SZAKDOLGOZAT
Balogh Mónika Éva 2007
1
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Nemzetközi menedzsment szakirány
NŐK, KARRIER, CSALÁD NŐI SZEREPVÁLLALÁS VIDÉKEN A 21. SZÁZADBAN
Balogh Mónika Éva Budapest, 2007
2
Tartalomjegyzék I. BEVEZETÉS
5
I. 1 A KUTATÁS CÉLJA I.2. HIPOTÉZIS
5 6
II. A KUTATÁS MÓDSZERE
8
III. CSALÁD
9
III.1. NEMI SZEREPEK TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE III. 2. CSALÁDALAPÍTÁS, GYERMEKVÁLLALÁS
9 11
IV. NŐI MUNKAVÁLLALÁS:
14
IV.1. A NŐK GAZDASÁGI ÉLETBEN ELFOGLALT HELYE IV. 1. 1.KÍNÁLATI OLDAL: IV. 1. 2. KERESLETI OLDAL: IV. 1. 3. A NŐI MUNKAERŐ NÖVEKEDÉSE: IV.1.4.A NŐI MUNKAERŐ CSÖKKENÉSE: IV.2. A „2. MŰSZAK” TERHE IV. 3. NŐK A VEZETÉSBEN IV. 3. 1. VEZETÉS, VEZETŐI STÍLUSOK, HATALOM, DÖNTÉSHOZATAL IV.3.2. A NŐK ESÉLYÉNEK VÁLTOZÁSA A VEZETŐ POZÍCIÓBA VALÓ JUTÁSHOZ AZ ELMÚLT ÉVTIZEDEKBEN, A RENDSZERVÁLTÁS ÓTA. ÜVEGPLAFON JELENSÉG. IV. 4. VAN -E KÜLÖNBSÉG A NŐK ÉS A FÉRFIAK VEZETÉSI STÍLUSÁBAN? IV.5. SZÁRMAZÁS, TÁRSADALMI HÁTTÉR IV. 6. ÖSSZEGZÉS
14 14 15 15 16 18 19 19
V. VIZSGÁLATOK
27
V. 1. A KÉRDŐÍVEK KIÉRTÉKELÉSE V. 1. 1 A VÁLASZADÓK ÁLTALÁNOS ADATAI V. 1. 2. KÉPZETTSÉG V. 1. 3. A MEGKÉRDEZETT NŐK FOGLALKOZÁS SZERKEZETE V. 1. 4.A FÉRJEK FOGLALKOZÁSA ÉS SZEMLÉLET MÓDJA V. 1. 5. A VIDÉKI NŐK MUNKAHELYEN BETÖLTÖTT POZÍCIÓI V. 1. 6. A MEGKÉRDEZETTEK SZUBJEKTÍV VÉLEMÉNYE A MUNKAERŐPIACI HELYZETÜKRŐL, A MUNKÁJUKRÓL, ÉS ANNAK PRIORITÁSÁRÓL V. 1. 7. A JÖVŐBELI MUNKAVÁLLALÓK ELKÉPZELÉSEI V. 1. 8. A KÉRDŐÍVEK EREDMÉNYEINEK ÖSSZEGZÉSE V. 2. MÉLYINTERJÚK ELEMZÉSE V.2.1 A CSALÁDI HELYZETÜK V. 2. 2. KÉPZÉSÜK ALAKULÁSA V. 2. 3. MEGLÁTÁSOK ÉS UTAK A KARRIERREL KAPCSOLATBAN V. 2. 4. A MÉLYINTERJÚK ELEMZÉSÉNEK ÖSSZEGZÉSE
27 27 31 33 37 38
VI. KÖVETKEZTETÉSEK
61
3
21 23 24 25
40 46 47 48 48 51 53 60
VII. ÖSSZEFOGLALÁS
64
IRODALOMJEGYZÉK
68
MELLÉKLETEK
69
ÁBRAJEGYZÉK KÉRDŐÍV INTERJÚKÉRDÉSEK
70 71 73
4
„Senki nem születik nőnek, azzá lesz” Simone de Beauvoir
I. Bevezetés I. 1 A kutatás célja Ahogy az idézet tartja, senki nem születik nőnek. A „nővé” válás a szocializáció, a környezettől tanult viselkedési formák eredménye, így nő és nő között igen nagy eltérések lehetnek. Ehhez hasonlóan a vezetőkről is egyre inkább az a nézet terjed el, hogy nem csak születni lehet arra a szerepre, hanem tanulható is. Kutatásom célja, hogy kiderítsem, milyen esélyei vannak a nőknek a vidéki falvakban és városokban arra, hogy vezetők legyenek, karriert építsenek és emellett mennyire tudják megőrizni a nőiességüket, és milyen mértékben képesek megfelelni az anyaság szerepének. Személy szerint azért tartom fontosnak ezt a kérdést, mert én is egy vidéki faluban nőttem fel. Főiskolai tanulmányaimat azonban a fővárosban végeztem. Ekkor tűnt fel, mennyivel lassabb és másabb az életritmus vidéken. Budapesten pezseg az élet, minden tele van lehetőségekkel – az élet bármely területére is gondolunk: tanulás, munka vagy szórakozás. Az, aki ott él, és tanulni szeretne, sokkal több alternatíva közül választhat, mivel sokkal több az iskola, sőt már az óvodák is sokkal szélesebb körű és változatosabb ismereteket biztosítanak a gyermekek számára. Ha vidéken vágynak speciális képzésre, akkor ahhoz el kell hagyniuk az otthonukat a gyerekeknek, kollégiumba kell költözniük. A munka szempontjából is úgy gondolom, hogy előnyösebb a fővárosban, vagy egy nagyvárosban élni, mivel ott, ha valaki igazán akar dolgozni, akkor az találni is fog magának valamilyen munkát. Ugyanezt már nem minden esetben lehet elmondani egy vidéki emberről, különösen nem egy nőről – legalábbis, ha 30 km-es körzetben szeretne elhelyezkedni. A vidéken tapasztalható lassabb életritmus kihat a gondolkodásmódok változásának „sebességére” is, vagyis meglátásom szerint itt még jobban érvényesülnek a régi, hagyományos nemi szerepek, és kevésbé fogadják el a nők újabb megjelenő szerepkörét: a karrierista, vezető nőét. A téma vizsgálatának az ad aktualitást, hogy Magyarország egy olyan közösség tagja lett a közelmúltban, ahol az utóbbi évtizedben a foglalkoztatáspolitika kiemelt fontosságú ügy. Ezen belül az 1998-as uniós foglalkoztatási irányelvek egyik alappillére az egyenlő 5
esélyek megteremtését tűzi ki céljául. Természetesen a diszkrimináció minden fajtájának általános tilalmát megtalálhatjuk a Magyar Köztársaság Alkotmányában, és a Munka Törvénykönyvében is. A törvényi háttér megteremtésén túl azonban valódi erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy az egyenlő bánásmód elve fokozatosan érvényesüljön a gyakorlatban is, mivel Magyarországon ez még nem mindig valósul meg teljes mértékben, hiszen a cégek jó része jogsértő gyakorlatot folytat: nem, faji hovatartozás vagy kor alapján hátrányos megkülönböztetést alkalmaz.
I.2. Hipotézis
Egyik feltevésem az, hogy a munkaerő-piaci diszkrimináció mértéke jelentősen csökkent a rendszerváltást megelőző időszakhoz képest. A nők egyes csoportjai előtt addig nem látott távlatok nyíltak, és ez valószínűleg szoros kapcsolatban áll a nők egyre magasabb részvételi arányával a felsőoktatásban. Így a mai generációnak sokkal nagyobb esélye van arra, hogy karriert építsen, mint a felmenőinek. A másik feltevésem szerint az önmegvalósítás iránti szükséglet mértéke a különböző születési kohorszokban változó és másban nyilvánul meg. Vidéken a középkorú nők (40 év körüliek) többsége nem is vágyik, nem hajt karrierre. Többnyire beosztottak, kevés köztük az, aki valamilyen vezető beosztásban van. Mégsem elégedetlenkednek, jól érzik magukat, örülnek, hogy van munkájuk, dolgoznak, és persze nevelik a gyerekeiket. Számukra a szükségletek csúcsát a nyugodt, kiegyensúlyozott családi élet jelenti, az önmegvalósítás a tökéletes családanya és feleség képében jelenik meg. Ezzel szemben a mai fiatalok illetve a húszas éveikben járók között már sokkal gyakoribb az, hogy először diplomázni szeretnének, ha pedig az már meg van, akkor utazgatni akarnak, szórakozni, biztos anyagi hátteret szeretnének teremteni, és csak több évnyi munka és karrier után szeretnének gyereket vállalni. Nekik már nem kielégítő kizárólag a családanya szerepe, sőt egy réteg már nem is minden esetben tervezi e szerep betöltését. Esetükben az önmegvalósítás a képességeiknek a maximalizálását, valamilyen vezető pozíció betöltését jelenti.
6
Összegezve a következő kérdésekre keresek választ: Hogyan változtak a női nemi szerepek az elmúlt évtizedekben, a rendszerváltás óta? Akarnak- e karriert a vidéki nők? Milyen esélyei vannak a vidéki nőknek a karrierépítésre? Mennyire fogadják el a női vezetőket vidéken?
7
II. A kutatás módszere Feltevéseim igazolására a következő kutatási módszereket alkalmaztam: irodalomelemzés dokumentumelemzés makrostatisztikai adatok elemzése kérdőívek kitöltetése mélyinterjú készítése Az elméleti háttér megalapozásához számos könyv és folyóirat állt rendelkezésemre, amelyek érzékletesen szemléltették a nők jelenlegi és múltbéli helyzetét. Mivel a felhasznált könyvek több aspektusból vizsgálták meg ugyanazt a kérdéskört, így lehetőségem nyílt választ találni minden kérdésemre. A könyvek inkább a rendszerváltás előtti, a folyóiratok a jelenlegi helyzet feltárásában nyújtottak nagyobb segítséget. Többször is a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataira támaszkodva tudom megindokolni feltevéseimet. Kutatásom során a primer adatgyűjtés (kérdőív, mélyinterjú) módszereit is igénybe vettem. Az információgyűjtés helyszíne: Dél-Dunántúl, Tolna megye, Szekszárd kistérsége. A kérdőív 16 kérdést tartalmaz, melyek célja, hogy kiderítsem, mennyire mobilizálhatóak az itt élő nők, mennyire fontos nekik a család, milyen eltéréseket észlelhetünk a különböző születési kohorszokban (születési kohorsz: azonos évben, időszakban születettek csoportja, akiknek demográfiai magatartását statisztikai úton figyelik meg az életük során). A kérdések első fele a személyes adatokat fedi fel: kor, családi állapot, gyerekek száma. Ezután a képzettség kerül előtérbe: az adott személy és az édesanyja iskolázottságára kérdezek rá. Ezzel az a célom, hogy kiderítsem, mennyit fejlődtek a gyerekeik a szüleikhez képest, mennyire számít az otthoni minta, és az eltelt évek száma. Csak az anyára kérdezek rá, mert dolgozatom a nőkről szól, így az apa iskolázottságát jelen helyzetben elhanyagolható információnak tekintem. A következő kérdések a munkára vonatkoznak. Megkérdezem az illető édesanyjának és a férjének a foglalkozását is. A férjek foglalkozása azért érdekel, mert némi következtetést tudunk belőle levonni, hogy mennyire tud a felesége a párjára támaszkodni anyagi szempontból - létfontosságú-e a feleség 8
munkavállalása, csak a jobb életszínvonalhoz megteremtéséhez szükséges, vagy az önmegvalósítás miatt dolgozik. A diszkrimináció egyik megjelenési formájának vizsgálata miatt rákérdeztem arra is, hogy származott-e már hátrányuk abból, hogy van gyerekük. Ezek után kitértem a dolgozatom témáját adó kérdésekre is. Kíváncsi voltam, hogy ítélik meg a nők az esélyeiket, abból a szempontból, hogy vidéken laknak, elégedettek-e a munkájukkal, könnyebbnek ítélik-e meg a férfiak helyzetét a munka világában. Kitértem a karrier-, és az önmegvalósítással kapcsolatos preferenciáikra a családdal szemben, hogy kapjak valamilyen képet arról, hogy melyik szerep megvalósulását helyezik előtérbe. Mélyinterjút készítettem négy olyan nővel, melyek mára így-vagy úgy vezető pozícióba kerültek, mind a négyen különböző területen tevékenykednek. A négy életút sok tényezőben különbözik egymástól, így ezek is segítségemre voltak abban, hogy lássam, milyen alternatívák közül választhatnak a nők a karrier és család dilemmája során és hogyan sikerült elérni a céljaikat egy vidéki kis faluban vagy városban.
III. Család III.1. Nemi szerepek társadalmi megítélése Először nézzük meg mit is jelent a nemi szerep. Ennek a fogalomnak két jelentése van. Az egyik Linton klasszikus meghatározása, amely szerint a nemi szerep nem más, mint azoknak az előírt viselkedésformáknak az összessége, amit egy adott társadalmi státusz esetén elvárnak az emberektől. Ez határozza meg, hogy mi való és mi illek egy nőhöz. A nemi szerep korlátokat és megkötéseket jelenít meg a viselkedést illetően. A másik meghatározás szerint a női szerep „elsődlegesen a női viselkedésjegyek, viselkedési normák előírásrendszere” Koncz, (1985):p.100. Ezek a normák befolyásolnak minden más szerepet a nők életében, ez határozza meg, hogyan viselkedjenek egy másik státusz betöltőjével, hogyan viselkedjenek a férfiakkal. Természetesen, ahogy van női nemi szerep, ugyanúgy a férfi nemi szerep is létező fogalom. A férfiaktól mindig is ugyanazt várják el: biztosítsák a megélhetést. Nekik elsődlegesen az anyagi javakat kell előteremteniük, a munka élvez prioritást a családdal szemben. A női nemi 9
szereppel kapcsolatos normák, elvárások azonban enyhültek az elmúlt évtizedekben. Már nem csak az anyaszerep jellemző rájuk. A kétkeresős család modell általánossá válása óta a „dolgozó” nő is egy természetes szerep lett. A „karrierista” nő képe azonban még koránt sem olyan elfogadott, mint az egyszerű „dolgozóé”. A női vezetőkkel szemben még mindig sok az előítélet és az ellenszenv. A legtöbb férfi továbbra is úgy gondolja, hogy egy nő legyen érzékeny, gondoskodó és engedelmes, ne legyen agresszív és versengő. Amennyiben tényleg illik a nőre ez a leírás, akkor az ő helye vagy a konyhában van, vagy maximum egy értelmiségi pozícióban, de semmiképpen sem a vezetői székben. E tulajdonságok mellett nem tartják kompetenseknek a nőket arra, hogy jó vezetők legyenek. Itt az előítéletekbe ütköznek a női vezetők. Ha viszont a karriert a család elé helyezi, férfias tulajdonságokat vesz fel a vezetésben, akkor a környezet ellenszenvével kell megküzdeniük, ráadásul nem csak a férfiakéval. Nagyon sok nő is elítéli a karrierista anyákat, és jobban örülnek a férfi főnököknek. Tőlük könnyebben elfogadják a szigorúságot, a fegyelmezést, sőt el is várják. De ha egy nő teszi ezeket, akkor az negatívumként jelenik meg. A hagyományos nemi szerepeket tehát még nem sikerült teljes mértékben áttörniük a nőknek. Azt azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy bár 20-30 évvel ezelőtt még szinte elképzelhetetlennek tűnt volna itt Magyarországon, hogy egy nő irányítson egy egész kereskedelmi egységet, férfiak felettese legyen, túlórázzon és karriert építsen, ma már egyáltalán nem olyan ritka jelenség, és annak ellenére, hogy legtöbb esetben kétkedéssel fogadják őket, már senkinek sem szokatlan a női vezető képe. A nők számának folyamatos növekedése a felsőoktatási intézményekben, magától értetődően magával vonja azt is, hogy egyre több nő vágyik karrierre, ha már annyit tanult érte. Ahogy a mostani generációnak természetes minta a kétkeresős család, úgy a következő generációnak talán már a kettős karrierű is teljesen elfogadott, gyakori és természetes lesz. Azok pedig, mivel olyan családi környezetben fognak felnőni, amelyben az anya is karriert épít, a női nemi szerepet már nem kizárólag az anyaszereppel fogják összekapcsolni, és a karrierépítés is a női szerep egyike lehet. Az is tény, hogy az anya szerep alacsony társadalmi státusszal jár, és anyagilag sem támogatják őket eléggé. Ha egy nő úgy dönt, hogy szülés után nem megy vissza dolgozni egészen addig, amíg gyermeke el nem éri az iskolás kort, vagy akár tovább is otthon maradna, hogy kizárólag a családjának éljen, akkor elveszíti anyagi függetlenségét, és egy bizonyos fokú alárendeltségi viszonyba kerül a férjével. A gyes és a gyed összege arra sem elegendő, hogy egyedül megéljen belőle, nem hogy még a gyermekét vagy gyermekeit is ellássa belőle. Másrészt pedig az emberek is lenézik azokat, akik nem dolgoznak. A hivatásos anyaság nem jelent igazi munkát a többség szemében. Ezeket mérlegelve a legtöbb anya úgy dönt, hogy 10
amint lehet (a gyerek eléri az óvodás kort), visszamegy dolgozni. Az anyák tehát akkor sem tudnának otthon maradni, és a női nemi szerepüknek eleget tenni, ha akarnának. Ezen pedig csak az anya szerep társadalmi státuszának megnövelése és az effektívebb családpolitikai intézkedések tudnának segíteni. Úgy gondolom, hogy a női szerepeket taglaló fejezetben megemlíthetem Betty Fridan nevét is, aki arról híres, hogy elindította a feminizmus második hullámát. Miután a nők első körben kivívták maguknak a jogaikat és az egyenlő bánásmódot a munkaerőpiacon, egy ideig leálltak és visszavonultak a háztartásba. Fridan könyvében azt hangoztatta, hogy a nőknek is van helyük a munka világában, és nem kell őket lekorlátozni egyetlen dologra- „one position, one role, one occupation” (egy pozíciók egy szerep, egy hivatás). „A női egyenjogúság nevében arra bíztatták a nőket, hogy ne elégedjenek meg a főállású anya és a házitündér szerepével, hanem bontakoztassák ki képességeiket, és még a gyereknevelés mellett se mondjanak le a karrierről.”(www.metazin.hu 2007. május 1.). A hangsúly a „gyereknevelés mellett” -en is ott van. Mindig úgy gondolta, hogy a nők e generációjának a legfontosabb feladata a munka és a család összeegyeztetése, a nőknek nem szabad megtagadniuk önmagukat és a „női azonosság lényegét képező értéket: a szeretetet, a gondoskodást, az otthont”(www.metazin.hu 2007. május 1). A két terület szinkronizálásában pedig nagy szerepet kellene kivennie a mindenkori kormánynak is. Úgy gondolom, hogy szemléletmódja az igazán fontos dolgokra hívja fel a figyelmet, az én megítélésemmel legalábbis megegyezik. Magam is úgy látom, hogy a mai fiataloknak, akik közül szinte mindegyik meg akar felelni az új nőideálnak, amelyet egyre jobban propagálnak a médiában, amely szintén hozzájárul a nők szocializációjához. Emiatt nehezen tudják eldönti, hogy akkor hol is álljon a család és az anya szerep az értékrendjükben, mennyire fontos életükben a szülés.
III. 2. Családalapítás, gyermekvállalás Közismert tény, hogy Magyarország öregedő társadalom és a népessége csökken. Az elmúlt évtizedekben a születéskor várható élettartam folyamatosan nőtt, emellett az öregkorban is javulnak az életesélyek az orvostudomány fejlődése és a rendszerváltás pozitív hatásainak következtében, így az öregek részaránya is megnőtt, és továbbra is növekedni fog. Ez vezet ahhoz a tényhez, hogy hatvanöt évnél idősebb korosztály viszonylagos súlya egyre nagyobb lesz a 15 és 64 éves korú populáció súlyához képest, vagyis a továbbra is öregedő társadalom maradunk. A népesség csökkenése arra vezethető vissza, hogy egyre jobban csökken a házasodási kedv és csökken a születések száma (www.nepinfo.hu 2007. április 28).
11
Ez véleményem szerint annak a folyamatnak a nem várt következménye, amit a nők tömeges munkába állása és a felsőoktatás kitágulása hozott magával. Egyre inkább megtalálják a helyüket a munka világában, egyre többen szeretnék elérni az önmegvalósítást a munkájukban. Ehhez nagy energiát kell befektetniük a munkájukba, így a társas kapcsolataik fontossága háttérbe szorul. Kevesebben mennek férjhez, alig vannak olyanok, akik tizenévesen házasodnak- ők általában nem az értelmiségi réteghez tartoznak- inkább a húszas éveik közepére, vagy a végére tevődik ez az esemény. Meglátásom szerint, ha a párok a karrierért folytatott hajsza közben meg szeretnének pihenni, akkor azt felhőtlenül, gondok és felelősség nélkül szeretnék tenni. Pontosan ezek miatt a szülés ideje is kitolódik, és általában csak 1-2 gyereket vállalnak a szülők. Onnantól kezdve, hogy megszületik a gyerek, a nők reproduktív tevékenysége megsokszorozódik, mivel már nem csak a háztartásért felelős, a gyermeket is nevelnie kell. Amennyiben idővel emellett még a produktív tevékenységét is folytatni szeretné (visszaáll dolgozni), akkor nagymértékben megnő a kötött ideje, és kevesebb ideje marad önmagára, a saját vágyaira, a karrierjére – ha egyáltalán alkalmazzák őket. A munkahelyért folyó verseny során a hátrányos megkülönböztetéssel a nők leggyakrabban szülés után szembesülnek. Nagyon nehéz visszakerülniük a munkaerőpiacra, mivel a sok vállalatnál sokkal nehezebben, vagy egyáltalán nem veszik fel a kisgyermekes anyukákat. Döntésüket azzal indokolják, hogy a gyerek bármikor beteg lehet (és a gyermek ápolása tipikusan a női nemi szerep része), rugalmatlan az időbeosztása, és ehhez hasonló sztereotípiákkal. Legnehezebb helyzetben tehát az óvodáskorú gyermeket nevelő nők vannak, ha dolgozni szeretnének. Azok a nők, akik a gyermek 6 éves koráig nem térnek vissza a munkaerőpiacra, és csak az után keresnek állást, azokat már könnyebben alkalmazzák. A felhasznált irodalom olvasása közben egyes témákat illetően ellentmondásba ütköztem, de minden könyvben egyetértettek abban, hogy a nők karrier lehetőségében jelentős szerepet játszik az óvoda, bölcsőde és/vagy a nagymama. A ’80-as években prioritást kapott az óvodák és bölcsődék kiépítése a megnövekedett számú női munkaerő miatt, így az a ’80 évek végére ki is épült. Az óvodák három dolog miatt fontosak: szükséges a 3-6 éves gyerekek sokoldalú fejlődéséhez, felkészíti őket az iskolára, és az anyák visszamehetnek dolgozni, mivel van hol hagyniuk a gyermeküket. Ma Tolna megyében hét településen nem működik óvoda (Murga, Dúzs, Kalaznó, Szakadát, Grábóc, Kismányok, Nagyvejke). Ez a települések 6, 4%-a, az óvodáknak 4, 5 %-a (www.tmkfk.hu 2007.április 28). Az elmúlt pár évben nem történt jelentős változás az óvodák számában, de a gyerekek száma jelentősen csökkent. Emiatt – nem csak Tolna megyében- több óvoda megszűntetését is tervezik. Így azoknak, akik azokon a településeken laknak, a környező településekre kell 12
bevinnie a gyermekeiket. Azok a szülők is bajban vannak, akik a gyerek 3 éves kora előtt vissza szeretnének menni dolgozni. Ezekre a gyerekekre a bölcsődében vigyáznak. A kistelepüléseken azonban nincsenek bölcsődék, csak a városokban – Szekszárdon kettő is üzemel. A rugalmatlan munkaidő miatt azonban nem mindenki tudja megoldani, hogy még munkaidő előtt bevigye a gyermekét, vagy hogy elhozza a bölcsődéből még zárás előtt. Ekkor az anyák ismét a „munka vagy gyerek” dilemmába ütköznek. Számukra már csak a nagymama – vagy a pótmama segítsége marad. Mind az életben, mind a szakirodalomban számtalanszor tapasztaltam, hogy azok a nők, akik számíthatnak a nagymama segítségére, sokkal könnyebben boldogulnak. A mamák elviszik a gyereket a bölcsődébe, az óvodába, a nap végén haza is hozzák őket, és ha kell, a háztartásba is besegítenek. Így a nőknek több ideje marad a családi harmónia megteremtésére. Akik nincsenek ilyen szerencsés helyzetben, de dolgozniuk kell(ene), azok felfogadhatnak egy pótmamát. Szakmai gyakorlatomat a Tolna Megyei Munkaügyi Központ Szekszárdi Kirendeltségén, a Humánszolgáltatási Osztályon töltöttem. Az osztály kapcsolatban állt a Kékmadár alapítvánnyal, amely olyan kurzusokat is szervez, amely gyermekfelügyelethez ad képesítést. Igény lenne rá, hiszen a családi napközikben mindenhol teljes a létszám, de elmondásuk szerint a hivatásos pótmama felfogadását a Tolna megyei családok döntő többsége nem engedheti meg magának. Annak ellenére sem tehetik meg, hogy itt sokkal alacsonyabbak az árak, mint a fővárosban – Tolnában általában két-háromszáz forintért vigyáznak a gyerekekre óránként, a fővárosban nyolcszázért. A szülőknek tehát ezek közül az alternatívák közül kell választaniuk. Ha meg tudják oldani, és újra munkába állhatnak, akkor viszont érzelmi téren éri őket megrázkódtatás. Szinte kivétel nélkül minden anyának lelkiismeret furdalása van, amiatt, hogy dolgozik- főleg a munkába állás elején. Ez a szerepelméletre vezethető vissza, hiszen mégis csak ők az anyák. A szülés utáni munkába állás tehát nagyon hosszú, fárasztó és megrázó procedúrát jelent a legtöbb nő számára, így azok kétszer is meggondolják, hogy újra gyereket vállaljanak, hogy újra véghez vigyék mindezt. Ebből is látszik, hogy a női foglalkoztatás rugalmasabb társadalmi munkaszervezetet igényel: rugalmas, rövidített munkaidővel, otthoni munkával, hogy ne essenek ki a munkából a szülés után. A szakképzett és értelmiségi nők többsége karrierorientált. Rövid időre mennek gyesre, a család a karrier mellett vagy az előtt áll. Kevés idejük jut a reproduktív tevékenységük ellátására, nincs idejük nyugodt, harmonikus családi légkör kialakítására. Az esti vacsoráknál, mikor végre együtt lehetne a család, addigra már mindenki fáradt: a szülők a munkától, a gyerekek az iskolától. Mindez a családi kötelékek lazulásához vezet, amely kihat 13
a férjre és a gyerekekre is. A gyerekek nem mindig tartják követendő példának a karrierista anyát, eltávolodnak az anyjuktól. Amennyire én tapasztaltam, sajnos vannak nők, akik ezt már csak akkor veszik észre, amikor elérték a céljaikat a hivatásukban, sikerült megvalósítaniuk önmagukat. Akkor viszont már sokkal több erőfeszítés árán tudják csak megszerezni maguknak a gyermekük szeretetét. Ha a férj sem képes tolerálni a nő megváltozott szerepét, a nő pedig mivel gazdaságilag független, nem kell, hogy tűrje a férj elégedetlenkedését, akkor igen gyakran a válásban látják a megoldást. Ezt jelzi az a tény is, hogy a 21. századra jelentősen megnövekedett a válások száma.
IV. Női munkavállalás: Az előző fejezetben a nők elsődleges, ősi szerepén, az anyaságon volt a hangsúly. Ebben a fejezetben a két újabb, századunkban igen gyakori nemi szerepet helyezem előtérbe: a dolgozó és a karrierista/önmegvalósító nőt.
IV.1. A nők gazdasági életben elfoglalt helye A munkaerő-piaci folyamatokat a munkaerő kínálatának és keresletének egymáshoz való viszonya szabályozza.
IV. 1. 1.Kínálati oldal: A kínálati oldalon egyaránt jelen vannak a férfi és a női munkavállalók. A különbséget (főleg a rendszerváltás előtt) a két nem képzettségében és az ambíciójában fedezhetünk fel. A nők inkább a család irányába orientálódnak, inkább nőies szakmákat tanulnak. A nő preferenciáján múlik, hogy mibe fektet több energiát: a munkába vagy a háztartásba. A munka világában jelentős változások mentek ugyan végbe, de a házasságon belüli szerepmegosztások azóta is stabilak, és a nőknek azóta is nagyobb a biológiai elkötelezettsége a család, illetve a gyerek iránt. A nőknek a gyerekszülés, a gyes miatt nem lehet folyamatos a pályafutása, legalább egyszer megszakad, kevesebbet dolgozik, mint egy férfi. Ehhez megfelelően választott munkát, ami olyan képességeket igényel, amit később a háztartásban is alkalmazhat (például a textilipar egy tipikusan nőies ágazat). Ha közgazdasági szemszögből közelítjük meg ezt a kérdést, akkor azt láthatjuk, hogy míg a nők a család és a háztartás terén, addig a
14
férfiak a munkaerőpiacon rendelkeznek komparatív előnyökkel. A klasszikus közgazdaságtan pedig pontosan arra hívja fel a figyelmet, hogy ezeket a komparatív előnyöket ki kell használni a jobb eredmény érdekében. A régi, hagyományos család modellben ez valósul meg.
IV. 1. 2. Keresleti oldal: A munkaerő-piaci kereslet esetében a szervezeti jellemzőket és a munkáltatói indítékokat érdemes megvizsgálni. Ezek alapján azt tapasztalhatjuk, hogy a munkaadók a férfi munkavállalókat részesítik előnyben, mivel az ő pályafutásukban nincsenek megszakítások, folyamatosan dolgoznak, sem szülés, sem a gyermek betegsége nem vonja el őket a munkától. A másik döntő okuk az, hogy a nőket kevésbé tartják elkötelezettnek a foglalkozás iránt, mint a férfiakat, és a teljesítményüket is alulbecsülik. Ugyanarra a munkára kevesebbért alkalmaznának egy nőt, mint egy férfit, illetve előfordul, hogy hajlandóak többet fizetni, csak hogy férfi végezze el az adott feladatot. Megfigyelhető ezenkívül a nők és a férfiak által betöltött állások szegregációja. Van elsődleges és másodlagos munkaerő-piaci szegmens. Az elsőben a magasabbak a bérek, több lehetőség van az előrejutásra, és stabil munkahelynek számít. Ezzel szemben a másodlagos munkaerő-piaci szegmensben korlátozott a vertikális mobilitás, és az állás maga instabil. Ebben a szegmensben inkább a nők jellemzőek, míg az előzőben férfiak jelenléte dominál. Vertikális mobilitás alatt a foglalkozási hierarchiában való előrejutást értjük. A horizontális szegregáció azt mutatja meg, hogy a gazdaság mely területén, melyik szektorban helyezkednek el a munkavállalók. Jellemző például az orvosok esetében, hogy a sebészek és nőgyógyászok többsége, amely magasabb fizetéssel és presztízzsel jár, férfi. Ezzel szemben a kevesebb pénzzel és megbecsüléssel járó gyermekgyógyászi munkakört többnyire nők töltik be.
IV. 1. 3. A női munkaerő növekedése: A II. világháborúra való felkészülés, a háború, majd az azt követő gazdasági fellendülés nagy mennyiségű olcsó női munkaerőt is igényelt. Ez sok nőnek anyagi önállóságot biztosított. A női szavazó, a női fogyasztó így jelentőssé vált a női divat iparágain kívül is, mint munkaerő. Eleinte csak olcsó, szakképzetlen munkaerőre volt szükség, annak érdekében, hogy a gazdaság változó nagyságú olcsó munkaerő igényét kielégítsék, hogy szabályozni tudják a munkaerőpiaci egyensúlyt. A női munka azonban kinőtte e kereteit. A nők koncentrációja egyre csökken a munkaerőpiac szegmenseiben, a foglalkozások egyre 15
szélesebb skáláján helyezkednek el, így a szellemi munka területén is. „ A munkaerő kínálat folyamatos bővülésében döntő szerepet játszanak a munkavállaláshoz kapcsolódó társadalmi juttatások (gyes, gyed, nyugdíj) és a viszonylag alacsony bérek, amelyek mellett a családok átlagos színvonalú megélhetését egy kereset nem biztosítja.” Koncz Katalin(1985):p.156. Tehát a rendszerváltást megelőző évtizedekben, egészen 1987-ig folyamatosan nőtt a női gazdasági aktivitás, és Magyarországon, a kétkeresős családmodell vált általánossá. Ez két okra vezethető vissza: a kiterjedt női foglalkoztatás mind keresleti mind kínálati oldalról, az alacsony fizetési szintek miatt szükséges volt a második kereset a család eltartásához, másfelől a puha költségvetési korlátok miatt a vállalatok költségérzékenysége alacsony volt, így szinte korlátozás nélkül szívták fel az egyre csak terjeszkedő iparosítás következtében szükségessé vált olcsó munkaerőt. Mindezek eredményeképp a női gazdasági aktivitás kiemelkedően magas szintet ért el.
1. sz.ábra
IV.1.4.A női munkaerő csökkenése: A rendszerváltást követő évek munkaerő-piaci fejleményeit a következő pontokban lehet röviden felvázolni: ) a foglalkoztatottak száma jelentősen visszaesett
2.sz.ábra
) ugrásszerűen megnőtt és tartóssá vált a munkanélküliség
3.sz.ábra
, a munkaerőpiacot
jelentős (korábban foglalkoztatott) csoportok véglégesen elhagyták. Jelentős számú férfi vált tehát regisztrált munkanélkülivé, vagy ahogy ma nevezzük őket: álláskeresőkké. Ez annak a következménye, hogy a gazdasági átalakulást követően megváltozott a foglalkoztatottak ágazati szerkezete. A 90-es évek elején főleg azokból az ágazatokból bocsátották el a dolgozókat, amelyekben elsősorban férfiakat alkalmaztak. Például: mezőgazdaság, építőipar, gépgyártás. Ezekben az ágazatokban az állásvesztés ugyanúgy sújtotta mindkét nemet, azonban mivel az itt foglalkoztatott nők aránya már eleve alacsonyabb volt, kevesebben is válhattak munkanélkülivé. Az 1990-es évek közepétől megkezdődtek az átszervezések és létszámleépítések az állami szektorban is, (és ezek a költségvetési intézmények erősen feminizálódott területnek számítanak) a korengedményes nyugdíj és az előnyugdíj kiterjesztése révén az e területen tevékenykedő nők nagy része a munkanélküli segélyre való jogosultság lejárta után elhagyja a munkaerőpiacot, vagy visszavonul a háztartásba (gyes, gyed) és inaktívak lesz. Frey (1998). Ez az oka a női foglalkoztatottak ebben az időszakban tapasztalt alacsonyabb szintjének, amely átlagosan 16
44% körül mozgott; a nők akarva- akaratlanul kizárólag a családanya szerepét tölthették be a családban. Ez az állapot napjainkra már javult, de továbbra sem éri el a rendszerváltás előtti szintet.
Az aktivitási arány alalkulása 1980-2006 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0
nők aktivitás i aránya
19 80 19 82 19 84 19 86 19 88 19 90 19 92 19 94 19 96 19 98 20 00 20 02 20 04 20 06
férfiak aktiivitás i aránya
1. ábra Az aktivitási arány alakulása 1980-2006
Az aktív ke re sők számának alakulása 1980 és 2006 között
3 000,00 2 500,00 2 000,00 aktív kereső nők száma
1 500,00
aktiv kereső férfiak száma
1 000,00 500,00
2. ábra Az aktív keresők számának alakulása 1980 és 2006 között
17
2006
2004
2002
2000
1998
1996
1994
1992
1990
1988
1986
1984
1982
1980
0,00
A munkanélküliségi ráta alakulása
női regisztrált munkanélküliségi ráta
2006
2004
2002
2000
1998
1996
1994
1992
1990
1988
férfi regisztrált munkanélküliségi ráta 1986
400 350 300 250 200 150 100 50 0
3. ábra A munkanélküliségi ráta alakulása
IV.2. A „2. műszak” terhe A második műszak mindenkinek megterhelő, legyen az illető férfi vagy nő. Egy férfinak a második műszak a másodállása lehet, a nőnek a háztartás. A férfiaknak a második műszak csak opcionális, de a nőknek mindenképpen el kell végezniük az otthoni teendőket. Ha gazdaságilag egyenlő is lehet a munkahelyén, otthon akkor is a nőre hárul a háztartás és a gyereknevelés. Mivel mindkét helyen egyszerre senki sem tud tökéleteset nyújtani, választás elé kerülnek -melyiket hanyagolják el a másik kárára. Mást-mást várnak el a nőktől és a férfiaktól otthon is. Ez a teher – hiába tartózkodik otthon a férj- szinte mindig kizárólag a feleségre hárul. Különösen igaz ez a rendszerváltozás előtti időkre, azon belül is a vidéken élőkre. Vidéken ugyanis jobban érvényesülnek régi szereposztások. Napjainkra teljesen természetessé vált a kétkeresős család, sőt egyre gyakoribb a kettőskarrierű család is. Az utóbbiban még nehezebb szinkronizálni a két területet, hiszen ott sem a férjnek, sem a feleségnek nem ér véget a munkája azzal, hogy hazajön, sokszor otthon is dolgozniuk kell, illetve eleve több időt igényel a munkahelye is. Így tehát még kevesebb idejük marad a háztartás vezetésére, illetve a gyereknevelésre. Maga a háztartási munka sokat egyszerűsödött a technika fejlődésével, sok műveletet gépesítettek (például: mosogatógép, mosógépnémelyikben szárító és vasaló program is van), és ezzel időt is lehet spórolni, de még így is sok és fárasztó a munkahelyen eltöltött idő után. Tapasztalatom szerint a vidéki, és
18
szakmunkás nők többsége - akik legfőképpen anyagi okokból dolgoznak -természetesnek tartja, hogy ez a feladat rájuk hárul, és zokszó nélkül végzik, ha kell a munka rovására. Nekik azért kell dolgozniuk, hogy jobb színvonalon élhessenek, és akkor sem maradhatnak otthon, kizárólag anyaként, ha akarnának. Azok a nők, akik viszont nem csak gazdasági okokból dolgoznak - éljenek vidéken vagy városban-, hanem az önmegvalósításuk érdekében, azok gyakran inkább a „második műszak” kárára a hivatásuk mellett döntenek, a karrierjüket tartják szem előtt. Ez makró szinten is kihat a demográfiára a gyerekek számát tekintve. Évek óta az a tendencia érvényesül Magyarországon, hogy csökken a népesség, és elöregszik a társadalom (a rendszerváltás előtti időkben az akár 5-7 gyerek sem volt ritka), ami szerintem pontosan arra a tényre vezethető vissza, hogy egyre több nő szeretne karriert, ezért később vállalnak gyereket és akkor is egyet vagy kettőt. Ez viszont már makroszintű problémamegoldást igényel, ami a családpolitika feladata lenne, kormányrendeletekkel segíteni a népesedés politikát, növelni kellene a család szerepének társadalmi tekintélyét.
IV. 3. Nők a vezetésben IV. 3. 1. Vezetés, vezetői stílusok, hatalom, döntéshozatal Mivel dolgozatom témája a nők, karrier, család, olyan nőkről is szó lesz majd, akiknek sikerült leküzdeniük minden akadályt, karriert tudtak építetni maguknak, és bejutottak a vezetői székekbe. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy a következőkben a vezetésről elméleti szinten is beszéljek, ismertessem a vezetés fogalmát, és az ehhez kapcsolódó legfontosabb motívumokat. A vezetés „olyan tevékenység, amely egyének vagy csoportok viselkedésének befolyásolására irányul.” Ternovszky (2003):p.24. A vezetéshez vezetői képességekre van szükség. Ennek két csoportja van: a született készségek (ilyenek például: emberismeret, igazságosság, határozottság, bátorság, következetesség, szervezési és döntési készség, kitartás higgadtság) és a tanult ismertek. Fontos, hogy a kettő egyszerre teljesüljön, mivel attól, hogy valaki jó vezetőnek születik, még szüksége van egy meghatározott ismeretanyagra. A jó vezető a tanult ismereteket a megfelelő időben és a megfelelő helyen alkalmazni is tudja. A vezetés középpontjában az ember áll, éppen ezért kiemelkedő fontosságú, hogy a munka során is figyelembe vegyük a dolgozók szükségleteit- ennek a nézőpontnak az egyik legfontosabb képviselője és egyben elindítója Elton Mayo.
19
Az emberi szükségletek vizsgálatánál nagy segítséget nyújt a Maslow piramis. Maslow szerint a szükségleteknek van egy bizonyos egymásutánisága. A legalapvetőbb szükséglet, amely a piramis legalján helyezkedik el, a fiziológiai szükséglet. Ide tartozik az éhség, szomjúság, illetve egy munkahely esetében az ergonómia és a hőmérséklet. Amíg ezek a fiziológiai igények veszélyben vannak, addig ezek vállnak elsődlegessé, és semmi másra nem tudunk koncentrálni. Ha a probléma megszűnik, akkor megszűnik a befolyásoló hatás is, a magasabb rendű igényeinkre tudunk összpontosítani. Emiatt fontos, hogy a vezetők figyelembe vegyék az emberi szükségleteket. A következő szinten van a biztonság. Jelen esetben ez az igény arra vonatkozik, hogy ne szűnjön meg az állás, biztos legyen, és elegendő fizetéssel járjon, hogy a dolgozó elláthassa magát, és gondoskodhasson a családjáról. A harmadik szintű igény a közösség, szeretet igénye. Az emberek szívesebben dolgoznak egy olyan helyen, ahol jó a közhangulat, ahol nem áskálódnak egymás ellen az emberek, elfogadják egymást. Kedves gesztus lehet a vezető részéről, ha megünnepli bent a karácsonyt vagy a névnapokat. Ezzel azt érezteti a dolgozókkal, hogy fontos számára az ember, nem csak munkaeszközök, hanem egy közösség tagjai. Ha mindez teljesül, egyre jobban előtérbe kerül megbecsültség igénye. A munkavállaló szükségét érzi annak, hogy kikérjék a véleményét, hogy érezze, hogy van tekintélye, tisztelik. Sokat számíthat egy dicséret is, vagy egy hónap dolgozója kitüntetés. A piramis csúcsán az önmegvalósítás áll. Ez a munka világában a kreativitást, a képességek maximalizálását jelenti. A vezetés két fontos eleme a hatalom és a döntés. A hatalom forrásai a személyes hatalom és a szervezeti hatalom. A személyes hatalom forrásához tartoznak a testi adottságok (a fizikai megjelenés, vonzalom), az érzelmi tényezők (agresszió vagy szeretet), az ész (tudás, információ) és a lelki tényezők (kisugárzás, önbizalom, értékrend). A szervezeti hatalom a vezető pozícióból adódik. Vezető pozícióba többféleképpen is kerülhetünk: kinevezéssel, amikor az addigi eredményeink alapján jutunk feljebb, választással vagy szervezetalapítás útján. A jó vezetőnek tudnia kell döntenie. A döntés folyamata 4 szakaszra osztható: 1. probléma, döntési helyzet 2. döntés előkészítés és döntés 3. bevezetés 4. ellenőrzés. A döntési stílus alapján 5 kategóriába sorolhatjuk a vezetőket: karizmatikus, gondolkodó, kételkedő, követő vagy ellenőrző. A legtöbben (36%) a követő típushoz tartoznak, akik konfliktuskerülők, ragaszkodnak a régi, jól bevált dolgokhoz, tiszteletben tartják a tekintélyt, és a szakértelmet, óvatosak és azt szeretik, ha minden akadálytalanul történik. Az ellenőrző stílus rendelkezik a legkevesebb képviselővel (9%). Ők a részletekre, a tényekre, az okokra
20
helyezik a legnagyobb hangsúlyt, nagyon fontos számukra a logika, aprólékosak, elemzők és érzelemmentesek. Ahhoz, hogy jó vezető legyen valakiből elengedhetetlen, hogy az illető jó emberismerő legyen, magas érzelmi intelligenciával rendelkezzen, jó helyzetfelismerő képessége legyen és a rugalmasság is nagyon fontos. Attól függően, hogy racionális-gazdasági emberekkel, társas igényű, önmegvalósító vagy komplex emberekkel van dolga, az alapján kell eldöntenie, hogy milyen vezetési stílust alkalmazzon. Ehhez persze az is szükséges, hogy ismerje a különböző vezetési stílusokat (jövőképalkotó, tréneri, baráti, demokratikus, menetelő, utasító). Fontos, hogy folyamatosan fejlessze a vezetői képességeit, amihez elengedhetetlen az önértékelés, a tréningek és a képzések, és pontos jövőképpel - karriertervvel- rendelkezzen és kövesse is azt. Ternovszky (2003)
IV.3.2. A nők esélyének változása a vezető pozícióba való jutáshoz az elmúlt évtizedekben, a rendszerváltás óta. Üvegplafon jelenség. A nők vezetői székbe kerülésének fő akadályaként két dolgot szoktak megnevezni: a képzettséget, és a sztereotípiákat. Ezek közül a képzettség ma már nem lehet kifogás, hiszen a rendszerváltás óta jelentős mértékben megnövekedett a felsőoktatási intézményben továbbtanuló nők száma. Az oktatási rendszer kibővülése révén ma már sokkal több nő rendelkezik felsőfokú végzettséggel, mint 20 évvel ezelőtt, de a női vezetők száma nem nőtt ilyen mértékben. Lassan mennek végbe a változások, csak kis mértékben csökken a férfiak dominanciája a felső szintű vezetésben, lassan változik a szervezeti kultúra. Ennek az oka az lehet, hogy míg a nyugati országokban a nőmozgalmak teremtették meg az igényt arra, hogy társadalmi kérdéssé váljon a nők felső pozícióba kerülése, addig Magyarországon az állam és a szocializmus töltötte be ezt a szerepet. A nők részvétele a munkaerőpiacon és a vezetésben a szocializmus követelménye és kényszere volt. Nagy- Pongrácz – Tóth (2005) Az sem mindegy, hogy nappalin vagy levelező tagozaton végeznek az emberek, és hogy milyen diplomát kapnak: főiskolait vagy egyetemit. A továbbtanuláskor választott pályák terén is találkozunk a nemek szerinti szegregációval. A nők aránya magasabb az egészségügyi, szociális, bölcsész, pedagógus és óvónői pályákon, amelyek sokkal több törődést, türelmet, és érzelmet igényelnek, mint más foglalkozási területek. Ezzel szemben a férfiak mára már csak a műszaki, a mezőgazdasági és az állatorvosi szakokon vannak túlsúlyban. A jogi és közgazdasági pályán (amelyek magas
21
presztízsű vezető pozíciót jelentenek) a nők aránya eléri, és meg is haladja a férfiakét. Ennek ellenére -bár fokozatosan növekszik - még mindig kevés a nők száma a csúcspozíciókban. A közgazdaság elnőisedett területnek számít. Ezen belül is a számvitel -ami a leginkább feminizált terület- kínálja a legnagyobb lehetőséget arra, hogy egy nő kerüljön a vezetői székbe. A nők azonban jellemzően a vezetői hierarchia alsó szintjein vannak. Összességében hazánkban a KSH 2005-ös adatai szerint a vezető pozíciók 35% -át tölti be nő. Ebben nagy szerepet játszott az iskolázottság kiterjedésén kívül „a női szerepek kiszélesedése, a társadalmi normák változása, a jóléti intézkedések továbbá a nemzeti és a nemzetközi irányelvek a nemek közötti esélyegyenlőség megvalósítására” Nagy- Pongrácz- Tóth, (2005):p.125. Egyre gyakrabban hallhatjuk a menedzserek körében a következőket: „look like woman, act like man”, vagyis nézz ki úgy, mint egy nő, viselkedj úgy, mint egy férfi vagy a „think manager – think male”, gondolkodj menedzserként – gondolkodj férfiként”. Ezek a gondolatok utalnak a vezetői pozícióba jutást hátráltató másik tényezőre, a sztereotípiákra. Az emberek többsége szerint a jó menedzserek és a felső vezetők agresszívek, racionálisak, logikusak, határozottak, versengők és magabiztosak. Ezek az attitűdök a tipikus férfi sztereotípiákkal esnek egybe. Ezzel szemben a nőket inkább az emocionális, intuitív, érzékeny, együttérző és kooperatív jellemzőkkel illetik. A nőket tehát a jellemző tulajdonságaik miatt nem tartják alkalmasnak arra, hogy vezető pozíciót töltsenek be. Mivel a nőknek már eleve korlátozott lehetőségük van a bekerülésre egy szervezetbe (a szülés vagy a már meglévő gyerek miatt), a magasabb pozíciókba is nehezebben kerülnek, megmaradnak a vezetői hierarchia alacsonyabb szintjein. Különböző okok miatt ugyan, de a továbbra is egy láthatatlan, erős akadályba ütköznek a nők, amit üvegplafon „glass ceiling” metaforával szoktak láttatni. Ez a metafora arra utal, hogy hiába teljesítenek a nők ugyanolyan jól, mint a férfiak, hiába rendelkeznek ugyanolyan magas képesítéssel, ha igazi vezető pozícióba szeretnének kerülni, akkor idővel beleütköznek ebbe a bizonyos „üvegplafonba”. Sokkal többet kell bizonyítaniuk, és előfordul, hogy csak demonstráció céljából kerülnek abba székbe. Jellemzően kereskedelmi, vagy termelési igazgatók lesznek nőkből, mivel a kereskedelem e területei kisebbek, nem jár olyan nagy felelősséggel. Ahol igazi verseny folyik a karrierért, ahol teljes mértékben érvényesülnek a piaci viszonyok, ott alulreprezentáltak a női igazgatók. Ezeken a területeken egy nagy szakadék található a közép és felső vezetés között a nők számára.
22
Azt sem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy a rendszerváltást követően egyre gyakrabban jelennek meg olyan cikkek is, amelyek a női vezetési stílus pozitív mivoltát hangoztatják, a következő nőies tulajdonságokra alapozva: jobban odafigyel a beosztottakra, csapatjátékosok, és kompromisszum készebbek, mint a férfiak. A nők aránya azonban továbbra is csak jelképes a csúcspozíciókban. Ezeket a vezetőket „token”-ek nevezik. A token jelentése: egy közösségben elenyésző kisebbségben lévő személyek, csoportok. Ők állandó teljesítménykényszer alatt állnak, és rivalda fényben vannak. Ha meg tudták szerezni a helyüket, meg is kell tudniuk őrizni azt, és ehhez sokkal többet kell tenniük, bizonyítaniuk, mint a férfi társaiknak. Ahhoz pedig, hogy ez sikerüljön, elengedhetetlen a „férfias” vezetési stílus. A nőknek is agresszívnek, határozottnak, dinamikusnak, kompetitívnek kell lenniük, amik pedig ellentétben állnak azon női nemi szerepükkel, amire gyermekkoruk óta szocializálják őket a család, a társadalom, a média. Pontosan emiatt ezeket a nőket elítélik embertársaik, nem tekintik őket igazi nőnek, és rossz szemmel nézik, hogy ennyire elférfiasodtak a karrier érdekében. A nők tehát kétszer is ellenállásba ütköznek: először magukban kell legyőzniük a sztereotípiákat, majd a környezet ellenszenvével is meg kell küzdeniük.
IV. 4. Van -e különbség a nők és a férfiak vezetési stílusában? Ahogy azt már említettem a vezetés egyik fontos eleme a döntés. A döntéshozatali módszereket tekintve, van különbség férfi és nő között. A nők sokkal jobban bevonják a beosztottakat a döntéshozatalba, mint férfiak. A női vezetők előnyben részesítik a döntés előzetes megvitatását a beosztottakkal, és figyelembe is veszi azok véleményét, az interaktív vezetési stílust részesítik előnyben. Ezzel szemben a férfiaknak csak a fele alkalmazza a megvitatásos módszert, a másik fele inkább csak konzultál. Ők sokkal önállóbban hozzák meg a döntéseiket, mint a nők, és kevésbé tartják szem előtt mások véleményét, nem veszik figyelembe olyan nagy mértékben a dolgozók megbecsülés iránti szükségletét. A férfivezetőkre gyakran illik az autoriter stílus, a nők azonban nem tartják célravezetőnek. Ők inkább a beosztottak érdeklődésére, munkaszeretetére alapozzák az együttműködést, mint a tekintélyelvűségre. A „keménységet” azonban mind a két nem fontosnak tartja, mivel azt az eredményes irányírás feltételének tartják. A folytonos bizonyítási kényszer pedig amúgy is megkeményíti a női vezetőket. Érdekes viszont, hogy a nőktől kevésbé fogadják el a keménykezű irányítást, a férfiaktól viszont teljesen
23
természetesnek veszik. Egy másik különbség, hogy a női vezetőkre sokkal jobban jellemző, hogy inkább kérnek, mint parancsolnak, jobban odafigyelnek a munkások személyes problémáira. Mindenképp fontos, hogy világos, egyértelmű utasításokat adjanak, és legyenek következetesek. Ezen a téren negatívumként említik, hogy a nők nem mindig adják meg elég pontosan a feladatokat. A következetesség mellett a másik fontos tulajdonság a rugalmasság. Rugalmasnak kell lenniük a vezetőknek, ha egy jelentős változás áll be a környezetükben, illetve a különböző embertípusokkal különbözően kell bánni. A nők a család miatt több terhet viselnek, jobban bírják nyomást, így ők alkalmasabbak olyan pozíció betöltésére, ahol az ügyfélnek és a főnöknek is a legjobbat kell nyújtani. Az értékrendjüket tekintve azonban nincs jelentős eltérés. Az értékrend vizsgálatában a Rokeach-teszt nyújt segítséget, azáltal hogy a vezetőknek különböző értékeket és tulajdonságokat kell sorrendbe rakniuk. Eszerint a női és a férfi menedzserek megközelítőleg ugyanazokat az értékeket tartják fontosnak egy vezető esetében. Mindkét nem a tipikusan férfias jellemzőket rangsorolja előre (logika, racionalizmus, keménység, dinamizmus, felelősségteljesség). A nőies attitűdök hátrébb kerültek, vagyis mind a nők, mind a férfiak a férfias, kemény vezetést tarják célravezetőnek. Nagy (2001).
IV.5. Származás, társadalmi háttér Felmerülhet a kérdés, hogy ha ennyi akadályba és ellenszenvbe ütköznek a nők, akkor miért választják mégis ezt az utat. Válasz lehet erre nyugati emancipált nők előretörése és a minta, amit a szülők jelentenek. A szülők iskolai végzettsége és munkájuk befolyásolja a gyerekek pályafutását is. A rendszerváltás előtti időkben a legtöbben munkás emberek voltak, átlagos képzettséggel. A ’90-es évekre csökkent a munkások száma, megnőtt az értelmiségi munkát végzők aránya és ez a szám folyamatosan emelkedik- különösen a nők tekintetében volt ez látványos. A mai gyerekeknek a kétkeresős család a reális, sőt a kettős karrierű is egyre elterjedtebb. Természetes számukra, hogy az anyjuk is végezhet szellemi munkát, így nekik is egyértelmű, hogy továbbtanulhatnak. Míg régebben a munkás családokból is magas arányban kerültek be vezető pozícióba, addig a ’90-es évekre már egyre inkább számított a társadalmi státusz. Kevésbé volt elhanyagolható, hogy az édesanya háztartásbeli, „kékgalléros” vagy „fehérgalléros” munkát végez.
24
A karrier illetve a kereset szempontjából az sem mindegy, hogy hol él az ember: Budapesten, városban vagy faluban. Egy nő kétszeresen is hátrányban van, ha vidéken él egy faluban: egyrészt a férfiakkal szemben, másrészt falun- vidéken sokkal kevesebb a lehetőség vezető pozícióba jutni, és azért is sokkal kevesebbet fizetnek, mint egy nagyvárosban, vagy a fővárosban. Magyarország maszkulin társadalom, ahol az emberek rokonszenve az erősek felé irányul. Az kerül jobb pozícióba, aki erősebb, aki jobb, aki tud küzdeni a céljáért. Míg a nagyvárosokban a jobb pozíciókért folyik a harc, addig vidéken gyakran a megélhetésért is küzdeni kell. A maszkulin kultúrák másik jellemzője, (ami vidéken még jobban érződik, mint a fővárosban), hogy élesen elkülönülnek egymástól a nemi szerepek. Az apa dolga az anyagi javak megteremtése, az anyának az érzelmi dolgokkal kell törődnie. Vidéken, így Szekszárd kistérségében is, a nők elsődleges feladata az anyaság és a háztartás vezetése. Mivel a megélhetés, és egy átlagos színvonalon való élethez már a második kereset sem nélkülözhető, a nőknek is dolgozniuk kell, de az csak a másodlagos feladatuk. Amellett elvárják tőlük, hogy ugyanúgy ellássák az otthoni teendőjüket is. Pedig a nőktől is ugyanannyit követelnek, mint a férfiaktól: ugyanannyi órát kell ledolgozniuk, ugyanúgy elvárják tőlük is, hogy két vagy akár három műszakban is dolgozzanak, és a nő vezetőknek is ugyanannyit kell túlórázniuk, mint a férfiaknak.
IV. 6. Összegzés A szekunder kutatásom eredményét a következőképpen foglalnám össze: a nők helyzetének megítélése - akármelyik területet is nézzük - jelentős változásokon ment végbe az utóbbi évtizedekben. A nők nehezebben tudnak kialakítani maguknak egy stabil identitást. Egyre többen szeretnének „modern nők” lenni és „önmegvalósítani”, emellett a nők elsődleges szerepének prioritása sokakban megkérdőjeleződik. A női munkaerő teljesen normális és elfogadott volt már a rendszerváltást megelőző időkben is, ők is a munkaerő kínálat részét képezték, eleinte azonban csak a nem túl értékes, alacsony képzettségű, olcsó munkaerőt jelentették a munkaadók számára. Az oktatási rendszer és egyéb társadalmi intézkedések révén a nőknek esélyük nyílt arra, hogy képezzék magukat és kvalifikált munkaerőforrásként lépjenek a piacra. A 21. századra a nők szerepvállalása már nem korlátozódik kizárólag a feleség és anya szerepére. Önmegvalósításukat egyre több nő képességei tökéletesítésében, a karrierben látja, ezért vezető pozícióra tör. Az adatok azt jelzik, hogy a képzettségüknek és kitartásuknak hála, a nők a munkaerőpiac minden
25
szektorába beférkőznek, és egyre többüknek sikerül a vezető pozíciókat betöltenie. A nők rátermettsége ma is vitatott kérdés, egyre többet emlegetik a női és a férfi vezetési stílus különbözőségét. Mindazonáltal ahogy emelkedik a női vezetők száma, úgy nő az önbizalmuk is a nőknek, és elhiszik, hogy képesek ugyanazt elérni, mint egy férfi. Ha el akarnak jutni a legfelső pozíciókba is, akkor a tipikusan férfiak által megtestesített attitűdöket kell felvenniük. Ha a vezetésben inkább a nőies vonásai kerülnek előtérbe (emocionális, megértő, kooperatív a racionális, agresszív és kompetitív tulajdonságok helyett), akkor beszélnek az emberek a nőies vezetési stílusról. Van olyan nő, aki teljes mértékben elsajátította a férfias vezetési stílust, és törekvő, mindenkin átgázolni tudó, határozott karrierista nővé vált. Ekkor lépett be a női vezetők elfogadottságának a kérdése. Mennyire fogadják el a férfias és mennyire a nőies női vezetőket? A fentiek alapján úgy gondolom, hogy vezetőként az elsőt fogadják el jobban, amellett, hogy nőként sokan elítélik őket. Az emberek, ahogy én is, egy főnöktől elvárják, hogy tudjon fegyelmet tartani, határozott személy legyen, akinek a hivatása az első. A nőies vezetési stílust képviselők, akik megmaradtak „igazi nőnek”, azok mindent a család mögé rangsorolják. Ha meg tudják szervezni a két terület: a produktív és a reproduktív tevékenységük szinkronizációját, és leküzdik a második műszak terhét, akkor számukra sem jelenthet problémát a vezetés. Az óvodák valamint a férfiak és férjek hozzáállásának változása jelentős mértékben megkönnyíti ezt a feladatot. Úgy gondolom, hogy ma még az emberek többsége jobban elfogadja, és jobban „örül” a férfi vezetőknek, különösen vidéken, ahol tapasztalatom szerint is jobban érvényesülnek a sztereotípiák és a hagyományos nézőpontok. A társadalom és a média viszont egyre nagyobb figyelmet szentel a női vezetőknek, több cikkben is a női vezetési stílust méltatják, valamint egyre jobban propagálják a „modern, karrierista nő” –t, hogy ezzel is elősegítsék a női vezetők elfogadását. A felhasznált irodalomból azt a következtetést vontam le, hogy nők is elérhetik ugyanazt, mint a férfiak, bár a felsővezetők száma alapján még csak „token” helyzetben vannak. Céljaik elérésének érdekében sokkal keményebben kell dolgozniuk, mint a másik nem képviselőinek, mindent el kell követniük, hogy megfeleljenek az ehhez szükséges kritériumoknak, határozottságot és elszántságot kell sugározniuk, és akkor előbb- utóbb a környezetükben is enyhül az irántuk érzett ellenérzés.
26
V. Vizsgálatok V. 1. A kérdőívek kiértékelése V. 1. 1 A válaszadók általános adatai Nézzük meg, milyen kép rajzolódott ki Tolna megyében - Szekszárd kistérségében a primer kutatás alapján. A kérdőíveket olyan emberekkel is kitöltettem, akik már dolgoznak, és olyanokkal is, akik még tanulnak, és még csak most alapozzák meg a későbbi munkájukhoz szükséges tudást. Első kérdésem a korukra vonatkozott. A kérdőívet kitöltők 47%- a már betöltöttel 40. évét. Ők még a rendszerváltás előtt kezdték meg pályafutásukat, a munkás életüket. A fennmaradó 53% pedig 18 és 40 év közötti, vagyis már az új rendszer állt fenn, amikor végeztek tanulmányaikkal. Ezt a csoportot is két kohorszra osztottam. Az egyik a 1825 éveseké (21%), a másik csoportba a 25 és 39 év közöttiek tartoznak (32%). Úgy gondolom, hogy e három kohorsz képviselőinek gondolkodás módjában jelentős eltérések vannak a karriert illetően. Kor sze rinti me goszlása 47% 50% 32%
40% 30%
21%
20% 10% 0% 18-25
26-39
40-
4. ábra A megkérdezettek kor szerinti megoszlása
A következő kérdésben a családi állapotukra kérdeztem rá. A megkérdezettek több mint fele, 63%-uk házasságban él. A fennmaradó nők 4%-a megözvegyült, 7%-uk elvált, és 26% még hajadon. A hajadonok kevés kivétellel mind 25 év alattiak. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy ez a generáció már nem tartja olyan fontosnak és sürgetőnek a házasságot. Csak a húszas éveiknek a második felében mennek férjhez. Körülbelül 15-20 éve azok, akik 25 éves koruk előtt ne mentek férjhez, már vénlánynak számítottak. A házasság
27
kötések jellemzően 18-23 éves korukra megtörténtek. Ebben az időszakban végeztek a tanulmányaikkal, és a norma szerint vidéken a nők nem sokkal az után, hogy végeztek az iskolával, férjhez mentek, majd gyereket szültek.
Családi állapot szerinti megoszlás
4%
7%
26% hajadon házas özvegy elvált
63%
5. ábra A megkérdezettek családi állapot szerinti megoszlása
A legtöbb fiatal lány ma már nem így gondolkodik, és a szüleik sem tartják ezt rossznak – legfeljebb a nagyszülők néznek rájuk érdekesen. Az első kohorsz képviselői úgy érzik, hogy a tanulmányaik befejezése után kezdenek csak igazán élni, függetlenek és szabadok, amit nagyon nehezen adnak fel. A szabadságuk arra a tényre vezethető vissza, hogy a nők képzettségének a növekedése révén a munka világának egyre több szegmensébe képesek beférkőzni, rendszeres jövedelemmel rendelkeznek, így fenn tudják tartani magukat, nincsenek rászorulva egy férfi, egy férj segítségére. Elmondásuk szerint a könnyedebb életről sem könnyű lemondani. A házasság mindkét félnek kötöttségeket és kötelezettségeket is jelent. Egy feleség esetében ez együtt jár a kötött idő növekedésével, a produktív tevékenysége mellet nagyobb mértékben nehezedik rá a reproduktív tevékenység súlya. A házasság kötés után a gyermekvállalás kérdése is előtérbe kerül, ők azonban még saját vágyaiknak szeretnének élni. Szórakozni szeretnének, és karriert építeni. Minél magasabbra akarnak kerülni a ranglétrán, hogy megvalósíthassák önmagukat. Találkoztam azonban olyan 20 év körüli lányokkal is, akikhez még mindig közel állnak a hagyományos nézetek a nők nemi szerepéről, már házasak, és a családnak akarnak élni. Számuk azonban már itt vidéken is egyre csökken.
28
A fenti információkat figyelembe véve kijelenthetem, hogy a 21. századra jelentősen csökkent a házasodási kedv, az individuum áll az első helyen, és ez a tendencia vidéken is érvényesül. A rendszerváltást megelőző időkben a szülőknek természetes volt, hogy három, négy vagy akár öt gyereket is szülnek. Sőt némely családban hét gyermeket is megszült a feleség. Sajnos akkoriban még nagyobb volt a csecsemőhalandóság, emiatt nem mindegyik élte meg a gyermekkort. A csecsemők életben maradási esélyei azóta folyamatosan nőttek. A 21. században az orvostudomány jelenlegi állása mellet nagyon kicsi az esélye annak, hogy a gyerek már a csecsemőkorban meghal. Azonban a házasodási kedv lanyhulásával párhuzamosan csökken a születések száma is. A kérdőívet kitöltők felének mindössze két gyermeke van, 17%-ot tesznek ki a háromgyerekes anyák, és csak 2%-uknak van 4 vagy annál több gyerekük, 3 %-nak csak egy gyermeke van, 29%-uk még nem szült. Ez a 29% szinte kivétel nélkül az első korcsoportba tartozik. Kevesen voltak olyanok, akik 30 éves korukig nem adtak életet az első gyermeküknek, és mindössze egy olyan nővel találkoztam, aki elmúlt 40 éves, mégsem vállalt gyereket. A számok is azt mutatják, hogy mára a 2-3 gyerek vált általánossá. Ennek egyik oka a gazdasági helyzet. Ilyen magas árszínvonal mellett a szülőknek nagy erőfeszítésébe kerül két-három gyerek iskoláztatása. Egyedül az apa munkavállalása sokszor nem is elegendő, az anyáknak is el kell menniük dolgozni. A gyerekek számának megoszlása 50% 40% 30% 20% 10% 0% több mint 3
2
0
gyerekek szám a
6. ábra A gyerekek számának megoszlása
Akiknek még nincs gyereke, azoktól azt is megkérdeztem, hogy mennyit terveznek. Pontosan 50% válaszolta azt, hogy két gyereket szeretne, vagyis a születések száma valószínűleg a jövőben sem fog emelkedni. Náluk már a gazdasági tényező mellett, jelentős szerepet játszik az önmegvalósítás kérdése is. A maradék 20% hármat, 17% egyet és 13%
29
egyet sem tervez. Bevallom, engem megdöbbentett ez azt utolsó érték, nem számítottam ilyen magas arányra. Azok, akik azt nyilatkozták, hogy nem akarnak szülni, mind hajadonok is, felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, és szellemi munkát végeznek- beosztott vagy középvezetői pozícióban. A válaszadók 30%- a vagy nem akar gyereket vagy csak egyet. Ezekből az adatokból azt szűrtem le, hogy a karrier gyakran ott lebeg az anyák szeme előtt is, és képesek elnyomni a nők elsődleges szerepét, az anyaságot a karrier érdekében. Képesek lemondani a gyerekről, amiatt hogy kizárólag azon dolgozhassanak, miként kerülhet a foglalkoztatási hierarchia minél magasabb szintjére. Csak magukkal akarnak törődni, és úgy gondolják, hogy az ő életvitelük mellett nem lehet, nem szabad gyereket vállalni. Azt is meg kell azonban jegyeznem, hogy azok között is a felsőfokú végzettséggel rendelkezők voltak túlsúlyban, akik három gyereket szeretnének majd. Vagyis igaz, hogy egyre jobban eluralkodik vidéken is a karrierépítése láz, de nem minden nő áldozná ezt fel az anyaság oltárán. Bennük még élnek a régi nemi szerepek: a feleség és az anyaság, és ezzel együtt tekintik teljesnek az életüket. Ráadásul nekik anyagilag sem lesz annyira megterhelő ellátni három gyermeket, mint egy szakmunkás végzettségűnek. A tervezett gyerekek számának megoszlása
13%
20%
17%
0 1 2 3
50%
7. ábra A tervezett gyerekek számának megoszlása
Összegezésképpen azt mondanám, hogy a 21. században is folytatódik a gyermekek számának csökkenése, vidéken is egyre jobban érződik a karrier iránti vágy térhódítása, de még mindig élnek az elsődleges nemi szerepek. Nem kérdés, hogy szeretnének-e férjhez menni és családot alapítani, a kérdés inkább az, mikorra tolják ki ennek a kezdetét.
30
V. 1. 2. Képzettség A kérdőív következő kérdéscsoportja a képzettségre irányul. A megkérdezettek 13 %a csak az általános iskolát végezte el. Úgy vélem ez egy egész jó arány, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy ez a 13% is a 30-on felüli korosztályból tevődik ki. Az általam meghatározott első korcsoportból mindenki legalább középfokú végzettséggel rendelkezik. Vagyis vidéken is érvényesül az a hipotézisem, hogy a nők képzettségének foka folyamatosan emelkedik. Ebben szerepe van rendszerváltást követő oktatási politikának is, hiszen míg régebben csak 8 osztály volt kötelező, a ’90-es évek közepétől már 10 osztály elvégzésére kötelezik a diákokat. A középiskola elvégzése általánosnak mondható a vizsgált környék, Szekszárd kistérségében is: 55% a középiskolát végzettek aránya. Ők szinte mind beosztottak, a kivételt a vállalkozók képezik. A megkérdezettek legmagasabb iskolai végzettsége
29%
13% általános iskola közép iskola felsőfokú közgazdasági
3%
felsőfokú egyéb 55%
8. ábra A megkérdezettek legmagasabb iskolai végzettsége
Az itt élő nők 32 %-a vett részt felsőfokú oktatásban. Közöttük is a 40 éven aluliak vannak túlsúlyban, tehát vidéken is nő a felsőoktatásban tanulók száma. Közülük mindössze 3% végzett el valamilyen közgazdasági jellegű iskolát. A többiek szociális területen képezték magukat tovább. Ez annak a következménye, hogy a rendszerváltást következően jelentős változások következtek be a nők foglalkozási és társadalmi helyzetében. A munkanélküliség nyomán kialakuló szegénység kezelésében a nőknek kulcsszerep jutott a gyorsan intézményesülő szociálpolitikai rendszerben. Az önkormányzatok szociális irodáiban, családsegítő központokban, hajléktalan-ellátásban, az idősgondozásban tízezer számra megnyíló új munkahelyek hozzávetőleg négyötödét nők töltik be, és őszinte segíteni vágyás motiválja cselekedeteiket. Sokuk megélhetését a szegénység kezelésére kialakított új foglalkozási pályák adják Szalai (1999). Vonzó tulajdonsága lehet a szociális irányú 31
továbbképzésnek az is, hogy nem kell elhagyni a megyét, hogy ilyen végzettséget szerezzenek, mivel Szekszárdon (megyénkben kizárólag itt) található egy főiskola. Ez az intézmény 4 éve még kizárólag szociális-, ma viszont már gazdasági- és kommunikációs képzést is biztosít. Ennek a két szaknak az elindítása is azért volt fontos, mert egyre jobban nőtt az igény a továbbtanulni vágyók között e két területre is. Ahogy azt a dolgozatomban már említettem, a közgazdaság elnőiesedett terület lett. Ez igazolódni látszik a főiskola új szakának megjelenésével. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők 30%-os aránya önmagában tekintve nem olyan magas érték, de már ez is jelentős fejlődést jelent a szülőkhöz képest. A megkérdezettek közül senkinek sem végzett el főiskolát vagy egyetemet az édesanyja. Esetükben már az is jónak számított, ha elvégezték a 8 általánost- a szülők 52%-ában ez teljesül. A fennmaradó 23 illetve 25% vagy nem fejezte be még az általános iskolát sem, vagy középiskolai végzettséget szereztek. A szülők 75%-a tehát maximum a 8 elemit járta ki. Ezzel a képzettséggel akkor sem tudtak volna jó munkát találni, ha akartak volna. A továbbtanulás hiányának két fő oka volt: a motiváció és/vagy a lehetőség hiánya. Az első alatt arra gondolok, hogy azok a nők csak annyit akartak tanulni, amennyit muszáj volt, azután kizárólag a családra koncentráltak. Nekik még nem voltak ambiciózusak, jobbára fel sem merült bennük, hogy képezzék magukat. Az ő életüket a család jelentette, és a háztartás – a reproduktív tevékenységek számítottak, márpedig ezekhez nincs szükség középfokú képzéshez. Számukra a nőiség még egyet jelentett a jó feleség és a családanya fogalmával, ahol a karriernek nincs helye. Az alacsony képzettség másik lehetséges oka, a lehetőség hiánya alatt azt értem, hogy hiába akartak is továbbtanulni, nem mindenkinek telt rá. Különösen harminc éven felüli válaszadóim szülei még nagy családban nőttek fel, így kevesebb pénz jutott egy-egy gyerekre. Kénytelenek voltak munkába állni akkor is, ha esetleg képezni szerették volna magukat, mivel nem rendelkeztek megfelelő anyagi háttérrel. A vidéki falvakban a szegénységen kívül gyakran a szülők nézetei is hátráltatták a gyerekeket. Többször találkoztam azzal a ténnyel, hogy a szülők- főleg az apák- a régi sztereotípiák miatt küldték gyermeküket dolgozni az általános iskola befejezése után- néha előtt is. Mivel úgy gondolták, hogy a nőnek elsősorban feleségnek és anyának kell lennie, ezért nincs is szükség további képzésre. A válaszadók édesanyjai közül azok tudtak továbbtanulni, akik jobb módú családban nőttek fel. Azonban ők is legfőképp olyan középiskolát végeztek, ahol olyan ismereteket szerezhetnek, amely a későbbi családi életükben is hasznos lehet (pl. varrónő), vagy amely a mezőgazdasághoz kapcsolódik. A legtöbben valamilyen mezőgazdasági, műszaki, vagy élelmiszer boltban tudtak elhelyezkedni a végzettségükkel Szekszárd környékén. Az ő 32
esetükben sem beszélhetünk karrier utáni vágyról - amit a képzettségük szintje nem is tett lehetővé-, és ők is a családon belül valósították meg önmagukat.
A megkérdezezettek édesanyjának a legmagasabb végzettsége
23%
25%
kevesebb mint 8 osztály általános iskola középiskola 52%
9. ábra A megkérdezettek édesanyjának a legmagasabb végzettsége
A fenti információk alapján kijelenthető, hogy a nők képzettségének szintje minden generációval nő. Folyamatosan csökken azoknak az aránya, akik csak általános iskolai végzettséget szereznek, egyre többen végeznek középiskolákban, és a felsőoktatásban is egyre nagyobb helyet foglalnak a nők napjainkban. Szekszárd kistérségében a továbbtanuló nők többsége a szociális pályákat választja, és növekszik a gazdasági képzésékre jelentkezők száma is a felmérés alapján. Nagy fejlődés ment végbe a szülőkhöz és a nagyszülőkhöz képest. Az egyre magasabb képzettségi színvonal arra utal véleményem szerint, hogy fontos szerepet játszik a nők életében is a munka, nem mindegy nekik sem, hogyan keresik a pénzüket, jobb életre vágynak, mint a szüleik. A kvalifikáltságuknak köszönhetően a női munkavállalók is értékes munkaerőforrásnak számítanak a munkaerőpiacon, így lehetőségük nyílik magasabb pozíciók betöltésére, és a karrierépítésre.
V. 1. 3. A megkérdezett nők foglalkozás szerkezete
Kérdőívemben csakúgy, mint a képzettség témakörében, a munka kapcsán is rákérdeztem az adott személy édesanyjának az adataira. Elmondásuk alapján mindössze 8%uk végzett valamilyen szellemi tevékenységet. A maradék 7% nehéz fizikai, 45% könnyű fizikai munkát végzett, 39% háztartásbeli. A válaszok alapján arra a következtetésre jutottam, 33
hogy rendszerváltás előtt időkben vidéken a falusi nők kevés kivétellel mindannyian a földeken dolgoztak, a tsz-be jártak vagy a háztartást vezették. Megélhetésük a mezőgazdasági szektor biztosította- a legtöbb férfi is a tsz-ben kereste a kenyerét. Azok a nők, akik munkanélküliek volta, azok otthon, a családi földeken dolgoztak. A rendszerváltás előtti időkben még nem volt igazán elterjedt az ingázás, sem a napi bejárást illetően, sem a manapság egyre elterjedtebb hetelés. A nők többnyire csak a saját falujukban dolgoztak, nagyon ritkán döntöttek úgy, hogy bejárnak a szomszédos városba a munka miatt. A vidéki városokban is a mezőgazdaságé volt a vezető szerep. A gyárakat töltötték meg az olcsó és szakképzetlen női munkaerővel (a szekszárdi tej- és húsipar sok embernek biztosított megélhetést akkoriban). A 90-es évektől azonban a mezőgazdaság jelentős mértékben visszaszorult, és már nem tudott annyi embernek munkát biztosítani, mint régen. Egyre inkább teret hódított magának a szekunder és a tercier szektor. Sok ember és köztük sok férfi is elvesztette munkáját a régi mezőgazdasági munkahelyek megszűnésével. Ez nagy anyagi károkat is okozhatott, így amint nyílt egy lehetőség arra, hogy dolgozzanak, azt meg kellett ragadni. Ez a változás kihatott a nőkre is. Már nem volt annyi munkalehetőség, így sok esetben visszaszorultak a háztartásba, hiszen a vállalatok vezetői a férfi munkaerőt preferálják a nőivel szemben. A gazdasági helyzet nem tette lehetővé, hogy kizárólag a férfi járjon dolgozni, a nőknek is muszáj volt keresniük valamit ahhoz, hogy biztosítani tudják a családjuk számára az alapvető életszínvonalalt. Mivel a legtöbbjüknek csak alap képzettséggel rendelkezett, külföldi tulajdonú gyárakba kényszerültek betanított munkásként. Itt nem nyílt számukra semmilyen karrier lehetőség. Éveken keresztül ugyanazt a monoton munkát kellett végezniük. Napjainkra itt Tolna megyében ezek a gyárak szinte mind bezártak, más országokba költöztek az olcsóbb munkaerő miatt, és emberek ezrei kerültek utcára, köztük túlnyomó többségében a nők. Nekik nem maradt más választásuk, mint az átképzés. Ez viszont már nem csak a megkérdezettek szüleire igaz, hanem azokra is, akik a kilencvenes években vagy azután álltak be dolgozni valamilyen gyárba. Az efféle könnyű fizikai munkát végző nők a válaszadóim 41%-át tették ki. Megvizsgáltam az e területen tevékenykedő nők korösszetételét. Legkevesebben a 18-25 éves, ezt követi a 26-30 éves korosztály, a legtöbben a 40 év felettiek közé tartoznak. Ennek köszönhetően egyre többen kényszerülnek arra 40-es éveikben, hogy újra beüljenek az iskolapadba, és tanuljanak valamilyen új szakmát. Újra kell kezdeniük a pályájukat, a semmiből kell felépíteniük az utat- ezt csak abban az esetben kerülhetik el, ha a férjeik eleget keresnek ahhoz, hogy visszavonuljanak a háztartásba, és kizárólag a reproduktív tevékenységüket végezzék. 34
A foglalkozásváltásban egyre több segítséget nyújt a Munkaügyi Központ. Folyamatosan szervezik a tanfolyamokat, amelyeket a szerint indítanak el, hogy mire van a legnagyobb igény az egyes régiókban. A Nők körében a vendéglátó-ipari és a számítógépes továbbképzések a legnépszerűbbek. Ez a tény arra mutat, hogy vidéken is egyre jelentősebb szerepet kapnak a szekunder termelés mellet a szolgáltatások, és a gyakran quartier szektorként emlegetett információ- technológia térhódítása egyre inkább nélkülözhetetlenné teszi a számítógépes ismereteket. Azok, akik érettségivel is rendelkeznek, azok jelentkezhetnek a kereskedelmi végzettséget kínáló tanfolyamokra is. A fiatalok körében egyre kedveltebb területnek számít a kommunikáció is, ilyen irányú képzéseket is igénybe vehetnek. Amint azt látjuk, vidéken is fokozatosan nő a lehetőségek tárháza a nők által választható munkák terén. Több alternatíva közül választhatnak, ha sikerül elvégezniük a felnőttképzés által kínált tanfolyamok valamelyikét. Ezeket a tanfolyamokat az állam is támogatja, hogy ezzel is hozzájáruljon a foglalkoztatási szerkezet javításához. Azok a nők, akik hajlandóak át vagy tovább képezni magukat a koruk ellenére, lehetőséget kapnak arra, hogy könnyebb, és számukra is érdekes munkával keressenek pénzt. Amennyire azt a gyakorlatom során tapasztaltam az élethosszig tartó tanulás „szele” a vidéki asszonyokat is eléri. Azok, akik tartósan munkanélküliek és nem akarnak vagy nem tehetik meg, hogy háztartásbeliek maradjanak, idővel belátják, hogy a meglévő képzettségük nem elegendő egy munkahely megszerzéséhez, éppen ezért a hivatásuk megváltoztatása szükséges. A válaszadók közül mindössze 15% tartozik a háztartásbeliek, munkanélküliek csoportjába. Köztük a negyven évnél idősebbek vannak túlsúlyban. Ők vagy általános iskolai vagy középfokú képzettséggel rendelkeznek, amely nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy dolgozhassanak, kiszorultak a piacról a fiatalabb és a képzettebb munkaerővel szemben. Ehhez hozzájön még az is, hogy a vidéki cégek alkalmazói jobban figyelembe veszik a nemi szerepeket, így ha elbocsátásra kerül sor, inkább a családfenntartó szerepét betöltő férfit tartja meg, és az anyaszerepet képviselő nőt küldi el. Olyan háztartásbeliek is kitöltötték a kérdőívet, akik még csak a húszas éveikben jártak. Ők hivatások anyukák vagy csak gyesen vannak, de olyanokkal is találkoztam, akik egyszerűen nem találnak munkát a meglévő képesítésükkel - amely általában alacsony szintet ért el. Számukra is a felnőttképzés nyújthat segítséget, ha nem szeretnék megváltoztatni a lakhelyüket. A gyesen lévők között akadt diplomás végzettségű is. Ők az otthonlétet csak átmeneti állapotnak szánják, és amint eléri a gyermekük a bölcsődés vagy az óvodás kort, vissza szeretnének menni dolgozni. A karrierjük mellett a nők elsődleges szerepének is eleget tesznek.
35
A munkaerőpiacon értelmiségi munkát végzők szegmensében a válaszadók egy negyede reprezentálja magát. A mintámban szereplő szellemi foglalkozásúak közül a többség már betöltötte a harmincadik életévét. Ebben a korosztályban sokkal több olyan nővel találkoztam, akik vezető pozícióban dolgoznak. A huszonévesek között ritkább a vezető, kevesen tudták az eddig rendelkezésükre álló idő alatt olyan mértékben kiépíteni a karrierjüket, hogy ha egy új állásra pályáznak, akkor ott azonnal vezető pozícióban kezdhessenek. A nők szinte mindig alulról (beosztottként) kezdik tevékenységüket egy cég életében, és csak hosszú éveken át tartó szorgalmas, kiemelkedően jó munka árán kerülhetnek bele a vezetőszékbe. Kevés kivétellel, akkor is csak a középvezetői szintre jutnak, jutottak be. Ennek az lehet az oka, hogy nem elég kompetitívek. A szellemi foglalkozásúak közül nagyon kevesen végeztek el közgazdasági pályát, számuk azonban várhatóan növekedni fog a közgazdasági pályán tanulók arányának emelkedésével párhuzamosan. A többiek inkább valamilyen szociális pályán tevékenykednek (Munkaügyi Központ vezetői tisztségét sok esetben nők töltik be, és a felső vezető is nő). A választott szegmenstől függetlenül, láthatjuk, hogy viszonylag sok hölgynek sikerül szellemi munkakörben elhelyezkednie egy cégnél, vezetői pozíciót is elérhetnek, vagyis annak ellenére, hogy vidéken vannak, sikerült karrier építeniük. Emellett viszont a nők csak később tudnak családot alapítani, gyermeket vállalni. Az első korosztályba tartozó szellemi foglalkozásúak mindegyike hajadon, és nincs még gyermeke, sőt olyanok is vannak, akik nem is tervezik, hogy szülni fognak a jövőben. Ezek a nők teljes mértékben visszaszorítják az anyai ösztöneiket a karrier érdekében. Minden erejükkel azon vannak, hogy a vezetői hierarchia minél magasabb fokát elérhessék, nem állnak meg a középvezetői szinten. Minden mást feláldoznak a karrierben látott önmegvalósítás érdekében, ami egyeseknél a házassági kötelék elszakadásához, a váláshoz vezetett. Így már nem csak a női szerepvállaláshoz tartozó anyaságról, de a feleség szerepéről is lemondanak, és kizárólag a karriernek élnek. Véleményem szerint ezek a nők csak addig fogják jól érezni magukat így, amíg el nem érik a céljaikat. Mikor a csúcson lesznek, ráébrednek majd, hogy magányosak, és nincs körülöttük senki, akivel osztozhatnának az örömökben. A fizikai és a szellemi dolgozók mellett, rákérdeztem arra is, hogy van- e közöttük vállalkozó. A munkavállalók 17% -a önálló vállalkozásba kezdett. Ez által nagy fokú szabadságra tettek szert. Nincsenek főnökeik, ők szabják meg, hogy hány órát dolgoznak egy nap, vagy hogy melyik napokon dolgoznak. Úgy gondolom, hogy egy saját vállalkozásba csak akkor szabad belevágni, ha kellő ismerettel és tapasztalattal rendelkezünk az adott területen. A nők általában a vendéglátóipar, az élelmiszeripar és területén próbálkoznak vállalkozni, 36
illetve sokan próbálnak szerencsét mostanában a fodrászüzletek, szépségszalonok nyitásával. Az elején még maguk is dolgoztak, de negyvenen túli válaszadóim közül sokan eljutottak arra a
szintre,
hogy
megbízható,
felelősségteljes
személyzettel,
szilárd
kapcsolatokkal
rendelkeznek, így mára már nincs sok dolguk az üzlet vezetésével. A vállalkozóknak kevésbé jelent nehézséget a különböző szerepek összehangolása. A válaszadóim közül szinte mind 2-3 gyerekes anya, és boldog házasságban él. Azok, akiknek csak egy gyereke van, az első korcsoportba tartoznak.
A nők megoszlása az általuk végzett munka alapján nehéz fizikai 15%
2%
könnyűfizikai 41%
17%
szelles m i vállalkozó
25% m unkanélküli/háztartásbel i
10. ábra A nők megoszlása az általuk végzett munka alapján
V. 1. 4.A férjek foglalkozása és szemlélet módja Úgy gondolom, hogy napjainkban igen nagy terhet ró a nők vállára a produktív és a reproduktív tevékenységük szinkronizálása. Nagy könnyebbséget jelent számukra, ha ebben a férjük is partner. Természetesen a férfiak munkája és persze hozzáállása nagymértékben meghatározza, hogy milyen mértékben tudják támogatni a feleségüket a gyereknevelésben, hogy mennyire tudnak és akarnak besegíteni a háztartásban. Véleményem szerint leginkább a könnyű fizikai munkát végző férjek lehetnek a feleségük segítségére, hiszen abban nem fáradnak el olyan nagyon, mintha egy megerőltető fizikai munkát végeznének, így munka után nem megterhelő számunkra, ha elmosogatnak, rendet raknak, vagy a gyerekeknek segítenek a tanulásban, a nevelésben. A megkérdezettek férjei közül azonban csak 24 % tartozik a ebbe a csoportba. A többi munkakörben a következők a részvételi arányok: 46% nehéz fizikai munkás, 9 % szellemi dolgozó és 19% vállalkozó. Ők különböző okok miatt, de kevésbé tudják segíteni a feleségek munkáját, már ha akarják. A nehéz fizikai munkát végző
37
férjek nagyon kimerülnek a munkájukban, és sok pihenésre van szükségük ahhoz, hogy regenerálódjon az energiájuk, és másnap is az elvárt teljesítményt nyújthassák. Az értelmiségi dolgozók nem a testi, hanem a szellemi leterheltség miatt elfoglaltak. Munkájuk nem ér véget a munkaidő lejártával, gyakran haza kell vinniük a feladataikat, és otthon is dolgozniuk kell. Így már csak kevés energiájuk jut arra, hogy segítsék a nők reproduktív tevékenységét. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy jelentős szemléletváltáson mentek keresztül a férfiak is az elmúlt évtizedekben. Egyre jobban elfogadják, hogy a nőkre a munka által jelentős mértékben nagyobb súly nehezedik rájuk, mint amikor még háztartásbeliek voltak, egyre nagyobb hajlandóságot mutatnak arra, hogy besegítsenek az otthoni teendőikbe. Érdekes jelenségnek tartom, hogy a nők emancipálódása révén a férfiak is szabadabban gondolkodhatnak. Mivel egyre több nő lesz „carrier woman” (karrierista nő), egyre gyakoribbak a kétkeresős és a kettős karrierű családok, a férjekre is kisebb terhet ró az anyagi javak előteremtése. Ma már vidéken sem elképzelhetetlen az, hogy a férj maradjon gyesen a gyerekkel- „átvállalva” ezzel a nők anya szerepét.
V. 1. 5. A vidéki nők munkahelyen betöltött pozíciói
Milyen beosztásban dolgoznak a megkérdezett nők?
4% 34%
fels ővezető középvezető beos ztott
62%
11. ábra Milyen beosztásban dolgoznak a megkérdezett nők
Amint azt láthattuk a 21. században a munka világának egyre több szegmenségben jelen vannak a nők vidéken is. A könnyű és olykor még nehéz fizikai munkások mellett a szellemi dolgozók és a vállalkozók is helyet kapnak a primer, szekunder és a tercier szektorban is. Úgy gondolom, hogy érdemes külön kitérni arra is, hogy milyen beosztásban vannak jelen a cégek életében. A női munkavállalók 62%-a beosztottként 34%-a 38
középvezetőként és mindössze 4%-a felsővezetőként dolgozik Összesen tehát 38%-uk került vezetői pozícióba – bár ebben benne vannak a vállalkozók is, akik azáltal lettek vezetők, hogy megalapították a vállalkozást. A vezető pozíciók betöltőinek 30%- a tartozik ide. Engem viszont most első sorban azok érdekelnek, akik előléptetéssel, kinevezéssel kerültek a vezetői székbe. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor a 38% körülbelül 25%-ra módosul. Úgy gondolom, hogy ez jobban mutatja, hogy mennyi esélyei vannak a nőknek arra, hogy vezetők legyenek egy cégnél. Ez a 25% nem olyan rossz szám, ha azt vesszük, hogy vidéki nőkről beszélünk, és a nők 30%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Ebből azt a konzekvenciát vontam le, hogy azok, akik megszerezték a diplomájukat, többnyire szereztek is ahhoz méltó pozíciót, sőt az érettségivel rendelkezők közül is sikerült némelyik nőnek középvezetői szintet elérnie. A diplomások fiatalabb korosztályból többen még csak beosztottak, de idővel belőlük is lehet vezető. Nem mindegyikük jár azonban szerencsével. Előfordul, hogy a magasan kvalifikált nők arra kényszerülnek, hogy gyárakban betanított munkásként dolgozzanak gazdasági, szociális, egészségügyi vagy tanári diplomával a kezükben. Ez egyrészt a munkaerő kereslet és a piac szűkösségére vezethető vissza. A munkahelyek száma ugyanis nem növekedett úgy, mint a nők képzettségének a szintje. Ugyanarra a pozícióra most sokkal nagyobb a kínálat- akár a női, akár a férfi álláskeresőket vesszük. Ekkor jön be a képbe a másik lehetséges ok arra, hogy a felső fokú végzettséggel rendelkező nők némelyike miért nem tud a képzettségének megfelelő munkahelyen elhelyezkedni, mit keres betanított munkásként egy gyárban. „Érdekes” módon kutatásaim során nem találkoztam olyan férfival, aki egyszerű betanított munkásként dolgozott volna, miközben diplomával rendelkezik, nőkkel viszont annál inkább. Ez véleményem szerint igen is annak köszönhető, hogy a főnökök, még mindig szívesebben alkalmaznak egy férfit, mint egy nőt, különösen akkor, ha vezetői pozícióról van szó. Az ebben a helyzetben lévők közül többen úgymond, még „örültek” is annak, hogy dolgozhatnak, mivel sok helyen azzal az indokkal utasították el őket, hogy túlképzettek ahhoz a munkához. Végül bármilyen munkát elvállaltak volna, csak hogy dolgozhassanak. A régi sztereotípiák miatt sokszor még mindig a férfiakat részesítik előnyben. Ennek kapcsán felmerült bennem a kérdés, hogyan ítélik meg a nők a helyzetüket, származott-e hátrányuk abból, hogy nem csak nők, hanem anyák is egyben. A megkérdezettek 27%-a igennel, 73%-a nemmel válaszolt. Tehát csak kicsivel több, mint a nők egy negyede érezte úgy, hogy nehézségekbe ütközött, amiatt hogy ő egy szülő. Az igennel válaszolók szinte mind a 40-en éven felüliek. Lényegesen kevesebben gondolták ezt a második korcsoportban, és szinte senki nem panaszkodott erre, az első korcsoportba tartozók közül. A 39
másik szembetűnő adat az, hogy ezek a nők szinte kivétel nélkül könnyű fizikai munkát végeztek, kevés volt köztük a szellemi munkát végző, vezető beosztásban dolgozónő. A fentiekből arra következtetek, hogy a nemek szerinti diszkrimináció még mindig nem törlődött el teljes mértékben, de a női dolgozók saját meglátása és az a csaknem 30%-os arány a vezetők körében arra utal, hogy sokat fejlődött a nők helyzete a rendszerváltást követően. 2004 óta Magyarország is az Európai Unió tagja. Egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a vidék fejlesztésére és az uniós alapelvek is a diszkrimináció leszámolására törekszenek, próbálják minél szigorúbban kezelni ezt a kérdést. Ennek érdekében külön szervezetet is létrehoztak a diszkriminációval kapcsolatos ügyek kivizsgálására. Úgy gondolom, hogy ez a folyamat is közre játszik abban, hogy ma már a nők háromnegyed része úgy vélekedik, hogy nem érte őket hátrányos megkülönböztetés a gyermekeik miatt – és az ezzel ellentétesen vélekedők is a nyolcvanak, kilencvenes években szenvedték el e hátrányokat, nem pedig napjainkban.
V. 1. 6. A megkérdezettek szubjektív véleménye a munkaerőpiaci helyzetükről, a munkájukról, és annak prioritásáról A kérdőív utolsó három kérdése arra keres választ, hogy ítélik meg a vidéki nők a helyzetüket, és melyik terület élvez prioritást számukra: a család vagy a karrier. Mikor azt kérdeztem, hogy származott-e hátrányuk a munkájuk során a lakhelyük miatt nagyjából fele arányban válaszoltak igennel és nemmel. Többségben mégis a nemleges válaszolók lettek 66%-kal. Akik úgy érezték, hogy igenis származott már hátránya a munkája során a lakhelye miatt (34%), azok szinte mind könnyű fizikai munkát végeznek, vagy háztartásbeliek, és többnyire az idősebb korosztályba tartoznak és fontos tényező még mindegyiküknél, hogy a vidéken belül is egy faluban laknak. A városi munkáltatók nyíltan kijelentik, hogy szívesebben alkalmaznak helyi- városi munkásokat, hogy ne kelljen téríteniük a bérleteket. Ilyen apró dolgokon dőlhet el vidéken, hogy ki kap munkát. Azok (66%), akik úgy érzik, hogy nem éri őket semmilyen hátrány abból, hogy vidéken laknak (inkább vidéki városokban), azok tudatosan a vidéki jellegre alapozták a munkájukat és a karrierjüket. Ők produktív tevékenységük űzésekor a vidéki piachoz alkalmazkodva aknázzák ki az erőforrásaikat, kihasználják a vidék nyújtotta komparatív előnyöket. A szellemi dolgozók egyike sem jelölte meg hátráltató tényezőként a vidéki lakóhelyet. Ők elégedettek a jelenlegi állásukkal, nem vágynak jobbra. Úgy érzik, hogy sikerül teljes életet élniük vidéken is. A migráció mértéke ennek ellenére emelkedik, mivel a karrierre vágyó nők többsége úgy
40
gondolja, hogy több esélye van olyan munkát találni a nagyvárosokban vagy a fővárosban, amely nagyobb presztízzsel és magasabb jövedelemmel is jár, mint egy vidéki cégnél.
Származott-e hátrányuk a lakhelyükből a munkájuk során?
34% igen nem 66%
12. ábra Származott -e hátrányuk a lakhelyükből a munkájuk során?
Érdekelt, hogy mit gondolnak, jobb helyzetben vannak-e a férfiak a munkaerőpiacon, mint a nők, nagyobb-e a kereslet a férfi munkavállalókra, másképpen kifejezve: könnyebben boldogulnának -e, ha férfiak lennének. A válasz 58%-ban igen volt, 42%-ban nem. E kérdésben is nagyjából fele-fele arányban oszlottak meg a válaszadóim. Az adatokból az is kiderült, hogy a képzetlen, fizikai munkát végző nők vélekednek úgy, hogy jobbak lennének az elhelyezkedési esélyeik és azután a megmaradási esélyeik is, amennyiben férfiak lennének. Ezek a nők azért válaszolták ezt, mert munkakeresés közben gyakorta találkoztak azzal a negatív hozzáállással, amelyet a főnökök nyilvánítottak ki irányukban. A szokásos sztereotípiák jelennek meg a főnök szemei előtt, mikor meglátja a női pályázót. Úgy gondolják, hogy több esetben is amiatt maradtak le a munkáról, mert inkább egy férfit alkalmaztak arra az állásra. Ha mégis sikerül bejutniuk, utána bent is kell tudni maradniuk. Ez szintén nem egyszerű feladat. Tolna megyében közel sem uralkodik egyensúlyi állapot a munkaerőpiacon. Túlkínálat van, főleg ha azokra a gyári munkákra gondolunk, amelyek nem igényelnek szaktudást, képzettséget. Nem ritka jelenség, hogy ezek a gyárak a próbaidő lejártával elbocsátják az embereket, mivel így elkerülhetik a későbbi béremeléseket. Az egész csapatot persze nem rúghatják ki, kell a már betanított munkás is. Hogy ki legyen az, aki bent maradhat, azt általában a tipikus nem szerepekre alapozva döntik el: egy család életében az férfi tölti be a családfenntartó szerepét, ő gondoskodik az anyagi javak előteremtéséről, így inkább őt tartják bent, és egy nőtől vesznek búcsút. Egy elbocsátott helyére pedig legalább 3
41
másik jelentkező lenne. Az értelmiségiek között is találtam olyat, aki hasonlóan vélekedett. Esetükben még az is elhangzott, hogy azért is nehezebb a helyzetük, mint a férfiaknak, mert nem tudnak teljes mértékben a munkára koncentrálni, hiszen nekik otthon is helyt kell állniuk. A legtöbb értelmiségi mégis úgy gondolja, hogy ma már nem lehet akadály az, hogy valaki nőnek született. Ha valaki keményen küzd, és meg vannak a megfelelő képesítései és képességei, akkor ugyanazt elérhetnek, amit egy férfi. Napjainkban már annyira odafigyelnek a diszkrimináció és a női munkavállalók kérdése, hogy a cégek már nem tehetik meg olyan szabadon, hogy kizárólag azért utasítsanak vissza egy jelentkezőt egy férfival szemben, mert nő – amennyiben az egyéb adottságuk egyezik. Ha egy nő keményen dolgozik, sokszor ugyan többet kell teljesítenie, mint egy férfinek, akkor elérheti a céljait, és ha egy ambíciókkal teli, karrierorientált nőről beszélünk, akkor annak a vezetői pozíció jelenti a csúcsot. Válaszaik alapján úgy érzem, hogy számukra az sem jelent kirívóan nagy terhet a „második műszak” sem, hogy otthon is helyt kell állniuk feleségként és anyaként. Mivel ők választották ezt a pályát, vállalják a vele együtt járó terheket is, és nem panaszkodnak arra, hogy mellette a családjukra is nagy energiát kell fordítaniuk. Hozzáállás kérdése, hogyan fogják fel a helyzetüket. Számukra nem volt kérdéses, hogy akarnak- e családot, azt is tudták ugyanakkor, hogy nem elégszenek meg azzal, hogy „csak” férjhez mennek, karriert is szeretnének. A kettő együtt áldozattal jár, kevesebb szabadideje marad az embernek, de meg lehet oldani a két terület szinkronizálását, ha igazán akarják. Könnyebben boldogulna, ha férfi lenne?
42% igen 58%
13. ábra Könnyebben boldogulna -e, ha férfi lenne?
42
nem
A megkérdezett nők elégedettsége a jelenlegi munkájukkal
38% igen nem 62%
14. ábra A megkérdezett nők elégedettsége a jelenlegi munkájukkal
A közgazdasági tanulmányaim során azt tanultam, hogy a legfontosabb érték az ember, nagy figyelmet kell szentelni a humánerőforrásra. Azt is tudni kell, hogy bármilyen gazdasági szektorban is dolgozik az ember, fontos, hogy elégedett legyen a munkájával, mivel az nagyban növeli a teljesítményüket. Azok, akik nem elégedettek a munkahelyükkel, nem járnak szívesen dolgozni, kisebb hatékonysággal dolgoznak, és ez kihat az eredményekre is. Márpedig egy teljesítményorientált világban élünk, ezért oda kell figyelnünk, hogy mindig a maximumot nyújtsuk, hogy kompetensek legyünk a verseny szférában. A másik irányból megközelítve, ha valaki jól érzi magát a munkahelyén, az jobban is teljesít, és ezáltal több esélye nyílik arra, hogy kitűnjön a többiek közül. A vezetői posztokra pedig csak azokat a dolgozókat nevezik ki, akik a legjobbak. Úgy gondolom, hogy ez is egy fontos befolyásoló tényező lehet a karrierépítés során, ezért azt a kérdést is feltettem ezeknek a nőknek, hogy mennyire elégedettek a jelenlegi munkájukkal. A válaszadóknak mindössze a 62%-a érezte úgy, hogy elégedett a munkahelyével, a másik 38% többre vágyik a jelenlegi állásánál, nagyobb jövedelmet szeretnének, és olyan munkát, amelyben jobban kihasználhatják a képességeiket. Ez a kijelentéseket főleg azok tették, akik könnyű fizikai munkából élnek. Vannak köztük olyanok, akik nem elég kvalifikáltak ahhoz, hogy szellemi munkát végezzenek, de olyanok is vannak, akiknek közép vagy felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. Náluk különösen érthető, hogy miért nem elégedettek a jelenlegi munkájukkal. Nem tudják kiaknázni az „erőforrásaikat”, úgy érzik, hogy többre lennének képesek, és nem azért tanultak annyi éven át, hogy végül egy olyan posztot töltsenek be, amelyhez az elemi iskola elvégzése is elegendő lett volna. Azok, akik valóban csak elemi iskolát végeztek, és ehhez illeszkedő munkahelyen dolgoznak, elégedettek a helyzetükkel. Az alacsonyabban kvalifikált között
43
több volt a hivatásos anya, és ritka kivétellel mind kielégítőnek tartották a helyzetüket. Az ő szellemiségüket még nem itatta át az a radikális karrierista nézet, miszerint karrier nélkül nem is lehet igazán boldog, teljes életet élni. A szellemi munkát végzők mindegyike elégedett a munkahelyével. Így az alapfeltételezés szerint esélyük van magasabb lépcsőfokot elérni a foglalkozási hierarchiában.
Elhalasztaná-e a családalapítást a karrierje k 1 5 . t á b l á za t érdekében?
38% igen nem 62%
15. ábra Elhalasztaná-e a családalapítást a karrierje érdekében?
A nők hivatás iránti elkötelezettségét és a családdal szembeni preferenciáit úgy próbáltam feltérképezni, hogy megkérdeztem tőlük, hogy elhalasztanák vagy már el is halasztották-e családalapítást egy jó munka kedvéért. A nők 62%-a nemleges választ adott, ez még mindig több mint a nők fele. Számukra csakis a család állhat az első helyen, minden mást annak fognak alárendelni, a karrierjüket is. Ezt a választ azonban jellemzően a negyven éven felüliektől kaptam. A nemleges válaszok gyakoriságát tekintve őket követték a 26 és 35 év közöttiek, legkevesebben pedig az első kohorszból kerültek ki. Ebből azt a konzekvenciát vontam le, hogy az idősebb nőkben, még jobban él a vágy a család iránt, mint a karrier iránt. Amennyiben életüket le kell korlátozniuk egy dologra: „one position, one role, one occupation” („egy pozíció, egy szerep, egy hivatás”), akkor inkább családanyák lesznek, mint karrieristák. Azok, akik azt válaszolták ebből a korcsoportból, hogy kitolták a családalapítást egy jó munka érdekében, mind tanultak, szellemi foglalkozásúak vagy vállalkozók és többen is vezetői beosztásban dolgoznak közülük. Ők nem voltak hajlandóak lekorlátozni személyiségüket egyetlen szerepre, kibontakoztatták képességeiket, ugyanakkor a családról sem mondtak. Ők a „vagy-vagy” helyett az „is-is” –t választották. Karriert építettek, és később ugyan, de férjhez is mentek, és gyerekeket is szültek. Meglátásom szerint ez a
44
látásmód jellemzi a mai nőideállt. A tízen- és húszon éves nők szinte kivétel nélkül ennek a képnek akarnak eleget tenni. Előbb elvégeznének egy egyetemet vagy főiskolát, utána el akarnak menni dolgozni, karriert építenek, majd néhány évnyi munka után, mikor már stabil egzisztenciával rendelkeznek, elmennek szülni, pár évig otthon maradnak velük, majd visszamennek dolgozni, és tovább építik a karrierjüket. Alig akadt olyan nő az első korcsoportból, aki úgy érezte volna, hogy a karrier csak a család után következhet egy nő életében. A
főiskolai
tanulmányaim
során
a
marketinges
tantárgyaimban
mindig
kihangsúlyozták, hogy milyen hatásosan lehet növelni a termék iránti keresletet a média, a reklám bevetésével. Azt tanították, hogy az eladásösztönzésre az AIDA (attention, interest, desire, action = figyelemfelkeltés, érdeklődés, vágy, akció/cselekvés) modellt alkalmazzuk. Ezt most azért említettem, mert úgy gondolom, hogy ezt teszik manapság a „modern nő” képével is. Egyre nagyobb figyelmet szentelnek a médiában a sikeres, vezetői pozícióba került nőknek, és maga a nőkérdés is egyre gyakrabban kerül a figyelem középpontjába. A nők így akarva- akaratlanul felfigyelnek ezekre a nőkre. Mivel azokat a sikeres nőket tökéletesen boldognak is mutatják, egyre többen el kezdenek érdeklődni e téma iránt, kíváncsiak lesznek, miként értél el, azok a nők ezt a boldog, sikeres életet. Ezek hatására lassan bennük is felébred a vágy egy hasonló pálya kiépítésére, ők is karriert szeretnének, mivel azok a sikeres, karrierorientált nők azt sugallják, hogy boldogságuk kulcsa első sorban a munkában elért önmegvalósítás, nem az anyaság és nem is az, hogy igazi házi tündérként viselkednek otthon. Így a felnőtt kor küszöbén álló lányok egyre jobban koncentrálnak a pályaválasztás kérdésére és cselekszenek: tovább képzik magukat, beiratkoznak egy felsőoktatási intézménybe, diplomát szereznek, hogy esélyük legyen a karrierépítésre. A pályájukat megkezdő nők is a karriere összpontosítanak inkább a családalapítás kérdése helyett, másodlagos fontosságot tulajdonítanak, ezért későbbre halasztják. Mivel vidéken is néznek tévét, és olvasnak újságot a nők, rájuk ugyanúgy hat ez a propaganda. Ehhez még hozzá jön az is, hogy a válaszadók közül sokan látják a szülők rossz házasságát, és erre a tapasztalatra is hagyatkozva, nem szeretnének anyagilag senkitől sem függeni, nem akarnak tapasztalatlanul férjhez menni, nem akarnak elhamarkodottan gyereket szülni. Világos képük van arról, hogy mit nem akarnak. Véleményem szerint ezek együttesen járultak hozzá ahhoz, hogy mára már vidéken is a nőknek majdnem úgy vélekedik, hogy kitolná, vagy már el is halasztotta a családalapítást, csak hogy biztos egzisztenciát, pozíciót és karriert építhessen ki magának. Úgy gondolom, hogy ez az arány változni fog, és egyre többen lesznek azok, akik már csak közel a 30. életévükhöz fogják megszülni az első és talán egyetlen gyermeküket. 45
V. 1. 7. A jövőbeli munkavállalók elképzelései A kérdőív kitöltői két csoportra oszthatók: azokra, akik dolgoznak, és akik tanulnak. Az utóbbiak esetében kíváncsi voltam arra, hogy milyen elképzeléseik vannak a jövőbeli munkahelyükről, milyen munkakörben szeretnének elhelyezkedni a tanulmányaik befejezése után, milyen tendenciára lehet számítani a jövőben. A megkérdezés eredménye szerint a válaszadóim 27%-a úgy gondolja, hogy könnyű fizikai munkából fog megélni, nem tervezik a továbbtanulást, megelégszenek egy középfokú végzettséggel is. Ők már kitanulnak egy szakmát a középiskolai tanulmányaik során, és azzal szeretnének érvényesülni a jövőben. Ezen a környéken igen népszerű a szakközépiskolákban tanuló nők körében a vendéglátóipari-, az egészségügyi-, valamint a fodrász és kozmetikus képzés. Természetesen közöttük is vannak olyanok, akik karriert szeretnének. Ők abban látják a jövőjüket, hogy a kitanult szakmájukkal önálló vállalkozásba fognak, nyitnak egy éttermet, egy fodrász-, vagy egy kozmetikai szalont. Így nem kell alkalmazottként dolgozniuk, saját maguk lehetnek a főnökük, és építhetik a karrierjüket - bár valószínűleg a későbbiek során ez kiegészítő képzést is igényelhet. Meglátásom szerint ezek a nők anyagilag függetlenedni tudnak a férfiaktól, de nem vágynak olyan mértékű önállóságra, mint a felsőoktatásban tanulók. Az anya szerep is kielégítőbb számukra, és a kisebb leterheltség mellett a háztartást is könnyebben vezetik. A könnyű fizikai munka végzéséből való megélhetést tervező nők azonban kisebbségben vannak. A többség, 73% szellemi munka végzésével képzeli el megélhetésének biztosítását. Ehhez meg is van, vagy meg lesz a megfelelő képzési hátterük, hiszen akik az értelmiségi munkakört jelölték be, azok vagy most készülnek a felvételire, vagy már egy főiskolán, egyetemen tanulnak. Véleményem szerint, akik ezt az utat választják, azokban sokkal nagyobb
az
önmegvalósítási
szükséglet
mértéke.
Folyton
bizonyítani
akarják
tanulmányaikkal, milyen jó képességekkel rendelkeznek, és ezt a munkába is tovább viszik. Számukra nem kielégítő a könnyű fizikai munka, értelmiség feladatokat szeretnének végezni, olyan területen szeretnének dolgozni, ahol van esély a továbbjutásra, a karrierépítésre. Magasabb színvonalon szeretnének majd élni, mint a szüleik, amihez nagy energia befektetésre lesz szükségük a munkájukban. A feleség és az anya szerepe mellett ők magukra szeretnék ölteni a „modern nő” szerepét is, karriert akarnak. 46
V. 1. 8. A kérdőívek eredményeinek összegzése A kérdőívek kiértékelése során arra a következtetésre jutottam, hogy a női foglalkozásváltásokat a napi küzdelem motiválja a kiszorulás ellen és az előrejutásért. A modern gazdasági szerkezet, amelyben a primer szektor egyre inkább visszaszorul, a szekunder termelés mellett egyre inkább felfutóban van a szolgáltatásokkal foglalkozó tercier szektor, és egyre sűrűbben emlegetik a quartier szektor megjelenését, az információ technológia térhódítását. A világ és a munkaerő-kereslet változásával párhuzamosan a kínálati oldalon is szükségszerűek a változások. A vidéken élő nők (és férfiak egyaránt) a ’80-as években szinte kivétel nélkül a mezőgazdaságból éltek meg. Ahhoz, hogy biztosítsák a megélhetésüket nem volt szükség magas fokú képzettségre. A kilencvenes évekre ez megváltozott. Az olcsó és szakképzetlen munkaerőt igénylő szegmensek háttérbe szorultak, sok munkahely megszűnt, így emberek százezrei váltak munkanélkülivé. Ahhoz, hogy újra bekerülhessenek a munkaerőpiacra, képezniük kellett magukat. Így generációról generációra emelkedik a nők képzettsége, és a mai fiatalok számára már egyértelmű, hogy az életüket megalapozandóan először is szerezniük kell valamilyen képesítést. A képességek növekedésével lassabb ütemben ugyan, de egyenes arányosan emelkedik a magasabb beosztásba kerülők, a szellemi munkát végzők és a vezetők száma is a nők körében. Az idősebb korosztály esetében ez nem minden esetben jelentett tudatos tevékenységet, nem pályáztak vezető pozícióra, egyszerűen csak a képességeiknek megfelelően végezték a munkájukat és ennek eredményeképpen jutottak előre. Természetesen köztük is vannak olyanok, akiket elért a feminizmus második hulláma, és akarták a karriert. A felnövekvő generáció már olyan társadalomban szocializálódik, amelyben a „modern nő” nem csak anyagi okokból dolgozik, nem csak azért csökken a háztartásbeliek és a főállású anyák száma, mert legalább egy átlagos életszínvonalat szeretnének biztosítani a családjuknak, és ehhez a feleség munkavállalására is szükséges egy családban. Nem. Tapasztalatom alapján az önmegvalósítás is jelentős mértékben motiválja őket a pályaválasztásukban és a munkavállalásban. Szinte minden fiatal lány azt hajtogatja, hogy karriert akar, céljai vannak. Sokan mondogatják azt is, hogy mit nem akarnak: nem akarnak korán férjhez menni, mert már nem tartják olyan fontosnak azt a papírt, nem akarják korán lekötni magukat, és nem akarnak korán szülni, főleg nem három vagy annál több gyereket, ahogy azt 2-3 generációval ezelőtt tették vidéken. A női szerepvállalás egyre jobban kibővül vidéken is. Elterjedt és még elterjedtebb lesz az önmegvalósító karrierista nő szerepe. Ugyanakkor a nők elsődleges 47
szerepe is megmarad, vagyis a nagy többség továbbra is férjhez akar menni és gyereket is szeretne majd szülni. Nem akarnak lemondani az anyaság örömeiről, ezért inkább megtesznek mindent annak érdekében, hogy szinkronizálni tudják a produktív és a reproduktív tevékenységüket, amely rengeteg energia befektetését igényli. Csak egy nagyon keskeny réteg vallja, hogy nem akar szülni- bár már ez a szám is sokkal nagyobb, mint amit az előző generációban mérhetünk.
V. 2. Mélyinterjúk elemzése V.2.1 A családi helyzetük A nők, karrier, család témakör pontosabb feltérképezése érdekében összeállítottam egy tizenhat pontból álló kérdéssort. Az alapján interjút készítettem négy különböző területen tevékenykedő, különböző korú, vidéki városban vagy faluban élő nővel. Először is ismertetném a négy interjúalanyt. A V1-gyel jelölt személy hatvanhét éves iskolaigazgató, pályaválasztási tanácsadó pszichológus, a V2-es negyvenkilenc éves bankfiókvezetőhelyettes, V3-as negyven éves, a vendéglátás területén vállalkozó, V4-es harminckét éves vállalkozó a szépségiparban. Az interjú elején a személyes adataikat vettem fel, kíváncsi voltam, hogy mekkora családban nőttek föl, ahhoz képest most mekkora családban élnek. V1 viszonylag nagyobb faluban nőtt fel egy testvérével és szüleivel, bár apját korán elvesztette. Jelenleg egy vidéki városban lakik, elvált, és két gyermeke van. Egykori férjével 24 évesen ismerkedett meg a munkahelyén, egy évvel később összeházasodtak, majd újabb egy év elteltével megszületett az első gyermekük, rá két évvel pedig újabb taggal bővült a család. Terhesség idejét végig dolgozta, egészen az utolsó egy- két hétig, és a szülés után 3-4 hónappal vissza is ment. Második gyermeke születésekor már létezett ugyan a gyes, de nem tudta igénybe venni, így nem engedhette meg magának akkor sem, hogy otthon maradjon. Bölcsőde nem volt a településen, sem a környéken, ezért pótmama vigyázott a babára. Miután betöltötték a 2,5 évet, óvodába íratta őket. Férjére nem számíthatott, mivel a második gyerek megszületése után nem sokkal különváltak, de előtte sem állt oda kellőképpen a családhoz. V1 azóta sem ment férjhez újra, nem is akart. A munkájában élte ki magát, teljes erőbedobással dolgozott, hogy gyermekeinek mindent megadhasson, és a mai napig erre törekszik. Meglátásom szerint a szülés utáni gyors visszatérést, és a sok munkát a család
48
jólétének biztosítása, anyagi okok motiválták elsősorban, de szavaiból úgy éreztem, hogy mindig szívvel- lélekkel dolgozott, szívén viselte a gyerekek sorsát (mikor a gyermekotthonban dolgozott), emellett tele volt ambíciókkal, és nem is akart kiesni a munkából. Mindig kihangsúlyozta, hogy mennyit foglalkozott a gyerekeivel, mennyit tanította őket, vagyis a munkáját és a családját annak ellenére is össze tudta egyeztetni, hogy ő egy egyedülálló anya. Úgy gondolom, hogy hozzáállására nagy befolyással volt az otthoni minta. Édesanyjának egyedül kellett felnevelnie őt és testvérét, mivel megözvegyült. Egyes számú válaszadóm tehát azt a példát látta maga előtt, hogy egy nő egyedül is tud boldogulni, ha kell, és ha akar, és ekképpen is cselekedett egész élete folyamán. Mindig többre akarta vinni, mint az édesanyja, karriert akart építeni, de csakis a gyermekek jóléte mellett. A karrier nem előzhette meg a gyermekeit preferencia kérdésében. V2 egy kis faluban nőtt fel egy négyfős családban, és most neki is ekkora családja van. Férjével, aki fizikai munkás, húsz évesen ismerkedett meg, de csak négy évvel később házasodtak össze, 3 évnyi együttélés után. Akkoriban ez még nem volt olyan elterjedt, mint manapság, de interjúalanyom nem látott benne semmi kivetnivalót. Első gyermekét 26 évesen szülte, másodikat 28 évesen. Az első gyermekével az utolsó két hét kivételével végig dolgozta a terhessége idejét, csakúgy minta az első válaszadóm. A két fia gyorsan jött egymás után, így 4 és fél évig maradt otthon, amíg a kisebbik 3 éves nem lett. Nagyon szépnek festettel le azt az időszakot, amit a gyerekeivel tölthetett otthon. Úgy gondolja, hogy mindenkinek ki kell használnia ezt a lehetőséget, „mert ha nem teszi, kimarad valami nagyon-nagyon fontos az életéből”. Számára sosem volt kérdés, hogy szeretne- e gyereket, de addig semmiképpen sem, amíg albérletben laktak. Véleménye szerint a gyerekneveléshez állandó lakás, nyugodt feltételek szükségesek. Mire ő szült, már igénybe vehette a gyest, de összege alig volt elég valamire, így éjszakánként fordított orosz és német gépkönyveket és leveleket, hogy ezzel is kiegészítse a férje keresetét. Azért dolgozott éjszakánként, hogy nappal ne vegye el az „értékes, együtt tölthető időt” a gyerekektől. Úgy gondolom, hogy ez alapján egyértelműen kijelenthetem, hogy ennek a nőnek az életében a család mindig az első helyen állt. Az anyaság szerepe teljesen természetes számára, csakúgy mint a jó feleségé és háziasszonyé. V3 egy kis településen született egy család hatodik tagjaként, három testvére van. Ma már háromgyerekes családanya. Férjével 14 évesen a munkahelyén ismerkedett meg, majd négy évvel később 18 évesen hozzáment feleségül. Két évvel később megszületett az első, majd újabb két év múlva a második gyermeke is. Harmadik gyermekének 8 évvel később 1994-ban adott életet. Terhessége negyedik hónapjáig dolgozott első és harmadik gyerekénél (a mikor a középső gyermekével volt várandós, még gyesen volt). Bírta volna tovább is, de 49
munkahelye környezete veszélyes volt a kisbabára. Az első két gyermekével 6 évig volt gyesen, amíg a kisebbik gyermeke is elérte az óvodás kort, és visszament dolgozni. Döntését nem az anyagiak befolyásolták első sorban, hanem a társaság és a megbecsülés iránti vágya, dolgozni akart, hogy bizonyíthassa rátermettségét. Az akkori felfogás szerint mindenkinek dolgoznia kell, a főállású anyaság nem járt megbecsüléssel. Legfiatalabb lányával azonban 8 évig maradt otthon főállású anyaként. Hamarabb is visszaállt volna a munkába, de a régi munkahelyén már nem várták vissza, a nyolc elemijével máshol nem talált munkát, így elkezdte képezni magát. Nagy családra vágyott, az a legfontosabb, első helyen áll a rangsorban, de mindig többre vágyott annál, mint amit a „házitündér” szerepe nyújtott számára. Egyenrangú félként akart részt venni a család költségvetésében, produktív tevékenységet is akart folytatni a háztartás vezetése és a gyerekek nevelése mellet - melyek mind a házas élet természetes velejáróit jelentették számára. Meglátásában a szülői minta nagy mértékben befolyásolta, mivel nagy családban nőtt fel, édesanyja teljesen odaadóan nevelte őket, emellett világéletében dolgozott, és sosem panaszkodott az otthoni teendőire, amely jócskán akad egy hattagú családban. V4-es interjúalanyom is egy kis faluban született, és egy ötfős családban nőtt fel, ahol édesanyja mindig velük volt főállású anyaként. Ő viszont csak egy gyermeket szült idáig, és nem is tervez többet. Kilenc éve boldog házasságban él férjével, akivel 20 évesen ismerkedett meg, de csak több éves kapcsolat után ment hozzá feleségül. A szüléssel is sokáig várt, 28 évesen szánta el magát a gyerekvállalásra. Azért tolta ki ilyen későre a gyerekszülést, mert egyrészt teljes erejével a munkájára akart koncentrálni, egy stabil vendégkör kialakítására törekedett, amit azáltal akart elérni, hogy folyton valami új technológiát nyújtott számukra. Ennek érdekében folyamatosan képezte magát, és még most is jár különböző tréningekre és továbbképzésekre. A másik szempont a szórakozás volt. Teljes odaadással dolgozott, de mindig szakított időt magára, és férjére, közös együttlétekre, utazásokra, és a barátait sem hanyagolta el. Úgy érezte, amíg ilyen nagy igénye van a társas életre, addig nem szül gyereket, az már nem férne bele az időbeosztásába, és egyébként sem az állt az első helyen a vágyaiban. Terhessége alatt folyamatosan dolgozott egészen az utolsó hetekig, és a szülés után két- három hónappal vissza is tért a kozmetikába- bár nem teljes munkaidőben, de a fontos vendégeire mindig szakított időt. Nagyon sokat jelent számára a hivatása, és úgy gondolom, hogy semmi esetre sem kielégítő számára a nőiség hagyományos szerepével járó reproduktív tevékenység ellátása. Az önmegvalósítást csak a munkájában tudja elérni, főállású anyaként ez nem tudna teljesülni. Mindamellett mindig is úgy tervezte, hogy fog szülni, szereti a gyermekét, nagyon élvezi az anyaszerepet, sok örömet okoz neki, és ezzel vált 50
teljessé az élete. A családdal kapcsolatos felfogás tekintetében teljesen eltér a szülői mintától.
V. 2. 2. Képzésük alakulása A következő kérdéscsokorban a képzettség állt a középpontban. Kérdéseimmel arra akartam fényt deríteni, hogy mennyivel fejlődött képzettségük az édesanyjukhoz képest, mi motiválta őket a képzésük során. Érdekelt, hogy hatással volt- e valaki arra, hogy ma ezen a pályán vannak. Úgy tartják, hogy a sikeres nők mögött legtöbbször ott áll egy mentor, aki segíti és ösztönzi őket a céljaik elérésében. Kíváncsi voltam, hogy esetükben is fennáll-e ez. V1-es válaszadóm többszörösen felülmúlja a szüleit képzettségében. Sem az édesanyja, sem az édesapja nem fejezte be az általános iskolát, 6 elemivel rendelkeztek. Ezzel szemben a V1-gyel jelölt nő négy diplomát szerzett. Az első diplomáját az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem szerezte meg tanári szakon. A Gyógypedagógiai Főiskolán nevelőotthoni tanárként végzett, azután a Marxista-Leninista Egyetem Szakosított karán filozófiát hallgatott, végül 52 évesen megszerezte a pszichológiai diplomáját is, amelyet ismét az ELTE-n végzett el. Világ életében tanár akart lenni, kijelentése szerint a tanítás az élete. Nehéz anyagi körülmények között nőt fel, apját korán elvesztetté, édesanyja és nagyanyja is a mezőgazdaságban dolgoztak, és ebbe nekik gyerekeknek is be kellett segíteniük. Válaszadóm azonban nem bírt a nagy melegben, napsütésben a földeken dolgozni. A tanulással azonban nem volt problémája, így édesanyja is támogatta abban, hogy akkor inkább tanuljon. Pályafutásának elindítására nagy hatással volt a református tiszteletes is, aki mindig ösztönözte a tanulásban, és felajánlotta azt is, hogy segít neki bejutni a gimnáziumba. Így került a tanári pályára. Nevelő otthoni tanári diplomáját amiatt végezte el, hogy jobban tudjon bánni a gyermekekkel- ekkor egy nevelőotthon iskolaigazgató-helyettesként dolgozott, majd később igazgatónővé nevezték ki. A filozófia is mindig érdekelte, de a diploma megszerzésének a motiválója a politika volt. Úgy érezte, hogy „illik politikai képesítéssel is” rendelkeznie. A pszichológus képesítést azért szerezte meg, hogy jobban megismerhesse azokat a folyamatokat, amelyek a gyerekekben zajlanak, és hogy ezáltal is hatékonyabb segítséget tudjon nyújtani nekik. Elmondása szerint pályafutását mindigis a segíteni vágyás motiválta, mintsem a karrier orientáció. Ő ebben tudta megvalósítani önmagát. V2-es interjú alanyomtól a következő választ kaptam ugyanazokra a kérdésekre: „A szüleim támogatták a továbbtanulási szándékom, szerették volna, ha többre viszem, mint ők. Egyszerű emberek voltak, édesanyám 8 osztályt végzett háztartásbeli, ill. néha dolgozott a 51
tsz kertészetében is, édesapám érettségizett, a tsz-irodán volt bérszámfejtő. Minden segítséget megadtak, sokat köszönhetek nekik. Sajnos már egyikük sem él. Általános iskola után a kis faluból, ahol felnőttem, egy nyelvszakos gimnáziumba kerültem egy 40 km-re levő városba. Hogy ilyen messzire mentem, annak az egyik oka az volt, hogy ebben a városban volt nyelvtagozatos gimnázium, a másik oka viszont az, hogy mindenképpen el akartam szakadni otthonról. Úgy éreztem, a saját utamat kell járnom. Kollégiumba mentem. Érettségi után még mindig nem tudtam pontosan, mi is szeretnék lenni, csak abban voltam biztos, hogy nyelveket akarok tanulni. Mivel az a hír járta, hogy a Külkereskedelmi Főiskolán a legerősebb a nyelvoktatás, oda jelentkeztem. Elsőre fel is vettek, pedig 10-12 szeres volt a túljelentkezés. Pályafutásomra legnagyobb hatással azt hiszem, az orosz tanárnőm volt. Általános iskola hatodik osztályában kaptunk egy új orosz tanárnőt, aki hatalmas lelkesedéssel tanította a nyelvet, megszerettette mindannyiunkkal. Akkor határoztam el, hogy mindegy, mi lesz a foglalkozásom, de nekem nyelveket kell tanulnom. Ehhez tartom magam a mai napig is, az évek során újabb és újabb nyelveket tanultam meg.” A nyelv kurzusokon kívül, különböző kommunikációs tréningekre is jár, folyamatosan képezi magát. A napjainkra érvényesülő élethosszig tartó tanulás esetében világosan megmutatkozik, ő ezt szívesen teszi, mindig hajtotta a tudásvágy, mivel alapelve: „amit csak lehet, megtanulok, azzal is több leszek, és ki tudja, mikor veszem hasznát.” Ennek köszönhetően egy nagyon jól kvalifikált munkaerő vált belőle az évek során több területen is, és legalább olyan értékes humánerőforrást jelent a munkaerőpiacon, mint a férfi kollégái. V3 esetében sokkal több megszakítással és nehézséggel teli képzési pályával találkoztam. Szülei hat elemit végeztek el, igazi munkásosztálybeli emberek, amely gondolkodásmódjukban is megnyilvánult. Ez az interjú alanyom is szeretett volna ugyan az általános iskola befejeztével továbbtanulni, de akkor még nem volt rá lehetősége. Szülei nem támogatták őt ebben a szándékában semmilyen formában- bár anyagi körülményeik akkor sem tették volna lehetővé, ha akarták volna. Így el kellett mennie dolgozni. Tanulmányait csak akkor tudta folytatni, amikor harmadik gyermekével volt otthon gyesen. Ekkor nyílt lehetősége arra, hogy beiratkozzon a Pécsi Kereskedelmi Idegenforgalmi és Vendéglátó Szakközépiskola és Szakmunkásképző- kereskedő- boltvezető szakára levelező tagozaton. Mindigis szerette volna tovább képezni magát, de csak a férje oldalán tehette meg. Azért is jutott arra az elhatározásra, hogy pont akkor ül vissza az iskolapadba, mert akkor anyagilag is megengedhették maguknak, és háromgyerekes anyaként, képzetlenül amúgy sem volt keresett munkaerő, nem kapott munkát sehol. Végzettsége megszerzése után sikerült elhelyezkednie
52
bolti eladóként. Mivel többre vágyott ennél, beiratkozott egy kereskedő vállalkozó tanfolyamra, hogy saját vállalkozásba kezdhessen és nyithasson magának egy cukrászdát. Tanulmányait tehát mindig az motiválta, hogy többre vigye, mint a szülei, jobb helyzetbe kerüljön, biztos egzisztenciával rendelkezzen, minden támogatást meg tudjon adni a gyerekeinek, valamint az önmegvalósítás is előtérbe került életében miután már a családalapításon túl volt, és a feltételek is adottak voltak számára. Később ugyan, mint az átlag, de végül belőle is kvalifikált munkaerő vált, és ez csakis az ő akaraterején és kitartásán múlott. Azóta is jár vezetői tréningekre, képzését nem szeretné abbahagyni. V4-es
válaszadóm
szülei
középiskolai
végzettséggel
rendelkeznek.
Mindig
maximálisan támogatták lányukat a továbbtanulásban, a munkában és a karrierben is. Ez a nő is egy vidéki falusi iskolában kezdte tanulmányait, Szekszárdon egy gimnáziumban szerzett érettségit, majd kozmetikai képzésre ment tovább. Azután munkába állt, de a képzését azóta sem hagyta abba. Mesterkurzuson is részt vett és mára mester kozmetikus. Ma már ő maga tart képzéseket, ő is vizsgáztat, ennek ellenére továbbra is folyamatosan jár tréningekre és továbbképzésekre. Sosem ütközött nehézségbe, szülei, majd a férjei is mindenben támogatta. Mivel későn vállalt gyereket, az sem jelentett akadályt, de a szülés után is szinte ugyanolyan rugalmas, mobil volt, mint előtte hála a nagyszülőknek. A folyamatos képzés hátterében az áll, hogy interjú alanyom imádja a munkáját, mindig többet szeretne tudni, többet akar nyújtani a vendégeinek, ebben látja élete célját, önmaga megvalósítását.
V. 2. 3. Meglátások és utak a karrierrel kapcsolatban Az interjú végére hagytam a munkával, a karrierrel kapcsolatos kérdéseket. Ezzel kapcsolatban tizenhat kérdést tettem fel, melyek arra keresik a választ, hogy értékelik a válaszadóim a pályájukat, milyen pályát futottak be, mennyit „fejlődtek” szüleikhez képest, elégedettek-e azzal, amit elértek, másképp tennének-e ma már valamit. Mit gondolnak a női munkavállalók, a családos anyák, a vidéki nők esélyeiről a munkaerőpiacon, a vezető pozíciókban? Mennyire sikerült szinkronizálniuk produktív és reproduktív tevékenységüket, az előbbit mennyire tervezte el, sikerült- elérni a céljait, illetve javasolna- e valamit nőtársainak? A legegyszerűbben a V4-es pályája zajlott le. Tanulmányainak befejeztével azonnal el tudott helyezkedni beosztottként, majd alig egy-két évvel később megnyitotta saját üzletét. Imádja a munkáját, mert szeret emberekkel kommunikálni, nagy a társasági és a megbecsülés, elismerés iránti igénye, munkájában pedig azonnal kapa a visszacsatolásokat. Lelkes, kitartó 53
hozzáállásának és kitűnő munkájának köszönhetően hat évvel később sikerült egy szépségfarmot nyitnia. Karrierje során nagy támogatást kapott a szüleitől és a férjétől is. Sosem kellett lemondania semmiről sem a karrierjében, sem a családi életében, nem jelentett gondot a munkájában a gyermeke, mivel mindig volt kire hagyni, a nagyszülők mindkét oldalról maximálisan odaállnak. Édesanyja középfokú végzettséggel rendelkezik, életének nagy részében mégis háztartásbeli volt, mindig a gyerekeinek élt, mindig mellettük állt, és most az unokája tölti ki az életét. Teljes, boldog életet él, elégedett azzal, amit elért, amit felmutathat és semmin sem változtatna. A jövőben folytatni szeretné a képzések és a tréningek tartását, szívesen töltené be továbbra is a vizsgáztató szerepkörét, és nyitni akar még egy üzletet a szomszédos faluban, majd később talán a városban is. Meglátása szerint, a nők is elérhetik a céljaikat, csak három tényezőn múlik: a folyamatos képzésen, a határozottságon és a kitartáson. Azt tanácsolja, hogy a nők minden helyzetben maradjanak nőiesek, mert úgy sokkal többet el tudnak érni az életben, és kevesebb rosszindulatba ütköznek. Használják ki az adottságaikat, és próbáljanak ráérezni arra, hogy mi a számukra legmegfelelőbb munka, milyen úton akarják azt elérni, és onnantól kezdve makacsul tartsanak ki álmaik mellett. Ő is csak úgy érhette el eddigi céljait, hogy mindent előre eltervezett, semmit nem bízott a véletlenre. A pontos célmeghatározás híve a V3-as válaszolóm is. Neki azonban koránt sem ment minden olyan gördülékenyen, mint az előző nőnek. Szülei végig dolgozták az egész életüket. Mindketten a tsz-ben dolgoztak, a mezőgazdaságból éltek, egyszerű emberek voltak. Mivel lányukat nem támogatták a továbbtanulásban, interjúalanyomnak tizennégy évesen, nyolc általánossal el kellett mennie dolgozni. Egy német tulajdonú gyárban kapott munkát. Fiatal kora ellenére keményen dolgozott, jól teljesített, ezért szerették őt társai. Férjével is itt ismerkedett meg. Itt dolgozott egészen addig, amíg terhes nem lett. Szülés után a gyes lejártával visszatért volna ide dolgozni, de akkor már nem vették vissza- két gyermekes anyaként már nem jelentett olyan vonzó munkaerőt. A gyes ideje alatt azonban sikerült elvégezni egy szabó varró tanfolyamot, és azzal el tudott helyezkedni egy olasz cégnél szabóként. Nagyon nehéz munkája volt, egész nap állnia kellett, megerőltető fizikai munkát végzett. Ezt a munkaviszonyát is a terhesség miatt szakította meg. Legkisebb gyermeke után is vissza szeretett volna menni dolgozni, de a cég, ahol dolgozott, tönkre ment, nagycsaládos anyaként máshol pedig végképp nem tudott elhelyezkedni. Így több évnyi főállású anyaságra „ítéltetett”. Férjének köszönhetően amúgy sem volt szükség a munkájára, ahhoz, hogy normál színvonalú életet folytassanak, sőt, arra is futotta, hogy válaszadóm belefogjon a tanulásba. Ekkor határozta el, hogy tovább fog tanulni, képzett munkaerő lesz, és hosszú távú tervei 54
között szerepelt az önálló vállalkozás beindítása, és a vezetői állás is. Tanulmányai mellett gyakran vállalt gyakorlati munkát, még ingyen is, hogy beleláthasson a vendéglátóipar minden területén zajló tevékenységbe. Így mire megszerezte minden papírját, nem csak elméleti tudással, hanem empirikus tapasztalattal is rendelkezett a téren is, hogyan kell irányítani egy vendéglátó egységet, milyen feladatok várnak a vezetőre. Hosszú folyamat eredményeként, és sok energia és tőkebefektetés árán végül sikerült megnyitnia a gyorséttermét. Arra a kérdésemre, hogy milyen perspektívát lát a szakmai pályafutását illetően, azt válaszolta, hogy: „Igazából már azzal is nagyon elégedett vagyok, amit idáig sikerült elérnem. Nagyon nehéz volt megszerezni mindezt, de azt tudom, hogy többet nem engedem ki a kezemből ezt a ˇhatalmatˇ . Távlati terveim közt szerepel a terjeszkedés a megye más városaiban is, de ez még inkább csak álom szinten van. Legfontosabb célom, hogy megtartsam ezt az éttermet, profittal zárhassak minden hónapot és évet. Szeretnék mindent megadni a gyermekeimnek és majd az unokáimnak is. Mindenben támogatni akarom és fogom is őket, ez pedig jó anyagi körülmények között sokkal könnyebben megy.” Véleményem szerint minden, amit tesz, elsősorban a gyerekei, a család jóléte érdekében történik. Életében a karrier sosem előzheti meg a családot, de mióta lehetősége nyílt a tanulásra, a képességeinek a fejlesztésére, azóta a karrier sokszor került a család mellé- nem csak mögé. Ahogy beleérzett a siker ízébe, egyre jobban vágyott a karrierre. Közben a gyerekei is megnőttek, nem igényeltek annyi időt, így ezáltal is jobban tudott koncentrálni a karrierjére (bár néha még így is bűntudata volt, ha nem tudott teljesen tökéletesen elrendeznie mindent a háztartásban). Úgy gondolja, ahhoz hogy egy nő sikereket érjen el, karriert építhessen, nagyon sok elszántságra és erőre van szüksége- sokkal többre mint egy férfinakés „egy jó adag hátszélre”. Meglátása szerint nincsenek egyenlő esélyei a férfinak és a nőnek a karrierépítésre, mivel sokkal hamarabb vesznek fel egy férfit, mint egy nőt, kizárólag a neme miatt. Ahhoz, hogy egy nő sikeres legyen, és megvalósíthassa önmagát a munkájában, szüksége van a férje, a családja támogatására. Ha ezt nem kapják meg, akkor valamelyik területet fel kell adniuk: vagy a karriert, vagy a családját. Ő sosem tudna a családjával szemben dönteni. De ma már nem minden nő rendelkezik ilyen az értékrenddel, nem biztos, hogy a családot preferálja a karrierrel szemben- szerintem ez főleg a húszas éveikben járókra érvényesül, és pontosan emiatt tolódik ki a családalapítás a karrierépítés javára. Ha változtathatna valamin, akkor sokkal nagyobb hangsúlyt fektetne a tanulásra már fiatalabb korában is. A szülést sem időzítette volna olyan fiatal korára, nem bánta meg egyik gyermeke születését sem, de úgy érzi, hogy nem élt semmit, és sokkal többet kellett volna szórakoznia, amikor még megtehette. 55
A V1-es interjúalanyom egy igazán emberközpontú, segíteni vágyó nő. Egyszerű családból származik szülei beosztottként dolgoztak a mezőgazdasági szektorban, de édesanyja mindig támogatta a céljai elérésében. Mivel lánya tanítani akart, abban segítette. V1-es válaszadóm első munkahelye a Növényvédő, Gépész Szakközépiskola volt, ahol beosztott pedagógusként kezdett, később osztályfőnök is lett, szerette a munkáját, és jól is végezte. Ezt a munkahelyét családi okokból kellett elhagynia. Férjétől elvált, emiatt nagyon rossz anyagi helyzetbe került, és olyan munkahelyet akart, ahol biztosítják számára és gyerekeinek a szállást, ami lakással járt. Így került igazgatóhelyettesként egy nevelőotthonba, ahol áldozatos és kemény munkája eredményeképpen kinevezték igazgatónak. A gyerekek nagyon szerették őt, és számára mindig ez jelentette a sikert. A tanítás az élete, számára ez jelenti az önmegvalósítást. Mások gyerekein kívül természetesen a saját gyermekeinek is mindig mindenben segíteni akart, támogatja őket szellemileg, lelkileg, és úgy érzi magát legjobban, hogy anyagilag is segítheti őket. Ez a nagyfokú „jótékonykodási” kényszere valamint az állandó tettvágyának köszönhetően, habár 1996 óta nyugdíjas, valódi „nyugdíjas évei” még nem voltak. Főiskolán tanít és pályaválasztási tanácsadó- pszichológusként is praktizál. Teljes mértékben elégedett eddigi pályafutásával. Nem tervezte meg előre, mindig a sorsra bízta, hova kerül legközelebb, és a munkája alapján nevezték ki, nem pályázott sosem az igazgatói székre. Számára sosem a pozíció számított, hanem azok a pozitív visszajelzések, amiket a gyerekektől kapott. Úgy érzi, hogy számára sosem jelentett hátrányt az, hogy gyerekei vannak, és nem járt lemondással sem a munkája, sem a családja részéről. Az egyetlen segítséget a pótmama jelentette, miután édesanyja is meghalt. A produktív és a reproduktív tevékenységek szinkronizálása nem jelentett problémát számára, a munkaidő lejárta után mindig sok időt töltött a gyermekeivel és sokat foglalkozott velük. A nők helyzetét úgy látja, hogy bár sokat enyhültek az előítéletek, azért még nem tűntek el teljesen. A jelenlegi munkahelyén kapcsolatban áll a munkanélküliekkel is pszichológusként, e munkája során azt tapasztalta, hogy gyakran előfordul vidéken, hogy a régi sztereotípiákra támaszkodva utasítják el a női jelentkezőket. Amiatt sem tartja egyenlőnek a két nem esélyeit, mivel a férfiaknak nem származik abból semmi gondja, ha gyereke születik. A nők azonban a magasabb szellemi felkészültséget igénylő pályákon, ahol nagy iramú a fejlődés, hamar kiesnek a szerepükből, ha elmennek szülni. A női munkavállaló sikeressége éppen ezért az elszántságukban, a felkészültségükben rejlik, valamint attól is függ, hogy mennyire tudják „eladni” magukat. Tőle is megkérdeztem, hogy mit tanácsolna a nőtársainak. Erre azt válaszolta, hogy mottója: „jót s jól, ebben áll a nagy titok”, őt élete folyamán mindig ez irányelv vezérelte, emiatt másoknak is csak ezt tudja tanácsolni. 56
V2-essel jelölt fiókvezető- helyettes pályafutása sokkal inkább hasonlít a V1-es válaszolóéra, mint a másik kettőre. Ahogy az már korábban kiderült, szülei beosztottak voltak, anyja háztartásbeli illetve néha a tsz-ben dolgozott, édesapja pedig a tsz- irodában volt bérszámfejtő. Azt szerették volna, hogy lányuk többre vigye, mint ők. Ez teljesült is, hiszen ma már vezetői pozícióban dolgozik. Pályafutását, a munkahely változtatás okait részletesen rekonstruálta nekem: „Az első munkahelyem a budapesti BVKH volt. Ez a hivatal a MÁV-hoz tartozott (azóta már más a neve). A külföldön elveszett, eltévedt vasúti hűtőkocsikkal foglalkoztam, első lépésben ki kellett nyomoznom, hogy melyik országban veszett nyoma a hűtőkocsinak, - ez rengeteg bogarászással járt - utána pedig orosz és német nyelven leveleztem az adott országgal, hogy elérjem, hogy a kocsi visszakerüljön Magyarországra. A munkának ezt a részét nagyon szerettem. Mellette ki kellett tanulnom a vasutasságot. Fél évig iskolába jártam, kemény vizsgákat tettem le. De nem bántam… Hogy éppen ezt a munkahelyet választottam, annak az volt az egyik oka, hogy Budapesten volt – nagyon szerettem a nyüzsgést, a színházakat, koncerteket-, másrészt a kollégáimmal is nagyon jól kijöttem. Hogy 3 év után miért jöttem mégis el? Annak az volt az oka, hogy a szüleim szó szerint hazakönyörögtek. Szekszárdon a MEZŐGÉP -nél helyezkedtem el mint külkereskedelmi idegen nyelvű levelező. Ez a munka is nagyon érdekes volt. Az életem folyamán az összes munkám szívvel-lélekkel végeztem. Közben férjhez mentem és másfél-két év után elmentem szülni… Mire lejárt a GYES, a vállalatnak csökkent a külkerforgalma, nem volt már szükség külkeresre, így újabb állás után kellett néznem. (Nem a munkámmal volt gond, csak egyszerűen így alakult a gazdasági helyzet.) Ez 1989-ben volt. Munkát kerestem. De mikor meglátták velem a gyerekeket, rögtön nem volt felvétel. Aztán felvettek, igaz, nem a képzettségemnek megfelelő munkakörbe, de nem bántam, csak dolgozhassak már. A BHG -nél lettem munkaügyes. Nem kellett hozzá diploma meg felsőfokú nyelvvizsga, de nagyon érdekes és szép munka volt. Nagyon szerettek az emberek, mert mindenkihez kedves és jóindulatú voltam, ahol lehetett, megpróbáltam segíteni. Azt hiszem, ez alaptulajdonságom, és egész életemen végigkísért. Aztán a vezetők felfigyeltek rám, rájöttek, hogy sok minden máshoz is értek és áthelyeztek a kereskedelmi osztályra. Tolmács-fordító lettem. Életem legszebb évei következtek. A cég felfutóban, mindenki lelkes volt, mindenki teljes erővel és szívvel tette a dolgát. Minden rendben lett volna, csak a fizetésem volt nagyon alacsony. Felét kerestem, mint a körülöttem levő férfiak. Kértem a főnököm, hogy emeljen a béremen, de mindig az volt a válasz, hogy nincs keret. Aztán az egyik osztrák ügyfelünk, akinek tolmácsolni szoktam, kitalálta, hogy vegyesvállalatot hoz létre Magyarországon és megkért, hogy legyek 57
az, aki intézi a vegyesvállalat ügyeit, tolmácsol, fordít, vámoltat, banki átutalásokat rendez. Rengeteget rágódtam, mit is tegyek. Nagyon szerettem a munkám és a kollegáimat is, de mellette egy családot is fenn kellett tartani, és akkoriban bizony elég szegényesen éltünk. Hosszú gyötrődés, sok-sok álmatlan éjszaka után elvállaltam. Mikor ez kiderült, a régi főnököm rögtön a duplájára emelte volna a bérem, de akkor már nem léphettem vissza, mert a szavamat adtam. Így kerültem az EUROTRUST vegyesvállalathoz. Ez is nagyon sokrétű és érdekes munka volt. Csak aztán az évek folyamán kiderült, hogy már nem olyan nagy üzlet bérmunkában dolgoztatni Magyarországon, azért a vegyesvállalat tulajdonosa arra az elhatározásra jutott, hogy szünetelteti a működést. Ezért aztán elkezdtem böngészni az álláshirdetéseket, hogy ne kelljen miattam veszteségesen működtetni a vállalatot. Találtam is egy megfelelőt: Pénzintézet titkárnőt keres. Be is adtam rögtön a pályázatot. Az elbeszélgetés során a bank igazgatója elmondta, hogy a hirdetésben ugyan titkárnőt keresett, de az én önéletrajzom és képesítéseim látva felmerült benne, hogy szükség lenne a bankban egy valuta-deviza ügyintéző munkatársra, mivel akkoriban nagyon szigorúak voltak ezek szabályozások. Elvállalnám-e? Természetesen igent mondtam. Így lettem „igazi” bankos. A MEZŐBANK -nál aztán kitanultam a bankszakmát. Rengeteg tanfolyamon, tréningen vettem részt. Az ügyféltérbe kerültem, nagyon szerettem a munkám, az ügyfelek is ragaszkodtak hozzám. Csak volt egy buta, féltékeny, rosszindulatú nő, aki megkeserítette a napjaimat. Ezért aztán, mikor hívtak az EKB Bankba, (a jó hírem alapján kerestek meg), akkor igent mondtam. Hat év után váltottam. Nagyon sok ügyfél átjött velem együtt a másik bankba, mert ragaszkodtak hozzám. Már több mint 10 éve kezdtem az EKB -ban mint ügyfélszolgálatos. Aztán a bankot időközben megvásárolta a CITIBANK, így más lett a neve, de minden más maradt a régiben. Én pedig itt is tanultam és tanultam, és lassan fiókvezető-helyettessé nőttem ki magam. Jelenleg is fiókvezető-helyettes vagyok a bankban.” Ezek után arra kérdeztem rá, hogy jelenlegi munkájában mit szeret és mit nem. Azonnal tudott válaszolni. Nagyon örül annak, hogy munkája során kapcsolatot tarthat az ügyfelekkel, kedveli a problémás ügyek megoldását, amelyhez pszichológiai érzék és segítőkészség kell. Ami nem tetszik neki, az az új ügynök szemlélet, amelyben nem törődnek az emberekkel, mert ez az értékrendjének nem felel meg. Hogy karrierje nem tervezett munka eredménye, az már kiderült az előző válaszából. Ezzel igazolja azt a sztereotípiát, miszerint a nők nem tervezik el előre a pályafutásukat, és mindig az adott munkára koncentrálnak. A véletlenre bízta továbbjutását. Amit ő tett hozzá, az az állandó tanulás, és hogy mindig, minden körülmények között megpróbálta a maximumot 58
adni. Eközben ha bátorításra nem is, de elismerésre mindenképpen szüksége volt. Visszacsatolásra, hogy jól végzi a munkáját. A további karrierjét illetően nem tudott pontos képet festeni: „Ez egy elég nehéz kérdés számomra, hogy mit szeretnék elérni a munkámban. Fiókvezető már régen lehettem volna, de nem akartam. 7 hónapig kényszerből megtettem a helyettesség mellett, amikor hirtelen nem találtak megfelelő embert. Utána felkértek, hogy legyek én a fiókvezető, mert állítólag jól végeztem a munkámat, a bank elérte a kitűzött eredményeket, minden rendben volt. De nem vállaltam. Úgy érzem, ha lélekben nem tudok azonosulni ezzel a ránk kényszerített ügynökszemlélettel, akkor nem lenne jogom megkövetelni a többiektől sem. Ennek a helyettes pozíciónak sokkal több hasznát és értelmét látom, itt kézzelfogható dolgokkal tudok foglalkozni. Tehát ebből következően a bankban előrelépési lehetőség számomra már nem nagyon van. Összesen 17 éve dolgozom már a banki világban, lehet, hogy ideje lenne váltani. Egyre többet motoszkál a fejemben ez a gondolat. Egyelőre még nagyon kötődöm a jelenlegi munkámhoz, tényleg szeretem. Azt hiszem, majd az idő eldönti, hogyan is alakul.” Megkérdeztem azt is, hogy mégis miket emelne ki karrierje során a legfontosabb fordulópontoknak, és hogy hatással volt-e pályájára a politikai élet. Ő a legfontosabb mozzanatoknak a vegyesvállalathoz kerülését valamint a bankvilágba lépését nevezte meg. A politika pedig csak egyetlen alkalommal szólt bele a karrierjébe, még az első munkahelyén. Kilátásba helyeztek számára egy kinevezést, át akarták helyezni a Közlekedésügyi Minisztériumba. De mivel kilépett a KISZ-ből visszavonták a kinevezését. Egyébként nem érezte sem a hátrányát, sem az előnyét. Úgy véli, hogy manapság egy nő is el tudja érni ugyanazt a pozíciót mint egy férfi, a kérdés csak az, hogy milyen áron. Neki elmondása szerint nem kellett feladnia semmi fontosat a gyerekek és a család miatt. A munkahelyén és otthon is megállta a helyét. Nagyon keményen kellett dolgoznia, nagyon sok akaraterőre volt szüksége, és emellett még a lelkiismeretével is meg kellett küzdenie a különböző szerepek összeegyeztetése során. Abban, hogy így helyt tudott állni, sokat köszönhet a férjének is, akire mindig támaszkodhatott. Ő is, majd később a gyerekei is besegítettek a háztartásba. A közvetlen családon kívül azonban más nem jöhetett szóba segítségként. Ha tehetné, csak pár dolgon változtatna az életében a mai gondolkodásával: először is többet szeretne élni, szórakozni és fel szeretné fedezni a világot mielőtt elkezdené az „életet”. Másodszor határozottabban kiállna a saját érdeke mellett, harmadszor pedig vállalná a harmadik gyereket is, amire mindig is vágyott, mégha további nehézségekkel is járna, mert benne van a hiánya. Más dolgon azonban nem változtatna, mivel meglátása szerint- és bennem is az a kép
59
alakult ki róla, hogy- természeténél fogva sosem tudna letaposni másokat, sosem lenne belőle egy törtető karrierista, mivel tele van segíteni akarással és jóindulattal.
V. 2. 4. A mélyinterjúk elemzésének összegzése A fent említett négy vezető pozícióba került nő közül mindegyik másmilyen életutat járt be. Egyes eseményeket azonban hasonlóan éltek meg, és mindannyian ugyan azokat a tulajdonságokat tűntették fel a vidéken élő nők karrierhez szükséges kritériumaként: elszántság, kitartás, felkészültség. Mindannyian nagy hangsúlyt fektettek a folyamatos képzés szükségességre, arra törekszenek, hogy mindig naprakészek legyenek, folyamatosan fejlesszék képességeiket, hogy teljes értékű, kvalifikált munkaerőként lehessenek jelen a munkaerőpiac kínálati oldalán. Karrierjüket nem mindegyikük tervezte el, de mindannyian azért képezték magukat, hogy előbbre jussanak, hogy a maximumot nyújthassák a munkájukban. A produktív és a reproduktív tevékenységüket mindannyian tudták szinkronizálni, mert az egyikük számára sem volt kérdés, hogy szeretnének-e férjhez menni és gyereket szülni. Az eltérés abban állt, hogy mikor és hány gyermeket szeretnének vállalni. A negyven éven felüliek mind kéthárom gyermeknek adtak életet, a harmincas éveinek az elején járó nő azonban csak egynek, annak is elég későn, és nem is tervezi egy újabb családtag jövetelét. Közös vonásuk, hogy mindannyian tervezték, és akarták a gyermekáldást. A legfiatalabb válaszadóm a szüleire támaszkodott, legidősebb a pótmamára, a másik kettő pedig csak saját magára és a férjére számíthatott a szülés után jelentős mértékben megnövekedett reproduktív feladatok ellátásában. Úgy vélem, hogy a gazdasági élet alakulása mindegyikük életére hatást fejtett ki. Az teremtette meg, vagy éppen az kényszerítette interjú alanyaimat arra, hogy váltsanak, az jelölte ki számukra az utat, hogy a piac mely szegmensében vessék meg a lábukat. Valamennyien úgy gondolják, hogy a nemek szerinti diszkrimináció mértéke enyhült az elmúlt évtizedekben, de még a 21. században is érezhető a hatása. Mivel mindannyian elérték a céljukat, illetve elégedettek a jelenlegi munkájukkal és pozíciójukkal, világos számukra, hogy egy nő is építhet karriert és ehhez a családról sem kell lemondani. De az egyenlő esélyek tekintetében már megoszlott a vélemény. Nem mondhatom, hogy mindenki úgy gondolja, hogy pontosan ugyanannyi esélye van egy nőnek a karrierépítésre, mint egy férfinek, mert akadt köztük olyan, aki egyértelműen az ellenkezőjét állította, és tapasztalatai szerint egy nőnek sokkal többet kell bizonyítania, mint a férfi kollégáinak. Úgy gondolom, hogy mindannyian értékes munkaerőt képviselnek a munkaerőpiacon, sikerült karriert kiépíteniük és emellett jó anyák és nők maradtak. 60
VI. Következtetések A nők, karrier, család témakörben végzett primer és a szekunder kutatásaimat is három téma köré csoportosítottam: családi, képzettség, munka/karrier. Eddigi tanulmányaim és kutatásaim alapján a karrierépítés kiemelkedően fontos stádiumának tartom a képzettség megszerzését. Csakis a magasan kvalifikált munkaerőnek van esélye arra, hogy a munkaerőpiacon a munkaerő-kínálat értékes tagját képezze, hogy őt tartsák a legértékesebb humánerőforrásnak, ezáltal őt válasszák ki egy munkára, majd a vezető pozícióba is ő juthasson. A veleszületett készségek mellett emiatt kell nagy hangsúlyt fektetni a tanulható képességek megszerzésére annak, aki vezető szeretne lenni. Ezenkívül tisztában kell, lenni azzal, melyek a jó vezető ismérvei, mi kell ahhoz, hogy érvényesíteni tudjuk a hatalmunkat, ha bekerültünk a vezetői székbe, ismerni kell a különböző típusú munkavállaló típusokat, és a szerint kell tudni befolyásolni, irányítani őket. Tisztában kell lennünk saját képességeinkkel, erősségeinkkel és gyengéinkkel is. Ezekhez folyamatos vezetői képzések, tréningek szükségesek. A képzettség tekintetében az elméleti és az empirikus vizsgálatok eredményei egybe vágnak. A rendszerváltás óta, az oktatási rendszer kitágulása óta jelentősen megnőtt a szakképzett női munkavállalók száma. Napjainkra az alap bizonyítvány megszerzése teljesen természetes lett. Folyamatosan növekszik a középfokú és a felső fokú oktatásban résztvevő nők száma, egyre többen lépnek ki a munka világába egy szakmával, egy kompetitív végzettséggel a kezükben. Ezzel jelentős mértékben megnövelik az esélyeiket arra, hogy magas jövedelemmel járó munkát kapjanak, amely akár szellemi munka is lehet. Eleinte talán csak beosztottként alkalmazzák őket, de a későbbiekben vezetői beosztásba is kerülhetnek. Az empirikus kutatásaim azt mutatták, hogy vidéken főleg a szociális irányba orientálódnak a női továbbtanulni vágyók. Az elméleti anyagok is alátámasztották a szociális képzésben résztvevő nők magas arányát a férfiakhoz képest, emellett megjelenítették még a tanári képzéseket, és azt a tényt, hogy mára már a közgazdasági képzések területén is eléri, sőt meghaladja a nők száma a férfiakét. Vidéken ez a trend még nem érvényesül, kevesen végeztek közgazdasági főiskolát vagy egyetemet. Ők szinte kivétel nélkül a bankszektorban dolgoznak, csak egy-két emberrel találkoztam, aki más területen tevékenykedett. A szekunder vizsgálatomban is a pénzügy, banki szakirányt emelték ki a gazdasági ágazatok közül. A jelenlegi továbbtanulási és képzési adatok nagy arányú fejlődést mutatnak a szülők, nagyszülőkhöz képest. Ennek a tendenciának a folytatása várható a jövőben is, mivel a következő generációk előtt ott lesz 61
majd a jó szülői minta, amely nagy hangsúly fektet a tanulásra, a folyamatos, élethosszig tartó képzésre. A fiatal generáció tagjainak majdnem háromnegyed része szellemi munkából szeretné majd a megélhetését biztosítani. Ebből kiindulva egyre valószínűbb, hogy ezek a nők már szinte mind karriert szeretnének majd, így a képzés kérdése kiemelten fontos lesz a jövőben is. A képzettségek emelkedése révén a női munkavállalók a munkaerőpiac egyre több szegmensébe beférkőznek, és koncentrációjuk csökkent az olcsó, szakképzetlen munkaerőt igénylő területeken. A rendszerváltás előtt a legtöbb nő még szinte kizárólag itt számított lehetséges munkaerőnek, de a rendszerváltás óta ez megváltozott. Egyre több nő jelent kompetens munkaerőt szellemi, értelmiségi szegmensben is. A másik kiugrási lehetőség, amit a rendszerváltás hozott magával, az a vállalkozás. Az empirikus vizsgálatokon belül a mélyinterjú készítésekor épp két vállalkozó nővel sikerült felvennem a kapcsolatot. Tehát vidéken is megjelent ez a munkavállalási forma, ugyanakkor a kérdőívek elemzése azt mutatja, hogy ez még nem olyan elterjedt. A legtöbben könnyű fizikai munkából tartják fenn magukat illetve családjukat. A második legjobban reprezentált szegmens a szellemi munkakört betöltőké, és még mindig vannak háztartásbeliek, főállású anyukák és gyesen lévők is. A rendszerváltást követően sok nő került az utóbbi csoportba a gazdasási szerkezet átalakulása révén. De már ez mai állapot is fejlődést jelent a régi generációhoz képest, hiszen ott a nők vagy fizikai munkát végeztek - kizárólag mezőgazdaság területén - vagy háztartásbelik voltak, és nagyon kevés képviselőt találunk az akkori női munkavállalók között, akik szellemi munkát végzett. A felnövekvő generáció további sikerekre tör. Ezek a nők már nem csak „egyszerűen” dolgozni akarnak, hanem karriert is szeretnének építeni, vezető beosztásban képzelik el jövőjüket. A produktív tevékenység iránti szándékukat elsősorban nem az anyagiak határozzák meg, hanem az önmegvalósítási vágy, és meg szeretnének felelni a ma egyre divatosabb „modern, karrierista nő” szerepének. Jelenleg a nők kb. 30%- a tevékenykedik vezetői pozícióban. Ez az érték nagyjából megegyezik az empirikus és az elméleti kutatásaimban is. A jövőben várhatóan egyre többen kerülnek majd a szervezeti hierarchia magasabb szintjeire, mivel a nők a hivatásukban látják a lehetőséget arra, hogy megvalósítsák önmagukat. Ez okból egyre nagyobb hangsúlyt és energiát fektetnek a szakmai életükbe. Ez a sok befektetés pedig előbb-utóbb valószínűleg megtérül. Úgy gondolom, hogy a jövőben még mindig jelentős tömegek fognak beosztottként könnyű fizikai munkát végezni, de most már nem csak az ipar területén, hanem egyre inkább átkerül a hangsúly a szolgáltatói szektorra. A
62
legnagyobb csökkenés meglátásom szerint a háztartásbeliek és a főállású anyák területén lesz. Minden nő az önmegvalósításra törekszik majd, de legalábbis anyagilag független szeretne lenni. A család jelentőssége is jelentősen csökken a nők értékrendjében, egyre lanyhul a házasodási kedvük, egyre kevesebb a születések száma, és egyre későbbi időpontokra tolják ki a nők a családalapítást. Energiáikat a harmonikus családi élet kialakítása és az elsődleges nemi szerepükhöz kapcsolódó reproduktív tevékenységük ellátása helyett, a produktív tevékenységekre fordítják. Az anyagi javak érdeklik őket, a biztos egzisztencia megteremtése és a karrier. Emellett nem igazán jut, vagy legalább is nem szakítanak időt a családalapításra. Ennek a következménye az, hogy Magyarország öregedő társadalom, és népessége fogy. A jövő generációjának nagyobb figyelmet kellene fordítania arra, hogy szinkronizálják a különböző szerepeiket. A példák azt mutatják, hogy meg lehet oldani a második műszakot is, főleg mióta a férjek hozzá állása is pozitívan változott – e téren. De ehhez nekik is akarniuk kell. Ha kizárólag a karrierre koncentrálnak, elhanyagolják a családot, akkor a családi kötelékek fellazulnak, a házasság válásba torkollhat, és a gyerekek is elhidegülnek az édesanyjuktól. Ahhoz, hogy növekedjen a nők hajlandósága a gyermekvállalásra, anya szerepük felvállalására és arra, hogy többet és többen maradjanak otthon főállású anyaként, az anyaság státuszának növelése kívánatos és anyagiakban is több támogatást kellene nyújtani számukra.
63
VII. Összefoglalás
Dolgozatomat
a
célból
írtam
meg,
hogy
feltérképezzem
a
vidéki
nők
karrierlehetőségeit illetve a nőkben ezzel egyidejűleg lezajló változásokat, amelyek a női szerepek kibővüléséből származnak. Látni szerettem volna, milyen alternatívák közül választhatnak a karrierorientált nők céljaik elérésében. A helyszín kérdésében a vidék áll a fókuszban. A Bevezetésben több kérdést is felvetettem és több hipotézist is felállítottam. Úgy gondolom, hogy a téma tárgyalása során sikerült választ kapnom a kérdéseimre és a hipotéziseimről is eltudtam dönteni, hogy helytállóak-e. Első hipotézisem, miszerint a munkaerő-piaci diszkrimináció mértéke jelentősen csökkent a rendszerváltást megelőző időszakhoz képest, beigazolódott. Az elméleti és az empirikus vizsgálataim is arra az eredményre jutottak, hogy a nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés továbbra is tapasztalható a munka világában, de koránt sem olyan nagy mértékben, mint két évtizeddel ezelőtt. A változás két okra vezethető vissza. Az egyik az, hogy a munkáltatók kénytelenek belátni, hogy a nők képzettsége sok területen eléri a férfiakét, sőt némely szegmensekben meg is haladja azt. Ennek következtében már nem hivatkozhatnak arra, hogy nem elég képzettek a munka betöltéséhez, és e tekintetben nem is okoz számukra ellenérzést, ha egy nőt kell alkalmazniuk. A képzettségen kívül az anyaságra szoktak hivatkozni a női munkaerő- kínálat tekintetében tapasztalható alacsony érdeklődési szint esetében. Vizsgálataim során egyértelműen beigazolódni látszott, hogy e téren még mindig élnek az előítéletek a nőkkel szemben, de ez már jobbára lekorlátozódott a szakképzettséget nem igénylő, könnyű fizikai munkát megpályázókra. Egy női vezető esetében ez már nem jelenthet komoly akadályt, mivel megtanulják szinkronizálni a produktív és a reproduktív tevékenységeiket, ha pedig nem megy, akkor még előttük áll a fizetett segítség igénybevételének alternatívája is. Ezenkívül a férjek hozzáállásában is változások mentek végbe az elmúlt 20 évben. Mára számukra sem elképzelhetetlen, hogy a gyermekük megbetegedése esetén ők maradjanak velük otthon, vagy hogy besegítsenek a háztartásba, melynek nehézsége a technológia fejlődésével, a háztartási feladatok gépesítésével nagymértékben leredukálódott, így az a férjnek sem lesz megterhelő. Ennek köszönhetően nem feltétlenül a női munkavállalóknak és vezetőknek kell kimaradniuk a munkából a gyerek
64
lebetegedése esetén. A diszkrimináció a vezetőkön belül is inkább a felsővezetőket érinti. A nők száma nagyon alacsony már ebben a pozícióban, de nem csak vidéken, a fővárosban, sőt világszinten is. Ennek oka, hogy napjainkra egyre jobban hangoztatják a férfi és a női vezetési stílus elkülönülését. E téren is megindult azonban a javulás. A média egyre jobban propagálja a női vezetőket, valamint újságok és tv műsorok méltatják a „nőies vezetési stílust”. Vizsgálataim alapján azt látom, hogy a többség még mindig a férfi felsővezetőket preferálja, de ellenérzést pont abban az esetben váltanak ki az emberekből, ha a nők férfias attitűdöket vesznek fel az irányításban, ha karrierépítésük közben elveszítették nőiességüket, és lemondtak az anya szerepének betöltéséről. Összegezve tehát: a képesítések megszerzése nem jelent akadályt, a diszkrimináció mértéke is csökkent, és az is egyre elfogadottabb, hogy a vezető pozíciót egy nő tölti be, ezáltal pedig sokkal nagyobb esélyeik vannak a karrierre a mostani nőknek, mint elődeiknek. A másik hipotézisem összetett. Először is feltételeztem, hogy a nők önmegvalósítás iránti szükségletének mértéke különböző születési kohorszokban eltérőek, és másban nyilvánul meg - vidéki munkavállalók körében is. Utána bővebben is kifejtettem, hogy mit értek ez alatt pontosan: az „idősebb” korosztályba tartozó nők (a negyven éven felüliek) többsége nem hajszolja a karriert, és úgy is lehetnek elégedettek, ha boldog családban élnek, és ehhez nem feltétlenül szükséges a vezető pozíció betöltése. Ezzel szemben a fiatalabb korosztály (a maximum harmincas éveiben járók) igenis vágyik a karriere. Számukra az önmegvalósítás az által érhető el, hogy vezető pozícióba kerülnek. Ez a hipotézisem is helytálló. Leginkább a mélyinterjúk támasztották ezt alá, de a kérdőívek, és a primer kutatás is segített alátámasztani ezt a nézetet. A harmadik kohorszba tartozó nők is nagyjából azonos arányban képviseltetik magukat a vezetői beosztásban, mint a másodikak. Ugyanakkor, az előzőek vezetősége legtöbb esetben nem tudatos tervezés eredménye. Magasan kvalifikált munkaerőt jelentenek, amellyel a céljuk elsősorban az volt, hogy ne fizikai, hanem szellemi dolgozók legyenek. Mivel szerettek volna ebben a szegmensben maradni, munkájukat mindig lelkesen végzik és maximális teljesítményre törekszenek. Ennek eredményeképpen a legjobbakat kinevezték, előléptették, így kerültek magasabb pozíciókba. Sokkal inkább jellemző rájuk, hogy mindig az adott feladatra koncentrálnak és nem tekintenek előre, nem tervezik meg, hogyan is menjenek
tovább.
Elégedetten
éldegélnek
beosztott
szellemi
munkásként
is.
Önmegvalósulásukat el tudják érni abban, hogy boldog családi életet élnek, anyagilag 65
függetlenek, támogatni tudják a gyermekeiket, és mindkét terület zökkenőmentesen működik egymással párhuzamban. Nem ez helyzet azonban a fiatalabb generációval, akik pontosan tudják és érzik, hogy számukra az önmegvalósítás a képességeiknek a maximalizálása, és az ezáltal elért vezetői pozíció lehet. Előre eltervezik, hogy milyen iskolákat végeznek majd el, meddig akarnak dolgozni, és karriert építeni, mielőtt gyereket vállalnának. Az anya szerepe másodlagos lesz a prioritásokat illetően a „karrierista, modern nő” szerepével szemben. A fiatalok legtöbbje ezt az új idealizált szerepet szándékozik betölteni. Esetükben már az is felmerül, hogy ki is hagyják életükből az anyaságot, csak hogy felépíthessék a karrierjüket. Pontosan emiatt kap egyre nagyobb hangsúly napjainkban a nőkérdés. Véleményem szerint szükséges lenne az anyák státuszának növelése, hogy a fiatalabb generáció is akarjon, merjen gyereket vállalni, és hogy a karrier sose előzhesse meg a családot. A jövő generációjának a legfontosabb feladata a produktív és reproduktív tevékenységek szinkronizálásának a megoldása lesz, amelyet a nők kibővült szerepvállalása okozott. Empirikus tapasztalataim azonban azt mutatják, hogy még nincs ok az aggodalomra, mert igaz, hogy csak egy vagy maximum két gyereket terveznek a családalapítás előtt állók, de még tervezik, hogy szülnek. Akik pedig rászánják magukat a szülésre vidéken, úgy gondolják, hogy akkor már vállalják az ezzel járó felelősséget és a második műszak terhét is. Nem adják fel az anya szerepüket, de a karrierről sem fognak lemondani, és magasan kvalifikált, értékes humánerőforrásként akarnak jelen lenni a munkaerőpiacon, méghozzá a vezetők körében. Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy sem a közép vezetői, sem a felső vezetői pozíciókba nem könnyű beküzdenie magát egy nőnek. Azonban az állami intézkedések, az EU csatlakozás és ezzel együtt a nyugatias szemléletmód közelebb engedése, valamint a média nagy szerepet játszanak abban, hogy elődeinkhez képest nekünk már ne kelljen annyi előítélettel és akadállyal szembesülnünk. Nem szűnhet meg egyik percről a másikra a diszkrimináció minden formája, valószínűleg az a láthatatlan üvegplafon is ott lesz még a nők legfelső szintre jutásának az útjában. Ez egy hosszú folyamat, amely már évtizedek óta zajlik, és még sokáig tartani is fog. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy ha valaki elég elszánt, kitartó és folyamatosan képzi magát akkor bármit elérhet, amit egy férfi - éljen az vidéken vagy a fővárosban. A lényeg az, hogy minden erőnket be kell fektetnünk a későbbi siker érdekében, amely nagy erőfeszítést igényel. Az a tény, hogy valaki magasan kvalifikált szükséges, de nem elégséges, ahhoz, hogy felsővezetői pozícióba juthasson. Tudatosan kell képeznie magát,
66
oda kell figyelnie arra, hogy melyek az elfogadott és sikert eredményező vezetői attitűdök, és a szerint kell megszerveznie, eltervezni a pályafutását. Mindemellett fontos, hogy nő maradjon a nő, és az új, önmegvalósító „carrier woman” szerep mellett a nők reproduktív tevékenységét jelképező feleség és anya szerepet is tovább vigyék, ne engedjék a karriert eluralkodni a család felett. Én is nagyon fontos tényezőnek tartom a karriert az életemben, de úgy gondolom, ha a jövőmben nem lenne egy férj, akivel megoszthatnám a karrier nyújtotta örömöt, ha a jól végzett munkám magas jövedelemben kifejezett jutalmát nem tudnám felhasználni arra, hogy minél magasabb színvonalon, boldogan élhessek egy családban, akkor az egész karrier értelmetlenné válna, és elvesztené prioritását.
67
Irodalomjegyzék Frey Mária (1998): "A nők munkaerőpiaci helyzetének változása a rendszerváltás óta eltelt időszakban" Nők a munka világában. A nők munkavállalói jogai Magyarországon. ILO, Közép- és Kelet Európai Szakcsoport, 9-24 o. Koncz Katalin (1985): Nők és férfiak, hiedelmek és tények, Magyar Nők Országos Tanácsa Kossuth Könyvkiadó, Budapest Lux Elvira (1982): Női szerepek, Minerva, Budapest Nagy Beáta (2001): Női menedzserek, Aula Nagy Ildikó – Pongrácz Tiborné – Tóth István György (2005): Szerepváltozások: Jelentés a nők és a férfiak helyzetéről. Tárki, Budapest Dr. Ternovszky Ferenc (2003): Nemzetközi menedzsment európai szemmel Szókratész Külgazdasági Akadémia, Budapest Tímár János (1991): A munkaerő-kínálat gazdaságtana. Aula, Budapest, 79 o. Szalai Júlia (1999): "Közös csapda. A nők és a szegények." In: Vegyesváltó. Pillanatképek nőkről, férfiakról. Egyenlő Esélyek Alapítvány, Budapest, 41-57 o. http://www.nepinfo.hu/doc.php?doc=MjcxOA%3D%3D&f=./21szazadnepvisz.doc, 2007.04.28. http://www.tmkfk.hu/docs/fterv/00fterv.doc 2007.04.28. http://metazin.hu/node/446 2007.05.01. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/memerl/memerl06.pdf , 2006.11.24. Dr. Ternovszky Ferenc Nemzetközi menedzsment szöveggyűjtemény I.- II. 2006
68
Mellékletek
69
Ábrajegyzék
1. ÁBRA AZ AKTIVITÁSI ARÁNY ALAKULÁSA 1980-2006...................................... 17 2. ÁBRA AZ AKTÍV KERESŐK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA 1980 ÉS 2006 KÖZÖTT....... 17 3. ÁBRA A MUNKANÉLKÜLISÉGI RÁTA ALAKULÁSA .............................................. 18 4. ÁBRA A MEGKÉRDEZETTEK KOR SZERINTI MEGOSZLÁSA .................................. 27 5. ÁBRA A MEGKÉRDEZETTEK CSALÁDI ÁLLAPOT SZERINTI MEGOSZLÁSA ............ 28 6. ÁBRA A GYEREKEK SZÁMÁNAK MEGOSZLÁSA .................................................. 29 7. ÁBRA A TERVEZETT GYEREKEK SZÁMÁNAK MEGOSZLÁSA ................................ 30 8. ÁBRA A MEGKÉRDEZETTEK LEGMAGASABB ISKOLAI VÉGZETTSÉGE ................. 31 9. ÁBRA A MEGKÉRDEZETTEK ÉDESANYJÁNAK A LEGMAGASABB VÉGZETTSÉGE .. 33 10. ÁBRA A NŐK MEGOSZLÁSA AZ ÁLTALUK VÉGZETT MUNKA ALAPJÁN .............. 37 11. ÁBRA MILYEN BEOSZTÁSBAN DOLGOZNAK A MEGKÉRDEZETT NŐK ................ 38 12. ÁBRA SZÁRMAZOTT -E HÁTRÁNYUK A LAKHELYÜKBŐL A MUNKÁJUK SORÁN? ...................................................................................................................... 41 13. ÁBRA KÖNNYEBBEN BOLDOGULNA -E, HA FÉRFI LENNE?................................ 42 14. ÁBRA A MEGKÉRDEZETT NŐK ELÉGEDETTSÉGE A JELENLEGI MUNKÁJUKKAL 43 15. ÁBRA ELHALASZTANÁ-E A CSALÁDALAPÍTÁST A KARRIERJE ÉRDEKÉBEN?..... 44
70
1. melléklet
Kérdőív 1. Az Ön kora: …………………… 2. Családi állapota? a) hajadon b) házas c) özvegy d) elvált 3. Hány gyermeke van? ……………………….. 4. Származott abból hátránya a munkája során, hogy van gyereke? a) igen b) nem 5. Ha nincs gyermeke, mennyit tervez? ………………………… 6. Mi a legmagasabb iskolai végzettsége a) általános iskola b) középiskola c) felsőfokú közgazdasági d) felsőfokú egyéb 7. Mi az édesanyja legmagasabb iskolai végzettsége? a) általános iskola b) középiskola c) felsőfokú közgazdasági d) felsőfokú egyéb 71
8. Ha még tanul, milyen munkakörben szeretne dolgozni? a) nehéz fizikai b) könnyű fizikai c) szellemi d) vállalkozó e) egyéb: 9. Ha már nem tanul, milyen munkakörben dolgozik? a) nehéz fizikai b) könnyű fizikai c) szellemi d) vállalkozó e) egyéb: f) munkanélküli vagy háztartásbeli 10. Milyen beosztásban dolgozik Ön? a) felső vezető b) középvezető c) beosztott 11. Elégedett Ön a jelenlegi munkahelyével? a) igen b) nem 12.. Édesanyja foglalkozása? a) nehéz fizikai b) könnyű fizikai c) szellemi d) vállalkozó e) egyéb: f) munkanélküli vagy háztartásbeli 13. Házastársa foglalkozása? 72
a) nehéz fizikai b) könnyű fizikai c) szellemi d) vállalkozó e) egyéb: f) munkanélküli vagy háztartásbeli 14. Mit gondol, mindennapi munkája során könnyebben boldogulna, ha férfi lenne? a) igen b) nem 15. Elhalasztaná/elhalasztotta a családalapítást egy jó munka kedvéért? a) igen b) nem 16. Származott hátránya a munkája során a lakhelye miatt? a) igen b) nem
2.melléklet
Interjúkérdések I. Személyes adatok, családi állapot 1. Személyes adatok: Mikor és hol született? 2. Vannak testvérei? 3. Férjnél van? Ha igen: a. Honnan ismerik egymást a férjével? b. Mikor házasodtak össze? c. Ez az első házassága? Ha nem, hányszor volt férjnél. Mennyi ideig volt férjnél? 4. Van gyermeke? Igyekeztek időzíteni a gyermek születését? 5. Mennyi időre hagyta ott az állását? Melyik évben volt ez?
73
6. Ha nincs gyereke: Miért nincs, tervez-e gyereket? Ha igen mikorra? Mit gondol, mikor kell megtenni az első döntést? Ha nem tervez gyereket, annak mi a fő oka? II. Iskolák 1. Szüleinek mi a legmagasabb iskolai végzettsége? 2. Önnek mi a végzettsége? Milyen okok miatt döntött úgy, hogy ezt a képzettséget szerzi meg? 3. Ki vagy mi volt a legnagyobb hatással erre? Mi ösztönözte? III. Munka, karrier 1. Mivel foglalkoznak a szülei? 2. Mi volt az első munkahelye? Miért pont azt választotta? Mi volt a munkája abban a beosztásban? Tetszett az a munka? 3. Hány munkahelyen dolgozott? Mi miatt szakadt meg a munka viszonya? 4. Mi a jelenlegi foglalkozása? 5. Melyek azok a dolgok, amiket a legjobban illetve a legkevésbé szeret a munkájában? 6. Tudatosan megtervezte a karrierjét, tűzött ki maga elé valamilyen pozíciót? Ez megvalósult? 7. Mit gondol, karrierjében melyek voltak a legfontosabb fordulópontok? 8. Voltak- e olyan politikai vagy gazdasági tényezők, amelyek segítettek Önnek elérni a jelenlegi pozícióját vagy olyanok, amelyek hátráltatták? 9. Mit szeretne elérni munkájában a következő években? Milyen perspektívákat lát a szakmai pályafutása előtt? 10. Tapasztalatai alapján miben különbözik a karrierlehetőség a férfiak és a nők számára? Tudna példát mondani? 11. Származott már hátrány a munkája során abból, hogy van gyereke, vagy abból hogy hol lakik (pl. a beutazás miatt)? 12. Miben látja a női munkavállalók sikerességét? Tudna valamit ajánlani? 13. Az hogy Ön dolgozik, karriert fut be, milyen áldozatokat kíván a családjától? Mit kellett feladnia a gyerekei és a családja miatt? 14. Hogyan tudja összeegyeztetni a munkáját és az otthoni teendőket? Tud-e ebben támaszkodni valakire? (férj, rokon, barát, szomszéd, egyéb) 74
15. Az ön személyes és szakmai élete szempontjából hogyan értékeli azt, hogy elérte a jelenlegi pozícióját? 16. Mennyire elégedett eddigi pályafutásával? Van-e valami, amit mai fejjel már másként tenne, vagy amiben másként döntene?
75
