Semmelweis Egyetem Doktori Iskola „Krónikus betegségek megelozése gyermekkorban” program
CITOKINEK, ADHÉZIÓS MOLEKULÁK ÉS PROLIFERÁCIÓS MARKER VIZSGÁLATA TÁPLÁLÉKALLERGIÁBAN ÉS CÖLIÁKIÁBAN
Dr. Veres Gábor Doktori Értekezés (Ph.D.) Tézisei
Programvezeto: Dr. Tulassay Tivadar egyetemi tanár Témavezeto: Dr. Arató András egyetemi docens
I.sz. Gyermekklinika, Semmelweis Egyetem, Budapest
Budapest, 2003
2
BEVEZETÉS A táplálékallergia patomechanizmusa részleteiben nem ismert. Különösen abban a célszervben nem, ahol a táplálékkal történo elso érintkezés történik és a tünetek nagy része kialakul, vagyis a bélben. Cöliákiával kapcsolatban jóval több ismerettel rendelkezünk, egyrészt sokkal könnyebben juthatunk bélbiopsziás mintához, másrészt a szerológiai módszerek szenzitivitása és specifitása jóval felülmúlja a megfelelo allergiás módszerekét. A táplálékallergia beosztása továbbra sem egyértelmu, hiszen gyakori átfedést találhatunk a csoportok között. A leginkább elfogadott felosztás szerint IgE és nem IgE mediált reakciótípusokra lehet a hiperszenzitív kórképeket kategorizálni. Az elobbire inkább az akut, I. típusú, az utóbbira pedig inkább a sejt mediált, IV. típusú immunmediáció jellemzo. A ketto között számos átmeneti kórkép fordul elo, az eozinofil sejtek különbözo arányú részvételével. Vizsgálataimban olyan táplálékallergiás gyermekek és felnottek endoszkópos úton eltávolított mintáit elemeztem, akiknél az allergizáló étel elfogyasztását követoen legalább egy órával késobb jelentkeztek a tünetek, így ezek az úgynevezett késoi típusú csoportba sorolhatók. Másfelol a klinikai kép és a szövettani minta ismeretében a táplálékfehérje indukálta enteropátia elnevezéssel is lehet illetni ezt a csoportot. A cöliákia olyan élethosszan tartó táplálékallergia, ahol a kiváltó allergén a glutén. A betegség bármely életkorban felléphet. Az utóbbi évek vizsgálatai alapján egyértelmuvé vált, hogy a cöliákia klinikai tünetekkel jelentkezo formája csupán a betegek kisebb hányadában fordul elo, a többségben észrevétlenül áll fenn. A cöliákiában jelenlevo mukózális történésekkel kapcsolatban több ismerettel rendelkezünk, mint a táplálékallergia esetében, de a T helper 1 (Th1) és Th2 citokin mintázat, valamint látens, illetve silent cöliákia feltérképezése továbbra is izgalmas kérdések. Elobbit kezeletlen cöliákiás gyermekekben, utóbbit pedig 1. típusú diabétesz mellituszban és cöliákiában egyaránt szenvedo betegekben vizsgáltam. Kísérletes munkámban különbözo citokinek, adhéziós molekulák, proliferációs - és immunmarkerek expresszióját elemeztem táplálékallergiások és cöliákiások mukózájában. A citokinek elsosorban intercelluláris kapcsolatokat közvetíto, kis molekulatömegu (10-40kD) glikoproteidek, melyek az immunválaszban töltenek be fontos szerepet. Különbözo betegségekre más és más citokin mintázat jellemzo, melyek termelésében az egyik kulcsfontosságú szerep a T limfocitáknak jut. A Th1 sejtek döntoen sejtmediálta reakcióban vesznek részt IFN-?, TNF-? , IL-2 termelésével, így cöliákiában és késoi típusú, nem IgE mediált táplálékallergiában várható fokozott szintézisük. Vizsgálataimban az ismert, számos citokin közül az IFN-? és az IL-4 expressziót határoztam meg (mRNS ill. fehérjeszinten). Kettejük aránya döntoen befolyásolhatja az adott immunreakció kimenetelét, hiszen elobbi a Th1, utóbbi a Th2 válasz létrejöttében tölt be kulcsszerepet. Az érpályából a gyulladás helyére történo leukocita vándorlást adhéziós molekulák sorozata teszi lehetové. Az adhéziós molekulák (pl. ICAM-1 és komplementer ligandja: LFA-1) segítségével történik egy adott kórképben, egy adott helyen a leukociták érpályán belüli lelassulása, endotelhez történo kötodése és extravazációja. A másik funkció, az antigénprezentáció fontosabb elemei között szintén megtalálható az ICAM-1/LFA-1, így dönto elemek az MHC-hez kötött antigénprezentáció folyamatában, ahol nem antigén-specifikus kölcsönhatásuk intracelluláris jeleket generál és sejtaktivációt eredményez. Az immunkompetens sejtek célszervbe jutását a felszínükön, valamint az endotélium sejtjeinek felszínén elhelyezkedo speciális molekulák irányítják (ún. „homing receptorok”). A bélnyálkahártyába visszakerülo limfociták a felszínükön expresszált ? 4? 7 integrin segítségével kötodnek a mukóza endotelén megjeleno MAdCAM nevu adhéziós molekulával. Ez az interakció teszi lehetové, hogy a szenzibilizált limfociták visszatérhetnek a lamina propriába és az intraepiteliális régióba (mukózális „homing” folyamata).
3
CÉLKITUZÉSEK Táplálékallergiás és cöliákiás betegek vékonybél-biopsziás mintáin immunhisztokémiai és in situ hibridizációs módszerek alkalmazásával adhéziós molekulák, citokinek, proliferációs és immunmarkerek expresszióját vizsgáltam kontroll mintákhoz képest. 1. Frissen diagnosztizált és már kezelt táplálékallergiás gyermekek duodenális mukózájában analizáltam az adhéziós molekulák közül az intercelluláris adhéziós molekula-1 (ICAM-1), a leukocita funkcionális antigén-1 (LFA-1) és a limfocita „homing” receptor ? 4? 7 megjelenését. Fokozott expresszió esetén arra a következtetésre juthatunk, hogy az adott adhéziós molekula szerepet játszik az antigén prezentáció, illetve az „intesztinális homing” folyamatában. Ezen kívül még számos immunmarker és két ellentétes pólusú citokin (IFN-? és IL-4) expresszióját is vizsgáltam. Utóbbiak kijelölik az adott kórképre jellemzo citokin mintázatot, a T helper1 (Th1), illetve a Th2 dominanciát. Amennyiben rutin szövettani vizsgálatnál nem látunk a különbözo kórképekben boholykárosodást, Ki-67 proliferációs marker vizsgálatával esetleg már elore ki lehet mutatni a mélyben zajló fokozott epiteliális proliferációt. 2. A táplálékallergiás felnottek a gyerekekhez hasonlóan a késoi típusú, táplálékfehérje indukálta enteropátiás csoportba tartoztak. Fontos kiemelni, hogy az életkori eltéréseken kívül egyéb lényeges különbségek is fölfedezhetok a két beteganyag között (rövidebb provokációs ido, a terhelést követo mintavétel módja), melyek feltehetoen megváltoztatják a vizsgált paraméterek dinamikáját. Ennek megfeleloen célkituzésnek tekintettem egyrészt a vizsgált adhéziós molekulák (ICAM-1, LFA-1, ? 4? 7 és MAdCAM), citokinek (IFN-? és IL-4), immun- és proliferációs markerek expressziójának elemzését a táplálékallergiás felnottekben is, másrészt a kérdéses markerek összehasonlító vizsgálatára is lehetoségem nyílt a két populációban (gyerek vs. felnott). 3. A cöliákia önálló kórkép, bár a táplálékallergiák közé is besorolható, hiszen lényegében egy élethosszan tartó glutén allergiáról van szó. A kórképpel kapcsolatban - a gyermekkori késoi típusú táplálékallergiásokhoz hasonlóan - az IFN-? és az IL-4 in situ hibridizációs vizsgálatot cöliákiás gyermekek duodenális mukózájában is elvégeztem. A fokozott IFN-? expresszió ismert az atrófiás, cöliákiás nyálkahártyában, ez az egyik fo mozgatórugója a mukózális károsodás kialakulásának. A T helper 2 citokinek közé tartozó IL-4 esetleges emelkedett szintje magyarázhatná a cöliákiában megfigyelt fokozott B sejt aktivációt és az autoantitest képzést. 4. Az egyes típusú diabétesz mellituszban szenvedo gyermekekben (1TDM) a cöliákia prevalenciájának meghatározása mellett immunhisztokémiai módszerrel detektáltam az intraepiteliális ?? T sejteket olyan cukorbeteg gyermekek mukózájában, akik silent vagy látens cöliákiában is szenvedtek. Ezen kívül azt is elemeztem, hogy a diabéteszes gyermekekben a cöliákia igazolása után bevezetett gluténmentes diéta hogyan befolyásolta a glikémiás kontrollt, a testtömeg- indexet és az inzulin szükségletet. BETEGANYAG Tizennégy táplálékallergiás gyermeket és öt kontrollt (átlagéletkor: 11.7 év, tartomány: 5-15 év, 5 lány) vontunk be a vizsgálatba. Az ételallergiás gyermekeket két csoportra osztottuk, egyrészt azokra, akiknek diagnózisa a vizsgálat idején született (7 fo, átlagéletkor: 7.7 év, tartomány: 2-14 év, 4 lány), vagyis még nem folytattak speciális diétát. A másik csoportot szintén hét fo alkotta (átlagéletkor: 8.7 év, tartomány: 1-14 év, 5 lány), akiknél a kórisme már korábbról ismert volt, és ennek megfeleloen eliminációs diétát folytattak. A betegek diagnózisát eliminációs/ terheléses vizsgálattal állapítottuk meg annak alapján, hogy a kérdéses allergént eliminálva szuntek a panaszok, míg visszaterhelés után azok újra megjelentek. Nyolc esetben kórisméztünk tejfehérje-allergiát, 3-3 gyermeknél pedig gabona- illetve kevert hiperszenzitivitást 4
A citokinek in situ hibridizációs analíziséhez öt cöliákiás gyermeket (átlagéletkor: 7.0 év, tartomány: 2-15 év) is bevontunk a vizsgálatunkba. Tíz táplálékallergiás felnott (átlagéletkor: 34 év, tartomány: 18-50 év, 8 no) és 9 kontroll (átlagéletkor: 36 év, tartomány 24-54 év, 6 no) endoszkópos úton eltávolított duodénum mintáit elemeztük. Három- három esetben kórisméztünk búza, rozs, zab és egy betegnél tejallergiát. 1. típusú diabétesz mellituszban szenvedo 205 gyermeknél (88 lány, 117 fiú, átlagéletkor: 11.3 év, tartomány: 2-17 év) végeztük el az EMA (endomizium antitest) vizsgálatot cöliákia igazolására. A vizsgálat és diabétesz diagnosztizálása között eltelt ido átlagosan 4.4 év volt (tartomány: 0.16-15 év). Egyik gyermeknél sem láttuk a cöliákiára jellemzo típusos klinikai képet, komoly gasztrointesztinális tünet és panasz nem jelentkezett. Az EMA pozitív 1. típusú diabéteszes gyermekeknél (24 gyermek, 11 fiú, átlagéletkor: 8.9 év, tartomány: 4.7-13.5 év) a jejunális biopsziában a rutin szövettani meghatározás mellett az intraepiteliális ?? T sejtszám is analizálására került. VIZSGÁLATI MÓDSZEREK Az eltávolított biopsziás mintákon immunhisztokémiai módszerrel elemeztem az adott fehérje (citokin, adhéziós molekula, immun- és proliferációs marker) expresszióját. Ezen felül táplálékallergiás gyermekek duodenális mintáiban radioaktív in situ mRNS hibridizációval is detektáltam a kérdéses citokin mukózális megjelenését. Immunhisztokémiai vizsgálat és értékelés Az immunhisztológiai vizsgálatokhoz a biopsziás mintákat azonnal –80 °C-ra hutöttük, és a feldolgozásig ott tároltuk. A metszetekhez 5 ? m vastag fagyasztott készítményeket használtunk. A felhasznált monoklonális antitestek specifitását és az alkalmazott hígításokat mutatja az alábbi táblázat:
Specifitás
Név
Gyártó
Hígítá s
TCR ? ? TCR ?? CD3 CD4 CD8 IL-2 receptor IgA IgA1 IgA2 LFA-1 ICAM-1 ? 4? 7 MAdCAM Proliferációs marker IL-4 IFN-? HLA-DP
? F1 TCR Leu4 T4 OKT8 CD25 Anti-IgA Anti-IgA1 Anti-IgA2 CD11a CD54 ACT-1 MAdCAM Ki-67
T Cell Sciences T Cell Sciences Becton Dickinson Coulter Ortho Dakopatts Oxoid Oxoid Oxoid Immunotech T Cell Diagnostic Leukosite T Cell Sciencies Dakopatts
1:100 1:100 1:400 1:400 1:400 1:10 1:20000 1:100 1:10000 1:50 1:2000 1:200 1:50 1:20
IL-4 IFN-? Anti-HLADP Anti-HLADR
Mabtech Mabtech Becton Dickinson
1:200 1:200 1:40
Becton Dickinson
1:1000
HLA-DR
5
Az adott primer antitesttel végzett inkubáció szobahomérsékleten 2 órán keresztül tartott. Az immunhisztokémiai eljárás Vectastain Elite ABC kit (PK-6106, Burlinghame, Ca, USA) felhasználásával végeztem. A szövetminták kiértékelése fénymikroszkóp segítségé vel történt, 1000-szeres nagyítással.
Radioaktív in situ hibridizáció Az in situ hibridizációs vizsgálathoz a duodénum bulbuszából vett, majd lefagyasztott és –80 fokon tárolt mintákból 10? m vastag metszeteket készítettünk és 4%-os paraformaldehid oldatban fixáltuk. A szövettani mintákat 1.2 x 106 P 33 izotóppal jelölt CPM oldattal inkubáltuk (teljes volumen: 80? l) a megfelelo antiszenz és szenz ribopróbával együtt (1000-3000 Ci/mmol; Amersham, Life Technologies, Arlington Heights, IL l). A radioaktív elegyet akkor tekintettük megfelelonek, ha az 1? l-re vonatkoztatott szcintillációs érték 1 millió felett volt. Antiendomizium antitest (EMA) és a HbA1c meghatározása Az EMA meghatározásra a vérvétel a rutin kontrollvizsgálatoknál történt. A szérumot a centrifugálás után maximum egy hónapig, –80?C-on tároltuk. Az EMA meghatározása indirekt immunfluoreszcens metodikáva l történt, humán köldökzsinórból kriosztáttal metszett 5? m vastag képleten. A glikált hemoglobin mennyiségét (HbA1c) immunfluorescens metodikával határoztuk meg (IMx Glycated Hemoglobin test, Abbott Laboratories, Abbott Park, IL, USA). Statisztikai elemzés A táplálékallergiások és cöliákiások, valamint a kontrollokban talált sejtszámok, pozitív struktúrák statisztikai összehasonlítását az értékek „nem normál eloszlása” miatt Mann-Whitney U-teszttel végeztem. Kettonél több csoport (gyermekkori táplálékallergia) összehasonlító elemzésénél varianciaanalízist használtam. A mukózában detektált denzitások értékét mediánban, valamint 25-75 percentilis értékben tüntettem föl. A diabéteszes és cöliákiás gyermekek diéta elotti és utáni paramétereinek összehasonlító elemzését egymintás és kétmintás t-próbával végeztem. A p < 0,05 értéket tekintettem statisztikailag szignifikánsnak. Etikai beleegyezés Megfelelo felvilágosítás után valamennyi beteg, illetve szülo írásban beleegyezését adta, hogy részt vesz, illetvegyermeke részt vehet a vizsgálatban. A vizsgálati tervet a táplálékallergiás gyermekeknél és felnotteknél, illetve a cöliákiásoknál és az adott kontrolloknál a Helsinki Egyetem Etikai Bizottsága jóváhagyta. Az I. típusú diabétesz mellituszos és cöliákiás gyermekeknél, valamint a kontrolloknál a Semmelweis Egyetem Etikai Bizottsága engedélyezte a kutatási terv végrehajtását.
EREDMÉNYEK ÉS MEGBESZÉLÉS 1. Táplálékfehérje indukálta enteropátiás gyermekek mukózájának rutin szövettani vizsgálatánál normális boho lystruktúra mutatkozott, viszont érzékenyebb módszerekkel immunaktiváció jeleit sikerült kimutatni. A kezeletlen táplálékallergiás gyermekek lamina propriájában fehérje- és mRNS szinten is IFN-? dominanciát igazoltam. Valószínuleg ez a felelos citokin az immunaktivációs jegyekért. Az ép boholyszerkezet ellenére a még nem diétázó allergiás gyermekek fokozott kriptaproliferációt és HLADR expressziót mutattak, továbbá az intraepiteliális ?? T limfociták denzitása magasabb volt. A kimutatott eltérések túlnyomó része a kezelt, diétát folytatókban - az IFN-? csökkenésével párhuzamosan - már a kontrollokhoz hasonló volt. A látott kép részben emlékeztet a cöliákia kezdeti stádiumára, a látens fázisra, azonban az észlelt immunhisztológiai eltérések segítségével attól könnyen elkülönítheto. Érdekes megfigyelés a táplálékallergiás gyermekek duodenumában észlelt limfonoduláris hiperplázia, amely a magas ?? T sejtszámmal együtt az orális tolerancia csökkenésére utal. Ebbol az eredménybol levonható az 6
a konklúzió, hogy amennyiben felso endoszkópiás vizsgálatnál a duodénumban látjuk a limfonoduláris hiperpláziát, akkor gondoljunk táplálékallergia lehetoségére, még akkor is, ha a rutin szövettani vizsgálat normális, sem boholykárosodás, sem eozinofil infiltráció nem észlelheto. Jelenleg az endoszkópiás eljárás invazív beavatkozás, de a kapszuláris endoszkópia (wire- less endoscopy) szélesköru alkalmazásával mely már hazánkban is elérheto – a vizsgálat lényegesen könnyebben kivitelezheto lesz. 2. Táplálékfehérje indukálta enteropátiás felnottek struktúrálisan normális duodenális mukózájában a gyermekekéhez hasonlóan - immunaktiváció jelei mutatkoztak, amit a fokozott kriptális proliferáció, a HLA-DR+ és Thelper CD4 sejtek nagyobb számaránya jelez. A lamina propriában megjeleno fokozott ICAM-1 expresszió egyrészt a nagyobb méretu antigén prezentációra (kostimulációs szignál), másrészt a fokozott extravazációra utalhat. Az ICAM-1 mellett kimutatott szignifikánsan fokozott számú ? 4? 7 homing receptort hordozó sejtek azt jelzik, hogy ezek az adhéziós molekulák az ételallergiában fontos szerepet kapnak (limfocita „homing”). A táplálékallergiás gyermekekben megfigyelt azonosságok mellett a felnotteknél a vizsgált két citokin tekintetében különbséget találtam (IL-4 dominancia). Ennek hátterében az életkori eltérések mellett egyéb tényezok, így az allergén expozíció és a mintavétel ideje, valamint a provokáció eltéro dinamikája is állhat. A kimutatott azonosságok és különbségek éppen az immunológia történések sokszínuségét igazolják. Eredményeim gyakorlati jelentosége egyrészt az, hogy az immunhisztokémiai eljárással kimutatott eltérések segítenek felismerni a normális szövettani kép ellenére a mukózában zajló immunológiai történéseket, melyek egy adott kórképre jellemzoek. Másrészt az adhéziós-, proliferációs- és citokin mintázat feltérképezése nem csak a betegség patomechanizmusára ad információt, hanem a jövoben diagnosztikus és akár terápiás konzekvenciával is járhat. Miért nem egyeznek meg teljesen a késoi típusú táplálékallergiás gyermekek és felnottek duodenális mukózájában kimutatott eltérések? A táplálékallergiás gyermekek és felnottek a késoi típusú hiperszenzitív csoportba sorolhatók, hiszen több óra telt el a táplálék elfogyasztása és a klinikai tünetek megjelenése között. Azonban a nyilvánvaló életkori különbségeken kívül további eltérések is felfedezhetok. Egyrészt a provokációs ido a felnotteknél rövidebb volt (5 óra vs. 5 nap), másrészt itt az eliminációs diéta utáni terhelést követoen történt a biopsziás mintavétel, továbbá a felnotteknél jóval gyakoribb volt a speciális IgE jelenléte. Utóbbi tényezovel magyarázható, hogy a gyermekkorival ellentétben nem sikerült a fokozott Th1 dominanciát kimutatni, hiszen itt az IgE mediált történések a Th2 irányt jelzik. Az ICAM-1 típusos indukciós adhéziós molekula, nem véletlen, hogy a megvonást követo gyors visszaterhelés után (felnottek) találtam csak fokozott expressziót. A gyermekkori kezeletlen táplálékallergiánál már egyértelmu Th1 mintázatot észleltem, amely a speciális diéta mellett visszatért a normál szintre. Mind a gyermekkori, mind a felnottkori táplálékallergiások duodenális mukózájában - annak ellenére, hogy a rutin szövettani vizsgálattal nem láttunk boholykárosodást - fokozott proliferációs aktivitás és immunaktiváció jegyei mutatkoztak. Vizsgálataim alapján az ? 4? 7 adhéziós molekula jelentosége az intesztinális homing folyamatában fontosnak tunik. 3. Frissen diagnosztizált cöliákiás gyermekek duodenális mukózájában in situ hibridizációs módszerrel egyaránt fokozott IFN-? és IL-4 expressziót detektáltam. Ez nem meglepo, hiszen az IFN-? kulcsszerepet tölt be a permeábilitás növekedésében, a szöveti destrukcióban, a sejtmediálta immunválasz kialakításában és felerosödésében. Másrészt a lamina propriában megjeleno plazmasejtek immunglobulin termelodéséért döntoen az IL-4 a felelos (Th2 citokin). Pontosan ennek a következménye a cöliákia felismerésében fontos szurovizsgálatnak számító EMA és a szöveti transzglutamináz elleni ellenanyag megjelenése, melyek termelésében szintén meghatározó az IL-4. 4. Az 1. típusú diabétesz mellitusban szenvedo gyermekekben a cöliákia prevalenciája vizsgálataink alapján magas (11.7%). Az EMA vizsgálattal kiszurt 24 gyermek közül 17 esetben (8.3%) találtunk szubtotális boholyatrófiát a jejunális mukózában. Ezek a gyermekek a „csendes” (silent) cöliákiai csoportjába sorolandók, hiszen egyikük sem jelzett klinikai tünetet. A másik hét gyermeknél a bélmukóza a rutin szövettani vizsgálatnál nem mutatott boholyeltérést, de ötnél detektáltam emelkedett számú ??? T sejtet, jelezve a látens cöliákiát. Eredményeink alapján úgy gondoljuk, hogy a pozitív EMA boholyatrófia 7
nélkül is jelezhet korai lisztérzékenységet, amely csak késobb okozna tünetet és rutin szövettani vizsgálattal kimutatható nyálkahártya elváltozást. Ennek gyakorlati következménye, hogy álpozitív EMA csak akkor mondható ki, ha érzékenyebb módszerekkel (pl. immunhisztokémia) sem sikerül mukózális elváltozást a bélbiopsziás mintán kimutatni. Növekedési elmaradás olykor elofordul cöliákia és 1TDM együttes jelenlétekor, azonban felmérésünkben a kettos betegségben szenvedoknek nem volt növekedési elmaradása. A cöliákia diagnózisát követoen bevezetett gluténmentes étrend hatására kedvezo metabóliás hatást nem találtunk. A HbA1c szintje gluténmentes étrenden nem változott, bár ezek az értékek a diétás változtatás elott sem voltak a kóros tartományban. Érdekes módon a betegeknél a gluténmentes étrenden magasabb inzulin igény jelentkezett. Ennek magyarázata az lehet, hogy a teljes mukózális integritás visszaállításakor javul a tápanyagok felszívódása. Gluténmentes étrenden szignifikánsan magasabb BMI értéket mértünk, mutatva a korai diagnózis és étrendi változtatás jótékony hatását.
Az értekezés gyakorlati jelentosége 1. Endoszkópiás vizsgálatnál a duodenum bulbuszában látott limfonoduláris hiperplázia késoi típusú táplálékallergiára utalhat a gyermekkorban. A gyanút megerosíti, ha az intraepiteliális régióban magas a ?? T sejtszám. 2. A normális szövettani kép ellenére a finomabb módszerekkel kimutatott eltérések az orális tolerancia megbomlására utalnak késoi típusú táplálékallergiában és segítenek a kórkép diagnosztikájában és csoportosításában. 3. Táplálékallergiában végzett megfigyeléseim kiindulási alapok lehetnek további kutatások elvégzésében. Segíthet egyéb immunmediált kórképek (pl. látens cöliákia) differenciál diagnosztikájában. 4. Az 1. típusú diabétesz mellituszban kimutatott magas cöliákia-prevalencia a rendszeres szurés fontosságát támasztja alá. 5. Normális boholystruktúra mellett a látens cöliákiát a magas ?? T sejtszám jelezheti. Ennek megfeleloen álpozitív endomizium antitest csak akkor véleményezheto, ha ennek a T sejtpopulációnak száma normális.
Értekezésemet összegezve: immunmediált bélbetegségekben (táplálékallergia és cöliákia) immunhisztokémiai és in situ hibridizációs módszerekkel elemeztem különbözo citokinek, adhéziós molekulák és proliferációs markerek megjelenését a vékonybél mukózájában. A kimutatott sajátosságok segítenek megérteni az adott kórkép patomechanizmusát, de diagnosztikus és terápiás konzekvenciával is járhatnak a jövoben.
8
A DOLGOZAT TÉMÁJÁVAL KAPCSOLATBAN MEGJELENT KÖZLEMÉNYEK
1. Veres G, Westerholm OM, Kokkonen J, Arató A, Savilahti E. Cytokines and adhesion molecules in duodenal mucosa of children with delayed-type food allergy. J Ped Gastroent Nutr 2003;37:27-34, IF: 2.077 2. Arató A, Körner A, Veres G, Dezsofi A, Ujpál I, Madácsy L. Frequency of coeliac disease in Hungarian children with type 1 diabetes mellitus. Eur J Pediatr 2003; 162: 1-5, IF: 1.22 3. Veres G, Helin T, Arató A, Farkkila M, Kantele A, Suomalainen H, Savilahti E. Increased expression of intercellular adhesion molecule-1 and mucosal adhesion molecule alpha(4)beta(7) integrin in small intestinal mucosa of adult patients with food allergy. Clin Immunol 2001;99(3):353-9, IF: 2.76 ? Petényi Géza Alapítvány pályázata, I. díj, 2002 ? World Congress of Pediatric Gastroenterology, Hepatology and Nutrition, Boston, 2000, „Young Investigator Award” (kiemelt eloadás) ? Országos Gyermekgyógyászati Kongresszus, Debrecen, 2000 „Legjobb eloadás díja”, elméleti kutatás tárgykörében 4. Veres G, Kokkonen J, Westerholm-Ormio M, Savilahti E, Arató A. In situ citokin mRNS hibridizáció és immunhisztokémiai markerek expressziója coeliákiás és ételallergiás gyermekek duodenum nyálkahártyájában. Gyermekgyógyászat, 2002;53(3):297-304 5. Veres G, Helin T, Farkkila M, Kantele A, Suomalainen H, Savilahti E, Arató A. Interleukin-4, interferon-gamma és lymphocyta sejtfelszíni markerek vizsgálata gabonaallergiás felnottek vékonybél- nyálkahártyájában. Orv Heti 2002;143(9) 455-459 ? Babics Antal Alapítvány pályázata, II. díj 6. Veres G, Kokkonen J, Savilahti E, Arató A. Interferon-gamma és interleukin-4 expressziója ételallergiás gyermekek vékonybél-nyálkahártyájában. Gyermekgyógyászat, 2001;52 (3):234-240 7. Veres G., Helin T., Arató A., Savilahti E. Adhéziós molekulák és lymphocyta markerek vizsgálata ételallergiások vékonybél-nyálkahártyájában. Gyermekgyógyászat 2000, 51;3,224-231
9
A DOLGOZAT TÉMÁJÁVAL ELOADÁSKIVONATOK JEGYZÉKE:
KAPCSOLATBAN
MEGJELENT
IDÉZHETO
1. Veres G, Westerholm-Omio M, Kokkonen J, Arató A, Savilahti E. Characteristics of cytokine production and immunohistochemical markers in duodenal mucosa of children with coeliac disease and delayed-type food allergy. J Pediatr Gastroenterol Nutr 2002, 34, 470 2. Veres G, Ujpál I, Kokkonen J, Westerholm-Ormio M, Savilahti Erkki, Arató A. Increment of gamma/delta T cells and crypt proliferation rate in duodenal mucosa of children with coeliac disease and delayed-type food allergy. Z. Gastroenterol 2002, 39, 229 3. Veres G, Kokkonen J, Dezsofi A, Arató A, Savilahti E. Expression of cytokines and adhesion molecules in duodenal mucosa of children with food-hypersensitivity. J. Pediatr Gastroenterol Nutr 2001, 32, 377 4. Veres G, Kokkonen J, Dezsõfi A, Arató A, Savilahti E. Increased expression of interferon-gamma in duodenal mucosa of children with food hypersensitivity. Z Gastroenterol, 2001, 39, 429 5. Arató A, Körner A, Veres G, Bodánszky H, Szonyi L, Madácsy L. Prevalence of silent and latent coeliac disease in children with insulin-dependent diabetes mellitus. J. Pediatr Gastroenterol Nutr 2001, 32, 346 6. Arató A, Körner A, Veres G, Bodánszky H, Szonyi L, Madácsy L. Association of coeliac disease and insulin dependent diabetes mellitus in children. Z. Gastroenterol 2001, 39, 380 7. Veres G., Helin T., Arató A., Savilahti E. Expression of adhesion molecules and lymphocyte markers on small intestinal mucosa of patients with food hypersensitivity. Z. Gastroenterol. 2000, 38, 429 8. Veres G., Helin T., Arató A., Färkkilä M., Kantele A., Suomalainen H., Savilahti E. Increased intercellular adhesion molecule-1 and mucosal adhesion receptor alfa4beta7 integrin expression in small intestinal mucosa of patients with food hypersensitivity. J Pediatr Gastroenterol Nutr 2000, 31; Suppl 2, S128,
KÖNYVFEJEZET: Arató A, Veres, G: A bélrendszer immunológiája. In: Gyermekgasztroenterológia ed: Arató A, Szonyi L, Elso kiadás, Medicina, Budapest, 2003;57-64
10
