SZAKDOLGOZAT
Pappné Kuster Klára 2008
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR TÁRSADALOMTUDOMÁNYI ÉS GAZDASÁGI SZAKFORDÍTÓ ÉS TOLMÁCS SZAK Levelező Tagozat Angol szakirány
1. Az angolról magyarra fordítása címe: SINGLE GLOBAL CURRENCY – UNIVERSAL CURRENCY COULD HOLD KEY TO STABILITY AND GROWTH 2. A magyarról angolra fordítás címe: LIGETI GYÖRGY: CSR VÁLLALATI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS
Készítette: Pappné Kuster Klára
Budapest 2008
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés............................................................................................................... 4.oldal 2. A világpénz vezet a stabilitáshoz és a növekedéshez. Egységes világpénz. (Universal Currency could Hold Key to Stability and Growth. Single Global Currency c. angol szöveg fordítása)...................................................................... 7.oldal 3. CSR Corporate Social Responsibility (CSR Vállalati felelősségvállalás c. magyar szöveg fordítása) .......................... 14.oldal 4. Irodalomjegyzék.................................................................................................. 17.oldal 5. Mellékletek ......................................................................................................... 19.oldal -
Universal Currency could Hold Key to Stability and Growth c. eredeti forrásszöveg
-
CSR Vállalati felelősségvállalás c. eredeti forrásszöveg
3
Bevezetés A gazdaság, a társadalom és az oktatás kölcsönhatása napjainkban különösen fontos. Tanárként érdekelnek ezek az összefüggések, melyeket gyakorlati oldalról európai oktatási program keretében tapasztalhattam meg. Érdeklődésemnek megfelelően olyan témákat választottam, melyek a világgazdaság aktualitásai jegyében hazánk gazdaságát és személyes anyagi jólétünket is erősen befolyásol(hat)ják. A választott forrásszövegek nem csak érdekesek, de szórakoztatóak is, ami a pénzügyi világ és a vállalatszervezés vonatkozásában igazán figyelemre méltó. Gordon Platt amerikai újságíró Global Finance-ban megjelent cikke az euró sikerén felbátorodott (noha annak stabilitását megkérdőjelező) és a dollár mélyrepülése miatt aggódó Egyesült Államokbeli vezető pénzügyi szakemberek útkeresését taglalja egy egységes világvaluta irányába. A kronologikus sorrendbe helyezett apró részletekből rendkívül logikusan felépített írás a teljes érthetőség érdekében alapos utánjárást igényelt tőlem, mivel angoltanárként csak kiegészítő tanulmányok folytatása útján lehetett megfelelő rálátásom a témára. A cikk olvasása közben merültek fel értelmezési gondjaim, melyek lábjegyzetkészítési szándékom szempontjából nehézséget okoztak. Szerencsére – a cikk írójával történt e-mailváltásaim útján – ezek a problémák megoldódtak. A cikkben D. Gilmore közgazdász egyik megállapítása szerint: „Valutakereskedők és elemzők tanácsadókkal és fejlett technikával támogatott óriási ipara alakult ki a lebegő valutaárfolyamok 1973. évi bevezetése óta a Bázeli Tőkeegyezmény értelmében.” Nem értettem, hogy az 1988-ban létrejött Bázeli Tőkeegyezmény hogyan befolyásolhatta az 1973ban bevezetett lebegő valutaárfolyam rendszert. Gordon Platt azt a magyarázatot adta, hogy a megfogalmazás valóban pontatlan, mert ez esetben nem az 1988-as Bázeli Tőkeegyezmény, hanem az 1974-ben a bankok felügyeletére és azzal kapcsolatos problémák megoldására fórumot biztosító Bázeli Bizottság célkitűzései éreztették hatásukat. Majd ugyancsak Gilmore kijelenti, hogy „A G7-et 1985-ben hozták létre, és a kezdetekben sikeresen hangolták össze a valutamozgásokat a Plaza Egyezmény és a Louvre Egyezmény égisze alatt.” Erre a 17-es sz. lábjegyzet (12. oldal) szolgál magyarázattal.
4
A vállalatok társadalmi felelősségvállalása gazdasági tevékenységüket átható tudatos és folyamatos gondolkodás- és szemléletmód, melyben megnyilvánul az a tudat, hogy minden döntésük, cselekedetük hatással van emberi, társadalmi és természeti környezetükre. Az ilyen filozófiát valló és tevékenységet folytató vállalatok – sajnos, még kevesen vannak – természetesnek tartják, hogy munkavállalóikba fektessenek, amely hosszú távon sokszorosan megtérül a vállalatnak. Ha előrelátóan, a hosszú távú üzleti siker elérése érdekében minden cég felelősséget vállal a természeti és társadalmi környezetért, fennmaradhat, sőt továbbfejlődhet az a közeg, amelyben a vállalatok haszna termelődik. Fordítási szempontból az angol forrásszövegnél megfigyelhető az indoeurópai nyelvekről magyarra való fordítás általános tendenciája az igésítés, illetve az, hogy a magyarra való fordításban az igék konkrétabbá válnak. Például: „… regional currency are preferable to each country …” – „… a regionális pénznemeket mindegyik ország kívánatosabbnak tartja…” Jellemző volt az általános jelentésű idéző igék közül a „to say” fordítása konkrétabb magyar igékkel. A mondást jelentő igék konkretizálásának az a legegyszerűbb esete fordult elő, amikor a magyar oldalon is a mondást jelentő igék jelentek meg, csak változatosabban (pl. mond, elmond, tájékoztat, szögezi le, állítja). Ettől némi elszakadást tükröz, amikor a magyar oldalon az ige az üzenet tartalmára is utal (pl. magyarázza, figyelmeztet). Különösen gyakran konkretizálódik a „to be” létige, például: „… globalization and monetary nationalism are a dangerous combination.” – „… a globalizáció és a pénzügyi nacionalizmus veszélyes kombinációt alkot.” Vagy: „If the whole world were dollarized…” – „Ha az egész világ a dolárra épülne …” A mondatrészi szerepek felcserélése a szenvedő szerkezet cselekvővé való átalakításában mutatkozott meg (átváltás általános alannyal): „… is carefully managed” – „… körültekintően irányítják”; „The IMF … was conceived at the conference …” – „Az IMF-et (azon) a konferencián hívták életre …” Az angol célnyelvben az átalakítás iránya fordított, határozott és határozatlan alanyú magyar mondat fordítása gyakran történik szenvedő szerkezettel:
„Miként lehet
fenntarthatóvá tenni a … sikerét?” – „How can the success of … be maintained?” 5
A szavak formájának megváltozására a többes szám – egyes szám eltérő használata utal a két célnyelvben. A többes számról egyes számra való átváltás jellemző iránya: angolról magyarra: „the markets don’t have to be told” – „a piacnak nem kell megmondani” „the benefits from a universal currency” – „egységes világpénzből fakadó haszon” Ez utóbbi példánál – grammatikai betoldásként - deszemantizált melléknévi igenév betoldása is megfigyelhető: „egységes világpénzből fakadó haszon” Az angol célnyelvben a melléknévi igenév elmarad: „a környezettel szemben tanúsított felelősségvállalás” – „taking responsibility for the environment” Jelentések összevonása kapcsán modalitást kifejező igék beépültek a főige jelentésébe (angolról magyarra): „Whether or not a world currency can be achieved” – „megvalósulhat-e a világpénz” (emellett szenvedő-cselekvő átalakítás történt) „they can get connected to” – „kapcsolatba léphetnek”
6
AZ UNIVERZÁLIS PÉNZNEM MEGOLDHATNÁ A STABILITÁS ÉS A NÖVEKEDÉS KÉRDÉSÉT EGYSÉGES VILÁGPÉNZ Az euró sikere felélénkítette az érdeklődést a globális monetáris unió ötlete iránt, mely véget vethetne a valutaválságnak és fellendíthetné a világkereskedelmet. Évtizedek óta erősödnek azok a hangok, melyek az egységes világvaluta bevezetése mellett szólnak. Az euró sikerének köszönhetően egyre inkább nő a nyomás, hogy megteremtsék a világpénzt, holott az európai közös pénz tervezetének inkább csúfos véget és költséges kudarcot jósolt jó néhány megfigyelő. A világpénz támogatói azt hangoztatják, hogy óriási lenne az egységes világpénzből fakadó haszon. Évi 400 milliárd dollárra becsült, valutaátváltásból származó költséget lehetne megtakarítani. Nem lenne valutaárfolyam-ingadozás vagy valutaválság. Nem lenne szükség arra, hogy a központi bankok valuta tartalékokkal rendelkezzenek, melyek Damoklész kardjaként függenek a piacok fölött, amint a központi bankok és szuverén vagyonalapok elmozdítják hatalmas devizaállományukat. Az egységes világpénz bevezetésével az árakat szerte a világon ugyanabban a pénzegységben lehetne kifejezni, s így egymással könnyen össze lehetne hasonlítani. Az országok közti kereskedelem olyan egyszerű lenne, mint az USA államainak egymás közti kereskedelme. A világjáróknak nem kellene aggódniuk pénzük átváltása és az ezzel járó kellemetlenség fejében még fizetendő kezelési költség miatt. A Columbia Egyetem közgazdásza, Robert Mundell1 – aki az optimális valutaövezet című munkájáért, valamint a különböző valutaárfolyam-rendszerek monetáris és fiskális politikával való összefüggésének elemzéséért 1999-ben Nobel-díjat kapott – úgy véli, hogy a világvaluta valamennyi ország kereskedelméből származó nyereségének és reáljövedelmének nagymérvű növekedéséhez vezetne, s ez az Egyesült Államokat is érintené. „A stabil pénzből, egyúttal világpénzből eredő haszon mindegyik ország számára óriási lenne” – tájékoztat Mundell internetes honlapján, majd így folytatja: „Ha az egész világ a dollárra épülne, megegyezne az 1 Robert Mundell tagja volt annak a pénzügyi csoportnak, amely 1972-ben lefektette az egységes európai valuta alapjait, így az euró egyik atyjának tekinthető. 2004. január 5-én a Libération c. francia napilapnak adott interjúban már egységes világpénz létrehozására buzdított: “"az euró és a dollár instabilitása miatt az európai, ázsiai és amerikai hatalmak elgondolkozhatnának egy új nemzetközi pénzügyi rendszer megalkotásán". A kanadai közgazdász elképzelései szerint ez nem azt jelenti, hogy le kell mondani a dollárról vagy az euróról. Az új nemzetközi pénznemet a nemzetközi forgalomban használnák, kereskedelmi tranzakciókban és tőkemozgatáskor.
7
inflációs ráta és hasonlóak lennének a kamatráták, jelentősen növekedne a kereskedelem, a termelékenység és a pénzügyi integráció, s mindez együttesen jelentős gazdasági növekedést és jólétet eredményezne.” Arra a kérdésre, hogy megvalósulhat-e a világpénz a közeljövőben, a válasz, Mundell szerint, legalább annyira függ a politikától, mint a gazdasági helyzettől. Annak érdekében, hogy elkerülje a szűklátókörűen egy nemzetre utaló dollár elnevezést, azt javasolja, hogy a világpénz „intor” legyen, ami az „international” (nemzetközi) lerövidített változatának és az „or”, az arany francia jelentésének összevonásából jönne létre. „Az elképzelésem szerinti eszményi és egyensúlyi megoldás olyan (nem egységes!) világpénz lenne, amelyben mindegyik ország előállítaná a saját pénzegységét, amit aztán a világpénzzel „egy az egyben” váltana át, - magyarázza Mundell, majd így folytatja: „A Nemzetközi Valutaalap2 kormányzótanácsa által kijelölt Háromtagú Nyíltpiaci Bizottság határozná meg, hogy az adott évben hány intor biztosítaná az árstabilitást. Virtuális világ mutatja az utat Egy némiképp hasonló pénznem, a Linden dollár már létezik az interneten háromdimenziós, „Second
Life”-ként3
elhíresült
virtuális
világban,
melynek
saját
gazdasága
van.
Szeptemberben Giorgio Armani divattervező ruházati szalont nyitott a „Second Life”-ban, amely milánói bemutatótermének pontos másolata. A divattervező sajátmaga virtuális mását, avatarképét4 küldte el, hogy megnyissa az online világban létesített virtuális üzletét. A „Second Life” lakosai Linden dollárért5 vehetik meg saját avatarképükre Armani konfekciótermékeit, de kapcsolatba léphetnek Armani új online áruházával is, ha olyan ruházatot akarnak venni, amelyeket mindennapi életükben viselhetnek, és amelyekért valódi pénzzel kell fizetniük. 2
Az egységes világvaluta gondolata nem új keletű. A Bretton Woods-i 1944-es konferencián több ország is világpénz megteremtését ajánlotta. Ajánlásuk eredményeként született meg a Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Found, IMF), az ENSZ 1945-ben létrehozott washingtoni székhelyű szervezete, mely 1947-ben kezdte meg működését és jelenleg 185 tagországot számlál. A nemzetközi monetáris rendszer központi intézményét a nemzetközi pénzügyi együttműködés és az árfolyam stabilitás elősegítése, a gazdasági növekedés fokozása és a magas szintű foglalkoztatás megteremtése céljából alapították, illetve nem kis részben azért, hogy átmeneti pénzügyi segítséget nyújtson fizetési mérleg problémákkal küzdő tagországainak. A tagok meghatározott kvóta (gazdasági súlyuk) szerint járulnak hozzá az alaphoz, és a szervezettől kölcsönöket vehetnek fel adósságaik törlesztéséhez. Magyarország 1982 óta tagja az IMF-nek. 3 Létrehozása, 2003 óta egyre növekvő virtuális világbirodalom, mely mintegy kétmillió „lakójának” korlátlan szabadságot biztosít ahhoz, hogy másik világban másik életet élhessenek saját elképzelésük szerint. 4 Az erőteljesen gazdasági alapú játékba belépve mindenki megalkothatja saját virtuális képét, az „avatar”-t, amely csinosan felöltöztethető és mindenféle tulajdonságokkal felruházható. Az avatarok – a valós személyekhez hasonlóan – járnak-kelnek, dolgoznak, szórakoznak. Földet vásárolhatnak, azon házat építhetnek, vállalkozást indíthatnak. 5 A virtuális világ saját pénze a Linden dollár. A Second Life valutája, meglepő módon, „konvertibilis”. 270-280 Linden dollár ér 1 „igazi” amerikai dollárt, árfolyama természetesen a piac törvényszerűségeinek megfelelően ingadozik.
8
A „Second Life”-ban a lakosok virtuális javakat és „valós ingatlanokat” egyaránt vehetnek és adhatnak el Linden dollárért, amelyet piaci árfolyamon US dollárra vagy más pénznemre is átválthatnak. Ez az egész világ tulajdonképpen a San Francisco-i székhelyű „Linden Lab”6 teremtménye, ami egyben a „Second Life”-ot létrehozó és működtető szoftver és szerver tulajdonosa. A Newcastle, Maine székhelyű „Single Global Currency Association” (Egységes Világvaluta Szövetség)7 elnöke, Morrison Bonpasse8, az univerzális pénznem egyik vezető támogatója elmondja, hogy bár tud a „Second Life”-ról, nem adott nyilvánosságot a Linden dollárnak, mert attól tartott, az emberek azt hiszik majd, hogy a világpénz gondolata csupán fantázia. Ehelyett levelei fejlécein és a szövetség honlapján szembetűnő helyen Paul Volckertől az amerikai jegybank szerepét betöltő szövetségi tartalékbankrendszer korábbi elnökétől származó idézet olvasható (Volcker engedélyével), mi szerint: „A világgazdaságnak világpénzre van szüksége.” Bonpasse állítja, hogy a globalizáció és a pénzügyi nacionalizmus veszélyes kombinációt alkot. „Az egységes világpénz előnyei messze felülmúlják annak költségeit, így hát neki kellene most már állni a tervezésnek és elkerülni a további kockázatot és válságot”, szögezi le. Bonpasse álláspontja az, hogy a Nemzetközi Valutaalapnak – melynek 2635 fős személyi állománya 143 országból tevődik össze – ki kell jelölnie tíz közgazdászt, hogy megkezdjék az egységes világpénzre való áttérés hosszú távú tervének kidolgozását, Szövetségének pedig 2024-ben - az ENSZ által 1944 júliusában Bretton Woodsban (New Hampshire) összehívott konferencia nyolcvan éves évfordulójára - el kell fogadtatni az egységes pénznemet. A 185 tagországot számláló IMF-et e konferencián hívták életre azzal a céllal, hogy egy olyan
6
A Los Angeles-i Linden Research Inc. (röviden Linden Lab) a Second Life tulajdonosa, megalkotója és működtetője. A “Single Global Currency Association” (Egységes Világvaluta Szövetség) 2003. júniusában került bejegyzésre Maine államban. A Szövetség szándéka a külföldi valutakereskedelemből származó tetemes átváltási költség, valamint a külkereskedelem fedezeti (hedge) ügyleteiből adódó biztosítási költség megszüntetése a gazdasági növekedés fokozása érdekében. Célja az egységes világpénz bevezetése 2024-re. 8 Morrison Bonpasse a Szövetség első elnöke, aki e tisztséget 2008 végéig tölti be. 2006-ban jelent meg hatalmas visszhangot kiváltó könyve, a „The Single Global Currency: Common Cents for the World” (Az egységes világpénz: Közös centeket a világnak”) címmel. E munkájában rávilágít arra, milyen költséget és kockázatot jelentenek a külföldi valuták átváltásai, elmagyarázza a gazdasági unió fogalmát, végigvezeti az olvasót a monetáris unió fejlődési szakaszain, s bemutatja az euró alkalmazását az egyre bővülő euró-övezetben. A cím ügyes szójáték, ugyanis a „common cents” (közös centek) „common sense”-nek is érthető, ami viszont józan észt jelent. 7
9
gazdasági együttműködés kereteit teremtse meg, amely kivédi azt a katasztrofális „beggarthy-neighbor” gazdaságpolitikát9, amely az 1930-as évek nagy gazdasági válságához vezetett. „A világ jelenlegi vegyes valutájú rendszerét le kell cserélni, és az IMF-nek kell megtalálnia az idevezető utat”, mondja Bonpasse. „Az egyetlen ok, ami miatt az IMF létezik az, hogy segítsen a világnak megbirkózni a lebegő valuta árfolyamokkal10.” Állítja továbbá, hogy a napi szinten 3,2 billió11 dollár forgalmú nemzeti valutakereskedelem veszélyessé vált és legyengítheti még az óriásgazdaságokat is, mivel e valuták árfolyamai hatalmas, előre nem látható mértékben ugranak hirtelen le és fel. Az IMF felelős a nemzetközi monetáris (pénz-) és pénzügyi rendszer stabilitásának biztosításáért. Törekszik a válságok megakadályozására, de segít megoldásukban is, ha mégis kialakulnak. „Nem kellene megvárnunk a következő nagy valutaválságot ahhoz, hogy elkezdjük a kutatásokat és az egységes világpénz megtervezését” – figyelmeztet Bonpasse. „Az euró-övezet megteremtésének és folyamatos szélesítésének köszönhetően tudjuk, hogyan kell megoldani a többvalutás problémát. Bonpasse úgy véli, az egységes világpénznek nem kell arra várnia, hogy a világ mind a 192 országa egyszerre akarjon csatlakozni. „Ha már az országok fele aláírja a szerződést, a többiek már nem késlekednének beállni a sorba” – szól jóslata. „Mindenki követné a vezért. A központi bankok és a világ lakosságának egyetemes célja, hogy stabil pénzük legyen.” Bonpasse véleménye szerint több lehetséges út vezet az egységes világpénzhez, melyek között szerepel a jelenlegi monetáris uniók kibővítése és újak létrehozása. Lehet, hogy a más térségekben – mint például a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN)12 és az Öböl 9
Az ilyen politikát folytató ország tehát szomszédai, illetve kereskedelmi partnerei kárára oldja meg gazdasági problémáit, például kifejezetten előnybe részesíti a hazai termékeket az importtal szemben, illetve az importárukra vámokat és mennyiségi korlátozásokat állapít meg, vagy leértékeli valutáját exportképessége fokozása érdekében. „…ha egy ország a leértékelést választja a versenyképességének időleges megnövelésére, azzal a többi csatlakozó ország konvergencia folyamatát lassítja a „beggar-thy-neighbour policy”. (Bebesy Dániel: Az ERM II: Horgony vagy célpont? http://icegec.hu/hun/_docs/publikaciok/egyeb/munkafuzet_5.pdf) 10 Olyan árfolyamrendszer, amelyben az állam nem határoz meg egységes átváltási arányt; az árfolyam a piaci kereslet és kínálat szerint alakul. (Így a monetáris politika belső célokra (pl. árstabilitás, növekedés) koncentrálhat.) 11 Egy millión felül két különböző rendszer szolgál az angol nyelvben a számok megnevezésére. A „long scale” (hosszú skála) a brit angolban használatos, bár egyre csökkenő mértékben. A milliárd (109) helyett az ezer millió (one thousand million) használatos, a billió (1012) a „billion”. Az amerikai angolban – s egyre növekvő mértékben a brit angolban – a „short scale” (rövid skála) a mérvadó. E szerint a 109 a „billion”, a 1012 a „trillion”. Tehát a 1012 a magyarban billió, a brit angolban billion, az amerikai angolban trillion. 12 A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN – Association of Southeast Asian Nations) regionális nemzetközi szervezet, amely a térség országainak politikai, gazdasági és kulturális együttműködését segíti elő. A szövetséget 1967-ben a Fülöp-szigetek, Indonézia, Malajzia, Szingapúr és Thaiföld alapította, majd csatlakozott Brunei, Vietnam, Laosz, Mianmar és Kambodzsa. A 2005-ös jakartai konferencián hangsúlyozták, hogy az egymás közti együttműködésben az Európai Uniót tekintik referenciának és követendő példának.
10
Menti Együttműködési Tanács (GCC)13 - használatos regionális valuták sorsának alakulása az euróhoz hasonlóan e tömböket úgy „férceli majd össze”, hogy egyfajta „monetáris Pangaeá14”-ként
kapcsolódhatnának
össze.
„Miközben
a
regionális
pénznemeket
kívánatosabbnak tartja minden egyes saját valutával rendelkező tagország, a gondot az jelenti, hogy ezeknek a regionális pénznemeknek még mindig egy többvalutás világban kell létezniük” – magyarázza a neves közgazdász. „Egy másik út az új pénz robbanásszerű bemutatása lenne mindenütt, előre bejelentett időpontban. Az egységes világpénznek központi világbankra lenne szüksége, amely biztosítaná, hogy a világpénz-készletet körültekintően irányítsák az infláció féken tartása érdekében” – véli Bonpasse. „Jóval hátrább tartunk jelenleg az egységes világpénzhez vezető utazás végét tekintve, mint amilyen távolságra az ember volt a Holdtól 1962-ben, amikor John. F. Kennedy elnök nyilvánosságra hozta az Egyesült Államok célját, ember holdra lépését a hatvanas évek végéig” – mondja Bonpasse, majd hozzáteszi: „Az euró keresztülvitele a Maastrichti Szerződés 1992. februári aláírásától 2002. január 1-jéig, amikor az új pénznem ténylegesen eljutott az euró-övezet lakosságához, kilenc évet és tizenegy hónapot vett igénybe15.” Utópisztikus képzelődés Valutakereskedők és elemzők tanácsadókkal és fejlett technikával támogatott óriási ipara alakult ki a lebegő valutaárfolyamok 1973. évi bevezetése óta a Bázeli Tőkeegyezmény16 értelmében. ”Személyes érdekem fűződik ahhoz, hogy annyi valuta legyen, amennyi csak lehetséges” – jelenti ki David Gilmore, az Essex-i (Connecticut) Foreign Exchange Analytics 13 Kuvait, Bahrein, Katar, Egyesült Arab Emírségek, Omán és Szaúd-Arábia 1981-ben döntöttek az európai Közös Piac integrációs sikere nyomán saját gazdasági közösségük megalkotásáról, ám csak 2007-ben jött létre egy valódi közös piac, az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC – Conseil de coopération du Golfe). Valutauniójuk azonban – optimista prognózis szerint is – legalább 2015-ig várat még magára. 14 A Pangea ógörög szó, jelentése „az egész föld”. E kifejezés arra a szuperkontinsre utal, amely a paleozoikum és a mezozoikum korszakokban létezett. Belőle vált ki minden mai kontinens lemeztektonikai mozgások útján. 15 Az euró bevezetésének menetrendje: I. szakasz, 1990. júliusától: a tőke szabad áramlása, a tőkepiac liberalizálása; II. szakasz, 1994. január 1-jétől: az Európai Monetáris Intézet felállítása, a pénzcsere első fázisának végrehajtása, az Európai Központi Bank felállítása, az európai bankok központi rendszerének előkészítése; III. szakasz: 1999. január 1-jétől az euró bevezetése számlapénz formában, 2002. január 1-jével euróbankjegyek és érmék megjelenése, pénzcsere a közületi, vállalati és háztartási szektorban. 16 A forrásszöveg szerzője, Gordon W. Platt (a jelen dolgozat készítőjének kérdésére e-mailben válaszolva) elmondta, hogy a Bázeli Tőkeegyezmény helyett a fenti összefüggésben a Bázeli Bizottság említése a helyes. A valutaárfolyamok 1973-ban bevezetett lebegtetése ugyanis erősen növelte a spekulációt a pénzpiacon, és a világszinten hálózatosodott bankrendszer tagjai egyre nagyobb profitot akartak realizálni a kockázatvállalásból. 1974-ben, a katasztrófaközeli helyzet egy a bankrendszer szabályozó hatóságainak működését nemzetközi szinten koordináló testület - a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság – létrehozását tette szükségessé. Azonban a 80-as években növekvő számú bankcsődök és a szabályozásbeli különbségek megkövetelték a bankok biztonságos működésének zálogát jelentő tőke egységes elvek szerinti szabályozását, és létrejött a Bázeli Tőkeegyezmény (Bázel I, 1988 és Bázel II, 2004).
11
társtulajdonosa és közgazdásza. „Az egységes világpénz elképzelés délibábnak tűnik. Nem látom, hogy bármi is történne ez ügyben” – mondja. Ma legalább 147 pénznem forog a 192 ENSZ-tagállam között. „A nemzeti önérdek szempontjából fontos, hogy legyen valami, ami csillapítja a piac konjunktúraciklusának lüktetését” – mondja Gilmore, majd hozzáfűzi: „A nemzetek igénye a maximális rugalmasság. Az olcsóbb dollár, például, segíti ellensúlyozni az ingatlanpiac gyengeségét azáltal, hogy az amerikai exportot versenyképesebbé teszi.” Gilmore szerint a hét legfejlettebb ipari országot tömörítő G7-szervezet kicsiben kínálja azt, amilyen a világszinten koordinált gazdaság lehet. A G7-et 1985-ben hozták létre17, és a kezdetekben sikeresen hangolták össze a valutamozgásokat a Plaza Egyezmény18 és a Louvre Egyezmény19 égisze alatt. „Az elmúlt 15 év szinte csak közös fotó készítésére adott lehetőséget, valuta tekintetében csekély intézkedés történt” – állítja Gilmore, majd így folytatja: „Ez azt bizonyítja, hogy a piacnak nem kell megmondani, mit csináljon, viszont hátulütője, hogy hajlamos túllőni a célon.” „Az egységes világpénz utópisztikus világnézetet tükröz” – mondja Gilmore. „Tökéletes világban lenne értelme az egységes valutának, de létrehozásához hatalmas politikai akaratra volna szükség. Közben vitatható, vajon olyan nagy siker volt-e az euró. A politikának inkább a gazdaságpolitika liberalizációja a feladata. Franciaország, amely nagy kereskedelmimérleghiánnyal küzd, nem kaphat megkönnyebbülést a valutáris oldalról. Ma éppen úgy nem teljesülnek a maastrichti konvergencia kritériumok20, mint 1999-ben, és az euró komoly kihívásokkal néz majd szembe a jövőben” –állítja Gilmore. Marc Chandler, a New York-i Brown Brothers Harriman21 valutastratégiai igazgatója azt tartja, hogy bár a jelenlegi lebegő valutaárfolyam-rendszer nem tökéletes, mégis jobb mint a
17 G. Platt szerint Gilmore csak arra kívánt utalni, hogy a Plaza Egyezmény megszületésekor a G7 szervezet már működött. (Tudvalévő, hogy a G7 Kanada G6-okhoz való csatlakozásával, 1976-ban jött létre.) 18 Az 1980-as években a dollár drámai mértékben erősödött. (Az amerikai kamatlábak nagyon magasak voltak. Ennek oka a Reagan-kormány és az amerikai jegybank (FED) közötti költségvetési hiány mértékéről szóló vita volt.) 1985-ben a világ vezető ipari országai (Franciaország, Nyugat-Németország, Japán, Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Királyság) megállapodtak, hogy leértékelik a dollárt a japán yennel és a nyugatnémet márkával szemben. A sikeres megállapodást a New York-i Plaza Hotelben kötötték. 19 A párizsi Louvre-ban 1987-ben megkötött egyezmény (Louvre Accord) célja a Plaza Egyezmény létrejötte óta egyre hanyatló dollárárfolyam megfékezése, s ezáltal a nemzetközi valutapiac stabilizálása volt. A Plaza Egyezmény létrehozóin kívül Kanada is aláírta a szerződést. 20 Az ún. maastrichti konvergenciakritériumok: az árstabilitás, a kamatok konvergenciája, stabil kormányzati pénzügyi pozíciók (és az árfolyam-stabilitás az euró-övezeten kívüli országok számára) 21 Az Egyesült Államok legrégebbi és legnagyobb bankja
12
rögzített rendszer22. Winston Churchill híres mondását idézi, mi szerint „A demokrácia a legrosszabb államforma, kivéve az eddig kipróbált összes többit.” Az egységes pénznem optimális valutaövezetet követelne meg, s Chandler szerint a világ nem ilyen. Világkormányzásra vagy központi hatóságra lenne szükség. Innen nem juthatunk oda. Éppen ellentétes irányba tartunk az 1997-98-as ázsiai pénzügyi válság23 óta azáltal, hogy több valutát választanak le a dollár árfolyamáról és nagyobb rugalmasságot vezetnek be, szól a magyarázat. Mindeközben egyes közép-európai országok, mint például Szlovákia és Magyarország, késlekednek csatlakozni az euró-övezethez, és az Egyesült Királyság még sosem volt ilyen távol a kontinentális pénznem bevezetésétől, mondja. Chandler úgy véli, hogy az aranystandard24 vagy az árupénz25 túl merev lenne az egységes világpénzhez. Használóik beléjük vetett bizalmán alapuló rendeleti vagy fiatpénznek26 kellene lennie. Bonpasse elgondolása szerint egy központi világbank lenne képes olyan jól irányított és stabil pénzt biztosítani, amely javára lehetne a Föld népeinek. „A szegények túlnyomórészt olyan országokban élnek, ahol rosszul kezelik a pénzt” – mondja. Ha egyszer ráébrednek a világpénz előnyeire, követelni fogják. Gordon Platt27
22
Rögzített (vagy fix) árfolyam esetén az állam meghatározza a valuta értékét nemesfémben vagy devizában. A jegybank monetáris politikájával védi az árfolyamot (intervenciós kötelezettség) 23 Az ázsiai valutaválság következtében a távol-keleti fizetőeszközök árfolyamai olyan jelentősen estek, hogy az a világ összes tőzsdéjére kihatott. A zuhanást először a thai fizetőeszköz, a baht hirtelen leértékelődése indította el azt követően, hogy a valutát leválasztották a dollár árfolyamától. A válság Hongkongtól Indonéziáig söpört végig. A válsághoz hozzájárult a kistigrisekként számon tartott távol-keleti gazdaságok (Szingapúr, Tajvan, Korea) magas folyófizetésimérleg-hiánya is. 24 Olyan pénzrendszer, amelyben a valuta mögött fedezetként az arany állt. Az I. világháborút megelőző 30-40 év első nemzetközi, aranyalapú pénzrendszere. Az arany fizetőeszközként, érme és pénzhelyettesítők formájában funkcionált, amelyet a jegybankok kötelesek voltak a névértéknek megfelelő aranyra átváltani, és fordítva. A nemzetközi kereskedelemben a kifizetéseket korlátozás nélkül lehetett aranyban, vagy pénzhelyettessel teljesíteni. 25 Az árupénz olyan áru, ami a pénz mai funkcióinak egy részét képes betölteni; alkalmas csereeszköznek, illetve értékmérő vagy értékőrző funkcióit is ellát. A csere nem közvetlen, hanem van egy közvetítő: A1 – B – A2. Tapasztalatok alapján olyan cseretárgyak jelentek meg, amelyeket könnyebb volt cserélni bármire, mint másokat. Hiperinfláció vagy tartós pénzhiány idején gyakran megjelenik az árupénz, például só, cukor, cigaretta vagy törtarany formájában. 26 Az árupénz (vagyis maga a jószág) csereeszközként való használata körülményes volt, hiszen nem ritkán nehéz és költséges volt szállítani, nem lehetett felosztani, meg kellett találni a hasonló értékű (hasznú) árut, stb. Szükségképpen megjelentek a pénzhelyettesítők, majd a belső érték nélküli pénzek. Ezek előállítási költsége kisebb, mint az érték, melyet képviselnek, és önálló belső értékkel nem rendelkeznek. Értéküket kizárólag az elfogadásuk iránt tanúsított bizalom határozza meg A „fiat money” hivatalos hatósági rendelet alapján jelent pénzt, ezért nevezik rendeleti pénznek is. 27 Gordon W. Platt New York-ban élő szabadúszó újságíró. 1971-ben minősített BA diplomát szerzett újságírásból és pszichológiából a „Syracuse University” Newhouse Alalpítványi Iskola Tömegkommunikációs szakán. Harmincöt éve a devizapiacról írja cikkeit. 2000. júliusától a Global Finance külső munkatársa.
13
LIGETI GYÖRGY: CSR – CORPORATE SOCIAL RESPONSIBILITY
INTRODUCTION This book is about future. How can the success of a profit making company and the natural and social world surrounding us be maintained? Instead of writing about how the interests of your company and society can be reconciled, we are going to demonstrate that your personal welfare and the public interest presume each other, they are interwoven and inseparable. Instead of giving you advice how to manage to preserve the required democratic values so that both you and your company will be successful, we are going to talk about that you can only do the best to your firm if you always keep the rules of the democracy before your eyes in the course of generating profits. TAKING RESPONSIBILITY AS A STRATEGY In this book we are going so far as to assert that the philosophy of corporate social responsibility (CSR) seems to be the new strategy for organising companies during the next few years. We claim that – remaining modest - one of the keys to your business successes is taking the responsibility for your environment. Every company realises in a short time that the aim of their existence is profit making. Every owner, every investor and every company manager is lead by this thought, of course, even before setting up their businesses. Businesses were set up in the past and are established even today to make profit for their owners. Under present regulations they do not have anything to do but abide by the concerning law and provisions, for example, to pay taxes. And, after paying them off, companies “have done their utmost” to meet their liabilities in favour of society. Apparently. However, nowadays, more and more people think that the responsibility of the companies comprises the natural and social environment in which they work, for which they provide services and which virtually makes it possible for them to exist at all. “The “instinct of acquisition”, the “greed for gain”, the intention of gaining a possibly high profit, in themselves, have nothing to do with capitalism.” – wrote Max Weber28, the classic of 28
Max Weber (1995): A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Cserépfalvi Kiadó, Budapest, pp 11-12.
14
sociology at the beginning of the last century. “By no means is the unrestricted instinct of acquisition equal to the capitalism, still less to the “spirit” of it. Capitalism can even be identical with the restraint of this irrational instinct or at least with the rational mitigation of it.” – we can read from his work. “Accordingly, the socially responsible enterprise, in contrast to the prior practice, is not a blind flight during which the pilot of the enterprise disregarding all the social consequences moves at full speed towards the only target, the highest profit.” – as a researcher puts it in our time, one hundred years later29. Further on, we are going to talk about mutuality as an important democratic value which seems to be one of the bases of taking responsibility. There are a lot of facts, good practices, tried and tested Hungarian and foreign examples in this book. However, we cannot promise that you will find the only solution that can be taken for a “dead cert”. There is a price to be paid for it! It is you that should draw up the strategy of your own enterprise. It is you that should grasp the opportunity to get acquainted with the views inside your company and the world surrounding your company from CSR standpoint, and it is you that should find the answers to the challenges. Our book and organisation can contribute to this as a partner, outer eyes and a mirror giving reflection and feedback. During the project management courses and CSR trainings organised by Kurt Lewin Foundation, we are often requested to impart methods and specific solutions for practical use. We always refuse to do this despite the fact that our trainings are really practical from beginning to end. The essence of our method is to make people learn through self-experience, self-realization, and to make them undergo the heuristic experience. However, we think more of our participants than being told a particular method word by word serving for solving specific situations. We think more of the participating teachers, company managers, NGOs, social specialists. We would not like to choose the easier way. We want our participants to regard their own work as the basis of their learning and to struggle for the heuristic experience. To do so, we try to provide the necessary theoretic frames, the philosophy behind the solution more and more thoroughly each time. Also you think (you should think!) more of your own work and activity than taking a script in hand that you could convert into cash. 29
Deák Kinga–Győri Gábor–Báron Péter–Ágoston László (2006): Több, mint üzlet: vállalati társadalmi felelősségvállalás. Demos Hungary Foundation, Budapest, p.9.
15
WHAT IS CSR? CSR means Corporate Social Responsibility. It covers voluntary commitment in the interest of developing the public good through business practice involving the resources of the company. If your company is society- and environment-conscious it means that it strives to attain successes in the present so that it will not exhaust its future possibility, and it is aware of the fact that the social, environmental and business aspects are inseparable. Companies with CSR policies form their relationships with the groups belonging to their scope of activities (customers, employees, suppliers – stakeholders) in harmony with these principles. A CSR-based company, considering its nature, reckons its employees as people having rights and similarly treats the treasures of the environment, corruption and the moral dilemmas emerging in the course of the business activity. In the long run, a company like this is more successful than a business that only keeps profit making in mind.
16
Irodalomjegyzék A European strategy to promote CSR across Europe http://www.responsiblepractice.com/english/introduction/eu/ Letöltés ideje: 2008.05.02. Andor László: A mozdony és a horgony. Dinamika és stabilitás nyitott pénzügyi rendszerekben http://www.polhist.hu/letoltes/andor2.pdf Letöltés ideje: 2008.05.02. Basel Accord http://en.wikipedia.org/wiki/Basel_Accords Letöltés ideje: 2008.05.02. Cooperation Council for the Arab States of the Gulf http://en.wikipedia.org/wiki/Cooperation_Council_for_the_Arab_States_of_the_Gulf Letöltés ideje: 2008.05.02. Corporate Social Responsibility http://www.theiia.org/guidance/standards-and-practices/additional-resources/corporate-socialresponsibility/ Letöltés ideje: 2008.05.02. Golich, Viki: Glimpses of the History of the Monetary System. A Historical Glimpse of Bretton Woods – 1944 http://www.csusm.edu/politicalscience/golich/money-module/history.html Letöltés ideje: 2008.05.02. Golich, Vicki: The Money Module http://www.csusm.edu/politicalscience/golich/money-module/money_mod.html Letöltés ideje: 2008.05.02. Great Depression http://www.britannica.com/eb/article-9037849/Great-Depression Letöltés ideje: 2008.05.02. Halmosi Péter: Pénzügyi válságok a kilencvenes években – egy évtuized tanulságai http://www.eco.u-szeged.hu/penzugytani_szcs/pdf/konyv1/halmosi2.pdf Letöltés ideje: 2008.05.02. Ligeti György (2007): CSR – Vállalati felelősségvállalás. Kurt Lewin Alapítvány, Budapest Louvre Accord http://en.wikipedia.org/wiki/Louvre_Accord Letöltés ideje: 2008.05.02. Lőrincné dr. Istvánffy Hajna (2001): Pénzügyi Integráció Európában. KJK, Budapest
17
Lőrincné dr. Istvánffy Hajna (1999): Robert Mundell, avagy egy „nonkonformista” közgazdász Nobel-díja. Közgazdasági Szemle, XLVI. évf., december (1116-1132.o.) Németh Adrienn és Hegyes Erika: 1997/98-as ázsiai valutavihar http://gtk.ircnet.hu/upload/00000031.doc Letöltés ideje: 2008.05.02. Platt, Gordon (2007): Universal Currency could Hold Key to Stability and Growth. Single Global Currency. Global Finance, 2007. December (31-33. o.) és http://www.gfmag.com/index.php?idPage=682 Letöltés: 2008.05.02. Robert Mundell’s Homepage http://www.columbia.edu/~ram15/ Letöltés ideje: 2008.05.02. Schmidt Péter: A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége. http://mek.oszk.hu/02600/02686/02686.htm Letöltés ideje: 2008.05.02. Saidenberg, Marc – Schuermann, Til: The New Basel Capital Accord and Questions for Research http://fic.wharton.upenn.edu/fic/papers/03/0314.pdf Letöltés ideje: 2008.05.02. Second Life http://hu.wikipedia.org/wiki/Second_Life; http://secondlife.com/whatis/ Letöltés ideje: 2008.05.02. Single Global Currency Association – homepage http://www.singleglobalcurrency.org/ Letöltés ideje: 2008.05.02. Sustainable Development http://en.wikipedia.org/wiki/Sustainable_development Letöltés ideje: 2008.05.02. The Single Global Currency – Common Cents for the World. http://www.discusseconomics.com/cgi-bin/forum/gforum.cgi?post=718 Letöltés ideje: 2008.05.02. The Works of Robert A. Mundell – Homepage http://www.robertmundell.net/ Letöltés ideje: 2008.05.02. Tomomitsu Oba: G7 reflections: one of the Plaza Accord's behind-the-scenes players offers his insights. The International Economy, 2007 tavasz, és http://findarticles.com/p/articles/mi_m2633/is_2_21?pnum=3&opg=n19172193 Letöltés ideje: 2008.05.02.
18
MELLÉKLETEK
19
December 2007
Cover Story UNIVERSAL CURRENCY COULD HOLD KEY TO STABILITY AND GROWTH SINGLE GLOBAL CURRENCY The success of the euro has fueled interest in a plan for global monetary union that could end currency crises and boost world trade. For decades there has been a groundswell of opinion developing in support of a single global currency. With the success of the euro, a project that many observers expected to end in embarrassing and costly failure, the pressure to create a global currency is only increasing. The benefits from a universal currency would be enormous, its proponents say. An estimated $400 billion a year in foreign-exchange transaction costs would be eliminated. There would be no currency fluctuations or currency crises. There would be no need for central banks to hold foreign currency reserves, which hang like a sword of Damocles over the markets as central banks and sovereign wealth funds shift their massive holdings. With a single global currency, prices worldwide would be denominated in the same unit and could be easily compared. Trade between countries would be as simple as interstate commerce in the United States. Global travelers would not have to worry about changing their money and paying fees for this inconvenience. A world currency would lead to an enormous increase in the gains from trade and real incomes of all countries, including the US, says Robert Mundell, a Columbia University economist who won the Nobel Prize in Economics in 1999 for his work on optimum currency areas and his analysis of monetary and fiscal policy under different exchange-rate regimes. “The benefits to each country from a stable currency that is also a universal currency would be enormous,” Mundell says in a posting on his web page. “If the whole world were dollarized, there would be a common inflation rate and similar interest rates, a considerable increase in trade, productivity and financial integration, all of which would produce a considerable increase in economic growth and wellbeing,” he says. Whether or not a world currency can be achieved in the near future will depend as much on politics as economics, according to Mundell. To avoid the parochial national connotation of the “dollar,” he suggests calling the world unit the “intor,” a contraction of the words “international” and “or,” French for gold. “My ideal and equilibrium solution would be a world currency (but not a single world currency) in which each country would produce its own unit that exchanges at par with the world unit,” Mundell says. A Group of Three open-market committee designated by the board of the International Monetary Fund would determine how many intors produced each year would be consistent with price stability, he says.
Virtual World Leads the Way A somewhat similar currency, the Linden dollar, already exists in a 3-D virtual world on the Internet, known as Second Life, which has its own economy. In September fashion designer Giorgio Armani opened a clothing shop in Second Life. It is a replica of Armani’s flagship store in Milan. The
20
designer sent an avatar, a virtual replica of himself, to open the virtual store in the online world. Residents of Second Life can use Linden dollars to purchase Armani outfits for their own avatars, or they can get connected to Armani’s new online store if they want to buy clothing to wear in real life, for which they will be billed in real money. In Second Life, residents can buy and sell virtual products and services, as well as “real estate,” using Linden dollars, which are exchangeable for US dollars and other currencies on market-based currency exchanges. Originally, all “land” comes from San Francisco-based Linden Lab, the owner of the software and the server that make up Second Life. Morrison Bonpasse, president of the Single Global Currency Association, based in Newcastle, Maine, and one of the leading proponents of a universal currency, says he is aware of Second Life but has not publicized the Linden dollar for fear people will think the idea of a world currency is a fantasy. Instead, his letterhead and the association’s website use a prominently displayed quote from former Federal Reserve chairman Paul Volcker (with his permission), which reads, “A global economy requires a global currency.” Bonpasse says that globalization and monetary nationalism are a dangerous combination. “The benefits of a single global currency far outweigh the costs, so we should start planning now and avoid further risk and crises,” he says. The International Monetary Fund, which has a staff of about 2,635 people from 143 countries, should assign 10 economists to begin the long-term project of moving to a single global currency, Bonpasse says. His association’s goal is to have the single currency adopted by 2024, the 80-year anniversary of a United Nations conference convened in Bretton Woods, New Hampshire, in July 1944. The IMF, an organization of 185 countries, was conceived at the conference, which sought to build a framework for economic cooperation to avoid the disastrous beggar-thy-neighbor economic policies that led to the Great Depression of the 1930s. “The world’s existing multi-currency system must be replaced, and the IMF should explore this idea,” Bonpasse says. “The only reason the IMF exists is to help the world cope with floating exchange rates.” He says the $3.2 trillion-a-day market for trading national currencies has become hazardous and can bring down even large economies as these currencies lurch up and down with large, unpredictable variations. The IMF is responsible for ensuring the stability of the international monetary and financial system. It seeks to prevent crises and to help resolve crises when they do occur. “We should not have to wait for the next major currency crisis to begin researching and planning for the single global currency,” Bonpasse says. “With the creation and continued expansion of the eurozone, we now know how to solve the multi-currency problem.” The single global currency doesn’t have to wait until all 192 countries in the world want to join, Bonpasse says. “Once about half of the countries sign on, the rest would seek to join very quickly,” he predicts. “Everyone would follow the leader. A universal goal of central banks and the people of the world is to have stable money,” he says. There are several possible routes to the single global currency, according to Bonpasse, including the enlargement of existing monetary unions and the creation of new ones. It is possible that the development of regional currencies similar to the euro in other areas, such as the Association of Southeast Asian Nations (ASEAN) and the Gulf Cooperation Council (GCC), will result in a patchwork of blocs that could link together in the future in a sort of monetary Pangaea, he says. “While regional currencies are preferable to each country having its own currency, the problem is that these regional currencies still have to exist in a multi-currency world,” he explains. Another route would be a global big bang to introduce the new money everywhere on a preannounced date. The single world currency would require a global central bank to ensure that the
21
global money supply is carefully managed to control inflation, Bonpasse says. “We are now much further down the trip to the single global currency than humans were to the moon in 1962, when President John F. Kennedy proclaimed the goal of the United States to land a human being on the moon by the end of that decade,” Bonpasse says. The euro took nine years and 11 months to implement from the February 1992 signing of the Maastricht Treaty to the January 1, 2002, distribution of the new currency among the people of the eurozone, he says.
A Utopian Fantasy? A huge industry composed of currency traders and analysts, backed up by support staff and technology, has developed since the introduction of floating exchange rates in 1973 under the Basel Accord. “I have a personal interest in having as many currencies as possible,” says David Gilmore, partner and economist at Essex, Connecticut-based Foreign Exchange Analytics. “The notion of a single global currency is seemingly a pipedream. I don’t see it happening,” he says. Today there are at least 147 currencies among the 192 UN member countries. “It is important for national self-interest to have some form of shock absorber to cushion turns in the business cycle,” Gilmore says. “Nations need maximum flexibility.” The lower dollar, for example, helps to offset weakness in the housing market by making US exports more competitive, he says.
The Group of Seven, or G7, industrialized countries offers a microcosm of what a globally coordinated economy might be like, according to Gilmore. The G7 was established in 1985 and was successful in its early years with the Plaza Accord and the Louvre Accord to coordinate currency movements. “In the last 15 years, however, it has been little more than a photo opportunity, with very little action in terms of currency initiatives,” Gilmore says. “This reflects the fact that markets don’t have to be told what to do,” he says. “The downside, however, is that they tend to overshoot.” The single global currency reflects a utopian view of the world, Gilmore says. “In a perfect world, a single currency would make sense, but the political will to create it would have to be enormous,” he says. Meanwhile, it is debatable whether or not the euro has been such a big success, he adds. “The liberalization of economic policies is more a function of politics,” he says. “France, which is
22
running a big trade deficit, can’t get relief on the currency side. There is as much absence of convergence today as in 1999, and the euro faces serious challenges in the future,” he asserts. Marc Chandler, global head of currency strategy at New York-based Brown Brothers Harriman, says that while the current system of floating exchange rates is not perfect, it is better than a fixed-rate system. He cites Winston Churchill’s famous dictum, “Democracy is the worst form of government, except for all those other forms that have been tried from time to time.” A single currency would require an optimal currency zone, which the world is not, according to Chandler. “It would require a world government or central authority,” he says. “You can’t get there from here. We are moving in the opposite direction since the Asian financial crisis of 1997 and 1998, with more currencies being decoupled from the dollar and the introduction of greater flexibility,” he explains. Meanwhile, Central European countries such as Slovakia and Hungary are delaying joining the euro, and the United Kingdom is as far away as it has ever been to introducing the continental currency, he says. A gold standard or a commodity standard would be too rigid for a single global currency, Chandler says. It would have to be a fiat currency based on the faith placed in it by the people who use it. A global central bank could provide a well-managed and stable currency that could benefit the people of the world, according to Bonpasse. “Most poor people live in countries with poorly managed currencies,” he says. Once they realize the benefits of a global currency, he says, they will demand it. Gordon Platt
23
24
25
26
