben pedig várhatóan 160 %-a körül alakul. Mivel a jövőben az EU-25 a kukoricából még mindig nettó importőr lesz, a kukoricatermeléshez kötött túltermelési prognózis miatt mégsem kell aggódni. Az árpatermelés jövedelmezősége a búzáétól ugyanakkor elmarad, 2005-ben az árpa hektáronként 10 %-kal alacsonyabb jövedelmet nyújt majd, így a harmadik legfontosabb gabonanövényből várhatóan továbbra is inkább önellátásra termelünk majd. Az alábbiakban láthatjuk a búza, a kukorica és az árpa költség és bevétel alakulásának grafikonjait, amely az

51


55


előzőekben használt táblázatok helyett egyszerűbben szemléltetik az adott ágazat jövedelmezőségét.

56


Búza Költség és bevétel alakulása 200 175 1000 Ft/ha

150 125 100 75 50 25 0 2000

2001

2002

2004

2005

Egyéb közvetlen támogatás / nemzeti kiegészítés Egyszerűsített kifizetés Termelés értéke Költség

Kukorica Költség és bevétel alakulása 200 175

1000 Ft/ha

150 125 100 75 50 25 0 2000

2001

2002

2004

2005


57


Árpa Költség és bevétel alakulása 200 175

1000 Ft/ha

150 125 100 75 50 25 0 2000

Egyéb közvetlen támogatás / nemzeti kiegészítés 2001 2002 2004 Egyszerűsített kifizetés Termelés értéke Költség

2005

Az olajnövények esetében a hazai üzemek részéről egyre nagyobbá válik az igény a termelés hatékonyságának növelésére, a minőség javítására, valamint a hektárhozam emelésére és stabilizálására. Kedvező számunkra, hogy az EU napraforgó- és repcemagból a közeljövőben sem lesz önellátó, ezért középtávon, főleg a napraforgómag esetében, a hazai termékek közös piaci értékesítésére lehetőségünk nyílik. A repcetermelés hektáronkénti jövedelme ugyanakkor – akárcsak a csatlakozás előtti néhány évben – elmarad a napraforgóétól. A növény – a jelenlegi piaci viszonyok között – nem jelent alternatívát a napraforgóval szemben.

58


Napraforgó Költség és bevétel alakulása 200 175

1000 Ft/ha

150 125 100 75 50 25 0 2000

2001

2002

2004

2005


A dohánytermelők az EU-ban kiemelt támogatást élveznek. Számítások szerint a korábban veszteséges hazai dohánytermesztés hektáronkénti jövedelme a közvetlen támogatások hatására jelentősen javul, ellensúlyozva még a felvásárlási árak csökkenését is. Dohány Költség és bevétel alakulása 1500

1000 Ft/ha

1200 900 600 300 0 2000

2001

2002

2004


59

2005


Az étkezési burgonyatermelők, a cukorrépa-termelők az EU-ban nem kapnak közvetlen támogatásokat, a hazai termelők azonban az egyszerűsített támogatásra jogosultak. Részben ennek, részben pedig a magas minimálárnak és az értékesítési átlagárnak köszönhetően e szektorok jövedelmezőpozíciója rövidtávon lényegesen javul hazánkban. Az EU zöldség- és gyümölcstermesztői korábban nem részesültek közvetlen támogatásban, azonban 2004-től a csonthéjas gyümölcsök után 120,75 euró/ha területalapú közvetlen támogatást igényelhetnek, amit a tagállamok saját forrásból, legfeljebb ugyanekkora összeggel kiegészíthetnek. Jelenleg Magyarországon a zöldség- és gyümölcstermelők az egyszerűsített területalapú támogatási rendszeren belül szubvencióra jogosultak. A friss és feldolgozott hazai termékek hosszú távú piaci kilátásai kedvezőek, megfelelő minőségű és árfekvésű termékekkel piacrészesedésünk megőrizhető, sőt, bővíthető is. A szőlő- és borágazatban a jövőben a minőségi termelésre kellene fektetni a hangsúlyt, noha erre a jelenlegi EU szabályozás is csak mérsékelten ösztönzi a tagállamokat. 52

IV.2.7. ELŐREHOZOTT NEMZETI KIEGÉSZÍTŐ TÁMOGATÁSOK A 2004. február 25-én megkötött agráralku értelmében a tervezett nemzeti kiegészítő támogatások többségét a hazai gazdálkodók részben vagy egészben, ígérvényként, hónapokkal a tényleges kifizetések előtt megkaphatták. A meghirdetett, „előrehozott” nemzeti támogatásokról a következő táblázat nyújt áttekintést.53

52

Popp József, Potori Norbert, Udovecz Gábor: A Közös Agrárpolitika alkalmazása Magyarországon, Agrárgazdasági Tanulmányok 2004. 5. szám, AKII, Budapest, 2004, pp. 86-100. 53 Poop József, Potori Norbert, Udovecz Gábor: A Közös Agrárpolitika alkalmazása Magyarországon, Agrárgazdasági Tanulmányok 2004. 5. szám, AKII, Budapest, 2004, pp. 76.

60


Előrehozott és csatlakozás után meghirdetett nemzeti kiegészítő támogatások 2004-ben 1 EUR = 252 FT

ELŐREHOZOTT NEMZETI KIEGÉSZÍTŐ TÁMOGATÁS (2004. ÁPRILIS 30.-IG)

CSATLAKOZÁS UTÁN MEGHIRDETETT NEMZETI KIEGÉSZÍTŐ TÁMOGATÁS (2004. MÁJUS 1TŐL) 34 700 Ft/egyed

NEMZETI KIEGÉSZÍTŐ TÁMOGATÁS LEHETSÉGES MAXIMÁLIS ÖSSZEGE (2004)

Hízott hímivarú 34 295 Ft/egyed szarvasmarhák támogatása Húshasznú tehenek 40 000 Ft/egyed 31 311 Ft/egyed támogatása Extenzifikációs 11 554 Ft/egyed kiegészítő támogatás Tehéntej-támogatás 2 000 Ft/t 2 195 Ft/t Anyajuh-támogatás 1 600 Ft/egyed 1 583 Ft/egyed Anyajuhtartás 970 Ft/egyed kiegészítő támogatása Burley és Virginia 8 000 Ft/ha 580 000 Ft/ha 643 212 Ft/ha típusú dohány és 740 000 Ft/ha és 812 662 Ft/ha támogatása Rizstámogatás 8 000 Ft/ha 59 000 Ft/ha 58 353 Ft/ha Szántóföldi növények 8 000 Ft/ha 11 000 Ft/ha 23 444 Ft/ha támogatása Forrás: 87/2004 és 41/2004 FVM rendeletek, valamint az AKII Agrárpolitikai Kutatások Osztályán készült számítások

61


V. VIDÉKFEJLESZTÉS

V.1. VIDÉKFEJLESZTÉS SPANYOL PÉLDÁRA Spanyolország és Portugália 1986-os csatlakozásával oly mértékben nőtt a tagállamok közötti regionális különbség, hogy világossá vált a regionális támogatások reformjának szükségessége. 1988-ban tehát az Európai Közösség átfogó reformokat vezetett be, a finanszírozó alapokat (ESZA, EMOGA Orientációs Részlege) egységes rendszerbe foglalták és strukturális alapoknak nevezték el őket, mindamellett a források megduplázásáról döntött az Európai Bizottság. Az 1988-as célkitűzések szerint azok a területek részesültek támogatásban, amelyek elmaradott régiónak minősültek, vagyis az egy főre eső GDP kisebb volt, mint az EK átlag 75 %-a (1. célkitűzés); a hanyatló iparágak által súlyosan érintett régiók (2. célkitűzés); harcolt a tartós munkanélküliség ellen (3. célkitűzés); segítette a fiatalok munkába állását (4. célkitűzés); a mezőgazdasági szerkezeti átalakulást (5a. célkitűzés) és az egyes mezőgazdasági területek fejlesztését (5b. célkitűzés). Ausztria, Svédország és Finnország csatlakozása után 1995-ben egy hatodik célkitűzést vezettek be a gyér népsűrűségű vidékek támogatására. Az EGK pénzügyi támogatásai alapulhatnak nemzeti szintű kezdeményezéseken (90 %), közösségi kezdeményezéseken (9 %) és bizottsági akciókon (1 %). A Közösségi kezdeményezések közül érdemes kiemelni az INTERREG, a határokon átnyúló, nemzetközi és régióközi együttműködést, amely a források legalább 50 %-át érinti, illetve a LEADER kezdeményezést, amely a vidékfejlesztést támogatja. A támogatási periódusokban Spanyolország a közösségi támogatások 23-24 %-át tudhatta magáénak.

62


Az EU strukturális támogatásai Spanyolország vonatkozásában SPANYOLORSZÁG Millió

ÖSSZES TAG

Összes %-a

100 %

ECU 1989-1993

1

11 362

24,3

46 837

1994-1999

2

31 668

22,9

138 201

2000-2006

3

43 087

23,5

183 564

Megjegyzés: 1 1988-as árakon;2 1994-es árakon; 31999-es árakon. Forrás: Európai Bizottság

Spanyolországban a 2. és az 5b. cél, azaz a hanyatló ipari , illetve a sérülékeny területek alá tartozik Baszkföld, La Rioja, Navarra, Aragón, Katalónia, Madrid és a Baleari szigetcsoport (1993-ig Cantabria is ide tartozott). A 3., 4. és az 5a. célok keretében a projektek az ország egész területét érintik. A spanyol régiók finanszírozásában kétség kívül az Európai Unió pénzügyi támogatásai játsszák a legfontosabb szerepet. Itt fontos megjegyezni, hogy Spanyolország a csatlakozása óta nettó haszonélvezője az EU költségvetésének.

V.1.1. A TÁMOGATÁSI IDŐSZAKOK Napjainkig Spanyolországnak három szakaszban állapították meg a támogatás mértékét. Az alábbiakban táblázatok és grafikonok segítségével bemutatom, hogy a strukturális alapokból finanszírozott vidékfejlesztési támogatások a többi strukturális támogatással szemben milyen csekély mértékben valósultak meg. Az 1989-1993-as időszakban Spanyolország több mint 11 milliárd eurót kapott az Unió strukturális alapjaiból, amihez ha a nemzeti hozzájárulást is hozzászámítjuk, akkor évente a spanyol GDP mintegy 1,5 %-át tette ki ez az összeg. A támogatások a következőképp oszlottak meg célok szerint:

63


A spanyolországi támogatások megoszlása a célok és a strukturális alapok szerint, 1989-1993 (százalék) ERFA

ESZA

EMOGA-O

ÖSSZES EN

1. cél

53,68

20,32

10,67

84,69

2. cél

4,99

1,38

0,00

6,37

3-4. cél

0,00

4,88

0,00

4,87

5a. cél

0,00

0,00

1,61

1,61

5b. cél

0,53

0,34

1,60

2,46

Összesen

59,20

26,92

13,88

100,00

Forrás. Herce,pp. 58

A táblázatból kitűnik, hogy az országnak juttatott első szakaszbeli támogatások közel 70 %-át az első célra, azaz a tágabb értelemben vett infrastruktúra fejlesztésére fordították. A második támogatási időszakban, vagyis 1994-1999 között Spanyolország 31,7 milliárd eurót kapott a strukturális alapokból. Az alábbi ábra segítségével itt is megállapítható az első cél dominanciája. A strukturális támogatások fő célok szerinti megoszlása 1994 és 1999 között Spanyolországban

Forrás: Demendy-Éltető, pp. 11.

A második támogatási időszak vidékfejlesztés szempontjából legjelentősebb sikerei többek közt a 20 049 km vidéki út megépítése és a 60 328 újraerdősített hektár.54 1994-ben az Unióban új Közösségi Támogatási Keretet fogadtak el, a LEADER II-t, amelyhez Spanyolország csatolt egy második vidékfejlesztési programot, a PRODER-t, ami a LEADER-hez

hasonlóan

alulról

építkező

54

logikával

és

elvben

erős

kormányzati

Demendy Nóra, Éltető Andrea: Spanyolország és Portugália az EU strukturális támogatási rendszerében, MTA Műhelytanulmányok 39. szám, Budapest, 2002, pp. 3-12.

64


beavatkozással valósult meg. A PRODER célja azok felemelése és segítése volt, akik nem voltak képesek csatlakozni a LEADER kezdeményezéshez. A LEADER II és a PRODER gyakorlatilag kiegészítették egymást és az egész országra kiterjedtek. A két kezdeményezés keretén belül 230 vidékfejlesztési csoportot hoztak létre olyan területeken, ahol 100 ezernél kevesebb a lakosok száma, a csoportok közül 130 a LEADER és 100 a PRODER segítségével jött létre. Mindkét kezdeményezés négy szakaszon alapszik. Az első fázisban megtörténik a regionális vidékfejlesztési csoportok (RDG) felállítása, amelyek integrálják a vidék különböző szereplőit, érdekképviseleti szerveit, a második fázisban pedig létrehozzák a szervezeti struktúrát. A harmadik szakaszban történik a vidékfejlesztési programok elbírálása és elfogadása, a negyedik időszak pedig az ellenőrzés fázisa, amelyet a regionális kormányzatoknak dolgozó külső szakemberek végeznek. Több mint 32 milliárd pezetát fordítottak a LEADER II programjaira és 26 milliárdot a PRODER-re, mindkét kezdeményezésből legalább 50 %-ot a turizmus kapott, valamint szintén jelentős mértékben támogatták az agrár élelmiszeripari termékeket.55 A harmadik, jelenleg folyó támogatási időszak 2000-től 2006-ig tart, amely alatt Spanyolországnak mintegy 40 milliárd euró támogatást szántak a különböző strukturális alapokból. A harmadik szakasz támogatásainak nagy része, 31 %-a a közlekedésre és az energiára irányul, további 22 %-a a környezetvédelemre, 12 % az emberi erőforrásokra, míg 10-10 % a versenyképesség javítására és a vidékfejlesztésre. 2001-től indították el a LEADER+ kezdeményezést. Összevetve a három támogatási időszakot elmondható, hogy funkcionálisan tekintve az infrastruktúra fejlesztésére helyezték a hangsúlyt, míg regionális megoszlásban a strukturális támogatásokból való részesedés Andalúzia esetében a legszembetűnőbb.56 A programok Andalúzia 770 településéből 660-at érintettek, ez a régió területének mintegy 90 %-át jelenti, a lakosságának azonban csak 42 %-át fedi le. A régióban 49 RDG-t hoztak létre, ebből 22-őt a LEADER II és 27-et a PRODER keretében, 131 új szervezet jött létre, amelyből 66 üzleti csoport, 5 politikai csoport és 60 ifjúsági- környezetvédelmi-, illetve egyéb szervezet.57 55

Csurgó Bernadett: Vezetés és helyi hatalom az európai vidékfejlesztésben 2., Spanyolország, Agrár Európa VII. évfolyam 10. szám, Budapest, 2003, pp. 39-41. 56 Demendy Nóra, Éltető Andrea: Spanyolország és Portugália az EU strukturális támogatási rendszerében, MTA Műhelytanulmányok 39. szám, Budapest, 2002, pp. 12-13. 57 Csurgó Bernadett: Vezetés és helyi hatalom az európai vidékfejlesztésben 2., Spanyolország, Agrár Európa VII. évfolyam 10. szám, Budapest, 2003, pp. 41.

65


V.2. VIDÉKFEJLESZTÉS MAGYARORSZÁGON

V.2.1. NEMZETI VIDÉKFEJLESZTÉSI TERV (NVT) Elkészítéséhez a jogi alapot az 1257/1999 EK Tanácsi Rendelet EMOGA Garancia részlegéből támogatott, úgynevezett kísérő intézkedésekre vonatkozó szabályozás, továbbá a Csatlakozási Szerződésben jóváhagyott és többször módosított egyes további intézkedésekre vonatkozó szabályozás teremti meg. Az FVM által benyújtott dokumentumot 2004. július 20án fogadta el a brüsszeli Mezőgazdasági Struktúrák és Vidékfejlesztési Bizottság.58 Az NVT prioritásai és céljai a következők: -

kiegészítő jövedelem és foglalkoztatási lehetőségek biztosítása a mezőgazdasági tevékenységek fenntartásával és folytatásával a gyengébb termőhelyi adottságú területeken gazdálkodók számára,

-

a termelési szerkezet termőhelyi adottságokhoz és piaci viszonyokhoz jobban illeszkedő átalakításának támogatása,

-

a termelők gazdasági életképességének, pénzügyi helyzetének és piaci pozíciójának erősítése,

-

a környezet minőségének megőrzése és javítása.

Ennek megfelelően a program kiegészítő intézkedései: -

Agrár- és környezetgazdálkodás

Ez az intézkedés legalább 5, de legfeljebb 10 éves időszakra vállalt, szerződéses alapon működő, ösztönző támogatást nyújt azoknak a gazdálkodónak, akik a jó gazdálkodási gyakorlat szabályainak megfelelő gazdálkodási módszereket alkalmaznak és egyben a különböző célprogramok feltételeit is teljesítik. E intézkedés programjai az úgynevezett 58


66


érzékeny területeket célozza meg. Az 5 célprogramon keresztül 2004-2006 között érintett terület 381-566 ezer ha, és az átlagos támogatási összeg hektáronként 218,73 euró. -

Kedvezőtlen adottságú és környezetvédelmi korlátozások alá eső területek támogatása

Ez az intézkedés kompenzációs támogatást nyújt azoknak a gazdálkodóknak, akik fenntartják gazdálkodási tevékenységüket a kedvezőtlen adottságú területeken. Mindez összesen 1,40 millió ha területet céloz meg, amelyből 484 ezer ha kedvezőtlen adottságú terület és 923 ezer környezetvédelmi korlátozás alá eső terület részesül. A támogatás az első esetében legfeljebb 57,38 euró/ha, az utóbbi esetében pedig 25,69 euró hektáronként. -

Az EU környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai követelményeinek való megfelelés

Az intézkedés egyrészt az állattelepeket érintő trágyakezelést támogatja, másrészt az állattartási technológiák fejlesztését támogatja abból a célból, hogy a gazdálkodók meg tudjanak felelni a szigorú EU-s környezetvédelmi előírásainak. E intézkedés körülbelül 20 ezer állattartó telepet érinthet, és a beruházási támogatás maximum 3 éven keresztül, évi 25 ezer euró. -

Mezőgazdasági területek erdősítése

Az intézkedés három támogatást tartalmaz. Támogatja a mezőgazdasági földterület erdősítését, az újonnan telepített erdők ápolását, védelmét és a szükséges pótló telepítést, valamint jövedelemkompenzációs hozzájárulást. 2004-2006-os viszonylatban e intézkedés 30 ezer ha erdő-telepítéssel számol. -

Korai nyugdíj

Az intézkedés azon idősebb gazdálkodókat célozza meg, akik egy másik gazdálkodónak vagy a Nemzeti Földalapnak átadják a legalább 3 ha nagyságú földjüket további művelés céljából. Ez az intézkedés csak 2006-tól lép érvénybe. -

Szerkezetátalakítás alatt álló félig-önellátó gazdaságok támogatása

A támogatás maximum 5 évig folyósítható, gazdaságonként és évi viszonylatban legfeljebb 1 ezer euró mértékben. E intézkedés tulajdonképpen átmeneti jövedelemkiegészítő támogatást

67


nyújt azon gazdáknak, akik főleg önellátásra termelnek, azonban áruik egy részét értékesítik a piacon is. -

Termelői csoportok létrehozásának és működtetésének támogatása

Az intézkedés különböző mezőgazdasági ágazatokat érint, kivéve a zöldség-, gyümölcs- és dohányágazat gazdálkodóit. A támogatás kifizetése elismeréshez kötött, 2004-2006-os viszonylatban körülbelül 165 szervezetet érinthet. -

Technikai segítségnyújtás

Ez az intézkedés technikai segítséget nyújt az NVT sikeres előkészítéséhez, végrehajtásához, monitoringjához és értékeléséhez.59

V.2.2. AZ AGRÁR ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI OPERATÍV PROGRAM (AVOP) A Nemzeti Fejlesztési Tervben (NFT) meghatározott stratégia megvalósítása operatív programokon keresztül valósul meg. Ezeken belül az agrárgazdasági és vidékfejlesztési célokat az AVOP szolgálja megvalósítani. Pénzügyi forrása az EMOGA Orientációs Részlege és a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközök (HOPE). A program a 2004-2006-os időszakra 81 milliárd Ft közösségi és 27 milliárd Ft nemzeti támogatást irányoz elő, amelyek a következő arányban oszlanak meg a prioritások alapján. -

versenyképes mezőgazdasági alapanyag termelés: 57,0 %,

-

élelmiszer-feldolgozás korszerűsítése: 14,0 %,

-

vidéki térségek fejlesztése: 26,5 %,

-

technikai segítségnyújtás: 2,5 %.

A prioritások intézkedései a következők:

59


68


-

A versenyképes mezőgazdasági alapanyag termelés keretén belül

A fejlesztő, modernizáló beruházásokra az AVOP-ból 51,3 %-os arányban használhatók fel a források, állattartó létesítmények modernizálására, illetve egyéb (magtárak, raktárak, géptárolók építése, őszibarack-ültetvények fejlesztése, stb.) beruházásokra. A források továbbá a fiatal gazdálkodók támogatását, a gazdák szakmai továbbképzését és átképzését, valamint a halászati ágazat strukturális átalakítását megcélzó intézkedéseket finanszírozzák. -

Az élelmiszer-feldolgozás korszerűsítésének keretén belül

A támogatás egy részét az új technológiák bevezetésére, a piacra-jutás feltételeinek- és a termékek minőségének javítására fordítják, másrészt segítséget nyújt az EU környezetvédelmi előírásainak való megfeleléséhez és a melléktermékek-, valamint a hulladékok megfelelő kezeléséhez. -

A vidéki térségek fejlesztése

Az intézkedés gondoskodik a mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra javításáról, a vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítéséről, a falufejlesztésről és –megújításról. Mindezeken túl említést érdemel még a LEADER+ programokra és a technikai segítségnyújtásra igényelhető támogatás. Az NVT-t és az AVOP-ot egymással összhangban dolgozták ki, ráadásul egyes intézkedések szervesen kiegészítik egymást. Fontos itt megjegyezni, hogy az NVT harmadik prioritása esetében az AVOP-ból biztosított beruházási támogatás a gazdasági életképesség javulását közvetlenebbül és hatékonyabban biztosítja. Az NVT pályázatai azonban abban különböznek az AVOP pályázataitól, hogy az itt elnyert támogatási összegeket nem számlák ellenében és utólag kapják meg a kedvezményezettek, hanem általában 5-10-20 éven keresztül évi azonos összegekben. A folyósított támogatásokkal nem kell számlákkal igazoltan elszámolni, azonban a vállalt kötelezettségeket teljesíteni kell.60

60


69


VI. ZÁRSZÓ Spanyolország és Magyarország történelmében és EU csatlakozásában sok rokon elemet fedezhetünk fel. Mindkét ország politikai rendszerváltását követően kapcsolódhatott ismét a meghatározó európai áramlatokhoz. Spanyolország az Európai Közösségekbe történő felvételi kérelmét egy hónappal a hosszú diktatórikus korszak lezárását jelentő, első demokratikus választások után nyújtotta be 1977-ben. Magyarország pedig a keleti piacok összeomlásával szinte egyidőben, 1991-ben az Európai Közösségekkel társulási viszonyt létesített. A spanyol példa kiemelkedő fontossággal bír számunkra, hiszen Spanyolország óriási utat tett meg csatlakozása óta és az uniós tagság az egész társadalom számára alapvetően sikert jelent. Felmérések bizonyítják, hogy a spanyol közvélemény Európa-pártisága erősödött a kilencvenes évek elejére. 1991 novemberében a spanyolok 73 %-a vélte úgy, hogy az EUhoz tartozni „jó dolog”, ez az arány 1986-ban még 62 % volt. A kilencvenes évek elején a spanyol válaszadók közül 55 % vélte úgy, hogy a csatlakozás jót tett az országnak, 1986-ban még csak 20 %-uk volt hasonló véleményen. 73 %-uk szerint Spanyolország szerepét és súlyát a világban növelte a csatlakozás, míg 57 %-uk szerint ez segített a spanyol gazdasági fejlődésben. 2002-ben a spanyolok 63 %-a látta úgy, hogy a csatlakozás hasznára vált az országnak.61 A párhuzamok között kiemelkedik a mezőgazdaság jelentősége a nemzetgazdaságon belül, valamint az, hogy mind Spanyolország, mind Magyarország esetében a mezőgazdaság összetettebb, mint azt a Bizottság vagy a tagállamok korábban feltételezték. Egyesek többek között ennek tulajdonítják a spanyol és a magyar féllel történt csatlakozási tárgyalások időtartamának meghosszabbodását. Mind velünk, mind a spanyolokkal előfordult, hogy egy adott pillanatban, a tárgyalások fontos területeire érve, valamelyik tagállam a fékre lépett, akadályozva az előbbrejutást, ami végül a csatlakozás dátumának halasztásában mutatkozott meg. Ez történt Spanyolországgal és Portugáliával 1980 júniusában, amikor francia igények jelentkeztek, miszerint az akkori agrárpolitikán belül új irányelv fogalmazódjék meg a gyümölcsök bizonyos csoportjának vonatkozásában. A franciák szerint néhány gyümölcsfajta 61

Éltető Andrea: Spanyolország gazdasági fejlettségével összefüggő érdekérvényesítési lehetőségei az EU-ban, különös tekintettel a kibővülésre és a spanyol elnökségre, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Kihívások, 160. szám, Budapest, 2002, pp. 4.

70


hátrányos megkülönböztetéstől szenvedett más mezőgazdasági termékkel szemben, és e helyzet inkább kedvezett a Közösségi Európa északi területein a mezőgazdaságnak, mint a déli tagállamoknak. A végleges megoldást a problémára nézve 1983-ban a kormányfői csúcstalálkozó hozta meg, mindez azonban három évvel késleltette a spanyol csatlakozást.62 Magyarország és a többi tíz új tagállam esetében éppen Spanyolország volt az, aki a fékre lépett 2002-ben. Spanyolország kizárta annak lehetőségét, hogy az újonnan csatlakozó államok miatt nagymértékben elessen az unió strukturális támogatásaitól, vagyis hogy a KKEországok csatlakozása miatt több szegény spanyol régió kiessen a támogatási jogosultságból. Ez az álláspont tükröződött a 2002 őszén kialakult francia-spanyol szövetségben is, ami a KAP hagyományos értékeit védő körlevélben testesült meg. A KKE-országok csatalakozása másféle félelmeket is ébresztett a spanyolokban. Az új tagok több szempontból is versenytársak az ország számára, egyes termékeik a spanyol áruknak jelentenek konkurenciát az EU piacain, másfelől telephely-előnyeik a külföldi működőtőke-befektetőket téríthetik el, elsősorban a térségünk munkaerő olcsósága miatt.63 Ugyancsak közös vonás a két ország csatlakozási körülményeit illetően, hogy bár a rendszerváltás melegágyában jelezték már csatlakozási szándékukat a Közösséghez, a spanyol és a magyar gazdaság is már évtizedek óta modernizációs pályára lépett. Spanyolországban az 1959. évi stabilizációs terv volt az, amely lehetővé tette a meglehetősen bezárkózott spanyol gazdaság külföld felé történő nyitását, Magyarországon pedig 1989-90-től kezdve többkevesebb sikerrel ugyanezt próbálták megvalósítani. Eléggé gyakran hangoztatott nézet az EU-ban, hogy a kibővülés során el kell kerülni a verseny torzulását, sőt a tényleges csatlakozás előtt a piacra-jutási lehetőségek érdemi bővítésére, a kvóták hirtelen növelésére sem kerülhet sor. Ez a magyarázata annak, hogy az uniós agrárpiacok nem nyílhatnak meg teljes mértékben a társult, illetve az újonnan csatlakozott országok előtt. Spanyolország számunkra azért is érdekes a csatlakozás küszöbén innen, mivel az átmeneti szakaszt ügyesen áthidalta és tapasztalataival segítheti gyors agrárfelzárkózásunkat a közösségihez. Spanyolország átlagosan tíz éves átmeneti türelmi időt kapott, mely szakasz sajátos pénzügyi intézkedésekkel járt, így a kereskedelmi kiegészítő

62

Európa Füzetek: Spanyol tapasztalatok az EK-csatlakozás előkészítésében, Bevezető Előadás, ITD Hungary, Budapest, 1997, pp. 11-12. 63 Éltető Andrea: Spanyolország gazdasági fejlettségével összefüggő érdekérvényesítési lehetőségei az EU-ban, különös tekintettel a kibővülésre és a spanyol elnökségre, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Kihívások, 160. szám, Budapest, 2002, pp. 13.

71


mechanizmussal és a csatlakozás-kárpótló rendszerrel. Ez a két rendszer a piactorzító hatás kiküszöbölése mellett az agrárpolitikák fokozatos közelítését is lehetővé tette és Spanyolország 1997-re az EU átlagánál gyorsabban fejlődő gazdasággá vált.64 A csatlakozási tárgyalások eredményeként a magyar gazdálkodók olyan támogatási körülmények között működhetnek a kibővült Európai Unió egységes piacán, amelyek biztosítják számukra a tisztességes verseny feltételeit. Ami a támogatásokat illeti, a magyar termelők az első naptól kezdve a többi tagország termelőivel azonos feltételekkel vesznek részt a piaci intervenciós intézkedésekben (gabona, marhahús, tejpor, vaj, és bor), az export- és a vidékfejlesztési támogatásokban. Azonban sikerült az Európai Unióval néhány, az átmeneti mentességet érintő kérést, illetve a magyar sajátosságokat tükröző megoldást elfogadtatni, lényegében egyes borágazatot érintő kérdésben, valamint 44 magyar vöröshús-vágóhíd 2006-ig, 21 tojótyúktelep legfeljebb 2009-ig lehetőséget kap az EU egyes higiéniai és állatvédelmi előírásainak teljesítésére. A belépést követő öt évig hazánkban előállíthatunk és forgalmazhatunk 2,8 % zsírtartalmú tejet, míg a többi tagországban csak 0,5 %, 1,5 % és 3,5 % lehet csak a zsírtartalom. Az Unióban ugyancsak átfogó védelemben részesül a pálinka elnevezés, a magyar helyesírási szabályokkal feltüntetve, a Magyarországon gyártott, 100 %ban gyümölcsből és törkölyből készülő párlatokra. Reméljük, hogy az átmeneti időszakot legalább ugyanolyan ügyesen fogjuk áthidalni és abból előnyt is tudunk kovácsolni, mint ahogy azt Spanyolország tette, ahol a csatlakozás a spanyol agrártermelés jelentős részét felértékelte, kiszámítható, magasabb árak realizálását biztosította. A nagyobb árbevétel és a támogatások együttesen garantálták, hogy az agrárgazdaság kiszámítható, tartós minőségi változást hozó fejlődésnek indult, és a termelők, a vidéki népesség tisztességes megélhetéshez jutott.65 Mindazonáltal lényeges különbséget mutat a két átmeneti időszak között a nemzeti kiegészítő támogatások összege a két országban, amely hazánk esetében lényegesen nagyobb arányt tesz ki, mint például Spanyolország 1992-es agrár-költségvetésében.

64 65

www.omgk.hu/EA9809/ea9809_5.html - 24k http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/agraragazat/2003-ev/05-majus/agrarag-02.html

72


Magyarország mezőgazdasági támogatásai 2004-ben STRUKTURÁLIS ALAPOK SZERINT

MILLIÓ EUR

1 FŐRE JUTÓ EUR 7,33

EMOGA Orientációs Szekció, 74,2 AVOP EMOGA Garancia Szekció181,2 17,91 vidékfejlesztési támogatások, NVT EMOGA Garancia Szekció305,8 30,23 közvetlen kifizetések Nemzeti top up 350,8 34,67 Piaci intézkedések 18,0 1,78 Összes 930,0 91,92 Forrás: 583/2004/EK bizottsági rendelet; saját számítások Megjegyzés *: 2003. évi GDP alapján számítva

1 MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓRA66 JUTÓ EUR 323,83

GDP67 %-ÁBAN* 0,10

790,82

0,25

1334,61

0,42

1531,01 78,56 4058,83

0,48 0,02 1,27

Magyarország 2004-ben összesen 930 millió euró értékű mezőgazdasági támogatást fizethet ki, amelynek majd egyharmada nemzeti kiegészítő támogatás. Az összes mezőgazdasági támogatás a GDP 1,27 %-át teszi ki, amely az 1992. évi spanyol mezőgazdaságnak folyósított támogatások folyó GDP részesedésének majdnem a duplája. Nem szabad azonban azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy a magyar egy főre jutó, 2003. évi GDP összege a spanyol 1992. évi megfelelő érték mintegy harmada csupán. Az EMOGA Garancia Részlegéből finanszírozott közvetlen kifizetések és a nemzeti top up együttesen a GDP 0,9 %-át teszik ki Magyarországon, ez az arány Spanyolországban az 1992. évben nem érte el a 0,6 %-ot. A vidékfejlesztés céljából folyósított közösségi támogatásokat Magyarország részére 255,4 millió euró értékében állapították meg, amely az összes mezőgazdasági támogatás közel 30 %-át teszi ki 2004-ben. Ez az arány mindenképpen csökkeni fog a közeljövőben, mivel az EU által folyósított éves közvetlen kifizetések összege 2013-ig arányosan nő. A magyarországi GDP viszonylatában a vidékfejlesztésre megállapított 2004-es összeg valamivel több mint 0,3 %. Érdekes azonban megfigyelni azt, hogy míg Magyarországon az egy mezőgazdasági dolgozóra jutó összes mezőgazdasági támogatás 4 059 euró, addig egy spanyol gazda 1992ben csupán 1 636 eurót kapott átlagosan, azaz több mint felét az idei magyar egy főre eső támogatásnak. Ugyanakkor az egy lakosra jutó mezőgazdasági támogatás közel azonos értékű a két évben, Spanyolországban ez 82,26 euró, Magyarországon pedig 91,92 euró, amely részben magyarázható azzal, hogy míg 1992-ben Spanyolországban az aktív lakosság 10,1 %a dolgozott a mezőgazdaságban, addig Magyarországon 2003-ban az aktív lakosság 5,5 %-a.

66 67

KSH adatok szerint: az aktív lakosság 5,5 %-a dolgozott 2003-ban a mezőgazdaságban KSH adatok szerint: 73,2 milliárd euró

73


A nemzeti kiegészítő támogatások révén nagy súly helyezkedik az újonnan csatlakozó tagállamok vállára, az összeg fontosságát mutatja, hogy a nemzeti top up kifizetések nélkül az egy magyar gazdára jutó agrártámogatás 2 527,82 euró lenne, azaz kevéssel több mint a jelenleg folyósított 60 %-a. Az egyik tagállam éppen Spanyolország volt, amely nem győzte hangsúlyozni, hogy a csatlakozó KKE-országok nem részesülhetnek azonnal ugyanolyan szintű közösségi agrártámogatásban, mint az EU-15, minden erejével azon volt, hogy az új tagállamokban az átmeneti időszakot a lehető leghosszabb időtartamra kinyújtsák. Érdemes azonban belegondolni abba, hogy míg jelenleg Magyarországon az agrártámogatások több mint egyharmada nemzeti finanszírozásból valósul meg, addig Spanyolországban az 1992. évben a régiók és a központi kormány az összes agrártámogatás 6-6 %-át adták. A spanyol infrastruktúra fejlesztését és a regionális különbségek enyhítését segítő projektekben azonban a nemzeti részvétel mértéke igen magas volt, 50-60 %-ot is elért, valamint a strukturális támogatások mintegy 85 %-át fel is használták, ami más tagállamokhoz viszonyítva jó arány. Az Európai Bizottság jelentése szerint Madrid és Katalónia egy főre eső GDP-je magas, és nőtt az elmúlt évtizedben. Baszkföld és Navarra is jól teljesített, de az északkeleti és déli szegényebb régiók, így Galícia és Extremadura GDP-je az EU-átlagánál jóval kisebb mértékben nőtt. Az országon belüli regionális fejlettségbeli különbségek tulajdonképpen megmaradtak. Spanyolországban a nemzeti szintű fejlődést a korábban is gazdagabb régiók gyors fejlődése „húzta”, de a legszegényebb régiók a támogatások és növekedés ellenére is hasonlóan távol állnak a gazdag területektől, mint korábban.68 „ A regionalitás fejlesztése Magyarországon közel sem olyan fajsúlyos kérdés, mint Spanyolországban. Egyrészt kisebb területű ország. Másrészt agrár szempontból gyakorlatilag nincsen különbség Magyarország különböző régiói között, szemben Spanyolországgal, ahol ezek a különbségek, mind kulturális szempontból, mind az éghajlat, a föld, a termesztési technológiák és tradíciók szempontjából sokkal erősebbek.”69

VI.1. A NÖVÉNY- ÉS ÁLLATÁGAZAT TENDENCIÁI SPANYOLORSZÁGBAN

68

Demendy Nóra, Éltető Andrea: Spanyolország és Portugália az EU strukturális támogatási rendszerében, MTA Műhelytanulmányok 39. szám, Budapest, 2002, pp. 25. 69 Popp József véleményezése alapján

74


A spanyol agrártárca közleménye szerint a mezőgazdasági jövedelem az 1995. évi 17,3 milliárd euróról 2003-ra 23,6 milliárdra növekedett.70 2003-ban a mezőgazdasági termelés értéke 39 milliárd eurót tett ki. Az áttekintett időszakot különösen az állattenyésztési termékek gyors fejlődése jellemezte, azonban a növénytermesztési ágazat megtartotta vezető szerepét a spanyol agrártermelésben. Bruttó mezőgazdasági termelés Spanyolországban, millió euró ÁGAZAT 1992 1995 2003 Összes mezőgazdasági 23 067,80 28 529,50 39 009,30 ágazat Növényágazat 13 375,50 16 986,50 23 959,00 Gyümölcs 3 269,10 4 464,80 5 881,20 Olívaolaj 887,30 1 705,70 2 196,00 Bor 550,00 703,40 1 193,40 Állatágazat 8 758,90 10 494,30 13 490,00 Sertés 2 533,70 3 035,80 4 071,60 Baromfi 925,60 1 067,00 1 141,70 Forrás: Ministerio de Agricultura, Pesca y Alimentación, Spanyolország; saját számítások

A bruttó mezőgazdasági termelés Spanyolországban 1992-től 1995-ig kevéssel több mint 20 %-kal nőtt, ezen belül a növényágazat mintegy 10 %-kal dinamikusabban, mint az állatágazat. A növényágazaton belül már az 1995. évben kiemelkedik a borászat, mivel közel négy év alatt majdnem a duplájára nőtt a szektor termelése, valamint az olívaolaj termelése is csaknem 30 %-kal emelkedett. A sertéstermelés közel 20, a baromfitermelés pedig több mint 15 %-kal emelkedett a négy év alatt, ellenére annak, hogy éves viszonylatban a két szektor némely évben jövedelmező volt, máskor pedig veszteséggel zárt. 2003-ban az 1992. évhez viszonyítva a borszektor bruttó termelése több mint kétszeresére, míg a gyümölcstermelés közel két és félszeresére nőtt, azaz a mezőgazdasági ágazatok közül ez a két szektor fejlődött Spanyolországban az elmúlt két évtized alatt a legdinamikusabban. Dacára annak, hogy a spanyol zöldség- és gyümölcságazat 1992-ben 4 %-ot, illetve 2003-ban 7 %-ot kapott az EMOGA Garancia Részlegéből folyósított támogatásokból, míg a borszektor 1992-ben még közel 14, azonban 2003-ban már csak 7 %-ban részesedett a közösségi támogatásokból.

VI.1.1. SERTÉSÁGAZAT TENDENCIÁI SPANYOLORSZÁGBAN 70

http://www.agronaplo.hu/?o=cikk&cikkID=1514

75


Spanyolország számára a sertéshúsra még a csatlakozás előtt kompenzációs összeget számítottak ki annak érdekében, hogy az integráció ne okozzon komolyabb piaci zavarokat az ország számára, azonban az EK agrárpolitikai megfontolásból ezt az összeget az első négy évben nem alkalmazta. A sertéságazatnak folyósított közösségi támogatás az 1992. évben elenyésző volt és 2003-ban is az összes támogatásból csupán 0,25 %-kal részesült (raktározási támogatás és export-visszatérítés). Ennek ellenére Spanyolországban a sertéságazat bővülése kiugró volt, kibocsátása 1995-től számítva egyharmaddal bővült, miközben ugyanebben az időben az Unió egészében csupán 9 %-kal nőtt az ágazat produktuma. Spanyolország hamarosan az EU legnagyobb sertéstermelő és –exportőr országa lesz, a spanyol sertésállomány mára már egyenlő a dán és holland együttes állománnyal. Az utóbbi negyven évben az országban négyszeresére bővült a sertésállomány és jelenleg a termelési költségek további leszorítását tervezik.71 Magyarországon a sertéshús közös piaci szabályozásásnak átvételével a termelők csak minősített esetben számíthatnak központi beavatkozásra (raktározási támogatás). A csatlakozással megszűntek az ágazathoz közvetlenül kötött nemzeti támogatások. A költségek tekintetében a vágósertés termelési költségei emelkedtekamit az EU állatjóléti és környezetvédelmi előírásainak való megfeleléshez szükséges beruházások jelentős mértékben befolyásoltak- azonban az értékesítési átlagár csökkent. Jelenleg Magyarországon az ágazat számára versenyhátrányt jelent az Unió viszonylatában az élőállat minősége, az egy kocára jutó malacok száma, a napi súlygyarapodás és a telepek hízókibocsátásának száma, így a szektor számára egy minimum hat éves hullámvölgyet jósoltak a szakértők.72 Bízunk abban, hogy ahogy Spanyolországban is sikerült a kedvezőtlen feltételekkel való indulás ellenére a késöbbiekben felzárkózni, valamint az EU-átlag fölött teljesíteni, úgy a kormány és a magyar gazdák is megtalálják majd a módját annak, hogy versenyhátrányunk csökkenjen és a szektor jövedelmezővé váljon.

VI.1.2. ZÖLDSÉG-GYÜMÖLCSSZEKTOR TENDENCIÁI

71

http://www.agronaplo.hu/?o=cikk&cikkID=1514 Kartali János: A főbb agrártermékek piacra jutásának feltételei az EU-csatlakozás küszöbén, II. kötet, Állati termékek, Agrárgazdasági Tanulmányok, 2004. 2. szám, AKII, Budapest, 2004, pp. 7. 72

76


Spanyolország és az EGK közös megállapodása szerint az ország csatlakozásakor több zöldség-és gyümölcsfaj is az érzékeny termékek listájára került, és az adott szektorra nézve specifikus átmeneti időszakot állapítottak meg. A szektor által fogadott közösségi támogatások 1992-ről 2003-ra közel a felére csökkentek, bruttó termelése mégis két és félszeresére nőtt az elmúlt évtizedben. Az Európai Unióban az utóbbi években átlagosan 55 millió tonna zöldség és 30 millió tonna gyümölcs termett, ami a világ termelésének 8 %-át teszi ki, Magyarország zöldség- és gyümölcstermelése az Unió termelésének a 3 %-át adja, míg Spanyolország közel 20 %-át. Az ágazat részesedése Spanyolországban a teljes mezőgazdaság termelési értékéből 20-25 %, míg ez az érték hazánkban 12-14 % körül mozog, ami könnyen lehetne néhány százalékkal magasabb, mivel Magyarországon jelenleg az áruminőség az EU-átlag alatti, a kistermelők alkupozíciója gyenge, továbbá jelentős az önfogyasztás, ami nem jelenik meg a statisztikai kimutatásokban. A változás kulcsát elsősorban a TÉSZ-ek megalakítása jelentené, de külföldi tapasztalatok alapján szükséges lenne hozzá még az életszínvonal, illetve a fizetőképes kereslet növekedése is. Szakértők szerint Magyarország számára a leghasznosabb példával a spanyol TÉSZ-ek járnak, ahol a TÉSZ-ek többsége beszerzi, sőt betakarításig meghitelezi tagjai számára a termelési alapanyagokat, termelési ajánlást ad tagjai számára, akár szabályozza a fajtahasználatot vagy a termelés ütemezését, valamint tagjaival közösen végzi az árumanipulálást és a tárolást. A termelői értékesítő szervezetek különleges szerepét a zöldséggyümölcságazatban az adja, hogy más ágazatokkal ellentétben az EU-piacszabályozás részét képezik, így a valós érdeküknek megfelelő közösségi támogatásokhoz is így juthatnak a magyar zöldség-gyümölcstermelők. Jó példával szolgál még Spanyolország hazánk számára az uniós minőségi előírások betartását mintegy granciaszelvényként magába foglaló eredet-megjelölések és földrajzi árujelzők terén. Mint korábban említettem, Spanyolországban jelenleg 12 friss zöldség- és gyümölcsfajtát regisztráltak a két rendszerben, valamint létezik két speciális spanyol védjegy, amelyek az ország termékeinek speciális minőségét hangsúlyozzák.73 Bár a minőségi védjegyek vonatkozásában az Uniónak nincsenek kötelező előírásai, azok mégis meghatározó szerepet játszanak a termékek népszerűsítésében és eladhatóságuk terén. Magyarországon a hazai védjegyek marketingtevékenységét az FVM-hez tartozó Agrármarketing Centrum végzi.

73


77


A csatlakozási tárgyalások eredményeként kialakult feltételrendszer kielégítő versenyfeltételeket biztosít a magyar gazdák számára, a közvetlen támogatások és a kiharcolt kvóták mind mennyiségi, mind érdekeltségi szempontból megfelelő perspektívát adnak. Az EU források és nemzeti támogatások együttesen az agrárgazdaság a jelenleginél nagyobb, szélesebb körű és új elemekkel bővülő támogatását teszik lehetővé.74 Ha mást nem, vegyünk példát a spanyolokról: ”Ők okosak voltak, a mediterrán területek mediterrán növényeire kitűnő pályázati lehetőséget biztosítottak azáltal, hogy a csatlakozás előtt még a sziklába is lyukat fúrtak, hogy oda valamit betelepítsenek, hogy ezzel a területet bevigyék az Unióba”75. Magyarország számára azonban két fő tanulsággal mindenképpen szolgál a spanyol példa. Egyrészt azzal, hogy nem szabad lemondani a nemzeti agrárstratégia folytatásáról, mert az integráción belül is van mód a termelőknek a magyar sajátosságoknak megfelelő orientálására és támogatására. Másrészt pedig azzal, hogy valószínűleg érdemes lesz kiépíteni a ma még csak papíron létező regionális közigazgatást, mivel a közösségi támogatás elsősorban az Európai Bizottság által a nemzetinél sokkal kevésbé hatékonyan ellenőrizhető regionális költségvetésen keresztül juthat el a termelőkhöz.76

74

http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/agraragazat/2003-ev/05-majus/agrarag-02.html http://www.mkogy.hu/biz/eib/link1/vita030315.htm 76 Somai Miklós: Nemzeti agrártámogatás az Európai Unióban és a magyar agrárcsatlakozás, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Kihívások, 175. szám, Budapest, 2004. 75

78


IRODALOMJEGYZÉK

1. Arató Katalin, Mátyás László: Spanyolország csatlakozása az EGK-hoz, Gazdálkodás, XXVII. évfolyam, 9. szám, Budapest, 1983. 2. Csurgó Bernadett: Vezetés és helyi hatalom az európai vidékfejlesztésben 2., Spanyolország, Agrár Európa VII. évfolyam 10. szám, Budapest, 2003. 3. Demendy Nóra, Éltető Andrea: Spanyolország és Portugália az EU strukturális támogatási rendszerében, MTA Műhelytanulmányok 39. szám, Budapest, 2002. 4. Éltető Andrea: Spanyolország gazdasági fejlettségével összefüggő érdekérvényesítési lehetőségei az EU-ban, különös tekintettel a kibővülésre és a spanyol elnökségre, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Kihívások, 160. szám, Budapest, 2002. 5. Európa Füzetek: Spanyol tapasztalatok az EK-csatlakozás előkészítésében, Bevezető Előadás, ITD Hungary, Budapest, 1997. 6. FVM Tagállam Működési Főosztály, Irányító Hatósági Főosztály: Európai Uniós Agrár Abc, Agroinform Kiadó, Budapest, 2004. 7. Harsa Lajos, Mátyás László, Popp József: Az Európai Gazdasási Közösség agrárpolitikájának főbb jellemzői az 1970-es évek második felében és az 1980-as évek fordulóján, Agrárgazdasági Kutató Intézet, Budapest, 1983. 8. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Ötödik kiadás, Magyar Országgyűlés, Budapest, 2002. 9. Kartali János: A főbb agrártermékek piacra jutásának feltételei az EU-csatlakozás küszöbén, II. kötet,, Állati termékek, Agrárgazdasági Tanulmányok, 2004. 2. szám, AKII, Budapest, 2004. 10. Kelemen Zoltán: A magyar mezőgazdaság EU-hajrája, HVG, Budapest, 2004.01.10. 11. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország mezőgazdasága 2003, Budapest, 2004 12. Popp József, Potori Norbert, Udovecz Gábor: A Közös Agrárpolitika alkalmazása Magyarországon, Agrárgazdasági Tanulmányok 2004. 5. szám, AKII, Budapest, 2004.

79


80


WWW. IRODALOMJEGYZÉK LETÖLTÉS IDEJE: 2004.11.05

1.

http://193.224.162.52/EU9511/eue2.html

2.

http://193.224.162.52/EU9512/cikk2.html

3.

http://193.224.162.52/Eu9512/euh.html

4.

http://193.224.162.52/EU9602/eue2.html

5.

http://193.224.162.52/EU9604/eue3.html

6.

http://193.224.162.52/EU9604/euh.html

7.

http://193.224.162.52/EU9606/cikk3.html

8.

http://www.agronaplo.hu/?o=cikk&cikkID=1514

Dr. Báder Ernő, Tóth Péter : Hírek az Európai Unió országaiból 9.

http://www.aik.hu/DOMO-5TQDFH_files/spanyolorszag_nyomt.pdf

10.

http://www.gkm.hu/dokk/main/printable/tajekoztato_lezaras.html

A csatlakozási tárgyalások lezárása 11.

http://www.mkogy.hu/biz/eib/link1/vita030315.htm

Kovács László felszólalása a Parlamentben; 2004.01.22. 12.

http://www.omgk.hu/EA0009/vfv.html

13.

http://www.omgk.hu/EA601/cikk.html

14.

http://www.omgk.hu/EU9606/cikk3.html

15.

www.omgk.hu/EA9809/ea9809_5.html - 24k

16.

http://www.omgk.hu/gabur.htm

17.

http://www.omgk.hu/TAVOKTAT/AGRREND/bori.html

Bori Tamás: A növénytermesztés rendszere és szerepe az EU-ban 18.


Padisák Gábor: Az Európai Unió zöldség-gyümölcs piaca és piacszabályozása 19.

http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/agraragazat/2003-ev/05-majus/agrarag-02.html

81


Dr. Vajda László: A csatlakozási tárgyalások eredményei, az integráció feltételrendszere és az agrárcsatlakozás néhány jellemző kérdése III.

82

SZAKDOLGOZAT Balogh Judit 2004

Recommend Documents