SZAKDOLGOZAT
Omaisz Éva 2007
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány
A REGIONÁLIS POLITIKA ÉS A REGIONÁLIS KÉPVISELETEK TEVÉKENYSÉGEI BRÜSSZELBEN
Készítette: Omaisz Éva Budapest, 2007
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés ................................................................................................... 6 2. Az európai uniós regionális politika (A „harmadik szint” politikája) .. 7 2.1. A közösségi regionális politika kialakulása............................................................. 7 2.2. Strukturális és Kohéziós Alapok (Az Európai Unió intézményes támogatási rendszere).............................................................................................. 10 2.2.1. A Strukturális és Kohéziós Alapok pénzügyi eszközei .................................. 10 2.2.2. Közösségi stratégiai irányvonalak 2007-2013 között................................... 13 2.2.3. Közösségi Kezdeményezések......................................................................... 14 2.3. A Régiók Bizottsága ............................................................................................... 15 2.3.1. Kialakulás, szervezeti felépítése, és feladatköre........................................... 15 2.3.2. Az Elnökség................................................................................................... 17 2.3.3. A szakbizottságok.......................................................................................... 18 2.3.4. A Régiók Bizottsága és a régiók közötti együttműködés ............................... 19
3. A magyar regionális politika................................................................. 21 3.1. Kialakulásának gyökere, a regionális tervezés kezdetei........................................ 21 3.2. Regionális Operatív Program................................................................................ 25 3.3. Új Magyarország Fejlesztési Terv (2007-2013).................................................... 26 3.4. A magyar regionális politika mögött álló intézményrendszer ............................... 29 3.4.1. Országos Területfejlesztési Hivatal .............................................................. 30 3.4.2. Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium ....................................... 30 3.4.3. VÁTI Kht. ...................................................................................................... 30 3.4.4. Nemzeti Fejlesztési Hivatal........................................................................... 31 3.4.5. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség..................................................................... 32 3.4.6. Fejlesztéspolitikai Koordinációs Tárcaközi Bizottság.................................. 32 3.5. Megye vagy régió?................................................................................................. 33
4. A Brüsszeli Regionális Képviseletek..................................................... 34 4.1. A brüsszeli regionális irodák kialakulásának története......................................... 34 4.2. A regionális irodák szerveződése........................................................................... 35
-3-
4.3. A brüsszeli regionális irodák típusai ..................................................................... 36 4.4. A brüsszeli kapcsolattartó szerepe......................................................................... 39 4.5. A brüsszeli irodák tevékenységi köre, feladataik ................................................... 39 4.5.1. A legfontosabb Brüsszel központú hálózatok................................................ 43
5. A Magyar Régiók Brüsszeli Képviselete ............................................... 49 5.1. Történeti áttekintés ................................................................................................ 49 5.2. A képviselet ............................................................................................................ 50 5.3. A képviselet feladatköre ......................................................................................... 51 5.4. A képviselet szervezeti felépítése............................................................................ 53 5.5. Brüsszelben tevékenykedő magyar régiók ............................................................. 54 5.5.1. Dél-alföldi Régió Brüsszeli Képviselete ....................................................... 54 5.5.2. Dél-dunántúli Régió Brüsszeli Képviselete................................................... 56 5.5.3. Észak-alföldi Régió Brüsszeli Képviselete.................................................... 58 5.5.4. Nyugat-dunántúli Régió Brüsszeli Képviselete............................................. 59 5.5.5. Budapest Főváros Brüsszeli Képviselete ...................................................... 61
6. Konklúzió ................................................................................................ 63 Irodalomjegyzék.......................................................................................... 65 Melléklet...................................................................................................... 70
-4-
Ábrajegyzék 1. ábra: A Régiók Bizottságába delegált képviselők tagállamok szerinti megoszlása ...................................................................................................................... 16 2. ábra: A hét magyar tervezési-statisztika régió ........................................................... 23 3. ábra: A magyar régiókba érkező strukturális megoszlások 2004-2006 között............................................................................................................. 26 4. ábra: Új Magyarország Fejlesztési Terv Operatív Programjai ................................. 28 5. ábra: Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Szervezeti Diagramja ..................................... 70 6. ábra: Regionális Képviseletek száma Brüsszelben................................................. 34
-5-
1. Bevezetés Dolgozatom alapjául az európai uniós és magyar regionális politika rendszerének, és a
Brüsszelben
tevékenykedő
képviseletek
tevékenységi
körének
bemutatását
választottam, amely számos izgalmas kérdést vet fel napjainkban. Az 1950-es évek óta folyamatosan kialakulóban lévő regionális politika egyre nagyobb hangsúlyt kap az Európai Unióban. Egyre többen látják úgy, s állnak ki a mellett, hogy mindenképpen figyelmen kívül hagyhatatlan a régiók, és a kisebb területi egységek hozzászólása az európai uniós folyamatokhoz. Az Európai Unió egy olyan hatalmas egység, amely nemcsak a nemzeti szintű döntéshozatalra, hanem a helyi és regionális szint általi érdekek érvényesítésére is törekszik. A transzparencia érdekében betekintést enged a döntéshozatali folyamatokba, s lehetőséget teremt arra, hogy a kisebb egységek, a helyi és regionális szintű hatóságok is hallassák a hangjukat az Európai Unióban. A magyar regionális politika úgyszintén kialakulóban van, de a törekvés kiteljesedése még várat magára. Érdekes kérdés, hogy vajon hova tart az uniós regionális politika, milyen eredményeket tud majd kivívni, s mennyire lesz képes befolyásolni az európai uniós döntéseket. Milyen esély van arra, hogy a Régiók Bizottsága a jelenlegi konzultációs szerepkörén túlnőjön, s a brüsszeli regionális képviseletek is nagyobb szerephez jussanak. Saját, a Magyar Régiók Brüsszeli Képviseletén töltött gyakornoki munkám alatt szerzett tapasztalatok révén vált számomra is szemmel láthatóvá, hogy az Európai Unió fővárosában napról napra nagyobb szerephez jutnak a régiók, és az őket képviselő regionális irodák. Nemcsak a számuk növekedése, de a folyamatosan bővülő feladatkörük révén is feltételezhetjük, hogy jelenlétük, s befolyásuk hatalma egyre meghatározóbb. Dolgozatomban az európai uniós, a magyar regionális politika, és a Brüsszelben tevékenykedő regionális képviseletek tevékenységeinek bemutatására törekszem. Bemutatásra kerülnek majd a Brüsszelben tevékenykedő regionális képviseletek fajtái, munkakörei, és legfontosabb célkitűzései. Emellett a dolgozat utolsó részében kiemelten
-6-
foglalkozom a Magyar Régiók Brüsszeli Képviseletével, s a Brüsszelben tevékenykedő régiók képviseleteivel.
2. Az európai uniós regionális politika (A „harmadik szint” politikája) Napjainkban az Európai Unió egyik fontos törekvésének nevezhetjük a regionális politika, és helyi-regionális szintű érdekképviseletek, kooperációk létrejöttét. A harmadik szint, azaz a regionális politika támogatása, és megalakulása egyet jelent azzal, hogy a régiók is részt vehetnek az európai politikában, bekapcsolódhatnak az integrációs folyamatokba, s önálló kezdeményezésekbe foghatnak.
2.1.
A közösségi regionális politika kialakulása1
Kezdetben szinte lehetetlennek tűnt a „harmadik szint”, azaz a regionális politika integrációs folyamatokba történő bevonása. A tagországok államberendezkedése, és politikai beállítottsága, azaz a sok helyen még a hetvenes években is fennálló centralizált államberendezkedés akadályozta meg egy helyi és regionális szinten történő politika életbe lépését. Az Európai Gazdasági Közösséget alapító Hatok által 1957. március 25-én aláírt, s 1958. január 1-jén hatályba lépett Római Szerződés még nem kifejezetten foglalkozott a közösségi regionális politikával. Az akkori Hatok közel azonos fejlettségi szinten álltak, hasonló
versenyképességi
potenciállal
rendelkeztek,
s
a
tagállamok
közötti
jövedelemkülönbségek se voltak meghatározóak. Ennek köszönhetően fel sem merült egy közösségi regionális politika kialakításának szükségessége. Az európai uniós regionális politika kialakulásának gyökerei mégis a Római Szerződésre vezethetők vissza, amely ugyan még nem foglalkozott a közös regionális politikával, s nem is rendelkezett egy közösségi regionális politika felállításáról, mégis már akkor felvetődtek azok a problémák, miszerint az unión belül orvosolni kell valahogy a régiók közötti eltéréseket. Ahogy az integráció elmélyülni látszott, úgy egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a régiók között, fejlettségüket tekintve mennyire nagy a különbség. Első lépésként 19641
A közösségi regionális politika történelmének összefoglalása során, Radács Edit által 2006. február 16án megtartott, Regionális Üzleti Trendek című előadása szolgált alapul.
-7-
ben létrehozták az EU Gazdasági és Szociális Bizottságát, melynek feladata a regionális politika irányelveinek a kidolgozása volt, majd 1968-ban felállították a Regionális Politika Főigazgatóságát is. Az 1972-es Párizsi Csúcsértekezleten hangzott el először az az elképzelés, amely szerint közösségi eszközökkel, azaz közösségi hozzájárulással és támogatással kell mérsékelni az unió területei közötti fejlettségi szakadékot, és aránytalanságokat. Ennek hatására 1975-ben, az 1972-ben létrehozott Európai Regionális Fejlesztési Alap indult útjára, melynek legfőbb feladata a közösségi strukturális beruházások irányítása, a munkahelyteremtés, az infrastruktúra fejlesztése, és anyagi támogatása volt. Az erre fordított összeg eleinte a közös költségvetésnek csupán az 5%-át tette ki. (Engel, 2000) Azonban, az erőfeszítések ellenére a közösségi regionális politika megvalósítása még mindig távolinak tűnt. Az 1973. január elsején csatlakozott Dánia, Nagy-Britannia, és Írország központosított államberendezkedése továbbra sem támogatta a harmadik szint előretörését. A déli bővülés után (1981. január 1. – Görögország felvétele, 1986. január 1. – Spanyolország és Portugália csatlakozása) már szemmel látható fejlettségbeli különbségek is voltak az integrált unión belül. A különböző régiókban eltérő életszínvonalon éltek az emberek, s a versenyképesség szintje se volt megegyező az Unió adott pontjaiban. A folyamatos bővüléssel egyre nyilvánvalóbbá váltak a regionális szintű fejlődésbeli különbségek, a régiók közötti szakadék. Az 1980-as években bevezetett államszerkezeti reformok, az un „alulról építkező politika” nagy hatást gyakorolt az Európai Unió tagállamaira. Ekkor kezdődött meg igazán a decentralizáció és az új regionalizmus időszaka. (Engel, 2000) Ebben a korszakban a világpolitikában és a világgazdaságban jelentős változások mentek végbe, azaz a világgazdaság sokkal liberalizáltabb lett. Megindult egy gazdasági-társadalmi- és kulturális átrendeződés. Az új regionalizmusnak köszönhetően mesterséges régiók, s nemzetek feletti új típusú intézményrendszer jött létre, melynek keretein belül megindult a regionális szintű koordinációk, és a hatékonyabb együttműködés a helyi és központi hatóságok között. Ettől kezdve kap nagyobb hangsúlyt a vállalkozások támogatása is. Az új regionalizmus elmélet elképzelése szerint tehát egy alulról építkező, sokkal összetettebb, és több szintű döntéshozatali folyamatra van szükség. Ezek mellett, a nyolcvanas években új, eltérő fejlettségű országok léptek be az integrációba, s e nemzetek felzárkóztatásáért hatalmas tőkeáramlások indultak meg az Európai Unión belül. (Bosnyák, 2005) -8-
A változásokat az is alátámasztja, hogy Belgium 1980-ban mintegy 13 évre sajátos föderalista állammá alakult, s Franciaország 1982-től területét régiókra osztotta. Majd 1986-ban Spanyolország csatlakozásával bővült a Közösség először egy olyan taggal, melynek már az 1978-as alkotmánya rögzíti az önálló közösségek létrehozásának szükségességét. Ezen tagállamokhoz hasonlóan – kivéve Nagy-Britanniát, ahol a decentralizáció helyett a központi hatalmat erősítették - sok más ország is, mint például Németország, reformokba kezdett. 1985-től a német tartományok információs irodákat hoztak létre a régióik számára, s ezáltal elősegítették a régiók közötti hatékonyabb kommunikáció és együttműködés alapjait. (Engel, 2000) Először azonban csak az 1987-ben kiadott Egységes Európai Okmány nevezte a regionális politikát egy új, önálló politikának az Európai Unión belül. A regionális politika céljaként az elmaradott területek felzárkóztatását, a fejlettségbeli különbségek kiküszöbölését, és a szociális gazdasági kohéziót jelölték meg. Ezek után, egy évvel később megkezdődött a regionális politikát célzó átfogó reformprogram kidolgozása. 1995-ben, Ausztria, Finnország, és Svédország csatlakozása után megemelték az Európai Regionális Fejlesztési Alap által nyújtott támogatások mértékét, s megerősítették a különböző strukturális alapok közötti koordinációt. A német tartományok 1987-ben létrehozták az úgynevezett „Európai Regionális Gyűlést”, amely elsősorban az Európai Unióval szembeni közös érdekképviseletet biztosította. Később, 1992-ben a Maastrichti Szerződés XIV. pontjában fektették le a regionális politika általános céljait. Ennek értelmében a regionális politika célja a fenntartható, kiegyenlített, hosszú távú gazdasági és szociális fejlődés biztosítása, és a gazdaságitársadalmi kohézió erősítése volt. A legfontosabb célkitűzésnek azonban mégiscsak az bizonyult, hogy egy szabad, korlátok nélküli gazdasági teret teremtsen, ahol a régiók közötti kommunikáció és együttműködés könnyebben megvalósulhat. 1994-ben, a Maastrichti szerződés hatására alapították meg az Európa helyi és regionális hatóságainak képviselőit tömörítő új európai uniós intézményt, a Régiók Bizottságát. Ezzel a lépéssel intézményes kereteket teremtettek a helyi és regionális érdekek képviseléséhez. Az 1997-es amszterdami ülésen benyújtott, és 1999 márciusában Berlinben elfogadásra került Agenda 2000 reformcsomag nemcsak a 2000-2006-os költségvetést és a bővítés lehetséges folyamatát vázolta fel, hanem az európai uniós regionális támogatási politikában is változtatásokat írt elő. Az Agenda 2000 elfogadásakor a szakértők azt feltételezték, hogy 2002-ben hat új taggal fog bővülni az Unió. Ennek -9-
hatására az Európai Unió megnövelte az előcsatlakozási támogatások, azaz a PHARE (Poland and Hungary: Assistance for Restructuring the Economies), ISPA (Instrument for Structural Policies for Pre-Accession), és SAPARD (Special Accession Programme for Agriculture and Rural Development) keretösszegét 3,1 milliárd euróra. (Lőrincné Istvánffy-Kacsirek-Török-Zsinka, 2004). A reform egyértelműen különbséget tesz az előcsatlakozási és bővítési költségek között, s ennek megfelelően előírja, mely tagállam, - attól függően, hogy a csatlakozás melyik fázisában áll- melyik támogatásban részesülhet. Kimondja, hogy a kelet-közép európai országok mindegyike jogosult az 1. számú célkitűzésnek megfelelő támogatásokra, és a Kohéziós Alapokra. Ez a dokumentum tehát nagyban hozzájárul az Európai Unióban egyre jobban elmélyülő regionális politika, és a strukturális alapok megreformálásához. Középpontjában a támogatások
koncentrálásának
növelése,
a
finanszírozási
formák,
irányítás
megerősítése, és az ezzel kapcsolatos adminisztrációk csökkentése áll, s meghatározza a strukturális és kohéziós alapok három célkitűzését. A későbbiekben, a 2004-es Luxemburgi csúcson merült fel ismét a gondolat, hogy az Agenda 2000 utáni időszakra, azaz 2007-2013-ra is meg kell határozni egy költségvetési keretprogramot. Természetesen ez az akkorra már 25 tagúra bővült Európai Unióban nem bizonyult olyan egyszerű feladatnak. A 2007-2013-as regionális és kohéziós politika középpontjában a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és a fenntartható fejlődés fog állni. Ma már elfogadott tény az, hogy az Európai Unió 312 milliárd eurót (308 milliárd és intézmények közötti megállapodás alapján 4 milliárd euró) szán majd a kohéziós politika támogatására 2007-2013 között. A támogatás 82 %át a Konvergencia célkitűzés támogatására, 16 %-át a regionális versenyképesség, és munkanélküliség csökkentésére, a fenntartható innováció elérésére, a maradék részét pedig a határokon átnyúló, régiók közötti társulások támogatására szánják.
2.2. Strukturális és Kohéziós Alapok (Az Európai Unió intézményes támogatási rendszere) 2.2.1. A Strukturális és Kohéziós Alapok pénzügyi eszközei A fentebb említett lépéseknek köszönhetően regionális segélyek áradata indult meg az unió különböző részeire. Azonban ezek a támogatások nem egyforma arányban, és
- 10 -
nem egy időben kerültek felhasználásra, így volt olyan tagállam, ami ebből előnyre tett szert, míg a többi ország ismét lemaradni látszott. A verseny torzulásának elkerülése végett az úgynevezett Strukturális és Kohéziós Alapok keretében bocsátott ki a Közösség kisebb- nagyobb összegű támogatásokat, annak érdekében, hogy a centrum és periféria országok között kialakult fejlettségbeli rés mérséklődhessen. Már 1960-ban létrehozták az Európai Szociális Alapot, amely a munkaerőpiac politikai eszközévé vált. Az ESZA főleg a munkahelyteremtésre, a munkapiacon történő esélyegyenlőségre, és a képzésre koncentrál. Munkája révén igyekszik elősegíteni a foglalkoztatottak térbeli és szakmai mobilitását. Támogatja a képzési rendszerek fejlesztését, tanácsadást nyújt a munkaerőpiacra visszatérőknek, s próbálja elősegíteni a tartós munkanélküliségben szenvedők mihamarabbi visszaintegrálását a munkahelyekre. Az alapot a Bizottság igazgatja, s az 1988-as költségvetési reformnak köszönhetően 1988 óta a Strukturális Alapok részét képzi. Csakúgy, mint az Agráralap (EAGGF), – mely az európai strukturális támogatások részeként 1962-ben lépett működésbe - az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia
Alap
Orientációs
része
(EMOGA)
is
az
agrárstruktúra-átalakítási
intézkedéseit, háztáji gazdaságok további működését, és új, előrehaladottabb mezőgazdasági termelési eszközök, rendszerek bevezetését, a mezőgazdasági szektorban dolgozó emberek bérének emelését, valamint a mezőgazdasági termékek piacának stabilizálását támogatta. A vidékfejlesztés, a helyi feldolgozóiparok, a falusi turizmus, az agrár-környezetvédelem, a helyi energiatermelés mellett foglal állást. Támogatja a fiatal farmereket, gazdálkodókat, s a környezetileg érzékeny területeket, erdőket is. (Seidel, 2000; Forman, 2003) Az 1975-ben létrejött Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) főleg annak az eredménye, hogy az 1973-ban csatlakozott Nagy-Britannia oly mértékben rendelkezett erős mezőgazdasággal, hogy az integrációba történő belépése esetén, gazdasága csak károsodott volna az Európai Unióban működő gyenge agrárpolitikától. Kezdetben az ERFA célja, és legfőbb feladata a nemzeti regionális politikák támogatása volt. Mára azonban, a közösségi regionális politika önállósodásának köszönhetően már jóval szélesebb területen tevékenykedik. Elősegíti a régiók közötti fejlettségbeli különbségek mérséklését, produktív, és gazdaságközeli infrastrukturális beruházásokat támogat, kutatási és fejlesztési projektekhez járul hozzá, üzleti támogatást ad kis és középes vállalatoknak annak érdekében, hogy a tőkepiacra történő bejutásukat segítse. Mindezek mellett hatékonyan kiveszi a részét az egészség, oktatás, közlekedés, távközlés, - 11 -
energiaszolgáltatás, transzeurópai hálózatok fejlesztésének stb. a területén. Támogatja az állandó munkahelyeket teremtő termelő-beruházásokat, az új munkahelyek teremtését, az iparilag hanyatló városokat és régiókat, az infrastruktúra fejlődését. Az alap 1975-1988 között 24,4 milliárd eurót, 1989-1993 között 35,4 milliárd eurót, és 1994-1999 között 80,5 milliárd eurót szánt a fejlesztések fedezésére. Ennek az összegnek a mértéke azóta is folyamatosan növekszik. (Seidel, 2000) Ezek mellett, 1993-ban az Európai Közösség felállította a Kohéziós Alapot is, mely a gyenge gazdaságú nemzetek, azaz eleinte Görögország, Írország, Spanyolország, és Portugália támogatását célozta meg. A támogatás azért ezekbe az országokba irányult, mert itt az egy főre jutó GDP a közösségi átlag 90 % -ánál alacsonyabb volt. Az alap célja az, hogy a centrum és periféria országok közötti szakadékot csökkentse, segítséget nyújtson a regionális lehetőségek kiaknázásában, és hogy az elmaradott országok fejlettségbeli hátrányát behozza. Még ugyanebben az évben megalkották a halászatot támogató Halászati Orientációs Finanszírozási Eszközt (HOPE), melynek segítségével az uniós halászati politika egy speciális finanszírozási forráshoz jutott. Az akkoriban még nem létező halászati szabályozások miatt a Közösség vizeinek túlhalászata vezetett ahhoz, hogy a halállomány jelentősen megcsappant az Unió határain belül. A HOPE alap abból a célból jött létre, hogy újratelepítse a halállományt, versenyképes vállalatokat alakítson ki, s segítse a halászat szerkezeti átalakítását. A Közösség egy kvóta rendszert hozott létre a halászat szabályozásának érdekében. Az Európai Unóban a kvótamennyiséget először a tagállamok között osztották szét, amiket a tagállamok a nekik megfelelő módon töltöttek ki. (Forman, 2003) A közösségi regionális politika legfontosabb célkitűzése az volt, hogy a régiók között egy összehangolt együttműködési folyamat induljon be, ezért ezen alapok a régiók közötti kooperációkat támogatták, s a regionális szinten történő fejlesztési projekteket helyezték előtérbe. A strukturális alapoknak három célkitűzésük van. Az első célkitűzés olyan, fejlődésben elmaradott régiókat támogatott, ahol a támogatás igénylése előtti három évben az egy főre jutó GDP kevesebb volt az E-átlag 75 %-ánál. A második célkitűzés azokra a térségekre terjedt ki, ahol a gazdasági és társadalmi átmenet nehézségekkel járt, a harmadik pedig azokra, ahol az oktatás, képzés és foglalkoztatottság modernizálására volt szükség. A támogatásokra és a segélyekre egy jól felépített, komplex tervvel, az un. Nemzeti Fejlesztési Tervvel lehetett pályázni a
- 12 -
Bizottságnál.
A tagállamok a GDP 4 %-ig vehették igénybe a támogatásokat a
közösségi budget-ból. (Berey-Pogátsa, 2002) 2.2.2. Közösségi stratégiai irányvonalak 2007-2013 között2 Természetesen a Strukturális és Kohéziós Alapok folyósítása 2007-2013 között sem fog megszűnni, sőt az erre fordított összeg valószínűleg évről évre növekedni fog. A 2007-2013 közötti időszakban folyósításra kerülő Strukturális és Kohéziós Alapok összetevői, a 1083/2006/EK rendelet értelmében az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap, és a Kohéziós Alap lesznek. A rendelet célja az, hogy erősítse a gazdasági és szociális kohéziót, csökkentse a területek közötti egyenlőtlenségeket, s támogassa a régiók fejlődését. A Bizottság 2004. február 10-én benyújtott költségvetési javaslatának megfelelően, hozzávetőlegesen 336 milliárd eurót akart az Unió elkülöníteni a kohéziós politikára. Ez az összeg azonban, a későbbi egyeztetéseknek köszönhetően, az Európai Tanács által elfogadott 308 milliárd euróra változott. Ez a 308 milliárd euró, az intézmények közötti megállapodások révén még 4 milliárd3 euróval bővült. A 2007-2013-as időszakra tervezett három célkitűzés a következő: •
1. célkitűzés: A konvergencia célkitűzés biztosítása érdekében, a legkevésbé fejlett tagállamok, és régiók támogatására helyezik a hangsúlyt. A munkanélküliek számának csökkentése, a munkahelyteremtés, és a szegényebb régiók számára kedvezőbb munkalehetőségek teremtése áll a középpontban. A támogatottak között azok a NUTS II. szintű régiók4 állnak, amelyeknek egy főre jutó GDP-jük, a megelőző három évben, nem érték el az uniós átlag 75%-át.
•
2. célkitűzés: A regionális versenyképesség, és foglalkoztatottság biztosítása. Ennek elérése érdekében a kohéziós politika az elmaradott területeken történő változásokat, előrelépéseket kívánja elősegíteni, s segítséget nyújt a gazdasági fejlődésben, s a foglalkoztatottak számának növelésében. Ezen
2
A rész megírásához az Európai Unió regionális politikájával foglalkozó folyóirat, 2006-os októberi száma került felhasználásra. 3 A 2004-es árakon megadva. 4 A NUTS az Eurostat által készített földrajzi alapú kódolási rendszer. A név magyar jelentése: Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrája
- 13 -
célkitűzés támogatásából azok a régiók részesülnek, amelyeket a konvergencia-célkitűzés nem érint. •
3. célkitűzés: Európai Területi Együttműködés. Ez a célkitűzés – az INTERREG tapasztalatit kihasználva- nemcsak az Unión belüli társulások, és hálózatok kiépülését, hanem a határokon átnyúló együttműködések megvalósítását is megcélozza. Az együttműködések révén a közös problémamegoldásra helyezi a hangsúlyt. A célkitűzés támogatásában azok a NUTS III. szintű régiók részesülhetnek, amelyek a belső és külső szárazföldi, tengeri határok mentén terülnek el, s amelyek legfeljebb 150km távolságra vannak egymástól. (Horváth, 2005)
2.2.3. Közösségi Kezdeményezések A tagállamok a fentebb említett alapokon kívül egyéb, az Európai Bizottság által kidolgozott, és az Európai Befektetési Bank által kezelt Közösségi Kezdeményezésekre is pályázhatnak. A 2004-2006-os költségvetési időszakban négy ilyen kezdeményezés indult útjára. Az INTERREG III célja a határon túli és transznacionális együttműködések, a nem feltétlen közös határral rendelkező, de hasonló gazdasági felépítésű régiók támogatása. Az URBAN2 a városok társadalmi-gazdasági fejlődését, város és környékének gazdasági megújulását, és a fenntartható városi fejlődés megteremtését támogatja. Segíteni kívánja az elhagyott területek megújulását, s ennek elérése érdekében a lakásállomány felújítását, és az infrastruktúrát is támogatja. A LEADER+ egy olyan kezdeményezés, amely a vidéken élő népek életminőségét, és a gazdasági jólétet javította. Támogatta a területfejlesztési projekteket, és célul tűzte ki egy olyan nemzetközi vidékek közötti hálózat kiépítését, amely elősegítette a vidéki közösségek közötti hatékonyabb kommunikációt, együttműködést, és partnerségek kialakulását. Az EQUAL elnevezésű program, mint ahogy az a nevéből is kiderül, a társadalomban, főleg a munkapiacokon kialakult esélyegyenlőtlenségek, vallásból, szexuális beállítottságból, és fogyatékosságból eredő diszkrimináció ellen harcol. Támogatja a csökkent munkaképességű dolgozók, és a fiatalok visszaintegrálódását a munkaerőpiacra, segíti a képzést és az állásteremtést. Igyekszik kivívni a nők
- 14 -
egyenjogúságát, és a munkahelyeken történő azonos elbírálását. (Berey-Pogátsa, 2002; Forman, 2003) Természetesen ezek a Közösségi Kezdeményezések a 2007-2013 közötti időszakban is folyósításra kerülnek majd. Míg az INTERREG program önállóan, addig a többi kezdeményezés, más program részeként, beépülve fog tovább működni.
2.3. A Régiók Bizottsága5 2.3.1. Kialakulása, szervezeti felépítése, és feladatköre Az Európai Unió helyi és regionális hatóságainak hangot adó, konzultatív szerv, a Régiók Bizottsága 1994-ben az Európai Unióról szóló szerződésnek köszönhetően jött létre. (Goergen, 2006) Az európai uniós regionális politika kialakulásában, és fejlődésében nagyon fontos szerepet játszik ennek az intézménynek a felállítása, hiszen létrejöttével megvalósulni látszott egy, a „harmadik szintről” történő politika kialakulása. Az 1994-ben felállított Bizottság tervéről 1992-ben a Maastrichti szerződés során állapodtak meg az Európai Unió vezetői. A szerződés kötelezővé teszi az Európai Bizottság és a Miniszterek Tanácsa számára, hogy kikérjék a Régiók Bizottságának véleményét a régiókat is érintő ügyekben. E feladatkör mellett még kiemelkedő szerepet játszik a tagállamok és Brüsszel közötti kapcsolattartásban is. 1997-ben az Amszterdami Szerződés révén kibővült a bizottság hatásköre, s lehetősége nyílt arra is, hogy ezentúl az Európai Parlament munkáját is támogassa véleményeivel. 2001-ben a Nizzai Szerződés megerősíti demokratikus legitimitását azáltal, hogy kimondja, tagjai csakis és kizárólag választott helyi és regionális testület választott képviselői, illetve egy ilyen testületnek politikai felelősséggel tartozó személyek lehetnek. Emellett ez a szerződés azt is meghatározta, hogy a tagok száma nem haladhatja meg a 350-et. (Goergen, 2006) A 2002-2003 között zajló konvent Európa jövőjéről tovább növeli a Régiók Bizottságának hatáskörét. Lehetőséget biztosít arra, hogy a testület a Bírósághoz 5
A Régiók Bizottságáról szóló fejezet megírásában nagy segítséget nyújtott a Régiók Bizottságának hivatalos honlapja, a www.cor.europa.eu, és az Európai Unióról információkat közlő www.euvonal.hu oldal is. A honlapok letöltésének dátuma: 2007-03-27, 10:35, illetve 2007-03-27, 14:55.
- 15 -
forduljon abban az esetben, ha úgy érzi, hogy a döntéshozatali folyamat során sérül a szubszidiaritás elve. A delegált képviselők a tagállamokból választott helyi vagy regionális politikusok, gyakran regionális önkormányzatok vezetői vagy városok polgármesterei is lehetnek. Európa helyi és regionális hatóságai által ide delegált képviselőknek lehetőségük nyílt arra, hogy helyi és regionális érdekek mellett szólaljanak fel. Az Európai Unió ezen intézménye egyfajta tanácsadó fórumnak is nevezhető, hiszen elősegíti a tagállamok közötti kapcsolattartást és együttműködéseket; az információk és tapasztalatok cseréjét, s aktívan kiveszi a részét a bővítési folyamatokban is. A képviselőket a tagállamok kormányai választják, de a kormány által folytatott politikától teljes mértékben függetlenek. A bizottság tagjainak az általuk képviselt hatóságok mandátumával is rendelkezniük kell, és politikai felelősséggel tartoznak azoknak. A Régiók Bizottságába delegált képviselők tagállamok szerint megoszlása
1. ábra: A régiók Bizottságába
7
delegált
5
6
24
9
képviselők 12
tagállamok szerinti megoszlása Forrás: www.europa.eu (2007)
21 15
Németország, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság Lengyelország és Spanyolország Románia Belgium, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Görögország, Magyarország, Hollandia, Ausztria, Portugália és Svédország Dánia, Írország, Litvánia, Szlovákia és Finnország Észtország, Lettország és Szlovénia Ciprus és Luxemburg Málta
A jelenlegi, 344 tagból álló bizottság tagjainak a mandátumát a Tanács hagyja jóvá minősített többséggel, s megújítható négy éves hivatali időre nevezik ki őket. A képviselők nem lehetnek egy időben a Régiók Bizottságának és az Európai Parlamentnek is a tagjai. A Régiók Bizottságába kirendelt képviselők tagállamok szerinti megoszlását a 1. ábra mutatja. - 16 -
A Régiók Bizottsága természetesen nemcsak tagállamok szerint oszlik meg, hiszen a delegált képviselők politikai csoportokra is vannak osztva. A Régiók Bizottságában a függetleneken kívül négy politikai csoport van. Legnagyobb részben az Európai Néppárt képviselteti magát, majd ezt követi második helyen az Európai Szocialisták Pártja, majd a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért, s végül, legkisebb számban az Unió a Nemzetek Európájáért – Európai Szövetség elnevezésű politikai csoport van jelen a bizottságban. 2.3.2. Az Elnökség6 A Régiók Bizottságának Elnöksége 60 tagból áll: az elnök, az első alelnök, tagállamonként egy-egy alelnök, a négy politikai csoport elnökei, és 27 egyéb tag. Az Elnökség évente hétszer tart ülést, amely során meghatározzák a testület politikai programját, és kiadják a szakbizottságoknak a megbízatásokat. Michel Delebarre-t - aki parlamenti képviselő, és korábbi francia államminiszter, Dunkeque polgármestere-, a jelenlegi elnököt 2006 februárjában választották meg. Megbízatása két évre szól. Feladatai közé tartozik a Régiók Bizottságában történő munka irányítása, a plenáris ülések vezetése, s ő a testület hivatalos képviselője is. Az első alelnököt Luc Van Den Brande-t, - aki a belga parlament szenátora, és a flamand parlament képviselője- a Közgyűlés választotta meg, s távollétében ő helyettesíti az elnököt. A Régiók Bizottságába tömörülő képviselők csak tanácsadói és véleményezési jogkörrel vannak felruházva. Habár az általuk kinyilvánított vélemények nem kötelező erejűek, mégis nagyon fontos szerepet játszanak az Unió jogalkotási folyamatában. Hangot adhatnak a regionális, és helyi érdekeknek, s mielőtt döntés születne, régiókat is érintő ügyben a Tanácsnak kötelező kikérni a Régiók Bizottságának a véleményét is. Kötelező konzultáció van megszabva az adott területeken: gazdasági és társadalmi kohézió, oktatás és ifjúság, kultúra, közegészségügy, transzeurópai hálózatok, közlekedés, foglalkoztatás, szociális ügyek, környezetvédelem, Európai Szociális Alap, és szakképzés. Emellett, önálló véleményeit a Bizottság, a Tanács, és a Parlament elé is terjesztheti. 6
Csakúgy, mint a Régiók Bizottságának Elnökségéről szóló rész megírásánál; a Régiók Bizottságának tagok, és politikai csoportok szerinti megoszlásánál is a http://www.cor.europa.eu internetes oldal került felhasználásra. Letöltési idő: 2007-03-27, 10:35.
- 17 -
A Régiók Bizottsága információkat gyűjt a már megtapasztalt, uniós tagság által előidézett helyi és regionális nehézségekről, akadályokról annak érdekében, hogy a jövőben könnyebben kiküszöbölhetőek legyenek. Szakembereket küld a csatlakozásra váró országokba, hogy az integrációba történő bekapcsolódásuk időpontjában már megfelelő tapasztalatokkal rendelkezzenek a regionális politika irányelveiről, s a Bizottság munkájáról; és felhívja a figyelmet a regionális és helyi szervezetek, hatóságok szerepének jelentőségére is. A Régiók Bizottságában 2004. május elsején kezdte meg munkáját a magyar küldöttség, amely 24 taggal 12 állandó, és 12 helyettesítő képviselőt tartalmaz. Az állandó képviselők minden egyes, azaz az évente öt alkalommal megrendezett plenáris ülésen jelen vannak. A helyettesítő tagok csak valamilyen probléma felmerülése esetén képviseltetik magukat a plenáris üléseken. A magyar küldöttség összetételét illetően a hazai önkormányzati szövetségek és a regionális fejlesztési tanácsok tesznek javaslatot, miután figyelembe vették a különböző területi szintek arányos képviseletét, melyet a magyar kormány terjesztett jóváhagyásra az Európai Tanács elé. 2.3.3. A szakbizottságok7 A Régiók Bizottságának munkáját hat, különböző területekre szakosodott, állandó szakbizottság segíti: 1) COTER (Commission for Territorial Cohesion Policy) - a területi kohéziós politikáért felelős bizottság. 2) ECOS (Commission for Economic and Social Policy) – a gazdasági és szociális politikáért felelős bizottság. 3) DEVE (Commission for Sustainable Development) – a manapság nagyon előtérbe került, és az uniós törekvésekben kiemelkedő szerepet játszó fenntartható fejlődésért felelős bizottság. 4) EDUC (Commissioin for Culture and Education) – a kultúráért és oktatásért felelős bizottság, amely szintén jelentős szereppel bír, hiszen a globalizálódó világban fennáll annak a veszélye, hogy a különböző 77
A Régiók Bizottságnak szakbizottságaihoz gyűjtött anyag a 2007-03-27-én 14:55-kor letöltésre került http://www.euvonal.hu internetes oldalon található meg.
- 18 -
kultúrák eltűnnek. Emellett egy tudás alapú társadalom megvalósításában is közreműködhet. 5) CONST (Commission for Constitutional Affairs and European Governance) – az Alkotmánnyal kapcsolatos ügyekkel, és az európai kormányzással foglalkozó bizottság. 6) RELEX (Commission for External Relations) – a külkapcsolatokkal, és határon átnyúló társulásokkal foglalkozó bizottság. A fentebb említett hat állandó szakbizottságon kívül működik még egy úgynevezett CAFA (Committee for Administrative and Financial Affairs) bizottság, amely az adminisztrációval és a pénzügyekkel foglalkozik. Ezek a szakbizottságok véleményeket készítenek elő, szemináriumokat és konferenciákat tartanak. Minden egyes bizottságnak körülbelül 100-100 tagja van. A véleményalkotásnak hosszú folyamata van. Az Európai Unió egyik intézménye által történt konzultációs felkérés után az Elnökség megbízatással látja el a Régiók Bizottságának egy szakbizottságát, amely egy előadót jelöl ki a munka elvégzésére. Miután az előadó munkához látott, be kell nyújtania ez első tervezetet a szakbizottság elé. Amint a szakbizottság erre rábólint, az előadó folytathatja a munkáját, s módosításokat eszközölhet. Miután a szakbizottság elfogadta a javaslatot, a véleményt a plenáris ülésen is jóvá kell hagyni. Ha ez is megtörtént, akkor a vélemény felkerül az Európai Unió hivatalos honlapjára. 2.3.4. A Régiók Bizottsága és a régiók közötti együttműködés A Régiók Bizottsága a brüsszeli regionális irodákkal együttműködve kíván előrehaladást elérni a regionális hatóságok hatalmának növelése érdekében. A közös munka megkönnyítése céljából a bizottság kidolgozott egy olyan információs levelező (briefing) rendszert, melynek segítségével minden egyes brüsszeli regionális képviselet információt kap a plenáris ülés programjáról, főbb pontjairól, a résztvevők számáról. Emellett, minden hónap elején kiküldenek egy havi agendát is a regionális irodáknak, hogy tájékozottak legyenek arról, hogy az adott hónapban milyen rendezvényekre, konferenciákra kerül sor a Régiók Bizottságában. A folyamatos tájékoztatás, és a rendszeresen frissülő Régiók Bizottságának honlapja mellett a közös rendezvények,
- 19 -
mint például a 2003 óta minden évben megrendezésre kerülő Open Days is nagyban hozzájárul a közös célok eléréséhez. (Goergen, 2006)
Az európai regionális politika célja a szolidaritás elősegítése. Törekvései és támogatási rendszere révén igyekszik jobb megélhetést, több munkahelyet biztosítani az emberek számára.
Szükségessé teszi a partnerkapcsolatok kiépítését, az ismeretek
kicserélődését, s támogatja az új kezdeményezéseket. Az alulról építkező politika folyamatosan vonja be a közösségi folyamatokba az Európai Unió minden állampolgárát és régióját, s a leghátrányosabb helyzetben lévő régiókra koncentrál. A Régiók Bizottságának konzultatív szerepe révén a harmadik szint egyre nagyobb teret nyert, de ez az előrehaladási folyamat előre láthatólag el fog akadni a jövőben. „A regionalizmus, mint uniós jelenség is csak addig fejlődhet, amíg nem sérti a fejlett uniós államok érdekét. A regionális fejlődés a központi államhatalom mozgásterét, a nemzetállamok pozícióját gyengíti.” (Bereznay, 2006) Tehát kicsi a valószínűsége annak, hogy a regionális képviseletek és a Régiók Bizottsága a konzultatív szerepen túl nagyobb hatalomra tegyenek szert.
- 20 -
3. A magyar regionális politika 3.1. Kialakulásának gyökere, a regionális tervezés kezdetei Az 1950-es évi I. törvény a helyi tanácsokról azzal a céllal jött létre, hogy az akkori Magyar Népköztársaság egy olyan államszervezetet hozzon létre, melyen belül állampolgárai nagyobb szerepet játszanak a közigazgatásban, és közvetlenebbül tudják érvényesíteni elképzelésüket a döntéshozatali folyamatokban. Ezen törekvések következtében alakult ki a helyi tanácsok rendszere, a területi szervezésért felelős Népgazdasági Tanács 1950-ben, és az Országos Tervhivatal 1952-ben. Az 1958-as év egy újabb fordulópont volt a regionális tervezés történelmében. Ekkor újrafogalmazták a Népgazdasági Tanácstól elvárt feladatok körét, s fontos célként tűzték ki a területi egyenlőtlenségek csökkentését. Ennek elérése végett decentralizálták az ipart, s rájöttek arra is, hogy Budapest túlsúlyát csökkentve nagyobb támogatást kell biztosítani az ország többi nagyvárosai részére is az egységes fejlődés elérésének érdekében. A hatvanas évek elején újabb fordulópont következett be hazánkban. 1961-ben elkészült az Országos Településhálózati Tanulmányterv, ami elsősorban a jelentős regionális szerepkörrel bíró területi egységeket, városokat támogatta, míg az alig lakott, egyáltalán nem fejlett falu-, és tanyavidékekkel nem is foglalkozott. Ezt a tervet, vélhetően azért, mert semmilyen mértékben nem támogatta a területi különbségek mérséklését, sem a felzárkóztatást, nem is fogadták el, azonban 1969-ben ennek eredményeként létrejött az Országos Településhálózati Keretterv, aminek célja nem a fejletlenebb területekről történő forráselvonás volt, hanem a megélhetés biztosítása mindenki számára. Ennek érdekében kiépítettek egy alap-, közép-, és felsőfokú ellátási intézményrendszert. (Berey-Pogátsa, 2002) Később az 1971-es I. Tanácstörvény8 bővítette ki a helyi tanácsok hatáskörét. A törvény azt szorgalmazta, hogy növelni kell a helyi tanácsok szerepét mind a helyi munkában, és mind a lakosság ellátásában. Cél a helyi tanácsok felelősségének és önállóságának növelése volt, de természetesen csak a központi állami irányítás folyamatos erősödése mellett. A törvény lényege tehát, hogy nagyobb teret biztosítson a döntéshozó folyamatokba történő beleszólás terén, és fejlessze a tanácsok munkáját.
8
www.1000ev.hu, letöltési idő: 2007-04-10, 18:32.
- 21 -
Az 1968-ban útjára indult új gazdasági mechanizmusban már körvonalazódni látszott egy új regionális struktúra kialakítása, de ez ekkor még nem volt megvalósítható. Az 1989-90 között végbement rendszerváltás alapvető, és egyben legfontosabb mozzanata is az új demokratikus önkormányzatok kiépítése volt. Ennek hatására létrejöttek a választott, önálló települési önkormányzatok. Az 1990. évi LXV. Törvény9 a helyi önkormányzatokról elismeri és védi a helyi közösségek önkormányzáshoz való jogát, lehetővé teszi, hogy önállóan intézzék helyi szintű ügyeiket. A kezdetleges decentralizáció kialakulásához az Országgyűlés is hozzájárul, mégpedig úgy, hogy igyekszik megteremteni a helyi önkormányzáshoz szükséges keretrendszert. A központosított tervezési rendszerről a piacgazdaságra történő áttérésnek nyomós hatásai vannak a regionális politikára. Korábban kormányzati szintű politika uralkodott szerte Nyugat-Európában, és Magyarországon is, de mára a regionális és helyi döntéshozó testületek irányítják a politikát. Ezek a lépések nagyban hozzájárultak Magyarország területi szervezéséhez, de a regionalizmus ténylegesen csak az 1990-es években érte el hazánkat. A regionalizmus kialakításának első mozzanata az 1996. évi XXI. törvény10, amely a térség társadalmi-gazdasági, és kulturális fejlődése mellett az országos és térségi területfejlesztést és területrendezési feladatokat próbálja összehangolni az Európai Unió regionális politikájának megfelelve. Ezzel a törvénnyel az Unióhoz történő közeledést, a regionális tervezés EU-konformmá tételét is megpróbálják elősegíteni. A törvény megjelöli a területfejlesztés célját, feladatait, eszközrendszerét. Célja a magyar térségek közötti fejlettségbeli különbségek mérséklése, a szociális piacgazdaság kiépülésének az elősegítése, és a fenntartható fejlődés biztosítása. Ennek elérése érdekében támogatja és igyekszik elősegíteni a területfejlesztési kezdeményezéseket, programokat, az integrációs törekvéseket, és a határmenti kooperációkat is. Segíti a gazdaságok megújulását, a munkanélküliség csökkentését, s igyekszik vonzó környezetet teremteni a befektetők számára. A törvény részletesen kitér a központi állami szervek, és a területi szervek területfejlesztési hatáskörére is. Kimondja, hogy az Országgyűlésnek kell koordinálnia az innovációs törekvéseket, ki kell jelölnie a támogatni kívánt térségeket, s ellenőriznie 9
www.1000ev.hu, letöltési idő: 2007-04-10, 18:48. Magyar Közlöny, 1996. évi 26. szám
10
- 22 -
kell a Kormány munkáját. Minden egyes területszervezési illetve területfejlesztési terv csak az Országgyűlés jóváhagyása után valósulhat meg. A Kormány a regionális politika érvényesüléséért felelős, és kétévente be kell számolnia az Országgyűlésnek. Munkájukat az Országos Területfejlesztési Tanács, miniszterek, területfejlesztési önkormányzati társulások, megyei önkormányzatok, megyei és regionális fejlesztési tanácsok támogatják. 1998-ban az Országos Területfejlesztési Koncepcióról szóló 35/1998. (III. 20.) országgyűlési
határozat
vezette
be
először
a
tervezési-statisztikai
régiókat
Magyarországon, melyek a NUTS rendszernek is megfelelnek. Miután az EUROSTAT is elfogadta a határozatot, s ahogy az alábbi ábra11 is mutatja, hét tervezési-statisztikai régióra osztották fel hazánkat. (Bereznay, 2006) Azonban ezek az egységek nem közigazgatási egységek, s nem rendelkeznek középszintű egységek jogállásával, sem önkormányzattal, vagy választott testülettel, ezért igazából nem is játszanak fontos szerepet az ország döntéshozatali folyamataiban, de jelentős szerepet játszanak a területfejlesztésben. Az ez által a törvény által kialakított
területi
eloszlásnak köszönhetően hazánk összes régiója a NUTS2-be sorolható. Így részesülhetett hazánk a Strukturális Alapokból. A területfejlesztésről és
területrendezésről
szóló 1996. évi XXI. törvényt az 1999. évi XCII. törvény12 módosította. 2. ábra: A hét magyar tervezési-statisztikai régió. A kép forrása: www.futiomega.hu (2007) E határozat értelmében az Országgyűlés kötelezővé tette a hét tervezési-statisztikai régióban a regionális fejlesztési tanácsok felállítását, valamint meghatározta ezek feladatait és működésüket. Ennek köszönhetően 1997 júniusáig minden magyar 11 12
Az ábra forrása: www.futiomega.hu/.../cms_pub/content_5-hu.html Letöltési idő: 2007-04-22 19: 05. Magyar Közlöny, 1999. évi 46. szám
- 23 -
régióban felállítottak egy-egy területfejlesztési tanácsot. Legelőször az ÉszakkeletMagyarország Regionális Fejlesztési Tanácsa alakult meg, s ez a tanács két tervezésistatisztikai régiót, azaz az Észak-Magyarország, és az Észak-alföld régiókat vette szárnyai alá. Az 1999. évi törvény amellett, hogy hét régióra osztotta fel az országot, mind a megyei és mind a térségi regionális területfejlesztési tanácsok hatáskörét is kibővítette. A 2198/2003. (IX. 1.) kormányhatározat13 ismét a magyar közigazgatási rendszer modernizálásáról rendelkezik. Kimondja, hogy a regionális önkormányzatok létrehozása mindenképp fontos feladat annak érdekében, hogy megtörténhessen a várva várt, eddig még ténylegesen el nem ért decentralizáció. A 2003. évi rendelet azonban túlmegy a regionális, választott önkormányzatok felállításán, s további reformokat ír elő. Elkerülhetetlennek tartja a központi források szélesebb körű decentralizációját, s a központi alárendeltségű területi államigazgatási szervek átszervezését is sürgeti. (Bereznay, 2006) Azonban a kormányhatározatnak nemcsak előnyei voltak, hanem hátrányi is, mivel a Kormányban a központi résztvevők számának növekedésével a helyi tagok száma csökkent. Magyarország 2004. május elsején csatlakozott az Európai Unióhoz, és ez a történelmi mozzanat új kihívásokat idézett elő. Fontossá vált a központi hatalom decentralizációja, a megyéknél nagyobb egységet átfogó régiók kialakítása, a helyi önkormányzati rendszer hiányzó középszintjének a létrehozása, és az, hogy a helyi közfeladatok helyi és regionális szinten történő szervezése valósuljon meg. Az Európai Parlament és az Európai Tanács által 2003. május 26-án elfogadott 1059/2003 rendelet elfogadta a Területi Statisztika Nomenklatúra Rendszerét, azaz a NUTS rendszert, amely a Közösség regionális problémáira világít rá. A magyar régiók besorolása is megtörtént ebbe a rendszerbe, hiszen ez a függvénye az Uniótól kapott támogatások mértékének. A támogatások kézhezvételének viszont az a feltétele, hogy az ország készítsen el egy Nemzeti Fejlesztési Tervet a 2004-2006-os időszakra, amelyben operatív programokban sorakoztatja fel a támogatni kívánt területeket. (Szegvári, 2006) Ennek köszönhetően 2004-től megindultak hazánkba a Strukturális és Kohéziós Alapok. Magyarország évről évre nagyobb összegű támogatáshoz jutott. Míg 2004-ben csupán 448 millió euró támogatást kapott a Strukturális Alapokból, 2005-ben már 620 millió eurót, míg 2006-ban már 786 millió euróban részesült. A Kohéziós Alapokból
13
www.1000ev.hu Letöltési idő: 2007-04-10, 19:10.
- 24 -
2004-ben 340, 2005-ben azonban csak 280 millió euróban részesült hazánk. 2006-ban viszont újra több, azaz 374 millió euró folyt be Magyarországra a Kohéziós Alapokból. (Az adatok az 1999. évi áron vannak megadva, az Európai Bizottság tájékoztatója alapján) A közösségi regionális politikával harmonizáló magyar regionális politika elérése érdekében az Országgyűlés rábízta régióira a Regionális Operatív Programok elkészítését a 2007-2013-as költségvetési időszakra. Ez a cselekedet már közelít a közösségi regionális politika alapelveihez, hiszen a szubszidiaritáson, a partnerségen, és a decentralizáltságon alapszik.
3.2. Regionális Operatív Program (ROP)14 A Regionális Operatív Program a Nemzeti Fejlesztési Terv által felvázolt öt operatív program egyike. Megvalósításáért az Országos Területfejlesztési Hivatal a felelős. A ROP az uniós támogatások céljait és eszközrendszereit magába foglaló dokumentum, amelyet azért kellett elkészíteni - a többi operatív program mellett-, hogy az uniós támogatások lehívhatóak legyenek hazánk számára. A ROP célul tűzte ki a magyar régiók kiegyensúlyozott területi fejlődését, az elmaradott térségek segítését, s a fejlettségbeli különbségek orvoslását. A program 2004-2006 között három prioritásra terjedt ki: 1
Turisztikai potenciál erősítése a régiókban
2
Térségi infrastruktúra és települési környezet fejlesztése
3
A humánerőforrás-fejlesztés regionális dimenziójának erősítése
Az első prioritások elérése érdekében a települések elérhetőségét próbálták javítani. Utakat újítottak fel, fejlesztették a szálláshelyeket. A turisztikai ágazat fejlesztése érdekben pedig megpróbálták a települések vonzerejét feljavítani. A
települési
környezet
fejlesztése
érdekében
közterületek,
lakóterületek
rehabilitácójára, s az elhagyott területek újrahasznosítására került sor. Megpróbálták
14
A fejezet megírásához a www.euvonal.hu internetes oldal szolgált segítségül. Letöltési idő: 2007-0413, 17:05.
- 25 -
megvalósítani a környezetbarát közlekedési eljárásokat, s a megújuló energiaforrások nagyobb mértékű kiaknázására ösztönözték a felhasználókat. A humánerőforrás fejlesztése érdekében az alkalmazottak képzettségi szintjét, működési hatékonyságát növelő képzésekre került sor. Az évek elteltével az Európai Unió egyre nagyobb összegeket szánt a magyar regionális operatív fejlesztések támogatására.
A támogatás megoszlása a magyar régiók között
régiókba érkező strukturális megoszlások 20042006 között. Forrás: www.euvonal.hu (2007)
8 7 6 5 4 3 2 1 0
2004 2005 2006
Kö zé pM ag ya ro rs Kö zá zé g pD un Ny án ug tú l at -D un án tú Dé l l-D És u za ná knt M úl ag ya ro rs zá És g za kAl fö ld Dé l-A lfö ld
3. ábra: A magyar
Régiók
Míg 2004-ben csupán csak 18,2 milliárd forinton osztoztak régióink, addig 2006-ban már 32,7 milliárd forint állt a rendelkezésükre. A Magyarországra érkező Strukturális Alapokból 2004-2006 között 76 milliárd forint volt a regionális fejlesztésre fordítható. Az összeget szétosztották a hét régió között, azonban, mint ahogy azt a 3. ábra is mutatja, nem egyforma arányban. Mind a három évben az Észak-alföldi Régió részesült a legnagyobb arányban a támogatásokból, hiszen ebbe a régióba a támogatásoknak több mint a 20 %-a áramlott. A Nyugatdunántúli Régió azonban a támogatásnak csupán 6 %- ában részesült.
3.3. Új Magyarország Fejlesztési Terv (2007-2013)15 Az első Nemzeti Fejlesztési Tervet a 2004-2006-os költségvetési időszakra dolgozta ki Magyarország. Ezt a dokumentumot minden olyan országnak és régiónak el kellett 15
A fejezet megírásához a www.euvonal.hu internetes oldal szolgált segítségül. Letöltési idő: 200-04-13, 15:35.
- 26 -
készítenie a csatlakozása után, ahol az egy főre jutó GDP az európai uniós átlag 75 %ánál alacsonyabb. Emiatt hazánknak is el kellett készíteni ezt a tervet, ami nemcsak a támogatások megszerzése végett volt hasznos, hanem azért is, mert ennek köszönhetően az ország kidolgozott egy olyan hosszú távú stratégiát is, amellyel az uniós fejlesztési stratégiákhoz hasonulni tud. A tervnek mindenképp tartalmaznia kellett a fejlesztési elképzeléseket, s azt, hogy milyen területekre akarják a tagállamok, és hazánk is fordítani a pénzt. Ezzel nemcsak a támogatásokat szerezhette meg az ország, de végre egy stratégiát is felállított, amivel könnyebb lesz előrehaladni majd a jövőben. A 2004-2006 közötti Nemzeti Fejlesztési Terv öt operatív programot foglalt magába: •
A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program, amely a megfelelő képzés révén a munkanélküliség csökkentését, és a versenyképes munkaerő megvalósítását tűzte ki célul.
•
A Gazdasági Versenyképesség Operatív Program, amely a gazdasági fejlesztésekre, s termelékenység növelésére irányult.
•
A Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program, amely, mint ahogy azt az elnevezés is mutatja a környezetvédelemért, a fenntarthatóerőforrás gazdálkodásért, és az egészséges társadalomért harcol.
•
Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program a mezőgazdaság versenyképességének a megvalósítására, s a vidéki munkanélküliség leküzdésére irányul.
•
Végül a Regionális Operatív Program a régiók közötti fejlettségbeli különbségek mérsékléséért áll ki.
A második fejlesztési tervet, azaz az Új Magyarország Fejlesztési Tervet a 20072013-as költségvetési időszakra állította fel Magyarország, amelyben a pár évvel korábbi prioritások átrendeződni látszanak. Még mindig nagy hangsúlyt kapnak azok a területek is amelyek a 2004-2006 közötti időszakban fontosak voltak, de jelenleg hat prioritásban adta meg hazánk azt, hogy milyen területeket szeretne fejleszteni ebben az időszakban. Az első prioritásban a gazdaság fejlesztésének érdekében, a Gazdaságfejlesztés Operatív Program keretein belül egy innovatív, tudás alapú gazdaság megteremtése a
- 27 -
cél. Ehhez mindenképpen a kis- és középvállalatok támogatását helyezik középpontba, s igyekeznek majd fejleszteni az üzleti infrastruktúrát, és a szolgáltatások színvonalát is. A Közlekedés Operatív Program keretein belül nemcsak a városi közlekedést kívánja fejleszteni majd az ország, hanem a nemzetközi hálózatok, áruforgalom kialakításához szükséges út- és vasúthálózatokat is. A városok, vidéki települések könnyebb megközelíthetősége érdekében regionális közlekedési szövetségek felállítása is tervbe van véve. A harmadik prioritáson belül két operatív programot szeretnének megvalósítani. A Társadalmi Megújulás és a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Programok keretein belül a foglalkoztatottság, az alkalmazkodóképesség javítására kerül majd sor. Támogatni kívánja a magasabb szintű oktatást, valamint a kutatás-fejlesztéshez szükséges megfelelő munkaerő oktatását. Ehhez regionális tudásközpontok felállítását tervezik, s a nyugaton már régóta honos gyakorlatorientált felsőoktatási rendszer megvalósítását. A Környezeti és Energia Operatív Programban a környezetbarát s környezetjavító fejlesztéseket igyekeznek majd megvalósítani, míg az ötödik prioritás, azaz a Területfejlesztés keretein belül a regionális különbségek mérséklésére helyezik majd a hangsúlyt. Támogatni szeretnék a vidék megújulását, a Balaton, a Duna, és a Tisza környékének fejlesztését, s egy hatékony kommunikációs hálózat kialakítását az országon belül, mely révén hatékonyabb fejlesztés valósulhat meg. Új Magyarország Fejlesztési Terv Operatív Programjai
4. ábra: Új Magyarország
99,49 40,61 94,88 98,38 249,91 430,29 269,64 207,05 194,99 140,46 128,25
Fejlesztési Terv Operatív Programjai Forrás: www.nfu.gov.hu (2007)
1053,56
program az Államreform és az Elektronikus Közigazgatás közigazgatás
Programja
1721,47
933,29
Gazdaságfejlesztés OP Közlekedés OP Társadalmi megújulás OP Társadalmi infrastruktúra OP Környezet és energia OP Nyugat-dunántúli OP Közép-dunántúli OP Dél-dunántúli OP Dél-alföldi OP Észak-alföldi OP Észak-magyarországi OP Közép-magyarországi OP Államreform OP Elektronikus közigazgatás OP Végrehajtás OP Nemzeti Teljesítmény Tartalék
A hatodik és egyben utolsó
Operatív
538,95
674,03
a
megújulására
- 28 -
helyezi a hangsúlyt. Ebben a reformban nemcsak a jogalkotást szeretnék megújítani, s a közigazgatási szolgáltatásokat korszerűsíteni, de nagyobb szerepet szeretnének adni a kistérségi és regionális hatóságoknak. Ebben a reformban nemcsak a jogalkotást szeretnék megújítani, s a közigazgatási szolgáltatásokat korszerűsíteni, de nagyobb szerepet szeretnének adni a kistérségi és regionális hatóságoknak. A 2007-2013 közötti költségvetési időszakban a 2004-es árakon számolva 22,4 milliárd eurós uniós támogatásban részesül Magyarország, amelyet ha a vidékfejlesztési támogatással kiegészítünk, akkor 8000 milliárd forintnak felel meg. Ebben a költségvetési időszakban a magyar régióknak lehetőségük nyílt arra, hogy elkészítsék saját operatív programjaikat. Azzal, hogy az operatív programok kidolgozásának feladatát a régióknak átadta, Magyarország is közelíteni látszik az Európai Unió regionális politikájához. Az előrelépésnek köszönhetően nemcsak közelít Magyarország a közösségi regionális politikához, de a források elosztása is másképp történik. Ahogyan azt a 4. ábra is mutatja nemcsak a célul kitűzött prioritások, hanem az egyes régiók operatív programjai is részesülnek a támogatásban. A diagrammon feltűntetett értékek a 2004-es árakon, azaz 265 forint/euróban vannak megadva. Kiderül tehát, hogy Magyarország a 2007-2013-as költségvetési időszakban a közlekedés fejlesztésére, és a környezetbarát fejlesztésekre helyezi a hangsúlyt. Közép-Magyarország Operatív Programja kapja a legnagyobb mértékű támogatást, míg a legkevesebb Nyugat-Dunántúlra érkezik majd.
3.4. A magyar regionális politika mögött álló intézményrendszer16 A magyar regionális politika támogatására Magyarország egy átfogó, és szerteágazó intézményrendszert épített ki.
16
A fejezet megírásában Dr. Bereznay Gábor: A magyar regionális érdekek megjelenítése hazánkban, és az Unióban
című tanulmány szolgált alapul.
- 29 -
3.4.1. Országos Területfejlesztési Hivatal Az OTH olyan országos hatáskörű államigazgatási szerv, melyet a Kormány irányít, s a magyar regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter felügyel. A hivatal elnökét a miniszterelnök nevezi ki. A Kormány 2004. január elsején, az integrációba történő csatlakozás elősegítése végett hozta létre az akkor még Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatalként emlegetett testületet, melynek legfőbb feladataként a regionális területpolitikát, területszervezést, és rendezést jelölték meg. A mai nevét 2005. szeptember 1-jétől viseli. Feladatköre nem változott, hiszen továbbra is a regionális területfejlesztésről és területrendezésről gondoskodik, azonban több területen tevékenykedhet. Felügyeli a VÁTI Kht-t, közreműködik az Európai Unióban történő integrációval kapcsolatos teendők elintézésében, s irányítja az INTERREG és Regionális Fejlesztési Operatív Programot. 3.4.2. Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium a területfejlesztésért, a területrendezésért, településrendezésért, és a településfejlesztésért felelős szerv, amelynek statutumát kormányrendelet, feladatkörét pedig a 168/2006. (VII. 28.) kormányrendelet határozza meg. 3.4.3. VÁTI Kht. A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság 1997. február 14-én jött létre a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési-, Urbanisztikai és Építészeti Rt-ből. Ezen állami tulajdonú társaság felett a regionális fejlesztésért, és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter gyakorolja a tulajdonosi jogokat. Célja az épített környezet védelme és alakítása, a területfejlesztés és területrendezés. Közreműködik
az
uniós
Regionális
Fejlesztés
Operatív
Programjának
megvalósulásában, az INTERREG közösségi kezdeményezés, a Phare és Phare CBC (Cross- Boarder Cooperation) programok véghezvitelében. A társaság jelentős szerepet játszik a magyar regionális politika alakításában, és a területfejlesztési intézményrendszer támogatásában, hiszen annak ellenére, hogy főleg - 30 -
csak kutatói, tanácsadói, és tervezői funkciókat lát el, munkája és eredményei hasznosak a döntések meghozatala során. Feladatkörébe tartozik az országos tervezés, a regionális tervezés és programkészítés, az értékelés, a projekttervezés, a projektértékelés módszertani támogatása, és a térségi tervezés is. Nemcsak a nemzeti regionális fejlesztést és együttműködést, hanem a határokon átnyúló összefogásokat is próbálja segíteni. A ESPON (Európai Tervezési Megfigyelő Hálózat) és EUKN (Európai Városok Tudáshálózata) programok létrejöttében is kiemelkedő szerepet játszott. Az ESPON program azért olyan nagy jelentőségű, mert nagy területet foglal magába, azaz 29 országot, s ezeket egységes rendszerű statisztikai elemzések révén elemzi. Célja a területi fejlesztési politika alapköveinek lefektetése mind a három szinten, azaz az Unió, a tagországok, és a régiók szintjén is. Emellett európai szintű kutatási hálózat megvalósítását is ösztönzi. A 15 tagállamot összefogó EUKN program azzal a céllal jött létre, hogy egy hatalmas tudásbázist hozzon létre az európai nagyvárosok együttműködése révén. A különböző
területeken
hatékonyan
működő
nagyvárosok
sokat
tanulhatnának
egymástól. A cél az, hogy egymás tudását kölcsönösen felhasználva egy erős tudás alapú gazdaságot hozzanak létre. Természetesen ehhez a nagyvárosoknak az ennek megfelelő várospolitikát is ki kell alakítaniuk. 3.4.4. Nemzeti Fejlesztési Hivatal A Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatalából 2004 januárjában létrejött Nemzeti Fejlesztési Hivatal a Nemzeti Fejlesztési Tervek előkészítésében, az Európai Uniós Kommunikációs Közalapítvány tevékenységének ellenőrzésében, és a Magyarországra érkezett Előcsatlakozási Alapok (Phare, ISPA, SAPARD) - melyek több mint 150 milliárd forintot tesznek ki - felhasználásában játszott szerepet. A Hivatal azonban a 149/2006 (VII. 21.) Kormányrendelet értelmében 2006. július 31-ével megszűnt, s jogutódja a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség lett.
- 31 -
3.4.5. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség17 A kormány 2006. július elsejei, 130/2006. (VI. 15.) rendelete hozta létre a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget, amely nemcsak hogy hozzájárul az uniós támogatások megfelelő elosztásához, de munkája révén kapcsolatot tart fenn Brüsszellel is. Elkészíti a nemzeti fejlesztési terveket, fejlesztéspolitikai javaslatokat tesz, szervezi és megfigyeli az operatív programok végrehajtását, s tárgyal az uniós intézményekkel a fejlesztéspolitika témakörében. Részt vesz az EQUAL, INTERREG, Phare programok megvalósításában, a Kohéziós Alapok elosztásában, a Schengen Alappal, s az Átmeneti Támogatási Alappal, a Norvég Finanszírozási Mechanizmussal, továbbá az EGT Finanszírozási Mechanizmussal kapcsolatos munkákban. Az Ügynökség élén egy elnök áll, akinek tevékenységét a fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos irányítja. Hatásköre alá tartozik nyolc egység, melyek további alegységekre oszlanak. (Lásd: Melléklet: 5. ábra) Az elnök munkáját segíti további négy elnökhelyettes, akik a jogi és kormányzati koordinációért-, a fejlesztéspolitikáért-, a gazdasági ügyekért-, s a közösségi támogatások koordinálásáért felelősek. Az elnökhelyettesek feladata, hogy szakterületükön közreműködjenek az elnök feladatainak a végrehajtásában, irányítsák az alárendelt egységeket, s hatáskörükbe tartozó ügyekben kapcsolatot vegyenek fel és tartsanak a társszervezetekkel, az Európai Unió intézményeivel, s hogy a rájuk bízott feladatokat, és a szakterületükkel kapcsolatos teendőket teljes mértékben ellássák. 3.4.6. Fejlesztéspolitikai Koordinációs Tárcaközi Bizottság A bizottságot a Kormány hozta létre az 1999. évi kormányhatározattal azzal a céllal, hogy összehangolja a strukturális szervezést és a területfejlesztést, alakítsa és EUkonformmá tegye a fejlesztési, és támogatási rendszert. 1999 őszétől az első Nemzeti Fejlesztési Terv, és az öt operatív program irányításában is részt vesz. Mivel a feladatköre igen kiterjedt, munkáját albizottságok segítik, s a szervezési, adminisztratív teendőket a Nemzeti Fejlesztési Hivatal látja el. Szavazati jogú tagjai az érintett minisztériumok, a Gazdasági Minisztérium Turisztikai Államtitkársága, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, a Központi
17
www.nfu.gov.hu Letöltési idő: 2007-04-26, 20:15.
- 32 -
Statisztikai Hivatal, a Gazdasági Versenyhivatal, az Országos Területfejlesztési Hivatal, és a Magyar Államkincstár.
3.5. Megye vagy régió? Napjainkban egyre nagyobb vitákat és elmélkedéseket szül hogy vajon a megyerendszer vagy a régiók rendszere lenne-e előnyösebb hazánk számára. A magyar megyék kis területüknél és csekély forrásuknál fogva képtelenek a fejlődésre és a fejlesztési támogatások fogadására, megfelelő szintű elosztására és felhasználására.
Az
1996-os
területfejlesztési
és
területrendezési
törvénynek
köszönthetően létrejött hét tervezési-statisztika régió mindenképp hatékonyabb szerepet tudott vállalni az érkező közösségi támogatások felhasználásában és elosztásában. Eleinte természeten ezeknek a régióknak az érkező források elosztásán kívül nem volt más feladatuk. Nem rendelkeztek közigazgatási jogkörrel, nem tudtak beleszólni a döntéshozatali folyamatokba, s ezáltal nem is veszélyeztették a megyék szerepét. A magyar közigazgatás azonban továbbra is megyei szinten szerveződik. Az Országgyűlésbe megyei képviselőket delegálnak, akik politikai hovatartozásuknak megfelelően nyerhetnek kisebb vagy nagyobb hangot és támogatást megyéjük és régiójuk számára. A regionális országgyűlési képviselők rendszerének megoldása mára még lehetetlen elképzelésnek tűnik. Mi alapján lehetne egy regionális képviselőt kiválasztani? A régió állampolgárainak választása révén? A régió melyik megyéjének a képviselője képviselje a régiót az Országgyűlésben? Ez fontos kérdés, mivel ettől függően az adott megye nagyobb előnyre tehetne szert régióján belül. A magyar megyék közigazgatási ereje még ma is jelentős, de gyenge struktúrájuk révén az európai uniós támogatások elosztása a régiók kezében van. Hiába erősödött meg az Unióban a régiók szerepe az évek folyamán, mégis úgy tűnik, hogy a Régiók Bizottságának felállításán, és a kiharcolt konzultatív jogkörön kívül nehéz lesz a régióknak nagyobb hatáskört kiharcolni. A regionális politika megerősödése egyet jelent a központi hatalmak jogkörének és mozgásterének szűkülésével, amit bizonyos, hogy sem az Európai Unió sem Magyarország nem fog teljes mértékben támogatni. (Szegvári, 2006; Bereznay, 2006)
- 33 -
4. A Brüsszeli Regionális Képviseletek 4.1. A brüsszeli regionális irodák kialakulásának története A brüsszeli regionális képviseletek kialakulása az 1980-as évek közepére vezethető vissza. Saarland, egy német régió nyitotta meg először 1985-ben, Brüsszelben a regionális képviseltét, mellyel egy új szervezeti formát, azaz a regionális irodát hozott létre. Még ugyanebben az évben követve a Saarland-i példát megnyílt a German Hans iroda, melynek akkori tagjai Schleswig-Holstein, Hamburg, és Bréma régiói voltak. A későbbiekben Bréma régiója saját, és önálló képviseletet nyitott az európai intézmények városában.(Salk-Nielsen-Marks, 2001) Ezek az irodák kezdetben szinte észrevehetetlenek voltak. Nem rendelkeztek hivatali státusszal, sem egyéb hatáskörrel, s nem játszottak jelentős szerepet az európai uniós döntéshozatali folyamatok során sem, hiszen nem volt hatalmuk befolyásolni azt. Habár csupán megfigyelő szerepkörrel bírtak, mégis fontos szerepet játszottak a német régiók fejlődésében, s munkájuk határozottan jelentősséggel bírt. Információkat gyűjtöttek az Európai Bizottság, és más ügynökségek munkájáról, és információkat terjesztettek régiójukról az európai uniós politika szereplői között. A német példát követve 1988-ban már 15 ilyen regionális iroda tevékenykedett Brüsszelben. (Marks-Haesly-A.D. Mbaye, 2001) Az 1993. év végére, egy felmérésnek köszönhetően (Nielsen és Salk, 1998) bebizonyosodott, hogy gyorsan növekszik ezen irodák száma az Európai Unió fővárosában. Ekkora 54-re nőtt a Brüsszelben tevékenykedő regionális irodák száma. 250
231
200
6. ábra: Regionális Képviseletek száma
150
Brüsszelben
100
Forrás: Marks-Haesly-
50
Mbaye (2001), CoR (2006)
Regionális Képviseletek száma Brüsszelben
108 54 2
15
0 1985
1988
1993 Évek
- 34 -
1995
2006
A 2004-es bővülés következtében újabb előrehaladás történt ezen a területen. Lengyelország 15 regionális irodát állított fel, míg még mindig maradt olyan újonnan csatlakozott tagállam, mint például Szlovénia, amely csak egy ideiglenes irodát alapított. Nem meglepő, hogy Szlovéniának csak egy képviselete van, hiszen az egész ország egy NUTS II. szintbe van besorolva. Ezzel ellentétben például Norvégia, bár nem is csatlakozott az Európai Unióhoz, 5 regionális irodával képviseltette magát Brüsszelben, s az akkor még nem tagállamnak számító Románia is működtetett 3 irodát. 2005 végére több mint 220 regionális képviseletet számoltak meg Brüsszelben, s ez a szám 231-re nőtt 2006-ban. Románia és Bulgária 2007. január elsejei csatlakozásának köszönhetően ez a szám valószínűleg 2007-ben is növekedni fog. Ma már majdnem minden európai régiónak van egy képviselete Brüsszelben. A tagállamok hamar ráébredtek arra, hogy egy az európai intézmények városába kirendelt képviseletnek hatalmas jelentősége van, s több szereplőt kell bevonni egy-egy tagállamból, annak érdekében, hogy közelebb kerüljenek az európai uniós politikákhoz, és törvényalkotáshoz.
4.2. A regionális irodák szerveződése A Brüsszelben felállított irodáknak kezdetben ellenállással kellett szembenézniük, mára azonban teljes mértékben megváltozott a helyzet. A belga hatóság és a brüsszeli városvezetés
ragaszkodott
ahhoz, hogy
a
városban felállított
irodáknak és
alkalmazottaiknak, hasonlóan a belga állampolgárokhoz, a belga törvényeknek megfelelően kell adózniuk. Több éves harc, és folyamatos egyezkedések árán sikerült csak kiharcolni azt, hogy a Brüsszelben felállított regionális hivatalokat, habár nem hivatalosan, de úgy kezelik, mint legális társulási státusszal tevékenykedő szervezeteket. Nem sokkal később azt is sikerült elérni, hogy a brüsszeli hivatalok alkalmazottai ne a belga adóztatási rendszernek megfelelően, hanem hazájuknak legyenek adókötelesek. Ennek köszönhetően a Brüsszelben kapott fizetésük és jutalmaik után hazájukban adózhatnak. (Logon, 2002) Az irodák felállításához két jogosítvány megszerzésére van szükség. Először is az irodának szert kell tennie a regionális tanúsítvány elnevezésű iratra, amit 1994-ben, Brüsszel Európai Kapcsolattartó Irodájának a kezdeményezésre vezettek be, s azóta
- 35 -
évente a Brüsszel Régió külügyminisztere bocsátja. E dokumentum segítséget nyújt a brüsszeli ügyintézésben, s lehetővé teszi, hogy a hivatalos szerződéseket a képviselet, s nem a képviselet vezetője nevében - írják alá. A másik ilyen fontos, és az alapításhoz elengedhetetlen dokumentum a munkatársak munkavállalói engedélye. A regionális képviselők általában olyan B típusú munkavállalási engedélyt kapnak, amelyek négy évre érvényesek, s évente meg kell újtani őket. Ha a képviselet szerencsésen megszerezte a két dokumentumot, akkor elkezdheti tevékenységét. Ezelőtt azonban a képviselet vezetőjének még azt is el kell döntenie, hogy hazájában vagy Belgiumban kíván egészségügyi hozzájárulást fizetni munkavállalója után. Ha Belgium mellett dönt, akkor a belgiumi Nemzeti Egészségbiztosítási Hivatalban kell ezt bejelenteni. (Kaiser– Ágh– Kis-Varga, 2007) Természetesen az irodák, attól függően, hogy milyen szervezeti modellben épülnek fel, más és más jogi helyzetben vannak, de a külön adóztatási egyezményekkel, és az eddig elért eredményekkel lehetőséget kaptak arra, hogy felállításuk során kevesebb jogi és technikai probléma merüljön fel. A brüsszeli irodák többsége a város központjában, azaz az Európai Uniós negyedhez, a Schuman negyedhez közel helyezkedik el. Vezetőjük egy szubnacionális szerv által kinevezett képviselő, s alatta - attól függően, hogy mennyire van lehetőség általában beosztottak állnak. Ezek az emberek a vezető munkáját segítik, s adminisztratív feladatokat látnak el.
4.3. A brüsszeli regionális irodák típusai A Brüsszelben felállított regionális irodák és képviseletek számos különböző struktúrában szerveződtek. Különböző feladatokat, stratégiákat látnak el és követnek. Attól függően, hogy mekkora anyagi támogatással rendelkeznek, és hány embert alkalmaznak más és más felépítésben működnek. Az irodák típusaival foglalkozó három tanulmány (Logon, 2002; Bjergorb, 2005; Heichlinger, 1999) az alább felsorolt csoportosításokat találta a legjellemzőbbeknek:
- 36 -
1) Önálló regionális, illetve helyi önkormányzatot képviselő iroda Ezek a szervezeti formák kizárólag egy várost vagy régiót képviselnek. Az unió tagállamain belül hatalmas eltérések vannak a régiók nagyságát és népességét tekintve. Ennek köszönhetően egy-egy, nagyobb vagy kisebb népsűrűségű régió brüsszeli képviselete eltérő feladatokra orientálódik. Ez a modell főleg a regionalizált, és szövetségi államok esetében gyakori, de nagyobb városok - mint például London vagy Bécs - képviseletére is alkalmazzák. Például, a 12 millió lakosú Bajorország 23 embert alkalmaz, míg egy sokkal kisebb lélekszámú, több dán régiót felölelő iroda csupán egy-két alkalmazottal rendelkezik. Természetesen azoknál az irodáknál, ahol több ember alkalmazására van lehetőség, nagyobb lehetőség van arra is, hogy jobban odafigyeljenek az Unió ügyeire, míg a csak néhány embert munkáltató iroda csupán arra képes, hogy az Európai Unió által biztosított támogatási lehetőségeket meghatározza, s felhívja arra a figyelmet, addig a nagyobb lélekszámú irodáknak a lobbizásra is jut idejük és energiájuk. 2) Regionális és helyi önkormányzatok társulásának irodái Olyan hasonló földrajzi, politikai, gazdasági, és még esetleg kulturális beállítottságú, és hasonló érdekeket képviselő területi egységek, azaz több régiót összefogó társulások, melyek közösen nyitottak irodát Brüsszelben annak érdekében, hogy megosszák az iroda felállításával járó nehézségeket, anyagi kiadásokat. Feladatuk az EU intézményei felé történő lobbizás, a régiójuk képviselete, és a régiójuk informálása az európai uniós támogatási lehetőségekről. A legtöbb dán és svéd regionális képviselet ebben a formában szerveződött. 3) Határokon átnyúló regionális együttműködést előmozdító irodák Az ilyen típusú irodák több, az Európai Unió különböző országaiból, de közös határral rendelkező régiót fognak össze. Ezeket az irodákat egy határozott, előre jól megalapozott működési szabályzat irányítja, s emellett a megfelelő és jó kapcsolati rendszer kiépítése is elengedhetetlen. A régiók hasonló érdekeket képviselnek, s - 37 -
ennek
köszönhetően
együttesen
lépnek
fel,
vesznek
részt
különböző
kezdeményezésekben. Minél több régió, területi egység áll egy kezdeményezés mögött, annál nagyobb hangsúlyt kap, s annál nagyobb meghallgatásra talál az Európai Unió intézményeiben. A régiók megosztják az iroda által nyújtott lehetőségeket és költségeket, de általában saját alkalmazottaik, és nevük van, s a stratégiájuk sem feltétlenül egyforma. Ilyen irodák például a Szentpétervár és a dél-keleti finn régiók brüsszeli képviselete, a B7 iroda, amely a Balti-tenger öt országának hét szigetét foglalja magába, a Közép-Skandinávia irodája, az Osztrák-olasz Trioli, az Alto-Adige-i és Trentino-i Kapcsolattartó Irodák, és az angol-francia Essex-i és Picard-i Irodák is. 4) Szövetségi és társulási irodák Az e fajta irodák helyi és regionális hatóságok szövetségeit képviselik. Csakúgy, mint a fentebb említett irodák, ezek a hivatalok is információkat gyűjtenek a támogatási projektekről, de legfontosabb feladatuk a lobbizás. Olyan ügyekért lobbiznak az EU intézményeiben, melyek egyaránt fontosak tagjaik számára. Ilyen például az angol helyi hatóságokat képviselő LGIB (Local Goverment International Bureau), az Észt Városok Szövetsége az AEC (Association of Estonian Cities), a Svéd Helyi Önkormányzatok Szövetsége, a SALA (Swedish Association of Local Authorities, és a Szlovákiai Városok és Községek Szövetsége, azaz a ZMOS (Association of Towns and Communities of Slovakia) 5) Esernyőszervezetek Manapság egyre gyakrabban előforduló szervezeti forma az esernyőszervezet formája. Ennek értelmében egyre több képviseletnek - költséghatékonysági okokból - egy helyen van az irodája. Megosztják a közös költségeket, de önálló irodáik vannak. Ilyen például a Szlovák Régiók Háza, amely épületen belül az összes szlovák régió megtalálható. A Magyar Régiók Brüsszeli Képviselete is erre a formára épülve alakult ki, azonban a Nyugat-dunántúli Régió és Budapest képviselete külön házban helyezkednek el. - 38 -
4.4. A brüsszeli kapcsolattartó szerepe A régiók és a regionális képviseletek kapcsolattartó személyei közötti szoros kapcsolat, és együttdolgozási kézség elengedhetetlen feltétel. A régióknak olyan személyt kell kiküldeniük Brüsszelbe, aki teljes mértékben tisztában van a régiója adta lehetőségekkel, fejlesztési prioritásokkal, s aki megfelelően tudja képviselni régióját. A kapcsolattartó személy hatalmas felelősséggel rendelkezik. Ő az, aki az információk áradatát megszűrve a régiója számára fontos információkat továbbítja, felhívja a figyelmet a hamarosan kiírásra kerülő pályázatokra, projektekre, továbbá tanácsokat ad régiójának. Ahhoz, hogy a delegált képviselő pozitív és teljes képet tudjon adni régiójáról, biztosítani kell neki a rendszeres hazautazást, hiszen látogatásai során még közvetlenebb kapcsolatba tud kerülni a régiójában folyó eseményekkel. A kapcsolattartó folyamatosan részt vesz konferenciákon, megbeszéléseken és fogadásokon, ahol pozitív képet próbál kialakítani régiójáról. Összegzéseket ír a kinn tapasztaltakról, különböző területeken és ügyekért lobbizik, kapcsolatokat épít és ápol, s egy, online-on továbbított hírlevelet is szerkeszt. (Cabinet Stewart, 2002) Feladatköre tehát igen széles, s olyan esetekben, ahol csak egy brüsszeli kapcsolattartóra van lehetőség, ez a munka nehezen vihető véghez.
4.5. A brüsszeli irodák tevékenységi köre, feladataik A brüsszeli képviseleteknek rengeteg feladatuk van, nagyságuktól, szervezeti felépítésüktől, anyagi hátterüktől, s alkalmazottaik számától függően azonban nem tudnak egyaránt minden feladatot ellátni. Minden egyes iroda jobban koncentrál egyegy feladatra, de természetesen igyekeznek tevékenységüket mindenre kiterjeszteni. Egyes tanulmányok szerint (Logon, 2002; Heichlinger, 1999; Bjerborg, 2005, Cabinet Stewart, 2002) a következő feladatkörök a legáltalánosabbak a brüsszeli regionális irodák esetében:
- 39 -
1) Információszerzés Az információk megszerzése, elemzése, és a megfigyelés az első és legfontosabb feladata a brüsszeli regionális irodáknak. Ehhez természetesen rendelkezni kell az Európai Unióban alkalmazott törvények ismeretével. E nélkül átláthatatlanná válik a döntéshozatali folyamatok menete, s a kirendelt képviselők nem lesznek képesek azonnal reagálni az egyes újonnan kiadott szabályokra, vagy nem lesznek képesek hatékonyan részt venni a különböző kezdeményezésekben. A hatalmas információáradat gyors feldolgozást igényel, és megköveteli a gyors továbbítást is a régiójuk számára. Nyilvánvaló az a tény, hogy az információk előbb-utóbb eljutnak a tagállamok régióiba, így tehát felvetődik az a kérdés, hogy mi értelme van egy brüsszeli iroda fenntartásának. A brüsszeli jelenlét elősegíti a gyorsabb információszerzést, s ott gyakran olyan információkra, hírekre is szert tehetnek, amik gyakran el se jutnak a nemzetek régióiba. Mindig napra kész információkkal rendelkeznek, azaz tisztában vannak azzal, hogy az adott pillanatban milyen lehetőségek vannak az Európai Unióban, s ennek köszönhetően - a régióval történt egyeztetések után - gyors reagálásra van lehetőség. A legtöbb információt a megrendezett konferenciákon, konferenciasorozatokon lehet összegyűjteni, de természetesen a személyes kapcsolatok révén is. Az összegyűjthető információ mértéke attól is függ, hogy a hivatal hány alkalmazottat képes foglalkoztatni, hiszen egy ember nem tud jelen lenni egyszerre több konferencián, vagy megbeszélésen. Emiatt a dolgozóknak mérlegelniük kell, hogy mi lehet fontosabb régiójuk számára, s annak megfelelően orientálódni az uniós eseményekre. Esetenként az is előfordulhat, hogy bizonyos információk nem érik el őket. 2) Lobbizás Az információszerzés mellett, a lobbizás is fontos feladata a brüsszeli képviseleteknek, hiszen ezzel a tevékenységgel van esélyük az irodáknak arra, hogy befolyásolják az európai uniós döntéshozatali folyamatokat. A lobbizás egy magyarázó, érdekérvényesítő folyamat. A Brüsszelbe kirendelt alkalmazottak e révén próbálják meggyőzni a döntéshozókat, hogy milyen fontos szerepet játszanak a régiók érdekei, s szükségletei az európai uniós ügyekben, s - 40 -
hogy ezeket mindenképpen adaptálni kell a javaslatokba, tervezetekbe. Meg kell értetni az Európai Unió szereplőivel, hogy mennyire fontos a helyi és regionális álláspont. A lobbizás elsősorban az Európai Bizottság felé irányul, de természetesen az Európai Tanács és az Európai Bizottság felé is lehet lobbizni. Az Európai Bizottság minden évben kiad egy törvényhozói programot, amely azon jogszabályok sokaságát tartalmazza, amik az elkövetkezendő évben megvitatásra kerülnek majd. Ezek után minden egyes regionális képviselet - a saját régiójának priortásait szem előtt tartva- kiválasztja azokat az ügyeket, melyek fontosak lehetnek, s ezeken a területeken kezd el tevékenykedni. Általában a leghatékonyabb módszernek az a fajta lobbizás bizonyul, amikor a brüsszeli iroda felveszi a kapcsolatot az Európai Bizottság egy munkatársával, találkozót beszél meg vele, s ezúton próbálja meg érveit
elfogadtatni.
Természetesen
gyorsan
kell
cselekedni,
hiszen
a
törvényjavaslatokat sokkal könnyebb befolyásolni, mint a szabályokat, amiket a Bizottság tagjai már jóváhagytak. Ha azonban ez már megtörtént, s a javaslatot elfogadta a Bizottság, akkor az Európai Parlament tagjai felé kell fordulni, s helyesbítést lehet kérni. Legvégül természetesen az Európai Tanács felé is lehet lobbizni, de ennek a megvalósulási esélyei igen csekélyek. Habár a Régiók Bizottsága nem rendelkezik túl nagy befolyással a törvényhozatal során, mégis jelentős szerepet játszik a regionális lobbi tevékenységek biztosításában és elősegítésében. Első lépésként a Régiók Bizottságának egy tagja kinevez egy raportőrt, aki felelős lesz az adott kezdeményezésért. A raportőr ezek után kinevez egy szakértőt, aki összefoglalja a Régiók Bizottságának a véleményét. Ezután a raportőr találkozókat, és megbeszéléseket szervez az Európai Bizottság és az Európai Parlament tisztviselőivel, ahol szintén a régió érdekeit próbálja érvényesíteni. Ezek mellett bizonyos konferenciákon, üléseken felkérik a Régiók Bizottságát is, hogy szólaljon fel, és mondja el a véleményét. Ekkor a Bizottság kiküldi a raportőrt, aki a Régiók Bizottságával a háta mögött már nagyobb befolyást tud gyakorolni a folyamatokra. Természetesen a lobbizás hatékonysága attól is függ, hogy hányan képviselik ugyanazt az álláspontot. Minél több tagállami régiót, szervezetet, regionális irodát vagy céget tudunk magunk mögé állítani, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a kezdeményezés meghallgatásra talál majd. Minden olyan ügyben, ami több - 41 -
tagot is érint, közösen kell fellépni, s közösen kell erőfeszítéseket tenni a cél elérése érdekében. Az időzítés, a megfelelő információk ismerete elengedhetetlen egy lobbi tevékenység során. A lobbistának tisztában kell lennie az Európai Bizottság által kiadott EU Hivatalos Közlönnyel és mellékleteivel, ami gyakran 40 000 oldalnál is több, s az intézmények által kiadott jelentésekkel is. Az információnak, amit az Európai Unió szerve elé kívánunk tárni, tömörnek, tényszerűnek, és szakszerűnek kell lennie. Ebben az esetben nem elfogadható a támadó hangnem, hiszen az kevésbé talál megértésre, s az érzelmi hangulat is kerülendő. Mindenekelőtt jó előre átgondolt, és innovatív érveket kell felhozni annak érdekében, hogy nagyobb figyelemre tegyen szert. A lobbi tevékenység során nemcsak az a fontos, hogy az adott illető mennyire van tisztában az Európai Unió intézményrendszerével vagy azzal, amit támogatni kíván, hanem az is, hogy milyen kapcsolatrendszert sikerült kiépítenie maga körül. Nagyon fontos a kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatok kiépítése, s folyamatos ápolása, hiszen ennek köszönhetően könnyebben találhat partnerekre, támogatókra. 3) Hálózatépítés (Networking) A brüsszeli irodák között kialakult szoros együttműködések és szövetségek száma napról napra nő az Európai Unió fővárosában, hiszen a regionális és helyi képviseletek ráébredtek arra, hogy szinte lehetetlen mindent egyedül elérni. A szövetségek kialakulásához több ok is vezet. Nemcsak az olyan irodák, szervezetek társulnak, akik részben azonos felépítésűek, s azonos célok eléréséért harcolnak, hanem azok is, akik semmilyen téren nem hasonlítanak. Egy olyan szövetség, amely több különböző célú, érdekű, felépítésű irodát, azaz régiót foglal magába, sokkal kedvezőbb lehet minden tag számára. A tagok kiegészíthetik egymást, így többet is tanulhatnak egymástól. Gyakran egymással erősen szembenálló régiók is szövetségre lépnek. Igaz az a mondás, miszerint az ellenségét is közel kell tudnia magához valakinek, hogy nagyobb előnyre tegyen szert, vagy csupán csak kisebbet bukjon. Például a piacon komoly verseny dúl a legjobb források kiaknázásáért. Ha adott esetben egy piaci szereplőnek sikerül rátennie a kezét egy adott forrásra, akkor abból versenytársai
- 42 -
nem tudnak részesülni. Annak érdekében, hogy ezt megelőzzék, sokszor versenytársak is összefognak. Csakúgy, mint a piacon, ez az elmélet a brüsszeli regionális irodák mozgásterületén is igaz. Adott projektek természetesen nem ítélhetőek oda minden egyes pályázó régiónak, de ha a régiók társulnak, akkor nagyobb esély van a támogatások elérésére. A társulások egy tanulási folyamatot is elindítanak. Van olyan regionális vagy helyi iroda, ami már nagyobb tapasztalattal rendelkezik a pályázatírásban, s ebből egy másik, fiatalabb regionális vagy helyi képviselő tapasztalatra tehet szert. A szövetségeknek tehát nemcsak az a lényege, hogy nagyobb befolyással bírjanak az Európai Unió szerveire, hanem az is, hogy könnyebb legyen a tanulási folyamat, s könnyebben lehessen elsajátítani más irodák erősségeit A társulások révén az új információkra is hamarabb szert lehet tenni. A Brüsszelben tevékenykedő regionális illetve helyi képviselők fontos szerepet játszanak e kapcsolatok kialakításában, építésében, és ápolásában. A folyamatos kapcsolattartás csakis napi szinten valósítható meg. 4.5.1. A legfontosabb Brüsszel központú hálózatok18 Az Európai Unióban a lobbizás egyik legfontosabb törvénye, hogy hálózatba tömörülve, kapcsolatokat kialakítva a regionális képviselőknek nagyobb lehetőségük van az érdekek érvényesítésére. Ha egy több országot, régiót érintő ügyben lobbizik egy-egy hálózat, társulás, akkor a résztvevők nagy számának köszönhetően nagyobb esély van arra, hogy ezen csoportosulások képesek lesznek befolyásolni az Unió valamelyik szervét. A megfelelő hálózati rendszer kiépítése révén nemcsak kapcsolatokra lehet szert tenni, hanem tapasztalatok cseréjére is sor kerülhet. A hálózatok tehát növelik a befolyásolhatóság mértékét, s ezért is fontos megemlíteni a legfontosabb Brüsszel központú hálózatokat. •
ERRIN (European Regions Research and Innovation Network)
Az európai Régiók Kutatási és Fejlesztési Hálózata az európai régiókat próbálja segíteni abban, hogy minél hatékonyabban vegyenek részt az Európai Kutatási 18
A legfontosabb Brüsszel központú hálózatok című fejezet megírásában a Pascal Goergen: Lobbying is Brussels című könyv került felhasználásra.
- 43 -
Területen. Tagjai nemcsak helyi és regionális önkormányzatok, hanem parlamentek, egyetemek és vállalkozások, kutatók, és befektetők is. Arra törekszik, hogy hatékonyabb legyen a kommunikáció mind a régiók, mind pedig a régiók és az Európai Unió intézményei között. Célja, hogy egyszerűbbé tegye a tudásmegosztást, s a régiók közötti ismeretcserét. Ezek mellett más hálózatokkal, és szervezetekkel is kapcsolatot tart fenn, s ennek köszönhetően szerepe nélkülözhetetlen a regionális szintből. •
REGLEG (Group of Regions with Legislative Powers)
Törvényhozói hatalommal rendelkező tagjai elsődleges célként azt tűzték ki, hogy az adott régiók politikai státusza - kompetenciájuknak és felelősségüknek megfelelően növekedjen az Európai Unióban, s nagyobb befolyással bírjanak a döntéshozatali folyamatok során. •
EUROCITIES
Az 1986-ben megalapított hálózat mára már 130 különböző nagyvárost, azaz harminc országot köt össze. Célja nemcsak az, hogy egy hatékony kommunikációs rendszert hozzon létre, hanem az is, hogy az összeköttetés révén az egyes országok képesek legyenek tanulni egymás hibáiból, s nyereséget kovácsolni egymás erősségeiből. •
CEMR (Council of European Municipalities and Regions)
Az európai helyi és regionális önkormányzatokat tömörítő legnagyobb szervezett a CEMR 1951-ben alakult. Azóta hatékonyan tevékenykedik a regionális szint érvényre juttatása érdekében. Munkájával a helyi és regionális önkormányzást ösztönzi. Nagyobb hatáskört kíván szerezni a harmadik szintnek. Különböző szemináriumokat rendez, ahol a régióknak és képviselőiknek lehetőségük nyílik a tapasztalatok cseréjére, s kapcsolatok kialakítására. (Goergen, 2006)
- 44 -
•
POLIS (European Cities and Regions Networking for Innovative Transport Solution)
A POLIS szervezet a helyi közlekedési lehetőségek javítására koncentrál, s arra, hogy a kedvezőbb, környezetbarát helyi közlekedési hálózatok kiépítéséhez megfelelő innovációs technológiákat építsen ki. •
Cities for Cohesion (The Urban Dimension of European Policy)
A regionális fejlesztés és fejlődés elmaradhatatlan része a vidék. Amennyiben egy régió csak a nagyobb városokat támogatja, s látja el segítséggel, akkor a gazdasági fejlődés nem lesz teljes körű az adott régión belül. A Cities for Cohesion erre próbálja felkelteni a figyelmet. •
Med’act Project
A 24 hónapos program célja az, hogy bekapcsolja a mediterrán országokat is a regionális hálózatokba, lehetőségeket teremtsen az egymástól történő tanulásra, a kompetencia átvételére, és a kulturális fejlődésre. •
NIROC (Network of Interests Representation Offices from Candidate Countries)
Az Érdekképviseleti Irodák Hálózati Együttműködése abból a célból jött létre 2000ben, hogy segítse a tagjelölt országok érdekképviseletét Brüsszelben, s felhívja a figyelmet az információcsere fontosságára. •
EPRO (European Association of Plastics Recycling and Recovery Organisation)
A Regionális Irodák Környezetvédelmi Platformja olyan - brüsszeli képviseletek által kialakított - platform amely környezetvédelmi - levegő, talaj, hulladékkezelés, kohézió- ügyekkel foglalkozik. •
EURADA (European Association of Development Agencies)
A Regionális Fejlesztési Ügynökségek Hálózata olyan non-profit szervezet, amely a regionális gazdaságfejlesztés elérése végett lobbizik főleg az Európai Bizottságnál.
- 45 -
•
NEEBOR (Network of Eastern External Border Regions)
A Kelet-európai Határrégiók Hálózatának - amely a 2004-es bővítések eredményeként jött létre- célja az, hogy a keleti határrégiók együttműködés révén oldják meg problémáikat, nehézségeiket. Hangsúlyozza, hogy ezen régiók fejlesztése is éppen olyan fontos, s kiemeli, hogy erősíteni kell a külső határ menti régiók ismertségét, a fejlesztésre szánt pénzügyi forrásokat, s a határ két oldalán működő szervezeteket aktivizálni kell. 4) Forrásokról történő tájékoztatás, a források bevonása Az Európai Unióba történő csatlakozás után minden egyes tagállam számára lehetőség nyílt arra, hogy közösségi támogatásokban részesüljenek. A támogatások megszerzéséig azonban természetesen hosszú utat kell bejárniuk a régióknak. Ebben játszanak segítő szerepet a brüsszeli kapcsolattartó irodák. Beszerzik a pályázat megírásához szükséges információkat, és még ki is töltik azokat. A brüsszeli iroda hiányában a kiírt pályázatok, s az azok megírásához elengedhetetlen információk hada csak késve érnék el az egyes régiókat. Emellett Brüsszelben lehetőség nyílik arra is, hogy az irodák egymástól kérjenek tanácsot a projektekre történő pályázásról. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan országok, amelyek már tapasztaltabbak ezen a területen, és ügyesebben írják meg a pályázataikat. A megfelelő kapcsolatok révén erről is sokat lehet tanulni Brüsszelben. 5) Nemzeti kapcsolatépítés, kapcsolattartás a képviselt régióval Sok esetben megtörténhet, hogy egy, az Európai Unió által kiírt pályázatra egy adott országon belülről több régió is pályázik. A támogatás elnyerése érdekében sokszor hasznosabb e régiók összefogása. Brüsszelben rengeteg különböző nemzetiségű iroda található. Mindenképpen előnyös az egy országból kirendelt irodák kapcsolattartása, s az Európai Unió intézményeiben
dolgozó
azonos
országból
kapcsolattartás is.
- 46 -
származó
emberekkel
történő
6) Tanácsadó szerep a politikusok felé Az unióba történő csatlakozás révén egyre több regionális képviselőnek kell felvennie a kapcsolatot az uniós intézményekkel, s az ott dolgozó képviselőkkel, kapcsolattartókkal. Ezért a helyi és regionális szintű politikusok megfelelő felkészítése elengedhetetlen. Ebben nyújtanak nagy segítséget a brüsszeli kapcsolattartó irodák, hiszen brüsszeli tartózkodásuk révén határozottan szélesebb körű tudással rendelkeznek egy-egy ügyben. Emellett a Régiók Bizottságában történő munkáról is informálni tudják országuk, és régiójuk politikusait, akik ezen információk birtokában jobban fel tudnak készülni. 7) Képviselet és promóciós munkák A brüsszeli iroda nemcsak kapcsolattartóként funkcionál, hanem egyben az adott régió „kulturális és szociális tükre” is. Információkat terjeszt a régiójáról, annak kulturális életéről, esetlegesen a legvonzóbb turisztikai célpontokról. A brüsszeli kapcsolattartók prospektusokkal és különböző programokkal, fogadásokkal, koncertekkel, kiállításokkal próbálják minél ismertebbé, és kedveltebbé tenni régióikat. A fogadásokon gyakran az adott régió ízvilágának megfelelő ételeket és italokat is felszolgálnak, hogy az emberek minél jobban megismerkedhessenek a régió kultúrájával. 8) Képzés A brüsszeli irodákban történő képzés, és továbbképzés előfeltétele annak, hogy egy erős munkacsapat jöjjön létre, s szorosabbra lehessen fűzni a kapcsolatot a régióval. Sok iroda szemináriumokat tart projektjeikről, és gyakornoki programokat működtet. Tanulmányi utakat szervez iskolások, egyetemisták, tanárok, civil emberek, és politikusok számára is.
A regionális képviseletek feladatköre tehát igen széles. Míg kezdetben a Brüsszelben felállított irodák első törekvései az európai uniós támogatások - 47 -
megszerzése, s országuk számára megfelelő befektetések megtalálása volt, addigra ma már nagymértékben kibővült az irodák által kitűzött célok, és képviselt feladatok köre. Ma már az irodák nemcsak a fentebb említett feladatokat látják el. A promóciós és érdekképviseleti munkák egyre jobban előtérbe kerülnek, s a lobbizás, a befolyásuk mértéke is évről évre növekedni látszik. Brüsszelben, az érdekérvényesítés és lobbizás második fellegvárában - Washington D. C. után (Kaiser– Ágh– Kis-Varga, 2007) - egyre nagyobb szerepet kapnak a hálózatok és a társulások, hiszen a megfelelő kapcsolatok kiépítése nélkül nagyon nehéz boldogulni, célokat elérni, s kezdeményezéseket véghezvinni az Európai Unió fővárosában.
- 48 -
5. A Magyar Régiók Brüsszeli Képviselete 5.1. Történeti áttekintés19 A csatlakozásra váró Magyarország brüsszeli képviselete 1999. július 1-jén jött létre, miután a magyarországi regionális fejlesztési tanácsok elnökei - az Országos Területfejlesztési Tanács elnökének jóváhagyásával - aláírták a képviselet létesítéséről szóló okmányt. A képviselet 2000-ben még a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium kezében volt, s ezáltal a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek, Torgyán Józsefnek tartozott számadással. A 2000-2004-es időszak között a képviselet feladata az volt, hogy megfelelő és pozitív ország-image-t alakítson ki, előnyös kapcsolatokat teremtsen az Európai Unió intézményeiben, és más nemzetekkel, társulásokkal, s megismertesse, és megszerettesse hazánkat még a csatlakozás előtt. 2004-ben azonban változás történt. Magyarország belépett az Európai Unióba, s ennek következményeként a korábban képviselt feladatkörök kibővültek, s Dr. Braun Gyulát választották meg új elnöknek. Az új igazgató vezetésével, a kezdetben öt embert foglalkoztató iroda a hét magyar Regionális Fejlesztési Tanács képviseletét látta el. 2004 áprilisától, a ma már Országos Területfejlesztési Hivatal néven ismert kormányzati szerv, az akkori Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal vette át a Brüsszeli Képviselet feletti irányítást. Ennek köszönhetően a képviselet 2006. június 9-edikétől Dr. Lampert Mónika, önkormányzati és területfejlesztési miniszter fennhatósága alá került. 2005 decemberében struktúraváltozás ment végbe a képviseleten. Megszűnt az addigi kormányzati stratégia, és a köztisztviselői stratégia vette át a helyét. A regionális politikáért felelős minisztériumokból Brüsszelbe kirendelt köztisztviselőket hazahívták, s helyükbe a hét magyar régió által megválasztott kapcsolattartó, regionális képviselő vehette át a munkát. A struktúraváltás következtében a hét magyar régió regionális képviselői is lehetőséget
kaptak
arra,
hogy
a
Magyar
Régiók
Brüsszeli
Képviseletén
tevékenykedjenek. A cél az volt, hogy az Országos Területfejlesztési Hivatal és a
19
A Magyar Régiók Brüsszeli Képviseletének történetéről, feladatköréről, és szervezeti felépítéséről szóló részek megírásához a www.oth.gov.hu honlap (2007-04-15, 11:15), és a vezető-koordinátor, Dr. Baranyi Magdolna által elmondottak szolgáltak segítségül.
- 49 -
Regionális Fejlesztési Ügynökségek által Brüsszelbe delegált képviselők össze tudjanak dolgozni. Azonban a kormánytól való függés sose szűnt meg. A képviseletnek nincsenek saját forrásai, ezért egy önálló képviselet felállítása egyelőre lehetetlen lenne. Brüsszelben szinte majdnem minden regionális iroda önálló. Saját forrásokból táplálkozik, saját költségvetése van. Még Románia és Szlovákia képviseletei is önálló forrásokból gazdálkodnak. Magyarország esetében azonban az önállóságot csak a Nyugat-dunántúli Régió és Budapest főváros tudta kivívni, míg a többi képviseletet, amelyek egy irodába tömörültek, az állam finanszírozza. A Magyar Brüsszeli Képviselet és a magyar kormány kölcsönös kapcsolatban állnak egymással. A megkötött Együttműködési Megállapodás értelmében a magyar kormány, azaz az Országos Területfejlesztési Hivatal anyagi segítséget nyújt, és támogatja a képviseletet, míg a Magyar Régiók Brüsszeli Képviselete, a kormánnyal együttműködve a közös célok eléréséért küzd. Az Együttműködési Megállapodás, amely tehát az Országos Területfejlesztési Hivatal, és a Regionális Fejlesztési Tanácsok között jött létre, a képviselet működésének kereteit biztosítja. Az Együttműködési Megállapodás a következő: „ A Területfejlesztési Régiók Egyeztető Tanácsa (TERET) 3/2006. (II. 14.) állásfoglalásának megfelelően az OTH és az RFT megállapodnak arról, hogy a Magyarországi Régiók Brüsszeli Képviseletén megújított struktúrában egységes regionális képviseletet hoznak létre, ahová az RFT egy személyt delegál, és a később részletezett módon gyakornokot küld.” Ennek értelmében 2006 nyarán három magyar régió, azaz az Észak-Alföld, a DélAlföld, és a Dél-Dunántúl is megkezdte tevékenységét a Magyar Régiók Brüsszeli Képviseletének házában. Ezek a regionális képviseletek nem lettek önállóak, és Belgiumban nem jegyezték be őket.
5.2.
A képviselet
Az Európai Unió intézményeit egybe tömörítő Schuman negyedhez közel elhelyezkedő magyar képviselet irodája megfelelő arra, hogy a képviselet dolgozói teljes mértékben elláthassák feladatkörüket. A négy emeletes épületben négy iroda található, ahol a magyar regionális képviselők, és a kinn szakmai gyakorlatukat végző munkatársak dolgoznak. Az épületben két konferencia terem áll rendelkezésre, amelyek
- 50 -
lehetőséget biztosítanak konferenciák, szemináriumok, és értekezletek megrendezésére. Továbbá két étkező helyiség, és két, a gyakornokok számára fenntartott szoba is helyet kapott a képviseleten. A nagy épületnek köszönhetően a magyar régiók együtt tudnak dolgozni, s ezáltal közvetlenebb kapcsolatban állnak egymással. Napi szinten találkoznak és értekeznek egymással, s közösen tudnak fellépni bizonyos célok elérése érdekében. Az irodának nemcsak a mérete alkalmas a feladatok ellátására, hanem az elhelyezkedése is. Brüsszel e negyedében állította fel a legtöbb európai uniós régió is a képviseletét. Ennek köszönhetően az Európai Unióval, s egyéb brüsszeli képviseleteivel is könnyebb a kapcsolattartás.
5.3. A képviselet feladatköre Jelenleg öt magyar régió képviselteti magát Brüsszelben. Ebből három, azaz ÉszakAlföld, Dél-Alföld, és Dél-Dunántúl képviselete egy házban tevékenykedik, míg Nyugat-Dunántúl és Budapest képviselete önállóan, külön épületben működnek. A Magyar Régiók Házának legfontosabb feladata a lobbizás - amely révén a fejlődésben elmaradt régiók támogatásra találhatnak - az európai uniós források bevonása, az érdekképviselet, pályázatok írása, információszerzés és a kapcsolatok kialakítása, ápolása. A brüsszeli regionális képviselők legfontosabb feladata a lobbizás mellett az információk gyűjtése, és folyamatos továbbítása régiójuk irányába. Ennek érdekében nagyon fontos a napi kapcsolattartás a régiójukkal. A brüsszeli regionális képviselők rendszeresen, kéthavonta hazajárnak, melynek köszönhetően az információkat személyesen is közvetíthetik az illetékesek részére. A hazai jelenlét mindenképpen fontos, hiszen így lehetőség nyílik a munkaprogramok és prioritások személyes megvitatására. Természetesen azonban a régiók és a brüsszeli kapcsolattartóik közötti együttműködés nem egyforma. Például, míg az Észak-alföldi Régió brüsszeli képviselője az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség majdnem minden tagjával kapcsolatban áll, addig a Nyugat-Dunántúl esetében ez az állítás nem igaz, hiszen a Nyugat-dunántúli régió brüsszeli képviselője csakis a DARFT Kht (Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács) vezetőjével áll kapcsolatban.
- 51 -
Az információ-áramoltatáshoz nagyban hozzájárulnak a regionális képviselők által összeállított, folyamatosan frissülő honlapok, hírlevelek is. A brüsszeli képviselők ezen keresztül biztosítanak információkat a brüsszeli folyamatokról, az új pályázati lehetőségekről. Az iroda számos konferenciát szervez, melyek megtartására a képviseleten belül is lehetőség van az épület kedvező adottságai miatt. A Magyar Régiók Brüsszeli Képviselete egyfajta központ a Brüsszelben, és az Európai Unió intézményeiben dolgozók számára, hiszen biztosít egy helyet, ahol a magyar képviselők, kapcsolattartók, és gyakornokok rendszeresen értekezhetnek egymással, s információkat cserélhetnek. A konferenciatermeket természetesen nemcsak a magyarok veszik igénybe, hiszen több nemzetközi konferencia megrendezésére is sor került már itt. A brüsszeli iroda rengeteg prospektussal és tájékoztatóval rendelkezik, melyek terjesztése révén a magyar régiók turisztikai látványosságaira és befektetési lehetőségeire próbálják felhívni a figyelmet. A képviselet célja, hogy felhívja a figyelmet az Európai Unió adta lehetőségekre, s igyekszik azt is biztosítani, hogy az emberek betekintést nyerhessenek az Európai Unió intézményeibe, eljárási, és döntéshozatali folyamataiba. Ennek keretein belül fogadnak kisebb, különböző munkakörből származó, Brüsszelbe látogató csoportokat. Ezek a csoportok (például gimnáziumi tanárok csoportja) látogatást tehetnek az Európai Unió intézményeiben és a Magyar Régiók Brüsszeli Képviseletén, ahol kérdéseket tehetnek fel, és kibővíthetik az Európai Unióról szerzett ismereteiket. A képviselet által biztosított egy-két hónapos gyakornoki programok keretein belül lehetőség nyílik arra, hogy az állandó munkatársakon kívül, gyakornokok is részt vehessenek a kint folyó munkában. A gyakornokok nemcsak adminisztratív munkában tudnak segédkezni, hanem olyan konferenciákon is részt tudnak venni, amelyek meglátogatására a regionális képviselőknek esetlegesen már nincs kapacitásuk. A gyakornokok sokat tanulhatnak az Európai Unió intézményeiben folyó döntéshozatali eljárásokról, konferenciákon, fogadásokon vehetnek részt, amelyeken kapcsolatba kerülhetnek magyar képviselőkkel a Régiók Bizottságából, az Európai Parlamentből és a Magyar Köztársaság Állandó és Ideiglenes Képviseletéből. A képviselet megszervezi a gyakornokok programját, s ők a gyakornoki idejük lejárta után összegzést készítenek arról, hogy milyen konferenciákon, programokon vettek részt, s milyen tapasztalatokat szereztek. A gyakornokok kiválasztása a Regionális Fejlesztési Ügynökségek feladata. A gyakornokokat nemcsak a Regionális Fejlesztési Ügynökség munkatársaiból - 52 -
válogatják ki, hanem az adott régió felsőoktatási intézményeiből - főleg európai tanulmányokat és jogot hallgató diákok - is pályázhatnak erre a pozícióra. A gyakornokok nem részesülnek fizetésben, de a képviselet biztosítja számukra a szállást a Magyar Ház legfelső szintjén, vagy a gyakornoki lakásban. A képviselet tehát a magyar régiók érdekeit és értékeit hivatott képviselni. Segítséget nyújt a pályázatok megírásában, a kezdemények megvalósításában, s az ezekhez szükséges pénzügyi források megszerzésében. Emellett nagy szerepet vállal a jövő generációjának képzésében is.
5.4. A képviselet szervezeti felépítése A Magyar Régiók Brüsszeli Képviseletén jelenleg négy állandó munkatárs dolgozik: Dr. Baranyi Magdolna, a képviselet vezető koordinátora; Izsák Kincső, az Észak-alföldi Régió regionális képviselője; Pálmai Zsolt, a Dél-dunántúli Régió Brüsszeli Képviseletének munkatársa, és Kúsz Tibor, a Dél-alföldi Régió képviselője. A Magyar Régiók Házán kívül Nyugat-Dunántúl is működtet önállóan egy regionális képviseletet az osztrák Steiermark brüsszeli iroda épületében, s Budapest Fővárosnak is van egy önálló irodája. Dr. Baranyi Magdolna végzi az iroda vezetésével kapcsolatos mindennapi ügyeket. Megszervezi a képviselettel kapcsolatos adminisztratív feladatok végrehajtását, kezeli a számlákat és a szerződéses ügyeket, azaz az ingatlanokkal, munkabérekkel, megbízásokkal kapcsolatos feladatokat. Az ő felügyelete alá tartozik a képviseleten folyó gyakornoki program ellenőrzése, s a képviselet által szervezett kiállítások, konferenciák, megbeszélések és bemutatók biztosítása is. Ellátja a Régiók Bizottságának magyar delegációjával kapcsolatos koordinációs feladatokat, s segítséget nyújt abban, hogy a magyar nemzeti delegáció tagjai napi szinten belelássanak a brüsszeli regionális folyamatokba. Figyelemmel kíséri az Európai Unió regionális politikáját és a Régiók Bizottságában végbemenő folyamatokat. Kapcsolatot tart azokkal a magyar régiókkal, amelyek nem delegáltak regionális képviselőket Brüsszelbe. A jelenlegi helyzetet tekintve azok a régiók, amelyeknek még nem sikerült regionális képviseletet felállítani Brüsszelben, bizonyos hátrányt szenvednek. Dr. Baranyi Magdolna feladata, hogy ezeket a régiókat tanácsokkal és információkkal lássa el, képviselje őket különböző eseményeken, azonban a régiók így
- 53 -
sem tudnak annyira közvetlen helyzetbe kerülni az európai uniós regionális folyamatokkal, hiszen nem képviseltetik magukat az Európai Unió fővárosában. Ezek mellett az iroda vezetője elkészíti az éves és a havi költségvetést, s előre összeállítja a várható éves és havi munkaprogramot is. Az egyes hónapok, valamint az év végén összefoglalja az elért eredményeket, s az ez idő alatt véghezvitt folyamatokat. A további három regionális képviselő önállóan tevékenykedik a képviseleten belül. A régiójuk által kitűzött prioritásoknak megfelelően lobbizik, és teremt kapcsolatokat. A három munkatárs nem tartozik jelentési kötelezettséggel a képviselet vezetője felé, csupán a régiójuk Fejlesztési Ügynökségét kell rendszeresen tájékoztatniuk.
5.5. Brüsszelben tevékenykedő magyar régiók 5.5.1. A Dél-alföldi Régió Brüsszeli Képviselete20
A Dél-alföldi Régió Brüsszeli Képviseletét kezdetben a Magyarországi Régiók Brüsszeli Képviselete látta el. A 2005-ös struktúraváltásra reagálva a Dél-Alföld is kihasználta a lehetőséget, s 2006. augusztus elsején kiküldte első kapcsolattartó munkatársát, Kúsz Tibort, aki nemcsak a Dél-alföldi Régió brüsszeli képviselője, de egyben a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség munkatársa is. A Dél-alföldi Képviselet érdekképviseleti és szolgáltatói funkciókat lát el. A Délalföldi regionális képviselő legfontosabb feladata az, hogy a régióját érintő megyék, vállalatok, civil szervezetek által képviselt érdekek megértésre találjanak, s az, hogy az általa kialakított képviselet teljes mértékben régióját tükrözze. A dél-alföldi kapcsolattartó hozzájárul ahhoz, hogy az Európai Unióban meghirdetett projektekre és programokra a helyi képviselők gyorsan és hatékonyan tudjanak reagálni. A brüsszeli képviseletnek nagy szerepe van az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretein belül a Dél-alföldi Regionális Operatív Program kidolgozásában is. Napi szinten informálja régióját a felmerülő lehetőségekről, s segítséget nyújt abban is, hogy akár a civilek, akár a képviselők jobban megismerjék az európai uniós folyamatokat. Ennek elérése érdekében tanulmányutakat és képzéseket szervez.
20
A Dél-alföldi Régió Brüsszeli Képviseletéről szóló alfejezet megírásában Kúsz Tibor, a Dél-alföldi Régió képviselője, és a képviselet hivatalos honlapja: www.del-alfold.hu szolgált segítségül. Letöltési idő: 2007-04-20, 19:25.
- 54 -
2007-2013-as költségvetési időszakra vonatkozó stratégia:
Mint minden magyar régió, a Dél-Alföld is arra törekszik, hogy minél nagyobb részt szerezzen meg az uniós támogatásokból, amely révén gyorsabb ütemű fejlődést érhet el a régió. A legfontosabb regionális céljai a fenntartható fejlődés, a versenyképesség biztosítása, és az elmaradott területek felzárkóztatása.
A regionális célok elérése érdekében a következő prioritások vannak napirenden a Dél-alföldi Régióban: •
A régióközpont fejlesztéséhez a logisztikai fejlesztések, az egyetemek modernizálása, a konferencia turizmus feltételeinek megteremtése, a pénzügyi szolgáltatások fejlesztése, és a határmenti együttműködések kibővítése járulnak hozzá. Ennek keretein belül került sor arra, hogy a Szegedi Tudományegyetem csatlakozott az Európai Megújuló Energia Centrumok (European Renewable Energy Centres, EUREC) tudományos kutatókat tömörítő hálózatához (Kaiser– Ágh– Kis-Varga, 2007)
•
A bio- és egészségipari kutatások érdekében e régió fejleszteni kívánja a technológia transzfert, a biokutatásokat, s tudományos parkokat, bio- és egészségipari cégek hálózatát kívánja felállítani.
•
Az előirányzott gazdasági szerkezetváltás érdekében támogatni kívánja a gépipar, az élelmiszeripar, és az agrárgazdaság szerkezeti átalakulását, versenyképességének növekedését, az infokommunikációs háttér kialakítását, és a kutatás-fejlesztés megerősítését.
•
Fejleszteni szándékozik az egészségipart, s próbálja felzárkóztatni az elmaradott területeket. E prioritás elérése érdekében nagyobb hangsúlyt helyez az egészséges életmód tudatosítására, és a szociális biztonság megteremtésére.
•
A fenntartható fejlődés érdekében - ami manapság szintén sürgető kérdés az Európai Unióban- a megújuló energiaforrások használatát hirdeti. Az örökségvédelem céljából pedig a regionális és kulturális értékek megőrzésére helyezi a hangsúlyt. (DARFT Kht, 2005)
A 2007-2013 közötti költségvetési időszakban az alábbi Európai uniós forrásokra hirdetett pályázati lehetőséget a Dél-alföld Régió:
- 55 -
•
7. Keretprogram
•
Versenyképesség és Innovációs Keretprogram
•
Élethosszig Tartó Tanulás Program (Kaiser– Ágh– Kis-Varga, 2007)
A Dél-alföldi Régió brüsszeli képviselője sok segítséget nyújt abban, hogy rendszeresen értesíti régióját, és a pályázni kívánókat az európai uniós projektekről, megszerezhető támogatási forrásokról, s emellett tanácsokkal látja el őket. Tagja a NEEBOR-Keleti Határrégiók Hálózatának, amely segítségével szakmai tapasztalatokra tehet szert. Emellett tagja még az ERRIN, az EURADA hálózatoknak, és az Európai Projektek Hálózatépítő Csoportjának is.
5.5.2. A Dél-dunántúli Régió Brüsszeli Képviselete21 Csakúgy, mint a Dél-Alföld, a Dél-Dunántúl is a 2005-ös struktúraváltásnak köszönhetően kezdte meg tevékenységét Brüsszelben. A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács és az Országos Területfejlesztési Hivatal között létrejött Együttműködési Megállapodást 2006. április 3-án írták alá, a régió képviseletét pedig 2006. július 1-jén hozták létre Brüsszelben. A tényleges munkát a kiküldött regionális képviselő, Pálmai Zsolt csak ezt követően, 2006. szeptember elsején kezdte meg. A Dél-dunántúli Régió Brüsszeli Képviselete képviseleti, érdekképviseleti és szolgáltatói funkciókat lát el. A brüsszeli kapcsolattartó a régiója által meghatározott érdekeket képviseli, s próbálja érvényesíteni a Régiók Bizottsága, a Gazdasági és Szociális Bizottság, az Európai Parlament, továbbá más európai, s Európán kívüli régiók irányába. Segítséget nyújt régiója számára, információkat közöl, projektekre, pályázatokra hívja fel a figyelmet. Biztosítja a brüsszeli adminisztrációba történő betekintés lehetőségét, tanulmányutakat, konferenciákat, szemináriumokat szervez a legfontosabb, régióját érintő ügyekben. A Képviselet 2007-es prioritásai:
21
A Dél-dunántúli Régió Brüsszeli Képviseletéről szóló alfejezet megírásában Pálmai Zsolt, a Déldunántúli Régió brüsszeli képviselője segédkezett. E mellett felhasználásra került még a www.ddrft.hu internetes oldal. Letöltési idő: 2007-04-19, 20:35.
- 56 -
•
Felkészülés a 2007-2013-as költségvetési időszakra, az Új Magyarország Fejlesztési Tervre, melynek keretein belül a Dél-dunántúli Regionális Operatív Program kidolgozásában nagy szerepet játszott a régió brüsszeli képviselete.
•
Az innováció elősegítése, intership programok felkutatása az Európai Unió intézményeiben, a 7. Kutatás-fejlesztési Keretprogramról, és a Strukturális Alapokról információk biztosítása. Emellett a közlekedés és a logisztika fejlesztésére is nagy hangsúlyt fektet.
•
Elősegíti a nemzetközi együttműködési hálózatokba (IRE, ERRIN) történő bekapcsolódást.
•
Az európai uniós regionális politikát nyomon követi.
•
A kultúra és az oktatás prioritásának keretein belül tanulmányutakat, szemináriumokat szervez, és népszerűsíti a „Pécs 2010 Európa kulturális fővárosa” projektet. (Pálmai, 2007)
A képviselet fontos szerepet játszik a nemzetközi partnerségek kialakulásában is. Nemcsak
nemzeti,
de
nemzetközi
szinten
is
kialakított
együttműködési
megállapodásokat. Stratégiai kapcsolatban áll a Rhone-Alpok (Franciaország), és a CENTRU (Románia) régiókkal, valamint horvátországi és nyugat-balkáni partnerekkel. Országos partnerségeit - Budapest Főváros Brüsszeli Képviseletével, a Magyar Köztársaság Állandó Képviseletével, és a Nyugat-dunántúli Régió Brüsszeli Képviseletével - úgyszintén próbálja megerősíteni. Tagja a NEEBOR-nak, Keleteurópai Határmenti Régiók Hálózatának, részt vesz a Visegrádi Négyek régióinak együttműködésében, s részt kíván venni a 2007-es Open Days elnevezésű programban is, melynek keretein belül lehetősége nyílik majd arra, hogy minél jobban megismertesse régióját az Európai Unióval és az Európai Unió régióival. A képviselet a fent leírtak gyakorlatilag mindegyikével kapcsolatban nemzetközi együttműködést szolgáló projektek kidolgozására törekszik, ezzel is elősegítve az Európai Unió támogatási forrásainak mind nagyobb mértékű lehívását a Dél-dunántúli Régió számára.
- 57 -
5.5.3. Az Észak-alföldi Régió Brüsszeli Képviselete22 Az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács 2006. július elsejével hozta létre az Észak-Alföldi Régió Brüsszeli Képviseletét, és itt kezdte meg munkáját Izsák Kincső, aki az Észak-Alföld regionális képviselője Brüsszelben. A képviselet munkáját az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség segíti, amely megállapodást kötött az Országos Területfejlesztési Hivatallal. A megállapodás értelmében a régió képviselete önállóan működik a Magyar Régiók Házában. A képviselet legfontosabb feladata az, hogy egyfajta „hídszerepet” töltsön be régiója, és az Európai Unió intézményei között. Az Észak-alföldi Régió Brüsszeli Képviseletének feladatai: •
Információk gyűjtése, és az otthoni régió tájékoztatása olyan szakpolitikai területeken, melyek kiemelkedően fontos szerepet játszanak a régió számára, s annak érdekében, hogy a régió fejlődjön. Ilyen szakpolitika például az EU strukturális politikája, a 7. Kutatási-, Technológiafejlesztési-
és
Demonstrációs
Keretprogram,
és
a
Versenyképességi és Innovációs Keretprogram. •
Kapcsolatok kiépítése az Európai Unió intézményeivel és az uniós, nem uniós régiókkal.
•
Régiómarketing,
azaz
a
kialakított
kapcsolatok
ápolása,
s
szemináriumok, konferenciák rendezése, ahol az emberek jobban megismerkedhetnek a régió adta lehetőségekkel. •
A régióból kiutazó delegációk tagjainak segítése, tájékoztatása.
Dr.
Sértő-Radics István - a Régiók Bizottságának tagja, és egyben Uszka polgármestere - az Észak-alföldi Régió képviselőjeként sok segítséget és felkérést is kap a brüsszeli irodától. Az iroda, és a képviselő között kialakult közös munka, és a közösen megtartott konferenciák révén nagyobb lehetőség nyílik a régió céljainak elérésére. •
Brüsszelből irányítható nemzetközi hálózatok és nemzetközi projektek menedzselése.
22
Az Észak-alföldi Régió Brüsszeli Képviseletéről szóló alfejezet elkészítésében Izsák Kincső, Északalföldi Régió brüsszeli képviselője, és a képviselet hivatalos honlapja: www.eszakalfold.hu szolgált segítségül. Letöltési idő: 2007-04-18, 15:25.
- 58 -
2007-es tematikus prioritások: •
Regionális politika: A 2007-2013-as költségvetési időszakon belüli Észak-alföldi
Regionális
Operatív
Program
megvalósításának
elősegítése. •
Kutatás és Fejlesztés.
•
Interregionális együttműködések kialakítása.
2007-re tervezett programok: •
A „Perspektíva 2007-2013” INTERREG IIIC projekt keretein belül workshopok rendezése.
•
Bekapcsolódás a 7. Keretprogramba, a Versenyképesség és Innovációs Programba, az Európai Területi Együttműködés és az Európai Szomszédsági Politika Programjaiba.
•
Részvétel a 2007 októberi Open Days elnevezésű, és még sok hasonló rendezvényen és konferencián. (Kaiser– Ágh– Kis-Varga, 2007)
Az Észak-alföldi Régió kiemelten odafigyel a kapcsolatok kialakítására és ápolására. Tagja az Érdekképviseleti Irodák Hálózati Együttműködésének, a Brüsszeli Regionális Irodák Környezetvédelmi Platformjának, a Regionális Fejlesztési Ügynökségek Hálózatának, s a NEEBOR- Kelet-európai Határrégiók Hálózatának. A NEEBOR tagok - így az Észak-Alföld regionális képviselője is – 2007 februárjában közösen léptek fel az Európai Bizottságban az Európai Szomszédsági Politika és az Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszköz mellett. Ezek mellett tagja a Lisszaboni Monitoring Platformnak is, amely a Lisszaboni Stratégia érdekében történő regionális és helyi szintű együttműködést támogatja. 5.5 4. A Nyugat-dunántúli Régió Brüsszeli Képviselete23 A Kezdeményezések Régiójaként elnevezett Nyugat-dunántúli Régió - a három megye és a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség összefogása révén 23
A Nyugat-dunántúli Régió Brüsszeli Képviselete című alfejezet megírásához a www.westpa.hu internetes oldal került felhasználásra. Letöltési idő: 2007-04-18, 19:45
- 59 -
elsőként nyitotta meg regionális képviseletét Brüsszelben 2005. július 6-án. A képviselet az ausztriai Steiermark brüsszeli iroda épületében, a Steiermark irodával együttműködve tevékenykedik. A képviselet multi-regionális együttműködésben dolgozik a stájer tartománnyal, a lengyel Kujávia-Pomeránia vajdasággal, a bolgár Trákia-Stara Zagora Önkormányzati Társulással, valamint Horvátország megyei és települési önkormányzatainak képviseletével. (Kaiser– Ágh– Kis-Varga, 2007) A Magyar Régiók Házában működő három képviselettel szemben a Nyugat-dunántúli Képviselet önálló, és Brüsszelben bejegyzett regionális képviselet. A képviselet legfontosabb feladata a folyamatos információáramoltatás régiójába, a megfelelő kapcsolatok kiépítése, s partnerségek kialakítása, ápolása más regionális képviseletekkel és régiókkal. A Képviselet 2007-es prioritásai: •
A 2007-2013-as költségvetési időszakon belüli Nyugat-dunántúli Regionális Operatív Program megvalósításának elősegítése.
•
Kapcsolattartás a magyar, és a többi brüsszeli képviseletekkel.
•
A régió által képviselt arculat közvetítése, s a régió céljainak érvényesítése, lehetőségeinek kiaknázása, s az uniós programokra, projektekre történő figyelemfelkeltés.
•
Részvétel az Open Days 2007 Programon.
A Nyugat-Dunántúl nagy hangsúlyt fektet kapcsolatrendszerének kialakítására és ápolására. A képviselet hazai partnerei Brüsszelben a Magyar Régiók Brüsszeli Képviselete, az ÁK, Magyarország Belgiumi Nagykövetsége, az ITDH, a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ), a Magyar Turizmus Rt., valamint a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Brüsszeli Képviselete. Alapító tagja a NEEBOR együttműködésnek, tagja az EPRO környezetvédelmi platformnak, a Közép- és Délkelet-európai Kutatási, Innovációs és Üzleti Hálózatnak (Research, Innovation and Business Network, RIBN) is. (Kaiser– Ágh– Kis-Varga, 2007)
- 60 -
5.5.5. Budapest Főváros Brüsszeli Képviselete24 A 2003. szeptember 15-én megnyílt iroda a Főpolgármesteri Hivatal Európai Integrációs és Külügyi Irodájának alosztályaként működött. 2007 márciusától kezdve azonban már a Főpolgármesteri Hivatalban újonnan létrehozott Európai Uniós Ügyek Irodájának alosztályaként működik. Az eleinte egy fővel működő iroda 2004 júniusától két fővel működött. Azonban a változások következtében 2006 júniusától újra egy fő végzi el az irodát érintő ügyeket. Az iroda legfontosabb feladata, hogy nyomon kövesse a Budapest régióját érintő ügyeket és projekteket, majd ezekről informálja régióját. Segítséget nyújt a pályázatok megírásában, az adminisztratív folyamatokba történő betekintésben. Ennek érdekében szemináriumokat szervez, s látogatókat fogad, tanácsokat ad. 2006 júniusában elkészült honlapja, hasznos információkkal szolgál az európai uniós projektek, programok után érdeklődő személyeknek. Munkája híven tükrözi régióját. A 2007-es prioritások: •
Tanulmányút megszervezése Csepel Önkormányzat számára.
•
Részvétel a 2007-es Open Days Programon.
•
Biztosítani kívánja, hogy a 2007. szeptemberében megjelenő, városi közlekedésről szóló Zöld Könyvben, Budapest és a kelet-közép európai újonnan csatlakozott országok városainak érdekei is megjelenjenek.
Az iroda kapcsolatot tart a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarával, a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Központtal, a Fővárosi Esélyegyenlőség Módszertani Irodával, a Szociális Forrásközponttal, s a főváros kerületeivel; az Európai Bizottsággal, az Európai Parlamenttel, a Régiók Bizottságával és a többi brüsszeli regionális képviselettel, a magyar Állandó Képviselettel, a bilaterális nagykövetséggel és a Magyar Turizmus Rt. brüsszeli képviseletével is. Ezek mellett a Kohézió a Városokért (Cities for Cohesion), valamint a Fővárosok és Régiók (Capital Cities and Regions) informális hálózatokba is bekapcsolódott Budapest. (Kaiser– Ágh– Kis-Varga, 2007.)
24
A Budapest Főváros Brüsszeli Képviselete című alfejezet elkészítésében a képviselet vezetője, Mátyási Gizella által 2006. augusztus 14-én megírásra került Összefoglaló jelentés Budapest Főváros Brüsszeli Irodájának tevékenységéről szolgált segítségül.
- 61 -
A képviselet kezdeményezése révén jött létre az Európai Parlamenten belül az Urban Intergruop, amely a városi kérdésekkel foglalkozik, s amelynek az a célja, hogy a városi érdekek is megjelenjenek az európai uniós döntésekben. A képviselet folyamatosan nyomon követi az Urban Intergroup munkacsoport tevékenységét, s a magyar tagjaival kapcsolatot tart fenn.
Természetesen a régiók brüsszeli képviseletei mellett még számos magyar képviselet található Brüsszelben. Például az Európai Unió mellett tevékenykedő Magyar Köztársaság Állandó Képviselete, a befektetést és kereskedelmet ösztönözni kívánó ITD Hungary (Magyar Befektetési és Kereskedelem Fejlesztési Kht.) brüsszeli irodája, továbbá a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Brüsszeli EU Képviselete, mely kapcsolatot kíván kiépíteni az Európai Parlament magyar képviselőivel, s regionális fejlesztésekre tesz kezdeményezéseket. Az eddig felsoroltak mellett Brüsszelben képviselteti még magát a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége Brüsszeli Képviseleti Irodája, a Magyar Fejlesztési Bank Rt. Képviseleti Irodája, a Vágóállat és Hús Terméktanács, a Baromfi Terméktanács Brüsszeli Képviselete, az Aquaprofit Rt. Brüsszeli Képviseleti Iroda, valamint a Magyar Tudományos Akadémia EU Kapcsolati Irodája, a HunASCO is, melynek feladata az európai uniós kutatás-fejlesztés és innovációs lobbi tevékenység a Magyar Tudományos Akadémia számára. Az iroda célja az, hogy elősegítse az Akadémia aktívabb részvételét a közösségi kutatási programokban.
- 62 -
6. Konklúzió Az európai uniós regionális politika folyamatosan fejlődik. A Régiók Bizottsága, a regionális képviseletek és a régiók évről évre nagyobb szerephez jutnak a döntéshozatali folyamatban. A Régiók Bizottsága egyre több szakpolitikai terülten kap konzultációs felkérést, és a regionális képviseletek is egyre nagyobb befolyással rendelkeznek. Az Európai Uniós regionális politikával harmonizálva minden ország, - csakúgy, mint Magyarország is - arra törekszik, hogy az európai uniós elvárásoknak megfelelő regionális politikát alakítson ki. A regionalizálás folyamata mindig is hatalmas próbatétel volt és lesz is a magyar kormány számára, hiszen a regionalizmus csökkenti a központi kormányzat, és egyes minisztériumok hatalmát. Mindazonáltal a kormány kénytelen volt teret engedni a regionalizmus fejlődésének, hiszen ha ezt nem tette volna meg, akkor az ország fejlődését gátolta volna: nem léptek volna színre hazánkban olyan önálló területi egységek, amelyek pályázati úton képesek elérni az európai unió által kínált forrásokat. A jelenleg fennálló hét magyar régió hiányában hazánk nem részesülhetett volna az Unió nyújtotta Strukturális és Kohéziós támogatásokban, s a régiók kialakulása nélkül a demokratizálódás folyamata sem tartana ott, ahol ma tart. Az 1996. évi XXI. törvénynek köszönhetően kialakultak hazánkban a tervezésistatisztikai régiók, amelyek még ma is fennállnak, s mellettük természetesen megmaradtak a megyék, és a kistérségek is. A jelen helyzetben azt valószínűsíthetjük, hogy napjainkban a kistérségek azok a területi egységek, melyeknek a legbiztosabb a jövőjük. A kistérség, csekély hatalmánál fogva nem jelent fenyegetést a központi hatalomra, s a megyerendszerre sem. Ezzel ellentétben a régiók befolyási ereje napról napra növekszik, pozíciójuk erősödni látszik, s ennek köszönhetően nem csoda, hogy a központi állam féltve érzi hatalmát, s nem kifejezetten üdvözli a regionális törekvéseket. A területi államigazgatásban azonban továbbra is csak a megyéknek van közigazgatási erejük, míg a régiónak nincs. Csakúgy, mint a magyar, a többi uniós tagállam regionális politikájának kialakulásában, s fejlődésében is nagy szerepet játszottak a Brüsszelben felállított regionális képviseletek. A tagállamok hamar felismerték a brüsszeli képviseletek felállításában rejlő lehetőségeket. Míg kezdetben úgy látszott, hogy teljes mértékben kielégítő a tagállamokból történő kapcsolattartás az Európai Unió intézményeivel, mára
- 63 -
már bebizonyosodott, hogy ez nem így van. A brüsszeli regionális képviseletek munkatársai napi szinten tudnak kapcsolatot tartani az Unió intézményeivel, s más képviseletekkel, személyesen vehetnek részt a konferenciákon, s különböző fogadásokon, rendezvényeken, ahol információk áradatából válogathatnak. Az a régió, amely nem állított fel képviseletet az Európai Unió fővárosában, mindenképpen hátrányt szenved. Nem értesül olyan gyorsan a lehetőségekről, nem tud bekapcsolódni a kínálkozó projektekbe, és társulásokba. Annak ellenére, hogy az első regionális képviseletek már 1985-ben megjelentek Brüsszelben, a Magyar Régiók Brüsszeli Képviselete csak 1999-ben került felállításra. Jelenleg a hétből csupán négy régió - és Budapest főváros- állított fel regionális képviseletet Brüsszelben. A tömérdeknyi lobbi szervezet, s a Brüsszelben lévő magyar állami intézmények, és kamarák mellett elkerülhetetlen egy független, lobbi tevékenységet is folytató regionális képviselet létrehozása és működtetése. Természetesen a brüsszeli képviselet nélkül működő magyar régiókat is képviseli a Magyar Régiók Brüsszeli Képviselete, de azok a régiók, akik saját képviseletet állítottak fel, óhatatlanul is előnyösebb helyzetben vannak. A képviselettel rendelkező magyar régiók hamar ráébredtek arra, hogy egy brüsszeli iroda felállítása elősegíti a régió fejlődését, s népszerűsítését. Jelenleg azonban még bizonyos régiókban akadályokba ütközik e törekvés megvalósítása.
- 64 -
IRODALOMJEGYZÉK
Baranyi, M. Dr. (2007): Dr. Baranyi Magdolnával készült interjú alapján. Brüsszel, 2007-01-30 Berey, K. – Pogátsa, Z. (2002): Regionális Politika Magyarországon és az Európai Unióban. Budapest: Műegyetemi Kiadó. Bereznay, G. Dr. (2006): A magyar regionális érdekek megjelenítése hazánkban, és az Unióban. Jogi Fórum. Bjerborg, M. (2005): Feasibility Study on a Project Office for Regional Development. Brüsszel, 2005. november 10. Cabinet Stewart European Affairs (2002): A study of Brussels Offices Representing EU Regions. Brüsszel. DARFT Kht. (2005): Dél-alföldi Régió Brüsszeli Képviseletének hírlevele. Dél-alföldi Régió Brüsszeli Képviselete: A képviselet kialakulása és feladatköre. http://www.del-alfold.hu/public/headings.php?heading_id=240&lang=hu Letöltési idő: 2007-04-20, 19:25 Dél-dunántúli Régió honlapja: A képviselet kialakulása és feladatköre. http://www.deldunantul.com/index.php?id=4223 Letöltési idő: 2007-04-19, 20:35 Dőry, T. (2005): Regionális innováció-politika. Kihívások az Európai Unióban és Magyarországon. Budapest-Pécs: Dialóg Campus Kiadó. Engel, C. (2000): Régiók Európája, In: Az Európai Integráció. Tények és adatok. Budapest: Europa Institutes Budapest. EU (2004): A Régiók szolgálatában. Luxembourg: Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványának Hivatala.
- 65 -
Európai Unió portálja: http://europa.eu/institutions/consultative/cor/index_hu.htm Letöltési idő: 2007-03-28, 22:11 EUvonal honlapja: Magyar regionális politika. http://www.euvonal.hu/index.php?op=mindennapok_regiok&id=7 Letöltési idő: 2007 – 03 – 27, 14:55 Régiók Bizottsága: http://www.euvonal.hu/index.php?op=tenyek_intezmenyrendszer&id=6 Letöltési idő: 2007-03-27, 14:55 Regionális Operatív Program. http://www.euvonal.hu/index.php?op=mindennapok_regiok&id=73 Letöltési idő: 2007-04-13, 17:05 Új Magyarország Fejlesztési Terv. http://www.euvonal.hu/index.php?op=mindennapok_regiok&id=139 Letöltési idő: 2007-04-13, 15:35 Észak-alföldi Régió honlapja: A képviselet kialakulása és feladatköre. http://www.eszakalfold.hu/digitalcity/homepage.jsp?dom=AAAAJYHC&prt=AAAAO DPZ&fmn=AAAAUIKZ&men=AAAAUILA Letöltési idő: 2007-04-18, 15:25 Forman, B. (2003): Az Európai Unió strukturális és előcsatlakozási alapjai. Budapest: INTERPRESS Külkereskedelmi Kft. Füti Omega Kft. Honlapja: A hét magyar tervezési-statisztikai régió. http://www.futiomega.hu/ikreator/fto/cms_pub/content_5-hu.html Letöltési idő: 2007-04-22, 19:05.
- 66 -
Goergen, P. (2006): Lobbying in Brussels. A practical guide to the European Union for cities, regions, networks and enterprises. Brüsszel. Heichlinger, A. (1999): A regional representation in Brussels. The right idea for influencing EU Policy-making?. Maastricht: The European Institute of Public Administration. Horváth, Z. (2005): Kézikönyv az Európai Unióról. Budapest: RAC Lap-és Könyvkiadó Kft. Izsák, K. (2007): Izsák Kincsővel készült interjú alapján. Brüsszel, 2007-02-15 Kaiser, T.- Ágh, A.- Kis-Varga, J. (2007): A régiók Magyarországa II. Hálózatok és Labirintusok. Budapest: MTA Szociológiai Kutatóintézet Kúsz, T. (2007): Kúsz Tiborral készült interjú alapján. Brüsszel, 2007-02-21 Logon Riport (2002): Lobbizás Európában. Egy kihívás a helyi és regionális önkormányzatok számára. Budapest: Logon. Lőrincné, I. H. – Kacsirek, L. – Török, Á. – Zsinka, L. (2004): Európai Gazdasági Integráció. Veszprém: Veszprémi Egyetemi Kiadó. Magyar Közlöny (1996): 1996. évi XXI. Törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről. Magyar Közlöny, 1996/26. szám: 1436-1444 oldal. Magyar Közlöny (1999): 1999. évi XCII. törvény a területfejlesztésről, és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. Törvény módosításáról. Magyar Közlöny, 1999/95. szám Marks, G.- Haesly, R.- Mbaye, H. A. D. (2001): What do subnational Offices Think They Are Doing In Brussels. Wisconsin. Mátyási, G. (2006): Összefoglaló jelentés Budapest Főváros Brüsszeli Irodájának tevékenységéről. Brüsszel.
- 67 -
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Honlapja: Új Magyarország Fejlesztési Terv Operatív Programjai.
http://www.nfu.gov.hu/index.nfh?r=&v=&l=&d=&mf=&p=umft_opprog,
Letöltési idő: 2007-04-13, 12:05 Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. http://www.nfu.gov.hu/?r=&v=&l=&d=&mf=&p=ugynoksegstat Letöltési idő: 2007-04-26, 20:15 Nyugat-dunántúli Régió honlapja: A képviselet kialakulása és feladatköre. http://www.westpa.hu/cgi-bin/westpa/index.cgi?view=palyazati# Letöltési idő: 2007-04-18, 19:45 Országos Területfejlesztési Hivatal honlapja: Magyar Régiók Brüsszeli Képviselete. http://www.oth.gov.hu/brusszel/ Letöltési idő: 2007-04-15, 11:15 Pálmai, Zs. (2007): A Dél-dunántúli régió Brüsszeli Képviseleti Irodájának koncepciója. Brüsszel. DDRFÜ Kht. Pálmai, Zs. (2007): Pálmai Zsolttal készült interjú alapján. Brüsszel, 2007-02-20. Radács, E. (2006): Regionális Üzleti Trendek szemináriuma, 2006. február 16., Budapest Régiók Bizottságának honlapja: http://www.cor.europa.eu/document/powerpoint/hu.ppt Letöltési idő: 2007-03-27, 10:35 Salk, J. E.- Nielsen, F.- Marks, G. (2001): Patterns of Cooperation Among Regional Office sin Brussels: Homophily, Complementarity, and National Embeddedness. CERESSEC Working Paper: Párizs, Franciaország: ESSEC Seidel, B. (2000): Regionális Szerkezetpolitika, In: Az Európai Integráció. Tények és adatok. Budapest: Europa Institutes Budapest.
- 68 -
Szegvári, P. (2006): Abszurditás vagy Csodaország. Ma & Holnap, VI. évf., 4. szám 1000év honlapja: 1971-es Tanácstörvény: http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=8482 Letöltési idő: 2007-04-10, 18:32 1990. évi LXV. Törvény: http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=8721 Letöltési idő: 2007-04-10, 18:48 2198/2003. (IX. 1.) kormányhatározat: http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=10131 Letöltési idő: 2007-04-10, 19:10
- 69 -
Melléklet: 5. ábra: A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Szervezeti Diagramja Forrás: A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Szervezeti és Működési Szabályzatának első melléklete (2007) Elnök
Jogi és Kormányzati Koordinációért felelős elnökhelyettes
Jogi, Igazgatási és Koordinációs Főosztály
Központi Pénzügyi és Szerződéskötő Egység
Közösségi támogatások koordinálásáért felelős elnökhelyettes
Nemzetközi Együttműködési Programok Főosztálya
Kommunikációs Főosztály
Fejlesztéspolitikáért Felelős Elnökhelyettes
Gazdasági Ügyekért Felelős Elnökhelyettes
Koordinációs Irányító Hatóság
Értékelési és Módszertani Főosztály
Intézményi Gazdálkodási Főosztály
Gazdaságfejlesztési Programok Irányító Hatósága
Stratégiai és Koordinációs Főosztály
Fejezeti Főosztály
Humán Erőforrás Programok Irányító Hatósága
Kiemelt Programok és Projektek Főosztálya
Humánpolitikai Főosztály
Környezetvédelmi Programok Irányító Hatósága
Közigazgatási Reform Programok Irányító Hatósága
Közlekedési Programok Irányító Hatósága
Regionális Fejlesztési Programok Irányító Hatósága
- 70 -
Belső Ellenőrzési Osztály
