SEMMELWEIS EGYETEM DOKTORI ISKOLA NEVELÉSTUDOMÁNYI - SPORTTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA
EGÉSZSÉGMEGÕRZÉSI, EGÉSZSÉGNEVELÉSINEVELÉSI PROGRAMOK HATÉKONYSÁG VIZSGÁLATA GYÕR VÁROSI FELMÉRÉS ALAPJÁN
KÉSZÍTETTE: IHÁSZ FERENC TÉMAVEZETÕ: DR. MOHÁCSI JÁNOS egyetemi tanár
OPPONENSEK: DR. HALMI LÁSZLÓ egyetemi tanár, az orvostudomány doktora DR. CZINNER ANTAL egyetemi tanár, az orvostudomány doktora
BUDAPEST 2003
Bevezetés A XX. század utolsó harmadától kezdõdõen az életszinvonal és az életmód együttes változása bizonyítottan azt eredményezte, hogy csökkent a gyermekek és a serdülõkorúak fizikai teljesítõképessége és értékelhetõen nõtt a testtömeg százalékában kifejezett testzsírtartalma. Mindkét tényezõ önmagában is jelentõs rizikó tényezõ, de a kettõ együttes és hosszabb ideig tartó fennállása nem aritmetikai összegükkel, hanem szorzatukkal megegyezõ arányban növeli az érintettek veszélyeztetettségét (Malina és Bouchard 1991, Bouchard 2000). „Az elhízás genetikai, idegrendszeri, endokrin és környezeti hatásokra kialakuló anyagcserezavar, amely az energiaháztartás eredeti egyensúlyának módosulását okozza. A folyamat a táplálékfelvétel növekedésével és/vagy az energialeadás csökkenésében nyilvánul meg, amely az elhízott személy zsírtömegének növekedéséhez vezet. A nagyobb zsírtömeg viszont további anyagcsere- és szabályozási zavarokat, majd betegséget okoz.” (Halmy 1996). Más megközelítésben a fejlett világ talán leginkább „demokratikus” jelensége az elhízás. A különbözõ mértékû kövérség és obesitas minden társadalmi réteg harmadát, jobb esetben ”csak” a negyedét érinti, jelezve e gond mélységét, súlyosságát és egyben összetettségét is. A népesség elhízottsága földrészenként, országonként de akár országrészenként is eltérõ mértékû lehet, de gyakorisága egyaránt növekszik a gyermekek és a felnõttek között, függetlenül a nemi vagy emberfajtánkénti hovatartozástól, a szülõk iskolai végzettségétõl, továbbá a családok szoció-ökonómiai státusától (WHO 1998). A statisztikák az elhízottság mértékéül általában a testtömeg növekedését jelölik meg, és ritka azon esetek száma, ahol valóban a 2
zsírszövet mennyiségének növekedése alapján definiálják a kövérséget. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a halálozási ráta szinte egyenesen arányos a testtömeg növekedésének mértékével is. Amennyiben a normális (tehát sem a BMI, sem pedig a relatív testtömeg alapján nem kövér vagy obes) testtömegûek mortalitását 100-nak tekintjük, akkor 10%-os testtömeg többlet esetén a mortalitás 112, 15-25% közötti testtömeg többlet esetén 144, míg a 25%-nál nagyobb testtömeg esetén a mortalitás már 175%. Az elhízottságnak a halálozásra gyakorolt direkt hatásait sokan vitatják, azt állítva, hogy a mortalitás az elhízás következtében kialakuló egyéb betegségek miatt növekszik drámaian. Valószínû, hogy az elhízottak gyakrabban betegszenek meg olyan betegségekben, amelyek önmagukban is növelik az adott népességcsoport halozási rátáját. A végeredmény tekintetében azonban nagy különbség nincs! Célkitûzések és kérdések A vizsgálat célkitûzései a vázolt probléma jellegéhez hasonlóan összetettek. Az alapvetõ célunk jellemezni a gyõri 10-12 éves (biológiailag nagy valószínûséggel még nem érett), rendszeresen nem sportoló, normál testtömegû, túlsúlyos és elhízott fiúk állóképességi, gyorsasági és robbanékonysági teljesítményét. Célunk továbbá, hogy megtaláljuk, alkalmazzuk és validáljuk azt a vizsgálati módszert (módosított 20 méteres ingafutás), amely megbízhatóan és reprodukálhatóan jellemzi az elhízott gyermekek állóképességi teljesítményét, így a kapott hosszmetszeti eredmények alapján jó eséllyel tervezhetõ aktivitási program számukra. Elemeztük továbbá a testi felépítés (a morfológiai alkat) és a testösszetétel korcsoportonkénti különbözõségeit, vagyis olyan tényezõkét, amelyek teljesítményt növelõ vagy éppen csökkentõ hatásai bizonyítottak. A célkitûzéseink megvalósításához az alábbi kérdések megválaszolásával kívánunk eljutni. 1. Milyen mértékben tér el a normál testtömegû, a túlsúlyos és az elhízott tanulók morfólógiai alkata és motorikus teljesítménye nem elhízott kortársaikétól? 3
2. Bizonyítható-e a rendszeres fizikai aktivitás pozitív hatása az elhízott gyermekek testösszetételének és fizikai teljesítményének változásában? 3. A nem kövér vagy elhízott személyek kardiorespiratórikus állóképességének becslésére kidolgozott 20 m ingafutás teszt, a terhelési intenzitás és az idõtartam változtatásával alkalmas-e az elhízott gyermekek élettani teljesítményének jellemzésére? Vizsgált személyek A vizsgáltakat Gyõr város 28 általános iskolájából és három nyolcosztályos gimnáziumából, valamint a környezõ települések általános iskoláiból szerveztük (N=624). Az 1. vizsgálatban a mintaválasztáskor törekedtünk arra, hogy minden érintett gyermeknek egyforma esélye legyen a mintába kerülésre, de figyelembe véve a Helsinki Nyilatkozat önkéntességre és szülõi beleegyezésre vonatkozó elõírásait, továbbá az iskolák együttmûködési készségét ez a feltétel minden megkívánt részletében nem teljesült. A Gyõr-Moson-Sopron Megyei Statisztikai Hivataltól kapott érvényes adatok szerint vizsgáltjaink a 9,51-12,50 éves korúak teljes mintáját 17%-ban reprezentálja. A vizsgált fiúk (a kövérek és elhízottak is) rendszeresen részt vettek a döntõen szaktanár által vezetett órarend szerinti testnevelési órákon. A szülõktõl nyert információ alapján vizsgáltjaink az adatfelvételt megelõzõ másfél éves periódusban a gyermekfejlõdés fiziológiás menetét módosító betegségben nem szenvedtek, tartósan gyógyszereket nem szedtek. A vizsgálatot közvetlenül megelõzõen sérülésük nem volt. Alkalmazott módszerek A testi felépítés és a testösszetétel jellemzésére szakirodalmilag elfogadott antropometriai eljárásokat alkalmaztunk. - a növekedési típus meghatározása Conrad (1963) javaslatai szerint; - a szomatotípus becslése Carter és Heath (1990) algoritmusai szerint; - a testösszetétel kétkomponensû becslése Parízková (1961) és négykomponensû becslése Drinkwater és Ross (1980) eljárási jacaslatai szerint; 4
A kardio-respiratórikus csúcsteljesítmény jellemzésére a Léger és Lambert (1990) által javasolt, és a késõbbiekben módosított 20 méteres ingafutás próbát lakalmaztuk. A módosított 20 méteres ingafutás eredményei alapján becsült relatív aerob teljesítmény adat megbízhatóságát a telemetrikus gázanyagcsere vizsgáló készülékkel mért (METASOFT) abszolút és relatív eredményekkel történõ összehasonlítás után adtuk meg. A vizsgáltak általános motorikus teljesítményét a Szabó (1977) javasolt próbarendszerrel jellemeztük. Ennek elemei: 30 m futás, 1200 m futás, helybõl távolugrás, kislabdahajítás. Megállapítottuk: 1. A gyõri általános iskolások mintájában a kövér vagy elhízott gyermekek aránya nagy. Mivel a korábban végzett regionális vizsgálatban a test zsírtartalma alapján csoportosítást nem végeztek a szerzõk (Eiben et al. 1989), az arányok összehasonlítására nincs mód, véleményünket csak a tapasztalt 20-31% közötti relatív gyakoriságokra alapozzuk. A megfogalmazott és a gyakoriságokra vonatkozó hipotézisünk tartható. A korábban gyûjtött adatokkal történõ összevetés eredményeként nagyon valószínû az, hogy a test méreteiben tapasztalt különbségek részben a nemzedéki változás következményei, a testi felépítés és a testösszetétel mintáinkra jellemzõ sajátosságai alapvetõen az életmódra visszavezethetõ attributumok. Joggal feltételezhetõ, hogy a vizsgált rendszeresen nem sportoló gyermekek kissé piknomorfabb növekedési típusa nem független a testösszetételtõl sem. A következetesen jellemzõ mezo-endomorf szomatotípus átlagok szintén ezt támasztják alá. Ismételten csak az életmód következményeként értékelhetõ az az eredményünk, mely szerint a 5
vizsgált fiúk szinte minden mért és számított antropometriai mutató tekintetében nagyon heterogén mintát képviselnek. Mivel a környezeti hatások szerepe a gyõri gyermekek és serdülõk csoportjainál még mindig nagyon kifejezett, fokozott lenne az igény a gyakoribb (régionális) reprezentatív vizsgálatokra. A tíz évenként megismételt adatgyûjtés nemcsak a különbözõségek számszerûsítését biztosítaná, hanem alapot adna a szükséges változtatások (beavatkozások) tervezéséhez is, továbbá bemutatná azok hatásait. A megfelelõ gyakoriságú adatgyûjtést azonban a városban kell megszervezni és a helyben dolgozó szakembereknek kell elvégezni, hiszen ez alapvetõen a régió gyermekeinek (leendõ felnõttjeinek) érdeke. A relatív testzsírtartalom alapján nem szelektált mintában a 20 méteres ingafutással jellemzett élettani teljesítmény a 10-12 évesek korcsoportjaiban egyforma és még testnevelõ tanári megítélés alapján is nagyon mérsékelt. Mind a három korcsoportban a szórások nagyok, következetesen meghaladják az átlag 10%-át. A változó normális eloszlása alapján tehát nem ritka az olyan prepubertáskorú, egészséges fiú, aki mindössze 900 m-t teljesített a próbában. A relatív testzsírtartalom alapján rendezett korcsoportonkénti mintákban (F% < 18,0; 18,1-24,9; > 25,0) az antropometriai és motorikus jellemzõk átlagai különbözõek, viszont a mintákon belüli variabilitások csökkentek. Ezt az eredményt már a testösszetétel módosító szerepének bizonyítékaként értelmezzük. A vizsgáltajinkra általánosan jellemzõ és nagyon mérsékelt mennyiségû fizikai aktivitás eredményeként a mozgatórendszeri fejlettség már mérhetõen elmarad a kívánatosnak ítélt szinttõl. Ezt az állítást elsõsorban a testtömeg százalékában megadott izommennyiség támasztja alá. A lehetséges 9 mintából egyben sem volt a csoport átlaga 40% felett (!), holott az alkalmazott 6
szomatometriai módszerek eredményei önmagukban átlagosan vagy jól fejlett mozgatórendszert sugalltak. Egybehangzóan az angol nyelvû szakirodalomban megjelent külföldi (Armstrong et al. 1997, Franklin 1999, Bouchard 2000) és a hazai szerzõk (Mészáros et al. 2001, Othman 2001, Uvacsek et al. 2002) megállapításával a kövér és elhízott gyermekek gyakorisága a fejlett társadalmakban nagy. A hazai vizsgálatok tanúsága szerint ez az arány az ezredfordulón közelebb van a 30%-hoz, mint a 25-höz. A kövér gyermekek kevésbé, de a valóban obesek a morfológiai alkatuk alapján is a népesség sajátos rétegét képviselik. A kifejezetten piknomorf testalkat az elhízottak (obesek) mintáiban jelentõsen gyakoribb, mint az említett morfológiai variáns gyakorisága a populációban. A sportantropometria vizsgálatok eredményei azonban azt is bizonyítják, hogy nem minden piknomorf gyermek szükségszerûen elhízott vagy kövér (Frenkl et al. 1987, 1998). A táplálkozási szokások és az ilyen tekintetben negatív életmódjellemzõk együttes fennállása nélkül a kövérség még e kritikus testi felépítés esetén sem alakul ki, ”csupán” egy lényeges kockázati tényezõként jelentkezik. Az elsõ fejezetben megfogalmazott hipotézisünk teljes mértékben tartható. A rendelkezésre álló ismeretek birtokában nem tudunk elfogadható magyrázatot adni arra, hogy ha a kövérség vagy elhízottság az egészséget veszélyeztetõ rizikótényezõ, akkor általában miért magasabbak a kövér és obes fiúk. A biológiai érésben tapasztalt szignifikáns elõretartás egy lehetséges ok, de önmagában nem lehet a kizárólagos magyarázat. Ezen a téren is szükséges lenne hosszmetszeti adatgyûjtésre. Nem lehetünk biztosak abban, hogy például a két szélsõséget képviselõ csoport (az elhízottak és a soványak) azonos fejlõdési csatárnában azonos növekedési sebességek mellett éri el a srdülõkort vagy éppen a fiatal felnõttkort. A piknomorf és kövér (vagy elhízott) gyermekek nagy gyakorisága mellett figyelmeztetõ az átlagos testi felépítésû vagy éppen nyúlánk 7
(leptomorf) gyermekek körében tapasztalt nagymértékû kövérség (közöttük elhízott azonban nem fordult elõ). Esetükben a testalkat, mint hajlamosító tényezõ egyértelmûen kizárható, mivel õk diagnosztizáltan (még) nem betegek, az életmód hiányosságai adják az egyetlen magyarázatot. A rendszeresen nem sportoló túlsúlyosak, kövérek és elhízottak gyengébb fizikai teljesítménye nem meglepõ, inkább egyenes következmény, de a tapasztalt mértékû differenciák fejlõdésbiológiai jelentõségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Vizsgáltjaink meghatározó többsége ugyanis még biológiailag éretlen. Az érést követõen kialakuló jelentõs, további testöszszetétel változások ismeretében (Kereszty 1964, Mészáros 1990, Malina és Bouchard 1991, Rowland 1996) a pillanatnyilag mért állapot további romlása prognosztizálható változatlan életvitel mellett. Az mindenesetre riasztó, hogy a Szabó (1977) által a nem sportolók teljesítményének minõsítése kidolgozott pontrendszer szerint a kövér és elhízott fiúk mindössze felét (vagy jobb esetben harmadát) teljesítik az azonos korú nem kövérek (de összességében nem soványak) átlagának. Nincs összhang a kutatók között abban sem, hogy a kövér és elhízott gyermekek elkülönített (például: gyógytestnevelés) vagy integrált foglalkoztatása a célravezetõbb. Az EU-ban az integrált foglalkoztatás javaslói vannak többségben. Alapvetõ érvük a vitathatatlan pszichés hatás és nevelõ erõ. A közép-európai országokban az elkülönített foglalkoztatás a gyakoribb. Természetesen mindkét foglalkoztatási formának lehet elõnye is és hátránya is. Az ifjúsággal felelõsséggel foglalkozók körében csak abban van összhang, hogy általános és sürgõs beavatkozás szükséges és ennek a jelenlegi óraszámok és feltételek mellett nem lehet kizárólagos szintere az iskolai testnevelés. A gyermekek és a felnõtt lakosság általános egészségkultúrájának növelése az irányító vagy ellenõrzõ szervtõl (tárcától) független össztársadalmi feladat, amely a szükséges és egyben megfelelõ anyagi ráfordítás nélkül nem 8
lehet hatékony. Az anyagi igény magában foglalja a szakemberk (gyógytestnevelõk, testnevelõk, egészségtan tanárok, rekreációs szakemberek, személyi edzõk) képzését és a létesítmények megfelelõ számú, minõségû és alapvetõen hozzáférhetõ (a családok jelenlegi jövedelemviszonyai mellett megfizethetõ, ha ezért egyáltalán fizetni kellene) biztosítását is. 2. A rendszeres és a korábbiaktól eltérõ mennyiségû fizikai aktivitás pozitív hatásai nem vitathatók. A vizsgálatban alkalmazott egyszerû labdás gyakorlatok már önmagukban is kedvezõ hatásúak voltak 18 hónap idõtartamban. Eredményként csökkent (vagy stabilizálódott) a vizsgáltak testzsírtartlama. A hasonló testöszszetételû gyermekek (pl.: elkülönített foglalkoztatás) motiválása nem jelent problémát, ha már valóban eldöntötték, hogy részt vesznek a programban. A tapasztalt lemorzsolódás okait mi elsõsorban a szülõk nem megfelelõ hozzáállásával magyarázzuk. A korábban már említett anyagi igény egyik további indoka az, hogy az elhízott gyermekek foglalkoztatásakor nagyon körültekintõen kell eljárni. A kialakult állapot következtében a differenciált terhelés sokkal hangsúlyosabb, mint a nem kövérek csoportjaiban, pedig ott is lényeges szempont. A kövérek és elhízottak terhelésekor nem hagyatkozhat a tanár csak a tapasztalatokra és a szubjektív tünetekre. A munka hatékonysága és elsõsorban a gyermekek ”védelme” mért, objektív adatokat igényel. A vérnymásmérõ, a pulzusmonitor, a tejsavmérõ fotométer stb. itt ugyanolyan eszköze a tanárnak, mint a stopper, a labda, vagy a különbözõ tornaszerek. Ezek költségigénye alkalmanként nem túlságosan nagy, de a beszerzés és a gyakoribb alkalmazás együttesen már jelentõs megterhelés, amit sem az érintett családok többsége, sem az iskola biztosítani nem tud. A minden tekintetben kívánatos az lenne, ha a szükséges felszerelések uszodában állnának rendelkezésre, hiszen a program elsõ évében (mindaddig amíg a relatív testzsírtartalom 30% felett van) a vízben végzett gyakorlatok és az úszás biztosítja leghatéko-nyabban a gyermekek védelmét. A 9
fizikai aktivitás kedvezõ hatásaira vonatkozó hipotéziünk összhangban van a mért eredményekkel. 3. A módosított 20 méteres ingafutással nyert tapasztalataink szerint a kövér és elhízott gyermekek oxigénfelvétele megbízhatóan becsülhetõ, amennyiben megfelelõ elemszámú mintánál végezzük az adatgyûjtést a becslõ egyenletek kidolgozásához. A kezdeti sebesség csökkentése továbbá a szakaszonkénti intenzitás fokozásásnak mérséklése több szempontból is hatékony volt. A módosított próbában a kövér és elhízott gyermekek is tudtak olyan szakasz számot (összességében távolságot) teljesíteni, amely már alkalmas arra, hogy a távolság és a mért pulzus ismeretében alapja legyen a megbízható becslésnek. A vonatkozó hipotézisünk az elemszám növelése után tartható. Felhasznált irodalom Armstrong, N., Kirby, B.J. and Welsman, J.R. (Eds.) (1997): Children and exercise XIX. E and FN SPON, London, Weinheim, New York, Tokyo, Melbourne, Madras. Bouchard, C. (2000): Physical Activity and Obesity. Human Kinetics, Champaign, Illinois. Carter, J.E.L. and Heath, B.H. (1990): Somatotyping Development and Appiltions. Cambridge, New York, University Press. Conrad, K. (1963): Der Konstitutionstypus. 2. Auflage, Springer, Berli. Drinkwater, D. T. and Ross, W. D. (1980): Anthropometric fractionation of body mass. In Ostyn, M., Beunen, G. and Simons, J. (Eds.): Kinantropometry II. University Park Press, Baltimore, 178-189. Eiben O., Pantó E., Barabás A. (1989): Adatok Gyõr-Moson Sopron megye ifjúságának biológiai fejlettségéhez és fizikai erõnlétéhez. Humanbiologia Budapestinensis, Supplementum, 7. Franklin, M. (1999): Comparison of weight and height relations in boys from 4 countries. American Journal of Clinical Nutrition, 70: 157S162S. Frenkl, R., Mészáros, J., Petrekanits, M., Farkas, A., Mohácsi, J., Szabó, T. (1998): Aerobic power and anthropometric characteristics of Hungarian School-boys. Human Evolution, 13: 97-105. Halmy L. (1996): Elhízunk? Mindennapi hízás vagy súlytartás. SubRosa Kiadó, Budapest, 17. 10
Kereszty A. (1964): Egészségtan-sportegészségtan. Sport, Budapest. Léger, A.L. and Lambert, J. (1982): A maximal multistage 20 m shuttle run test predict VO2max. European Journal of Applied Physiology, 49: 1-12. Malina, R.M., Bouchard, C. (1991): Growth, Maturation, and Physical Activity. Human Kinetics Books, Champaign, Illinois. Mészáros J. (Szerk.) (1990): A gyermeksport biológiai alapjai. Sport, Budapest. Mészáros, J., Othman, M., Szabó, T. (2001): Anthropometry and motor performance scores in Hungarian schoolboys. A 25 years comparison. In: Hank, J. (Ed.): The exchange and development of sport culture in east and west. NTNUAIESEP, Taipei, 102-103. Othman M. (2001): A testi felépítés, a testösszetétel és a fizikai teljesítmény-jellemzõk vizsgálata 10-13 éves fiúknál. Ph.D. disszertáció, Semmelweis Egyetem, Budapest. Parízková, J. (1961): Total body fat and skinfold thickness in children. Metabolism, 10: 974-807. Rowland, T.W. (1996): Developmental Exercise Physiology. Human Kinetics, Champ. Illinois. Szabó T. (1977): A Központi Sportiskola kiválasztási rendszere I. Az általános próbák tapasztalatai Utánpótlásnevelés, KSI, Budapest, 3-54. Uvacsek, M., Mészáros, J. and Mohácsi, J. (2002). Secular growth changes in Hungarian girls. Collegium Anthropologicum, 26: 218-219. World Health Organization (1998): Obesity: Preventing and managing the global epidemic: report of a WHO consultation on obesity. Geneva, WHO.
11
A témában megjelent közlemények Folyóiratokban megjelent közlemények: Ihász F. (1999): A testnevelési órák terhelésének tervezhetõségérõl. In: Kovátsné Dr. Németh M. (Szerk.): Apáczai Csere János Tanítóképzõ Fõiskola Évkönyv. ATIF, Gyõr, 306-309. Ihász, F. (1999): Cardiofrequency examinatin according to the type of the lessons and motion forms. In: Kalajdzsics, D. (Ed.): Review of papers. Second and Third Symposium with International Participations. Effect of different teaching models of Physical Education at the pchycho-somatic status of children and yougth. Univ. Novi Sad, Faculty of PE, Novi Sad, 235-239. Ihász F. (2001): A testnevelési játékok jelentõsége a testnevelési órák terhelésében. In: Mónus A. (Szerk.): Új kihívások a gyermeklabdarúgásban. Gyermeklabdarúgás IV. Fair Play Sport, Budapest. 104-107. Ihász F. (2001): A testösszetétel vizsgálatok alakulása és jelentõsége a normál, túlsúlyos és az elhízott 10-13 éves gyõri fiúk körében. In: Kovátsné Németh M. (Szerk.): Tanulmánykötet. NyugatMagyarországi Egyetem, ATIF, Gyõr, 158-164. Ihász F. (2001). A szív-keringési rendszer aerob terhelése testnevelési órán In: Király T. (Szerk.): A testnevelés tanítás módszertana tanítók részére. Dialóg Campus Kiadó Budapest- Pécs 185-188. Ihász F., Király T. (1997): A testnevelési órák terhelésének optimalizálása. Mozgás, sport, egészség. Hogyan tovább, 4. 14. Ihász F., Király T. (1999): A testnevelési órák terhelésének tervezhetõsége és módszertani jelentõsége az 1-6. osztályban. In: Mónus A. (Szerk.): III. Sporttudományi Kongresszus, MSTT, Budapest, 241-244. 12
Ihász F., Király T., Mészáros J. (1999): A testnevelési órák szívfrekvencia értékei az 1-6. osztályban. Sporttudomány (4) Budapest 13-14. Ihász F., Király T., Õry K. (1999): A testnevelési órák terhelési problémái a szívfrekvencia változások tükrében. Testnevelõ, 6-7. 94-103. Ihász F., Király T., Rostás K. (1999): Testnevelési órák szívfrekvencia értékeinek elemzése. Apáczai Csere János Tanítóképzõ Fõiskola, Gyõr, 8-135. Ihász F., Gáborfalvi L., Horváthné Edvi J. (2001): Labdával végezhetõ gyakorlatok gyerekeknek. Magyar Elhízástudományi Társaság, Gyõr, 1-24. Ihász F., Szakály Zs. (2003): A kutatási eredmények szerepe a fõiskolai hallgatók egészséges életmódjának tudatos alakításában. In: Katona A. (Szerk.): A tanári mesterség gyakorlata. Tanárképzés és tudomány. Nemzeti Tankönyvkiadó – ELTE Tanárképzõ Fõiskolai Kar, Budapest, 117-122. Ihász, F., Király, T. (2003): Physical education lessons organized by basis of dominant actional series (games lessons). The Annals of the University of Oradea, the Fac. Physical Education and Sport. Oradea. (in press). Ihász, F., Lee C.P. (2003): Anthropometric and physiological characteristics of normal, fat and obese children in primary school of Gyõr. RBAM Vol 19 (in press) Bánhidi M., Ihász F. (1994): A kreativitás és a játék. In: Király T. (Szerk.): Gyõri Nemzetközi Játéktalálkozó és Tudományos Konferencia. Apáczai Csere János Tanítóképzõ Fõiskola, Gyõr, 23-30. Gáborfalvi L., Király T., Ihász F. (2001): 5-6 év közötti fiúgyermekek szabad játéktevékenységének és labdarúgó jellegû sportfoglalkozásainak összehasonlító vizsgálata, szívfrekvencia mérések alapján. In: Mónus A. (Szerk.): Új kihívások a gyermeklabdarúgásban. Gyermeklabdarúgás IV. Fair Play Sport, Budapest, 90-95. Király T., Ihász F., Mészáros J. (1999): A testnevelési órák terhelésének vizsgálata a szívfrekvencia tükrében. Sporttudomány, 4. 10-12. 13
Szakály Zs., Ihász F., Király T., Murai B., Konczos Cs. (2003): Testalkat, testösszetétel és az aerob teljesítmény hosszmetszeti vizsgálatának tapasztalatai nõi fõiskolai hallgatóknál. Magyar Sporttudományi Szemle, 1. 30-32. Mészáros, J., Zsidegh, M., Ihász, F., Mészáros, Zs., Tatár, A., Prókai, A., Vajda, I., Mohácsi, J. (2003): Physique, body fat content and motor performance in twins. Portugal Journal of Sport Science, (in press). Mohácsi, J., Petrekanits, M., Zsidegh, P., Ihász, F., Mohácsi, Á., Tatár, A., Prókai, A. (2003): Body fat content and aerobic power in 10year-old boys. Portugal Journal of Sport Science, (in press). Tatár, A., Zsidegh, M., Mészáros, Zs., Ihász, F., Prókai, A., Vajda, I., Mészáros, J. (2003): Physique, body composition and motor performance in Hungarian and Roma boys. Portugal Journal of Sport Science, (in press). Kongresszusi elõadáskivonatok: Ihász F., Király T. (1998): A testnevelési órák terhelésének optimalizálása I. Mozgás - Játék - Sport - Terhelhetõség. Mozgásbiológiai konferencia, Program, Elõadás-kivonatok, Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest. 24. Ihasz, F., Kiraly, T. (1998): Mogulnost planinara opterenena i negov metodicki znacaj na uzraztu I-II. razreda. Simpozijum sa Mezsdunarodnim Ucesiem. Zbornik Sazetaka, Univ. Z Novom Cadu, Fak. Fiz. Kult., Novi Sad, 86. Király T., Ihász F. (1998): A testnevelési órák terhelésének optimalizálása II. Mozgás - Játék - Sport - Terhelhetõség. Mozgásbiológiai konferencia, Program, Elõadás-kivonatok, Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest. 25. Ihász F., Király T. (1999): Óratervezési javaslatok az óratípusok szívfrekvencia értékeinek figyelembevételével. Az egészséges Magyarországért. 30. Jubileumi Mozgásbiológiai Konferencia. 14
Program, elõadás-kivonatok, Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest, 29. Ihász, F. and Király, T (2000): Lesson plan proposals by taking into consideration the types of lesson and cardiofrequency values of form and motion. TF 1925-2000. The 75 Anniversary International Congress on Sport Sciences. Semmelweis University Faculty of Physical Education and Sport Sciences (Formerly Hungarian University of Physical Education, Budapest, 44. Ihász F., Király T. (2000): Interakciós kapcsolatok vizsgálata testnevelés órán, a szívfrekvencia értékek tükrében. Semmelweis Doktori Iskola, Ph.D. Tudományos Napok, Semmelweis Egyetem, Ph.D. Bp., 58. Király, T. and Ihász F. (2000): The intensity values of the studied physical education classes. TF 1925-2000. The 75 Anniversary International Congress on Sport Sciences. Semmelweis University Faculty of Physical Education and Sport Sciences (Formerly Hungarian University of Physical Education, Budapest, 46-47. Ihász F. (2001): Néhány terhelési probléma, az elhízott 10-13 éves fiúk esetében, a testnevelési órákon. Obesitologica Hungarica, Supplementum 1. 22-23. Ihász F. (2001): Az elhízott tanulók testnevelésének aktuális kérdései. I Országos Neveléstudományi Konferencia. Az értelem kimûvelése. Program. Tartalmi Összefoglalók. MTA Pedagógiai Bizottság, Budapest. 244. Ihász, F. (2001): The intensity values of the studied PE classes. 6th Annual Congress of the European College of Sport Science. Perspectives and profiles. Book of Abstracts, German Society of Sport Science, Cologne, 852. Ihász, F. (2002): Exercises with ball for the obese children. XXVII FIMS World Congress of Sports Medicine. Abstracts. Budapest. 52. Ihász, F. Király, T. (2003): Comparison of measured and estimated oxygen uptake during the modified 20 meter shuttle run. International Congress „Health through Movementfor the Next Generation” 15
Programme and Abstracts. Univ. Orade, fac. PE and Sports, Oradea, 145.
16
